undset sigrid pogany szerelem hu nncl2208-647v1

7/14/2019 Undset Sigrid Pogany Szerelem Hu Nncl2208-647v1

http://slidepdf.com/reader/full/undset-sigrid-pogany-szerelem-hu-nncl2208-647v1 1/58

NNCL2208-647v1.0

Sigrid Undset

Pogány szerelem

NORVÉGBÓL FORDÍTOTTA HAJDÚ HENRIK

ATHENAEUMIRODALMI ÉS NYOMDAI R.T. KIADÁSA BUDAPEST15293. -- Athenaeum r.t. könyvnyomdában, Budapest.



I.Veterlide Glumssön az izlandi Ostfjordból származott. Nyaranta gyakran járt

üzleti úton.Unokaöccse Ljot volt. Ez korán árvaságra jutott -- apja, skomedali Gissur

Haukssön, gyilkos kéztõl pusztult el. Veterlide nagy tisztességgel védte meg Gissur

emlékét; de errõl ne essék szó. Ljot anyja, Steinvor, fiatalon halt meg. Ljot eyrei TorbjörnHaaleggnál nevelkedett; késõbb átkerült Veterlidéhez, aki édes fiaként szerette õt.Ljot gyorsan fölnyurgult; tizenöt éves korától sokszor elportyázott a Torbjörn-fiúk

vikingcsapatával, hogy hamarosan szép hírre tegyen szert. Kiérzett belõle a vezérnyitehetség ; hû és igaz volt, de hallgatag és zárkózott; legtöbbször egyedül töprengett avilágba.

Néhány tusából, amely szintén nem tartozik ide, rajta ragadt a Viga-Ljot-név.Egy nyáron, huszadik esztendejében, Norvégiába kísérte Veterlidét. Megalkudtak

egy pompás, vízálló gályára; Ljot a jármû harmadrészén gazdálkodott.

II.

Veterlide lekészült romerikei rokonaihoz ; egyébként az olcsó épületfa vonzotta Norvégiába. Nyár végén siklott be a foldeni fjordba. Fölevezett a Frysja torkolatáig, mertaz esõs napon mély szélcsend uralkodott; de most, alkonyattájt, a megritkult ködvégigdõlt a lejtõkön. Veterlide meg Ljot a gálya orrából átnézett a partra. Akkor sûrûerdõség zöldéit ott; a folyó mentén néhány, jobbára kis tanya helyezkedett el.

A torkolatban lehorgonyzott halászcsónakok ringtak ; az emberek kimeredtek aVigavitez-szigetek ködébõl elõtûnt nagy hajó után. Veterlide lekiáltott hozzájuk, vajonhova valósiak. A halászok e békés hangra kijelentették, hogy õk vadini Gunnar, a legelsõgazda bérlõi. Veterlide visszaszólt, hogy kísérjék föl; erre is szívesen vállalkoztak. Azizlandiak beeveztek a folyó zátonyáig, majd az egyik halász vezérlete alatt átvágtak Vadin felé.

Késõ este érkeztek meg. A szobában akadtak Gunnarra; az asztalfõn ült. Gunnar magas, szép, õszbeborult férfi volt; szakálla egészen eltakarta mellét. A sutba két nõhúzódott. Az éltes és sötétruhájú, de világosszõke és jóképû asszony a kemence fényénélfont; az ifjú szûz tétlenül kulcsolta össze kezeit.

Veterlide ráköszönt a gazdára s még jóformán bele se kezdett mondókájába,Gunnar máris viszonozta üdvözlését, a vacsorai meghívással együtt.Ekkor a nõk fölálltak; az idõsebb átharsant a szolgálókhoz s ki-be sürgött, míg a fiatalabba kemence mellõl nézte az idegeneket. Látszott, hogy szép, délceg, karcsú és kerekmellû,szemei nagyok és szürkék, barnásszõke haja csillámosan tömött s kezei nagyok, defehérek és gyûrûsek. Dúsan hímzett, rozsdavörös ruha feszült rajta, homlokán aranypántsárgált -- hétköznapra mindenkép túlzottan fölékszerezte magát.

Most a másik nõ átadott neki egy nagy méhsörös tülköt:-- A vendégek fogadása a te dolgod, Vigdis.Ez elvette a tülköt s odanyujtotta Veterlidének, majd a rendre letelepült összes

idegeneknek. Utoljára Ljotnak is.Ljot elõször a pad végén, az asztalnál zökkent le, de késõbb, némi szárítkozás

végett, a kemencéhez lépett. Félkézzel magához szorította köpenyét; de szöghaja lehullthomlokába, úgyhogy legföljebb sötétkék, mélyüregû szemei villantak Vigdis felé.



Amikor a szûz elébe állt, két marokra ragadta a tülköt s ivás közben lemeredtVigdisre. Mintha ez meglepõdött volna nézésén, mert némán nyúlt a visszakínált tülökérts mereven ült a sutba.

Ljot úgy szedkezett le, hogy jól lássa Vigdist. Kisvártatva a szûz átsandított feléjes beleakaszkodott tekintetébe; aztán félrenézett s elpirult. De rövidesen újra nekiszögezte

pillantását s most gyõzött e farkasszemezésben.Valóságos lakoma került az asztalra. S Gunnar léküldte legényeit a hajósokért,illetve a gálya õrségéül.

Veterlide megköszöni szívességét, de Ljot hirtelen odafordul rokonához :-- Már késõre jár; embereink még egy éjszaka kint maradhatnak a hajón; ne

terheljük gazdánk háznépét.Erre Vigdis fölkacag:-- Ez az izlandi nagyon féltheti jószágát. Gunnar oktatón szólt lányához :-- Elég szép, hogy az izlandi kíméli pihentebb cselédeinket is; viszont akik a mai

rossz idõben ott álltak az evezõrúdnál, bõven megszolgálták a hajlékot és friss vacsorát.Másrészt vendégeinkkel különbül beszéljünk, lányom.

Ljot nevetve jegyezte meg:-- Az ilyesmi nem sértés, egyébként egy fiatal szûz csipkelõdése sose fontos.A másik nõ is megpirongatta Vigdist, de egész halkan s Vigdis fölényesen

mosolygott.Gunnar leküldte embereit a partra s a többiek ettek és ittak. Szóba ejtették a

legutóbbi zord idõjárást, amelyet a gazda aratásra ért gabonája roppant sínylett. Gunnar erõsködött:

-- Valaha magam is nagy kedvvel hajóztam ki, de az efféle esõs, ködös,szélcsendes napok mindig iszonyúak.

Ljot rágyújtott:-- Itt ez igaz, Gunnar gazda! A menny makacs, Rans lányai rútak, könnyes

körükben nincs is jó játék. Százszor szebb egy büszke barátnál! Szõke szûz ül vigvacsoránkhoz ; lágyabb lélek nem lehet nála. E remek este tágítsak tõle? Toros tréfákkalöklelünk össze.

A befejezésnél elhalkult s Gunnar, aki kissé becsipett, nem ügyelt e célzásra ; deaz éber Veterlide rögtön szóba fogta Gunnart. Kisvártatva Vigdis az asszonyokkal együttvisszavonult szobájába.

Késõbb, amikor a férfiak elhevertek a zárt ágyakban, Veterlide odaszólt a mellettefekvõ Ljothoz :

-- Nem értelek, rokon! Gunnar szívesen fogad bennünket s te az elsõ estemegverseled lányát.

Ljot nem felelt, így Veterlide folytatta :-- Sose vettem észre, hogy különösen veszkõdnél a nõkért -- de az elõbb majd

elnyelted Vigdist. Csak nemrég szálltunk tengerre, úgyhogy fölösleges bomlanod.Ljot erre se válaszolt; néhány színlelt horkantással befordult a falnak.

III.Másnap, früstök után, Gunnar meg Veterlide lelovagolt a partra, de Ljot a

fáradtság kifogásával ottragadt a padon; Mihelyt amazok kiértek a tanyáról, mentenfölkelt, hogy megkeresse Vigdist s beszéljen vele.



Ljot útiruhába öltözött, mert holmijai lent maradtak a hajón. Drága, aranyos csatfogta össze csuklyás köpenyét. Ez alatt feketeszínû, ezüsttel és kékkel kivarrott bekecsdíszlett, Ljot cifrálkodása jeléül. Széles csuklóin vastag karperecek ragyogtak. Magas,vállas és nõiesen keskenyderekú volt, csupa arány. Arcvonásai szépek és finomak, bõresötét s szája nagy, duzzadt és halvány. Szemei kékek s hosszú, dióbarna hajában

selyemszallag pompázott.A tiszta hajnalban Vigdis átszelte az északi rétet. Ljot utána eredt s az erdõ szélénérte utól; odaköszönt neki s megkérdezte tõle, miért jött ki. Vigdis visszafelelt, hogycsupán málnázni akar.

-- Elkísérhetlek? -érdeklõdöttLjot. Ne járj egyedül; úgy hírlik, erre sok a medve.-- Ha félnék, kirendelném szolgámat! -- válaszolt Vigdis. -- Különben is

fölfegyverkeztem. -- S övébõl kirántotta kését. A nyélre aranyos drótfonat borult s a pengén runajelek sorakoztak.

Ljot szakértõn vizsgálta meg:-- Remek darab s nyilván nagyon régi. Kitõl kaptad?-- Családi kincs! -- szólt Vigdis. -- Állítólag rokonaim sokáig papnõsködtek e

ligetben; hanem ez nem biztos. Cselédségünk itt öli a kakasokat és juhokat; de nagyapámmár csak saját erejében hitt, mint apám is.-- Vagy mint én! -- nevetett Ljot. -- Pedig valaha megkereszteltek.-- Furcsa! -- tûnõdött Vigdis. -- A fehér Krisztus épenséggel nem lehet nagy úr, ha

blaalandi ellenségei elveszthették.-- Ki tudja? -- felelt Ljot. -- Magam se repesek érte. De egyszer bizonyos jámbor

dán begyógyított combomon egy üszköt s mivel ragaszkodott jutalmához, békességbõlodaálltam keresztvize alá.

-- Bizonyára folyton kószálsz! -- szól Vigdis. -- De azért váltál el rokonodtól,hogy egymaga rakassa ki a gályát? Remélem, akad némi zsákmányod, ha Viga-Ljotnak hívnak!

-- Ne félj, eléggé értem dolgomat! -- bizonykodik Ljot. -- De egyre sarkal, hogyeztán még nagyobb zsákmányhoz jutok.

-- Meglehet! -- vélekedik Vigdis. -- Mondják, az izlandiak nehézkezûek ésfrissnyelvûek.

Ljot ellenkezik:-- Minden rendes ember vigyáz vagyonára. De eddig sose neveztek

nehézkezûnek.Vigdis fölkacagott:-- Egy fiatal szûz csipkelõdése nem fontos.-- Nagyon gyûlölhetsz, Vigdis ! -- dünnyögte Ljot. -- Nem vetnél rám egy kedves

pillantást.-- Igaz ! -- felelt Vigdis. -- Ezen a környéken nem bámészkodnak az idegenekre.Most Ljot kacagott föl:-- Te sem azért viselsz aranypántot, hogy cselédeid mögé bújj.-- Miért ne viselnék, ha apám megajándékoz vele ! -- szólt Vigdis.S lassan fölértek az oromra. Sûrû erdõ zárta körül a pástot; egy sziklakör közepén

gõgös oltár állt; de sok kõ leomlott s az egész tisztáson és lejtõn tölgy-, nyír- és berkenyefák nõttek. A görgetegek közül magas, piros bokrok nyúltak ki; egyesek már



elvirágzottak, úgyhogy a szél szétcibálta fehér pelyhüket. A séta alatt Vigdis le-leverteruháját és haját.

Ljot málnázás közben megszólalt:-- Nagybátyám elhatározta, hogy Gunnarhoz fordul ellátásért, amíg megalkuszunk

a szükséges szálfára. De te nyilván máris örömest búcsúznál tõlünk. Ugy-e, nem szívelsz

bennünket?-- Apám jól tudja, kit eresszen be házába ! -- felelt Vigdis. -- Sose kéri kitanácsomat. S nem is gyámkodik fölöttem.

-- Képzelem ! -- nevetett Ljot. -- Durcás és konok lány lehetsz.-- Nem tagadom! -- engedett Vigdis. -- Te pedig alighanem kemény és bátor

legény vagy.-- Igen, úgy mondják ! -- szólt Ljot. -- De akkor miért ellenségeskednénk?-- Hisz nem ellenségeskedünk ! -- válaszolt Vigdis. S leültek egy kõre s Vigdis

kiásott egy édesfagyökeret. Amikor elrágcsálták, Vigdis a földön feledte kését. Ljotfölemelte s észrevétlenül keblébe dugta. Késõbb összebékülten, tréfálkozva mentek haza.

IV.Veterlide Gunnartól vásárolt szálfát. Gunnar nem fogadta ellátásba az izlandiakat,hanem vendégül marasztalta õket s ha Veterlide rátért távozásukra, Gunnar mindig újérvvel állt elõ. Legelõször Ljot engedett neki s folyton ott settengett Vigdis körül.

Egyszer Veterlide szóba is ejtette ezt. Ljot kijelentette:-- Bármikor megkérném Vigdist; vele különösen boldog volnék. Szinte páratlanul

szép és ügyesbeszédû -- s Gunnar egyetlen gyermeke lévén, roppant gazdag. S gondolom,Gunnar nincs ellenem.

-- Mégis kétséges, belemegy-e ebbe az ügybe! -- szólt Veterlide. -- Túlságosmesszire vinnéd lányát. Legfontosabb, hogy Vigdis vonzódjék hozzád, mert ez a szûz bizonyára maga dönt házasságáról. Amily gyakran találkoztok, könnyen kiismerhettedhajlandóságát.

Ljot eltûnõdött s lassan mondta:-- A nõi szív nagy titok. Sokszor úgy véltem, hogy Vigdis hajlik felém; de hamar

fölfortyan -- édes szavaiban rút csalás lappanghat.-- Nem, Vigdis egyenes természetû lány! -- felelt Veterlide. -- Csak fiatal s

nehezen igazodik a férfihoz. Sokkal önállóbb is. Így jó lesz, ha különös óvatossággalintézed el ezt a dolgot. Egyelõre fölutazunk északi rokonainkhoz; visszatértünkkor megláthatod, hogy vélekedik rólad; ha tetszel neki, odadobban eléd.

-- Nem! -- csattant föl Ljot. -- Addig nem indulok el, míg dûlõre nem jutok vele.

V.Ugyanez este Ljot átment Vigdishez, aki egy padon varrogatott. Kék, hímzett ruha

volt rajta s kibontott haja meg-megcsillant az égõ kemence fényén. Ljot beléptérefélretette kézimunkáját, hogy vendége elé álljon; de amaz gyorsan lezökkent melléje.Vigdis rászólt:

-- Késõ este, apám távollétében törsz be szobámba?-- Néhány napja ritkán látlak! - védekezett Ljot. - Pedig igen sok beszédem volna.-- Hisz naponta találkozunk ! -- vágott vissza Vigdis.



-- De nem tértem ki mindenre s négyszemközt nyugodtabban tárgyalhatunk.Veterlide ma bíztatott föl, hogy tudjam meg, vajjon szeretsz-e? Gyakran úgy érzem, nemidegenkedel tõlem; viszont sokszor oly haragosan kelsz ki ellenem, mintha titokbangyûlölnél.

-- Miért gyûlölnélek? -- kérdezte Vigdis. Majd hosszan hallgatott s nem nézett

Ljotra. Késõbb megszólalt:-- Mily furcsa fordulat ez! Minduntalan elbámulok hirtelenségeden: miért támadsznekem s miért csúfolódol rajtam? Születésem óta nem mozdultam ki erdeink közül s errealig vetõdik valaki; de te messze földön megfordultál már. Igaz, sokszor haragudtam rád.

-- Nem értek a széptevéshez! -- dörmögte Ljot. -- De te minden nõnél jobbanlekötsz. S veled élnék legörömestebb.

Most Vigdis hallgatott s Ljot folytatta :-- Ha nincs ellenedre, megkérlek Gunnartól.Vigdis erre se felelt; Ljot átfogta nyakát s megcsókolta száját. S mivel a szûz nem

ugrott el, közelebb húzta s ölébe vette. Ekkor Vigdis fölsírt, majd kifejlett a rázárultkarokból s odament a kemencéhez; ott leült a zsámolyra, míg haja fényesen, fátyolként

terült szét; Ljot szinte belekáprázott e látványba. Utánalépdelt s megfogta a kürtõrudat:-- Ne haragudj, hogy megríkattalak, drágám. De felelj kérdésemre.-- Várj egy kicsit! -- könyörgött Vigdis. -- Utazz föl rokonaidhoz s ha visszajösz

hajódért, szívesen válaszolok. Bárcsak teljesíthetném kérésedet; de hogy távozzam olymesszire, amikor apám egyedül marad itt? Különben az egész túlságos gyorsan jött.

-- Dehogy ! -- ellenkezik Ljot. -- Már teljes három hete. Nem tudom, miféleerõktõl függ sorsunk; de amióta együtt jártunk az ormon, a nornák végkép összefûztek bennünket.

-- Látom, megint megbántottalak! -- tér ki Vigdis. -- Fiatal vagyok, még várhatok.Ljot sarkon fordult.-- Tökéletesen megértünk -- egyébként alighanem magad se tudod, mit akarsz.Vigdis fölállt s utána ment.-- Légy szíves, ne izgulj. Nagyon szeretném, ha nem kérnél hiába. De alig

ismerlek ; nem követhetlek rögtön a világ végére.S megölelte és megcsókolta Ljotot. Aztán kitolta az ajtón.

VI.Elbeszélésünk után Vigdis két álló napig nem mozdult ki szobájából. Ekkor

vendég érkezett a tanyára, grefsini Kaare.Ez a Kaare most jött le Trondhjemból s két marékkal hozta a híreket Olav

királyról meg Kark rabszolga áldozatáról, ladei Haakon jarlról. Este Vigdis átmentapjához ; odaült Kaare mellé s szívesen társalgott vele.

Kaare nagyon fiatal volt, szõke, magas és szép. Ljot nyíltan féltékenykedett rá.Egyszer bele is súgta Vigdis fülébe :

-- Bizonyára okkal törleszkedel grefsini Kaarehoz.-- Hogyne! -- felelt Vigdis. -- Együtt nevelkedtünk s roppant örülök látásán.

De Ljot acsarkodva nézett Kaarera s ha ez megdicsért valamit, hirtelen rámutatottsaját kedvencére. Végül a lovakra tértek át s Kaare lelkesen említette ménjét, Slöngvét;egykor Gunnar ajándékozta neki.



Ljot erösködött, hogy látta az állatot, mert a ménes akkor jött le az erdõbõl azaratási idõszakra. De a maga csődörje, amelyet grimelundari Arne fiaitól vásárolt, sokkal jobb; Aarvak mellett, dicsekedett Ljot, a legkülönb paripa is csak gebeszámba megy.

-- Szemre elég szép ! -- vélekedett Ljot egyik öreg szomszédja. -- De Kaare lovatavaly is, idén is kiverte a játékból. Egyébként -- fordult Ljothoz -- itt sose dicsérjük az

Arnefiak nevelését.-- Miért? -- kérdezte Ljot az öregtõl.-- Mert Vadin meg Grimelundar közt nagy torzsalkodás folyik, amióta Vigdis

elutasította Eyolv Arnesönt! -- felelt emez.-- Érdekes ! -- szólt Ljot s az öreg folytatta :-- Gunnar még csak elfogadta volna Eyolvot, de állítólag Vigdis ellenkezett. Ami

nem csoda, hisz az Arnefiakról sok csúfság kering ; másrészt, a szóbeszéd szerint, Vigdiskiskorától fogva jószívvel gondolt Kaarera. Azóta az Arnefiak gyakran fenyegették Gunnart, ha csupán szóval is, mivel az elvénhedt Gunnar fogai se hulltak ki.

Ljot némán, töprengve figyelte Vigdist meg Kaaret. Kisvártatva odalépettKaarehoz :

-- Eddig folyton vitáztunk. Ha úgy tetszik, próbáljuk ki a méneket; lássuk meg,melyikük különb?-- Szívesen! - kacagott föl Kaare. - Bár fölösleges, mert itt mindnyájan tudjuk ezt.Vigdis közbevágott:-- Ne pusztítsd el drága állatodat! Azért még megteszi, ha a másik jobb is.Erre Ljot fölfortyant:-- Ne nézz oly fukarnak ! Kaare a tusában hencegjen el lovával. Holnap reggel

eresszük össze a csõdöröket s ha Aarvak nem gyõz, nem jön át Izlandba.-- Bizony, Eyolv aligha veszi vissza! -- kuncogott Vigdis.-- Nem is kérem rá! -- dörrent föl Ljot. -- Akkor kivégzem a dögöt.S most lerántott csuklójáról egy karperecet s belevetette a kemence tüzébe :-- Ne gúnyolj, Vigdis ! Utálom a fösvénységet.De Vigdis elkapta az ékszert a parázsról s visszaadta Ljotnak:-- Micsoda gyerekes balgaság ez !Ekkor Ljot az ajtóban álló rabszolgáknak dobta a holmit. -- Aki kapja, marja! -- A

rabszolgák közt nagy zsivaj támadt; egyetlen gomolyagban tépázták egymást, úgyhogy alakoma már-már nyilt verekedéssé fajult. Veterlide nekiugrott rokonának s keményenmegfeddte vadságáért; de Ljot csak nevetett. S a most kitört harc közepett elhatározták,hogy a lovak megmérkõznek egymással.

VII.Az egész község fölkerekedett, hogy megnézze a lótusát; sok nõ is. A párbaj

színhelyéül egy környéki tisztást jelöltek ki.Ljot megelõzte Kaaret; döngve jött a paripa mellett s balja öklösen duzzadt

pálcáján. Kardja és sisakja hidegen ragyogott; vállairól aranyhímes skárlátköpeny lógottalá. Amikor egy kõre lökte ezt, kitûnt vörös, kurta bekecse is. Az Arnefiak ott voltak már;kézfogással üdvözölték Ljotot.

A fekete mén módfölött tetszett a népnek; vissza-visszanyerített a köröskörülkipányvázott lovak felé.



Kaare csak késõbb érkezett meg. Az Arnefiak gúnyosan találgatták, vájjon alegényke nem inalt-e el s Ljot velük nevetett.

Ekkor tûnt föl Kaare, mégpedig Gunnar és Vigdis kíséretében. Páncélosán lépettelõ; medvebõrgallér, dárda és pálca egészítette ki fegyverzetét.

Aarvak rögtön megismerte a másik mént. Visszaemlékezett erdei találkozásukra,

mert elugrott Ljot mellõl, hogy egy gyors mozdulattal kivágtasson a körbõl. A nézõk szerte fölnyihogtak, de Ljot elkapta a lovat s végigzuholt combján és horpaszán; képemajd kicsattant. S elõre hajszolta az állatot.

Slöngve rögtön rátört ellenfelére, megcsapkodta mellsõ patáival s oly dühösenmart bele, hogy Aarvak újra el akart vágtatni. Ekkor Ljot kirántotta kardját s paripája utánszúrt, de a gyepen elcsúszott s véletlenül végigvágott Slöngve hasán. Egyben a lovak közé zuhant; csak a szerencse mentette meg. Vigdis fölsikoltott, hogy válasszák szét améneket. Kaare rásujtott a magáéra; ez fölágaskodott a magasba s elengedte Aarvakot;amaz véresen és megtépázva baktatott az erdõ felé. Slöngve belei kibuggyantak a Ljot-ütötte seben.

Kaare odament Ljothoz, hogy fölsegítse a földrõl; Ljot feje megtaposottan vérzett.

-- Sose láttam ily furcsa lótusát; fizesd meg lovamat.-- Nesze! -- felelt Ljot s fölrúgott egy göröngyöt. -- Úgy jársz itt, mint egy erdeirém ; medvebõröddel megijesztetted lovamat.

-- Mi nem félünk tõled, Viga-Ljot! -- szólt Kaare. -- Bárhogy öldököltél isIzlandon ! -- S Ljotnak szögezte dárdáját.

Ljot egyetlen kardcsapással széttörte a dárdanyelet s könnyen súrolta Kaarekarját; erre Kaare elhajította a kezében maradt csonkot s kirántotta kardját; deugyanekkor Ljot eszméletlenül rogyott össze s vér csurrant ki száján ; a lovak keményenlegázolták.

Most Veterlide vállonfogta Kaaret; úgy fogadkozott neki, hogy busásan megfizeta lóért és a sebért.

-- Nem kell váltságod, izlandi! -- felelt Kaare. -- Látom, rokonod életemre tör.-- Nem örömest hadakozom Gunnar barátaival! -- makacskodott Veterlide. --

Sokkal szebben fogadott bennünket. -- S könyörögve húzta félre Kaaret.De Gunnar fogta dárdáját s átdöfte Slöngve szügyét.Az Arnefiak, Koll meg Eyolv, fölemelték Ljotot; ez kisvártatva eszméletre tért.

Közben Kaare követte Veterlidét. Ljot megtörölte képét s visszameredt Vigdisre. A szûzsírva cirógatta az elpusztult lovat.

Ljot odament hozzá s ránevetett:-- Nos, hogy tetszett ez a lótusa.Vigdis? Vigdis fölzokogott:-- Nem beszélek veled.-- Úgy érzed, grefsini Kaare is ebek harmincadjára juthat? -- kérdezte Ljot.-- Itt nem Kaare szégyenült meg! -- felelt Vigdis. Végigsimított a paripa sörényén

és száján. -- De ne faggass! -- Nyöszörögve csatlakozott távozó apjához.Az Arnefiak körülduruzsolták Ljotot, hogy tartson velük.-- Nem! -- ellenkezett Ljot. -- Nem véthetek Gunnar ellen.-- Ugyan ! -- legyint Eyolv. -- Csak Gunnar ne nagyon férkõzzék vejéhez.-- Kire célzol? -- lihegi Ljot.-- Csakis Kaarera ! -- vág közbe Koll. -- Bár kétséges, hogy kedvese kell-e neki?-- Hazudsz ! -- kiáltott Ljot.



