2015. június 26-27-én az értékekben gazdag somogyi

erdõk és a barátságos somogyi erdészek látták

vendégül Egyesületünk tagjait, a 146. Vándorgyûlésen.

Az évenkénti találkozó hangulatát idézzük most vissza

az alábbi „megfagyott pillanatok” segítségével.

Tartalom

Az OEE 146. Vándorgyûlése ..........................194–224

Spingár Péter: Az Év Erdésze Verseny 2015..................225

Nagy László:Beszélgetés Tóth Péterrel, az Éverdészével ..............................226

Szolnyik Csaba:Átfogó Natura 2000 vizsgálatok a Bükkben ..................227

Dr. Pekár Anita: Jogászok az erdõben ........................229

Dr. Sárvári János: Egyeztetés a helyettes államtitkárral ..............................231

Dr. Sárvári János: V. Németh Zsolt államtitkárnál jártak a Magánerdõsök......232

Nagy László: Viharkár az Alföldön ................................233

Juhász István, Schiberna Endre:50 éves a NAIK ERTI Ökonómiai Osztálya ..................234

Dr. Takács Viktor:Erdészeti szakképzésünk helye Európában ..................236

Garamszegi István:Tanulmányút Észak-Magyarországon ............................238

Csofcsics László, Mizik András: A Kiskunságban járt a Megújuló energia Szakosztály ..240

Bányai Péter: Szakmai nap a Bükkben ......242

Andrési Pál:Bedõ Albert-emléktábla Sepsikõröspatakon ................243

Dr. Krizsán Józsefné:Kaán Károly Verseny huszonharmadszor ....................244

Nagy Imre: Emlékmûavatás a Peruska-kápolnánál ......246

Khell Melinda: Családi Nap a Farkas-erdõn..................248

Dánfy László Andor, Bognár Gábor:Jubileumi emléktúra a Zemplénben ..............................249

Führer Ernõ, Csóka György: Erdészélet – erdészlélek ....250

Wágner Tibor: Volt egyszer egy fûrészüzem Felnémeten ....................251

Nagy László: Deus hídja ................................................256

ERDÉSZETI LAPOK • Az Országos Erdészeti Egyesület folyóirata CL. évfolyam 7–8. szám (július-augusztus)FÔSZERKESZTÔ: NAGY LÁSZLÓ • A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG ELNÖKE: DR. OROSZI SÁNDOR

A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG: dr. Bartha Dénes, Detrich Miklós, Haraszti Gyula, Lengyel László, Lomniczi Gergely, Puskás Lajos, dr. Sárvári János,dr. Schiberna Endre, Wisnovszky KárolySZERKESZTÔSÉG: 1021 Budapest, Budakeszi út 91. Telefon: 06 (1) 201-6293 • Mobil: 06 (20) 330-3462 • e-mail: erdlap@oee.hu • www.erdeszetilapok.huKIADÓ: Országos Erdészeti Egyesület, 1021 Budapest, Budakeszi út 91. • Levélcím: 1021 Budapest, Budakeszi út 91. • FELELÔS KIADÓ: ZAMBÓ PÉTER elnök

Tördelõszerkesztõ: Balog Zoltán • Olvasószerkesztõ: Rimóczi Irén • Nyomdai munkák: PR Innovation Kft., Budapest • Felelôs vezetô: ifj. Komornik Ferenc

A kézirat lezárva: 2015. július 21.ISSN 1215-0398Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Felvilágosítást a lappal lapcsolatban az Egyesület ad. Megjelenik havonta.A beküldött kéziratokat, fényképeket nyilvántartásba vesszük. A cikkek, írások nem feltétlenül azonosok a szerkesztô véleményével, azok tartalmáért min-denkor a szerzô felel. Honoráriumot megegyezéssel csak felkért írásokért, illetve grafikai munkákért fizetünk.

