A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA

Í TÉLET

SZTRÁJK!Boytha György Kari TDK Végh Zoltán

Szentföld Jakab András Merre haladunk?

XIII. évfolyam, 1. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu 2010. március 19.honlap: www.jak.ppke.hu/itelet

A PPKE-JÁK legnépszerûbb lapja

második oldal

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk,

addig volt országunk,

míg az mi hitünk virágjában volt”

(Pázmány Péter)

I M P R E S S Z U M Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy elhunyt Dr. Boytha György címzetesegyetemi tanár, az Európajogi Tanszék volt tanszékvezetõje.1929-ben született Budapesten. Jogi tanulmányait az Eötvös LórándTudományegyetemen végezte, ahol 1957-ben avatták az állam- és jog-tudományok doktorává.

1961-tõl osztályvezetõként, majd fõosztályvezetõkéntdolgozott az Szerzõi Jogvédõ Hivatalban (ma: Artis-jus), késõbb a szerzõi ügynökség igazgatójakéntmûködött. 1979-ben a ENSZ Szellemi Tulajdon Világ-szervezetének (World Intellectual Property Organiza-tion) osztályvezetõjévé, késõbb igazgatójává neveztékki. 1985-ben már a Szerzõi Jogvédõ Hivatal fõigaz-gatója. 1993-tól Genfben a nemzetközi szerveze-

tekhez rendel Magyar Állandó Képviselet vezetõje. 1961 óta oktatott az ELTE Állam- és Jogtudományi karán, 1995-tõl aKözép-Európai Egyetem vendégtanára volt. Karunkon 2000-2003 közöttaz Európajogi Tanszék tanszékvezetõ egyetemi docense. Számos külföldiegyetemre hívták meg vendégelõadóként. Több jogi témájú könyv, jegy-zet és számtalan tanulmány szerzõje. Tagja volt a Szerzõi Jogi SzakértõTestületnek és a Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztõbizottságnak is.Munkásságát végigkísérte a szellemi alkotások jogának szeretete, melyetértõn adott tovább jogászok generációinak. Kimeríthetetlen történelmi,zenei, irodalmi mûveltsége lebilincselõ elõadóvá tették. Segítõkészségénekés diákközpontúságának köszönhetõen kitüntetett szeretetet élvezett adiákok körében. Az oktatás iránti elkötelezettsége, a szakma iránti alázatapéldaértékû marad tanszékünk számára.Egyik diákja így vall róla: „Nem pusztán szakember volt, de kifogástalanpedagógus is, aki nem csak csodálatraméltó szakmai múltjával, de emberinagyságával is maradandót alkotott (…). Nekem õ volt az igazi értel-miségi úriember megtestesítõje, aki türelemmel kezelte néhol bizonyárakellemetlenül buta hallgatóit, és számomra korábban elképzelhetetlenmódon egyenrangúként kezelte a gondjaira bízott diákot. Felsõokta-tásban felettébb ritka módon nevelt is – sosem direkt módon, hanemcsendesen, példával, egyetlen szemüvegvillanással, vagy akárcsak azzal, haátható pillantással rád nézett. Óráin pedig nem csak a szakmáróltanultunk, de európaiságot, emberséget és alázatot is igyekezett átadni,annak a nagy jogászgenerációnak volt tagja, amelyre lelkünk mélyénmindannyian hasonlítani akarunk, és akik talán már soha többé semfognak születni – pedig óriási szükség lenne rájuk. Boldog vagyok, hogymég tanulhattam tõle.”Halála lesújtó hírként ért mindnyájunkat. Tanítványai és kollégái nevébenbúcsúzunk, emlékét szeretettel megõrizzük.

Láncos Petra Lea

Erdélyi út2010. április 16-19. között újra megrendezésre kerül a hagyományos Páz-mányos kirándulás Böjte Csaba testvér gyergyószárhegyi szeretetházába.A négy nap a kirándulásokon és az önfeledt szórakozásban kívül meg-mutatja azt is, miként mûködik a Csaba testvér által vezetett gyermek-otthon-hálózat. Az útra Christián Lászlónál (christian.laszlo@gmail.com)vagy Koltay Andrásnál (koltay@jak.ppke.hu) lehet jelentkezni. Az útköltsége szállással, étkezéssel együtt 30.000,- Ft. Aki tud, elõzetes egyez-tetés után adományokat (élelmiszer, ruhák, játékok, könyvek) is hozhat.

In Memoriam Dr. Boytha György 2Erdélyi út 2Gólyabál 2009 3HÖK hírek 3Nyilatkozat 3Az elsõ polgári jogi jogesetmegoldóverseny karunkon 3Gyermekjogi fotópályázat 3Közigazgatási versenyvizsga-felkészítõ 3Hogyan tovább a Pázmány után? 4Beszédek a decemberi diplomaosztón 4Alessandro Atya a Szentföldön 5Sportközelben – így vagy úgy 5Félnapos tréningek – Jogállás 2010 5Merre haladunk? – 3. felvonás 6Kari TDK 7Egy magyar professzor a salzburgi egyetemen 8Technológiai fejlesztések Egyetemünkön 8A 21. század magyar Bartolusa 9Vén Európánk 10Nem (csak) leányálom! 10Come on law! 10Sztrájk, mint végsõ eszköz 11Az Árnylakók 12A vizsgaidõszak 13Boticellitõl Picassóig 14Bródy Café 15A fotográfia termékeny szerelmese 15A Pázmány-Liga 2009/2010. II. féléves kiírása 16ANDRÁSSY UNIVERSITÄT BUDAPEST 16

TA R TA L O M

Toborzás!Az Ítélet szerkesztõbizottsága szeretettel várja minden olyan

hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újságmunkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a

szerkesztõség bármely tagjánál.

Látogassatok el az Ítélet honlapjára!www.jak.ppke.hu/itelet

A honlapon megtalálható a lap korábbiszámainak archívuma.

Felelõs kiadó:Dr. Schanda Balázs dékán

A szerkesztõbizottság tagjai:Aradszki Dea (mûvészet), Bende Tamás (irodalom), Barát Zsófia (zene),

Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra,

Koltay András (felelõs szerkesztõ), Konta Balázs, Marschalkó Linda,Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet),

Sergõ András (karrier), Stevanyik Ádám (sport), Szabó Imre (közélet),Szendrõdi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente (egyház),

Tóth Bálint András (kari közélet)

Szerkesztõség:PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba

E-mail cím: itelet@jak.ppke.huHonlap: www.jak.ppke.hu/itelet

Nyomdai kivitelezés:Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.

In Memoriam Dr. Boytha György

„Pogóztál már nagyestélyiben? ...Nem ? Akkorgyere el…” Hangzott fel a Pázmány Rádióban acsalogató. Igen, elmondható, hogy ebben atanévben rendhagyó gólyabálunk volt, ugyanis akorábbi évektõl eltérõen Egyetemünk mind az ötkara (Bölcsészettudományi, Hittudományi,Információs Technológiai, Jog- és Államtudo-mányi, és a Vitéz János Kar) közösen szerveztemeg az ünnepséget a Petõfi Csarnokban.A tavaly novemberben megrendezett gólyabálonezúttal ötvözõdtek a Kar hagyományos táncai,(palotás, keringõ) és a „modern” táncok (rocky).Ennek megfelelõen a programokat is legjobbana sokszínû szóval lehetne jellemezni. A vállal-kozó kedvûek jelentkezhettek a bál szépeválasztásra, vagy kipróbálhatták énekhangjukata karaoke szobában. Akik bíztak Fortunában,tombolajegyet válthattak. A fellépõk között ottvolt a JÁK-on immár régi ismerõsként üdvözöltRetro School Band a rock, Kowalsky meg a Vegaa pop, valamint Hamvai P. G. és Dj Juhász a discostílus kedvelõinek örömére. Ha valaki egy kispihenésre vágyott a forgatagban, vagy csakkíváncsi volt, hogy milyen a duda hangja, akultúrszobában azt is meghallgathatta.Bízunk benne, hogy ez a gólyabál példa lehetarra, hogyan tud a teljes Pázmány együttünnepelni, megmutatva 2009 gólyáinak, mit isjelent Pázmányosnak lenni!

Kustos Györgyi

ÜGYELETMinden szombaton 9.00 és 14.00 között ügye-letet tartunk az aulában lévõ pultnál levelezõshallgatók részére. Bármilyen problémával, ötlettelforduljatok hozzánk!

VÁLASZTÁSOKMárcius 20-23-án ismét hallgatói önkormányzativálasztások lesznek egyetemünkön. A 17 fõsküldöttgyûlésbe szavazataitok alapján kerülnekbe a jelöltek. A választásokon való aktív részvételhozzájárul ahhoz, hogy minél nagyobb számbanképviseltethessék magukat hallgatók a kari,illetve az egyetemi tanácsban. A felsõoktatásitörvény alapján, ha a részvétel eléri a 25 száza-lékot, akkor az egynegyedét, amennyiben meg-haladja a 33 százalékot, akkor a tanács egy-harmadát delegálhatja a hallgatói önkormányzat.

TANKÖNYVBÖRZEKarunkon elsõ alkalommal került megren-dezésre a tankönyvbörze. Hallgatóink a már nemhasznált könyveiket három héten keresztüladhatták le a HÖK-pultnál, amelyet egy délutánaz érdeklõdõk megvehettek. A nagy sikerre valótekintettel szeptemberben ismét megszervezzüka tankönyvbörzét.

SPORTFebruárban elindultak a sportprogramok is akaron. Hétfõn délutánonként játsszák a foci-bajnokság mérkõzéseit, kedd este kosárlabdáz-hatnak az érdeklõdõk, míg csütörtökön 13.00-tólröplabdázni lehet a tornateremben.

Mivel a Karon némely hallgató alaptalan rágal-makat terjeszt arról, hogy dr. Csapó Orsolya és ifj.dr. Lomnici Zoltán adjunktust „kirúgták” aKarról, ezért kénytelen vagyok a következõcáfolatot nyilvánosságra hozni:1. Dr. Csapó Orsolya adjunktus asszonnyalkapcsolatban senkinek semmilyen konfliktusanem volt, továbbra is a tanszék megbecsültoktatója, fel nem merült munkaviszonyánakmegszüntetése. Dr. Csapó Orsolya, hosszabb idejebetegállományban van, amint felgyógyul, smunkavégzésre jelentkezik, óráit azonnal vissza-adjuk, s részt fog venni a vizsgáztatásban isváltozatlanul.2. Ifj. dr. Lomnici Zoltán esetében sem merült fela Tanszék vagy a Kar részérõl, munka-viszonyának megszüntetése, ilyen kezdeménye-zést senki nem tett. Ifj. dr. Lomnici Zoltán 2010.február 1-én Dr. Schanda Balázs dékán úrralszabad akaratából kötött munkaszerzõdésmódosításában, fõállású munkaviszonyát közösmegegyezéssel, másodállású munkaviszonnyáváltoztatta. Ifj. dr. Lomnici Zoltán, miután aláírtaezt a munkaszerzõdés módosítását, munkahelyénnem jelent meg, feladatait nem látta el, hanem aDékán Úrhoz írt egyoldalú felmondással 2010.február 10-én megszüntette munkaviszonyát.Így sem a Kar, sem a Tanszék senkit nem „rúgottki”, dr. Csapó Orsolya munkaviszonya folya-matos, dr. ifj. Lomnici Zoltán viszont egyoldalúfelmondással szüntette meg jogviszonyát.Felhívom azon hallgatók figyelmét, akik tovább-ra is valótlan rágalmakat terjesztenek ez ügyben,kénytelen lennék ellenük eljárást indítani.

Dr. Jobbágyi Gábor tanszékvezetõ egyetemi tanár

(Polgári Jogi Tanszék)

Az Ítélet 2009. novemberi számában meghir-detett gyermekjogi fotópályázatra beérkezettképekbõl a tavaszi félévben kiállítást tervezünk. Köszönjük az UNICEF által felajánlott képeketis. Brett Schilke fiatal amerikai utazó-kalandoregy egész fotósorozattal illusztrálta a dévai gyer-mekotthonban töltött hónapjairól szóló beszá-molóját, amelybõl az elkövetkezõ hónapokbanszemezgetünk.Külön köszönet Vizer Tamás és Négyesi BálintPázmányos hallgatóink lelkes részvételéért!További jó munkát kívánunk!

Gólyabál2009

HÖK hírek Nyilatkozat

Gyermekjogifotópályázat

harmadik oldal

A hagyományos kari TDK-n kívül a Polgári JogiTanszék egy újfajta megmérettetésre szeretnéfelhívni a hallgatók figyelmét. Az elsõ karipolgári jogi jogesetmegoldó verseny 2009.november 26-án került megrendezésre, melyneklebonyolításában és szervezésében sokatköszönhetünk Jobbágyi Gábor professzor úrnakés Pogácsás Anett tanárnõnek. A hivatalosmegnyitót és köszöntõt követõen a versenyzõkfélrevonultak, hogy a számukra még ismeretlenmegoldandó esetet elemezzék egy rövid ideig,mielõtt a helyszínen felállított ún. „bíróság” elõttismertetnék álláspontjaikat az adott ügy kapcsán.Igaz, a versenyezni vágyó kollegák száma még

nem szökött a magasba, de érdeklõdõkben nemvolt hiány, a nézõtér szépen megtelt lelkesfiatalokkal. Minden kedves résztvevõ egy-egyforró csésze tea mellett élvezhette a megoldásigvezetõ utat – más-más szemszögbõl. Ezúton isszeretnék köszönetet mondani azoknak a HÖK-ös munkatársaimnak és barátaimnak, akik azeste folyamán munkájukkal segítettek. ATanszék a közeljövõben ismét tervezi egy hasonlójellegû jogesetmegoldó verseny kiírását, illetveegy polgári jogi activity estet, melyre mindenkitszeretettel várnak. További információkértkeressétek a honlapot, és a hirdetõtáblákat!

Kustos Györgyi

Az elsõ polgári jogi jogeset-megoldó verseny karunkon

2009. december 1-tõl minden köztisztviselõi po-zíció elnyeréséhez kötelezõ elõzetesen közigazga-tási versenyvizsgát tenni. A vizsgázóknak alkot-mány- és jogi ismereteikrõl, közigazgatás-tudományi felkészültségükrõl, társadalomismere-tükrõl, gazdasági és pénzügyi tájékozottságukról,valamint emberi jogi, etikai és adatkezelésitudásukról kell számot adniuk.

Felkészítõ tanfolyamot a Deák Intézet is tervez.Választható idõpontok:

- április 30., május 7-8. és 10-15.- június 28. – július 2.- augusztus 23-27.

Oktatott modulok:1. A társadalom és a társadalmi együttélés alap-fogalmai2. Alkotmányos és jogi ismeretek3. modul: Közigazgatás-tudomány és közigazga-tási ismeretek4. modul: Gazdasági, pénzügyi ismeretek

5. modul: Emberi jogi, etikai és adatkezelésiismeretek

A tanfolyam díja: 20.000, FtModulonkénti díj: 5.000,- FtFigyelem! Kedvezmény a PPKE hallgatóinak!PPKE JÁK, ITK, HTK, BTK-n hallgatói jog-viszonnyal rendelkezõknek, amennyiben hármanjelentkeznek csoportosan a teljes tanfolyamra ésbefizetik a díjat, jelentkezõnként 50% kedvez-ményt biztosítunk.

Közigazgatási versenyvizsga-felkészítõ

Hírek

2010. február 16-án a Hallgatói Önkormányzatáltal szervezett szokásos Teaest keretében KocsisMáté VIII. kerületi polgármester, egykori Pázmá-nyos diák volt a vendég. A helyszín a SpartacusÉtterem volt, ahol az elkülönített terem zsú-folásig megtelt, így a késõn érkezõk szomorúankonstatálhatták kívül rekedésüket. Az estefolyamán megismerhettük Kocsis Mátét, mintembert, politikust, és egykori Pázmányos diákot.Választ kaphattunk arra a kérdésre is, hogymilyen az élet a Pázmány után, illetve hogy mihezis kezdhetünk Pázmányos diplománkkal?A meghívottról néhány szót szólva: Kocsis Máté29 éves, jelenleg Józsefváros polgármestere, a Fõ-városi Közgyûlés tagja, és Józsefváros országgyû-lési képviselõjelöltje. Az idõközi polgármester-választást 2009. november 22-én nyerte meg, 67%-os többséggel. Egész életében a VIII. kerületbenélt, a helyi általános- és középiskola elvégzése utánkarunkon szerzett diplomát. Az egyetem utánkezdett el dolgozni a Fidesznél, és a néhány éveskitartó munka meghozta gyümölcsét: 29 évesenaz egyik legproblémásabb és legsokszínûbb buda-pesti kerület polgármesterének mondhatja magát.A VIII. kerület valóban nem könnyû terep egy

fiatal pályakezdõ polgármesternek, az emberek-nek általában a gettó fogalma ugrik be, vagy aNew York-i Harlemmel vonnak párhuzamot, hameghallják, hogy „nyócker”. Etnikai sokszínûségjellemzi Józsefvárost, és évekig az egyik leg-rosszabb közbiztonságú kerületnek számított. Apolgármester inkább a lehetõségeket látja akörnyékben, célja ezek maximális kiaknázása,hogy az emberek ne csak a Rákóczi téri hero-inistákra gondoljanak a kerület kapcsán. Buda-pest egyetemi negyedét kívánja létrehozni,

sétálóutcákkal, kávézókkal, éttermekkel. Ígéreteszerint a Szentkirályi utcából 2012-re sétálóutcalesz. Józsefváros arculatának megváltoztatásakemény feladat, sok munkával jár majd, hogy aVIII. kerület pozitív kontextusban is említésrekerüljön.A polgármester elmondta, hogy különösenszámít a frissen végzett Pázmányos jogászokra azönkormányzati munkában. Említette, hogydékán úrral egy gyakornoki programot foglétrehozni Pázmányosoknak. A közigazgatásbanvaló elhelyezkedés a jogászok számára nagyon jólehetõség, mert bár a fizetések nagysága nem ériel az ügyvédként vagy a versenyszférábanpraktizáló jogászokét, ám biztos megélhetéstbiztosít. A régi káderek mellett nagy szükség vana fiatalos lendületre és látásmódra is azönkormányzatoknál. A lehetõség tehát nyitva állminden fiatal pályakezdõ Pázmányos elõtt.A régi Pázmányos idõkrõl szólva elmondta, hogyörül neki, hogy itt végezhette a tanulmányait ésfaragtak belõle embert, mert már akkoriban isremek közösség volt a PPKE JÁK. A rendezvénytvastaps zárta.

