VII. ÉVFOLYAM 1-2. SZÁM 1999. MÁJUS

Gáti József:

A vers és az előadóművész

Aversek hangulatok, érzések, gondolatok érzékel­tetői vagy szószólói. Verset akarunk mondani?Igen, verset. De ugyanakkor magunkról is szólni

szeretnénk.Egész belső életünk magyarázatát és válaszlehetőségeit

keressük a versekben. Élményeinket, gondolatainkatszeretnénk megtalálni olyan formában, amilyet mi nemtudunk megfogalmazni. Hangulatainkat szeretnénk meg­örökíteni, s lenyomatukat egy másik ember művében

találjuk meg. Mert mindig és mindenütt önmagunkat iskeressük. Alakítási és akusztikai képességünk, ha van, studatosodik bennünk, rendszerint szereplési vággyal páro­sul. Az ilyen alkat többnyire keresi megnyilatkozásilehetőségeit és formáit. Tehát minden költői műben, melykezünk ügyébe kerül, akarva-akaratlan a magunk akusz­tikai képességének kifejezési lehetőségeit is kutatjuk.

Józse!Attila

Kiáltozás

Jaj, szeressetek szilajon,hessentsétek el nagy bajom!Eszméim közt, mint a majom

a rácsok közt le és föl,vicsorgok és ugrándozom,mert semmit nem hiszek s nagyon

félek a büntetéstől.

Halandó, hallod-e dalom,vagy zúgod csak, mint a vadon?Ölelj meg, ne bámulj vakon

akifent rohamkéstől -­nincs halhatatlan oltalom,akinek panaszolhatom:

félek a büntetéstől.

Mint fatutaj a folyamon,mint méla tót a tutajon,száll alá emberi fajom

némán a szenvedéstől -­de én sirok, kiáltozom:szeress: ne legyek rossz nagyon -­

félek a büntetéstől.

2 versmondó

Az élmények tudatos vagy tudattalan felgyülemlése, s ezélményekből kicsapódó hangulatok, érzések és gondola­tok költői formában történő megnyilatkozása a vers.A verskeresés vagy konkrét feladatból indul el, vagyolyankor, ha hangulatunkra, érzéseinkre és gondolatainkraönmagunkból nem kapunk választ. De indítója lehet akíváncsiság is.A versválasztás nem más, mint az önmagunknakmegválaszolatlan problémákkal azonos, rokon, esetlegazokkal homlokegyenest ellenkező költői élményekrevaló rezonálás, vagy - e nélkül is - konkrét feladatok meg­oldása.A versmondás pedig a mű és az előadói szándék művészi

szintű találkozása és az ebből születő vallomás.A költői mű szokásos megjelenési formája az írás, első­

sorban vizualitáson keresztül ható gondolati élmény.Az előadói mű egyetlen lehetséges megnyilvánulási for­mája (természetesen csak akkor, ha versről van szó)elsődlegesen akusztikai élmény.A költői mű első megjelenési formája akusztikai élményvolt, mert a hang, a beszéd megelőzte az írást.Az a kérdés, hogy kevesebb vagy több lesz-e a költői mű

mondva, mint írva?Se több, se kevesebb, csak éppen más.Szükség van-e az így nyert más műre, művészi alkotásra?A válaszunk minden bizonnyal igen lesz. Nem azért igen­lünk, hogy az előadóművészet létjogosultságát igazoljuk,hanem mert az így létrejött új mű nem áll ellentétben aköltő szándékaival, és hatósugara a művet magába fogadóés újraköltő művészen keresztül mélyebb, szélesebb éserőteljesebb.

Ezek után felvetődik a kérdés: nem tudná-e a költő, az íróezt a szerepet is betölteni? Hát nem a költő legjobb előadó­

ja a művének? A közlési vágy éppúgy él az íróban, mint azelőadóban. Az emberiség és a költészet hajnalán, melyvalószínűleg egybeesett, a költő és előadó eleinte egyszemély volt.Különválásuk az ókorban kezdődik, és tart napjainkiganélkül, hogy kizárná a költő előadói voltát. Mindig voltés van a mai napig is valami érdekes, furcsa, izgató,élményszerű annak az előadásában. aki írta a verset.Csakhogy a költő által előadott vers hatása sohasem,helyesebben nagyon ritkán azonos az előadó közbeik­tatásával létrejött hatással és élménnyel. Más hőfokori

izzik mi~d a kettő. "A költő saját költeményével más lelkiviszonyban van. Azt ő írta. Azon az önkívületen, melyetmegszólaltat, ő már átesett akkor, amikor verse megfogant,és tárt karokkal állt az ihlet végtelenségében. Ezúttal csakreprodukál. Még egyszer eljátszani az ihletet, nevetségesvolna. Ezért akár tudom kívülről a verseimet, akár nem,

"A semmi ágán ül szívem..." (JózsefAttila)

magammal viszem a papírlapot. Más azonban a szavaló­művész esete, akinek épp ezt az elsődleges csodálkozástkell fölkeltenie. Ő, nem tudjuk honnan és miért, egyszerreott terem, mint egy csoda, egyszerre megszólal, mint vala­mi szózat: megjelenése, hangja, egész teste tárgyiasultjelképe a költészetnek," (Kosztolányi: Színház.) A költő

tehát, mint műve előadója. nem döntő jelentőségű? Az, deössze sem hasonlítható az előadóval. mert alkata ésszándékai mások. Így nem tudunk olyan nagy író-elő­

adóművészekről, mint amilyeneket muzsikus vonalontalálunk, ahol nagy zeneköltők egyben világhírű elő­

adóművészek is (Bach, Mozart, Paganini, Bartók stb.).Ennek is megvan a magyarázata. A kottafejeket, amuzsikát lehet némán olvasni, s a belső hallással élvezniis. De a zenét - a daltól az operáig - elsősorban hangzásra,előadásra írták, és a felsorolt muzsikusok, a zeneShakespeare-jei és esetleg Moliere-jei, hivatásukat mind­két szinten egyenlő zsenialitással gyakorolták.A költő, ellentétben a muzsikussal s a drámaíróval. művétfőként olvasásra szánta. Mert az írás, majd a nyomatatásfeltalálásával a hang a maga akusztikai valóságában elné­mult a költő ajkán, s a ha most újra megszólal, célkitűzé­

sei mint már mondottuk, mások, mint az előadóé.

A költő nem az élő hangok - gyakran brutális - recsegővilágában él. A belső hallás érzékenységével hallja verseit,és így csak természetes, hogy az ő előadásában ugyanazoka szempontok érvényesülnek, mint műve megírásában.A vers néma vagy hangos olvasásakor azt tapasztaljuk(persze csak akkor, ha az illető nem előadóművész), hogy

"az ilyen magányos olvasás még hahangos is, nem beszéd. Nem megértetniakar, hanem a nyelv titkos zenéjétélvezni, és teret adni a vers ritmusának.Inkább skandálás ez, mint szavalás.Hanghordozása éneklő, és a gram­matikai értelem másodrangú benne.Olyanok előtt, kik a vers szövegét mégnem ismerik, többnyire érthetetlenvolna, és gyakran komikus. Pedig ez aza hangos olvasás, amely a költő inten­cióinak megfelelne. És ha a költők

maguk adják elő verseiket, az azelőadás többnyire ehhez közeledik,"(Babits M.: Összes művei.) Így mondottverset Babits, József Attila. Termé­szetesen egyáltalán nem komikusak,hanem a maguk nemében lenyűgözőek,

meghatóak voltak.Kevés kivételtől eltekintve valóban ígyhangzik a vers a költő ajkáról. Mert aköltő mint előadó, csak a legritkábbesetben tudja önmagát teljesen az élő­

beszédre s annak törvényeire transz­ponálni.Egészen más a helyzet, ha az előadó­

művész olvassa a verset. Ő beleadja aköltő érzéseit, gondolatait és magáéit is,és mindezt megeleveníti az élőbeszéd

művészetével. Így más - bizonyosértelemben -', új mű születését ünne­

pelhetjük. A versmondásban ilyen módon egyszerre kétművész (az író és előadóművész) együttes varázsa él:a mű és a mű által kiváltott előadói élmény. Ezek a versmondásakor elválaszthatatlanok egymástól.A költő, az író műve nem más, mint a reális valóság ésképzelet ötvözete, formába öntve.Az előadói mű pedig a kész költői világ és azelőadóművészéletével. emlékeivel, melyet a költői világkiváltott belőle. Való igaz, hogy a vers, a szerep, illetőleg

a darab már befejezett, kész mű, irodalmi művészeti

alkotás.A megjelenítése, illetve megszólaltatása vagy ábrázolásaegyben a költői mű új kifejezése is - egy más művészi sí­kon. Ennek az új előadásbeli kifejezésnek a lehetősége

természetesen már megvolt e művekben. De az élőbe­

szédre és fizikurnra való transzponálás által új elemekgazdagítják a költői művet. Ha nem gazdagítják, hatásátakkor is feltétlenül emelik, erőteljesebbé teszik. A leg­elvontabbat élővé, elevenné varázsolják. mert a mű, jelenesetben a vers, élő emberen keresztül szólal meg, s ígyreálisabb és rendszerint fénylőbb eredeti formájánál.Az előadói élmény hozzáadása nélkül nem képzelhető el aköltői mű előadása? A mű steril, absztrakt közlése nemlehetséges. A közvetítő ugyanis nem semleges közeg,hanem ember, és ha csak egyszerűen felolvassa a verset,már azzal is gondolati és érzelmi állásfoglalást, igenléstvagy tagadást vált ki. Ha ezt ki akarjuk kapcsolni, akkoraz előadás gépi jellegűvé változik. Tehát ez a közlésiforma szinte el sem képzelhető, nemhogy művészi lenne.

versmondó 3

,~.1.'

"De add kölcsönbe legalább subádat" (JózsefAttila)

Az előadóművész feladata nemcsak a mű művészi szintű

közlése, hanem egyben a közlés formáit is befolyásolóértelmezés, mert az értelmezési szándék legfőbb ismérveaz előadó-művészetnek, és az újraalkotás csak értelme­zésen keresztül valósulhat meg. Az értelmezést végző

előadóművész munkája jóformán előadásonként mó­dosul. Így alkotói kételkedését legtöbbször az elevenélet, a gyakorlat szülte és szüli. Sokszor fájdalmasanfokozza ezt az ügyeskedők látszatsikere. Az életbenhasználatos .rnüvész" gyűjtőnév pedig különbség nélkülegy kalap alá vesz mindenkit. Pedig az egy hivatást(foglalkozást) gyakorlók között óriási a különbség. HevesiSándor "az átélés intenzitása szerint" a színjátszásművelőit három csoportra osztja: komédiásra, virtuózra ésművészre.

A felsorolt típusokat természetesen megtaláljuk aversmondó színészek között is. De versmondás közbenhamarabb lelepleződik az előadó, mert a versmondásolyan, mint a röntgensugár. Legbelül világítja át a verset éselőadóját, a versmondó színészt.Színész? Hát nincsenek külön csak versmondó elő­

adóművészek? A "hivatások" között számuk elenyészően

csekély. Alig egy-kettő. A "nem-hivatásosok" között mársokkal több azoknak a száma, akik eleve elkülönítik ma­gukat a színjátszástól.Lehetséges-e ez? Csupán egyetlen helyen, a Rádióban.Itt csak a hangra, a hang meggyőző erejére, a belső for-

4 versmondó

málásra támaszkodva oldhatja mega versmondó feladatát. De ezenkívülsehol.Mert mindenütt, ahol testileg, tehát afizikumával is jelen kell lennie, aholszemélye is számít - mert számít, hi­szen vele él és vele játszik - ott aligészlelhető színjátszásról, ha úgy tet­szik, színpadi viselkedésről van szó.Minden vers világot teremt. A költő

világát, mellyel előadója egyet jelent.E világ versenként más és más.Mondanivalóban, formában, hangu­latban és hangban különböznekegymástól. Mindegyikre máskéntreagál belülről az előadó. Ez ter­mészetes. És kívülről változatlanmarad? Az lehetetlen, hogy csak azáltalános színpadi illemtannak meg­felelően egyforma fizikummal vegyetudomásul Aranyt és Adyt, Koszto­lányit és József Attilát.A verset vagy költőjét eljátszaninevetséges, képtelenség és egybenműfajellenes volna. De különböző

belső és egyforma külső tartássalmegszélaltatni különböző költők

különböző verseit - lehetetlen. Ebbenaz esetben fapofa vagy gépemberállna előttünk. Erre pedig senki semkíváncsi.A színpad világát a drámaíró, a szín­ház bedíszletezi, szereplőit felöltöz­

teti, s a színész - bár tudjuk róla, hogy kicsoda - fizikailagszinte egyesül szerepével. Illetőleg testileg-lelkileg eltűnik

szerepében, és éli színpadi sorsát, az író világának egyrészét.A versmondó színész egyedül teremti meg az egész költői

világot minden külső segítség nélkül, a csupasz színpadon,pódiumon. Ő díszletezi és világítja át az agyakban, a fan­táziában, mely versmondása alatt a hangokon, szavakon,ritmuson, mondanivalón és az egészet összefogó ér­telmezésen keresztül elindul a hallgatóságban. Hisz aversmondás nem más, mint a legkevesebb külső eszközzeltörténő, értelmet és érzelmet egybefogó belső fogalmazás.A versmondó a költői világ hangulatait, érzelmeit, gondo­latait, formáját és esetleges hőseit egy személybenképviseli anélkül, hogy ő fizikailag egy pillanatra isvalóságosan átalakulna.Nem alakul, nem játszik, csak érzékeltet, és így többet bíza hallgatóra, illetőleg nagyobb asszociációs folyamatokrakényszeríti, mintha mindazt, ami a versben van, sorraeljátszotta volna.Mi ez, ha nem a legmagasabb rendű színjátszás egyik for­mája? Itt az elhallgatás néha több mint a szó, s egy gesz­tus vagy pillantás jelenetekkel ér fel. Ilyen sűrített világotnem lehet részleteire bontva eljátszani, csak jelezni. A töb­bit, amit a versmondó elhallgat, a hallgatóság a hallot­takkal együtt összegezi, lejátssza vagy átéli önmagában.Hány kép, hány cselekvési mozzanat A négyökrös szekér!

A jókedvű, kissé tán beborozott, hol beszélgető, holéneklő társaság kísérete, a felhő-díszekben bujkáló hold,a költő mondatai, Erzsike bólintása és láthatatlan válasz­tekintete s az ökrök vontatta kissé jobbra-balra rángatottszekér nyikorgása.El lehet ezt játszani? Nem. Még gondolni is képtelenségerre a lehetőségre. Itt csak a pillanat szülte hangulat fon­tos. Az a hangulat, mely megíratta a verset. Az a lelkiállapot, mely a valóság majdnem józanító és ábrándító ele­mei, - tehát a jelenlevő társaság zaja, az ökrös szekérdöcögése és a természet szinte kerítő volta - közepettekeresi a szerelmet. Az említett elemek a maguk jelleg­zetességével mind-mind belejátszanak az alapérzésbe, s akeresés egy pillanatra vagy talán erre az estére meg­nyugszik, mert úgy véli, megtalálta az épp ott levő lánnyalközös csillagát.De van ennél csábítóbb alkalom is. Nézzük csak meg ZáchKlára - néha drámai dialógig fejlődő - versszakait! Egyikhelyen Kázmér herceg és a királyné, másutt Felicián ésKlára különböző viszonylatokban, helyeken és helyzetek­ben beszélnek egymással. Ennek ellenére nem játszhatjukel a királynét és öccsét, az apát és leányát. Még han­gutánzással sem tehetünk különbséget a két férfi és a kétnő között - szerencsére.Egyik helyzetben sem játszunk, sőt

helyszínt sem változtatunk, mégis másaz arckifejezésünk, egész testtartásunkA négyökrös szekér vagy a Zách Kláraelmondása közben. Amilyen nyugodt,mondhatnánk, ringatózó a belső maga­tartásunk az egyiknél, olyan feszülttéválik a másiknál. Tekintetünk egyszersem villan fel A négyökrös szekérelmondásánál, de a Zách Klára stacea­tója megváltoztatja pillantásunkat is.Hangvételünk különbözőségéről, a rit­mus- és a tempóváltásokról nem isbeszélünk, mert ez természetes. Hiszenértelmezésünk és ezen keresztül han­gunk a legfőbb kifejező eszközünk. Defizikumunk is szinte velünk él és ját­szik, segít a vers megértésében.A rádión vagy hanglemezen megszólalóversmondásra a néző, illetőleg ebben azesetben a hallgató felkészült. Nem vármást, csak a hangokkal formált verset,az érzelmi és értelmi sugárzást azidőben, melyet fantáziájával továbbépít.A nézőtéren ülő közönség várakozásimotívumai egészen mások. Ugyanishall és lát egyszerre. A tér és az össz­látvány motiválja élményeit jól ésrosszul. Vagyis, amit hall, azt a látványta versmondó fizikai jelenlétével har- ,.monikusan kiegészítheti, vagy talánmég fokozhatja is, de le is rombolhatja.A mássá levés, az átlényegülni akarás, aszerepjátszás valamiféle lehetősége aversmondásnál is fennáll.A vers is szerep a megvalósításában,

melynek megoldására a versmondó már a műfaj jelle­géből fakadóan színészi eszközeit nem használhatja olymódon és fokon, mint a színpadon, de a belső átélési moz­zanatok nagyjából megegyeznek. A felismerés, a meg­értés, a belehelyezkedés, az átélés. A megértetési, azértelmezési, illetőleg megmutatási, eljátszási vagy elmon­dási szándék egyaránt megtalálható mind a színjátszásban,mind a versmondásban.Ilyen azonos motívumok fellelése után azt hihetnők, hogyminden színész tud verset mondani.A gyakorlatból tudjuk, hogy ez nem így van, mert a kife­jezési eszközök, s ezeknek a műfajból és helyzetből adódótermészetes redukálása, vagyis csak főleg a hangra történő

