Október 23-án, vasár-nap ünnepeltük Chicagó-ban az 1956-os forrada-lom és szabadságharc 55.évfordulóját. Az évszámnem kerek, nem voltaknagyszabású elõkészüle-

tek, mégis jóval többenjöttek el a Szent István Ki-rály templomba a 11 óra-kor kezdõdõ szentmisére,mint ahogy azt képzel-tem.

A mise kezdete elõtt ér-keztem, és a szokásomszerint elõrementem. Arégi plébánosaink mindig

arról beszéltek, hogy há-tul mindig sokkal többenülnek, mint elöl, és ez arossz szokás az évek alattbeidegzõdött a hívekbe.

A bevonulásnál feltûnt,hogy Ft. Siklódi Sándoratya arcán megelégedettmosolyt láttam. Talán so-sem látott ennyi embert atemplomunkban. Amikorhátranéztem, engem ismeglepett, hogy milyensokan voltak hátul.

A tény: alaposan megtelta templom. A szentmisealatt alkalmam volt felmér-ni a helyzetet, bizony keve-sen voltak közöttünk azok,akik az 1956-os forradalomután érkeztek Chicagóba.

Hiába, 55 év hosszú idõ, azemberek elhunytak, elköl-töztek, esetleg idõsek ottho-nában vannak, vagy fizikai-lag olyan gyengék, hogyszámukra már a templom-ba eljutni sem könnyû.

Emlékeimben felsorol-tam a helyi Szabadsághar-cos Szövetség volt elnökeit,

tisztségviselõit, és úgy lát-tam, alig maradtak néhá-nyan. Az elsõ elnök,Halmágyi Lajos már sokévvel ezelõtt elhunyt, azutána következõ BocskayJózsef már jóval túl nyolc-vanon, Magyarországon él,hála Istennek, jó egészség-ben. Hárman a régiek kö-

zül, Petrákovits Jenõ, Csá-szár Gábor és MogyorósyLászló már a túlvilágon ün-neplik az '56-os forradalomévfordulóit.

Itt van viszont még kö-zöttünk Jurasits János ésKoós László, akiket jó vi-szontlátni, és felidézni ve-lük a régi, már-már feledés-be menõ emlékeket. Egyko-ron, még a '60-as évek ele-jén Petrákovits Jenõ kezde-ményezte azokat a nagy-szerû autós felvonulásokat,ahol kezdetben több mint

250 autó ment rendõri kísé-rettel a tóparti Miegs Fieldrepülõtér melletti parkíro-zóból a Near North Side-iSaint Alphonsus templo-mig. A kocsikon magyar éslyukas zászlók, valamint

„Justice for Hungary” fel-iratú táblák voltak, az ut-cákon az amerikaiak tül-köléssel jelezték, hogy ve-lünk éreznek, és közénktartoznak.

Akik ott voltak velünk,örökre emlékeznek a fel-emelõ és felejthetetlen él-ményekre. Az ünnepségeta templom melletti iskolatöbb mint ezer személytbefogadó nagytermébentartottuk, és eleinte a föld-szint és az erkély is meg-telt az elbukott szabadság-harc részvevõivel, mene-

kültjeivel. Az ünnep hírneves szó-

nokai közül az egykoriENSZ-megbízott, HenryCabot Lodge, valamint Illi-nois állam rangidõs szená-tora, Everett Dirksen nevemaradt meg emlékeimben.A Szabadságharcos Világ-szövetség országos vezetõiközül dr. Pogány Andráselnök, Gereben István alel-nök és Pásztor László tit-kár, valamint Szörényi ÉvaKossuth-díjas színésznõtöbb alkalommal szónokolta chicagói ünnepélyen, atöbbiek neve lassan örökrekitörlõdnek az emlékeim-bõl.

Akkoriban dr. HoványiGyula szerkesztette a Chi-cago és Környéke hetilapot,az újságban beszámolókatlehetett olvasni a városbantörtént magyar események-rõl. Kétlem, hogy lesz a jö-võben valaki, aki kedvetkapna feldolgozni a chica-gói magyar emigráció törté-netét, anyagi lehetõségsincs hozzá, a terheket pe-dig egyesületeink közülegyikük sem vállalná.

A '80-as években, az ak-kori magyar kormány és azIndiana állam egyeteme fi-

nanszírozott néhány ilyentanulmányt. Az egyik ilyen,Fejõs Zoltán könyve, 1993-ban Budapesten, a Közép-Európa Intézet kiadásábanlátott napvilágot A ChicagóiMagyarok két Nemzedéke1890-1940 címmel, amely-ben az etnikai örökségmegõrzését és változásáttárja az olvasók elé.

