A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEMJOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA

ÍTÉLET

BOloNdoK NapjA

XII. évfolyam, 2. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu 2009. április 2.honlap: www.jak.ppke.hu/itelet

A PPKE-JÁK legnépszerûbb lapja

LÁBADY TAMÁS

GRAFFITI

HÚSVÉT

THE CURE

PÉTERI ZOLTÁN

SZENT FAUSZTINA

második oldal

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk,

addig volt országunk,

míg az mi hitünk virágjában volt”

(Pázmány Péter)

I M P R E S S Z U M

Ugocsa még mindignon coronat

Én már csak olyan vagyok, hogy nem elégszem meg a napontaaz utcán, a rádióból, a tévéből, az internetről rám zúduló impul-zus- és információáradattal, ami hamis tájékozottság-érzésseltöltheti el az embert, hanem némileg önkínzó módon képes va-gyok más, marginálisabb forrásokat is felkutatni.Így jutottam el az Élet és Irodalom című, egykoron tekintélyeshetilap 2009. március 6-i számának átlapozásához. Vágvölgyi B.András írt benne egy cikket – a témája, tartalma most érdekte-len –, amelynek egy közbeszúrt megjegyzésén fennakadt a sze-mem. A megjegyzés azon kesereg, hogy a Megyeri híd névadá-sára kiírt internetes pályázat legtöbb szavazatot kapott javasla-tát a döntéshozók elvetették, így hiába buzdította egy amerikaitelevíziós humorista a nézőit arra, hogy minél nagyobb számbanjelöljék meg a nevét, mégsem lett Magyarországon Stephen Col-bert híd. Innentől idézet következik, melyben súlyos tanulságotvon le a cikkíró: „sajnálatos és alkati magyar csököttség, hogy(Colbert) … nem lehetett névadója az M0-s északi hídjának, sígy lett nekünk ötletgazdagon az Megyeri híd. … Ugocsa noncoronat, az illetékes hatóság visszavonta az internetes névadásgondolatát, komolyan felvetődött a »Rákóczi híd« mint elneve-zés, szomorú puszta marad ez már mindörökké, sár és iszap.”Vegyünk egy jó mély lélegzetet. Kettőt. Hármat. Nem nagy ügy,meggondolatlan böffentés egy réteglapban. Talán nem is éri mega vesződést, a számítógép bekapcsolását, hogy írásban is reagál-junk rá. Egyetlen okból mégis figyelemre méltóak az idézettszavak: jellemző kórtünetnek láthatjuk azokat, egy jellemző ér-telmiségi attitűd megnyilvánulásaként. Azok szavai, akik kétség-beesve szeretnének szabadulni a Kárpát-medence szellemi ésanyagi mocsarából, akik magukat nyitott, kozmopolita világpol-gárnak látják, egyben életük tragédiájának, hogy ide születtek.A gunyorosnak, szellemesnek szánt döfés pedig felénk irányul,akik ebben a dagonyában próbálnak boldogulni, mi több, időn-ként még szépnek is látják azt, de minden körülmények közöttfeltételek nélkül szeretik – no nem a mocsarat, hanem ami alatta,meg felette van, az országot, a földjét, múltját, jelenét, jövőjét.Az idézett sorokat olvasva tétován kérdezem: miféle zűrzavarhonol egyes („értelmiségi”) emberi fejekben? A döfés nem érhetcélt, mert ahhoz nem elég ravasz és okos: egyszerűen egy zsib-basztó, kiábrándító, dermesztő, ernyesztő, és legfőképpen szo-morú otrombaság. Nem kívánok e helyen Rákóczi fejedelem ér-demeiről értekezni, akik e sorokat olvassák, azoknak ez közös,evidens ismeretanyag. A kohézióhoz szükséges minimum, azérinthetetlen konszenzus része. Azon konszenzusé, ami közös-séggé képes emelni egy adott földrajzi terület lakóit, azokat,akik nem nyújtogatják zsiráfként nyakukat szebb és gazdagabbvilágok felé. A szerző által képviselt attitűd nem más, mintörökös, nekikeseredett kapkodás a „modernség”, a „felvilágo-sultság” felé. A nagystílűnek mutatkozó, toronymagas szellemifölényt vélelmező, a tradíció és a hagyományos kultúra tisztele-tét mucsainak fitymáló ítész pedig e tevékenysége közben aligtudja leplezni saját belső ürességét. Ezzel a hozzáállással nemlehetséges a dialógus. (A felvilágosult, nagystílű lapra jellemző-en pedig a cikk mellett „kifutó, márkás férfiruházatot” hirdet-nek, műszálas öltönyt 19 900 forintos, és három darab pamut pó-lót 1 470 forintos áron, micsoda groteszk hiba!)Csukjuk be az újságot (ne ezt, azt!), és lépjünk tovább. Ne érez-zük sértve magunkat: a vád visszahullik a vádlóra. És nem ma-rad más utána, csak sötét, hideg űr.

A Török Szultán

Ugocsa még mindig non coronat 2Péteri Zoltán professzor úr kitüntetése az Akadémián 3Karriernap a Pázmányon 3Ákom-bákom Berkenye... 4Elfeledett értékeink 5Elitképzés az egyetemen 5BOloNdoK NapjA 6Mennyire drága az életed? 6Ne hagyjuk veszni a gyereket! 7A Teremtés csodája 8HÖK választás 2009 9A csokoládé története 10Ady endre: A jogászok majálisa 10Jesu ufam Tobie 11Íme az ember – egy pápa arcai 11Akaratlanul 12Vállalható kompromisszum 12A nulladik pillanat utáni idő: The Cure – 4:13 Dream 13Római kori töredék 14Graffiti: alkotás vagy firka 14Erasmus körkép 15

TA R TA L O M

Toborzás!Az Ítélet szerkesztõbizottsága szeretettel várja minden olyan

hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újságmunkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a

szerkesztõség bármely tagjánál.

Látogassatok el az Ítélet honlapjára!www.jak.ppke.hu/itelet

A honlapon megtalálható a lap korábbiszámainak archívuma.

Felelõs kiadó:dr. Schanda Balázs dékán

A szerkesztõbizottság tagjai:Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba,

Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Császár Adrienn,Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta,

Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs,Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési

igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente,Vass Petra, Vass Viktória, Zágon Orsolya

Szerkesztõség:PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba

E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu

Honlap: www.jak.ppke.hu/iteletNyomdai kivitelezés:

Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.

A Magyar Tudományos Akadémia elnökénekelőterjesztésére, a Sólyom László köztársaságielnök által adományozott Magyar KöztársaságiÉrdemrend és Érdemkereszt kitüntetések át-adására került sor 2008. március 13-án, az MTAszékházának Kistermében. A kitüntetéseketPálinkás József, az MTA elnöke adta át.Nagy örömünkre szolgál, hogy mások mellett aMagyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt-je kitüntetést kapta Péteri Zoltán professzor úr,Karunk alapító tanára, az MTA JogtudományiIntézetének tudományos tanácsadója.Fontos elismerés ez egy gazdag életút elismeré-seként, egyben egy kicsit talán Karunkra is vetüla fényéből. A magunk módján mi is megpró-báljuk időről időre kifejezni a Kar alapításánálés felépülésénél komoly érdemeket szerzett ta-nárok felé köszönetünket – erre szolgál a Pro Fa-cultate díj és a Pázmány emlékérem is –, ugyan-akkor fontos jelzés, hogy ezúttal az állam,illetve állami, „hivatalos” szervek (az MTA és aköztársasági elnök) részéről érkezik az elisme-rés. Azt jelzi mindez, hogy Karunk végleg meg-gyökerezett a magyar jogi felsőoktatás rend-szerében, egyenértékű, és különbözőségébenelfogadott tagja lett a jogi karok közösségének.Ha ma már, a megszokott és kényelmesnek tű-nő körülmények közepette a hallgatók számáranem is látszik ez a kellő erővel, a Kar alapításá-nak álma nem valósulhatott volna meg az ala-pító professzorok áldozatos munkája nélkül.Péteri professzor úr is – a többiekkel vállvetve –ifjoncokat zavarba ejtő lelkesedéssel, lendülettel

vetette bele magát az új, katolikus jogi kar felépí-tésébe. Az alapításban részt vevők ilyen formántörténő „újjászületése” nem csupán a kezdetiidők, a Kar „hőskorának” nosztalgikus jellegűkedves anekdotáiról gondoskodott, netán az el-ső évek nehézségeinek kiböjtöléséhez segítetthozzá, hanem a Kar szellemi alapjainak lefekte-tését is biztosította, egyben kijelölve számára ajövőben bejárandó utat is, örökkön érvényes –egyben nehezen megközelíthető – mintákat ál-lítva a jövendő tanárnemzedékek elé.Talán előbb-utóbb másokat is utolér az elisme-rés e formája. Bőven vannak még a Karon olya-nok, akik megérdemelnék. Mi pedig ezútongratulálunk Professzor Úrnak, és kívánjuk,hogy áldozatos munkáját még sokáig végezze ahallgatóság nagyobb épülésére!

A szerkesztőség

A Karrier Iroda képzési programja a2008/09 tanév tavaszi félévében

Április 22.: Vállalkozási ismeretek – ingyenesOktató: dr. Katona Klára14-18 óráig – 4-es gyakorló

Május 6.: Munkajogi ismeretek – ingyenesOktató: dr. Stágel Bence12.30-16.30 – 4-es gyakorló

Jelentkezés: nagyo@jak.ppke.huvagy a 429-7200/310

Olvasásfej lesztési tréning

Az Improved Reading garantálja, hogy olvasásihatékonyságod legalább a duplájára nő a kétna-pos, átfogó kurzus eredményeként, így egynapi két órát olvasással töltő munkatárs eseté-ben hetente ötórányi értékes munkaidő szaba-dul fel.

Időpont: április 18-19. 9-16 óráigRészletek a www.jak.ppke.hu/karrier

weboldalon.

Állásinterjú nap

Az állásinterjú fél-egy órája alatt eldőlhet a kar-riered folytatása és megváltozhat a jövőd. Az,hogy ez a fontos esemény a Te szándékaidnakmegfelelően alakuljon, alapvetően Rajtad mú-lik. Az interjútechnikák tréningen olyan mód-szereket sajátíthatsz el, amelyek segítségével tel-jesülhet a kívánságod: megkaphatod az Állást.A 8 órás egész napos tréning díja: 10 000 Ft + ÁFA

A képzés időpontja: 2009. január 31.Jelentkezés: asergo@jak.ppke.hu

vagy a 429-7200/338

harmadik oldal

Péteri Zoltán professzor úrkitüntetése az Akadémián

LL.M. – PROGRAMM

Die Andrássy Gyula Deutschsprachige Universi-tät Budapest bietet für graduierte Juristen einenein- bzw. zweijährigen LL.M.-Studiengang an.Als Spezialisierungsrichtungen stehen zur Auswahl:

– Internationales Unternehmensrecht: Schwer-punkt Ostmitteleuropa– Internationale und Europäische Verwaltung

Für Studienbewerber stehen mehrere Stipen-dienmöglichkeiten (Universität Heidelberg,Aktion Österreich Ungarn, LandesstiftungBaden-Württemberg, DAAD, etc.) offen.

Tag der offenen Tür: 7. Mai 2009Bewerbungsfrist: 30. Juni 2009

Nähere Informationen:www.andrassyuni.hu1088 BudapestPollack Mihály tér 3.LLM@andrassyuni.hu

Április 29-én, idén harmadik alkalommal ren-dez szakmai konzultációs fórumot a KarrierIroda. A Károli Gáspár Református Egyetemjogi karával közösen rendezett Jogállás 2009 el-nevezésű nap elsősorban a végzős és frissenvégzett hallgatók munkaerő-piaci lehetőségeitvizsgálja.Az idei rendezvényt a Karrier Iroda a kar ProFacultate-napja keretében, 28-as épületénekföldszinti aulájában és környező termeiben tart-ja meg. Előbbiben meghívott cégek mutatkoz-nak be, ismertetve koncepciójukat, lehetőségei-ket, profiljukat. E mellett két kerekasztal-be-

szélgetésre is sor kerül. Az elsőn a jogi hivatás-rendek (ügyvédi, ügyészi, bírói, közjegyzői), amásodikon a versenyszféra, egyetemünkönvégzett hallgatói vesznek részt, és beszélgetneka jogászi és a jogász hallgatók jövőjéről. Az elsőbeszélgetésen vendégeink között fogadjuk Rét-vári Bencét, a KDNP országgyűlési képviselő-jét, aki Karunkon végzett.Idén újdonság számba megy, hogy szeretnénkkaput nyitni a nemzetközi igazgatás szakoshallgatók felé is. Idén először végeznek ugyaniskarunkon nemzetközi igazgatásszervezők, akika későbbiekben alkalmasak lesznek a közigaz-

gatási szervezetrendszerben, továbbá a nem-zetközi nagyvállalatokon belüli nemzetközivonatkozású döntések előkészítésére és végre-hajtására, a közigazgatási szervek és az önkor-mányzatok nemzetközi kapcsolatainak szerve-zésére, európai uniós szervezetekben történőügyintézésre közigazgatásban igazgatási, szer-vezési feladatok ellátására, hatósági eljárások le-folytatására, középvezetői feladatok elvégzésére.A kerekasztal-beszélgetések mellett lehetőséglesz részt venni ingyenes önéletrajz- és grafoló-giai tanácsadáson, próba állásinterjún és mun-kahelyválasztással foglalkozó pszichológiai kon-zultáción.

Sergő András

FAKULTÄT FÜRVERGLEICHENDE STAATS- UND

RECHTSWISSENSCHAFTEN

Karriernap a Pázmányon

Sok mindent tudunk a húsvétról, hiszen leg-szebb ünnepeink egyike, ahol valódi öröm köl-tözik a szívekbe. Ilyen ünnep kétszer van egyévben: karácsony és húsvét – egymástól elvá-laszthatatlan fogalmak. Jézus Krisztus szüle-tett, meghalt és feltámadt. E három történéstfoglalja össze a keresztény kultúra e két ünnep-kör hagyományaiban.Húsvét napjait a nagyböjti időszak előzi meg. Anagyböjt utolsó hetét nevezzük Nagyhétnek,amely tulajdonképpen a Virágvasárnappal veszikezdetét. Ezen a napon azt idézzük fel, amikorKrisztus pálmaágakat lengető emberek kísére-tével dicsőségesen bevonult Jeruzsálembe.