építkezés és más eszközök majdnem minimumra valócsökkentése, illetőleg jelzésszerű használata, az örököstárstalanság és egyedüllét a színpadon - mind-rnindelőidézheti kiváló színészek félelmét vagy legjobb esetbenviszolygását a versmondástól.Ugyanis a látható és tapintható színpadi világ, az ezerszerelátkozott drága partner hiánya, a magára utaltság, aközönség mindig csak egy pontra irányuló szakadatlanfigyelme, az a tudat, hogy se maszkba, se jelmezbe, sejátékba nem menekülhet, az örökös en garde és belső

"A kis kölyök, ki voltam, ma is él..." (JózsefAttila)

versmondó 5

"S nincs állat szánandóbb, szerelmes, télbe-vert" (JózsefAttila)

lazítási lehetetlenség - a teljes kiszolgáltatottság érzésétcsak növeli.Ezenkívül van még egy motívum, mely sokakat visszatarta versmondástól. Ez pedig az egyéni mondanivaló és afantázia részleges vagy teljes hiánya. Természetesen ebbenaz esetben nem is igazi művészalkattal állunk szemben.A színpadon el lehet bújni egyéni mondanivaló híján azalakítandó színpadi jellem színszerűségébe. A cselek­mény, a szín- és hangeffektusok támaszaival el lehetkendőzni a belső mondanivaló hiányát. Ha a színész nemis ad teremtő, alkotó fantáziájából semmit az író mondani­valójához, csak korrekt módon végrehajt minden írói ésrendezői utasítást, még mindig nincs baj. Különösenakkor, ha jó az író. Legrosszabb esetben - játszik a szerep.Az esetleges pillanatnyi üresjáratokat is ki lehet töltenijáték-, sőt még szövegimprovizálással is. "Ha bennednincs, hiába hajtod künn" (Goethe: Faust). Egyéni mon­danivaló híján nem lehet verset mondani. Mert akkor jobb,ha mindenki olvassa, s ki-ki saját fantáziájával építi továbbaz így nyert élményt. Nincs leverőbb és szánalmasabb arossz versmondásnál, mert itt semmiféle szemfényvesztésnem használ. A versmondás nem tűr meg egy pillanatnyi

6 versmondó

üresjáratot sem. Ezen a külsőleg min­denki számára nyilvánvalóan feltűnő

szöveg mondási problémákat (botlá­sokat és kihagyásokat) és az eztmegelőző, és rendszerint ezt okozóbelső koncentráció részleges vagy teljeshiányát értjükIlyen üresjáratokban ugyanis nincs mitcsinálni. Szövegproblémák esetén leg­feljebb bocsánatot lehet kérni a közön­ségtől. Ezek után a közönség már nemarra lesz kíváncsi, hogy mit mond a versvagy a verssel az előadó, hanem aztfigyeli, minként lesz úrrá a versmondóönmaga fölött. Tegyük fel, hogy ilyenszerencsétlenség nem következik be,csak az előadó belső feszültsége enged.A közönség ezt külsőleg nem vesziészre, mert valóságosan nem mérheti lea feszültség fokát, de megérzi. Ilyenkora vers, mondandójával és mondani­valójával együtt, legjobb esetben azudvariassági tapsokkal honoráltan azérdektelenségbe vész.A másik nélkülözhetetlen alkotóelem aversmondáshoz: a fantázia. A színészfantáziáját mozgásba hozhatja a mű, apartner, a tér, a színpad, maga a mozgás,a mesterség gyakorlása, s ha még ezsem segít, a rendező.

A versmondáshoz, annak főként belső

építkezését figyelembe véve, fantázianélkül hozzá sem lehet kezdeni. A vers­mondó művész a világot - a verset ­főként vizuális és akusztikai képekben,illetőleg képsorokban érzékeli. A leg-elvontabb gondolatot is igyekszik amaga nyelvére fordítani. A hangok, a

szavak és a mondatok bonyolult asszociációs folyama­tokat indítanak el benne. A megérzés és megértés, vagymegértés és megérzés után a versbeli élmény az erre aversre vonatkozó egyéni élményekkel kiegészül és össze­geződik akusztikai és vizuális képsorokban, s egyben megis valósul a maga elsődleges akusztikai megnyilat­kozásában. Hallgatóiban hasonló jellegű képsorokatindít el.Hatása elsősorban természetesen a műtől függ, de nem kismértékben az előadó művészi élményének hitelességétől,

művészi közlésének erejétől és hallgatóságának hasonlóbefogadó (akusztikai és vizuális) képességeitől is.Igen. Ez a végső cél: a megvalósítás. A művel együtttovább élni a közönségben. De a közönség elé vitt előadóimű, hacsak nem rögzítik magnetofonra vagy hanglemezre,mindig csak az első végleges forma, mert a mű mindenegyes ismétlése minden művészi szándékosságtól mente­sen, majdnem észrevétlenül alakítja, formálja az előadó

művét, jelen esetben magát a versmondást.

A versmondás c. kötetből Bp. 1969.

Beszélgetés Kannás Alajossal

"A vers a jel, hogy egyszer mégis éltünk"

/1 "JE? II· I o

Mándy Iván és Pilinszky Jancsi már nem tarthattakvissza a menekülés gondolatától, és ősszel el is menekül­tem. Bécs, Salzburg és München magyar közege egy jóvalelőző emigrációból (1945) tevődött össze.A politikai belharcok mérgezett levegője folytonosan ful­dokoltatott, és egy év után Párizsba menekültem. Bár afények városa feltöltött színeivel, és Rezek Román(Sándorban) és Popbrányi Gábrisban igaz barátokat talál­tam, maga az emigrációs politika és torzsalkodás elide­genített, és ott is a "pálya szélén" maradtam. Ki kellettvándorolnom, de az Egyesült Államokba csakNémetországból mehettem. Így vissza kellett szöknömMünchenbe. Előzőleg Párizsba is szökve indultam, mertlátni akartam az őszt a Szajna menti fákon. (Egy hónapotültem egy nagyon szigorú francia börtönben Párizsért,

------:-----:---_........--)íAI1f1'SI A';eOA) S/I(I/-Y-?:)

1/ '+~f- lI~i'tu."h ~ II /1'1fn, - Itt~.f _;"·17 vj.. J,;,.;e 0#),0.-, &.7r';:'~4: 6e~~ ~'..../J J",'-ft..:: v.,'l-t dH l>tVJ'11d.:i ~ li :;... 7:.:-.t fS ~ /"..;~ ,'5 ~."t1..;r .4~~ h1.e~,..

l2tz At..:. 4CI .,+-ti"'-' k.,''v.: f s~ e.~ 1t1.!-1 VI.}, ~..tb-Je et! 1-.' ~~ef;'.!.t­.{'~'~ f:'7, e-s J, 'v-('~ tI.';" k.&r:-~h~ 4~ "Uol1/d',?.f- h.?j'd.1c h?e~.rUJ 7d-TIc!. /.c ..

J-/~:r ol I-€e- c: ~ Ic c!. tA- "=-dR. A.-, o -lJ I,..."

"01] l/r1.ol t!J öl! ksl..4ot + ~1-- s ~fe'/trt-o,th;. ~~ ~ ;"e..s"irra. teil- k-4~~

/JJ",4,; I/~ ~ol,j /I,.,f~/",,'e~+-41 1-t!~ -J- v"., ''I~ A II ,. e..{ty;" t:,~I- .t, fl i1 ",~d~...t dr;. o-c; !4-'i1i:"hk~

k~&'l's

"Magyar költő és amerikai pszichológus kettős alakjábanélvén kétszeresen is emigráltam az emigrációból." - írjaKannás Alajos a Kormos kövek című verskötete másodikkiadásának előszavában. Mi volt ez a kettős emigráció?Magyar költő és amerikai pszichológus kettős alakjakönyörtelen valóság. Egyik sem létezhet a másik nélkül,amióta 1961 áprilisában elfoglaltam első állásomat egyállami kórházban, ahol a szellemileg elmaradott gyer­mekek kiértékelését varrták a nyakamba - felvétel előtt.

Közben magyar versek születtek, és állandóan olvastamhazai könyveket, folyóiratokat. A kettős emigráció márjóval nehezebb fogalom, főleg az életemre való vonatkoz­tatása! Mint aki egy hínáros tóba hullott bóját emel ki, aszóhoz mondatok, emlékek bonyolult szálai akaszkod­nak, és az ember akaratlanul egy meg nem írt élettörté­netre gondol, amitmár régen meg kel­lett volna írni, vagylegalább is elkez­deni. Az emigrációvalahogy belső

emigrációval in­dult. Még a "fordu­lat éve" kinyilat­koztatása előtt

Churchill Fulton­ban elmondott be­széde után elkezd­tem aVasfüggönymögött című szo­nett-sorozatot.Barátok segítsé­gével - Svájcon átküldtem New York­ba, ahol kezdtekmegjelenni azAmerikai MagyarNépszavában.Mikor KuczkaPéter barátom 1948nyarán megtagadtanyugatos vonalát,és egy Rákócziúti találkozónkonJuhász Ferivelösszehozván ne­kem is vörös zász-lót akart a kezembenyomni (szimbo-likusan), hirtelenmegéreztem a vég-leges törést. Magá-nyos barátaim,Végh Gyurka,

versmondó 7

tilos határátlépés miatt. Egy napon kirúgtak egy, ötnaposigazolványt dugva a kezembe, hogy menjek Párizsba, ésott jelentkezzek a menekültek irodájában.)Félév Münchenben. Tavasszal alakult a Szabad Európa.Lehettem volna belső tag. De nem akartam. 1951májusában érkeztem New Yorkba. Ott is volt SzabadEurópa-szerkesztöség. A Vasfüggöny mögött szonettjeimés más, már közismert verseim ott is belépőt adtak volna.De nem kellett. Egy évet köszörültem egy kis gyáracs­kában este 6-tól reggel hatig. Majd behívtak katonának.A magyar költő akkor már végleg emigrált az emigrá­cióból. Európába kerültem. 1954 tavaszán mint katonahároméves amerikai múlttal állampolgár lettem, és KannásAlajos Mihályból Michael A. Kannas született.A pszichológus emigrációja sem egyszerűbb, és lehet,hogy csak szólamnak tűnik. Leszerelésem utánKaliforniában éltem egy évet magyar feleségemmel.Már katonaként nősültem a koreai háború alatt, hogy,ha a frontra kerülök, és fűbe harapok, valaki tudassa oda­haza, hogy egyszer mégis éltem. De Európába küldtek, éssokat írtam magyarul a hadseregben is. Magamnak.Leszerelés után mint veterán, ösztöndíjra jogosultam, ésvissza akartam menni Párizsba. De feleségem állampol­gárságára várván egy év üresen elfutott. Írtam egyamerikai katonaregényt - magyarul, és le is fordítottukangolra. Az angol biztos pocsék lehetett. Elakadt. Közbenaz ösztöndíj mellé fordítási lehetőség nyílt, de csakBécsben. 1956 tavaszán költöztünk át. Beiratkoztunk azegyetemre. Fordítottam és jegyzeteltem magyar lapokat

Kanás Alajos

Halottas könyvSiratá helyett Márai Sándor,

Wass Albert emlékére

Nem langyos vízben felvágott erekkelmint Rómában bukott szenátorokő is kezében fegyverével ment elmint pontot tenni végül átfogott ...

A Termő agyból elrepült a szikramaradt a váz még elhamvasztaniaz ég kapuja versekkel kinyitvanem húzzák már a kínok láncai ...

Két Krónikás két Óceánnak partj ána végső döntést önmagának tartvánnem kért kegyelmet szánalmat soha...

És így talán a két sohasem sírótollal szüntelen harcot vívó írómegpihen - Polgár és Katona.

8 versmondó

az amerikai követségnek. De csak kívülről. Október.Forradalom. Sopronon át bementem Győrbe. Én írtama Soproni diákok kiáltványát Nehruhoz a semle­gesség érdekében és a vérontás elkerüléséért, és azangol változatot a Petőfi rádió november 3-án délutánleadta angolul. Másnap jött a szovjet támadás, de énegy vöröskeresztes teherautón még éjfél előtt Bécsbenvoltam. Ebből és későbbi határmenti találkozókbólmenekülőkkel és menekültetőkkel született a Kormoskövek című kötetem, amit először Rómában adott ki aKatolikus Szemle. (Az angol-magyar kiadás 1998 őszén

jelent meg Chicágóban - Makkai Ádám fordításában.)Bécsi éveim alatt kapcsolatot tartottam az IrodalmiÚjság londoni és későbbi párizsi változatával, s az ÚjLátóhatár szerkesztői, Borbándi Gyula és Molnár Józsefbarátaim lettek egy életre.1960 tavaszán doktoráltam pszichológiából, és aján­latom volt valami összekötő szerepre amerikai hivatalosszervek és hidegháborús magyar csoportok között. Denem kívánkoztam emigrációs politikába keveredni, ésinkább Victor Frankel mellett tanultam továbblogotherápiát és emberiességet. Pszichológus lettem ésmaradtam a következő évtizedekre, ismét véglegesenkívül az emigráción.

Ugyanebben az előszóban irja néhány mondattalkésőbb: " ... nem kalapoztam és nem házaltam seITTHON, se OTTHON, mert nem éltem sem külső,

sem belső hontalanságban, sem száműzetésben."

Nincs ez a gondolat ellentétben az előbb írtakkal ?Nem látok ellentétet. Kaliforniába 1961 tavaszán tértemvissza feleségemmel és Bécsben született fiammal.Járhattam volna az országot, mondhatnám, a világmagyarlakta telepeit, sőt hazatelepedésre is nyílottalkalom, második, de már fekete feleségemmel tettlátogatásomkor. Prágából jövet, a prágai tavasz után ­látván megint a szovjet tankokat - jártunk az őszi

Budapesten, de maradni már nem tudtam volna. Életfor­rnám változott, otthon voltam abban a városrészben(Watts), ahol szintén volt egy forradalom a Szabadság ésEgyenlőség hiánya miatt. A pszichológus gyökereteresztett, s a magyar költő versekből épített tanyát egyvilágváros eldugott zugában. "Haza a vers is" - hozták afeloldozás malasztját a későbbi hazai látogatók. Denem éreztem magam sem bűnösnek, sem menekültnek.Közben egy emberöltő elfutott felettem, és változásramár nem lenne erőm, még ha akarnék is változást.

Bécs jelentős szerepet játszhatott életében /diplomájátis ott szerezte/, hiszen egész verskötetet /a Bécsi képes­könyvet/ szentelt a városra emlékezve.Bécset megszerettem idővel. Diploma, fiam születéseés a szabadság érzése megszállók nélkül Budapestetvetítette elém és a vágyat: ott mennyivel szebb és jobblehetne, ha megadatnék az igazi szabadság. Nemnosztalgiát éreztem, hanem meg akartam fogalmaznia minőségi különbséget. Nekem sem Bécs, sem Prágaigazi, mély városélményt nem tudott adni Budapestután. Nosztalgiát valójában Párizs után éreztem. Párizsnekem is a Bakonyom volt, Páris, ahogy Ady és Vas

István írták. Van egy kiadatlan kötetem: MégegyszerPárizs címmel. Talán egyszer az is megjelenik, ha meg­találom a kéziratot, az illusztrációkat.

Költeményeiben nem nehéz fölfedezni a nosztalgiát.egy ismerős táj szembejött / az emberek fölött" - írja aNaschmarkti ballada című versében; itt egyetlen szó:az "édesebb" indítja el az emlékezést a régi honisziiretekre. Ez még a bécsi esztendőkben volt, a 60-as évekelején. Meddig kísérte el ez az érzés?Itt szeretnék egy kisebb kitérőt tenni a Bécsi képeskönyvtörténetével kapcsolatosan. Diákéveimben Bartók ésKodály zenéje lüktetett halántékomban, s így természetesvolt, hogy Kodály igézete velem volt bécsi éveim alatt.Mikor a hatvanas években Budapesten jártam, hajtott avágy, hogy Kodály Zoltánnak átadjak egy példányt,

mutatván, hogy egy icipicivel én is segítettem nyelvünkápolásában.Szokolay Sándor segített, hogy néhány percet kapjaka könyv átadására Kodály lakásán. A percekből óráklettek, és Sándor távozásunk után kijelentette: ha már aTanár Úr ennyi időt adott, nekünk is kell még beszélget­nünk. Akkor éppen a Vémászon dolgozott, és a Rádióhozkellett volna bemennie. Javasolta, hogy menjünk egyközeli cukrászdába beszélgetni és telefonálni a Rádióhoz.Egy fülkében egy aszkéta arcú férfi telefonált. Én felkiál­tottam az örömtől: nézd, János! Egy este Kodály ésPilinszky És akkor én mutattam be Pilinszky JánosnakSzokolay Sándort: Los Angelesből - Budapesten.Kiskunhalason a Szilády Áron Gimnáziumban hallotteleve elrendelés bennem földi találkozókon adottüdvösséget és megújuló erőt. Sajnos, Pilinszkyt nem lát-

,,- ríjjátok: nagyon fáj." (JózsefAttila)

versmondó 9

Kannás Alajos

A vers ajel

A vers nem hoz már megváltást nekünkamint a sűrű rozsdazöld latyakbanevickélünk hogy mentsük életünks kilúgozottan végre megmaradtana vers nem hoz már megváltás nekünk

Egy csillagon mi végleg megrekedtünkha el lehetne szökni is a holdlégtelen léggömb lett felettünkkihűlt lávából foltEgy csillagon örökre megrekedtünk

A vers a csendünk szüntelen szigetahol a csontunk felfénylik a napbans ha rohanásból a halál kivetcsak elnyújtózunk dőlt-fa mozdulatlana vers a csendünk szüntelen sziget

A vers a jel hogy rőt lángokkal égtünkvagy bábként bújtunk fiók fenekén

s bár elhallgatott rejtjeles beszédünka mondatokban felcsillan a fény

a vers a jel hogy egyszer mégis éltünk

tam többé, pedig ő áll annyiszor mellettem, ha magyarulnagyon egyedül vagyok a világ bármely táján.

