versmondó / 1994.december / ii. évfolyam 3-4. szám
TRANSCRIPT
AZ ORSZÁGOS VERSMONDÓ EGYESÜLET LAPJA
II. ÉVFOLYAM 3-4. szÁM 1994. DECEMBER
A találkozás tanításaavagy színház és dráma a nevelésben
Ez a mostani pillanat, ahogy itt találkozunk, s mostegyütt vagyunk, megismételhetetlen, éppúgy, mintminden másik pillanat. Eddig sosem volt, s ezentúlsoha többé nem lesz még egy csütörtök délelőtt,
mely itt, még egyszer lehetővé tenné, hogy figyeljünk egymásra.
Ha jól tudom, Önök mindannyian tanítanak valahol. En itt tanítok Budapesten, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, s nem messze a fővárostól,
Zsámbékon, egy tanítóképző főiskolán. Színdarabokat és kritikákat írok s a drámapedadógiáról jelentek meg szakkönyveim. Vagyis: tanulmányaim állandó tárgya a találkozás ember és ember, ember ésvilág között, akár a színház, akár a pedagógia, akára szociálpszichológia nyelvén próbálom rögzíteniészrevételeimet.
A találkozások előkészítésével,megélésével és viszszaidézésével nekünk itt Magyarországon elég sokbajunk van. A közép-európaiság - mint "kollektívneurózis", ahogy Arthur Koestler mondta - nemajándékozott meg bennünket a személyközi kommunikáció laza és pihentető változatával. Nem sikerült szert tennünk olyan dialóguskultúrára, amelyben hosszú, ídömulatö - s ezáltal erőnyerést lehető
vé tevő - mondatok foglalkoznak az időjárással.
Mostanában már a futballeredményekról sem igenbeszélünk. Az interakciók sorát jobbára párbajhelyzetekként éljük meg. A konfrontációra való készenlét feszültségét megszoktuk, mint a környezetszenynyezés kínjait, s az ütést váró merevgörcsöt, a képzelt vagy valódi szégyen szorongását igen ritkánoldja föl a képzelt vagy valódi dicsőség öröme, vagylegalább a humor megbocsátó meleghulláma.No, élünk azért, s tulajdonképpen néha élvezzük isezt a páratlan hercehurcát, amit képesek vagyunk,előállítani. Es most Önök a vendégeink. Mi újság? kérdezhetik. Tartom magam e konferencia cfméhez:"Oktatási és művészeti törekvések a fiatalok társadalmi beilleszkedésének segítésére" - s elmondom,minek örültünk legutóbb, néhány nappal ezelőtt:
Van Önöknek otthon Nemzeti Alaptantervük?Tudjuk, hogy remek iskolarendszerek működhet
nek e nélkül is, de mi mégis arra szavaztunk, hogylegyen Magyarországnak Nemzeti Alaptanterve.Hangos volt az ország a közoktatási és felsőoktatási
törvények -vitáitöl, s hangos még ma is, de közbenlegalább elkészült a Nemzeti Alaptanterv bevezető
része, ami az Alapelvek címmet viseli.
Gabnai Katalin a magyar drámapedagógia kiemelkedőszemélyisége ez év tavaszán a Pásztói Versmondó versenyt követő konferencián mondta el az itt megfogalmazott nézeteit. Az. eredetielőadás 1994. március 17-én az ELTE TK konferencián hangzottel.
versmondó 2
Örömmel jelentem, az az újság, hogy ennek a művészeti nevelésről szóló fejezetébe, melyben eddigcsak az ének-zene és a vizualitás területei szerepeltek, sikerült egy harmadik területet is becsempészniés elfogadtatni ami a "Színház és dráma" címet viseli. Miért annyira fontos ez nekünk? - Talán azért,mert próblémáink vannak a találkozások megélésével.
Gyerekeink, akik ugyanúgy krónikus felnőtthi
ányban szenvednek, mint számos ország gyermekei,csak akkor nem bizonytalanok viselkedési stratégiájukat vagy etikájukat illetően, ha vetélkedésröl,harcról, ítélkezésról van szó. Azzal a helyzettel,amelyben nincs szembefeszülő indulat, nemigentudnak mit kezdeni, mintegy elveszitik "harci méltöságukat". A jelenségekre, vagy akár a másik emberre való rácsodálkozás általában nem érték, nempresztfzsnövelőelem. Televízión és videon nevelődő
kicsinyeink csak az elektronika villódzó függönyénát képesek elviselni az ember látványát, az élő, testközelben lévő felnőtt is lehet érdekes egy ideig, csakaz a baj vele, hogy nem lehet elzárni, vagy legalábbcsatornát váltani rajta.
Tanítási órák futnak le, sokszor úgy, hogy sem adiák, se a tanár nincs jelen. A jelenség nem új, snem is egyedül való.
Volt nekünk egy nagyon nagy költőnk, ősz hajú,szikár, fakó hangú férfi, úgy hívták: Pilinszky János. Prózát is írt, gyönyörű, vergödő, pontos prózát,s egyszer azt írta: - hadd idézzem: " ...jelenlétünketvesztettük el. Méghozzá egyszerre otthon, az utcán,a lépcsőházban, a színpadon, a nézőtéren, az ágybanés a konyhában. Mindenáron jelen akartunk lenni, sépp jelenlétünket vesztettük el, épp a bizonyosságot,mint a görcsös szorítás, amint szorongat, a féltékenység, ami után leskelődik, ahogy akimeresztettszem végül is nem látja azt amire rámered."
Találkozásaink - nem történnek meg.Húsz évvel ezelőtt elkezdődött egy munka Ma
gyarországon, vagy inkább folytatódott, hiszen aszínjáték, mint az oktatást, nevelést segítő módszersok évszázados múltra tekinthet vissza. Az alapoktatásban minden jó tanító élt a megjelenítés eszközével. Magyar területen talán Csokonai Vitéz Mihályt, a tizennyolcadik századi költőt és tanftótmondhatnánk az első drámatanárnak. Comeniustól- Jan Amos Komensky-től- pedig mindmáig érvényes tanítás maradt ránk e témakörben is: "Minden, ami nyilvánosság előtt játszódik, olyan, mint aszínház. Éppen ezért akiket rövid időn belül a közéletbe küldenek, úgy neveljék, hogy ott megfelelöenállják meg a helyüket, s a rájuk bízott feladatokatkellően végezzék el." 1656-ban írta ezt, Schola Ludus című munkájában.
A találkozás minóségi megélését - úgy látjuk azóta is a színház, a dráma segítségével sajátíthatjuk el leginkább.
A drámapedagógia, ahogy a "drama in education"vagy az "educational drama" fogalma Magyarországon meghonosodott, mint tudjuk, azt a művé
szetpedagógiai tevékenységet jelenti, melynek alkalmával a dráma és a színház eszközrendszerének segítségével, folyamatos együttlét során nevelünk gyerekeket, felnőtteket. Ebben a tevékenységben sohasem az esetlegesen létrejövő produkció, és nem annak művészi kivitelezettsége az elsődleges, hanemmaga a nevelési folyamat. Ennek ismertetésévelnem kívánok untatni senkit, hiszen mi Ausztriából,Németországból, Finnországból, s főként Angliábólkaptuk a legtöbb segítséget, sok esetben cseh ésszlovák közvetítés révén.
Annyiszor foglaltam már össze hivatalosan ésnem hivatalosan, mi mindent jelentett nekünk ez amódszer, hadd mondjam most személyes vallomásoinat: a dráma engem kérdezni és hallgatni tanít. Sezt igazolva látom.
Pilinszky, a költő, akit már idéztem, azt ÍJja:"...az igazság és nem a magunk igazának - föltétlenezeretetére van szűkségűnh, Mindenekelőtt: a figyelem iskolázottságára. Az iskolák föladata - messzetúl az ismeretek közlésén - a figyelem nevelése."
A figyelő ember - jelenléttel bír. S a figyelem iskolázható. Az "iskolázott figyelem" segítségével pokolbéli bajok is orvosolhatóak. Simone Weil példátmond erre; s erre a példára nekünk, akiktől sokszorvárnak segítséget, erősen kell figyelnünk:
"A valódi szerencsétlen nem enged magához nyúlni, szerencsétlenségét leplezi a világ, de fóként önmaga elótt, ahogy a rákos betegek. A jótékonykodás
Comenius arcképe sárospataki éveinek idejéMl(1850-1654)
Pilinszky János
Igen, a lomb
Igen, a lomb ragyog,a lomb tovább ragyog,és te úgy függsz e televényelőterében, akár egy gyümölcs.
Holott ember vagy, holott ember voltál,útszéli Isten.
velük szemben atrocitás, melléfogás. Nem csoda hát,ha a jótékonykodás csak még keserúbbé, zárkozottabbá, gyűlölködóvé és ellenségessé teszi óket. Egyedül az iskolázott figyelemnek, a tökéletes diagnózisnak tudnak ellenállni.
Mi történt az izgalmas szamaritánus esetében?Egy szerencsétlen vérbe borultan hevert az árokezélén. Jött arra valaki, aztán egy másik, de figyelmüknem volt iskolázott. Aztán harmadiknak jött a szamaritánus, akinek iskolázott volt a figyelme. Elégvolt egy pillantást vetnie, hogy fölmérje az árokparton hevero, már-már önmagát föladó ember helyzetét. És mert a szamaritánus figyelme és fölismerésepontos volt, többé nem tudott nem cselekedni. Automatikusan cselekedett. Es a szerencsétlen, aki kű
lönben minden segítség ellen föllázadt, és átkozódvarúgkapált volna, a pontos segítségnek éppúgy nemtudott ellenállni, ahogya szamaritánius nem tudottnem cselekedni."
Nekünk, itt Magyarországon, a nevelésben, a szociális munka során, s napi együttélés lazább és feszesebb perceiben az egymásrafigyelés tudományáravan nagy szükségünk. Szerény, de kimutathatóeredményeket értünk el a nevelőképzés területén,különféle drámatechnikák alkalmazásával.
Hogyan kezdődött?
Amikor a hetvenes évek elején elért bennünket azAngliából származó, Skandináviában és másutt isvirágzó "creative drama" módszere, s itthon megpróbáltuk honosítani, mi sem volt számunkra természetesebb, minthogy olyan alanyra oltsuk, amelyélteti és megvédi a viszontagságoktól: a népi gyermekjátékok adták és adják ma is az alapját a magyarországi dramatikus nevelésnek - amikor gyerekekkel kezdünk.
A kilencvenes évek elejére nyilvánvaló lett, hogy adrámapedagógia gyakorlati tanulmányozása a leendó nevelő számára lehet a legfontosabb: megtanítjaőt a térrel, az idóvel és a személyes hat6eróvel valógazdálkodás tudományára. A pályára alkalmasakatelőkészíti a jövendő nevelői munkára, a pályára alkalmatlanokat pedig - hiszen ilyenek is vannak! olyan helyzetbe hozza, hogy ők még időben dönthetnek, akarják-e, bírják-e életre szólóan a közvetítői
munkával és magatartással járó örömöket és terheket.
Mert elsősorban egyfajta átadá magatartásrólvan szó, melynek nemcsak igazi pátosza, de az öröme is kikopott az elmúlt évekból, évtizedekból. Ujrakellett és újra kell tanítani, ahogy a néprajzosok
versmondó 3
mondják: "vissza kell tanítani" az átadás fogásait ésfortélyait, külhonból ellesett technikák alkalmazásával. Hangsúlyoznunk kell, hogy csak a jelenléttelbíró pedagógus tud hatni, aki vállalja is azt, amittud, s amit hirdet. A meglévő szakirodalom nem kényeztet el bennünket. Hogy lehet azt, kérdeztük,hogy a klasszikus népi kultúrában kevesebb gondvolt a közvetítéssel? (Ahogy itt ülünk, kinek-kineksaját hazája megtartó kultúrája, saját nemzetisége,etnikuma kincsestára van segítségére, akkor is, hanem elemzi azt minden pillanatban.)
Nálunk most jött el az ideje annak, hogy tanulmányozni kezdjük, milyen átjárások vannak a népikultúra átadása és a drámapedagógia között, s miben és mikor kerül fedésbe a klasszikus hagyományátadó magatartás és napjaink nevelőjének legkorszerűbb közvetitói felkészültsége.
A közeljövő feladata, hogy. tanulmányozzuk abentlét kérdéseit, az idő, a helyzet biztonságos megélésének módjaival, a tájékozódás, az eligazodás tapogatozó hadműveleti után a - bár viszonylagos, demégis-mégis megtalálható - harmónia eléréséneklehetőségeivel. Legnagyobb zenepedag6gusunk, akinek nevét bizonyára Onök is ismerik, Kodály Zoltánmondta: "Olyan kultúrára kell gondolnunk, melyetirás és olvasás nélkül is meg lehet érteni, de amelyben megvan a kultúra fő tulajdonsága: az, hogy részesét felvértezni minden eshetőségre, és boldog emberré teszi mindaddig, mig a neki megfelelőéletkorMl ki nem lép."
versmondó 4
Ez a védelem, mely maig biztonságot ad a benne élőnek, nem is olyanmisztikus, nem is olyan ködös eredetű,
mint azt az óvatoskodók gondolják. Avilág pontos megélésér61 van szo, azérzékelés és a kommunikáció magasiskolájáról, a találkozás, a rögzítés, a sürités munkaszakaszairól, melynek stációin át, a közvetítés összetett aktusasorán az élmény megérkezik a másikemberhez.
A belső képek ereje döntően mutatkozik meg a népi kultúrában, a szöhasználatban, a költészetben, aklasszikus drámai művészetekben,s adráma pedagógiában is. Amikor különböző tanfolyamokon az élmény képbenvaló megosztásának technikáját tanuljuk, illetve erősítjük meg, a tanítókészlettárát növeljük, s igen szép sikereink vannak.
Van azonban valami, amivel mi egészen más kapcsolatban vagyunk, minta környező országok, s talán csak afinnek értik a gondjainkat igazán. Ezpedik most nem csak közös gyökerű
nyelvünkből, hanem közös eredetű
alapkultúránkból ered; fuurcsa viszonyunk a dramatikus improvizáci6val.
"Játsszunk rögtönzött komédiát!" mondja valaki Shakespeare Falstaffjában, s a britek összemosolyognak. Arögtönzés magasiskoláját ma is az olaszok commedia dell'arte figurái nyomán tanulmányozzuk. Részletesebbenis ismerhetnénk ugyan, de valamit
azért tudunk a német nyelvterületek híres-nevesrögtönző-versenyeiről,amikor énekesek, szónokok,csörgásipkás versmondók szórakoztatták a bolondünnepek, s a farsang mulatozó közönségét.
Az eltűnt, vagy inkább sohasem létezett magyarős-színjátékotazonban bajosan tudjuk visszaidézni,vagy kitalálni, hiszen ez őseinknek se nagyon sikerült. Ennek persze ezer oka van, részletezésére hoszszú időt kellene szánnunk - erre kész vagyok, kint afolyosón -. Most csak remélhetjük, hogy egyszermegszületnek azok a társaslélektani és színházmű
vészeti munkák, amelyek kielégítően elemzik ezt ajelenséget.
A magyar dramatikus hagyomány rituális rendjében elenyésző mértékben van jelen a rögtönzés.Ezért is olyan termékenyítő a drámapedagógia eljárásai között számunkra az improvizáció, mégha nehezünkre esik is. Míg a szláv vagy - mint említettem - az olasz hagyományokban központi helyen álla rögtönzés, erre nekünk, kik századokon át a kántáló szertartás ritusaira támaszkodtunk, jobbáramost kell "rátalálnunk".
Be kell valljam, volt néhány bizonytalankodóévünk, mikor az "újhitűek" el akarták tagadni, kiakarták söprűzni ezt a formát. Ma már tudjuk, semmiféle gyöngítő ellentmondás nem létezik a hagyományörző és az újra törekvő, elismerten "kreatív"magatartás között. Megél és megélhet egymás mellett a kettő.
Mivel azonban páros, csoportos és nagy közössé-
get mozdító találkozásainkkal egyaránt gondunkvan, külön időt kell szánnunk pl. az ünnep tanulmányozására. Mentenünk kell, s újra meg kell tanulnunk a rituálék rendjét is. Ha elfogadjuk, hogyaz ünnep - általánosan fogalmazva - egy közösséghez való odatartozásunk megerősítésére szolgál,még dermedtebb szívvel nézünk vissza az elmúltidőszak arctalan, kusza "ünnepeire".
J ellenlétünk ereje ezen a területen is hibádzik.Újra kell vizsgálnunk a néprajz, a pszichológia és aszínháztudomány szakembereivel az ünnepek, a közösségi élet tagolt idejét. Mert az is elveszett! Havannak is hagyományt örző csoportjaink, bizony elő
fordul, hogy különössége miatt májusban is színpadra kerül a karácsonyi betlehemes játék. Pedig annakis ideje van, mint ahogy "ideje van a sírásnak, ésideje van a nevetésnek", kár koptatni olyan napokon, amikor nem feszíti az ősi rítus ereje, amikormég csak ,játékból" sem múlik rajta semmi, hiszenelfordult felette a naptári idő. Vissza kell tanulnunkaz id6ben élést is.
Ahogy itthon szoktuk mondani, a drámapedagógia birodalma a megismerés örömétől a kifejezés olykor gyötrelmes - öröméig terjed. Nekünk drámatanároknak speciális készültségünk. hogy helyzetbetudjuk hozni tanítványainkat, s így joggal várhatjukmagunktól és tőlük, hogy kialakuljon bennünk egyfajta helyzetmeghatározási és döntési készség, melyaz élet minden területén jól működik, hiszen a kreativitás transzferálható, árvihetó az élet másik területére is, ha mi tanárok már nem is leszünk ott jelen.
A figyelni tudás és a teremtés iskolájához a drámatanítók alapkészletében a koncentráció, a konstrukció és a kooperáció gyakorlatai tartoznak. S ezektökéletesen föllelhetők a népi játékokban is.
