erdészeti lapok 2005. 140 évf. 10. füzet · erdészeti lapok cxl. évf. 10. szám (2005....

ERDÉSZETI LAPOKA Z O R S Z Á G O S E R D É S Z E T I E G Y E S Ü L E T F O L Y Ó I R A T A

CXL. évfolyam • 2005. október

ALAPÍTVA 1862-BEN

...országos rendezvénysorozat megnyitó-ja alkalmából átadták a Csanyiki-csemetehátizsákos erdészeti erdei iskolát.

„Az európai országokban elterjedt abakancsos erdei iskola, ahol a termé-szet az iskolapad, és szállás sem szük-séges az oktatás megvalósításához. Ma-gyarországon kevesebb embernek vanbakancsa, hiszen nem magas hegyekközött élünk, van azonban mindenki-nek hátizsákja. Ezért gondoltuk, hogyhazánkban az erdészek a hátizsákos er-dészeti erdei iskolák kialakítását iskezdjék meg hasonló elvek szerint,mint az Unióban.

Az erdei iskolát Miskolc város köze-lében, a Csanyik-völgyben alakítottukki, a nyolc évtizeddel ezelõtt is az erdé-

szeti oktatást szolgáló épület teljes fel-újításával és környezetének kialakításá-val. Iskolánkban egész évben fogadunkcsoportokat. Két teremmel és egy fe-dett-nyitott szabadtéri foglalkoztatóvalvárjuk a látogatókat. A szabadidõ eltöl-téséhez játszótér és sportolásra alkal-mas füves rész áll rendelkezésre.

Az erdõt, az erdészek munkáját, atermészet értékeit a térségben kialakí-tott tanösvény és 1 ha oktatás célját isszolgáló erdõrész bemutatásával, az ottvégzett munkán keresztül ismertetjükmeg. Az erdei iskola létrehozásának ésmûködésének kiemelt céljai:

• az erdei környezetben való tartóz-kodás örömének biztosítása,

• az erdõgazdálkodás céljainak, tör-ténetének, fejlõdésének megismerteté-se, beleértve a bányász-erdész közösmúltat és hagyományokat,

• aktív részvétel lehetõségénekmegteremtése az erdei csemeteültetésiés ápolási munkákban, szakszemélyzetirányításával” – szól az alkalomra ki-adott közlemény

Cserép János vezérigazgató, Észak-erdõ Rt., az Országos Erdészeti Egyesü-let elnöke köszöntötte a jelenlévõket.

Gémesi József ügyvezetõ igazgatóhe-lyettes, ÁPV Rt.: Erdészeti erdei iskoláka közcél szolgálatában az államierdõgazdaság részvénytársaságoknál;Klemencsics András fõosztályvezetõ,FVM Erdészeti Fõosztály: Erdészeti er-dei iskolák, mint a közönségkapcsolatkiemelt eszközei; Ormos Balázs vezetõ,Erdészeti Erdei Iskola Szakosztály: Er-dészeti erdei iskolák az Európai Unió-ban ismertetõt tartottak, majd azavastetõ napközi otthonos óvoda Hét-színvirág Óvodája és a Nebuló Általá-nos Iskola elõadásában láthattuk WassAlbert: Mese az erdõrõl címû meséjét.Ezt követték a terepi programok: For-rásvölgy erdei tanösvény megtekintéseszakvezetõvel és a Bulgárföldi Általá-nos Iskola tanulói által erdõsített területmegtekintése, a tanulók és tanáraik je-lenlétében.

Kép és szöveg: Pápai Gábor

A IX. Erdôk Hete...

A harmadik oldal

H ollandiában és Belgiumban jártam a

közelmúltban. A levegõbõl megtekint-

hettem a holland alföldet, amint szét-

terülõ síkján csatornákkal határolt szabályos osz-

tásban zöldelltek a tengertõl elhódított földeken a

legelõk, a kukorica, a cukorrépa és egyéb vetemé-

nyek. A legelészõ szarvasmarhák és a hengerré hí-

zott birkák apró pöttyökként vették körbe a farmo-

kat, ahol olykor silócsoportok jelezték, hogy nagy-

üzemi állattartás és -tenyésztés folyik odalenn.

Denaturált állapotok. Minden pontosan megter-

vezve, mûvelve. Mint késõbb az idegenvezetõnk el-

mondta, a holland nép megküzdött minden négy-

zetcenti területért, és ragaszkodik is hozzá. Ra-

gaszkodik épp úgy, mint hagyományaihoz, népvi-

seletéhez, és a külföldiek szemében szokatlanul

merev családi tradícióihoz. Minden valószínûség

szerint éppen ez a múlthoz való erõs kötõdés okán

tud ez a tizenötmilliós nép ellenállni a bevándor-

lók akaratlan „hígításának”, a nemzeti jelleg

gyengülésének. A nemzet érdeke mindenek elõtt.

Ez az a biztos pont, amellyel tartani tudják törté-

nelmük során kiharcolt pozícióikat.

Brüsszelben egy, az EU parlamentben kísérõ po-

litikusunknak minden bizonnyal igazat kell ad-

nunk abban, hogy foggal-körömmel küzdenünk

kell az EU sajátos gyarmatosító törekvéseivel szem-

ben. Mert érdekeinket csak saját magunk harcol-

hatjuk ki. A holland gazda nem engedi, hogy bár-

melyik csatlakozó ország gazdálkodójának termé-

ke veszélyeztesse pozícióját, csökkentse bevételét.

Mert õ termelõeszközt és az azzal dolgozó olcsó

termelõt lát bennünk. Legyen az föld, erdõ, a ben-

ne termelt fa, oxigén, vad, gomba… vagy az egyre

piacképesebb madárfütty és a szívet-lelket pezs-

dítõ, melegítõ nyugalom. Ezért kell ezekkel jól sá-

fárkodnunk.

Pápai Gábor

Tartalom

Standovár Tibor, Aszalós Réka, BarthaDénes, Bodonczi László, Bölöni János,Kenderes kata, Ódor Péter, Szmorad Ferenc,Tímár Gábor:A magyarországi erdõk temészetességének vizsgálata V.............285

Ivelics Ramon, Takács Viktor:Erdõsávok hiánya – energetikai faültetvények..............290

Petercsák Tivadar:A népi erdõbirtoklás hagyományos formái ..................292

Andor József:Felhívás ..........................................................................293

Kollwentz Ödön:Az erdõgazdálkodást érintõ döntések a török hódoltságtól a mai napig ..................................294

Szabó Gábor:Erdõtelepítések Bács-Kiskun megyében ......................297

Frank Norbert:A közönséges boróka erdõmûvelési tulajdonságai ......299

Halmágyi János: A Guthi Erdészet krónikásai ..............301

Tanévnyitó Sopronban ..............302

Wágner Tibor: 60 éves az Egri Erdõgazdaság ..............304

MEGOSZ nagyrendezvény, Szentgál ............306

Levelek Benedek Fülöp államtitkárnakGyurcsány Ferenc miniszterelnöknekHaraszthy László helyettes államtitkárnak ..309

Járási Lõrinc:Üzemtervek – kamarai utasítások ..................................311

Sylvester Lajos: A Sandi Vilmos erdeje ..........................312

Baráth László: Apai és nagyapai emlékek között ..................................316

Pedroni Emma Anna:Írótollak, töltõtollak a mûgûjtés világában ....................319

Szoboravatások Sopronban............................................320

ERDÉSZETI LAPOK • Az Országos Erdészeti Egyesület folyóirata CXL. évfolyam 10. szám (október)FÔSZERKESZTÔ: PÁPAI GÁBOR • A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG ELNÖKE: DR. SZIKRA DEZSÔ

A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG TAGJAI: Andrési Pál, Apatóczky István, dr. Bartha Dénes, Detrich Miklós, Greguss László Géza, dr. Járási Lôrinc, MihályfalvyIstván, dr. Sárvári János, Temesvári Erik, Zétényi Zoltán.SZERKESZTÔSÉG: 1027 Budapest, Fô u. 68. Telefon/fax: 201 77 37 • Mobil: 06 30 97 15 255 • e-mail: [email protected]Ó: Országos Erdészeti Egyesület, 1027 Budapest, Fô u. 68. • FELELÔS KIADÓ: CSERÉP JÁNOS elnök

Nyomdai munkák: INNOVA-PRINT, Budapest • Felelôs vezetô: ifj. Komornik FerencA kézirat lezárva: 2005. október 10.ISSN 1215-0398Terjeszti az Országos Erdészeti Egyesület. Felvilágosítást a lappal lapcsolatban az Egyesület ad. Megjelenik havonta.A beküldött kéziratokat, fényképeket nyilvántartásba vesszük. A cikkek, írások nem feltétlenül azonosok a szerkesztô véleményével, azok tartalmáért min-denkor a szerzô felel. Honoráriumot megegyezéssel csak felkért írásokért, illetve grafikai munkákért fizetünk.A címlapon: Õsz apó. Erdõk Hete Csanyikvölgyben. Fotó: Pápai Gábor.

BevezetésCikksorozatunk utolsó írásában – kicsitaz eddigiek összefoglalásaként is – azerdõtermészetesség-vizsgálatok szük-ségességérõl, fontosságáról szólunk.Ezután röviden, pár példa segítségévelkiemeljük az általunk alkalmazott mód-szer néhány olyan jellegzetességét, amisegítséget nyújt az eddig bemutatotteredmények értékeléséhez. Végezetülegy gyakorlati példán keresztül a lehet-séges jövõbeni alkalmazásokra szeret-nénk példát bemutatni.

Miért foglalkozunk az erdõter-mészetesség vizsgálatával?

A kutatásaikat pusztán saját gyönyörû-ségükre végzõ kutatók legkézen-fekvõbb – s talán bocsánatos – válaszaaz lehetne: „Mert kíváncsiak vagyunkrá”. Természetesen kutatói közössé-günk egyéb érveket is fel tud hozni.

Hazánkban – a nyugat-európaitrendeknek megfelelõen – megválto-zott az erdõkkel szemben támasztotttársadalmi igény, megnövekedett azerdõk természetvédelmi ésjóléti funkciójának szerepe afatermesztési (gazdálkodási)funkció rovására. Ezt a fo-lyamatot tükrözik azok a ha-zai törvényeinkbõl (pl. 1996.évi LIV. törvény az erdõrõlés az erdõ védelmérõl), illet-ve nemzetközi egyezmé-nyekbõl (pl. Egyezmény abiológiai sokféleségrõl, Riode Janeiro, 1992; MásodikMiniszteri Konferencia azEurópai Erdõk Védelmére,Helsinki, 1993) fakadó kö-telmek is, amelyek a teljeserdei életközösségek fenn-tartását, az erdõ eredeti bio-diverzitásának megõrzését ismagukban foglalják. Elégcsak hatályos erdõtörvé-nyünk néhány „ártatlan” so-rára (2. § (1)) emlékeznünk:

„Az erdõt olyan módon ésütemben lehet használni,igénybe venni, hogy a gazdál-kodási lehetõségek a jövõnemzedékei számára is fenn-maradjanak [a továbbiakban:

tartamos (fenntartható) erdõgazdálko-dás], úgy, hogy az erdõ megõrizze bioló-giai sokféleségét, természetközeliségét,termõképességét, felújuló képességét,életképességét, továbbá megfeleljen atársadalmi igényekkel összhangban levõvédelmi és gazdasági követelmények-nek, betöltse természet- és környezetvé-delmi, egészségügyi-szociális, turiszti-kai, valamint oktatási és kutatási célokatszolgáló szerepét.”

Még ha a fent idézett bekezdésbenmegfogalmazott kívánalmak maradék-talanul egyszerre talán nem is teljesül-hetnek, a törvény szellemisége egyér-telmû. Témánk szempontjából viszontaz a fontos, hogy több fenti kívánalomcsak az erdõk természetességi állapotá-nak bizonyos szintjei mellett teljesülhet:

A napjainkban oly sokat hangoztatottés hosszú távú célként kitûzött fenntart-hatóságnak az erdõgazdálkodásra vo-natkoztatott értelmezésekor az ökológi-ai/biológiai tartamosság kérdése hang-súlyosan kell szerepeljen. Ennek megíté-léséhez egy fontos eszközt adhat a ke-

zünkbe az erdõk természetességi állapo-tának folyamatos nyomon követése.

Ha pusztán csak a gazdálkodásilehetõségek tartamosságára gondol-nánk, akkor is intõ jel kell legyen szá-munkra, hogy az utóbbi évtizedekbenmegnövekedett abiotikus és biotikuserdõkárokra való érzékenység és a ter-mészetességi állapot között számos eset-ben összefüggést mutattak ki, vagyis afaállomány-összetételükben, szerkeze-tükben erõsebben átalakított erdõk sokesetben érzékenyebbnek bizonyultak(pl. Aszalós et al., 2001, 2004).

Az erdõk eredeti biológiai sokféle-ségének megõrzése csak a természetesállapotuktól nem nagyon messze eltérí-tett erdõkben lehetséges. Ennek okairóladnak felvilágosítást azok a munkák,amelyek a klasszikus vágásos erdõ-gazdálkodásnak a biológiai sokféleség-re gyakorolt sokrétû hatásait mutatjákbe (pl. Standovár, 1996, 2000)

Mindezek miatt meggyõzõdésünk,hogy erdeink biológiai értékének (amitpl. a természetességi mutatóval is mér-

hetünk) valamilyen módonmeg kell jelenni az erdõk köz-gazdasági értékének számítá-sában is. Tudjuk, hogy ennekma még nincs meg a kiforrottmódszertana, de mély meg-gyõzõdésünk, hogy hazaierdõállományaink értékénekegyik kiemelten fontos kom-ponense természetességi álla-potuk. Szükségesnek tartjuk,hogy valamilyen módon meg-jelenjen ez a szempont azerdõvagyonunk kezelésévelmegbízott szervezetek tevé-kenységének megítélésébenés finanszírozásában is. Ehhezviszont megfelelõ lefedésû éskellõ rendszerességgel megis-mételt erdõ-természetességfelmérésekre van szükség, hi-szen ezek eredményeilehetõséget teremtenek arra,hogy felelõsséggel megítél-hessük egy-egy idõszak vé-gén, hogy vajon javult, stag-nált, vagy éppen romlott erde-ink biológiai állapottalmérhetõ értéke.

286 Erdészeti Lapok CXL. évf. 10. szám (2005. október)

STANDOVÁR TIBOR, ASZALÓS RÉKA, BARTHA DÉNES, BODONCZI LÁSZLÓ, BÖLÖNI JÁNOS,

A magyarországi erdôk természetes-ségének vizsgálata V.

Miért kell, s hogyan érdemes az erdõk természetességével foglalkozni?

Fotó: Szakács László

Erdészeti Lapok CXL. évf. 10. szám (2005. október) 287

KENDERES KATA, ÓDOR PÉTER, SZMORAD FERENC, TÍMÁR GÁBORAz általunk bemutatott

módszer értékeléseSorozatunk korábbi cikkeiben bemuta-tott vizsgálatunkat három szempontbólértékeljük: reprezentativitás, elemzésilehetõségek sokoldalúsága, továbbfej-leszthetõség.

ReprezentativitásMintavételünk az ország mintegy 345ezer erdõrészletébõl közel 3000-t érintett.A saját mintavételbe bekerült erdõrész-letek és az összes erdõterület területi ada-tai alapján – az Országos ErdõállományAdattár 2001-es adatainak felhasználásá-val – megvizsgáltuk, hogy az általunkelemzett minta mennyire reprezentatív ahazai erdõkre. A tengerszint feletti magas-ság, a klímatípusok (1. táblázat) és azerdõgazdagsági tájcsoportok területi rep-rezentáltságát összehasonlítva megállapí-tottuk, hogy a nagyobb változatosságukmiatt tudatosan nagyobb súllyal szerepel-tetett természetszerû állományok kicsittúlreprezentáltak az átmeneti és kultúrál-lományokhoz képest.

Elemzési lehetõségek sokoldalúsága

Cikksorozatunk elõzõ három része szá-mos elemzést mutatott be. Itt összefog-lalásul egy újabb példa alkalmazásávalkiemeljük módszerünk szerintünk fon-tos sajátságait. A nagy számú erdõrész-letben 56 indikátor-sajátság terepi vizs-gálatával gyûjtött adatokat, a felhaszná-lásukkal kiszámolt 11 kritérium értéke-it, az összesített természetességi érték-számot és kiegészítõ adatokat tartalma-zó adatbázis alapján végezhetõ elemzé-sek többek között az alábbi lehetõsé-geket nyújtják:

Az erdõrészletek egy vagy többszempont szerinti értelmes szûrése;

A vizsgált jellemzõ(k) térbeli meg-oszlásának elemzése (lásd 2. cikk);

Az erdõtermészetesség hierarchikuselemzése az indikátorok, kritériumok,kritériumcsoportok és összesített ter-mészetességi érték együttes alkalmazá-sával.

Az alábbi egyszerû példával azt sze-retnénk megvilágítani, hogy a fent fel-sorolt lehetõségek értelmes kihasználá-

sa szükséges ahhoz, hogy mértéktartó,de ugyanakkor kellõen a jelenségekmögé nézõ elemzést hajthassunk végre.Példánkban az eltérõ elsõdleges ren-deltetésû erdõk természetességét ele-mezzük.

Az 1/a. ábra az összesített természe-tességi értéket hasonlítja össze a fater-mesztési célt szolgáló gazdasági (GE), avédett (V) és a fokozottan védett (FV)elsõdleges rendeltetésû csoportokkal.Elvárásainknak megfelelõen a GE-V-FVirányban szignifikánsan nagyobb termé-szetességi értékeket kapunk. Viszont ezaz eredmény annyiban félrevezetõ, hogymagán hordozza annak hatásait, hogyegyrészt az idegenhonos fafajú erdõrés-zletek, másrészt az országos átlagbaneltérõ természetességû potenciális erdõ-társulás-csoportok (2. cikk) eltérõ mér-tékben reprezentáltak a kiválasztott ren-deltetés-típusokban (pl. a fokozottan vé-dett erdõk csoportja gazdagabb szikla-domborzatú erdõkben, de szegénykultúrállományokban). Ilyen esetekbenlehet értelmes szûréssel élesíteni a kér-dést. Az 1/b. ábra ugyanennek az elem-zésnek az eredményét mutatja, de már

csak a természetes (õshonos és ter-mõhelyhonos) fafajú bükkösök példá-ján. Itt már a GE-V-FV csoportok össze-sített természetességi értéke között nin-csen szignifikáns különbség. Ebbõl azeredménybõl persze több – egymásnakgyökeresen ellentmondó – következte-tést is le lehet vonni.

Ezek taglalása helyett nézzünk kicsitmögé ennek az eredménynek módsze-rünk hierarchikus jellegét kihasználva. A2. ábra az eltérõ elsõdleges rendeltetésû(GE-V-FV), természetes fafajú bükkösöktermészetességét két kritérium alapjánhasonlítja össze. Jól látható, hogy míg afaállomány összetétele alapján nincsszignifikáns különbség (2/a. ábra), addiga holtfa-jellemzõk alapján számolt ter-mészetesség szignifikánsan nagyobb a Vés FV rendeltetésû erdõrészletekben,mint a GE rendeltetésûekben (2/b. áb-ra). A 2. ábra arra is példát ad, hogy rá-mutat a természetesség azon kompo-nensére, amely a folytonos természetes-ségi skála alsó tartományában van, va-gyis arra, hogy hova érdemes figyelmün-ket összpontosítani, javítási törekvésein-ket koncentrálni.

TovábbfejleszthetõségAz erdõtermészetesség vizsgálatánakcikksorozatunkban bemutatott módszer-tanát több szempontból is fejleszthetõnek,illetve fejlesztendõnek tartjuk. Egyrészt,egyes indikátorjellemzõk mérési, illetvebecslési módszerei finomíthatók. Ezáltalbizonyos természetesség-komponensek

Klímatípus (%) Bükkös Gyertyános- Kocsánytalan Erdõssztyepp

tölgyes tölgyes, cseres

TERMERD-2004 16,9 42,7 31,1 9,3

OEA-2001 8,8 38,2 27,9 25,1

1. táblázat – Az egyes klímatípusok relatív területi részesedése a TERMERD-projekt mintá-jában (TERMERD-2004), illetve az összes hazai erdôterületen (OEA-2001)

1. ábra – Az elsôdleges rendeltetés hatása az erdôrészletek összesített természetességi értékére:1/a. – 2297 természetes fafaj uralta erdôrészlet alapján; 1/b. – 327 természetes fafaj uralta bük-kös erdôrészlet alapján. (Jelmagyarázat: GE = gazdasági erdô; V = védett erdô; FV = fokozot-tan védett erdô)


(pl. vadhatás) értékelése még megbízha-tóbbá tehetõ. A továbbfejlesztés egy má-sik irányát jelentheti az alkalmazott indi-kátorok/kritériumok összefüggés-vizsgá-lata alapján a felvételi jegyzõkönyv egyegyszerûsített, akár az erdõtervezési gya-korlatban is alkalmazható változatának ki-dolgozása. Egy ilyen protokoll megte-remthetné a feltételét annak, hogy a hazaierdõk természetességi állapotának alaku-lásáról egy egyszerûsített, de az összesüzemtervezett erdõrészletre kiterjedõ éstízévenként megismételt felmérés-sorozatalapján alkossunk képet.

Fontos ismételten hangsúlyoznunk,hogy bemutatott módszerünk az erdõ-természetesség vizsgálatát az erdõrész-letek léptékében végzi. Ebbõl fakad aza nagyon fontos igény, hogy vizsgálata-inkat a táji léptékre is kiterjesszük. Eh-hez olyan indikátorok alkalmazásáravan szükség, amelyek a termesztésségiállapot táji léptékében jelentkezõ kom-ponenseit értékelik (pl. erdõsültségmértéke, korosztályok részesedése,idegenhonos fajok által uralt területekrészaránya stb.). E feladat megoldásaazonban még nagyon sok munkát igé-nyel.

Lehetséges gyakorlati alkalmazások

Végezetül a számos lehetséges gyakorla-ti felhasználás közül kettõre szeretnénkkitérni. Cikksorozatunk korábbi tagjaimár bõven szolgáltattak példát az egyikfontos alkalmazásra. Nevezetesen arra,hogy egy jól megtervezett célzott elem-

zéssel megmutathatók a természetességazon elemei, komponensei, amelyek tu-datos odafigyeléssel, s a megfelelõ szán-dék megléte esetén viszonylag könnyenés/vagy rövid távon javíthatók.

Egy másik fontos alkalmazási területlehet bizonyos hosszabb távon jelent-kezõ káros jelenségek, folyamatok ko-rai jelzése. Erre mutat egy példát a 3.ábra. Az ábrából jól látszik, hogy az ide-genhonos fajokkal kevéssé „fertõzött”faállomány-összetételû erdõrészletekközül közel 100-nak az újulatában máruralkodnak az idegenhonos fafajok. Ezkorai jelzése a lehetséges szomorújövõnek, s egyben sürgetõ felhívás is acselekvésre.

ZárógondolatCikksorozatunkban az erdõk természe-tességi állapotának egy olyan vizsgálatimódszerét mutattuk be, amelytõl sokantalán elsõre még idegenkednek. A ter-mesztésségi állapot értékelését sokszempont figyelembevételével végez-tük, mert meggyõzõdésünk, hogy minda jelenlegi, mind a jövõben minden bi-zonnyal jelentkezõ újabb társadalmi el-várások miatt mindenképp szükség vane több szempontú megközelítésre.

Azt is szükségesnek tartjuk, hogyrendszeres idõközönként hasonló fel-mérés keretében újraértékeljük hazánkerdeinek természetességi állapotát. Ez-által – egyebek mellett – módunk nyíl-hat a természetközeli erdõgazdálkodás,illetve a természetvédelmi erdõkezeléssikerességének, eredményességénekjelzésére.

SummaryIn this last paper of our series first wediscussed a few reasons why forest nat-uralness needs to be assessed. Thisassessment provides tools for judging ifsustainability (including ecologicalaspects) of forest management has beenachieved. We also emphasized that nat-uralness is related both to sensitivity toforest damages (abiotic and biotic) andto potential for maintaining biodiversity.We are convinced that the level of natu-ralness should be one important com-ponent in assessing the economic valueof our forests. Using the example ofcomparing the naturalness of forestsdesignated to different purposes (pro-duction, protected, strictly protectedforests) we showed how flexible ourmethod is. We discovered how we can

2. ábra – Az elsôdleges rendeltetés hatása az erdôrészletek faállomány-összetétele (2/a.) és aholtfa jellemzôk (2/b.) alapján számolt természetességi értékére. (Jelmagyarázat: GE = gazda-sági erdô; V = védett erdô; FV = fokozottan védett erdô)

3. ábra – Az idegenhonos fafajok aránya a vizsgált 2159 természetes fafajok által uralterdôrészlet faállomány- és újulati szintjében.


fine-tune the analyses by applying sen-sible selection of stands, and by study-ing how different components con-tribute to total naturalness. Finally wegave a simple example (early warningof potential threats) of potential practi-cal applications of our complex assess-ment. We showed that in about ten per-cent of forest stands where native treespecies dominate in the canopy layer,non-native tree species have 90-100%share in the regeneration.

IrodalomAszalós R., Standovár T., Ruff J. & Barton Zs.(2001): Jégtörések és széldöntések a Bör-zsöny erdeiben. In: Mátyás Cs., Führer E. &Tóth J. (szerk.): Gondolatok az erdõvédelem-rõl az ezredfordulón. Az MTA Erdészeti Bi-zottsága és az Erdészet Tudományos Intézetjubileumi ülése Pagony Hubert és SzontaghPál 75. születésnapja alkalmából. (ErdészetTudományos Intézet Kiadványai 15) ERTI,Budapest, p. 103-116.

Aszalós R., Standovár T., Ruff J. & Bar-ton Zs. (2004): A börzsönyi jégtörések okai-

ról az országosan egyre nagyobb területetérintõ jégtörések fényében. In: Mátyás Cs. &Víg P. (szerk.): Erdõ és Klíma IV. Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron, p. 249-262.

Standovár T. (1996): Az erdõgazdál-kodás hatása az erdõk természetes sokféle-ségére. Természet Világa 127. évf. II. külön-szám: 34-38.

Standovár T. (2000): A természetes és akezelt erdõk fõbb különbségei. In: Frank T.(szerk.): Természet – Erdõ - Gazdálkodás.Magyar Madártani és TermészetvédelmiEgyesület, Pro Silva Hungaria, Eger, p. 26-37

Az Agrártermelõk Nemzetközi Szövet-sége (FIPA) 2005. június 17-én az elsi-vatagosodás elleni küzdelem világnap-ján közleményben hívta fel a figyelmeta mezõgazdaság pozitív szerepére ésfeladataira ebben a klímaváltozást is ve-szélyesen felgyorsító folyamatban.

Áttekintve a sivatagosodás sokrétûproblémakörét és a megoldási lehe-tõségek számos változatát, a folyamatelemzõi rámutatnak arra, hogy az elsi-vatagosodás ma már a föld 25%-át sújtja.Az erózió, a földmûveléssel kapcsolatoshibás gyakorlat, évente mintegyírországnyi földterületet tesz terméket-lenné. Sürgõs cselekvésre van tehát szük-ség, különben az a mintegy 130 millióhektár érintett földterület többé soha semlesz alkalmas a mezõgazdálkodásra. Atermészeti erõforrások lepusztulása ezena Franciaország, Olaszország és Spanyol-ország területével azonos nagyságrendûterületen nemcsak a földmûvelést teszilehetetlenné, hanem súlyos környezetikárosodást és társadalmi problémákat isgerjeszt.

Kétségtelen tény, hogy a legnagyobbvesztese a sivatagosodásnak, a termõta-laj pusztulásának a mezõgazdaság, ép-pen ezért nem lehet eléggé hangsúlyoz-ni a fenntartható fejlõdés szempontjai-nak tiszteletben tartását, a vidék népes-ségmegtartó képességének megõrzését, aszéles értelemben vett vidékfejlesztés fon-tosságát. Üdvözlendõ éppen ezért min-den olyan beavatkozás, mely a meglévõeszköztár minden elemét mozgósítja ésglobális megoldás lehetõségét vetítielõre akár az ENSZ, akár más világszer-vezet keretében. (Vajon ezen szerveze-tek tényleges cselekvõképessége milyenszinten áll? A szerk.)

Az elsivatagosodás elleni küzdelemtöbb a sivatag terjedésének fékezésénél.Tartalmazza a kiváltó tényezõk és okok,a termõtalaj lepusztulásához vezetõ fo-

lyamat megfigyelését, rendszeres kutatá-sát, az információáramlás megszervezé-sét, az akciók átfogó összehangolását, ahelyes gazdálkodási gyakorlat kiválasz-tását és terjesztését, az információcserefolyamatának életben tartását. A veszélykülönösen Afrikában szembeötlõ, ahol alakosság mintegy 40%-a, kb. 200 millióember él sivatagosodásra hajlamos kör-nyezetben.