A tudományos módsze-rekkel kutató szerzõ kötetemár régóta tulajdonombanvan, mégis csak most tûntfel a Hungari extra

Hungariam mondat akönyv második oldalán,nem is igen értem, hogymiként és miért változott aközismert „Extra Hunga-riam non est vita…” (Hun-gárián kívül nincs élet…) la-tin idézet.

Az Elõszóban olvastam:„A diaszpórában élõ ma-gyarokról rendszerint kicsitidegenül, a kuriózum jegyé-ben szoktunk beszélni. Kistúlzással azt mondhat-nánk, hogy idõrõl idõre Ma-gyar Amerika azzal vált kiérdeklõdést az óhazában,ami általában az ismeret-lenség, vagy egzotikus ide-genség iránt szokott meg-nyilvánulni. A hazájuktólelvándorolt, elmenekült ma-gyarokról a kelleténél jóvalkevesebbet tudunk.”

Hát, legalább a régebbi-ekrõl fennmaradt valamiírásos emlék, de rólunk, akommunizmus menekült-jeirõl jóformán semmi.Nemrég járt itt egy otthon-ról támogatott kutatócso-port, a munkájuk sajnos fi-askóval végzõdött. A Be-szédbõl világ – Elemzések,adatok az amerikai magya-rokról címû kötet szerzõiittlétük alatt meg sem pró-báltak valós felmérést ké-szíteni az amerikai magyar-ságról.

Nagyon eltávolodtam azeredeti témától, az '56-osünnepség beszámolójától.A szentmise utáni reggelinmég részt vettem, de a Sza-badság, szerelem címû filmvetítése elõtt hazamentem.A mozit már többször lát-tam, szeptemberben voltChicagóban a film amerikaibemutatója, csodálkoztamis, hogy milyen sokan vár-tak a vetítésre.

Egyben örültem, mert afilm olyan érzelmeket nyitaz emberekben, amire egykönyv olvasása képtelen. Jóötlet volt a mozi bemutatá-sa, sokkal jobb, mint ezer-szer elmondott beszédekethallgatni. Talán a forradal-mat átélt személyek beszá-molói lennének még érde-kesek, azokat kellene meg-hallgatni, miként látták acsodás 12 napot személye-sen, esetleg a menekülésükélményeit is elmondhat-nák. Félõ azonban, hogyhosszúak lennének a be-számolók, még a profi elõ-adóknál is elõfordul, hogybeszéd közben elszalad ve-lük a szekér.

Október 31-én az éventeismétlõdõ Halloween nap-ját tartjuk Amerikában,ilyenkor a gyerekek álarcothúznak, és jelmezekbe öl-tözve járnak házról házratrick or treatelni. Emigráci-ós életünk kezdetén furcsavolt számunkra a szokás,késõbb hozzáidomultunk,gyermekeink amerikaiaklettek.

Ezen a napon végzetesbármiféle kulturális prog-ramot rendezni, a szülõkés a nagyszülõk a gyere-kekkel vannak elfoglalva,a fiatalok pedig éjjeli parti-kat rendeznek. Ezért voltmeglepetés számomra,

K Ö Z É L E T – 9. oldal2011. november 26. – 48. szám –

CHICAGÓI PROGRAMAJÁNLÓDecember 4-én vasárnap, a Szentmise után, Mi-

kulás ünnep. Chicagói Magyar Klub és a Cserkész-csapat és a Magyar Iskola rendezvénye.

December 4-én vasárnap, az Istentisztelet után,Mikulás ünnepi délután. Norridge-i Magyar reformá-tusok.

December 11-én vasárnap, du. 1 órakor, Borbálaebéd. MHBK rendezés.

December 11-én vasárnap, du. 5 órakor AdventiKoncert és közös Istentisztelet. Chicagói MagyarBaptista gyülekezet.

December 18-án vasárnap, a Szentmise után, Ka-rácsonyi ünnep, Szent István Király templom.

CHICAGÓI KRÓNIKAHarmath István

Fizessen elõ a nyugati világ legnagyobb hetilapjára!

Olvassa a Kanadai/Amerikai Magyarságot!

KÖZÉRDEKÛ BÉRMENTES HIRDETÉS

hogy a Budapest Fesztivál-zenekar (BFZ) elsõ fellé-pése a chicagói szimfoni-kusok szentélyében ponterre a napra eset.

