ÁRA: 250 FT

ÉdesÉdes

2016. OKTÓBER2016. OKTÓBER XXXVIII. ÉVF. 4. SZÁMXXXVIII. ÉVF. 4. SZÁM

AnyanyelvünkAnyanyelvünk

VI. MAGYAR NYELV NAPJA2016. NOVEMBER 13.

Szinyei Merse Pál:Rózsi (1897)

A TARTALOMBÓL:

„Mi vagyunk a nyelv õrzõi”Nemere Istvánnal beszélget

Mészáros Márton

Tõzsér Árpád válaszolBalázs Géza kérdéseire

Tõzsér Árpád:A kódváltás pragmatikája

Balogh Judit:Határozószó vagy valami más?

Kemény Gábor:

Büky László:

Zimányi Árpád:

Bognár Nándor:határsértõk?

És: új szavak, kifejezések,események, könyvek,

nyelvi játékok, www.manyszi.hu

Kicservenülve

Meg van hív(v)a

Abrak

Cseresznye a habos tortán

Elkapott

A NYELVEK VILÁGÁBÓL • WWW.ANYANYELVÁPOLÓ.HU

AÉ

ÉDES ANYANYELVÜNK • AZ ANYANYELVÁPOLÓK SZÖVETSÉGÉNEK FOLYÓIRATA

Megjelenik évente ötször – februárban, április-ban, júniusban, októberben és decemberben –a Magyar Tudományos Akadémia MagyarNyelvi Bizottságának és a Magyar Nyelv-tudományi Társaságnak a támogatásával.Kiadja: az Anyanyelvápolók SzövetségeFelelõs kiadó: Juhász JuditFelelõs szerkesztõ: Grétsy LászlóSzerkesztõség: Balázs Géza balazsge@due.hu,Kemény Gábor kemeny.gabor2@yahoo.com,Muhi Anna (titkár) ea.szerkesztoseg@gmail.com v. személyesen: szerda 9.30–11.30, PIMSzerkesztõbizottság:Balázs Géza, Bencédy József (elnök),Grétsy László, Heltainé Nagy Erzsébet,Juhász Judit, Kemény GáborA szerkesztõség címe:1053 Budapest, Károlyi u. 16.Honlap: www.anyanyelvapolo.hu(vagy: www.anyanyelvápoló.hu)

Villámposta: ea@anyanyelvapolo.hu,ea.szerkesztoseg@gmail.comA szerkesztõség csak a megrendelt írásokértfizet honoráriumot. Meg nem rendelt kéziratotnem õrzünk meg, nem küldünk vissza.Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt.Hírlap Üzletága (Bp. VIII., Orczy tér 1.).Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõnél.E-mail: hirlapelofizetes@posta.huFax: 303-3440Információ, reklamáció: 06 80 444-444További terjesztõ: Könyvtárellátó Kht.Ára: 250 Ft.Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjaia lapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják.Tagdíj: 2000 Ft/év, tanulóknak, nyugdíjasok-nak: 1500 Ft/év.Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1053 Budapest, Károlyi u. 16.Tel.: 317-3062, 317-3611/208

Mûszaki szerkesztõ: Kovács Gyula

Lapunk kiadását

az Emberi ErõforrásokMinisztériuma,

a Nemzeti Kulturális Alap,

a Magyar MûvészetiAkadémia,

a Consequit Csoport,

a Magyar FejlesztésiBank

segíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)Nyomdai elõkészítés: Opticult Bt.Nyomás: mondAT Kft.

TARTALOM

„Mi vagyunk a nyelv õrzõi”.Nemere Istvánnal beszélget Mészáros Márton . . 3

Balogh Judit: Határozószó vagy valami más? . . . . . 4

Balázs Géza: Miért érdekes?Az emberi viselkedéskomplexum (CSAK)és a kommunikáció (1. rész) . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

Horváth László: Magyar-vándor, harántvándor,szökkenõvándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6

Kemény Gábor: Meg van hív(v)a. . . . . . . . . . . . . . . . 7

Büky László: Abrak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

Zimányi Árpád: Cseresznye a habos tortán . . . . . . . . 9

Kicservenülve. Tõzsér Árpád válaszol Balázs Gézakérdéseire . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10

Tõzsér Árpád: A kódváltás pragmatikája. . . . . . . . 11

Bognár Nándor: Elkapott határsértõk? . . . . . . . . . 11

Dóra Zoltán: Nyelvromlás vagy stílusváltozás? . . . 12

B. G.: A váci nyelvõr.Nyelvõrségen a Dunakanyarban . . . . . . . . . . . . . 13

Kulcsár István: Angolból ferdítve . . . . . . . . . . . . . 14

Láng Miklós: Ami a rendszámtáblákróleszembe jut… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

Berényi Zsuzsanna Ágnes: Nyelvpolitika. . . . . . . . 15

Auszmann Anita: A színészi beszéd . . . . . . . . . . . . 16

Holczer József: Tanulmányi többes. . . . . . . . . . . . . 17

Kovács József: „Charles De Gaulle” és a„Vichy-kormány” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

Buvári Márta: Fekete László: Magyar kiejtésinagyszótár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

Kemény Gábor: Nyelvhelyességi kisokos . . . . . . . . 19

Hírek – tudósítások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20–21

Pontozó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

Keresztrejtvény. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

Új szavak, kifejezések (91.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

www.manyszi.hu . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24

Szinyei Merse Pál (Szinyeújfalu, 1845. július 4. – Jernye,1920. február 2.) gazdag földbirtokos család gyermeke, apjaSáros vármegye alispánja, majd fõispánja, aki támogatta fiafestõi ambícióit, és 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára.Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyarplein air festészet elsõ remekeiként napvilágot látó Ruhaszárításés Hinta címû vázlataiban. Elsõ jelentõs mûve az 1870-ben fes-tett Szerelmespár, s ez idõben kezdett foglalkozni fõ mûve, azegyik legszebb magyar kép, a Majális vázlataival. A festmény1873-ban öltött végleges formát.

Szinyei a modern magyar piktúra elsõ nagy képviselõje,munkássága a korszak modern törekvéseibe illeszkedik, állandóvitában a hagyományos irányzatokkal. Nyugat-európai kortár-saival egy idõben fedezte fel a szabad levegõ, a napfény festõiábrázolásának lehetõségét, s teremtette meg gazdag színvilágú,realista táj- és portrémûvészetét. A táj ragyogó pompában ésvégtelen természetességgel jelenik meg képein. Portréfestõkéntis néhány remekmû került ki ecsetje alól, mint a feleségérõl1874-ben festett Lilaruhás nõ vagy a lányáról, Rózsiról 1897-ben festett kép.

A halála után megalakult Szinyei Társaság nemcsak emlékétápolta, de a két világháború közötti idõszak legfontosabb mûvé-szeti egyesületévé is vált.

Anyanyelvápolók terveiJúniusban ismét nagy érdeklõdés mellett zajlott le a 3.

nyelvésztábor és 6. anyanyelvi juniális. – Balassagyarmaton2016. július 4–9. között rendeztük meg a 30. Beszélni ne-héz!-körvezetõk Kárpát-medencei anyanyelvi táborát. – Au-gusztus 5–14. között a 24. ifjúsági anyanyelvi táborra kerültsor Széphalomban. – Az Anyanyelvápolók Szövetségének el-nöksége 2016. július 1-jén tartott ülésén szó volt a 2016. és2017. évi tervekrõl. A Szövetség rendezi meg november 13-ána magyar nyelv napi állami ünnepséget a Vigadóban. Tovább-ra is kiadja a Lõrincze-díjat, és meghirdeti az anyanyelvi pá-lyázatokat. – Az elnökség folyamatosan dolgozik a hazaianyanyelvápolás (civil szervezetek, mozgalmak, rendezvé-nyek) költségvetési alapú támogatásának biztosítása érdeké-ben. (ASZ)

Az ASZ elnöksége (fotó: B. G.)

Édes Anyanyelvünk 2016/4. 3

Nemere István író töretlen alkotókedvvel dol-gozik, jelenleg – más mûvek mellett – a 11. szá-zadban játszódó történelmi trilógiáját írja. Sze-rinte az ember csak anyanyelvén válhat nagy író-vá, és bosszantja, hogy sok közszereplõ hibásanhasználja a nyelvet, amelyet egyszerre tekint el-lenfélnek s barátnak.

– Hamarosan 72. születésnapját ünnepli, elsõregénye negyvenkét éve jelent meg. Mi az, amit azévek során megfellebbezhetetlenül megtanult azírásról és a nyelvrõl, az író legfontosabb alkotó-társáról?

– Egy dolgot biztosan megtanultam: na-gyon fontos a nyelv, s még fontosabb az anya-nyelv. Más nyelveket, amelyeket felnõttkénttanultam meg, nem tudok olyan jól használni,mint a magyart. Persze nem esem abba a hibá-ba, hogy a magyart különleges, más nyelvek fe-lett álló, rendkívüli jelenségnek képzeljem.Ilyesmit kizárólag azok állítanak, akik csakmagyarul tudnak. Megtanultam, hogy a szóolyan, mint a kés. Sok célra lehet remekül használni, de szúrni,vágni is lehet vele. Az biztos, hogy nyelv nélkül, szavak nélkülnem lenne sem író, sem olvasó, sem irodalom. Ilyen értelem-ben a nyelv nem is eszköz, hanem maga az írói mindenség. Ne-kem a nyelv egyfelõl lebirkózandó ellenfél, akivel napról naprameg kell vívnom, ugyanakkor a legjobb barát is, akire mindigtámaszkodhatok.

– Ugyanazzal a lelkesedéssel dolgozik, mint ifjúkorában?

– Sõt, nagyobb a lelkesedés. Lassan fél évszázada írok, min-dennap egy másik oldalról rohamozom meg a nyelvet, tépek kibelõle darabokat magamnak, vagyis az olvasóknak. A lelkese-désemet csak növelte ez az ötven év, hiszen nyelvünknek egyreújabb mélységeit ismerhettem meg. Különösen mostanában,amikor már a második trilógiámat írom, amely a 11. századbanjátszódik. Itt már nemcsak a mai nyelvvel kell küzdeni, hanema régivel is.

– A közelmúltban jelent meg 670. regénye, ami arra utal, elké-pesztõen termékeny szerzõ. Azok, akik nem szívelik munkásságát,éppen azt hozzák fel Ön ellen, hogy ennyi mûvet képtelenség egyéletút alatt megírni.

– Erre dacosan azt felelném: azért is bizonyítom, hogymindez lehetséges! Sõt, remélem, ez még nem a pályám vége.Persze nem szeretnék azokkal vitatkozni, akik az egész tevé-kenységemben csakis a mennyiséget látják. Éppen ideje lennemár, hogy valakik, valahol, valamilyen fórumon legalább né-hány könyvem tartalmát elemezzék. Erre eddig csak külföldönvolt példa: 2012-ben egy cseh nemzetközi fórum egész napotszentelt egyetlen könyvemnek, a Terrának. Ott én is tarthattamelõadást a saját mûvemrõl, amelyet utána mások alaposan ki-veséztek. Az egyik elõadó arra a belátásra jutott, hogy én vol-tam az egyik elsõ környezetvédõ.

– Nem bántja, hogy a tudományos közvélemény szabályosan le-nézi, ellenzi ismeretterjesztõ jelleggel írt mûveit?

– Azt hiszem, az idézett nézet azokból az idõkbõl maradtfenn, amikor a tudományos szcéna a kommunista pártállam ki-szolgálója volt. Az akkori témáim – fõleg a Titkok Könyvei so-rozatom – olyan témákat feszegettek, amelyek az akkori aka-démikusok szerint nem léteztek: akupunktúra, természet-gyógyászat, UFO, gömbvillám stb. Ezekrõl ma már tudható,hogy léteznek, sõt tudományosan kutatott jelenségek. Szá-momra a legnagyobb bizonyíték, hogy Nemerét leginkább aNemerét nem olvasók bírálják.

– Mennyire tud igazán alaposan elmélyedni azokban a témák-ban, amelyeket például történelmi ismeretterjesztõ mûveiben dol-goz fel?

– Igyekszem a lehetõ legnagyobb mértékben, de biztosanmaradnak lyukak. Az ellenem felhozott kritika gyökere: nép-szerû és közérthetõ módon írom le például a magyar történe-lem eseményeit. Ha tudósok, akadémikusok írják meg Ma-

gyarország történetét, az sokszor olyan száraz-ra sikeredik, hogy az olvasó a harmadik olda-lon elalszik fölötte. Ezért írtam meg a hétköte-tes Magyarország története címû munkát,amelybõl tíz év alatt kilencvenezer példánytadtak el, pedig nagy terjedelmû s nem olcsó ki-advány. A hivatalos réteg s magam is ugyanar-ról a történelemrõl írunk, de nálam a magyarkirályok és királynék, családtagjaik és fattyúgyermekeik, urak és szolgáik, nõk és férfiak va-lóságos alakban jelennek meg.

– Az eszperantó nyelv egyik hazai prókátora.Miért tartja értékesnek az eszperantót?– Például azért, mert széles tömegek számárateszi lehetõvé a nemzetközi megértést. Olyannyelvrõl van szó, amelyet egy átlagos mûveltsé-gû ember hat hónap alatt elsajátíthat. Mintnyelveket szeretõ ember, azt is értékelem, hogyönmagában is zseniális találmány. Az eszpe-rantó bizonyíték arra, hogy egyetlen, sok nyel-vet beszélõ ember is összeállíthat nyelvet,amely ugyan nem helyettesíti a meglevõket, de

hidat ver a köztük levõ szakadék fölé. Az eszperantóban tény-leg nincsenek kivételek, elég megtanulni tizenhat szabályát, saztán jöhetnek a szavak.

– Az írónak anyanyelvén kívül lehet-e szoros kapcsolata másnyelvekkel?– Az eszperantóval ugyanúgy kifejezhetem mindazt, amit aka-rok, de a gyerekkorban megtanult nyelv a meghatározó. Egykezemen meg tudom számolni azokat az írókat, akik nemanyanyelvükön váltak világhíressé.

– Kritikusai kiemelik, hogy tudományos-fantasztikus regényei-nek jellemzõje a nyelvi tudatosság. Mûveiben egyensúlyban van abeszélt és az irodalmi nyelv, pontosak a nyelvi archaizmusok, csak-úgy, mint a szlengek.

– Tény, hogy próbáltam alkotni egy „jövõbeli nyelvet”, deennek látszólag ellentmond az, hogy ezt a mai magyar nyelvenkellett megtennem. Tudatosság ide vagy oda, csak néhány újszóig jutottam.

– Egyik sci-fi regénysorozatának kötete, A kozmosz lovagjai el-játszik a nyelvi kifejezéstár elsilányulásával is: egyik szereplõjeolyan fogalmakat gyûjt, amelyeket ma használunk, de amelyeket a2363-ban futó cselekmény idején már elavultnak találnak. Az1987-ben megjelent Terra címû regényében is elhelyezett egy sze-replõt, aki a régmúlt kifejezéseit gyûjti. Tehát, úgy látja, az író fel-adata a nyelvi értékmegõrzés is?

– Hát hogyne! A nyelvészeken kívül ki más lenne erre alkal-mas? Hangozzék bármilyen fellengzõsen, mi vagyunk a nyelvõrzõi! Mi, írók, akik ezt a nyelvet igyekszünk nap mint nap ma-gasabb szinten használni, persze az olvasókkal együtt. Jelenle-gi feleségem, akivel tavaly házasodtunk össze, s aki maga is ír, amegmondhatója, hogy mennyire együtt élek a nyelvvel. Ha ép-pen egy történelmi regényt írok, akkor a beszélgetésünkbe isbelekerül néha a vala vagy az imhol. Ha a jelenben vagy egyreritkábban a jövõben játszódó mûvek vannak a mûhelyben, ak-kor azok a szavak uralják a beszédemet. De be kell, hogy vall-jam: rettentõen idegesítenek a hibásan beszélõ közszereplõk.Nekik minden cég „aki”, társadalmi csoport pedig „akik”.Ezek mellett sok nyelvi szörnyûséget szajkóznak – ha ilyet hal-lok tévében vagy rádióban, mindig kifakadok. Úgy érzem, alegtöbb embernek fogalma sincs arról, milyen kincset birtokol.A gyöngyök és a disznók jutnak eszembe. Megrögzött optimis-taként remélem, társadalmunk ezt is kinövi, csak az a kérdés,hogy én megérem-e.

Mészáros Márton

„Mi vagyunk a nyelv õrzõi”Nemere Istvánnal Mészáros Márton

beszélget

Nemere Istvánés Mészáros Márton

Édes Anyanyelvünk 2016/4.4

1. Gyakorló magyartanárok gyakran felteszik a címbenszereplõ kérdést az olyan szavakkal kapcsolatban, mintamilyen a mögöttem (áll), elõtted (megy), velünk (történt),rólatok (írták) és társaik.

2. Aki a határozószóra szavaz, az a korábbi nyelvtanok(pl. A mai magyar nyelv, A magyar nyelv könyve) szófajibesorolását követi. A magyarázat is kézenfekvõ. Hiszenezek a szavak is mindig határozói körülményt (hol?, mi-kor?, kivel?, kinek?) jelölnek, határozói szerepet játsza-nak, nem toldalékolhatók, vagyis viszonyító eszköz, hatá-rozórag nélkül töltik be a mondatban a határozói funkciót.

A korábbi grammatikák a határozószókon belül megkü-lönböztetik a határozott fogalmi tartalmú (pl. alul, hátra,azonnal, hamar, egyedül, hanyatt) és a névmási határozó-szókat, s ez utóbbi csoportban helyezik el a névmási erede-tû (pl. valahol, akármikor, itt, úgy) és az egyéb névmásitartalmú vagy ún. személyragos, személyes névmásbólönállósult (pl. nekem, tõle, rólad, hozzánk) határozószókat.Valamennyi névmási határozószó megegyezik abban, hogya névmásokhoz hasonlóan önmagukban véve tartalmatlanjelentésûek, konkrét fogalmi értelmüket csak a beszéd-helyzetbõl, a szövegkörnyezetbõl nyerik el. Vagyis hogypontosan kire, mire vonatkoznak, azt csak a szituáció, akontextus ismerõje tudhatja. Egyaránt érvényes ez a meg-állapítás a valahol, itt, úgy fajtákra, de a nekem, tõle, róladtípusúakra is. Ugyanakkor a határozószói és a névmási jel-lemzõk együttes elõfordulása meg is nehezíti a pontos be-sorolást, ezért vannak, akik keresztezõdõ szófajúnak tart-ják ezeket a névmási határozószókat, s úgy vélik, a fentipéldák a határozószókhoz és a névmásokhoz egyaránt tar-tozhatnak.

3. A témafelvetésben említett mögöttem, elõtted, ve-lünk, illetve rólatok szavakra fókuszálva leszögezhetjük,hogy ezek jelentését is csak az tudja, aki része az adott be-szédhelyzetnek. A mögöttem az egyes szám elsõ személyre,vagyis az én-re vonatkozik, arra, aki a szituációban a be-szélõ. Ha nyomatékosítani akarjuk, ki is egészíthetjük azén-nel, elé is tehetjük a személyes névmást: énmögöttem.Vagyis a mögöttem az én személyes névmásnak hol? kér-désre felelõ határozói alakját alkotja meg. Még pontosab-ban: az én névmás mögött névutós alakját helyettesíti, sa-játos módon fejezi ki. A személyes névmások nagyon régielemei a nyelvnek, a nyelvhasználat kezdetekor már kiala-kulhattak, hiszen fontos információ volt a beszédközösség-ben, hogy kire vonatkoznak a cselekvések, történések, avégbemenõ folyamatok. Ezért ragozásuk (és névutóval va-ló ellátásuk is) rendhagyó módon történik, a mai nyelvér-zékkel nem mindig követhetõ, miért úgy alakultak, ahogya beszédelsajátításkor megtanuljuk õket. Az én tárgyragosalakja sem szabályos, nem én-t, hanem engem, a határozó-ragos alakok úgyszintén, nem én-vel, hanem velem (esetlegénvelem), nálam, hozzám, tõlem, rólam stb. (Ezekben azalakokban jól felismerhetõk az alkotóelemek, a határozó-raggal azonos eredetû tõ, ehhez a személyes névmásból

eredeztethetõ személyrag járul, ami megmutatja, kire isvonatkozik a határozószó. Kapcsolatuk tömbösödött, meg-szilárdult kapcsolat.) Ezek a rendhagyó szóalakok a mainyelvben nem elemezhetõk, nem bonthatók. (A fentiekhezhasonlóan a mögöttem esetében is felfedezhetõ a ma név-utóként élõ mögött- tõ és a hozzá kapcsolódó -em személy-rag.)

Az elõtted (teelõtted) a te (aki a megszólított személy, apartner a társalgásban, az adott beszédhelyzetben) E/2.személyes névmás ragozási sorának része, a te + elõtt név-utó kapcsolatából alakult rendhagyó szóalak. (Az elõtt mainévutó ismerhetõ fel tõként, ehhez járul a te-nek megfelel-tethetõ -ed személyrag, amely az egyes szám 2. személyt je-löli a szón.)

A velünk (mivelünk) a mi (az adott szituációban a beszé-lõ és aki hozzá tartozik) T/1. személyes névmás ragozásá-nak -val/vel ragos alakja. (A szóban felfedezhetõ a mai -veltoldalékváltozat tõként, ehhez kapcsolódik az -ünk többesszám elsõ személyû személyrag.)

A rólatok (tirólatok) a ti (aki a megszólított személy ésaz, aki hozzá tartozik, az én kivételével) T/2. személyesnévmás paradigmájának -ról/rõl ragos alakja. (Tövekéntfelismerhetõ a mai -ról határozórag, amelyhez a(z) -(a)toktöbbes szám 2. személyû személyrag járul.)

4. Ezek a mögöttem, elõtted, velünk, rólatok szóalakoktöbb mindenre is rávilágítanak. Egyrészt arra, hogy ha ra-gozási sorba helyezzük õket, akkor egyértelmûen látható,hogy a személyes névmások rendhagyó határozói, határo-zóragos vagy névutós alakjai. Ennek megfelelõen a szemé-lyes névmások csoportjába, paradigmájába tartoznak. Aszemélyes névmások csak fõnévi helyettesítést láthatnakel, vagyis csak fõnévre jellemzõ helyzetekben jelenhetnekmeg, határozói mondatrészszerepet azonban a fõnév bár-mikor betölthet.

Másrészt az is kiderül a szóalakokból, hogy a szavakbantõként felismerhetõ mai ragok és névutók valamikor amúltban önálló fogalomjelölõ lexémák voltak/lehettek, scsak késõbb váltak viszonyító elemmé. Harmadrészt pedigezekben a régi személyes névmási alakokban szerepel ama többalakú toldalékok eredeti, õsibb változata. Vagyis avelem arról tanúskodik, hogy a -val/vel változatok közül a-vel volt a korábbi; a -ról/rõl közül a -ról az õsibb; a ne-kem-bõl, hogy a -nak/nek közül a -nek alakulhatott kielõbb; a -hoz/hez/höz közül a -hoz (hozzám); a -ban/ben vál-tozatokból a -ben (bennem); a -nál/nél variánsokból a -nál(nálam) stb. (A többalakúság, az ún. morfémaalternációjelensége ma nagyon gyakori a toldalékoknál, hiszen a tol-dalékok többváltozatúak, és az egyes változatok a tövekhangrendjéhez igazodnak az egyes szóalakokban.)