Fiúkat férfiakká, leányokat nővé lenni segítő, tagadhatatlan, ám szinte tündéri erotikát tanító dalokból, mondókákból, csúfolódókból, párosítókból,ügyességi vagy erőjátékokból, az emberélet fordulóihoz kapcsolódó szokás-játékokból állítunk össze hamarosan szöveggyújteményt, amely hozzásegítheti atanárt a klasszikus, mi több, nemzeti - alapokonnyugvó, korszerű, szociális ismeretek átadásához.
Válogatást készítünk azokból a magyar népmesékből, s a Magyarországon élő nemzetiségek és etnikumok mesekincséből, melyek különösen alkalmasak közös dramatizálásra.
A befejezéshez közeledvén hadd osszam megÖnökkel egy felismerésemet: Az újdonatúj nevelésitechnikák és kreativitást fejlesztő gyakorlatok révén a nevelőt megtanítjuk kérdezni. Ne félj! - mondom sokszor. Ha más nem is jut eszedbe, csak vedda világot, a Napot, a Holdat, egy körtét, egy almát,mutasd a gyereknek, s kérdezd: MILYEN? - Elfogjamondani. De vigyázz! Várd meg a választ! Merthogy neked milyen, azt tudod. De hogy neki milyen,- azt sohasem tudhatod. A drámatanárok megtanulták megvárni a választ, mert tudják, szükségük vanrá a következő időszak tervezéséhez.
Felismerésem azonban az, hogy nagyon is rákaptunk - országos méretekben! - a mechanikus kérdezgetésre. Ismerik azt, ugye, mikor hazajön a gyerek az iskolából, s elkezdjük bombázni: Mi volt az iskolában? Mi az, hogy semmi? Feleltél? Miért nem?Hol akabátod? Levitted a szemetet?
És ha vagyunk olyan szerencsések, hogy levitte aszemetet - akkor megáll a tudományunk. Most - milegyen? Elbizonytalanodásunk ugyanolyan természetű, mint harchoz szokott gyerekeinké. Nem kellmegverni, nem kell ítélkezni fölötte, nem kell a lelké~ megmenteni - mi az ördögöt csináljak vele?
Igy jöhetünk rá arra, hogy elveszítettük szavainkegy részét is. Elveszítettük azokat a "semmit mondó" szövegfoszlányokat, amelyek simogatása nélkülnehezebb az együttélés, amik pihenő-időtjelenthetnének a számonkérés és a dicsérgetés hullámvölgyeiközött. Pedig voltak nekünk ilyenek!
Képzeljenek el egy hétvégi délutánt egy lakótelepilakásban, amikor zümmög a mosogép, berreg a porszívó, odabent apuka nézi a meccset, ordít a szpíker,a háziasszony ugrál a háztartási gépek meg a gáztűzhely között, s még kisgyerekére is ügyelnie kellene, aki ott ül egy széken, s lóbázza a lábát. Mitmondhatunk - neki? Ha nem felejtettük volna el,talán eszükbe jutna az a dalocska, ami azt mondja:
"Lóg a lába láganincsen semmi dolga,mert ha dolga volna,a lába nem logna"Mit jelent ez? Az égvilágon semmit. Csak a leg
fontosabbat, hogy itt vagyok, kisfiam, szeretlek.Nincs baj. Jelen vagyok.
Ennek a dalnak a megfelelőjét ki-ki megtaláljasaját anyanyelvén.
Miért idéztem? Hogy elmondhassam: míg egyikoldalról kérdezni tanítjuk a leendő nevelőket (legyenek azok tanárok vagy "csak" szülőanyánk), a másik oldalról kérve-kérjük: Ne kérdezz! Ne utasttelHagyd békén. Pszt! - jelezd persze, hogy jelen vagy,mert szüksége van rá. S erre az agressziót nélkülözőjelzésre legmegfelelőbbek azok a szövegfoszlányok,melyeket elődeink is kipróbáltak már, csak mi valahogy kimaradtunk ezek öröméből. Pedig akár a kortársi együttlétek során, amikor testvérek nyúzzákegymást, háton cipelve a másikat, s mondják: "Büdös túrót vegyenek! Jó csípős a túró" Vágy "Paprikát vegyenek! Paprikát", formát ad az interakciónak ez a néhány szó. Vagy "hivatalos" formát kölcsönöz a testi érintés igényének; Ringatókat, szülönyuvasztókat idézhetünk, például; "Mászik bogár,viszi farkát, megeszi az apu nyakát!..." Ezt a kincset nem lehet médiára, könyvre, kazettára bízni.Véren át és lelken át, tenyérből tenyéren, testtel atesthez érve, zöldelő búzacsíra fölé hajolva vagy éppen a~ ünnepi gyertyát gyújtva, csak az EGYÜTTES ELMENY során adható át a hagyomány.
Itt és most, mutasd neki, tedd meg vele, akkor,amikor annak a tettnek ideje van! Felnőtthiányban
szenvedünk mindannyian. Legalább a gyerekkel legyél vele, hogy elsődleges emlékeibe épüljön belemindaz, amit mi talán könyvekből tanulunk, mertnincs emlékünk róla, de néki mégis megadhatjukazt, felkészültségünk, személyes erőnk és a közösség segítségével.
Ezért örülünk tehát, hogy a "dráma" bekerült amagyar alaptantervbe, mert úgy látjuk, hogy a jelenléttel bíró, a hatni tudó, az örökítő és teremtő
ember közös alak a hagyományátadás és a drámapedagógia határmesgyéjén. S remélhetünk, mert ahogy ez a konferencia is mutatja - nincs egyedül.
Gabnai Katalin
versmondó 5
A magyar ősköltészet nyomairólRészletek Képes Géza tanulmányából
Ima lóáldozat bemutatásakor
...A kutatók mindmáig vitatkoznak afelől: melyiknép ismertette meg az ugorokkal, tehát a vcogulok,osztjákek és magyarok őseivel a lovat és alótartást.A vogul és osztják hösmondákban úgyszólván tömegesen fordul elő asziper (sofsár) szó, ami feltétlenülaz ősi kultúrát átadö nép neve... Ezzel a néppel(most már elárultam a nevét is: ugyanaz a hajdanhatalmas hódító nép volt ez, amelytől nevét kapta
Szibériátl) a történelem folyamán hol szabir, holszovár néven találkozunk. Véleményem szerint iráni népcsoport ez, nem pedig türk, ahogy eddig hittékés hirdették. Mindenekelőtterre mutat a szevár szójelentése: "lovas" ...
A magyarokban a honfoglalás után ezer éven átélt a hagyomány, amely szerint őseink lóáldozatot fehér lovat - mutattak be az Eg-istennek - de iro-
dalmi ábrázolásainkban még utalástsem találunk sehol, hogy milyen szöveget mondott a sámán alóáldozatbemutatásakor -, némán történik.És egy századon át süvölt a panaszszakadatlan, hogy: "Semmink sincs- ha legalább csak egy morzsányi töredék maradt volna reánk abból,amit a táltos mond az áldozat bemutatásakor!" ... Erre vonatkozólag akövetkezőket kell mondanom: nemcsak morzsák maradtak ebből a szer-tartásból, hanem kerek, teljes mű
vek, alóáldozás bemutatásakor énekformájában mondott imák - vogulnyelven! Reguly egy ilyen éneketmár 1844 januárjában feljegyzett avogulok közt a Közép-Lozva vidékén... -De lássuk hát magát az imát,az éneket, amelyet vogul eredetibólfordítottam...
Anélkül, hogy agyon akarnám magyarázni ezt a verset, amely önmagában és önmagáért beszél, csak néhány megjegyzést fűzök hozzá, főleg
ritmikai szempontból. Az ének négyrészre oszlik, az egyes részeket csillaggal válsztottam el egymástól. Azelső rész éneklése közben történt a lófelvezetése a szentteit vörösfenyő
höz, az istengyertyához. Ez az első
rész az isten megidézése. A másodikrész alatt már kezdődik és folyik azáldozás, a máglya meggyújtása lIa kiválasztott" fehér ló leölése (karddal!)és belső részeinek, szívének, tüdejének, májának, fejének lábainak máglyára vetése, a többi részeinek meg-sütése, ami aztán az áldozó hívekelesége lett. Az áldozati szertartásonnő nem vehetett részt, mint ahogyegyes ősi énekek szent részének elő
adásánál sem. Az áldozati ének har-madik részének mondása, recitatívhangon történő éneklése közben darabolták szét a megsütött húst azünnepség résztvevőinek.A záró részben a sámán már bejelenti a kedvesen fagadott áldozat kedvező következményeit: a pokolból közeledő betegség-isten útját eltorlaszolták; akinem tudott halat fogni, azt most
..
..
uralkodik itt fenn:aranyból vert küszöbénaz ősz fejű istenvas botja fejéretámaszkodik itten,nap-hímes nyeregbeemelkedik itten.Hét folyó legényeihasított orrú hét táltosló eléeresztik lovunkat.Abroncsként forgő hét ég körülfuttatják lovunkat.Hol férfit riasztósötét gödör támad:pompás ló patájadöngölje simára!
Szigva menti leányasszonytemlegetnek, áldásosztót.ló husát a rost mentébenfonál-nyesőgörbe késselossza szét!Kinek mi az osztályrésze:ossza szét!
Vízi ínség verte fivízi szerencséjeím, újra kiáradt;ágynak esett atyáraháromszoros életkorkedves fénye áradt.
Tüze fakadt tüzes tájkórja közelg, már a zajthallom: suhog ruhaszámya.Nyersvasból. ím, cölöpsortkezdünk elé levenni,vasvesszőből sűrű sövénytkezdünk elé vonni.A kór futó útjátvérrel töltött vödrökkelmind tele locsoljuk,a baj futó hét keresztútjátéles kés élévelszerteszét szabdaljuk.
..
Hét isten felett fénylő
ősz fejü öregecske!Tavirózsa füledet,obi-rózsa füledet,félénk fekete ruca fülekéntfigyelő füledetfordítsd mifelénk!Szemed, mint az Ob ragyog,szemed oly nagy, mint az Ob:Ragyogtasd lefelé!
Dús ember udvarának közibülválasztott vasasszájú szép lovatvörösfenydd tövéhezitt vezetem..Hét isten közzülaz égi térség legkisebb fia!Vörösfenyő istengyertya menténereszkedj le ide közzénk.Vörösfenyő istengyertya menténúgy szöktesd fellovunkat:lába ki ne ficamodjék.Arany nyakú hét hattyúszent otthona: szép nagy tó,ott térdig érő mély vízbevezesd be lovunkat.Köldöke-vágott halandó emberkeze nagy mocskát mossad leróla.Hogyha már jóllemostad,naphímű hímes nyergetcsatalj rá!Lába ha tán gyarló volt,vas lábat illessz rá.Háta ha tán gyarló voltvas hátat illessz rá.Feje ha tán gyarló volt,vas fejet illessz rá.Hét karikás, réz karikás zablátrakj foga közé.Fékjét fogjad kemény kézzel:hét ugrással, hét szökéssel,hét ugrással, szép szökéssel,ugrassad őt fel.Ha az égbe felhágott,sáraranyból vert ajtótokos ló orra nyissa ki.Ósz fejű isten-pár
versmondó 6
már elárasztotta a vízi szerencse, a beteg gyógyultan felkelt, az öregnek régi ereje visszatért. S mindezt a sámán már múlt időben, mint bekövetkezetttényt jelenti be. Az énekek ritmusa tisztán mutatja
ÉLETFA (SZILÁGYSÁGI KÁLYHACSEMPE)
azokat a vonásokat, amelyeket a lovas nomád kultúra verselésére jellemzőnek tekintenek: rövid pergő
sorok, amelyeket a kifejezések megismétlése teszmég felfokozottabbá...
ÉLETFA - NAP - HOLD - EMBER
••
EGYRE KOZELEBBA nyelvrokonság befogadásának stációi
Magyarország csak 1770-ben ismerhette meg valódi- és nem költött, álmodott - östörténetét; SajnovicsJános latin nyelvű munkája bizonyította be nyelvünk finnugor eredetét, s hívta fel a figyelmet rokonainkra. Akkoriban tanultabb honfitársaink közöttis kevesen akadtak olyanok, akik hallottak-olvastakvolna a lappokról, a vogulokról, a zürjénekről vagyakár az észtekrál. Ez a felfedezés igen hosszú időn
át a tudósok dolga, belügye maradt, ők alakították,fejlesztették ki az összehasonlító nyelvtudományt,pontosították az adatokat, megrajzolták a családfát,s eredményeiket az egyetemi stúdiumokba is beépítették. Több mint 120 éve, 1872-ben létesítették aföldkerekség első finnugor tanszékét a budapestiegyetemen, magyar szakos tanárok nemzedékei tudják - s olykor tanítják is, hogy a finn kota és a magyar ház szó közös töböl ered. Ugyanők többnyire hibátlanul fölsorolják a nyelvcsalád húsz ,tagját, jóesetben a rokoni fokozatokat is ismerve. Igy és ebben a formában a rokonság (azaz a nyelvek rokonsága, valamint a család tagjai) népünk egésze számára voltaképp közömbös, érdektelen állítás, hallottde gyorsan elfelejtett adattörmelék maradt - szakkönyvekbe, tankönyvekbe szorulva.
Ha ezt az állapotot a magunk közegében első fázisnak, az éppencsak tudomásulvételnek tekintjük,akkor mintegy a közöny oldódásának, az érdeklődő
egymásra pillantásnak fogható fel az a lépés, amelyet a tudósokat követően a költők és írók tettekmeg. A holt szavakból egy idő után ők hallották ki és
meg, fogták föl az igaz költészet csengését, sodróerejét, s munkálkodásukkal (a poros kötetekben bányászva) az önmagukban alig valamit mondó népnevekből ők bontották ki, mutatták föl az élő, lélegző, még mindig alkotó, sokszínű közösségeket. Vikár Béla Kalevala-fordításától (1909) Képes Gézának a rokonság egészére kitekintő, s annak mindentagját egybeölelő varázslatos antológiájáig (Napfélés Éjfél 1972) több mint hat évtized telt el, majdújabb húsz év. Ebben a periódusban java költőink
szívükbe és köteteikbe is befogadták, népünk világirodalom-képébe is beillesztették a finnugorság költészetét.
Ez volt a rokonság felfedezésének és befogadásának második foka. Ilyképp könyvekben, betűkben ésképekben - s végre méltó köntösben - köztünk voltak immár a családtagok, sokan sokat tudtunk róluk, az elismerés és a szeretet érzése is egyre többfele ébredezett. De inkább csak némán, tudati szinten. A teljes befogadáshoz, a reveláló értékű felfedezéshez, rátaláláshoz még egy újabb lépés, gesztus hiányzott: kilépni a holt lapokról, megszólaltatni acsak olvasott, de soha nem hallott, szokatlan, demégis ismerős költészetet, hogy az a fülön át a szívhez is eljuthasson.
Most végre ez is megtörtént, szinte hallhatóanmegtört a jég, s hazánk számos vidékén (néhány napon át szó szerint) "hét határon hallik húros daruhangja", ahogy a ritka szépségű vogul mondás tartja, s amely egyben találó címe is Nagy Katalin sze-
versmondó 7
Nagy Kálmán jordftása
Kalevala (részlet)
retettel, gondosan szakszerűen összeállított finnugor (uráli) antológiájának. Ó (az esztergomi VitézJános Római Katolikus Tanítóképző Főiskola docense) a spiritus rektora annak a finnugor költészetet népszerűsítő versmondó (de prózát sem kizáró)mozgalomnak, amelyet az Országos VersmondóEgyesület támogatott és szervezett meg, s amely azország legalább száz iskoláját, sok-sok plusz munkátvállaló tanárt és diákok tömegét készítette cselekvésre, kizárólag finnugor szövegek kiválasztására,betanítására és színvonalas előadására. A "RokonNépek Költészete Fesztivál" címen megrendezett
Dr. Domokos Péteregyetemi tanár
ELTE BTK Finnugor Tanszék
verseny a harmadik fokozat anyelvrokonság felfedezésében azegymásra találás, az egymásra is-merés igaz örömével, s annak azigénynek a megerősödésével: váljon ez a kapcsolat még szorosabbá,teljesebbé.
Ez már nem telhetetlen vágy, snem is új lépcső vagy fok. A jövő
ben pontosítani, finomítani kellmunkánkat, s mindenekelőtt arrólszükséges gondoskodni, hogy valamennyi magyar iskola könyvtárában meglelhetők legyenek alegfontosabb finnugor antológiák(magyar fordításban, kiadásban).A tananyagban is több helyet, figyelmet igényel a nyelvrokonságitematika. Legyen nyilvánvaló mindenki előtt, hogy a kis finnugornemzetiségek körében ma is élve éla népköltészet, hogy például a hétezer főnyi vogulság folklórját gazdag rétegezettsége és esztétikaimagasrendűségeokán - bármelyik"nagy" nyugati nép csak irigyelheti. De van mit okulnunk, tanulnunk e nehéz sorsú kis népekújabb keletű szépirodalmából is. Atürelem, a szeretet és a lelkesedésátsegít a kezdet nyilvánvaló nehézségein. Jó volt látni az esztergomiverseny döntőjébe jutott gimnazis
tákat, főiskolásokat, felnőtteket. Olyan feladatravállalkoztak mindannyian (s oldották meg sikerrel),hogy szívem szerint 25 első díjat (ennyi volt a résztvevők száma) osztottam volna ki.
Adja az ég, adja Numi-Tórem (az obi-ugor hitvilág legfelső lénye), s alakuljanak úgy hazai lehetősé
geink, hogy ez a nemes és sikeresnek bizonyult kezdeményezés hagyománnyá váljék.
tudja meg, aki akarja,ifjú emberek sorában,növekvő népek sorában:szóljuk, ami szót szereztünk,mondjuk, ami verset vettünköreg Vainámöinen övjén,Ilmari tüze tövében,Kaukomieli kardja élén,Joukahainen íja ívén,pohjolai rétek végén,Kalevala messze földjén.Edesapám énekeltefejszenyél-faragás közben,édesanyám mondogattaorsó pergetése közben,még mikor én gyermek voltam,csak a földön forgolódtam,rossz gyerek, tejes szakállú,kis kölyök, tejfölös szájú.Szampó nem volt szónak híján,Louhi sem varázslat nélkül:Szampó a szavakba vénült,Louhi varázslatba pusztult,versekbe veszett Vipunen,Lemminkainen játékokba.
