ÁRA: 250 FT

ÉdesÉdes

2017. OKTÓBER2017. OKTÓBER

AnyanyelvünkAnyanyelvünk

Keményffy Jenõ:Csendes délelõtt

A TARTALOMBÓL:

25 év

Balázs Géza:Turistaillem

Balogh Judit:Grammatikalizáció

Kemény Gábor:Helyesírási hiba

egy érettségi tételben

Minya Károly:Grammatikaoktatás – másként

Interjú Gulay Istvánnalés Muszka Sándorral

Sámbokréthy Péter:Nyugodjunk bele a „vizes” vb-be?

Lakatos Péter:és ami mögötte van

És:könyvekrõl, nyelvi játék,

keresztrejtvény, új szavak

Vaker

A NYELVEK VILÁGÁBÓL • WWW.ANYANYELVÁPOLÓ.HU

XXXIX. ÉVF. 4. SZÁMXXXIX. ÉVF. 4. SZÁM

ÉA

ÉDES ANYANYELVÜNK • AZ ANYANYELVÁPOLÓK SZÖVETSÉGÉNEK FOLYÓIRATA

Megjelenik évente ötször – februárban, április-ban, júniusban, októberben és decemberben.Szakmai támogatók:Magyar Nyelvtudományi Társaság,MTA Magyar Nyelvi Osztályközi Bizottság,Magyar Nyelvstratégiai KutatócsoportKiadja: az Anyanyelvápolók SzövetségeFelelõs kiadó: Juhász JuditFelelõs szerkesztõ: Grétsy LászlóSzerkesztõség: Balázs Géza balazsge@due.hu,Kemény Gábor kemeny.gabor2@yahoo.com,Bobák-Hajdu Tímea (titkár) ea.szerkesztoseg@gmail.comSzerkesztõbizottság:Balázs Géza, Grétsy László,Heltainé Nagy Erzsébet,Juhász Judit, Kemény GáborA szerkesztõség címe:1053 Budapest, Károlyi u. 16.Honlap: www.anyanyelvapolo.hu(vagy: www.anyanyelvápoló.hu)

Villámposta: ea@anyanyelvapolo.hu,ea.szerkesztoseg@gmail.comA szerkesztõség csak a megrendelt írásokértfizet honoráriumot. Meg nem rendelt kéziratotnem õrzünk meg, nem küldünk vissza.Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt.Hírlap Üzletága (Bp. VIII., Orczy tér 1.).Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõnél.E-mail: hirlapelofizetes@posta.huFax: 303-3440Információ, reklamáció: 06 80 444-444További terjesztõ: Könyvtárellátó Kht.Ára: 250 Ft.Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjaia lapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják.Tagdíj: 2000 Ft/év, tanulóknak, nyugdíjasok-nak: 1500 Ft/év.Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1053 Budapest, Károlyi u. 16.Tel.: 317-3062, 317-3611/208

Mûszaki szerkesztõ: Kovács Gyula

Lapunk kiadását

az Emberi ErõforrásokMinisztériuma,

a Nemzeti Kulturális Alap,

a Magyar MûvészetiAkadémia,

a Consequit Csoport,

a Magyar FejlesztésiBank

segíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)Nyomdai elõkészítés: Opticult Bt.Nyomás: mondAT Kft.

TARTALOM

25 év. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3Holczer József: Ál-idegen szók . . . . . . . . . . . . . . . . 3Büky László: Strigula . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4Balázs Géza: Turistaillem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5Balogh Judit: Grammatikalizáció. . . . . . . . . . . . . . 6Kemény Gábor: Helyesírási hiba

egy érettségi tételben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7Minya Károly: Grammatikaoktatás – másként . . . 8Dömötör Adrienne: „And like scurvy politican…” 9Vásárhelyiség, csomorkányizmus, színírás.

Gulay Istvánt kérdezi Balázs Géza. . . . . . . . . . . 10„Verset nem lehet mindennap írni”.

Muszka Sándort kérdezi Mészáros Márton . . . 11Horváth László: Újragombolva . . . . . . . . . . . . . . . 12Balázs Géza: A reformáció 500 éve

és a magyar mûvelõdés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13Elek Lenke: Rurális . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14Sámbokréthy Péter: Nyugodjunk bele

a „vizes” vb-be? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14A szerkesztõk válasza. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14H. Varga Márta: A leghalálosabb méreg . . . . . . . . 15Dóra Zoltán: Hunyadnak karjai . . . . . . . . . . . . . . . 15Lakatos Péter: Vaker és ami mögötte van.

Cigány eredetû szavak a magyar nyelvben. . . . . 16Málnási Ferenc: Nyelvi játékaink nagykönyve.

Grétsy László könyvérõl,az újabb kiadás alkalmából . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

Adamikné Jászó Anna: Elsõ hazai retorikánk. . . . 18Kemény Gábor: Költészet és játék.

Szikszainé Nagy Irma monográfiája . . . . . . . . . . 19Hírek, tudósítások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20–21Pontozó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22Keresztrejtvény. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23Új szavak, kifejezések (96.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23Minya Károly (összeállította): www.manyszi.hu . 24

A magyar nyelv napján a Pesti Vigadóban rendezzükmeg az ünnepi gálát. A gálán ismét élvonalbeli népze-nészek és néptáncosok lépnek fel. Átadjuk a Kazinczy-és Péchy Blanka-jutalmakat, a Maróti István-díjat, va-lamint elsõ alkalommal a fiatal nyelvészek számáraalapított Deme László-ösztöndíjat. Kihirdetjük a 2017.évi anyanyelvi pályázat eredményét, és meghirdetjük a2018. évi pályázatot.

A 7. magyar nyelv napján jelentjük be az aznap in-duló (minden informatikai eszközön, számítógépen ésokostelefonon is elérhetõ) háromfordulós Nagy Diák

Anyanyelvi Tesz-tet, melynek elsõfordulójában a fi-atalok játékos for-

mában, online teszt kitöltésével tehetik próbára a témá-val, az anyanyelvvel kapcsolatos ismereteiket és kész-ségeiket, és szerezhetnek belépési lehetõséget a ko-moly nyereménnyel kecsegtetõ országos játék másodikés harmadik fordulójába.

Az ünnepi gálára való ingyenes jegyigénylés 2017.október 20-ától lehetséges a következõ címen: kovacs.zsuzsanna@anyanyelvapolo.hu.

Találkozzunk az idei magyar nyelv napján!

Az ASZ és az MNYKNT elnöksége

Keményffy Jenõ (1875. február 19., Budapest – 1920.szeptember 6., Budapest) Festõ és rajztanár.

A budapesti Mintarajziskolában Székely Bertalan ésAggházy Gyula tanította festeni, majd MünchenbenHollósy Simonnál tanult. 1898-ban a nagybányai festõ-iskolában dolgozott.

A budapesti Mûcsarnokban 1899-tõl kezdve állított kinaturalista életképeket, városrészleteket, csendéleteket.A budapesti Nemzeti Szalon egyik alapító tagja volt.1909-ben elnyerte a Nemzeti Szalon Ernst-díját, London-ban pedig ezüstérmet kapott. 1912-ben elnyerte a Lipót-városi Kaszinó díját. Kilátás a Parlament felé címû pasz-telljét a Szépmûvészeti Múzeum vásárolta meg, Özvegy-asszony szobája és Önarckép címû képei a Magyar Nem-zeti Galériában vannak.

Karikatúrákat és illusztrációkat is készített a Fidibusz(1905–1906), a Jó Pajtás (1911), és a Színház és Divat(1916) címû újságok részére. 1899-tõl 1920-ig a KölcseyFerenc Gimnáziumban tanított.

A gála idõpontja:2017. november 13. 15 óra

Édes Anyanyelvünk 2017/4. 3

Az 1979-ben a Lapkiadó Vállalat gondozásában indultÉdes Anyanyelvünk a rendszerváltáskor kiadót váltanikényszerült. Két évnyi vergõdés után 1992-tõl az Anya-nyelvápolók Szövetsége vette át a lap kiadását. Az új fele-lõs szerkesztõ, Grétsy László ekkor kérte fel a szerkesztõ-ség tagjait (betûrendben): Balázs Gézát, Kemény Gábortés Maróti Istvánt; a szerkesztõbizottság élére Bencédy Jó-zsef került. Maróti István halála után a titkári posztotelõbb Hujber Szabolcs, majd Muhi Anna látta el, jelenlegBobák-Hajdu Tímea tölti be. Bencédy József halála ótamég nincs új tagja és elnöke a szerkesztõbizottságnak.

25 év óta a lap folyamatosan, 1994-tõl évente ötszörmegjelenik, külalakja (tördelése) háromszor átalakult, ol-dalszáma növekedett (20-ról 24 oldalra). Az utóbbi évek-ben – a hagyományos sajtó visszaszorulásával – a példány-szám csökkent, de még ma is a nyelvtudomány és az anya-nyelvi kultúra legjelentõsebb példányszámú ismeretter-jesztõ fórumának számít.

Sok kedves pillanat kapcsolódik a lapkészítéshez: meg-beszélések Maróti István irodájában, szerkesztõségi vacso-rák, kéziratleadás, kéziratcsere („anyagcsere” a felelõsszerkesztõ szavajárásával), „problémás” cikkek megbeszé-lése, új szerzõk felkérése, friss témák fölvetése. Apró mû-helytitkok: Grétsy László általában nagyon befogadó ésengedékeny szerkesztõ, de az esetek 10%-ában kõkemé-

nyen ragaszkodik álláspontjához. Kemény Gábor egy-egyjelzõért vagy vesszõért telefonálni is képes, nehogy meg-sértõdjön a szerzõ. Maróti István „kezelte” a lap hivatalosügyeit, és igyekezett megértetni egyes szerzõkkel, hogymiért nem közlik az írását. Balázs Géza a „húzóember”,aki egy háromflekkes anyagot akár 10 sorosra is tud rövi-díteni úgy, hogy az ettõl még jobb is lesz.

A szerkesztõk ezúton köszönik minden eddigi munka-társuk közremûködését, olykor megértését, olvasóinknakpedig a figyelmet, a hûséget. Kérjük, maradjanak velünk ajövõben is! Ugyancsak megköszönik a korábbi és jelenlegitámogatók önzetlen segítségét, mert e nélkül nem jutot-tunk volna el idáig.

Az új szerkesztõség megalakulásának 10. évfordulóján,2002-ben a Petõfi Irodalmi Múzeumban készült a csoport-kép, amelyen balról jobbra a következõk láthatók: BalázsGéza, Grétsy László, Bencédy József, Fábián Pál, KeményGábor, Maróti István.

Emlékezzünk meg a csaknem 40 éves lap történeténekfontosabb szereplõirõl!

1979–1992. Felelõs szerkesztõ: Bencédy József, szer-kesztõ: Csatár Imre, a szerkesztõbizottság vezetõje:Lõrincze Lajos. Tagok: Deme László, Fábián Pál, FülöpLajos, Grétsy László, Kovalovszky Miklós, Ladó János,Rácz Endre, Somogyi Béla, Szathmári István, SzepesyGyula, T. Urbán Ilona (1979–1986); Deme László, FábiánPál, Fülöp Lajos, Grétsy László, Heltainé Nagy Erzsébet,Koltói Ádám, Ladó János, Rácz Endre, Somogyi Béla,Szepesy Gyula, T. Urbán Ilona (1987–1989); Deme László,Fábián Pál, Halasy Nagy Endre, Rácz Endre, TolcsvaiNagy Gábor (1990–1991).

1992– Felelõs szerkesztõ: Grétsy László. A szerkesztõ-ség tagjai: Balázs Géza, Kemény Gábor, Maróti István.Mûszaki szerkesztõ: Kovács Gyula. A szerkesztõbizottságtagjai (a felelõs szerkesztõn és a szerkesztõség tagjainkívül): Bencédy József, Deme László, Fábián Pál, LõrinczeLajos, Rácz Endre. Közülük az évek során többen eltá-voztak, sorrendben: Rácz Endre (1992), Lõrincze Lajos(1993), Fábián Pál (2008), Deme László (2011), MarótiIstván (2013), Bencédy József (2016). Helyükre idõközbenkét új tag érkezett: Heltainé Nagy Erzsébet és JuhászJudit.

És állunk a következõ 25 év elé! De elõbb, 2019-benmegünnepeljük a lap fennállásának 40. évfordulóját.

Az ÉA szerkesztõsége

E cím kétszeresen is figyelemkeltõ lehet. Ritmikája miattbeillene egy szapphói strófa negyedik, záró sorának. Valóban:egy daktilusból és egy spondeusból áll. Skandálhatom is:tá-ti-ti tá-tá. Ám mégis más miatt lepõdünk meg egy pillanatra.Valóban létezhetnek ál-idegen szavak?

Igen. És erre már régen rájött a magyar ember. Itt van pél-dául a naplemente és a tintatartó. Ugye, mennyire olaszosanhangzik, még ha merõben magyaros hangsúllyal ejtem is? Ésmilyen görögös az alkatrész? Ha ezt mondom: pejlova is velevolt, máris egy orosz nõt sejtünk a társaságában. Még jó, hogyezen írásomban kis p-vel kezdtem, így csakis a négylábú patásjelenhet meg szemünk elõtt.

Íme, tehát játszik, mulattat is bennünket a mi magyar nyel-vünk. Teszi ezt leleményesen és soha ki nem aknázhatóan. Kétviszonylag friss sztorimmal erõsíthetem meg ennek igazságát.

Idõs nyelvbarátom hozzám írt levelében, amelybõl mindjártidézek, kétségtelenül volt némi, nem is kicsi évõdés. Ezt kér-dezte ugyanis egy alkalommal: „Milyen nyelvû lehet az a szó,hogy eszement, ugyanis nem találom az Idegen szavak szótárá-

ban.” Postafordultával „fölvilágosítottam”: francia szó; úgykell ejteni, hogy [eszman], és magyarul azt jelenti: ’hülye’.(Nem köszönte meg a precíz választ!)

Végül pedig arról, hogy nemrégiben egy modern, napra-kész szakkönyvet böngésztem hiába. De még így is belenyu-godtam: hát akkor nyilván egészen új keletû ez a szó. És csakis– angol. Maga a történet a következõ. Összefutottam valakivel,elbeszélgettünk, majd hamarosan elköszönt. Komoly képpelennyit tett hozzá: „Vennem kell még egy fájcsilt.” Nem hagyottnyugton a szó. Számítógéphez mit sem értek, de azért számosszakszavát már láttam, hallottam. Otthon célosan ábécézve la-poztam (volna) a szóhoz: fichill. Eredménytelenül. Gyerünkkissé tovább a belsõ ábécében! Y-nal bizonyára meglesz: fychill.Ilyen sincs. Aztán megismételtem, némiképp még bizakodva, ap-nél: phicill, esetleg phycill. Semmi. Szinte zúgott már a fejem!És jó is, hogy azt tette! Ekkor jöttem rá, hogy a nyelv alaposanmegtréfált engem! Hová is ment be barátunk? Korántsem akomputerboltba, hanem patikába. Ahol aztán fájdalomcsilla-pítót vásárolt, leleményes, fiatalos összevonással.

Mit tagadjam, párját ritkító neologizmussal „örvendezte-tett meg”.

Holczer József

Ál-idegen szók

25 ÉV

Édes Anyanyelvünk 2017/4.4

Az egyik egyetemi hallgatóm valamilyen szóala-kot írt a táblára. Kértem, hogy válassza le a szótõrõla toldalékot (a ragot, jelet vagy képzõt) egy strigulá-val. Kevés szünet után újfent biztattam másként,hogy húzzon virgulát a szótõ után. Némi zavar utánkiderült, hogy sem õ, sem a szemináriumi csoportnem ismerte sem a strigula, sem a virgula szót.

Az én gimnáziumom tanárai között volt, akinek aNyugat közölte költeményeit, volt, akinek a lapok-ban olvastuk verseit, volt, akinek regényeirõl is tud-tunk diák korunkban. De nem csupán a magyart, la-tint és oroszt, hanem a más tárgyakat oktató tanárurak és hölgyek között is voltak egyéniségek, akiktõlsok mást is lehetett tanulni: munkában pontosságot,viselkedésben rendet, világlátást. Utóbbinak azt amódját, amelyik által érdeklõdést tudtak belénkplántálni az irodalomtól a matematikáig, a kémiátóla klasszikus zenéig. Így azután Szabó Dezsõ regé-nyét, Az elsodort falut olvastuk mondhatni a padalatt, ez több okból is veszélyes mûvelet volt, mint-hogy az írót 1956-ig nem volt tanácsos emlegetni.Némelyik latin auktor költeményét mûfordításban

kíséreltük magyarrátenni – egy Vergili-us-részletet máig õr-zünk –, hogy bemuta-tásával elvegyük azidõt a feleléstõl. Miu-tán a tanár úr megem-

lítette, hogy Janus Pannoniusnak pajzán témájúepigrammái is vannak, memorizáltuk a Szilviáhozírottat („Azt mondod, gyereked van tõlem…”), hogyérdemeket szerezzünk, és nem mellesleg, hogy impo-náljunk a lányoknak. Kodály Zoltán PsalmusHungaricusának szövegébõl, vagyis Kecskeméti VégMihály zsoltárfordításából volt mit a forradalomutáni Kádár-érára érteni: „Egész ez város rakva ha-raggal […] / Hozzá fogható nincsen álnoksággal.”Ám olvastunk Szabolcska Mihályt is, akinek verseitKarinthy paródiája hatására kereste meg a becse-helyi könyvtárban egyik osztálytársunk. Egyéb tevé-kenységeinket nincs hely fölsorolni.

Persze azt is tudomásul vettük diákfejjel, hogyolyan tanár úr is van, aki betû szerint ejtette ki ésmutatta a térképen a „Lübeck címû város”-t, akinekaligha szolgál mentségére, hogy a forradalom elõtt(amint sejtettük-tudtuk) zöld ávósként erõsítette aszocializmus építését… Egy idõ után a gimnáziumkönyvtárosaként mûködött: kis híján papiros-gyûjtõbe vitette a piarista idõk idegen nyelvû köny-veit, már talicskán hordatta a kapualjba a görög, alatin és más nyelvû könyveket, ami azonban a taliga-

nyikorgás révén még idejében észrevevõdött, amibennekünk, latinos (!) osztálynak is szerepe volt.

Osztályfõnökünk – akit templomi esküvõje miattbüntetésbõl, sajnos, leváltottak: hátha klerikálisszellemre nevel bennünket – a matematika és a fizi-ka tanára volt, mûveltségben, emberségben, monda-nom sem kell, az élvonalba tartozott. Az osztályt vir-gonc eszû fiúk és lányok alkották, akiknek kamaszoshumora lépten-nyomon elõtört sziporkázó bemondá-sainkban. Következett is a büntetés: a tanár úr szóltaz osztálytitkárnak, hogy kinek jegyezzen egy-egyfegyelmezetlenséget jelölõ strigulát, amelyeket azu-tán tízfilléres egységáron lehetett töröltetni az osz-tálypénztár javára. Nemegyszer elõfordult, hogy atanár úr csak kézzel tudott jelezni a titkárnak, mertannyira nevetett a humoros beköpéseken. A jegyzé-ket máig õrzi a titkár, a nevem mellett húsz striguladíszeleg...

A strigula latin szó, másik alakja a strigilis: „aferedõházakban a bõr megdörgölésére használt va-karó, vasból vagy szaruból” – magyarázza FinályHenrik latin szótára 1884-ben.

A virgula is latin: ’ágacska, pálcika’. Alapja avirga, amely nem csupán ’zöld ág, vesszõ’, hanemolyan vesszõ is, amelyikkel a rabszolgákat, a gonosz-tevõket ütlegelték, de a lictorok is vesszõnyalábothordoztak a méltóságot viselõ személyek elõtt.

Csokonai Vitéz Mihály csurgói diákjainak írta Azözvegy Karnyóné ’s két szeleburdiak címû vígjáté-kát, amelyet idõnként ma is elõadnak színházaink.Mindjárt az elsõ felvonásban mondja a boltos legényKarnyóné fiának, „ki bolondos” a játszó személyekleírása szerint (is), és aki õt hátba üti egy körtvéllyel:„Én pedig haragszom, Samu tsak mindég Samu,eszed nints, kitákarodzon a’ botyából, virga a’ gye-rek[ne]k osztán meg meg más.” A magyar népszokásMikulása virgácsot is szokott volt hozni a gyerekek-nek, bár ez a jóságra intõ eszköz manapság eltûnõ-ben van az angolszász szokások hatása folytán. Avirga a diákság nyelvében is ismeretes volt.

Az Erdélyi magyar szótörténeti tár a XVI. és XVII.századi levelekbõl kínál példát: „Higyje Nagyságod[…] ha lehet egy virgulában is Nagyságod parancso-latja és akaratja ellen nem cselekszem”; „[…] mind-azonáltal hazugságot nem írtam egy virgulát is.” (Aszótárban strigula nincs.)

A Magyar értelmezõ kéziszótár szerint a virgularitkán fordul elõ, a szó régebben a nyomdászatban’vesszõ’-t jelentett, illetõleg a félig dõlt vonal (/) vagya függõleges vonal (|) jele, ez utóbbi „bizalmas szó-használat” minõsítésû. A ritkaság azt jelenti, hogymillió szavanként sem fordul elõ a virgula, meg per-sze a strigula sem. Nem is jut(ott) el a mai bölcsészhallgatósághoz.

Büky László

Strigula

Tisztelt Olvasóink!

Az Édes Anyanyelvünk 2018 februárjától csak akkor érkezik meg pontosan megadott címére, ha azAnyanyelvápolók Szövetségének tagdíját legkésõbb 2017. december 31-ig rendezi. Késõbbi tagdíjfizetésesetén visszamenõlegesen nem tudjuk a lapot biztosítani. A tagdíjat legegyszerûbben banki átutalássalrendezhetik: 11705008-20132015. Lapunk elõfizethetõ valamennyi postán és kézbesítõnél is!

A szerkesztõség

„a szemináriumicsoport nem ismerte

sem a strigula,sem a virgula szót”

Édes Anyanyelvünk 2017/4. 5

Van pszichológus, aki azt állítja, az utazás boldogabbátesz, mint az anyagi javak. A vásárlás is boldogít, de a jó ér-zés hamarosan elmúlik. Ha megveszünk valamit, megszok-juk. Az utazás közbeni élmények, melyek ugyancsak bol-dogságot jelentenek, az utazás késõbbi felidézésével továb-bi boldogsághormonokat termelnek. Tegyenek egy próbát!Ugye mennyire örültek a 18. születésnapjukra kapott aján-déknak! És ma mennyire örülnek neki? És ugye mennyiretudnak örülni ma is egy akár 10-20 éve megtett utazásnak?Ennek az oka valószínûleg az, hogy az utazás a személyiségegészét igénybe vevõ aktív tevékenység, amelynek értéke azidõ múltával a memóriában nem csökken, hanem növek-szik. Ezért tanácsolják: „Ha teheted, inkább utazz el kedve-seddel, mint hogy vennétek valami mûszaki cikket a bolt-ban!” Nagy különbség van a szervezett csoportos, az egyéniés a baráti utazások élményadagja között.

