Erdészeti LapokAz Országos Erdészeti Egyesület folyóirata

CXXXVII. évfolyam 5. szám(május)

FôszerkesztôPÁPAI GÁBOR

A szerkesztôbizottság elnöke:DR. SZIKRA DEZSÔ

A Szerkesztôbizottság tagjai: dr. Bartha Dénes, dr.Bondor Antal, Dévai Péter, Gencsi Zoltán, dr. JárásiLôrinc, dr. Király Pál, Oláh Tibor, Pintér Ottó,Répászky Miklós, dr. Somogyi Zoltán, SzakácsLászló, Tóth Miklós.

Szerkesztôség: 1027 Budapest, Fô u. 68.Telefon/fax: 201-7737Mobil: 06-30-97-15-255

Kiadó:Országos Erdészeti Egyesület

1027 Budapest, Fô u. 68.

Felelôs kiadó:KÁLDY JÓZSEF

Nyomdai munkák: INNOVA-PRINT, BudapestFelelôs vezetô: ifj. Komornik Ferenc

A kézirat lezárva: 2002. április 30.

ISSN: 1215-0398

Terjeszti az Országos Erdészeti Egyesület. Felvilágosítást alappal kapcsolatban az Egyesület ad. Megjelenik havonta.A beküldött kéziratokat, fényképeket nyilvántartásbavesszük. A cikkek, írások nem feltétlenül azonosak a szer-kesztô véleményével, azok tartalmáért mindenkor a szerzôfelel. A szerkesztôség fenntartja magának a szerkesztés jo-gát. Honoráriumot – megegyezéssel – csak felkért íráso-kért, a fotóért, illetve grafikai munkákért fizetünk.

Címképünk: Nemzetközi Erdészeti és Vadászati Szakvásár, Brno Fotó: Pápai Gábor

Tartalom

Természet–Erdô–Gazdálkodás: A cserjeszint szerepe 129

Felhívás természetvédelmi továbbképzésre 132

Együttmûködési megállapodás a KörnyezetvédelmiMinisztériummal 133

„Luisa Avanzo” nemesnyár-klón szakmai bemutató 134

Versenyfelhívás! Az Év Erdésze címre 135

AVENZOR termékismertetô 137

Japán erdeirôl 5., befejezô rész 139

Sífutók amúgy magyarosan 141

Oktatással a természet oldalán 142

Válságban az erdômérnökképzés? 144

Válasz Gólya János levelére 144

Fuchs Frigyes: Magyarország ôserdei 145

Egyesületi hírek 148

Az átmeneti terjedelem-csökkenés miatt szerzôinkszíves türelmét kéri a szerkesztôség.

OEE Titkárságtel.: 201-6293, Fax: 212-7518

e-mail: oee@mtesz.huInternet cím:

www.quercus.emk.nyme.hu/oeeDialógus az erdôrôl

A lapotMagyarország legnagyobb médiafigyelôje, az

OBSERVER BUDAPEST MÉDIAFIGYELÔ KFT.1084 Budapest, Auróra u. 11.

Tel.: 303-4738

rendszeresen szemlézi

» OBSERVER «

Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 5. szám (2002. május) 129

SZMORAD FERENC – BODOR LÁSZLÓ – FRANK TAMÁS – KOVÁCS TIBOR

Milyen a természetszerû erdôk cserjeszintje?

Erdeink cserjeszintjének jelenlétét, bo-rítását, illetve az alkotó cserjefajok vita-litását a termôhelyi-ökológiai viszo-nyok, azon belül is elsôsorban a talajokfelvehetô tápanyagtartalma, illetve alombkoronaszint záródása által befo-lyásolt fényviszonyok határozzák meg.A két fontos limitáló tényezô közül bár-melyik képes a cserjeszint kialakulásáthátráltatni, megakadályozni, kedvezôviszonyok esetén ugyanakkor erôscserjeszint kibontakozása jósolható.

Gyertyános-tölgyeseink példáulkedvezô tápanyag-ellátottságú termô-helyeken állnak, a gyertyán (s eseten-ként még más fafajok) alkotta, erôsenárnyaló második lombkoronaszint alattviszont alig-alig találunk egy-egy mo-gyoró, csíkos kecskerágó vagy veres-gyûrûsom cserjét. Különösen szembe-tûnô a cserjeszint hiánya az elegyetlengyertyánosokban és a bükkösökben,ahol még inkább fényszegény azállománybelsô, s ahol legfeljebb né-hány erôsen árnytûrô cserjefaj (pl.farkasboroszlán) egy-egy példányát ta-láljuk. Megváltozik viszont a helyzetezen állományok véghasználata idején,amikor is a fényhiány megszûntévelerôteljes cserjésedés (pl. málna, szed-rek) tapasztalható – nem egyszer ko-moly gondokat okozva a vágásterületekfelújítási munkái során.

Felszakadozó lombkoronaszintû er-dôk az acidofil tölgyesek, ahol a cserje-szint kialakulását a fényhiány elméleti-leg nem gátolja. Az acidofil erdôkre jel-lemzô szélsôséges talajviszonyok (azalacsony pH-értékek miatt korlátozottanfelvehetô tápanyagmennyiség) folytán

azonban cserjeszintkialakulása mégsem vár-ható – még az állományok megbontásátvagy letermelését követôen sem.

Erôs cserjeszint létrejöttéhez azállománybelsô fénygazdagsága mellettegyidejûleg mindig szükséges a termô-hely kedvezô tápanyag-ellátottsága, sez erdeinkben számos esetben – töb-bek között a cseres-tölgyesekben, erdôs-sztyepp tölgyesekben, fûz-nyár ligeter-dôkben – biztosított. Ezekben az erdôk-ben aztán mind a középkorú-idôs állo-mányokban, mind a vágásterületekenerôs cserjeszint, illetve cserjésedés lát-ható, nehéz feladatok elé állítva az er-dômûvelôt, erdôgazdát.

Az erdôk cserjeszintjének fajösszeté-tele cserjefajaink hazai elterjedése ésökológiai igényei szerint alakul. A fajokszáma általában termôhelyfüggô: aszélsôséges, extrém termôhelyek ala-csonyabb, a kiegyenlített ökológiai pa-raméterekkel rendelkezô termôhelyekmagasabb fajszámmal jellemezhetôk.Függ továbbá a területegységen belülelôforduló cserjefajok száma a termô-helyi homogenitástól is, hiszen a válto-zatos termôhelyi adottságú területek(pl. sziklaerdôk vagy láperdôk és ho-moki tölgyesek mozaikja) kétségkívülmagasabb fajszámmal rendelkeznek.

Szólnunk kell a tájidegen cserjefa-jokról, melyek részben megmaradnakbetelepítésük vagy behurcolásuk hely-színén (pl. keleti tamariska), részben vi-szont szubspontán terjeszkedésbe kez-denek (pl. gyalogakác, alásfa), s jelen-tôsen átalakítják a környezô erdôk élô-világát. Ezen tájidegen cserjefajok je-lenlétét erdeinkben semmiképpen nemtekinthetjük pozitív jelenségnek, ezért a

cserjeszint értékelésénél (leszámítva amezôvédô erdôsávokat, illetve parker-dô jellegû erdôket) csak negatívumkéntvehetôk figyelembe.

Mai erdeink szinte teljes egészébenvágásos üzemmódban kezelt erdôk, me-lyekbôl a véghasználat során a cserjéket– mivel azok a fakitermelési éserdôfelújítási munkákat akadályozzák –rendszerint teljeskörûen eltávolítják. Azújrasarjadó, illetve felverôdô (köztük apionír) cserjéket az ápolások és tisztítá-sok idején még visszaszorítják, ezért azállományok cserjeszintje – ha a fény- éstalajviszonyok ezt lehetôvé teszik – zöm-mel csak a vékonyrudas kortól kezd elújra kifejlôdni. A fokozatosan erôsödôcserjeszintet a következô véghasználatigezután már csak az elôhasználati és kö-zelítési munkák bolygatásai „vetik visz-sza”, de az idôs korban lékesedô erdô-részletekben – a fényben gazdag lékekterületén – a cserjésedés fokozódása istapasztalható.

Az elmondottak alapján megfogal-mazható, hogy természetszerûnek azadott fölrajzi helyzet, illetve termôhelyáltal meghatározott fajösszetételû, ôs-honos cserjefajokból álló, a fényviszo-nyoknak és faállomány-fejlôdési (szuk-cessziós) fázisnak megfelelô borításúcserjeszint nevezhetô.

A cserjék szerepe az erdei életközösségekben

A cserjék a lombkoronaszintet alkotófák, illetve az állományok gyepszintjé-ben élô lágyszárúak közötti mérettarto-mányt töltik ki, így jelentôs szerepet ját-szanak az állományok szintezettségé-nek, vertikális tagoltságának kialakítá-sában, fokozásában. Változatlan termô-

Természet – Erdô – Gazdálkodás

A cserje-szint szerepe

130 Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 5. szám (2002. május)

helyi feltételek mellett a fényigényes fa-jok látványosan reagálnak a különbözôzáródású állományrészek váltakozásá-ra, lékek megjelenésére, mozaikos, vál-tozékony, vagy éppen markánsan meg-változó termôhelyek esetén pedig je-lentôs mértékben módosul az elôfordu-ló fajok köre. A cserjeszint jelenléte ésösszetétele ennek megfelelôen megha-tározója egy-egy erdôállomány változa-tosságának, a kapcsolódó élôvilág sok-színûségének, fajgazdagságának.

A cserjék eltérô ökológiai igényei, il-letve gyökérzetformái a lombkorona-szint által részben már feltárt termôhelytovábbi – de eltérô jellegû – hasznosítá-sát eredményezik, így a cserjéknek isnagy szerep jut az erdei életközösségekforrásfelosztásában, egyfajta táplálkozá-si-tápanyagforgalmi hálózat kialakításá-ban. Emellett természetesen számottevôa cserjék talajvédelemben betöltött sze-repe, a pionír jellegû cserjefajok (pl. bo-dzák) pedig jelentôs feladatokat látnakel továbbá a frissen képzôdött nyers ta-lajfelszínek (pl. kifordított földlabdástuskók) benépesítésében, a szukcesszi-ós folyamatok megindításában.

Vitathatatlan a cserjék jelentôsége azállományszegélyek kialakításának vo-natkozásában is. Legyen szó termôhelyiváltásból eredô erdôhatárról (pl. láper-dô-nyílt vízfelület határa), vagy mester-séges állományszegélyrôl (pl. irtásterü-lettel szomszédos cseres-tölgyes), az er-dôterületek peremeit lezáró cserjések abelsô mezoklimatikus viszonyok kiala-kításában és megôrzésében fontos sze-reppel bírnak. Vadgazdálkodási és zoo-lógiai szempontból az erdôk cserje-szintjét mint búvó- és szaporodóhelyetés mint táplálkozási bázist kell kiemel-nünk. Az erdei cserjék többek között azénekesmadarak számára jelentenekfészkelô- és táplálkozóhelyet. A fôkéntártéri, illetve hullámtéri ligeterdôkbenfészkelô kerti geze (Hippolais icterina)esetében vizsgálatok például egyértel-mûen igazolták a cserjeszint fontossá-gát a faj élôhelyválasztásában. Ugyanezelmondható számos más madárfajról is:a brit erdôlakó madárfajok közel 30%-ahasználja fészkelôhelyként, és valami-vel nagyobb arányban táplálkozó-helyként a cserjeszintet. Összességébenkijelenthetô, hogy az erdei madárkö-zösségek különbözôségében – fajgaz-dagság és egyedsûrûség tekintetében –a cserjéknek, illetve a cserjeszint meglé-tének alapvetô szerepe van.

A sík vidéki erdôk, erdôfoltok cserje-szintje sok helyütt szolgál az apróvadbúvóhelyéül, domb- és hegyvidéki er-

deink cserjeszintjében pedig különfélenagyvadfajok találnak menedéket. Abogyós gyümölcsû cserjék termése ma-darak és emlôsök tápláléka, míg a cser-jék fiatal hajtása, rügye, levelei a nö-vényevô vadfajok és bizonyos madárfa-jok táplálékát egészítik ki (a császárma-dár táplálékának szezonálisan – ôsszel,télen – például fontos alkotóeleme azerdei cserjék bogyós termése, rügye).

A cserjeszint jelenléte több szempont-ból fontos az erdei bogarak (egyes szar-vasbogarak, virágbogarak, díszbogarak,pattanóbogarak, cincérek, orrosbogarakstb.) számára is. A cserjefajok élô és el-halt részei számos faj fejlôdési helyei. Ittnéhány olyan – hazánkban ritka –mono- vagy oligofág cincérfajt érdemeskiemelni, melyek élete cserjékhez kö-tött. A Balaton-felvidék és a Kisalföld er-deiben a csíkos kecskerágó (Euonymuseuropaeus) elhalt ágaiban él a kétszínûhengercincér (Stenhomalus bicolor). ANyugat-Dunántúl ritka faja a zanótcincér(Deilus fugax), mely hazánkban a sep-rôzanót (Sarothamnus scoparius) elhaltágainak kérge alatt rág, s a farészben bá-bozódik. Egy Európa-szerte ritka faj afrakkos cincér (Callimoxys gracilis), lár-vája cserjék – fôleg kökény (Prunusspinosa) – száraz ágaiban fejlôdik. Azimágó elsôsorban virágzó galagonyán(Crataegus) található.

A cserjék virágai a bogárvilág vonat-kozásában nemcsak táplálkozási célokatelégítenek ki, számos fajnál – melyek aközeli területek egyéb habitatjaiban fej-lôdnek – a párok egymásra találásánakés a párzásnak is színterei. A bogarak ál-tal kedvelt, virágzáskor látogatott cserje-fajok: galagonyák (Crataegus spp.),veresgyûrûsom (Cornus sanguinea), ró-zsák (Rosa spp.), szedrek (Rubus spp.),fekete bodza (Sambucus nigra), fagyal(Ligustrum vulgare).

Hazai erdeinkben mintegy 40 cserje-faj jelenlétével számolhatunk. Ezek zö-me gyakori faj, tehát élôhelyi preferen-ciájukat figyelembe véve gyakorlatilagaz egész országban, vagy legalábbis ahazai nagytájak jelentôs hányadán meg-találhatók. Szép számmal akadnak vi-szont ritka, védett fajok is, melyeknek afentebb megemlített szempontok mel-lett természetvédelmi vonatkozásaik isvannak. Igaz, ezen fajok zöme erdôgaz-dálkodási tevékenység által nem, vagykevésbé érintett speciális élôhelyekentenyészik: a montán bükköseink alattszórványos havasalji rózsa (Rosa pen-dulina), havasi ribiszke (Ribesalpinum), az alföldi és középhegységitölgyesek szélén itt-ott felbukkanó tör-

pemandula (Amygdalus nana), vagy azalsó Duna-völgy ligeterdeiben élô feke-te galagonya (Crataegus nigra) mégisarra hívja fel figyelmünket, hogy a gaz-dálkodás során ritka cserjefajainkra istekintettel kell lennünk.

A fentiekbôl látható, hogy az erdôkcserjeszintjéhez kötôdô strukturális ésfunkcionális szerepek, feladatok számarendkívül magas, ezért a cserjeszint fel-tétlen létjogosultságot és kiemelt figyel-met követel magának minden arra al-kalmas hazai erdôben.

A vegyszeres cserjeirtáskáros hatásai, megoldási

lehetôségekCserjeirtás az erdôgazdálkodási gya-korlatban több okból is elôfordul. Azelsô esetben a cserje valamely részehasznosítható (pl. kutyabenge kérge,fekete bodza virága), s emiatt vágják kia cserjéket (ezt a tevékenységet ma el-sôsorban nem az erdôgazdálkodók,hanem különféle vállalkozók végzik,illetve végeztetik). A természetközelierdôgazdálkodás keretei között a jövô-ben meg kell tiltani az ilyen jellegûcserjeirtást, mivel a szükséglet az adottcserje ültetvényszerû termesztésévelmegoldható.

Az erdôsítés-ápolási munkák soránvégzett cserjeirtás a második eset, ami-kor is a leendô állomány fô- és elegy-fafajainak megsegítése, valamint az ál-lomány mielôbbi záródása érdekébentörténik a cserjék visszaszorítása. Har-madik esetként az elôhasználati mun-kák (tisztítások, gyérítések, száradék-termelés) során végzett, csak részle-ges és általában kis területet érintôcserjeirtást kell említenünk. Ekkor afakitermelési munkák, valamint aközelítônyomok és rakodó kialakításamiatt szokott sor kerülni cserjék kivá-gására.

A negyedik eset – s ez a leginkábbáltalános – a faállomány véghasznála-takor végzett cserjeirtás, mely a szak-szerû és eredményes erdôfelújítás nél-külözhetetlen része. Ilyenkor azért kella cserjeirtást elvégezni, hogy az újulat-nál, csemeténél nagyobb méretû és sû-rû foltokban záródott cserjeszint az alat-ta elhelyezkedô csemetéket el nenyomja, gyökérkonkurenciájával és ár-nyalásával el ne pusztítsa. A cserjék ir-tásának hagyományos módja – az ún.kézi bozótirtás – évszázados múltra te-kint vissza a napi erdész gyakorlatban.Ennek során kézi eszközzel (balta, fû-rész, újabban Göhler-olló) a föld színén

Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 5. szám (2002. május) 131

kivágtak és a területrôl eltávolítottakminden cserjeegyedet. A kivágás rend-szerint télen történt, így a fahasználatotkövetô felújítás után a kisarjadó cserje-szint az újulattal együtt nôtt.

A kézi munkaerô megfogyatkozásá-val, illetve a kemikáliák gyors fejlôdésé-vel az elmúlt évtizedek véghasználataiés erdôfelújításai során elôtérbe került acserjeszint vegyszeres irtása. Herbici-dek (pl. Gramoxon, Finale), arbori-cidek (pl. Garlon, Arsenal) sorát kísérle-tezték ki a fás cserjék részeinek, vagyegészének (lásd: totális szerek) kiirtásá-ra. A vegyszeres cserjeirtás – igen magasköltségráfordítás mellett – hamarosankáros hatásokat mutatott az erdôfelújí-tásokban:

– A vegyszer a felújítások szempontjá-ból hasznos, segítô és közömbös cserjefa-jokat is kipusztított (pl. somfélék – Cornusspp.; bangitafélék – Viburnum spp.).

– A vegyszerezés után a felújítás szem-pontjából káros növényfajok hatalmasod-tak el (pl. siskanádtippan – Calamagrostisepigeios, szederfélék – Rubus spp.). Tér-nyerésük olyan méreteket öltött, hogyhektárszám teljesen kiszorítottak mindenmás lágy szárút és cserjét.

– A vegyszer az erdôtalajba jutva fel-halmozódott, károsítva nemcsak annakszerves anyagát, kémiai sajátosságait, denéhol már szerkezetromlást is okozott.

– A megkötetlen vegyszer a talajbólkimosódva a vizekbe jutott, károsítottaélôvizeinket, közvetve rontotta ivóvíz-készletünket.

A felsorolt okok miatt a ter-mészetközeli erdôgazdálkodás a vegy-szerezést csak a legvégsô esetben alkal-mazza, cserjeirtás során vegyszerhez le-hetôleg nem nyúl. A cserjék vagy cserje-szint irtására, illetve „kézben tartására”ehelyett biológiai és mechanikai eszkö-zök, módszerek használata javasolható.

A biológiai módszer lényege a cserjékfényigényére alapozódik. Erdôfelújítá-sokban számtalan esetben megfigyelhet-jük azt az idôpontot, amikor a fafajokegyedei vezérhajtásukkal a cserjék fölénônek, „kidugják a fejüket”, s a fokozó-dó árnyalás miatt – különösen a tömöt-tebb koronájú, árnyaló fafajok esetében– megkezdôdik a cserjék visszaszorulá-sa. Eddig az idôszakig azonban a cserjék– szakmailag megfelelô, mechanikusmódszerekkel végzett ápolás mellett – ol-dalárnyékolásukkal segítik az újulat nö-vekedését, erôteljesebbé teszik a differen-ciálódást és állékonyságot biztosítanaka fiatal állomány számára. Mûködik atermészetes szelekció, a természet végzia kiválogatást.

Zárt, idôsebb erdôállományokban –leszámítva az elôhasználatokhoz kötô-dô részleges cserjeirtási munkákat –ritkábban merül fel a cserjeszint vissza-szorításának szükségessége. Az elegy-fafajaiktól valamilyen úton-módonmegfosztott állományok (pl. elegyet-lenné nevelt tölgyesek) említhetôk ittpéldaképpen, amelyeknél a fénybengazdag erdôbelsôben például másod-lagosan erôs cserjeszint alakulhat ki. Atermôhelynek megfelelô, kisebb-na-gyobb mértékben árnyaló fafajok(vadgyümölcsök, gyertyán, kislevelûhárs stb.) nagyobb méretû csemetéi-nek ritka hálózatban történô beülteté-sével és kellô ápolásával ez a problé-ma azonban – tulajdonképpen biológi-ai úton – megoldható. A bevitt elegy-fafajok a késôbbiekben értékes fa-anyagot is adnak, s biodiverzitást nö-velô hatásuk sem elhanyagolható. Amódszer persze csak elviselhetô lét-számú növényevô nagyvadállományesetében lehet sikeres, mert az utólagbevitt csemetéket a vad megkeresi éselôszeretettel károsítja.

A vágáselôkészítô és vágástakarításimunkák során leggyakrabban alkal-mazott cserjeirtási módszer a mechani-kai úton való cserjeirtás. Ez tulajdon-képpen nem is irtás, hanem a cserjékmeghatározott idôben és magasságbantörténô visszavágása, melynek célja acserjék erdômûvelési (azon belülerdôfelújítási) okokkal indokolható, át-meneti jellegû visszaszorítása.