Költészetében az alföldi táj /Tanya című szonettjébenpéldául/ és Kiskunhalas is "fészket vet". Akácfa című

versében az óceán sós párájáról és apálmafákrólolvasva a magyar olvasónak önkéntelenül a mikesi para­doxon jut eszébe: "Úgy szeretem már Rodostót, hogy elnem feledhetem Zágoni:" Ilyen erős volt a szülőváros

vonzása?Kiskunhalas egy életre meghatározta útjaimat ésmagatartásomat. A házunk előtti kuruc szobor ön­tudatom ébredésétől kezdve arra emlékeztetett, hogya labanc világ nem lehet az enyém, hogy járatlan utatlehet, és sokszor kell választanunk, mégha Rodostóbavezetnek is. Az öreg temetőben Babits, Kosztolányi,Tóth Árpád és Szabó Lőrinc versein és műfordításain

tanultam nyelvünk csodálatos varázsát; akkor még nemtudtam biztosan, hogy bizony a magyar fordítássokszor szebb az eredetinél. Az öreg temetői fákemléke ültetett a Szajnánál is a platánok alá, hogy acsend és a falevelek hangtalan beszéde mindig azélet szeretete felé fordítson a legnehezebb időkben is.Talán azt mondhatnám, hogy Kiskunhalas inkábbihletett, mint vonzott. Látogatni mindig élmény maradt,

10 versmondó

de újra ott élni nem kívánkoztam. A csillag nem Halasfelé mutatott, hanem költészetünk vers templomaifelett tündökölt szüntelenül.

A vers a jel című költeményében a többes szám kikettakar /például: "a vers a jel, hogy egyszer mégis éltünk"/?A többes szám Fáy Ferencet és Tűz Tamást takarja.Közeli barátaim voltak. Fáy Pécset, Tamás Győrt

tartotta Zágonának, és mindketten érezték, tudták, mertelhatározták, hogy nem fogják szülővárosukat többé látni.Márai Sándor és Wass Albert emléke több versében isszerepel. Személyes kapcsolat is főzte hozzájuk?Személyi kapcsolatom jóval hiányosabb volt, mint aszellemi. A távolságok és hivatásunk miatt nehéz volttalálkoznunk. Az én hivatásom pedig a pszichológia,aminek hajtania kellett volna hozzájuk életünk - életükvége felé. Barátok többször unszoltak, hogy keres­sem fel a megtört öregeket, és próbáljak "segíteni".Ezt persze nem tehettem meg. József Attila, Hemingwayés a római szenátorok megérlelték bennem az elhatá­rozást, hogy a művek teljességét a halál módja nemtarozza meg, csak időziti. Fáj nagyon, hogy mindketten,mint Hemingway, golyóval végezték. Wass Albivaltöbbször találkoztam, szerepeltünk is irodalmi estekenkét földrészen. "A vers marad" Rá is vonatkozik, mertutal az általa is nagyon szeretett versére: "A kő

\\\,?Só.d". Mi~(\\\ \\\.H'Y~~~~~~l\ ~'1~~~\\eID. A. Ra\()\\iBeszéd belém égett, és tenni, írni hajtott. Hogy nemszabad nyomtalanul eltűnni. Nem szégyellem, hogysokszor könnyes lesz a szemem, ha San Deigónálmegállok Márai sírjánál, mert nekem ott az óceánMárai sírja. Viszont a Logodi utca sarkán az emlék­táblát tavaly (1998 június) meg kellett volna csókol­nom örömömben, mint a világjáró pápa csókolgatjaaz öt világrész kiválasztottjait vagy az anyaföldet.Máraitól elfogadtam, hogy írni, jól írni - ha tudunk ­kötelesség, és írásban nem szabad megalkudnunk.

Kannás Alajos költő és pszichológus. Nyomot hagy-eművészetében hivatása?A pszichológus fegyelemre kényszerítette a költöt.Tudatta vele, hogy a tudatalattija magyar. Az agy­kéreg megtanult angolul. De az igazi, tiszta forrásbólfakadó vers csak magyar lehet. Megtiltotta pszichológus,hogy angol verset írjak. És arra is kényszerített, hogytömör formát keressek. A szonett is segít, hogy ne ka­landozzon el a költő az érthetetlen egyénieskedés felé,hanem közérthetően mondja mondókáját. Nemes NagyÁgnes írta 1972-ben Amerikai naplójában, hogy a költő

ne hagyja el hazáját. Igaza van. De én még nem voltamköltő, amikor rnenekülő lettem, mert valahol otthonkellett lennem, de sem Budapest, sem Kiskunhalas nemadhatta már, csak a börtön ígéretét. A Logodi utca sarkán,Márai emléktáblája előtt tavaly a pszichológus véglegnyugalomba vonult, és hagyja a költőt, hogy teljesen ésszabadon költő legyen.

Los Angeles, 1998. december 30.

Erdélyi Erzsébet - Nobel Iván

A versmondói magatartás

Azok a fiatalok, akik a különböző versmondóversenyeken, eseményeken arra vállalkoztak,hogy verset tolmácsolnak, költői gondolatokat

adnak át, vagy éppen prózát mondanak, magukkalhozzák fiatalos gondolkodásukat, attitűdjüket, látás­módjukat, s mindazt, ami erre a korosztályra jellemző.

Ennek azért van különleges jelentősége, mert mindegy,hogy a versmondó-előadó hogyan közelít egy vershez,"van-e köze hozzá", és mi az, amivel a verset .maivá"tudja tenni, melyik az az olvasat, amely szerint ez a versma szólal meg és mit üzen a mának.A vers- és prózamondás többségében a tizenévesek.művészete". A jó értelemben vett előadói rutin és azelmélyült szakmai tudás - melynek segítségével megtudja győzni a közönséget arról, hogy egy adott versolvasata miért éppen ezt jelentiszámára - többségüknél méghiányzik, de amely sok-sokgyakorlással és tanulássalelsajátítható, megszerezhető.

Az elmélyült szakmai tudáshiányát pótolhatja egy - egy versösztönös "megérzése" és tol­mácsolása. De ez nem mindig"előhívható" , biztos alapokonnyugvó tudás.Sok esetben azt tapasztaljuk,hogy a versmondók, az elő­

adók "önmaguknak" mondják averset, megelégszenek azzal,hogy ők értik és tudják, hogymit akarnak a verssel mondani,de már azzal kevésbé törődnek,

hogy a vers hogyan "érkezik"el a közönséghez. Pedig az alegfontosabb, hogy a költői

"látomás", a gondolatok ésüzenetek; azaz az igazságok ­amelyek a versmondó igazságaiis lehetnek - eljussanak a közön­séghez. Természetesen nemarról van szó, hogy egy versetszolgai módon kell tolmá­csolni, hanem arról, hogya versmondó személyiségénátszűrve, a saját egyéniségét,gondolatait, érzéseit hozzá­téve jusson el a közönséghez.Sajnos az iskolai memori­terek - amelyeknek természete­sen megvan a emlékezőké­

pesség-fejlesztő funkciója - csaka költői szöveg .felmondását"kérik számon. Tudják-e "könyvnélkül", kívülről aszöveget,vagy sem, de azt már nem,

hogy azt hogyan adta elő, hogy milyen érzelmek, indula­tok feszülnek a versben és előadójában. (Tisztelet azonkeveseknek, akik nem így gondolják)De ez még nem művészet!

A verssel, amit a versmondó elmond, nemcsak .Jcözölni"akar valamit, hanem meg akar győzni a versben szunnyadóigazságokról, s ehhez meggyőző erővel kell rendelkeznie.A gondolatok, érzelmek tolmácsolásának megvannaka szabályszerűségei, amiket el kell sajátítani ahhoz, hogyeredményes és élményszerű legyen a versmondás.Aki a közönséghez szól, aki arra vállakozik, hogy pódi­umra áll, annak ki kell tárulkoznia, meg kell mutatniaönmagát, egyfajta egészséges exhibicionizmussal kellrendelkeznie.

". ..de szidetett egy ember..." (JózsefAttila)

versmondó II

Ha ez a .Jdtárulkozó'' lelkialkat (és magatartás) hiányzikaz előadóból, a vers gondolata, a mondanivaló "nemjön le a színpadról", és nem tudja a versmondó a közön­ség szimpátiáját megnyerni. Mert a közönség nem hisziel, hogy őszinte a gondolatközlő, mivel a versmondónem tudott azonosulni azzal, amit közvetíteni akart.A sikeres versmondónak nem szabad szemérmesneklennie, a versben meglévő érzelmeket, érzelmi viha­rokat, a gondolatok áramlását, a költő vívódást közve­títeni kell, mert csak e többletek által születhet mega művészi élmény. (Ebből a szempontból a színész ésaz előadóművész közötti különbség szinte elenyésző.

Csak más-más eszközzel éri el ezt a hatást mindkettő!)

A művészi élmény megszületéséhez kellenek a vers­mondó-előadó érzelmei mint tartalmat közvetítő hordozó"hullámok", amelyek egyben a saját élményeinek­érzelmeinek kifejeződései is. És ez végső soron nem más,mint, a vers újraélesztése .papírsírjaböl", mint ahogyanKosztolányi mondja.

"Szegény ember hova menjen?" (JózsefAttila)

12 versmondó

Egy jó produkció születésének az alapja a jó vers­választás, ami nem könnyű feladat. A versmondónaktisztában kell lennie saját képességeivel; tud-e érzelmilegazonosulni; fizikai adottsága, hangja, artikulációskészsége megfelelő-e; vannak-e tapasztalatai, ismeretei,amelyek segítségével az igazságokat, a problémákat feltudja ismerni. És még hosszan lehetne sorolni azokat anélkülönözhetetlen elemeket, amelyek befolyásolhatjáka versmondó versválasztását.Lehetetlen jól elmondani bármilyen szöveget, verset vagyprózát, amelyet nem értek pontosan, amelynek nem fej­tettem meg minden (megfejthető) titkát, ha nem isme­rem minden utalását, ha nem tudom, hogy az adott vers­forma, rím vagy ritmus milyen célt szolgál az adottműalkotásban.

A vers szinte minden egyes alkalommal másként szólalmeg. Befolyásolja a versmondó-előadó pillanatnyiérzelmi állapota, a hely, ahol elhangzik, a közönségreagálása és érzelmi állapota és sok-sok minden egyéb

más, ami abban a pillanatban hataz előadóra és abefogadóra.

A pedagógusok, a felkészítők

szerepe óriási, mert az ő feladatukráirányítani a versmódok figyeImétezekre a tartalmakra, formai je­gyekre és gondolatokra. Hogymelyek azok a rejtett tartalmak ésesztétikai jegyek, apró finomságok,amelyeket felismerni és érzékeltetnikell a hallgatókkal is.Mivel a versmondás a pillanatművészete, nagyon fontos, hogy aversben szunnyadó szenvedélyek,érzelmek akkor és ott szülessenekmeg, mert csak akkor válik hite­lessé, ha a közönség részese lehetennek az alkotó folyamatnak. Mertha részese, beavatottá válik, ésmásként azonosul a hallottakkal,másként érzi és érti a közvetí­tett tartalmakat.

Olyan a vers - mondta egyszerKányádi Sándor -, mint egy hatal­mas, bámulatos szépségű középkorikatedrális, amelynek megvan azalapja, a támpillérei, az oldalhajói ésaz egekbe szökő tornyai, csúcsai.Ezt kell felépíteni, és az építés.Jcötőanyagát'' (érzelmeit, tudását,intellektus át) az előadónak kell hoz­záadni. Apró darabokra kell azadott szöveget szedni, hogy fel­fejthetők legyenek a bonyolultösszefüggések, hogy aztán újra ösz­szerakva egy új mű szülessék - aközönség előtt.

Kiss László

A József Attila-kultusz

Amikor a megtisztelő felkérésnek eleget teszek,s kutatásaim egy részéről, amelyeket A komorföltámadás titka című kötetben foglaltam össze,

számot adok, akkor egyúttal arra is mód nyílik, hogy ­ha nem is tudományos, de többé-kevésbé szakszerű ­képet nyújtsak arról: mit is csinálunk ma itt közösen,miben veszünk részt, amikor József Attilát, illetve aző kapcsán a költészetet ünnepeljük?!Mert kétségkívül részt veszünk valamiben, ami túlcsapmindannyiunkon külön-külön és együttesen is, időben

és térben egyaránt. Csak egy kis hullámfodrot képe­zünk valamely nagy vízfelületen. Nem tó ez a vízfelület,nem állóvíz, hanem folyam, amely jön valahonnan, éstart valahová, amelynek erős sodra van. Nos, amibenrészt veszünk, aminek sodrását mindnyájan érezzük, az aJózsef Attila-kultusz. E kultusz születése előbb említettkönyvemnek a tárgya. S erről beszélve egyúttal azértszólhatok jelenlegi magunkról, mert a könyvem annaka széles hömpölygésű folyamnak forrását tárja föl,amely József Attila halála pillanatában fakadt, s amelyma is, itt is magával ragad bennünket.Az irodalmi élet az olyan hivatásos szakemberek számára,amilyen én is vagyok, de ide sorolnám a kritikusokat, atankönyvírókat, a tanárokat és a bölcsészhallgatókat is,nos, számunkra az irodalmi élet olyan, mint egy bíróság.Mi magunk vagyunk ennek az "irodalmi Markó utcának"az ügyvédei, vádlói, bírái. Sokszor, talán túlságosan isgyakran, fogadatlan prókátorokká, igazságtalan vádlókká,részrehajló bírákká válunk. Klienseink: az egész magyarés világirodalom összes élő és halott írói. Nap mintnap, újra meg újra ítélkezünk fölöttünk, színünk elécitáljuk őket, perújrafelvételeket rendelünk el. Győztes

perek után újra vád alá helyezzük őket, vagy véglegelítélteket hirtelen rehabilitálunk. Kivétel nincs, illetvevan, de csak részlegesen.Akadnak olyan alkotók - ők a legnagyobbak -, akiknekrövidebb - hosszabb időre békét hagy ez a rosszhiszemű

bírói testület. Ezen az igencsak szűk körön belül meg­jelölhetünk egy még kisebb sugarú kört, amelybe csakigazán kevesek, a kivételezettek tartoznak. Nekik nem­csak békét hagy az irodalmi bírák és vádlók csapata,hanem ráadásul tiszteli is őket. Ők az irodalmi kultusztárgyai. Rajtuk (legalább egy ideig) nem fog a kritika,hiába is próbálkozna velük. Sőt, kötekedésével a bírálókedvű szakember önnön hitelességét kérdőjelezné meg.Akik tehát kultuszban részesülnek, azokat csak dicséretilleti, nem bírálat, ahogy az Urat Az ember tragédiájában.A kultusz legegyszerűbben megfogalmazva - ezt akülönös, az irodalmi élet területén kivételes jelenséget -,a kevesekre érvényes feltétlen hódolatot, a kritikusokfegyverletételét jelenti, sőt, a rájuk kirótt bírálati tilalmat.Aki egy kultusztárgyat bírál, az szentségtörést követ el,s ezáltal magamagát közösíti ki a tisztességes és hozzá­értő emberek közösségéből. Az ünneprontó bélyegétsütik rá. Mintha az előbb említett bírósági épületben,ahol mindenkire ítélet vár, lenne egy rejtett kis kápolna,

amelybe még a legszigorúbb bírák is be-betérnénekimádkozni, áhítatos fohászokat elrebegni a hely istensé­geinek a bírálat alól felmentett zseniknek emelt oltár előtt.

Ahhoz, hogy valaki kultusz tárgya lehessen, nagyművésznek kell lennie, még a legszigorúbb kritikusokrészéről is elismerő biccentésben kell. részesülnie. Ezazonban csak a szükséges, de nem elégséges feltételeannak, hogy valakit az istenekhez hasonló vallásostisztelettel vegyenek körül. A kultusz eredeti érte­lemben véve ugyanis istentiszteletet jelent. Kétféle­képpen léphet be egy alkotó a megszentelt érté­keknek kijáró legbelső körbe, a szentek szentjébe. Vagyemberi ésszel felfoghatatlan világteremtő erővel kell bír­nia annak, aki ebben a kivételes kegyben részesül, vagypedig a nagyság mellett az alkotó emberi sorsában kelllennie valamilyen súlyos rendellenességnek, amelymegrendülést, mély megindulást, határtalan szimpátiátvagy legalábbis olthatatlan kíváncsiságot kelt az adottszemély és annak szellemi termékei iránt.Az első típusra Shakespeare-t idézhetnénk. A XIX.században, a romantika korában az írók, költők úgy ítéltékmeg: az igazi remekműveknek olyanoknak kell lenniük,amilyenek Shakespeare műhelyében készültek. Csak­hogy hiába próbálták eltanulni az angol drámaköltő

fogásait, még az olyan nagy művészek színdarabjai is,mint Victor Hugo vagy nálunk Katona József vagyVörösmarty, szánalmasan középszerűnek bizonyultaka Rómeó és Júliához, a Hamlethez és társaihoz képest.Még a másik világnagy zseni, Goethe ifjúkori Götzvon Berlichingenje is csak külsőségeiben tudta követnia nagy mestert. Feltételezték tehát, hogy Shakespeare-benvalamilyen isteni szikrának kellett kigyulladnia,valami olyan, normális ésszel felfoghatatlan tehet­ségnek kellett fölébrednie, amely csak a földöntúli hatal­mak áldásos közreműködésének eredménye lehet.Elkezdték hát mondani, hogy Shakespeare életműve egy­maga felér a teremtés (a teremtett világ) felével; meghogy Shakespeare Isten másodszülött fia. Ha hibáttalálunk művében, akkor ez a saját szemünknek, látá­sunknak a hibája, mert az angol drámaköltő makulátlanműveket hagyott az utókorra.A másik típusra a legjobb példa, s ezzel visszaérkeztünkszorosan vett témánkhoz, József Attila élete és életműve.

