ÁRA: 250 FT

A TARTALOMBÓL:

Büky László:Kígyókõ, macskakõ, mennykõ

Málnási Ferenc:„Az ember arca a lélek virága”Emlékezés Gárdonyi Gézára

Balázs Géza:Weöres örömzenéje

Kemény Gábor:Szórendetlenkedõk

Dóra Zoltán:

Bognár Nándor:

Szilvási Csaba:Nyelvi hibridek

Váradi Tamás:helyesírás.mta.hu

És: Lénárd Sándor utazása,az év szavai (2012),

OKTV, magyar nyelv (2013/2014),nyelvi játékok

Kupi

Heló!

ÉdesÉdes

ÉA

A NYELVEK VILÁGÁBÓL • WWW.ANYANYELVÁPOLÓ.HU

2013. OKTÓBER2013. OKTÓBER XXXV. ÉVF. 4. SZÁMXXXV. ÉVF. 4. SZÁM

AnyanyelvünkAnyanyelvünk

150 éve születettGárdonyi Géza

Székely Bertalan: Egri nõk (1867)

ÉDES ANYANYELVÜNK • AZ ANYANYELVÁPOLÓK SZÖVETSÉGÉNEK FOLYÓIRATA

Megjelenik évente ötször – februárban, április-ban, júniusban, októberben és decemberben –a Magyar Tudományos AkadémiaMagyar Nyelvi Bizottságánakés a Magyar Nyelvtudományi Társaságnaka támogatásával.Kiadja: az Anyanyelvápolók SzövetségeFelelõs kiadó: Juhász JuditFelelõs szerkesztõ: Grétsy LászlóSzerkesztõség:Balázs Géza balazsge@due.hu,Kemény Gábor kemeny.gabor2@yahoo.com,Hujber Szabolcs (titkár) hujberszabolcs@gmail.comSzerkesztõbizottság:Balázs Géza, Bencédy József (elnök),Grétsy László, Heltainé Nagy Erzsébet,Hujber Szabolcs, Juhász Judit, Kemény GáborA szerkesztõség címe:1053 Budapest, Károlyi u. 16.

Honlap: www.anyanyelvapolo.hu(vagy: www.anyanyelvápoló.hu)Villámposta: ea@anyanyelvapolo.huElõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt.Hírlap Üzletága (Bp. VIII., Orczy tér 1.).Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõnél.E-mail: hirlapelofizetes@posta.huFax: 303-3440Információ, reklamáció: 06 80 444-444További terjesztõk: Magyar Lapterjesztõ Rt.és Könyvtárellátó Kht.Ára: 250 Ft.Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjaia lapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják.Tagdíj: 2000 Ft/év, tanulóknak, nyugdíjasok-nak: 1500 Ft/év.Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1053 Budapest, Károlyi u. 16.Tel.: 317-3062, 317-3611/208

Mûszaki szerkesztõ: Kovács Gyula

Lapunk kiadását

az Emberi ErõforrásokMinisztériuma,

a Nemzeti KulturálisAlap,

a Consequit Csoport,

a Magyar FejlesztésiBank

segíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)Nyomdai elõkészítés: Opticult Bt.Nyomás: mondAT Kft.

TARTALOMHegyi Béla: Búcsúszavak Maróti Istvánról . . . . . . 2Büky László: Kígyókõ, macskakõ, mennykõ . . . . . 3Málnási Ferenc: „Az ember arca a lélek virága”.Emlékezés a 150 éve született Gárdonyi Gézára . 4Balázs Géza: Miért érdekes? Weöres örömzenéje 5Kulcsár István: „Visszaköszönõ”

félreértelmezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6Kemény Gábor: Szórendetlenkedõk. . . . . . . . . . . . 7K. G.: Kevesebb, mint testõr . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7Dóra Zoltán: Kupi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8Dr. Makra Zsigmond: Csehpimasz . . . . . . . . . . . . . 8H. Varga Márta: Miért berzenkedünk

a hatékonytalan ellen? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Sz. Györffy Sarolta: Drágám . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10Domokos Klaudia: Tilos[]az Á – avagy:

aki á-t mond, mondjon a-t is! . . . . . . . . . . . . . . . 10Buvári Márta: Szálkák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11Elek Lenke: Magyarul kevésbé ízlenének? . . . . . . 11Bognár Nándor: Heló! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12Berényi Zsuzsanna Ágnes: Lengyel, magyar,

két jó barát... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12Kovács József: Mit látnak szemeink?

Utcai, bolti, sajtóbeli „helyesírásunk” . . . . . . . . 13Szilvási Csaba: Nyelvi hibridek . . . . . . . . . . . . . . . 13Balázs Géza: Humanista köztársaság

a Nyugat anyanyelvén. Lénárd Sándor utazása . 14Wacha Imre: Nyelvünkrõl, nyelvünkért . . . . . . . . . 15Angyal László: Nyelvhasználat – nyelvtudomány –

nyelvmûvelés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15Balog Lajos: Félrevezetések – ráadásul . . . . . . . . . 16Váradi Tamás: helyesírás.mta.hu

Helyesírási tanácsadó portál . . . . . . . . . . . . . . . . 17Visszhang: Sine ira... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18B. G.: „Dolgozni... érdemes!”

Wacha Imre vallomása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Hujber Szabolcs összeállítása: www.manyszi.hu . . 20Hírek – tudósítások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21Pontozó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22Keresztrejtvény. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23Új szavak, kifejezések (76.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23OKTV, magyar nyelv, 2013/2014. . . . . . . . . . . . . . . 24

Búcsúszavak Maróti IstvánrólNem lehet szavakat találni Maróti István búcsúztatása-

kor. Az utolsó idõkben is terveket, elõadásokat dédelge-tett, amelyeknek kivitelezését már jó elõre vállalta. A kór-házból küldött e-mailjeiben is biztosított róla, hogy „min-den sorra kerül, annak rendje és módja szerint”, csak le-gyen túl az operáción, és akkor folytatjuk... Egy éve is vanannak, hogy kérlelni kezdtem, ne siessen: lassúbb tempó-ban dolgozzon, ne ígérjen senkinek se többet, mint amitnormális körülmények között, mértékletes erõ- és idõbe-osztással elvégezni tud. – De ki fogja helyettem a többitmegcsinálni? – fakadt ki. – Ha én nem teszem, vajon másmegteszi-e majd azt, amit kell? Hol találunk ma valós érté-kekben gondolkodó, a magyar irodalomért lelkesen tevé-kenykedõ, nem kizárásos alapon válogató szervezõt, össze-kötõt, moderátort?

Maróti István nyugtalansága, belsõ késztetése, cselekvõdinamizmusa olyan légkört teremtett népszerû, elfeledettvagy éppen feledésbe burkolt írók, költõk és mûvészek kö-rül, amellyel a magyar irodalomnak és mûvészetnek felbe-csülhetetlen szolgálatot tett. Pótolhatatlan egyéniségévévált az Irodalmi Múzeumnak, az Anyanyelvápolók Szövet-ségének, a Tokaji Írótábornak és a magyar múzeumoknak,kiállítóhelyiségeknek itthon és a magyarlakta tájakon egy-aránt. Utazott, ha küldték, maga szervezett utakat, ha nemkapott hozzá segítséget, felkarolta azokat, akiktõl hivata-losan idegenkedtek – és nem sértõdött meg, amikor jó né-hányszor meg kellett volna sértõdnie mellõzése, kirekesz-tése, elhagyatottsága miatt.

A lét azonban nagy tanítómester, a sors csodálatos igaz-ságtevõ, a karmája mindenkit elér, és általában ott és ak-kor bicsaklik ki az életünk, amikor a legkevésbé számítunkrá, s a dolgaink végképp rendben mennének.

Maróti Pistát nem tudom elbúcsúztatni. Maróti Pistavelem van. Még számos közös ügyet viszünk, amit haladék-talanul meg kell beszélnünk Ali éttermében kávé mellett!

Hegyi Béla

Székely Bertalan (Kolozsvár, 1835. május 8. – Budapest,1910. augusztus 21.) a romantikát és az akadémizmust elegyí-tõ magyar történelmi festészet egyik legnagyobb képviselõje.

Eredetileg mérnöknek készült Bécsben, de 1851-ben átirat-kozott az akadémiára. 1855-ben visszatért Erdélybe, ahol éve-ken át cégtáblafestéssel, rajzóraadással tartotta fenn magát.1859-ben Drezdába ment, késõbb Münchenben tanult, itt fes-tette elsõ jelentõs történelmi képeit. 1866-tól ismét Magyaror-szágon dolgozott, freskófeladatai mellett fõként portrékat, nõifigurákat, ismert Léda-kompozíciókat festett.

A monumentális festészet problémái foglalkoztatták.1887–89-ben a pécsi székesegyház, 1889–90-ben a tihanyiapátság, 1890–96-ban a Mátyás-templom több freskóját festet-te. Legszebb tájképei az 1880–90-es években készültek.

Élete vége felé mindjobban lekötötték festõpedagógiaimunkái. 1871-tõl a Mintarajziskola tanára, 1902-tõl pedigigazgatója volt, majd 1905-ben a II. mesteriskola igazgatójávánevezték ki. Szadai házában emlékmúzeumot rendeztek be.

Édes Anyanyelvünk 2013/4. 3

Nemrégiben új burkolatot kapott annak a kisvárosnak a fõ-tere, amelyben lakom. A mûvelet nem ment könnyen, a macs-kakövekkel számos baj volt, vagy a minõségük volt rossz, vagy alerakás nem sikerült, sajnálatos módon a végeredmény város-képi szempontból meglehetõsen kifogásolható, amirõl perszenem a kövek tehetnek, hanem a jó szándék, amellyel egy bizo-nyos helyre vezetõ út is ki van kövezve.

A macskakövek zöme Nógrádból származott. Somoskõ vá-rának látogatásához az ún. szocializmus idején a határõrségenlehetett engedélyt kapni, hiszen a ma már nem létezõ Cseh-szlovákiához tartozott. Amikor másodszor jártam Somoskõúj-faluban, az országhatár rozsdás drótkerítésének nyílásán nyu-godtan át lehetett sétálni, határõrség sehol… Akkoriban már,a kerítéshez hasonlóan, a szocializmus építménye is rogyado-zott. Mondanom sem kell, hogy a XIII. század közepén vagyvégén épült vár milyen állapotban volt. Sajnálatos módon hely-reállítása több éve abbamaradt. Hajdan ebben a várban ismer-kedett meg Balassi Bálint Annával (Ungnád Kristóf feleségé-vel); jeles versét Anna nevére 1578-ban írta.

Somoskõ várát egy vulkáni kúpon építették föl a környékbazaltjából. A bazaltkõ még a harmadidõszakban, a pliocén-ban keletkezett, e kõzetbõl áll a Nógrád megyei Medves-fenn-sík. A hajdani vulkántevékenységSomoskõnél 30–40 m magas hat-szögletû bazaltoszlopokat emelt,hasonló bazaltorgonákat lehet meg-csodálni a Szent György-hegyen is(a Balaton északi oldalán). A hat-szögletû oszlopok anyagából épültSomoskõ vára. Útburkolásra ezeketaz oszlopokat 10–12 cm élméretûkockákra vágták.

A Medves-vidék bazaltját régótabányásszák, 1880-ban Jansen Adolfnyitott bányát, és a környéken ké-sõbb is számos kõfejtõ volt. Neveze-tes volt a macskalyuki bánya, amelybõl Bécsbe, Budára, Pestreés az ország számos helyére szállítottak kiskockakövet. Ez abánya is a trianoni békeszerzõdés után került mai országhatá-runkon túlra. A macskalyuki bányának és a környék mintegyhúsz bányájának fejtõibõl származó követ bányanedves álla-potban alakították különbözõ méretû kockákká, ami egyik okavolt a jó minõségnek, tudniillik ebben az állapotban pontosab-ban hasítható a kõzet.

A kiskockakövet többnyire kétsoros átkötésben rakták le azútépítõk – volt négy- és hatsoros átkötés is – cosinus görbére

hasonlító ívben. A jól megalapozott és elkészített út hosszúideig szolgált. A mai közlekedésnek azonban nem felel meg akockaköves út, hiszen nem eléggé egyenletes, ha nedves, a gép-kocsik gumiabroncsai könnyen megcsúsznak rajta. Ezért1960-tól számos helyen aszfaltra, esetleg betonra cserélték. Amacskaköves út- vagy utcaburkolat ma már védendõ: hozzá-tartozik egy-egy település régi városrészének történelmi arcu-latához, a belvárosokban ezért igyekeznek visszaállítani a tere-ken és az úgynevezett sétálóutcákban.

A macskakõ név mellett sokszor macskafejkõ fordul elõ –német mintára: a „Katzenkopfstein” (a mai németben„Kopfstein”) fordítása lehet a magyar szó. Már 1300 utánrólvan adat a szóra mint helynévre: „quod idem in monteMachkakw”, ez a már említettem Macskakõ. Hasonló a Far-kas-kõ (a Bükkben), a Kecske-kõ (Gyöngyöspata mellett), aSzarvaskõ (falunév Hevesben), a Csókakõ (falunév Fejér me-gyében). Ezek onnan erednek, hogy a hegyeket, sziklacsúcso-kat és más helyeket a rajtuk gyakran látható állatokról nevez-ték el. Nem doromboló szobacica a névadó, hanem az erdeink-ben egyre ritkább, védelem alatt álló vadmacska (Felissilvestris).

A macskakõ szó, amely tehát ’kiskockakõ’ jelentésû, a né-met minta mellett a macskalyuk(bánya)i kõ vagy a macskabá-nyai kõ kifejezésbõl is származhat.

A magyar nyelv szóvégmutató szótára a macskakõ mellettmég egy olyan kõ utótagú összetett szót tartalmaz, amelynekelõtagja állatnév. Ez a kígyókõ, amelyet a magyar néphit szerintSzent György-nap elõtt, esetleg nyáron 50–100 kígyó fúj összefeltartott fejjel az erdõk napsütéses helyein. Sípoló hangjukmesszirõl hallható. A kõ elõször csupán köpet, majd egyre na-gyobb lesz, és megkeményedik. Alakja golyóra vagy tojásraemlékeztetõ, némelykor lyukas. Népünk a régiségben gyógyítóerõt tulajdonított az ilyen kövecseknek, hasonlóképp a közép-

kor embere drágakõ-terápiá-val is gyógyított. Úgy vélték, akígyókõ szerencsét is hoz,megakadályozza a rontást.Aki erszényében kígyókövettart, sohasem fogy ki a pénz-bõl. Más praktikák is fûzõd-nek e mágikus tárgyhoz: da-gadt tõgyû tehénen és másháziállaton meghúzogatva jólel lehet adni a jószágot a vá-sárban; ha valaki a szájába ve-szi, láthatatlanná válik.

A szántáskor az eke általkifordított kõbaltákat vagy más kõeszközöket népünk az égbõlhullott kõnek tartotta, úgy vélték, hogy a villám szilárd test,vagy összetévesztették a meteorittal. Az efféle, a régiségbenmennyütõkõ (’mennybõl ütõ kõ’) néven is elõforduló mennykõszintén mágikus erejû: kelést, daganatot, gyulladt testrészt há-romszor kell vele körülkeríteni a gyógyítás érdekében.

Remélem, az olvasó nem küldi rám mindezek után a mén-kût, ha mégis, Petõfitõl vennék bátorságot: „Van-e mostanollyan legény, A ki fél, Ha a mennykõ jár is ott a Fejénél?”

Büky László

Egy kis magyarmûvelõdéstörténet

Kígyókõ, macskakõ,mennykõ

Elõfizetési felhívásLapunk bármely postahivatalban elõfizethetõ. Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjai – tagdíjfizetésük

idõtartamában – a lapot illetménylapként a megjelenés napján levélszekrényükben megkapják. Hogy a 2014.évi számok is megérkezzenek, kérjük, idõben rendezzék tagdíjukat. A tagdíjat elsõsorban banki átutalással kér-jük rendezni. Számlaszámunk: 11705008-20132015. A Közlemény rovatba írják be: Tagdíj, 2014. Ha nincs lehe-tõségük átutalásra, kérésükre sárga csekket küldünk. Ennek igénylése: posta@anyanyelvapolo.hu. A tagdíj:2000 Ft/év, tanulóknak, nyugdíjasoknak: 1500 Ft/év.

Édes Anyanyelvünk 2013/4.4

Gárdonyi Géza (1863–1922) költõ, regényíró, újságíró, pe-dagógus, az MTA tiszteletbeli tagja. Életmûve átmenet a 19.századi romantikus, anekdotikus történetmesélés és a 20. szá-zadi Nyugat-nemzedék szecessziós, szimbolista stíluseszményeközött. Népiskolai tanítóként eltöltött éveinek fénylõ emlék-áradata az 1898-ban – 115 éve – megjelent Az én falum címûnovellagyûjteménye. Történelmi regényei: Egri csillagok(1901), A láthatatlan ember (1902), Isten rabjai (1908), lélekta-ni regénye az Ida regénye (1920). Ady Endre „a magyarDickens”-nek nevezte, mások „a magyar Tolsztoj”-nak.

Gárdonyi szerint „A néptanító szívét vasból alkotta az Is-ten, hogy elbírja azt a sok kegyetlen lábat, amivel a sors meg-alázza…”, de ezt is feljegyezte: „Az írónak úgy kell dolgoznia,mint egy egyiptomi balzsamozónak: be kell balzsamoznia amesét az örökkévalóságnak”. Ilyen mese, ragyogó tükröcske aBûntárgyalás címû írása.

A Bûntárgyalás egyetlen jellemzõ helyzetet emel ki egy régi,falusi iskola tanulóinak életébõl: egy tanítási napon két diák,Marci és Jancsi összekülönböznek, de a tanító bácsi kibékítiõket. Ezt részletezi, ezért novella.

Birtokos személyjelesszavak (a keze, az orra, a he-lye, szomszédjaival, a lelké-nek, a szeme, a foga, dugó-

ját…) segítenek a szövegértésben. Az író névelõ nélküli sza-vakkal mutatja be Marcit, aki új irkát vett, Koszó Jancsit, apadtársát, majd határozott névelõs szavakkal ír róluk (a keze,az orra, az idõ, az iskolába, a nagy vászontarisznya, a tanítás elõtt,a vászontarisznyába…), így vezetve be minket is a szöveg vilá-gába. A vászontarisznyából azonban egy táblát, egy nagy fanyelûbicskát, egy könyvet és egy tekercs madzagot, egy tollszárat kotorelõ – tudjuk meg az író határozatlan névelõs mondataiból.Személyragos igékkel meséli el a történetet: vett, hozta, kicsíp-te, járt, ért, töltötte, fölkeltek, kiáltottak, értettem, elõmunkálta,kettévágta, odanyújtotta.

Jelentéstani elemként elõször az ellentétes szavakat említ-sük: Mindenki beszélhet… – csak kiáltania nem szabad. Jancsi… eleven, kis barna gyerek… – Marci komoly és nyugodt vérû.… hárman is elkapják elõle az új irkát… – Marci mind a három-szor visszarántja az irkát. Felsorolással szerzünk tudomást ar-ról, hogy mit hozott Marci a tarisznyájában az iskolába: egy táb-lát, egy bicskát, egy könyvet, egy birsalmát, egy tekercs madzagot,végül egy tollszárat. Felsorolással tudjuk meg azt is, hoválottyant a tinta: az irkán fekete Balaton, az almán fekete gyöngy,a tarisznyán fekete Tisza, Duna, Dráva, Száva. Csöpög mind anégy folyó a padlóra. Szó- és mondathiány jellemzi a szövegbenMarci vallomását, de Jancsi szavaiban is szerepel az izé tölte-lékszó, s utána a leírt szövegben a három pont.

Mi volt Marci bûne? Lobbot vetett Marci szeme, képen te-remtette Jancsit… És a Jancsié? Jancsi megfordult, hirtelen for-dult, ahogy szokott, megtaszította Marcit…

Hányszor is szerepel a bûn szó a szövegben? Az olvasó elfo-gadhatja a tanító ítéletét, elgondolkozhat azon, hogy bár itttárgyalás folyik, ítélet nincs, kibékülés azonban igen. A diákokpedig elgondolkozhatnak, hogy szeretnének-e ebbe az iskolá-

ba járni, esetleg nekik is volt vagy van ilyen jóságos tanító bá-csijuk, tanáruk.

Az elbeszélõ szövege a szereplõk párbeszédével váltakozik.Szövegköziség segíti a megértést: történelmi hõs, Zrínyi Mik-lós képe szerepel a vásárolt irkán, földrajzi ismereteket idéz aBalaton, a Tisza, Duna, Dráva, Száva folyónevek. Az egészszövegen végigvonuló bûn, annak elkövetése, következménye,tárgyalása, a kibékítés, a birsalma kettévágása és megosztásamind-mind bibliai parancsolatokra utal.

A szöveg magyar nyelvû, mai, szépirodalmi alkotás. Stílusais szépirodalmi. A Hén aztán… hén aztán … pofon h … vág-tam… Nem h. … Bánom h. szövegrészben a hangok és a je-lentés nélküli szavak hûen idézik Marci hebegését, elképzel-jük, hogy miközben „szemébõl könnyek görögnek”, el kellmondania, mit tett, számot kell adjon tanítójának a bûnérõl.Jó hangzású szavak vezetik az olvasót az iskolába, az olvasó isbeül egy padba, esetleg megnézi az új irkát is, s a birsalmához õsem mer nyúlni… Ám hirtelen rossz hangzású szavak sorakoz-nak, feszültség lepi el az olvasmányt, hallgatjuk a tanító bácsifigyelmeztetõ szavait, s amikor Marci bûnbánattal megcup-pantja Jancsi arcát, az olvasó is nyugodtabban várakozik, s adombon, a keresztnél újra jó hangzású szavakat olvashatunk akét gyerek megbékélésérõl. A jelentéssûrítõ összetett szavakis segítenek a szövegértésben: irkavétellel, vászontarisznya, hét-esztendõs, báránybõr, tintásüveg, egyszeregyet, birsalmához,sorrendben, akasztófa, kocsiúton, kettévágta.

Érdemes megemlíteni Gárdonyi néhány igéjét: (A vászon-tarisznya) ide-oda lóbálódott, (Marci az iskolába) belódul,(Jancsi) licseg-locsog, (a rátekintõnek) a szeme közé kaffant,(Marci a báránybõrsatyakot) begyûri, (a dugó éppen akkor)cuppant ki, (a tinta) kilottyant, (a gyerekek a tanító szobájába)bekocognak, (A fiú szemébõl könnyek) görögnek, (Marci Jan-csi arcát) megcuppantja, (Marci) elõmunkálta (a birsalmát)…

A szöveg szóképei, nyelvi képei: Az irka sárga volt, mint a cit-rom. A keze piros volt, mint a mályva. A gyerekek beszélgetnek,mint az emberek; a szeme közé kaffant, mint a kutya szokott kaf-fantani a légyre; mindent tud, mint a püspök; Állnak elõttem,mint a latrok szoktak az akasztófa alatt.

Egy szólásra is felfigyelhetünk, amely Marci hirtelen han-gulatváltozását jelzi: A következõ pillanatban lobbot vetett Mar-ci szeme… Olyan szavakat, szókapcsolatokat is idézhetünk,amelyek nem szóképek, de képszerûek, az olvasó elolvasvamaga elé tudja képzelni, mit is olvasott: Jancsi licseg-locsog aszomszédaival; Marci komoly és nyugodt vérû; Az iskola csöndesa visszafojtott izgalomtól; Aki az arcot megüti, a lelket üti meg; Alélek Istenbõl való részünk: örökkévaló!

A szöveg mondatai közül a tanító és a gyerekek párbeszé-dében szereplõ rövid mondatoknak stílusformáló szerepükvan. De Gárdonyi mondatairól hallgassuk meg HatvanyLajost: „… mondata meleg, lassan lélegzõ emberi kebelhezhasonlatos, melynek szó-bordái alatt a szív hevesen dobog”.A novella verbális, több igei állítmányt tartalmazó szöveg, azíró beszédébe a szereplõk egyenes beszéde szövõdik.

Gárdonyi-idézettel kezdõdött ez az emlékezés, a végére isegy idézet kívánkozik: „Minden mûnek akkora az értéke,amekkora rezgést kelt a szívekben.” Talán a Bûntárgyalás és ahozzáolvasott kisebb novellái (Március, Gólyák, méhek, kisli-bák, A gyerekek, Boriska, A tulipán, A parasztleány stb.) megis-merése után Gárdonyi regényei is belopják tanulóink szívébeazokat a tanításokat, amelyeket néptanítóként adott át kisdi-ákjainak, s a mûvek elolvasása mellett szívesen látogatnak elmajd Agárdpusztára és Egerbe is, ahol emlékmúzeum várjaõket.

Málnási Ferenc

„Az ember arcaa lélek virága”

Emlékezésa 150 éve született

Gárdonyi Gézára

„lobbot vetettMarci szeme”

Édes Anyanyelvünk 2013/4. 5

Mélyén zeneA kísérletezgetés, játék a titka Weöres Sándor gyermekver-

seinek. Számos alkalommal elmondta, hogy soha nem akartgyermekverset írni, a „gügyögés” távol áll tõle. Egyszerûen ar-ról van szó, hogy a nyelvvel való játék a gyermek sajátja, a gye-rekek jobban és gyorsabban megértik, megszeretik. Weörescsak kísérletezett, s utólag jött rá, hogy ez mennyire tetszik agyerekeknek, több versét felépítése, hangzása, rit-mikája vagy éppen témája alapján utólag minõsí-tette át gyermekverssé. Nem lenne nagy meglepe-tés, ha kiderülne, hogy sok gyermekverse „mélyén”nem is nagyon a gyerekeknek szóló üzenet áll... ABartók suite ciklusból a közismert „Csiribiri csiribi-ri...” kezdetû (egyébként több változatban létezõ)Varázsének címû (mindenki által gyermekversnekvélt) költeményt értelmezik altatóversnek, varázs-lóversnek (gyógyítóversnek, pl. Bognár Tas), eroti-kus varázslásnak (Vadai István, F. Kovács Ferenc);Nagy L. János a vers dallamát a Mágnás Miskaoperettkuplé-betétdalával hozza összefüggésbe;míg Weöres lakonikusan megjegyzi, hogy egy vásá-ri kikiáltószöveg hatására írta.