-- Magam is igazolhatom! -- mondta Eyolv. -- Bojtárunk látta Kaaret, amikor tavasszal keresztülugratott a folyón s a ligetben összeborult Vigdisszel.

-- Eh, bojtárotok is hazudik ! -- csattant föl Ljot s sarkon fordult. De Eyolv átszólta legközelebbi csoporthoz : -- Grefsini Kaare nincs itt? Viga-Ljot keresi.

-- Vadinra kísérte azt a másik izlandit! -- hangzott.

Ljot fölmeredt a tanyára. Csúnya, sápadt és véres volt. Kisvártatva megbicsaklott ;majdnem hanyatt esett. Az Arnefiak elkapták vállát, föltették egy lóra s hazasodorták anyugati Grimelundar felé.

VIII.Veterlide nem nagyon örült Ljot grimelundari vendégeskedésének; néhány nap

múlva átlovagolt hozzá s a padlás ágyában akadt rá.-- Végül kiengeszteltem Kaaret! -- szólt Veterlide. -- õszintén kérlek, eztán ne

bántsd meg.Erre Ljot nem felelt; késõbb megkérdezte :-- Mi újság Vadinon?

-- Nem sok ! -- válaszolt Veterlide. -- Gunnar oly nagylelkû ember, hogy elõttemegy árva szóval se nyilatkozik dühöngésedrõl.Ljot egy ideig némán pödörte a takaró szõrszálait; majd rátért azt itteni bojtár

hírére.-- A mafla alighanem nyája után béget! -- mérgelõdött Veterlide. -- Micsoda

vénasszonyos locsogás! Elég kár, rokon, hogy ily cudar fickók közé keveredtél.-- Te könnyen kiszedheted Gunnarból, hogy vélekedik ügyemrõl! -- szólt Ljot

kisvártatva.-- Amíg itt fekszel, nem bolygathatok ilyesmit! -- siklott ki Veterlide. -- Legjobb

volna, ha rögtön visszatérnél Vadinra.-- Fájós háttal? -- dörrent föl Ljot. -- Nem bírom a lovaglást.-- Ha ide bírtad, oda is bírod! -- döntött Veterlide. -- Elhiszem, hogy kudarcod

miatt kerülöd Vadint; de ne húzódozz tovább. Az Arnefiak mindenáron összeveszítenek Gunnarral; egymagukban félnek tõle, így elõörsül uszítanak rá -- de csak egyedül egyék meg fõztüket, te ne kérj belõle.

Hanem Ljot nem kelt föl. Az Arnefiak hasztalan kínálgatták a nagy ebédet;Veterlide étlen-szomjan vágtatott vissza Vadinra.

Veterlide jól látott; amikor Gunnarral közölte Ljot nősülési szándékát, ez ígyszólt:

-- Ne haragudj, izlandi! Te talpig férfi vagy s bizonyára Ljot Gissursön is különbviselkedésénél; de eszem ágában sincs, hogy a tenger túlsó partjára küldjem lányomat,vagy Grimelundarról szerezzek vőt.

-- Nem csodálom ! -- felelt Veterlide. Többé nem firtatták a dolgot. Vigdis nemértesült tárgyalásukról.

IX.Veterlide többször hívta Ljotot Grimelundarról ; de Ljot állandóan betegségére

hivatkozott; tüdõvérzés és fõfájás gyötri. Kijelentette, hogy nem megy föl Romerikebasem; s amikor Veterlide dolgavégezetten hazakészült Izland felé, jómaga továbbra isragaszkodott maradásához. Erre amaz ugyancsak leszerelt.



-- Vigyázz ! -- szólt. -- Az Arnefiak a leggaládabb dolgokba ránthatnak bele.-- Csak távozz, rokon ! -- felelt Ljot. -- Lassan fölcihelõdöm északnak, hogy

meglátogassam Olav királyt meg az udvarbeli atyafiságot. -- S az Arnefiak nemhogy nem biztattak semmi rosszra, mindenkor segítettek rajtam.

-- Megígéred, hogy fölutazol Romerikeba? -- kérdezte Veterlide. Ljot rábólintott s

mihelyt elhagyta a falut, Veterlide kihajózott a fjordból. Gunnartól ajándékváltással búcsúzott; Vigdisnek aranyos melltûvel és délvidéki tükörrel kedveskedett; ezviszonzásul nekiadta hímzett, vörös selyemköpenyét.

X.Jött az õsz ; széltében híre kelt, hogy Viga-Ljot visszatért a faluba. Hestlökkeni

Torbjörrnél lakott, a grimelundari és vadini erdõség közt; de sülve-fõve együtt volt azArnefiakkal.

Egy este kis fiú állított be Vadinra, hogy Vigdisszel beszéljen. Helgéék kintzsellérkedtek a birtok szélén. A gyermek elpanaszolta, hogy anyja beteg; esetleg Vigdissegíthetne rajta. Vigdis kitért, hogy Aesa -- a vadini gazdasszony -- jobban ért a

javasláshoz; ennek látogatása hasznosabb volna. De Helge erõsködött, hogy az anyjacsakis Vigdis tanácsára vár, senki máséra. Ekkor Vigdis fölvett egy köpenyt s elindult akicsivel.

Mire kijutottak, teljesen besötétedett. Sokáig rótták az utat; de késõbb Helgeátvágott az erdõbe, mivel az október végi esõzés lucskossá áztatta a talajt. Alig értek a jószág nyomán a fák közé, egy férfi toppant elébük. Vigdis megkérdezte, ki az?

-- Én! -- felelt a férfi. -- Ljot.Most Helge elugrott, de Vigdis nyakoncsípte még:-- Ez küldött értem?A fiú hallgatott s Ljot újra kezdte :-- Eltaláltad. Helge Ácsáért ment le. Megkértem, úgy intézze a dolgot, hogy

négyszemközt beszélhessek veled, mivel Vadinon föltétlenül megzavartak volna.-- Furcsa módon üzensz rám! -- szólt Vigdis.-- Nem tehettem máskép! -- védekezett Ljot. -- Régóta kóválygok a tanya körül.A fiú megint kitört, de Vigdis erõsen fogta kezét. Ljot esdett:-- Ereszd el! Ha nem félsz tõlem, lekísérlek hazáig.-- Mehetsz ! -- szisszent Vigdis Helge felé, aztán odafordult Ljothoz: -- Nos, miért

csaltál ki az erdõbe?-- Tudhatod ! -- szólt Ljot. Vigdis hallgatott s Ljot folytatta :-- Rájöttem, hogy minél távolabb kerülök tõled, annál jobban vágyom utánad.

Halálomig nem feledlek el.Vigdis fölzokogott:-- Miért sértetted meg apámat?-- Úgy esett! -- bökte ki Ljot. -- Hallom, grefsini Kaare kap meg.-- Akkor máskép fogadtalak volna a szobámban! -- tiltakozott Vigdis. -- Viszont

te rögtön elrontottad ügyünket.-- Sajnos! -- sóhajtott Ljot. -- S apád nem kényszerít Kaarehoz?-- Nem, Gunnar nem választhat számomra -- s nem is akar! -- szólt Vigdis.-- Engem elfogadsz-e? -- kérdezte Ljot s Vigdis felelt: -- Ha lehet, el.



-- Vajjon miért ne lehetne? -- ujjongott Ljot. Leült egy fatönkre s ölébe húztaVigdist; ez fölgyúlva simult hozzá. De késõbb Vigdis megrémült a rázáporozó csókoktóls hazakívánkozott.

-- Még ma lemegyek apádhoz, hadd tárgyaljam meg a dolgot Gunnar gazdával.-- Nem, nem! -- könyörgött Vigdis. -- Egyedül vagy s dárdádon kívül semmiféle

fegyvered sincs.Ljot fölkacagott: -- Hát aztán? Egyébként miért rúgnánk össze?Vigdis hosszan tûnõdött: -- Mostanában sok izlandi sürög a király körül. Nem

fordulhatnál hozzájuk?-- Hogyne fordulhatnék ! -- szólt Ljot. -- Főkép mostohatestvéreimhez, Toralvhoz

meg Gissurhoz.-- Akkor siess! -- esdett Vigdis. -- Ha pártul fognának, apámmal könnyebben

vergõdnénk zöldágra.-- Hamar kiversz a faluból! -- zsémbelt Ljot s újra ölébe fogta Vigdist.Ez sírva fakadt: -- Csak ne forrj föl -- Gunnar haragszik rád. Jobb volna, ha

szereznél valami szószólót.

Ljot eltolta magától; Vigdis hüppögve botlogott lefelé. Ljot ott lépdelt nyomában.Pár perc múlva megszólalt:-- Teljesítem kívánságodat, Vigdis -- bármily kínos utam lesz is. De ha a

Torbjörnfiak nem robognak ide? Mibe kapjak akkor?-- Majd eldöntöd! -- felelt Vigdis, s megfordult s belekarolt Ljotba. Így ringtak le

Vadin iránt. Ljot megígérte, hogy már másnap fölkerekedik. A kerítésnél váltak el, deLjot ragaszkodott még egy végsõ találkozóhoz. Marokra fogta Vigdis haját s rácsavartanyakára és kezeire :

-- Holnap az ormon várlak. Itt nem látlak; az éjszaka befödi arcodat. Én már alkonyatkor fönt leszek. S utolsó találkozónkon otthagytál valamit; meg fogod kapni.Megõriztem számodra, egy újabb közeledés ürügyéül.

-- Nem tudom, mi lehet az ! -- szólt Vigdis.Ljot nevetve biztatta, hogy megmutatja neki. Aztán elváltak.

XI.Vigdis oly késõn nyitott be, hogy akkorra a cselédség lefeküdt. Egyenest fölsietett

szobájába s kiitta tejét. Közben Aesa buzgón érdeklõdött Astrid állapota felõl.-- Reggel nézz át hozzá! -- szólt Vigdis, majd kisvártatva: -- Ma este nem jutottam

oly messzire.-- Eltévedtél? -- kérdezte Aesa.-- Nem! -- felelt Vigdis s pár percre elhallgatott; aztán újra kezdte : -- A

környéken találkoztam Ljottal.Ekkor Torbjörg, az egyik béres felesége fölpillantott mosogatásából:-- Ez a cudar Ljot folyton itt ólálkodik a tanya mellett -- alighanem valami

rosszban sántikál.-- No, nem is oly rosszban ! -- nevetett Vigdis.-- Vigyázz, Vigdis! -- erösködött az asszony s odalépett a padhoz. -- Rövidesen

eldicsekszik majd, hogy megtépázott.Aesa letorkolta, hogy ne beszéljen Viga-Ljotról. -- Az ilyen locsogásból rengeteg

baj származhat.



-- A lány már tizennyolc éves! -- védekezett Torbjörg. -- Hadd ismerje meg aveszedelmet, legalább kitérhet elõle. Az ostobák úgyis esküsznek mindenféle pletykára.Ljot végigénekli a falut, mindig csak rólunk. S õ terjeszti, hogy Kaare legyûrte Vigdist,de az emberek szerint az úrfi savanyú almába harapott bele.

-- Nem Ljot fecseg! -- vélekedett Aesa. -- Az Arnefiak gyalázkodnak faluszerte.

Vigdis hüledezve ült a padon. -- Nem, Ljot nem fecsegett rólam ! -- mondta.Ekkor Torbjörg rázendített:“Százszor nyúltam szõke hajához, míg mellettem ült a sarokban.Ó, szép órák láza és lángja! Holtig emlékszem arra az estre.”-- Sose hallottam, hogy Eyolv Arnesön skald volna! -- jegyezte meg.Vigdis nem felelt; erre Torbjörg folytatta :“Mord madarak gubbadnak az erdõn -- szürke ködök közt száll el a nyár. Karcsú

kacsókból csenem a málnát -- ez ezerszer jobb, mint madarásznom.”-- Egyelõre megelégeltem dalaidat! -- szólt Vigdis. Bement s lefeküdt. Aesa

megosztotta vele ágyát; így vette észre, hogy Vigdis egész éjjel ébren bámult föl.Másnap Vigdis benyitott Gunnarhoz. Megkérdezte:

-- Hogy fogadnád Ljot Gissursönt, Veterlide rokonát, ha megkérné lányodat?-- Csak kerüljön elém! -- felelt Gunnar. -- Nem feledné el válaszomat. De aligha jön ide.

-- Már rég megbékélt Kaareval! -- szólt Vigdis.-- Veterlide engesztelte ki Kaaret! -- felelt Gunnar. -- Nem Ljot. Gonoszul fizetett

barátságomért.-- Nem tudhatta, hogy Eyolv annyira fenekedik ránk! -- vélekedett Vigdis.-- De végre ismeri az esetet! -- válaszolt Gunnar. -- A szereplõknél is jobban.

Hanem most elhatároztuk, mármint Kaare meg én, hogy meglátogatjuk Hestlökkenen. Sha kiverem fogait, máskép énekel majd.

-- Képtelenség! -- rezzent föl Vigdis. De Gunnar rámordult:-- Képtelenség, hogy eztán szóra méltasd, vagy csak beszélj is róla!Vigdis némán kiment.

XII.Egész nap tétován vergõdött szobájában -- menjen-e vagy sem? De alkonyattájt

fölvett egy sötét köpenyt s kilépett az udvarra.Az éjjel fagyott s fehér köd úszott a fjordon; a Nap vakítón izzott a déli hegylánc

fölött. Az udvar üres volt; Vigdis sokáig habozott; aztán átvágott az erdõ felé; senki selátta meg.

Az ormon bukkant Ljotra. Ez útiruhában állt fönt, leoldott köpenye és fegyvere,valamint kikötött lova mellett. Lerohant Vigdis elé s beárnyékozta szemeit:

-- Most meg belekáprázom szépségedbe ! Köszönöm, hogy följöttél, Vigdis.Széles lendülettel elfordította a világosságtól ; amaz kisiklott ölelésébõl s

hátratette kezeit.-- Furcsa kérdés hozott ide. Mondd, micsoda hírek keringnek lent rólam?Ljot rákvörösen felelt:-- Tegnap is faggattalak -- vájjon Kaare megkap-e?-- Bárcsak ne szöktem volna ki! -- mondta Vigdis. -- Félek, hogy oktalanul

védtelek meg.



-- Nem értem, mire célzol! -- szólt Ljot. Vigdis fölcsattant:-- Vagy hitványul pletykáltál ügyünkrõl, vagy ostobán végigdaloltad a falut.Ljot hallgatott. Ekkor Vigdis sarkon fordult, távozásra készen. Ljot hozzálépett:-- Jaj, hogy vetemedtem azokra a versekre ! De oly szörnyen féltettelek! Sajnos,

túlságosan engedtem érzéseimnek.

-- Magam is ! -- felelt Vigdis.-- Ne kínozz ! -- esdett Ljot. -- Többé nem lesz panaszod rám.-- Tudom! -- szólt Vigdis. -- Most utoljára találkoztunk.Ljot átkarolta derekát; Vigdis ellenkezett; de csuklói foglyul estek.-- Úgy megbántottalak azzal az egy-két dallal? -- kérdezte Ljot. -- Ha csakugyan

szerettél volna, most nem hagynál itt.-- Hát te hogy szerettél? -- lobbant föl Vigdis. -- Nemcsak elhitted a rámszórt

rágalmat, hanem terjesztetted is.-- Nem terjesztettem! -- tiltakozott Ljot. -- S egyáltalán nem hittem el.-- Pedig beválhat még! -- szól Vigdis s kirántja kezeit.-- Ne izgass! -- kiált Ljot s megcsókolja Vigdist. -- Csak nem feledkeztél meg

tegnapi ígéretedrõl?Ekkor Vigdis nyakonharapta Ljotot, úgyhogy ez egy percre elpattant tõle.-- Aztán máskép döntöttem! -- felelt Vigdis.-- Sose juss Kaarenak ! -- sziszegi Ljot. -- Nem élem túl elvesztésedet! -- S

fölkapja Vigdist, becipeli a ligetbe s hosszas küzdelem után legyõzi. Késõbb Vigdis nemszól, mégcsak nem is sír; mozdulatlanul tûri, hogy Ljot végigtapogasson kezén és képén.Tagjai jéghidegek.

Ljot fölállt s Vigdisre terítette köpenyét. Ujabb csókjai alatt amaz annyiramegdermedt, hogy lélekzete fehéren szállt föl szájából. A Nap letûnt, de az ég vérzõnívelt a déli erdõre.

-- Ideje, hogy távozzunk ! -- szólt Ljot s lehajolt Vigdisért. -- Az éjjel legföljebb aStorvandig érünk föl; ott majd meghálunk.

Most Vigdis ráförmedt:-- Bitang, nem bújsz el apám elõl! Fölkelt s lement; Ljot mögötte haladt.-- Legjobb volna, ha velem jönnél. Tudom, vérig sértettelek; de szakítással ne

tetézzük bajunkat.Vigdis nem fordult meg s Ljot végkép lehûlt e rideg komorságtól, így baktatott

Vadinig. A kerítés közelében Vigdis fölmarkolt egy követ s nekivágta Ljotnak.-- Pusztulj, kutya! -- sivított.

A kõ éle szájonsúrolta Ljotot. Ez visszafelelt :-- Drága pajtáskám, nem unszollak tovább -- a nyáron újra megkérdezlek, vajjon

elfogadsz-e?-- Csak lesd, Viga-Ljot! -- mondta Vigdis. -- Én époly makacs vagyok, mint te.S benyitott a tanyára. Fölment szobájába s rögtön lefeküdt; Aesa sokszor figyelte

hangtalan hánykolódását.Ljot visszament az oromra, eloldotta lovát s tovavágtatott. Szakadatlan száguldás

után, szélben és esõben ért Hakedalba; onnan Romerikén át Trondhjemnek rontott. Olyroppant hegyeken vergõdött keresztül, hogy mostohatestvérei, a Torbjörnfiak,megcsodálták páratlan szívósságát.



XIII.Most Vigdis nem mozdult ki Vadinról; oly bús volt, hogy semmi se vidíthatta föl;

alig evett, ivott, öltözködött és fésülködött; sose rázta le gyötrõdését. Napontavisszahõkölt a lefekvéstõl és a rémek látogatásától -- s reggelenkint a fölkelés és aházimunka kötelessége fagyasztotta meg. Sokszor elmondta magában : “Madár vagyok s

törött szárnyakkal vergõdöm ; nem jutok ki lezuhanásom helyébõl s nem látok messzebbvérem tócsájánál. Ha fölidézem multamat, rögtön jelenemre borzadok. Egykoriszilajságom csak mostani gyászom váltsága.”

Gyakran révedt rá, hogy beleugrik a folyóba, így húzta ki a telet; ekkor tudta meg,hogy terherbe jutott. Egy éjjel, míg az összes nõk aludtak körötte, kisurrant Aesa mellõl,magára kapta köpenyét s lelopózott az udvarba; a folyó felé tartott. Vigdis sose járt kintéjszaka, s most az iszonyat zúdult neki. Napéjegyenlõség ideje volt; fújt és esett; az égráfolyt a földre; de olykor a felhõk széthasadtak s a csillagok kihunyorogtak köztük.Vigdis rövidesen letévedt az útról, de arasznyira se látott; néha belegázolt a mély hólébe snéha beletoccsant egy-egy lucskos üregbe, de fõkép csupasz jégen járt, mert a Frysja partvidékének hótakarója leolvadt már. Hirtelen elvesztette tájékozódását; nem tudta, hol

a folyó és hol a tanya. Vadin a víz mellett feküdt, de a sötétség szinte a végtelenbe toltaki. Végül Vigdis lezökkent a jégre s addig csúszott lefelé, míg bele nem ütközöttvalamibe ; egy fenyõ ágai karmolták össze képét. Siklás közben döbbent rá, hogymagzata megmozdult.

Vigdis fölguggolt a fa alatt; oly csatakos volt, mintha holmi tócsában ült volna.Beljebb húzódott a zápor elõl; a szél búgva tépázta a fenyõ csúcsát s a homály csúf neszekkel telt meg. Ismeretlen alakok bõgtek körötte.

Így maradt virradatig; ekkor lelátott a meredekfalú mederbe; a szurokfekete vizenvastag jégtáblák zajlottak. Teljesen elzsibbadt bátorsága; visszaosont a hajnal fényeinmindjobban kirajzolódó tanyára. Levetkõzött s lefeküdt; oly kimerültség fogta el, minthaéjszakai kószájából a halál kísérte volna föl; esdve várta végét.

Reggel rászólt Aesa :-- De nedvesek ruháid, lányom !Vigdis visszafelelt, hogy az éjjel kinézett az istállóba -- történetesen járvány

pusztított az állatok közt. -- S alig találtam be.Aesa nem kérdezõsködött tovább, csak sajnálta, hogy Vigdis nem nyílik meg

elõtte.Egyszer Aesa megpedzette, hogy Vigdis bizonyára beteg, különben nem

kókadoznék úgy a padon. S valósággal könyörgött neki, hogy tárja ki szívét. De Vigdiselutasította, hogy ne törõdjék vele.

Gunnar folyton sínylõdött e télen, ezért csak kevesen vetõdtek be a tanyára s újévtáján Aesa úgy intézkedett, hogy az összes szolgálók tûnjenek el Vadinról. Vigdis varrtegy szoros mellényt s állandóan otthon gubbadt; legföljebb Aesa tudott a titokról, de őnem mert szólni.

XIV.Tavasszal Vigdis megkérte Aesát, hogy a nyáron kísérje föl a saeterre. Gunnar

nem repesett e tervért, de Aesa hosszas rábeszélésére engedett. Korán indultak el; csak egyetlen férfi, Skofte tartott velük. Ez Aesa fia s Gunnar szabadosa volt. A dúvadak ellenvédte a jószágot.



Egy este Aesa az istálló ajtajában várt a tehenekre ; Vigdis rémülten sietett kihozzá :

-- Nem tudom, mi lesz -- Gunnar lent jön a lejtõn ! Ha meglát, még agyonüt!-- Feküdj le ! -- felelt Aesa. -- Majd füllentek neki, hogy beteg vagy -- s amúgy is

hamar elmegy.

Vigdis csakugyan két álló napig, Gunnar távozásáig nyomta az ágyat. Gunnar erõsködött, hogy nem csoda, ha itt az ember megbetegszik vagy éhezik, amily koránterelték föl a jószágot -- hisz éjjel még dér hull s az erdõben alig nõ fû.

De késõbb Aesa úgy határozott, hogy tanácsokkal látja el Vigdist; s egyszer a patakmenti sétársúrolásnál odaszólt neki:

-- Hadd csak ; most igazán nem fáradhatsz !Vigdis végighajította az edényt a lejtõn s oly vadul meredt Ácsára, hogy ez

visszahõkölt tõle.-- Ne bolygasd ezt! -- förmedt rá. -- Különben nem felelek magamért.Késõbb Aesa mindig kerülte e tárgyat Vigdis elõtt. S jött a nyár. Egy langyos,

sötét éjjel Vigdis elhagyta a saetert. Fölkapaszkodott a lejtõn; csak a kerítésig gyõzte

erõvel; ott lerogyott a földre. Az erdõ szélén magányos kese legelt; ez állandóan kivált aménesbõl s behúzódott a házakig; roppant kezes volt, fõkép Vigdis iránt. Most hozzájött sráfújt; sokáig állt a fetrengő nõ fölött. Mihelyt a fájdalmak engedtek, Vigdis nekieredt anyájtaposta ösvényen ; az állat mindvégig hûségesen ballagott mögötte. A szerencsétlenminden új rohamra belecsimpaszkodott a lóba, amely elfordította fejét, rányalt védencevállára és hátára, majd mozdulatlanul állt.

Végül Vigdis valami komor, fekete vízhez ért. Az ég ormán kék rés nyílt a felhõk közt s lecsillant a tengerszembe; egyébként az egész táj merõ gyász volt. Egyszer Vigdisfölsikoltott; oly vad visszhang zúdult vissza a túlsó sziklákról, hogy maga is megrettenttõle; szájába kapta köpenye egyik csücskét s foszlányokra rágta szét, úgyhogy szájafulladásig telt a gyapjúszálakkal. Lefigyelt egy közeli patak dörgésére s fölbámult a lassú pirkadásba; elnézte a tó fekete habzását, de nem mászhatott le; nyomorultul várt areggelre.

S egyszer a Nap beleszúrt szemeibe. Késõbb Vigdis megszabadult; majd sokáigájultán feküdt, de végül fölocsúdott a tûzõ melegre és a gyermek sírására. Megnézte akicsit; fiú lett. Nem nyúlt hozzá, csak levette fehérfalú, zöldcsíkos, verejtékes, harmatosés véres kendõjét. Összehajtotta e holmit s beletette a csecsemõt, betolta két kõ közé selfödte mohával és ággal. Aztán lement a patakhoz és ivott.

A parton nagy kőszál tört föl; Vigdis nekivetette hátát s úgy sütkérezett rajta.Aztán hazavánszorgott a saeterre.

Aesa szorongva várakozott. Skofte kinézett Vigdis után. Ez bement és lefeküdt;napokig lázasan kínlódott. Aesa meleg vajjal kenegette melleit; de egyikük se célzott atörténtekre.

Vigdis késõbb mindig kerülte az erdõt. Aesa nem vette észre, hogy fölfrissültvolna.

