erdészeti lapok 145. évf. 4. sz. (2010....

ERDÉSZETI LAPOKA Z O R S Z Á G O S E R D É S Z E T I E G Y E S Ü L E T F O L Y Ó I R A T A

CXLV. évfolyam • 2010. április

ALAPÍTVA 1862-BEN

Március 15-én, nemzeti ünnepünk al-kalmából Gulyás Imre (középen), aNYÍRERDÕ Nyírségi Erdészeti Zrt. gaz-dasági vezérigazgató-helyettese a nyír-ségi erdészet érdekében végzett másfélévtizedes eredményes munkája elisme-réseként a Magyar Köztársasági Érdem-rend Lovagkeresztjét vehette át.

Állami kitüntetések március 15-én

Balról jobbra – Béky Albert, az Erdészeti Tudományos Intézet nyugalmazott tudományosfômunkatársa (Pro Silva Hungariae – Magyar Erdôkért díj), Merkel Gábor, az FVM Költ-ségvetési és Gazdálkodási Fôosztály fôosztályvezetô-helyettese (Magyar Köztársasági EzüstÉrdemkereszt kitüntetés), prof. dr. Lett Béla, a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdômér-nöki Kar egyetemi tanára, intézetigazgató (Pro Silva Hungariae – Magyar Erdôkért díj),Posgay Attila, a Cserfaág Erdészeti Kft. ügyvezetô igazgatója (Pro Silva Hungariae – Ma-gyar Erdôkért díj), Nagy Zoltán, a Veszprém megyei MgSzH, Erdészeti Igazgatóság erdô-fôfelügyelôje (Miniszteri Elismerô Oklevél kitüntetés), Miszlang Lajos, a Baranya megyeiMgSzH Erdészeti Igazgatóság nyugalmazott igazgatóhelyettese (Pro Silva Hungariae –Magyar Erdôkért díj), dr. Veperdi Gábor, a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdômérnö-ki Kar egyetemi docense (Miniszteri Elismerô Oklevél kitüntetés)

A barcsi DUNAKER Kft. a közelmúlt-ban „ARANY EURÓPA-DÍJ A MINÕ-SÉGÉRT” (GOLDEN EUROPE AWARDFOR QUALITY – NEW MILLENIUMAWARD) elismerésben részesült,melyet az idén 25. alkalommal ad-tak át a díjazottaknak ünnepélyeskülsõségek között Párizsban a ke-reskedelmi fõhatóságok, a diplomá-ciai testületek, valamint az országgazdasági és kulturális vezetõ sze-mélyiségei jelenlétében.

A díjat 1985-ben alapította a Trade Lea-der’s Club ( Kereskedelmi Vezetõk Klub-ja), és odaítélése 112 ország 7000 tag-vál-lalkozójának javaslata alapján történt. Azelismerést az a vállalat nyerheti el, amelyEurópa piacain kereskedik vagy más mó-don tevékenykedik Európa javára.

A trófea Martín Perillán szobrász ál-tal alkotott, bronzból és márványból ké-szült szobor (a képen), aminek elnyeré-sét oklevél igazolja.

A trófeát több más cég között fran-cia, portugál, indiai, orosz, mexikói,

Egyesült Arab Emirátusok-beli vállala-tok társaságában vette át Bognár Máriagazdasági vezetõ, Palaczki Józsefné üz-letágvezetõ és Palaczki József ügyveze-tõ igazgató.

A DUNAKER Kft. 2010-ben kezdimeg 25. gazdasági évét.

Arany Európa-díjas a Dunaker Kft.

* * *A földmérés, földügy és térképészet te-rén kifejtett kiemelkedõ tevékenységeelismeréséül Fasching Antal-díjat ka-pott dr. Busics György, a Nyugat-ma-gyarországi Egyetem GeoinformatikaiKar tanszékvezetõje, egyetemi docens.

Tartalom

Pápai Gábor:Kell egy csapat ................................................................114

Burián Endre, Partos Kálmán, Ripszám István:Folyamatos erdõborítás a Mecseki Erdészeti Zrt.-nél ....118

Bán István:Már mások is észrevették! ..............................................124

Mizik András:Kit érdekel?... ..................................................................126

S. Nagy László:Fenntartható-e a fejlõdés? ..............................................127

Pápai Gábor:FEHOVA: a tavasz jele......................128

Katona Csaba:Mátyás király fái ..............................................................129

Koczka Zoltán, Wolf Tibor, Pápai Gábor:Március 15., és a Nyíri erdõ..............132

Magánerdõben ................................................................135

Luzsi József: Mari néni és a holdfénykép ..........................................136

Pápai Gábor:Sajtótájékoztató Egerben ................................................139

Wagner Tibor:Gróf Károlyi Mihály, a parádi erdõk ura........................140

Egyesületi hírek ..............................................................142

Erdõfeltárási Szakosztályülés..........................................142

Sándor Erzsébet:Egyetemi tankönyv az erdészeti útépítésrõl ..................144

Szakmai séta a kelebiai erdõkben..................................146

Pápai Gábor:Szabadon a természetben ......149

ERDÉSZETI LAPOK • Az Országos Erdészeti Egyesület folyóirata CXLV. évfolyam 4. szám (április)FÔSZERKESZTÔ: PÁPAI GÁBOR • A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG ELNÖKE: HARASZTI GYULA

A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG: Bartha Dénes, Detrich Miklós, Lengyel László, Puskás Lajos, Sárvári János.SZERKESZTÔSÉG: 1027 Budapest, Fô u. 68. Telefon: 201 62 93, fax: 201 77 37 • Mobil: 06 30 97 15 255 • e-mail: [email protected] • www.erdeszetilapok.huKIADÓ: Országos Erdészeti Egyesület, 1027 Budapest, Fô u. 68. • FELELÔS KIADÓ: DR. PETHÕ JÓZSEF elnök

Nyomdai munkák: INNOVA-PRINT, Budapest • Felelôs vezetô: ifj. Komornik FerencA kézirat lezárva: 2010. április 1.ISSN 1215-0398Terjeszti az Országos Erdészeti Egyesület. Felvilágosítást a lappal lapcsolatban az Egyesület ad. Megjelenik havonta.A beküldött kéziratokat, fényképeket nyilvántartásba vesszük. A cikkek, írások nem feltétlenül azonosok a szerkesztô véleményével, azok tartalmáért min-denkor a szerzô felel. Honoráriumot megegyezéssel csak felkért írásokért, illetve grafikai munkákért fizetünk.A címlapon: Erdei fülesbagoly zsákmányával. Fotó: Pápai Gábor

A harmadik oldalA MEGOSZ felhívása a szakmához,

intézményekhez, pártokhoz

Ajó idõ beálltával országszerte megindult a tavaszierdõsítési szezon mind az állami területeken,mind a magánerdõkben. Ki kell használni a jó

idõt, hiszen a fagy a megszokottnál tovább tartott,a hirte-len jövõ nagy meleg sietteti a munkát.

A Magán Erdõtulajdonosok és Gazdálkodók OrszágosSzövetsége (MEGOSZ) tájékoztatja az ország közvélemé-nyét, hogy az erdészek az erdõk felújításakor és az új er-dõk létrehozásakor – az úgynevezett erdõtelepítések-során– optimális esetben több mint 100 millió darab csemetétültethetnek ki, mintegy tízezer hektárt érintõ területeken

A megújuló erdõk fontos szerepet játszanak a klímavál-tozás káros hatásainak mérséklésében, a légköri szén-dio-xid megkötésében és tartós tárolásában, az emberek egész-ségének megõrzésében. Ennek ellenére fel sem merült,hogy az úgynevezett szén-dioxid-kvóta értékesítésébõlszármazó bevételekbõl az erdõsítési munkákat végzõk isrészesüljenek.

Híradásokból tájékozódhattunk arról, hogy a Környe-zetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 1 milliárd forintot kü-lönített el régi típusú, nagy energiafelhasználású háztar-tási berendezések, fõként hûtõgépek irányított cseréjéhez.Elhangzott, hogy ezáltal annyi fosszilis energiát takaríta-nak meg, melynek hatása 200 hektár tölgyerdõ 1 évesszénmegkötésével mérhetõ össze.

Az erdésztársadalom ezért a pénzért 2000 hektár, vagyistízszeres területû tölgyerdõt tud létrehozni, ami nem egy,hanem hosszú évekig köti meg a légköri szén-dioxidot Ígya befektetés környezetvédelmi megtérülése több mint ezer-szerese a korábban említett programnak. (Sajnos azon-ban errõl a lehetõségrõl viszonylag keveset tudhatunk mega hírekbõl.)

A Magán Erdõtulajdonosok és Gazdálkodók OrszágosSzövetsége (MEGOSZ) javasolja, hogy a jól hangzó, de ala-csony hatásfokú és költséges programok helyett a szén-dioxid-kvóta egy részét inkább az erdõkre, azok felújítására,fenntartására fordítsuk, mert ez a leghatékonyabb és leg-inkább költségtakarékos módszere a globális felmelegedéselleni harcnak.

A MEGOSZ kéri ezért valamennyi, az erdõk ügyében el-kötelezett erdész és zöld civil szervezet, gazdasági társa-ság, minisztérium és szakhatóság, és valamennyi politikaipárt csatlakozását is kezdeményezéséhez!

A választások elõtt válasszuk az erdõt, megérdemli!Luzsi József

elnökDr. Sárvári János

ügyvezetõ elnök

114 Erdészeti Lapok CXLV. évf. 4. szám (2010. április)

A csapatkapitány, Káldy József ve-zérigazgató arra kért, hogy a szo-kásos beharangozó beszélgetéstterjesszük ki azokra a csapattagok-ra is, akiken múlik a vándorgyûléssikere és az elkövetkezõ évek he-lyi egyesületi munkája. Mert õ„csak” a kapus, akinek az a dolga,hogy ha a problémák, gondok át-jutnak a védelmen, hárítsa azokat.Meg az edzõ is – vetettem közbe –,hiszen anélkül nincs olajozott csa-patmunka.

– A 2010-es vándorgyûlést a MecsekiErdészeti Zrt. rendezi.

– Visszautasíthatatlan volt a felké-rés a rendezésre. Egy erdészettel fog-lalkozó cégnek és közösségének na-gyobb elismerést nem tudok elképzel-ni, mint egy ilyen felkérést. Mert raj-tam kívül valamennyien érezzük,hogy a felkérés mögött több van, minta helyszín kiválasztása. Elsõsorban bi-zalom, a közösségbe vetett hit, hogymeg tudjuk csinálni. Gazdálkodásunkeredményessége a garancia a minõ-ségre. De ami a legfontosabb, hogyolyan helyszínen lesznek a szakmaibemutatók, amelyek nemcsak a kormegújult erdészeti kihívásaival egyez-nek, hanem – és ezt szerénytelenségnélkül állíthatom – már évtizedes

szemléletváltozás sze-rinti erdõkezelést

követ,és az ezt segítõ szervezeti meg-újuláson alapul.

A mecseki erdészektõl nem idegen avándorgyûlések szervezése, hiszen amostani a hetedik a sorban. 1884 volt azelsõ, és meg kell állapítanunk, hogy hétrendezvényt egy térség sem mondhatmagáénak. Ez kötelez, hiszen mindigtudtak újat mutatni a mecseki térségbendolgozó erdészek, amivel kiérdemeltéka rendezés jogát. És ez most sincs más-képpen. Elég, ha csak a ’78-as találko-zóra gondolunk, amikor 33 éves erdé-szeti szolgálatom elsõ mecseki vándor-gyûlését segíthettem.

A mostani felkérés után – érthetõmódon – mind az öt erdészetünk igényttartott bemutatók helyszínére, de legna-gyobb sajnálatunkra tematizálni kelletta rendezvényt, ezért nem lehetett min-denki bemutató.

Így a Dráva térségében és a Kelet-Mecsek erdõgazdálkodásában folyó iz-galmas szakmai munkákat mutatjuk be.

Árpádtetõn a szûk szakmától kissétávolabb álló Mecsextrém közjóléti be-ruházásunk és az erdei iskola – népsze-rû nevén Mókus Suli – 15 éves mûködé-sét mutatjuk be.

De nem fognak csalódni azok sem,akik a pécsi városnézést választják, hi-szen Pécs az idén – mint köztudott – Eu-rópa kulturális fõvárosa. Sok szép dolgotláthat az, aki ezt a programot választja,többek között egy orgonakészítõ mû-helyt, ahol végigkísérhetjük, hogy a mes-terek keze alatt hogyan alakul át az egy-szerû faanyag csodálatos hangszerré.

– No, és az igazi meglepetés…– Nem hagyhattuk ki az alkalmat,

hogy ne állítsunk örök érvényû emléketa térség – és egyben az ország – erdé-szeinek. Pécs város egyik legszebb ésleglátogatottabb terén, a Tettyén erdész-emlékmûvet fogunk avatni. A dalmátmészkõbõl készült alkotás feliratozásaemlékezteti az arra járókat az erdészekmunkájára. Ez az emlékmû minket isemlékeztet örömeinkre, eredményeink-re. Rendezvényünkkel az embert sze-retnénk a középpontba állítani, aki si-ker nélkül, kreativitás nélkül nem tudmegújulni.

Ripszám István, a dél-dunántúlirégió újonnan megválasztott kép-

viselõje

– Tizenkét évig voltam a Helyi Csoportelnöke. Most egyesületi munkám kibõ-vült, de remélem, a helyi tapasztalato-kat használni tudom tágabb feladataimsorán. Somogy és Kaszó eddig is szoro-sabb kapcsolatot tartottak, de azt sze-retném, ha ez a közösségi szellem to-vább integrálódna a tamási és a mecse-ki erdészkollégákkal. Számos szakmaifeladat kapcsán kell véleményt cserél-nünk. Gondolok itt például a gyertyá-nos-tölgyes- és a hársgazdálkodás sajá-tos erdõnevelési kérdéseire.

Jelenleg a pécsváradi erdészet 12 000ha-os területének igazgatója vagyok.Ebbõl 7500 hektár tájvédelmi körzet,melyet speciális módon kell kezelni. Haa Natúra 2000 területet is beszámítjuk,akkor mindössze 400 hektár az, aminem védett. Gondolhatod, hogy ezzelaz adottsággal milyen izgalmas, sokrétûa szakmai munkánk. Most, hogy a fo-lyamatos erdõborítás egyre nagyobb te-ret nyer, az átalakító üzemmóddal azerdõmûvelés igazi szépségét éljük meg.Mert szolgai módon átvett módszer, sab-lon nincs. A boszniai, türingiai példáksokat segítenek, de a helyi adottság az,amibõl ki kell indulni.

A 82 milliós „bazsarózsa program”most az erdészet „zászlóshajója”, de azakác- és bálványfa-mentesítés, a gyepesélõhelyek védelme is bõven ad tennivalót.

A Kelet-Mecsekben három helyszíntis érint a vándorgyûlés „bakancsos”szakmai bemutatója.

– Az új elnökségnek is tagja lettél.– Még nem tudom, hogy hogyan mû-

ködik egy elnökség, de szeretnék felké-szülten ott lenni, és felelõsen hozzájárulnia döntésekhez. A többit majd meglátjuk.

Kell egy csapatLázas készülõdés a vándorgyûlésre

Erdészeti Lapok CXLV. évf. 4. szám (2010. április) 115

Várady József, a Baranya megyeiHelyi Csoport elnöke

– A mintegy 150–160 fõs csoportunknakelsõsorban a Baranya megyei szakembe-rek a tagjai. A Mecseki Erdészeti Zrt.-hez,a szakigazgatáshoz, a természetvéde-lemhez és a magánerdõhöz kötõdnek.

Negyven, ötven fõ aktív részvevõjevan rendezvényeinknek, és ez már elégahhoz, hogy élénk eszmecsere alakul-jon ki, és hogy egymásra figyeljünk.Fontos a nyugdíjasok jelenléte, hiszengyökerek nélkül nem építkezhetünk.

A mi célunk az eddigi gyakorlat foly-tatása mellett több szakmai rendezvényszervezése, amelyeken aktuális kérdé-sekkel, jövõbe mutató kezdeményezé-sekkel foglalkozunk. Nagyon fontosegymás munkájának, „tõ melletti” gya-korlatának megismerése is. Fõként most,amikor kihívást jelent az új erdõtör-vénnyel kapcsolatos teendõk sokasága.

Szeretnénk a magánerdõkben dol-gozó kollégáinkkal is szorosabbra fûzniaz együttmûködést.

Kiemelt célunk szakmánk ismertségé-nek, ezen keresztül elismertségének nö-velése. Ennek érdekében a szorosan vettszakmán kívüli szervezõdésekkel igyek-szünk új kapcsolatokat kialakítani, illet-ve a meglévõ kapcsolatainkat éltetni.Ilyenek szervezetek a megyei, illetve kis-térségi mûködésû természetvédelmi, tu-risztikai, környezetvédelmi egyesületekés természetesen a bányászok.

Az említettek megvalósításával hoz-zájárulhatunk a társadalom elvárásainakkezeléséhez. Nyitottan, alázattal a szak-mai axiómákhoz ragaszkodva, még ak-kor is, ha ez olykor több türelmet kívána kelleténél.

– Úgy tudom, hogy legnagyobb saj-nálatodra a sásdi erdészet területét,amelynek vezetõje vagy, nem érinti avándorgyûlés.

– Bizony ez így van, de ha a vándor-gyûlés nem jön hozzánk, akkor mi me-gyünk a vándorgyûléshez, hiszen mun-katársaimmal több helyszínen csapat-tagként segítjük a sikeres lebonyolítást.

Az, hogy most nem adunk helyszínt,nem azt jelenti, hogy nem lenne mitmutatnunk, hiszen a területünk változa-tos erdõállománnyal borított, ami mind-megannyi szakmai kihívás. Érinti a Zse-licet, a Hegyhátat, a Völgységet. A mint-egy tizenegyezer hektárnyi erdõbõl hét-ezer hektár Natura 2000 besorolású. Kétvadászterületen gazdálkodunk, emel-lett aktív résztvevõi vagyunk a helyi,kistérségi turisztikai kezdeményezések-nek is.

Aki erre jár, ne szalassza el a Nagy-mátéi Vendégházat felkeresni, és hamár ott van, megismerkedhet a FeketeIstván füvészkerttel is.

Horváth Péter Brúnó, a HelyiCsoport titkára

– Tizenegy évig voltam a tõ mellett minterdõgondnok. Ez idõ alatt töltekeztem,és ez az, amit most kamatoztatni tudok.Nehezen, de már feldolgoztam az „er-dõhiányt”, amit kezdetben az erdõmû-velési ágazatvezetõi kinevezésem oko-zott. Hisz’ a mindennapos erdõnlétetfelváltotta a központi munka, több fele-lõsséggel, kevesebb terepi munkával.

Tudom, nem mondok újat, de az er-dõgazdálkodás lelke az erdõmûvelés.Különösen az új erdõtörvény kívánal-mai, lehetõségei, elvárásai szerint. Azthiszem, akut probléma szerte az or-szágban, hogy nincs igazán jól felké-szült szakmunkás. Azok között, akik amûvelésben dolgoznak, óriási a jövés-menés jelenleg. Alig tanul bele azegyik, máris megy, s jön helyette egymásik, kezdhetjük elölrõl az oktatást.

A nálunk bevezetett erdõgondnoki

felállás, a vele járó – mondhatni – köte-lezõ szemlélettel bevált. A mûvelõ-,használó-, vadász-, kereskedõszemléletszépen összesimul, és a konfliktusokatminimálisra csökkentve mûködik.

– Csoporttitkárként lesz munkád bõ-ven.

– Egyesületi munkám során is ilyenfaj-ta szemléletet szeretnék kialakítani a ta-gokkal. Elsõsorban az emberi összetar-tást, az egymásra figyelést, és ezzel min-den bizonnyal jön majd a szakmai kérdé-sek alapos megvitatása, kiérlelése. Meg-pezsdíteni a szakmai szürkeállományt,tanulmányutakkal, elõadások rendezésé-vel, mert most különösen sok kérdõjelvan az erdõmérnökök fejében is.

Az új erdõkezelési módszer jóval ala-posabb szakmai ismeretet kíván, mint avágásos. De egyben izgalmasabb és sok-rétûbb is. A sík vidéki kocsányos töl-gyesek vagy a cseresek ilyen jellegû ke-zelése komoly kihívás.

Sajnos most derül ki, hogy az oktatásterén hiányosságok vannak, és elkerül-hetetlen a továbbképzés beindítása,amit mi a 157 fõt számláló Helyi Cso-porttal meg is teszünk. Katalizátor sze-retnénk lenni, mert tele vagyunk elkép-zelésekkel, tervekkel. A végrehajtáshozegy stabil céget tudunk a hátunk mö-gött, és ez megnyugtató.

Molnár Tamás, díjbizottsági tag – Hosszú évek óta figyelem a kitünteté-sek odaítélésének menetét. Tudom,hogy ez egy irdatlan nehéz munka ésfelelõsség. Mert igazságosan dönteniszinte lehetetlen. De törekedni kell rá.Jó lenne, ha a díjakat nem életmûkéntkezelnénk a javasoltak között, de ve-gyük a jelenlegi szabályzatban elõírthúsz évet komolyan. A teljesítmény szá-mítson akkor is, ha a kitüntetett mégmessze van a nyugdíjkorhatártól. Az


eredmény, amiért az elismerést kapta,csak halmozódni fog, ha kitüntetettként– mondjuk úgy példaképként – mégfolytatja a munkáját, tekintéllyel a kollé-gái között. Valószínûleg így a díjnak isnagyobb lesz a serkentõ ereje, hiszenlátható, hogy nem kell feltétlenül nyug-díjas korúnak vagy ahhoz közelállónaklenni, hogy a közösség figyelembe ve-gyen valakit a javaslattételkor.

Azt hiszem, hogy a jelenlegi szabály-zatot át kell dolgozni, meg kell újítani.Valószínû, hogy konfliktusmentesebb,és talán kevésbé „sebet okozó” dönté-seket tudna hozni az a Díjbizottság,amelyik – úgymond – teljhatalommallenne felruházva, és alapos, megfontoltdöntése végleges lenne. Túl soknak ér-zem azoknak a beleszólási jogát, akik –érthetõ okok miatt – nem, vagy alig is-merik a jelöltet. Ehhez alapos megfon-toltsággal kellene delegálni a bizottságitagokat. No de ezzel a véleményemmelnem vagyok egyedül. Minthogy azzalsem, hogy az évi három Deckrett-emlék-érem is kevésnek tûnik az erdésztechni-kusok számához viszonyítva. Valószí-nû, hogy a hat régió, hat díjazott lehet-ne a megoldás.

– Hírlik, hogy nagyon izgalmas éssokszínû lesz a vándorgyûlésen a térsé-getekben tervezett bemutatóhelyekenkínált program.

– Nem illik a poént elõre elmondani,de most megteszem, már csak azért ishogy aki nem jön, tudja, hogy mirõl ma-rad le. Nos, mivel a sellyei erdészetnélvagyok igazgató, az ormánsági erdõketfogjuk bemutatni, s hogy az új szemlé-let szerint milyen erdõborítást képze-lünk el. Hajózunk a Dráván, ami egyegészen különleges élmény. Sörös vagyüdítõs pohárral a kezünkben – mint egyfilmvásznon – figyelhetjük, hogy ho-gyan vonulnak el elõttünk az ártéri tár-sulások, a védett területek.

Megismerjük a drávaiványi reformá-tus templom híres kazettás mennyeze-tét, a térségben élõk sanyarú sorsát.Azután Zrínyi korát idézzük, mert…, deezt már nem mondom el, hadd legyenmeglepetés.

Hirmann Antal, az InformatikaiSzakosztály elnöke

– Szó szerint egészen különleges lelkiálla-potba kerültem, amikor megválasztottakszakosztályelnöknek. Óriási megtisztelte-tésnek tekintem, és dolgunk is van bõ-ven. De tudatában vagyok annak, hogyaz egyoldalúság olykor vissza is üthet.

Az Erdészeti Lapok februári számá-ban olvastam egy ezzel kapcsolatos vé-

leményt, miszerint „Az a mérhetetleninformáció, amely a kommunikációbólránk zúdul, kellõ felkészültség és tudáshiányában csak megzavar, elbizonyta-lanít, felszínessé tesz”. Hiszen az infor-máció csak eszköz és nem cél. Az esz-köznek kell támogatni – esetünkben –az erdész céljait, elképzelését, és lehe-tõséget adni ahhoz, hogy eligazodjon aszakmát, annak egyes ágazatait érintõkérdésekben. Külön kihívás az erdésze-ket érintõ, a természetes úthoz egyreközelebb álló szakmai eljárások infor-matikai támogatása. Ez a megközelítésegyben lehetõséget kínál arra, hogymintegy kapocs legyünk a szakosztá-lyok között. Hiszen mindegyiknek vansajátos problémája, aminek megoldásá-hoz a szakosztályunk eszközeivel segí-teni tudunk.

Együttmûködést ajánlunk és jelzése-ket várunk, hogy melyek azok a terüle-tek, ahol segíthetünk. Mert ha nincs cél,akkor az informatika a saját belsõ tör-vényszerûsége alapján kezd mûködni,és ez öncélúsághoz vezet. Olyan zsák-utcába, ahol már az informatikus semérzi jól magát.

– A vándorgyûlés ezek szerint szépkihívás.

– A legmesszebbmenõkig. Mert csa-patunk azon fáradozik, hogy mindencsúcsminõséggel mûködjön, nemcsak asztereotip feladatokat végzi, hanem egyeddig még nem alkalmazott technikávalis élni akar. Nevezetesen az online véte-li lehetõséggel. Ha sikerül a Pécsi Tudo-mányegyetem Pollack Mihály MûszakiFõiskolai Kar segítségével és techniká-jával megoldani, a világon bárhol figye-lemmel kísérhetik a közgyûlést, habeütik a www.vandorgyules.hu webcí-met. Zárójelben jegyzem meg, hogy ezügyben biztosat április tizedike után tu-dunk mondani. Mindenesetre óriási fel-

adat és lélekmelengetõ az a gondolat,hogy mindezt elsõként valósíthatjukmeg a közgyûlések történetében, merthiszen így a világ erdészeit is meghív-hatjuk a rendezvényre.

Vassné Papp Viktória, a vándor-gyûlés fõszervezõje, program-

szervezõ– Programszervezõként dolgozom acégnél, feladatom legfõbb része az er-dészet tevékenységét népszerûsítõ prog-ramok, rendezvények szervezése és le-bonyolítása. Ez a feladat az utóbbi idõ-ben nagyon felértékelõdött, hiszen köz-tudott az erdészek munkájának olykornem éppen hízelgõ megítélése.

Korábban a Duna–Dráva NemzetiParknál dolgoztam erdei iskolai oktató-ként és programszervezõként. Gyermek-vállalás után helyezkedtem el az erdé-szetnél. Programszervezõi feladataimmellett lehetõségem van terepi munká-

ra is, az Árpádtetõi Erdészet Mókus SuliErdei Iskolájában beugró oktatókéntdolgozom.

– Gondolom, a mostani vándorgyû-lés embert próbáló feladat.

– A vándorgyûlés fõszervezõjekéntfeladatom a rendezvény elõkészítése ésa gördülékeny, minden részletre kiter-jedõ forgatókönyv szerinti sikeres lebo-nyolítás. Különösen fontos számomraez a feladat, hiszen a legutóbb 1995-ben Pécsett megrendezett vándorgyû-lésnek édesapám volt az egyik fõszer-vezõje.

A vándorgyûléshez több rendezvényis kapcsolódik idén: az Év Erdésze ver-seny, Nemzetközi Bányász–Kohász–Er-dész Találkozó, I. Nemzetközi Erdésze-ti Kommunikációs Konferencia, Erdõ-pedagógiai Szakmai Napok, I. Nemzet-közi Magyar Vadászkürtös Verseny, er-


dészeti témájú kiállítások, valamint októberben az Erdõk He-te rendezvénysorozat.

– Ezt még felsorolni is sok, nemhogy szemmel tartani. – Azért nem reménytelen a helyzet, hiszen az egész itt is

csapatmunka, amit természetesen össze kell fogni, és arra tö-rekedni, hogy a rendezvények eredõje egy irányba mutasson,az erdészek jobb megítélésének irányába. Túlzás nélkül állít-hatom, hogy frenetikus napokat élhetnek meg a Pécsre láto-gatók, hiszen még nem említettem – gondolom köztudott –az EU Kulturális Fõvárossal való egybeesést. Természetesenezt a momentumot nem hagyhattuk ki.

A fõtéren Pécs város polgármestere köszönti az erdésze-ket, akik – a jelentkezés szerint majd ezren lesznek – elözön-lik a város központját és felavatják azt az Erdész emlékmûvet,amirõl már elõttem szóltak.

Kívánok valamennyi programunkhoz jó szórakozást, hasz-nos beszélgetést, kellemes idõtöltést, barátságot, emberséget.

No, és még valami… Szíveskedjenek jó idõt hozni a tarisz-nyában.

Pápai Gábor

Führer E.–Rédei K.–Tóth B.:

Ültetvényszerû fatermesztés 1. (2. átdolgozott és bõvített kiadás) (Agroinform Budapest 1–245.o.)

A könyv elsõ kiadása 2003-ban jelent meg, ám az azóta elteltidõszakban újabb kutatási eredmények születtek, másrészt agazdasági helyzet is oly mértékben megváltozott, hogy a kö-tet felfrissített, korszerûsített ismeretekkel bõvített kiadásá-nak szüksége felmerült.