Közvetlen megrendülést önmaga kivégzésének az a véres,szörnyű módja okozott az újságolvasó közönségben,amely 1937. december 3-án következett be a balaton­szárszói állomáson. Ez a katasztrófa lendítette mozgásbaa kultusz gépezetét. Csakhogy ez önmagában kevéslett volna ahhoz, hogy az esemény túlélje az egyszeriszenzációs napihírt. Az ókori világban is gyakran feszí­tettek keresztre bűnösöket és ártatlanokat egyaránt.Az emberiség figyelme mégis csak egyetlenegykeresztre feszítésre irányult, Jézus Krisztuskereszthalálára. Czigány Dezső, a tehetséges és nevesfestő épp akkoriban lőtte agyon feleségét, lányát, uno­káját, majd sajátmagát, amikor József Attila véget

versmondó 13

"Kit anya szűlt, az mind csalódik végül,..." (Józse!Attila)

vetett életének. Az ő esete is szenzációt keltett, sőt, afestő és a költő halála között még párhuzamot isvontak. Mégis: a költő körül kultusz alakult ki, a festő

körül pedig nem. Juhász Gyula példáját is felhozhatjuk.A mester és a tanítvány öngyilkossága, az azt meg­előző mentális betegségük között ugyancsakanalógiát vontak a kortársak. Juhász mégis inkábbcsak mellékalakja maradt annak a szoborcsoportnak,amelynek középpontjában, mártírglóriával, babérko­szorúval a fején József Attila állt. Egyszerre és egymásttámogatva kell tehát hatnia mindkét tényezőnek: amegrendítő emberi sorsnak és a különlegesen nagy értékfelfedezésének ahhoz, hogy a feltétel nélküli, tartósmegbecsülés kialakulhasson valaki iránt.Ez az, ami József Attilával megtörtént 1937. december 3.után. Mennyi időre volt szükség a kultusz születéséhez?Ha frappánsan akarok fogalmazni, akkor még azigazságtól sem kerülök távol, ha azt mondom: JózsefAttila péntek este halt meg, vasárnap temették, s hétfőn

14 versmondó

hajnalra, harmadnapon halottai­ból föltámadott. Fülöp Mihályreformátus tiszteletes információkhíján a temetőben egy magánzót,egy ismeretlen fiatalembert búcsúz­tatott, aki - úgymond - megunta azéletet, akinek titkos féreg rágottélete fáján. A hétfői lapok, a teme­tési beszámolók pedig már a kor­szak legnagyobb magyar költőjét

siratták az új halottban, akit anélkülözések és a bántások dobtak avonat kerekei alá. A krisztusi pár­huzam, az "értünk halt meg" gon­dolata ettől kezdve máig kísérte aJózsef Attila-befogadástörténetet,legbiztosabb jeleként a kvázi vallá­sos tisztelet kialakulásának.Az első három napban termé­szetesen a kultusznak csak alapjailettek lerakva. Amíg e tiszteletiforma teljes egészében kiépült,addig évek teltek el. József Jolánnagyhatású könyve, a József Attilaélete, amelyet Németh LászlóJózsef Jolán evangéliumánaknevezett el, 1940-ben jelent meg.A szárszói sír kihantolása, aköltő újratemetése Budapestennagy tüntető tömeg részvételével,tehát a kultusz intézményesülése1942-ben történt meg. Közbennem lankadó buzgalommal írtákróla a tanulmányokat, tartottakemlékesteket, szavalóesteket azúj tragikus zseni tiszteletére.Könyvem ennek a folyamatnak első

szakaszát dolgozza föl, amelyetnem lehet ámulat és megrendülésnélkül végigkövetni.Mi volt az a körülmény, ami első­

sorban előidézte a kortársak megrendülését? Nos, igencsekély volt azoknak a száma, igen szűk volt azoknak aköre, akik életében fölismerték, hogy az okvetetlenkedő,

örökké vitatkozó fiatalember személyében zsenivel áll­nak szemben, akinek kijár az a végtelen türelem,előzékenység, amelyet környezetének a zsenivel szembentanúsítania kell. Közepes költőnek tekintették, akibentúlteng az önbizalom. Lemosolyogták, sőt, lesaj­nálták. Fölényesen legyintettek rá. Verseit nem kö­zölték, megalázóan sokáig fektették olyan darabjait,mint pl. a Téli éjszaka, megalázóan kevés honorá­riumot fizettek értük. A díjkiosztásoknál mellőzték,

közepes költőket soroltak eléje, a kritikákban fölé­nyesen kioktatták. A költő önbizalma megtört, a neuróziselhatalmasodott rajta, a sorozatos kudarcok kikezdtékamúgy is ingatag lelki egyensúlyát. Mire a Szép Szófolyóirat révén 1935-1936 fordulóján a tisztelők körevette körül, már késő volt. A költő válságból válságbasodródott. Miközben remekműveit írta, végleg elvesz-

tette hitét költői hivatásában. Az életük küzdelmeisorán értetlenséggel, hálátlansággal találkozó emberekszázezrei magukra ismertek a félreismert zseniben.Kicsiben, szerényebb arányokban mi is átéljük aztnap mint nap, amiben József Attilának része voltkörnyezete részéről.

A szárszói tragédia folytán varázsütésre kinyílt a kortár­sak szeme. Egy pillanat alatt ezernyi tanú akadt, akik azirodalmi nyilvánosság előtt beszámoltak a vele szembenelkövetett botrányos méltatlanságról, mellőzésről, a rop­pant szűkmarkúan mért elismerésről. Ezzel egyidejűleg

pedig gazdag örökösként vették számba azokat a szellemikincseket, amelyeket az öngyilkos költő maga után ha­gyott. A József Attila-értékelés erre a két alapvető gesz­tusra épül rá: a gyász kinyilvánítására és az örökség fel­mérésére. Mindkettő jellegzetesen halálhoz kapcsolódóművelet. A József Attila-tisztelet halottkultuszból bon­takozott ki. Az első írások, amelyekben a tisztelet megfo­galmazódott, a halottbúcsúztatóval, a halotti beszéddel, anekrológgal álltak közeli rokonságban. A József Attila­szakirodalomra a kezdetektől fogva tragikus tónus ésemelkedett hangvétel nyomta rá a bélyegét.A tisztelt jelenlévők döntő többségéről feltételezhető,

hogy részt vettek már temetésen, és hallottak sír­beszédeket. Aligha lesz tehát nehéz megértetnem önökkel,milyen szabályoknak engedelmeskedtek a szárszóitragédiát követő napokban, hetekben a költőről írottszövegek. A nekrológban a halott életét úgy kell felidézni,hogy ezzel a szónok érzelmileg megindítsa, könnyekigmeghassa a hallgató közönséget. A József Attiláról írottnekrológok szerzőinek ezen a téren könnyű dolguk volt. Aköltő életében készült interjúkban, riportokban, a híresCurrirulum vitae-ben, verseiben számtalan adalék hal­mozódott föl az élete során általa elszenvedett nélkü­lözésekből. A halotti búcsúztatóknak csak ezt a többféleváltozatban rendelkezésre álló nyomorrepertoárt kellettkiaknázniuk. Halála pillanatában már az őt ért legnagyobbméltánytalanságok is közismertté váltak: a Születésna­pomra című versben megbélyegzett Horger Antallal valóafférja; Babitscsal való konfliktusa, amely miatt elesett aBaumgarten-díjtól és a Nyugatban történő rendszeresmegjelenés lehetőségétől; az illegális párttal való több­rendbeli konfliktusa, stb. Betegségét és korai halálát a rólaíró szerzők többsége szorosan ezekből az életrajzi tények­ből eredeztette.Mivel lénye, mint említettem, a krisztusi modellremintázódott, életútját úgy fogták föl, mint a keresztút,a krisztusi szenvedéstörténet egymásra következő stációit,a Golgotára vezető folyamat állomásait. Verseiben enneka passióvá homogenizált életpályának az illuszt­rációit ismerték föl. A költemények értékét a formaitökéletességük mellett, sőt, olykor azt a háttérbe szorítva,a bennük felhalmozott szenvedésmennyiséggel mérték.A formai tökélyt mindig kétségbe lehet vonni, a szen­vedő emberrel való együttérzés erkölcsi parancsaazonban feltétlen, nem tűr ellenkezést. József Attilábana mártír alakja öltött testet, akinek kínjai mindannyiunkfájdalmainak a helyére helyettesíthetők be. A II.világháborúval Európára és hazánkra zúduló mérhetetlenszenvedés és megpróbáltatás fokozottan hozzáj árult

ahhoz, hogy a költő emberi alakja és sorsa ebben azirányban bontakozzék ki elsősorban.

A nekrológok másik alapszabálya: a halottról jót, vagysemmit. Ez a szabály képezi alapját a halotti beszédegyik legszembeötlőbb sajátosságának, annak, hogylett légyen a halott életében bármennyi emberi hibávalterhelt, a nyitott sírnál csak jó tulajdonságairól illikszólni, s ráadásul még fel is nagyítva, el is túlozva őket.

Hiába középszerű, szürke alak volt életében az elhunyt,a sírbeszédben úgy illik, ha teljesítményeit szuper­latívuszokkal méltatják. Az a körülmény, hogyJózsef Attila életművének első áttekintései, mérlegretételei nekrológokban történtek, megkönnyítette akritikusok dolgát. Szabad teret engedtek a laudációnak,a remekművek olvastán érzett fenntartás nélküli örömnek.A kritikusok boldogan tették le a bírói talárt, meg­könnyebbülten függesztették föl a kötelező közvádlóiszigort. A tragikus halál csodát tett. A szakmabeliek, akikez idáig nem túl sok figyelmet szenteltek a költőnek, vagyfanyalogva írtak a köteteiről, most egy csapásra lelkeshíveivé, költői nagyságának hirdetőivé váltak.Ennek a fejleménynek a jelentőségét nem lehet eléggésokra becsülni. A legnagyobb akadály egy alkotó elis­mertetésének folyamatában nem akkor képződik,

amikor nagy általánosságban el kell ismerni, hanemakkor, amikor konkrétan ki kell jelölni azokat a műveit,

amelyeket idézni illik, amelyekre elsősorban hivatkoznikell, amelyek mindenek előtt említést érdemelnek.A legnehezebb és legfelelősségteljesebb feladat megál­lapítani a kánont, az adott alkotóra leginkább jellemző,

őt legpontosabban minősítő művek listáját. Mégnehezebb egy már létező kánont új művekkel gyarapítani.József Attila pályája során, egészen életének utolsó 2-3évéig az őt minősítő kánon hallatlanul szegényes volt.A Megfáradt ember, a Tiszta szívvel és esetleg a Fiatalasszonyok éneke tartozott az őt jellemző antológia­darabok közé. Pályája késői szakaszán valamelyestbővült a lista. Az Óda, A város peremén, A Dunánál,az Eszmélet, végül a Születésnapomra sorakoztak azemlített darabok mellé.A halálhír vétele pillanatában az irodalmi közvé­leményt ért sokk folytán az érdeklődés a szárszóihalott művei iránt megdöbbentő mértékben kiszélesedett.Igen nagyszámú verse lett beszédtárgy. A kánon aművek hosszú listáját fogadta magába. Minden, amiközvetlen vagy közvetett módon kapcsolatba hozhatóvolt nélkülözéseivel, mellőzésével, betegségével vagyhalálával, kíváncsiságot ébresztett akortársakban.Ezek a halált követő első hónapok tehát széles alapotépítettek a következő években kupolaként emelkedő kul­tusz alá. A nekrológokban érvényesülő laudáció magasz­taló hangvétele hosszú időre előre meghatározta,hogyan illik József Attila verseiről beszélni, mely művei

és milyen megfontolásból érdemelnek megkülönböztetettfigyelmet.A halotti beszédeknek még egy alkotóeleme játszottfontos szerepet a József Attila-kultusz kialakulásában:a lamentáció, az elsiratás mozzanata. A sírbeszéd szónokasohasem csak a saját nevében beszél, hanem valamelykisebb-nagyobb közösség (a család, a rokonság, a

versmondó 15

hatók voltak a költő önbizalmánakrombolásának hibájában, ritkán adtak kifejezéstmély megbánásuknak.A kollektív bűntudat lassan átadta a helyét azáltalánosító vádnak: a kor, a nemzet, a magyarirodalmi élet, a társadalom szidalmazásának aszárszói tragédia bekövetkezte miatt. Nagyonhamar rátaláltak azonban azokra az alanyokra,a bűnbakká tehető egyénekre, közösségekre,intézményekre, akik kiváltképp felelősnek tekint­hetők voltak a költő sorsának szerencsétlenalakulásáért, végső soron haláláért. Közéjük tarto­zott Horger Antal, aki eltanácsolta a fiatalemberta tanári pályától; Babits Mihály és a Baumgarten­kuratórium, amely megtagadta tőle az elismerést;a kommunista mozgalom, amely kizárta őt

soraiból; a pszichoanalitikusok, akik meggyó­gyítani nem tudták, majd magára hagyták; aSzép Szó köre, amely kihasználta tehetségét;a jobboldali rendszer, amely mindvégig ellensége­sen viselkedett vele szemben; a barátok; a nők;

a hozzátartozók stb. stb.A bűnbak nem azonosítható jogi értelemben, sőt

még az erkölcsi értelemben vett vádlottal sem.Egy bűncselekmény elkövetőjenek vagy egy gon-datlanságból bekövetkezett baleset okozójánakfelelőssége pontosan megállapítható, s az érte kiró­ható büntetés arányos a cselekmény súlyával. Abűnbak felelőssége azonban bizonytalan marad.Hiszen kideríthetetlen, kinek, milyen mértékben

vethető a szemére az, hogy József Attila önkezével végetvetett életének. A szimbolikus (vagy olykor valóságos)büntetés, amelyet a bűnbak elszenved, aránytalanulsúlyosabb a rábizonyítható véteknél. A bűnbakok megbé­lyegzésével és kiűzésével a tisztességes emberek köréből.

a közösség saját bűntudatától kíván megszabadulni. Ez atörvény igen gazdagon illusztrálható azokkal a negatív fi­gurákkal, akiket a köztudat József Attila Júdásainak,Pilátusainak, Pétereinek és farizeusainak minősített.

Könyvem az elsiratásból eredő kétirányú magatartásnegatív pólusának, a bűnbakkeresésnek a tárgyalásávalzárult. A pozitív oldalnak, az életmű kisajátításának akérdéskörét - elsősorban terjedelmi okokból - már nem álltmódomban kifejteni. Szükségét érzem tehát, hogy aJózsef Attila-kultusszal kapcsolatos kutatásaimnak mégegy újabb kötetet szenteljek. A tervezett új kötet akisajátítás problémájának taglalásával fog kezdődni.

Az előző könyv zárófejezetének központi kérdése: kia felelős József Attila haláláért? - után arra a kérdésrekeresem majd a választ: kié József Attila?A kérdő mondatot, amely eredetileg a gyász képviseletéreilletékes személyek és csoportok, a sírra koszorúthelyező intézmények, a halottól elbúcsúzó és elbúcsúz­tató szónokok megjelölésére szolgált, majd gyorsanszárba szökkenvén s hatalmas lombkoronát fejlesztvekisajátítási tevékenységgé terebélyesedett, Gáspár Zoltán1940-ben a Delta Almanachban publikált tanulmányánakCÍméből vettem kölcsön. Gáspár itt minden erejével azonvan, hogyelkerülje a kisajátítás csapdáját, válaszamégsem eltökélten negatív, nem szkeptikus, hanem azt

Az a szép, régi asszony

Azt a szép, régi asszonyt szeretném látni ismét,akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség,aki a mezők mellett, ha sétálgattunk hárman,vidáman s komolyan lépett a könnyű sárba,aki ha rám tekintett, nem tudtam nem remegni,azt a szép, régi asszonyt szeretném nem szeretni.Csak látni szeretném őt, nincs vele semmi tervem,napozva, álmodozva amint ott ül a kertbens mint ő maga, becsukva egy könyv van a kezébens körül nagy, tömött lombok zúgnak az őszi szélben.Elnézném, amint egyszer csak tétovázva, lassan,mint aki gondol egyet a susogó lugasban,föláll és szertepillant és hirtelen megindulés nekivág az útnak, mely a kert bokrain túlott lappang, elvezetni a távolokon által,két oldalán a búcsút integető fákkal.Csak úgy szeretném látni, mint holt anyját a gyermek,azt a szép, régi asszonyt, amint a fényben elmegy.

Józse!Attila

munkatársak, stb.) nevében búcsúzik a halottól. A la­mentáció, ez az önmagában ártalmatlan retorikaiművelet az évek során különös fejlődésen, különösátalakuláson ment át. A negatív oldalából, tehát annakkinyilvánításából, hogy kinek nincs joga saját halott­jának tekinteni a tragikus sorsú költöt, kibontakozotta bűnbakkeresés, annak megállapítása, hogy ki volt afelelős József Attila haláláért. Pozitív oldala, annak kons­tatálása, hogy kinek a halottja a költő, az életmű

kisajátításává, erőszakos, a hamisítástól sem visszariadókövetelőzéssé torzult el. A lamentáció mindkét oldalaarra figyelmeztet, hogy József Attila értékelésébenhalála előtt súlyos hibák történtek. Kibontakozott egyhalhatatlan művekben gazdag életmű, s kora érzé­ketlen maradt iránta. Ez az eset rávilágított, hogy akorértéktudatában súlyos anomáliák, betegségek lap­pangtak. A bűnbakkeresés és az életmű kisajátításamár csak reakciók voltak erre a súlyos anomáliára,válságtünetekként, a társadalmi értéktudatot sújtóbetegség szindrómájaként kell értékelnünk őket.