A címlapon: Jövõre Erdélyben! Fotók: Nagy László, Kutnyánszki Ernõ

A harmadik oldal„A kor folyam, mely visz vagy elmerít, Úszója, nem vezére,az egyén…”. Madách örökbecsû sorainak értelmét, mely sze-rint életünk során egyénként csak sodródunk az adott kor-szak történelmi folyamában – melynek gyakran se forrá-sát, se irányát, se célját nem ismerjük – idõnként felülírhat-ja egy-egy összetartó közösség egyéneinek belsõ története.

S habár a nagyobb történelmi pillanatokat, ahogy éle-tünk egyes fontosabb momentumait is, teljes fajsúlyuknakmegfelelõen gyakran utólagosan éljük át, azért vannakolyan események, melynek pillanatai már megtörténtükidõpontjában is meghatározóak. Egyéni és közösségi szin-ten egyforma mértékben.

A 146. Vándorgyûlést is bemutató lapszám címlapképé-nek válogatása során, nem volt kétséges, hogy a tavalymegkezdett hagyományt folytatva, a vándorgyûléseink leg-emblematikusabb pillanata kerül majd újra a borítóra. Azegyesületi vándorgyûlés zászló átadás-átvétele. Ez az a jel-képerejû mozzanat, amely az Egyesület és a tagságszámára is a folytatást, az összetartozás erejének folyto-nosságát jelképezi.

Idén ez a pillanat, már a helyszínen átélve is, a magyarerdészek közössége számára történelmi jelentõségû volt.Érezhetõ volt ez a felhangzó taps erejében, látható volt eza pillanatot átélõ arcokon.

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnökeszemélyében, nem csak egy székely gyökerû erdész kollégavette át a zászlót, hanem rajta keresztül Erdély és az er-délyiek hívták, hívják az anyaországi és más határon túliterületeken élõ magyar erdészeket, hogy legnagyobb évestalálkozójukat jövõre teljes egészében a trianoni határo-kon kívül rendezzék meg. Olyan kárpáti tájra szólt az elõ-adói pulpituson élõszóban is elhangzott invitáció, ahol atörténelem folyamának sodrása ellenére is otthon érezhe-tik majd magukat az anyaországiak.

2009-ben Selmecbányán már átléptük az 1920-as bé-kediktátum által meghúzott határt. A legjobb tudomásomszerint 106 évvel ezelõtt, 1909-ben, Liptó vármegyébenrendezett az Országos Erdészeti Egyesület teljes egészébena mai határainkon kívül megtartott, akkori megnevezésselélve, szakkirándulást és közgyûlést. Erdélyben pedig mégrégebben, 1898-ban, Sepsiszentgyörgyön, azaz ennek ismár 117 éve.

A jövõre tervezett vándorgyûlés lehetõségét egy közösségegyénei, az Egyesület tagsága, annak vezetõi és maga aközösség egésze érte el. Ebben a folyamatban minden tag-nak, minden egyesületi rendezvénynek erõsítõ szerepe voltés van, hiszen ezek együttesen, mint szakmai és baráti kö-zösségi élet formálják az OEE történelmét és jövõjét.

Az Egyesület nagy utat tett meg. Bebizonyította, hogyközösségi összefogással és jó szerencsével, adott korszak-ban az egyén nem csak úszója lehet a történelem folyamá-nak, hanem idõnként alakítója is.

Nagy László

Erdészeti Lapok CL. évf. 7–8. szám (2015. július–augusztus)194

Területe mintegy 115 ezer hektár, ten-gerszint feletti magassága többnyire140–300 méter között változik, legma-gasabb pontja a Kapos és a Dráva vízvá-lasztóján 358 méter magasságra emelke-dõ Hollófészek. Ezt a környezete fölémagasodó terjedelmes pannon táblada-rabot észak-dél irányú törésvonalakhozigazodott völgyek és köztes hátak tagol-ják. A területet elsõsorban lösz fedi,amely a táj nyugati részén agyagosodott,s így jó víztartó képességû.