Egy vers többnyire komplex alakzat, sõt: mintázat. EztWeöresnél legjobban a zenei szerkesztés mutatja meg. AWeöres-versek egy része konkrét zenei alapon áll, elénekelhe-tõ. Más részükben is fölfedezhetõ a költõ-zeneszerzõ (kompo-nista), s a versek nem egyszerûen verbális kódként „olvasha-tók”, hanem úgy fogadhatók be, mint a zene.

Több Weöres-versrõl kiderítették már zenei (ritmikai)elõdjét. Nevezetes példája ennek a mindenki által ismert, fül-bemászó dallamú Õszi éjjel / izzik a galagonya... kezdetû vers,valamint az Árokparton / üszkös a fadereka... kezdetû vers, hi-szen mindkettõ egy elsõ világháborús katonanóta dallamát kö-veti (Országúton hosszú a jegenyesor...), ahogy azt Nagy L. Já-nos metrikai-ritmikai képlettel is példásan kimutatta. A Ma-gyar etüdök ciklusba tartozó versek mintegy kétharmada(Weöres által megjelölve) dallamra (ad notam) íródott, de elõ-szeretettel zenésítették meg mások is õket, pl.: (4) Fut, robog akicsi kocsi... (Kaláka), (36) Tekereg a szél... (Sebõ Ferenc).

Jó, hogy vannak daktilusokOka lehet annak, hogy a versformák között a daktilust tar-

talmazók a memóriánkban sokkal erõteljesebben, „mélyeb-ben” és könnyebben rögzülnek. A szó görög eredetije konkré-tumra, az ujj ízületeire utal. Vagyis konkrét, szemléleti hátterevan a daktilusnak. Memoriális élményét talán a daktilusbanbenne rejlõ „felpörgés” okozza. A daktilus (nevének hangzá-sában is benne van: hosszú – rövid – rövid: – � �, régi magyarneve: lengedi) tartja fenn könnyen Petõfi Sándor Szeptembervégén („Még nyílnak a völgyben a kerti virágok...”) vagy JózsefAttila Hexaméterek címû versét („Roskad a kásás hó,cseperészget a bádogeresz már...”). A daktilusos építkezésWeöresnél is megfigyelhetõ, pl. a Széjjel az erdõ... kezdetû ver-sében:

Széjjel az erdõ szélesség, – ��� – – – – –arra keringnek a méhecskék, – ��� – ��� – – –Nyáron a kertem nyájasság, – ��� – – – – –benne szaladnak a kismacskák. – ��� – ��� – – –Tökéletes szabályosságot, szimmetriát mutat az idõmérté-

kes ábrázolás. Ezt a daktilusos kezdetû szabályos verset az is-métlõdés és az ellentét sokfélesége, többszintûsége fogjaössze: a rímek és fordított (ferde) rímek, palatális-veláris (ma-gas-mély) szembenállások. Nagy L. János így elemzi: „minden

egyes sor eleje ritmikailag azonos daktilus, de a folytatás kétfé-le: a -ság/-ség fõnévképzõs, hangzásukban ellentétes fõnevekpáratlan sorai csupa hosszú szótaggal folytatódnak, a kicsinyí-tõképzõs (ugyancsak magas-mély hangrendi ellentétes) sorokpedig újabb daktilust és molosszust [három hosszú versláb. B.G.] hoznak. A rímek páros rímek, ellentétben a ritmikával,hangzásuk pedig hangrendben megfelel a rímelésnek. A hang-zásban a páratlan sorokban alliteráció erõsíti a hangrendi ma-gas-mély zengést, a párosakban pedig keresztezõdõ hangrendiellentétek csengését olvassuk: arra – keringnek / benne – sza-ladnak. Ilyen módon a párhuzamos szerkesztés uralja a négysort (szintaktikailag és palatáris-veláris hangzásban, rímek-ben), a ritmika pedig finoman árnyalja.” Valóban olyan, mintegy apró részletekben, több hangszerre komponált zenemû.

Szerkezetileg így ábrázolhatnánk:párhuzamok, rímek:szélesség // méhecskéknyájasság // kismacskákpárhuzamok, fordított rímek:szélesség >< nyájasság; széjjel >< nyáronméhecskék >< kismacskák; arra >< benne

A zeneiség, a zenei anyanyelv õsibb, mint a ver-bális. A verbális anyanyelvben csökött módon jelenvannak még a zeneiség kellékei, ezért nevezzükõket „az élõszó zenei eszközeinek”. Ám a költé-szet, a választékos, szép beszéd, különösen a „dal-lamos” beszéd és leginkább nyilvánvaló módon a

költészet felmutatja az egykori, teljesebb zenei világot.

ÖrömelvBár minden alkotásra, különösen mûalkotásra jellemzõ,

Weöres verseinek túlnyomó részében föltûnõ az „élvezetesstruktúrák” (Fónagy Iván mûszava) léte és hatása, s nyomuk-ban az „örömelv” érvényesülése. Azt már korábban fölvetet-ték, hogy a forma tartalomkifejezõ, a pszichoanalitikusok to-vábbvitték azzal, hogy a struktúrák a jelentésen túl önmaguk-ban is hordozzák az örömelvet, amely leginkább a feszítés-ol-dás fizikai képletével illusztrálható. A feszítés-oldás (másként:tenzió-detenzió) természeti és emberi (lelki) mûködés, alap-elv. Az oldás (feloldódás) pedig örömöt jelent. Weöres ponto-san ezt ragadja meg (Egybegyûjtött írásainak bevezetõjében):„Célom nem a gyönyörködtetés... [...] Mást akarok: eleven ára-mot sugározni, melytõl megrázkódik az ösztön, érzelem, ész,képzelet, szellem, az egész lény; ne csak az ember olvassa a ver-set, a vers is az embert. Átvilágítani és felrázni óhajtlak, hogyátrendezhesd magadat zárt, véges, egzisztenciális énedbõl nyi-tott, szociális, kozmikus, végtelen énné.” S itt a keleti filozófiákhatására belép a boldogság, az öröm kérdése is. „Amíg az em-berek egymás nélkül és egymás ellen kívánnak örülni, számta-lan lemondásra és öncsonkításra kényszerülnek; de mihelytegymásban sokszorozzák örömeiket, nincs több okuk aszkézis-re, mint a boldog szeretõknek.” A világ egy része a beat-kor-szak óta szinte vallásos áhítattal fordul a „kelet” világa, filozó-fiája felé. Weöres Sándor – bár járt Keleten, pontosabban: Kí-nában – elsõsorban a keleti kultúrák költészetének ismerete,valamint a magyar nyelvben rejlõ törvényszerûségek nyománjutott el a mindennapiságunkat meghaladó emberi boldogság,cél, értelem megértéséig, érzékeltetéséig.

Felhasznált irodalom:Ferencziné Ács Ildikó, 2008. Weöres és a gyermekköltészet. A

Vörös Postakocsi, 2008/nyár: 50–68.Fónagy Iván, 1990. Gondolatalakzatok, szövegszerkezet, gon-

dolkodási formák. MTA Nyelvtudományi Intézete, Budapest.Nagy L. János, 2003. A retorikus nyelvhasználat Weöres Sándor

költészetében. Akadémiai Kiadó, Budapest.Weöres Sándor, 1981. Egybegyûjtött írások. Negyedik, bõvített

kiadás. Magvetõ Könyvkiadó, Budapest.

A Weöres Sándor születésnapján, a WS100 konferencián A Ma-gyar Nyelv Múzeumában elhangzott elõadás írott változata.

Miért érdekes?Weöres örömzenéje

Édes Anyanyelvünk 2013/4.6

Újságot olvasva, rádiót, televíziót hallgatva az embernap nap után találkozik tévesen értelmezett, vagyis nem asaját helyükön használt szavakkal, kifejezésekkel. Azalábbiakban csak néhány tucat olyat említenék, amellyelnem egyszer és nem kétszer találkoztam, hanem amely jó-formán „visszaköszön”.

A jogi ismeretek hiányából származik például az a gya-kori közlés, hogy a rendõrség elejtette a vádat, vagy hogy abíróság vádat emelt. Pedig vádat csak az ügyészség emelhetvagy ejthet, a rendõrség a legjobb esetben is csak megszün-tethet egy bûnvádi eljárást a korábban meggyanúsított (denem megvádolt!) személlyel szemben. Rendszeresenösszetévesztik az õrizetbe vételt és az elõzetes letartózta-tást. Holott az õrizetbe vétel maximum 72 óráig tartórendõri kényszerintézkedés, míg az elõzetes letartóztatást– az ügyész javaslatára – csak a bíróság rendelheti el. Azítéletet mindig a bíróság hozza meg, amely törvénykezik,mégpedig ama törvények alapján, amelyeket a törvényho-zás (a parlament) fogad el. Gazdag ember lennék, ha annyiforintom volna, ahány esetben még országgyûlési képvise-lõktõl is hallottam összetéveszteni ezt a két fogalmat.

A katonai ismeretek hi-ányáról tanúskodik az,amikor a löveget kilövik.Az ugyanis nem lövedék,hanem maga az ágyú,amelybõl kilövik. „Klasz-

szikus” hiba a géppisztoly helyett golyószórót írni. A gép-pisztoly pisztolylõszerrel mûködõ, könnyû, sorozatlövõfegyver, amelyet például a terrorelhárítók nyakában látha-tunk, és amellyel akár futtában is lõhet a kommandós. Jól-lehet az is derekasan szórja a „golyókat”, a golyószórómégis más: tulajdonképpen egy könnyûgéppuska-fajta,amelybõl rendszerint letámasztva, fekvõ testhelyzetbõl lõ-nek.

Sok tollforgató hiszi, hogy a katonai ugyanaz, mint aharcászati vagy a hadászati. Holott ez három különbözõfogalom. Valójában katonai minden, ami összefügg a kato-nasággal. Ilyen például a katonai lexikon is, amely szerinta harcászat „a hadmûvészet elméletének és gyakorlatánakalkotórésze, a harc elmélete és gyakorlata..., amely a hadá-szathoz viszonyítva alárendelt szerepet tölt be”. (Idegenszóval: taktika.) Ezzel szemben a hadászat „a hadmûvé-szet része, annak legfontosabb területe..., a legfelsõ hadve-zetés gyakorlati tevékenységének területe”. (Idegen szó-val: stratégia.) Vannak például rövid hatótávolságú, harcá-szati, és vannak földrészközi, hadászati rakéták. Csakhogyvigyázzunk (ezek összekeverése is szabványhiba), mert arepülõgépeknek hatósugaruk van (ez az a legnagyobb tá-volság, amelyre elrepülhetnek úgy, hogy még maradjonelegendõ üzemanyaguk a támaszpontjukra való vissza-éréshez), a rakétáknak viszont – amelyek Isten õrizz, hogyoda térjenek vissza, ahonnan indítják (hibás kifejezéssel:kilövik) õket – hatótávolságuk van. És ha már a hadászati(stratégiai) rakétáknál tartunk: az Egyesült Államok és aSzovjetunió már a SALT-tárgyalásokon megállapodott ab-ban, hogy számukat nem növelik tovább, befagyasztják.Ebben az esetben beszélünk e fegyverfajták korláto-zásáról. Késõbb, az úgynevezett START-szerzõdésekbenkötelezték magukat a szuperhatalmak arra, hogy meg-semmisítik meglévõ támadó jellegû hadászati fegyvereik(rakéták, repülõgépek) egy részét, vagyis csökkentik a mármeglévõk számát. Békésebb rendeltetésûek náluk azok a

(hordozó)rakéták, amelyekkel a mesterséges (vagy mû-)holdakat a pályájukra juttatják. Vannak, akik ezeket mû-bolygónak nevezik, ami súlyos tévedés. Igaz, elvben létez-het mûbolygó is. De az olyan mesterséges égitest, amely aNap körül kering, ellentétben a Föld körül keringõ távköz-lési, kém- stb. mûholdakkal.

Még a katonaságnál maradva: gyakran nevezik fegyver-nemeknek a haderõnemeket. Pedig – mint Odesszábanmondják – ez két nagy különbség. Tudományos meghatá-rozás helyett: fegyvernem például a (gépesített) lövészcsa-patok, a tüzérség, a páncélosok, a légideszantcsapatok,míg haderõnem a szárazföldi csapatok, a légierõ, a tenge-részgyalogság, a haditengerészet. És ha már itt tartunk: kihinné, ám tény, hogy a tengerész és a matróz nem egy ésugyanaz? Gyakran olvashatunk arról, hogy elsüllyedt egyhajó, x számú matróz a vízbe fulladt. Ilyenkor jogos a gya-nú: csak matrózok fulladtak a vízbe, altisztek és tisztekegyáltalán nem? A hadiflottában ugyanis a „közlegényt”,vagyis a rendfokozat nélküli haditengerészt nevezik mat-róznak, a kereskedelmi flottában õ a betanított munkás(tehát nem navigátor, nem elsõ tiszt stb.). Más szavakkal:minden matróz tengerész (vagy legalábbis folyami hajós),de nem minden tengerész matróz!

Makacs következetességgel nevezik a médiában a kém-kedést (hírszerzést) kémelhárításnak, az elhárítást pedigkémkedésnek. Holott a betyárt a pandúrral összekevernilogikai bukfenc! Hiszen több, mint nyilvánvaló, hogy a hír-szerzõ (kém) feladata a kémkedés, míg a kémelhárító azértkapja a fizetését, hogy elhárítsa, megakadályozza ezt a te-vékenységet.

A jelek szerint hiányosak az ismeretek a vallások, azegyházak terén is. Különben nem említenék a katolikuspapot tiszteletesként, ami a protestáns lelkésznek a címe,megszólítása, és fordítva: a protestánst tisztelendõnek,ahogyan viszont egy katolikus lelkészt illik titulálni. Az-tán: manapság gyorsan terjedõ divat az egyházfi szót a lel-kész szinonimájaként használni. Igaz ugyan, hogy a lel-kész az egyház hû fia (sõt, újabban olykor leánya is), mind-amellett az egyházfi nem papi személy, hanem lényegébenprotestáns templomgondnok, olyasmi, mint a katolikusok-nál a sekrestyés. Azt sem árt(ana) tudni, hogy más a mise(katolikus), és más az istentisztelet (protestáns), továbbá,hogy hitközségrõl csak zsidók esetében beszélhetünk, a ke-resztyén (protestáns) és a keresztény (katolikus, ortodox)felekezeteknek gyülekezeteik, egyházközségeik vannak. Azortodox keresztény, röviden ortodox pontosan ugyanaz,amit nálunk görögkeletinek is neveznek. A görögkeletit amédiában elõszeretettel tévesztik össze a görög katoli-kussal, holott az utóbbi egyház hívei (nevezik õketunitusoknak is) a pápát elismerõ katolikusok, bizonyos li-turgikus és egyéb sajátosságokkal (pl. papjaik nõsülhet-nek). Az egyháztörténet hiányos ismeretérõl tanúskodikaz a gyakran visszaköszönõ tudatlanság, amikor a hivatalpackázásait elszenvedõ állampolgárról azt írják, mondják,hogy Canossát jár. Holott Canossát az jár, aki bûnbocsá-natért esedezik, vezekel, ahogyan azt IV. Henrik német csá-szár tette VII. Gergely pápánál Canossa várában. Az iméntemlített állampolgárral viszont képletesen a kálváriát (akínok útját) járatják meg, mint Jézus Krisztussal az evan-géliumokban. Végsõ soron az egyházzal hozható összefüg-gésbe a szürke eminenciás kifejezés is, amely egyre sûrûb-ben szerepel a szürke kisegér, a dolgát tevõ kisember érte-lemben. Pedig a névadó Richelieu bíboros igazán nem voltannak nevezhetõ. XIII. Lajos király roppant befolyásosembere volt, aki már-már maga igazgatta Franciaorszá-got. A szürke eminenciás tehát a háttérben meghúzódó, va-lójában azonban a hatalmat egészében, de legalábbis rész-ben birtokló személy.

Kulcsár István

„Visszaköszönõ”

félreértelmezések

„a betyárt a pandúrralösszekeverni

logikai bukfenc”

Édes Anyanyelvünk 2013/4. 7

A magyar szórend, azt mondják, szabad, de ez a szabadságnem azt jelenti, hogy a szavakat, morfémákat összevissza lehetdobálni, hanem azt, hogy a nyelvi elemek sorrendje árnyalatospontossággal tükrözi közlésünk tartalmát, logikai viszonyait.Pontosabban: tükrözheti, ha figyelünk és ügyelünk erre.

Sok évtizede olvasom a sportnapilapot és benne az ilyenmondatokat: „A kipattanó [labda] Arszicshoz került, aki bal-ról, tizenkét méterrõl lõtt mellé”; „[A labda] Klein lábáról kerültHakolához, õ pedig jobbal kilõtte a bal alsó sarkot”.

Ezek a mondatok nyelvtanilag a szó szoros értelmében vévenem hibásak, mégsem kifogástalanok, mert olyasmit emelnekki, ami a közlés voltaképpeni értelme szempontjából másodla-gos: azt tudniillik, hogy a játékos tizenkét méterrõl lõtt mellé,illetve hogy a labda Klein lábáról került ahhoz a játékostársá-hoz, aki végül is a gólt szerezte. Az effajta, ún. nyomatékos szó-rendû mondatok itt nem szükségesek, mert a tényállást a nyo-matéktalan szórend fejezné ki pontosabban: „A kipattanó lab-da Arszicshoz került, aki [még jobb lett volna: és õ] tizenkét mé-terrõl mellélõtt”; „A labda Klein lábáról Hakolához került, õ pe-dig jobbal a bal alsó sarokba lõtt” (a kilövi a sarkot kifejezésselnem tudok megbarátkozni, de ez most mellékes). A lényegugyanis az, hogy a csatár mellélõtt, illetve hogy a labda odake-rült az egyik játékoshoz, és az a kapuba talált.

A fenti példák végsõ soron csak az árnyalatnyi pontosságkövetelményét szegik meg, a most következõk viszont már sú-lyosabban vétenek a szintaxis, a nyelvtanilag korrekt mondat-szerkesztés szabályai ellen.

A Fõvárosi Híradóban, a budapesti önkormányzat „infor-mációs mellékletében” arról olvashatunk, hogy közel tíz évetart a margitszigeti domonkos apácakolostornak és környéké-nek felújítása. „A látogatható romkertben lévõ maradványoktöbb korszak építkezéseit bemutatják.” Erre már felkapja a fejéta kényesebb nyelvérzékû olvasó, mivel az idézett mondatnakvan nyomatékos eleme, a több korszak építkezéseit (vagyis nemegyét, hanem többét), ezért az igekötõnek el kellett volna vál-nia igéjétõl: „A látogatható romkertben lévõ maradványoktöbb korszak építkezéseit mutatják be.” Ha viszont beiktatjuk azis kötõszót a tárgy mögé, megmaradhat az igekötõ-ige sorrend:„… több korszak építkezéseit is bemutatják.” Mind a kettõ jó,csak az elfogadhatatlan, ami a lapban megjelent.

Az igekötõnek a hangsúlyos mondatrész utáni el nem válá-sa már a szakmai nyelvhasználatban is érezteti hatását. Ezt ol-vashatjuk például egy doktori értekezés nyilvános vitájára szó-ló meghívóban: „A jelölt értekezése és tézisfüzete az alábbi cí-meken megtekinthetõ.” Pontosabban: nemcsak ebben az egymeghívóban, hanem mindegyikben, hiszen az értekezés és a té-zisek internetes lelõhelyének megadása kötelezõ tartozéka azilyen szövegeknek. A szabályos szórend természetesen ez lettvolna: „A jelölt értekezése és tézisei az alábbi (internetes) címe-ken tekinthetõk meg.” Ha pedig nem akarjuk kiemelni a helyha-tározót, változatlan maradhat az igekötõ és az ige sorrendje,de az állítmánynak elõbbre kell kerülnie: „… megtekinthetõk azalábbi címeken”.

Azt, hogy a szórendi finomságok iránti érzéketlenségmennyire terjedõben van, jól mutatja, hogy már a legnépsze-rûbb internetes lexikonban, a Wikipediában is elõfordul. Aztírják valakirõl, hogy „1934-ben elvégezte a szegedi jogi akadé-miát, majd 1934-ben Tel-Avivban a helyi Palesztinai Kommunis-ta Párt megalapításában közremûködött”. A fentiek értelmébenezt így kellett volna megfogalmazni: „1934-ben közremûködötta helyi Palesztinai Kommunista Párt megalapításában”, vagy haa képes helyhatározónak kiemelt nyomatékot akarunk adni(amit egyébként nem tartok szükségesnek), ez lett volna a szó-rendileg szabályos megoldás: „… majd 1934-ben Tel-Avivban ahelyi Palesztinai Kommunista Párt megalapításában mûködöttközre”.

Látjuk tehát, hogy ha a határozóra nyomatékot teszünk(mert hangsúlyozni akarjuk), akkor a közremûködött állítmány

elõtagja, az igekötõi szerepû közre- az ige mögé kerül. Ezértnem helyesek az alábbi internetes címek: Magyar rendezõ köz-remûködött a Metallica 3D-s filmjénél; Többmilliós pályázati for-rás odaítélésében közremûködött az ÜDE-KUNSÁG Egyesület;Mesejátékban közremûködött a Haramia!!! Mindegyikbenhangsúly esik a határozóra (írhattam volna így is: a határozóraesik a hangsúly), ezért az állítmányban fordított szórendet kellalkalmazni: Magyar rendezõ mûködött közre…; Többmillióspályázati forrás odaítélésében mûködött közre…; Mesejátékbanmûködött közre…

Hogy ezeknek a szórendi jelenségeknek van-e közük másszórendi, pontosabban „morfémarendi” újdonságokhoz, egy-elõre csak sejthetõ, de nem bizonyítható. Például az ilyenek-hez (a napisajtóból): „A 68 éves Tarja Halonen asszony kétszeröt évig volt elnök [ti. Finnország köztársasági elnöke], többszörnem újraválasztható”; „a lényeg a másképp gondolkodók, anem hozzájuk tartozók, az alattvalói láncba nem beállók eltávo-lítása mindenhonnan”. Ha én lennék annak a lapnak az olva-sószerkesztõje, ez jelent volna meg: többször nem választhatómeg, illetve az alattvalói láncba be nem állók (egyébként ez eny-he képzavar is, de hagyjuk).

Persze a szórendi finomságok mérlegelésére a fogalmazáshevében nem mindig jut idõ. Vegyük az utolsó példát a sajátházunk tájáról! Lapunk ez év júniusi számának kéziratábanmind a három szerkesztõ kezén átment ez a mondat, mégis ígymaradt: „2012-ben a Magyar Szemiotikai Társaság A test sze-miotikája címmel rendezett konferenciát, amelynek anyaga ha-marosan ugyanezzel a címmel megjelenik.” Csak a korrektúrá-ban szántuk rá magunkat arra, hogy a szórendet így módosít-suk: „… amelynek anyaga hamarosan megjelenik ugyanezzel acímmel”. Ha azonban nagyobb fontosságot tulajdonítottunkvolna annak, hogy a kötetnek ugyanaz lesz a címe, mint a kon-ferenciának, akkor ehhez a megoldáshoz kellett volna folya-modnunk: „… amelynek anyaga ugyanezzel a címmel hamaro-san megjelenik”, sõt: „… amely hamarosan ugyanezzel a címmeljelenik meg”. Ezt azonban nem éreztük indokoltnak, ezért ahárom változat közül az elsõ jelent meg a lapban.

Hogy ezek a zavarok, pontatlanságok csak a figyelem lazu-lásából következnek-e, vagy valamely megindulóban levõ vál-tozási tendenciának az elsõ megnyilvánulásai, azt ma még nemtudhatjuk, nem is a mi dolgunk, hogy megmondjuk. A nyelv-mûvelõ (Balázs Géza szerkesztõtársam találó metaforáját köl-csönvéve) csak kapuõr, aki jelzi, hogy valami szokatlan, valamieddig nem ismert jelenség lépett be anyanyelvünk épületébe.De ha indokoltnak véli, megálljt kiált és helyesbít, mint mi istettük az idézett mondat esetében.

Elvégre a kapuõr attól õr, hogy nem enged be mindenkit.Más szórenddel: hogy mindenkit azért nem enged be.

Kemény Gábor

Kevesebb, mint testõrA Helyi Téma címû lapban valaki helyreigazítást kér az-

zal a korábban ott megjelent állítással szemben, hogy õ azegyik parlamenti párt vezetõjének testõre volna. Arról vancsupán szó, hogy „2009 nyarán egy tömegoszlatás során énmagam is igyekeztem védeni – a testi épségemet veszélyez-tetve – az õ személyi épségét, amelyrõl most közreadok egyképet”.

Természetesen nem a politikus személyi épségérõl közli aképet (hogyan is lehetne egy elvont fogalomról fényképetkészíteni?), hanem arról, hogy éppen védi, védelmezi õt. Akétértelmûséget az amely és az ami vonatkozó névmás föl-cserélése okozza. Félreérthetetlenül: „… igyekeztem védeniaz õ személyi épségét, amirõl most közreadok egy képet”.Még jobb lett volna kapcsolatos mellérendeléssel: „… és er-rõl most közlök (is) egy képet”.

