ÁRA: 250 FT

A TARTALOMBÓL:

Büky László:

Gerstner Károly:Szinonimakényszer –kényszerszinonimák

Minya Károly:Trendi a retró

Kulcsár István:Harkiv, Baki, Szakartvelo

Kemény Gábor:Képzelt levélváltásegy szolgáltatóval

Pölcz Ádám:A pragmatikus Babits

Balázs Géza:Nyelvészfilmek

Születésnapi beszélgetésa 80 esztendõs

Pomogáts Bélával

És: kiadványok,nyelvi események, rejtvények,

új szavak

Gondolkodószék

ÉdesÉdes

ÉA

A NYELVEK VILÁGÁBÓL • WWW.ANYANYELVÁPOLÓ.HU

2014. DECEMBER2014. DECEMBER

AnyanyelvünkAnyanyelvünk

Pólya Tibor: Szolnoki tél

XXXVI. ÉVF. 5. SZÁMXXXVI. ÉVF. 5. SZÁM

MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAKKELLEMES ÜNNEPEKET

ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK!

ÉDES ANYANYELVÜNK • AZ ANYANYELVÁPOLÓK SZÖVETSÉGÉNEK FOLYÓIRATA

Megjelenik évente ötször – februárban, április-ban, júniusban, októberben és decemberben –a Magyar Tudományos Akadémia MagyarNyelvi Bizottságának és a Magyar Nyelv-tudományi Társaságnak a támogatásával.Kiadja: az Anyanyelvápolók SzövetségeFelelõs kiadó: Juhász JuditFelelõs szerkesztõ: Grétsy LászlóSzerkesztõség: Balázs Géza balazsge@due.hu,Kemény Gábor kemeny.gabor2@yahoo.com,Hujber Szabolcs (titkár) ea.szerkesztoseg@gmail.comSzerkesztõbizottság:Balázs Géza, Bencédy József (elnök),Grétsy László, Heltainé Nagy Erzsébet,Hujber Szabolcs, Juhász Judit, Kemény GáborA szerkesztõség címe:1053 Budapest, Károlyi u. 16.Honlap: www.anyanyelvapolo.hu(vagy: www.anyanyelvápoló.hu)

Villámposta: ea@anyanyelvapolo.hu,ea.szerkesztoseg@ gmail.comA szerkesztõség csak a megrendelt írásokértfizet honoráriumot. Meg nem rendelt kéziratotnem õrzünk meg, nem küldünk vissza.Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt.Hírlap Üzletága (Bp. VIII., Orczy tér 1.).Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõnél.E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu, Fax: 303-3440. Információ, reklamáció: 06 80 444-444További terjesztõk: Magyar Lapterjesztõ Rt.és Könyvtárellátó Kht.Ára: 250 Ft.Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjaia lapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják.Tagdíj: 2000 Ft/év, tanulóknak, nyugdíjasok-nak: 1500 Ft/év.Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1053 Budapest, Károlyi u. 16.Tel.: 317-3062, 317-3611/208

Mûszaki szerkesztõ: Kovács Gyula

Lapunk kiadását

az Emberi ErõforrásokMinisztériuma,

a Nemzeti Kulturális Alap,

a Magyar MûvészetiAkadémia,

a Consequit Csoport,

a Magyar FejlesztésiBank

segíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)Nyomdai elõkészítés: Opticult Bt.Nyomás: mondAT Kft.

TARTALOM

Büky László: Gondolkodószék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

Gerstner Károly: Szinonimakényszer –kényszerszinonimák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

Balázs Géza: Miért érdekes?Tábori, alapító- és búcsúlevél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

Minya Károly: Trendi a retró . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6

Kemény Gábor: Nem lehet egy napon (vagy lapon?)említeni vele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

Kovács József: Szondi „kettõ” apródja . . . . . . . . . . . . . . 7

Kulcsár István: Harkiv, Baki, Szakartvelo;Bubis vagy mentes? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

Pölcz Ádám: A pragmatikus Babits . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Dóra Zoltán: Durrantott a váci színház. . . . . . . . . . . . . . . 9

Holczer József: Az értelem derékba tördelése . . . . . . . . 10

Mészáros Imréné: Tûzön-vízen, röviden . . . . . . . . . . . . . 10

Kemény Gábor: Képzelt levélváltás egy szolgáltatóval. . 11

Láng Miklós: Javítsuk ki! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

Málnási Ferenc: Egy százéves erdélyi vers üzenete . . . . 12

Balázs Géza: Nyelvészfilmek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13

Simon Eszter: Finnugor nyelvû közösségek támogatásaonline tartalmak létrehozásában . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

Hujber Szabolcs: www.manyszi.hu . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

2014 Lõrincze-díjasai: Koltói Ádám és Raátz Judit . . . . 16

Grétsy László: Erdélyi Erzsébet helynévtörténetikönyvérõl. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

B. G.: Olvasónapló. Jó kezdésnek jó hagyás a vége . . . . 18

B. G.: Születésnapi beszélgetés a 80 esztendõsPomogáts Bélával . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19

Hírek – tudósítások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20

Pontozó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

Keresztrejtvény. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

Új szavak, kifejezések (82.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24

Kemény Gábor: Utolsó oldal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24

Pólya Tibor (Szolnok, 1886. április 25. – Szolnok, 1937.november 29.) magyar festõ, grafikus. Tanulmányait az Ipar-mûvészeti Fõiskolán kezdte Budapesten, majd több évigMünchenben és Párizsban képezte magát. 1912 és 1919 közöttállandó tagjává vált a szolnoki mûvésztelepnek, ugyanakkor akecskeméti mûvésztelepen is megfordult.

Impresszionista stílusban festett táj- és alakos képeket.Könyveket is illusztrált, például Krúdy Gyula, Karinthy Fri-gyes mûveit. Ötletes plakátterveket, reklámgrafikákat, karika-túrákat is készített, amelyekkel nagy sikere volt a képes és mû-vészeti folyóiratokban, a Nyugatban is jelentek meg grafikái.

1917–1924-ig minden évben volt kiállítása az Ernst Múze-umban. 1925-ben és 1928-ban Amerikában járt, s a Kossuth-szobor leleplezése alkalmából New Yorkba utazott küldöttségútjáról albumot adott ki. Az 1930-as években a szolnokimûvésztelepen élt, annak egyik vezetõje volt.

2015-tõl változikaz Édes Anyanyelvünk terjesztése

Tisztelt Olvasóink!Az Édes Anyanyelvünk hírlapárusi terjesztését 2015-tõl a cse-

kély forgalom és a nagy költség miatt megszüntetjük. Egyúttal je-lezzük, hogy több könyvesbolttal kötünk szerzõdést lapunk frissés régebbi számainak árusításáról.

Az Édes Anyanyelvünket 2015-tõl csak azoknak a szövetségi(egyesületi) tagjainknak tudjuk küldeni, akik 2014. december31-ig rendezik tagdíjukat (vagyis még 2014-ben befizetik a 2014.és a 2015. évi tagdíjat). Nyomatékosan kérjük, hogy legkésõbb2014. december 31-ig utalják át a Szövetség számlájára (OTP11705008-20132015) a tagdíjat – 2000, ill. 1500 forintot –, azesetleges elmaradást, illetve, ha lehetõségük van rá, felemelt tag-díjjal támogassák egyesületünket. A banki utalás közlemény rova-tában tüntessék fel, hogy mely évre rendezik a tagdíjukat! Akik ajelzett határidõig befizetik a tagdíjat, azok 2015 februárjától amegjelenés napján postaládájukba kapják a lapot. Akik késleked-nek a fizetéssel, azok csak a befizetést követõ második-harmadikhónaptól kaphatják meg a lapot, visszamenõlegesen nem juthat-nak hozzá, mert a lap példányszámát az elõfizetõk és a tagdíjfize-tõk számához igazítjuk.

Természetesen továbbra is mód van bármely postahivatalban,postásnál külön is elõfizetni lapunkat (1250 Ft/év).

Sokak kérésére igyekszünk ebbe a lapszámba csekket is tenni,de jelezzük, hogy a sok ezer csekk elkészíttetése tetemes összeg,valamint egy-egy csekkes befizetés esetenként több száz forintosterhet ró az egyesületre, ezért a tagdíjfizetésnek ezt a módját a to-vábbiakban nem tudjuk vállalni. Mindenkit kérünk a banki átuta-lásra (számlavezetõ bankjában, elektronikus úton vagy ismerõssegítségével), ez utóbbi esetben a közlemény rovatban tüntessékfel, hogy kinek a tagdíját rendezik és mely évre/évekre.

A tagsággal, a tagdíj rendezettségével, a postai kiküldéssel2015-tõl Hujber Szabolcs szerkesztõségi titkárunk foglalkozik.

Tartsanak velünk 2015-ben is!A szerkesztõség

Édes Anyanyelvünk 2014/5. 3

Bizonyára sokan ismerjük és tudjuk fejbõl azt a ver-set, amelyik ekként kezdõdik: Egész úton – hazafelé – /Abban gondolkodám: / Miként fogom szólítani / Régnem látott anyám? Mielõtt folytatná magában a kedvesolvasó, nézze csak meg, nem írtam idézõjelet a szöveg-darab elé és után. Figyelmes olvasás után arra is rá lehetjönni, hogy csak így írva járnak idézõjelek Petõfi Sándor1844-bõl való versrészletéhez: „Egész úton – hazafelé – /Azon gondolkodám: / Miként fogom szólítani / Rég nemlátott anyám?” (Füstbement terv). Anagy költõ nem „abban”, hanem azongondolkodott. A rosszul idézett szöveg-nek ezt a különbségét magyar szakosegyetemi hallgatóim túlnyomó többségenem észlelte, sõt számosan a verset semismerték (a bolognai mintájú egyetemioktatási rend nagyobb dicsõségére).

A magyar nyelv értelmezõ szótárá-ban, amely mintegy fél évszázada ké-szült, megtalálható az ilyesféle kifejezés,amelynek jelentését, használatát így ír-ták le: „az idõnek, értéknek vagy mér-téknek valamilyen mennyisége irányítjagondolkodását, tervezését; számít: Dol-lárban gondolkodik, évszázadokban gon-dolkodik, nagy tételekben gondolkodik”.A népben és nemzetben gondolkodás mint kifejezés –amely manapság is föltûnik az úgynevezett politikai gon-dolkodók nyelvében – egy jeles prózaíró tollából ered aXX. század elsõ felébõl.

Olyan szó is van nyelvünkben, amely a gondolkodáshelyére utal: gondolkodószék. Hasonló fölépítésû a sza-kállszárító, amely valaha a férfiút ékesítõ szõrzet szárítá-sának helyét jelölte – valójában képletesen. Ugyanis avárak kapuja közelében lévõ szakállszárítón az éppenszolgálaton kívüli katonák, õrök szoktak volt üldögélni.Az Erdélyi szótörténeti tár 1821-bõl való egyik adata ígyírja le ezt az ülõalkalmatosságot: „a Kapu elõtt kivûlrõlmind két felõl vagyon két kisded ereszecske avatagsendely fedél alatt ezen ereszeknek alyai és mindenekoldalai bé vagynak deszkázva mind a kettõben végi va-gyon egy szakáll szárito karos deszka pad”. Az itt üldö-gélõknek fejmosás után alkalmasint hajuk, szakálluk ismegszáradhatott.

Honfoglaló eleink a szék szót a bolgár-török nyelvbõlkölcsönözték. Bizonyára lécvázas székrõl van szó (máraz egyiptomi fáraók korában is megvolt ez a fajta ülõbú-tor). A Szent Ferencrõl szóló történetekben olvasható aJókai-kódexben: „Szent Ferenc felhága az predikálószékbe”. Szent Margit 1274. évi legendájából ismeretesegy vak besenyõ családapa, aki széken üldögél. Efféleszékek nem maradtak ránk a korai idõkbõl. A becsapoltlábú, deszkaülõkével és -támlával készített székek aXVII. századtól terjedtek el; ezeket virágos mintákkaldíszítették, faragták. A köznyelv parasztszéknek mondjaaz ilyeneket.

Nagyon valószínû, amint a magyar bútortörténészekírják, hogy kezdetben népünk körében is méltóságjelzõszerepe lehetett a széknek. Megemelt széken számos

nép körében a nagy méltóságú személyek ülhettek. A la-tin tronus is ezt példázza. A kényelmet, a fenséges elhe-lyezkedést a karfák szolgálták és szolgálják. Marchiai Ja-kabnak – a magyarországi huszitizmus elleni harc veze-tõjének, pápai küldöttnek – megõrzõdött a XV. századderekán készült karosszéke. A módos falusi gazdák ülõ-bútoraik festésével, faragványaival is jelezték rangjukata falu társadalmában. Hazánk alföldi és erdélyi részén aXVIII. századra széles körben elterjedt az a fajta karos-szék a városi-mezõvárosi parasztpolgároknál, amelyetbúsulószéknek, öregszéknek, parancsolószéknek, de leg-inkább gondolkodószéknek neveztek.

Az utóbbi években a gondolkodik valamin helyettmind gyakrabban hallhatjuk, olvashatjuk ezeket a más-

féle vonzatú szerkezeteket: „Akik faül-tetésben gondolkodnak, érdemes a tele-pítési tervek elkészítésére pénzt áldoz-niuk.” – „Cégünk új, zöldmezõs beru-házásban gondolkodik.” Némelykormulatságos megnyilatkozásokra lelhe-tünk: „Nem gondolkodtak bennem mintszínészben.” – „Jövõre is megrendez-zük a sütõtökfesztivált, új tökökbengondolkodunk.” Nemrég egy szellemesfalragasz így buzdított kocsivásárlásra:„Kovács úr új autóban gondolkodik”, sa nevezett urat valóban gépkocsiban le-hetett látni a képen. Efféle reklámszö-veget a világhálón is lehet találni: „Haúj autóban gondolkodik, érdemes át-gondolnia, hogy milyen márkába in-

vesztál be.” (Átgondolnia helyett inkább meggondolniakellene; egyébként az invesztál önmagában, a be nélkül is’beruház’ jelentésû.)

Míg a gondolkodik ige vonzatának változását tapasz-talhatjuk, más igék használatában az is észlelhetõ, hogyelveszítik a hozzájuk rendszeresen kapcsolódó határo-zót vagy tárgyat, vagyis a vonzatot. Az alakít ige rendsze-rint alakít valamit szerkezettel jelenik meg a beszédben:„Kitûnõ színészünk alakította Bánkot a darabban.” Ha-sonló a domborít ige is: „Péter a mellét domborítja”; a tel-jesít ige is vonzatos (teljesít valamit): „Kérésedet teljesí-tem.” Ugyanakkor számos példa van ezeknek az igéknekvonzat nélküli használatára: „Még alakítani is tudott akis selyma” (Mikszáth Kálmán), a mai használatból:„Már megint domborítottál a vizsgán?” – „A csapat jólteljesít.” A Mikszáth-példa 1880-ból való, tehát a jelen-ség, a változás nem vadonatúj. A nyelvi változások se-bessége nagyon változó, a vonzatok kialakulása vagy át-alakulása is ilyen. Sylvester János már 1538-ban megírta,hogy a féllek téged szerkezet a latin nyelv mintájára ala-kult, a magyarban a fél ige valamitõl vonzatot kíván. Aszerkezet nem terjedt el széles körben, jobbára az iro-dalmi nyelv élt vele: „Örökké dicsérvén az Urat féljétek”– olvasható Balassi Bálint egyik istenes énekében.„[Senki] ne is félje, míg nem ér oda, romlását” – írtaZrínyi Miklós a Szigeti veszedelemben. Petõfi Sándor isélt ezzel a formával: „Mit nekem hab, mit nekem vész!Én nem félem haragját!” (A bujdosó).

A gondolkodószékben hajdani uraimék aligha az igékvonzatairól gondolkodtak. Azok, mint annyi nyelvi je-lenség, a széles körû használati szokások révén olyanok,amilyenek.

Büky László

Egy kis magyar mûvelõdéstörténet

Gondolkodószék

Édes Anyanyelvünk 2014/5.4

A nyelvi oktatásnak szerves része az írásbeli szö-vegalkotás – legyen szó akár az anyanyelvrõl, akárvalamilyen idegen nyelvrõl. Tudjuk, hogy ezt sokféleszempont irányítja: a téma, a célközönség, a szöveg-alkotó szándékai és hasonlók. Nagyjából ezek hatá-rozzák meg a nyelvi közlés módját, vagyis a stílust.Az elhivatott tanítók, tanárok az általános iskolátólkezdve akár az egyetemig is igyekeztek, igyekeznekkülönféle tanácsokat adni, hogy egy-egy szöveg amegfelelõ stílusban születhessen meg. Az ilyen taná-csok között szokott szerepelni, hogy a szövegalkotóigyekezzen elkerülni a szóismétléseket, amit legin-kább a rokon értelmû szavak, másként szinonimákhasználatával lehet elérni. A Nyelvmûvelõ kézi-könyv elsõ kötetében olvashatjuk a következõt: „Azigénytelenség, a stilisztikai érzék hiánya vagy a fi-gyelmetlenség botlásokat okoz mindennapi fogalma-zásunkban” (650), majd alább egyebek mellett ilyenbotlásként tárgyalja a szóismétlés kérdését is.

Alapvetõen nincs is kivetnivaló ebben, de mint azéletben, úgy a nyelvhasználatban is a tanácsok, sza-bályok nem körültekintõ követése okozhat stílusbeli

botlásokat, sõt akár amondanivaló értelmétis nem kívánt módonbefolyásolhatja. Média-fogyasztóként gyakran

olyan érzésem van, mintha a sajtómunkások egy ré-sze a szóismétlések kényszerû kerülésének nyûgé-ben élne, ennek következtében pedig a helyettesítõ-nek tekintett rokon értelmû szavak nem megfelelõhasználatával éppen õk „botlanak”. Ebben a tekin-tetben a legfõbb gondot az okozza, hogy a szinoni-mák általában nem csupán jelölnek egy-egy tárgyat,cselekvést, elvont fogalmat. Mint tudjuk, a legtöbbesetben (sõt, valószínûleg minden esetben) az ilyenszerepükön túl a rokon értelmû szavak valamilyenérzelmi, hangulati, más nyelvhasználati jegyeket istartalmaznak, ezért egy-egy szinonimasor tagjainem mindig alkalmasak arra, hogy egymást helyet-tesítsék – példákat nem is említek, hiszen ilyeneketmindenki ismer.

A következõkben inkább néhány olyan részletetmutatok be a nyomtatott vagy hangzó médiából,amely a szóismétlések kerülésének mélyen gyökere-zõ „tilalma” következtében nem megfelelõen megvá-lasztott rokon értelmû szó használatával okoz stílus-beli zavart.

Egy büntetõeljárással kapcsolatban a következõtolvashattuk egyik napilapunkban: a vádlottak „elfo-gultnak találják a páros ügyét korábban tárgyaló X.Y. bírónõt.” A tudósítás a következõ mondattal foly-tatódik: „Az ítészek tegnap a fiatalokat korábban is-merõ szomszédokat, barátokat kérdezték ki.” Olva-sóim nyilván máris tudják, hogy ebben a mondatbanaz ítész a „kulcsszó”, tudniillik a – szerintem – idenem való szó. Mit is jelent az ítész a Magyar értelme-zõ kéziszótár szerint? A szócikkben ezt olvashatjuk:

’(Mû)bíráló, kritikus’ – de nagyon fontos, amit a szó„használati értékérõl” ír a szótár: elavult, ma irodal-mi, gyakran gúnyos. Nos, mindezen jelentés- és stí-lusjegyek alapján teljesen elhibázottnak tartom azemlített bírósági tudósításban az ítész szó használa-tát, hiszen nem mûbírálatról van szó, ráadásul a tu-dósítás hangneme lényegében semleges, vagyis semnem irodalmi, sem nem gúnyos. Az okot tudni vélem:két sorral feljebb már szerepelt a bírónõ szó, ezért azújságíró (vagy a szerkesztõ) mindenképpen kerülniakarta egy olyan szó használatát, amelyben szerepela bíró vagy bíróság. Kétségtelen, hogy minden bíróítél is az eléje került ügyekben, de tevékenysége nemazonos egy mûalkotást megítélõ kritikuséval, régie-sen szólva ítészével.

Két évvel ezelõtt egy rádiómûsorban sörrel hizlaltjapán szarvasmarhákról esett szó. Néhány mondat-tal késõbb a riporter ezeket az állatokat „nipponnégylábúak”-nak nevezte. Mondhatnám, a „négylá-búak” mint helyettesítõ szó, még hagyján – de anippon szerintem vaskos melléfogás. Egyrészt ilyenmelléknév nincs a magyarban, csupán a távol-keletiszigetország nevét szokták Nippon alakban emleget-ni – véleményem szerint szintén a kárhoztatott szó-ismétlés elkerülésére. Másrészt a mûsor hallgatóit ismegzavarhatja a tartalom megértésében ennek aszónak a használata. Az ilyenfajta helyettesítés kü-lönösen jellemzõ a sportrovatok munkatársaira. Bi-zonyára sokan találkoztak már azzal, hogy a portu-gál váratlanul luzitán lesz, a francia pedig gall. Ezekjobbára történelmi vonatkozású, legfeljebb régiesmegjelölések: mai helyzetre való alkalmazásuk véle-ményem szerint gyakran stílustöréshez vezet.