XV. Nyáron tikkasztó hõség uralkodott; a tehenek esténkint nem tértek haza, hanem

kint maradtak az erdõben; Aesa és Skofte gyakran rótta a gerinceket és lápokat azelbitangolt jószág után.



Vigdis félt a saeteri magányosságtól és az erdei homálytól; most már hazavágyott.Sokszor ült a küszöbön s lenézett a mélységbe. A saeter magasan feküdt; köröskörülerdõk és ormok keretezték ; föntrõl csak egy csík tûnt ki a déli fjordból és faluból. Vigdisígy sóvárgott el egy este; ekkor kutyája lepattant ölébõl, végigcsaholt a réten s nekirontottegy lovasnak, aki a kerítéshez kötötte lovát. Vigdis ijedten ugrott föl, hogy befusson az

erdõbe; de a hirtelen megfordult férfiban ráismert Ljotra. Ez csitítón szólt föl hozzá.Vigdis visszafelelt az ajtóból:-- Nem, csakugyan nem rémítesz meg. Ljot megállt, majd lassan kérdezte :-- Hogy érted ezt?Erre Vigdis elvicsorodott, de nem válaszolt.Ljot odatámaszkodott az ajtófélfához; lesütötte szemeit s dárdájával beledöfött

egy rögbe.-- Hazakészülök; rokonaim hajója Tunsbergben vár rám. Tudom, nagy kéréssel

fordulok hozzád -- ha lehet, bocsáss meg. Amennyiben velem tartanál, több tisztesség ésnagyobb szerelem fogna körül, mint a világ bármelyik nõjét.

Vigdis újra fölnevetett:

-- Keveset ígérsz, Ljot. Szép szavakkal megrontottál már, s a legcsúfabb szégyenbe és alegkeserûbb bánatba löktél -- egyetlen nõ se kerüljön sorsomra. Elhiszem, nagy tisztességérne melletted -- amily nagy tisztesség a színlelés, pusztítás, erõszak és hazugság.Ilyesmihez fényesen értesz, te sápadt nőfaló.

Ljot félrenézett:-- Csakugyan, joggal kelsz ki ellenem. De valamikor különb dolgok is teltek tõlem -- sörömest hallottál róluk. Akkor oly kevéssé utáltál, hogy gyakran kitüntettél csókjaiddal.Hanem amióta nem találkoztunk, sehogy sem engedek föl. S most is csak a vágy küldöttutánad.

-- Lám! -- szólt Vigdis. -- Nyilván úgy gondolod, hogy vártam rád?Ekkor Ljot fölpillantott: -- Igen. Ezután mindketten sokáig hallgattak. Végül ismét

Ljot kezdte :-- Mondd, Vigdis, nincs gyermekem a faluban?Vigdis elmosolyodott:-- Fogalmam sincs róla. Nem érdeklõdtem ügyeid iránt.Ljot elpirult s hallgatott. Vigdis folytatta :-- Csak énekeld meg férfiasságodat s dicsekedj el merészségeddel. De mifelénk

nem hisznek neked -- itt mulatnak a fölsült kérõkön.Ljot kifogyott a szóból s valami leragasztotta lábait; megérezte, hogy többé nem

férhet kedveséhez. Nagyon fájlalta elvesztését. Ekkor eszébe jutott a papnõ kése; kihúztakeblébõl s átnyújtotta Vigdisnek :

-- Tessék ! Tavaly vesztetted el, amikor elõször jártunk fönt az ormon.Vigdis utánakapott, s egy gyors mozdulattal Ljot felé döfött. A penge a kulcscsont

fölött hatolt be, szétvágta a ruhát s belekarcolt a bõrbe, úgyhogy a vér kiserkent nyomán.Ekkor Ljot magához rántotta Vigdist. Úgy mondta :-- Most kezemben vagy, de akaratod ellen nem viszlek el. Tarts velem, s akár taposhatszis rajtam.

Vigdis fölszisszent karjai közt :-- Elevenen nem hurcolsz a vizén át. Ljot csókkal felelt:-- Akkor sok öröm érjen még -- de én már nem feledkezem meg bánatomról.



Vigdis válaszolt :-- Pereputtyostól kínlódj a földön. S gyermekeid szemeid láttára, csúful haljanak

meg.Ljot elengedte Vigdist s lement a lejtõn. Kioldotta lovát. Majd megfordult s

hosszan nézett föl a saeterre. Aztán átugratott az erdõn. Csak sokára találkozott

Vigdisszel.XVI.

Az õsz beálltakor hazavonultak a saeterrõl. Vigdis átszenvedte a telet is. Nagyonnyugtalankodott, mivel grefsini Kaareék háztûznézõbe jöttek hozzájuk. Egy idõre kitért afelelet elõl, hogy nem sürgõs a dolog. Végül Gunnar a jövõ õszre ígérte a választ,mégpedig az elõzetes beleegyezés hangsúlyával.

Vigdis megjegyezte, hogy a nyáron nem kívánkozik a saeterre. Egy tavaszi estevégigrótta a pástot. Szép napnyugta volt, nyírbarka és madárszó ideje s a levegõben üdítõfû- és lombszag érzett.

A tanya alatt Gunnar egyik zsellérpárja lakott. Az asszony kint ült a küszöbön s

szorgosan pörgette orsóját; Vigdis megállt elõtte s szóba elegyedett vele. Gyermeksíráshallatszott ki a kunyhóból. Vigdis elcsodálkozott :-- Ez a csöppség úgy pityereg, mintha nagyon bánkódnék; nyilván jókora már.Megfigyeltem, hogy a csecsemõk roppant csúnyán sírnak -- szinte macska- vagy bagolyhangon.

Az asszony bement a csöppségért. Ez két-három éves lányka volt; az anya ölébenrögtön elhallgatott, sõt kisvártatva leereszkedett a földre s nekiesett a virágoknak.Minduntalan rálépett ruhájára s elesett. Vigdis fölemelte s ekkor a gyermek ellökte amarkában szorongatott bimbókat. Az anya megszólalt :

-- Tépj ebbõl a háromszínû violából, hadd jósoljam meg sorsodat.Vigdis átnyújtott egy szálat s az asszony folytatta :-- Két sötét és két világos levele van; a legalsó levél közepe világos, széle sötét.

Elõször nagy bánat ér, aztán sok öröm. A legfelsõ levél borús öregségre mutat.Vigdis felelt:

-- Kérés nélkül és kevés jóval biztatsz. De azért megjutalmazlak. -- S ki csatolta melltûjéts odaadta az asszonynak. S elment.

A pástból magányos szikla állt ki, berkenyefák és csipkebokrok nõttek körötte s agyep szélén rengeteg viola virított. Vigdis leereszkedett közéjük, rákönyökölt térdére súgy nézte a lebukó Nap fényében kiragyogott fjordot. Sokáig ült s gonosz emlékeivelviaskodott -- Ljotra meg az erdõben hagyott kicsire gondolt. Gyakran tûnõdött, vájjon mimaradt gyermekébõl? Tisztán emlékezett rá, hogy fektében tengernyi féreg bozsogtakörül s ha mégúgy el is szakadt a csöppségtõl, most iszonyodva révedt vissza, hogy ahangyák szétrágták.

A sötétség beálltakor fölkelt s szinte lelkendezve szaladt haza. A tanya közelében beleütközött Aesába, aki rászólt:

-- Jaj, hogy megijesztettél, lányom! Csupa félelem vagy s ily sokáig elmaradsz !Vigdis felelt:-- Rettegek a homálytól, rettegek az erdõtõl és rettegek otthonomtól. Életem merõ

nyomorúság ; akár be is fejezhetném.



-- Micsoda beszéd ez! -- tiltakozott Aesa. -- Még minden jóra fordulhat. Afiatalok sebei hamar gyógyulnak; különben senki se kétli szüzességedet. Kaare szeret snagy vagyonba és tisztességbe visz.

-- Ez a baj! -- felelt Vigdis. -- Inkább híresztelnének el -- ha apám ki is ûzneházából. Most illegnem kell, mintha a régi volnék, pedig majd lerogyok terhem alatt. S

mit érek a falu becsülésével, ha hárman is tudunk gyalázatomról. Titkos jelek rejtõznek testemen -- vájjon hogy védekezzem Kaare széptevése ellen?Este beültek szobájukba; ekkor Vigdis megszólalt:-- Nem utaznál le déli sundbeli rokonaidhoz? Sokszor hajtogattad, hogy ezek

bármikor megmérkõznek velünk. Aesa felelt:-- Ki tudja, egyáltalán élnek-e még ? S most már késõ, hogy zavarjam õket, vagy

más útra csapjak át. De miért érdeklõdöl?Vigdis hosszas hallgatás után válaszolt :-- Valaha csak öledbe bújtam s minden bánatom elmúlt. Most pedig fõkép elõled

térek ki.Aesa nem felelt; erre Vigdis folytatta :

-- Már bánom, hogy elpusztítottam azt a gyermeket; minden éjjel fölver álmomból. De bárcsak sorsom keményebbre edzett volna.-- Miért?-- Mert akkor megbosszulnám bukásomat ! -- felelt Vigdis. -- Ljot fia törne Ljot

ellen. Dühöm kopója nem kushadna le, míg torkon nem kapná Viga-Ljotot.Ekkor Aesa halkan ejti ki:-- Csakugyan így vélekedel?-- Így! -- felel Vigdis; s Aesa kijelenti:-- Nos, tudd meg, hogy Skofte megmentette fiadat.Vigdis fölpattant ültébõl; egy pillanatig némán és sápadtan meredt elõre. Majd

visszacsuklott a padra s zokogva dõlt az asztalnak.Aesa rászólt :

-- Senki sem értesülhet az ügyrõl ! Egyáltalán nem beszélünk róla. Most is csak azértemlítettem meg, hátha megnéznéd kicsidet.

De Vigdis tovább nyögött :-- Nem, már nem kerülhetek lejjebb. S végül pusztulnom kell e gyermek elõl. Ó, én puha,gyáva teremtés ! Miért nem dobtam a tóba ! -- De nem csapsz be?

Erre Aesa odament ládájához, elõvett egy vászonholmit s átnyújtotta Vigdisnek.Ez rásandított. Akkori kendõje ! Ma is csupa vér és moha ! -- Sírva lökte el :

-- Rögtön megkeresem apámat -- nem élhetek se Skofte, se más titkolózásából.Sose hittem volna, hogy ily rútul cserbenhagysz.Aesa felelt :

-- Aznap reggel nem leltelek ágyadban s menten utánad hajszoltam Skoftét. Ezráakadt a kicsire s úgy elgyönyörködött benne, hogy azóta maga neveli. Kérlek, nyugodjmeg.

-- Nos, mindegy ! -- legyintett Vigdis. -- Nagyon meguntam ezt az életet.Aesa felelt :-- Ha a tisztes szülés nehéz -- a bûnös még nehezebb. Én is próbáltam egyetmást,

hallgasd meg, javadra válhat.



XVII.Aesa elkezdte :-- Apám sjaellandi Harald Guldskjegg volt. Gyakran beszámoltam neked szép és

derûs gyermekségemrõl. Jómagam alig töltöttem be tizenharmadik évemet, amikor nénéim, Ingrid meg Astrid, eladósorba kerültek. Egy este cselédeink kíséretében

lesétáltunk a sundi fürdõzésre. Ekkor ölandi vikingek vitorláztak felénk. Elragadtak bennünket; egyikünk se menekült meg. Három fivér gazdálkodott a hajókon; mi,gazdalányok, estünk zsákmányukul. Én ép Arngrimmal, a legidõsebbel töltöttem az elsõéjszakát; két évig éltem vele. A csapat rövidesen hazaevezett, de Arngrim télen-nyáronkint portyázott a tengeren. Erõs, bátor és szép férfi volt, csak ellenem fenekedetthidegségem miatt. Nénéim örökre eltûntek elõlem; Arngrim sose nyilatkozott róluk.

Kalandozásain sokszor gyõzött. Engem lent õrzött a fedélzet alatt; annyira tartottszökésemtõl, hogy elvette ruháimat; helyettük mindenféle drága prémekkel,szõnyegekkel és ékszerekkel látott el. Egy Asbjörn nevû dán fiú is szolgált gályáján;rábeszéltem, hogy szökjünk meg s vigyük el az összes aranyakat, de Arngrim rájöttösszeesküvésünkre; Asbjörnnel végzett s velem még cudarabbul bánt.

Egyszer a suderi szigeteknél vesztegeltünk; norvég vikingek rohantak ránk sArngrim elesett. Gunnar, apád vezette a támadókat. Mihelyt kimentett fülkémbõl,fölsiettem a födélzetre; letérdeltem a halott mellé s vérébe mártottam hajamat, minthogyArngrim reggelente hajamnál fogva kötözött magához. Sose mosdottam jobb lúgban.

Ekkor Gunnar kitudakolta nevemet és származásomat, mert, erõsködött,szépségem pompás vérre vallott. Órákig beszélgettünk. Gunnar megígérte, hogy hazaviszDániába ; finom ajándékai és szíves viselkedése miatt bele kellett szeretnem. Hát még,amikor azzal lepett meg, hogy elválik feleségétõl s megkéri kezemet! Nem kívánkoztamvissza; hajóján maradtam terhességemig; ekkor annál inkább ragaszkodott hozzám, mertAlvsol meddõ volt. Fölhozott Vadinra; csakhogy a jarl harcba keveredett s Gunnar elkényszerült mellõlem. Meghagyta Alvsolnak, hogy úgy gondoskodjék rólam ésgyermekemrõl, mint legnagyobb kincsérõl. Roppant gondok és vágyak közt hagyott el.Alvsol meg mostohája segített szülésemnél; ez a két némber rögtön lecsapottgyermekemre s egyszersmind megparancsolta az egész cselédségnek, hogy késõbbvetélésemrõl számoljon be, míg velem halálos fenyegetések közt fogadtatott hallgatást.Majd híre jött, hogy Gunnar súlyosan megsebesült s egyelõre nem kerülhet haza; ekkor Alvsol kirakott rabszolgái közé. Az egyik, Svart, megvédett társaitól, ha saját számára is;Alvsol az erdõbe, Skofte mai lakóhelyére ûzött bennünket s mindenütt kikürtölte legújabb»szégyenemet«.

Gunnar visszatérésekor odavágta neki, hogy Svarthoz pártoltam át; apád tajtékzónvágtatott ki hozzánk. Hanem én bátran rámutattam kicsim elpusztítására és egyébsérelmeimre. Most Gunnar elûzte Alvsolt, hogy odaülhessek helyébe. Nem engedtemkérésének; így elvette anyádat, Herdist, aki szebb és fiatalabb volt nálamnál. Tudod,születésedkor halt meg. Apád készségébõl magam neveltelek föl. Azóta itt csetlegek köztetek. Gunnar ellátta és fölszabadította fiaimat -- úgyhogy mindenkép csak dicsérettel beszélhetek róla.



XVIII.Vigdis közbevágott :-- Furcsa, hogy annyira ragaszkodtál egy közönséges rabszolgához -- én lófarkon

tépettem volna szét.Aesa felelt:

-- Gunnar jobban járt egy gazdag és elõkelõ nõvel, mint velem. De fõkép Svartgyermeke tartott vissza -- nem bírtam volna ki egy újabb veszteséget.-- Nem hasonlítunk egymáshoz! -- jegyezte meg Vigdis. S kisvártatva : -- Gunnar

alig gyúlt föl házasságában -- unokájáért se repes majd.-- Ne törõdj a gyermekkel! -- szólt Aesa. -- Legalább Gunnar haláláig. Aztán vedd

magadhoz s vigasztalódj meg vele. S valahogy megkörnyékezzük Kaaret is.Vigdis ölébe tette kezeit s belenézett a tûzbe. -- Nem vergõdöm tovább ! --

mondta. -- Inkább vállalom a legrosszabbat, ha ugyan rosszabb jöhet még.Fölvette a kendõt, odament az ajtóhoz s kiszólt az egyik favágóra.-- Vidd el ezt a holmit Skofténak ! -- rendelkezett. -- S mondd meg neki, hogy

azonnal adja vissza tartalmát.

S megint hátraült a kemencéhez. Aesa szemközt gubbadt. Sokáig hallgattak ;végül Aesa szólalt meg:-- Skofte csak éjfél körül érhet ide. Addig dõljünk le.-- Tessék ! -- felelt Vigdis.Aesa némán meredt elõre. Késõbb Vigdis ismét rákezdte :-- Eredj, Aesa.Ez kiérezte hangjából egész türelmetlenségét ; végighevert az ágyon, de nem aludt

el. Vigdis csak ült; legföljebb a hamvadó tûzre rakott rá. Így virrasztott kakas-kukorékolásig. Egyszer bekopogtak hozzá.

-- Nyiss ajtót! -- szólt.Aesa kihajolt s Skofte bejött. Ölében hozta a prémtakarós fiúcskát. Vigdis fölállt s

meggyujtott egy forgácsot. Skofte kibontott egy prémet s a világosságba emelte agyermeket; erre ez riadt sírásba kezdett.

Vigdis rámeredt a csöppségre, de nem fogta meg. Korához képest kicsi és véznavolt, barnahajú és kékszemû. Szakasztott mása Ljotnak. Skofte letette a padlóra. Ugyanisa gyermek már némi támasszal megállt, bár még nem járt. Nyafogva fogózottmostohaapjába.

Vigdis a kemencébe lökte a forgácsot s visszaült helyére. Skofte keresztüldörrenta fiúcska pityergésén :

-- Most álmos -- különben nagyon jó kis pulya.-- Fektesd le! -- felelt Vigdis. -- Fölveri az egész tanyát.Aesa odavitte az ágyhoz, de Vigdis ráförmedt :-- Nem, ott nem kell nekem! -- Te, Skofte, a padláson vackolj le. Sokkal jobban

megjutalmazlak, mintsem e csemete megérdemelné.Aesa a sutba dugta a gyermeket s behúzódott melléje. Vigdis egész éjjel fönt

maradt.



XIX.Másnap reggel Aesa Haraldsdatter az ágyban lepte meg Gunnart; kiküldte a

cselédeket s leült az ágyra; sokáig tárgyaltak kettesben. Késõbb Gunnar fölkelt,fölöltözött s átment Vigdishez. Vigdis sápadtan és rettegve állt föl apja beléptekor. DeGunnar alig mordult el s Aesa mindvégig ott sürgött mellette. Odalépett a gyermekhez :

-- Látszik, kire üt.Vigdis nem felelt; erre Gunnar folytatta:-- Sokszor fájlaltam, hogy egyetlen fiam sincs. Sose fogtalak keményen -- úgy

véltem, boldogan és tisztességben hagylak itt. De bárcsak gyermektelen maradtam volna,mintsem szajhának nevezzenek s öregségemre fattyak lógjanak rajtad.

Vigdis felelt :-- Igaz, apám. Bárcsak gyermektelen maradtál volna.Gunnar szó nélkül kifordult az udvarra.

XX.Az idõ múlt s mély csend terpedt Vadinra; kevesen jártak a tanyán s Gunnar meg

háznépe ritkán tûnt föl a faluban. Gunnar annyira sínylette az esetet, hogy hirtelenelvénhedt és megrokkant. A gyermek otthon nevelkedett; Aesa szeretettel gondoskodottróla ; de Vigdis nem törõdött hozzá, mégcsak nem is nevezte el. Folyton bánkódott s nemmozdult ki Vadinról.

Egyszer Vigdis meg Aesa kint sütött a konyhában s a kétéves apróság ki-befutkározott. Aesa megmutatta neki a számára dagasztott két cipót. Ekkor a kicsi úgymegörült, hogy alig fért bõrébe; ficánkolás közben kiborította a sütõteknõt. Vigdisfölkapta a gyermeket s néhányszor végighúzott rajta.

-- Ebadta haszontalanja ! -- pirongatta. Az apróság elpityeredett; ekkor Vigdisföltette a padra.

-- Hallgass ! -- szólt rá. -- Ilyen semmiségért is nyávogsz ?Visszament a teknõhöz s egy idõre belemélyedt munkájába. Késõbb odafordult

Ácsához :-- Nos, ez a pocok sem öl meg senkit. Nem fajzik rám ; én még csinálásakor se

sírtam -- de apja majdhogy föl nem zokogott.-- Ejnye! -- intette Aesa.Vigdis tovább gyúrta a tésztát. A gyermek nem hallgatott el; tenyereibe rejtette

képét s mihelyt az anya feléje nézett, menten rádõlt a padra s befurakodott a zsákok közé.Késõbb Aesa kiment. Ekkor Vigdis a csöppségnek adta a cipókat.

-- Nesze, egyél! -- szólt.A fiúcska hüppögve sandított az anyára s úgy nyúlt ki a meleg süteményekért.

Persze, visszarántotta kezeit. Erre Vigdis rátámadt. De aztán átküldte Ácsához.

XXI.Ez a tél különösebb események nélkül telt el. A napéjegyenlõség után a falusi

ereszek rendre megolvadtak. A nép rászabadult az erdõre. Egy reggel Gunnar iskilovagolt, hogy megnézze a nyugati részen dolgozó cselédséget. Déltájt Aesa megVigdis nekifogott a tálalásnak; amaz kibámult az ajtón :

-- Ni, Gunnar máris megjött! -- szólt. -- De mily furcsán üget! Vagy beteg, vagyrészeg. -- S elébe sietett. Vigdis félrehúzta a lábast s szétosztotta a kanalakat; ekkor Aesa



fölsikoltott hozzá. Skofte meg egy rabszolga támogatta Gunnart; Aesa a menet mögötttördelte kezeit. Az öreg sápadtan bukdácsolt be; õsz szakálla véresen hullt le mellére.

Vigdis ellökte összes edényeit. Faggatózva ugrott apja elé. Gunnar intett, hogy a padra kívánkozik; ültében a falnak támasztotta fejét.

-- Grimelundaron beleütköztem Eyolvba. Többé aligha vitázunk egymással.

Vigdis fölkiáltott: -- Csak nem ölted meg?-- Nem! -- felelt Gunnar. -- Nekem fellegzett be.A nõk levetkõztették Gunnart; elszörnyedtek sebén. Vigdis megszólalt:-- Hogy történt, apa? Gunnar felelt:-- Az erdõben akadtunk össze; Eyolv rögtön szóba ejtett, Vigdis. Gondolhatod,

nem tûrtem nyugodtan becstelen lányom szapulását.Vigdis hallgatott. Most lefektették Gunnart. Ez fölküldött a favágókért. Az

Arnefiak mindenre képesek. -- Egyébként Eyolv utánam süvöltött, hogy lejön hozzád.Aesa odaült Gunnar mellé, ugyanekkor Vigdis egy sarokba húzta Olavot, Gunnar

másik kísérõjét s kikérdezte az eset felõl.-- Hogy védted gazdádat? -- szólt.

-- Teljes erõmbõl! -- felelt amaz. -- S Gunnar is keményen küzdött; mindegyikünk elbánt egy-egy emberrel; de hatan törtek ránk. Amikor Gunnar ledõlt lováról, fölfogtamtestét, a többiek pedig elvágtattak.

-- Hova? -- érdeklõdött Vigdis.-- Úgy tudom, a grimelundariak bent dolgoznak a gautestadi erdõ közelében, az

úgynevezett Barntjern mellett! -- felelt a legény. -- A csúcson döntik a fákat.Vigdis lemeredt a földre. Majd megszólalt :-- Eyolv alighanem örül délelõtti sikerének. S jóllakottan hortyog.Fölsietett szobájába, kinyitotta ládáját, elõvette a papnõ kését s magára kapott egy

barna kendõt és egy fekete köpenyt. Majd átment a fészerbe, kikereste skíjét és botját snekivágott Gautestadnak. Megkerülte az északi házakat s tovasuhant a tanya mögötthúzódó, alacsony hegygerincen. Szinte repült a kérges havon; kisvártatva lelátott atengerszem fehér síkjára és a grimelundariak ideiglenes kalyibájára. Itt szorgos munkafejezõdött be; forgács-, kéreg- és szénakupacok hevertek szerteszét. De egy lélek selátszott. Vigdis a fák közt surrant a kalyibáig. Kilépett a skíbõl s bekukkant az ajtón.Rögtön ráismert Eyolv bárdjára és vértjére. Benyitott a három gerendamagasságú ésroppant szûk kalyibába. Két férfi aludt bent. Egyikük Eyolv volt. Vigdis elõször amásikhoz tartott, fejére dobta a takaróul használt köpenyt s torkába döfte a papnõ kését.A grimelundari szörnyethalt. Aztán Eyolv került sorra. Vigdis megrázta vállát.

-- Ébredj, Eyolv -- végre teljesül kívánságod ; vadini Vigdis itt mézeskedik veled.Eyolv fölserkent álmából; a kalyiba homályában alig látta Vigdist. Ez újra

megszólalt :-- Lásd, mily céda vagyok ; magam jöttem ágyadhoz.Ugyanekkor beleszúrt. Ezúttal se hibázott -- Eyolv véresen zuhant hátra. Kétszer

csapott nyakának; másodszor benne hagyta a kést is, hogy jobban figyelhessen a végsõrúgásokra. -- Áldozata vérébe mártotta kezeit s hajával törülközött meg. Eyolvkiszenvedett ; ekkor Vigdis kiment, fölcsatolta skijét s lesiklott az erdõbe.

Hidegebb lett s Vigdis szédülten száguldott a völgy felé. De néha megállt. Lábaimajd kibicsaklottak alóla ; mindvégig maga elõtt látta Eyolv haldoklását. Nemcsak Gunnar sebéért fizetett meg, amikor lesújtott egy férfira s amikor ez époly kevéssé



védekezhetett ellene, mint jómaga Ljot ellen. Agya annyira forrt, hogy teljesenmegfeledkezett jöttének-mentének élményeirõl. S nem ügyelt az útra sem. Míg föllendültegy szemközti magaslatra, átröppent egy facsuszkán s ott beleakadt Koll Arnesönékbe,akik üres szánokat toltak föl a gerincre. Meglátták s vadul kiáltoztak rá. Kollmásodmagával ugrott utána ; de a vékony jégréteg folyton beszakadt skítlen talpaik alatt.