5. Ugyancsak névmások, de már nem személyes név-mások a valahol, akármikor, itt, úgy típusú névmási hatá-rozószók. A valahol a valaki határozatlan névmás helyha-tározói, határozószót helyettesítõ alakja (a valaki/valamifõnevet, a valamilyen melléknevet helyettesíthet); azakármikor az akárki megengedõ értelmû általános név-más idõhatározói, határozószót helyettesítõ változata (azakárki/akármi fõnevet, az akármilyen melléknevet helyet-tesíthet); az itt és az úgy az ez/az mutató némás helyhatá-rozói, illetve módhatározói, határozószót helyettesítõ vál-tozata (az ez/az fõnevet, az ilyen/olyan melléknevet helyet-tesít).

6. A bevezetõben feltett kérdésre, hogy tudniillik mi-lyen szófajúak a mögöttem (áll), elõtted (megy), velünk(történt), rólatok (írták) szavak, a fentiek alapján a leg-megfelelõbb válasz tehát az, hogy személyes névmások,pontosabban pedig a személyes névmások határozói szere-pû (rendhagyó) névutós, illetve határozóragos alakjai. AMagyar grammatika egyetemi tankönyv is hasonlóképpensorolja a névmások közé õket.

Balogh Judit

Kis magyar grammatikaaz iskolában

Határozószóvagy valami más?

Felhasznált irodalom:Rácz Endre (szerk.): A mai magyar nyelv. Tankönyvkiadó, Budapest.

1968.Adamikné Jászó Anna (szerk.): A magyar nyelv könyve. Trezor Kiadó,

Budapest. 2001.Keszler Borbála (szerk.): Magyar grammatika. Nemzeti Tankönyvki-

adó, Budapest. 2000.

Édes Anyanyelvünk 2016/4. 5

1. rész: CsoportKísérletet teszek a humán etológiában emberi viselkedéskomp-

lexumként meghatározott jegyeknek a csoportosítására és kom-munikációs következményeik bemutatására. A humán viselkedés-komplexumot Csányi Vilmos több könyvében leírta. A nála bemu-tatott jelenségeket a következõ egyszerû didaktikai képletbe fog-laltam: CSAK = csoport + akció + konstrukció. Ebben a részben azelsõ jelenségkörrel foglalkozom. (A 2. részben tárgyalom az akci-ót és a konstrukciót.)

Táplálékmegosztás. A csoport-jellemzõk között föltehetõleg az el-sõ a táplálékmegosztás. Az állat-világban is megfigyelhetõ, hogyegyes állatok a jobb falatot átenge-dik fajtársaiknak (például a kakas atyúkoknak). Az embercsoport tagjaiközött megoszlanak a szerepek:egyesek a táplálék megszerzését,mások más társadalmi feladatok el-végzését vállalják. A táplálékmeg-osztás mai maradványa az ételaján-dék. Megszelídült barátkozó, ro-konságszerzõ esete: a komatál-küldés: „elsõsorban egynemû (rit-kábban különnemû) fiatalok barát-ságkötésének megpecsételése aján-dékcserével. (…) Ez a kötelék a fia-talok késõbbi életében más társadalmi kapcsolatok (keresztkoma-ság, házasság) alapjául is szolgálhat” (MNL, 1980, 247).

Kontaktusigény. Az emberszabású majmok és az ember leg-fontosabb közös tulajdonsága a folyamatos kontaktusigény, von-zódás, érintés, kurkászás. A kontaktustartást voltaképpen a fatikusfunkció valósítja meg (Balázs 1993). Csányi használja a kurkászóbeszélgetés kifejezést is (a majmok csoportos tetvészõ kapcsolat-tartása nyomán): „csak az emberre jellemzõ formája a kontaktus-nak, ez pedig a többé-kevésbé intim beszélgetés (…) a jól ismert»mi újság?«, »hogy vagy?« kérdésekkel kezdõdik, és tulajdonkép-pen érzelmi kapcsolatok megerõsítésével folytatódik” (Csányi1999, 149). A csócsáló etetésbõl származhat a mai puszi vagycsók; a kurkászás átlényegült változata a kurkászó, intim beszél-getés, pletyka (Csányi 1999, 148–149). Hárdi István (1985, 18)idézi: „a baráti beszélgetésben sajátos gondolatcsere történik, ér-zelmi ösztönös – [Hollós István] kifejezése szerint – libidó-cirku-láció zajlik, ahogy az emberek szellemileg szinte megtermékenyí-tik egymást.”

Létszámfüggõ szervezõdés. Ugyancsak antropológiai (általá-nos emberi) jegye az embernek: elsõ szinten a páros, másodikszinten a családi vagy munkacsoport, harmadik szinten a banda,negyedik (és utolsó) szinten a klánszerû szervezõdés áll. Az embe-ri társadalom más intézményei is leképezik ezt a szervezõdést, ígya falu, egy lakótömb, katonaság, gyár – de kimutatható mobiltele-fonos kapcsolataink elemzésébõl is.

Rangsor. Minden emberi csoport jellemzõje a rangsor, más-ként: erõsorrend. A csoportban élõ állatok (és nyomukban az em-berek) a rangsort agresszióval alakítják ki. A rangsor fenntartásakedvezõbb, mint az állandó konfliktus. „Az ember ebben sem ki-vétel, szociális vonzódása a közösségekben vagy más csoportok-ban kialakult rangsor elfogadásával és a rangsor minél elõkelõbbhelyéért, a státuszért való versengéssel együtt jelentkezik” – írjaCsányi Vilmos (2006, 125). Tehát biológiai alapú az embernél arangsor kialakítása, a rangsorban felette állók dominanciájának azelfogadása. Viszont az ember rangsorai vegyes természetûek (sza-bályozottak), az emberi kultúra alakítja a viselkedésformákat (pl.enyhíti a fizikai agressziót), egymással párhuzamos, differenciáltrangsorok alakulnak ki. A szociális hálózat, rangsor kialakulásá-ban fontos szerepe van a gesztusoknak és a beszédnek. Ottlik Géza(1959, 163) regényében így jelenik meg ez a gondolat: „Semmifé-le írott vagy élõszóval kimondott törvény, szabályzat nem adott

semmilyen hatalmat Merényi vagy Varjú kezébe. Éppen ez nehe-zítette meg a dolgot. Egy-egy mozdulattal, nevetéssel, visszafele-seléssel, még ha kockázatos volt is, többé-kevésbé mindenki jelez-te idõnként ezt az elméleti függetlenségét és egyenjogúságát...”

Agressziócsökkentés. Az agresszió öröklött faji tulajdonság,amelyet az ember képes kultúrájával, tanulással szabályozni. Ki-emelendõ emberi változata a verbális agresszió. Vagy a valós fizi-kai agresszió helyettesítésére, vagy a fizikai agresszió bevezetésé-re szolgál. A leggyakoribb formák: káromkodás, kikezdés, csúfo-lás, obszcenitás. A szexualitás elfojtott szókészlete mindennapidurva nyelvhasználatban törhet felszínre. Ottlik Géza (1959, 99):„Szókincsünk, a nemi élet és az emésztés körébõl vett fél tucatnyitrágárság mindegyike rugalmasan tudta pótolni a legkülönbözõbbigéket, fõneveket, mellékneveket, határozószavakat, s ilyen mó-don százával és ezrével szorította ki a használatból anyanyelvünkmegfelelõ kifejezéseit. Ezenfelül azonban még azzal is megkülön-

böztettük magunkat, azaz megkü-lönböztettek bennünket a pongyolaés laza civil világtól, hogy itt lehetõ-leg más neve volt sokszor a legkö-zönségesebb tárgyaknak is, mester-kélt és félrevezetõ neve. Nemegy-szer megtörtént, hogy odahaza sza-badságon a szüleink nem értették abeszédünket, és kénytelenek vol-tunk a kérdésünket vagy feleletün-ket visszafordítani a polgári nyelv-re...”

Szülõi gondoskodás. Az embergyereke fejletlenül érkezik a világra,ezért a szülõi gondoskodásnak óriásiszerepe van. Ennek vannak kommu-nikációs vonatkozásai már a magza-ti lét idõszakában is: egyes feltétele-

zések szerint az édesanya beszéde, éneklése (zeneszeretete) hatás-sal van a késõbb megszületendõ gyermek nyelvi-zenei szocializá-ciójára. Az anya-gyermek, apa-gyermek, nagyszülõ-gyermek kap-csolat szerepe egyértelmû a gyermek kommunikációs fejlõdésé-ben.

Kötõdés. A kötõdések között számon tartjuk az anya-gyermek(gondozó-gyermek), a férfi-férfi és a férfi-nõ kötõdéseket (barát-ság, szerelem, párkapcsolat). A kötõdés bonyolult magatartásfor-májára egy irodalmi példa Ottlik Gézától (1959, 194): „A tehetet-len összetartozásnak idõtlen idõkre szóló köteléke bogozott összebennünket; valami, ami kitermelõdött, tejsav és gyanta, a sebek-bõl, az izomlázból, fájdalomból, törekvésekbõl, és lehetõvé tette,hogy éljünk; valami, ami talán kevesebb a barátságnál, és több aszerelemnél. A civilek is össze vannak kötözve, a Himalája hegy-mászói, a szerelmesek, mert másként nem megy a dolog.” Az álla-toknál a szexualitás az utódnemzést szolgálja, az embereknélCsányi (1999, 197) szerint hármas funkciója jött létre: utódnem-zés, párkötõdés, stresszoldás, valamint megjelent a szexuális aktusintimitása. Részben ehhez kapcsolható a szexualitásról való be-széd tabu alá vétele. A szexualitás mint tabu több kommunikációsproblémát is fölvet: 1. a szexuális felvilágosítás nyelve (hogyanbeszéljünk a gyerekeknek a szexualitásról), 2. az orvos-betegkommunikáció (milyen regiszterben folyjon?).

Csoportidentitás. Alapvetõ emberi jellemzõ a kialakult cso-portok egymástól való szimbolikus elkülönülése, megkülönbözte-tése. Ebben kiemelt szerepe van a kommunikatív viselkedésnek:testi jelek (testfestés, tetoválás), öltözködés, névadás (pl.etnonima) és egyéb csoportszimbólumok (jelvény, zászló, him-nusz). A tartós csoportokban sajátos szokások, rítusok, nyelv éskultúra alakul ki. A csoportidentitást erkölcsi elvek és értékkate-góriák mûködtetik.

Idézett források: Csányi Vilmos 1999. Az emberi természet.Vince Kiadó, Budapest. – Csányi Vilmos 2006. Az emberi viselke-dés. Sanoma, Budapest. – Hárdi István 1985. A beszéd és a men-tálhigiéné. In: Hárdi István és Vértes O. András szerk.: Beszéd ésmentálhigiéné. A Pest Megyei Köjál Egészségnevelési Osztálya ésa Pest Megyei Alkoholizmus Elleni Bizottság, Budapest, 11–30. –MNL, 1980. = Magyar néprajzi lexikon. 3. kötet. Fõszerk.:Ortutay Gyula. Akadémiai, Budapest. – Ottlik Géza 1959. Iskola ahatáron. Magvetõ, Budapest.

Balázs Géza

Miért érdekes?Az emberi viselkedéskomplexum

(CSAK) és a kommunikáció

Kötõdés: szerelemlakatok Egerben (Kép: Balázs Géza)

Édes Anyanyelvünk 2016/4.6

Az olimpia évében egy régi magyar sportsikersorozatrólmegemlékezve szeretnék néhány helyesírási és szótározásikérdést szóba hozni.

Negyven évvel ezelõtt Montrealban nyerte elsõ olimpiaiaranyérmét a lólengés királya, Magyar Zoltán. Négy évvel ké-sõbb Moszkvában ismét olimpiai bajnok lett. Világ- és Euró-pa-bajnoki diadalainak felsorolásától itt eltekintek.

Magyar Zoltánt nemcsak rendkívüli eredménylistájára te-kintettel illeti meg kiemelt hely a magyar és az egyetemes tor-nasport történetében, hanem újításai miatt is. Edzõjével, VíghLászlóval közös munkában a lólengésnek újabb és újabb ele-meit eszelték ki, dolgozták ki és valósították meg a verseny-gyakorlatban: a harántvándort vagy (ismertebb nevén) Ma-gyar-vándort, az orsót (Magyar-orsót) és a szökkenõvándort.Vígh László iskolájához tartozott a Magyar-vándort hátrafelévégrehajtó Sivadó János is: az õ mozdulatsora természetesen aSivadó-vándor nevet kapta.

Ezzel el is érkeztünk az elnevezések és helyesírásuk kérdé-séhez. Az orsót mellõzve csak a vándor elemûekkel foglalko-zom.

Mindegyikük 1970 utánvált ismertté, A magyar he-lyesírás szabályainak kiadá-sai közül tehát elõször a

11.-ben, az 1984-esben érdemes próbálkoznunk a keresésük-kel. Csakhogy nincsenek meg sem ott, sem a friss, 12. kiadás-ban (2015). Nem tartalmazza õket a Magyar helyesírási szótár(1999), sõt az Osiris Kiadó helyesírási kézikönyve sem (2004).

Hogy szerintem mi a helyes írásmódjuk, azt már a cikkemcímével elárultam. A következõkben véleményem indoklásá-val együtt azt is bemutatom, milyen megoldásokat ajánl azinterneten az MTA Nyelvtudományi Intézetének gépi helyes-írási tanácsadója (helyesiras.mta.hu), és arról is szólok, mit ta-pasztalhatunk a nyelvhasználatban.

Ha az említett helyesírási portálon arról érdeklõdünk, ho-gyan kell írni a Magyar + vándor együttest, a gép kétféle alakotjavasol: Magyar vándor vagy Magyar-vándor. A megoldásokhozmagyarázatot is kapunk, az elsõhöz kétfajtát is, hivatkozással ahelyesírási szabályzat (= AkH.) 11. és 12. kiadásának megfele-lõ pontjaira, valamint az Osiris-kézikönyvre (= OH.). A kü-lönírás indoklásait itt nem idézem; arra következtethetünk be-lõlük, hogy a gép ilyenféle szövegkörnyezetre gondol: „Magyarvándor vállára vette a tarisznyáját”, azaz a vándorok közül aMagyar nevû.

Nekünk azonban a kötõjeles írásmód indoklása az érdeke-sebb. Ezt idézem most rövidítve és az olvasás megkönnyítéséreegy-két apró szövegszerkesztési módosítással: „Ha egy tulaj-donnév valamilyen jelöletlen összetételt alkot egy köznévvel,akkor a két tagot kötõjellel kell összekapcsolni. […] Ha a Ma-gyar nem minõségjelzõje a vándornak, akkor válassza ezt a le-hetõséget. Ha például a vándor Magyar tulajdona, vagy Ma-gyar a vándor helyét, idejét, módját határozza meg, akkor való-színûleg ez a jó megoldás. [AkH. 12. kiadás 166. pont, OH. 135.lap.]” – A gépi tanácsadó érezhetõen pedzi a lényeget, ugyan-akkor (láthatólag és természetesen) fogalma sincs arról, kicso-da Magyar Zoltán, és persze a róla elnevezett lólengéselemetsem ismeri. Az indoklást az ilyen esetek kezelésére jó volna ki-egészíteni azzal, hogy ha valami a feltalálójáról, híres alkalma-zójáról kapja a nevét, akkor ez kötõjeles írásmódot kíván.

Ha a Google segítségével körülnézünk az interneten, nemtalálunk sok példát a Magyar-vándor és a Sivadó-vándor emlí-tésére. Örvendetes, hogy többnyire a helyes, kötõjeles formá-ban szerepelnek, de akad példa a lólengéselemek nevének kü-lönírására is: Magyar vándor, Sivadó vándor, sõt sajnos ilyenírásmódokra szintén: magyar vándor, Magyar Vándor.

A haránt + vándor esetében a gépi tanácsadó csakis külön-írást javasol: haránt vándor, ezzel az indoklással: „A minõség-jelzõs kapcsolatok tagjait általában különírjuk egymástól[AkH. 11. kiadás 107a. alpont, AkH. 12. kiadás 105. pont, OH.107. lap].”

Ez azonban nem teljesen megnyugtató válasz. Az „általá-ban” megszorítás arra késztetett, hogy az Osiris-kézikönyvnekne csak a hivatkozásban szereplõ részletét nézzem meg, ha-nem a szótári részét is, a haránt címszónál (787. lap). Ott fõnéviutótaggal a következõ összetett, azaz egybeírt szavakat talál-tam: harántakna, harántcsavar, harántgát, harántgerenda, ha-rántkötés, harántmetszet, harántsüllyedés, harántterpeszállás,harántvonal, harántvölgy; l. még a közelben: harántfekvés. Sze-rintem a haránt + vándor együttes ebbe a sorba illik: olyanszakkifejezés, amelynek az elemei állandósult, szoros kapcso-latot alkotnak; úgy vélem, nem túlzás azt állítani, hogy össze-tett, egybeírást kívánó szóvá forrtak össze: harántvándor.

Az interneten a harántvándor már csak azért is ritka, mertinkább a Magyar-vándor használatos helyette. Ahol a kifejezésmégis elõfordul, ott többnyire különírással találkozunk: harántvándor. Szintén az interneten, egy 2011-es tornaszakkönyvrészletében láttam már azonban a szerintem helyes harántván-dor formát is.

A szökkenõ + vándor együttesre nézve a gépi tanácsadókétféle megoldást ad: szökkenõ vándor vagy szökkenõvándor.Mindkettõvel kapcsolatban az AkH. 11. kiadásának 112. pont-jára, a 12. kiadás 118. pontjára, valamint az OH. 113. lapjárahivatkozik. A különírás indoklása: „Ha a vándor éppen a cse-lekvést, tevékenységet végzi, esetleg a folyamatot átéli, elszen-vedi, alkalmi jelzõrõl van szó, ezért a kifejezés különírandó.”Az egybeírásé: „Ha arról van szó, hogy a szökkenõ valamilyenképességre, rendeltetésre vonatkozik, a vándor nem vagy nempusztán pillanatnyi cselekvést, tevékenységet végez, illetve fo-lyamatot átél, elszenved, akkor a kifejezést egybe kell írni.”

Nehéz dönteni, hiszen a lólengéselem nevének szökkenõtagja nem alkalmi jelzõ, de az sem igaz rá, hogy képességet,rendeltetést fejez ki. Az Osiris-könyv említett helyén szereplõpéldák egyikével sem azonosítható a jelentéstípusa.

Azért szavazok a szökkenõvándor írásmódra, mert tagjai ál-landósult egységet alkotnak, amelynek valamelyest jelentéssû-rítõ jellege is van: ’szökkenéssel végrehajtott vándorlás’.

Az interneten ennek a lólengéselemnek a neve ritkán jele-nik meg. Elsõsorban egy tornaszakosztályokat bemutató tévé-mûsor-sorozat címeként bukkan fel, különírva: Szökkenõ ván-dor. Láttam már a teljesen indokolatlan szökkenõ-vándor for-mát is: leírója bizonytalan lehetett a külön- vagy egybeírás kér-désében, és a kötõjelet kompromisszumnak szánhatta.

Szemlémet azzal a javaslattal szeretném zárni, hogy a Ma-gyar-vándor kerüljön be a helyesírási szabályzat 166. pontjába,többek között a Balassi-strófa és a Kodály-módszer mellé. Mintnemzetközi jelentõségû magyar találmánynak, a magyar sport-és mûvelõdéstörténet megörökítésre méltó elemének a nevefeltétlenül megérdemelné ezt. A harántvándor és aszökkenõvándor pedig a szabályzat szójegyzékében, illetve aszabályzat alapján készülõ helyesírási szótárban kaphatna he-lyet.

Hadd egészítsem ki ezt egy másfajta szótárírási javaslattalis! Az értelmezõ jellegû szótárakba (például a Nagyszótárba)jó volna felvenni a vándor fõnév (összetételi utótagban jellem-zõ) ’vándorló mozdulatsor mint a lólengés eleme’ jelentését.

Horváth László

Magyar-vándor,harántvándor,

szökkenõvándor

„a lólengés királya,Magyar Zoltán”

Édes Anyanyelvünk 2016/4. 7

Egy idõ óta azt tapasztalom, hogy a hív ige határozóiigenévi alakjában a megszokott egy v (híva) helyett két vjelenik meg: hívva. Ez szokatlannak látszik, de egyáltalánnem biztos, hogy helytelen.

Lássunk elõször néhány példát, elõbb a nyomtatott saj-tóból, majd az internetrõl (az elõbbiek idézõjelbe vannaktéve, és álló betûsek, az utóbbiakat dõlt szedés és a nyelviadatok vastagbetûssége különbözteti meg):

„a viking hajósok […] egy különleges napkõkristálytsegítségül hívva tájékozódtak a nyílt vízen” (tudományosismeretterjesztõ hetilapban)

„Szebenben például háromezren vonultak fel ilyentranszparenssel: »Magántüntetés, a pátriárka nincs meg-hívva.«” (napilapban)

„a végrehajtó újabb felhívást küldött részünkre, felhív-va a figyelmünket arra, hogy…” (napilapban)

az „antropológia tudományát segítségül hívva”, azEgyesült Államok idevágó, jelenleg is hatályban lévõ jog-szabályának alkalmazását javasolja [egy országgyûlésiképviselõ]

A mennyet földnek hívva földdé válik?

Ha Ilyen Fincsi Dolgokat Készítesz Akkor Mindig MegLeszel Hívva Haver :)

Ön meglett [!] hívva egy bögre rántott húsra

Meg vagyok hívva egy vasárnapi ebédre. DE? nagyonfélek tõle, mert keveset eszek, és nagyon finnyás is vagyok,és rettegek tõle, hogy olyat tesznek elém, amit nemtudok [!]megenni, nemszeretem [!] vagy hasonló.

A példákból kiviláglik, hogy a hívva írásmód mûfajtól,stílusszinttõl, nyelvi tájékozottságtól függetlenül haszná-latos: egyaránt elõfordul választékosnak szánt, semlege-sen köznyelvi vagy helyesírási hibáktól hemzsegõ szöveg-ben.

Valójában nem pusztán helyesírási, hanem inkább alak-tani kérdésrõl van szó. Ez tükrözõdik azokban az állásfog-lalásokban is, amelyeket laikus és hivatásos nyelvmûvelõka világhálón tettek közzé:

Meg van hívva vagy meg van híva? Elszívva vagyelszíva?

A kérdezett igéknek két tõváltozatuk van: hív és hí, szívés szí, ugyanilyen az óv és ó. A Magyar helyesírási szótár(Akadémiai Kiadó, Bp. 1999.) szerint meg van híva ahelyes, tehát a régies hí (és hasonlóképpen szí és ó) alakhozkapcsolódik a határozói igenév képzõje, a -va: híva, szíva.

Az óva int kifejezést is ebben a formában rögzítik a szó-tárak (Magyar értelmezõ kéziszótár, Osiris-féle Helyesírás).

https://hu-hu.facebook.com/NapiHelyesirasiSzosszenetek/posts/294629864053849

Vitába keveredtem egy másik fórumon, hogy a be vanszívva vagy [a] be van szíva alak-e a helyes. Hasonló(gondolom) a meg van hívva vs. [= versus, ezzel szem-ben] meg van híva. Véleményem szerint a híva-szívaalakok a helyesek. A Google-keresés ennek ellenkezõjét lát-szik bizonyítani, azaz a két v-s változat van többségben. [Eznem így van, l. alább!]

A Magyar helyesírási szótár (Akadémiai Kiadó, Bp.1999.) szerint [a] meg van híva a helyes, tehát a régies hí(és hasonlóképpen szí) alakhoz kapcsolódik a határozóiigenév képzõje, a -va: híva, szíva. Tehát ez a helyes.

A Magyar Nemzeti Szövegtárban (181 millió szót tartal-maz) a híva 113-szor szerepel, a hívva 20-szor, a szíva49-szer, a szívva 9-szer.

http://www.e-nyelv.hu/2006-03-14/meg-van-hiva/

Pontosítsuk elõször is a használati gyakoriság adatait!A Google keresõ cikkem írásakor a híva alakra kb. 356 000,a hívva változatra kb. 42 900 találatot jelez (2016. 05. 14.13.22). Vagyis a „hagyományos” híva több mint nyolcszo-ros fölényben van az újabb keletûnek látszó hívva szóalak-kal szemben. (Természetesen nem az abszolút számok alényegesek, mert azok a többszöri elõfordulás miatt nemreálisak, hanem a két változat közötti arány.)