Ezt azonban nem neki kellett volna tudnia (õ nem elsõ-sorban a magyar nyelvtanban erõs), hanem a lap olvasó-szerkesztõjének. Akinek viszont ez (lenne) a dolga.

K. G.

Édes Anyanyelvünk 2013/4.8

Egy rádiós jegyzetemben (Tetten ért szavak, 2013. április26.) szóltam a felnémeti Kupi ragadványnévrõl. A cikk felolva-sásakor Balázs Géza kollégám bevezetõként megjegyezte,hogy ezúttal nem a német eredetû kupleráj ‘bordélyház’ jelen-tésû szó rövidítéssel és kicsinyítéssel képzett alakjáról lesz szó,ugyanis az említett ragadványnév valószínûleg a szláv, ponto-sabban az orosz êóïèòü ’venni, vásárolni’, illetve a ïèòü ’inni’igékre megy vissza. A két szó egybeesése csupán véletlenszerû.Így hát felejtsük el a kupit, és vizsgáljuk meg a Kupi ragad-vány-, illetve családneveket.

Köztudomású, hogy a ragadványnevet mindig a közösség(település, iskola, katonaság) adja. A falvakban leginkábbazért, mert több azonos családnevû ember él ugyanazon a tele-pülésen, és a ragadványnév – harmadik névelemként – ponto-sabbá teszi az adott személy azonosítását. A szóban forgó ra-gadványnév keletkezésérõl, a névadás indítékáról Nagy Ernõ(Kupi) festõmûvésztõl, az egri tanárképzõ fõiskola egykoritanszékvezetõjétõl kaptam hiteles adatokat. E szerint a családegyik õse az I. világháború után a faluban letelepült orosz hadi-foglyoktól vásárolt pálinkát, illetve vodkát. A falubeliek gyak-ran hallhatták az orosz êóïèòü ’venni, vásárolni’, illetve a ïèòü

’inni’ jelentésû igéket, s ezért ragasztották rá a Kupi ragad-ványnevet. S mivel a család leszármazottai között is sok volt anagyivó, a ragadványnév öröklõdött.

Késõbb megtudtam, hogy a Kupi – elsõsorban a Dunántú-lon – nemcsak ragadványnévként, hanem családnévként is él.Ez a családnév sincs rokonságban a kupi köznévvel, hanem fel-tehetõleg a Veszprém megyei Kup helynév -i képzõs származé-ka.

Az internetrõl 48 nevet sikerült letöltenem. Ezek közül 43családnév, 5 pedig ragadványnév, de lehet, hogy némelyik név-magyarosítással jött létre. Ragadványnévként viseli Reiki Atti-la székesfehérvári, Béldeki Gergely pilisvörösvári, valamint

Kukoró István perkupai lakos. A Kopa, Kupi névrõl csak felté-telezem, hogy ragadványnévrõl van szó. Egy Kárpáti (Kupi)János nevû SzT-tisztnek lehet, hogy Kupi volt az eredeti neve,a Kárpáti pedig névmagyarosítással keletkezhetett, de titkos-szolgálati fedõnév is lehetett. Ezek után azt vizsgáltam, hogyhogyan oszlik meg a Kupi családnév lakó-, illetve születési helyszerint. A következõ adatokat találtam: dunántúli: 22, buda-pesti: 6, nyíregyházi: 1, külföldön született, és ott is él: 1; nincsfeltüntetve: 13. Ebben a kimutatásban csak a családnevek sze-repelnek, a ragadványneveket nem vettem figyelembe.

Mint az adatok mutatják, a név viselõinek több mint a fele aDunántúlról származik. Nagy a valószínûsége, hogy a család-név a már említett Veszprém megyei Kup helynévbõl alakult.A település neve Kiss Lajos szerint egy cseh eredetû család-névre megy vissza.

Meg kell jegyeznem, hogy Hajdú Mihály Családnevek en-ciklopédiája címû munkája rámutat arra, hogy nem minden -ivégzõdésû családnév helynévi eredetû, mert az -i lehet birtok-jel is, és ebben az esetben például apanévi eredetû (vö. Mikló-si, Péteri). Úgy vélem azonban, hogy a Kupi családnév csakis afent említett helynévbõl származhat, *Kup apanév ugyanisnem létezik.

A Kupi családnév Hajdú Mihály említett munkájában nemtalálható, de megjegyzem, hogy Farkas Tamás szíves tájékozta-tása alapján Hajdú Mihály népesség-nyilvántartásában 506 fõviseli ezt a családnevet. Mivel az internetes találatok adataiszerint családnévként többségében a dunántúli származásúak-ra jellemzõ ez a név, úgy vélem, innen terjedhetett el, feltehe-tõen a népesség belsõ mozgása, migrációja révén.

A fentiekbõl kitûnik, hogy a most bemutatott Kupi család-név és ragadványnév nem függ össze. A családnév nagy való-színûséggel helynévi eredetû, a ragadványnév ellenben szava-járásra, illetve szokásra vezethetõ vissza. A kupleráj szóval valóetimológiai rokonságukat pedig csak tréfás szófejtésnek te-kinthetjük.

Dóra Zoltán

Kupi

Nagyanya korban lévõ hölgyek emlékeznek manapságarra, hogy az õ anyjuk, nagyanyjuk valaha csehpimaszt sü-tött. A cseh tolka a Monarchiában talkerli, tarkedli néven isszerepelt, nálunk leginkább az említett csehpimasz névvelillették. A régi szakácskönyvek elmondták, hogy ez tejes,tojásos kelt tésztából forró zsírban kisütött fánkféle. (Másrecept szerint burgonyából is készülhetett.)

Itt természetesen nem azért említettük, hogy receptet ad-junk az érdeklõdõ háziasszonyoknak. Felötlik bennem egyrégi szerkesztõm emléke: „Jó, írjon errõl két flekket, de ta-láljon neki valami blikkfangos címet!” Nos, a Csehpimaszkétségtelenül blikkfangos (figyelmet felkeltõ) cím, de még-sem pusztán ezért került e kis írásnak az élére. Atarkedlisütõbõl dalmahodó (felhasasodó) ínycsiklandó fán-kot ugyan érezhetjük pimasznak, de hihetõbbnek vélem,hogy ez a név inkább a csehekkel szemben érzett antipátianyomán született.

Míg a csehpimasz névrõl csak vélelmezhetõ a cseheketdehonesztáló felhang, addig a csehül áll hangvétele és je-lentése egyértelmû: aki úgy van, olyan állapotban van, mintegy cseh, az bajban van, esetleg beteg, rosszul áll a szénája.Így a magyarok. És a csehek?

Aprágai villamoson két utas összeszólalkozott. Egyikük,aki egyre emeltebb hangon próbálta meggyõzni társát, vé-gül belátva, hogy hiába erõlködik, legyintett: Na, mintha

egy magyarral beszélne az ember! Közkeletû ugyanis a cse-heknél a következõ szólás: být z neèeho Maïar: valamitõlmagyar, azaz nem ért valamit. Folytathatjuk, van bõven mi-vel...

Ismeretes a cseh nyelvben a mad%ra kifejezés, ez kétmondásban is szerepel:

Magyar módra tör-zúz, illetve:Ügyetlen, ostoba ember.Káromkodik, mint egy magyar, szokták mondani.Magyar betegsége van, mondják arra, aki lusta.Említettük, hogy a cseheket (egyesek) alkalmasint pi-

masznak tarthatták. Melyik nemzet mennyire pimasz – nemhisszük, hogy ennek a mérésére kínálkoznék objektív mód-szer.

Valamelyik újságunk a harmincas években támadást in-tézett a cseh szellem ellen annak kapcsán, hogy megjelentegy írás, amely a cseheket különbnek tartotta más népek fia-inál. Legyen szabad idéznem erre egy kis viccet, amit egyprágai lapban olvastam:

Ha az angol hangosan kiabál,Ha a német harsányan nevet,Ha a cseh ostoba képet vág:Biztos, hogy mindnyájan csak színlelnek.

Vajon a magyar pimaszabb a csehvel, vagy a cseh a ma-gyarral?

Dr. Makra Zsigmond

Csehpimasz

Édes Anyanyelvünk 2013/4. 9

A szavak sorsa meglehetõsen kiszámíthatatlan. Meg-jelenésükkor – újszerûségük, szokatlanságuk következ-tében – általában ritkán találnak megértõ fogadtatásra.Nyelvérzékünk berzenkedik, tiltakozik ellenük, és álta-lában csak akkor békülünk meg velük, amikor már beil-leszkednek a megszokott szavak közé. Pedig az új szavaknem okvetlenül elvetendõk, megítélésük dolgában nemszabad csak (hitelesnek gondolt, tehát talán szubjektív)nyelvérzékünkre vagy pillanatnyi hangulatunkra hagyat-koznunk.

Mostanság mintha különösen zavarná egyes ismerõ-seimet és kollégáimat a mára már divatszóvá avanzsálthatékonytalan melléknév. Többek szerint ilyen szó nincsis a magyarban, annak ellenére sem, hogy mind a be-szédben, mind az írott nyelvben meglehetõsen gyakrantalálkozni vele.

A sajtóból és az internetrõl összegyûjtöttem egycsokorravalót a kérdéses melléknevet tartalmazó mon-datokból, pl. Egy londoni elemzõ úgy látja, hogy a görögállam hatékonytalan...; A Malév évi mínusz 24 milliárd fo-rintos mûködése kiemelkedõen hatékonytalan vállalatotjelzett; A hatékonytalan kommunikáció tipikus esete apasszív ember, aki kerüli az összetûzéseket és a vélemény-különbségek révén kialakuló konfliktusokat…; Íme, 7 do-log, amitõl teljesen hatékonytalan leszel a munkában…

Leszögezhetjük, hogy a hatékonytalan melléknévmind szerkezetileg (a bázisige két melléknévképzõt tar-talmaz: hat + -ékony + -talan), mind szemantikailag(’nem hatékony’) – legalábbis a rendszer szintjén – sza-bályos. Ebben az írásban azt próbálom megfejteni, vajonmiért idegenkedünk tõle.

1. Az egyik ok valószínûleg az lehet, hogy melléknévialapszóból csak ritkán jönnek létre fosztóképzõs mellék-nevek. Ezek között akadnak ugyan egészen régiek, a14–15. századból adatolt szóalakok is (pl. boldogtalan,elégtelen, igaztalan, tisztát(a)lan), az újabb képzések lét-jogosultságát azonban sokan – a közismert elõzmények-kel való teljes alaki és szerkezeti azonosság ellenére –megkérdõjelezték, furcsa, szokatlan, szabálytalan vagyéppen felháborító újdonságnak, torz szóalkotásnak mi-nõsítették.

A nyelvújítás idején keletkezett -ó, -õ és -(j)ú, -(j)ûképzõs melléknevek fosztóképzõs származékai (pl.felel-õ-tlen, önáll-ó-tlan; valószín-û-tlen) ellen egykoronpéldául a Magyar Nyelvõr folytatott ádáz küzdelmet (jó-részt hiába). A legharcosabb nyelvmûvelõk egyike azzalérvelt, hogy „a fosztó képzõ, mint amely a tõszóban rejlõfogalomnak a nemlétét fejezi ki, nem járulhat olyan mel-léknevekhez – ideértve az igenevet is –, amely ugyan-azon fogalomnak az ottlétét, meglevõségét fejezi ki [te-hát ellentétes, ily módon összeférhetetlen képzõk talál-hatók egymás mellett – beszúrás tõlem, H. V. M.]. Ilyenmelléknévképzõk az igék után ragadó -ánk/-énk,-ákony/-ékeny, -ó/-õ és a nevekhez járuló -s, -ú/-û. A fosz-tóképzõvel ezek együtt nem mûködhetnek” (JoannovicsGyörgy: Hibás szók és szerkezetek. Magyar Nyelvõr1880: 320–4).

Legutóbb (a 20. században) elsõsorban a komolyta-lan, ébertelen, õszintétlen fosztóképzõs melléknevekkelkapcsolatban merült fel a kérdés, vajon van-e létjogo-sultságuk. Szabályosságuk, hagyományos voltuk nem le-het vitás. A kérdés talán inkább az, szükségesek-e, hasz-nosak-e ezek a melléknevek, az alapszóban kifejezésrejuttatott tulajdonság tagadásán túl adnak-e értelmi, ér-zelmi, hangulati, árnyalati többletet. A komolytalantSzily Kálmán fölöslegesnek vélte (Magyar Nyelv 1914:262–5). Ma úgy gondoljuk, jól érzékelhetõ jelentéstöbb-lettel rendelkezik a nem komolyhoz képest. Az ÉrtSz.külön szócikkben tárgyalja, ami szintén azt mutatja,hogy szókincsünk teljes jogú tagjává vált.

2. A másik ok az, hogy a fosztóképzõ általában abszo-lút – elsõsorban fõnévi és igei – tövekhez kapcsolódik,melléknévi származékokhoz csak nagyon ritkán. A kö-vetkezõ példákkal vélem igazolhatónak ezt az állítást.

Sem az -s, sem az -ós, -õs képzõs melléknevekneknincs fosztóképzõs antonimájuk, pl. *sós-talan, *csalá-dos-talan; *sír-ós-talan; *fáz-ós-talan, *hazud-ós-talan.

A jelen és a múlt idejû melléknévi igenevek, valaminta -ható, -hetõ képzõs melléknevek után sem állhat általá-ban fosztóképzõ, pl. *átlátszó-tlan, *használt-talan,*olvasható-tlan. Ebben a csoportban akad néhány kivé-tel, pl. egyenlõ-tlen, felelõ-tlen, kedvezõ-tlen, önálló-tlan,való-tlan, valamint az egyik leghosszabb magyar szókéntszámon tartott tréfás próbálkozás, az el-kel-káposz-tá-s-ít-ott-talan-ít-ott-tá-tok szóalak. Kivételnek számítmég néhány -i képzõs melléknév is, pl. ember-i-etlen,nõ-i-etlen, gyakorlat-i-atlan.

Szemantikai szempontbólvizsgálva az -s képzõs mel-lékneveknek, a jelen és amúlt idejû melléknévi igene-veknek, valamint a -ható,-hetõ képzõs mellékneveknek az antonimáit (erõ-s �

erõ-tlen, átlátsz-ó � átlátsz-atlan, vasal-t � vasal-atlan,olvas-ható � olvas-hat-atlan), azt kell mondanunk, hogya fosztóképzõ ezekben az esetekben nem a megfelelõ tõ-höz kapcsolódik. Az erõ-tlen, barátság-talan, hely-telen,átlátsz-atlan, vasal-atlan stb. melléknevek alakilag csaklátszólag vezethetõk vissza közvetlenül fõnevekre vagyigékre, szemantikailag ugyanis melléknévképzõs szavakjátszottak szerepet létrejöttükben. Szemantikailag a kö-vetkezõ származékok felelnének meg egymásnak: erõ-s� *erõs-telen, átlátsz-ó � *átlátszó-tlan, vasal-t � *va-salt-talan, olvas-ható � *olvas-ható-tlan.

Szabályosnak a nyelvészetben mindig a többség általmutatott viselkedést tekintjük, azt, ami termékenymintát ad az újabb szóalakok létrehozásához. A hat-ékony-talan hiába felel meg a szerkezeti és a szemantikaitranszparenciának (átláthatóságnak, áttekinthetõség-nek), duplán is szabálytalannak tûnik: egyrészt képzettmelléknévi tõhöz kapcsolódik, másrészt az -ékony,-ékeny képzõ csak az egyetlen -ság, -ség képzõt tûri megmaga mellett (pl. hat-ékony-ság), következésképp ahatékonytalan olyan alak, amelynek nincs társa sajátnyelvtani alrendszerében (pl. *békül-ékeny-telen, *en-ged-ékeny-telen, *fárad-ékony-talan, *félt-ékeny-telen,*hisz-ékeny-telen), voltaképpen tehát hapaxról, egyedi-egyszeri szóalkotásról van szó. Minden bizonnyal ezértberzenkedünk ellene.

H. Varga Márta

Miért berzenkedünk

a hatékonytalanellen?

„komolytalan,ébertelen,

õszintétlen”

Édes Anyanyelvünk 2013/4.10

„Lehet nyolc dekával több, drágám?” – kérdezi az ifjú hen-tes az üzletben.

„Sürgõsségivel megy a levél, drágám?” – tudakolja a postaitisztviselõnõ.

„Parancsoljon, drágám!” – nyújtja át a teli tojástartót a férfieladó a piacon.

„Drága, nem tudok tízezresbõl visszaadni” – mondja apénztáros kisasszony az élelmiszerboltban.

„Hat kiflit kérek, drágám” – kéri a péksüteményt egy idõ-sebb úr a kenyérboltban.

„Már csak dobozos tejünk van, drága” – mondja az eladókislány az idõs férfi vevõnek.

Folytathatnám a sort, de gondolom, ennyi is elég. Szinte fu-tótûzként terjedt el nálunk ez a megszólítás a kereskedelem-ben, a szolgáltatásokban. Talán még azt is gondolják, hogy ígynagyon kedvesek a kuncsafttal, illetve a kiszolgáló kis-asszonnyal. Így aztán nem véletlen, hogy régi emlékeim közülegyre gyakrabban bukkannak föl a szívbõl jövõ, valóban ked-ves megszólítások, például faluhelyen vagy salgótarjáni gyer-mekkorom piacán. („Mit kérsz, aranyom?”, „Vegyen ebbõl is,lelkem!” – mondta egykor a viseletbe öltözött falusi néni.) AKáli-medencében lakó nagynéném és annak férje, meg mégsokan a faluban, „pici rózsám”-nak neveztek minden beszélge-tõtársat. Barátnõm Kiskunságból elszármazott édesanyja„szép szívem”-mel szólította meg a fiatal lányokat és asszonyo-kat. Most meg itt van ez az egyen-drágámozás…

Egyik idõsebb tanár kollégám „asszonyom”-ként szólítottmeg, a virágbolt tulajdonosnõje így szólt a vevõhöz: „Majd akollegina odaadja a csokrot”. Leányom egykori (akkor hu-szonéves) iskolatársnõje magától letegezett. (Ötvenes éveim-ben jártam már akkor.) Talán még azt is gondolta, hogy impo-nál nekem ez a fiatalos lendület. Nem, sajnos, nem imponált.De hát volt egy-két ifjú kolléganõm is, akik pályafutásuk kez-detén tegezõdtek tanítványaikkal. (A végeredmény leírásáthely hiányában mellõzöm.) A szülészeti osztályokon nemcsakaz ápolónõk, hanem a kisegítõ személyzet is „anyuká”-nak ne-vezi a kismamákat. (Szerencsére a barátnõk, barátok, kolléga-

nõk, szomszédasszonyok egymás közötti kapcsolatában az„anyukám, apukám, anyám” már eltûnõben van.

Utolsó tanítási évemben szokatlan élményben volt részem.Egyik tanítványom édesapja benyitott a tanáriba, és (ohne kö-szönés) ennyit mondott: „…-nét keresem”. Nyeltem egyet, ésmegszólaltam: Én vagyok. Aztán elgondolkodtam, hogy miértis esett nekem rosszul ez a megszólítás. Nem hiúságból, hanemazért, mert fölidézte a múlt század elsõ felét, a méltóságos,nagyságos, sõt kegyelmes asszonyok világát, amikor a nehéz fi-zikai munkát végzõ asszonyokat, a mosónõt, a takarítónõt, agyári munkásasszonyt nevezték Kovácsnénak, Szabónénak,Kissnének stb. Ebbõl a korból egyébként ritkán még fölbukkanegy köszöntési forma, amit a mai fiatalok nem is ismernek: a„Pá, Lujzika!”, amelyet idõsebb hölgyek használtak fiatal lá-nyok, asszonyok üdvözlésére.

Van egy köszöntési forma, amit még most sem tudok meg-szokni, pedig már évtizedek óta hallhatjuk. Ez pedig az igétlenJó napot! köszönés. Ezt az üdvözlési formát eleinte csak fiata-loktól hallottam, ma azonban már szinte minden korosztályhasználja. És sajnos nem érzi, hogy az igétlen változat rideg éskissé lekezelõ. Még akkor is, ha német filmek szinkronszöve-gében Jó napot!-tal fordítják a Guten Tag!-ot. (Hozzátennémmég azt is, hogy gyakorta Hubernét fordítanak Huber asszonyhelyett, pedig ennél még a Frau Huber is jobb lenne, hiszen afranciából vagy olaszból fordított szinkronszövegek is eléggyakran megtartják a madame, signora, signorina stb. formá-kat.) Csakhogy a németben soha nem használtak a Guten Tag!után igei állítmányt és alanyt, azaz: Guten Tag wünsche ich + akötelezõ részeshatározó. Az igétlen Jó reggelt, Jó estét, Jó éjsza-kát viszont nálunk is megszokott és elfogadott.

Szerintem a fent említett furcsállható megszólítási módok-nál néha még a megszólítás elkerülése is jobb megoldás. (Pl.Jó estét kívánok, szeretném megörvendeztetni, fia 88%-ostesztet írt.) Jómagam idõnként így oldottam meg ezt a kérdést,mert fogalmam sem volt arról, hogy a tanári fogadóórán ho-gyan szólítsam meg a szülõt.

Nem lehetne egy megszólítási és köszöntési tanácsadó kézi-könyvet megjelentetni és ennek alapján tanácsot adni, hogyanszólítsa meg az orvos a beteget, a beteg az orvost, a vevõ az el-adót, az eladó a vevõt, a szülõ a tanárt, a tanár a szülõt?

Sz. Györffy Sarolta

DRÁGÁM

A fenti – Milne Micimackójából ismert – szószerkezet(vagy éppen tulajdonnév!) manapság is tud újat mutatni.Már nem „Tilosaz Á”, még csak nem is „Tilos az átjá-rás”, hanem – noha más értelemben – „Tilos az á.”

Az utóbbi idõben mintha összetévesztenénk a hangokat.Tegyünk egy próbát: 12. A, a2, a) feladat, „A” hét. Hogy is mond-tuk, olvastuk? 12. Á, á2, á) feladat, „Á” hét. Egyre inkább elha-rapódzik ez a szokás. Hány érdekes, értelmetlen és/vagy viccesszó születne, ha egy rövid magánhangzót a hosszú párjával he-lyettesítenénk!

A zenében még elfogadható, hogy az ábécés hangokat, pon-tosabban azok közül csak az a-t és az e-t á-nak, illetve é-nekmondjuk, hiszen azok az egész világon egységesek, azaz ékezetnélküliek. Ráadásul itt a hangok zeneiségével is magyarázhatóa jelenség: nyilvánvalóan szebb, dallamosabb é-vel, á-val éne-kelni egy hangsort.

Az ejtéskönnyítés szándéka egyébként a beszédben is fel-merül. Valamiért könnyebben rááll az ember szája, nyelve azá-ra, mint az a-ra. (Az a-á esetében egyébként akár még a ha-tározott névelõtõl való éles megkülönböztetés szándéka is köz-rejátszhat.) S ha már szóba került a (zenei) ábécé: ennél a szó-nál – a fenti példákkal ellentétben – írásban is megjelenik az á.Azaz az eltérést nemcsak hallhatjuk, hanem láthatjuk is. Az is

igaz viszont, hogy a szó másik jelentésénél (élelmiszerbolt) azírásmód már nem utal a kiejtésre – ABC-t írunk, de ábécé-tmondunk.

Tisztában vagyok vele, hogy e szokás hibaként történõ emlí-tése (illetve valamikori megváltozásába vetett reményem) vi-tatható. Az elõbbinél maradva: az ábécét valószínûleg sosemfogják abécének mondani – elég csak Móra Ferenc ZengõABCjére gondolni. De ez az állandósulás nem feltétlenül kel-lene, hogy mintául szolgáljon a többi esetben, mondjuk a fentipéldáknál. Ilyenkor egyezzen meg a leírt és a kiejtett szóalak!Vagy csak a-val mondjuk és írjuk, vagy csak á-val. A két betû, il-letve hang azért mégsem ugyanaz!

Sokszor tényleg másként mondjuk a szavakat, mint aho-gyan írjuk. Helyesírásunk köztudottan, esetleg tapasztaltannehéz. Idegen nyelvi hatások is érnek minket nap mint nap. Azújlatin nyelvekben az a valóban á-nak ejtendõ, de például azangolban és a németben is nagyon gyakori az á hang. A nazálisa ugyan gyakran megjelenik a magyar tájnyelvben is, de a fentvázolt jelenségben természetesen nem errõl van szó.

Miért nehezítenénk meg a magunk dolgát? Máskor legszí-vesebben mindent a kiejtés elve szerint írnánk. Gondoljunk azalsó tagozatos szójegyzékünkben szereplõ nénje, vonzza, játszikszavakra! Hát igen, a szóelemzés elve nem tartozik a kedvenctananyagok közé... Viszont ne is egyszerûsítsünk, hiszen sok-szor nem mindegy, hogy ott van-e az ékezet vagy sem. Hagyo-mányt pedig végképp ne teremtsünk a hangok összekeverésé-vel! A kiejtés elve szerint leírva tehát: Tilos az á!

Domokos Klaudia

Tilos[ ]az Á –avagy: aki á-t mond, mondjon a-t is!

Édes Anyanyelvünk 2013/4. 11

Egy tanulmányban olvastam a következõ mondatot: „Ami bi-zonyos, hogy Amerikában rövidebb ideig élnek az emberek, minta többi fejlett országban.”