Nagycsütörtökön az Olajfák hegyén való elfo-gatásra emlékezünk. E napon csönd telepszik atemplomok tornyaiba, „a harangok Rómábamennek”. Nagycsütörtököt zöldcsütörtöknekis nevezték, ilyenkor spenótot, sóskát ettek azemberek, sőt a csirkéket is zöld növényekkeletették. Az a hiedelem járta, hogy ha így tesz-nek, akkor a következő időszakban gazdag ter-més várható.Nagypénteken Jézust halálraítélték, megosto-rozták és keresztre feszítették. Ezen a napon ahúsevés tiltott, kenyeret nem sütöttek, mert ál-talános hiedelem volt, hogy az e napon készültkenyér kővé válik. Máskülönben a kenyérsütésazért is nehézségbe ütközött volna, mert a nép-szokás szerint nagypénteken egyáltalán nem isgyújtottak tüzet.Nagyszombaton a keresztények már a régmúltidőktől fogva körmenetre mennek. Arra emlé-keznek ilyenkor, hogy Jézus másnap, vasárnaphajnalban feltámad halottaiból, ahogyan azt elő-re megígérte.A húsvéti ünnepet sok-sok szimbólum színesíti.Bár alapvetően keresztény ünnep, mégis fenn-maradtak pogány szokások is, melyek a tavaszeljöveteléhez kapcsolódnak. Oster, a germán ta-vaszistennő a termékenység, újjászületés jelképevolt. Nevét például az angol nyelv is megőrizte,

hiszen a húsvét angolul Easter. Ábrázolása a ke-zében tartott tojással, lábánál nyulakkal és fejefelett repkedő madarakkal történik. A tojás atermészet, az ember újjászületésének, tavasziébredésének szimbóluma.Azt hiszem, mindannyiunk számára ismert szo-kás a locsolkodás. Ki szereti, ki nem annyira, aztazonban biztosan el lehet mondani, hogy remekmókát teremt – főleg a fiúknak. Az eredetinéphagyomány ugyanis nem finom kölnikrőlszólt, ahogyan az ma természetes, hanem egydézsa hideg vízről!A víznek több ismert szerepe is van e hagyo-mányban. Egyrészről termékenységi szimbóluma locsolás, másrészt a vízzel való meghintés akereszténység jelére és tartalmára is utal. Gyö-kerei arra a legendára is visszanyúlnak, hogy aJézus feltámadását hirdető asszonyokat vízzelöntötték le a sírt őrző katonák.Az első feljegyzések e szokásról a XVII. század-ból származnak. Faluhelyen a legények csapato-san járták a házakat és alaposan meglocsolták alányokat. Mivel azonban ez egy termékenységiszertartás volt, a lányok hálásak voltak és hímestojással köszönték meg a locsolást. A húsvéti lo-csolóverseknek is nagy hagyománya van, amelygazdag tárházát nyújtja a népi költészetnek.Persze az idő múlásával megújultak e versikék,a legények már egyedül keresték fel a lányokat,és mára előkerültek a kölnik is. Korunk eszme-rendszere további szokáshoz is hozzásegítettbennünket: a lányok ma már nem csak tojást,de aprópénzt is adnak a fiúknak fáradozásukjutalmául.A barka számomra mindig kedves növény volt.Ma is nagyon szeretem feldíszíteni szépen ki-festett tojásokkal. Szimpátiám nem egyedülálló,ugyanis a régi emberek gyógyerőt tulajdonítot-tak bolyhos virágainak. Azért hogy megóvja acsaládot a bajtól, a tűzhelybe dobták, ha pedigfájt valakinek a torka, le kellett nyelnie és elmu-lasztotta a betegséget.Húsvétjainkat különböző állatok képe teszimég szeretetre méltóbbá. De vajon tudjuk-e mitjelképez a nyúl, és mit a bárány? Nos, az utóbbia legrégebbi húsvéti jelkép. A Bibliában JézusKrisztus előképe volt az a bárány, amit az egyip-tomi kivonulás idejében a zsidók nap mint napfeláldoztak, és megettek.Ami a nyulat illeti, nem olyankönnyű magyarázatot találni amegjelenésére. Írásomban istöbbször említettem a húsvétiünneplésben fellelhető gazdagtárházát a termékenységi rítu-soknak. A nyúl szapora voltaokán lehet például a húsvétegyik jelképe, valamint éjjeliállat, így a holddal is összefüggésbe hozható,ami szintén a termékenység szimbóluma.A tojást tojó nyúl engem mindig foglalkozta-tott. Aztán megtudtam a hagyomány ősi erede-tét: a történet lényege az, hogy a germánok al-világ istennője haragjában büntetéssel sújtotta anyulat, mely eredetileg egy fajta madár volt, ámaz istennő négylábú állattá változtatta. Az is le-

het azonban, hogy egy nyelvi tévedés áll e szo-kás hátterében. A németek ugyanis egy időbengyöngytyúkot ajándékoztak egymásnak húsvét-kor, amelynek neve Haselhuhn, vagyis rövidenHasel (a nyúl neve pedig németül Hase). Akár-mi légyen is az eredete e kedves állatkának, azelmondható, hogy nagy népszerűségre tettszert. Elterjedése főként a húsvéti képeslapok-kal vált igen nagyméretűvé.A tojásfestésnek is nagy hagyománya van mi-felénk. A tojás piros színe az erőt, valamintKrisztus vérét jelképezi. A szokás elsősorbanKelet-Európában vert gyökeret, színezésre a vö-röshagyma héjából kifőtt levet, a börzsönyt,valamint bíbortetűt használtak. Eredetileg egy-színű tojások készültek, ám idővel kialakult afeliratos tojások kultúrája is. A módszer titkaabban rejlett, hogy a tojás festése előtt viasszalráírták az adott szöveget vagy mintát a héjra,majd utána elkezdték a festést. A minták fajtájatájegységenként változó, nálunk legtöbbször ageometrikus, tulipános, fenyőágas, rózsás díszí-tések a szokásosak. A díszítés folyamatát tojás-hímzésnek nevezzük.A húsvét elengedhetetlen tartozéka a gazdag la-koma, amelynek alapja a tojás és a sonka. A to-jásnak az újjászületéshez van elsősorban köze,az élettelennek az élőbe való átmenetét testesítimeg. Fontos jelképe a tojásból kikelő madárKrisztus feltámadásának. Régi szokás szerint azemberek fehér kendőbe kötöttek egy tányért,arra sonkát, tojást, tormát és kalácsot raktak,amit aztán elvittek a húsvéti szentmisére. Ott a

pap megszentelte a csomagot,majd hazatérvén a család mindentagja kapott egy-egy szeletkét atemplomot járt ételből. Népesebbháznál előfordulhatott, hogypéldául a tojást hártyavékony-ságúra kellett felvágni. Általánosszokás volt, hogy a távollevőcsaládtagoknak becsomagoltákés elküldték az ünnepi ételt.

Szép családi hagyományokat őriz a húsvét: nagylakomák, rokonlátogatások, játékok. Ez is egykis sziget rohanó életünkben, éljük át szívvel,örüljünk együtt!Egy sereg locsolót és sok-sok piros tojást kívá-nok minden női, illetve férfi olvasónknak!

Hrecska Renáta

negyedik oldal

Ákom-bákom, berkenye…A húsvéti ünnepkör titkai

Március 10-én került megrendezésre a kerek-asztal-beszélgetés karunkon, főszervezője Pau-lusz Bogáta és az Apáthy István Kör. A meghí-vott előadók Kilényi Géza és Zlinszky János pro-fesszor urak voltak, akik „Elitképzés az egyete-men” címmel tartottak előadást. A nagy érdek-lődésre mi sem jobb bizonyíték, hogy a hármaselőadó teljesen megtelt érdeklődő hallgatókkal.Az est kellemes hangulatban zajlott, és az elő-adás után lehetőség volt egy kis süti és üdítőmellett a professzorokkal további diskurzusra.Az előadók igyekeztek elsőként az elit, mint fo-galom meghatározására, majd Seres Tamás, azest moderátora arról faggatta az előadókat,hogy mi is pontosan az a dolog, ami egy intéz-ményt elitté tesz. Később megtudhattuk azt is,mi a különbség a magyar és külföldi egyetemekközött, és természetesen egy kis aktuálpolitikaikérdés, mint a gyülekezési jog szabályozásánakelavultsága is említésre került.Zlinszky professzor úr szerint feltétlenül szük-ség van elitképzésre, és olyan emberekre, akik ajó értelemben vett „elit”-szerepet felvállalják.Kilényi professzor úrral egyetemben azon azállásponton voltak, hogy az elitképzéshez elhiva-tott tanárokra és ugyancsak elszánt lelkes diá-kokra van szükség. Erre például nagyon jóközeg egy hallgató számára, ha valamelyik szak-

kollégiumnak a tagjává szegődik (ilyen az estszervezője, az újonnan megalakult Apáthy Ist-ván Kör is), vagy egy tanszéken demonstrátor-kodik.Mint kiderült, a professzorok leghatékonyabbanúgy tudnak részt venni a hallgatók képzésében,ha együtt élnek a hallgatókkal, megtalálhatók,felkereshetők, nem úgy mint egyes ún. inter-city-professzorok, akik csak az órán jelennekmeg a hallgatók számára az előadásokon. Aprofesszor urak mindemellett valamelyest han-got adtak elkeseredettségüknek is, amikor arracéloztak, hogy az egyetemek ember alapanyagamár nem az igazi, sőt mondhatjuk hogy egyregyengébb, és így az elitképzés megvalósításaszámukra is egyre nehezebb feladat. Ugyanak-kor a professzorok áldozatos munkájánakköszönhetően karunkon is jogászgenerációknőttek és nőnek fel, akik hálával tartoznakmentoraiknak.Végezetül Botta Ágnest, az Apáthy István Köregyik lelkes tagját faggattam arról, hogy mi mo-tiválta a társulatot e rendezvény megszervezésé-ben: „Az est kettős célt szolgált: egyrészt azegyetem méltán elismert professzorait szerettükvolna megkérdezni saját hazai és külföldi ta-pasztalataikról az elitképzés területén. Szeret-tünk volna ötletet meríteni ahhoz, hogy hogyan

képezhetjük magunkat egy kis segítséggel ésönszorgalommal az átlagnál jobb jogászokká ésemberekké. Másrészt szerettük volna felhívni afigyelmet lelkes kis önképző körünkre, hogy atanárok és hallgatók tudatába is beépüljön agondolat: van igény és lehetőség a az emelt szin-tű, változatos, kiscsoportos szakmai képzésre.Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani, akikidőt és fáradságot nem sajnálva tartottak és ez-után fognak órát tartani az Apáthy Kör tagjai-nak, vagy más tudományos diákkörök hallgató-inak. Az Apáthy Kör jövőre vonatkozó céljaiközött szerepel többek között, hogy hallgatóitképezve, közösséget formálva, és közös progra-mokat szervezve szakmailag sikeres tagjai általhírnévre és elismerésre tegyen szert, hogy a ké-sőbbiekben hivatalos formát öltve segíthesse adiákokat egyetemi éveik alatt. Az érdeklődőkpedig bármelyik tagot megkereshetik, hogy tő-lük kérjenek információt, illetve a kollegium.szak@gmail.com e-mail címen kaphatnak vá-laszt kérdéseikre, illetve a www.apathyszakkoli.fw.hu honlapon tájékozódhatnak.”Abban biztosan lehetünk, hogy az Apáthy Ist-ván Kör még sok érdekes programot tartogatszámunkra, érdemes felkeresni honlapukat éscsatlakozni hozzájuk!

Kocsis Ágnes

Közeledik… Jönnek a locsolók, festhetjük a pi-ros tojásokat, elővehetjük az ünnepi ruhát, és...Jaj, elnézést…, ez ma már nem szokás?! Pedigén még emlékszem azokra az időkre! Bár máraz én gyerekkoromban sem volt olyan igazi,mint a nagyszüleimnél.Aki még nem jött rá, a húsvét ünnepéről beszé-lek. Illetve nem is az ünnepéről – mely, minttudjuk a keresztények legfontosabb ünnepe –,hanem a hagyományokról. Ezeket ma is megkellene tartanunk.A locsolkodás magyar húsvéti hagyomány. Sokszép történetet hallhatunk arról, miként jártakvégig a falun a legények, hogy locsolták meg alányokat. „Vízbevető”, „vízbehányó” hétfőneknevezték ezt a napot, ugyanis még ötven évvelezelőtt is elterjedt formájában vödörnyi vízzellocsoltak, vagy az itatóvályúba dobták a lá-nyokat.

Napjainkban a finomabb formája az elterjedt,amikor illatos parfümféleséggel, locsolóvers el-mondásával kell kiérdemelni a jutalmat. Talánmég nekünk is vannak emlékeink róla, mikoregészen kicsiként várjuk, hogy kifesthessük atojásokat, és hogy később szép ruhában várva avendégeket átadhassuk nekik az általunk készí-tett remekművet. Az asztalon sonka, tojás, tor-ma s megannyi finom falat. Minden percbenhallani véljük a csengőszót, türelmetlenül vár-juk, mikor jön a következő locsoló.De hová tűntek ezek a szép szokások?!Régen az iskolaszünet előtt úgy köszöntünk ela barátnőkkel: „Kellemes húsvéti ünnepeket, éssok locsolót!!!”Ma a legtöbb lányt viszont kiveri a víz, ha egyreis várnia kell. Sőt, ha lehet, mindenki elutazik,vagy kirándul a családjával. Ez egyébként nem islenne baj, ha sokan ezt nem menekülésképptennék. Nem mondom, hogy ne menjünk ki-rándulni, és nem mondom, hogy valóban min-denütt megszűnt volna a húsvéti hagyománytisztelete, de lássuk be, ma már nagyobb divataz Amerikából átszökött Halloweent „megün-nepelni”, mint valójában azokra a dolgokra oda-figyelni, amik igazán fontosak.