Az adatok és a helyzet vázlatos bemutatása után vala-miképpen állást is kellene foglalnom a híva és a hívva ket-tõssége ügyében (a nyelvhelyességi ismeretterjesztõ cikkmûfaja már csak ilyen).

Ha a hív és a hí két külön ige (Elekfi László Magyar ra-gozási szótára ezt látszik sugallni azzal, hogy a hív igét a2a, a hí igét a 9a3 ragozási típusba sorolja), akkor mind ahívva, mind a híva alakváltozat helyes, mivel az egyik ahív-nek, a másik a hí-nek a határozói igenévi származéka:hív-va, hí-va.

Más elgondolás szerint azonban a hív és a hí egyazonigének a két alakváltozata. Ez tükrözõdik A magyar nyelvértelmezõ szótára (ÉrtSz.) szócikkében, amelyben a hívcímszó mellett a kissé népies hí is fel van tüntetve. Ugyan-így a Magyar értelmezõ kéziszótár második kiadásában(ÉKsz.2), de itt a hí régies és népies stílusminõsítést kap.Ha ezt a felfogást tesszük magunkévá, akkor mondhatjuk,hogy a hív ige határozói igenévi alakját a hí alakváltozat-ból képezzük: hí-va. Ezt a nyelvészetben szuppletiviz-musnak (egymást kiegészítõ toldalékolásnak) nevezik. En-nek megfelelõen járt el a – ma már nem minden tekintet-ben hatályos – Magyar helyesírási szótár (MHSz.) is: megvan híva. Az Osiris Kiadó Helyesírás címû kézikönyve(OH.) és az akadémiai helyesírási szabályzat új kiadása(AkH.12) viszont nem foglal állást, nem tartalmaz se híva,se hívva alakot. Végül a Nyelvmûvelõ kéziszótár másodikkiadása (NymKsz.2) szerint a híva a hagyományos, de ahívva sem helytelen.

Tegyük hozzá: nyelvtanilag nem az, de ha stilisztikaiszempontokat is figyelembe veszünk, inkább a híva válto-zat ajánlható ma is. Nem azért, mert egy betûvel rövidebb,hanem mert ezt támogatja a mûvelt nyelvhasználat és aszépirodalom hagyománya. Hadd hozzak erre egy-egy pél-dát két klasszikus írónktól:

„Arra a napra közelrõl és távolból meg voltak híva az is-merõsök, egyenesen az özvegy úrhölgy nevében, világosancsaládi ünnepélyre” (Jókai: A kõszívû ember fiai)

„egy úgynevezett általános bál, amelyre meg lesz hívaminden jobb család a megyében” (Mikszáth: A Noszty fiúesete Tóth Marival).

Akinek ezt szokta meg a szeme, az megrökönyödik ahívva alak láttán. Az okoskodók viszont így érvelnek: ha azige a hív, és ehhez jön a -va igenévképzõ, akkor az ered-mény csakis hívva lehet.

Óva (!) intek mindenkit, hogy pedantériából a hívva ala-kot erõltesse. De szomorúan hozzá kell tennem: ha iskolaimagyartanár volnék, nem javíthatnám ki a két v-t egyre,mert alaktani, következésképp helyesírási szempontbólmind a kettõ védhetõ.

Kemény Gábor

Meg van hív(v)va

Édes Anyanyelvünk 2016/4.8

Lovas nép vagyunk: hét ló nyargalászik az új személy-azonosító igazolványomon látható Magyarország-térképkörvonalán.

A kiscserfõi hegyen volt apámnak szõleje. Ez a hegy(többnyire högy-nek mondták) csupán Zalában hegy, való-jában egyike a párhuzamosan futó domboknak Nagykani-zsától nyolc-tizenkét kilométerre. A hegy gerincén kocsiútés pincék sora. A szõlõk a hegyoldalon virultak, alattuk avölgyben gyümölcsösök, kaszálók. A kocsiút szó szerinti: akiskanizsai gazdák szekerei vájták vályúsra a sárga, agya-gos földbe. A pincék hetes tartózkodásra alkalmastalpasházak voltak, egy szobával, présházzal és a bor táro-lására való belsõ pincével, amely nem mélyült a föld alá. Atalpasház hatalmas fagerendákra vanalapozva, szerkezete is favázú, a falakvastag sártömésbõl készülnek. Voltaktégla alapozású pincék is, sõt téglapin-cék is. A tetõhéjazat többnyire zsúpos(zsuppos) volt, vagyis rozsszalmából ké-szült. Némelyik zsuppos pince mellettkisebb istálló is volt, éjjelre ide volt be-kötve a lú (’ló’).

A mi pincénk egyik szomszédja iskiskanizsai paraszt volt, aki kevéske föl-dön gazdálkodva valahogyan ki tudottmaradni a termelõszövetkezeti életmód-ból. Õ mindig lovas kocsival jött ahögy-re. Laci nevû sodrott lova a pinceelõtt ropogtatott valamit egy nyakábakötött zsákból. Darab idõ múlva már ami pincénk elõtt vezette Gyura bátyámkötõféken a lovát. – „Gyerök, akarsz akutra mennyi? Akko gyüjj itatnyi!” – hí-vott, és már mentünk is a „Kiccserfe” és„Naccserfe” (Kiscserfõ és Nagycserfõ)közti völgyben lévõ kerekes kúthoz. Két jókora dézsájavolt a mélységes mély kútnak, az egyik hozta föl a vizet, amásik üresen ereszkedett le csikorgó láncon, a vízcsobba-násból tudtuk, hogy leért, hiszen a kút alját nem lehetettlátni. „Innya is köll a lúnak, ha má’ meg abrakútt” – kap-tam az eligazítást. Amíg a friss víz föl nem érkezett a hûsmélybõl, Laci paripa hersegve harapdálta a kút körül min-dig üdén nõlõ füvet.

Valamelyik nap éppen érett gyümölcs után bóklásztamGyura bátyám körtefája alatt, amikor is megkért, hogytartsam az abrakuló tarisznyá-t, vagyis azt a zsákfélét,amelyikbõl már láttam a luvat eszegetni. Kukoricát, zabot,bükkönyt véltem fölismerni a keverékben, amelyet bele-mert az abrakos tarisznyába.

Az abrak szóra már a XV. századból van adatunk, szláveredetû, az óegyházi szlávban ’zsold’, a szerbben, horvát-ban, különféle szláv nyelvekben eleinte a cselédeknek járó’fejadag’, majd ’zsold, adó; határidõ; adag, porció, élelem-adag’, késõbb jobbára ’szemes lótakarmány’ jelentésû. AKolozsvári glosszákban 1577-ben így írják le a jelentést la-tinul és magyarul: „abrak: »pubulum, enni valo, eledel«”.Az Erdélyi magyar szótörténeti tárban van egyebek köztmég a régiségbõl abrakcipó, vagyis ’a (szolga)személyzet(silány) járandóság-cipófajtája; zabcipó (?)’, de többnyire a’(szemes) lótakarmány’ jelentés, illetõleg az abrakkal, ab-rakoltatással összefüggõ szavak vannak: abrakmérce, ab-rakmérõ-sisak, abrakol; abrakolás, abrakoló jászol, abra-

koló vályú; abrakos szõrtarisznya, abrakvéka; stb. A ma-gyar nyelv nagyszótára is tartalmaz idevágó szavakat:cigányabrak, deákabrak, abrakborsó, abrakbabó (’takar-mánybükköny, Vicia sativa’).

A szótárakon kívül a szépirodalom is õrzi az abrak szót.Zrínyi Miklós tízszer írta le mûveiben, katonaemberkénttudta, hogy „tíz lóra kell nagyjában egy véka .. zab, mivelaz [a] legolcsóbb .. abrak” (Zrínyi-szótár). Petõfi vitéz Cse-pû Palkója „A tiszteletes két pej csikajának / Jó kedvû ab-rakolója” (A helység kalapácsa). Emellett van még négyabrak ’lovak táplálására szolgáló szemes takarmány’ szó aPetõfi-szótárban. Nagy költõnk tréfás hangnemet teremtaz ’abrakol’ szó átvitt értelmû használatával: „Rémületesmennydörgés hallaték .. / Hát a Múzsafi / Nem a legbõveb-ben abrakolt – hasa” (Újság). Arany elbeszélõ mûvében mi-után Bence szolga rátalált Toldi Miklósra, elmondta kül-detését, majd „Arra határozták, hogy csak ott meghálnak;/ Bence egy abrakot adott a lovának, / Abrak is, kenyér isvolt a kápa mellett, / Nem röstelte Bence az efféle terhet;[…]” (Toldi). Mikszáth Kálmán egyik munkájában (Páva avarjúval) olvashatjuk: „Végigtekintve a huszárok lovain,

nem látszott rajtuk valami nagy jóllét; atavalyi ínséges takarmány és zabnélküliesztendõ annál inkább. Hiszen ebbõl azesztendõbõl maradt fel ránk a siránkozópárbeszéd a ló és gazdája közt:

»Nincsen széna, nincsen abrak,Édes lovam, agyoncsaplak.«Mire a ló meggondolja magát, és en-

ged valamit a kosztból:»Ne csapj agyon, édes gazdám,Kitelelek a zab-szalmán.«”Ugyanezt a verses históriát Mikszáth

másutt is megírta, az 1824. esztendõretéve az ínséges évet (A pusztai élet – Alókultusz), Arany János szintén ismer-hette, hiszen így versel: „Nincs már szé-na, nincsen abrak, / Édes munkám, tûz-be csaplak!” (Nincs már széna…). JókaiMór ugyancsak megírja: „[A lónak] semvolt mit enni. A kurucok is a házakzsúpfödeleivel delektáltatták a paripái-

kat. Milyen próza ez a hõskölteményben! »Nincsen széna,nincsen abrak, Kedves lovam, agyoncsaplak!« Talán akkorkeletkezett ez a nóta” (Szeretve mind a vérpadig).

Jókai Mórtól az is megtudható, miként készült az abraknyomorúságos idõkben: „Ami zab termett az idén földün-kön, mind elrekvirálták a generálisok. Itt van zsebembensok Anweisung! Nem tudom, kin keressem. Még búzát, ro-zsot is elvittek volna, de azt szerencsére meglepte rozsda,szeme megszorult, csupa szemét, kutyának való, azt itthattak. Hát már most lovakat tartunk makukával. Ígyhínak eztet, aki repcepogácsa, akibül kisatultak olajat.Most ezt sulyokkal összetörünk, szecskával felkeverünk,vízben beáztatunk. Ez az abrak” (A mi lengyelünk). Má-sutt így ír Jókai: „Málai uram idõt szokott adni a lovainakutazás közben; maga szokott utánanézni, hogy kellõ kor-szakokban legyen nekik szolgáltatva elébb a széna, azutánaz abrak, utoljára a víz, azután még egy kis széna, mert a lóebédje ugyan kevés szakácsmûvészetet kíván, de a tálalás-hoz nagyon kell érteni” (Felfordult világ). Kosztolányi De-zsõ regényében olvashatni: „Lóápolók vakarták, abrakol-ták hatalmas harci ménjüket” (Nero, a véres költõ).

Mindezzel szemben a Kossuth rádióban azt hallottam,hogy a gazda szekéren hozta a lekaszált zöld füvet (!), a ri-porter meg is magyarázta, hogy „ez lesz az abrak a lónak”.Lovas nép vagyunk?

Büky László

Kis magyar mûvelõdéstörténet

ABRAK

Édes Anyanyelvünk 2016/4. 9

A szólásokat állandósult szókapcsolatoknak tekint-jük, mégis szövegük kisebb-nagyobb módosulása a nyel-vi változás természetes velejárója. Sokszor analógiás ha-tás érvényesül, és valamilyen rokon értelmû szó váltja fela szólás egyik elemét. Ez lehet egyedi jelenség, de hagyakran megismétlõdik, akkor elõbb-utóbb társadalmi-lag is elfogadottá válhat, mint újabban a gátat vet helyetta gátat szab forma. Nyelvmûvelésünk elõszeretettel tag-lalta a szóláskeveredés különféle eseteit, amikor két ha-sonló nyelvi felépítésû, de eltérõ jelentésû kifejezés ele-mei vegyültek (egy helybentopog × sötétben tapogatózik= egy helyben tapogatózik).A szólások körében manap-ság ritkán találkozunk ide-gen nyelvi hatással, pedigkorábban számos esetbenelõfordult (bakot lõ, egy füstalatt, kosarat kap, lándzsáttör mellette). A következõk-ben erre a jelenségre látunkegy egészen új példát, deelõtte ismerkedjünk meg azelõzményeivel.

Hagyományos, népi ere-detû szóláskincsünk melletta városi élet is kitermelte amaga állandósult kifejezéseit. Közéjük tartozik a hab atortán képszerû, átvitt értelmû használata, amely elsõ-sorban valamilyen fokozás vagy többlettartalom kifeje-zésére szolgál. Az O. Nagy Gábor szerkesztette Magyarszólások és közmondások még nem tartalmazza. Ezennem is csodálkozhatunk, hiszen a több generációt kiszol-gáló patinás szótár mintegy fél évszázaddal ezelõttinyelvállapotot tükröz. Az újabb gyûjteményekben vi-szont már megtaláljuk, így a Tinta Könyvkiadó Magyarszólástár, valamint Magyar szólások és közmondásokszótára címû kötetében. Ugyancsak szerepel az Értel-mezõ szótár+ hab szócikkében, ahol a következõ találóértelmezést olvashatjuk: ’hatásos, de nem fontos ráadás,kiegészítés’. Nagyobb fizetéssel járó állást kapott, a kitün-tetés már csak hab volt a tortán. A teljesség kedvéért em-lítsük meg, hogy másféle jelentésárnyalatot fejez ki azélet nem habos torta, amely A tanú címû film egyik sokatidézett fordulata.

Mai nyelvhasználatunkban kétség sem férhet a hab atortán létjogosultságához. Az utóbbi években újabbelemmel gazdagodott ez a megszokott nyelvi forma.Ahogy a címbõl is kiderül, cseresznye szavunk épült belea szólásba, azaz olyan habos torta képzete jelenik megelõttünk, amelynek a tetejét – holmi különlegesség gya-nánt – cseresznye díszíti. Ismerve hagyományos cukrá-szati termékeinket, korábban nem volt jellemzõ, hogycseresznyével díszítették volna a tortát, kiváltképpennem valamilyen habos tortát. Azelõtt a meggy dívott, fõ-leg a rumos meggy. A nyugati gasztronómiában azonbanszámos sütemény vagy torta tetején megjelenik a friss

cseresznye, szárával és zöld levelével együtt. Talán ígykerül képbe – és a szólás szövegébe – nálunk is a cseresz-nye.

A cseresznye a habos tortán (ritkábban: cseresznye atortán) kifejezésre internetes keresõprogrammal többmint 30 elõfordulást találtam. A legrégebbi adat2005-ös, döntõ többségük viszont 2011 utáni. Ezek alap-ján ugyan ritkának minõsíthetjük, de mindenképpen lé-tezõ formának kell tartanunk. A forrásokat tekintve el-mondhatjuk, hogy példáink igen változatos helyekrõlszármaznak: magyar és határon túli (szlovákiai) hírpor-tálok, kulturális, szakmai és sport témájú weblapok, ill.fórumok. Néhány idézet:

A kapitányi karszalag lenne a cseresznye a tortán.A tanácsadás olyan, mint a cseresznye a habos tortán,

mert most a napjaimat alapvetõen a vízilabda-szövetség el-nöki munkája köti le.

A skandináv krimi a mûfaj csimborasszója, a cseresznyea habos tortán.

Ez a bõvített szólásformafokozásra is alkalmas, külö-nösen eredeti alakjávalszembeállítva:

Sárközy nem egyszerûenhabos torta, de számunkramaga a cseresznye a habostortán.

A ceruzaelemek mûszakijellemzõit bemutató szak-cikkben a vizsgált fordulatalcímként jelenik meg: Cse-resznye a habos tortán.Ugyancsak szakmai szöve-gekbõl való a következõ kétidézet: Az, hogy location-váltásnál szétfagy, már csak

cseresznye a habos tortán. – Kisszériás sorozat, a cég rek-lámja. Úgy is mondhatnám, hogy a cseresznye a habos tor-tán.

Már arra is van példa, hogy az eredetileg pozitív kife-jezés – egy jelzõvel bõvítve – ellentétes értelmet nyer:Nem beszélek a Rác fürdõ évtizedekig tartó felújításáról,kesernyés cseresznye a habos tortán.

Ennél a pontnál akár meg is állhatnánk, különösebbokkal nem magyarázható belsõ fejleményként könyvel-ve el az újabb szólásváltozat kialakulását. A meggyõzõbizonyíték hiánya azonban gondolkodóba ejti az em-bert, még inkább az a meglepõ körülmény, hogy angolforrások szerint a nagy világnyelvben is hasonló jelenségzajlott le a közelmúltban. A cherry on top ’cseresznye atetején’ és az icing on the cake ’cukormáz a tortán’ szólá-sok keveredésébõl létrejött a cherry on the cake’cseresznye a tortán’. A kevert forma kialakulását segít-hette a kanadai francia nyelv la cerise sur le sundae’cseresznye a (gyümölcs)fagylalton’ kifejezésnek a kana-dai angolra tett hatása – teszi hozzá a malaphor.com, aszólásvegyülést vizsgáló angol portál.

Mindezek alapján feltételezhetjük, hogy az új magyarszólásváltozat nem pusztán belsõ fejlemény, hanem ide-gen hatáson alapul: az egyébként szintén új angol forma– akár fordítás révén, akár egyes nyelvhasználók idegen-nyelv-ismeretének köszönhetõen – tükörszerkezetkéntjelent meg.

Zimányi Árpád

Cseresznyea habos tortán

Egy szólásváltozás természetrajza

Néhány éve egy táj-nyelvi vetélkedõn is-merkedtünk meg. Ak-kor megmutattad Akódváltás pragmatikájacímû versedet. Ebbenegy eladólány mesél ag-gasztóan kevert szlo-vák-magyar nyelven. Aversen kívül hogyan lá-tod a szlovákiai ma-gyarság nyelvének jö-võjét?

Sajnos, azt kellmondjam, a felvidéki (a

késõbbi szlovákiai) magyarság nyelve mindig is labilisabb, kép-lékenyebb volt, mint a más magyar nyelvterületeké. Az okokfelderítése külön kutatásokat igényelne. Én itt csak kapásbólvetem föl a szláv õslakosság és a honfoglaló magyarság késõb-bi, sok évszázados nyelvi szimbiózisát. S hogy akár azt is mond-hatnánk, az északi nyelvhatárainkon az ilyenfajta nyelviegyüttélés, összefonódás még a mai napig is tart. Csak mostmár nem a magyar többség asszimilálja a szláv kisebbséget, ha-nem fordítva. S a felvidéki (szlovákiai) magyar etnikum ilyenszempontból pillanatnyilag a legveszélyeztetettebb magyarnépcsoport.

Mi ihlette a verset? (2002-ben az Élet és Irodalomban je-lent meg elõször.)

2002-ig a pozsonyi magyar nyelvi és irodalmi tanszéken régimagyar irodalmat tanítottam. Lanstyák István nyelvész kollé-gám hívta föl a figyelmemet az egyik hallgatónk nyelvészetitárgyú szakdolgozatára, amelynek pontosan az volt a címe,mint az én késõbbi versemnek: A kódváltás pragmatikája, illet-ve fordítva: az én késõbbi versem ennek a szakdolgozatnak acímét vette kölcsön. Magát a szöveget úgy képzeltem el, mint aszakdolgozat kiragadott részét, s valóban meglepõen kevés be-avatkozással, stilizációval megoldható volt a tranzakció. Azegész kvázi „alkotási folyamat” arra is példa lehetne, hogy azolvasói elvárás maga is alkotó mozzanat: ha egy kommunikáci-ós szöveg bármely részét verssorokba tördelem s hogy úgymondjam, versként adom el, az adott szöveget az olvasó magaalakítja verssé, ruházza fel lírai jelentésekkel. A „beavatatlan”(csak magyar nyelvû) olvasóra nem tudom, hogyan hat a maka-róni nyelvû A kódváltás pragmatikája, engem a címben jelzettsajnálatos problémán túl az a kíváncsiság is vezérelt, hogy hol ahatár, a nyelvi kreolizáció során mikor billen át az alapnyelv azértelmezhetetlenségbe, s meddig szolgálják az idegen nyelvûbetétek a jótékony és szükséges lírai homályt, többértelmûsé-get.

Van-e helye, létjogosultsága az önálló szlovákiai magyarnyelvnek? És az önálló szlovákiai magyar irodalomnak?

Mindkét kérdésre kategorikus nem a válaszom. Pontosab-ban az egyik nem a másikból következik: ha nincs önálló szlo-vákiai magyar nyelv, nem lehetséges önálló szlovákiai magyarirodalom sem. Az irodalom ugyanis nem a különbözõ államiformációk, hanem a nyelv függvénye. Ha holnapután Kínáhozcsatolnak bennünket, attól az irodalmunk még nem lesz kínai.(Elnézést az abszurd példáért!) Az elõbb, a bevezetõ kérdésreválaszolva a felvidéki (szlovákiai) magyarság nyelvének csakszókincsbeli labilitására céloztam, a nyelvi különfejlõdés, azthiszem, egyelõre még nem fenyeget bennünket. Fábry Zoltánannak idején egyik cikkében a kicservenülve (kivörösödve) szó-alakon szörnyülködött (a losonci vonaton hallotta). Én az

ilyen, szókincsbeli átvételektõl még nem esnék kétségbe. A ku-tatók azt állítják, hogy tõszavainknak majdnem pontosanannyi százaléka szláv (kb. 10%), amennyi finnugor, s ettõl amagyar nyelv még magyar nyelv maradt. A kicservenülve csakelsõ látásra nyelvi szörnyszülött, ha jobban megnézzük, láthat-juk, hogy a grammatikája, szerkezete teljességgel magyar.Önálló szlovákiai magyar nyelv (és magyar irodalom) tehátegyelõre nincs, és egyhamar nem is lesz.

Látsz-e különbséget kétnyelvûség és kevertnyelvûség kö-zött?

Persze. Például a kevert nyelvû beszélõ nem mindig két-nyelvû. A kevésbé mûvelt rétegek általában még mindig egy-nyelvûek, csak magyarul beszélnek, s az idegen (esetünkben aszlovák) nyelvbõl átvett kifejezésekrõl (tyepláki, malinovkastb.) többnyire nem is sejtik, vagy legalábbis nem érdekli õket,hogy az idegen: a magyar toldalékolás, a magyar nyelvi szerke-zetek, szokások szerint használják õket. A kétnyelvûeknekvagy a magyar nyelvük gyengébb, vagy a szlovák, s a gyengébbnyelvük egyúttal kevert is. S a legkevésbé népes a magyarul is,szlovákul is a köznyelvet használók, szabatosan beszélõk cso-portja. Ez utóbbiak fõleg fõiskolát, egyetemet végzett értelmi-ségiek, de, sajnos, közöttük is nagy a magyar anyanyelvüketmár csak konyhanyelvi szinten beszélõk száma.

Mi az ideális kapcsolat a határon túli magyar nyelvváltoza-tok és a magyarországi köznyelv között?