Palócz László

Tisztelt Egyetemi Tanács, kedves végzõs hallga-tók és jelenlévõk!Igyekszem rövidre fogni, mert nem szeretnékabba a hibába esni, amirõl Montesquieu így ír:„Ami mélységben hiányzik a szónoknak, azthosszúsággal pótolja.”Megmondom õszintén nem könnyû társaim, s amagam nevében szólni és az egyöntetûen azonosgondolatokat kiragadni. Hiszen az elmúlt éveketmindenki a maga módján, önállóan élte meg,mind az örömöket, mind a bánatot, sikert éskudarcot, a vizsgákat, a szórakozásokat. Mostazonban, azt biztosan merem állítani, hogymindannyian örülünk. Örülünk, hogy elértükazt, amit éveken át tartó tanulással, remény-kedéssel, fohászkodással, drukkolással, vagy ígyvagy úgy, vagy mindezzel együtt, de minden-képpen szerettünk volna megszerezni, s ez nemmás, mint a diploma! Ezen túlmenõen, úgy gondolom, hogy azegyetem falai között eltöltött idõben sokat tanul-hattunk, de nem csak a jogtudományról, hanemaz életrõl. Így megtanultuk, hogyan viselkedjünkbizonyos helyzetekben, miként oldjunk meghirtelen felmerült problémákat, hogyan álljunktalpra csalódások után, miként nézzünk szembe,olyan tényekkel, amelyeket adott esetben nemtudunk megváltoztatni, illetve amelyeket egysze-rûen csak nem értünk. Mert Soren Kierkegaardszavaival élve „Az élet csak visszafelé érthetõmeg, de elõrefelé kell élni!”.Azt, hogy most itt lehetünk talárban, valljuk be,nem csak saját magunknak köszönhetjük. Ezértszeretnék köszönetet mondani mindannyiunknevében az itt egybegyûlt és velünk ünneplõ csa-ládtagoknak, társaknak, barátoknak, barátnõk-nek, akik mellettünk voltak és segítettek minketcélunk megvalósításában! Továbbá köszönetteltartozunk, azon tanárainknak, professzoraink-nak, akik, mint már említettem, nemcsak jogotoktattak nekünk, hanem tanácsaikkal, stílusuk-

kal, tudásukkal, az általuk képviselt világnéze-tükkel és természetesen emberségükkel egyen-gették utjainkat. Frissen avatott társaimnak további sok sikert ésörömöt kívánok! Fegyelmükbe ajánlva DaleCarnegie gondolatát: „Két dologra kell töreked-nünk életünkben: elõször arra, hogy megszerez-zük, amit akarunk, másodszor arra, hogyélvezzük. Csak a legbölcsebb emberek érik el amásodikat!” Búcsúzni pedig egy Monty Pythonidézettel szeretnék mindenkitõl: „Mindig nézzékaz élet napos oldalát!”. Köszönöm.

Till Vivien

Tisztelt Dékán Úr, Tisztelt egyetemi és kari ve-zetõk, kedves hallgatótársaim, velünk ünneplõk!Ha mostanság egy érettségi elõtt álló végzõs diákazt kérné tõlem, hogy mondjak egyetlen dolgot,amiért a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog-és Államtudományi Karát válassza, akkor aKözösséget mondanám. Szilárd meggyõzõdésemugyanis, hogy hiába büszkélkedik egy karelismert oktatókkal, kimagasló tudományossikerekkel, ha magát a kart alkotó hallgatókegymásra idegenként, pusztán vetélytárskénttekintenek. Nálunk itt a Pázmányon, szerencséreez nem így van. Kiváló szakmai tudással rendelkezõ és pedagógiaiképességgel megáldott oktatóink vannak, nemegy professzor elõadása iránt akkora az érdek-lõdés, hogy gyakran még az ablakpárkányon isültünk, mert az összes ülõhely elfogyott. Õknem csak a száraz jogi tudást adták át nekünk,hanem egy kicsit neveltek is minket, kialakítvabennünk azt a felelõsségtudatot és lelkiismere-tességet, amelybõl jogászként – bármely területenhelyezkedjünk is el – nem engedhetünk. Köszö-net érte.Ami azonban legalább ennyire fontos, az abennünk, hallgatókban meglévõ igény arra, hogy

az egyetem ne csak oktatási intézménykéntfunkcionáljon, hanem a valamihez, valakikheztartozás élményét is megadja. Mert közösségben,együtt mindig könnyebb. Könnyebb a küzdelmesvizsgaidõszakokban, amikor valaki más segítfelvenni a Neptunon a vizsgaidõpontokat, mertminket se fenyegetés, se könyörgés hatására semenged be a rendszer, vagy amikor vizsgára menetküld üzenetet egy évfolyamtárs, hogy gondolránk. Könnyebb túljutni a kudarcokon, a véltvagy valós sérelmeken is. A sikerek közösségbenvaló megünneplése pedig az egyik legfelemelõbbérzés. Ilyen ünnep a mai nap is. Együtt ünnep-lünk azokkal, akik segítettek minket abban,hogy ma itt állhatunk diplománkkal a kezünk-ben. Hálásan köszönjük a támogatást és szerete-tet szüleinknek és nagyszüleinknek, a testvérek-nek, férjeknek, feleségeknek, gyermekeknek és abarátoknak. Számtalan dolgot köszönhetünk ennek aközegnek, amiben az elmúlt éveket töltöttük.Életre szóló barátságokat kötöttünk, megtaláltukaz igaz szerelmet, átérezhettük a közösségértvaló munkálkodás örömét, és a legyûrt akadályokáltal erõsebbek lettünk.Sokan és sokfelé indulunk majd, amikor pár percmúlva kilépünk az egyetem kapuján, de haegyszer összetalálkozunk egy minisztériumifolyosón, a bíróságon vagy a villamoson, mi,Pázmányos jogászok mindannyian tudni fogjuk,hogy melyik tárgyhoz kötõdik az „adjuk megmindenkinek az õt megilletõt” elve, hogy milyenvolt a Pro Facultate napokon tanárainkat bog-rácsot kavargatva látni, vagy hogy mit is jelent ehárom szó: iustum, aequum, salutare. Ez pedigmár a Közösség.Ezekkel a gondolatokkal, a közösség teremtõerejében bízva kívánok nektek sok sikert és ké-rem a Jóisten áldását további utunkra!

Scharle Zsuzsanna

negyedik oldal

Hogyan tovább a Pázmány után?Teaest Kocsis Mátéval, a VIII. kerület polgármesterével

Beszédek a decemberi diplomaosztónA hallgatók búcsúja a Kartól

Kari közélet

Január elsején, korán reggel, amikor még min-denki aludt – természetesen a szilveszteri buli utánaz utcán bolyongókat kivéve –, felkeltem, és „öt-venedmagammal” kizötykölõdtem a reptérre, fel-szálltam a gépre, mely elrepített minket Izraelbe.Így kezdõdött elsõ zarándokutam a Szentföldre,melyre már hosszú ideje vártam. Vágytam szemé-lyesen végigjárni azokat a helyeket, ahol Jézus élt,amerre Õ járt. A saját szememmel látni, éreznimindazt, amivel földi élete során találkozott. Ez nemcsak egy egyszerû külföldi utazás, hanemegy zarándokút, rengeteg lehetõséggel az imád-ságra, arra, hogy beleéljük magunkat mindabba,amit Jézus tapasztalt meg földi élete során. „Örömtöltött el, amikor jelezték: Indulunk az Úr házába. Lá-bunk már átlépi kapuidat, Jeruzsálem." (122. zsoltár).Célállomásunkra csak átszállással jutottunk, sahogy közeledtünk Tel-Aviv felé, úgy szaporodtakmeg az ellenõrzések és hosszabbodtak meg azátvizsgálásunkra szánt percek, éreztetve mindazt afeszültséget és félelmet, ami a Szentföldet áthatja.Ez az érzés még jobban felerõsödött, amikormegérkezésünk után buszunk átvitt minket azona falon, ami elválasztja Kelet-Jeruzsálemet a pa-lesztin területektõl. Ez több mint pusztán egykõépítmény: nemcsak két város határát, hanemkét különbözõ kultúra elhatárolását jelenti. Ellen-tétek elszeparálását, melyek nem tudnak konszen-zusra jutni. De konfliktusok a keresztények között is vannak:nem ritka, hogy a szentélyek elõtt, várakozván abejutásra, egyes csoportokat az õrök elõre enged-nek, verekedéseket robbantva ki ezzel. Ugyanak-kor ez azt is mutatja, hogy az emberek érdek-lõdnek ezek után a helyek iránt, mert itt mindenkõnek, falnak jelentése, szent története van, hi-

szen az itt zajlott események értelmet adnak azegész világ történelmének: itt Isten beszélt azemberekkel. Ábrahám révén ide vezette népét,jelen volt a jeruzsálemi templomban, megteste-sült, szenvedett és feltámadott. Értünk. A kövek,a beléjük írt feliratok tanúsítják, hogy nempusztán egy legendáról van szó, hanem konkrét,valóban megtörtént eseményekrõl. Igazán megdöbbentem, amikor Názáretbe men-tem megnézni a megtestesülés bazilikáját. Azt abarlangot, ahol az angyal hírül adta Máriának azige megtestesülését. „Velük ment hát, lement Názá-retbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mindmegõrizte szívében. Jézus meg gyarapodott bölcsesség-ben, korban, s kedvességben Isten és az emberek elõtt.”(Lk 2, 51-52)

Jézus korában Názáret egy aprócska falu volt, spont ezért lehet megtalálni azokat a helyeket,amirõl az evangélium szól. Kafarnaumban, aTibériai-tó partján például lehet látni Péter házát,azt a helyet, ahol Péter anyósa fogadta Jézust, akimeggyógyította õt. Ott van a zsinagóga, ahol

Jézus vitatkozott az eucharisztiáról s az emberekelutasították õt. „Ezeket mondta, amikor Kafar-naumban, a zsinagógában tanított.” (Jn 6,59) „Jézus azsinagógából kijõve, Simon házába ment. Simonanyósa magas lázban feküdt. Szóltak neki miatta. Föléhajolt, parancsolt a láznak, és az nyomban elhagyta.Mindjárt fel is kelt és kiszolgálta.” (Lk 4,38).Jeruzsálemben lehetõségem nyílt arra, hogy aSzent Sírban misézhessek, abban a barlangban,ahol Jézus Krisztus feltámadott. „Hajnalban kinnjártak a sírnál, s hogy nem találták ott a testét, azzal ahírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek megnekik, és azt mondták, hogy él.” (Lk 24,22-23)Jerikóban, a pusztában 26 fok volt, a banánfákmeg roskadoztak a gyümölcsök terhe alatt.Betániába is betértünk, ami egy nagyon szegényváros: a munkanélküliség és nyomor uralja. Itttalálkoztunk egy palesztinai keresztény nõvel,Szamarral, akit sokszor fenyegetik különbözõcsaládok és férfiak, mivel árva kislányokat fogadbe és anyaként bánik velük. Nemcsak mûemlé-kekkel találkoztunk, hanem olyan emberekkel,mint az említett Szamar is, akik a hitükkel ésimádságukkal példát mutatnak.Túl hosszú lenne leírni az egész zarándokutat, deösszességében azt tudom mondani, hogy ami amúltban elkezdõdött s meghatározta a világnak ésminden egyes embernek az életét, mind a mainapig kihat és „provokálja szívünket”. Arra hívminket, hogy felismerjük Isten mûvét a minden-napi életünkben: nemcsak azok által a kövek által,amik a Szentföldön vannak, hanem az emberek,az „élõ kövek” által is, akik hisznek és köztünkélnek.

Lejegyezte: Mikola Orsolya

ötödik oldal

Alessandro Atya a Szentföldön

Félnapos tréningekÖnbizalom-fejlesztõ tréning – március 25. 14.00-18.00Személyiség hasznos eszközként való használata –Gyakorlati tapasztalatok a mindennapi kihívásokhoz– Helyzetfelismerés növelése – Akció-reakció –Kapcsolatépítési készségek.

Állásinterjú felkészítõ tréning – április 15. 14.00-18.00Hol keressünk állást? – Az önéletrajz és a motivációslevél elkészítése – Az interjú folyamata – Az interjúnonverbális kommunikációjának jellemzõi – Azinterjú verbális tényezõi – Jellemzõ kérdések –Videotréning – Próbainterjú.

Munkahelyi beilleszkedést segítõ tréning – május 6. 14.00-18.00A „belsõ és külsõ karrier” tervezésének módszertana– Beilleszkedés és alkalmazkodás – Az önfeladásproblematikája, a környezet formálásának felelõssé-ge – Jellemzõ munkahely típusok elemzése – Vezetõistílusok megvitatása – Együttmûködési formák.

Munkajogi ismeretek – március 19. 14.00-18.00

Jogállás 2010 – április 28.A Pro Facultate-nap keretében jogász és igazgatásszakosoknak

Cégbemutatkozások9-16 óráig a 28-as épület aulájában

Kerekasztal-beszélgetések10 óra: Egyetemünk jogi hivatásrendekben dolgozóöregdiákjaival12 óra: Elõadás karriermenedzsment, HR témában13.30: Új utakon új lehetõségek – Kerekasztal-beszélgetés igazgatásszervezõkkel a nemzetközi világés a hazai igazgatás képviselõivel.

Egyéb szolgáltatásokpróba állásinterjú, önéletrajz tanácsadás, grafológustanácsadás, pszichológiai tanácsadás

Szabó Tünde 1992 augusztusában másodikkéntcsap a célba Egerszegi Krisztina mögött a 100méteres nõi hátúszás olimpiai döntõjében,Barcelonában. Tizennyolc évvel késõbb dr. SzabóTünde családanya, jogász, a Fõpolgármesteri Hiva-tal munkatársa. Az ország elsõ sportjogászai közétartozik, miután elvégezte egyetemünk nemrégindult sportjogi posztgraduális képzését. A diploma-osztó után kaptuk mikrofonvégre.

– Sportolói pályafutását ismerjük. De hogyan alakult azélete a barcelonai olimpia után?

– Az olimpia után 18 évesen abbahagytam azúszást, s elkezdtem tanulni. Elõször a TestnevelésiEgyetemet végeztem el, majd a Szegedi Egyetementanultam jogot, amibõl szintén diplomát szereztem.Közben férjhez mentem, és született egy kislányomis, aki ma már 12 éves. Már nem is olyan kicsi. Õ isúszik, korosztályában országos bajnok.

– Aztán egy nagyot ugorva jött a Pázmány.

– Igen, hallottam a hírt, hogy itt indul a sportjogiszakjogász képzés. Már többedmagammal vártukerre egy ideje, nem is volt kérdés, hogy ezt végzem el.

– Ön nyíregyházi lány. Mikor került Budapestre?

– Hat évvel ezelõtt kerültem Budapestre, azóta ittdolgozom, a Fõpolgármesteri Hivatalban.

– Mivel foglalkozik Ön a Hivatalban?

– Elsõsorban a fõvárosban zajló nemzetközieseményekkel foglalkozom. Budapesten rendeletszabályozza a nemzetközi versenyek – világ- éseurópa bajnokságok, világkupák stb. – támogatását,

és mindig érkeznek újabb megkeresések bizonyossportrendezvények támogatására. Ezeket meg kellvizsgálni, a rendeletnek megfelelõen kell eljárni.Emellett Budapestnek több mint 40 sportegyesületevan, amelyeket szintén koordinálni, jogilag felügyel-ni kell. Sokrétû és változatos feladat ez.

– A sportjog a jogtudomány új területe?

– Újnak nem új, hiszen régen is létezett. Inkábbnagyobb lett a sporttal kapcsolatos ügyek száma ésváltozatosabb azok fajtája. Ezért van egyre nagyobbszüksége rá a sportszervezeteknek, jogászoknak.Nagyon sok területre lehet továbbosztani asportjogot. Azzal, hogy ez a képzés elindult, vanmár néhány sportjogász az országban.

– A képzés melyik részét tartotta különösen hasznosnak?

– Nemcsak szigorúan vett jogi tárgyakattanultunk, hanem igazgatással, sportszervezetekkel,diplomáciával kapcsolatos tárgyakat is hallgattunk.Számomra az volt érdekes, hogy sokrétûségeellenére – vagy éppen ezért – egységes egészettudott alkotni ez a képzés, nagyon összeszedett volt.És noha én sportjoggal foglalkozom a városházán,nekem is volt sok olyan terület, amivel a munkámsorán nem találkozom.

– Mire mondaná leginkább a képzés után, hogy az önmunkáját segíti?