A természeti környezet ilyen mérté-kû rohamos pusztulása természetesenérinti Európát is, hisz az élhetõ környe-zet zsugorodása, a gazdálkodásra alkal-matlanná váló régiók rohamos terjedé-se nem csupán az éhínség napról napraérzékelhetõ növekedését vonja magaután, hanem a lakosság migrációját, el-vándorlását is kiváltja. Éppen ezért a je-lenség világméretû problémává válásátmegakadályozandó a FIPA, a mintegy500 millió mezõgazdaságból élõ családnemzetközi szervezete, a közel 70 or-szágra kiterjedõ és 100 tagszervezettelrendelkezõ hálózat csúcsszervezete kö-zös akcióprogramok indítását, a jobbító

szándékú törekvések összehangolásátkezdeményezi. Programjaihoz és kez-deményezéséhez megnyerte a franciaKörnyezeti és Fenntartható fejlõdés Mi-nisztériumát és a francia külügyminisz-tériumot. Így az 1946-ban alapított FIPAnemcsak mint az ENSZ konzultatívszervezete, hanem mint az EU – e kér-dések kapcsán legnagyobb tapasztalat-tal rendelkezõ tagállamának támogatá-sát is maga mögött tudó világszervezete– egy olyan kényes politikai közhangu-lat kialakulásának idõszakában kap-csolhat nagyobb sebességi fokozatra,amikor Európa lakossága a gazdaságimenekültek befogadására egyre inge-rültebben reagál. Pontosabban a gaz-dasági recessziótól, a növekvõ munka-nélküliségtõl és a szociális háló gyen-gülésétõl egyre jobban tartó európai ál-lampolgárság még a bõvüléssel járóanyagi terhek vállalásától is idegenke-dik, nemhogy a gazdasági menekültekáradatától.

Sz. J.(Az Európai Unió Agrárgazdasága)

Mit lehet tenni az elsivatagosodás ellen?


A közúton közlekedõknek és az utakatüzemeltetõknek is meglepetést okozotta hirtelen beálló 2005. január-márciusiigazi tél, amely számos útvonalat tettjárhatatlanná és településeket zárt el akülvilágtól. Fõként a nyugat-kelet irá-nyú intenzív hófúvások az utakról máreltávolított és a közelben deponált ha-vat is visszahordták a pályára, a folya-matos gépi takarítás ellenére.

A járhatatlan utakat nem a kevés em-beri és gépi erõ okozta, hanem a ked-vezõtlen idõjárás által kialakult közútiszükségállapotok, hiszen ezek túlnyo-mórészt ott állandósultak, ahol más hó-fogó objektum hiányában – a megválto-zott áramlási viszonyok miatt – maga azútpálya és környezete (árok, közleke-dési táblák, fák) szolgáltak hófogóként.

A legtöbb veszélynek kitett útszaka-szon természetesen találkozhattunkszabályszerûen elhelyezett hófogó rá-csokkal, amelyek feltöltõdésükig ellát-ták a feladatukat, de azon túlmenõen azállandóan fújó erõs szél, a hó mennyi-sége és porszerû szerkezete miatt márnem érvényesült a hatásuk.

Az 1950-es években meginduló or-szágfásítás egyik kiemelkedõ pontja aközlekedési utak védelmi fásítása volt.Az ekkortájt tervezett és telepített (1990-ig) hófogó erdõsávok és cserjések terü-lete 29 400 hektárra volt tehetõ, mai ada-tok szerint a védõfásítások területe 16 416hektárra csökkent [6]. A Gyõr-Moson-Sopron megyében hivatalosan nyilván-tartott hófogó erdõsávok területe csupán36 ha, amely 17 km hosszon védi a külö-nösen hófúvásveszélyes szakaszokat. Azerdõsávterület csökkenése számos gaz-dasági és történeti okra vezethetõ vissza.Ezen okok feltárását nem tekintjük cé-lunknak, de meggyõzõdésünk, hogy ahófogó erdõsávok területének növelésé-vel, új fa- és cserjesorok telepítésévelkezelhetõek lennének az évrõl évrevisszatérõ téli problémák. Egy fasor vagyhófogó rács önmagában még nem meg-oldás, de erdõsávval kombinálva jóeredmény érhetõ el. A mezõgazdaságérdekeit is szem elõtt tartva olyan meg-oldást szeretnénk közzétenni, amelyrészben eloszlatja az erdõsávokkal és avédelmi szerepet is betöltõ fasorokkalszembeni ellenszenvet, és jövedelme-zõséget is biztosít annak, akinek terüle-tén elhelyezésre kerül.

Erdõsávok elõnyeAz erdõsávtelepítési program megin-

dulását követõen többen vizsgálták azerdõsávok mikroklímára és ezáltal a ter-mésnövekedésre gyakorolt kedvezõhatásait és a hófogó erdõsávok viselke-dését. Az erdõsávok jótékony hatásai-kat azáltal érik el, hogy a szél sebessé-gét lecsökkentve a talaj- és hórészecs-kék mozgási energiáját, a növényi felü-leteken és a talajfelszínen az erõs páro-logtatást fékezik.

Az erdõsávokat alakjuk és áttörtsé-gük szerint tervezzük és osztályozzuk,figyelmen kívül hagyva majd mindenmás környezeti tényezõt. Tudomásunkszerint nincs olyan a gyakorlatban jóhasználható számítási módszer, amelyfigyelembe vesz minden meteorológiaiés környezeti paramétert.

Nyilvánvaló, hogy bizonyos szélse-bességi tartományban, kedvezõtlenszélirány és bizonyos hómennyiségesetén az erdõsáv, akárcsak mindenmás hófogó objektum, elveszti hatását.Az átlagos téli csapadékmennyiség (azelmúlt években 6-10 mm, a vizsgált nyíltterületen) és jellemzõ széljárás (északi-as, 1-5 Bft) esetén azonban már az 1-2soros cserjesáv is nagy mennyiségû ha-vat (befoglaló méreteitõl függõen) fogmeg és deponál a közvetlen környeze-tében. Ez a közvetlen környezet, vagyisa hófogók – az 1. ábra által szemlélte-tett – pufferzónája, tapasztalataink sze-rint cserjéknél 5-10 méter, többsoroshófogó sávok esetén 20-25 méter szé-les. A tapasztalatok azt mutatják, hogy akísérleteinkben szereplõ erdõsávokesetén [5], a hófogó tulajdonságot nemmaga az áttört-ség, hanem afák magassága,az erdõsáv és akörnyezõ felü-letek tagoltságabefolyásolja.

Minél össze-tettebb aka-dályt állítunkfel a szélirányára lehetõ-leg merõlege-sen, annál jobba várható ered-mény. Télvízidején a közle-

kedési út mellett kellõ távolságban(min. 20 méter) elhelyezett, fasorral éscserjeszegéllyel kombinált összetett(például a 2 részre tagolt) erdõsáv jobbhatást fejt ki a maga 4 sorával, mint egy8-10 sorból álló hagyományosmezõvédõ erdõsáv. A tagolt szerkezetés a hatására kialakuló turbulenciamegváltoztatja a szélvektorok mozgásiirányát és az általa szállított részecskékenergiáját, lerakva azokat a sáv szélnekkitett oldalán, 20 méteren, a sávban, asáv és a fasor (cserjesor) közti szabadterületen és a fasor–út közti árokparton.Sok esetben a spontán létrejövõ hóaka-dályok (szalmabálák, nyesett ágakbólrakott máglya) is nagy szolgálatot tesz-nek.

Ültetvényszerû erdõsávokAz ültetvényszerû erdõsávok olyan elsõ-sorban védelmi funkciót ellátó, rövid vá-gásfordulójú, vonalszerûen elhelyezkedõfaültetvények, amelyek mezõgazdaságiterületen telepíthetõk az energetikai faül-tetvényeknek megfelelõ sor- és tõtávol-sággal.

Az ültetvényszerû erdõsávokat cso-portosíthatjuk a betöltendõ funkciójukalapján, amelyek a következõk: hófogó,mezõvédõ, hófogó-energetikai, mezõvé-dõ-energetikai, kombinált ültetvénysze-rû erdõsávok. A szélességi kiterjedésalapján elkülöníthetünk egy-, illetvetöbbsoros ültetvényszerû erdõsávokat.

Ezek az erdõsávok telepíthetõk gyor-san növõ fafajokból (nemes nyár, fûz,akác, platán, esetleg bálványfa, stb.),amelyeken 3 éves vágásfordulóval, I. ter-mesztési osztályú területeken, 15-20

IVELICS RAMON – TAKÁCS VIKTOR

Erdôsávok hiánya – energetikai faültetvények mint erdôsávok

1. ábra: Erdôsávok hódeponáló képessége


tonna/ha/év hozam érhetõ el. Az 1. ké-pen a kétéves nemesnyár-ültetvény látha-tó. A táblázatban a hazai kísérleti rövidvágásfordulójú faültetvények fontosabbadatait láthatjuk (1. táblázat).

Az energetikai faültetvények kétikersoros telepítéssel javasolhatók hó-fogó erdõsávnak, amelyben az ikerso-rok középpontjának távolsága több,mint 3 m, az ikersorokban a sorok tá-volsága pedig 0,75 m.

A sorokban az egyes egyedeket félméterre ajánlott ültetni. A betakarításitechnológia miatt pedig a két ikersortegy év különbséggel szükséges létre-hozni, így a két ikersor letermelése isegy évvel eltolódik egymástól, ezértnem lesz olyan idõszak, hogy az adottévben nem található hófogó faültet-vény. Az ültetvények tájolása befolyá-solja a telepítést, hiszen az idõben eltoltültetés, betakarítás miatti árnyékolás akésõbbiekben csökkentheti a hozamo-kat. A 2. ábra az ültetvényszerû erdõsáv– keresztmetszete és a javasolt telepíté-si (T) és betakarítási évek (T1 és T2) –tervezett profilja látható.

Nyílván az utak környezetében ki-alakuló speciális körülmények (levegõ-és talajszennyezés) és a téli erõs mecha-nikai hatások miatt a hófogó faültetvé-

nyek hozamai csökkennek, ezért nemlehet annyi fatömeget elérni, mint a ki-terjedt területeken telepített energetikaifaültetvényeken. Azonban, ha az utakhó elleni védelmére és karbantartásárafordított költségeket a hófogó faültetvé-nyek bevételéhez soroljuk, akkor ezekaz erdõsávok valószínûleg gazdaságo-san üzemeltethetõk. [3]

Ültetvényszerû erdõsávokelõnye

Energetikai célra 2-4 évente letermel-hetõk. Nem szükséges betakarítás után új-ratelepíteni, mivel 15-20 évig (5-6 betaka-rításig) az ültetvény nem veszíti el a sarja-dzó- és gyorsan növõ képességét. Mind-emellett komoly fatömeg termelhetõ le,amely energiahordozó a decentralizált hõ-központokban hõ- vagy villamos energia-termelésre hasznosítható. Az energetikaicélú faültetvények létesítésére és üzemel-tetésére földalapú támogatás igényelhetõ,hasonlóan, mint a szántóföldi növényekesetében. Az energetikai faültetvények le-termelésére (betakarítására) már gépeketfejlesztettek ki, amelyek alkalmasak a rö-vid vágásfordulójú faültetvények haté-kony és gazdaságos betakarítására. [4]

A közutak melletti faültetvények le-termelése – több lépcsõben történik,hogy biztosítsa a folyamatos borítottsá-got és kialakuljon az erdõsáv szintezett-sége – érdekében feltáró utakat szüksé-ges létrehozni, amelyek a út felöli olda-lon helyezendõk el. Ezen földutak,megfelelõ karbantartással több funkciótis elláthatnak: az ültetés, az ápolás és abetakarítás során alkalmazandó gépekhasználhatják, illetve az év többiidõszakában (márciustól-novemberig)kerékpárútként üzemeltethetõk.

Ezek mellett az energetikai faültetvé-nyek létesítése és üzemeltetése vidék-fejlesztési cél, hiszen a mezõgazdaság-ban munkahelyteremtõ, illetve a „vidé-ken maradást” elõsegíti. [1], [2]

JavaslatokA jövõben épített utak hó elleni védel-me a jelen tanulmányban említett ültet-vényszerû erdõsávok kialakításávalmegoldható lenne. Az ültetvényszerû

erdõsávok telepítése a mezõgazdaságjövedelemszerzését és a vidék fejlõ-dését is elõsegíti. A faültetvényekbõl ki-termelt energetikai alapanyag a decent-ralizált megújuló energiahordozó bázi-sú energiatermelés forrásai lehetnek,amelyek faapríték bázisú hõközpon-tokban is hasznosíthatók.

Mindemellett az erdõsávok nem ve-szítik el az eredeti funkciójukat, atelepítésüktõl fogva védelmi célokat isellátnak, amellyel megoldhatók az utakés a közlekedés résztvevõinek hó elle-ni, a mezõgazdasági területek folyama-tos defláció elleni védelme.

Irodalom[1] Ivelics, R.: Az energetikai ültetvények

betakarításánál elért legújabb gépesítésieredmények. Elõadás. In: Magyar Bio-massza Konferencia, Sopron, 2004.

[2] Marosvölgyi, B. – Ivelics, R.: Új gépek arövid vágásfordulójú faültetvények beta-karításában Magyarországon. (Newmachines for harvesting of SRC in Hunga-ry; Ergebnissen in die Entwicklung derErnte-Technik von Holz-Energieplanta-gen). Presentation. In: 37th Interna-tionales Symposium „Mechanisierung derWaldarbeit” (FORMEC 2004) Gmunden,Österreich, 08-10. September 2004.

[3] Ivelics, R.: Az energetikai faültetvényekés az energiaerdõk termesztésének leg-újabb eredményei – a bálványfa, mintbioenergetikai alapanyag. Elõadás. In:Magyar Biomassza Konferencia, Sopron,2005.

[4] Ivelics, R.: A fa energetikai hasznosítása.Elõadás. MTA Erdészeti Bizottság TallósPál Tudományos Kör, Budapest, 2005.

[5] Takács, V.: A sopronhorpácsi mezõvédõerdõsávrendszer állapotfelmérése, a to-vábbi hasznosítás lehetõségeinek vizs-gálata. Diplomaterv, Sopron, 2003.

[6] Takács, V.: Green lines and structuredland use in north-western Hungary.Greenways Conference Presentations,Sopron, 2005.

1. kép. Kétéves nemesnyár-faültetvény

Fafaj Vágás- Ezer kg/m Hozam forduló tõ/ha (t/ha/év)

Nemes nyár klón (Populus ssp.) 1-4 év 8-13 14,6-27,8 19,5-37,1 Akác (Robinia pseudoacacia) 2-4 év 10-11 13,1 17,5 Fûz (Salix ssp.) 1-3 év 12-13 3,3 18,2-22,1 Bálványfa (Ailanthus altissima) max. 3 év 9-10 12,8 17,0-31,0

Marosvölgyi-Ivelics 2004

1. táblázat. Rövid vágásfordulójú faültetvények

2. ábra. Tagolt gyors növésû sáv


A magyar falvak és városok életébenjelentõs szerepet játszott az erdõ, sok tele-pülés határában természetes közegnekszámított, és sokféle módon lehetett hasz-nára az ott lakó embereknek. Magyaror-szág területének még a 19. század végénis 25,5 %-át borította erdõ, de ez az arány– a természeti-ökológiai adottságoktólfüggõen – régiónként változó. A közép-és magashegységi területeken sokkal na-gyobb jelentõsége volt az erdõnek, mint amezõgazdálkodó Alföldön.

Az erdõ a bölcsõtõl a koporsóig végig-kísérte a parasztember mindennapi életét.Az erdõs határú falvakban a természetesnövénytakaró termésének összegyûjtése,illetve a vadfogás és vadászat révén élel-mezési nyersanyagokat biztosított, de azerdõbõl jutottak tüzelõhöz is. Az állatokataz erdei legelõkön, tisztásokon legeltet-ték, a sertéseket, juhokat a makkos erdõktermésén hizlalták, de ínséges években alombtakarmánynak is fontos szerepe voltaz állatok táplálásában. A szántóföldek te-rületét az erdõk irtása révén növelhették.Fából készült a mezõgazdasági és háztar-tási eszközök jó része, s egyes falvak a fa-eszközök elõállítására, a fafaragásra speci-alizálódtak. Az erdõben gazdag tájakonfából készültek a lakóházak és gazdaságiépületek, de még az Alföldre is leúsztattákaz épületfát az Északi- és Keleti-Kárpátokvidékérõl.

A paraszti erdõhasználat alapvetõkérdése az erdõ birtoklásának, jogviszo-nyainak a feltárása. Ez a kérdés ma isrendkívül aktuális, hiszen a rendszervál-tást követõen az utóbbi években sokanjutottak erdõhöz. Az új erdõbirtokosokszámára is sok hasznosítható tapasztala-tot jelent a másfél évszázados parasztierdõbirtoklási, erdõhasználati gyakorlat.

Az 1848-as jobbágyfelszabadítássalmegszûnt az úrbériség, és a jobbágy az ál-tala mûvelt föld szabad tulajdonosa lett.Az 1853. március 2-i úrbéri pátens rendel-te el az erdõnek a földesúr és a volt úrbé-resek közötti kötelezõ elkülönítését. Aszétválasztást a felállított úrbéri bíróságokintézték, és az 1850–1860-as években zaj-ló perek során községenként megszabtákaz egy jobbágytelekre jutó erdõ mennyi-ségét. Ez rendkívül nagy eltéréseket mu-tat, pl.: Heves megyén belül 2 holdtól 12holdig terjed. Az elkülönítés során a föl-desurak az erdõk nagyobb részét sajátí-tották ki, és csatolták majorsági birtokaik-

hoz. Az Északi-középhegységen belül pl.:a Bükk és a Mátra vidékén az úrbéri erdõterülete a határbeli összes erdõ 5–10 %-a.Jobb volt a helyzet a Börzsönyben, aholáltalában az összes erdõ egyharmada ju-tott a faluközösség birtokába.

A volt úrbéresek közbirtokosságai

A földesúritól különválasztott erdõt nemosztották szét a volt jobbágyok és zsellé-rek között – hiszen csekély mértékük mi-att ezeket külön-külön fenntartani nem le-hetett –, hanem településenként közöskezelésben maradtak és osztatlanul birto-kolták. Az így létrejött közbirtokosságierdõk használatáról és mûvelésérõl az1879. évi erdõtörvény XXXI. tc-e rendel-kezett, amelyet késõbb további rendele-tek egészítettek ki. A 19. század végéremegalakult közbirtokosságok szervezetifelépítését és mûködését központi rende-letek szabályozták, ugyanakkor az egyesszervezetek erdõkezelési gyakorlatát, a fa-osztás módját nagyban befolyásolták a he-lyi viszonyok és a korábbi közösségi, föld-használati hagyományok. Kezdetben aközös erdõ és legelõ ügyeit gyakranegyütt intézõ szervezetet úrbéres birtokos-ságnak, úrbéres közbirtokosságnak ne-vezték, majd a legeltetési ügyek különvá-lasztásával erdõbirtokosságként mûköd-tek. A volt zsellérek több faluban különközbirtokosságot (zsellérbirtokosság) ala-kítottak.

A közbirtokosságok révén a korábbiföldesúri igazgatás helyett demokratiku-sabb vezetés honosodott meg a volt úr-béres erdõk használatában. Az erdõbir-tokosság a községen belül önálló testüle-tet jelentett, vezetõsége és sajátos szerke-zeti rendje volt. A legfontosabb kérdé-sekben a tagok közgyûlése döntött. Avezetõséget, gazdatanácsot, birtokosságitanácsot az elnök irányította, de tagja azerdõgazda vagy erdõbíró, a pénztáros, ajegyzõ és a választmány. A közbirtokos-ságok az erdõk felügyeletére kerülõket,erdõõröket is alkalmaztak, akiket termé-szetben fizettek.

A közbirtokosság tagjai a közöserdõbõl az ún. jog, erdõjog, illetõség alap-ján részesedtek. Az erdõjog eredetileg aszántóföldhöz kapcsolódott, vagyis a job-bágyfelszabadítást követõ erdõelkü-lönítéskor egy-egy gazdának a birtokaarányában járó erdõterületnek a közösbõl

ráesõ eszmei értékét jelentette. Az Északi-középhegység falvaiban általában egy-nyolcad telek (fél fertál, fél kvárta) utánjárt egy erdõjog, de Veszprém megyébenegy negyed telek (fertál) után kaptak egyilletõséget. Ugyanakkor több faluban azselléreknek házanként járt egy zsellérjog.A gyermekek az erdõjogot a szántóföld-del, illetve a birtokkal együtt örököltek, dea 20. századra már különvált az erdõjog,amit szabadon adhattak-vehettek. A kétvilágháború között pl.: Borsodnádasdon10 mázsa búzáért, Felsõtárkányban 120pengõért, Baskón pedig egy tehén áráértadták el az erdõjogot.

A közös erdõ legfontosabb hasznából,az évenként kitermelt fából a tagok jogukarányában részesedtek, a jogosulatlanokpedig csak a szabad gyûjtögetés és a szá-raz gallyak szedése révén használhatták azerdõt. A közbirtokosság fontos feladatavolt az erdõ fáinak védelme és a fahaszonszétosztása. Erdõik állami kezelés alatt ál-lottak, s az évenként kivágható területet, il-letve famennyiséget az erdõfelügyelõ-ségek engedélyezték. Az erdész és a köz-birtokosság vezetõsége év végén jelölte kiaz erdészeti ütemterv szerint vágható terü-letet (nyilas, pagony) és a vágási módot(tarvágás, szálalás, gyérítés). A 19. század-ban a tagok joguk arányában még rend-szerint egy-egy erdõrészt kaptak, amit ma-guk termeltek ki. Ritkításnál és gyérítésnélaz állapotuk miatt kiválasztott álló fákat je-lölték meg, illetve számozták, és elosztásután az vágta ki, akinek jutott. A faállo-mány csökkenésével a két világháborúközötti években már a legtöbb közbirto-kosságban elõször a tagokkal vagy bér-munkásokkal kivágatták a tûzifát ésegyenlõ egységekbe rakva osztották szét.

Mind az erdõterület, mind a lábon álló,illetve kitermelt fa elosztása sorshúzás ré-vén történt. Ez biztosította a titkosságot ésa tagság egyenlõ esélyét a joga után õtmegilletõ fához. A Dunántúlon céduláthúztak, az Északi-középhegység falvai-ban nyílhúzás, fanyilazás a megnevezé-se. Ez az õsi elosztási mód a földközössé-gi határhasználatnak a faosztás gyakorla-tában szinte napjainkig élõ maradványa.Az osztáskor ott is számozott cédulát húz-nak, ahol nyíl a neve, ugyanakkor a fábólkészült nyíl emléke is él a Palócföld kele-ti részén. Bükkszéken ujjnyi széles 4–6cm hosszú, számozott deszkalapocskák,Borsodnádasdon 10–20 cm hosszú

PETERCSÁK TIVADAR

A népi erdôbirtoklás hagyományosformái Magyarországon


vesszõk voltak a nyilak. Az elnök lakásánvagy a községházán tartott nyílhúzás so-rán mindenki annyi cédulát húzott,amennyi jog õt megillette. A töredékjogo-sok többen összeálltak, és nyílhúzás utánegymás között osztották el a fát.

Széles körben elterjedt volt a közbir-tokossági erdõ egy részének vagy a kivá-gott fának az árverésen való értékesíté-se. Az így befolyt összeg elsõsorban amûködési közös költséget fedezte, de aZempléni-hegységben osztalékot is fi-zettek a tagoknak erdõjoguk arányában.

Juttatott erdõ vagy újbirtokAz 1945-ös földosztáskor a hegyvidéke-ken a nagy erdõterületekkel rendelkezõuradalmak birtokából a szántóföld mellettvagy helyett erdõt juttattak a rászorulószegényeknek, nagycsaládosoknak. Az újerdõt nem osztották szét, hanem a volt úr-béres birtokosságokhoz hasonlóan kezel-ték. A mûködéshez ugyanolyan szerveze-teket hoztak létre, s ezeket az Északi-középhegység vidékén új erdõbir-tokosságnak, juttatott erdõnek nevezték.Felsõtárkányban poletár erdõ a neve. Azúj birtokosságoknál az erdõbõl való része-sedés a kapott holdszám alapján történt. AZempléni-hegységbeli Mogyoróskán az1970-es évek végén is mûködött a Somhe-gyi újerdõ birtokossági társulat, Ózd-Sajó-várkonyban pedig az 1990-es években islétezett az újerdõ birtokosság. A fa elosztá-sa azonban már kevés helyen történt sors-húzással, inkább a kivágott és méterbe (er-dei mértékegység) rakott fát a vezetõségosztotta szét jog alapján.

Közösen vásárolt erdõkA 20. század elejétõl az Északi-közép-hegység több falujára jellemzõ, de Veszp-rém megyében is elõfordult, hogy a lako-sok többen összefogva közösen vásárol-nak erdõt a falu határában birtokos ura-dalmaktól. A vásárolt erdõket, legelõketközösen kezelték, az erdõ hasznából avásárlás arányában részesedtek. A közöserdõvételre a rossz földmûvelési adottsá-gok kényszerítették az erdõs határú fal-vak lakosságát, akik a fa eladásából egé-szítették ki jövedelmüket. A legtöbberdõvásárlás a Zempléni-hegység falvai-ban történt az 1910–1930 közötti évek-ben. Ekkor 16 birtokosság, birtok alakult,amelyeket rendszerint a vásárlási szerzõ-désben elsõ helyen szereplõ gazdáról ne-veztek el: pl.: Mogyoróskán Pekár Ferencés társai birtokosság. A Veszprém megyeiSzentbékkállán pedig grófbirtokosságnaknevezték a grófi erdõbõl vásárolt területkezelésére alakult szervezetet, a bennerésztvevõket grófembereknek hívták. A

közös vásárláskor a résztvevõk megálla-podtak, hogy milyen nagyságú területmegvétele jelent egy jogot, részt vagyrészarányt, illetõséget. A vásárlás után ala-kult szervezetek is a közbirtokosságok-hoz hasonlóan mûködtek. A nagyobbnaktöbb tagú vezetõsége volt, a kisebbekbenaz elnök vagy gondnok intézett mindenügyet. A tagok haszna a közös erdõbõlévente kitermelt fából származott, illetvea legelõket az állattenyésztésben haszno-sították.

A különféle közbirtokosságok – egyfalun belül mindegyik típus elõfordul-hatott – a mezõgazdaság kollektivizálá-sának idõszakában, zömmel 1961–1964között szûntek meg. Erdõik egy részeállami tulajdonba, más része a ter-melõszövetkezetek használatába ke-rült, s csak néhány helyen maradt megnapjainkig a közös erdõ.

Magánparaszti erdõkA közösségi használatú erdõk mellett aparaszti szinten élõ kisnemesek és a mó-dosabb gazdák több községben saját tu-lajdonú és egyéni használatú erdõvel isrendelkeztek. Az egykori nemesi közbir-tokossági erdõk felparcellázása a 19. szá-zad végére sokfelé megtörtént, majd eze-ket a tulajdonosok öröklés és vásárlás ré-vén tovább gyarapítottak. Így egy-egy bir-tokosnak a falu határában vagy más köz-ségben több helyen lehetett erdeje. Külö-nösen gyakori volt a saját tulajdonú erdõ

a keleti-palóc vidéken, Vas és Zala me-gyében. A Heves megyei Egerbocson ésTarnaleleszen a nemesi közbirtokossá-gok erdõinek a felparcellázása után azo-kat hadak, illetve nagycsaládok szerintmérték ki, majd a nagycsaládok szétválá-sa után apróbb parcellákra, nyilasokraosztották. Vásárlás révén a módosabb pa-raszti rétegek, de az Amerikába kivándo-roltak által küldött pénzbõl a szegényeb-bek is erdõhöz jutottak. Több Gyöngyöskörnyéki falu gazdái a 19–20. század for-dulóján csoportosan vettek egy-egy na-gyobb erdõterületet a község határában,majd egymástól elkülönítve használták.

A magánerdõket a tulajdonosok sze-rint határjelekkel (karó, földkupac, határ-fa) választották el egymástól. A sajáterdõbõl a gyerekek a többi birtokhoz ha-sonlóan örököltek. A tulajdonosok kímél-ték az erdõt, komoly értéknek, biztonságitartaléknak tekintették, amibõl csak ak-kor adtak el 1–2 holdnyi területet, haanyagilag megszorultak. Saját célra csaksatnya, fejlõdésben visszamaradt fákatvágták ki. A második világháború után asaját erdõ használatát is szabályozták, fátcsak az erdõhivatal és a tanács engedé-lyével vághattak. A nagyobb területûmagánerdõket 1945-ben államosították, akisebbek pedig az 1960-as évek elején atermelõszövetkezetek használatába ke-rültek. A keleti-palóc falvakban azonbanmég az 1980-as évek végén is voltak ki-sebb magánerdõk.

Dr. Andor József erdõmérnök egy, a szak-mánkból adódó szerény javaslattal fordu-lok a nemzethez Nagykanizsáról, a Nagy-Magyarország Emlékmûtõl. Magyar és er-dész emberként javaslom, hogy emlékfákültetésével emlékezzünk méltóképpen az1100 éves Kárpát-medencei hõseinkre.

