A népesség fejlődése és összetételének változása
Közép-Európa összehasonlító társadalom- és politikatörténete
Alapfogalmak 1.• demográfia: a népesség számának alakulásával, illetve
összetételével foglalkozó tudományterület• fertilitás: termékenység; a születések szintje egy adott
népességen belül, általában egy év során• mortalitás: a halálozások szintje egy adott népességen
belül, általában egy év során• természetes szaporulat, ill. fogyás: a születések és a
halálozások egyenlege. Ha a fertilitás mértéke nagyobb, mint a mortalitásé, természetes szaporulatról beszélünk. Ha a halálozás mértéke nagyobb, akkor természetes fogyásról
• migráció: vándorlás, egy személy lakóhelyének olyan tartós megváltoztatása, mely elég nagy távolságra történik ahhoz, hogy a vándorlásban résztvevő személy már nem képes a korábbi munkahelyére járni („ingázni”)
• tényleges szaporulat, ill. fogyás: a természetes szaporulat/fogyás és a vándorlási különbözet egyenlege
Alapfogalmak 2.• nyers születési ráta: az 1000 főre jutó élveszületések száma
adott időszakban (pl. év) egy adott népességen belül (pl. egy országban).
• nyers halálozási ráta: az 1000 főre jutó halálesetek száma adott időszakban (pl. év) egy adott népességen belül (pl. egy országban).
• csecsemőhalandóság: megmutatja, hogy egy adott népes-ségben az újszülöttek hány ezreléke hal meg 1 éves koráig
• teljes termékenységi arányszám: megmutatja, hogy az adott időszak fertilitási viszonyainak tartós fennmaradása esetén egy nő élete során átlagosan hány gyermeknek adna életet
• születéskor várható élettartam: megmutatja, hogy a megfigyelési időszakban tapasztalt halandósági viszonyok változatlan fennmaradása esetén átlagosan mennyi ideig élne a népesség
A népességszám alakulása
Időszak Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa Egyéb európai ter.
1914–18 Jelentős katonai és (főleg a háború végén) civil áldozat. A civil áldozatok éhség és járványok következtében haltak meg. A háború alatt jelentősen visszaesett a születések száma is
1918–39 Csökkenő születésszám, de jelentős népesség-növekedés
Különösen nagy népességnövekedés
Dél-Európa: nagy népességnövekedés
1939–45 Az I. világháborúnál jóval több (Közép-Európában különösen nagy) emberveszteség, több civil halott, mint katona
1945–70 Folyamatos népesség-növekedés, bár eltérő mértékben. Európa lakossága a 60-as években nőtt legjobban az egész 20. században
1970–90 A népesség növekedése sok helyen megáll, ill. csak a bevándorlás révén folyt tovább
A népesség több országban csökkenni kezd, súlyos demográfiai helyzet
A század egésze
legnagyobb növekedés: Hollandia; legkisebb: Ausztria
legnagyobb növeke-dés: Albánia; legki-sebb: Magyarország
Skandinávia és D-Európa népessége jelentősen nőtt
A demográfiai átmenet1. A fertilitás és a halandóság egyaránt magas, s a népesség száma
stagnál, illetve nagyon alacsony mértékben növekszik. 2. A mortalitás fokozatosan csökken, de a születési arányok magasan
maradnak, esetleg még nőnek is. A népességnövekedés felgyorsul. 3. A halálozási arány tovább csökken egy alacsony szintre, míg a szü-
letési arány csak lassan mérséklődik. A népesség gyorsan nő. 4. A születések csökkenésének üteme felgyorsul, a halálozás pedig
alacsony szinten stabilizálódik. A népességnövekedés üteme lassul. 5. A születési és halálozási arány alacsony szinten stabilizálódik. A
természetes szaporulat csekély, de fogyás is bekövetkezhet.