Az ideális az volna, ha a szlovákiai magyarság egésze eljut-na a kettõsnyelvûség (úgy emlékszem, Lanstyák Pista így fordí-totta a diglosszia kifejezést magyarra; diglosszia: két nyelvvál-tozat használata egy nyelven belül) állapotába, azaz otthon, re-gionális közösségében mindenki az ott használt, akár kevertnyelvet beszélné, de a közéletben s fõleg Magyarországon amindenki számára érthetõ magyar köznyelvi formát használ-ná. De azt hiszem, ezt az egész nyelvi közösségtõl elvárni illu-zórikus dolog, az értelmiségtõl és a politikusoktól viszont jog-gal megkövetelhetjük és meg is követeljük az egyetemes ma-gyar standardot.

Hogyan kapcsolható ehhez a kérdéshez a tájnyelv? Példáula szlovákiai magyar falvak tájnyelve? Fennmarad? Elpusztul?Megváltozik?

Ha jól sejtem, a tájnyelv is a kettõsnyelvûség kategóriájábatartozik. Csakhogy a tájnyelv használói már maguk is érzik, sõttudják, hogy a városban, hivatalokban, szóval a közéletbenajánlatos nem tájszólásban beszélniük, mert különben meg-mosolyogják õket, esetleg meg sem értik, mit mondanak. Kö-vetkezésképpen Magyarországon már alig hallani tájszólást, sa határon túl is ritkán. A dialektusok sorsa tehát, akármennyi-re sajnáljuk is, meg van pecsételve. Egyetlen tájnyelv van,amely még makacsul tartja magát, s ez a Felvidék tulajdonkép-peni magyar nyelve, a palóc idióma. (S a tájnak azért ez a „tu-lajdonképpeni” nyelve, mert a ma szintén Szlovákiához tarto-zó Csallóköz és a Bodrogköz síksága sosem volt Felvidék, csakazóta számítjuk oda ezeket a régiókat is, tévesen, mióta Szlo-vákia mint hivatalos államalakulat létezik.) A palóc nyelvnekfõleg a hangtana még szinte eredeti formájában él és virul,annyira, hogy a rádióban vagy a tévében még a palóc származá-sú írók és politikusok nyelvét is elsõ hallásra azonosítani tud-juk. Úgy tûnik, nincs az a civilizációs globalizmus, amely a pa-lóc illabiális a-t és ë-t vagy mondjuk a hosszú, labiális á-t „in-tegrálni” képes. A szókincsbeli sajátosságok viszont már ott ispusztulóban vannak.

Eddig fõként a szlovákiai magyar nyelvi helyzetrõl kérdez-telek. De pontos rálátásod van az összmagyar nyelvre is. Mi-lyennek látod a budapestiek nyelvét, milyennek látod a ma-gyar nyelv jövõjét?

Ilyen vonatkozásban hadd szóljak inkább csak az írók nyel-vérõl. Állítólag V. Károly mondogatta, hogy Istenhez spanyo-lul szól, a nõkhöz olaszul, a férfiakhoz franciául, s a lováhoznémetül… Egykor, a Habsburg Magyarországon ezt valame-lyik magyar fõúr úgy aktualizálta, hogy õ csak a lovaihoz szólmagyarul. Teller Ede viszont már azt vallotta, hogy tudomá-nyos sikereit a logikafejlesztõ magyar nyelvnek köszönheti,

KicservenülveKérdez: Balázs Géza,

válaszol: Tõzsér Árpád

Édes Anyanyelvünk 2016/4.10

Tõzsér Árpád (Kép: MMA)

�

Édes Anyanyelvünk 2016/4. 11

egyébként „csak közepes középiskolai tanár” lett volna belõle.A magyar nyelv kétszáz év alatt a lovak nyelvébõl a tudo-mányok nyelvévé lett. A jelenkori legjobb magyar irodalom,Kertész Imre esszéi, Esterházy Péter, Nádas Péter regé-nyei,Tandori Dezsõ versei már ezen a nyelven szólnak. Azt hi-szem, valóban van a magyar nyelvben valami felfedezõ, valamifokozott gondolkodásra késztetõ elem. Magyarul nem kezdhe-tek úgy el egy mondatot, hogy ne legyek tisztában a mondat vé-gével is. Azaz magyarul, hogy úgy mondjam, csak elõre, hátra,jobbra, balra nézve, a sakktábla (értsd: a lét) valamennyi koc-kájában egyszerre gondolkodva lehet beszélni. A szláv nyelvek(anyanyelvemen kívül leginkább ezeket ismerem) megengedika tempós, ráérõs gondolkodást, végtelen mellérendeléseikkelés genitívuszos szókapcsolásaikkal fokozatosan fedezik föl avizsgálandó tárgyat, ezzel szemben a magyar mondat kockáz-tat: pillanatok alatt készen van a feltérképezendõ valóságrész

modelljével, s mint valami varsát, kiveti. S aztán persze vagyfog valamit, vagy nem, de az már más kérdés. Szóval magyarnyelven nem lehet lazsálni. Illetve lehet, de nem érdemes.(Lásd a magyar irodalom locsogó és vulgáris részét!) S még va-lamit, ha már az „összmagyar nyelvet” a határon túlról kellszemlélnem! Veres Péter annak idején, az osztrák-magyar kö-zös hadsereg katonájaként jegyezte meg szorongva, hogy itt (ahadseregben) mindenki (minden nemzetiség) beszél mindenkinyelvén, csak a magyar katona nem beszél a sajátján kívül sem-milyen nyelven: ki van zárva a közös kommunikációból. Ahelyzet azóta szinte semmit sem változott. Pontosabban csakannyit változott, hogy az ún. határon túli magyarok megtanul-ták a többségük nyelvét. Az „anyaországiaknak” ezt nem fu-migálni, hanem kihasználni kellene: a határon túliak segítségé-vel nekik is meg kellene tanulniuk a szomszéd népek nyelvét.Hogy szûnjön a magányérzésük.

Híreket mondanak a rádióban. Az egyik hír arról szól, hogyvalamelyik távol-keleti országban egy toronyház építése köz-ben eldõlt egy daru, és az egyik ott dolgozó munkást agyon-csapta. Így, szó szerint. Agyoncsapta. Nem hiszem, hogy csak azén fülemet bántotta a szó, hiszen mikor is szoktuk használniezt a kifejezést? Mondjuk, amikor valamilyen kellemetlenke-dõ rovart ártalmatlanná teszünk (lásd: légycsapó), de hogy egyembert egy daru agyoncsapjon? Persze, megértjük, mirõl vanszó, de nem lenne emberibb – és helyesebb is – például, hogy„az eldõlt daru maga alá temette, életét az orvosok már nemtudták megmenteni”, vagy hogy „a daru ledõlése során egymunkás halálos balesetet szenvedett”, esetleg „a daru rádõlt azegyik munkásra, aki olyan súlyosan megsérült, hogy életétvesztette”? Tudjuk, szavainknak egyik „kísérõ tartozéka” azúgynevezett hangulati velejáró, és azt is tudjuk, hogy helyeshasználatát sokan nem ismerik. Emlékszem, Deme László ta-nár úr annak idején ezt úgy magyarázta: ha pontos is, akkorsem helyes például azt írnunk, hogy valaki megvacsorázott, ésutána kiment az udvarra havat hányni…

Az utóbbi idõszaknak bevándorlókkal, határainkon keresz-tül menekülni kívánókkal kapcsolatos hírei jó néhány példátkínálnak a fenti jelenségre, de itt a gond nagyobb: nemcsaknyelvi, hanem fogalommeghatározási hibák is elõfordulnakszép számmal. Gyakran hallhatjuk például, hogy a déli ország-határnál húzódó kerítésen néhány illegális határátlépõ átmá-szik, de a határt õrzõ szervek elkapják õket. A kifejezés nyil-vánvalóan nem helyes, hiszen a magyar nyelvben elkapni fo-gócskázáskor szokta egyik gyerek a másikat, elkaphatunk egylegyet, esetleg náthát is – de határsértõt talán mégsem elkapni

kellene, itt komolyabb dologról van szó. A határon illegálisanátlépõt elfogni kell, majd elõállítani, ez a rendfenntartó szervekdolga. A nagyobb hibák azonban még csak ezután következ-nek, ugyanis gyakori hírolvasói fordulattal az „elkapást” letar-tóztatás vagy legalábbis elõzetes letartóztatás követi. Ez már je-lentõsebb és nem is nyelvhelyességi, hanem egyértelmûenszakmai hiba. Az elõállított ugyanis pontosan fogalmazva mégcsak gyanúsított, akit õrizetbe vesznek, ez legfeljebb hetvenkétórára lehetséges. Ezt követõen a rendõrség elõterjesztést te-het, amelyben – ha indokoltnak tartja – indítványozhat elõze-tes letartóztatást, és az anyag átkerül az ügyészségre. Ezutánbírósági döntés születik, amely kétféle lehet: vagy szabadonbocsátás – szaknyelven: szabadítás – vagy elõzetes letartózta-tás. Ez utóbbi idõtartama alapesetben harminc nap, de kétszermeghosszabbítható, hatvan naposra, illetve kilencven naposra.A letartóztatás pedig, amennyiben úgy döntenek, csak ezutánkövetkezhet.

Meglehet, ebben az egész folyamatban sok a hivatalos, szá-raz szakmai meghatározás, és tudjuk, olykor szívesen élcelõ-dünk is a rendõrségi szaknyelv kacifántosnak tûnõ kinövésein,ám ezúttal fontosak a pontos meghatározások, mert adottesetben egy pongyolán megfogalmazott hír hivatkozási alap-ként szolgálhat jogi eljárásokhoz, így komoly következmé-nyekkel is járhat. Fontos tehát, hogy a hírszerkesztõk idejébenkigyomlálják az elkapták, letartóztatták jellegû kitételeket, hi-szen ezekben az esetekben egyáltalán nem valamiféle nyel-vészkedõ túlbuzgóságról van szó. Tudomásul kell venni, hogy aszakszerû nyelvezetet, a pontos szóhasználatot nemcsak érde-mes, hanem fontos is megtanulni. A színes, derûs, laza (vagylegalábbis annak szánt) megfogalmazás soha nem mehet apontosság rovására.

Bognár Nándor

Elkapott határsértõk?

A kódváltás pragmatikája(Példaszöveg egy szakdolgozatból)

Az adatközlõm elárusítónõegy használtruha-boltban.

Andi én majdnem majdnem röhögtemtisztára izé poèkajte! Mondomitt van a próba... kabinka tudodott próbált elõttünk a èo keï sme na plá�icsakhogy ez nem plá� õneki mindegytisztára psycho volt mindene látszott

Hát egyszer látom egy partiban megismertodaült hozzám do frasa! jól kifogtamúgy hívták képzeld hogy „jógyerek”így magyarul õ meg nem is értette

nem paszolt hozzá mindig a dekoltom nézteúristen mondom ez olyan úchylák

Nekem nyáron itt izé no stehnámarha jó izmos volt a biciklitõlfurt fogdozni akarta izé a combom(nekem így nem jó hogy „combom”a comb az nálunk csirkecomb tudoda stehna az olyan... szuper totál)

Nem hagytam tapizni neser sa! Montamazt hitte azér nevetek mert tetszikén meg furt a boxerkyt láttam rajtaamit ott vett a mi sekáèunkbancsak fogdozott az asztal alattmáš fantastické stehná mondta

Édes Anyanyelvünk 2016/4.12

Bachát László, a nemrég elhunyt jeles nyelvmûvelõ egy írá-sában bemutatja az ízléstelen, a durva és a trágár nyelvi megnyi-latkozások közötti különbséget. Az ízléstelen kifejezések a jóízlést, a durvák mások önérzetét, érzékenységét, az erkölcsi ér-téket sértik. A káromkodást, szitkozódást általában a harag, adüh váltja ki. Napjainkban „sokan megszokásból élnek velük,mert abban a társadalmi csoportban, amelyhez tartoznak, ezekis a nyelvi normájuk részei, ezek nélkül nem tudnak élni”.

Évek óta foglalkozom nyelvmûveléssel, nyelvápolással. Tu-dom, hogy egyes nyelvészek a trágárság, a káromkodás vizsgá-latát nem tekintik a nyelvészet részének. Szerintük mindenkiúgy beszél és ír, ahogy akar. Én más véleményen vagyok. Írá-somban arra szeretnék rámutatni, hogy a nyelvi kultúra maga-tartás-kultúra is.

Köztudomású, hogy a stílus összefüggésben van az iskolaivégzettséggel, a mûveltséggel is. Gyermekkoromban azt ta-pasztaltam, hogy leginkább az alacsonyabb mûveltségû embe-rek beszéltek csúnyán. Értelmiségi körökben csak ritkán hal-lottam néhány nem szalonképes szót vagy kifejezést.

Igaza van Wacha Imrének, aki egy személyes beszélgeté-sünk alkalmával említette, hogy a parasztember, ha dühös volt,káromkodott, de csak az istállóban. A családi asztalnál soha-sem. Azért, mert ott volt a gyerek és az asszony.

Az utóbbi idõben azonban értelmiségi körökben is terjed adurva szavak használata és a káromkodás. Az 1970-es évekbenvolt egy orvos ismerõsöm, aki nemcsak szûk baráti körben, ha-nem betegei elõtt is durva és trágár szavakat használt. Sõt mégaz iskolás gyerekek elõtt sem igen válogatta meg szavait.

Hívõk és nem hívõk számára egyaránt elgondolkoztatóJakab apostol levelébõl a következõ mondat: „Aki szavábannem vét, az tökéletes férfi, az féken tudja tartani egész testétis” (Jakab 3.3). Egyébként a Jakab-idézetre rímelnek Mátésorai is. „Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagy-tanács elé. Aki azt mondja, te bolond, méltó a pokol tüzére”(Mt. 5-22.)

Megfigyeltem, hogy napjainkban a nõk beszéde ugyanúgytele van durva és ocsmány szavakkal, mint a férfiaké. Leggyak-rabban a nemi aktusra való felszólítás, valamint a férfi nemiszervének emlegetése szerepel szóhasználatukban. Ez a be-széd azért is káros, mert a nõk egy része már anya, másik részepedig – feltéve, hogy nem a szingli életformát választja – anyalesz. A gyermeknek olyan lesz az anyanyelve, amilyet az anyjá-tól tanult.

Az ifjúság nyelvével többen is foglalkoztak. Tolcsvai NagyGábor például az 1990-ben rendezett országos anyanyelv-ok-tatási napok keretében tartott elõadásában a következõketmondta: „Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján az új nemze-dék természetes elkülönülési vágya jelentkezett egy merev,prûdséget több forrásból szerzõ társadalommal (persze válto-zó társadalommal) szemben. Nyílt polgárpukkasztás volt az el-sõ renden, amelyre a tipikus kamaszmagatartás sajátságakéntaz irónia, az önirónia, ezzel együtt az értékmegvonás, illetve azértékállítás és értéktagadás egyidejû jelenléte volt jellemzõ.”Arról is szól Tolcsvai Nagy, hogy az akkori szlenges beszédet ahetvenes évektõl részben a felnõttek is átvették, és hogy „anyers, durva nyelvhasználatnak önmagában is hitele lehet a ha-zug környezetben”.

1992-ben magam is végeztem felmérést egy váci általánosiskola öt osztályában a tanulók nyelvhasználatáról. Ehhez a té-mához a felmérés két kérdése kapcsolódik. Az egyik arra vártválaszt, hogy az ún. feszült helyzetekben (a kifejezés BachátLászlótól származik) hogyan nyilatkoznak meg a diákok. Né-hány ízléstelen szó mellett találtam semleges hangulatúakat is,

de a többségük durva, sértõ volt. A másik kérdés azt tudakolta,hogy a durva vagy csúnya szavakat hogyan lehetne szalonképe-sekkel helyettesíteni. A válaszokból az derült ki, hogy bizonyosszavaknak csak az eufemisztikus megfelelõjét ismerik. Így pél-dául a fokhatározói értelmû kurva helyett (pl. kurva jó) az éjjelipillangó jelzõs szerkezet, valamint a prostituált fõnév, míg amásokat sértõ barom szinonimájaként az aki [!] a legelõkön le-gelész körülírás szerepelt.

Fentebb szóltam arról, hogy Tolcsvai Nagy Gábor szerint aszlenges beszédet az ifjúság nyelvébõl a múlt század hetveneséveiben a felnõttek is átvették. Lehet, hogy ebbõl a nyelvi ré-tegbõl szivárgott át a durvaság, a trágárság is. Ez a stílus napja-inkban már nem kötõdik egy-egy társadalmi réteghez, seméletkorhoz, sem mûveltséghez, sem nemhez. A társadalommûveltebb rétege olykor még kérkedik is az alantas stílussal. Akáromkodás általánossá válására Grétsy László már egy1985-ben írt cikkében rámutat: „káromkodik a tanácsi tisztvi-selõ, az orvos, a bolti eladó, a mérnök, a téeszelnök, a népszerûíró, káromkodik mindenki, nemtõl, kortól, foglalkozástól, mû-veltségtõl függetlenül.”

A cikk írója megemlíti, hogy az akkori pártvezetõség is ne-hezményezte a trágárság, a durvaság terjedését. Anélkül, hogya Kádár-rendszer kulturális politikájával egyetértenénk, érde-mes kiemelni az egykori pártfõtitkárnak egy kongresszusi be-szédébõl a következõ néhány mondatot: „Számûzzük a trágár-ságot a nyilvános életbõl, az irodalomból, a kultúrából, a sajtó-ból, a televízióból. Ha valamely nemzetre érvényes, hogy»nyelvében él a nemzet«, akkor ez ránk, magyarokra minden-képpen az. Nyelvünknek is köszönhetõ, hogy 1100 év után is él,virágzik nemzetünk. Óvjuk nyelvünket, s tanítsuk a szép, tisztabeszédre a fiatalokat is.”

Ami a mai irodalmat illeti, talán elég lesz egy viszonylagfriss irodalmi alkotásra utalnom. Péterfy Gergely kitûnõ regé-nye, a Kitömött barbár 2015-ben az év könyve kitüntetést nyer-te el. Méltán, ugyanis a cselekmény szövése, a regény szerkesz-tése, olykor a stílusa is leköti az olvasó figyelmét. Meglepõazonban, hogy a regény fiktív narrátora, akinek az író a szájábaadja a történetet, Török Sophie, Kazinczy Ferenc felesége, oly-kor a legalpáribb szavakat használja. Tudom, a régiségben is él-tek a durva szavak. A hitvitázó irodalomban jócskán akad rá-juk példa (még Pázmánynál is). Azt azonban kétségbe vonom,hogy egy grófi származású többgyermekes asszony az anyag-csere végtermékét, a nemi aktust és a férfi nemi szervét a re-gényben szereplõ módon említette volna. Lehet, hogy az író amai korszellemnek megfelelõen aktualizálta a nõi szereplõ stí-lusát. Ámbár ki tudja. Az író tíz évig dolgozott a regényen, vél-hetõen rengeteg forrást tanulmányozott. Az is elképzelhetõ,hogy valamelyik korabeli írásban akadt rá erre a stílusra.

Összefoglalásként választ kell adnom arra a kérdésre, hogyromlik-e a nyelv. Eõry Vilma erre így válaszol: „Nem a nyelvmaga romlik, hanem a nyelvhasználók nyelvhasználata.” A stílus,ahogy erre rámutattam, sajnos durvul. Életkortól, nemtõl, tár-sadalmi hovatartozástól függetlenül terjednek azok a szavak éskifejezések, amelyek a mûvelt nyelvhasználatba nem illenekbele. Azt kell megállapítanunk, hogy a viselkedésforma válto-zásával a nyelvi stílus is megváltozott, és tegyük hozzá, nemkedvezõ irányba. A mai nemzedék ebbe a környezetbe szüle-tett bele, ebben szocializálódott.

Mi a teendõ? – tehetjük fel az újabb kérdést. A stílus válto-zása ellen hiába hadakozunk. Ám a nemkívánatos jelensége-ket nem lehet egyszerûen tudomásul venni. Ismét Eõry Vilmá-ra kell hivatkoznom, aki úgy véli, hogy a pedagógusoknak, rá-dióbemondóknak és mindenkinek, aki több emberhez szól,felelõssége van abban, hogyan alakul az emberek nyelvhaszná-lata. Ezzel a véleménnyel magam is egyetértek. Mindehhezmég hozzáteszem: a család sem vonhatja ki magát a felelõsségalól.

Dóra Zoltán

Nyelvromlásvagy stílusváltozás?

A vidéki nyelvmûvelésoszlopos tagja a Vácott élõDóra Zoltán. Váci nyelvõrrovatcím alatt jelentek megnyelvmûvelõ írásai. Leg-utóbbi könyvének címe:Nyelvõrségen a Dunaka-nyarban. Ennek kapcsánkérdeztük:

– Elfogadod, jólesik,ha váci vagy dunakanyarinyelvmûvelõnek nevez-nek?

– Nem neveznek duna-kanyari nyelvmûvelõnek.A Nyelvõrségen a Dunaka-nyarban címet én adtamlegújabb kötetemnek. Aföldrajzi megnevezés csu-

pán a lakóhelyemre utal, mivel több mint három és fél évtizedeVácott élek. Ez azonban nem jelent többet az egészséges lokálpat-riotizmusnál. A nyelvmûvelés nem korlátozódhat egyetlen tájra.

– Hogyan lett a magyar nyelv és irodalom szakos tanárbólnyelvmûvelõ?

– Mindig is szerettem a nyelvtant. A magyar mellett különösena latinért lelkesedtem. Igaz, eleinte az irodalom állt érdeklõdésemközéppontjában. Középiskolás koromban verseket írtam, közülüknéhány a Heves Megyei Népújságban is megjelent. Egy elbeszélõkölteménnyel pályázatot is nyertem. Újságcikkeket is írtam, von-zott az újságírás.

– Mikor és hol kezdtél el nyelvmûvelõ cikkeket írni?– Azt már nem tudom, hogyan és mikor jegyeztem el magam a

nyelvmûveléssel. Egy-két nyelvi cikket már korábban is írtam, dea rendszerváltás elõtti években gondoltam arra, hogy jó lenne aPest megyei újságban egy nyelvi rovat. Az akkori fõszerkesz-tõ-helyettessel meg is beszéltük, de az ügy addig húzódott, míg alap megszûnt. Az 1990-es évek elején jött létre a magántulajdon-ban lévõ Váci Napló. A tulajdonos fõszerkesztõ elfogadta javasla-tomat, és lapjában a Váci nyelvõr rovatban jelentek meg írásaim.Az 1994–1998 között írt cikkeimbõl szerkesztettem az elsõ köte-tet. Ezt Grétsy tanár úr lektorálta, és õ írt hozzá elõszót is. Közbenegyéb lapoknak is írtam, és a rádió Tetten ért szavak címû adásai-ban is hangzottak el jegyzeteim, így hamarosan összeállt a követ-kezõ könyv anyaga. Ezek után két-három évenként jelent meg írá-saimnak egy-egy újabb gyûjteménye.

– Melyek a legkedvesebb témáid (vesszõparipáid)?– Nincsenek kedvenc témáim. Minden érdekel, ami a nyelvvel

kapcsolatos. Nyelvmûvelõ cikkeim mellett kisebb tanulmányokatis írtam különbözõ folyóiratokba (Magyar Nyelv, Magyar Nyelv-õr, Magyartanítás, Névtani Értesítõ és egyéb kiadványok).

– Talán egyedülálló az országban az általad alapított helyinyelvmûvelõ egyesület. Mivel foglalkozik az egyesület?