2006-ban ünnepli hazánk és a világmagyarsága az 56-os forradalom és sza-badságharc 50. évfordulóját. Legyen e fá-sítás az 56-os hõsök elõtti tisztelgés is!

Mi itt 6 db hamvas oregoni ciprust és 1db zöld ciprus fácskát ültettünk „H” betûalakban, amely a hõseinket, hazánkat,Hungáriát, hitünket, a Hét Vezérünket isjelképezi.

Õszinte örömünkre szolgál, hogy a leg-több magyar helység rendelkezik hõsiemlékmûvel. Javasoljuk, hogy mindenüttültessünk fácskákat hõseink emlékére!

E helyrõl kérjük fel:– a tervezéshez és a kivitelezéshez

minden erdõmérnök, erdésztechnikus éserdész kollégát,

– az állami és magánerdõ-gazdálko-dókat fácskák rendelkezésre bocsátá-sára,

– az ifjúságot a fák ültetésére, ápolásá-ra, védelmére és az utódaiknak való át-adására,

– a történelmi egyházakat a fácskákmegszentelésére,

– az önkormányzatokat és polgármes-tereket a rendezvények ünnepélyessé té-telére.

Kérjük, hogy minden kanizsai polgárérezze sajátjának e „H” betût, amelyet ha-zánkban elsõként itt ültettünk ahõseinkért.

Orden mondja: „A fák mit útjaidon atáj eléd vetít, elárulják egy nép bûneitvagy erényeit.”

Hisszük, hogy mindenütt az erényeit.Legyen ezen ünnep nemzetünk fõhaj-

tása minden hõsünk elõtt, akik életüketés vérüket áldozták hazánkért, szabadsá-gunkért!

Dr. Andor József

Kedves Erdész Kollégák!


PraefatioA honfoglalástól a mohácsi csatáig eltelttöbb, mint ötszáz esztendõ az országerdõterületeinek lényeges csökkenésétnem mutatta. Az azóta eltelt ugyancsakfél évezredben kezdõdött az erdõkerõsebb igénybevétele, amely lassú, defolyamatos területcsökkenést okozott.Ez csak az elsõ világháború végén álltmeg. Az alább leírtak az utóbbi ötszázév erdõket érintõ pozitív és negatív in-tézkedéseit taglalják.

Az erdõgazdálkodást elõsegítõ intézkedések

A szerencsétlenül végzõdött mohácsicsata utáni király és „az ország dísze ésvirága” nélküli hadvezetés a törökök be-özönlésének nem tudott ellenállni, amifokozatosan az ország három részre va-ló szakadását idézte elõ. Nyugat- ésÉszak-Magyarország Habsburg, Közép-és Dél-Magyarország török uralom alákerült, Kelet-Magyarország (Erdély és aPartium) pedig török befolyás alattiönálló erdélyi fejedelemséggé alakult. Ahabsburgi magyar királyság volt azegyetlen országrész, amely kapcsolatottartott a Nyugattal. Ennek kisugárzásátjelezte az 1565-ös Miksa-féle Erdõrend-tartás, amely elõször adott részletes út-mutatást az erdõkben folytatandó terü-letmegtartó erdõgazdálkodásra. Erre azindítékot az észak-magyarországi bá-nyanyitások faigénye adta.

A törökök 1700 körüli kiûzése utánfelszabaduló területek a magyar király-sághoz tartozva katonai határvidékkéntgondoskodtak a haza védelmérõl. A ka-tonai parancsnokság az ország déli hatá-rának az ellenséges betöréstõl való vé-delem biztosítása végett erdõtelepítéstszorgalmazott. Ennek munkáit a MáriaTerézia által 1712-ben Temesvárott fel-állított Bánsági Katonai Erdõhivatal irá-nyította. A szakma szempontjából nagyjelentõségû volt Mária Terézia 1769/1770-es Erdõrendtartása, amely azerdõgazdálkodás minden ágára kiter-jedt. Az erdõgazdasági munkák szaksze-rûségének biztosítása végett minden tör-vényhatóságnál erdõfelügyelõ alkalma-zását rendelte el. 1770-ben pedig a király-nõ utasítást adott a Selmecbányai Bányá-szati Fõintézet hallgatói részére az„Erdõgazdászat” tantárgy kívánatos,majd kötelezõ hallgatására. A nagy kiter-

jedésû homokterületek beerdõsítésénél1780-ban kezdték meg az akác kísérletialkalmazását.

Az elsõ – néhány soros – erdõtörvényt(1791. évi LII. tc.), amely az erdõk terü-leti csökkenésének a megakadályozásá-ról szólt II. Lipót országlása alatt fogadtael az országgyûlés. Ezt az 1807. évi XXI.tc. egészítette ki, amely már a fahasználatszabályozására és a letermelt területekfelújítási kötelezettségére is kiterjedt.

Az erdõgazdaságok szakszerû veze-téséhez szükséges szakemberek képzé-sét 1808-ban a Selmecbányai Bányá-szati Akadémia mellett felállított Erdé-szeti Intézet és az a rendelkezés segítet-te, hogy a négy országos Fõerdõfelü-gyelõség vezetõje kizárólag felsõfokú –lehetõleg selmeci – végzettségû szak-ember lehetett. Ezek a körülmények azerdõgazdálkodás gyors fejlõdését segí-tették elõ. 1816-ban I. Ferenc a kama-rai (kincstári) erdõhivatalok részére Ál-talános Utasítást adott ki, amely már azerdõgazdálkodás jövedelmezõségévelis foglalkozott. Ugyanebben az évbentörtént az Erdõjavítási Alap létesítése,amelynek vagyona az erdei termékekeladásakor felszámított csekély hozzá-járulásból létesült.

Az 1848. évi nagy társadalmi és poli-tikai változások az erdõk tulajdonlásáterõsen érintették. Ugyanis a felszabadí-tott (volt) jobbágyok részére járó, a job-bágyterheknek arányosítással megálla-pított nagyságú területeket egyben vá-lasztották le az uraság ingatlanaiból, ésígy adták át az új tulajdonosok részére,akiknek azokon erdõ- és/vagy legelõ-birtokosságokat kellett az 1848. évi X.tc. alapján alakítani, és azokon közösgazdálkodást kellett folytatni.

A szabadságharc leverését követõ el-nyomatás 10 éve folyamán a hazaierdõgazdálkodás gyors fejlõdésnek in-dult, mert nemcsak a kincstári (akkorcsászári királyi) erdõhivataloknál tettékkötelezõvé az osztrák erdõhivataloknálrendszeresített ügymenetet és szolgálatiutasítást, hanem az 1857-es CsászáriNyílt Parancs az akkor korszerû oszt-rák erdõtörvény hatályát Magyarország-ra is kiterjesztette. Ez ugyan 1860-banaz osztrák katonai helyzet romlása miattvisszavonásra került, de szellemi kisu-gárzása az 1879. évi XXXI. törvénycikk-ben (második erdõtörvény) érezhetõ

volt. A két törvény között a lényeges el-térés abban jelentkezett, hogy a tervszerinti erdõgazdálkodást a magyarerdõtörvény csak a korlátolt forgalmúerdõbirtokoknál tette kötelezõvé.

Nem sokkal az erdõtörvény hatályba-lépése után sürgetõleg merült fel a szak-képzett erdészeti segédszemélyzet irántiigény, ami az 1883-ra Király(Ásott)hal-mon felépített erdõõri szakiskolában,késõbb még három szakiskola megnyi-tásával került kielégítésre.

Az erdõbirtokosságoknál a gazdál-kodás szakszerûsége sok kívánnivaló-val járt. Közel ötven évig tartott, míg azúrbéri rendezés nyugovóra jutott, ésgazdálkodásuk szakszerûségének biz-tosítása végett hozta meg az országgyû-lés az erdõk állami kezelésérõl szóló1898. XIX. tc.-et.

Az erdõk területi csökkenését csakaz elsõ világháború végén hozott 3296és 6201/1918. ME számú rendeletekkelsikerült megállítani. Ezek minden fa-használatot, a magánerdõbirtokokon isminiszteri engedélyhez kötötték.

Nemzetgazdaságunk gyors fejlõdésétaz elsõ világháború kitörése állította meg.A trianoni békediktátum (1920) az országterületének 2/3 részét, erdeinek többmint 80%-át az utódállamoknak juttatta.Ez a megmaradt csonka országban nagyfahiányt okozott. Ez a körülmény már ahúszas évek elején az erdészet figyelmétaz Alföld fásításának lehetõségére irányí-totta. Az erdészet akkori államtitkári rang-ban volt vezetõjének, Kaán Károlynakköszönhetõ az 1923-ban hozott négy,erdõvel kapcsolatos törvény. Ezek közüla legfontosabb volt az Alföldfásításrólszóló XIX. törvénycikk. A nagy elánnalmegindult munkákat az 1929–1934-esévek világgazdasági válsága törte meg. Újlendületet „Az Erdõkrõl és a Ter-mészetvédelemrõl” szóló 1935. évi IV. tc.adott. Ez erdészeti feladatként törvényesí-tette az erdészet által évtizedek óta vég-zett természetvédelmet, és valamennyierdõbirtok üzemterv szerinti kezelését.

Az 1930. évi „Bécsi Döntés”-sel jogo-san visszakapott felvidéki, erdélyi délvi-déki magyarlakta területekkel és Kár-pátaljával megnagyobbodott Magyaror-szág erdõterülete több, mint kétmillióhektárral növekedett (Földváry, 1941).A visszakerült erdõbirtokoknak a hazaierdõgazdálkodásba történõ bekapcso-

Az erdôgazdálkodást érintô döntéseka török hódoltságtól a mai napig


lódását az erdõtörvény elõírásaival ésminiszteri rendeletekkel oldották meg.

Az erdõtörvény mindössze tíz évigvolt változatlanul érvényben, mert aszerencsétlenül végzõdött második vi-lágháborút követõ évek történései azerdõket és az erdõtörvényt is érzéke-nyen érintették. „A nagybirtokrendszermegszûnésérõl és a földmûves nép föld-hözjuttatásáról” szóló 600/1945 MEszámú rendelet a 100 kataszteri hold-nál (57,55 ha) nagyobb erdõbirtokokatállami, a 10–100 kataszteri holdas(5,76–57,55 ha) erdõknek községi tulaj-donba vételét rendelte. Az erdõtulaj-donok rendezése 1946-ban nagyjábólbefejezõdött. Az állam tulajdonába ke-rült erdõkben a szakszerû gazdálkodástaz ország tapasztalt szakembereinek al-kalmazásával az 1946-ban megszerve-zett Magyar Állami ErdõgazdaságiÜzemek (MÁLLERD) Központja és erdõ-gondnokságai biztosították. Ez azonbanmindössze csak két évig tudott zavarta-lanul mûködni. Az ezután következetthat zavaros év elteltével csak 1954-benkezdõdhetett meg – most már az erdõ-gazdaságokban – a szakszerû munka.Az ezt követõ tizennégy év volt az erdé-szet aranykora, amelyet az 1040/1954MT (minisztertanácsi) számú határo-zat alapozott meg. Ez alatt az idõ alattsikerült a háború miatt elmaradterdõmûvelési hátrálékokat (erdõfel-újítás, erdõnevelés) és a rontott er-dõknek nevezett elhanyagolt területe-ket felszámolni, az arra alkalmas állo-mányoknál a természetes felújításokraáttérni. Az erdészet országos irányításátfõként nagy gyakorlati tapasztalatokkalrendelkezett szakemberek munkába ál-lításával az Országos Erdészeti Fõigaz-gatóság (OEF) sikerrel végezte el. Lé-nyeges intézkedései az elõzõkben emlí-tetteken kívül: erdõrendezési felügye-lõk munkába állítása, erdõvédelmi állo-mások megszervezése, a tsz-erdõkbenfolyt gazdálkodás szakmai irányítása, afelhagyott mezõgazdasági területekbeerdõsítéséhez szükséges költségekbiztosítása.

A közben kitört 1956-os forradalomés szabadságharc eredményeként azerdõbirtokosságok felszámolásávalkapcsolatos rendelkezések végrehajtá-sát sikerült leállítani, és ezek az erdõkjogos gazdáikhoz visszakerülhettek. Ezaz állapot mindössze öt évig tartott.

Az 1968-ban meghirdetett „új gazda-sági mechanizmus” az erdõgazdaságokmunkakörét a fafeldolgozásra is kiter-jesztette. Felügyeleti szervük a Mezõ-gazdasági és Élelmezésügyi Minisztéri-

um (MÉM) lett; az erdészet központiirányítását a „MÉM Erdészeti és FaipariHivatala” végezte. Az ország „Erdõ- ésFafeldolgozó Gazdaságai” ebben a gaz-dálkodási formában érték meg a rend-szerváltozást.

A rendszerváltozás az erdészetetannyiban érintette, hogy az erdõk mint-egy negyven százaléka magántulajdon-ba került, az erdõ- és fafeldolgozó gaz-daságok erdészeti részvénytársaságok-ká alakultak át, megalakult az „ÁllamiErdészeti Szolgálat”, mely az erdõfelü-gyelõségi és az erdõrendezési munká-kat irányítja és vezeti az Országos Erdé-szeti Adattárat, nyilvántartva az erdõk-ben az év folyamán keletkezett változá-sokat.

Az erdõtörvényt megelõzve kerültkihirdetésre az Erdõbirtokossági Társu-latról szóló 1994: XLIX. törvény, amelya társulatok megalakítását az önkéntes-ségre alapítja. Ezt követte „Az erdõkrõlés az erdõ védelmérõl” szóló 1996:LIV.törvény, amely a gyakorlatban elõ-nyösen alkalmazott erdõmûvelési eljá-rásokat is törvénybe iktatta. Alapjábanvéve megtartotta az erdõfenntartási já-rulék feladatát is.

Az erdõgazdálkodást hátrányo-san érintetett rendelkezések

Az erdõk erõsebb területi csökkenéséta bányászat felvidéki felfejlõdése indí-totta meg. Az erdõterületek csökkené-sét Miksa 1573. évi Bányarendtartásaazzal igyekezett lassítani, hogy a bá-nyák mûködéséhez szükséges fák ki-termelését és szállítását szabályozta.Az erdõterületek csökkenéséhez a tö-rök hódoltság alatt a végvárak fa-anyagszükségletének folyamatos biz-tosítása is hozzájárult. Királyainkdekrétumokkal igyekeztek az erdõk te-rületi csökkenését megakadályozni.Ezek azonban a végrehajtás ellenõr-zésének hiánya miatt eredménytelenekmaradtak.

A jobbágyi terhek megváltásának1836-ban megnyílt lehetõsége is hozzá-járult az erdõterületek csökkenéséhez.A megváltást kötelezõvé a jobbágyok1848. évi felszabadítása (1848: IX. tc.)tette. Az uraság volt jobbágyainak amegváltás címén osztatlanul kapotterdõ- és legelõterületeiken mint erdõ-és/vagy legelõbirtokosságokban közösgazdálkodást kellett folytatniok. Azerdõk új tulajdonosai a közös gazdálko-dás szabályozatlanságát kihasználvarendszertelen fahasználatokat végez-tek. Nyugvópontra csak ötven év múlva

jutottak (amidõn az országgyûlés az ál-lami kezelésrõl szóló 1898:XIX. tc.-etmegszavazta. Ez biztosította a volt úrbé-resek erdõbirtokosságaiban a szakszerûerdõkezelést.)

Az elsõ világháborút lezáró trianonibékediktátum (1920) a legérzékenyeb-ben az erdõket érintette. Erdeink legér-tékesebb állományait vesztettük el. Amegcsonkított ország erdõsültsége12,6%-ra csökkent, így az ország faim-portra szorult. A sors iróniája, hogy fa-szükségletünket az utódállamok vala-mikori erdeinkbõl elégítették ki, ami-nek költségét a teljes búzakivitelünk fe-dezte.

Húsz évig tartó viszonylagos nyuga-lom után 1939-ben kitört az öt évig tar-tó második világháború, amely azelsõhöz hasonlóan ugyancsak szeren-csétlenül végzõdött, és aminek végén(1945) újból visszaálltak a trianoni hatá-rok. A tulajdonviszonyok átren-dezõdése után az állam tulajdonába ke-rült erdõkben sikeresen gazdálkodóMÁLLERD szakvezetését 1949-tõl foko-zatosan leváltották, irányítását a kom-munista párt által „kiválasztott” szakké-pesítés nélküli személy vette át. Ez az„interregnum” 1954-ig tartott, amelyidõ alatt nagyjából másfélévenként át-szervezések történtek: erdõközpont,nemzeti vállalatok, erdõgazdaságiegyesülések, ezeken felül pedig azerdõfelügyelõségeket felszámolták, meg-szüntették. Mindezek gyakori személy-zeti áthelyezésekkel jártak, amelyek azerdõgazdálkodás minõségi javulásátnem segítették elõ, sõt azt visszavetet-ték, mert idõ kellett a munkaterületekmegismeréséhez és a feladatok elvég-zése lehetõségének vizsgálatához.

Az 1961-es szocialista erdõtörvénynekismert VII. törvény rendelte el az erdõbir-tokosságok felszámolását és erdeiknek(fõként) a termelõszövetkezetek (TSZ)részére történõ juttatását. Ezek gazdál-kodását állami kezelés segítette addig,amíg a termelõszövetkezetek által alkal-mazott erdészek bele nem tanultak agazdálkodás önálló vezetésébe.

A szocialista rendszer 1989-es bukásátaz erdészeti tulajdonviszonyok óriási válto-zása követte. A bukott rendszerben tör-vénytelenséget szenvedtek kárait a kárpót-lási jegyekkel csak részben tudták fedezni.E jegyek tulajdonosai a magánosításra kije-lölt erdõterületekre licitálhattak, így az or-szág erdõterületének mintegy negyvenszázaléka került magántulajdonba. A licitá-lás az erdõnél sem osztatlanul, hanem an-nak kataszteri számait alapul véve – az ál-talában kis értékû kárpótlási jegyeknek


megfelelõen a licitálók között – néhányhektáros területekre osztottan történt. Ezekhelyszíni kitûzése sok helyen nem történ-vén meg, így sokan nem is ismerik erdeikpontos helyét. Az így kialakult területi bi-zonytalanságok miatt az engedély nélkülifakitermelés, sõt a falopások is elszaporod-tak. Ez tette sürgetõvé az erdõbirtokosságitörvény (1994: XLIX. tv.) megalkotását. Ezaz erdõbirtokossági társulatok megalakítá-sát, szervezetét és mûködését részletesenszabályozza. Az elõzõ törvényi ren-delkezésektõl fõként abban tér el, hogymegalakításuk az erdõbirtokosok elhatá-rozásától függ, nyilvántartásukat és a tör-vényességi felügyeletét a cégbíróság gya-korolja. (Az 1935:IV. tc. szerint mindezekaz elsõfokú erdõrendészeti hatóság felada-ta volt.)

A rendszerváltozás következtében az1961-es erdõtörvény elõírásai csaknemteljesen érvényüket vesztették, ezért azországgyûlés 1996-ban egyszerre három– az erdõt érintõ – törvényt szavazottmeg. Ezek közül „Az erdõkrõl és az erdõvédelmérõl” az LIV. szól. Ez az ország fa-igényének biztosítását csak másodrendûcéljának jelöli meg. A természetvédelmihatóság az erdõgazdálkodás csaknemminden területén véleményt nyilvánít-hat, hozzájárulhat, sõt megtilthat. Azerdõtörvény az erdõk állami kezelésehelyett az „erdõgazdálkodó” fogalmáthozta be, akinek feladatául az adminiszt-rációs ügyek intézését jelölte meg. Azerdõtörvénynek szakmailag több kifogá-solható rendelkezése volt, amelyek rész-ben a végrehajtási utasításban ren-dezõdtek.

Dr. Kollwentz Ödön

Székely János

Egy õszi levélhez

Nem mondható, csak eldúdolható,Hogy fáradt nesszel, lassan egyre estek,Aranyszegélyû, pernye-könnyû testek,Kiket gyûrûzve ringat lenn a tó.

Mert hûs szelekkel nyargal már az õsz,Kacagva csordul illat-ittas kedve,Párákat fú a tar szõlõhegyekre,Vagy érett birsek bársonyán idõz.

Elgondolom, egy sors beteljesült,S bárcsak juthatnék magam is e drága,Szép gyümölcshozó, meztelen halálra.

Derûsen kérem közös alkonyunk:Utódot hagyva és teljessé érve,Hunyt szemmel hulljak én is majd amélybe.

A taggyûlést 2005. szeptember 14-éntartottuk Ásotthalmon, a Bedõ AlbertErdészeti Szakiskolában.

A taggyûlésen képviseltette magát azOMMI, az Erdõfelügyelet, akik részérõligen széles körû hasznos tájékoztatástkaptunk.

Az ESzT dél-alföldi vezetõség, vala-mint a tagság részérõl jelen volt 69 fõ.

A nagyszámú érdeklõdést tekintve egykicsit sûrített, szorosabb volt a tervezett-nél az elméleti és gyakorlati program.

Az elméleti (fórum) rész a szaporító-anyag termesztéssel kapcsolatos admi-nisztráció, a gyakorlati rész csemeteker-tek látogatása, ezt követõen taggyûlés.

A résztvevõk körében igen éles han-got kapott az az intézkedés, hogy radi-kálisan mellõzni kell a nem õshonos fa-fajainkat.

Így pl. az akácot, a turkesztáni sziltés még több elegyfát.

Talán kissé szerénytelen vagyok,amikor az életutam során az erdõvellévõ kapcsolatomat tárom a tisztelt ol-vasó kollégák elé.

Ma már túl vagyok a hetvenedik éve-men, ebbõl az eltelt idõbõl, sajnos a

sors egy rövid idõre elszakított azerdõtõl (tíz év). De az élet ilyen, engemkárpótolt! Hisz ma is termelem a cse-metét még a 2004/2005-ös tanévben ta-nítottam az erdõmûvelést, ezen belül amotorfûrész szakszerû kezelését.

Ezek után elmondhatom, hogy ne-kem igazán bõven jutott a madarakcsicsergésébõl, virágzó fák, cserjék illa-tából és a motorfûrészek zajából.

Sikeres voltam, örömmel csináltamés csinálom a csemetetermesztést, mégma sem adom fel.

Éppen ez motivál arra, hogy hangotadjak a tapasztalataim alapján szerzettproblémáknak. Véleményem: az erdõklétrehozását bízzuk az erdészekre, mintahogy ezt tettük sok-sok éven át. Ne azõshonos fa, cserje legyen fõ szempont,hanem minél értékesebb, eredménye-sebb felújítások, erdõsítések legyenekaz adott termõhelyi viszonyok között.

Tehát az adott termõhelyre a jóltenyészõ fát, cserjét tegyük. Mi, szaporí-tóanyag-termesztõk ebben a szemlélet-ben élünk, és ennek a követelménynekmegfelelõen termelünk.

Bíró Lajos

Az Erdészeti Szaporítóanyag Terméktanács taggyûlése

Új esôerdô-rezervátumokA brazil kormány, hogy megvédje azAmazonas vidékét az erõszakos fakiter-melõktõl és farmerektõl, két új, nagy ki-terjedésû esõerdõ-rezervátumot hozottlétre: egy 3,3 millió hektáros rezervátu-mot és egy 445 300 hektáros nemzeti par-kot. A lépésre azt követõen szánták rámagukat, hogy nemrégiben Anapubanmegölték Dorothy Stang misszionáriusnõvért, aki helyi parasztok és a természetvédelmezõjeként vált népszerûvé.

Kullancstérkép MagyarországrólA hazánkban fellehetõ negyvenkétkullancsfaj elterjedését és fertõzött-ségük mértékét dolgozza fel az a nagy-szabású felmérés, amelyhez állatorvos-ok és orvostanhallgatók bevonásávalgyûjtik a kellemetlen vérszívókat. Azistenhegyi Géndiagnosztikai Központlaboratóriumában DNS vizsgálattalmutatják ki, hogy az ország különbözõpontjairól származó kullancsok milyenkórokozókat terjesztenek. A program-

hoz (ha korlátozott számban is) bárkicsatlakozhat, amennyiben a testébõleltávolított állatokat a nagyobb pati-kákban ingyenesen beszerezhetõ fio-lákba zárva személyesen leadja a köz-pontban, s így megtudhatja számíthat-e fertõzésre a vérét szívogató állat mi-att, vagy sem.

Mûholdas szarvaslesA Nyugat-magyarországi Egyetem Vad-gazdálkodási Intézete mûholdkapcsola-tú adatszolgáltató nyakörvvel látott eltíz gímszarvast Dél-Zalában. Anyomkövetõvel az állatok élõhelyét,mozgásukat, táplálkozási szokásaikatkívánják vizsgálni. „Kutatási progra-munk során vizsgáljuk azt is, mi idézielõ az erdõsítésekre fokozott veszélytjelentõ téli nagy szarvascsapatok kiala-kulását, hol táplálkoznak szívesen az ál-latok, de kutatjuk a fajon belüli és kívü-li versengést is” – nyilatkozta NáhlikAndrás professzor, a VadgazdálkodásiIntézet vezetõje.

Az Élet és Tudományban olvastuk


Bács-Kiskun amellett, hogy 8369 négy-zetkilométeres területével az ország leg-nagyobb megyéje, a magyarországierdõtelepítések egyik legfontosabbmúltbéli és várhatóan jövõbeni helyszí-ne is. Az erdõtelepítési és fásítási tevé-kenység már igen korán, a XVIII. századfolyamán megindult a megye területén,elsõsorban a homokterületek befásításakapcsán. A jobbára egyéni kezdeménye-zések eredményeként elvégzetterdõsítéseket a két világháború közöttaz Alföldfásítási program keretében köz-pontilag kezdeményezett és szervezetttervezési és telepítési tevékenység vál-totta fel, majd a II. világháborút követõévek nagy volumenû erdõtelepítéseibenis komoly szerephez jutott a Duna-Tiszaközi homokhát és ezzel együtt Bács-Kis-kun megye. A terület jelentõségét jelzi,hogy az elsõ Alföldi Erdõtelepítési Kiren-deltséget Kecskeméten szervezték meg.

A Duna-Tisza közén a folyók, majd aszél munkája nyomán kialakult természe-tes felszín a mûvelésbe vonás következté-ben nagy területen elvesztette eredeti for-mavilágát, a folyamszabályozások ered-ményeképpen pedig a termõhelyekjelentõs szárazodása következett be. Ha-talmas területeken szûnt meg a talajvíz jó-tékony hatása, ennek következtében mára XIX. században problémaként említet-ték a homoki tölgyesek pusztulását. Agyenge szántók és legelõk mellett nagyterületet borított futóhomok, ennek meg-kötésében kiemelkedõ szerepe volt azerdõtelepítéseknek és fásításoknak. Aszélsõséges termõhelyi viszonyok közöttaz alkalmazható fafajok száma megle-hetõsen szerény, természetközeli, tisztán

õshonos fafajokból álló produktív állo-mányok kialakítására pedig kevéslehetõség adódik. A táj erdõsztyepp klí-mája eleve nem kedvez zárt erdõk kiala-kulásának, így az erdõsítések kapcsán azidegenhonos fafajok, mint a fekete fenyõvagy az akác létjogosultsága nehezenkérdõjelezhetõ meg.

Az 1976-tól 2004-ig terjedõ idõszakfolyamán Bács-Kiskun megye területéntöbb mint 45 000 hektár erdõtelepítéstvégeztek, ami az országos teljesítés kö-zel egyötöde. Ezzel a megye erdõsült-sége 12,8-ról 18,2 százalékra emelkedett,ami már az országos átlagot közelíti.Összevetve ezt azzal, hogy a megye azország területének csupán 9 százalékátfoglalja el, látható a térség kiemelkedõjelentõsége az erdõtelepítések terén. Aközel harminc év folyamán Bács-Kiskunmegyében folyt erdõtelepítési tevékeny-séget két idõszakra bontva érdemesvizsgálni, elsõsorban a tulajdon- és bir-tokviszonyok alakulása miatt. Az elsõszakasz 1976-tól 1993-ig terjed, ennekvégére zárult le a rendszerváltást követõjelentõs birtokviszony-átrendezõdés. Azezt követõ második szakasz az 1994-tõlnapjainkig eltelt tíz évet öleli fel.