• Gyakran nem öt, hanem négy lépéssel írjak le (ld. a következő diát)• Az elmélet tiszta formában szinte sehol sem vált gyakorlattá,
számos leegyszerűsítést tartalmaz. Mégis széles körben használják.• Az egyes országokban eltérő módon ment végbe (az egyes
szakaszok kezdete, hossza, intenzitása más-más, sőt ki is maradhatott egy szakasz)
A demográfiai átmenet diagrammon
A fertilitás fő trendjei
Időszak Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa Egyéb területek
1914 előtt Ausztria, Németo., Ír-ország fertilitása a leg-magasabb, míg Fran-ciao.-é a legkisebb
a magyarországi fertilitási szint meghaladja a nyugat-európai átlagot
Olaszo. és Spanyolo. Európa legterméke-nyebb országai közé tartoznak
1914–39 az I. világháborúban a fertilitás jelentősen visszaesett egész Európában, utána átmenetileg megugrott, és később nem érte el az I. világháború előtti szintet sem. A 20-as évek közepétől további csökkenés állt be
1939–50 a háborúban ismét visszaesés, utána enyhe emelkedés, majd alacsony termékenység. Írország, Finnország és Hollandia a legnagyobb fertilitású
1950–64 „baby boom”: jelentős fertilitás-növekedés
nincs baby boom; több állam tiltja az abortuszt; nagy fertilitás-ingadozás
1964–75 „baby bust”: jelentős fertilitás-csökkenés
igen alacsony fertilitás, amit családpolitikai esz-közökkel növelni akartak
1975 után alacsony (a reproduk-ciós szint alatti) ferti-litás (kivéve: Írország)
igen alacsony fertilitás, a korábbi ingadozások újra jelentkeznek
Dél-Európában is csökkenni kezd; Észa-kon átmeneti javulás
Fertilitási folyamatok okai, eltérései• a fertilitás fő trendje a 20. sz.-ban mindenhol a csökkenés!• a folyamat okai: szocioökonómiai (társadalmi–gazdasági)
és kulturális–politikai okok
• Nyugaton az 1945 utáni két évtizedben és a 80-as években csökkentek a különbségek, egyébként nőttek
• Közép-Európában igen hektikus, gyakran évről évre jelentősen megváltozó értékek
szocioökonómiai okok kulturális és politikai okok
Nyugat iparosodás és urbanizáció: általános iskolai képzettség nő, a nők munkavállalása szintén
individualizáció
szekularizáció (vallási értékek visszaszorulása)
Kelet a nyugati okok mellett:
a falusi népesség folyamatos csökkenése (ezért nincs baby boom sem)
a nyugati okok mellett: politikai döntések, pl. abortusztilalom vagy szociálpolitikai intézkedések
A mortalitás alakulása 1. Időszak Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa Más európai területek
1914 előtt a nyers halálozási ráta 15,8 és 25,2‰ között; a férfiak születéskor vár-ható átlagéletkora 50 év alatt; csecsemőhalandó-ság 100–200‰ közötti
Nyugat-Európához hasonló tendenciák, de rosszabb kiinduló adatok (pl. a várható élettartam 40 év alatt)
Skandináviában alacsonyabb a csecsemőhalandóság, magasabb a várható átlagéletkor
1918–39 nagyon gyorsan javuló mortalitási jellemzők: csökken a csecsemőhalandóság, nő a születéskor várható átlagéletkor
1945–65 a nyers halálozási ráta 7,5 és 12,7‰ között
a halandóság legna-gyobb javulása a 20. sz.-ban; 6–8 évvel nő a várható átlagéletkor, a csecsemőhalandóság közelít a Ny-i szinthez
továbbra is Skandinávia mutatói a legjobbak (Finnország kivételével)
1965-ig folyamatosan javuló mortalitás, bár nem egyforma ütemben
A mortalitás alakulása 2. Időszak Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa Más európai területek
1965–75 átmenetileg mérséklődik a mortalitás javulásának üteme
a 60-as évek közepétől romló mortalitás, különösen a középkorú férfiak esetében
1975–90 ismét felgyorsul a mortalitás javulási folyamata
a kedvezőtlen tenden-ciák a rendszerváltásig folytatódnak, a csecse-mőhalandóság javul, de a Ny-tól lemarad
1990 körül nyers halálozási rá-ta 8,7–11,9‰; fér-fiak születéskor várható életkora 70 év felett; csecsemő-halandóság 9‰
a rendszerváltás után a mortalitás romlása megáll, majd újra javulni kezdenek az értékek
a férfiak születéskor várható átlagéletkora Skandináviában megközelíti a 75 évet is; Finnország is felzárkó-zik
Mortalitási konvergencia és divergencia• a nyugat-európai országok adatai egyre inkább közelednek
egymáshoz (valamennyi demográfiai jelenség közül leginkább ez egyenlítődött ki)
• a kelet-közép-európai adatok csak a század közepén közeledtek a nyugati mortalitási értékekhez
• a kelet-nyugati divergencia 1965 körül különösen élessé vált. Ennek okai:– a közép-európai egészségügyi rendszer hiányosságai (nincs prevenció)
– egészségkárosító életmód (dohányzás, alkohol, állati zsírok stb.)