– A nyelvmûvelõ egyesület megalapításának gondolata is ré-gen foglalkoztatott. Végül 2005-ben sikerült a tervet megvalósíta-ni. Harminchárom taggal indultunk. Azóta egyesek kiléptek, má-sok jöttek, jelenleg 37 nyilvántartott tagunk van. Évente két-há-rom jelentõsebb rendezvényünk van. Ötödik alkalommal rendez-tük meg a magyar nyelv hetének keretében középiskolások számá-ra a Madách-szónokversenyt. A magyar nyelv napjára jeles elõ-adókat hívtunk meg: Kiss Jenõ professzor urat, Wacha Imre tanárurat, Juhász Juditot, az ASZ elnökét. Évekkel ezelõtt Pusztai Fe-renc, Balázs Géza, Adamikné Jászó Anna, Adamik Tamás,Antalné Szabó Ágnes tartottak elõadást diákoknak, illetve taná-roknak. A Kazinczy-évfordulóra vetélkedõt szerveztünk, pályáza-tot írtunk ki, az anyanyelvi versenyeken szereplõ diákoknak kirán-dulást szerveztünk A Magyar Nyelv Múzeumába.

– Mire vagy a legbüszkébb nyelvmûvelõ munkásságodban?– Leginkább a Lõrincze-díjra vagyok büszke. Ez valóban min-

den politikától mentes szakmai elismerés. Annyira független a he-lyi politikai széljárástól, hogy Vácon például nem is tudtak róla.Két önkormányzati képviselõ értesült az eseményrõl a Duna Tele-vízióból, õk gratuláltak is a kitüntetéshez. Ennek a díjnak a törté-netéhez hozzátartozik, hogy elsõ kötetem egyik cikkében azt ír-tam, hogy a Lõrincze-díjra sem pályázom, mivel tudtommal ilyennincs is. Grétsy tanár úr a kötet elõszavában helyesbített, és megír-ta, hogy igenis létezik már Lõrincze-díj, majd így zárta az elõszót:„Nincs kizárva, hogy egyszer Dóra Zoltán neve is ott szerepelmajd a Lõrincze-díjasok között.” Ajóslat 2005-ben megvalósult.

– És hogy jött létre Lõrincze Lajos váci emléktáblája?– Lõrincze Lajos fiától, Pétertõl értesültem a család váci kap-

csolatairól. A Lõrincze házaspár tulajdonában volt a Duna-partonegy ház, amit Vehovszky-Emerich Erzsébet (Lõrincze felesége)örökölt. Ebben a házban hosszabb-rövidebb idõt töltött a család.Lõrincze Lajos születésének 100. évfordulóján a polgármester úrtámogatásával avathattuk fel Lõrincze tanár úr emléktábláját.

Balázs Géza

A váci nyelvõr

A kép forrása: http://www.vaconline.hu/kultura/anyanyelvunk-

tovisei-es-viragai.html

Névjegy: Dóra Zoltán

1939. november 18-án születtem Egerben. Általános isko-lai tanulmányaimat Felnémeten végeztem. Az egri Dobó Ist-ván Állami Általános Gimnáziumban érettségiztem 1958-ban.Az egri Pedagógiai Fõiskola magyar–orosz szakára jelentkez-tem, de férõhely hiányában nem vettek fel. Ekkor fizikai mun-kásként dolgoztam egy évig, majd újra jelentkeztem, de a fel-vételemet ismét elutasították. Ekkor Tiszanánán tanítottam ké-pesítés nélküli nevelõként, de novemberben behívtak katoná-nak. A nemzetközi helyzet kedvezõtlen alakulása miatt a szol-gálati idõmet meghosszabbították, s bár felvettek a fõiskola le-velezõ tagozatára, csak leszerelésem után kezdhettem meg ta-nulmányaimat. 1962-ben Kiskörére kerültem. 1966-ban ma-gyar–orosz szakos általános iskolai, 1976–1978 között azELTE BTK-n középiskolai magyar nyelv és irodalom szakostanári diplomát szereztem. 1980 óta Vácon élek. Nyelvmûvelõkönyveim: Milyen magas a kilenc óra? …és egyéb nyelvhe-lyességi írások (1998), Nyelvápoló (2001), Katedra nélkül(2003) Nyelvemben élek (2006), Anyanyelvünk tüskéi és virá-gai (2009), Nyelvünkrõl, nyelvünkért (2012), Nyelvõrségen aDunakanyarban (2016). A Magyar Nyelv Barátainak Egyesü-lete itt érhetõ el: magyarnyelv_baratai@googlegrups.com.

Nyelvõrségen a Dunakanyarban

A nyelvõr bárhol helyt tud állni, ahol egy nyelvet beszélnek,írnak. Felfigyel nyelvi jelenségekre, dokumentálja, magyaráz-za, véleményezi õket. Dóra Zoltán így áll õrt a Dunakanyarban,Vácott, ahol a helyi és az országos nyelvhasználatra ügyelveválaszt ki egy-egy aktuális vagy neki tetszõ témát, pl. igekötõ-zés (a be- igekötõrõl), új képzés (spárol), szleng kifejezés (vil-lantott, durrantott a váci színház), jelentéstömörítõ összetétel(katasztrófavédelem), jelentésbõvülés (a személyekre vonatko-zó triumvirátus átvitele dolgokra: „munka-család-háztartás tri-umvirátusa” – ezt DZ helyteleníti, mert képzavarnak tartja), újnévutó (magasságában), szórövidülés (sajttáj a sajtótájékozta-tó helyett), tájszó (sírül – forog, tekeredik, siet), gyakorivá válószavak (migráns, bombasztikus, igazándiból). Kedvelt nyelv-mûvelõ témája a szavak, szólások magyarázata (Istenuccse,lipinka madár, huddik, huddomnyi – lapunkban is írt róla).Könyvének további tematikus csoportjai: Helyesírás, helyesírás – Névadás és névhasználat. Dóra Zoltán írásai eredetileg ahelyi lapokon kívül a Hargita Népében, a Magyartanításban, azÉlet és Tudományban, valamint lapunkban jelentek meg, né-hány elhangzott a rádió Tetten ért szavak címû mûsorában is. Ajó nyelvmûvelõi gyakorlatot követi az az eljárása, hogy köny-vének végén szó- és tárgymutató van. A leggyakoribb témák:aki, áll, családnév, Etimológiai szótár, Grétsy László, LõrinczeLajos, Nyelvmûvelõ kéziszótár, Petõfi, ragadványnév, Új ma-gyar tájszótár, úr, Váci Napló, Zaicz Gábor… (Dóra Zoltán:Nyelvõrségen a Dunakanyarban. Kucsák Könyvkötészet ésNyomda, Vác, 2016. 211 oldal.) (BG)

Édes Anyanyelvünk 2016/4. 13

Édes Anyanyelvünk 2016/4.14

Az amerikai könyvek, filmek magyar olvasóinak, nézõi-nek feltûnhetett, hogy az Egyesült Államokban a legegysze-rûbb ügyekben intézkedõ, közönséges sarki rendõr is több-nyire tiszt. Meglepõ módon azonban a szóban forgó tisztalig néhány bekezdéssel elõbb még õrmester volt. Vajonilyen gyorsan elõléptették? Dehogy! Egyszerûen arról vanszó, hogy (sajnos túlságosan is) sok fordító nem tudja, hogyaz officer (ha nem katonáról van szó) az angolszász orszá-gokban egyszerûen rendõrt jelent. Ez is a megszólítása.(„Biztos úr!”)

De elõszeretettel bakiznak angol ferdítõink más jogi,rendvédelmi fogalmak magyarításánál is. Gyakorta adjákvissza például az amerikai attorney generalt legfõbbügyésznek. Való igaz, az Egyesült Államokban az igazság-ügyi miniszter egyben a legfõbb ügyész szerepét is betölti,de mindenekelõtt politikus, miniszter, a kormány tagja, aki– olvasni itt-ott magyarra fordított szövegekben – közvetle-nül az elnöknek jelent. Ha el is tekintünk attól, hogy jelente-

ni a legújabb magyar szó-használatban csúnya do-log (’besúgni’), az angolnyelvben a report igévelebben az értelemben aztfejezik ki, hogy valakinekki a közvetlen elöljárója.

Újságcikkekben, televízióban nemegyszer hallhatunk olyanösszeesküvésrõl, amelynek részesei nem az Egyesült Álla-mok törvényes rendjét akarják megdönteni, hanem, mond-juk, valamiféle csalásban partnerek. Vagyis akik bûn-szövetségben követnek el bûncselekményeket. Mert aconspiracy magyar megfelelõje többnyire csak ez. Persze,gyilkosságot is el lehet követni bûnszövetségben. A bíróságazután esetleg halálra ítéli az effajta bûncselekmény részt-vevõit, akik a halálsoron várnak kivégzésükre, mert a fi-nomkodó fordító a death row tükörszavát használja a régi jóbevált magyar szó, a siralomház helyett. Ha természeti csa-pás sújt egy amerikai várost, megyét, netán zendülés tör ki,az állam kormányzója behívja a nemzeti gárdát. Pedig agárdát nem szükséges behívni, az már addig is ott volt, havirendszerességgel gyakorlatozott; ezért az állam elsõ embereilyenkor mozgósítja azt.

Néhány fordítói szabványhiba az evés-ivás körébõl. An-golszász országokban étkezés elõtt az emberek állítólaglikõrt isznak. A fene a gusztusát annak, aki édes szeszeslöttyöt nyakal ebéd elõtt! A félreértés oka: a liquor angolultöbbnyire nem a cukor hozzáadásával pancsolt meggy-vagy tojáslikõr, hanem mindenfajta erõs, égetett ital. Azamerikai ember szívesen hajt le ebéd elõtt egy martinit,amely viszont – és sok fordító ezt sem tudja – nem egysze-rûen Martini márkájú ürmösbor, hanem olyan koktél, amelytöbbnyire vodkával vagy más erõs itallal van „megbolondít-va”. Magához az ebédhez vagy utána az amerikai ember, hanem sört vagy bort, akkor sodat iszik. Ez azonban – kivévea club sodat – nem szénsavas víz, mint nálunk, ezért félre-vezetõ szódavíznek fordítani. A soda a szeszmentesüdítõitalok (kóla, tonik, gyömbér stb.) gyûjtõneve. Csodál-kozhat a magyar olvasó, ha azzal találkozik, hogy amerikaipolgárok békeidõben élelmiszerjegyre kapnak húst, kenye-

ret, olajat. Joggal. A food stamp ugyanis nem az engedélye-zett fejadag átvételére jogosít, hanem a szegényeknek járóingyenes utalvány.

Akad némi félreértés és megtévesztõ fordítás a nemzet, anemzetiség fogalomkörében is. A nation ugyanis többnyirea mi ország vagy állam fogalmunknak felel meg. A thisnation helyes fordítása: országunk. Ezzel összhangban anationality sem embereknek a nemzetiségére, hanem azállampolgárságára utal. Nagyjából ebbe a témakörbe tarto-zik az american indian is, amit semmiképpen sem szabadamerikai indiánnak fordítani, hanem (mivel sem európai,sem ázsiai, de még afrikai földön sincsenek õslakos indiá-nok) magyarul helyesen egyszerûen indián a nevük. A fél-reértést az okozza, hogy mivel az indian angolul jelenthetmind indiait, mind indiánt, az amerikai jelzõvel különböz-tetik meg azokat, akiknek – az úgynevezett politikai kor-rektség jegyében – ma már amúgy is egyre inkább nativeamerican (született vagy bennszülött amerikai) a nevük.

És még néhány „szabványos” félreértés.

Az angolszászok nem ismerik a milliárdot. Azt, ami ná-lunk ezermillió, (1 000 000 000), azt õk billionnak nevezik.Következésképpen a billion helyes magyar fordítása nembillió, hanem milliárd. Ennek (sajnos ugyancsak gyakori)nem tudása néha egészen fantasztikus félreértésekhez ve-zet.

Angolul a szilíciumot (is) nevezik siliconnak. Ezért akitudja, hogy a magyar terminológiában mit neveznekszilíciumnak és mit szilikonnak, az nem fordítja a SiliconValley-t Szilikon-völgynek. De fordítással foglalkozó egyé-nek sajnos gyakran nem tudják ezt.

Irodája (office) az Egyesült Államokban is csak a tiszt-viselõnek, hivatalnoknak, ügyvédnek van. Ennek ellenérenemegyszer olvastam magyar szövegben amerikai orvosirodájáról. Holott a doktornak ott is rendelõje van, akárcsakangol kollégájának, aki (ezt is láttam már melléfordítani)surgeryben (szó szerint: sebészetben) fogadja betegeit.

Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, ha angolból fordí-tott szövegben atlétákról olvasunk, holott nyilvánvalóanpéldául úszókról vagy tollaslabdázókról van szó. Az athleteszó ugyanis az amerikai és a brit angolban is egyszerûenannyit tesz, mint versenyzõ.

Amerikai szövegek fordításában gyakran találkozunkevangélikusokkal. Lutheránus egyház (mert nálunk ennek ahíveit nevezik evangélikusoknak) természetesen Ameriká-ban is van (sõt, ha jól tudom, nem is egy), csakhogy mellé-fordítóink gyakran az evangelical christiant magyarítjákmeg eképpen. Holott õk egy felekezetek fölött álló protes-táns irányzat hívei. További idevágó félreértések. Evan-gélistának magyarul Mátét, Márkot, Lukácsot és Jánost, azÚjszövetségben található négy evangélium szerzõjét (eset-leg még az úgynevezett apokrif evangéliumok szerzõit) ne-vezik. Joggal csodálkozhat hát a magyar közönség, amikor– nemegyszer hallottam ezt – amerikai evangélistákról hall.(Ilyen például Billy Graham, aki hazánkban is járt és prédi-kált.) Pedig õk nem írtak evangéliumot. Az Egyesült Álla-mokban a pünkösdista vagy ahhoz közel álló, az evangéliu-mot esetleg sajátos módon értelmezõ és hirdetõ, nagy töme-geket vonzó hitszónokokat nevezik így. Még olyanok isvannak közöttük, akik hétrõl hétre a televízióban, nemegy-szer a saját tulajdonukban lévõ televízióban (egyébként márnálunk is akad ilyen) hirdetik az igét. Az õ nevük angolul:televangelist. De ezt szerencsére még félre-fordítóink semtolmácsolják tele-evangélistának.

Kulcsár István

Angolbólferdítve

Az athletenem atléta,

az evangelicalnem evangélikus!

Édes Anyanyelvünk 2016/4. 15

A magyar autók 1990-ben bevezetett rendszámtáblájánhárom betû található. Ezek a betûk olykor értelmes szót ad-nak. Napi sétáimon sok parkoló gépkocsi elõtt elmegyek;ilyenkor figyelek fel arra, hogy a három betû valamit jelent,vagy valamit eszembe juttat. Igen nagy gyûjteményem vanmár az értelmes vagy érdekes betûkbõl, de e cikkben csupánazokról írok, amelyeknek van valami irodalmi vonatkozá-suk.

Kezdem az ADY-val: ehhez nem kell semmit sem hozzá-fûzni.

Következzék az AGG; érdekelt a szó eredete. Fölmerült,hogy ennek a szónak a családja (öreg, ódon) és az ó (ugyan-csak jelenthet ódont, öreget) között van-e összefüggés. AGoogle számos helyén található magyarázat szerint: nincs.Grétsy tanár úr szerint azonban van; inkább neki hiszek.

ALI – olvasom, és eszembe jut a Szondi két apródjánakrészlete: „S küldött Alihoz… Ali dús, Ali jó; / Lány-arco-tok’a nap meg nem süti nála; / Sátrában alusztok, a széltõl isó: / Fiaim, hozzá köt a hála!”

AVE – Mária – mondom utána, és fülembe cseng Schu-bert csodálatos zenéje.

BOD Péterre, a 18. század jeles írójára alig emlékszik mavalaki, pedig „nevét” olvasva a gimnáziumi magyarórákhangulatát érzem. Õ állította össze az elsõ magyar nyelvûírói lexikont.

BOR – az irodalomban nagyon sok helyen szerepel, pl.Balassi Bálint Borivóknak való címmel írt költeményt;Csokonai Vitéz Mihály a csikóbõrös kulacsról írt verset; Pe-tõfi, Ady és sok más költõ is írt e nedûrõl.

BOT – hej, Döbrögi uram jól megjárta, amikor 50 bot-ütést mért ki Lúdas Matyira, aki azt háromszorosan adtavissza.

A CET olvastán eszembe ötlik a bibliai mese Jónásról,akit bekapott a cet, de aztán élve ki is adta.

DOB – hangos szerszám; Arany János A walesi bárdok-ban leírta, miként hatott a zsarnok királyra az ötszáz bárdkritikája: „Ha, ha! elõ síp, dob, zene! / Harsogjon harsona: /Fülembe zúgja átkait / A velszi lakoma…” Petõfi Csatadalcímû versét így kezdi: „Trombita harsog, dob pereg, / Késza csatára a sereg. / Elõre!”

EDE – ismét egy név: családneve Szigligetinek, ki a 19.században élt termékeny író, költõ. Legismertebb mûve avándorszínészek életét bemutató Liliomfi.

„FEL-fel vitézek a csatára; a szent szabadság oltalmára”(az ún. Klapka-induló kezdõsora).

FOG – Máté evangéliumában (5,36) található: „Szemetszemért – fogat fogért!” Továbbá: „Ott lészen sírás és fo-gaknak csikorgatása.”

FON – Eszembe jut, hogy szerepel az ismert népdalban:„Édesanyám is volt nékem, / Keservesen nevelt engem, / Éj-szaka font, nappal mosott, / Jaj, de keservesen tartott.”

HIT – olvasom, és már mondom is utána: remény, szere-tet. És a Bibliában „Most azért megmarad a hit, remény,szeretet, e három, és ezek között pedig legnagyobb a szere-tet.”

A HON olvastán több vers is eszembe jut, pl. Kölcsey:„De néked élni kell, ó hon, / S örökre, mint tavasz, virúlni.”Keresem a szó származását. Egy 19. századi nyelvész,Fábián István szerint régi magyar szó, a. m. ’ház’. Gyöke ahelyet jelentõ ho-, amelybõl a hon, hol, hová, honnan sza-vak származnak. Jelenti a hazát, amelyikben valaki születettvagy lakik.

KOR – olvasom, és beugrik a Szózat versszaka: „Mégjõni kell, még jõni fog / Egy jobb kor, mely után / Buzgóimádság epedez / Százezrek ajakán” (Vörösmarty).

LAK – „Kis lak áll a nagy Duna mentében…” (Petõfi).

LOP – elsõ gondolatom a Tízparancsolat 7. pontja: Nelopj!

MOS – szerepel versben és prózában egyaránt, de ne-kem, sétálás közben, Ágnes asszony jut eszembe (Arany),aki „fehér lepedõjét mossa” – amivel valójában a lelkét sze-retné megtisztítani.

A táblán jelenleg az N az utolsó kezdõbetû. Ezzel nagyonsok szót lehetne találni és sok verset. Nekem a NAP-ról Pe-tõfinek Anap címû verse jut eszembe. Aköltõ ebben a napotszappanbuborékhoz hasonlítja, amit „Valami óriásfiú kifújareggel keleten, / S szétpattan este nyugaton. – / És ez min-den nap így megyen.”

Ajánlom másoknak is, hogy figyeljék a rendszámtáblá-kon levõ betûket, és hozzanak vissza az emlékezetükbõlegy verset vagy egy szerzõt. Lehet vetélkedõt is rendezni: kitud adott idõn belül több olyan hárombetûs (ékezet nélküli)szót (függetlenül a rendszámtábláktól), amelynek köze vanaz irodalomhoz.

Láng Miklós

Ami a rendszámtáblákróleszembe jut…

Ismert a vesszõ elhelyezésével ellentétes értelmûvé te-hetõ mondás:

A királynét megölni nem kell, félnetek jó lesz, ha min-denki egyetért, én nem, ellenzem.

A királynét megölni nem kell félnetek, jó lesz, ha min-denki egyetért, én nem ellenzem.

Nem csak a helyes írásra ad támaszt a kétféle mondat.Bizonyos korszakban életveszélyt jelentett a vesszõ nél-küli alakja. Jókai Mór történelmi regényeiben haladó po-litikai nézeteit máig hatásosan népszerûsítette. AzEppur si muove (Mégis mozog a föld) Galilei mondásáthasználta fel címként. A debreceni kollégium diákjai tit-

kon leírták a magyar történelem elhallgatott, sokszormeghamisított eseményeit. Titkos összejöveteleiken felis jegyezték a felderített, hét pecsét alatt õrzött titkokatkrónikájukba. Ez volt a Csittvári Krónika. Árulás miattaz összeesküvést leleplezték. A kollégium összeesküvõ,egyébként kitûnõ diákjait kizárták az intézménybõl. ACsittvári Krónika azonban soha nem került elõ. Talánazóta is írják valahol.

Az 1956-os diákok forradalmát is elárulták. Elhallgat-ták, elhallgattatták, elhazudták. Így csend lett. Mukkan-ni sem volt ajánlatos. Mégis terjedt a mondás titokban:MUK. Márciusban Újra Kezdjük. Ismeretlen kezek méga falakra is felírták. Megtudták a hivatalosak. Annyiraféltek, hogy letartóztatták azt, aki elkiáltotta a MUK-otmárcius 15-én. Soha ne jöjjön vissza ez a korszak!

Berényi Zsuzsanna Ágnes

Nyelvpolitika

Az írás közlésével köszöntjük az Anyanyelvápolók Szövetségének 96éves doyenjét! (A szerk.)

Édes Anyanyelvünk 2016/4.16

A színészi beszéd mindig szigorú megítélés alá esett.A színészektõl megköveteljük, hogy jó kiejtéssel, tagoltszövegmondással, megfelelõ hangsúlyokkal, értõ és ér-tetõ módon adják elõ szerepük szövegét, úgy, hogy az anézõtér bármely pontján jól hallható legyen. MontághImre (1995) szerint „a színpadi beszéd éppen abban térel a köznapi beszédtõl, hogy bár nem köznapi beszéd, aköznapi beszéd látszatát kelti”. Fischer Sándor (1966)abban látta a szép beszéd jellemzõjét, hogy „észre semvesszük, hogy azt valaha meg kellett alkotni”. Manapságazonban egyre gyakrabban halljuk és/vagy tapasztaljuk,hogy a színészek beszédének minõsége az évtizedek so-rán romlott, a nézõtéren ülve nem értjük pontosan, nemhalljuk jól a színészek színpadi megszólalásait. FodorIstván 2001-ben megjelent Mire jó a nyelvtudomány? cí-mû könyvében azt olvashatjuk, hogy „eltekintve a versesdrámától, baj van egyáltalán a magyar színpadi beszéd-del, azaz a szép színpadi beszéddel. Ebben a vonatkozás-ban sohasem álltunk jól, már a magyar színház hõskorá-ból vannak panaszok olyan szakértõktõl, mint Vörös-marty Mihály. És milyen a mai színpadi beszéd? Sajnos,nyelvünk hivatott mûvelõi, a színészek nem kis hányadahadar, hebeg, hanglejtése rossz, a szöveget helytelen ta-golja”. Mindez arról árulkodik, hogy a színészek beszé-dének minõsége nemcsak napjainkban merül fel problé-maként. A színházban, a színjátszásban, így a színészibeszéddel kapcsolatban is beszélhetünk irányzatokról:korábban a szavaló, deklamáló szövegmondás volt jel-lemzõ, míg ma a természetesség, hétköznapiság, egysze-rûség uralkodik a színpadon. A színészi beszéd kettõsvizsgálatot igényel, a színháztudomány mellett nyelvé-szeti szempontból is elemezhetõ.