Egy újságcikkben egy olyan programról esik szó,amelynek keretében városi fiatalok egy bizonyosidõt falvakban töltenek, miközben részt vesznek amezõgazdasági munkákban is. A szövegben szerepelaz is, hogy a kalandvágyó fiatalokra számos különle-gesség is várt. Ezt követõen meghökkenve olvastama következõket: „A program célja, hogy a kalan-doroknak személyes példákon keresztül mutassa bea mezõgazdaság mûködését […]”. Hogyan kerül eb-be a szövegkörnyezetbe, egy pozitív tartalmú hírbe akalandor – ráadásul nem is egyszer…? Természete-sen a szóismétlés „kötelezõ” (vagy tévesen annak ér-telmezett) elkerülése végett. Az értelmezõ kéziszó-tárban ez áll a kalandor címszónál: pejoratív, tehátrosszalló használatban „Üzelmekbe gátlástalanulbelevágó, pénzt, sikert, hatalmat hajhászó személy”.Nos, az említett fiatalokra mindez nagy valószínû-séggel egyáltalán nem jellemzõ – de a szerzõ sikere-sen (?) kivédte azt az esetleges szerkesztõi rosszal-lást, hogy a szóismétlések miatt unalmas a stílus…

A példákat – sajnos – még bõven sorolhatnám, deaz eddigiekbõl is látható a véleményem: a szóismét-lést nem mindig célszerû elkerülni, annak megvan-nak a tartalmi és stiláris lehetõségei és korlátai egy-aránt. Tévesen értelmezett erõltetése, a szinonima-használati kényszer pedig sokszor éppen olyan „bot-lásokat okoz mindennapi fogalmazásunkban”(ahogy fentebb olvashattuk), mint amilyeneket ép-pen elkerülni igyekszünk.

Gerstner Károly

Szinonimakényszer –

kényszerszinonimák

„a portugálváratlanul luzitán lesz,

a francia pedig gall”

Édes Anyanyelvünk 2014/5. 5

Ezúttal rovatomban két stílusgyakorlatot teszek közzé. Mû-fajuk leginkább levél, még inkább levélféle. Az elsõ néhányéve egy nyári táborban született. Olvasgattam a középiskolásokés egyetemisták által készített tábori újságokat, és kijegyzetel-tem belõlük az új diáknyelvi kifejezéseket. Azután egyszercsak összeállt a szavakból és a kifejezésekbõl egy levél: Levél atáborból. Felolvastam a rádióban. Annyira megtetszett a Ma-gyar Színház egyik mûvészének, hogy elkérte, több helyen el-szavalta, s azóta szárnyra kelt, idézgetik. Új címet is kapott, shozzám már így érkezett vissza: Otthon mizu? – A másik írás aBertha Bulcsu-emlékdíj kuratóriumának felkérésére született(Alapító- és búcsúlevél). Nyelvi esszét kértek a Balatonról. Atartalmon túl a kikötés csak annyi volt, hogy ne haladja meg a2000 leütést. Én is a Balaton szerelmese vagyok, anyag volt bõ-ven. Kicsit félve állítottam össze a mai Balatonra jellemzõ szó-sort, attól tartottam, hogy meglepetésükben visszautasítják.Azonban úgy látszik, hogy megnyerte tetszésüket, mert 2014.szeptember 7-én ezért az írásomért a balatonfüredi Anna GrandHotelben átvehettem a Bertha Bulcsu-emlékdíjat: Mezey Kata-lintól és Cserép Lászlótól. Utóbb Szakonyi Károly, a kuratóri-um tagja is gratulált. A szöveget a díjátadáskor Oberfrank Pál, aVeszprémi Színház igazgatója olvasta fel – igen nagy átéléssel,és sok tekintetben számomra is új hangsúlyokkal. A közönség-nek tetszett, keresték a helyi kiadványban, de nem volt benne.Ezért most itt adom közre. Tekintsék mindkét levél-féleségetstílusgyakorlatnak, s ha gondolják, költsék tovább! Az Életegyébként mindenképpen tovább alakítja.

Balázs Géza

Otthon mizu?Emlékszel, apu: a tábortól elég durván paráztam. Kérdeztem is,

mibe fáj ez nektek, hátha nem kellene. Szerencsére voltak ott kü-lönleges arcok. Andrással rögtön spanok lettünk, mindig meg-mondta a tutit. Általában a régi táborozók lespanoltak az újakkal.Ott volt aztán Kátya, bevállalós csajszi, lazán beugatott mindenki-nek. Már a vonaton kiszúrtam, hogy cool, és még nincs is 14 éves.A csoportban sem volt feszkó a kora miatt. Kamilláztam, amikorbemutatkozott.

Volt egy másik srác is: képzeld, még a nagyija is infós. Egy-szerre két játékot tol a gépén. A játék király. Elmagyarázta, az a jóaz i-s cuccokban, hogy a fájljaidat ide-oda tolhatod az ilyen-olyankütyüiden két kattintással. Szerencsére tudja, hogy a gép nemkockulásra való. Nekem is ilyen kéne karira. Big lájk!

Képzeld, apu: voltak tábori sztorik. Például a szerkók. A virá-gos nadrág és a szívecskés napszemcsi a raj. Csipáztuk egymásdizájnját. Egyik nap metál lady, másik nap emo. Volt egybeatboxos srác, vágod, aki a szájával tud pufogni. Egyszer a fo-lyosón leesett rólam a törcsi, beflasheltem, hogy meglátnak, degyorsan elszivárogtam, szerencsére senki se kamillázott. A fiúkegymásnak azzal adtak, hogy tolj pár felülést vagy hasprést, s a tá-bor végére a hasad kockás lesz. Persze ez ellen hatott a hagy-más-zsíroskenyér kombó, amit esténként a konyhásnénik kikészí-tettek, mi meg betoltuk a cuccot. Bár tök gáz volt, hogy kevés volta menzatáp, ami figyelt a tányérodon. Volt egyszer egy zsír parti,szénné effektezett zenével. Nagyon adta!

Dúlt a love a táborban, de kérdés, meddig tart egy ilyen flash.Az ötödik nap reggelére már nincs olyan újonc, aki ne pacsizottvolna le valakivel. Pedig annak is nehéz, akinek már volt valaki-je… A tábor elõtt együtt lógatták a lábukat, andalogtak by night,egy csapatban tolták az ipart. Viszont elég para tíz napig mellõzniazt, akit alapból mindennap látsz. De skippeljük a témát!

Minden minutumban csekkoltuk a telót és rengeteget chatel-tünk a fészen. Akinek volt egy home-made facebookja, fullra fel-turbózta vele az életét. A srácok mobilokon nézegették abaricsajszis fotókat, volt aki itt lõtt jó képet a csajokról. Távkap-csolatban élni nem easy… Hogy mi volt még? Egész nap pörög-tünk az újságra. Képzeljétek, volt nyugiszoba, könyvekkel, azótacsipázom Radnótit. És Bulgakov mûve sem egy csillámpónikkalmegtûzdelt lájkblog. Általában sok csopifogi volt, meg mûsor-mustra, a veterán-spanok mondták, hogy folytatjuk majd asajtófeszkón, meg jövõre. Hát ez volt a szitu… Otthon mizu?

Alapító- és búcsúlevél(Tihanyi alapítólevél, 1055)balatin (Balaton), sumidzs (Somogy), tichony (Tihany), fuk

(Fok), füenyes (Fövenyes), nadzsu aszah fejé reá (Nagy aszó fejé-ig), sár feü (Sárfõ), fechérváru reá menech chodu utu reá (Fehér-várra menõ hadiútig)

A következõ szósorok megzavarhatják egyes olvasóink nyu-galmát. Elolvasásukat semmilyen korosztálynak nem javasoljuk!

(Nagyon Balaton, 2014)szórakoztató Balaton, nagyon Balaton, exkluzív strand,

bulifürdõzés, élményhétvége, bulizós hétvége, a fürdõholmi mellékészítsenek be az esti szórakozáshoz illõ ruhát is, esténként swing,blues és funky, nép- és cigányzene, frizbidobás, pecás célzó-verseny, mikrocelebek, ismert DJ-k, hazai rock- és metálcsapatok,tribute-ok mozgatják meg a népet, legcsajosabb este, kerékpáros anordic walking túraútvonal a Nagyberekben, Balaton-átúszás

legédenibb hely, balatoni riviéra, zorall sörolimpia, BalatonBike Fest, Nagyon Zene Fesztivál, BalatonSound

gasztrohétvége, palacsintafesztivál, gombócfesztivál, süllõ-fesztivál, keszegfesztivál és dixie-olimpia, Jókai-napok és bable-vesfõzõ verseny, olaszrizling éjszakája, murcifesztivál, hepiend-fesztivál, sör-pálinka kombó, fõtt kuki, a Balaton sörözdéje,borozdája, kolbászdája, lángosdája

szép idõnk van, SZÉP-kártyát elfogadunkManna nélkül nincs Balaton

Kék Hullám, Katica és Tekergõ vonatok – közvetlen eljutásiopciókkal

Csobánc vagy Révfülcsi, ha badacsonytúrázik, fel lehetkönyizni magam normál jeggyel? :-))

youtuber, felnézek a facebookomra, wifi, QR-kód

Balatoni Játszadalom, BalatonZöldvár, Siófolk fesztivál,Csopakabana, Zami, Badi

új turisztikai szuperblog: a Balaton körbebiciklizhetõsége, fo-lyamatosan kerékpározhatóvá tétele, megjelenésében és üzemelte-tésében is ökotudatos szálloda, spa-részleg magas minõségû kíná-lattal, szárazföldi vízi mentõ

a pillanat, amikor megpillantod a Balatontaz érzés, amikor belecsobbansz a tóbaKajcsizz palcsit Balcsin!Okézzuk le, hogy faszás legyen!Szép napot!Evvan.

(Tihanyi búcsúlevél, 2055)...

Miért érdekes?Tábori, alapító- és

búcsúlevél

Édes Anyanyelvünk 2014/5.6

A retró kifejezés nagyon gyorsan gyökeret eresztett amagyar nyelvben, mi több, divatossá vált. Van retrószótár,retrórádió, retrószállás, retróautó, sõt retrószerelem. (Mi-vel a retró elõtag lassacskán önálló fõnévvé, sõt mellék-névvé válik, már írható külön is: retró szállás, retró autó,retró szerelem stb.)

Miért ne lehetne a reklám is retró? Ki ne emlékezne aközelmúltból a pécsi kesztyûre, a Nem megmondtam,hogy bontott csirkét hozzál?-ra vagy a Skála Kópéra?Evezzünk még távolabbi vizekre, azaz korábbi idõkbe,és nézzük meg, hogy az Új Idõk szépirodalmi, mûvésze-ti, képes hetilap és kritikai szemle milyen hirdetésekettartalmazott. Elõtte annyit érdemes elmondani, hogy elap szerkesztõje Herczeg Ferenc volt. A szépirodalmiképes hetilap elsõ száma 1894. december 18-án jelentmeg. Többnyire a „népnemzeti”, konzervatív beállított-ságú vidéki értelmiségiek (tanítók, jegyzõk, orvosok, pa-pok) érdeklõdésének megfelelõ cikkeket, társasági híre-ket, divatfotókat és irodalmi alkotásokat közölt, de voltcsaládi és gyermekrovata is. Munkatársai nagyrészt amodern irodalmi törekvésektõl elzárkózó írók voltak, demindenki helyet kaphatott itt, aki akart, csak a tehetségszámított.

Az 1932. év (ez volt a harmincnyolcadik évfolyam)újévi számában többek között a következõ írások ol-vashatók: Herczeg Ferenc: Bizonyítékok hiányában,Zilahy Lajos: A lélek kialszik, Beke Manó: A százévesTentamen.

S most következzenek a reklámok az eredeti helyes-írással: „Diványátvetõk, összekötõk, ágyelõk, függönyök,falvédõk, padlószõnyegek óriási választékban olcsó áronkaphatók a Torontáli Szõnyegházban.” A diványátvetõigazi archaizmus, a jelentése: ágytakaró.

Hirdetést kapott a mûvészet is: „Dr. Plank Bella tánc-és mozdulatmûvészeti iskolája.” „BARÁTJA lesz Önnek azongora, mely gondjait elûzi, örömét fokozza, de csak ak-kor, ha szerkezete ellenállóképes és hangja szép. BÜSZKElesz Ön is, ha lakását MUSICA-zongora díszíti. SIKE-REIRE nem kell e magyar gyárnak hivatkoznia, merthangszerei magukért beszélnek. Megbízható szerkezetû, el-sõrangú hangszert legolcsóbban a MUSICA zongoragyár-ban.”

A mai akció vagy árelõny szónak akkoriban a latinmegfelelõje járta: „1932 január 1-tõl rendkívüli Ágynemûoccasió Székely Jenõ fehérnemû és vászonáru üzletében”.A Régi szavak szótára alapján az okkázió jelentése töb-bek között alkalmi vétel vagy eladás, olcsó kiárusítás.

A hölgyek meghatározó, karcsúsító ruhadarabja semmaradhatott ki a sorból: „Tökéletes fûzõ! Tökéletes alak!Francia fûzõk, speciális melltartók, harisnyatartók, gyógy-fûzõk stb. »Lady« fûzõszalon.” A rím és a rejtélyesnek tû-nõ megfogalmazás felkelthette az érdeklõdést: „Rozsda,piszok, jaj neked, Pyroxit a végzeted.” „Érdeklõdhet, hogyaz öt lámpás 7050-es Orion-rádió miért hizelegte be magátott is, ahol eddig rádióról tudni sem akartak.”Az egészség,a szépítkezés és a fogyókúra már akkor is megjelent ahirdetésekben: „A nõ ezerféle bája az õszüléssel kezd el-tûnni. A Heinzel Mannchen Physichrom hajelixir a legma-gasabb korig megakadályozza az õszülést.” „Vigyázzon acsaládjára s tartson otthon 40 filléres PILAVIN tablettát,mert ennek tengersós s fenyõillatos gõze felûlmulhatatlan abelégzésre.” „MAIGROLAX gyomor tea. Soványitókuránál nélkülözhetetlen.” „Anyák! KisgyermekeiketKUFFLER liszttel táplálják!” „Hajszálakat nyomtalanulkenõccsel, (nem depilator), szeplõt, ráncot és minden arc-tisztátalanságot eltávolít, ingyen tanácsot ad Kovácsnékozmetikája.”

Mindenfelé retró ruhák, retró mûsorok, retró képek,sõt retró burgerek. Stílusosan szólva: trendi a retró. Vajonmegtörténhet ez a reklámokkal is?

Minya Károly

„Rozsda, piszok, jaj neked,Pyroxit a végzeted.”

Trendi a retró

Édes Anyanyelvünk 2014/5. 7

Egy régi kedves barátom és sporttársam azt kérdezi,melyik a helyes(ebb) ennek a szólásunknak a két, egyaránthasználatos alakja közül. Utánanéztem a dolognak, és ki-derült, hogy az interneten is lázasan vitatkoznak errõl.Egy nyelvhelyességi tanácsadó honlap ugyan röviden elin-tézi a dolgot azzal, hogy – a Magyar értelmezõ kéziszótárrahivatkozva – kijelenti: „A szólás helyesen: nem lehet egynapon említeni vele ’össze sem hasonlíthatók’ (a nap idõ-tartam jelentésû).” Ennél azonban, mint rövidesen meg-látjuk, egy kissé bonyolultabb a dolog.

Elsõként O. Nagy Gábor Magyar szólások és közmon-dások címû klasszikus gyûjteményét néztem meg. Nekemaz 1996-os (ötödik) kiadás van meg, de tudnunk kell, hogyez az alapmû 1966-ban jelent meg elsõ ízben, többi kiadásaváltozatlan utánnyomás. Ez a kiadvány tehát az 1960-asévek közepe elõtti nyelvállapotot tükrözi. A két szólásvál-tozat közül csak a napon szót tartalmazót ismeri: egy na-pon sem lehet említeni vele; nem lehet egy napon említenivele, azaz ’össze sem lehet hasonlítani õket, annyira jobbaz egyik, mint a másik’. A másikat, az egy lapon említ for-mát nem tünteti fel, még variánsként sem. Minden bi-zonnyal azért, mert akkor még nem is létezett.

Kérdés azonban, hogy helytelen-e valami attól, hogy öt-ven évvel ezelõtt nem volt meg, és a kézikönyvek nem ko-difikálták, ha azóta elterjedt, és gyakorisága ma már meg-közelíti a hagyományos változat gyakoriságát. Az interne-tes keresõ 2014. július 18-án az egy napon említ szólásrakb. 254 000, a másikra, a lapon szót tartalmazóra kb.250 000 találatot adott. Mint tudjuk, ezek nem abszolút ér-tékû számok (az adatok ismétlõdése miatt), de a két válto-zat használati arányáról viszonylag megbízható tájékozta-tást nyújtanak.

Nézzünk is meg néhányat ezek közül a világhálón talál-ható adatok közül. Elõbb a régebbi, a szótározott változat-ra adok példákat:

elég nevetséges, hogy egy szélsõbaloldalit és egy jobbol-dalit egy napon említ valaki, és támogatja mindkettõt;

Nekem csak az fáj, hogy [Orbán] Viktor egy napon em-lít Fletóval [= Gyurcsány Ferenccel];

aki egy szándékosan okozott cserbenhagyásos közlekedé-si balesetet egy napon említ egy akadályozással, az nemérdemli meg azt sem, ...;

Aki pedig engem egy napon említ holmi örömlányok-kal, az az én szememben minden csak nem férfi, …

Ezek után vessünk egy pillantást az újabb keletû, a na-pon szót lapon szóval helyettesítõ változatra is:

a vidéki városok közlekedését nem lehet egy lapon em-líteni Budapestével;

Szerinted lehet egy lapon említeni Roger Federert ésJohn McEnroe[-]t?;

Nem lehet egy lapon említeni K. Józsefet, a sírásót az-zal a B. Józseffel, aki nem egyszerûen megölte, de halálrakínozta a gyereket;

rendkívül tisztességtelen, igazságtalan és felelõtlen do-log a milliók által fogyasztott szénsavas üdítõket egy la-pon említeni az illegális kábítószerekkel.

Ezek a példák szerintem azt tükrözik, hogy a két válto-zatot párhuzamosan, egyforma jelentésben és stílusérték-ben alkalmazza napjaink élõ nyelvhasználata. A lapon ha-tározó feltehetõleg a más lapra tartozik ’nincs (semmi)összefüggésben vele, (ez egészen) más jellegû dolog’ szólás-nak a hatására váltotta fel a korábban egyeduralkodó na-pon szót. A korábbi változat az idõbeli azonosságot hang-súlyozta (egy napon, vagyis ugyanakkor), a késõbbi a hely-nek az azonosságát (egy lapon, vagyis ugyanott). Nincsokunk arra, hogy a lapon szót tartalmazó változatot hely-telenként elmarasztaljuk, pusztán azért, mert késõbbi fej-lemény, nincs irodalmi hagyománya. Majd lesz. Vagy nemlesz. A gyakorlat eldönti.

Kemény Gábor

Nem lehet egy napon(vagy lapon?)említeni vele

Szerencse, hogy még nem tart ott a kettõ térnyerése a két ro-vására, hogy Arany János csodálatos versét a címben megadottváltozatban lássuk. Ha így halad a kettõ, akkor megérhetjük,hogy A kettõ Bolyai, a Kettõ választás Magyaroszágon, A kettõLotti senkit sem hökkent meg. Sokszor írtak már a kétszáz, két-ezer stb. visszaszorulásáról a kettõszáz, kettõezer stb. „javára”. Abizonytalan nyelvérzékûek egyre kevésbé érzik fülsértõnekezeket az alakokat. A fiatalok szinte már csak ez utóbbiakathasználják. A kettõ védelmére felsorakoztatott érvek (fõlegegy: hogy a hét majdnem úgy hangzik, mint a két) miért nemfordultak elõ az alatt a sok száz év alatt, amíg mindenkinek jóvolt a kétszáz, kétéves stb. alak? Félreértésrõl, valami egetverõtévedésrõl sosem hallottunk a két számnévvel, számjelzõvelkapcsolatban.

Már-már belenyugodtunk, hogy szóban majdnem mindig akettõt halljuk a két helyett, amikor meghökkentõen, a mûvel-tebb nyelvérzékûek számára teljesen váratlanul ezt a könyv-címet láthatjuk: Tompa Andrea: FEJTÕL s LÁBTÓL. Kettõorvos Erdélyben.

Már nem csupán attól félnek, hogy a k-t h-nak halljuk, ha-nem attól is, hogy a k-t h-nak látjuk? Erre a szemsértõ címresemmi magyarázat nincs, ez legfeljebb újabb lépés a nyelvron-tás felé.

A számokkal másutt is baj van. A pénztárosok, eladók elõ-szeretettel beszélnek így: egyezer-kettõszáz-ötvenes lesz. He-lyesen: ezerkétszázötven. Még azt is hallottam egy magyartanár-tól (!), hogy az 1000 forintosra Egyezer forintot kellene írni...

A legmagasabb szintû politikai, gazdasági fórumokon gyak-ran mondják egyetemet végzett szakértõk: három egész két mil-lió. Egy matematikus szerint ez 6 000 000, holott három egészkét tizedet akar jelenteni, de a tized, a század, az ezred sokszor elszokott maradni.

Egy kicsit messze esik a tényleges számoktól a következõpélda, amely szintén magasabb politikai körökbõl való: „Kelle-metlen lenne, ha éppen abban a hétben jelenne meg a jelentés”(2014. szeptember 22., sok újságban, tévében). Eddig úgy tud-tuk, hogy a nap, a hét nem olyan ragot kap ilyen esetben, mintaz év és a hónap. Senki meg nem hökkent, így közölték a napi-lapok. Nem illett volna észrevenni, hogy az azon a héten rago-zás a helyes?

Kovács József

Szondi „kettõ”apródja

Édes Anyanyelvünk 2014/5.8

Lehetséges, hogy amit ebben az írásomban felakarok vetni, az nem annyira a nyelvészet, a helyesnyelvhasználat, mint inkább a földrajztudományvagy a térképészet körébe tartozó kérdés, de azérttalán mégis van némi köze édes anyanyelvünkhöz.

