A népesség fejlődése és összetételének változása

Közép-Európa összehasonlító társadalom- és politikatörténete

Alapfogalmak 1.• demográfia: a népesség számának alakulásával, illetve

összetételével foglalkozó tudományterület• fertilitás: termékenység; a születések szintje egy adott

népességen belül, általában egy év során• mortalitás: a halálozások szintje egy adott népességen

belül, általában egy év során• természetes szaporulat, ill. fogyás: a születések és a

halálozások egyenlege. Ha a fertilitás mértéke nagyobb, mint a mortalitásé, természetes szaporulatról beszélünk. Ha a halálozás mértéke nagyobb, akkor természetes fogyásról

• migráció: vándorlás, egy személy lakóhelyének olyan tartós megváltoztatása, mely elég nagy távolságra történik ahhoz, hogy a vándorlásban résztvevő személy már nem képes a korábbi munkahelyére járni („ingázni”)

• tényleges szaporulat, ill. fogyás: a természetes szaporulat/fogyás és a vándorlási különbözet egyenlege

Alapfogalmak 2.• nyers születési ráta: az 1000 főre jutó élveszületések száma

adott időszakban (pl. év) egy adott népességen belül (pl. egy országban).

• nyers halálozási ráta: az 1000 főre jutó halálesetek száma adott időszakban (pl. év) egy adott népességen belül (pl. egy országban).

• csecsemőhalandóság: megmutatja, hogy egy adott népes-ségben az újszülöttek hány ezreléke hal meg 1 éves koráig

• teljes termékenységi arányszám: megmutatja, hogy az adott időszak fertilitási viszonyainak tartós fennmaradása esetén egy nő élete során átlagosan hány gyermeknek adna életet

• születéskor várható élettartam: megmutatja, hogy a megfigyelési időszakban tapasztalt halandósági viszonyok változatlan fennmaradása esetén átlagosan mennyi ideig élne a népesség

A népességszám alakulása

Időszak Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa Egyéb európai ter.

1914–18 Jelentős katonai és (főleg a háború végén) civil áldozat. A civil áldozatok éhség és járványok következtében haltak meg. A háború alatt jelentősen visszaesett a születések száma is

1918–39 Csökkenő születésszám, de jelentős népesség-növekedés

Különösen nagy népességnövekedés

Dél-Európa: nagy népességnövekedés

1939–45 Az I. világháborúnál jóval több (Közép-Európában különösen nagy) emberveszteség, több civil halott, mint katona

1945–70 Folyamatos népesség-növekedés, bár eltérő mértékben. Európa lakossága a 60-as években nőtt legjobban az egész 20. században

1970–90 A népesség növekedése sok helyen megáll, ill. csak a bevándorlás révén folyt tovább

A népesség több országban csökkenni kezd, súlyos demográfiai helyzet

A század egésze

legnagyobb növekedés: Hollandia; legkisebb: Ausztria

legnagyobb növeke-dés: Albánia; legki-sebb: Magyarország

Skandinávia és D-Európa népessége jelentősen nőtt

A demográfiai átmenet1. A fertilitás és a halandóság egyaránt magas, s a népesség száma

stagnál, illetve nagyon alacsony mértékben növekszik. 2. A mortalitás fokozatosan csökken, de a születési arányok magasan

maradnak, esetleg még nőnek is. A népességnövekedés felgyorsul. 3. A halálozási arány tovább csökken egy alacsony szintre, míg a szü-

letési arány csak lassan mérséklődik. A népesség gyorsan nő. 4. A születések csökkenésének üteme felgyorsul, a halálozás pedig

alacsony szinten stabilizálódik. A népességnövekedés üteme lassul. 5. A születési és halálozási arány alacsony szinten stabilizálódik. A

természetes szaporulat csekély, de fogyás is bekövetkezhet.

• Gyakran nem öt, hanem négy lépéssel írjak le (ld. a következő diát)• Az elmélet tiszta formában szinte sehol sem vált gyakorlattá,

számos leegyszerűsítést tartalmaz. Mégis széles körben használják.• Az egyes országokban eltérő módon ment végbe (az egyes

szakaszok kezdete, hossza, intenzitása más-más, sőt ki is maradhatott egy szakasz)

A demográfiai átmenet diagrammon

A fertilitás fő trendjei

Időszak Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa Egyéb területek

1914 előtt Ausztria, Németo., Ír-ország fertilitása a leg-magasabb, míg Fran-ciao.-é a legkisebb

a magyarországi fertilitási szint meghaladja a nyugat-európai átlagot

Olaszo. és Spanyolo. Európa legterméke-nyebb országai közé tartoznak

1914–39 az I. világháborúban a fertilitás jelentősen visszaesett egész Európában, utána átmenetileg megugrott, és később nem érte el az I. világháború előtti szintet sem. A 20-as évek közepétől további csökkenés állt be