Vajon romlott-e a színészek beszéde napjainkra?Szebben beszélnek-e a színészek, mint az átlagos beszé-lõk? E kérdések megválaszolására kísérletsorozatot vé-geztünk. Elõször kérdõív segítségével 100 színházba járónézõ és 25 színész véleményét kértük ki a mai színészekbeszédével kapcsolatban. A megkérdezett 100 színház-ba járó nézõ 86%-a úgy gondolta, hogy a színészek szeb-ben beszélnek az átlagos beszélõkhöz képest. A válasz-adók 54%-ának néha, 4%-ának különösen sokszor voltolyan tapasztalata, hogy a nézõtéren ülve nem hallotta,ami a színpadon elhangzott. Arra a kérdésre, hogy vajona mai színészek kevésbé beszélnek-e szépen, mint a nagyelõdök, a nézõk 54%-a nemleges választ adott, ezzelszemben a színészek döntõ többsége (84%) igennel vá-laszolt. A színészek 52%-a szerint ugyanúgy beszélnek amagánéletben, mint átlagos beszélõ társaik, ugyanakkor48%-uk úgy ítéli meg, hogy a színpadi elvárások, az ok-tatás és gyakorlás eredményét a rivaldafénybõl való kilé-pés után sem vetkõzik le, vagyis a színjátszás megkövetelegy pontosabb beszédképzést, ami annyira automatikus-sá válik a beszédükben, hogy színpadon kívül is jobbanartikulálják az egyes beszédhangokat.

Egy másik felmérésben észlelés alapú vizsgálatot vé-geztünk. Ennek során 50 egyetemista fiatalt kértünk ar-ra, hogy hallás alapján válasszák ki párba állított felvéte-

lekbõl (olvasott szöveg) azokat, amelyek véleményükszerint színésztõl származtak. A hallgatók nagyfokú biz-tossággal (99,9%-ban) meg tudták állapítani hallás alap-ján, hogy színész vagy átlagos beszélõ beszédét hallot-ták-e. Választásukat a következõkkel indokolták: a szí-nészek beszéde tagoltabb volt, a beszédhangokat tisz-tábban képezték, kifejezõbben hangsúlyoztak, így érthe-tõbb volt a beszédük. Az átlagos beszélõk beszédét ezzelszemben többen erõtlennek, kevésbé dallamosnak érez-ték, hiányolták a hangsúlyokat.

Konkrét adatokkal leírható elemzés során összevetet-tük fiatal (28 és 34 éves) színészek és átlagos beszélõkhangfelvételeit. Két férfi és két nõi beszélõ szövegfelol-vasását rögzítettük mind a színészek, mind az átlagos be-szélõk csoportjában. Elemeztük a beszélõk ún. artikulá-ciós tempóját (idõegység alatt ejtett beszédhangok szá-ma a szünetek nélkül) és beszédtempóját (idõegységalatt ejtett beszédhangok száma a szünetekkel együtt), afelolvasás során tartott szünetek számát és idõtartamát,az alaphangmagasságukat (ennek változása a beszéddallamát mutatja), valamint a magánhangzók és az s, szmássalhangzók ejtési sajátosságait.

A színészek artikulációja gyorsabbnak bizonyult,mint az átlagos beszélõké, azonban a beszédtempó ese-tében fordítva alakultak az értékek, azaz az átlagos be-szélõk beszédtempója minden esetben gyorsabb volt aszínészekénél. A tempóértékek összefüggnek a szöveg-felolvasás közben tartott szünetek számával és hosszá-val. A színészek szinte minden esetben kétszer olyanhosszú szüneteket tartottak beszédükben, mint az átla-gos beszélõk. Továbbá átlagosan több szünettel tagoljákbeszédüket. A színészek beszédében az alaphangmagas-ság értékei nagyobb tartományban szóródtak, mint azátlagos beszélõk beszédében, ami arra enged következ-tetni, hogy adott szövegen belül jobban kihasználtákaz alaphangmagasság változtatásának kifejezõ jellegét,vagyis beszédük dallamosabb. A színészek relatíve pon-tos ejtésének eredményeként jól elkülönültek az egyesmagánhangzók, ezzel szemben az átlagos beszélõknél akülönbözõ magánhangzókat centralizáltabb ejtés jelle-mezte, vagyis képzésük a szájüreg középsõ területe feléközelített, aminek következtében nagyobb hasonlóságotmutattak egymással. Az s, sz hangok pontatlan ejtése aleggyakoribb beszédhibák közé tartozik, fõként gyer-mekkorban. A színészek is sokat küzdenek a megfelelõkiejtésükkel. Az általunk vizsgált színészek és átlagosbeszélõk között ezeknek a hangoknak a szerkezetébennem találtunk jelentõs különbséget.

Eredményeinkbõl jól látszik, hogy megoszlanak a vé-lemények mind a nézõk, mind maguk a színészek köré-ben arról, hogy romlott-e a színészek beszédének álla-pota az elmúlt évtizedekben. A tapasztalatok és a vizsgá-latok alapján az mondható el, hogy a színészek és az át-lagos beszélõk beszéde nem minden tekintetben külön-bözik jelentõsen egymástól. Néhány meghatározó ejtésikülönbség (pl. magánhangzók pontosabb artikulációja,szünettartás) összességében mégis azt eredményezi,hogy hallás alapján elkülöníthetõ a beszédük, és a színé-szek felolvasása „szebbnek” bizonyul a hallgató számá-ra.

Auszmann Anita

A szerzõ az intézet Fonetikai Osztályának tudományossegédmunkatársa (A szerk.)

A Nyelvtudományi Intézetmûhelyeibõl

A színészi beszéd

Édes Anyanyelvünk 2016/4. 17

Fel kellett ütnöm – s érdemes is volt felütnöm – aGrétsy–Kemény-féle Nyelvmûvelõ kéziszótárt. Okos eligazítóttaláltam benne „Szám és személy eltolódása” címmel. Rögtönaz elején megfogalmazódott a lényeg ekképpen: „Bizonyosszámú és személyû igealakokat, meghatározott kifejezési cél-ra, eredeti rendeltetésüktõl eltérõen is alkalmazhatunk.” Té-mám szempontjából az ott közölteket máris le kell szûkítenem,ugyanis a továbbiakban csupán a többes szám elsõ személyhezlesz hozzáadnivalóm. Nos, a kéziszótár szerint három esetbenhasználjuk a többes elsõ igealakot a szokástól eltérõen.

Elsõként a szónoki-elõadói, illetve a tudományos stílusbangyakori úgynevezett fejedelmi többes hangoztatásakor. Ez csu-pán alakilag többes elsõ, értelmileg azonban egyes szám elsõszemély. Például: mielõtt rátérnénk elõadásunk tulajdonkép-peni témájára, meg kell jegyeznünk, hogy stb.

A kézikönyv másodjára így jelöli meg ezen igealak elõfor-dulását: „Felszólításban, feliraton, általános értelemben: Néz-zünk körül, mielõtt átkelünk az úttesten!” Errõl eszembe jut ahajdani villamoskalauznak a szerelvényen utazó tömeghez in-tézett felszólítása. Ne a pikantériát, ne is a helyesírását nézzük,hanem a hangátvetés adta stílustöltetet: „Kérem, huggyozzunk(húzódjunk helyett; H. J.) a kocsi belsejébe!”

A kéziszótár harmadjára, azaz utoljára a célt említi a többeselsõt illetõen. „Megszólítás elkerülésére: hát hogy vagyunk,hogy vagyunk?” Utal még erre a humoros hatású elõfordulásrais: szíveskedjünk beljebb fáradni!

Ennyi. És most jöjjenek a magam adalékai! Ezeket az emlí-tett vagy idézett három használati elõfordulás közül valahogyegyikbe sem tudnám besorolni. Közös bennük egyrészt az,hogy szinte kivétel nélkül anyukák szájából hangzottak és per-sze hangzanak föl mind gyakrabban. Másrészt külön érdekes-ségük, hogy a gyermekek iskolát megelõzõ intézmény-színhe-lyére, aztán magára az általános és középfokú iskolára, végülaz egyetemre vonatkoznak. Szó esik bennük továbbhaladásról,eredményrõl, egyáltalán a tanításról, tantárgyakról. Jobb hí-ján, de talán mégis jogosan adtam az ilyeneknek a „tanulmányitöbbes” megnevezést. Némi szemtelenséggel azt is mondhat-nám, szívesen látnám a nyelvmûvelõ kéziszótárban felsoroltakután, immár negyedik kategóriaként e példákat is!

De most már következzenek e lényegében tipikus mon-dat-elõfordulások! Jövõre már óvodába (napközibe, isibe,gimibe) megyünk! – Két hétig betegek voltunk, hiányoztunk, demajd bepótoljuk. – Félévkor kettest kaptunk fizikából megkémiából, de majd kijavítjuk. – Nem vettek föl bennünket azegyetemre, mert nem értük el a kívánt pontszámot, de jövõreújra jelentkezünk. És más hasonlók.

Ha jól megfigyeltük az elhangzottakat: szinte semmi ku-darc, elkeseredettség, elmarasztalás nincs bennük. Ismétlem:anyukák mondták. Nem csupán kisebb-nagyobb gyermeküknevében vagy helyett. Nem is annyira vele együtt, társféle mi-nõségben. Hanem vele mintegy eggyé válva! A ténybejelentõ„ebbe-abba az intézménybe megyünk”-öt leszámítva az idézettmondatokból kicsendül a gyermekük iránti szolidaritás, azegyüttérzés vagy részvét és persze az együtt-bizakodás. Mindeztehát „tanulmányi többes”-ként, gazdagítva a többes elsõ sze-mély használati lehetõségeit.

Holczer József

Tanulmányitöbbes

Lapunk 1988. évi 4. számában már írtam a „Vichy-kormány” írásmódjáról, de azóta sem láttam sehol helyesen.Egy kormány megjelölésekor nem szokták kötõjellel hozzá-tenni az adott város nevét. Nincs Budapest-kormány, Po-zsony-kormány, London-kormány stb. Vichy gyógyvizérõlnevezetes francia város, a történelemben a kollaboráns„francia állam” székhelye volt, Pétain marsall és Laval kor-mányfõ vezetésével. Ha a kormánynak a város nevét adjuk,akkor jelzõként vichyit kell írnunk, a két i-t ki is kell ejteni,mint a sidneyi-ben. (Errõl is volt vita az ottani olimpia idején.)Tehát nincs Vichy-kormány, Vichy-rezsim, vichyi viszont van.

Baj van a francia történelem egyik legnagyobb huszadikszázadi államférfijának a nevével is. Charles de Gaulle nevé-ben a de nem „nõ nagyra”, ha elhagyjuk a keresztnevét. A ma-gyar lexikonok, szótárak, tanulmányok szinte kivétel nélkülDe Gaulle-t írnak mondaton belül, holott minden franciakönyvben, számtalan de Gaulle-t érintõ kiadványban de-t ír-nak. Nagy De csak francia szövegben lehet, amikor a de pre-pozíció elõzi meg a nevet: la vie de De Gaulle (de Gaulle éle-te), hiszen két de nem állhat egymás mellett. Van egy könyv, akivétel erõsíti a szabályt, amelyik követi a francia helyesírást:Charles de Gaulle: A reménység emlékiratai, Gradus adParnassum Könyvkiadó, Szeged, 2003. Az a bántó, hogy ke-vés ilyen példát tudunk megemlíteni.

Furcsálljuk, hogy a fejlett nyomdatechnika ellenére az új-ságokban szinte mindig Francois-t írnak François helyett, déjavu-t déjà vu helyett, holott egy közepes okostelefonon ismajdnem minden betûtípus rajta van. Liège helyett Liége-t ír-nak, ráadásul sokszor lízst ejtenek liezs helyett.

A helyesírási hibákat évek óta „kiegészítik” a kiejtési hi-bák. A hagyományos helyesírást alkalmazó nyelvekben (an-

gol, francia) a tulajdonnevek kiejtését nem tudhatja mindigegy középfokú nyelvvizsgával „rendelkezõ” médiamunkás.Ezért ejtették a Reading futballcsapat nevét úgy, mint areading (olvasó, olvasás stb.) szót, pedig a város redin, nempedig ridin.

A labdarúgó-Eb kapcsán egyre többször fordulnak elõfrancia nevek. A bemondók, a riporterek évek óta rosszul ej-tik Didier Deschamps szövetségi kapitány nevét (vezetékne-vének elsõ szótagja nem dö, hanem dé), de baj van a városok,stadionok nevével is. Naponta közvetítenek lóversenyeketFranciaországból; a fülhallgatós magyar riporterek nem ve-szik figyelembe a franciák kiejtését, ezért Vincennes-tvenszannak mondják venszen helyett, Fontainebleau-tfontenblõnek fontenbló helyett, és sorolhatnánk a végtelensé-gig.

Az utóbbi tíz évben sokszor szerepelt rádióban, tévébenGérard Depardieu neve. Mindig dépargyõ-t mondtak, pedigdöpargyõ-nek ejtik a franciák. Akkor is rosszul mondták, ami-kor Szegeden õ játszotta a francia királyt a Háry Jánosban,pedig lett volna alkalom megkérdezni.

Hiába van jól a Nyelvmûvelõ kéziszótárban a Garnier tu-lajdonnév kiejtése garniénak, évek óta garniert harsognak areklámokban. A párizsi opera tervezõjérõl beszéltek a TV5Monde-on 2016. május 9-én, Charles Garnier neve legalábbötször fordult elõ a helyes garnié kiejtéssel, de a német nyelvûtévékben is garnié van a kozmetikai hirdetésben, pedig õkmég garnírt is mondhatnának, ha nem tartanák tiszteletben afrancia kiejtést.

Más: a finnek nem szeretik, ha skandinávoknak nevezikõket. A migránsokkal kapcsolatos adásokban a Helsinkibenlévõ tudósítót mindig Skandináviából kapcsolták. Skandiná-via: Svédország, Norvégia, Dánia. Mi sem örülünk, ha a tájé-kozatlan külföldiek szlávoknak hisznek minket...

Kovács József

„Charles De Gaulle”és a „Vichy-kormány”

Édes Anyanyelvünk 2016/4.18

Az idei magyar nyelv hetére megjelent Fekete László kiej-tési nagyszótára két vaskos kötetben. Talán meglepõ, miértkell a magyar nyelvrõl kiejtési szótárat készíteni, hiszen a köz-tudatban az él, hogy a magyar írás a kiejtéshez igazodik. Ez ígynem egészen igaz. Elõször is az írás nem a hangok ténylegesmegvalósulását tükrözi, hanem a tudatunkban megjelenõ han-gokat jelöljük, szaknyelven a fo-némákat. (Saját írásaimban jel-hangra magyarosítottam ezt aszakszót.) A hangok ténylegesmegvalósulása a hangtani kör-nyezettõl függõen változik – eztgyakran észre sem vesszük, éstalán nem is fontos tudatosítani.A nagymértékû változásokat ahelyesírás is jelöli, a kisebb mér-tékûek esetén (részleges haso-nulás) megtartja az elemzõ írás-módot. Vannak táji eltérések is akiejtésben, például az e betûmegvalósulásában és a hangokhosszúságában – ebben a helyes-írás visszaszabályoz, megmutat-ja a köznyelvi kiejtést. A helyesírás továbbá sajátos esetekbenalkalmazza a hagyomány elvét is. A régiesen írt neveket gyak-ran nem az írás szerint kell kiejteni.

Fekete Lászlónak régi kutatási területe a mássalhangzóktalálkozása révén keletkezett hangváltozások vizsgálata. Errõlmár több, egyre bõvülõ szótárt kiadott. Az új nagyszótár nem-csak szavakon belüli hangkapcsolatokat tartalmaz, hanemszókapcsolatokat is, mert az egymás mellé kerülõ szavak vég-,illetve kezdõhangja is hat egymásra. Különös érdekesség akétjegyû betûk miatt megtévesztõ írású szavak (mint házsor,alvászavar, bohócsipka) kiejtése. Mivel a szerzõ a kiejtést is aszokásos magyar betûkkel írta le, nem pedig fonetikai jelekkel(azokat ugyanis az átlagolvasó nem ismeri), a különejtést csakúgy tudta jelölni, hogy kötõjelet tett a nem egybeértendõ betûkközé: ház-sor, alvás-zavar. Hozzávette továbbá a régies írásúszemélynevek kiejtését, valamint a magyar szövegkörnyezet-ben elõforduló idegen szavak és nevek kiejtését, sõt több

szavas címeket, szólásokat is, pl. Das wohltemperierte Klavier,C’est la guerre, Cherchez la femme.

Különös értéke a szótárnak, hogy tartalmazza a zárt ë jelö-lését. Fekete László magától értetõdõnek tartja, hogy a nyílt eés a zártabb ë hang különbsége benne van a magyar nyelvbenakkor is, ha a helyesírás nem jelöli, és ha sokan nem hallják,nem tudják, nem ejtik. Minden eddigi szótárában jelölte, deeddig csak azokban a szavakban, amelyeket más kiejtési ne-hézség miatt föltüntetett. Most – a Bárczi Alapítvány kiadvá-nyaira és elektronikus segédanyagára is támaszkodva – bevetteaz összes zárt ë-t tartalmazó magyar tõszót, és azokat a szava-kat is, amelyek ë kötõhanggal kapcsolódnak az egyszerû tolda-lékokhoz. (Sajnos, a toldaléktár kimaradt, csak esetlegesen le-het megtalálni a toldalékokat a toldalékkal szereplõ szavak-ban.) A csak nyílt e-t tartalmazó szavak – ha nincs bennük más

kiejtési nehézség – nem szere-pelnek a szótárban, abból az elv-bõl kiindulva, hogy az írás sze-rinti ejtéstõl a zárt ë tér el.

A nagy terjedelemhez a sok-oldalúságon kívül a gazdaság-talan szerkesztés is hozzájárul.Egy-egy szónak akkor is több tol-dalékolt alakját tünteti föl aszerzõ, mégpedig külön sorban,ha azok azonos módon viselked-nek. Nem alkalmazza a szótá-rakban általánosan használtmódszert, hogy hullámvonallal(tildével) jelölné az azonos tö-vet. Némelyik szónál túl sok vál-

tozatot enged meg. Ha mindegyik változat jó, akkor hol aziránymutatás? Márpedig egy nyelvhasználati szótár természe-ténél fogva iránymutató (normatív) – ahogyan a helyesírásiszótár is. Tartalmi csorbítás nélkül egy könnyebben forgatható,egykötetes könyv is lehetett volna belõle.

Mindenesetre nagy elõny a felhasználónak, például bemon-dóknak, szinkronszínészeknek, hogy egy szótárban megtalál-nak minden, a magyar nyelvre vonatkozó kiejtési eligazítást, éskülön idegen szavak, nevek szótárát sem kell kezük ügyébentartaniuk. Haszonnal forgathatják a külföldre települt magya-rok utódai, valamint a magyarul tanuló idegen ajkúak is. Ottkell lennie minden iskolai könyvtárban, minden rádió- és tévé-szerkesztõségben.

Fekete László egyszemélyes életmûve ez a szótár. Elegáns,elnyûhetetlen vászonkötéses kivitelben készült a Püski Kiadó-nál, a Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Mûvészeti Akadémiaés az Anyanyelvápolók Szövetsége támogatásával.

Buvári Márta

OlvasólámpaFekete László:

Magyar kiejtési nagyszótár

Nyelvész-leletek – Nyelv-észleletek

„Kiszálni” – legalább következetesen. (BG) A nyelvhasználat is lehetne decentralizált! (BG)

Édes Anyanyelvünk 2016/4. 19

A Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány kiadásában megjelent kiskötet a nyelvhelyességi tanácsadó munkáknak abba a típusába tar-tozik, amelyet a két világháború közötti korszakban A Pesti Hírlapnyelvõre és a Magyar nyelvvédõ könyv képviselt. Egy ilyenféle kisalakú, gyakorlatias, könnyen kezelhetõ, a mûvelt közönséghezszóló zsebkönyv az utóbbi idõben hiányzott a magyar nyelv bará-tainak könyvespolcáról. Az utóbbi évtizedekben napvilágot látottnagyobb terjedelmû, betûrendes, lexikon-, illetve enciklopédia-szerû kézikönyvek, mint a Nyelvmûvelõ kézikönyv, a Nyelvmûvelõkéziszótár és a Magyar nyelvhasználati szótár a maguk teljességretörekvésével, elvi szócikkeik részletezõ alaposságával kevésbévoltak alkalmasak a gyors tájékozódás igényének kielégítésére,mindazonáltal megfelelõ alapot szolgáltattak egy efféle tanácsadózsebkönyv, a szerzõk játékos címadásával Nyelvi kisokos összeál-lításához. Persze a nagyobb lélegzetû kézikönyvek anyagából –jóval kisebb terjedelme miatt – erõsen válogatnia kellett. Egyúttalazonban ki tudta használni azt a lehetõséget, hogy olyan új jelensé-geket is tárgyalhat, amelyek az említett nagyobb munkák szer-kesztésekor még nem is léteztek.

A könyv felépítése, az egyes részek sorrendje, terjedelmi ará-nya egyaránt jónak minõsíthetõ. Az elvi alapokat felvázoló elõszóután a kötet öt fejezetben tárgyalja a mai magyar nyelvhasználatsajátosságait (zárójelben az oldalszámban megadott terjedelem):A mondat és részei (30), Szavak és használatuk (36), Rétegek, stí-lusok (25), A hangzó nyelv (9), Helyesírás (6). Helyeslem, hogy azáttekintés az alapvetõ fontosságú (és ehhez képest rendszerint el-hanyagolt) mondatszerkesztés vizsgálatával kezdõdik. A szóhasz-nálati fejezet magába foglalja a szintaxis kérdéseit is, pl. -ba, -be ~-ban, -ben rag, kötõhangzók. A stílusrétegekrõl szóló rész meg-gyõzõ példák tükrében szemlélteti a közéleti nyelv, médianyelvstiláris fellazulását. A hangzó nyelvvel aránylag röviden foglal-koznak (errõl Buvári Márta és Mészáros András Helyesbeszédcímmel külön könyvet tett közzé). A tematikus fejezetek sora a he-lyesírási problémák felvillantásával zárul. A szakirodalmi ajánlójegyzék után a kötetet a zárt ë hang használatának kérdésével fog-lalkozó függelék egészíti ki (ennek szerzõje: Mészáros András). Anagyon hasznos és szépen, érthetõen megírt fejezet a zárt ëköznyelvisége, illetve azzá tételének kívánatossága mellett érvel.

A kis könyv egyik legfõbb erénye, hogy remek példák tömegétnyújtja napjaink nyelvi gyakorlatának szemléltetésére. A példa-mondatok egy részét a szerkesztõk gyártották. Ez nem kifogásol-ható, hiszen értelmezõ szótáraink is élnek ezzel a lehetõséggel. Dea példák nagyobbik része érezhetõen „talált tárgy”, amely valósá-gosan elhangzott, illetve megjelent a médiában vagy a hivatalinyelvben. Például amikor ezt idézik egy miniszter nyilatkozatá-ból: „Kérik, hogy virítsam a lóvét” (83), érezzük, hogy ilyesmitnem lehet kitalálni, csak megtalálni.

Ötletes az a tipográfiai megoldás, hogy a példák külön sorban,beljebb kezdve jelennek meg, mégpedig úgy, hogy a hibás(nak mi-nõsített) mondatok az alapbetûtõl erõsen eltérõ betûtípussal van-nak szedve, és elõttük egy kis kör is figyelmeztet a helytelensé-gükre:

o A levelezést a szemben álló fél ügyvédjével továbbítjukönöknek.

Alatta pedig félkövér betûvel olvasható a szerzõk ajánlottamegoldás:

Továbbítjuk önöknek a szemben álló fél ügyvédjével folyta-tott levelezést.

Az általános érvényû tanácsok, felszólítások vastag betûsek, éskeretbe vannak téve. Például:

Nem csereberélhetjük az igekötõket tetszés szerint, csakmert meguntuk õket!

Mindez olykor egy kissé didaktikus benyomást kelt, egybenazonban megkönnyíti a könyvecske anyagának áttekintését (szó-és tárgymutató nélkül is).