A mechanikus cserjeirtás során alkal-mazott eszközök lehetnek kézi vagy gé-pi mûködtetésûek. A hagyományos(fejszés) kézi cserjeirtás hátránya a nagyköltség és az alacsony termelékenység,a megoldás azonban a cserjék szelektívkivágása mellett a késôbbiekben sok ésjó minôségû gyökérsarj feltörését tesziklehetôvé – s ez számunkra a cserjék táv-lati megôrzése szempontjából meglehe-tôsen fontos. Sokkal gyorsabbak és ol-csóbbak a sematikus gépi cserjeirtásimódok (pl. szárzúzás), a levágott cser-jék késôbbi újrasarjadzását viszont ke-vésbé teszi lehetôvé. Közbensô és ta-lán legjobb megoldásnak tekinthetô maa motoros (adapteres) tisztítófûrészek-kel történô cserjevisszavágás, mely ha-tékonysága mellett az erdei életközösségtöbbi tagjára kíméletes, s még a vissza-vágandó fajok és egyedek közötti válo-gatásra is alkalmas.

Az egyensúlyi helyzetben lévô, tár-sulásgondozó gazdálkodásra alkalmaserdôben (amikor ezt az állapotot egy-egy állományban már elértük) PRO

SILVA módszerekkel, pusztán biológi-ai megoldásokkal a cserjeszint kezel-hetô. Sôt inkább arra kell ügyelni,hogy kellô szerephez jusson, idô elôttne szorítsa ki az optimumban lévô fa-állomány újulata. Ez azonban csakegy, a jelenleginél türelmesebb, kevés-bé sematikus módszereket és kivitele-zést alkalmazó erdôgazdálkodás soránvalósítható meg.

Mi a teendônk?A cserjék sok esetben a fákat meghala-dó terjeszkedô és visszaszerzô képesség-gel rendelkeznek. Elôsegíti ezt a gyako-ri és bô magtermésbôl adódó generatívszaporodóképességük, a vegetatív sza-porodás (sarjadzás, tôosztódás, legyö-kerezés) széles körû lehetôségei, vala-mint az élôhelyi körülményekhez valónagyfokú alkalmazkodóképességük. Afenti okok miatt a cserjeszint kialakítá-sához, a cserjék visszatelepedéséheznem szükséges mesterséges szaporítás;az állományszegélyekrôl és az erdôta-lajban található vegetatív és generatívszaporítóképletekrôl a felújítási terüle-teket rendszerint rövid idô alatt bené-pesítik.

Az erdésznek az erdô felújítása so-rán az ápolással kézben tartott cserje-szint fontos segítôtárs. Nem engedi el-szaporodni az újulatra veszélyes fél-cserjéket (pl. Rubus spp.) vagy lágyszá-rúakat (pl. Calamagrostis spp.), más-részt az újulatot oldalárnyalással gyorsmagassági növekedésre serkenti ésállékonyságot is biztosít. A cserjeszintetezért az újulat igényeihez igazított me-chanikai ápolás mellett kell fenntarta-ni mindaddig, míg annak kontrollálá-sát, „kézben tartását” maga a záródófiatalos át nem veszi. A felújítás szak-szerû végrehajtásával természetesengondoskodni kell arról, hogy a vissza-települô cserjeszint már bôséges és jólfejlett újulatot találjon a területen.

Különösen fontos gondoskodni abôséges újulatról a gyertyános-tölgye-sek, cseres-tölgyesek és egyéb cserjéstölgyesek dús cserjeszinttel rendelke-zô állományainak felújításakor (pl. ki-egészítô makkvetéssel). Ennek a lé-pésnek a kihagyása vezetett és vezetsokszor a felújítási terület totális el-cserjésedéséhez, ami aztán a felújítástmeghiúsítja. Ezek a tapasztalatok ve-zetnek sok kerületvezetô erdészt acserjeszinttôl való ódzkodásra, vala-mint arra a meggyôzôdésre, hogy si-keres felújítást végezni csak a cserjé-ket radikálisan visszaszorító ápolások-kal lehet.

132 Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 5. szám (2002. május)

Az elmondottak alapján a cserjeszinterdômûvelési szempontoknak megfele-lô fenntartásához, illetve az erdei élet-közösségek cserjefajainak megôrzésé-hez hosszú távon a következô szem-pontok érvényesítése szükséges:

1. Törekedjünk a termôhelynekmegfelelô, ôshonos fafajú, elegyes állo-mányok kialakítására. Ebben az eset-ben az állományok alatt kialakuló cser-jeszint borítása és fajösszetétele –amennyiben egyéb zavaró jelenségeknem tapasztalhatók az adott erdôrész-letben – természetszerûnek mondható.

2. A természetes erdôfelújításokmegfelelô ütemezésével, illetve a mes-terséges felújítások kellôen magas cse-meteszámának biztosításával és aspontán megjelenô magoncok kíméle-tével elérhetô, hogy néhány kezdetiévet leszámítva a cserjék visszaszorítá-sára nem kell jelentôs energiát áldozni.

3. Amikor a cserjeszint a faállományfejlôdését már nem befolyásolja, továb-bi erdészeti kezelése, visszavágása márindokolatlanná válik. A tisztítások ésgyérítések során tehát csak olyan mér-tékben szabad a kialakuló/kialakultcserjeszintbe belevágni, amennyire adöntési, közelítési és felkészítési mun-kák indokolják (közelítôutat és rakodótnyilván a cserjeszint nélküli vagy gyércserjeborítottságú állományfoltokra, ál-lományrészekre kell tervezni).

4. A vágás-elôkészítési munkák so-rán kímélni kell az állományszegélye-ket, melyek a cserjék visszatelepedésé-nek egyik fontos bázisát képezik.

5. Az erdeinkben elôforduló gyako-ribb cserjefajok (kökény, vadrózsa, egy-bibés és cseregalagonya, veresgyûrû-som, kecskerágók) jelenlétének biztosí-tása a fenti elvek betartásával nyilvánnem okoz gondot a természetszerû er-dôkben. Az ápolások során meg kellazonban kímélni a védett cserjefajokvalamennyi egyedét, s az arra alkalmasállományszerkezeti szituációkban (pl.szegélyeken, útrézsûkben, hagyásfákalatt) figyelmet kell(ene) fordítani a to-vábbi ritka cserjefajok (fürtôs bodza, ta-tárjuhar, csepleszmeggy, piros ribiszkestb.) példányainak tudatos megôrzésé-re is.

6. Az ápolások cserjeirtási munkáitnyilván nyári idôszakban végzik azerdôgazdák, a véghasználatokhoz kap-csolódó cserjeirtást viszont igyekezzünka fô vegetációs/kötési/szaporodási idô-szakon kívül – tehát lehetôleg ôsszel éstélen – elvégezni, mert az erdei életkö-zösségek cserjékhez kötôdô fajainakéletét így zavarjuk meg legkevésbé.

A tanfolyam célja: Az erdôgazdálkodássorán jelentkezô természetvédelmi felada-tok, azok erdészeti sajátosságainak megis-merése. Az erdôgazdálkodás és a termé-szetvédelem közötti kapcsolódási pontokfeltárása. Az egyes kapcsolódó részterüle-tek ismereteinek felfrissítése, egységesszemlélet szerinti összefoglalása. A szak-mai és társadalmi célok összehangolásimódjának, lehetôségeinek, eljárásainak is-mertetése. A természeti erôforrások, ter-mészetvédelmi értékek ökonómiája, érté-kelési módszerek elsajátítása.

A természetvédelem és erdôgazdál-kodás együttes szabályozásának megis-merése, azon eljárások feltárása, me-lyek adaptációjával a mûködési terüle-tünkön felmerülô problémák megold-hatók. Kommunikáció a társadalom kü-lönbözô rétegeivel, a központi és ön-kormányzati szervekkel az erdôgazdál-kodás és a társadalom céljainak össze-hangolt érvényesítése érdekében.

Az oktatás módja: elôadás, konzul-táció, esettanulmányok elemzése,összesen 30 óra.

A számonkérés módja: beszámo-ló, írásos egyéni feladat beadása.

A tanfolyamot megalapozó, a be-iratkozáshoz elvárt ismeretanyag:az okleveles erdômérnöki szak szinteti-zált ismeretei, kiegészülve a gyakorlatimunka során szerzett információkkal.

A tanfolyam díja: 45 000 Ft.A tanfolyam témakörei:I. A természeti értékek és fenntar-

tásuk, a természetvédelmi kezelésitervek készítése és végrehajtása:összesen 9 óra

II. A természetvédelmi oltalomalatt álló erdôk gyakorlati erdôgazdál-kodási problémái: összesen 11 óra.

Védett erdôk erdôrendezési fela-dataiTermészetvédelmi erdôk kezelé-sének erdômûvelési kérdéseiErdôvédelmi feladatok, javasolttechnológiák védett erdôkbenIII. A természetvédelem és erdô-gazdálkodás ökonómiai kapcso-latai: összesen 10 óra.A természeti erôforrások, termé-szetvédelmi értékek meghatározásaVédett erdôk kezelésének, fenn-tartásának fôbb ökonómiai kér-déseiA természetvédelmi intézkedésekgazdasági hatásának számításaA természetvédelmi és erdészetiszabályozás jogi elemeiAktuális erdészeti és természet-védelmi politikai kérdésekA tanfolyamot elsô ízben 2002. júni-

us 3–7. között indítjuk, megfelelô ér-deklôdés esetén az ôsz folyamán újrameghirdetjük.

A tanfolyam elvégzését továbbkép-zési bizonyítvány kiadásával igazoljuk.

A tanfolyam idejére igény eseténszállás biztosításában segítséget nyúj-tunk. A szállásköltséget a tanfolyam dí-ja nem tartalmazza.

További felvilágosítást dr. VargaSzabolcs dékánhelyettes, intézetigazga-tó, egyetemi docens (99/518-159) és dr.Varga Viktória EMK Dékáni Hivatal ve-zetôje (99/518-258) nyújtanak.

Jelentkezést a NYME ErdômérnökiKar Dékáni Hivatal címére, „Természet-védelmi továbbképzés” megjelölésévelprof. dr. Mészáros Károly dékán úrnakcímezve kell benyújtani.

Jelentkezési határidô: 2002. május 17.

A Nyugat-Magyarországi EgyetemErdômérnöki Kara természetvédelmi továbbképzést indít okleveles erdômérnök képzettségû szakemberek számára

EP Systema, Debrecen, 2002B5 méret, 222 oldal

Az erdô- és nagyvadállomány iránt ér-deklôdô erdész, környezet-, ill. termé-szetvédelmi, vadász és általános agrárszakemberek, illetve a természet iránt el-kötelezett természetjárók, valamint abiomatematika iránt érdeklôdôk részérehasznos szakkönyv, amely tartalmazza aPMSB módszer leírását és alkalmazását

az erdô és a nagyvadállomány állapotá-val és hosszú távú hozamával kapcsola-tos leglényegesebb információ felderí-tésére, a fatömeg-meghatározásra, a fa-faj-megválasztásra, a talajerô-utánpótlás-ra, a relatív fatermô-értékre, a hozamsza-bályozásra, az elsôdleges faválaszték-optimalizálásra, a nagyvadállomány-sza-bályozásra, illetve az erdô- és vadgazdál-kodás-tervezésre való tekintettel.

István Bán: Biomathematics (PMSB Methods in Forestry)

Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 5. szám (2002. május) 133

Az együttmûködés alapja a KöM fôható-sági, felsô államigazgatási, irányítási és azOEE szakmai, érdekvédelmi, társadalmimunkájának, továbbá a KöM stratégiaicéljai és az OEE közhasznú feladatai ésprogramjai összehangolása, valamint köl-csönös eredményességének fokozása.

Az együttmûködô felek kölcsönösentámogatják a Nemzeti Erdô Program, aNemzeti Környezetvédelmi Program ésmás erdészeti és természetvédelmi poli-tikai, stratégiai fontosságú anyagok ki-dolgozását, társadalmi és más formábantörténô vitáját, továbbá Parlament általielfogadtatását, hogy ezáltal is segítsék akét szakterület (természetvédelem és er-dészet) eredményes együttmûködését.

Az együttmûködô felek kiadványok,szakmai könyvek megjelentetésével,rendezvények szervezésével segítik azerdôgazdálkodók, természetvédôk, kör-nyezetvédôk szakmai tudásának gyara-podását, szemléletének formálását. AzErdészeti Lapok megjelentetésének tá-mogatásával biztosítják a magán- és álla-mi erdôgazdálkodás, valamint az erdé-szettel szimpatizálók rendszeres termé-szet- és környezetvédelemmel kapcsola-tos információkkal való ellátását. Támo-gatják az erdôk minôsítését célzó hazaielképzelések megvalósítását.

A társadalom igénye az erdôgazdálko-dással szemben megváltozott. Elôtérbekerültek az erdô faanyagon kívüli szol-gáltatásai. Ugyanakkor a társadalom ter-mészet- és környezetvédelemmel kap-csolatos elvárásai jelentôsen felerôsöd-

tek. A közvéleményben tudatosítani kell,hogy szakszerû erdôgazdálkodás ered-ményeként lehet biztosítani a környezet-barát fatermékeket is a társadalom szá-mára. Hatékony közönségkapcsolatmegvalósítását szorgalmazzák az együtt-mûködô felek, kiadványokkal segítik kö-zös céljaik megvalósítását. Együttmûköd-nek az Erdôk hete, a Föld napja, a Mada-rak és fák napja és más országos rendez-vénysorozat megszervezésében, a KöMfelveszi ezt a programjába, továbbá infor-mációs kiadványok terjesztésével, a ren-dezvények sajtóban való megjelentetésé-vel segítik a nagyobb nyilvánosság meg-teremtését. Kölcsönösen támogatják azErdei Iskola program továbbfejlesztését.

Az OEE az Erdészeti Lapokban helytad a KöM által szervezett programokközzétételének, az éves eseménynap-tárban való megjelentetésnek, a KöMkiadványok szerepeltetik a kiemelt er-dészeti programokat.

Dr. Kemény Attilaközigazgatási államtitkár, KöM

Káldy Józsefelnök, OEE

Éves munkaterv 2002. évreA Környezetvédelmi Minisztériumés az Országos Erdészeti Egyesületközött megkötött együttmûködési

megállapodás mellékleteAz együttmûködô felek 2002. évre a

következô munkaterv közös megvaló-sítását tûzik ki.

1. Az együttmûködô felek egymás

rendezvényeire meghívják a másik feletés kölcsönösen képviseltetik szerveze-teiket a rendezvényeken.

2. Az írott sajtó, mint kommunikációslehetôség keretében, az együttmûködôfelek az Országos Erdészeti Egyesülethavi lapjában, az Erdészeti Lapokban atermészet- és környezetvédelem ügyéttámogató írásokat továbbra is rendszere-sen megjelentetik. A lap az együttmûkö-désben foglaltak megvalósításáról folya-matosan tájékoztatja az olvasókat.

3. Az országos szinten hatodik éverendezett „ERDÔK HETE” rendezvény-sorozat kiemelt, megnyitó rendezvé-nyeként szervezendô „Erdôgazdálko-dás–társadalom–természetvédelem” c.konferencia lebonyolításában együtt-mûködnek.

4. Regionális szinten, az OrszágosErdészeti Egyesület helyi csoportjai ésszakmai szakosztályai a székhelyükszerint illetékes nemzeti park igazgató-sággal az együttmûködés keretében ke-resik a közös rendezvények megtartá-sának lehetôségeit, amelyeket évesprogramjukba felvesznek.

Budapest, 2002. április 9.Dr. Kovács Mátyás

fôosztályvezetô, KöM, TvHOrmos Balázs

fôtitkár, OEE

Együttmûködési megállapodása Környezetvédelmi Minisztériummal

(Szerkesztett változat)

A GEMENC RT.Szekszárdi Erdészet

hullámtéri kerületébe erdész-vadász és vadász-

házi gondnok munkakörbelegalább 5 éves gyakorlat-tal rendelkezô, németülbeszélô házaspárt keres.

Jelentkezni Solti Imre er-dészetvezetônél lehet az

alábbi címen:Gemenc Rt.

Szekszárdi Erdészete7100 Szekszárd, Keselyûs

Pf. 423Telefon: 74/311-833

134 Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 5. szám (2002. május)

A Dalerd Rt. 1997-ben a Dunaker Kft.megkeresésére összehasonlító fajtakí-sérletet állított be a Kiszombori Cseme-tekertben. Ez a csemetekert az erdôgaz-daság hullámtéri talajadottságait jólképviseli: öntés réti talaj, mély termôré-teggel. A csemetekert mentes a hullám-térre jellemzô káros hatásoktól – mint atéli jégtörés, idôszakosan magas árvízielöntés, tartós vízborítás –, ezért a fajtaadottságainak kiértékelésére kifejezet-ten alkalmas.

A kísérlet beállítására való felkérésváratlanul ért bennünket, így a területtalaj-elôkészítését az üzemi gyakorlat-ban használt mélyforgatással nem tud-tuk elvégezni. Az ültetést ôszi 25 cmmélyen szántott területen végeztükGF–600-as gödörfúróval, 1997 márciu-sában mintegy 40 cm mélységben 5x5-ös hálózatban. A rendelkezésünkre bo-csátott gyökeres dugvány szárrészét ka-ródugványként felhasználták, így csak atôrészt tudtuk elültetni. A vegetációs évfolyamán három alkalommal végeztünksorközi tárcsázást, egyszer tányérozás-sal egybekötött egyszálra metszést. Anyár folyamán – ami aszályos volt – agyomosodás megakadályozására sorka-szálást hajtottunk végre. 1998 tavaszán

a kísérleti parcel-lák 2/3-át mintegy30 cm-es belvízborította el a kora-tavasz folyamán. Abelvíz levezetéseután jelentôs pusz-tulást nem tapasz-taltunk sem a„Luisa Avanzo”,sem a kontrollkéntültetett I–214 par-cellákban, de amai napig láthatómintegy 10%-osvisszaesés a növe-kedésben. Pótlásta belvíz miatt csak1999-ben végez-tünk kb. 10%-osmértékben. A kí-sérleti területekápolását az erdé-szeti gyakorlatnakmegfelelôen évi 2-3-szori sorköztár-csázással, illetve

sorkaszálással oldottuk meg. Az állo-mány 2 éves kora után évente egyszerikorona, illetve törzsalakító nyesést haj-tunk végre a téli idôszakban. Megfigye-lésünk alapján a fajtajellegbôl és a tághálózatból adódóan éventeegy alkalommal feltétlenülnyesni kell. Az erdei körül-ményeknek megfelelôensem tápanyag-utánpótlást,sem öntözést, sem növény-védelmi munkát nem végez-tünk. 2001 telén a –27 °C fa-gyok hatására károsodástnem tapasztaltunk.

Fazekas Józseftermelési igazgató

Az olaszországi nemesíté-si fajták közül a Dunaker Kft.1996 tavaszán a nemesítéstvégzô olasz állami intézettôlmegvásárolta a „LuisaAvanzo” klón kizárólagosmagyarországi szaporítási ésforgalmazási jogát. Az olasz-országi rendkívül kedvezôtermesztési tapasztalatok – agyors növekedés és nagyfatömegproduktum – azzal a

reménnyel kecsegtetnek, hogy egy, azeddigi termesztésben lévô fajtáknálgyorsabb növekedésû és nagyobb fatö-meget produkáló, intenzív fajtával bô-víthetjük a jelenleg rendelkezésre állófajtaválasztékot.

Hazánkban egyre több földtulajdo-nos kerül abba a helyzetbe, hogy dön-tenie kell, miként hasznosítsa földterü-leteit.

A Kiszombori Csemetekertben meg-rendezésre kerülô bemutató célja, hogybeszámoljunk a nemesnyár-telepítésekés az alternatív földhasznosítási lehetô-ségek iránt érdeklôdô földtulajdono-soknak, erdôgazdálkodóknak a „LuisaAvanzo” kísérletek eredményeirôl.Konkrétan bemutassuk az új klón növe-kedési erélyének a standard fajtához vi-szonyított fölényét a kiszombori kísér-leti területen.

Ezen a bemutató helyen jó termôké-pességû és kiváló vízgazdálkodású tala-jon állnak a kísérleti parcellák. A jó ter-môhelyi adottságok mellett éventetöbbszöri tárcsázást végeztünk a terüle-ten. A jó termôhely, a gondos ápolás,valamint a fajta tulajdonságai összhatá-saként kiváló növekedést ért el a „LuisaAvanzo” klón.

A „Luisa Avanzo” gyors növekedésemiatt azoknak a gazdáknak is ajánlha-

„Luisa Avanzo” nemesnyár-klónszakmai bemutatója

Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 5. szám (2002. május) 135

tó, akik maguknak és nem a követke-zô generációnak akarnak erdôt telepí-teni.

Az Európai Unió a tagországainaknapjainkban is jelentôs támogatást biz-tosít az erdôtelepítések és faültetvé-nyek létrehozásához. Ez a politika vár-ható a csatlakozni kívánó országokesetében is. A „Luisa Avanzo” az OMMIminôsítô rendszerében megkapta a kí-sérleti fajta címet, ennek következté-ben pályázat útján ugyanúgy részesülaz erdôsítési támogatásból, mint a töb-bi nemesnyár-fajta, tehát erdôsítésretervezhetô és állami támogatás vehetôigénybe az erdôsítés megvalósulásaután.

Dunaker Kft.