Arra gondolok, hogy egyes szovjet utódköztársa-ságoknak és azok városainak nevét kezdik a magyarmédiában nem a nálunk már régen megszokott, be-vett, iskolában tanított, kézikönyvekben, magyartérképeken szereplõ formájukban, hanem példáulukránul vagy azeri nyelven nevezni. Például Harkovhelyett Harkiv-ot, Zaporozsje helyett Zaporizsjá-t,Dnyepropetrovszk helyett Dnyipropetrovszk-ot, Bakuhelyett Baki-t írnak és mondanak. De még az ukraj-nai folyót, a Dnyeper-t is gyakran Dnyipro-ként em-legetik nálunk. Kétségtelen, hogy a Harkov, aZaporozsje, a Dnyepropetrovszk és a Dnyeper oroszelnevezések, csakhogy a magyar nyelvhasználatbanezek honosodtak meg. Ukrajnában pedig különbensem az ország függetlensége után nevezték át õket:ott a szovjet idõkben is az ukrán nevük volt az elfoga-dott. (Az Osiris Kiadó általában autentikusnak elis-mert helyesírási szótárának szerzõi egyébként meg-lehetõsen következetlenek, amikor a Harkiv és aDnyipropetrovszk formát tüntetik fel helyesnek,ugyanakkor az utóbbinak nevet adó folyót Dnye-per-ként, nem pedig Dnyipro-ként szerepeltetik.) ARepin festményén is megörökített zaporozsjei kozá-kok helyett a jövõben mondjunk zaporizsjai kozáko-kat? Miért változtassunk most azon, aminek vanmagyar neve? Elvégre ki tagadná, hogy a Bécs (azosztrákoknak Wien), a Varsó (lengyelül: Warszawa)vagy a Velence (lakóinak: Venezia) az elõbbi formá-ban honosodott meg a magyar nyelvben, függetlenülattól, hogy a szóban forgó nép nyelvén miként neve-zik? Arról nem szólva, hogy akik most nálunk hirte-len felkapták a városnevek ukrán alakját, követke-zetlenek. Hiszen még õk is Kijev-et mondanak, nohaaz ukránok Kijiv-nek nevezik fõvárosukat. Ennélvalamivel bonyolultabb Nyugat-Ukrajna „fõvárosá-nak” neve. Oroszul Lvov, ukránul Lviv, az Oszt-rák–Magyar Monarchiában pedig Lemberg névrehallgat, illetve hallgatott. Én az utóbbit használom,amin persze lehet vitatkozni egy sort. Érveim: 1. ezta várost (például Zaporozsjétól eltérõen) már100–150 éve is viszonylag széles körben ismerték ná-lunk, mégpedig ezen a néven; 2. maguk az ukrajnaimagyarok is rendszerint így nevezik.

Ami az azerbajdzsáni fõvárost illeti, annak semváltozott a neve. Más kérdés, hogy ha példáulSzverdlovszk-ot át-, illetve visszakeresztelték Jeka-tyerinburg-ra vagy Leningrád-ot Szentpétervár-ra,akkor ezt természetesen nem hagyhatjuk figyelmenkívül. (Apropó, az utóbbinak is van magyar neve.Nem Szankt-Petyerburg, hanem Szentpétervár.) Mint

ahogyan (ez már természetesen nem posztszovjetpélda) a hajdani Bombay-t is immár Mumbai-nak il-lik neveznünk (maguk az indiaiak nevezték át),csakúgy, mint ahogyan az Indiához közel fekvõ szi-getországot sem mondhatjuk már Ceylon-nak, hi-szen az állam neve hivatalosan Srí Lanká-ra válto-zott.

Folytatva az államok nevével. Az Ukrajnátólészakra fekvõ volt szovjet köztársaságot manapságnálunk háromféle néven is emlegetik: Belorusszia,Belarusz és Fehéroroszország. Az elsõ az orosz neve,a második a belorusz (belarusz?, fehérorosz?), míg aharmadik a magyar. Itt legfeljebb csak abban vagyokjóformán biztos, hogy az egykor valóban bevett, deazután kikopott Fehéroroszország, noha az eredetielnevezés pontos fordítása, félreértésekre adhatokot. Tudnillik fehér orosz-nak általában a szovjet-hatalommal szembenálló vagy az elõl elmenekültorosz embereket, emigránsokat szokás nevezni. Nin-csenek azonban kétségeim Grúzia kapcsán, amely-nek ilyetén való elnevezése ellen az utóbbi idõbennálunk egyesek tiltakoznak. Igaz, valaha régen való-ban Georgia volt a Kaukázuson túli ország magyarneve (más kérdés, hogy egyáltalán hányan hallottakróla nálunk – viszonylag kevesen), és az is igaz, hogymás nyelveken többnyire ma is így emlegetik. Köz-ben azonban eltelt egy bõ fél évszázad, Magyarorszá-gon széles körben megismerték (könyvekbõl, filmek-bõl, személyesen), mégpedig Grúzia néven, amely-nek a lakói nem georgiaiak (még kimondani is ne-héz!), hanem grúzok. A Georgia ellen szól az is, hogyaz Amerikai Egyesült Államok egyik tagállamát isígy nevezik, ami félreértésekre adhat okot. De ta-lán-talán még így is elfogadhatónak tartanám, hogya kaukázusi állam nálunk a Georgia névre hallgas-son, ha legalább õk maguk így neveznék. Csakhogygrúz nyelven az ország neve Szakartvelo. Ezért sze-rintem minden amellett szól, hogy a magyar nevemaradjon Grúzia.

Kulcsár István

Harkiv, Baki,Szakartvelo

VISSZHANGBubis vagy mentes?

Legyen szabad kiegészítenem H. Varga Már-tának a -mentes képzõszerû utótagot érintõ fej-tegetését, illetve példáit (ÉA 2014/4). Az utóbbiévekben az éttermi pincérek rendszerint ígykérdeznek rá a felszolgálandó víz milyenségére:Szénsavas vagy szénsavmentes? Néha: Bu-borékos vagy buborékmentes? A kérdés legdiva-tosabb, mondhatnám, „legkúlabb” formája pe-dig ez: Bubis legyen vagy mentes? A mentes te-hát mint melléknév (sõt fõnév) önálló életrekelt.

Kulcsár István

Édes Anyanyelvünk 2014/5. 9

A nyelvtudományban az a nagyszerû, hogy az egyikleghétköznapibb jelenség gyökereit és mûködését kutat-ja: a nyelv mélyére ás. De nemcsak feltérképezi a hét-köznapi nyelvhasználó kommunikációs eszközének mû-ködését, hanem leírja gondolkodásunkat, sõt világlátá-sunkról is képet ad. Gondolkodásunk tükrözõdik anyelvben, és a nyelv tükrözõdik a gondolkodásban –egyik sincs a másik nélkül.

„Rossz gondolatból nem eredhet jó szó” – írja BabitsMihály, aki 1909-ben, Irodalmi nevelés címû esszéjébenvázolta fel a gondolkodás és a beszéd szoros összetarto-zásának elméletét. Az esszét fogarasi tanítványainak ír-ta, ezért közérthetõ nyelven, a lényegre koncentrálvamondja el mindazt, amit a retorikáról és a stilisztikárólegy középiskolás diáknak tudnia kell.

Babits szerint a középiskolai évek alatt a diákot gon-dolkodni kell megtanítani. Nem a tudomány mûvelése afeladata, hanem az, hogy a tudomány mûvelésére felké-szüljön – ebben segíti sok évszázados hagyományával aretorika; a gondolatai kifejezésére – a beszédre – pedig astilisztika tanítja meg. A kettõnek a tanulása ideális eset-ben együtt zajlik, lassan és folyamatosan.

De hozzá kell tenni: sokan vagyunk, sokféleképpengondolkodunk – és Babits szavaiban mintha a nagy nyel-vész gondolkodók szavai tükrözõdnének vissza, amikorerrõl ír. Elsõként a német nyelvész, Wilhelm von Hum-boldt szavait idézheti fel: „Minden nyelvben sajátos vi-lágszemlélet rejlik.” Ezt a gondolatot viszi tovább a XX.században (Babits írása után több évtizeddel) EdwardSapir és tanítványa, Benjamin Whorf, amikor arról ír-nak, hogy a világképet jelentõs mértékben a nyelv hatá-rozza meg, hiszen annak a mentén „tagoljuk” a termé-szetet, azaz a nyelvünk mint társadalmi-megegyezésesjelrendszer mentén éljük a világot. Úgy is mondhatnánk:a nyelvre építjük a körülöttünk lévõ jelenségeket, úgykategorizálunk és osztályozunk mindent, ahogyan azt anyelvünk világa megkívánja. Különbözõ gondolkodás-módból különbözõ nyelvi világlátás fakad.

S hogy szól mindez Babitsnál? „Miért beszélnek azemberek ily sokféle módon? Mert sokféle módon gon-dolkodnak. Ha a latin valamit másként fejez ki, mint amagyar, azért van, mert a régi római másként gondolta,mint a mai magyar. A latin valakit fut, a magyar valaki-tõl. A régi magyar evett az ételben; a mai ételbõl eszik.Nem a szó más, hanem a gondolat.”

De ez még mind semmi! Babits szerint, ha a sajátnyelvünk gondolkodását jobban meg akarjuk érteni, bír-nunk kell idegen nyelveket is, mert más gondolkodás-módot is megismerünk így. „Ismerd meg ugyan az ide-gen gondolkodását is, tanulj idegen nyelveket, és a ma-gadét is jobban fogod érteni. […] Ismerj meg idegennyelvet is, hogy jobban gondolkodhass a magadén.”

Babits stílusról és retorikáról szól, utóbbi a gondolko-dásnak, elõbbi a gondolat kinyilvánításának eszköze. Dea gondolat meghangosításának is van hogyanja. HerbertPaul Grice volt a társalgási maximák fogalmának megal-kotója, amely fogalmakra a nyelvészeti pragmatika máigfontos alapvetésként tekint. A társalgási maximák négy-félék lehetnek Grice szerint (mennyiségi, minõségi,mód- és relevancia-), s ezeknek együtt kell megvalósul-niuk a sikeres kommunikációhoz. Babits szövegében amennyiség és a mód maximája köszön vissza: „Ne akar-junk többet mondani, mint amennyit gondoltunk, mertmondatunk beteg lesz”, valamint „Ne mondj semmitkétszer: a pleonazmus gondolathiányt árul el”. Azaz: nemondjunk többet, mint amennyi szükséges, illetve kerül-jük a szükségtelen ismételgetést, mert mindkettõ akadá-lya annak, hogy a kommunikáció célt érjen. (A minõségimaxima ezen túl megkívánja, hogy a beszélõ igazatmondjon, a relevanciáé pedig azt, hogy mindig marad-jon a beszéd tárgyánál.) Így lesz Babits pragmatikus –anélkül hogy annak nevezné magát.

Persze Babits is az évszázados retorikai hagyományraépítette esszéjének mondanivalóját. Ezért kikerülhetet-len az a megállapítás, hogy az ókori nyelvtudósok tudtakmár valamit, amit ma mi is tudunk. Csak lehet, hogymáshogy nevezték. (Az utóbbi kérdésrõl bõvebben is ír aRetorikai lexikon pragmatika szócikke.)

Pölcz Ádám

A pragmatikus Babits

A Vaconline 2014. július 9-i hírei között olvasom akövetkezõt: „A kapuit alig több, mint egy éve meg-nyitó Váci Dunakanyar Színház nagyot durrantottaz idei, csaknem egy hetes programsorozattal...” Bárennek az írásnak nem a helyesírási hibák bemutatá-sa a fõ célja, mégis érdemes felhívni a figyelmet arra,hogy az egy hetes helyesírási szabályzatunk 119.pontja szerint egybeírandó.

E kis kitérõ után mutassunk rá arra a stílusbelihibára, ami miatt ez a cikk megíródott. Közismerttény, hogy a nyelvnek nemcsak nyelvtana, hanemstílusa is van. A nyelvi jelek megválasztásától függ,hogy a beszéd- vagy írásmû fennkölt, ünnepélyes, bi-zalmas, tréfás, humoros vagy durva. Nos, az írásomelején idézett mondat nagyot durrantott szószerke-zete a stílus szempontjából kifogásolható, mert nem

illik a hír szövegének tartalmához, mondanivalójá-hoz. A hírportálon olvasható szöveg ugyanis arrólszól, hogy a Váci Dunakanyar Színház V4 fesztiválcímen színházi elõadás- és koncertsorozatot rende-zett, amely – erre utal a V4 jelölés – a négy visegrádiország mûvészeinek együttmûködésével jött létre.

Úgy hírlik, valóban nagy sikert aratott ez a vállal-kozás. Ezt a kiváló sikert, teljesítményt méltatta aVaconline tudósítója a nagyot durrantott kifejezéssel.Talán nem kell magyaráznom, hogy miért nem illik aszövegbe ez a kifejezés. Az olvasó óhatatlanul is vala-mi illetlen cselekvésre gondol, amelyet még a bizal-mas stílusban is jobbára csak eufemizmussal szok-tunk megnevezni. Ebben a tudósításban azonban azolvasó – a mondanivaló komolyságával ellentétben –,ha nem is bosszankodik a szleng miatt, de a félresi-került megfogalmazás bizonyára mosolyra fakasztja.

Dóra Zoltán

Durrantott a váci színház

Édes Anyanyelvünk 2014/5.10

Gyakori jelenség a sajtótermékekben, fõként a napi-és hetilapokban az, hogy az egyetlen, legfeljebb kétszomszédos hasáb fölé kerül egy-egy cím. Ezt azonbankét, három vagy akár négy darabra bontják. E címekmondatértékûek vagy mondatszerûek: a legtöbb eset-ben bõvített mondatnak tekinthetõk. Ha a tördelt címegy (szinte mindig az elsõ) vagy több sor esetén két soraután hirtelen megtorpanunk, gyakran megesik, hogymáris létrejött (!) egy értelmes mondat. Joggal vélhetjükúgy, hogy ezzel le is zárult a címünk. Csakhogy: valamifolytatás mindig hátravan, és egy, két, netán háromújabb sor után ér véget igazából a cím, a mondat. Bizony,olykor olyan meglepetésben lehet részünk, hogy vagy afejünket csóváljuk, vagy pedig nevetésre ingerel a meg-szakadt közlés új értelmû töredéke. Pedig hát sem az új-ságíró, sem a tördelõ nem akarta, hogy így legyen, éshogy ez a mellékértelem süljön ki a cím spontán kettétö-résébõl. Nos, jöjjenek a szemléltetõ példák a közelmúlt-ból!

Elítélték a tanítót – olvashattam. Erre okot adó bûn-tényre gyanakszom, ám máris az ellenkezõjére fordul azegész: bántalmazó szülõt. Kirúgták az ajatollahot – ka-pom fel a fejemet, és itt is megtudom hamarosan az igazitényt: gyászoló szerkesztõt. Találkozni abszurdabbakkalis: Létrehozták a Paksot... Miért? Eddig nem volt meg?(Akár a futballcsapatra, akár a város valamelyik másikcsapatára gondolunk.) Íme a folytatás: bõvítõ céget. Ol-vasom: Püspök adta át a házassági évfordulót... Persze ittis van folytatás: megörökítõ emlékképeket. Elkapták a te-metõt – e mondat is furcsa! De majd jön a vége: fosztoga-tó nõt. Elítélték a halálos lavinát... Képzelem, hogyan ve-hette tudomásul, ha már megszemélyesítették! Esetünk-ben is módosul majd az értelem a következõ sorban: el-indító osztrák férfit.

Néha bentebb ér a meglepetés... Három igen rövidkesor kétharmada ez: Eltemették / a hõsi halált... Emlék-szünk még, hogy a Rákosi-idõk eufóriája egyenesen lik-vidálni kívánta a halált. Akkor ugyan nem sikerült, dehátha ezúttal igen. Jön tehát az utolsó sorocska: haltrendõrt. Most egy négysoros cím következik, ezt ponto-san megfelezzük: Térfigyelõ kamera / buktatta le az ebet...Vagy randalírozott, vagy az önkiszolgálóból neki valóételt csenhetett. Mégsem, hanem: kínzó gazdát: 500 / ezerforintot fizet.

Eddigi sajtópéldáink tanúsága szerint ez a típus a leg-gyakoribb. A mondat-címben az állítmánynak aláren-delt tárgyat mindenütt a legvégére helyezték. Ám menetközben már felbukkant egy másik tárgy, és ott önkénte-lenül megálltunk. Ezt a félreértési lehetõséget szoktukkétszer befejezõdõ mondatnak nevezni. Az elõbb felbuk-kanó tárgy azonban nem az állítmánynak, hanem az„igazi” tárgynak van alárendelve mint egy jelzõi szerke-zet összetevõje. Ritkábban más mondatrész is okozhathasonló meghökkenést: Visszaesett / a Gazprom... Gon-dolom: egy orosz csapat a tabellán. A csodát: szállítása.

Az is elõ-elõfordul, hogy van ugyan tárgy a mondatvégén, ráadásul a közlés egyetlen tárgyi mondatrésze-ként, mégis alkalom kínálkozik a hamarabbi megállásra.

Lelõtték a bárból... Bárkivel elõfordulhat. A hátralévõkét hasáb nem is okoz különösebb meglepetést, csupánpontosít: éppen kilépõ / paraguayi focistát.

Ugyancsak egyetlen tárgya van – szintén a legvégén –annak a cím-mondatnak, amely négy sorba tördelõdött,ám háromszor is befejezõdik:

Öt év fegyházraítélte a tábla

Minden benne van ebben a közlésben. A szövegtörzsúgyis megmondja majd: kit és miért marasztaltak el. Jöj-jön a harmadik sor is:

Öt év fegyházraítélte a táblaa kocsmában

Kihelyezett ülés: tatarozás miatt talán el is képzelhe-tõ. De lássuk a végét, a pontosított tényállást:

Öt év fegyházraítélte a táblaa kocsmábankéselõ férfit

Tehát a kocsmában nem az állítmánynak rendelõdikalá, hanem a férfi késelõ jelzõjének alárendelt bõvítmé-nye. Ez keltett nem kis derût.

Írásom egyáltalán nem hibáztatja a tördelõket, szer-kesztõket és egyéb illetékeseket. Kérhetném ugyan,hogy csakis a sort tördeljék, de az értelmet soha ne tör-jék derékba. Intelmem inkább magamnak és olvas(gat)ótársaimnak szóljon: éljünk, ha lehet, a vizuális vezérlésadottságával. Szemünk ugyanis mégiscsak képes egy-szerre átfogni és egészében értelmezni a címeket, mégha néhány darabba tördelték is azokat. Persze azért an-nak sincs akadálya, hogy rövidebben fogalmazzunk megegy-egy címet. Legutolsó példánkra bõven elég lett vol-na két sor:

Öt évet kapotta kocsmai késelõ.

Holczer József

Az értelem

derékba tördelése

Tûzön-vízen, rövidenKapcsolgatok a televíziós csatornák között az esti

órákban. Az egyik vezetõ televíziós csatorna sportrova-tánál kötök ki. Egy megyeszékhelyi város sportéletérõlvan szó. Fölkapom a fejem, mert vizilabda hangzik asportág megnevezéseként, az elsõ i magánhangzó rövi-den ejtve. Egyszer, kétszer, sokszor.

Most már tudatosan figyelek a csatorna mûsoraira.Azon az estén szines programokról beszél a bemondó, azújságíró szivességre kéri a riportalanyt, s szintelen folya-dékról beszél a gyógyszerkutató. A pontot az i-re egy po-litikusnõ teszi fel: „enélfogva tüzön-vizen át megvédjükMagyarországot! – hangoztatja a legnagyobb természe-tességgel, röviden.

A magánhangzók, olykor a mássalhangzók rövidülésenem ritka jelenség a beszélt nyelvben. Mára – úgy tûnik –elfogadott norma lett nyelvünkben a hosszú í-k rövidenejtése. Sajnos.

A változás természetes velejárója a nyelvi jelenségek-nek. A jelenleg érvényben lévõ nyelvhelyességi normákszerint azonban ez a kiejtési mód nem példaértékû!

Mészáros Imréné

Édes Anyanyelvünk 2014/5. 11

Néhány hónapja ezt a levelet kaptam egy kábeltévé-,internet- és egyéb szolgáltatást nyújtó cégtõl:

TISZTELT ÉRDEKLÕDÕ!

Köszönettel vettük a […] Kft. Szolgálta-tása(i) iránt tanúsított Érdeklõdését, me-lyet a mai napon nyilvántartásunkba vet-tük. A Szolgáltatás(ok) igénybevételénekfeltételei a mellékelt dokumentumokban ta-lálhatók (a dokumentum az Ön tájékoztatá-sára szolgál, azt Önnek visszaküldenie nemszükséges).

Érdeklõdésének feldolgozását, a Szolgál-tatás nyújtásához szükséges mûszaki ésegyéb feltételek fennállásának felmérésétmegkezdtük, mellyel kapcsolatban hamarosanmegkeressük Önt.

Tájékoztatjuk, hogy a Szolgáltató Szol-gáltatásra vonatkozó szerzõdéses felté-telei tartalmáról a […] linken, illetve azügyfélszolgálati irodáink elérhetõségérõla […] Honlapunkon tájékozódhat. […]

Nem válaszoltam nekik (levelükbõl úgy látszik, hogynem is vártak rá választ). Ha mégis válaszoltam volna, kö-rülbelül ezt írtam volna:

Tisztelt Szolgáltató!Köszönettel vettem fenti levelüket. A küldött szöveg-

nek csak az elsõ, nagyobbik felét idéztem, de szerintemennyi is elég ahhoz, hogy néhány észrevételt tegyek azÖnök nyelvhasználatáról.