– Mindig úgy gondolkodtam, hogy bárhová kerü-lök az életben, sporttal – így vagy úgy – foglalkoznifogok. Ez a diploma is ezt segíti. Szükség vanképzett sportjogi szakemberekre, és örülök, hogy azelsõk között lehetek.

Sergõ András

Sportközelben – így vagy úgyBeszélgetés Szabó Tünde olimpiai ezüstérmes úszóval

Kari közélet

1. Túl sok a hallgató, túl sokan végeznek Az UNESCO felmérései szerint az elkövetkezendõharminc évben több felsõfokú végzettséggelrendelkezõ ember lesz, mint eddig a történelemsorán bármikor. Szüleink, vagy professzorainkkorában ugyanis még az volt a tendencia; akinekdiplomája van, annak munkája is van. Mára ezmegváltozott, nem csak nyugatabbra, de Magyar-országon is. A képzési irányszámok gyakran aduplájára, triplájára nõttek, ennek megfelelõen abemeneti és a kimeneti feltételek (tehát az intéz-ményekbe való bejutás és végzés kondíciói)csökkentek. Ennek az az oka, hogy a tapasztalatokszerint viszonylag sok diák kell ahhoz, hogy kiala-kulhasson egy olyan réteg, amely képes verseny-helyzetbe hozni az ország gazdaságát. Bár a jogiképzés nem tartozik a bolognai folyamathoz, deannak alapvetõ felismerése az volt, hogy a maiinformációs bummban már nem elegendõ atizenkét évnyi iskolapad színvonalas munkaerõképzéséhez. Pontosan ezért érzik szükségességétmindenhol annak, hogy az eddigi privilegizáltfelsõoktatás helyett, egyfajta komolyabb, ha úgytetszik „tömegképzés” jöjjön létre. A folyamatebben a korai stádiumában természetesen azokszámára, akik az universitas gondolatát máskéntképzelik el – különösen fájó. Ami ma en bloc afelsõoktatást, és így a jogi képzést is kellõenjellemzi, az az ún. „academic inflation” folyamata. Azakadémiai infláció elmélete szerint a piaconfellelhetõ munkahelyek követelményei egyreinkább inflálódnak az azokra jelentkezõk ellenében.Vagyis, amire korábban elég volt az érettségi, arrama BA/BSc-t, amihez korábban fõiskolai diplomakellett, ma már MA/MSc-t várnak el. Ez a jelenségátszövi a jogi területet is, a HVG és a Heti Válaszkorábbi felsõoktatást értékelõ különszámaiban atöbb lábon állásra hívták fel a figyelmet. Arra, hogynem elegendõ, ha az embernek van egy diplomája,mert ha jobb munkahelyet szeretne, szüksége lehetegy másik képzési ágról szerzettre is (például egyközgazdász oklevélre). A Pázmányon is komolytovábbképzések vannak, különféle specifikusterületeken, nem beszélve a doktori iskoláról, amelyaz utóbbi idõkben nagyobb érdeklõdést tett szert,mint korábban. A vitaindító cikkben nyilatkozóoktató is arra mutatott rá helyesen, hogy a jogászokjövõjét illetõen komoly paradigmaváltásra kerülhetsor a következõ 15-20 évben. Határozott vélemé-nyem, hogy a jogi képzésnek ennek megfelelõenigazodnia kell a változó világhoz, nem maradhatarchaikus állapotban.

2. A hallgató-oktató viszony nem kellõen szorosMivel a jogászok képzése is tömegképzéssé vált,gyakorlatilag nem várhatjuk el, hogy az oktatókszorosabb kapcsolatot ápoljanak a hallgatókkal.Hangsúlyozandó azonban, hogy ennek nem azoktató-hallgató tekintélyelvû kapcsolata az oka.Sajnos Magyarországon még mindig nem hevertükki a rendszerváltás elõtti idõszakot, és ez a köz-oktatásban is tökéletesen feltérképezhetõ. Ahogyanaz orvos-beteg viszonyokban is kialakulóban van azeddigi alárendeltségi viszony helyett egyfajta part-

neri kapcsolat, addig az oktatásban is ez a tendenciaindult meg. Tehát, leginkább a hallgatókat kelleneösztönözni arra, hogy jó kapcsolatot ápoljanak azoktatókkal, hiszen a hallgatónak van kérdése, ésnem az oktatónak. A magam részérõl hiányolom azórai interaktivitást, de semmiképpen nem olyanmértékben, amely a tananyag átadásának hátrá-nyára menne. Ebbõl a szempontból egy Pázmányosoktató véleményét osztom, miszerint „a hallgatókmaguknak tartják a gyakorlatot”. Sok levélben olvasni,hogy a gyakorlatok arról szólnak, hogy az oktatóújra ledarálja az elõadáson és a könyvben találhatóinformációkat. Ez valóban rossz és helytelen,idõpocsékolás. Ahogyan egy másik, általam nagyontisztelt professzor mondta: „Annak semmi értelmenem lenne, ha én a könyvet olvasnám fel maguknak.Azt otthon, kényelmesebb körülmények között, afotelban ülve is megtehetnék”. És valóban így van. Agyakorlatvezetõ oktatónak tehát törekednie kellarra, hogy az órai interaktivitást növelje, fõleg, ha20-30 fõs csoportokról van szó. Sajnos úgy veszemészre, azok, akik az universitas eredeti gondolataithirdetik, gyakran elfelejtik a hozzá kapcsolódótöbbi szó jelentését. A gyakorlat ugyanis más névenszeminárium. Bár elméletileg egyetlen hallgató semkaphat diplomát (most már csak) egy félévnyi latinnyelvtan abszolválása nélkül, azért lefordítanám aszót magyarra; veteményeskertet jelent. Itt mûvelikmeg a diákokat olyan szintre, hogy ne csak gazoknõjenek abban a bizonyos szellemi kertben. Ésehhez az oktatók segítségére is kellõen nagyszükség volna. Többször tapasztaltam, hogymaguk az oktatók ismerik el, hogy számukra azideális létszám minél szûkebb csoportot jelent. Elsõévben jogtörténet gyakorlaton egy alkalommalnagyon kevesen jelentünk meg, erre pedig agyakorlatvezetõ azt mondta; „na, ez már igazánszemináriumi létszám”. Tehát mire volna igazábólszükség? Szûkebb csoportokra, elmélyültebb mun-kára. Ebben a félévben is van olyan csoportom, aholalig tízen vagyunk, és állítom, hogy ez az egyiklegjobb óra, mert jól haladunk és az oktató iskifejezetten felszabadult ilyenkor. Nem kell drasz-tikusan csökkenteni a létszámokat, egyszerûen elégvolna 12-15 fõben maximálni azokat, a diákok általoly áhított erotematikus módszer így nagyon isvalósággá válhatna. Nem véletlen, hogy az angol-szász oktatásban a legjobbakat ún. private school-okban tanítják. Itt gyakran 4-5 fõs csoportfoglal-kozások vannak, az oktatónak lehetõsége vanmindenkire egyenlõ mértékben odafigyelni. Atömegképzés problematikáját véleményem szerint –legalábbis itt-ott – lehetne enyhíteni.

3. Az elõadások szükségességérõlAz elõadásokról szeretnék még néhány szót szólni,mert ez a harmadik téma, ami a legtöbbeket fog-lalkoztat. Egy ismert jogtörténész szállóigéje, hogy„az egyetem nem kocsma, hogy mindennap be kell járni”.Ez a felfogás persze nagyon szélsõséges, ésegyáltalán nem jelenti azt, hogy az elõadásoknak nevolna értelme. Egyszerûen az elõadások misztifi-kálásával, tudományosításával van probléma, holottaz élõszó az egyik legkevésbé elsajátítható forma!

Ahogyan a közhelyszámba menõ latin proverbiumis mondja, „verba volant, scripta manent”, azaz a „szóelszáll, az írás megmarad”. Az elõadásoknak tehát adiák mûveltségének tágítása, kételyeinek, problé-máinak megoldása volna a célja, és nem az írottanyag szóbeli reprodukálása. Pozitív példakéntemlíteném a Bioetika kurzust, ahol az elõadásokatvideóra rögzítik, illetve azzal párhuzamosandiavetítést alkalmaznak, a lehetõ legjobb hatásfokelérése érdekében. Bár az oktatók nem tettékelérhetõvé a diákat önmagukban, de a videó és a diaegyütt bármelyik hallgató rendelkezésére áll, feltéve,hogy regisztrál a kurzus weboldalán. El sem tudommondani, mennyire helyeslendõ ez a szemlélet! Sajátkézbõl tapasztaltam a nõvéremen, aki az egyikközelben lévõ, elõkelõ jogi kar hallgatója, hogy adiákok között kézrõl kézre terjednek a diák. Ennekaz az eredménye, hogy a hallgatóknak fogalmuksincs, hogy mit tanulnak meg, gyakran zagyválnakössze-vissza a vizsgákon, mert a dia önmagábannem áttekinthetõ, s mivel a dia az élõbeszédkiegészítésére lett kitalálva. Viszont, ha valaki –természetesen a megfelelõ technológia mellett –veszi a fáradságot, és végignézi újra az elõadásokat,sok kételyt oszlathatna el. Sokszor elõfordul az is,hogy az elõadó közli a hallgatósággal, hogy aszámonkérés anyagába az elõadásokon elhangzottakis beletartoznak. Ezzel nem is volna baj, csak hogyáltalában homlokráncolva csodálkoznak azon, hogya diákok nagyobb része (még azok is, akik járnakelõadásra) nem emlékszik már azokra azinformációkra, melyek a kötelezõ irodalomban nemmegtalálhatóak. A magyar tankönyvkiadás szomorúés siralmas helyzetét inkább nem ragoznám, itt nemértek egyet a hallgatók többségének véleményével,ugyanis ez nagyobbrészt egyáltalán nem a pro-fesszorok hibája. Vannak olyan tudományterületek,ahol még a szakembereknek is nehéz naprakésznekmaradni, hát még a diákoknak. Ha már a tanul-mányi követelményrendszer is pontosan kiköti,hogy a diákoktól csak a taxatíve felsorolt anyagok-ból lehet vizsgáztatni, akkor az oktató két dolgottehet. Vagy elkészíti a plusz mondanivalóját éskiegészítéseit rövid jegyzet formájában – amire egy-két alkalommal már volt is példa! – vagy a vizsgán,ha már kérdést tesz fel róla, megpróbálja elma-gyarázni és átadni. Édesapám szintén egyetementanít – igaz, nem jogi területen – s az általa követettelv, hogy az utolsó lehetõség a tananyag átadására avizsga. Ezzel nem azt mondom, hogy a gyakrantényleg felkészületlen diákokat ne buktassák meg aszámonkérés alkalmával! Hanem azt, hogy aszámonkérés ne egyfajta „ki mit nem tud?” jelleggelfolyjék. Tehát ha a hallgató ismeretei alapvetõen,közepesen kielégítõek, akkor ne azon múljon azeredményesség, hogy az elõadáson nem jegyzettmeg, egy az oktató számára kellõen fontos infor-mációt. A hallgató-oktató partneri viszonylatánakugyanis kettõs érdeke van; hogy a hallgató és azoktató is elégedett legyen. Hiszen ki kérdõjelezimeg azt, hogy az oktató számára nem az aboldogság, ha a hallgatók kiválóan elsajátították atananyagot?

4. Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadékMélyül, ez egyértelmû, bár ez attól is függ, miregondolunk. Netán, hogy a hallgatók butábbaklennének évrõl évre? Ezzel nem értek egyet. Netánfelkészületlenebbek, középiskolai ismereteik gyen-gébbek? Ez már közelít a valósághoz, ami talán aztis jelenti, hogy nem feltétlenül azok jelentkeznekjogászképzésre, akiknek tényleg való volna, vagyakiket ez tényleg érdekel. De ez is nagyon nézõpont

Merre haladunk? – 3. felvonásFolytatódik a vita a jogászképzés problémáiról

hatodik oldal

Az Ítélet 2009/3. számában két, névtelenül szerkesztõségünkbe érkezett cikket közöltünk, egy tanártól ésegy hallgatótól, akik eltérõ nézõpontból ugyan, de egyaránt a jogászképzés, és közvetlenül a Pázmányosjogászképzés általuk észlelt gondjait kísérelték meg elemezni, illetve a terjedelmi korlátok miatt inkábbcsak számba venni. Ezt követõen született meg az ötlet, hogy a késõbbi számokban fórumot nyitunk, ésmegkérdezzük Karunk oktatóit és hallgatóit arról, mit gondolnak a cikkekben foglaltakról. A beérkezettírásokat folyamatosan közöltük a 2009. õszi számokban. Ezúttal egy újabb hallgatói írást közlünk. Haolvasóink – tanárok vagy diákok – úgy gondolják, a vita tovább folytatódhat…

Kari közélet

hetedik oldal

kérdése, hiszen el kellene dönteni, hogy mi a cél,tehát hogy mi az egyetemi képzés célja. Milyenszakembereket szeretnénk képezni, és mely rész-területekre? A magam részérõl inkább úgy látom, ahallgatók általános érdeklõdése, a világra való nyitott-sága csökkent, mely alaposan megnehezíti azinterdiszciplinaritást, hiszen például alkotmány-jogról nem lehet alapvetõ közéleti és politikai

ismeretek nélkül beszélni, csak úgy, ahogyanmagánjogi kérdéseket sem tudunk igazán megvitat-ni a megfelelõ szemlélet nélkül. Az elméleti részfontossága talán itt kiemelkedõ, de mégis fonto-sabbnak tûnik, hogy a hallgató maga is utánaolvasson bizonyos dolgoknak. Érdeklõdés nélkülugyanis nincsen megfelelõ tanulás, elsajátításrólpedig pláne nem beszélhetünk.

Összességében tehát a képzés mindhárom részemegújulást igényel. Megújulni köteles a hallgató,változni szükséges az oktató, és átalakulni kény-szerül a képzés. Mindhárom feltétel be fog követ-kezni elõbb-utóbb, így vagy úgy, már csak rajtunkmúlik, hogy mennyire leszünk ennek támogatói,avagy szenvedõ alanyai.

Szabó Levente

Szerzõ/Opponens Dolgozat címe Konzulens Tanszék Pontszám Helyezés1. Babják Tamara

Kapitány Attila A felek jogválasztásának korlátozása – Dr. Raffai Katalin Nemzetközi 51opponens: különös tekintettel az Magánjogi

Tankó Bojána imperatív szabályokra Tanszék

2. Barát Zsófia Julianna Fordíthatóság, a jelentések tartalma Dr. Kovács Péter Európajogi és 54 legjobb opponens: és ezek problémái a Nemzetközi opponensBendsák Márton nemzetközi jogban Közjogi Tanszék

3. Lévai Zsuzsanna A nemzetközi kereskedelmi szerzõdéses Dr. Szabó Sarolta Nemzetközi 59 III.opponens: kapcsolatok „legerõsebb fegyvere” – Magánjogi TanszékNagy Attila az elállás koncepciója

a Bécsi Vételi Egyezményben

4. Bartóki-Gönczy Balázs A hírközlés és médiaszabályozás Dr. Szilágyi Pál Béla Környezetjogi és 62 II.opponens: Dr. Koltay András Gazdasági Szakjogok Krámli Gergõ határterületei Tanszéke

5. Baruch Kriszta A magyar büntetés-végrehajtás Dr. Vókó György Büntetõ Anyagi, 39 Legjobb opponens: garanciarendszere az Eljárási és Végrehajtási opponensCsányi Nikolett Európai Unión belül Jogi Tanszék

6. Gönczi Marietta Közigazgatási szerzõdések, Dr. Seereiner Imre Közigazgatási Jogi Tanszék 63 II.opponens: különös tekintettel

Márton András a hatósági szerzõdésekre

7. Hazafi Áron Az államfõ parlamentfeloszlatási joga Dr. Szabó István Jogtörténeti Tanszék 43opponens: Franciaországban Matics Tímea a III. Köztársaság idején

8. Juhász Gabriella A letelepedési jog és az azzal való Dr. Szilágyi Pál Béla Európajogi és Nemzetközi 52opponens: visszaélés Közjogi TanszékCzitronyi Máté

9. Klapsz Árpád A Lisszaboni Szerzõdés egy Dr. Szilágyi Pál Béla Európajogi és Nemzetközi 55opponens: jogi megközelítésû Közjogi TanszékMolnár Dávid kritikai elemzése

10. Kocsy Béla A Kínai Népköztársaság tõzsdéje, Dr. Halustyik Anna Pénzügyi Jogi Tanszék 40opponens: annak fejlõdése és Pozsgay Szabó Péter pénzügyi jogi szabályozása

11. Nagy Renátó Kádári titkosszolgálatok Dr. Õry Károly Jogtörténeti Tanszék 50opponens: szervezete 1956-1973.Petik Rozália

12. Papp Dániel Az Európai Közösségek Bírósága Dr. Raffai Katalin Nemzetközi Magánjogi 58 III.opponens: C-185/07. számú ítéletének hatása a TanszékFrölich Balázs polgári és kereskedelmi ügyekben a

joghatóságról, valamint a határozatok elismerésérõl és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK Rendeletre

13. Szakács Nóra A fogvatartási intézetekben a Dr. Vókó György Büntetõ Anyagi, 48opponens: büntetés-végrehajtás állományába tartozó Eljárási és Végrehajtási

Ablonczy Zsuzsanna személyek által megvalósított Jogi Tanszékhivatali bûncselekmények vázlata

14. Szatmári Sándor Az információs társadalom és a Dr. Tattay Levente Polgári Jogi Tanszék 45opponens: személyiségvédelem sürgetõ kérdései.Pölös Csaba A magánszféra kiterjedésének új

dimenziói és veszélyei az elektronikus térben. Valóban létezik-e még az elektronikus magánszféra?