Fatérfogat (m3), 4 éves korban

Ismétlés ArányFajta1 2 3 4

Összeg Átlag%

LUISA AVANZO 0,174 0,105 0,169 0,097 0,545 0,139 413

I–214 0,031 0,045 0,033 0,023 0,131 0,033 100

Ismétlésösszeg 0,205 0,149 0,202 0,120 0,676 0,169

Ismétlésátlag 0,103 0,075 0,101 0,060 0,338 0,085 256

Fatérfogatszámítás

Fajta Kor Egyedszám Átlagfa Fatérfogat Éves átl. növ. I–214-hez Átlagátmérô Növôtérév db/ha m3 m3/ha m3/ha/év % cm m2

LUISA AVANZO 4 279 0,139 38,7 9,7 420 15,9 36 (25)

I–214 4 279 0,033 9,2 2,3 100 8,7 36 (25)

Kiszombori kísérleti adatok:Átmérô (cm), 4 éves korban (lásd fotók)

Ismétlés ArányFajta1 2 3 4

Összeg Átlag%

LUISA AVANZO 17,9 14,1 18,0 13,6 63,6 15,9 183

I–214 8,3 9,8 8,7 7,8 34,7 8,7 100

Ismétlésösszeg 26,2 23,9 26,7 21,4 98,3 24,6

Ismétlésátlag 13,1 12,0 13,4 10,7 49,2 12,3 141

Rendezô: Országos Erdészeti Egye-sület

Helyszín: NYME Roth Gyula Gyakor-ló Szakközépiskola és Kollégium, Sop-ron

Az Országos Erdészeti Egyesület ver-senyt hirdet erdésztechnikusok számára.

A verseny célja a szakma népszerûsí-tése, baráti kapcsolatok erôsítése.

A verseny 2 évente kerül megrende-zésre.

Az idei vetélkedô gyôztese a „2002.Év Erdésze” címet, egy szakmai tanul-mányúton való részvételt és az Orszá-gos Erdészeti Egyesület Elnökének ván-dorserlegét kapja.

A versenyen minden magyar állam-polgárságú erdésztechnikus részt vehet.

A verseny kétfordulós. Az elsô fordulóta helyi csoportok, illetve a magánerdô-gazdálkodók szervezetei rendezik. A má-sodik fordulónak (országos döntônek)ebben az évben a Soproni Erdészeti Tech-nikum ad otthont, 2002. május 21–23-án.

A háromnapos versenysorozat alattfelismerési és írásbeli versenyen, kispus-ka és trapp lövészeten választékolással,valamint terepi versenyszámokban mé-rik össze tudásukat a nevezett erdészek.

A verseny elsô három helyezettjéneka díjakat az Országos Erdészeti Egyesü-let elnöke ünnepélyes keretek között,mindenkor a vándorgyûléseken adja át,ez évben Baján, 2002. június 29-én.

Káldy Józsefelnök

Sikeresen befejezôdött a „Dialógus azerdôrôl” címû rendezvénysorozat. Úgyvélem, hogy a sorozat elérte célját: arendezvényeken átlagban kb. 40 fôvett részt, s ami talán fontosabb, leg-alább 10 rádió- és tv-interjú született adialógus ötlete nyomán. Ezzel remél-hetôleg sikerült elérni a sorozat alap-célját: kicsit jobban ráirányítani a fi-gyelmet az erdôk és az erdôgazdálko-dás problémáira, valamint közelebb

hozni egymáshoz az erdôket kezelôketés az erdôkért aggódó különbözô másérdekcsoportokat.

Ezúton is szeretném megköszönnimindenkinek, aki részt vett a dialógus-ban, a vele járó idôt és fáradtságot isvállalta, és hogy aktív szerepet vállaltegy kultúrált, a témára koncentráló pár-beszédben.

Üdvözlettel:Somogyi Zoltán

A szerkesztôbizottságIsmét eltelt négy év. A száznegyven évesalakulását ünneplô Erdészeti Lapok éle-tében nem nagy idô, de a Szerkesztôbi-zottságnak egy teljes ciklust jelent. Hamérlegre kívánjuk tenni az elmúlt négyévet, nem kell mást tennünk, mint fella-pozni mind a negyvennyolc számot. A fe-kete-fehér mûszaki tartalommal megjele-nô lap beszínesedett. Az Elnökség elhatá-rozását, hogy emelni kell a lap színvona-lát, megközelítôleg sikerült teljesíteni. Aszámtalan melléklet, a cikkek sokszínû-sége az igényeiben meglehetôsen eltérôolvasókat próbálta szolgálni. A visszajel-zések alapján elmondható, hogy nem-csak a szakmabéliek, hanem a társszak-mákban dolgozók, a családtagok is talál-nak a lapban olvasnivalót. Anyagi lehetô-ségeinkhez mérten elmondhatjuk, hogynem végeztünk rossz munkát. Kívánjuk,hogy az elkövetkezendô négy év is töret-len fejlôdést hozzon a lap életében.

Versenyfelhívás!Az Év Erdésze címre

„Dialógus az erdôrôl”

Ülnek balról jobbra: Járási Lôrinc, SzikraDezsô, Király Pál; állnak: Bartha Dénes,Oláh Tibor, Pápai Gábor, Répászky Miklós,Dévai Péter

136 Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 5. szám (2002. május)

Kilátó EurópáraAz elmúlt évben már beszámoltunk a „Bujáki régió erdô- ésvidékfejlesztési program”-ról, melynek legfôbb közremûkö-dôje a HM Budapesti Erdôgazdaság Rt. Keresztes György nem-zeti vezetô szaktanácsadó a Sasbérci kilátó avatására invitálthazai és külhoni meghívottaknak rövid tájékoztatást adott atérségen folyó munkálatokról, mely a FAO Kelet- és Közép-Európai Alregionális Iroda támogatásával valósult meg. A kilá-tóavatást megelôzô napon a Gazdasági Minisztérium, az FVM,a KÖM, a SAPARD és a PHARE irodák képviselôi, továbbá akörnyezô országok résztvevôi tartottak elôadásokat.

A Sasbérci kilátó, melyet a turistatérkép még vadászkastély-romnak tüntet fel, mára teljes egészében újjáépült. Felsô tera-száról belátni a Cserhát központi térségét, a régióban résztve-vô településeket. A fejlesztés, melyet vaskos tanulmány a leg-apróbb részletekig elemez, szimbolikus objektuma a most ava-tott kilátó. Valóságos mûködése esetén Buják, Szanda, Terény,Kutasó, Bokor, Bér, Herencsény lakói elindultak azon az úton,melyet a program elképzelôi szándékaikkal kijelöltek.

Az ERFA-TOURS az OEE Erdészeti Gépesítési Szakosztályá-

val közösen tanulmányutat szervez azINTERFORST Nemzetközi Erdészeti Kiállí-tásra Münchenbe 2002. július 4-8 között.

Részvételi költség: 69 500 Ft

Jelentkezési határidô: 2002. május 25.

Jelentkezés: Molnár Jánosné, Tel./fax: 201-2453 vagy 06-30-9828-766

Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 5. szám (2002. május) 137

Az erdôgazdálkodó-erdôgazda szá-mára kellô védekezés hiányában óriásikárt okozhat a túlszaporodott vadállo-mány.

A gyakorlatban kipróbált és beválttermékeinkbôl mutatunk be néhányat.

Silvacol TA vadak szaglását megtévesztô szer me-zôgazdasági és vadgazdálkodásinövénykultúrákhoz

• Ne cseréljük össze mással!• Vigyázat! Csak ronggyal történô át-

itatásra!• A szer nem kerülhet növényekre!

Használati utasításA SILVACOL T olajos, erôs szagot

árasztó folyadék, amely a kultúrnövé-nyekkel közvetlenül nem érintkezhet.Érzékeny kultúrák és különösen szôlô-ültetvények esetén íztelenítés, illetveszagtalanítás lehetséges.

A használat módja:Régi rongydarabokat vagy hasonló-

kat alaposan itassunk át SILVACOL-lal,és a megvédendô kultúrnövények kö-rül kb. 30 cm magasságban karókravagy kifeszített drótokra, illetve zsine-gekre egymástól 5–10 méteres távol-ságra függesszük fel. A vad ezt követô-en elkerüli majd a szimata számára márnem érzékelhetô állományt. A rongy-darabokat idônként újból át kell a szer-rel itatni, különösen hosszabb ideig tar-tó esôzések után. Hogy a vadak dörgö-lôzésébôl a fák kérgén keletkezett ká-rokat megakadályozzuk, a rongydara-bokat egy zsineggel közvetlenül a ve-szélyeztetett erdei növények külsô ága-ira függeszthetjük fel úgy, hogy arongydarabok egymástól 5–10 méterestávolságra legyenek.

Avenarius kéregbalzsamAz ôzek lombos fákhoz való dörgölôzé-sébôl eredô károsodások ellen. Hasz-nálatra kész kenôanyag.

Az VENARIUS KÉREGBALZSAM na-gyon jól összefér a növény tulajdonsá-gaival, és mechanikus, valamint optikaihatóanyagainak köszönhetôen több-éves védelmet nyújt. Az AVENARIUSKÉREGBALZSAM szagtalan, és teljesenártalmatlan az emberre és az állatokranézve egyaránt.

Használati utasítás:Az AVENARIUS KÉREGBALZSAM-ot

használat elôtt alaposan keverjük meg,és úgy vigyük fel vastagon ecsettel vagykefével a megóvandó növényi részre,hogy zárt bevonat keletkezzen. A védô-bevonatot a facsemete hosszától függô-en mellmagasságig vigyük fel. A mun-kaeszközöket használat után azonnalvízzel alaposan tisztítsuk meg. Esô vagyfagy esetén az AVENARIUS KÉREGBAL-ZSAM-ot ne használjuk, mivel a bevo-natnak meg kell száradnia.

Indikáció: a rôtvad lombos fákhozvaló dörgölôzésébôl eredô károsodá-sok elleni védelem.

A felhasználás ideje: a vegetációkezdete elôtt, jóval a rôtvad dörgölôzé-sének megindulása elôtt.

Max. egyszer használhatjuk.A felhasználandó mennyiség: az

AVENARIUS KÉREGBALZSAM-ból fel-használásra kerülô mennyiség függ abekenendô fatörzs átmérôjétôl és a ke-nés magasságától. Általában 1000 nö-vény bekenéséhez 5–15 kg AVENAR-IUS KÉREGBALZSAM szükséges.

Tárolás: az AVENARIUS KÉREGBAL-ZSAM hideg, száraz és fagymentes he-lyen legalább 2 évig tárolható!

Dendrokol 17 SKA szer faja: természetes gyantát, réz-szappant, illat- és keserûanyagokat tar-talmazó emulzióképzô vadriasztó per-metezôszer.

Felhasználható: 4–6 liter/ha mennyi-ségben szója, szôlô, napraforgó, kuko-rica, dinnye és egyéb mezôgazdaságikultúrák mezei nyúl, ôz és szarvas elle-ni védelmére.

Javasolt növényvédelmi technológia:A készítményt úgy kell a védendô nö-vényre kijuttatni, hogy a permetlé borí-tása a lombozaton és a termésen egyen-letes legyen. Földi gépes védekezéssel300–400 liter/ha, repülôgéppel 50–90 li-ter/ha permetlében kell kijuttatni aszert. Új telepítésû szôlô védelmére(szórópisztollyal vagy hátigéppel) 6%töménységû oldattal kell a fiatal hajtá-sokat bepermetezni. Valamennyi véde-kezésnél fontos, hogy megelôzô jellegûlegyen! Dinnyénél a teljes terület keze-lése indokolt legalább két alkalommal,elôször a dinnyék érésének kezdetén,az elsô nyúlrágások észlelésekor, majdezt követôen 7–10 nap múlva. A szóját,napraforgót vagy egyéb növényt fejlô-désük kezdetén kelés után, legkésôbb 4lombleves állapotig kell permetezni.Nagy táblák esetében elég a veszélyez-tetett szegély (30–50 m) egyszeri keze-lése. A tejesérésben lévô kukoricára,ôszi búzára – nagyvad károsítása ellen –repülôgéppel juttatható ki a készít-mény. Ilyenkor 5–100 m-es sáv kezelé-se szükséges azon a táblarészen, ahol anagyvad beváltása várható.

VadócVadriasztó tasak

Felhasználható:• kalászosok tejes- és viaszérésekor

= ôz, szarvas• kukorica vetés utáni kitúrása =

vaddisznó• érô kukorica fogyasztása = szarvas,

vaddisznó• burgonyagumó kitúrása, kikapará-

sa = vaddisznó, szarvas• répa ôsszel = szarvas• napraforgó sziklevéltôl 8 levélig =

nyúl, ôz• borsó, szója virágzás után = nyúl,

ôz, szarvas• szôlôben május végéig = ôz• gyümölcsösben télen = nyúl, ôz,

szarvas• fiatal ültetvényekben és gyümöl-

csösben, egész évben = nyúl, ôz, szar-vas

• kertészeti kultúrákban és agancs-tisztításkor = szarvas

• erdôtelepítésben, egész évben =ôz, szarvas

Javasolt technológia:A szaghatáson alapuló vadriasztási

eljárás területvédelem, ezért a veszé-lyeztetett táblát minden oldalról megkell védeni. A zacskókat 40–120 cm ma-gasságban (a riasztandó vad orrmagas-ságában) kifeszített zsinegekre, kerítés-

TermékismertetôSzékhely – adminisztráció1124 Budapest, Koszta J. u. 28.Tel.: 1/319-6578 Troznainé

Pesti András5540 Szarvas, Vajda Péter u. 25.Mobil: 30/937-9721Tel./fax: 66/313-301E-mail: pesti@szarvas.hu

138 Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 5. szám (2002. május)

re, karókra, fákra, bokrokra kell kihe-lyezni, általában 6–8 méterenként. Avadváltók környékén ajánlatos a zacs-kókat sûrûbben rakni. Szükség eseténaz egyes típusokat (A, K stb.) 14–21 na-ponta érdemes cserélni.

AVENARIUS növényvédôszer. Erdei granulátum

Használati utasításFelhasználási terület:Az Avenarius erdei granulátum alkal-

mas a káros gyomnövények, beleértve alucfenyô (ezüst-, sitka- és omorikafenyôis), jegenyefenyô, kaukázusi jegenyefe-nyô, kolorádói jegenyefenyô (Abies con-color), nagy parti fenyô (Abies grandis),duglászfenyô és különféle erdeifenyô(kivéve Strobe) tûlevelû fakultúrákbanelôforduló málna és szeder kiirtására.

Vörösfenyô-kultúrákat tilos a szerrelkezelni!

A tûlevelû fakultúrákban való alkal-mazáson kívül az Avenarius erdei gra-nulátumot a kultúrák talajának elôké-szítésére is fel lehet használni. Elörege-dett faállomány alatt az Avenarius erdeigranulátum az ott elôforduló gyomnö-vények eltávolítása által elôsegíti a ter-mészetes bevetôdést és a faállománymegfiatalodását.

A szer felhasználásának ideje:A hóolvadás utántól röviddel a kul-

túrnövények rügyezését követô idôsza-kig (kb. március végétôl május elejéig).Az erdeifenyôt az egész vegetációs idô-szak folyamán lehet a szerrel kezelni,de ügyelni kell a gyomok korai eltávo-lítására.

Hatásmód:Az Avenarius erdei granulátum talaj-

herbicidként hat, és nagy hatásskálájarévén alkalmas a kétszikû, maggal sza-porodó gyomnövények, beleértve amálnát és a szedret is, valamint a pázsit-és savanyúfûfélék elleni védelemre. Amagasabb hômérséklet gyorsítja a szerhatását. Az Avenarius erdei granulátumterítése idején vagy után hulló esô lerö-vidíti a szer hatásának lefolyását, a ha-tásfok azonban ettôl nem csökken. Erôstalajmenti fagy, hosszabb fagyos idô-szakok vagy a terítés utáni kiadós hó-esés csökkentheti a szer hatását.

A szer hatásának idôtartama: az el-gyomosodás mértékétôl függôen azAvenarius erdei granulátum a fakul-túrákat egy-két szezon idejére gyom-mentesen tartja.

Vigyázat! Vegyes fakultúrákban azAvenarius erdei granulátummal való ke-

zeléskor a lombos fáktól és a vörösfe-nyôktôl 1 m-es távolságot kell tartani!Ezentúl ügyeljünk arra is, hogy azAvenarius erdei granulátum ne kerüljön alombos fák vagy vörösfenyôk gyökérzeté-hez.

Erdészetileg kielégítôen irtható: gö-csös görvélyfû, boglárka, zsurló, csalán,acat, nebáncsvirág, szeder, közönségesgalaj, erdei bükköny, közönséges gyer-mekláncfû, pipafû, fûzike, közönségeserdei pajzsika, sédbúza, erdei turbolya.

Ezen kívül nem kívánt, elnyomottlombos facsemeték, úgymint nyír, éger,bodza, fûzfélék, rezgô nyárfa és néhányegyéb fafajta általában erôs növekedés-stagnálást mutatnak, és a termôhelytôlfüggôen szinte el is tûnhetnek.

Erdôvédelmi eszközeink:MICRON Herbiflex 4,5 literes tar-

tállyal, árnyékolólemezzel

MICRON HandyMICRON Herbi 4,5 literes tartállyalMICRON Microfit tartórúd 2,5 literes

tartállyalHerbaflex adapter árnyékolóle-

mezzelHerbi adapterHerbi iker adapterTartóheveder MicrofithezULVA+ 1 literes tartállyalNövényvédô szerek, termésnövelô

anyagok szállítása egyedi megállapodás

A Nagykunsági Erdészeti és Faipari Rt.(5000 Szolnok, József A. út 35.)

PÁLYÁZATOThirdet az Rt. központjába termelési és kereskedel-

mi osztályvezetôi munkakör betöltésére.

Pályázati feltételek:• Erdômérnöki diploma, legalább ötéves vezetôi gyakor-

lat• B-kategóriás jogosítvány• Számítástechnikai felhasználói gyakorlat• Érvényes erkölcsi bizonyítvány• Idegen nyelv társalgás szintû ismerete elônyt jelenthet

az elbírálásnál (német, angol, olasz)

Amit nyújtani tudunk:• Versenyképes jövedelem• Szükség esetén szolgálati lakást biztosítunk, illetve al-

bérleti hozzájárulást fizetünk.• Szolgálati gépkocsi és mobil telefon használatot bizto-

sítunk.• Továbbtanulási szándékot, illetve másoddiploma meg-

szerzését támogatjuk.

A pályázatokat bizalmasan kezeljük.A pályázat benyújtásának határideje:A lap megjelenésétôl számított 15 napon belül, melyet„Pályázat” jeligére kérünk Hajdú József úr nevére (5000Szolnok, József A. út 34.) megküldeni.

KKeerreessüünnkk aakkáácckkaarróó ggyyáárrttáá--ssáárraa sszzaabbaadd kkaappaacciittáássssaall

rreennddeellkkeezzôô ffûûrréésszzüüzzeemmeekkeett,,vvááll llaallkkoozzóókkaatt.. KKeerreessüünnkk ttoo--

vváábbbbáá mmeeggvvéétteellrree 220000 mm33

nnyyíírrffaa rröönnkköött 2222--3300 ccmm--eess áátt--mméérrôôvveell ,, vváállttoozzóó hhoosssszzbbaann..

TTeell .. :: 0066 2200 998800 6677 8822

Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 5. szám (2002. május) 139

TÓTH SÁNDOR FERENC

Kiket is bíznak meg az erdôtulajdonoscsaládok az erdeiken történô gazdálko-dással? 51%-uk az erdôbirtokosságitársulatokat (sinrinkumiai).

A japán EBT-k elsôsorban szervezô-dési és mûködési módjukban térnek ela magyarországi társaikétól; nem önma-guktól, önszervezôdve, hanem a 60-asévektôl kezdôdôen állami kezdemé-nyezéssel és állami támogatással jötteklétre, azzal a céllal, hogy az adott körzetmagánerdô-gazdálkodását összefogjákés irányítsák. Az országban jelenleg1262 EBT mûködik, tevékenységi terü-letük határa mindig megegyezik azadott település vagy településcsoportközigazgatási határával. Mûködési terü-letük nagyságának megoszlása a 4. táb-lázat szerint alakul.

Jelenleg a mûködési költségek csök-kentése céljából az EBT-k összevonásá-nak trendje figyelhetô meg; országosanszámuk csökken, de átlagos területük nô.

EBT tagjává bármelyik egyéni tulaj-donos válhat (általában rinka), aki befi-zeti az erdôbirtokának nagyságával ará-nyos belépési díjat. A belépési díjakbólszármazó bevétel képezi az EBT-k alap-tôkéjét, ami jelen pillanatban összesen6.7 milliárd yen (kb. 60 millió dollár).Ebbôl az alaptôkébôl finanszírozzák azEBT-k adminisztrációs költségeit ésszakszemélyzetük mûködését. A taggávált tulajdonos ezentúl jogot formálhatarra, hogy megbízza az EBT-t egy-egyerdészeti munka vagy erdônevelési el-járás elvégzésével, általában olyannalami komolyabb szakmai felkészültségetvagy eszközállományt igényel. Hogy akitermelt faanyagból mennyit tart meg atulajdonos és mennyit az EBT, illetvemennyit adnak el, az minden esetbenmásként alakul, mint ahogyan az is,hogy az esetleges haszonban illetve a

költségekben az EBT és a tulajdonoshogyan osztozik. Ha az eladás mellettdöntenek, akkor a faanyag (rönk), azadott szûkebb erdôgazdálkodási kör-zetben rendszeresen megrendezett fa-piacon árverés formájában kerül érté-kesítésre.

Abban az esetben ha a tagtulajdo-nostól nem érkezik megbízás – és sajnosaz esetek nagyobb részében ez történik –,akkor az EBT hozzá sem nyúlhat az adotterdôhöz. Ugyanis, bármennyire is furcsa,a rinkak nagy többsége tagja bár valame-lyik EBT-nek, de a legritkább esetben ké-ri csak fel ôket erdôgazdasági munka el-végzésére. Az ország EBT-iben lévô tag-tulajdonosok erdôbirtokainak összterüle-te 78%-a a teljes magánerdô-területnek(11,3 millió ha), mégis ezen területnekcsak elenyészô hányadán folyik ténylege-sen valamiféle erdôgazdálkodás.

