Adélután lassan köddé vált, az öreg tölgyre felültek már a var-jak, mint az éjszaka baromfiai, s az erdõ sötétedõ mélységé-ben álomra simogatta a fákat az alkony. A kis ház kéménye

alig füstölt, a kutyák hallgattak és nézték az embert a pitvarban, akicsak állt, és talán várt valamit. Aztán bement a házba, ahol nem voltvilágosság, csak a zsarátnok roskadt meg néha a tûzhelyen. Nem voltfény és nem volt árnyék. Az óra önmagának szitálta a láthatatlan ho-mokot az idõ rostájában, s az ember végül is meggyújtotta a lámpát,hogy ne legyen egyedül. Jobbról egy szoba, balról egy szoba. Bementaz egyikbe és bement a másikba, aztán újra kijött a konyhába.Kihúzott egy fiókot s visszatolta. De bele se nézett. Afiókban nem zörrentek a kések, mint máskor, lépéseinem dobbantak, s az ajtó hangtalanul nyílt ki,amikor füttyentett a kutyáknak. A két kutya be-jött alázatosan és leült eléje.

– Hát ez így van – mondta, és megsimo-gatta a fejüket. A kutyák pislogtak a lám-pafényben, aztán csendesen kimentek anyitva hagyott ajtón. – Hát ez így van!

Betette az ajtót, leült. S nézte az abla-kot, a honnét feketén benézett a külsõ vi-lág, a téli est s a lámpa az ablak sötét tükré-ben. Csak a lámpa, de az is messze valahol,talán az erdõ mélyérõl, ahol ilyenkor már né-mán hinti fekete hamuját az est, de dér lesz be-lõle, mire a bokrokra ér, mert a jó december nemtûri a feketeséget. Kinyitja az egyik szekrényajtót.Ki a másikat. Rakosgat össze-vissza, s a ruhák régi sza-gokat mondva elindítják gondolatait. Hát persze. Szentestevan, elmegy ide, elmegy oda, szívesen látják, és teheti is. Nem tar-tozik számadással senkinek. Egyik ruháját hosszan nézi. Nem, eztnem. Ebben esküdött. s ez a legjobb ruhája. Szép, arany cserlevél,mint a többi erdésznek. De miért nem? Igenis ezt! A legjobbat! Havolt felesége meglátja, hát meglátja. Gondoljon amit akar, az a, az a... na, gyere ruha. Talán új asszonyt keresünk. Lassan öltözködött, smire készen lett és vállra vetett puskával kilépett az ajtón már kivi-rágzott az ég. A magasság mélységében hidegen szikráztak a csilla-gok, s az erdõk messzesége felett teljes ünnepi pompában akkorkelt fel a Hold.

– Vigyázzatok a házra! – intette a kutyákat, és befordult az erdõ-be, melynek játékos gyalogútján most ropogott a dér, s a fák akkorkezdtek felállni a kelõ Hold lángtalan fényében. – Szép este van –gondolta, és szinte bánta, amikor elmaradt az erdõ, s a fenyõk me-leg gyantaillatába belerontott a falu nehézszagú lélegzete. Az egyikháznál már megállt, hogy bemegy.

– Nem! Ide most nem. – De hogy miért nem, arra már nem válaszolt.Ballagott egyedül, belül az erdõ magányával, kívül az ünneplõ ruhával,

és egyiket sem tudta ma emberek és mértéktelen tálak, felesleges be-széd és oktalan hangosság világába vinni. Elharangozták már az elsõtés el a másodikat is. Végigment a falun kétszer, aztán – mintha csakazért jött volna – befordult a templomba. Tétovázása elmúlt, és az öregsekrestye gyertyaszagú, szúette csendje úgy érintette, mint a simogatás.– Korán jöttél, Laci – kezdte az öreg sekrestyés –, majd teszek egy szé-ket az ajtó mellé – szép karácsonyfákat küldtél...

Most már nem gondolt arra, hogy máshová akart volna menni.Letette puskáját a gyóntatószék mellé és el is mosolyodott, mert ar-

ra gondolt, hogy mi lenne, ha a gyóntatószék mellett minde-nütt ott lenne egy puska, mint a penitencia eszköze.