15. Tinta Sándor A földrajzi egybefüggõség, mint Dr. Kovács Péter Európajogi és Nemzetközi 50opponens: területszerzési jogcím Közjogi TanszékJuhász Gabriella

16. Török Tímea Az egyesület mint társadalmi szervezet Dr. Hajas Barnabás Alkotmányjogi Tanszék 51opponens: ügyészi törvényességi felügyelete és a Szendrõdi Csaba feloszlatással kapcsolatos néhány aktualitás

17. Versics Réka A kötelezettségvállalás (commitment) Dr. Szilágyi Pál Béla Környezetjogi és 64 I.opponens: alkalmazásának összehasonlítása Gazdasági Szakjogok Botta Ágnes az EU-ban és Magyarországon Tanszéke

18. Scholz Ildikó Eredetiség és átdolgozás a zenemûvek Dr. Tattay Levente Polgári Jogi Tanszék 65 I.opponens: körében

Dorn Adrienn

19. Klajkó Csilla Elektronikus cégeljárás tipikus Dr. Harsági Viktória Polgári Eljárásjogi Tanszék 48opponens: problémái az ügyvédi iroda Ütõ-Siklódi Zoltán szemszögébõl

Kari TDK2009. november 24. 14.00, II. János Pál pápa terem

Kari közélet

Nem tudom, Ti hogyvagytok vele, de ha kül-földön járok, mindigkeresem az ott élõmagyarokat, izgatottanfürkészek mindent hazainevek után, s megdob-ban a szívem, ha rá-akadok egyre. Így mikora Salzburgi EgyetemPázmányhoz hasonlóanlabirintusos folyosóinbóklásztam, s megpillan-

tottam az egyik ajtó mellett egy táblácskát, melyen„Zoltan Vegh Ao. Univ. Prof. Dr.” felirat állt,felcsillant a szemem. Ezt követõ megkeresésemetVégh Zoltán Professzor Úr kedvesen fogadta.

– Igen erõs szálakkal kötõdik a Pázmányhoz, neve aPolgári Jogi Tanszék honlapján még most is az oktatókközött szerepel.

– Magam sosem tanultam magyarországi egye-temen, s már több mint 65 esztendeje Ausztriábanélek, így pusztán konferenciák alkalmával ismer-kedtem meg Zlinszky János professzor úrral, akiaz – akkor még a Ménesi úton mûködõ – Páz-mányra hívott meg, mint római jogi vendég-elõadót. Késõbb Jobbágyi Gábor meghívásáraévekig tartottam elõadást „Bevezetés az osztrákpolgári jogba német nyelven” címmel, azonbanmivel ezek az órák tömbösítve voltak, s a hall-gatók szembesültek azzal, hogy két hét leforgásaalatt, ömlesztve kell ezeket a stúdiumokat elsa-játítaniuk, és hogy ezeken a heteken más órákrólhiányozniuk kell, leadták a tárgyat. Emellett foko-zatosan visszaesett a német nyelv iránti érdeklõdésis, így sajnos már évek óta nem oktattamÖnöknél. Utoljára két éve, Zlinszky professzor úrszületésnapja alkalmából voltam a Pázmányon.Ezen óráim során a célom mindig az volt, hogy adiákok megfelelõen tudják használni a németnyelvet, de egy-egy kulcsfontosságú szakszó„nemtudása” ne gátolja õket a kifejezésben, samennyiben tényleg szükséges, azt kipótolhattákmagyarul is.

– Ha jól tudom, akkor a Miskolci TudományegyetemÁllam- és Jogtudományi Karán még most is tevé-kenykedik…

– Igen. Néhány évvel ezelõtt nagy megtisztelte-tésben volt részem: díszoklevelet adományoztakszámomra. Így igyekszem is ezt az elismeréstmeghálálni.

– Milyen fõbb elveket követ, követett pályája során?

– Mindig, itt is és Magyarországon is nagyhangsúlyt fektettem a gyakorlatra: jogesetekenkeresztül megértetni a hallgatóval az anyagot.Nem egy-egy területet veséztem ki, hanem azösszefüggésekre igyekeztem rávilágítani.

– Mi a véleménye az osztrák és a magyar jogioktatásról?

– Tömören összegezve: a két véglet. Itt igazábólúgy is el lehet végezni az egyetemet, hogy azember csak vizsgázni jár be, hiszen a négy év –Ausztriában csak négy évig tart a jogi egyetem –alatt összesen négy gyakorlat elvégzése szükséges.A vizsgákat a hallgató tulajdonképpen majdnembármikor leteheti. Volt egy olyan eset, amikor egyrendõr kolléga szolgálati elfoglaltságokra hivat-kozva 32-szer mondta le a vizsgáját. A végén már

üzentem neki, hogy amikor jön, akkor én nyom-ban levizsgáztatom, csak ezt ne csinálja… Mertilyenkor csak ott ül az ember és vár, olyan „mint asvájci sajt, ahol az egyik lyuk a másikat éri”…Jelenleg kevés a gyakorlat, korábban volt úgyne-vezett Arbeitsgemeinschaft, ahol a tanár és a diákegyüttmûködésén lett volna a hangsúly, azonbanaz órák elõrehaladtával a hallgatók száma is meg-fogyatkozott s a szemeszter végére már tényle-gesen négyszemközt maradtunk. De azok, akikrendesen bejártak, azok mind elismerték azt, hogymáshol nem tanultak annyit, mint ezeken aszemélyes, kötelezettség nélküli diskurzusokon.Természetesen a munka komoly volt: Digesta-exegézist végeztünk, jogeseteket oldottunk meg…

– S nálunk?

– Ami itt túl laza, az Magyarországon túl szigorú.Ott a másik véglet a jellemzõ: rengeteg gyakorlat,mely által a hallgatóknak nincsen sok szabadideje.Az mondjuk kétségtelen, hogy így év közben is rávannak szorítva arra, hogy a tananyaggal foglal-kozzanak. Ugyanakkor egy egészséges középutatkéne találni abban, hogy mennyire vannak adiákok az egyetemhez kötve, és mennyi idõ maradnekik a szabad tanulásra.

– Ausztriában milyen az egyetemre való felvételszûrése? Mennyire válogatják meg a diákokat?

– Már úgymond mindenki egyetemre mehet,semmilyen felvételi vizsga nem létezik. Jó, hogymindenkinek joga van ahhoz, hogy tanulhasson,de szigorúbb feltételek kellenének hozzá. Nemtekinteném alapjognak, hogy bárki, akármennyirebuta és akármennyire lusta is, beiratkozhat.Érettségi nélkül is lehet diplomát szerezni… Vanegy úgynevezett különbözeti vizsga, mely alapján a bizottság eldönti, hogy az illetõ rendelkezik-e amegfelelõ elõismeretekkel s hogy leteheti-e azúgynevezett Studienberechtigungsprüfung-ot. Ha eztén, mint a bizottság elnöke javasolom, akkor le-vizsgázhatnak, s amennyiben ezt sikeresen abszol-válják, akkor folytathatják a megfelelõ szinten atanulmányaikat. Ezek a hallgatók sokszor moti-váltabbak mint az érettségizettek…

– Számos feladatot betöltött, három évvel ezelõttig asalzburgi zenei életben is jelentõs szerepet játszott.Amikor Ön felõl érdeklõdtem, néhány mondat utánmondták, hogy nagy „színházbajáró”, komolyzene-kedvelõ.

– Évekig elnöke voltam a Camerata Academica desMozarteums Salzburg-nak. A zene nagyon fontosrésze az életemnek: magam is trombitáltam,majdnem 15 évig egy amatõr zenekar tagja voltam.Már fiatalon is a hangversenyek, az operák és akamarazene bûvkörében éltem s mind a mai napigesténként, kikapcsolódásként megnézek egy-egyelõadást.

– Magyarországon melyik színházakat látogatta,látogatja?

– Amikor csak sikerült jegyet szereznem azoperába, akkor oda mentem. Ha meg már nem,akkor gyakori vendége voltam a Pesti és a KatonaJózsef Színháznak. Amikor Szegeden voltam,akkor ott mentem el elõadásra. Utoljára is remekdarabot láttam, egy vendégtársulat elõadásában:Richard Strauss Ariadne Naxos szigetén címûoperáját, amelyben érdekes volt, hogy Ariadnenem egy szigeten, hanem egy kórház pszichiát-riáján siratta szerelmét…

– Nem tudom, hogy Ön hogy van vele, de nekemnagyon nincs ínyemre a klasszikusok modernizálása…Az ember végsõ soron azért jár színházba, hogykiszakadjon a saját világából, s máshova csöppenjen,legalább pár óra erejéig.

– Szerencsére itt Ausztriában még nem történtekolyan radikális újítások, bár itt is volt már olyan,hogy egy klasszikus darabban robogó lépett aszínre. Olykor sikerül eltalálni az újításokat, deegyáltalán nem tetszik, amikor Goethe Faust-jánkeresztül a rendezõ a saját mondanivalóját közli.Vagyis ez is rendben lenne, de akkor azt a címetadja neki, hogy X.Y. Faust-ja Goethe nyomán… S akkor tudja a nézõ, hogy mire számítson.

– Itt Salzburgban melyik színházat preferálja?

– Az említett Schauspielhaus eredetileg amatõrszínjátszókból állt, azonban mára már a darabokszínvonala sokszor lekörözi a Landestheater-t. Ezutóbbi azonban szélesebb palettával bír: operákatés balettelõadásokat is mûsorra tûznek. Nagyonszeretem még a salzburgi nyári játékokat – és éppmost kaptam meg rá a belépõmet. Nagyonszínvonalas, világhírû elõadásoknak lehet ott azember részese.

– Látom, nagy munkában van.

– Igen, még mindig akad tennivalóm. Jelenlegkönyvet írok a „Mainz-i rabszolga-projekt” kere-tében – a rabszolga-felszabadítást érintõ latinszövegek fordítását és kiértékelését végezzük.Emellett elnöke vagyok a Hochschüler InnenschaftSalzburg-nak, azaz a diák választási bizottságnak,ami elég sok munkával jár. Továbbá a polcokon isrendet kéne raknom a szobámban…

Mikola Orsolya

nyolcadik oldal

Egy magyar professzor a salzburgi egyetemenBeszélgetés Végh Zoltánnal

Technológiai2007-ben a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a Közép-Magyarországi Operatív Program keretében kiírt egyEurópai Uniós pályázatot a felsõoktatási intézményektechnikai színvonalának emelésére. Ezt a pályázatot aPázmány Péter Katolikus Egyetem meg is nyerte.Ennek segítségével lehetõvé vált a cél, hogy megteremt-sünk az Egyetem hallgatóinak, tanárainak és kutatói-nak munkáját hatékonyan támogató informatikai kör-nyezetet, ideértve minden olyan háttértényezõt, amelyszükséges a nemzetközileg is versenyképesebb hallgatói,oktatási, kutatási, innovációs szolgáltatásokat nyújtófelsõoktatás megteremtéséhez, a minõségbiztosításhoz,az intézmény korszerû irányításához és költséghatékonygazdálkodásához. A mi karunkon Katona Klára Tanár-nõ és Kohán Miklós, a mûszaki osztály munkatársafelelt a projekt megtervezéséért és kivitelezéséért.A pályázaton egyetemünk azért indult el, mert azeurópai átlagtól való technikai lemaradásunk miattsokkal nehezebb volt a tudást átadni, feldolgozni,tartani a karok között a kapcsolatot, és e tényezõkkomoly gátját képezték a hallgatók érvényesülésének.A pályázat elnyerésével a kutatást, oktatást szolgálótechnikai berendezések használata biztosítottá vált, va-lamint az intézmény adminisztrációja is fejlett nyilván-tartási rendszert kapott (Poszeidón program) és beve-zették az internet alapú VOIP telefonvonalat az intéz-ményen belüli hívásokhoz. Képzéseink egyre nagyobb mértékben állnak nyitvakülföldi hallgatók elõtt is, fõként angol nyelven.

Interjú

Tavaly novemberben je-lent meg a SzázadvégKiadó gondozásában ésJakab András szerkeszté-sében „Az Alkotmánykommentárja” címû,mintegy háromezer oldalterjedelmû, kétkötetesmunka, amely korszakosjelentõségûnek tekinthetõaz újkori magyar jogtu-domány fejlõdése szem-

pontjából. A szerkesztõ a feladatot 2006-ban vette átSólyom Lászlótól, aki a projekt eredeti elindítója volt,de aki köztársasági elnökké választása után (érthetõmódon) már nem tudta ellátni a szerkesztõi felada-tokat. A kommentár bemutatóját 2010. január 19-énaz Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvû Egye-temen tartották, ahol Sólyom László köztársaságielnök, Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnökeés Baka András, a Legfelsõbb Bíróság elnöke mél-tatta a kötetet. Jakab Andrást, a mû szerkesztõjét,karunk egykori hallgatóját kérdeztük a munkáról.

– Az Alkotmány kommentárjának összeállításáraeredetileg vállalkozó szerzõgárda kivétel nélkül SólyomLászló tanítványai közé tartozik?

– Egyáltalán nem. Sólyom Lászlót természetesenmár korábban is mindannyian ismertük, de én pél-dául csak egy németországi konferencián talál-koztam vele. Megköszönte a neki elküldött mono-gráfiámat. Ennek a munkának az elolvasása utándöntött úgy, hogy engem is meghív a csapatba.Másokat az alkotmánybírósági idõszaka alatt ismertmeg, megint másokat az MTA JogtudományiIntézetébõl. Mindannyian jóval fiatalabbak voltunknála, de a tanítványi lét hagyományos formai krité-riuma – doktori értekezés megírása a felügyeletealatt – senkire sem illett. Amikor Sólyom László2005-ben államfõ lett, új szerkesztõre volt szükség,és a többiek engem választottak meg erre amegtisztelõ feladatra. Ezek után bõvült az eredetilegtizenöt fõs alkotói gárda a végsõ, csaknem ötven

fõre. Többek közt Trócsányi László alkotmánybíró isekkor csatlakozott hozzánk. Az újonnan érkezõkegy részének már nem is volt személyes kapcsolataSólyom Lászlóval, bár munkásságát nyilván õk isismerték.

– Hogyan választottad ki az egyes paragrafusokértelmezéséhez a szerzõt?

– A szerzõk egy része az eredeti csapat tagja volt, atöbbséget azonban már valóban én kértem fel. Ezutóbbihoz az Országgyûlési Könyvtár katalógusábanmegnéztem, hogy ki publikált a legtöbbet az adotttémáról, ezeket az írásokat átnéztem jogászi okfejtésés alaposság tekintetében, és ha ez rendben volt, nomeg persze ha az illetõ is elvállalta a felkérést, akkorõ lett az adott szakasz szerzõje. Néhány témáról mégsenki nem írt magyarul, ott rokon témák kutatóinálpuhatolóztam. Olyan is volt, hogy egy új szerzõt arégi szerzõk ajánlottak a figyelmembe, mert azaktuális kutatási témája pont passzolt egy gazdátlanparagrafushoz. Igyekeztem elkerülni a baráti alaponvaló felkérést: olyan is volt, akivel személyesen csaka könyvbemutatón ismerkedtem meg, elõtte csakolvastuk egymás írásait. De erre büszke vagyok, ésszerintem ez lenne az egészséges egy tudományosvállalkozásnál.

– Mi volt a szerkesztõi munka legnehezebb része?

– A hagyományos szerkesztõi teendõk, tehát a szö-vegek egységesítése, a szakirodalmi feldolgozottságés a logikus okfejtés szempontjából való kritikusolvasás, illetve ezekben javítások kérése mellett aprojekt méreteibõl adódtak újszerû feladatok. Ezegyrészt a szponzorok meggyõzését jelentette (ezügyben a szerzõk maguk is sokat segítettek), más-részt a kéziratok megtárgyalására irányuló konfe-renciák megszervezését. Ami azonban talán a legne-hezebb volt, az a csaknem ötvenfõs csapat tagjainakfolyamatos gyõzködése, hogy a vállalkozás valóbansikerülni fog. A csoportpszichológia ugyanis úgymûködik, hogy amennyiben néhányan nem hisznekbenne, akkor a többiek is majd arra hivatkoznak,

hogy a kétkedõk munkájanélkül úgysem lehet meg-csinálni, és ezért aztántényleg nem lesz meg aprojekt. Ha ellenben min-denki elhiszi, hogy rajtakívül mindenki más teljesszívvel rajta van az ügyön,akkor õ is lelkes lesz. Haúgy tetszik, a csapatmun-kánál a sikerben való hitfenntartása az egyik kul-csa magának a sikernek.Ez elsõre meglepõen

hangzik, de tényleg így mûködik.

– Miben más ez az alkotmánykommentár, mint akorábbiak?

– Elsõ ránézésre nyilván a terjedelemben, hiszensokszorosa a korábbi kommentároknak. De filo-zófiájában is más, hiszen nem csupán összegyûjteniés rendszerezni akartuk az AB döntéseit vagy aszakirodalmi álláspontokat, hanem átfogó fogalmirendszert (dogmatikát) építettünk, amellyel a jövõ-beli (még soha fel nem merült, hipotetikus) esetek ismegoldhatóak. Ezen felül a háromezer oldalnyiszöveget nagyjából kétszáz oldalnyi mutató követi,ami a kézikönyvszerû használatot jelentõsenmegkönnyíti. Ez utóbbi is hiányzik más magyar-országi kommentárokból.