Vigdis lejutott egy völgyi patakhoz s keresztülsiklott a szürke és lucskos jégen -- az egyeslapok rögtön lemerültek mögötte, de elmenekült üldözõi elõl.Most hazáig nem pihent meg; az udvarról egyenest berontott Gunnarhoz. Ez aludt

s Aesa mellette ült. Vigdis fölcsattant:-- Apa, ébredj ! Jó hír! Lemostam szégyenünket! Megöltem Eyolv Arnesönt!Gunnar fölkecmergett fektébõl s Vigdis beszámolt az esetrõl. Ekkor Gunnar

rászólt, hogy hajoljon le, hadd csókolja meg.-- Bátor, férfias nõ vagy -- nem is lehettél más. Megbocsátom, hogy magadhoz

engedted az izlandit. Egészségben neveld föl gyermekedet.Most Vigdis rátért erdei futására s Gunnar érdeklõdött, vájjon Koll fölismerte-e?

-- Nem tudom! -- felelt Vigdis. -- Mindenesetre ismeri az ottfeledett kést.

Gunnar kijelentette:-- Nem védhetlek meg benneteket s esetleg Skofte késõn tér vissza. Legjobb, hanyomban Grefsinre viszed a gyermeket; remélem, Kaare nem feledkezik meg jóságomról.Olav gyûjtsön össze minden értéket s rejtse el a csûrmenti partüreg alatt.

-- Nem hagylak itt! -- fogadkozott Vigdis. De Gunnar rászólt:-- Föltétlenül távoznotok kell, hogy családunk ki ne vesszék. Velem ne törõdj --

értem már nem kár. Aesa is kísérjen el.Aesa közbevágott:

-- Nem, nem értek a skizéshez. S egyébként is kitartok melletted. Sokkal jobban bántálvelem és enyéimmel. Különben se bizonyos, hogy Koll még az éjjel megtámad bennünket -- de Vigdis csak kerekedjék föl; Kaare alighanem segítségünkre jön.

Aesa semmi áron nem tágított Gunnar mellõl. Vigdis fölkeltette és bebugyolálta agyermeket. Bõriszákjába rakott egy csomó pénzt és ékszert, valamint némi kenyeret ésfüstölthúst. Majd fölkapta az apróságot s elbúcsúzott apjától. Gunnar megcsókolta õket.Végül Vigdis meghatottan, a szerencsés találkozás kívánságával fordult Aesához.

XXII.Kiment s fölcsatolta skijét; a szíjak csak úgy feszültek lábain. Lehajolt vashegyû,

kerekes botjáért. Aztán hátára kötötte a gyermeket s nekivágott északnak.A Nap nyugvóra ereszkedett; a kemény havon alig maradt egy-egy rövid

skínyom, bár a kicsi jócskán lehúzta Vigdist. Ez kisiklott a folyóhoz, de csak a biztos jégre ereszkedett rá. Késõbb átkínlódott a dombokon; még érezte a délutáni fáradtságot.A fönsíkról visszanézett; az ég vörösre gyúlt a fjord fölött; egy lélek se tûnt föl -- deakkor sûrû erdõ és bozót fogta körül a falut.

Vigdis elkanyarodott Grefsin felé; lassan csúszott tova. Még nem érte el a házakats a csillagok máris kiragyogtak a magasban. Az udvarról egyetlen pászma se tûzött elébe;az összes ajtók zártan fogadták. Vigdis odament az egyikhez s megkopogtatta skíbotjavai,de senki nem jött ki s egyetlen hang se hallatszott belülrõl, csak a tehenek topogtak azistállóban. Az egész háznép fölkerekedett.



Vajjon mihez fogjon? Tûnõdés közben a hóba ültette a gyermeket. Ekkor ezmeghúzta köpenyét s lemutatott a falu felé. Vigdis kimeredt. Vadin táján vörös csík lángolt az égre; folyton nõtt s fekete füst bodrosodott fölötte. -- A gyermek ijedtenszipogott s anyja ölébe dugta fejét. Vigdis fölemelte :

-- Most gyilkolják le nagyapádat és Aesát -- jól nézd meg s ne feledd el.

A tûz terjedésével a füst aranyosvörössé vált; a vész már belekapott a csûrbe s aszéna meg a gabona izzása Grefsinig befestette a mennyboltot. Egy skís raj robogott afolyóhoz, úgyhogy Vigdis nem vesztegelhetett tovább. Fölkötözte a gyermeket sszélsebesen siklott az erdõbe. Egy darabig követte Kaareék nyomait, esetleges üldözõimiatt. Tudta, hogy a Storvand túlfelén emberek közé ér, ha egyáltalán kergetik odáig. Azerdõben erõsen rásötétedett, csak a fák közt fehérlõ hó derengett elõtte. A meredek emelkedésen minduntalan elvágódott, úgyhogy véresre horzsolta arcát és kezeit. Azéjszaka hideg volt; de Vigdis nem vette észre, mert a veriték csorgott róla, s szíve aszétpattanásig dongott; viszont a gyermek úgy kapaszkodott nyakába, hogy majd megfúlt bele. Nagysokára följutott a csúcsra s most könnyebben haladt elõre -- de mintha itt sose jártak volna. Ha megfordult, még látta a déli fenyõk fölött sápadó tüzet. A gyermek újra

fölsírt; éhezett és fázott.-- Hallgass, szívem! -- mondta az anya. -- Rögtön leérünk a faluba; ott eszel éslefekszel.

-- Rögtön? -- kérdezte a gyermek.-- Igen, rögtön ! -- felelt Vigdis.Legombolta köpenyét s zsákszerûén csavarta rá a kicsire. Most fehér, lejtõs tisztás

tûnt elébe; botjával tapogatózott le a zord szakadékba. Mihelyt skíje elakadt, mentenráocsudott izzadtságos vacogására. Csillagos, de vaksötét éjszaka terült el az erdõn, mivela Hold csak hajnalban kelt föl. Végül ráismert a mélységben fehérlõ tó síkjára. Kínosan bukdácsolt alá, míg neki nem esett egy fának; bal skiszíja csattanva szakadt szét.Ideiglenesen egy füzággal pótolta ki; addig a hóba tette kicsijét. Csak sokára mehetetttova; ekkor újra fölvette a gyermeket.

-- Nem fázol, drágám?-- Nem! -- felelt amaz. Vigdis végigtapogatott a dermedt kacsókon; mintha

jégcsapokat fogott volna. Ölébe ültette az apróságot s a pityergésig dörzsölte azösszemarkolt hóval. Aztán tõle telhetõén beburkolta a kicsit, lekecmergett a jégre seleredt az északnyugaton sejtett házak iránt.

A gyermek dörzsölése közben jól érezte saját elgémberedettségét is. A síkon élesszél fújt, úgyhogy Vigdis annyira didergett átizzadt ruhájában, mintha csupasz lett volna.A nyugati part mellett hatolt elõre, onnan kémlelt körül, vajjon mikor bukkan valamihajlékra. S egyszer eljutott egy fehér domb alá, amelynek tetejérõl holmi épületféle nézettle; fölment s egy csûrbe botlott. Nem bírta tovább. Levetette skíjét s belépett a nyitottajtón. Sötét és hideg terpeszkedett bent; de Vigdis egy halom szénához tapogatózott.Hasztalan bujt bele ; a jeges szálak nem melegítették föl. S a gyermek faggatózott, vajjonmost megkapja-e kásáját?

-- Senki sincs itthon ! -- felelt Vigdis. -- Úgy-e, elfáradtál? Nos, egyelõre alszunk egyet.

-- Éhes vagyok ! -- nyöszörgött a kicsi. Erre az anyja elõvett egy kis húst megkenyeret, péppé rágta s beledugta a gyermek szájába. Az apróság elcsendesült, dedidergése nem szûnt meg; Vigdisé sem. Ez kisvártatva kinyitotta ruháját s meztelen



testére húzta a kicsit; így bujt meg a köpeny és széna alatt. A gyermek elaludt; pihegésekissé átmelegítette az anyát. Viszont Vigdis hiába szunnyadt el; álmában mindigvisszatért a sötét, havas lejtõre. Vergõdésével fölverte az apróságot s közben az anyaságörök gügyögései buktak ki szájából. Sokáig pihentek vackukban; ezalatt a fagy meg-megroppantotta a falakat. Vigdis kimeredt egy résen; a Hold már beragyogta a havat. A

gyermek újra fölébredt; szomjas volt. Maga is megszomjazott. Kikészült egy marék hóért, de a hideg elzsibbasztotta tagjait. S nem szabadulhatott meg a kicsitõl sem;odavitte az ajtóhoz.

-- Ni, jönnek már ! -- szólt a gyermek. Ekkor Vigdis ráocsudott, hogy a tó délisarkából egy csoport hátszéllel közeledik. Kiment s újra fölkötötte skijét; némi futás utánfölfrissült. De lassan elrévedt vállalkozása végcélján; lesiklott egy folyóhoz s óvatosankövette a part szegélyét. Hallotta, hogy egy hakedali patak beleszakad a tóba -- talán ez ameder elviszi az emberek közé! Végkép elfáradt s már-már gyermekestõl lehevert egyfenyõ alá -- nem volna nagy kár értük. De csak ment, ment; átcsúszott egy széles, hosszútavon s megint nekivágott a szélnek. Messzirõl farkasüvöltés zúgott feléje; erremegszaporázta lépteit, bár a dúvadak a nagy hidegben alig orronthatták meg. Késõbb már

nem hallotta a farkasokat, csak a lejtõ alatt búgó folyót. A Hold tisztán és hidegenfénylett s az árnyékok hosszán feketélltek a havon. Vigdis észrevett a fák közt egy nagy,sötét foltot; erre minden ereje ellankadt. Odakúszott, letörte az alsó ágakat, maga aláhúzta lábait, ölébe fogta a gyermeket s beburkolózott köpenyébe. Rátámasztotta állat akicsi fejére s nem törõdött semmivel; kábán csüggedt elõre.

XXIII.Virradt. Vigdis fönt ült egy magas, égremeredõ csúcson ; alatta gyors folyó

zubogott egy szûk völgybe. A gyermek aludt; úgy látszik, sértetlenül érte meg a reggelt.Most Vigdis türelmetlenül vágyódott az emberek közé -- de nem tudta, hova jutott s afáradtság száz karral húzta le.

Aztán mégis nekicihelõdött; de valami megpendült mögötte, majd egy nyíl suhantel a fák közt s feje fölött befúródott az egyik fenyõ törzsébe. A vesszõ még erõsenremegett, amikor egy skís nyilas utána lódult. Vigdis láttán hebegve állt meg.

-- Ki vagy?Vigdis csak nézett; erre az odalépett hozzá s a gyermek elõtüntekor végkép

elképedt. Magas, göndörszõke, hosszúszakáílú férfi volt s vastag prémruhájához jól illett bárdja, nyila és dárdája. Hasztalan faggatta Vigdist; a fiatal anya nyelve valósággalleragadt. Ekkor a gyermek megszólalt:

-- Fölgyujtották nagyapa tanyáját.-- Hol? -- kérdezte a férfi. -- S mikor?-- Vadinon! -- felelt Vigdis. -- Ma éjszaka.-- Azóta jöttél ide? -- álmélkodott a nyilas. -- No, páratlan fehércseléd lehetsz !Kisvártatva folytatta : -- Gyere be hozzám. Bármily egyszerûen lakom is, bent

jobb lesz, mint itt.Fölemelte Vigdist s lenyúlt a gyermekért, de ez vadul elhúzódott tõle. Erre az

anya kijelentette, hogy õ viszi a kicsit. Most az idegen levezette õket a folyóhoz.Rövidesen kicsatolta az összecsukló nõ skíjét s gyermekestõl hátára vette aszerencsétlent. Ez csak egy szûk szakadékban eszmélt föl; amaz egy alacsony viskónáltette le.



-- Mily csúnya a kezed! -- emelte föl Vigdis zöld és jégszerûen áttetszõ balját.Majd lehúzta a nõ harisnyáit és cipõit s hóval dörzsölte be lábait; de a beteg kéz csak nem javult meg. Végül bevezette Vigdist a viskóba, ráfektette az ágyra s megkínálta egy tülök itallal. Vigdis rögtön elaludt, bár keze nagyon fájt.

Alkonyattájt ébredt föl. A tüzes kemence körül három rongyos és fegyveres férfi

ült. Az erdei ismeretlen és két társa. Vigdis fájdalmai annyira fokozódtak, hogy alig nyúlta feléje kínált ételekhez. Átfetrengte az egész éjszakát; kínjai kisugároztak karjára ésmellére. Reggeltájt Illuge, az elsõ nyilas, sajnálkozón érdeklõdött állapota iránt. Vigdiskijelentette, hogy majd megõrül már s megkérdezte, vajjon jobban lesz-e? Amazrámeredt a fájós kézre s megcsóválta fejét. Vigdis kibökte:

-- Akkor vágd le ujjaimat!Illuge hosszas tûnõdés után vállalta a dolgot. Egyik cimborája szorosan ölébe

zárta Vigdist s jómaga lecsapta a balkéz három középsõ ujját. Vigdis föl se szisszent,csak utóbb szólalt meg :

-- Mily erõs és ügyes vagy !Illuge a seb elkötésekor visszafektette Vigdist. Ez rövidesen leküzdötte

rosszullétét, aztán rátért beszámolójára.XXIV.

Három szegénylegény fogadta be, az õserdõk három portyázója. Lile Hennod megEinar Hadelaending, a testvérpár, valamint Illuge, az északi vándor. Az utóbbi nagyonszép férfi volt, magas és formás, kiskezû és kislábú, finomvonású és sasorrú, kékszemûés gyûrûshajú és gyûrûsszakállú.

Egy reggel benyitott a fölépült és kicsijével játszó Vigdishez. Néhány mondatután átcsapott céljára :-- Mi, férfiak, megtárgyaltuk, mily nehezen jutunk nõhöz ebben az erdõségben. Te aligkülönbözöl tõlünk, hisz ugyancsak bujdosol. Legjobb, ha eztán átviszlek ágyamba, stavasszal följebb ácsolom meg kunyhómat. S mihelyt lehet, társaim is megnõsülnek.Vigdis ölében tartotta a gyermeket; úgy felelt:

-- Remélem, Illuge, nem kényszerítesz semmire.Illuge sokáig töprengett:-- Nem, nem kényszerítlek -- csak nem tudom, mire vársz még. Végtére egyszer

választanod kell; s az elsõség engem illet meg. Itt, a Björnsjö mellett, sok a hal és vad. S jobb sorba juttattalak, mint megmenekülésedkor hitted.

Vigdis kitért:-- Csodálkozom szerénységeden. Csak nem tengsz örökre egy sötét erdõben ?

Térjetek vissza a falvakba. Nálunk igazán nem háborgatnának benneteket, hisz senki semér föl hozzátok.

Illuge sokkal nehezebbnek vélte az erdõ elhagyását. Vigdis ellenkezett:-- Nekem eszem ágában sincs, hogy végkép megfussak Koll Arnesön, apám

gyilkosa elõl – bár csak magányos, fiatal nõ vagyok. Tudom, hol keressem családikincsünket s el is megyek érte. Ha támogattok tervemben, bajtársiasan megosztozomveletek s vállalom sorsotokat.-- Bátor nõ vagy! -- felelt Illuge. -- De Aaslo túlságos közel esik hozzátok s ott fölösenismerik tetteimet. Mégha Olav király nem tartózkodnék Hadelandban --

Vigdis közbevágott :



-- Eh, annál inkább ! Én súlyos panasszal megyek a királyhoz. Hír szerint Olav azúj hit terjesztõje lett s a keresztényekkel ritka szívesen bánik. De otthon sokanragaszkodnak az istenekhez meg az áldozatokhoz. Nos, fölkeresem a királyt s haegyikõtök se tart velem, legalább vezessetek ki az erdõbõl. Fogadom, hogy könnyebbdolgunk lesz -- nektek épúgy, mint nekem.

Késõbb Vigdis gyakran puhította a férfiakat. Einar Hadelaending, a legifjabb,menten visszatért volna apai tanyájára; viszont Hermod idegen országokba vágyott ki.Leginkább Illuge húzódozott s egyedüllétükkor erõsen ostromolta Vigdist. Ez mindigazzal tért ki, hogy Vadin visszaszerzése után tárgyalhatnak az ügyrõl. Végül Illugemegígérte neki, hogy fölkíséri Hadelandba.

XXV.Vigdis meg Illuge virágvasárnap ért föl Olav király udvarába. Az egyik közeli

tanyán szálltak meg. Hamarosan jelentkeztek a kastélyban; Vigdis bekéredzett Olavkirályhoz. Ügyesen kicifrálkodott s gyakorlott mozdulatokkal lépett elõ. A király némánhallgatta panaszát, majd megszólalt:

-- Ha elõadásod igaz, gonoszul bántak veled, Vigdis. Azok az Arnefiak sokszor megbotránkoztattak. De ki kísért el ?Illuge jelentkezett:-- Szõke Illuge, uram, a déli erdõk lakója. A király összeráncolta homlokát:-- Hallottam rólad. -- Úgy érzem, jobb lett volna, Vigdis, ha nem ily útonállóval

jösz elém.-- Nem, uram! -- felelt Vigdis. -- Ez az ember megmentett, amikor ebmódon

szöktem ki falunkból. S Illuge vezetett ide -- saját élete kockáztatásával, így nem illik,uram, hogy elfogadjam segítségedet, míg számára nem biztosítod a nyugodt visszatérést,ha ugyan máris nem oldod föl.

Erre a király kijelentette, hogy Illuge szabadon töltheti a húsvéti ünnepeket skésõbb majd gondolkozik ügyérõl. Döntéséig meghívta õket; addig is többször elmondatta Vigdisszel, hogy férkõzött Eyolv Arnesönhöz s hogy jutott az erdõbe. Nagyszombat este újra elküldött érte. Egyedül volt szobájában s maga mellé ültette le.Megkérdezte tõle, vájjon gyermeke nem Illugétól származik-e ? Vigdis megcsóválta fejét. Nem, Illugétól teljesen tiszta. Olav király tovább érdeklõdött csábítója iránt.

-- Alig ismerem, uram! -- felelt Vigdis. -- Nem idevalósi. Kihasználtafiatalságomat és dõreségemet. De, ha nem föltétlenül szükséges, ne faggass multam felõl.

A király átfogja derekát.-- Amily szép és okos vagy, Vigdis, aligha tengsz sokáig özvegysorban.Vigdis fölkelne, de Olav király ölébe húzza. Ott folytatja :-- Nem, semmi kedvem, hogy több férfival szerelmeskedjem. Kérlek, uram,

engedj el, már késõre jár.Olav király kacagva csókolja meg.-- Dehogy, csak maradj itt! Egész jól összeillünk, Vigdis ! Nem bánod meg, ha

kedvesem leszel. Gazdagon megfizetem szerelmedet.-- Ugyan, uram! -- tér ki Vigdis. -- Te megkaphatod bármelyik szüzet! Csak nem

innál egy használt edénybõl!A király mégjobban fölnevet s újra megcsókolja Vigdist: -- Nekem így is elég

édes az ajkad !



S lefekteti a padra, hogy eljátsszék vele. Ekkor Vigdis védekezõn nyúl föl :-- Istened sokkal jobban gyötrõdött érted, mint ahogy elbocsátásomon bánkódnál.Olav király lehûlt. Kisvártatva fölállt, hogy Vigdis távozzék. Ez lelépett a padlóra.

Most már szívesebben tûrt volna. De Olav belezökkent egy székbe s hallgatott. ErreVigdis kihátrált a szobából.

Jöttek a húsvéti ünnepek s a király nem beszélt Vigdisszel. De harmadnap ismétátküldött érte. Ezúttal a fél udvar fölvonult.Olav közölte, hogy pártfogása jeléül Grefsinre kísérteti Vigdist. S megígérte,

hogy gondoskodik társairól is. Majd kissé félrehívta s képébe meredt:-- Mondd -- ha visszakapod tanyádat, hozzámész Illugéhoz?Vigdis fölnézett:-- Ne sérts meg, uram ! Nem választok oroszlán helyett farkast! De pazar jóságod

és páratlan nagyságod láttán újabb kéréssel állnék eléd: küldj le egy papot Vadinra skereszteltess meg. Apám csak magában bízott, akár én -- de azóta rájöttem hited erejére.

Most Olav király végkép ellágyult. IIluge is megkeresztelkedett s ottmaradt akirálynál. Késõbb Einar Hadelaending szintén csatlakozott hozzá, míg Hermod újonnan

vásárolt hajóján elhagyta az országot. A király jó csapattal kísértette le Vigdist; pap isment vele. Bevonult Grefsinre s Kaare boldogan sietett elébe. Tõle tudta meg, hogyVadin fölgyujtásakor Grefsin egész háznépe vendégségben járt. Amikor Kaare meglátta atüzet, rátört Koll Arnesönre s agyonverte. Késõbb sokáig kereste Vigdist, de nem akadtnyomára; végül is lemondott róla.

Az ügy a ting elé került. Az Arnefiak véréért senki se fizetett váltságot; viszontörököseik súlyos kártérítésre kötelezõdtek Aesa halála, valamint a vadini tanya és jószágelpusztítása miatt.

Vigdis pár hónap alatt újra fölépítette a házakat; esze és merészsége révénhamarosan nagy tekintélyre vergõdött. Közben megkereszteltette fiát s elnevezteÜlvarnak (ülv: farkas), mert akkor éjjel farkasok közt mentette át. Még egy remek cölöptemplomot is emelt az egyik Frysja-menti dombon.

Aaslo-járás népe csakhamar áttért az új hitre. Vigdis ragaszkodott vallásához, bár a birtok gondjai eléggé gátolták buzgóságát. Ezután évekig csend borult Vadinra. Demost nézzünk föl Ljothoz.

XXVI.Már szóltunk eyrei Torbjörn Haaleggról; õ nevelte föl Ljot Gissursönt. Híres és

módos ember volt. Sok fiú származott házasságából; de történetünk nem terjed ki rájuk.Elsõszülöttje, Lyting, már rég meghalt. Lyting özvegye, Gudrun, vagy becenevénÖstfjord napja, Izland egyik legszebb nõjének számított. Ez a gazdag, okos és ügyesasszony hû barát és szíves gazda volt, csak nagyon hirtelen, makacs és gõgös. Egygyermeke maradt, névszerint Leikny. Állítólag jóságában teljesen anyjára ütött, úgyhogymindenki repesett érte. Egykor Lyting megígérte neki, hogy maga választhatja meg férjét;most sok kérõ sürgött körötte, de valamennyi kosárral ment el.

Ljot ugyanaz õsszel tért vissza Izlandra, amikor a saeteren meglátogatta Vigdist.Fönt értesült Veterlide meg Gudrun jegyességérõl és télközép után hat hétre kitûzöttesküvõjérõl. Ljot egyenest visszavonult tanyájára, Skomedalra s egész télen ott zárkózott be; nem jelent meg rokona lakziján sem, bárhogy csodálkoztak is viselkedésen.



Nyáron, a ting idején, ugyancsak otthon rostokolt. Veterlide meg Gudrun agyûlésbõl hazajövet befordult Skomedalra. A házasok nem nehezteltek Ljotfigyelmetlensége miatt; szinte könyörögtek neki, hogy kísérje õket Holtarra. Hosszasrábeszélés után gyõztek is.

Veterlide hatalmas vendégséget csapott. A lakoma remek volt, de a legnagyobb

pompa közepett is föltûnt, hogy Ljot merev és zsémbes; alig szólalt meg s alig nézett kilegénytársai játékaira.Veterlide eleinte Vigdis hímzett köpenyében járt-kelt. Ljot folyton nézte e

köpenyt. Este Veterlide letette a padra; Ljot fölemelte a magasba, majd végigterítettetérdein. Veterlide odament Ljothoz ; ez így szólt:

-- Cseréljünk, rokon -- add nekem ezt a köpenyt s mondd meg, mit akarsz érte.-- Nem árulom, úgy kaptam ! -- felelt Veterlide.-- Akkor add nekem ! -- esdett Ljot. -- Eddig sose kértelek semmire.Veterlide elõször hallgatott. Ekkor Gudrun hozzájuk lépett; hallotta

beszélgetésüket. Közbevágott:-- Veterlide, ne ellenkezz rokonoddal -- tiszteljük a vendégjogot. Te pedig, Ljot,

uralkodj bánatodon; menj ki s a fiatalok közt próbáld ki férfiasságodat.Rászólt Ljotra, hogy próbálja föl a köpenyt. -- Mintha csak rádszabták volna ! --örvendezett. Aztán otthagyta õket. Ljot a köpenyben állt. Veterlide mondta :

-- Gudrun biztatása nélkül sose kaptad volna meg. Ha lehet, feledd el, készítõjévelegyütt.

Ljot felelt:-- Valaha szerettem azt a lányt -- de ma már csak cifra köpenyére vágyódom. S

most köszönöm nehéz ajándékodat.Közben kissé elmosolyodott, majd letette a köpenyt s elrakta csomagjai közé.

Végül kiment az udvarra, a birkózókhoz.Egy testvérpár, Odd meg Sigurd Beinesön, legyõzte összes ellenfeleit; az elõbbi

valóságos vasgyúró volt. Ljot szintén jól értett a fegyverforgatáshoz, amint gyakorlatlan-sága ellenére a játékokban is frissen forgott. Mindjobban felbuzdult, úgyhogy a nézõk ítélete szerint az ügyességi számokban elsõnek bizonyult, de Odd erejével nemmérkõzhetett meg.