De ez csak olyan belsõ mosolygás volt. Kiült a ho-mályos templomba, az oltár mellé. S most már egé-

szen jól érezte magát, mert ott volt mellette egykarcsú fenyõ. Aztán az oltár lépcsõire nézett, akopott piros szõnyegre. – Ott álltam én ésidébb az asszony..., de hát az elmúlt. Aztánkigyúltak a fenyõk, kivilágosodott a temp-lom, s amikor õsi dudaszóval felbúgott az or-gona, meleg, sajgó békesség szállt a szívébe.Nem vetett számot magával, nem védekezettés nem vádolt.

Így van. Bizony én is… Állt, mint a gyer-tyaszál, mintha egyedül lett volna az öreg kö-

vek között, mintha a régi ének hullámzó zúgásaa szívén zengett volna át fájdalmas, messzi békes-

séggel, És ekkor az arcát valami oda fordította, aholaz asszonyok ülnek, a honnét két meleg, párás szem né-

zett rá, alázatosan s idõtlenül, mintha csak ketten lennének azegész templomban, s az egész világon. Talán nem is tudták, mikorhalkult el az ének, mikor lett vége a misének. A sûrû kopogások ra-ja kitódult az utcára, s amikor az öreg sekrestyés már a gyertyákatkezdte oltogatni, egyszerre indultak kifelé a templomból. Az utcaüres, az asszony lassan lépeget, és lehajtott fejjel, minden mozdula-tával vár. – Gyere haza, Ágnes!

A köd felszállt, s a zúzmarás fenyõk csúcsára rászálltak a csilla-gok. Megy a két ember a békesség földöntúli fényében, és csodálato-san széles most a gyalogút. Nem beszélnek, mert nincs mit mondani,s ami van, azt úgysem lehet elmondani. Egy bagoly szárnyal el felet-tük puhán, mint a jó álom, aztán vissza is fordul, és erõsen pislog.Furcsa, hogy milyen fény van a két ember felett. A széles nyiladékszájában egy szarvas áll, de nem mozdul, nem fél. Ránéznek, s a vadmost nem vad, nem hús, nem kell a vér, amely bemocskolná ezt az éj-szakát. Különben is a fegyver, az átok, a harag, a bosszú ott maradt agyóntatószékhez támasztva, a nemzedékek idõtlen sekrestyéjében.

(Fekete István, 1955)Forrás: Régi karácsony, Új ember kiadó, 2000,

Éjféli világosság

Az Országos Erdészeti Egyesület és az Erdészeti Lapok Szerkesztôsége

ezúton kíván minden tagtársnak és olvasónak Áldott, Békés Karácsonyi Ünnepeket

és Boldog Új Esztendôt!

Tartalom

Elnöki évértékelés 2013. ......394

Nagy László: Pozicionálni kell magunkat! ....................396

Szepesi András:Az Európai Unió új Erdészeti Stratégiája ......................399

Lomniczi Gergely: Az Országos Erdõ Tanács................402

Folcz Ádám: Az erdõk megítélése a felnõtt magyar lakosság körében ..............................................403

Dr. Sonnevend Imre:A házi berkenye kultúrtörténeteés hasznosítása ......................404

Andrésiné Dr. Ambrus Ildikó, Andrési Pál, Nagy László:130 éves iskola Ásotthalmon..........................................407

Szakács László:Ötvenéves az Erdészettörténeti Szakosztály..................409

Dr. Király Pál: A megalakulás körülményei ................412

Nagy László, Zétényi Zoltán:MEGOSZ nagyrendezvény Kecskeméten II. ................415

Wágner Tibor, Schmotzer András, Halász Gábor:Szeniorok az EGERERDÕ-nél ........................................416

Horváth Gábor:Az átalakító üzemmód eddigi tapasztalatai ..................418

Köveskuti Zoltán:A Soproni HCS a KAEG Zrt. területén járt ....................419

Rapp Andrea, Boglári Zoltán:A cáki gesztenyéstõl aFarkaserdõig..........................420

Illyés Benjámin: 1956-ban „negyedéves” erdõmérnökhallgatók találkozója ..................................422

Dr. Bartha Dénes, Dr. Vancsura Rudolf:Száz éve született Tuskó Ferenc ....................................424

Wágner Tibor:Barátság a németekkel II. ..............................................426

Dr. Tóth Aladár:Régmúlt idõk élõ tanúi mesélnek… ................................428

Nagy László: A Bükk-hegység szélárnyékában ............432

ERDÉSZETI LAPOK • Az Országos Erdészeti Egyesület folyóirata CXLVIII. évfolyam 12. szám (december)FÔSZERKESZTÔ: NAGY LÁSZLÓ • A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG ELNÖKE: HARASZTI GYULA

