A 2014. június 13-14-én Sopronban megrendezett

országos rendezvényre — nyugodtan mondhatjuk —

hazalátogattak a magyar erdészek. Ennek a közös ta-

lálkozásnak néhány ellesett pillanatát igyekszünk át-

adni úgy, ahogy az objektívek lencséi megörökítették.

Tartalom

Az OEE 145. Vándorgyûlése ..........................222–248

Nagy László:Támaszkodni fogok az erdészek tudására és tapasztalatára......249

Folcz Tóbiás, Köveskuti Zoltán:Az Év Erdésze Verseny 2014-ben ..................................251

Gribek Dániel:Interjú Komáromi Ferenccel, az Év Erdészével ............252

Az Yvette-ciklon és a hazai viharkárok ............253–257

Dr. Hirka Anikó, dr. Csóka György, Janik Gergely, dr. Koltay András, Kolozs László, Szõcs Levente:Erdeink egészségi állapota 2013-ban ............................258

Bodor László:Helyzetjelentés erdei vadkár ügyben III. ......................262

Kocsis Gábor István: A bálványfa terjedésének megakadályozása a KAEG Zrt. területén ......................265

Bartha Pál: Egy gondolat az erdõtelepítési kedv fellendítéséhez....267

Nagy László:Szakirányú továbbképzések az NyME-EMK-n ..............268

Dr. Schiberna Endre: IUFRO konferencia Sopronban ....269

Gerely Ferenc:A Mecsekben járt az Erdei Sportok Szakosztály............271

Németh Ádám, Szalay Bence:Vasi erdészek a Bakonyban..273

Greguss László Géza:Zalában járt a Gyõri Erdõgazdasági HCs ......................274

Bakó Csaba, Kutas Lajos: Pannónia Napok Nemzetközi Erdésztalálkozó Szlovéniában ..................275

Trojkó Péter: Zalai erdészek az Õrségben ....................277

Dr. Király Pál: Joachim Buff 90 éves! ..........................278

Wágner Tibor:Mûvésztehetségek az erdészek körében ......................280

Nagy László: Kis emberek álma ....................................284

ERDÉSZETI LAPOK • Az Országos Erdészeti Egyesület folyóirata CXLIX. évfolyam 7–8. szám (július–augusztus)FÔSZERKESZTÔ: NAGY LÁSZLÓ • A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG ELNÖKE: HARASZTI GYULA

A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG: Detrich Miklós, Lengyel László, Lomniczi Gergely, Oroszi Sándor, Puskás Lajos, Sárvári JánosSZERKESZTÔSÉG: 1021 Budapest, Budakeszi út 91. Telefon: 06 (1) 201-6293 • Mobil: 06 (20) 330-3462 • e-mail: erdlap@oee.hu • www.erdeszetilapok.huKIADÓ: Országos Erdészeti Egyesület, 1021 Budapest, Budakeszi út 91. • Levélcím: 1021 Budapest, Budakeszi út 91. • FELELÔS KIADÓ: ZAMBÓ PÉTER elnök

Tördelõszerkesztõ: Balog Zoltán • Olvasószerkesztõ: Rimóczi Irén • Nyomdai munkák: PR Innovation Kft., Budapest • Felelôs vezetô: ifj. Komornik Ferenc

A kézirat lezárva: 2014. július 23.ISSN 1215-0398Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Felvilágosítást a lappal lapcsolatban az Egyesület ad. Megjelenik havonta.A beküldött kéziratokat, fényképeket nyilvántartásba vesszük. A cikkek, írások nem feltétlenül azonosok a szerkesztô véleményével, azok tartalmáért min-denkor a szerzô felel. Honoráriumot megegyezéssel csak felkért írásokért, illetve grafikai munkákért fizetünk.

A címlapon: Jövõre Kaposvárott! Fotók: Guba Csaba, Mõcsényi Miklós, Nagy László

A harmadik oldal

Szakmai életünk és a magánéletünk során sokszorelolvassuk, leírjuk, kimondjuk, cselekedjük: „szét-nézünk az erdõben, felnézünk a fák koronájába”.