A keleti részen inkább típusos löszt ta-lálunk, amelynek víztartó képessége márnem annyira kedvezõ. Az eróziós lejtõ-kön néhol a pannon agyag is elõbukkan.

A táj vízfolyásai a meglehetõsen hul-lámosan futó nyugat-kelet irányú vízvá-lasztótól északra a Kaposba torkollnak(Bárdi-patak, Berki-patak, Zselic-pa-tak, Surján-patak, Baranya-csatorna),míg délre a Drávába tartó Fekete-vízforráságai hálózzák be (Gyöngyös, Al-más-patak, Bükkösdi-víz).

Éghajlata mérsékelten meleg-mérsé-kelten nedves, az évi középhõmérséklet10,4 oC, a tenyészidõszaké pedig 16,9 oC.A tájban nyugatról kelet felé haladva acsapadék mennyisége csökken, amíg aNyugat-Zselicben 712 mm az évi csapa-dék átlagos mennyisége, a Kelet-Zselic-ben már csak 684 mm. Ez a tendencia fi-gyelhetõ meg a tenyészidõszak csapadé-kellátásában is, nyugaton 413 mm, kele-ten 397 mm az átlag. A szubmediterránklímahatás a kettõs csapadékmaximum-ban (június és október) is tetten érhetõ,a nyári csapadékmaximumból azonbana növényzet keveset tud hasznosítani,mivel gyakoriak a felhõszakadások, he-ves esõk. A legjelentõsebb eróziós károkis ebben az idõszakban figyelhetõk meg.

Érdekesség, hogy a hagyományos erdé-szeti klímaosztályozás szerint az egésztájra a gyertyános-tölgyes klíma jellem-zõ. A nem kis kiterjedésû bükkösök lététaz augusztusi csapadéktöbblettel és a jóvíztartó képességû agyagosodott lösszellehet magyarázni. E tény azonban arra isrávilágít, hogy az itteni bükkösök klíma-változás iránti érzékenysége jelentõsmértékû.

A genetikai talajtípusok közül azagyagbemosódásos barna erdõtalajokuralkodnak, a terület kétharmadán lelhe-tõk fel, s a legeredményesebb állományo-kat tartják el. A Ramann-féle barna erdõ-talajok (barnaföld) a Zselicség egynegye-dén találhatók, míg a fennmaradó résztegyéb talajtípusok teszik ki. A lösz alap-kõzet miatt a 96%-ban vályogos szövetûtalajok javarészt többletvízhatástól függet-lenek, a lejtõlábakon kevés szivárgóvíz, a

völgyekben idõszakos és állandó vízhatásis megfigyelhetõ, de a többletvízhatásnakkitett részek aránya csak 5% körüli.

Az alapkõzet sajátosságai, az ebbõlfakadó vízháztartás-viszonyok, továbbáa nyugat-kelet irányú klímagradiensmegmagyarázza a megmaradt termé-szetszerû erdõk típusát és arányát is. A37%-os erdõsültségû terület legjellem-zõbb erdõtársulásai a bükkösök és agyertyános-kocsánytalan tölgyesek.Elõbbiek inkább a nyugati részre jel-lemzõek, s a faállománnyal borított te-rület csaknem 15%-át teszik ki, utóbbi-ak inkább a keleti részt uralják. A széle-sebb völgytalpakon gyertyános-kocsá-nyos tölgyesek is megfigyelhetõk, ame-lyek fõként az elõzõ két típussal érint-keznek. A keleti részen már számottevõa cseres-kocsánytalan tölgyesek arányais, viszont a patakokat kísérõ égerlige-

VÁNDORGYÛLÉS

AA ZZssee ll ii ccsséégg„Nem az erdõ van Somogyban,

hanem Somogy van az erdõben”

AAAA ZZZZsssseeee llll iiii ccccsssséééégggg aaaa DDDDéééé llll --DDDDuuuunnnnáááánnnnttttúúúú llll eeeeggggyyyy iiii kkkk ssssaaaa jjjj ááááttttoooossss ttttáááá jjjj eeeeggggyyyyssssééééggggeeee ,,,, aaaammmmeeee llll yyyy aaaazzzz

eeeerrrrddddéééésssszzzzeeeetttt iiii ttttáááá jjjj bbbbeeeeoooosssszzzz ttttáááássss eeeesssseeeettttéééébbbbeeeennnn iiii ssss öööönnnnáááá llll llll óóóó ttttáááá jjjj kkkkéééénnnntttt ((((55553333 .... )))) sssszzzzeeeerrrreeeeppppeeee llll ....