A bõvítések többnyire kisebb, inkább részletkérdésekszintjén értelmezhetõ ismeretekre szorítkoznak, ám egy új té-makör is részletesebb kifejtést kapott az új kiadásban. Jelesüla faanyag bioenergetikai hasznosításának kérdésére a szer-zõk újabb fejezettel bõvítették a sokfelé ágazó, gazdag téma-köröket. Ennek a fejezetnek csírája már az Ültetvényszerû fa-termesztés 2. kötetében Halupa Lajos tollával készült fejezet-ben is megjelent, ám azóta a témakör szélesedett, idõszerûsé-ge jelentõsen fokozódott, ezért a szerkesztõk okosan és a korigényeinek megfelelõ tálalásban újra visszatértek ehhez aszakterülethez, és olyan ismereteket, adatokat gyûjtöttekössze, amelyek az energiaválsággal (is) küzdõ világunkbanegyre nagyobb szerepet kapnak.

A tervek szerint az EU-szintjén 2020-ra az üvegházhatástkiváltó szén-dioxid kibocsátásának 30%-kal, 2050-ig 50%-kal kell csökkennie. Ez az energiaforrások sorában a me-gújulók 20%-os részarányát tételezi fel. Még inkább sürgetõ-vé teszik a tervek megvalósulását azok a körülmények,amelyek között hazai energiaigényünket import útján való-sítjuk meg. Ebben már a politikai játszmák is helyet kapnak,ezért kívánatos, hogy saját erõforrásokra támaszkodjunk,többek között a faültetvényekre is. Vagyis középtávon lega-lább többezer hektáron javasolja a fejezetíró a nem élelmi-szeralapú, alternatív földhasznosítási formák keresését. Ter-mészetesen a biztonságos élelmiszerellátás megteremtésé-rõl nem mondhatunk le, ám élelmiszertermelésre alig alkal-mas földterület is bõven akad hazánkban. Az ajánlott meg-oldás a vidékenként változó és fojtogató munkanélkülisé-gen is képes lesz javítani, a mezõ- és erdõgazdálkodástegyüttesen fejleszteni.

Dr. Szodfridt István


Napjainkban egyre nagyobb teret hódíta folyamatos erdõborítás elvei szerintierdõgazdálkodás. Ilyen irányba hat atársadalmi elvárás, az azt tükrözõ törvé-nyi háttér, és nem utolsósorban a gaz-dasági kényszer, a felújítási és ápolásiköltségek csökkentésére való törekvés.

Szakmánkban évszázados múltra te-kint vissza a szálaló erdõgazdálkodás,mely az elmúlt idõk vágásos erdõgazdál-kodása nyomán átmenetileg háttérbeszorult. A szakemberképzésben általá-ban rövid fejezetet szenteltek ennek a té-mának, tekintve, hogy a gyakorlatbanüzemszerûen nem fordult elõ. Legutolsóhazai példái a kisparaszti szálaló erdõkvoltak, az ország nyugati részén. Az el-múlt évtized változást hozott a vágásosgazdálkodás megítélésében és több gaz-dálkodó üzemi méretekben is, több százhektáron tért át szálaló, vagy a szálalásirányában ható átalakító üzemmódra.

Ha elõvesszük az erdészek már százévet meghaladó írott erdõleltárait, nyo-mon követhetjük, hogy nem ötletszerûerdõhasználat nyomaival, hanem tuda-tos, tervszerû, erdõõrzõ gazdálkodás-nak vagyunk tanúi. Európában már aXIX. században is törvény szabályoztaa tartamos erdõgazdálkodást, amelynekakkori eszenciája az volt, hogy keve-sebbet termelj, mint amennyi növek-szik. Ennek az idõszaknak az elejénmég a fafajok közti válogatás szem-pontjainál az akkori társadalmi, gazda-sági igények, érdekek jelentõs befo-lyással bírtak. Pl. így alakultak ki sokfe-lé Európában javarészt bükkösök he-lyén a hatalmas elegyetlen fenyvesek(Németország, Szlovákia stb.). A gaz-dálkodó szükségszerûen alkalmazko-dott ehhez a körülményhez. Ezért talá-lunk ma Európában oly kevés õserdõt,természetes állapotában fennmaradt er-dõs területet.

Azóta az emberiség létszáma meg-duplázódott és a népesség városokbakoncentrálódott. Az ipari fejlõdés nemcsak a városokban és környékén érez-teti hatását, hanem a légkörben is, a ne-künk távoli gleccserek, az óceánokonúszó jéghegyek birodalmában is. Tudó-sok, politikusok és gazdasági vezetõkkonferenciákon tárgyalnak a globáliskörnyezeti változásokról.

E változás során megnõtt a természe-ti értékek megõrzése, védelme iránti fo-

gékonyság. A biodiverzitás, és az erdõkszerepe is felértékelõdött.

A legutóbbi 20-30 évben már az er-dészszakma legkiválóbbjai is elkezdtékfeszegetni „hagyományos” gazdálkodá-suk kereteit. Napjainkban értek meg akörülmények arra, hogy az elszigeteltváltozások Európa-szerte, ezen belülhazánkban is teret nyerjenek. E változásma abban ölt testet, hogy a vágásos er-dõgazdálkodás mellett megjelenik azúgynevezett folyamatos erdõborítástszolgáló erdészeti tevékenység.

A gondolat alapja a német Alfred Möl-ler nevéhez köthetõ, aki a 19–20. századfordulóján, az eberswaldei erdészeti fõis-kola igazgatója volt. Az örökerdõ-elveta természetes erdõk vizsgálata során tettmegfigyelései alapján írta le. Ennek meg-fogalmazásakor kiemelt figyelmet kapa termõtalaj termõképességének meg-õrzése a faállomány folyamatos borításaáltal, az elegyesség, a vegyeskorúság,az állományszerkezet szintezettségé-nek kialakítása. Ezzel együtt jár a fel-újulás lehetõségének folyamatos fenn-tartása, valamint benne rejlik a lehetõ-sége az évenkénti rendszeres minõségivastagfahozam – szálankénti vagy cso-portosan, vágásterület nélkül történõ –kitermelhetõségének.

A folyamatos erdõborítással történõerdõgazdálkodás legrégebben megkez-dett magyar példájaként a Neuwirth Já-nos által 1953-ban az Õrségben leírt ré-gi paraszti szálaló erdõkben folytatottgazdálkodás tekinthetõ.

Az elmúlt században két erdõmér-nök folytatott szélesebb szakmai kör-

ben ismert üzemi szálalóvágásos kísér-letet, melyek elveiben is felfedezhetjüka német elõdök szempontjait. RothGyula 1936-ban, 70 hektáron kezdtemeg a nevéhez fûzõdõ vonalas-csopor-tos szálalóvágásos kísérletét a Sopronmelletti Asztalfõn található, akkor 60 évkörüli lucfenyõ elegyes-bükkös állomá-nyokban. Az 50 éve Madas László általelkezdett, hasonló jellegû átalakító kí-sérlet, a 15 hektár nagyságú bükkös„Erdõanya” néven vált ismertté.

Hazai viszonyaink között az „Örök-erdõ-elv”-nek HERMANN KRUTZSCH általátdolgozott készletgondozó, folya-matos erdõborítású szemlélete,leírt módszere alkalmas lehet a vágásoserdõalakok természetszerûbb gaz-dasági erdõkké történõ átalakítására.(Hermann Krutzsch: Waldaufbau,1952; Erdõk megújítása, 1999/Madas L.ford./)

Az örökerdõ folyamatos erdõborítot-ta területén a gazdálkodás vezérelve azadott termõhely kínálta lehetõségeketoptimálisan kihasználó vágásérett fa-anyag elõállítása, ennek faegyedenkén-ti elbírálása, kitermelése az erdõ szerke-zetének, megújuló képességének állan-dó fenntartása mellett. Így az erdõgaz-dálkodás célja a méretes, értékes, ter-mõhelyálló faállomány folyamatos szá-lankénti, vagy kiscsoportos kitermelésea gazdálkodással érintett teljes terüle-ten. Az erdõ természetes felújulása azerdõgazdálkodás gyümölcse, melyneksikerességét a termõhelyálló, elegyeserdõk biztosítják.

BURIÁN ENDRE, PARTOS KÁLMÁN, RIPSZÁM ISTVÁN

Folyamatos erdõborítás a MecsekiErdészeti Zrt.-nél

1. kép: Folyamatos erdôborítás csoportos szerkezete


A magyar erdõgazdálkodásban je-lenleg a vágásos erdõgazdálkodás a leg-elterjedtebb. A jelenlegi vágásos gaz-dálkodásból a szálaló erdõalak elérésé-ig hosszú, több évtizedes, akár évszáza-dos út vezet. Ebben az idõszakban ala-kul át az erdõ, ezért ezt átalakítóüzemmódnak nevezzük.

Hazánkban a 2009-es erdõtörvény ajogszabályi környezetet biztosítja ehhez,a technikai-informatikai fejlõdés pedig amûszaki hátteret teremtette meg. Most aszakmai ismeretek megszerzése a fõ fel-adat. Megfogalmazódtak azok a kritériu-mok, amelyek alapján eldönthetõ, hogyaz elsõ gyakorlati alkalmazások mely te-rületeken kezdhetõk meg.

A programrólA Mecseki Erdészeti Zrt. a folyamatoserdõborítást eredményezõ szálaló, illet-ve átalakító erdõgazdálkodás újkori tör-ténetében is aktív szerepet vállalt.

Elsõ lépések a Mecsekben2000-ben készült el a Kelet-Mecsek

természetvédelmi kezelési tervéhez azaz erdészeti javaslat, amely erdõrészletszinten tartalmazta a Tájvédelmi Körzeterdeire vonatkozó kezelési elképzelé-seket. Ennek lényege abban állt, hogy akét világháború közötti faínséges idõk-ben kialakult, egybefüggõ, nagy kiterje-désû, 100-700 hektáros, egykorú erdõ-tömböket, erdõrészlet határoktól füg-getlenül, a természetes újulatra alapoz-va, csoportos szálalással alakítsuk át avágásos erdõalakból egy vertikálisan éshorizontálisan tagolt, többkorú, válto-zatos állománnyá. Ebben a tervben 6 dberdõtömb szerepelt összesen 2200 haterülettel.

Üzemi méretû szálaló gazdálkodásraaz elsõ kezdeményezés 2001-ben tör-tént. Ekkor készült a Kárászi Erdészet600 hektáros Hidashát-lackeri erdõ-tömbjének kezelési irányelveit tartalma-zó terv, a Veszprémi Erdészeti Szolgálatközremûködésével. A kísérlet megkez-dése elé azonban számos külsõ akadálygördült, így az akkor hivatalos formá-ban nem indulhatott el.

A lehetõség 2006-ban nyílt meg ismét,az akkor már Pécsváradi Erdészet üzem-tervének elõkészítésekor. Ennek ered-ményeként a 2008-ban kiadott üzemterv-ben szálalóvágás és szálalás 868 hektá-ron került tervezésre. Emellett a táj és atermészet megõrzése érdekében 850hektár terület került ki a faanyagterme-lésbõl. Így összesen 1700 hektáron írjaelõ az üzemterv a folyamatos erdõborításfenntartását. Annak érdekében, hogyszakembereink a lehetõ legszélesebbkörben megismerjék és közvetlen gya-korlati tapasztalatokat szerezzenek eb-ben a gazdálkodási üzemmódban, a tár-saság vezetése minden erdészetre kiterje-dõ programot indított. Erdészetenkénttöbb erdõtömböt jelöltünk ki átalakítóüzemmód bevezetésére.

A most induló program erdészeten-ként képviselt nagyságrendje:

A besorolt állományok 43%-a töl-gyes, 40%-a bükkös, a fennmaradó 17%fõként õshonos lombos fafajokból(gyertyán, hárs, kõris) áll.

A vágásos erdõgazdálkodás évszá-zadai során a tudomány és a gyakorlatmegbízható ismeretei biztosították afakitermelés tartamosságát, az erdõkmegújításának biztonságos módjait, arövid és hosszú távú tervezés össz-hangját.

Természetvédelmi vonatkozásokA folyamatos erdõborítás ökológiai

szempontból stabilabb, elegyes, vegyeskorú erdõállományokat jelent, melyek-ben nem csupán az élõ fáknak, de aholt fáknak is szerepe van. Fajgazdag-sága nagy, fák, cserjék és lágy szárú nö-vények tekintetében egyaránt. Így na-gyon sok élõlény (gombák, rovarok, kis-emlõsök, madarak) találja meg itt élet-feltételeit.

Kiemelt természetvédelmi jelentõségé-nek megfelelõen törekedtünk arra, hogya programba jelölt állományok döntõ ré-sze védett természeti területen legyen.

A vágásos erdõalak átalakításánaklehetséges formáiSzakmai program

A vágásos erdõgazdálkodási üzemmódkövetkeztében kialakult erdõalak és ki-tûzött célként megfogalmazódott folya-matos erdõborítás megvalósításáig, vagyszálaló erdõ alak létrehozásáig számta-lan átmeneti erdõforma különböztethetõ

Tömb neve Terület (ha)Óbányai 235,2 Réka-völgyi 117,8 Pécsváradi 150,3 Váraljai 739,9 Hidasihát-lackeri 617,9 Pap-réti 329,0 Összesen 2190,1

Erdészet Terület haSellye 471Sásd 318Árpádtetõ 744Pécsvárad 2 739Szigetvár 95Összesen 4 366

1. ábra: a programba jelölt erdôtömbök földrajzi elhelyezkedése

2. ábra faállománytípusok részaránya


meg. Ezek a közbensõ erdõformák fel-foghatók az idõ- és türelem igényes át-alakítási folyamat közbensõ állomásai-ként. A közbensõ erdõalakok az átte-kinthetõség érdekében három nagyobbcsoportba sorolhatóak, a cél érdekébenszükségszerûen alkalmazandó erdõát-alakítási technikák szerint:

1. Differenciálódott, strukturált, ve-gyes korú állományok, folyamatos re-generációval

• Alkalmazandó technika: Erdõalakfinom átalakítása szálalóerdõ-vé (szálalás)

2. Középkorú egyenletes, homogénszerkezetû, egykorú állományok újulat-tal, vagy anélkül, melyek egyedei képe-sek az átalakítás idõtartama alatt a felsõszint árnyaló szerepét betölteni

• Alkalmazandó technika: Erdõ-alak átalakítása a kiinduló állo-mányból (átszálalás)

3. Idõskorú, felújulásra képes állo-mányok, melyek idõs fái a hosszú átala-kítási idõszak végéig nem képesek ál-landóan az árnyaló felsõ szint szerepé-nek betöltésére

• Alkalmazandó technika: Erdõ-alak átalakítása a következõ ge-nerációból (átszálalás)

Az átalakítási technika helyes megvá-lasztásához a 4. ábra nyújt segítséget azerdõgazdálkodónak (J. Schütz, 1999).

2.1. Átalakítás klasszikus átszála-lással

Klasszikus átszálalás olyan állomá-nyokban alkalmazható, amelyek meg-felelõen differenciálódtak, de még nemtökéletes szerkezetûek. Az átszálalás fela-

data a jelenlegi állománykép, erdõalakátvezetése a kívánt ideális célállapotba.Ez általában csak finom beavatkozáso-kat tesz szükségessé, melyek meghatá-rozásában a célállapot „vizuális jövõké-pe” meghatározó jelentõséggel bír. Ezencélok eléréséhez a törzsszámeloszlásanalízisébõl nyert információk csaktámpontul szolgálhatnak, de azt nemhelyettesíthetik.

2-3.kép: Az álló és fekvô holtfa egyaránt fontos szerepet tölt be

3. ábra. A kijelölt tömbök elhelyezkedése védett terület szerint 4. ábra átalakítási technika döntési sémája

5. ábra: A differenciálódás szakasza, a kiinduló állomány


A szálalás az ideális szálaló szerkeze-tû szálalóerdõben történõ, annak fenn-tartását szolgáló erdõgazdálkodás.

Magyarországon nagyon kevés erdõ-állományban lehet alkalmazni ezt a tech-nikát, mivel a szálalóerdõhöz közeli álla-potú erdõk csak kis területen, vagy állo-mányok részterületein lelhetõk fel.

2.2. Átalakítás a kiinduló állományból A termõhely álló fafajok alkotta, kö-

zépkorú, homogén szerkezetû, vágásoserdõalak, mint kiinduló állomány folya-matos erdõborítású állománnyá történõátvezetésének talán legtöbb sikerrel ke-csegtetõ technikáját jelentheti e mód-szer. Ezen állományok teljesítik az át-szálalásnak az állomány stabilitásával ésaz élettartamával szemben támasztottfontos követelményeit.

Az átalakítás elvének és szempontja-inak szemléltetésére szolgáljon kiindu-ló állományként a Mecseki ErdészetiZrt. területén jellemzõ gyertyános-ko-csánytalan tölgyes-bükkös faállomány-típusú erdõ képe.

A differenciálódás szakaszaAz elsõ lépések távlati célja az állo-

mány stabilitásának kialakítása és fenn-

tartása, amely késõbb lehetõvé teszi amegfelelõ újulat megjelenését, valamintaz utánpótlás-állományrész állandó biz-tosítását. A stabilitás kialakítása azt je-lenti, hogy az adott területen egyenlõt-lenül elõforduló, megfelelõ koronaará-nyú, állékony fák alkossák az erdõ jö-võbeni vázát. Ezen egyedek továbbiszerepe, az átszálalás teljes idõtartamaalatt, az árnyalás biztosítása, a felsõ ko-ronaszint fenntartása.

Az erdõnevelési beavatkozás céljaezen fák kiválasztása (kb. 30-50 dbfa/ha), növõterük folyamatos biztosítá-sa és fenntartása (felsõ szintû gyérítés),valamint az erdõ többi részén a törzsekminõsítése (értékfa, segítõ fa, kivághatófa, holtfa, biotópfa) és közülük az ígére-tes, gazdasági értéket adó fák (V-fák)megsegítése.

A felújulás elõsegítésének szakasza A kiinduló állományt kb. 1 famagas-

ságnyi csoportokként (400-700 m2) cél-szerû vizsgálni a differenciálódás, vala-mint a felújulás sikerének érdekében. Azátalakítás eredményességét az erdõneve-lési beavatkozások hatására egyenlõtlenborításban, csoportokban, foltokbanmegtelepedõ újulat biztosítja, amelyhez a

kiinduló állományfiatal szerkezeti ele-meinek megtartásais szükséges (pl.második korona-szint). Az egyenlõt-len erdõszerkezetbiztosítja a csopor-tos szerkezetû úju-lat differenciálódá-sának lehetõségét.

A felújulás elõ-segítése érdeké-ben kivágható fákaz erdészeti tájide-gen fafajok egye-

dei, az értékfák fejlõdését akadályozófák, illetve a fõfafaj és elegyfajok azontörzsei, melyek értéke gazdasági szem-pontból tovább nem növelhetõ (adottcélátmérõ elérése).

A változatos állományszerkezet kiala-kításának szakasza

Az erdõnevelés célja a szerkezeti ele-mek megfelelõ horizontális és vertikáliseloszlásának kialakítása, azaz a külön-bözõ vastagságú és magasságú, más-más méretcsoportba tartozó törzsek mo-zaikos csoportjainak létrehozása. Az ígykialakuló egyenlõtlen záródásviszonyokbiztosítják az újulat csoportos szerkeze-tét, azok eltérõ növekedési esélyeit. Azállomány elegyességének kialakítása ér-dekében a felsõ szintben a természeteselegyfafajok segítõ fákként való megtar-tása, az újulatszintben mesterséges útonmozaikosan, foltokban történõ beviteleis szükséges lehet (juharok, kõrisek,vadgyümölcsök, szilek).

Adott esetben a vadkár elleni véde-kezés ebben a fázisban meghatározó je-lentõségû lehet, mivel a kialakuló fol-tokban ismétlõdõen jelentkezõ károsí-tás esetén az újulat nem képes a fiatalállományszerkezeti elemek folyamatospótlására, maradandó károsodást szen-vedhet, mely az egész átalakítási folya-mat céljának elérését gátolja.

A változatos állományszerkezet fejlesz-tésének szakasza

Az erdõnevelés során kialakult cso-portok, mozaikok vertikális fejlõdésé-nek biztosítását, az egyes szerkezetielemek önállóságának megteremtésétszolgálja, melynek megõrzésén folya-matosan õrködni kell, mert a lomboserdõkben a fényért folyó küzdelem ha-tására a természetes folyamatok az er-dõszerkezet differenciálódása ellen hat-nak. 6. ábra: A differenciálódás szakasza, az elsô lépesek

7. ábra: A felújulás elôsegítésének szakasza, újulat megsegítése


A magasabb törzsek csoportjai képe-sek újra és újra az újulat és a fiatalabbtörzsek csoportjai fölött bezáródni ésezzel magassági növekedésüket és azerdõ szerkezeti változatosságának ki-alakulását megakadályozni, miközbena felsõ szintben kialakult szabad növõ-terek gyors betöltésével a középsõlombkoronaszintek ismételten hiányos-sá válhatnak. A középsõ szint idõszakoshiánya a lombos szálaló erdõgazdálko-dás egyik jellegzetes problémája. En-nek kiküszöbölése érdekében szüksé-

ges a felnövõ csoportok mellett az is-mételt újulatszintek felszabadítása, nö-vekedésének biztosítása (10. ábra, jobboldali kép).

Az újulat csoportok növekedésétakadályozó fák kitermelése következté-ben újabb növõtér áll a további fejlõdé-sük rendelkezésére. A kialakult csopor-tok szükséges elegyarány szabályozásaelvégezhetõ a csoportok szerkezeténekfellazítása nélkül (11. ábra, jobb oldalikép). Idõsebb fázisban a beavatkozá-sok az egyedek csoporton belüli zavar-

talan fejlõdését biztosítják, tekintettel acsoportnak az erdõ szerkezetében be-töltött szerepére.

2.3. Átalakítás a következõ generáció-ból

Idõs, egyszintes erdõben, amelybenjellemzõen rövid koronaarányú faegye-dek alkotják az egyetlen felsõ szintet,fennáll a veszélye annak, hogy ez a felsõszint az átszálalás során elöregszik ésnem képes az árnyaló fák szerepénekbetöltésére a teljes átalakítás során. E-

10. ábra: Az állományszerkezet fejlesztésének szakasza, újulat-csoportok felszabadítása

8. ábra: Az állományszerkezet kialakításának szakasza, a meglévô szerkezeti elemek kímélete

9. ábra: Az állományszerkezet fejlesztésének szakasza 4. kép: Differenciált szerkezetû mecseki bükkös


miatt a szükséges differenciálást a követ-kezõ generáció facsoportjaiban szüksé-ges véghezvinni. Az idõs állomány felú-jítását a lehetõ leghosszabb ideig elnyújt-va, csoportosan szükséges folytatni,melynek módszere hasonló a csoportosszálaló vágáshoz, a vágásterületek mel-lõzésének különbözõségével.

A kis csoportok megnyitása mellettfontos a stabilitás és az állományszerke-zet állékonyságának fenntartása. A szer-kezet kialakításának garanciája az ele-gyesség fenntartása, adott esetben mes-terséges kialakítása alátelepítéssel.

Az ilyen módon kialakított valame-lyest változatos állományszerkezet to-vábbi alakítása az elõzõ fejezetben leír-tak szerint történik.

ZárszóA folyamatos erdõborítást szolgáló szá-laló üzemmód, szálaló gazdálkodás kí-vánatos erdõképe többé-kevésbé meg-fogalmazott, táblázatosan is összefog-lalható. Az átmeneti idõszak gazdálko-dását azonban ma még nem támogatjákilyen biztos ismeretek. Ezért, noha atörvény elõírja, ennek az üzemmódnaka bevezetését, tudnunk kell, hogy olyankísérletrõl van szó, amely nem halogat-ható, de ütemét az ismeretek megszer-zésével összhangban lehet és kell gyor-sítani. E kísérlet sem mentes a kockáza-toktól, de az elérhetõ nyereség az esetle-ges veszteségeket is bõségesen pótolja.

Nemzetközi kitekintésben láthatjuk,hogy a folyamatos erdõborítás égiszealatt különbözõ környezeti adottságokmellett, eltérõ módon kezelt, sokféle er-dõállományt találunk. Gondoljunk a tü-ringiai szálalásra, a franciaországi közép-erdõ üzemmódban kezelt gyertyános-tölgyesekre, vagy a boszniai bükkele-gyes tölgyesekre, melyeket csoportosszálalóvágással kezelnek. Ezek a mód-szerek számos követni való tapasztalat-

tal szolgálhatnak számunkra, szolgai má-solásuk viszont számos csapdát rejthet.Összevetésük során egy markáns átfe-dést mégis találunk: az alacsony vadlét-számból fakadó elenyészõ mértékû vad-kár. Ennek a feltételnek mindenképpenteljesülnie kell a megfelelõ utánpótláslétrejöttéhez, ami aztán a megfelelõ szer-kezet kialakulásához vezethet.

A jövõbeni gazdálkodás célkitûzéseilehetõvé, a természetvédelmi és társa-dalmi elvárások pedig idõszerûvé tettékMagyarország erdõterületein a folyama-tos erdõborítást biztosító erdõgazdálko-dási módszerek megkezdését, alkalma-zását.

Nem kétséges, hogy az üzemi kísér-letek területén a védelmi és szociálisfunkciók érvényesülése garantált, azon-

ban a hozamok tartamossága, annakévekre történõ eloszlása, tervezhetõsé-ge még tartogat megválaszolandó kér-déseket. Továbbra is fontos, és a tarta-mos gazdálkodás követelménye, hogya gazdálkodás során nem nélkülözhetõalapanyagtermelés folyjék, és elsõsor-ban a vidéki lakosságnak munkalehetõ-séget adjon.

Az elõdök által végrehajtott kíméleteserdõnevelésnek és az azóta lejátszódottváltozásoknak köszönhetõen több er-dõrészletben jó szerkezetû, differenciá-lódott, vegyeskorú állományokban foly-tathatjuk a munkát, másutt egykorú, ho-mogén erdõkbõl kell kiindulnunk. A do-log természetébõl fakadóan gyors ered-ményekre nem számíthatunk. A munkakulcsszavai: türelem és alázat.

11. ábra: Átszálalás utáni erdôkép

Eladó erdészeti csemete:· Magyar kõris 1/0 40/80 cm

(származás: Duna-Tisza köze: Dabas) 60 e db· Akác 1/0 50/100 cm

(származás: Pusztavacs ) 30 e db

Eladó díszfa:Oszlopos tölgy konténeres 100/200 cm (emlékfásításhoz, parkosításhoz) 1 e dbEgyéb díszfák, díszcserjék nagy választékban eladók:

Czeróczki Díszfaiskola és Erdészeti Csemetekert

2373 Dabas Peszéri u.7.

Fax: 06 29 367-710 • Tel.: 06 9-838-545

E-mail: [email protected] •

[email protected]

www: czeroczki.gportal.hu


Örülnöm kellene, és mégis szomo-rú vagyok, végtelenül szomorú! Ötéve általam igen tisztelt és szeretettlapunk, az Erdészeti Lapok 2005. feb-ruári és márciusi számában „Intõjelek” címmel próbáltam figyelmez-tetni ágazatunkat erdõgazdálkodá-sunk néhány súlyos hibájára. Egyévvel késõbb az Erdészeti Lapok2006. márciusi számában „Tabuté-ma a rablógazdálkodás”, majd a2007. szeptemberi számban „Egy tõmelletti erdész véleményéhez” írá-saimmal ismételten megkíséreltemmegkongatni erdõgazdálkodásunkvészharangját. Eredménytelenül!