Mind csak azon gondolkodom,egyre csak azon elmélkedem:Kedvem támadt énekelni,jó szívvel beszédbe fogni,népünk versét mondogatni,régiek dalát dalolni.Szavaim számban olvadoznak,beszédeim bontakoznak,nyiladoznak nyelvem hátán,futamodnak a fogamra.Jöjj hát, öcsém, jó barátom,gyere, gyermekkori társam!Daloljuk dalunkat együtt,ketten kezdjünk énekelni,mert most megint összegyűl
tünk,megérkeztünk messze földről!
Ritka rend, hogy összegyűl
jünk,egymás látására jöjjünkezen a szegény határon,puszta északi vidéken.Kösd a kezedet kezembe,ujjad ujjaim közébe,jó éneket énekeljünk,legjobb dalunkat dalolj uk,halgassa meg minden jámbor,
versmondó 8
ROKON NÉPEK KÖLTÉSZETE
Fesztivál születikA rokon népek napjának ötlete a finnugor népekkulturális együttműködésénekkeretében született afüggetlen Észt-, Magyar-, és Finnországban. ElőszörEsztországban és Finnországban tartották meg1929-ben. A következő évtől Magyarország is csatlakozott a rendezvényhez.
A IV. Finnugor Kultúrkongresszus (Helsinki1931) határozatot hozott, hogy ezentúl ez a napminden év októberének harmadik szombatja legyen.Ettől kezdve ilyenkor a kultuszminiszterek táviratban felköszöntötték egymást, a napilapokban alkalmi cikkek jelentek meg, foglalkoztak eggymás irodalmának, művészetének teIjesztésével és a rádióban eljátszották egymás népeinek himnuszát. Az iskolákban kultuszminiszteri rendeletre egy tanórátarra fordítottak, hogy megemlékezzenek a fiinnugornépekről, és megmagyarázzák a tanulóknak anyelvrokonság mibenlétét. E rendezvények sora ésvele a rokon népek mozgalma a háború idején megszűnt. Esztországban 1989 óta rendezik meg ismétezt az ünnepet hazánkban.
Jómagam a rendeszerváltozás után.> Nagy Katalin tanárnő által - szervezett megemlékezések során kerültem közelebb a finnugor népi- és műkölté
szethez, kultúrához. Az amatőr (színház, pódium)mozgalomban szerzett élményeimből tudtam, hogyez a terület hiányzik aversenyeink, versmondóinktárházából. Ebben az alapállásban született a RokonNépek Költészete Fesztiváljának gondolata.
A fesztivál alapvető célja, hogy ráirányítsa a fi-
gyeImet a finnugor költészetre, s ezáltal az "egészversmondó társadalom" számára új utakat mutasson.
Az új mozgalom elindításához azonban óvatos feltételeket szabtunk, mivel tudtuk, hogy ebből a kultúrakörből még a rutinos versmondók közül is csakkevesen tudnának repertoár anyagot. Az egy mű- ésnépköltészeti alkotás kiválasztásához szinte mindenjelentkező kérte a felajánlott bibliográfiát. A májusimeghirdetést követően, - amit az egyesület 800 tagja, a nagy versmondó hagyományokkal rendelkező
középiskolák, valamint az írott és az elektronikussajtó segítségével tettünk - 140 versmondó jelentkezett az októberi fesztiválra. Ennek ellenére a budapesti elődöntőn sajnos csak a jelentkezők egyharmada jelent meg. Talán itt mutatkozik meg az igaziszembesülés az ismeretlen költészet és a már jól bevált sémák közötti különbség. A versmondók nemcsak a felkészülés alatt küzködtek a versek, mesék,siratók megkomponálásával.
A nyelvi kifejezőeszközök sokrétű alkalmazásagyakran megoldhatatlannak tűnő feladat elé állította a leíró-jellegű, intellektuális versekhez szokottelőadót. Az alliterációk és a sorok dallamvezetésének megtartása, illetve az elbeszélő, leíró jelleg elhagyása volt a legnagyobb választás.
A felfedezés buktatóit vállaló - zömmel ifjú versbarátok hitet tettek a Rokon Népek KöltészeteFesztivál létjogosultsága mellett.
Gáspár Sándor
ESZTERGOMI TÚNÓnÉSEK
Éppen két évtizede, 1974 őszén kerültem közelebbikapcsolatba az amatőr versmondó mozgalommal, ésazonnal hivatásos "ítészként", azaz zsűri tagként. Averseket mint irodalmár mindig is szerettem, a tolmácsolásban rejlő műhelytitkokba pedig az előző
években a Rádió Irodalmi osztályának versszerkesztőjeként a studiókban volt alkalmam beavatódni neves színészek és rendezők jóvoltából.
Akkoriban egy-egy országos szavalóverseny valóban országos eseménynek számított, a jelentkezők
száma pedig meghaladta az ezret, és megmozgattaszinte az egész hazai művelődési hálózatot. Nemvolt ez másként az 1974-ben szervezett József Attila szavalóverseny esetében sem, amelynek 1975-benmegrendezett középdöntőités döntőjét hét alkalom-
mal fő műsoridőbenés élőadásban közvetítte mind arádió, mind a televízió. Az esemény rangját talánelég jól érzékelteti, hogy az adásokban - mint megrögzött rádiós általában már a selejtezők során ismindig műsorban gondolkodtam - Simon Istvánlátta el a műsorvezető tisztét és Nagy László volt azsűri elnöke.
A nagy sikerű rendezvénysorozat hagyománnyávált, a következő évtized során legalább minden második esztendőben meghirdettünk egy.-egy országosversmondó versenyt. Igy került sor az Ady, a Radnóti, a Nagy László és a Babits szavalóversenyre. Alendület a nyolcvanas évek elején tört meg, a közvetítésektől először a televízó zárkozott el, majd fokozatosan a rádió műsoraiban is mind hallgathatatla-
versmondó 9
nabb adókra és adásidőkre kerültek a szavalóversenyek. "Mérvadó" tömegkommunikációs berkekbenszinte általánossá vált a vélemény, mely szerint azamatőr-mozgalom - beleértve a versmondást is - kifulladt. Szerencsére ezt maguk az érintettek, a versmondók nem így látták, a Berzsenyi Társaság szavalóversenyei, vagy az időközben megalakult Országos Versmondó Egyesület rendezvényei legalábbiscáfolni látszanak ezt a vélekedést. Csupán egyetlenpélda: 1994-ben a Költészet Napja alkalmából rendezett Országos József Attila szavalóverseny győz
teseinek tatabányai gálaestjéból - akkor még rádiósdolgozóként - kitűnő, ötvenöt perces, minden szakmai fórum előtt vállalható műsort sikerült összeállítanom, ami kétszer is elhangzott a Magyar Rádióban. Az érdem, a minőség nyilvánvalóan nem aszerkesztóé, hanem a versmondóké, a felkészítőké,
hiszen jó, hallgatható műsort csak színvonalas produkciókból lehet készíteni.
Az említett példa időben nem esik távol az 1994.október 22-28-án Esztergomban, a Vitéz János Római Katolikus TanítóképzőFőiskolán megrendezettvers- és prózamondó versenytől, amelynek témája arokon népek irodalma volt. Jelenleg ugyan már nemáll módomban rádióműsorokatszerkeszteni, az ember azonban elég nehezen tud megszabadulni kétévtized beidegződéseitől, így a versenyt óhatatlanulabból a szempontból is figyeltem, vajon a résztvevőkból ki tudnék-e állítani egy csapatot, amelyikméltó arra, hogy irodalomi szövegeket ország-világnyilvánossága előtt művészi szinten tolmácsoljon. Ahelyzet az eddigi szavalóversenyekhez képest annyiban volt rendhagyó, hogy a versenyzők olyan műve
ket interpretáltak, amelyek a nagyközönség előtt
II
jobbára ismeretlenek, arról már nem is szólva, hogya hallgatóságnak - természetesen a zsűrit is beleértve - eddig nem nagyon volt alkalma ezeket a szövegeket ismert, iskolateremtőelőadóművészek tolmácsolásában hallani.
A szövegválasztás lehetősége szinte határtalanvolt, a vogul népköltészettől a modern észt és finnirodalom Európa-szerte ismert képviselőinek Iirájáig terjedt. A résztvevők tehát - gimnazistáktól anyugdíjasokig - igazán kedvükre búvárkodhattakebben a végeláthatatlan anyagban, mire ki-ki rátalált a neki tetszőre, a hozzá il1őre, a kedvére valóra.Hadd tegyem nyomban hozzá, a verseny tanúságaszerint búvárkodásuk az esetek többségében eredménnyel járt. Csupán néhány alkalommal tapasztaltuk, hogy valaki a könnyebb megoldást választvaleragadt egy-egy nagy new szerző sorainál, amit aztán - hiába a szép mondatok - nem tudott átütő
erővel tolmácsolni. Összességében azonban elmondhatjuk, hogy a döntő versenyzői versválasztásból,fellépési biztonságból, szép magyar beszédből, előa
dói kvalitásokból egyaránt jól vizsgáztak. Ugy vélem, ezzel a megállapítással másik négy zsűritársam
is egyetért, akiket a rendezők igen jó érzékkel a"társművészetek és társtudományok" neves képviselői közül válogattak össze. Zalán Tibor és SoókyLászló a költő, Kiss László az egykori versmondó,Domokos Péter professzor, a zsűri elnöke a tudósszemszögéből követte a versenyt. Jómagam máigsem tudtam eldönteni, hogy mint a finn és észt irodalom fordítója, -kutatója, vagy mint "hivatásos"zsűritag élveztem-e jobban a versenyt.
Egy biztos, a produkciók többsége élt, a szöveg ésinterpretációja hatott mind a közönségre, mind azsűrire, függetlenül attól, hogy ismerték-e az adottmű kultúrtörténeti hátterét, vagy sem. Én úgy vélem, ennél többet nemcsak hogy nem kell, de nem isszabad várni egy szavalóversenytől.
Visszatérve az imént felvetett kérdésre, hogy kilehetne-e állítani az esztergomi mezőnyból egy színvonalas csapatot, a válasz csak egyértelmű igen lehet.
Fehérvári Gyózó
CSEREMISZ MUSTRAI
SZARVAS (CSEREMISZ HÍMZÉS)'----- ~ 1'----- - _
versmondó 10
~ ~
A IV. ORSZAGOS BERZSENYI DANIELvers- és prózamondó verseny
A Berzsenyi Dániel Irodalmi és MűvészetiTársaság névadó költője példaadó életművének és amagyar irodalom mind szélesebb körű megismerésére törekedve - 1986, 1989, 1992 után - negyedikalkalommal hirdeti meg 1995 telére a Berzsenyi Dániel vers- és próza mondó veresenyt.
~ országos versenyt támogatj,a a Marcali Városi Önkormányzata, Kaposvár Megyei Jogű VárosÖnkormányzata, Somogy Megyei Onkormányzat és az Országos Versmondó Egyesület.
Nevezési feltételek:- Betöltött 14. életév, felső korhatár nincs,- 5 lírai vagy prózai alkotásból (részletből) kell felkészülni: 2 verset, prózát Berzsenyi Dániel életmű-
véból és 3 művet az 1900-as századfordulótól1945-ig született magyar irodalmi alkotások közülide sorolandók az e korszakban alkotói pályára induló szerzők művei is - kell választani.
Jelentkezési határidő: 1995. január 15.
Jelentkezési cím: Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság7400 Kaposvár, Honvéd u. 5. (Telefon: 82/319-948)
Értékelés:A jelentkezők arányában regionális, illetve budapesti selejtezőt rendezünk 1995. februárjában
Az ifjúsági és felnőtt döntő időpontja és helye:1995. március 17-18-19. Marcali Városi Művelődési Központ
Mindkét kategória legjobbjai értkes díjakban - pénzjutalom, különdíjak - részesülnek.
Berzsenyi DánielVandal bölcseség
A vandaloknak ferde bölcsességeIsmét divatba jő s csudáltatik;Ezek, hogy a nagy Rómát dőlni látták,Vesztének abban lelték fő okát:Hogy ottan írni és olvasni szoktak;S ez okra nézve ők a könyveketElégeték mint ördögségeket: .S hogy most kiforrta Párizs régi mérgét:Mi szülte azt más, mint könyvek, tudosók?Égetni kell hát minden könyveket,Égetni mindazt, aki gondol és lát!
Oh, vandaloknak sanda bölcsesége!Méltó, királyi fülbe zengeni!Tenéked a nagy Róma csüggedéseS Párizsnak ádáz harca egy eset?Tenéked alma s makk egy fán terem?Hát vandalok közt nincs-e pártütés?S nem félt-e Caesar a vad Galliától?Hát a szeraillok öldökléseiÉs Ázsiának végtelen zavarja,A Dózsa, Hóra gyilkos pórhadaMind a tudosók s könyvek mívei?Hát Prussziának s Bécsnek trónusátCsak a vak észnek fékje tartja fent?
S azért nem omlik ott királyi vér?S tán Angliának népe balgatag,Azért parancsol a föld tengelyének?
Így van! ha szél fúj s fergeteg leend,Ha a búzában konkoly és vadóc van,Ha nyájainkat métely szállja meg,S a szürke kanca vemhét elveti,Azt mind tudósok s könyvek mívelik.Bölcsen! Dicsően! Inach és Numa,Ninus, Zoroaster így okoskodának,Tehát mi is! - Oh, de nagy hézag ez!A makkos ember és mi, nagy különbség!A makkal elmult a szilaj szabadság,Az ember önként hordja most nyügét,A békes élet bájit ismeri,S a marhafékre nincs szüksége többé,Lám Títus, Aurel s Fridrik nem valánakSem istenek, sem a nap öccsei;Imádtatának mégis a világtól;De a tyrannok, bár istenfiaknakNeveztetének, bárd alá jutának.
1815 körül
versmondó II
Emlék és varázslatRadnóti Miklós országos vers- és prózamondó versenyek
a költő halálának 50. évfordulóján
Félévszázada halott Radnóti Miklós, kinek életeés köhészete a szellem szabadságának és a haza szeretetének fényes példázata. Egy köhlSrlSlhalála után emlékezni méltóképpen csak költeményelnek felmutatásával lehet.
IFJÚSÁGI VERSENYVeszprém, 1994. november 4.
Veszprém Megye és Szentkirályszabadja Önkormányzata, valamint a Radnóti Emlékbizottság november 4-5-én kétnapos ünnepi rendezvénysorozattal emlékezett Radnóti Miklós halálának 50. évfordulója alkalmából a költőre. A rendezvények részevolt a Diákköltők Találkozója és az Országos Ifjúsági Versmondó Verseny. Az alábbiakban ez utóbbirólkövetkezik néhány gondolat és az eredmények.
E16re bocsájtom, hogy írásom nem csak tudósításakar lenni, hanem véleményt is kíván közölni ésmint ilyen tartalmaz szubjektív elemeket is, melyekkel esetleg a résztvevők nem mindegyike értegyet, különösen ami a kilenc tagú zsűrit, az 59 versenyzőt, no és a felkészítő tanárokat illeti. A fentimondattal már a közepébe vágtam ez eseményeknek, de menjünk csak sorjában.
Az előzményekröl annyit, hogy a versenyt meghirdetők és támogatók (dicséretesen sokan voltak)felhívására az ország számos középiskolájában tanuló versmondök megyei el6döntőkön vettek részt,majd a három, helyileg legjobbnak ítélt kapott meghívást az országos döntöre. A közel hatvan versenyz6t és a kilenc f6s zsűrit három csoportba osztottáka rendez6k mintegy újabb selejtezőt tartva és kialakítva a tizennyolc legjobb versmondó döntőjénekmez6nyét.
versmondó 12
Magam részérol, mint a zsűri tagja a rendezvénysorozat igényes előkészítését és a körülményeket figyelembe véve fokozott elvárással tekintettem aversmondók produkciói elé. Ha valaki ezek után aztgondolná, hogy tévedtem, hát annak csak részbenlenne igaza.
Régen találkoztam ennyi szépen beszé16 és ilyenhittel készülő tehetséges diákkal, mint ezen a rendezvényen.
A szünetekben kollégáimmal majdnem elégedetten bólogattunk, különösen az el6dönt6k idején. Aztán ahogy sorjáztak a versek és a versmondók, úgylátszödott a zsűri, no meg a szépszámú közönség arcán is némi csalódottság. Kezdtek kicsit egyformáklenni. Vártuk, vártuk a nagy Ó-t, azt a csodát, azt avalamit, amiról az emberfia (főlegha zsűri tag) nemtudja mitöl olyan ("Én nem tudom mi ez, de jó nagyon") csak lenyúgözi, hitet ad neki a költészetben,a versmondásban, a tanításban. Olyan egyformánközepesen jók voltak, nem volt beszédhibájuk, szépen öltözködtek, jó volt a kiállásuk, csillogott a szemük és csak dörömböltek a csoda kapujában, de azcsak nem akart kinyílni. Néhányan még kiabáltakis, sőt egy fiú majdnem sírva is fakadt, de mindhiába.
És ekkor fölrémlett bennem egy húsz évvel ezelőtti, történetesen éppen Radnóti-verseny, ahol arendezők úgy gondolták, hogy minden egyes versmondónak kötelez6 elmondani a költ6 Nem tudhatom c. - akkor még Kádár-barokkosnak ítélt - versét. Most nem volt kötelez6en előírva vers és mégismintha Radnóti költészete az El6hang egy monodrámához-ból, A félelmetes angyal-ból és a Másodikecloga-ból állna. Fiatal hamvas lelkek és testek küzködtek, szenvedtek a számukra megoldhatatlannal,azokkal a szenvedésekkel, gondolatokkal, melyek
térben és időben (hála istennek) távol állnak tölük.Nem beszélve előadói tapasztalatlanságukról. (Honnan is lenne?)