Az Orchestra Hallbanegykoron Sir Georg Soltithallgattuk a világon egye-dülálló Chicago SymphonyOrchestra (CSO) élén, akitöbb mint húsz éven át diri-gálta Chicagóban a klasszi-kus zeneprogramokat. Ér-dekes része volt a BFZ-kon-certnek, és nagy tapsot vál-tott ki a közönségbõl, ami-kor Maestro Fischer Ivánkarmester az encore elõttmegemlítette Fritz Reiner –Reiner Frigyes és SoltiGyörgy nevét, a chicagóiszimfonikusok két magyarzeneigazgató-karmesterét.

Fischer Iván karnagySolti György meghívására1985-ben mutatkozott bevárosunkban, majd sok év-vel késõbb, 2000. július 14-én és 15-én dirigálta újra aCSO zenekarát a RaviniaFesztiválon. Ezután újra kétév telt el, míg ismét Chica-góba jött, és négy alkalom-mal vezette a CSO bérletielõadását.

Emlékezetes maradtszámomra az 1985-öskoncertbõl Bartók BélaZene húros hangszerekre,ütõkre és cselesztára címûmûve, amit a fiatal kar-nagy partitúra nélkül ve-zényelt. A Ravinia Feszti-válról fõként Bartók Nagy-zenekari concertója ma-radt meg bennem. A kon-cert után Fischer Iván kar-nagy kiemelte, hogy me-nyire érezni a zenekaronReiner és fõleg Solti hatá-sát. Az egykori koncert-mester, Aytay Viktor ésÁkos Ferenc még nyolc-vanon felül is tagjai a ze-nekarnak. Továbbá el-mondta, hogy a CSO-nál apontosabb olvasást, mígaz általa vezetett BFZ-nél,a magyaros temperamen-tumot kedveli.

A Budapest Fesztiválze-nekar elõször 1997. febru-ár 2-án mutatkozott beChicagóban, a South Side-on lévõ Mendell Hall ter-mében tartott koncerttel.A mûsor Bartók magyar ésromán táncaival kezdõ-dött, és Johann StraussÉljen a magyar polkájávalvégzõdött.

Idén a Holloween estikoncert két Schubert-mû-vel nyitott, s a szünet utánBartók Parasztdalait hall-hattuk, majd a mûsortCsajkovszkij Rómeó ésJúlia – nyitányfantázia cí-mû mûve zárta. Ezutánjött két encore, az elsõ rö-vid részlet Schubert a mû-soron játszott Rosa-munde-nyitányból, majdvégül a Chicagóban szo-katlan, ütemes vastaps

után két tételt hallottunkBartók Román népi tán-cok címû alkotásából.

Évekkel ezelõtt Solti ve-zényelte azt a koncertet,amelyre örökre emlékeznifogok. Több Bartók-mûvolt a mûsoron, közöttüka hattételes Román népitáncok. Solti ritkán beszélta közönséghez, ezt jelezteis, amikor kezébe vette amikrofont, és a közismert,erõs magyar akcentusávalbejelentette, hogy a tanármûvét most lemezre ve-szik, és kérte a meglepettpublikumot, hogy ameny-

nyiben lehetséges, a rövidtételek között köhögjenek.Mindezek dacára voltak,akik köhögtek, de MaestroSolti az utolsó taktus el-hangzása után megfor-dult, és fejbiccentéssel kö-szönte meg a figyelmet.

A chicagói OrchestraHallban elõször koncerte-zõ Budapest Fesztiválze-nekar elõadásáról, Johnvon Rhein a ChicagoTribuneban írt kritikusbeszámolót, amelybenrészletes szakmai véle-mény és dicséret olvasha-tó. Ahogy visszaemlék-szem, a BFZ volt az elsõmagyar klasszikus zene-kar, akik az OrchestraHallban léptek a chicagóiközönség elé.

Ferencsik János veze-tése alatt az Állami Hang-versenyzenekar a hatal-mas Auditorium Theatre-ben volt hallható, még a'70-es években. Késõbb azenekar a '80-as években,immár Fischer Ádám ve-zetésével, a közeli északiperemvárosban, Evanston-ban, a Pick-Staiger ConcertHallban szerepelt. Végül2003. január 31-én a Ko-csis Zoltán karnagy vezet-te Nemzeti FilharmonikusZenekar a nyugati perem-városi Wheatonban ara-tott forró sikert.

Szívesen látnánk viszontbármelyik magyar zene-kart Chicagóban, de érthe-tõ, hogy a tetemes költsé-gek miatt mindez nehezenvárható.

Szabadság, szerelem…

A Budapest Fesztiválzenekar 1997-ben

A cserkészcsapat tagjai az ünnepi szentmisén

Megtelt a templom

Fischer Iván és chicagói barátai 2000-ben, a sikeres Ravinia-koncert után

Fischer Iván zeneigazgató-karmester

Zongor Csaba: plakátok az '56-os forradalomról