Horizontális és vertikális térdimenziók nyílnak meg elõt-tünk az erdeinket járva. De gyakran megfeledkezünk ró-la, hogy az erdõben a tér mellett, az idõ dimenziója islényeges kiterjedési vetület.

Értõ szemmel körülnézni egy korosabb tölgyesben, vagyegy nagy bükk böhöncökkel tarkított öreg szálerdõben,olyasmi utazás a múltban, mint amikor a fejünk felett acsillagokat pásztázzuk.

Ha a lépték nem is azonos, de a távoli galaxisokból ép-pen akkor a szemünkbe érkezõ csillagfény fotonja, ugyan-olyan idõutazást tesz lehetõvé, mint ahogy a fák alatti ba-rangolás teszi.

Csak amíg az univerzum tartalmas beutazásához nemárt egy seregnyi technikai eszköz és kimûvelt csillagászfõkkalauzoló szakértelme, addig az erdei múlt-utazáshoz elégegy-egy erdészettörténeti szakkönyv levétele a polcról. Ezazonban nem mindig volt olyan egyszerû. Mindmáig.

Egyesületünk 145. Vándorgyûlésének ünnepi közgyûlé-sén, Elnökünk örömmel jelentette be a tagságnak, hogy egyéves elõkészítõ és fejlesztési munkát követõen újabb digitá-lis archívummal gazdagodtunk.

Ez év júniusára, a Wagner Károly Alapítvány támoga-tásával, a Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesületmunkájának köszönhetõen, elérhetõ az Országos Széche-nyi Könyvtár rendszerében az Erdészettörténeti Közlemé-nyek szabadon felhasználható és kereshetõ digitális archí-vuma.

A Közlemények a több mint fél évszázados magyar er-dészettörténeti kutatások eredményeinek legteljesebb adat-bázisa. Éppen ezért és az Erdészeti Lapok archívumánaklátogatottsági sikerén felbuzdulva határozta el az OEE El-nöksége, hogy a Közleményeket is szabadon kutathatóközkinccsé teszi, a világháló segítségével.

A Lapok digitális archívumának felépítése során létre-jött szakmai tapasztalatokra támaszkodva készült el a 18ezer oldalnyi terjedelmû, szabad szavas keresési rendszer-rel ellátott digitális archívum.

Minden ilyen alkalmazás annyit ér, amennyit kihasz-nálnak belõle. Ahogy a Lapok archívuma, így a Közlemé-nyeké is, az erdészet szakmai, szakmatörténeti ismeretekkimeríthetetlen tárháza. Az ünnepi közgyûlés szünetében,a minden résztvevõ számára szabadon elvihetõ fizikaipéldányok fogyásának mértéke, arra a jó reménységre adokot, hogy ez a fejlesztés is betölti majd a küldetését. Ehhezelegendõ csupán beírni a ma már majd mindenki általhasznált web-böngészõk keresõjébe, egyesületi kiadvá-nyunk címét és máris idõutazásra indulhatunk erdeinkmúltjában.

Nagy László

Erdészeti Lapok CXLIX. évf. 7–8. szám (2014. július–augusztus)222

Nyírek fehérlõ törzsei között a „Púposvilág” elnyugvó, megcsendesülõ körvo-nalai rajzolódnak az égre; a hegyen in-nen, Bánfalva szelíd lankáin, a mediter-rán kék ég küldötteként szelídgeszte-nyefák bõrnemû lombja villan elõ. A Lö-vérek villatornyai felett a soproni kertla-birintus gyümölcsfáinak íze és illataúszik, a Virág-völgy felõl szüretelõ ko-csik csilingelése jelzi az õszt. A hegyekoldalán lomberdõk testébe sötét fenyõkkomor zöldje olvad, a Fertõ-mellékidombsor félig örökzöld tölgyei szikráz-va fénylenek a nyári verõn. A Várhelyurnamagaslatait jegenyefenyvesek sö-tétje koronázza – és akit a gótika és abarokk Sopronba csal, igézõ erõvel azezerarcú erdõ bûvöli magához.