Én fontosnak tartom, hogy ne vesszenek elezek az értékek. Ha idősebb leszek, ugyanúgyfogom ünnepelni a húsvétot, mint ahogyan aztkisgyermekként tettem. Már nem én fogomfesteni a piros tojást, már nem elsősorban hoz-zám jönnek majd a locsolók, de remélem, hogyjönni fognak, s remélem, hogy nem hal ki vég-leg ez a szokás. S remélem, hogy más is van, akiúgy gondolja, érdemes lenne megőrizni, s nemcsak megőrizni, de feléleszteni ezt a hagyo-mányt.

Császár Adrienn

ötödik oldal

Elfeledett értékeink...

Elitképzés az egyetemenKerekasztal-beszélgetés az Apáthy István Kör szervezésében

Gondolkoztatok már, hogy miért bolondoknapja április elseje? Én igen, és arra jutottam,hogy feltétlenül kell egy ünnep a Parlamentnekis… Ám ez nem biztos, hogy igazán meggyőző,így aztán utánajártam az eredetének.Első dolog, ami szemembe ötlött, hogy nem na-gyon lehet meghatározni, honnan is indult el eza hagyomány. Ami biztos, hogy ezen a naponmegtréfáljuk egymást, kacagunk másokon éstalán még magunkon is néha. Szép ez a nap,igazi tavaszköszöntő!A kezdetek a források szerint Caesar Rómájábanyúlnak vissza. Azonban zavaros a történet, éssemmi mást nem lehet erről tudni, mint hogy aconsulok április elsején nyitották meg hivatalo-san az esztendőt. Bár összefüggést találhatunka két esemény között, mégis több az esélye,hogy egy másik elmélet a valódi.E másik verzió szerint, a tréfa napjának eredeteFranciaországban található, ugyanis a régi fran-cia naptár szerint az újesztendő pontosan ápriliselsején kezdődött, és ezen a napon az emberekmegajándékozták egymást. Később IX. Károlykirály rendelte el, hogy az év kezdődjön januárelsején, ám a régi szokás sokáig megmaradt azemberek mindennapjaiban. Ez abban nyilvánultmeg, hogy eleinte, a korábbi hagyományt meg-tartva, továbbra is küldtek meglepetéseket egy-másnak április elsején. Miután azonban terhessévált az évente kétszeri ajándékozás, a tradíció át-alakult: az ál évkezdetre egy idő után másféleötletekkel készültek az emberek. A tréfa lett azúj ajándék.Az első ugratások egyikét egyébként maga XIV.Lajos francia király fia, Toulouse grófja találtaki, amit Gramont márki terhére hajtott végre.Március 31-én éjszaka, amikor a márki már

aludt, embereivel kilopatta a ruháit, minden da-rabot felfejtettek, majd összevarrták őket azeredeti méretüknél szűkebbre. Amikor a márkireggel felébredt, nem tudott belebújni nadrág-jába, majd amikor mellényét szerette volna ma-gára venni, nem tudta begombolni, ahogyan akabátját sem. Nagyon kétségbe esett, nem tud-ta elképzelni, mi történhetett vele az éjszaka fo-lyamán. Riadalmát csak fokozta, hogy küszkö-dése alatt a gróf egyik csatlósa benyitott hozzá,és ijedten kérdezte: „Te jó ég, márki, mi történtönnel? Egészen meg van dagadva!” A márkinakfogalma sem volt arról, hogy mégis miféle be-tegség tört rá ennyire váratlanul. Elfutottak azorvosért, az orvos pedig miután a „beteget”megvizsgálta, receptet írt fel és gondterheltentávozott. Nem csoda, hiszen ő is beavatott volt!Nosza, mentek a recepttel a gyógyszerészhez,aki viszont visszaküldte az írást, mert nem ér-tette meg az orvosi „szakvéleményt”. Ezen nemvolt mit csodálkozni, ugyanis a receptre az aláb-bi szöveg volt írva: „Accipe cisalia et dissue pur-punctum”. Vagyis: „Végy ollót, és vágd fel amellényed!”Napjainkban is akadnak azonban bolondságoke napon. Például 1998-ban Amerikában a Bur-ger King bal kezeseknek készült Whopperszendvicset reklámozott, aminek az volt a lé-nyege, hogy az öntet a jobb oldalon csöpögöttki. Az emberek keresték ezt a terméket, sőtakiknek nem tetszett, azok kifejezetten kérték,hogy ők a régi fajtát kaphassák.Hollandiában komolyabb vicc is volt. A hollandtelevízió még az 1950-es években jelentette,hogy a pisai ferde torony összedőlt. Megdöb-bent emberek sokasága vette fel a kapcsolatot atévéállomással.

A BMW autógyár közleményben tudatta anagyérdeművel, hogy hamisítják a BMW-ket. Ahamis járművek arról ismerhetők fel, hogy a lo-góban látható kék és fehér színeket felcserélték.Egy másik ötlete volt a gyárnak, hogy azt állí-totta, a Mini autót Mars kutatásra fogják hasz-nálni. A legjobb talán az volt, amikor azzalálltak elő, hogy gumiszélvédőket fognak készí-teni, hogy a szemberepülő bogarak lepattanja-nak róla.És egy jól sikerült ugratás Londonból: a BBCriporterei leadták a televízióban, hogy a Big Bencseréjét immáron kihirdették, hamarosan digitá-lis óra mutatja majd az időt.Sokféle módon ünnepelünk, egy dolog azon-ban közös: az emberek a világ minden tájánszeretnek nevetni, önmagukon és másokonegyaránt. Ám ne feledjük: a vicc csak addig hu-moros, ameddig a tréfamester és a megtréfált isegyütt képes nevetni!

Hrecska Renáta

hatodik oldal

BOloNdoK NapjA

„Mára közel minden ötödik felnőtt a krónikus stressz,a lelki leszakadás állapotában van.”

(Kopp Mária)

Történetünk 2009 Magyarországán játszódik.Azon a helyen, ahol a halálozási arány jóvalrosszabb, mint Ukrajnában vagy Lettországban,az élveszületések száma pedig kétségbeejtőenalacsony. A főszereplők átlagemberek – azazbárkik lehetnének, de a rend kedvéért nevezzükőket mondjuk Juditnak és Jánosnak. Egy házas-pár, akik a következő kilátásokkal vágnak nekiaz életnek: Judit valószínűleg maximálisan 77évig fog élni – persze, ha nem jön közbe semmisúlyosabb – de természetesen számos tényezőrontja esélyeit a boldog, kiegyensúlyozott életre.János kilátásai már nem ilyen „rózsásak”, ő át-lagban 69 évre számíthat itt a Földön. Ráadásul– bármennyire furcsa is ez – jóval védtelenebb,mint Judit, hiszen sokkal erősebben érik olyanhatások, minta stressz, a depresszió, a társadal-mi elfogadottság hiánya vagy a munkahelyikonfliktusok. Nyugalom, a hosszú élet ritka...Vagy mégsem? Ha főhőseink mondjuk pár ki-lométerrel arrébb, Ausztriában születtek volna,akkor Judit méltán reménykedhetne abban,

hogy megéri a 82 éves kort, és János is (át-lagban) 77 évre számíthatna. De hogy is van ez?Kezdjük egy áttekintéssel: Ma Magyarországona 35-64 éves korosztályban szív- és érrendszerimegbetegedésben való elhalálozás kockázataférfiak és nők esetében is 3.1-szer nagyobb,mint az uniós átlag. Emésztőrendszeri meg-betegedés esetén ugyanez a mutató a férfiakesetében mintegy 5.5-szöröse, nők esetében 4.6-szorosa a többi tagállam átlagának. Rosszul ál-lunk tehát... De mivel magyarázható ez? Hibalenne pusztán az egészségügyi ellátás állapotátfelelőssé tenni, mivel az utóbbi években acsecsemő- és időskori halálozás jelentősen csök-kent, 1960 és 1989 között pedig a GDP folya-matos növekedése volt tapasztalható. Felméré-sek szerint annak esélye, hogy ma hazánkbanegy férfi túléli a 65. életévét csupán 64%.Ugyanaz az arány az érettséginél alacsonyabbvégzettséggel rendelkezők körében jóval 50%alatt van. A Demográfiai Évkönyv szerint2005-ben 11.395-tel több férfi halt meg a 40-69éves korosztályból, mint 1960-ban. Megdöbben-tő tény, hogy a férfiak halálozási aránya mamagasabb, mint az 1930-as években volt. Pedigakkor jóval nagyobbak voltak a társadalmi kü-

lönbségek, és az egészségügyi ellátás is alacso-nyabb szinten állt...De miért éppen a férfiak ennyire veszélyezte-

tettek? Kopp Mária tanulmányában a „halálo-zással szignifikánsan összefüggő pszichoszociá-lis” okokat említ, melyek többek között a mun-kahelyi és társadalmi bizonytalanság, az életértelmetlenségének érzete és a rivalizálás. Ösz-szességében megállapítható, hogy a legnagyobbrizikót ezek a lelki, pszichés tényezők hordoz-zák. A férfiak esetében a súlyos depressziós tü-netegyüttes háromszor magasabb halálozássaljár, a reménytelenség mindkét nem esetébenszintén háromszoros kockázati tényező. 2002-ben 13.6% volt a kezelésre szoruló depresszióaránya, 2006-ra ez a szám 4%-kal emelkedett.De miért van egyre több depressziós? A bizaloma társadalom testi, lelki, gazdasági fejlődésénekalapja. Ennek kialakulásában alapvető a családszerepe. A magány, a jövőkép hiánya állandó fé-lelmet, krónikus stresszt idéz elő, mert az egyénképtelen a tervezésre, amely azonban elemi em-beri igény. Ez óriási kockázatot hordoz, külö-nösen a családfenntartó férfiak körében.A probléma az, hogy nincsenek közös normá-ink, az érték nélküliség pedig „öröklődik” a kö-

Mennyire drága az életed?

hetedik oldal

Felnőni nehéz. Hát még egyetemre is járni köz-ben. Mert hát ugyebár volt az a fránya közép-iskola ahonnan (öröm)könnyek között kilöktekminket a csupa felelősséggel kikövezett bizo-nyos nagybetűsbe, és egy gyűszűnyi boros-flaskán és helyes minipogácsán kívül nem túlsokat kaptunk néhány jól csengő intelmenkívül. És ekkor jött a neheze: bekerültünk egyidegen helyre idegen elvárásokkal, idegen embe-rekkel körülvéve. Aztán eltelt az idő, hónapok,évek egyre gyorsabban, és az idegen elvárások,a hely, az emberek kezdtek ismerőssé válni.Megszoktuk a vizsgaszituációt, az előadásokat,a hétköznapi bulikat, azt, hogy nem kérnek raj-tunk számon napról-napra, hogy nem kell máréjfélre otthon lenni, és hogy valóban a magunkuraivá váltunk. Lassan megtaláljuk a céljainkat,szépen belénk plántálja a környezetünk, hogyki kell tűnni, valamilyen formában, egyedinekkell lenni, mert különben esélyünk sincs. Telnekaz évek, az egónk nő, az idő fogy, a helyzet megcsak fokozódik. Mindenki el akar érni valamit,na de azt aztán minden áron és azonnal. És per-sze szép dolog, ha végre megtaláljuk a helyün-ket és céljainkat, na de – hogy egy közkeletűmondással éljek – nehogy a fürdővízzel kiönt-sük azt a szerencsétlen gyereket is! És hogy miis ennek a gyerkőcnek a neve? Hát ő bizony azEmberség. Ugyanis, ha eme igen aprócska„lény” gondozását elfelejtjük beleépíteni a hét-köznapi rutinunkba valahova a reggeli fogmo-sás és újságolvasás közé, nem marad majd másbelőlünk, csak egy lelketlen törtető öltönyös/kosztümös gép. De nézzünk néhány trükköt,hogy is lehet ezt a csöppséget napi pár perc oda-figyeléssel megfelelően ellátni.

Az első és legfontosabb, hogy van számos másbeceneve is, melyeket nem árt használni, mert akülönböző szituációkban mindig másra hallgata leginkább.Haladjunk szépen sorban. Tömegközlekedés.Reggel, mikor megtanítjuk neki, hogy a bérle-tet elő lehet venni, és meg lehet mutatni azellenőrnek, mert az csak a munkáját végzi, ésnem feltétlenül kell úgy gondolni, hogy ő csakisazért áll a metró bejáratnál, hogy a mi napunkatkeserítse (még akkor sem ha az ellenőr viszontezt a feltett szándékot alakította ki magában)!Nos ekkor a neve: Türelem.Aztán amikor beérünk az egyetemre, és akár-mennyire rohanunk, mert már rég elkezdődöttaz óra, elmagyarázzuk neki, hogy még ilyenhelyzetben sem lökjük félre az ajtóból az idő-sebb hölgyet/urat, hanem esetleg kitárjuk nekiaz ajtót és esetleg – félve írom le – előre enged-jük (akkor is, ha ez a kedves hölgy/úr már elő-zőleg megbuktatott minket háromszor). Ilyen-kor Illedelmességnek szólítjuk. Aztán, ha márbent vagyunk, és még mindig nagyon sietünk,ám felteszem, nem rohanunk hangsebességetmeghaladva, úgyhogy nyugodtan, hangosan,érthetően tudunk köszönni a szembejövő évfo-lyamtársunknak (tehetjük ezt akkor is, ha őnem siet az üdvözlésünkkel, annak ellenére,hogy ő „jelölt be” minket azon a bizonyos kö-zösségi oldalon anno, azután az együtt átizgultvizsga után). Ha ilyenkor szólunk a gyerkőc-nek, Jóindulatnak hívjuk.Beértünk, megérkeztünk, kifújhatjuk magun-kat. És ha esetleg olyan napot választottunkmikor épp vizsgázunk is, kiváló terepet találunka további „gyerek”-gondozásra.