Az elsõ, ami feltûnt, a nagy kezdõbetûk szabálytalanhasználata: Köszönettel vettük a […] Kft. Szolgáltatása(i)iránt tanúsított Érdeklõdését; A Szolgáltatás(ok) igénybe-vételének feltételei; a Szolgáltató Szolgáltatásra vonatkozószerzõdéses feltételei. Ez az ügyvédi gyakorlatnak, különö-sen a szerzõdések sajátos helyesírásának a hatása lehet.Igaz, hogy így a kulcsfogalmak, a legfontosabb fõnevek job-ban kiugranak a szövegbõl, de ettõl még szabálytalan ma-rad. „Tetszettek volna”, német módra, a fõneveket (min-den fõnevet, nemcsak a tulajdonneveket) nagy kezdõbetû-vel írni, nem pedig kicsivel. Ez azonban kb. kétszáz éve el-dõlt a kis kezdõbetû javára.

A másik az ún. fölös alárendelés: Köszönettel vettük a[…] Kft. Szolgáltatása(i) iránt tanúsított Érdeklõdését,melyet a mai napon nyilvántartásunkba vettük; a Szolgál-tatás nyújtásához szükséges mûszaki és egyéb feltételekfennállásának felmérését megkezdtük, mellyel kapcsolat-ban hamarosan megkeressük Önt. Ezekben a mondatok-ban a vonatkozó mellékmondat (melyet …, mellyel …) nemigazi alárendelt tagmondat, nem a fõmondat valamelymondatrészének tartalmát fejti ki bõvebben, hanem – lé-nyegében mellérendelõ jelleggel – továbbszövi a fõmondat-ban foglaltakat. Ezt a jelenséget a korábbi nyelvmûvelõirodalom bõségesen taglalta, a részletekre most nem tér-hetek ki. Van, amikor az ilyen, indoeurópai hatást tükrözõmondatszövés elfogadható, nagy íróinktól is lehet rá példá-kat idézni. Itt azonban a mellérendelés lett volna a jó: Kö-szönettel vettük a […] Kft. szolgáltatása(i) iránt tanúsítottérdeklõdését, és azt a mai napon nyilvántartásunkba vet-tük; a szolgáltatás nyújtásához szükséges mûszaki és egyébfeltételek fennállásának felmérését megkezdtük, (és) ezzelkapcsolatban hamarosan megkeressük Önt. Lehetett volnaúj mondatot is kezdeni: érdeklõdését. Ezt a mai napon; …felmérését megkezdtük. Ezzel kapcsolatban…

Az elsõ – fölösen alárendelt – összetett mondat melyetkezdetû mellékmondata durva egyeztetési hibát is tartal-maz: melyet a mai napon nyilvántartásunkba vettük; he-lyesen: … vettünk, mivel a melyet, amelyet vonatkozó név-mási tárgy után a mellékmondat állítmányának alanyi(határozatlan) ragozásúnak kell lennie. A melyet, amelyetugyanis nyelvtanilag határozatlan tárgynak minõsül. Er-rõl már többször is írtam, legyen elég itt ennyi.

Ebbõl is láthatják, mi mindent kellett volna tudnia amagyar nyelvtanról annak, aki ezt a – nyelvileg amúgy istúlzsúfolt – hivatalos szöveget papírra, illetõleg számító-gépének képernyõjére vetette. Nem csodálkozom, hogynem tudta, mert az iskolai nyelvtanórán nem tanítottákmeg neki rendesen. Az ún. nyelvérzékre való hivatkozástpedig jobb lesz elfelejteni. Mert „nyelvromlás” ugyannincs, „nyelvérzéketlenség” azonban egyre inkább van.

Tisztelettel régi ügyfelük:Kemény Gábor

Képzelt levélváltásegy szolgáltatóval

Javítsuk ki!Sokszor javítottam az alábbi és az azokhoz hasonló hibá-

kat, de minduntalan visszatérnek. Ezért érdemes velük fog-lalkozni. Hogy hiábavaló? Adjuk fel? Ne!

Az alábbi mondatokat mind a tévében hallottam; vagy ariportertõl, vagy a riportalanytól:

Közel-Keleten a helyzet fokozódik – azt hittem, hogy ilyenmondat csak a viccekben van! Talán nem a helyzet az, amifokozódhat, hanem esetleg a helyzet súlyossága fokozód-hat. Fokozódhat az összecsapások ereje stb., csak a helyzetnem. A mondat elejére pedig ki kellett volna tenni a határo-zott névelõt: A Közel-Keleten...

Számtalanszor mondják: A program este 22 órakor kezdõ-dik. Csakugyan: nem reggel 22 órakor? Mert, ugye, ilyennincs. Azaz szószaporítás az este és a 22 óra együttesen; vagyaz egyik, vagy a másik elég.

Sajnos, igen mûvelt, vezetõ politikus szájából hangzottel: ... polgármesternek, amely... E hibának inkább a fordított-jával találkozhatunk gyakrabban: a násznép, aki... – a házas-pár, aki. Természetesen mindkettõ hibás: A polgármester-nek, aki... – A násznép, a házaspár, amely.

A keretet maximálisan és optimálisan szeretnénk felhasz-nálni. Mindkét szó azt szeretné kifejezni, hogy a legkedve-zõbben, a legteljesebb mértékben; a kettõt együtt szószapo-rításnak vélem.

Ezután következett a következõ fejezet. Jaj, de csúnya!Javítsuk: Ezután jött a következõ fejezet – Majd új fejezetkövetkezett.

A palántázás úgy történik, hogy... Ebben a mondatban atörténik ige kitúrja a helyérõl a lényeget kifejezõ igét: palán-tázni. Hagyjuk el a mondatból a befurakodót, magyarosabb,szebb és még rövidebb is lesz a mondatunk: Úgy palántá-zunk, hogy...

Egy alkalommal már szóvá tettem az egyik tévéadó sza-lagközleményének hibáját. A szöveg (évek óta, állandóanismételve) így szól: a szöveg szerkesztve kerül adásba. Ez a ke-rül is olyan, mint az elõbb említett történik: nincs semmi ke-resnivalója ebben a mondatban! Személytelenít. Helyesebblenne e szót kihagyni: a szöveget szerkesztve közöljük; ... szer-kesztve adjuk le. Mi, nem valaki más. Különösen feltûnõ ez ahibás közlemény akkor, amikor tudatják, hogy a szövegetvalaki (hozzáértõ) kijavítja, rövidíti, „szerkeszti”. Megírtamvéleményemet az adónak és a két mûsorvezetõnek is. Vá-laszra se méltattak.

A tévéadók sok-sok munkatárssal dolgoznak; nem lehet-ne egy hozzáértõt megbízni azzal, hogy ügyeljen a fogalma-zásra? Hiszen a tévé egyik feladata az, hogy szép kiejtésre,gondos, magyaros fogalmazásra nevelje a nézõket!

Láng Miklós

Édes Anyanyelvünk 2014/5.12

Bartalis János (1893–1976) az Erdélyi Helikon folyóiratköltészetének egyéni utat választó képviselõje volt, aki azavantgarde vers eszközeivel adott hangot a természet vilá-gában élõ ember érzéseinek. Verseit Kosztolányi Dezsõnekküldte el, aki a Nyugatban megbecsülõ szeretettel írta: „Ez aszékely fiú, apácai, alsókosályi magányában tényleg csak alelke parancsára írogatta különös verseit…, szabad verseitermészetesen folyók, idilliek…, eleve elhatározott tervnem vezeti. Iskolát, elméletet nem ismer… Szavainak érc-fedezete van…”

Ma is népszerû verse, költészetének állandó antológiada-rabja Az erdõrõl hazatérõ favágók. Eredetiben kézzel/gép-pel írott költemény, szo-katlan nyomdai formájú,a prózához közel állószabad vers. A mondatokszabálytalan (4–5–9–14)sorai négy versszakra ta-golódnak.

A szövegben a költõmámoros életérzése szó-lal meg, amely az erdõrõlhazatérõ favágók tavaszthirdetõ üzenete nyomántölti el a költõt.

Grammatikailag aszövegmondatok alá-, il-letve mellérendelõ vi-szonyban állnak, bennüka költõre utaló szobámajtóját, lelkem, fejem, vé-rem és a tavaszra vonat-kozó illatát birtokos sze-mélyragos szavak után azáró sorban a költõ el-határozását fogalmaztameg, de úgy, hogy szinteaz olvasót is ugyanerrekészteti. Az igék nagyrésze E/3. személyû, három E/1. és négy T/3. személyû mel-lett. Határozott névelõs szavak segítik az olvasót, hogy aköltõvel együtt örvendjen a tavasz érkezésének.

Jelentéstani elem a címbe emelt „Az erdõrõl hazatérõ fa-vágók…” ismétlõdõ sor mellett „Anap, mint piros máglya-tûz a madarak dalán hamvad el / és rügybe szakad a fák he-gye” sorok variálódása, és variáns-sor a „Fizessen meg azIsten érte, nekik”, illetve „Fizessen az Isten ez örömért nek-tek…”

Mi okozza a költõ örömét? A hóvirág, napsugár, õzikét,madárfütty, nap, madarak, levél stb. a természetet idézõ fel-sorolás, mellette a szobám, eresz, lelkem, fejem, vérem stb.a költõre vonatkozó felsorolás: a költõ így fogja egységbe atermészet megújulását köszöntõ sorokat saját sorsával. Aszöveg címe befejezetlen mondat, amely az elsõ sorban tel-jesedik ki.

A költemény 1914 februárjában született, a De különbencsend van, Falun lakom, Kosály és más versek társaságá-ban. A költõ valóságos és elképzelt világképet ötvözött egy-be, a vers az erdélyi valóságtól kapta fényét, színét, s az ol-vasó ennek és saját tapasztalatainak alapján alkothat képeterrõl a világról.

A szöveg magyar nyelvû, mai, szóbeli (kötetben írott),érzelemkifejezõ, szépirodalmi alkotás. Stílusa is szépiro-dalmi, csupa jó hangzású szó adja a vers mámoros hangula-tát, s e hangulat jegyében záródik a vers: „Holnap kimegyekveletek én is az erdõre.” Rímek nem kötik gúzsba a költõ ki-áradó érzéseit, a hír hallatán megfogalmazódó versmonda-tait. A szöveg szavainak szótári, elsõdleges jelentésére rá-épül a szövegösszefüggésbõl adódó, érzelmi-hangulatitöbbletjelentés. Ehhez társulnak a természet világát idézõösszetett szavak: hóvirág, erdõoldal, erdõirtás és a termé-szetben dolgozó favágók. A szöveg igéi közül több is törté-nést jelent, ezt fogják keretbe (a favágók) hirdetnek, beszé-lik, mondták, (az õzikék) bólogatnak cselekvõ igék, ésmintha a költõ válaszolna a tárom ki (szobám ablakát), szí-vom (a tavasz friss illatát), kimegyek (az erdõre) cselekvõigékkel. A szöveg igei állítmányai miatt a vers verbális stí-lusú.

A melléknév + fõnévszókapcsolatok is a ter-mészetet festik: melegnapsugár, virágos erdõ-háton, vidám madárfütty,friss illat, piros máglya-tûz. A költõ is tele tüdõvelszívja a tavasz friss illatát,miután a kérges tenyerûfavágók meghozzák ahírt, amelyet a jó, becsüle-tes embereknek, szegényfavágóknak köszön meg.

A költeményben egyhasonlat („A nap, mint pi-ros máglyatûz a madarakdalán hamvad el”) és kétmegszemélyesítés (moso-lyog az erdõ, ébred a ter-mészet) is erõsíti, érzékel-teti a mondanivaló képivilágát.

A szövegmondatok ki-jelentõek, de felkiáltó ér-telmûek. Németh Lászlószerint „a Bartalis-vers-ben nem a szótagok zenél-

nek, hanem az apró, egymás mögé rakott mondatocskák.Két mondat között egy hézag (nemcsak idõbeli, hanemértelmi is), s mondatok és hézagok váltakozásának ez a»mondat-jambusa« különös, rapszodikus bájt lop a Bartalisgondolataiba is. A mereven egymás mellé rakott kis állítá-sokat nekünk kell összeillesztenünk. A gondolat egy részeárnyékban maradt; megértjük a verset, s marad rajta egy kiseltûnõdni való.”

Lírai összegezésként Pomogáts Béla a költõ Idõ, idõ cí-mû versének sorait választotta: „Hiába van a térképenMoszkva, Peking, Párizs / vagy London, minden az én szí-vemben van benne. Szív / nélkül minden csak fal, kõtörme-lék, utca, aszfalt, cserép, / ami mindenütt van. / Bennem vanminden csoda, és én benne vagyok / minden ámulatban.”

Málnási Ferenc

Egy százéves erdélyivers üzenete

Bartalis János:Az erdõrõl hazatérõ

favágók

Az erdõrõl hazatérõ favágókAz erdõrõl hazatérõ favágók nagy újságot hirdetnek.Azt beszélik, hogy tavasz van, mert kinyílott a hóvirág.Széltében, hosszában meleg napsugár tûz be az erdõbe,s az erdõoldal csupa hóvirág.

Az erdõrõl hazatérõ favágók nagy örömet hirdetnek.Azt is mondják, hogy kis õzikék legelészve bólogatnak végiga virágos erdõháton s vidám madárfüttytõl mosolyog az erdõ.

Ébred a természet tehát. Remegve tárom ki szobám ajtóját.Az ereszrõl csurog a víz és nagy robajjal fut le a csatornán.Lelkem kitágul. Tele tüdõvel szívom a tavasz friss illatát;Fejem kábult, vérem nyugtalanul lüktet: ébred a természet,itt van a tavasz!

Az erdõrõl hazatérõ favágók csoda dolgokat beszélnek.A nap, mint piros máglyatûz a madarak dalán hamvad elés rügybe szakad a fák hegye.A kérges tenyerû favágók mondták ezt nekem.Fizessen meg az Isten érte, nekik, jó, becsületes emberek.A nap, mint piros máglyatûz a madarak dalán hamvad els levélbe fut a fák hegye. Fizessen az Isten ez örömért nektek,szegény favágók!Holnap kimegyek veletek én is az erdõre.

Édes Anyanyelvünk 2014/5. 13

Kalandfilmekrõl lesz szó –hagyományos és sokkoló na-turalizmusba, valamint fan-tasyba hajló filmekrõl, ame-lyekben különleges nyelvek,nyelvi helyzetek jelennekmeg. Tanulságosak lehetnek akulturális antropológia, a hu-mán etológia, az általánosnyelvészet, a szemiotika és akommunikációelmélet irántérdeklõdõknek.

„Elõnyelven”: A tûz háborúja

Kalandelemekkel dúsított, ám igen tanulságos ismeret-terjesztõ film a kulturális antropológia, humán etológia,általános nyelvészet, kommunikációelmélet iránt érdeklõ-dõknek. Az emberiség õskorában játszódik. Majomféle em-berek kegyetlenül leszámolnak a tüzet már ismerõ hordá-val, melynek tagjai remegve bújnak össze a mocsárban, ésreménytelenül néznek a semmibe. Hárman közülük elin-dulnak a tûz visszaszerzésére. Találkoznak kannibálok-kal, majd egy mocsár partján élõ kunyhólakókkal, akikmár a tûz csiholására is képesek. A kannibálok fogságábólszabadult lány melléjük csapódik, s tûzzel, valamint a tûzcsiholásának tudásával térnek vissza eredeti csapatukhoz.Egyetlen kalandba foglalva a neandervölgyi ember, a homoerectus és a homo sapiens. A gyilkos, véres harc, küzdelem.A mindenben gyõztes szuperhõs. Az érzelmek, köztük atréfa, a nevetés születése, a mindenütt jelen lévõ agressziómegszelídítése. Didaktikusnak is mondhatnánk. Ám azalapötlet: õskori filmet készíteni nyelvhasználat nélkül –óriási. A szereplõk valamiféle „elõnyelvet” beszélnek: ér-zelmi hangkitöréseket (interjekció), majd ebbõl alakuló,ismételt hangsorokat produkálnak. A film végén már atörténetmesélés is felbukkan: persze testnyelvvel, muto-gatással kiegészítve. A képzelt elõnyelvet AnthonyBurgess (1917–1993) brit író, nyelvész alkotta meg; a test-nyelvi kommunikáció szakértõje pedig az antropológusDesmond Morris volt. Hogy a film hangulatához illõ le-gyek: némely mozzanatban nagyon is magunkra ismerhe-tünk. (La guerre du feu/Quest for Fire. Kanadai-francia-amerikai, rendezõ: Jean-Jacques Annaud, 1981.)

Mesterséges nyelven: Avatar

A mítoszok, mondák, legendák és mesék szerepét ma jó-részt átveszik a filmek. Szinte egyenesen folytatódnak avalóság kötöttségei alól fölszabadított tudományos-fan-tasztikus mûvekben, valamint a fantasy-mûfajban. Ezek amûfajok a szórakoztatás mellett erkölcsi igazságok kimon-dására alkalmasak. Az is nyilvánvaló, hogy a látványele-mek erõsebbek; s míg a mesék saját fantáziavilágunkatmozgatták meg, ez utóbbiak kész képekkel szolgálnak. Dehatnak. Az Avatar szembeállítja a Földet és önmagát pusz-tító embert Pandora harmonikus ember-állat-természetvilágával. Emlékeink és vágyaink világa ez: kapcsolat õse-inkkel (emlékfa, lelkek fája), empatikus érintkezés társa-inkkal (hálózatba szervezik gondolataikat, érzelmeiket,mondja a professzorasszony, aki ezt egyedül felismerte), azegymásrautaltság tudata az állatokkal, a természettel. Ésebbe rondít bele az ember, egy különleges anyag, a lebegõérc után kutatva. (Ha már az állatokról van szó, ne feled-kezzünk meg a finnugor népek medveénekeirõl – õk bocsá-natot kértek a medvétõl, ha megölték.) A történet bõvelke-dik a megszokott kalandos fordulatokban (áldozatok van-nak, de a végén minden jóra fordul). Eredeti ötlete azavatar, a hibrid lény és persze a mindent elsöprõ 3D-s lát-vány, színes természet, állatok, áramlások, csodák. A kita-lált világot a legapróbb részletekig kidolgozták. Nyelvi ér-dekessége a Paul Frommer nyelvész által megalkotott

na’vi nyelv („mesterséges” nyelv). (Rendezõ: James Came-ron, 2009.)

Filippínóba épített angol-spanyol: Metro Manila

A cím Manila agglomerációjára utal. A kilátástalan vi-déki élet (négyévi katonaság, bezárt selyemgyár, megélhe-tést nem adó rizsföld) elõl ide menekül családjával, vonzófeleségével és két kislányával Oscar. Rögtön átverik amunka- és lakáskeresésnél. Majd egy pénzszállító céghezmégis fölveszik, s hamar kiderül, nem csak emberbarát-ságból. „Most legyünk rablók?”, kérdi Oscar, de kiút márnincs, a reménytelen helyzet körbeszõtte. Csak áldozat, amaga feláldozása árán tudja családját megmenteni. – Meg-kapó film az erõszakos (vadkeleti) körülmények ellenére ahitben (a Jóisten majd gondol ránk, halálom után ott le-szek a szívedben), az erkölcsi tisztaságban való feltétlenbizalomról, a szeretetrõl, egyúttal a szorongató anyagihelyzetbõl való kitörés lehetetlenségérõl. (Nem feledhetõ,ahogy a kislány felnéz Manila pompás szállodájára, ésmegkérdezi: ez a mennyország, halálunk után oda kerü-lünk? S az sem, hogy megment egy vézna kiscicát…) Azidõsík-váltások, a párhuzamok, a feszültségkeltõ drama-turgia remek. Sean Ellis angol-fülöp-szigeteki filmjét négyalkalommal játszotta az Uránia, hétfõ este nyolcan ültünka moziban, mögöttünk ketten zacskóval zörögtek és be-szélgettek, „te, ez nem valami akciófilm, he?”, hallottam.A mozi haldoklása nem a jó filmek hiánya miatt van, ha-nem a förtelmesen primitív emberek miatt. – A filmet sze-rencsére eredeti nyelven (filippinó, tagalog) vetítették, ígyegy kis nyelvi élményt jelentett a filippinóba épített angolés spanyol. (Rendezõ: Sean Ellis, 2013.)

Arámi keveréknyelven: A passió

A passió Jézus Krisztus életének utolsó tizenkét órájá-ról szól – már-már elviselhetetlen naturalizmussal. Állító-lag nagyon magas már az ingerküszöb, ezt sok-sok liter vö-rös festékkel lehet csak átlépni. Azonban a film különle-gessége a korhû nyelvezet: két holt nyelv feltámasztása. Arómai katonák latinul beszélnek, a többiek arámiul. Azarámi Krisztus korában széles körben elterjedt nyelv volt,ma már csak szórványosan beszélik a Közel-Keleten. Arendezõ William J. Fulco jezsuita szerzetest kérte fel a filmarámi nyelvének megalkotására. Valóban „megalkotásá-ra”, mert az atya a korabeli arámi mellett a jóval régebbiDániel könyvébõl, a késõbbi szír nyelvbõl és a héberbõl al-kotott egyfajta keveréknyelvet. (Eredeti cím: The Passionof the Christ. Rendezõ: Mel Gibson, 2004.)