AAAA KKKKaaaappppoooossss--vvvvöööö llll ggggyyyyéééébbbbõõõõ llll mmmmeeeerrrreeeeddddeeeekkkk llll eeee jjjj ttttõõõõkkkkkkkkeeee llll eeeemmmmeeee llll kkkkeeeeddddõõõõ ddddoooommmmbbbbssssáááágggg nnnnyyyyuuuuggggaaaa--

ttttoooonnnn BBBBeeee llll ssssõõõõ--SSSSoooommmmooooggggggggyyyyaaaa llll ,,,, kkkkeeee llll eeeetttteeeennnn aaaa VVVVöööö llll ggggyyyyssssééééggggggggeeee llll ééééssss aaaa BBBBaaaarrrraaaannnnyyyyaaaa iiii --

hhhheeeeggggyyyyhhhháááátttt ttttaaaa llll hhhhaaaattttáááárrrroooossss ,,,, ddddéééé llll eeeennnn ppppeeeedddd iiii gggg aaaa ttttáááággggaaaabbbbbbbb éééérrrr tttteeee llll eeeemmmmbbbbeeeennnn vvvveeeetttt tttt DDDDrrrráááá--

vvvvaaaammmmeeeennnntttt iiii -- ssss íííí kkkkssssáááággggrrrraaaa hhhhaaaannnnyyyyaaaatttt llll iiii kkkk ....

Erdészeti Lapok CL. évf. 7–8. szám (2015. július–augusztus) 195

tek mindenütt ritkák, szétszabdaltak éskis kiterjedésûek.

A völgyek talpán ma inkább a szántó-földek, vadföldek, halastórendszerek ésa csatornává mélyített medrek körüli jel-legtelen növényzeti típusok uralkodnak.A kultúrállományok közül a faállo-mánnyal borított terület csaknem egyne-gyedét kitevõ akácosok leginkább adomblábakon, a korábbi szõlõterülete-ken, elsorvadt települések helyén, azerodáltabb részeken találha-tók, a fenyvesek részarányanem éri el az 5%-ot. A korábbierdõirtások nyomán sok má-sodlagos gyep található a Zse-licségben, melyeken a kaszá-lás és a legeltetés megszûnésemiatt cserjésedés, erdõsödésfigyelhetõ meg, ami a táj jó re-generációs potenciálját jelzi.

A korábbi térképek alap-ján az I. katonai felmérés(1784) idején a Zselic erdõ-sültsége még 56% volt, ami az1895. évi felmérés idején26%-ra csökkent. Ennek okanemcsak a jobbágyfelszaba-dítással és az ezzel kapcsola-tos erdõirtásokkal magyaráz-ható, ha nem többek közöttazzal, hogy az Eszterházyak afelvett 6 millió holland forint-nyi Rotschild-kölcsön törlesz-tésére és kamatainak fedezé-sére bérbe adták itteni birto-kukat, s a bérlõ hûtlenül bántszerzeményével.