Élõszóban úton-útfélen ilyen kezdetû mondatokat hallunk: Amikérdés, hogy...; Ami furcsa, hogy...; Amit nem szeretek, hogy...; stb.És íme, már képesek le is írni!

Hogyan elemeznék a fenti mondatot? Melyik a fõmondat? –Egyik sem az. Az ami vonatkozó névmási kötõszó, tehát mellék-mondatot vezet be. A hogy szintén mellékmondati kötõszó. Fõ-mondat sehol, csak két mellékmondat van.

Hogyan keletkezett ez a torz szerkezet?

Egy népszerû politikus gyakran mondott efféle mondatokat:Amire felszólítjuk, az az, hogy ne adjon tárgyalópartnerei szájábaolyasmit, ami nem hangzott el. Itt a (formális) fõmondat a két az.Az egyik az a fõmondat alanya, a másik az állítmánya. Az elsõ azalanyi mellékmondat rámutató szava (amire felszólítjuk), a másikaz állítmányi mellékmondaté (hogy...)

Az ilyenfajta kiemelés eleve nem magyaros, nyilván az indoeu-rópai nyelvekbõl vették át. Azután érezték, hogy nem szép a két azegymás után, ezért egyszerûen mind a kettõt elhagyták. Azért tud-ták elhagyni, mert ez a két rámutató szó csak formailag fõmondat,tartalma nincs. Az értelmi fõmondat az, amelyet – helytelenül –ami kötõszóval vezetnek be. Csak ki kell cserélni az amit határo-zott az névmásra, máris fõmondat lesz belõle.

Az idézett mondatok tehát talpra állítva így hangzanának:

Az bizonyos, hogy Amerikában rövidebb ideig élnek az embe-rek...

Arra szólítjuk fel (vagy csak: Felszólítjuk), hogy ne adjon part-nerei szájába olyasmit, ami nem hangzott el.

És: az a kérdés, hogy...; az a furcsa, hogy...; azt nem szeretem,hogy...; stb.

Ugyancsak helytelen, idegenes kiemelést látunk az ilyen típusúmondatokban: Mi voltunk azok, akik kezdetektõl keményen elle-neztük az iraki katonai megszállásban való magyar részvételt. Azangolnak, franciának nemigen van más lehetõsége a kiemelésre,ha ugyanis a szórend nem lehet más, mint alany – állítmány – többimondatrész, a személyes névmást pedig mindig kiteszik, egyszerûmondatból nem lehetne tudni, melyik mondatrész hordozza az újközlést. Magyarul azonban átrendezhetjük a mondatot úgy, hogy alegfontosabb szó legyen a fõhangsúlyos: Mi elleneztük a kezdetek-tõl... Ha azt akarnánk hangsúlyozni, hogy már a kezdetektõl, akkorki sem tennénk a névmást: Kezdetektõl elleneztük... (Ugyanismindig a közvetlenül az ige elõtt álló szó a leghangsúlyosabb.) Haazt akarjuk kifejezni, hogy mossuk kezeinket, nem mi vagyunk ahibásak, akkor így mondanánk: Mi kezdetektõl elleneztük az irakikatonai megszállásban való magyar részvételt.

Végül kérdésben is használják ezt a fölösleges, hamis kieme-lést: Mi az ön szerint, ami a legégetõbb probléma? Semmivel semkevésbé nyomatékos így: Ön szerint mi a legégetõbb probléma?Vagy: Mi a legégetõbb probléma ön szerint?

Karácsony Sándor mondta elõször, hogy a magyar gondolko-dás alapjában véve mellérendelõ. Ezt õ sem úgy értette, hogy alá-rendelõ mondatnak egyáltalán nincs helye. Azonban lényege sze-rint fõmondatból ne csináljunk már mellékmondatot!

Buvári Márta

A vendéglátás és a gasztronómia szakszavai – hasonlóanmás szakmákéihoz – egy idõ után kezdenek beszivárogni a köz-nyelvbe. Mind több szót kell megtanulnunk, hiszen egyre gyor-sabban veszik át a hazai éttermek a külföldi trendeket. Ha mármegjelennek ezek a kifejezések az étlapokon, érdemes volnamegmagyarázni, mit is jelentenek.

Ilyen például a konfitált jelzõ. Az alapanyagot alacsony hõ-fokon, több óráig lassan kell sütni saját vagy hozzáadott zsira-dékában – ilyen például a kacsa-, libazsír vagy olívaolaj. Ez azeljárás nemcsak hosszabb eltarthatóságot eredményez, hanemgazdag, tartalmas ízt és omlós állagot kölcsönöz. De más hús-fajtát is lehet konfitálni. Maga az eljárás semmi különleges esz-közt nem igényel, bár ma már árulnak külön, erre a célraszolgáló edényt is. Nincs új a nap alatt: a világháborúk idején agondos háziasszonyok bödönben rejtegették az alaposan, las-san átsütött és forró zsírral légmentesen leöntött húsokat,hogy kitartsanak az ínséges idõkben. Ennek az eljárásnak amai utóda ez.

Mit jelent vajon a szuvidolás? A sous vide-et a hetvenes évekközepén fejlesztette ki Georges Pralus a franciaországiRoanne-ban. Ma már nemcsak a legnevesebb, több Michelin-csillagos éttermekben használják ezt az eljárást, hanem itthonis. Ilyenkor az elõkészített (megmosott, fûszerezett, pácolt és afelhasználási célnak megfelelõen porciózott) húsokat, zöldsé-geket légmentesen becsomagolják (mintegy vákuumban), ésezt követõen több órán keresztül, alacsony hõmérsékletû víz-fürdõben megfõzik.

Ezeket a szavakat általában csak fonetikusan ismerjük,akárcsak a csévinget. Ez az elterjedõben lévõ, „all inclusive”szállodai vendéglátás eszköze: nagy, alulról melegített, felülrõllecsukható fémedényekben tálalják fel a szállodákban a svéd-asztalos vacsorákat, de ez a tároló-melegítõ kellék fogadáso-

kon is nélkülözhetetlen. (Az all inclusive-re mikor és ki találvalamilyen megfelelõ szót?)

Az elegánsabb hazai partikon manapság finger foodokatkínálnak, azaz két ujj közötti, egy falatra bekapható ínyenc-ségeket. Amerikai területrõl érkeztek az úgynevezett popsicleharapnivalók: a gömb alakú, édes vagy sós falatokat nyalóka-pálcákra rögzítik, és azok egy-két falásra elfogyaszthatók.

A chutney-t ma már sok helyen fonetikusan írják (csatni),hiszen sok háziasszony otthon is elkészíti ezeket a gyümöl-csös-zöldséges-sós-csípõs-fûszeres indiai lekvárféléket. Mind-ez a gasztronómiai blogok utóbbi öt-tíz évben tapasztalt óriásinépszerûségének is betudható. Aki rendszeres olvasója eblogoknak, annak nem okoz gondot, ha valaki falatnyi, színesmacaronnal kínálja, amely ma a legdivatosabb hazai sütemény-féle, sós-libamájas változatát is kóstoltam már.

Sokan tisztában vannak a szintén francia eredetû omlós, va-jas madeleine fogalmával is, míg a babapiskótás charlotte-ok fõ-leg szakmai körökben ismertek. E desszertek magyar nyelvûmegfelelõjét hiába keresnénk, akárcsak a karácsonyi stollenét(gyümölcsös, püspökkenyérre emlékeztetõ kalácsét), amelyma már kezd itthon is meghonosodni. Hasonlóképpen az olaszpanettonét sem fordítjuk gyümölcsös ünnepi kuglófnak.

A német nyelvterületrõl eleink több száz szót vettek át ésépítettek be a magyar gasztronómiai nyelvbe az elmúlt évszá-zadokban – ki is akarná megkérdõjelezni a nokedli vagy a bejglimagyar voltát? Az olasz fogások alapanyagai pedig ma márszerves részeit képezik a hazai élelmiszerboltok kínálatának is,a spagettitõl a pizzáig, a makarónitól a parmezánig, a pestótól acanneloniig.

A globalizált világkonyha jelensége természetes, hiszenegyre többen és többször utazunk, piaci határok pedig nincse-nek. Csak azt szeretném megérni, hogy az olasz, francia vagysvéd éttermek étlapján megjelenjen a lángos, a töltött paprikavagy a pörkölt, még akkor is, ha csak annyira autentikus, mint abécsi gulasch...

Elek Lenke

Magyarul kevésbéízlenének?

SzálkákAmi..., hogy...

Édes Anyanyelvünk 2013/4.12

Igen, így, magyarosan, hosszú ó-val a végén – annak ellenére,hogy természetesen nem így kell írni, meg ejteni sem, hiszen azangolban rövid o van a végén, de hát most éppen errõl szeretnékszót eiteni: a mind jobban terjedõ primitív „angolizálásról”. Színeskis történelemkönyvet lehetne írni az ilyen és hasonló külföldies-kedõ, jópofáskodó szóhasználatról, amely az évek során hullám-szerûen fel-feltör a közbeszédben. Híven jelzik ezek a kifejezéseka közéleti szóhasználat divatjait, még egy kicsit az aktuális politi-kai széljárást is megmutatják.

Maradva csupán a legutóbbi, valamivel több mint fél évszá-zadnál: az ötvenes évek elején igazodási hajlamú, magukat vic-cesnek, egyben korszerûnek gondoló figurák nemritkán har-sány drasztutyi kiáltással köszöntötték ismerõseiket, torzítva ilymódon az orosz nyelvû köszöntést, egyszersmind jelezve tájéko-zottságuk aktuális irányultságát. Ahogy telt-múlt az idõ, „nyitot-tunk” nyugat felé, így aztán érkeztek nyugati nyelvekbõl is ilyenés ehhez hasonló, „jaj, de vicces vagyok” hangvételû változatok.Például amikor valaki az ismerõsét, amúgy útszéli németesen„Komm ide hirtelen” szavakkal hívta magához. Vagy amikor má-sok primitívesített angollal „Tenk jól veri a macskát” kifejezések-kel próbálták megnevettetni a társaságukat. A bevezetõben emlí-tett heló karrierje pedig különlegesen sajátos – nem sok országvan, ahol nemcsak a beköszönést, hanem az elköszönést is helóvaloldják meg, nem is szólva az igeként ragozott helósztok kifejezés-rõl, ami aztán végképp hungarikumnak tekinthetõ.

Mielõtt bárki azt gondolná, hogy ilyen aprócska, ártalmatlanviccelõdésekkel nem érdemes ennyit foglalkozni, gyorsan hozzá-teszem: itt nem elsõsorban az a baj, hogy ezek primitív poén-kodások – egyébként valóban azok –, sokkal nagyobb a gond. Aközbeszédbe nyomulnak be a kereskedelembõl, az utcai feliratok-ból és bizony a médiából is a külföldieskedõ szavak, nemcsakkiszorítva a megfelelõ magyar kifejezéseket, hanem a mögöttesjelentéstartalmat is szegényítve. Ugye, nemcsak én emlékszem rá:„Én elmentem a vásárba, fél pénzzel...” – énekeltük gyerek-korunkban. Ahogy most állnak a dolgok, nemsokára ebbõl is„Soppingoltam a plázában, akció volt...” lehet.

Mindez arról jutott eszembe, hogy nemrég hallottam: Debrecenadott otthont a Nemzetközi Mezõgazdasági és ÉlelmiszeripariSzakkiállításnak. Nos, ennek a mezõgazdasági és élelmiszeriparirendezvénynek, ennek az ennivalókat és innivalókat meg az elõál-lításukhoz szükséges eszközöket felvonultató szemlének egy min-den ízében magyar városban sikerült a Farmer Expo nevet adni.Vajon miért? Elfelejtették már a gazda, vagy a vásár, vagy a többihasonló kifejezést? Vagy arra számítottak, hogy ettõl majd többkülföldi látogató jön, és ez a cél mindenek feletti?

Persze, lehet, hogy igazuk van. Lehet, hogy ez a jövõ. Odaszólmajd az alföldi parasztasszony az urának: – Te Jani, nem megyünkel a Farmer Expóra? Az embere pedig nem a villát kézbe kapva ér-deklõdik, szikrázó szemekkel, hogy mi a csudába nem megyünkel, hanem rendben, türelmesen válaszol: – Hát dehogy nem me-gyünk, Julis, csak elébb milkingeld meg a Riskát, én meg addigvégzek a trágyakihordás projekttel.

Lehet, hogy már most is itt tartunk?Bognár Nándor

Heló!

Elsõ lengyelországi utam felejthetetlen nyelvi élményem volt.Szükségszerûen egyik-másik nyelvet ismertem, ezért igyekeztemszót érteni a villamoson az utasokkal. Összevont szemöldökkelkomoran hallgattak. Elkeseredtem. A következõ mondatombanmegmagyaráztam, hogy magyar vagyok, sajnos, nem tudok len-gyelül. Pedig nagyon fontos lenne hogy megtudjam, hol kell le-szállnom. Amint megértették, hogy magyar vagyok, ettõl kezdveminden nyelven megértettek, és készségesen útba igazítottak. Be-szélgetésünk során csodálkozva kérdeztek, hogy elõbb miért ép-pen azon a nyelven érdeklõdtem. Magyaráztam, hogy a lengyel ishasonló az elõbb használt szláv nyelvhez. Ezt határozottan vissza-utasították, cáfolva nyelvészeti ismereteimet... Szerintük a lengyelnem hasonlít a nyelvcsalád szóban forgó tagjára.

A magyar más, tették hozzá: szeretjük õket. A magyarok is sze-retik a lengyeleket. Évszázados, hányatott történelmünk hasonlít.Közös uralkodóink voltak. Hedvig és Kinga királylányokat szent-ként tisztelik. Báthory István, Erdély fejedelme és lengyel királysírja a lengyel királyi palotában, a Wawelben magyar koszorúkkalés virágokkal van elborítva. Õ védte meg Lengyelországot az el-lenséges támadásoktól. A mi Nagy Lajos királyunk Lengyelor-szágnak is uralkodója volt. Neve ott is jelzõs szerkezettel gazdago-dott: Magyar Lajos. Lengyelül: Ludwig Wêgier. Lengyel Ulászlókirályunkra mindenbe beleegyezõ szavajárása: „jól van”,„dobzse” ragadt rá. Õ lett Dobzse László. Engedékenységével szo-morú szerepet játszott történelmünkben.

A két szabadságszeretõ nép szabadságharcaiban mindig támo-gatta egymást. Magyar katonái szeretetük jeleként nevezték elBem apónak az 1848/49-es szabadságharc sikeres vezetõjét. Azapjaként szeretett vezérét megéneklõ Petõfirõl Tarnówban, BemJózsef lengyel szülõvárosában utcát neveztek el. Magyarországonis több városban áll szobra a népszerû tábornoknak. A budai Du-na-parton álló emlékmûve a gyõztes piski csatára is emlékeztet.1956. október 23-án az eredetileg a lengyel forradalom iránti ro-konszenv kinyilvánítására szervezett tüntetés a pesti Petõfi-szoborután a Bem-szobornál folytatódott.

Lengyelország másik szülötte: Dembinszky József is a magyarhadsereg egyik vezére volt. A lengyel diákok osztaga is harcolt aszabadság zászlaja alatt. A gyõztes isaszegi csata évfordulóin min-dig külön megemlékezést is tartanak virágokkal és koszorúkkal azismeretlen lengyel kapitány sírjánál.

Krakkó a magyar diákok számára népszerû volt minden kor-ban. Egykori szállásukat turistanevezetességként mutatják a láto-gatóknak. Alapító királyukról, Jagellóról nevezték el nagy hírûegyetemüket. Ez az intézmény régóta a kultúra egyik legfontosabbközpontja Lengyelországban és egész Európában. Július 1-tõl 7-igrendezték meg a Jagelló Egyetem legújabb épületének „legna-gyobb termeiben” az Európai Matematikai Egyesületek összejö-vetelét – természetesen számos magyar résztvevõvel.

Krakkó a kultúra más ágait is képviseli. Nemcsak a hangver-senytermi és templomi zenei események ragadják meg az embert,hanem a csodálatos képzõmûvészeti alkotások, épületek és a városmúltja is. A fõtér alatt nemrég feltárták a város múltját a legújabb,korszerû módszerekkel, és hatalmas múzeumot hoztak létre belõ-le. A magyar költészetet a fõtér egyik mellékutcájában Balassi Bá-lint emléktáblája képviseli. Ismeretes, hogy Bakfark Bálint ismegfordult Krakkóban. Liszt Ferenc is gyakori vendég volt a vá-rosban, és számos Liszt-hangverseny ma is naponta hallható itt,ahol valaha a mûvész személyesen is lenyûgözte hallgatóságát.

A magyar diákok századok óta látogatták a Jagelló Egyetemet.Már akkor is Európa leghíresebb egyetemei közé tartozott. Abbana sötét korszakban, amikor betiltották Lengyelországban a lengyeliskolákat, a Balaton mellett lengyel iskolában folyt a lengyel me-nekült gyerekek anyanyelvi oktatása, a szabadkõmûves Antall Jó-zsef kormánybiztos, a késõbbi miniszterelnök édesapjának irányí-tásával.

Ma a Jagello Egyetemen magyar tanszék mûködik. Az egyetemkorszerû könyvtára ingyen látogatható, mint a legtöbb országban,ahol bölcsen támogatják a mûvelõdést és általában a kultúrát. Akészséges könyvtárosok húsz perc alatt kihozzák az olvasó aszta-lára a kért könyvet. A könyvtári anyag fényképezhetõ, hasonlóké-pen a levéltári iratok is.

További sikereket kívánunk a szeretetreméltó lengyelek-nek!

Berényi Zsuzsanna Ágnes

Lengyel, magyar,két jó barát...

Édes Anyanyelvünk 2013/4. 13

Lapunk utolsó oldalán fényképen szoktuk közölni a pla-kátokon, különbözõ feliratokon látható nyelvi furcsaságo-kat. Több oldalon sorolhatnánk az ott láthatókhoz hasonlósajnálatos hibákat; most csak az ország bármely pontjánfelfedezhetõ, furcsa és meghökkentõ írásmódokból sze-mezgetünk.

Cégtáblákon és az üzletekben mindennaposak az ilyenfeliratok: sertés hús, csirke comb, gyapjú kabát. Mindegyi-ket egy szóba kell írni. Éttermekben: ragu leves, hasábburgonya, de: mákostészta, sülttök. Amit egybe kell írni, azkülön van, amit külön, az egybe.

Különbözõ árucikkeken: rózsa olaj, bolha és kullancs ri-asztó nyakörv. Szeged belvárosában évek óta: táncentrum.Egy-egy üzletben: bankártya.

Helyesírásunk szerint az ünnepek, rendezvények nevétkisbetûvel kell írni, mégis: Torkos Csütörtök, A MagyarDal Napja, Frankofón Filmnapok. Az utóbbiban évek ótaó-val írják a frankofont, pedig az a -fon van a telefon,magnetofon, mikrofon, fonetika stb. szavunkban is; érthe-tetlen, hogy miért írják szinte mindenütt hosszú ó-val.

Szintén furcsa a nagybetû használata a rendõrautókrafelírt Szolgálunk és Védünk mondatban. Majdnem mindensporteseményen láthatjuk a biztató feliratokat így: HajráFradi! Elõre magyarok! A vesszõ hiányzik a felszólításután. Jó lenne így látni: Hajrá, Fradi! Elõre, magyarok!

Tudjuk azt, hogy udvariasságból nagybetûvel illik írniaz Ön, a Te névmást: bízunk Önben; örülök, hogy Te iselfogadtad. De mire véljük a sokszor látható hirdetést:Csatlakozz Hozzánk! Dolgozz Velünk! Öndicséret? Sajátmagáról az ember így nem ír. (Egyik ajándékkönyvemen ezvan: Köszönöm Tanár Úrnak, hogy segített Nekem.)

Az árcédulákon évek óta látjuk: 5999.– Ft. Mit keres otta pont és a kötõjel? A legnagyobb számban a Magyar Postaontja a helyesírási hibát a bélyegzõjével jelzett dátumozás-sal: 2013 03 14, három helyrõl hiányzik a pont. Amikor aszámítógép pillanatok alatt kiválasztja a nyerõ szelvénye-ket 4-5 millió lottóból, képtelenek megoldani a helyes ma-gánhangzó-illeszkedést, ugyanis azt írják a puttószelvény-re, hogy 177-ra, 109-ra. (A napi húzások számát jelzik így.)

Baj van a betûszavakkal és a rövidítésekkel is. A nagyU-ra a rövidítésekben nem kell ékezet: UTE, MUOSZ stb.,de sokszor látjuk ezeket hosszú Ú-val. Furcsa rövidítést ta-lált ki a Nemzeti Nyomozó Iroda: NNI. Annyira titkos dol-gokkal nem foglalkozhatnak, hogy még saját elnevezésük-ben is félrevezetõ megoldással tévesszék meg az átlagem-bert. Az ny-bõl nem lesz n, mint ahogy a gy-bõl sem lesz g.Szabó Zsolt S. Z.-vel rövidítené a nevét? A Nemzeti Nyo-mozó Iroda helyesen NNYI.

A nyelvi mûveletlenségre naponta tudnának olvasóinkis példákat sorolni, ha az apróhirdetéseket, feliratokat fi-gyelnék helyesírási szempontból. Az írások alapján látszik,hogy legalább nyolc osztályt végeztek a „szerzõk”, sõt töb-bet is. Mégis ilyeneket láthatunk: Ne áld el a kapu kijára-tot!!! 80 m3 lakás elado felujjitva. Csugbe a kaput tizután!

Sajnos, a nyelvoktatás minden iskolatípusban eléggégyenge. Tapasztalatból tudom, hogy van olyan magyarta-nár, aki „elblicceli” a nyelvtanórát, mert száraznak találja;olyan is van, aki még most is a nyelvi babonák „elkötele-zett” híve, mert germanizmusnak tartja a be van festve, elvan vetve, ki van mosva szerkezeteket. Valószínû, hogy soknyomdában, szerkesztõségben nemigen lapozgatják a he-lyesírási szótárakat; riporterek, újságírók közül sokan éle-tükben egyetlenegy nyelvhelyességgel foglalkozó könyvet,cikket, tanulmányt sem olvastak el (tisztelet a kivételnek).Az „eredményt” tapasztaljuk írásban és szóban minden-nap...

Kovács József

Mit látnak szemeink?Utcai, bolti, sajtóbeli „helyesírásunk”

Az élõvilágban a különbözõ fajok részben természetes,többnyire azonban emberi beavatkozás következtében lét-rejött keveredésének eredményei a növényi és az állati hib-ridek. Utóbbiak közül legismertebb a ló és a szamár utód-ja, az öszvér, de már a zebrát is keresztezik lóval vagy póni-val és a tevét is a lámával, sõt van már bálna-delfin is. Azutóbbi években divatossá vált a farkas és kutya szülõktõlszületett egzotikus hibridek házõrzõkként való tartása,így manapság már léteznek erre a területre specializáló-dott ebtenyésztõk is. A kutya szülõ az esetek többségébennémet juhász, malamut vagy szibériai husky, tehát a far-kasra hasonlító eb. Az ugyancsak emberi segédlettel létre-jött nagymacska hibridek nevüket szüleik angol nevének(lion és tiger) összevonásából kapták: a liger egy hímoroszlán és egy nõstény tigris utóda, míg a tigon apja tig-ris, anyja pedig oroszlán. (Elõbbit az ókori mitológiában,ha a biológiai fejlõdést elõre látva megálmodták volnaõket, bizonyára tigristestû, oroszlánfejû, utóbbit pedigoroszlántestû, tigrisfejû szfinxként ábrázolták volna.) Atoportyán-kutya keveréket magyarul nevezhetnénk faku-nak vagy kufának, az oroszlán-tigris hibridet pedig tigor-nak vagy ortignak.

A nyelv is élõ organizmus. Ahogy a növényeknek és azállatoknak, anyanyelvünknek is vannak „hibridjei”, „nempedigrés élõlényei”. Grétsy László többször foglalkozottmár velük tanulmányaiban, többek között a Grétsy 80 cí-mû kötetben található egyik írásában. Nemcsak olyan hib-

ridekrõl szól (burizs, maszek, moped, motel), amelyek márkiállták az idõk próbáját, s széles körben ismert szavakkáváltak, hanem említést tesz az általa szóvegyülésnek neve-zett szóalkotási módról is. Ez utóbbi eredményeképpenszülettek az olyan, nem valamilyen új dolgot jelentõ, csakösszetevõik szinonimáját alkotó érdekes szavaink, mint azáltala példaként felsorolt ordibál (= ordít + kiabál), zar-gat (zavar + kerget), csokréta (csokor + bokréta) és rémisz-tõ (rémítõ + ijesztõ).

Az általa említett nyelvi hibridek közé kívánkozik kétkevésbé ismert, de szintén figyelemre méltó Mikszáth-szó-szülemény, „öszvér szó”: a csökevész, amely a csökevényesés a csenevész, továbbá a csenderget, amely (talán) a csördítés a lenget utóda (a Prakovszky, a siket kovácsban: „...azországút csökevész fái is roskadoztak a gyümölcsöktõl”; „akocsis elégedetten csendergett az ostorával”). Szintén nem„fajtatiszta” szó a mocsár és a pocsolya „szülöttje”, a Mó-ricz által is ismert és alkalmazott fõnév, a népies mocsolya(A nagy fejedelem: „... bizony vizet sem kaptak mást, csaka mocsolyákat”), valamint a bandukol és az andalog lom-posan méltóságteljes „ivadéka”, a Szatmár megyébenhasznált, tájnyelvi bandalog ige is.