A bűnbakkeresés gyökerénél egy különleges, nehezenmegmagyarázható jelenségre bukkanunk: kollektívbűntudatra amiatt, hogy hagytuk a zseniális költöt elpusz­tulni, hogy nem siettünk a szerencsétlen ember segít­ségére. A legkülönösebb ebben a kollektív bűntudatban,

hogy zömmel olyanok érzik át, akik személyesen nemis ismerték a költöt, nemigen állt volna módjukbanhathatósan javítani a helyzetén, vagy legalábbis nem voltak hibáztathatók azért, amiért a sorsaígy alakult. Egyúttal azok, akik ténylegesen elmarasztal-

16 versmondó

keresi, milyen feltételek mellett és milyen mértékben vanlehetőség értelmes és tartalmas módon felelni a költő ésautentikus közönsége viszonyát firtató kérdő formulára.Első megközelítésben magát József Attilát tartjailletékesnek annak eldöntésére, kit tekint elsődleges

örökösének. "Életében maga adott erre a kérdésreellentmondást nem tűrő világos feleletet. Szavai és cse­lekedetei egyaránt nyilvánvaló határozottsággal jelöltékki helyét írói csoportok és irányok vitájában. Egyikleghatározottabb, programatikus befejezésű versébenpedig másik életét, halhatatlanságát »a proletár utókorra«hagyta örökbe." Gáspár tehát nem azt vizsgálja:vajon az örökösök viselkedésükkel kiérdemelték-e azörökhagyó javukra történt döntését. Tiszteletben tartja,és világosan megfogalmazhatónak ítéli a szerzői

szándékot. A Mondd, mit érlel. ..című vers ugyan a pályaegy korábbi szakaszában íródott, a szerző azonbanérvényét annak egészére kiterjeszti. Az életút tragikusfélbeszakadása sem ok arra Gáspár szemében, hogy a"programatikus befejezésű" versben írottak végren­delet-értékét kétségessé tegye.Az így meghozható döntés érvényét azonban több szem­pontból nagyon is korlátozottnak tekinti. Nem vonjaugyan kétségbe teljesen a költő illetékességét önnönteljesítménye értelmének, rendeltetésének megíté­lésében, de felismeri az alkotó és a magánszemélyközötti különbségtétel szükségességét, s levonja a belőle

eredő konzekvencíákat: "a költő, ha még oly tudatos ésintellektuális jelenség is a maga személyére nézve,nem adhat számot teljes mértékben önmagáról. Lehet,hogy legalábbis egyes esetekben félreértette vagynem értette önmagát; saját maga is csak töredékes szem­léletet volt képes alkotni saját magáról, költői énjéről,

amely részben más és mindenesetre több, mint személyesemberi mivolta.... Nem bizonyos, hogyamagyarázóvalszemben az alkotónak volt igaza. A költő emberimivoltában tulajdonképpen maga is kortársa saját költői

énjének... Ne ütközzünk meg hát azon, ha a költő

önmagáról való vélekedései az időmúlással egyrekevésbé számíthatnak hiteles magyarázatnak."Az idézett gondolatok azt a célt szolgálják, hogy kisza­badítsák az életművet a szerzői (örökhagyói) szándékkizárólagosságára hivatkozó szűkítő kisajátítás állí­totta sorompók közül, s kinyissa az értelmezési ésértékelési lehetőségeket a recepció s folyamatok szabadérvényesülése számára. A kisajátításnak azonban nem aszerzöi szándék az egyetlen lehetséges hamis hivatkozásiürügye, s a kisajátítás megtörténtének nem a legmeg­felelőbb ellenszere a teljes befogadói relativizmus.Gáspár Zoltán árnyaltan alkalmazott szociológiai szem­pontok szerint osztályozza azokat, akik a magukénakkövetelik a József Attila-életművét. Mint említettem, nemtartja elhanyagolhatónak, hogy "József Attila... szoci­alistának vallotta magát, s politikai meggyőződéset aszocialista tudomány fogalomkészletével ki is fejezte ...József Attila költészetében csakugyan a költői

kifejezés legmagasabbrendű eszközeiveL.. fejezte kia munkásság gondolkozását, életérzését és világ­felfogását" . Ugyanakkor azonban világosan fölismeriazt a tényt, amit a korabeli munkásmozgalomnak sem

a szociáldernokrata, sem pedig a kommunista változatanem vette még tudomásul, hogyamunkásosztályra valóhivatkozás kezd idejétmúlttá válni: "ez a kifejezés:»munkásság« ma már nem egy zárt egységre utal".Gáspár már 1940-ben "a szocializmus válságáról"beszél, s leszögezi: "A tudományos szocializmusmegalapítóinak víziója, a megszervezett tőkés társa­dalommal szembenálló egységes összetételű, egyarántalávetett és elnyomott proletárság ma már nem adszámot teljes mértékben a valóságról." Ha tehát nincs"proletár utókor", vagy legalább is ha ez a munkásosztálynem olyan, amilyennek az örökhagyó hitte, akkor a "kiéJózsef Attila?" kérdésre nem elegendő azt a választadni, hogy a szocialista vagy a bolsevik munkásságé:"József Attila, jóllehet személyes hajlandóságaival.nyíltan kifejezett szándékaival egyaránt vállalta aproletársorsot, amelyet származása jelölt ki számára,mégsem illeszkedhetett pártszerű megkötöttségekbe."De a szerző nem azért szigeteli el a költöt a "pártszefŰ

megkötöttségektől", hogy ezzel a liberális vagy a radikálispolgárság számára kisajátíthassa. Megállapítja: "nememelkedett fel és át a polgári létformák biztonságába",noha "vágyott feléje". A manipulatív célzatú kisajátításikísérletek iskolapéldájául azonban Gáspár József Attila

JózsefAttila

Nem emelföl

Nem emel föl már senki sem,belenehezültem a sárba.Fogadj fiadnak, Istenem,hogy ne legyek kegyetlen árva.

Fogj össze, formáló alak,s amire kényszerítnek engem,

hogy valljalak, tagadjalak,segíts meg mindkét szükségemben.

Tudod, szivem mily kisgyerek -­ne viszonozd a tagadásom;ne vakítsd meg a lelkemet,néha engedd, hogy mennybe lásson.

Kinek mindegy volt már a kín,

hisz gondjaid magamra vettem,az ámyékvilág árkainmost már te őrködj énfelettem.

Intsd meg mind, kiket szeretek,hogy legyenek jobb szívvel hozzám.Vizsgáld meg az én ügyemet,mielőtt magam feláldoznám.

versmondó l 7

népi irányzatúvá maszkírozását idézi, egy olyan korban,amikor ennek a minősítésnek egyre markáns abban jobb­oldali értelme volt: "ha van alaptalan és eleve reménytelenpróbálkozás József Attila kisajátítására, akkor ez az." ­szögezi le, hivatkozva a költőnek nem sokkal a halála előtt

tett nyilatkozatára, amelyben a "népies" terminust roman­tikusnak és idejétmúltnak minősítette.

A tanulmány legfontosabb eredménye alighanem a mű­

vészi teljesítményekkel folytatott jelenkori manipulációmechanizmusának leírása. Kimutatja, hogy "egy költői

mű ... könnyűszerrel lehet társadalmi és politikai küz­delmek eszköze ... Az irodalomtörténetnek is megvannak amaga igényperei. .. Régebben a hitvalló költöt halála utánis üldözték; ma sokkal rosszabb sors vár rá: kisajátítják."A kultusz adott esetben sokkal eredményesebb módjalehet a kérdéses életmű közömbösítésének, mint az éleskritika: "Ma sok esetben egyszerűbb és megbízhatóbbeljárásnak találják, ha a kárhozatra méltónak vélt költötítélet helyett szentté avatják." Így nyílt meg Gáspár szerintJózsef Attila előtt is "a mennybemenetel útja." A kisajá­títás súlyosan eltorzíthatja a befogadás folyamatát, mert akölteményeket a kisajátítók az értelmezés durva sablonjai­hoz törik hozzá, a költői üzenetet valamely tőle idegenstratégiának rendelik alá: "S mindezeket a csodálatossorokat úgy idézik majd, mint megmerevedett, rituáléválett szövegeket, amelyeknek megvan az az előnyük, hogysemmi sem következik belőlük... A verbalizmus magáravállalja az aktivitás pótlását."E kivételes tisztánlátásról tanúskodó sorok segítségévelközvetlen közelről kritikailag vehetjük szemügyre a JózsefAttila életműve körül végbemenő kisajátítási folyama­tokat, sőt, a kultusz egészének árnyoldalait. Mi mégis eny­hébben ítélhetjük meg ezt a gyakorlatot, mint GáspárZoltán. Már csak azért is, mert ő maga sem tudja teljesenelkerülni az egyoldalúságot. Igaz ugyan, hogy az örökösökkörét jólesően tágan húzza meg, amennyiben úgy ítélimeg, hogy a költői hagyaték örököse... egy egész nemzetkultúrközössége. Az is figyelemre méltó felismerése, hogya proletariátust vállaló, a polgári életforma felé vágyóJózsef Attila egyetemességének záloga az volt, hogy"megmaradt a nyomorúság függetlenségének abban a vi­szonylagos kötetlenségében, amelyben költészeténeksejtelmes varázsával egy egyetemesebb emberség láto­mását idézte".Csakhogy a sokféle kisajátítási szándéktól csak úgy tudjamegmenteni a költöt, hogy egy jól körvonalazható szo­ciális csoportba sorolja őt. Számára József Attila a"szabadon lebegő értelmiség" példája lesz. Ráadásul, mintilyet, kisajátítja a Szép Szó köre számára, amelyhez magaGáspár is tartozott: "öntudatos és szívvel-lélekkel vállaltrészvétele egy folyóirat alapításában és szerkesztésében,amely éppen azt tűzte maga elé célul, hogy az írói munkaminden lehetséges eszközével megtisztítsa a haladás ha­gyományaiból lepárolt fogalmakat a rájuk rakódott álkép­letektől". Ezt a József Attilát Gáspár ellenfelei joggalaposztrofálhatták volna az írástudók céhének védőszent­

jeként. Aminthogy ezekben az években szélsőbalról ésszélsőjobbról is kétségbe vonták, hogy a költő csakugyanmindvégig "szívvel-lélekkel" vállalt volna részvételt aSzép Szó szerkesztésében.

18 versmondó

"Ha mindenkié is a mű - kérdezi a gondolatmenet végefelé Gáspár maga is önzően - ki őrizze az értelmét? Haddőrizze hát egy lazán megszervezett és nem látható for­máiban, de erkölcsében összetartó intellektuális csoport".Nos, mi ez, ha nem kisajátítás? Látni kell persze, hogyannak a lehető legjobb esete. Hiszen a szerző épp azéletmű szabad értelmezésére szándékozik összeesküvéstszervezni. Csakhogy ezt a szabadon lebegő intellektuelekiránti illúziókkal eltelten teszi ő maga is. Épp a népiirányról tett éles kritikai megjegyzései bizonyítják, hogyelfogulatlanságra való őszinte törekvése ellenére, szabadértelmiségiként ő sem mentes a negatív előítéletektől.

Mert József Attila valóban elhatárolódott a népi moz­galomtól, de népi irányultságú kritikusai (s nemcsakjobboldaliak voltak közöttükl) joggal hívták föl a figyel­met az életmű folklorisztikus, kalevalás, régi magyarkulturális hagyományokat folytató sajátságaira.Gáspár Zoltán tanulmánya arra is példa, hogy a kisajátításgyakorlatától nagyon nehéz megszabadulni. Ha egyszer aköltői mű, mint azt ő maga fölismerte, társadalmi-politikaiküzdelmek eszközévé vált, bajosan lehet azt ezekből aküzdelmekből kivonni. A szellemi elsajátítás és a birtok­bavétel nem választható szét egykönnyen. Nem mindenszentté avatás manipulatív szándékú, de aki bármilyenjámbor, ártatlan módon részt vesz egy "szent" kultuszá­ban, nemigen vonhatja ki magát a mellette való hangsú­lyos érzelmi elköteleződéstől. és spontán hajlama támadarra, hogy föltegye a "kié?" kérdését. Márpedig aki ezt akérdést fölteszi, bármilyen kulturáltan, elmélyülten és ár­nyaltan közelít a problémához, foglya marad a kisajátítóklogikájának.A kisajátításról mondottakat általánosíthatjuk a kultuszegészére. Ma, amikor tudományos elemzéseket olvasunkJózsef Attiláról, amelyekben nagy szakmai elismertségnekörvendő tudósok bizonyítják be a költőről. hogy - például- kései versei jelentik a pályája csúcsát, akkor azt hisszük,hogy a tudós szerző és nyomában mi magunk is a tár­gyilagosság szellemében jártunk el, objektív igazságottettünk a magunkévá. Holott mindannyian olyan előföl­

tevések foglyai vagyunk, amelyek valamikor a költő halálaidején születtek. Tudva vagy tudatlanul részt veszünk aköltő kultikus tiszteletében. Az előadásom kezdetén aztígértem, hogy többé-kevésbé szakszerű választ adok arra akérdésre, mi az, aminek mi ma este itt közösen részeseivagyunk? Előadásom végén aligha lehet tisztelt hallga­tóimnak kétsége afelől, mi a válaszom erre a kérdésre:Igen, a József Attila-kultusznak áldozunk. Ez az a folyam,amely sodor, visz magával bennünket abba az irányba,amely felé tart. Önként átadjuk magunkat ennek a sodrás­nak, s így azt hihetjük, hogy teljesen szabadon cselek­szünk. Valóban szabadon cselekszünk, de próbáljunk csakmeg az ár ellen úszni, mindjárt megérezzük ennek a sza­badságnak a korlátait. Ezt a tényt szerettem volna maielőadásomban tudatni önökkel, s arra kémi önöket, hogyne higgyék, hogy minden előföltevésünktől megszabadul­hatunk, ne higgyék, hogy az az igazán felvilágosultolvasó, aki nem áldoz semmiféle kultusznak, ne szé­gyelljük, hogy József Attila tisztelőinek táborába tar­tozunk.

Twerdotta György

A DÁVID FERENC IFJÚSÁGI EGYLET~ ~ ~ ~

II. ORSZAGOS SZAVALO- ES NEPDALVERSENYE

AZ Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet 1999.január 29. és 30. között rendezte meg szavaló ésnépdalversenye második országos döntőjét.

A Segesvári Unitárius Egyházközség templomábanlezajlott vetélkedőn a helyi szakaszok nyerteseiként ötvenifjú mérte össze versmondó, illetve népdaléneklő

képességét. A 27 egyházközségi egyletet képviselő ver­senyző előadása a bíráló bizottság véleménye szerintszakmailag színvonalasnak és a tavalyi vetélkedőhöz

viszonyítva fejlődőnek bizonyult - írja a Dávid FerencIfjúsági Egylet elnöksége. A versenyzők fellépése mellett,az előadást a következő előadások gazdagították: Szász

Ferenc brassói unitárius lelkész-költő: Isten a versben;Bencze Mihály brassói matematikus-költő: Költészet ésmatematika; Farkas Miklós segesvári számtantanár:Segesvár fontosabb tudni- és látnivalói; a magyarországiKátai Zoltán régizene előadóestje; a brassói Márk Attilahangszalag-bemutató gitárestje, valamint a segesváriDávid Ferenc Ifjúsági Egylet verses-zenés műsora. A ren­dezvény sikere hagyományerősítőnek bizonyult, és ­idézve az Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletet: - "értékápolóközművelődési szerepvállalásunk folytatására kötelez."

Ifi-Tájékoztató 1999. január 16.,37. szám

IX. Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny

Szatmárnémeti a versmondás Mekkája - mondtadr. Kötő József tanügy-minisztériumi államtitkár.Ide zarándokol el 1990 decembere óta a Kárpát­

medence szavalóinak színe-java. Ezúttal is érkeztek sza­valók Szlovákiából, a Vajdaságból, Magyarországról,valamint a Párthiumból, Székelyföldről, Bánságból ésErdélyből.

Az idei vetélkedőt is, mint az előzőeket. a szatmárnémetiSzent-Györgyi Albert Társaság és a SzatmárnémetiMADISZ szervezte a Dinu Lipatti Filharmónia nagy­termében.A kétnapos rendezvény első ünnepi eseménye GellértSándor sírjának megkoszorúzása volt a vasútállomásmelletti református temetőben, ahol, dr. Báthory Zoltánnyugalmazott jogász, a költő barátja tartott megemlékezőbeszédet. Újhelyi Annamária és Rüsz Károly szavalataiután a családtagok, barátok és szervezetek helyezték el amegemlékezés és a szeretet virágait a költő sírján.A Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny alapsza­bályának ismertetése, találkozás a zsűrivel, beszélgetésekés bemutatkozás, valamint a sorsolás szerepelt a december5-i délelőtti műsoron.

1998. december 5-én 16 órakor kezdődött a vetélkedő.

A versmondók teljesítésének értékelésekor a zsűri aművészi hatást és a szép magyar beszédet osztályozta.Az első 17 versenyző jutott a vasárnap délelőtti döntőbe.