A kötet nyelvezete példásan szakszerû anélkül, hogy unalmas-sá vagy fontoskodóvá válna. Bátran folyamodik terminológiai újí-tásokhoz, ezeket elsõ elõfordulásukkor meg is magyarázza: meg-engedõ ige (= ható ige), alanyi ige (= mediális ige), túljavítás (=túlhelyesbítés, hiperkorrekció), váltószó (= szinonima), lazanyelv(= szleng), jelhang (= fonéma) stb.

Csodálatra méltó a szedés hibátlansága, a korrektúra alapossá-ga. Ez egy ilyen tárgyú könyvben különösen fontos. Megjegyez-ném azonban, hogy a 38. oldalon a példamondatból kimaradt egynem:

Nagy Iván [nem] megbízható munkatárs. De: A titkárnõnem bízható meg azzal, hogy igazgatói teendõket lásson el.

A118. lapon a 8. pontban idézett mondatok helyesírása jó, ezértnem a hibás példákat jelzõ betûtípussal kellett volna szedetni õket.

A függelékben a 126. oldalon elírás folytán nem pontos a zárt ëjelölése: Kifestettem a szobát [a festõvel] – Kifëstettem a szobát[én magam]. Helyesen: kifëstettem (mûveltetõ) – kifëstëttem (cse-lekvõ). Ugyanez két lappal korábban még jól van.

Egy ilyen jellegû mûben, amely nyelvi megnyilatkozások he-lyességének értékelésére vállalkozik, óhatatlanul szerephez jut aszubjektivitás. Ez éppúgy vonatkozik a szerzõk értékítéletére,mint a recenzensére.

Némely esetben túl szigorúnak tartom a szerzõk adta minõsí-tést. Például ezt a javításukat (14):

o Rajtam kérik számon, mikor nem is láttam.

Rajtam kérik számon, pedig nem is láttam.

A mikor kötõszóként megengedõ értelmû tagmondat bevezetõszava is lehet enyhén népies, bizalmas stílusértékben (l. ÉrtSz. IV.kötet): Miért engem szidsz, mikor tudod, hogy nem én vagyok a hi-bás? A szótár két irodalmi példát is ad, Mikszáthtól és Móricztól.Túlzásnak látszik tehát az a minõsítés, hogy ez „hamis idõhatáro-zói mellékmondat ellentét kifejezésére” (az alfejezet címeként).

Hasonlóképpen túlzottnak vélem az „öszvérszavak” (idegenszavak hangrendileg hozzájuk nem illõ képzõvel) elmarasztalását,mint debütál, preferál, kreál, regisztrál, diszkreditál (74). Tegyükhozzá, hogy ha a regisztrál jelentése ’feliratkozik, (be)jelentkezik’(mint újabban), akkor csakugyan jobb helyette a magyar szó. Haazonban az eredeti ’tudomásul vesz, jegyzékbe vesz, adatokat, té-nyeket rögzít’ értelemben használjuk, akkor pótlása nehezebbenoldható meg, esetleg a nyilvántart vagy a rögzít szóval, ezek azon-ban nem mindig tudják helyettesíteni.

Nem egészen világos, miért tartják a szerzõk „igen szerencsét-lennek” az SMS betûszót és a belõle képzett esemesez igét (77).Tudunk helyette jobbat? Idõvel amúgy is eltûnik, ha a technikaifejlõdés meghaladja.

Másutt viszont kellemesen meglepõ az a tolerancia, amellyel akönyv az ikes igeragozást (43) vagy a személynév elõtti határozottnévelõt (49) tárgyalja. Sõt néha olyan véleményt is megfogalmaz-nak, amit túl enyhének, túl megértõnek tartok. Ezek azonban apró-ságok: „a dauer (tartós göndörítés) a nép ajkán – majd a köznyelv-ben is – daj(j)er lett; a cigaretta hangrendjét cigerettára igazítot-ták” (73). Szerintem a dajer és a cigeretta nem köznyelvi, ne isváljon azzá. Nem értek egyet a keretes részben olvasható tanáccsalsem: „szabad utat kellene engednünk az elmagyarosodott formák-nak”. Ha a dajer vagy a cigeretta alaknak „szabad utat engedünk”,jöhet az inekció is? (Ezt már orvostól is hallottam.)

A fenti apró kifogások a legkevésbé sem változtatnak azon avéleményemen, hogy Buvári Márta és H. Tóth Tibor könyve igenértékes és hasznos munka. A néhány apró elírást pedig ki lehetmajd javítani a következõ kiadásban. Mert abban bizonyos va-gyok, hogy lesz ilyen. (Buvári Márta – H. Tóth Tibor: Nyelvhe-lyességi kisokos a nyelvi eszmény jegyében. Bárczi Géza KiejtésiAlapítvány, Budapest, 2016, 133 oldal.)

Kemény Gábor

Nyelvhelyességikisokos

Buvári Márta és H. Tóth Tibor könyve

Édes Anyanyelvünk 2016/4.20

Hírek

Nagy L. János egy. tanárt július 1-jén kö-szöntötték 70. születésnapja alkalmából a Szege-di Egyetemen. A jeles kutatónak és tanárnakszerkesztõségünk is szívbõl gratulál.

*2016. július 4–9. között rendeztük meg a 30.

Beszélni nehéz!-körvezetõk Kárpát-medenceianyanyelvi táborát. A programban a hagyomá-nyos tanulmányi ismeretek mellett irodalmi-néprajzi kirándulások is szerepeltek, a résztve-võk ellátogattak Az ember tragédiája szülõföld-jére (Csesztve).

Bencédy József 95

95. születésnapja közeledtén milyen igaz ésérvényes szavakkal is köszöntsük a magyarnyelvmûvelõ nyelvészek korelnökét? Bencédytanár úr minden bizonnyal visszafogott, mérték-tartó mondatok megformálására intene, amint azEötvös Collegium egykori éveire emlékezvenemegyszer mondta: „Horatius ódáiban megis-mertem, és azóta is tartom az aurea mediocritasés a sztoikus nyugalom elveit.” Igen, egy rendkí-vül hosszú, gazdag és mindenkor a közjót szol-gáló életpálya igazolja Bencédy József egykorielhatározásának igazát… S talán még egy fontosmondat a munkásságát meghatározó ifjúkori in-díttatásról: „Keresztury Dezsõ irodalomóráinegyebek között a nyelvi értékek féltését, megbe-csülését gyökereztette meg bennünk.” Az anya-nyelvünk iránti mély elkötelezõdés vezette ün-nepeltünket nyelvészi, tanári, lektori, szerkesz-tõi, köztisztviselõi – és ki tudja, hányféle – fel-adatkörében az elmúlt évtizedek számtalan kihí-vását elfogadva és gyõzve.

Hálásan köszönjük Tanár Úr ragaszkodó hû-ségét választott élethivatásához, köszönjük anyelvmûvelõ mozgalom közösségéért végzettfáradhatatlan munkálkodását, köszönjük erõfe-szítéseit az országos anyanyelvi versenyek meg-alapozásáért és éltetéséért, s köszönjük kedvesfolyóirata, az Édes Anyanyelvünk megszakításnélküli szakmai gondozását annyi évtizeden át!

Köszönjük a példát!

Kívánjuk, hogy 95 esztendõsen is, a test erõt-lenségében is adjon Tanár Úrnak a Gondviselésderût, magabízó nyugalmat. Kívánjuk szeretteigyámolító közelségét, s küldjük a nyelvész- éstanártársak, a tanítványok, valamint az anya-nyelvi mozgalom nagy családjának ragaszkodóköszöntését! Kérjük, hogy tanácsaival álljonmellettünk továbbra is, s emlékeztessen bennün-ket Kazinczy Ferenc üzenetére: „Nemesebb éshasznosabb foglalatosság nem lehet, mint a hazainyelvet a legfõbb tökéletességre vinni.” (JuhászJudit)

Lõrincze-díjasok

1993. Bencédy József, Graf Rezsõ, SzendeAladár, 1994. Kovalovszky Miklós, ÁgostonMihály, 1995. Bachát László, Péntek János,1996. Fábián Pál, Jakab István, 1997. Rónai Bé-la, Szathmári István, 1998. Pásztor Emil, SzûtsLászló, 1999. Kemény Gábor, Kováts Dániel,2000. Benkõ Loránd, Sebestyén Árpád, 2001.Balázs Géza, Wacha Imre, 2002. Murádin Lász-ló, Zimányi Árpád, 2003. Adamikné Jászó Anna,Minya Károly, 2004. Büky László, Keszler Bor-bála, 2005. Dóra Zoltán, Holczer József, 2006.Heltainé Nagy Erzsébet, Pusztai Ferenc, 2007.Fábiánné Szenczi Ibolya, Vargáné Raisz Rózsa,2008. Antalné Szabó Ágnes, Kiss Gábor, 2009.Bozsik Gabriella, Nagy L. János, 2010. BenyheJános, Elekfi László, 2011. Éder Zoltán, Pomo-gáts Béla, 2012. Fekete László, Kerekes Barna-bás, 2013. Bõsze Péter, Kiss Jenõ, 2014. RaátzJudit, Koltói Ádám, 2015. Tóth Etelka.

Tõkés Erika Magdolnamagyar nyelv és

irodalom szakos tanárnõ

Elemi iskolai tanulmányait Sepsiszentgyör-gyön végezte, majd az 1-es számú Reál-humánLíceumban (jelenleg Székely Mikó Gimnázium)érettségizett 1975-ben. Egyetemi tanulmányait aKolozsvári Babeº-Bolyai TudományegyetemBölcsészeti Karán végezte, ahol 1979-ben ma-gyar-német szakos tanári oklevelet szerzett.

Pedagógusi pályáját a Kolozsvári 7-es számúÁltalános Iskolában kezdte 1979-ben, majd1990-tõl az Apáczai Csere János Elméleti Líce-umban tanított magyar nyelvet és irodalmat kétés fél évtizeden keresztül. Tanári pályáján folya-matosan igényes munkáról, a szakma iránti fele-lõsségrõl és annak szeretetérõl tett bizonyságot.

Húsz éven át szervezte az Aranka Györgynyelv- és beszédmûvelõ versenyt, amelyet kez-detektõl az Apáczai-líceum vállalt fel, és a ma-gyar tanszék három tagja szervezett meg TõkésErika irányításával. A Georgius Aranka Társaságalelnökeként fáradságot nem kímélve törekedettminden évben arra, hogy az országos versenymegszervezése mind szakmai, mind ellátásiszempontból megfeleljen az elvárásoknak.

Több mint két évtizeden keresztül magyarszakos egyetemi hallgatók mentorálását vezette,igényesen és szakszerûen irányítva õket a tanításfelelõs munkájában. Szívügye a diákszínjátszásvolt, több mint 20 éven keresztül vezette az isko-la BUHU színjátszó körét, amely nyitott társa-ságként bárkit befogadott, hiszen Erika azt val-lotta, hogy a színjátszás mindenki számára fon-tos személyiségformáló tényezõ.

Szelíd emberséggel, az örök értékek megér-tésére törekvõ kíváncsisággal és nyitottsággalnevelt és oktatott. Kitartása, töretlen munkaked-ve, következetes igazságszeretete, önmagával ésmásokkal szembeni igényessége, a fonákságo-kon felülemelkedni képes humorérzéke örökpélda tanítványai és munkatársai számára. Meg-rendült szívvel búcsúzunk Tõle. (Vörös Alpár,Kolozsvár)

Visszaszorul a magyar nyelv!Észt, lengyel, székelyföldi romániai és ma-

gyar nyelvészek, illetve politikusok tartottak kö-zép-európai nyelvstratégiai fórumot 2016. május14-én a Petõfi Irodalmi Múzeumban a nemzet-politikai államtitkárság védnökségével. A fõszervezõk a magyar nyelvstratégia szorgalmazói(Balázs Géza, Pomozi Péter és Pusztay János)voltak, meghívott elõadók: Birute Klaas-Lang,az Észt Nyelvi Tanács elnöke, Karl Pajusalu aka-démikus (Tartui Egyetem), Izsák Balázs, a Szé-kely Nemzeti Tanács elnöke, BañczerowskiJanusz, az ELTE professzor emeritusza.

A Közép-európai nyelvstratégiai fórum ki-emelt gondolatai ezek voltak:

• Észtországban 2004 óta van államilag elfo-gadott, finanszírozott (egyszer már meghosszab-bított) nyelvstratégia.

• Észtországban létezik a független ÉsztNyelvi Tanács, amely kapcsolatban áll az országnyelvészeivel, nyelvstratégiai munkát végzõ,akadémiai szintû szakembereivel.

• Lengyelországban nyelvtörvény és erõsakarat szorgalmazza a lengyel nyelv fennmara-dását.

• Romániában még a kiterjesztõnek tûnõ tör-vények is korlátozó módon hatnak a nemzetiségi(pl. a magyar) nyelvhasználatra.

• Magyarországon 2014-ben létrejött ugyan aMagyar Nyelvstratégiai Intézet, de kétéves mû-ködése nem mutat szervezett tevékenységet,nem dolgozott ki magyar nyelvstratégiát, nemmûködik együtt a nyelvstratégiát megalapozó ésaz intézet megalapítását kezdeményezõ szakem-berekkel, elismert nyelvészekkel, nincs nemzet-

közi kapcsolata, nem látja és ezért nem tudja or-vosolni a problémákat. Így a 2014. március 4-ikormányrendeletben foglalt alapvetõ nemzet-stratégiai feladatainak sem tud megfelelni.

• A kisebb finnugor népek nyelvi helyzetetragikus képet mutat. Nemes feladat lenne Ma-gyarországnak szerepet vállalnia néhány rokonnyelvnek a fennmaradásában (például termino-lógiai és anyanyelvû tankönyvfejlesztéssel).

• Minden jó szándékú törekvés ellenére amagyar nyelv visszaszorulása (szórványosodás,kétnyelvûvé válás, nyelvfeladás) az elmúlt 25 évalatt folyamatos; többmilliós a veszteség. Külön-bözõ statisztikák összevetésével megállapítható,hogy 2060 körül Székelyföldet és Csallóköztnem számítva megszûnik a magyar nyelv hasz-nálata a határokon túl, de visszaszorul Magyar-ország területén is.

• A magyar nyelvet beszélõk számának csök-kenése jelentõsen meghaladja a népességcsök-kenés számát. Ennek oka, hogy a beszélõk nagyszámban hagyják el a magyar nyelvet, nem tart-ják fontosnak a magyar nyelvet és kultúrát, amiaz identitásban gyökeredzik. Következményeidentitásváltás és a magyar nyelv feladása.

• A nyelvstratégiai fórum az észt modell szel-lemében ciklusokra bontott, modern nyelvstraté-giával, megújított, vonzó nyelvmûvelõ progra-mokkal s a tragikus létszámcsökkenést megaka-dályozó disszimilációs programmal – melynekrésze a hatékony presztízstervezés is – tudja el-képzelni a magyar nyelv fennmaradását.

A fórum végén bemutatták a Jelentés a ma-gyar nyelvrõl 2010–2015. címû kötetet, amely-ben tanulmányok elemzik és szójegyzékek mu-tatják meg a mai magyar nyelv állapotát. A kötetelején nyelvi ügyekben ajánlások találhatók adöntéshozók számára. A modern magyar nyelv-stratégia következõ fontos eseménye a június15-én Sátoraljaújhelyen kezdõdõ nyelvésztáborlesz, ahol további megrázó és éles kijelentésekrelehet számítani. (Manyszi-infó, VSZ)

„A grammatika szexi…”3. nyelvésztábor

Csaknem ötven regisztrált résztvevõvel (ezkicsit kevesebb, mint a korábbi években), de leg-alább további száz érdeklõdõvel Sátoraljaújhe-lyen és Széphalomban lezajlott a harmadik nyel-vésztábor.

Sûrített élmények:• A magyar nyelvtudomány virágkora kö-

szöntött ránk 1990 után (H. Varga Gyula).• Miért hasznos a nyelvstratégia? Mert a

fenntartott anyanyelvûség kölcsönös nyereség(Pomozi Péter), a mûvelt nyelvhasználat gazda-sági többletérték (Karácsony Fanni). Mennyirekönnyen átverhetõk vagyunk a neten (Kiss Ró-bert Richard), pl. pénzért bármikor lehet olvasótvásárolni, no meg: a jó cím nemcsak nyelvtanötös, hanem kõkemény pénz is… Sikeres nyelv-stratégia, magyarnyelv-oktatás 26 csángó falu-ban (Márton Attila, Ferencz András). Fény de-rült a Manysi nevû intézmény megszületésére ésmûködésére (Balázs Géza).

• Ne értsük félre Moldvában: Megdugták aSzeretet (gátat építettek), Egész nyáron füvez-tünk (szénát csináltunk). A cefre nemcsak a pá-linkakönyvbe való, hanem Moldvában azt jelen-ti: leányka.

• Romániában sláger lehet a „grammatikaszexi”.

• Sokféle szempontból kutatható a homodigitalis (Veszelszki Ágnes), a gamernyelv megegyszerûen érthetetlen (Balogh Andrea): asupport tankol, a centa meg leghátul…

• A mondatelemzésbõl az is kiderülhet, hogymilyen a világképünk (Magyari Sára).

• Messianisztikus kultúrák a kapuban (Pusz-tay János).

• Visszamenni a teremtéshez (Harangozó Im-re az archaikus népi imákról szóló kiállítás újra-megnyitásakor).

HÍREK – TUDÓSÍTÁSOK

Édes Anyanyelvünk 2016/4. 21

Hogy Széchenyi „a legnagyobb magyar”, azttudjuk, s nyelvstratégiájára is gondolunk születé-sének 225. évfordulóján (Pomozi Péter), vala-mint elõkerült egy 1858-as döblingi levele is(Fûzfa Balázs), ám a „legnagyobb magyarok”sora bõvíthetõ: a Bolyaiak (Balázs Géza), BánffyMiklós (Pomogáts Béla), Reguly Antal (PusztayJános), Újszászy Kálmán (Egey Emese), BugátPál (Minya Károly), Ferenczi Sándor (DedeÉva). 5552 sírhely szerepel a „nemzeti sírkert”listáján (Halász Csilla), Antall József sírja pedigállítólag a Fiumei úti temetõ mértani középpont-jában van.

A nyelvésztábor programját színesítette a ha-gyományos vadételfõzõ-verseny, Pusztay Jánosirodalmi estje, Pölcz Ádám zongorajátéka, ÉlõTetten ért szavak, valamint az „újjáépült” füzérivár és a Magyar Kálvária bejárása. Aki mindeb-bõl kimaradt, gyönyörködhet a képekben, jövõrepedig eljöhet a negyedik nyelvésztáborba. (Szö-veg: VSZ)

Elsõ Bihari Nyári EgyetemA Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Tár-

sasága a Partiumi Keresztény Egyetem szakmaiközremûködésével megszervezte az elsõ BihariNyári Egyetemet. (A nyári egyetem azMNYKNT korábbi, sárospataki nyári kollégiu-mának folytatása.) A számos nyári egyetem kö-zött ennek különlegessége, hogy a határ két olda-lán rendezik: Berettyóújfaluban és Nagyváradon(Félixfürdõn). A téma: Határtalanul: helyi ésnemzetközi kulturális hatások. A kulcsszavak:nyelvi tájkép, interkulturális hatások, Biharor-szág (Partium) a Kárpát-medencében, kétnyel-vûség, transzilvanizmus, irodalmi emlékhelyek.A nyári egyetem sajátossága, hogy elsõ fele Be-rettyóújfaluban (Magyarország), második feleNagyvárad-Félixfürdõn (Románia) volt 2016.július 25–29. között. Szervezõi: Balázs Géza ésMagyari Sára, berettyóújfalusi helyi szervezõ:Vesszõs Balázs. A résztvevõk Sátoraljaújhelyrõl,Budapestrõl, Berettyóújfaluból, Székelyudvar-helyrõl, Bihar megye, Érmellék falvaiból, Te-mesvárról és Nagyváradról érkeztek. A MagyarNyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága azAnyanyelvápolók Szövetségével és a PartiumiKeresztény Egyetemmel karöltve tervezi a foly-tatást 2017-ben. A program kiemelt támogatója aNemzeti Kulturális Alap. (Manyszi-infó)

• Bihar a Kárpát-medence elsõ centrumtérsé-ge. A királyi magyar állam második fõvárosaVárad, hercegség. Biharország pedig egész Ma-gyarország kicsiben.

• Az areális (területi) nyelvészettel összekap-csolható a nyelvi tájkép felfogása. A nyelvi táj-kép informatív, közvetítõ és szimbolikus funkci-óval bír. (Pólófelirat egy berettyóújfalusi kama-szon: Üldöz a tudás, de én gyorsabb vagyok!)

• Bessenyei György, a bihari remete lakóházaBakonszegen: „A nemzet, mely az általánosmíveltséggel, a korszellemmel nem halad, el-pusztul; mert az irodalom, mely a fejlõdõ esz-mék méhétõl nem gyarapodik, elvéznul.” „A tu-dománynak kulcsa a nyelv”. „Miért nem lehete

egy nemzetnek mulatságára annak anyanyelvénírni?”

• A romániai oktatás különbözõ módon teszilehetõvé, hogy kétnyelvûekké váljunk: nagyontámogató, ha idegen nyelvrõl van szó, elfogadó-an támogató a kisebbségi nyelvek esetében, denehézkes a román mint második nyelv oktatása.

• Emlékezethely vs. emlékhely, vagyis kirõlkell Váradon fátyolos szemmel beszélni. Ki te-remtett zugiskolát? Kié a Váradi Biblia? Van-ema váradiság? Mi a szoborháború? Miért nincsaz emlékezethelyek között pl. Dutka Ákos háza,a Nagyváradi Napló szerkesztõsége?

• A transzilvanizmus mint egyszerre irodalmikategória, kánonalkotó elv és ideológia. Kihezszól a Kiáltó szó? Az erdélyi, körösvidéki,máramarosi és bánsági magyar emberhez.

• A múltba feledkezés helyett a mára kellenekoncentrálni.

• „Magyar lennék, de rommagyar vagyok, /Nem élõ ember – közhelygyûjtemény...” (De-mény Péter: Haza-szvit)

KönyvekA humor nagyítón keresztül. Szerk.: Boda-

Ujlaky Judit, Barta Zsuzsanna, T. Litovkina An-na, Barta Péter. Tinta, Selye, ELTE, Budapest,2016.

A péceli kiskastélyos világ. Rádayak, Sze-mere, Kölcsey. 200 éves a Felelet a Mondolatra(Antimondolat) vitairat. Szerk.: Balázs Géza.MSZT, IKU, Budapest, 2016.

Adamikné Jászó Anna: A mondattani elv és akisnyelvtanok. Az anyanyelvi tárgyak tanítása amagyar népiskolában 1868-tól 1905-ig. Tinta,Budapest, 2016.

Anyanyelvünk évszázadai. Szerk.: Ba-gyinszki Szilvia és P. Kocsis Réka. ELTE Ma-gyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialek-tológiai Tanszék, Budapest, 2016.

Beke Sándor – Málnási Ferenc: Az álmodóbérceken. Versek. Beke Sándor verseinek stilisz-tikai elemzései. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó,Székely Útkeresõ kiadványok, Erdélyi Toll,Székelyudvarhely, 2016.

Cs. Nagy Lajos – N. Császi Ildikó: Magyarnyelvjárások. Tinta, Budapest, 2015.

Család és rokonság nyelvek tükrében. Szerk.:Hidasi Judit, Osváth Gábor, Székely Gábor. Tin-ta, Budapest, 2016.

Diszharmóniás jelenségek a beszédben.Szerk.: Gósy Mária. MTA Nyelvtudományi Inté-zet, Budapest, 2015.

Erdõs Attila – Kiss Gábor: Vallási szavakkisszótára. Tinta, Budapest, 2016.