Az állományalkotó fafajokmellett a táj karakterisztikus

eleme az ezüst hárs, amelynek szélbenkifordult levelei messzirõl elárulják je-lenlétét. E fafaj lelkes pártfogója a Ro-polyban született Haracsi Lajos erdész-professzor volt. Több cikkében fölhívtaa figyelmet erre az erdõmûvelési szem-pontból nem elhanyagolható, de nehe-zen kezelhetõ hársfajra. Az ezüst hárskorábban is nagy szerepet játszhatott azitteni állományokban, fontos méhlegelõvolt, amelynek bizonyítéka a márcadó(mézsöradó). Ez egyébként helységnév-vé is vált (Márcadópuszta). Meg kellmég említeni az erdeifenyõt is, amely aleírások szerint a 18-19. században je-lentõsebb területtel rendelkezett. A leí-rásokon kívül ezt az is igazolja, hogy alakosság egy része zsindelymetszésbõl,fenyõszurok-égetésbõl és kalamászké-szítésbõl élt. E fafaj õshonossága sokáigvita tárgyát képezte, a bizonyítékok kö-zött egy régi zselici csárda gerendái isszerepeltek, amíg egy korábban Mára-marosban szolgált kolléga meg nemmutatta a tutajbekötés vágatait rajtuk.Egyébként a pionír erdeifenyõ õshonos-sága a szélsõséges termõhelyek hiánya,az erõs versengõ képességû állomá-nyalkotó fafajok (bükk, gyertyán, töl-gyek) dominanciája miatt elvethetõ.

Az üde lombos erdõk jellemzõ elemeicsodabogyófajaink is, a szúrós csodabo-gyó (Ruscus aculeatus) sereges megjele-nésével, nagyobb termetével könnyeb-

ben szemünk elé akad, míg az arasznyi-ra növõ lónyelvû csodabogyóra (Ruscushypoglossum) csak ritkán találunk. Érde-kességképpen megemlítendõ, hogy az1960-as években az Erdei Termék Válla-lat még tonnaszámra gyûjtette a szúróscsodabogyót e tájon is, amit aztán fõkéntkoszorúkészítõknek értékesítettek. Mamár mindkét faj védelmet élvez. Az üdelombos erdõk aszpektusának legszebb,s legféltettebb dísze a kakasmandikó(Erythronium dens-canis), visszatörtszirmaival az itt szintén elõforduló, denyár végén virágzó cikláment (Cycla-men purpurascens) utánozza.

További jellemzõ faj még a sokfeléelõforduló tavaszi lednek délvidéki test-vére, a tarka lednek (Lathyrus venetus) ésa szintén balkáni elterjedésû, sárgásbarnavirágú zalai bükköny (Vicia oroboides). Acseres-tölgyesek érdekesebb növényfajaiközül a lián természetû pirítógyökeret

(Tamus communis) kell meg-említeni, húsos föld alatti „ré-pája” a vaddisznók kedvenccsemegéje. További különle-gesség még a szamócára emlé-keztetõ kisvirágú pimpó (Po-tentilla micrantha) és a félbe-szárnyalt levelû kispárlófû(Aremonia agrimonoides).

A Zselicség összefüggõ er-dõtömbjében ma elenyészõ afényszennyezés, ezért is mû-ködhet itt hazánk egyik csil-lagoségparkja. De ne feled-jük, hogy ezt a tájra jellemzõelnéptelenedésnek köszön-hetjük, amelynek eredmé-nyeként több apró település(pl. Goricza, Kán, Gyûrûfû,Korpád, Szabás, Németluka-fa, Nagytótváros, Kistótváros,Márcadó, Ropoly) ma márcsak nevében él, s helyét leg-följebb néhány elvadult gyü-mölcsfa, jegenyenyár és a fe-hér akác felverõdése jelzi.

Dr. Bartha DénesKépek: Detrich Miklós,

Korda Márton

VÁNDORGYÛLÉS

Szúrós csodabogyó

Pirítógyökér

Erdészeti Lapok CL. évf. 7–8. szám (2015. július–augusztus)196

1960Az Országos Erdészeti Egyesületazévi vándorgyûlését 1960. július2-3-án Kaposváron, a Középsomo-gyi Állami Erdõgazdaság területéntartotta. A vándorgyûlés napirend-jének középpontjában a Középso-mogyi Állami Erdõgazdaság második ötéves tervre vonatko-zó fakitermelési tervének a megvitatása állt.