Utolsónak akarunk bemenni. De mit ad Isten,más is van ezzel így. Persze – szinte természetesmódon – ő se tud semmit és mi sem. Nos, ek-kor azt tanítjuk meg a most épp Előzékeny-ségnek nevezendő picinek, hogy ha neki tény-leg erre van szüksége, az a tíz perc már ténylegnem számít semmit (annak ellenére nem, hogyesetleg társunk kihúzza előttünk az álomtételt,míg nekünk – oly sokadszorra – a rettegett666-os jut)Nem tudjuk a tételt. Van ilyen. Jövünk máskor.Vagy hát remény hal meg utoljára alapon bármitörténhet. De még véletlenül se jusson eszünk-be ilyenkor a kis jövevény előtt olyanokkal pró-bálkozni, mint telefonos segítségkérés és társai.De ha mégis elgyengülnénk és a kiélezett hely-zetben „tiltott szerekhez” nyúlnánk, akkor márlegalább ne próbáljuk meg tagadni a nyilván-valót. Ugyanis még az sem baj, mondják taná-raink. De ha elfelejtjük kis társunk nevét (meg-súgom: Becsületesség) akkor bizony már ajövőben sem lesznek túl rózsásak a kilátásainka későbbi vizsgákon.Végül így vagy úgy, de túljutunk a vizsgán. Ésha nem sikerült olyan jól, nem aludtunk sem-mit az éjjel, és mindennek a tetejébe meglátjuk,hogy a kedvenc helyünkön, a büfében ül valaki,akkor sem úgy nézünk a világra, hogy megpró-báljuk közben kifejleszteni a szemmel gyilkoláslegújabb, ezúttal hatásosnak bizonyuló változa-tát, hanem rendelünk és elbeszélgetünk pármondatban a büfés nénivel az időjárásról. Agyermeket pedig nem felejtjük el Kedvesség-nek szólítani.Egy kávé és egy szusszanás után pedig indulha-tunk tovább. Hazafelé a metróban még segít-hetünk (a Figyelmesség nevű aprósággalegyütt) a fiatal anyukának lecipelni a babako-csit a lépcsőn, és mosolyoghatunk az úrra, aki ajövő havi színházműsort kínálja nekünk.Lassan vége a napunknak, és Emberség mégannyi mindenből maradt ki. Még meg kell ta-nulnia beérni a kevesebbel, belátni, ha hibázott,meg kell értenie, mit jelent az önzetlenség min-den cél és érdek nélkül, pusztán a társaságot ésnem a majdani kapcsolatot keresni mindenszembejövőben. Be kell látnia, hogy következ-mények nélkül nem taposhat át valakin, vagynem vehet el bármit, ami a másé, csak mertcéljai ezt diktálják. Ugyanis annak a valakinekugyan úgy megvan a saját gyerkőce. Ő nevelte,gondozta, a szívét-lelkét beleadva. Ha elvesziktőle, mi marad neki?A válasz nagyon egyszerű: ha jól nevelte a gye-reket, megmarad neki a remény, hogy egy kisodafigyeléssel talán jobb lehet, az emberek nemmennek majd el egymás mellett ridegen ésmegértés nélkül. Terep ugyanis van bőven agyakorlásra, és talán végre közösen beülnekakár vitázni egy tea mellett vagy meghallgatjákAlex zongorajátékát, „végigizgulják” az áprilisihagyományos próbapert vagy megnéznek egyfilmet a Vetítő(m)ben, és bemutatják egymás-nak az általuk nevelt kis „gyermekeket”, kiketegyütt már bátran nevezhetnénk csak így:humanitás.

Ablonczy Zsuzsi

Ne hagyjuk veszni a gyereket!

vetkező generációkra. Ezek az emberek a leg-inkább manipulálhatók, hiszen nem tartoznaksehová, legalábbis így érzik. Perifériára kerül-nek és nincs senki, akire számíthatnának.Ennek egyenes következménye az, hogy a tár-sadalom értékrend és közös célok nélküli,leszakadt egyének gyülekezetévé válik. Nincserkölcsi tartás, a szorongás, a depresszió mára aleggyakoribb munkaképesség-csökkenést elő-idéző okká vált. Ráadásul az elvégzett munkamennyisége nincs arányban az érte fizetettbérrel (legalábbis az esetek nagy többségében).A munkával kapcsolatban fellépő három leg-gyakoribb probléma az, ha nincs, ha túl sok,vagy ha bizonytalan. A munkahely bizonytalan-ságából eredő egzisztenciális krízisnek pedigegyenes következménye a krónikus depresszióstünetegyüttes. A munkahelyi stressz önkárosí-tó következményei között szerepel a dohány-zás, az alkoholhoz, drogokhoz való fordulás, akimerültség, a depresszió vagy az a hibás önér-tékelés. Ezek a következmények elkerülhetőeklennének a munkavállaló nagyobb fokú tiszte-letével, a vele való együttműködéssel, megfe-lelő terheléssel és az egészség mint érték szemelőtt tartásával.Igen, ez így lenne ideális.De egyelőre csak azt láthatjuk, hova vezet akapcsolatok hiánya, a társadalmi leszakadás a

folytonos rivalizálás és a munkahelyi krízis. Ahelytelen táplálkozásról pedig még nem is ejtet-tünk szót. A sport, az egészséges életmód há-romszorosára növeli a túlélés esélyét, a dohány-zás pedig felére csökkenti azt. Megdöbbentő,mennyire végzetes következményekkel jár atöbbi emberhez való kapocs elszakadása, a csa-lád hiánya. A túlélés esélye a gyermekes férfiakközött négyszer, a házastárssal élők között pe-dig ötször magasabb, mint egyedülálló társaikkörében. Lehet, hogy egyszerű az orvosság?Lehet, hogy jó tartozni valahová, mondjuk egyközösséghez (és itt nem valamely divatos szek-tára gondolok)?A felvetés szentimentális – mondhatnánk - deegyvalami biztos: a mai társadalom nem érték-ként, inkább eszközként bánik az emberrel.Eszközként, aki dolgozik és természetesen: fo-gyaszt. A fogyasztói szemléletnek nyilvánvaló-an az értékvesztett egyén kedvez, hiszen egy-szerű a képlet: ha nincs értékrended, majd énteremtek egyet, így aztán igazán bármit eladha-tok Neked. Csak termelj eleget.De van ebben valami érdekes: A fogyasztóannyira szeret fogyasztani, hogy a végén elfo-gyasztja önmagát. Az előbb vázolt statisztikák-ból legalábbis ez tűnik ki...

Borbás Dorottya

nyolcadik oldal

– 1979, ‘89 és ‘99 is meghatározó évek voltak Önszámára... 1979-ben elnyerte az Alexander von Hum-boldt Alapítvány ösztöndíját. 1989-ben az ELTE-ncímzetes egyetemi docenssé nevezték ki. 1999-benjárt le az alkotmánybírói mandátuma, s lett újra aBaranya Megyei Bíróság bírája, ugyanebben az év-ben részesült a Magyar Köztársasági ÉrdemrendKözépkeresztje a csillaggal kitüntetésben, és ekkordöntött véglegesen a mi egyetemünk mellett is...

– Kegyelmi ajándékként éltem meg a mindmáigEurópában talán a legelegánsabb Humboldt-ösztöndíj elnyerését. A legvadabb kádárizmus-ból kerültem pár hónap erejéig Nyugat-Euró-pába, Kölnbe, s ez óriási hatással volt rám. Egyévvel korábban, mikor az ösztöndíj lehetőség-ként felmerült, eszembe sem jutott, hogy meg-pályázzam, mivel egy kukkot sem tudtam né-metül. Csak mellékesen meséltem róla a felesé-gemnek, aki azt mondta, hogy lehet, hogy énegyedül képtelen lennék ilyen rövid idő alattmegtanulni egy idegen nyelvet, de mi ketten ké-pesek vagyunk rá. 1978 szeptemberében vettemaz első magánórámat, és 1979 áprilisában nyelv-vizsgáztam. Nem mondom, hogy brillíroztam,de sikerrel jártam, így már az ösztöndíj meg-szerzésének ez az akadálya is elhárult.

– Mekkora hatással volt ez Önre?

– Ez a kiutazás mindent megváltoztatott: azaddigi szemléletemet, a világlátásomat, a jogrólkialakított gondolkodásomat. Mindaz, amiveladdig tanulmányaim révén találkoztam – annakaz ideológiája, hogy a jog a munkásosztály aka-rata – kártyavárként omlott össze, már az elsőnéhány héten. Rengeteg új ismeretet szereztem,s a hat hónapot alkotómunka helyett olvasássaltöltöttem. Megláttam azt, hogy a világban – éskülönösen Európában – egészen más folyama-tok vannak a joggal összefüggésben. Felfedez-tem az újra feléledt természetjogi gondolkodástés újra előkerült az Aquinói Szent Tamás sze-mélye körüli kutatómunkám, melyet még kö-zépiskolás koromban kezdtem el, amikor kiselő-adást kellett tartanom.

– Kiselőadást?

– Igen. A Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumba jár-tam, és a történelem órán volt egy olyan szokás,hogy a diákok névnapjukon ajándékképpen je-lentkezhettek felelni. Március 7-én, mivel fon-tos volt számomra, hogy jelest kapják, jelent-keztem, hogy Tamás nap van... Először nem

igazán értette tanárunk, hogy miért pont akkor,hiszen Tamás napja decemberben van, de meg-indokoltam, hogy azért, mert az az apostolé, ezmeg Aquinói Szent Tamásé. Így végül felelhet-tem, de akkora egyest kaptam, mint még soha,mivel róla kérdezett, és szégyenszemre nemtudtam semmit mondani. Azt ígérte, hogy kija-víthatom, ha a következő órára összeállítok egyhúsz perces kiselőadást a nagy középkori tudós-ról. Szüleim minden egyházi ismeretségüketigénybe vették, hogy anyagot gyűjtsek. Renge-teg irodalmat, tanulmányt olvastam és végreösszeállt a munka, s sikerült kijavítanom azelégtelent.

– Térjünk vissza a kölni időszakra...

– Igazából ekkor teljesedett ki az a folyamat,amelyet feleségem csak úgy panaszol, hogy sze-relmi háromszöget él meg. Bár nem egy harma-dik személy miatt, hanem a jog iránti elkötele-zettségemből, szerelmemből kifolyólag. Akkorvalósággal beleszerelmesedtem a jogba, és en-nek megfelelően kezdtem alakítani az egyete-men is az előadásaimat, már a rendszerváltástmegelőző években is.

– 1996-tól pedig a Pázmány Péter Katolikus Egye-temen oktat.

– Ez az év óriási fordulatot hozott számomra.Akkor még az első Alkotmánybíróság tagja vol-

tam. Az Alkotmánybíróság egész szemléletébenvalóban alkotmányos forradalmat vezényelt, hi-szen nálunk a zsarnokölés sem történt meg arendszerváltással, mint a szomszédos Romániá-ban, tehát a rendszerváltás valóban alkotmányoskeretek között zajlott, s ennek a fő karban- éskézbentartója az Alkotmánybíróság volt.Ugyanakkor eredeti vágyam – hogy bölcsész le-gyek – miatt megmaradtam egyetemi oktató-nak, ráadásul két helyen is: a hét első napjait ál-talában Budapesten töltöttem, szerdán haza-mentem Pécsre, s már következtek is az óráim.A Pázmányra történt meghívásom – annak elle-nére, hogy a pécsi egyetemen is katolikus szel-lemben tanítottam – óriási kihívást jelentettszámomra: itt olyan hallgatóknak oktathattam,oktatom a magánjogot, akikben mégiscsakmegtalálható valamifajta elkötelezettség arra,hogy keresztény szellemben szerezzék meg adiplomájukat.

– 1999-ben lejárt az alkotmánybírói mandátuma...

– Ebben az esztendőben nagy dilemma elé ke-rültem: nyilvánvaló volt, hogy a két egyetemenvaló oktatást nem tudom tovább folytatni, mi-vel megszűnt az az alkotmánybírói és infra-strukturális háttér, amivel ez megoldható volt,így választanom kellett. Az út két iránybanfolytatódott tovább, mint annak idején a görö-gök nemzeti hérosza, Herakles számára, mikora Kithairon hegyén az állatait legeltetve egyszercsak egy válaszút elé érkezett. Az egyik a köny-nyed, legelőkben dús, a másik a szakadékokkalteli, nehéz utat kínálta neki – és ő gondolkodásnélkül ezt a második utat választotta, amelyet arégi görögök Aretének, az erény útjának nevez-tek. Így én is a két egyetem közül a Pázmánytválasztottam, de mivel a gyakorlattól sem tud-tam elszakadni, visszamentem bírónak is.

– Sosem érezte úgy, hogy akkor rosszul döntött?

– Az eltelt 13-14 év alatt sem bántam meg, sőt,ez életem egyik legmeghatározóbb döntése volt.Azonban ma már szembesülnöm kell azzal,hogy a rendszeres utazások egy idő óta jobbanfárasztanak, mint korábban. S látom azt, hogyaz Istentől kapott karizmákat, talentumokat –melyeket soha nem adott ingyen – lassanként visz-szakéri tőlem. Ennek ellenére azonban még úgygondolom, hogy távol vagyok attól, hogy ezt azoktatói karizmámat is vissza kelljen adnom.

– Aki nem ismeri Önt, néhány mondat után annakis világossá válik Istennel való kapcsolata és hite. Önés felesége többek között a Házas Hétvége lelkiségimozgalom egyik vezetője. Nem ingott meg hitébensohasem? Mindnyájunk esetében elképzelhető, hogyeltévedünk, elszakadunk a nyájtól...