2009 tavaszán az új erdõtörvény vitá-ját megelõzõ héten a Parlament Kör-nyezetvédelmi Bizottság ülésén KatonaKálmán elnök a jelenlévõ országgyûlé-si képviselõk igenlõ szavazatával fel-kért, hogy méltassam az új erdõtörvény-tervezetet. Kifogásoltam a régi erdõtör-vényben elõírt országos hozamszabá-lyozás eltörlését az új erdõtörvény-ter-vezetben. Az eredmény ismert, a módo-sító képviselõi hozzászólások ellenérea zárószavazáson mûködõ szocialista-szabaddemokrata szavazóhenger általelfogadott új erdõtörvény nem tartal-mazza az országos hozamszabályozást.Véleményem szerint ezzel egy olyan li-berális erdõtörvény született, amelyösszes ellenõrzõ elõírása mellett is, le-hetõvé teszi a profitorientált rablógaz-dálkodást. (liberális = 1. Szabadelvû, 2.Nem elvhû, 3. Engedékeny, elnézõ, 4.... Nagyvonalú stb. szerk. Bokros Fe-renc: Idegen szavak kéziszótára, TerraBudapest, 1965, 421 oldalon). Ez azértveszélyes, mert pont az idézett cikkeim-ben leírtak alapján is már a rablógazdál-kodás jelei mutatkoztak. Persze bárkimondhatná, hogy ez mind az én szemé-lyes téves meglátásom, amit már a NépiEllenõrzési Bizottság sem észrevétele-zett, sõt az ágazati vezetés is megosztottvolt a témával kapcsolatban, mert amoszkovita erõk szabotázs ürügyénbörtönnel fenyegettek (ma már meg-mosolyogni való) és kollégáim egy ré-szét távozásra kényszerítették, osztályo-mat prés alá vették. Hála dr. BondorAntal és dr. Solymos Rezsõ, DaunerMárton hiv. vezetõ és Holdampf Gyulavez. h. uraknak, az országos hozamsza-bályozási munkát folytathattuk. Igaztöbb alkalommal az országos hozam-szabályozás eredményeirõl készült ak-

tát hivatali fõnökeim egyszerûen nemtovábbították a minisztérium felé, mertaggasztó számokat és jelenségeket tar-talmaztak. Sõt az Erdészeti Lapokbanközölt beszámolóm után hivatali fõnö-keim fegyelmi eljárást indítottak elle-nem, amit hosszú kivizsgálás és tárgya-lások után egy az egyben kénytelenekvoltak visszavonni. Vezetõi pályázatai-mat, aminek esetleges elnyerésévelmeg tudtam volna akadályozni a rabló-gazdálkodást, mindkét esetben a mi-nisztériumi bizottság leszavazta. Jelen-tõs volt viszont, hogy az 1996-os Erdõ-törvénybe bekerült az országos hozam-szabályozás és eredményei láttán lega-lább kimutathatóak voltak az erdõgaz-dálkodás intõ jelei. Hiányzott viszont azágazat megfelelõ reakciója. Hiába be-széltem és írtam, a folyamatok alapve-tõen nem változtak. Az akadémiai erdé-szeti bizottság kihelyezett Áll. ErdészetiSzolgálatnál tartott ülésén is beszámol-tam. Külön-külön sok ágazati vezetõveltárgyaltam, s négyszemközt elfogadtákvéleményemet. Hozamszabályozási írá-saimat érdemben nem cáfolták. Egyszernevezett egyik egyetemi oktató évfo-lyamtársam ebben a lapban hamis pró-fétának nagyvadgazdálkodási írásaimmiatt, de az idõ engem igazolt. A rabló-gazdálkodást sokáig nagy csend övez-te, mint látható minden eddigi ágazatienergia az országos hozamszabályozásimunkák elfojtására és nem az intõ jelekmögött megbúvó erdõgazdálkodási hi-ányosságok kijavítására összpontosult.

Nyilvánvaló volt, hogy elõbb-utóbbaz ágazatunkon kívüli szakemberek isészre fogják venni a káros jelenségeketa magyar erdõkben. Idõszakonként azöldek érzelmi indíttatású észrevételeiaz írott és elektronikus sajtóban nemigazán voltak meggyõzõek. 2009 febru-ár-június idõszakban azonban új kor-szak íródott, amitõl kezdve az erdészetlépéshátrányba került. A Budapesti Cor-vinus Egyetem Regionális Energiagaz-dasági Központjában (REKK), dr. Szaj-kó Gabriella kutatásvezetõ és csapata:Mezõsi András, dr. Pató Zsuzsanna,Scultéty Orsolya, dr. Sugár András, TóthAndrás István elkészítették „Erdészetiés ültetvény eredetû fás szárú energeti-kai biomassza Magyarországon” címûtanulmányukat. Mellõzve a vélt vagy va-lós magyarázatokat vagy indoklásokataz alábbi megállapításokat közlik.

„… a 80 évnél idõsebb állomány fatér-fogata a teljes védett élõfa-mennyiség

közel 20 %-át teszi ki, a faanyag-terme-lõ erdõkben viszont jóval kevesebb azidõs fa, …” (7. oldal.)

„… a vizsgált idõszakban (2001-2004),… a fatermelési rendeltetésû erdõk teljesfatérfogata 205 millió köbméterrõl 198millió köbméterre csökkent …” (8. oldal.)

Az erdõk faállományát tekintve „… afaanyagtermelés rendeltetésû erdõkbena növekvõ trend csak 1996-ig volt jel-lemzõ, utána csökkenés figyelhetõ meg2000-ig, majd 2001 után stagnál az ide-sorolt élõfaállomány.” (11. oldal.)

„Az ábra tehát rávilágít arra a tényre,hogy a faanyagtermelést szolgáló er-dõkben a fakitermelés mértéke olyan,hogy az élõfakészlet növekedése meg-állt, helyenként csökkenõ tendenciát ismutat.” (12. oldal.)

„Az egyetlen nyugtalanító részlet aképben, hogy utoljára 2000-ben lettekvolna képesek a faanyag-termelési ren-deltetésû erdõk kielégíteni a tervezett fa-kitermelési lehetõségeket, 2000 ótarendre minden évben meghaladja a ter-vezett fakitermelés azt a növedéket, amita fatermesztési rendeltetésû erdõk állo-mánya termel. Az összes erdõben végre-hajtott kitermelési tényadat (évi 6-7 m)alatta marad ennek. Az eddigi adatokbólmindenesetre kitûnik, hogy a faanyag-termelõ erdõink egyre nagyobb nyomásalatt vannak, különösen, ha azt is figye-lembe vesszük, hogy az erdõtervi kiter-melhetõ mennyiségben olyan élõhelyekis szerepelnek, ahonnan a domborzati,szállítási viszonyok miatt a fa kitermelé-se nem gazdaságos.” (17. oldal.)

„A rendelkezésünkre bocsátott ada-tok alapján azt találtuk, hogy a hivata-los, nyilvántartáson átvezetett fakiter-melési adat (évente 6,5-7 millió köbmé-ter) kb. 50 %-át elérõ (3-3,5 millió köb-méter) további, illegális fakitermelésbecsülhetõ az országban.

„A hivatalos és az általunk becsült il-legális fakitermelés együtt már eléri azévi 10 millió köbmétert, ami ugyan ke-vesebb, mint a teljes erdõállomány évesfolyónövedéke, de erõsen közelíti azt,és az utóbbi tíz évben már meghaladjaa faanyag-termelési rendeltetésû erdõkéves növedékét (9 millió köbméter).”(21. oldal.)

„az ábrából egyértelmûen arra követ-keztetünk, hogy a hivatalos adatokbólforrás oldalon hiányzik (vagy nagyság-rendekkel alulbecsült) az illegális faki-termelés. A hazai fafelhasználásbanmintegy 2-4 millió köbméter fa jelenik

Már mások is észrevették!


meg így. Ez a hivatalos forrásadatoknak(MGSZH kitermelés plusz nettó import)meghaladja az 50-60 %-át, vagyis becslé-sünk szerint a hazai éves fafelhasználáslegalább az egyharmada illegális fakiter-melésbõl származik. Vagyis a hazai fapiacvolumene nem a hivatalosan ismert 6millió köbméter körül, hanem 9-10 mil-lió köbméter körül jár.” (69. oldal.)

Az idézetekbõl kitûnik, hogy az or-szág faanyag-termelési rendeltetésû er-deiben rablógazdálkodás folyik.

Sajnos az erdõ királyi vadjával, agímszarvassal is rablógazdálkodnak.Ezt konkrét idõsorokkal, állapotjellem-zõkkel igazoltam a könyveimben éscikkeimben, sokáig csak egyedül, de azutóbbi idõben neves szakemberek isezt teszik.

Most, hogy erdeink túlhasználatátágazatunkon kívül mások is látják, nemaz eddigi elfojtó és földbe döngölõ takti-kát kellene folytatni, hanem végre megkellene szüntetni a rablógazdálkodást.

Az utóbbi idõben az ágazat nem tetteleget a még érvényes erdõtörvény elõ-írásainak sem és elmulasztotta az orszá-

gos hozamszabályozást. Ezáltal nem isvolt mit betartania és betartatni. Csupánnövedék-centrikusan tervezett, amiigen fontos, szükséges, de nem elégsé-ges feltétel. Borzasztó ez a növedékszûklátókörûség, hisz a fiatal állomá-nyok növedékének nagyságával meg-egyezõ fatömeget akarnak kitermelnivágásérett állományok növedékén túlmég a méretes, értékes erdõkbõl, ésnem veszik figyelembe a korlátozó fel-tételeket sem! A szükséges és elégsé-ges feltételek összességét a hozamsza-bályozás kezeli, mint ahogy ezt többmint száz éve tudjuk és csináljuk, ejszenkivéve a szocializmus néhány évtizedétés az elmúlt néhány évet. Ma már a fa-tömeg-centrikus hozamszabályozást kikell egészíteni az erdõk közjóléti érték-hozamának szabályozásával. Erre mate-matikailag is lehetõség van a közjólétiértékállapot-jellemzõk metrizálásával.

Az új parlamenti választások után azerdõtörvénybe ismét be kell tenni az or-szágos hozamszabályozást és miniszterirendelettel kell érvényesíteni a végre-hajtását.

A már említett Parlamenti Környezet-védelmi Bizottság ülésén több képvise-lõ javasolta, hogy az erdõ nagy nemze-ti értékére való tekintettel az országoséves gazdálkodói keresztszámokat azerdészetért felelõs miniszter a környe-zetvédelmi miniszter egyetértõ elõter-jesztése alapján a parlament hagyjajóvá.

A gazdálkodásban tapasztalt károsjelenségek alapján megkérdõjelezhetõágazatunkban a Pénzügyminisztériumszerepe, amely a természeti folyamatokkárára a profit szerzésre kényszerített.

Végezetül visszautalva elsõ monda-tomra, örülnöm kellene, hogy ágaza-tunkon kívüli más szakemberek is ha-sonló következtetésre jutottak a magyarerdõk állapotát és túlzott használatát te-kintve, mint én. A Budapesti CorvinusEgyetem szakemberei által feltárt hely-zet azonban elõzetes írásaimmal meg-egyezõen olyan súlyos, hogy nem csaknekem, de valamennyi, a helyzetért fe-lelõs erdésznek és erdõt szeretõ ember-nek is szomorkodni kell.

Dr. Bán István

MegjelentFaragó Sándor:

A történelmi Magyarország vadá-szati statisztikái 1879–1913.

(Nyugatmagyarországi EgyetemKiadó, Sopron, 2009. 1–455.o.)

Gyakran elhangzik az az állítás, hogyhazánk a vadgazdálkodás és vadászatterületén nagyhatalom. Azzá teszik vi-lágrekorder és érmes trófeáinak nagyszáma. Még inkább így van ez, ha aTrianon utáni országterületrõl visszaka-landozunk a történelmi Magyarország-ra. Ilyenkor nemcsak a vad számáraélõhelyként szolgáló területek többszö-rösével számolhatunk, hanem a teríték-re kerülõ vadfajok számának gyarapo-dásával is. Mindezt a szerzõ gondos sta-tisztikai adatgyûjtéssel, az idevágó szak-irodalmi közlések elmélyült tanulmá-nyozásával igazolja. Könyvében a vad-fajok megyei és évi bontásban mutatko-zó terítékadatait vonultatja fel részbengrafikus ábrázolással, részben tábláza-tokban közölt számokkal. Utóbbiaknem tökéletes pontosságúak, mivel atárgyalt idõszakban a statisztikai adatokbejelentésének kötelezettsége a maihozképest lazább volt, másrészt – és ez fõ-leg a szárnyas vadra vonatkozik – a te-

rítéket képezõ fajok megjelölése is többbizonytalanságot rejt magában. A kö-zölt adatok ennek ellenére sok hasznosfelismerésre nyújtanak lehetõséget.Igaz, a történelmi Magyarország a magavármegyéivel ma már inkább nosztalgi-kus érzések keltésére alkalmas, ám haazt is számoljuk, hogy a jelenlegi or-szágterület megyéi kisebb-nagyobbmértékben megmaradtak a hazai vad-gazdálkodás számára, de legalábbis aterületváltozások hatásával a számada-tokat kielégítõ pontossággal igazítanilehet, akkor mindjárt világossá válik,hogy a kötetben mutatkozó szakszerûés alapos munka a meglévõ vadgazdál-kodásra és jövõbeli fejlesztésére is soktanulságot rejt. Ezért az elkészült mûvetilyen gondolatokkal ajánlatos kézbe-venni, és leszûrni sok-sok hasznos érté-kelésre, fejlesztésre nyújtó lehetõségét.

Annál is inkább, mivel a bevezetõrész – újszerûen – a vad élõhelyénekleírásával indul, és a különféle terület-hasznosítási lehetõségek, mûvelési mó-dok bemutatását is feladatának tartja.Így aztán a számos táblázatban találha-tó terítékadat a jelenlegi országterületrevonatkozó értelmezése könnyûvé válik,egyben követendõ példát állít a nö-vényvilág vagy egyéb más természetitényezõ földrajzi értékeléséhez.

A következõ fejezet a bemutatott ada-tok gyûjtésének, feldolgozásának mód-

szereit tárgyalja. Ezt követi az egyes vad-fajok terítékadatainak számszerû bemuta-tása grafikus ábrázolással és ezek éven-kénti, vármegyénkénti és vadfajok szerintrendezett adatsoraival. Utóbbiak „hasz-nos vadak” és „kártékony vadak” szerintimegoszlásban kaptak helyet a mûben.Ha a vad a természet integráns része, ak-kor ezzel a bontással vitatkozni lehet, ámaz érdemi értékelést nem zavarja. Ráadá-sul egy fejezetben is tömör összefoglalásfoglalkozik az adatok hasznosításával, acsonka országra is érvényes fejlesztési el-képzelések leírásával.

Az elmondottak alapul szolgálhatná-nak egy sajátos „táji vadgazdálkodásalapjai”-nak rögzítéséhez is, amihez er-dõmûvelési vonatkozásban Babos Imreszolgáltatott kiváló példát, és jó lenne,ha a szerzõ ezt a gondolatot is magáévátudná tenni, szakemberi tudását fel-használva lehetõséget teremtene rá.

A könyvet ajánljuk mindazok kezé-be, akiknek szíve a „vadûzés és erdõ-zsongás” együttes gyönyörûségére do-bog, de akiket nemcsak a szenvedély,hanem a tudatos fejlesztés igénye iscselekvésre késztet.


Hirdessen az Erdészeti Lapokban!


Az erdészek meglepõen kis számbanképviseltették magukat az idei Bio-massza- és Ökoenergetika Konferen-cián, pedig a faalapú energiaterme-lés és a tûzifa-felhasználás növeléseaz erdészeti ágazat fontos érdeke. Akapcsolódó tanulmányút ismét meg-mutatta: az osztrákok ebben is elõt-tünk járnak. Ausztriában a háztartá-sok negyede tûzifával is fût.

A NyME Kooperációs Kutató Köz-pont Nonprofit Kft. (KKK Sopron) 2010.március 03-05-én rendezte a XIV. Bio-massza- és II. Ökoenergetika Konferen-ciát Sopronban.

Az alma mater szervezetében mûkö-dõ Kutató Központ konferenciájánrésztvevõ képet kaphatott a politika ál-láspontjáról abban, hogy milyen szere-pet szán az agráriumnak a megújulóenergiahordozók elõállításában.

A Károly Róbert Fõiskola (Gyön-gyös) tanárai a rendszerszemlélet fon-tosságát mutatták be a fenntarthatóenergiagazdálkodásban, ill. az energeti-kai ültetvények vidékfejlesztõ hatásárólbeszéltek.

Az elõadásokat hallgató – magát szin-te magányosnak érzõ erdõmérnök –örömmel értesült a cukorcirokkal mintenergianövénnyel foglalkozó hazai ku-tatási eredményekrõl. Megismerkedhe-tett a cukorrépa mint energianövény ter-

mesztésének és hasznosításának lehetõ-ségével, a Miscantus (energianád) ter-mesztésével és hasznosításával kapcso-latos új hazai eredményekkel.

Képet kapott a bio-hajtóanyagokelõállításának és hasznosításának lehe-tõségeirõl és korlátairól, a biogáz-ter-melés és -hasznosítás kutatási területei-rõl egészen a biogáz-üzemekkel kap-csolatos engedélyezési nehézségekig.

Elõadások szóltak a biomassza-tüze-lés tüzelõberendezéseinek technológiaifejlesztésérõl. Esettanulmány mutattabe pannonhalmi fõapátságban megva-lósult faalapú energiaellátást.

A közel harminc elõadás közül hét-ben, talán nyolcban jelent meg a fa.

Egy elõadás foglalkozott az erdõkbõlkikerülõ fa energetikai hasznosításánakszerepével és hatásával az erdõgazdál-kodási ágazat ökonómiai és ökológiaihelyzetére.

Az energetikai ültetvényekben a fásszárú növények szerepének vizsgálatá-val foglakozott három elõadás. Techno-lógiai fejlesztés került bemutatásra azalföldi erdõfelújításokban kitermelt tus-kóanyag hasznosítására.

Egy kicsit az volt az érzésem, hogy afával, mint energiahordozóval kapcso-latban szinte már minden tudományo-san kikutatható eredmény a rendelke-zésünkre áll, és az alma materben ismásfelé fordul a tudományos érdeklõ-

dés. Lehet, hogy így is van. Az emberi-ség év-százezredek óta használja a fát,mint energiahordozót. Már mindentmegtanultunk róla…?

A magányérzésem is feloldható. Egykezemen megszámlálhattam azokat azerdõgazdaságokat, amelyeknek a kép-viselõivel találkoztam a konferencián.Lehet, hogy mindent tudunk már, ami afa, mint /megújuló/ biomassza energe-tikai hasznosításával kapcsolatos?

A konferencia harmadik napján azausztriai Welsbe látogattunk, az „Erneu-erbare Energie” kiállításra. A kiállítás –talán a helyes irányt követve – az ener-giatakarékosság jegyében szólt a meg-újuló energiák hasznosításáról.

Örömmel fedeztem fel azt a szép ki-állítású kiadványt, aminek a címét ideírom: Heizen mit Holz … erneuerbar,heimisch, komfortabel (Fûtés fával…megújuló, hazai, kényelmes)

Az osztrák Biomassza Szövetség„Ökoenergia” címû havi kiadványa ve-zércikkének címe: Poleposition für Hei-zen mit Holz (Polpozícióban a fafûtés).Egy belsõ cikkbõl pedig errõl értesü-lünk: Sensation: Mehr als eine MillionHaushalte mit Stückholz beheizt (Több,mint egymillió háztartás tûzifával fût).Ausztriában 3,9 millió háztartás van…

Ausztriában úgy látszik, túl vannak akutatáson, vagy hasznosították az évez-redes tapasztalatot. Már a marketingnélés a megvalósításnál tartanak!

Mizik Andráserdõmérnök

Kit érdekel?...

Füzéri erdõkÚjabb kötet jelent meg fenti címen JárásiLõrinc tollából. Gazdag fotóanyaggal és

korabeli relikviákkal tördelt kötet, melynemcsak a szûkebb pátriában élõknek ér-dekes tanulmány, hanem e nemzetbengondolkodó olvasóknak is. A könyvbenbenne van a levéltárak és könyvtárak sa-játos illata, a kutatói türelem és az anyag-gyûjtés izgalmának különös érzése. Lega-lábbis annak, aki mindezt valaha is átérez-

te. Aki meg nem, az olvassa el, mert amúlttal, a régvolt történésekkel foglalkozókiadványok egy kicsit megváltoztatják azembert. Hol büszkeség, hol harag, holmeg a jólesõ érzés fut át az emberen, hogyitt vagyok itthon, hogy magyar vagyok.Becsüljük meg a múltunkat.

Pápai Gábor

Pályázati felhívás – Kittenberger Kálmán SajtódíjAz Országos Magyar Vadászkamara és az Országos Magyar Vadászati Védegylet újból meghirdeti sajtódíj-pályá-zatát a civil sajtó (nem vadászújságokban megjelenõ) újságírói számára. Ezzel a kiírással továbbra is az olvasók,rádióhallgatók széles körét, a nem vadászokat kívánjuk tájékoztatni a vadászat-vadgazdálkodás, a vadászati kul-túra és a vadászat természetvédelmének szerepét bemutató teendõkrõl, ennek szépségeirõl, nehézségeirõl.A kiírás három mûfajra vonatkozik: írott sajtó és internet; rádiós mûsor; televízió és video (CD, DVD). Mindhá-rom kategóriában a megfelelõ színvonalú alkotást a független zsûri oklevéllel és bruttó 300 000.- forinttal díjaz-za. Az elvárt színvonal alatti alkotások esetén a zsûri élni kíván a díjvisszatartás jogával.Nevezni lehet a 2009. augusztus 1. – 2010. június 30. között megjelenõ (készült) mûvekkel 2010. július 14-ig.A beküldési cím: OMVK 1027. Budapest, Medve utca 34-40. Személyenként (alkotócsoportokként) beküldhetõhárom írásos pályamû összesen maximum kilenc gépelt oldal (13 ezer karakter) terjedelemben három példány-ban; a rádiómûsor hossza maximum húsz perc idõ lehet hangkazettán (további két másolattal); a videofilm ma-ximum húsz perc idõtartamú lehet (beküldendõ egy példányban; nem kötelezõ az elõzetes nyilvános közlés).A pályázat értékelésének kihirdetése 2010. augusztusban lesz, a díjakat vadásznapi ünnepségen kapják mega kitüntettek.

OMVK Kulturális Bizottsága


„..a fenntarthatósági értékeket… tá-gabb, többgenerációs összefüggésbenkellene vizsgálni, ….mivel csak több-

generációs értékek mentén mérhetjükfel a környezeti problémákat,… a jövõnemzedékének választásait és lehetõ-

ségeit.” (G. B. Norton.)

A korszakunk gyorsuló változásaiegyre több olyan kérdést hoznak fel-színre, amelyekre a felelõs szakmai köz-élet fórumai is keresik a választ. Az egy-re „divatosabbá” váló fenntarthatóságés a fejlõdés kérdéses összefüggésemellett, a klímaváltozás ok-okozati vo-natkozásai kerültek a világ tudósai éskormányai „küzdõterébe”. A kérdéslegkritikusabb pontja, hogy Földünklégköri változásaiban mely tényezõk ésmilyen arányban járulnak a hõmérsék-let egyensúlytalanságához, nevezete-sen a túlméretezett ipar/gazdaság, üveg-házhatású gázok-e, vagy a föld periodi-kus természetes folyamataival együtt já-ró jelenség? Az elõbbiben kétségtelenszerepet kapott a költséghaszon uraltapénzügyi meghatározottság, a termé-szetre gyakorolt hatások/terhek figyel-men kívül hagyása. Az ezekbõl eredez-tethetõ befolyásolás vitathatatlan jelen-sége a föld természeti javainak gátlásta-lan „felélése”, vagyis az ökonómia elu-ralkodása az ökológia fölött. Ezért isigen kockázatos tartósan „kiengedni” aprivát szférába, kezelésbe a megújulótermészeti (közösségi) javakat – termõ-föld, víz, erdõ, génbankok. Szakmánk-nak pedig az eddiginél nagyobb érde-kérvényesítõ szerepet kell a jövõbenfelmutatni az erdõt érintõ válasz-kere-sési folyamatban.

A szakunk e vonatkozásban szinteévszázadokra visszaható tapasztalatothalmozott fel. A most közgondolkodás-ban terjedõ fenntarthatóság fogalmaesetünkben nem tekinthetõ újnak, hi-szen a mi fogalmunkban mindig is jelenvolt. Az erdõ tekintetében a „készlet-gondozó erdõgazdálkodás”a múlt szá-zad elejétõl szolgálta az erdõ tartamos-ságát, hosszú távú fenntartását. A távla-tos üzemterveink ugyanakkor elõírták alehetõségeket és meghatározták a kor-látokat is.

Az elõzõek szellemében, a Szenio-rok Tanácsa 2009. december 10-én azévzáró rendezvényén nem „véletlenül”iktatta napirendjébe e sorskérdésselösszefüggõ témát, a fenti címen. Az elõ-

adás elõtt dr. S Nagy László köszöntötteaz elõadót, a tagságot és az elsõ alka-lommal megjelent szeniorokat, kérve,hogy az utolsó ülésünk óta meghalt –Mitnyik László, Németh Ferenc – kollé-gáinkra emlékezve a szokásos módonrójuk le közös kegyeletünket. Majd azelnök felkérte Náhrai-Szabó Gáborakadémikust, az MTA Könyvtár Fõigaz-gatóját (a Nemzeti Fenntarthatósági Ta-nács tagját) bevezetõ elõadása megtar-tására, remélve azt, hogy ily módonerõsíthetõ az elõadó és egyesületünkegyüttmûködése a téma kérdéseinekmegválaszolásában, lehetõségeink hasz-nosításában.

Az elõadás szakunk számára fonto-sabb részeinek kivonata:

A fenntarthatatlan fejlõdés pro-vokatív kérdés, mert nehezen ismer-jük fel a valós helyzetet. Ezért értelme-zéséhez célszerû pontosítani, hogymeddig tart a növekedés és mit neve-zünk fejlõdésnek? A fejlõdés nem azo-nos, a növekedéssel. Vagyis a fejlõdésegyrészt evolúció; törekvés arra, hogyjobbak (összetettebbek) legyünk. Her-man Daly szerint; „A fenntartható fej-lõdés a folytonos társadalmi jól-lét meg-valósítása anélkül, hogy a környezet el-tartó-képességét veszélyeztetnénk”. Ezazt is jelenti, hogy a pénz nem minden!

A világot ugyanakkor az egyenlõtlennövekedés jellemzi. 2007 – 2008 adataiszerint a világ népessége: 1,19 %-kal, agazdasága: 5,2 %-kal, nõtt. Ugyanak-kor a társadalom 5 %-a fogyasztja a ja-vak 96 %-át, a 40 %-nak kevesebb jut,mint 2 USD/nap.

Az ellenmondásokat fokozzák a vi-lág csökkenõ készletei, mint pl. a tenge-ri halállomány 75 %-a lehalászva, a fa-jok 25 %-a veszélyben és az ún. Ökoló-giai lábnyom: a lehetséges, vagyis amár elfoglalt 2,1 ha/fõ helyett 2,7 ha/fõterületet használunk. Pusztulnak azerdõk, apadnak az édesvíz-készletek.Vagyis fogynak a nyersanyagok és nõ-nek a veszélyforrások.

A mutatók mellett aggasztó jelekreutalnak a világ kockázatos jelenségei; anövekvõ szennyezés: nevezetesen a klí-maváltozást befolyásoló üvegházhatá-sú gázok (GHG) kibocsátása 40 %-kalnõtt 1990 óta, és 1 Mrd ember nélkülö-zi az egészséges ivóvizet.

A világ társadalma értékrendje vál-tozásait, természetes folyamatok torzu-lásait jelzik a szekularizáció, az indivi-dualizmus, és a fogyasztás mindenek

elé helyezése, amelyek mutatják a de-mokrácia deficitet is.

Magyarország állapotát jellemzõmutatók; egy fõre esõ energiafogyasztása világátlag 150%-a (EU 220%) ~13%növekedés 1992 és 2006 között, amely-bõl 81,9% fosszilis, 12,6% nukleáris,4,4% megújuló (biomassza) eredetûforrás. Következmény, hogy növekszik;az energiaintenzitás és a külsõ függõ-ség, amit kompenzálni lehetne a jelen-tõs geotermikus tartalékok kiaknázásá-val.

Élelmiszer-termelése az EU 25,1%-a,ill. 40% csökkenés történt a marha- ser-tésállományban. Átlagosnál alacso-nyabb jövedelem a mezõgazdaságban,élelmiszeripar 60%-a külföldi kézbenvan, nehézséget jelent az eltúlzott élel-miszerbiztonság stb.

Közlekedés állapotára jellemzõ a nö-vekvõ igények, 3,6 M jármû (3,0 Mszgk) 10 M lakosra. Légszennyezés90%-a közúti fuvarozás miatt keletke-zik. Nem jó jel, hogy visszaszorul a tö-megközlekedés, és folyamatban van avasút leépítése.

Magyarország éghajlati állapota:1961-1990 középhõmérséklet-növeke-dés: 0,9 °C-kal. Az GHG koncentrációévi 5%-kal nõtt, a kibocsátás viszont0,6%-kal, 8 (11) tonna/fõ (EU átlag).2001 és 2007 között 14 hõsokkot regiszt-ráltak (17-32% növekedés a halálozásirátában).

A kockázatos hatások kivédéséretöbb forgatókönyv vált ismertté.

Globalizáció+; Növekvõ gazdaság,Erõsödõ verseny, Globális kormányzás,Új energiaforrások!

Globalizáció-; Csökkenõ gazdaság,Szélsõséges idõjárás, Regionális feszült-ségek, Csökkenõ életszínvonal, Kimerü-lõ energiaforrások!

Lokalizáció; Kezelhetetlen problé-mák, Helyi megoldások, Éghajlatválto-zás, Élelemhiány, Energiahiány.

Glokalizáció; Szubszidiaritás, Glo-bális – lokális együttmûködés, Csökke-nõ szociális feszültségek.

A jövõért nõ a felelõsség! Úgy kell ki-elégíteni a jelen generációk (anyagi)igényeit, hogy ezzel ne veszélyeztessüka következõ generációk életlehetõségeit!

A kérdés lehetséges válaszai az öko-szociális piacgazdaság, ahol az áruter-melési verseny legalkalmasabb színterea piac, de az öregek, betegek, hátrá-nyos helyzetûek tömegei nem tudnakversenyezni. A források viszont végesek.

Fenntartható-e a fejlõdés?


Tehát a versenyt ésszerû keretek közötta fentieknek megfelelõen korlátoznikell.

A fenntartható fejlõdés értékei;együttmûködés és verseny egyensúlya.Szubszidiaritás: ott kell megoldani aproblémákat, ahol azok felmerülnek.Azonos hozzáférés a nyersanyagforrá-sokhoz, esélyegyenlõség, globális gon-dolkodás. Fenntartható fogyasztásiminták. Áttérés a nem anyagi fogyasz-tásra.