A „keverékszók”, a „nyelvi hibridek” gazdagítják, szí-nesítik nyelvünk élõvilágát. Vannak közöttük olyan ked-ves, játékos kis „korcsok” is, mint például a nyargal és aküldönc „nászából” született, Jókai által a futárra hasz-nált nyargonc (A kõszívû ember fiai: „Az õrnagy nyar-goncul küldé a legserényebb két ifjút...”) Becsüljük meg ésszeressük õket is.

Szilvási Csaba

Nyelvi hibridek

Édes Anyanyelvünk 2013/4.14

Lénárd Sándor (orvos, költõ-író, tolmács, fordító) 100. szü-letésnapjára készült el hagyatékából egy kis kötet. Ki is volt õ?Regényes életútja 1910-ben Magyarországon kezdõdött, majdAusztrián és Olaszországon át Brazíliába vezetett, ahol1972-ben egy csöndes völgyben ért véget. Rómában kapcsolat-ba került a „harmadik nemzedék” költõivel és Kerényi Ká-rollyal; Brazíliában elõbb egy ólombánya orvosa, majd híresséválik azzal, hogy (mire jó a mûveltség?) megnyeri a televízióBach-vetélkedõjét. Nyelvzsenijét mutatja, hogy Lénárd a ma-gyarul Völgy a világ végén címmel írt könyvét németül és ango-lul is megírta. Érdekes nyelvészeti feladat lenne ezeknek amunkáknak az összehasonlító elemzése. A kiadók elõször el-meháborodottnak vélték, amikor elõállt azzal, hogy MilneWinnie the Pooh-ját (Karinthy Frigyes fordítása nyomán ma-gyarul: Micimackó) latinra fordítja (latinul: Winnie ille Pu).1956-ban saját pénzén kis példányszámban kiadta, és ezzel vá-ratlanul világhírû lett... Élete egyszerre szól a fájdalmas haza-szeretetrõl (el kellett hagynia hazáját), a klasszikusokban meg-talált nyugalomról, a mûveltség és a magunkban való hit gyõ-zedelmességérõl.

A mostani kötetben (Egymagyar idegenvezetõ Bábeltornyában) nem a költõt és amûfordítót, hanem az esszé-istát állítják elénk nyelvi té-

májú írásainak tükrében. Stílusát a könnyedség, az anekdotá-zás mellett olykor iróniába fojtott filozofálás jellemzi. A köte-tet rendkívül alapos nyelvészeti-filológiai apparátus gazdagít-ja. A két szerkesztõ: Terts István és Siklós Péter elõ- és utószótírt, s a kötet csaknem felét kitevõ jegyzetanyag nem egyszerûencsak háttér, kiegészítés, hanem akár egy középiskolai vagyegyetemi nyelvtudományi bevezetõ vázlatának is tekinthetõ.(Lénárd hagyatéka a Petõfi Irodalmi Múzeumba került, s vanLénárd-honlap is – úgyhogy a további kutatásokra megvan alehetõség.)

Lénárd egyik esszéjében felhívja a figyelmet arra: a tolmácsnyelvén népek sorsa fordulhat meg. Egy nyelvi anekdota sze-rint a második világháború is egy rossz tolmácsolásnak köszön-hetõ. Henderson, Anglia németországi nagykövete azt akartamondani Hitlernek, hogy szólítsa fel a lengyeleket, küldjenekegy teljhatalmú biztost: You should ask the Poles, mondta, atolmács úgy fordította: Eure Exzellenz möge die Polen bitten(Excellenciád kérje meg a lengyeleket), ettõl Hitler dühroha-mot kapott: Én, kérni? Soha! Én hadat üzenek!

A nyelvi esszék élén a magyar áll: „A magyar szó a latinnalössze nem hasonlítható; sokkal inkább egy kémiai vegyülettel,amelyhez egy gyök valahol úgy kötõdik, hogy ezáltal teljesenmás anyag jön létre”. Felbukkan a gyakran idézett anekdota:Ha Amerikában a három nagy magyar tudós, Teller Ede, Szi-lárd Leó és Neumann János egyedül maradnak, egy „titokza-tos nyelvre váltanak át, és az az ember érzése, hogy marslakók-nak kell lenniük”. A jegyzetanyagban az életrajzi regényébõlidézik ezeket az elgondolkodtató s ugyancsak természettudo-mányi hasonlatot hozó sorokat: „A magyar nyelv olyan, mintegy hangszer: aki játszani akar rajta, annak minden áldott napgyakorolnia kell! Lehetetlen indogermán módon gondolkozniés magyarul beszélni. A magyar nyelv mértana úgy üt el a többinyelvétõl, mint Bolyaié Eukleidészétõl. Magyarra mindent lelehet fordítani, magyarról úgyszólván semmit. A magyart – ezfélelmetes – el lehet felejteni...”

Egy nyelvjárás-nyelv születésérõl szól a brazíliai német tele-pesek újnémet nyelvét (katarinai német nyelv) bemutató írás.Talán elsõként hívja föl a figyelmet arra, hogy „korunk a nagynyelvhalál kora”; ezt a brazíliai távoli erdõkben élõ botokudokesetén szemlélteti. A francia nyelvrõl szóló írásban a francianyelv új változatait veszi sorra: „A francia nyelv változatainakszáma már közelít a borok számához”, a legtarkábbak az egy-kori gyarmatok keveréknyelvei. Az olasz köznyelv születéseegyedülálló: egyetlen költõ munkássága tette egy város nyelvétegy egész országévá. Dante toszkánul írt, mire mûvét befejez-te, már készen volt az olasz nyelv. Az amerikai angolból kieme-li az eredetére nézve már tucatnyi etimológiát szült okét (ok –Okay – oke – okey – okay – O. K.). A jegyzetírók hozzáteszik,hogy a magyarázatok száma folyamatosan gyarapszik, példáula Magyar Nyelvõr (1949) is közöl egy népetimológiát: A gaz-dag amerikainál jelentkezõ szegény rokonok ilyen verses vá-laszt kapnak: „Ön is rokon? O-ké! Másodfokon? O-ké! Dekedves rokon, ugye nem veszi zokon: Ok-é a haragra, ha sem-mi sem lesz a rokonoké?” Magam is kiegészíthetem egy 1956után született (és hollandiai emigránsoktól hallott) viccel: „Mivan otthon? – Minden oké! Minden az oroszoké!”

Bájos stílusban meséli el Lénárd a latin Micimackó születé-sét. Nagy mûgonddal fordította latinra, elküldte egy kiadónak,ahonnan ez az ironikus válasz érkezett: „Sajnos a munka pon-tosan 1900 év késéssel érkezett meg hozzánk. Vélhetõleg apostai késés eklatáns esetérõl van szó. Minõ veszteség az olva-sóközönség számára. Ilyen körülmények között meg fogja ér-teni, hogy, már csak a további idõveszteséget is megakadályo-zandó, a kéziratot futárral küldjük vissza.” Barátja így beszéltele: „A gyerekek nem olvasnak latinul, a felnõttek viszont nemolvasnak gyerekkönyveket”. Azután teljesen érthetetlen okbólelõbb Angliában, majd Amerikában elkezdett gyorsuló iram-ban fogyni a könyv. Bestseller lett. A kiadók nem gyõzték azutánnyomást. A telefonérdeklõdésre nem azt mondták: „Sosorry”, hanem azt, hogy „Doleo, non possumus” (Fájdalom,nem áll módunkban). Az amerikai sajtó már nem is a könyvrõlszólt, hanem a latin Micimackó-jelenségrõl. Hogy lehet best-seller egy olyan könyv, amelyet az olvasók 95%-a nem ért? Le-het, hogy a népek közötti megértés nyelve lesz a latin? Lénárdválasza: „idejének lejártával egy kultúra a kultúrkör pereméremenekül. Az ókorban ez azt jelentette, hogy Athén hanyatlása-kor Alexandria és Bizánc virágzott fel, hogy amikor Rómábanmár a barbárok eszméi uralkodtak, Trierben és Bordeaux-bankönyvtárakat alapítottak... ma pedig, amikor új barbárok pa-rancsolnak Kant és Bach városában [itt bizony Kalinyingrádra(Szovjetunió) és Lipcsére (NDK) utal. A jegyzetírók megjegy-zése.], a Mato Grossóban a Bach-kantáták lemezeit hallgatják;Floridából ... azt kérdezi egy kislány..., hogy az embereket =people lehet-e populussal fordítani...” Lénárd a latin Micimac-kóban „a Nyugat anyanyelvén”, „a legtisztább cicerói nyelven”a „humanisták köztársaságának” újjászületését látja. Ezzel el-engedi Micimackót, hogy építse tovább ezt a köztársaságot, sbrazíliai magányában arra készül, hogy egy újabbat alkosson:ógörög Micimackót. Ez azonban már nem született meg...

Higgyünk Lénárd Sándor gondolatában: „A könyvek meg-találják a maguk olvasóit és újakat is teremtenek. Ott is nõtt alatinul olvasók száma, ahol a latinul tanulóké csökkent”. Denem mehetünk el szó nélkül a latin Micimackó és Lénárd kinem mondott üzenete mellett.

Sajnálatos, hogy az a bizonyos „humanista köztársaság” le-beg, s vajon tud-e annyi erõt sugározni, hogy egyáltalán fenn-maradjon... Vagy Lénárdnak az a gondolata válik valósággá,hogy „idejének lejártával egy kultúra a kultúrkör pereméremenekül”, s helyén, illetve új központokban új kultúrák jelen-nek meg. Nagyon fontos, hogy fájjon nekünk a botokud, s min-den nyelv, kultúra halála! (Lénárd Sándor hagyatékából: Egymagyar idegenvezetõ Bábel tornyában. Írások a nyelvekrõl. Szer-kesztette: Siklós Péter – Terts István. Elsõ kiadás, Typotex,Budapest, 2003, harmadik kiadás: 2010.)

Balázs Géza

OlvasólámpaHumanista köztársasága Nyugat anyanyelvén

Lénárd Sándor utazása

„A magyart– ez félelmetes –

el lehet felejteni”

Édes Anyanyelvünk 2013/4. 15

Dóra Zoltánnak – ha jól számolom – ez a hatodik nyelvmûvelõkötete.

Nem pontos a kötet mûfajának meghatározása. Bár lényegét te-kintve igaz is, nem is. Nem igaz, mert a kötet szerzõje írásaivalnem a nyelvet, anyanyelvünket mûveli, hanem bennünket, a kötetolvasóit, és bennünket sem a „hagyományos” és (félreérthetõ)nyelvmûvelõ módon „mûvel”, ti. hogy elmondaná, hogy a szóbanforgó nyelvi jelenség esetében – a nyelvhasználat és nyelvi helyes-ség szempontjából – mi jó, mi rossz, mi helytelen, mi kerülendõ.Úgy mûvel bennünket, hogy beszélget velünk, jelenlétünkbenhangosan tûnõdik arról, hogy a szóba hozott nyelvi jelenség miértérdekes saját maga számára, és miért lehet érdekes a kötet olvasóiszámára.

És ezek a tûnõdések, „morfondírozások” több szempontból isérdekesek. A kötet írásait olvasva meg-meglepõdünk, hány olyan„kevésbé fontos”, „nem érdekes”, „nem meglepõ” nyelvi jelenségfölött siklik el a szemünk, amelyet Dóra Zoltán észrevesz, és az õszemével nézve jövünk csak rá, hogy „jé! Milyen érdekes, gazdagnyelvi világ vesz körül bennünket, mennyi új jelenség színesíti(esetleg „szemetezi”) nyelvi világunkat”. És ezek felett, mint ér-dektelen, szóra sem érdemes nyelvi jelenségek fölött mi elsiklunk.(A témák felsorolása, minõsítése sok teret követelne!) Azért is ér-dekesek Dóra Zoltán írásai, mert szerzõjük nagyon sokszor nemfoglal állást, csak bemutat egy-egy vitatható vagy éppen csak fi-gyelemre méltó nyelvi jelenséget, s ránk bízza, döntsük el, hogybizonyos vitás kérdések esetében mi lehet a helyes megoldás, vagymilyen megoldást hozott a nyelvi gyakorlat. Máskor el-elidõz anyelvi jelenség „háttérismereteinél”. Viszonylag ritkán el is árulja,mi a saját véleménye a felemlegetett nyelvi jelenségrõl. S ami na-gyon is lényeges: a szerzõ nagyon sokszor felhívja olvasói figyel-mét a nyelvi ismeretterjesztés tekintetébõl is fontos szakirodalmiforrásmunkákra, alapmûvekre. (Majd azt írtam, hogy az apró cik-kekben mini könyvismertetéseket is találunk.)

Más szempontból is figyelemre méltók Dóra Zoltán témái. Ap-róságokon, „piti” nyelvi jelenségeken, hibácskákon, tévesztése-ken akad meg a szerzõ szeme. S ez arra figyelmeztet, hogy az apróhibácskákat is észre kell-kellene venni, mert az apró nyelvi hibákfelületességre, pontatlanságra, a gondolkodás hibáira figyelmez-tetnek, s az apró nyelvi gondatlanságból lehetnek-lesznek a nyelvifélreértések, nyelvi „slendriánságok”, melyek késõbb a gondolko-dás romlásához vezethetnek. Mindannyiunk kárára.

Van még valami! Van szerencsém ismerni az „írások” (?) szer-zõjét. Írások? Ezek az írások nem írások! Beszélgetések, kettesbenhalkan elmondott monológok. Cikkeit olvasva talán ezért is min-dig hallom, LÁTOM agyondohányzott, rekedtes, mosolygósHANGJÁT, huncut szemét, amint cikke (?) elõtt megszólít (mégha nyomtatott szövegében nem szerepelek, akkor is!), hogy el-mondja legújabb nyelvi kalandját, élményét: „Imre, idefigyelj! Amúltkor...”, „Ugye, milyen érdekes? Én azt hiszem...”, „Te hogygondolod?”, „Imre! A múltkor azt hallottam a rádióban...”, „Fi-gyelj rám, Imre! Az egyik kirakatban egy reklámon azt olvas-tam...”, „Képzeld, az egyik újságban...”

Azaz: a kötet írásaival (!) egy sajátos, új mûfajt teremtett megés mutat be: nem írásokat, cikkeket ad az olvasó kezébe, nem ta-nulmányokat tár a szeme elé, hanem beszélgetéseket. Valóban.Felolvasva a kötetnek szinte egyetlen írása sem tart tovább két-kétés fél percnél. És szerkezetét tekintve – bár megfelel a klasszikusretorika szerkesztési szabályainak is – élõszó-beszélgetés-él-ménybeszámoló mindegyik írás. Mert – bár olykor kissé távolrólindul, laza szerkezettel fut neki témájának – mindig eljut egy-egykonklúzióig: addig, hogy pár szóval, a lényegre törve kifejti, mit isgondol valójában. Néha csak ennyit: gondolkozz el, barátom.

Hát üljünk le, vegyük kezünkbe a kötetet, és olvasva hall-gassuk meg Dóra Zoltán tûnõdéseit, morfondírozásait – nyel-vünkrõl és nyelvünkért.

Wacha Imre

Nyelvünkrõl, nyelvünkért

A pozsonyi Madách-Posonium kiadásában 2011-ben jelentmeg a szlovákiai magyar nyelvmûvelés egyik legaktívabb ápoló-jának, gondozójának, Jakab István nyelvésznek a könyve Nyelv-használat – nyelvtudomány – nyelvmûvelés címmel. Mint ahogy aszerzõ egy korábbi méltatásában is olvasható, Jakab István életút-ját az a meggyõzõdés vezérli, hogy a nyelvtudomány mûveléseközösségi érdekû tevékenység. A kötetben nem kisebb feladatotvállal, mint megoldásokat, tanácsokat adni a kisebbségi magyarokidentitáskeresésének gondjaira és módjaira.

A könyv öt fejezetben tárgyalja a szlovákiai magyar kisebbségnyelvhasználati gondjait. A Szlovák nyelvi hatás alatt a magyarstandard kialakításáért a szlovákiai magyarok számára címmeltisztázza a magyar standard fogalmát, a standard és a nyelvjárásokviszonyát, a nyelvünkbe folyamatosan beszûrõdõ, már-már termé-szetesnek mondható szlovakizmusok szerepét is. Az utóbbiaknemcsak a szóhasználat, hanem a mondatszerkesztés szintjén ismegjelennek. A szerzõ két veszélyeztetett nyelvhasználati színte-ret említ: az iskoláét és a nyomtatott, valamint az elektronikus saj-tóét. Az idegen szavak megjelennek szlovák jelentésben is, és nemritka az sem, hogy szlovákosított változatai is kialakulnak.

A következõ fejezetben szemügyre veszi a kérdéskörre vonat-kozó nyelvmûvelõ nézeteket: „... nyelvmûvelésünknek van eléggondja. Talán érthetõ, hogy legfontosabb alapelve ez: egy magyarnyelv van. ... Nincs szlovákiai magyar nyelv, csak esetleg a közösmagyar nyelvnek szlovákiai szubstandard szintû, pontosabbannyelvjárási és regionális köznyelvi változatai vannak.” A szaksze-rûtlen fordítások torzítják a szlovákiai magyarok anyanyelvét. Anemzeti nyelvmûvelésrõl egy érdekes, már-már paradoxonnakmondható tétel hangzik el: „a nemzeti liberálisabb a kisebb-séginél, a kisebbségi meg radikálisabb a nemzetinél”. A nyelvvé-delem – a saját magát inkább magyartanárnak, mint kutató nyel-

vésznek tartó szerzõ szerint – intézményesített keretek között foly-tatandó tevékenység.

A Harcunk nyelvhasználati jogainkért címû fejezet elején sür-gõs feladatának érzi és végre is hajtja az államnyelv fogalmánaktisztázását. Ésszerûen fekteti le az államnyelv és a kisebbséginyelvek viszonyának alapjait, majd késõbb ezt a kérdést szögezinekünk: nyelvtörvény: a nyelvért vagy a nyelv ellen? Véleményeszerint az eddig elfogadott nyelvtörvények az itteni magyar ki-sebbség ellen irányulnak.

A zárófejezetben (Tudnivalók nyelvünk helyesebb használatá-hoz) tanácsokkal látja el az olvasókat nyelvhasználati készségeinkfejlesztésérõl, de helyesírásunk szabályozásáról sem feledkezikmeg. Helyesen jelöli meg a megfelelõ szóválasztás igényét a kom-munikáció tényezõi között. Ne olimpiászra, hanem olimpiára ké-szítsük föl tanulóinkat, nem minden földmûves mezõgazdász, nemagas büntetéseket fizessünk, a lódarázs nem képmutató, éssorolhatnánk a tanár úr izgalmasabbnál izgalmasabb példáit. A kö-tetet a könyv végén található hivatkozásjegyzék teszi még ponto-sabbá, könnyebben használhatóvá.

A szerzõ rengeteg hasznos nyelvhelyességi tudnivalót foglalössze a mintegy 200 oldalas kötetben. A szlovákiai magyar nyelv-mûvelés iránti érzékenysége, hozzáértése nem merül ki ezzel akönyvvel. Az elméleti fejtegetések helyett jól alkalmazható gya-korlati példákat állít az olvasó és a nyelvhasználó elé. Tanácsaitegyaránt megfogadhatják a tanulók, a tanárok, az írott és a hangzósajtó képviselõi, de ajánlható a kötet a szélesebb olvasóközönségszámára is. Legnagyobb érdeme, hogy árnyalt képet ad a szlová-kiai magyar nyelvmûvelés helyzetérõl, de nem pusztán állapotrajzvagy értékelés, hanem feladatokat keresõ és meghatározó elõrete-kintés is. A szerzõ rokonszenves vonása, hogy figyelembe veszi ésszámon tartja a különbözõ felfogásokat, még ha nem is ért velükegyet. A kötetet minden esetben a sokoldalúság jellemzi, hiszenszerteágazó nyelvi témákat ölel fel. Reméljük, hogy a közeljövõ-ben az egyes témák, problémakörök még alaposabb kifejtését üd-vözölhetjük, akár a szerzõ egyik újabb kiadványában.

Angyal László

Nyelvhasználat –

nyelvtudomány – nyelvmûvelés

Édes Anyanyelvünk 2013/4.16

Közlekedj okosan!Az elõzõ cikkemben említett kocsiút, az ökrös szekér már

felvezette következõ témánkat, a különféle jármûveket. S ma-radjunk is a „kocsi szekér”-nél – amely azonban nem szekérko-csi, mint ahogy 2008. július 11-én a Kossuth rádió 180 perc cí-mû mûsorában elhangzott, amikor „szekérkocsitoló verseny-rõl” adtak hírt.

S az is nyilvánvaló tévedés Koccsal kapcsolatban, hogy „atelepülés nevét is adó kocsigyártásnak is véget vetett a törökelõrenyomulás” (RTV Részletes 2011/9.), hisz a dolog épp for-dítva történt: a település adta a nevét a termékének – amint eztaz -i melléknévképzõ is mutatja.

A kocsi más galibát is okoz. 2011. november 27-én adta le azm1 az esti Híradójában a következõ tudósítást: „Ketten súlyo-san, ketten könnyebben megsérültek vasárnap Jakabszálláson,ahol felborult egy lovas kocsi…, amikor a lovak megbokrosod-tak, villanyoszlopnak húzták a szekeret.” S mit látok a képer-nyõn: gumis kerekû, téglalap alakú jármûvet – egyáltalán nemszekeret. Mert – hiába hiszi és bizonygatja ezt az országos mé-dia mindennapos gyakorlatával – nem minden lovas kocsi sze-kér, e két szó nem teljesen ugyanazt jelenti. Vidéken bezzegtudják ezt: a megyei lapban, a Petõfi Népében már így jelentmeg a hír: „Felborult egy lovas kocsi tegnap délbenJakabszálláson… A … baleset oka az volt, hogy a lovak meg-bokrosodtak, a fogat pedig emiatt villanyoszlopnak ütközött,majd az árokba került.”

Már a lovas kocsi is fõleg a vidékhez, a mezõgazdasághozköthetõ közlekedési eszköz, de lássunk néhány olyan jármû-vet, amelyet egyenesen a földmûvelésre teremtettek!

„Holtágba zuhant az erõgépével” – ezzel a címmel adott hírta Petõfi Népe 2005 februárjában egy kanalas markológép bal-esetérõl. Ugyanezen lap egyik márciusi számában meg egykombájnt ábrázoló kép aláírása volt a következõ: „Bács-Kis-kun megyében fõképp az aratási idõszakban jelennek meg atúlméretes mezõgazdasági erõgépek.”

Én a soha nem használt mezõgazdasági gépész szakmun-kás-bizonyítványom birtokában állítom, hogy úgy tanultam, atraktor erõgép, a munkagépek viszont a különféle mezõgazda-sági munkák elvégzésére alkalmas eszközök, amelyeket vagy atraktorra függesztenek, vagy önjáróak, mint például a kom-bájn vagy a markoló.

Ezek szerint tehát a fent említett jármûvek munkagépek,nem erõgépek. Másrészt viszont az elsõ cikk megjelenésénekidején zajló gazdademonstrációk során néha munkagépekkéntemlegették a traktorokat. Február 22-én meg ez hangzott el aKossuth Reggeli krónikájában: „Ennyi traktor és erõgép mégnem állt a Felvonulási téren.”

Furcsának érzem egy 2007. áprilisi panaszos levél szóhasz-nálatát is: „Tisztelt Polgármester Úr! Szeretné-e ön a hétvégé-jét úgy tölteni, hogy ott parkoló motorok százai dübörögnek azablaka alatt? Szeretné-e, ha kétéves kisgyermeke egy szemhu-nyásnyit sem tudna aludni az ablak alatt beindított, túráztatotterõgépek miatt?”

És nem csak a motorkerékpár erõgépnek nevezése tükröziaz e területen meglévõ zavart. 2012. augusztus 12-én olvashat-tuk egy tûzesetrõl: „Teljesen kiégett két mezõgazdasági vonta-tó és egy erõgép, egy MTZ traktor, egy markológép.” A háromkiemelt szó ugyanis valójában ugyanazt jelenti…

Fegyverbe!2008 decemberében ezt írta a Halasi Tükör: „Az indiánfil-

mekbõl ismert köpõcsõvel próbálják befogni a kezelhetetlenkóbor kutyákat Kiskunhalason!” Köpõcsõvel? A köpõcsõgyermekjáték, diákcsínyek eszköze: valamely íróeszköz henge-res része, amelyen keresztül papírgalacsinokat, radírdarabo-

kat lehet egymásra lövöldözni (lehetõleg tanórán). Egyes õsiviszonyok között élõ népek, törzsek fegyverének neve viszontfúvócsõ…

Ugyanebben az évben, november 21-én A sztárok a fejükreestek címû tévés valóságshow adásában ezt mondja a játékve-zetõ: „Két parittyánk van.” Eközben látni való, hogy a kezébencsúzlikat tart.

Hogy mi a különbség? Timár Györgyöt idézve: „árnyalat-nyi”. A Magyar értelmezõ kéziszótár szerint a parittya „bõrda-rabból és a két végén szíjakból álló, a benne elhelyezett követgyors forgatás és az egyik szíj eleresztése után kiröpítõ egysze-rû hajítófegyver.” A csúzli viszont „Y alakú nyél két ágára kö-tött gumiszalagból való, kavicsok kilövésére használt játék-szer”.

2009. április 1-jén nyilván nem viccnek szánta a Petõfi Népea következõ hírt (hisz a címben közölt tény, hogy „Fegyver-arzenált találtak Vas megyében”, nem tréfadolog): „Egysorokpolányi férfitõl például 11 légpuska, szerszámíj, egy hat-lövetû maroklõfegyver, három gázriasztópisztoly, valamint lõ-szerek és fegyveralkatrészek kerültek elõ.” Lám, az arzenálnak(nem fegyverarzenálnak, hiszen az arzenál eleve fegyvertáratjelent) olyan eleme is volt, amely nem is létezik. Ez pedig aszerszámíj, mert az valójában számszeríj, és csak látszólag ma-gyar összetett szó (szám + szer + íj), igazából azonban szláv jö-vevényszó. Oroszul például szamosztrél, jelentése tulajdonkép-pen ’önlövõ’, azaz olyan fegyver, amely magától lõ. A szláv szóelõtagja megvan a szamorodni (’magától termõ’) és szamovár(’maga fõz’) szavakban is.