Hol maradt Radnóti törékeny, álomszerű, bármely lélek számára érezhető és érthető szerelmi lírája, mely kortól, nemtől függetlenül mondható, elő
adható, átélhető? A zseniálisan szép fordításai semjelentek meg egyetlen kivételtől (Német Ildikó, K6szeg) eltekintve, aki Viktor Hugo: Stella című versétmondta. Ezek a fiatalok az ország legtávolabbipontjairól, sót határon túlról - Sepsiszentgyörgyrál- is érkeztek és mégis szinte ugyanazt mondták,ugyanúgy, legtöbbször félreértelmezve mondtákRadnóti verseit.
Az okát természetesen csak tippelni tudom. Az iskolai szabad tantervű oktatás még nem jutott elodáig, hogy a régebben központi elvárásként ajánlott verseken túl lépjen. Igy aztán a T. zsűri egyébhíján csak a versmondókban fellelhető, rejtett vagymár kibontakozott képességeket értékelhette legtöbb esetben és nem a produkciót általában. Lett isvita a döntő értékelésénél. Nem is inkább a helyezések sorrendjéról. hanem például arról, hogy legyenek-e helyezettek, vagy hogy ki mit kapjon a bősége
sen felajánlott ajándékokból.Végül a kollektív bölcsesség, ha nem is egyértel
műen, de meghatározott egy sorrendet, mely alapvetáen a pontozás alapját képezte, de a két vagy három versmondó közötti azonos helyezési számmaltette árnyaltabbá.
A vers, az irodalom, a művészetek kedvelői nevében is köszönet a rendezőknek azért is, hogy nem
Razglednica (2)
Kilenc kilométerre innen égneka kazlak és a házak,s a rétek szélein megülve némánriadt pórok pipáznak.Itt még vizet fodroz a tóra lépő
apró pásztorleánys felhőt iszik a vízre ráhajolvaa fodros birkanyáj.
Cservenka, 1944, október 6.
feledkeztek meg Radnóti Miklósról, költészetéről ésújra egy kis hitet adtak azoknak, akik még áldoznitudnak a magyar nyelvért, a költészetért és nemutolsó sorban a versmondásért.
Bartók László
RADNÓTI DÍJ '94Gy6r, 1994. november 4-5.
Régóta úgy gondolom, - a világ bármennyire is azellenkező irányba halad -, hogy a művészetekben,
így a versmondásban is, vagy tágabb értelemben azelőadóművészetben, egy bizonyos szinten túl a versenynek nincs létjogosultsága. A művészetet, a költészetet nem lehet patikamérlegen, centivel, vagy tizedmásodpercekkel mérni, még akkor sem ha léteznek bizonyos objektív fogodzók, olyan törvényszerű
ségek melyekkel a részeredmények mérhetővé válnak. Mert láthatom én a tökéletes részleteket egymegfestett képben, vagy számon kérhetem a versmondóktól a vers zeneiségét, a költői képeket, vagygondolati ritmusát, - ezek fontos mérhető "eszközök", ha mégsem áll össze élvezhető műegésszé,
emészthető, befogadható, átélhető élménnyé - mitsem érnek, legfeljebb a részletek élvezetéig juthatunk el.
Azaz azt akarom mondani, hogy ezek az objektívmérő-etalonok sem adnak biztos támpontot, hiszenhány a példa arra, hogy a pontosan értelmezett, jólfelépített, szép artikulációval, mély "átéléssel elmondott", verset vagy versmondói magatartást túlvegytisztának, nagyon is sterilnek érzünk. És természetesen itt van a befogadói oldal is, vagy ha tetszik a bíráló "zsűror" ki tudja milyen indíttatással"gondolati magatartással" motívált saját mérőesz
köze, melynek kalibrálasát sok esetben más és máskorok, életérzések művészi magatartások befolyásoltak.
Modhatjuk, úgy is, hogy bizonyos szinten túl - ésez nem győzöm hangsúlyozni - már csak a felfogásbeli különbségek és szorongások esetleg ízlésbelimásságok vagy éppen habitusnak alapján fogadunk,vagy utasítunk el valamilyen művészi magatartástvagy alkotást. Mert vajon milyen alapon, milyen legitimizált érv alapján helyezzük egymás elé vagymögé mondjuk Petőfit és Arany Jánost. Vagy tudunk-e sorrendet állítani Michelangelo és Leonardotekintetében, állást tudunk-e foglalni, hogy ki voltaz első, ajobb. Itt már csak egyetlen szempont, illetve megközelítési lehetőség adott: habitusunk, ízlésünk, életkorunk, életérzésünk alapján voksolunkamikor állást foglalunk, bírálunk vagy éppen a pontokat osztogatjuk.
E hosszúnak tűnő bevezető mentegetőzésselarraa lehetetlenségre kívánok utalni, amelyet Győrőtt
immár XI. alkalommal megrendezett Radnóti Miklós Országos Felnőtt Vers- és Prózamondó Versenyzsűrije átélt, amikor az ország legjobb felnőtt versmondóit hallgatta.
A legjobbakat, mivel a kiírás szabályai szerint akétévente megrendezésre kerülő versenyre a hazaiversmondó versenyek (felnőtt) győztesei kapnakmeghívást. Az évtizedek óta rangos versenyként
versmondó 13
számontartott eseménynek nem csak az ad különösjelentőséget, hogy ez a "versenyek-versenye", hanem az is, hogy az első három helyezett a Radnótidfjat is megkapja, amit két évente három versmondónak és három költőnek ítélik oda a díjat.
mmr~ :::::::::::::::::::::::::;::::::::
Az idei Radnóti verseny sok tanulsággal szolgált,melyek közül szerencsére a pozitív töltetűek kerültek többségbe. A bírálók egyöntetű véleménye szerint sajnos éppen a névadó költő Radnóti tolmácsolásában maradtak adósak a versmondók, pedig talán a felnőtt versmondó korosztály az amelyik érettségénél fogva képes lehet azoknak a költői magaslatoknak és filozófiai mélységeknek a befogadására éstolmácsolására, amely Radnóti költészetére oly jellemző.
Nehéz e jelenségekre magyarázatot találni, hiszen érett, felkészült, tapasztalatokkal rendelkező
versmondók mérték össze tudásukat. Talán a "kötelező" feladat bénította az előadókat, vagy kevés volta felkészülési idő az elmélyült, igényes munkához?Az igazi fej-fej melletti küzdelem - bárcsak a világ,vagy szerényebben országunk, ilyen küzdelemmellenne elfoglalva - a verseny másnapján kezdődött,
amikor a legjobb versmondók legjobb, vagy legjobbnak vélt verseiket és prózáikat vették elő.
Többségük "nyertes" versként szólalt meg; valamelyik jelentős hazai versenyen már hallhattukőket. "Nehéz helyzetben volt az igazságos zsüri",mert csak a negyedik forduló után tudta a végső díjazott sorrendet megállapítani és a Radnóti díjatodaítélni. E sorok írója a szakmai értékelésen nemgyőzte hangsúlyozni, hogy bizony szíve szerint - természetesen szakmai érvekkel is alátámaszthatóan a három Radnóti díj többszörösét is oda tudta volnaítélni.
Az ez évi Radnóti verseny sajátossága, hogy a korábbi, két, illetve négy évvel ezelőtti versenyekhezképest jelentős számban érkeztek az idősebb korosztályokhoz tartozó versmondók, és mondhatjuk, sikeres szereplésük, művészi magatartásuk (alázatuk),mélységes humanizmusuk és egyszerűségük meghatározták és befolyásolták - az egymásnak szánt tapsok is ezt igazolták - a két nap hangulatát. Mert milyen lenyűgöző szakmai tudásról tett tanúbizonyságot a tatabányai Lukács Jánosné, aki olyan természetes egyszerűséggel tudta elmondani Arany JánosBajuszát, mintha csak az unokájának mesélné. Vagymilyen drámai feszültséget tudott teremteni azamatőr színházi élet miskolci nagy öregje, SzépLászló, aki Kiss József Simonék című versét mond-
versmondó 14
ta. Olyan magaslatokba emelkedett és emelte hallgatóit, hogy a katarzis élményét élhettük át. Eszköztelennek tűnő, egyszerűségre törekvő követendő
versmondói magatartás az övé, mert hiszen a hitelesség és gondolat hatása alá rendelt mindent.
Ez az egyszerűség jellemzi a makói Makro Mihály József Attila tolmácsolását (Thomas Mann üdvözlése) is, amelyet sajátos "tanítói" magatartássalfűszerezett.De hallhattuk a lélek finom húljain játszó Kalmár Eerencnét Mirzát mondani és BorbéiyAndrásné tanítónőt,aki Faludy Villon átköltését adta nekünk - a Ballada a szép fegyverkovácsnéról-t úgy, olyan "feltárulkozással", amire csak kevesenképesek.
De remekeltek a harminc-negyven évesek is, hiszen a székesfehérvári Farkaené Dőry Magdolna,mint szinte mindig, pontos és tiszta volt, s most ezalkalommal csak "tizedpontok" választották el valamelyik díjtól. Béres Ferenc, a somogyi hetyke "legény" nagy bravúrja a Rút ábrázat című Csokonaivers, amelyben tanúbizonyságot tesz igen kiváló képességéről, egészséges humoráról és versmondóiérettségérál. Vagy Torma Mária, aki olyan Ady világot tudott teremteni, amelyet tanítani lehetne. Igazimeglepetés volt BeM Zsuzsa érett és igen tudatosprózái. Különösen jó volt a Kóka Rozália által lejegyzett Fancsali Mihály című gyűjtéssel.
A fiatalabb korosztályt képviselő Kovács HenriettInárcsról rendkívül ígéretes tehetség (tehetségétmár több versenyen bizonyította), minden készsége,képessége megvan ahhoz, hogy érett, nagyformátumú versmondóvá váljon. Kosztolányi Dezső Akarsze játszani című versét kiválóan oldotta meg. KovácsHedvig évek óta a hazai versmondó versenyek egyikjelentős résztvevője. Rendkívül tudatos és felkészültversmondó, mégis vele történt meg, hogy most nemvolt "igazi formájában", s még így is megmutatkozott tehetsége. Radnóti tolmácsolása kiválóan sikerült.
Számomra - aki a zsűri egyik tagjaként lehettemjelen a versenyen - az idei esztendő legfontosabb tanulsága, hogy a képesség és a felkészültség - mindkettő tudatosan fejleszthető- mellett a személyiség,az alkotói individummnak is részt kell vennie a versújrafogalmazásában; felépítésében és megvalósításában, mert csak így lesz képes a jó versmondó tolmácsolni a költő és saját gondolatait. Nota bene! Igytud katarzist teremteni. Mert Győrött ez történt!
Kiss László
"BLAITOLAS"UTAN
Blattolás után vagyunk, megtörtént a FerencvárosMűvelődésiKözpontban november első szombatján,versbarátok - versmondók és költők - társaságábanaz első verseny, melyet újabbak követnek, hónaprólhónapra az Országos Versmondó Egyesület budapesti szervezetének rendezésében.
Első pillantásra persze visszatetszőnek is tűnhet
a dolog, hiszen a rögtönzés nem a legjobb módszer aversek megközelítéséhez, s ha ez még versennyel is
Nagy László
blattol ném, biz 1. zene ismeretlen zene darabot kottából első látásra eljátszik v. énekel 2.kártyázik
társul... Csakhogy ezúttal mindez játékos formavolt, és én úgy éreztem, úgy gondolom - a résztvevő
költótársakhoz, Vidor Miklóshoz, Takács Zsuzsáhozés az első kötetével most jelentkezőG. István Lászlóhoz hasonlóan -, hogy ez a keret ugyancsak alkalmas volt a versek életre keltéséhez; a versmondók,vershallgatók és a költők, közel százan, egy jó délutánt töltöttek el együtt.
A versmondás manapság sajnálatosan divatjamúlt. Mondják sokan, a versolvasás is. Sőt, maga azolvasás. Ennek ezer oka van, s bizonyára felhozhatóaz is, hogy a modern versek többsége nem elmondásra iródott.
Csakhogy a termés olyan gazdag (Magyarországon különösen) mondható modern (vagy mondjukígy: mai) versben is, hogy az ember szorongva arragondol, itt mégiscsak a sokat emlegetett (s ezzelmintegy elfogadott) értékvesztés démona dolgozik.Erre mondott nemet a blattoló délután, melynek első alkalommal a Liget folyóirat és az ott gyakrabban publikáló költők voltak a vendégei, és a játékosformát felöltve a bíráló bizottság szerepét is eljátszották.
Játék, mondom, de a játékot természetes komolyan vettük, és a versmondók között is szép számmal akadtak, akik nemcsak vették, hanem adták isa szövegeket, és akiknek ez kevéssé sikerült, ottsem a komolysággal volt baj. Baj nem is volt... Bajaz lenne, ha a vers még jobban kiszorulna abból akultúrából, amelyikben élünk, mert ez - meggyőző
désem - az ember kiszorulását jelezné.Horgas Béla
A küldetés
Ha elképzelek egy félezárnyű madarat, hirtelen átgondolom a tragédiát is: nem teljesítheti küldetését, amit a természet oly gyönyörű szigorral oltott belé. Ha elképzelem a költészetet közönség nélkül, hasonló a tragédia. A legnagyszerűbb vers is, ha nincs közönsége, csupán félezárnyú madár:nem teljesítheti küldetését.
A költészet természeténél fogva, tehát eredendően hordozza magában a küldetést, eszményi céljavan. Akadnak, akik a költészet feladatát emlegetik nekünk folyvást, s fejünket szerétnék odavemia táblához, amin a feladat áll. A költészet kifejező és megítéZő hatalom, de nem megoldó.
A költészet, de mondhatom így is: a költő küldetése legnyíltabban érződik az ars poetica-szerű
költeményben. Gondoljunk Petőfi, Ady, József Attila költői hitvallására. De minden. igazi versMlsugárzik, vibrál a kűldetés. Izgat, vagy lázít ajóért, pörlekedik a rosszal és elfogult mindig, Nyugtalanul elégedetlen másokkal és önmagunkkal. Akár komor, akár pajkos, emberit fejez ki folyton.S mert rámutat az embertelenre, elkészíti helyét az emberinek.
Megérti-e mindenki a verset? Sajnos, nem. Írjon-e a költő ábc-szerü költészetet? Írjon, de csak akisdedeknek.
Félszámyú madár a költészet, ha nincs közönsége. Ezt alázattal mondom, de kihívó meggyőző
déssel állítom, hogy költészet nélkül nem jut el az ember az eszményi jövőbe, amiről nemcsak aköltők álmodoznak. Költészet nélkül csak félszámyú lenne az emberiség.
versmondó 15
FELHíVÁSA nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium, Nagykálló városa és a Ratkó József Irodalmi Társaság Rat-
o kó József szellemiségének megőrzéséreországos versmondó versenyt hirdet gimnáziumi és szakküzépiskolai tanulók számára.
Nevésní négy kötelező Ratkó verssel és egy szabadon választott mai magyar költeménnyeliehet.Kötelez6 versek: A kö alól,
Tanyák (Leguggoltam...),Az utolsó versekből 1. (H. Li-nak)Záróima a Segítsd a királyt! c. drámából
A verseny dönt6jének helyszíne a Korányi Frigyes Gimnázium,id6pontja: 1995. április 8.
A zsűri elnöke:A zsűri tagjai:
Nagy András László rendező.
Csikos Sándor színész-rendező,
Dusa Lajos költő,
Serfőző Simon költő.
A verseny első három helyezettje 20, 15, illetve 10 e~er forintot kap. A versennyel kapcsolatos információkat a 06/42/363-443-as telefonon Szabóné Cseh Agnestől lehet kérni.
A nevezéseket az alábbi címre kérjük:Korányi Frigyes Gimnázium 4320 Nagykálló, Korányi u. 23.
Ratkó Józse!Segítsd a királyt!
(részlet)
Jó reggelt, Isten! - Inkább jó napot!Világ födelét fölnyitottad immár,s fényed özönlik, nyitnak csodáid isszellő bókol, madár ujjongva szólal,minden teremtett lélek, lelkes állat,a millió fű mind s külön-külön,~ érzéketlen kő is megragyog.
.Edességét, jó ízeit a létnekhatalmas karral terjeszted közöttünk.Dicséret érte! - Emberről nyugodt vagy?
o Törödsz velünk. - Három halál ma is.Kettő raj tam - s a harmadik a tiéd.
o S vajh, szerte mennyi - számon tartod-e?Be sok halált ítéltem a nevedben -be sok halállal intettél pedig!A hit vezérelt, nem Te - már tudom;s az én bűnöm, hogy nem értettelek. Zúgó zápornak Te ki utat osztasz,hogy gyenge fűnek jövését kihozza engem ekképpen miért ~em segítesz?Vagy bűneimmelkötöztél magadhoz?Rám nehezedtél, útaim elálltad!Jóságomat is megtorlod, Uram! -Te, aki látást követelsz avaktól,s a lába-vesztett embertől, hogy járjon,s imára fogja kezét a kezetlen.Uram, ne kérd azt, ami lehetetlen!Aki most tanul, tanúnak ne hívd!A hit, ha vak, akkor csak bajt okoz!'Rosszul mérted fel, Uram, az én erőmet!