Az elsõ idõszakban a területek százszázalékban társadalmi tulajdonbanvoltak, az erdõtelepítési tevékenységetnégy gazdasági szektorra bontva ele-meztem. Ezek közül három, a KEFAG, atermelõszövetkezetek és az állami gaz-daságok telepítési és fásítási tevékeny-sége jelentõs. Az erdõk fafajösszetétele,eredményességi mutatói az egyes szek-torok rendelkezésére álló erdõsíthetõterületek termõhelyi viszonyainak meg-

felelõen alakultak. A leggyengébb ter-mõhelyekkel a KEFAG rendelkezett, azezeken létesített erdõk jó részét gazda-sági rendeltetésûvé nyilvánították, en-nek ellenére többségük a mai szemléletszerint már véderdõnek minõsül. Jobbtermõhelyi viszonyok közt gazdálkod-tak a termelõszövetkezetek, és elsõsor-ban gyenge szántóikon erdõsítettek azállami gazdaságok. Mindez az elsõ kivi-telek fafaj-összetételében is megmutat-kozik. (1. táblázat)

Ha az eredményességi mutatók olda-láról vizsgáljuk meg a kérdést, azt látjuk,hogy míg a KEFAG erdõtelepítéseinél azegy hektár befejezett erdõsítésre fordí-tott munka 1,8 hektár, az átlagos átfutásiidõ pedig 5,5 év, addig ugyanez a ter-melõszövetkezetek és az állami gazdasá-gok esetében 1,3 hektár és átlagosan 4év. Az egyes szektorok jelentõségénekjellemzésére az 1976 és 1993 között be-ültetett terület nagyságát az egyes szek-torok által 1992-ben kezelt erdõterü-lethez viszonyítottam. A mutatószám azállami gazdaságok és a termelõszövet-kezetek kiemelkedõ jelentõségét mutat-ja, elõbbinél 41,3, utóbbinál 37,2, aKEFAG és az egyéb állami szektor eseté-ben csupán 9,0.

A rendszerváltást követõen a kárpót-lás és a vagyonnevesítés során elsõsor-ban a termelõszövetkezetek és az álla-mi gazdaságok területei kerültek ma-gánkézbe, emellett az utóbbi tíz évbenaz állami szektor – beleértve a KEFAGRt.-t is – közvetlen erdõtelepítési és fá-sítási tevékenysége elenyészõvé, a ma-gánszektor pedig szinte az egyedülitelepítõvé vált.

A magántulajdonosokerdõtelepítési tevékeny-ségérére erõs befolyásolóhatással vannak a piaci vi-szonyok, az egyes föld-hasznosítási formákjövedelmezõségi viszo-nyai, ezen keresztül pedigaz állami támogatásokmértéke. A magánszektorelmúlt tíz évben folytatotterdõtelepítési tevékeny-ségének köszönhetõen amegyében mintegy 17600hektár új erdõ létesült,melyek fafajmegoszlását a2. táblázat mutatja.

Erdôtelepítések Bács-Kiskun megyébenaz 1976-tól 2004-ig terjedô idôszakban

Szektor Fafaj Tölgyek A HNY NNY EF FF * **

KEFAG ha 127 552 619 22 1776 3895 1,8 5,5 % 2 8 9 0 25 56

TSZ-ek ha 79 3125 2602 1586 2489 5714 1,3 4,0 % 1 20 17 10 16 37

Állami gazdaságok ha 57 633 1054 1226 310 1155 1,3 4,0 % 1 14 24 28 7 26

Egyéb állami ha 133 29 293 293 26 45 1,5 3,7 % 16 4 36 36 3 5

Összesen ha 395 4338 4568 3127 4601 10 808 - - % 1 16 16 11 17 39

* 1 ha erdôtelepítés befejezésére fordított munka (ha)** az erdôtelepítések átlagos átfutási ideje (év)

1. táblázat. Erdôtelepítések Bács-Kiskun megyében 1976-1993 között. Forrás: ÁESZ éves mérlegbeszámolók


Érdemes megfigyelni az akáckiemelkedõ részarányát. Az eredmé-nyességi mutatók igen kedvezõek, azegy hektár befejezett erdõsítésre fordí-tott munka csupán 1,1 hektár, míg az át-futási idõ átlagosan 3,6 év, amely egy-részt a fafaj-összetétel következménye,másrészt a tulajdonosi érdekeltségösztönzõ hatása is jól lemérhetõ.

Ha a két vizsgált idõszakot szemügyrevesszük, jól láthatóak a választott fafajokarányaiban bekövetkezett változások. Ez

egyrészt termõhelyi, másrészt fafajpoli-tikai okokra vezethetõ vissza, gondolokitt arra, hogy az utóbbi tíz évben mennyi-vel jobb termõhelyek kerültek erdõ-sítésre, mint az azt megelõzõ idõszak-ban, illetve a fenyvesítési program le-csengésére, a fenyõk egészségügyi prob-lémáira, minek következtében a lombosfajok váltak uralkodóvá, közülük is azakác szerepe erõsödött fel jelentõsen.

A Bács-Kiskun megyében végzetterdõtelepítések múltjának elemzése sok

tanulságot szolgáltat a je-len számára. Mivel a me-gye várhatóan a jövõben isaz erdõtelepítések egyikközponti helyszíne lesz,nagyon fontos, hogy amegszerzett tapasztalatoksegítségével a jövõben

mind a gazdálkodói, mind a társadalmiérdekeknek megfelelõ erdõk szülesse-nek, díszére a Duna-Tisza közének ésBács-Kiskun megyének. A hosszú távúerdõtelepítési tervek megvalósításaszempontjából ezért kiemelkedõ jelen-tõségû a dotációs rendszer mûködése,kellõ motiváló ereje. Az európai unióstársfinanszírozás és a mezõgazdasági te-rületek erdõsítése kapcsán új lendületetvehetnek az erdõtelepítések.

Szabó Gábor

Szektor Fafaj Tölgyek A HNY NNY EF FF * **

Magán ha 711 7771 4928 2796 22 1361 1,1 3,6

% 4 44 28 16 0 8

2. táblázat. Erdõtelepítések Bács-Kiskun megyében 1994-2004 között a magánszektorbanForrás: ÁESZ éves mérlegbeszámolók

* 1 ha erdôtelepítés befejezésére fordított munka (ha)** az erdôtelepítések átlagos átfutási ideje (év)

Az 1940-es évek vége felé jártunk. Meg-viselt hadifoglyok kerültek haza amessze keletrõl és láthattak munkáhozszeretteik környezetében.

Lalik Józsi bácsi is hazakerült ésmunkáját is folytathatta, az erdészet pa-rádés fogatát vehette át és azt hajthatta,úgy mint volt a nagy világégés elõttiidõkben is. A helyi erdészet élére fiatalerdõmérnök került Emri János szemé-lyében. Én ekkor még csak a kis iskola-táskát kezdtem viselni és koptattam aziskolapadot Nellike összevont 8 osztá-lyos tantermében. Az Újheli vidékérõlszármazó fiatal mérnök még a harmin-con innen volt. Nekünk mérnök úr volt.A felesége Erzsike pedig a nagyságosasszony. A fiatal mérnök jól megter-mett, ízig-vérig talpraesett igazi magyarvolt a javából. A fiatal párt két kis-lánnyal áldotta meg a teremtõ. A kör-nyezetbe való beilleszkedés úgy gon-dolom, könnyen ment. A mérnököt vit-te a hintó hegynek fel és völgynek le. Aszolgálati portán sertések nevelkedtek,a jászol mellett pedig fejõstehén kérõd-zött. Az állatok ellátása a fiatal feleségfeladata volt. Teltek az évek és én iserõsödtem. A jó anyám elküldött a kö-zeli erdõbe, hogy hozzak egy hát rõzsegallyfát a kemencébe, mert holnaprakenyérsütés van tervezve. A falu alattigyalogútra hordott véggel a mérnök il-letmény kaszáló területe. Amikor kibúj-tam az árokoldalon vezetõ gyalogútona rõzsével, akkor vettem észre, hogy amérnök úr a közelben kaszálja a rétiszénát. A félelemtõl lehasaltam, nehogy

a mérnök elfogjon a fával. De a kaszásderék ember, kutyája észrevett és en-gem ugatni kezdett. A mérnök úr bíztat-ta a marci kutyáját, hogy fogd, fogd. Párperc múlva a mérnök úr is lejött a ku-tyaugatás helyszínére, és engemrõzsétõl együtt kihúzott a nagy lósóskaés medvetalpfû alól. A félelmem nagyvolt, de a mérnök megnyugtatott és el-engedett a rõzsével együtt.

Talán itt kezdõdött az ismeretsé-günk, és amikor már lekerült az iskola-táska, elkapott a mérnök úr és megbí-zott, hogy ma délután én fogom hajtania hintós fogatot, mert a Lalik Józsi bácsi-nak más sürgõs teendõje jött közbe. Afogat a kora délutáni órára el volt ké-szítve. A sárga lipicai körmei olajjal levoltak kezelve, a lovak farka szépen fel-kötve. A rézkulcsos lószerszám pedig alovakon díszelgett.

Majd a mérnök úr felpattant a hátsóbokra, és máris indulhatott a parádésfogat, miközben a hajtás tudományátkellett elsajátítani, az útirányt pedigközben megkaptam. Amikor már a lo-vak patája a hármas fõútvonalon az asz-faltot kopogtatta, ugyancsak megha-nyatlott a nyári nap a Bükk hegység irá-nyában. Majd nemsokára a célállomás-hoz értünk, és én a lovakkal együtt le-parkoltam. Az abrakos a lovak fejérekerült, a mérnök úr pedig igyekezett adolgát elintézni és elsietett a hintóülésérõl.

Jó kétórás várakozás után érkezettmeg a fiatal mérnök, és az est setét-jében másodmagával foglalt helyet a

hintó hátsó részében. Az indulási pa-rancs is elhangzott, és a hintó lassangördült az esti homályban, nehogy avendég utas megzakkanjon. Közbencsak az utat és a lovakat figyelhettem,nehogy valami baj essék. Majd a harma-dik faluhoz érve hangzott el az utasítás,hogy a fogat megáll. A leszálló vendégutas megelégedett köszönése halkanhallatszott a nyári éjszakában. Miköz-ben a selyem alj és a kézitáska finomsúrlódásának zaja, a lakkcipõ kopogásalassan elcsendesedett a csillagos éjsza-kában. Itt cseréltünk helyet a mérnökúrral és õ ült elõre, én pedig hátra. Azaddigi lassú menetbõl pedig hosszúvágta lett és máris hazaértünk. Útköz-ben a fiatal mérnök halkan dalolgatta,hogy:

„Utca, utca, köves utca, mocsolyási utcaHa még egyszer végigmegyek rajta,Nótát ver a csizmám sarka.”

Amikor már én is erdész lettem,Emri János rég elkerült Mocsolyásról,de hacsak tehette, még sokszor vissza-látogatott Mocsolyásra. Mind a moc-solyási, mint a borsodgeszti pincékbenszázszor is eldaloltuk a mocsolyási kö-ves utcát.

Majd jött a szomorú hír, hogy EmriJános erdõmérnök az Újheli temetõbenörök nyughelyén megpihent.

Én csak hosszú idõ után jutottam eleme temetõkertbe, ahol felkerestemEmri János síremlékének helyét és ró-hattam le kegyeletem.

Emri János nyugodj békében!Erdész üdvözlettel:

id. Csizmadia Sándor

Hintón járó szerelem!


A közönséges boróka, a Föld legelter-jedtebb fenyõféléje, számos szerzõ sze-rint a legelterjedtebb fafaja, már az utol-só jégkorszak interglaciálisában megje-lent. A kzépkorban és az újkorban so-káig a temetõfásítás egyik legfontosabbfafaja volt, különösen a német nyelvte-rületen (közönséges boróka =Wacholder), ahol az elhunytak lelkei-nek menedékhelyéül szolgált, õrizve(wachen) az eltávozottak lelkeit.

A faj termõhelyi igényeibõlkövetkezõen igen széles elterjedésispektrummal rendelkezik. Mind a sík vi-déken, mind a magashegységekbenmegtalálható; az Alpokban a communisalfaj (fénykedvelõ) 1950, az alpina (fény-igényes, nitrogénben szegény talajon)alfaj 1600-2700 méterig hatol fel. A fajlegmagasabb elõfordulása Európában3570 méter (Wallis, Svájc), az EgyesültÁllamokban 3955 méter (Wyoming).

A közönséges boróka kétlaki nö-vény, azaz a nõi ivarleveleket tartalma-zó termõs, és a hím ivarleveleket tartal-mazó porzós virágok más-más egyedentalálhatók. A termõhelyi feltételekjelentõsen befolyásolhatják a hím- ésnõivarú egyedek arányát. Külföldi vizs-gálatok szerint a száraz termõhelyekenjelentõs arányban inkább a hímivarúegyedek találhatók, s mindez azért le-hetséges – vélik a kutatók –, mert a szá-raz termõhelyeken a nõivarú egyedeksokáig sterilek, így a nemük nem vagy

csak nehezen állapítható meg. A né-metországi Lüneburge Heide-n a kuta-tók megállapítása szerint a 100 év körü-li példányok igen bõséges virágzástmutatnak, ezzel szoros kapcsolatban atermésmennyiség is jelentõs.

A szukcesszió kezdeti szakaszában ahímivarú egyedek jelennek meg 1: 0,6arányban, késõbb viszont a nõivarúegyedek dominanciája figyelhetõ meg. Avirágok már õsszel, a rövid oldalhajtáso-kon feltûnnek,azonban a tenger-szint feletti magas-ságtól és azidõjárástól függõvirágzás csak ápri-lis vége és júniuseleje között követ-kezik be. A hármasörvökben állóporzólevelekbõlfelépülõ, az elõzõévi hajtások levél-hónaljaiban talál-ható hímvirágoksárgák, 4-5 mmhosszúak, egyedül-állók, s 3 vagy 4pollenzsákot tartal-maznak. A sárga,nehezen észreve-hetõ, szintén egye-dülálló nõivarú vi-rágok az azévi haj-

tások levélhónaljaiban találhatók. A be-porzás elõsegítésére a három legfelsõpikkelylevél cseppeket választ ki, segítvea szél által szállított virágpor megtelepe-dését, a beporzást. A beporzás után 2-3hónappal következik be a megterméke-nyítés, amelyet a legfelsõ három pikkely-levél összenövése követ, s a kifejlõdõ to-bozbogyó már júliusban teljesen körbe-zárja a magvakat. A termés csak akövetkezõ év õszén, telén (november-február) lesz teljesen érett. Kivételesenelõfordul, hogy egy, esetleg három évigis eltarthat a termésérés. A közönségesborókának mind a fatestében (0,1%),mind a tûlevelében (1%), mind pedig atermésében (0,5-2,5%) található illóolaj,ezenkívül a termés még mintegy 30%cukrot is tartalmaz.

A termés az elsõ évben zöld és ízetlen,de a második évben húsossá, viaszosfényû kékesfeketévé válik. Átmérõje 4-9mm. A közönséges boróka termését fõlega madarak (feketerigó, örvös rigó, lépri-gó, fenyõrigó) terjesztik, a magasabbhegységekben a havasi varjú, nyírfajd,hófajd is jelentõs szerepet játszik e faj ter-mésterjesztésében. Magja háromszög ala-kú, barna, szárny nélküli, rendszerint há-rom darab található egy-egy termésben.Ezermagtömege: 8-17 gramm.

Az év fája

A közönséges boróka (Juniperus com-munis L.) erdômûvelési tulajdonságai


Magyar vizsgálatok alapján (Kárász,1996) a közönséges boróka gyökérzeté-nek nagy része (70%) homokos talajona talaj felsõ szintjének 10-15 cm-es ré-szében található, valamint az is megál-lapításra került, hogy a gyökérzet aszim-metrikus helyzetû, és a legnagyobb ki-terjedés esetében meghaladta a 10 mé-

tert. Több vizsgálat is arra a következte-tésre jutott, hogy a közönséges boróka-egyedek gyökérzete egymásba fonó-dik, de nem nõ össze. A közönségesborókánál mikorrhizás kapcsolatok ismegfigyelhetõk, melyek közül domi-náns az endomikorrhiza, de fakultatívektomikorrhiza is elõfordul.

Növekedése nagyon lassú; tízévespéldányai is csak a 30-100 cm-es magas-ságot érik el. Természetes életkora igenmagas, számos példánya megérheti az500-2000 éves kort is. [Európa egyiklegidõsebb közönséges borókája Svéd-országban (Östergotland) található.]

A közönséges boróka természetesfelújulása alacsony borítottságú ter-mõhelyeken várható, amit azonbanjelentõsen csökkent a maghéjban és amagban lévõ endogén csírázásgátlók je-lenléte, valamint számos esetben a csí-racsemeték kiszáradása, károsítók, kór-okozók jelenléte. Mind magvetéssel,mind dugványozással jól szaporítható. Amagvakat a terméshústól minél elõbbmeg kell tisztítani, ehhez célszerû amagvak 1-2 napos áztatása. Magvetésesetén a magvakat 3 hónapra 2-8 °C-on0,5-1 cm homoktakarás mellett kellsztratifikálni, s .még ezután is csak mint-egy 20-60 %-os csírázóképességgel le-het számolni. (Gyakori a magvak tisztí-tás után 30 perces kénsavas kezelése, il-letve 2-3 hónapos szobahõmérsékletenvaló tárolása is.) Mátyás Vilmos vizsgá-latai alapján a közönséges boróka 5-6évig megtartja csírázóképességét. Dug-ványozás esetén a kétéves oldalhajtá-sokról július-augusztus hónapokban 10-20 cm-es talpas dugványokat szedhe-tünk. A dugványok csúcsát a bokroso-dás elõsegítésére érdemes visszamet-szeni, s a megeredéshez feltétlenül aján-lott gyökeresedést segítõ hormonok(indolsav, naftil-ecetsav) kijuttatása.

Míg a boróka a középkorban jelen-tõs szerepet játszott a gyógyászatban(gyomorpanaszok kezelése, vértisztí-tás), addig manapság a homeopátiásgyógykészítmények (reuma, gyomor-és bélpanaszok, asztma, bronchitis)egyik fontos összetevõje. A faj hagyo-mányos értelemben vett erdõgazdaságijelentõsége minimális. Mivel azonbanigen jól tûri a városi klímát, rezisztensaz imissziós károkra, valamint kiválótáplálkozási és költõhely a madarakszámára, ezért számos európai és ten-gerentúli városban alkalmazzák par-kok, temetõk, szélesebb utcák fásításá-hoz, roncsolt területek biológiai rekulti-vációjához.

A közönséges boróka nem védett faj,azonban számos országban (Nagy-Bri-tannia, Spanyolország) különféle prog-ramokat indítottak a faj biodiverzitás-ban játszott szerepének megismerteté-sére, valamint a számára megfelelõ ter-mõhelyeken való elterjesztésénekelõsegítésére.

Kép és szöveg: Dr. Frank Norbert


A NYÍRERDÕ Nyírségi Erdészeti Rt. 2004tavaszán indította a NYÍRERDÕ Akadé-miáját, melynek soron következõ konfe-renciájára 2005. szeptember 23-án aGuthi Erdészet lovagtermében kerültsor. A megjelent több mint 80 fõs szak-mai hallgatóságot Kaknics Lajos vezér-igazgató köszöntötte. Az Akadémia ed-digi témái többségében a szakmárólszóltak, most viszont a konferencián kétnemrég megjelent – a kiadásukban aNyírerdõ Rt. által is támogatott – könyvetmutattak be személyesen, az erdészet-hez, vadászathoz közel álló szerzõk.

Bányai József múzeológus és dr.Oroszi Sándor erdõmérnök, a Mezõgaz-dasági Múzeum fõmuzeológusa szer-kesztésében megjelent Ebestõl-Guthig

címû könyvet, dr. Oroszi Sándor mutat-ta be. A könyv egy vadászdinasztia, aKovassy-család lõjegyzékét dolgozza felolvasmányosan. A könyv érdekessége,hogy bepillantást enged – 1850-tõl1950-ig – a korabeli feljegyzések alapjánaz akkori vadbõségbe, megismertet arégi fegyverekkel és vadászati módsze-rekkel, valamint megfelelõ korrajzotnyújt az 1865-1950 közötti idõszakról.

A másik könyvet dr. Szemerédy Miklósaz Rt. nyugdíjas, okleveles erdõmérnökeírta, Gut-Keled nemzetség és a Guti erdõcímmel. Az író az Árpád-házi királyoktólkezdve végighalad a magyar történel-men, megismertet a számunkra más ta-nulmányokból is ismert nemzetségekkel,országosan ismert családokkal, hiszen a

Gut-Keledeknek birtokaik voltak Fejér-ben, Beregben és Hajdúban egyaránt. Le-származottaik révén kötõdnek Szat-márhoz, ahonnan a Báthoryak és a Köl-cseyek eredeztethetõk. A szerzõ azonbannem feledkezik meg a jelenrõl sem, hisz akönyv teljesen napjainkig dolgozza fel aGuthi Erdészet történelmét, gazdag fotó-gyûjteménnyel társítva az olvasnivalót.

A rendezvény jó alkalom volt arra,hogy a Guthi Erdészet nyugdíjas mun-katársai találkozhassanak az erdészetaktív dolgozóival – tette hozzá KaknicsLajos, aki mint kiderült ezzel a rendez-vénnyel hagyományt szeretne teremte-ni a Guthi Erdészeti Napoknak.

Dr. Halmágyi JánosFotó: Tóth János

A Guthi Erdészet krónikásai

A földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a magyar államalapítás ünnepe alkalmából Feiszt Ottó vezérigazgató ré-szére a Pro Silva Hungariae (Magyar Erdõkért) díjat adományozta. Dr. Szabó Gyula okl. erdõmérnököt, a köztársasági el-nök a NyME székesfehérvári Geoinformatikai Faiskolai Kar tanárát eredményes felsõoktatási, tudományszervezõi, szakmaiés vezetõi munkásságának elismeréseként nyugállományba vonulása alkalmából a Magyar Köztársasági Arany Érdem-renddel tüntette ki.

A köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemrenddel tüntette ki dr.h.c., dr. Gencsi László okl.erdõmérnököt, a mezõgazdasági (erdészet) tudományok kandidátusát, a NyME ny. tanszékvezetõ egyetemi tanárát többmint négy évtizeden át folytatott szakmai, oktatói és tudományos tevékenysége elismeréseként.

A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét adományozta a köztársasági elnök prof. dr. Horváth Béla okl. gé-pészmérnöknek, a mezõgazdasági tudomány kandidátusának Pattantyús-díjas, a NyME Erdészeti-Mûszaki és Környezet-technika Intézete és egyben Géptani Tanszéke igazgatójának szakmai, tudományos munkássága elismeréséül.


Igazán nem lehetett panasza programhi-ányra annak, aki a 2005-ös tanévnyitóraSopronba látogatott. Ragyogó verõfény-ben gyülekeztek az 50 éve végzett hall-gatók a rektori épület elõtt. A botanikuskertben ünnepélyes keretek között avat-ták fel prof. dr. Lámfalussy Sándor ésprof. dr. Káldy József mellszobrát (lásd arészletes méltatást). Hõsi halottainkraemlékeztünk a fõépület aulájában. Azünnepélyes tanévnyitóra és a Nyugat-magyarországi Egyetem ErdõmérnökiKarának Tanácsa nyilvános ülésére koradélután került sor. Ennek során

Tiszteletbeli doktorrá (doctor honoriscausa) avatták: prof. dr. Ing. EugenRónayt, a Zólyomi Mûszaki Egyetemnyugalmazott egyetemi tanárát.

A Nyugat-magyarországi Egyetem Ph.D. doktori címet kapták: Bogdán Olivér,okleveles környezetmérnök, Bölöni Já-nos, okleveles erdõmérnök, KoppánAndrás, okleveles erdõmérnök, VidócziHenriett, okleveles erdõmérnök.

Az Ember az Erdõért Alapítvány Ku-ratóriuma az erdõk érdekében kifejtetttöbb évtizedes munkájának elismerése-ként Ember az Erdõért Emlékérmetadományozta: Bartha Pál okleveleserdõmérnöknek, Halász Tibor okleve-les erdõmérnöknek, Simon László okle-veles erdõmérnöknek.

* * *Nyugat-magyarországi Egyetemért

Emlékérmet adományozott: György An-tal Tamás, a csíkszeredai Pro AgriculturaHargitae Alapítvány elnöke részére.

Nyugat-magyarországi EgyetemértSajtódíjban részesítette: dr. Király Pálny. fõszerkesztõt.

Pro Silvicultura Natura et Ventoriakari dísztõrt adományozott: dr. PethõJózsef ny. vezérigazgató részére.

Sor került a tiszteletdiplomák kiosz-tására:

Aranyoklevélben részesült: ÁrkosyPál, Balázs Miklós, Balla Margit (SzékelyKárolyné), Begya Lajos, Búza Antal,Dámosy Zoltán, Demeter Ferenc, ÉdesIstván, Farkas Imre, Frey Ottó, Futó An-tal, Gádori Vilmosné sz. Dózsa Klára,Galgóczi Ernõ, Gordos Mátyás, Gyila Fe-

renc, Gyurkó Lászlóné dr. sz. DaróczyNóra, dr. Hajdu Endre, dr. Horváth Gyu-la, Hursán György, Ipsits Lajos, JoóImréné dr. sz. Hudetz Éva, Kálmán Mik-lós, Karczag Tibor, Kiss János, Kiss József(sz. Töltéstava), Kiss József (sz. Parád),Kovács Béla, Köhler Imréné sz. AlacsonyIlona, Körtvélyesi György, KrasnyánszkyIrén (Lipták Endréné), Kuthy Timót, L.Molnár Katalin (Lengyel Zoltánné),Lády Miklós, Laincsák István, LengyelBéla, Lipták Endre, Madas Gabriella(Mollay Jánosné), Mag József, Milei Lász-ló, Milota Erik, Molnár József, MurányiRóbert, Nagy Miklós, Németh Istvánné sz.Virágh Erzsébet, Németh László, PállMiklósné dr. sz. Túrmezei Éva, PatakiPál, dr. Polner Antal, Pünkösti Imre,Recht János, Sebestyén Zoltán, Seres Béla,dr. Sipos András, Somodi Jakabné sz.Anda Irén, Szanyi László, Szatmári Fe-renc Jenõ, Szendrey Andrásné sz. SzabóMária, Szendrõdi János, Szigeti Nándor,Takács Károly, Tavas Gyula, UdvardySándor, V. Szabó Ferenc, Vad Miklós,Vágó László, Varga Béla, Varga János,Varga Zoltán, Venyercsán Pál, VilághyGyörgy, Wambach Béla, Zsupanek La-jos, okleveles erdõmérnökök.

Gyémántoklevélben részesült:Brányi György, Hábel György, Hopp Jó-zsef, Schultz Tihamér okleveleserdõmérnökök.

Rubinoklevélben részesült: dr.Kollwentz Ödön, okleveles erdõmérnök.

Tanévnyitó Sopronban


Vasoklevélben részesült: BubbGyula, dr. Kassai Jenõ, dr. Madas And-rás okleveles erdõmérnökök.

Alma Mater Emlékéremben része-sült: Kovács Krisztián okleveleserdõmérnök, Tari Tamás vadgazdamérnök.

A II. világháborúban hõsi halált haltPum Gyula okleveles erdõmérnök emlé-két megõrizendõ Pum Gyula Emlékérem-ben részesült: Csillag Vince V. évf.erdõmérnök-hallgató, Eredics Attila IV.évf. erdõmérnök-hallgató, Juhász Veroni-ka V. évf. erdõmérnök-hallgató, NahóczkiLászló IV. évf. erdõmérnök-hallgató, Vitá-lis Anikó V. évf. erdõmérnök-hallgató.

Az Erdészcsillag Alapítvány Kuratóri-uma a 2005/2006. tanévben ErdészetiÖsztöndíjban részesítette: Kálmán Mik-lós V. évf. erdõmérnök-hallgatót.

Dr. H. C. dr. Kozák Antal professzorúr felajánlása alapján matematika statisz-tika tantárgyból nyújtott kiváló teljesít-ményéért elismerésben részesült: Kasza-la Judit III. évf. erdõmérnök-hallgató.

A 2005/2006. tanévben: Grätzer Mik-lós Ösztöndíjban részesült: Szabó PéterV. évf. erdõmérnök-hallgató.

Kép és szöveg: Pápai Gábor

„Prof.dr. Mészáros Károly úra Nyugat-magyarországi EgyetemErdõmérnöki Karának dékánja

Kedves Károly!Az ünnepélyes tanévnyitó hangulatá-

ban írom ezeket a sorokat. Köszönöm,hogy megérhettem az évszázados intéz-mény – korokon és különbözõ szellemi-szervezeti áramlatokon átívelõ – mara-dandó, értékes hagyományainak, mint aszakmai kezdeményezõ készség és a tár-sadalom alapjait alkotó alapelvekmegõrzését. Az egész rendezvény gon-dosan és szívvel elkészített programjábólki lehetett érezni – a szakmai oktatásmellett – a szakma szeretetére, a közös-ségi szellem kifejlesztésére, egymás meg-segítésére, a munka megbecsülésére, ahaza szeretetére való nevelés elõsegíté-sét. Nyugodt szívvel búcsúzom tõletek:az Egyetem szelleme töretlen, az Egye-tem jövõje jó kezekben van.

Ez a maradandó élményt nyújtó Tanév-nyitó arra késztet, hogy megosszam Vele-tek azokat a gondolatokat, amelyekbenkülönösen meg szeretnélek erõsíteni ben-neteket. Elsõként említem azt a szeren-csés választást, amellyel dr.ing. EugenRónay professzornak, a Zólyomi MûszakiEgyetem nyugalmazott tanárának adomá-nyoztátok a tiszteletbeli doktor címet. Eh-hez kapcsolódik még két esemény: azegyik György Antal Tamás, a csikszeredaiPro Agricultura Hargitae Alapítvány elnö-kének kitüntetése a Nyugat-magyarorszá-gi Egyetemért emlékéremmel. A másik ki-tüntetett Bartha Pál erdõmérnök az el-nyert pénzjutalmat azonnal a nagyenyediBethlen Gábor Kollégiumnak ajánlotta fel.