Más az erdõ, amikor téli álmátalussza, s csak a beesõ napsugár kévéihordozzák magukban a kikelet ígéretét– és más, amikor „tavaszi szél vizetáraszt”, a hópárna olvadozni kezd s alombjuktól megfosztott fákon végigbor-zong az új élet igézete. Más az erdõ,amikor süppedõ hótakarójával a gyer-mekek öröme, és más mézízû nyarakáldott idején. Más a Kecske-patak ciklá-menes mélye és a várossal átellenben, alajtai mészdombok gyöngyvirágos tavasz-ünnepe. Más az Ultra bükköse, ahon-nan elmúlt századok öreg tanúfáit azember motorfûrésze dönti és gépkocsi-ja szállítja le, avagy a rövidebb életû, ki-sebb pályát megfutó fenyõ, amely egyiknap még, élete utolsó állomásaként ott

fekszik erdei ravatalán, a következõnap azonban már illatos deszkává vál-tozik, hogy még szorosabbra fûzze azember és az erdõ õsi barátságát.

Mindegyik arc az erdõ arca – s vala-mennyi együtt: az örök erdõ, amelybenbenne van a soproni szépíró, Becht Re-zsõ ihletett szavaival „a harkály kopogá-sa és a tisztások füveinek remegése, atölgyesek szelíd fényessége és a feny-vesek sudársága, az erdei talaj békés il-lata és a csönd ezerszólamú éneke.”Érezzük benne „a balzsam hûvösségét,és látjuk is már harmatos ébredését,gyantaillatú delelését, tavaszi napnyug-ták madárdalos lángolását és tücsök-nótás éjszakáit.”

Ám az erdõ életközösség is. Növé-nyek és állatok életre-halálra szólószövetsége, amelyben az élettelen ter-mészet (talaj, kõzet, éghajlat stb.)szolgáltatta külsõ keretben, a virágta-lan gombáktól és pompás páfrányok-tól kezdve, a lágy szárú növények szí-nes sokaságán át, a bokrok és fák tit-kokat rejtõ csodájáig, az emberi fogal-mak szerint – nagyon helytelenül –hasznosnak és károsnak minõsített ál-latvilág gazdag, több ezres csoportjaikivétel nélkül meghatározott szerepetjátszanak. Ennek az élõvilágnak egyikfele a növények birodalma; létszámát– legalábbis a kalaposgombák, edé-nyes virágtalanok (zsurlók, harasztok,korpafüvek) és virágos növények vo-natkozásában – pontosan ismerjük.Az ún. nagygombák száma ugyanisSopron környéken 568 faj, a virágta-lan és virágos növényfajok száma pe-

dig 1432 (moszatok, mohok, zuzmókés alacsonyabb rendû gombák nél-kül), ami egymagában véve több,mint pl. a Brit-szigetek 1300-as faj-száma, se úgy is jelentõs, ha hazánkflóragazdagságához (2148 faj) vagy aKárpát-medence közel 3400 fajáhozviszonyítjuk.

Az a körülmény, hogy vidékünkönhárom növény- és állatföldrajzi táj talál-kozik, idézi elõ ezt a növényi gazdag-ságot, s okozza az élõvilág másik felé-nek, az állatvilágnak a változatosságát.A zoológusok nem számolták mégugyan össze a Sopron környékén elõ-forduló állatfajokat (ez sokkal nehe-zebb feladat is), fogalmat alkothatunk

azonban magunknak róla, ha számbavesszük, hogy csak rovarokból (boga-rak, lepkék, récésszárnyúak, egy- éskétszárnyúak, szipókások stb.) 6230 fajél, a madárvilág képviselõinek száma,a Fertõével együtt 300 körül van, a vi-dék herpetofaunája (kétéltûek, gyíkok,hüllõk) kevés kivétellel csaknem a tel-jes hazai fajlistát tartalmazza, a halfaj-ták száma vizeinkben 34. Élõvilágunkérdekes és gyakori képviselõivel min-denki találkozhat, aki nyitott szemmeljár, hegyen-völgyön. Tegyünk hát sétáta parkerdõ három táján az év különbö-zõ szakaszaiban, hogy megismerked-jünk velük.