Málhádat tovább nem tudom cipelni.
versmondó 16. ,
Nincsenek immár csak halottaim! Lenni nem kezdett s véghetetlen Úr, kimarkoddal megmérsz minden vizeket,s araszoddal az egeket beéred,ki haragodnak egy leheletévelvilágot fújsz el, csillagot kioltasz,s föld megindul, hegyek hanyatlanakegy intésedre, Uram - égig érő
s hatalmaskodó népeket elejtesz,míg virágoznak választottaid -vigyázz reánk, hogy álljunk meg a hitben;segíteni ne vesztegelj nekünk,s hogy el ne esnénk, óvjad lábainkat!Tanítsd meg, akik ellenünk uszulnak,és földeinket elcsipegetik,és sóvárognak falvaink iránt,és kiirtanák szülötte-szavunkat,hahogy dicsérni Tégedet ne tudjunk,és minden módon ártani akarnak,tanítsd meg őket, Uram, haragodra!S intsd meg, akik a szent munkát segélik,s hitre hajtott népedet pásztorolják örök hálát hogy tőled várjanak -, mertigen gőgösek immár, mintha ők
adták volna e földet is alánk!Juttasd eszükbe, ki vagy Te, Uram,s kicsodák ők! Es tedd, hogy ne legyünkgyalázatja a szomszéd nemzeteknek,ne legyünk csúfja és játékai,s messzire való maradékainkrút járom alá ne vettessenek! Ámen.
"Nincs alku - én hadd legyek boldog!"(J6zsef Attila)
A Magyar Írók Szövetsége, Az Országos Versmondó Egyesület,Komárom-Esztergom Megye Önkormányzata, Tatabánya Megyei Jogú Város,Komárom-Esztergom Megye Önkormányzat József Attila Megyei Könyvtára,
A Közművelődés Háza Közhasznú Társaság.
~
/OZSEF ATT/LAországos uers-, énekelt vers- és prózamondó versenyt hírdet.
A rendezvény védnökei:Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés Elnöke, Tatabánya Megyei Jogú Város Polgármestere
A nevezés feltételei:A versenyre jelentkezhetnek azok az amatór versmondók, prózamondók, gitáros énekesek,
akik betöltötték 14. életévüket. A versenyzők 6 verssel, vagy prózával nevezhetnek, hármat JózsefAttila költészetéból, hármat a kortárs magyar lírából válogatva.
A kiíró szervek örömmel fogadnák az új megzenésített versek előadását.
Az országos döntő időpontja: 1995. április 6-7-8.
Helyszín: A Közművelődés Háza 2800 Tatabánya V., Szent Borbála tér (Telefon: 34/316-644)
Rendezője: A Közművelődés Háza Közhasznú Társaság.
József Attila országos vers-, énekelt vers- és prózamondó verseny lebonyolítása:A verseny felmenő rendszerű.
A helyi és megyei válogatókat saját döntésük alapján a művelődési intézmények szervezik.A továbbjutók nevezési lapjait
1995. március l-jéig kérjük megküldeni az alábbi címre:A Közművelődés Háza 2800 Tatabánya V., Szent Borbála tér
A megyékból 2 fó, Budapestről 6 fő továbbjutását, nevezését várjuk az országos döntóbe.A rendezőszervek biztosítják a versenyzók teljes ellátását (szállás, étkezés)
1995. április 6. 14.00. órától - április 9. 9.00. óráig.
Az országos döntő nevezési díja: 600 Ft,amely összeget a küldó szervek is átvállalhatják.
A meghirdetó szervek, a rendezők nevében is szeretettel várják a versenyzőket!
Az Országos Versmondó Egyesület - a kaposvári Dorottya napok keretében 1995. február 4-6. között
rendezi meg a~" ~ ~
II. VIDAM MUVEK FESZTIVALJAT.Várjuk az előadók, illetve azoknak a csoportoknak jelentkezését, akik a vidámság
- tágan értelmezett - kritériumának megfelelő műsorral rendelkeznek.Kérjük, hogy 1995. január 13-ig küldjék meg címünkre
(1022 Budapest, 1., Corvin tér 8.) azokat a verseket, rigmusokat, szövegeket,amelyekkel részt kívánnak venni a fesztiválon.
A rendezők a beküldött anyagok alapján szervezik a fesztivál programját.A döntésről január 20-ig mindenkit értesítünk.
versmondó 17
A "KOTTÁT" LE KELL JÁT5ZANI!
Színésznek készült, de nem vették fel a tölskolára. Matematikus lett. A Szkéné Színházbanamatőrök között dolgozott. Huszonhárom évesen úgy érezte: az amatőr mozgalomban az anagy hazugság, hogy mindenki profi akar lenni.Újra Jelentkezett a főiskolára: 1976-ban rendező szakon végzett. 1979-tőla Magyar Rádióbandolgozik. Néhány hónapja az intézmény főren
dezője. Varsányi Anikónak hívják.
- A rádi6s műsorkészít6karr6l álmodoznak és a társdalmi változások, de a politika szégyene is, hogy ez még mindig csak álom! -,hogy munkájuk végre ne "politikafaggó", hanem "szakmafaggó" legyen. Azaz: létüketvagy nemlétüket ne ilyen-olyan - adott esetbenakár tisztességes - politikai szándékok, sakkhúzások határozzák meg, hanem a szakmairátermettség, az értékteremtés képessége.Mennyire tartja politikai poziciának a Rádiófórendezói posztját? E ezempontbol milyenfaggetlenséget ezeretner
- Nem elhanyagolható mértékben politikafüggőaposzt. Sohasem politizáltam aktívan, megszálottana szakma művelője vagyok. A politika azonban beszivárgott a Magyar Rádióba, különösen az elmúltmásfél évben. Ezt március-áprilistól az IrodalmiOsztály sem kerülhette el, hiszen a rádiós elbocsájtások idején az írótársadalom nem kis tekintélyű
tagjai közül sokan bojkottálták a Rádiót: műveiket
letiltották és nem működtekközre a műsorokban. Amájusi országgyűlési választások után új politikaihelyzet alakult ki az országban és ennek megfelelő
en cserélődtek a rádiós vezetők is. Nagyon remélem,hogy nem politikai érdemeim miatt lettem főrende
ző: gondolom, az itt eltöltött másfél évtized nemmúlt el nyomtalanul. Egyébként kinevezésemet aRádió vezetői attól tették függővé, hogy javasol-e arádiós szakma, vagy nem.
- Tisztességes megkiJzeUtésben a müoészeteknek sem szabadna politikafaggónek,politikai szócsónek lenniük. Azzal együtt sem,hogy az igazán színvonalas müoészet rendszerint eroteljesen politizál.
- Hitem szerint az elmúlt másfél esztendőben amelyet az intézményt vezető alelnökről Csúcs-rádiónak neveztek, - nem arról volt szó, nem az volt abaj, hogy a Rádióban érvényesülő politika ,jobboldali" volt, vagy "nemzeti". Mindenféle címkék röpködtek még, például, hogy "keresztény-kurzus", stb.Nem ez az érdekes, nem azért bojkottálták az írók.Művészetellenes volt ez a politika, hivatalnok-politika volt. Az egyik jelenlegi alelnök, Magos György írta még évekkel ezelőtt: a Rádió nem cipőgyár. Nemlehet hivatalnoki precizitással szabályozni, művé
szetellenes rendszabályokat hozni, mert nem fogműködni.
versmondó 18
- Ebben a helyzetben hogyan lehet megfelelókiJzelségbe kerülni az alkotókhoz, a müoekhez, s ugyanakkor hogyan lehet egyenló távolságot tartva, de korrekt beszélóviszonybanmaradni a küMnbiJzó politikai erókkel úgy,hogya Rádi6 müoészeti érdekei ne csorbuljanak?
- Garancia nincs erre. Az itt dolgozó szerkesztői,
rendezői, gárdának kell sokszínűnek lennie. Nézetek, ízlés, elkötelezettség szempontjából. Ők úgyiskiválasztják majd a maguk vonzalmaihoz közel állóirányzatokat, művészeket. Hagyni kell működni agépezetet, és nem szabad a munkatársi gárdát csakegy, vagy csak néhány irányzat eszményei szerint"megrostálni"! Csúnyább szóval: nem szabad az embereket kirugdosni, rendszerint percnyi, másodpercnyiérvényességű politikai diktátumok szerint! Deez vonatkozik valamennyi dolgozóra is, és nemcsaka Magyar Rádióban. Kinevezésem után őrületes levelezésbe, kapcsolatfelvéteibe fogtunk "a" magyarirodalommal. Tehát valamennyi irányzat képviselői
vel. Levelek százai mentek, hogy ne bojkottálják tovább a Rádiót, hogy elindítsunk valami újat. Rövidesen megrendezünk egy különös Mikulás-ünnepséget, amelyre hivatalos a magyar irodalom és a Rádióban szzereplő színészek színe-java. Alakuljon kivégre itt egy szerkesztőségi, egy magasizzású szellemi, "kávéházi" élet! Párbeszédet kell kezdeményezni, vonzóvá kell teeni a Rádiót. A műsorok csakígy lehetnek érdekesek, a hallgatók, a versszeretők
számára.- Nyugtalanít a oersmüsorok helyzete. Sze
rintem csiJkken arányuk a Rádi6 müsorábanés fóleg: a hallgatottabb Kossuth Rádi6ból akevésbé hallgatható Bartokra kerülnek.
- Nincsenek percekre, arányokra vonatkozó adataim. Műsorkészítői, rendezői munkám során nemérzékelem a csökkenést. Abban igaza lehet, hogy aKossuth Rádió programjában tapasztalható némivisszaesés.
- Az alkot6kr6l már esett szó, beszéljünk azinterpretáiókról! Milyen kritériumok alapjánválasztják ki óket? A Rádió oersmüsoraiban. általában irodalmi műsoraiban.- rendszerintsztnészeket hallunk, csak néha egy-egy hioatásos eMad6művészt,amatért pedig szinte soha. Miért van ez így?
- A produkciók rendezőinek egyedüli felelőssége,
hogy ki mond verset a Rádióban. Valóban nem nagyon szerepelnek előadóművészek és amatőrök. Azamatőrökről nem is tudunk: nincsen címük, telefonszámuk a nyilvántartásban, nem ismerjük őket.
Csak olyan produkciókban szerepelnek, amelyek kifejezetten róluk szólnak. Az imént tiltakoztam, hogya Rádió nem gyár. Egy szempontból mégis az: szavatolni kell a műsorkészítés biztonságát és színvonalát. Ki vállalja annak kockázatát, hogy egy pro-
dukeié nem készül el időre? Bizonyos szakmai tudással "profizmussal" kell rendelkezniük az elöadóknak. Az eléjük tett, bármilyen "kottát" adott idő
alatt és megfelelő színvonalon kell lejátszaniuk. Azamatőrök túlnyomó többsége nem képes erre. Ebben a gyárban, ahol percre kiszámított a stúdió-kapacitás, nincsen lehetőség, hogy órákig próbálkozzunk amatőrökkelegy vers felvételén. Tudom, hogyez nagyon kegyetlenül hangzik. "
- Más a helyzet az e16adóművészekkel.Okmegtalálhatók a nyilvántartásban, mégsemszerepeinek a rádióműsorokban, de a telentzióban sem. Ez a helyzet a müoészeti ág jelenle.gi állapotainak, képvise16inek kritikája, s6tmin6sítése volna? (Mie16tt még bárki is negatív elfogultsággal vádolna minket, tegyükgyorsan hozzá, korábban mindketten hioatásos e16adóművészként is dolgoztunk.)
- Remélem nem tűnik nagyon gonosznak, amitmondok. Az előadóművészek táborát elég jól ismerem. Egyrészüknek valóban volt több sikeres és jóműsora. Amikor a Rádióban rendezni kezdtem, egyideig kísérleteztem szerepeltetésükkel. Kudarcotvallottam. Csak néhányszor közeIítették meg a sajátműsoraikbannyújtott teljesítményt. A színészek általában jobban oldják meg a feladatot, még akkor is,ha kevésbé vannak ihletett állapotban.
- Talán azért, mert a színészek munkája"társas" foglalatosság. Napi "kommunikáci.ós" kapcsolatban állnak - azt most ne vizsgáljuk: milyen ezintenl - a partnereikkel. Reagálnak és reagáltatnak. Az e16adóművész
rendszerint egyedül áll a pódiumon. Az éveksorán lassanként iJnmagára is "süketté" oálhat. Nem állítom, hogy mindenkivel így tiJrté·nik, de ez afféle foglalkozási ártalom lehet.
- Ne felejtsük el, hogy az előadóművészek többsége színész akart lenni és sok esetben kényszerből
foglalkozik a pódium-művészettel.
- Igen, ezt az én nyolcvanas évek végi felméréseim is igazolták. A hozzávetéJlegesen kétszáz f6s mintában egyetlen ember sen akadt,aki eredetileg is e16adóművésznek készült oolna.
- Régen voltak nagy egyéniségek, nagy kivételek.Ascher Oszkár, vagy a nemrég elhunyt Horváth Ferenc egyáltalán nem azért koncentrált a versmondásra, mert színészként esetleg nem lett volna nagyonjó. A pódium-művészet volt a szívügye. Manapság azonban - tisztelet az egy-két kivételnek! - azelőadóművészek és az amatőrök egyénisége a szükségesnél "kötöttebb", nem eléggé instruálhatók. Talán ez a fő baj. Az előbbiek talán már elveszítették,az utóbbiak talán még nem szerezték meg a rugalmasság képességét. Ez a szakma művelésére alkamassá tevő képesség illékony. Foglalkoztatni, fejleszteni, óvni kell!
- Pont most, amikor nem állítható, hogyakor a műfaj és képvise16i kezére játszana?
- Kétségtelenül kisebb a költészet, a pódium-mű
vészet iránti igény. Emlegetik, hogy például a kétháború között, vagy az ötvenes, hatvanas, hetvenesévekben milyen legendás előadóestek voltak. Akkora verseknek és a műsoroknak sajátos "áthallása"volt. Kódolt üzenetet hordoztak.
- Amikor az iJtvenes években például azegyik művész a színpadon a Hamletet idézvemondta, hogy "Dánia: biJrtiJn", a kutya semgondolt Dániára.
- Jó az, hogy ma szabadság van, mikor mindenkimondható. Szembe kell azonban nézni azzal, hogya rejtjelezési kényszer megszűnésével elvész az iro
dalomnak, a versmondásnak az a fajta bája is,hogy "cinkosok vagyunk, félszavakból is értjükegymást." Nehéz a váltás.
- Az elveszett báj helyébe fokozottan aminőségnek kellene kerülnie a pódiumokon ? Akár nyolc-tíz esztend6 is eltelhetaddig...
- Most, hogy a Rádiót és a Televíziót nálunkis elöntötték a förtelmesnél förtelmesebb reklámok és más produkciók, remélem, hogy kialakul egy réteg, amelynek elege lesz a színvonaltalan kellemeskedésból és bájolgásból, azagymosó reklámból és zenéből. Talán keres, ésha nem talál, esetleg csinál egy adót, amelyennem ezt hallja... Ennek a rétegnek a remélhetően körvonalazódó igénye esetleg megteremtiazokat a tehetséges interpretálókat is, akik amostaninál lényegesen magasabb, valóban értékelhető színvonaIon produkálnak majd. Egyműfajt nem kell másodosztályú embereknekerőltetni csak azért, hogy a műfaj megmentéseürügyén önmagukat menthessék át. Ha leszkomoly társadalmi igény, felbukkannak, teremtődnek az igazán tehetséges előadók is.Kétezer éve mindig a kultúra, a nyelv hanyatlását siratják a vezető értelmiségiek. Aztánegy-egy történelmi csomópontban mégis akadnak kiemelkedőalkotók és alkotások. Csinálnikell, ez az egyedüli lehetőség.
Kiss Péter Ernő
versmondó 19
BeszédtechnikaMindennapi kommunikációnk alapjául a beszéd, azun. verbális csatorna szolgál, amely a teljes, a kommunikáció mintegy 65-70%-át teszi ki.
Egyátalán nem mindegy tehát, hogy hogyan beszélünk, miként tudjuk magunkat kifejezni, magunkat megértetni. Különlegesen fontos ez abban azesetben, ha valaki az élőbeszéden keresztül akarközvetíteni gondolatokat. Különbséget kell azonbantenni, a hétköznapi beszéd, a hivatalos és az előadói
beszéd között. Másként nyilvánulunk meg, ha az utcán a barátunkkal találkozunk, másként, ha egy hivatalos ügyet akarunk elintézni, másként, ha együnnepségen szólunk, s másként ha pódiumra, színpadra lépünk.
Addig amíg saját gondolatainkat öntjük szavakbatalán könnyebb a helyzetünk. Azonban a pódium, aszínpad már egészen más, hiszen a mások általmegfogalmazott, megírt gondolatokat kell tolmácsolnunk a hallgatóságnak. Minden esetben nagyonlényeges azonban a beszéd milyensége. A szavak,mondatok hangban történő kifejezése.
Mindenkiben van egy veleszületett adottság,amellyel jól-rosszul bánik. Ezek az adottságok határozzák meg a beszéd alapját, valamint az a környezet, amelyben a gyermekkor eltelik. Természetesen
ezek az adottságok fejleszthetők. Több-kevesebbidőráfordítással meg lehet tanulni szépen beszélni.Vannak esetek amikor az adottságok alapvetően
meghatározzák hangképzésünket. Ilyenek lehetnek:a rossz fogáliás, a beszédtempá, a nyelvmozgás.Ezeken túlmenően egyik legfontosabb hangképzést.beszédet alakító tényező a figyelmetlenség, nemtörődömség. Es ha figyelmen kívül hagyják a magyarnyelv szabályait, egy-egy rosszul elhelyezett hangsúly, röviden ejtett hosszú magán, vagy mássalhangzó, esteleg indokolatlan duplázás stb.
Eszre sem veszi a beszélő, s ezek az aprának túnő
hibák élvezhetetlenné, elviselhetetlenné teszik nagyon sok esetben a beszédet.