-- Döntsük el! -- ajánlkozott Ljot. -- Vajjon Odd odacsap-e?Ölre mentek, s Ljot hamarosan rájött, hogy csakugyan gyengébb a másiknál;

hanem ekkor keményen nekirugaszkodott s hosszas küzdelem után kétvállra fektetteOddot. Ezzel végzõdtek az aznapi játékok.

Ljot egy melléképületben hált meg; másnap reggel nem akarózott fölkelnie.Egyszer a szomszéd helyiségbõl nõi hangok szûrõdtek be hozzá. Az egyik rákezdi :

-- Lám, már Odd Beinesön is lenyekkent a földre -- ezentúl nem henceghetveretlenségével.

A másik fölkacag:-- Mit nekem Odd Beinesön -- örülök, hogy az a helyre fickó gyõzött.-- Micsoda, Ljot helyre fickó? -- kérdi az elsõ. -- Hisz oly barna és sápadt, akár

egy draug.-- Hát aztán? -- ingerkedik a másik. -- Fõ, hogy jól elbánt Óddal.Ljot fölkelt, fölöltözött és átment a szomszéd helyiségbe. Egész kas lány ült bent s

Ljot rögtön rácsodált egy eddig nem látott szõkeségre. Ez hímzett, halványzöld ruhában



pompázott; középtermetû, kerek és formás volt, kiskezû és kislábú, széparcú éskékszemû; aranyos, lenszínû haja bokájáig ért. Ljot beléptekor ép fésûlködött. Amazmegszólította a szûzeket, de folyton átbazsalt a szõke felé. Amikor ez cicomázkodásávalvégzett, Ljot odament hozzá s elkérte fésûjét. Majd kibökte :

-- Te neveztél helyre fickónak? A szûz pirulva nevetett föl:

-- Ejnye, hallgatóztunk? Egyébként ki háborog gyermekkori pajtása ellen?Most Ljot ámult el s kisvártatva megkérdezte :-- Hogy hívnak? Nem emlékszem rád.-- Mindegy ! -- tért ki a szûz, szemlátomást elfanyarultan.Erre Ljot ügyesen vonult vissza: -- Ezúttal százszor szebb vagy, mint amikor

utoljára láttalak, Leikny Leitingsdatter.-- Pedig nagyapámnál is eléggé ijedeztél tõlem ! -- felelt Leikny, lánytársai

hahotájára. Tetszett nekik a válasz.Kiderült, hogy a szûz egy ideig Torbjörnnél tartózkodott s csak tegnap jött haza.

Ljot hosszan érdeklõdött az eyrei hírek iránt, mivel Leikny eszes és jóbeszédü teremtésvolt. Este egymás mellé ültek. Az egyik koccintáskor Ljot meg is jegyezte :

-- Furcsa, hogy még lány vagy, Leikny ! Nyilván keveselted kérõidet.-- Dehogy ! -- felelt Leikny. -- Bár a hamaros házasság ritkán jó; nem esengek azutólagos könnyekért.

Ljot fölkacagott:-- Nagyon követelõzõ lehetsz; jómagam egyáltalán nem mernék közeledni

hozzád.Leikny hallgatott, aztán másról beszélgettek. Másnap Ljot hazalovagolt.

XXVII.Ősz végén Gudrun megszülte fiát. Veterlide vízzel hintette meg a gyermeket s

elnevezte Atlénak. Gudrun még feküdt; egy reggel Leikny beült hozzá. Leikny bepólyázta a csöppséget; elkészülte után újra meg újra végigpaskolt rajta.

-- Mily kedves ez az apróság -- bár az enyém volna !Gudrun ráförmedt az ágyból:-- Add ide s ne locsogj össze-vissza! Végtére már neked is lehetne gyermeked.

Húszéves vagy; nem tudcm kire vársz? Bármikor hozzámehetnél Odd Beinesönhöz;mindenkép jól járnál vele.

Leikny felelt :-- Megmondtam, hogy goden alul nem választok (gode: áldozópap).-- Runolv gode hasztalan kért meg ! -- ellenkezett az anya.Leikny kacagva csattant föl:-- Ugyan, anyus ! Az a vénség szolgái nélkül az ágyba se mászik.-- Egyszer te is megöregszel! -- feddte az anya. -- S kérõid hamar megelégelik,

hogy bolondítsd õket.-- Nos, valaki majd csak mégkönyörül rajtam ! -- vélekedett Leikny. Kisvártatva

folytatta:-- Ha skomedali Viga-Ljot eljönne értem, nem nagyzolnék tovább; s akkor te se

bánkódnál sorsomon.Az anya felelt:



-- Hóbortodban teljesen Lytingre ütsz ! Ha még lány volnék, legutoljáraSkomedalra kívánkoznám -- hisz abba a kopár völgybe még a madár se jár.

-- Hallottam, Skomedal igen rendes tanya! -- mondta Leikny. -- S nagyapa meg arokonság szívesen látna ott. Legjobb, ha családunk kedvére cselekszünk.

-- Csakugyan, Veterlide örülne a dolognak ! -- szólt az anya -- örömest

belesegítené unokaöccsét egy jó házasságba. Bár jómagam gazdagabb és hatalmasabbférfinak szántalak.-- Kettõnk jószága elég lesz nekünk -- felelt Leikny. -- S hallomásom szerint Ljot

fõnöksarj. -- Némi tûnõdés után folytatta: -- Anyus, tárgyald meg Veterlidével az ügyet,de ne említsd, hogy én kértelek rá.

XXVIII.Ljot otthon ült Skomedalon. Veterlide közvetlenül télközép elõtt látogatta meg. A

rokonok még jobban összemelegedtek.A tanya a skomedali völgyben fekszik, kétoldalt magas hegyek közt, illetve egy

folyó mellett; akkor a folyón túl szép nyírligetek néztek le a finom legelõkre és

halastavakra. Ljot folyton szaporította jószágát. Veterlide éberen figyelt intézkedéseire ;úgy tûnt neki, hogy Ljot roppant ügyes gazda, kivált korához képest. Egyszer kintjártukban meg is dicsérte.

-- Úgy gyarapszol, rokon, hogy már csak egy hiányzik tanyádról. Miért nemnõsülsz meg? Asszony nélkül minden ház üres. Szolgálód hû lélek, de mintha már vénülne; különben egy jó házasság révén birtokodat is kiterjeszthetnéd.

Ljot megvédte az öreg asszonyt, aki Steinvor halála óta gondosan õrködött azegész háztartás fölött. -- Egyébként még ráérek a nõsülésre.

-- Hát így vagyunk? -- csattant föl Veterlide. Ljot hallgatott. Veterlide folytatta :-- Alighanem Vigdis Gunnarsdatter emléke zavar.Ljot rákvörösre gyûlt.-- Nem tudom, hogy kezdjek a dologhoz. Végtére könnyen csávában maradhatok.

-- A nyáron láttad Leikny Lytingsdattert! -- szólt Veterlide. -- Nem tetszik?-- De! -- dünnyögte Ljot. -- Szép és jóbeszédû. Csak sose gondoltam eljegyzésére.-- Csupa ész és lágyság! -- erõsködött Veterlide. -- S mily szíves és dolgos!

Nemrég szóba ejtettelek elõtte s így nagyon csodálkoznám kudarcodon. Torbjörn döntházasságáról, rajta meg Gudrunon kívül, õszintén szólva, rokon, annyira összeilletek,hogy sokan örülnének tervemnek.

-- Nem kétlem, rokon, hogy ezúttal is javamra törekszel! - szólt Ljot. - Köszönömfáradságodat. De egyelõre nem házasodom.

Veterlide még némi megfontolásra kérte, de késõbb nem közeledett feléje.Mindenesetre füle mögé rótta, hogy Ljot éjjelente gondsújtottan hánykolódik.

Csak távozása napján fordult újra Ljothoz, vajjon véglegesen határozott-e? Ljotígy felelt:

-- Fogadd hálámat, rokon ! Légy szószólóm ! Remélem, segítségeddel biztosrévbe érek.

Ljot hazakísérte Veterlidét. A nõk sugárzón siettek elébe. Hamarosanmegegyeztek. Tavaszra tûzték ki a lakzit s nagy pompával ülték meg. A fiatalok visszavonultak Skomedalra; jól éltek.



XXIX.Egy õszi napon Ljot kint kaszált völgyi rétjén. A tiszta égrõl fülledt meleg dõlt

alá. Ljot harmadmagával indult el; legényei a folyó innensõ részén dolgoztak, míg jómaga túloldalt vetkõzött neki a munkának. Ügy eltávolodtak a tanyától, hogy nemmehettek haza minden étkezésre; ezért Ljot ebédtájt átkészült embereihez. Ekkor Leikny

föltûnt a parton. Nagy gonddal öltözött ki, kedvenc világoszöld ruhájában pompázott skarján széles bugyor lógott. Odament az aratókhoz s megkínálta õket, majdkeresztüllépdelt a folyó kõgázlóján s Ljot felé tartott.

-- Anyus küldött egy kis méhsört! -- mondta. -- Gondoltam, ebben a hõségbenfölfrissülnétek tõle.

-- Hogyne, a te cipelésed árán ! -- vélekedett Ljot.-- Nem baj ! -- felelt Leikny. -- Legalább kiélvezem ezt a ritka szép idõt. S

egyúttal megnézem a szénát is.Most Ljot némi falatozás végett átkívánkozott az aratókhoz; de Leikny kacagva

mutatott bugyrára :-- Ha feleséged ily messzire kijön a völgybe, bizonyára nem hagy éhen. Gyere,

üljünk le a domb hûsébe.S nekiiramodött a lejtõnek. Közben fölemelt egy marék szénát s beleszagolt. A rétvégén nyíres kezdõdött; Leikny fölkapaszkodott a sziklákon s tele tüdõvel szívta az üdelevelek frisseségét. Végül a fák közt rábukkant egy árnyas, hangás és füves gödörre;odahívta Ljotot.

-- Itt akár le is heverhetsz ! -- mondta. Ebéd közben Leikny folyton tréfált.Késõbb Ljot végignyult a hangában; a Nap ellen homlokára nyomta karját. Ekkor

Leikny leoldotta fejkendõjét s rátette Ljot képére. Kisvártatva megszólalt:-- Ha ölembe hajtod fejedet, kényelmesebben fekhetsz !Ljot átlódult. Majd fölmeredt Leikny aranycsillámos hajára :-- Most olyan vagy, mint a holtari mulatságon.Leikny elmosolyodott: -- Mondd, Ljot--nem bánod, hogy ott megláttál?-- Ugyan, hogy bánnám ! -- felelt Ljot. Leikny makacskodott:-- Ki tudja? Mintha valami lehúzná lelkedet, gyermekkorod óta teljesen

megváltoztál. Akkor senki se fékezett volna meg -- s már-már végkép elpetyhüdtél.-- Bizony ! -- magyarázkodott Ljot. -- Egyszer le kell ráznunk vásottságunkat.-- Valaha nagy dalos hírében álltái! -- folytatta Leikny. -- Nem énekelnéd el egyik

versedet?-- Eh, össze-vissza fecsegtek rólam! -- tért ki Ljot. -- Néhány rossz nóta miatt.-- Mondd el valamelyiket! -- esdett Leikny.-- Mikor bajlódtam velük ! -- legyintett Ljot. -- Azóta tisztára megfeledkeztem

róluk.Leikny meg-megringatta Ljot fejét, úgy fújta :

“Ha a szõke szûzre emlékszem, még éjjel is éget a vágy. Gondom vak vizén szálldos,széttárja széles szárnyát s fekete fellegek közt leröppen a langyos ágyhoz, hol kedvesemkeményen mered a bús madárra. -- Ez lázit engem egész nap.”

-- Hallom, ez is a te versed.-- Meglehet! -- felelt Ljot. -- Nem emlékszem rá.-- Miféle lány volt az? -- érdeklõdött Leikny. -- Nem kellettél neki?



-- Dehogy ! -- tiltakozott Ljot. -- A magányos ember gyakran elréved. S olyankor összehord hetet-havat.

Leikny kisvártatva tovább faggatózott:-- S jobban kívántad nálamnál?-- Nem, nem ! -- védekezett Ljot. Erre Leikny lehajolt egy csókért. Ljot

végigcirógatott arcán és nyakán.-- Magam is lefekszem ! -- szólt Leikny s fölemelte Ljot fejét.-- Gyere ! -- húzódott félre Ljot. -- Itt jól elférünk. -- Visszaterítette arcára a

kendõt. Leikny melléje dõlt, majd fölkönyökölve nézte.-- De álmos vagy ! -- mondta. Egy nyírgallyal bele-belenyult Ljot nyitott

ingmellébe. Ljot vaktában megragadta kezét s egy ideig eljátszott vele.-- Micsoda sebhely ez, állad alatt? -- kérdezte Leikny. S megcsókolta a heget.-- Ne csiklandozz ! -- szólt Ljot. -- Megizzadtam.-- Csak aludj ! – engedett Leikny;-- Ha hagysz ! -- nevetett Ljot. -- Te nem álmosodtál el?-- Fáradt vagy? -- kérdezte Leikny.

-- Nagyon! -- felelt Ljot.Sokáig hallgattak s Ljot csakugyan elaludt, de Leikny fölült s úgy bámult férjére.

XXX.Beszéltünk a völgy kopárságáról; Skomedal alatt néhány cseléd és szabados

lakott, míg délebbre a svartaabakkei tanya terült el. Itt Aasbrand gazdálkodott. Alig húztaaz igát -- tíz gyermeke volt s mégcsak elsõszülött fia segíthetett neki. Halstein, e magasés vállas suhanc keményen dolgozott apja mellett, bár a gyanakvás és civódhatnék állandóan kiütközött belõle. Nem is szerette senki. Irigységében sokszor összekoccantLjottal; de ez sose hederített rá. Egyrészt gyermeknek nézte még, másrészt sokkal jobbansajnálta apját, semhogy kikelt volna gyakori széna-, hal- és dézsmaharácsolása ellen.

A Svartaa keresztülfolyik Skomedalon; aknák és rések közt rohan tova; deSkomedal déli határán kiszélesedik és meglassul, hogy késõbb vízesésként zuhanjon le.Ljot legjobb szántói itt kezdõdnek ; erre a gabona is beérik. A völgyben kevés az esõ,mert a fjeldek visszaverik a felhõket. Ljot mind mélyebben érdeklõdik egy zsilip építéseiránt. S a tavaszi áradás elõtt belefogott e munkába. Halstein holmi családi kártól féltébenacsarkodva gondolt Svartaabakke elzárására. Az egész környéket telekürtölte Ljoterõszakosságával; de ez fölényesen nevetett a fiú korlátoltságán.

Egyszer Halstein kiloholt a rőzsefonáshoz s a munkabeszüntetés parancsávaltámadt Ljotra. Majd a ting gondoskodik róla, hogy egyesek ne pusztítsák el a szegények tanyáját.

-- Helyes, csak menj a ting elé! -- mókázott Ljot. -- Természetesen elõbb kérdezdmeg apádat, nem örül-e nálam gyûjtött vizének? De most kotródj innen; nem érek rá azefféle bárgyú vitára.

-- Nagyon hencegsz, Ljot Gissursön ! -- morgott Halstein. -- Te vagy a falu elsõgazdája. De hatalmas rokonaink nem feledkeznek meg rólunk.

-- Nem? -- nyihogott Ljot. - Akkor siess, Halstein! Mondd, hogy tiszteltetem õket.Leikny fölért hozzájuk; lent sulykolt egy szõttest. Megszólalt:-- Aasbrand már sokszor kihasználta Ljot gazdagságát és elnézését -- most õsszel

a nyáj beterelésekor is.



Halstein vörösen rikoltotta:-- Tolvajozol bennünket, Leikny?-- Nem! -- felelt ez. -- Emlékszem, Ljot hajtotta be az elszéledt juhokat; de mintha

az osztozásnál nem haragudtál volna az elsõ gazdára.Halstein odavágta:

-- Igazán szép, Leikny, hogy ennyire megvéded férjedet -- még ahozzákényszerítés után is.Leikny már-már fölcsattant, de Ljot közbevágott:-- Ne törõdj e fiú döfölõdésével! -- Nos, lódulj, Halstein.Ez pár lépésre elkullogott, majd fölfortyanva fordult vissza :-- Pompásan nõsültél, Ljot! Feleséged kirántott a sárból. Bezzeg a nidarosi norvég

lányért hiába lógattad nyelvedet; orrod elõtt ígérkezett máshoz.Erre Ljot elbõdült; fölkapott egy dárdát s nekizúdította Halsteinnak. A fiú

szementalálva, holtan rogyott össze.Ljot megüzente a gyászhírt Svartaabakkera, aztán hazament. Leikny követte.

Otthon elõállt:

-- Miféle norvég lányra célzott Halstein?-- Régi ügy ! -- szólt Ljot. -- Ne bolygassuk.

XXXI.Aasbrand szörnyen megrendült Halstein szerencsétlensége hallatán. Megesküdött

volna, hogy Ljot a zsilippel és egyebekkel teljes kárára tör. Másnap Ljot hasztalan mentát Svartaabakkera; akkorára Aasbrand fölkerekedett hazulról. Benyitott a Beinefiakhoz,felesége távoli rokonaihoz s megkérte õket ügye vállalására. Odd kijelentette, hogy Ljotnemcsak nem váltja meg a gyilkosságot, hanem föltétlenül újabb gazságra készül; s mivel jómaga törvényértõ ember, örömest fog e garázda cimbora megfékezéséhez. Aasbrand ating idejére ottmaradt Oddnál.

Ljot ugyancsak fölkészült a tingbe s Leikny a terhességével tetézett nehézségek ellenére is csatlakozott hozzá. Addig panaszolta aggodalmait, míg Ljot nem engedettneki. Magukkal vitték fiúkat, a kétéves Lytinget is. De lassú haladásuk miatt csak párnapos késéssel érkeztek a tingbe. Veterlide ottani házában szálltak meg. Ez Gudrunnalegyütt állított be.

Ljot megjelenése reggelén az öreg Aasbrand egyedül ténfergett a kunyhók közt.Ekkor összeakadt Gjest Oddleivssönnel s szóba elegyedett vele. Megnevezte magát s beszámolt ügyérõl. Gjest így felelt neki:

-- Hallottam, hogy eleinte Ljot teljes fizetési készséggel jött ide; de Oddingerlésére végkép megmakacsodott.

Némi beszélgetés után Gjest odébbállt. Aasbrand egyedül latolgatta e fordulatot smindjobban aggódott Odd keménysége miatt, így határozta el, hogy átmegy Veterlideházába s személyesen tárgyal Ljottal.

Ezek akkor keltek föl az asztaltól. Ljot meg Veterlide megvendégelte néhányismerõsét; Gudrun meg Leikny is ott ült köztük. Aasbrand gyorsan visszafordult láttukon;de Ljot utána kiáltott:

-- Hol hagytad pártfogóidat, Aasbrand? Vagy Odd megcsömörlött ügyedtõl?Aasbrand dadogva bökte ki, hogy elõször maga érdeklõdnék Ljot hajlandóságáról.

Végül csukló sírásra fakadt.



Ljot felelt:-- Halstein folyton fenekedett rám, tehát érthetõen zökkentem ki sodromból; mégissajnálom, hogy megfosztottalak aggságod és szegénységed egyetlen támaszától. Ezértúgy döntöttem, hogy a legnagyobb váltsággal közeledem feléd. S ha rögtön elfogadodajánlatomat, csak szólj. De ne pusmogj Oddal, mert elõle nem térek ki. Amennyiben

megegyezünk, mindig kaphatsz tõlem embert és szerszámot -- ez is eléggé lendít rajtad ésgyermekeiden. Határozz tetszésed szerint, de fontold meg, hogy eddig sose váltottammeg senkit.

Aasbrand menten fölcsapott s Veterlide leszámolta a kikötött ezüstöket.Búcsúzóul Veterlide ezüstövvel is megajándékozta Aasbrand-t s az öreg elégedetten menthaza. De Odd az egyesség hírére tajtékzón ûzte el.

Sok vita folyt az esetrõl; az emberek elképedtek Viga-Ljot hirtelen szelídségén.De Leikny mindenütt dicsérte férje nagylelkûségét -- elõször egy tehetetlen öreg elõttalázkodott le ! Erre nevetve állapították meg, hogy Ljot bármint cselekszik is, feleségerepesve néz föl rá.

XXXII.A ting után Ljoték is betértek Holtarra. Egyszer Ljot kilovagolt a fönsíkra, hogymegnézze Veterlide ménesét; közben találkozott Odd Beinesönnel meg legényével. Oddráköszönt:

-- Ha utunk közös, tartsunk össze. Aasbrand-nal, azzal a vén csonttal kiegyeztélmár; mi is törõdjünk egymáshoz.

Ljot kurtán tért ki, hogy mindig kész a békére. Odd nagyban érdeklõdött aholtariak iránt. Ljot eldünnyögte, hogy megvannak.

Ráakadtak a paripákra s visszafordultak a völgybe. Odd sokat és szívesen beszélt;Ljot alig felelt neki. Végül leszálltak egy kis eddegélésre. Odd megszólalt:

-- Csodálom, hogy higgadtságod ellenére úgy fölingerlõdtél Halstein ellen. Csak nem régi szerelmed említése zökkentett ki sodrodból?

-- Úgy látszik, nagyon lihegsz barátságomért ! -- felelt Ljot. -- Akkor pedig ne birizgálj multam körül. Vagy te pletykálsz rólam?

-- Nidarosi barátaid emlegetik, mennyire síránkoztál egy lány után. Most az öregAasbrand hízik móringján.

Ljot megragadta bárdját; Odd elõretartott pajzzsal és dárdával védekezett ellene.-- Nem csattan szét tõle ! -- szólt Ljot s kettévágta a dárda nyelét. -- De ha

kívánod, te kaphatsz valamit. -- Azzal belehasított a másik pajzsába, sõt vállába is,úgyhogy Odd menthetetlenül vágódott hanyatt. Odd legénye, egy félős suhanc, rögtönelszelelt. Ljot visszalovagolt Holtarra s beszámolt a történtekrõl. Veterlide aggódónérdeklõdött szándéka felõl. Ljot csak legyintett:

-- Odd örökösei nem fosztanak ki.Kisvártatva Veterlide kiment a szobából, így Ljot egyedül maradt Leiknyvel; csak

a két fiúcska, Atle meg Lyting játszadozott a padnál. Ljot ledõlt az ágyra; Leiknyösszetakarította a szobát. Ezalatt folyton faggatózott, míg a kelletlen válaszok le nemhûtötték. Végül kibökte :

-- Mégis, mirõl vitáztatok ?-- Eh, csekélységekrõl! -- felelt Ljot. -- Odd eltökélten belémkötött.-- Bizonyára nem rólam beszéltetek ! -- vetette oda Leikny.



-- Nem ! -- válaszolt Ljot. -- Bár Odd mindvégig rád gondolt.Leikny leült az ágy szélére s belemeredt Ljot képébe :-- Te is, Ljot?Ljot megvonaglott fektében. Már-már fölcsattant, amikor Leikny mellére tette

kezét:

-- Tudom, hogy norvégiai utad óta nem miattam komorodtál el s nem felémvágyódtál éjjel-nappal. Nem ismerem sem gondjaid, sem gyilkosságaid okát.Ljot felelt :-- Hidd el, mindig kedvedben jártam s mindig törõdtem asszonyi boldogságoddal.

De ha rejtett bánat rágódik bennem, hadd szenvedjek továbbra is egymagám.Leikny újabb ellenvetésre készült, amikor észrevette az ágy végébõl elõvöröslõ

köpenyt. Gyors mozdulattal lecsapta a padlóra :-- Azzal a gõgös norvég lánnyal százszor többet foglalkozol, mint gondos

feleségeddel.Ljot fölpattant, hogy elragadja a köpenyt; de Leikny egy macskaugrással

megelõzte. Még egy pillanat s Vigdis kézimunkája a kemence lángjai közé repül. Ljot

utánanyult, csakhogy Leikny nem engedte el. Ekkor a férfi átfogta az asszony derekát sodakapott csuklójához ; végül úgy öklözte ki kezeibõl. Leikny sírva rogyott le, míg Ljotdúltan vitte ki a holmit.

Leikny leült a küszöbre s elfödte képét; nem figyelte meg, hogy anyja izgultanközeledik hozzá. Gudrun megkérdezte, mije fáj. Leikny kitérõn felelt; de Atle fölmászotta lépcsõre s közbeszólt:

-- Apa megverte anyát -- csúnyán, csúnyán rácsapott a kemencénél.-- Nem igaz ! -- lobbant föl Leikny.

De Gudrun bemenet a padlóról szedte föl Lytinget, aki pityeregve panaszkodottapjára. Gudrun keményen szidta Ljotot:

-- Elsõ férjem, Egil, hamar leszokott a tettlegességrõl! -- fújta. -- Búcsú nélkülhagytam ott õkelmét. S amikor nem akart elszámolni jószágomról, leszagolt a föld alá.Késõbb se Lyting, se Veterlide nem erõszakoskodott velem.

-- Ugyan, anya! -- méltatlankodott Leikny. -- Ljot nem vert meg, csak kisséodébblökött. Egyébként én kezdtem a veszekedést.

Ljot ekkor lépett ki. Nem hallotta Gudrun egész dohogását; lehajolt Leiknyhöz:-- Megbántottalak, drága Leiknym, pedig csakugyan mindig javamra törekedtél.Leikny újra fölzokogott; arcára rántotta fejkendõjét s berohant a házba. Ljot

utánasietett. Csak sokára jöttek vissza ; de ekkor Leikny nem sírt már; sugárzón feszültLjothoz.