Ez azzal magyarázható, hogy a be-csületes japán erdôbirtokos családok,akiknek sem idejük sem pénzük nincs aterhet jelentô erdészeti munkák elvég-zésére, belépnek egy EBT-be meg-nyugtatva lelkiismeretüket egyszer-smind azzal, hogy erdejük jó kezekbenvan. Ezzel azt a veszélyt is elhárítjákmaguk felôl, hogy természeti katasztró-fa esetén (tájfun, hó, földcsúszamlásstb.), az amúgy rájuk háruló termelésiés helyreállítási munkálatokat saját erô-bôl kell elvégezniük.

Az EBT-k másik fô tevékenységi kö-re a szaktanácsadás és a tagtulajdono-sok erdôvel kapcsolatos adminisztratívügyeinek intézése. Ezek közül a legfon-tosabb az állami támogatások igénylé-se, ami jelenleg az esetek legnagyobbrészében a gyérítések elvégzésére irá-nyul.

A valaki mást erdészeti munkával meg-bízó rinkak mintegy 12%-a az úgyneve-zett Yamamori-hoz fordul (vidékenkéntYamaban-nak is nevezik). A Yamamori(erdôgondozó, erdôôrzô) az erdôgazdál-kodással foglalkozó legôsibb szervezôdé-si forma Japánban, és csak adott, általábankomoly erdôgazdálkodási hagyományok-kal rendelkezô vidékeken található meg(pl. Yosino, Kawakami-mura). Mûködéseis csak egy szûkebb körzetre, rendszerintegy-két falura korlátozódik. A Yamamorinem tulajdonosokat, hanem erdei munká-kat végzô szakembereket tömörít, akikegyedi megbízási szerzôdések alapjándolgoznak. Az általában jelentôs gépállo-mánnyal rendelkezô szakemberek szak-tudása régebben apáról fiúra szállt. Maazonban, amikor egyre inkább kell mun-kaerôhiánnyal számolni, a Yamamori-kés EBT-k egy része elsôsorban a városiéletet megunt fiatalokat próbálják ma-gukhoz csalogatni, egy veszélyes ugyande szép és egészséges környezetben vé-gezhetô munka felajánlásával. Erôfeszíté-seik eddig nem kevés sikerrel jártak.

Japán erdeirôl és erdôgazdálkodásáról5., befejezô rész

4. táblázat: Az EBT-k számának megoszlásaa mûködési terület alapján

EBT-k mérete EBT-k száma %

5000 ha > 554 44

5 000-10 000 ha 316 25

10 000-15 000 ha 188 15

15 000-20 000 ha 79 6

> 20 000 ha 125 10

Összesen: 1 262 100

Önkéntesek részvétele az erdônevelési munkákban még nem általános, de egyre nagyobb nép-szerûségnek örvend a városiak körében, Shinano-EBT, Naganó

140 Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 5. szám (2002. május)

A gazdálkodási formák közül érdemesmég megemlíteni a Dantait, ami egy er-dôtulajdonosokból álló, erdôgazdálko-dással foglalkozó faluközösséget jelent.A három gazdálkodási forma közül ez alegszûkebb mûködési spektrumú.

Ma Japánban a magánerdô-gazdál-kodás egységes nyilvántartásáról nem le-het, de a jelenlegi gazdasági körülményekközött, nincs is értelme beszélni. Régeb-ben az adott körzet településközpontjábanlévô önkormányzat erdészeti osztályánakszakemberei, a rinkak erdeivel kapcsola-tos információkat a fahasználati munkákelvégzésekor kötelezôen kitöltendô „vá-gásjegyzôkönyv” alapján gyûjtötték össze.Most, amikor szabálytalan fakitermelések-tôl nem kell tartani, a „vágásjegyzôkönyv”elvesztette kötelezô jellegét.

Amint azt az elôzô részben láthattuk, amagánerdô-gazdálkodásra nézve a gaz-dasági környezet Japánban ma nemmondható a legszerencsésebbnek. Mivela tulajdonosok és gazdálkodók számáraegyre nyilvánvalóbbá válik, hogy csak fa-termesztésbôl megélni nem lehet, ezért afigyelmük az erdô által szolgáltatottegyéb haszonvételi lehetôségek felé for-dul. A sikeres, viszont még korántsem ál-talánosnak mondható próbálkozásokskálája széles: zöldtrágya- és faszénter-melés, gomba- (sítake) termesztés, üdül-tetés, táborok szervezése, a lakosság (kü-lönösen a városiak célozhatók meg ez-zel) erdészeti munkákba való bevonásaés így tovább (5. kép). Egy biztos, hogyegy adott szûk tevékenységi körhöz valómerev ragaszkodás sok jóval nem ke-csegtet. Aki az erdôbôl szeretne ma Ja-pánban megélni, annak számolnia kellazzal, hogy az erdô által biztosított szám-talan haszonvételi mód közül a lehetôlegtöbbel kell egyszerre foglalkoznia.

Abban, hogy a japán kormány erdé-szeti politikája és a nemzetközi fapiacihelyzet alakulása a jövôben ismét ked-vezô helyzetet teremt a magán-erdôgazdálkodás számára és így a 10millió hektár mesterséges erdôkezeletlenségének problémája megol-dódik, csak reménykedni lehet. Min-denesetre biztató elôjelként kell érté-kelni azt, hogy a japán társadalomban –ahol az emberek már nem gazdaságinövekedést akarnak, hanem jobb mi-nôségû életkörülményeket –, a vidékiéletforma és ezzel együtt a természettelvaló együttélés elônyei jobban fel fog-nak értékelôdni, mint a más szempon-tokból ugyan, de szintén sok elônnyeljáró városi élet. Akik a vidéket választ-ják, azok számára az erdô munkalehe-tôséget biztosíthat.

Egyazon nap kaptam kézhez Gólya Já-nos nyílt levelét, amit Szász Tibornak írt(EL márciusi szám), – ebben szomorúan„jelenti” a verseny ötletadójának, hogypénzhiány miatt a magyar csapat nemlesz ott a következô Fakitermelô Világ-bajnokságon –, és Gerely Ferenc invitá-lását, hogy vegyek részt az ausztriaiRamsauban megrendezendô európai er-dészek sífutóversenyén. Idôpont-egyez-tetés után a meghívásra igent mondtam,bár akkor még nem sejtettem, hogy a fa-vágó és a sífutó magyarokban nemcsakaz állampolgárság hasonló.

A 2995 méter magas Dachstein csú-csai alatt húzódó fennsíkon találhatóRamschaut méltán keresik fel a sífutásszerelmesei. Az égbenyúló sziklák tövé-ben húzódó lankákon ideális terepet ta-lálnak a sífutás és a mozgás megszállott-

jai. Az északi versenyszámok világbaj-nokságát nem véletlenül rendezték ittelmúlt évben. Március elején szokatlanmeleg fogadta a 21 országból összese-reglett közel ezer nevezett indulót. Har-mincnegyedszer gyûltek egybe Európaerdész sportolói. A mieink Gerely Fe-renc csapatkapitány vezetésével jöttekel a vetélkedôre: Sári Zsolt, Sári ZsoltnéÉva, Sári Orsolya, Spiegl János, KoczkaZoltán, Büki Gábor, Büki Miklós, TajnaiRóbert, Vajda Zoltán, Dobó István,Gyenis Katalin, Horváth Balázs,Lomniczi Gergely, Somay Gergely,Barcza Virág.

Nevezhetett a junior korosztálybólfölfelé mindenki, aki él-hal a sífutásért.A legidôsebb résztvevô egy 87 éves ba-jor erdész volt. A lövészettel kombináltfutás a férfiaknál 10, a hölgyeknél 5 ki-

Sífutók amúgy magyarosan

Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 5. szám (2002. május) 141

lométeres távot jelentett. A váltók küz-delme a verseny befejezô száma. A ma-gyar csapat Coubertini gondolatai je-gyében, és ereje legjavát adva küzdött acsapat és az ország dicsôségéért.

Természetesen a részvétel volt a fon-tos, hiszen a verseny a majd egész év-ben havas lehetôséggel rendelkezônemzetek között dôlt el. Mégis szívet-lelket melengetô volt nézni a magyarcsapat lázas készülôdését, a rajtok iz-galmát. A magyar erdésztársadalmatképviselték.

A közel egyhetes versenyen szakmaitanulmányutakra is sor került. Ausztriamagánerdészetét, az államerdészet köz-jóléti szerepét, az erdei haszonvétele-ket, az erdôgazdálkodás és a természet-védelem – odakint is – sajátságos hely-zetét, valamint az EU és az erdôgazdál-kodás témáját tanulmányozhatták arésztvevôk.

A magyar csapat kinttartózkodásá-nak teljes költségét a résztvevôk magukviselték.

Vajon annyira nehéz helyzetbenvan a magyar erdôgazdálkodás, a ma-gyar erdésztársadalom, hogy a hazán-kat külföldön is képviselô csapatokat,

légyen az sífutó vagy favágó verse-nyen résztvevô – ne tudja anyagilag istámogatni?

Nem lenne szerencsés, ha a magyartrikolor szép lassan eltünedezne ezek-rôl az összejövetelekrôl. A közös Euró-pában sem szabad elveszítenünk nem-

zeti sajátosságunkat, és minden alkal-mat ki kell használni, hogy bizonyítsukjelenlétünket. Azokat a megszállottakatpedig, akik az ország, a szakma köve-tei, minden lehetô eszközzel támogatniillene.

Pápai Gábor

Balról jobbra: Franz Zannbauer a verseny szervezôje, felesége, fia, Gerely Ferenc az EFNSalelnöke, Erwin Lauterwasser az EFNS tiszt. elnöke, Raimo Hulmi, Leif Strömquist azEFNS alelnöke, Annie Martini, Rudi Kynast az EFNS elnöke és felesége

Ez év áprilisában is megrendezték abrnoi erdészeti-vadászati vásárt. A ma-gyar vásárlátogatók számára is egyrenépszerûbb szakvásár az erdészeti kiál-lításon kívül egyben a MezôgazdaságiGépek és Berendezések, valamint aNemzetközi Állatorvosi és Állattenyész-tési Vásár is volt. Lutring Tünde, a vásármagyar képviseletének szervezôje iga-zította el a sajtó munkatársait a legfon-tosabb tudni- és látnivalókról.

Az erdészeti gé-pek bemutatóhe-lyén fôleg a kiter-melés, szállítás gé-peibôl láthattunknéhányat. A min-dig népszerû mo-torfûrészes bemu-tató most is sok lá-togatót vonzott,éppúgy, mint aszabadtéri ragado-zómadár-cirkusz.Baglyok, sólymok,vércsék, sasok rep-destek, s mutatták,

hogy mire képes ôket az ember megta-nítani egy-egy naposcsibéért cserébe. Avadászati pavilonban trófeakiállítás és améltán híres cseh fegyvergyártás ajánla-taiból választhattak a látogatók. Láthat-tuk a világ legrégibb vadászruháját.

A Csallóközbôl ideszármazott bájosKlára Navrátilova nemcsak a vásár látni-valóit ismertette, hanem a város történel-mi nevezetességeirôl is vendégcsalogatóelôadást tartott. S valóban érdemes a tör-

ténelmi várost a Vásár idején felkeresni,összekötve a kellemest a hasznossal.

A legtöbb külföldi vendég Szlovákiá-ból, Lengyelországból, Ausztriából, Né-metországból, Magyarországról, Uk-rajnából és Olaszországból érkezett. Akülföldrôl érkezô látogatók számánaknövekedése elérte a 44 százalékot.

Ülést tartott a MÚOSZErdészeti, Természet-védelmi és VadászatiSzakosztályaAz ülésen dr. Vasas Joachim, az intézetmunkájáról (benne a vadászati oktatás-ról), Fáczányi Ödön a szakosztályi ter-vekrôl, adminisztrációról, az OrszágosMagyar Vadászati Védegylet jövôjérôl,Csekô Sándor, a Vadászati KulturálisEgyesület elnöke a VKE 10 éves tevé-kenységérôl, terveirôl, Jung László, azEgererdô Rt. vezérigazgatója a rész-vénytársaság tevékenységérôl tartottakbeszámolót.

Nemzetközi Erdészeti és VadászatiSzakvásár, Brno

142 Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 5. szám (2002. május)

A soproni Tanulmányi ErdôgazdaságRt. mindössze 17 000 hektáron gazdál-kodik. Tevékenységi körét tekintve vi-szont a legszerteágazóbb. 1953-banszületett az a minisztériumi határozat,hogy a Sopron környéki erdôk szolgál-ják az oktatást. A döntést nyilvánvalóana szakmai felsôoktatás és a technikus-képzés jelenléte indokolta. A határozatszerint az erdôgazdaság egész területénaz üzemi felszereléssel és szakszemély-zettel az oktatási intézmények rendel-kezésére kellett állnia.

– Azóta jóval hangsúlyosabb lett aközjóléti szolgáltatások sora is.

– Részvénytársaságunk erdeit éventetöbb mint egymillió kiránduló keresifel. Ez a szám az országban a fôvárosközelségében lévô Pilisi Parkerdôgaz-daság után a legnagyobb. 2400 hektárintenzív parkerdôt kezelünk. De mi lát-juk el a nagycenki Széchenyi kastély-park kezelését éppúgy, mint a híres ésvédett hársfasor fenntartásával kapcso-latos munkákat. Szép feladat a „Páneu-rópai piknik 1989” helyén létesített em-lékpark kialakításával és fejlesztéséveljáró munkák végzése is. E helyszínentalálható az a cseresznyefasor, amelyeta japánok telepítettek a kitörés emléké-re. Tulajdonképpen ôk indították el apark létesítésének gondolatát. Felújítot-tunk egy határôrtornyot, egy szakasztmeghagytunk a mûszaki zárhoz tartozókerítésbôl, egyszóval remek és nagyonlátogatott emlékhely alakult ott ki. AzAkadémia megalapítása 175 éves évfor-dulóján emlékerdôt létesítettünk 175,koronás, földlabdával elültetettkislevelû hársból. Szakmai érdekesség-ként említem meg, hogy mind egy szá-lig megeredtek. Azóta már további fákkerültek az emlékerdôbe, hiszen min-den évben újabbat ültetünk. A sikert aszakszerû kezelésnek köszönhetjük.

– Óriási nyomás nehezedhet a sop-roni erdôkre.

– Évi egymillió látogató jut el az er-deinkbe. Ezt a hatalmas embertömegetmindenképpen „kézben kell tartani”.Igyekeztünk kialakítani olyan helyeket,ahol megfoghatjuk az embereket anél-kül, hogy különösebb tiltást éreznének.Az erdei aszfaltutakat rendbetettük, ésazokra fûzve helyeztük el a parkolásilehetôséget, a pihenôhelyeket az aszta-lokkal, padokkal. Természetesen so-rompóink is vannak, mert azért az autós

„kiránduló” nem szokott megállni az útszélén. Mint ahogy mindenhol az utób-bi idôben megszaporodtak a terepi he-gyi kerékpározók és a lovasok. Itt sema tiltás eszközéhez nyúltunk, hanem le-ültünk tárgyalni az érintett egyesületek-kel, istállótulajdonosokkal. Meg tud-tunk egyezni.

– Úgy tudom, hogy volt egy nagysze-rû kezdeményezésetek a rendôrséggel.

– Igen. Nagyon jó a kapcsolatunk ahelyi rendôrökkel. De úgy néz ki, hogyországosan is lesz megoldás az erdôk-ben elkövetett károsítások megelôzésé-re, egy eddigieknél eredményesebbegyüttmûködésre. Soproni kezdemé-nyezésre Orbán Péter tábornok úr ittjárt az Egyetemen, és megállapodásszületett, hogy lesznek rendôrök, akikerdészeti és természetvédelmi ismere-tekbôl továbbképzést fognak kapni.Megismerkednek a vonatkozó jogsza-bályokkal, a gyakorlati szokásokkal,hogy magabiztosan tudjanak intézked-ni, ha baj van. Például egy faanyagszál-lítmánynál milyen okmányokat kellkérni, hogy a szállított választék egye-

zik-e a papíron lévôvel. Természetesennem lehetetlen a fordítottja sem a kép-zésnek, hiszen munkanélküli szakkö-zépiskolásaink is kiváló erdei rendôröklehetnek.

– Közvetlen hasznot vagy bevételt je-lent-e az említett embertömeg?

– Semmiképpen sem, hiszen azértvagyunk a tevékenységünkben köz-hasznúak. Végtére is belépôt nem szed-hetünk az erdôbe látogatótól. Nem islenne az erdôjárókkal semmi gond, hatiszteletben tartanák az alapvetô szabá-lyokat, ami sokszor inkább intellektuá-lis kérdés. Mint a szemetelés. Meg kelljegyeznem, ha lassan is, de javul ezen atéren is a helyzet. Legalábbis mi azt ta-pasztaljuk. A város hozzávetôleg négy-száz hektár erdejét is mi kezeljük a kö-zeljövôtôl! Az erdei építmények beru-házásainál nincs is hiba, azok sorrarendre megvalósulnak. A gond a fenn-tartással van. E kérdésben bizony oly-kor magunkra maradunk.

– Oktatással a természet oldalán,mit takar ez a jelmondat?

– Az oktatáshoz, kutatáshoz fûzôdôkapcsolatunkban óriási elôrelépés tör-tént. Minden évben közösen határoz-zuk meg az egyetemmel a szakközépis-kolával a teendôket, melyeket költ-ségelés után véglegesítünk, így egészenbiztosan gazdaságosan végrehajthatók.Az érintett tanszékek határozzák meg afeladatokat, melyeknél az aktív gyakor-lati oktatás van elôtérben. A szakközép-iskola 530 hektár tanerdôt kezel, mely-ben mindent maguk végeznek, model-lezve a valóságot. Az 1200 hektáros va-dászterületen a Vadászati Tanszék vég-zi kutatásait és a szükséges vadgazdál-kodási tevékenységet. A felelôsség ter-mészetesen a mienk. A rendszerben va-ló gondolkodás elôsegítése a legfonto-sabb, különösen a gépesítéssel kapcso-latos beruházások során.

– Nem kerülhetô meg a szakmai fele-lôsség kérdése viszont a térséget érintô1996–97 között történt óriási szúkáro-sítással kapcsolatban.

– No, ezt így kategorikusan nemmondanám ki, hiszen az elmúlt évtizedcsapadékszegény idôjárása is hozzájá-rult a fenyveseinket ért tragédiához. Demás is felmerült ebben a kérdésben.Nem véletlen, hogy dr. Kárpáti László,a Fertô-Hanság Nemzeti Park igazgató-ja kijelentette, a soproni erdôk sorsáért

Oktatással a természet oldalán(Beszélgetés Jámbor László vezérigazgatóval)

Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 5. szám (2002. május) 143

a természetvédelem és az erdôgazdál-kodó közös felelôsséggel tartozik. Eze-ket az állományokat elôdeink 40–50éves vágásfordulóval tervezték. Mayerprofesszor a témával kapcsolatosan 60éves korú véghasználatot tartott még el-fogadhatónak. Ezzel szemben túltartástörtént.

Az állományok összeomlásánakmintegy 350–370 milliós értékvesztéslett a következménye. Miután a felújítá-soknál lombos fafajokat alkalmaztunk,fôleg bükköt és tölgyet, ebbôl adódóanköltségeink az elôzôekhez képest meg-kétszerezôdtek. És ezeket a területeketa fenyôvel történô erdôsítésekkel szem-ben csak jóval késôbb tudjuk befejezni,ami a költségtöbbleten túlmenôen azodalátogató turisták véleményalkotásaszempontjából sem mellékes. A kezdetisokkon mindenesetre túl vagyunk. Az1999–2000-es év 117 milliós veszteségé-vel szemben az elmúlt években sikerült27 és 24 milliós eredménnyel zárnunk.Lennének még kitermelési lehetôsége-ink. Mivel a szú nem nézte a paragra-fust, így a három hektárt meghaladóvéghasználatokat – ahol a károsított er-dôrészletek egymással határosak – nemtudjuk végrehajtani. Az ÁPV Rt. méltá-nyolta a helyzetet, így szép lassan ren-dezôdnek a dolgok, még akkor is, haszerény finanszírozás mellett kell befe-jeznünk a munkát.

– Jelentôs szerkezetátalakítást is vég-rehajtott az erdôgazdaság.

– Kénytelenek voltunk, mert az emlí-tett veszteségünk több mint fele a fafel-dolgozásnál jelentkezett. Jelentôs lét-számleépítést és szükségszerû összevo-násokat hajtottunk végre. Racionalizál-tuk a költséget jelentô tevékenysége-ket, így például a kilenc Kamaz típusúszállítóeszközbôl hetet eladtunk. Állo-mányainkra jellemzô, hogy 2001-ben anettó fatömegbôl a rönkkihozatal csak– felfelé kerekítve – hét százalék volt.Értelemszerûen a sarangolt választék 85százalékával nehezítette piaci pozíció-inkat. A vásárolt faanyag-feldolgozásrólvisszatértünk a saját alapanyag feldol-gozásra. Bányafát, szôlôkarót terme-lünk. Átfogó fafeldolgozási rekonstruk-ciót hajtottunk végre. A rendelkezé-sünkre álló nyersanyagból a lehetô leg-nagyobb értéket adó terméket gyár-tunk. Gyalulunk, lángmentesítünk, cso-magolunk, egyszóval többletértéketadunk az alapanyaghoz.

– A méltán híres soproni faházgyár-tás...

– Ezen a téren – mivel harmincévesmúltra tekint vissza – a kanadai rendsze-

rû kispaneles technológiát továbbfej-lesztettük a nagypaneles lakóházak felé.Sok segítséget kaptunk az ÁPV Rt.-tôl,és úgy gondolom, jó befektetés volt,mert a cég árbevételének, ami megha-ladja az 1,2 milliárdot, több mint fele afafeldolgozásból adódik. Ma már hazaipiacra szállítjuk termékeink kétharma-dát. Kényszerpályás mûködésünketkonvertálható pályára állítottuk. Így havalamelyik termékünk iránti kereslet át-menetileg lankad, át tudunk állni mástermék gyártására. A nyolcvan fôs fizikaiállományt harminc fôre csökkentettük agyárban. Ha az évek óta folyó tudatospiacépítô munka eredményei bejönnek,úgy néz ki, hogy bôvíteni kell a kapaci-tásunkat. Erdeink jövedelemtermelô ké-pessége jelentôsen csökkent, amit csaka faiparnak és radikális költséggazdál-kodással tudunk kompenzálni.