Ekkor csak a művészi hatást pontozták egytől tízig.A verseny alapszabálya előírja, hogyaszavalóknak kétirodalmi művel kell jelentkezniük, melyek közül az

egyiket a kisebbségi magyar irodalomból kell válasz­taniuk. Az idei versenyen a hozott irodalmi anyag igenváltozatos volt. Arany Jánostól Szilágyi Domokoson átKovás András Ferencig terjedő széles és sokszínű palettátmutattak be aszavalók.A zsűri tagjai voltak: András Gyula (Szatmárnémeti,Harag György Társulat), Dalos Szilvia, Orbán JánosDénes (Kolozsvár), Schmidt István (Nagykanizsa), C.Tóth János (Határon Túli Magyarok Hivatala) A IX.Gellért Sándor vers- és prózamondó versenyen két első

díjat adtak ki, ezzel is utalva a vetélkedő magas színvona­lára. Íme a végeredmény:

A közönségdíjat Nagy Tímea nyerte.Szervezetek, magánszemélyek ajánlottak még fel díjakat.Ezek közül kiemelném a Határon Túli MagyarokHivatalának 19 díját - melyet C. Tóth János adott át -,a Szatmári Római Katolikus Püspökség, a Gellért család,a Szent-Györgyi Albert Társaság, a Pécsi Ferenc ésVarga Attila képviselők, a Romániai Magyar Pedagógus

versmondó 19

Szövetség és a Lórántffy Zsuzsanna Nőszövetség díjait.Külön ki kell emelnünk Orbán István könnyed, szellemesműsorvezetését, alapos tárgyi tudását. Akárcsak a ren­dezvény többi közreműködője, ő is önkéntes módra, azazdíjtalanul dolgozott, és készült fel erre a rendezvényre is.Jelesre vizsgázott a IX. Gellért Sándor vers- és próza­mondó versenyen Szatmárnémeti versszerető magyarsága.Sem az Illyés Közalapítványtól, sem más intézményektől

nem érkezett meg az ígért anyagi támogatás. A versenytmeghirdető Szent-Györgyi Albert Társaság két lehetőség

közül választhatott: lefújja a versenyt, vagy kölcsönöket

vesz fel a város lakosságától, és megrendezi a találkozót.Az utóbbi mellett döntöttek. Amint a szavalóverseny szín­vonala, a teltházas terem is igazolja - helyesen. Hogyapénzek visszafizetése milyen nehéz feladat lesz, arról sema közönségnek, sem a szavalóknak nem kell tudniuk. Azbiztos, hogy aIX. Gellért Sándor vers- és prózamondóverseny nagy élmény volt a közönségnek, a szakmának ésa szavalóknak egyaránt.

Csirák Csaba

Vörösmarty Mihály versmondó verseny

Sokszor elgondolkodik azon a zsűriben ülő vagy anézők soraiban helyet foglaló, amikor általánosiskolásokat hall verset mondani, hogy vajon van-e

értelme ebben a korban verset mondani. Kiváltképpen igazez, amikor a kiírás szerint a hazafias költészetből kellválasztania az előadónak.

Válaszom egyértelműen igen! Főleg akkor, ha észre lehetvenni a versmondó emberpalántán, hogy saját magaválasztotta az éppen aktuális versét, s a felkészítő, a peda­gógus "csak" segítséget nyújtott a pódiumra állításhoz.Sok tehetséges fiatalt láthattunk ezen a versenyen,ugyanakkor sok tehetség azért nem mutathatta megtudását, mert a felnőttek által számára kiválasztott líraialkotást kellett volna muvészi szinten tolmácsolnia.Ami természetesen nem sikerülhetett, hiszen semmi­féle érzelmi kapcsolata, kötodése nem alakulhatott kiaz adott alkotással, mint ahogy irodalomórán is alegritkább esetben alakul ki valamiféle bensőségesebb

viszonya bemagolásra kötelezően kijelölt verssel. Bizonyjobb esetben is csak az egyszerű szövegfelmondásszintjén marad a dolog. Többen álltak ki olyan komolybeszédhibákkal, amelyek javítása mindenképpenszakember feladata lenne. Kár ezeket a gyermekeketcsak azért pódiumra állítani, hogy valaki az adott iskolát

is képviselje. Meggyőződésem, hogy az ilyen esetektöbb kárt okoznak a tanuló személyiségében, mintamennyi dicsőséget hozhatnak az oktatási intézménynek.S persze felmerül még a pedagógus, esetleg a szülöfelelőssége is, amit legtöbbször szemérmesen elhall­gatunk, vagy csak nagyon szőrmentén merjük megem­líteni, nehogy megsértődjék az érintett.Szerencsére a versenyen azok voltak többen, akik akartakés tudtak mit kezdeni az általuk tolmácsolt verssel, legyenaz akár Vörösmartyé, akár. Adyé vagy Radnótié, esetlegArany Jánosé. Néha bizony bepárásodott a hallgató szemelátva egy csöppséget maga előtt, aki oly ártatlan­sággal, őszinteséggel, értelemmel és érzelemmel fűtve

tolmácsolta a maga választotta alkotó művét, hogy sokhivatásosnak is becsületére vált volna. S nem csak egyilyen pillanat akadt a verseny során. Azt hiszem, ezek afiatalok a későbbiekben is másként szemlélik majd avilágot, szűkebb és tágabb környezetüket, azt azországot ahol születtek, ahol élnek. Remélem, jobbanodafigyelnek arra a felbecsülhetetlen értékű kincsünkre,amit úgy hívunk: magyar nyelv.

Bodor-Palkó Pál

Regösök húrján

Aki végigélte a hetvenes évek nagy verselőadóinak

fénykorát, a közönségtoborzó költészet népsz­erűségét, tudhatja: igencsak háttérbe szorult azóta

a versmondás mint műfaj. Annál méltánylandóbb azimmár évi gyakorisággal megrendezett Regősök húrjánversmondó verseny, melyet a Forrás Kulturális Alapítvány,A Versmondásért Alapítvány, Pápa város önkormányzataés a Veszprém megyei önkormányzat égisze alatt PatakyAndrás előadóművész kezdeményezett és szervez.

20 versmondó

A kétnapos vetélkedőn fogadják az összmagyarnyelvterület versmondói. Szakzsűri bírálja el a résztvevők

tudását-tehetségét, és értékeli az első megmérettetés után ateljesítményüket. Ezért a rendezvény valódi műhely­

munkának fogható föl, hiszen ki-ki szembesülhet azzal,hogy sikerült-e vagy sem megfejteni és tolmácsolnia a köl­temény titkát, s ha nem, milyen hibákat követett el. Azidén különösen hasznosnak bizonyult a közös tanácskozás,ugyanis a bírálóbizottság elnöke, Debreczeni Tibor

előadóművész, főiskolai tanár kötetlen beszélgetésre azsűritagok köré gyűjtötte a versmondók apraját-nagyját,hogy minél fesztelenebbül tárgyalhassuk meg a szakmaidolgokat.A jutalomesővel záruló rendezvényen, amelynek ideitémája a bor és a szerelem volt, mind a diák, mind a fel­nőtt kategóriában 3-3 díjat adtak ki, utóbbi esetben kétharmadik díjat. A felnőtt versenyzők első díját Gyuris Irén

Hagyomány teremtődött...

(Budapest), a másodikat Mihályi Jánosné (Szerencs), aharmadikat Torma Mária (Budapest) és Wahl László(Budapest) nyerte el. A középiskolások közül első díjaslett Mikes Mária (Szlovákia, Léva), második dfjas BasityPetra (Jugoszlávia, Szabadka), harmadik díjas pedigAlsecz Anita (Nagyatád).

-IN

Tatabánya 1999.

/Elhangzott Tatabányán, 1999. április 3-ánJHölgyeim és Uraim! Tisztelt Közönség! Kedves vers­mondó Barátaim!1999 tavaszán immár negyedik alkalommal látta vendé­gül a tatabányai Közmüvelödés Háza az országosJózsef Attila vers-, énekeltvers és prózamondó versenydöntőjének keretében az előadó-művészettél kacérkodómagyar ifjúság színe-javát.Negyedik alkalommal hangzottak el erről a színpadróla magyar és a világlíra remekei; azok a versek, amelyekelőadóikat a költészettel való találkozás csendes óráibanmegszólították, s ők úgy érezték, hogy e versektől kapottkatartikus élményüket érdemes megosztaniuk minden­kivel. Mindenkivel, mert ahogyan e találkozó névadójaversében is hirdette: "szívünk azé, aki fölemeli."Hagyomány teremtődött volna tehát, itt Tatabányán?Egy kultusz forrásának voltunk két napon át szem- ésfültanúi? A magam részéről szívből remélem, hogy így

van, de nem akarom elhallgatni azt a feltolakvó másikkérdést sem, ami az ilyen események, de mondjuk kimagyarán: a "vers kultusza" hallatán bizonyára sokak­ban fölmerül: szükségünk van-e erre a hagyományra,erre a kultuszra az ezredfordulón? Érdemes-e mégragaszkodnunk valamihez, amit Babits Mihályt engesztelő

szép versében (Magad emésztő ... ) József Attila is - nemkis iróniával persze - "fontos emberi Iomnak" nevezett,vagy dobjuk oda mindenestül azoknak a hivatásos lom­talanítóknak, akik fölényes megvetéssel harangozzák,hogy a költészet mindenestül idejét múlta?Ezek a hivatásos lomtalanítók és hagyományfelper­zselők mindig is ollóba fogták volna a magyar verset,mostanában csak a hangjuk erősödött föl. Jó negyed­századdal ezelőtt így jellemezte versben ezt a veszedelmetegy költő, mellesleg idősebb barátom, Kálnoky László, akima már nem közöttünk figyeli ezt a küzdelmet a líra

versmondó 21

továbbéléséért. A magyar költészethez című vesében,egyebek közt ezt írta:"Jönnek a dögkeselyűk, jönnek a károgó varjak, a baj­kiáltó kuvikok,látva vérfoltos ingedet, látva homlokodona töviskorona ágairól lepergő eperszín cseppeket,jönnek a szakállas bölcsek, jönnek a nyálas ifjak,s kiáltják vesztedet idő előtt, várják hogy megalázkodj,hogy tanításodat visszavond, hogy valld halandónakmagad ... "Aztán így folytatta: "még vagyunk itt néhányan, hűséges

tanítványaid közül, s igazadat hirdetjük az évszázadoknak,és hogyha te végsőt lehelsz, valóban meghasadnak azegek, megnyílnak a sírok, mennydörgő verssorokatbömbölve kiszáll a föld alólódon, zsinóros mentéjében Berzsenyi,amott Petőfi villogtatja kardját, megfontolt, bölcs ítéletethirdet Arany János bíráid és hóhéraid fölött."Legvégül pedig ezt mondja, vallja a költő:

"Lehet, hogy az én szavam keveset nyom a latban,és pusztába kiált szavam, mégis kiáltom:""Az elcsigázott izmok újból erőre kapnak, és hiábagyömöszöltek szűk sírbarlangba ellenségeid, harmadnapravirradva,nekifeszül karod, és a zárókövet elhengeríti,te pedig megújult dicsőségtől sugárzó arccalmegint kilépsz a napvilágra,s míg nyelvünk él, hirdeted az Igét!"Míg nyelvünk él, és hirdeti a vers igéjét, addig a mi sza­vunk is nyom a latban; azoké, akik itt a vers, a költészetvarázskörén belül összegyűltünk, és teljes szívvel aztmondjuk, hogy nekünk van szükségünk erre a hagyo­mányra, a művészet vigaszára, amely - Kodály Zoltánszavával - "élni segít, és beszél a szív-némaságraszületettek" helyett, és nem fogja be "pörös száját". És ezelég indok a létezésére, kultuszának indokoltságára.Természetesen, jól tudom, hogy nem szükséges ittenvédőbeszédet tartanom (komikus is volna) a költészet ésa versmondás ügye mellett. Már csak azért sem, mertbárhol a világon egy-egy szabad elhatározásból, vagy hatetszik: lelki fényűzésből elhangzott költemény, melyvisszhangra lel, egyszersmind a leghatásosabb védőbeszéd

is az ügy nemessége és múlhatatlan fontossága mellett.Így volt ez tegnap és ma Tatabányán is, amikor vagy más­félszáz vers, egyúttal védőbeszéd hangzott el az egybe­sereglett versmondók részéről, s ezt nemcsak akiosztásrakerülő díjakkal honoráljuk, de a zsűri nevében szeretnémmegköszönni mindenkinek, amiért életidejéből. figyel­méből és tehetségéből ennyit áldozott a költészet ügyének.Higgyék el, hogy ebben a vonatkozásban nem frázis, haazt mondom, hogy éppen az ilyen kultuszok szolgálataközben fénylik föl eredeti tisztaságában az a bizonyosolimpiai eszme, miszerint nem a győzelem, hanem arészvétel a legfontosabb.A zsűri a maga részéről a legnagyobb jóindulattal, deegyszersmind a legmagasabb igénnyel fogadta és bírálta ela versmondók teljesítményét, melléktekintetek nélkül,csakis a teljesítményre figyelve, hiszen nemcsak a vers, deannak a megszólaltatása is művészet, amelynek az er­kölcse erre a tiszta szigorúságra kötelez. - A verseny most

22 versmondó

Józ.se! Attila "Költőnk és Kora"

Hatvany Bertalannak

Ime, itt a költeményem.Ez a második sora.K betűkkel szól keményencíme: "Költőnk és Kora".Ugy szállong a semmi bennemintha valaminek lennea pora...

Ugy szállong a semmi benne,mint valami: a világa táguló űrben lengvejövőjének nekivág;ahogy zúg a lomb, a tenger,ahogy vonítanak éjjela kutyák ...

Én a széken, az a földönés a Föld a Nap alatt,a naprendszer meg a börtöncsillagzatokkal halad -­mindenség a semmiségbe',mint fordítva, bennem épp egondolat...

Űr a lelkem. Az anyához,a nagy Űrhöz szállna, fönn.Mint léggömböt kosarához,a testemhez kötözöm.Nem való ez, nem is álom,ugy nevezik, szublimálomösztönöm ...

Jöjj barátom, jöjj és nézz szét.E világban dolgozols benned dolgozik a részvét.Hiába hazudozol.Hadd most azt el, hadd most ezt el.Nézd ez esti fényt az esttelmint oszol...

Piros vérben áll a tarlós ameddig a lanka nyúl,kéken alvad. Sír az aprógynge gyep és lekonyúl.Lágyan ülnek ki a boldoghalmokon a hullafoltok.Alkonyúl.

véget ért, de a szenvedély, amely ideterelt bennünket, vál­tozatlan erővel él tovább.

Domokos Mátyás

Egy magyartanár töprengései

ISZONYAT- Egy József Attila-vers "margójára" -

Évtizedek óta veszek részt versmondó versenyeken,korábban mint felkészítő tanár, később mint vers­mondó műhely vezetője, mostanság, mint szigorú, ámde

. nem igazságos zsűritag. Ezért évtizedek óta megoldatlankérdés számomra - zsűritag tolvajnyelven szólva - aversmondó versenyeken megjelenő. makacs módonvissza-visszatérő ún. .xlivatversek'' köre. Többünk gya­núja szerint ezek a versek úgy terjednek, mint a nátha,valamiféle cseppfertőzés útján. Valaki(k) valamikorkiprüszentette(ték) magá(uk)ból, és aki(k)re ráhullott acsepp, az(ok) aztán szintén és így tovább.A József Attila-versek közül - talán a Kései siratómellett az Iszonyat ilyen. Míg az előző versnél elis­merem azt, hogy - ha valaki valójában meg tudjaoldani nehézségeit - igen-csak sikeres teljesítmény­ként könyvelheti el ön­maga, esetleg a hallga­tóság számára is, mivelvalójában mondható vers.Az utóbbival, az Iszo­nyattal kapcsolatban min­dezt nem állíthatom.Mivel megoldani a rejtélyt- mármint a választásrejtélyét - nem tudom,megkísérlem megvilágí­tani - természetesen hipo­tetikusan - elmondásánaksikertelenségére utaló sej­téseimet.Annak ellenére, hogy1934-ben született - ésolyan közvetlen előzmé­

nyei vannak, mint azEszmélet, A fán a levelekés a Mama, valamint köz­vetlen utána született aSzámvetés, nem a nagyversek közé tartozik: Ezmég természetesen semazt nem indokolja, hogymondható, vagy nemigazán élményt nyújtha­tóan mondható vers. AMama szomszédsága isarra utal, hogy önéletrajziihletésű. Ám míg a Mamaaz érzelmi-gondolati sű­

rítményt kozmikus ma­gasságokba röpíti, azIszonyat aprólékos, rész­letező, leginkább leíró,

történetet elbeszélő helyzetvers. Szinte verses elbeszélés,életkép, helyzetkép, leginkább olyan, mintha néhányszociofotó peregne le az ember szeme előtt, hogy ahasonlathoz közel maradjak, nem művészi (tehát sűrítést

is tartalmazó) dokumentum alapú filmjáték (avagyjátékfilm) lesz ezekből a felvételekből. hanemstandfotók készülnek belőlük.

A interpretálók viszont általában nem a mélyebbenlétező tragédiát veszik figyelembe, hanem a felszíntdolgozzák meg.

Mily tragikus önsajnálattal lehet mondani:"Mint a tenger, ráng az apró termet;a cucli csöpög, mint a csap;a lány elveszi és a gyermeknyel, vonít és utánakap."

"A költőhasztalan vonít" (Józse! Attila)

versmondó 23

Meg a következőket:

"A gyennek irtózattól nyirkos, ­ha adja, miért veszi el?"

(Megjegyzem, mennyire "rímel" erre a "Tőlem elvetted,kukacoknak adtad / édes emlőd s magad" - az 1935-ösKései siratóból.)

"A lány hideg, mint a gyilkos.Az udvaron vak énekel."

És milyen remekül lehet helyeskedni, és úgy csipogni:"Mama, engedjen főzni engem!"Már frissen, vidoran nyafog."

Majd később .Jiátborzongatni" a vers zárásánál:"De nyomja nagy magánya itt benn,kín löki - játsszék odakint.Ismét fölsír a gyermek s mindenelölről kezdődik megint".

Summa summárum, azt hiszem, ez a vers egy elmon­dás-szavalási felfogás hibájából lett "divatvers".A versmondók szinte (illetve az általam hallottakmind) kivétel nélkül jól röcögtető, színezhető hatás­versként, így valamiféle magánszárnként fogják fel ezta jobb sorsra érdemes (véleményem szerint első­

sorban olvasandó - latinul: legenda) verset.Legyen hát József Attilát mélyebben megismerendő

versdokumentumként, "vers szociofotoként" valóbanlegenda, a szó eredeti értelmében, és ne legyen legenda,mint bravúrszám a versmondók körében.

Sződy Szilárd

Szavalóverseny? Talán!