Maja nyelven: Apocalypto

A film mottója: „Egy nagy civilizáció nem hódíthatómeg kívülrõl, amíg nem pusztítja el önmagát” (W.Durant). Mel Gibson történészi segédlettel és filmes látno-ki erõvel (túlzással) eleveníti meg a spanyol hódítás elõttimaják világát: kegyetlenkedéseit, apokalipszisét. A város-lakó maják civilizációjuk fenntartásáért folyamatosan em-beráldozatokat mutatnak be, s ehhez a környezõ õserdõk-bõl indiánokat rabolnak. Megrendítõ a film utolsó képsora,amelyben az üldözött Jaguár Mancs a tengerpartra ér:ahová éppen megérkezik a spanyol armada... Sejtjük, mi-lyen következményekkel. Bár a filmet több antropológuskritizálta történelmi anakronizmusai miatt (pl. a majákkegyetlenkedéseinek eltúlzása, a korai falulakó és késõivároslakó maják együttes szerepeltetése), tiszteletreméltókülönlegessége, hogy a szereplõket a ma is beszélt juka-ték-maja nyelven beszélteti. Ez azonban fõként csak dísz-let, mert a nyelvhasználat nem utal önmagánál tovább.Akik helytelenítették a maja nyelv megjelenítését, aztmondják, hogy azért baj, mert hitelesíti az anakronizmu-sokat. Mindenesetre a rendezõ kalandfilmjében a majatragédia megidézése kapcsán a civilizációk önpusztításárafigyelmeztet – ettõl mi sem vagyunk mentesek. (Rendezõ:Mel Gibson, 2006.)

Balázs Géza

Nyelvészfilmek

Édes Anyanyelvünk 2014/5.14

Hagyományosan veszélyeztetett nyelvnek azt a nyelvetszokták nevezni, amelynek kevés a beszélõje, azok is azidõsebb generációba tartoznak, a beszélõk száma egyértel-mûen csökken, és a nyelvhasználat területe határozottanaz informális, családi keretek felé tolódik. Kornai András aPLOS ONE címû online folyóiratban megjelent tanulmá-nyában a fenti tényezõk mellett – többek között – a nyelv-technológiai (és tágabban az információ- és kommuniká-ciótechnológiai) eszközök használatát és a webes tartal-mak elõállításának ütemét is beleveszi a nyelvek állapotá-nak kiértékelésébe. A nyelvi közösségek érzékenyen rea-gálnak az információtechnológia változásaira, mind azonline tartalmak passzív fogyasztásában, mind a blogok,közösségi oldalak aktív használatában. Viszont nyelvtech-nológiai alkalmazások és erõforrások leginkább az ún.komfortzónanyelvekre készülnek, aminek egyik oka az,hogy ezeken a nyelveken érhetõ el digitális szöveges tarta-lom. A kisebb, veszélyeztetett nyelvek ebbõl a szempont-ból is hátrányban vannak, hiszen hozzáférhetõ digitálistartalom híján nyelvtechnológiai eszközöket is sokkal ne-hezebb rájuk fejleszteni.

A cikkben bemutatni kívánt projekt célja, hogy kisebbfinnugor nyelvekre állítson elõ nyelvi erõforrásokat, ame-lyekkel revitalizálni lehet ezeket a veszélyeztetett nyelviközösségeket. A projektet az OTKA támogatja, és azMTA Nyelvtudományi Intézetének nyelvtechnológiai, il-letve finnugor kutatócsoportja mellett a Helsinki Egye-tem Viselkedéstudományi Intézete vesz benne részt. Jelencikkünkben a projekt célkitûzéseit ismertetjük.

A projekt célja, hogy automatikus eszközökkel állítsonelõ kétnyelvû szótárakat, majd azokat további lexikai in-formációkkal gazdagítva a Wiktionary online szótárba fel-töltse. A Wiktionary egy szabadon hozzáférhetõ többnyel-vû szótár, amely jelenleg 171 nyelven érhetõ el. Magyarverziója Wikiszótár néven 2004 óta létezik, szócikkeinekszáma eléri a 274 ezret, és folyamatosan növekszik.

Az általunk vizsgált célnyelvek a következõ finnugornyelvek: komi-zürjén, komi-permják, mezei mari, hegyimari, északi számi és udmurt. A forrásnyelvek pedig olyankomfortzónanyelvek, amelyek a finnugrisztika területénfontos szerepet töltenek be: angol, orosz, finn és magyar.

A célkitûzések megvalósításához elsõ lépésként olyanszövegeket gyûjtünk a webrõl az általunk vizsgált nyelv-párokra, amelyek ugyanannak a tartalomnak a pontosvagy megközelítõ fordításai. Az elõbbieket hívjuk párhuza-mos, az utóbbiakat pedig összevethetõ korpuszoknak. Elsõszámú forrásunk a Wikipédia online enciklopédia megfele-lõ nyelvû szócikkeinek letöltése. További forrásaink akülönbözõ nyelvû bibliafordítások és egyéb olyan web-oldalak, amelyeken az általunk vizsgált nyelvpárokra ta-lálhatunk szövegeket. Ilyenek például a finnországi és nor-végiai északi számi parlament weboldala vagy a lappföldirégiók hírei. Finnország, Norvégia és Svédország az utóbbiévekben igen sok pénzt és energiát fordít a kisebbséginyelvek támogatására, ami könnyen lemérhetõ a száminyelvû digitális tartalmak mennyiségén. Az oroszországirokon népek helyzetérõl nem mondható el ugyanez: vi-szonylag kevés szöveg férhetõ hozzá az általunk vizsgálttöbbi finnugor nyelven.

A szótár-elõállítás további lépéseihez elengedhetetlenülszükséges az összegyûjtött szövegek alapszintû nyelvi fel-

dolgozása, vagyis a szavakra és mondatokra bontás, a mor-fológiai elemzés és egyértelmûsítés. Mivel kifejezettenezekre a finnugor nyelvekre fejlesztett mondatrabontó al-kalmazás nincsen, ezen szövegek szavakra és mondatokrabontásához olyan nyelvfüggetlen eszközt kell használ-nunk, amely gépi tanuláson alapul, vagyis nagyobbmennyiségû szavakra és mondatokra bontott szöveget igé-nyel, amelybõl a gép megtanulja az adott nyelvre vonatko-zó szabályszerûségeket. Ezért a párhuzamos szövegekmellett minden célnyelvre egynyelvû szövegeket is gyûj-tünk. Több mondatrabontót kipróbáltunk, de az ered-mény nem minden esetben meggyõzõ, ezért vagy továbbieszközöket kell kipróbálnunk, vagy kézzel kell javítanunka kimenetet. A szöveg szavakra és mondatokra bontásaminden további nyelvfeldolgozás elsõ állomása, vagyis ele-mi érdekünk, hogy ezen az alacsony szinten minél jobb ki-menetet állítsunk elõ, különben a hibák a további feldolgo-zási szinteken egyre nagyobbak lesznek, ami a végsõ kime-net, a szótárak elõállításában is mérhetõ romlást okoz. Azáltalunk vizsgált finnugor nyelvek nyelvi és feldolgozó erõ-források tekintetében meglehetõsen alulreprezentáltak,vagyis kevés az ezekre a nyelvekre fejlesztett eszköz; azezek pótlására használt gépi tanulási rendszerek tanításá-ra pedig kevés szöveg áll a rendelkezésünkre. Mivel a teljesszótárépítési folyamat automatizált, ezen a szinten nemjavítjuk kézzel a szöveget, így valószínûleg nagyobb mun-ka hárul majd a végsõ szótár javítását végzõ anyanyelvibeszélõkre.

A következõ feldolgozási szint a morfológia szintje. A le-endõ szótárak ún. szótári töveket fognak tartalmazni, vi-szont a természetes nyelvi szövegekben a szavak leggyak-rabban valamilyen toldalékolt alakban fordulnak elõ.Ezért mindenképpen szükség van egy olyan morfológiaielemzõre, amely a szóalakok tövét, szófaját és elemzését iskibocsátja. Az általunk vizsgált nyelvek közül a komi-permjákra és a mezei marira nem találtunk morfológiaielemzõt. Ezen a feldolgozási szinten az erõforrások hiányamég inkább kiütközik, hiszen ezekre a nyelvekre még mor-fológiai információval ellátott szövegek sincsenek, amikentanítani lehetne egy gépi tanulási rendszert. Megoldás le-het erre a problémára, ha ugyanannak a szövegnek egymásik, közeli rokon nyelvû fordítását hívjuk segítségül, ésez utóbbi morfológiai címkéit képezzük le arra a szövegre,amelyre nem rendelkezünk elemzõvel. A komi-zürjénrepéldául létezik morfológiai elemzõ, amellyel elemezni tud-juk Márk evangéliumát, ami megvan komi-permjákul is.Mivel a két nyelv nagyon közel áll egymáshoz, szintaktika-ilag, morfológiailag és lexikális szinten is hasonlóak, felté-telezhetjük, hogy amelyik szó a szöveg adott pontján azegyik nyelvben tárgyraggal álló fõnév, az a másik nyelvbenis az lesz. Így átvihetõ a morfológiai elemzés egyik nyelvrõla másikra. Ez a téma a nyelvtechnológiai kutatások egyikaktuális területe; kísérleteztek izlandi–feröeri, illetvecseh–szlovák nyelvpárokon, de finnugor nyelvekkel mégnem.

A már összegyûjtött párhuzamos és összevethetõ szöve-geket felhasználva több szótárépítési módszert kipróbál-tunk, és minden nyelvpárra elõállítottunk néhány százfordítási jelöltet tartalmazó ún. protoszótárat. Ezekbõl ké-szítjük el azokat a szótárakat, amelyeket anyanyelvi be-szélõk ellenõriznek és javítanak. Ezekben a végsõ szótá-rakban lesznek azok a szótári elemek, amelyeket bizonyoslexikai információkkal kibõvítve feltöltünk a Wiktiona-rybe. Az így létrehozott lexikai erõforrások egyrészt támo-gatják újabb digitális tartalmak létrehozását ezeken a kisfinnugor nyelveken, másrészt további nyelvtechnológiaieszközök fejlesztésének is utat nyitnak.

Simon Eszter

A szerzõ a Nyelvtechnológiai Osztály tud. munkatársa. (Aszerk.)

A Nyelvtudományi Intézetmûhelyeibõl

Finnugor nyelvû közösségektámogatása

online tartalmak létrehozásában

Édes Anyanyelvünk 2014/5. 15

A hõmérséklet összetett szónak szá-mít-e? Ha igen, akkor a maximum-hõ-mérséklet és a hõmérséklet-változás ezek-nek a szavaknak a helyes formája?

A hõmérséklet-változás a helyes for-ma (valóban összetett szó a hõmérséklet,így a változás szóval bõvülve a 138. sza-bálypontot alkalmazzuk). Ehhez hason-lóan írjuk a maximum-hõmérséklet szót,de helyette ajánljuk a hõmérsékleti maximum szerkezetet vagya csúcshõmérséklet, hõmérséklet-maximum szavakat.

Melyik a helyes: heteró vagy hetero?

Az o-ra végzõdõ idegen összetételi elõtagok gyakran önállószóvá válnak, ilyenkor a szó végi o megnyúlik. Pl. radio- > rá-dió, foto- > fotó, retro- > retró. A heteroszexuális szóból rövidültheteró esetében is ez történik, bár ez a szóalak még nincs szótá-rozva.

Hivatalos iratban (vagy a köznyelvben) használható-e azokán/annak okából kifejezés (pl. 18. életévének betöltéseokán…)? Vagy helyesebb ilyenkor a miatt névutót alkalmazni?

A Nyelvmûvelõ kéziszótár (2005: 418) azt írja az okán, oká-ért, okából szavakról, hogy névutószerûen használt ragos fõne-vek, nem idegenszerûek, de stílushatásuk kissé régies, illetvemesterkélt. Természetesebb helyettük a köznyelvi miatt, illetvevégett névutó, az -ért rag, az érdekében, címén névutószerû ra-gos fõnév.

Melyik a helyes alakja ennek a tulajdonnévbõl képzett igé-nek: Facebookozik vagy facebookozik?

A -z igeképzõ miatt kis kezdõbetûs a szó: facebookozik. (Azigéket kis kezdõbetûvel írjuk.)

Focimeccset néztünk, és a következõ kérdést tettem fel:„Minek ezeknek a magyar focistáknak stadiont épülni?” Eb-ben a szövegkörnyezetben helyes-e az épülni szó? Szerintemigen, a párom szerint nem. Õ azt mondja, hogy csak úgy he-lyes, ha az épülni helyett az építeni szót használjuk.

Az épül szónak bizonyos nyelvjárásokban van ’építkezik’ és’épít’ jelentése is. Elsõsorban a nyugat-dunántúli nyelvjárásirégióra (a Rábaköz, az Alpokalja, Kõszeg környékén) jellem-zõ. Az Új magyar tájszótár vonatkozó szócikke (II. 198) ilyenadatokat tartalmaz az épül tárgyas igeként való, ’épít’ jelentésûhasználatára: épûtt (Kapuvár), épûnyi (Mihályi), épül (Kapu-vár), épülhettem (Mihályi), épünyi (Kõszeg-Hegyalja), példáulSzíp keresztházat épût a zöccsö. A kérdezõ tehát nem hibázott,hanem nyelvjárásban beszélt.

Szamizdat kiadás vagy szamizdatkiadás?

A szamizdat minõségjelzõként különírandó: szamizdat ki-adás. (Vö. OH. 1295: szamizdat folyóirat, szamizdat irodalom,szamizdat kiadvány.) Birtokos jelzõként viszont egybe: szamiz-datkiadás.

A majd szó után jelen vagy jövõ idõt kell használni? Pl. „Jó,majd meg fogom csinálni” vagy „Jó, majd megcsinálom.”

A mai magyar nyelv már nem jelöli toldalékkal az igén a jö-võ idõt (megcsinálandom). Ehelyett vannak különféle segéd-szók és határozószók, amelyekkel grammatikailag is kifejezhe-tõ a jövõ idõ. Ezeken kívül azonban jelen idejû igealakkal is tu-dunk a jövõre utalni, s többnyire így is teszünk. Pl. „Holnap el-megyek a boltba.” Ezzel egyenértékû a „Holnap el fogok men-ni a boltba” mondat, amelyben a fog segédigével fejezzük ki ajövõidejûséget. Vagyis a majd szó után jelen és jövõ idõt is le-het használni.

Az alig várom kifejezésben miért módosult az alig szó jelen-tése az eredetileg ’kevéssé, kismértékben’-rõl a ’nagyon’ jelen-tésre?

Az alig határozószó egyik jelentése A magyar nyelv értel-mezõ szótára szerint ’nagyon nehezen’, pl. Alig vár valamit: ne-hezen, türelmetlenül várja valaminek a bekövetkezését. Aligvárom, hogy itt legyen a nyár. Azt nyelvtörténeti kutatások tud-

nák igazolni, hogy a ’kismértékben’ je-lentésû szót mikor kezdték ’nagyon ne-hezen’ jelentésben is használni. Van egymozzanat, amely megmagyarázhatjaezt: pl. alig lát – kismértékben lát; látugyan, de nagyon nehezen. Ez az utóbbimozzanat késõbb önállósulhatott.

Petricsésze vagy petri csésze a helyesírásmód?

Egyik sem! Ezt így kell írni: Petri-csésze (OH. 1185). Az esz-köz a nevét Julius Richard Petri (1852–1921) német bakterio-lógusról kapta, aki 1887-ben alkotta meg a Petri-csészét, ami-kor Robert Koch mellett dolgozott. Az írásmódra a helyesírásiszabályzat 168. szabálypontja vonatkozik.

Hogyan írjuk: Pedagógiai Program, Helyi Tanterv?

Közszóként a kérdezett kifejezéseket kis kezdõbetûvel ír-juk: pedagógiai program, helyi tanterv. Pl. Az iskoláknak megkell írniuk a pedagógiai programot, a helyi tantervet. Ha azonbanegy adott dokumentum címeként használjuk, akkor a címek-hez hasonlóan az elsõ szót nagy kezdõbetûvel írjuk: Pedagógiaiprogram, Helyi tanterv az X iskolában.

Egy újonnan megjelent plakáton olvasom a következõt: Kö-zösségi bankolsz? Helyes ez így? Tartozhat melléknév igéhez?

Valóban sajátos, tömörítõ szószerkezet ez, amelyben a kö-zösségi bank kifejezéshez igeképzõ és igei személyrag járul.Helyes írásmódja: közösségi bankolsz (l. még: reggeli tornázom).A szószerkezetet csak akkor írjuk egybe, ha két képzõ járulhozzá (137. szabálypont).

Fel sem tételezem… A hideg ráz, ha ezt hallom. Egy korábbifelvetésre ezen az oldalon így válaszoltak: „A Magyar nemzetiszövegtár adatai (http://corpus.nytud.hu/mnsz/) alapján anem elváló igekötõ használata a gyakoribb: nem feltételeztemróla (750 elõfordulással). Sokkal ritkábban, mindössze120-szor fordul elõ a szöveganyagban a tételez fel alak. Tehát anem elváló igekötõs változat a gyakoribb, elfogadottabb, denem teljesen elvethetõ az elváló alak sem.” Én azt gondoltam,hogy itt nem igekötõs, hanem a feltétel fõnévbõl képzett igérõlvan szó. Ezek szerint nem jól gondoltam?

Mint a kérdezõnk által is említett korábbi válaszunkból iskiderül, az elváló igekötõs alak ritkább, de létezõ nyelvi adat. Afeltételez szó relatív töve a feltétel fõnév, amely itt nem ’köve-telmény, kikötés’, hanem ’feltevés’ jelentésben szerepel. Né-melyik régebbi nyelvmûvelõ „magyartalannak” tartotta a fel-tesz (vmit), felteszi magában, hogy… kifejezéseket, pedig akkoris elõfordult mind a beszélt nyelvben, mind irodalmi mûvek-ben (l. Petõfi Nem tesz föl a lyány magában egyebet… kezdetûkölteményét vagy Arany Juliska elbujdosása címû verstöredé-két). A hetvenes évekre a nyelvmûvelõk is elfogadták e kifeje-zéseket. A feltételez ilyen értelmû használatát azonban tovább-ra is rosszallották – mondván: szótévesztésen alapul (l. feltétel~ feltevés). Bizonyos kifejezésekben mégis elfogadták: „Felté-telezem, hogy találkozni fogunk” a „Feltettem, hogy találkoznifogunk” mondat helyett (Nyelvmûvelõ kézikönyv I. 625). Márakkor is tudomásul vették, hogy ebben a jelentésben elválhat aszó igekötõje: „nem tételeztem [azaz tettem] fel (róla, hogy)”.

A labdarúgó-vb kapcsán gyakran olvashattunk a csoport-kör mérkõzéseirõl. B-csoport vagy B csoport?

Az OH.-ban a B csoport alak szerepel. Ennek oka, hogy a Bkijelölõ jelzõje a csoport szónak, a jelzõs szerkezeteket pedigkülönírjuk.

Összeállította: Hujber Szabolcs

www.manyszi.huKérdések és válaszok

Édes Anyanyelvünk 2014/5.16

2014 LÕRINCZE-DÍJASAI

Koltói ÁdámTisztelt ünneplõ közönség! A stílus maga az ember – ez a

közismert mondás azt jelenti, hogy stílusunk (gondolkozásunkrendje és mozgása) valamiféleképpen pecsétünk és aláírásunk:stílusunk teszi azt, hogy a gondolatok hozzánk tartoznak.Koltói Ádámot is ez az igazság foglalkoztatta, amikor doktoridisszertációja témájául a „Magatartás és nyelvezet” kapcsola-tának feltárását választotta. Az egyengondolkodás pedigegyennyelvezetet teremt, így alkotta meg a „farmernyelv” ter-minust, amelyet mindnyájan ismerünk és használunk. Ekkor-tájt indult el az ifjúsági nyelv és a szleng kutatásának újabb hul-láma, s ebben Koltói Ádámnak jelentõs szerepe volt.

A mindennapi háttér is segítette nyelvmûvelõ tevékenysé-gében, hiszen mindig fiatalokat tanított: a ceglédi gimnázium-ban, a Kazinczy utcai tanárképzõ fõiskolán, az újságíró-szövet-ségben. A Bálint György Újságíró Akadémián 28 éve tanít saj-tónyelvet.

Tanítási tapasztalata és mindennapi beszédünk figyelése ki-terjedt publikációs tevékenységben kapott hangot: kötetekbenés olyan folyóiratokban, mint a Köznevelés, a Magyartanítás, aPedagógiai Szemle, az Élet és Tudomány és az Édes Anyanyel-vünk. Publikációs tevékenységének megkoronázása a2008-ban megjelent Jó szóval címû, elegáns kiállítású kötet, eb-ben legjobb írásait közli nyelvünkrõl, nyelvhasználatunkról.

Szellemes glosszái hangzottak el a Kossuth rádióban (a Ma-gyarán szólva, a Tetten ért szavak sorozatokban), a Duna Tele-vízióban. Forgatókönyvírója és mûsorvezetõje volt A magyarírásbeliség regénye címû többször is megismételt hasznos és lát-ványos mûsornak. Nagy mestere a játékos szóalkotásoknak,tõle származik a híres telefere mûsorcím.

A különféle bizottságokban végzett munka ugyan nem lát-ványos, de haszna talán a legnagyobb. Még a hetvenes és anyolcvanas években dolgozott a tantervi-tankönyvi bizottsá-gokban. A Magyar Televízió nyelvi bizottsága számára tanul-mányokat készített a vitavezetésrõl, a reggeli és az ifjúsági mû-sorokról, a kérdezéstechnikáról. Vezette a TIT Pest megyeinyelvi szakosztályát, országos, megyei és budapesti elõadáso-kat tartott, elsõsorban a magyar nyelv hetén.