Mi a teendõ?Nemzeti szint; Megújuló nyersanyag-

források elõtérbe helyezése. Felkészü-lés a klímaváltozásra. Erdõsültség növe-lése (most 22%), geotermikus energia-használat szorgalmazása. Energia- ésélelmiszer-önellátás helyi szinten. Bü-rokrácia csökkentése. Oktatás, nevelésjavítása.

Az elõadás kapcsán kialakult eszme-cserében véleményt fogalmaztak meg:dr. Szász T., dr. Erdõs L., dr. GhimessyL., Köveskuti Gy., dr. Váradi G., VirághJ., Tokodi M., dr. Király P., dr. S. Nagy,amelyekbõl kiemelhetõ gondolatok; Soka konferencia és kevesebb a tett. A táj-potenciál hasznosításában mûveletlenterületeken legalkalmasabbak az ener-giaerdõ-ültetvények. Az élõszervezetek-re kialakított „gradáció-elmélet” mint-ha az emberiség túlszaporodásában isjelzés értékû lenne? Az erdõnél a tarta-mosság kezelése már évszázados gya-korlat! Az aggályok magas szintûek ésaz utópia határát súrolják, éppen ezértfontos az erkölcsi alapok megragadása,a következetesség.

Az egyebek napirend keretében szóvolt a 2009. év rendezvényeirõl, vá-zolva a 2010-es év tervezett lehetõsé-geit, felkérve a kollégákat a továbbijavaslatokra. Végezetül az ülés zárása-ként az SzT elnöke kiemelte, hogy aSzeniorok Tanácsa ebben az évbenünnepelheti 20 éves tevékenységét.Köszöntötte a kollégák nevében: dr.Király Pált a Tiszteletbeli Tagság ki-tüntetésének elnyerése, továbbá Em-léklapok átnyújtásával Haják Gyulaés dr. Edõs Lászlót a 85. évük, illetveJárási Lõrincet, Mészáros Gyulát ésKöveskuti Györgyöt 80 évük betöltésealkalmából. A koccintást kísérve a lel-kek gazdagítását szolgálták dalukkalSzép Ibolya és Szabó Gyula a „Regé-lõ” együttes Székelyföldi tagjai, majdaz elnök kellemes ünnepek és élhe-tõbb újév kívánsággal zárta a rendez-vényt.

Dr. S Nagy LászlóSzT elnök

Egyre népszerûbb a vásár, amit mi sembizonyít jobban, minthogy szinte moc-canni sem lehetett az A-pavilonban.Igaz, a tumultust már elõrevetítette a vá-sárra vezetõ úton araszolgató hosszúkocsisor.

Aki szép akkurátusan járta be a majdhektárnyi területen sorjázó standokat,számtalan szépséggel találkozhatott.Feltûnõen sok volt a gyermek, ami ért-hetõ, hiszen kit ne izgatna a sok fegy-ver, pecabot és a preparált vad látvá-nya. A horgászok sorban álltak a mûvi-zek elõtt, vetített elõtérrel – ahol látnilehet a zsákmányt – igazi botokkal, ka-pást imitáló szerkezettel kellett meg-küzdeni a leendõ halászlé-alapanyag-gal. Hajlottak is a botok rettenetesen,dolgozott a horgász, olykor engedélynélküliek is. Itt lehetett. Mûcsalik, mû-halak, mûsorok egymásutánja. Olykorsellõlányokat is láthattunk amint fél-meztelenül, festett fürdõruhafelsõvellejtettek a standok között. Volt is kapásrendesen.

A fegyverrajongók is kielégülhettek,mert nem a pénztárca számított, hanema szépséges fegyverek látványa. Ame-lyeket kézbe lehetett venni, vállhozemelni, célozgatni, simogatni, azutánvisszatenni a tartóba. Már ezért is meg-érte kijönni. Persze a képzeletben elej-

tett vad trófeájában is gyönyörködhetetta látogató, mert világbajnok és területirekorderek mutogatták magukat azegyes standokon.

Az erdõgazdaságok is szép számmalképviselték magukat. A kivetítõk elõttmindig volt szemlélõdõ. Egy kis erdei„vitamintabletta” – különös tekintettel avad látványára – különben is jól jönilyenkor kora tavasszal. Sok-sok erdész-,vadász-pályaválasztás dõl el ilyenkor akicsik fejében, és így van ez rendjén.

A horgászattal, vadászattal kapcsola-tos szupermodern „kiszolgáló herken-tyûk” látványa kapcsán elgondolkodika homo sapiens azon, hogy miféle mo-dern készségeket vetünk be az állatokelejtéséhez. Lassan már esélyük semlesz a túléléshez. (Igaz, mindezek afegyverek elbújhatnak azok mögött,amit az ember, az ember elleni harc cél-jaira kifejlesztett).

De hát, aki a vásárra megy, nem lel-kizni megy. A sok élmény után beül egyebédre, vagy a pultoknál fogyasztja el aharapni- és innivalót.

Vajon van még olyan, aki felad egyképeslapot otthonmaradt kedvesének,hajazva a régi szöveget hogy: „Itt va-gyunk a vásáron sok szép vadat láttunk,már csak te hiányzol”…

Kép és szöveg: Pápai Gábor

FEHOVA: a tavasz jele


A Kárpát-medencei magyarság körébenHunyadi Mátyás (1443-1490) neve foga-lom, alakja ikonszerûvé vált. A rend, azigazságosság, a szeretet, a felvilágoso-dás szimbólumát prezentálja. A 2008-asév, mint ismeretes a reneszánsz éve, ezpedig elválaszthatatlan a magyarságeme nagy uralkodójától. Mátyás király-nak Visegrád az egyik központi telepü-lése, kedvenc tartózkodási helye volt. ADuna másik oldalán kezdõdõ Mátraer-dõ nyugati tagját, a Börzsöny erdõs ren-getegeit királyunk az ország egyik leg-szebb panorámájával keretezve mindennap láthatta. Ezért gyakran átrándult aközeli erdõkbe vadászni, de a Mátraer-dõ távoli borsodi és zempléni részeibeis eljutott. Egyesek valószínûsítik, hogyaz Északnyugati-Kárpátok Alföld feléereszkedõ erdõs vonulatait (Északi-kö-zéphegység) már ekkor Mátaerdõneknevezték. Ezen a részen tenyészõ erdõksajátossága a Kárpátok vonulatainaktöbbi részétõl eltérõen, hogy itt teljesenhiányzik a fenyõ. A magyarság viszontéppen ezért érezte magát otthon, tele-pedett itt le, és vette birtokba. Ezért aMátraerdõ Szlovákiába átnyúló részénma is szinte kizárólag magyarok élnek.Az itt élõ magyarság az egész vonulatotMátra hegyláncnak hívja, és ami mégennél is fontosabb, hogy a szlovákok is.Tehát mondhatnák azt, hogy ez azegyetlen olyan határ (Moesz-vonal),amit a szlovákok is elismernek, valószí-nû azért, mert ez nem politikai. Mivel azújra egyesült Európában a politikai ha-tárok lassan tényleg eltûnnek a Mátraer-dõ egységes természeti környezetébenélõ emberek is egyesülhetnek, és közöskoncepciókat dolgozhatnának ki. Azpedig, hogy milyen érzés egy erdész-nek, ha egy nagytájnak a földrajzi neve,mely ráadásul a szülõföldje is, valami-lyen erdõ, nem igazán kell ecsetelni.Sajnos ez a tájnév még az erdészek kö-rében sem igazán terjedt el. Mátyás ki-rály a Mátraerdõben tett látogatásainakemlékére a helyiek fákat neveztek el. Alegtöbb fához egy titokzatos gyönyörûkalandot, egy ismeretlen szüzet, vagymenyecskét festett a képzelet, nagy va-dászatokat, gigászi küzdelem egy med-vével, vagy vadkannal. Mivel Mátyás ki-rály a kor szórakozásainak és királyiidõtöltésnek megfelelõen szenvedélyesvadász is volt, sok valóságos alapja le-het. A Mátraerdõ keleti részeibe tett lá-togatásai viszont nagy valószínûséggela husziták kiûzésével kapcsolatos, csak

a nép emlékezete festett köré ilyen szépés színes glóriát.

Az idõsebb és ma már nem élõ fákat,a zselizi Fakastélyt vagy a kismarosi Má-tyás-fát a méreteibõl valószínûsíthetõ,hogy az 518 évvel ezelõtt elhunyt királyvalóban láthatta. A ma élõ és a legen-dáknak alapot nyújtó „fiatalabb” Má-tyás-fák is hatalmas böhöncös idõs ko-csányos tölgyek (Quercus robur), devan egy kocsánytalan tölgy (Quercuspetraea) is. Mivel szokás, hogy az ilyenlegendás helyeken az elpusztult fák he-lyére másikat ültetnek, vagy annakegyik utódát meghagyják, ezért ha pon-tosan nem is a ma láthatót, de ennekvalamelyik õsét láthatta igazságos kirá-lyunk

Zselízi Fakastély(Quercus robur)

A Mátraerdõ legnyugatibb részén a Ga-ram folyó alsó folyása mentén Zselíz(Zeliezovce) városka határában, azÁrok-major melletti erdõszélén állt egyhatalmas kocsányos tölgy. A feljegyzé-sek és legendák szerint Mátyás király abörzsönyi vadászatai alkalmával több-ször is felkereste, és talált benne mene-déket. A hatalmas tölgyfa kiodvasodottbelsejében padokat, és egy asztalt is eltudtak helyezni, ahol egyszerre 12-15ember is elfért. A különleges méretû õs-tölgyet a 19. század végén megjelentBorovszky-féle monográfiák is megem-lítik, és korát 700 évesre becsülik. A faméretérõl nem maradt adat, de valószí-nûsíthetjük hogy kerülete a 10 métertmeghaladta. A Fakastélyon hatalmas le-zárható tölgyfaajtó is volt, melyet Pász-tor Ferenc erdész kezelt. Az 1900-asévek elején ébredezõ természetvédel-münk Kaán Károly (1867-1940) javasla-tára az elsõk között vette a védett fák

listájára. A történelmi Magyarország há-rom természeti értékek kategóriájábasorolt fája közül ez volt az egyik. Sajnosegy villámcsapás következtében a kétvilágháború között, 1932. május 27-énelpusztult. A kidöntött fa két évig, mégholtában a földön heverve is látványos-ságként szolgált, amíg valaki fel nemgyújtotta. Ez az õstölgy minden kozme-tikázás nélkül, Mátyás király korábanmár biztos, hogy létezett. Érdekesség-ként megjegyezhetõ, hogy Zselíz a bör-zsönyi erdei kisvasutakkal is összeköt-tetésben állt.

Az itt közölt kép a zselízi Fakastély-ról a Természettudományi Közlönyben,1807. évf. 446. l. jelent meg.

Kismaros, Mátyás király tölgyfája.(Quercus robur)

Mátyás király visegrádi rezidenciájávalszemben, a Börzsöny lábánál állt egyóriási kocsányostölgy-matuzsálem. Az1960-as években törzskerületét 705 cm-re és korát 600 évesre becsülték Ezenadatokból valószínûsíthetjük, hogy a faalatt Mátyás király vadászatai alkalmá-val valóban megpihenhetett. Sajnos eza fánk is elpusztult, bár az útikönyvek,mint látványosságot a zselízi õstölgyhözhasonlatosan a mai napig is kínálják,mint turistacsalogató látnivalót. A jelenidõben azonban csak egy csonka torzóáll Kismaroson, a Török-patak partján,régen a volt diáküdülõ bejáratánál, maa Dunakanyar Üdülõfalu (Verõce) terü-letéhez tartozó részen. A kismarosi Má-tyás király tölgyfáját Balogh András az1968-ban megjelent Magyarország ne-vezetes fái címû könyvében szépen il-lusztrálta.

Kék-mezõ, Mátyás király fája(Quercus robur)

Mivel a diósgyõri várat jegyajándékkéntMátyás király elõször elsõ feleségének,Podjebrád Katalinnak, majd ennek koraihalála után 1476-ban második feleségé-nek, Aragóniai Beatrixnak adományoz-ta, ezért biztosra vehetjük, hogy sokattartózkodott, és vadászott a Bükk-hegy-ség erdeiben. Valószínû, hogy 1471-benezért engedte meg a diósgyõri pálosok(melynek udvarán található a pálos ko-lostor romjai mellett, a BAZ megyeiÁESZ irodája) Corpus Christi kolostorá-nak, hogy Miskolcon évente 10 hordóbort eladhassanak.

A Mátyás király fája Kék-mezõ alatt,a Homokkõ-forrás mellett 210 m ma-

Mátyás király fái


gasságban található. A hatalmas göcsör-tös girbe-gurba tipikus mocsári tölgymellmagasságban 450 cm, de gyökfõ-ben a hatalmas terpesz miatt, amely aszabad, és gyakori vízbennállás bizo-nyítéka, 700 cm, magassága 18 m, korát250–300 évesre becsültem. A fa mére-teibõl és korából ítélve biztos, hogynem láthatta, csak ennek valamelyikelõdjét. A Mátyás-fa mellett két darabhozzá hasonló 420 cm törzskerületûóriási kocsányos tölgy, valószínû egymaradványerdõ monumentális látvá-nyos tagjai, melyekett, mint említettemMátyás király nem, de a Kék-mezõn la-kó elsõ uradalmi erdõõr már biztos,hogy láthatott. A Kék-mezõn ugyanis aNagy-kõmázsa nyugati oldalán, nemmessze a Mátyás-fától, a diósgyõri ko-ronauradalom egyik legrégebbrõl is-mert, gerendákból ácsolt erdõõri lakásállt, melyet egyes feljegyzések már az1700-as évek végérõl dokumentálnak.

Sajógömör, Mátyás király kapá-lós tölgyfája (Quercus robur)

Sajógömör (Gemer) határában történtegy, a Mátyás király cselekedeteivelkapcsolatos esemény, melyet mindenmagyar ember ismer. Ez nem más, minta gömöri urak megkapáltatása. A Tria-non utáni elcsatolás után a regélõkugyan egy másik, Magyarországon ma-radt gömöri településre Putnokra tettékát ezt a történetet, de ez valójában Gö-mör-vármegye õsi székhelyén, Sajógö-mörben történt.

A Gömöri-medencébe ékelõdõ Li-cei-dombvidék hosszú hátainak laposkavicsos tetején 310 m magasságbanközel a Murány áttöréshez van egytölgy. A védett õstölgy a zöld jelzésmellett, a Fehér-kõ (Biela skala), és aTündér-hegy (Vilov vrch) között talál-ható, a helyi magyarság Mátyás királykapálós tölgyfájának hívja. A szlováktérképek egyszerûen csak Nevezetes-

tölgy (Pamätný dub) feliratot használ-nak. A fa robusztus méreteibõl, mellma-gassági törzskerülete 680 cm, magassá-ga 21 méter, még az is elképzelhetõhogy eme igazságos királyunk valóbanláthatta ezt a fát. Régen biztos, hogyszabad állásban, ma erdõszélen áll, egyméter magas hordószerû teste többóriási ágra bomlik. A fa az öregedésmiatt már teljesen elvesztette eredetikoronájának alakját. A fa északi része agyökfõtõl fel teljesen a tetejéig hatalmasmohatelepeknek ad helyet. A fa csúcs-végi ágai dárdaszerûen állnak ki a fator-zó testébõl. A hordószerû alsó törzsehét nagy ágra bomlik, melybõl hárommár teljesen kiszakadt. Az egyik ág he-lyérõl bele lehet látni az üres, de mégmindig élõ hordószerû testbe. A kikor-hadt belsõ részében méhek tanyáznak.A fa most egy vadföld szélén áll, alattakorhadó pusztuló padok. Mellette talál-ható egy másik 520 cm-es kocsányostölgy is. Mivel a fa hegytetõn sokkalmostohább hidrológiai, genetikai és kli-matikus viszonyok között él, biztos,hogy növekedése lassúbb volt, mintmocsári környezetben élõ társainak,ezért öregebb is hasonló méretû, ked-vezõbb termõhelyen tenyészõ társainál.Útközben a sánkfalvi legelõkrõl kibon-takozik a Rõcei-hegyek erdõs kúpjaimögül az Alacsony-Tátra, keleti cso-portjának teteje az 1948 m magas Ki-rály-kopasza (Král’ova hol’a), melyszintén Mátyás királyról kapta a nevét.

Kéked, Mátyás király tölgyfáiA Sátorosok (Zempléni-hegység) Her-nád-völgyére nézõ lejtõin a Kékedi To-vábbképzõ Intézet parkjában 215 mtengerszint feletti magasságban találha-tó egy õsi erdõmaradvány hatalmas ko-csányos tölgyekkel. A tölgyfák közülhárom tekintélyes méretû 520 cm, 510cm, és 460 cm mellmagassági törzske-rületûek. Ezeket a nagy fákat nevezik

Mátyás király tölgyfáinak. A három óri-ás mellett nyolc darab 300-350 cm ke-rületû kisebb kocsányos tölgy és 250cm törzskerületû mezei juhar (Acercampestre), és gyertyánok (Carpinusbetulus) is találhatók. A tölgyfákon azabiotikus és biotikus károsítók egészgarmadája megfigyelhetõ, melybõl acsúcsszáradások, ágtörések, golyvásdaganatok és a cincérrágások a kieme-lendõbbek és látványosabbak.

A legendák szerint Mátyás vadászataiközben pihent meg alattuk, és fürdött isKéked gyógyító forrásaiban, iszapjai-ban, de mint a bevezetõben említettemaz abaúji és zempléni látogatásai in-kább a huszitákkal hozhatók kapcsolat-ba, ami természetesen nem zárja ki,hogy nem vadászhatott vagy fürödhe-tett volna itt. A fák méreteibõl adódóana koruk 250-300 év körüli, tehát Mátyásvalójában csak valamelyik õsük alatt pi-henhetett meg. A védetté nyilvánítottparkban a forrás is Mátyás király nevétviseli, ahol egy kis fürdõt is kialakítot-tak. A faluban van egy másik, a XV-XVI.században, a Kékedy család által építettkastély is öreg fákkal, de a templommelletti magas kõris (Fraxinus excel-sior) 600 cm kerületével is párját ritkít-ja. A környékrõl a Hernád-völgy és Kas-sa szépen látszik.

Kishutai Mátyás-fa(Quercus petraea)

Ennek a fának a megtalálása, ha lehetvalamit így nevezni, akkor igencsak má-tyásos volt. Már régóta gyûjtöm a Mátra-erdõ öreg fáinak adatait, famatuzsále-meit, óriásait és ezért gyakran ragadokvándorbotot a kezembe, vállamra pedighátizsákot. Ez a felderítés is ilyen szere-lésben történt és valószínû, hogy ennekis köszönhetõ. Mert köztudott, hogy azárkózott hegyi emberek a drága terep-járóval érkezõ, mundérba öltözött em-bernek nehezen nyílnak meg.


Ha olyan helyen járok, ahol mégnem voltam, gyakran betérek a helyiszórakoztató központba, egy kis infor-mációcserére. Sokszor és sok adatotköszönhetek már helyi erõknek, ami-rõl sehol nem volt idáig feljegyzés. AGilevár oldalában lévõ Mátyás-fának ahelyét Kishután (Malá Huta) a kocsmá-ban helyi emberek mesélték el, bármegmutatni már nem volt kedvük, ere-jük. Mivel néven nevezték a fát, egy ki-csit hitetlenkedve fogadtam, hiszen, hamár a többi nagyot nem is, de a neve-zetesebbeket szokták ismerni. Ettõlfüggetlenül nekivágtam, és nem isbántam meg.

Kishutától 2 km-re délre, a Gilevárkeleti oldalában,400 m tengerszintfeletti magasság-ban savanyú tala-jon, gyertyános töl-gyes klímában, csa-rabos, áfonyás he-lyen meg is talál-tam a hatalmas ko-csánytalan tölgy-fát. A fától nemmessze találkoz-tam egy gombázó-val, õ is így ismer-

te, és mutatta is a pontos helyet, de nemlehetett volna elmenni mellette. A kis-hutai Mátyás-fa 540 cm törzskerületével32 m magasságával az egyik legna-gyobb kocsánytalan tölgy, amit a Mátra-erdõben valaha is láttam. A fa mostaná-ban száradhatott ki, de még áll erõs ta-lapzatán. Óriási törzse két méter maga-san 2 nagy törzsre, majd 3,3 m magasanmég szétágazik, ezért messzirõl háromnagy törzság mered dárdaként az ég fe-lé. Mellette egy másik haldokló óriás500 cm kerülettel, lejjebb, amit a helyiszlovák lakosság Rákóczi-fának nevez,és van rajta egy magasles, szintén 500cm kerületû. A Mátraerdõben 500 cm

felüli kocsánytalan tölgyet csak a Vajda-vár-homokkõ-vidéken, Bükkszenter-zsébet határában ismerek, ez az Erzsé-bet-fa (510 cm), a Mátra-hegységbenkettõt, az egyik a Pálinkázó-fa (530 cm),másik a Pelés-fa, mely gyökfõbe 510cm, egy óriás golyva következtébenmellmagasságban 600 cm, sajnos ez a fasem él már, de Ágasvár alatt a helyénáll.

Ami még fokozza a kishutai fa érde-kességét, hogy a Sátorosok hegyláncá-nak belsõ részeiben a 18. században,irtásrétekben telepedtek meg a szlová-kok. Itt zárt községekben élnek és so-kan beszélik a szlovák anyanyelvüket,mégis egy magyar királyról neveznekel egy fát. Ezt a kishutai kocsmábanegy tipikus szõke-vörös a szláv erede-tet arcvonásairól le nem tagadható em-ber mondta nekem nagy örömmel, akimikor kiléptem a kocsma ajtaján, márszlovákul folytatta társával a beszélge-tést. No, gondoltam magamban, hogyerre varrjon „Slota” gombot. Ekkorgondolkodik el igazán az ember a poli-tika által gerjesztett szlovák-magyar vi-szonyról, hogy akkor hogy is van ez,Mátyás király biztos, hogy tudta, hi-szen, még a szlovákok is róla neveztekel egy famatuzsálemet.

Katona Csaba

2010. május 20. (csütörtök)9:00 – 17:00 I. Nemzetközi Erdészeti Kommunikációs Konferencia –

Pécs, 2010Helyszín: Dóm MúzeumVédnök: Stumpf István elnök (Századvég Alapítvány)Levezetõ elnök: Náhlik András, a NymE dékánja, az Or-szágos Erdõ Tanács elnöke

Elõadók és program: 9:00 Köszöntõk: Káldy József, a Mecseki Erdészeti Zrt. vezér-

igazgatója; Stumpf István, Náhlik AndrásElõadások:9:20 Zétényi Zoltán, Országos Erdészeti Egyesület Közönség-

kapcsolatok Szakosztály elnöke: Az ágazatok közötti konf-liktusok manifesztálódása a hazai sajtóban

9:40 Antal Z. László – MTA Szociológiai Intézet: Ökológiai je-lenségek és a társadalom percepciója

10:05 Bognár Ákos, a TÁRKI és az Image Factory kutatása Fé-lünk a klímaváltozástól, és erõteljesebb zöldpolitikát akarunk

10:30 Ingwald Gschwandtl, Forestry Communication Networkteamleader

10:55 Anton Lesnik, Szlovénia11:20 Szedlák Tamás, AGRI11:45 Dr. Gálhidy László, erdészeti programvezetõ – WWF Ma-

gyarország12:35–13:30 Ebéd

Elõadások:13:40 Dr. Oroszi Sándor – Országos Erdészeti Egyesület: Az

Országos Erdészeti Egyesület tájékoztatási tevékenysé-gének történeti áttekintése

14:00 Varga Tamás, igazgató – NymE-EMK Erdészeti Múzeum 14:20 Dr. Stark Magdolna, Kommunikáció és konfliktusok az er-

dõkezelés körül14:40 Dr. Molnár Katalin, – NymE EVGI: A család, a szülõk fel-

adata a környezeti nevelés pedagógiai folyamatában15:00 Dr. Hartl Éva – NymE EVGI: „Környezetünk az erdõ” –

Továbbképzés, szemléletformálás a pedagógusok kö-rében

15: 20 Ferling József, a Ferling PR ügyvezetõ igazgatója, a ZöldGondolat Lovagrend alapítója: Best practice prezentációk,„Hogy a médiamunkások is lássák a fák közt az erdõt”címmel

15:40 Záróelõadás – dr. Nagy Dániel – FVM TEF fõosztályve-zetõ

Hozzászólások16:00 Felkért hozzászólók:

Vereb István, szóvivõ – Nyírerdõ Zrt.Lomniczi Gergõ, szóvivõ – Pilisi Parkerdõ Zrt.

16:30 A konferencia zárása

Az erdõ és a zöld gondolatI. Nemzetközi Erdészeti Kommunikációs Konferencia – Pécs, 2010


Azt hiszem nem tévedek abban hogy azerdészek szervezte ünnepségek közül aNyíri erdõben március idusán összese-reglett olykor több ezer nézõt vonzómegemlékezés a legnagyobb. A biztospont a hajdan volt erdészházban évtize-dek óta meglévõ gyûjtemény, ahol nem-zetünk vérzivataros forradalmának em-lékeit kötötte csokorba SzulyovszkyLászló erdész. Most amikor egy lepusztí-tott országot kell felépítenünk, szüksé-günk van ezekre az erõt adó nemes pél-daképekre. A remény hal meg utoljára,szoktuk mondani. Nos ezt a reményttáplálta most a március 15-én ismét meg-rendezett ünnepségen megjelentek so-kasága. Az erdészrendezvényen, aholnemcsak a helyi erdészek, hanem a kör-nyék apraja-nagyja gyönyörködhetett akorabeli ruhában felvonuló lovasokban,gyalogosokban. A puskatûztõl áradó lõ-por kesernyés szaga sem tudta elnyomniaz ez alkalomra verõfényes délutánt va-rázsoló természet illatát.

A mûsor pergõen egyszerû volt. E so-rok írójának szavalatát – Nemzeti dal –követte Nyitrai András országgyûlésiképviselõ köszöntõje. Ünnepi beszédhelyett méltatta Szulyovszky László és atérség erdészeinek hazafias lendületét, ahagyományõrzõk – melynek maga istagja – kitartó és követendõ munkáját.

Ám ünnepi beszéd nélkül mégsemmaradhat ez a verõfényes délután, en-gedtessék meg, hogy Luca leányomnaka Budajenõn tartott ünnepségen elmon-dott gondolataiból idézzek.

„Nevelhetünk-e valakit hazaszeretetre?Mintha azt mondanám: „korbáccsal ésszöges ostorral kényszerítlek, hogy szeresdönmagadat.” A haza nem csak föld és

hegy, halott hõsök, anyanyelv, õseinkcsontjai a temetõkben, kenyér és táj, nem.

A haza te vagy, szõröstül-bõröstül, testi és lelki mi-

voltodban; õ szült, õ temet el, õt éled ésfejezed ki, mind a nyomorult, nagysze-rû, lángoló és unalmas pillanatokban,melyek összessége életed alkotja. S éle-ted a haza életének egy pillanata is.

Hazaszeretetre nem tudlak megtaní-tani: õrült az, aki önmagát tagadja.Hazád a történelmi méretekben meg-nagyított és idõtlenített személyiség.

A haza a végzet, személyesen is.Nem fontos, „szereted-e” vagy sem.Egyek vagytok.

Márai Sándor magyar író vall ezek-kel a szavakkal a magyar hazáról, egyolyan író, aki tudta: egyedül Magyaror-szág elhagyásával maradhat hû nem-zetéhez és önnön magyarságához.

Hitt az igazságban, vallotta, hogyaz egyén csak úgy lehet szabad, ha azt

a közösség által kijelölt szabályok köztéli meg. És ezt ünnepeljük mindenmárcius 15.-én, 1848 óta mindig. Amai ünnep nem egyszerûen egy törté-nelmi tettére büszke magyar nép ünne-pe: a rendre, az erkölcsi és jogi igazság-ra, szabadságra való vágy nem csakakkor, 162 évvel ezelõtt tört fel õseink-ben. Ez az igény ott volt régebben és ottvan a lelkünkben ma is. A magyarnemzet 12 pontba sûrített követelései-nek lényege izzik haragunkban és lel-kesedésünkben, amellyel a körülöttünklévõ világ történéseit megéljük.

S hogy mégis miért kötelességünkminden évben megünnepelni 1848 hõ-seit? Mert kell, hogy emlékezzünk: azigazságra és a szabadságra való vágy

nem elég: létrejöttükhöz akarat és a tettbátorsága szükségeltetik.

Nem a magyar népben: külön-kü-lön, mindannyiunkban.

A haza te vagy.”Zsombor Gábor, Kecskemét polgár-

mestere méltatta a Nyírerdõn tartott kö-zösségformáló összejöveteleket, majd egyigazi õstehetség, Futsek Soma kisdiák sza-valta Petõfi Vén zászlótartóját. A Kiskunhuszár és honvéd hagyományõr egyesületigazi zászlószentelõt tartott MenyhártSándor plébános celebrációjával.

A mértéktartóan rövid ünnepség lát-ványossága a korabeli harci jelenet voltgyalogsággal, lovassággal, ágyúval, ésmarkotányos hölgyekkel. Zárásként aTûzön-vízen át táncegyüttes szórakoztat-ta a jelenlévõket. Most is leírom, sajnál-hatja az, aki nem látta még az itteni ün-nepséget. Köszönet a jelentõs támogatástnyújtó Kiskunsági Erdészeti Zrt.-nek.