– Számos országban tanultál, tanítottál és kutattál:Ausztriában, Németországban, Angliában és Spanyol-országban is. Van tehát összehasonlítási alapod, de vajonelég jól ismered-e a létezõ magyar joggyakorlatot?

– Szerintem a külföldi tartózkodás elõny egy ilyenvállalkozásnál. A legjobban egyébként mind a mainapig a magyar jogot ismerem, és a kutatásaimtöbbsége is erre vonatkozik. De az elsõdleges feladatszerkesztõként nem is a joggyakorlat pontos is-merete, hanem a módszertani egységesítés éscsiszolás. Ha az adott téma legjobb magyar szak-értõje írja valamelyik paragrafus kommentárját,akkor semmilyen szerkesztõ nem tudna tartalmilagjavítgatni a munkáján – az okfejtés logikusságát ésszerkezetét azonban meg lehet ítélni, és az esetlegesnyitva hagyott kérdésekre is fel lehet hívni az illetõfigyelmét. Ahhoz azonban, hogy egy szerkesztõ eztmeg tudja tenni, a külföldi módszertani mintákismeretére van szüksége.

– Mennyiben kötõdik a munka a Pázmány jogikarához?

– A munka a magyarországi jogi karok és oktatóikközös erõfeszítésével született. Maga a Pázmány isjelentõs elõrendeléssel segített minket, egy konfe-renciát is tartottunk itt, és a szerzõk jelentõs része itttanít vagy itt tanult (mint például jómagam). SólyomLászló is kiemelte a könyvbemutatón, hogy jelenlega két-három legfontosabb hazai jogtudományimûhely egyike a Pázmány. Ezzel én is egyetértek.

– Miként látod a Pázmány jövõjét és esélyeit a hazai jogioktatásban és jogtudományban?

– Egy új jogi kar mindig lehetõséget jelent, hogy necsak leutánozzuk azt, amit más jogi karok csinálnak,hanem valóban újat alkossunk. Biztatónak gondo-lom az angol nyelvû oktatás hangsúlyozását, vagyépp a hagyományos, merev tanszéki struktúrákfellazítására irányuló törekvést. A Iustum AequumSalutare folyóirat minõsége is optimizmusra ad okot.

– Miért nem kapható a kommentár a könyvesboltokban?

– Mert a könyvesboltok nagyjából 40%-os árrésseldolgoznak. Ennek megfelelõen a már így is borsosárú kötet jóval drágább lenne. A Századvég Kiadóhonlapján azonban megrendelhetõ elektronikusan,és ez a fajta könyvkereskedés szerintem manapságmár eléggé bevett gyakorlat.

Koltay András

kilencedik oldal

A 21. század magyar BartolusaBeszélgetés Jakab Andrással

i fejlesztések EgyetemünkönKialakítottunk külföldi felsõoktatási intézményekkelközös tanulmányi programokat, melyekben hazai ésnemzetközi hallgatók és oktatók is részt vehetnek. Egyetemünk öt karral rendelkezik, melyek háromkülönbözõ városban találhatóak meg: Budapesten,Piliscsabán és Esztergomban. Eddig a távolság lényegesakadályát képezte a hatékony közös munkának,egyáltalán a közös Pázmányos tudat megszületésének.Mostantól mindez megváltozhat!A pályázat eredménye, hogy az Egyetemmel kapcso-latos összes hang- és videofelvétel, készítette akár bel-sõ, avagy kívülálló személy, bekerül majd egy közösarchívumba. Lesz egy tv stúdiónk, ahol mindenféleoktatási célt szolgáló anyagot fel lehet majd venni,bevezetésre kerül a net tv, lesz lehetõségünk rádió-adásokat készíteni, amiket interneten és földi sugár-zással is lehet fogni. Ezen technikai újítások fizikaihátterét az Információs Technológiai Kar adja majd. Nálunk közvetlenül tapasztalható újítások a videokon-ferencia órák bevezetése, ami lényeges utazási költség-és idõmegtakarítással jár mind nekünk hallgatóknak,mind pedig az oktatóknak, az informatikai labor LCDmonitorokkal való felszerelése, a labor és a gyakorlóhûtése, látássérült hallgatótársainknak pedig önállómunkaállomások kialakítása. Fejlesztéseink között említhetjük a néhány hónapmúlva induló Pázmány University Electronic Press-t,vagy röviden e-kiadót, ami egy rendkívül örömtelikezdeményezés az egyetem részérõl.

Az e-kiadó lényege abban áll, hogy a hallgatók és a kutatók egyszerûen kiválasztják az adatbázisból amunkájukhoz szükséges tanulmányt, tudományosmunkát és azt néhány perc alatt kinyomtatják. Ezek amunkák azért kerülnek be ebbe az adatbázisba, mertegyébként túl kevés példányszámra lenne igény, nagynyomdában nem érné meg kinyomtatni õket. Ezentúlviszont mi egyszerûen kikeressük ami kell, kinyom-tatjuk és fûzött könyvként tarthatjuk kezünkben azanyagot. Az e-kiadó jegyzeteket, könyveket, akár elõ-adásanyagokat is nyújthat nekünk. Ezenkívül kutatásianyagok, tudományos közlemények, PhD disszertá-ciók és az egyetem mûködésével kapcsolatos doku-mentumok lesznek elérhetõek.A KMOP pályázat elnyerésével tehát rendkívülhasznos beruházásokat eszközölhetett egyetemünk.Most már közösen dolgozhatnak a karok: az ITK atechnikai tudását adja, a BTK és mi, a JÁK pedigtartalmilag járulhatunk hozzá a minden eddiginélsikeresebb együttmûködéshez. 2007-ben új irányt vettegyetemünk élete, s egy lassan hároméves fejlõdésvégén és egy remélhetõleg hosszú idõkön át tartó,gyümölcsözõ jövõ elõtt állunk most. Tulajdonképpenlétrejön közöttünk egy „virtuális közös campus”, aholtényleg átérezhetjük, hogy mindannyian Pázmányosokvagyunk, tanuljunk akár technikai csodákról, nyelvé-szetrõl vagy éppen törvényekrõl.

Hrecska Renáta

Interjú

Vén EurópánkA közelmúltban napvilágot látott az a hír,miszerint a szomszédos országokhoz képest isnagyon rossz hazánk demográfiai helyzete. AKSH legfrissebb adatai szerint 34 ezerrel csökkenta népesség egy év alatt. A szám persze önmagáértbeszél. S az is beszédes, hogy nálunk 20 magyarfiatal 23 gyereket szeretne, de ebbõl csak 13 (!)születik meg.A jelenség persze nem újdonság Európában, ígyélhetnénk azzal a hagyományos módszerrel, hogyvigyázó szemeinket Nyugatra vetve megnézzük,õk hogyan orvosolják ezt a problémát.Megnézzük, de mi van, ha nem tetszik, amitlátunk? Legutóbbi bécsi emlékeim jutnak eszembe.Járok-kelek a városban, utazok a metrón, ésbizony látom, hogy minden harmadik ember azUnión kívüli gyökerekkel bír. Budapesten nemrégjelentõsen megcsappant a kínaiak száma – mostmár látom, hová mentek. De nem csak õk vannakjelen nagy számban, mellettük törökök, albánok éssok más, távoli kultúrából érkezõ. Miért? Mert ezaz Unió fõ demográfiai politikája. Ha a népekEurópája nem képes az önmaga reprodukciójátmegoldani, jöjjenek más népek, akik majdmegteszik helyettünk. Aki pedig ezt ellenzi, annaknincs szíve vagy rasszista. Így az átlag nyugat-európai polgár kínosan ügyelve arra, hogy a fentijelzõk egyikét se aggassák rá, helyesli is ezt apolitikát. Mindaddig, amíg a szomszédságába megnem érkezik egy család, és mindaddig, amíg pár évután el nem költözik egy másik városrészbe,mondván, hogy ott még csak a sajátjai (vagy egyébeurópai népek) laknak.Azt gondolom, vén Európánk vezetõi az elmúltpár évtizedben a veleszületett egyenlõség zászlóratûzése mellett elfelejtettek valamit. Azt, hogy a jogalapja a kötelezettség teljesítése. Pedig ez régentermészetes volt, és tulajdonképp a sajátjainkkal

szemben továbbra is gond nélkül alkalmazzuk.Igen beszédes ma is, hogy Angliában a választásijegyzékbe mindenkinek külön regisztráltatnia kellmagát. Hogy lehet ez? A választási jogadófizetéshez van kötve. Ha nem veszel részt aközterhekben, nincs jogod beleszólni abba, hogyanalakuljanak az ország dolgai. Ellenben amigránsokkal szemben – a demográfiai helyzetjobbításának oltárán feláldozva – az asszimilációszikráját sem követeljük meg. Ez az, ami aproblémák fõ gyökere. Ma, ha Svédországbanmenedékjoghoz fordul egy koszovói, jellemzõenkiutalnak neki egy lakást, és az elsõ dolga, hogykirakja a parabola antennát, majd egész nap ahazai csatornákat nézi, az elõírt nyelvi kurzust(jellemzõen) ellógja, és jól él a neki nyújtottszociális támogatásból. Végül világra hoznak párgyermeket, akik svéd állampolgárok lesznek. Ésmindenki boldog? Nem hiszem. A franciák, akikmár nem mernek bemenni Párizs bizonyoskülvárosaiba, az olaszok, akik 2007 óta abevándorlók által elkövetett erõszakos bûnözésekkiugró mértékével nem tudnak mit kezdeni – õkbiztos nem.Nem ez az elsõ közösségi politika, amit nyugodtanmondhatunk elhibázottnak. Hiszen ma atermelést elõsegítõ támogatások helyett gazdáinkarra kapnak pénzt, hogy kivágják a szõlõiket(hiszen oly sok a bor már Európában), vagy hogybúza helyett energiafüvet ültessenek (amirõlköztudott, hogy hamar kiszipolyozza a termõföldenergiáját).Csak remélem, hogy mire célországgá válnánk,maguknak sikerül megoldást találnunk hazánkelöregedésére, mielõtt mások találnak nekünk.Persze azon emlékezetes, a kettõsállampolgárságról szóló népszavazás után lehet,hogy túl sokat kérek. Pedig õk nem is akartakbevándorolni…

Bárth Bertalan

Come on law!Nem tudom. Nem akarok nagy igazságokatkinyilatkoztatni. Amit a következõ sorokbanolvashattok, az személyes vélemény, a teljességigénye nélkül és a téma teljes körbejárásánakhiányában. Vélemény, ami nyitott az új ismeretekés ellenvetések felé.Gondolkodásra az késztetett, hogy tapasztalnikezdtem a jogszabályok tartalma és gyakorlatimegvalósulása közti különbségeket.A jog, mint a társadalom rendjét biztosító kény-szerszabályok összessége elengedhetetlenül fontosaz emberiségnek. Sok ember él a Földön, akikbizony készek embertársaikon keresztül lépdelvemindent megtenni vélt vagy valós boldogságukért.Azonban az ember attól ember, hogy az ösztönvolta mellett gondolkodásra is képes, és rájött arra,hogy nem muszáj úgy élnie, mint a természetegyéb élõlényei teszik. Képes arra, hogy koordi-nálja és ellenõrizze életviszonyait, ezért elkezdtemagát szabályozni. Ez volt a jogrendszerek létre-jöttének legfõbb oka.Hogy miért írtam le ezeket a könnyfakasztóanbölcs sorokat? Mert pontosan ennél az oknállennék kíváncsi a Ti vagy Önök véleményére! Mi ajobb az embereknek? A) Jogszabályok, amiktételesen le vannak fektetve ugyan, de a gyakor-latban mégsem úgy érvényesülnek, ahogy levannak írva, illetve nem is feltétlen egyértelmû amegfogalmazásuk, vagy B) ha nincsenek jogsza-bályaink, csak olyan bíróságaink, amelyek a múltítéleteinek segítségével döntenek. Igen, a prob-léma alapvetõen egyszerû. A kontinentális, avagyaz angolszász jogrendszerek közül melyiketérezzük hitelesebbnek?Hiteles. Szándékosan élek ezzel a szóval és nem azigazságosságéval. Tudom Hallgatótársaim, hogyjogi stúdiumaink során az elsõ, amit belénk ültet-nek, hogy a jog célja az igazságosság megterem-tése. Iustum, aequum, salutare.Azonban szerintem a 21. század jogrendszeréneknem lehet ilyen célt kitûznie. Megváltozott a világ,és vele együtt az emberek. De a ma emberének isszüksége van egy olyan társadalomformáló erõre,amiben bízhat, hogy megvédi a másik ember elõl.Vagy legalábbis reménykedhet, hogy segíteni tudrajta. Mert ha tudom, hogy ezek a jogszabályoknem segítenek rajtam, nem is fogok velük fog-lalkozni, elvesztem a hitem a jogban. Ez azért isjárhat súlyos következményekkel, mert én magamis ellene fogok szegülni, és erre fogom buzdítanitársaimat is. Megbosszulom a rossz jogot.Ha azonban nincs jogszabály, nem tudom, hogymi a jog. Csak annyit tudok, hogy van, de hogy ezkedvezni fog-e nekem vagy sem? Ez csak az ítéletután derül ki. Nagyon izgalmas kérdés, mert avelem pereskedõ fél is ugyanebben a helyzetbenvan: mindketten várjuk a kiszámíthatatlan ítéleteredményét. Tudjuk, hogy ez számunkra rosszul iselsülhet, de még is megpróbáltunk a jog segít-ségéhez fordulni. Szerintem ez azért van, mert acommon law hitelesebb formája az európai emberkonfliktus megoldásának. Abból az emberképbõlindul ki, hogy mi nem a jóra törekszünk, hanemarra, ami a boldogulásunkhoz szükségeltetik.Ezért bármire hajlandóak vagyunk, éppen ezért azösszes emberi viszony leszabályozásával (mintanno a porosz Allgemeines Landrecht) nem ispróbálkozik. Úgyis lehetetlen…Fölhasználja segítségül a precedenseket, de a judgemade law lényege pontosan a bíró. A bíró sze-mélyiségétõl, erkölcsi érzékétõl, igazságérzetétõl

tizedik oldal

Nem (csak) leányálom!Az egyetemünk képzésén résztvevõk túlnyomó részea gyengébbik nem tagja, ezt a folyosókon rohanva istapasztalhatjuk. Nem csak a jogász, de a nemzetköziigazgatás szakokon és erõs többségben képviseltetikmagukat a lányok. Miért van ez?Korábban a jogász (tágabb értelemben az ügyvédi)szakma totális férfi-monopólium volt: közrejátszhatugyan a nõi emancipáció hiánya is, de a hölgyekmaguk is más szerepkörben látták magukat. Azönálló, saját lábán megálló nõ a rendszerváltás végefelé leginkább a szolgáltatási szférában egyrenagyobb mértékben megjelenõ magánvállalkozásokterén talált magára, tessék csak a fodrászatokra,varrodákra és kozmetikákra gondolni.Az új évezred és az új generáció azonban magávalhozta a régi vágású férfiak rémálmát, s ezzelmegjelentek az azonos fizetésért harcoló business-kisasszonyok, akik inkább a karriert választották acsalád helyett, gyakran éppen férjükre hagyva acsaládépítés hagyományosan nõi szerepkörét.Azonban még a mai nap is csak álom a férfiak és anõk egyenjogúsága, a legújabb kutatások szerint is aférfiakat részesítik elõnyben nagyon sok esetben amunkaadók, a tetejébe azonos munkakörben isnagyon eltérõ lehet a nõk és a férfiak fizetésénekmértéke, „természetesen” a férfiak javára. De azért szépen lassan a nõi nem magasan képzettrétege is megtalálja a hangját, egyre több nõi közéletiszemélyiséget láthatunk, a politikában és a gaz-daságban is, akár csak a jog világában. A kutatókközött is szép számmal találhatunk hölgyeket, nevükimmáron nem csak apró betûvel van szedve egyneves férfikolléga mellett, hanem – éppen azegyenjogúság jegyében – talán még meg is elõzve a

hímnemû társkolléga nevét, azonos betûmérettelvirít egy-egy tudományos publikáció alján.A gyengébbik nem megerõsödése a jogászszakmá-ban több okra is visszavezethetõ. Egyes elméletekszerint több fiú lenne a szakon, de õk legtöbbszörnem jutnak be. Nem a tudás mértékének különbö-zõségét kell felhánytorgatni, hanem inkább a milyen-ségét: a felmérések szerint a fiúk sokkal gyakorlati-asabbak (ezért jók inkább a matematika és a termé-szettárgyak terén), míg a lányok sokkal inkább haj-lamosak a precíz, pontos tanulásra, és valljuk be, afelvételi tárgyként megjelölt történelemben nem elégcsak tessék-lássék módjára tudni az évszámokat. Másik magyarázat, hogy a lányok rákényszerülnekarra, hogy jogásznak menjenek. Elsõre ez meghök-kentõnek tûnhet, de a nemek eltérõ tanulási kész-ségét tovább boncolgatva a legtöbb lány számára amérnöki pálya alapból esélytelen, s akkor mi maradkis hazánk társadalmilag megbecsült szakmái között?Az orvos és a jogász, semmi más. A tanári állás is va-laha ezek között szerepelt, de az alulfizetettség meg-tette a hatását a presztízs lerontásának érdekében. És mi van, ha egyszer bekerültek a lányok a jogiegyetemre? A tanulás mellett megjelenik a hatalmaskérdõjel is az évek elõre haladtával: vajon jólválasztottunk? Sok lány elbizonytalanodik, hogy mitis keres itt, miért is tanul, s hogy nem csak szülõiráhatás miatt kezdte-e el a minimum öt évig tartóképzést? Kevés lány adja fel végleg, de a tartózkodásoka is részben az ismeretlentõl való félelem lehet:nem mernek váltani, és nem is tudják elképzelni,hogy mit csinálhatnánk a jog helyett. Elvégre is, kiakarná eldobni több éves befektetett munkáját?