Szinte általános probléma a pöszeség, amely mármár kezd elfogadottá válni. A legtöbb esetben rosszbeidegződés következménye, amelyet saját maga külsö segítség nélkül - is ki tud javítani egy kis odafigyeléssel, önmagával szemben támasztott igényességgel. Számos esetben megfigyelhető, hogy a szülő
ket nem érdekli a gyermek pöszesége. Ugy gondolják, hogy majd kinövi. Ha a gyermekkorban nemtesz meg a szülő mindent annak érdekében, hogyhelyesen befolyásolja, alakítsa gyermeke beszédét,később már egyre nehezebb lesz. Ugy a szülők, mint
A nyelv szép hangzásárólTudjuk, mely nagy összeköttetés találkozik a testi embemek küls6 érz6eszközei és értelme között. Különösen mely nagy, szinte megfejthetetlen befolyása vagyon a hallásnak az egész bels6 alkotásunkra,bizonyitják azon szerenesés embertársaink, kiknek ezen küls6 érzékenységök jobban ki lévén fejtve, amuzsikában oly nagy gyönyörúségeket találják. Ezeknek sztvekben a bels6 értelem nélkül való hangokhallására a legkülönböz6bb indulatok támadnak, ezek el6tt a muzsika tagtalan hangjainak vagyonvalamely bizonyos, inkább érezhet6, mint kijelenthet6 értelme.
A nyelvben gondolatainkat a hallás segttségéoel közöljük másokkal. Annak ezen célja oly er6sen kijelentetik, hogy még akkor is, miden valamely irást magunkban olvasunk, anélkül hogy beszél6eszközeinket segttségül venn6k, mid6n szónál annak tulajdon hangját oly közönségesen melléje szoktukképzelni, az oly észrevehetetlenül repdes mindég füleink el6tt, hogy majd minden legkisebb, csupán aszép hangzás ellen tett hibát is észreveszünk. Ekképp a hallás lévén azon eszköz, melynek segttségévela nyelvek haszonvehet6k lesznek, természetesen következik, hogyahangoknak kellemetes vagy kellemetlen, szép vagy rút volta a nyelvekben a megjegyzésre méltó dolgok közé tartozik, és nemcsak anyelv hangzásának kellemetességét, annak ékességét mozditja el6, hanem sokszor és sok esetekben azegyes szavak és szólások értelmét is öregbCti, a nyelv hathatósságát nagyon el6segtti. - Hogy ez valósággal tes vagyon, kétségen ktvül teszik a minden nemzeteknél található ékesbeszél6k, kik sztvünketilletni, értelmünket valamely igazságról meggy6zni akarván, el6adásokban nemcsak a használandószavak értelmére ügyelnek, hanem mesterségesen választott kifejezéseik különböz6 hangzatjai által ahalláseszközeinkre különböz6 benyomásokat tenni és ezáltal sztvünkhöz és értelmünkhöz hathatósabban szólani is ügyekeznek. A hangoknak mint csupa hangoknak értelmünkre, sztoűnkre való hatásából fejthetjük ki a versek különböz6 nemeinek és kivált a mértékeseknek eredetét, ebMl magyarázhatjuk meg a kötött beszédnek oly hathatósságát, sok bájoló kellemeit.
(Részlet Teleki József A magyar nyelvnek tökéletesttéseúj szavak és új szólásmódok által cimü könyvéMl.)
versmondó 20
Ezért minden: önkínzás, ének:Szeretném, hogyha szeretnénekS lennék valakié,
Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,Nem vagyok senkinek.
De, jaj, nem tudok így maradni,Szeretném magam megmutatni,Hogy látva lássanak,Hogy látva lássanak.
Vagyok, mint minden ember: fenség,Észak-fok, titok, idegenség,Lidérces, messze fény,Lidérces, messze fény.
Beszédtechnika,Helyes kiejtés,szép magyar beszéd,Hangsúly, szórend,hanglejtés, szünet,Beszédművészet,
Szórakoztató szóra készítő.
Bodor Palk6 Pál
Ady Endre
Szeretném, ha szeretnének
Fischer Sándor:Grétsy László:
Deme László:
Ascher Oszkár:Hernádi Sándor:
általában az emberek között még az a téves felfogásaz elfogadott, amely szerint: a logopédus egy mummus, aki csak gyötri páciensét.
Jó lenne ezen a gondolkodásmódon változtatni,hiszen nagyon sok esetben a későbbi flusztrációtólmenti meg azokat, akik hozzá fordulnak.
Sok esetben a fogak állása az ami alapvetően
meghatározza a hangképzést. Ebben az esetben már'nehezebb a helyzet. Ezeken a problémákon csak afogorvos tud segíteni. Több esetben a fogszabályozóelegendő megoldás, igaz esztétikai szempontból ódzkodnak tőle sokan, néhány hónap elmúltával azonban az eredmény minden "szenvedést" kárpótól.
Nem szabad megfeletkezni a légzésről sem, hiszen szerves része a hangképzésnek. A helyes légzéstechnika kialakítása nem csak a hangképzést segíti elő, hanem az úgymond teherbíró képességet isnöveli.
A tiszta hangképzés, a hangfekvés, a helyesenhasznált szó és mondathangsúlyok mind-mind befolyásolják a beszéd minőségét.
Színpadra, pódiumra lépóknek ezekre a dolgokrafokozottan oda kellfigyelni, Mielőtt azonban egyénileg - saját belső hallásra támaszkodva - próbálkozna bárki is beszéde javításával, mindenképpen forduljon logopédushoz, kérje ki tanácsát, útmutatását.
Beszédhibától függetlenül érdemes és kell rendszeresen foglalkozni a beszédművelésével.
Azok számára, akik nem sajnálják a fáradságot ésaz időt a beszédtechnikára fodítani, segítséget kaphatnak az alábbi szakirodalomból:Montágh Imre: bármely beszédtechnikával
foglalkozó könyve,
versmondó 21
Találkozás a verssel- versmondó tábor Erdó'kertesen -
A VERSMONDÓ legutóbbi számában beszámoltamaz Anyák napi "Anyám fekete rózsa" elnevezésúversmondó versenyrol, mely már ötödik éve hagyományosan zajlik Erdőkertesen. Azt is elismertem,hogy az idei - 1994-es - verseny döntője jelentősen
színvonalasabb volt, mint a korábbiak. De ennek ellenére a legtöbb próbléma a versválasztás és a versritmus- és rím világa körül volt. Ezért elhatároztam, hogy az augusztus 22-28. között megrendezésre kerülő versmondó tábor tematikájának háromsúlypontja lesz: önismeret, a vers "testé"-nek ismerete, beszédtechnika. (Ez utóbbit Hernádi Krisztinalogopédus vezette.)
Az ismerkedést bemutatkozással kezdtük. De ittnem csak nevünket, életkörülményeinket, korunkat, hanem családi hátterünket, kapcsolatainkat iselmondtuk. (Többes számot azért használok, mertén is ugyan olyan "mélységig" mutatkoztam be,mint a hallgatók!)
A következő - nehezebb etap - az volt, amikorelőször kívülről, azután belülről írtuk le magunkat.Ez nem mindenkinek sikerült egyformán, és egyforma mélységig.
Ezután önismereti (fantáziánk korlátait megmutatá) játékot játszottunk, melyben mindenki el-
Utassy Józse!
Az én keresztem
IRNI
versmondó 22
mondta, hogy milyen korban szeretett volna élni, ésmi lett volna a foglalkozása. (Ez múltban és jövőbenegyaránt történhetett, csak a mában nem! Olyat lehetett mondani, hogy várúrnő a középkorban, deolyat, hogy színésznő 1994-ben, olyat nem!) Közbenpersze hozott és általam ajánlott versek között válogattunk. Mondogattuk őket. Irodalmi hátterükkel,ritmmus és rímvilágukkal ismerkedtünk.
Az önismereti játékok csúcsa az a gyakorlat volt,amikor behunyt szemmel fel kellett idézni egy boldog pillanatát életünknek, majd egy kellemetlenemléket. (Ez a gyakorlat egyébként annyira megnyította a hallgatók lelkét - zömmel 18-20 éves lányokés egyszem 16 éves fiú volt a hallgató -, hogy a tábor utolsó három napján intenzív "lelkiélet" következett, de nem bántam.)
A tábor utolsó munkanapján mindenki két versetmondott, melyeket videora vettünk, és délután kiértékeltünk. Visszanéztük, meg-meg álltünk és megbeszéltük a pozitívumokat és negatívumokat.
Öt napig, reggel 9-től este 6-ig foglalkoztam ahallgatókkal, melyból összesen 7 órát vezetett Hernádi Krisztina logopédus. Azért, hogy a végeredményt ne magam méljem, megkértem döntőbeli
zsúritársamat, Kerekes László grafikusmúvészt,hogy a szombat délelőtti bemutatón vegyen részt.Kerekes el volt ragadtatva az eredménytől. Szó szerint azt mondta: "A május elsejei döntő egy falusiszpartakiád volt - ez a bemutató egy olimpia!" Kerekes az eredményt nekem tulajdonította. Ebben tévedett. Az önismereti gyakorlatoknak volt köszönhető. Mindenki szembesült alkatával. személyiségével, hibáival, modorosságaival- s így a hozzá legjobban illő verset mondta. Nem voltak kifejezetten férfi-versek (az egy "Semmiért egészen" kivételével),felfedeztük az egykor programverseiről híres VáciMihályban a költöt. Ady "Aldásadás a vonaton"-jában a dallamot, Kosztolányi csendes rím-világát,Radnóti "A la recherche"-nek döbbenetes drámaierejét és így tovább.
Befejezésül volt még egy játékunk. Mi Kerekessel- négyszemközt - megállapodtunk, hogy kit tartunka legjobb három versmondónak. Délután a vetítésután cédulákat osztottunk ki a hallgatók között,hogy írják fel, ők kit tartanak a három-négy legjobbnak. A titkos szavazatok összeszámlálása után kiderült: ugyanazt a három versmondót nevezték meg,akiket mi is a legjobb három közé soroltunk. Ezenbelül sorrendet nem állapítottunk meg, s továbbisorrendet sem.
Ezt a sikeres befejező játékot is az önismeretimódszer eredményének tartom. Így tudott mindenki - legjobb tudása szerint - találkozni averssel.
Máté Lajos
ORSZÁGOS VERSMONDÓ KURZUS
Gondolatforgácsok, beszámoló ürügyén
Az Országos Versmondó Egyesület elnökségeebben az évében Július és augusztus között ismét Baján, a Petőfi-szigeti vízibázison rendeztemeg országos versmondó táborát.
Többen érdeklődteka tábor iránt és többen is jöttek el mint tavaly, amikor első alkalommal rendeztemeg az Egyesület elnöksége a bajai kurzust. Magyarország csaknem valamennyi táj egységét, de aFelvidéket, Erdélyt, a Vajdaságot, Kárpátalját ésBurgenlandot is képviselték a résztvevők. Jó lenneebből hagyományt teremteni!
Három csoport vetésforgóban váltotta egymást agyakorlatvezetők óráin. A magyar pódium-művészettörténetét és a verselemzést dr. B6hm Edit előadó
művész, főiskolai tanár tanította, Bodor Pál, aBács-Kiskun megyei szervezet elnöke beszédtechnikát és kreatív játékot tanított, Kis Péter Emő előa
dóművész pedig a pódiumgyakorlat "tárgy" alapelemeivel, versrendezéssel, szituációs gyakorlatokkalismertette meg a résztvevőket.
Ami már az első néhány foglalkozás alatt nyilvánvalóvá lett: jó alapadottságokkal rendelkező, tehetséges versmondókat látott vendégül a bajai tábor.Az alapvető fontosságú pozítivumok mellett azonban jócskán akadtak hiányosságok is. A tábor tagjainak több mint fele enyhébb vagy súlyosabb hangképzési és beszédhibával küszködött. Ezeket rövididő alatt nem lehetett javítani, a tanárok csak tanácsokat adhattak, korrekciós gyakorlatokat mutathattak. Komolyabb aggodalomra adott okot az is,hogy a kurzus résztvevőinekjórésze - többsége? - ajelek szerint a szükségesnél kevesebb energiát fordított alapműveltségénekgyarapítására ami a versm-
mondóknál - is - létfontosságú. Ebben a műfajban aközépiskolai irodalmi, történelmi, földrajzi, művé
szet- és művelődéstörténeti tananyag akár jó színvonalú elsajátítása sem elegendő. A versmondó önmagára utalt: a műveken és alkotóikon kívül csaksaját felhalmozott ismereteitől várhat segítséget!
Olyan, a "hagyományos" munkamegosztást érintő kérdések is fölmerültek a bajai táborban, amelyekemlítése könnyen "bajt" hozhat a szóló fejére. Átkellett gondolni végre: mennyire jó és mennyirerossz, ha a vers- és prózamondás "oktatása" a jelenleg is tapasztalható mértékben kötődik az iskolaiirodalomtanárok tevékenységéhez? Mindkét szakma - a tanári és a "verstanári" - azonos alapanyaggal - a művel- és azonos alannyal - a növendékkel - foglalkozik ugyan, de alapvetően más céllal, más módszerek mozgosításával! A jó irodalomtanár nem biztos, hogy egyszersmind jó verstanár is! Két különbözö szakmáról van szó. A gondolatsor végére - az igazság kevéért - újabb mondat iskívánkozik: nem állítható az sem, hogy a színjátszóegyüttesek többségében folyó munka alkalmas volnapódium-oktatásra. A színház és a pódium is két külön világ.
A megoldás - és erről szó esett Baján is, - az lehetne, ha minél több helyen alakulnának versmondókörök, regionális szervezetek, amelyek hétvégi kurzusokkal, évközi helyi táborokkal létrehozhatnák apódium-oktatás feltételeit, megteremthetnék a fellépési lehetőségeket is. Jó volna, ha továbbra is mű
ködhetne az Egyesület bajai tábora, s ott nemcsakversmondók, hanem a versmondás alapjait oktatókképzése is folyhatna! Aminőségi továbblépés reményében. k. p. e.
Színjátszó-versmondó tábor Baján
Az idei évben örvendetesen megnőtt a nyári táborokiránti érdeklődés. Ezen programok népszerűsége
(elvileg) kétségtelen lenne, hiszen itt érhetjük tettenlegkönyebben az "amatőr művészet" két alapvető
aspektusát: az esztétikai érték létrehozásának szándékát és a társascsoport kínálta közösségi élménylehetőségét.
Hogy a versmondók számának növekedése ellenére ez mégsem ilyen egyszerű... ?
Az Országos Versmondó Egyesület BudapestiSzervezetének 94-es nyári táborában megpóbálta aversmondó-színjátszó kapcsolatot szorosabbá fűzve
közös tematikában egyesíteni a két műfaj sajátosságait.
Meggyőződésem, hogy egy-két hét alatt senkitsem lehet megtanítani beszélni, verset mondani. A
nyári kurzusok legfőbb célját abban látom, hogymegmutathatja a "helyes utat" (ha létezik ilyen) arésztvevők számára, teret adva az alkotó erőknek
önmaguk próbára tételéhez.A tábor tematikája a következő volt:- mozgás tréning,- színház és művészettörténeti alapismeretek
(Moliere és kora),- színházi alapgyakorlatok Moliere Scanarel című
darabján keresztül,- korok-szerzők-költemények (egyéni felkészülés
sei kiselőadások formájában),- egyéni versmondás (stúdió munka),- közösségi versmondás (vers-zene-ritmus csopor-
tos előadásban),
- személyiségfejlesztő gyakorlatok.
versmondó 23
A munka során arra törekedtünk, hogy kész sablonok helyett minél több megoldási lehetáséget villantsunk fel a résztvevők számára.
Nem áll szándékomban a szakmai munka értékelése, vagy minősítése csupán a következő objektívtényeket szeretném megemlíteni:
- Baja város polgárai tudomást szerezhettek a tábor, az egyesület létéről (a tíz nap alatt négy
bemutatót tartottunk szabad- és belső térbenegyaránt),
- a bemmutatott stúdió munkák mindenki számára hozzáférhetők (video felvételen).
Úgy érzem, hogy a résztvevők - velem együtt bánták a tábor végét, s remélem már várják az újkezdetét.
Gáspár Sándor
Versmondás-igazmondásVersmondó tábor Városlődön
A címben említett állítás nem véletlen, hiszen kitudja hányadszor hallhatják, kezdő versmondök PintérTibor szájából egy régi bölcselet átformálását, miszerint aki a versmondást abbahagyja, az az igazmondást veszíti el.
Ezen a nyáron e nagyszeru versmondó pedagógusnak köszönhetőenismét szakmai táborba mehettek olyan fiatalok, akik vagy csak most ismerkednek az előadó-művészet alapjaival, vagy már komoly szakmai sikerekkel a hátuk mögött továbbakarják fejleszteni ebbéli tudásukat. Tízenkét évehozták létre Veszprémben, egy lelkes népművelő se-
versmondó 24
gítségével az első versmondó tábort, amely aztán folyamatossá vált. Az akkori "táborlakók" közül számosan még ma is vissza-vissza térnek. Ferencz Zsuzsa az a bizonyos népművelő és aki évről évre egyrenehezebb, néha már a csodával határos módon szerzi meg a szükséges anyagi javakat és biztosítja a feltételeket, ebben az évben is különböző pályázatipénzekből és más forrásokból szervezte meg újra atábort.
A cikk elején említett Pintér Tibor veszprémi elő
adóművész, nem csak fiával - aki ma már a Színház- és Filmművészeti Főiskola másodéves musicaloperett szakos hallgatója és aki szintén versmondóként kezdte pályafutását - foglalkozott hosszú éveken keresztül nagy-nagy hitel és szeretettel, hanemmaradt arra is ereje, hogy minden olyan tehetségespalántát gondozzon, aki a versek megszólaltatójaként szerette volna megmutatni önmagát.
Hogy a Veszprémiek kezdeményezése nem belterjes, arra bizonyíték az a tény, hogy ma már nemcsak az ország más részéről zarándokolnak versmondók a táborba, hanem a határon túlról is eljöttek néhányan. Igy például Szabó Agnes és NémediImre a Vajdaságból. (Lásd 'még a "Versmondó-szivárvány-hfd" ctmü irást.)