Dr. Csapody IstvánForrás: Barangolások a Soproni er-

dõkben (Szerk.: Dr. Gimesi E.), Pano-ráma; 1975; pp. 74-76

Szerkesztette: Nagy LászlóKépek forrása: sopronanno.hu

VÁNDORGYÛLÉS

Barangolások a Soproni erdõkbenKépek az erdõ élõvilágából

Ha völgyi utak nyílásából vagy a he-gyek magasáról a Soproni-hegyvidéknyugtalan vonulatára nézünk, úgytûnik, hogy a város mögött nyugat fe-lõl tolongó hegysorok sötét lándzsá-sok hada, balról pedig bevágtat pari-páján a rábai messzeség, hogy ágas-kodva megtorpanjon a hegy lábainál.

Erdészeti Lapok CXLIX. évf. 7–8. szám (2014. július–augusztus) 223

A Soproni-hegység a Kárpát-medencenyugati peremén mintegy átmenetetképez az Alpok és a Kisalföld között.Területe hozzávetõlegesen 185 km2,melynek 65%-a Ausztriához, 3 %-a Ma-gyarországhoz tartozik. Alacsony kö-zéphegység, legmagasabb pontja a ma-gyar térfélen az enyhén túlzó megneve-zésû Magas-bérc (557 m). Keleti részétkristályos palák, gneisz, fillit és kvarcitépíti fel, a hegység többi részén, így aBrennbergi-medencében is agyagos,homokos, kavicsos harmad- és negyed-idõszaki üledékek jellemzõek. Míg azelõzõ részen az erózió, utóbbi területena csuszamlások a meghatározóak.

Az átmeneti jelleg a hegység nö-vényföldrajzi karakterében is körvona-lazódik, míg keleten beszivárognak apannon térség melegkedvelõ és szá-razságtûrõ fajai, addig nyugaton az Al-pok hatását tükrözõ magashegységi fa-jok bukkannak fel. Az utóbbiak szá-munkra nagyobb érdekességet jelente-nek. Közülük megemlíthetõ a struccha-raszt, a fecsketárnics, a fehér acsalapu,a fehér zászpa, a fényes baraboly, azosztrák zergevirág és a fürtös bodza.

A Soproni-hegységet illetõen régótavita tárgya a fenyõfajok és a szelídgesz-tenye õshonossága. Mivel az elõbbiekethozzávetõlegesen 200-400 éve, az utób-bit legalább kétezer éve ültetik, e kér-déskör eldöntése nem egyszerû. Azújabb, Szmorad Ferenc által végzett be-ható kutatások alapján a lucfenyõ, a vö-

rösfenyõ és a feketefenyõ õshonosságaegyértelmûen elvethetõ, míg a jegenye-fenyõt a hegység belsõ völgyeinek bük-köseiben, az erdeifenyõt a felnyílólombkoronaszintû, erodált talajú lom-boserdeiben õshonosként kezelhetjük.Ugyanakkor a szelídgesztenye esetébentovábbra sem sikerült állást foglalni.