Szavalóverseny - kiírás - előkésztés - megszervezés ­figyelemfelivás - jelentkezők értesítése - fogadása ­adminisztráció - elődöntők - zsűri - értékelés - döntő

- díjak - díjkiosztás - gála ...Szavalóverseny: - szabályrendszer - megmérettetés - tudás- tehetség - felkészültség mértékrendszer (objektív és szub­jektív) - ellenfelek - küzdőtársak - drukkerek - közönség ­izgalom - remények - vágyak - kritika - önértékelés - tech­nika - mesterség - személviség - gondolatelemzés - érzelem- ábrázolás - hangulat - ritmus - szünet - hatás - tartalom- forma - megjelenés - megjelentés...

Mennyi mindenről kellene beszélni egy szavalóversenykapcsán! Nincs lehetőségem mindenre kitérni. Egy - kétgondolat csupán:Első és legfontosabb: Köszönet érte, hogy VAN!Az angyalföldi JózsefAttila Művelődési Központ évek ótarendszeresen hirdet országos szavalóversenyt általánosiskolások számára. A verseny döntője, díjkiosztó ünnep­sége és gálaműsora a költészet napjának (József Attilaszületésnapjának) egyik ünnepi eseménye.Az elmúlt években Arany János, illetve Petőfi Sándor verseiközül választhattak a jelentkezők. Ebben az évben JózsefAttila gyönyörű és gazdag költészetéből meríthettek.A JAM munkatársai kidolgozott és kipróbált formábanhirdetik meg és bonyolítják le a versenyeket. Elődöntők

során választják ki a legjobb versmondókat. Ők kapnakmeghívást a döntőre. ahol egy másik művel kell a zsűri ésa közönség elé állniuk. A zsűri célja - az igazságosítélkezésen túl -, hogy mindenki számára személyre szólóértékelést és útmutatást adjon.Évek óta részt veszek ebben a munkában. Több év tapasz­talata mondatja velem a következő keserű szavakat:

24 versmondó

A jelentkezők száma és a versenyek színvonala folyama­tosan csökken!Ennek nagyon sok oka lehetséges. Nem művészet­

szociológiai tanulmányt kívánok írni, nem törekszemteljességre. Abban azonban biztos vagyok, hogy nem agyerekekben kell keresnünk az okokat. A gyerek mindenrealkalmas csoda. Nevelői, tanítói, példaképei, lehetőségei

függvénye az, hogy hogyan és mivé fejlődik.

Meg kell (ene) tanítani sok mindenre, mielőtt egy közön­ség előtti versenyhelyzetben megmérettetik! A versmon­dás tanítható és tanulható! Szabályrendszere van, amit ön­magától ugyanúgy senki sem képes elsajátítani, mintahogy egy hangszer kezelését és muvészi megszólal-

tatását vagy a festészet technikáját sem! A szokásrendalapján a magyartanárok joga és kötelessége a felké­szítés. Tanítják nekik ezt valahol? A produkciók zöménéllátható volt, hogy vak vezetett világtalant. Miért lenneelvárható, hogy a versmondást - egy országos versenyszintjén, művészi szinten - oktatni tudja a magyar nyelvés irodalom valamennyi tanára?Gondoljunk a sportra! Ritka egybeesés, ha az iskolatestnevelő tanára valamely sportágban országos szintű

tehetségek gondozója és edzője is.A főiskolai és egyetemi magyartanár-képzés nem terjed kierre a "szakmára". Kár. A tanárok saját érdeklődésük ésadottságaik szerint vagy ráéreznekerre, vagy nem.De vigyázat! A hozzánemértésselártani is lehet!Továbbmegyek. Miért van mostkevesebb verstanítói, követke­zésképpen versmondó tehetség,mint volt évekkel ezelőtt? Mi aváltozás oka? Mi a baj a taná­rokkal?Most következő gondolataimmögött érezzék a "talán" kérdő­

jeleit! A felkiáltójel bizonyosságá­val nem merek élni. Az én kor­osztályom tagjai - nem dicsőség ésnem szégyen, tény - az ötvenesévekben születtek, tehát a negyve­nen már túljutottak. Tömegesenlelkesültünk Major Tamás, Lati­novits Zoltán, Mensáros László,Berek Kati, Jancsó Adrienn - ésmég hosszan folytathatnám a név­sort - előadóestjein. Még létezett afelsőfokú előadó-művészet! Esté­ről estére több százan, ezren gyűl­

tek össze színházakban, koncert­termekben, művelődési házakbanverset hallgatni. Volt minta! Voltpéldakép! El lehetett irigyelni, ésel lehetett lesni a versmondásművészetét! Kritikák elemezték aművészi alkotásokat! Közkincsvolt tehát a mérce is! Akik az iro-

dalmat szerették, élvezhették annak muveszi megszó­laltatását. Ez az élmény, s ennek igénye sok-sok évenát elkísérte őket, s ha történetesen tanár lett belőlük,

tanári munkájukban is megjelent. Még sokáig tudták, mitszeretnének a verssel, önmagukkal, tanítványaikkal elérni.Aztán elmaradtak az előadóestek. elveszett a minta,kopott az élmény, jöttek a kevéssé emlékezők, jöttek azok,akik sohasem voltak az élmény részesei, s mára elveszettaz értékrend.Már bizonytalan, hogy mit is várunk el, ha agyerekeketversmondásra biztatjuk. Nem elég a sok "beszervezettjelentkező", mert nem érdem a szöveg jó-rosszelsajátítása!?Mi a cél?Meg kellene keresni! Tudni kellene, hová vezessük a ránkbízottakat!Szeretni kellene a verset, hogy megszerettessük velük!Érteni kellene a verset, hogy megértessük velük!Igényesnek kellene lenni, hogy igényessé neveljük őket!

Gondolkodni kellene, hogy gondolkodjanak!Talán?Azzal zárom írásomat, hogy a díjazottak nevét felsorolom,sok szeretettel és köszönettel, mert produkciójuk örömetszerzett.

Jancsó Sarolta

"Anyám, ki már a néma végtelen vagy" (JózsefAttila)

versmondó 25

(MICI)MACKÓ-ÉNEK - SORMINTÁVAL

elmélkedések a József Attila versmondó versenyekkapcsán -

Nem tudok igazán autót vezetni. Szereztem ugyanjogosítványt, de mivel nem gyakoroltam, bizonyelég gyatra eredményt mutatnék fel, akár egy

Budapest-Kispest -ralin.Hogy mi köze mindennek a József Attila nevével fém­jelzett versmondó versenyekhez? Úgy gondolom, elég sok.Az ember meggondolja, hogy beül-e az autóba a fentiektudomása mellett. Másokat pláne nem ültet be, mert ugyea felelősség ... De képzeljük el mindezt a Vidám Parkban, afelejthetetlen dodzsemezések hangulatában. Ki törődik otta tényleges tudással? Nem beszélek tovább rébuszokban.

Úgy gondolom, hogyaversmondást mindenki köny­nyűnek gondolja mondván, hogy beszélni tudunk, néznitudunk, a színpadra föl- s kiállni úgyszintén. (Ez a dod­zsem-érzés)Én ellenkezőleg gondolom. Azt hiszem, verset mondaninagyon nehéz. Talán nehezebb, mint színházat csinálni.Magányosan, a vers meg én kell, hogy hassunk. Mivellehet ezt a hatást elérni? Akik vershez nyúltak, legalábbegyszer elmentek versenyre, hallottak már effélét azsűritől: orgánum, jó kiállás, szép beszéd, értelmezett gon­dolatok, hiteles tolmácsolás, a személyiség varázsa stb.A József Attila-versenyek kapcsán ismét alkalmam nyílottfelnőtt és gyermek korosztály versmondását zsűrizni, többhelyszínen, több fordulóban - történetesen a tatabányi (fel­nőttek) és az angyalföldi (általános iskola felsőtagozat)

döntőn.

A fennállásának 50. évfordulóját ünneplő angyalföldiJózsef Attila Muvelodési Központ különös gonddalkészült az ünnepre, s noha minden évben nagy sikerrel ren­dezi meg az általános iskolások országos versmondóversenyét, ha lehet, ezúttal még jobban "kitett" magáért.A vermondó verseny mellett számos kapcsolódó programis kínálkozott, s a költészet napját, ünnepi gálaműsorral

köszöntötték, ahol az énekelt versért talán legtöbbet tettSebő Ferenc is fellépett. (Megint egy kis kitérő: érdekes,hogya Sebő együttes fénykorában mennyire evidens volt,hogy milyen a jó versmegzenésítés, mintha ez ma nemlenne ennyire világos.)Az angyalföldi versmondó döntőn különös dologra figyel­tem fel: a gyerekek itt komolyabban vették önmagukat ésa költöt, mint más hasonló versenyeken. Igaz, nekik"egyszerűbb" dolguk volt, mert "csak" József Attila-köl­teményeket kellett mondaniuk. Ám a feladathoz, annaknagyságát felismerve, méltósággal nyúltak. Igaz, nagyonsokszor önmagukat nem ismerve, kicsit félre. Vagyis nemvették figyelembe saját hangjuk és lelkük terjedelmét.Valami belső hangot (vagy a tanító külső irányítását)figyelve elképzelték a "szépet", ám gyakorta nem sikerültkicsalogatniuk önmagukból - milyen nehéz is ez - a hitelestolmácsolás megható pillanatait. De egy-két gyermekbenolyan romlatlan szépség villant fel, amire nem lehetett nem

26 versmondó

figyelni. Miből táplálkozik e ritka pillanat? Nem, nemcsupán a tehetségből. ami, valljuk be, mégiscsak meg­foghatatlan istenadomány. A személyiség hitelét itt mégvalami alapvető őszinteség, a manírok teljes hiánya (márpersze, ahol) és a gondolkodás még el nem deformált,meglepően bonyolult műveletekre képes világossága adja.Nem árt, ha van hozzá meleg hang, szép, tiszta beszéd, sannyi érzelem, amennyi csak egy ilyen aprócska gyer­mekbe belefér. Lelkesedésem majdnem határtalan, mertamit itt két-három gyermek nyújtott, az kivételes dolog.Egy nevet mindenképpen meg kell említeni, a II évesKalányos Angéláét (VLker. Lovag Utcai Általános Iskola)- aki képes volt felnőtteket megszégyenítő pontossággalképeket rajzolva, a "Ha a Hold süt..." című vers telített,érzelmileg telített tolmácsolására. Csak remélni lehet,hogy nem "rontják el", és még sokszor találkozhatunkvele. De nyugodt szívvel emlegethetem a 8. osztályosVirág Gergelyt is, aki Bódvaszilason, egy kis tele­pülésen szívta magába a versek tiszteletét, szeretetét,méghozzá "nem általános iskolás fokon" - a lélek igazáthirdető módon.

Persze, voltak hihetetlen "elhajlások" is. Meggyőződé­sem, (és így gondolta a zsűri valamennyi tagja is), hogyezekben az esetekben a háttérből irányító személy lehet afelelős azért, hogy ennyire rossz úton járnak gyerekek.Mit nevezünk rossz útnak? Az őszintétlen, a külsőségek­

ben megnyilvánuló, modoros és álérzelmektől telítettversmondást, amely mindig szépelgés, és mindig arrahivatott, hogy az előadó vélt erényeit emelje ki. Ahangjukkal, szépségükkel eltelt emberek (nem csupángyerekek!) képesek arra, hogy halálosan komolyan ve­gyék a szerepüket, és a szó legszorosabb értelmébeneljátsszák a verset. A szavakat, a formát magát talán sike­rül is, de belső értékek híján (vagy azokat félreismerve!),azok valódi közvetítésére vállalkozni nem tudnak. Igaz,mindig vannak, akiknek lelkében hasonlóan üres énekekzengenek (Babits után szabadon), s ezeket a kongó szóla­mokat is képesek igaznak, sőt szépnek hallani.A szülök, pedagógusok egy része - akinek tisztességébennincs okunk kételkedni, de akik elvakultak a gyerekszeretetétől - nem látja-hallja meg a hibákat és tévutakat.Én a magam részéről pontosan felismerhetőnek vélema hibákat és károsnak ítélem meg a tévutakat (és nempusztán a sziszegők hibáira gondolok most, sőt!, bár van,aki azokat sem hallja meg). Úgy gondolom, hogyvéleményemmel nem vagyok egyedül.Az egyszerűség - a József Attila-versek tomácsolásakoramúgy sem kerülendő erény. Belső és fojtott tüzektől,

indulatoktól terhes költőnk igazából ritkán kíván harsogóés külsődleges versmondói megoldásokat. A legszebbtolmácsolások akkor születnek, amikor a belső kezd zen­geni - lélekben, költeményben és versmondóban egyaránt.

A felnőttek mezőnyében Tatabányán, több vers hangzottel a döntőn. mindenkitől három. Tehát nem csupán JózsefAttila sokszor puritánnak titulált sorai, (mennyire gazdag,mennyire nem nevezhető puritánnak, holott igen egyszerű

és sallangmentes költészet ez!) így, több mindent meg­mutathattak volna magukból a versenyzők. Ezért voltnehezebb és ugyanakkor könnyebb dolgunk is, mint agyerekeknek. A megmutatkozás azonban csak kevesekneksikerült. Valahogy másképpen viszonyulnak most aversmondáshoz - legalábbis, ennek a versenynek a benyo­másai ezt igazolták. Sokkal visszafogottabb, pasztelebb,személyiségüket elrejtő vagy annak erejével még nem isrendelkező - versmondót hallottunk. Semmi igazi meg­lepetés, semmi olyan kiugrás, amitől a pulzus szapo­rábban verne. A versenyt megnyerő Király Erika(Siófok) éppen azzal tudott hatni, hogy mert érzelmeketfelmutatni, szöveg mögötti emberi érzéseket, sorsokatfelvillantani. Így érte el a pisszenéstelen csendet, a figyelő

tekintetek tüzét. Többen maradtak a míves - és valóbanszépen megmunkált - beszéd okozta gyönyörűségeknél,

a szöveg pontos értelmezésénél. Sajnos, még olyan isakadt, aki eddig se jutott el. Legtöbb bánatunkat épp azokozta, hogy a beszéd szépsége és a gondolatok tisztaságasem volt fontos néhány előadónak.

Mintha csak az lenne a cél, hogy a verseket, a szövegeket- amelyek értő olvasó és mondó ember számára a pusztaírásnál sokkal többet és mély szép-ségeket mutatnak fel, a verszenéjét, belső ritmusát, a versbefoglalt világ teljességét - lecsupa­szítva és öncélúan alkalmazzuk.Megfosztják így az előadók ön­magukat, hallgatóikat attól a cso­dától, amit a művészi versmondásgyönyörűsége okoz.A gyerekek versenyében az egyikzsűritag megjegyezte a Medvetáncelhangzása után: "ez most úgyhangzott, mintha a Micimackóéneke lenne a címe, s azok arefrének mint a sorminták" - utalvaezzel arra, hogy talán ez is csupánkortünet, talán a személytelenséget(vagy típus-személyiségeket) dik­táló külvilág divatja. Ez voltjellemző a felnőttekné l is, ter­mészetesen összhatásában.Talánkinőjük majd ezeket adivatokat,mint valószínűleg az emlegetett.micimackós-versrnondó'' önma­ga cinege-hangocskáját, s talána refrén is változatossá és ke­ményebbé válik majd, s nemelőrenyomott matrica vagysorminta hatását kelti. Talánmegint merik majd vállalni a való­di érzelmeket akár szinteszemérmetlenül - versmondóink,és talán nagy álmélkodás lesz akövetkező versenyeken.

Amúgy pedig kissé morgó hangú dörgedelmeim elle­nére minden tiszteletem és csodálatom és szeretetemazoké, akik még egyáltalán mondanak verset. Akik ebbena tel-jesen másról szóló világban képesek a költészetrefigyelni, sőt, önmaguk válaszadását is keresni a versekben.Bo-csássanak meg nekem a morgolódásért, mert "értük, snem ellenük" történik mindez. Mert annyira jó lenne leül­ni némelyik, sokkal többre képes fiatallal, hogy beszéljükmeg a verset, szedjük szét és rakjuk össze, beszéljünkróla ... mert olyan jó, hogy mondja, és tudná jobban is!

És minden tiszteletem szeretetem és csodálatom aszervezőké Budapesten és Tatabányán, akik nem csu­pán versenyt szerveztek és bonyolítottak, de a vers igaziünnepét igyekeztek megteremteni. (Mondanom sem kell,hogy áldozatos munkával.) Erre volt példa a már emle­getett angyalföldi gála és ennek gyöngyszemei voltak aGryllusz-fivérek és Sebestyén Márta zsoltár-estjeTatabányán, a nyitóesten, ahol meghallgathattuk dr.Twerdotta György irodalomtörténésznek a József Attila­kultusz kapcsán tartott előadását is, és nem utolsósorbanDomokos Mátyás zsűrielnök gyönyörű záróbeszédét.

Ünnepeltünk, szépen és méltán - és szívből remélem,hogy mind a szervezőkben, mind a versenyzőkben gyűlik

az erő a következő akadályok legyőzésére is!

Tóth Zsuzsanna

"Szólítsd, mint méla borjúszáj..." (JózsefAttila)

versmondó 27

Abalatonszárszói József Attila Általános Iskolahosszú évek óta költők társaságában emlékezikmeg a költészet napjáról. A hagyományokhoz

híven a József Attila-szobomál ebben az évben is, költők

szóltak az irodalom, a költészet jelentőségéről és midarról,ami a "szívüket nyomja". Ezekből a kis .anini esszékből"

és gondolatforgácsokból teszünk közzé néhányat.Az emelkedett hangulatú ünnepi megemlékezést követőenFelledy Gyula József Attila versillusztrációiból készült

kiállítását tekinthették meg a résztvevők, amelyetPomogáts Béla nyitott meg. (A megnyitó szövege lapunkhátsó oldalán olvasható.)Az iskola új kezdeményezéseként a megye legjobbáltalánosiskolás-korú versmondói mérték össze tudásukata hagulatos délelőtt további óráiban.