Egyre többen ismerik ezt az érzést, egyre többen utaznak. Aturizmus világjelenséggé vált, a gazdaság hajtóerejévé, ezért isösztönöznek egyre nagyobb tömegeket utazásra. Sajnos a fel-fedezõ, ismerkedõ, kulturális turizmus mellett egyre nagyobbarányban terjed a természetet, a helyi kultúrát romboló, károsturizmus. Emiatt már sok helyen erõteljes korlátozásokat ve-zettek be, s ennek számos interkulturális, kommunikációs ésnyelvi jele van. A világ országainak többségében nem ismerik anyelvi jogokat; hanem a törvényszegõket keményen megbün-tetik. Az utazáshoz kulturális és nyelvi ismeretre egyarántszükség van.

2006-ban a csodálatos Angkort, a középkor talán legkiter-jedtebb városrendszerét még mindenféle korlátozás nélkül lá-togathattam meg a polgárháborúból éppen kilábaló Kambo-dzsában. Néhány évvel késõbb már akkora volt a tömeg, hogymagam is elképedtem. Legutóbb pedig azt tapasztaltam, hogykorlátozásokat vezettek be. Már nem lehetett felmászniAngkor templomainak tetejére, és nem engedtek fel mindenérdeklõdõt naplementekor a romokra. Azóta pedig az amúgyis drága belépõk árát a duplájára emelték. Korábban magam istapasztaltam, hogy európai vagy amerikai turisták a romokonlépkednek, a buddhista-hindu szent helynek számító temp-lomromokban pedig bikinire vetkõzve napoztak. Nos, azótaezt is betiltották, fizetni kényszerül az, aki illetlenül viselkedik.De vajon otthon miért nem tanulták meg az így viselkedõ turis-ták, hogy nem megyünk be egy templomba félmeztelenül, ésnem rohangálunk a romok tetején? Netalán azt gondolják,hogy otthon nem, de Kambodzsában igen?

Akkora a tömeg a Machu Picchu inka városnál, hogy a peruikormány korlátozta a látogatók számát. De nem kell ennyiremesszire menni. Hosszú sorállás ellenére sem biztos, hogy fel-jutnak a párizsi Eiffel-toronyba vagy akár a berlini tévétorony-ba. Az Adria gyöngyének is nevezett Dubrovnikot 2016-bancsaknem kétmillióan keresték fel, az óváros annyira nem bírjaelviselni a tömeget, hogy korlátozást vezettek be: nyolcezer fõfölött csak annyian mehetnek be, amennyien kijöttek. A leg-több nagy európai nagyváros nyaranként, avagy egy-egy ki-emelkedõ ünnepnapon valósággal bedugul. Rómában nem-csak betiltották, de ellenõrzik is a nyilvános alkoholfogyasz-tást. (Nálunk valószínûleg visszavonták a közterületi alkohol-fogyasztás tilalmát, mert boldog-boldogtalan turista és hazaiiszik mindenhol: kocsma elõtt, parkban, 6-os villamoson, met-rón…) Ha valaki a római Trevi kútban szeretne megmártózni,450 eurós büntetésre számíthat. 600 eurós bírságra pedig az,aki a horvátországi Hvar szigetén bikiniben vagy úszónadrág-ban járkál a strandon kívül. A nyilvános vizelésért sok helyenkomoly büntetés jár. (Csak Pesten nem.)

A turisták szeretnek kis emlékeket magukkal vinni. Már év-tizedekkel ezelõtt az athéni Akropolisz tetejét éjjelente kövek-kel szórták tele, mert minden turista a zsebébe tett egy-egy kö-vet. Ha nem pótolták volna, ma az Akropolisz helyén egy lyuktátongana. Egy ismerõsöm a kambodzsai Angkorban tett zseb-re egy követ. A repülõtéren külön „vallatószobába” vitték, éscsak tekintélyes summa után engedték fel a gépre. Kagylót, ho-mokot Egyiptomból sem ajánlatos kicsempészni. Szardíniánegy homokkal teli palack ára akár 100 euró is lehet.

Muszlim országok esetében még több illemszabályt és tör-vényt ajánlatos ismerni. Mecsetbe valószínûleg nem mehetnekbe nem muzulmánok, de ha mégis kapunk rá engedélyt, csakteljesen felöltözve és mezítláb lehet átlépni a mecset ajtaját.Elém már ugrott fegyveres õr egy ománi mecsetben (mezítlábvoltam, de abban az órában nem volt engedélyezve a belépés).Arab országokban a nõknek és a szerelmespároknak nagyonvisszafogottan kell viselkedniük. Izraelben (Palesztinában) lát-tam egy magyar turistacsoport nagyon-nagyon forró nadrágoshölgy tagjait. Egyiptomban egyszer megkéseltek egy mecsetelõtt csókolózó szerelmespárt. Igaz, ott (no meg sok helyen)akár busznyi turista is könnyen kaphat egy géppisztolysoroza-tot. A nyilvános homoszexualitásért a világ legtöbb országábanbörtön vagy kényszermunka jár, Szaúd-Arábiában egyenesenhalál.

Nem ajánlatos Dubajban vagy Katarban megsérteni egy he-lyi polgárt (nincs belõlük sok, de fölismerhetõk öltözékükrõlés óriási terepjáróikról). Tilos káromkodni, kiabálni. Nemajánlatos túlzottan bámulni az elfátyolozott muszlim nõket.(Még akkor sem, ha õk viszont olykor nagyon is megbámulnakbennünket a szabadon hagyottkeskeny résen.) Természetesenalkoholt sem szabad nyilváno-san fogyasztani. Felfogni nemtudom, hogy Katar miként vállalkozhatott futball-világbajnok-ságra, hogyan kívánják majd kordában tartani a futballhuligá-nokat.

A dohányzás tilalma sok helyen közismert. A magyarorszá-gi megállókban és állomásokon még nem annyira. Malajziá-ban, Nigériában és Zambiában viszont le is csukhatnak érte.

A turista szívesen fényképezget, de nem árt ügyelni arra,hogy ezt nem mindenki szereti, sõt, van, ahol tiltják. Általábannem ajánlatos katonákat, rendõröket fényképezni, vagy Tuné-ziában az elnöki palotát (éppen a karthágói romok mellett van,sutyiban persze odafordíthatjuk a gépet, de legyünk óvatosak).Nem szabad fényképezni az indiai Benáreszben a halottége-tést (ezt persze én is megpróbáltam, de nekem ez a szakmám).A helyi lakosokat (engedélyük nélkül) profilból sehol sem illikfényképezni, az indiánok egyenesen „lelkük megcsonkításá-nak” tartják a fényképezést, és mindent elkövetnek, hogy nekészüljön róluk fénykép – a szelfizõk, sõt egyes helyeken márúgy mondják: szelfibûnözõk bánatára. Szinte általánossá vált akiemelt látványosságok elõtt a turisták szelfizése, sõt otrombapózolása. Egyelõre nem büntetik, de nem árt vigyázni. Szinga-púrban nehogy úgy biciklizzen valaki, mint Budapesten. Gya-logúton való kerékpározás: 1000 dollár (és ez a táblákra ki isvan írva). Büntetik a rágógumizókat, a liftekbe (protestálásvagy egyéb célból) vizelõket, a nyilvános vécét le nem húzókat.A drog birtoklásáért vagy az elnök sértegetéséért járó bün-tetés: halál. Észak-Koreába rendszerint Kínából szerveznekturistautakat, de nagyon kell vigyázni, ott szinte semmit semszabad tenni: engedély nélkül fotózni, nevetni. Egy 22 évesamerikai egyetemista egy propagandaplakátot tett el emlékbea szállodában. A repülõgéprõl szedték le, 15 év kényszermun-kára ítélték, másfél év múlva betegsége miatt elengedték, dehamarosan meghalt. Majdnem halálos vége lett egy lengyelturistacsapat tévedésének Malajziában. A mecset melletti ri-tuális tisztálkodóhelyet ugyanis vizeldének nézték…

Balázs Géza

Miért érdekes?Turistaillem

kulturális éskáros turizmus

Édes Anyanyelvünk 2017/4.6

A leginkább elterjedt felfogás szerint a gramma-tikalizáció fogalmába olyan nyelvi változásokat szokás so-rolni, melyek során egy önálló fogalomjelölõ szóból nyelv-tani, grammatikai viszonyjelölõ kifejezés, szó, például se-gédszó válik. Illetve önálló szóból viszonyító elem, tolda-lék, viszonyrag jön létre.

A nyelv története során számos ilyen folyamat figyelhe-tõ meg, a toldalékok az agglutináló nyelvekben többnyireígy alakultak ki. Hogy csak egy példát említsünk, a -ba/-be,-ban/-ben helyhatározóragok eredetileg a bél fõnévbõl ke-letkeztek. A testrésznévbõl alakult viszonyjelölõ szerepûelem jelentésváltozáson ment keresztül, ez a jelentésválto-zás a hasonlóságon alapul, azaz metaforikus jellegû (ahogya bél az emberi szervezet belsejében van, ugyanígy a-ba(n)/-be(n) is belsõ helyviszonyt jelöl). A -ban/-ben kiala-kulásának folyamata során a bél szó elõször névutóvá vál-hatott, és lehetett a „ház + belen” ’a ház belsejében’ név-utós szerkezet része, ebbõl alakulhatott a ház benn, majdházben, végül a házban ragos névszó. A -ban/-ben elsõsor-ban helyviszonyt fejezett ki, de késõbb már idõhatározóiviszony jelölésére is alkalmazták: a múlt évben. Ma márkét változatban is használjuk a -ban/-ben toldalékot, azeredeti, õsibb változatot a személyes névmási alak õrzi:bennem.

A névutók is hasonlóképpen, vagyis önálló fogalomje-lentésû szavakból alakultak/alakulnak ki. Az elõzõ példá-ban a „ház belen” elõször névutós szerkezetté vált, a név-utóból keletkezett késõbb a viszonyrag. Legõsibb névutó-

ink morfológiailag tago-latlanok, ezekben nem is-merjük fel, milyen foga-lomjelölõ szóból váltak

névutóvá: (az asztal) alá/alatt/alól, (a ház) elé/elõtt/elõl. A„kocsi után” szerkezet után névutója például valamikorkonkrét helyi ’valami(nek az) útján’ jelentésû, birtokosszemélyjeles és -n ragos fõnév volt, majd a gyakori haszná-lat következtében konkrét jelentése elhomályosult, alakjaegyszerûsödött, és névutóvá vált. Ezeknél a névutóknálmár csak a nyelvtani viszonyjelentés maradt meg, ami a vi-szonyrag jelentéséhez hasonlítható, például az asztal mel-lett névutós szerkezet jelentése hasonló az asztalnál szó je-lentéséhez.

Más névutók többtagúak, eredeti szóelemszerkezetükmég felismerhetõ: a házzal szemben, az úton végig – ezekeredetileg határozóragos névszók voltak (szem-ben,vég-ig); kezdettõl fogva, egy óra múlva – eredetileg határo-zói igenevek; fiatal korában, tanár létére – eredetileg birto-kos személyjelet és határozóragot is tartalmazó fõnevek(kor-á-ban, lét-é-re). Névutói használatukban a viszonyje-lölõ funkció az elsõdleges, tartalmi jelentésük háttérbeszorul.

A névutóvá válás útján vannak a következõ kifejezések-ben elõforduló birtokos személyjeles és határozóragos sza-vak, amelyekben a fogalmi jelentésnél ugyancsak fonto-sabb a viszonyjelölõ funkció: a történtek alapján, az ese-mény céljából, az eset ellenére, a dolog érdekében.

A grammatikalizáció körébe sorolható a segédigék ki-alakulása. A segédige szerepe, hogy segít megalkotni pél-dául a jövõ idejû igei szóalakot: olvasni fogok (a fog a jövõidõ jele), a múlt idejû feltételes módú igét: elmentem volna(a volna a feltételes mód jele); vagy a névszói-igei állít-mányt: boldog leszek, diák maradok, húszéves múltam.Más segédigék is vannak, például: szoktam olvasni estén-ként (a szoktam a cselekvés gyakoriságára utal), Hogy tet-szik lenni? (a tetszik udvarias magázó megszólítást jelöl).

Ugyancsak grammatikalizációval jönnek létre az ún.funkcióigék is. Kialakulásuk azzal a jelenséggel függössze, amikor egy eredetileg alárendelõ szószerkezet-ben/szintagmában az igei alaptag jelentése kiüresedik, ún.üres igévé válik. Ilyen típusú kiüresedés történik például adöntést hoz, választ ad, javaslatot tesz, levelezést folytat, be-szédet tart, részt vesz szerkezetek igéivel. Ezeknek az igék-nek az önálló fogalmi jelentése, igei cselekvésre utalókonkrét tartalma az említett szerkezetekben már szintelényegtelen: a hoz, ad, tesz, folytat, tart, vesz nagyon átvittértelemben szerepel, egyetlen funkciójuk, hogy „igésítsék”az elõttük álló névszót, vagyis lehetõvé tegyék annak amondatba illeszkedését. Mivel esetükben ez az ún. igésítõfunkció az elsõdleges, ezért szokták õket funkcióigéknekhívni. A funkcióigés szerkezet jelentése sokszor átadhatóegyetlen igével is, pl. döntést hoz – (el)dönt, választ ad – vá-laszol, javaslatot tesz – javasol, levelezést folytat – levelez,beszédet tart – beszél.

Az igekötõk is kapcsolatba hozhatók a gramma-tikalizáció jelenségével. Eredetileg ezek is önálló tartalmijelentésû szavak lehettek, ez a tartalmi jelentés azonbanma már csak elvétve érezhetõ, visszakövetkeztethetõ,többségükben már csak az a szerepük, hogy módosítják,megváltoztatják az ige jelentését, esetleg a környezetét. Atartalmi jelentés elvesztésére jó példa lehet a tönkremegytönkre igekötõjének a jelentésváltozása. Abban a példában,szószerkezetben, hogy a kerékpár a tönkre megy, a tönkrekerül, a tönkre eredeti, tartalmi/fogalmi jelentéssel szere-pel, a tönk (pl. ’fatönk’) fõnév ragos alakjaként áll, helyha-tározóként bõvíti a megy/kerül igét (a Hova megy/kerül?kérdéssel lehet is rá kérdezni). A baleset során azonban abicikli meg is sérülhet, elromolhat, vagyis tönkremehet, ittmár az ige igekötõs ige lesz, a tönk eredeti jelentése háttér-be szorul, a tönkremehet, tönkremegy ’elromlik’ jelentésû-vé válik (az egybeírás is ezt a jelentésváltozást jelöli). Ha-sonló igekötõk még a hazagondol, hátrasiet, idejön, oda-szalad igék haza-, hátra-, ide-, oda- igekötõi, amelyekbenszintén érezhetõ még az eredeti fogalmi jelentés. Ezek aszavak önálló fogalomjelölõ szóként, határozószóként is él-nek a nyelvben (vö.: elmegy haza, hátra hagy, ide ír alá,oda kéri az ebédet).

Az igekötõk alapvetõ funkciója az ige jelentésének meg-változtatása. Ez a jelentésmódosító szerep lehet az igei cse-lekvés irányának a megjelölése: (jön) lejön, (néz) benéz, (te-kint) visszatekint. Egy másik funkció a cselekvés befeje-zettségének a megjelölése: (ír) megír, (használ) elhasznál,(szánt) felszánt. Emellett kifejezhetik a cselekvés kezdõ jel-legét, mozzanatosságát vagy eredményességét: (gyújt) fel-gyújt, (lát) meglát; (zörget) megzörget, (lóbál) meglóbál;(szeret) megszeret, (olvas) elolvas. Tartóssá, folytonossá te-hetik az ige jelentését: (álldogál) elálldogál, (beszélget) el-beszélget. Fontos funkciója lehet az igekötõnek az ún. je-lentésspecializáló szerep, amikor az igekötõ alapvetõenmegváltoztatja az eredeti ige jelentését. Például: szerepel –leszerepel, sóz – elsóz, kezel – lekezel.

Fontos szerepük az igekötõknek az is, hogy az eredetiige környezetét, ún. bõvítménykörét is meg tudják változ-tatni. A nõ például nem tárgyas ige, vagyis nem lehet mel-lé tárgyat tenni, tárggyal bõvíteni. Amikor azonban meg-kapja a ki- igekötõt, tárgyas igévé válik, kaphat tárgyi bõ-vítményt: kinövi a ruhát.

Határozói bõvítményt is kapcsolhat az igekötõ-haszná-lat az ige környezetéhez, illetve megváltoztathatja a hatá-rozói bõvítményt. Például: kel – felkel (az ágyból), lép (va-lahova) – kilép (valahonnan), rálép (valamire), belelép (va-lamibe).

Az igei jelentés, a környezet, a bõvítmények megváltoz-tatása grammatikai (nyelvtani) funkció. Az igekötõk a mainyelvben ezt a funkciót töltik be, önálló fogalmi jelentésûszókból viszonyjelölõ szavakká váltak.

Balogh Judit

Kis magyar grammatikaaz iskolában

Grammatikalizáció

fogalomjelölõ szóbólnyelvtani viszonyjelölõ

Édes Anyanyelvünk 2017/4. 7

A magyar nyelv és irodalom ez évi középszintû érettségivizsgájának szövegértési feladata a Hogyan építette Petõfisaját imázsát? címû interjú szövegének értelmezése volt.Az egyik válaszban ezt olvashatták a vizsgázók: „[…] Petõ-fi több körben, több területen festtette meg magát: […]” (avastag betûs szót e cikk írója emelte ki).

Az, hogy néhány mássalhangzó + t végû igénk bizonyosalakjai nem egyértelmûek – pl. sejtette (= gyanította), sejtet-te (= érzékeltette) vagy festette (õ maga), festette (mással) –,mindig is ismeretes volt, s idõnként fel is vetõdött az a ja-vaslat, hogy a mûveltetõ alakokbanmeg kellene kettõzni a t-t: sejttette,festtette. Ez utóbbi fordult elõ azérettségi tételül szolgáló interjúbanis.

A festtette azonban többszörösenis hibás megoldás, mert ellentétbenáll helyesírásunk mindhárom alapel-vével: a szóelemzéssel, a kiejtéssel ésa hagyománnyal. Elõször is: ha az igeutolsó hangját, a t-t magánhangzóelõzi meg, akkor -tat, -tet a képzõ; haviszont az ige végi t elõtt mással-hangzó áll, a mûveltetõ képzõ nem-tat, -tet, hanem -at, -et alakú (ennekegyébként nyelvtörténeti oka van: aszó végi t eredetileg maga is mûvelte-tõ képzõ volt). Ami a kiejtést illeti:mássalhangzó után csak erõltetvetudnánk hosszú t-t ejteni, ennélfogvamind a festette, mind a némelyektõlkövetelt festtette a kiejtésben egy-aránt [festette] alakú. Végül pedig akorábbi írásgyakorlatban következe-tesen egy t-t találunk, a két t-s írásmód semmiféle hagyo-mányra sem támaszkodik. Nincs tehát okunk arra, hogymegbontsuk a mûveltetõ igék képzésének jelenlegi rendjét,vagy (ha nem akarnánk megbontani) az összes igére kiter-jesszük a t megkettõzését: gyûjttet, önttet, ronttat, szánttat,olvaszttat, felejttet, teremttet stb. Akit a részletek is érdekel-nek, elolvashatja õket Benkõ Loránd tanulmányában (Ma-gyar Nyelv 1954: 182–184) és Tompa József könyvében(Anyanyelvi olvasókönyv. Gondolat, Budapest, 232–234).Ami pedig a festette szóalak elleni fõ vádpontot, a kétértel-mûséget illeti, a szövegkörnyezet általában tisztázza, hogycselekvõ vagy mûveltetõ igealakról van-e szó. Így a mostszóban forgó esetben is ez található az elõzõ mondatban (akérdésben): „Ennyire népszerû volt a festõk körében a köl-tõ, vagy valami más oka volt a portrédömpingnek?” Ebbõlis kiviláglik, hogy nem Petõfi festette meg a saját arcképét,hanem másokkal festette meg azt (mind a két esetben egyt-vel).

Fokozza a dolog érdekességét, hogy az érettségi tételösszeállítói maguk is észrevették, hogy az értelmezésre vá-ró szövegbe helyesírási hiba csúszott, ezért a dolgozatot ja-vító tanár számára készült mellékletben az alábbi tájékozta-tást, illetve útmutatást adták (az eredetiben is dõlt betûvel):A szövegértés feladat szövegének 2. bekezdésében szereplõ

„festtette meg magát” kifejezés mûveltetõ igealakja az ere-deti forrásszöveg ’hibájának’ tekinthetõ. Ha a vizsgázó a 2.kérdés b. részéhez tartozó megoldásában vagy bármelyikszövegértési kérdésre adott válaszában a „festtette” igeala-kot használja, azt ne számítsák helyesírási hibának.

A fenti megoldást csak helyeselni lehet, mert humánus,diákbarát, és csökkenti az elkövetett hiba következményeit.Csökkenti ugyan, de meg nem szünteti. Szerintem ugyanis aszabálytalan festtette szóalaknak az érettségi tétel példaszö-vegében való elõfordulása félrevezeti a dolgozatot író diá-kot („Ezek szerint így kell, vagy így is lehet írni” – gondol-hatja). Sõt a javítási útmutató túlbonyolított magyarázkodá-sa a tanárokat is kétségek között hagyja („Amit nem kell ki-javítani, az bizonyára nem hiba, de legalábbis nem súlyoshiba”).

Mit lehetett volna tenni ezeknek a zavaroknak az elhárí-tására? Iskolai ügyrõl lévén szó, fogalmazzunk iskolásan,

pontokba szedve:1. nem választani olyan szöveget,

amelyben durva helyesírási hiba van;2. ha valamilyen, pl. tartalmi vagy

didaktikai okból mégis ragaszko-dunk ehhez a szöveghez, diszkrétenki kell benne javítani a hibát, mielõtta szöveget az érettségizõk elé tárjuk;

3. de ha a korrekciót a szöveghû-ség jegyében (tegyük hozzá: a szö-veghûség fogalmának félreértésével)nem kívánjuk végrehajtani, legalábba javítási útmutatóban tegyük egyér-telmûvé, hogy ez hibás alak, amelyetmás körülmények között nem szabadkijavítatlanul hagyni;

4. ha a festtette írásmódot hibás-nak tartjuk, akkor ezt a javítási útmu-tatóban világosan meg kell mondani:az eredeti forrásszöveg hibájának te-kinthetõ;

5. ha pedig nem tartjuk annak,vagy legalábbis „bocsánatos bûn-

nek” minõsítjük, akkor a hibáját szót idézõjelbe kell tenni,ezzel némiképp enyhítve, sõt visszavonva annak értelmét:az eredeti forrásszöveg „hibájának” tekinthetõ;

6. az a megoldás viszont, amelyet az útmutató készítõiválasztottak (ti. hogy a hibáját szót két felsõ vesszõ közétették), voltaképpen egyik felfogásnak sem felel meg: semel nem utasítja, sem meg nem engedi a két t-vel való írást;

7. mindez azzal a nemkívánatos következménnyel jár,hogy nem csupán az érettségizõ diákokat, hanem a dolgoza-tukat javító (és értékelõ!) szaktanárokat is elbizonytalanít-juk.