A találkozó programja reggel fél kilenckor, a kaposvári Bé-ke Szálló (jelenleg Hotel Dorottya) nagytermében NémethVilmosnak, a helyi csoport elnökének – aki egyben a rende-zõ cég igazgatója volt – az üdvözlõ szavaival indult. Köszön-tötte a vándorgyûlés 341 regisztrált résztvevõjét, a különbözõállami és társadalmi szervek képviselõit, közöttük dr. Balas-sa Gyula miniszterhelyettest, az Országos Erdészeti Fõigaz-gatóság vezetõjét, Tobak Istvánt, a Somogy megyei Pártbi-zottság képviselõjét, Péter Oszkárt, a MEDOSZ központi bi-zottságának és Gulyás Imrét, a megyebizottság képviselõjét,valamint az Egyesület elnökségét. Késõbb megjelent az ülé-sen Hevesi János, a megyei pártbizottság másodtitkára, Szik-szai János járási párttitkár és dr. László István, a Megyei Ta-nács VB elnöke is.

Madas András, az OEE elnöke megnyitó beszédében el-hangzott a vándorgyûlés jelmondata: Adjunk évrõl évre több,jobb és olcsóbb fát a népgazdaságnak! A megnyitót követõ-en kiosztották az 1960. évi Bedõ Albert-díjakat. A kitüntetet-tek között helyi kolléga nem volt…

A továbbiakban szakmai elõadások következtek a Közép-somogyi Állami Erdõgazdaság második ötéves tervére vonat-kozó fakitermelési tervhez kapcsolóan.

Marton Tibor fõmérnök: A Középsomogyi Állami Erdõ-gazdaság jelenlegi helyzete és a második ötéves tervvel kap-csolatos célkitûzései. Sümegh Nándor, az OEF kaposvári er-dõrendezõségének vezetõje: A Középsomogyi Állami Erdõ-gazdaság második ötéves fakitermelési tervének üzemtervivonatkozásai. Radics László fahasználati csoportvezetõ: AKözépsomogyi Állami Erdõgazdaság második ötéves fakiter-melési és fagyártmány-termelési terve. Vajda Sándor erdõ-mûvelési csoportvezetõ: A Középsomogyi Állami Erdõgazda-ság második ötéves fakitermelési tervének erdõmûvelési vo-natkozásai. Szilágyi József mûszaki csoportvezetõ: A Közép-somogyi Állami Erdõgazdaság erdõfeltárási terve a másodikötéves terv idõszakára.

Ebéd után hozzászólások hangzottak el, majd a vándor-gyûlés elsõ napja a Béke Szálló nagytermében közös vacso-rával és ismerkedési esttel zárult.

Másnap a résztvevõk a Zselicségben szervezett tanulmá-nyúton vettek részt. Ismerkedtek a zselici erdeifenyõ termé-szetes felújításával, meglátogattak egy magról kelt, tizenöt évkörüli hársas-gyertyánost, egy bükkös-tölgyes tisztított fiata-

lost, növedékfokozó gyérítést egy középkorú bükkállomány-ban, végül egy felújítóvágást. A terepi program zárásaként sta-bilizált burkolatú erdei makadámút építésének mintaszaka-szait és egy burkolat nélküli gyûjtõút kialakítását nézték meg.

Az erdõbõl kiérve, a ropolyi vadászház elõtti tisztáson ha-talmas sátor fogadta a vándorgyûlés résztvevõit. Az ott elfo-gyasztott ebéddel fejezõdött be az egyesület 1960. évi ván-dorgyûlése.

1993A második somogyi vándorgyûlést 1993. augusztus 6-7-énrendezte meg az egyesület, a Somogyi Erdõ- és FafeldolgozóGazdaság vendégeként. A rendezõk már a hivatalos megnyi-tó elõtti napra is szerveztek programot: a korán érkezõkszámára Leitner Sándor festõmûvész munkáiból nyílott kiál-lítás, majd ezt követõen rövid belvárosi séta keretében mutat-ták be városunkat.