A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG: Bartha Dénes, Detrich Miklós, Lengyel László, Lomniczi Gergely, Oroszi Sándor, Puskás Lajos, Sárvári JánosSZERKESZTÔSÉG: 1021 Budapest, Budakeszi út 91. Telefon: 06 (1) 201-6293 • Mobil: 06 (20) 330-3462 • e-mail: erdlap@oee.hu • www.erdeszetilapok.huKIADÓ: Országos Erdészeti Egyesület, 1021 Budapest, Budakeszi út 91. • Levélcím: 1021 Budapest, Budakeszi út 91. • FELELÔS KIADÓ: ZAMBÓ PÉTER elnök

Tördelõszerkesztõ: Balog Zoltán • Olvasószerkesztõ: Rimóczi Irén • Nyomdai munkák: F & F Print Line Kft., Budapest • Felelôs vezetô: ifj. Komornik Ferenc

A kézirat lezárva: 2013. december 3.ISSN 1215-0398Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Felvilágosítást a lappal lapcsolatban az Egyesület ad. Megjelenik havonta.A beküldött kéziratokat, fényképeket nyilvántartásba vesszük. A cikkek, írások nem feltétlenül azonosok a szerkesztô véleményével, azok tartalmáért min-denkor a szerzô felel. Honoráriumot megegyezéssel csak felkért írásokért, illetve grafikai munkákért fizetünk.

A címlapon: Ásotthalmi karácsonyvárás. Fotó: Andrési Pál (Az idén 130 éves szakiskola 1883 októberében jelent meg utoljára a címlapon.)

A harmadik oldal

Atörténelem nem a boldogság talaja – írta Hegel.Mégis – miként azt valamikor még az iskolábantanították – a dolgok lényegét azok történetisége

adja. Mielõtt elmennénk filozófiai irányba, hadd szûkít-sem a kört az egyesületünkre.

Az Erdészettörténeti Szakosztály októberben ünnepeltealapítása 50. évfordulóját. Az 1963. évi megalakulásakormég nem tudhatták, hogy az erdõkben folyó gazdálkodástörténetének kutatásában egyedül maradnak. Hiszen ottvolt az ERTI, ott volt a frissen (akkor is) nevet változtató sop-roni egyetem, sõt a mezõgazdasági múzeumban akadé-miai kutatócsoport is alakult az agrártörténeti kutatáso-kra. Ebben a mezõnyben a szerény, 10-12 taggal indulótársaság nem vett tudomást az elõbb említett boldogtalan-ságról, hanem dolgozott. Annál is inkább, mert a szom-szédos országok erdészettörténete nagy léptekkel haladtmindannak a feltárásában, amely a magyar múlthoz (is)kapcsolódik. Tudjuk – és itt ismét egy iskolai tantételre uta-lok –, hogy a történetírás pártos tudomány. A pártosságaztán egyik-másik szomszédunknál mosolyogtató elfogult-sághoz vezetett. De nem mosolyogni kell, hanem dolgozni– vallotta a szakosztály.

Mind a mai, mind a történelmi Magyarország erdeirõlmintegy 18 ezer oldalnyi írás; tanulmányok, forrásközlé-sek, visszaemlékezések stb. jelentek meg, amelyek szakosz-tályközlemények formájában elsõsorban egyesületi tagok-hoz jutottak el. Óriási szám, akár az ERTI, akár az egye-temi, akár pedig az akadémiai-mezõgazdasági múzeumiAgártörténeti Szemle címû kiadvánnyal, kiadványokkalvetjük egybe. A minõséget, fõleg pedig az ismertséget, idé-zettséget természetesen számon lehet kérni, de egy biztos:amit leírtak, az már nem vész el, megmarad, hogy a ma-gyar erdõk lényegét (is) tükrözze.

Az elmúlt fél évszázadban a szakosztályrendezvénye-ken mintegy kétszáz elõadó szerepelt. Az elõadáshoz hoz-zászólók, vitatkozók megmaradtak a két, Madách Imre ésJózsef Attila által kijelölt „határkaró” között. Tudniillik:„Csak hódolat illet, nem bírálat…” – „Alkotni vagyunk, nemdicsérni…”. Talán a szakmai viták ezért is vitték elõbbrepéldául az egyesület címerébe felkerülõ 1851-es év ügyét,vagy más, szinte minden vándorgyûlés alkalmával felve-tõdõ történeti emlékeket, példákat.