A Kárpát-medence népei között a tria-noni békeszerzõdés következtében kiala-kult súlyos helyzet azóta sem jutott nyug-vópontra. Remélhetõleg az Európai Unió– a már elhatározott újabb két állambõvülésével – megfelelõ szervezeti ésszellemi kereteket fog biztosítani a Kár-pát-medence népeinek, hogy megkezd-

jék a gyûlöletkeltés politikája helyett azegymás jobb megismerése, majd barátsá-gosabb légkör kialakításának folyamatát.Ez azonban nem csak – és nem is elsõsor-ban – a kormányok és politikusok felada-ta; az õ figyelmüket elsõsorban a rendsze-resen visszatérõ választások és a hatalomkérdései kötik le. A nemzet hosszabb távúfolyamatainak igazi figyelõi, gondozói aszellemi elit képviselõinek centrumai kell,hogy legyenek. Ez azonban csak az egésztársadalom közremûködésével, számtalanapró gesztus révén valósulhat meg. Ez aTanévnyitó egy ilyen jelentõs gesztus volt.

A második kérdés a szakmaikezdeményezõ készség és a társadalomerkölcsi alapjainak megóvása, fejlesztésea regionális rendezõ elvekre épülõ Euró-pai Unió keretei között. A különbözõ te-rületû és gazdasági fejlettségû európai ré-giók közötti – évszázadok alatt kialakult– mesterséges akadályok eltávolításanyilván meggyorsíthatja a gazdaságifejlõdés folyamatát, de a régiók határaibizonyos védelmet nyújthatnak az euró-pai szellemi értékeknek. Az életminõsége vagy más, elmaradottabb tér-ségek problémáinak jobb megértése ésmegoldásuk elõsegítése az évezredes eu-rópai kultúra folyománya.

A Nyugat-magyarországi Egyetem át-vette a bányászat évszázados hagyomá-nyait és jogosan tekinti az ErdõmérnökiKar magát az egykori testvérszakmaszellemi örökösének. Az 1735-ös alapítá-sú egyetem Európa legrégebbi bányá-szati, kohászati és erdészeti felsõfokú in-tézménye. Az állandó megújulási kész-ség jól megfigyelhetõ a mai napig. Hamegnézi az ember a tantárgyak sorsánakalakulását, láthatjuk az élet minõségétjellemzõ tantárgyak és szakok térfoglalá-sát. A természetvédelem, a vízgazdálko-dás és a többi hasonló jellegû tárgyak jel-zik, hogy az egyetem keresi a megoldásta mai kor globalizációs problémáira. Ez-zel példát is mutat a neves európai egye-temeknek, melyek egyike-másika már

fontolgatni készül az erdészeti kar meg-szüntetését. A világszerte jelentkezõ ésegyre súlyosbodó természeti katasztró-fák figyelmeztetnek, hogy a nemzeti jö-vedelem egyoldalú hajszolása és az életminõségének elhanyagolása mindenkitfenyeget. Ezek komplex problémák ésaz árvizek ügye a hegyvidéki erdõkkezelésétõl a gátrendszeren keresztül asík vidéki tározókig nagyobb régiót –például a Kárpát-medencében négy or-szágot – és emberek millióinak sorsátérinti. Nem véletlen ezért, hogy az Egye-tem nyerte el azt a nagyobb összegû pá-lyázatot, amelynek célja – ha jól értettem– a felsõfokú intézmények kutatási me-todikájának olyan újszerû kidolgozása,amely elsõsorban a gyakorlat igényeibõlindul ki és nem az eddigi módon, a ku-tatási intézmények adottságaiból.

Végül szólnom kell a Tanévnyitó ün-nepség kulturális részérõl, külsõ megje-lenési formáiról is.

A tárogató mûsorszám nem csak fe-lejthetetlen mûvészi élményt nyújtott,de az egyes számok kiválasztásával azelõadó mûvész felforrósította a hangula-tot. A különbözõ indítékokból egybe-gyûlt meghívottakból egységes hangu-latú közönséget varázsolt a terembe.Szívet melengetõek voltak a kis gesztu-sok, a kitüntetettek rózsaszállal köszön-tése, a hallgatók fegyelmezett, de mo-solygó magatartása, amit jó keretbe fog-lalt a diszkrét egyenruha. Jó, biztató ér-zés volt ezt az ifjúságot látni. Elõzõlegazon gondolkoztam, okos dolog-e ilyenegészségi állapotban elmennem a Tan-évnyitóra? Örülök, hogy ott voltam; sen-ki sem tudta volna – még megközelítõ-leg sem – visszaadni az ünnepség han-gulatát. Ezekkel a gondolatokkal záromsoraimat, és még egyszer köszönöm,hogy ilyen lélekkel búcsúzhatom az õsiAlma Matertõl.

Szeretettel köszönt öreg barátoddr. Madas AndrásBudapest, 2005. IX. 15.”


Erdõgazdaságunk 60 éves története1945. augusztus elsejével kezdõdik, ami-kor az Érseki Palota épületcsoportjábanéletre hívják az Egri Állami Erdõigaz-gatóságot. Mûködési területe – mintegy95 000 ha – felölelte a Nyugat-Bükköt, azegész Mátra-hegységet és a Heves-Bor-sodi dombságot, tehát lényegében a maiEgererdõ Erdészeti Részvénytársaság tel-jes területét, azzal a különbséggel, hogyakkor még ide tartozott a TiszafürediErdõgondnokság, egy rövid ideig a Put-noki Erdõgondnokság, továbbá 13 000ha erdõ, mely a 90-es években a kárpót-lások során magánkézbe került.

Az erdõgazdaság nagyon fontos sze-repet töltött be kezdettõl fogva mind amai napig, azzal a változatosággal, hogyfeladatainak rangsorolása az erdõ egyesfunkcióinak elõtérbe kerülésével azidõk folyamán változott. A háború utántermészetesen a legfontosabb feladat azország fával való ellátása elsõsorban aháborús károk helyreállításához, rész-ben a lakossági tûzifa biztosításához.Mindezt tetézte, hogy a háború idején

sok helyen túlzott fakitermelések, tarvá-gások folytak és ezeket általában nemkövette szakszerû erdõfelújítás.

Az Erdõigazgatóság, amely 1946-tólmint a MÁLLERD – Magyar ÁllamiErdõgazdasági Üzemek – Egri Erdõgaz-dasága mûködött tovább, 22 erdõgond-nokságával megszervezte és beindítottaaz erdõigazgatási munkákat és hozzálá-tott az elmaradt felújításokhoz.

Az 1949-tõl az 50-es évek végéig tartóidõszak gyakori átszervezéssel és szinteállandó személycserékkel zajlott. AzErdõigazgatóságot elõször Nemzeti Válla-lattá szervezték át, majd az 1950. évi nagyátszervezéssel három részre darabolták.Ekkor jött létre az Egri (Nyugat-Bükki),Recski (Észak-Mátrai) és Mátrafüredi (Dél-Mátrai) Állami Erdõgazdaság. Az utóbbikettõbõl hozták létre 1957-ben a MátraiÁllami Erdõgazdaságot. Folyamatosan át-alakították az üzemegységeket, majd azerdészeteket is. A nehéz politikai légkör,az örökös átszervezés, a vezetõk váltoga-tása ellenére az 50-es, 60-as évek a ma-gyar erdészet egyik legsikeresebb idõsza-kát jelentik.

Az 1954-ben megalakult Országos Er-dészeti Fõigazgatóság irányításával ek-kor hajtják végre a legtöbb erdõfelújítást,erdõtelepítést és fásítást. Ebbõl a hatal-mas munkából erdõgazdaságaink is ki-vették részüket. Az itteni szakembereklétrehoztak három nagy csemetekertet(Kerecsend, Mezõkövesd, Kál) és többmint 80 kiskertet, ahol nemcsak saját

erdõsítésekhez, hanem a térség más gaz-daságai számára is termelnek szaporító-anyagot. Gyöngyösön, Verpeléten FásítóErdészet, Egerben Fásítási Csoport végziaz Alföldi területek erdõtelepítéseit.

Az új erdõk telepítése mellett kiemel-kedõ teljesítmény volt a háború óta fennál-ló elmaradások felszámolása az erdõfel-újítások terén, szívós munkával 1960-ranagymértékben felszámolják a hátraléko-kat. Ennek a kornak a jellemzõje az erdé-szeti technikák nagymértékû fejlesztése. Amagas mûszaki színvonalat jelentõ háromerdei vasút mellett elindult a gépesítés amotorfûrészekkel, a lánctalpas traktorok-kal. Nagyarányú gépesítés indul a szállítás-ban, a rakodásban, a közelítésben, a nehézterepeken kötélpályákat vetnek be.

Ebben az idõben (1957) indul azerdõk feltárása és ebben erdõgazdasá-gunk kimagasló eredményeket ért el.Elindul a fafeldolgozás is, kezdetbenkisüzemekben szalagfûrészes termelés-sel, majd a Mátrai Erdõgazdaság felépítia Gyöngyösi Parkettagyárat korszerûgépsorokkal.

60 éves az Egri Erdôgazdaság


1970-ben volt a második országosnagy átszervezés. Ekkor vonják össze aNyugatbükki és a Mátrai Erdõgazdasá-got, idecsatolják a Felnémeti Fûrészüze-met, a Petõfibányai Fatelepet, így egykézben összpontosul a teljes vertikum acsemetetermeléstõl a feldolgozott fater-mékig. Az így létrejött nagyvállalat, aMátra Erdõ- és Fafeldolgozó Gazdaságviszonylag hosszú ideig, egészen a 90-es évek elejéig lényegében ugyaneb-ben a szervezetben mûködött (1982-tõlMátra-Nyugatbükki Erdõ- és Fafeldol-gozó Gazdaság néven).

Az új cég életében új feladatok je-lentkeztek. A nagy erdõtelepítési és fá-sítási munkák csökkentek, az erdészetikis csemetekerteket megszüntették, akáli kertet viszont kibõvítették és kor-szerû nagyüzemi kertté fejlesztették.

Komoly beruházásokat hajtottak vég-re a céghez került új fafeldolgozó üze-mekben: Felnémeten és Petõfibányán,késõbb a Parkettagyárban is. Ezzel pár-huzamosan folytatódott az erdészeti gé-pesítés fejlesztése egészen a 90-es évekelejéig, amikor megkezdõdött az eszkö-zök magánkézbe adása.

A 70-es évek jellemzõje, hogyelõtérbe kerül az erdõk közjóléti szere-pe. Ekkor indulnak el a közjóléti fej-lesztések, központi forrásból esõbeál-lók, pihenõhelyek, források épülneknagy számban. Erdei vasútjaink ekkormár gazdasági feladatokat nem láttakel, kizárólag a kirándulók utazásátszolgálták. Jellemzõ adat, hogy a 70-esévek végére az Egri Erdõgazdaság há-rom vasútja (Felsõtárkány, Mátrafüred,Szilvásvárad) az ország kisvasútjai ki-rándulóforgalmának közel felét bo-nyolította.

A legjelentõsebb közjóléti fejlesztése-ink sorába tartozik a szilvásváradimúzeumegyüttes létrehozása. 1974-benfelavatják a Szabadtéri Erdei Múzeumot,1985-ben pedig a belsõ múzeumot.

Erdészeti szakembereink az utóbbiévekben bekapcsolódtak az erdei isko-lák programjába.

1982-ben a cég tevékenységekibõvült: idecsatolták a volt Szilvásvára-di Állami Gazdaságot a híres lipicai mé-nessel együtt.

Fontos dátumok az Erdõgazdaság éle-tében: 1976, amikor megalakul a BükkiNemzeti Park, 1985-ben létrehozzák aMátrai Tájvédelmi Körzetet, 1993-ban pe-dig a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzetet.Ezek az intézkedések az erdõk és azerdõkben található természeti értékekmegóvását szolgálták és az erdõk kezelé-sében korlátozásokat vezettek be.

1994-tõl a cég részvénytársasági for-mában mûködik Mátra-NyugatbükkiErdõ- és Fafeldolgozó Rt. néven, majd1999-tõl Egererdõ Erdészeti Rt. elneve-zéssel.

A 90-es években reorganizációs be-ruházások folytak az erdõfeltárás terü-letén, a parkettagyárban, az erdészetigépek körében. Megépült két vadas-kert: Verpeléten és Szilvásváradon.

Ha az elmúlt 60 év legfontosabberedményeit szeretnénk kiemelni, ak-kor három dolgot említhetünk meg:

Évtizedek szívós munkájának ered-ményeként az erdõfelújításokban atermészetes felújítás aránya megköze-

líti a 90%-ot, ami országosan a legma-gasabb.

Az erdõfeltárásban kezdettõl fogvaErdõgazdaságunk mindvégig szinténélen járt. Kiváló szakembereink elérték,hogy ma 19 fm/ha feltártsággal az or-szágban elsõ helyen állunk.

Az 1990-ig tartó gépesítési idõszak-ban a mûszaki fejlesztésben kiválóeredmények születtek: új gépek, újtechnikák bevezetése, gépgyártás, aparkettagyár felépítése, kötélpályák al-kalmazása, fejlesztése és még sorolhat-nánk a technikai újdonságokat.

Wágner TiborFotó: Pápai G.

5. alkalommal rendez-ték meg a NemzetköziErdészversenyt Litvániá-ban, Kaunas városában,összesen 13 nemzetcsapatának részvételé-vel. Hazánkat az Orszá-gos Szakmai GyakorlatiVerseny elsõ 4 helye-zettje képviselte. Sop-ronból: Lunk Eszter,Tóth G. Balázs, TakácsPéter és MátrafüredrõlHunkár Sándor.

A feladatok erdõmû-veléstan, erdõbecslés-tan, erdõvédelem, vad-gazdaságtan témakö-rébõl voltak. Csapatunka 11. helyen végzett és ezzel megismétel-tük a tavaly szerzett eredményünket.

Ezúton szeretném megköszönni is-koláink igazgatóinak, dr. Rónai Fe-rencnek, Kristó Lászlónak az anyagi

támogatást, Gólya Jánosnak a motor-fûrészes számokban nyújtott segítsé-gét és Szalóki Rezsõ kollégámnak a se-gítségét.

Kép és szöveg: Szabó László

Nemzetközi Erdészverseny


Örvendetesen nagy érdeklõdés mellettkerült sor a MEGOSZ 2005. évi Nagyren-dezvényére. A több, mint 150 résztvevõa szentgáli kultúrház nagytermébengyûlt össze. A Nyugat-magyarországiEgyetem Roth Gyula Gyakorló Szakkö-zépiskola és Kollégium diák vadászkür-tösei Bolla Balázs erdõmérnök-tanárvezetésével nyitották meg a rendez-vényt, majd Luzsi József, a MEGOSZ el-nöke tartotta meg köszöntõjét:

„Tisztelt Vendégek, Hölgyeim ésUraim!

Üdvözlöm Önöket a MEGOSZ máso-dik országos nagyrendezvényén. Szö-vetségünk nevében köszönöm, hogyelfogadták meghívásunkat, s megtisz-teltek bennünket jelenlétükkel.

Javaslom, legyen a mai nap mottójaegy kortárs magyar írótól származó idézet:

„Az erõ mindig az egységben van,sosem a kétségben!”

Szeretném, ha a mostani találkozónkhozzájárulna ahhoz, hogy együtt tud-junk gondolkodni, mégpedig oly mó-don, hogy a késõbbiekben képesek le-gyünk megmutatni az egységben rejlõerõnket is. Ennek jegyében a MEGOSZnevében köszöntöm:

– külföldi vendégeinket a CEPF képvi-seletében Bajorországból, Litvániából,Romániából és Szlovákiából érkezetteket.

– Az Országgyûlés Mezõgazdasági Bi-zottsága, a Földmûvelésügyi és Vidékfej-

lesztési Minisztérium, az Állami Privatizá-ciós és Vagyonkezelõ Részvénytársaság,az Állami Erdészeti Szolgálatok, az ÁllamiErdészeti Részvénytársaságok, az Erdé-szeti Oktatás és Tudományok és a helyiPolgármesteri Hivatal képviselõit.

– Az Érdekképviseleti Szervezetektõlérkezetteket.

– Az Országos Erdészeti Egyesületet.– A FAGOSZ-t.– Az Agrárkamarát.– A MEGOSZ-tagokat és minden

megjelentet.Külön örömünkre szolgál, hogy elfo-

gadta meghívásunkat dr. Magda Sándorúr, a Magyar Országgyûlés Mezõgaz-dasági Bizottságának elnöke.

Tavaly a 10 éves jubileumi rendezvé-nyünkön ígéretet tettünk arra, hogyévente egy alkalommal a szakma és amagánerdõ-gazdálkodás képviselõi aMEGOSZ szervezésében találkoznak,hogy aktuális témákról véleményt cse-rélhessünk. Mielõtt azonban erre tény-legesen sor kerülne, kérem engedjékmeg, hogy néhány bõvített mondatbanfelvázoljam a MEGOSZ elmúlt évét.

– Szövetségünk jelenleg az integrálttulajdonosokkal együtt, mintegy 25 000szervezett erdõtulajdonos érdekeit kép-viseli, és 200 000 ha magánerdõt jelenítmeg.

– Tagjaink a Nemzeti Földalap-kezelõ Szervezetek közel 500 birtok-

hasznosítási bizottságában vannak je-len.

– Hosszú évek alatt kiépített kapcso-latainkat továbbfejlesztettük az FVM-mel, különösen annak ErdészetiFõosztályával, az Állami Erdészeti Szol-gálattal, az erdészeti kutatás és oktatásintézményeivel.

– Az érdekképviselet hatékony ellá-tása érdekében hasonló jellegû szerve-zetekkel kiválóan mûködtünk együtt.Így az Országos Erdészeti Egyesülettel,a FAGOSZ-szal és az Agrárkamarávaltöbb esetben léptünk fel sikeresen aMagán Erdõtulajdonosok és Gazdálko-dók érdekeinek védelmében.

– A magánerdõ-gazdálkodásra kí-vántuk felhívni a figyelmet, a közel-múltban a fõvárosban megrendezettOrszágos Mezõgazdasági és Élelmiszer-ipari Kiállításon, és az ugyancsak nem-régiben Sopronban tartott WOOD-TECH szakmai kiállításon.

– A MEGOSZ rendezte meg a CEPF, azEurópai Erdõtulajdonosok Szövetségé-nek utóbbi közgyûlését Budapesten, aholaz Európai Unió erdõgazdálkodóinaktöbb mint 50 %-át képviselõ küldöttségekelsõ számú vezetõi ismerhették meg ha-zánk magánerdõ-gazdálkodását. Az azótais folyamatosan érkezõ visszajelzésekalapján elmondhatom Önöknek, hogy jóhírünket vitték szét Európában.

– Az elmúlt idõszakban is folyamato-san segítettük tagjainkat minden, a ma-gánerdõ-gazdálkodással kapcsolatosprobléma megoldásában. Rendszere-sen informáltunk mindenkit a MEGOSZhíradóban és honlapunkon keresztül.Irodáink a fõvárosban és vidéken is fo-

MM AA GG ÁÁ NN EE RR DD ÔÔ BB EE NN

MAGÁN ERDÔTULAJDONOSOK ÉS GAZDÁLKODÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE

FEDERATION OF PRIVATE FOREST OWNERS AND MANAGEMENTS IN HUNGARY

1021 Budapest, Budakeszi út 91. Tel.: 391-4290, fax: 391-4299

e-mail: [email protected]

MEGOSZ NagyrendezvénySzentgál, 2005. szeptember 16.


lyamatosan mûködnek, és úgy tapasz-taljuk, az erdõtulajdonosok, az erdõte-lepítõk megelégedésére.

– Túl vagyunk az európai uniós társfi-nanszírozással megvalósuló erdõtelepíté-sek elsõ évén. Ezalatt csaknem 10 000 ha-ral nõtt hazánk erdõterülete. A tapasztala-tok vegyesek. A finanszírozás jó, de túlbürokratikus, és sokszor gátja az egyéb-ként gyorsan és jól elvégezhetõ munká-nak. Az erdõtelepítõk azzal szembesül-nek, hogy ezek egytõl-egyig mind, mindEU-s elõírások. De mivel mi is tagjai va-gyunk az EU-nak, arra kell törekednünk,hogy a szükségtelen vagy rossz elõírá-sokat megváltoztassák, vagy megszüntes-sék. Külföldi tapasztalatok ismeretében el-mondhatom, senki nem tart, vagy tartat bepontosan olyan elõírásokat, mint azt Ma-gyarországon teszik. Egy magyarszerzõtõl olvastam: „csak akkor ismerjükmeg a helyes utat, ha elvétjük azt.” Le kel-lene fordítani az EU-ban leggyakrabbanhasznált nyelvekre is ezt a tételmondatot.Nagyon visszatetszõ, mikor egy erdõtele-pítõt vagy magánerdészt 5-6 fõ ellenõrizegyszerre egy erdõtelepítés kapcsán.Mindenki a saját szakterületének megfe-lelõen, természetesen a legmodernebbtechnikával felszerelve. Sok telepítésennem dolgoztak annyian egyszerre, mintahányan néha ellenõrzik. Csak ne emlé-keztetne ez engem, kísértetiesenvalamire...

– Persze tudom, ellenõrizni való pe-dig van. Hiszen korlátozásokkal szem-besülünk mindenütt, mindannyian. S havalamit, hát ezt fõleg ellenõrizni kell. Ta-valy például megjelent a Természetvé-delmi Törvény végrehajtási utasítása,mely alapján az érintett erdõtulaj-donosok elõtt lehetõség nyílt a termé-szetvédelmi korlátozások miatti hátrá-nyok kompenzálására. De csak rendele-tileg, törvényileg, a valóságban sajnosnem. Ezen nem is kellene nagyon cso-dálkoznunk, hisz Karinthy óta tudjuk:„másként agitál, aki fel akar jutni a villa-mosra, és homlokegyenest másként, akimár fönt csücsül.” Így aztán szövetsé-günknél még csak elutasítási határozato-kat láttunk. Úgy tûnik, a különbözõ csû-rés-csavarások alkalmazásával az erdõ-tulajdonosoknak és a gazdálkodóknaknem is fognak fizetni. Mivel a törvényszerint csak a tényleges kár téríthetõ, azerdõben viszont ilyen nincs, csak kiesettjövedelem és elmaradt haszon.

– Aztán itt van a NATURA 2000 prog-ram. Emlékszünk még rá, hogy milyenszépen indult. Aztán egyszer csak tör-vényileg, a tulajdonosok megkérdezéseés indoklás nélkül, levédték a területe-

ket. Ám a közcélú korlátozások kom-penzálására csak 2007-ben születik jog-szabály. Ha születik.... Netán ez lesz aNATURA 2007? Amire majd úgyszinténnem fizetnek az érintetteknek? A korlá-tozásokkal egyidejûleg jogokat is kelle-ne biztosítani. Szerencsére nem vagyokjogalkotó, nem is szeretnék az lenni,esetleg csak néhány percig, amíg parag-rafus-készítõ társaimnak szétosztanékegy kis cetlit, a következõ keleti böl-csességgel: „amit mással teszel, azt ma-gadnak is át kell élned.”

– De maradjunk a valóságnál. Havisszatekintünk az elmúlt évre megálla-píthatjuk, nehéz év áll mögöttünk, és ajövõ sem igazán biztató.

Ugyanazokról a gondokról beszélünkma is, mint tavaly. Az erdészeti ágazatalulfinanszírozott, szinte minden irány-ból elvonásokkal szembesülünk, ésilyen gazdasági körülmények között kel-lene az Európai Unión belüli versenyké-pességünket megõrizni. No meg fejlõdniúgy, hogy a hatósági elõírásoknak meg-feleljünk, és természetesen hozzájárul-junk az ország költségvetéséhez is.

– Okvetlenül meg kell említenem aztis, hogy az elmúlt években folyamato-san csökkentett vagy átcsoportosítotttámogatási formákat vissza kell állítani,azok mögé pénzeket kell rendelni, mi-vel az uniós erdõtelepítési rendszer be-léptével az eddig nemzetileg finanszíro-zott, elsõ kivitelre biztosított forrásokfelszabadultak.

Erõsen bízunk benne, hogy ajövõben a hatalomnak nem lesz célja azerdõtõl, az erdõfenntartástól pénzeketelvonni. Gondoljuk ezt azért is, mivelaz ekként visszafizetett, hangsúlyozom,visszafizetett támogatások közcélú tá-mogatásként jelennek meg minden év-ben. Azt pedig tudjuk mindannyian,hogy az erdõtelepítés és annak fenntar-tása közcélokat is szolgál.

Közérdekre hivatkozva folyamatosancsak korlátozások születnek. Ami még azemberek számára hízelgõ is, hisz miattuktörténik. De ugyanilyen érdekekre hivat-kozva már igen nehezen nyílnak meg afinanszírozás csatornái. A jövõbenközpénzekbõl, közérdekekre hivatkozvaáldozni is kell. Továbbá azt is nagyonszeretnénk, hogy ha az uniós vidékfej-lesztési pályázati lehetõségek a magán-erdõ-gazdálkodókhoz is eljutnának.

Csak remélni tudjuk, a mezõgaz-dasági területek erdõsítési programjatovább folytatódik, s azok a vállalkozókés erdõgazdálkodók, akik az elmúltidõszakban ezzel foglalkoztak, munká-jukat tovább végezhetik.

Eddig sok embernek biztosított mun-kát a magánerdõ-gazdálkodás, az erdõ-telepítés. Az erdõsítési program újabbmunkahelyeket hozhat létre az országbanönszervezõdéssel, amihez az államnaksemmilyen támogatást nem kell nyújta-nia. Feladatunk tehát van bõven. Arra,hogy ezek meg is valósuljanak aMEGOSZ tagsága és vezetõsége reálislehetõséget lát, s ezen munkálkodik. Min-dent meg fogunk tenni azért, hogy az or-szág erdõsültsége tovább nõjön, hogy amagyar magánerdõk ápoltak, gondozot-tak legyenek, ugyanakkor a tulajdonosoka belõlük élõk boldogulását, és természe-tesen a közcélokat is szolgálják.

Ehhez kérjük minden erdõszeretõ ál-lampolgár, minden, az erdõhöz kapcso-lódó szervezet segítségét.

Hogy közös céljaink megvalósulja-nak, kívánok mindenkinek munkájá-hoz sok sikert.

Remélem a hõn áhított egység, közöscéljaink elérését a mai rendezvényünk isszolgálja valamilyen mértékben. Eredmé-nyes tanácskozást kívánok mindannyi-uknak, érezzék jól magukat.”

Az összegyûlteket ezt követõen Ve-csey Ferenc, Szentgál polgármestere ésdr. Magda Sándor, a Magyar Ország-gyûlés Mezõgazdasági Bizottságánakelnöke, valamint az Európai Erdõtulaj-donosok Szövetségének nevében AlgisGaizutis, a Litván Magánerdõ-tulaj-donosok Szövetségének elnöke kö-szöntötte. Ezt követõen kerültek át-adásra az idei Rimler Pál-díjak.

A MEGOSZ elnöksége 2004-ben díjatalapított, amelyet évente egy alkalommal,adományoz a magánerdõ-gazdálkodásfejlesztése terén kifejtett rendkívüli érde-mek elismeréseként. A díjat Rimler Pálrólneveztük el, aki a magánerdõ-gazdaságkorszerûsítésének nemcsak harcosa, deegyik legnagyobb eredményeket felmu-tató vezetõje is volt. A MEGOSZ elnöksé-ge az emlékérmet 2005. évben két sze-mélynek ítélte oda munkásságuk elisme-réseként: posztumus dr. Csötönyi József-nek és Barátossy Gábornak.