Pápai Gábor* * *

Március 15., és a Nyíri erdõ


Emlékeim a Nyíri erdõbeneltöltött idõkrõl

Wolf Tibor erdõmérnök, nyugalmazotterdõfelügyelõ vagyok. Gyerekkoromnagy részét a Nyíri erdészházban éltem le.

Apámat l933-ban helyezték Bugacróla Nyíri erdõbe fõerdészi beosztásba.Bugacról azért kellett eljönni, mert azerdészház, amiben laktunk és én is szü-lettem, a tüzérségi éleslövészetek ve-szélyes zónájába esett.

Négyen voltunk testvérek, két nõvé-rem volt és egy fiú ikertestvérem, aGyurka, aki bátyámnak tartja magát,mivel három órával elõbb született.

A Nyíri erdõ az összes többi Kecske-mét körzetébe esõ erdõvel (Bugac, Mat-kó stb.) Kecskemét város tulajdonábanés kezelésében volt Kertai Ede erdõ-mester irányításával.

A Nyíri erdõ szakszemélyzete apámmellett még két erdész, név szerint La-péta Mihály és Farkas József, a fõvadászGortva György volt.

Rajtunk kívül az erdészház lakója voltmég Mihajlovics János fogatos népescsaládjával és a két sodrott félmura lová-val, akiknek még emlékszem a nevükreis: Frici és Huszár volt. Az általuk lakottépületrész és istálló már nincs meg.

Apám fizetése havi 120 pengõ volt,amikor egy fizikai munka napszámanem érte el az 1 pengõt. A fizetésen kí-vül járandóság volt még 9 hold illet-ményföld és 35 ûrméter tûzifa. Az állat-állományunk két ló, 5-6 tehén, változólétszámú sertés és nagyon sok baromfi.A kisegítõ személyzet: kocsis, tehén-pásztor, egy idõben pulykapásztor is éscselédlány.

Nagyon sok minden hiányzott termé-szetesen, ami a mai megszokott városiéletünkben fürdõszoba, az ásott kútból avizet 200 m-rõl kellett felhordani a laká-sig, nem volt rádió, nem volt hûtõgép,nem volt telefon, nem volt autó, azegyetlen közlekedési eszköz a lovasfo-gat volt. Nem volt sarki bolt, a legköze-lebbi egy kis szatócs bolt volt Hetény-egyházán. Így természetesen a kenyér-sütéstõl kezdve mindent házilag kellettelõállítani.

Az elsõ komolyabb szülõi „nevelés-ben” mi fiuk akkor részesültünk, ami-kor a nyitvahagyott nyári konyhába be-jutva a disznók szétmarcangolták a fris-sen sütött kenyeret.

Az akkori élet minden nehézsége el-lenére nem lehet azt mondani, hogynem volt szép az élet. Mások voltak azemberi kapcsolatok. Mi, fõleg anyánk-nak köszönhetõen, nagyon vendégsze-retõ család voltunk Apámék nyolcanvoltak testvérek. A népes rokonság gyak-ran jött látogatóba, nagy vendégeske-dések voltak. Amikor már gimnázium-ba jártunk, osztálytársaink közül kiala-kult egy baráti társaság, akik szinténrendszeres látogatóink voltak. Ahol azerdei iskolát megépítették, az volt ab-ban az idõben a Majális-tér, ahova so-kan jártak majálisozni.

A szomszédos tanyás gazdáknak,mindnek volt kisebb-nagyobb szõlõ-ültetvénye.

A tanyavilágban õsszel a szüretelés,télen a disznótor volt olyan esemény,amely egy kis társasági összejövetelreadott alkalmat. Ezekre az eseményekremi is mindig meghívottak voltunk.

A Nyíri erdõnek nagyon gazdag volt avadállománya. Nagyon sok õz volt, deapróvadban is gazdag volt a terület.Ér-dekes módon dámvaddal csak télen le-hetett találkozni. Akkor viszont éjszakamegjelentek a szénakazlainknál is. Egy-egy bika minden évben kilövésre került.Az l937-39. években az üreginyúl annyi-ra elszaporodott, hogy elrendelték aminden módon való irtását. A beszolgál-tatott nyúlfül után fizettek. Az üreginyúlegy nem mély, ferdén a földbe ásottlyukba fial. A lyuk tetejét be is tapasztja.Az erdei füves tisztásokon ezeket a lyu-kakat könnyû volt megtalálni. A nyúlir-tás technikája az volt, hogy mivel a lyukalját, ahol kisnyulak lehettek, kézzel be-nyúlva nem lehetett elérni, egy pálcávalbenyúltunk és érzékeltük a kisnyúl je-lenlétét, de még egy-két szõrszál is meg-jelent a pálca végén, ha már nem voltüres a fészek. Ezután kevés ásással már akisnyulak elérhetõk voltak. Ma már cso-dálkozom, egy kicsit meg is borzongok,hogy azokat az aranyos kis nyuszikathogy tudtuk agyonverni és a fülüket le-vágni. De megtettük. Nemcsak gazdagvadállomány volt a nyíri erdõben, deorvvadászok is voltak.

Az erdészház keleti szélsõ szobájairodaként szolgált és azt a csendõrség ishasználta pihenõ helyiségnek, idõn-ként vallatásra is.Minden évben egy na-pot az orvvadászat felszámolására for-dítottak. A mai törvényes út az, hogy az

orvvadászt lehetõleg két tanú jelenlété-ben tetten kell érni. A csendõrök a ka-pott füles alapján begyûjtötték a delik-venst az irodába és egy óra múlva mártudták, hogy hova van eldugva a puska.

A háború elsõ éveiben mindenki éltea maga korábbi békés életét. A háború-ról csak a Magyar Futár képes folyóirattudósításaiból értesültünk, miszerint amagyar és a német csapatok mindenüttfényes gyõzelmeket aratnak. A háborútközelrõl 1944 nyarán kezdtük érzékel-ni, amikor naponta megjelentek nagymagasságban tompa morajlással azamerikai bombázó-kötelékek.

A front közeledtével az a rémhír ter-jedt el, hogy a németek Kecskemétenfogják bevetni az új titkos fegyvert. En-nek az lett az eredménye, hogy a kecs-keméti rokonság jó része nálunk kere-sett menedéket. El lehet képzelni azt atömegnyomort, amit ez jelentett. Egy-más hegyén-hátán aludtunk.

A mi környékünkön harcok nemfolytak, csak átvonulás történt. Az átvo-nuló orosz alakulatok szerencsénkre azerdõbe nem merészkedtek be. Az elsõorosz egy idõsebb szökött katona volt,aki az erdõben bujkált és idõnként be-jött hozzánk ennivalót kérni. A kapottennivalóért hálából elénekelte a Vala-hol a Volga mentén címû dalt oroszul.

Késõbb aztán megjelentek a foszto-gatók is. Az egyik brigád kardokkal fel-szerelkezve jött és addig furkálták a hát-só udvart, míg megtalálták az egyik elá-sott, ruhanemûket tartalmazó ládánkat.Egy másik társaság a hízott disznónkatlõtte agyon az ólban és vitte el.

A további fosztogatásoktól úgy men-tesültünk, hogy két turnusban kisebborosz alakulat jött fát termelni. A katonáka fát vágták, a két parancsnok pedig ven-

Fotó: L. Horváth Csilla


dégnek tekintette magát nálunk. Az egyikparancsnok igazi sztalinista volt. Rövidpolitikai kinyilatkoztatása úgy szólt, hogy„Sztalin harós, Gitler (Hitler) nyeharós”.Arról beszélt még hogy Németország le-gyõzésével nem áll meg a háború, továbbfognak vonulni nyugaton.

A másik tiszt mondhatni úri embervolt, már legalább is orosz viszonylat-ban. Nagy vadász volt. Egyszer minketgyerekeket állított le egy nyiladékra apuskájával és nekünk hajtott.

Még két vadászati eseményt említe-nék meg. Az egyik nem túl kellemesemlék. Hozzájutottunk egy 22-es kali-berû kispuskához és az erdõt járva ráta-láltunk egy sánta õz nyomára.

Sokáig követtük a nyomot, de végülnem mi találtuk meg az õzet, hanemminket találtak meg.

Egy fõleg rendõrtisztekbõl álló társa-ság is vadászott ugyanakkor és már fel-adva a keresést egy nyiladékon ballag-tunk, amikor egy hintó állt meg mögöt-tünk. A puskánk még csõre volt töltve,így nem lehetett azt mondani, hogy csaksétálunk az erdõben. Büntetésül, bár márígy is eléggé fáradtak voltunk, egész naphajtani kellett nekik. A végén az egyiktiszt még a puskánkat is vissza akarta ad-ni, de sajnos nem õ volt a fõnök.

1946 õszén kisebb, öt vagy hat fõstársaság jött fácánra vadászni. Közöttükvolt Kittenberger Kálmán is, a nagyAfrika-vadász, aki valószínûleg nem so-kat változtatott megszokott, esetlegAfrikában is szokásos vadászati öltözé-kén, mert az alsó lábszárán feltekert vá-szon lábszárvédõt viselt. Hajtójuk nemvolt, így jól jött nekik, hogy itt van ez akét suttyó gyerek, aki jó lesz hajtónak.Természetesen örömmel mentünk haj-tóként résztvenni a vadászaton.

A vadászat nem volt túl sikeres. Mivelnem volt elegendõ hajtó, csak egy vonal-ban felállva keresõ vadászatra volt lehetõ-ség. Fácán ugyan volt bõven egyes erdõ-részekben, de azok oldalt idõben kirepül-tek.Egy bokros részen egy szalonka is fel-repült, amit a Kittenberger Kálmán mel-lett haladó vadász lelõtt. Amikor a hajtásvégén összejöttünk, Kittenberger el-mondta, hogy a szalonkát õ is meg tudtavolna lõni, de így volt jó, hogy nem õ lõt-te meg, mert az õ nagy kaliberû puskájá-val biztosan cafatokra lõtte volna.

A nyíri erdészház és környéke Su-lyovszky László erdész gyûjtõ munkájá-nak és az erdei iskola megépítésénekeredményeképpen vált az erdészetiberkeken túl is ismert hellyé.

Maga a Nyíri erdõ azonban rendkí-vüli módon megváltozott. Ha lenne egy

akkori idõkben készített olyan film aNyíri erdõrõl, mint a „Gyöngyvirágtóllombhullásig” címû film, vagy készültvolna egy a teljes növényállományt tar-talmazó felmérés, összehasonlítva a mameglévõ helyzettel, látható volna az er-dõnek az a nagyfokú elsivárosodása,ami egyes növényfajok eltûnését iseredményezte. Ha lenne ilyen összeha-sonlítási lehetõség a Nyíri erdõ változá-sáról a globális felmelegedés és klíma-változás igazolásául is szolgálhatna.

Annak idején a száraz dombokon azárvalányhaj virított, a tisztásokon nyárona cickafarktól kezdve rengeteg fajta lágyszárú alkotott virágerdõt. Az erdészházmögött a kerítés mellett már gyöngyvi-rág-erdõ kezdõdött az erdõállományalatt. Ma egy kis gödör található az er-dészház mögött, a hársfákkal körbeülte-tett kis kerek Millenneumi emlékliget ésaz erdészház között. Ma nehéz elképzel-ni, hogy ott annak idején egy szép kis tóvolt tele békákkal és vízisiklókkal. Egy-szer láttam, hogy a vízisikló felemelte afejét és a közelében levõ béka nem elme-nekült, hanem keservesen brekegve a kí-gyó felé ugrált, aminek az lett a követ-kezménye, hogy a kígyó szájában kötöttki. Egy interjúban Csányi Vilmos etoló-gus a feltett kérdésre azt mondta, hogynem igaz, hogy a kígyó ilyen módon hat-ni tud az áldozatára. Szobatudós lévén öilyet nem látott, de én igen.

Rendkívül gazdag volt a madárvilágis. Nyári reggeleken az udvaron lévõkét eperfa révén hangos madárcsicser-gésre ébredtünk, éjszaka a kuvik hang-ját hallgattuk.

Hézagosan felidézett személyes gye-rekkori emlékeim leírásával remélhetõ-leg hozzájárulhattam a Nyíri erdõ és er-dészház multjának megismeréséhez.

Wolf Tibor

Megemlékezés a Hetényegyháza-Nyíri erdõben

Egy évtizede, hogy nincs közöttünk egyerdész, akinek korai távozása, bár ha-talmas ûrt hagyott maga után, mégistettei és maradandó alkotásai révén em-léke él közöttünk.

Hogy ki volt õ, azt azok közül is so-kan tudják, akik már nem találkozhat-tak vele, de jártak már a Kecskemét me-letti Nyíri erdõben.

A világhálót felütve tulajdonképpenminden lényegeset megtudhat róla bár-ki, aki beüti nevét a keresõbe:

„Szulyovszky László (1944. május25.–1999. augusztus 24.) Lajosmizsénszületett, Szegeden az Erdészeti Techni-kumban végzett, élete végéig erdész-

ként tette a dolgát. Vagyis ennél mégtöbbet is, mert megálmodta és megva-lósította a róla elnevezett emlékparkot aNyíri-erdõben.

1969-ben került ide kerületvezetõ er-dészként, majd elkezdte gyûjtögetni aszabadságharc fellelhetõ tárgyi emlékeit.Az egyre bõvülõ gyûjtemény szobán-ként szorította ki õt és családját az er-dészházból. A Szulyovszky-erdészház,sokszínû érdekes anyagával ma látogat-ható múzeum. Szulyovszky László terveialapján 1993-ban teljes egészében fábólfelépült a Szent Hubertus kápolna, me-lyet még abban az évben felavattak azOrszágos Vadásznap alkalmával. A ká-polna kis ékszerdobozként õrzi az em-lékpark békéjét. Mellette egy nagy falombjai borulnak óvón az alapító, Szu-lyovszky László kopjafás sírja fölé, akit(kívánsága szerint) itt, az imádott kör-nyezetben helyeztek örök nyugalomra.”

Nos, a sír fölé magasodó öreg tölgylombja alatt, a kopjafa mellett gyülekez-tünk az elmúlt év nyarán egy évtizeddeltragikus halála után Szulyovszkyné Ágihívó szavára családja, évfolyamtársai,kollégái, hogy emlékezzünk rá.

Megemlékezõ beszédet Pápai Gá-bor, a barát és évfolyamtárs mondott,melyben próbálta megfejteni a titkot,hogy hogyan tud valaki maradandót al-kotni az utókornak, fölé emelkedni azátlagnak, embernek maradni akár azembertelenségben is. A költõt idézverámutatott az elmúlás anyagszerûségé-re, annak megváltoztathatatlan voltára.

A megemlékezés virágai után Szu-lyovszky László emlékére MenyhártSándor, a kecskeméti Szentcsalád plé-bánia plébánosa celebrált szentmisét.

Koczka ZoltánOEE Kecskemét Helyi csoport titkára


A szlovák példaAz idén már másodszor rendezték megKassa szomszédságában az „Erdõ a tár-sadalomért” címû konferenciát 2010.március 9-10-én. A 100 fõt meghaladóérdeklõdõ nagyon érdekes és tanulsá-gos elõadásokat, vitákat hallhatott. Ki-emelt témája volt a rendezvénynek aNatura 2000 területek problémaköre.Az alábbiakban csak vázlatosan, né-hány fontosabb alapgondolat az el-hangzottakból:

– a szlovák magánerdõ-gazdálkodásis alulfinanszírozott, az uniós kifizeté-sek akadoznak;

– szükséges ezért egy elõfinanszíro-zási alap megnyitása, akár a természet-védõkkel közösen;

– nagy problémát jelentenek a túlzómértékû kijelölések (Szlovákia területé-nek 57 %-a! áll valamilyen szintû védett-ség alatt);

– a Natura 2000 területek kijelöléselóhalálában történt (ez volt az Unióbavaló felvétel elõfeltétele);

– eredetileg azzal hitegették a tulaj-donosokat, hogy a kijelölések nem be-folyásolják majd a gazdálkodást;

– a Natura 2000-et az átfedések a túl-zó és felesleges kijelölések és az ano-máliák tömege jellemzi;

– az eddigi tapasztalatok, brüsszeli vé-lemények szerint is azt mutatják, hogy aNatura 2000 hálózattal nem sikerült meg-állítani a biodiverzitás csökkenését;

– a kijelölés metodikája alapvetõen hi-bás volt (18 alapvetõ hibát soroltak fel);

– Nyugat-Európában a kontinens ke-leti részével szemben a kicsi, pontszerûterületeken komoly korlátozás elve ér-vényesül, míg nálunk sajnos nagy töm-bökben történt a kijelölés, de nem ará-nyosan kevesebb tervezett korlátozással;

– a Natura-területek teljes revíziójaés erõteljes csökkentése szükséges.

Végezetül egy számunkra is meg-szívlelendõ gondolat „a Natura 2000 tá-mogatást nem a korlátozások ellentéte-lezéseként, hanem a kijelölés által oko-zott gazdasági versenyhátrány kiegyen-

lítéseként kell felfogni és a természetvé-delemmel elfogadtatni!”

A konferencián dr. Sárvári János aMEGOSZ ügyvezetõ elnöke tartott elõ-adást „Natura 2000 a magyar magáner-dõkben” címmel és Támba Miklós alel-nök szólalt fel a MEGOSZ képviseleté-ben. Többek között felvetettük a Natura2000 vonatkozásában a kelet-európai er-dõtulajdonosok és gazdálkodók összefo-gásának és egységes érdekképviseleté-nek szükségességét, amivel kapcsolat-ban egyértelmûen pozitív visszajelzése-ket kaptunk.

A megállapodást követõ egyeztetésa minisztériumban

Az FVM-MEGOSZ tavaly decemberimegállapodásának egyeztetõ tárgyalá-sára került sor 2010. március 24-én,amelyen a szaktárca részérõl Gõgös Zol-tán államtitkár, dr. Sirman Ferenc szak-államtitkár, dr. Márh András szakál-lamtitkár, Margittai Miklós MVH elnök,dr. Nagy Dániel fõosztályvezetõ, LaposTamás fõosztályvezetõ-helyettes, míg aMEGOSZ részérõl Luzsi József elnök,Támba Miklós alelnök és dr. Sárvári Já-nos ügyvezetõ elnök vettek részt.

A résztvevõk a kifizetésekkel kap-csolatban megállapították, hogy a 2009.évi determinációs erdõfelújítási és nem-zeti erdõtelepítési pénzek átutalásamegtörtént, a nem ellenõrzött NVT-s ésEMVA-s erdõtelepítési támogatásokdöntõ része esetében ez szintén el-mondható (kérjük mindazon tulajdono-sokat, gazdálkodókat, akik esetében eznem történt meg, hogy haladéktalanuljelezzék a MEGOSZ titkárságának). Azellenõrzött, de speciális problémákkalnem terhelt erdõtelepítési támogatásokkifizetését április végére ígérte a szak-tárca. Az „Erdõk gazdasági értékéneknövelése” jogcím vonatkozásában mégnem dõlt el, hogy melyik tengely kere-tében nyitható meg. Az ezzel kapcsola-tos PM állásfoglalás március végéig vár-ható. Az erdõtelepítési egységárak fel-emelésérõl szóló MEGOSZ javaslat egy

éves késéssel végre Brüsszelben van,döntés fél év múlva várható. Az „Erdé-szeti potenciál helyreállítása” jogcím tá-mogatási igényeinek kifizetését az MVHmárcius végéig vállalja. Az erdészetiszakirányítás támogatására az idén jelenpillanatban csak 400 millió Ft áll rendel-kezésre, aminek a tartalék terhére törté-nõ felemelésével kapcsolatban a tárcarövid idõn belül döntést hoz és arrólSzövetségünket tájékoztatja. Ennekfüggvényében kerül kialakításra a sza-kirányítási rendelet, ami reményeinkszerint, hasonlóan az „Erdészeti géptá-mogatás” jogcímhez, május hó folya-mán lesz pályázható, igényelhetõ. Azerdõfelújítási (K-1) és nemzeti erdõtele-pítési (K-2) támogatások determinációskifizetését a MEGOSZ a 2010. utáni idõ-szakra is javasolja széthúzni, tekintettelarra, hogy nem minden ebbe a körbetartozó erdõ jut el a befejezési stádium-ba az idén. Az FVM álláspontja ebbenaz ügyben még nem tisztázott.

MEGOSZ tagtoborzó road-showSzombathelyen

Szövetségünk az elnökség határozataalapján megindította országjáró tájékozta-tó és tagtoborzó eseménysorozatát,amelynek elsõ rendezvényére 2010. már-cius 26-án, Szombathelyen került sor. Akitûnõ szervezésért házigazdánkat, SzabóVendelt, a MEGOSZ alelnökét, az MgSZHErdészeti Igazgatóságát, partnerünket arendezvénysorozatban, pedig a rendkívülszínvonalas támogató részvételért illetiköszönet e lapok hasábjain is. A megje-lent több mint 170 Vas megyei erdõtulaj-donos és gazdálkodó az alábbi hasznosés értékes gyakorlati információkat tartal-mazó elõadásokat hallgatta meg.

1. Luzsi József elnök MEGOSZ: Azországos tájékoztató körút megnyitója.Mi a MEGOSZ és annak jelentõsége?

2. Ali Tamás igazgató-helyettes(MgSzH Központ Erdészeti Igazgató-ság): Tájékoztatás a nemzeti és unióstársfinanszírozott erdészeti jogcímek ál-lásáról.

MM AA GG ÁÁ NN EE RR DD ÕÕ BB EE NN

MAGÁN ERDÔTULAJDONOSOK ÉS GAZDÁLKODÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE

FEDERATION OF PRIVATE FOREST OWNERS AND MANAGEMENTS IN HUNGARY

1021 Budapest, Budakeszi út 91. Tel.: 391-4290, fax: 391-4299

e-mail: [email protected]


3. Dr. Somogyvári Vilmos projektveze-tõ (MEGOSZ): Az erdészeti szaktanácsa-dás és képzés nyújtotta lehetõségekrõl.

4. Nagy Imre igazgató (Vas megyeiMgSzH Erdészeti Igazgatósága): Az újErdõtörvény és végrehajtási rendeletealkalmazásának elsõ tapasztalatai.

5. Szabó Vendel alelnök (MEGOSZ):Mit jelent az erdészeti szakirányítás, mi-lyen elõnyöket nyújt a MEGOSZ-tagság?

Az elõadásokat követõen a jelenlévõkáltal feltett kérdésekre válaszoltak az ille-tékesek. Reméljük, az év elsõ felében anyugati, míg második felében a keleti or-szágrészben tervezett további mintegy10 rendezvény is ilyen hasznosan szol-gálja majd a magánerdõ-tulajdonosok ésgazdálkodók ismereteinek bõvítését, aMEGOSZ és ezzel a magánerdõs érdek-képviselet további erõsödését.

Sárvári János

Egy kicsike országban, ahol egyszervan, máskor meg nincs, de inkábbnincs, egy pici faluban éldegél-sírdogálegy öregasszony: özvegy Vidéki Lajos-né született Magyar Mária.

Mari néni – ahogy a faluban minden-ki szólítja – vízkeresztkor bizony már anyolcvanhetet töltötte. Sajnos a tavalyiév nagyon megviselte, többször ki kel-lett hívnia az orvost, mert vagy a vérnyo-mása ment fel, vagy a vércukra, vagymind a kettõ.

Az az orvos ám nagyon okos ember,nemhiába tanult olyan sokat a nagyvá-rosban. Egykettõre rá is jött, Mari nénirosszullétei és a postás látogatása közöttbizony szoros összefüggés van. Ezért azttanácsolta az öregasszonynak, hajítsa asparheltba olvasatlanul a leveleket.

De Mari néni nem tenne olyat. Istenfé-lõ, törvénytisztelõ asszony õ. Viseli, amitrámért a sors, míg csak fel nem bukik.

A legnagyobb sorscsapás mégis az,ha jön a kézbesítõ, ilyenkor görcsberándul a gyomra, elsötétül elõtte a világ.Dehogyis igazít már a keceléjén meg ahaja cakkján a snájdig fiatalember érke-zésére, mint ahogy azt még egy-két évetette.

Bezzeg a Bodri õrjöngve tépi a lán-cot, ha meghallja az utca végén a köze-ledõ postásautót. Jól tudja, mindig ak-kor szomorú a gazdája, mikor piros-fe-hér-zöld virágos levelet kap. Gyakransír, néha még rosszul is lesz. Amibõl pe-dig az következik, uram bocsá’neki bi-

zony néha elmarad a vacsorája. Hátezért utálja annyira Bodri a postást.

Amíg Mari néni reszketeg ujjaivalegymás mellé rendezi a neve betûit apostáskönyvben, a szomszédos ablako-kon meg-megrebben a függöny, vagyépp akkor támad sürgõs söpörhetnékje,kapálhatnékja valakinek az utcán. Érzi,ilyenkor mindenki õt vizslatja.

Az öregasszonynak annyira még fut-ja, hogy a külvilág felé pókerarcot mu-tasson, de belül egyre jobban gyötrõ-dik, mert nem érti, öregségére és önhi-báján kívül, hogyan kerülhetett ilyenszerencsétlen helyzetbe. Ráadásul foly-ton összesúgnak a háta mögött a sok le-vél miatt. Elõször csak irigyelték a falu-beliek, mert valami amerikai örökségregondoltak. Hisz emlékeztek még rá, aférje rokonságából ’56-ban többen ki-vándoroltak Dél-Amerikába. De mostmár egyre gyanakvóbban méregetik:biztos valami nagyon rosszba kevered-hetett, ha állandóan irkálnak neki. Sõtnéha kisírt szemmel vesz fel a takarék-ból a temetésre félretett pénzébõl. Bez-zeg ha tudnák, hogy minden piros-fe-hér-zöld virágos levél az MVH-tól jön!

Hanem egyszer csak Mari néni na-gyon megelégelte, hogy õérte jár a pos-tásautó a faluba. Elhatározta, valahogyvéget kéne vetni ennek a nagy levélára-datnak. Csak azt nem tudja még, hogy.

– No, majd a Józsi erdész segít – gon-dolta. – Annak még kinyithatós tévéje isvan, azzal járkál mindig. Hátha ki tud ol-

vasni belõle valami okosságot. Azzal be-pakolta vulkánfíber bõröndjébe a levele-ket, tett mellé egy kis pogácsát, s útrakelt.

Elment az erdész irodájához egyszer,kétszer, háromszor, de biz csak ne-gyedjére találta ott. Akkorára már a po-gácsák mind kõvé dermedtek.

– Hál Istennek kisfiam, hogy megta-láltalak. Azt hittem, már sose jössz visz-sza a városból. Azt beszélik a népek,hogy az a autód már magától megáll ahivatalok elõtt, mint régen a favágóklova a kocsma elõtt.

Józsi erdész illendõen köszöntötteMari nénit, majd megkérdezte, talánmegint azzal a kicsinyke földjével vanvalami probléma.

Válasszul Mari néni kiborította akofferbõl a leveleket. De a férfi pillan-tást sem vetett a papírhalomra, hanemvalami kódot kezdett emlegetni.

Erre aztán felcsattant az öreg-asszony. Pedig akárki megmondhatja,jámbor teremtés volt õ világéletében.Csak mióta az a sok levél jön, azóta vál-tozott meg valahogy.

– Kisfiam, sehogy sem értem, mitkell olyan nagy kínt látni azzal a kis er-dõvel? Nem tudok másra gondolni, csakarra, hogy kell a sok zsíros állás a jólöl-tözött irodistának. Akiknek az a munká-ja, hogy minket cseszegessenek. Azt iski kéne már egyszer számolni, mennyierdõt kell kiirtani azé’ a sok papíré’,amin írogatnak. Gondolom, nem én va-gyok az egyedüli nyomorult, akivel ezt

Mari néni és a holdfénykép (nagyon is mai magyar mese)


csinálják. Má’ pedig akkor külhonbólkell fát hozni. Nem elég a magyar er-

dõ a sok papírhoz. Meg ott a sok gép is.Telefon, mobil, számítógép.

Sõt még „hódfínykípezõgépük” isvan. Amivel ugye elõször lemérték az er-dõt. De valami nem egyezett, ezért nemelég, hogy egy vasat sem küldtek, mégmeg is akartak büntetni. Abból, amit megsem kaptam. Legalább hat havi nyugdí-jam ment volna rá. Végül a kisunokám –a Rolandka – segített kideríteni, hogy aholdfényképen nem stimmelt valami.Mert papíron volt fa, de a holdfényképennem lehetett látni. Ami nem is csoda,mert azokat a kis csemetéket olyanmesszirõl még a Jóisten sem láthatja.

– Megvan az a fa, Mari néni. Csak ami-kor fényképezték, épp belvizes volt a te-rület. Kijött a víz a gyékényesbõl – próbál-ta az erdész az öregasszonyt nyugtatni.

De Mari néni csak fújta a magáét:– Amúgy érdekes masina ez a fényké-

pezõ. Velem kapcsolatban mindenrosszat meglát, de azt még sose vetteészre, ki viszi el a földrõl a karalábot,vagy ki lopja az erdõbõl a fát. Azt a tur-bános, szakállas Oszama Ládát – vagy kit– se tanálja már vagy tíz éve, bezzeg azén fõdemen a tücsköket számlálgatja.