A történelem az élet tanítómestere – mondták az ókor-ban. Az erdészeknek megadatik, hogy miközben mindendöntésükben a természet „ujjmutatását” használják, ráte-kintsenek az erdõk múltjára, az elõzményekre, ha úgy tet-szik, a lényegükre – ha máshol nem, az erdõtervekben. Sa szakosztály igazán akkor érte el célját, ha ezt a történel-mi szemléletet fenntartja, netalán tovább erõsíti.

Oroszi Sándor

– Elnök úr, ha röviden kellene összefog-lalni az idei év egyesületi történéseit,mivel jellemezné a 2013-as esztendõt?

– Az elmúlt években rendre azzalkezdtem az év végi küldöttgyûlésen tar-tott elnöki beszámolót, hogy nehézévet zárunk. És ez igaz is volt, hiszen2011-2012-ben új alapokra kellett he-lyezni az Egyesület költségvetését, amielengedhetetlenül a belsõ mûködésre isható változásokkal járt.

Az utóbbi két év után azonban ki-mondhatjuk, hogy 2013 a stabilizálódáséve volt az Országos Erdészeti Egyesületéletében. Ez a stabilizálódás talán a taglét-szám kérdésében a legfontosabb. A tagdíj-változások és az adategyeztetés után márkét éve 3200-3300 fõ között van az egye-sületünk taglétszáma. Ez a több mint három-ezer, javarészt erdész végzettségû szakem-ber adja mûködésünk biztos alapját.

A létszám év végére általában ennélis magasabbra nõ, idén novemberbenmár 3525 tagnak küldtük az ErdészetiLapokat. Ez egyrészt további örvende-tes érdeklõdést mutat az Egyesületiránt. Másrészt azonban azt is jelzi,hogy több száz tagtársunk továbbrasem tud határidõre eleget tenni legele-mibb egyesületi kötelességének, atagdíj befizetésének, és a helyi csopor-tok tisztségviselõi, illetve a titkársághónapokon át tartó utánajárása szük-séges az elérésükhöz. Vagyis van mégmin javítanunk, bár úgy gondolom,hogy civil szervezetként ekkora meg-

bízható taglétszám is nagy eredmény-nek számít.

– A tagdíjrendszer átalakítása mel-lett az elmúlt idõszakban sok változástörtént az egyesületi élet egyéb területe-in is. Emellett módosult a jogszabályikörnyezet. Hogyan reagált minderre azEgyesület?

– A mûködés stabilitását szolgálja azAlapszabály 2013-ban végrehajtott meg-újítása. Azt mondhatom, hogy a 2010-12-es években a gazdálkodás alapjai-nak újrateremtése volt a fõ feladat, amit2013-ban a belsõ mûködés szabályozá-sának újragondolása követett. Az Alap-szabály-módosítás során sok olyan, rég-óta felvetett gondolatot sikerült megva-lósítani, ami a jövõben hatékonyabbá,egyértelmûbbé teszi a mûködést. Ilyenpéldául az országos tisztségviselõkmandátumának a naptári év fordulójá-hoz kötõdõ átadása vagy a helyi cso-portok és szakosztályok mûködésénekegyértelmûbb meghatározása. Az Alap-szabály módosítását követve õsszel meg-újult a Kitüntetési Szabályzat, melynekegyik legfontosabb eleme talán az amelléklet, ami a korábbinál részlete-sebb elvárásokat támaszt az elõterjesz-tések készítõi elé. A határozottabbiránymutatással, segítségnyújtással azegyesületi kitüntetések rangjának meg-õrzése, sõt, lehetõségek szerinti növelé-se a célunk.

Szintén a szabályzatok módosításá-nak sorában kezdõdött meg a Szerveze-ti és Mûködési Szabályzat átdolgozása.Ennek legfontosabb részét, a tagságra,a helyi csoportok és szakosztályok mû-ködésére vonatkozó rendelkezéseitmár meg is kapták a tisztségviselõk és ahonlap tagsági információk menüpont-jában is olvashatók. Szintén folyamat-ban van az Erdészeti Lapok Szerkeszté-si és Kiadási Szabályzatának és a Vá-lasztási Szabályzatnak a módosítása. Ezutóbbi a küldöttgyûlés határozata alap-ján kiemelt, és ezen a területen a legsür-gõsebb feladata az elnökségnek.