Másnap hazautaztak. Eddig, fõkép Gudrun kívánságára, úgy tervezték, hogyLeikny itt várja be szülését. Az anya szerint különbözõ okokból jó lett volna, ha Ljot egyidõre megválik feleségétõl. De most mindketten elhatározták, hogy visszatérnek Skomedalra. Ekkor Veterlide meg Gudrun azzal állt elõ, hogy Lyting nevelkedjék náluk,a maguk alig egy esztendõvel idõsebb Atlejával együtt. A fiatalok teljesítették kérésüket.Aztán fölkerekedtek.

Az úton nagyon összehangolódtak, így virradt rájuk az utolsó nap; egyszakadékba léptettek le. Embereik elõl ügettek; Ljot gyalog vezette Leikny lovát; sajátménje szabadon haladt mögöttük. Borús idõ volt; olykor egész hópacsmagok csaptak képükbe. Egyszer Leikny megszólalt:



-- Holtari kijelentésed folyton fúrja oldalamat. -- De ha csakugyan kicsinylésedgyötör, ne feledd el, hogy mi közeledtünk hozzád -- pedig elegen illegtek köröttem.

-- Nem, nem gyötör! -- ellenkezett Ljot. -- Viszont kétségtelenül bosszant, hogy aBeinefiak ezzel piszkálódnak ellenem.

-- Ugyan! -- csodálkozott Leikny. -- De miért õrzõd úgy azt a köpenyt, ha többé

nem gondolsz készítõjére?-- Mert illik rám ! -- válaszolt Ljot.Most a förgeteg hallgatásra kényszerítette õket. A havazás szûnésekor Leikny

kibökte :-- Norvég szerelmed szebb volt nálamnál?-- Nem ! -- felelt Ljot s elõremeredt. -- Te bizonyára jobban tetszel az

embereknek.-- Vagy gazdagabb volt? -- faggatózott Leikny tovább.-- Nos, csak olyan magadforma ! -- dünnyögte Ljot.-- Neked mégis kedvesebb ! -- gyanakodott Lcikny. -- Vajjon miben szárnyalt túl?-- Nos, fõkép a szófukarságban ! -- nevetett Ljot.

Leikny elõrehajolt, hogy jobban lássa Ljotot -- ez kõszürkére sápadt. Mostmindketten elnémultak. A görgetegen túl elállt a vihar. Hosszú, tõzeges síkság terült szételõttük. Ljot visszaadta a gyeplõt Leiknynek, hogy maga is lóhátra pattanjon. Ekkor Leikny rászólt:

-- Ígérem, ezúttal utoljára beszélek róla. Csak egyre kérlek : nevezd meg.Ljot nekidõlt a ménnek s elfultan nézett a messzeségbe. Majd súgva mondta ki: Vigdis.

Aztán fölült lovára. S most hallgatagon ügettek egymás mellett. Leiknyszomorúan fordult be az udvarra. Csak õsztájt derült föl, amikor megint fia lett. Ljotmegkeresztelte a gyermeket s elnevezte Gissurnak. Ekkor Leikny egyensúlyba zökkent.

XXXIII.Késõ õsszel, amikor Skomedalra hajtották a nyájat, néhány juh eltévedt. Ljot

egyik legényével indult keresésükre. Harmadnap a legény hazaterelte a jószágot. Leiknyaz udvar mélyérõl kiáltott föl, vajjon Ljot hol maradt el? Amaz visszafelelt, hogy asaeteren javítja a falakat.

Ettõl fogva Leikny gyakran sandított föl a magaslat felé. Tiszta, derült idõ járta s anapfény végigdõlt a lejtõ friss haván. Leikny rövidesen megpedzette az emberek elõtt,hogy nekivág a saeternek -- ha Ljot fönt dolgozik, maga se tétlenkedhet itt, legalább nemhalogatja a közös munkát. A cselédség összehunyorgott, de Leikny még hosszan bizonygatta távozása szükségét. Senki se kísérje el; csak a család hûséges, öregrabszolgája tartson vele. Alkonyat elõtt fölértek a kunyhóba, de Ljotra nem leltek rá.Viszont megállapították, hogy a kunyhó falához támaszott ásó és lapát tõzegvágásbanfényesedett ki. Bementek; a kemence parazsa lassan izzott.

A sziklából épült saeter külsõ részén északi szokás szerint tõzeg zöldellt; bentkõpadok álltak a falak mellett. A harántpad vackán két ember kényelmesen elfekhetett; azegyik gerendából prémek és szõttesek lógtak le a füst és huzat ellen.

Leikny sokáig várt. Majd kiküldte a rabszolgát az istállóba. A hideg miattösszehúzta a szõttest s végigdõlt az ágyban. Rögtön elaludt.



Éjszaka beszélgetésre ébredt föl. Kikukkant a szõttesek közt; ekkor már égett akemencében. Ljot a középsõ padon ült; a másik férfi hangjából mostohaapjára ismert.Beszûrõdött hozzá :

-- Ne bomolj, rokon. Egyedül tanyázol fönt, amikor Sigurd Beinesön úton-útfélenkerülget. Nem hagyhatod itt Leiknyt két apátlan gyermekkel.

Ljot a falnak nyomja fejét.-- Miattam ugyan utánam hajszolhatja egész atyafiságát. Nem félek tõle.Másvalaki eseng pusztulásomért -- remélem, addig meglátom még. S akkor hadd teljék be sorsom.

-- Mirõl beszélsz? -- kérdi Veterlide. De Ljot nem válaszol. Kisvártatva folytatja :-- Jobb volna, ha Leikny fiatalon szabadulna föl, legalább megvigasztalódnék.-- Látszik, mily rosszul ismered ! -- ellenkezik Veterlide. -- Örökre özvegysorban

maradna, amennyire becsül.Ljot merõn hallgat. Újra Veterlide szólal meg:-- A világ végérõl se hozhattál volna különb asszonyt.-- Igaz ! -- helyesel Ljot. -- Csakhogy a másik mellei közt feketélõ szemölcs

drágább nekem, mint Leikny egész szépsége. A másik döfésétõl jobban fölgyúltam, mintLeikny ölelésétõl. S a másik szitka forróban hangzik felém a Dovre hófúvásán keresztül,mint Leikny skomedali újjongása. Most is örömestebb hevernék a jegesmedve talpaialatt, mintsem beleképzeljem õt Kaare ölébe.

Veterlide kemény haragra lobban :-- Sehogy se helyes ez, rokon -- de legrosszabb, hogy a háztûznézõkor titkolóztál.-- Tudom ! -- felel Ljot. -- De akkor úgy gondoltam, hogy házasságom kiveri

fejembõl. Most már látom, hogy Leikny kára átkommá vált. Most már életem fogytáigsopánkodhatom, hogy hasztalan szereztem meg azt a szõke szüzet.

-- Félek, hálátlansággal fizettél Gunnar vendégszeretetéért! -- szól Veterlide.-- A legnagyobb cudarsággal! -- enged Ljot. -- Sose volt szebb órám, mint amikor

málnázásra kísértem Vigdist -- az ormon boldogabban fickándoztam, mint amikor aHauketind alatt rátörtem apám gyilkosára. De utolsó találkozónkon keserves bánatbalöktem bele -- bár azóta ráocsudtam, hogy az én bánatom még keservesebb.

Veterlide bosszúsan tör ki:-- Ha megrontottad Gunnar lányát, hihetetlen hitványságra vetemedtél.Ljot fölkuncog : -- Csakugyan, magam se hittem volna.Veterlide folytatja : -- Gonosz dolog ez, rokon ! -- S Ljot nevetve csap közbe :-- Hogyne, hogyne !Hosszú csend támadt. Végül Ljot belefogott a vetkõzésbe; odafordultVeterlidéhez, vajjon ne feküdjenek-e le. Leikny nekifeszült a falnak;nyárfalevélként remegett, de szorosan behunyta szemeit.Ljot félrehúzta a szõttest; ekkor rámeredt Leiknyre. Rákvörösen hõkölt vissza.

Majd besurrant s elõre suttogott. Leikny nem felelt; tovább színlelte az alvást. Ljotkiszólt:

-- Hálj a középsõ padon, rokon. Úgy látom, Leikny utánam jött.Veterlide fölkiáltott; de Ljot csitítva intett ki: -- Ne félj, mélyen alszik. -- Némán

ágyazott meg Veterlidének. Majd bebújt a nyoszolyába s hozzáért Leikny melléhez; azasszony szíve úgy rángott, mint egy zsákmányul ejtett hal.



Ljot szinte megdermedt. Nyelve is leragadt. A házasok egész éjjel titkoltéberséggel hevertek egymás mellett. Hajnaltájt Ljot néhány pillanatra elszunnyadt. Ekkor Leikny föl-fölhüppögött; végül zsibbadtan csuklott össze. Amikor fölébredt, a férfiak már készítették a reggelit. Nekifogott az öltözésnek s kiköszönt a függönyök mögül. Veterlidemegkérdezte, mikor ért ide s jól aludt-e? Ekkor Ljot fölugrott, hogy kinéz lovaihoz.

Leikny kijelentette, hogy vacsora körül jött meg; sokáig várt férjére, de lassanelnyomta a buzgóság. -- Hanem te hol jártál, Ljot? S honnan hoztad el Vetelidét?Ljot elmondta, hogy kiment csapdáihoz s a gaglei láp keleti részén összeakadt

Veterlidével; ez átkészült Skomedalra s közben kísérõi elõrevágtattak a tanya felé. Ljotaz ajtófélfáról leakasztott két fajdtyúkot, hogy Leikny fõzze meg früstökre. Leiknyhozzálátott a munkához s kijelölte Ljot dolgait, elsõsorban az ereszek kijavítását. Késõbblesietett a faluba, hogy ellássa Veterlide embereit. Mostohaapja vele tartott.

Este Ljot is beugratott a tanyára. Leikny kint állt az ajtóban; de férje láttánvisszaperdült a szövõkamrába. Ljot benyitott hozzá s egy gyengéd vállfogással magárakényszerítette könnyes tekintetét. Lágyan csókolta meg :

-- Sose hálálkodhatom neked eléggé -- te vagy a legjobb asszony.

Leikny felelt:-- Ne bántson, hogy meghallottam éjszakai kifakadásodat. A lápon sokkal jobbanmegijedtem nevétõl.

-- Most hogy leszünk? -- kérdezte .Ljot.Leikny válaszolt:-- Ahogy akarod -- a te kívánságod az enyém is.Ljot félrenézett. S egy újabb csók után kifordult a kamrából.

XXXIV.Az idõ gyakran behegeszti az összes sebeket; itt is így történt. Az évek multával

egész másféle gondok szakadtak e két emberre. Egyébként mindig békés egyetértésbenéltek; alig mozdultak ki Skomedalról s mások is ritkán vetõdtek be hozzájuk.Három gyermekük volt; Lyting, az elsõszülött, nagyanyjánál nevelkedett s kiskorábanhalt meg. Gissur meg Steinvor következett utána. Ljot csak úgy lihegett Steinvorért. Akét kicsi vízbe fúlt. Az eset így történt:

Egy tavaszi este a zsellérfiúk kint játszottak Skomedalon; Gissur közéjük állt scélba nyilazott velük. Ez hetedik, hugocskája negyedik évében járt. Steinvor egymaga játszott a pataknál, amely a kerítés mellett folyt le a Svartaa felé. E patak nyaranta mindigkiszáradt, de most duzzadtan pezsgett tova; a fiúk gátakkal torlaszolták el, mint a nagyok a folyót, így egyhelyütt egy alacsony ember térdéig érõ ürege támadt.

Steinvor pusmogása közben hirtelen megcsodálta a túlsó part egyik hómentesdombja fölött fénylõ Napot. Alig emlékezett a nyárra, de azért átkívánkozott néhány szálvirágért; így valamivel följebb keresztültocsogott egy gázlón. Pompásan mulatott odaát;hangából és kõbõl rakott istállót nyája, csordája és ménese számára.

A nagyobb fiúk hamarosan szétszéledtek; Gissur össze-vissza szaladgált húgaután. Mintegy ellenõrzõn billegett hozzá.

-- Hajtsuk haza ezeket a lovakat ! -- mutat Steinvor egy sárga kavicskupacra. --Oly vadak, hogy egyedül nem bírok velük. -- S legurítja a nagyját s nekiront a lejtõnek.

Gissur rögtön társul a játékhoz. Csak a tanya méretein fitymálkodik.-- Átmegyek Norvégiába ! -- jelenti ki.



-- Ott most olcsó a gerenda. -- Fogja a lányka egyik cipõjét, telerakja szárazfûzágakkal s letolja az üregig. Majd közösen építenek egy remek kastélyt; de csak alkonyatkor készülnek el; borzongva és éhesen kívánkoznak haza. Steinvor szipog,mezítláb menjen bele a hideg vízbe?

-- Keresztülviszlek, húgom! -- bíztatja a fiú. Fölemeli a lánykát s nekivág a

medernek.-- Ni, apa fönt jön az ormon! -- kiált Steinvor. Erre mindketten fölintenek Ljotfelé. De Gissur megcsúszik egy jéglapon s elejti Steinvort.

Ljot a folyó túlfelén vágtatott alá; jól látta a gyermekeket s visszaintett nekik.Rögtön ráocsudott balesetükre; leugrott lováról s végigloholt a görgetegen; majdnemottmaradt a Svartaa habjai közt, de végül elérte a dombot. A gyermekek csendesenfeküdtek az üregben. Fölkapta õket; akkor vette észre, hogy Gissur halántéka vérzik shogy Steinvor mozdulatlanul hever alul.

Ljot tudta, hogy menthetetlenek; mégis a meleg prém és forralt tej sürgetésévelvágtatott be velük. Leikny mészfehérre sápadt a gyermekek láttán; de váltig erõsködött,hogy az eset nem veszélyes; hanem a kicsik semmiféle kísérletre nem éledtek föl. Végül

Ljot lezökkent a kemencéhez; viszont Leikny az egész háznép ellenére tovább próbálkozott a dörzsöléssel és itatással. S egyszer fölragadta a két kis holttestet :-- Nem halhatnak meg ! Addig melegítem õket, míg föl nem ébrednek !Ráborult az ágyra s belelehelt szájukba. Ljot fölállt, hozzálépett s megfogta vállát:-- Hadd õket! -- mondta. -- Ez kísértés.Leikny szörnyû rikácsolással egyenesedett ki; letépte kendõjét s nekikapott

hajának -- majd kiszaladt az ajtón, hogy a folyóba ugorjék. De Ljot visszavitte az ágyhoz;erõszakkal fektette le; egész éjjel virrasztott fölötte, nehogy valami õrültségrevetemedjék. Reggeltájt némikép meghiggadt; csak néha buggyantak ki könnyei; de úgylézengett a házban, mintha sírból kelt volna föl.

XXXV.

Az alting összeilléséig nagy bánat felhozott Skomedalra. Ljot gyakran hívtaLeiknyt, de ez nem tarthatott vele.

Visszatérte estéjén Leikny elmondta neki, hogy néhány éjjel kint aludt aszövõkamrában. Vajjon egy ideig nem hálhatna-e ott? Ljot kijelentette, hogy nemkényszeríti magához.

Már nyár vége felé járt s Leikny még mindig a szövõkamrában töltötte azéjszakákat; nem törõdött a háztartással, tétlenül ténfergett a lakásban. Esténkint kimentközeli kápolnájukhoz s ott imádkozott éjfélig. De egyszer, amint újra kikészült, Ljot beállított a szövõkamrába :

-- Leikny, mikor térsz vissza hozzám? Leikny nem felelt; erre Ljot folytatta :-- Úgy érzem, egyikünknek se használ, ha külön cipeljük gyászunkat -- gyere be s

zökkenj vissza a régi nyomba -- esetleg megkönnyebbülsz.-- Lehetetlen! -- tért ki Leikny. -- Mindig úgy rémlik, mintha valamirõl

megfeledkeztem volna -- s ha firtatnám a dolgot, föltétlenül rájönnék, hogygyermekeimnek nem kellek többé.

Ljot felelt:-- Amennyiben hazakívánkozol anyádhoz -- örömest elkísérlek.



Leikny halkan mondta :-- Másra kérlek -- talán nem haragszol meg érte.-- Semmiért se haragszom meg! -- szólt Ljot.-- Akkor nem leszek feleséged ! -- suttogta Leikny. -- Engedj el, hadd éljek a

tisztaságnak és böjtnek, mint egyéb keresztény országok nõi.

Ljot összeráncolta homlokát: --Tudom, nincs jó sorod nálam -- amint nem ishozlak Skomedalra, ha sejtem e fordulatot. De egyszer megkérdeztem tõled, hogyleszünk s te mellettem maradtál. Késõbb minden igyekvésemmel kedvedben jártam segyetlen civódásunk óta egy rossz szó sem esett köztünk. Teljes egyenrangúságban éltélitt; magam sosem avatkoztam ügyeidbe. Nem mászkáltam idegen szoknyák után snincsenek fattyúim.

-- Édes gyermekeid sincsenek ! -- felelt Leikny. S zokogva födte el arcát.-- Ez közös keservünk! -- bólintott Ljot. -- Azért csodálkozom, hogy

megszakítanád együttélésünket.Leikny fölállt:-- Küldj el -- hisz nem élek veled. Aztán nõsülj meg s költözz ki ebbõl a

pusztaságból -- itt töltött éveink alatt egyszer se derültél föl.Ljot csendesen kérdezte :-- Mondd, Leikny, most már végkép tartózkodjam ágyadtól?Közben ölébe húzta Leiknyt s ez remegve fúlt el. Ljot folytatta :-- Egyszer fogadkoztál, hogy az én kívánságom a tied is.Leikny rányomta képét Ljot kezére s fölzokogott :-- Féltem, hogy megunsz.Ljot odaszorította arcát Leiknyéhez :-- Az rég volt, Leikny -- akkor nem tudtam, hogy nem élhetek nélküled.Ugyanez este Leikny benyitott a szobába s leült asztalához. Többé nem hajtogatta,

hogy zárdába megy; nagy szerelemben és egyetértésben élt férjével. Bár állandóangyászolta gyermekeit, ha nem is beszélt róluk.

Egyszer mindnyájan a fürdõházban voltak s Leikny szétcsapta vizes haját. Ljotvégigsimított rajta.

-- Mindjobban szõkülsz, Leikny.Az asszony pirosán kapta el fejét. De a férfi látta, hogy felesége rohamosan õszül;

halántékai egészen kifehéredtek.

XXXVI.

Elmúlt egy év; ekkor Ljot rádöbbent, hogy Leikny éjjelente gyakran fölsír.Lágyan érdeklõdött, de nem kapott választ. Egyszer megszólalt:

-- Terhességed leteltéig nem engedsz föl. -- Erre Leikny valóságos zokogásrafakadt.

Késõbb Ljot kiment a stabburba; Leikny ott térdelt egy láda fölött. Ljot óvta afölösleges munkától.-- Nem! ,-- ellenkezett Leikny. -- Rendben-hagyom itt-a házat. -- Ne ízetlenkedj !. --fanyalgott Ljot. -- Csak nem gondolod, hogy meghalsz?

Maga mellé kényszerítette a ládára. Leikny kibökte :



-- Gissur meg Steinvor minden éjjel csuromvizesen kapaszkodik ágyamba.Hívnak, hogy melegítsem föl õket. Hasztalan szabadkozom, hogy testvérkéjük miatt nemmehetek le. Azzal vágnak vissza, hogy a kicsi megszületése után ígéretem szerintfeküdjem melléjük.

-- Lidércnyomás ! -- jelentette ki Ljot. -- Tudod, hogy szegénykék az Úrnál

vannak. Csak a pogányok kísértenek fönt; a mi gyermekeink keresztelten pusztultak el skeresztény földben nyugszanak. Légy szíves, higgadj le! --esdett újra.-- Ép oly tisztán látom õket, akár téged ! --felelt Leikny. -- Úgy csimpaszkodtak

belém ; majd megfagytam tõlük.-- Eh, a szél ért! -- húzta ölébe Ljot. -- Rögtön betömöm a falat ágyad mögött. De

ne beszélj a halálról -- a kicsik nem panaszkodhatnak dolgukra s nekem jobban kellesz,mint nekik.

Leikny rövidesen szült egy fiút. Közben Ljot folyton kérdezõsködött a bábáknál; sazok váltig biztatták a legjobb siker felõl. A szülés után mégis oly satnyasággal állítottak be, hogy maguk tanácsolták Ljotnak, tegye ki egy sziklára, «mert ez örökös nyomorék lesz».

-- Keresztény létemre nem tehetek ilyet -- felelt Ljot. -- S nem is teszek. Istenmajd lenéz rá. -- Megkeresztelte a fiacskát s elnevezte Torbjörnnek. .Leikny fölsírt az asszonyok szavaira s maga is úgy vélekedett, hogy ne neveljék

föl a gyermeket. Torbjörn nyúlajkkal és farkastorokkal jött a világra ; jobbja túlságoskicsi és vézna volt. Leikny zokogására Ljot kacagva jegyezte meg, hogy az apróság baljase nagyon nagy.

Leikny tizednap frissen kelt föl, de este lázasan feküdt vissza. Másnap isgyengélkedett. Este ágyához ültette Ljotot.

-- Úgy érzem, csakugyan beválik sejtésem -- bármily fájón hagylak is el. Két bánat rágódik bennem -- hogy boldogulsz a beteg gyermekkel s hogy feledkezel megrólam.

Ljot megcsókolta Leiknyt:-- Nem hiszek álmaidban és látásaidban. Sose volt különb sorom, mint melletted.Leikny elaludt s Ljot egész éjjel ott virrasztott fölötte. Hajnaltájt hirtelen fölült az

ágyban s az ajtó felé nyújtotta kezeit. Majd belefogózott Ljotba s magával rántotta a párnákra. De szorítása rögtön engedett s petyhüdten nyúlt ki. Meghalt.

Ljot mélyen gyászolta feleségét, de az általános részvét elõl férfiasan elzárkózott.Mindig maga sürgött a fiúcska körül. Folyton bizonykodott, hogy a gyermek kinövihibáit, viszont a többiek csak legyintettek rá. Torbjörn megérte a telet, de egy tavaszigörcs végzett vele.

Ljot kihirdette az altingban, hogy eladja tanyáját; új hajóján távozott a szigetrõl. Anormand partok alatt elvált társaitól. Késõbb teljesen híre veszett Izlandon.

XXXVII.

Amikor Olav Trygvessön király elesett, szõke Illuge lement Aasloba; e csodálatosnordlandi férfi után nem óhajtotta egyetlen fejedelem szolgálatát sem. Elhatározta, hogymegnõsül. Újra jelentkezett Vigdisnél. Ez nagy lakomával felelt hódolására; ugyanekkor meghívta grefsini Kaaret is. Remekül háziasszonykodott.

Egyszer fölkérte õket a stabburba, hogy bizalmasan tárgyaljon velük, így szólt:



-- Mindketten megkértetek -- ily ismert és becsült emberek részérõl nem isvárhattam ekkora tisztességet. Mégis kitérek elõletek -- egyetlen törekvésem, hogy fiamne nagyon szenvedje születése átkát s ne osztozzék esetleges törvényes testvéreivel.Másrészt úgy leköteleztetek, hogy nem választhatok közületek. Hallgassatok rám. Te,Kaare, add Helga húgodat Illugéhoz s Illuge vásárolja meg az orom mögötti Baugstadirt,

míg Kaare vegye nõül Rágna Grjotgardsdattert, rokonomat és vendégtársatokat. Ezek akörnyék legszebb és leggazdagabb szüzei; sógorságtok révén uralkodhattok az egészvölgyön. Most pedig mondjátok meg, hogy gondolkoztok tanácsomról.

Kaare kijelentette :-- Szívesen vállalom Illuge sógorságát, ha nem utasít el; remélem, mindketten

nyerünk e frigyen. S mihelyt eljön húgomért, nem lesz panasza rám.Illuge felelt:

-- Aznap jegyezd el Ragnát, amikor jómagam hozzájutok Helgához.Kaare nem válaszolt, de Vigdis közbevágott :-- Fontoljátok meg, hogy én már nem számítok itt -- de ti fokozhatjátok

hatalmatokat. Körülbelül egyenlõen álltok, úgyhogy az egyik alig gyõzhet a másik fölött

--- az összefogás révén erõtök megduplázódik.Ekkor a férfiak összekezeltek, majd rátértek az ügy részleteire.Vigdis odalépett egy nagy kincsesládához ; fölajánlotta nekik legszebb darabjait.

-- Fogadjátok el barátságunk jeléül. S tanítsátok meg Ulvart a szükségesfegyverforgatásra, hogy felnõtt korában hozzátok hasonlítson.

Amazok valósággal föllelkesültek kérésén és ajándékán. Az összes egybegyûltek értékes meglepetésekkel fordultak haza s áradozva vitték szét Vigdis hírét.

XXXVIII.

Vigdis kegyúri templomában bizonyos Eirík paposkodott. Dániából származottföl. Vigdis örömére sokszor megjárta Vadint.

Egy vacsora után az egész háznép lezökkent a kemence köré; ekkor Vigdisfölkérte a tudós papot valamelyik saga elmondására.

S a pap belekezdett:«Volt egyszer egy odinsöi lány. Névszerint : a szép Tora. Valahogy elcsábult s a

tengerbe dobta gyermekét.Késõbb férjhez ment, nagy tisztességben élt s õszinte szeretettel csüggött

apróságain. De aztán súlyosan megbetegedett; folytonos ájulás tépázta le. Minthafektében a halálba zuhant volna; úgy rémlett neki, hogy cicomásán viszik ki a csúcsra.Hallotta gyermekei sírását s hazasóvárgott pulyáihoz. S egyszer elõtte termett egyfeketeköpenyes férfi s megfogta kezét: «Tora, kövess !» Hirtelen fölocsúdott holtából smáris visszafordult volna. A köpenyes alak bólintott s magával húzta. «Nem arra !» --szólt Tora. -- <De erre!» -- felelt amaz.