De hagyjuk ezeket az ósdi eszközöket, hanem ragadjunk lõ-fegyvert!

2010. augusztus 25-én a Halasi Tükör a város egyik híressé-gére, Nagy Szeder Istvánra emlékezik, s arra a tettére, amikor1956 novemberében megakadályozta a szovjetekkel szembenifegyveres fellépést, hogy hiábavaló véráldozattól óvja meg ahalasi fiatalokat, civileket és önkéntes felkelõket: „Ne gondol-juk, hogy ezzel csupán egy jelentéktelen, kis katonai akciót hi-úsított meg, hiszen a halasi laktanyában akkor rengeteg fegy-ver és lövedék volt.” Talán inkább lõszer. Hisz a lövedék a lõszerkilõtt része; ha ilyenbõl van sok a laktanyában, az egyáltalánnem veszélyes.

A másik téves szó is vissza-visszatér, már 2000-bõl van pél-dám rá a Magyar Hírlap egyik márciusi számából: „Lapunkúgy tudja, körülbelül egy tucat második világháborúból vissza-maradt bombát és löveget kutattak fel a környéken. Ezeketszétszerelve nyerték ki a robbanószert.” De a löveg szétszere-lésekor csak egy cetlit találtak: „Nem nyert!”. Hát nem mondtameg nekik senki, hogy a lövegben nem fognak robbanószert ta-lálni, minthogy az köznapi nyelven szólva ágyú?

A szó azóta sem került a helyére, legutóbbi példám2011-bõl való, amikor július végén robbanóeszközöket találtakegy ballószögi házban. Akkor ilyen mondatok jelentek meg amegyei napilapban: „Még nem tudják, hogy veszélyes-e a pin-cében talált tüzérségi löveg”; „… a tûzszerészek szerint a ház-ban talált kézigránátok és a löveg közül egyedül az utóbbibanvolt robbanóanyag”.

Ilyen mértékû fegyverkezés után nem csodálkozhatunk, hatöbben azt hiszik, hogy vége a világnak – és nemcsak a majanaptár szerint. A magyar média is ezt sugallta már 2008-ban is.Elõször március végén hangzott el a Kossuth Harminc percalatt a Föld körül címû mûsorában a hét fõbûnnel kapcsolat-ban, hogy „az idõszámításunk utáni 590-es években keletkez-tek”, majd az RTV Részletes 44. számában írták egy mûsoris-mertetésben: „Idõszámításunk után 180. A Római Birodalomhanyatlik.”

Vége lett az idõszámításnak, hogy utána vagyunk? Nem,helyesen így lenne: idõszámításunk szerint. A hibás alak aKrisztus (születése) után (Kr. u.) változatból szivároghatott be.

Persze, nem a világ vége, ha a média figyelmetlenségbõl, tu-datlanságból félrevezeti az olvasóit, hallgatóit, nézõit, de na-gyobb odafigyeléssel meg lehetne elõzni ezeket az apró kelle-metlenségeket. Sõt, nemcsak lehetne, kellene is!

Balog Lajos

Félrevezetések –

ráadásul

Édes Anyanyelvünk 2013/4. 17

A Nyelvtudományi Intézet közönségszolgálatának egyiknépszerû szolgáltatása a nyelvi tanácsadás, amelyet az Intézetalapítása óta végez. Az utóbbi idõben egyre csökkenõ kapaci-tással tudta elektronikus levelezés és telefon útján ellátni ezt afeladatot. A 2010-ben történt szerkezeti változások eredmé-nyeként a Nyelvmûvelõ Osztály egyesült a Nyelvtechnológiai,valamint az Élõnyelvi Osztállyal. A három osztály egyesüléseután létrejött osztály neve 2013. január 1-tõl Nyelvtechnológiaiés Alkalmazott Nyelvészeti Osztály lett. Ez a szimbiózis termé-szetes együttmûködést is jelentett, melynek eredményekénttöbbéves munkával az osztály munkatársai létrehoztak egy au-tomatikus helyesírási tanácsadó portált, amely a http://helyes-írás.mta.hu címen az interneten mindenki számára ingyenestanácsadó szolgáltatást nyújt. A portál mellett egy Face-book-oldal is indult (facebook.com/helyesiras.hu), amely szí-nes, közérthetõ, és igen színvonalas írásokat közöl a helyes-írással kapcsolatban.

A 2013. április 30-án megnyílt portál egyesíti az Intézetbenfelhalmozott fél évszázados szakmai tudást és a korszerû tech-nológiát. Korábban is léteztek online helyesírási segítségetnyújtani kívánó webhelyek, de mindegyikük korlátja az, hogy akérdéses kifejezést egy listával veti össze. Ha a keresett kifeje-zést megtalálja a szótárban, akkor helyesnek minõsíti, ha vi-szont nincs találat, abból két dolog is következhet: vagy a kife-jezés helytelen, vagy a szótár elégtelen. Márpedig könnyen be-látható, hogy szókincsünk a produktív összetételek és képzõkrévén gyakorlatilag nyitott, ennélfogva listába foglalni teljesenreménytelen vállalkozás.

A helyesírás.mta.hu portál radikális újítása az, hogy nyelv-technológia alkalmazásával a keresett kifejezést elemzi, meg-állapítja a helyesírás szempontjából releváns összes alaki ésegyéb jegyeit, majd ezek segítségével megtalálja azt a helyes-írási szabályt, amely vonatkozik a kifejezésre, és ennek alapjánadja meg a kifejezés helyes alakját. A válasz nem korlátozódika helyes alakra, a portál ugyanis magyarázatot is nyújt, vala-mint megadja a Helyesírási szabályzat vonatkozó szabályát is.A tanácsadó szolgáltatást tehát igen összetett és nemzetközitekintetben is élvonalbeli nyelvtechnológia mûködteti, amely-be beépült a Magyar Nemzeti Szövegtár, valamint külön erre acélra készített óriási adatbázisok anyaga.

A magyar helyesírás igen szövevényes ügy, ennek algoritmi-zálása nagy kihívást jelent. A portál a Helyesírási szabályzatmajdnem egészére kiterjedõen eligazítást nyújt. A portál hasz-nálói hét témakör közül választhatnak, melyekre a választ amegfelelõ eszköz külön panelen adja meg:

1) Külön vagy egybe? Ez az eszköz az egybeírás vagy külön-írás bonyolult kérdésében ad eligazítást. A keresett kifejezéselemeit különírva kell megadni, a program válaszul megadja azalkotóelemek helyes alakját, a magyarázatot, valamint a vonat-kozó szabálypontot.

2) Helyes-e így? Itt egy adott szó alakját lehet ellenõrizni.Ha a megadott szóalak helyes, akkor a szokásos módon a ma-gyarázat és a szabálypont kíséretében megerõsítést kapunk er-rõl. Ha a program helytelennek ítéli az alakot, felsorol néhányhasonló helyes alakot, amelyek közül a felhasználónak kell ki-választania a kívánt szót.

3) Névkeresõ. Ez az eszköz a tulajdonnevek írásmódjábanad eligazítást. Amint a keresett kifejezést elkezdjük begépelni,a modul megjeleníti a program által ismert azon névkifejezése-ket, amelyek az addig begépelt betûkkel kezdõdnek.

4) Elválasztás. Ha itt begépelünk egy szót, annak megkap-juk minden lehetséges módon elválasztott alakját.

5) Számok. Egyedi szolgáltatás a számok betûzött alakjá-nak a megadása. A számok végtelen sokasága miatt ez is egyikeazon jelenségeknek, amelyekre a szótározó megoldás mindigis elégtelen lesz.

6) Dátumok. Ez az eszköz egy naptárt is megjelenít a kívántdátum könnyebb megadása céljából. Válaszul a program meg-jeleníti a magyar helyesírási szabályzat szerint helyes vala-mennyi alakot, továbbá azok gyakori toldalékolt alakjait (pl.2013. augusztus 8-ától [296]).

7) Ábécébe rendezés. Ezen a panelen a megadott néhányszót sorrendbe rakva kapjuk vissza.

A nyitóoldalon található hét eszköz mellett a menüsorbanelõhívhatjuk a Helyesírási szabályzat keresztutalásokkal meg-valósított szövegét, melynek segítségével kényelmesen bön-gészhetjük a Szabályzat szövegét. A szabályzat szövegéhez úgyis eljuthatunk, hogy a válaszok után megadott hivatkozásokrakattintunk. A menüsor Archívum része közkinccsé teszi aNyelvi Tanácsadó Szolgálat eddigi válaszainak legjavát. A kü-lönbözõ szempontok szerint kereshetõ adatbázis böngészésenagyon hasznos kiegészítõje lehet a portál használatának, kü-lönösen a válaszok indoklása miatt. Olyan esetekben, amikoraz adott kérdésre a Helyesírási szabályzat nem ad egyértelmûválaszt, itt megtalálhatjuk a Nyelvtudományi Intézet szakértõiáltal ajánlott megoldást.

Helyszûke miatt csak néhány szakmai megoldásra hívhat-juk fel a figyelmet.

• Gyakori eset, hogy egy adott alak helyesírása önmagábannem bírálható el. Pl. a írat helyes az ír ige mûveltetõ alak-jaként, de helytelen az ’okmány, dokumentum’ értelmûfõnévként. Ilyen esetekben a portál felhívja a figyelmet amásik alak létezésére is, egyben megadva a két alak értel-mezését is.

• Nem szûk értelemben vett helyesírási kérdés, de a prog-ram kezeli a köznyelvi norma által megbélyegzettsuksükölõ alakokat is. Az ilyen alak használatát egy olyanpéldamondatba ágyazva hagyja jóvá, amely a köznyelvinorma szerint helyes.

A portál küdetésének tekinti, hogy ne csak a köznyelvi nor-mát már amúgy is ismerõ beszélõk számára adjon helyesírásitanácsot. Ez lényeges szakítást jelent a helyesírási szabályzatazon elvével, amely eleve nem foglalkozik a köznyelvi normánkívül esõ (pl. a laza, pongyola beszédben gyakori, illetve anyelvjárási) alakok helyesírásával. Elsõ körben a portál a köz-nyelvi beszédben gyakran elõforduló alakok helyesírásában adsegítséget azzal, hogy pl. a mér alakról nemcsak azt közli, hogyhelyes, hanem azt is, hogy a beszélt nyelvben kérdõszó gyanánthasznált mér alak szabályos írott alakja miért, esetleg mér’.

A küldetés, amelyre ezt az elvet is alapozzuk, abban a mot-tóban foglalható össze, hogy „Helyesírás mindenkinek”. Aportál ugyanis nemcsak számítógéppel, hanem (interneteskapcsolattal rendelkezõ) okostelefonon is használható. A ro-hamosan tömegessé váló okostelefonok szó szerint is minden-kinek kezébe adják azt a megoldást, amely a jelenleg létezõ pa-pír alapú könyv és szótár helyett teljesebb és azonnali választad a felmerülõ helyesírási kérdésekre. Mivel a közösségi mé-dia, a digitális kommunikáció világában az írásbeliség lényege-sen kibõvül, olyan beszélõk tömegei is bekapcsolódnak az írás-beliség világába, akiknek ez nem kenyerük, és akiknek a be-szélt alak jelenti a kiindulópontot.

A most útjára indított portál folyamatosan javul és bõvül,de az eddigi látogatottsági adatok alapján kijelenthetõ, hogycsillagászati magasságokba emelte az Intézet nyelvi tanácsadószolgálatának hatékonyságát. Három hónap alatt annyi kér-dést válaszolt meg a portál, mint amennyit hagyományos útontíz év alatt.

Váradi Tamás

A szerzõ a Nyelvtudományi Intézet Nyelvtechnológiai és Alkalma-zott Nyelvészeti Osztályának vezetõje. (A szerk.)

A Nyelvtudományi Intézetmûhelyeibõl

Édes Anyanyelvünk 2013/4.18

Az Édes Anyanyelvünk áprilisi számában megjelent egy B. G. általszignált, szokatlan hangvételû interjú Zsigmond Gyõzõvel (Boldogként abörtönnek érzett társadalomban. Beszélgetés Zsigmond Gyõzõvel), amelyoktól és szándéktól függetlenül alkalmas arra, hogy rossz hírét keltse az er-délyi anyanyelvi mozgalomnak, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségé-nek, hogy annyi kapcsolatépítés után éket verjen a magyarországi Anya-nyelvápolók Szövetsége és az AESZ közé. Legyünk mégis jóhiszemûek,és feltételezzük, ilyen eszébe sem jutott sem az interjúkészítõ budapesti,sem az interjúalany bukaresti professzornak. Mint az alábbiakból kiderül,különösebb okuk sem lehetett rá, hogy ebben a formában adjanak hangotZs. Gy. vélt sérelmeinek, vélt üldözöttségének és kitaszítottságának.

Ha Wacha Imrével, Kerekes Barnabással, Keppel Gyulával, AntalnéSzabó Ágnessel, Petõfi tanár úrral és Benkes Zsuzsával együtt B. G. is ottlett volna velünk 2012. május 17–20-án az AESZ jubileumi rendezvényén,bizonyára tájékozottabban, tárgyilagosabb perspektívában beszélget elZsigmond Gyõzõvel, és adja közre interjúját egy évvel a huszadik évfordu-ló után. (Az AESZ elnökének akkori ünnepi beszámolója az ÉA októberiszámában is megjelent: Otthon a nyelvben – húszéves az AnyanyelvápolókErdélyi Szövetsége). A „beszélgetés” címe alapján egyébként érdekes vol-na megtudni, miért érzi börtönnek azt a világot, amelyben él, a bukarestiegyetem hungarológiai tanszékének szép szakmai pályát befutott pro-fesszora. De elsõsorban nem errõl van szó az interjúban, hanem a volt el-nök sértõdöttségérõl a világgal, de elsõsorban az AESZ-szel, az AESZ je-lenlegi vezetõivel szemben.

Ennek az ok nélküli sértõdöttségnek a kérdezõ is tápot ad, mintegy elõ-re sejteti Zs. Gy. tudatos mellõzését. A beszélgetés ugyanis a következõkérdéssel indul: „2012-ben volt 20 éves az Anyanyelvápolók Erdélyi Szö-vetsége (AESZ). Ebbõl az alkalomból megjelent egy összefoglaló kötet. Denem találom benne a nevedet. Pedig te számoltál be elsõ ízben Magyaror-szágon errõl a szervezetrõl (Magyar Nyelvõr 1993/4.), s úgy tudom, hogyalapítója, elsõ elnöke is voltál...” Pedig az idézett kötetben, amelyre Zs.Gy. is többször hivatkozik a válaszaiban (Nyelvét megtartó közösség – kö-zösségét megtartó nyelv. Az AESZ két évtizede a nyelvi közösség szolgála-tában. Szerk. Erdély Judit–Ördög-Gyárfás Ágnes–Ördög-Gyárfás La-jos–Péntek János, Sepsiszentgyörgy, 2012), sokszor megjelenik ZsigmondGyõzõ neve, aki valóban egyik alapítója volt a Szövetségnek, és akivel azAESZ mai napig kapcsolatban maradt: minden évben õ szerkeszti meg aKõrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedõk (KAV) forgatókönyvét, õvezeti le a játékot. Senki nem vonja kétségbe, hogy Zs. Gy.-nek valóban el-évülhetetlen érdemei vannak mind a KAV, mind pedig a Szövetség megala-pításában, és erre a kötet szerzõi is sûrûn hivatkoznak, pl. a szintén alapítóTapodi Zsuzsa (44–5), Erdély Judit (25) és Tulit Ilona volt elnök (19). Ha akérdés – félreérthetõ módon – netán arra vonatkozik, hogy noha Zs. Gy.„az AESZ elsõ elnöke” volt, neve mégsem szerepel az emlékkönyv szerzõiközött, akkor ennek a hiánynak más a magyarázata: a szerkesztõk úgy gon-dolták, a szerzõnek és a kötetnek is jót tesznek, ha mellõzik Zsigmond ta-nár úr hozzájuk eljuttatott, meglehetõsen nyers, általuk vállalhatatlan szö-vegét. Nem részletezzük ennek indoklását, de az interjúnak a Milyen elvekalapján fogtál munkához? kérdésre adott válaszából következtetni lehet,mi az, amit mi másképpen ítélünk meg, mint Zs. Gy.

Meglepõ módon Zs. Gy.-nek az elsõ kérdésre adott válasza szerint azAESZ mostani elnökségének „csúsztatásai” számára a Ceauºescu-korsza-kot idézik: „Volt idõ, amikor mindennaposak voltak a csúsztatások, a té-nyek elferdítései. Abban az idõben a Ceauºescu-korszak szocializmusábanez volt az általános, jó lenne ezen túllépni.” Ebbõl a minden alapot nélkülö-zõ, rendkívül sértõ asszociációból, amellyel nem lehet, de nincs is miért vi-tatkozni, nem lehet másra következtetni, csak arra, hogy Zs. Gy. ragadt be-le a múltba, saját üldözöttségének tudatába.

Az emlékkönyv, amelynek történeti adatait Zs. Gy. vitatja, áttekintéstad a kezdetekrõl, az AESZ húszéves munkájáról, az erdélyi anyanyelvápo-lásban, anyanyelvi nevelésben betöltött szerepérõl. Több írásnak is vissza-emlékezõ jellege van, tehát elõfordulhat, hogy húsz év távolából némelyikszerzõ emlékei esetleg megbízhatatlanok. Csakhogy azok az írások, ame-lyek az AESZ történetét foglalták össze a hitelesség igényével, nemcsakelmondásokon alapuló vagy az emlékezet által megõrzött eseményekbõlmerítettek, hanem konkrét írott anyagból: jegyzõkönyvekbõl, alapító ok-iratokból, bírósági bejegyzési dokumentumokból, az AESZ-füzetek anya-gából és a Szövetség híreit évrõl évre összefoglaló kiadványokból, mintpéldául az AESZ Értesítõje (amelynek 1995. évi számát éppen maga Zs.Gy. szerkesztette!) vagy az 1998 januárjától idõszakosan megjelenõ Hír-hordóból. Az Erdély Judit által jegyzett Az a húsz esztendõ. Az Anyanyelv-ápolók Erdélyi Szövetségének rövid története címû írás gazdag jegyzet-anyaggal egészíti ki a történeti áttekintést (40–43).

Éppen ezért alaptalannak és sértõen rosszindulatúnak érezzük azokataz állításokat, amelyek a továbbiakban az interjú Mikor és hogyan történtaz alapítás? Te hogy látod az AESZ történetét? kérdésére adott válaszbantalálhatók: „Igen, 20 éves az AESZ meg nem is [...] sajnos, téves adatok ke-rültek be az alapításról még az AESZ által kiadott évfordulós kötetbe is [...]1991 decemberében a Romániai Magyar Pedagógusok Demokratikus Szö-

vetsége sepsiszentgyörgyi közgyûlésén javaslatomra már létrejött azAESZ, az említett szervezet önálló tagszervezeteként, engem választva el-nökének. Szerettem volna önállóságot, ami össze is jött az általam szétkül-dött felhívások alapján Kovásznán, 1992-ben [...] Az évfordulóra megje-lent kötetben ellentmondó adatok szerepelnek.”

Zs. Gy. tehát úgy véli, a Szövetség mostani elnöksége, a kötet szerkesz-tõi és a cikkek szerzõi elvitatják az 1991-es alapítási dátumot. Ezzel kap-csolatban álljon itt a hivatkozott kiadvány néhány, más-más szerzõtõl szár-mazó, erre vonatkozó részlete: „Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége1991 decemberében alakult Sepsiszentgyörgy központtal. Elsõ közgyûlését1992. március 27-én tartotta Kovásznán (a Kõrösi Csoma Sándor Napokrendezvénysorozat ünnepi hangulatában). [...] Az Anyanyelvápolók Erdé-lyi Szövetsége 20 éve mûködik mai szervezeti formájában, ám gyökereit te-kintve már 30 esztendõs. Elõéletéhez tartozik ugyanis az a nyelvmentõ,nyelvmûvelõ mozgalom, amely 1982-ben indult Háromszéken.” (Tulit Ilo-na: 23). „...háromszéki barátaink tették meg ezt a döntõ lépést: húsz évvelezelõtt hivatalosan is bejegyeztették az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsé-gét. Azért õk, és azért itt, mert a nyelvterületnek ebben a keleti zugában, amagyar oktatás akkori keretei között és a kereteken túl, a veszélyességi zó-nában, 1990 elõtt is már több bátorsággal és talán némi védettségben gon-doskodtak tanítványaik anyanyelvi mûvelésérõl. Tulit Ilona magyar szakostanfelügyelõ elnöke is lett az AESZ-nek, aztán Zsigmond Gyõzõ” (PéntekJános: 5). Az idézett AESZ-elnökökön, Tulit Ilonán és Péntek Jánoson kí-vül ezzel tökéletesen egyezõ véleménye van a szintén alapító Tapodi Zsu-zsának (45) és Erdély Juditnak is (26). Az alapító jegyzõkönyv aláíróinakneve a jegyzõkönyv alapján az aláírás sorrendjében: Ördög-Gyárfás Ág-nes, Ördög-Gyárfás Lajos, Forgács Róbert, Keppel Gyula, Papp Márta,Tapodi Zsuzsa, Nedeczky László, Nagy B. Ildikó, Gödriné Molnár Márta,Papp Gabriella, Tulit Ilona, Orbán Gyöngyi, Schrankó Péter, KomoróczyGyörgy, Péntek János, Molnár Kovács Margit, File Gabriella, Tóth-SinkóMárta, Lay Magda, Darvasi Gyöngyvér, Árvay Katalin, Bodó Anna,Inczefi Tünde, Szabó Etelka, Gazda József, Dobra Irén, Kerekes Barnabás,Mráz Ferenc, Antal Tövissi Ildikó, Mézes Rudolf, Zsigmond Gyõzõ (l.Jegyzõkönyv, 1992. március 27., vezeti Tapodi Zsuzsa).

A fenti névsorból is látható, hogy az 1992-es alapításnál az Anyanyelv-ápolók Szövetségének elnökségi tagjai: Kerekes Barnabás, Keppel Gyulaés Forgács Róbert is jelen voltak Kovásznán, 1998-ban pedig az AESZegyüttmûködési nyilatkozatot írt alá magyarországi testvérszervezetével.Az alapításra az alapító jegyzõkönyvet is aláíró Kerekes Barnabás egyéb-ként így emlékezik a kötetben: „Levél és meghívó érkezett Budapestre azAnyanyelvápolók Szövetségébe: 1992 márciusában rendezik meg Ko-vásznán a Kõrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedõt, az eseményre vár-ják egyesületünk képviselõit. S a történelmi pillanatok: segítségünkkelmegalakult az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (nagyszerû érzés voltott lenni a bölcsõnél)” (78).

Látható tehát, hogy mindaz, amit Zs. Gy. csúsztatásnak nevez, teljesenösszhangban van az õ állításaival, tehát vele kapcsolatban az emlékkönyvegyetlen téves adatot sem tartalmaz. Mint ahogy az interjúban megfogal-mazott állítását sem vitatja senki: „... az RMPSZ sepsiszentgyörgyi tanács-kozásán a jelenlévõk megszavazták az AESZ létrejöttét, melynek megszer-vezésével, tagságának kiépítésével megbíztak mint alapító mindenes elnö-köt.” Az „ellentmondások” csak abból adódhatnak, hogy az emlékezés-ben, jelen esetben a Zs. Gy.-ében, nem válik el a mozgalom és a Szövetségelõélete, az elsõ elnök dicséretes törekvéseinek története és az AESZ való-ságos megalapítása. Csak ezzel magyarázható ez a népmesébe illõ fordu-lat: „Igen, 20 éves az AESZ, meg nem is.” De véleményünk szerint teljesenfölösleges és méltánytalan visszamenõleg versenyezni az idõben. A jegy-zõkönyvileg is igazolt tények (Erdély: 24–41): 1992-ben Zs. Gy. lett az el-nök, 1993-ban Tulit Ilona, 1995-ben újra Zs. Gy., 1997-ben Péntek János(újraválasztva 2001-ben, 2005-ben és 2009-ben).

Hiúság? Sértõdöttség? Ki kit mellõzött: az AESZ Zs. Gy.-t vagy Zs.Gy. az AESZ-t? Egyáltalán nem volt szerencsés az Édes Anyanyelvünk-ben, társszervezetünk lapjában tápot adni bármely hamis feltételezésnek.Az AESZ nem azért van, hogy a munkatársak saját érdemeiket gyarapít-sák, számukra nem valamely képzelt dicsõség a fontos, hanem az ügy, azelkötelezettség, az eredményes munka. Ennek pedig fontos feltétele az ön-zetlen közremûködés és együttmûködés.

Péntek János elnökÖrdög-Gyárfás Lajos ügyvezetõ elnök

Erdély Judit programfelelõs alelnök

Készséggel közöljük erdélyi társszervezetünk vezetõinek az ÉdesAnyanyelvünk áprilisi számában közzétett, Zsigmond Gyõzõvel foly-tatott beszélgetéshez fûzött pontosító, helyesbítõ észrevételeit. Remél-jük, hogy az interjú a jelen közleménnyel együtt nemhogy meggyengí-tené, hanem inkább megszilárdítja szövetségeink együttmûködését,kölcsönös nagyrabecsülését. (A szerk.)