A természetes vegetációban a magyarhatárhoz közeli, nyugati részen bükkö-sök, kelet felé gyertyános-kocsánytalantölgyesek uralják a területet, a völgyek-ben kiterjedt patak menti égerligetekvannak, míg a sekély talajú hátakonmészkerülõ erdõk állnak. A hazai erdõte-rület 4500 ha, amit legfeljebb kis területû

irtásrétek szakítanak meg. A mai képazonban jelentõsen eltér a potenciálistól,a lombos erdõk uralta tájtól, mivel igenjelentõs a kultúrfenyvesek aránya. AMuck András nevéhez köthetõ, s cseh,morva. osztrák és német hatást tükrözõ,a 19. század közepétõl meginduló feny-vesítés célja a leromlott lombos sarjállo-mányok termõhelyének feljavítása volt, segy vágásforduló után mageredetû lom-boserdõkkel váltották volna fel azokat.Ez azonban, mint manapság is tapasztal-hatjuk, nem következett be. A korábbierdõkiéléseket, állapotokat jól érzékelte-ti a pionír bibircses nyír és a rezgõ nyártérfoglalása, melyek területe 1885-ben450, illetve 400 ha volt, míg ugyanekkoraz erdeifenyõ, a feketefenyõ, a vörösfe-nyõ és a lucfenyõ területe együttvéve aligtett ki 600 hektárt. A 20. században a fe-nyõfajok részaránya aztán 50% föléemelkedett, s csak napjainkban mutatcsökkenõ tendenciát.

A Soproni-hegység erdei tekintetébenabban a szerencsés és az országbanegyedülálló helyzetben vagyunk, hogy aTanulmányi Erdõgazdaság korábbi dol-gozóinak (Tamás József, Molnár Ákos,Madas Gabriella) köszönhetõen összelehetett állítani az állományok történetét.Így nemcsak a hegységre általánosítva,hanem egy konkrét helyre nézve is megtudjuk mondani, hogy milyen emberihatások érték a területeket, s tudjuk ma-gyarázni a jelenlegi erdõképet.

A Soproni-hegység magyar oldalá-nak java része 1977 óta a Soproni Tájvé-delmi Körzethez tartozik.

VÁNDORGYÛLÉS

A fenyvesektõl a szikes legelõkigA Soproni-hegység és a Fertõ vidéke

A Soproni-hegység és a Fertõ. Forrás: Szarvas András – www.map.hu

A számos magashegységi elemet rejtõ, patak menti ligeterdõ a Hidegvíz-völgyben

Erdészeti Lapok CXLIX. évf. 7–8. szám (2014. július–augusztus)224

A Fertõ tó Közép-Európa legnyuga-tibb sztyepptava. A legfeljebb húszezeréve kialakult Fertõ területe átlagos vízál-láskor 309 km2, amelynek az egyötödrésze esik a mai Magyarország területé-re. Az átlagos vízállást azért kell hangoz-tatni, mert a Fertõ az elmúlt évszázadok-ban többször is kiszáradt (legutóbb1865–1872 között), volt, amikor a terüle-tét fel is parcellázták. (Innen származika szájhagyomány szerint a német neve,a Neusiedler See, mivel az itt megtele-pültek a víz visszajövetelekor kénytele-nek voltak új telepet – az északi partonlévõ mai Neusiedl am See-t – létrehoz-ni.) Ma a vízszintet bonyolult csatorna-hálózattal szabályozzák. Ennek ellenérea vízszint-ingadozás ma is jelentõs, mi-vel az erõs szelek a víztömeg egy részétátlendítik, s akár harminc centiméterrelis magasabb lehet ilyenkor a vízszintmagassága. A csapadékon kívül két pa-

takból, a Vulkából (osztrák térfélen) és aRákosból táplálkozik. Víztömege mind-össze 1/6 km3, amit sekélységével (avízmélység átlagosan 70–80 cm) lehetmagyarázni. Vizének sótartalma viszontmagas, 1,7 g/l, ennek, valamint a mérsé-kelten száraz éghajlatnak köszönhetõen(580–600 mm évi csapadék) sajátos élõ-világa jött létre. A mocsári és lápi vege-táción kívül a sziki növénytársulás érde-mel említést, utóbbi többnyire a sós ta-vak kiszáradásával jött létre, s sajátosszulfátos talajokon találhatók. Nyílt víz-felület – szemben az osztrák területtel –a magyar részen kevés található, aholfajszegény hínártársulások fedezhetõkfel. Különleges élõhelyet jelentenek vi-szont az ún. belsõ tavak, amelyek csak amagyar részen húzódnak. Igen kiterjedta nádasok térfoglalása, java részük ún.nem tõzegképzõ, míg kisebb részüknéla láposodó körülmények miatt jelentõ-