– A hit kegyelmi ajándék. Hála a családomnak,szüleim mély vallásossága mellett ajándékkéntkaptam meg a hitet. A kamaszkor válsága azon-

A Teremtés csodájaBeszélgetés Lábady Tamás egyetemi docenssel

Néhány héttel ezelőtt Lábady Tamás Tanár Úrral beszélgettem. Nemcsak vála-szokat kaptam, hanem olyan útravalót, amelyben előadásain, könyvein keresztülis részesülhetek, részesülhetünk. Egyetemünkön oktat a polgári jogi stúdiummegindulása óta, immár 13 esztendeje. Évekig alkotmánybíróként és tanárkéntis tevékenykedett párhuzamosan, ráadásul nem is egy helyen: Pécsett és Buda-pest között ingázott. Ez a mai napig sincs másképpen: a hét első napjait a fővá-rosban, a következő néhányat a Baranya megye székhelyén tölti.

kilencedik oldal

ban komoly megingást hozott. Szerelmese vol-tam az irodalomnak, így abban az időben a márnem csak szamizdatként kapható Camus,Kant, Kierkegaard, Dürennmatt írásait faltam.Ez a nyugati, dekadensnek nevezett irodalomnagy hatással volt rám. Én magam is írogattamverseket, novellákat és végül az egzisztencialistafilozófia és irodalom hatására oda jutottam el,hogy a világmindenség hatalmas, térben és idő-ben mérhetetlen arányaihoz képest parányirazsugorodott emberlét, amelyik nagyjából het-ven évet és egy korlátozott földi életet él, azazaz egyetlen értelem az anyagi világban, végül isa teljes értelmetlenség. Valami kell, hogy legyen,ami az értelem elsőbbségét igazolja. Így ennek agondolatnak a továbbvitele vezetett vissza, im-már tudatosan, a hithez. A szellemnek továbbkell élni az örökkévalóságban, mert csak így,csak ez által képes uralni az anyagi világot. Kelllennie egy Teremtőnek, aki ezt az egész világ-mindenséget, benne az anyagi világ felett állószellemet létrehozta. Az így tudatos meggyőző-désemmé váló hitem azóta is végigkíséri min-dennapjaimat.

– A tanítvány hálás tiszteletével emlékezik megRudolf Lóránt professzorról, egykori tanárárólkönyvében, aki felkeltette érdeklődését a civilisztikairánt. Önnek is vannak követői, akikről már tud,hogy az Ön hatására döntöttek egy-egy területmellett?

– Szladits Károly írja valahol, hogy egy igaziprofesszor nem attól nagy, amit ő alkotott,hanem hogy olyan tanítványokat nevelt, akiktúlszárnyalják őt. Ezt azért tartom szükséges-nek elmondani, mert szakmai pályám legna-gyobb öröme és élménye, hogy rengeteg vissza-jelzést kapok volt tanítványaimtól. S nemcsakén, hanem fiam is, aki itt él Budapesten, és ép-pen a napokban mondta, hogy annyi helyenkérdeznek rá a névazonosság folytán, hogyismer-e engem, rokona vagyok-e, s ennek kap-csán elmondják, hogy mennyi értéket kaptaktőlem...Ez hihetetlen ajándék. Ugyanezt mondhatom el– talán még hatványozottabban – a Házas Hét-vége lelkiségében végzett, közel negyedévszá-zados munkánkban, ahol nagyon sok házasságés család mind a mai napig rengeteg visszajel-zéssel igazolja azt, hogy a mi kapcsolatunk és ami tanúságtételünk mennyire komoly változásthozott az életükben. Például számos olyan sze-relemgyerek született az általunk vezetettHázas Hétvégék után, amikor már a házaspáregyébként befejezte volna a családtervezését.Több fényképet kaptunk, melynek hátoldalára

rá van írva, hogy ez a kicsi is nekünk köszön-heti létezését. Én azt hiszem, hogy majd annakidején, amikor az Úr elé kerülök, kerülünk, azegyetlen kérdése az lesz, hogy mennyit ésmennyire szerettünk. S mi erre majd azt tudjukválaszolni, hogy nézzen ezekre az emberekre,akik Őáltala, de a mi segítségünkkel változtakmeg. Akkor talán azt fogja mondani, hogy jólvan hűséges szolgám, menj be Urad örömébe.Ez a nyugalmam és ez a hitem. Ugyanígy va-gyok az oktatói munkámmal. Tanítványaimszeretetét mutatja például, hogy 60. születésna-pomra 2004-ben írtak és szerkesztettek nekemegy ünnepi tanulmánykötetet, ami ritkaság,mert általában idősebb, kerekebb évfordulókora kollégák szoktak emlékkönyvet írni. Tudomá-som szerint utoljára Grosschmid Béninek 1938-ban megjelent Jubileumi Kiadása, illetőleg az őmunkájának glosszálása során írtak hálából ilyetneki. Én azt hiszem, hogy már ez a könyv is mu-tatja, hogy amit nyújtottam, az értékes volt.

– Honnan meríti ezt a rengeteg erőt?

– Az alapvető forrás a transzcendencia, a hitem.Az, hogy aki több talentumot kapott, annaktöbbel kell elszámolnia. Ha ezeket az értékeket,amiket kaptam, karizmaként értékelem, akkortudom, hogy nekem ezek ki is kell használnom.A másik, az igazi forrás pedig éppen a házassá-gom és a családom. 13 gyönyörű unokám van,akikkel rendkívül jó a kapcsolatom. A család ésa házasság olyan, mint az atomenergia, koz-mikus forrás, amelyből újra és újra meríthetek,s ezáltal sokkal jobban fel tudom használnimindazt a képességemet, amelyet a Teremtőtőlajándékba kaptam. Természetesen nem voltmindig így, házasságunk első húsz évében sok-szor került első helyre a munkám, és az elmúlthuszonöt évben tanultam meg igazán, hogy azelső helyen mindenképpen a hitvestársi kapcso-latnak kell lennie. Ez egy olyan töltőállomás,amiből merítve képes vagyok sokkal hatványo-zottabb szellemi teljesítményre, mint amúgyképes lennék.

– Hogy találkozott a feleségével?

– Életem kétségkívül legnagyobb csodája volt,hogy megismertem egy 16 éves gyereklányt,akit attól a pillanattól kezdve, egy hihetetlenülkomoly és mély szerelemmel szeretek. Akár-hányszor megnyitom a szívét, mindig napot ta-lálok benne. Gimnáziumi osztálytársam volt atestvérbátyja, s egy alkalommal, mikor átmen-tem hozzájuk, egy pillanatra megláttam ahúgát. Csak köszöntünk egymásnak, de ez a

pillanatnyi találkozó igen mély benyomást gya-korolt rám. Ő akkor másodéves gimnazistavolt, gyönyörű, hosszú, lófarokban lelógó haj-jal, otthon egy házi ruhát viselt mikor találkoz-tunk. Karcsú alakja, a szeméből sugárzó hihe-tetlen báj és kedvesség, amivel akkor fogadottengem, egy kézfogás erejéig, és talán csakannyit mondott, hogy tulajdonképpen nem va-gyok ismeretlen számára, mert az érettségi tab-lón látta a fényképemet. Ez szeptemberben le-hetett, de olyan mély nyomot hagyott bennem,hogy szilveszterkor elhívtam magunkhoz test-vérével. Ez egy végzetes éjszaka volt. Kezdettőlfogva úgy éreztem, hogy minket egymásnakteremtett az Úr. Négy évig hihetetlenül nagylendületet és inspirációt adott ez a szerelem,ezért sikerült az egyetemi évek alatt végig kivá-lóan teljesítenem.

Csodálkozom is a tanítványaimon, akiktől egy-egy sikertelen vizsga után megkérdezem, hogymi van magával, mikor látom, hogy semmitnem tanult, csak nem szerelmes? S kapok néhaolyan válaszokat, hogy de igen. S ez nekem tel-jesen érthetetlen, mert számomra a szerelemolyan löketet, olyan forrást adott, hogy egysze-rűen én képtelen voltam – mivel ő is a középis-kolában osztályelső volt – rosszabbul tanulni.Úgy illett, hogy valahol én is az elsők közöttlegyek.Utolsó éves voltam, amikor összeházasodtunk.A házasságomban valóban megéltem a teremtéscsodáját, amit a Genezis első oldalán olvasha-tunk: hogy a férfi és a nő elhagyja anyját ésapját, s a feleségéhez, férjéhez csatlakozik és akettő egy lesz. Ez az egység 43 éves házassá-gunk alatt mindvégig meghatározó volt. Ter-mészetesen voltak „röpülj rózsám, totty”-idő-szakok, de alapvetően a Házas Hétvége volt az,ami tudatossá is tette számunkra a házasság ér-tékét és szentségi ajándékát.

Mikola Orsolya

HÖK VÁLASZTÁS 2009Karunkon 2009. március 18. és 21. között zaj-lott le a Hallgatói Önkormányzat képviselőinekmegválasztása. Összesen 2596 diák volt jogo-sult szavazni, 586-an adták le szavazatukat, eb-ből 564 volt érvényes.A 17 tagú Küldöttgyűlésbe a következő jelöl-teket választották küldötté: Besenyei Ádám,Bolyós Zsuzsanna, Csergő László, Hárnási Kin-

ga, Huszár Péter, Kassai Barbara, Kőrösi-SzabóIstván, Mészáros Viktória, Nagy Adrienn, Pely-he Balázs, Soós Erzsébet, Szendrődi Szabolcs,Szilágyi Demeter, Szőcs Edit, Telekesi Mari-anna, Topolay Gábor, Tóth Bálint András.A küldötteknek eredményes munkát kívánok!

- tb -

tizedik oldal

Mi a közös a kukoricában, a burgonyában, apaprikában és a csokoládéban? MindegyikAmerikából hódította meg öreg kontinen-sünket. Hálásak lehetünk az Újvilágnak, hogyannyi mindennel örvendeztetett meg bennün-ket. Úgy gondolom, a régmúltban vitathatatlanszerepe volt Amerika és a nagy európai hódítókpárosának abban, hogy étkezési kultúránkolyan színessé, változatossá fejlődött. Ma márnemzeti ételünkké vált a paprika, boldoganesszük a sült krumplit és csodálatos, hogy egy-egy vizsga előtt milyen sok csokoládé tűnik elpocakunkban! De hogyan is került asztalunkrae finom csemege?Annak kialakulása, hogy mi ilyen desszertetehessünk, amit ma ismerünk, hosszú évszáza-dok munkája volt. A csokoládékészítés nemcsupán kémiai folyamatok sokasága, hanemvalódi művészet. Az igazi finom csokoládékgyártói valódi mesteremberek.Legjobb tudásunk szerint a történet 1492-benkezdődött, amikor Kolumbusz Kristóf felfe-dezte Amerikát. Hazatérvén sok különleges-séggel lepte meg a spanyol uralkodópárt,Ferdinánd királyt és Izabella királynét. A cso-magban egyetlen dolog volt, amit nem tartottsenki különösebben érdekesnek: néhány sötét-barna, mandulaféleségre emlékeztető termés. Akakaóbabot akkoriban még senki nem ismerte,valódi felfedezése Hernando Cortezre, a nagyspanyol hódítóra hárult.Cortez és csapata az azték indiánok uralkodójá-nak, Montezumának a különleges szokását is-merte meg. A király naponta körülbelül ötvenkehellyel ivott egy nagyon különös, sűrű, kese-rű, csípős, barna italból, amit chocolatl-nekneveztek. Elkészítése ennek a királyi éteknekrengeteg fáradságot vett igénybe, ezért is szá-mított különös megtiszteltetésnek, hogy Mon-tezuma megvendégelte Cortezt és embereit.(Az uralkodó azért volt ilyen kegyes, mert Cor-tezben vélte felfedezni az aztékok isteni gyöke-rekkel rendelkező Quetzalcoatl nevű uralkodó-ját, aki hosszú idővel a konkvisztádorok megér-kezte előtt hagyta el az aztékokat, de ígéretet

tett arra, hogy Ce Acatl évében visszatér – ez azév pedig pontosan a spanyolok érkeztének évé-re azaz 1519-re esett...)A spanyolok a furcsa italt, ami rettentő ízemellett még zsíros is volt és nagyon nehezenemészthető, cukorral ízesítették. Ez sem vált beazonban maradéktalanul, és a papok is gyana-kodva fogadták az új csemegét: tartottakugyanis tőle, hogy az anyag felkorbácsolja aszenvedélyeket. Az általános volt mindenesetre,hogy mindenki ódzkodott attól, hogy egykortynál többet igyon belőle. V. Pius pápa ötvenévvel később egyenesen azt jelentette ki, hogyebből az italból való fogyasztás nem jelenti aböjt megszegését, mert olyan szörnyű az íze,hogy nem valószínű, hogy bárkinek is élvezetettudna okozni.Azért az évek során sok-sok praktika születettarra, hogy ízletesebb lehessen: vaníliával, fahéj-jal ízesítették, sőt kitalálták, hogy jobb volna,ha melegen innák – az eredeti verziót ugyanishidegen fogyasztották. Végül a csokoládéitalnépszerűvé vált, főleg a spanyol arisztokráciakörében, és kakaóültetvényeket telepítettek atengerentúlra. A csokoládé jövedelmező üzlet-nek bizonyult a nehéz kezdet után, a titkot Eu-rópa többi területe előtt csaknem száz éven ke-resztül sikerült megőrizni.Kiszivárgása után viszont semmi sem állíthattameg a csokoládét, hogy felbolygassa egész Eu-rópa életét. A divatos francia udvar itala volt,majd híre átkelt a Csatornán is, és 1657-ben mármeg is nyíltak az első híres angol csokoládé-házak.Eleinte kis üzletek árulták a kézzel készítettcsokoládét, majd a gőzgép megjelenésével bein-dult a nagyüzemi termelés is. 1730-ra az áraannyit esett, hogy bárki számára elérhetővé vált.1828-ban pedig C. J. van Houten feltalálta a ka-kaó sajtológépet, mellyel sikerült kivonni a ka-kaóbabban található zsíranyag egy részét. VanHouten különféle alkáli sókkal javította a ka-kaó állagát, ezek semlegesítették a savakat ésmég több zsír kivonását tették lehetővé, ami ál-tal szárazabb, porszerűbb lett a kapott anyag.