Generációk nyelve. Tanulmánykötet. Szerk.:Balázs Géza, Veszelszki Ágnes. ELTE BTK MaiMagyar Nyelvi Tanszék, Inter Nonprofit Kft.,MSZT, Budapest, 2016.

Grétsy László: Anyanyelvünk tájain. Tinta,Budapest, 2016.

Kemény Gábor: Krúdy körül. Stilisztikai ta-nulmányok és elemzések a 20. századi magyarirodalomról. Tinta, Budapest, 2016.

Magyar tájszótár. Kiadta:A Magyar Tudós Társaság,Budán, A M. Kir. Egyetembetûivel, 1838. (Reprint: Tin-ta, Budapest, 2015.)

Major Hajnalka: Retorikaés szövegalkotás. ELTE Eöt-vös Kiadó, Budapest, 2015.

Makara György: A kvan-tum nyelvtanulás felfedezése.Relaxa Kft., Budapest, 2016.

Málnási Ferenc: A Szé-kely Útkeresõtõl a Nyelvünkés Kultúránkig, az erdélyi iro-dalomtól ünnepekig, nyelvha-záig. Recenziónyi állomásokkönyveink birodalmában. Er-délyi Gondolat Könyvkiadó,Székelyudvarhely, 2016.

Sz. Tóth Gyula: Egy franciatanár irodalmikalandjai. Savaria University Press, Szombat-hely, 2015.

Szõcsné Antal Irén: Anya – nyelv – búvár.Nyelvi játékok. Tinta, Budapest, 2016.

Thass-Thienemann Tivadar: A nyelv interp-retációja. I. A nyelv szimbolikus jelentése. Tinta,Budapest, 2016.

Tótfalusi István: 44 tévhit a nyelvekrõl ésnyelvünkrõl. Tinta, Budapest, 2016.

Tótfalusi István: Idegen szavak alapszótára.4500 idegen szó magyarázata, Tinta, Budapest,2015.

Tulajdonságszótár. 2150 személyleíró szómagyarázata és ellentéte, valamint fogalomköricsoportosítása. Szerk.: Dormán Júlia, Kiss Gá-bor. Tinta, Budapest, 2016.

Események2016. október 24–26. Nemzetközi magyar

szaknyelvi konferencia, Manye, Budapest2016. november 7. 56 gondolat 56-ról. A

MEFESZ története. A Magyar Nyelv és KultúraNemzetközi Társaságának emléknapja. Kiemeltvendég: Pomogáts Béla. (mnyknt.hu)

2016. november 13. A magyar nyelv napja,konferencia, gála, PIM, MMA. A nyelvi esszékpályázat eredményhirdetése, a könyv bemutatá-sa, a Lõrincze-díj átadása

2016. november 24–25. Grammatika és okta-tás. Új nézõpontok a magyar nyelv leírásában 6.Az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszék konferen-ciája. A konferencia honlapja: linguistics.elte.hu/2016/02/24/grammatika-es-oktatas-konferencia-2016/

Tájékoztató az Édes Anyanyelvünkterjesztésérõl

Lapunkat a postán lehet elõfizetni. AzAnyanyelvápolók Szövetségének (ASZ) tag-jai a lapot a tagdíjuk rendezését követõ máso-dik hónaptól kezdve a megadott címükön fó-liázott formában megkapják a megjelenésnapján. A szerkesztõség visszamenõlegesennem tudja biztosítani a lapot.

Az ASZ-tagdíjat átutalással kérjük ren-dezni az OTP-nél vezetett 11705008-20132015 sz. bankszámlaszámra. A tagdíj2000, illetve 1500 Ft/év (tanuló, nyugdíjas).Belépési nyilatkozat letölthetõ a honlapunk-ról (www.anyanyelvapolo.hu). A beérkezetttagfelvételi kérelemrõl az elnökség két hóna-pon belül dönt, a tagság azonban csak a tag-díjfizetéssel együtt válik érvényessé, és csakaddig tart, ameddig a tagdíjat fizetik. Hogy a2017. évi számokat idejében megkaphassa,javasoljuk, hogy már most (de legkésõbb de-cember 31-ig) utalja át a tagdíját az ASZbankszámlájára.

A tagsággal, tagdíjfizetéssel, lapterjesz-téssel 2016. március 1-tõl Muhi Anna szer-kesztõségi titkárunk foglalkozik. Õneki kellküldeni a lapba szánt írásokat is. Elérhetõ-ségei: ea.szerkesztoseg@gmail.com. Cím:1053 Bp., Károlyi u. 16. Szerkesztõségi foga-dóóra: szerda 9.30–11.30 (Petõfi IrodalmiMúzeum). A Hírek – tudósítások rovatbaszánt információkat a megjelenés elõtti 40.napig várjuk a balazsge@due.hu címen.

Két szám között folyamatosan az ASZhonlapján találnak friss tudnivalókat, írott ésképes beszámolókat szövetségünk életérõl:www.anyanyelvápoló.hu. Elektronikus for-mában itt olvashatók az ÉA korábbi számaiis.

A Manyszi webboltja (http://www.e-nyelv.hu/bolt/) vállalta az ÉA terjesztését és arendelkezésre álló korábbi számok kiküldé-sét. Az egyes számok ára 250 Ft, ám awebbolt kénytelen felszámítani a postakölt-séget is.

Az ÉA szerkesztõsége

Édes Anyanyelvünk 2016/4.22

PONTOZÓGrétsy László rovata

Mindenekelõtt a 2016. évi 2. számunkban közzétett rejtvé-nyek helyes megfejtését adjuk meg.

I. Elöl-hátul. 1. Árenda-rend. (ÁA) 2. Iringó ring (IÓ) 3.Dara odarak. (OK) 4. Ara-taraj (TJ) 5. Beste óbester (ÓR) 6.Erre berreg. (BG) 7. Magas aga. (MS) 8. Eszelõs szelõ (ES) 9.Líra ír. (LA) A betoldott betûkbõl kirakható közmondás: A jó-ból is megárt a sok.

II. Nyolcszor nyolc. 1. Vagyonos. 2. Tõkepénz (itt elfogadtuka feltételeknek szintén megfelelõ tõkealap szót is). 3. Õrle-mény. 4. Egyenget. 5. Monogram. 6. Fõügyész. 7. Jogigény. 8.Izzófény. A bal felsõ sarokból kiinduló átlóból ez a szó olvas-ható ki: võlegény, a jobb oldalról indulóból pedig (5, 4, 1, 6, 2,7, 8, 3 átrendezés után): menyegzõ. Mindkét szó a házasság, azesküvõ témakörébõl való.

III. Mondatból szót! 1. Konda zár (ez, közlésünktõl eltérõennem „két négybetûs” szóból áll, de olvasóinkat e pontatlansá-gunk szerencsére nem zavarta meg) – zarándok. 2. Nóra átad –nádarató. 3. Páka csal – kalapács. 4. Aszú ment – szemtanú. 5.Éles ítél – megítélés. 6. Szél avat – szalvéta. 7. Avar hord – ro-varhad. 8. Kecs erez – szekerce. 9. Lant érik – klarinét. 10.Adat leég – ételadag.

IV. Szójátékos csattanó. Ahogy az imént mondtam, az egyikismerõsöm révén.

A sorsolásban való részvételhez szükséges 65 pontot elérõmegfejtõink közül ezúttal a következõk nyerték el HajduEndre „Szómúzeum – Ódon, furcsa, érdekes, bolondos, emlé-kezetes szavak, nevek, címek tára” címû, a Tinta Könyvkiadógondozásában megjelent mûvének egy-egy példányát: BacskóJózsefné, Balassagyarmat, Mártírok u. 59. (2660); Dr.Dobosyné Berta Mária dr., Szolnok, Nagy Imre krt. 15–17. I.10. (5000); Geszti Gyuláné, Pécs, Kassa u. 2/2. (7623); HolczerJózsef, Kecskemét, Jókai u. 1. (6000); Lustyik Istvánné,Szolnok, Vásártér u. 16. (5000); Nagy Anna, Budaörs, Otthonu. 6/4. (2040); Németh Ibolya, Budapest, Balázs park 7. I. 3.(1142); Ottohál Andrea, Szeged, Gogol u. 25. (6722); TóthTamás, Debrecen, Görgey u. 10. 9/77. (4032); Váll Krisztina,Miskolc, Pallos u. 2. 4/2. (3525).

A Pontozó új feladványaiI. Fortélyos antonimák. Az ellentétes jelentésû szavak sok-

féle nyelvi játékhoz szolgálnak alapul, fõleg akkor, ha az ellen-tétpárok megítélésében olykor egy kicsit rugalmasak is va-gyunk. E feladványunkban olyan, két szóból álló meghatározá-sokat közlünk, amelyekben a helyes megoldás eléréséhez meg-fejtõinknek mindkét szónak ellentétét meg kell adniuk, de úgy,hogy a kapott két szó összekapcsolásával egyetlen szó legyenaz eredmény, mégpedig egy fõnév. Ez a meghatározásainkbanszereplõ két szónak szemantikailag természetesen nem valódi,csupán álellentéte, de játéknak nagyon is jó. Egy példa, szem-léltetésül: általános ablak. Megfejtése: szakajtó (szak + ajtó).Figyelmes (!) olvasóink számára a megfejtett szavak ábécé-rendje is segítségül szolgálhat. A jutalom minden álellentétmegfejtéséért 2-2 pont.

II. Hét plusz egy. Az alábbi hiányos mondatok csak akkorlesznek értelmesek, ha olvasóink a pontokkal jelölt helyekenegy-egy anyakönyvezhetõ – akár régi – férfi utónév beszúrásá-val kiegészítik õket. Ha megfejtésük helyes, akkor az intarzia-

nevek kezdõbetûi összeolvasva egy nyolcadik, ugyancsak férfiutónevet adnak. Minden megtalált névért 2 pont jár, a hibátlanmegfejtés tehát 16 pontot ér.1. E tetszetõs könyvecskében van itt magyar me . . . . . . ven.2. Eljött a s. . . . . . . . .ste meghitt hangulata.3. Aznap sok. . . . . . . . álgatták az eredményt.4. A kitett tárgyakhoz jól illett az aszta . . . . . . . . os kancsó.5. Tegnap este a kom . . . . . . . totta a szellemes vicceket.6. A fiatalember a kérdés . . . . . . . . gösen válaszolt.7. Figyeld a keze . . . . . . . . . meg-e még most is!

III. Színkeresõ. E rejtvényünkben olvasóinknak tíz színnév-hez kell keresniük egy-egy árnyalatjelölõ elõ-, illetve elsõ ta-got, mégpedig minden esetben olyat, amely a meghatározása-inkra adandó szóban, kifejezésben benne van. Hogy a válasz-szavakból kiolvasható elõtagok mely színnevünkhöz kapcso-lódnak, arra a megfejtõknek kell rájönniük, de annyit elmon-dunk, hogy a megtalálni vélt elõtagok általában csupán egyszínnévhez illenek, s feladványunkban mindegyik csak egyszerhasználható fel. Segítséget jelenthet, hogy az elõtagok ábécé-rendben követik egymást. Mindegyik megtalált – s egyébkéntszótárainkban is szereplõ – színárnyalatnév 2 pontot ér. Ehhezaz intarziát rejtõ szót, valamint az annak segítségével megalko-tott színnevet egyaránt be kell küldeni!1. A jelenlegi Horvátország területérõl származó,

kopóféle kutyafajta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2. A legdélebbi magyar megye

neve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3.Üvegszínû máz megnevezése

egy német jövevényszóval . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4. Rövid nyelû, vastag szíjból font

korbács . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5. Szólásféle szókapcsolat

görög-latin eredetû szóval . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6. Az anno Domini latin kifejezés

magyar megfelelõje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .7. Faragatlan,

bunkó (személy) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8. Aprított, vegyes apró gyümölcsök és édességek

felhasználásávalkészült tészta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

9. Súlyos ételmérgezés,amely elnevezésével kórokozó baktériumánaknevére is utal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

10. Egykori királyi íjászok nevét õrzõ kirándulóövezetSopron környékén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

IV. Szójátékos csattanó. Olvasóinknak megfejtésül a Viccesvágyak címû túloldali rejtvény csattanóját kell beküldeniük.Értéke 25 pont.

Az e számunkban közölt rejtvények együttes értéke 91pont, de már 65 pont is elég a sorsolásban való részvételhez. Afeladványok megoldását 2016. december 1-jéig küldjék el cí-münkre: Édes Anyanyelvünk, Pontozó, Budapest, Károlyi u.16. (1053), vagy a rovat vezetõjének ímélcímére: gretsyl@t-online.hu

Minden megfejtõnek jó szórakozást kívánnak a feladvá-nyok készítõi:

Grétsy László (I.), Gerley Imre (III.),Láng Miklós (II.), Schmidt János IV.)

1. Látó csend2. Laza állás3. Üres valóság4. Hajas zár5. Vadonatúj kincs6. Éj csuk7. Éji káosz

8. Kis nevetõ9. Volt tagadás

10. Nõstény moll11. Gyáva föld12. Lent dombos13. Egész vegyület14. Öröm elmegy

15. Fekvõ tûz

Édes Anyanyelvünk 2016/4. 23

Szójátékos csattanó

VICCES VÁGYAK

Két fiatal beszélget:

– Mindig is milliomosszerettem volna lenni,mint a néhai nagybátyám.

– Hû! A nagybátyádmilliomos volt?

(A választ lásd az ábraszámozott soraiban!)

Új szavak, kifejezések(91.)

Nem szótározott szavaktárháza

bidi – termálvíz (Temesvár, valószínûleg a bü-dös, büdös víz nyelvjárási megfelelõje)

bugyi-szabály – a gyermekek védelmét szolgá-ló (pszichológusi) tanács: bugyi-trikó alá idegennem nyúlhat be

cink – ciki, kellemetlen. Pl. Milyen cink már!

élménytér – a kiállítás újabb (marketing szem-pontú) megnevezése, pl. szamosi élménytér

esküvõrendezõ – új szakma: az esküvõi szer-tartást rendezõ, lebonyolító személy vagy vállalko-zás

furi – 1. aranyos, helyes, 2. furcsa

Góbé termék – az erdélyi (székely) marketingáltal bevezetett megnevezés

gólyacsípés – a csecsemõ fején olykor megjele-nõ piros folt megnevezése

klikkfang – klikkelésre (csatlakozásra, lájko-lásra) csábító jelenség (szöveg, kép) az interneten(a blikkfang mintájára)

kohószökevény busz – nagyon rossz állapot-ban lévõ busz

ledíszkövez – díszkõvel lerak (pl. udvart, teret)

licista – líceumi diák (a romániai magyar nyelv-használatban)

lukra (lyukra) fut – eltéved, csalódik

migráncs – a migráns szó változata (Szabolcs-Szatmár-Bereg)

nyeregszemle – lovas rendezvény megnevezé-se (a seregszemle mintájára)

parasztbarnulás – hiányos barnulás, az ing, anadrág takarta részeken a bõr fehér marad

parasztelosztó – a buszpályaudvar megneve-zése (Szombathely)

parasztolimpia – a legerõsebb ember kiválasz-tására szolgáló népi összejövetel (Nagykereki)

pecu – kis tároló, apró helyiség

pikli – kis ételes doboz

printlap – hagyományos, nyomtatott lap

susinkás – ráncos (a susinka aszalt gyümölcs,illetve a belõle készült étel vagy ital; de jelent sûrû-re fõzött ételt is, a susinka arcú a Bodrogközben’ráncos arcú’ (ÚMTsz. 4/984).

vadonásúj – vadonatúj

A rovat teljes, 1998–2015. közötti anyaga megje-lent az Új magyar szavak szótára címû kiadvány-ban (IKU-tár). Kapható: www.e-nyelv.hu/könyves-bolt.

B. G.balazsge@due.hu

24

9 7 7 0 1 3 9 0 4 5 0 0 5 40061

? Helyes-e így: EU28-országok?

! Az ország utótaggal ellátott szerke-zetnél nem javasoljuk a kötõjel kitéte-lét, mert az ország mint értelmezõ utó-tag van benne a szerkezetben, és azEU28 önállóan is használható. A V4országok és a G8 országok írásmódja isugyanilyen.

? Írhatjuk-e így: munkaerõ-piaci?

! A munkaerõpiaci szó az új helyesírási szabályzat szerintegybeírandó (vö. AkH. 139. pont). A 12. kiadás szerint az -iképzõ nem számít bele a szótagszámba.

? Hogyan kell írni a következõ szavakat: bourbonhordós ér-lelés, bourbonhordóban, whiskykínálat?

! A bourbonhordó egybeírandó (olyan hordó, amely bour-bon tárolására szolgál), ebbõl következõen a bourbonhordósérlelésben is egybeírandó a jelzõ (vö. OH. 533). A whiskykínálatszintén összetett szó, ezért egybeírjuk.

? Az intergenerációs transzferek kifejezést hogy lehetne ma-gyarosabban mondani? Egyáltalán szükség van-e rá, vagyÖnök szerint egy szélesebb olvasóréteg számára is közérthe-tõ? Az intergenerációs transzferek kifejezés a szociológiai szak-irodalomban használatos, a szülõk-gyerekek között áramlóanyagi (pénzbeli) és nem anyagi erõforrások (pl. idõ, gyerekvi-gyázás, háztartási munkában való segítés) tartoznak ide. Haegy „sima” cikkben, tehát nem tanulmányban használnám,akkor mennyire kell körülírni? Vagy hogyan írhatnám magya-rosabban?

! Szakmai szövegben az idegen szakkifejezés használatamegszokott, de még ott is lehet törekedni magyar változatra. Anagyobb nyilvánosság számára a megértés megkönnyítése cél-jából érdemes az idegen szakszavakat mellõzni – különösenegy népszerûsítõ, ismeretterjesztõ cikkben. A szakma által iselfogadott magyar szakszó megtalálása nem egyszerû feladat.Célravezetõ lehet, ha többen összeülnek, és ötletbörzével el-kezdenek megfelelõ szavakat, kifejezéseket alkotni, s ha meg-van az egyetértés, hogy „ettõl kezdve az intergenerációs transz-ferek kifejezést magyarított változatban így mondjuk”, márcsak használni kell… Elsõ ötletként a nemzedékek közötti erõ-források kifejezés jut eszembe (ez szinte fordítás). Ismeretter-jesztõ szövegben is meg lehet adni az idegen elnevezést a ma-gyar mellett, illetve a jelentést is bele kell írni a szövegbe.

? A finn helynevek toldalékolásakor milyen szabály(ok) ér-vényesül(nek)? Pl. Espoo (kiejtése: eszpó) – tehát Espooban?Jyväskylä (kiejtése: jüveszküle) – Jyväskyläben? EsetlegJyväskylä-ben (magyarul ezt így ejtjük: jüveszkülében)? Egy jólismert helsinki öböl neve (Töölönlahti) Töölõi-öböl vagyTöölöi-öböl?

! Az idegen nevek, szavak toldalékolásának szabályaitvesszük figyelembe a finn nevek írásakor is (nincsenek speciá-lis szabályok erre). A javasolt írásmód: Espooban (OH. 276),Jyväskyläben (nem néma betûre végzõdik, a kötõjel nem szük-séges); Töölõi-öböl (hasonló példa: Malmö – Malmõben).

? Egybe- vagy különírjuk az olajosedény szót?

! A kérdésre két válasz adható. Egybeírjuk a kérdezett szó-kapcsolatot (olajosedény), ha a jelentése: olaj tárolására készí-tett, arra szolgáló edény (AkH. 105. pont). A másik változat akülönírás (olajos edény), ekkor a jelentése az, hogy olajjalszennyezett edény. (Hasonló példa a söröspohár, sörös pohár.)

? Hogyan helyes: arra vagy arról panaszkodik? Továbbá: lé-tezik-e olyan oldal, ahol meg lehet tekinteni a magyar igékvonzatát?

! Mindkét vonzat helyes. A következõ oldalon találja avonzatos igéket: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tinta/TAMOP-4_2_5-09_Magyar_igei_vonzatszotar/Magyar_igei

_ vonzatszotar_677_677.htm

? Az infografika szó írásmódja felõlérdeklõdnék. Én rövid o-val szoktamírni, de egyre több helyen látom infó-grafikaként írva, ami szerintem hely-telen. Önök szerint melyik a helyesírásmód, és miért?

! Az infó önmagában hosszú ó-ravégzõdik mint az információ szó rövidü-

lése. Az infografika szóban rövid o-val írandó, mivel itt az elõ-tag jelentése: ’informatikával kapcsolatos’. Hasonló példa: a’képpel, képrögzítéssel kapcsolatos’ jelentésû video- elõtaggalalakult szavakban rövid az o: videofilm, videomagnó, videorek-lám. Fõnévi értelemben azonban a rádió szóhoz hasonlóanó-val írjuk: videójavítás, videófeltöltés. Esetünkben például azinfómegosztás összetételben hosszú ó-val írandó a kifejezés.

? Melyik a helyes írásmód: baby boomok vagy babyboomerek?

! Mindkét írásmód helyes, ugyanis az elsõ szerkezet fogal-mat (baby boom), a második pedig személyt (baby boomer) je-löl, és mindkettõ értelmes többes számban is. Magyarul a babyboom a születések számának nagyfokú növekedését jelenti,egy szóval lehet népességrobbanás. A baby boomer az ennek so-rán született személy; erre nincs tömör magyar kifejezés.

? Igaz-e, hogy a szépszülõ szülõje: ószülõ?

! A magyarban a rokonsági fokok megnevezésében igennagy a változatosság. A dédszülõ (dédapa, dédanya) és az ük-szülõ (ükapa, ükanya) után a szépapa (’dédszülõ nagyapja’ –Magyar értelmezõ kéziszótár) következik. Ennél távolabbiõsök neve nincs a szótárban. Elképzelhetõ, hogy e hiány pótlá-sára szeretnék az ószülõ, õsszülõ megnevezéseket használni,mindenesetre a fellelhetõ, hiteles szótárakban nem találjukõket. A szépapánál régebbi felmenõket egységesen lehetõsapának is nevezni, l. pl. https://hu.wikipedia.org/wiki/Ro-konság. Néhány könyv, amelyben talán vannak használhatóközlések e tárgykörben: Bodrogi Tibor: A magyar rokonságiterminológia vizsgálatának néhány kérdése (Mûveltség és Ha-gyomány, 1961); Bodrogi Tibor: Társadalmak születése (Bp.,1962); J. Lõrinczi Réka: A magyar rokonsági elnevezésekrendszerének változásai (Kriterion Könyvkiadó, 1980); HidasiJudit–Osváth Gábor–Székely Gábor (szerk.): Család és rokon-ság nyelvek tükrében (Tinta Könyvkiadó, Bp., 2016).

? Mit jelent a cserecsura szó?

! A cserecsura cserépbõl készült harangszerû eszköz,mellyel a parazsat leborítják, hogy el ne hamvadjon (ÚMTsz. 1:795).

? Indokoltnak érzik-e a nagybetût a Brexit szónál? A ma-gyar sajtó inkább a nagybetûs változatot használja. (Brexit: aBritish és az exit angol szavak összevonása.)

! A kifejezés természetesen még nincs szótározva; egyelõremind a két írásmód használatos a magyar írásgyakorlatban. Mia nagy kezdõbetûs írást javasoljuk: Brexit. Hasonlóképpen ír-ják a Grexit, Nexit, Frexit, Swexit és Auxit kifejezéseket is, azazGörögország, Hollandia, Franciaország, Svédország és Auszt-ria esetleges kilépését az Európai Unióból.

? A nyitvatartás (üzemidõ) egybeírandó az új helyesírásiszabályzat szerint. A zárvatartás hogy írandó helyesen?

! A nyitvatartás (= üzemidõ) valóban egybeírandó (AkH.431. old.), ennek megfelelõen a zárvatartás (mint állapot) is.

Összeállította: Minya Károly

www.manyszi.huKérdések és válaszok