Tartalom

Luzsi József:Húsz év magán(y) ..........................................................286

Nagy László, Dr. Sárvári János, ZétényiZoltán:Jubileumi MEGOSZ nagyrendezvényBudapesten I. ........................................288

Nagy Imre:Jövõnk az iparifa-ültetvény?(!) I. ....................................290

Kriston Éva, Bozsó Miklós, Csóka György, Bujdosó Béla,Melika George:Biológiai védekezés Magyarországon a szelídgesztenye gubacsdarázs ellen............................293

Jakab Szilvia, Dr. Illés Gábor:Bemutatkozik a NAIK ERTI geoportálja: az ERTIGIS......295

Cserági Máté:Erdészeti közelítõk Horvátországból ....................298

Kitüntetések Szent István ünnepén ..............................299

Dr. Tuba Katalin, Dr. Lakatos Ferenc:A mezei juhar rovarvilága ..............................................300

Doncsecz Gábor:XVIII. Országos Erdészeti és Faipari Sportnapok Szombathelyen ..............................................................302

Gerely Ferenc:A XXI. Európai Erdészeti Tájfutóverseny Svájcban ......304

Orbok Ilona:Székelyföldi ErdésztalálkozóParajdon ................................306

Sárainé Illés Edina:Templom Fesztivál a Vértes erdejében..........................307

Garamszegi István, Urbán Pál:Szomszédolás a Magas-Tátrában ..................................308

Dr. Sárvári János:Beszámoló Könyvtárunk gyarapodásáról......................310

Tarjáni Antal: Tisztelj, hogy tiszteljenek! ....................311

Dr. Illyés Benjamin:Az OEE elsõ soproni országos gyûlése I. ......................312

Nagy László:A Király jeges lehelete....................................................316

ERDÉSZETI LAPOK • Az Országos Erdészeti Egyesület folyóirata CXLIX. évfolyam 9. szám (szeptember)FÔSZERKESZTÔ: NAGY LÁSZLÓ • A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG ELNÖKE: HARASZTI GYULA

A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG: Detrich Miklós, Lengyel László, Lomniczi Gergely, Oroszi Sándor, Puskás Lajos, Sárvári JánosSZERKESZTÔSÉG: 1021 Budapest, Budakeszi út 91. Telefon: 06 (1) 201-6293 • Mobil: 06 (20) 330-3462 • e-mail: erdlap@oee.hu • www.erdeszetilapok.huKIADÓ: Országos Erdészeti Egyesület, 1021 Budapest, Budakeszi út 91. • Levélcím: 1021 Budapest, Budakeszi út 91. • FELELÔS KIADÓ: ZAMBÓ PÉTER elnök

Tördelõszerkesztõ: Balog Zoltán • Olvasószerkesztõ: Rimóczi Irén • Nyomdai munkák: PR Innovation Kft., Budapest • Felelôs vezetô: ifj. Komornik Ferenc

A kézirat lezárva: 2014. szeptember 2.ISSN 1215-0398Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Felvilágosítást a lappal lapcsolatban az Egyesület ad. Megjelenik havonta.A beküldött kéziratokat, fényképeket nyilvántartásba vesszük. A cikkek, írások nem feltétlenül azonosok a szerkesztô véleményével, azok tartalmáért min-denkor a szerzô felel. Honoráriumot megegyezéssel csak felkért írásokért, illetve grafikai munkákért fizetünk.

A címlapon: Erdei esernyõ Fotó: Bodó Mónika

A harmadik oldal

Nem kellett sokat töprengenem azon az egyetlen ki-fejezésen, amivel leginkább jellemezhetõ a rend-szerváltoztatás utáni magyar magán-erdõgaz-

dálkodás. Kivételesen nem az értékteremtõ munkát gátlóintézkedésekre, vagy a hatalommal átmenetileg felruhá-zott irigyekre gondolok. Ezek csupán a körülmények, me-lyekrõl nem a magánerdõ-tulajdonosok és gazdálkodóktehetnek.

A most húszéves magán-erdõgazdálkodás esszenciájáta hûség szó adja. Ahogy Márai Sándor írja: „Az embermaradjon hûséges azokhoz, akikkel származás, nevelés,érdek, emlék összekötözte.” A magánerdõ gazdája hûségesõseihez, akik valaha erdõt birtokoltak. Hûséges azokhozaz értékekhez, melyek mentén nevelték, arra tanítva: csaka becsületes munkának van értelme. Hûségesek egymás-hoz, mert szakmai érdekeiket így védik. És az emlékekhez.A rosszakhoz is, mert azok még inkább erõsítik az össze-tartozást.