Dr. Csötönyi József 1931-ben erdész-családban született. Gyermekkora nagyrészét a Bánd község határában lévõmenyekei erdészházban töltötte, aholédesapja közalapítványi erdészkéntszolgált. Innen került a veszprémi pia-rista gimnáziumba, majd az erdõmérnö-ki fõiskolára Sopronba. Fiatal erdõmér-nökként 1956-ban kezdett el dolgozniaz egykori Balaton-felvidéki

Erdõgazdaság Márkói Erdészeténélszakelõadóként. Sikeresen foglalkozott azerdõtelepítések gépesítési feladataival és a


márkói kopárok erdõtelepítésével. Innenaz erdõgazdaság központjába került, majd1967-tõl a HM Erdészeti Fõosztályát vezet-te. Ezt követõen az ERDÉRT vállalatnál ésa Fagazdasági Vállalatok Országos Köz-pontjában osztályvezetõként dolgozott.1973-tól 15 esztendõn keresztül a MÉM Er-dészeti és Faipari Hivatalának voltfõelõadója, ahol fõként szociálpolitikaikérdésekkel - e témában védte meg mû-szaki doktori értekezését is – és a ter-melõszövetkezeti erdõkkel foglalkozott.1988-tól a Termelõszövetkezetek Orszá-gos Tanácsának, majd a MezõgazdaságiSzövetkezõk és Termelõk Országos Szö-vetségének tanácsosaként továbbra is aszövetkezeti erdõk - késõbb magánerdõkérdekében használta fel szakmai tapaszta-latait. A magánerdõ témakörével fáradha-tatlanul foglalkozott, minden fórumot ésminden lehetõséget kihasznált arra, hogynépszerûsítse, megismertesse a nagykö-zönséggel és a döntéshozók támogatásátmegnyerje a kialakuló magyar magánerdõ-gazdálkodás ügyének. Munkásságát szá-mos díj, kitüntetés ismerte el, amelyek kö-zül kiemelkedik a Veszprém megyéért ér-demérem ezüst fokozata, a Bedõ díj, aMETESZ-díj, és a Szövetkezeti Emlékérem.Tagja volt a MEDOSZ Erdészeti Szakosztá-lyának, az Országos Erdészeti Egyesületelnökségének, s tagja majd vezetõje is azOEE Szociálpolitikai Bizottságának. Létre-hozója és titkára volt az egykori TOT Erdé-szeti Választmányának és a MOSZ Erdé-szeti, Faipari és Vadgazdasági Választmá-nyának, valamint fõtanácsosa magának aMOSZ-nak. Megalapítója volt a BudapestiErdõk Baráti Körének. Szövetségünknek1998-tól volt alelnöke és ebben a beosztá-sában is kamatoztatta rendkívüli munkabí-rását és aktivitását a magyar magánerdõkszolgálatában.

Munkásságának elismeréseként ítél-te oda a Rimler Pál emlékérmet aMEGOSZ elnöksége. A díjat dr.Csötönyi József özvegye vette át.

Barátossy Gábor 1946-ban születettBudapesten. Általános és középiskoláitMiskolcon, Budán, majd Pesten járta és1964-ben érettségizett a budapesti Eötvös

József gimnáziumban. Még ebben az év-ben felvették a soproni Erdészeti és Fa-ipari Egyetem Erdõmérnöki Karánaknappali tagozatára, ahol 1969-benerdõmérnöki oklevelet szerzett. Ezután aBudavidéki (késõbb Telki) Állami Erdõ-és Vadgazdaság Budakeszi Erdészetéhezkerült. Elõbb erdõmûvelési, majd fahasz-

nálati mûszaki vezetõként dolgozott. Ittrészt vett az Érd-Sóskút-Tárnok fennsík-ján egy nagyszabású kopárfásítás tervezé-sében és kivitelezésében. Ennek során atervezett erdõsítésbõl több mint 350 ha-tmûszaki vezetõként kivitelezett is. 1974augusztusától átkerült a Budapesti ÁllamiErdõrendezõség Budapesti Erdõfelü-gyelõséghez erdõrendezési felügyelõ-nek. Az Erdõfelügyelõségen elõbb meg-bízott erdõfelügyelõség-vezetõ, majd a79-es átszervezés után a Budapesti Erdõ-felügyelõség Gödöllõi Osztályának veze-tõjeként dolgozott 1980 októberéig, ami-kor a MÉM Erdészeti Hivatalának (jelen-leg az FM Erdészeti Fõosztálya) munka-társa lett, elõször mint fõelõadó, késõbbmint fõmunkatárs. 1993 nyarától pedigfõosztályvezetõ-helyettesként a Magán-erdõ-gazdálkodási Osztály vezetõjekéntlátta el az Erdészeti Hivatal elnökhelyette-si teendõit. 1999-tõl pedig 2005-ig a Hiva-tal vezetõjeként mûködött. A Magánerdõ-gazdálkodási Osztály vezetõjeként telje-sedett ki munkája a magánerdõ-gaz-dálkodás fejlesztése érdekében. A meg-változott társadalmi-gazdasági körülmé-nyek között szinte a semmibõl kellettmegalkotni a magánerdõ-gazdálkodás jo-gi és gazdasági feltételeit.

Elõször az osztály irányításával azalapvetõ jogszabályozási háttér megte-remtése történt meg. Az erdõbirtokossá-gi társulásokról szóló 1994. évi XLIX. tör-vény, majd az 1996. évi LIV. törvény vég-rehajtási rendeletével határozta meg ajogszabályi kereteket. A jogi keretfeltéte-lekkel párhuzamosan a gazdasági felté-teleket is folyamatosan javítani kellett.Ezt a célt szolgálták az évrõl évre megje-lenõ agrártámogatások rendjébe foglaltmagánerdõ-gazdálkodási támogatásilehetõségek. Az országosan beszûkült

támogatási keretek mellett ennek bizto-sítását évrõl évre csak kemény küzdel-mek árán lehetett megteremteni. Amagánerdõ-gazdálkodás szakmai szín-vonalának emelését szolgálta a Hivataláltal kiadott „Erdõgazdálkodók kis-könyvtára” sorozat is. A Hivatalbanvezetõként eltöltött 12 év alatt munkás-ságával folyamatosan és töretlenül segí-tette a magánerdõ-gazdálkodás fejleszté-sét, elõrevitelét, anyagi feltételéneklehetõség szerinti javítását.

A fenti szakmai munkássága elisme-réseként javasoltuk a Rimler Pál-emlék-érem kitüntetésre

A rendezvény a „Merre továbbmagánerdõ?” címû szakmai konferenci-ával folytatódott, amelynek levezetõ el-nöki tisztét dr. Führer Ernõ, az Erdésze-ti Tudományos Intézet fõigazgatója vál-lalta el. A konferencián a következõelõadások hangzottak el:

– Bodor Dezsõ Károly igazgató (Ihar-tû 2000 Kft.): Megnyitó;

– Mocz András igazgató (Mocz ésTársa Kft.): A Dunántúli magánerdõkspeciális helyzete;

– Klemencsics András fõosztályve-zetõ (FVM): A magánerdõ-gazdálkodásUniós lehetõségei;

– Ali Tamás tanácsos (ÁESZ): A„mezõgazdasági területek erdõsítése”támogatási jogcím végrehajtásánakeredményei, és várható változásai akövetkezõ uniós költségvetési idõ-szakban;

– Támba Miklós alelnök (MEGOSZ):Merre tovább erdészeti integráció, mer-re tovább magánerdõk?

Az elhangzott elõadásokkal kapcso-latos rendkívüli érdeklõdésre való te-kintettel azok anyagát külön kiadvány-ban megjelentetjük és az Erdészeti La-pok mellékleteként tesszük közzé.

A konferenciát közös ebéd, majd te-repi szakmai program követte, amelyena délelõtt megjelentek mintegy 70 %-avett részt az alábbiak szerint:

– Az elsõ program a konyhakész tû-zifakészítés különbözõ technológiailehetõségének bemutatása a feldolgo-zástól a csomagolásig.

1. 2-3 m-es hosszú anyag max. 40cm tõátmérõig történõ feldolgozása au-tomata géppel. /Binderberger spalt-profi géppel/.

2. Méteres választék feldolgozása 25cm átmérõhatárig kézi vezérlésû komp-lex feldolgozó géppel /Palax Power 70-es géppel/.

3. Méteres választék feldolgozásahagyományos álló hasítógéppel és sza-lagfûrésszel, kézi munkaerõvel.


– Terepi bemutató a Szentgáli 15-östag erdõrészleteiben.

A bemutató témája: (volt állami)erdõterületek vágásos üzemmódról fo-kozatos felújítóvágásos üzemmódra va-ló átállításának lehetõségei, módszereiés fázisainak bemutatása.

A Szentgál 15/C erdõrészletben fo-kozatos felújítóvágás beindításánakelsõ fázisa, illetve a már felújult terüle-ten a végsõ állapot bemutatása történt.

A Szentgál 15/G erdõrészletben ku-lisszás, a Szentgál 15/F erdõrészletbenernyõs bontással indított fokozatosfelújítóvágás, és az ennek eredménye-ként megjelenõ újulat bemutatására ke-rült sor.

A terepi programot a kecskemétiAgroker Kft. Valtra traktor és Nobili szár-zúzó üzem közbeni bemutatója zárta.

A rendkívül sikeres és jó visszhangot ki-váltó rendezvény megszervezése és lebo-nyolítása Bodor Dezsõ Károlynak, az Ihar-tû 2000 Kft. igazgatójának, családjának éslelkes csapatának köszönhetõ, amelyértezúton is hálás köszönetet mondunk!

Dr. Sárvári Jánosfõtitkár

Fotó: Pápai G.

Az utóbbi idõben a szakmát a 2006. éviköltségvetés bizonytalan helyzete és aNatura 2000 körül újra fellángoló vitákfoglalkoztatják. Szövetségünk mind a kétügyben tett lépéseket. Az ezekkel kap-csolatos levelezésbõl idézünk néhányat:

„Benedek Fülöp úrnakközigazgatási államtitkárFöldmûvelésügyi és Vidékfejlesztési

MinisztériumTárgy: 2006. évi költségvetésBudapest, 2005. szeptember 8.

Tisztelt Államtitkár Úr!A költségvetési tárgyalások idõsza-

kában ismételten szeretnénk felhívni atárca figyelmét a magyar erdõgazdálko-dás és azon belül különösen a magán-erdõ-gazdálkodás tarthatatlan helyzetére.

Az elmúlt évek költségvetési elvonásaioda vezettek, hogy az erdész szakma gya-korlatilag semmilyen támogatáshoz nemjutott, csupán saját befizetéseit kapta vis-sza. Ez azt eredményezte, hogy az erdé-szeti közcélú feladatok, közöttük amagánerdõ-gazdálkodás fejlesztésénekügye olyan halmozottan hátrányos hely-zetbe került, hogy kiemelt támogatás nél-kül nincs esélye a túlélésre. Nem is be-szélve arról, hogy a 800 ezer hektárnyimagánerdõ területalapú támogatásáranem fordít semmit a költségvetés, holott ahagyományos mezõgazdasági területe-ken jelentõs támogatást kapnak a földtu-lajdonosok, pedig termékeik a piacon ne-hezen, vagy ár alatt értékesíthetõk, míg aprimér faválasztékok értékesítése megol-dott. A mezõgazdaság még mûködõ ága-zatához, az erdészethez a jövõnek ter-vezõ ágazati irányítás a szükséges anyagiforrásokat kell hogy biztosítsa, azért,hogy az ne váljon válságágazattá, amely-nek kezelése a késõbbiekben többszöröspénzébe kerülne az erdõk közcélú hasz-nát jelenleg is élvezõ adófizetõknek.

Hasonló a helyzet az Állami Erdésze-ti Szolgálatnál tervezett elvonásokkal is.Soha nem volt még ennyire szükségegy jól mûködõ és erõs elsõfokú erdé-szeti hatóságra, mint most, különös te-kintettel a mûködõ körbe kerülõmagánerdõkkel kapcsolatos meg-növekvõ feladatokra.

Tisztelt Államtitkár Úr!A fent leírtak alapján szeretnénk je-

lezni, hogy az „erdészeti feladatok” jog-cím alatt minimálisan 10 milliárd forint-ra van szüksége az ágazatnak, külön-ben a helyzet kezelhetetlenné válik. Azerdõtulajdonosok és erdészeti integrá-torok visszajelzései alapján a pénzhiány

és a kifizetések eltolódása miatt olyanmértékû az elégedetlenség és elkesere-dettség, ami különbözõ megmozdulá-sokat és demonstrációkat vetít elõre.

Kérem ezért szíveskedjék a leghatá-rozottabban kiállni jogos kérésünk tel-jesítése mellett, és a költségvetési tár-gyalások során képviselni az erdészetifeladatok minimálisan 10 milliárd fo-rintnyi keretének jóváhagyását.

Köszönettel és erdészüdvözlettel:Luzsi József

elnök”* * *

„Gyurcsány Ferenc úrnakminiszterelnökMiniszterelnöki HivatalTárgy: az erdõgazdálkodás 2006.

évi költségvetéseBudapest, 2005. szeptember 21.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!A 2006. évi költségvetés tárcaszintû

egyeztetése, tudomásunk szerint, végéhezközeledik. Ismerve az ország területénekközel 20 %-át, a vidékfejlesztés mindennegyedik négyzetméterét jelentõ erdõkfenntartása szempontjából az elmúlt évekrendkívül aggasztó keretszámait, levélbenfordultunk – más érdekképviseleti szer-vekkel együtt – a Földmûvelésügyi és Vi-dékfejlesztési tárca miniszteréhez és illeté-kes államtitkáraihoz. Félõ ugyanis, hogy atavalyi költségvetési évhez hasonlóan az„Erdészeti feladatok” cím alatt csupán azerdõtulajdonosok által már korábban befi-zetett erdõfenntartási járulékot kapja visz-sza az erdészeti ágazat, de egyetlen fillértámogatást sem. Az új erdõk sorsa az uni-ós társfinanszírozású erdõtelepítési pályá-zatok segítségével megoldódni látszik,azonban a jelenlegi helyzet az, hogy a mármeglévõ 1,9 millió hektár állami ésmagánerdõ mûködtetésére, a velük kap-csolatos közcélú feladatok – erdészetiszakmai kultúra terjesztése, rekreáció, tu-rizmus, erdei kisvasutak mûködtetése ésnem utolsósorban a rendkívül nehéz hely-zetben lévõ és több, mint 30 %-ban mûkö-désképtelen magánerdõ-gazdálkodás fej-lesztése – ellátására semmilyen anyagi se-gítséget nem kapunk.

Így például a 800 ezer hektárnyimagánerdõ területalapú támogatásárasem fordít semmit a költségvetés, holotta hagyományos mezõgazdasági területe-ken jelentõs támogatást kapnak a földtu-lajdonosok (átlagosan 30-40 ezerforint/hektár/év), aminek töredéke iselég lenne az erdõknél felmerülõ min-den probléma megoldására. A mezõgaz-

A MEGOSZ levelezésébôl


daság még mûködõ ágazatához, az erdé-szethez a jövõnek tervezõ ágazati irányí-tás a szükséges anyagi forrásokat kellhogy biztosítsa, azért, hogy az ne váljonválságágazattá, amelynek kezelése akésõbbiekben többszörös pénzébe ke-rülne az erdõk közcélú hasznát jelenlegis élvezõ adófizetõknek.

A tavalyi „nullás” erdészeti költségve-tés, ami tudomásunk szerint példátlandiszkrimináció a földmûvelésügyi tárcá-hoz tartozó valamennyi ágazatot figye-lembe véve, azt eredményezte, hogy azerdészeti támogatási rendszer már mostmûködõképessége határára ért.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!A növekvõ agrártámogatások mellett

elképzelhetetlennek tartjuk, hogy azerdõgazdálkodás továbbra is „mostoha-gyerekként” ismét méltánytalanul ésigazságtalanul mellõzött helyzetbe ke-rüljön a költségvetési tárgyalások során.

Végsõ elkeseredésünkben, a szaktárcaközönyétõl sarkallva kerestük meg Öntés kérjük személyes közbenjárását enneka lehetetlen helyzetnek a feloldására.

Tisztelettel:Luzsi József

elnök”* * *

„Haraszthy László úr részérehelyettes államtitkárKörnyezetvédelmi és Vízügyi Mi-

nisztériumTermészetvédelmi Hivatal2005. szeptember 14.

Tisztelt Helyettes Államtitkár Úr!Élve a 275./2004. (X.8) Korm. rendelet

5.§ 4. bekezdése alapján nyújtottlehetõséggel, kifogást jelentünk be a ma-gyarországi magánerdõ-tulajdonokon ki-jelölt NATURA 2000 területekkel kapcso-latban. Az eddigi visszajelzések, magán-erdõ-tulajdonosoktól kapott információ-ink szerint az esetek jelentõs többségé-ben a NATURA 2000 területek kijelölésenem elsõsorban szakmai, hanem inkábba „minél nagyobb területet markolni” elvalapján történt meg. Az erdõrészlet, illet-ve helyrajzi szám megjelölésével tett ed-digi kifogásainkat az illetékes nemzetiparkok rendre elutasították, éppúgy,ahogy azt korábban a különbözõ termé-szetvédelmi korlátozások miatt benyújtottkártérítési igényeinkkel tették. Úgy tûnika természetvédelmi „oltalom” alá kerülõerdõk esetében az alapvetõ cél csupán atiltás és a korlátozás, az abból származókárok és kiesõ jövedelmek megtérítésenélkül. Ez annál is meglepõbb, mertegyik nemzeti parkjuk igazgatója kifogá-sunkra írt válaszlevelében a következõket

írja: „a NATURA 2000 hálózat alapvetõenegy támogatásra – kártalanításra alapozotttermészetvédelmi programcsomag”. Tu-domásunk szerint ezekbõl, mármint a tá-mogatásból és kártalanításból még egyet-len magyar magánerdõ-tulajdonos semrészesült a Természetvédelmi Törvénymegjelent végrehajtási utasítása kapcsánsem, a NATURA 2000 területekre pedigmajdan 2007. július 1-tõl a Nemzeti Vi-dékfejlesztési Tervben és annak végrehaj-tására szolgáló jogszabályokban kerülneka kártalanítási feltételek meghatározásra.Vagyis ismételten elõfordul az a jogi hely-zet, amelyben – a magyar gyakorlatnakmegfelelõen – elõbb korlátoznak és majdcsak évek múlva születik meg egy olyankompenzálási rendelet, amelyre már ké-szen vannak az elutasító határozatok.

Korábban – még a NATURA 2000területek kijelölése elõtt – részletesenkifejtettük aggályainkat, észrevételein-ket, amelyek azonban süket fülekre ta-láltak.

Ugyanakkor a NATURA 2000 terüle-tek további sorsával kapcsolatosegyeztetésekrõl, döntésekrõl is mindigcsak utólag és akkor sem a természetvé-delmi hatóság útján értesülhetnek a tu-lajdonosok. Úgy tudjuk például, hogyszeptember 26-27-én egyeztetés lesz etémában az unió képviselõivel, amelyennyilván szívesen részt vennének a tulaj-donosok érdekeit képviselõ szervezetekis. Meghívót azonban eddig nem kap-

tunk egyetlen hasonló véleménycseré-re, megbeszélésre sem.

Fentiek alapján kifogásunkat a ma-gyar magánerdõket érintõ valamennyiNATURA 2000 terület vonatkozásábanfenntartjuk, és levelünket a brüsszeli il-letékes hatóságokhoz is eljuttatjuk.

Tisztelettel:Luzsi József

elnök”* * *

Látogatás az ÁPV Rt.-nélA MEGOSZ elnöke és fõtitkára 2005.szeptember 27-én találkozott GémesiJózseffel az ÁPV Rt. Erdészeti és Agrár-gazdasági Vagyonkezelõ Igazgatóságá-nak ügyvezetõ igazgató-helyettesével.A beszélgetés célja az állami és amagánerdõk közös céljainak megfogal-mazása, valamint azok képviseletébenaz egységes fellépés szándékának ki-nyilvánítása volt. Ennek értelmében arésztvevõk a következõ területeken ál-lapították meg a különbözõ fórumokonvaló együttes fellépés szükségességét:

– Az erdészeti feladatok 2006. éviköltségvetése.

–Az erdõfenntartás finanszírozásirendszere.

– A Nemzeti Vidékfejlesztési Terverdészeti jogcímeinek elfogadtatása ésuniós támogatások szerzése.

– A természetvédelmi korlátozásokkalkapcsolatos vélemények egyeztetése.

2005 kora õszén újabb állomásához érke-zett a gyapjaslepke már eddig is imponá-ló média-karrierje. Az újságokban és azelektromos médiában való gyakori sze-replés után immáron egy 26 perces film iskészült róla. A film rendezõje és ope-ratõre Mosonyi Szabolcs, akinek munkáinem ismeretlenek azok számára, akik „ki-hegyezettek” a természetfilmekre.

A film a gyapjaslepke életciklusát kö-veti végig, kis adag pátosszal úgy ismondhatnánk, hogy születésétõl halálá-ig. Kiváló makrofelvételeken szemlél-hetjük többek között a hernyók kikelé-sét, a selyemszál szerepét, a táplálko-zást. Hogy a gyapjaslepke halála nemmindig erõszakmentes, jól bizonyítják atermészetes ellenségek (pl. bábrablók,fürkészlegyek) ténykedését megörökítõigazi akciójelenetek is. A film külön ér-deme, hogy a rettegett és sokszor kiát-kozott gyapjaslepkét az erdei ökoszisz-téma elemeként ábrázolja, mely egyide-

jûleg nemcsak táplálkozik, hanem táp-lál is igen-igen sok fajt. Helyén kezelimagát a tömegszaporodást is, azaz cik-likusan ismétlõdõ természeti jelenség-ként, aminek vannak látványos és drá-mai hatásai is, de ezzel együtt semokozzák a világ végét.

A látványos képek, a dinamikus vá-gás, a hangeffektusok, a kellemes han-gú narrátor által közvetített, jól megírtszöveg egy pillanatra sem hagyják lan-kadni a nézõ figyelmét. Aki megvásá-rolja, nemcsak a gyapjaslepkével kap-csolatos ismereteit fogja bõvíteni, ha-nem egy kifejezetten érdekes, látványostermészetfilmez is hozzájut.

A film közvetlenül az alkotótólszerezhetõ be (Mosonyi Szabolcs 2464Gyúró, Petõfi u. 64. (22)467071, (30) 855-4018, [email protected]). Ára VHSkazettán 1500 Ft, ami magában foglalja acsomagolási és postaköltséget is.

Csóka György

Film a gyapjaslepkérôl


Az 1815–1818. évi üzemtervek az erdõkfenntartásáról, értékének emelésérõl, alehetõleg egyenlõ évi hozam kihasználá-sáról, fokozatos felújító vágás alkalmazá-sáról, vetésrõl, ültetésrõl, pótlásról, legel-tetési elõ- és utótilalmakról stb. rendel-keztek.

Az üzemtervekben elõírt munkák ter-vezését, végrehajtását, elszámolását ésnyilvántartását a magyar udvari kamara ál-tal 1818-ban a diósgyõri uradalomerdõmesterének és az alerdésznek és va-dásznak kiadott utasítások szabályozták.

Az erdõmester általános kötelezettsé-geit, a felettes szervekkel való kapcsolatát,a bányák hasznosítását, a faszénégetést azelõzõekben már érintettük. Az erdõgaz-dálkodásra vonatkozó rész azzal kezdõ-dik, hogy ha az üzemtervben meghatáro-zott fakitermeléssel „a jó gazdálkodás két-ségessé válik vagy abból bármilyen hát-rány származik”, és ezért módosítani akar-ja az üzemtervet, akkor készítse el javasla-tát, azt terjessze fel a budai fõerdõfelü-gyelõséghez „és várja a határozatot”.

Az erdõmester útmutatása mellettaugusztus–szeptember hónapban a vágá-sokban jelöljék ki a magfákat, a kiterme-lendõ fákat, becsüljék meg a várható épü-let- és szerszámfa, a fûrészrönk, az öl- és aszénfa mennyiségét, saját szükséglet, érté-kesítés és úrbéri járandóság szerint. Ter-vezzék meg, hogy mit és mennyit termel-nek pénzért, és milyen egységbérért,mennyi lesz robotban elvégezve.

A fakitermelés november elejétõl ápri-lis 15-ig tart, az erdõmester gondoskodjonelég favágóról, akik igény szerint közelít-sék is ki a vágásból a szén- és az ölfát. Atermelésnél használjanak fûrészt, mert az-zal „nagy megtakarítás” érhetõ el. A vágá-sokat gyakran tekintse meg, ügyeljen arra,hogy a döntésnél, a feldolgozásnál és asarangolásnál kíméljék az újulatot, szabá-lyos legyen a hasábfa, az öl méretei stb.

Az erdõõr által átvett faanyagot válasz-ték szerint vegye számba és jegyezze be araktárkönyvébe, hogy annak alapján a bé-rek és a fuvardíjak elszámolása megtör-ténhessen. A szabadon eladott épület- ésszerszámfát az értékének megállapításaután az uradalmi bélyegzõvel kell megje-lölni. Az uradalom saját szükségleteire ter-melt faanyagot is utalványozni kell és an-nak értékét „a számlavezetés szabályainakmegfelelõen kell kezelni”.

A diósgyõri központtól távollevõparasznyai és mocsolyási kerülethez nemtartozott ipari üzem, ezért azok faeladásátkülön szabályozták. Az erdõõr méretjegy-

zéke alapján kifizették a fa árát, és az utal-ványra az erdõmester felírta a vevõ nevétés lakhelyét. A kisebb értékû törzsek, azöl- és szénfa, a száradék tûzifa értékesíté-sét az erdõõr intézte az erdõmestertõl ka-pott bárcával, hóvégi elszámolással, pénz-feladással. A fakitermelés befejezése utánaz erdõmesternek minden vágást át kellettvennie és egyeztetni a vágás vagy a rako-dó neve szerinti készleteket.

Évente szeptember 15-ig erdõmûve-lési tervet és költségvetést kell készíteni,amit „a királyi magyar udvari kamaránakbetekintésre és engedélyezésre meg kellküldenie”. Erre azért volt szükség, mert azüzemtervek szerint „ha az önvetõdésre akellõ idõben számítani nem lehet, akkorminden késedelem nélkül a mesterségesfelújításhoz kell folyamodni… ha szüksé-ges, úgy az önvetõdést, mint az ültetéstkellõ idõben pótolni kell, és ezzel nemszabad késlekedni”.

Az elvégzett munkákról és észre-vételeirõl minden év májusában beszá-molót készít, hogy „a magas udvari kama-ra az erdészeti személyzet tevékenységétés igyekezetét az elvégzett munkákban ismegismerhesse”.

Fontos feladat volt az erdõvédelem, azerdészeti és vadászati kihágások megaka-dályozása. Védeni kellett az újulatot a le-gelõ marhától, az erdõt a tûztõl. A kihágá-sokról jegyzõkönyv készült, enyhébbesetben a büntetést maga róhatta ki, sú-lyosabb esetben az ügyész járt el.

Az utasítás részletesen szabályozta avadászatot is. Szigorúan ügyelnie kell arra,hogy „a tilalmi idõket pontosan tartsákbe… a vadat akkor ejtsék, amikor az apénztár számára a legelõnyösebb… a lõdí-jat híven számolják el”. Kimutatást kell ké-szíteni az uradalom szükségleteire meg-tartott, az uradalmi tisztviselõknek átadottés az idegeneknek eladott vadhúsról. Az„urbariális vadászati robotot… semmi más-ra nem veheti és nem vétetheti igénybe… atényleges szolgálatról este, a vadászatután cédulát töltessen ki”. Az alerdész és avadász csak az erdõmester engedélyévelvadászhatott, de a ragadozók elejtéséértkülön jutalmat kaptak.

Az utasítás részletesen szabályozta amakkoltatást és a legeltetést, fûkaszálást.A július–augusztusi erdõjárás alapján ké-szített becslési jegyzõkönyvvel kellett je-lenteni augusztus 20-ig a prefektusnak,hogy mennyit ér a makkoltatás, melyikerdõrészbe hány sertést lehet engedni.Egyeztették az árverés idõpontját, mert„az árverésen mindig jelen kell lennie,

gondoskodnia kell arról, hogy a licitálókegymással csalárd módon össze ne be-széljenek”. Az erdei rétek fûtermését a 3évenként tartott árverésen „a legtöbbetígérõnek” adták el. Az erdei legeltetés ká-ros hatása ma is felismerhetõ. Az 1807. évierdõtörvény meghatározta a legeltetési ti-lalmakat, de kikötötte: „vigyázni kell… a le-geltetés gyakorlatilag lehetetlenné ne vál-jék”. Ennek szellemében az üzemtervekelõírták, hogy a váltólegelõnek kijelölt vá-gássorozatban „a vágásoknak gyorsan va-ló felújítására azért kell minden áron töre-kedni, mert azok 25 éven túli korban a le-geltetés alól nem vonhatók ki”.

Az erdõmesternek, mint „szorgos gaz-dának” gondoskodni kellett az erdeiméhészkedésrõl, az erdei gyümölcsökbegyûjtésérõl, az erdészeti lakások, épüle-tek, utak karbantartásáról is.

Az alerdész és a vadász feladata azerdõk és a vadállomány védelme és min-den olyan cselekmény megakadályozá-sa, amellyel az uradalmat kár vagy vesz-teség érné. A munkák végrehajtásátellenõrizték: a kijelölt fákat döntik-e, jóaz épület- és szerszámfa a fûrészrönk, arakatok mérete, jó szenet égetnek-e,szakszerû a makkvetés és a csemeteülte-tés stb. Biztosították, hogy az erdõmesterutasítása szerint milyen és mennyi vadatejtsenek, az elejtett vad ne vesszen kár-ba, az úrbéres hajtók között tartsanakrendet, anélkül, hogy „az alattvalókat”zavarnák stb.

Befejezésül: Miskolcon a Szinva vizehajtotta a „Gubits vagy Liszt õrlõ” mal-mot, amit 3 évenként, árverésen adtakbérbe és 1814-ben 80, 1821-ben 120 fo-rint volt az évi bér. Az 1830. évi leltárszerint értéke 768,20 forint, 1834-ben320 forintért eladta az uradalom. Privati-záció!?

Járási Lõrinc

Üzemtervek – Kamarai utasítások II.DDIIÓÓSSGGYYÕÕRRII ÉÉVVFFOORRDDUULLÓÓKK 88 ..