Persze a fõddel is baj lett megint, mertaz erdõ végiben vetettem két sor babot,meg ültettem néhány palántát. No ezt ismeglátták az ûrbõl. És kiderítették, hogynem egyezik a FÖMI méréssel, vagy mi afranccal. Jött is az újabb büntetés. Sírdo-gáltam pár napig, de aztán abbahagytam,hisz vigyázni kell a szememre. Mert bele-gondoltam, ha mákot vetek az idén, haj-szálra ellenõzöm a darabszámot, nehogyaz ürfényképész megint rajtakapjon. Abiztonság kedvéért egyesével megszámo-lom a mákmagokat, a kisunokám meg le-fényképez mindent.

Azt mondta a Rolandka: – „Ne búsulj,mama! Mi is tudunk ám dokumentálni.” –Nem tudom, mit forgat a fejében, de rábí-zom magam. Mer’ az olyan okos gyerek,hogy leül a számítógép elé kártyázni,oszt pízt nyer vele. Mondja, hogy nemkell neki, se a fõd, se az erdõ. No, nem isdógozik benne semmit se.

Közben az erdész egyre nyugtala-nabbul pislog a telefonja felé, mert márlegalább harmincadjára szólal meg. DeMari nénit nem tudja a panaszáradattólsemmi eltántorítani.

– Hohó, kisfiam! Még a felénél semjárok a mondókámnak. Hallgass csakmeg szépen, legalább addig is pihensz.A giliszta is kövérebb má’ nálad. Igaz aznem is szaladgál annyit, mint te. Hát agyerekeidre nem gondolsz? Csak pusz-títod magad a sok ideggel, rohangálás-sal, meg cigarettával.

– No, hun is hagytam abba? Megvan!Szóval kell a jó szem a mákmagszámlá-láshoz. Azt akarom, minden darabraegyezzen. Hadd lássa az a fránya ûrfény-képész, nem vagyok én holmi csaló. Be-csületesen dolgoztam egész életembenaz urammal együtt. Nem volt nekünk so-ha bajunk a törvénnyel, csak az utóbbiidõben kezelnek bûnözõként. Perszemegértem én, be kell hajtani valahogyazt a sok pénzt, ami elveszett a bkv-nál, ametrónál, a vasútnál meg a bankoknál.Tudom én, hisz mindig mondja a tv. Megugyebár a börtönöket is fel kell tölteni,mégse halhat éhen a porkoláb se. Azmeg egyszerû emberekkel könnyebbenmegy, mint a csaló finom népekkel, akik-nek telik a sok fifikás ügyvédre.

– Kisfiam, oszt azt mondd meg énne-kem, tudnak-e ezek idõbe’visszafele isfényképezni? – váltott váratlanul témátaz öregasszony. De a választ meg semvárva már folytatta is:

– Mer’ attól félek én nagyon, hogytudnak olyat is csinyáni. Oszt akkor leszám katasztrófa. Mer’ amikor elvették afõdünket – be kellett vinni a tszcs-be –,igen ritka volt a búza. Rossz év vót aznagyon. Mi lesz ha azé’ is megbüntet-nek a végén? Bár, ha lenne olyan fíny-kíp, igaz-e, akkor nem kaphattam vol-na kárpótlást. De jó is vóna, akkor mostnem kéne ezzel a kis fõddel kínlódni.Legalább tudnék éjszakánként aludni.Mer’ mostanában sehogy se jön álom aszememre. A mút éccaka is azon gon-dolkodtam, a módos nagygazdák –akiknek nem egy hódjuk van – vajon

hány levelet kaphatnak, és mennyi em-ber kell annak a megírásához, elküldé-séhez. Persze futja abból a sok bünteté-sébõl. Meg eszembe jutott Líder Bözsiis. Milyen szíp pízt kaphatott az a tv rek-lámért. Persze a nekünk szántból.

Meg a nagy agyalgásban arra is rájöt-tem, hogy az okos ember nem földet mû-vel, erdõt telepít, dógozik sok-sok köte-lezettséggel, hanem ellenõriz, büntet, el-és visszavesz csinálva ezzel a sok jól fize-tõ állást. Bezzeg a háború elõtt a négyhód meg a Riska tehén milyen szépen el-tartotta a nagy családot: apámékat, nagy-apáméket, meg még minket is. Na máraez úgy van, hogy aki négy hód helyettnegyven hektáron dolgozik, az tönkre-megy, mert még sok-sok családot kell el-tartania. Azokat, akiket ellenõriznek, pa-pírokat gyártanak, fényképeznek, autóz-nak, telefonálnak, dógos kéz meg egy se.Nagyon sok okosra jut nálunk egy szor-gos! Az erdész asztalán egyre makacsab-bul csöng a vezetékes telefon is, immá-ron kánonban a mobiljával. Érzi, fel ké-ne venni legalább az egyiket. De Mari né-ni erre is talál megoldást.

– Ugyan Jóstikám, halkítsd má’ el azta masinát. A kisunokám telefonján isvan ódalrú’ egy gomb. Azt benyomja,oszt utána nem zörög, csak ugrál azasztalon, mint az én szívem, mikormeglátom a postásautót.

– De nem tartalak fel olyan sokat.Még azt szeretném megtudni, miérthívják a vidékfejlesztést vidékfejlesztés-nek? Mer’ ugyebár nem a vidék fejlõdik,hanem a vidékfejlesztõk sora megy jól avároson, úgy, hogy még a cipõjük selátott sarat soha.

Még jóformán be se fejezte a monda-tot az öregasszony, amikor váratlanulfelpattant és az ablakhoz rohant. Nagyhirtelenjében úgy félrerántotta a füg-gönyt, hogy egypár csipesz azonnal elis engedte a vékony anyagot.

– Nézzé csak ki gyorsan. Ihun viszika fát világos nappal biciklin. Lehet,


hogy az én erdõmbõl lopják, vagy éppa tiedbõl. Oszt látod-e, a rendõrautóúgy elmegy mellettük, hogy még csaknem is lassít. De minek is ána meg, úgy-se tud ellenük semmit tenni. Amott megvagy húsz közmunkás beszélget a szer-számnyélre támaszkodva. Persze fizet-ségért. Most jöttek meg épp a gyerekekaz iskolabusszal. Hát ezt kell látniuk?De hát Istenem, fura ez a mostani vi-lág.A traktoros biztonsági õr, az orvosfõdet mûvel, a pógármester kocsmáros,a tanár képviselõ. Mindenki mást csinál,mint amit tanult, vagy tud. Egyedül aVajákos Teri lyánya a Juli csinájja azt,amihe’ ért: a kuruzslást.

No de azzal is hogy megjártam. El-mentem hozzá dógozni barterba. Õ ke-zelte a csúzomat, én meg ingyen mû-veltem a kertjét. Meg is büntették a Ju-lit, engedély nélküli foglalkoztatásmiatt. Így aztán lõttek az üzletnek. Kigondolta vóna, hogy mindkettõnknekvállalkozást kell váltani, az ingyenesenvégzett munka áfáját meg befizetni. Mi-csoda sületlenség ez! Hogy a semminekis legyen áfája!

Az áfárú’ jut eszembe: azt mondtadfiam, az erdészeti hatósági díjak, megaz illetékek is sokszorosára emelked-nek. Tán abbú’ akarnak eltartani mánmindenkit? Engem még arra tanítottmegboldogult Jóapám: akit én fizetek,az azt csinájja, amit én mondok. Manap-ság meg csak elszedik furfangosan a pí-zünket. Dehogy csinálnak érte semmit!Inkább azon ellenõriznek, meg büntet-nek bennünket. A saját pénzünkön!Nem mondom, ügyes húzás! Úgy híjomén ezt: mutyiadó.

A válság is azé’ van, mert mindenkiüzletel meg mutyizik. De abbú’ nemlesz kenyér, se masina, amibe be lehetgyújtani. Már ha marad fa nekünk is.

Hallom, neked se nagyon lesz fád.Száz hektár erdõdet törte össze a jég.De ne reménykedjé’, hogy ér is valamit,amit a jégkárra kapsz helyreállítani azerdõ pontenciáját. Annyit tesz az csaklegfeljebb, mint a 96 éves Zsiga sógo-romnak a kék tabletta: kicsit megdo-bogtatta a szívit.

Erre aztán végképp nem számított azerdész. Zavarában végigszántott kezé-vel gyérülõ fejebúbján, majd gyorsanrendezgetni kezdte Mari néni papírjaitvissza a kofferbe.

– Haggyad csak, majd én visszapa-kolom. A végén még úgy belebonyo-lódsz ebbe a sok papírba, meg az ügye-imbe, mint Hagyó a békávéjéba.

Hanem azt még meg se kérdeztem, mivan a rehabitációs papírral, amit a vízfót-

ra adtá’ be? Attú’ tartok én, nem kapokarra pízt sose, meg semmi jó se sülhet kibelõle. Mert mikor az uramat rehabilitál-ták az ’56-os múltjáért, az is pont annyitért, mint halottnak a páros csók.

Majd elfelejtettem mondani, újra kellmonitoring jelentést adni, ötszázezerforint a bírság ha elmulasszuk. Hát ak-kor csináld csak kisfiam! Istenem tavalyis hányszor monitoroztunk? De szeren-csére sikerült, mer azé’ nem büntettekmeg. Meg amúgy is honnan vegyek énannyi pízt? A temetésemre összekupor-gatottat is befizettem már a büntetések-re. Inkább halálomba’ szégyenkezzek,mint életembe’.

De nem is terhellek tovább. Igaz is,mit foglalkozol mindenki ügyes-bajosdógával. Jó van na, nem rólam van szó.Én még a dédapádékat is ösmertem.Csak attól félek, addig harcolsz itt má-sok igazáért, míg mindenki magadrahagy. De majd csak rájössz öregséged-re, ki a barát, és ki mutatja magát an-nak. Ne kerüljön rá sor, hogy csak baj-ban ismerszik meg igazán a barát. Deha elpártolnak mellõled, hozzám min-dig bejöhetsz egy jó kis cikóriás kávéra.Drágábbra nem telik, kell a píz az MVH-nak a büntetésre. Meg lehet, hogy azerõsebb kávé el is vinne egy ilyen ide-ges, egyszálbelû embert, mint te vagy.

Ezzel a nagy kedvességgel minthanem igazán tudott volna Józsi erdész mitkezdeni. Zavarát leplezve kezébe vettea mobilját. „– Önnek 99 nem fogadotthívása volt” – olvasta a képernyõn. Meg-fogadta, a századikat felveszi.

Mari néni közben becsatolta bõrönd-jét, hátára kanyarította a bekecsét, meg-igazította a kendõjét. Útra készen áll.Egyik kezével már a kilincset marko-lászta, mikor még eszébe jutott valami.

– Azt biztos nem tudod, mert mindigaz irodádban, a hivatalokban meg azautódban ülsz – Istenem, milyen erdészis az ilyen –, hogy az erdõ melletti sus-nyásból beköltöztek a denevérek, aMódosék elhagyatott pincéjébe az alvé-gen. Mer’ mióta levédték õket, annyizõdruhás védõ rohangá’ott, hogy készcsapájuk van má’ az erdõn át. Az mégcsak, hogy szétzavarták a denevéreket,de majd azé’ is engem büntetnek meg,hogy én csinyátam utat az erdõbe.

De hát olyan ez az erdõ mán, mint atszcs vót hajdanán. Közös vót minden,mindenkinek vót beleszólása minden-be. Leginkább azoknak, akik nem értet-tek hozzá. No meg vitt is mindenki min-dent mindenfelé. Aztán meg nem gyõz-tek csodálkozni, hogy mivégre nemmûködik.

Kisfiam, az az egy nagy bánatom vanmég, hát olyan rossz ember vagyok én,hogy mindené’ büntetni kell. És vajon

másokat is megbüntetnek? Mert haigen, akkor rengeteg börtönt kell építe-ni. De inkább egyszerûbb lenne körbe-falazni az egész országot.

Mán csak tényleg egy utolsót szeret-nék kérdezni. Jó tudom, hogy paraszt-gyerek vót Lúdas Matyi, nem MVH-s?Mer’ abba’ a mesébe’ vót valami olyan,hogy háromszor veszi vissza azt, amitegyszer se adott oda.

Mari néni kissé elbizonytalanodott,hisz mostanában már néha cserbenhagyja a memóriája. El is köszönt gyor-san. Kifele menet olyasmit motyogottmagában:

– Lehet, hogy összekeverek valamit?Vagy mások kutyulják nagyon össze?.

Józsi erdész már nem tudott vála-szolni, csak intett a távozó öregasszonyután, mert épp akkor kezdett csörögniharsányan, követelõzõen a telefonja.Épp századjára.

Ha az erdész telefonja meg nem szó-lalt volna, az én mesém is tovább tartottvolna.

De sose féljetek, tart az még.Csak Mari néni is tartson ki…Összegyûjtötte és lejegyezte:

Luzsiék legkisebb fia

Márciusi számvetés

Mint arany cseppek,EltûntekJeges ereszekrõlA dárdák,Langytól elfoszlottHólepel, rongyánSzáz és száz tiltottVirágot nyit,ElfakultDeres keservbõl,Zöldre váltOrgonák hamva.

EltûntekA vaksi hajnalokÉs hirtelen estek,A subába rejtettBánatok, gyötrelmek,S eltûntek a Tél sírcsokrai mind.

Ereszek: csurgásért,Liget: szerelemért,Orgona: illatért,Bú és kín: enyhükért,Várnak a sorukra,Varázsos új Tavasz!

Apatóczky István


Szép számú újságíró elõtt tar-totta az elmúlt év eredménye-irõl, gondjáról, bajáról sajtó-tájékoztatóját az EGERERDÕZrt. nevében Pallagi Lászlóvezérigazgató. A fél tucat ka-mera, valamint mikrofonok,és természetesen a tollforgatójelenlévõk megtudhatták,hogy a válság ellenére tûrhe-tõ évet zárt a cég. Ezt abból isle lehetett mérni, hogy 385 fõteljes munkaidõben dolgozóközül mindössze öt fõtõl kel-lett megválniuk létszámcsök-kentés miatt. Az alaptevékenységekenkívül, melyekbõl a bevétel 60%-a szár-mazik, kiemelten fontos szerepe van azutak építési és karbantartási munkái-nak, valamint a gyöngyösi parkettagyártermelésének is. Jelentõs összeget köl-töttek a közmunkára, melyben 136 fõtevékenykedett. Igaz, itt szembesültekazzal, hogy az elmúlt idõkben alkalma-zottak közül nem mindenkit tudtak fel-

venni. Ez a kényszer azt eredményezte,hogy a már úgy-ahogy betanult szak-munkát végzõk közül olyanokat is al-kalmazni kellett, akik nem értettek alegalapvetõbb erdei szakmunkáhozsem, így meglehetõsen kis hatékony-sággal dolgoztak. Pang a fapiac, külö-nösen a kiváló és a kommersz minõsé-gû választékok terén. Viszont örömmeljelentette be, hogy elindult a gyöngyösi

parkettaüzembõl az elsõ ka-mionszállítmány Kazahsztán-ba, ahol ráadásul az üzletipartner elõre fizetett. A közjó-léti beruházások közül ki-emelkedett a Gyöngyös–La-josháza kisvasútvonal pályá-jának meghosszabbítása, va-lamint az utak, pihenõk felú-jítása, karbantartása.

Megtudtuk, hogy az idén aSzalajka-völgyi kisvasút felú-jítása kerül sorra. Milliókat fi-zet a Zrt. a vízügynek min-denféle ellenszolgáltatás nél-

kül. A kérdésre, hogy mi van a nagy saj-tónyilvánosságot kapott integrált köny-velési számítógépes rendszerrel, PallagiLászló reményét fejezte ki, hogy a befi-zetések végül hasznosulnak. Összessé-gében bizakodva néznek a 2010-es gaz-dasági év elé.

Sós Tamás országgyûlési képviselõ,a Heves megyei közgyûlés elnöke meg-említette, hogy ez évben 130 fõt foglal-koztatnak az Út a munkába programkeretében, valamint azt, hogy a megyé-ben közel 2000 ember él az erdõgazdál-kodásból.

Végül Urbán Pál, termelési osztály-vezetõ, az Erdõmûvelési Szakosztály el-nöke a tisztújítással kapcsolatos aktuálisteendõket jelentett be.


Sajtótájékoztató Egerben

Honlapjaink:www.oee.hu

www.erdeszetilapok.huwww.forestpress.hu

www.erdo.huwww.mgszh.gov.hu


A mai Parádfürdõi Erdészet erdeineknagy része az egykori Károlyi-birtokhoztartozott. A Károlyi-család három nem-zedéke 1847-tõl 80 éven keresztül volttulajdonosa az ún. Debrõ-Parádi urada-lomnak, amelyhez 20 000 kh erdõ,szántóföldek, a fürdõhellyé kiépítettparádi birtok, a sasvári birtok és azüveggyár tartozott.

A Károlyiak nagyban hozzájárultakParád és Parádsasvár arculatához kasté-lyokkal, parkokkal, fürdõkkel, impzánsfasorokkal, vadászházakkal. Szinte mais ezek a létesítmények adják meg a tér-ség jellegét, vonzerejét.

A Debrõ-Parádi birtokot 1847-benvásárolja meg gróf Károlyi György, aki1876-ban hitbizományt alapít erre, fiagróf Károlyi Gyula és unokája gróf Ká-rolyi Mihály így a birtok haszonélvezõi,gyakorlatilag tulajdonosai lettek.

Károlyi György nevéhez fûzõdik aparádfürdõi („alsó”) kastély újjáépítéseés a tûzvész sújtotta Cifra-istálló felépí-tése. Mindkettõt Ybl Miklós, a nagyne-vû építész tervezte, aki egyébként azországban sok épületet, kastélyt terve-zett a Károlyi-család számára.

Károlyi Gyula folytatja apja kastélyé-pítõ tevékenykedését. Új szárnnyal bõ-víti a parádfürdõi kastélyt, majd hozzá-lát a legnagyobb szabású építkezéshez,a parádsasvári nagy kastély megvalósí-tásához a régi csevice-fürdõ helyén. El-gondolása szerint az épület vadászatcéljaira készült, ezért vele szemben fõ-vadászi házat is építtet (ma vendéglõ).Természetesen ezek is Ybl tervei szerintvalósulnak meg.

A Sasvár elnevezés a Károlyiaktólszármazik, errõl kapta nevét Parádsasvár.

Károlyi György és fia Gyula szenve-délyes vadászok voltak. Akkoriban is,mint a hatalmi körökben mindig, a va-daskert, a vadászat státusszimbólumvolt. A Károlyiak a legnagyobbak kö-zött voltak, õk is létrehoznak vadasker-teket. György gróf Debrõ közelében lé-tesít fácánost a Csal nevû területen, ez amai térképeken Csali-dûlõ, Csali-tábláknéven szerepel.

Károlyi Gyula, Mihály apja, közel4000 kh-os vadaskertet létesít Parádonaz 1860-as években. Ennek maradvá-nyai, bejárati kapuja az Ilonavölgy ele-jén még létezik. Két vadászházat is épí-tenek ebben az idõben: a Rózsaszállásta Sas-kõ alatt, Rudolftanyát pedig a Ga-lyatetõ közelében. Rudolftanya Wenck-heim Rudolfról kapta nevét, aki Károlyi

Gyula jó barátja volt, szintén nagy va-dász, õ telepítette a szarvasokat a va-daskertbe. Károlyi Gyula telepíti a vad-gesztenye-erdõt Parádsasvár fölött, er-rõl kapta nevét a Gesztenyési út, amelyinnen indulva a Jenõi úthoz csatlakozik.Ez utóbbi Rudolftanyához vezet.

Parádsasvár mellett, akkori nevénCseri Pagony nevû erdõrészben fácánostmûködtetnek a Károlyiak. A mai térké-peken ez Sós Cseri néven szerepel.

Károlyi Gyulát lekötötték a vadásza-tok, a társasági élet, „volt érzéke az életörömei iránt”, ahogy Mihály fia jellemziegyik írásában. Viszont a politika, aközügyek iránt érzéketlen volt. 1990-ben történt halála azt jelentette, hogy 15éves fia örökölte a nagy vagyont.

Károlyi Mihály hároméves korábanelvesztette anyját, Gyula apja nem sokattörõdött gyerekei nevelésével, ezért na-gyanyja, Kornis Clarisse és férje, KárolyiSándor nevelték fel. Mihály meleg sza-vakkal emlékezik meg nevelõszüleirõl,akiket nagyon tisztelt és sokat tanult tõ-lük. Károlyi Sándor akadémikus, or-szággyûléli képviselõ, õ alapította a mais mûködõ újpesti kórházat. Róla kaptanevét Sándorrét. Feleségével együtt„egész életétüket a közjóért szentelték”.Clarisse számos esetben segítette a sze-gényeket, az elesetteket, gyermekmen-helyet alapított. Õróla nevezte el uno-kája a Parádóhuta mellett található mainevén Klarissza-forrást.

Az Ilona-völgy, az Erzsébet-szálló, aZsuzsanna-lak (már lebontották), a Ju-liette-szálló (Júlia-szálló) szintén a Ká-rolyi család egy-egy tagjáról kapta ne-vét.

Károlyi nem örökölte apjától és nagy-apjától a vadászat szenvedélyét, pedigerre korlátlan lehetõsége volt. Meséliegyik írásában, hogy Károlyi Lászlónagybátyja (nevét viseli a László-tanya)gyakran rendezett vadászatot fûzérrad-ványi birtokán, és elvárta, hogy ezekenMihály unokaöccse is részt vegyen. Õazonban „soha nem kedvelte a vadá-szatot”, ezért a kísérõ erdésszel mindigpokrócot vitetett a leshelyre, és rend-szerint egy jót aludt. Ebben is, mint sok-minden másban, kilógott a fõúri világarisztokratái sorából.

A 20 000 kh erdõbirtok közel negye-de vadaskert volt, emellett a területenszakszerû erdészkedés folyt. A Károlyi-ak négy erdõgondnokságot alakítottakki Sándorrét, Fényespuszta, Sirok-Dar-nó és Sirok-Kõkut központokkal. Ezeka gondnokságok mind jól feszerelt va-lóságos kis gazdaságok voltak, gondno-ki lakással, kovács-bognár mûhelyek-kel, csemetekerttel, istállóval, lovakkal.A sándorréti 1967-tõl mint ParádfürdõiErdészet (már a mostani épületben) mais mûködik kibõvülve a fényesi, a siro-ki és a verpeléti erdészetekkel.

A Károlyi családnak köszönhetõ aparádfürdõi szépséges parkok, fasoroklétrehozása. Az ország legjobb szakem-berét, Jámbor Vilmost kérik fel a par-kok tervezésére és kivitelezésére. Jám-bor elõzõleg már hírnevet szerzett ma-gának az alcsúti kastélypark, a Margit-sziget és és a vácrátóti angolkert magasszínvonalú kertépítõ munkáival. Ezekután költözik Recskre, ahol kúriát építcsaládja számára, és létrehozza a RecskiArborétumot. Õ tervezi és hozza létre aSándorrét fölötti tórendszert, amelynekma már csak maradványai léteznek.Szalai Pista bácsi (sándorréti erdészet-vezetõ) idejében, az 50-es évekbenmég mûködött, még aranyhalak is úsz-káltak benne.

A parádi parkok létesítését még Ká-rolyi Gyula kezdi el a 80-as években, a

Gróf Károlyi Mihály, a parádi erdõk ura

Gróf Károlyi Mihály

A Sándorréti gondnokság


gyönyörû fasorok Recsktõl Sasvárig ésaz Ilona-völgyben pedig már KárolyiMihály megrendelésére készülnek el aszázadfordulón. Károlyi Mihály fiataléveiben ritkán fordul meg a parádi bir-tokon. Életét kitöltötték az utazások, aszórakozás, szerencsejátékok és min-den, ami az arisztokrata fiatalokat akko-riban jellemezte. Bohém életvitele a ki-lencszázas évek elején megváltozik, be-leveti magát a politika útvesztõibe. Po-litikai ténykedését talán ilyen szavakkaljellemezhetjük: szembenállás a Habs-burgokkal, háborúellenesség, Németor-szággal való szövetkezés ellenzése. Azefféle nézetek, és általában a baloldalibeállítottsága erõs ellenérzéseket kel-tettek az arisztokrácia körében, ahovaeredetileg tartozott. Különcnek, rene-gátnak tartották. Rosszallást váltott kiazzal az Andrássy Katinkával (õ így ne-vezte) kötött házassága, aki az egyiklegnagyobb fõúri családból szárma-zott, és aki szakított családja hagyomá-nyaival, azonosult férje nézeteivel éssorsával.

Házasságuk rossz elõjelekkel indult.Az esküvõ után még aznap a Mátránkeresztül a parádfürdõi kastélyukbaigyekeztek, amikor autójuk elromlott,zuhogó esõben, éjszaka gyalog indul-tak neki az útnak az erdõn át. Eljutot-tak az egyik erdészházba átázva, kime-rülten. Az erdész nem ismerte fel a bir-tokost, és amikor az megkérdezte,hogy milyen ember a gróf, csak ennyitválaszolt: „soha nem látjuk, jobbanszereti az idegen országokat”. Éjfélkorérkeztek a kastélyba. Ezzel kezdõdöttnászútjuk.

Egy másik, nem túl bíztató elõjelzésmég ifjúkorában történt, amikor egy pá-rizsi jósnõ tenyérjóslással a következõ-ket mondta: „fényes karrier, magastisztségek a közéletben, ezután elvesztiminden vagyonát, fantasztikus hullám-hegyek és völgyek, élete végén nélkü-lözés”.

És valóban, szinte szóról-szóra ezektörténtek életében.

1918-ban elérkezik politikai karrieré-nek csúcsára, miniszterelnöki, majd1919-ben köztársasági elnöki magastiszségeket tölti be. Ezek a tisztségeksúlyos feladatok elé állították. Akkorlett miniszterelnök, amikor már nyil-vánvalóvá vált, hogy a háborút elvesz-tettük. Fordulat akkor történt életében,amikor a Vyx-féle ultimátum területekátadását követelte. Elfogadása szóbasem jöhetett, visszautasítása – megítélé-se szerint - esélytelen véráldozatot kí-vánt volna katonáinktól. Lemondott, és

ezzel elkezdõdött életének második,megpróbáltatásokkal, nélkülözésekkelteli szakasza.

Elhagyta az országot, 27 év emigrá-ció következett. Közben Trianon utánperbefogják. Az arisztokrácia részérõliránta megnyilvánuló ellenszenv egyhosszadalmas, hét évig tartó pereske-désben nyilvánul meg. Felelõsnek tart-ják Trianonért, hazaárulónak, nemzetá-rulónak bélyegzik, vagyonát elkoboz-zák. Azt sem tudják neki megbocsátani,hogy kiosztotta kálkápolnai birtokát, ésezzel – ha szimbólikusan is – de réstütött a nagy magánbirtokokon.

A bírósági procedúra alatt vagyonátzárolták, míg 1929-ben birtokainaknagy részét végérvényesen elvették, ésátadták az államnak. A parádi erdõva-gyon a fürdõvel együtt átkerült a Nem-zeti Közmûvelõdési Alapítványhoz. Azalapítványi idõben 1945-ig a négygondnokság változatlanul mûködött to-vább. 1929-ben a Sándorréti Erdõhiva-talnál (akkor már így nevezték) meg-tartják az elsõ mátrai vándorgyûlést.

Ebbõl az idõbõl két nevezetes sze-mélyt kell megemlítenem, akik a Károlyi-birtokon kezdték mûködésüket. Azegyik Galambos Gáspár fényespusztaigondnok, aki azzal írta be nevét az erdé-szet történetébe, hogy Rudolftanya mel-lett létrehozott egy 8 hektáros fenyõfé-lékbõl álló fajtagyûjteményt, amit ma Ru-dolftanyai Arborétum néven ismernek.Nevét megõrizte a Rudolftanya közelé-ben található Galambos-kõ. A Buda vidé-kiek is emlékeznek nevére, háború utánõ alapította a Budakeszi Arborétumot.

A másik ismert személy Urbánfy Ist-ván, aki Selmecbámyán kezdett és Sop-ronban végzett. Erdészeti pályafutásátKárolyi sándorréti gondnokságán kezdi1922-ben, majd 1926-tól Fehérvárcsur-gón, 1930-tól Lesencetomajon, azugyancsak Károlyiakhoz tartozó erdõ-birtokokon szolgál. 47-ben jön vissza azegri igazgatósághoz, elõször Verpelé-ten majd újra Sándorréten gondnok.Tõle származik az a nagyszabású erdõ-feltárási program, amely a Várbükki út-

tal indul, és a Négyeshatári úttal Mátra-háza alatt köt ki a közútra.

A Károlyi házaspár számára a közelhárom évtizedes emigráció megpró-báltatások sorozatát, nélkülözéseketjelentett. Országról országra vándorol-tak, de igazán sehol sem tudtak ott-honra találni.

Károlyi gyakran süllyedt mély apátiá-ba, ilyenkor mindíg „Katus” felesége se-gített, aki örök optimizmusával, talprae-settségével ki tudta hozni a mélybõl.

Utólag elismerte, hogy olykor-olykorkínozta a honvágy, nosztalgiával gon-dolt Parádra, ahol a kastélyukkal szem-beni hegyoldalon ifjú korában tölgyfá-kat ültetett, vagy a szépséges Ilona-völgyre a gesztenyesorokkal.