1939–50 a háborúban ismét visszaesés, utána enyhe emelkedés, majd alacsony termékenység. Írország, Finnország és Hollandia a legnagyobb fertilitású

1950–64 „baby boom”: jelentős fertilitás-növekedés

nincs baby boom; több állam tiltja az abortuszt; nagy fertilitás-ingadozás

1964–75 „baby bust”: jelentős fertilitás-csökkenés

igen alacsony fertilitás, amit családpolitikai esz-közökkel növelni akartak

1975 után alacsony (a reproduk-ciós szint alatti) ferti-litás (kivéve: Írország)

igen alacsony fertilitás, a korábbi ingadozások újra jelentkeznek

Dél-Európában is csökkenni kezd; Észa-kon átmeneti javulás

Fertilitási folyamatok okai, eltérései• a fertilitás fő trendje a 20. sz.-ban mindenhol a csökkenés!• a folyamat okai: szocioökonómiai (társadalmi–gazdasági)

és kulturális–politikai okok

• Nyugaton az 1945 utáni két évtizedben és a 80-as években csökkentek a különbségek, egyébként nőttek

• Közép-Európában igen hektikus, gyakran évről évre jelentősen megváltozó értékek

szocioökonómiai okok kulturális és politikai okok

Nyugat iparosodás és urbanizáció: általános iskolai képzettség nő, a nők munkavállalása szintén

individualizáció

szekularizáció (vallási értékek visszaszorulása)

Kelet a nyugati okok mellett:

a falusi népesség folyamatos csökkenése (ezért nincs baby boom sem)

a nyugati okok mellett: politikai döntések, pl. abortusztilalom vagy szociálpolitikai intézkedések

A mortalitás alakulása 1. Időszak Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa Más európai területek

1914 előtt a nyers halálozási ráta 15,8 és 25,2‰ között; a férfiak születéskor vár-ható átlagéletkora 50 év alatt; csecsemőhalandó-ság 100–200‰ közötti

Nyugat-Európához hasonló tendenciák, de rosszabb kiinduló adatok (pl. a várható élettartam 40 év alatt)

Skandináviában alacsonyabb a csecsemőhalandóság, magasabb a várható átlagéletkor

1918–39 nagyon gyorsan javuló mortalitási jellemzők: csökken a csecsemőhalandóság, nő a születéskor várható átlagéletkor

1945–65 a nyers halálozási ráta 7,5 és 12,7‰ között

a halandóság legna-gyobb javulása a 20. sz.-ban; 6–8 évvel nő a várható átlagéletkor, a csecsemőhalandóság közelít a Ny-i szinthez

továbbra is Skandinávia mutatói a legjobbak (Finnország kivételével)

1965-ig folyamatosan javuló mortalitás, bár nem egyforma ütemben

A mortalitás alakulása 2. Időszak Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa Más európai területek

1965–75 átmenetileg mérséklődik a mortalitás javulásának üteme

a 60-as évek közepétől romló mortalitás, különösen a középkorú férfiak esetében

1975–90 ismét felgyorsul a mortalitás javulási folyamata

a kedvezőtlen tenden-ciák a rendszerváltásig folytatódnak, a csecse-mőhalandóság javul, de a Ny-tól lemarad

1990 körül nyers halálozási rá-ta 8,7–11,9‰; fér-fiak születéskor várható életkora 70 év felett; csecsemő-halandóság 9‰

a rendszerváltás után a mortalitás romlása megáll, majd újra javulni kezdenek az értékek

a férfiak születéskor várható átlagéletkora Skandináviában megközelíti a 75 évet is; Finnország is felzárkó-zik

Mortalitási konvergencia és divergencia• a nyugat-európai országok adatai egyre inkább közelednek

egymáshoz (valamennyi demográfiai jelenség közül leginkább ez egyenlítődött ki)

• a kelet-közép-európai adatok csak a század közepén közeledtek a nyugati mortalitási értékekhez

• a kelet-nyugati divergencia 1965 körül különösen élessé vált. Ennek okai:– a közép-európai egészségügyi rendszer hiányosságai (nincs prevenció)

– egészségkárosító életmód (dohányzás, alkohol, állati zsírok stb.)