A hivatalos megnyitón – amelyet 6-án délelõtt a kardosfaivadászház elõtt rendeztek – 462 regisztrált résztvevõ volt je-len. A SEFAG vezetõjeként Bóna József – aki ekkor vállalatibiztosként irányította a cégnél zajló átalakítási folyamatot –köszöntötte a megjelenteket. Schmotzer András, az OEE el-nöke nyitotta meg a vándorgyûlést, melynek jelmondatáulLeibundgut svájci professzor gondolatát választották: „Embe-ri kultúránk az erdõ irtásával kezdõdött, és csak az erdõmegvédésével maradhat fenn”. A megnyitó végén emléktáb-

VÁNDORGYÛLÉS

Vándorgyûlések Kaposváron – 1960, 1993Visszatekintés a múltba

A közelmúltban megrendezett kaposvári vándorgyûléstmegelõzõen két alkalommal – 1960-ban és 1993-ban –érte a somogyiakat az a megtiszteltetés, hogy vendégülláthatták az erdészszakma képviselõit. Talán nem érdek-telen feleleveníteni a sok évtizeddel ezelõtt történteket.

Schmotzer András, az OEE elnökének megnyitó beszéde

Erdészeti Lapok CL. évf. 7–8. szám (2015. július–augusztus) 197

lát avattak a helyhez ezer szállal kötõdött erdészprofesszor,Haracsi Lajos tiszteletére. A vadászház falán elhelyezett em-léktáblát a professzor leánya, Haracsi Lenke és dédunokájaBalogh Zoltán leplezte le.

Az elsõ szakmai program – dr. Göndöcz Gyula erdészetiigazgató kalauzolásával – a zselici ezüsthársas megtekintésevolt, amit a ropolyi vadászház elõtti ebéd követetett. Közben

megnézhették az út menti réten kiállított leg-újabb fejlesztésû erdészeti gépeket.

A buszkaraván délután a második tere-pi program helyszíne, Nagykorpád irányába

indult. A somogyi homokvidék erdõmûvelésigondjairól Horváth József, a Lábodi Erdészet

igazgatója tájékoztatott, majd Szántó Gá-bor, a Kaposvári Erdõfelügyelõség igaz-gatója a megye erdeinek fõbb adatait, gaz-

dasági súlyát, környezet- és természetvé-delmi helyzetét ismertette.A közgyûlést 7-én, a Pannon Agrártudo-

mányi Egyetem (ma Kaposvári Egyetem) aulá-jában tartották. A politika érdeklõdését valószínû-

leg a közelgõ választások is befolyásolták – sok jelentõs sze-mélyiség vett részt a rendezvényen: dr. Szabó János földmûve-lésügyi miniszter, dr. Várhelyi András, a Miniszterelnöki Hiva-tal sajtófõnöke (aki az ekkor már betegeskedõ Antall Józsefkormányfõ helyett, annak „helynökeként” volt jelen), dr. Tar-ján Lászlóné (egykori SEFAG-os kollégánk), a Környezetvé-delmi és Területfejlesztési Minisztérium államtitkára, DaunerMárton, az Erdészeti Hivatal elnöke, Szabados János, az ÁV Rt.portfólió igazgatója, valamint a „hazai” vezetõk: dr. GyeneseiIstván, a Megyei Önkormányzat elnöke és Szabados Péter, Ka-posvár polgármestere. Jelentõs volt a külföldi érdeklõdés is –hat külföldi erdészegyesület képviselõi tisztelték meg a ren-dezvényt.