27 év után, 1946-ban tértek visszaMagyarországra. Parlamenti hivatalosfogadtatás után egykori birtokukra, Pa-rádra látogattak, ahol igen nagy tisztes-séggel fogadták õket, még diadalkaputis emeltek tiszteletükre. A falvak népeiakkor is és korábban is mellette voltak,mindvégig megõrizték emlékezetük-ben, a „földosztó Károlyit” látták benne.Amikor végighintóztak a birtokon, azerdei munkások mélyen meghajolvamegsüvegelték a grófot, az erdõk urát.Az idõs kollégák mesélték, hogy az 50-es években, amikor Bakondi Ernõ lettaz Észak-Mátra igazgatója, az emberek-ben még éltek a régi reflexek, õt is meg-süvegelték az erdei emberek.

Az új kormány rehabilitálta Károlyit,vagyonát papíron visszaadták (a valóság-ban már soha nem lett az övé), és kine-vezték Magyarország párizsi követévé.

1949-re eljutott arra a pontra, amikormár nem tudott azonosulni a Rákosi-rendszerrel, elhagyta az országot. Ezu-tán már soha nem tért vissza. Életénekutolsó éveit egy franciaországi falubantöltötte.

Ez az írásom – úgy gondolom – meg-osztja majd a közvéleményt, mint a ko-rábbi írásaim némelyike (Pankotai,Roller, Fehér Sándor). Ezt természetes-nek tartom, hiszen minden olyan sze-mélyiség, aki kisebb vagy nagyobb kör-ben cselekedett, tetteivel befolyássalbírt sokak életére, ellentétes vélemé-nyeket, érzéseket vált ki az emberek-bõl. Nézetem szerint még el kell telninéhány évtizednek, hogy Károlyi Mi-hály életérõl, politikai szerepérõl tárgyi-lagos, tényeken alapuló megítélés szü-lessen. Ma még gyakran a politikai ho-vatartozás dönti el, ki hogyan foglal ál-lást ebben a kérdésben.

Wágner Tiborny. erdõmérnök

Az Ilona-völgyi fák

„Erdészeti feltárás és kapcsolódó léte-sítmények a Pilisi Parkerdõ Zrt.-nél”címmel az Erdõfeltárási Szakosztály-ülést tartott 2009. október 13-14-én a Pi-lisben, a Visegrádi-hegységben és a Ge-recsében.

Már az ülés meghirdetett címében isérzékelni lehetett, hogy a rendezõknem a szorosan vett erdõfeltárási ered-mények bemutatásával akartak foglal-kozni, hanem mindazokat a törekvése-ket kívánták a résztvevõkkel megismer-tetni, amelyeket nem lehet megvalósíta-ni megfelelõ erdõfeltárás nélkül.

A bevezetõ elõadást Csépányi Pétertermelési és természetvédelmi fõmér-nök tartotta az Apátkúti Vadászházban.Elõadásában ismertette a Parkerdõ Zrt.történetét, amelynek motorja mindig afolyamatos fejlesztés volt és ezt a ha-gyományt jelenleg is elsõrendû célnaktartják. Az erdõgazdaság hármas célmegvalósítását tûzte zászlójára: közjólé-ti szolgáltatás nyújtása a nagyváros és ahelyben lakók részére, a természetkö-zeli erdõgazdálkodás megvalósítása,valamint a környezeti nevelés tevé-kenységük minden területén.

Az erdõgazdaság filozófiája szerintaz erdõgazdálkodásnak a természetkö-zeliséget, az egészséges élet támogatá-sát, a parkerdõt az emberért, a megúju-ló nyersanyag biztosítását és az aktív er-dészeti-erdõgazdálkodási kommuniká-ciót kell szolgálni.

A Parkerdõgazdaság a közjóléti éstermészetvédelmi feladatok mellettnagy súlyt fektet az elõzõeknek megfe-lelõ fatermesztési módszerek megvaló-sítására. A hagyományos véghasznála-tok során az erdõfelújítás 70%-ban ter-mészetes mag eredetû, ez az arány to-vább már nem növelhetõ, mivel a mes-terséges erdõfelújítás elsõsorban akáco-sok, fenyvesek átalakításakor, illetvenem a termõhelynek megfelelõ anyaál-lomány véghasználata után jön szóba.A folyamatos erdõborítással kezelt er-dõterületek nagysága sem elhanyagol-ható, kb. 5000 ha szálalóerdõt, és kb.5000 ha faanyagtermelést nem szolgálóvágáskor nélküli erdõt kezel a Parker-dõ. Mivel a szálalóerdõkbe általában 5évenként egyszer vissza kell térni aszükséges szálalások elvégzése érdeké-

ben, ezért rendkívül fontos a tudatosanmegtervezett és kialakított állományi(durva) és termõterületi (finom) feltáró-hálózat tudatos kialakítása. Több erdé-szetnél (pl. Pilisszentkereszti Erdészet,Budapesti Erdészet, Visegrádi Erdészet)az erdõnevelés és erdõhasználat egysé-ges szemléletû megvalósítását azáltalérik el, hogy egy-egy összefüggõ terüle-tet – a hagyományos mûszaki vezetõirendszer helyett – erdõgondnok kezel.Ezzel egy kézbe kerül az erdõmûvelés,erdõhasználat és a finom feltárás ügye,ami megteremti annak lehetõségét,hogy konfliktusok nélkül, összehangol-tan valósulhassanak meg az egyes, sok-szor ellentmondó igényeket támasztótevékenységek.

A Pilisi Parkerdõ Zrt. elismert közjó-léti tevékenységének bemutatása mel-lett kitért annak nehézségeire is. Ezekközül az egyik legnagyobb problémátjelenti az évente keletkezõ 8-9 ezer m3

szemét összegyûjtése és elszállítása. Azérthetetlen szemétlerakások eredmé-nyeinek eltávolítására fordított költsé-geket célszerûbben lehetne más, értel-mes célokra felhasználni.

Az erdõgazdaság szélesebben vetterõfeltárási tevékenységérõl KálmánMiklós beruházási és mûszaki osztály-vezetõ tartott összefoglaló elõadást. Aközjóléti célból megnyitott erdészetimagánutak használatát az erdõgazda-ság korlátozásokkal engedélyezi. Aproblémát nem a gyalogos turisták je-

lentik, hanem a nagyon mozgékony ésjelentõs sebességre képes kerékpáro-sok. Az erdészeti magánúton jelentkezõveszélyekre ezért ismertetõ táblákonhívják fel a figyelmet. A nagyközönségelõl elzárt utakat sorompóval zárják le.Az erdõgazdaság bányászati joggal ren-delkezik, ami alapján egy kõbányát mû-ködtet. A közjóléti létesítmények (kilá-tók, pihenõhelyek, erdei tavak és mû-tárgyaik stb.) növekvõ száma miattazok üzemeltetése és állapotfenntartásais egyre több figyelmet igényel.

A terepi bemutatók elsõ állomásánaz Apátkúti völgyzárógátas tározó reha-bilitációs munkáit ismertették a résztve-võkkel. A gátszelvényhez tartozó 15,4km2 vízgyûjtõ területet egy 50 m hosszúgát zárja le, kialakítva így egy 0,368 havízfelületet. Az üzemvízszintnél tároltvízmennyiség 5720 m3. A tó jelentõsközjóléti és természetvédelmi értéketképvisel, ezért folyamatos fenntartásá-ról – a természetvédelemmel egyetér-tésben – idõszakos kotrásokkal gon-doskodni kell. Ennek oka, hogy a patakigen heves vízjárása miatt a vízgyûjtõ-bõl jelentõs mennyiségû hordalék rakó-dik le a tóba. A tó rohamos feltöltõdésé-nek késleltetése érdekében a vízfolyástöbb szakaszát, különösen a fenékkü-szöbök környékét rendszeres kotrássaltartják karban.

A társaság által folytatott folyamatosés tudatos útfenntartás eredményeit apilisi aszfaltos utak fenntartásnál lehetett


Egyesületi hírek

Erdõfeltárási Szakosztályülés

A Szakosztály tagjai a Zsivány-sziklánál (Fotó: Kálmán Miklós)


tanulmányozni. A burkolat-fenntartásra(erõsítés, aszfaltburkolat-készítés, ká-tyúzás), padka- és árokrendezésre a2006. évben 94,3 millió forintot fordítot-tak, amelynek egy részét a tulajdonostámogatás formájában a Társaság részé-re biztosította. Az elvégzett munkákatértékelik, melynek alapján az erdõgaz-daságnál alkalmazható késõbbi útfenn-tartási mûveleteket meg lehet határozni.

A 2002-tõl szálalással kezelt közép-korú és idõsebb bükkösök egybefüggõterülete 1559 ha. A beavatkozásokvisszatérési ideje 5 év. A szálalóerdõbenfolyó gazdálkodást a terepen CsépányiPéter termelési és természetvédelmi fõ-mérnök, valamint Boros Attila okl. er-dõmérnök, erdõgondnok mutatta be.Mindketten hangsúlyozták, hogy az er-dõmûvelési munkák közben rendkívülfontos a célnak legjobban megfelelõ fi-nom feltáróhálózat kialakítása a megje-lenõ újulat és a talaj védelme érdeké-ben. Ezeknek a közelítõnyomoknakazonban csak akkor van értelmük, haazok kiszállító úthoz, illetve feltáróút-hoz csatlakoznak. A Pilisi Örökerdõbena Kakas-hegyi tömb egy része a szagga-tott terepviszonyok, illetve feltáratlan-sága miatt hosszú távon még nem alkal-mas a tájképi és természetvédelmiszempontból is elõnyös szálalóerdõ-gazdálkodásra. Az ellentmondás felol-dása érdekében tervezte meg Gerely Fe-renc a Kakashegyi feltáróhálózatot. AII. osztályú erdészeti út paramétereivelmegtervezett, négy útból álló hálózatösszesen 5667 méter hosszú. A nehézhegyvidéki terepen komoly mérnöki fel-adatot jelentett a tervek elkészítése,amelyet csak nagy tapasztalattal rendel-kezõ erdõmérnök képes az erdõgazdál-kodás igényeit is figyelembe véve elké-szíteni. A feltáróhálózat megvalósulásaután ezen a területen is megkezdhetõ abizonyítottan kedvezõ szálaló erdõgaz-dálkodás.

A szurdokvölgyi vizes élõhely kiala-kítása a korábban létesített, mára azon-ban szerepét betölteni nem tudó koráb-bi hordalékfogó kiváltását célozza. A vi-zes élõhely kialakítása érdekében a Da-ra-patak Szurdokvölgy elnevezésû sza-kasza fölött hordalék- és vízvisszatartókismûtárgyat, e szakasz alatt fenéklép-csõket alakítottak ki. A hordalék- és víz-visszatartó erdészeti kismûtárgy terve-zésekor követelményként fogalmaztákmeg, hogy az

– alkalmas legyen a hordalék jelen-tõs visszatartására,

– a gát mögött tartós vízfelület ala-kuljon ki,

– a nagyobb árhullámokat károsodásnélkül viselje el,

– a gát sem méreteivel, sem szerke-zetével ne tûnjön ki a környezetébõl, azhelyi anyag felhasználásával épüljönmeg.

A 0,80 m koronaszélességû, 0,80 mhasznos magasságú terméskõgát mö-gött 45 m hosszú, 400 m2 vízfelület ala-kul ki az építés befejezése után.

A Dara-patak Szurdokvölgy elneve-zésû szakasza alatt a berágódott kes-keny meder lehetõséget nyújtott kettõdarab sziklalépcsõkhöz hasonló fenék-lépcsõ kialakítására. A betonba rakottterméskõ fenéklépcsõk kialakításakor akövetkezõ igényeket kellett figyelembevenni:

– a tervezett fenéklépcsõ hasznosmagassága mindössze 0,40 m lehet,

– a falazat nagyobb része a felszínalatt legyen,

– az árapasztók inkább vízterelõ sze-repet töltsenek be.

Az építés közbeni állapotban megte-kintett kismûtárgyak bizonyítják, hogya természet iránti alázattal, komplexszemlélettel megtervezett erdészeti víz-gazdálkodási létesítmények együttesenszolgálják a természetközeli, többcélúerdõgazdálkodás és a természetvéde-lem közös törekvéseit.

A szakosztály tagjai nagy érdeklõ-déssel tekintették meg az erdõgazda-ság tulajdonában lévõ, a LassenbergerKft. fõvállalkozásában, de a Szegedi-Gép Kft. állandó alvállalkozásábanmûködtetett Bajna II. mészkõbányát. Abánya mûködését Nagy János okl. bá-nyamérnök, bányászati szaktervezõ,felelõs mûszaki vezetõ ismertette. Abányatelken még kitermelhetõ mint-egy 600 ezer m3 ásványi nyersanyagotacélgyártási alapanyagként, útépítésialapkõként, aszfaltkeverék készítésé-nél és építõként lehet felhasználni. Akülfejtéses bányamûvelés szintosztá-sos jövesztéssel valósul meg. A rob-bantás villamos indítású robbanóa-nyag felhasználásával történik. A le-robbantott nagyobb kõtömböket batá-rozzák, majd elõtörés céljából mobilkõtörõre adják fel. Itt leválasztódik ameddõ és a 0/50, vagy 0/100 szem-nagyságú mészkõ. Az utántörõ beren-dezéssel állítják elõ a 0/3 mm, 3/12mm, 12/20 mm szemnagyságú frakció-kat, amelyeket a bányaudvarban, de-póban tárolnak. Az értékesítés a de-pókból történik.

A szakosztály tagjai kegyelettel te-kintették meg a Pusztamaróti emlékhe-lyet, amely történelmünk egyik legtra-

gikusabb eseményének helyszíne. Azemlékhelyhez fûzõdõ történetet TóthZoltán erdészetvezetõ ismertette. Amohácsi csatavesztés után a Gerecseegyike jól védhetõ völgyében, Marótközség térségében gyûltek össze a csa-tából elmenekülõ harcosok, valamint atörökök dúlása elõl menekülõ lakos-ság. A törökök az ellenállásnak ezt abázisát fel akarták számolni, de a sze-kérvárral körülvett település háromnapig ellenállt a pusztító áradatnak. Atörökök Budáról hozott ágyúkkal tör-ték meg az ellenállást és mintegy 25ezer embert mészároltak le. A kegyet-len csatára emlékeztet a ma is „Ember-ölõ völgy”-nek nevezett völgyben fel-állított monumentális emlékmû, ame-lyet Kovács György fertõhomoki szob-rászmûvész alkotott. Az egykori faluhelyén kialakult Pusztamarót az 1970-es években néptelenedett el, máracsak a temetõ jelzi, hogy egykor itt te-lepülés létezett.

A Szakosztály kegyelettel emlékezettmeg a 2009. augusztus 15-én elhunytSzilágyi József gyémántdiplomás erdõ-mérnökrõl, a hazai erdészeti útépítés éserdõfeltárás kiemelkedõ egyéniségérõl,az Erdõfeltárási Szakosztály lelkes tá-mogatójáról, a Zselicség ismerõjérõl,egy rendkívüli emberrõl, akit mindenkibecsült és szeretett.

Az elsõ nap végén a gyarmatpusztaivadászházban Zambó Péter vezérigaz-gató köszöntötte a Szakosztályt. Tájé-koztatást adott a Parkerdõ Zrt. gazdál-kodásáról, annak eredményeirõl és ne-hézségeirõl.

A szakosztályülésen résztvevõ 35 fõköszönetét és elismerését fejezi ki a tar-talmas program szervezõinek, különö-sen Kálmán Miklós beruházási és mû-szaki osztályvezetõ kollégának, aki aprogramok szervezése és lebonyolításamellett egy igényes írásos anyag össze-állításával tette maradandóvá a kétna-pos programot.

Dr. Kosztka Miklósegyetemi tanár

szakosztályvezetõ

Bajna, 2. mészkôbánya. (Fotó: Kálmán Miklós)


Dr. Kosztka Miklós:Erdészeti útépítés

Erdészeti utak építéseKiadja az Országos Erdészeti Egyesület, Budapest, 320.o.

Az Országos Erdészeti Egyesület feladatá-nak tekinti az értékek megõrzését és új ér-tékek teremtését. Ezeknek a törekvések-nek megfelelõen elhatározta, hogy felújítjaazt a hagyományt, miszerint az egyesületfelkarolja a szakkönyvek kiadását. Ennekaz adta az idõszerûségét, hogy éppen 125éve adta ki az Egyesület Deák Ferenc Ala-pítványa Szécsi Zsigmond Erdõhasználat-tan c. tankönyvét, amelyre dr. KosztkaMiklós Erdészeti utak építése c. könyvénekkiadásával emlékezik. A Deák Ferenc Ala-pítvány könyvkiadási célját mára az Egye-sületünk által 2001-ben létrehozott Erdész-csillag Alapítványa folytatja. Ezeknek a tö-rekvéseknek megfelelõen kerülhetett ki-adásra az Erdészeti útépítés címû, Erdésze-ti utak építése alcímet viselõ tankönyv.

Hasonló tárgyú tankönyv 1965-ben je-lent meg a Pankotai-Herpay szerzõpáros-tól Erdészeti szállítástan címmel, amely azerdõfeltárás és erdészeti útépítés teljes té-makörét felölelte. Kifejezetten az erdésze-ti útépítéssel foglalkozó tankönyv koráb-ban nem született Magyarországon, ép-pen ezért a most megjelenõ könyv hiány-pótló mû.

Elsõsorban erdõmérnök-hallgatók, il-letve erdõmérnökök használatára szánta aszerzõ, hiszen az erdészeti magánutaképítési sajátosságai különböznek az államiútépítéstõl. A közútépítõk csak kellõ meg-fontolással használhatják az eltérõ mûsza-ki irányelvek és szabványok miatt ezt amûvet, mint ahogy ezekre a szerzõ az Elõ-szóban fel is hívja a figyelmet. Ebben a fe-jezetben rögzíti azokat a fontos alapelve-ket is, amelyeket az erdészeti útépítõknekminden esetben el kell sajátítani azért,hogy az erdõ életközösségét a lehetõ leg-kisebb mértékben kelljen igénybe venni amûszaki beavatkozással, és az okozott táj-sebeket a természet mielõbb begyógyít-hassa.

A tankönyv az erdészeti utak építésé-nek teljes területét felöleli, a földmûvek, amûtárgyak, az útépítési anyagok és a pá-lyaszerkezetek témaköreitõl kezdve a pá-lyaszerkezet tervezésén keresztül az út-fenntartásig. Mivel a mélyépítésben a ter-vezést és a kivitelezést nem lehet egymás-tól elválasztani, ezért ezeket összefüggé-seiben tárgyalja, részletesen kitérve azépítési technológiákra is.

Az erdészeti utak alépítményei címûfejezet elsõ részében részletesen ismertetia földmûvek tervezését, építését, az erdé-szeti utak építésénél használható munka-gépeket és azok által megvalósított tech-nológiát. Leírja a földmûvek romlásánakfolyamatát, és bemutatja az azok elleni vé-dekezések alapelveit. A fejezet másodikrésze tárgyalja az erdészeti utak mûtár-gyait. A támasztófalak tervezésének leírá-sakor az erdészeti útépítésben elterjedtsúlytámfalak tervezési lépései mellett is-merteti a vasalt talajtámfal és a georáccsalerõsített talajtámfal tervezését is, amely-nek elterjedése környezetbarát megoldáslehet az erdészeti gyakorlatban is. A kishi-dakkal foglalkozó fejezetben az erdészetiútépítés hagyományait követve a legegy-szerûbb megoldásokat ismerteti. Kitér amonolit vasbeton lemezhidakra, rövidenemlíti az egyszerû gerendatartós hidakat,amelyeket leginkább ideiglenes áthidalá-sokként lehet használni, fõként a kiszállí-tó utaknál. Érinti az elõregyártott elemek-bõl építhetõ hidak kialakítását is, amelyeképítése az erdészeti útépítés gyakorlatá-ban az építésszervezési nehézségek miattnem terjedt el. A hidak mellett azonbanrészletesen foglalkozik a csõáteresztõkkelés egyéb vízátvezetõ létesítményekkel,amelyeknek jelentõs szerepe van az erdé-szeti útépítésben, mert ezek szakszerû el-helyezése csökkentheti az út alatti termõ-terület kiszáradását, valamint csökkenti azerózióveszélyt is. Kiemelendõ itt a kis át-mérõjû csövek felhasználására tett javaslatés megoldás, ami lehetõvé teszi a bevágá-si oldalon lévõ árkok vízének sûrûbb át-vezetését, költségtöbblet nélkül. E fejezet

utolsó részében alapfogalmi szintenösszefoglalja a mûtárgyak alapozásánakkivitelezését is.

Az útépítési anyagokkal foglalkozó fe-jezet elsõ részében részletezi azokat azalapelveket, amelyek alapján az erdészetiútépítésben felhasználható alapanyagokatcélszerû kiválasztani. A kõnemû útépítésialapanyagok tárgyalásakor részletesen is-merteti a kereskedelmi forgalomban be-szerezhetõ és a mûszaki irányelvekbenrögzített választékokat, valamint azok mi-nõsítését. Annak ellenére, hogy ezek áraaz építés helyszínén az erdészeti útépítésszámára majdnem megfizethetetlen, még-is hasznos ismereteket foglal össze azért,hogy az erdészeti útépítésben használtalacsonyabb minõségû és ezért olcsóbbanyagoktól elvárható mûszaki teljesít-ményt mérlegelni lehessen. A kötõanya-gok közül az erdészeti útépítésben általá-nosan elterjedt bitumen választékaivalfoglalkozik részletesebben, de ismerteti amész és a másodlagos ipari nyersanyagokfelhasználásának lehetõségeit is. A ce-ment felhasználását viszonylag rövidenmutatja be, mert annak jelentõsége alá-rendelt az erdészeti útépítésben.

Az erdészeti utak pályaszerkezetétbemutató fejezet is az általános ismere-tekkel és az alapelvekkel kezdõdik. Ez-zel megalapozza a pályaszerkezeti réte-gek tulajdonságainak és viselkedésénekismeretét, valamint a pályaszerkezetbenelfoglalt helyének indokait. A fejezet el-sõ részében az erdészeti útépítésben je-lentõs szerepet játszó talajstabilizációk-kal foglalkozik. A klasszikus alapelvekmellett kitér a mûszaki irányelvekbenmegfogalmazott kritériumokra is, ame-lyek azonban az erdészeti útépítésbenesetenként túlzó követelményeket tá-masztanak. Az aszfaltok között bemutat-ja az erdészeti útépítésben klasszikusnakszámító aszfaltmakadámokat, de megfe-lelõ részletességgel ismerteti a tömöraszfaltok készítését és beépítését is. Ezeka drága, de kiváló minõségû anyagok atõlük elvárható teljesítményt csak akkortudják az árukkal arányosan teljesíteni,amennyiben azokat a technológiai elõí-rásoknak megfelelõen készítik el és épí-tik be. A fejezet összefoglalja az útfenn-tartásban használható vékony rétegeket.Bemutatja a pályaszerkezet helyszíni hi-deg keveréssel történõ újrahasznosításá-nak lehetõségét is, amit a jövõ várhatóútfelújítási módszerének tekinthetünk ateljesen tönkrement pályaszerkezetekesetében.

Egyetemi tankönyv az erdészeti útépítésrõl


A hajlékony pályaszerkezetek tervezé-sét rendszerbe foglalva tárgyalja, rámutat-va a méretezés, a felépítés-tervezés és azútfenntartási összefüggésekre. A teherbí-rásra történõ méretezés módszerénél rész-letesen az AASHO nagyminta kísérleteredményein alapuló módszert ismerteti,amely az erdészeti útépítésben megfelelõeredményeket adott. Nagy hangsúlyt fek-tet a tervezési forgalom és a földmû teher-bírásának a pályaszerkezet méreteire ésélettartamára gyakorolt hatásainak ismer-tetésére. Részletesen kitér a pályaszerke-zetek megerõsítésének tervezésére. Be-mutatja a klasszikusnak számító Benkel-man–tartós behajlás mérésre alapozottmódszer mellett a legújabb mérési eljárástjelentõ nehéz ejtõsúlyos teherbírásmérõberendezést is. Ez a legkorszerûbb beren-dezés a behajlási teknõ geometriai jellem-zõinek elemzése alapján jelentõsen többinformációt nyújt a meglévõ pályaszerke-zet teherbírására vonatkozólag. A fejezet

befejezõ része a pályaszerkezet-gazdálko-dás témáját dolgozza fel, bemutatva az újpályaszerkezetek tervezése, a megerõsíté-sek és az útfenntartási állapotfenntartó be-avatkozások közötti összefüggéseket.

A könyv 320 oldalon tárgyalja az erdé-szeti utak építésének témáját. Az ízlése-sen kivitelezett borító felkelti a könyviránti érdeklõdést. A kettõs cím arra en-ged következtetni, hogy az Erdészeti úté-pítés témájában esetleg még egy továbbimû megjelentetését is tervezik. Különö-sen fontos a hátsó borítólapon elhelye-zett két Kaán Károly-idézet, amelyek azerdészeti útépítések jelentõségére hívjákfel a figyelmet. A megértést 230 ábra, atájékoztatást 38 táblázat segíti. Az ábrákegységes megjelenésûek, egyszerûek éskifejezõen mutatják be a lényeget. Akönyvek megjelenésére igényes olvasótalálhat néhány nem szokványos szer-kesztési megoldást, ami annak tulajdonít-ható, hogy a szerkesztést feltehetõen a

szerzõ maga végezte, csökkentve ezzel akiadás költségeit, ami egy egyetemi tan-könyv esetében nem elhanyagolható té-tel. Azt, hogy a tankönyv elérhetõ áronvásárolható meg minden érdeklõdõszámára, az Országos Erdészeti Egyesü-let hozzáállása, és a támogatók – akik ne-ve a belsõ borítólapon olvasható – ado-mányai teszik lehetõvé.

„Összefoglalva kijelenthetõ, hogy azerdészeti útépítés egy sajátos dolog, amely-lyel a legújabb technika sem bír, mert az,az erdõben csõdöt mond. Az útépítés so-rán az erdõbe be kell menni, speciális tu-dást és felkészültséget igényel ez a mun-ka. Errõl szól a könyv.” (Gerely Ferenc)

A könyv megvásárolható az OEE buda-pesti központjában, valamint Sopronbana Nyugat-magyarországi Egyetem Erdõ-mérnöki Karának Geomatikai, Erdõfeltá-rási és Vízgazdálkodási Intézetében. Akönyv ára: 1000.- Ft.

Sándor Erzsébet

MegjelentWinkler András: A költõ vére

(Sopron 2010.)

(Mészáros György illusztrációival)

Költõnk a soproni Erdészeti Múzeum-ban mutatta be immáron 12. verseskö-tetét.

Mindjárt az elején tesz hitet magyar-ságáról.

Magyarság. „Áldom õseimet, kik Col-márból jöttükben lettek magyarok ésbosnyák nagyanyámat, aki igent mon-dott a bácskai svábnak, hogy magyar le-hessek egykor.”

Az idõ múlása együtt menetel a haj-hullással. Íme a bizonyíték: Csók. „Bol-dog asszony az én nejem, csókolgatja afejem, hiszen az már nincs benõve, põ-re, mint a baba bõre.” Ehhez kiválómelléklet Mészáros György grafikája:csókos száj rúzsnyoma a tar fejen.

Az évek peregnek tovább: Szomorú ta-lálkozás. „Ifjúságom még egyszer vissza-nézett rám, és sírvafakadt, mikor meg-akadt a szeme öreg barátján. Miért kerül-tünk egymástól ilyen messzire?” A grafikafiúcska képét jelzi, alatta roggyant hátúöreg ember, ráadásul haja is alig van már.

Végül egy búcsúzó szó: Az utolsóvershez. „Amikor meghaltam, nem voltálvelem, nem kulcsoltad át haldokló ke-zem, nem simogattad révedt homlokom,egyedül hagytál, hiányzol, nagyon.”

Ez már az õszi virághullás hangulata, agrafika is kézbõl kihullott könyvet jelez.

No meg egy összefoglaló a költõi mû-rõl: Költõ. „Belebolondulok a verseimbe,készekbe és nyerseimbe. Csiszolom, vál-tom a mondatokat, a szavak kitörnek,mind rám szakad: büntetnek rímelõ szol-gahadak.” Kikerülhetetlen a „Félelem”.„A halállal egykor nem volt bajom, mertnem vitt el engem fiatalon, de rettegektõle, bús kisöreg, mert görögni hallom aföldrögöket.” Hasonló a „Világos sza-vak”. „Durva voltam a világhoz, ostoroz-tam, fájt neki. Aki durva a világhoz, amásvilág jár neki.” (Milyen jó lenne, haezt a bölcsességet sokan megszívlelnék!– recenzens megjegyzése)

Ezen az érzésen a Régi kapcsolatsem segít, hiszen „Feleségemmel vén-

ségi kapcsolatban vagyunk.” (A recen-zens kérdése: András, kaptál Te ezekután otthon még vacsorát?)

De feltûnik a pihenés jelképe „Azágyam”. „Az ágy az utolsó remény, ami-ben este fekszem én. Tegnap megfogtamkezét: tegezõdtünk, megtudtam a nevét.Ágyakhoz nevek illenek, ha nincs nevük,adjunk nevet, ha nem adunk, hát kine-vet, nem ringat el és szenvedek.”