Szólnom kell az alaptevékenysé-günktôl eltérô jelentôs vállalkozásunk-ról is, a Suzuki gépkocsik forgalmazásá-

ról, mely évi 600 milliós forgalmat bo-nyolít. Az itt keletkezett jövedelmet azalaptevékenységbe forgatjuk vissza.

– Nincs túlságosan felpörgetve az er-dô használata az eredménycentrikusgazdálkodással?

– Veszélyes lenne érdekeltség nélküligazdálkodásban gondolkozni. A jó ésrossz adottságon alapuló erdôfenntartásijárulékrendszer mára már túlhaladott. Aszakmában tapasztalható feszültségekokát jórészt abban látom, hogy a kerület-vezetô erdészeinket nem tudjuk tisztes-ségesen megfizetni. A nyereségtermelés-hez nemcsak adottság, hanem szürkeál-lomány is kell, melynek mûködését aköltségvetésen alapuló szemlélettel nemtudjuk serkenteni. A szakmai elvárás sok-szor nem egyeztethetô össze az ered-mény-elvárással. Természetesen mindiga szakmai eredményeket kell elôtérbe ál-lítani. Különösen vonatkozik ez a százévben termelô erdôállományok eseté-ben.

Az ásotthalmi Bedô Albert ErdészetiSzakiskola felhívással fordul az elmúltévtizedekben az iskola falai között tanu-ló diákjaihoz, illetve mindazokhoz, akikkörnyezetükben ismernek ilyen sze-mélyt. Iskolánk szeretne megjelentetniegy olyan évkönyvet, amelyben a régidiákéletrôl vallanak egykori diákjaink.

Mindazok, akik ebben tudnak ésakarnak segíteni, kérem, keressék fellevélben vagy telefonon iskolánkat.

Segítségüket elôre is köszönjük.Bedô Albert Erdészeti Szakiskola6783 Ásotthalom, Kiss Ferenc krt. 76.Tel.: 62/291-522

Andrésiné dr. Ambrus Ildikóigazgató

Felhívás

Az Erdôfeltárási Szakosztály 2002.január 15-én Gödöllôn tartotta ülé-

sét. Ezen a napon az MTA Agrártudomá-nyok Osztályának Agrár Mûszaki Bizott-sága 26. alkalommal rendezte meg kuta-tási és fejlesztési tanácskozását. Az ülé-sen hét szekcióban 61 elôadás hangzottel. Az erdôgazdálkodás mûszaki fejlesz-tésével foglalkozó tanácskozást dr. Hor-váth Béla egyetemi tanár és dr. h.c. dr.Kovács Jenô címzetes egyetemi tanár ve-zette. A szekcióban gépesítés, faenergeti-kai, geodéziai és erdôfeltárási témákhangzottak el. Az elôadásokat a hazai ku-tatók és gyakorlati szakemberek tartot-ták. Az elôadásokat vita követte, amelyena jelenlévôk megvitatták az elhangzotta-

kat. A konferencián résztvevôk megfo-galmazták, hogy az erdôgazdálkodásnakszüksége van a mûszaki fejlesztésre. Azeredményeket nemcsak a gyakorlatban,hanem az oktatás területén is hasznosíta-ni lehet. Jó biztosíték erre, hogy a szek-cióülés sikeréhez nagyban hozzájárult aNyugat-Magyarországi Egyetem Erdô-mérnöki Karának két mûszaki intézete,mégpedig az Erdészeti Mûszaki és Kör-nyezettechnikai Intézet, valamint aGeomatika és Mérnöki Létesítmények In-tézete. Az ülésen az erdôgazdaságoknagy része képviseltette magát és a végigkitartó résztvevôk száma elérte a 70 fôt. Aszakosztály 12 fôvel képviseltette magát.

Dr. Kosztka Miklós

144 Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 5. szám (2002. május)

Érdekes polémia bontakozott ki az erdô-mérnök-képzés ürügyén az Erdészeti La-pok hasábjain. Egy frissen végzett kollé-ga mert kritizálni. Mentségére szolgáljon,hogy a jobbító szándék végig érzôdik írá-sán. Nos, a kritikát nehezen viseljük el,különösen egy közel 200 éves (VargaSzabolcs professzor 186 évet ír, de az1808-ban kezdôdött képzés óta számítá-som szerint 194 év telt el) tradicionálisképzés esetében. Talán a vita is a tradíciómiatt robbant ki, melynek kiváló indokátadja dr. Kollwentz Ödön szenior erdô-mérnök: „1945-ig a ‘mérnök’ szónak mégtekintélye volt”, ezért kell hát változatlanformában fenntartani a korábbi, maegyesek által elavultnak ítélt oktatásistruktúrát. Varga Szabolcs professzormagyarázkodása törvényszerû, ki védi amúltat és a jelent legjobban, ha nem abenne élô oktató. Az ô oktatói mûködé-sének tapasztalata elegendô kell, hogylegyen a meggyôzésre, legyen az frissenvégzett vagy éppen vasdiplomás erdô-mérnök. S a mûszaki jellegû képzés mel-

lett érvel Halász Aladár is, szintén a múlt-ból merítvén indokait és érveit. De talánpont ezzel van a baj, csak visszafelé tudtekinteni az erdészszakma, mintha jövôjenem is lenne. Vagy valamit sejtet ez a ki-zárólagos múltba fordulás? Mert a jövôtképtelenek vagyunk vázolni, kétségtelenugyan, hogy az elmúlt években fôleg a fi-atalabb és elismerést eddig ki nem váltókollégák részérôl történt már több kezde-ményezés. (A szakmánkban igen nehézilyen új dolgokat kivívni – errôl azértgondoskodnak az idôsebbek.) Végképpelkeserített viszont a köztiszteletben állóSzodfridt István professzor válasza egyhozzá írott levélre. Erdômérnök-generá-ciók nem tanulták meg a talajtant-ter-môhelyismerettant, mert puskázva min-denki átjutott. S vajon mely tárgyakból si-került még hasonló módon átsiklani többévtized erdômérnök-palántáinak, s ma-gabiztosan aztán vállalni a helytállást agyakorlati életben? De milyen helytállástbiztosít a nem-tudás? Ezek után csodál-kozunk még azon, hogy a Kovács József

által írott rokon szakmák területén dolgo-zók lenéznek minket, nem tudunk velükszakmai vitába bocsátkozni! A fenti ke-sergést lehetne még hosszan folytatni, deha a felhasználó oldaláról nézem a jelen-legi erdômérnök-kínálatot, akkor ko-rántsem kell pesszimistának lenni. Minttudjuk a részvénytársasági alkalmazások-nál nem a szaktudás az elsô, de nem is amásodik. Sokszor ez az ismérv figyelem-be sem kerül, a mai világban mindegy,hogy mit tud, vagy éppen mit nem tudszakmájából a fiatal kolléga. S most máraz is mindegy, hogy hol végez: a sopronikaron, vagy netalán máshol az országbanvagy éppen valahol külföldön. Az erdô-mérnök-képzéstôl mindenesetre azt vár-ná a szakma és a társadalom is, hogy is-merve a jövô kihívásait, arra is készíti felhallgatóit. Lehet és kell is büszkének len-ni a múltra, de kizárólag csak arra ala-pozni, s csak abból élni felelôtlenség. Sez majd egyaránt mély nyomot hagy azerdésztársadalmon, az erdôkön.

Lukács István

Válságban az erdômérnök-képzés?

Kedves János Barátom!Soraidat annak ellenére nagy megdöb-

benéssel olvastam, hogy évek óta aggód-va figyelemmel kísértem a fakitermelôkhazai versenyeinek és hazánk nemzetkö-zi versenyeken való részvételének az„agonizálását”. Ennek kapcsán végiggon-doltam e versenyek hazai és nemzetközi-bôl világversennyé növekedésének a tör-ténetét. A csírák a második világháborúután romokban heverô ország felépítésé-hez és a hazai fakitermelôk akkori szak-mai színvonalára és társadalmunkban el-foglalt helyére vezetnek vissza. Az 1940-es évek végén az újjáépítéshez szükségesfatömeg takarékos és jó kihozatalú elôál-lítása érdekében az addig alkalmi munka-ként végzett fakitermelésbôl fôfoglalko-zásként is ûzhetô szakmunkát kellett csi-nálnunk. Ennek érdekében 1948-tól or-szágos szinten – hazánkban elôször – tan-folyamokon adtuk át a mezôgazdaságbólkiszorultak részére a legfontosabb alapis-mereteket. Az 1950-es években a gépekbevezetése a képzési folyamatot felgyor-sította. Megszerveztük az elsô szakmun-kásképzô iskolát és tanfolyamokon foly-tattuk a segédmunkások képzését. Az

1960-as években a fôfoglalkozású fakiter-melô szakmunkások kiemelkedô egyéni-ségei már az erdôgazdaságok alappillére-ivé váltak.

Az ERTI-ben folyó munkatudományikutatások eredményeinek az átadása aszakmunkásképzô tananyagokon ke-resztül folyamatos volt. Az új ismeretek-nek a gyakorlatban történô elterjesztésétazonban jelentôsen gátolta az akkori „tö-megtermelési” szemlélet. A jó minôségûmunkát a napi, havi, évi köbméterszám aháttérbe szorította. Az igazi „erdészszí-vet” elkeserítette az évtizedeken át „dé-delgetett”, lemezipari rönköt adó fatör-zsek felhasítása, felszakítása, az újulatösszetörése és a visszamaradó fák kérgé-nek leverése. E károk csökkentése, teháta szakszerûséget növelô új kutatási ered-mények hatékony elterjesztése érdeké-ben alakítottuk ki szemben – a mindenágazatban erôszakolt – „szocialista mun-kaversennyel” a fakitermelôk hazai egyé-ni munkaverseny rendszerét, amelybenaz értékelés alapja a szakszerûen végzettmunka volt. Mivel a fakitermelésben aszakszerûség növelésének az igénye –függetlenül a társadalmi berendezkedés-

tôl – az idô tájt más európai országokbanis felmerült, és ugyancsak versenyek ren-dezésében látták a megoldást, adta agondolatot, hogy a fakitermelôink öntu-datának, szakmai továbbfejlesztésénekérdekében e versenyeket tegyük nem-zetközivé, majd más világrészeket is be-kapcsolva világversenyekké.

Ezt a törekvésünket több ország, elsô-renden Finnország és Jugoszlávia szak-emberei jelentôsen támogatták.

Hazánk, miként az új erdôk telepítése,úgy a fakitermelôk szakmai színvonalá-nak az összevetése terén is Európa élvo-nalába került. Az országos és a világver-senyek a fakitermelôk részére – miként avándorgyûlések és az erdészeti világ-kongresszusok az erdészek számára –évente megrendezett szakmai és társa-dalmi összejövetellé váltak.

Kedves János Barátom! Fájó szívvel ér-tesültem a leveledbôl, hogy ezek az alkal-mak a magyar fakitermelôk számára 2002-tôl megszûntek. Én azonban bízom ab-ban, hogy ez csak átmeneti állapot. Ennekbekövetkezése hazánk – társadalmi ésgazdasági rendszerének – átalakulásábólszármazó természetes következmény.Most az általánosan uralkodó nézet mindvállalati, mind egyéni szinten a minél na-gyobb nyereség elérése, miként annakidején a tömegtermelés fetisizálása volt.Ennek az erdészet speciális viszonyai kö-zött ugyanúgy jelentkeznek majd a káros

Válasz Gólya János hozzámintézett nyílt levelére

Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 5. szám (2002. május) 145

minôségi hatásai, mint a tömegtermelésiszemléletnek. E megállapításom helyessé-gét igazolja az a tapasztalatom, hogy a fa-kitermelôk versenyének ma a fô zászlóvi-vôi éppen azok a kapitalista berendezke-désû országok, amelyekben a fô cél a ter-melésben a minél nagyobb nyereség és aminél jobb minôség. Ezekben az orszá-gokban a szakmunkásképzéstôl a vállal-kozói munkában végzett fakitermelésenés közelítésen át a nyereséget biztosító jóminôségû fatermékekig, a szakemberekszámára valósaknak bizonyultak a verse-nyekbôl származó szakmai és gazdaságihasznok. Ezek arra ösztönözték ôket,hogy megteremtsék azokat a szervezete-ket és anyagi bázisokat, amelyekkel hazaiés világversenyeket képesek rendezni ésfolyamatosan ki tudnak állítani a nemzet-közi mezônyben is helytálló nemzeti csa-patot. Arra nézve, hogy melyek ezek azérdekek, szakmai és gazdasági elônyök,

és hogy ezek érvényesülésére milyenszervezetek és anyagi alapok szolgálnak,nincsenek hazánkban is hasznosítható is-mereteim, hiszen egy év híján húsz éve, anyugdíjbamenetelem óta nem volt módontájékozódni. Véleményem szerint ezek is-merete és hazai hasznosítása révén le le-hetne rövidíteni azt az idôt, amely alatt ter-mészetes folyamatként újra jelentkezikmajd hazánkban a szakmai színvonal fej-lesztését segítô versenyek iránti igény.Ezért azt javaslom, hogy elsô lépésként azerdészeti munkaadókból, a szakmunkás-képzôkbôl, az OEE-bôl és az erdészetiszakszervezetbôl álló szûkkörû megbe-szélésen elemezzétek azokat az okokat,amelyek a kialakult helyzethez vezettek.Második lépésben egy-két fô, megfelelôhazai tapasztalatok birtokában utazzon kiolyan kapitalista országba, ahol a verse-nyeknek nagy jelentôséget tulajdoní-tanak, és ahol kiépültek a részvétel és ver-

senyszervezés feltételei. A felkeresett or-szágban javasolom feltárni a munkásokta-tástól a vállalkozói munkavégzésen át amunkások érdekképviseletén keresztül amunkáltatói jogokig azokat a motívumo-kat, mozgatórugókat, amelyek kialakítot-ták a felfogásukat a versenyekrôl. Javaso-lom tanulmányozni azt is, hogy miként te-remtik meg az anyagi feltételeket, és hogya feladatokat milyen szervezetben oldjákmeg?! Végül a szerzett ismeretek birtoká-ban, a meggyôzô érvek illetékesek számá-ra történô ismertetésével javasolom a ver-senyekhez visszavezetô út lerövidítését. Akialakult helyzet – véleményem szerint –sürgôs intézkedéseket követel, mert mostmég megmenthetôk és újrahasznosítha-tók azok a tapasztalatok, amelyek Ma-gyarországon felhalmozódtak. Ha ezek ismegsemmisülnek, mindent elôlrôl kellkezdeni.

Szász Tibor

A közelmúltban az OEE Erdészettörté-neti Szakosztálya egy nagyszerû kiskönyvet jelentetett meg „Magyarországôserdei” címmel.Sem a könyvet, sem annak szerzôjétmindmáig nem ismertük. Bartha Dénesegyetemi tanárnak köszönhetjük, hogya könyvet az egyetem könyvtárában fel-fedezte, és Madas Lászlónak, hogy kitû-nô fordításával hozzáférhetôvé tette.

A könyv szerzôje okleveles föld-mérômérnök és okleveles erdész, szepes-ségi német családból származik. Iskoláitszülôvárosában, Lôcsén kezdte, majd – azakkori német polgárság szokása szerint –Debrecenben folytatta, hogy magyarul ismegtanuljon. Földmérômérnöki oklevelétPesten, erdészeti oklevelét pedig Ausztriá-ban, a mariabrunni erdészeti akadémiánszerezte meg. Fiatal korában magánmér-nökként erdôfelméréssel, erdôbecslésselés erdôrendezéssel foglalkozott, majd egyfelvidéki uradalom erdôségeinek kezelôjelett. Kitûnô elméleti felkészültségû erdészvolt, aki a gyakorlat minden területén isalapos jártassággal rendelkezett.

Könyve 1861-ben német nyelven je-lent meg. A másfél évszázaddal ezelôttiállapotot és viszonyokat írja le. Ezért ishallatlanul érdekes, és mondanivalójasok vonatkozásban ma is idôszerû.

A könyv teljes címe: „Magyarországôserdei és a legfontosabb tudnivalók azokszerû erdôgazdálkodás megítélésérôlés annak a magyarországi magáner-dôkben való bevezetésérôl”.

Már a könyv címe is felkeltheti aszakemberek és az erdôgazdálkodás-ban érdekeltek figyelmét. Egyrésztazért, mert hazánk ôserdeirôl hiteles tu-dósítást eddig nem olvashattunk, más-részt azért, mert az okszerû, ésszerû er-dôgazdálkodásra vonatkozó megállapí-tásai és annak bevezetésével kapcsola-tos ajánlásai ma is hasznosak lehetnek ama már 700 000 hektár kiterjedésû ma-gánerdôk tulajdonosai számára.

A könyv elsô fejezetében Magyaror-szág 1825-ben még meglévô ôserdeinektermészetrajzi leírását, gazdasági minô-sítését és gazdasági erdôvé történô át-alakításával kapcsolatos egyes feladato-kat tárgyalja. Közvetlen, személyes ta-pasztaltai alapján nagyszerû leírást ad azérintetlen és a kikezdett, megbontott ha-zai ôserdôkrôl. Ezt több 300 éves ôser-dei óriás általa felmért adatainak közlé-sével és az erdôkben uralkodó ôsállapothiteles leírásával támasztja alá.

Elsô pillanatra hihetetlennek tûnik azaz állítás, hogy „Magyarország... az ahely, ahol még ma (a 19. század elsô fe-lében) is Európa valamennyi civilizáltállama közül a legnagyobb kiterjedésûérintetlen ôserdôk vannak.” Klasszikus-nak mondható meghatározása szerint„...az ôserdô azt a fennkölt képet nyújt-ja, amelyet a magára hagyott, szaba-don uralkodó természet mutat”.

Nagyszerû, szemléletes összehasonlí-tást ad a hazai és a trópusi ôserdôk kö-zött. A hazai hegy- és dombvidéki ôser-

dôket a viszonylag kevés fafaj jelenlétemiatt az egyszerûség és átláthatóság, anövényzet egyhangúsága és a madárvi-lág szegénysége miatt pedig a végtelennyugalom és csend jellemzi. Ezzelszemben a trópusi ôserdôk jellegét azegymás mellett álló sokféle fafaj válto-zatossága, a kúszónövények és a sûrûnegybenôtt cserjék tömege miatti átha-tolhatatlanság és a gazdagabb madárvi-lág állandóan csattogó zaja adja meg.

A másfél évszázaddal ezelôtti hazaiôserdôk összes területét 575 000 hektár-ra becsüli. Ennek zöme a Kárpátok Vas-kapuig terjedô hegyláncán, kisebb részepedig – töredezetten – Veszprém, Zala,Somogy, Tolna, Baranya és Vas megyeközéphegységein és a Mátra-hegység-ben helyezkedett el. Ezeknek gazdaságierdôvé történô átalakítása terén elsôdle-ges feladatként az erdôfeltárást, erdeiutak építését és fafogyasztó iparágak,felvevô piacok létrehozását jelöli meg.

A gazdaságosság tekintetében meg-szívlelendô, már akkor a többcélú erdô-gazdálkodásra utaló intelme, hogy „ittnem csupán a jelent és a pillanatnyihasznot kell nézni, hanem az erdô ter-mészeti mivoltát, tekintettel a távoli jö-vôre, amit a magukkal hozott és meg-tartott szerencsés légköri és éghajlati vi-szonyok révén szolgálnak”.

A második fejezetben az ésszerû ma-gán erdôgazdálkodás fejlôdését gátlótényezôket és ezek elhárítását célzó fe-ladatokat tárgyalja, ma is idôszerû meg-

Fuchs Frigyes: Magyarország ôserdei

146 Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 5. szám (2002. május)

fogalmazásban. A fejlôdés legfôbb aka-dályának az erdôtulajdonosok szakmaiismeretének, s a megfelelô elméleti ésgyakorlati felkészültséggel rendelkezôerdészek hiányát tartja. Emellett a fejlô-dést gátló tényezôként említi a földbir-tokosok hitelintézetének hiányát is,mert emiatt az erdôtulajdonosok „sok-szor jobb meggyôzôdésük ellenére,nagy szorultságukban az utolsó ésegyetlen mentôövhöz nyúlnak, ésaránytalan famennyiséget... adnak el”,illetve vágnak ki. A megoldást – úgy vé-lem, jelenleg is – e hiányok megszünte-tése, elsôsorban az erdôtulajdonosokszakismereteinek népszerûsítô tanul-mányok terjesztésével történô bôvítéseés jól képzett erdészek alkalmazása, sennek révén teljes záródású, a termô-helynek megfelelô fafajokból álló,rendszeresen felújított és ápolt erdôkfenntartása jelentheti.

A további fejezetekben az okszerû,belterjes erdôgazdálkodás elemeit, azerdôfelújítás és erdônevelés, az erdô-becslés és erdôrendezés, az erdôvéde-lem és az erdôhasználat terén alkalma-zandó módszereket és teendôket tár-gyalja népszerû stílusban, de szakmaialapossággal és gyakorlatias részletes-séggel. Az erdôvédelem terén megszív-lelendô intelme többek között pl. az,hogy az erdôôröket ne a fatolvajok le-leplezéséért jutalmazzuk, mert az éppenellenkezô hatást válthat ki, hanem a tol-vajlás és egyéb károkozások megelôzé-séért.