Kis-Molnár Flóra

Publiciszt ika

tizenegyedik oldal

Január közepén egy hétre megbénult a budapestitömegközlekedés. Ez sokunknak –különösen avizsgaidõszak közepén – igen nagy bosszúságotokozott. Nehezen, vagy egyáltalán nem tudtunkeljutni úticélunkhoz, késtünk, idegeskedtünk, ésvártunk. Az egészet nem tudtuk hova tenni. Ahíradásokból érthetetlen volt, hogy hogyan iszajlanak az események: miért nem jár a busz, ésmiért jár a metró? Most akkor ki sztrájkol és kinem? Kik azok a sztrájktörõk? Miért nem tudmegállapodni egymással a munkáltató és aszakszervezetek, és egyáltalán: mi is az a sztrájk?Mielõtt a fenti kérdéseket megválaszolnánk, ésmegértenénk azt, hogy mi vezet odáig, hogyegyik napról a másikra eltûnnek a buszok fõ-városunk utcáiról, utazzunk vissza az idõben ésismerkedjünk meg egy kicsit a „sztrájktörténe-lemmel”! Arra a kérdésre igen nehéz, sõt talán lehetetlen isválaszolni, hogy mikor és hol történt az elsõsztrájk, hiszen sokféle fajtáját, formáját és lehe-tõségét ismerjük a munkavállalói nyomásgyakor-lás e formájának az egészen extrém akcióktól (akésõbbiekben számos ilyenrõl lesz szó) aklasszikus bérharcokig. Tulajdonképpen többezer évvel ezelõttrõl is indulhatunk, hiszen soktörténész már a Kr.e. 494-es római secessiot vagyéppen az ókori Egyiptomban a Dejr el-Medinaimunkások III. Ramszesz elleni felkelését issztrájkoknak tekinti.A Magyarországon lezajlott elsõ „sztrájkhoz” –vagy legalábbis sztrájkhoz hasonló akcióhoz –viszont már egy egészen konkrét eseményt ta-lálunk a „szakirodalomban”. 1526-ban Beszterce-bányán kirobbant az elsõ munkásfelkelés, amiheznéhány napon belül mintegy 4000 bányász

csatlakozott a Garam-menti bányákból. A fel-kelés, melyet az elviselhetetlen nyomor miattszerveztek, tragikus véget ért: Werbõczy Istvánkegyetlenül „rendet rakott”. A sztrájk szervezõitkivégezték, a bányászok pedig jó ideig nemmertek tettekkel is érvényt szerezni követe-léseiknek.Nem volt vidám dolog a sztrájk a XIX. századAmerikájában sem, ekkortól beszélhetünkugyanis valójában „sztrájktörténelemrõl”. Az1873-as gazdasági válság miatt a munkanélküliekszáma az egekbe szökött. Ennek hatására egyregyakoribbá váltak világszerte, fõként az USA-bana sztrájkok, melyeket gyakran karhatalmi erõvelközömbösítettek. A munkavállalók és a „mun-kásosztály” azonban egyre öntudatosabbá és egyrebátrabbá kezdett válni. A szakszervezetekzászlajukra tûzték a nyolcórás munkaidõt (8 óramunka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás…), akövetelés nyomatékosítására pedig 1886. májuselsejére általános sztrájkot hirdettek. Ezen anapon mintegy 350 ezer munkás lépett sztrájkba,de Millwaukee-ban a kivezényelt rendõrség a tö-megbe lõtt, s kilenc holttest maradt a helyszínen.Pár száz kilométerrel odébb Chicagóban akarhatalom hasonlóan brutálisan lépett fel; amunkások és a sztrájktörõket védõ rendõrök kö-zötti összecsapásban négyen vesztették életüket.Késõbb a tömegtüntetések szervezõit koholtvádak alapján halálra ítélték. Május 1-je tehátnem a „szeretet ünnepe”, ahogyan azt egymajálison készített közismert videofelvételbõlmegtudhatjuk, hanem ennek az eseménysornakaz évfordulója.Ahogy haladunk a történelemben számos érdekessztrájkkal is találkozhatunk. Egy bizonyos Adrian

Swain nevû angol hõsünknek példáulegyenesen az volt a mániája, hogykövetkezetesen melegítõben szeretettmunkába járni – tanár volt az illetõ –,hiába tiltotta azt mindenféle szabályzat.Kirúgták. Nem mellesleg, szakszer-vezeti tisztségviselõ volt. Bár a 35 éve aziskolánál dolgozó munkaerõ furcsaszokását illetõen egészen biztosanmegoszlottak a vélemények kollégáikörében, mindez nem akadályozhattameg õket abban, hogy sztrájkothirdessenek visszavétele érdekében. Amunkabeszüntetésben résztvevõ tanári

kar tekintélyes létszáma miatt az iskolát már-mára bezárás fenyegette. A lakat azonban sose kerültfel az intézmény kapujára, mivel visszavették arenitens munkaerõt, aki egyébként azt issérelmezte, hogy az öltözködést szabályozóutasítást nem véleményeztették a szakszer-vezettel.Sztrájkot akár két percre is lehet hirdetni. Azalábbi idézet 2009. január 8-án a Norvégiábanközlekedõ valamennyi személyvonaton elhang-zott: „A Gázai Övezetben kialakult helyzet miatta Mozdonyvezetõk Szakszervezete úgy hatá-rozott, hogy kifejezi szolidaritását a palesztinemberekkel. Ennek jegyében a szerelvény kétperccel tovább várakozik az állomáson. Ugyaneztörténik a Norvégiában közlekedõ valamennyiszemélyvonattal. Az izraeli katonák azonnalitávozását követeljük a palesztin területekrõl.Köszönjük megértésüket.” Ez volt talán asztrájktörténelem legrövidebb munkabeszün-tetése. Nehéz helyzetben lennének a magyarmozdonyvezetõk, ha hasonló akciót szeretnénekszervezni, hiszen hazánkban a késést és akétperces sztrájkot bajosan lehetne szétválasztaniegymástól…A leghosszabb sztrájk Margaret Thatcher 1983-asújraválasztása után történt. A takarékosságjegyében hozzákezdett a veszteséges bányákbezáráshoz. Közel száz – fõként walesi – bányátakart megszüntetni, ezzel 80 ezer bányász állásakerült veszélybe. A munkások egy éven keresztül,1984 és 1985 között sztrájkoltak, három milliárdfont veszteséget okozva az államnak. Ebben azévben számos konfliktus volt a bányászokközött. A feketelábú bányászról szóló népdal isekkor született, amit elõszeretettel énekeltek asztrájkoló bányászok a sztrájktörõk füle hallatára.Utóbbiak azonban ettõl mégse egy jó hangulatúkóruspróbán érezték magukat, különösen mikora gerincük eltörését láttató sorokat kellettvégighallgatniuk. A miniszterelnök végül nemengedett a sztrájkolók követelésének, és abányákat bezárták.Egészen meghökkentõ és vicces „sztrájkfel-hívások” is születtek például Dél-Amerikában.1997 októberében a kolumbiai hadsereg elsõembere, Manuel Bonnet nyilvánosan „sztrájkra”szólította fel az ellenlábas gerillák asszonyait,barátnõit. A szándéka az volt, hogy a megvonáshatására az ellenfelei hajlandók lesznek tûz-szünetet kötni. Ez volt a célja a bogotai polgár-mesternek is, aki egyenesen eltiltotta egymástól apárokat. Terve bejött, nemsokára életbe lépett atûzszünet.Felsorolásunkból végül nem maradhatnak ki afranciák sem. Az egyik legkevésbé empatikussztrájkoló is közülük került ki. Történt ugyanis,hogy az Air France egyik pilótája megvárta, mígaz utasok szépen felszállnak a gépre, kényel-mesen elhelyezkednek, majd indulás helyettbejelentette, hogy õ akkor most sztrájkba lép. Afrancia „sztrájkkultúra” azonban annyira fejlett,hogy az emberek csalódottan, de egy hangos szónélkül leszálltak a géprõl. Ugyanezt képzeljük elitthon…A sztrájk tehát, mint fenti összeállításunkbólkiderül, igen sokrétû „fegyver”. Alkalmazásaazonban mégsem elvetendõ, még akkor sem, haaz a nem sztrájkolóknak nehézséget okoz, hiszennem tudhatjuk, mikor lesz nekünk is szüksé-günk arra, hogy érdekeinkért kiálljunk. Akármunkabeszüntetéssel is.

Szabó Imre

függ a döntés végkimenetele. A kérdés, hogy eznem igazságtalanabb-e, mint az elõre lefektetettjogszabályok. A válaszom egy újabb kérdés: ajogalkotó vagy az õt utasító kormányzati emberekszemélyisége nem ugyanilyen döntõ a „paragra-fusok” megalkotásánál? Lehet aztán vitatkozni,hogy de a kontinentális jogrendszerekben iskomoly mérlegelési jogköre van a bírónak, meghogy lehetõség van a méltányosság alkalmazására,stb. Szerintem a lényegi kérdés: melyik a hitelesebbmegoldás az embereknek? Melyikben fognakhinni? Hol fognak inkább a jog segítségéhez for-dulni? Mert a jog csak akkor képes társadalom-formáló erõvé válni, ha minden ember hasznátmeri/tudja venni.Márpedig ez egyre kevésbé jellemzõ, sajnos. Ennektöbb oka is van. Ezek közül kettõt emelnék ki.Egyrészt nem ismeri azt a töménytelen mennyi-ségû érthetetlen jogszabályt, ami a rendelkezéséréállna. Másrészt lehetõsége sincs az alkalmazásukra

– ha ismeri õket, ha nem –, mert maradjunkannyiban, hogy a pereskedés drágább, mint agumicukor. Ez utóbbi kitétel természetesen azangolszász jogrendszereknél is fenn áll.De akkor mégis mi a megoldás? Szerintem nincsmegoldás. Amióta ember az ember, gyúrjuk meggyûrjük egymást, és ez így is van rendjén. Nemtudunk kibújni emberi mivoltunkból. De minélinkább vágyunk az egyenlõségre, a kiegyensúlyo-zott jogszabályokra, az igazságos jogra, annál in-kább be fog következni mindennek az ellentettje.Ezt már Platón is megírta, nem saját ötlet.Legalább az angol jog nem ringatja magát ilyen hiúábrándba. Mint ahogy sok más jogrendszer sem.Lehet éppen ezért mûködõképesebbek? Hitele-sebbek?

Stevanyik Ádám

Sztrájk, mint végsõ eszköz

Publiciszt ika

tizenkettedik oldal

Ismerõs az az érzés, amikor a szemed sarkábanmintha mozgást látnál a sötétben, de mikorodanézel, nem látsz semmit? És annak azérzése, hogy folyamatosan figyelnek? Énfolyton ezeket érzem. De én tudom is ennek azokát…1929. február 13-án születtem, Midnight Townporos kisvárosában. Születésem napján azelbeszélések szerint esõs volt az idõ, de volt isoka a szomorúságra. Édesanyám azzal azemberfeletti erõfeszítéssel, mellyel nekem életetadott, el is dobta a sajátját magától, mellyelelnyerte örök hálámat iránta. Apám születésemtõl fogva egyedül nevelt. Bársoha nem hozta szóba anyám halálát, titkonmindig úgy éreztem, hogy engem hibáztatezért. A házat, melyben születtem, anyám halálaután nem tudta elviselni többé, így nem sokkalkésõbb, három éves koromban el is költöztünkonnét a Cambridge-i egyetem campusába, aholapám tanított; fizika-biológia szakos professzorvolt. Mivel õ mindig elõadásokat tartott, nemvolt ideje velem foglalkozni, így gyermekkoromnagy részét az egyetem épületében töltöttem.Szabad bejárásom volt a tanári irodákba és apámbiológia szertárába is. Így szerettem meg abiológiát; amelyen belül késõbb, egyetemi éveimalatt az emberi agy felfedezésére szakosodtam. Rendszeresen járattam az emberi aggyalkapcsolatos kutatásokról szóló szaklapokat, ígyfelkeltette figyelmemet, mint fedeznek felújabb bizonyítékokat arra, hogy az agysokoldalúbb, mint aminek hittük; valamint az,hogy milyen hatással vannak rá bizonyosvibrációk. Ekkor határoztam el, hogy én ismagánkutatásba kezdek a témával kapcso-latban. Mivel édesapám szakterülete révénnekem is volt némi betekintésem a technikairészekbe, sikerült megépítenem egy szerke-zetet, mellyel hitem szerint sikerül olyan rezgé-seket keltenem, amelyekre az általam szerzettkísérleti állatok reagálni fognak. Kíváncsi-ságom pusztán tudományos céllal indult, deutólag visszagondolva mintha olvastam volnavalamit bizonyos médiumokról, akik erõselektromágneses sugárzásnak tulajdonítottákújonnan kialakult képességeiket. E képessé-geket õk szellemekkel és spirituális erõkkelhozták összefüggésbe. A kutatásaim kezdetben semmi eredményt nemhoztak. Éveket töltöttem a szerkezet folya-matos módosításával, valamint a patkányokmegfigyelésével, de semmi nem utalt arra, hogybármi változást okozott volna életükben anaponta mellettük bekapcsolt erõs hullámokatkibocsátó szerkezet. Már a kísérlet teljeskudarcként való elkönyvelését határoztam el,amikor egyik nap felfigyeltem valamire: a

patkányok elkezdték kerülni a ketrec sötéthelyeit és ha lekapcsoltam a világítást, hevesvisításba kezdtek. A dolgot elõször nem tudtammire vélni, gondoltam idõvel el fog múlni ez areakció, de késõbb már nem csak akkorviselkedtek így, mikor bekapcsoltam a gépet,hanem máskor is. E problémát – melyrõlkezdetben azt hittem, hogy a gép által véletlenülokozott agykárosodásnak köszönhetem – úgypróbáltam orvosolni, hogy az állatokat átvittemegy másik szobába, remélve, hogy a meg-változott környezet hatására megváltozik aviselkedésük is – de nem így történt. Akármitcsináltam velük, a patkányok iszonyodtak asötéttõl, mintha valami gonosz lenne ott, akicsak arra les, hogy elérje õket. Mikor az elsõpatkány szívrohamot kapott a lekapcsolt lám-pától, úgy döntöttem, kísérletemet kiterjesztemmás állatokra is: elõször kutyákon, majdmacskákon, nyulakon próbáltam ki gépemet,minden esetben ugyanazt érve el: totálisfélelmet a sötét, vagy árnyékos helyektõl.

* * *

Mire túljutottam a 200. kísérletemen is,kíváncsiságom nem ismert határokat: mitörténhetett ezeknek az állatoknak az elmé-jével? Mi rémisztheti õket ennyire a sötétben?Mivel semelyik kísérleti példány nem mutatottegyéb pszichikai és fiziológiai változást, úgydöntöttem, a kísérletet elvégzem immár afõemlõsök egy példányával is. Mivel az alsóbbrendû állatok és a fõemlõsök agyhullámaieltérõek, addig nem tapasztaltam semmiváltozást a kutatások során, akár bent voltam akísérleti laborban a gép mûködése alatt, akárnem. Az újabb kísérlethez ezért alakítani kelletta rádióhullámok erõsségén és frekvenciáján is.A nagyobb dózis érdekében kialakítottam egykalapszerû eszközt, melyet a fejre húzva akísérleti alany agya erõsebben kapja akibocsátott sugárzást, mint testének más része.Ez vezetékes összeköttetésben volt hangvillaalakú szerkezetemmel. Mivel a város nemrendelkezett állatkerttel – legalábbis nemolyannal, ahol majmokat is tartanak – kény-telen voltam emberi alanyt keríteni kutatá-somhoz. Tekintve azonban, hogy annak ered-ményérõl és ártalmas hatásáról nem voltakmegfelelõ adataim, nem akartam másnakártani, kísérleti nyulat csinálva belõle. Ígyegyedüli esélyként magamon próbáltam ki aszerkezetet. Bár így utólag nagy hiba volt eztõlem, életem legnagyobb hibája, de akkor úgyéreztem, a tudomány érdekében meg kell ezt alépést tennem. Bárcsak tudtam volna akkor,hogy ezzel nem segítek az emberiségen, hanem

hatalmas veszélytõl óvtam volna meg azzal, hanem folytatom a kísérletet: a tudás veszélyétõl!De persze ezeket akkor még nem tudtam, így amegfelelõ óvintézkedések megtétele után –melyek kiterjedtek arra a lehetõségre is, hogytöbbet ép ésszel nem szállok ki a gépbõl –fejemre húztam a kalapot és beültem a géphezerõsített székbe.Kezdetben nem éreztem semmi változást sem aszervezetemet tekintve, sem a körülvevõkörnyezetet; ezért úgy határoztam, megeme-lem a sugárzás erõsségét. Az ezt követõ néhánypercrõl csak halvány emlékeim vannak: egy erõsfényt láttam, majd szürke pontokat és sok,nagyon sok figyelõ tekintetet. A saját sikolyom-ra ébredtem nem sokkal késõbb. Ébredésemet követõen elõször megvizsgáltammagam, testileg-szellemileg ugyanaz vagyok-e,mint voltam. Ezek az eredmények sikerrelzárultak, így feltételeztem, hogy agyamramégsem volt káros hatással a gép. Majdeszembe jutott, hogyan reagáltak az állatok asötétben. Mivel a laborban a vizsgálat alattminden lámpa égett, nem volt árnyékos részodabent. Úgy határoztam hát, hogy lekapcsolokpárat a lámpákból, lesz-e valami hatással rám abekövetkezõ félhomály. És akkor megláttamõket. Az árnyékos részeket foglalták el, deazokat teljesen kitöltötték testükkel – vagy amivolt nekik helyette. Kisebb és nagyobb,nyálkásnak tûnõ, rémisztõ teremtményekvoltak. Egyesek csápokat viseltek a szájukhelyén, másoknak az egész felsõ részét – melyetnem nevezhetek fejnek – kitöltötték a szemek.E teremtmények pedig csak álltak szótlanul ésengem figyeltek. Kezdeti rémületemen azzal agondolattal estem át, hogy az egész talán agépezet rezgései miatt van, amely megzavarja alátóidegeimet. Így lekapcsoltam a még mindigmûködõ gépet. De a lények nem tûntek el! Ottálltak és néztek rám. Ekkor már ténylegelfogott a rémület és amilyen gyorsan csaktudtam, kirohantam a laborból, az ajtót bezárvamagam után, hátha nem tudnak követni. De ezsajnos nem így történt. A laboron kívül a másikszoba sötétjében újabb teremtményeket vettemészre, részben hasonló, részben teljesenkülönbözõ felépítéssel, amint rám merednek,szótlanul. Megpillantva õket nem tudtam acselekedeteimet uralni többé, fejvesztettrohanásba kezdtem, ki a folyosóra, ki azépületbõl. Az udvarra érve kissé megnyu-godtam, de ez csak addig tartott, amíg újabbpéldányokat nem vettem észre – a legközelebbifa árnyékos lombkoronájában. Ez volt õrületem– és hátralévõ életem – elsõ napja.