De fejezzük is be ezt a „pontoskodást”! Csak annyit te-szek hozzá, hogy nem a festette vagy festtette kérdése miattírtam meg ezt a cikket (ez egy lerágott csont további rágcsá-lása lett volna), hanem azok miatt a bizonyos felsõ vesszõkmiatt. És ami mögöttük van, a dönteni nem tudás, a szakmaitisztázatlanság miatt.

Egy sajtólevelezõ írásában – éppen az érettségi dolgoza-tok megváltoztatott javítási szabályai kapcsán – azt olvas-tam, hogy a szakemberi vélemények egy része szerint „a he-lyesírás nem fokmérõje az intelligenciának”. Minthogyha afenti eset is ezt tanúsítaná.

Kemény Gábor

Helyesírási hibaegy érettségi

tételben

Petõfi festette vagy festtette ezt a képet?

Édes Anyanyelvünk 2017/4.8

Újra, mint minden év májusában, töröm a fejem,és nem értem. Sõt, bosszankodom, így meg plánenem értem. Mivel „érdemelte” ki a magyar nyelvtanazt, hogy még az emelt szintû írásbeli érettségin iscsupán egy, mutatóba odavetett feladat jutott neki.(A középszintûrõl ne is beszéljünk!) Újra fölteszem akérdést másképpen: Miért ez a nagy megkülönbözte-tés? Kilenc irodalomfeladat, és egyetlen szem nyelv-tan. Óriási különbség! Ez egyébként négy részfel-adatot tartalmaz, egy szószerkezettel kapcsolatosat,két hangtanit és egy szóelemekre rákérdezõt. Kész,ennyi! Míg az általános iskolában a nyelvtan- és azirodalomórák száma közel megegyezik, addig a kö-zépiskolában mindössze egy órában tanulnak nyelv-tant a diákok, és mint közismert, az az egy is gyak-ran elmarad az irodalom javára. Az újabb „érvágás”az, hogy az idei középszintû magyar érettségi vizsgá-kon már csak plusz nyolc pont adható a helyesírásra,szemben a korábbi mínusz tizenöt pontos levonás-sal. Lefelezõdött a fontossága. Sõt az érettségi elnö-kök tájékoztatóján elhangzott hivatalos verdiktként,hogy a szóbeli nyelvtanfelelet idõtartama öt perc,szemben az irodalommal, amely tíz perc. Próbálnámeg valaki úgy beadni a magyar szak akkreditációjáta felsõoktatásban, hogy a nyelvtankurzusok számafele az irodaloménak! Azonnal elutasítanák. Miért

siklik ki így a nyelvtan-oktatás a középiskolá-ban? E kérdés megvála-szolása, illetve a problé-

ma megoldása a szakma vagy az oktatáspolitikakompetenciájába tartozik?

Vegyünk egy más szempontú megközelítést! Ami-kor az Országgyûlés 2011. szeptember 26-án novem-ber 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánította, arrakérte többek között az Anyanyelvápolók Szövetségétés a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoportot, hogyvázolják fel a nyelvmûvelés, illetve a nyelvstratégiakörébe tartozó legfontosabb teendõket. Ez „Doku-mentumok anyanyelvünk helyzetérõl” címmel megis jelent az Édes Anyanyelvünk 2012. áprilisi számá-ban. Ebben többek között a következõ szerepel: „Amagyar nyelv oktatásának elõnyben részesítése aziskolai óraszámokban is meg kellene, hogy jelenjen.Egy középiskolás diáknak heti 5 angol, 3 német és 1magyarnyelv-órája van. Ennek ellenére idegen-nyelv-tudásunkkal nem nagyon dicsekedhetünk.

Újra felteszem a kérdést: Miért válik komolyta-lanná, súlytalanná a magyar nyelvtan, a nyelvtanóraa középiskolákban?

Felmérést végeztem a fõiskolai hallgatók körében,hogyan volt, illetve nem volt nyelvtanórájuk a közép-iskolában. Többek között a következõ válaszokatkaptam: „Az érettségire a nyelvtantételeket dolgoz-tuk ki.” „Jegyet az irodalomdolgozat helyesírásáraés külalakjára kaptunk.” „Az érettségin sem kellettnagyon részletesen kifejteni a húzott nyelvtanté-telt.” „Néha írtunk tollbamondást.”

Visszatérve a kezdõ gondolathoz, általánosan el-mondható, hogy a magyaróra egyenlõ az irodalom-mal. Annak érdekében, hogy ne maradjanak el anyelvtanórák, tanítsa más tanár a nyelvtant és azirodalmat! Tudom, eretnek javaslat. Ugyanakkorszükség volna emelt szintû magyaroktatás, magyar-tagozat bevezetésére a középiskolában. A tehetség-gondozás kiteljesedhetne az országos középiskolaitanulmányi versenyen való részvételben, majd ké-sõbb folytatódhatna a felsõoktatásban az országostudományos diákköri mozgalomban.

Általában elmondható, hogy az iskolai oktatásbana sok vitatható kategóriával operáló alaktani-mon-dattani elemzés helyett több fogalmazási és szöveg-értési gyakorlatra, nyelvi illemtanra és beszédmûve-lésre van szükség. Ezek a stúdiumok többek között akorlátozott nyelvi kód megszüntetését, a sekélyesaktív szókincs bõvítését, a szegényes és nem haté-kony kommunikáció miatt nyelvi hátrányos helyzet-ben lévõk felzárkóztatását célozzák. Ez egyúttal anyelvi esélyegyenlõség megteremtését is jelenti. Agyerekeknek meg kell tanítani azt, hogy mikor, hol,hogyan illik beszélni, vagyis tudatosítani kell ben-nük a nyelvi változatok egymás mellett élését éshasználatát. Mindez nagyon igaz. De! A leíró nyelv-tan továbbra is kellõ hangsúllyal kell, hogy szerepel-jen az oktatásban, mert hiányos grammatikai isme-retekkel nem lehet idegen nyelveket sem tanulni.Miért nem érvényesülhet Sylvester Jánosnak aGrammatica Hungarolatinájában már 1539-benmegfogalmazott ama gondolata, hogy az idegennyelv tanulásának az alapja a magyar nyelvtan ala-pos ismerete? Ugyanakkor nem jelenthetõ ki az,hogy a magyar leíró nyelvtan tanulására csak az ide-gen nyelv elsajátításának a megkönnyítése céljábólvan szükség. Azt is el kell mondani természetesen,hogy a nyelvtani elemzés során minél több szabad,élõnyelvi példára van szükség, olyanra, amely közeláll a diákokhoz. Nincs annál rosszabb példamondat,mint hogy „Laci iskolába megy.”

A másik nagy kérdés az a grammatikaoktatáskapcsán, hogy az általános és középiskolai gramma-tikaoktatásnak, illetve -tankönyveknek kell-e követ-niük a 2000-ben megjelent Magyar grammatikaegyetemi tankönyvnek a korábbitól eltérõ leírónyelvtani kategorizálását. Így például a következõ-ket többek között: a számnévi kategória megszünte-tése és besorolása a melléknevek körébe, a birtokosnévmásoknak a személyes névmások sorába történõbeillesztése, a mediális igének, az interakciós mon-datszónak, valamint a partikulának mint új szófajikategóriának a bevezetése, a módosítószónak a mon-datszók körébe való besorolása, az alany-állítmányiszószerkezet, azaz a predikatív viszony alárendelõszintagmaként való felfogása. Az Édes Anyanyel-vünk folyóirat külön rovatot is indított e tárgykör-ben Kis magyar grammatika az iskolában címmel.

A kérdések válaszra várnak. Az állítás azonban bi-zonyos: legyen nyelvtanóra, s ha van, legyen érde-kes, ne pedig letudni való nyûg! Sem a diák, sem a ta-nár számára!

Minya Károly

Grammatikaoktatás

– másként

„Miért siklik ki anyelvtanoktatás?”

Édes Anyanyelvünk 2017/4. 9

A Radnóti Színház nagyszerû Lear király-bemutatója sokkalsodróbb tempójú annál, semhogy a nézõtéren ülve filológiai kér-dések kezdjenek el bárkit is foglalkoztatni. Késõbb azonban elõ-térbe kerülhetnek elõzõleg nem tudatosult apró részletek is.

Így jártam azzal a mondattal – pontosabban a benne foglalt jel-zõs szerkezettel –, amely Nádasdy Ádám fordításában így hang-zik: Vegyél szemüveget, s mint a rühes csalók, mondd azt, hogy lá-tod, amit nem látsz. Az elõadás második részében (a hagyományosbeosztás szerint a negyedik felvonás hatodik jelenetében) járunk; aháborgó elméjû Lear az emberi képmutatásról elmélkedik. Az ere-detiben „alávaló politikus”-ról szól a szövegrészlet: Get thee glasseyes; And like a scurvy politician, seem To see the things thou dostnot. (Szó szerint: ’Végy üvegszemet, és mint egy alávaló politikus,tégy úgy, mintha látnád a dolgokat, amelyeket nem látsz.’)

Ha megnézzük a politikus fõnév jelentéseit az Értelmezõ szó-tárban, azt látjuk, hogy a szónak kétféle használata különül el amagyarban: 1. politikával rendszeresen foglalkozó közéleti em-ber; 2. célja elérése végett az erõviszonyokhoz ügyesen alkalmaz-kodó személy. Az itteni második jelentés adná tehát a kulcsot a po-litikus � csaló fordítási megoldáshoz? Nem valószínû, hiszen acsaló ennél jóval negatívabb tartalmat hordoz.

A fordítói eljárás nyitja sokkal inkább az angol szónak Shakes-peare által megcélzott jelentésében keresendõ. Az angol kritikaikiadás a következõ jegyzetet fûzi a szóhoz: politician: trickster,one who follows Machiavelli’s „policy”, not a politician in the mo-dern sense of the word (’politikus: csaló, olyan személy, aki Ma-chiavelli „politikáját” követi, nem a szó modern értelmében vettpolitikus’).

A Lear királynak tizenöt magyar fordításáról lehet tudni. Meg-néztem, melyik fordító hogyan döntött az adott szöveghelyen. Ti-zenkét változatot hasonlíthatunk össze (két korai fordítás elve-szett, egy harmadik pedig az adott helyen nem tartalmazza az érin-tett szövegrészt).

A XIX. századi szövegek egyöntetûen a politikus szónál ma-radnak. A két elsõ, egymással szorosan összefüggõ kéziratos szö-vegkönyv – az elsõn Vajda Péter, Egressy Gábor, Jakab István ne-ve és az 1838-as évszám, a másodikon Vajda Péter, Egressy Gáborneve és az 1856-os (?) évszám áll –, amikor a politikus szóval for-dít, alapozhat a korban már meglévõ ironikus használatára is. Aközel kortársi, 1870-es Czuczor–Fogarasi-szótár szerint a fõnévgúnyos értelmû jelentése: ’okos, ravasz ember’. A TESz. adataibólarra következtethetünk, hogy ez a típusú fõnévi jelentés a koráb-ban megjelent melléknévi értelmezés alapján képzõdhetett meg(’ravasz, fortélyos, óvatosan cselekvõ’). Ez kevésbé elítélõ tarta-lom, mint amit itt a politikus szó Shakespeare kortársainak jelent-hetett. A fordítók által választott jelzõ is enyhébbnek tûnik az ere-detinél:2

Szerezz üvegszemet, / S némely naplopó politikusként / Tettesd,mintha dolgokat látnál, amiket / Nem látsz.

Szerezz üvegszemet, / S mint némely naplopó politikus /Szinleljed, mintha dolgokat látnál, miket / Nem látsz.

A mû mindmáig legnagyobb hatású tolmácsolója VörösmartyMihály (1856). Életmûvének kritikai kiadása jegyzetben megadjaa politikus itt érvényesnek tartott jelentését: ’furfangos ember’. Ameghatározás a fentebbiekben idézett korabeli értelmezést tükrö-zi, azt próbálván tehát visszaadni, amire a Vörösmarty-kortárs ol-vasó, nézõ itt leginkább gondolhatott. Vörösmarty is az eredetitõleltérõ jelzõt választ a fõnév mellé; a szókapcsolat nemcsak az ere-detinél, de elõdjénél is kevésbé elítélõ tartalmú:

Tégy fel / Szemüveget s mint rögzött politikus, / Láttassál látni,mit nem látsz.

A század legvégén Zigány Árpád – nagyrészt Vörösmartyt kö-vetõ, õt modernizáló fordításában (1899) – újabb, de immár egyér-telmûen negatívabb jelzõt választ:

Tégy szemüveget, / és szinleld, mint cudar politikus, / hogy lá-tod, amit nem látsz.

A XX. századi szövegekben már váltakozik a kétféle megoldás.A szó Shakespeare korabeli értelmét két esetben a csaló, egyszer afontoskodó, egyszer pedig a képmutató hivatott visszaadni. A szá-zad elsõ fordítója, Kosztolányi Dezsõ (1936-ban készült és1943-ban megjelent munkájában) a fõnevet illetõen még az elõzõszázadi, elsõsorban Vörösmarty közvetítette politikusnál marad,metaforikus jelzõjével azonban minden addiginál egyértelmûbbenminõsít:

Szemüveget tégy / s színleld, akár koszos politikus, / hogy látodazt, mit nem látsz.

A század derekán (1955) egy éven belül két új fordítás is meg-jelenik. Szerzõik a mû fordítástörténetében elsõként választanakmásik fõnevet a politikus helyébe. Füst Milán – Kosztolányi jelzõ-jét megtartva – így fordít:

És tégy fel ókolárét, mímeld, mit olyik / Koszos fontoskodó,hogy látod azt, amit / Nem látsz.

Szabó Lõrinc munkája a Vörösmarty-mû újabb átdolgozása-ként, modernizálásaként készül el. Õ Vörösmarty jelzõjét (némikiigazítással) megtartja, a politikus szót viszont az angol eredetiszöveg melléknevének jelentése alapján cseréli le. Természetesennem Szabó Lõrinc hibáztatható abban, hogy – a politikus szó nega-tív konnotációját nyilvánvalóan elutasító ötvenes és azokat követõévektõl kezdve – Vörösmarty neve alatt (a kritikai kiadás kivételé-vel) folyamatosan az õ szövegváltozata jelenik meg, bármifajtamegjegyzés nélkül:

Tégy fel / Szemüveget, s mint megrögzött csaló / Látszódjál lát-ni, mit nem látsz.

A század végéhez közeledvetovábbi két fordítás is napvilágotlát. Mészöly Dezsõ (1986) vissza-nyúl a politikus szóhoz, hogy egyújabb, erõs hatású metaforikus jelzõ segítségével visszahozza a fõ-névnek az eredetiben megcélzott, pejoratív jelentését:

Tégy pápaszemet, s rongy politikusként / Szinleld, hogy látszvalamit ott, ahol / Semmit se látsz!

Forgách András – Vörösmarty Mihály fordításának felhaszná-lásával készült – munkájában (1993) teljesen új jelzõs szerkezetetalkot. Mellékneve a fentebbiekben, az elsõ fordításokkal kapcso-latban idézett történeti szótári adatokkal, illetve a Vörösmarty-ki-adás jegyzetével harmonizál, fõneve pedig az eredeti tartalomvisszaadására keres érvényes megoldást:

Szerezz / Üvegszemet s ravasz képmutatóként, / Látszatra lásd,mit nem látsz.

A XXI. század elejének eddigi három fordítása szintén váltako-zó megoldásokat mutat. Jánosházy György (2002) visszatér a poli-tikus szóhoz, újabb erõsen elítélõ jelentéstartalmú jelzõvel bõvítveaz eddigiek – Kosztolányi, Füst és Mészöly által megalapozott –tárát:

Szemüveget végy / S hitvány politikus módjára játszd meg, /Hogy látod, amit nem látsz.

Nádasdy Ádám – fentebb már idézett – fordításának (2010) fõ-névválasztása Szabó Lõrincével (azaz az utóbbi több mint fél év-században a Vörösmarty neve alatt megjelenõ szövegével), ezen amegoldásán keresztül pedig Shakespare melléknevével mutat át-fedést; az elmarasztaló minõsítést egy új, erõteljes hatású – meta-forikus használatú – jelzõ tetézi:

Vegyél / szemüveget, s mint a rühes csalók, / mondd azt, hogylátod, amit nem látsz.

Varró Dániel ugyanebben az évben publikálja saját munkáját.Õ az egyetlen, aki úgy hagyja meg az angolnak betû szerint megfe-lelõ politikus szót, hogy kiveszi elõle a jelzõt. Értelmezése szerinttehát a szó a ma olvasójában, nézõjében önmagában állva is éppeneléggé negatív érzeteket kelt ahhoz, hogy Shakespeare szándékáttolmácsolja:

Vegyél szemüveget / És játszd el, mint a politikusok, / Hogy lá-tod, amit nem látsz.

Dömötör Adrienne

„And like a scurvypolitician…”

Shakespeare szöveghelyénektizenkét magyar változata1

1 A cikk teljes változata a www.e-nyelv.hu honlapon olvasható Hogyanlesz a politikusból csaló? címmel. (A szerk.)

2 A helyesírást a maihoz igazítottam, kivéve – versrõl lévén szó – ha abeavatkozás a magánhangzó idõtartamát módosította volna.

„Hogyan lesza politikusból csaló?”

Édes Anyanyelvünk 2017/4.10

Gulay István A tehetség komédiái címû, öt szatirikus kis-regényt tartalmazó kötetének bemutatója 2017. március23-án volt a Püski Könyvesházban (Bp. I., Krisztina krt.26.). A most hetvenéves Gulay István ötvenéves írói pályá-jának összegzéseként is felfoghatjuk a Püski Kiadónál meg-jelent kötetet, amelynek olvastán arra gondolhatunk: utatnemcsak veszteni, de találni is lehet. Prózájában egy egé-szen egyedi s talán éppen ezért reflektálatlan magyar írói útbontakozik ki, az aprólékos, szociografikus mélység és azabszurdig, groteszkig emelkedõ magasság. Tamási Áron,Tersánszky Józsi Jenõ, Gelléri Andor Endre csodálatos,„mágikus” prózájának jelenkorig vezetõ (ám kissé vissz-hangtalan) folytatása. A kisregények az elveszett tehetsé-gek panoptikumai. Azt járják körbe, hogy a tehetség ha-zánkban: sors vagy átok? A könyvbemuta-tón szóba került Gulay István másik nagymunkája, a Püski Sándor könyvkiadó ha-gyatékát feldolgozó három kötet, amelyetPüski Istvánnal közösen készített. Valószí-nûleg nem véletlen, hogy Püski Sándoréletútját is szemlélhetjük úgy, mint „a te-hetség komédiáját”. A békési zsellércsaládgyermeke páratlan életutat járt be az alföl-di falutól New Yorkig és vissza Budapestig.

BG: Írói pályád korán, 19 éves korodbanindult a Tiszatájban. Ennyi a termés?

GI: 1965-ben bocsátott írói pályára Mo-csár Gábor a Tiszatájban két fiatal szegeditehetséget, Ördögh Szilvesztert és engem.Tõlem a Kis Cartouche címû novellát közöl-te. Mindkettõnk munkája vihart kavart amegyei pártbizottságon. Szilvesztert másikgimnáziumba kellett menteni, én megúsz-tam annyival, hogy a jövõben figyelni fognakrám. Körülbelül egy év múlva megjelent egyelbeszélésem A sókristály nagy napja címmel. Egy fiú rendet-len életérõl szólt, ahogy azt a rumlis asztal közepén álló sótar-tóból látja egy sókristály. Hát ez téboly! Illetékes helyrõl jött isa figyelmeztetés. Akkor mondta édesapám, jó lesz, ha gondol-kodom rajta, hogy felköltözzem Budapestre. Csongrád megye,Szeged nem igazán alkalmas hely egy írónak. 1968-ban kerül-tem fel a fõvárosba. Megkerestem Vaád Feri bácsit meg a többiszerkesztõt, akik pesti lapokban közölték a novelláimat. Meg-lepõdtek, hogy egy ö-zve beszélõ, bajuszos fiú áll elõttük. Sok-kal idõsebbnek gondoltak. Becsületükre mondom, nem for-dultak el tõlem, továbbra is vállaltak. Az Írószövetség titkára,Fábián Zoltán személyében még új mesterre, támogatóra is ta-láltam. Vidéki voltam, népi származéknak számítottam, de ab-ban az idõben ez nem minõsült hátránynak.

BG: Elég rég volt…GI: Igen, és azóta sok víz lefolyt a Dunán. Riporterkedtem,

sok lapnak dolgoztam. A sült pesti hírlapírók utáltak vidékremenni, én meg kimondottan szerettem. Gyûltek az élmények,amelyek egy idõ után kisregényekbe kéredzkedtek.

BG: Stílusodat a népi irodalomhoz húzó aprólékos,szociografikus megfigyelés és az abszurd, groteszk, fantaszti-kum egyaránt jellemzi. Ez lenne a mágikus realizmus?

GI: Kovács Sándor Ivánnak Mocsár Gábor mutatott beSzegeden. Tõle tudtam meg, hogy amit mûvelek, az „mágikusrealizmus”. Én nem tudtam errõl. Úgy írok, ahogy a világot lá-tom. Szerencsémre Fábián Zoltán, Kristó Nagy István, AlexaKároly felfigyelt rám, sõt Kiss Gy. Csabáék is. Az Írószövetség-ben már mozgolódott az új nemzedék, megalakult a FIJAK(Fiatal Írók József Attila Köre). Kiss Gy. Csaba, Kovács Istvánés mások elhatározták, hogy szorosabbra fonják a kapcsolatota szomszéd országok irodalmával. Csaba engem ajánlott a ter-vezett útiesszéket tartalmazó kötet Csehországot bemutató

szerzõjének. Három hónapos ösztöndíjat is kaptam. Végül azén irodalmi útirajzom címe került a kötet borítójára is: „KeletiGolf-áram”. Tehát nem csupán szépirodalmi könyveim jelen-tek meg. Kiadtam például harmincvalahány feltaláló portréját,ami komoly sikert aratott, szó volt róla, hogy a SzépirodalmiKiadó ösztöndíjat ad a Magyarország felfedezése sorozatbanmegjelentetendõ szociográfia megírására. Sajnos végül nemén, hanem Mezei András kapta meg a feladatot. Összesen ti-zenöt-húsz kötetem jelent meg, sok minden érdekelt, a népiépítészettõl az absztrakt mûvészetig terjedõen. Ez kissé hete-rogénné is tette az életmûvemet.