Az utolsó fejezetben az erdôôri ésvadôri szakiskolák fontosságát hangsú-lyozza, s ezekhez tanerdôk kijelöléséreés a gyakorlati oktatás tematikai rend-szerére tesz ésszerû ajánlásokat.

Az egész könyv a szerzô határtalanerdôszeretetérôl, a munka terén rendkí-vüli alaposságáról, s a munkatársakkal,általában az emberekkel való kapcsola-tainak meghittségérôl tanúskodik. Min-den gondolatát, ajánlását alapos elem-zéssel részletesen megindokolja, ésszámszerû példákkal is alátámasztja.Egyes tevékenységekre (pl. útépítésre,erdôbecslésre, szénégetésre stb.) gazda-ságossági költségszámítási példát közöl.Az erdôérték-számítást, az erdô eladásiértékének meghatározására javasoltmódszerét is konkrét számszerû példá-val szemlélteti.

Így a könyv a szakismeretek közlésemellett – közvetett módon – az erdôkszeretetére, alaposságra és közvetlen,meghitt emberi kapcsolatok kialakításá-ra is nevel. A szerzô könyvét nem erdé-szeti szakembereknek, hanem magán-

erdôk tulajdonosainak, azok jogi és gaz-dasági alkalmazottainak és azoknakajánlotta, akik az erdészeti igazgatásbanfontos szerepet játszanak. Az elôzôkalapján azonban szakembereknek, fô-leg a fiatal szakembereknek is ajánlanilehet, mert sok tekintetben útmutatópélda is lehet számukra.

E könyvismertetés kapcsán nem me-hetünk el szó nélkül a fordító munkájamellett sem. Madas László a 150 évvel ez-elôtti nehézkes stílusban írott, gót betûk-kel nyomtatott, egyébként is nehezen ol-

vasható szöveget gördülékeny, könnyed,olvasmányos stílusban fordította le a maimagyar szaknyelvre. A fordítás eseten-ként költôi szóhasználatán és kellemes,közvetlen stílusán érzôdik, hogy munkaközben jó barátra lelt a szerzôben, ezértörömmel végezte a munkát, s így mi iga-zán kitûnô mûfordítást kaptunk tôle a ré-gi idôkrôl. Köszönet érte néki! Aki bele-kezd a könyv olvasásába, nem tudja le-tenni. Megrendelhetô a következô címen:Oroszi Sándor, 1367 Budapest, Pf. 129.

Halász Aladár

Fenti mû megjelenése berobbanó sikerlett az erdészeti szakirodalomban. Bizo-nyítja ezt, hogy egymás után érkeznek aszerkesztôségbe a méltatások. Az ismertterjedelemkényszer miatt az elôbb beér-kezett Halász Aladár anyagát adjuk közre,elnézést kérve dr. Kollwentz Ödöntôl ésNyári Lászlótól, hogy tanulmányaikbólcsak idézünk.

* * *A különbözô erdôhasználatok között

vannak már „csak” erdészettörténeti je-lentôséggel bírók (zsindelytermelés, ha-muzsírelôállítás, gubacsgyûjtés), de a tel-jességre törekszik. A technikai újítások is-mertetésekor (gôzfûrészek) tanulságátadja innovatív képességének és átgondoltvéleményformálásának egyaránt.

Külön fejezet foglalkozik az erdészetiszakszemélyzettel, amely szakembergár-da képzése – tapasztalatai alapján – nemtekinthetô megoldottnak. Az erdész hely-zete, lehetôségei erdôn belül és kívülegyaránt visszaköszönnek a napjainkbanleírhatókra. Az emberi tôke megbecsülé-se, a motiváció, továbbképzés olyan fo-galmak, melyek egy nemes jellem meg-nyilvánulásaira, jószándékra engednekkövetkeztetni. Talán lokálpatriotizmusamotiválta, amikor könyvében felveti szü-lôvárosa, Lôcse abbéli szándékát, hogyegy létesítendô erdész szakiskola számáramind épületben, mind tanerdôt illetôenelhelyezést biztosítana.

Nyári László* * *

A könyv szerzôje munkáját egy függe-lékkel „a mûben elôforduló erdészetiszakkifejezések szótára és magyarázata”címen tárgyalt német–magyar szakszótár-ral zárta. Ebben mintegy 215 német szak-szó magyar megfelelôjét adta meg.

Annak ellenére, hogy a könyv németnyelven íródott, sugárzik belôle a magyarerdôgazdálkodás iránti aggódása és segí-teni akarása, s az Ungarischer Forstvereinértékes szakmai munkássága is.

Így igazat kell adni Leipold Árpádazon megállapításának, hogy elôdeink isminden emberi és szakmai nagysága mel-lett mégis hús-vér emberek voltak telveemberi gyengeségekkel, amivel igazolha-tó Divald Adolfnak az 1866. évi december9-iki erdészeti közgyûlésen elhangzott el-fogult, esetleg sugalmazott – a Magyar Er-dészegylet szakmai munkásságát és mû-ködését negatívnak értékelô – felszólalá-sa, nem kímélve szaklapját sem. Divald azEgyesületet még magyarellenességgel isvádolta és arra sem volt tekintettel, hogyaz 1860-ban kiadott „októberi diploma”politikai lazulást hozott és már 1861-benaz Ungarischer Forstverein nevét MagyarErdészegyletre változtatta és alapszabá-lyait is ennek megfelelôen igazította ki.

Divald felszólalását annak idején BartaBéla igyekezett tompítani, kiemelve azEgyesület értékes szakmai munkáját.Fuchs Frigyes könyvét elolvasva Divaldállításainak ellentmond és megerôsít min-ket abban, hogy elôegyesületünk tizenötéves mûködése szakmailag is megbecsü-lendô.

Mi, akik az elmúlt évszázad ötveneséveiben Rákosi és Kádár éráját átkínlód-tuk, mélyen meg tudjuk érteni eleinket,akik hasonló körülmények között igye-keztek a nehéz idôkben az elnyomó ha-talom ellenében szakmájukat hûségesenszolgálni.

Dr. Kollwentz Ödönokl. erdômérnök

Szerkesztôi megjegyzés

MEGNYÍLT!„Szikra” Vadászbolt2085 Pilisvörösvár, Fô u. 1.

Tel./fax: 26/330-737Mobil: 20/463-0843

Nyitvatartás:Hétfô-péntek: 10.00-17.00

Szombat: 10.00-13.00

Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 5. szám (2002. május) 147

Magát kelletô szép kis könyvet vesz ke-zébe az, aki a címben jelölthöz nyúl.Sopron elmúlt századi legkiválóbb épí-tészének, egyetemi tanárának akvarell-jeibôl összeállított válogatásban gyö-nyörködhetünk és fiának, az egyetemkorábbi rektorának részben ezekhezkötôdô verseit olvashatjuk. A könyvlapjait forgatva mindjárt az a kérdés ve-tôdik fel, vajon mi késztet egy vonalak-ba, mûszaki számításokba, statikába ésszilárdságtanba merült mérnököt arra,hogy a hivatásától nem éppen messzeálló, de mégis más mûvészeti alkotá-sokkal is foglalkozzék, vagy mi mozgat-ja a fatudományokban elmélyült fiát ar-ra, hogy verseket írjon. A válasz nagyonegyszerû: a soproni szellemiség, ennekaz ódon, régi városnak a genius loci-ja.

Hallgató koromból emlékszem arra,hogy a nagymúltú városi szimfonikuszenekar vonósai között hegedült a Szé-chenyi-téri papírkereskedô, és ismer-tem egy doki bácsit, akinek felesége ahíres müncheni festôakadémián tanultfestészetet. Nem készült mûvésznek,csak önmaga gyönyörûségére festege-tett, többnyire másolatokat híres képek-rôl. És a Balfi-úti ecetgyáros szabad ide-jében mûgyûjtôvé vált, márkás porcelá-nokat és antik bútorokat, egyéb mûtár-gyakat felvonultató gyûjteménye maidegenforgalmi látványosság. Ez a szel-lemiség ma is él: a patinás belvárosivendéglôs különtermét engedi át egyértelmiségiekbôl összeálló asztaltársa-ságnak, akik egymásnak elôadásokattartanak és tartalmas beszélgetéseketfolytatnak. Aligha csak a haszon kedvé-ért teszi, de ô is soproni, és ez így ter-mészetes. Nos, az itt bemutatott könyvtartalma mögött is ez a szellem bújik. Ajómódú polgárság képviselôi ilyen sza-badidôs foglalkozást találtak maguk-nak, ezekkel gazdagították saját és sze-retett városuk életét.

Az akvarellek fô témája aligha lehetmás, mint az ódon város egy-egy jelleg-zetes sarka, építészeti régiségei. Nem-csak Sopronból, hanem mindenhonnan,ahol festôjük megfordult. Színvilágánakalaptónusa a sárga és a sárgának vörös-be, barnába sejlô átmenetei. Ez a kicsitmelankóliát sugárzó színválasztás iga-zán illik az enyészetnek indult régi épü-letekhez, ódon hangulatukhoz. Szépôszi verôfényben látni ilyen színeketvagy tavasszal a bágyadtan búcsúzó, al-

konyatot elôzô napszakban. Az elmúlásszomorúságát tükrözik ezek a színek, éscsak itt-ott enyhít rajtuk egy-egy növénysötétzöldje vagy a ház erkélyét díszítômuskátli élénk pirosa. Az omladozó fa-lak között szépséget felfedezô építômû-vész szemével gyönyörködhetünk a tör-ténelmi viharok megkímélte régiségek-ben és vele együtt érezhetjük: sok csú-nyasága ellenére is szép ez a világ, csakszem kell a felfedezéséhez.

A képekhez kapcsolódó versek köl-tôjét a diákosan vidám, szürrealista lá-tomásokkal telített „Az égi sörmezô-kön jártam” kötete alapján már ismer-jük. A most közreadott versgyûjte-ményben egy egészen más WinklerAndrás nyílik meg elôttünk. A kötetelején bemutatott versek jelzik: költô-jük elérkezett az öregkor küszöbére,amikor az ember inkább visszatekint,múltbéli hangulatokat idéz, semmint

elôre tekintene. Ezzel is jól kapcsoló-dik apja akvarelljeihez. Szöges ellenté-tei ennek a második rész rövidke vers-szilánkjai. A játékos ember könnyedsé-ge, a homo ludens öröme sugárzikezekbôl a darabokból. Szellemes szó-játékok köré csavarja gondolatait, ér-zéseit. Nagyon nehéz mûfaj ez, mert avers végére valami ügyes csattanó iskívánkozik, és a mûveket humorral ismeg kell tölteni. De nem harsány,röhögtetôs humorral, hanem a csendesderûbôl fakadó, aranyló mosolyrakésztetôvel, mögötte még a költô ha-miskás kacsintását is érezhetjük.

Ezeket az alkotásokat úgy lehet él-vezni, ha beletelepszünk egy kényel-mes fotelbe, meggyújtjuk az állólámpátés megfeledkezünk a világ sok bajáról,erôszakokról, zenének nevezett üvöltôricsajokról, ehelyett belemerülünk aversek derût sugárzó világába. Azoknakajánljuk a könyvet, akik az efféle örö-mökben lelik kedvüket.

Mi pedig várjuk a Winkler-családlegközelebbi közös alkotását!

Dr. Szodfridt István

Winkler Oszkár–Winkler András:Akvarellek. Sopron, 2001

Az OEE Tanúsítási Rendszerek Szak-osztálya 2002. március 13-án Budapes-ten az OEE klubtermében tartotta ülését20 fô részvételével. Az ülésen dr. Pász-tor Zsuzsanna, a TÜV RheinlandEUROQUA Kft. tanúsító cég vezetôauditora tartott tájékoztatót az erdôgaz-daságoknál bevezetett, ISO 14001 szab-vány szerint mûködô „Környezetköz-pontú Irányítási Rendszer”-ek (KIR) ta-núsításának tapasztalatairól, valamintaz 1 éves felülvizsgálati auditok (ellen-ôrzések) szempontjairól és várható fela-datairól.

A tájékoztató szerint a tanúsító né-metországi anyacége egész Európábanpéldaértékûnek tartja, hogy Magyaror-szágon az állami erdôket kezelô összeserdôgazdaság KörnyezetirányításiRendszert alkalmaz. Ezáltal a kezelé-sükre bízott erdôkben, az ország jelen-tôs területén folyamatosan felügyelik akörnyezeti hatótényezôk alakulását, aveszélyes anyagok és készítmények fel-használását, a veszélyes hulladékokgyûjtését és ártalmatlanításra elszállítá-sát.

A vezetô auditor hasznos tanácsok-kal látott el bennünket, amirôl rövidvázlatos Emlékeztetôt is adott, a követ-kezô felügyeleti auditok gördülékeny,

zökkenômentes lefolytatásához.A tájékoztatót és a vele kapcsolatos

véleménycserét mind az elôadó, mind aszakosztály tagjai kölcsönösen fontos-nak és hasznosnak ítélték a továbbiegyüttmûködés szempontjából.

Az ülésen a szakosztály tagjai ellen-szavazat nélkül újraválasztották a szak-osztály eddigi elnökét és titkárát. Aszakosztály tagjai közé felvette SamuLászló mérnök-tanárt (Sopron, „RothGyula” Erdészeti Szakközépiskola) ésLipák László minôségügyi és KIR veze-tôt (KEFAG Rt.).

Végül a szakosztály közös véle-ményt alakított ki „Az erdômérnök-képzésrôl” az Erdészeti Lapokban fo-lyó vitával kapcsolatban. Állásfoglalá-sunk szerint a szakosztály azeuromérnöki diplomát adó ötéves er-dômérnökképzést tartja helyesnek ésszükségesnek. Ez ad lehetôséget arrais, hogy a magyar erdômérnökök aszakmánkat is érintô korszerû követel-mények (pl. számítógépes ismeretek,minôségi és környezeti menedzsmentrendszerek, erdôtanúsítási rendszerekstb.) igényeire is felkészülve, mérnökiszemlélettel és tudással keressenekmegoldást a gyakorlati életben.

Iványi Miklós

Szakosztályülés

148 Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 5. szám (2002. május)

JEGYZÔKÖNYVkészült az Országos ErdészetiEgyesület Elnökségi ülésérôl.

Budapest, OEE klub, 2002. április 18.

Káldy József elnök ünnepélyesen kö-szöntötte a megjelenteket. (Az elnökségrészérôl dr. Viharos Zsolt és RépászkyMiklós alelnökök, Bogdán József, Bak Ju-lianna, Balogh László, dr. Markovics Ti-bor régióképviselôk, dr. Szikra DezsôSZB elnök, Kolozsvári Ákos FB elnök, Pá-pai Gábor fôszerkesztô, Mester Gézánétitkárságvezetô és Ormos Balázs fôtitkárvoltak jelen. Az elnökség 8 fôvel határo-zatképes, Kolozsvári Ákos és dr. SzikraDezsô váltották egymást az ülésen.) Em-lékeztette az elnökség tagjait, hogy utolsómunkaértekezletükhöz érkeztek. Mintmondta, ünnepi pillanat ez mindannyi-unk számára, hiszen alázattal kiszolgáltuka négy évet, jó érzés volt együtt lenni,együtt dolgozni. Majd a további közösprogramjaikat ismertette. (V.14.-én Kül-döttközgyûlés, V. 21-23-án Év erdészeverseny Sopronban, V. 24-26-án Bányász-kohász-erdész találkozó Sopronban, V.30-án kihelyezett, ciklust záró baráti el-nökségi ülés Pécsváradon, VI. 28-29-énVándorgyûlés) A négy évrôl szóló fôtitká-ri beszámolót kéri írásban véleményezni,külön elnökségi ülés ez ügyben nem ke-rül összehívásra.

A kiadott napirendet az alábbiakbankérte módosítani a beérkezett igényekmiatt, melyet a jelenlévô elnökségi tagokegyhangúan elfogadtak:

1. Egyesületi választásokról beszámo-ló.

2. Vándorgyûlések jövôjérôl készültfelmérés ismertetése.

3. FB értékelése a 2001. és 2002. évitervekrôl és pénzügyi befektetésekrôl.

4. Tájékoztató az Országos Erdészver-seny szervezésének állásáról.

5. Egyesületi arculat kialakítása.6. 2001. évi közhasznúsági jelentés és

pénzügyi befektetések értékelése.7. 2002. évi tervek és pénzügyi befek-

tetések.8. Egyesületi kitüntetések elnökségi

hatáskörbe tartozó javaslatai.9. Egyebek.

1. Schmotzer András, az Országos Vá-lasztási Bizottság (OVB) elnöke köszöntöt-te az elnökséget és beszámolt az egyesüle-

ti választások állásáról, tapasztalatairól. El-mondta, hogy a tervezettnek megfelelôenzajlottak a választások, kisebb problémátokozott, hogy a nyugati régió egyes helyicsoportjai dr. Markovics Tibort jelölték is-mét régióképviselônek, aki az OrszágosVálasztási Bizottság tagja. Ezért dr.Markovics Tibor a bizottsági tagságáról le-mondott, hogy a régióképviselô jelölést el-fogadhassa. Az OVB a tagjait a szakosztályés helyi csoport rendezvényekre kiküldte,szabálytalanságot nem tapasztaltak. A he-lyi csoportoknál jelentôs személyi változá-sok voltak, a Keszthelyi Helyi Csoportnem újította meg magát. Egyes szakosztá-lyok rendezvényein kevesen voltak, kevésa fiatal kolléga, jobban kell a szakosztályo-kat ambícionálni, e tényeket a következôelnökség figyelmébe ajánlja. A továbbiak-ban ismertette a név szerinti jelölteket ésmegválasztott tisztségviselôket. Javasolta,hogy az Erdészeti Lapok adjon tájékozta-tást a választásokról, majd megköszönte aválasztások lebonyolításában segítôkmunkáját. Az elnökség rövid megbeszélésután a következô határozatot hozta:

4/2002. (ápr. 18.) sz. határozat: Azelnökség úgy döntött, hogy az Erdé-szeti Lapok júniusi számában beszá-moló jelenjen meg az egyesületi tiszt-ségviselôk választásáról, a tagság tájé-koztatása érdekében. (A határozatot ajelenlévô nyolc elnökségi tag egyhan-gúan megszavazta)

2. A Vándorgyûlések jövôbeni szerve-zése érdekében, a Küldöttközgyûlés ha-tározata értelmében, felmérést végeztünka tagság körében. A felmérést BordácsSándor tagtársunk vezette, a kiértékelés-rôl tájékoztatást adott az elnökségnek.

5/2002. (ápr. 18.) sz. határozat: Azelnökség a Vándorgyûlések jövôjérôlkészült felmérésrôl a beszámolótmeghallgatta. Felkérte Bordács Sán-dor tagtársunkat, hogy az eredmény-rôl, vetíthetô formában, a május 14-iKüldöttközgyûlésen számoljon be. (Ahatározatot a jelenlévô 8 fô elnökségitag egyhangúan megszavazta)

3. A Felügyelô Bizottság soproni ülé-sén (április 16.) megtárgyalta Egyesüle-tünk 2001. évi közhasznúsági jelentését,2002. évi tervét és a befektetésekrôl szólójelentést. Kolozsvári Ákos elnök tájékoz-tatta az elnökséget az észrevételekrôl. A2001. évi számviteli beszámolót javítanijavasolta, a pályázatokból befolyt össze-gek nagyságrendjében. Az Erdészcsillag

Alapítványnak átadott egy millió forintot,mint átadott pénzeszközt, a beszámoló-ból törölni kell. A vállalkozási tevékeny-ségbôl a könyvkiadást a közhasznú tevé-kenységek közé kell sorolni. A 2001. évibefektetésekrôl szóló pénzügyi beszámo-lót elfogadásra javasolta. A 2002. évi ter-vet megalapozottnak jellemezte, pozitívfejlôdést mutat, realitása nagyobb, mintaz elôzô évek tervei. Ügyelni kell azon-ban arra, hogy a vállalkozási tevékenysé-gek veszteséget nem eredményezhetnek.A tagdíjak idôbeni beszedésére külön fel-hívta az elnökség figyelmét. A befekteté-sek értékállósága továbbra is elvárás, derugalmasabb kezelését javasolja a követ-kezô elnökségnek. Káldy elnök javasolta,hogy a 6. és 7. napirendi pontokat, e na-pirend keretei között célszerû tárgyalni. Ajavaslatot az elnökség jelen lévô tagjaiegyhangúan támogatták. A hozzászólá-sokban az elnökség tagjai javasolták,hogy a tagdíjat be nem fizetôket szemé-lyes levélben kell felszólítani és az Alap-szabályunk elôírása szerint a nem fizetô-ket törölni kell a tagok sorából. A lekö-szönô elnökség szándéka, hogy az új el-nökséggel közös ülésen, átadás-átvételijegyzôkönyv keretében rögzítik az Egye-sület féléves pénzügyi helyzetét is.

6/2002. (ápr. 18.) sz. határozat: Azelnökség a 2001. évi közhasznúságijelentést, a 2002. évi tervet és a befek-tetésekrôl szóló 2001. évi beszámolótés 2002. évi tervet a módosításokkalátvezetve elfogadja és a Küldöttköz-gyûlés elé terjeszti jóváhagyásra. (Ahatározatot a jelenlévô 8 fô elnökségitag egyhangúan megszavazta.)

4. Az elnökség dr. Viharos Zsolt alel-nököt, az Országos Erdészverseny szer-vezôjét, meghallgatta a verseny szervezé-sének állásáról. Az elnökség tagjai javas-lataikkal segítették a szervezôket. Az el-nökség kiemelt eseménynek tekinti az er-dészek részére szervezett versenyt, a leg-jobbaknak a Vándorgyûlésen kerülnekátadásra a díjak.

5. Egyesületünk elnöksége elmúlt ülé-sén foglalkozott a 150 éves múltból adódóarculat kialakításával. A fôtitkár elôterjesz-tette a több fordulós véleményalkotás utá-ni változatokat, a 150 éves múltra emléke-zetô emblémát, valamint a levélpapírt.