sebb tõzegfelhalmozódás tapasztalható.Ezen nádasok vize emiatt jellemzõenbarna színû. A nádasokat a part irányá-ból sok helyen az éles levelû télisás(Cladium mariscus) állománya, vala-mint magassásosok és kékperjések ha-tárolják. Jelentõs a szikes rétek és mo-csarak területaránya is, viszont szikes ta-vakat és szikfoknövényzetet csak frag-mentálisan találunk.

A szikes mocsarak különleges fajai aszúrós levelû, s hazánkban még a Bala-ton-parton élõ tengerparti szittyó (Jun-cus maritimus) és a tengermelléki káka(Schoenoplectus litoralis). Utóbbi fajtkorábban reliktum eredetûnek gondol-ták, a mai felfogás szerint vízimadarakhurcolták be ide a termését. Az általá-ban legeltetéssel hasznosított, koráb-ban gyakran szántóként mûvelt, majdvisszagyepesedett szikes rétek gyakorifûfaja a bennszülöttnek tartott, csak ittelõforduló fertõtavi mézpázsit (Pucci-nellia peisonis). A szikfokok igazi só-kedvelõ növénye a pozsgás szárú szik-sófû (Salicornia prostrata) és a magyarsóballa (Suaeda pannonica).

1994 óta a Fertõ a Fertõ–HanságNemzeti Park része, az osztrák oldalonpedig a Neusiedlersee–Seewinkel Nem-zeti Park gondoskodik a természeti ér-tékek megõrzésérõl. További nemzet-közi egyezmények védelme alatt is áll,így 1979-ben az UNESCO az Ember ésBioszféra Programjába vette fel, 1989-ben Ramsari terület lett, majd 2001-benszintén az UNESCO Fertõ/NeusiedlerSee Kultúrtáj néven a világörökségekközé is beemelte.

Dr. Bartha DénesKépek: Korda Márton

VÁNDORGYÛLÉS

Mészkerülõ tölgyes Görbehalomnál Az égerligetek ritkasága a struccharaszt Hazánk ritka növénye a tengermelléki káka

Rálátás a Fertõre Balfnál

Erdészeti Lapok CXLIX. évf. 7–8. szám (2014. július–augusztus) 225

SSoopprroonn, németül (Oedenburg), deákul (Sopro-nium), igen régi, s hazánkban egy a legszebb,s legnevezetesebb királyi városok közül. Sop-ron vármegyében, mind Bécstõl, mind Poson-tól 8, Pesthez 28 mértföldnyi távolságra. Ere-dete igen régi, s Bonifacius és Ranzanus ro-mai gyarmatnak gyanítják, mellyet ide Sem-pronius vezetett. Lazius pedig ugy vélekedik,hogy Sopron nevét nem Sempronius Grachus-tól vevé, hanem Aproniantistól, I. Bálint csá-szár pannoniai kormányzójától. Oeden-burgnak németül azért neveztetik, mert N.Károly császár és III. Henrik elpusztították,késõbb németekkel újra megültetvén. Annyibizonyok hogy Sopronnál vette kezdetét Sca-rabantia romai város és gyarmat, melly a Rá-

baközig terjedt mint ezt a kiásott romai régisé-gek, pénzek, emlékek bizonyitják. Elsõ sza-badságát némellyek szerint IV. Henrik németcsászártól nyerte, mivel a polgárok Salamonmagyar királynak Nándor-Fejérvárnál a bis-senusok és bolgárok ellen kitûnõ szolgálatottettek. Erre azonban semmi próba nincs; ha-nem annyi igaz, hogy Imre, IV. Béla, V. Istvánszép szabadságokkal ajándékozták meg, me-lyeket Kun László 1277-ben megerõsített.