BG: Melyik a legkedvesebb mûved?GI: Íróilag legérettebbnek a Jos, a házi légy címû kisregé-

nyemet tartom. Ebben már a Nemeskürty István-féle filmgyári„zseniképzõben” tanultakat is alkalmaztam. Rengeteg érdekesés különös helyzetet kidolgoztam benne, törekedtem a filmeshatásra, a történet többrétegûségére. Sokak szerint az AlföldiAntikrisztus címû munkám a legjobb. Ehhez remek illusztráci-ókat készített Swierkiewicz Robi. A könyv elsõ kiadásábanazonban nem jelenhettek meg, mert a rajzok hátterébenNagy-Magyarország térképe sejlett fel, emiatt revizionistának

minõsítették õket. Swierkiewiczet 1968-banismertem meg, attól kezdve lenyûgöz a mû-vészete. Õ kaposvári, kimondottan modernmûvész, én mégis érzek benne Munkácsyt,Kohánt, Endre Bélát, például a színeiben.Gyakran használja azt a zöldet, ami a vidékipolgári szalonok kanapéinak bársonyzöld-je. Ez mágikus hatással van rám… Hihetet-lenül szenzibilis alkat. Ha majd a NASA fel-veszi a kapcsolatot az elsõ ûrlényekkel, akika képíráshoz hasonlítható színírással kom-munikálnak, nincs kétségem afelõl, hogy õtfogják tolmácsul választani.

BG: Szülõfölded Hódmezõvásárhely.Kisregényeidben emellett Szeged, Kiskun-félegyháza és Budapest is szerepel. Életedfontos helyszínei egyébként érdekes módonkissé párhuzamosak a veled csaknem egy-korú Temesi Ferencéivel…

GI: Hódmezõvásárhelyen nõttem fel.Ady „paraszt-Párizsnak” nevezte. NémethLászló itt fedezte fel a „csomorkányiz-

must”, amely egy különös szellemi-lelki-tudati állapot. Ezugyanúgy egyénít minket, vásárhelyieket, mint a székelyeket azészjárásuk. Temesi a „szögediséget” érti, érzi és írja, én a vásár-helyiséget. Ferivel különben gimnazista korunk óta ismerjükegymást, egyszer elmentünk együtt a temetõ mellett lakó jós-nõhöz. Hiszed, nem hiszed, a hófehérre meszelt tornác kö-nyöklõjén érkezésünkkor egy fekete kandúr macska púpozta ahátát. Máig kísért a látvány, de arra nem emlékszem, milyenjóslatot kaptunk. Temesi nagyon nagyot dobott a szegediség(egyfajta alföldiség) feltárásával. Mint Szenti Tibor, Hódme-zõvásárhely tudós szellemi néprajzosa, aki a vásárhelyi néplé-lek, szemlélet, „mágia” megfogalmazója.

BG: Kisregényeidbõl sugárzik a magyar vidék, hagyományelvesztésének fájdalma…

GI: Pedig igazán nem jajongok miatta. Szeretem az Alföl-det, a hagyományait, de belátom, hogy a világ változik. Igyek-szem megtalálni, meglátni a humorát annak, ahogy az új keve-redik a régivel. Ez lehet a magyarázata az írásaimban megjele-nõ abszurdnak, fantasztikumnak.

BG: Alapos filológiai munkával három kötetben feldolgoz-tad, magyaráztad, közreadtad Püski Sándor hatalmas élet-mûvének dokumentumait, köztük szinte bizalmas, politikaimegjegyzéseket, személyes pénzügyi adatokat tartalmazó ira-tokat. Milyen cél vezetett ezzel?

GI: Püski István, Sándor bácsi legkisebb fia csaknem ötvenéve a legjobb barátom. Õ digitalizálta édesapja hatalmas ha-gyatékát, s õ, valamint testvére, Püski László kért fel annak fel-dolgozására. Irdatlan nagy, több tízezer darabos anyag. Kétévig küzdöttem vele. Püski Sándor majdnem száz évig élt. S azélete egyszerre realista és mágikus, fantasztikus és abszurd…Rádöbbentem, hogy ez a munka éppen nekem való.

Vásárhelyiség,csomorkányizmus, színírás

Gulay Istvánt kérdezi Balázs Géza

Gulay István dedikál (kép: BG)

Muszka Sándor harminchét éves erdélyi magyar költõneka prózája ismertebb és népszerûbb, mint a versei. Sanyi bá cí-mû székely egypercesei több kiadást értek meg, A lusta dögcímmel pedig heteken belül érkezik ennek folytatása. Musz-ka, aki lapunknak azt mondta, a tájszavak eltûnõben vannak,úgy véli, valamiféle rendszer, fogódzó mindenkinek kell – márha rendet akar tartani.

Legutóbbi kötete, a 2014-ben megjelent Magányos nõknek,bukott fiúknak verseskönyv, noha az igazi hírnevet a Sanyibá címû, egyperceseket tartalmazó mûve hozta el az Ön szá-mára. Nem bánja, hogy sokan nem tudják, hogy alapvetõenköltészettel foglalkozik?

Azt tapasztalom, hogy a Sanyi bá népszerûsé-ge a versesköteteim eladási példányszámát isjócskán feltornázta, tehát valószínû, hogy akik-nek tetszett a Sanyi bá, azok a verseimre is kí-váncsiak lettek. Persze a különbség próza és líraközött még mindig hatalmas. Míg egy verseskö-tetbõl elfogy hatszáz-hétszáz példány, addig aszékely humoros történeteket tartalmazó Sanyibá már lassan a negyedik kiadásához érkezik. Ezazt hiszem, jól tükrözi az olvasói igényt, ami aszórakoztató irodalmat és a verset illeti. Ugyan-akkor úgy gondolom: attól még sem kisebb, semnagyobb költõ nem lett senki, hogy a prózájanépszerûbb a lírájánál. Mostanában, amikor a ki-adóktól mást sem hall az ember, mint azt, hogyverseskötetet már szinte lehetetlenség eladni,még mindig vannak költõk és versek. A vers él-vezete – meglátásom szerint – mindig is egy szûktársadalmi réteg privilégiuma volt. Ha megnéz-zük, hogy hány elõfizetõje volt minden idõk ta-lán legkiválóbb magyar irodalmi folyóiratának, aNyugatnak, könnyen arra juthatunk, hogy a szépirodalom népsze-rûségét illetõen nem sok változott magyar nyelvterületen.

Miért és az inspirációt honnan szerezve készítette el az em-lített Sanyi bá címû kötetet?

Bár a könyv 2012-ben jelent meg elõször Erdélyben, az elsõszékely tájszólásban írt, humoros írások, ha jól emlékszem, 2011nyarán a vonaton születtek. A Mûvészetek Völgyébe voltam hiva-talos, már a vonaton ültem, amikor jött a telefonhívás, hogy az estmásodik felében a humoré lenne a fõszerep, így számítanak rám.Szerencsém volt, mivel három jó humorú, székelyföldi fiatal ven-dégmunkással kerültem egy fülkébe. Mire a honfitársaim leszáll-tak a vonatról, nekem már csak meg kellett írnom a hallottakat. At-tól kezdve bárhova hívtak felolvasni, az est végén a közönség ké-résére mindig elõ kellett adnom egy-egy ilyen történetet. Perszeidõközben rájöttem, hogy – magam is székely lévén – egyáltalánnem áll távol tõlem ez az észjárás, és rengeteg ilyen történetet tu-dok enmagam is kitalálni. Mivel verset nem lehet mindennap írni(legalábbis én nem tudok), hát ilyen rövid, humoros történeteketkezdtem el írni. Elsõsorban a magam szórakoztatására. Hamaro-san pedig A lusta dög címmel megjelenik a Sanyi bá folytatása.

A kötetben az alkohol, a közös ivás nagy hangsúlyt kap. A jótörténetek valóban a kocsmában születnek, ott kerülnek nap-világra?

A könyv fõszereplõje, Sanyi bá kitalált személy, úgy is mond-hatnánk, hogy õ a tipikus székely. Mivel ezek nagyrészt kocsmaitörténetek, így adta magát, hogy kocsmában játszódjanak, ott han-gozzanak el ezek a párbeszédek, monológok. Annál is inkább, mi-vel a könyv többi szereplõje is egyszerû, mezõgazdaságból élõ fa-lusi, akinek a szûk családi környezeten túl az ivó az egyetlen meg-nyilvánulási helye. Ha még mindehhez hozzátesszük a népi mon-dást, miszerint a lovak a legjobban a kocsmában húznak, akkor ki-jelenthetem: mindent elmondtam a helyszínválasztásról.

Az Olvasok a sarokban irodalmi blog a kötetrõl szóló kriti-kájában „muszkasanyizmust” emleget. Van létjogosultságaennek a fogalomnak?

Ki tudja, mindenesetre örülök annak, hogy van egy ilyen meg-határozása annak, amit igyekszem csinálni, az egész lényemmelképviselni. Jó érzés, hogy konkrét fogalom vagy mi a fene vagyok!Egyébként ennek kapcsán csak arra tudok gondolni, hogy a kriti-kusok is emberek, és szeretnek kategóriákban, dobozokban gon-dolkodni. Valami rendszer, fogódzó mindenkinek kell – már harendet akar tartani.

Nincs nagy hagyománya annak, hogy a szerzõ CD-mellék-letben is elõadja mûvét. Ön miért döntött úgy, hogy saját magakészíti el a Sanyi bá címû kötethez a hangoskönyvet?

A CD-melléklettel azoknak az olvasóknak szerettünk volnakedveskedni, akik talán soha nem jártak Székelyföldön, és nem is-merik ezt a tájszólást. És mi tagadás, ezek a szövegek talán el-mondva sokkal hatásosabbak, mint leírt szövegként. Költséghaté-konyság az, hogy én olvasom fel, mondom el ezeket a szövegeket.Így nem kellett mást megfizetni, sõt a könyv megjelenése elõtt

olyan sok író-olvasó találkozón olvastam felõket, hogy szinte kívülrõl tudtam mindet. Mind-emellett ez Erdélyben az elsõ könyv, amely ahozzá tartozó CD-n meg is hallgatható.

Hogyan fogadta az albumot a (hallgató)kö-zönség?

Hallottam olyanról, aki a könyvet még csak átsem lapozta, de fogta a CD-t és betette az autó-magnójába, hogy hónapokon keresztül hallgas-sa. Azt hiszem, azáltal, hogy hanghordozón is ki-adásra került, olyan emberekhez is eljutott, akikegyébként nem, vagy csak nagyon ritkán olvas-nak.

Mennyire idegen a székelyek nyelve azanyaországi magyar számára? Hiszen elsõ ol-vasáskor azért rá kell állnia az ember agyá-nak az eltérõ közlésmódra.

Bevallom, az elsõ magyarországi felolvasá-soknál még féltem, hogy vajon fogják-e az em-berek érteni azt, amit mondok. De a tapasztalatazt mutatja, hogy bár természetesen idegenül

hangzik számukra több szó és kifejezés, egészében mégiscsak ért-hetõ a székelyül nem beszélõk számára is. Meg merem kockáztat-ni azt is, hogy élvezhetõ az, ahogyan egy székely beszél. A Sanyibá címû munkában bõven vannak olyan kifejezések, amelyeketcsak mi, székelyek használunk. Talán egy magyarországi nem értia szó pontos jelentését, de ha figyel, a kontextusból könnyen meg-fejtheti. Ez olyan, mint hogy én is értem a szegedieket!

Veszélyben van a székely nyelv?

A tájszavak a magyar nyelv gazdagságát bizonyítják, s ezeksajnos az elkövetkezõ harminc-negyven évben el fognak tûnni. Aglobalizációval a nyelv is uniformizálódik. Elég csak belegondol-ni abba, hogy a csíkszeredai kisgyerek ugyanazokat a rajzfilmeketnézi, mint a budapesti. A felnõttek ugyanazokat a tévémûsorokatnézik, szinte ugyanazokat a médiatermékeket olvassák. Ez vajonbaj lenne? Nem tudom, de abban biztos lehetek, hogy a tájszavakeltûnésével az összmagyar nyelv lesz szegényebb.

Meg tud élni az irodalomból?

Csak szépirodalomból nem. Ha ide számíthatom a forgató-könyvírást, meg még egy-két, írással kapcsolatos tevékenységet,akkor már mondhatnám, hogy meg lehet élni az írásból.

Már mindent tudunk, csak azt nem, hogy mi pontosan anyeletlenkedés?

Na igen, akkor tudja, hogy szeretem a nyeletlenkedést! Hogyviccesen válaszoljak, a nyeletlenség a józan paraszti ész ellentéte.Szemléltetésként elmondok egy anekdotát. A Németországbandolgozó vargyasi legény hazalátogat a szüleihez. Büszkén mutat-ja, milyen ajándékokat hozott. „Édesanyám lássa e. Ez egy olyanelemlámpa, amelyik még a víz alatt es világít” – mondja. „Édes fi-am – mondja az anyja –, hát amennyit mi a víz alatt járunk…”

„Verset nem lehetmindennap írni”

Muszka Sándort kérdezi

Mészáros Márton

Muszka Sándor(kép: Dimény H. Árpád)

Édes Anyanyelvünk 2017/4. 11

Édes Anyanyelvünk 2017/4.12

Az Édes Anyanyelvünk júniusi számában foglalkoztama ’másképpen, újraértékelve’-féle jelentésû, határozószó-szerû újratöltve igenévvel. Ott kifejtettem, hogy haszná-lata szerintem idegen mintának sablonná merevedõkövetése, és átgondolatlanságról tanúskodik. Az érveléssorán megemlítettem a rokon értelmû újragombolva ige-nevet is, és megígértem, hogy külön szólok majd róla. Errekerítek most sort.

Az újragombolás képe mint a felülvizsgálat, újraértéke-lés, átszerkesztés metaforája az 1990-es évek parlamentinyelvhasználatában – és vele összefüggésben a sajtónyelv-ben – jött divatba. A kép egy Deák Ferenc-i anekdotára, azabból ismert szállóigére vezethetõ vissza. Mind a történet,mind a bölcs mondás több változatban él, ezért nem álla-pítható meg biztosan, hogy Deák mikor és milyen történel-mi, jogi, politikai helyzetre vonatkozóan mondta azt, amitmondott. A mondás mindenesetre lényegében így hangzik:„A rosszul gombolt mellényt újra kell gombolni.” Értelmepedig ez: ’Mivel a jelenlegi helyzethez hibás szemlélet, hi-bás mûvelet vezetett, a folytatásban nem szabad a mostaniállapothoz ragaszkodni. Ki kell javítani a hibát, méghozzáúgy, hogy vissza kell térni a hiba elkövetése elõtti kiinduló-ponthoz, és másképpen, a hiba kiküszöbölésével végrehaj-tani a mûveletet.’ A deáki gondolatnak tehát lényeges ele-me mind az átszerkesztõ javítás, mind pedig az, hogy ez ajavítás egy korábbi pontra visszamenve és onnan a mûve-letet másképpen végrehajtva történjék.

A közelmúltból valópéldasort olyan parlamen-ti felszólalásrészletekkelkezdem, amelyekben azújragombolás képe a DeákFerenc-i bölcs mondás ih-

letésére, annak felfrissítéseként bukkant fel. Az idézetekforrása az Országgyûlési Napló CD-je; a felszólalók nevenélkül, csupán elhangzásuk évét megadva közlöm õket:„Tudjuk, hogy alapvetõen már nem lehet a mellényt újra-gombolni, és csak közelíteni lehet a hatalom mai szétta-golásából az európai parlamentarizmusban szokásos kor-mányhatalom terjedelme felé” (1998); „Deák Ferenc ilyen-kor a parlamentben azt mondta, ha egy mellény rosszulvan gombolva, meg kell próbálni újragombolni. Itt a le-hetõség a 2004-es költségvetésben, próbáljuk azt a szüksé-ges pénzt megadni az önkormányzatoknak, amibõl tisztes-séggel el tudják látni a rájuk háruló feladatokat” (2003);„Tudjuk azonban azt is, hogy a négy év alatt tönkretett ál-lamháztartás mai helyzetében a magyar államnak mini-málisak a javítási lehetõségei – ehhez a mellény újragom-bolására lenne szükség” (2005). – A szállóigék természe-téhez hozzátartozik a variáltság; a mellény helyett példáulnéha kabát szerepel: „Így szinte évrõl évre és hónapról hó-napra kérdezhetjük újra: mi a jelenben a szociálpolitikafeladata, és mi nem; kiket kell megcélozzon eszközrend-szerével, és kiket nem; miért van szükség a szociálpolitikaikabát folyamatos újragombolására; és egyáltalán, mitképes elérni egy társadalomban a szociálpolitika?” (1995).

Az idézett felszólalások megõrizték a deáki gondolat lé-nyegét, megítélésem szerint képzavar sincs bennük. Aztsem tartom bajnak (köszönhetõen az idézõjelnek is), hogyegy politikai újságcikkben maga a megjavítandó dolog lé-pett a mellény vagy kabát helyébe: „Ha ez a gyakorlati ta-pasztalat, akkor viszont felmerül, hogy vajon nem a tör-vényhozásnak kellene-e »újragombolnia« a fõvárosi ön-kormányzati rendszert” (1997: Magyar Hírlap).

Baj van viszont akkor, ha a deáki képpel úgy élnek, hogynem teszik világossá, miféle javításról vagy egyáltalán mi-rõl is van szó. Ez a jelenség késztetett cikkem megírására.Két jellemzõ esetet szeretnék megemlíteni. Ezek az újra-töltve furcsa használatával is rokonok: részint a határozóiigenévi forma, részint a jelentés miatt.

Az egyik példa egy irodalmi pályázatnak és az arra beér-kezett munkákból összeállított internetes kötetnek a cí-me: Kosztolányi – újragombolva. Tájékoztatásképpenezt olvashatjuk a 2011-ben szerkesztett gyûjteményrõl: „Akiírás szerint olyan mûvekkel lehetett jelentkezni, melyekszellemükben fölidézték Kosztolányinak vagy egy-egy mû-vét, vagy életrajzi epizódjait. […] Célunk volt bemutatniKosztolányi örökségének megjelenését kortárs mûvekben,illetve újabb alkotások létrehozására kérni fiatal és érett,kezdõ és már a szakmáját [!] évek, sõt évtizedek óta mûve-lõ költõket és írókat, határon innen és túl. Mindezzel az al-kotó módon fölfogott tudományosság eszméjét is követnikívántuk, hiszen a kritikai kiadás szigorúan filológiai jelle-gét, valamint a szépirodalom kreatív lendületét szerettükvolna egymással kölcsönhatásba hozni.”

A válogatás célja nagyjából érthetõ. Az viszont egyálta-lán nem világos, hol van itt az „újragombolás”, a visszalé-péssel kezdõdõ, javító átszerkesztés. Kosztolányit kellenemegjavítani? Miféle visszalépéssel, miben, miért? Nem tu-dok szabadulni attól a gondolattól, hogy a Kosztolányi – új-ragombolva egyszerûen az elõzõ cikkemben tárgyalt Jókaiújratöltve címtípusnak az automatikus, átgondolatlan má-solása.

A másik példa a Bartók rádió mûsorának a címe: Népze-ne – újragombolva. Az internet egyik közösségi oldalánkedvcsinálóként ezt olvashatjuk vele kapcsolatban: „Mû-soraink a hét minden napján hallhatóak a Bartók Rádió-ban 14.30 – 15.00 óráig. Hétfõn a fiatalok hangján, szer-dán, pénteken és vasárnap itthonról, kedden távolról, csü-törtökön és szombaton újragombolva hallhatják ezt aKodály által százhangú orgonának nevezett kincset. Mû-soraink a népzene minden arcát, minden megszólalásátbemutatják, rövid tájékoztatással.”

A mûsor gazdái nyilván tudják, milyen az újragomboltnépzene. De miért kényszerítik gondolatolvasásra a rádió-hallgatókat? Hogyan lehet a népzenét átszerkesztve meg-javítani, méghozzá úgy, hogy a mûveletet valamifélevisszalépéssel indítják? – Csak találgatásképpen vetem felazt az ötletet, hogy a mûsorkészítõk a „csak tiszta forrás-ból” vagy a „vissza a gyökerekhez” eszméjét kívánják érvé-nyesíteni, de el akarják kerülni ezeket az elcsépeltnek tar-tott jelszavakat. Ha ez a szándék, azt persze megértem. Azmár viszont rejtély, miért nem érzik a szerkesztõk, hogy aNépzene – újragombolva cím magyarázat nélkül érthetet-len, mert zavaros a kép, amelyen alapul.

Mit lehetne javasolni az újragombolva igenévnek a De-ák Ferenc-i bölcs tanácstól elszakadó, homályos használa-ta helyett? A sok lehetõség közül most csak egy olyat emlí-tek, amely hangzásában és írásképében egyaránt közel állaz újragombolva formához. Ez az újragondolva igenév.Húsz évvel ezelõtt egy újságcikk – a címe: „Vállalatvezetésés stratégia”; alcíme: „Újragondolva, újragombolva”– szellemesen játszott a két alak összecsengésével, és talá-lóan képviselte a deáki gondolatot: „A vállalatok mostaná-ban egyre gyakrabban találják szemközt magukat azzal aproblémával, hogy látszólag jól mennek a dolgaik, mégisbizonyos jelekbõl arra lehet következtetni: a szervezetükveszít a vitalitásából. A dolgon már nem lehet javítgatás-sal, új projektek indításával, vagy bármi hasonlóval segíte-ni. Az egész mûködést az alapjaitól kell újragondolni, az-tán újragombolni” (1997: Magyar Hírlap).

Horváth László

Újragombolva

„A rosszul gomboltmellényt újra kell

gombolni”

Édes Anyanyelvünk 2017/4. 13

A reformáció minden országban helyzetbe hozta a nemzetinyelvet, megteremtette (vagy ha volt: felvirágoztatta) a nemze-ti irodalmat, megerõsítette a nemzeti érzést, kifejlesztette anemzeti nyelvek nyelvtanait, s ezáltal megalapozta a modernnyelvtudományt. Ezek az általános jellemzõk fokozottan iga-zak a magyar mûvelõdéstörténetre.

Szokás mondani, ha Kálvin nem lett volna, lehet, hogy mostnem magyarul beszélnénk. Van benne valami, de egy kis kiegé-szítést hozzá lehet tenni: ha Luther és Kálvin nem lett volna,talán most nem magyarul beszélnénk. Akkor ma Magyaror-szág valószínûleg a latin nyelvnek lenne egyik utolsó bástyája,esetleg egy latinizált magyart vagy éppen a németet beszél-nénk. Persze az anyanyelvûség külsõ hatóerõi mellett ott fára-dozott száz és száz magyar prédikátor, író,költõ, és a reformáció hatására elkezdettfolyamatot olyan jelesek vitték sikerre,mint Kazinczy Ferenc, Széchenyi István,Petõfi Sándor és Arany János. A 16. szá-zadban kezdõdött folyamat a 19. század-ban csúcsosodott ki: a reformáció a re-formkorban.