Pintér Tibor ez évben is a legkisebbeket, a kezdő
ket próbálta "megfertőzni"a versmondás gyönyörével-kínjával-szenvedésével-művészetével, míg a nagyobbakat, köztük néhány egészen kiemelkedő képességűt Bartók László és Kalocsai Andrea előadó
művészek vették szárnyaik alá.Az egy hét alatt egyebek mellett mód és lehetőség
volt arra, hogy a visszatérőknél megfigyelhessék afejlődést, az újaknál pedig elkezdődhessék az ahosszú és rögös fejlődés, amely sok-sok esetben odavezet, hogy majdan a szín-, vagy a pódiumművészek
társadalmát erősíthessék.
Erre bizonyíték és példa volt az a néhány és mamár a pályán létező, alkotó egykori "tanítvány",akik ellátogattak, ha csak egy napra is az idei városlődi versmondó táborba. Közülük Pataki András aveszprémi színház színésze bemutatta gyönyörű
Nagy László műsorát a Tűzciterát. Pataki Andráspéldáját adta annak, hogy ha valaki türelmesen, hittel, kitartással és persze nem kevés tehetséggel,hosszú éveken át formálja önmagát, tanulja-tapasztalja a szín-, és előadó-művészet csinját-binját, ak-
kor Thália papjává, papnőjévé válhat. A fenti példaa tábor létrehozóinak erőt, hitet-bizonyságot adott,hogy érdemes volt " ...ázni-fázni, csak a jövő kővén
csírázni..." (Nagy László: József Attila.)Ezek a fiatal művészek, akik ma már a versmon
dást magas szinten művelik, hitem szerint a legnagyobb értéket akkor hozzák létre, ha nem csak a saját "zsenialitásukat" áldozzák azon a bizonyos oltáron, hanem a saját szűkebb környezetükben ezeketa tapasztalatokat tovább adják. Ha ez a tevékenységkellőképpen következetes és tudatos, akkor talán azévek mulásával a versmondó mozgalom újra reneszánszát élheti. Ma sem "terem" kevesebb tehetség,
Vas István
csak sajnos az utóbbi években szervezetlenné, esetlegessé váltak a körülmények.
A versmondó versenyek színvonala nem csakazért csökkent, mert sok esetben olyanok szervezik,akik ugyan nagyon lelkesek, de nem igazán tudják,hogy működik egy ilyen rendezvény. Előtérbe kerüla "muszály-protokoll", a "natúlvagyunkezenis" címú népi játék és még sorolhatnám, de senkit nemakarok megbántani. E téma külön értekezést kíván.(Célszerű lenne, ha a Versmondó c. újság néhány ezzel kapcsolatos építő jellegű írást közölne, segítségülazoknak, akik a jövőben ilyenre adják a fejüket.)
I-tókl
I.
Rapszódia a hűségről
II.
Radnóti naplóját olvasva
Milyen kevés élet, mennyi irodalom!S hogy átcsap az élet a meddő szavakon!Három napja nézem, hallgatom, amintFelcsapnak tajtékozva régi napjaink,~ átszúrt, átszellemült fény villódzik, minthacsakAttündökölne rajtuk egy hajdani alkonyat,Es mintha a régi erkélyen ülnék újra vele,Előttünk a Duna a hídakkal, s napjaink szégyeneSzívűnkből, szavainkból felcsapna hirtelen -9gy országnak, egész világnak ~zégyene kíbenElt akkor úgy, mint bennünk? Es hallgatom dühét:Ez volt az ifjuságunk, ez a keresüség?Ez a becsület próbája, ez a megszégyenítő,
Gondolatot szorító, csapdába csaló idő?
Ezek a félszeg helyzetek, ezek a kínos érvek,Bemocskoló bizalmak? Ezek a rettegések!S a szemérmes, irodalmár dühökTanácstalan sistergései mögöttHiába hősies igyekezet az ész:Terjed, mint a mocsár, az ólóm nehézkedés.Es akármilyen más volt, az övét meg az enyémetÖsszefonták örökre a napok, az események.A szömyszülő folyó, a múlttá vált jelenTajtékai között fel-felbukó nevemS az első háborús őszbe kövült kínszenvedés.És az a ravatal! És az a temetés!Az amellékmondatban felhörgő éjszakaJ::logy ott voltál, hogy a sírtól együtt jöttünk haza.O, az a halálhörgéstől hangosodó világ!Egymásba kulcsolódó, testvér agóniák!S a lapok közt, ahol az övé véget ért,Ott látom haldoklásod lopódzó kezdetét.
Soha senkí hozzám hűséges ne legyen,Ha kínjaitokat valaha feledem,Ne legyen soha többé egy derűs pillanatom,Ha azt, amit akartunk valaha meg tagadom.Világtalan legyek és süket, mint a föld,Ha valaha visszakívánom azt, ami titeket ölt.Ti szegények, ti szentek, ti bátrak, kedvesek!Száradjon el az agyam, ha hozzátok hűtlen leszek!
Két nap múlva
Ha azt, amit akartunk, valaha megtagadom...De akartad-e, amit akartunk, meredek utadon?Az evangéliumi, utolsó ösvényen?Ha szememmel követném. belekáprázik eszem.Terád a kínhalál várt, a végső tisztaság.En szöktem, menekültem a szennyen, a tőrökön át.Mennyi bújkálás, színlelés, mennyi csel és csalásiAztán az a világvég, az a szabadulás!Később a kénköves mocsár, dögvésszel vert öböl!~ hagymáz, mely mindennél alattomosabban öl!Es az, amit akartunk így-úgy valóra vált,S a szándékot a teljesedés szégyennel itatta át,S ez a szégyen, az elkárhozás már vérünkben kering,S kíkí másképpen süllyed el, öntörvénye szerint,Mert visszájára fordul itt a védekező akarat,Itt még a rettegéshez is a cinkos bűn ragadS nyálkájával bevonja a tiszta eszméletet -Ehhez kell hűnek lennem, hogy hozzátok hű legyek?
Én szöktem, menekültem és életben maradtam.Baráti s idegen kéz hány segített utamban!Hány bízó, bíztató arc ragyogott rám azóta!Felnyíló új szem, új szív mentett meg mosolyogva.Mennyi új lehetőség ölelt magához engem,Hány erős új szövetség az újabb förtelemben!Es az, amit akartunk, özönvíz ellenünkS már lassan öli őket, vagy azt, ami lényegünk,Mint ahogy ölné azt is, ami legszebb volt bennetek Lehetek-e hű hozzátok, hogy hűtlen ne legyek?
Nekern egy és oszthatatlan az idefenn, odalenn,Es köt az, ami meghalt, és köt, ami eleven,Es hűnek lenni ahhoz, amit akartunk, nem elég,Mert minden, amit élek, új és új kötelék,Hiába tudom, hogy minden hűségemmást jelent,Hiába fogadna magába két ádáz csatarend,S mert nem az én dolgom, hogy rendet teremtsek itt,Agyam, szívem őrzi ellentmondó hűségeit,
S két pillanattá válik minden pillanatom -Száradjon el az agyam, ha az egyiket megtagadom!
versmondó 25
Versmondó-szivároány-hídVajdaság, Tóthfalu, 1994. augusztus 22-26.
Akik az utóbbi néhány évben figyelemmel kisérték ahazai versmondó versenyeket és szemléket, azokörömmel tapasztalhatták, hogy egyre több fiatalrendkívül tehetséges határon túlról érkezett versmondó tűnt fel. (Ki Mit Tud?, Csengey Dénes verseny, stb.)
A termőtalaj és a vetőmag talán a Vajdaságban aleggazdagabb. Krekity Olga a Szabadkán megjelenő
Szabad Hét Nap munkatársa, aki maga is kíválóművelője a versmondás művészetének és NémediImre, szintén egy nagyszeru előadó, valamint vajdasági iró-költő értelmiségiek az idén kitalálták, hogyideje lenne szakmai fórumot szervezni, ahol egyrészt az előrelépéshez szükséges segítséget tudjákmegadni, másrészt alkalom van immár felmérni ésösszefogni a meglévő és még csak cseperedő "dalnokok" erejét. Az irók, költők részvétele, hozzáállásaazért is figyelemre méltó, mert ők már rájöttek arraaz igazságra, hogy verseiket, írásaikat csak igazánfelkészült előadók képesek hitelesen, művészi szín-
versmondó 26
vonalon interpretálni. De szép is lenne, ha a magyarországi kortárs költők és írók is nem csak a magasból - a Parnasszus csúcsáról - figyelnék műveik
megszólaltatóinak erölködését és várnák alkotásaikfelfedezését, megszólaltatását, hanem maguk islegalább erkölcsi-szellemi támogatást is adnának.Akkor talán nem érhetné vád egy-egy versmondóverseny után a résztvevőket, hogy a kortárs irodalmat nem vállalják fel. (Tisztelet akivételnek.)
A Tóthfalusi plébánia közel harminc tíz és tizennyolc év közötti versmondót és jelöltet látott vendégül rendkívül hangulatos és jó körülmények közöttJenci Atya védőszárnyaialatt.
A legkisebbekkel Krekity Olga és Némedi Imrefoglalkozott nagy-nagy szeretettel és tudással, míg ahaladókat Bartók László és Kalocsai Andrea előadó
művészek látták el érzelmi-szellemi-szakmai táplálékkal.
E két utóbbi szakember Magyarországról érkezettéppen a városlődi táborban szerzett ismeretség
alapján. Hiszen Némedi Imrenéhány héttel azelőtt éppenBartók Laci csoportjában volthallgató. Az ott tapasztaltakat,tanultakat Imre kíváló pedagógiai érzékén átszűrve itt váltakigazán hasznossá. Kiderült,hogy Imre nem csak nagyszeruversmondó, hanem legalábbolyan jó tanár is. (Civilben mérnök.)
Erre azért szaporítottam aszót, mert megyőződésem,amita hosszú, a pályán eltöltött évektapasztalata alakított ki, hogynem mindegy ki és mi módonadja az első versmondói tapasztalatokat át.
Ebben a fiatal, formálodó, érzékeny korban a tehetséggelbánni, az érdeklődést fólkeltenicsak nagy felelőséggel szabad,különben - és ezt is sajnos sokesetben tapasztaltam - a teremtő által adott értéket elpusztíthatjuk és ez bűn. Bűn amagyarságunkkal szemben,bűn az anyanyelvünk ellen ésnem utolsósorban bűn azok ellen, akik éhesek a költők, azírók szavaira.
Utóirat: A versmondó-sziváruány-htd innenső oldaláról aztkívánom nektek ott a Vajdaságban, ne hagyjon el benneteket ahit, a versek szeretete és élhessetek hosszú, boldog, tiszta életet.
B. L.
SZÍNJÁTSZÓK, VERSMONDÓKFIGYELMÉBE!
Debreczeni Tibor
PERLŐ ÉNEKÚj könyv jelenik meg 1994. decemberében Debreczeni Tibor amatőr rendezői munkásságáról Perlő énekcímmel. A kötet a színjátszó-alkotó szerkesztő-ren
dező oratóriumait, pódiumjátékait és verses összeállításait tartalmazza, az 1970-es évek nagy sikerű,
fesztiválnyertes darabjait, melyeket Debreczeni Tibor műegyetemistákkal, a Vári Irodalmi Színpadtagjaival hozott létre. A kötet színjátékait Petőfi,
Ady, Weöres Sándor, Sütő András. Örkény István,valamint a magyar irodalom más jeleseinek és szociológusainak alkotásai ihlették. Az olvasó egyszerreismerkedhet meg egy szuverén alkotó gondolatvilágával, dramaturgiai és rendezői elképzeléseivel, valamint előadóként is jól mondható miivekkel.
A kötetről így ír Bucz Hunor amatőr rendező:
"A 10 műsor forgatókönyveit fotók, kritikák és azalkotói folyamatot leíró miihelytanulmányok teszika mai olvasó számára is izgalmas olvasmánnyá. Egyjelentős alkotó munkásságát dokumentálja, de egyben hiánypotló munka is, mert színjátszó csoportok,irodalmi színpadok számára szakmai segítségetnyújt és munkájukhoz forrásul szolgál."
A kötetben szereplő Weöres szertartásjátékrólKoltai Tamás kritikus így írt annak idején:
"oo. ez az összeállítás Debreczeni Tibor rendezésében alighanem új fejezet a műfaj történetében."
A kötet a Felsőmagyarország Könyvkiadójelenteti meg 340 Ft-os áron.
Előjegyzés, megrendelés az alábbi címen:FelsőmagyarországKönyvkiadó
3530 Miskolc, Corvin u. 1.
Kiss Dénes
UTTAM-FUTTAMUttam-futtam címmel és 77 költői játék alcímmel
a téli könyvvásárra jelenik meg Kiss Dénes új verseskötete. E könyv sok vonatkozásban sajátos munka. Nemcsak játékos költészeti mutatványokat adközre benne, hanem gondolati, nyelvrendszeri játékokat is. A versek rendje és muzsikája, a hangzókérzelmi változása éppen úgy jellemzi a könyvet,mint szótagok-szavak jelentéstartalmi viszonyai. Azember első megszólalása - az oáá csecsemő-jelzésaz ocsúdás állomásai, majd az eszmélő elemzés vonul végig a játékosság szellemében a köteten, mely
egyszerre nyújt ezáltal muzsikát és költői-logikai élményt. A nemsokára megjelenő kötetból mutatunkbe néhány verset.
Fűzfánfütyülő
Faágakra fészkelt az égszétfüttyögi harsány szinétTollászkodik izeg-mozogpattogzanak rügy-ritmusok
Katicaszárny-szél száll délnekerdőn-mezőnszerteszéledRéz-virágok trombitálnakfűzfánfüttyökkeere állnak
Keere állnak esicserésznekSzellő szénát szanaszét szedFák ágain kék ég fészkela fészkekben égi kék kel
Fűzfánfüttyök rézvirágokzengik tele a világotAgaskodnak ágon-tájonnyár száll felénk kék-zöld szárnyon
-nál-nél
...nál-nélvolnál,hogyhalennél.
Ennélinnál.Annálennél.
Vitéz
Innal inalVí ha vitézOda odázIde idéz
Tesz ha bátorTettet tetézEl nem inalvív ha vitéz!
Feleim
Az ellenfél félA félelem egészA két fél félelmefélelmetes rész
versmondó 27
NEMCSAK VERSMONDÓKNAK
99 HÍRESMAGYAR VERS
Sokan úgy tartják, hogy avers halála az elemzés. Én ezta kemény megfogalmazástúgy puhítnám, hogy a verseknek, az irodalomi műveknek
az árt sokat, ha valamiféle
~> "hátsó", "sanda" akár a kény-
• szer-, (pl. politikai ideológia).• akár a csökkentett IQ-szülte
gondolat alapján próbáljákelemezni. Ha valakinek, ak-
kor a versmondónak van óriási szüksége a mű elemzésére, és nemcsak formai, tartalmi szempontból,hanem előadói szenpontból is.
Én még emlékszem kezdó versmondó koromból,hogy a "Miért szép" sorozat milyen sok segítségetnyújtott a versekkel való "küzdelem" során.
Sajnos az iskolai tananyagok ilyen-olyan oknálfogva nem elegendőek. Egyrészt szűk az elemzettművek tere, másrészt a fentebb említett előadói
szempontokat figyelmen kívül hagyja.A nemrégiben a Móra Kiadó jóvoltából megjelent
a könyvpiacon a 99 hires magyar vers címet viselő
könyv.Aki kézbe veszi meggyőződhet arról, hogy: "léte
zik olyanfajta versmagyarázat amely tapintatosantudja kalauzolni a kezdő és haladó befogadót a költemény újabb és újabb rétegeibe, feltátja a szellemés esztétikai hatás rejtett titkait, formai rafinériáit
Kosztolányi Dezső
Téli alkony
Aranylanak a halvány ablakok. ..Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,a hósík messze selymesen ragyog.
Beszélget a kályhánál a család,a téli alkony nesztelen leszállott.Mint áldozásra készülő lányok,csipkés ruhába állanak a fák.
A hazatérő félve, csöndesen lép,retteg zavarni az út szűzi csendjét,az ébredő nesz álmos, elhaló.
S az ónszín égből, a halk éjszakábantáncolva, zengve és zenélve lágyan,fehér rózsaként hull alá a hó.
versmondó 28
is. Miközben az ihlet sorok belső izgalmaira fény derül, a kötet egy-egy metszete kirajzolja a magyartájköltészet, a gondolati, majd a szerelmi líra, vagyaz istenes versek fejlődés vonalát is." (Idézet akönyv ajánló soraiból.)
A 682,-Ft-os kissé borsonak tűnő ár ne riasszonvissza senkit, hiszen a 99 gyönyörű vers mellett közel félszáz költöt is megismerhet a könyvből JanusPannóniustól Szilágyi Domokosig.
Az elemzések nem kinyilatkoztatások, sok mindennel lehet vitatkozni (sőt kell isl), de a fő célját,tudniillik, hogy megtapasztaljuk azt, hogyan és miképpen nyúljunk egy-egy vershez, mindenképpen eléri. Merem remélni, hogy lesz folytatás és még többször 99 magyar verssel ismerkedhetünk meg a magyar költészet kimeríthetetlen tárházából.
I-tdkl
::::::::::; ~:~:~:~:~;~:~:~:~: ;:;:;:;:;:;:;:;::::;: :::::::;:::;:;:;::; :~:~:~:~:~:~:r~:~:~:;:::::::::;:;::·:::::·: .;.;.:
88 HÍRES VERSA VILÁGIRODALOMBÓL
Sok felejteni valónk van a"verselemzések" táján. Felejteni kell abecsontosodottelemzési sémákat az előre
gyártott szempontrendszereket. Azt, amikor kényszeredetten kerestük az "eszmei mondanivalót", a "levonható erkölcsi tanulságokat".Az érzékenyebb olvasót ez taszította, - nemzedékek nőttek
fel így - a kevésbé fogékonyakat szinte elzárta a műmegértésétől, befogadásától, az élménytől.