– rossz munkakörülmények, sok túlmunka és stressz
– a legfőbb ok maga a kommunista rendszer volt! (1990 után minden országban javulni kezdtek a halálozási mutatók)
A migráció• a népesség számát és szerkezetét is megváltoztatja• a vándorlók többnyire fiatalabbak, képzettebbek, nagyobb
részük férfi• a migráció típusai, csoportosítása
– földrajzi szempontból lehet: tengerentúli vagy kontinensen belüli– időbeli szempont szerint lehet: végleges vagy ideiglenes– társadalmi szempontból lehet: egyéni vagy tömeges
nemek, életkor, képzettség stb. szerint is eltérhetnek– a migráció okai szerint lehet:
• önkéntes vagy kényszer hatására történő vándorlás• gazdasági vagy politikai okokból történő vándorlás• a két fenti szempont vegyítésével:
– önkéntes gazdasági vándorlás– kényszer hatására történő gazdasági vándorlás– politikai kényszer hatására történő vándorlás
Tengerentúli vándorlások
Időszak Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa
19. század felgyorsul a kivándorlás (70%-ban az USA a célpont)
jelentéktelen arányt érnek el a kontinensek közötti vándorlók
1890–1914 tovább nő a kivándorlás, az USA aránya csökken (Kanada, Ausztrália, Argentína, Brazília)
a tömeges kivándorlás megkezdődik e térségből (továbbá Olaszországból) is
1914–1918 a kivándorlás töredékére esik vissza; a hadviselő felek korlátozzák az ellenséges állampolgárok szabad mozgását is
1918–1939 az USA bevándorlási kvótát vezet be, amely Nyugat-Európát kevésbé sújtja. A világválság miatt is csökken a kivándorlás (évente 100 ezer fő)
az amerikai kvóta miatt a kivándorlás töredékére esik vissza, elhanyagolható mértékűvé válik
1946–1960 újra felgyorsul a kivándorlás (évente félmillió fő)
a kommunista rendszerek blokkolják a kivándorlást
1960–1990 a kivándorlás lényegében megszűnik, Európa bevándorlási célponttá válik. Fehérek visszatérése, majd a gyarma-ti őslakók bevándorlása is
a kommunista rendszerek blokkolják a kivándorlást
Európán belüli vándorlások 1.
időszak Politikai okok miatti vándorlások
Gazdasági okok miatti vándorlások
Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa
1890–1914
– Németo., Franciao., Svájc: sok külföldi
Németországban sok lengyel dolgozott
1914–1918
háborús menekültek a front által érintett területekről a külföldi munkavállalást a háború előtti
helyzethez képest számos adminisztratív akadály gátolta meg. Különösen a gazdasági világválság kitörése után vált nagyon nehézzé a külföldi munkavégzés
1918–1923
a békeszerződések és a határ-változások miatti áttelepü-lések (kb. 1–1 millió német, lengyel, orosz, görög; kb. 0,5–0,5 millió magyar, török)
1923–39 0,3 millió spanyol menekült
1939–1945
5–6 millió zsidó elhurcolása és kivégzése; a németek hazatelepítése; külföldiek toborzása, kényszermunkája és hadifogsága stb.
a németek számos európai országban toboroztak munkásokat, mert a hadseregben lekötött férfi munkaerőt pótolni kellett. A toborzás gyakran kényszerrel történt, vagy „egyszerűen” deportálással
Európán belüli vándorlások 2.
időszak Politikai okok miatti
vándorlásokGazdasági okok miatti vándorlások
Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa
1945–1949
12 millió német menekülése vagy kitelepítése; számos lakosságcsere
– –
1949–1990
14 millió fő hagyta el a kom-munista országokat (ebből 6 millió német, melyből 3,5 millió fő Ny-Berlinen át az NDK-ból menekült 1961-ig)
az 50-es években sok olasz vendégmunkás; a 60-as évektől spa-nyol, portugál, gö-rög, török, jugoszláv is. A 80-as évektől családostul érkeztek tartósan letelepedtek
csak Jugoszlávia küld sok vendég-munkást; az NDK-ban csekély számú magyar, lengyel majd kubai vendégmunkás
1990 után
4 millió főnyi menekült Jugoszlávia szétesése után
egyre többen jönnek Európán kívülről is, beilleszkedésük nagy problémákkal jár, vagy sikertelen
a munkavállalás előtti politikai korlátok leomlottak, de a gazdaságiak sokáig fennmaradtak
A népesség összetételeA következő szempontok alapján csoportosíthatjuk:• nemek (férfi – nő)• életkori csoportok (0–14, 14–60, 60–x évesek)• nemzetiség (főleg: többségi, kisebbségi)• vallás (főleg: hívő–ateista, keresztény, nem keresztény)• gazdasági aktivitás (eltartott, aktív és passzív kereső)• munkaerő szektorális megoszlása (mezőgazdaság, ipar,
szolgáltatások)• jövedelmi csoportok• képzettség (elemi, középfokú, felsőfokú végzettség)• társadalmi osztály vagy réteg (pl. elit, középosztály, alsó
osztályok)A lista második felében található tényezőket nem a népesség,hanem a társadalmi rétegződés témakörében tárgyaljuk.