A reformáció nem volt mentes a belsõvitáktól. Az elsõ, lutheránus irányzat utánjött a helvét (kálvinista), Erdélyben azunitarizmus, majd pedig a szombatosság.A felekezetek között gyakori volt az át-járás, ahogy azt Dávid Ferenc prédikátoresete mutatja, aki valamennyi irányzatnakharcos képviselõje volt.

Magyarország 16. századi tragikus poli-tikai, katonai megosztottsága is oka lehe-tett a reformáció gyors terjedésének. Azemberközpontú új vallás, az olcsóbb egy-ház vonzerõt jelentett sokak számára. Areformáció terjedésének fõ eszköze azon-ban az anyanyelvûség volt. A Biblia jussonel mindenkihez a saját anyanyelvén, az is-tentiszteletek legyenek anyanyelvûek. Forradalmi hatása voltennek a nagyon természetes gondolatnak. A világ befogadásá-nak, megértésének legfõbb eszköze az anyanyelv. Ezt vitte át areformáció a vallási tanításokra. A magyar reformáció elsõ év-századában öt Újszövetség- és egy teljes Ó- és Újszövetség-for-dítás született. Az öt Újszövetség közül kettõ, Pesti Gáboré ésSylvester Jánosé erazmista jellegû, ezt követte Heltai Gáspár,Melius Juhász Péter, Félegyházi János protestáns Újszövetsé-ge. A teljes protestáns biblia Károlyi Gáspár és munkatársai-nak fordítása, az 1590-ben megjelent vizsolyi biblia. Ez min-denképpen fordulópont a magyar nyelv történetében, mert ki-egyenlítettebb nyelvhasználata meghatározó hatással volt azirodalmi nyelv alakulására (hasonlóan a Luther által fordítottnémet Bibliához), valamint a népnyelv alakulására is. A biblia-fordítások mellett a zsoltárfordítások is figyelmet érdemelnek.A legkiemelkedõbb protestáns énekeskönyv Szenczi MolnárAlbert zsoltároskönyve. A genfi zsoltárok átültetésével addigismeretlen formákkal gazdagította a magyar verselést, egyúttala szakszerû mûfordítás mintaképe lett. Károlyi és Szenczi

munkássága összekapcsolódik: Szenczi Molnár Albert KárolyiGáspár környezetében tanúja volt a vizsolyi biblia fordításá-nak és kinyomtatásának, nevéhez fûzõdik a Károlyi-biblia javí-tott kiadása. A Károlyi-bibliából származó csaknem 150 kifeje-zést tárt fel Csûry Bálint szülõfaluja, Egri népnyelvében.

Az anyanyelvûség programja mellett nem lett volna sikeresa reformáció, ha nem állt volna rendelkezésére néhány fontospragmatikai lehetõség. Ezek a következõk voltak: a) könyv-nyomtatás, b) retorika, c) vándorprédikátorság, d) gyülekezetifelolvasás, éneklés, e) iskolák, f) katekizálás. A reformáció ab-ban a pillanatban érkezett, amikor egy, a kommunikációs vilá-got éppen átformálni készülõ jelenség, a Gutenberg-galaxisterjedni kezdett. A reformáció elsõ évszázada egybeesik a kéz-írásos kultúra visszaszorulásával, a könyvnyomtatás fokozatoselterjedésével. Kiss Jenõ egyenesen azt mondja: „a reformációkezdettõl fogva kommunikációtechnológiai fölénybe került akatolicizmussal szemben”. A reformáció érkezése egybeesikaz ókori retorika újrafölfedezésével. Az ókori retorikát a rene-

szánsz és a humanizmus éleszti fel, s elsõ-ként a reformáció kezdi használni. Az elsõhazai, még latin nyelvû retorika szerzõjePécseli Király Imre (1590 k. – 1641 k.) re-formátus prédikátor, a 17. század elsõ felé-nek legjobb protestáns költõje. A 16. szá-zadban felbukkan a már névvel ismertvándorénekes (lantos), s mellette a ván-dorprédikátor alakja. Róluk írja Szerb An-tal: „ezekben a kimeríthetetlen erejû ige-hirdetõkben ölt testet magyar földön az újkor emberideálja, az autonóm személyi-ség”. Ebben a korban születik meg a ma-gyar szónoki stílus választékos, szépen zen-gõ, bibliai képeket, idézeteket használóprotestáns prédikátori változata, amelymindmáig jellemzõje a protestáns feleke-zeteknek. A közösségszervezõdést a közösfelolvasás és éneklés élményével erõsíti areformáció. Fontos újítás, hogy a kórus he-lyett bevezetik a gyülekezeti éneklést. Areformáció széles körû iskolahálózatot ho-zott létre az elemi iskolától a gimnáziumonát a fõiskoláig. A reformáció nyomán újból

elterjed a katekizálás, kátétanítás, ami hatással volt a magyarnép széles rétegeinek erkölcsi gondolkodására, világképére.

A reformáció gyors térhódítása után újra felerõsödtek azellentétes tendenciák. Felbukkant az ellenreformáció, az újra-katolicizálás. A reformáció ereje némiképpen csökkent, deazért nem véletlenül nevezik sokan a református vallást „ma-gyar vallásnak”, nem véletlen, hogy Debrecen a „kálvinistaRóma”. A reformáció óriási szellemi, mûveltségi és nyelvi ha-tása a másokkal való vitában, folyamatos diskurzusban alakult,és eredménye az ebbõl fakadó türelem, megértés és elfogadás.Azzal kezdtem, hogy Luthernek és Kálvinnak köszönhetjük ta-lán, hogy ma magyarul beszélünk. De azt se feledjük, hogy akatolikusok adták Luthert, és a reformátusoknak köszönhet-jük a legnagyobb magyar érseket, Pázmány Pétert.

A reformációnak meghatározó szerepe volt az anyanyelvikultúrában. Létrejött és terjedni kezdett az anyanyelvi mûvelt-ség. Alapjaiban változott meg a magyarság viszonya anyanyel-véhez. Az anyanyelv megteremtette a nemzeti közösségé válásalapjait: irodalomban, költészetben, zsoltárokban, részben atudományos értekezésekben. Az anyanyelvi gyakorlatot nagy-mértékben segítették az iskolák, a (vándor)prédikátorok, ahitviták és az iskoladrámák. Elkezdõdött a latin holt nyelvvéválása, a magyar nyelv emancipációja, valamint a szten-derdizáció, az irodalmi és a köznyelv kialakulása. A 16. századitragikus magyarországi politikai helyzetben, az ország széthul-lásakor „a nyelv a magyar állam széthullása után átvette a nem-zeti együvé tartozás jelképének szerepét és képviseletét” – írjaNemeskürty István. Ez a példa, sajnos, újra idõszerû lett a 20.században. A nyelv ismét kapott és kap is ilyen nemzetmegtar-tó, identitáserõsítõ szerepet.

Balázs Géza

A reformáció 500 éveés a magyar mûvelõdés

Harsányi István (1923) így írja le az abaúji nyelvészetimunkálkodást: „Érdekes jelenség, hogy Károlyi Gáspárgönci parókiáján, bibliafordításának idején, közte és mun-katársai közt gyakorta folytak nyelvészeti vitatkozások, ésSzenczi Molnár Albert is a Károlyi bibliájának megjobbítá-sával egyidejûleg írta nyelvtanát, s Misztótfalusi Kis Miklósis a biblia javítása közben tett nyelvészeti megfigyeléseket”.És errõl a tájról származik Geleji Katona István (késõbbierdélyi református püspök) is, akinek Magyar grammati-kácska (1645) címû mûve nyelvmûvelõ és helyesírási elve-ink megalapozásának tekinthetõ.

Luther Márton szobra az EvangélikusHittudományi Egyetem udvarán

(kép: BG)

Édes Anyanyelvünk 2017/4.14

Ezt kérdezi tõlem Büki András gyõri ismerõsöm. Szerintemne nyugodjunk bele!

Vizes a versenyzõ, ha kijön a vízbõl vagy megázik, de nem avilágbajnokság. Ezt a kérdést feszegeti Gaál Csaba is az ÉdesAnyanyelvünk 2017/2. számában. Kemény Gábor azt írja szer-kesztõi válaszában, hogy a kifogásolt megjelölés „sajtóbeli (ésimmár hivatalosnak is tekinthetõ) ... nyugodjék bele”.

Nem nyugszom, nem nyugszunk bele, azért sem, mert„az -s melléknévképzõ terjedõben van az -i képzõ rovására”, ésezt a Nyelvmûvelõ kéziszótár (mindkét kiadása) helyteleníti:„Az -s képzõs melléknév megjelenését csak olyankor tekint-hetjük nyereségnek, ha általa tömörebben, egy szóval tudunkmegjelölni olyan fogalmakat, amelyekre azelõtt csak körülírá-sunk volt. ... Ha azonban az -s képzõ parazitaként, pusztán azanalógia kényszerítõ ereje által tapadt hozzá valamely szóhoz,ne siettessük annak elterjedését, hanem váltogassuk, sõt he-lyettesítsük a korábbi, -s nélküli változattal.”

A vízi vébé befejezõdött, de nem felesleges foglalkoznunkezzel a nyelvi jelenséggel. Arra, hogy ezen a makacs gyakorla-ton lehet-e változtatni, nem tudok válaszolni, de segítségül hí-vom a Magyar értelmezõ kéziszótár perdöntõ adatait, szaba-don idézve.

vizes

• a vizet tartalmazó (erõsen) nedves ruha, borogatás ésaz, aki megázott,

• amiben (alkalmilag) víz van, például a bögre,• ami vízzel kevert, esetenként a bor,• ami vízzel vagy vízzel keverve készített, például a vizes

uborka;• vizes lehet valamilyen vízzel végzett, vizes eljárás,• a homályos, kifejezéstelen szem,• a vízmûveknél, vízépítésben dolgozó személy,• a sok nedvességet tartalmazó(, nem füstölt) húsáru, mint

a szafaládé, a párizsi,• az épületekben kialakított vizesblokk.A világbajnokság nem illeszkedik ebbe a felsorolásba! A vb

a vízen, a vízben, a víz környékén zajló, történõ cselekvés, kár

lenne (és nem is lehetne) máshová telepíteni. Aki ezt az -s kép-zõs alakot megalkotta, vad vizekre tévedt. „Tévedni emberidolog, a tévedésben megmaradni ostobaság!” – tanítja a latinközmondás. Elkéstünk? Ha valaha is szótározzuk ezt a szó-szerkezetet, „nemkívánatos, helytelen használatú” alakkéntkellene minõsítenünk.

Ha ezzel helyére tettük a kérdést, stílusosan idézhetjük,hogy „Kint vagyunk a vízbõl!”

Sámbokréthy Péter

A szerkesztõk válaszaValóban lezajlott a világbajnokság, de hogy mi a neve, arról

még mindig folyik a vita. A fenti cikket annak ellenére közöl-jük, hogy tartalmával nem mindenben értünk egyet. Korábbivéleményünkbõl fenntartjuk azt, hogy nem érdemes egy olyanszó ellen harcba szállni, amely alkalmasan tömörít egy hosszúkifejezést, és mind a hivatalos használatban, mind a sajtóbanáltalánossá vált. Abban igaza van a szerzõnek (és ezt gondol-juk mi magunk is), hogy a vízi jobb lett volna, ez azonban afféle„lépcsõházi okoskodás” (esprit d’escalier, amikor utólag, mára lépcsõházban jut az eszünkbe, mit kellett volna a vita soránmondanunk).

Egyébként a nyelvhasználat spontán gyakorlatiassága azótarészben meg is oldotta a vizes – vízi kettõsség kérdését: a világ-hálón és a nyomtatott sajtóban egyre gyakoribbá vált a FINA-világbajnokság elnevezés. A FINA a nemzetközi úszószövetségfrancia nevének (Fédération internationale de natation) a rö-vidítése, a világbajnokság hivatalos angol neve pedig ez: FINAWorld Championships (a végén az -s többesszám-jellel jelezve,hogy több sportág egyidejûleg zajló világbajnokságáról vanszó).

Végül pedig továbbra is az a véleményünk, hogy a rövidúszóvébé is kifogástalan lett volna (legalábbis a lazább beszéltnyelvben). Hiszen mindegyik itt szereplõ sportágnak az úszásaz alapja, és (hogy egy kissé elcsépelt érvvel éljünk) az asztalossem csupán asztalt készít, javít, hanem másfajta bútort is.

Ezzel a válaszunkkal a „vizes” világbajnokság körüli vitátbefejezettnek nyilvánítjuk.

Nem, ez a jelzõ nem egy szakfolyóiratban bukkan fel,hanem egy budapesti kiállítás címében. Igaz, hogy kevesentudják, mit jelent (egyébként falusit), meg kimondani is nehéz,de aki a fotó- és videókiállítást rendezte, az ezzel nem törõdik.Talán mindegy neki, hányan nézik azt meg, talán valaki ezt acímet sugallta. Pedig lehetett volna érthetõbb és vonzóbbcímet találni az érdekes élményeket rögzítõ dokumentum-anyagnak. Vagy a falusi „snassz” lett volna, mert túl könnyenérthetõ?

A külföldi szavak ellen hiába küzdünk, azok úgyis beáram-lanak az anyanyelvünkbe, és észszerû keretek között nem árta-nak neki. Épeszû ember ez ellen már nem is szól, hiszen azinternet megállíthatatlan világa aztán igazán kozmopolita,amellett, hogy a közösségi média kialakította a saját belsõnyelvét. Svédországban élõ ismerõsöm meglepõdött azon,hogy nemcsak tudom, mi az a troll, hanem újabban létezikolyan magyar szó, pontosabban ige, hogy trollkodik valaki.

A troll, ami eredetileg egy északi mesefigurát, egy manót ésújabban egy plüssjátékot takar, az olyan személy megnevezé-se, aki provokatív, ingerlõ módon, a tárgyhoz nem tartozó üze-netekkel bombáz valakit, illetve egy online közösséget – állítjaa Wikipédia.

A trollkodás idõvel a kevésbé agresszív gúnyolódás, élcelõ-dés jelölõjévé vált, amivel fontosabb, komolyabb témák, sze-mélyek is nevetségessé tehetõk, ezzel egyfajta kritikai élt adva

a véleménynyilvánításnak. Korábban ilyen jellegû „trollkodás”volt például a politikusok karikatúrája.

A szót az online média elõszeretettel használja. Ez azt jelzi,hogy elsõsorban a fiatalok élnek vele, márpedig õk alakítjáklegerõteljesebben a nyelvet. Ugyanakkor felbukkannak olyanjelzõk és kifejezések, amelyek soha nem fognak beépülni, ilyenpéldául a rurális – erre fejemet teszem.

A gyakran felbukkanó, népszerû idegen szavakat egy idõután magyarosan írjuk, és úgy is ültetjük be mondatainkba,például hekker. Az oroszok hekkerei ügyesebbek, mint az ame-rikaiakéi – már ezt a megállapítást is láttam leírva. Ezen márnem is lepõdünk meg.

Száz évvel ezelõtt elképzelhetetlen volt, hogy idegen szak-szavak ilyen gyorsasággal épüljenek be a hétköznapi nyelvbe,igaz, az információáramlás – meg a közlekedés – csak cammo-gott a maihoz képest, nem beszélve arról, hogy a rádió, a tévéés az internet – amely mára bizonyos fokig uniformizálta a kü-lönbözõ társadalmi csoportok nyelvhasználatát – ekkor mégnem létezett.

De régen sem volt mentes a magyar nyelv az idegen szavak-tól, sõt, még több hemzsegett benne, fõleg német és jiddis.Amikor régi szövegeket olvasunk, az akkori szavakhoz kell manémi magyarázat. Ezek többsége elmagyarosodott szakszó: anémet építõmestereknek köszönhetõen a kõmûvesek majdminden szerszámát, a collstoktól a spakliig importáltuk. Eze-ket ma alig használjuk a köznyelvben, no meg lassan, a techni-ka fejlõdésével maguk a régi szerszámok is elavulnak, és beke-rülnek a lomtár legmélyére.

Elek Lenke

Rurális

Nyugodjunk bele a „vizes” vb-be?

Édes Anyanyelvünk 2017/4. 15

Az Észak-Koreából eltávozott, és 2003 óta számûzetés-ben élõ Kim Jongnam ellen elkövetett rejtélyes merénylet-rõl, gyors és vélhetõen nagyon fájdalmas haláláról tudósít-va a televízió riportere többször is megismételte a követke-zõ mondatot: A VX nevû idegméreg, amellyel Kim Jongunféltestvérét, Kim Jongnamot a Kuala Lumpur-i (Malajzia)nemzetközi repülõtéren megölték, a leghalálosabb mér-gek egyike.

Utánanéztem, mit lehet tudni a szóban forgó, leghalá-losabbnak nevezett VX nevû idegméregrõl (C11H26NO2PS).A rendelkezésemre álló források szerint a VX valóban azegyik legveszélyesebb mesterségesen elõállított vegyi-harc-anyag, amely „brutális” idegméregnek számít: szag-talan, sárgászöld, olajszerû folyadék, mely a bõrön át szí-vódik fel. Ebbõl a vegyi fegyvernek számító anyagból egé-szen kis mennyiség (már kb. 200 µg) halálos dózist jelentaz ember számára. Azért is nagyon veszélyes, mert tüneteirendkívül gyorsan játszódnak le: elõször csak fejfájás, fo-kozott nyálkatermelés jelentkezik, aztán izomfájdalom,majd izom- és bélgörcs, végül eszméletvesztés és általábanlégzési elégtelenség miatt bekövetkezõ halál. Ezt a mérgetharcászati céllal fejlesztették ki még az 1950-es évekbenSvédországban.

Nem vagyok oknyomozó újságíró, így hát távol álljon tõ-lem annak még a latolgatása is, vajon ki és milyen indíték-ból követhette el a rejtélyes merényletet, illetve ki(k) áll-hat(nak) Kim Jongnam meggyilkolása mögött. Ebben a kisírásban e helyett arra keresem a választ, vajon miért tûnikszokatlannak a riporter fenti mondatában a leghalálosabb(fokozott) melléknévi forma.

A melléknevek szófaji osztályában a fokozás az egyiklegtipikusabb morfológiai mûvelet, melynek során a mel-léknevet morfológiai eszközökkel: a középfok -bb, a felsõ-fok leg…-bb vagy a túlzófok legesleg…-bb jelölõjével, illetõ-leg más nyelvi eszközökkel (pl. inkább [kedvezõ], kevésbé[kényelmes], igen [okos]) látjuk el annak érdekében, hogy afogalom tartalmának nagyobb vagy kisebb mértékét, fokátfejezzük ki. A fokozott melléknevek az alapjelentésnélhangsúlyozottabban, intenzívebben, nagyobb mértékben(vagy kevésbé hangsúlyozottan, kevésbé intenzíven, ki-sebb mértékben) érvényesülõ tulajdonságokat jelölnek.

A tulajdonságot jelölõ melléknevek jelentése általábanviszonylagos. Ilyenek például (1) az érzékszervekkel konk-rétan észrevehetõ tulajdonságok, pl. láthatók (magas, fe-hér), tapinthatók (puha, sima), ízlelhetõk (édes, savanyú),

szagolhatók (illatos, szagos), hallhatók (halk, hangos)vagy (2) az elvont tulajdonságok jelölõi, pl. térbeli kiterje-dések (hosszú, mély), idõbeli lefolyások (gyors, lassú), fizi-kai (erõs, ügyes) és szellemi sajátosságok (gonosz, bátor). Atulajdonságot jelölõ jelentések viszonylagos volta össze-függ a fokozhatósággal: ezek a relatív minõséget ésmennyiséget kifejezõ melléknevek fokozhatók, pl. (leg)ma-gasabb, (leg)illatosabb, (leg)gonoszabb.

Léteznek azonban abszolút minõséget vagy mennyisé-get jelentõ melléknevek is, amelyek szemantikai tartalmavagy nem teszi lehetõvé a fokozást (pl. *tökrészegebb, *né-mább, *nõsebb, *balkezesebb, *tányérnyibb, *számtala-nabb), vagy csak metaforikus értelemben lehetséges fokoz-ni õket (pl. magyarabb a magyarnál), illetõleg akkor (pl. aszínnevek esetében), ha a szóban forgó tartománynak vanközponti és periferiális része (pl. pirosabb). Abszolút jelen-tésûek pl. (1) a színnevek (pl. fekete, fehér, kék), (2) a nép-nevek (pl. magyar, német, angol), (3) a származási helyetjelentõ (-i képzõs) melléknevek (pl. mezei, kisújszállási,atyai), (4) a tulajdonság magas fokát jelentõ melléknevek(pl. színtiszta, vaksötét, hófehér), (5) a valamilyen tulajdon-ság hiányát jelölõ melléknevek (pl. vak, süket, néma), (6) aformát, alakot jelentõ melléknevek (pl. kerek, négyszögle-tes, ovális).

A halálos melléknév is abszolút minõséget fejez ki, a tu-lajdonság legmagasabb fokát jelenti. Konkrét (elsõleges)jelentése kontextusra való tekintet nélkül jól definiálhatóa komponenses elemzés alkalmazásával: halálos az, aminem gyógyítható, ami halált okoz(hat). A halálos – gyógyít-ható (kvázi-)antonimapár esetében az egyik jelentés kiolt-ja, kizárja a másikat, azaz ha az egyik igaz, akkor a másikbiztosan hamis. Ilyenek pl. az élõ – halott, a nõs – nõtlen, ajobb – bal. A két egymást kizáró dolog között nincs „senkiföldje”, nincsenek olyan értelemben vett fokozatok, mintpl. a hideg – meleg, a régi – új, a gazdag – szegény stb. ellen-tétpárok között.

A halálos melléknév fokozott formái (halálosabb, leg-halálosabb) szemantikailag értelmezhetetlenek, pl.*(leg)halálosabb betegség, *(leg)halálosabb seb, *(leg)halá-losabb bûn. Hogy bizonyos kontextusban mégis elõfordul-nak, abban minden bizonnyal szerepe lehet a halálos rela-tív jelentésû szinonimáinak, pl. veszélyes (méreg), pusztító(méreg), melyek rendelkeznek (szabályos) fokozott ala-kokkal, továbbá annak, hogy a halálos melléknév hatóere-jét még jobban ki akarta emelni a közlõ.

H. Varga Márta

A leghalálosabb méreg

Az Édes Anyanyelvünk 2017/2. számában Bincze Diána tol-lából cikk jelent meg Tanulmányozzuk kezeinket! címmel. Azírás azzal a nyelvhelyességi kérdéssel is foglalkozik, hogy a pá-ros testrészneveket nem helyes többes számban használni. Devajon igaza van-e a szerzõnek? Úgy vélem, hogy csak részben.Véleményemet elsõsorban Lõrincze Lajos álláspontjára ala-pozom, aki a Vannak-e szemei a magyar embernek? címû cik-kében részletesen szól errõl a kérdésrõl. Hadd idézzem a mes-tert: „Az igazság egyik fele az, hogy páros testrészek neveit azállandósult kifejezésekben, állandó szókapcsolatokban szintemindig csak egyes számban szoktuk használni”, és mint írja, „anyelvmûvelõ irodalom mindig is idegenszerûségnek, germa-nizmusnak tekintette a páros testrészek többes számban valóhasználatát. Pedig jócskán akad példa irodalmunkban erre a»szabálytalanságra«”.