Az út ekkor nyílt meg az étcsokoládé gyártásafelé.1847-ben az angol Joseph Storrs Fry, VanHouten sajtológépének felhasználásával próbál-kozott előállítani valami érdemlegeset a kakaó-vaj, kakaómassza és cukor vegyítésével. Kitartómunkájával pedig sikerült világraszólót alkot-nia: elkészítette a világ addigi legfinomabb ét-csokoládéját!A következő lépés már a tejcsokoládé előállításavolt. Hol máshol születhetett volna meg, mintSvájcban? 1876-ban Veveyben Daniel Peter kikí-sérletezett egy eljárást, amivel tejet adhatott acsokoládéhoz. Így már egy olyan ízletes finom-ságot sikerült előállítania, amit ma tejcsokoládénéven jól ismerünk, és nagyon szeretünk.Úgy hiszem, hogy Rodolphe Lindt neve ismerő-sen csenghet minden csokirajongónak. Ő egysvájci csokoládégyáros volt, aki állandóan kísér-letezett a minőség javításának érdekében. 1880-ban siker koronázta erőfeszítését. Egy adag cso-koládémasszát több napon át kevergettek afőzőteknőben, és amikor az eljárást befejezték,a finom állagú csokoládéban semmi nyomanem volt a korra oly nagyon jellemző szemcsé-sedésnek. Ezt a módszert ma kenőgyúrásnaknevezik. Lindt azonban nem nyugodott megebben a sikerben. A kakaóvajjal tovább finomít-gatta a termékét, aminek eredményeképpen el-készítette az ún. fondant csokoládét, mely si-ma, könnyen olvad – és nagyon-nagyon finom!

Hrecska Renáta

A csokoládé története

(Ajánljuk mindenki figyelmébe a nagy költő beha-rangozóját egy régi jogászbuliról. Sok minden válto-zott az elmúlt száz esztendőben, de van, ami min-dig ugyanaz marad…)A gyöngyvirágos május édes poéziséhez tarto-zik a majális is. A tánc, künn a szabadban, vi-rágillatos levegőben, ahol minden csupa szín,csupa hangulat, csupa kedély.Nagyváradon az első tavaszi mulatságot a miderék jogászaink rendezik, s ma tartják meg aPüspökfürdőben. Nagy lelkesedéssel, fáradha-tatlan buzgalommal működik már hetek óta amajális érdekében Ormay Lajos, a mulatság el-nöke az ő rendezőgárdájával, s a siker bizonyo-san nem fog elmaradni. Hiszen régen várja mára nagyváradi szép leányok serege a majálist, ahangulatos, kedves mulatságot, amelyet a ren-dezésben legszakértőbb fiatalság, a jogászságcsinál, s jó idő óta készülnek már a lenge tavaszitoalettek, a papák általánosan ismert fejcsóvál-gatásai közepette.

Hangos lesz ma kora délutántól kezdve későéjfélig a Püspökfürdő, s a Bura testvérek mu-zsikája mellett vidáman fognak mulatni a nagy-váradi szép asszonyok, bájos leányok a fáradha-tatlan jogászokkal, akiknek egyetlen ambíciójama, hogy mindenki jól találja magát a mulatsá-gukon, amelyre olyan régen s annyi kedvvel ké-szültek. Természetesen senki sem aggódikazon, hogy unatkozni fog a jogászmajálison, hi-szen régen ismert dolog, hogy a jogász fiúkpompás, figyelmes táncosok, s az udvarláshoz,amint ezt bizonyára Bozóky igazgató úr is alá-írja, sokkal jobban értenek, mint a római insti-túciókhoz és pandektákhoz.Előre megjósolhatjuk tehát a legnagyobb bizo-nyossággal, hogy a jogászok mai mulatságapompásan fog sikerülni, mint a nagyváradi jo-gászok mulatsága általában.Még csak azt jegyezzük meg, hogy a kimenetela fürdőbe a rendes fürdővonatokkal történik,éjfél után két órakor pedig külön vonat fog aközönség rendelkezésére állani.

Nagyváradi Napló 1901. május 18.

Ady Endre: A jogászok majálisa

70 éve… Az Isteni Irgalmasság képének eredeteösszekapcsolódik azzal a látomással, amelyben1931. február 22-én Płockban volt része Fausz-tina Kowalska lengyel nővérnek. Az Úr Jézusekkor juttatta kifejezésre óhaját, hogy lefesse-nek egy képet, melyen ez a felirat álljon: Jesuufam Tobie – „Jézusom, bízom Benned!”A lengyel apáca 1905-ben született Glogowiec-ben. Gyermekkorától kezdve az ima szeretete, aszorgalom, az engedelmesség és az emberi nyo-mor iránti érzékenység jellemezte. Egész életétfelajánlotta áldozatként a bűnös emberekért.Szerzetesi életének éveit ezért a sok szenvedésés rendkívül mélységes misztikum jellemezte.A látomás által ihletett kép a feltámadt Krisz-tust ábrázolja, aki kezein és lábain hordozza akeresztre feszítés nyomait. A képen nem látha-tó átszúrt Szívéből két sugár tör elő: egy piros,és egy halvány. „A halvány sugár a vizet jelenti,mely megtisztítja a lelkeket; a piros a vért, amia lelkek élete. E két sugár irgalmam bensőjébőltör elő, midőn a lándzsa haldokló szívemetmegnyitotta a kereszten.” A sugarak a szentsé-

get jelentik, valamint az egyházat, amely Krisz-tus átszúrt oldalából született, és a Szentlélekajándékait, amelyeknek bibliai jelképe a víz.„Boldog, aki ezek árnyékában fog élni – mond-ta Jézus – mert Isten igazságos keze nem éri el.”A kép Isten végtelen irgalmát ábrázolja, amelyKrisztus húsvéti misztériumában nyilvánulmeg, és gyümölcsözően folytatódik az Egyház-ban a szentségeken keresztül.Néhány szemelvény Fausztina nővér naplójából– látomásáról: „Pénteken reggel 1935. XI. 13.,ahogy beléptem a kápolnába, e szavakat hallot-tam bensőmben: „Ez az ima haragom enyhíté-sére szolgál. …Amikor egy nap a folyosón men-tem, e szavakat hallottam lelkemben: »Bárki,aki imádkozni fogja, halála óráján tapasztalnifogja nagy irgalmamat.. ha csak egyszer is el-imádkozza valaki, legyen bár a legmegátalko-dottabb bűnös, elnyeri végtelen irgalmamkegyelmét.« …Ahogy rövid időre beléptem akápolnába, így szólt hozzám az Úr: »Leányom,segítsd nekem egy haldokló bűnös lelkét meg-menteni! Imádkozd érte az Irgalmasság rózsa-füzérét, amit tanítottam neked.« Amint el-kezdtem az imát, megláttam a szörnyű kínokközött haldokló lelket. Őrangyala védelmezniakarta, de mintegy tehetetlen volt ennek aléleknek óriási nyomorúságával szemben. Egysereg ördög várt már erre a lélekre. Mikor imád-koztam, megpillantottam Jézust olyan alakban,ahogy a képen ábrázolják. A szívéből jövő suga-rak körülfogták a beteg lelket, és a sötét hatal-mak pánikszerűen menekültek. A lélek békésenmég egy utolsót felsóhajtott. Ahogy magamhoztértem, felfogtam, milyen fontos ez az ima ahaldoklók mellett. Enyhíti Isten haragját.”Az Úr ezt mondta a Fausztinának: „Azokat alelkeket, akik irgalmasságom tiszteletét terjesz-tik, egész életükben megoltalmazom, amintgyengéd anya óvja csecseműjét. Haláluk órájánpedig nem bírájuk, hanem irgalmas Megváltó-juk leszek.”Ehhez az egyszerű, de Istenben határtalanul bízószerzetesnőhöz intézte Jézus e megdöbbentő sza-vakat: „Ma téged küldelek az egész emberiséghezIrgalmasságom üzenetével. Nem büntetni

akarom a sérült emberiséget, hanem meg aka-rom gyógyítani, és irgalmas szívemhez szorítani.”A nővért teljesen felemésztette a tuberkulózis,és kimerítették a szenvedések, melyeket áldo-zatként vállalt a bűnösökért. A szentség hírébenhalt meg Krakkóban 1938. október 5-én, aligharminchárom évesen. A Szentatya, II. JánosPál pápa 1993. április 18-án boldoggá, 2000. áp-rilis 30-án szentté avatta. (Húsvét második, azIsteni Irgalmasság vasárnapján): „Krisztus Té-ged – a lengyel nép szegény és egyszerű leányát– választott ki arra, hogy eszükbe juttassa azembereknek az Isteni Irgalmasság nagy titkát”Az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét a hagyomá-nyos olvasón imádkozzuk, Jézus Fausztinánakadott tanítása szerint.Egyetemünkön, szerdai napokon lehetőségenyílik minden Tanárnak, hallgatónak arra, hogya földszinten lévő kis kápolnában Irgalmasságrózsafüzérét imádkozhasson 3 órától. Részleteka plakátokon.

Salamon Dominika

tizenegyedik oldal

Jesu ufam Tobie

II. János Pál pápa minden ember számára példakép. Nem csak a keresz-tények, nem csak a hívők számára – mindenki számára. Életét annakszentelte, hogy békét, szeretetet és megértést vigyen az embereknek.Közvetlen, nyílt, kíváncsi, jó humorú ember volt, messze fölötte állt min-denféle világnézeti- és pártharcoknak.Tiszteletére a Mission Is Possible, egy egyetemistákból álló csoport „Ímeaz ember – egy pápa arcai” címmel kiállítást szervezett a VAM DesignCenterben (Budapest, VI. ker. Király u. 26.), mely június 2-ig tekinthetőmeg. A kiállított tárgyak között szerepel többek közt Arturo Marinak, apápa személyi fotósának 150 képe (például az is, amelyiken a SzentatyaLábady tanár urat és a feleségét áldoztatja, és az is, amelyiken Bononak,a U2 zenekar frontemberének a szemüvegét próbálja fel), a pápa cipője,bíborosi ruhája és a pásztorbot, melyet Afrikában használt.A kiállítás mellett olyan rendezvényekre is sor kerül, melyekkel a szerve-zők II. János Pál pápa emlékének szeretnének tisztelegni. Így lesznekkoncertek (Stan Fortuna, Tóth Vera) és a Szentatya életéhez kapcsolódóérdekes témákban (ökumenizmus, II. János Pál politikai életműve, kényeskérdések a Katolikus Egyházban, II. János Pál és a művészetek) előadásokés beszélgetések.

A kiállításról és a programokról részleteket a www.imeazember.hu olda-lon lehet találni.

Kovács Bence

Íme az Ember – egy pápa arcai

Lucino Visconti a Bianco e Nero című filmel-méleti lap hasábjain így tudósított a Vihar előttforgatásáról: „A párbeszédeket azon melegébenírom a szereplők segítségével, vagyis megkér-dem őket, milyen módon fejeznének ki spon-tánul bizonyos érzelmeket, milyen szavakathasználnának… Következésképp a szöveg hí-ven őrzi az eredeti, nem irodalmi tónust, melyetén igen értékesnek vélek. Semmiféle forgató-könyvre nincs szükség. Néha borzalommalgondolok arra, mi lenne, ha a szereplőim írottszöveget mondanának el tökéletes kiejtéssel,mint egy római szalonban…”És hogy mi köze az olasz neorealizmus egyiklegjelentősebb darabjának a svéd filmalkotás-hoz? Hát nyilván nem a földrajzi és kulturálisközelség vezetett a rendező úr gondolatainaktolmácsolására. Az egyszerű indokom: az Aka-ratlanul a filmgyártás klasszikus korszakát idéztefel bennem, azt az időt amikor a néző valóbanaz lehetett, ami: az igazi voyeur, a kukucskáló.A film több különböző, összefüggés nélkülitörténetből áll, és mindegyikben olyan kamera-állásból „leshetjük” a jelenetet, mintha mi is éppott lennénk a buszban utasként, és hallanánk asofőr és az utaskísérő lány beszélgetését, vagy arésnyire nyitott ajtón keresztül figyelnénk a kö-zépkorú urak előadását a petárda álrobbaná-sáról.Akinek pedig ennyi még nem elég, a hasonlóságfelfedezéséhez álljon itt egy további bizonyíték:

a szereplők spontán helyzeteket „játszanak” el,az életből vett átlagos dialógusokkal. És mind-ezt vagy annyira profi módon teszik, hogy el-hisszük nekik: ők képzetlen színészek, vagy va-lóban amatőrökkel van dolgunk, akik a saját

esetlegesen megélt reakcióikat ültetik át a jele-netbe a kamera elé. (Nekem valamiért a „bé”verzió tűnik reálisabbnak, nem mellékesen talánazért is, mivel minden szereplő az igazi kereszt-nevét használja a filmben.)Ez a felismerés azonban csak a film után, a vil-lamoshoz vezető sétám alatt jött. És bizony ez amajdani katartikus ráeszmélés aligha lett volnaelég a 90 perc megelőlegezett tudatalatti végig-várására. Más érvem is szól még amellett, hogymiért pont Ruben Östlund filmjének bemuta-tására esett a választásom. Ez pedig nem más,mint az északi csapat mögöttes gondolata.Nem véletlenül ültetnek minket a buszba, vagy

az osztályterembe: azt akarják elérni, hogy érez-zük át, amit a film mondani szeretne, hiszen miis kerülünk hasonló szituációkba nap, mint nap.Döntenünk kell, véleményt formálnunk, éshányszor esik meg, hogy esetleg nem azt a vo-nalat látjuk rövidebben, amelyik valóban az,pusztán azért, mert száz másik ember az ellen-kezőjét állítja? Hányszor történik, hogy nemmerünk felállni a buszban és bevallani, hogy mitörtük le a fogantyút a wc-ben, annak ellenére,hogy addig nem indulunk tovább, és rajtunkmúlik ötven másik ember útjának elrontása?Vagy épp ellenkezőleg: láthatunk arra is példát,ha valaki mégis kiáll az igazságért, és felelősség-re vonja kollégáját, az egyik gyerek bántalmazá-sáért az iskolában. És ezért mi jár neki? Kol-lektív kiközösítés. Szép kilátások, mondhatni.És még sorolhatnám, hány másik apró helyzet-tel világítnak rá arra, hogy a különvélemény, abirkaszellem megtagadása mennyi negatívkövetkezményt hoz magával. Ez alapján ismétcsak lemondóan sóhajthatnánk: hát akkor megmégis mi értelme? És valóban nem kecsegtetsima úttal a gerincesnek nevezett életmód, de afilm atmoszférájából mégis azt érezzük ki,hogy az ellenkezőjével valami azért mégsemstimmel: nem annak lesz végül keserű a szájíze,aki a vélt igazság megtalálásában megnyugodvatér haza, hanem akiben nem volt elég, hogyszínt valljon.És, hogy melyik a helyes út, kihez melyik pasz-szol jobban, nos erre már nem válaszolnakVillmarék. De, ha egy javaslattal élhetek: döntseel mindenki maga, és ha egyedül nem megy efilm akár segítségül is szolgálhat. „Bon voyeur!”