Hosszú botorkálás után leértek egy sötét, mély völgybe; lent, meredek sziklafalak közt, fekete tó lapult. De a fjeid tetején színarany vár fénylett; elõtte ékszeres lovagok õrködtek s belsejébõl ének- és hárfaszó zendûlt ki. Tora megkérdezte, kié ez az aranyvár.«Az enyém!» -- válaszolt a férfi. -- Megnéznéd? Szívesen, csak aztán állhasson odébb.

Leereszkedtek a szirteken. A völgyben fehér bárányok nyüzsögtek; türelmetlenülki-kitolakodtak a szélekre s nekikapaszkodtak a falaknak. De közelebb kitûnt, hogy ezer



meg ezer csupasz, ráncosképû csecsemõ zsúfolódott össze; némelyikük véres, másikuk lucskos volt. Alig jutottak föl pár lábnyira, gyengeségükben megint visszagurultak atömegbe. Tora sírva fakadt láttukon; megkérdezte köpenyes kísérõjétõl, kik ezek acsöppségek s hogy kerültek ide. «Szüleik tették ki õket!» -- felelt a férfi. -- «Hidegmegfontoltsággal !» Hihetetlen !» -- ellenkezett Tora.

A beszédes gyermekek össze-vissza nyöszörögtek : «Bizony, itt kell feküdnünk!Pedig örömest fölmennénk a világba, hogy szétnézzünk e völgyön túl, de nem gyõzzük asziklamászást, pedig ebben a csúf és kopasz aknában majd kifagy a lelkünk.

Ekkor Tora fölszabdalta köpenyét s az egyes darabokkal befödte a köröttetolongókat. Most mind feléje zúdult; erre felsõruhájától vált meg; végül maga is põrénállt a kicsik közt. S még hányan repestek anyaszült meztelenül e roppant nyüzsgésben!Közben a fekete alak egyre húzta elõre s a gyermekek csengve csimpaszkodtak bele,hogy vegye föl õket, hadd kukkanjanak ki. «Nincs ott semmi látnivaló !» -- védekezettTora. -- «Mégis ragaszkodunk az élethez» -- kiabálták a csöppségek. -- «Innen mindenkivisszavágyik -- te is» «De csak gyermekeim miatt -- felelt Tora.

Most a férfi meg Tora belegázolt a vízbe. Ott is csak úgy hemzsegtek a

csecsemõk; heringek módján szorultak egymáshoz s vacogva estek Torának. Ezsajnálkozásában fölzokogott s mellére nyalábolt egy rajt -- ha bevihetné az arany várba!<Csak vidd!»-- bíztatta a férfi. Kisvártatva Tora szinte legörnyedt a gyermekek fürtjealatt. Ekkor újra odafordult kísérõjéhez; vajjon nem terítené-e be e porontyokat? Amazlevetette köpenyét; súlyos aranyruha, drágaköves kereszt és széles korona ragyogott rajta.De arca még jobban fénylett; Tora sose képzelte volna, hogy ily szép és királyi jelenség járhasson a földön.

Most a férfi megszólalt: «Itt oly meredek a hegy, hogy segítségem nélkül sose juttok föl. Kin kezdjem a sort? Rajtad, vagy e csoporton?

«A csoporton !» -- felelt Tora. -- «Ha egyszerre nem bírsz velük, szívesen várok.»«Akkor sokáig nem mozdulsz el!» -- mondta a lovag. -- «Ni, hogy csõdülnek köréd -- sáradásuk folyton-folyvást nõ. Inkább térj be aranyváramba, aztán menj hazagyermekeidhez. Különben itt rostokolhatsz a világ végéig, míg ki nem szabadítom azösszes kisdedeket.»

«Mindegy!» -- makacskodott Tora. -- «Nincs lelkem, hogy cserben hagyjamszegénykéket; az enyéim megvannak otthon; ezek sokkal nyomorultabbak náluknál.»

Az aranyruhás rábiccentett:«Tudd meg, Tora, elsõszülött fiad tapad szívedhez! E gyermekek egytõl-egyigkiszorultak az életbõl, mielõtt még ráléphettek volna kastélyom útjára.»

Tora térdrerogyva rebegte :«Ki vagy, uram?»«Krisztus!» -- felelt a király. S oly fényözön áradt belõle, hogy az összes

csöppségek fölmelegedtek tõle. De Tora káprázva hunyta le szemeit. Amikor fölnézett,ismét régi ágyában feküdt.

Rögtön hívatta férjét és rokonságát; részletesen vallott nekik; se szégyenérõl, segyilkosságáról nem feledkezett meg. Férje úgy fölfortyant, hogy éjfélkor verte ki házából.Keresztülvánszorgott a városon; az összes kutyák megugatták. Annyira fájlalta vétkét,hogy végkép megundorodott magától. Lement a partra. Két óriás szikla közül síráshangzott ki; a nádasban egy újszülött fiúcskába botlott. Tora becsavarta kendõjébe srátette mellére. Elhatározta, hogy fölneveli a gyermeket. Azért átvágott az erdõkön s egy



elhagyott helyen állapodott meg. Ott fölépítette kunyhóját. Késõbb hozzájutottotthonmaradt aranyához és ezüstjéhez; ekkor kihírdette, hogy gondoskodik az összeskitevésre szánt csecsemõkrõl. Eladta kincseit s a begyült pénzen táplálta a kicsiket, míg jómaga Krisztus nevében csak gyökéren és forrásvízen tengett. Amikor térítõ szerzetesek jöttek föl az országba, ámultán kérdezték tõle, honnan ismeri a Megváltó nevét és tanait?

Menten megkeresztelték s halála után szentként tisztelték».Vigdis megköszönte a pap sagáját; azontúl egész este tûnõdve meredt elõre. Samikor a háznép szétszéledt, magához hívta Ulvart. Ez kilenc éves volt s valósággalrajongott anyjáért; odaült Vigdis ölébe s átfogta nyakát.

-- Anyus, te vártál volna rám a világ végéig? -- kérdezte. -- Igen, vártál volna !Vigdis ráforrt:

-- Csakugyan, egy éjjel átestem Tora szenvedésén. Magam is világgá mentemvolna, hogy kimentselek a pusztulásból.

A fiú hízelgõn bujt hozzá. Kisvártatva megszólalt:-- Miért titkolózol apám felõl?-- Ne ûzd el örömömet! -- felelt az anya. -- S ne kérdezõsködj róla.

-- Ha megnövök -- fogadkozott a fiú -- idekényszerítem hozzád. Vagy vegyen el,vagy fizessen kárpótlást.Vigdis elmosolyodott :-- Addig sok víz lefolyik, fiam, míg te fölkerekedhetsz mellõlem. Ne említsd

elõttem s ne kívánkozz feléje. Még pórul járnál nála! Teljesítem minden kívánságodat,magam pedig megfeledkezem rút emlékeimrõl.

XXXIX.

Ulvar szép és erõs fiúvá serdült. Magas volt, de kissé vézna és vékonycsontú,keskenyképû, kékszemû és vörnyegeshajú. Korán megférfiasodott, mert anyja úgytárgyalt vele, mintha a gazdálkodás összes dolgaiban rátámaszkodhatott volna, ígytúlságos komollyá és szûkszavúvá lett, de szelídsége és udvariassága lépten-nyomonkiütközött. A legnagyobb szeretetben élt anyjával.

De amikor apja iránt érdeklõdött, ez sose felelt neki. Kijelentette, hogy arról azemberrõl nem tud semmi jót; még nevétõl is fázik. Késõbb mindig elkomorult, úgyhogyUlvar nem kísérletezett többé.

Kaare meg Illuge meg Vigdis barátsága egyre mélyült; évente mindhárom nagylakomával tisztelte meg egymást. A férfiak jócskán kioktatták Ulvart a testgyakorlatok fortélyaira -- a fiú leggyakrabban a szomszédos grefsini tanyán tartózkodott; de méglázasabban vágtatott át Baugstadirra, hogy meghallgassa Illuge élményeit.

Egy este közébük csöppent Eirik is s Illuge odaszólt a papnak, hogy valamivelkurtítsa meg idejüket. Ekkor a pap rátért Szt. Gregorius sagájára, aki Kampedusbanmegölte a sárkányt. Illuge kijelentette :

-- Krisztus után, aki az ördöggel végzett, ez az ember hajtotta végre a legnagyobbtettet. Csak kettõ ér föl hozzá: Sigurd Sigmundssön, aki Faavne kígyót pusztította el,valamint Olav Trygvessön, aki Svaaldnál három sereg elõl se hátrált meg. Azóta semakadt párja s nem is akad mindaddig, míg ezeket az északi országokat tenger fogja körül.

Eirik megjegyezte, hogy idefönt föltétlenül Olav az elsõ vitéz -- de ezúttal a délivértanuk buzgóságáról és hûségérõl számol be. S az igazi bátorság szemléltetése végett



rámutatott egy ifjú szûz szilárdságára. Elmondta nekik Szt. Agata sagáját. Illugefölbuzdult:

-- Bizony, e csodálatos szûz híre sose halványulhat el. De magam ismegemlíthetek egy remek asszonyt. Te, Ulvar, alighanem hallottál némely dolgáról;végül ismerd meg egészen.

Leírta Vigdis erdei menekülését Vadin égésekor. Nem nevezte meg, de azelbeszélés végén odafordult a fiúhoz :-- Tudod, kire célzok -- nem ismersz egy csonkaujju nõt?Ulvar bólogva nyúlt Illuge kezéhez. Emez folytatta :

-- Ha anyádra ütsz, nagy hõs leszel. Másnap, Ulvar hazatértekor, Vigdis az udvaronkenyérrel etette a csikókat. A fiú leugrott lováról s repesve szaladt anyjához. Ezmosolygón érdeklõdött ellágyulása iránt.

-- Drágám ! -- kiáltott Ulvar. -- Hogy te mily nagyszerû anya vagy ! -- S fölemelteVigdis balját s végigcsókolt a sebhedt ízeken.

-- Mivel hódított el Illuge? -- nevetett Vigdis.-- Mondjam meg? -- incselgett Ulvar. -- Miért utasítottad el Olav Trygvessönt?

Összeillettetek volna.Vigdis elpirult. Majd megcsókolta Ulvart s beküldte az ebédhez.

XL.

Egy este két izlandi kereskedõ Tünsbergbe menet szállást kért Vadinon. Vigdisszíves vendégszeretettel fogadta õket. Finom és mûvelt férfiak voltak. Vigdis éjféligtársalgott velük.

Végül odavetette, vajjon nem ismernek-e egy Viga-Ljot nevû embert s vajjon azilletõ él-e még?

Hogyne, kiskorukban hallottak bizonyos raudasandi Viga-Ljotról, de ez akkor elesett.

Vigdis sokalta az idõt, hisz maga is jól emlékszik ittjártára.Ekkor az egyik kereskedõ átszólt társához :

-- Igen, így hívták skamedali Ljot Gissursönt is. Fönt bojtárkodott Eyre Torbjörnnél smegölte apja gyilkosát. Vigdis rábólintott:

-- Ez az. Hova hányódott azóta? Ulvar keresztülhajolt az asztalon, úgy esdett:-- Mondd el az egészet -- hogy végzett egy bojtár apja gyilkosával?Vigdis ránézett fiára s hallgatott. Az egyik kibökte :-- Kezdd el, Helge, ha háziasszonyunknak nincs ellenére.-- Kérlek! -- meredt le Vigdis. -- Remélem, fáradságod nem gátol benne.Helge belefogott:«Ljot egyetlen fia volt Gissurnak, akit Gunnar, a gjeitaabakkei nabob

nyolcadmagával ölt meg. Arne Kollssön is ott vagdalkozott a gyilkosok közt; õ mérte le ahalálos csapást. Gunnar megfizetett bûnéért s Gissur rokonsága beletörõdött a dologba,mert szegénységükben nem fordulhattak a hatalmas Gunnarék ellen. De Arne szárazonvitte el irháját. Akkoriban Ljot két-három éves lehetett.

Egy téli reggel, tizenharmadik születésnapja körül, a fjeiden kutatta az eltévedt juhokat. Pajtásai fönt falatoztak egy kiugró szirten s rendre eldicsekedtek ügyességükkel.Ljot biztos dárdavetõként mutatkozott be. Ekkor az egyik fiú lebökött a mélységbe : «Ni,



a Hauketind alatt egy lovascsapat közeledik -- úgy látszik, Arne Kollssön jön ott. Hamost találsz, Ljot, Gunnar aranyánál is méltóbb kártérítéshez jutsz.

A fiúknak három dárdájuk volt. -- Ljot elvette mindegyiket s fölrohant a mohás bércre. A völgyi ösvény szûk résbe torkolt; legkeskenyebb részén három-négyembermagasságú, merõleges fal nyúlt föl; túloldalt nagytömbû, meredek görgeteg

kezdõdött. Ljot itt bújt el, egy hatalmas szikla mögött. Most Arne belovagolt a résbe;négyen követték. Az út erõsen emelkedett. Amikor a csapat Ljot alá ért, a fiú fölpattant asziklára s elhajította az elsõ dárdát. Arne legközelebbi társa lezuhant a földre. Ljot rögtönvisszaugrott a szikla mögé, úgyhogy amazok nem látták meg. Tétován néztek körül. Ljotújra fönttermett a sziklán s rájuk célozta megmaradt dárdáit; az egyik nem talált, de amásik belecsattant Arne vezetéklovasába. Ekkor Ljot fölsivított : -- Apámra nyolcantörtetek, rám csak hárman? Amikor Arne fölmászott a szikla felé, Ljot faragóbárdjávalszétcsapta a gyilkos fejét. A középsõ lovas pikavégre fogta a fiút, de ez szerencsésenelkapta a fegyvert. Majd a kövek védelme alatt nekiiramodott a görgetegnek; sértetlenülkerült föl. Mihelyt elérte a rés szélét, rátámaszkodott a pikára s átlendült az akna fölött --aztán végigszáguldott a meredek falon. A gazdátlan lovak odamenekültek. Ljot

megragadta az egyik kantárát, föllódult a nyeregbe s hazavágtatott Eyrera.Mindenki úgy vélekedett, hogy cselekedete sokszorosan meghaladja egy gyermek erejét. Sokan benne látták a jövõ hõsét s tréfásan elnevezték Viga-Ljotnak».

Kisvártatva Vigdis megkérdi:-- Nem tudod, Helge, mi lett belõle?-- Ó ! -- sóhajt Helge. -- Néhány éve alig hallottam róla. Amióta megnõsült,

mintha nagyon megbékélt volna.-- Megnõsült? -- suttog Vigdis.-- Meg ! -- felel Helge.-- Nem ismered feleségét? -- faggatózik Vigdis.-- Csak látásból! -- tér ki Helge. -- Az egész táj legszebb és leggazdagabb lánya

volt --- s asszonykorában teljesen lekötötte Ljotot.Vigdis némán gubbad elõre. -- Nincs gyermekük? -- szól késõbb.-- De, hallomásom szerint három vagy négy ! -- válaszol Helge.Vigdis nem érdeklõdik tovább.Az izlandiak visszavonulása után megáll a kemencénél s lebámul a parázsba.

Ulvar a padon ül. Vigdis meredten mondja :-- Ha megfigyelted vendégeink szavait, most új színben láthatod apádat.Ulvar fölugrik helyérõl:-- Apám sújtotta le azt a három embert -- a magam korában !-- Apád férkõzött ahhoz a szép nõhöz ! --- szól Vigdis.Ulvar lelkesül:-- Bármit tett is, anyus, bizonyosan derék férfi! S ha egyszer találkozom vele,

lássa be, hogy ráfajzom. Vigdis fölcsattan :-- Amennyiben ráfajzol -- s kissé rám is, ölembe teszed Viga-Ljot fejét.Ulvar elsápad :-- Apagyilkos legyek? Vigdis összefacsarja kezeit:-- Nem állsz ki értem, ahogy én álltam ki apámért? Ha elmondanám, micsoda

szenvedést mért rám, haláláig nem nyugodnál meg -- vagy nem szeretsz eléggé. De nefirtassuk ezt.



Ulvar átöleli Vigdist; ez sírva rogy le a padra. S a fiú fogadkozik neki, hogykívánsága mindig parancs lesz.

XLI.

Ulvar betöltötte tizenhetedik évét. Ekkor megpedzette anyja elõtt, hogy szívesenkörülnézne a világban. Vigdis rögtön igért neki egy jó hajót -- amennyiben koros,tapasztalt emberekkel indul el. Illuge e hír hallatán úgy nyilatkozott, hogy elözvegyüléseután maga is sokszor fölkerekedett volna; erre megbeszélték az ügyet.

Egy télvégi napon Illuge beállított Vadinra; kettesben tárgyalt Vigdisszel. Illugekijelentette :

-- Természetesen Ulvar elsõ célja csak Izland lehet.Vigdis nem felelt; erre Illuge folytatta :-- Bizonyára sejted, mi húzza oda -- viszont nem csodálhatod, hogy nekem nincs

nagy kedvem vállalkozásához.Vigdis halkan mondta :

-- Ulvar gyakran vendégeskedik nálad -- nem emlegeti apját?-- De ! -- bólint Illuge. -- Alig várja, hogy találkozzék vele. Te helyesledszándékát?

-- Ugyan ! -- tiltakozik Yigdis. -- Majd hozzáfûzi: -- Ljot nem tud gyermekemrõl.S így nagyon ellenzem ezt a tervet.

Ugyanekkor Ulvar elment az ajtó elõtt; Illuge kiszólt érte :-- Most latolgatjuk izlandi utazásodat.Ulvar kigyúl:-- Értsd meg, anyus, valami vonz ahhoz az emberhez, aki idetámasztott a földre.-- Sosem érdeklõdött irántunk ! -- csattan föl Vigdis. -- S azóta új családba

furakodott be; gúnyosan utasítana el.-- Meg is keserülné! -- lázong Ulvar. -- Ahhoz igazán rád ütök. De eddig bosszúra

ingereltél. Ne kérted volna Viga-Ljot fejét.S kimegy. Vigdis elfúl:-- Ezentúl ne ejtsétek ki nevét sem ! Illuge ránéz :-- Nagyon szerethetted azt a Ljotot, ha ennyire gyûlölöd -- amennyiben nem

szereted még.-- Úgy szeretem, mint az erdei ordast! -- felel Vigdis. --: Ha összeakadnánk,

egyikünk a fûbe harapna.Illuge megkérdi:-- Csakugyan ellene fordulnál?-- Csakugyan ! -- erõsködik Vigdis. Erre Illuge kijelenti:-- Fölkísérem Ulvart s úgy vigyázok rá, mint saját fiamra. Viszont te

visszatértünkkor gyere hozzám.Vigdis hallgatott. Illuge folytatta : -- Gondold meg, meddig bánkódtál az illetõ

árulásán. Ily szép és fiatal asszony nem mondhat le a boldogságról -- bizonyára nemkétled, hogy jól bánnék veled s teljes erõmbõl támogatnám fiadat.

Ekkor Vigdis odanyujtotta kezét s Illuge megcsókolta õt. Aztán rátértek házasságuk dolgára. Vidgis közölte e fordulatot Ulvarral; ez anyjára hárította a végsõdöntést.



XLII.

Ulvar mégse jutott föl Izlandra. Az Északi-tengeren oly leküzdhetetlen köd,ellenszél, sõt vihar állta el útját, hogy hajója csak a teher nagyrészének kidobálása révén

menekült meg az elmerüléstõl. A kormány széttörése után nem is horgonyozhatott le; azorkán félresodorta egy roppant zátony felé, Illuge szerint a skót partra. Ekkor bevonta avitorlákat s evezõvel igyekezett elõre; így siklott be a holmok közé, hogy este egyeliszaposodott víztorkú és magas hegyekkel körülzárt öbölben kössön ki. Az egész tájonegyetlen ház se látszott.

Éjszaka megint fokozódott a vihar, úgyhogy a horgony elszakadt s a gályamegfeneklett, de a legénység kiúszott a partra. Illuge úgy vélekedett, hogy a partjogtulajdonosai rájuk törhetnek; ezért váltig sürgette a jármû kijavítását és az út folytatását.

Egész nap dolgoztak s alkonyatkor elkészültek. Hogy kipótolják eleségüket, Ulvar bekívánkozott egy kis harácsolásra. Megrohantak egy közeli völgyi falut s a lakosságelûzése után jól megrakodtak a szükséges holmikkal. Senki se védekezett ellenük.

De lejövet észrevették, hogy bárkájukon egész csapat nyüzsög; a skótok nyilvánmásfelõl szállingóztak az öbölbe s ott legyõzték a hátrahagyott õrséget. Ugyanekkor egylovasraj vágtatott ki a völgybõl. Illuge megkérdezte :

-- Hogy tetszik ez a játék, Ulvar?-- Sokkal jobban, mint a tengeri hányódás! -- mosolygott Ulvar. -- Csak gyorsan

foglaljuk vissza gályánkat, míg ez a túlerõ nem csap ránk.Illuge elõször a völgybeliekkel végzett volna. -- A hajósok fölülrõl levágják

kezünket -- a lovasok sokkal veszélytelenebbek.-- Magam se félek tõlük! -- felelt Ulvar. -- Viszont bárkánk nélkül nem lehetünk

meg; nem vergõdhetünk itt kivetett halakként.S a legénység élén beleugrott a vízbe; előnyomulás közben pajzsukkal védekeztek

a rájuk zúdult nyilak ellen. Hanem Ulvar hamar rájött, hogy kettõn áll a vásár -- a skótok keményen le-lesújtottak közéjük. Bár a norvégok rögtön visszahajították a nekik szántdárdákat, alig haladtak beljebb. A lovasok hirtelen föltûntek hátukban, úgyhogy azellenség gyûrûje végkép bezárult köröttük. S jómaguk derékig vízben álltak! Ulvar átszóltIllugéhoz :

-- Miért nem fogadtam meg tanácsodat!-- Igazi vitéz vagy, Ulvar ! -- bólintott Illuge. -- Kár volna, ha Vigdis elvesztene

ilyen fiút. -- S odapattant a gálya oldalához; a karfánál egy vörös alak, a skótok vezéremagasodott föl. Illuge ellökte pajzsát s nekikapott a vezér lábának, de vad fejdöféstõlrángott végig. Mindketten átestek a karfán s Ulvar levágta a skótot. Ekkor egyesek megzavarodtak, mások a vezér után lódultak. Közben néhány norvég rákapaszkodott ahajóra.

Ulvar utolsónak maradt, hogy fölsegítse Illugét. De ez intett :-- Ne erõlködj -- inkább védekezz e falkával szemben! Mondd meg anyádnak,

hogy üdvözlöm s halálom órájában is rágondoltam.-- Nagyon fájlalná, ha nélküled mennék haza! -- felelt Ulvar; fölmászott a bárkára

s maga után húzta Illugét, de ez holtan zuhant be a hajóba. Most Ulvar elfoglalta afedélzetet; volt még tizenhárom embere, csakhogy mindegyik vérzett s vagy ötven skót



gázolt feléje; fölálltak a jármû körül, míg némelyek fejszével kezdtek a lékvágásnak,mások pajzzsal feszültek társaikhoz s nyílzáporral támadtak a norvégokra.

Ekkor Ulvar meglátott egy nagy hajót, amely a holmok közül egyenest hozzájuk tartott. Ulvar fölharsant:

-- Utunk rövidre sikerült -- de jó vacsoránk lesz ! -- Ugyanis a skótok csomóstól

potyogtak el.Most az idegen gálya lehorgonyzott s legénysége föligyekezett Ulvarékhoz.Elsõnek egy magas, barna férfi vált ki; a fedélzetbe szúrta csáklyáját s átlendült rajta.Berontott az árbocnál álló Ulvar felé s norvégul szólította meg :

-- Remek harcos vagy, ifjú vezér ! Megérdemled segítségünket!Emberei egyszerre ellepték a hajót; erre a skótok beugráltak a tengerbe, de alig

páran jutottak partra.A tusa elültekor az idegenek kidobálták az elesett skótokat s a maguk bárkájához

húzták Ulvarét. Viszont ez annyira megsérült, hogy a víz csak úgy dõlt bele. Ezért azidegen áthívta Ulvarékat s fölhúzatta a vitorlákat. A vihar elültével jó szél röpítette õket.

Az idegen bekötözte Ulvarék sebeit; közben egyre kérdezõsködött a lefolyt

összetûzésrõl. Elmondta, hogy Uspaknak hívják (Uspak: balga), s izlandi születésû, de Northumberlandben lakik s emberei norvégok és dánok.Éjszakára egy sundba vonultak vissza. Uspak meg Ulvar az egyik alsó zugba

hevert le. Ulvar ébren hánykolódott, mert sebei kissé égtek. Uspak megdicsérte:-- Keményen küzdöttél, Ulvar ! Nyilván jó családból származol. Hova valósi vagy

s ki az apád?Ulvar felelt :

-- Vingulmarki vagyok; a Földen melletti Vadinon nõttem föl.Uspak hirtelen feléje fordult :-- S apád és apai neved?-- Nem köntörfalazok, uram ! -- felel Ulvar. --- Csak anyai név jár nekem, Ulvar

Vigdissön.Uspak sokáig hallgat, a szavak elcsuklanak gégéjén. De Ulvar nem figyel rá.