– rossz munkakörülmények, sok túlmunka és stressz

– a legfőbb ok maga a kommunista rendszer volt! (1990 után minden országban javulni kezdtek a halálozási mutatók)

A migráció• a népesség számát és szerkezetét is megváltoztatja• a vándorlók többnyire fiatalabbak, képzettebbek, nagyobb

részük férfi• a migráció típusai, csoportosítása

– földrajzi szempontból lehet: tengerentúli vagy kontinensen belüli– időbeli szempont szerint lehet: végleges vagy ideiglenes– társadalmi szempontból lehet: egyéni vagy tömeges

nemek, életkor, képzettség stb. szerint is eltérhetnek– a migráció okai szerint lehet:

• önkéntes vagy kényszer hatására történő vándorlás• gazdasági vagy politikai okokból történő vándorlás• a két fenti szempont vegyítésével:

– önkéntes gazdasági vándorlás– kényszer hatására történő gazdasági vándorlás– politikai kényszer hatására történő vándorlás

Tengerentúli vándorlások

Időszak Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa

19. század felgyorsul a kivándorlás (70%-ban az USA a célpont)

jelentéktelen arányt érnek el a kontinensek közötti vándorlók

1890–1914 tovább nő a kivándorlás, az USA aránya csökken (Kanada, Ausztrália, Argentína, Brazília)

a tömeges kivándorlás megkezdődik e térségből (továbbá Olaszországból) is

1914–1918 a kivándorlás töredékére esik vissza; a hadviselő felek korlátozzák az ellenséges állampolgárok szabad mozgását is

1918–1939 az USA bevándorlási kvótát vezet be, amely Nyugat-Európát kevésbé sújtja. A világválság miatt is csökken a kivándorlás (évente 100 ezer fő)

az amerikai kvóta miatt a kivándorlás töredékére esik vissza, elhanyagolható mértékűvé válik

1946–1960 újra felgyorsul a kivándorlás (évente félmillió fő)

a kommunista rendszerek blokkolják a kivándorlást

1960–1990 a kivándorlás lényegében megszűnik, Európa bevándorlási célponttá válik. Fehérek visszatérése, majd a gyarma-ti őslakók bevándorlása is

a kommunista rendszerek blokkolják a kivándorlást

Európán belüli vándorlások 1.

időszak Politikai okok miatti vándorlások

Gazdasági okok miatti vándorlások

Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa

1890–1914

– Németo., Franciao., Svájc: sok külföldi

Németországban sok lengyel dolgozott

1914–1918

háborús menekültek a front által érintett területekről a külföldi munkavállalást a háború előtti

helyzethez képest számos adminisztratív akadály gátolta meg. Különösen a gazdasági világválság kitörése után vált nagyon nehézzé a külföldi munkavégzés

1918–1923

a békeszerződések és a határ-változások miatti áttelepü-lések (kb. 1–1 millió német, lengyel, orosz, görög; kb. 0,5–0,5 millió magyar, török)

1923–39 0,3 millió spanyol menekült

1939–1945

5–6 millió zsidó elhurcolása és kivégzése; a németek hazatelepítése; külföldiek toborzása, kényszermunkája és hadifogsága stb.

a németek számos európai országban toboroztak munkásokat, mert a hadseregben lekötött férfi munkaerőt pótolni kellett. A toborzás gyakran kényszerrel történt, vagy „egyszerűen” deportálással

Európán belüli vándorlások 2.

időszak Politikai okok miatti

vándorlásokGazdasági okok miatti vándorlások

Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa

1945–1949

12 millió német menekülése vagy kitelepítése; számos lakosságcsere

– –

1949–1990

14 millió fő hagyta el a kom-munista országokat (ebből 6 millió német, melyből 3,5 millió fő Ny-Berlinen át az NDK-ból menekült 1961-ig)

az 50-es években sok olasz vendégmunkás; a 60-as évektől spa-nyol, portugál, gö-rög, török, jugoszláv is. A 80-as évektől családostul érkeztek tartósan letelepedtek

csak Jugoszlávia küld sok vendég-munkást; az NDK-ban csekély számú magyar, lengyel majd kubai vendégmunkás

1990 után

4 millió főnyi menekült Jugoszlávia szétesése után

egyre többen jönnek Európán kívülről is, beilleszkedésük nagy problémákkal jár, vagy sikertelen

a munkavállalás előtti politikai korlátok leomlottak, de a gazdaságiak sokáig fennmaradtak

A népesség összetételeA következő szempontok alapján csoportosíthatjuk:• nemek (férfi – nő)• életkori csoportok (0–14, 14–60, 60–x évesek)• nemzetiség (főleg: többségi, kisebbségi)• vallás (főleg: hívő–ateista, keresztény, nem keresztény)• gazdasági aktivitás (eltartott, aktív és passzív kereső)• munkaerő szektorális megoszlása (mezőgazdaság, ipar,

szolgáltatások)• jövedelmi csoportok• képzettség (elemi, középfokú, felsőfokú végzettség)• társadalmi osztály vagy réteg (pl. elit, középosztály, alsó

osztályok)A lista második felében található tényezőket nem a népesség,hanem a társadalmi rétegződés témakörében tárgyaljuk.