Ablonczy Zsuzsi

tizenkettedik oldal

AkaratlanulJó leskelődést!

Mottó: „Van, aki vendégül lát, és van, aki csakvendéglátózik.” Cikksorozatunkban a Kar kör-nyékén található vendéglátóhelyeket látogatjuk,azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasol-hatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobbelkerülni. Módszertanunk: természetesen álcáz-va közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kér-lelhetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldoza-tunk a Szentkirályi utcában található Vaskapu.Nem túl régen nyílt kedvenc egyetemünktőszomszédságában egy kedves kis beülős pub-szerűség, Vaskapu néven. Már hónapok óta lát-hattuk, hogy a Karral szembeni pincehelység-ben jelentős felújítások folynak, és íme, ez lettbelőle. Ma tehát ezt a helyet vizsgáljuk meg ala-posabban. Elöljáróban azonban fontos leszö-gezni, hogy kissé kilóg a cikksorozatban eddigbemutatott becsületsüllyesztők közül, ugyanisitt nincs melegétel; a az ennivaló megjelölés ki-zárólag melegszendvicsre, zsíroskenyérre, ésszendvicsekre szűkül, azonban ezért bőségeskárpótlást kaphatunk más területeken. Beval-lom, először bizonyos averzióim voltak, ame-lyek egy része be is igazolódott. Első, és egy-szersmind legnagyobb gondom azzal van, hogyrendelni kizárólag a pultnál lehet, a megkapottrendeléseddel pedig neked kell helyedre tipeg-ned – én azonban szeretem, ha a felszolgáló

időnként meglátogat asztalomnál ülve, ésmegkérdi, hogy mit szeretnék, netán javasol isvalamit. Ez főleg nagyobb társaságok eseténzavaró, ugyanis az átlagvendég nincs kiképezvearra, hogy a többiek fogyasztását is kiszállítsa.Másik fő gondom a nyitvatartás, amely 12:00 és24:00 közé van belőve, ugyanis néha jó lenneszürcsölni egy kávét délelőtt is, főleg úgy, hogya honlapjuk (www.vaskapu.eu) szerint már tíz-től várják a vendéget.Jelentős pozitívum azonban egyrészt maga ahely hangulata, rendkívül igényes kialakítása,mérete. Itt kizárólag a bútorzatba tudok bele-kötni, ugyanis a székek nagyok és nehezek,tehát az asztalok belső részéről kibújni gyakranmacerás – tagadhatatlanul illenek azonban ahelység hangulatához.Pluszpont jár azonban az italválaszték egyes ele-meiért, hétféle csapolt sörből válogathatunk(csapolt Hoegarden búzasör!), illetve rövidekterén is szimpatikus a választék; borból azon-ban kizárólag egy Szekszárd környéki pincészettermékeit, és néhány importbort árulnak(Chenet); ami azért – legyünk őszinték – ígykarcsú. Több magyar középbort szeretnékamúgyis látni a vendéglátóhelyek kínálatában,és igenis, létezik élet a Villány-Szekszárd-Tokajszentháromságon kívül. Követelem tehát a nor-

mális alföldi, Sopron környéki, vagy egri boro-kat is!A Vaskapu fő erőssége azonban a személyzet.Eddig kizárólag szuperlatívuszokban tudoknyilatkozni, a csapat messze lekörözi a környékeddig próbált helyeinek dolgozóit, ugyanis azutóbbi időben ennyire barátságosan még nemfogadták álcázott kommandónkat ilyen kedve-sen sehol sem. Nem tudom, hogy ez magátólalakult-e így, vagy az üzletpolitika része, min-denesetre nagyon tetszik. Külön megfogott,hogy van pókerszoba, helyben kölcsönözhetőszettel – mondjuk az, hogy kivetítőn Play-stationon is lehet játszani, elsőre nem fogottmeg, mindenesetre ötletes.Összességében: olyan a Vaskapu, amilyennek akörnyéken lévő Zappa Cafénak lennie kellene,ha az nem lenne a mai magyar vendéglátóiparigazi állatorvosi lova.

Horváth László

Vállalható kompromisszumA Vaskapu italmérésről

tizenharmadik oldal

Kérlek, ne kérdezd ki vagyokVagy mikor és hol kezdődött az életemVagy miért végeztem így és hogyan…Azt se kérdezd mi voltam ezelőttHa voltam is bármi egyáltalánÚgysem tudhatsz már semmit rólam

Kapkodó fejemet egy irányba szegezedÉs kivetkőztetsz az emlékekbőlAhogy fekete szemeid belémvilágítanakA hangok és fények elmosódnakFekete szemeid félelem nélkül

világítják meg bennem:

Minden amit mertem elfelejteni, most itt vanFéltem azelőtt engedni, hogy ez az este legyenMinden amire szükségem vanMinden hely ahova nem akartam eljutniAz ez a hely …Tegnap nincs, a holnap még egy napnyira vanAz itt és most és veled azAmi mindig így kellene, hogy legyen.

(The Cure: This. Here and Now. With You.)

Hogy mi a nulladik pillanat? Mindenesetre nema kezdet. Nem, épp ellenkezőleg: inkább azutolsó. A végcél, a konklúzió, a zenit. Amikoregy film a tulajdonképpeni utolsó jelenettelkezdődik, hogy aztán másfél óráig az ehhez tar-tozó előzményeket tárgyalja: ez a nulladik pilla-nat. Nos, filmeknél ez rendben is van: a végénfelállhatunk a mozi terem kényelmes üléséből,nyújtózhatunk egyet és elmélkedhetünk a le-zárt történeten, mint egészen. De mit is kezd-jünk a valóság, az életünk nulladik pillanatával?Amiről azt hittük: ez lesz a heppiend, vagy ép-pen: kész, itt vége az életnek, innentől nem le-het továbbmenni, ezután nem lehet továbbélni.Aztán mégiscsak lehet. Mert azzal ellentétben,ahogy az operában a törékeny 2 mázsás mádámbátterfláj áriázza: megszakadt szívben (termé-szetes úton) nem lehet meghalni. Ha pedigmegkaptuk, amire vágyunk: a pénzt, a melót, alányt, a fiút: ez még nem jelenti azt, hogy afüggöny legördül. Lehet, addig úgy szemléltükéletünket, mint aminek van forgatókönyve,csak éppen azt felejtettük el, hogy mihez kezd-

jünk, ha az általunk elgondolt történet véget ér.Mi lesz ezután? Lehet nem lesz semmi? Éljük anapjainkat monoton boldogságban vagy szo-morúságban? Aligha. Hogy várhatjuk el akkorzenei előadóktól, hogy egy bizonyos pontontűnjenek le a színről, mert „a csúcson kell be-fejezni”, vagy „kizenéltek magukból mindent”.Innentől vonuljanak nyugdíjba, maguk mögötthagyva egy szépen (lefelé vagy fölfelé) ívelő ze-nei karriert? Ha elértek a nulladik pillanathoz, aszerintünk mindent lezáró albumhoz- valóbanlegyen ez a vége az ő történetüknek?A Cure tökéletes példa a forgatókönyvszerűkarrierre. Mielőtt 2004-ben az addig diverzitásá-ban is tökéletes, rossz pontjain is egyedi hang-zásuk darabjaira tört, izgalmas úton kellettvégigmenniük. 1976-ban kezdtek zenélni „EasyCure” néven. Az egyetlen ember, aki az indu-lástól jelen van a csapatban, a legendás RobertSmith. Máskülönben jöttek-mentek, olykorvisszaköszöntek a tagok, az énekes mellettugyanis 11 ember tudhatta magát az együtteszenészének valamilyen ponton. A hangzás ha-sonlóképpen változatos volt, bár ez nem feltét-lenül a zenészek cserélődésének köszönhető. ACure-t mindig is Robert Smith vitte a hátán. Adalok szövege, dallama, hangszerelése – tulaj-donképpen az egész együttes irányvonala – tőlefüggött. Ő, pedig szívesen kalandozott külön-böző stílusirányzatok között, hogy bemutat-hassa tehetségének széles skáláját. Míg ugyanisa bandát szokás a „goth” irányzatba sorolni, eztöbb okból is hibás. Egyrészről a csapatnak ép-pen annyira vannak progresszív rockos dalai,mint jazzes-bluesosak, és az elektronikus hang-zás épp annyira védjegyük, mint a rádiók által iselőszeretettel játszott pop számok. Másfelőlpedig Robert Smith egy interjúban hatalmasatderült azon, hogy hogyan tanítják „gothos” ki-nézetét (állítólag fehér púdert kell fölkenni,pirosra bemázolni a szánkat, feketére festeniszemünket, majd hajat tupírozni). A trend ala-pítója ezt csak a következőképpen kommen-tálta: „Hát mit mondjak? Angol vagyok és tökfehér az arcom, púderre mi szükségem lenne?Valóban kihúzom a szemem és borzolom ahajam, mert különben az arcom is olyan átlaglenne, mint a nevem. Miközben közel hajolok amikrofonhoz, pedig elkenődik a rúzsom. Vic-ces, hogy más azt direkt maszatolja…” Zeneipályájuk hasonlóan összevisszán alakult. 13 stú-dió albumuk közül az indítás nem volt egy-szerű, eleinte csak lassan sikerült a kritikusokatés rajongókat maguk mellé állítani a „ThreeImaginary Boys”-zal és a „Seventeen Seconds”-zal. Ekkor Smith nem nyilatkozott reménytelje-sen a jövőről, egy-két tagcsere azonban hamarmeghozta az eredményt. Pontosabban az ered-mény minden elképzelhető variációját: a „HeadOn The Door”-t a kritikusok pozitívan fogad-ták, rengeteg új rajongót azonban még nem to-borzott. Majd jött a „Kiss Me Kiss Me Kiss Me”amibe a hallgatóság és kritikusok is mind bele-szerettek. Úgy tűnt ennél nincs magasabb. Ez-után két évvel mégis megszületett a „Disinteg-ration”, ami 3 milliós példányszámban kelt el

világszerte (nem kis eredmény egy ízig-vérigalter bandának), az NME és a Rolling Stonemagazinok, az MTV imádták, a rajongók egy-aránt. Egy South Park-os vendégszereplés utánpedig az énekes számára is meglepetésként,Kyle Smith rajzfilmbéli figurája után kiabálja:„a Disintegration a legjobb album a világon!”Mi is következik az ilyen csúcsok után egy for-gatókönyvben? Természetesen az elkerülhe-tetlen ívelés lefelé. Volt itt album, amit csak arajongók szerettek, volt amit már csak azegyüttes és aztán ki tudja, talán már ők sem?A bukásból voltak a kiemelkedés reményéreokot adó jelek 2004 körül. Addig maga Smith ispedzegette, hogy hagyni kéne ezt az együttesdolgot. Aztán mégis: új producer, új, fiatalosfelállás, és az album címe némi ars poeticát su-gallva „The Cure” volt! Ez lesz tehát a folytatás,vagy a hatalmas, robbanásszerű záróakkord?Ezt kérdezgette mindenki, aki figyelemmel kí-sérte a banda életútját. Azonban egyikről semvolt szó. Az eredmény kicsit unalmas, kicsitsemmilyen volt, még részleteiben is alig emlé-keztetett a csapat fénykorára. A producer egyzajos, visszhang-effekt mentes hangzást erőlte-tett rájuk; elvette azt ami addig a lényegüketadta. A történet kerek, a nulladik pillanat adott.Mély, reménytelen és kiábrándító. Elő lehetvenni a régi albumokat, porolgatni, hallgatni.Nem tragédia ez, legfeljebb annak, akinek akedvenc előadója volt a csapat… nem ilyen vé-get vártunk, nem ilyet kívántunk nekik. Neki,a tehetséges Robert Smithnek. De hát a nulla-dik pillanat, az nulladik pillanat.És nem az. Mert aztán mégis, mi történt utána?Amikor már véget ért a forgatókönyv, amikor atörténet fonala elfogyott? Az elmélet felborult.Én egészen februárig nem mertem meghall-gatni a 2008-ban kijött Cure albumot, a „4:13Dream”-et. Nem értettem, hogy a kétségbeejtőzenit után miért kell egy hullába még belerúgni.Meggyalázni a szép albumokat azzal, hogy egyújabb silánysággal próbálják elfedtetni emlékü-ket. De nem így alakult. A számok összesze-dettek, a szövegek (mert karakter hiányábanarra már nem jutott alkalmam, hogy ecsetel-jem: Smith minden dala egy-egy költemény),frappánsak, okosak, szépek. A visszhangzó gi-tár, szintetizátor újból a helyén, Smith elfojtotthangja újra jól cseng. Akkora mestermunka,mint pl. a „Pictures of You” a „Disintegration”albumról nincs, de azért egy-egy dalban elemeiott vannak. A kritikusok hadban állnak, asze-rint hogy a legjobbnak, vagy túl könnyűnektalálják a korongot, de ami a lényeg: van mirőlvitatkozniuk! Történt valami, valami jelentős,valami igazi az együttessel még azon a bizonyosponton is túl…

Mi a konklúzió? Van a nulladik pillanat után isélet? Vagy talán nem is volt ilyen pillanat soha,ahogy forgatókönyv sem? Időszakok vannakcsak, fejezetek, amik lezárulnak, de a történetmaga folytatódik? Vagy mégis: a pillanat léte-zik, de épp csak azért, hogy rájöjjünk ideigle-nességére. Arra, hogy egy idő után fel kell adnia forgatókönyvszerűség érzetét, hogy mindenvalamiért történik és valahogy végződni fog.Nincs levonandó következtetésem, nincskonklúzióm. Nem tudom a választ. Legyenezért a kérdésre adott válasz épp olyan nyitott,mint maga a nulladik pillanat utáni idő…

Barát Zsófia

A nulladik pillanat utáni idő:The Cure – 4:13 Dream

CD kritika

Érték vagy rongálás, ezzel a kérdéssel foglalko-zik az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteménygraffitiről szóló kiállítása. Szerintük BudapestEurópa egyik legalaposabban összefirkált városa.Mit lehet kezdeni a graffitivel, értékelni kell-evagy lesikálni, pozitív vagy negatív jelenség-e arengeteg összefirkált falfelület? Mindenkinekmeg van a saját véleménye, a kiállítást viszontjobb úgy megtekinteni, hogy nincs vélemény.„A falakra vésett szöveg megjelenése nemegyedülálló. A névjegyhagyás általános emberiigény. Ez szubkultúra, kortünet vagy indikátor?Mielőtt ítélkeznénk, nézzünk magunkba!” – egondolatokkal nyitották meg a kiállítást.Hogy a névjegyhagyás mennyire általános em-beri igény, azzal lehet vitatkozni, de az biztos,hogy a falfirkálás már underground művészetiággá nőtte ki magát. Divatszerűen az 1960-asévekben kezdett elterjedni nyugaton. Lehet em-líteni ismert művészt is (Keith Haring), de álta-lában ismeretlenek az alkotók, és ennek nagyonpraktikus oka van, hiszen illegálisan tevékeny-kednek. A graffiti az amerikai angolba olaszközvetítéssel érkezett jövevényszó, jelentésebármilyen köz-, vagy magántulajdonba(ra)karcolt, vésett, festett, vagy más módon készültrajz, írás. Ezen alkotásokat sokan elítélik ésvandalizmusnak tekintik, legtöbbször tényleg amagántulajdon megsértése a cél, és nagyon kis

mértékben hordoz művészi értékeket. Termé-szetesen, mint mindenből, ebből is üzlet, különiparág alakult ki, számos cég firkászok eszkö-zeit gyártja; festékszóró flakonokat, filceket(amelyekből már több fajta létezik, és mindenkiörömére a legtöbb lemoshatatlan nyomot hagymaga után), festékhengereket.