Végül kiböki :-- Hány éves vagy, Ulvar Vigdissön?-- Tizennyolc leszek nyárközépkor ! -- büszkélkedik Ulvar.Az idegen némán dõl vissza. Majd újra megszólal :-- S anyád, vadini Vigdis, még mindig lánysorban él?Ulvar igenlõn válaszol. Uspak folytatja :-- Nem beszélnél róla? Pompás nõ lehet, ha egyedül ily hõsnek nevelt. Vajjon

szeret-e?-- Tizenötéves koromban nekem adta Vadint meg a birtok felét, nehogy

apátlanságom és szegénységem miatt csúfolodjanak rajtam. Egyik északi erdejében,Bergben huzatta föl új tanyáját, de Vadinról még nem költözött ki. Eltaláltad, csakugyan pompás nõ, talán nincs is párja. Mindenesetre fényesen pótolta apámat.

Ulvar tovább áradozott anyjáról s Uspak új meg új kérdéssel bíztatta föl, ígyrövidesen rátért Gunnar halálára, Vigdis bosszújára és a késõbbi dolgokra; ezzel azéjszaka jórésze eltelt. Uspak fölsóhajtott:

-- Végtelen hálával tartozol anyádnak; szinte sose róhatod le. Nemcsak esze ésereje kap meg; szíve is csupa tûz.



-- Igaz! --- felel Ulvar. -- Remélem, valamikor mégis megfizethetek jóságáért.Uspak kijelenti:-- Hajód és rakományod elpusztult; de ha velem töltöd a nyarat, õsszel gazdagon

térhetsz haza Norvégiába. Felezzük meg a parancsnokságot és részesedést.Ulvar csupa boldogság. Kisvártatva elárulja, hogy voltakép Izlandra készült.

Uspak megkérdi, mi csalta oda. Ulvar elréved :-- Te izlandi vagy, Uspak; nem ismered véletlenül skomedali Viga-LjotGissursönt?

-- Hozzá mész? -- tétovázik Uspak.-- Hozzá. -- válaszol Ulvar.-- Talán gyámod? -- firtatja Uspak.-- Dehogy! -- legyint Ulvar. -- Nem is várom támogatását. Szeretném látni, hogy

fogad -- végtére apám volna.-- Furcsa ember lehet! -- nyihog Uspak. -- Hogy hagyhatott el benneteket?-- Sose törõdött velünk ! -- felel Ulvar. -- S azóta meg is nõsült Izlandon. Persze,

annál szívesebben adnám át neki anyám üdvözletét.

Uspak eldünnyögi:-- Ljot megszökött Izlandról is. Állítólag már rég távozott az országból -- családjateljesen kiveszett.

-- Barátod volt? -- érdeklõdik Ulvar.-- Nem! -- tiltakozik Uspak. -- Velem épúgy bánt, mint anyáddal.Ulvar befordult a palánknak. Mintha Uspak kisvártatva végigtapogatott volna

képén. Ulvar fölnézett; ekkor Uspak kinyitotta a csapóajtót, úgyhogy a hajnal bederengetta fülkébe. Uspak föléje görbedt.

-- Mi az, Ulvar? -- szólt. -- Állandóan nyögsz. Aludj el.

XLIII.

Ulvar késõ õszig ottmaradt Uspaknál; dán vikingekkel együtt végigdulták Angliát,Kinnmarelandot és Franciaországot. Ulvar Vigdissön oly vitézül hadakozott, hogy híremindenütt elterjedt.

Ősszel beállítottak Sigvard northumberlandi jarlhoz; ez Uspak barátja volt s nagyajándékokkal fogadta Ulvart.

Egy este kettesben iddogáltak Uspak szállásán. Egyszer megkérdezte Uspak :-- Mondd, Ulvar, szívesen találkoznál apáddal?-- Odahaza forrón sóvárogtam utána ! -- felelt Ulvar. -- Akkor szörnyen

gyötrõdtem fattyúvoltom miatt, fõkép amikor mások vígan sütkéreztek apjuk tisztességében. Folyton számonkértem volna árulását.

-- Mert esetleg megleled ! -- suttogta Uspak. -- S ha büszkén nézne rád?-- Eh, lerázna magáról! -- legyintett Ulvar. -- De mindegy. Csak puszta életemért

hálálkodhatnám neki -- amennyiben a kockázatok nem józanítottak volna ki. Idekintráeszméltem saját értékemre -- s ez a te érdemed, Uspak. Megvagyok apám nélkül -- akár gyáva, akár hõs.

Uspak tenyerébe hajtotta fejét. Pár perc múlva megszólalt:-- S ha megkérné anyádat?



-- Nos, aligha kapná meg. Egyszer anyám úgy nyilatkozott, hogy összes sebei behegednének, ha fölmarkolhatná Ljot véres fejét. Egyébként csak kényszerûségbõl beszél róla s késõbb sokáig búsan horgad le. Nem örült izlandi utamnak sem.

Uspak mozdulatlanul ült. Végre kimondta :-- Ez kemény szó volt, Ulvar. Ulvar felelt:

-- Ljot is keményen szelelt el fiatal anyámtól. Sosem érdeklõdött iránta.-- Hogy tudod? -- kérdezte Uspak.-- Gyakran hallottam, hogy roppant cudar ember ! -- bizonykodott Ulvar.-- Így ítélsz apádról? -- sóhajtott Uspak.-- Nem nagyon lágyított meg ! -- nevetett Ulvar. -- S alighanem rá is fajzom.Uspak feléje sandított, aztán másra tért át; majd hallgatagon és tûnõdõn gubbadt

elõre. Lefekvés elõtt kivett ládájából egy arannyal és ezüsttel hímzett vörösselyemköpenyt s odakínálta Ulvarnak. Ez megköszönte figyelmét.

Õszi válásukkor Uspak megajándékozta egy teljesen fölszerelt hajóval és számosdrágasággal -- többek közt egy hosszú páncélinggel, egy aranyos sisakkal és két hófehér sólyommal, míg Vigdis számára egy háromszoros aranyozású övvel kedveskedett. Végül

visszakérte az «ócska» vörös köpenyt, hogy egy aranycsatos, dúsprémû, zöldselyemkabátra cserélje be.Ulvar ugyancsak fölszólította Uspakot, hogy válasszon nyári zsákmányából.-- A magam holmija is sok nekem ! --- tért ki Uspak. -- De ha bal karcsatodtól

megválnál, szívesen elfogadnám emlékül.Ulvar tüstént átadta Uspaknak :-- Ezt a vacakot! Ha nem nagyanyámról és anyámról száll rám, már rég ellöktem

volna. Sokkal különb darabok akadnak itt.-- Ne erõltess ! -- cirógatta meg amaz a fiú kezét. -- Ez elég szép; a skóciai

öbölben is viselted.Ulvar elhalkult:-- Bár Vadin nem ér föl e jarli kastélyhoz, látogatásoddal nagyon megtisztelnéd

anyámat.-- Rövidesen ott leszek ! -- felelt Uspak. -- Meghívásod se kellett hozzá.Csókjaival és jókívánságaival bocsátotta el Ulvart. Emez nekivágott Norvégiának

s negyednap Foldenban kötött ki.

XL IV.

Vigdis nagy örömmel fogadta fiát s éjjel-nappal elhallgatta volna élményeit.Ulvar fõkép Uspakról áradozott, a legderekabb emberrõl és legjobb barátról; s Vigdiskijelentette, hogy mindenkor boldogan látná birtokán, örök lekötelezettsége jeléül.

Mély fájdalommal ülte meg Illuge torát; s késõbb anyai módon gondoskodottgyermekeirõl, Olavról meg Ingebjörgröl. Ottfogta õket Vadinon.

Végére járt az év s beköszöntött karácsony. Szenteste minden épkézláb ember tódult a kápolna felé; Vigdis meg Ulvar ugyancsak fölvezette háznépét. -- Az ünnephóval, faggyal és holdtöltével jött meg.

Kint oly világos volt, hogy a templom hajója szinte homályosnak tûnt, bár aszentképek alatt sûrû gyertyasorok égtek. A pap szépen énekelt az oltár elõtt s a



ministránsok buzgón csóválták a füstölõket. A hívek térdhajtásokkal és keresztvetésekkelléptek be.

Amikor Vigdis fölállt, a fal tövébõl egy ember sötétlett rá. A hosszúköpenyes,nyakig beburkolózott alak lehorgasztotta fejét, úgyhogy csak barna üstöke közt kifénylõszemei látszottak. De Vigdis rögtön ráismert Ljotra. Mihelyt pillantásuk összevillant, Ljot

kezei remegve csuklottak le; halálosan elsápadt.Vigdis is úgy végigrángott, hogy szinte nekiesett az ajtófélfának; mintha a padlómegingott volna alatta -- nem is padlón állt már, hanem egy vörös vértenger közepett.Ekkor Ulvar meghajolt az idegen elõtt s repesve tárta feléje kezeit -- s most Vigdisráeszmélt Uspak kilétére. Beljebb igyekezett; de a padsorok közt nem jutott elõbbre; a falmellett támolygott a szögletig; az asszonyok kitértek útjából, hogy odaférjen az oltárhoz.Közben hátrasandított -- Ljot merõn bámult utána Ulvar feje fölött. Dermedten lépdelttovább, lerogyott az oltár elé, nekitámasztotta homlokát a falnak s kezeibe rejtette képét.

Amint az ének áradt és esett, tûz és fagy futkosott Vigdis gerincén; elõre borzongott e találkozástól. Mintha tegnap este akadtak volna össze. A múlt levált róla,mint ahogy a kõár pusztítása után kopasz szirtek törnek az égre; szinte mindeddig csak

arra várt, hogy a játék végigjátszódjék köztük.Minél tovább térdelt ott, annál gyávábban berzenkedett Ljot ellen. Fejénél nyíltkémlõrés szegte meg a falat; kinézett a fénylõ hóba s kifigyelt a templomdombonnyihogó és zablarágó lovakra; majd fölpattant helyérõl s miseközben kiosont atemplomból.

Kint a Hold magasan lengett a mennyen; Vigdis odafutott lovához s eloldotta akarótól. Fölvezette a temetõ kapuja felé; ekkor két férfi úgy loholt utána, hogy a templomajtaja nyitva maradt s a fény meg az ének kiáradt a szabadba.

Ljot megragadta a tovarugaszkodó állat kantárját :-- Hallgass meg, Vigdis!Ez lenézett rá :-- Annyira elzüllöttél, Ljot, hogy álnévre kell fanyalodnod?Úgy rántotta félre a lovat, hogy Ljot majd utána bukott; szélsebesen száguldott

északnak. Vadinra se fordult be ; tovább vágtatott Bergig. Ott csak egy nõs béres megnéhány rabszolga lakott. Vigdis bement a házba; egy csupasz asztal meg egykörbeszögelt pad díszítette szobáját. Leült a kemencéhez s bereteszelte az ajtót, ígyvirrasztott karácsony éjjelén.

XLV.

Ljot meg Ulvar egy ideig némán bámult Vigdis után. Aztán Ljot megölelte ésmegcsókolta Ulvart:

-- Isten áldjon meg, drága fiam ! Vajjon látlak-e még?Ulvar ráforrt kezére :-- Nem tudom, mire célzól -- de ha csakugyan apám vagy, nem hagyhatsz el

bennünket.Ljot felelt:-- Sajnos, nagyon kétséges, hogy anyád szóba ereszkedik velem, amint egyszer te

is igazságosan róttad meg apádat. Kis híja, hogy akkor nem lepleztem le magamat; aztánmégis úgy határoztam, hogy csak Vigdis jelenlétében nevezlek fiamnak. Ne feledd el,



hogy anyád említéséig nem tudtam rólad -- s értesd meg Vigdisszel, hogy a teletagadásoddal és az én elkérgesítésemmel eléggé megbosszult már.

Ekkor Ulvar belecsimpaszkodott nyakába s úgy hívta haza; Vigdis nem zárkózhatel fia megmentõje és bajtársa elõl. Végül átnyargaltak Vadinra; de Vigdis nemvolt ott. Most Ljot elõre csuklott:

-- Lásd, Ulvar, minden hasztalan -- igazi Uspak vagyok, a botorok botorja -- smost már késõ, hogy jóvátegyem vétségeimet.Ulvar leugrott a lóról s fölnyúlt Ljot derekához :-- Anya nyilván Bergbe húzódott vissza; gyere be, egyél és pihenj le.Mert Ljot roppant elkókadt. Ulvar betuszkolta a házba s odaültette a fõhelyre; de

Ljot alig nyúlt az ételhez s nem szólt egy szót sem. Virradatkor Ulvar kibökte, hogy jómaga megnézi anyját; addig Ljot maradjon Vadinon.

De Ljot fölállt :-- Ne halogassuk a dolgot -- legyen, ami lesz. Hadd beszéljek anyáddal, ahogy

tizenhét éve kívánom.Azzal kiment s nyeregbe ült; viharként vágtattak Berg felé.

Zárt ajtó várt rájuk, de Ulvar bekopogott :-- Anya, tárgyalnunk kell!-- Magad jösz? -- szólt ki Vigdis kisvártatva.-- Apa is itt van ! -- felelt Ulvar.-- Semmi keresete sincs nálam! -- makacskodott Vigdis.Ulvar fölharsant :-- Akkor világosíts föl fattyúságom okáról! Nem megyek el, míg nem eresztesz

be!Vigdis félretolta a reteszt s kitért a férfiak elõl. Ulvar pillantása ide-oda rebbent:-- Apám õsz s anyám fátylasszemû -- az élet ugyancsak megtaposott benneteket.

Ha lehet, kedvemért béküljetek ki.Vigdis fölszegte fejét:-- Szemeim sírástól fátylasak. Ljot, te keserítettél el.Ez kitért :-- Ne panaszkodj, Vigdis; neked legalább megmaradt fiad ! Látom, sose szorultál

rám. S én gyûlöltem minden lépésemet és evezõcsapásomat, mert nem hozott feléd.Vigdis fölnyikkant:-- Vajjon feleségednek tetszik-e, hogy országokon keresztül hajszolod

kedveseidet?-- A legjobb és legédesebb nõ volt! -- válaszolt Ljot. -- Már rég meghalt s

úgyszólván én törtem le; mindig hozzád sóvárogtam tõle. Emléke minden súlynálterhesebb számomra, mert ártatlanul vesztette el örömeit. Vigasztalódj átkod beteltével;szép kis gyermekeim elõttem fúltak meg s legnagyobb kincseim utánuk pusztultak.

Ekkor Vigdis oly keményen markolta meg köpenyét, hogy a csat szétpattantmellén :

-- Tudod is te, Ljot, hogy haragudtam rád -- vagy te, fiam, mily sóváran lihegtema bosszúért! Sose hallottam, hogy a nõk kényszerrel gyõzik le a férfiakat. Hordtammagzatodat, amikor vad lovakkal tépettelek volna szét. Egy téli éjjel dúltan botlogtam lea folyóhoz. Csak nem gondolod, hogy ez a fiú szeretettel tartozik neked --- míg egy erdõscsúcson vajúdtam vele, nem kaptam egy korty vizet sem. -- Te kint kószáltál a tengeren s



visszakívánkoztál hozzám; Gunnar mégis az én szégyenem takarásában esett el. Mitkezdtem volna szerelmeddel, amikor apámra gyújtották Vadint s jómagam skítalpon,ordasüvöltések közepett cipeltem fiadat a bujdosókhoz. Nyilván fényes kárpótlásnak véled, hogy nagykegyesen meghívtál Izlandra -- s amikor ajánlatodtól nem bódultam el,egyszerûen fogtál egy másik nõt s kiüldözted a világból. Ugyanakkor ellenem bizgattad

apám korholását és fiam faggatózását. Mindig csúful fizettél a rádpazarolt szeretetért -- bizonyára te vagy a Föld legbutább és legrosszabb embere, Ljot.Ljot halálsápadtan felelt:

-- Nyelved sokkal élesebb késednél. Ha pusztulásom megvigasztal, csak végezz velem.De engedd meg, Vigdis, én is szenvedtem egy keveset -- mert senki se nyomorultabb,mint aki hasztalan vágyik kedvese után.

-- Lehet! -- bólintott Vigdis. -- S velem meggyûlöltetted a szerelmet is;oromjelenetünk óta elhúzódtam minden férfitól.

Most Ulvar közbevágott:-- Jaj, csak ne találkoztatok volna! -- Ne feledd, mennyire védett és ápolt!Vigdis feléje fordult:

-- Remélem, emlékszel az ígért bosszúra ! Ljot megszólalt:-- Úgy éreztem, Ulvar majd összebékít bennünket -- de már látom, nemszívlelhetsz; túlságosan megbántottalak. Visszamegyek a nagyvilágba; mindenem Ulvarélesz.

Vigdis fölsikoltott:-- Valaha teljesen kifosztottál s most újra meglopsz ! Sasok és farkasok

prédájának tettem ki kéretlen sarjadat -- rabszolgáink akadtak rá s nevelték föl. Késõbbmegszántam gyámoltalanságát; eszembe jutott a magamé. Föláldoztam érte épségemet,tizennyolc évig gondoskodtam róla -- s most elveszed tõlem!

-- Dehogy! -- tiltakozik Ljot. -- Maradjon nálad, hisz nekem semmi jussom nincshozzá -- csak engedd meg, hogy tehetségemhez képest lendítsek rajta -- aztán úgyselátom többé.

-- Nem osztozom veled ! -- emeli föl Vigdis csonka kezét. -- Válassz, Ulvar, kihez pártolsz !

-- Nem választhatok! -- nyöszörög Ulvar.-- Akkor cserben hagytál! -- szól Vigdis s az ajtónak tart. Ulvar utána ugrik :-- Hova mész? Vigdis felel:-- Valahova. Jobb lett volna, ha ott veszünk az erdõben, mintsem vénkoromra egy

idegen miatt veszítselek el. Látom, apádra ütsz; nem csoda, hogy hozzá szítasz.-- Anya ! -- kiált Ulvar. -- Emlékszel, mily vakon teljesítettem minden

kívánságodat !-- Nem tudom, anyád vagyok-e ! -- tér ki Vigdis. -- Az én kínban és gyûlöletben

fogant fiam máskép viselkednék -- te Aesára és rabszolgacsaládjára fajzol; rögtönengedsz az erõsebbnek.

Ljot odamegy hozzájuk s elfúlva mondja:-- Mindegy, ha grefsini Kaare nemzett is -- ne ellenkezz anyáddal, Ulvar.Vigdis rámered Ljotra -- de ekkor Ulvar karonragadja apját s kihúzza a szobából.



XLVI.

Merev némasággal vágtattak le az erdõbe. Végül Ulvar megszólalt:-- Nem hittem volna, hogy ily gúnyosan válsz meg anyámtól -- amily cudarul

bántál vele.

-- Elértettem óhaját! -- felelt Ljot. -- De egyéb vágya is teljék be.Azzal ledobban a földre s megköti lovát; fölnyúl kardjáért és pajzsáért s elõvetetiUlvar fegyvereit is. Kijelenti, hogy a közeli ormon zavartalanul csaphatnak össze. Ulvar szótlanul kullog utána a szûz hóban.

Fölértek az oromra s választottak egy alkalmas tisztást. Elõször Ljot sújtott le.Ulvar fürgén védekezett:-- Elrestültél, Ljot!-- Éhes és fáradt vagyok ! -- felel ez. -- Neked könnyebb; fiatalságod gyõzi a

párbajt. De ne mókázzunk -- Vigdis komolyan egymásnak uszított bennünket.Ulvar döf, Ljot ellöki pajzsát s kétkézre fogott karddal vág vissza; hanem Ulvar

vaskója beleszalad Ljot balvállába, úgyhogy az apa szédülten dõl egy fatörzshöz. A fiú a

kifeccsenõ vér láttán sápadtan dobja el kardját és pajzsát.-- Vége -- nem küzdõk tovább,-- Ó, még nincs vége ! -- szól Ljot s térdre rogy. Ulvar a napfénybe káprázott s

alig látta e jelenetet. Ljot nekinyomta a markolatot egy kõnek s belelendült a hegyes pengébe.

Ulvar odaugrott hozzá s ráfektette egy sziklára :-- Sose támadok ellened, ha nem említed grefsini Kaaret.Ljot elmosolyodott:-- Természetes. De nyugodj meg; csak eszközöm voltál. Ég áldjon, fiam; ne

örököld sorsunkat. Most pedig gondolj anyádra; régóta várom, hogy fejem ölében pihenjen.

Összegörbedt s meghalt.

XLVII.

Vigdis föl-alá járt a szobában; összefogta köpenyét s újra ledobta magáról, bár afagy deresen csillantotta meg a falakat. Odaült a kemencéhez, majd beállt az ajtóba skimeredt a ködbehanyatló, vérvörös Napra.

Egyszer csak egy ember fordult ki az erdõbõl; ráismert Ulvarra, aki magányosanléptetett haza -- ekkor zsibbadt térdekkel roskadt vissza a tûzhöz.

Nem nézett föl, amikor Ulvar kitárta az ajtót. Amaz ölébe tett egy súlyos batyut sátment a hálóba; mogorván zárkózott be.

Vigdis fogta a térdén lévõ göngyöleget. Kezei rátapadtak a burokra, VeterlideGlumssön hímzett köpenyére. A selyem fagyottan zizzent meg, amikor odanyúltcsücskeihez. Erre gyáván csuklott le. De a batyu rövidesen átnedvesedett, úgyhogy vér ésvíz szivárgott ölébe. Vigdis félrehúzta a köpenyt s hosszan nézte Ljot fejét. Elõször anyakra bámult le, majd az arcon révedt el. A csapzott hajfürlök beleragadtak a homlokba;a köpeny szegélyével letörölte a bõrre alvadt vérfoltokat. Aztán végighúzta ujjait azólomszürke, keskeny szájon. Késõbb hátratolta a szemhéjakat; de a halott szemek bárgyún üvegesedtek ki.



Visszaemlékezett Eyolv Arnesön halálára. Akkor az édes, véres ital fölfrissítetteszívét. Viszont Ljot fejétõl mindjobban elernyedt; ez az elkínzott, öreg arc nem ért föl balsorsával; ezért az óráért csak ostobaságában küzdhetett apja halála óta.

Vigdis elfödte a fejet s letette lábához. Bekopogott Ulvarhoz, de nem kapottválaszt. Egy percnyi várakozás után újra kopogott, majd visszazökkent helyére s véres

ölébe ejtette kezeit.Így esteledett be; ekkor Ulvar végigtapogatózott a szobán; a kihûlt kemencemellett nem vette észre anyját. Útiruhában volt s kiment az udvarra. Vigdis utána eredt.Ulvar kivezette lovát az istállóból. Vigdis odalépett hozzá.

A holdfény élesen ömlött szét s e sárga világításban az anya szinte rádöbbentUlvar meg Viga-Ljot roppant hasonlóságára. Szívesen érdeklõdött volna a tusáról, devisszanyelte kérdését. Csak ezzel pedzette meg:

-- Kilovagolsz?-- Ki! -- dünnyögött a fiú.-- Vadinra? -- folytatta az anya.-- Holnap odébb állok; nincs maradásom itt! -- szólt Ulvar.

Vigdis fölnézett rá :-- Elkívánkozol tõlem?-- Ha eddig fizetségre kértél, most eléggé áldoztam szeretetedért! -- válaszolt

Ulvar. -- Nem tudom, mi örömöd telnék még bennem, tehát szépen eressz el.-- Hogy beszélsz! -- lázongott az anya. S kisvártatva újra kezdte: -- Ha látásom

izgat, akár sose mozdulok ki Bergból; de tél derekán mégse vághatsz neki a világnak.-- Ne tartóztass! -- makacskodott Ulvar. -- Itt annyi csúfság történt, hogy

föltétlenül távoznom kell.Vigdis átfogta a ló nyakát. Nem esdett többé; kõnehéz szívvel törõdött bele kérése

teljes reménytelenségébe. Hozzásímult az állathoz s fölidézte szülése éjjelét, amikor csak egy mén õrködött fölötte.

-- Úgy-e, nem szeretsz már? -- súgta.-- De ! -- felelt Ulvar. -- Hanem végre hadd menjek. -- S hirtelen hozzáfûzte: --

Kérlek, gondoskodj Ljot rendes temetésérõl.-- Jó. -- bólintott Vigdis. Ulvar újra megszólalt:-- Ne nekem köszönd halálát -- öngyilkos lett.Megragadta a gyeplõt s úgy hajolt le :-- Mondd, anyám -- sose szeretted Viga-Ljotot?

Vigdis zokogva feszült a lóhoz:-- Különben miért gyûlöltem volna -- sajnos, leginkább ő vonzott.Ulvar szájoncsókolta Vigdist. Erre ez megkérdezte :-- Örökre búcsúzol?-- Ha nem pusztulok el, egyszer visszatérek még! -- szólt Ulvar. -- De most

megyek, anyám.Vigdis elengedte a lovat s Ulvar tovanyargalt.



XLVIII.

Vigdis Gunnarsdatter Bergben telepedett le. A templom tövében temettette el LjotGissursönt; tíz évvel élte túl. Egyedül vezette háztartását; de utolsó évében, amikor elbetegesedett, Ingebjörg Illugesdatter átköltözött Bergbe s nála maradt haláláig.

Rendelkezése szerint Olav meg Ingebjörg örökölte Vadint, Ulvar tulajdonjogának törvényes kikötésével.De Ulvar Ljotssön hire sose jutott el Aasloar tájára. Az emberek úgy vélekedtek,

hogy amennyiben ígérete ellenére nem jött haza, alkalmasint elesett valahol, így Olavmeg Ingebjörg megtartotta a birtokot s nagy adományokkal járult a Frysja mellettiAabakken elhamvadt cölöpkápolna pótlásához, illetve a Storvand északi részére tervezettkõtemplom építéséhez. Ez Szt. Margretától kapta nevét, amint késõbb az egész völgyMargreta völgye lett. Vigdis Gunnarsdatter ebben a templomban nyugszik.

undset sigrid pogany szerelem hu nncl2208-647v1

Documents