A nemi összetétel változása• elméletileg 50–50%, de számos tényező módosítja
• születéskor enyhe fiútöbblet
• a férfiak halandósága minden korcsoportban nagyobb a nőkénél, így már 30 éves kor körül egyensúly alakul ki
• 60 éves kor felett igen jelentős nőtöbblet
• módosíthatja még az összetételt – kivándorlás, bevándorlás (ennek legalábbis kezdeti szakaszában a
férfiak sokkal nagyobb arányban vesznek részt)
– háborúk (a halottak igen jelentős részét a férfiak teszik ki)
különösen jelentős nőtöbblet alakult ki az 1945 utáni Szovjetunióban,
Németországban és Magyarországon is
– a nemek közötti mortalitás jelentős eltérése, pl. a kommunista államokban 1965 után a férfiak halandósága növekedett, a nőké inkább stagnált. (Ez tovább fokozta a magyarországi nőtöbbletet)
Az életkori összetétel változása• Korfa: a népesség nemenkénti és korcsoportonkénti számát
feltüntető diagram• A demográfiai átmenet a korfán:
1. eleinte széles alap, gyors keskenyedés, alacsony magasság2. széles alap, lassabb keskenyedés, növekvő magasság3. keskenyebb alap, alig látható keskenyedés4. szűkülő alap, felfelé szélesedik, majd 60-70 év felett vékonyodik
• Növekvő átlagos élettartam a korfán: egyre magasabb a fa (vagy szűkül az alap, ill. növekszik a felső szintek szélessége)
• Növekvő népesség: egyre vastagabb a fa• Fertilitási és mortalitási hullámok a korfán (pl. a háborús
emberveszteség okozta hiány egyre magasabbra kúszik fel)• Egész Európa általános 20. sz.-i tendenciája: az elöregedés
– folyamatosan nő a 60 év feletti korosztály aránya– csökken a 14 év alattiak aránya– hosszabb távon a keresőképes korosztály mérete is csökkenni kezd– következmények: keresők–eltartottak aránya felbillen, egyre nehezebben
finanszírozható a társadalombiztosítás
A magyar korfa időbeli változása
A nemzetiségi összetétel változása Időszak Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa Egyéb területek
1914 előtt Homogén nemzetállamok. Kisebbség: 5%
Soknemzetiségű birodalmak jelen-tős etnikai kevertséggel. Kisebbsé-gek aránya: 50%
Oroszo. kivéte-lével homogén nemzetállamok
1919–39 Írország függet-len. Homogén nemzetállamok
Új, „nemzeti” államok, jelentős határváltozások. Kisebbségek aránya: 33% (10–45%-ig)
finn–svéd vita (Åland-szige-tek) rendezése
1945–60 Etnikai rene-szánsz kezdetei (skót, baszk, stb.)
Kitelepítések, lakosságcserék, homogenizációs kampányok. Kisebbségek aránya: 5–25%
oroszosítás a SzU-hoz került területeken
1960–90 D-európai ven-dégmunkások, afrikai és ázsiai bevándorlók
Nyílt vagy burkolt asszimilációs törekvések. Jugoszlávia a legke-vertebb állam. 20% feletti kisebbs. Románia és a Baltikum területén
a dél-tiroli vita rendezése
1990 után Kisebbség: 20% felett. Integráló-dásuk elmarad
Jugoszláv polgárháború, etnikai tisztogatások. Csehszl. szétválása. Észt- és Letto.: 40–50% szláv!
a SzU. szét-esése („orosz Trianon”)
A vallási összetétel változása Időszak Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa Egyéb területek
1914 előtt Németország kivételével homogén
Vallási sokszínűség (katolikus, protestáns, ortodox, zsidó és kevés muzulmán is)
É: protestáns, D: katolikus, K: ortodox
1919–45 nincs jelentős változás
Jugoszlávia a legsokszínűbb, továbbra is nagy kevertség. Holokauszt: zsidók száma csökken
nincs jelentős változás
1945–60 nincs jelentős változás
Terjedő ateizmus, vallásellenes támadások. Az etnikai viszo-nyok változásánál lassabb vált.
nincs jelentős változás
1960–90 muzulmán hit megjelenése (Nbr.: hinduk is)
kisegyházak megjelenése
nemzeti kisebbségek több helyen vallásilag is különböznek
nincs jelentős változás
1990 után tömeges vallási kisebbségek
újra-vallásosodás; a „nemzeti” egyházak erősödése mellett szekták megjelenése is
nincs jelentős változás