Továbbá I. Károlytól 1313-ban, 1317,1338; I. Mátyástól 1464; Ulászlótól 1498;II. Lajostól 1524; I. Ferdinandtól 1533; Ma-ximiliantól 1576; I. Leopoldtól 1701, I. Jó-zseftõl 1706-ban jeles kiváltságokat kapott.Nevezetes e város arról is, hogy itt 4 ország-gyûlés tartatott, és 2 királynõ koronáztatott.1490-ben Mátyás halála után Maximilián avárost elfoglalta. 1605. törökök, tatárok, éshajduk ostromolták, de jun. 6-kán Traut-mansdorf az õrsereg vezére kicsapván, az el-lenséget elszélesztette. 1676. nov. 29-kénkülvárostúl együtt leégett. 1706. a kuruczokágyukkal és bombákkal ostromlák, de a kül-városokat sem vehették be.

Maga a belváros kicsiny, de rendesenépült 3 kapuval; a külvárosok ellenbenmessze terjedtek, s elég csinos házakból álla-nak. Belvárosának minden utczái és a külsökis többnyire járdával vannak ellátva. A külvá-

ros szentegyháza régi góth izlésben említésreméltó. A város tornya, melly az országban leg-magasabbnak tartatik, különösen szép izlésreépült. Sz. Benedek, elõbb Sz. Ferencz szerze-te templománál az igen szép torony góth mód-ra faragva kõbõl van összerakva a szentegy-házzal együtt. Említést érdemlenek még a do-mokos szerzetesek kéttornyú szentegyháza,az ‘ágostaiak nem annyira diszes, mint igenczélszerû, toronytalan temploma, az orsolyaszüzek kicsiny szentegyháza, az uj vármegye-háza, a Casino igen jeles épülete, s több csi-nos magánházak.

Van itt egy társas káptalan, harminczad-hivatal, posta, sóház, kath. gymnasium a sz.benedekiek alatt, virágzó ágostaí lyceummesteriskola és különös ágostai polgári ta-noda, mellyben az elemi tudományok, ésmesterségek tanittatnak, katona nevelõháza 48-dik számu magyar gyalogezred számá-ra, 3 kórház, 4 gyógyszertár.

Népessége 14987 lakos, kiknek fele romaikath., fele ágostai vallású; nyelvet illetõlegtöbbnyire németek, kevés magyarokkal ke-verve. Élnek kézmüvességböl, kereskedésböl,földmivelésbõl, bor és gyümölcstermesztés-bõl. Van itt egy czukorfinomító gyár, könyv-nyomda, gyapotszövõ intézet, sok késcsinálóés fazekas, 2 könyvárus és -mûvészbolt; szá-mos posztósai jó középszerû posztót készítnek.Van a határban egy szederegylet, és selyemte-nyésztö részvényes társaság, mindegyik neve-zetes szedertelep birtokában. 1847-ben 318font tiszta legombolyitott selyem tenyésztetett.

Negyven kereskedõje borral, gabonával, szar-vásmarhával, sertéssel, mézzel, viasszal,aszaltgyümölcscsel, gyármüvekkel élénk ke-reskedést folytat. Négy országos és két hetivá-sára (hétfõn és pénteken) nagy fontosságu,ugy hogy éven át 40,000 darab szarvasmarha,és 150,000 sertés eladatik. A baromvásártmindig pénteken tartják. Nehány évvel ezelõttgyapjuvásárra is nyert szabadalmat.