1976-ban Cegléden – minden bizonnyal elõször az ország-ban – megrendezte az elsõ Kossuth-szónokversenyt középis-kolás diákok számára. Ezt a kezdeményezést újította fel a ta-nárképzõ fõiskola 1999-ben határon inneni és túli fiatalok szá-mára. A szónokversenyhez kapcsolódó konferencia elõadása-it, a versenybeszédeket elemzésekkel évrõl évre kiadjuk; a kö-tet tükörszerkezetes címét Koltói Ádám adta: „A retorika atársadalomban – a társadalom a retorikában”’. Az õ javaslatai-ból választja ki a zsûri a kötelezõ beszédek és a rögtönzések té-máit. Az eddigi tizenöt verseny zsûrijének munkájában mindigrészt vett, értékelõ szavaival mindig tanította és buzdította afiatalokat, eddig 684-et! Igazi tehetséggondozás, amelynekKoltói Ádám által megfogalmazott célja: a közéleti, szakmai,pedagógiai szerepekre való felkészítés, a komplex nyelvhasz-nálat színvonalának emelése, a hagyományápolás. E felhívástársadalmi fontosságát helyeselve, a szónokversenyt az Anya-nyelvápolók Szövetsége mindig támogatta az elmúlt tizenötesztendõben.

Koltói Ádám céljának tekinti az oktatva nevelõ tanítást ésismeretterjesztést – szakszerûen és színesen. Ars poeticája: Ta-náremberként élni. Ezzel Lõrincze Lajos is egyetértene, hiszenahogyan a Jó szóval kötet bevezetésében olvashatjuk: Ha szé-pen szólok, jóért szólok. / Ha jóért szólok, másért szólok. / Hamásért szólok, bátran szólok. / Ha bátran szólok, híven szólok./ Ha híven szólok, szépen szólok.

Adamikné Jászó Anna

Raátz JuditAz a jeles nyelvész, akit a Lõrincze-díj elnyerésére elõter-

jesztek, tudósi mércével mérve még fiatal, de tudományos ésoktatói tevékenysége már most is olyan gazdag és jelentõs,hogy akár életmûként is elfogadhatnánk.

Elsõ diplomáját az ELTE BTK orosz–pedagógia szakánszerezte 1979-ben, a másodikat az ELTE BTK magyar nyelv ésirodalom szakán 1986-ban. Tudományos fokozatai pedig: dr.univ. fokozat nyelvtörténetbõl, valamint PhD-fokozat magyarnyelvtudományból, mindkettõ az ELTE BTK-n. Fontosabbmunkahelyei: az ELTE Tanárképzõ Fõiskolai Kar magyarnyelvtudományi tanszéke (én itt ismertem meg), majd azELTE BTK mai magyar nyelvi tanszéke, s ehhez 2009-tõl egyfélállás az MTA Nyelvtudományi Intézetében, ahol elsõsorbanaz utónevek gondozása, a sajátos utónévkérelmek elbírálása afeladata. Megjelent önálló vagy társszerzõvel közösen készí-tett munkái is nagyobbrészt névtani tárgyúak, s ezen belül is fõ-leg a személynevekkel, keresztnevekkel kapcsolatosak. Közü-lük a legjelentõsebb kétségtelenül A keresztnevek enciklopé-diája címû, a Tinta Kiadónál 2009-ben megjelent testes kötet,amely keresett kézikönyvnek számít.

Publikációs jegyzéke olyan gazdag, hogy az ember csakámul, hogy egy családanya – hiszen õ az is, ennek egy immárfelnõttnek számító fia a bizonyítéka – hogyan s mikor szakítidõt több mint hatvan cikk és tanulmány, továbbá nem keve-sebb, mint kilencven (!) tankönyv, munkafüzet, feladatfüzet,tanári kézikönyv és egyéb oktatási segédlet önálló vagy társ-szerzõvel való megírására. Cikkei és tanulmányai persze nemcsupán a névtan és az oktatás körül forognak, hanem tematiká-jukat tekintve igen változatosak. Ennek szemléltetésére felol-vasom, hogy eddig milyen tárgyakat oktatott fõiskolán, illetveegyetemen: hangtan, jelentéstan, alaktan, szófajtan, anyanyel-vi tantárgy-pedagógia, névtan, szövegtan, nyelvmûvelés, reto-rika, szociolingvisztika, helyesírás, kommunikációtan, a kom-munikáció tanításának módszertana, üzleti kommunikáció,tárgyalástechnika, magyar nyelv külföldieknek. Ezt hallva, ol-vasva, gondolom, sokan azt kérdezik: mi az az anyanyelvvelkapcsolatos tantárgy, amit nem tanít? Van-e egyáltalán ilyen?Én ezt nem vizsgálom, de azt megjegyzem, hogy a nyelvmûve-lés az õ számára nemcsak olyan szaktárgy, amelyet oktat, ha-nem olyan vissza-visszatérõ téma is, amely nemegyszer megih-leti. Lapunkban, az Édes Anyanyelvünkben is jelentek megnyelvmûvelõ írásai. Az egyiknek ez volt a címe: „Lehet-e a si-ker bombasztikus?” Azért emlékszem erre, mert történetesenugyanabban a számban én is szóltam volna errõl egy olyan írá-somban, amelyben bizonyos szavak olykor nemkívánatos je-lentésárnyalatait vizsgáltam, s köztük lett volna a bombaszti-kus szó is. Mivel egy szerkesztõ nem követhet el olyan hibát,hogy ugyanabban a lapszámban ketten is írnak ugyanarról, énfelsorolásomban csak megemlítettem ezt az árnyalattévesz-tést, s átutaltam a lapban tudatosan a szomszédos oldalra he-lyezett, Raátz Judit által írt cikkre. Ez esetben voltaképpentársszerzõk is voltunk!

Még sokáig méltathatnám Raátz Judit érdemeit, de mivelszáz szónak is egy a vége, most már csak az az egy következik,ha nem is az a szó, hanem az a mondat. Kedves egykori kollé-gámat, dr. Raátz Juditot, aki egyébként ismerte is és igen nagy-ra becsülte Lõrincze Lajost és tevékenységét, emberként, ok-tatóként és tudósként is olyan személynek tartom, aki messze-menõen méltó a Lõrincze-díj elnyerésére.

Grétsy László

Az Anyanyelvápolók Szövetsége, mint már tavaly is, úgy 2014-ben is a magyar nyelv napján, a magyar nyelvet köszöntõ ünne-pi ülésen adta át a Lõrincze Lajosról elnevezett díjat annak a két kitüntetettnek, akik ezt az elismerést kiérdemelték. Az alábbi-akban az õ tevékenységüket ismertetõ méltatásokat, laudációkat adjuk közre.

Édes Anyanyelvünk 2014/5. 17

Nemrégiben egy számomra nagyon kedves, szemre istetszetõs könyvvel kopogtatott nálam a postás. A kis csoma-gocska, amelyet átadott, Erdélyi Erzsébetnek, egykori tan-széki kollégámnak Kincsvadászat Nagykõrösön címû,csaknem kétszáz oldalas munkája. Azért örültem meg neki,mert úgy éreztem, egy morzsányi részem nekem is vana kötet létrejöttében. Ugyanis csaknemmásfél évtizede az AnyanyelvápolókSzövetségének egyik tisztségviselõje-ként én mondogattam magamban is, demásoknak, szövetségbeli társaimnakis, hogy – a szövetségünk által már anyolcvanas években is nemegyszermeghirdetett anyanyelvi pályázatok si-kerét, ugyanakkor pedig az elõre jel-zett pályázati díjak csekélyke voltátlátva – jó volna valamilyen jó támoga-tót keresnünk pályázataink meghirde-téséhez s az általunk igen jónak, hasz-nosnak, az anyanyelvi tudat erõsítõjé-nek tartott pályázati rendszernek nem-csak megtartásához, hanem jelentõsmegerõsítéséhez. Hogy, hogy nem,egyszer csak levelet kaptam az akkorikormány kulturális tárcájának vezetõ-jétõl, Hámori Józseftõl, hogy a Nemze-ti Kulturális Örökség Minisztériuma –ez volt a neve – megérti, helyesli szándékainkat, s ennyi ésennyi forinttal támogatja az ezentúl közösen meghirdetendõanyanyelvi pályázatainkat.

Mi tagadás, nagyon megörültünk, s természetesen éltünkis a felkínált lehetõséggel. Az együttmûködés elkezdõdött.A pályázatok témáit mindig mi adtuk, a beérkezett pálya-mûvek elbírálását közösen végeztük, a saját korábbi lehetõ-ségeinkhez mérten tekintélyes pályadíjakat pedig a minisz-térium vállalta magára. Az elsõ ilyen közös pályázatunklegjobb pályamûveibõl összeállított kötet már 2000-benmeg is jelent „Anyanyelvünkrõl anyanyelvünkért” címmel(ez volt a pályázat címe is), s ezt követte a többi is („Nyelviillem – nagyszüleink kiskorában”, „Szójátékos anyanyel-vünk”, „Anyanyelvi rejtvénytár”, „Informatikai technoló-gia és nyelvhasználat” stb.), e soraim megírásakor már ti-zenhárom.

Nem csupán a múlt felidézése végett írtam le az eddigie-ket, hanem mert Erdélyi Erzsébet könyve éppen a tizenhar-madik pályázathoz kapcsolódik. Ez volt a 2011-ben meg-hirdetett pályázat címe: „Helyneveink érdekességei, tanul-ságai, népi magyarázatai”. Csaknem 150 pályázat érkezettbe, nagy örömünkre több mint negyven a határainkon túlról.Bátran állíthatom: minden pályázat értékes volt, de a leg-jobb pályázatok anyagából összeállított kötetbe mégis csakhúszegynéhányból kerülhetett be egy-egy részlet. ErdélyiErzsébet pályamunkája – „Kõrös körül, körös-körül –Nagykõrösi helynevek vizsgálata” címmel – a legjobbakközött volt, díjas is lett, s a munka egy része éppen ezértmeg is található az említett kötetben. Ez már maga is nagysiker, de szerzõnk, gondolom, fellelkesülve az elért eredmé-nyen tovább írta, csiszolta, gazdagította, színesítette mun-

káját, s íme, most átnyújtja egyrészt városa lakóinak, más-részt a nagykõrösi helynevek, illetve általában a helynevekszerelmeseinek. Könnyen teheti, hiszen õ maga is a helyne-vek, továbbá a ragadványnevek, utcanevek, térképek, be-szélõ és „félrebeszélõ” nevek megszállottja.

Ez a könyve, amelynek megírásához száznál is többszakmunkát, cikket, számos régi levelet, iratot használt fel,a színességével s a gazdagságával szinte elkápráztatja az ol-vasót. Szinte hihetetlen, de valóság: a könyvet 233 számo-zott s egyenként kommentált, megmagyarázott kép is ékesí-ti. Számos forrásból vesz át képeket, de a források megjelö-lése szerint ezeknek csaknem felét saját maga készítette!Tudós lénye pedig abban is megmutatkozik, hogy az eddigi

helytörténeti szakirodalom nem egyadatát kiegészíti, vagy ha szükséges,pontosítja.

A kötet egyik legnagyobb értéke aNagykõrös helytörténeti szempontbólkiemelkedõ utcanévadó személyisége-it, valamint a Nagykõröshöz szorosabbvagy lazább szállal kötõdõ országos hí-rességeket tizenhárom oldalon kü-lön-külön kis cikkecskékben bemutatóMinilexikon. Ötvenhat kis névcikk, abemutatott nevezetes személyiségekrövid életrajzával, a cikkek bal szélénmindegyiküket kis képeken is megörö-kítõ formában. (Ezek a képek nem ré-szei a már említett, 233 képet, ábrát stb.tartalmazó képsorozatnak, de ugyan-olyan díszei, ékei a kötetnek, mintazok.) Csupán néhány név emlékezte-tõnek, ábécérendben: Ádám László,aki majd egy évtizedig a város polgár-

mestere volt; Apponyi Albert György gróf, politikus, mi-niszter, aki többször is járt Nagykõrösön, a trónörökös párszarajevói meggyilkolásáról is éppen a nagykõrösi Pálfájaerdõben értesült; Arany János, aki egy évtizeden át a refor-mátus fõgimnázium tanára volt, s akinek Nagykõrös életé-ben betöltött szerepérõl Tõrös László utóbb több kiadást ismegért könyvet is írt stb.

A recenzensnek az is feladata lenne, hogy a bírált, illetõ-leg méltatott könyv esetleges fogyatékosságait is tegye szó-vá. Nos, ez a könyv egészében véve olyan gondos munka,hogy említésre való hibát alig-alig találni benne. Legföljebbegy bibliográfiai pontosítást tartok szükségesnek. A gazdagirodalomjegyzékben ott szerepel jeles tudósunk, Benkõ Lo-ránd Árpád-kori személyneveink címû tanulmánya is, ámnem a helyes Loránd utónévvel, hanem Lórántként említvea szerzõt. Az igaz, hogy a Lóránt és a Loránd név rokonok:mindkettõ a germán Roland családjába tartozik, ám említetttudósunk nem a ma megszokottabb Lóránt, hanem a régimagyarban kifejlõdött Loránd változatot viselte, amelyszintén anyakönyvezhetõ név. A torziós inga megalkotója, afizikus Eötvös Loránd is ezt a névformát használta.

Nagykõrösnek már eddig is voltak jeles ismerõi, búvárai,kutatói: Balanyi Béla, Nagy Lajos, Szabó Attila és mások.Meggyõzõdéssel teszem hozzá: közéjük tartozik, sõt, eddi-gi nagykõrösi helynévtörténeti munkásságát tekintve az él-re kívánkozik Erdélyi Erzsébet neve, illetve õ maga. Ha énlennék Nagykõrös polgármestere, díszpolgárrá választa-nám.

(Kincsvadászat Nagykõrösön – Helyneveink nyomában.Nagykõrös, OniPrint Kft., 2014.)

Grétsy László

KÖNYVSZEMLEErdélyi Erzsébet

helynévtörténeti könyvérõl

Édes Anyanyelvünk 2014/5.18

Ékesszóláson szónoki (retorikus) vagy kiterjesztveminden nyilvános beszédet értünk. „Az ékesszóláskiskönyvtára” tehát a választékos, szép beszédre ta-nít. Igen, így kezdõdött: szólások, közmondások, re-torika..., de azóta kiterebélyesedett, van benne etimo-lógia, sõt verselemzés, fordítás, találós kérdés... Ésmost újabb témák: gyógynövényleírás, tájszavak, újszavak, bölcs tanácsok... A páratlanul szép cím alig-ha fedi le ezeket a témákat, hacsak nem arra gondo-lunk, hogy mindenrõl lehet szépen, ékesen beszélni(no meg rútul is) – s talán éppen ez emberi létünk,kulturális evolúciónk titka, hogy igyekszünk mindenta szépség/ékesség jegyében is alakítani. Jó kezdésnekjó hagyás a vége...

Rácz János: Gyógyhatású növények (2014)

Rácz Jánosról tudható, hogy az etnobotanika nagykedvelõje és mûvelõje. 2014-ben két kötete is megjelente tárgyban. Az ékesszólás-sorozatban a Gyógyhatásúnövények (250 gyógynövény leírása, nevének magyará-zata és gyógyhatásának ismertetése), az Inter NonprofitKft. kiadásában pedig a Gyümölcsneves könyv (355 gyü-mölcs nevének, mûvelõdéstörténetének a bemutatása).A visszatérés a természeteshez, a „fûben-fában orvos-ság” bölcsességéhez növeli az ilyen könyvek iránti ér-deklõdést. Jó tudni, hogy bölcs, természetközeli eleinkmiben láttak gyógyhatást; persze nem árt józannak ma-radni, azért õk sem éltek örökké. Rácz János egy-egycímszóban bemutatja a növénynév latin megfelelõjét (pl.macskagyökér – valeriana), mûvelõdéstörténetét, nö-vénytani leírását, majd pedig a népi gyógyításban ját-szott szerepét, pl. az álmatlanság nagyra becsült ellen-szere, emésztésserkentõ, az epilepszia, hisztéria gyógy-szere, fejfájás és bélgörcsök ellen is hasznos, no meg da-ganatellenes hatása is van. Mindehhez járul a szívnyug-tatás, sõt a vérnyomáscsökkentés is. (Ez mind a macska-gyökér, tehát aki mindezt elhiszi, annak nincs is szüksé-ge más panaceára!)

Kiss Gábor: Kis magyar tájszótár (2014)

Kiss Gábor Kis magyar tájszótára 5800 népies és táj-nyelvi szó magyarázatát ígéri; ez kevés is, meg sok is. Afelgyûjtött magyar tájszóanyaghoz képest kevés, de ezennem kell csodálkozni, hiszen „kiskönyvtárról” van szó. Aszerkesztõ 21 általános és regionális tájszótárból válo-gatta anyagát. Mivel ezeknek a szótáraknak egy része kispéldányszámban, kisebb kiadóknál és tudományos célrajelent meg, a Kis magyar tájszótár ezekre is felhívja a fi-gyelmet (érdemes böngészni – vigyázat, ez is tájszó! – a19. oldalon kezdõdõ forrásjegyzéket). A ma emberénektájszóismeretéhez képest viszont minden bizonnyal sok,mert aki ennyi tájszót ismer, méltán válhat a társaságvagy a közélet központi alakjává. Tudjuk, ha valaki be-dob egy kevéssé ismert tájszót, akár hónapokig is foglal-

kozik vele a média... Csak a b betûnél maradva, ilyen„jópofa” tájszavakkal bõvíthetjük repertoárunkat: baka-sári, barackó, bedák, bekum, bizseg, bókony, böhönc,böstörködik, bucó, bürü. (Akinek ez mind ismerõs,messze kerülje ezt a könyvet, akinek van hiányossága,annak nem árthat.)

Minya Károly: Új szavak II. (2014)

Minya Károly folytatja újszó-sorozatát! 2007-ben je-lent meg ugyanebben a sorozatban az Új szavak I. kötet.Mivel szerepelt rajta a római egyes, ezért mindenki kö-vetelte, hogy legyen folytatás. Ez most megszületett, 800új neologizmus került a szótárba. Ha belegondolunk,hogy egy ember naponta legföljebb pár ezer szót hasz-nál, és jobb esetben még kétszer-háromszor annyit is-mer, akkor hét év alatt egy csaknem ezres új lista eléggénagy nyelvi változást jelent. Fábián Pál mondta a rend-szerváltozás után: szókincsváltó évtizedbe léptünk. Úgylátszik, hogy meglehetõsen „hosszú” ez az évtized. Azpersze kérdés, hogy a gyûjteményben közreadott szavakmennyire lesznek tartósak, sõt olykor egészen biztosanegyszeri, kicsit erõltetett újításokra is gyanakodhatunk.A dugódíj nyilván tartósabb, mint a szociális népszavazás(ez csak egyszer volt), de sok kordokumentum és „jótudni”-kifejezés rejlik a szótárban: botlatókõ (a németStolperstein magyarítása), bulisofõr, fogékszer, habzsi-dõzsi, körbeszámlázás, öregezés, romkocsma, vadplakát,vakrandi. Megfigyelésem szerint az új jelenségek elõbbfõnévként bukkannak fel, igei alakjuk meghonosodásu-kat jelzi. Ezért a szótárban jóval több a fõnév, mint azige. De azért ebbõl is van bõven: flegmázik, guglizik,kommentel, lájkol, posztol. Számomra is újdonság apénzedikén – fizetésnapon... Fölvethetõ, hogy ha egy szó-képzés beindul, akkor nem áll meg, s ha van a szótárbannyugger és jobber címszó, akkor miért nincs baller. (Talánmajd a folytatásban lesz, hiszen a szócsinálási pánik – co-pyright BG – nem áll meg.)

Kiss Gábor – Kiss Bernadett:Bölcs tanácsok (2014)

A 19. századi monumentális értelmezõ, részben táj-nyelvi, frazeológiai stb. és egyúttal a kor akkori felfogásaszerinti jelentéskör-keresõ (szógyökcsaládokat felmuta-tó) munka az ún. Czuczor–Fogarasi-szótár – teljes ne-vén: Czuczor Gergely és Fogarasi János: A magyar nyelvszótára I–VI. kötet. Kiss Gábor és Kiss Bernadett szer-kesztõk ötlete, hogy kigyûjtik ennek a monumentálismûnek a fontosabb közmondásait és szólásait. A munkaazért dicséretes, mert a Czuczor–Fogarasi-szótár tudo-mánytörténeti, filológiai, kritikai feltárása megindult(CzF.-konferenciák), s ebben egészen egyedülálló szem-pont a frazémák (állandósult szókapcsolatok) megvizs-gálása. Czuczorék ugyanis elméletükhöz, magyarázata-ikhoz nagyon sok forrásból merítettek, s ezek közülegyik „mélységes mély” forrásuk a tájnyelv és frazeoló-gia. A CzF.-anyagba való futó bepillantás is nagy távlato-kat nyit egyébként homályosuló látásunk elõtt: Aki urá-val perel, annak csak Isten orvosa. – Ha a pofoncsapást el-szenveded, máskor dorongot hoz reád. – Nosza rajta, kisfazék, ugyan felfortyantál. – Prókátor szája aranykulccsalnyílik. – Ne szemeld a másét, csépeld a magadét. – Jó kez-désnek jó hagyás a vége. (Egyetértenek?)

B. G.

OlvasónaplóJó kezdésnek jó hagyás a vége

Az ékesszólás kiskönyvtára 30–34.(Tinta Könyvkiadó)

Édes Anyanyelvünk 2014/5. 19

Érdeklõdésének, kutatásának fõiránya a 20. századi magyar irodalom,különösen az erdélyi és a nyugati ma-gyar irodalom. Miért éppen ez?