A magán-erdõgazdálkodás kaotikus állapotok közöttindult újra, de mostanra erõs gyökereket engedett, melyekbiztosan megtartják az egyenes törzset és a büszke koro-nát. A magánerdõ tulajdonosa bebizonyította, hogy a sa-játját a leggondosabb gazda módjára mûveli. Hiába felté-telezik egyesek épp az ellenkezõjét, akik még mindig „a bi-zalom jó, de a kontroll jobb” lenini elvre alapoznak, fi-gyelmen kívül hagyva jó néhány történelmi és közgazda-sági kategóriát.

A magánerdõ gazdája sokat dolgozik, de gondolkodikis. Például azon, hogy már a fejlett ókori társadalmak tör-vényekkel védték a magántulajdont, ahogy nagy Árpád-házi uralkodóink, vagy a modern demokráciák jogrendjeis. Vagyis: a magánerdõ a tulajdonosáé. Nem tõle kell fél-teni, mert a sajátjának õ a legjobb gazdája. Épp azért,mert az övé, és ez biztosítja családja boldogulását. Ígymunkáját csak a lehetõ legjobban végezheti. Szakértelem-mel és kellõ alázattal. A magánerdõ tulajdonosa azt istudja, erdeje akkor is az övé lesz, amikor a szakma báb-jai sorra lecserélõdnek. A kisstílûség felett pedig nagyvona-lúan átlép, hisz „ha valaki az ember háta mögött beszél,oda is való.” Húsz évvel ezelõtt nagy dolgokra készült aMEGOSZ. Sok volt a lehetõség, még több az akadály. Mostviszont még nagyobb dolgokra leszünk képesek, mert erõ-sek vagyunk, kitartóak és már jobban érezzük, mekkorasúlya van annak a szónak, hogy a sajátom, az enyém.

Azok a magánerdõ-gazdák, akik ezeket az elveket vall-ják, nem pusztán pár százezer ember összetartozásátszimbolizálják. Sokkal nagyobb erõ ez annál. Mert áthat-ja a hûség. Hûség az erdõnkhöz, a szakmánkhoz, egy-máshoz...

Luzsi Józsefelnök, MEGOSZ

Erdészeti Lapok CXLIX. évf. 9. szám (2014. szeptember)286

A rendszerváltoztatás eredménye, hogyaz erdõk jelentõs része újra magántulaj-donba került. Ezek szétszórt, a magyarátlagnál fiatalabb és rosszabb minõségûerdõk voltak. A magyar magán-erdõ-gazdálkodás ösztönösen a tulajdono-sok, a gazdálkodók önszervezõdésével,és a privatizáció miatt a szövetkezetiszektorban munkájukat elvesztõ erdé-szek irányításával jött létre.

Az új erdõgazdálkodókat a kezde-tektõl napjainkig bizalmatlanság, irigy-ség, lekezelõ szakmai hozzáállás veszikörül. Még az illetékes hivatalok is mos-tohán bántak, bánnak velük, arra töre-kedve, hogy a törvény erejével távoltartsák õket a saját erdejüktõl, mert ak-kor okozzák a legkevesebb kárt. A ma-gánerdõ megszületését a jogszabályoksem segítették. Az 1996-os erdõtörvényszinte tudomást sem vett arról, hogyMagyarországon ismét létezik magáner-dõ. Hiába váltak százezer hektár szám-ra magántulajdonúvá a magyar erdõk, aköztudatban még mindig az a nézeturalkodott, az erdõ mindenkié. Sajnosez a szemlélet azóta sem sokat válto-zott. A magánerdõt jelenleg is – az erdõközcélú szerepére hivatkozva – min-denki korlátozza gazdálkodásában,

ugyanakkor a kiesõ jövedelmet és a ke-letkezõ kárt a tulajdonosnak kell visel-nie. A magánerdõ sohasem rendelke-zett olyan komoly infrastruktúrával, tõ-kével, és szervezettel, mint az állami er-dõ. A gazdasági versenyfeltételek és ajogszabályi háttér viszont nem tett kü-lönbséget a két tulajdon és gazdálkodá-si forma között.