A nemi összetétel változása• elméletileg 50–50%, de számos tényező módosítja

• születéskor enyhe fiútöbblet

• a férfiak halandósága minden korcsoportban nagyobb a nőkénél, így már 30 éves kor körül egyensúly alakul ki

• 60 éves kor felett igen jelentős nőtöbblet

• módosíthatja még az összetételt – kivándorlás, bevándorlás (ennek legalábbis kezdeti szakaszában a

férfiak sokkal nagyobb arányban vesznek részt)

– háborúk (a halottak igen jelentős részét a férfiak teszik ki)

különösen jelentős nőtöbblet alakult ki az 1945 utáni Szovjetunióban,

Németországban és Magyarországon is

– a nemek közötti mortalitás jelentős eltérése, pl. a kommunista államokban 1965 után a férfiak halandósága növekedett, a nőké inkább stagnált. (Ez tovább fokozta a magyarországi nőtöbbletet)

Az életkori összetétel változása• Korfa: a népesség nemenkénti és korcsoportonkénti számát

feltüntető diagram• A demográfiai átmenet a korfán:

1. eleinte széles alap, gyors keskenyedés, alacsony magasság2. széles alap, lassabb keskenyedés, növekvő magasság3. keskenyebb alap, alig látható keskenyedés4. szűkülő alap, felfelé szélesedik, majd 60-70 év felett vékonyodik

• Növekvő átlagos élettartam a korfán: egyre magasabb a fa (vagy szűkül az alap, ill. növekszik a felső szintek szélessége)

• Növekvő népesség: egyre vastagabb a fa• Fertilitási és mortalitási hullámok a korfán (pl. a háborús

emberveszteség okozta hiány egyre magasabbra kúszik fel)• Egész Európa általános 20. sz.-i tendenciája: az elöregedés

– folyamatosan nő a 60 év feletti korosztály aránya– csökken a 14 év alattiak aránya– hosszabb távon a keresőképes korosztály mérete is csökkenni kezd– következmények: keresők–eltartottak aránya felbillen, egyre nehezebben

finanszírozható a társadalombiztosítás

A magyar korfa időbeli változása

A nemzetiségi összetétel változása Időszak Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa Egyéb területek

1914 előtt Homogén nemzetállamok. Kisebbség: 5%

Soknemzetiségű birodalmak jelen-tős etnikai kevertséggel. Kisebbsé-gek aránya: 50%

Oroszo. kivéte-lével homogén nemzetállamok

1919–39 Írország függet-len. Homogén nemzetállamok

Új, „nemzeti” államok, jelentős határváltozások. Kisebbségek aránya: 33% (10–45%-ig)

finn–svéd vita (Åland-szige-tek) rendezése

1945–60 Etnikai rene-szánsz kezdetei (skót, baszk, stb.)

Kitelepítések, lakosságcserék, homogenizációs kampányok. Kisebbségek aránya: 5–25%

oroszosítás a SzU-hoz került területeken

1960–90 D-európai ven-dégmunkások, afrikai és ázsiai bevándorlók

Nyílt vagy burkolt asszimilációs törekvések. Jugoszlávia a legke-vertebb állam. 20% feletti kisebbs. Románia és a Baltikum területén

a dél-tiroli vita rendezése

1990 után Kisebbség: 20% felett. Integráló-dásuk elmarad

Jugoszláv polgárháború, etnikai tisztogatások. Csehszl. szétválása. Észt- és Letto.: 40–50% szláv!

a SzU. szét-esése („orosz Trianon”)

A vallási összetétel változása Időszak Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa Egyéb területek

1914 előtt Németország kivételével homogén

Vallási sokszínűség (katolikus, protestáns, ortodox, zsidó és kevés muzulmán is)

É: protestáns, D: katolikus, K: ortodox

1919–45 nincs jelentős változás

Jugoszlávia a legsokszínűbb, továbbra is nagy kevertség. Holokauszt: zsidók száma csökken

nincs jelentős változás

1945–60 nincs jelentős változás

Terjedő ateizmus, vallásellenes támadások. Az etnikai viszo-nyok változásánál lassabb vált.

nincs jelentős változás

1960–90 muzulmán hit megjelenése (Nbr.: hinduk is)

kisegyházak megjelenése

nemzeti kisebbségek több helyen vallásilag is különböznek

nincs jelentős változás

1990 után tömeges vallási kisebbségek

újra-vallásosodás; a „nemzeti” egyházak erősödése mellett szekták megjelenése is

nincs jelentős változás