– Kiváló magyartanáraim voltak,olyan huszadik századi költõket állí-tottak a tananyag középpontjába,mint Ady, Babits, Kosztolányi, JózsefAttila, Szabó Lõrinc, Illyés Gyula,Radnóti Miklós, de ott ismerkedtemmeg Áprily Lajos, Dsida Jenõ, SíkSándor, Weöres Sándor, Sinka Istvánmunkásságával is, meg persze Krúdy-val, Németh Lászlóval, Kodolányi Já-nossal, Kós Károllyal, Tamási Áronnal. Otthon is volt elég sokkönyvünk, sokat olvastam, nemegyszer fél éjszakákat is. Ígykerültem a modern magyar irodalom vonzásába, így lettembölcsészhallgató, majd közelebbrõl is tanulmányoztam az er-délyi irodalmat, és erdélyi íróról: Kuncz Aladárról írtam aszakdolgozatomat, ez lett késõbb az elsõ könyvem.

Hivatalból is folyamatosan figyelemmel kíséri a mai irodalmitörekvéseket. Mi az, amire különösen figyel, mi az, amire kevéssé?

– Igyekszem minden fontos mozgalmat, irányzatot és mûvetszámon tartani. Nem köteleztem el magam egyetlen nagyobbirányzat mellett sem: a Nyugat táborát, a népi irodalmat és azavantgárdot egyformán becsülöm. Mint az Írószövetség elnö-ke is igyekeztem kollegiális viszonyt kialakítani a máskülönbenegymással versengõ irodalmi „szekértáborok” képviselõivel,például egyformán nagyra becsültem Csoóri Sándor és KonrádGyörgy munkásságát. A szomorú tapasztalat az volt, hogy egyidõ után mindkét egymással versengõ tábor nehezményezteezt a kiegyenlítést keresõ stratégiát. A teljes nemzeti iroda-lomban gondolkodom, ebben természetes módon ott van a ha-gyományos és a modern irodalom, a Nyugat körüli írók, a népiirodalom, az avantgárd, és ott van a szûkebb Magyarország,Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Délvidék és a nyugati diaszpóramagyar irodalma. Egyetértek Szabó Zoltánnal, midõn az „iro-dalmi nemzetet” a nemzeti identitás legfontosabb kifejezõje-ként határozta meg. A következõket írta: „Az irodalmi nemze-tet – mint minden nemzetet – az a bizonyos, »mindennapi nép-szavazás« tartja össze. Vagyis egyéni döntések az együvé tarto-zás mellett. Mihelyt az összetartozás-tudat az írókban, kifeje-zése a szellemi életben elhalványul vagy elnémul, az irodalminemzet gyöngül, a minõség rokkan, a tehetség elbátortalano-dik, az értelem eleven erõi elszikkadnak, a szellemi élet vérke-ringése elakad. A nemzet megszenvedi. Megsemmisíteni biro-dalmakat lehet. Nem irodalmakat. A Római Birodalom meg-semmisült. A latin irodalom megmaradt. A Római Birodalom-

ból a romjai maradtak meg. A Római Birodalomról az maradtmeg, ami latinul kifejezõdött.”

Mikor ír? És hogyan? Hogy lehet ilyen termékeny szerzõ?– Szinte mindennap írok valamit, részben az aktuális köny-

veimen, részben az „ad hoc” feladatokon: kisebb-nagyobb iro-dalomtörténeti tanulmányokon, könyvismertetéseken dolgo-zom. Az úgynevezett „termékenység” magyarázata bizonyára

abban áll, hogy mindennap meg kellírni néhány lapnyi szöveget. Így aztánlassan megszületnek a könyvek is.

Hogyan vezetett az útja az anyanyel-vi mozgalomhoz?

– Az anyanyelvi mozgalom soraibaLõrincze Lajos hívott meg, még a het-venes években. Korábban is figyelem-mel kísértem a mozgalom tevékeny-ségét, és persze jól ismertem, nagyontiszteltem Lõrincze Lajos munkássá-gát. Elõször a Nyelvünk és Kultúránkszerkesztõbizottságában vállaltamszerepet, majd a kecskeméti konfe-rencián a vezetõség tagja lettem, ké-

sõbb, Lõrincze Lajos visszavonulása után Esztergomban en-gem választottak meg utódjának. Közel két évtizeden át láttamel az elnöki teendõket, sok hasznos tapasztalatot, szép élménytés értékes barátot szereztem a mozgalomban. Az AnyanyelviKonferencia megbízásából bejártam az egész Kárpát-meden-cét. Örömmel gondolok vissza az anyanyelvi mozgalombantöltött évtizedeimre.

Hogy látja a mai magyar nyelv helyzetét?– A magyar nyelv helyzete, talán így mondanám: ellentmon-

dásos. Számos tapasztalat utal arra, hogy nyelvünk háttérbeszorul, különösen a Kárpát-medence kisebbségi vidékein. Amagyarok, a magyarul beszélõk száma tragikus módon csök-kent, hogy csak példákat mondjak, a rendszerváltozás idejénErdélyben 2,1 millió magyarról beszéltek, ez a szám mára más-fél millió alá csökkent; a Felvidéken valamikor több mint egy-millió magyar élt, ez ma nagyjából félmillió; a Vajdaságban aközel háromszázezres magyarság létszáma a felére vagy mégkevesebbre esett vissza; és Kárpátalján is igen nagy visszaeséstapasztalható. Ezek szerint a valamikor 15 milliós magyarságma jó esetben 12-12 és fél milliós létszámot mutat. Olyan de-mográfiai veszteség ez, amely mindenképpen figyelmeztetéstjelent, elemezni kell ennek okait, és intézkedéseket kell kidol-gozni ennek megállítására. Az Anyanyelvi Konferencia többévtizedes munkája igen hatékony volt ebben a tekintetben,egyike volt azoknak az intézményeknek, amelyek eredménye-sen védelmezték anyanyelvünk és nemzeti kultúránk fennma-radását.

Mi az, ami a leginkább elgondolkodtatja a mai magyar kultúrakapcsán?

– A magyar kultúra helyzete az utóbbi évtizedben észreve-hetõen romlott. Egyrészt amiatt, hogy a szellemi életben, azirodalmi életben is igen szenvedélyes viták dúlnak, egyeseknem tartózkodnak a kölcsönös gyûlölködéstõl és rágalmaktólsem. Az irodalomnak természetes velejárói a viták, azonbanezeket a vitapartner megértésének szellemében kellene lefoly-tatni. A kulturális életben tapasztalható gyûlölködést nagyonveszélyesnek tartom, hiszen a magyar történelem már több-ször bizonyságát adta annak, hogy ez a nemzeten belüli szelle-mi „polgárháború” milyen veszteségeket okozhat. Elég talán,ha csak Trianonra utalok.

Állandóan utazik, különösen a Kárpát-medencében. Melyik alegkedvesebb tája, ahová a legszívesebben megy?

Mindenhová szívesen utazom, igen sok barátom, kollégám,ismerõsöm van: írók, tanárok, tudósok, papok szerte a Kár-pát-medencében. Szeretem Kolozsvárt, a székely városokat,Nagyváradot (éppen a napokban tértem vissza ezekbõl a váro-sokból), Pozsonyt, Kassát, Újvidéket, Szabadkát, Ungvárt ésBeregszászt. Bevallom, leginkább Erdélyben érzem otthonmagamat, ha átkelek a Királyhágón, egyszerre ragad magával afájdalom és az öröm, a veszteségtudat és a büszkeség – ez magaaz emberi sors.

B. G.

A birodalom megsemmisül,az irodalom marad

Születésnapi beszélgetésa 80 esztendõs Pomogáts Bélával

NévjegyPomogáts Béla irodalomtörténész, kritikus (Pestújhely,

1934. október 22.). A budapesti piarista gimnáziumban, majd abudapesti tudományegyetemen tanult. Részt vett az 1956-osforradalomban, ezt követõen egy idõre internálótáborba került.Pályáját középiskolai tanárként kezdte, 1965-tõl az MTA Iro-dalomtudományi Intézetének munkatársa, 1992-tõl 2004-igigazgatóhelyettese. A Literatura címû irodalomtudományi fo-lyóirat szerkesztõje, késõbb fõszerkesztõje. 1992-tõl 2012-igaz Anyanyelvi Konferencia elnöke, azóta tiszteletbeli elnöke,1995 és 2001 között a Magyar Írószövetség elnöke. Fõbb kitün-tetései: József Attila-díj (1991), Kisebbségekért-díj (1996),Széchenyi-díj (2003), Lõrincze-díj (2011). Marosvásárhely ésKalotaszentkirály díszpolgára. Több mint száz önálló kötete,emellett közel kilencven általa szerkesztett antológiája, szö-veggyûjteménye jelent meg.

Édes Anyanyelvünk 2014/5.20

Rendkívüli közgyûlést tartott azAnyanyelvápolók Szövetsége 2014. ok-tóber 13-án. Ezen megszavazták a Fõ-városi Törvényszék által az alapsza-bályban elrendelt módosításokat.

*

A Magyar Nyelvõr Alapítvány elsõízben 2014. október 3-án Marosvásár-helyen tette közzé a Magyar NyelvõrDíjjal elismert kutatók névsorát. Ki-tüntették Balázs Géza nyelvészt, nép-rajzkutatót, az ELTE Mai MagyarNyelvi Tanszékének tanszékvezetõ ta-nárát és Tóth Etelkát, a tanszék fõis-kolai docensét, több magyar helyesírá-si kiadvány szerkesztõjét, valamintPéntek János nyelvészt, a kolozsváriBabeº–Bolyai Tudományegyetem pro-fessor emeritusát, a Kolozsvári Akadé-miai Bizottság elnökét. Balázs Géza ésTóth Etelka Budapesten vette át a díjat(l. képünkön). Kiss Róbert Richard, aMagyar Nyelvõr Alapítvány társadal-mi tanácsadó testületének elnöke el-mondta: a hagyományteremtõ szán-dékkal, elõször kiosztott díjat azoknakítélik oda, akik a legtöbbet tették a ma-gyar nyelv ápolásáért az elmúlt évbenhatáron innen és túl. Az alapítvány ku-ratóriuma a Magyarországon élõk, il-letve a határon túliak körébõl választ kiegy-egy díjazottat, valamint elismerés-ben részesíti azt, aki a legtöbbet tette azalapítvány céljainak megvalósításáért.

*Balázs Géza és Minya Károly

Kettesnyelvünk címû könyvének be-mutatója 2014. szeptember 25-én voltNyíregyházán a TIT-székházban. A

rendezvényre mintegy százan voltakkíváncsiak. A regisztrált résztvevõkjutalomkönyvet kaptak.

*Ötödik Kolozsvári Magyar Napok

(2014. augusztus 20–24.). Az Igen, tes-sék! mozgalom Kincses többnyelvû-ség címmel szervezett programot a sa-játos etnikai, nyelvi és vallási kirakóstfelmutató városban, pl. Történelmitöbbnyelvûség. A Bánffy-palotában ki-állítás a kolozsvári magán- és hivatalosnyelvhasználat történetérõl, Jelenkorimagyarnyelvûség. A mozgalom gazda-sági hálózatba kívánja szervezni azo-kat az erdélyi cégeket, amelyek ma-gyarul is fogadják a vendégeket. Siker.Egy addig kizárólag román nyelven ki-szolgáló „cégtulaj” másnap magyarulis beszélõ munkatársat alkalmaz, hogyigényelhesse az Igen, tessék! mozga-lom matricáját.

Sátoraljaújhelyi díjazottakA 42. Édes anyanyelvünk nyelv-

használati verseny 2014. évi országosdöntõjén Sátoraljaújhely plakettjét és avele járó pénzjutalmat a következõkvehették át Szamosvölgyi Péter pol-gármestertõl: Bodza Ádám András, acsepregi Nádasdy Tamás Mûszaki,Közgazdasági, Informatikai Szki. ta-nulója (tanára: Musatits Györgyi), Bo-ros Norbert, a székesfehérvári Belvá-rosi I. István Középisk. tanulója (taná-ra: Tóth Erzsébet), Buzás Boglárka, agyõri Révai Miklós Gimn. tanulója (ta-nára: dr. Juhász Attila), Csontos GáborMárk, a szekszárdi Garay János Gimn.tanulója (tanára: Bosnyák Eszter),Gajdár Tamás, a bp.-i Puskás TivadarTávközlési Technikum tanulója (taná-ra: Karnerr Judit), Ghyczy András, abp.-i Veres Pálné Gimn. tanulója (taná-ra: Bardi Mária), Gyõrvári Noémi, abp.-i Szent István Közgazdasági Szki.tanulója (tanára: Baranyai Andrea),Hellinger Ákos, a bp.-i Fazekas Mi-hály Fõv. Gyak. Isk. és Gimn. tanulója(tanára: Turcsányi Márta), HorváthDávid, a bp.-i Kossuth Lajos Gimn. ta-nulója (tanára: Hargitai Gergely), Hor-váth Vivien, a gyõri Kazinczy FerencGimn. tanulója (tanára: Szívósné Vá-sárhelyi Zsuzsanna), Jászai Adél, abarcsi Dráva Völgye Középisk. tanuló-ja (tanára: Tornai Katalin), KocsiÁdám, a bp.-i Fazekas Mihály Fõv.Gyak. Isk. és Gimn. tanulója (tanára:Turcsányi Márta), Márton Andrea Bi-anka, a bp.-i Bókay János Humán Szki.tanulója (tanára: Adonyi Judit),

Nagyistók Edit, a csongrádi BatsányiJános Gimn. és Szki. tanulója (tanára:Kissné Kocsis Mariann), NarancsikVince, a gyõri Pattantyús ÁbrahámGéza Ip. Szki. tanulója (tanára: BéresMárta), Polán Anna, a soproni Széche-nyi István Gimn. tanulója (tanára:Holpár Gabriella), Répási Bálint, abp.-i Szent István Gimn. tanulója (ta-nára: Bóka Gábor), Rucska Ferenc, atatai Eötvös József Gimn. tanulója (ta-nára: Czina Lászlóné), Rudisch FerencMartin, a szegedi Radnóti Miklós Kí-sérleti Gimn. tanulója (tanára: GortvaTamás), Saufert Eszter, az egri Gárdo-nyi Géza Ciszterci Gimn. és Szki. tanu-lója (tanára: Dr. Szabó Zsuzsanna),Szõke Dorina, a kiskunhalasi SziládyÁron Gimn. tanulója (tanára: PéterMariann), Tóth Regina Krisztina, acelldömölki Berzsenyi Dániel Gimn.tanulója (tanárai: Tóthné Bali Kriszti-na és Horváth Sarolta), Végh ViviánaAnna, a szombathelyi Horváth Boldi-zsár Közgazdasági és Inf. Szki. tanuló-ja (tanára: Fábián Éva), WintermansMonika, a pécsi Szent Mór Iskolakp.tanulója (tanára: Bayer Ildikó), Zsig-mond Elõd, a kolozsvári ReformátusKollégium tanulója (tanára: Rácz Me-linda).

A bírálóbizottság SátoraljaújhelyVáros Önkormányzatának emlékpla-kettjét és pénzjutalmát adományoztaazoknak a szaktanároknak, akik ismé-telten kitûnõ eredménnyel készítettékfel tanítványaikat a versenyre. A díjatebben az évben Fábián Éva, a szombat-helyi Horváth Boldizsár Közgazdaságiés Inf. Szki. tanára és Tóth Erzsébet, aszékesfehérvári Belvárosi I. IstvánKözépisk. tanára kapta.

Molnár Csikós Lászlókoszorúzási beszéde

(Szarvas Gábor NyelvmûvelõNapok, Ada,

2014. október 11.)

Több mint egy évszázad választ elbennünket attól a kortól, amelybenhelységünk nagy szülötte, Szarvas Gá-bor élt és alkotott. Addigra már meg-erõsödtek a magyar nyelv pozíciói. Amagyar hivatalos lett abban az ország-ban, amelyet az azonos nevû nép ho-zott létre, és tudományos gondolatokközlésére is alkalmassá vált. Belépetttehát a mûvelt európai nyelvek közé.Szarvas Gáborék, az új ortológusokazonban nem voltak elégedettek enneka nyelvnek a minõségével, harcot indí-tottak a nyelvújításnak erõltetett szóal-

HÍREK – TUDÓSÍTÁSOK

Édes Anyanyelvünk 2014/5. 21

kotásai ellen, ezek ugyanis éles ellen-tétben álltak a magyar hagyománnyal.A köznyelvet ezenkívül idegenszerû-ségek is csúfították, fõként germaniz-musok. Olyan szavak és fordulatok je-lentek meg benne, amelyek eltávolítot-ták a nép nyelvétõl. Napjainkban isgondok vannak a magyar köznyelvvel,egyrészt amiatt, hogy elárasztják a bi-zalmas stílus kifejezésformái, másrészta globalizáció hatása érezhetõ rajta. Ahagyományos magyar kifejezésformákmegmaradását manapság nem germa-nizmusok veszélyeztetik, hanem angli-cizmusok. Példát véve Szarvas Gábor-ról, mi is a sarkunkra állhatunk a ma-gyar nyelv épsége és szépsége érdeké-ben, hogy fennmaradásáért ne kelljenlemondania méltóságáról és eredetisé-gérõl.

Lesz-e magyar iskolaSzamosújváron,

a mezõségi szórványban?Magyar iskolaközpont épül a mezõ-

ségi szórványban! Nagy volt az örömSzamosújváron, 2010-ben az elsõ ka-pavágás is megvolt. A román államtólis jöttek ígéretek, de pénz csak Ma-gyarországról érkezett. Az építkezés2014 nyarán leállt.

Legalább a mi nyelvünk peregjentovább, míg újra nem kezdik az építke-zést. Azt a kevés halk szavú gyermeketaz Isten megsegíti, hogy addig se ve-szítsék el anyanyelvüket.

Elmerengtem. Rég volt, de igazvolt! A Deák–Eötvös-féle 1868-as tör-vény értelmében a magyar állam bizto-sította a nemzetiségek egyenjogúságát.Például a második paragrafusa ki-mondta: „A törvényhatóságok jegyzõ-könyvei az állam hivatalos nyelvén vi-tetnek: de vitethetnek emellett mind-azon nyelven is, amelyet a törvényha-tóságot képviselõ testület vagy bizott-mány tagjainak legalább egyötöd részejegyzõkönyvi nyelvül óhajt.” Ide kí-vánkozik a 17-es paragrafus is: „Aköz-oktatás sikere a közmûvelõdés és köz-jólét szempontjából az államnak leg-fõbb célja lévén: köteles az állami inté-zetekben a lehetõségig gondoskodniarról, hogy a hon bármely nemzetisé-gû, nagyobb tömegekben együttélõpolgárai az általuk lakott vidékek kö-zelében anyanyelvükön képezhessékmagukat egészen addig, hol a maga-sabb akadémiai képzés kezdõdik.” Eparagrafus értelmében Magyarországannyi színû lett 1868-tól 1914-ig, az el-sõ világháború kitöréséig, ahány na-

gyobb nemzetiség élt, vagyis német,szlovák, román, ruszin, horvát ésszerb. Ugyanis a magyar állam tele-szórta a Kárpát-medencét nemzetiségiáltalános iskolákkal és líceumokkal(középiskolákkal). Ezek többnyireegy-két év alatt felépültek, és a nemze-tiségi egyházak használatába kerültek,ahol a gyermekek kizárólag anya-nyelvükön tanulhattak 1907-ig, amikoris a Lex Apponyi kimondta, hogy anemzetiségi iskolákban heti két órábana magyart is kell tanítani, az államnyelvét. (Juhos-Kiss János tanár, új-ságíró)

KiadványokBalázs Géza – Juhász Dezsõ –

Zelliger Erzsébet vál. és szerk.: Élõ táj-nyelvek. Válogatás az Emberi Erõfor-rások Minisztériuma és az Anyanyelv-ápolók Szövetsége anyanyelvi pályá-zataiból. Anyanyelvápolók Szövetsé-ge–Inter, Budapest, 2014.

Erdélyi Erzsébet: KincsvadászatNagykõrösön – Helyneveink nyomá-ban. OniPrint, Nagykõrös, 2014.

Hódi Éva szerk.: A gondolkodás ésa nyelv. (Szarvas Gábor NyelvmûvelõNapok, Ada, 2013.) Ada, 2014.

Kiss Gábor és Kiss Bernadett össze-áll.: Bölcs tanácsok. 4000 közmondás,szólás a Czuczor–Fogarasi-szótárból.Tinta, Budapest, 2014.

Kiss Róbert Richard: A fantasztikusnyelv. Mediacom, Budapest, 2014.

Laczkó Krisztina–Tátrai Szilárdszerk.: Elmélet és módszer. Nyelvé-szeti tanulmányok. Eötvös Collegium,Budapest, 2014.

Magyari Sára – Bartha Krisztinaszerk.: A nyelv közösségi perspektívá-ja. Erdélyi Múzeum Egyesület, Ko-lozsvár, Partium Kiadó, Nagyvárad,2014.

Minya Károly: Új szavak II. TintaKönyvkiadó, Budapest, 2014.

Raátz Judit és Tóth Etelka szerk.: Apolitikai beszéd. (A 15. Kossuth-szó-nokverseny elõadásai, beszédei. Inmemoriam Dobos Krisztina.) Trezor,Budapest, 2014.

Rácz János: Halászat Balatonfüre-den és környékén. Balatonfüred, 2010.

Szakonyi Károly: Írók lámpafény-nél. Olvassuk újra! Magyar Írók Egye-sülete, Budapest, 2013.

Veszelszki Ágnes szerk.: Hálózat.Századvég 72. (2014/2.)

Voigt Vilmos: A folklorisztika alap-fogalmai. Szócikkek. Argumentum,Budapest, 2014.

Zimányi Árpád szerk.: Acta Aca-demiae Paedagogicae Agriensis XLI.Sectio Linguistica Hungarica. (BudaiLászló 80. születésnapjára.) EKF,Eger, 2014.