7/2002. (ápr. 18.) sz. határozat: Azelnökség az alábbiak szerint módosít-ja 1/2002. (febr. 8.) sz. határozatát.

Az elnökség az Egyesület módosí-

Egyesületi hírekROVATVEZETÔ: ORMOS BALÁZS

Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 5. szám (2002. május) 149

tott, ünnepi emblémájának a kör ala-kú, arany szegéllyel, vörös körben,arany betûkkel felírt következô szöve-get javasolja: „ORSZÁGOS ERDÉSZETIEGYESÜLET”, „1866”, középen fehérmezôben sötétzöld erdészcsillaggal,arany szegéllyel, az alsó két levél kö-zött „1851” számmal. A jelvény azonosaz emblémával. A körpecsét az emblé-mával azonos, de egyszínû, az erdész-csillag kitöltött, de a feliratot tartalma-zó körgyûrû nem. A levélpapír tartal-ma változatlan, ünnepi változata szí-nes emblémával díszített, a hétközna-pi változatban a pecséttel azonos, egy-színû zöld. Az elnöknek és fôtitkárnaknévjegykártya is készüljön. Az alapsza-bályt érintô módosításokat az elnök-ség, a május 14-i küldöttközgyûlés eléterjeszti jóváhagyásra. Az arculat to-vábbi elemeinek meghatározása és ki-alakítása az idô rövidsége miatt a kö-vetkezô elnökségre vár. (A határozatota jelenlévô 8 elnökségi tag egyhangú-an megszavazta.)

Kolozsvári Ákos az elnökségi ülésrôlegyéb elfoglaltsága miatt távozott, deközben megérkezett dr. Szikra DezsôSZB elnök, így az elnökség 8 fôvel folytat-ta a munkáját.

6. Az elnökség a továbbiakban a hatás-körében lévô kitüntetések adományozá-sát tárgyalta meg.

9/2002. (ápr. 18.) sz. határozat: Azelnökség a hatáskörében lévô kitün-tetésekre megtette javaslatát, melyet aDíjbizottságnak, 2002. április 22-igmeg kell küldeni. (A határozatot a je-lenlévô 8 fô elnökségi tag egyhangú-an megszavazta.)

Az egyebekben a fôtitkár tájékoztattaaz elnökség tagjait fontos egyesületi ese-ményekrôl. A Bajor Magán Erdôgazdálko-dók és az OEE között aláírás elôtt áll azegyüttmûködési megállapodás. A KöM ésOEE között aláírásra került a hasonló do-kumentum. Az elnökség határozatát telje-sítendô, elküldésre került a levél a Minisz-terelnöki Hivatalba az erdészeti közcélúköltségvetési támogatások 2 milliárd fo-rinttal való növelésének támogatására. ASzerkesztôbizottságnak az Erdészeti La-pok további megújítására tett javaslatait azelnökség a következô elnökséghez utalta.Volt Székházunkban elhelyezendô em-léktáblák készülnek, melyek várhatóanmájus hónapban kerülnek felavatásra.

kmf.Ormos Balázs jegyzôkönyvvezetô

Káldy József elnökHitelesítôk:

Bak Júlianna, régióképviselôBogdán József régióképviselô

Az Erdôfeltárási Szakosztály 2002.március 13-án tartotta meg tisztújítószakosztályülését. A szakosztály veze-tôje továbbra is dr. Kosztka Miklósmaradt, titkárrá Balogh József mûsza-ki osztályvezetôt (BEFAG Rt.) válasz-totta meg a tagság. Az ülésen javasla-tot tettek az OEE tisztségviselôire, ér-tékelték az utolsó négy év programját,valamint javaslatok hangzottak el akövetkezô négy év programjának ki-alakítására. Az ülésen részt vevôkmegvitatták az erdômérnök mûszakimérnöki feladatait az erdômérnökigyakorlatban. Megállapították, hogyazok a tendenciák, amelyek az erdô-mérnök mûszaki tevékenységénekvisszaszorítását célozzák, elfogadha-tatlanok. Különösen károsnak ítélikmeg azokat a véleményeket, amelyekaz erdômérnöki oktatásból a mûszakijellegû tantárgyak visszaszorításátszorgalmazzák. Ezzel az erdômérnökidiploma széles körû használhatóságacsorbul, valamint elveszítjük azt a jo-gunkat, hogy EUROMÉRNÖKI diplo-mát szerezzünk.

Dr. Kosztka Miklós* * *

A Sárospataki Helyi Csoport március21-én tartotta meg ünnepi külsôségekközött vezetôségválasztó küldött gyûlé-sét a Sárospataki Erdészeti Igazgatóságtanácskozó termében. Szaniszló Gáborelnök köszöntötte a megjelenteket,köztük Bak Júlia régióképviselôt ésCserép Jánost, az Északerdô Rt. vezér-igazgatóját. Ezt követôen Fehér Istvántitkár beszámolt a vezetôség négyévesmunkájáról. A hozzászólások (CserépJános, dr. Bartucz Ferenc, Bak Júlia)elhangzása után került sor az új vezetô-ség megválasztására, melynek eredmé-nyeként az alábbi tagtársak kaptakmegbízást a helyi csoport vezetésére:Pálmai István elnök (Északerdô Rt.Sárospataki Erdészeti Igazgatóság igaz-gatója), Bobkó János titkár (ÁESZ Mis-kolci Igazgatóság erdôfelügyeleti osz-tályvezetôje), Juhász Zsolt gazdaságifel. (ÁESZ Miskolci Igazgatóság erdôter-vezési osztályvezetôje), Nemcsák Lász-lóné magánerdô-gazdálkodási fel.(ÁESZ Miskolci Ig. erdôfelügyelôje),Bakk Imre természetvédelmi fel. (BNPerdészeti felügyelôje), Schneider EdeGéza nyugalmazott erdôtervezési cso-portvezetô.

Küldötté választották a megjelenteka HCS elnökét és Müller Attila mûszaki

vezetôt (Északerdô Rt. Hegyközi Erd.Ig.). Elfogadtuk 2002. évi munkatervün-ket, továbbá javaslatot tettünk az orszá-gos tisztségviselôkre, illetve a kitünteté-sek adományozására. A hivatalos prog-ram befejezését követôen fehér asztalmellett folytatódott a találkozó.

Pálmai István* * *

Az Erdészeti Vízgazdálkodási Szak-osztály március 20-án Budapesten tar-totta legutóbbi rendezvényét, amelyegyben tisztújító ülés is volt.

Az ülés témája: az erdészeti vízgaz-dálkodás egyik sajátos megnyilvánulásilehetôségének, illetve feladatának te-kinthetô, a már meglévô természetes ésmesterséges vízfelületek fenntartása ésújabbak létesítése. Azért érdemes ezzelfoglalkozni, mert az erdôterületeken ta-lálható erdei kistavak számos vonatko-zásban jelentenek értéket, a közjólétifunkciótól a természetvédelemig szélesa skála. Ennek megfelelôen az erdeikistavak állapota is különbözô szem-pontok szerint értékelhetô, s a teendôkis – más-más célokat elôtérbe helyezve– eltérôen fogalmazhatók meg.

E témakörben az elmúlt évekbentöbb – egymástól független – kezdemé-nyezés történt, amelyek eredményeiközül kiemelendô a Duna-Ipoly Nem-zeti Park Igazgatóság tanulmánya. ADINP 2001-ben a Pilisi Tájegység védettterületein végezte el az erdei kistavakfelmérését ama konkrét célkitûzéssel,hogy szakmai szempontból megalapo-zottabban tervezhesse meg védelmü-ket, illetve a szükséges tennivalókat. APilisi- és Visegrádi-hegység erdei kista-vai állapotának megismerésén túlme-nôen, metodikai szempontból is fontosés érdekes munka eredményeirôl és ta-pasztalatairól Papp Miklós tagtársunkelôadásában kaptunk áttekintô tájékoz-tatást.

Vízfelületek – természetesen – mes-terségesen is létrehozhatók, s ha azeredmény „természetszerû”, akkorazok éppoly sokoldalú értéket képvi-selhetnek, mint a természetes kistavak.A mesterséges vízfelületek, a kisméretûtározók tervezésérôl, létesítésérôl ésüzemeltetésérôl dr. Rácz József tartottrészletes szakmai elôadást.

A szakosztály ezt követôen Rakk Ta-más elnök, Kovács Gábor elnökhelyet-tes és dr. Kucsara Mihály titkár szemé-lyében megújította tisztségviselôit, majdjavaslatokat fogadott el az OEE orszá-

Szakosztályi hírek

150 Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 5. szám (2002. május)

Rendhagyó megemlékezés Csutkai Jenôrôl

Levél Pócsi László erdômérnöknek Zürichbe

Kedves Laci!Március 9-én

Tokajban, 86 éveskorában eltemettükhajdani fônöködet,Jenô bácsit. Illô,hogy értesítselek atörténtekrôl:

Jenô bátyánk To-kajban kívánt nyu-

godni. Március 7-én volt egy requiem értePesten a piarista kápolnában.

A messzi Tokaj miatt a család nem számí-tott nagy részvételre. A Miskolci Gazdaság-tól többen eljöttek Korek Károly vezetésé-vel. Volt munkahelyedrôl, az ERDÔTERV-tôlLutonszky Zoltán, Fleck Ernô, SchulteiszGyörgy, Hegedûs János és Dorka János jöttel. A Pilisbôl Hibbey Albert, Madas László,Horváth Sándor, Hibbey Alpár, Balogh Lász-ló és jómagam álltunk a ravatalnál.

Jenô Bátyánk temetése méltó volt egyé-niségéhez, bizonyára elégedetten mosoly-gott odafentrôl: Én még ilyen, mondhatni vi-dám temetésen sohasem voltam!

A pap nagyon szép beszédet mondott.Egyik kritikusa – Hibbey Albert – mondta:Olyan szépen beszélt, hogy még tovább iselhallgattam vóna.

Az erdészek nevében én búcsúztattam Je-nô bácsit. Elküldöm Neked, tett el emlékbe.

Kedves Jenô Bácsi!Néhány évvel ezelôtt együtt voltunk az or-

szág túloldalán – Hegykôn – Pankotai Gábortemetésén. A szertartás végeztével letörtél egykis gallyat a melletted álló fáról. Bemártottad aszenteltvíz-tartóba, majd egyedül visszamen-tél a sírhoz, meghintetted, és a következôketmondottad: Gábor! Készítsd elô nekem is azutat. Február 25-én erre az útra tértél.

Meggyôzôdésem, hogy ha Krúdy Gyulaismert volna, regényt írt volna Rólad. Életed

számtalan fordulatáról, sikereidrôl, kudarca-idról, eredményeidrôl.

Marosvásárhelyen születtél.A debreceni piaristák után jogászhallgató-

nak iratkozol. Monok nagyura, Széchenyi grófkér fel személyesen, hogy hagyd ott a jogászipályát, menj Sopronba erdésznek azért, hogydiplomád kézhez vétele után Te irányítsd ha-talmas területû erdei gazdálkodását.

Soproni tanulmányaid tovább tartanak,mint amennyi egy erdész képzéséhez szük-séges. Az elsô bécsi döntés után semmi éssenki sem tud visszatartani. Csutkai Jenô be-áll egy törvényen kívüli, a magyar hazáértharcoló alakulatba, a Rongyos Gárdába.Csapatának úriemberhez méltó viselkedéséta Csallóközbe telepített szerencsétlen sorsúés jószándékú cseh parasztemberek dicsé-rik. A rongyos gárdistaságért a nemzetvédel-mi kereszttel tüntetnek ki.

Alig fejezôdik be a Rongyos Gárdábantöltött szolgálat, a hívó szóra azonnal jelent-kezel, és indulsz Finnországba, hogy a pará-nyi finn nép oldalán részt vegyél a finn–szov-jet háborúban. A Molotov–Ribbentropp pak-tum már él, Hitler nem engedi át Lengyelor-szágon keresztül a 850 fôs magyar különít-ményt. A fél világot bejárván Jugoszlávián,Olaszországon, Franciaországon, Anglián,Norvégián és Svédországon keresztül érkez-tetek Finnországba. A harci cselekmények-ben tanúsított bátor magatartásodért elisme-résképpen nem kisebb ember tûzi zubbo-nyodra a Fehér Rózsa Rend Lovagkeresztjét,mint a finn hadsereg fôparancsnoka,Mannerheim tábornok. Mintegy 50 év után,az Antall-kormány idején kéri a Finn Köztár-saság a Magyar Kormányt: kutassa fel a mégélô hajdani magyar önkénteseket. Mindösszenéhányat találnak. Helsinkibe visznek ben-neteket, ahol a legmagasabb rangú finn álla-mi méltóságok jelenlétében a finn védelmiminiszter két napiparancsot ad ki. A jelenle-vô magyar önkénteseket a finn hadsereg ez-redesévé nevezi ki, majd nyugállománybahelyezi ôket.

Finnország után a szovjet front. A sok él-ménybôl, a sok megpróbáltatásból vajon mitkellene most elmondani? A Voronyezs mel-letti tûzérségi harci tetteidért a SigmumLaudis érdemérmet kapod.

Már Magyarországon esel szovjet fogság-ba. Három év Szibéria.

Budapestre betegen, rongyosan, piszko-san érkezel. A malária és a flekktífusz gyötör.

Csodával határos módon gyógyulsz meg.A MÁV-nál helyezkedsz el. A vasút helyreál-lítási munkálatainál dolgozol. Rövid idônbelül a Debreceni Igazgatóság Osztálymér-nökségének vezetôje, majd a fôvárosban aVasútépítô Üzemi Vállalat fômérnöke leszel.

Ugyanez jellemzô az ERDÔTERV-esévekre is. Az ERDÔTERV-nél 1963-tól dol-gozol mint mélyépítési osztályvezetô. Sokév erdôterves szolgálat után az alumínium-iparba kerülsz. Az ALUTERV fôosztályveze-tô-helyetteseként a fél világot bejárod. Min-denünnen kapok Tôled egy képeslapot.

Lenyûgözô egyéniségeddel mindenkitmeghódítottál. Egy alkalommal, amikor a vi-segrádi karácsonyi tarokkpartin a 11 évesPanni lányom házikisasszony volt, odajötthozzám, és sugárzó, mosolygós arccal kö-zölte: Apa, én már kiválasztottam a kedvencbácsim – és Rád mutatott. Hosszú-hosszúéveken keresztül minden karácsonyunk éshúsvétunk elôtt csengett a telefon. Felvéve akagylót az ismert, a jellegzetes reszelôs orgá-numú hang közölte: Itt Jenô! És minden szé-pet és jót kívántál nekünk.

Kedves Jenô Bácsi! Már napok óta ha-ladsz az elôkészített úton. Lucien AimèDuval, a világhírû francia jezsuita szerzetesmondja egy interjúja alkalmából: Amikormajd meglátom Jézus Krisztust, köszöntömôt. Jó napot, Monsieur mi Urunk Jézus Krisz-tus, és megkérdezem Tôle, mit iszunk? Ôszereti a jókedvet, nyilvános mûködését akánai menyegzôvel kezdte és az utolsó va-csorával fejezte be.

Jenô Bácsi! Katolikus vallásod, hited so-hasem tagadtad meg. Kérj alázatos fiúi tisz-

gos tisztségviselôire, valamint egyesüle-ti kitüntetésekre.

A szakosztályülés befejezéseként aközelgô „Víz világnapja” kapcsán meg-emlékeztünk annak 1992-ben történtmeghirdetésérôl, az elôzményekrôl, tíz-éves történetérôl, a világnap jelentôsé-gérôl és 2002. évi üzenetérôl.

Dr. Kucsara Mihály* * *

Az Erdôfeltárási Szakosztály 2002.március 21-én a VERGA Rt.-nél tartottszakosztályülést. Az összejövetelnekaz adta az idôszerûségét, hogy aVERGA Rt.-nél a Jásdi II. o. erdészetifeltáróút földmunkáit nagyon kedvezôárfekvésben, kotró vezérgépre alapo-zott technológiával az Osztrák Állam-erdészet Steinkogl-i Mûszaki Erdésze-te (Österreichische Bundesforste AG.Forsttechnik Steinkogl) építi. A kotróvezérgépre alapozott földmûépítést

Magyarországon erdészeti utak építé-sénél eddig még nem alkalmazták,ezért az a szakemberek érdeklôdésétfelkeltette. A szakosztályülésen Mé-száros Gyula vezérigazgató-helyettesismertette a feltáróút építésének indo-kait, majd dr. Kucsara Mihály egyete-mi docens az út vezetô tervezôjeként amûszaki megoldást befolyásoló felté-teleket, majd magát a mûszaki megol-dást mutatta be. Ervin Stampfer igaz-gató a kapcsolatok létrejöttérôl és akotrós földmunka elônyeirôl tartottelôadást. A résztvevôk a terepen ismegismerhették a kotrós útépítést. Azesôs idôjárásban a földmûvön végig-sétálva tanulmányozni lehetett a készföldmû állapotát, majd a kotró által el-végzett fôbb munkamûveleteket (tus-kókiemelés, humuszlefejtés, töltésala-pozás, bevágásnyitás, töltésépítés). Arésztvevôk nem folytattak mélyreható

szakmai vitát a megismert módszerrôl,azt egy késôbbi idôpontra halasztot-ták, hogy a benyomások letisztulja-nak. Egy alapvetô és fontos megállapí-tás azonban megfogalmazódott: amélyépítési terveket csak az építésitechnológia ismeretében lehet úgy el-készíteni, hogy azok a megvalósításfolyamatát hatékonyan szolgálják. Azosztrák tervezési filozófia és a kotrósútépítés az adott geológiai, domborza-ti és klimatikus viszonyok között be-vált, annak hazai bevezetése körülmé-nyeinkhez illesztve elképzelhetô. AVERGA Rt. dinamizmusának köszön-hetôen a résztvevôk egy új építésitechnológiát ismerhettek meg. Az ér-dekes és tanulságos szakosztályülésértköszönetünket fejezzük ki a 21 fôrésztvevô nevében is.

Dr. Kosztka Miklósa szakosztály elnöke

Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 5. szám (2002. május) 151

telettel bebocsátást a Mennyek Országába.Kérd Krisztustól vétkeid megbocsátását. Ômegbocsát Néked, majd meg fog kínálnigyermekkorod földjének, Tokajnak nemesborával. Jenô Bácsi! Isten éltessen Téged azörökkévalóságban!

Ezután elkísértük a koporsót a sírhoz. Akoporsó után közvetlenül – egy cigány ha-ladt. Kezében hegedû és vonó. A cigány ke-zében gyönyörû nótákat sírt a hegedû. Gye-re Bodri kutyám... Gyerünk csak jó pajtás,menjünk csak elôre. Majd csak megpihe-nünk künn a temetôbe’.

A sírnál a pap befejezte a szertartást. Utá-na elénekeltük az Erdész himnusz elsô ésharmadik versszakát.

Bükkfák smaragdja sápadoz az ôszilombokon,

Ha ballag már a vén idô az ôsi dombo-kon.

Eltávozóban int felém hazám és életem.Örökre nyugodalmat ád az erdô énne-

kem.Ezután megint húzta a cigány, amíg föl-

delték és virágozták a sírt. A nótákat Hor-váth Sándor vezérletével halkan énekeltük.Késôbb Fleck Ernô odaállt a kereszthez ésszép hangon intonálta a Fiúk, ha majd re-meg kezemben-t. És hiába fejeztük be, hogyFiúk! Vigadjatok, ne sírjatok! – Azért sem vi-gadtunk, és azért is sírtunk egy cseppet.

A temetés után átvonultunk a templom-ba, ahol egy rövid gyászmise volt.

A gyászmise után volt a tor. Az unokák ésa velük egykorú fiatalok kórusa azonnalösszeállt. Magyarországi süldô lányok éne-keltek, szavaltak együtt az ausztráliai, kana-dai, egyesült államok- és brit királyság-bélileszármazottakkal. Vidám népdalokat éne-keltek, verses népi mondókákat mondtak.Nem tudom leírni, milyen megható volt.

Sokat beszélgettem Jenô bácsi Eszter leá-nyával. Egyszer csak megkérdezte: „Ugyemaga jóval fiatalabb, mint Apuka?” – Biztosí-tottam róla, hogy jól látja.

Lacikám! Jenô bácsival elment egy világ,mely már soha többé nem lesz. Ez a világlassan eltûnik. Helyét elfoglalja a dizájn, aCoca-Cola, a globalizáció, a show. A lélek isbefekszik a föld alá. No de Te ezt ott Svájc-ban már régen tudod.

Este nyolckor otthon voltunk.Ölellek!

Bánó László

Marcsisin Tibor erdésztechnikus(1946–2002)

Marcsisin Tibor éle-te élô történelem!Született valamikora második világégésromjain, csonka ha-zánk legkeletibbcsücskében, a festôiszépségû Aporliget– Új tanyán. Abbana kis községben,

ahol különös ereje volt az emberek össze-tartozásának, de azt a kétes dicsôséget ismagukénak tudják, hogy itt vezették beutoljára a villanyt. Mérhetetlen szegénység-ben, de csodálatos lelki gazdagságban töl-tötte el gyermekéveit. Szoktuk mondani –

talán az volt az utolsó mezítlábas nemze-dék.

Aztán jött a pályaválasztás, nem tájékoz-tatókból, tanácsadóktól, hanem szükségbôl.

Kis klottgatyás nebulók mentek kômû-vesnek, ácsnak, villanyszerelônek, trakto-rosnak. Mi, kiválasztottak mehettünk er-désznek. Örökölt kofferunkba csomagoltszegénységünkkel nekivágtunk a nagyvilág-nak Szegedre, Ásotthalmára. Jöttek a csoma-gok, levelek, hiszen olyan közegbôl szaba-dultunk ki, ahonnan azelôtt szinte egy egésznapra sem távoztunk.