A Móra Könyvkiadó kötete szemléletében ad újat:nem magyaráz, hanem rávezet, nem elemez, hanemértelmez. Mert minden vers szuverén, önálló mű,
nem megfejthető abroncsokba zárt egység. Eleven,lüktető, sajátos és egyedi alkotás, amelyet elsősor
ban olvasni kell és közelengedni magunkhoz. Erezni, szeretni nyított lélekkel, és ha lehet - jó versnélezt tökéletesen megvalósítani ugyis lehetetlen - egyre több és mélyebb burkát felbontani az értelmezésnek. Mindig csak a verset olvasva és nem helyetteannak a magyarázatát. A kötet szerzői erre vállalkoztak: segítségre, kézfogásra. Nem helyettünk ésnem a költő helyetti bele- és megmagyarázásra.Tisztelve a költöt, a művet és az olvasót is.
A kötet nyolcvannyolc verset elemez a világirodalomból. Szapphótól a lengyel Baczyfiski-ig.Közismerteket és kevésbé közismerteket, szerkesztési megközelítésben is újszerűen. Először a szerzőt
mutatja be, majd a verset, végül annak az értelmezését. Igy kerek ez. Stílusában közérthetően, megközelítésében inkább társként, segítőként, amelynem erőltet ránk megfellebbezhetetlen szentenciákat.
Percy Bysshe Shelley (1792-1822)
DalA téli fán gyászolva üldögél
egy özvegy nagy madár.Fölötte fagy leng, lassu szél,
és lenn a víz megáll.
A síkos föld kopár, virága jég,fagy járja át a fát,
csönd van, csak egy malomkeréksuhog a légen át.
Radnóti Miklós jordftása
Kitűnő a szerzőgárda. Értük is érdemes végigolvasni a kötetet, az ismert verseket is. Ahány emberannyi megközelítés. Ez a nyitottság a könyv egyiklegfőbb erénye.
Ajánlom a könyvet minden versszerető és aztmondó embernek. Olvasása közben remény van arra, hogy kössön és ne taszítson, hogy élményhez segítsen.
v. K.
"A R J"
Századunk magyar irodalma bővelkedik jeles költőkben. Kétségtelenül nehéz választani.
Tóth Árpádtól Juhász Ferencig, Kosztolányi Dezsőtöl Pilinszky Jánosig mindenki találhat magánakkedveset. De miért is kellene választani Babits Mihály, Weöres Sándor, Karinthy Frigyes, Kormos István, Juhász Gyula, Kassák Lajos, vagy akár BródyJános költeményei közül?
Erre a kérdésre szívünk szerint azt kellene mondanunk, hogy természetesen nincs szükség semmiféle szelekeiéra. A valóság azonban ennél könyörtelenebb. Eletünk, történéseink folyamatos választások sorozata.
A Corpus válogatás Ady Endre, József Attila,Radnóti Miklós kötet összeálIítóját Cdus János és aCorpus kiadót nem más cél vezette, mint az, hogy aszázadvég közeledtével, "fogunk közt a túlsó partra", a XXI. századba e három tragikus sorsú költőó
riás műveiből százhatvankilencet verset átmentsen.Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós egy kö
tetben a legszebb példa és bizonyíték arra, miképpenis férhet meg egymás mellett oly sokféle magyarságe kis országban.
A három költő kezdőbetűibőlösszeállító rövidítés- A R J - modern világunkban új értelmet hordoz; aszámítástechnikában sűrített adatállományt jelez,az informatikában "A R J"; "bontsd ki" utasítást jelent.
"Nincs más hátra, mint a költők akaratlan üzenetét követni; e kötetet - mindnyájunk örömére - kibontani" - olvashatjuk az előszóban.
K. L.
:::;:;.;.;:;:::::;:~:::;:~:~:~:~:~:~:;::.: ~:::~:~:;:::~;:::::::::: ::::::::.:::.:::.:::::::;::::::::;::::::::::;:;:;:;:;:::::::;
Nagy Katalin
"HÉT HATÁRON HALLIKHÚROS DARU HANGJA"
.Hit ".Urtm ".lIilt Nagy Katalin hiánypótló"mS.,1I "."fi-" művel lepte meg a rokon né
pek kultúrája, művészete,
irodalma; végső soron életükiránt érdelódő olvasókat,gyűjteményes kötetével.
Talán bizakodhatunk,hogy az olvasók és természetesen versszeretá barátaink haszonnal forgatjákmajd e kötetet és találnakbenne kedvükre való tanulmányokat és verseket.
Ajánljuk a "tansegédletként" aposztrofolt könyvet azoknak a pedagógusoknak, tanároknak akik elkötelezett értelmiségkéntmély- és többletismeretet szándékoznak adni a rájuk bízott, s talán a rokon népek kultúrájára is nyított fiataloknak.
Fodor András a kötet előszavában így ír:"Mindig hittem benne, hogya magyar költ6i
nyelv igazi ereje a fogalmakat is megtestesít6 érzéki
TULIPÁN - NAP - ÉLETFA
versmondó 29
konkrétság, a már-már Iátleletszerüpontosság. S lám, a vogul népköltészetben a "Fenséges Ég atya" az évszakokkarakterének különböztetéséhez is rokon hangot használ a miénkkel: "hidegorrú orros szelet támaszt, havös orrúorros szelet támaszt, kis szemü szemeshavát hullatja. Télen fagyó födeles jeget fagyaszt, télen fagyó peremes jegetfagyaszt..." - orros szél, szemes hó, födeles, peremes jég... - bizony ezt a megnevez6 leleményt a magyar költ6 is elirigyli. Mint ahogy használtuk is a rokon népek költ6i kifejezéseinek meghapó finomságát, párhuzamosító szemléletének üde játékosságdt, természetközeli báját. Hogy is fújtuk LatorLászlóval már-már a magunk kiszámolojaként a esemisz dalt?
"Apám Isten kakukja,anyám kakuk szárnya.Bátyám Isten fecskéje,némán fecske szárnya.Süuem. Isten lepkéje.ángyom lepke szárnya.Hát én, tudod, mi vagyok?Kis köles-mag, az vagyok."A költ6k netán tették is a magukét
Weöres Sándortól Képes Gézán. át BedeAnnáig, Rába Györgyig, Kormos Isvánig és Bella Istvánig. Egy szakebbszakmai közvélemény ismerheti VikárLászló (egy másik Vikárf) lemezekről
leforgathatá gazdag morduin, votják,cseremisz népzenegyűjtését. mint ahogya tárgykör szakkönyvei, antolágidi sorában megjelent legutóbb (l993-ban, azegri finnugor (rótalálkozó alkalmára)a Megyek é16 testvéremhez dma versantológia is. Deami igazán hiányzott: épp az effajta, hasznos ismereteket körültekint6 figyelemmel összegyajttJ kötet,mely sorra veszi a legtipikusabb népköltészeti müfajokat, rámutat a rokon népek népköltészeténekosezefűggéseire; információt, tudást, élményt ktnál. mindeneketott a diákoknak. Hisz nekik kell végremeggy6z6dniük róla, milyen világirodalmi mértéhkel is mérhet6 alkotói képzelet munkál ezekben amüuehben. S alkotok és közösségük, az olykor már
csak eszmei leg létez6, porladó kis népek is mennyireméltók arra, hogy foglalkozzunk velük. Nagy Katalint korábban csak költ6i törekvéseiMl ismertem, demost örök diákként kell megköszönnöm neki, hogyolyan munkát végzett el, amire száz év óta vár a rokonait joggal keres6 ország családi közvéleménye. "
Csak reménykedni tudunk, hogy a Fannus Kiadógondozásában napvilágot látott kötet betölti küldetését és "Hét határon hallik húros daru hangja".
K. L.
Előzetes
1995-ben ötödik alkalommal rendezi megaz erdőkertesi Ady Endre MűvelődésiHáz az
~ ~
ANYAM FEKETE ROZSAOrszágos Versmondó Találkozót.
Előzetes információ kérhető a 27/385-049-es telefonszámonDániel Kornél igazgatónál.
versmondó 30
1:::I:::::::i:i:.:I:I:.:::::I:::·:I:::I...·:::::::·:':I:::::I::,I,I:::I,I:':I,I:I,i:I,::I:I:I:I:I:I,',I,::::::I:::I:I:I:i:::.:.:I.•:I:I:.:..·.!:I:•.:.:::i:.:I:i:i:':!:I:!:I.:.•::::·.:.:.•:•.:::.:.;.;.;.•.;.\.:.•.;.i.;.i.::::.i".:.:,.,i.··.•.•.;.•.:.•.:.:.:...·.•.\.:.·.• .:.!.!..•.•.•!.:.•.::.•.::.•:.i.:.: ..'.:.,•.:'.!..:.:::.:::.:·::.•·::·.•:,:I.·.:·.:·.:·.:·.:1.: .••.••.•••.••. ·:iiiiii:::i·iiiiiiiiil.lliilil,:iii::i··::::::::: :",.:::·::::::::::.:::::::::::::::::::::::.:::::rr::::r:::·::.)::)::::::::::::::.:::::::::::!!. :1...i.:.::I,I:I:I:::i:::::i:::I:I .•.•:I:':I:':I.·.!:1,i:I:I:I:I:I:I:':I:i:I:I:':I:I:::I:I:I:I:!:I:I:::::I:1:1:1.:.::1.:.:.:.:.•.::1.:.·:1:,':1:::·:1:':11, :::::;:::::;:;:::::::;:;:;:;:::;:;:::::::;:;:;:;:;:;:;:;:;:;:;:;:;:;:;:;:;:::::::;:::;:;:;::;:;:;:;:;:;:::::::: ::::::~:;;;~~i::::i~~:::};:~);~~;:::1j~r~::~:~:~:::::~:;: ri :r;:;{{:~:;:~r:;:;:; ;;;;;;t;;;f .
MEGALAKULT az Országos VersmondóEgyesület Nyugati Csoportja. A közel tíz éve létező szombathelyi Versmondó Stúdió szeretné öszszefogni a régióban élő versmondók körét. Szerveznia szakmai fórumokat, versenyekről információkatad, koordinálja az Országos Versmondó Egyesülettel a feladatokat. A térségben fellelhető célirányospályázatok révén anyagi forrásokat próbál felfedni,illetve a csoport által létrehozott Márkus EmíliaAlapítványon keresztül kiadványokkal, pénzzel erösíteni a versmondó mozgalmat.
Információ és konkrét szakmai segítség kérhető
személyesen vagy telefononBartók László előadómúvésztől,
a csoport és a stúdió vezetőjétől.
9700 Szombathely, Bartók Béla krt. 37.Telefon: 94/324-501 (üzenetrögzítő is.)
A csoport foglalkozásának helyszíneés időpontja:
HelyőrségiKlub 9700 Szombathely, Akacs M. u. 2.kedd és csütörtök l6.30.-tól 20.00 óráig.
Műsoros előadóestek,
rendhagyó irodalomórákközépiskoláknak,
művelődési intézményeknek, kluboknak.
NÉHÁNY AJÁNLAT A KÍNÁLATBÓL:
BARTÓK LÁSZLÓ előadóművészESŐCSEPPEKÉS FINITA
című versösszeállításaiKALOCSAI ANDREA előadóművész
AZ ÉJSZAKA CSODÁIcímű versösszeállítása
KISS JÓZSEF színművészNOÉ BÁRKÁJA FELÉ
című Kányádi Sándor estjeVIRÁG LÁSZLÓ előadóművész
SZAMÁRFÜLcímű RomhányiJózsef estje
Dario Miccodeni:HAJNALBAN,DÉLBEN,ESTE
3 felvonásos vígjátékFőszereplők: Bartók László és Kalocsai Andrea
Rendező: Kiss József
Továbbá minden középiskolai irodalmitananyaghoz kapcsolodó műsor megrendelés alapján.
A műsorok középiskoláknak: 3000 Ftegyébszervezeteknek: 5000 Ft.
* * *A műsorok megrendelhetők, valamint bővebb
felvilágosítással állunk az érdeklődök
rendelkezéséreaz alábbi címeken:BALU-TYPO MED. BT.
1201 Budapest, Hatvani u. 33. Telefon: 284-2780BARTÓK LÁSZLÓ
9700 Szombathely, Bartók Béla krt. 37.Telefon: 94/324-501
MEGKEZDTE MUNKÁJÁT a VajdaságiVersmondó Egyesület Kezdeményező Bízottsága. A vajdasági Tóthfalun augusztus 25-én a helyi versmondó tábor gálaestjén Krekity Olga szabadkai újságíró, aki maga is kiváló versmondó, bejelentette az egyesület létrehozását kezdeményezőtársaság létrejöttét. A költészetet, a versmondást kedvelők táborában közismert, hogy a Vajdaságban kiválókortárs költők és velük együtt nagyszerű versmondók vannak. Őket összefogandó és tevékenységüket,mind szakmailag, mind anyagilag segítendő alakultmeg a bizottság.
A létrehozandó egyesület szoros szakmai kapcsolatot kíván fenntartani az anyaországi OrszágosVersmondó Egyesülettel és különböző céljaikat támogató alapítványokkal.
A Kezdeményező Bizottság tagjai:Horváth Emma, Némedi Imre, Dudás Károly,
Domány Zoltán, Krekity Olga.Ertesítési Cím:
Krekity Olga, újságíró24000 Subotica, Trg Sloboda 2. Tel.: 24/39-080
Kiadja:Az Országos Versmondó Egyesület
Támogatók:Ml1vészeti és Szabadml1velődési Alapítvány,Ml1velődési és Közoktatási Minisztérium,
Nemzeti kulturális Alap
Felelős szerkeszt6 és kiadó:KISS LÁSZLÓ
Szerkeszt6ség címe:1022 Budapest 1., Corvin tér 8.
Tördelőszerkeszt6:
VIRÁG LÁSZLÓ
ISSN 1217-3282
Ára: llO,-FtElőfIZetésidfj egy évre: 220,-Ft
Megjelenik:évente négy alkalommal
Készült a BALU-TYPO MED BT. gondozásában.1201 Budapest, Hatvani u. 33. Telefon: 284-2780
versmondó 31
A MESTER
Népmesét lehetne írnj Vincze László szentendrei papírmerítő mesterról. Irhatnék művészt is, de a mester szó jobban kifejezi kapcsolatát munkájához, azanyaggal a cellulózzal és a végtermékkel a merítettpapírral. A mester szó, bár maga ezt a szót sohasemhasználja, nála a munka tiszteletét, az igényességet,a minőséget jelenti, és azt a törekvést, hogy az általa készített papírt minnél szebb, jobb dolgokra használják fel.
A népmesei életút egyéni sorsára is érvényes. Egyfiatal albérletben élő üzemmérnök aki a szentendreipapírgyárban kezdi pályáját, kutatni kezdi, hogy hogyan lehetne másképpen, szebbet, jobbat csinálni.Rájön, hogy több évszázada, már-már feledésbe merült kézi technológiával izgalmas, új minőséget lehetelőállítani. Kézművesmunka ez a javából:
"El6ször cellulózb6l és vizb6l elkészitjűk a papirpépet. Egy hajdani műhely és e között csak az a különbség, hogy mi a papirkészités legalapvet6bbanyagát, a cellulózt készen vesszük, és a vizes pépetelektromosan hajtott géppel keverjük. Kádba rakjuka pépet, amit a "merlt6legény" egy nagyon sürü szöuésü, téglalap alakú szitával merltget ki. A viz nagyrésze kicsurog, a pép egészen sürü lesz, s ezt a merit6legény kiborltja a szitával. Ez már majdnem papir, csak meg kell várni, mig megszárad. Öt napigszárltgatjuk, lepréseljük, hogy egyenes legyen, s kétnapig pihentetjük. Öt-hatszáz évig biztosan megmarad, 6rlzve azt, amit ráirtak vagy rányomtak. "
Először azonban műhelyt kellett építeni, (ez legelőször egy bérelt garázs volt), szerszámokat készíteni és felkutatni. Az első forintokat a vasúti sínekhétvégi krampácsolásáből tette félre, aztán Erdélybe utazott, mert régi szerszámok felbukkanásárólhallott. Ma már saját családi házát áldozta fel a mühely céljára. Ez már olyan hely, ahol egy könyvrestaurátorműhelytis be lehet rendezni, egy kis nyomdát, kiállító helységet, ahol csoportokat lehet fogadni. Mert egyre többen keresik fel az Angyal utcaiműhelyét. Ez látványosságnak is egyedülálló.
Reklámhirdetésekben is így fogalmaz: "SZEmtendrei műhelyemben 2000 éves fehérmíves hagyományokat őrző ősi módszerrel készítek időálló, vízjelespapírokat. papírrestaurátorok, művészek, a reklámés bankszakma hasznára, a magam örömére."
A termékskála igen nagy: egyedi példányes oklevelek, (az ő papírjára írják a Kossuth és a Széchenyidíjat) esküvői, háli meghívók (Widischgraetz Katalinbáljai), névjegyek, borítékok, levélpapírok, alkalmiüdvözlőlapok, étlapok, könyvkötészeti ritkaságok,művészi akvarell papír, mindennemű sokszorosításra alkalmas papír.
Megrendelői között ott van az Országos Széchenyi Könyvtár, az Országgyűlés Elnöki Hivatala, aCorvina Könyvkiadó, az Országos Levéltár.
Eletfilozófiájának középpontjában nem a pénz áll.Sokkal inkább a karitatív gondolkodás, a művé
szetpártolás. Mert a papírnak, a jó munkának misztériuma van: a költő tiszta hófehér papírt tesz magaelé. Még minden elképzelhető, a verset csak ki kellbontani. A szavakat szépen egymás alá kell írni éskész a vers. A festő, a grafikus kiválasztja a papírt,amely a mű részévé válik. Más életet él a vers, a képa szép merített papíron. Vincze Lászlót ez élteti.
A Jézust ábrázoló fametszetek és a Versmondómellékletében olvasható Halotti beszédek is az ő
munkáját dícsérik.Végh Károly
Weöres Sándor
Kereszt-árnykép
A keresztnek felső ágaégre mutat,nagy örömhírt tudat:
"itt van a te utad"a kereszt két karja a légbe szétszalad,rajta sován kezek tört vért virágzanak:"vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad,kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad"
a kersztnek alsóága földre mutat:"vesződj: itt áss kutat,lásd benne arcodat."