VISSZHANG

SINE IRA...

Édes Anyanyelvünk 2013/4. 19

Atyai barátomnak, mesteremnek föltettem a szokásos kér-déseket. Imre bátyám vallomással válaszolt. A vallomásbannem volt szívem bennehagyni a kérdéseket.

– Amint olvasni tudtam,látástól vakulásig olvastam.Elsõsorban Petõfit, aztánAranyt: lenyûgözött a háromToldi eseménytörténete, de aToldi szerelmének leírásaibanis szinte tobzódó nyelvi gaz-dagság, Jókai latinos magyar-sága, könnyen omló-ömlõnyelve. Ha fáradt vagyok, ésa nyelvben akarok „élvez-kedni”, „fürödni”, ma is hoz-zájuk menekülök. És FeketeIstvánhoz. Korán a kezembekerült Kodolányi is. Megba-bonázott archaizáló nyelv-

használata a történelmi regényekben. Késõbb, már felsõs gim-nazista koromban Ady biblikus nyelve, és majd egész felnõttkoromon át: József Attila, aztán Kosztolányi. Egyébként né-metes, valójában morva eredetû (Wachszlav > Wach + a =Vencelke) nevem ellenére töretlen magyarságtudatomat, er-kölcsi felfogásomat, emberségemet õk is formálták, erõsítet-ték, nemcsak tanítóim, bencés tanáraim, professzoraim.

– Nem akartam nyelvész lenni. Tanár akartam lenni, ezértjelentkeztem az érettségi után 1954-ben a Pázmány Péter Tu-dományegyetem (majd ELTE) Bölcsészettudományi Karáramagyar–történelem szakos tanárnak. Aztán nyelvészetbõl, le-író magyar nyelvtanból megírtuk az elsõ zárthelyit Szabó Dé-nes professzorhoz. Ennek a leíró hangtani zárthelyinek a fel-adatait Grétsy Lászlóval – nekem azóta is Grétsy Lacival – ket-ten oldottuk meg a legjobban. Bekerülhettem Szabó Dénesprofesszor nyelvjáráskutató szemináriumába, felvehettem Paisprofesszor úrnak több „speckollégiumát” is. Olyan tudomá-nyos közösségbe kerültünk, amelyben a tudásra, az emberség-re is épülõ tekintélyt Pais Dezsõ professzor és – másodéves ko-runktól – Bárczi Géza professzor képviselte. A „második” vo-nalat Szabó Dénes, Benkõ Loránd, Bartha Katalin, Berrár Jo-lán, az akkori „harmadik” vonalat, az utánpótlást KázmérMiklós, Hidvégi Andrea és Abaffy Erzsébet, aki késõbb a nyel-vészeti tanszék professzora lett. Nekünk akkor Zsike vagy„Kutyafej”. Ez a tanszék az 50-es évek elején példát adott tu-dományos etikából, alkotó formából és emberségbõl is. Azi-lum volt ez a közösség az ötvenes évek veszélyes, feljelentõs,gyanakvós, politikailag is bizonytalan világában. A két nyelvé-szeti tanszék tagjai és a hozzájuk kötõdõ kutatók (pl. G. VargaGyörgyi, Károly Sándor, Mikesy Sándor) nemcsak ránk figyel-tek, nemcsak nekünk adtak példát emberségbõl, hanem jó né-hány utánunk következõnek is. Hasonló közösség volt a finn-ugor tanszék is, amelynek Zsirai Miklós volt a vezetõje. Perszerajtuk kívül volt még jó néhány „atyai professzor”. ÍgyGyergyai Albert, aki nemcsak tudásával, szép elõadásaivalgondozta elménket, hanem több tanítványát az Apostolokba isátvitte. (Uzsonnázni vitte éhes tanítványait, mert az ebéddeltalán megalázta volna õket.) Csodálatos elõadásaival is lenyû-gözött bennünket a klasszika-filológia professzora, Szabó Ár-

pád (õ volt-lett rétori mintám), majd Borzsák István. SzabóÁrpád elõadásain mindig tele volt a terem, a dobogón, az ab-lak párkányán is ültek, még „dögészek” is. Elõadásait mindigdörgõ tapssal köszöntük meg. Késõbb a tapsot betiltották,mert a „vonalas” professzorok nem kaptak ilyen elismerést.Szabó Árpád, Borzsák István, Gyergyai Albert nyelvileg is,nonverbális kommunikációjukban is a „professor elegantiae”voltak. Nyelvi és szónoki-elõadói magatartásuk beleépült Akorszerû retorika alapjai címû retorikakönyvembe és a Nem-csak szóból ért az ember címû könyvecskémbe, amely anonverbális kommunikáció rendszerét mutatja be. (Nem énállítottam, hogy mindkettõ alapvetõ munka a maga témakö-rében.)

– Az egyetem után a Nyelvtudományi Intézetbe kerültem.Az elsõ fõnököm – haláláig, 1974-ig – Gáldi László volt az aka-démiai nagyszótári osztályon. A szótár eredetileg sima értel-mezõ szótár lett volna, amolyan új Czuczor–Fogarasi. Késõbbnyelvtörténeti szótárként képzelték-képzeltük el. A tervek sze-rint 24 kötetben tartalmazta volna a magyar nyelv szókincsét1772-tõl 1970-ig. Hosszú vajúdás után csökkentett terjedelmûés tartalmú változatának hatalmas elsõ kötetei napjainkban je-lennek meg. A Nagyszótár akkor és még sokáig a kutatók te-metõjének, de sokszor mentõhajónak is számított. Idõsebbkollégámmal, P. Balázs Jánossal olyan, nálunk jóval idõsebb„deklasszált” elemeknek lettünk a fõnökei, mint SzinyeiMerse Jenõ, egykor a Parlament alsóházának elnöke, ZimándiPius, egykor a gödöllõi premontrei gimnázium igazgatója,Ruzicska Mária és Baloghi Mária írók, akik fillérekért írták ésrendezték a Nagyszótár céduláit. Hogy befejezett munkát is le-tehessünk az asztalra, Gáldi kiharcolta, hogy elkészíthessük aPetõfi-szótárt. A Petõfi-szótár mintájára hozzákezdtünk a Jó-zsef Attila-szótárhoz is. Ám az Intézet egyik igazgatója a szótárszerkesztõségét „szétdobta”, mondván, hogy „a semmi ágán ülszivem-féle szöveget nem lehet szótárban magyarázni”.

– 1964-ben elvállaltam egy másodállást, amely azután mun-kásságom központjává vált. A Rádió beszédtanárt keresett,olyat, aki az igényes és értelmes beszéd technikájára tanítja afiatal, kezdõ rádióbemondókat. Azóta is tanítom, tanítottam –sokfelé – az igényes, értelmes beszélést. És: tanulom, vizsgá-lom az élõszót, a természetes és reproduktív beszédet. Mind arádiós munka, mind a kiejtési és nyelvhasználati versenyek ha-talmas vizsgálati anyagot adtak a szöveg és hangzás viszonyá-nak, a szöveg és a szöveghangzás szerkezetének, szabályossá-gainak, kapcsolatának vizsgálatához. Ennek a munkának ered-ménye a szövegfonetikával foglalkozó cikkem (ez világviszony-latban az elsõ ilyen írás!), ennek a munkának a tapasztalataiépülhettek be számos könyvem és nagyon sok cikkem anyagá-ba, köztük a kétkötetes retorikámba, az Elekfi Lászlóvalegyütt írt, Az értelmes beszéd hangzása címû kötetbe, a kiejté-si kézikönyvnek tekinthetõ Igényesen magyarul kötetbe, anonverbális kommunikáció eszköztárát bemutató kötetecské-be. A rádiós, majd tévés és egyetemi oktatómunka nemcsak azteredményezte, hogy olyan „tanítványok” (nem szeretem a ta-nítvány szót) indulását segítettem, mint a késõbbi Kazinczy-dí-jas Török Annamária, Acél Anna, Bordy András, Ciprusz Évavagy Aczél Petra professzor, Mártonfi Attila, Bogár László (rá-juk vagyok a legbüszkébb!). Mindig vidámak voltak az óráim.Továbbadtam, amit annak idején magam is kaptam tanáraim-tól, amit Szent Pál az ún. szeretethimnuszban fogalmazottmeg.

– A Tanítás szándéka dolgoztat most is, már eléggé öreg ko-romban. Elkészült egy újabb könyvem: a beszédtechnikai ala-pozásról. A szövegekkel azt is sugallni szeretném, hogy a mun-ka, a másokért végzett munka megtart fiatalnak, még ha a testidõnként elfárad is. Sugallom, amire Petõfi tanított: joga csakannak van, aki elõbb teljesítette a kötelességét. És azt, amitszámos írónk-tudósunk élete mutat, és amit József Attilamond: nem elmenni kell innen, hanem „Dolgozni csak ponto-san … érdemes”, de érdemes! A vízcsepp kivájja a követ!

B. G.

A vallomás teljes (kétszeres) terjedelemben olvasható awww.e-nyelvmagazin.hu oldalon! (A szerk.)

Dolgozni... érdemes!Wacha Imre vallomása

Névjegy: Wacha Imre 1931-ben Gyõrben született.Az ELTE-n végzett, 1954-tõl az MTA NyelvtudományiIntézetének tudományos munkatársa, 1990–1995 azELTE Fonetikai Tanszékének adjunktusa. Késõbb elõ-adó a Kodolányi János Fõiskolán és a Pázmány PéterKatolikus Egyetemen. 1964-tõl beszédtanár a MagyarRádióban. A beszédtechnikáról, retorikáról számos út-törõ jellegû könyve jelent meg.

Édes Anyanyelvünk 2013/4.20

? Helyes így az, hogy jajistenemez?

! A kérdezett szó nincs szótározva,ezért egyéni szóalkotásmódnak, alkal-mi (stilisztikai) neologizmusnak (nyel-vi újításnak) érezzük. A jajistenemezforma a magyar nyelvi rendszernekmegfelelõ képzéssel jött létre.

? A jubileum szót elterjedten hasz-náljuk ’kerek évforduló’ értelemben.Egy egyetemi tanárom ugyanakkorbelénk verte, hogy a jubileum héber eredetû szó, és csak a 25.évfordulóra használjuk. Igaz, a héber jóbél szó a kos szarvábólkészült kürtöt jelenti, amelyet a mózesi törvény elõírásai sze-rint meg kellett fújni minden ötvenedik évben a szentév, vagyisa teljesen az Úrnak szentelt év kezdetének jeleként. A Tórábanhét Szombatévet (7×7) követõen az ötvenedik esztendõt a har-sona hangja szentelte jubileumivá. Ha a centenárium szót csaka 100., a millennium szót pedig az ezredik évfordulóra használ-juk, akkor a jubileum eredeti ’25. vagy 50. évforduló’ jelentésevajon miért változott meg?

! A jubileum szó jelentése a magyar nyelvben kibõvült. Egy1936-os idegen szavak szótárának magyarázata szerint: öröm-ünnep, évforduló ünnepe (pl. a házasságkötés 25 éves jubileu-ma). Itt példaként a 25. év szerepel, de a meghatározás már ittis tágabb. A mai jelentés (Magyar értelmezõ kéziszótár, 2003:606): nevezetes vagy örvendetes esemény (kerek) évfordulója,emlékünnepe. Példa: százéves jubileum. A jubileum valóban ahéber jóbelbõl ered (szertartási kürt, amelyet minden 50. év-ben ünnepélyesen megszólaltatnak), az egyházi latinban: álta-lános bûnbocsánattal egybekötött ünnepi idõszak, búcsúév. Ajelentésbõvülés természetes folyamat, a jubileum kapcsánnyelvhelyességi szempontból arra kell csak ügyelni, hogy való-ban kerek évfordulóról legyen szó (10., 25., 50. stb.).

? Miért különbözik a napidíj és a havi díj szavak helyesírá-sa?

! A napidíj szót a helyesírási szabályzat 107/b pontja alapjánírják egybe (a tagok együttes jelentése más, mint az elõ- és utó-tag jelentésének összege). A napidíj nem csupán napi díj, ha-nem egy juttatásféleség. Ez a havi díjnál nem érzékelhetõ. Ahavibér azonban ugyancsak egybeírandó az elõbbiek szerint.

? A bizalmas viszonyt jelentõ bensõséges szó helyett gyakranlátom leírva a belsõséges szót! Helyes-e így?

! A bensõséges melléknév jelentése ’õszintén átélt, szívbõljövõ (pl. barátság)’; a belsõség fõnév lehet ’a ház körüli gazda-ság’ vagy ’levágott állat belsõ része’. A belsõséges tehát’bensõséges’ jelentésben nem helyes.

? Azt szeretném kérdezni, létezik-e a széplány kifejezés, ésha igen, van-e valamilyen jelentésbeli különbség a szép lányhozképest?

! A Magyar Nemzeti Szövegtárban találhatunk elõfordulásta széplány szóra (szépirodalmi szövegekben, elsõsorban HatárGyõzõ és Faludy György mûveiben), azonban nem a szépfiúval(’tetszetõs külsejû, de üresfejû, léha fiatalember; amorózó, nõ-csábász, piperkõc’) rokon jelentésben, hanem ’rosszlány,örömlány, utcalány’ értelemben. Ám a stílusminõség továbbrais pejoratív. Például: „A három széplány Manilában strichel”(Faludy). Tehát a széplány nem okvetlenül szép lány (bár az islehet).

? Értetlenül álltam egy autómosó táblája elõtt: ajándék bo-gároldás. Mint késõbb kiderült, ez egy extra szolgáltatás: aszélvédõre tapadt rovarmaradványokat távolítják el egy speci-ális folyadékkal. Az új szó nem nyerte el a tetszésemet, és nemcsak a jól ismert „nem minden rovar bogár” kitétel miatt. Azösszetétel második tagja, az oldás sem tetszik. Önök milyenszót javasolnak ennek a szolgáltatásnak a megjelölésére?

! A bogároldás szerintünk is neologizmus, bár a keresõprog-ram már 5600 említést mutat. Jelentése: ’bogármaradványokspeciális oldószerrel történõ eltávolítása’. A szó nyelvtanilagnem kifogásolható (jelöletlen tárgyas vagy birtokos jelzõsösszetétel), s egyelõre más kifejezést nem ismerünk rá. Talán ebejegyzés hatására valaki kitalál jobbat, s akkor mi azt öröm-mel közzétesszük!

? Miként helyes a csíkszeredaiak-ra: csíkiek vagy csíkiak? Az utóbbithalljuk mostanában a rádiókban, deaz elõbbit használtuk eddig, mert sok-kal jobban hangzik.

! A Csík tájnévben egy korai veláris(mély hangrendû) i rejlik, ezért tolda-lékai hagyományosan mély hangren-dûek: Csíkban, Csíkba, csíkiak. Újab-ban elõfordul a magas hangrendû tol-

dalékolás is (csíkiek), de az internetes adatok szerint jóval ki-sebb mennyiségben (16700 csíkiak : 6330 csíkiek). (A kérdésrõlBalázs Ildikó írt az Édes Anyanyelvünk 2003/3. számában.)

? Ma elgondolkodtam a kevéssé és a kevésbé használatán,mert az elõbbit nemigen használom. Jól érzem, hogy a máso-dik verzió az elsõnek a fokozása? Tehát ha kevéssé népszerû va-laki, akkor nem nagyon, ha kevésbé népszerû, akkor mégannyira sem?

! A kevéssé jelentése: ’kismértékben, nemigen’. A kevésbéjelentése: ’(valaminél) kisebb mértékben, fokban’ (Magyar ér-telmezõ kéziszótár). A kevésbé szó az összehasonlítás mozza-natát tartalmazza: a népszerûség másokéhoz képest kisebb,vagyis az ún. negatív fokozás kifejezésének az eszköze.

? Mi a különbség a filagória és a szaletli között?

! Az értelmezõ és etimológiai szótárak szerint a jelentésükhasonló (’kerti lugas’, ’nyitott kerti házikó’). A szaletlinek vanegy másik jelentése is: ’üveges veranda’. Ebben az értelembencsak ez használható, a filagória nem. Eredetük és magyarnyelvbe kerülésük különbözõ. A filagória használatáról az elsõadat a 17. sz. elejérõl van, a szó ismeretlen eredetû. A szaletli a19. század végén német közvetítéssel jött a magyarba. A szö-vegtárak adatai szerint a filagória kicsivel gyakoribb, mint aszaletli, de még ugyanaz a szerzõ is hol az egyiket, hol a másikathasználja.

? Hogyan helyes? Tornászik vagy tornázik? A tornász torná-szik, a horgász horgászik, nem pedig horgázik! Nem tudom,hogy miért nem tornászik valaki, és miért helyesebb (?) a torná-zik.

! Mind a két szóalak benne van a Magyar értelmezõ kézi-szótárban, a tornázik (vagy tornáz) és a tornászik, a kialakulá-suk eltérõ. A tornászik a tornász fõnévbõl keletkezett, míg a tor-náz(ik) a torna szóból. A nyelvhasználatban a szótári jelölésszerint a tornázik a gyakoribb. Érdekesség, hogy régebben atornászik volt a gyakoribb, és sokszor akkor használták, ha nema sportágról volt szó. Pl. a fa tetejére tornássza magát. A torná-zik jobban beleillik a sportágak elnevezésébe, pl. kajak – kaja-kozik.

? Egy tanárom azt hangoztatja, hogy helytelen, ha ezt mon-dom: „Azt gondolom, hogy…” Szerinte az úgy gondolom kifeje-zést kellene használni. Az a kérdésem, hogy tényleg helytelenez így?

! A gondol igének rendszerint tárgyas vonzata van, tehát: aztgondolom, egyet, mást gondoltam stb. De felbukkant tárgyatlanhasználata is: gondol valakivel/valamivel (törõdik, gondot for-dít rá), valamint késõbb határozói bõvítménnyel ellátott for-mája is: úgy (olyan módon) gondolom. Az azt véli / úgy véli ket-tõssége is mutatja ezt a jelenséget. Mivel mind az azt gondo-lom, mind az úgy gondolom tartalmatlan mondatbevezetõvévált, az igazi nyelvhelyességi kérdés nem is az, hogy melyikük ahelyes(ebb), hanem az, hogy mikor kell (sokszor egyáltalánnem kell) használni õket.

Összeállította: Hujber Szabolcs

www.manyszi.hu

Kérdések és válaszok

Édes Anyanyelvünk 2013/4. 21

Folytatódik A Magyar Nyelv Múzeumá-nak Öregharang címû krónikája. 2013 feb-ruárjában megjelent a 2. szám Nyiri Péterszerkesztésében.

*Aurélien Sauvageot az École

normale supérieure mintájára létrehozottEötvös József Collégiumban tanított fran-cia nyelvet és irodalmat 1923 és 1931 kö-zött. A Magyarországi életutam címû köte-tében ezekrõl az évekrõl számol be. A kötetkétnyelvû kiadása alkalmából a FranciaIntézet Sauvageot-emlékestet rendezett2013. június 14-én.

*Közgyûlést tartott 2013. június 29-én

az Anyanyelvápolók Szövetsége. Ezen azalapszabály-módosításról, valamint idõsze-rû kérdésekrõl esett szó. Az alapszabálymódosítása a 2013. évi rendes közgyûlésen,a jövõ év elején várható.

*A Kárpát-medencei magyar nyelv- és

irodalomtanárok egyhetes találkozójátszervezte meg a Rákóczi Szövetség 2013.július 29. és augusztus 2. között Balassa-gyarmaton, a Palóc Múzeumban.

Találkozások KazinczyvalHatodik alkalommal rendezték meg

Széphalomban a múzeumok éjszakáját,harmadik alkalommal az anyanyelvi juniá-list.

Fölemelõ érzés, hogy Kazinczy Ferencszéphalmi szellemi közegébe visszakerülaz irodalom és a nyelv. Ez történik mindenév júniusának harmadik hétvégéjén, a mú-zeumok éjszakáján, az anyanyelvi juniáli-son. Az anyanyelvi juniális tehát az iroda-lom és a nyelv, a régiók és a nemzedékek ta-lálkozója. A nap 2013-ban éppen WeöresSándor 100. születésnapjára esett, ezért jú-nius 22-én Széphalomban A Magyar Nyelvés Kultúra Nemzetközi Társasága Weöres-höz kapcsolódóan tartotta esszékonferen-ciáját. Ezen Pomogáts Béla, Nagy L. János,Fráter Zoltán, Minya Károly, Dénes Ágota,Balázs Géza és Nyiri Péter tartott elõadást.

A múzeumok éjszakája Kazinczy sírjá-nál kezdõdött. Itt Demkó István parókusidézte meg Kazinczyt. A nyelvmúzeumakadémiai termében megnyílt Gyulai Lívi-usz kiállítása Weöres verseihez kapcsolódórajzaiból. Este Sebõ Ferenc lépett a múze-um színpadára két társával, és megzené-sített Weöres-verseket adtak elõ. Utánukkövetkezett a Magyar Rádió Tetten értszavak címû mûsorának élõ adása – azinternet jóvoltából 7 milliárd hallgatónak.Balázs Géza, Balogh Ramóna és PölczÁdám mutattak be részleteket a mûsorlegjobb számaiból. A múzeumok éjszakájanem lett volna teljes néptánc, tûzugrás,Kerekes Barnabás anyanyelvi licitjátékanélkül. Éjfél elõtt a magyar nyelv bástyájá-ról (az akadémiai terem tetejérõl) kihirdet-ték a 2012-es év szavait (árfolyamgát, botosjeti, romkocsma, kenyérhéjmagyarság, bõ-vebben: http://www.e-nyelv.hu/2013-06-24/a- 2012-es-ev-szava/).

A programot A Magyar Nyelv és Kultú-ra Nemzetközi Társasága az Anyanyelv-ápolók Szövetségével és a Petõfi IrodalmiMúzeummal közösen szervezte. Támogat-ta a Nemzeti Kulturális Alap. (Manyszi-infó)

Az év szavai,2012

Az év szava: árfo-lyamgát. Továbbiak:kettõs mérce, bot-

latókõ, tehetségkutató, felhõsödés.Minya Károly szóismertetõje: Az árfo-

lyamgát, árfolyamrögzítés erõsen „zsebbevágó” új szavunk. Alig múlik el híradásnélküle, s nem véletlen, hogy napról napranõ az internetes találatainak a száma, je-lenleg 290 000-nél tart.

Ki ne ismerné a kettõs mércét? A bibliaieredetû szókapcsolat egyre gyakoribb,örök igazságát szólásaink is megõrizték,politikai felhang nélkül: Más szemében aszálkát is megleli, a magáéban a gerendátsem. Amit szabad Jupiternek, nem szabadaz ökörnek.

A botlatókõ a német Stolperstein tükör-fordítása. A botlatókövek Gunter Demnignémet szobrász alkotásai. A nemzetiszoci-alizmus áldozatai elõtt tisztelgõ, 10 × 10centiméteres macskakõre rögzített réz em-léktáblák, amelyeket az áldozatok egykorilakhelye elõtt helyeznek el a járdábasüllyesztve, illetve abból kissé kiemelve.

A tehetségkutató a kereskedelmi televí-ziók meghatározó mûfaja olyannyira, hogya divatszóvá vált kifejezésbõl már-már ki-lúgozódott a tehetség is, a kutatás is.

Antiszó: botos jeti. Továbbiak: „egyilyen”, turkálófõváros, újságos termék.

Balázs Géza szóismertetõje: Az inter-neten közzétették egy általános iskolai szó-kincs- és helyesírási gyakorló füzet egyikképét, amelyen a juhász ábrája alá azt írtaaz alsós diák: botos jeti. Úgy tûnik, nem-csak a gémeskút, a kakas, a tehén, a birka,hanem maga a juhász is elfeledett, archai-kus szóvá válik. Figyelmeztetésül válasz-tottuk antikifejezésnek a botos jetit. Csak-úgy, mint az „egy ilyen” szerkezetet, amelygyakori mondatbevezetõ, s megvalósítja azegy szerkezetben három hiba jelenségét:üres, ún. töltelékkifejezés, nem összeha-sonlításra utalnak vele, ha az egy nem kife-jezett tárgyra vonatkozik, fölösleges.

Ifjúsági szó: romkocsma. Továbbiak:hungaromém, kommenthuszár, szlemmer.

Veszelszki Ágnes szóismertetõje: Aromkocsma berendezése eklektikus, szán-dékoltan hanyag, romos. Kezdetben csu-pán egy rétegkultúrának, undergroundszervezõdéseknek adott helyet, de 2012-revalódi kultuszhely lett. Humoros inter-netes tartalom a hungaromém is: szintebármely jelenség hungaromémmé változ-tatható egy kackiás bajusz képével és a né-pies kiejtést vagy beszédet utánzó nyelv-használattal. A kommenthuszár olyaninternetes hozzászóló, kommentelõ, akiegy – mondhatnánk – verbális huszárvá-gással minden témát le tud zárni. Sajátoskommenthuszárnak nevezhetõ a slampoetry kultúrában a szlemmer, a szóbeli al-ternatív költészet képviselõje, aki leggyak-rabban romkocsmákban szlemmel…

Költõi szó: kenyérhéjmagyarság. Továb-biak: boldogságmondat, pemetefûcukorka,szeretetvendégség.

Balogh F. András szóismertetõje: A ke-nyérhéjmagyarság azt az általános életta-pasztalatot adja vissza költõi képben, hogya nemzetiségi sorsba szakadt emberek va-lahol a világ peremén élnek, legalábbis anyelvi világ peremén, ezért kicsit kemé-nyek és érdesek, mert idegen nyelvek gyû-rûjében kell megóvniok – mint a ropogóshéj – azt a puhaságot, életet adó jóságot,ami a kemencében sült kenyér sajátja. Ezt

a szót Margittai Gábor (Magyar NemzetMagazin), a szórványmagyarság riporterealkotta meg a nyelv végvárait felfedezõ út-jai során.