Néhány év múlva felnôtt építô ember-ként tértünk vissza.

Hálát adhatunk az Úrnak, hogy szak-mánkban a mindennapi gyötrelmes, sokszorértelmetlenül erôltetett teljesítménykényszermellett is mindig voltak apró örömök, új fel-fedezések.

Tibi barátunk nagyon szép éveket, évti-zedeket töltött el a Kereknádi Erdészkerület-ben, aminek minden talpalatnyi földjét, min-den fáját, minden bokrát ismerte.

Emellett családi boldogság Jutka asz-szonnyal, szeretett gyermekeivel, Tamássalés Krisztinával.

Soha nem láttam rosszkedvûnek, még ahalálos ágyában is ô vigasztalta, bíztatta re-ménykedésével a látogatókat.

Tolonganak a közös élmények, a munka-sikerek, a kirándulások, a kártyapartik, a fe-lejthetetlen csíksomlyói búcsújárás, ha a JóIsten úgy rendeli, még talán lesz sok hangta-lan beszélgetésünk.

Nekünk, pályatársaknak munkáddal, em-berségeddel példát adtál. Köszönjük!

A Jó Isten ôrködjön nyugalmad felett!Juhász Mihály

Zsaludek Istvánkerületvezetô erdész

1921–2002A budapesti születé-sû asztalosmesterharminc éves korá-ban döntötte el,hogy a holt fa meg-munkálása után azélô fa mûvelését vá-lasztja élethivatásul.

Elszegôdött er-dômunkásnak 1951-

ben a Kiskunsági Erdészeti és Faipari Rt. jog-elôdjéhez, ahol harminc éven át dolgozottnyugdíjazásáig.

Fizikai munka mellett megszerezte tech-nikusi oklevelét, majd kerületvezetôi szolgá-latot teljesített a Nyárjasi, Dunavecsei és aKerekegyházi Erdészet több kerületében.

Az erdôgazdálkodás szinte valamennyiágazatában dolgozott eredményesen. Voltcsemetekert-kezelô, MÁV-rakodó kezelô,szakirányító erdész. Általános kerületvezetômunkája során része volt az erdômûvelési ésfakitermelési fôágazatok munkafolyamataimellett az erdei mellékterméktôl kezdve amezôgazdaságon és fogatüzemen keresztüla fagyártmány termelés munkáihoz is.

Sokoldalúságára jellemzô, hogy a hagyo-mányos védelmi szolgálattal egyenrangúnaktartotta a természet védelmét is. Részbenezen törekvésének köszönhetô, hogy a ma

is fennálló Kunpeszéri gyöngyvirágos töl-gyesek és a szomszédos rétek védelem alákerültek.

Nagyszerû munka- és munkásszervezôvolt. A korabeli gyakorlat szerinti munkaver-senyekben munkacsapata többszöri elôkelôhelyezése mögött kiváló mennyiségi és mi-nôségi teljesítmények álltak. Ehhez pedig akerületvezetô erdész pontos munkaszerve-zése és szakmai odafigyelése volt szükséges.

Munkáját két vállalati és egy miniszteri„Kiváló Dolgozó” kitüntetés is elismerte.

Húsz nyugdíjas év után feleségét háromévvel követve itt hagyott bennünket.

Emlékét ôrzik a családtagok, barátok,kollégák.

Várkonyi Vilmos

Atyus elmentGál István tanár úra szegedi ErdészetiTechnikum oktatójavolt a hetvenesévekben. Akiket ta-nított szakmára, kul-túrára, emberségre,magyarságra, bizo-nyára nem felejtik elmindig mosolygós

arcát. Hosszú, földig érô, zöld malaclopóját,melyben hideg, szeles idôben közlekedett aziskola és a tér másik oldalán lévô kollégiumközött, ahol családjával lakott a szolgálati la-kásban. A kolostor méteres, nedves falai sok-szor visszhangozták a tanár úr aszmatikusköhögési rohamait. A falnak dôlve rázta aköhögés, miközben kezével intett, hogymenjünk csak tovább, rövidesen megnyug-szik. Évtizedekkel késôbb tudtam meg, hogyalig három hónaposan Csíkszeredából me-nekülve fázott át a szülôk gondviselése elle-nére. A tüdôgyulladásból krónikus asztmalett, mely végigkísérte egész életén.

Erdészeti géptant és fahasználatot taní-tott, ízesen keverve a gyakorlat tanulságaivalés sajátos humorával. Egy géptanórán abütykös elôtolásról beszélt a súrlódódörzspofák között, miközben huncut ka-csintással jelezte, hogy itt nemcsak rideggépelemek viszonyulásáról van szó.

Zenei mûveltségét adta közzé délutánielôadásaival, amikor valóságos komolyze-nei lemezbemutatót tartott, melynek híre aziskolafalakon kívül is hozzájárult Szegedenaz erdészek megbecsüléséhez.

Gál István tanár úr ismertette meg velünka Székelyföld világát, a magyarság határontúli létét, melyrôl annak idején beszélni semszabadott. Különösen nem pedagógusnak.Ô volt az, aki Pósa János tanár úrral majd-nemhogy hagyományt indított el a ballagódiákok esküfáival. Az esküfa amolyan jogar-féle esztergált fa volt, melyben apró fémla-pocskákra írva olvashattuk a négy évben el-ért osztályzatokat, majd a koronarészben azérettségi vizsgán elért jegyeket. Az esküfárakötözött nemzetiszínû szalag végül is nemtetszett az internacionalistáknak, s így rövi-desen az esküfagyártás megszûnt. Nyugdíjaséveit Pécsett és Komlón töltötte. Istenáldottatehetségét a fafaragás mûvészetében kama-toztatta. Tanári szerény fizetését faragásaivalpótolta, melyek a világ számtalan pontjára

152 Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 5. szám (2002. május)

eljutottak, motívumaikkal hirdetve a székelynép életének mozzanatait.

Alkotásai közül a Kôvágótöttösön lévômûemlékkápolnában található feszületrevolt a legbüszkébb. A juharfából faragott,majd embernagyságú alkotásban nemcsaka keresztfára feszített Krisztust láthatjuk,hanem a székelység szenvedéseit is át-érezheti a szemlélôdô, aki tudja, hogy GálIstván erdômérnök több volt, mint család-apa, mint erdész, mint tanár... ô az Atyusvolt.

Pápai Gábor

Bobrovszki János1917–2002

Meghalt Bobrovszki János nyugdíjas erdész,a KEFAG Rt. Nyárjasi Erdészetének volt ke-rületvezetôje. A Kecskeméti temetôben kí-sértük utolsó útjára.

Bobrovszki János nyugdíjas erdész er-dészcsaládból származott.

Az ember- és erdôszeretetével lelkesedé-sét magával hozva kezdte meg erdészeti pá-lyafutását a Nyárjasi Erdészetben, aholnyugdíjaztatásáig, 1977 végéig dolgozott.Több mint 30 év szakmai munkássága mel-lett hû maradt az alföldi erdôkhöz, és el-évülhetetlen érdemeket szerzett több 100ha erdô felújításában, új erdôk telepítésé-ben, erdôállományok szakszerû kezelésé-ben és védelmében. Szorgalommal és hoz-záértéssel vezette és irányította az erdészetmezôgazdaságát.

Kedves, humoros elbeszéléseivel, vissza-emlékezéseivel hozzájárult az erdészet mun-kaközössége, igazán jó kollektív szellemé-nek ápolásához.

Eredményes munkásságát, emberi maga-tartását több alkalommal jutalmazással, ki-tüntetéssel ismerték el.

Az Erdôgazdaság, a Nyárjasi Erdészet, azErdészeti Szakszolgálat és Országos Erdé-szeti Egyesület vezetése, dolgozói, voltmunkatársaid és barátaid nevében búcsú-zom Tôled.

Isten veled, nyugodj békében!Szeverényi István

Pölcz Kálmán erdésztechnikus,1927–2001

Erdészcsa l ádbó lszármazott, édesap-ja kerületvezetô er-dész volt Fehérvár-csurgón.

Szolgálatát aGödöllôi Állami Er-dôgazdaság ValkóiErdészeténél kezdte1953-ban, mint er-

dômûvelési mûszaki elôadó. Szorgalmas,munkaszeretô erdész volt. A csemeteterme-lési, a rontott erdôk átalakítási munkálatait,az erdôfelújítási és erdôtelepítési feladatokmegoldását példamutatóan látta el.

A nyugdíjas klub és helyi csoport munká-jában aktívan nagy szorgalommal vett részt.

Míg él az ember,örömét, ürömét issza,de lentrôl panasszalnem tért még senki vissza.

Tán igaz a közhely,hogy ott lent márnem fájhat semmi...Miért, hogy mégisúgy félünk, félünk... elmenni!

Kocsárdi Károly

Markovics Ferenc, 1914–20011933-ban Galga-mácsán, mint gya-kornok kezdte megerdész pályáját.

1935-ben Eszter-gomban szerzi megerdészeti szakkép-zettségét.

Rátermettsége ésszervezôkészsége

több fontos beosztás betöltésére tette alkal-massá: irodaerdész, fatelepvezetô, bányave-zetô, vasútüzemvezetô, erdészetvezetô.

1974-ben ment nyugdíjba, nyugdíjba-vonulása után még 13 évig mint tsz-i erdészhasznosította kiváló képességeit és széleskörû szakmai tapasztalatait.

A Helyi Csoport életében – magas koraellenére – nagy lelkesedéssel vett részt.

Filip István1929-2002

Tisztelt gyászoló Család, Hozzátartozók,Munkatársak, Barátok!

Filip István a nyugalmazott pagonyveze-tô fôerdész sírjánál állunk.

Gyászol a család, és gyászolunk mi, erdé-szek is.

Szakonyfaluban született 1929. decem-ber 10-én. Szülei is itt gazdálkodtak, voltszántó és erdô is a tulajdonukban. Öccsével,Ferenccel gyerekkoruktól fogva sokat dol-goztak a családi birtokon, ismerték és sze-rették a természetet.

1948-ban már erdészeti szakirányú tanfo-lyamot végez Szombathelyen. Közvetlenül aháború után történik mindez, a fiatal erdész-jelölt bízik a harcok alatt tönkrement országés az erdôk megújulásában.

A Szentgotthárdi Erdôgondnokságon be-osztott erdészként, a Felsôszölnöki, valamint aSzakonyfalusi erdészkerületekben, majd aSzentgotthárdi Erdészetnél tevékenykedett.

1953-ban beiratkozik az ásotthalmi er-dészképzô iskolába, amelyet sikeresen elvé-gez.

1954-ben nevezik ki önálló kerületveze-tôi munkakörbe a rábafüzesi, majd 1955-tôlaz orfalusi kerületbe.

1982-ben, az erdôgazdaság szervezetifelépítésének megújításakor fontos beosz-tást kap: pagonyvezetô fôerdész lesz, irányí-tása alá tartoznak az erdészkerületek.

1989-es nyugdíjazásáig ezt a munkakörtlátja el tisztességgel és felelôsséggel.

Elsôként alkalmazta a modern közelítô-gépes technológiát. Erdôfelújítási munkáiközött kiemelkedô volt a luc-, jegenye-fenyves-állományok fokozatos felújítóvágá-sainak vezetése.

Számos szakmai elismerést is kapott, ezekközül kiemelkedô az 1968-ban a Mezôgazda-sági és Élelmezésügyi Minisztertôl kapott, azErdészet Kiváló Dolgozója kitüntetés.

Utódaid, s így mi, ma szolgáló erdészek

sem felejthetnek el, és büszkén mondhatjuk,hogy azt az erdôt, amit Filip Pista bácsi ülte-tett, ültetôjérôl nevezzük el.

Nyugodj békében!Kutas Lajos

Brellos Tamás1938–2001

Brellos Tamás életé-nek hatvanháromévében ötvenet azerdô és a természetszeretete és szolgá-lata töltötte ki. Min-dig tevékeny sze-replôje volt a közös-ségnek, légyen azszakmai, baráti vagy

községi. Kóspallagtól Szokolyán keresztülKismarosig szinte mindenki ismerte ôt.

A debreceni erdészeti technikumban ké-szült az erdész hivatásra, majd néhány évBalaton-felvidéki gyakorlat után került a Ki-rályréti Erdészethez, ahol 40 évig szolgálta abörzsönyi erdôket.

A Madártani Egyesület Börzsönyi HelyiCsoportjának titkáraként tevékenykedett. Na-gyon értett a gyerekek nyelvén, a táborokbanés a környékbeli erdei iskolákban diákok szá-zait tanította a természet szeretetére és meg-óvására. A Börzsönyi Borostyán Vadásztársa-ságban is vezetô tisztséget töltött be.

A börzsönyi erdôk egyik legnagyobb tudásúgyakorlati szakemberét vesztettük el halálával.Élete teljes volt, szeretô család vette körül,munkájában azt csinálhatta, amit szeretett.Munkásságát minden emlékmûnél hívebbenmegôrzik a Királyrét környéki erdôk.

Barton Zsolt

A Magyar Madártani és Természetvédel-mi Egyesület Országos Elnöksége úgy hatá-rozott, hogy kitüntetést alapít, amit mindenévben az kap, aki a legtöbbet tett az ifjúságtermészetszeretetre való nevelésében. A ki-tüntetés neve Brellos Tamás Emlékéremlesz.

Béres Ferencné(1929–2002)

Ez év elején kaptuk a szomorú hírt, hogy Bé-res Ferencné, Verácska január 13-án meghalt.

Erdômérnöki oklevelét a Harkovi Mezô-gazdasági Egyetem Erdômérnöki Karán sze-rezte meg. Magyarországra telepedése után aBudapesti Erdôigazgatóság Pesti Erdészeté-nél, mint fásító erdôtelepítô mûszaki vezetôdolgozott. Munkáját mindig lelkesedéssel,nagy odaadással végezte.

Az 1970-es évektôl nyugdíjazásáig az Ál-lami Erdészeti Szolgálatnál és annak jogelôd-jénél dolgozott mint a Budapesti Erdészet ésa budai termelôszövetkezetek felügyelôje.

Családi élete harmonikus, boldog volt, kétleányát nevelte férjével, mindkettônek segí-tett a diplomát megszerezni. Nehéz és szerte-ágazó munkaköre mellett családjának élt.

Orosz anyanyelve és származása ellenéreegész életében a magyar erdôgazdálkodástszolgálta. Munkatársait megnyerte kedvesegyéniségével, jó szívével.

Emlékét szívünkben megôrizzük.Erdôk a Közjóért Szakosztály nevében

A molyhos tölgyön elôforduló kórokozóknem sajátosak, a többi hazai tölgyeken ismegjelennek. Közülük egyesek kevésbé,mások nagyobb gyakorisággal támadják amolyhos, mint a kocsányos és kocsánytalantölgyeket. Az alábbiakban azokat a kóroko-zókat vesszük számba, amelyek a molyhostölgyön hazánkban is elôkerültek.

A leveleken elôforduló leggyakoribb be-tegség a jól ismert tölgylisztharmat(Microsphaera alphitoides Griff. et Maubl.).E fafajnál, ellentétben a kocsányos tölgyöntapasztalható nagymértékû, járványos fellé-péssel, a kórokozó támadása kisebb mérté-kû. Többnyire a levelek fonákjára korlátozó-dott laza micéliumbevonat formájában je-lentkezik, a hajtásokra általában nem terjedki. Ugyanúgy, mint az egyéb tölgyeken, akórokozó jellegzetes kleisztotéciumai ôsszela molyhos tölgyön is megjelennek.

A molyhos tölgy levelein helyenként elô-fordul a Phloespora associata Bub. konídiu-mos gomba, amely apró, világosbarna,összefolyó foltokat okoz. Az acervuluszok alevelek fonákján keletkeznek, a koni-diospórák hialinok, hengeresek,30–50x2,5–3,5 µm méretûek, többnyire há-rom harántfallal osztottak. A gomba ivarosalakja nem ismert. Fiatal és idôsebb fákonegyaránt tapasztalható, de mivel elôfordulá-sa nem gyakori, különösebb gazdasági je-lentôsége nincsen.

Tölgyfajokon, így a molyhos tölgyön iselôfordul néhány endofita jellegû levélkór-okozó, amelyek gyakran a tünetmentes le-velekbôl is kitenyészthetôk. Tüneteket, ki-sebb-nagyobb kiterjedésû foltokat,nekrózisokat általában szipókás vagy levél-gubacsot okozó rovarok, endofita gomba,pl. az Apiognomonia quercina (Kleb.)Höhn., konídiumos alakja Discula quercina(Westend.) Arx, amely a molyhos tölgyön ismegfigyelhetô, noha ritkábban, mint a ko-csányos és kocsánytalan tölgyeken. A fol-tokban, a levelek fonákján képzôdô acervu-luszokban hialin, egysejtû, ovális-bunkós,8–16x3,5–5 µm méretû konidiospórák kelet-keznek. Az ivaros alak a lehullt levelekben,áttelelés után fejlôdik ki, az elsôdleges fertô-zést a tavasszal szóródó aszkospórák végzik.

További endofita jellegû levélkórokozó aTubakia dryina (Sacc.) Sutton konídiumosgomba. Egyes években a tölgyek leveleinnövekvô, barna, koncentrikusan sávozottfoltokat okoz, amelyek gyakran lehulló le-vélgubacsok (Neuroterus fajok) helyétôl in-dulnak ki (1. ábra). Az egyre növekvônekrózisok a vegetációs idôszak végére a le-

véllemez nagy részére kiterjedhetnek. Ha-zánkban a molyhos tölgyön 1999-ben oko-zott helyenként nagymértékû levélbarnulást(Szabó, 2000). A pajzs alakú, sötétbarnavagy szürkés piknídiumok többnyire a leve-lek fonákján, koncentrikus körökben kelet-keznek. A konidiospórák egysejtûek, hiali-nok, ovoidok, 12–15x5–8 µm méretûek. Agomba ivaros alakját nem ismerjük.

A tölgyek hajtásait, ágainak kérgét meg-támadó kórokozó tömlôsgombák (Valsa,Diaporthe, Colpoma, Botryosphaeria stb. fa-jok) a molyhos tölgyön ritkábban és kisebbmértékben okoznak megbetegedést, mint akocsányos és kocsánytalan tölgyeken. Álta-lában az egyéb okok miatt sínylôdô fákon,gyengültségi kórokozókként jelennek meg,vagy a természetes ágfeltisztulásban játsza-nak szerepet, több más, félparazita vagy sza-protróf gombafajjal együtt.

A tô- és törzskorhasztó taplógombák kö-zül a molyhos tölgyön két faj mondható gya-korinak.

A kétalakú csertapló, Inonotus nidus-piciPilát elôfordulása a száraz termôhelyeken ál-ló, sarj eredetû molyhos tölgyesekben gya-kori. Így a Sopron környéki idôs moly-hostölgyes-cseres állományokban, a kör-nyezeti tényezôktôl függôen, a törzsszámravonatkoztatott fertôzést 1–10%-osnak talál-ták. A tapló támadásának ugyanazok a tüne-tei, mint a cseren (2. ábra). Akárcsak a cse-ren, jellegzetes ivartalan és ivaros termôtes-tet növeszt, a fában álgesztesedést és fehérkorhadást okoz.

A fent említett állományokban a vöröstapló, Phellinus torulosus (Pers.) B. et G.esetében is 5–10%-os fertôzést tapasztaltak.E tapló támadja a kocsányos és kocsánytalantölgyeket is, nagyobb mértékû fellépésétazonban a cseren és fôleg a molyhos töl-gyön állapították meg. A tapló kórokozásá-nak érdekessége, hogy a törzsek fájában, atapló illeszkedési helyénél levô, valószínû asebzésbôl eredô kis nekrotikus folton kívül

korhadást vagy más elváltozást nem okoz(Igmándy, 1983).

A molyhos tölgyön a fenti két, gyakoritaplógombán kívül ritkábban elôfordulnak atölgyeken általános egyéb tô- és törzskor-hasztók is. Az idôs, sarj eredetû állományok-ban megfigyelt tôkorhasztók a vörös korha-dást okozó májgomba, Fistulina hepatica(Schaeff.) ex Fr., és a fehér korhasztó kérgesrozsdástapló, Inonotus dryadeus (Pers. exFr.) Murrill. A törzseken a vékony rozsdás-tapló [Inonotus cuticularis (Bull. ex Fr.) P.Karsten], az elterülô rozsdástapló [Inonotusobliquus (Pers. ex Fr.) Pilát] és a vastagtapló[Phillinus robustus (P. Karst.) B. et G.] elôfor-dulását tapasztalták (Igmándy, 1991). Mind-három faj fehér korhadást okoz.

A molyhos tölgy gyökereit megtámadhat-ják a gyûrûs tuskógomba (Armillaria) fajok,amelyek a határ-termôhelyeken sínylôdô,legyengült egyedek pusztulását is okozhat-ják. Ugyanúgy, mint a sokgazdás kórokozóegyéb gazdanövényei esetében is, a gombacsokrosan növô, kalapos termôtestei ôsszel,szeptember-októberben jelennek meg amegtámadott fák tövénél. A jellegzetes, zsi-nórszerû, fekete rizomorfák a tôrészen és avastagabb gyökereken, valamint a pusztulóés elpusztult fák kérge és fateste között fi-gyelhetôk meg. A gomba a tôrész fehér kor-hadását okozza, amelynek következtébenaz elpusztult fák gyakran tôbôl kiborulnak.

A molyhos tölgy fentiekben ismertetettkórokozói ellen általában üzemszerû véde-kezést sem csemetekertekben, sem állomá-nyokban nem szükséges végezni.

Dr. Szabó Ilona

Az év fája

A molyhos tölgy kórokozói

1. ábra. Tubakia dryina okozta levélfoltok moly-hos tölgyön (Fotó: Szabó I.)

2. ábra. Kétalakú csertapló molyhos tölgy tör-zsén (Fotó: Igmándy Z.)