Állást keresAlulírott Fekete Béla, Nyíregyháza, Ösvényu. 8. szám alatti lakos állást keresek.Negyvenéves vagyok, 23 éve dolgozom,18 éve a szakmában mint kerületvezetõ er-dész. 2005-ben megszûnt a munkaviszo-nyom, azóta nem sikerült elhelyezkednem.Kérem, segítsenek a munkahely keresésé-ben, legyen az bárhol az ország területén.Négy gyermeket nevelek, akik 2, 11, 15, 17évesek. Kérem segítségüket, hogy el tudjakhelyezkedni a szakmában.Köszönettel: Fekete Béla erdész


Fotos-Martonos fölött, a Fotosi Avas ne-vû erdõrészen – a Bodoki hegység délinyúlványán – három asszonyság két-két púpozott vödör eperrel cipekedettaz erdei legelõn át a falu irányába. Avödrök eperrel és nem szamócával vol-tak tele. Kerti eperrel, ahogyan Három-széken mondják, mert mifelénk a sza-móca szó nem használatos, ezt „erdeieper” néven különböztetik meg a kertiepertõl.

A Kárpátokban már egy hete zuho-gott az esõ. Én gombászni merészked-tem ki a Bodoki hegység derekához, azeredeti elképzelés szerint a Tikos olda-lát, a Hegyeshegy, a Laposbérc erdeit, aTekerõpuszta legelõit fésültem volnavégig, de a legelõkön elázott és elmo-sott utakon mindegyre megpördült akocsi kereke, és hiába van elsõ tengely-meghajtású Daciám, az sem tudja kika-parni a csúszós agyagon a vízmosások-ból a sárba-latyakba ragadt kocsit.

Megadtam magamat. Megálltam aFotosi Avas sarkánál, ott, ahol két métermagas, függõlegesen állított gallyakbóldróthuzalok közé font dorong- és ágke-rítés határolt be egy darab erdõt. A pél-daszerûen gondozott fiatal csemetéstmindig megcsodáltam, mikor erre jár-tam, de, fõleg a csemetesorok közé ülte-tett, köztes termesztésû, haragoszöld le-vélzetû epersorokat vettem szemügyre,mert ezt itt, a vad erdõk eme megszelídí-tett darabján megmûvelni, vaddisznók,tolvajlásra hajlamos emberek ellen meg-védeni nem lehet éppen leányálom. Vanis a bekerített erdõrész szélén egy öregnyírfa, amelynek lombozata közé a fáraszegzett létrafogak vezetnek a koronaelsõ elágazásáig. Ez a figyelõ fa, a lárma-fa. Vaddisznó, s az ilyen tulajdonságok-kal megvert ember ellen.

Fogtam a gombászó kosarat, a kerí-tés külsõ oldalánál haladva leereszked-tem a hegyoldalon. Az erdõszéli nyírfákalatt két gyönyörû piruló galócát talál-tam. Biztató jel: benn a ligetes részekenbizonyára találok sárga rókagombát,keserûgomba is kell legyen, és hátha-hátha a vargánya barnája is mutatkozikmár a moha zöldjében vagy emellett.

Csalódtam. Ezt az erdõrészt a juhok-kal járatják – legeltetik –, itt nincs amitkeresnem. Pillanatok alatt haragos fel-hõk gomolyogtak fölöttem, súlyosesõcseppek is kopolni kezdték a vá-szonkalap karimáját. Visszaindultam azelhagyott kocsihoz.

Ott találtam az epres asszonyokra.

Kérdeztem is õket, csakhogy mondjakvalamit: befejezték a szüretelést? Bólin-tottak, az üres kosaramra pillantvamondták, hogy ha vásárolni akarok, ottvan még a gazda az epreskertben, s 150ezer lejért ad egy vödör epret.

Érdekelt az ügy. A dorongkerítésenmegkerestem a nyílást, ahol az utánfu-tós kistraktor befért a csemetés-epres-be. Milyen helyes kisgép, elsõ-hátsómeghajtású, mélyen rovátkolt gumiab-roncsa nem csúszkál, mint az én flasz-terre gyártott kocsim kereke. Még az isátvillant rajtam, hogy ha az erdei út, s alegelõk csúszdáin beragadok, vagy „fél-re lépek”, ez a masina rajtam is segíthet.Az epervásár lebonyolítása után a kis-traktor elõtt indulok haza – döntöttem–, s ha netán-tán elakadnék valahol, be-csúsznék valahova, nem kell azesztenák lovai, s gazdáik felé kacsint-gatnom, hogy húzzanak ki valamelyikkátyúból.

Az eperrel tele vödörrengeteg körülkét férfi sürgölõdött. A nejlonnal lekö-tött vödröket szorosan egymás mellé il-lesztve rakták fel a raktérre. Köszönésután mondtam, hogy mit akarok. Egyvödör epret.

A gazda bólintott a vásárlási szándé-komra, és elkezdte ócsárolni az eprét. Asok esõ tönkretette, rohadt is van benne,nem elég édes, értékesíteni sem tudja,ezért berohasztja az egész mennyiségetcefrének, bár a cukortartalma sem vala-mi nagy, de nincs mit tennie. Nézzemvégig a vödröket, válasszak magamnakolyant, amilyent akarok, de ismét figyel-meztetett a rossz vásárra.

A saját portékáját becsmérlõ székelyembert akár egy másik kontinensen is

felismerném. Mondtam neki, hogy vá-lasszanak õk, én, amennyire kétbalke-zes vagyok, úgyis a leggyengébb gyü-mölcsöt választanám. Nem volt ebbensemmi magamat kelletõ szándék, régtapasztaltam a piacokon gyümölcs,dinnyevásárlás közben, hogy ha a por-téka gazdáját megkéred, hogy õ vá-lasszon számodra gyümölcsöt, a gesz-tust megtiszteltetésként értékeli, és avártnál is tisztességesebben szolgál ki.Ez a „válasszon olyant, mintha magá-nak választaná” a román árusokat is„megbabonázza”, s udvarias mosollyals szapora beszéddel igyekeznek a kun-csaftot kiszolgálni.

És, egyébként is, az arányok érzékel-tetésére mondom: egy vödör eper – bi-zonyára van öt-hat kilogramm – ezerfo-rintnyi összegért potomság, szinte in-gyen van.

Az epres gazda szólt Csaba névrehallgató társának, hogy válasszon szá-momra egy szebbnek tetszõ vödör gyü-mölcsöt.

Megtörtént. Csaba áttöltötte a portékát az én vöd-

römbe, a gazda szólt, hogy jaj, összetör-nek a szemek, ferdén kellett volna avedret tartani.

Kifizettem az eper árát, s akkor kér-deztem, hogy lefényképezhetem-e eztaz eperszüretes idillt. A gazda kérdõnnézett rám – ugyan hát azt mi végre? te-kintettel –, mire mondtam, hogy újság-író lennék, s bemutatkoztam.

Az sem mellékes, hogy mire figyel-mes a székelyföldi, úgymond, „egysze-rû ember”.

– Na, hát – csodálkozik rám SandiVilmos erdész –, akkor mi rég ismerjükegymást. Soha se felejtem el, amikormegírta, hogy a Keresztútnál felvett egypotyautast, egy román embert, s az ami-

A Sandi Vilmos erdeje

Fotó: Pápai G.


kor a városban fizetni akart, s magavisszautasította a pénzt, akkor csodál-kozva visszaszólt: na, maga nem egyszarházi ember! Egy hétig kacagtuk atörténetet.

Nevettünk. Emlékeztem az esetre, avaskosabb kifejezés helyett, úgy emlék-szem, körülírást használtam, de úgy tû-nik fel, olvasóim jól értették a gépko-csivezetõk általános minõsítését, akikközül engem a potyautas kiemelt, meg-állapítván, hogy én nem vagyok olyan.

Az elsõ látásra is barátságos viszonyta személyes ismeretség tovább árnyalta.Ha nem találtam gombát, az sem gond,magyarázta Vilmos, miután bemutattaaz õ erdei birodalmát, akkor szívesenelvisz engem olyan helyre, ahol gombais van.

Bólintottam. Az erdész a hosszú-hosszú eperágyásokkal nem sokattörõdött, csak egy-egy más levélformá-jú, és más színû parcellánál jegyeztemeg, hogy az „Gödöllõi Gorilla” fajta,onnan szerezte be a szaporítóanyagot,ez mennyivel édesebb, mint a másik, saz asszony, ahogy nálunk a feleségetmegnevezik, mindig ebbõl választja ki akompótnak, vagy a dzsemnek valót.

Sandi Vilmos számára a csemeték azerdei sztárvendégek. Bemutatójánaknem is annyira a szakszerûsége alenyûgözõ, hanem ennek érzelmi tölte-te, emocionális telítettsége. Az erdõkprivatizálása során õ ezt a másfél hektá-ros parcellát mérette ki magának. Ittgyenge minõségû, lassan növekedõmásodlagos akác-, rakottya- és nyíreserdõ volt. Talajmintákat vett, a ter-mõréteg a Fotos Avasának ezen a ré-szén vastag, humusztartalma kiváló.(Tenyerében elmorzsolja majd a földrepergeti az eperlevelek alól kimarkoltföldet.) Az erdészet, tekintettel az

erdõrész degradáltságára, a lassú növe-kedésû faállományra, engedélyezte atarvágást az õ magánterületén. A tûzifa-ként hasznosítható anyag elszállításaután nekiállt, és körbe kerítette a magaparcelláját. Iszonyú munkával ezermé-ternyi ág- és dorongkerítést fûzött a bir-tok köré. Eközben a kerítésbe „bedol-gozták” azt a hulladék anyagot, amely acsemeteültetést és a karbantartást aka-dályozta volna.

A magas palánkra nem csak a vad-disznók és a tolvajok kártétele miatt vanszükség. Télen a nyulak a zsenge cse-meték ellenségei. A kerítés apró hézaga-in is átbújnak, s fõleg a bükkcsemetékhóból kiálló részét rágják le. Az erdõt el-lenük addig kell védeni, amíg a fiatal fákki nem nõnek a nyúl szájából. Télen he-tenként kétszer-háromszor is megláto-gatja az ültetvényt, a nyulak nyoma utánfelfedezi az új meg új bejáratokat, és eztággal, karóval befûzi, bevarrja.

A parcella szélére egy sor vörös-fenyõt telepített. Ennek a gyökérzetemélyre hatoló, nagyon erõs. Lombhul-lató fenyõ. Fájának színe, mintázata –innen a vörösfenyõ elnevezés – kiválóbútorfa. A vörösfenyõ-kordon kiválóanvédi a belsõ állományt, mert a szél nemtud bebújni a fák közé, ahol a gyen-gébb gyökérzetû fajták között nagy kárttehetne.

Az ültetvény „bútorfa-centrikus”. Ne-mes fajokat telepített, hegyi juhart, diót,vadcseresznyét, nemeshársat, vörös töl-gyet. Képzelje el – mondja –, a vöröstölgynek a levele negyven centisre ismegnõ. A köztestermesztésû eper nemönmagáért való csupán, ennek a mûve-lése egyben a csemeték gondozását,ápolását is jelenti. Ezt a fácskák rendkí-vül gyors növekedéssel hálálják meg.Minden tizedik „csemetefészekbe” vad

gyümölcsöt is ültetett. Vackort, vadal-mát. A vadaknak is kell a táplálék. Avadkörte, a vadalma szintén az állo-mánynak a szelekkel szembeni ellenál-ló képességét növeli. Ültetett néhánygesztenyét is. Inkább dekorációnak,dísznek.

A diót sem a terméséért telepítette.Bútorfa lesz ez is.

Melinda lánya másodéves erdészetiegyetemi hallgató Brassóban. Mikor alány felvételije sikerült, ennek emlékére180 darab diócsemetét ültetett. Termésemajd a madarak táplálékául szolgál. Avadcseresznye csemetéket mutatja,amely ugyancsak kiváló madáreledel.Képzeljem el, micsoda hangulata leszennek az erdõnek, amikor ezek a fáktermõre fordulnak. Elsimít egy vakond-túrást, s mondja, hogy járatfurataival la-zítja a talajt. Nem bántja, nem üldözi,neki is élnie kell.

Átmegyünk egy másik parcellára. Eznem háromnyaras – a fák életkorát nya-rakban méri, hisz a fa a vegetáció idejénnõ –, szóval ez kilencnyaras telepítés.Van köztük tíz centiméter átmérõjû cse-resznye, s ez legalább négy méter ma-gas. A csemetés koronája már záródott.Alatta elsatnyul a beültetett egres, feke-te ribizli, a szõlõ. Igen, kísérletképpenszõlõt is telepített a csemeték közé.Megtörtént, hogy hársfáról, cseresznye-fáról „szüretelt”. (Nevet.) – Errõl aterületrõl két és fél tonna epret szüretel-tünk, amíg a koronazáródás be nem kö-vetkezett. Az egész beruházást ennekaz értéke visszahozta. Ebbõl jutott azújabb munkálatokra pénz.

Ez a parcella nem az övé, ezt a terü-letet az erdõ-visszaszolgáltatás alkalmá-val öt gazdának mérték ki. Nem örül-nek neki, mert az új erdõtulajdonoselsõsorban azt nézi, számigálja, hogymikor és mennyi haszna lesz nekiebbõl. Tulajdonképpen ennek a gyö-nyörû, egészséges ültetvénynek nemörvend, mert nem tudja értékesíteni. Azerdészet viszont kötelezõvé teszi bizo-nyos munkálatok elvégzését. A gyérí-tést, a gyomfák kitakarítását. Ez hatal-mas munka, sok pénz!

Hány éves? – kérdezem erdei kalau-zomat.

Ötvenhat. Isten éltesse! És mikor lesz vágásérett a saját parcel-

láján az ültetvény, a Melinda sikeres fel-vételijének emlékére ültetett 180 diófa?

A kérdés nem lepi meg. – Száz-százhúsz esztendõ múlva. Az

ember csakugyan az unokájának, déd-unokájának ültet fát…

Fotó: Pápai G.


Tönköl Péter Zoltán(1972–2005)

Olyan munkatársat,szakembert, barátot ve-szítettünk el, aki

– korát és gyakorlatiéveit felülmúló szakmaiképességgel, munkabí-rással rendelkezett éskivételes érzékenység-

gel szerette hivatását,– gyakornoki, fahasználati mûszaki

vezetõi, erdészetigazgatói megbízásánakkezdetétõl eredményesen és magabiztosanalkalmazta a szakmai és vezetõi ismereteket,

– évfolyamtársai közül elsõként kerültvezetõ beosztásba egy országos hírû nagyerdészet élére, elõdei munkáinak folytatásá-ra, melyre minden tulajdonsága rátermettétette,

– megbízhatóságával, nyitottságával ésemberi magatartásával is példaként állíthatóvalamennyiünk elé.

Tönköl Péter Zoltán 1972. november 2-án született Budapesten. Középiskoláit a

szegedi erdészeti szakközépiskolában1987–1991 között végezte. Egyetemi tanul-mányait 1991-ben kezdte meg a soproni Er-dészeti Egyetemen. Az erdõmérnöki oklevélmegszerzése után 1999-tõl gyakornok amonori, pusztavacsi, szolnoki erdészetnél,valamint a részvénytársaság központjában.2000. szeptember 1-tõl 2004. december 31-ig a Monori Erdészet fahasználati mûszakivezetõje, 2005. január 1-jétõl – haláláig erdé-szetigazgatója volt.

Váratlan halála mély megdöbbenést kel-tett valamennyiünkben.

Szellemisége, érzékenysége örökké em-lékezetünkben marad.

„Megül a csend a fán,a lomb közén,gyászolja ifjú fiát…”

Csányi Sándor(1923–2005)

Életének 82. évében elhunyt Csányi Sándorerdész. Hamvasztás utáni búcsúztatása 2005.szeptember 22-én volt a Gödöllõ-Máriabes-nyõi temetõben.

– Nekem ez az életem, ez a minde-nem. Az erdõ. A csemeték, az eper gon-dozása. A kétszázötven darab vadcse-resznyefa növése. A nyulak kitiltása, akerítés újrafûzése. Görgényszentimrénvégeztem, az erdészeti szakiskolában.Erdész vagyok, miközben az erdõre vi-gyázok, a magaméról is gondoskodha-tom. A család, a szomszédok, a barátoksegítenek.

A Bodoki hegység lenti nyúlványán,a Fotosi Avas nevû helyen nekem az juteszembe, hogy az egyik zágoni közbir-tokosság – a Bóta nevû – 1038 hektárkétszáz évesnél öregebb „õserdõt” kó-tyavetyél el. Pontosítok: nem csak a fát,magát a területet, a földet is eladja.Elõbb egy osztrák céggel alkudtak hek-táronkénti 1600 euró áron. Most egy an-gol vállalkozó vásárol ingatlant Szé-kelyföldön. Másfél évtizednyi küzde-lem után a közösség birtokába vissza-juttatott erdõnek 2000 eurót ígérnekhektáráért.

Egyszerûen megdöbbentõ, felhábo-rító, ami ott történik. És az erkölcsi alá-hullás mélységét jelzi az is, hogy enneka vad privatizációnak a tején – tejelésén– felnõtt vezetõk teszik ezt. S az ostobaemberekkel „megetetik”, hogy az erde-jük „más megyében” van, megközelít-hetetlen, hogy „öreg”, értéktelen. Eztegy potenciális nemzeti park értékûerdõrõl mondják a kiárusítók.

Lapunk, a Háromszék világgá kürtöl-te és fellármázta világot. A végkiárusí-tók bukaresti, brassói kapcsolataik ré-vén keresték azokat a joghézagokat,amelyeken a vásárlók a kerítésen belül

kerülhetnek, s kitúrhatják, lerághatjákaz ültetvényt.

Magamban füstölgök, a Sandi Vilmosgyümölcs- és erdõtelepítési kedvét nemvehetem el, a Fotosi Avas hangulatátnem tehetem tönkre.

Inkább arra kérdezek rá a FotosiAvas szép szál tölgyfái között, hogytudják-e, miért „Avas” a neve ennek azerdõnek?

Kérdõen néznek rám. Örülök, hogyén is belefûzhetek a történelmi ismere-tek hézagába néhány ágat. Valaha min-den székelyföldi településnek megvolta maga „avasa”, „öreg erdeje”, „ó-erde-je”, amelyet a falutörvények szigora vé-dett. Ma génbanknak neveznõk.„Magerdõnek”, makkosnak. Mint ahogyvolt régen eresztevény-erdõ is. Mertbármennyire szép az a monda, mi sze-rint a háromszéki Eresztevény onnankapta a nevét, hogy amikor egy kopasztatár szorongatni kezdte a menyecskét,akkor a menyecske azokkal a szavakkallökdöste el magától, hogy „eressz-el-te-vén!”, a kevésbé költõi valóság az, hogyminden falunak volt eresztevény-, azazsarjerdeje is. Ebben tilos volt a legelte-tés, mindaddig, amíg a fa ki nem nõtt ajuh, a kecske szájából. Az eresztevény-erdõk – és erdõnevek – azért ritkábbakma, mert ezek viszonylag gyorsan vá-gásérett erdõkké cseperedtek, s vélükegyütt az erdõnevek tarvágása is bekö-vetkezett.

Az avas erdõk tölgyei és bükkfái vi-szont száz évnél, kétszáz évnél is to-vább éltek. Ennyi idõ alatt olyan mé-lyen vésõdött-rovódott be nevük a köz-

emlékezetbe, hogy ez tarvágás után isõrizte a nevét. A közeli Tikos hegy isegy régi szót, a „tik” – a tyúk szavunkatõrzi. Mint ahogyan a Sandi Vilmos erde-jében éneklõ madarak azt csicsergik,sõt még a makkoló vaddisznók is aztröfögik majd, hogy volt itt egyIkafalváról Fotos-Martonosba telepe-dett erdõültetõ ember. Ez az ember a lá-nya, az unokái számára száznyolcvandiófát, sok-sok cseresznyefát, nemes-hársat, hegyijuhart, vörös tölgyet, vac-korfát, vadalmát ültetett, s hálául azErdõk Istene hosszú-hosszú élettel ju-talmazta, s kitiltotta az emberi feledé-kenység és gyarlóság birodalmából.

És ez a Sandi Vilmos arról is elhírese-dett, hogy a visszaszerzett székelyföldierdõtulajdon jogi kerítését, ahol ezenhézag, rés keletkezett, mert lyukat vág-tak agyarukkal a vaddisznók, mindig újágakkal újrafûzte, s példát mutatott ar-ra, is, hogy a napi, az azonnal zsebrevágható filléres haszonnál nagyobb ér-ték az, amit a saját és a megõrzött kö-zösségi birtok jövedelmez és kamatoz-tat a maradékaink életében.

Ezeknek a törvényeknek a kerítésevédett meg bennünket, székelyeket –írásosan is adatolhatóan – nyolcszázesztendõkön át.

Sandi Vilmosnak nem szóltam a rólamost elindított mondáról, de valamitmegsejthetett, mert valósággal rámerõszakolta a második vödör epret is.Ez gödöllõi gorilla – mondta –, felesé-gem is ebbõl tesz el, a maga asszonya isörvendeni fog neki.

Sylvester Lajos

Radnóti Miklós:

NaptárOktóber

Hûvös arany szél lobog,leülnek a vándorok.Kamra mélyén egér rág,aranylik fenn a faág.Minden aranysárga itt,csapzott sárga zászlaiteldobni még nem meri,hát lengeti a tengeri.

ÍÍÍ

ÍÍÍ


ERDÉSZNÕK VIII. ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA2005. november 11-12.

Helyszín:Bedõ Albert Középiskola, Erdészeti Szakiskola és Kollégium,

Ásotthalom

Szervezõk:DALERD RT. SZEGED

OOE Csongrád megyei Helyi Csoport Kiss Ferenc Erdészeti Középiskola

Bedõ Albert Középiskola, Erdészeti Szakiskola és Kollégium

Szállás:Bedõ Albert Középiskola, Erdészeti Szakiskola és Kollégium, Ásotthalom

Minden kolléganõt szeretettel hívunk és várunk!

Részletes programot a jelentkezõknek folyamatosan küldünk.A programban a helyi szakmai bemutatók mellett szegedi városnézés és

kulturális program is szerepel.

Várható költség: 13 000,- Ft/fõ + ÁFA, melyet a helyszínenkészpénzben kell fizetni.

Érdeklõdni, jelentkezni lehet:DALERD RT. Szeged, Zsótér u. 4.

Telefon: Sere Ferenc 62/551-340, 30/415-7091

Jelentkezési határidõ: 2005. november 3.


Szeptember 6-án a lenti LámfalussySándor Szakközépiskola és Szak-munkásképzõ jubileumi ünnepségkeretében emlékezett meg önállóintézménnyé alakulásának 20. évfor-dulójáról. Ebbõl az alkalomból résztvett az ünnepségen az iskolának 1997óta névadójaként jegyzett, néhai Lám-falussy Sándor erdõmérnök fia, a Belgi-umban élõ neves közgazdász pro-fesszor, akit a köztudat gyakran csak az„euró atyja” néven emleget.

A professzor úr a délelõtti ünnepségbefejezõdése után, a délutáni órákbanmeglátogatta Lentiben a Zalaerdõ Rt.GÖCSEJ KINCSEI, AZ ERDÕ ÉS A FAcímû erdészet-, vasút- és fûrészipar-történeti kiállítását. A magas rangúvendéget elkísérte Kiss Bódog Zoltán, aZala megyei Közgyûlés elnöke, dr. PálAttila, Lenti város polgármester-helyettese és Tótiván Endre iskolaigaz-gató társaságában több tanár is, akiket ahelyszínen Keszi László lenti erdészet-igazgató fogadott.

A professzor úr érkezésekor öröm-mel üdvözölte a régen látott gyermek-kori barátot és iskolatársat, Hopp Józsefgyémántdiplomás erdõmérnököt, aZalaerdõ Rt. egykori vadászati felü-gyelõjét.

A látogatás során, a kiállítás rendezõ-jeként elsõsorban a herceg EsterházyHitbizomány két világháború közötti –országhatáron túl is elismert – magasszínvonalú, zalai, korszerû erdõgazdál-kodásának bemutatását reprezentálódokumentumokra és fotókra helyeztema hangsúlyt. Mindez érthetõ, hiszen aprofesszor úr édesapja, vitéz Lám-falussy Sándor erdõmérnök 1924-1937között a hitbizomány lenti hercegierdõfelügyelõségének élén irányítottaés felügyelte az öt göcseji erdõgond-

Apai és nagyapai emlékek közöttLámfalussy Sándor nemzetközi hírû közgazdász látogatása a lenti erdészeti kiállításon

nokságot, büszkeségét, alkotását, a len-ti fûrész-üzemet, a csömödéri üzemmelegyütt, valamint a példás mûszaki szín-vonalon mûködtetett erdei vasúthálóza-tot. Az emlékek között – a tablókon rég-múlt idõkbõl felsejlõ sok-sok ismerõsarcnál elidõzve –, vendégünk megha-tottan fedezte fel, hogy a rendezõkanyai nagyapjáról, Rimler Pál erdõ-mérnökrõl sem feledkeztek meg, aki1937 elõtt állt a hitbizomány sopronierdõigazgatóságának élén. Õk ketten aTrianont követõ nehéz idõkben – a sokkitûnõ hitbizományi erdõmérnök közül– beosztásuknál fogva, talán a legtöbbet

tudták tenni az értékes göcseji erdõkfennmaradásáért.

A látogatásra szánt idõt jóval túllépve,még az egy óra is gyorsan elrepült, s aprofesszor urat a kíséretébõl el-elhangzótovábbi városi programjára emlékeztetõkérést, már e nagyszerû és közvetlentudósember elismerõ köszönete követte,ami erdészeti múltunk becses zalaiemlékeinek megõrzéséért és bemu-tatásáért a Zalaerdõ Rt. vezetõségét és akiállítás megalkotóit illette.

Befejezésül álljanak itt a vendég-könyvben jegyzett kedves sorai:

Kép és szöveg: Dr. Baráth László

Az Erdõk Hete rendezvénysorozat kere-tein belül a Werbõczy-forrás ünnepélyesavatásán Peták István a Magyar TuristaEgyesület elnöke, Szabó Lajos erdészet-vezetõ mondta el gondolatait. A forrástKakics Árpád Mátraszentimre plébánosaáldotta meg. Ünnepi beszédet mondottKálay B. István történész professzor.

A Werbõczy-forrás kiépítése az alábbiszervezetek együtmûködéseként való-sult meg: Egererdõ Rt. BátonyterenyeiErdészete, Gyõr-Moson-Sopron megyeiÜgyvédi Kamara, Magyar TuristaEgyesület, Mátraalmásért Egyesület

Ez egy kiváló példa arra, hogyerdészek, ügyvédek, turisták, helyi lako-sok egy jó cél érdekében a mai nehézgazdasági helyzetben is össze tudnakfogni és értéket teremteni.

A forrás a Galyatetõ északi ol-dalában Mátraalmás községhatárbantalálható a Bátonyterenyei Erdészetterületén csodálatos bükkerdõk árnyé-kában.

Peták Istvána Magyar Turista Egyesület elnöke

Szabó Lajosa Bátonyterenyei Erdészet vezetõje

A Werbôczy-forrás avatása

A Magyar Köztársaság elnökeérdemes és eredményes munkás-sága elismeréseként a MagyarKöztársasági Arany Érdemke-reszt kitüntetést adományozta dr.Pethõ Józsefnek augusztus 20-aalkalmából.

Az Országos Erdészeti Egyesület a 2004.évi SZJA 1%-ából kapott 1 369 576,- Ft-ot az alábbiak szerint használja fel:640 000,- Ft-ot szociális segélyezésreaz Erdészcsillag Alapítványnak átutal,729 576,- Ft-ot mûködési célokra.Köszönjük tagtársaink és támogatóinkfelajánlását!

Az erdei iskolák ünnepélyes évnyitójaalkalmából átvehették azt a tanúsítványt,amely igazolja, hogy erdei iskolai szak-embereik felkészültek és a létesít-

ményeik alkalmasak a gyermeksereg fo-gadására.

Brassói Sándor, a tárcaközi bizottságelnöke megnyitója után Magyar Bálint

oktatási miniszter méltatta az erdeiiskolákat létrehozó és azokat mûködtetõszakemberek munkáját.

Az erdészeti erdei iskolákatmûködtetõ társaságok nevében Ador-ján Rita (Mókus Suli TermészetismeretiKözpont, MEFA Rt.), Békefiné MoórGyörgyi (Erdei Mûvelõdés Háza, Ter-mészet és Erdõvédelmi Tábor, PilisiParkeredõ Rt.), Dudás Béla (Mátrafüre-di Erdészeti Erdei Iskola, Egererdõ Rt.),Makra Zsuzsa (Vackorvár Erdei Iskola,Kefag Rt.), Puskás Lajos (Erdei Tájékoz-tatási Központ, Dalerd Rt.) és Szabó La-jos (Szilvásváradi Erdészeti Erdei Iskola,Egererdõ Rt.) vette át Magyar Bálintminisztertõl a tanúsító okmányt.