Levélben köszöntötte a résztvevõket dr. Antall József mi-niszterelnök is: Szívbõl köszöntöm az Erdész Vándorgyûlést,egy jeles szakma jeles képviselõit, és általuk az ágazatbandolgozó munkatársakat… Rendkívüli feladat egy pénzbenszinte fel sem becsülhetõ értékkel, az erdõvel gazdálkodni,benne naponta dolgozni, fennmaradásáért, jövõjéért mun-kálkodni. Az erdészek eleget tudnak tenni e feladatnak.Szaktudásuk és hitük, hagyománytiszteletük és az új irántifogékonyságuk összhangja teremtette meg azt a sajátságosszakmai önérzetet, amely nehéz évtizedekben is képes volt ér-tékek megõrzésére, gondozására, fejlesztésére. A Vándorgyû-lésnek eredményes munkát, Önöknek hitet és értelmes célo-kat kívánok…

Az elõzõ somogyi vándorgyûléssel ellentétben, ekkor he-lyiek is voltak a kitüntetettek között. Bedõ Albert-emlékéremkitüntetésben részesült Szilágyi József nyugalmazott mûszakiosztályvezetõ, valamint Szántó Gábor, a Kaposvári Erdõfelü-gyelõség igazgatója, és Kaán Károly-emlékérmet vehetett átWéber József, a Zselici Erdészet kerületvezetõ erdésze.

1960 és 1993Érdekes dolog a két – egymástól idõben 33 év távolságra lé-võ – rendezvény összehasonlítása. Az elsõ kiemelt témája – apolitika akkori elvárásának megfelelõen – az volt, hogy atervgazdálkodás keretei között minél több és olcsóbb fát kelladni a népgazdaságnak. A második vándorgyûlés alaphang-ját már a rendszerváltás határozta meg. (Megjegyzés:1993 feb-ruárjában rendezték az I. Országos Erdész Gyûlést, mely azátalakuló erdõtulajdoni viszonyok közötti erdõgazdálkodásjövõjével foglalkozott. A másik „pikáns” téma, hogy – bár ak-kor még nem tudtuk – cégünk akkor már részvénytársaságvolt. Noha csak december elsején jelentették be az rt.-vé ala-kulást, az június 30-i, visszamenõleges hatállyal lépett élet-be.) Az elõadásokban és a felszólalásokban egyaránt vissza-visszatérõ téma volt az állami erdõtulajdonok jövõje.

Néhány gondolat a rendezõkrõl. Az 1960-as vándorgyûlésmotorja a nem sokkal elõtte Kecskemétrõl Kaposvárra helye-zett Marton Tibor fõmérnök volt – rossz nyelvek szerint akti-vitását egyfajta bizonyítási vágy vezérelte. Szükség is volt azaktivitására, mivel az igazgató nem volt túlságosan lelkes –nyûgnek tekintette a rendezvényt.

Szinte mindent öntevékenyen kellet ekkoriban megolda-ni. A vendégeket a Süketnéma Intézetben és a cukorgyármunkásszállásán – meglehetõsen tábori körülmények közöttszállásolták el. A központ fiatal munkatársai, erdõmérnökök,adminisztratív dolgozók töltötték a szalmazsákokat. A máso-dik napi ebéd is az öntevékenység jegyében zajlott. Erdé-szek, munkatársak – közöttük több erdészetvezetõ is – kavar-ták a kondérokat, szolgálták fel az ebédet.

A ’93-as rendezvényt már több külsõ közremûködõ cég issegítette, de ez nem jelentette azt, hogy könnyû dolga volt arendezõknek. Más viszonyok, más körülmények és más elvá-rások között kellett helytállnia a Pintér Ottó által irányított ren-dezõgárdának. És ezt a rendezvényt – ellentétben a korábbivándorgyûléssel – teljes mellszélességgel támogatta a cég ve-zetõje is. A sikeres helytállást bizonyította számtalan bel- éskülföldrõl érkezett levél, amelyekben a résztvevõk köszönetetmondtak a vendéglátásért és a tartalmas programokért.

Detrich Miklós

VÁNDORGYÛLÉS

Bóna József a SEFAG vezetõjeként üdvözli a Vándorgyûlést

Terepi program Nagykorpádon