Nem maradnak el a szokásos szójá-tékok sem. Íme közülük egy: Barát.„Lelkiismerõs”. És egy õszinte vallo-más: Szoborság. „Nem akarok szoborlenni, akkor sírba kell majd tenni.Élvezném még a világot, kerülném aszoborságot.” Idevág a Tünet is. „Sa-vamra mondom, ég a gyomrom”, vagya Meghalt, „Elveszítette az itt élõ ké-pességét”. De sebaj, a halállal nemvész el semmi, mert a Sejtés ezt vallja:„Aki meghal szeretteim közül, mind-mind visz magával egy darabot belõ-lem, Amikor meghalok, odaát magam-ra találok.”

Miért szeretem Winkler András ver-seit? Sorsforduló indulatok, korszakotkiváltó forradalmi láz nem rejlik ben-nük, talán még a szerelem hangja is –minden költõ ihletõje – szemérmes,halk, szelíd. De nyelvi játékai nagysze-rûek. A magyar nyelv ízét, savát-borsátvillantják elénk, és ez romlásnak indultnyelvünk világában óriási érték. És aszív csendes derûje, ami mosolyt vará-zsol szürkeségbe, züllöttségbe, politikaiintrikákba belefáradt arcunkra.



2009. november 5-én, egy borongós na-pon, a Erdõhasználati Szakosztály de-rûs és jókedvû csapata, egy szakmai sé-tán vett részt a Kelebia melletti Fõdijá-rás erdészkerület erdõségeiben, a KE-FAG Zrt. Dél-Kiskunsági Erdészeténekszervezésében. Szakosztályunk már rég-óta tervezgette ezt az utat a Kiskunság erészére. A program iránt az elõzetes vá-rakozásainknak megfelelõen nagy voltaz érdeklõdés, tagjaink nagyon kíván-csiak voltak az itt folytatott erdõgazdál-kodásban, fahasználatban rejlõ lehetõ-ségekre, újdonságokra. A meghívottaka megadott koordinátákat megtalálva,vidáman üdvözölték egymást az öregtölgyek alatt álló, szemerkélõ esõtõl vé-dõ sátorban.

Az erdészes, évfolyamtársi, balek-fir-más, de mindenképpen protokollmen-tes vendéglátói üdvözléseket Tóth Attilaerdészetvezetõ kezdte. Ismertette az er-dészet felépítését, ágazatonkénti tevé-kenységét, azok minden mutatószámárakiterjedõen, ill. bemutatta a megjelen-teknek az erdõgazdaság jelenlévõ kollé-gáit. A sort Gõbölös Péter erdészetveze-tõ-helyettes, fahasználati mûszaki vezetõfolytatta, röviden ismertetve a résztve-võkkel az itt található erdõvonulatoktrianoni határok elõtti és utáni történetét,hiszen nem egy klasszikus erdõs tájontalálhatóak az erdészet erdõségei. Agondolatmenetet Koczka Zoltán erdõ-gazdálkodási osztályvezetõ vitte továbba napi aktualitásokig, aki összefoglalvamutatta be a KEFAG Zrt. összes tevé-kenységét, kiemelve a sikereket és a ne-hézségeket is.

Házigazdáink rendkívül színvonalas,jól elõkészített terepi programmal készül-tek. A szakmai bemutató 12 állomásbólállt. A séta során, a térségre jellemzõ fõ-és elegyfajajok, állománytípusok, az elõ-használati módokhoz illeszkedõ korosz-tályonként voltak megtalálhatók. A sétánlátható volt a térségben alkalmazott erdõ-

felújítási módok szinte mindegyike is. Azútvonalon három talajszelvény gödör ke-rült bemutatásra, így összehasonlíthatóvávált a termõhelyi lehetõségek, a célállo-mánytípusok megválasztása, és a késõbbiállománynevelések végrehajtásának idejeés módja közötti összefüggések is. Az er-dészet célja annak a bemutatása volt,hogy a Duna-Tisza közi homokhátságonsem sémák szerint folyik a gazdálkodás.A felújítási módok meghatározása és a fa-fajok megválasztása, az esetek többségé-ben sikeres eredménnyel jár, de bizonyelõfordul, hogy a legnagyobb körültekin-tés mellett is szakmai kudarcot hoz. Amozaikos termõhely miatt, a talajhibákhatásai is változatosan jelennek meg azállományok fejlõdésében, amit az utóbbiévtizedekben egyre gyakrabban elõfor-duló, csapadékban szélsõségesen sze-gény évek csak tovább súlyosbítanak.Ezen a talajtípuson (humuszos homokkombinációi) rendkívül fontos a törzs-szám optimális beállítása az állományokegészséges fejlõdése érdekében. A sarjaz-tatható állományok esetén lényeges azoptimális véghasználati kor meghatározá-sa, nemcsak a véghasználati famennyiségés faanyagminõség miatt, hanem a biz-tonságos sarjaztathatóság miatt is.

Az „erdõmûvelõi hangvételû”, deazért ízig-vérig fahasználati sétán részt-vevõk elértek a Kelebia 92 D véghasz-nálathoz, ahol ismertetésre került a ter-melésben alkalmazott vágásrend, azelvárt választékösszetétel, ill. a Dél-Kis-kunsági Erdészet fahasználati ágazatá-nak munkája, vállalkozói összetétele,termelési és értékesítési gyakorlata.

Szél Tamás erdõgazdálkodási osz-tályvezetõ helyettes részletesen tájé-koztatott a KEFAG Zrt. fahasználati ága-zatának mennyiségi és pénzügyiszámairól, fakitermelõ vállalkozói állo-mányáról, faanyag-szállítmányozási te-vékenységérõl.

Szél Tamás ismertette továbbá – azErdõhasználati Szakosztály általnagy figyelemmel és érdeklõdés-sel kísérten – a részvénytársaság-nál bevezetésre került terepi in-formatikai rendszert és az ehhezkidolgozott napi erdészkerüle-tenkénti készletkezelési gyakor-latot is, a hozzá kapcsolódó er-dészet- és erdõgazdasági szintûadatfeldolgozást.

Jó ötleteket és fontos hozzászó-lásokat hozott a felszínre a bio-massza-projektek tapasztalatainak

az ismertetése. Gõbölös Péter egy korábbiés már befejezett tuskóaprítási projektrõlszámolt be, Koczka Zoltán a Zrt. teljes te-rületén egy jelenleg is folyó és mûködõ vá-gástakarítási technológiai sort ismertetett.Az elmondottakhoz kapcsolódva, többena saját tapasztalataikat is elmondták.

A fahasználók csapata éhesen érkezettmeg a kelebiai Agrárkereskedelmi Cent-rumba, ahol kellemes vendéglátás mellettfolytatták a kinti eszmecseréket. A pro-gram végén Baksa Gábor, az Erdõhasz-nálati Szakosztály titkára összefoglalta alátottakkal kapcsolatos tapasztalatokat,megköszönte a helyi szakemberek szer-vezõ munkáját. Az egyes állomáshelye-ken alföldi kollégáink részletesen bemu-tatták a homokháti erdõgazdálkodást,megismerhettük az erdészet állományvi-szonyait, a termõhelyi adottságokat. Bele-kóstoltunk több itt alkalmazott fahaszná-lati technológiába, közösen tárgyaltukmeg az e téren tapasztalt problémákat,eredményeket. A nap folyamán hasznosismeretanyagot szerezhettünk a fahasz-nálat (termelés, választékolás, készletke-zelés) területén nemcsak fahasználati, ha-nem erdõmûvelési szempontból is érté-kelt bemutatók elemzésével. Nemes Zol-tán, a Erdõhasználati Szakosztály elnökeszintén összegezte a szakmai bemutatókapcsán felmerülõ észrevételeket, végülkötetlen beszélgetést kezdeményezett. Atalálkozót záró társalgás sajnos már nemtartott sokáig, mivel a programon résztve-võk többségének még hosszú utat kellettmegtenni hazáig.

Szöveg: Baksa Gábor és Gõbölös Péter,

kép: Sereg Róbert

Szakmai séta a kelebiai erdõkben


Az ülés helyszíne: OEE TanácsteremJelen vannak:Elnökség tagjai: dr. Pethõ József el-

nök, Schmotzer András általános alel-nök, Doros István technikus alelnök,Haraszti Gyula EL SzB elnök, KissLászló, Máté Zoltán, Puskás Lajos és Ti-hanyi Gyula régióképviselõk.

Tanácskozási joggal: Bogdán József DB elnök, dr. S. Nagy

László MTESZ alelnök, az OEE Szenio-rok Tanácsa elnöke, Ormos Balázs fõ-titkár, Pápai Gábor fõszerkesztõ, MesterGézáné titkárságvezetõ.

Munkahelyi elfoglaltsága miatt ki-mentését kérte: Kolozsvári Ákos, BodorDezsõ Károly magánerdõs alelnök,Horgosi Zsolt, Kertész József régióképvi-selõk, dr. Sárvári János MEGOSZ ügy-vezetõ elnök, az OEE könyvtár õre.

Dr. Pethõ József elnök köszöntötte azelnökségi ülésen megjelenteket. Megál-lapította, hogy az Elnökség 8 fõvel hatá-rozatképes. A jegyzõkönyv vezetéséreMester Gézánét, hitelesítõknek Doros Ist-ván és Puskás Lajost kérte fel, mellyel azElnökség tagjai egyetértettek. Az Elnök-ség a meghívóban kiküldött napirendipontokat egyhangúan elfogadta.

Elnök úr bejelentette, mivel a teljes pén-zügyi beszámoló a korai ülés miatt mégnem készülhetett el, az Ellenõrzõ Bizottságközvetlenül a Küldöttközgyûlés elé ter-jeszti jóváhagyásra, észrevételeivel együtt.

Elnök úr a napirendek tárgyalásaelõtt ismertette az Elnökséggel az el-múlt idõszak legfontosabb eseményeit:

Február 9-én az OEE és a MNV Zrt. Er-dészeti Igazgatósága Besztercebányánközös látogatást tett a szlovák államerdé-szet vezetõinél. A kétoldalú megbeszéléscélja az volt, hogy a selmecbányai ván-dorgyûlés szervezése során létrejött jó er-dészeti kapcsolatokat tovább erõsítsük,annak folytonosságát biztosítsuk.

Február 18-22. között Pápai Gáborralrészt vett az Erdélyi Mûszaki Tudomá-nyos Társaság (EMT) 20 éves évfordulójá-nak jubileumi ülésén Kolozsvárott. A ta-lálkozón többek között részt vett aMTESz, az OMBKE, KTM, MKE, valaminta BME, Pécsi, Miskolci Egyetem és a Ma-gyar Mérnökkamara képviselõje. Az el-nök felszólalásában reményét fejezte ki,hogy az OEE és az EMT Erdészeti Osztá-lya között kilenc éve megkötött együtt-mûködés tovább erõsödik. Ezt szolgáltaaz erdélyi kollégákkal történõ további

megbeszélés, melyen közös igénykéntfogalmazódott meg a 2012. évi OEE Ván-dorgyûlés Székelyföldön történõ megren-dezésének igénye. Errõl természetesen azOEE új elnöksége fog dönteni.

Megalakult az Országos Erdõ Tanács.Az FVM-nek írt levelében bejelentette,hogy a Tanácsban az OEE-t a mindenko-ri elnök fogja képviselni. Továbbá. java-solta, hogy vegyék napirendre a követ-kezõ ülésen az utóbbi évben drasztiku-san lecsökkent erdõtelepítések ügyét.

A MTESz által szervezésre kerülõMagyar Mûszaki Értelmiség Napján,május 13-án az MTA-n Egyesületünket„Az erdõ és a társadalom” címû elõ-adással képviseli az elnök.

A Lengyel Erdészeti Egyesület kez-deményezésére kezdõdött „EurópaiFiatalok az Erdõkért” nemzetközi diák-versenyre az OEWE minden szükségeselõkészületet megtett.

Dr. Nagy Dániel, az FVM fõosztály-vezetõje által megküldött „zöld könyv”címû vitaanyag viszonyainkra történõadaptálásán, április 12-én Egyesületünkjelen lesz.

Bejelentette, hogy megszûnt a Bp.ERTI Helyi Csoport.

Több neves egyetemi professzor szob-rának tervezett felállításához Egyesüle-tünk pénzügyi támogatással fog hozzájá-rulni. Errõl az új elnökség dönt majd.

A Magyar Turista Szövetség levélbenkereste meg az Egyesületet azzal, hogyáprilisban szemétszedési kampányt in-dít, melyhez az OEE Erdészeti Erdei Is-kola Szakosztálya csatlakozott.

Levelet írt dr. Nagy Andor képvise-lõnek a Környezetvédelmi Bizottság el-nökének azzal a céllal, hogy az erdõ-gazdálkodás és természetvédelem kap-csolatáról és a két alapágazat zavartalantovábbvitelérõl kifejthesse véleményét.A levél az irattárban megtalálható.

Az elsõ napirendi pont: a 2010. évikitüntetetési javaslatok

A kitüntetési javaslatok tárgyalása elõttdr. Pethõ József megköszönte a DB kiválóelõkészítõ munkáját. Örömmel állapítottameg, hogy a beérkezett javaslatok alapjánszép anyaggal sikerül az erdésztársadalomelé állni. Hangsúlyozta, hogy kiemelten in-dokolt javaslat érkezett a Tiszteletbeli Tag-sági Díszoklevél elnyerésére is. Ezért az El-nökséget kérte ezen elõterjesztés erkölcsisúlyához méltó kezelésére.

Bogdán József, a DB elnöke tájékoz-tatta az Elnökség tagjait, hogy a meg-adott 2010. február 24. határidõre a ki-tüntetési javaslatok beérkeztek, de há-rom szakosztály támogató javaslatát akésõi beküldés miatt nem lehetett figye-lembe venni. A Tiszteletbeli Tagsági Dísz-oklevél módosításra tett OEE Elnökségijavaslatra, a DB elnöke hivatkozott az ér-vényben lévõ Kitüntetési Szabályzatra,mely szerint a három lehetõséget a jelen-legi Elnökség már kihasználta. OrmosBalázs levele alapján az Elnökség jogo-sult a Kitüntetési Szabályzat módosításá-ra, mely jogszerû és szabályos.

13/2010. (március 9.) sz. elnök-ségi határozat:

Az Elnökség a Kitüntetési Szabály-zatot az alábbiak szerint módosítja:

KITÜNTETÉSI SZABÁLYZATAdományozható kitüntetések

száma:Tiszteletbeli Tagsági Díszoklevél: leg-

feljebb 3 fõ, a négyéves választási ciklusalatt, „legfeljebb 4 fõ,”-re módosítja.

1. sz. mellékletTiszteletbeli Tagsági Díszoklevél3., …, a négyéves választási ciklus

alatt legfeljebb három személynekadományozható, helyett „legfeljebbnégy személynek…” módosítja.

A módosítást 2010. március 9-tõlkell alkalmazni és a szabályzatonátvezetni.

(Jelen volt 8 elnökségi tag: 8 fõigen, 0 fõ nem, 0 fõ tartózkodott).

Ezt követõen az Elnökség megvitattaa hatáskörébe tartozó kitüntetési javas-latokat. A szakosztályok által beküldöttjavaslatokat a saját javaslataival kiegé-szítve az alábbi határozatot hozta:

14/2010. (március 9.) sz. elnök-ségi határozat:

Az Elnökség vita után, a hatás-körébe tartozó kitüntetésekrõl ha-tározott. Így egyöntetûen javasoltaHalász Aladár gyémántdiplomástagtársunkat a Tiszteletbeli Tagsá-gi Díszoklevél elnyerésére. A továb-biakban mind a Bedõ-, Kaán-, Dec-rett Emlékéremre, mind az Elisme-rõ Oklevélre saját jogán és a szak-osztályi javaslatokra ráerõsítvemegtette elõterjesztését.

Az Elnökség felkéri Ormos Ba-lázs fõtitkárt, hogy a javaslatokata Díj Bizottsághoz határidõbenjuttassa el.

(Jelen volt 8 elnökségi tag: 8 fõigen, 0 fõ nem, 0 fõ tartózkodott).

Jegyzõkönyvaz Országos Erdészeti Egyesület Elnökségének

2010. március 9-i ülésérõl, Budapest

Harmadik napirendi pont: A törté-neti Almanach állása

Dr. Pethõ József tájékoztatást adott arról,hogy 3 évvel ezelõtt szûk körben (dr. Ki-rály Pál, dr. Oroszi Sándor és dr. SárváriJános) vetõdött fel a történeti Almanach el-készítése, de akkor konkrét döntés nemszületett. 2009 júniusában, majd októberé-ben felkérõ levelet küldött a helyi csopor-toknak és szakosztályoknak, hogy a törté-netükrõl szóló anyagot küldjék be. Sajná-lattal állapította meg, hogy a másodszorifelkérésre se küldte be minden helyi cso-port és szakosztály. Felkérte dr. Sárvári Já-nost, hogy írásban számoljon be a terve-zett könyv fõ vonulatát jelentõ részekrõl,így a központi szervezetek történetérõl.

Dr. Pethõ József elképzelése az volt –igaz, nem beszéltek róla –, hogy egy egészátfogó történet megírása készüljön el az El-nökség mandátumának lejárta elõtt.

A hozzászólásokban – tekintettel arra,hogy az OEE egész történetének megírá-sa eddig nem került szóba – többségi vé-leményként a helyi csoportok, és szak-osztályok történetérõl szóló könyv kiadá-sát támogatta az Elnökség, mely a készü-lõ Almanach elsõ köteteként jelennemeg. Az Egyesülettel kapcsolatos történe-ti rész megírását és kiadását nem szabadelsietni. Arra kell törekedni, hogy minéltöbb anyag érkezzen be, de ez rövid idõalatt nem valósítható meg. Az Almanachösszeállítására Szerkesztõ Bizottság felál-lítása szükséges. Javaslatként hangzott el,hogy a következõ Elnökség foglalkozzonaz OEE történetének kiadásával.

Dr. Pethõ József a vélemények meg-hallgatása után javasolta egy bizottságlétrehozását, mely a 2010. évi Almanachelsõ kötetének összeállítására is hivatottlesz. A bizottság munkájának koordinálá-sával dr. Sárvári Jánost, a könyvtár veze-tõjét bízta meg. Hangsúlyozta, mivel ez atevékenység erdészettörténeti ismeretekmagas szintû kezelését igényli, ezért kö-vetelmény, hogy ilyen ismerettel rendel-kezõ munkatársak, megnevezve az Erdé-szettörténeti Szakosztály elnöke és mun-katársai bekapcsolásával, legyenek e ne-mes munka társalkotói.

Ormos Balázs vállalta, hogy dr. Sárvá-ri Jánossal együtt felkeresik azon helyicsoportok és szakosztályok vezetõit, akikmég nem küldték be a történeti anyagot.

15/2010. (március 9.) számú ha-tározat:

Az Elnökség megbízza OrmosBalázs fõtitkárt és Dr. Sárvári Já-nost, a könyvtár vezetõjét – erdé-szettörténeti szakértõk bevonásá-val - a helyi csoportok és szakosz-

tályok által megírt anyagok rend-szerezésével és összeállításával.Egyúttal úgy határozott, hogy akönyv az Almanach elsõ kötetekéntkerüljön kiadásra a 2010. decem-beri évzáró Küldöttközgyûlésen.

(Jelen van 8 fõ elnökségi tag: 7 fõigen, 0 fõ nem, 1 fõ tartózkodott).

Második napirendi pont: Beszámolóaz OEE 2009. évi tevékenységérõl,2010. évi tervek

Ormos Balázs írásos elõterjesztésétés szóbeli kiegészítését tárgyalta az El-nökség. Az Egyesület a 2009. évi terve-ket teljesítette, sokrétû programjaihozsikerült a pénzügyi kereteket biztosíta-ni. Schmotzer András javasolta, hogy a2010. évi programban szerepeljen atisztújítás, mint Egyesületünk történel-mének része. Kiss László kérte, hogy apályázati lehetõségeket ebben az évbenis igyekezzen kihasználni a Titkárság.

Külön vita bontakozott ki a Székházügyében. Dr. Pethõ József elsiettetnektartotta a Székház felajánlott szobáinakbirtokba vételét, mert a jelenlegi körül-mények között Egyesületünknek errenincs feltétlen szüksége. Javasolta,hogy az új elnökség döntsön majd er-rõl. Felhívta Ormos Balázs figyelmét ar-ra, hogy a Székházzal kapcsolatos min-den megbeszélésen részt kíván venni,aláírási joggal nem hatalmazza fel.

Kiss László felvetette, hogy az Egyesü-let ma két tisztázatlan ingatlanban vanbérlõként (Erdészeti Információs Köz-pont, MTESZ) és nem célszerû újabb in-gatlanba belevágni. Tihanyi Gyula régió-képviselõ felhívta az Elnökség figyelmétarra, hogy most van egy lehetõség aSzékházba jutni és ez nem biztos, hogykésõbb is fennáll. A tagság egy részeörül, hogy visszakerülhet Egyesületünk aSzékházba, ezért javasolja, hogy a Kül-döttközgyûlés elé kerüljön az ügy.

Ormos Balázs fõtitkár kifejtette, hogy aSzékház birtokba vétele hosszú folyamat,melynek során mindig voltak segítõk ésmost is errõl van szó. A Székház egyesüle-tünk programja szerint is összetartozásá-nak jelképe. Egyesületünk a történelmiMagyarország idején született és a Székházma is azoké, akik létrehozták. Ezért szer-vezte meg az OEE az I. Kárpát-medenceiErdészek Találkozóját a Székházban 2007-ben, és ezért vette sorai közé 2010-ben azErdélyi Helyi Csoportot. Kérte Kiss Lászlórégióképviselõt, hogy jó kapcsolataira te-kintettel az évek óta elõkészítés alatt lévõFelvidéki Helyi Csoport is kerüljön a helyicsoportjaink sorába. Régióképviselõ úr ahelyi csoport megalakítását támogatatta.

16/2010. (március 9.) sz. hatá-rozat:

Az Elnökség a 2009. évi közhasz-núsági beszámolót és a befektetésekbeszámolóját elfogadta és a Küldött-közgyûlés elé terjeszti jóváhagyásra.

(Jelen volt 7 elnökségi tag: 7 igen,0 nem, 0 tartózkodás)

17/2010. (március 9.) sz. hatá-rozat:

Az Elnökség a 2010. évi progra-mot, pénzügyi tervet és a pénzügyibefektetések tervét elfogadta és azta Küldöttközgyûlés elé terjeszti jó-váhagyásra.

(Jelen volt 7 elnökségi tag: 7 igen,0 nem, 0 tartózkodás)

Dr. Pethõ József elnök megköszönteaz Elnökség és a meghívottak négyévesmunkáját és az ülést bezárta.

K.m.f.Dr. Pethõ József

elnök Mester Gézáné

jegyzõkönyvvezetõHitelesítõk: Doros István

Puskás Lajos


Új belépõk

Kaposvári Helyi Csoport: Cser-nyák Szilveszter erdésztechnikus;Kecskeméti Helyi Csoport: Ha-lász Norbert erdésztechnikus, Pin-tér Kálmán erdõmérnök, GõbölösPéterné egyéb felsõfok; DebreceniHelyi Csoport: Vécsei István erdõ-mérnök; Tatabányai Helyi Cso-port: Szabó Endre egyetemi hall-gató, Schaffer Balázs egyéb felsõ-fok, Nagy Zoltán erdésztechnikus;Soproni Hallgató Helyi Cso-port: Kiss Csaba egyetemi hallgató;Soproni Helyi Csoport: KárpátiBéla Imre egyéb felsõfok; Sárospa-taki Helyi Csoport: Repka Gáboregyéb felsõfok; SzékesfehérváriHelyi Csoport: Angeli Kornél er-dõmérnök, Hegedûs Attila erdész-technikus, Takács Péter erdésztech-nikus, Szabó Béla erdésztechnikus;Szabolcs-Szatmár-Bereg me-gyei Helyi Csoport: Pállyi Zoltánerdõmérnök; Pápai Helyi Cso-port: Gombási Árpád erdésztech-nikus, Kovács Róbert erdõmérnök,Pölöskei András erdésztechnikus,Somlai László erdésztechnikus, ifj.Somogyi József erdésztechnikus,Túri Diána egyéb középfok, Zsig-mond László erdésztechnikus; Ba-lassagyarmati Helyi Csoport:Majoros Zsolt erdésztechnikus

A Magyar Kullancsszövetség sajtótájé-koztatót szervezett, melyre jeles „kul-lancsszakértõket” hívtak meg.

Dr. Kapiller Zoltán, a Szövetség elnö-ke bevezetõ elõadásában emlékeztetettaz elmúlt évek kutatásaira, melyben a de-nevéreknek és a sünöknek „kullancsfu-tár” szerepét vizsgálták. Felhívta a figyel-met, hogy már a városi ember sincs biz-tonságban, mert a kutyák által a parkokis elfertõzõdtek. Fontos, hogy ne féljük atermészetet, hiszen a megelõzõ oltásokkellõ biztonságot adnak az erdõn-mezõnjáráshoz. Felhívta a figyelmet arra, hogyaz árvizek és belvizek melegágyai a kul-lancstenyészetnek. Vizsgálataik szerint abegyûjtött minták majd’ húsz százalékahordozta a Lyme baktériumot. Európá-ban az elmúlt években tíz százalékkalnõtt a fertõzött területek nagysága. Beje-lentette, hogy a témával kapcsolatos pá-lyázatra több száz alkotás érkezett, mely-nek feldolgozása után májusban hirdet-nek eredményt. (Megújult honlapjuk:www.kullancsinfo.hu.)

Dr. Vészi Zsuzsa gyermekorvos hívtafel a figyelmet az immunizációt nyújtó ol-tások fontosságára és arra, hogy az elsõután az „emlékeztetõ oltást” is be kelladatni. Nem szabad katasztrófaként érté-kelni a kullancsokat, mert a megelõzésselegyütt kell élni velük, de a természetjárásután alaposan vizsgáljuk át testünket. Ha

belénk akadt, óvatos húzással távolítsukel. Az esetleges beszakadt szájszervet nepiszkáljuk, hiszen elfertõzõdhet a seb.Hagyjuk, amíg a testünk kilöki magából.

Monspart Sarolta tájfutó világbajnoksaját esetét elevenítette fel, hiszen majd-nem belehalt a fertõzéssel kapott agy-hártyagyulladásba, melyet nem ismer-tek fel azonnal. De ma sem az a megol-dás, hogy kocsink ablakából csodáljuka természetet, hiszen jószerivel az élõs-ködõ már mindenhol megtalálható. Amegelõzõ védõoltás a legfontosabb.

Dr. Schneider Ferenc fõorvos, infek-tológus klinikai esetekkel támasztottaalá az elhangzottakat. Ismertette a keze-lési módokat, a gyógyulás esélyeit, ésbejelentette, hogy megalakult a Kul-lancs Munkacsoport.

A sajtóérdeklõdés láttán önkéntele-nül is felvetõdött a gondolat, hogy talánszorosabb kapcsolatba kellene lennünka „kullancsosokkal”, hiszen a mi mun-katerületünk az õ munkaterületük is.


Érdekességek atermészetben

Fapofa. Fotó: Pincehelyi József

Szabadon a természetben

17. ERDÉSZ TÁJFUTÓ EURÓPA BAJNOKSÁG2010. augusztus 9 – augusztus 14. Nymindegab, Dánia

Jelentkezési határidõ: minél elõbb, de legkésõbb 2010. április 25-e.

Cím:Heves Megyei Mg.Sz.H. Erdészeti Igazgatóság,

Urbán Imre 3300 EGER, Klapka Gy út 1/B.

e-mail: [email protected], [email protected]

A verseny hivatalos honlapja a http://www.efol2010.dk címen elérhetõ.

www.stihl.h

u

Az akció a készlet erejéig érvényes. A hitellehetôségek nem minden keres-kedésben érhetôk el egységes feltételekkel. A részletekrôl érdeklôdjön tele-fonon, vagy személyesen az Ön által választott partnerünknél. A Credigen

Bank a hitelbírálat jogát fenntartja. Ez a hirdetés a Bank részérôl nem minôsül nyilvános tájékoztatónak és ajánlattételnek. A hitelrôl részletes tájékoztatást az üzletben elhelyezett hirdetmények adnak. Kamat: 0%, kezelési költség: 0%. A 41/1997.(III.25.) Korm. rendelet szerint a referencia THM értéke: 0% (100.000 Ft, 5 hónap).

ANDREAS STIHL KFT. 2051 Biatorbágy-Budapark, Paul Hartmann u. 4.Telefon: (06-23) 418-054 · Fax: (06-23) 418-106www.stihl.hu · E-mail: [email protected]

Évtizedek tapasztalata az Ön kertjében!A STIHL professzionális termékeivel öröm a kert gondozásaTovábbi akciós termékeinket keresse szakkereskedéseinkben!

Az akció idôtartama: 2010. április 1. – május 31.

8 982 Ft x 5 hóSaját erô: 4 990 FtHitelösszeg: 44 910 FtTHM: 0%

t x 5: eg: 4%

5 hó5 hó4 990 Ft

44 910 Ft

49 900,-MS 170 D

39 900,-FS 40

7 182 Ft x 5 hóSaját erô: 3 990 FtHitelösszeg: 35 910 FtTHM: 0%

Stihl_sajto_Erde Ƭszeti_2010_tavasz_205x295.indd 9 3/31/10 12:00:05 PM

erdészeti lapok 145. évf. 4. sz. (2010....

Documents