Szabó Lajos, az Országos ErdészetiEgyesület Erdészeti Erdei Iskola szak-osztály titkára a ForestPressnek elmondta,hogy míg korábban a tárcák által összead-ott források több százmilliót tettek ki(2003-ban mintegy 600 millió, 2004-ben266 millió állt rendelkezésre), idén mégegyetlen fillért sem kaptak. A szakemberugyanakkor elismerte, hogy az erkölcsitámogatást minden évben megkapták.

(ForestPress)


Minôsítés és tanévnyitóaz erdei iskolákban

KKEEDDVVEESS UUTTAASSAAIINNKK!!

2006. évben is szervezünk kiállítás látogatásokat, az alábbiakat ajánljuk szíves figyelmükbe:2006. Ország Város KiállításJanuár 31-február 2. Németország Dortmund Jagd & Hund – Internationale Ausstellung für Jagd und

Angelfischerei Február 16–19. Németország Nürnberg BioFach 2006. – Biotermékek Nemzetközi Szakvására Március 10-12. Németország Drezda Forst & Holz – Erdészeti Gép- és Faipari Kiállítás Március 10-13. Németország Nürnberg IWA – Nemzetközi Vadászati és Sportfegyverkiállítás Március 22-25. Németország Nürnberg Holz-Handwerk + Fensterbau/Frontale

Faipari Gép- + Ablak és Homlokzat Kiállítás Április.2 -6. Cseh Köztársaság Brno SILVA REGINA – Erdõgazdasági Szakvásár Április 23-27. Németország Frankfurt Light + Building – Építészeti és Technikai Szakvásár Július 12-16. Németország München INTERFORST – Nemzetközi Erdészeti Kiállítás Szeptember 13-16. Németország Nürnberg GaLaBau

Nemzetközi Kert-Táj és Sportpálya-építési Szakkiállítás Szeptember 26-28. Németország Nürnberg FachPack + PrintPack – Csomagolás-, Jelölés- és

Raktározástechnikai Szakkiállítás + Csomagolóanyagok nyomtatása Kiállítás

Október 18-20. Németország Nürnberg IKK – Hûtés, Klíma, Szellõzés Nemzetközi Kiállítás

SZAKMAI UTAZÁS: 2005. november 14-23. Dél-AfrikaKörutazás Fokvárostól Johannesburgig, látogatás/vadles a Kruger NP-ban, fakultativ: egynapos vadászatKonkrét programot kérésre megküldünk.

Dél-Afrikában nemcsak üdülhet, a program során üzletember találkozót szervezünk, valamint informális kapcsolatoklehetõségét biztosítjuk.

Másik különleges úticél: Egyiptom, ahol egy nílusi hajóút, vagy egy Kairó-Alexandriai városlátogatás keretében teljes napfo-gyatkozást tekinthetnek meg 2006. március 29-én.Részletes programok a honlapunkon: www.erfatours.hu

További felvilágosítás: ERFA-TOURS, Budapest, II. Fõ u. 68.Tel./fax: 201-2453, e-mail: [email protected], www.erfatours.hu


Deszpót László(1919–2005)

Aki csak egyszer is talál-kozott vele, az sem fe-lejtheti, de akinek meg-adatott, hogy hosszabbideig is ismerhette, kü-lönösképpen pedigmunkatársként is tisztel-hette, az örökre szívébe

zárta és emlékezik délceg öles termetére,dús hófehér hajára.

2005. június 30-án a család, rokonok,ismerõsök és kollégák részvéte mellett kísér-tük utolsó útjára az inárcsi temetõbenDeszpót László Bedõ Albert-díjas erdészt.

1919. augusztus 17-én született Gal-gahévizen. Erdészeti szakmai tevékenységét1951-ben a Pestvidéki Állami ErdõgazdaságPótharaszti erdészeténél kerületvezetõkéntkezdte (ma a NEFAG Monori Erdészeti Üze-mének része, Csévharaszt község külterüle-te). A sokoldalú kerületvezetõi teendõk utánérdeklõdése és megbízatása egyre inkább azerdõtelepítések felé terelõdött. Nevéhezfûzõdik mintegy 1000 ha erdõtelepítés meg-valósítása, amelynek jelentõs részét 1969után végezte, amikor az erdõgazdasági szol-gálat után a Dabasi járás termelõszövetkezetierdõgazdálkodásában tevékenykedett, mintágazatvezetõ egészen nyugdíjazásáig.

Elõször a Dabasi Szikra tsz-nél, majd egye-sülés után a Fehérakác tsz-ben a dabasi–tatárszentgyörgyi–táborfalvi – jelenleg fõkéntlõtéri területek – erdõtelepítéseket irányította.Eredményes fásítási munkájáért 1979-ben azErdõfelügyelõség javaslatára a MÉM emlék-plakettel jutalmazta.

Az ültetési anyagszükséglet biztosításaterén önellátásra törekedett, ezért a Fehér-akác tsz csemetekertjében, késõbb a Kakuc-si tsz-ben és a saját kertjében elõállított évi4–5 millió db akác- és szürkenyár-csemetét,amelybõl a saját és a térség társgazdaságai-nak igényén felül jelentõs mennyiséget ex-portált, különösen a méretes szürkenyárcsemetébõl, Hollandiába.

A szürkenyár-csemetetermesztés eredmé-nyességét az általa alkalmazott „szalonnázá-sos” egyedi technológiával fokozta, amelyjelentõs munkaerõ-megtakarítást is jelentett.

Az akác-magtermelés területén a térségbenújításnak is minõsülõ állomány alatti, az alom-ból való rostálásos technológia alkalmazásávaljelentõsen hozzájárult a monori és pusztavacsierdészeti üzemek maggyûjtési tervének teljesí-téséhez. Ez nemcsak a korábbi súlyos mag-gyûjtési gondokat enyhítette, hanem minõségi,a térség genetikailag legértékesebb akácállo-mányaiból nyert mag garanciáját is jelentette.

Szakmai sikereit és újításait az erdésztár-sadalom hasznára nem egy esetben szakla-pokban is közzétette.

A Bedõ Albert-díj kitüntetettjei közt 1983-ban köszönthettük.

Sikeres szakmai munkássága mellett szû-kebb környezetében is tevékenykedett, résztvállalt közösségi ügyekben, az Inárcsi Taka-rékszövetkezet intézõ bizottságának elnöke-ként elismert közéleti személyiség, 1996-banaz Inárcsi önkormányzat „Honfoglalás Em-lékérem” ezüst fokozatával tüntette ki.

Az OEE elnökségének tagjaként a tszerdõgazdálkodás sikerességén fáradozott, aPest megyei tsz Erdõgazdálkodási Híradószerkesztõbizottságának is tagja volt, aholírásaival és javaslataival segítette a lap mun-katársait.

Az utolsó évek családi körben és szere-tetben teltek. Kedvenc elfoglaltsága a kerté-szet, különösképpen a szõlõtermesztés lett,amelynek sikerérõl az õt meglátogató kollé-gák is meggyõzõdhettek a szívesen kínált fi-nom nedûvel való baráti koccintások alkal-mával. Kedvességére mi sem jellemzõbb,minthogy a kollégák látogatását ünnepnektekintette, amely kitüntetõ gesztust mi úgyéltük meg, mintha az otthon melege vennekörül, amit természetesen Mancika kedvesés ötletes vendégszeretete tett teljessé.

Deszpót László az alföldi erdõgazdálkodásigyakorlatnak – különösképpen a mag- és cse-metetermesztésnek, az erdõmûvelésnek –olyan mestere volt, hogy amit õ (esetleg) nemtudott, azt nem is lett volna érdemes tudni.

A több évtizedes eredményes erdészetiszakmai munka azonban bizonyára nem lehe-tett volna ilyen sikeres a családi háttér, aszeretõ és megértõ feleség – Mancika –, a köl-csönös tisztelettel és szeretettel körülvevõ kétgyermek, öt felnõtt unoka és egy fiú déduno-ka nélkül. Õk teszik teljessé azt az életmûvet,amely a Teremtõ ajándéka és kegyelme foly-tán szenvedés nélküli elalvással fejezõdött be.

Példát mutattál nekünk emberségbõl, utá-nozhatatlan erdõ- és szakmaszeretetbõl. Böl-csességedre, higgadt, megfontolt racionálisgondolkodásodra, precíz alapos véleménye-idre és javaslataidra emlékezve tisztelettelgondolunk Rád és emléked megõrizzük.

Nyugodj békében, Isten veled!Kerekes Károly

Tóth József(1940-2005)

1940. szeptember 15-énszületett Hajdúsámson-ban, az általános iskolátis ott végezte el, 1955-ben, majd a Szegedi Er-dészeti Technikumbakérte felvételét. Az isko-la elvégzése után 1959.július 15-tõl a Hajdúsági

Állami Erdõgazdasághoz került, aHajdúhadházi Erdészethez, ahol beosztotterdész munkakörben kezdett el dolgozni. Agyakornoki idõ eltelte után a Savóskuti ke-rületbe nevezték ki, majd az erdészet köz-pontjába került, ahol a szállítás irányítása, ésannak dokumentálása volt a feladata.

Leszerelése után néhány hónap múlva el-hagyta az erdõgazdaságot, s jelentkezett azOrszágos Erdészeti Fõigazgatóság 8.sz.Erdõrendezõségénél felvételre. Itt kezdett eldolgozni, kezdetben fizikai munkásként,majd 1963.október 1-tõl mûszaki ügyintézõmegnevezéssel, erdõrendezõként. Bejárta atérséget, megismerte az alföldi erdõk mindenfafaját, lágy szárú növényét. 1970. november16-tól a Felsõtiszai Erdõ és Fafeldolgozó Gaz-dasághoz került, erdõnevelési elõadói mun-kakörbe. E beosztása mellett tevékenyenrészt vett az akkor fellendülõ közjóléti

erdõgazdálkodási munkákban.Együtt készí-tettük el az Erdõspuszták Parkerdõ Fejlesztésitervét, s vettünk részt annak megvalósításá-ban. Járta a dunántúli csemetekerteket, hoztaa különbözõ fenyõ- és lombos fafajokat abánki arborétumba. Irányította azok elülteté-sét, s késõbbi ápolását.

1978-ban a Debreceni Parkerdészethezkerült, mûszaki vezetõi beosztásba. Hár-mashegyen, Vekeren, Mézeshegyen, Nagy-cserén a nevéhez fûzõdik számos létesítményfelépítése, parkok, sétányok kialakítása.

A Parkerdészet átszervezésekor 1982.április l-tõl az erdõgazdaság központi állo-mányába került, gesztor-gazda (társulási–területi elõadó) munkakörrel. Szervezte azintegrációt mindkét megyében.

1986. június 15-én nevezik ki a Halápi Er-dészet erdõmûvelési mûszaki vezetõjénekElérkezett élete legszebb és legnagyobb fel-adatának elvégzéséhez. Az erdészetnektöbb mint 480 hektár erdõmûvelési hátralé-ka volt, s ennek felszámolása lett Tóth Józsefkollégánk feladata. Újabb, mintegy 1000 haerdõtelepítés végrehajtása várt a Halápi Er-dészetre Vámospércsen és Ujlétán. Ennekirányítása is Tóth József feladata volt.

1989. január l-tõl erdõmûvelési ágazat-vezetõnek nevezik ki. Megkezdte a homokitölgyesek természetközeli erdõfelújításának ki-dolgozását, s több sikeres erdõrészlet bizonyít-ja, hogy jó úton járt.

A halápi erdészettõl ment nyugdíjba,2002. szeptember 15-én, 62. születésnapján.

A szakmától azonban nem maradt távol,mert szakirányítóként, szaktanácsadókénttovább tevékenykedett, és jó néhány magánerdõgazdálkodó számára adott át gazdagszakmai tapasztalatából.

Önálló egyéniség volt, kerülte a politikát, deaz emberek érdekeit szívesen képviselte mintszakszervezeti titkár. 1994-98 között a NyírerdõRt. Felügyelõ Bizottságának tagja volt.

Az Országos Erdészeti Egyesületnek1958-tól volt tagja, 1997-2001. között a deb-receni csoport titkáraként végzett kimagaslómunkát. Tapasztalatcseréket, terepi bemuta-tókat, elõadásokat szervezett.

43 évnyi szakmai pályafutása során szé-les körû erdõgazdálkodási tevékenységetfolytatott, szinte minden ágazatban dolgo-zott, de talán mégis Halápon érezte a legjob-ban magát, ott tudta kiteljesíteni életét, s fel-használni azt a gazdag szakmai tapasztala-tot, amit korábban szerzett.

Itt indította el az akácosok kötelezõ törzsalakító nyesését, a természetközeli tölgyeserdõfelújítást, az erdõspusztai tájnak jobbanmegfelelõ õshonos fafajok elõtérbe helyezé-sét az erdõfelújítások során. Élete munkájátbizonyítja az a közel 3000 hektár fiatalos,amely a Halápi Erdészet területén megtalál-ható.

Szakmai munkáját felettesei is elismerték,számtalan jutalom, elismerés, három KiválóDolgozó jelvény (1977. 1984. 1987.) bizo-nyítja kiemelkedõ, eredményes életútját.

Tóth Jóska barátom, osztálytársam, búcsú-zom Tõled, iskolatársaid, munkatársaid, kollé-gáid, barátaid, az erdészszakma nevében,örök nyugodalmat az erdõ adjon neked.

Nyugodjál békében.Sipos Géza


Árverési katalógusok, aukciók zajlanaktoll és ceruza bûvöletében. A becsüsökszakértelme vetekszik a legjobb ékszer-vagy óraszak-értõjével. Elképesztõrészletességgel rendezik a töltõtollakat,tollhegyek ezreit egy óriási térképreszemléltetve, hogy ezek a kicsiny tár-gyak a világ melyik táján, melyik gyár-ban láttak napvilágot.

Kezdetben pedig varjú-, holló-, hat-tyú-, lúdtollat használt az íráshoz,melynek rugalmasságát úgy fokozták,hogy forró hamuban edzették. Ennekellenére írás közben a toll hegye meg-kopott és metszeni kellett. A gyûjtõkkörében oltárképpé is vált „A tollmet-szõ” Adriaen van Ostade (1610–1684)holland festõ mûve, mely a budapestiSzépmûvészeti Múzeum õrzésébentekinthetõ meg. Azt ábrázolja, hogy ré-gen az olvasni tudó ember is íratottegy-egy sort a vásáron lévõ tollforgató-val; mivel a mesteremberek, mezõ-gazdasági munkát végzõk keze nehe-zen forgatta a lúdtollat.

Majd az órarugó rugalmasságát felis-merve, hegyesre csiszolt rugódarab ke-rült a lúdtollba. A magyar Rossi Antalaranymûves 1828-ban meg egyenesenarany lemezt formált és illesztett ahattyútollba, melyet szabadalmaztatottis Bécsben.

A Harison cég 1780-ban kezdettacél írótollat készíteni. Senefelder Ala-jost tartják a fémtoll feltalálójának 1796-ban megjelent gyártmánya alapján. Az

angol WieseBirmingham-ban állt rá azírótoll gyártásá-ra. Gigantikus-ra fejlesztett gyá-ra bizony nemhatalmas loko-mbilokat, ha-nem millió pi-cike tollhegye-ket gyártott.Ezen a gyárte-rületen alakultmeg késõbb avilág legna-gyobb tollhegy-múzeuma.

Pázmány Pé-ter (1570–1637),a Magyar Tudo-mányegyetemalapítója méglúdtollal írt.

Nagyja ink,gróf SzéchenyiIstván, BláthyOttó Titusz, Zi-pernowszky Ká-roly bizonyítvá-nyát már angolgyártmányú tol-lal írták.

Magyaror -szágon a Schu-ler József által1881-ben alapí-tott íróeszközgyár akkor in-dult fejlõdés-nek, amikorAngliából fém-sajtoló, metszõgépeket hoza-tott, és angolszakembereketa l k a l m a z o t t .„Schuler József elsõ magyar acélírótoll,tollszár- és indigómásolópapírgyár” né-ven vált ismertté gyártmányával.

Reklámcéllal születtek a mesés szép-ségû tollhegydobozok. Schuler „Or-szágház-toll”-at hozott forgalomba amegépülés emlékére. Az Országház du-nai homlokzatának és négy magyar po-litikus portréjának rajzolatával, 60x130mm – F. Nulent jelzettel.

A tollszárak egyenesen elbûvölõk,csiszolt, lakkozott faanyagok, ébenfamellett gyöngyház, üveg, bakelit, arany,

ezüst, ékkõ, piciny nagyítóüveg díszí-téssel. A fém részre a gyártó neve,számjele került.

A tollhegyek formája választékos,mutatóujj, kézfej formájú, harangtoronyalakú, de öt hegyre bemetszett, ún. kot-tavonal-író is készült.

Az arany tollhegy 14 rész finomarany, 15 rész ezüst és 18 rész vörösrézötvözetbõl állt.

„Mártogató toll” = tintába mártó tollidõszakában az 1880-as évektõl kezdettelterjedni a „töltõtoll”, az eleinte pipet-tával töltött toll – a toll hengerében lévõtintacsõbe helyezett tinta. Majd ezt kö-vette a szivattyú megoldású töltõtoll.1884-ben Waterman készített végül isolyan modellt, melynek töltése egysze-rû és elõállítása nagy szériában készül-hetett forgalmazásra.

A toll szerkezete mellett értékhatáro-zó az esztétikai szépség: arány, anyag-különlegesség, felületi kivitelezés, csil-logás. Titkos lakkreceptek, ebonit ré-teg, moarés színskála, dombormû cso-dák. Híres mûvészek kreációi, pl. Fede-riko Monti különleges „Montegrappadragon” 18 karátos mesebeli sárkánydíszû tolla, vagy Manfred Ebenhard„Ember útjai a világban”, rekesz-zo-mánc technikával készített csoda; hen-gerfelület szimbolikus képe nagy rek-lámmá vált.

A tinták közül a legrégibb a korom,meg a gubacstinta (csersav, vasgálicés kevés gumiarábikum). A tinta kon-zisztenciája töltõtollak esetében lé-nyegesebbé vált. Golÿ Andor (1896–?)a Waderer Werke Continentalképviselõje egészen különleges tintáttalált fel golyóstollába. Az olcsó mû-anyag létrejöttével Bíró feledte barát-ját és „Bíró-pen” néven terítette a pia-cot külföldön.

A tintásüvegek = kalamárisok meg atintatartók a múzeumok legszebb tárgyaiközé tartoznak. Továbbá a rézbõl öntöttvaddisznó szobrocska, hátüregébenvaddisznó szõrrel, mely a tollhegyre ra-gadt „papír-pihe” lehúzását szolgálta.

Pedroni Emma Annamûvészettörténész

Írótollak, töltôtollak a mûgyûjtés világában

„Dragon” = sárkány,ezüst magasdombormû-vû cizellált felület, rubinbeépítéssel, FredericoMonti alkotása

„Ember útjai a világban” rekeszzománc képa töltôtoll hengerfelületén, Manfred Eben-hard alkotása

„Vágotthegyû fémtoll” oklevelek kedvelt szö-vegíró tolla; gyári jelzés: F. Soenneeken


Azért gyûltünk itt ma egybe, hogy szü-letésének 115., halálának 30. évforduló-ja alkalmából felavassuk LámfalussySándor professzornak, EgyetemünkErdõhasználati Tanszéke egykori veze-tõjének bronz mellszobrát.

Erdõs vidéken, az 1076 méter magasVihorlát hegység tövében, a Laborc völ-gyében, Topolyán községben, Zemp-lén vármegyében született 1890. szep-tember 11-én. Középiskolai tanulmá-nyai után, 1908-ban iratkozott be Sel-mecbányán a Bányászati és ErdészetiFõiskolára, ahol az akkori tanmenetnekmegfelelõen, 1912-ben fejezte be az er-dészeti szakosztályon folytatott tanul-mányait. Az erdõmérnöki oklevelét1914-ben szerezte meg.

Szakmai munkáját az államerdészetiszolgálatban, Erdélyben, Zalatnán kezd-te mint az erdõgondnokság vezetõje.

1919-ben, miután mint tartalékos cím-zetes fõhadnagy leszerelt, ismét szolgálat-tételre jelentkezett a Földmûvelésügyi Mi-nisztériumban. Az erdészet akkori vezetõ-je, Kaán Károly államtitkár a Bányászati ésErdészeti Fõiskolára, az ErdõhasználattaniTanszékre osztotta be. Abban az idõbenKrippel Móricz vezette ezt a tanszéket.

Ebben az idõszakban alakult ki szorosbarátsága Fehér Dániel professzorral is.

Bár Kaán Károly tanárrá akarta kine-vezni, de mivel a fiatal oktató érezte agyakorlati tapasztalatok hiányát, 1921-ben elhagyta a Fõiskolát és Esterházyherceg alkalmazásába, annak hitbizomá-nyi uradalmában magánerdõ-mérnökiszolgálatba állt.

Nevéhez fûzõdik a lenti fûrészüzemtervezése, építése és üzembe helyezése;de õ tervezte, építette és irányította 1923és 1937 között a csömödéri, a kaposváriés a soproni fûrészüzemeket is. Már ak-kor megvalósította az erdõgazdálkodásés a fafeldolgozó fûrészipar egységét,azok egységes anyagmozgatási rendsze-rének kiépítésével együtt. Fél évszázad-dal megelõzve a ma oly’ divatos logiszti-ka tudományos elméletét és gyakorlatát!

Mindezek mellett mint erdõigazgató,abban az idõben egyedülálló szociálisintézményeivel (például munkáslaká-sok építésével és munkáskonyhák felál-lításával), a munkások életszínvonalá-nak emelésével és a róluk való szemé-lyes gondoskodásával egy életre szólótiszteletet és szeretetet érdemelt kimunkásaitól és munkatársaitól. Ez atisztelet és hála halálát követõen is évti-zedekig él: 1997-ben Lámfalussy Sán-dor nevét vette fel Lentiben a helyi

szakközépiskola.1945-tõl 1947

végéig a MagyarÁ l l a m e r d é s z e tszolgálatában állt,elõbb mint fõerdõ-tanácsos, késõbbmint miniszteri ta-nácsos az Erdésze-ti Kutató Intézet-hez beosztva.

1946-ban hívtákmeg a Fõiskoláraelõadónak. Egynegyed évszáza-dos gyakorlatiszakmai mûködé-se után 1947-tõl azErdõhasználattaniTanszéken folytat-

ta munkáját a Mûszaki Egyetem egyete-mi nyilvános rendes tanáraként, majd1948. január 1-tõl 1961-ig, nyugállo-mányba vonulásáig tanszékvezetõkéntis. 1962-ig adta elõ az Erdõhasználat-tant. 72 éves korában önként vonultnyugalomba.

Oktató – nevelõ munkáját a példamu-tató lelkiismeretesség, az igényesség, amélyreható alapos szakmai felkészültség;s korszerûség, elevenség és fõként a me-legszívû, mély humanizmus jellemezte.

Tudományos és oktató munkáját fém-jelzi a közel 30 tudományos dolgozat ésszakcikk, valamint az 1953-ban kiadottErdõhasználattan I-II., illetve az 1960-banmegjelent, átdolgozott és bõvített Erdõ-használattan I. címû egyetemi jegyzet.

Tagja volt a Magyar Tudományos Aka-démia Erdészeti Bizottságának; az Orszá-gos Erdészeti Egyesület soproni helyi cso-portjának pedig több éven át volt lelkeselnöke. Évente rendszeresen 6–8 elõadásttartott az Egyesület különbözõ helyi cso-portjainál. Választmányi tagja volt a Faipa-ri Tudományos Egyesületnek és az ERTItanácsának. A Szabványügyi Hivatalnak10 éven át volt véleményezõ tagja. Hasz-nos és önzetlen munkájának elismeréséüla kormány a Munka Érdemrenddel tüntet-te ki. 1973 augusztusában Szekszárdon, azOrszágos Erdészeti Egyesület közgyûlé-sén Bedõ-díjjal tüntette ki az Egyesület.

Veszprémben, 1975. augusztus 4-én,85 éves korában hunyt el. Sopronbanhelyezték végsõ nyugalomra. A SzentMihály templom régi temetõjének falamelletti családi sírbolton, halottak nap-ján a mai hallgatóink koszorúi is mindigmegtalálhatóak.

Kép és szöveg: Dr. Rumpf János

Szoboravatások Sopronban

Dr. Káldy József professzor, a XX. szá-zadi erdészeti gépesítés egyik meghatáro-zó egyénisége, az erdészeti tudomány, azerdészeti gépesítés nemzetközileg is elis-mert, kiemelkedõ tudósa és oktatója 1920.augusztus 28-án, Iharosberényben szüle-tett. Édesapja, idõsebb Káldy József, aszülõfalu evangélikus lelkésze.

Az elemi iskolát szülõfalujában, a kö-zépiskolát a soproni Berzsenyi DánielEvangélikus Líceumban végezte. Azérettségi után a József Nádor Mûszaki ésGazdaságtudományi Egyetem Bánya-,Kohó- és Erdõmérnöki Karán folytattatanulmányait, ahol 1942. október 3-ánszerzett erdõmérnöki oklevelet.

l942. október 10-tõl állami szolgálatbalépett, elõbb a Besztercebányai ÁllamiErdõigazgatóság erdõrendezõségénél,majd a Marosvásárhelyi Állami Erdõigaz-gatóságnál tevékenykedett. Utóbbi he-lyen, mint építésvezetõ dolgozott, útépí-téseknél és magasépítéseknél.

1944-ben bevonult katonai szolgálat-ra, a II. világháború végén hadifogságba

került. Hazatérése után a Pécsi Erdõigaz-gatóságon folytatta tevékenységét, aholelõbb mûszaki osztályvezetõ, majd igaz-gatóhelyettes, késõbb igazgató. Ittenimunkája során a Baranya és Tolna me-gyei fatelepek, vasutak, iparvágányok éstelefonhálózatok újjáépítésében és terve-zésében mûködött közre.

Az erdõgazdaságok újabb átszervezé-se során, 1950-ben a FöldmûvelésügyiMinisztérium Erdõgazdasági Fõosztá-lyára nevezték ki fõmérnöknek. Eztkövetõen az Állami Erdõk Üzemi Köz-pontjába (az Erdõközpontba) került,ahol elõbb a Mûszaki Osztályt, majd aMûszaki Fejlesztési Osztályt, késõbb pe-dig az Erdõgazdasági Osztályt vezette.

1954-tõl a Sátoraljaújhelyi Erdõgaz-daság igazgatóhelyettes fõmérnöke.

l959. szeptember 1-ével kinevezték asoproni Erdõmérnöki Fõiskola ErdészetiGéptani Tanszékére tanszékvezetõ egye-temi docensnek. Örömmel tért vissza ifjú-ságának, diákéveinek színterére és szív-vel, lélekkel vetette be magát az új egye-temi élet kimunkálásába. A fõiskolán be-indította az újonnan felállított ErdészetiGéptani Tanszék oktatási és kutatási tevé-kenységét, megteremtette annak techni-kai hátterét és a tanszéket haláláig, nagyhozzáértéssel irányította. 1976-77-ben –az Erdészeti Géptani Tanszék mellett – azErdõhasználattani Tanszéket is vezette.

1963-tól egyetemi tanár. Soproni tevé-kenysége alatt szinte folyamatosan része-se volt az egyetem vezetésének. 1962-tõlaz Egyetem Erdõmérnöki Karának dékán-helyettese, 1965-tõl 1969-ig dékánja.1972-tõl 1981-ig az egyetem tudományosrektorhelyettese, közben 1977-78-banmegbízott rektora is. Részt vett több tudo-mányos kérdésekkel foglalkozó országosbizottság munkájában is, közülük az MTAErdészeti Bizottsága Erdõhasználati Mun-kabizottságának, a Fakitermelési ad. hoc.Bizottságának és az Országos Erdészeti

Egyesület Gépesítési Szakosztályának(melynek egyben alapító tagja is) többéven keresztül elnöke.

Dr. Káldy József már 1948-ban elkez-dett tudományos munkával foglalkozni,elsõ kutatásai a termelési költségek csök-kentését és a falkitermelés gépesítés-fej-lesztését célozták. Késõbb érdeklõdése ahazai cellulóz-alapanyag biztosításátlehetõvé tevõ fatermesztés irányába for-dult. 1961-ben lett a „mezõgazdasági (er-dészeti) tudományok kandidátusa.

Dr. Káldy József munkásságának ered-ményét 13 könyv, illetve könyvrészlet, 35egyetemi jegyzet, továbbá 82 nyomtatás-ban megjelent tudományos közleményjelzi. Írásai, szakcikkei leggyakrabban az„Erdészeti Lapok”-ban, „Az Erdõ”-ben(melynek harminc éven keresztül szer-kesztõbizottsági tagja volt) és az „Erdõ-gazdaság és Faipar”-ban jelentek meg..

1983. február 24-én, 63 éves korábanhunyt el, váratlanul. A soproni evangé-likus temetõben nyugszik.

Prof. Dr. Horváth BélaFotó: Detrich Miklós,

Pápai Gábor

erdészeti lapok 2005. 140 évf. 10. füzet · erdészeti lapok cxl. évf. 10. szám (2005....

Documents