Nyelvészeti események2015. febr. 17. 15.00 Szathmári Ist-

ván köszöntése 90. születésnapján,Magyar Nyelvtudományi Társaság,Budapest

2015. márc. 30 – ápr. 1. 25. Magyaralkalmazott nyelvészek konferenciája– MANYE, PPKE

2015. április harmadik hete: 48. ma-gyar nyelv hete – Emlékezés LõrinczeLajosra (tervezett helyszín: Pápa)

2015. április 24–26. 50. Kazinczy-verseny, Gyõr

2015. május: XIII. anyanyelvi kon-ferencia, MNYKNT (tervezett hely-szín: Nyíregyháza)

2015. június 17–21. Második nyel-vésztábor, Sátoraljaújhely – Szép-halom

2015. június 19–21. V. anyanyelvijuniális, Széphalom – a Magyar Nyelvés Kultúra Nemzetközi TársaságánakLõrincze-konferenciájával

2015. július 6–11. Beszélni nehéz!-körvezetõk anyanyelvi tábora, Nyír-egyháza

Téli, karácsonyi könyvajánlatRácz János: Gyümölcsneves könyv

3500 Ft helyett: 2500 FtBalázs Géza: A pesti nyelv 2450 Ft

helyett: 1900 FtBalázs Géza – Minya Károly: Ket-

tesnyelvünk 2450 Ft helyett 1900 FtA három könyv együtt: 5000 FtMegrendelhetõ: Magyar Nyelvi

Szolgáltató Iroda, iroda@e-nyelv.hu,telefon: 30-318-9666

A lapunkba szánt cikkeketHujber Szabolcs szerkesztõségi tit-kárnak küldjék: ea.szerkesztoseg@gmail.com. Szerkesztõségi fogadó-óra: szerda 15.00–16.00 (Petõfi Iro-dalmi Múzeum). A Hírek – tudósítá-sok rovatba szánt információkat(hír, esemény, kiadvány) a megjele-nés elõtti 40. napig várjuk abalazsge@due.hu címen.

HÍREK – TUDÓSÍTÁSOK

Édes Anyanyelvünk 2014/5.22

Mindenekelõtt az ez évi 3. számunkban közzétett rejtvé-nyek megfejtését adjuk meg.

I. Oda-vissza! 1. Aka. 2. Lel. 3. Eme. 4. Tét. 5. Anna. 6.Gyógy. 7. Szász. 8. Csúcs. 9. Ziliz. 10. Aga. 11. Imi. 12. Bob. 13.Inni. 14. Ede. A beírt szavak második betûibõl (betûjegyeibõl)összeolvasható írónév: Kemény Zsigmond.

II. Rejtõzködõ fõvárosok. 1. Alapazonosság (La Paz, Bolí-via). 2. Almalé (Malé, Maldív-szigetek). 3. Berbécs (Bécs,Ausztria). 4. Filoméla (Lomé, Togo). 5. (Hét)köznapias (Apia,Szamoa). E feladatunk jó néhány megfejtõnek nehézségetokozott s bizonyos fokig jogosan, mivel a 2003-ban megjelentMagyar értelmezõ kéziszótárban a hétköznapias szó nem talál-ható meg, csak a hétköznapi forma. A múlt század középi hét-kötetes szótárban, igaz, külön értelmezés nélkül mind a hét-köznapias, mind a köznapias szóváltozat benne van. Többen azátlagos szóval próbálkoztak, s ebbõl a Lagos városnevet szán-ták megfejtésül. Mivel próbálkozásuk nem felel meg ugyan tel-jesen a feltételeknek, de ötletes, ezt is elfogadtuk.) 6. Hiberná-ció (Bern, Svájc). 7. Osztriga (Riga, Lettország). 8. Palimadár(Lima, Peru). 9. Szindróma (Róma, Olaszország). (Néhányana szimptóma szót küldték be megfejtésül, de az nem rejt magá-ban városnevet, s amúgy is helytelen, mert nem tünet-együttesre, hanem csupán tünetre utal.). 10. Tabaki (Baki,Azerbajdzsán).

III. Nyolcszor nyolc. 1. Hóvakság. 2. Suttogás. 3. Filmgyár. 4.Villamos. 5. Csodálat. 6. Hasonmás. 7. Ajakrúzs. 8. Tatarozó.A megjelölt átlóból kiolvasható jelzõ: hullámzó, a sorok 4., 3.,8., 6., 7., 5., 1., 2. módon való átrendezése után pedig: vitorlás.

IV. Szójátékos csattanó. Azt mondta ma a tanár bácsi, hogymegsüthetem a tudományomat.

Azok közül a megfejtõink közül, akik elérték a megkívánt60 pontot, a Tinta Könyvkiadó jóvoltából a következõk nyer-ték meg Bárdosi Vilmos Lassan a testtel! címû, 2013-ban meg-jelent szólás-, illetve közmondásgyûjteményének egy példá-nyát: Czopyk Erzsébet Gabriella, Budapest, Erdõkerülõ u. 10.II. 10. (1157); Hidi László, Komárom, Újszállási út 2/A (2903);dr. Kadocsa Géza, Szeged, Csöndes u. 8/A (6725); KépesGáborné, Mátészalka, Bajcsy-Zs. u. 27. (4700); Kránitz Eszter,Sopron, Mikoviny u. 64. (9400); Mersitz Ilona, Vecsés, Bethlenu. 24. (2220); Nagy Anna, Budaörs, Otthon u. 6/4 (2040); Né-meth Ibolya, Budapest, Balázs park 7. I. 3. (1142); OrosznéBossányi Márta, Szirmabesenyõ, Jókai u. 10/a (3711); SiposÁrpád, Dunakeszi, Dr. Legindi J. u. 6. (2120). A nyerteseknekszívbõl gratulálunk!

A Pontozó új feladványaiI. Az Ob folyó mentén. Az Ob, mint olvasóink közül sokan

tudják is, egy orosz folyó, amelynek partvidékén, közelében él-tek, sõt részben élnek ma is nyelvrokonaink egyik ágának tag-jai, illetve leszármazottjai, az obi-ugorok. Rejtvényünknekazért ez a címe, mert benne az „Ob menti”, azaz az ob betûkutáni, közvetlenül mellettük levõ betûkkel játszunk. A feladat:meghatározásainkra olyan szóval kell válaszolni, amelybenmegtalálható az ob betû-, illetve hangpár. Ha megoldásuk he-lyes, akkor a megfejtésül beírt szavaknak közvetlenül az obutáni betûit összeolvasva egy gyermekjáték nevére bukkannak.A hét beküldött szóért 1-1, az ob „menti” betûkbõl kialakulószóért pedig 7 pont jár, összesen tehát 14.

1. Magas ház lebontásakor szokásos mûvelet2. Épületrész3. Passzió4. Ésszerûtlenül viselkedõ személy jelzõje lehet5. A fül része6. Népnyelvi szóval górál7. Dorbézol

II. Öt helységnév. Olvasóinknak öt meghatározásfélétadunk. Nem is annyira meghatározások ezek, inkább kis szö-vegdarabok. Mindegyik egy-egy rejtvény, amelynek egy-egymagyar város vagy ismert helység a megfejtése. De vigyázat! Amegoldás metódusa mindegyikben más. Fel is sorolom az al-kalmazandó módokat, mégpedig betûrendben: anagramma,betûáthelyezés, intarzia, palindrom, szótagcsere. Arra már ol-vasóinknak kell rájönniük, hogy melyik módszer melyik rejt-vényhez tartozik. Mindegyik helynév megtalálása 4 pontot ér,a telitalálatos megfejtés tehát 20-at.

1. Rád pasas vár2. Sokba kerül3. Szerény báj4. Iszap alkonyat5. A vagyon nagyobb ré . . . . . . eoné, a kisebb Eleké

III. Rejtõzködõ férfiak. Két ezt megelõzõ számunkban márkerestünk rejtõzködõ fõvárosokat, valamint elemeket. Mostmindegyik meghatározásunkra olyan szóval kell válaszolni,amelyben – intarziaszerûen – egy férfi utónév is ott rejtõzik.Minden helyes válasz 1 pontot ér, de ha a megfejtés telitalála-tos. akkor a 15 férfinév megtalálásáért 5 jutalompont is jár. Haolvasóink valamelyik válaszukban nem is 1, hanem 2 nevet istalálnak, azért külön pont már nem jár nekik, legföljebb dicsé-ret. A hibátlan megfejtés értéke tehát 20 pont.

1. A görög mitológia szerint az elsõ nõ,híres a szelencéje

2. Kuruzslással, jóslással foglalkozó személy3. Kétoldalt lelógó, hosszú „férfiékesség” az arcon4. Ifj. Alexandre Dumas címszereplõ hölgyének jelzõje5. Két hullám egymást erõsítõ vagy gyengítõ

kölcsönhatása6. Az akusztikában a decibel a mértékegysége7. Szõlõsgazda8. Nyers energiahordozó tárolására alkalmas

henger alakú tárgy9. Cseppfertõzéssel terjedõ gyermekbetegség

10. Zöldséggel és hússal kevert párolt rizs11. Tó vagy tenger jelzõje lehet teljes szélcsendben12. Tompán színjátszó fényû13. Szállításra elõkészített holmi14. Zenemû rögzített formájának sokszorosítása15. A betörõk egyik fontos eszköze lehet a behatoláshoz

IV. Szójátékos csattanó. Olvasóinknak megfejtésül a Csa-tárcsel címû, túloldali rejtvény csattanóját kell beküldeniük. Ahelyes megfejtés értéke 25 pont.

Az e számunkban közzétett rejtvények együttes értéke 79pont, de már 60 pont is elég ahhoz, hogy annak megszerzõjerészt vehessen a sorsolásban, és egy értékes könyvet nyer-hessen. A feladványok megoldását 2015. február 1-jéig küld-hetik el címünkre: Édes Anyanyelvünk, Pontozó, Budapest,Károlyi u. 16. (1053), vagy a rovat vezetõjének e-mail-címére:gretsyl@t-online.hu.

Minden megfejtõnek a rejtvényekkel való sikeres megbir-kózást és boldog új évet kívánnak a nemegyszer csavarintosfeladványok készítõi:

Gerley Imre (III.), Grétsy László (II.),Láng Miklós (I.), Schmidt János (IV.)

PONTOZÓGrétsy László rovata

Édes Anyanyelvünk 2014/5. 23

Szójátékos csattanó Új szavak, kifejezések(82.)

Nem szótározott szavaktárháza

bakancslista – hely vagy program, amit nem le-het kihagyni az életünkbõl. Pl. „Ez nem szerepelt abakancslistámon”.

butatelefon – hagyományos telefon, az okos-telefon ellentéte

bõregér l. tapipaddunavirág – védett kérészfaj. Pl. „A Duna bu-

dapesti szakaszán 2012-ben a legfontosabb termé-szetvédelmi esemény a dunavirág (Ephoron virgo)nevû védett kérészfaj tömeges megjelenése volt,amire a vízszennyezések miatt közel negyven évenem volt példa.” (origo.hu)

gömölye – hólabda (Vajdaság)hagymakupolás térfoglalás – ortodox templo-

mok építése hagyományosan nem ortodox vallásútelepüléseken

hegyi tangó – a lakodalmas rock helyi megneve-zése (Vajdaság)

indulatkezelési problémája van – erõszakos(politikailag korrektül)

koldustöpörtyû (kúdústöpörtyû) – faeper (Te-merin, Vajdaság)

kombó – párosított, összetett. A kombinált szórövidítése, pl. „ciki a zokni-szandál kombó”.

megkócosodik – opálos, rossz színû lesz (pl. azeperpálinka, Bácska)

motlevél – motivációs levél (rövidítve)nejlonceleb – nem igazi (pillanatnyi) sztárnekirugaszkodó vállalat – a startup vállalat ma-

gyarítása (MP javaslata)okosautó – különféle informatikai technikával

fölszerelt gépjármû. Pl. „Egy tanulmány szerint azokosfunkciók komolyan befolyásolják majd a jövõ-beni autóválasztásainkat” (Metropol, 2014. 09. 18.)

sorozatszínész – szappanoperában, más (tévé)-sorozatokban szereplõ színész

sörcikli – sörbicikli, sörözõ a vendégek általhajtott biciklin (új budapesti szolgáltatás)

Sportolda – sportközpont (felirat Pécsett)szerelemlakat – szerelmesek szerelmük jeléül

nyilvános helyen, pl. hídon lezárt lakatot helyeznekel (terjedõ népszokás)

tapipad – a touchpad magyar neve; további ma-gyarítások: érintõpad, bõregér (az utóbbi KR javas-lata)

tapiteló – érintõképernyõs telefonyolo – you only live once – csak egyszer élsz. An-

gol rövidítés, de a magyar szlengben is megjelent. Ayolo felkiáltással mindenféle vad és veszélyes dolog(tetoválás, fülbelövés stb.) kipróbálására vállalkoz-nak.

A rovat 1998–2010. közötti, mintegy ezer szónyianyagát tartalmazza a Jelentés a magyar nyelvrõl.Új szavak, kifejezések (szerk.: Balázs Géza) címûkötet. Megrendelhetõ itt: iroda@e-nyelv.hu. Újszavakat ajánlhat/közzétehet itt is: www.szo-magyarito.hu. 2015-ben megjelenik a Jelentés amagyar nyelvrõl új kötete.

B. G.balazsge@due.hu

CSATÁRCSELA labdarúgók évadzáró

vacsoráját áramszünet za-varja meg.

– Nyugalom, fiúk, meg-oldom a mobilommal! –szólal meg a csapat gólzsák-ja.

– Hogyan?– Most szépen elmulatjuk

a szerzõdésemért kapottpénzt, közben felhívom akonkurens csapatot, hogyugyanennyiért aláírok ne-kik.

– És mi ebben a megol-dás?

(A választ lásd az ábrá-ban!)

24

9 7 7 0 1 3 9 0 4 5 0 0 5 50041

Utolsó oldalFolynak a munkálatok

Hazafelé tartva egy táblát pillantok meg, amely az elkerítettjárdára helyezve arra hívja fel a járókelõk figyelmét, hogy:

Vigyázat!

A tetõn munkálatok folynak.

Azelõtt ezt írták ki: Vigyázat, a tetõn dolgoznak! Ez tömö-rebb is volt, hatásosabb is. De talán nem eléggé hivatalos.

Errõl eszembe jut egy feljegyzésem, amelyet a rádiót hall-gatva készítettem néhány évvel ezelõtt. Ezt mondja a mûsorve-zetõ: „Az idõjárásról további helyfüggõ információkat közlünk… órakor.” Ez régebben így hangzott: „Körzeti idõjárás-jelen-tés … órakor.” Vagyis négy szóval kevesebbet vett igénybe,mint a mai „szakszerûbb” megfogalmazás.

Két szó helyett hat szó, köztük olyanok, mint a helyfüggõmeg az információ. Biztos, hogy megéri? Ezek után lehet, hogymeg sem hallgatom az elõrejelzést. Nem bízom bennük.

Nyelvészkedik a polgármester

Egyik napilapunkban egy polgármester válaszát idézik vala-milyen jogi kérdésre. De ez a válasz érdekes módon nem jogivagy politikai, hanem inkább nyelvészeti síkon mozog. Olvas-suk csak: „Jogi értelemben a feltételes mód – »megveheti« –azt a szándékot engedélyezi, hogy adott esetben a bérlõ jelez-heti ezt a szándékát, de semmilyen elkötelezettséget nem je-lent a tulajdonos számára, hogy ezzel a jogával a bérlõt hagynikell élni”, és így tovább.

A cikk felcímében ki is emelték, hogy „nyelvészkedik a pol-gármester”. De rosszul nyelvészkedik, mert a megveheti nemfeltételes módú igealak (az ez lenne: megvenné), hanem a meg-vesz igébõl képzett ún. ható ige, a megvehet egyes szám 3. sze-mélyû, tárgyas ragozású, kijelentõ módú alakja. A ható ige lo-gikailag kétségkívül valamely feltétel, körülmény fennállásárautal, ami az adott cselekvés végrehajtását, a történés megtör-téntét lehetõvé teszi. Ettõl azonban a ható ige kijelentõ módjamég nem válik feltételes móddá.

Jó néhány évvel ezelõtt Felde Györgyi írt Szakszavakkalszakszerûtlenül címmel a nyelvtani szakkifejezéseknek a köz-nyelvben való pontatlan használatáról (Mondd és írd!, 2. ki-adás, 389–390). Remek példái közül hadd idézzek kettõt: „Azta szóösszetételt, hogy »közérdekû bejelentés«, nagyon sokanmegtanulták, de …”; „Mondhatnám azt is, hogy ellopta édes-anyjától [a kisfiút], de ezt a jelzõt nem akarom használni”. Aközérdekû bejelentés nem szóösszetétel, hanem szószerkezet,az ellopta nem jelzõ, hanem igei állítmány. Ez azonban, úgy lát-szik, nem zavarta, talán nem is érdekelte az újságírót.

Közben eltelt néhány évtized, de a nyelvtani mûveletlenségnem csökkent, hanem nõtt. Az idézett polgármesternek jogiszempontból igaza lehet, nyelvtanilag azonban téved. Ezértjobb lett volna, ha érvelésében nem merészkedik nyelvészetivizekre. Vagy, urambocsá, utánanéz a dolognak, mielõtt ilyenfejtegetésekbe bocsátkozik.

Karba tett kézzel?

Még az év elején egy meghívónak a sajtóban is közzétettszövegében az alábbiakat olvashattuk: „Diákok vagyunk, akiknem bírják tovább karba tett kézzel nézni azt a rombolási fo-lyamatot, amelyet az oktatásban megfigyelhetünk.”

Ne foglalkozzunk most a felhívás tartalmával. Azt azonbanérdemesnek látszik megjegyezni, hogy a karba tett kézzel kifeje-zés helyett szerencsésebb lett volna ezzel a szólásszerû állandó

szókapcsolattal élni: ölbe tett kézzel, vagyis ’tétlenül’. Talán akart karba öltve (= együttes erõvel) analógiája zavarta meg aszöveg íróját. A nem bírják helyett én ezt írtam volna: nem tud-ják. Végül a mellékmondat szórendje sem mondható vitatha-tatlanul helyesnek. Más szórenddel így hangzott volna: „ame-lyet az oktatásban figyelhetünk meg”.

Lehet, hogy mindez már a felhívásban emlegetett „rombo-lási folyamatnak” a következménye? Hiszen középiskoláink-ban nem tanítanak se frazeológiát, se stilisztikát. Sõt magyarnyelvtant se, mármint alaposan.

Akinek a hátán jött ki a mellkasa

Tudományos ismeretterjesztõ hetilapunk történelmi tárgyúcikkében ezt olvasom Orániai Vilmos meggyilkolásáról: „Azegyik mérgezett golyó a mellkasán érte Vilmost, amely átfúrvaa tüdejét, a hátán jött ki.”

Horrorfilmbe illõ, egyben azonban anatómiai különleges-ségeket is tartogató jelenet! Hogy is van ez? A mellkasa átfúrtaa tüdejét, és aztán a hátán jött ki? De mi történt közben a mér-gezett golyókkal?

A félreértést az alárendelt összetett mondat pongyola meg-fogalmazása okozza. Ha ugyanis a fõmondatban nincs utaló-szó (márpedig itt nincs: „Az egyik mérgezett golyó a mellkasánérte Vilmost, …”), akkor a mellékmondatot („amely átfúrvaa tüdejét, a hátán jött ki”) a fõmondatnak az utolsó, hozzálegközelebb álló fõnevére vonatkoztatjuk („a mellkasán …,amely …).

De valójában nem is lett volna szükség alárendelésre. He-lyette magyarosabb is, érthetõbb is a kapcsolatos mellérendelõmondatkapcsolás: „Az egyik mérgezett golyó a mellkasán érteVilmost, és átfúrva a tüdejét a hátán jött ki.” A módhatározót amég könnyebb megértés kedvéért gondolatjelek közé is tehet-jük: „és – átfúrva a tüdejét – a hátán jött ki.”

Szegény Vilmos! Miközben ezt elmagyaráztam, és az olvasóis megértette, a herceg el is vérzett. De a merényletnek nem-csak õ lett az áldozata, hanem a magyar nyelvhelyesség is.

Régi és új piárosok

Februári számunkban állandó szerzõnk, a kecskeméti tudóstanár, Holczer József így emlékezett vissza diákkorának egyikeseményére: „A hittanárunk végigkerékpározta a várost, hogya piáros fiúkat megnyerje e lélekemelõ ügynek”, mármint azünnepi ministrálásnak.

Ezek a piáros fiúk a helybeli piarista gimnázium tanulói vol-tak. Ahogy a piarista szerzetes tanárokat is nevezték piaroknakvagy piároknak: a piaroknál (piároknál) tanult.

Egy mai átlagolvasó számára a piáros egészen mást jelent:valamely cég olyan munkatársát, aki PR-rel (public relation-nel) foglalkozik, vagyis a reklámok és a média tervszerû fel-használásával építi a kapcsolatot a vállalkozás és annak lehet-séges igénybe vevõi között. Ez a PR (péer) angolosan ejtve ígyhangzik: píár vagy piár. A köznapi nyelvhasználatban már nem-csak mondják, hanem írják is így: piáros vagyok egy multinál.

Persze a régi és a mai piárosok jól megférnek egymás mel-lett, mert a szövegkörnyezet rendszerint eligazít abban, melyi-kükrõl van szó. Ezenfelül a piárosok, mint Holczer tanár úrpéldája is tanúsítja, egyben kitûnõ píárosok is lehetnek, haanyanyelvünk ügyérõl van szó.

Kemény Gábor