Határa a városnak 37,865 hold és 320négyszögöl, holdját 1000 ölével számitva.Ebböl szántóföld van 9383 h. 485 négyszögöl, rét 3264 h. 440 négyszög öl, legelõ 1870h. 649 négyszög öl, kert 270 h. 541 négy-

szög öl, káposztás 84 h. 270 négyszög öl,szõlõ 2247 hold 932 négyszög öl , a város te-rülete 245 hold 871 négyszög öl. Mind szán-tófölde mind rétjei elsõ osztálybeliek. Szõlõ-hegyei hires asztali, sõt esszé fejér bort is te-remnek, különösen a Fertõ tava partján. Azéghajlat itt mint Ruszton, szembetûnõlegmelegebb, ugy hogy ezen hegy nyugati olda-lát csak erdõk vagy szántóföldek borítjákakkor midõn a Fertõ felõl jó bort termõ szõ-lõtõkék, válogatott gyümölcsfák, mint ba-raczk, mondola, stb. diszlenek.

A várostól délre és nyugatra esõ hegyekmár csekélyebb bort szolgáltatnak, de tete-jét gyönyörû gesztenyés erdök, s oldalaitgazdag gyümölcsösök fedik. A soproniaszalt szilva, körte és baraczk, katulyákbacsinálva messze elhordatik, s nevezetes ke-reskedési czikk.

A város roppant erdeje fõleg tölgy, bikk,nyir, éger, részenkint fenyõfákból áll, s

benne 30 éves vágásforgás alkalmaztatik.Környéke a városnak igen gyönyörü; T i.maga egy széles a Spittel patakjától nedve-sitett völgyben terülvén el kelet, dél és nyu-gat felöl szõlõhegyekkel, gesztenyés és máserdõkkel és gyümölcsösökkel vétetik körül.

Számosabb mulatóhelyei közül említéstérdemlenek: a Neuhof franczia izlésü kerttel,a várostól csak 2000 lépésre; a Lever egyhegy-tetõn, honnan a Fertõ tavára, s az egészkörnyékre elragadó kilátás esik. Tiszta idõ-ben innen beláthatni a 3 mélföldre esõ Esz-terházát, s a 8 mérföldnyi távolságu posonivárat. Harmadik mulatóhely a wandorfi eltö-röltetett paulinus kolostor, egy felséges erdõsvidéken; végre a Fertõ partján csak egy órajárásnyira esõ balfi vagy farkasdi (Wolfs) för-döintézet. Nem kis diszére szolgál Sopron-nak az, hogy 8 vagyonos helységnek földesu-ra, mellyek e következõk: Ágfalva, Harka(m. v.), Balf, Kopháza, Klimpa, Medgyes,Lépesfalva, Bánfalva németül Wandorf. Ezutolsó helység határában van egy igen gaz-dag kõszénbánya. Jelenleg Sopron feje egyegész katonai és polgári kerületnek, mellymagában foglalja a régí dunántuli kerületet,Komárom és Fejér vármegyék kivételével.

Forrás: Fényes Elek: Magyarország Geo-gráphiai Szótára, 1851,

(Szerkesztette: PPááppaaii GGáábboorr,, NNaaggyy LLáásszzllóó)

VÁNDORGYÛLÉS

EEggyy oorrsszzáágg,, eeggyy nnéépp,, eeggyy vváárrooss,, vvaaggyy bbáárrmmeellyy kkiisseebbbb tteelleeppüüllééss,, hhaa eellffee-lleejjttii mmúúllttjjáátt,, eellvveesszzeetttt aa jjöövvõõnneekk iiss.. EEzzéérrtt iiddéézzzzüükk ffeell FFéénnyyeess EElleekk kkoorraa-bbeellii hhaanngguullaattúú ééss sszzöövveeggeezzééssûû oorrsszzáágglleeíírráássaa sseeggííttssééggéévveell aa vváánnddoorrggyyûû-llééssnneekk hheellyysszzíínntt aaddóó tteelleeppüüllééss hhaajjddaannvvoolltt eemmlléékkeeiitt..