Az Erdõtörvénnyel párhuzamosanmegjelenõ 1996. évi természetvédelmitörvény újabb korlátok elé állította a ma-gánerdõt, ami további jövedelemkiesést,és jelentõs károkat okozott, kompenzációnélkül. A törvény kártalanítási végrehajtá-si rendelete csak nyolc év múlva születettmeg, ami elvben ugyan lehetõséget te-remtett a kompenzációra, de jelenleg semtud élni vele szinte senki. A törvényekheztársultak még a folyamatosan változó adó-jogszabályok és az Európában egyedülál-lóan bonyolult magyar birtokpolitika(osztatlan közös tulajdon). Ennek megha-tározó szerepe van abban, hogy a magán-erdõk közel 20%-a még jelenleg sem mû-ködik. A magyar magánerdõ a 2004-esuniós csatlakozás után várta a forráslehe-tõségek megnyílását a vidékfejlesztési jog-címeken keresztül. A 2007-tõl 2013-ig ter-jedõ idõszakban 110 milliárd forint álltrendelkezésre. Az erdészeti támogatásijogcímek vontatottan, jelentõs késéssel je-

lentek meg. Az elsõ három évben példáulcsak az erdõtelepítés mûködött. A támo-gatási határozatok késve születettek, a ki-fizetések sokszor éveket csúsztak. Az el-lenõrzések azonban alaposak, folyamato-sak voltak, és az EU-s elvárásoktól szigo-rúbbak. Elõfordult, hogy még támogatásihatározata sem volt a gazdálkodónak, demár ellenõrizték. A jogszabályok folyama-tosan szigorodtak, ennek következtébenaz erdõtelepítés üteme az évi közel 19 000hektárról 2-3000 hektárra csökkent. Ígysok ezer munkahely szûnt meg a gazdasá-gi válság közepén.

Nem lehet jó az az erdõ-környezet-védelmi pályázati rendszer sem, ahol arendelkezésre álló 24 milliárd forintnak,csak a 10%-át tudják az erdõgazdálko-dók megigényelni. Így fordulhatott elõ,hogy a támogatási ciklus végén 14 mil-liárd forintot elvontak az erdõgazdálko-dóktól és átcsoportosították azt a mezõ-gazdaság más ágazataiba.

A 2009. évi új erdõtörvényben már„nyomokban” megjelent a magán-erdõ-gazdálkodás. Sajnos az új törvény leg-jellemzõbb vonása, hogy az erdõ gaz-dasági értékét figyelmen kívül hagyja.Igaz, néhány pontban nevesítette a ma-gánerdõt, de jobbára a természetvéde-lem szempontjai, a szinte betarthatatlankötelezettségek, a rendkívül kemény

MAGÁNERDÕBEN

A MEGOSZ idén húszéves. Létjogosultságának épp ez az egyik fontos

bizonyítéka. A szükségességéhez sem férhet kétség. A feladatainak

pedig akkor tud leginkább megfelelni, ha segíti az embereket érték-

teremtõ munkához jutni, ami egyben garancia az erdõ fejlõdésére is.

Húsz év magán(y)

Rimler Pál (1867–1943) a MEGOSZ szak-mai díjának névadója

Erdészeti Lapok CXLIX. évf. 9. szám (2014. szeptember) 287

MAGÁNERDÕBEN

büntetési tételek és az erõsen szubjek-tív szankcionálás vannak benne túlsúly-ban. Tovább nehezítette a helyzetet,hogy a hatósági feladatok egy részévela szakszemélyzetet bízta meg és a szak-mai felügyeletet tovább szigorította. Ek-kor azonban még mûködött – méghoz-zá államilag finanszírozott formában –az erdészeti szakirányítás támogatásirendelete, ami a magánerdõk nagy ré-szén képes volt az elõírásoknak megfe-lelõ gazdálkodást fenntartani. Egy évmúlva azonban a rendelet megszûnt, aforrást elvonták, a gazdálkodók kötele-zettségei viszont maradtak.

Ugyancsak ebben az idõszakban azelõzõleg már a tulajdonosok beleegyezé-se nélkül kijelölt NATURA 2000 erdõterü-leteket kezdték védettként kezelni. Ho-lott az Európai Unió csupán állapotfenn-tartást ír elõ. Jelenleg pedig már fenntar-tási terveket is készítenek ezekre az er-dõkre a független civil szervezetek jelen-tõs uniós támogatással a tulajdonosok, agazdálkodók tudta nélkül. Ezen terveketpedig úgy állítják össze, hogy elemeitbármikor kötelezõen elõírhatóvá tehetik.E civil szervezetek jelenleg is több százhelyen egy-két érdekelt fõ részvételévelfórumokat tartanak, melyek egyeztetés-nek semmiképp sem nevezhetõek.