Lõrincze cikkének bevezetõjében Adytól idéz:

Már vénülõ kezemmelFogom meg a kezedet.

Már vénülõ szememmelÕrizem a szemedet.

Itt a páros testrészek megnevezésére egyes számot használa költõ (kezem, kezed, szemem, szemed). Ám ellenpéldakéntmindjárt ott egy másik Ady-idézet: „Add nekem a te szemei-det”.

Lõrincze szerint Halász Gyula, aki a múlt század harmincaséveiben a rádióban Édes anyanyelvünk címmel tartott elõadá-sokat, nem ítélte el mereven ezt a nyelvhasználatot. A Szózatkét sorát is idézi bizonyítékul: „Itt törtek össze rabigátHunyadnak karjai.”

Lõrincze Lajos, Halász Gyulával egyetértve, nem tartja fõ-benjáró bûnnek a régi duális maradványát. Én is úgy vélem,hogy a kezem, lábam szóalakok a megszokottabbak, tegyükhozzá: a választékosabbak is, ám a kezeim, lábaim alakokatsem kell üldöznünk.

Dóra Zoltán

VISSZHANG • Hunyadnak karjai

Édes Anyanyelvünk 2017/4.16

A magyarországi cigányság kb. 30%-a kétnyelvû, azaz amagyar mellett a cigány nyelvek valamelyikét is beszélianyanyelveként. Ez lehet a beás nyelv, amelyet a beás cigá-nyok beszélnek, vagy lehet a romani nyelv, amelyet az oláhcigányok beszélnek. Ezt a nyelvet – tehát a romanit – szok-ták azonosítani a lovári nyelvvel, azonban a lovári aromaninak csupán egy dialektusa, emellett számos másváltozattal találkozhatunk az egyes roma közösségekben(cerhári, machari, churári stb.)

Nem ritka nyelvi jelenség a kétnyelvû beszélõk köré-ben, hogy a mondatot egyik nyelven kezdik el, és számukrateljesen természetes módon a másik nyelven fejezik be.Ezt a jelenséget code-switchingnek, azaz kódváltásnak ne-vezzük. Arra utal a megnevezés, hogy azonos idõben éstérben két vagy több nyelv van jelen a diskurzus során.Egy 2016-os kutatásomban (Kultúra- és nyelvspecifikusdiskurzusjelölõk a romani nyelvben. Anyanyelv-pedagógiaIX. évf. 2016. 6. sz.) rámutattam arra, hogy a romanibanegyes kultúra- és nyelvspecifikus elemek képesek olyan je-lentést hordozni, amelyek a beszélõközösség kultúrájánakviselkedési normáit is szabályozzák a diskurzusban. Aromani nyelvhasználók ezeket az elemeket is képesek ru-galmasan átemelni a magyar nyelvbe, megtartva jelentés-tartalmuk nagy részét. Tipikus példa erre a dikh má’. Adikh szó a dikhel (’néz, lát’) ige felszólító módú alakja aromaniban, jelentése: ’lásd!’, tehát a látásra mint érzéke-

lésre vonatkozó jelölõ, ígyelsõdleges jelentése ’vala-mit (meg)látni’. Emellettkialakult a ’megérteni’, il-

letve ’a látottakra reagálni’ jelentése is. A diskurzusjelölõmásodik eleme, a má’ a magyar már szó rövidült alakja.A dikh má’ használatát tehát a következõképpen definiál-hatnánk: egy eseményre, történésre, reakcióra adott – fel-háborodást, meglepõdést kifejezõ – felkiáltás vagy diskur-zusjelölõ a romani és a magyar szavak együttes használa-tával. Ezt az alakot a magyar nyelvû megszólalásokban ishasználják, mint láthatjuk, a jelentés és funkció megvál-toztatása nélkül.

Érdekes azonban az a kérdés, hogy milyen jelentésvál-tozással kerül át egy romani jövevényszó a magyarba, illet-ve mit jelent eredetileg a forrásnyelvben, a romaniban. Ateljesség igénye nélkül vizsgáljuk meg a legismertebbromani eredetû elemek eredeti jelentését!

ácsi (ash chi, ejtsd: ás csi). Sokan nem tudják, hogyamikor ezt a szót kimondják, ácsi, valójában régi cigányze-nészeket idéznek. Amikor zenehúzatás (ma úgy mondjuk:számkérés) közben nem hagyták végigjátszani a nótát, ha-nem így szólt a prímás: ash chi, azaz ’állj, ne!’, ’állj, nejátsszátok tovább!’. Akkor kérték a következõ nótát.

benga (beng, ejtsd: béng). A magyarban egyrészt ’nagy’a jelentése, másrészt fok-, mértékhatározó is lehet: Benganagy egyest kaptam föcibõl, azaz: ’(Ma az iskolában) jónagy egyest kaptam földrajzból.’ A beng jelentése aromaniban: ’ördög, sátán’.

csaj (chaj, chej, shej, ejtsd: csáj, cséj, séj). A chej vagyshej a romaniban ’cigánylány’-t jelent. A cini shej jelentése’kislány’, a bari shej jelentése ’nagylány’. Nagylány a romaközösségekben az, aki biológiailag érett a házasságra. Aférjhez ment bari shej-t (’nagylány’) cini romnyi-nak (’kisfeleség, fiatal házas asszony’) nevezik. A nem cigány lánymegnevezése: rakli, rakji.

csávó (chavo, shavo, ejtsd: csávo, sávo). Ezen áltálában’fiú’-t, ’srác’-ot’, ’férfi’-t értünk, valódi jelentése azonban aromaniban ’cigány fiú’ (romano shavo). A romani a nemroma fiúra más szót használ: raklo (ejtsd: ráklo). A chavo,shavo szót a romani a még nõtlen fiú megnevezésére hasz-nálja. A megnõsült fiút – függetlenül korától – már cinorom-nak nevezik, amit így fordíthatnánk: kis férj, fiatalházas férfi.

dzsal- (zhal-, ejtsd: zsál). Pl. Dzsaljunk a csajhoz/csávó-hoz! Jelentése: ’megy’. A magyarban kizárólag mozgásrautaló szóként használjuk: Ott dzsal a csávó; Dzsaljunk!stb. A romaniban azonban a társalgás során más szerepetis betölt. A diskurzus alkalmával a beszédpartner egyetér-tése kifejezésére is mondhatja: Dzhal/Zhal tyi vorba!(ejtsd: Dzsál/zsál tyi vorbá!), szó szerint: ’Megy a szavad!’,azaz: ’Igazad van! Úgy van! Helyesen mondod!’.

dzsukel (zhukel, dzsukel, ejtsd: zsukél, dzsukél): ’va-gány, menõ’. A zhukel vagy dzhukel jelentése a romaniban’kutya’. Különös lehet ez a jelentés-megfelelés, de a ma-gyar dög és dögös szavak jelentései hasonló módon függ-nek össze.

dzsuvás (dzsu, zhu, ejtsd: dzsu, zsu). Jelentése a ma-gyarban: ’piszkos, koszos stb’. A dzsuva eredeti jelentése aromaniban: ’tetû’.

hóhányó A szó népetimológiás alakban került bele amagyar szlengbe: xoxamno (ejtsd: hhohhámno, hátul kép-zett h-val kell ejteni, mintha gargarizálnánk), jelentése’hazudós’. A xoxamno hímnemû alak, azaz ebben a formá-ban a romaniban csak fiúkra, férfiakra használják. Nõne-mû alakja: xoxamni (ejtsd: hhohhámni).

purdé, purgyé (phurde, ejtsd: phurdé). Ezt cigánygye-rekek megnevezésére szokás használni. Az etimológiaiszótár másképpen foglal állást, de elképzelhetõ, hogy aromaniban egészen más jelentéssel bíró szó kapta a ma-gyarban ráértéssel a ’cigánygyerek’ jelentést. A régi cigányszegkovácsokat a munka során jellemzõen gyerekeik segí-tették. Nekik szólt így a mester: Phurde-phurde!, azaz’Fújjad-fújjad’; ti. a tüzet, hogy ki ne aludjon.

roma Ezzel a szóval nevezik meg magukat a romák.Egyes száma rom, többes száma roma. A magyarban álta-lánosságban minden cigány/roma megnevezésére szolgál,viszont ha egy roma a romaniban ezt a szót használja, ak-kor csak azokat a romákat érti rajta, akik a nyelvet beszé-lik. Azon cigányokra/romákra, akik nem beszélik a nyel-vet, a romungro (’magyar cigány’) megnevezést használja.Magát a szót az újind lom-ból eredeztetik, amelynek jelen-tése: ’ember’. A rom szót dicsérõ, elismerõ jelentésben ishasználhatják: Rom han/san! azaz: ’Ez igen! Ember vagy!Nagyszerû’. A rom a fent említetten kívül ’házas férfi’-t isjelent – függetlenül attól, hogy a férj roma vagy nem roma.

séró (shero, ejtsd: séro). Gyakran halljuk ezt a szót,amikor valakinek a frizuráját dicsérjük: Jó a séród! Vagy:Belõttem a séróm. Ezt irodalmi igényességgel így fordíthat-nánk: ’Milyen fantasztikus a frizurád!’, illetve: ’Szépenmegfésülködtem’. Azonban a séró a romaniban ’fej’-et je-lent! A hajra más szót használnak: bal, bala (ejtsd: bál,bálá).

verda (verda, vurdon: ejtsd: vérdá, vurdon). Érdekes,hogy amikor a magyarban a verda szót használjuk, legtöbbesetben valami impozáns, nagy presztízsû autóra asszociá-lunk, miközben a romaniban a szó eredeti jelentése:’fiáker, szekér’.

És egy bónusz a végére!jálomálom-jálomálom Tucatnyi ember kérdezte meg

tõlem, hogy mit jelent Pápai Joci Origo címû eurovíziósdalában az álom-álom, sálom-álom. Nos, körülbelül eny-nyit: na-na-na, la-la-la. (Vagyis semmi köze az álomhoz.)

Lakatos Péter

A szerzõ a Pszicho-, Neuro- és Szociolingvisztikai OsztályTöbbnyelvûségi Kutatóközpontjának tudományos segédmun-katársa (a szerk.).

A Nyelvtudományi Intézetmûhelyeibõl

Vaker és ami mögötte van

Cigány eredetû szavaka magyar nyelvben

Édes Anyanyelvünk 2017/4. 17

OlvasólámpaNyelvi játékaink nagykönyveGrétsy László könyvérõl, az újabb kiadás alkalmából

Régóta keresem s most sikerült megszereznemGrétsy tanár úr könyvét (a 2012-es elsõ kiadást el-szalasztottam).

Igazi gyönyörûség kézbe venni, olvasgatni, felada-tait megoldani, másikat keresve „überelni”, beszél-getés közben felidézni egy-egy odaillõ szót, kifeje-zést, tréfás kérdést, diákjaimnak is kiválogatni né-hányat, közösen játszani, megtalálni a megoldást,esetleg az unokáknak is játszótársa lenni…

Még egyetemi hallgatóként olvastam Platón taná-csát: „Hagyd, hogy játszva tanuljon a gyermek!”.Majd Kosztolányi Dezsõnek A játék címû versét ismegismertem, s megragadt bennem egy nyelvmûve-lõ cikkének mondata is: „Mindengyermek született szófacsaró, versfa-ragó és költõ.” Egy kínai közmondásis utamba került: „Amit olvasok, aztelfelejtem, amit látok, arra emléke-zem, amit csinálok, azt tudom!”

Nos, a játszó-alkotó gyermek, diák,az „istenek-adta: a játék” (Vargha Ba-lázs) segítségével anyanyelvét is szí-vesebben tanulja, s Grétsy László szá-mára is „a játék nyelvi játékot jelent,olyan önként és kedvvel, örömmelvégzett cselekvést, amelynek tárgya,eszköze az anyanyelv”.

Mit is találunk ebben a játéktólduzzadó nagykönyvben? Íme a válasz-ték:

1. Betûk, hangok játékai (bûvös négyzetek, allite-ráló közmondások, betûvesztés, betûtoldó játékok,betûcserebere, eszperente, játékos magán- és más-salhangzók).

2. Betû- és képtalányok (betûtalányok, tematikusbetûrejtvények, dédanyáink, napjaink rébuszai).

3. A betûjátékok fejedelme, az anagramma (név-anagrammák, ország, város, fiú, leány…, anagram-marejtvények).

4. Szótagok, szavak játékai, rejtvényei (építkezésszótagokkal, egyjelentésû szavak, poliszémia hálójá-ban, valódi és álellentétek, szinonimák, szóegyenle-tek).

5. Egyéb klasszikus játékok (palindrom, intarzia).

6. Játékok, bûvészkedések versekkel, rímekkel(rímes furcsa játék, cento, haiku, pantun-lánc, ha-landzsaversek, rejtvényes kancsalságok, sanda rí-mek, kecskerímek, rímes varázslatok).

7. Nyelvtörõk, találósdik, játékos viccek.

8. Nyelvi játékok (nép- és helynevek, nyelvtanijátékok, nyelvtanozás közben, képzõk, jelek játékai,játékos szóalkotás, szólás- és közmondásjátékok).

9. Betûhálók rabságában (scrable, szudoku, táblásnyelvi játékok).

10. Egyéb nyelvi játékok, csecsebecsék (játékok arómai számokkal, kenguru, csacsipacsi, kétnyelvûszövegek, titkos nyelv – titkos írás, keresztnévi[v][i]gazságok, játék a visszhanggal).

Természetesen minden fejezetcím és alcím után amegfejtések is megtalálhatók, segítik a játékosokat.

Grétsy László meséli: „Vagy húsz éve a budai vár-kerület egy kis utcájában Horváth Gyulával, az ak-koriban ismert színésszel beszélgettem. Egyszercsak arra jön felénk egy öt-hatévesforma, vagánykülsejû legényke, rámered a mûvész vastag fekete

bajuszára, majd kibuggyan belõle akérdés: – Bácsi, neked szájöldöködvan?”

A kötet elõszavában a szerzõ meg-említi: „…a különféle nyelvi játékok,feladványok kiváló pedagógusainkszakavatott magyarázatai révén anyelvmûvelésnek és az anyanyelvi is-meretterjesztésnek tevõleges részévéválhatnak. Így például a betûjátékokközött a hang és a betû viszonyánakmegértéséhez nyújthatnak segítséget;a helyesírással is kapcsolatos játékokmár eleve a helyesírási ismeretekmegszilárdítására is szolgálnak; a be-tû-, szó- és képtalányok a nyelvi fantá-ziát, találékonyságot fejlesztik, ezen-

kívül a szójelentéstani ismeretek terjesztésénekhasznos eszközei…” Magyartanárként is szívbõlajánlom Nyelvi játékaink nagykönyvét minden peda-gógusnak!

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége általszervezett XXV. Bolyai Nyári Akadémia 2017. évitanfolyamai – a magyar nyelv és irodalom tanfolya-ma is – frappáns mottó jegyében zajlanak: „attól kü-lönösen óvakodni kell, hogy a gyermek a tanulmá-nyokat, melyeket még nem szerethet, meg ne gyûlöl-je, és az egyszer tapasztalt keserûségtõl a gyermek-éveken túl vissza ne rettenjen. Játék legyen a tanu-lás.” (Quintilianus)

Befejezésül Grétsy László A szavak ösvényein(Tinta Könyvkiadó, Bp., 2011.) címû könyvének elõ-szavából idézek: „számomra egytõl egyig becses sza-vak, szóalakok, … utatokra bocsátalak benneteket.Mutassátok meg magatokat az olvasóknak! Kösse-tek velük tartós barátságot, kedveltessétek meg ve-lük magatokat, gondolkoztassátok el, egyúttal pediggyönyörködtessétek, derítsétek jókedvre õket!”. Úgylegyen! (Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2016.)

Málnási Ferenc

Édes Anyanyelvünk 2017/4.18

Elsõ hazai retorikánkA Bevezetés a retorikába két könyvben (Isagoges

Rhetoricae libri duo) elsõ hazai retorikánk. Kiemelten je-lentõs a reformáció évében, hiszen Pécseli Király Imre ko-máromi református lelkész írta latin nyelven 1612-ben.Harmadik, bõvített kiadása 1639-ben jelent meg, ennekmagyar fordítását ismerheti meg a 21. századi olvasó.

Elsõ retorikánk kiadását az Anyanyelvápolók Szövetsé-ge és a Trezor Kiadó hozta létre, a kötet megjelenését tá-mogatta még: az Emberi Erõforrások Minisztériuma, aTudományos Ismeretterjesztõ Társaság és a Károli Gás-pár Református Egyetem. Köszönet érte!

Pécseli Király Imre 1590 táján született. Tanulmányaielvégzése után református lelkész és tanító lett Komá-romban. A város egyéves ösztöndíjával 1609-ben Heidel-bergbe ment, itt-tartózkodását még két évvel megtol-dotta, Szenczi Molnár Albert köréhez tartozott. 1612-benOppenheimben jelent meg retorikája, 22 évesen írta; majda harmadik, jelentõsen javított és bõvített kiadás 1639-benNürnbergben látott napvilágot. Írt egy ábécéskönyvet is,mint költõ is jelentõs. 1622-tõl Érsekújváron a reformátusvégvári katonaság prédikátora volt, valószínûleg 1641-benhalt meg.

A retorika elején a kortársak köszöntõi, latin és görögnyelven írt epigrammák olvashatók. Szenczi MolnárAlbert is méltatta fiatal barátja mûvét:

Szent tudomány és emberi bölcsesség az, amit TeAlkotsz, így szeret is Téged az, ki követ.Eggyé forr most égi poézis a rétori mûvel,Munkáddal hasznot hajtva hazádnak is így.

Pécseli Király Imre pe-dig az alábbi mottót írtaretorikája elé: „Arisztote-lész így szól Nagy Sándor-nak ajánlott retorikájá-ban: Amint a hadvezérhadseregének megõrzõje,

úgy az ékesszólás a bölcsességgel együtt az emberi élet kor-mányzója.” A retorika lényegérõl szól ez az idézet: a retori-ka szoros kapcsolatban van a bölcsességgel, vagyis a filozó-fiával, s az emberi társadalmat kormányzó bölcseket ne-vel, uralkodókat, állami hivatalnokokat, lelkészeket. Így isvolt ez akkoriban, az alapfokú oktatásban, a triviumbanhárom egymásra épülõ stúdium volt: grammatika, retori-ka és dialektika. Molnár Albert 1610-ben publikálta gram-matikáját, rá két évre Pécseli a retorikát, elképzelhetõ,hogy tervbe vettek egy dialektikát is, de az nem születettmeg (viharosak voltak a történelmi körülmények akkori-ban).

Pécseli retorikája két könyvbõl, azaz két nagy egységbõláll: az elsõ az invenciót és a diszpozíciót, vagyis az érveléstés szerkezetet; a második az élokúciót, vagyis a stílust tar-talmazza. Érvelés és stílus – ez retorika szíve és lelke.

Az invencióban részletesen tárgyalja a beszéd felépíté-sét, a beszédfajtákat, a beszédfajtákon belül pedig az érve-lést, mégpedig a toposz-logika, vagyis gondolkodási mûve-letek szerint. Négy beszédfajtát mutat be: a tanító, a tör-vényszéki, a tanácsadó és a bemutató beszédet. Érdekesekés tanulságosak mintabeszédei, például az egyik tanácsadóbeszédben a magyar követ I. Zsigmond lengyel királyt kéri,hogy nyújtson segítséget a török kiûzéséhez; az egyik tör-vényszéki beszéd pró és kontra érvelést tartalmaz arról,hogy jogosan szakadtak-e el a belgák a spanyol uralkodó-tól; az egyik bemutató beszéd Cicero dicséretérõl szól, egymásik a gõgösség kárhoztatásáról, vagyis arról, hogy azuralkodók és a hivatalnokok nem lehetnek gõgösek.

A stílus kapcsán a stíluskövetelményekrõl, a szövegekszerkesztésérõl: a szavak összekapcsolásáról és a körmon-datról, a szóképekrõl és az alakzatokról, végül röviden ahárom stílusnemrõl (egyszerû, középsõ, fennkölt) ír.

A trópusok (szóképek) és a figurák (alakzatok) csopor-tosítása érdekes és logikus: kiemeli a négy elsõdleges tró-pust (metonímia, szinekdoché, metafora, irónia), a másod-lagosakat is bemutatja. A figurákat szóalakzatokra és gon-dolatalakzatokra osztja, ez utóbbiak harmadik, nagy cso-portját pedig a toposz-logikához kapcsolja, vagyis összekö-ti az érvelést és a stílust. Érdekes és tanulságos lehet ez arendszer mind a mai kognitív nyelvészek, mind a mai stí-luskutatók számára.

Mindenütt részletes tanácsokat ad. Például a metaforaesetében felhívja a figyelmet annak forrásaira. A metaforaalapja lehet az Isten, az égi dolgok, természeti elemek, le-vegõ, víz, növények stb. Nyolc csoportot nevez meg, a maikognitív metaforatanulmányban tizenhárom forrástarto-mány van felsorolva. Nem is áll olyan messze a mai tudo-mányosságtól.

A fiatal Pécseli Király Imre auktorismerete elképesztõ-en gazdag. Nemcsak a klasszikus retorikákat, nemcsak Ci-cero beszédeit idézi, hanem az egyházatyákat, példáulSzent Ágostont, és természetesen a Bibliát, de középkori,reneszánsz és kortárs német retorikaszerzõket is. A láb-jegyzetek 21. századi készítõinek komoly munkát jelentetta források visszakeresése, pontos megadása. Ha az idézettverseknek volt mûfordításuk, azt közöltük, ha nem volt, amûfordítást is létre kellett hoznunk, ezek a mûfordításokConstantinovits Milán Andrást dicsérik.

Maga a retorika könnyen olvasható, mert módszere vi-lágos: meghatározást ad, példával illusztrálja, mindehhezmegjegyzéseket, magyarázatokat fûz.

Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy Pécseli KirályImre alapos, színvonalas retorikát szerkesztett. Tudjuk,hogy elõírták a Sárospatak vonzáskörébe tartozó iskolák-ban Tokajtól Ungvárig, s még a 18. században is használ-ták, elképzelhetõ, hogy német földön is tanítottak belõle.Ma is hasznos olvasmány. Elsõsorban azért, mert sok tév-hit él még mindig a közvélekedésben a retorikáról (csak afellengzõs stílust terjeszti, csak beszédmûvelést tanít, csaka manipulációval foglalkozik), éppen ezért hasznos megis-merkedni egy igazi retorikával.