* * *

Azóta két év telt el. Az elsõ hetekben aludnisem tudtam, tudván, hogy a sötét tele vannyálkás, csápos, iszonyatos gülüszemû lények-kel, melyek minden sarokban és árnyékosterületen engem figyelnek. Elneveztem õketÁrnylakóknak, hiszen csak az árnyékos helye-ken tûntek fel, a világos részeken sosem.Lakásomat átalakítottam: kiszedtem belõleminden tárgyat, ami árnyékot vethet, és azösszes szobát felszereltem erõs lámpákkal. Az

Az ÁrnylakókNovella

„Az emberiség legõsibb és legerõsebb érzése a félelem,

a legõsibb és legerõsebb félelem pedig az ismeretlentõl való rettegés”

(H. P. L.)

Irodalom

tizenharmadik oldal

éjszakákat felkapcsolt villany mellett töltöttem,nappal pedig csak olyan helyekre mentem el,ahova a legszükségesebb volt és csak akkor, hatudtam, hogy van ott világítás. De így semkerülhettem el õket teljesen. Minden eresz alatt,minden sikátorban láttam õket: álltak és fi-gyeltek. Általában engem néztek – gondolomfeltûnt nekik, hogy én is látom õket – de voltakesetek, amikor más embereket figyeltek meg.Megpróbáltam szólni hozzájuk, de nemhallottak engem – legalábbis nem látszott rajtuk– és én sem hallottam még egyikõjüket sem. Kezdetben azt hittem, hogy csak én látom õket,de eszembe jutott, hogy minden állat, amellyelkísérleteztem, ugyanazt a viselkedést tanúsí-totta, amelyet én is mutatok most, ígylétezésükhöz nem férhet kétség. Ekkor fogtambele a keresésbe. Feltételeztem – bár erre semmialapom nem volt –, hogy ha az átkozott gépemadta segítséggel én is látom õket, talán más iskapcsolatba került már velük. Keresésemetsiker koronázta. Kiderült, hogy az emberiségkezdete óta láttak ilyen lényeket: rajta voltak abarlangrajzokon, egyiptomi falvéseteken,etruszk agyagtáblákon. Azonban idõvel ezek azábrázolások eltûntek. Mintha az emberiségneka fejlõdés során kikopott volna az a képessége,hogy látja õket. Azonban nekem a gépemmel

sikerült valahogy hatnom erre az elsatnyultérzékelésre, újra mûködésbe hozva azt. Ha nemismertem volna ennek következményeit, mégbüszke is lettem volna magamra – így azonbancsak gyûlölhettem gépemet, mely ilyen tudástadott a kezembe. E lények az idõk kezdete ótafigyelnek minket és mi nem tehetünk ellenesemmit. Semmit, csak egy dolgot: figyelmenkívül hagyjuk õket. Ez volt az a megoldás, amitaz emberi faj választott magának; és azérzékelésnek ez a szintje elkorcsosult mindenemberben, meghagyva pusztán azt az érzéstegyesekben, hogy figyelik õt, míg másokban amozgás érzetét a sötétben. Én maradtam azegyetlen, aki még látja õket, és az egyetlen, akibeleõrül e tudásba.Jelenleg a bostoni elmegyógyintézet foglyavagyok. A bizonyítékok birtokában már nemhittem azt, hogy õrültnek néznek – sõt, éppenaz ellenkezõjét gondoltam. A teljes megerõsí-téshez pedig nem kellett más, mint a gépem,mellyel megmutathatom mindenki számára azigazságot. Valamivel azonban nem számoltam.Hosszabb távolmaradásom következtében,mely az eszeveszett kirohanásommal kezdõdöttaz egyetemi épületbõl, a labor használatánakszükségébõl gépemet elvitették onnan az egyikraktárba, az egyetemi épület alá. Ez alatt azt a

nagyobb helykihasználás végett szétszerelték ésbedobozolták. Egyes részei eközben eltûntek,míg másokat elállítottak, tönkretettek. Gépemeképpen használhatatlanná vált, anélkül pedigszemélyemet egyszerû üldözési mániás õrültnektekintve begyógyszereztek és bezártak ide, ebbea szobába. Látva, mennyire rettegek a sötéttõl,itt éjjel-nappal ég a villany és ez így jó. Ígylegalább – ha már bizonyítani nem tudoksemmit – azok a rettenetes lények nem érnekel, nem találnak meg. Itt nyugodtan meg-öregedhetek…

* * *

A fenti sorok írója a bostoni elmegyógyintézetegyik paranoid-skizofréniásoknak fenntartottgumiszobájában vesztette életét 30 évesen, 1959.február 11-én. Halálát egy hirtelen áramki-maradás okozta, mely túl nagy hatással voltgyenge szívére, így infarktust kapott. Az eztmegelõzõ pillanatban az osztály hangos volthisztérikus ordításától, mellyel a következõszavakat ismételte: „Körülvettek! Elvisznek! Asötétbe taszítanak!”. Mikor az ápolók rátaláltak,haja tejfehér volt, élettelen szemei pedig azegyik üres sarokba meredtek.

A. B. Chronos

Irodalom

Megint tél volt, tele nyomasztó szürkeséggel ésronda köddel, városi szmoggal. Sötét tócsákkalaz amúgy is mocskos belvárosi utcácskában,ahol Brúnó egyetemének épülete – nem, nemmagasodott, semmi sem tud magasodni egyekkorka mellékutcában, ahol minden épületnagyjából egyforma méretû – kívülrõl nagy-jából akkorának tûnik, mint egy körfolyosósbérház. Tehát nem magasodott, csak ott volt,mint valami biztonságot nyújtó kuckó, kiismer-hetetlen zugaival, rideg és kopár, néha mégisegészen otthonos légkörével – máskor pedig egyrossz álom díszleteként, amit talán nem látsz,mégis tudod, hogy ott van. Brúnó barátunk nyúzott arccal üldögélt afolyosó egyik kínzóan kényelmetlen padján, ésa szembántóan vibráló neonlámpa alattgondterhelten mélázott. Éppen elege volt,gyûlölte a világot, és úgy érezte magát, mintrossz amerikai krimisorozatok kiégett irodaimultirabszolgái, akik mindenféle csúnya dolgotkövetnek el gyûrött öltönyben és félrecsúszottnyakkendõben. Valamiért az embernek ilyenkor,amikor arra vár, hogy végre bemehessen abba azátkozott terembe, csupa-csupa feleslegesgondolata támad. A várakozás elsõ órájábanpróbál még kétségbeesetten tanulni, amikorpedig rájön, hogy innentõl csak butább lesz,akkor elkezd feleslegesnél is feleslegesebbproblémákkal foglalkozni. Elõször is eszébe jut,hogy ki lehetett az, aki megvette ide ezeket aközépkori kínzóeszközre emlékeztetõ lócákat,és vajon miért nem verték le még azt a szörnyenkattogó neoncsövet. Fel sem merül benne, hogya pad, amin ül, semmiben sem különbözik a

világ minden pontján rendszerbe állított hasonlóülõalkalmatosságoktól, csak az elmúlt napok-ban görnyedten meredt maga elé, és okosodnipróbált, a neon vibrálása pedig – tekintve, hogymás a fénye, mint a monitornak – csakegyszerûen szokatlan ilyenkor megszokottélõhelyének világítása után.Brúnó ilyenkor, hideg januári reggeleken,amikor borzasztóan konzervatív szabású öltö-nyében (amiben úgy néz ki, mint egy kisvárositemetkezési vállalkozó) várja a villamost, hogyelrepítse mai szenvedéseinek színhelyére, min-dig arra gondol, hogy mennyire elege van, éshogy már hónapok óta egyesével számolja atárgyait – hiszen minden egyes órával közelebbkerül az áhított célhoz. Egyre nehezebben viselia hideg izzadságcseppeket a füle mögött, vala-hányszor becsukódik mögötte a persze kizá-rólag ilyenkor a kelleténél hangosabban csat-tanó kilinccsel záródó ajtó, egyre nagyobbatsóhajt belül, amikor tételt húz.Tényleg, a tételek! Undorodik, valahányszorgusztustalan, színes papírcsíkokat lát, rajtuk

számokkal (39/A; 20/B…. stb.); érdekes, régenmég igyekezett „okosan” tételt húzni, különszisztémája volt, hogy honnan húz, milyensorrendben – aztán egyszer csak nem koto-rászott többé izgalomtól remegõ kézzel, hanem„minden mindegy” alapon odanyúlt, és felvette alegfelsõt, majd egykedvû, higgadt hangonbediktálta a számát.Unta a várakozást. Szorította fejét a nemrég anyeklõ mûanyagpohárból bedöngölt hárombûnrossz kávé, dörzsölte nyakát a konformistafehér ing gallérja – számtalanszor megfogadtagyerekes módon, hogy ha egyszer végez, egyéletre beteszi az egyszínû fehér ingeit aszekrénybe, rázárja az ajtót, a kulcsot pedigeldugja önmaga elõl – és megpróbált bele nemgondolni a következõ három órába, ameddigvégre bejutnak a szobába, ahol ül egy ember, akijelen pillanatban élet és halál ura, de való-színûleg belül ugyanúgy unja, mint Brúnó éssorstársai.Megdörzsölte szürke karikák mögül pislogó,táskás szemeit – „még két vizsga, és úgy fogokkinézni, mint Derrick” – majd szexisen õszülõelsõ tincseire gondolt, amik közül bizony(zsenge kora dacára) már néhány szál ottmaradt zh lapokon, tanszéki szobák mélyén, éssenki által sem olvasott szakkönyvek oldalaiközé csukva.Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, barátunk nyeltegyet, majd gépiesen nyakkendõje csomójátmegigazítva, túlzottan sietõs mozdulattal álltfel, és lépett az ajtó felé. Amikor köszönt, mégmegállapította, hogy nem is remeg a hangja –majd az ajtó (a kelleténél hangosabban)becsukódott.

Horváth László

A vizsgaidõszak

Megfáradt vándorként még a vizsgaidõszakban –ki emlékszik már arra?! – vezetett utam a Hõsökterénél magasodó Szépmûvészeti Múzeumba, aholmég éppen el tudtam csípni az itáliai festészetreneszánszát bemutató kiállítást.A XV-XVI. századból származó alkotások tárlataegyedülálló, több éves munka eredménye volt:nem vándorkiállításról van szó, hiszen csak egyszerés csak nálunk látható. A 130 kép egyharmadamagyar kézben van, míg a többit világhírû kép-tárak – mint például a firenzei Uffizi, a madridiPrado, a New York-i Metropolitan Museum, apárizsi Louvre – adták kölcsön számunkra. A már-már megszokott kapurendszeren áthaladva,a tömegen keresztülvergõdve, kissé sötétben – bárlehet, hogy csak a tanulás következtében hagyottalább szemem világa – hét termen keresztül,Uccellótól indulva gyönyörködhettünk a képek-ben. A téma, az örök és kiapadhatatlan forrás aBiblia volt, melynek megelevenedõ jelenetein areneszánszra jól jellemzõ emberábrázolás voltmegfigyelhetõ. Emellett a részletekig ható apró-lékosság, a táj és az ember összhangja látható. A képeket sorra véve jó volt kicsit „nosztalgiázni”,jogi tanulmányaim mellett mûvészettörténeti ésirodalmi ismereteimet feleleveníteni. Az elsõ szekció „A festészet tudománya” címetviselte, s a festészeti technikák változását mutattabe, majd „Az emberarcok, angyalarcok” keretébenportrékat tekintettünk meg. A következõ részben(„Reneszánsz határok nélkül”) a gótikával illetveaz északi mûvészetekkel való kapcsolatát mu-tatták be. Számomra a leglenyûgözõbb rész „Azeszmény testet ölt: az érett reneszánsz” elnevezéstviselõ szekció jelentette, ahol többek közöttRaffaello, Correccio és Leonardo da Vinci képeitlehetett megtekinteni. Nem tehetem meg, hogy ne emeljem ki LeonardoHölgy hermelinnel címû, 1489 körül készült képét,melyet a modern portréfestés elsõ remekénektekintenek, s majdnem olyan híres, mint a Louvre-i Mona Lisá-ja.

Ez azonban nem Párizsban, hanem – hacsak nemutazik éppen – Krakkóban látható, ahonnannagyon nehezen adták ki. Nyolc éve nem volttávol „hazájától”, s ha visszakerül a helyére, újabbtíz évig megint „nem megy sehova”, mivel – mintahogy ezt a Czatoryski Múzeum képviselõje is

hangoztatta –, a lengyelek számára ez a kép azegyetemes emberi kultúrát jelképezi, és így nemszívesen adják ki a kezükbõl. A felbecsülhetetlen képen – értéke a 80 milliárdforintos biztosításból azért érzékelhetõ – egy fiatallány, minden bizonnyal a 16 éves Cecilia Galleranitalálható, akinek apja Sforza herceg udvarábandolgozott, nem volt nemes származású, de lányátnagy gonddal nevelte, és mûveltsége Leonardot ismegihlette. Az ábrázolás újszerûsége abban valósulmeg, hogy a mester a szokásos, ikonszerû ábrá-zolás helyett a kezében egy állattal – a címmelellentétben nem hermelinnel, hanem inkábbvadászmenyéttel –, a válla felett jobbra tekintveábrázolja. Ez a fehér lény szimbolizálja a tiszta-ságot, mint nemes értéket és utal a herceg címe-rére is, aki ekkor az úgynevezett Hermelin Rendtagja volt. A kép aprólékos kidolgozásából való elmélyüléstkövetõ felocsúdás után továbbhaladva az ötödikrészben „Tiziano: a festészet diadala” rész kere-tében az érett reneszánsz velencei mestereinek,Giorgione és Tiziano képei láthatóak, majd „AVelence és hátországa” szekció Tintoretto és PaoloVeronese munkásságába nyújt betekintést, amikoris Velence nagyhatalommá vált. Ezt tükrözik a ké-pek a város színeinek képi megjelenítésével: azalakok ruhái sárgás-bíbor és kék színben pom-páznak. Az utolsó rész, „A reneszánsz válsága és amanierizmus” már a humanizmus optimistavilágképének megrendülését tükrözi Baccafumi,Parmigioanino, Lelio Orsi és Bronzion révén. A kiállítás vége felé, a kijárat irányába botorkálvamegakadt a szemem egy festményen: a keresztetcipelõ Jézust segíti Cirénei Simon. Tiziano alkotásaigazán különleges. Simon fejének teteje nemlátszik, a kereszt nagyobbik része is csak féliglátható. A késõ reneszánsz alkotáson megjelenikmaga a Tiziano is: Simon az õ képmása. Sokáig asötét tónusú képet nézve szinte ott éreztemmagam Simon mellett, megelevenedett elõttem ajelenet, a hiányzó részek a képzeletembe kitel-jesedtek és magam is ott voltam és segítettem. A kiállítás február 10-éig volt megtekinthetõ.Remélem, minél többen láttátok!