– Említette a szabályzatok, tagságiinformációk közzétételét. Az Egyesület-nek mindig is fontos feladata volt aszakmai és egyesületi életrõl szóló tájé-koztatás. Milyen sikerrel látta el ezt afeladatot 2013-ban?

– A tagság és a szakmai közvéleménytájékoztatásában legfontosabb felületünkaz Erdészeti Lapok. Vállalva az ezzel járójelentõs költségeket, és az azok elõte-remtésével járó többletmunkát, a kiszá-míthatóság, megbízhatóság fenntartásáratörekedtünk az Erdészeti Lapok megje-lentetése során. Sikerült kialakítani ésazóta be is tartani a megjelenési és ter-jesztési rendet. Nagy eredménynek tar-tom, hogy második éve minden tag havirendszerességgel, azonos idõpontban ta-lálja a postaládájában ágazatunk legje-lentõsebb folyóiratát. Köztük közel százerdész egyetemista (a jövõ szakemberei)és több mint száz külföldi magyar tagtár-sunk Erdélyben, Németországban, Kana-dában és a világ más pontjain. Ráadásul aLapok terjesztéséhez másik két jelentõskiadvány, A Mi Erdõnk magazin és az Er-dészettudományi Közlemények tanul-mánykötet is kapcsolódik. A Lapok szín-vonalát jelentõsen emeli, hogy idén nyáróta teljes színes kivitelben jelenik meg.

Nemcsak a nyomtatott, hanem azonline megjelenéseinket is fejlesztettük.A már tavaly megújított egyesületi hon-lap mellett idén a Vidékfejlesztési Mi-nisztérium pályázatán nyert támogatá-sok segítségével létrehoztuk az Év fájaés az Erdõk Hete honlapokat. Az online

Erdészeti Lapok CXLVIII. évf. 12. szám (2013. december)394

EGYESÜLETI ÉLET

Elnöki évértékelés 2013.Beszélgetés Zambó Péterrel, az OEE elnökével

Az év végi, Egyesületünk alapításának december 9-i évfordulójára emlékezõ

küldöttgyûlésen hagyományosan az elnök évértékelõ megszólalása az egyik

legfontosabb napirend. Hogy az elhangzottakat a tagság minél szélesebb kör-

ben megismerje, a 2013. november 28-án az Alkotmány utcai Székházban

tartott küldöttgyûlés után, már az ünnepekre készülõ hangulatban kérdeztük

Zambó Pétert, az Országos Erdészeti Egyesület elnökét az idei eredmények-

rõl, feladatokról, az egyesület hétköznapjairól.

Zambó Péter elnök érvértékelése

Erdészeti Lapok CXLVIII. évf. 12. szám (2013. december) 395

felületek sikerét jól szemlélteti a jövõévi Év fája választással kapcsolatos sza-vazás, amire egy hónap alatt több mint5000 voks érkezett.

Az Erdészeti Lapok mellett szólni kellaz egyesületi Könyvtárról is. Milyenemlítésre méltó esemény történt aKönyvtár mûködtetésében az idén?

Értékeink megõrzése tekintetében je-lentõs lépés, hogy ettõl az évtõl aKönyvtár és az Erdészeti Lapok vagyoniértékkel bekerül az Egyesület vagyo-nába. Vagyis nevesítjük, nyilvántartjukazt, amink van, amit szeretnénk meg-õrizni és átörökíteni az utókornak is.Emellett többéves tetszhalott állapotután ismét mûködik a Wagner KárolyAlapítvány. Támogatásukkal idén meg-kezdõdött az Erdészettörténeti Közle-mények közel száz kötetének digitalizá-lása, és a Könyvtár mûemlékeinek res-taurálása, melyek sorában elsõként grófTisza Lajos egykori elnök igen rossz ál-lapotban lévõ festménye újult meg. AzAlapítvány hozzájárul a könyvtári állo-mány gyarapításához is, amit tagtársainkközül egyre többen segítenek. Példáulnemrég ajánlotta fel a család Nyirádi La-jos legendás, mintegy száz példányos,katalogizált éremgyûjteményét.

Az Egyesület mellett mûködõ Alapít-ványok segítése szintén a stabilitástszolgálja. Az Erdészcsillag Alapítványszámára tavaly több mint 3 millió forintmagánadomány érkezett, az idén pedigaz állami erdõgazdaságok mintegy 5millió forintos támogatásának megszer-zésében mûködött közre hatékonyanaz Egyesület.