Több diszciplína szakemberei forgathatják haszonnal.Elsõsorban azok, akik retorikatörténettel vagy az iroda-lomelmélet történetével foglalkoznak. Nélkülözhetetlen aneveléstörténészek és a tankönyvtörténészek számára. Azirodalomtörténészeknek azért tanulságos, mert fontos azttudni, hogy egy adott korszakban egy író-költõ milyen ta-nulmányokat folytathatott diákéveiben, s a 19. század kö-zepéig mindenki tanult alapos retorikát. Természetesenismerniük kell az elsõ hazai retorikát a retorikatanárok-nak, sõt a kommunikáció tanárainak is. Mindenekfelettpedig a retorikát és kommunikációt tanuló diákoknak.

Ezt írja Pécseli a bevezetõ ajánlásban: „Miért ne bízzamhát én is abban, hogy jóindulatúan fogadjátok, ó kegyes-séggel és mûveltséggel ragyogó kiváló férfiak e csekély és ki-csiny kis ajándékomat, melyet jámbor lélekkel szánok,ajánlok, szentelek az Úr házának, azaz az egyháznak azépítésére, melynek fontos részei az Iskolák is.”

Most pedig, a reformáció évében a református lelkész éstanító Pécseli Király Imre retorikája nemcsak a hazai, ha-nem a református iskolaügy színvonalát is dicséri.

(Fordította: Constantinovitsné Vladár Zsuzsa, a latineredetivel egybevetette: Adamik Tamás, a jegyzeteket ké-szítette: Adamik Tamás, Adamikné Jászó Anna, Constan-tinovitsné Vladár Zsuzsa, az utószót írta: Adamikné JászóAnna. A verseket fordította: Constantinovits Milán And-rás. A tördelés nem egyszerû munkáját Benczik Vilmos vé-gezte.)

Adamikné Jászó Anna

„az ékesszólása bölcsességgel együtt

az emberi életkormányzója”

Olvasólámpa

Édes Anyanyelvünk 2017/4. 19

Költészet és játékSzikszainé Nagy Irma monográfiája

„A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni…” – minthaKosztolányi versének szavaival hívná olvasóit közös játék-ra a kötet szerzõje. Az alcím szerint a könyv tárgya: „A já-tékosság stíluslehetõségei a magyar költészetben”. Szik-szainé a fülszöveg megfogalmazása szerint azokkal a vers-olvasási stratégiákkal kívánja megismertetni olvasóit,amelyek a nyelv mindegyik szintjén felfedezik a költõinyelvhasználat játékos formáit. Itt tehát a nyelvi játéknaknem egészen arról a fajtájáról van szó, mint amelyetGrétsy László tárgyal Nyelvi játékaink nagykönyve címûnagyszabású munká-jában, de a kétfélenyelvijáték-fogalomközött sok az érintke-zési pont, hiszen alegjátékosabb költõ iscsak azokkal a lehetõ-ségekkel élhet, ame-lyeket számára azanyanyelv, az adottesetben a magyarnyelv felkínál.

Az elõszó a könyvtárgyával, anyagával,céljával, módszereivelismertet meg ben-nünket. Az elméletibevezetõ fejezetek –egyre szûkülõ körbenvizsgálódva – a játék,a nyelvi játék, végül aköltõi nyelvi játék mi-benlétét tárgyalják.Itt kell felhívnom a fi-gyelmet a monográfiapéldás szakirodalmimegalapozottságára:azoknak a mûvekneka jegyzéke, amelyekrea szerzõ hivatkozik,közel 300 tételt tar-talmaz.

A kötet fõ részenyelvi szintenkénthaladva tárja elénk aköltõi nyelv játékosságának típusait és azok gazdag példa-tárát. A különféle nyelvi szintek eltérõ mértékben nyújta-nak lehetõséget a játékosságra, ahogyan ez az egyes alfeje-zetek hosszúságában is tükrözõdik (zárójelben az adott ré-szek oldalszáma): hangok (85), morfémák (28), szavak(35), frazémák (3), mondatok (5), szövegek (21), szövegekközti összefüggések (31). Nincs itt módunk ezt a hatalmasanyagot részleteiben is áttekinteni. E helyett – példa gya-nánt – csupán az elsõ, a hangtani fejezet témaköreit soro-lom fel: rím, alliteráció, hangalakzat, hangutánzás, prozó-dia, verszene, eszperente, nyelvtörõ, kiejtés, makaronikusversek, halandzsa, anagramma, palindrom, akrosztichon.

A következõ nagy fejezet azokat a stíluseszközöket mu-tatja be, amelyek a legtöbb lehetõséget nyújtják a nyelvi já-tékosság megnyilvánulására: képek, alakzatok, stílusréte-gek (pl. a költõinek a szlenggel való keverése), stílusárnya-

latok (pl. ünnepélyes, tréfás, familiáris, kedveskedõ, szépí-tõ, csúfító, ironikus stílus). Külön fejezet tárgyalja a ne-vekkel, illetve a helyesírással való játékot, továbbá azokata különleges alkalmakat, melyeknek során a költõk játé-kosságban versengenek egymással (verses levél, költõi ver-seny, közismert versek átköltése stb.). A kötetet záróösszefoglalás a költõi nyelvi játékok célját, szerepét, hatá-sát és tanulmányozásának hasznát tárgyalja.

Az óriási példaanyag a magyar költészetnek úgyszólvánaz egészét felöleli, de ha lenne a kötetnek névmutatója

(sajnos, nincs), abbana legtöbb elõfordulás-sal – a régieken: Petõ-fin, Aranyon, Babi-tson, Kosztolányin,Weöres Sándoron kí-vül – feltehetõleg akövetkezõk szerepel-nének: Parti Nagy La-jos, Kovács AndrásFerenc, Lackfi János.Ez is jelzi, hogy Szik-szainé figyelme egé-szen napjainkig, aposztmodernig terjed,amelynek egyik alap-vetõ sajátossága má-sok szövegeinek nyíltvagy burkolt idézése,játékos újraírása. Amia régebbieknél csakolykor elõforduló köl-tõi eszköz volt, aznapjaink költészeté-ben mintha a nyelv-hez és az irodalomhozvaló viszony meghatá-rozójává kezdene vál-ni. A kötet szerzõjé-nek fontos érdeme,hogy erre ráérzett.

Néhány évvel ez-elõtt Szikszainé NagyIrma születésnapiemlékkönyvébe írott

cikkem utolsó, köszöntõ bekezdésében a Magyarstilisztikát opus magnumnak (nagy mûnek, fõmûnek) ne-veztem. Nos, ez az újabb könyv, mind terjedelmének nagy-ságában, mind tartalmának gazdagságában méltó párjaannak. Töméntelen példájával és azok értõ elemzésévelazt sugallja, hogy a versolvasás szellemi játék, szórakozás(is). Ezzel egyrészt újabb versolvasókat nevel, másrésztóriási segítséget nyújt a magyar nyelv és irodalom álta-lános és középiskolai tanárainak, akik ezeknek a játékosverseknek a segítségével közelebb hozhatják diákjaik-hoz az anyanyelv legnagyobb csodáját: a költészetet.(Szikszainé Nagy Irma: Költészet és játék. A játékosság stí-luslehetõségei a magyar költészetben. Debreceni EgyetemiKiadó, Debrecen University Press, Debrecen, 2016, 562 ol-dal.)

Kemény Gábor

ANYÁM TYÚKJA

Ej mi a kõ! tyúkanyó, kendA szobában lakik itt bent?Lám, csak jó az isten, jót ád,Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,Még a ládára is fölszáll,Eszébe jut, kotkodákol,S nem verik ki a szobából.

Dehogy verik, dehogy verik!Mint a galambot etetik,Válogat a kendermagban,A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hátJól megbecsûlje kend magát,Iparkodjék, ne legyen ámTojás szûkében az anyám. –

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,Hadd beszélek mostan veled,Régi cseléd vagy a háznál,Mindig emberûl szolgáltál.

Ezután is jó légy, Morzsa,Kedvet ne kapj a tyúkhusra,Élj a tyúkkal barátságba’...Anyám egyetlen jószága.

Petõfi Sándor

APÁM KAKASA

Ej, mi a szösz, kakas szaki,csak nem a szobában lakik?Megzakkant tán az öregem,s beengedi ide nekem?

Ide repül, oda kotor,tele önnel minden bokor,bár nincs is bokor a házban,s a kakast se kell magázzam.

Kukorékolsz, mint az ágyú,az agyunk is belelágyul!Mint a postás a levelet,padlónk telepecsételed!

Becsüld meg magad, öregem,mert hát úszni nem tudsz te sem,s ha levesben kötsz ki végül,tarajod is belekékül!

Macska, téged arra intlek,ne lépj túl bizonyos szintet!Kakasnak erõs a csõre,vagdos vele nyakra-fõre.

Láttam már félszemû kandúrt,biztosítlak, jól elrandult!S ha a harcban nem nyuvadsz ki,hát apám fog agyoncsapni!

Lackfi János

Olvasólámpa

Édes Anyanyelvünk 2017/4.20

HírekÉves közgyûlését 2017. május 20-án tar-

totta az Anyanyelvápolók Szövetsége. Aszövetség alelnöke, Balázs Géza beszá-molt az elmúlt év kiemelkedõ szakmai te-vékenységérõl, Kerekes Barnabás alelnökaz ifjúsági szervezet munkájáról, vala-mint a szerzõk-szerkesztõk bemutatták azArany-szótárt, a MaTer- (lásd a Könyvekrovatban), valamint a Magyar nyelvi otthonkiadványsorozatot. A közgyûlés résztvevõimegtekintették a Petõfi IrodalmiMúzeum Arany János-kiállítását.

*A 20. Simonyi Zsigmond helyes-

írási versenyt rendezték meg 2017.május 20-án az ELTE BTK-n. Azünnepi alkalom az ASZ együttmû-ködésével valósult meg. A ver-senyhez kapcsolódó konferenciánAntalné Szabó Ágnes tekintette áta 20 éves verseny történetét.

*Beke József tanár úr, aki negye-

dik írói szótárát, a háromkötetesArany-szótárt a közelmúltban tettele az asztalra, 2017. június 24-énMagyar Örökség-díjban részesült.A laudációt Suba Lajos tartotta. (e-nyelv.hu)

*Nyelvõrzõ Szalon. A Józsa Judit Galériá-

ban 2017. augusztus 24-én elkezdõdött aNyelvõrzõ Szalon õszi évada. Az elsõegyüttlét témáját a nyár adta: az ifjú anya-nyelvápolók nyári tábora az idén már 25.évfordulójához érkezett. Errõl szólt a képesemlékezés és Kerekes Barnabás értékelõösszefoglalója. A szalon rendezvényeireszeretettel vár minden anyanyelvbarátot aházigazda, Matula Ágnes és a tulajdonos,Józsa Judit kerámiaszobrász, a MagyarKultúra lovagja. Címe: 1054 Bp., Városházu. 1. Nyitvatartás: hétköznapokon 10–18óra között. Honlap: www. jozsajudit.hu.

*Új Orpheusz címmel folyóiratot indított

a Petõfi Irodalmi Múzeum sátoraljaújhelyiKazinczy Ferenc Múzeuma. A szép kivitelû2016/1. számban szó esik a múzeum kuta-tásairól (például az újhelyi vár feltárásáról),kiállításokról (Weöres Sándor, SzentJobb-emlékfal), konferenciákról, elõadá-sokról, így például a 2016. évi, 3. nyelvész-tábor helyi programjáról.

*Búvópatak címmel ad ki Kaposváron

igényes kulturális lapot Csernák Árpád –a 2017. januári számban többek között Sz.Tóth Gyula ismerteti a Magyar Szemioti-kai Társaság Udvariasság címû kötetét. A2016-ban megjelent kötet elfogyott, négytanulmánnyal bõvített második kiadása2017 októberében jelenik meg.

*Nádasdy Ádám 70. születésnapjára 70

tételbõl álló ún. Webschriftet jelentettekmeg (Szigetvári Péter szerkesztésében). Ittolvasható: http://seas3.elte.hu/nadasdy70/.

4. nyelvésztábor –az év múzeumában

12 elõadás, 3 irodalmi est, 11 elõadás,esszé Arany Jánosról, 1 kirándulásAlsóregmecre és Felsõregmecre, 1 látoga-tás a sátoraljaújhelyi levéltárban, 31 re-gisztrált résztvevõ, 1000 fõ a vadételfõzõversenyen és a múzeumok éjszakáján…Számokban kb. ennyi a 4. nyelvésztábor,melynek helyszíne „Az év múzeuma” ki-tüntetést idén kiérdemlõ sátoraljaújhelyi

Kazinczy Múzeum, valamint Széphalom-ban A Magyar Nyelv Múzeuma. A MagyariSára és Balázs Géza fejébõl kipattant ötletlényege: találkozás, beszélgetés, eszmecse-re nyelvészek között. A nyelvésztábort szí-nesítette Nádasdy Ádám összeállítása aDante-fordításokból (elõadta: Balázs Géza,Blankó Miklós, Pomozi Péter és PölczÁdám), Pusztay János Radnóti-estje ésBerecz András mûsora. Balázs Géza Kör-bejárt Föld címmel tartott elõadásában akorábbi nagy, de elbukott civilizációkrólmutatott be fényképeket és egy kisfilmet.Sátoraljaújhely minden évben többször is amagyar nyelv központjává válik. Így történtez most is. (Manyszi)

A Pest megyei Szép magyarbeszéd versenyrõl (2016/2017)Az értelmes magyar beszéd ügyére min-

den évben helyi és országos szintû kiejtésiversenyeken figyelünk fel, versenyzõk ésfelkészítõ tanárok egyaránt, általános isko-lától egyetemig. A 2016/2017-es tanév Pestmegyei fordulóját március 11-én rendeztékmeg a törökbálinti Bálint Márton ÁltalánosIskola és Középiskolában. Keszler Mártonigazgató köszöntötte a ver-senyzõket és felkészítõ ta-nárokat, majd DevecsaiAndrea, a verseny házi-asszonya ismertette a ver-seny menetét. A gimnáziu-mi tanulókat Mihályi Ani-kó, a Budai Ciszterci SzentImre Gimn. tanára, a Ma-gyar Katolikus Rádió szer-kesztõje, zsûrielnök, Ko-vács Zsuzsanna, az Anya-nyelvápolók Szövetségé-nek elnökségi tagja, vala-mint a POK (PedagógiaiOktatási Központ) képvi-seletében Fazekas Csaba, a

Kölcsey Ferenc Gimn. igazgatója értékelte.A szakközépiskolai versenyzõk teljesítmé-nyét Vukovári Pannával, a II. kerületi Sza-bó Lõrinc Kéttannyelvû ÁI és Gimn. taná-rával, zsûrielnökkel és Pápai Andreával, aXX. kerületi József Attila NyelvoktatóNemzetiségi ÁI tanárával pontoztam. Aversenyzõk igényes szabadon választottszövegekkel készültek, amelyeket lámpalá-zasan olvastak fel, de az izgalom a szóbeliforduló második részében feloldódott. Azidei tanévben a zsûri kötelezõ szövegnekDóra Zoltán „Szólj! S ki vagy, elmon-dom…” címû írását választotta. (Itt jegy-zem meg, hogy Dóra Zoltán, a váci Árpád

Fejedelem Általános Iskola egyko-ri igazgatója 2017. április 23-án, amagyar nyelv hetén Kazinczy-díjatkapott.)

Eredmények: gimnáziumi kate-gória: 1. hely: Berki Júlia (Pro-hászka Ottokár Katolikus Gimn.),2. Mészáros Anna Zsóka (JózsefAttila Gimn. és Közgazd. Szak-gimn.), 3. Kántor Flórián (Érdi Vö-rösmarty Mihály Gimn.) Szakkép-zõ kategória: 1. Vígh Ramóna(Ceglédi SZC Közgazd. és Inform.Szakgimn.), 2. Péter Vivien (JózsefAttila Gimn. és Közgazd. Szak-gimn.), Kristály Luca (BernáthKálmán Református Gimn., Ker. és

Vendéglátóip. Szakgimn.) A Pest megyébõltovábbjutott versenyzõk közül az április21–23-án rendezett országos döntõben Ber-ki Júlia a gimnáziumok II. kategóriájában,Vígh Ramóna a szakképzõ iskolák kate-góriájában Kazinczy-érmet nyert (http://anyanyelvapolo.hu/az-arany-janos-emlekev-jegyeben-telt-az-52-szep-magyar-beszed-verseny-is/). Gratulálok nekik, továbbá ta-náraiknak, Jámbor Erzsébetnek, illetve Fü-le Bernadettnek, és a jövõ évi kiejtési ver-senyre is sikeres felkészítõ munkát kívá-nok. (Tuba Márta, Érdi Gárdonyi GézaÁltalános Iskola és Gimn.)

2. Bihari Nyári EgyetemA „kulturális átmenetek” volt a vezérfo-

nala a 2. Bihari Nyári Egyetemnek (Be-rettyóújfalu–Nagyszalonta, 2017. júl. 24–28.). A kulturális átmenetek sokfélék: föld-rajzi (határterület, Trianon, központok lefo-kozódtak, zsákfalvak jöttek létre), történel-mi (falu–város, tanya- és falufejlõdés, át-rendezõdés), néprajzi (másodlagos felhasz-nálás: minden jó valamire), nyelvi (kontak-tusjelenségek), kulturális (népi, elit- és po-puláris kultúra). A Magyar Nyelv és Kultú-

HÍREK – TUDÓSÍTÁSOK

4. nyelvésztábor

A 2. Bihari Nyári Egyetem hallgatóiArany János szülõházánál

Édes Anyanyelvünk 2017/4. 21

ra Nemzetközi Társasága a Partiumi Ke-resztény Egyetemmel és a Magyar Nyelv-stratégiai Kutatócsoporttal együttmûködés-ben szervezte meg a nyári egyetemet, ame-lyen 37-en vettek részt Romániából és Ma-gyarországról. A nyári egyetem programjá-hoz kapcsolódott egy nyilvános nagysza-lontai Arany János-esszékonferencia, vala-mint egy kirándulás Bárándra (BalassaIván-falumúzeum), Biharnagybajomba(Szûcs Sándor-emlékház), Bakonszegre(Bessenyei György-emlékház). A harma-dik nyári egyetemre 2018 elsõ félévében le-het jelentkezni. A nyári egyetemrõl készültrészletes beszámoló és képek megtekinthe-tõk az mnyknt.hu oldalán. (mnyknt.hu)

Filmklub a Bolyai ÖnképzõMûhelyben

(Ötven kultúra – ötven regény program,Vörösmarty mozi, szombat, 9.30)

2017. október 7. Kakojannisz: Zorba, agörög + Andreï Makine: Francia hagyaték

2017. november 4. Hugh Hudson: Tûz-szekerek + Ottlik Géza: Iskola a határon

2017. december 2. Andrej Tarkovszkij:Iván gyermekkora + Turgenyev: Apák ésfiúk

2018. január 6. Szabó István: Rokonok+ Giuseppe Tomasi di Lampedusa: A pár-duc

Tanárok és diákok elõzetes regisztráció-val ingyenesen látogathatják vetítéseket, ésaz 50 kultúra – 50 könyv programot (érdek-lõdés itt: bom@e-nyelv.hu).

EseményekOkt. 5–6. Emlékkonferencia a reformá-

ció születésének 500. évfordulóján (Par-tiumi Keresztény Egyetem, Nagyvárad)

Okt. 6. Szent László-emlékülés(MNYKNT, Nagyvárad)

Okt. 13–14. Szarvas Gábor nyelvmûve-lõ napok (Ada)

Okt. 13–15. 45. Édes anyanyelvünk ver-seny (Sátoraljaújhely)

Nov. 6. Gátszakadás: a Biblia nemzetinyelveken (Budapest) + kiállítás az ErdélyiSzépmíves Céh munkáiból (MNYKNT,Bp.)

Nov. 10. Történelmi emlékülés a refor-máció 500. születésnapján (EszterházyKároly Gyakorló Iskola, Eger)

Nov. 10–11. 18. Kárpát-medencei Kos-suth-szónokverseny (ELTE Tanító- és Óvó-képzõ Kar, Bp.)

Nov. 13. A magyar nyelv napja (Vigadó,Budapest)

KönyvekBalassa Iván: Tájak, eszközök, hagyo-

mányok. Néprajzi tanulmányok. Szerk.:Kováts Dániel és Viga Gyula. Kazinczy Fe-renc Társaság, Sárospatak, 2017.

Balázs Géza – Molnár Gergely szerk.:Szemed a pályán legyen! Mozdonyfüstösnéprajz. Magyar Szemiotikai Társaság,Bp., 2017.

Balázsi József Attila: A sas egyedül re-pül. Állatos közmondások és szólások ma-gyarul és angolul a világ minden tájáról szi-nonimamutatóval. Tinta, Bp., 2017.

Fercsik Erzsébet – Raátz Judit: Kereszt-nevek. A legfontosabb tudnivalók a leggya-koribb nevekrõl. Tinta, Bp., 2017.

Hidasi Judit, Osváth Gábor, Székely Gá-bor szerk.: Család és rokonság nyelvek tük-rében. Tinta Könyvkiadó, Bp., 2016.

Honismeret, 2017/3. Szerk.: Hála JózsefKováts Dániel: Sárospatak ege alatt.

Esszék, tanulmányok. Kazinczy FerencTársaság, Sárospatak, 2014.

Lõrincz Gábor: Nyelvi variativitás aszlovákiai magyar nyelvváltozatokban.Pandora Könyvek, 18. Líceum, Eger, 2016.

Lõrincz Julianna: Bábel tornya alatt.Kontrasztív nyelvészeti alapismeretek. 4Pont Nyomda Kft. Kiadó, Eger, 2017.

Lõrincz Julianna: Nyelvi jelentés ésvariativitás. Szemantikai alapismeretek.Selye János Egyetem, Komárom, 2009.

Magay Tamás: Bibliai eredetû kifejezé-sek, közmondások, bölcsességek magyarulés angolul. Tinta, Bp., 2017.

Magyari Sára és Bartha Krisztina szerk.:Nyelv – közösség – perspektíva. PartiumKiadó, Nagyvárad, 2017.

Nyelvünk és Kultúránk, 2016/1–4.Fõszerk.: Balázs Géza és Pomogáts Béla

Tóth Etelka szerk.: Magyar helyesírásiszótár. A magyar helyesírás szabályai 12.kiadása szerint. Akadémiai Kiadó, Bp.2017.

MaTer (Magyar Terminológia, sorozat-szerk.: Pusztay János; ASZ–MNYKNT, aMagyar Nyelvstratégiai Kutatócsoportprogramja keretében):

1. Szemrád Emil: Kémiai szakkifejezé-sek magyar-magyar-ukrán szótára középis-kolák részére. Bp./Badacsonytomaj–Ung-vár, 2017.

2. Hladonik István: Fizikai szakkifeje-zések magyar-magyar-ukrán szótára kö-zépiskolák részére. 2017.

3. Hladonik István: Matematikai szakki-fejezések magyar-magyar-ukrán szótáraközépiskolák részére. 2017.

4. Zékány Krisztina – Boriszova Éva:Magyar toldalékok ukrán értelmezésekkel.

A magyart idegen nyelvként tanulók szá-mára. 2017.