A művészeti alkotásokat két nagy csoportba isbe lehet sorolni, a dekorációs céllal, és az azono-sítás céljából készülteket. Amerikában nagy je-lentősége van az utóbbinak, leginkább a „diva-tos” bandaháborúkban alkalmazzák, a territóri-umok megjelölése céljából. Sőt ezeken felül aművészeket is lehet csoportosítani, vannak dí-szítő festők, akik kedvtelésből készítenek ha-

talmas ábrákat, és a teggerek, akik bármerrejárnak, ott hagyják kézjelüket (ők azok, ezekszerint, akiknek általános igényük a névjegy-hagyás).Nem könnyű értelmezni a graffiti pszichológiaihátterét, a környezet megváltoztatásának igé-nye viszont jelen van. Kérdés az, hogy eltűrjük,valamilyen módon támogassuk, vagy büntes-sük ezt?A kiállítás után talán magabiztosabban tudunkmegoldást találni a problémára, ha ez egyáltalánaz. Hiszen sok esetben kimondottan előnyös amodern, alkotni vágyó művészlelkek firkái; aroskadozó, fonnyadt kék MÁV kocsiknak pél-dául igazán jót tettek a tarka-barka alkotások.Az angyalföldi kiállítás kapcsán egy főiskolaiadjunktus a sok szépség mellett a gondolatsza-badság kifejeződését látja a falfirkákban. Ezzelellentétben a Szeretem Budapestet Mozgalomfelhívja a figyelmet, hogy csak a Nagykörúton2317 négyzetméternyi falfirka van, és hogy afővárosban tavaly 50 milliót költöttek a levaka-rásukra. Sokan eltüntetnék az összes lelkesművész műveit, de lehet, hogy csak egy kijelöltnagy falfelületre lenne szükségük.A döntés tehát a kiállítás látogatóira van bízva,ez is az első lépések egyike, hogy elfogadjuk,vannak graffitik, és ne csak utáljuk, hanem ér-tékeljük is azokat. (A tárlat május 10-ig láthatóa Váci út 50. alatt)

Zágon Orsi

Lyonban már beköszöntött a tavasz, két hétighétágra sütött a nap, napközben húsz fokotmutattak a gyógyszertárak villogó zöld kereszt-jei, az emberek otthon hagyták a kabátjaikat,délutánonként a parkok megteltek piknikezőtársaságokkal, családokkal. Bár a szél pár napjaújra elkezdte ádáz munkáját, és megint fel kellvenni a rég megunt téli öltözéket, de a napsütéstovábbra is kirándulásra csábít minket. Mivel abarátokkal eldöntöttük, hogy amint jó idő lesz,minden hétvégén elmegyünk valahova, elérke-zettnek láttuk az időt, hogy meglátogassuk amindenki által dicsért Vienne-t, mely csupán 30kilométerre fekszik Lyontól.Ez a kisváros napjainkban apró drágakő képétmutatja. A római korban viszont fontos keres-kedelmi központként tartották számon, a rómaitérhódítás előtt a gallok fővárosa volt, de JuliusCaesar római kolóniává nyilvánította ki. Érde-kes, hogy e korban népesebb volt Lyonnál, melyma Franciaország második legnagyobb városa.Később római provinciai főváros vált Vienne-ből. A Római Birodalom dicsősége most ismegmutatkozik, számos római kori épületetcsodálhatunk meg. A vonatról leszállva egyből aturisztikai iroda felé vettük az irányt, ahol min-denki megkapta a kis térképét. Ötletes, hogy kivan jelölve egy útvonal, amit ha követünk, egylátnivalót sem hagyunk ki. Az útvonalat járdábabeépített tenyérnyi rézkorong jelzi, mely a város

szabadságának szimbólumát ábrázoló fát jelenítmeg. Mivel az előző éjszaka rövidre sikeredett,nem lehetett megállni, hogy helyet foglaljukegy kávézó teraszán, ahol csak úgy ömlött ránka napfény. A hideg szél is kissé elcsitult, tehát anapszemüveg maradt, de a kabát nem! AztánÖtven méter után elénk tárult Augustus és Li-via temploma, korinthoszi oszlopaival, látványososzlopcsarnokával. Krisztus előtt 20-10 közöttépített templom a keresztény korban katolikustemplomként működött, majd a francia forra-dalom „a ráció templomává” nyilvánította ki,majd 1822-ben múzeummá, könyvtárrá alakí-tották. A következő állomás a Szent Móricrólelnevezett gótikus székesegyház. Szomorú,hogy az egyébként gazdag kőfaragásokkal dí-szített templomból a hugenották 1562-ben el-követett pusztításának eredményeként az összesszobor hiányzik. A kis utcácskákon követtük ajelzéseket, s minden műemlék a római kor vagya kereszténység dicsőségét hirdette. De talán alegnagyobb hatással mégis a római színház voltrám, mely Európa legnagyobb római kori szín-háza. A csodálatos természeti adottságokat tel-jes mértékben kihasználták. A nézőtérről mese-szép kilátás nyílik az egész városra, a Rhonefolyó tündököl a lemenő nap fényétől, a távol-ban dombok ölelik körül a házakat. De nemcsak egy napra érdemes ide ellátogatni, az im-már 20 éves jazzfesztivál nagy tömegeket vonz,

a 7000 férőhelyes római színház hamar megte-lik jazzrajongókkal. Olyan neves előadók léptekmár föl itt, mint Miles Davis, Ella Fitzgerald,Stan Getz, Michel Petrucciani, Lionel Hamp-ton, Dee Dee Bridgewater, Chuck Berry és Dia-na Krall.A legfontosabb viszont, hogy Vienne-nek meg-maradt a hangulata, megmaradt annak a város-nak, aminek rendeltetett, miközben Lyon hatal-mas várossá nőtte ki magát. Vienne a maga 30ezres népességével megtartotta az örökséget;apró üzleteivel, pékségek, kávézók tucatjaivalkellemes, derűs, elbűvölő város maradt. Hamajd megunom a folyamatos tüntetéseketLyonban, jó lesz visszagondolni erre a napra, sfelidézni azt a nyugalmat, amit akkor éreztem,mikor a római színház utolsó sorában ültünk, éslustán néztük a békés tájat.

Aradszki Dea

tizennegyedik oldal

Római kori töredék

Graffiti: alkotás vagy firka?

Párizs elég kétarcú város. Egyrészről a divat, a sikk és a fények fővárosa, más-részről viszont sokszor az jut róla eszembe, hogy ha Budapestet nevezik „Ke-let Párizsának”, akkor ez itt a „Nyugat Balkánja”. Ez már aznap kiderült szá-momra, amikor megérkeztem ide. Első dolgom volt beülni egy kis kávézóba,és élvezni ezt a felszabadult, bohém, franciás életérzést a Montmartre-on,viszont hazafelé tapasztalnom kellett, hogy az emberek egymásra oda nemfigyelve tolakodnak a metrón, kiábrándító módon hangoskodnak, és akkormég meg sem említettem azt a rezesbandát, amely olyan volt, mintha egyKusturica filmből bukkant volna elő. Benyomultak a metrókocsiba, és hárommegállón keresztül húzták a talp alá valót. Az ehhez képest békésnek mond-ható budapesti tömegközlekedés után szinte alig hittem a szememnek, de aztkell mondanom, ha az ember túl van az első sokkon rájön, hogy pont ez alazaság adja Párizs különleges hangulatát. A rengeteg náció és a különbözősé-gek nyitottá teszik az embert, és nagyon sokat lehet itt tanulni az elfogadásról.

A város gyönyörű, főleg ha az emberveszi a bátorságot, letér a turista-utakról, és elkeveredik a kis utcáksűrűjében. Párizs különböző negye-deiből mindenki megtalálhatja aszámára legérdekesebbet. Van ittfranciás-kis utcás-sajt és borboltos;arabos-bolhapiacos-keleti fűszer illa-tú; kínai-ruhaboltos-mosodás; japá-nos-teaházas-szusiéttermes és mégsorolhatnám. Párizs egy igazi metro-polisz már rég kinőtte magát atipikus „francia romantika” világá-ból. A tömegközlekedés nagyon jólszervezett – 16 metróvonaluk, 5 elő-városi vonatuk, 4 villamosuk ésszámtalan buszjáratuk van –, és ahiedelmekkel ellentétben a közbiz-

tonság sem rossz. Sőt! Egyszer láttam egy utcai verekedést: a rendőrökpillanatok alatt ott teremtek, és elfogták a támadót. Nagyon éberek a párizsirendfenntartó szervek főleg azon okból, hogy ez a világ leglátogatottabbvárosa, és kínosan ügyelnek arra, hogy a város jóhíre megmaradjon.Ami az árakat illeti, az élelmiszerek nem sokkal kerülnek többe, mint Buda-pesten, a szolgáltatások (kávézók, sörözők, tömegközlekedés) viszont kirívó-an drágák. De ami a legnagyobb problémát okozza az ide érkező ösztön-díjasoknak, az a megfelelő lakás megtalálása. Ha az ember albérletbe akarköltözni a belvárosba vagy annak közelébe, akkor esetenként 400-600 euróshavi összeggel kell számolnia. Természetesen lehet keresni olcsóbban is, de na-

gyon kell vigyázni, és alaposan körbekell érdeklődni, mert sok esetben azalacsonyabb ár rossz környékkelvagy nem túl kellemes lakótársakkaljárhat együtt. Ehhez sajnos szerencsekell, volt néhány itt tanuló külföldibarátom, akiknek akadtak problé-mái ilyen téren. Persze ha biztosraakarunk menni, akkor megpályáz-hatunk egy helyet az egyetem kollé-giumába, aminek a bérleti díja is ki-sebb (200-350 euro), de az kint vanaz egyetem mellett Créteilben, és azott lakóknak sokszor pont ez aproblémájuk, hogy nehezen jutnakhaza éjszaka, vagy egyáltalán be sejönnek Párizsba, mert az egy mini-mum 50 perces út.A Paris 12 – Val De Marne egyetemre lehet pályázni a Pázmányról, ami – mintmár említettem – nem Párizson belül, hanem egy kicsit kintebb, a „banlieu-ben” (elővárosi rész) található. Créteil a második kisváros Párizstól délkeletre,metróval könnyen megközelíthető, de az út egy kicsit hosszú. Az egyetemnem egy épületből áll, hanem a városban elszórva található. A jogi kar egymetrómegállónyival odébb van a központi épülettől, de ez az egyetem legszebbés legmodernebb épülete. A jogi oktatás ugyanolyan, mint nálunk, vannaknagy létszámú előadások és a hozzá tartozó kiscsoportos gyakorlatok. AzErasmusos diákok – otthoni évfolyamuktól függően – választhatnak órákat;a szemeszter végén szóbeli vizsgát kell tenni e tárgyakból. A tananyag nemnehezebb, mint otthon, de a megfelelő franciatudás nem árt, hisz mind azórák, mind a vizsgák franciául zajlanak. A kinti adminisztráció, ami magánviseli a francia bürokrácia báját szintén francia nyelvű, angollal ne próbálkoz-zon senki, ugyanis teljesen felesleges. De ne ijedjen meg az se, aki esetleg nemtud folyékonyan beszélni, mivel az egyetem ingyenes nyelvtanfolyamokkalsegíti a külföldi hallgatókat, ami személyes tapasztalataim szerint nagyonhasznos a nyelvtanulás és a kapcsolatépítés szempontjából is.A diákélet egyébként nyüzsgő, sok az érdekes program, kirándulásokat és kul-turális napokat is szerveznek. Mindent egybe vetve én elégedett vagyok azegyetemmel, kiváló hely arra a fél/egy évre, amit itt tölthetünk ösztöndíjasként.Mindenkinek ajánlom ezt a helyet, aki nem mindennapi élményekkel szeretnegazdagodni, aki ki akarja próbálni a spenótos csigát, a durván penészes sajto-kat és az igazi nyüzsgést, aki életre szóló barátságokat akar kötni, továbbáazoknak is, akik lélekben felül tudnak emelkedni a francia bürokrácián,akiket nem zavar, hogy időnként Bukarestet mondanak Budapest helyett, ésakik szeretnék elmondani, hogy hogy is volt az a Trianon. Mert arról a legtöbbfrancia még csak nem is hallott…

Nelhiebel Zsófia(Bárth Bertalan rovata)

tizenötödik oldal

Erasmus körképPárizs

Bará

tZsó

fiara

jzai

tizenhatodik oldal