Nyelvészeti könyvek

A sokszínû alkalmazott nyelvészet.Szerk.: Hattyár Helga, Hugyecz EnikõHenriett, Krepsz Valéria, Vladár Zsuzsa.Tinta, Budapest, 2012.

Balázs Géza: A pesti nyelv. Városnyelvikalauz. Inter, Budapest, é. n. (2013)

Beszédkutatás 2013. Szerk.: Gósy Má-ria. MTA NYTI, Budapest, 2013.

Czakó Gábor: A szabir titok. CZSimonKönyvek, Budapest, 2013.

Hódi Éva: Egy kis nyelvi tücsök és bo-gár. Stratégiai füzetek, 8. Becse, 2013.

Kovács László: Fogalmi rendszerek éslexikai hálózatok a mentális lexikonban.2., átdolgozott, bõvített kiadás. Tinta, Bu-dapest, 2013.

Maróti Andor: A nélkülözhetetlen kul-túra. United P.C, é. n. (2013)

Nagy L. János: Keresztezõdõ jelentésekvilágában. Tanulmányok a kiasztikus alak-zatok mûködésérõl. Szegedi Egyetemi Ki-adó–Juhász Gyula Felsõoktatási Kiadó,Szeged, 2013.

„Nekünk ajtó vagy hazád szívébe”. Em-lékfüzet Bereczki Gábor tiszteletére. Ma-gyar–Észt Társaság, Budapest, 2013.

Õrzõ a strázsán. Emlékkönyv Hódi Sán-dor 70 éves születésnapjára. Szerk.: dr. Hó-di Éva. Széchenyi István StratégiakutatóTársaság, Ada, 2013.

2013. évi eseményekbõl

Október 11–13. Szép magyar beszédverseny, Sátoraljaújhely

November 4. Kenyérhéjmagyarok, szór-ványkonferencia, Anyanyelvi Konferencia,Budapest, TIT stúdió, Zsombolyai út. Ér-deklõdés: anyanyelvi@mnyknt.hu

November 9. V. sajtónyelvi-médianyelviszakmai tanácskozás: Norma és szabadsága média nyelvhasználatában, EszterházyKároly Fõiskola, Eger

November 11. 17.00 Húszéves az adaiSzarvas Gábor Nyelvmûvelõ Egyesület.Ünnepi ülés a városházán, Szerbia, Ada

November 13. 15.00 óra A magyar nyelvnapja – A 2013. évi Lõrincze-díjak átadása– Magyar nyelvmûvészet – A nyelvi isme-retterjesztés lehetõségei konferencia, PIM,Budapest

November 15. A csoportidentitás szemi-otikája, SZTE, JGYPK, Szeged

November 25. IV. Hálózatkutatás kon-ferencia (ELTE, Budapest)

November 29. 200 éve jelent meg aMondolat, tudományos tanácskozás,Veszprémi Egyetem

November 30. Kazinczy-gála, PIM,Budapest

2014. január 6. III. Czuczor–Fogarasi-konferencia, Budapest

A Hírek – tudósítások rovatba szánt in-formációkat a megjelenés elõtti 40. na-pig várjuk a balazsge@due.hu címen.

HÍREK –TUDÓSÍTÁSOK

Édes Anyanyelvünk 2013/4.22

Mindenekelõtt az ez évi második számunkban közölt rejt-vények helyes megfejtését adjuk meg.

I. Irodalmi helyek. 1. Telki. 2. Abda. 3. Pannonhalma. 4.Orosháza. 5. Lipcse. 6. Csokonya. 7. Arad. A kezdõbetûkbõlkiolvasható településnév: Tapolca. Itt született 250 évvel ez-elõtt, 1763. május 9-én Batsányi János.

II. Író és mûve. 1. Cilinder. 2. Panoráma. 3. Patrióta. 4. Da-rutoll. 5. Majolika. 6. Lámpaláz. 7. Domínium. 8. Jégverés. Amegjelölt átlóból kiolvasható cím: Catullus. Az e címû drámaszerzõje a 125 éve született Füst Milán.

III. Nyelvi Játék Zrt. 1. A tar torero (vagy toréró, torréró) tõ-re átütötte (áttörte) az ütõeret (aortát, artériát). 2. Trezor õrziaz üzér iratait. (Többen cifrázták is: az átrázó üzér, az átárazó,a torz érzetû áruterítõ stb.) 3. A tõrözõ rátette az autótetõre azátázott rõt õzet. 4. Rozi rátért a Tatára tartó autóútra. 5. Az út-õr (vagy: az úttatarozó úr, az útzár õre) õrizte a zárt autóutat.

IV. Szójátékos csattanó. Nem, inkább elvinném.Azok közül a megfejtõink közül, akik elérték a sorsolásban

való részvételhez szükséges 60 pontot, ezúttal a következõk ré-szesülnek könyvjutalomban a Tinta Könyvkiadó jóvoltából:Baloghné Bori Györgyi, Cegléd, Déli út 55. (2700); DarvainéIlosvai Fanni, Eger, Hadnagy u. 9. (3300); Farkasné Riskó Zsó-fia, Vál, Kossuth L. u. 8. (2473); Gyõri László, Jászapáti,Gagarin u. 3. (5130); Mezei Teréz, Békéscsaba, Lencsési út 50.(5600); Pásztor Sándor és Sándorné, Balassagyarmat, VáciMihály u. 51. (2660); Rõczei Csenge, Gyõr. Cuha út 6. 2/10(9024); Sarkady Emõke, Budapest, Szabolcska u. 6/1. (1114);Stettner Gabriella, Kaposvár, Kisfaludy u. 30. (7400); UrbánTeréz, Nyíregyháza, Vasvári Pál u. 80. (4400). A nyerteseknekszívbõl gratulálunk!

A Pontozó új feladataiI. Rejtvénykavalkád. Ez a feladványunk valójában nem is

egy, hanem tizenegy kis rejtvénybõl áll, de mégis egybefûziõket az, hogy a megfejtések kezdõbetûibõl Juhász Gyula egyszép versének címe olvasható össze. Aki a tizenegy kis felad-ványból többet-kevesebbet megold, egyenként 1 pontot kap amegfejtésért. Ha azonban mind a tizenegyet megoldja, s ezzelegyütt a vers címét is beküldi, jutalma feladványonként 2 pont,azaz összesen 22!

1. Melyik szóalak jelentése ez: ’várható bajokról beszélhet’?Segítségül: a szóalak mindhárom szótagja ugyanazzal a betûvelkezdõdik.

2. NKRNZMS. Ha a hiányzó magánhangzókat pótoljuk,egy értelmes szót kapunk. Ezt kell megtalálni.

3. Íme, egy betûrejtvény: RZ RECEPT. Mi a megfejtése?4. Ezúttal egy szórejtvényt közlünk: „a zárt társadalmi cso-

port gödröt csinál”. Ennek megoldása is egyetlen szó.5. Kálium, nikkel, nitrogén, oxigén, titán. Melyik az a vegyü-

let, amelyik ezekbõl kideríthetõ?6. Van egy hajítófegyvert, egyúttal sporteszközt jelentõ sza-

vunk. Ha egy G betût beletoldunk, férfinév lesz belõle. Melyikez a név?

7. DE, EL, JÖ, KO, LÁS, LEM, TIT, VE. Ha az iménti szó-tagokat helyes sorrendbe rakjuk, egy szót kapunk Ez a megfej-tés.

8. Közlünk egy egyszerû szóegyenletet: ellenérték + lóca +menyasszony = egy bizonyos õrlemény. A megfejtés egyetlenszó.

9. Melyik férfinév anagrammája ez a szóalak: divatra?10. Egy nõi nevet keresünk. Ha D vagy L betût teszünk elé-

je, város lesz belõle, ha N betût, akkor folyó. Melyik a keresettnõi név?

11. Ady Endre egyik versének címét keressük a költõ Mégegyszer címû kötetébõl. Jelentése: ’melegét elveszítve’. Mi avers címe?

II. Hatszor hat. Ha olvasóink helyesen töltik ki a négyzet-hálót, akkor az ábra bal felsõ sarkától a jobb alsó sarokig egymagyaros ételnevet olvashatnak össze. Ha ezek után átrende-zik a sorokat, akkor ugyanebben az átlóban egy ugyancsak köz-ismert nemzeti ételünknek Délvidéken és az Alföld egyes ré-szein használatos nevére bukkanhatnak. Az elsõ név megtalá-lásáért 6, a második, azaz a táji név megleléséért pedig 12 pon-tot szerezhetnek. A telitalálat tehát 18 pontot ér.

1. Esendõ (ember)

2. Siheder

3. A mérges gombák egyike

4. Konyhakerti növény

5. Majd, késõbb

6. Sokfajta

III. Oda-vissza más! A palindrom olyan szavakkal vagyakár a szónál nagyobb egységekkel való játék, amelyek vissza-felé olvasva is értelmesek. Csakhogy két változatuk is van. Azegyikben a szó oda-vissza azonos, pl. kerek, görög, vagy hogyegy több szóból álló példát is mondjak: Meg ne lássál engem. Amásik változatban visszafelé is értelmes a szó vagy a mondat,de az értelme teljesen más. Most ilyen szavakkal játszunk. Ol-vasóinknak tíz oda-vissza nem ugyanúgy olvasható szóra kellrátalálniuk az általam adott meghatározáspárok alapján. Azelsõ meghatározás minden sorban a balról jobbra, a második ajobbról balra olvasandó alakra vonatkozik. Kétjegyû mással-hangzók esetén a betûjegyek változatlanul hagyva, de megfor-dítva is használhatók, szintén egy betûként. Persze egy gy vagyty betû csak ugyanaz maradhat visszafelé is. Ha olvasóink meg-fejtése helyes, akkor a balról jobbra olvasott szavak kezdõbe-tûibõl egy épületelem, épületrész neve olvasható össze. Min-den megfejtett szóért 1 + 1 pont jár, a telitalálatos megfejtésértéke tehát 20 pont.1. Török sült tészta Az angyalok karának tagja2. Galga-völgyi város Egykori parasztvezér3. Neves operettszerzõnk Héber eredetû nõi név4. Vándor Présszerkezet5. Lila virágú fûszernövény Bizonyos fákból álló facsoport6. Házibuli hajdanában Szépítõszer7. Afrikai teherhordó Mókus8. Közkedvelt énekesnõnk Hímzéses dísz9. Török eredetû férfinév Huzamosan

10. Csapadékfajta Maros-parti város

IV. Szójátékos csattanó. Olvasóinknak megfejtésül a Mókásmagyarázat címû, túloldali rejtvény csattanóját kell beküldeni-ük. A helyes megfejtés értéke 25 pont.

Az e számunkban közölt rejtvények együttes értéke 85pont, de már 60 pont is elég ahhoz, hogy annak megszerzõjerészt vehessen a sorsolásban, és egy értékes könyv tulajdonosalehessen. A feladványok megoldását 2013. december 1-jéigtessék elküldeni címünkre: Édes Anyanyelvünk, Pontozó, Bu-dapest, Károlyi u. 16. (1053) vagy a rovat vezetõjének e-mailcímére: gretsyl@t-online.hu.

Minden megfejtõnek jó szórakozást és sikeres megfejtéstkívánnak a rejtvények készítõi:

Grétsy László (III.), Láng Miklós (II.),Schmidt János (IV.), Takács István (I.)

PONTOZÓGrétsy László rovata

Édes Anyanyelvünk 2013/4. 23

Szójátékos csattanó

MÓKÁSMAGYARÁZAT

– Fiam, hozd a kemping-székemet és a mai lapokat,aztán menjünk ki a kuko-ricásba!

– Ugyan miért, papa?(A választ az ábra fõ so-

rában rejtettük el.)

Új szavak, kifejezések(76.)

Nem szótározott szavaktárháza

babzsák – a test vonalait fölvevõ, valamilyentöltelékanyagot (pl. magot), ma leginkább po-lisztirol gyöngyöt tartalmazó, zsák alakú fotel.Hivatalos neve: cseppfotel. Változata: babfotel.

bekészítés – a vendégeknek járó eszközök(törülközõ, szappan, fogkefe stb.) szállodaiszobában való elhelyezése

halasítás – haltelepítés

hangos térkép – a GPS magyar neve

hb – (a) ház bora

kitelepül – vendéglõ, étterem rendezvényekhelyszínére költözik

kivetítõs elõadás – képpel, szöveggel illuszt-rált bemutató, elõadás (a ppt-s elõadásra hasz-nálják)

koppanásig megy – (autóval) hazáig, a gará-zsig megy

lapos – a laptop új magyar neve. Vö. laptok

laptok – a laptop népetimológiás magyar ne-ve. Vö. lapos

párakapu – nyári hõségben párát permetezõkapuszerû építmény (fesztiválokon, éttermek-ben)

partizó – partikra, fesztiválokra járó (em-ber)

pont – új jelentése: hely, esetleg helyiség; pl.gyûjtõpont, oltópont

romkom – a romkocsma ifjúsági nyelvi neve

szájkarate – szópárbaj; veszekedés szavak-kal, tettlegesség nélkül (újszászi adat)

szermentes – nem drogozó

szigetel – a budapesti Sziget-fesztiválon veszrészt. L. még: szigetes

szigetes – a budapesti Sziget-fesztivál részt-vevõje. Pl. Vigyázzatok, mert délben mindentelözönlenek a szigetesek.

tész – tényleges életfogytiglani börtön (AMagyar Büntetés-végrehajtás Múzeumi Kiállí-tóhelye, Sátoraljaújhely)

zura – jó (szleng)

Kovács József gyûjtésébõl is válogattunk. Arovat 1998–2010. közötti anyagát tartalmazza aJelentés a magyar nyelvrõl. Új szavak, kifejezé-sek (szerk.: Balázs Géza) címû kötet. Új ma-gyar szavakat, illetve szómagyarításokat java-solhat/közzétehet itt is: www.szomagyarito.hu.

B. G.balazsge@due.hu

24

9 7 7 0 1 3 9 0 4 5 0 0 5 40031

1. Az „emberközpontúnyelvmûveléstõl”

a nyelvhasználat aktuális kérdéseiig

Mit jelent az emberközpontú nyelvmûvelésfogalma? Miért más, mint az elõzmények, mi-lyen az utóélete, melyek az ismérvei – mi a jelen-tõsége?

Lõrincze Lajos Emberközpontú nyelvmûve-lés c. könyvét összefoglalásnak és példatárnaktekinthetjük, az ideválogatott írásaiból megis-merhetõ az a szemlélet, melyet a cím jelez, smelyrõl tudjuk, hogy a nyelvmûvelésnek újirányt adott.

E szemlélet szerint a nyelvi jelenségeket anyelvet használó emberek szempontjából néz-zük, ennek megfelelõen a nyelvmûvelés tárgyaelsõsorban nem a nyelv, hanem az ember. Anyelvhasználóknak szól a nyelvhasználatról.Nem hibákat keresve és hibáztatva, hanem pozi-tívan, a nyelvi ismeretterjesztés segítségével, anyelvi mûveltség emelésének céljával. Bízva ab-ban, hogy a nyelvi világban tájékozott embermaga is képes dönteni a nyelvhasználat módjá-ban és egy-egy nyelvi jelenség értékelésében.

A témát választóknak azt ajánljuk, hogy vá-lasszanak ki néhányat a Lõrincze-kötet tanulmá-nyaiból (például a nyelvi hitelesség térben ésidõben vagy a dialektológia dialektikája témáit),és gondolják végig a példákat és állításokat. Mi-vel értenek egyet, és mivel nem? Változott-e, sha igen, miben változott az azóta eltelt 3-4 évti-zed alatt maga a nyelvi jelenség (pl. úgy tûnik,tudnók, meg van írva) és a róla tett megállapítá-sok érvényessége? Érvényes-e, hogy „nagy úr anyelvszokás”? Fontos-e a nyelvrõl való ismere-tek bõvítése? Mit rejt az „így is jó, úgy is jó”mondásba rejtett nyelvi szemlélet?

De fordítva is vizsgálódhatnak: a mai nyelv-használati problémák (például a nyelvjárásias-ság a társadalomban; az írói nyelv hatása) ho-gyan jelentek meg az ún. Lõrincze-korszakban?Milyen válaszok születtek, és milyenek szület-nek ma?

A pályamunkának legyen egy áttekintõ ésegy konkrét példákat bemutató, elemzõ része is.E példákat gyûjthetik a nyelvi jelenségek és hát-terük körébõl, de lehetnek a példák a nyelvmû-veléssel (és a nyelvre vonatkozó tervezéssel,stratégiával) foglalkozó, a módszerre, a lehetõ-ségre, szükségességre vonatkozó állítások is.

Szakirodalomként bármelyik Lõrincze-írásfelhasználható, de fõként az Emberközpontúnyelvmûvelés (Magvetõ, Budapest 1980) kötettanulmányait ajánljuk.

A Magyar Nyelvõr 129. évfolyamában jelentmeg egy „Emlékszám Lõrincze Lajos születésé-nek 90. évfordulójára”; az ebben található írásokközül témánkhoz legközelebb állnak a Lõrinczemunkásságával, illetõleg az azt megelõzõ és kö-vetõ helyzettel foglalkozó tanulmányok, BalázsGéza, illetve Pusztai Ferenc tollából. A mainyelvhasználatról és a nyelvhasználatot, nyelv-mûvelést érintõ vitákról is találunk itt megfelelõszakirodalmat, de természetesen továbbiak is ke-reshetõk.

Gallasy Magdolna

2. A kétnyelvûség és anyelvvesztés ábrázolása

Oravecz Imre Kaliforniai fürjcímû regényében. A téma bemutatása

nyelvészeti szempontok szerint

A kétnyelvûség mindennapos jelenség a vi-lágban. A történelem során gyakran találkozha-tunk a gyarmatosítás, az államhatárok módosítá-

sának hatásaként vagy szociológiai jelenségkénta külföldi munkavállalás következtében elõállókétnyelvûséggel és/vagy nyelvcserével. „Az újkörnyezetet […] hamar megszokta, de az, hogynem tud úgy beszélni […], ahogy szeretne, mér-hetetlenül feszélyezte, nyomasztotta. Ha óránfelszólították, sokszor nem azt mondta, amitgondolt, vagy nem azt gondolta, amit mondott” –panaszkodik Oravecz Imre regényének egyikhõse.

A regény elolvasása segítséget nyújt a nyelviváltozások folyamatának megértéséhez. Az íróegy Amerikába kivándorolt magyar család törté-netét meséli el a társadalmi, kulturális és nyelvikülönbségek és a hozzájuk való alkalmazkodásfázisait bemutatva. Dehát ez szépirodalom, bár-mennyire érzékletes és érzékeny leírása is a két-nyelvûségnek, nem helyettesíti a szakszerû nyel-vészeti megközelítést. A regényben az amerikásmagyarok nyelvhasználatára találunk példákat,de természetesen más nyelvi közegben is vizs-gálhatjuk a kétnyelvûség jelenségeit. Mind a ré-gebben zajló nyelvváltozások kutatási eredmé-nyeivel érdemes megismerkedni (pl. a burgen-landi felsõõri közösséggel), mind pedig az aktuá-lis változásokkal. A határon túli magyar nyelvte-rületeken tett kirándulás, magunk vagy osztály-társaink ösztöndíja és kint tartózkodása idegennyelvi közegben érdekes tapasztalatokat ésösszehasonlításokat eredményezhet.

Javasoljuk, hogy a pályamûben a regénybelifolyamatokhoz fûzzenek nyelvészeti szempontúmagyarázatokat, és/vagy önálló kutatás, adat-gyûjtés alapján, jól kiválasztott nyelvi példákkalmutassák be a nyelvváltozás egy-egy fázisát.Nem a regény elemzése tehát a feladat; OraveczImre mûvét inspiráló kiindulásnak ajánljuk anyelvi téma bemutatásához.

A szociolingvisztikai szakirodalomból né-hány alapmû kiindulópontot jelenthet. Ezekalapján könnyebb a vizsgált nyelveknek meg-felelõen tovább válogatni.

Bartha Csilla 1999. A kétnyelvûség alapkér-dései. Beszélõk és közösségek. NTK, Budapest

Bodó Csanád 2012. A látszólagos idõ valósá-ga (Esettanulmány a folyamatban lévõ nyelv-használati változások vizsgálatához). Akadémi-ai, Budapest (NytudÉrt. 162.)

Gal, Susan 1991. Mi a nyelvcsere, és hogyantörténik? Regio – Kisebbségtudományi Szemle2/1. (epa.oszk.hu/matarka)

Kontra Miklós 2005. Mi változik a mai ma-gyar nyelvben Magyarországon? In: LanstyákIstván és Vanconé Kremmer Ildikó (szerk.):Nyelvészetrõl változatosan. Segédkönyv egyete-misták és a nyelvészet iránt érdeklõdõk számára.Gramma, Dunaszerdahely. 185–202.

Szarvas Rita

3. Magunkon viselt szövegek.A legrégebbi amulettszövegektõl

a mai pólófeliratokig

Egyik sajátos használata az írott szövegek-nek az, amikor az emberek magukon viselikõket. Ennek egyik típusa az ún. szövegamulett,azaz az amulettként hordott szöveg. Használataabból fakad, hogy a hiedelem szerint viselõjétmegóvja a különféle ártalmaktól és veszedel-mektõl. Az amulett funkciója, a szöveghasználaterejébe vetett hit mellett eltörpülhet a szöveg tar-talmának jelentõsége, akár el sem kell (tudni) ol-vasni, akkor is hat. (Az amulett szövege lehetkézzel másolt vagy nyomtatott, lehet ráolvasásvagy ima jellegû, állhat torzult vagy torzított so-rokból, rövidítésekbõl stb.)

Szövegamulettek az ókortól ismertek, nálunka 16. századi kódexektõl kezdve vannak rá utalá-sok és adatok. A 18. századtól gyarapodott a tes-ten viselt (vagy házban, kertben tartott, olykorkenyérbélben megevett) szövegek, cédulák szá-ma. A 20. században katonák ruhájába varrtakvédelmezõ szövegeket („Szent Mihály levele”,„égi levél”), és talán máig használják néhol a kö-zelmúltból ismert ún. szüléskönnyítõ szöveg-amuletteket.

A hagyományozódás nagy jelentõségû e szö-vegtípusban, mind verbális, mind pragmatikaivonatkozásban. A felhasználás módjáról szóló16. századi sorok meg-megismétlõdnek a száza-dokkal késõbbi szövegekben is.

A magunkon viselt szövegek napjainkban el-sõsorban pólófeliratok, ruhaszövegek. Szerepükazonban más, mint az amuletteké: nem rejtettenés nem olvasás nélkül használatosak, nem védel-mezési célúak. Inkább hirdetnek viselõjérõl va-lamit, például trendiséget, humorizáló hajlamot,tréfás elvárást (pl. „Keresem a következõ exem”,„Meghívhatsz egy italra”). Jellemzõ szövegtípu-suk a felirat. Gyakran képpel vannak kombinál-va. – Idetartozik a tetoválás is, valamint a kiter-jesztett önmagunkon használt szövegek: autókrakitett vagy kötényre írt (humoros) mondatok(„Ezt a kettesemért kaptam”; „A konyha réme”),(háti)táskák feliratai, lakások dekoratív „jelmon-datai” stb. – Az 1970-es években még inkább ki-tûzõk szövegeit (és képeit) viselték, ezeken készszövegeket kínáltak, belõlük lehetett választani.A mai ruhafeliratok esetében viszont elõtérbe ke-rült a saját megszövegezés igénye, a szöveghasz-nálat funkciójában az önkifejezés.

A pályamûvek foglalkozzanak mind aszövegamulettekkel, mind a magunkon viseltszövegekkel. Az anyaggyûjtés, példák kereséseis feladat, és a gyûjtött anyag (szövegek, hasz-nálatuk módja, funkciójuk) jellemzése is fontos.A vizsgálódás további szempontja lehet akiválasztott szövegek nyelvi megközelítése (pl.grammatikai, stilisztikai, szociolingvisztikaiszempontokra gondolunk). A pályamû szerkeze-tének kigondolása, a súlypontok és a szempon-tok tudatos kiválasztása az egyik legfontosabbfeltétele a sikeres témafeldolgozásnak. Elsõsor-ban napjaink magunkon viselt szövegei, felirataiterén kínálkozik gazdag anyag és széles temati-kájú választék.

Balázs Géza 1999. Kommunikációs létfor-mák és átcsapások. Magyar Nyelv 138–153.

Balázs Géza 2003. A ruhafeliratok szemioti-kai-nyelvészeti kutatásának lehetõségeirõl. In:Voigt–Balázs szerk. 332–338.

Kincses Kovács Éva: A feliratos ruhadarab-okról. In: Voigt–Balázs szerk. 339–342

Lengyel Ágnes 2001. Amulettként használa-tos XIX–XX. századi szakrális ponyvanyomtat-ványok. In: „Nyisd meg, uram, szent ajtódat...”Szerk. Barna Gábor. Szent István Társulat,Budapest. 75–90.

Szem meglátott, szív megvert. Magyar ráol-vasások. Válogatta, összeállította, a jegyzeteketés az utószót írta Pócs Éva. Helikon, Budapest,1986.

Voigt Vilmos és Balázs Géza szerk., 2003. Akezdetektõl a máig. A modern magyar szemioti-ka olvasókönyve. Magyar Szemiotikai Társaság,Budapest.

Gallasy Magdolna

OKTV, magyar nyelv, 2013/14.