Arany-szótárBeke József háromkötetes Arany-szótá-

ra (Arany János költõi nyelvének szótára) akövetkezõ helyeken kapható 9900 Ft-osáron: Anyanyelvápolók Szövetsége (1053Bp., Károlyi u. 16.). Elõzetes egyeztetéssel:bobak.hajdu.timea@anyanyelvapolo.hu, ko-vacs.zsuzsanna@anyanyelvapolo.hu. • ÍrókKönyvesboltja (irokboltja.hu) • Kern An-tikvárium, 6000 Kecskemét, Beniczky u. 1.(Fõpostával szemben, Vörösmarty u.). Te-lefon: (06 30) 663-7225, (06 76) 416-915. •Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda, webbolt,www.e-nyelv.hu, cím: iroda@e-nyelv.hu,telefon: 30-318-9666. Személyes átvétel éspostázás egyaránt lehetséges. Az Arany-szótárt az Anyanyelvápolók Szövetsége amegyei könyvtáraknak, egyetemek-fõisko-lák magyar tanszékeinek – átvételi elis-mervénnyel – ingyen a rendelkezésére bo-csátja. Az igényt az Anyanyelvápolók Szö-vetségénél kell bejelenteni – a könyv el-szállításáról egyénileg kell gondoskodni.

Tájékoztató az Édes Anyanyel-vünk terjesztésérõl

Lapunkat a postán lehet elõfizetni. AzAnyanyelvápolók Szövetségének (ASZ)tagjai a lapot a tagdíjuk rendezését követõmásodik hónaptól kezdve a megadott címü-kön fóliázott formában megkapják a megje-lenés napján. A szerkesztõség visszamenõ-legesen nem tudja biztosítani a lapot.

Az ASZ-tagdíjat átutalással kérjük ren-dezni az OTP-nél vezetett 11705008-20132015 sz. bankszámlán. A tagdíj 2000,illetve 1500 Ft/év (tanuló, nyugdíjas). Belé-pési nyilatkozat letölthetõ a honlapunkról(www.anyanyelvapolo.hu). A beérkezetttagfelvételi kérelemrõl az elnökség két hó-napon belül dönt, a tagság azonban csak atagdíjfizetéssel együtt válik érvényessé, éscsak addig tart, ameddig a tagdíjat fizetik. Atagsággal, tagdíjfizetéssel, lapterjesztésselkapcsolatos ügyekben az ASZ irodavezetõ-je és az ÉA szerkesztõségi titkára illetékes.Elérhetõségei: ea.szerkesztoseg@gmail.com. Cím: 1053 Bp., Károlyi u. 16.

A Hírek – tudósítások rovatba szánt in-formációkat a megjelenés elõtti 40. napigvárjuk a balazsge@due.hu címen.

Két szám között folyamatosan az ASZhonlapján találnak friss tudnivalókat, írottés képes beszámolókat szövetségünk életé-rõl: www.anyanyelvápoló.hu. Elektronikusformában itt olvashatók az ÉA korábbi szá-mai is.

Pillanatképek az ASZ 2017. évi közgyûlésérõl (kép: BG)

Édes Anyanyelvünk 2017/4.22

PONTOZÓGrétsy László rovata

Mindenekelõtt az ez évi 2. számunkban közzétett rejtvé-nyek megfejtését adjuk meg.

Rejtõzködõ hegyek, hegységek. 1. Sandokan – Andok. 2.Tavasbarlang – Avas. 3. Szagosbükköny – Bükk. 4. Vietnam –Etna. 5. Maszkabál – Kab (a Déli-Bakony legmagasabb csú-csa). Néhányan próbálkoztak egyéb megoldásokkal, de azokilyen vagy olyan okból nem feleltek meg. 6. Szumátra – Mátra.7. Nemecsek Ernõ – Mecsek. 8. Úrilak – Rila (világörökségihelyszín ennek a bolgár hegynek a kolostora). Itt is voltakegyéb próbálkozások, pl. rezidencia, kúria, de azokat nem fo-gadtuk el. 9. Plurális – Urál. 10. Vörösvértest – Vértes.

Hétszer hét. 1. Megbont. 2. Kultúra. 3. Kosztos. 4. Sonkalé.(Mivel a feltételeknek megfelel, elfogadtuk a hurkalé megfej-tést is.) 5. Kétkézi. 6. Gyûrött. 7. Aszkéta. A megjelölt átlókbólkiolvasható két fegyvernév: muskéta, szablya.

Két fõnévbõl egy igét! 1. Lúd + bot > túldob. 2. Díj + est >sejdít. 3. Tíz + rög > rögzít. 4. Tál + tök > átkölt. 5. Emu + áll> elámul. 6. Kos + ing > sikong. 7. Lat + lap > talpal. 8. Akt+ sál > taksál. 9. Ale + táv > alávet. 10. Nap + top > toppan.Az igék kezdõbetûibõl összeállítható, bizonyos sajátosságotjelentõ szó: testtartás.

A sorsolásban való részvételhez szükséges hetven pontotelérõ megfejtõk közül ezúttal a következõknek kedvezett aszerencse: Danka Margit, Budapest, Lánchíd u. 23. I./1.(1013); Darvainé Ilosvai Fanni, Eger, Hadnagy u. 9. (3300);Dr. Dudás Jenõné, Monor, Krúdy u. 6. (2200); EngelberthKatalin, Balassagyarmat, Madách liget 13. (2660); GesztiGyuláné, Pécs, Kassa u. 2/2. (7623); Kovács Erika, Eger,Grónay 9. 5/4. (3300); Mikita Krisztiánné, Szentmártonkáta,Sport u. 3. (2254); Oláhné Tóth Judit, Békéscsaba, Wlassichsétány 25. 4/28. (5600); Szikora Klaudia Betti, Ludányhalászi,Rákóczi út 119. (3188); Váll Krisztina, Miskolc, Pallós u. 2. 4/1.(3525). Nyereményük a Tinta Könyvkiadónak Az ékesszóláskiskönyvtára címû sorozatából Rácz Zoltánnak Virágnév-szótár címû munkája.

A Pontozó új feladataiI. Görög betûk magyarul. A klasszikus görög kultúra ered-

ményei, vívmányai egyre jobban kihullanak az újabb nemzedé-kek ismeretanyagából, ezért ebben a rejtvényünkben éppenabból merítünk egy keveset. A görög ábécé 24 betûbõl áll.Mindegyik betûnek megvan a latin átírású, de a magyar kiej-téshez is igazodó neve. (A betûk nevét az interneten bárkimegtalálja, aki bepötyögi számítógépébe a görög betûk vagy agörög ábécé kifejezések valamelyikét.) Tíz meghatározástadunk. Ha megfejtõnk válasza helyes, intarziaszerûen – denem feltétlenül a szó belsejében, hanem akár elején vagy vé-gén – mindegyik tartalmazza egy görög betû nevét is. Mind-egyik betûért 2 pont jár, a telitalálatos megfejtésért pedig még5, azaz összesen 25!

1. Hûtlen, csapodár:2. Aki még írni és olvasni sem tud:3. Népszerû magyar tévés személyiség; sportriporter:4. Álomszuszék:5. Honszeretõ ember, hazafi:6. Fõleg idõsebb férfiak hasán lerakódott zsírréteg:7. Párna, lepedõ, takaró – együtt:8. Festõmûvész, érzékletes egykori szóval:9. Ez kapja el a valamibe szinte akarata ellenére

belesodródott embert:10. Cigaretta, szlengesen:

II. Nyolcszor nyolc. Olvasóinknak ezúttal két ételnévre kellrátalálniuk. Ha a meghatározásokra megtalálják a hozzájukrendelt szavakat, akkor a jelenlegi sorrendben a bal felsõ négy-

zettõl a jobb alsóig haladva egy kedvelt tészta-, illetve köretfélenevére bukkanhatnak, ha pedig a célnak megfelelõen átrende-zik a sorokat, akkor a jobb felsõ négyzettõl a bal alsóig egykönnyû, édes, különösen a gyerekek által kedvelt étel nevét ol-vashatják el az átlóban. A megfejtés akkor teljes, ha mindegyikmeghatározásnak megadják a megfelelõ szavát, majd beküldika két étel nevét is. Ez a válasz 3×8, azaz 24 pontot ér. Ha csu-pán a két ételnévvel pályáznak, akkor megfejtésük ételneven-ként 8, együtt tehát 16 pontot hozhat a konyhára.

III. Minden megfejtés egyetlen szó! Olvasóink feladatamindegyik meghatározásunkat úgy fogalmazni meg más sza-vakkal, hogy kigondolt változatuk összehúzva, egybevonva, aszóközöket elhagyva egyetlen értelmes szóvá álljon össze. Máskérdés, hogy ezeknek az így kialakult szavaknak már semmiközük az eredeti meghatározáshoz. A fontos az, hogy mind-egyik egyetlen – akár összetett – szó legyen, mégpedig fõnév!Szemléltetésül, íme, egy példa: Kaszát élesít e fiú. Más szavak-kal: fen e gyerek. A szóhatárokat számûzve: fenegyerek. Min-den megfejtés 2 pontot ér, a telitalálatos tehát 30-at. Most márjöhetnek a definíciók!

1. Bánat nem megy el, ha tisztség:2. Kivetíthetõ kép csüng:3. Távozik, ah, fájdalom:4. Rejtvényt igyekszik megoldani e hegyes szúróeszköz:5. Használható a pózna:6. A felsõ végtag az állásra szolgáló alsóhoz tartozik:7. Fényûzés repül arra a helyre:8. Jelenleg hölgy bántalmaz:9. Egészen pici a kirándulás:

10. Változás elõidézõje esetleg mennyiség:11. Kegyed verset ír, miközben lángol:12. Hosszú ülõbútor ide-oda lenget:13. A valóság egy mozzanata, valamint hamis sunyítás:14. Parancsnoki beosztású katona vájja a földet:15. Te meg õ alkalmasint:

IV. Szójátékos csattanó. Olvasóinknak megfejtésül a Poén apiacon címû, túloldali rejtvény csattanóját kell beküldeniük.Értéke 25 pont.

Az itt közölt rejtvények együttes értéke 104 pont, de már 75pont is elég a sorsolásban való részvételhez. A feladványokmegoldását 2017. december 1-jéig küldjék el címünkre: ÉdesAnyanyelvünk, Pontozó, Budapest, Károlyi u. 16. (1053) vagy arovat vezetõjének ímélcímére: gretsyl@t-online.hu

Minden megfejtõnek jó szórakozást kívánnak a feladvá-nyok készítõi:

Gerley Imre (I.), Grétsy László (III.),Láng Miklós (II.), Schmidt János (IV.)

1. Iskolai helyiség:

2. Barkácsol:

3. Ilyen a nyári Nap:

4. Nyílásán magma töra felszínre:

5. Tanul:

6. Egy személyes évfor-duló, kedveskedve:

7. Mezõgazdaságivegyipari termék:

8. Italunkat hûtjükvele:

Édes Anyanyelvünk 2017/4. 23

Szójátékos csattanó

POÉNA PIACON

– Sütõtök van? – kérdezi apiacon a vásárló

(A kofa ingerült válaszátaz ábrában rejtettük el.)

Új szavak, kifejezések(96.)

Nem szótározott szavaktárháza

emlékezethely – kulturális emlékezet, emlékezéshelye (történelmi, kulturális stb. emlékhely)

feladatosít – a (rendszerint tankönyvi) szöveget fel-adatokra bontja, feladatok formájában mutatja be

flyboard – vízsugár hajtású deszka, amellyel akár 9méter magasra ki lehet emelkedni a vízbõl, új extrém ví-zi sport. Megj.: „A fõ hajtást a deszka alatti vízsugár ad-ja, a két mellékvízsugár segíti az egyensúlyozást. A ve-zérlés az egyik kézben lévõ gázkarral irányítható”(www.erdekesvilag.hu/flyboard-uj-extrem-vizi-sport).Továbbképzett származéka: flyboardozás.

gamifikáció – játékossá tétel, pl. tankönyv játékos-sá, élményszerûvé tétele. Javasolt magyarítása: játéko-sítás.

határzsák – határ által elzárt terület (pl. Somoskõúj-falu, ONCSA-telep)

karhosszabbító – a szelfibot újabb magyarítása(Gömöri György közlése)

Katlan – a Decathlon áruház népies (népetimológi-ás) megnevezése. Pl. Megyek a Katlanba.

kockázattársadalom – a jelenkor jövõorientált, ki-számíthatatlan, gyorsan változó társadalmának megne-vezése. Megj.: Ulrich Beck német szociológus megfo-galmazása: „A természeti, külsõ kockázatokon túl … újkockázati tényezõk mutatkoznak; a késõ modernitástársadalma önmagát veszélyezteti.” (Forrás: www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0005_30_infor-macia_es_tarsadalom_scorm_09/936_kockzattarsada-lom.html)

Lidi, Lidli – a Lidl élelmiszerlánc ejtéskönnyítõ,egyben népetimológiás megnevezése

liftbeszéd – tömör, néhány percnyi meggyõzõ be-széd; meggyõzéstechnika. Eredete: elevator speech,elevator pitch. Megj.: „akkor válik fontossá, ha csak né-hány perc áll rendelkezésre ahhoz, hogy bemutassukeredményeinket, felkeltsük az érdeklõdést, s elnyerjüka partnerek vagy a közönség bizalmát. […] A mûfajt[…] leggyakrabban egy liftbeli váratlan találkozás pél-dájával illusztrálják, amikor rövid idõ alatt kell sikerrevinni valamit. Az eredmény azonban kétesélyes.” (For-rás: http://nimbus.elte.hu/oktatas/metfuzet/EMF026/PDF/01-Weidinger.pdf)

mezei piros pont – dicséret (népies) megnevezése(Nyírség, Partium)

önkormányzati tojás – önkormányzati szövetkezetáltal elõállított (támogatott, tehát olcsóbb) tojás (Bal-mazújváros)

részvételi, közösségi tudomány – az informatikaikorszakban a közösségi tudás mintájára kialakulóbanvan a részvételi vagy közösségi tudomány, amelynekalapesete pl. a Wikipédia.

serkentõóra – ébresztõóra (Erdély)szelfibot l. karhosszabbítóvíziejtõernyõ – fõleg tengerpart, tó mellett motoros

hajóval, vontatókötél segítségével egy vagy két embertmagasba emelõ ernyõ. Továbbképzett változata: vízi-ejtõernyõzés. A parasailing szó magyarítása. (Forrás:viziejtoernyozes.hu/csapatepites/#/viziejtoernyozes)

A rovat 1998–2015. közötti teljes anyaga megjelentaz Új magyar szavak szótára címû kiadványban(IKU-tár). Kapható: www.e-nyelv.hu/könyvesbolt.

B. G.balazsge@due.hu

24

9 7 7 0 1 3 9 0 4 5 0 0 5 40071

Hogyan írjuk: baj + sújtotta, kataszt-rófa + sújtotta, természet + adta, kataszt-rófák és konfliktusok sújtotta?

Az AkH. 110. pontja alapján a hatá-rozós összetételeket egybeírjuk: bajsúj-tott, katasztrófasújtott (értsd: bajtól súj-tott, katasztrófától sújtott). A 105. pontszerint az alanyos szókapcsolatok tag-jait általában különírjuk: baj sújtotta,katasztrófa sújtotta, természet adta, ka-tasztrófák és konfliktusok sújtotta. Vö. anyja nevelte, árvíz mosta.

Hogyan írandó: visegrádi királyi palota, esztergomi bazilika,gödöllõi királyi kastély? Istállóskõ-kilátó, Istállóskõi vagyistállóskõi kilátó?

Mivel az esztergomi bazilika valódi neve Nagyboldog-asszony vagy Szent Adalbert prímási fõszékesegyház, ezért a kis-betûs formát javasoljuk: esztergomi bazilika. A visegrádi királyipalota kis kezdõbetûs, mivel a hivatalos neve Mátyás Király Mú-zeum. A Gödöllõi Királyi Kastélynak viszont ez a hivatalos neve,tehát csupa nagy kezdõbetûvel írandó. Istállós-kõ az alapalak,a javasolt forma: istállós-kõi kilátó.

Az Erdély nevet miért ly-nal kell írni? Azt szeretném mégmegtudni, hogy az ly mikor került be nyelvünk betûi közé.

Az Erdély név eredete Kiss Lajos Földrajzi nevek etimoló-giai szótára alapján: a magyar erdõ és a régi elü – elv (valamintúl fekvõ rész) összetétele, azaz Erdõelve, erdõn túli rész(FNESz. 1: 422). A Czuczor–Fogarasi-szótár 2. kötetében pe-dig az Erdély elnevezés eredetét az ’erdõn, erdõségen túl fek-võ, ti. ország’ jelentésre vezetik vissza. Ezt jelentik az idegennyelvi elnevezések is (pl. Transylvania). Az Erdély név létrejöt-te: erdõ + elü, a szó végén az ü lekopott, az l pedig palatalizáló-dott, azaz ly lett. Az ly-t kezdetben a palatalizált (jésített) l be-tûvel jelölték: l’. Az ly írásban a Jókai-kódexben jelenik megelõször, tehát 1370 után, de nem egységesen.

A lex szót kis- vagy nagybetûvel írjuk: Lex CEU vagy lexCEU?

A latin lex magyarul törvény. A római jogban a tárgyi jogfor-rások egyik fajtája, ami alatt a népgyûlések határozatait értjük.Ezeket szigorúan elõírt formában megszövegezték, megsza-vazták és kihirdették. A szó köznév, a mondaton belül kis kez-dõbetûvel írjuk: lex CEU.

Hogyan írjuk helyesen: Mai + Manó + Ház?Az épület Mai Manó királyi udvari fényképészrõl kapta a

nevét. Intézménynévnek tekinthetõ, ezért a helyes írásmód:Mai Manó Ház.

Hogyan egyeztetjük az alanyt és az állítmányt: „David ésVictoria Beckham annyira szereti(k) Sting zenéjét, hogy késõestig képes(ek) volt(ak) a fesztiválon maradni, hogy meghall-gassa/meghallgassák õt.”

Halmozott egyes számú alanyok esetén az állítmány általá-ban egyes számú, de lehet többes számú is. Az egyes számú ál-lítmány az alany alakjához igazodik (alaki egyeztetés), a töb-bes számú állítmány használatával a többességet vesszük figye-lembe (értelmi egyeztetés). Mindkét alak helyes (Magyargrammatika, 400). „David és Victoria Beckham annyira szere-ti/szeretik Sting zenéjét, hogy késõ estig képes volt/képesekvoltak a fesztiválon maradni, hogy meghallgassa/meghallgas-sák õt.”

Ha a kovászos uborka két szóba írandó, akkor a koviubit mi-ért írjuk egybe?

Az OH. 129. pontja szerint egybeírjuk azokat a szókapcso-latokat, melyeknek elõtagja önállóan nem használatos (pl.

kémhatás, lesifotós, vegyipar, mûalkotás). Teljes alakjukbanazonban különírandók: mûvészeti alkotás stb. Mivel a kovi- ta-got nem használjuk önállóan, a bizalmas-játékos koviubi elne-vezést egybe kell írni.

Hogyan kell írni a napi betevõre valót?Az egybe-, illetve különírás a szófajtól függ. Fõnévként: Ne-

hezen keresi meg a napi betevõrevalót. Melléknévként: Össze-gyûlt a napi betevõre való pénz. (Vö.:megveszi az ebédrevalót, ebédre valóhús, OH. 618).

Ha egy mondatot kérdõjelet tartal-mazó cím zár, ki kell-e tenni a mondat-végi pontot? Kedvenc filmem a Csenge-tett, Mylord?.

Az OH. a 339. oldalon idézetkéntad meg ilyen esetet. Ennek mintájára a

helyes forma: Kedvenc filmem a Csengetett, Mylord?.

Hogyan írjuk: Potyomkin-futballcentrumok vagy a Potemkin-falvak mintájára Potemkin-futballcentrumok?

A Magyar helyesírási szótár legújabb kiadása szerint a kö-vetkezõ írásmódok léteznek: Potyomkin; de: Patyomkin cirká-ló, Potemkin-falvak (438). A Potemkin-falvak analógiájára a ja-vasolt írásmód: Potemkin-futballcentrumok.

Miért a célba alak a helyes, nem pedig a célbe?

Nyelvünkben vannak olyan i, í, ritkábban e, é tõhangzós ma-gas hangrendû alapszavak, amelyekhez történeti okokból mélyhangrendû toldalékok járulnak: hívja, kínja, célba, héjban, de-rékba. A mélyhangrendûséget a szavak megõrizték a tõbelihangváltozás bekövetkezte után is. A cél szó a német Ziel szó-ból származik, régebben nálunk is cílnak ejtették. Ez a magya-rázata annak, hogy a célba, nem pedig a célbe a használatosalak.

Helyes-e valamit nyilatkozni, vagy csak valamirõl lehet nyi-latkozni?

A nyelvhasználat módosulásának sajátos esete a tárgyatlanigék tárgyassá válása, illetve ennek fordítottja, másfelõl a hatá-rozói vonzatok módosulása. Például: elõfizet az újságra – elõfi-zeti az újságot. Hasonló folyamat zajlott le ebben az esetben is:nyilatkozik valamirõl – nyilatkozott valamit (Zimányi Árpád:Nyelvhasználat, nyelvváltozás, 61). Tehát mind a kettõ helyes.

„Az alkoholproblémái miatt több évet utcán töltött zeneta-nár.” „Ferenc pápa a földrengés sújtotta területekrõl érkezettolasz gyermekekkel találkozott.” Ezekben a mondatokban át-írnám a töltött, érkezett igeneveket töltõ, illetve érkezõ alakra.

A magyar nyelvben nincsen olyan idõviszonyítás, mint másidegen (pl. angol, német) nyelvekben. Nem helyes az a felte-vés, hogy a múltra vonatkozó mondatokban befejezett mellék-névi igenevet kell használni. Ezekben a mondatokban a befeje-zett melléknévi igenév elõidejûséget óhajt jelezni. Azonbanilyenkor nyugodtan használhatunk folyamatos melléknéviigenevet is (Balázs Géza – Zimányi Árpád: Magyar nyelvhasz-nálati szótár, 28).

Milyen eredetû a pacsál szó?

A szó töve valószínûleg azonos a nyelvjárási pocs ’híg sár,pocsolya’ szóval (vö. locspocs). Ebbõl a hangutánzó eredetû tõ-bõl keletkezett a pocskol, pocsol, pacskol szavunk is (Zaicz Gá-bor: Etimológiai szótár, 650). Pacs vagy pocs: tisztátalan, mocs-kos, álló víz (Czuczor–Fogarasi: A magyar nyelv szótára). Va-lószínûleg a pacsál ige is ezekre a tövekre vezethetõ vissza.

Összeállította: Minya Károly

www.manyszi.huKérdések és válaszok

A Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda 2006-tól mûködõ in-gyenes nyelvi tanácsadó szolgáltatása a fejlesztéseknek kö-szönhetõen 2017-tõl már a kérdések 80%-ában 2 órán belülválaszt ad a felmerülõ kérdésekre.