– Az elõzõ évet áthatotta az Erdésze-ti Lapok 150 éves jubileumára való em-lékezés. Milyen eseményeket emelhe-tünk ki az idén?

– Egyesületi vonatkozásban két je-lentõsebb jubileumot ünnepeltünk: azerdész szakképzés elindításának 130éves évfordulóját az ásotthalmi iskolamegalapításával, illetve az Erdészettör-téneti Szakosztály fennállásának 50. ju-bileumát.

Az egyesületi rendezvények sorábansikerrel zajlott a 144. Vándorgyûlés Ta-tán, ehhez kapcsolódva az Év ErdészeVerseny. Októberben sikeres volt az Er-désznõk Találkozója Soponyán. Ezútonis köszönjük a szervezésben részt vevõ,házigazda erdõgazdaságok munkáját!2014-ben a Soproni Helyi Csoport és aTAEG Zrt. meghívására Sopronban lesza Vándorgyûlés. A szervezõket dicsérõjó hír, hogy tudjuk már a pontos idõ-pontot is: 2014. június 13-14-én lesz a145. Vándorgyûlés, közvetlenül aztmegelõzõen pedig az Év Erdésze Ver-seny 2014. évi döntõje.

Ágazatunkon kívüli szereplõknekszólt az idén XVII. alkalommal megren-dezett Erdõk Hete, vagy a „Fiatalok azEurópai Erdõkben” elnevezésû nemzet-közi középiskolai verseny, ahol ismétdobogóra állhatott a magyar csapat.

– Az elnökség és a titkárság nemcsak az egyesületi élet szervezésével fog-lalkozik. Sok hírt lehet olvasni az ága-zatot érintõ különbözõ jogszabályokváltozásáról, új és megújuló stratégiák-ról. Mi jellemezte az ágazati érdekkép-viseletet?

– A sok feladatot adó érdekképvisele-ti munkának is kézzelfogható eredmé-nyei születtek az idén. Stratégiai együtt-mûködési megállapodást kötöttünk a Vi-dékfejlesztési Minisztériummal, ami azágazati jogszabályok elõkészítésében,véleményezésében jelent elõrelépést.Részt vettünk a Nemzeti Agrárgazdasági

Kamara tisztségviselõinek jelölésében ésa tatai Vándorgyûlésen partnerségi meg-állapodást kötöttünk az újonnan felállószervezettel. Az Egyesületnek is szóló bi-zalomnak tekintem, hogy novemberbenmegválasztottak a Kormány közvetlentanácsadó testületévé elõlépett OrszágosErdõ Tanács elnökévé.

– Az említettek mind azt mutatják,hogy nem telt eseménytelenül és ered-ménytelenül az idei év. Személyesenmilyen érzésekkel búcsúzik 2013-tól?

– A küldöttgyûlés elõtt az elnökségkihelyezett ülést tartott Sopronban, aNyugat-Dunántúli Régió helyi csoport-jainak részvételével. A két évvel ezelõttaz elnökség ugyanezen körben tárgyal-ta elõször részletesen a tagdíj-változá-sokkal, egyesületi életünk szabályozá-sának módosításaival kapcsolatos kér-dések alapjait. Az akkori bizonytalan-ság, többször aggodalom után két évvela mostani ülésen õszinte öröm volt hal-lani a helyi csoportok beszámolóit a ki-számítható, eseménydús mûködésrõl.Természetesen sok feladat és elérendõcél van még hátra, sok mindenen lehetés kell javítani, de biztos, szilárd alapo-kon nyugvó mûködéssel van jövõje azOrszágos Erdészeti Egyesületnek!

Az évet zárva ezen alapok megterem-tését, a napi feladatok ellátását, a tagság-gal való törõdést ezúton is köszönömminden egyesületi tisztségviselõnek, ak-tív egyesületi életet élõ tagnak! És bár aLapok postázásakor még két hét hátravan ebbõl az évbõl, mindannyiunknakáldott karácsonyt, és az ideihez hason-lóan eseménydús, eredményes, bizako-dásra okot adó új évet kívánok!

Nagy LászlóKép: Greguss László Géza,

Nagy László

EGYESÜLETI ÉLET

A küldöttek az egyesületi éves beszámolóját hallgatják