Az idén azzal kellett szembesülnünk,hogy a következõ Európai Uniós költ-ségvetési ciklusra csupán 56 milliárd fo-rint erdészeti támogatást terveztek be.Az elõzõ idõszakról áthúzódó determi-nációs kötelezettségek miatt 2020-iglényegében csak nettó 30 milliárd forin-tot szánnak az erdõgazdálkodók támo-gatására. A MEGOSZ meggyõzõdése,hogy saját lobbi tevékenységének kö-szönheti, hogy ezt az összeget végül 116milliárd forintra sikerült növelni. Igaz,vannak, akik ezt másképpen vélik…

Eddig jórészt a múltról esett szó, mintahogy a több évtizedes visszatekintésekesetén lenni szokott, de arról is kell be-szélni, milyen teendõink lesznek a jövõ-ben. Milyen átalakulások, intézkedéseksegítenék az ágazatra szánt uniós támoga-tás leghatékonyabb felhasználását? Min-denekelõtt szükség van egy polgári érték-

renden alapuló, egyszerû, „gazdálkodó-barát” jogi szabályozásra. Ezzel párhuza-mosan elengedhetetlen a magántulajdo-nú erdõ törvényileg szavatolt védelme.Végre meg kell szabadulni attól a nézettõlés gyakorlattól is, hogy a hatóságoknak asaját tulajdonosától kell megvédenie azerdõt. Ehhez azonban rugalmasságra ésszemléletváltozásra lenne szükség.

A magánerdõ-tulajdonosok és gazdál-kodók elvárják a jogalkotóktól, hogy ha amagánerdõnek közcélokat is kell szolgál-nia, az erdõt védjék meg a tolvajoktól. Haez mégsem sikerül, ne a tulajdonost ter-heljék újabb költségekkel. A mostani gya-korlat szerint a felelõsségre vonást sem avalódi elkövetõkkel szemben alkalmaz-zák, hanem a bejelentett gazdálkodókkalszemben.

Úgy ítéljük meg, a természetvédelmitörvényt is módosítani kell, mert bizo-nyos természetvédelmi értékeknek való-szerûtlenül nagy je-lentõséget tulajdo-nítva már-már sér-tik az általános em-beri jogokat. A köz-vélemény joggalérezheti úgy, hogyMagyarországontöbbet ér egy feke-tególya, vagy egyritka lepkefaj, mintaz emberélet. Egycsaládi erõszakmiatt sérüléseibebelehaló gyermek,vagy nõ, egy sajátházában fagyhaláltszenvedõ idõs em-ber élete nem váltki akkora média-visszhangot, mintegy lepkefaj feltéte-lezett (!!!) számúutódainak elpusz-tulása. A természet-védelmi törvénytérbeni és idõbenikorlátozásait is ép-pen ideje lenne át-alakítani, a globális felmelegedés, a vál-tozó éghajlat és idõjárási szélsõségekmiatt. Tarthatatlan, hogy az ország védettmagánerdeibe saját tulajdonosa, gazdál-kodója egy évbõl hat hónapig nem tehe-ti be a lábát munkavégzés céljából. Vajonaz a vidéki ember, akinek csak fél évigvan munkája, helyben marad? Pedig na-gyon egyszerûen lehetne a vidék megtar-tó erejét növelni. Mondjuk, a természet-védelmi korlátozások ésszerûsítésével.Az meg már nem is kérdés, mi a jobb egy

vidéki kistelepülésnek, ha alkalmaz egytermészetvédelmi õrt, vagy rendszeresmunkát nyújt sok-sok embernek, ésmegfizethetõ téli tüzelõt. A vidékfejlesz-tés terén a magánerdõ-gazdálkodóknakolyan uniós jogcímekre van szüksége,melyeken keresztül végre forrásokhozjutnak, jól átlátható, könnyen betarthatószabályozással, egyszerû dokumentáció-val párosítva.

El kívánjuk érni, hogy a mezõgazda-ságon belül az erdészet a többi ágazattalegyenrangú és versenyképes legyen. Azerdõgazdálkodók pedig olyan jogcíme-ket igényelhessenek meg, melyek nemeleve veszteségre ítéltek, különben a ma-gán-erdõgazdálkodás leépül. Pedig a jö-võben egyre nagyobb szükség lesz an-nak minden hozadékára. Elegendõ for-rással vissza kell állítani a szakirányításitámogatási rendszert is, mert a megfelelõszakmai háttér nem hiányozhat a magán-

erdõbõl. Nem beszélve arról, hogy ezeka szakemberek tudják megigényelni akülönbözõ uniós erdészeti támogatásiforrásokat. A magánerdõ sikerre van ítél-ve, ha a jogszabályi, a szakirányítási és azEU-s támogatási háttér is rendezetté vá-lik. Úgy tûnik, a politika most megérti éstámogatja elképzeléseinket, mert céljainkegyértelmûen közösek. A végrehajtáshozpedig már csak a jó szándék hiányzik.

Luzsi Józsefelnök, MEGOSZ