Mikola Orsolya

Két órám közötti szünetben ellátogattam aSzépmûvészeti Múzeum soron következõ idõszakikiállítására, melynek címe: Degas-tól Picassóig. Ezsejteti, hogy a kiállítás kronologikus rendet kö-vetve mutatja be az egyes mûvészettörténeti korokremekmûveit. A realizmussal kezdve, az impresszionizmuson ésszimbolizmuson keresztül az avantgarde-ig láthatmûveket az érdeklõdõ. A festmények a moszkvaiPuskin Múzeumból származnak, mégpedig kétorosz textílgyáros, Mozorov és Scsukin gyûjte-ményébõl.A tárlat elsõ mûvei, melyek többek között Corot,Dias de la Pena, Daubigny, Courbet alkotásai, arealista ábrázolást példázzák: a környezõ világ pon-tos megjelenítése, az emberek és a tájak részleteskidolgozása jellemzi. Az elsõ kép ami a szemünk elé tárul CorotFürdõzõ Diana-ja, mely mellett a burbizoni iskolatöbb alkotójának remekei láthatók, mint a realiz-mus színfoltjai. Közülük többen vidékre költöz-tek, hogy a falusi élet egyszerûségébõl táplálkozvanyerjenek ihletet, és - szakítva a teremben történõ

festészet „szürkeségével” - a „plein air” irányzatáttámogassák. Ezen megfontolásukat mutatja például BouveretAz ifjú pár megáldása cimû mûve. Érdekes, hogyezek az alkotók mind az emberi élet egy-egy,sokszor egyszerû pillanatát próbálják megragadniés ábrázolni, míg másokat egy mezõ és egy feletteelrepülõ madár nyûgöz le.A következõ részleget az impresszionista képekalkották. Ez az irányzat a 19. század végén, 20.század elején alakult ki, s fõként egy – ráadásul –nem impresszionista alkotóval fémjelzett: a párizsiManet-val. Ezen mûvek a mester által átéltspontán érzést, látványt vetítik a vászonra, és ezértkülönösen érdekesnek hathatnak mûveik, hiszenegy bizonyos szögben, egy bizonyos megvilágítás-ban, egy bizonyos testhelyzetben láttak úgy vala-mit, ahogyan azt lefestették. Kiemelném Monet Szénakazlak címû mûvet, akipont egy olyan pillanatot ragadott meg, mely általmagam is a mezõn érezhettem magam, naple-mentekor. Az impresszionisták elsõsorban tájké-peket festettek, Degas azonban a személyekábrázolásában is élt ezzel a Fényképésznek modelltálló táncosnõ címû mûvében, melyen a nõalakrendkívül nyújtott és figyelemreméltó pillanatnyitesthelyzetben látható.Az impresszionizmussal szemben jelent meg amodernista ábrázolás, amelynek keretében egy VanGogh képet is megcsodálhattunk, A börtönudvarcímû alkotást. Hihetetlen erõvel tükrözi a festõérzéseit a hideg színek, megtört arcok és a sab-lonos ábrázolás által, hiszen ekkor elmegyógy-intézetben volt.A következõ termet a szimbolizmusnak szen-telték, mely a 20. század elején virágzott és alényegi sajátossága az, hogy az alkotó elszakad apuszta természeti látványtól és a festményébebeviszi a belsõ érzelmeit, érzéseit is. Ezért központijelentõsége van a színekkel való játéknak. Ezen akörön belül láthattam Carried Anyák és gyermekekcímû mûvét, mely a mûvészetben gyakori anya-ábrázolás példája. Megtekintettem még Denis A mûvész felesége címû alkotását, amely misztikusmódon, beszédes színekben és érdekes háttér-momentumokkal ábrázolja a hölgyet, ezenkívülmég Matisse Fehér vázáját, amely az alkotó öröm-érzetét sugározza a vidám színekkel és virágokkal.A Fauveok, a vadak mozgalmának alkotásai volt akövetkezõ állomás, mely az avantgárd elsõ moz-galma. A valós ábrázolástól és egyáltalán avalóságtól elrugaszkodva, számomra érthetetlen éssokszor kivehetetlen mûveket termett. Itt láttam a Fatörzseket, amely elöl egy rendkívül kidolgozott,szép fatörzset ábrázol, a mögötte lévõ erdõ viszontelmosódik, ezzel is arra ösztönözve, hogy csak azelsõ fatörzsre koncentráljunk.A további avantgárd mûvek között láttam Picasso-képeket: A két akrobatát, amelyen látható egy ké-pein többször is visszatérõ nõi arc. Ez azt a benyo-mást keltette bennem, hogy ezek az akrobatáknagyon fáradtak, nagyon meggyötörtek, s szerin-tem az alkotó is ezt kívánta tükrözni. A másikPicasso-festmény az Izabella királyné címet viseli.Ezen a mûvön már jól kivehetõ a kubizmusrajellemzõ szögletesség. Engem ezek a mûvekmindig arra emlékeztetnek, hogy az alkotó talánegy faszobrot festett le, és ez a festmény is úgyhatott. Egy másik híres alkotó Henry Rousseau,kinél visszatérõ jelenség a dzsungel valamint avadállatok és az extrém környezetben történõábrázolás. A további mûvek szintén a kubizmusjeles alkotásai, mint például Braque Kastélya, melylegfõképp egy vonalzóval készített gyerekrajzraemlékeztetett.A kiállítás április 25-éig megtekinthetõ, ajánlommindenkinek!

Both Hunor

tizennegyedik oldal

Boticellitõl PicassóigA Szépmûvészeti Múzeum kiállításai

Leonardo menyétje

Ajánló

Cikksorozatunkban a Kar környékén található vendéglátóhelyeket látogatjuk, aztszeretnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjuk egyértelmûen, és melyik az, amit jobbelkerülni. Módszertanunk: természetesen álcázva közelítjük meg a kiszemelt egységet, éskérlelhetetlenül szigorúak leszünk.

Lassan közeledünk utunk végéhez, mert bármilyen nagy is a kocsmasûrûségkedvenc környékékünkön, kezdenek elfogyni a kellemes vendéglõk/italmérések.Ma a nagy idõk tanúja, a „Bródy” lesz áldozatunk. A Bródy Sándor utca – Horánszky utca sarkán évtizedek óta uralja az utcaképeta kellemesen jellegtelen ablaksor és porta, a tudatlan egyetemista elõszörhajlamos is elmenni elõtte anélkül, hogy felkapná fejét. Pedig ha tudná, hogyigazi mérföldkõ ez a hely a Pázmányos szórakozás történetében (bizony, anótaestek), akkor talán tenne egy próbát.Nos, belépve nem számíthatunk túl látványos dolgokra: valahonnan a ’80-asévek végérõl itt maradt berendezés fogad, már szinte sehol sem látott békebelimûbõrtokos étlappal. Amelyen teljes megelégedésünkre klasszikus „kockás-abroszos” ételek sorakoznak, nem pedig a mindenhová beszivárgó egyenpulyka-mell mirelit gyümölcsökkel. Nem, rendes tészták, pörköltek, szóval az átlagosmindennapos menzapótléknak megfelelõ a menü. A decens, õszes hajú pincérbácsi nem gyorsan, de némi ironikus derûvel szállítja a kívánt borjúpörköltet,amely meglepõen hozza mûfaji kellékeit, és még azt is hajlandó vagyok elhinni,hogy nem tejelésbõl kiöregedett tehénként merengett borjúkorának finomlegelõirõl, hanem – ha nem is borjú – de mondjuk kamaszkorú szarvasmarha. Aköretként fogyasztott tarhonya helyi viszonylatban díjnyertes, összességébenilyen korrekt pörköltet e környéken Feri bácsi Szentkirályi utcai KirálySörözõjének (A CBA-val majdnem szemben, a kínai helyén, ha valaki mégemlékszik rá) megszûnte óta nem ettem. Jó, tudom, kissé túlfûszerezett, kissé(túl)zsíros, a beleloccsantott vörösbor is lehetne kevesebb, de nyílik a konyha

ajtaja, és megértek mindent. A szakács egy negyvenes, kövér, bajuszos úr, akikinéz egy cigire és egy borra a pulthoz – a nehéz marhapörkölt pedig a koncepciórésze, erre mondják alföldi bográcsversenyeken, hogy „látszik, hogy férfi fõzte”.A desszertként kért palacsinta kissé hideg, ettõl – túrós palacsinta lévén –gyakorlatilag meg is hal, vitathatatlan erényei nem domborodnak ki, de kissémelegebben kifejezetten finom lenne.Összességében korrekt kiskocsma, ahol enni is lehet, mégpedig régimódi, nehéz,büdös szagokat maguk után hagyó ételeket. A konyha kifejezett pozitívumok ésnagy hiányok nélkül mûködik, a vendégkör inkább 50 feletti, akiken látszik,hogy már akkor is idejártak, amikor én még csattogós falepkét tologattamóvodában, és elégedettek ezzel így. A vörösboruk viszont kifejezetten pocsék.Éhséget maga után hagyó nap zárultával enni tökéletes, randihelyszínnek azértnem javasolhatjuk könnyû szívvel.

Horváth László

tizenötödik oldal

Bródy Café

A technikai találmányok mindig új utakra vezetik(olykor pedig kényszerítik) az embereket. Gondol-juk csak el, milyen nagymértékben változott meg afestészet szerepe a fotográfia megjelenésével.Hiszen hajdanán a festészet is egyfajta dokumentá-cióként szolgált, a tehetõs emberek arcképeik meg-rendelésével adtak a festõknek feladatot és ezzelhonoráriumot. A festõk feladata volt minél élet-szerûbb portrék megalkotása, idilli tájképek szépsé-gének bemutatása. A fotográfia megjelenésével efeladatuk végérvényesen megszûnt. Bár meg kellvallani – számomra sajnálatos módon – ezt az álta-lam giccsnek nyilvánított festmények alkotói nemigazán vették észre. S õk továbbra is próbálkoznakerdei ösvények és szép bakfisok ábrázolásával, amitolykor „kettõt fizet, hármat vihet” festményakciónpróbálnak eladni (reményeim szerint kevés sikerrel).Szomorú, hogy a legtöbbször meglévõ technikai tu-dásuk mellett teljességgel hiányzik kreatív képzelõ-erejük, hogy valami újszerût teremtsenek… Amodernitásnak tehát meg kellett születnie a mûvé-szetekben, hiszen eredeti funkcióját már nem tölt-hette be, az emberi kéz nem versenyezhetett atechnika pontosságával. S íme, ezzel együtt egy új„faj” is keletkezett: a fotográfusoké.Igazából mindig kissé félek, amikor fotográfiai kiál-lításra megyek: vajon nem találom-e mesterkéltneka megörökített pillanatokat? Vajon nem fogok-e alaikus könnyelmû csapdájába beleesni azt mondván,hogy ilyet én is tudnék csinálni? Ezekkel a félel-meimmel érkeztem a Mai Manó házba is, aholtöbbek között Vancsó Zoltán fotográfiáit tekint-hetjük meg Szándéktalan fény címû kiállításán.Ahogy beléptem a terembe, szinte nem is megörö-kített pillanatokat láttam, hanem a szó eredetiértelmében fény-képeket. A fekete-fehér képekalatt idézeteket látunk, Mészöly Miklós gondolatait,melyeket – egyfajta értelmezõ kéziszótárként –

Vancsó választott ki a képeihez, mivel bevallásaszerint hasonló dolgok foglalkozatják, mint az írót.Kétségtelen, hogy a forma mögött olykor nehézmegtalálni a tartalmat, s ebben készségesen segítnekünk Vancsó Zoltán, finoman vezetve kezünket.Fekete-fehér képein Japán, Spanyolország, Dél-Afrikai Köztársaság, Mauritius, Olaszország éshazánk apró jeleneteit láthatjuk. Az elsõ ránézésreszigorú, megrendezett kompozícióknak tûnõ fotókvalójában tökéletes pillanatképek. Azért olyan meg-ragadóak, mert olykor meg nem fogalmazott gon-dolatainkat látjuk visszatükrözõdni (mint a Tokiótábrázoló képen, ahol a nap helyett a szmogos, felhõségen utcai lámpák látszanak, mint a jövõ uralkodófényforrása), olykor pedig a nyugodt, mozdulatlanalakok békéje érint meg minket, vagy egy múlópillanat, amikor kutyánk a kanálisban szagot fog.Az emberi alakokat megjelenítõ fényképek szá-momra sokkal izgalmasabbnak tûntek társaiknál, denem azért mert embereket ábrázolnak. Haneméppen azért, mert nem az ala-kokon van a hangsúly, azokszinte beleolvadnak a kompo-zícióba, szinte csak statiszták.Vancsó fényképezõgépével külö-nös, misztikus dimenziókbaemeli a leghétköznapibb jelene-teket. Egyik kedvenc képemenolasz lakóház fala látható, vak-ablakában Szûz Mária szobra, smellette lévõ nyitott ablakbanpedig egy ötvenes férfi meztelenhátát látjuk. „Szomszédok” – ol-vashatjuk címként. Ebben a kép-ben benne van az olasz kisvárosmindennapi szakralitása a hagyo-mány és a tisztelet minden ízé-vel, s a másik oldalon az elvisel-

hetetlen délutáni hõség. Szinte halljuk is a szobábólkiszûrõdõ rádió hangját, ahol régi slágerek mennek,vagy a jelentéktelen, de hangos beszélgetéseket azutcán. E fénykép ellenére Vancsó képei zömében„csendes” képek. A kiállításon megtekinthetõ videómelletti kiírás figyelmeztet minket, hogy az összeál-lítás nézése közben vegyük föl a fejhallgatót. Végignyugodt, bódító zenét hallunk. Zene nélkül is élvez-zük a képeket, de köszönjük szépen a lehetõséget.A kiállítást március 28-ig tekinthetjük meg. De nemcsak ezért érdemes a Mani Manó Házba (MagyarFotográfusok Háza) ellátogatni, hiszen ezen kívülmegtekinthetjük Baricz Kati gyerekportréit, vala-mint az Európai Bizottság „Képzelj el egy új világot”címmel kiírt fotópályázat díjazottainak munkáit is,ahol vannak izgalmas alkotások.

Aradszki Dea

A fotográfia termékeny szerelmeseVancsó Zoltán kiállításáról

Ajánló

A Pázmány-Liga 2009/2010.II. féléves kiírása

Újra elindult a kari focibajnokság. A mérkõzések minden hétfõ délután 13-17 óra között kerülnek megrendezésre, 2x20 perces idõtartamban. A bajnokság február 22-én vette kezdetét és május 3-ig tart. Szeretettelvárunk a meccseken minden érdeklõdõt!

2010. február 22. - 1. forduló

Sopronig Mászok- Konyhai Vegyesvágott 17-1N’Vaskapu Fc- Budapest Rangers 17-0Internazionale- Bíbortógás Fenevadak 6-7Tesi1- Evergreens 4-9Red Devils Advocate- Fegyencjárat 13-6

2010. március 1. - 2. forduló

Internazionale - Fegyencjárat 5-6N’Vaskapu Fc - Bíbortógás F. 14-2Sopronig Mászok - Red Devils A. 8-4Tesi1 - Bp. Rangers 13-6Evergreens - Konyhai V. 9-3

2010. március 8. - 3. forduló

Internazionale - N’Vaskapu Fc 5-10Red Devils A. - Evergreens 8-1Sopronig Mászok - Tesi1 13-4Konyhai V. - Bíbortógás F. 9-8Fegyencjárat - Bp. Rangers 13-3

2010. március 22. - 4. forduló

13: 00-13:40 Internazionale - Evergreens13: 50-14:30 Sopronig Mászok - Bp. Rangers14: 40-15:20 N’Vaskapu Fc - Fegyencjárat15: 30-16:10 Tesi1 - Bíbortógás F.16: 20-17:00 Konyhai V. - Red Devils A.

2010. március 29. - 5. forduló

13: 00-13:40 Internazionale - Bp. Rangers13: 50-14:30 N’Vaskapu Fc - Konyhai V.14: 40-15:20 Sopronig Mászok - Evergreens15: 30-16:10 Tesi1 - Red Devils A.16: 20-17:00 Fegyencjárat - Bíbortógás F.

2010. április 12. - 6. forduló

13: 00-13:40 Sopronig Mászok - Fegyencjárat 13: 50-14:30 Internazionale - Red Devils A.14: 40-15:20 N’Vaskapu Fc - Tesi115: 30-16:10 Bp. Rangers - Konyhai V.16: 20-17:00 Bíbortógás F. - Evergreens

2010. április 19. - 7. forduló

13: 00-13:40 Internazionale - Sopronig Mászok 13: 50-14:30 Fegyencjárat - Evergreens14: 40-15:20 N’Vaskapu Fc - Red Devils A. 15: 30-16:10 Tesi1 - Konyhai V. 16: 20-17:00 Bp. Rangers - Bíbortógás F.

2010. április 26. - 8. forduló

13: 00-13:40 Bíbortógás F. - Sopronig Mászok 13: 50-14:30 Fegyencjárat - Tesi1 14: 40-15:20 Internazionale - Konyhai V.15: 30-16:10 N’Vaskapu Fc - Evergreens16: 20-17:00 Red Devils A. - Bp. Rangers

2010. május 3. - 9. forduló

13: 00-13:40 Konyhai V. - Fegyencjárat 13: 50-14:30 Bp. Rangers - Evergreens14: 40-15:20 Red Devils A. - Bíbortógás F.15: 30-16:10 Tesi1 - Internazionale16: 20-17:00 Sopronig Mászok - N’Vaskapu Fc

A tabella állását a kari újságban, az Ítéletben követhetiteknyomon. A változtatás jogát a szervezõk fenntartják!

FAKULTÄT FÜR VERGLEICHENDE STAATS- UND RECHTSWISSENSCHAFTEN

STUDIENANGEBOTE DER FAKULTÄT FÜR VERGLEICHENDE STAATS- UND

RECHTSWISSENSCHAFTEN

FÜR GRADUIERTE JURISTEN: LL.M.-Studiengang mit den Spezialisierungsrichtungen:– Internationales Unternehmensrecht: Schwerpunkt

Ostmitteleuropa– Internationale und Europäische Verwaltung

FÜR BEWERBER MIT BACHELOR-ABSCHLUSS: Master in Europäische und Internationale Verwaltung

Tag der offenen Tür: Anfang Mai 2010

Bewerbungsfrist: 30. Juni 2010

Nähere Informationen zu den Programmen und den Stipendienmöglichkeiten:

www.andrassyuni.eu1088 Budapest

Pollack Mihály tér 3.Kontaktperson: Matthias Schäfer

llm@andrassyuni.hu meiv@andrassyuni.hu

Kari sportélet