K. L.

A vers megtartó és összekötő erő

Aköltészet napjának jeles ünnepén újra meg újra fölkell idéznünk azoknak a megállapításoknaklegalább egy részét, amelyeket az elmúlt századok

poétái elmondtak, leírtak, megfogalmaztak. Hiszen a futóidőben ismételten fölbukkannak a kérdések: mi a költé­szet, a vers szerepe, ereje, jelentősége, föladata szellemiértékrendünkben, kultúránkban, művészetünkben. S báranyagias gondolkodású korunk jelentősen elfordult aszellemi-művészeti értékektől, mégis tapasztalhatjuk,hogy a költészet, a vers ma is teremtő értéket jelent aszellem, a tudomány és a művészetek alkotóinak - alkotá­sainak sorában. Tapasztalhatjuk, hogy századunk irodal­márai, költői és műfordítói ösztönző erejű, jeles alkotá­sokat mutatnak föl népünk és Európa számára.Már évezredek óta hirdeti az európai költői szellem ésértékrend a művészi alkotások sugalló erejét, maradandómegbecsülését. Emlékszünk, hogy már Horatius, a nagylatin költő is leszögezte "Emléket hagyok itt, mely ércnélmaradandóbb ... ". De ma ne tekitsünk olyan messzire azidőben. A költészet ünnepén elegendő századunk alkotói­ra föltekinteni - itt Szárszón pedig kiemelten a JózsefAttila-életmű szellemére. Bizonyos, hogy századunk ma­gyar költészetének alkotásai is ércnél maradandóbbemléket állítottak.Gondoljunk csak Illyés Gyula 1938-ban lejegyzett meg­állapítására, mely szerint "A nemzet szelleme az iro­dalomban lakik". Ennek a szellemnek boldogító fohászaaz a József Attila-i óhaj, mely a Hazám című hét részesszonettciklus végén került megfogalmazásra:

"Hadd írjak szépet, jót - nekemadd meg boldogabb énekem." -

Nemcsak a költőnek: mindnyájunknak boldogító érzés azigényes, művészi erővel és őszinteséggel leírt szép és jó!József Attila életműve - többek között - meggyőzően

igazolja, hogyaköltészetnek eleven ható, megtartó ésösszekötő szerepe, ereje van. A költészet is hívenőrzi a múltat, épít rá, táplálkozik belőle - ugyanakkor ajelen alkotó tevékenységét, emberi és közösségi értékrend­jét, igazát, szépségét szárnyaló erővel emeli. Ezt kifeje­zően megfogalmazta és hangsúlyozta A Dunánál c.művének 7. szakaszában (őseire és a jelen dolgozóiravonatkozóan):

28 versmondó

"Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.Enyém a múlt és övék a jelen.Verset írunk - ők fogják ceruzámats én érzem őket és emlékezem."

Az ösztönző múlt és a lázas jelen együttes erővel

sugallják a költői alkotások hatékony szellemét. Ittszületik, így hat a költészet meggyőző művészi ereje.Lehet-e szebbet, többet kívánni a költészet ünnepén,mint amit József Attila fogalmazott meg a Szálljköltemény című versének nyitó soraiban:"Szállj költemény, szólj költeménymindenkihez külön-külön,hogy élünk ám és van remény, ­van idő, csípjük csak fülön."

Stirmay Endre

Szirmay Endre

Zengő versek- A költészet napjának ünnepén -

Lázasan lüktet a szóés röpteti, hirdeti lángjaesendő szépségek hitéttetteiben tűnő végzetétahogy az alkotás szülte a világra ...mert minden véres vágyat, igazatamit teremtett a lázas pillanatés dajkált a robotos idő

a tépelődő, szívünkhöz érkező,

hogy védjük a lelkünk szerinti szépetúj világokat szülő emberiséget. ..s a szellem fénye virágokat nyitottamelyek mind áradó dalba kezdtekhitünk messze lobogó lángjávalés művészetünkkel megengeszteltek...- hisz egykor Szárszón a döbbeneten túl

a vonatkerekek sikoltásán túla szépség zászlaja lebegettélni és szólni tanított, hívotts áldozatával mindnyájunknakörökül hagyta a zengő verseket!

Ünneprontó költészetnapi megemlékezés

Nagy örömmel jöttem ide, és ismét öröm­mel üdvözlök mindenkit.

Előre elnézést kérek, ha egy kicsit talán ünnepron­tó leszek.Szóba került itt már a történelem, s úgy gondolom,nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy mikénta pedagógia csődje a pofon, úgy a politika, sőt

egész életünk csődje a háború.Sajnos nap mint nap tapasztalom azt, hogyMagyarország a század végén ismét háborúban áll.Szörnyű dolog ez, de valóságos.Naponta látom, hallom, amint házuznk fölött bom­bázó repülőgépek húznak el, és tudom, hogy hovaés miértmennek.Amikor itt, egy igazi költő zseni szobra alatt áll­va arra gondolunk, hogy az észnek, az emberiszellemnek, az emberi műveltségnek micsodamegcsúfolása az, hogy gyilkosok elől csakgyilkosokhoz lehet menekülni.Tudni kell azt, hogy ártatlanok szenvedését ártat­lanok szenvedése oldhatja fel ma is, e századvégén.Tudnunk, tudnotok kell azt, hogy innen százegy­néhány kilométerre hozzátok hasonló gyerekeknem okos bácsikat hallgatnak, hanem sötétpincékbe bújnak.Ki tudja, miért.Lehet-e erre választ adni, lehet-e ilyenkor versetírni?Kell-e?De már hallgatni sincs miért!Ilyenkor az ember egyet tehet, hebegő, dadogószavakat szed össze, olyasmit, ami nem méltó aszobor alá, de mivel nincs más, és valamit mon­dani kell, hát elmondja.De úgy érzi, hogy valahol megint vereségetszenvedett mindaz, ami az emberi kutúrát naggyáteszi, mindaz ami az embert emberré teszi.Mit láttok a tévében mindennap? Nem is tudjátok,hogya híradót-e vagy egy filmet.Mert robbannak a bombák, vér fröccsen, és nemtudjuk, hogy valóban élvezzük-e ezt.Vagy el akarják velünk hitetni, hogy mi eztszeretjük.Nem tudjuk.Nem tudjuk hallgassunk-e, szóljunk-e?Ilyenkor mindig nagyon megrendül a hitem mind­abban, amit a szépségről, az emberi élet értelméről

gondoltam.Ezt nem lehet elhallgatni.Elnézést, hogy megtöröm a pátoszt, és valamimásról beszélek, de az ártatlanul szenvedők min­dannyian testvéreink.

Nyári László

Hajnalonként

hajnalonként repülőgépekzúgására ébredek mintha a földéhes gyomrából szállnaaz égbe üzenetha elhallgatnak néhapercek múltánostoba madarakpróbálnak hazudozni a tavaszrólmutogatják az éledő rügyeketa cseresznyefa virágátde mi nem hagyjuk elvesznitelünket nem engedjük hogyrosszkedvünket elsodorja holmilenge szél nemesténként egy villódzóablak előtt ismételgetjüktél van sötét van fázunk és félünkígy jó nekünkígy jó nekünk mert ezt szeretjükaz öklöt ha üt a kés hogyha szúrálmaink véres húscafatokrepülőgépek zúgnaka föld mindent megemészteltünteti fájdalmainkattápsóvá őrli félelmeinketaztán jóllakottanvirágok illatát böffenti a szélbes bíztató szavakat súga fülben várakozó rovaroknakaz eresz alól miniatűrvadászrepülőgépek fecskék indulnakbevetésre apró szerelempostásokméhek viszik porzók csókjaitábrándos bibéknekmár mosolyognánkde az ég alól visszhanga föld gyomra korduléhsége vérző álmainkra vár

Kaposvár, 1999.04.08.

Nyári László

versmondó 29

Tornai József:

A költők dolga

Ahazai gondolkodásban benne van, hogy ha a mag­yar történelemre gondolunk, akkor mindig költők

is eszünkbe jutnak Janus Pannoniustól kezdve areneszánszon át mind a mai napig. Mert mintha arról lenneszó, hogy ezt a némelykor tragikusan rettenetes és fordula­tokkal is tele történelmet, amely folyton le akar csúszni azútról, a helyes útról, az úttestről, a költők akadályoznákmeg ebben.Mintha a költők valamiféle útjelző kövek volnának.Azt hiszem, nem tévedés azt gondolni, hogy valóban van

valami titkos, vagy éppen nem is olyan titkos összefüggésabban, hogy amit a történelem elront, azt a költők vala­mennyire helyrehozzák.Ennél fontosabb helyet nem igen jelölhetünk ki a költészetszámára. Mint ahogy az is a költészet dolga, hogy azemberek között a kapcsolatokat állandóan fenntartsa egyolyan világban is, amelyben láthatólag nagyon erősek máraz elektronikus szálak, de azért az érzelmi és egyéb szálaknem is annyira erősek, hiszen az elidegenülés éppen úgyjelen van.

FELHÍV ÁS

A PÓDIUMMŰSOROK I. ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJÁRA

A Magyar Versmondók Egyesületesegítséget szeretne nyújtani azoknak az önálló műsorral, esttel

rendelkező előadóknak, akik szeretnék megismerni egymás műsorait, szívesen részt vennének szakmaitalálkozón, s műsoraiknak bemutatási lehetőséget keresnek. Az egyesület szeretné ösztönözni a

versmondókat, hogy állítsanak össze színvonalas, élménytadó önálló műsorokat, esteket, s azokat mindszélesebb körben mutassák be, elősegítve ezzel az irodalom, a lírai alkotások népszerűsítését.

A találkozón a produkciókat szakemberekből álló "segítő-tanácsadó" zsűri tekinti meg, s tesz szakmaijavaslatokat az előadók további sikeres munkájához. A szakemberek által legjobbnak talált műsoroknak

az egyesület bemutatási lehetőségeket biztosít.Részvételi feltételek: a találkozón minden olyan amatőr versmondó részt vehet,

aki az önálló pódiummusor követelményeinek megfelel. A műsor létszáma maximum 3fő lehet,amely magában foglalja zenei kísérőt is.

A műsor időtartama nem haladhatja meg a 60 percet.

A találkozó idöpontja: 1999. október 25-26.A találkozó helyszíne:

Mezei Mária Szeretetszínház Tenyérnyi Színpada (1066 Budapest, Lovag u. 3.)Jelentkezés:

A mellékelt jelentkezési lap pontos kitöltésévelJelentkezési határidő:

1999. június 18.Jelentkezési cím:

Bodor-Palkó Pál (1061 Budapest, Vasvári P. u. 7.)Telefonszám:

Munkaidőben: 290-25-03Más időpontokban: 06/209/332-992

A jelentkezések lezárását követően részletes visszaigazolást küldünk a megadott címre.

30 versmondó

~ ~.. ~~ - ~ ..AZ APACZAI CSERE JANOS KOZMUVELODESI EGYESULET

1999. október 22. és 24. közötthatodik alkalommal rendezi meg

a

BARTALITSJÁNOSSZAVALÓVERSENYTamatőr versmondók részére.

A verseny célja az apácai születésű költő népszerűsítése, a költészet,a tiszta magyar beszéd iránti érdeklődés ébrentartása, anyanyelvű kultúránk ápolása,

valamint a pódium biztosítása a megmérettetéshez.

Részvételi feltételek:A verseny irodalmi anyaga egy szabadon választott Bartalits-vers és egy xx. századi

magyar költő verse. A két vers előadási ideje nem haladhatja meg a 12 percet.

A versenyen részt vehet bárki, aki betöltötte 16. életévét, nem végzett színművészetifőiskolát, illetve nem működikhivatásos előadóként.

A versenyzőknek el kell küldeniük a szervezők címére jelentkezési lapjukat,amelynek tartalmaznia kell: a versenyző nevét, születési adatait, pontos címét

(elérhetőségét),telefonszámát, foglalkozását, munkahelyét,személyazonossági (útlevél) számát, milyen versenyeken vett részt,

milyen díjakat nyert és a választott két vers címét.A jelentkezési lapot géppel vagy nyomtatott kézírással kell megírni.

A szervezők névre szóló meghívóval visszaigazolják a jelentkezést ésközlik a többi tudnivalót.

A versenyzőknek rendelkezniük kell a megyei MKE vagy más művelődési egyesület,intézmény ajánlásával.

Elődöntökön ajánlatos kiválasztani a megyét (régiót) képviselő versenyzőket.

Minden megyét két versenyzőképviselhet.A Kárpát-medence többi országaiból az alábbiak szerint várunk versmondókat:

Magyarországról 10, Szlovákiából, Ukrajnából, Szlovéniából,Jugoszláviából 2-2 versmondót.

A résztvevőknek a verseny ideje alatt teljes ellátást biztosít a rendezőség.

Az utazási költséget nem tudják biztosítani. Kisérőket csak kivételes esetben fogadnak,amit előzetesen tisztázni kell a szervezőkkel, és fizetni kell az ellátást.

Díjak: az első három helyezettjelentős pénzjutalomban részesül, ezen kívülmagánvállalkozók, magánszemélyek, egyesületek díjaira számítunk.

Jelentkezési határidő: 1999. szeptember 20.

versmondó 31

Higgyünk nekik!

~Ptam egy meghívót, amely a Pesti Vigadó

Kamaratermébe invitált március 18-án estére.arminc magyar költő társaságát ígérte, és két

fiatal előadót: Kárász Esztert és Lutter Imrét. Engem mármaga a cím is megfogott, azt sem tartottam mellékesnek,hogy Nagy Lászlótól kölcsönözték. Kívánesi voltam,milyen választ kapok tőlük a költői kérdésre: KI VISZIÁT A SZERELMET?.. Tehát valószínűleg akkor iselmentem volna, ha a két előadót nem ismerem, és nemők akarták volna, hogy ott legyek, hogy meghallgassam,megnézzem őket. De ismerem mindkettőt, és ők isragaszkodtak jelenlétemhez. Kárász Eszter hatéves volt,amikor eloször találkoztam vele a Rádióban. Olyan apróvolt, hogy vagy a mikrofont kellett hozzá igazítani, vagy őt

egy székkel a mikrofonhoz. Ha jól emlékszem, az utóbbitörtént, de arra a két barna, kívánesi gyerekszemre biz­tosan jól emlékszem, amely nemcsak a stúdiót, de az

"Oh boldog az, kinek van Istene" (JózsefAttila)

32 versmondó

üvegfallal elválasztott technikai helyiséget is bera­gyogta bizalommal. Versmondó gyerekeket kerestem, ígykerült hozzám a többivel együtt meghallgatásra.Mostanáig tartó barátságunkat már a bemutatkozásmegpecsételte. Valahogy így történt: - Kárász Esztervagyok, és tessék elképzelni, a Ponty utcában lakunk.A többi "szárazföldi" gyerekkel nemigen találkoztamazóta, bár akadt közöttük olyan, aki jól verselt, de Eszter.beűszta" magát az életembe.Volt egy közös Beszélgessünk! című sorozatunk, később

is ültünk egymás mellett a mikrofonnál, hogy zenéről,

könyvről, filmről, színházról beszélgessünk; és mégmindig tagja az én rádiós kerekasztalomnak, mertérdekel, mit tud mondani mindarról, AMI A SZÍVEDETNYOMJA - egy átlagos hétköznapon.Lutter Imréért messzebbre kellett mennem, hogy meg­találjam: Nyíregyházára. De őt is a versek hozták elém, és

ő is éppencsak .méretes" kisiskolásvolt, amikor találkoztunk. Ez akkorvolt, amikor elkezdődött iskolájukbana Zelk Zoltán versmondó verseny.Először a kicsik kategóriájában indultés nyert, azután a nagyokéban, majdprotokollszerepet kapott: köszöntötteés biztatta a kicsiket, hogy érdemes.A rövidnadrágból hosszú lett közben,zakóval meg nyakkendővel. Szép for­dulat, hogy azután két irányból, ámegyütt jöttek vissza, már felnőttként,

de a régi gyerekboldogsággal. Azzalaz álomrnal a szempillájuk mögött,hogy színpadon a helyük. Hát most ittálltak a színpadon. Egyedül és együtt.Együtt egymással és a versekkel.Együtt velünk, akiknél agyerekkoruknéhány kerekre sikeredett pillanatáthagyták, hogy vigyázzunk rá...Most kellene a kritikának kezdődnie,

de nem hiszem, hogy ez lehet atisztem. Bár a teljesítményük akár fel isjogosíthat erre. Elmondhatom, hogy agondolatokat ki kell hordani, nemszabad sietni velük .... , a csend isszóértékű ... ; hogy a kívül lévő mozdu­latoknak szinkronban kell lenni aversek belső, érzelmi mozdulataival ... ;hogy a jelenlét akkor is fontos, ha cse­lekményen kívül van az ember ... ; hogya hangerő nem mindig azonos a hangerejével... ; hogy a líra nagyonszemérmetlen műfaj, de a vers, ha ránkbízza magát, nagyon szemérmes. Ezt

nekik is elmondtam, de gyanítom, nélkülem is rájönnekmajd, mert nagyon komolyan veszik, amit csinálnak. Énmost mégis azt tartom lényegesnek, amitől boldog voltam.Szerettem ennek az estének a hitét és az őszinteségét:

költőkét és az előadókét egyaránt. Ennek a két fiatalembernek nem az az igazi erénye, amit közben megtanult,hanem az, amit nem felejtett el. A versben-létezés, azönmagukra-találás boldogsága van körülöttük, amíg hall­gatom őket. Tudnak rácsodálkozni az érzéseikre, gyanút­lanul kitakarják, és adják egymásnak, a hallgatóknak. Van

miből pazarolniok. Az az érzelmi "négykezes" is megejtő,

ahogy egymás felé fordulnak, ahogy átadják a dallamot,hogy a másik folytassa. Gyöngéd trapézmutatványt látok:az ugró rábízhatja magát a fogóemberre háló nélkül is.Tudom persze, hogy egy másik versbe még bele kell nő­

niök. Honnan is tudhatnák, mibe kerül a költőnek egyvers ... Majd azt is megtanulják!KI VISZI ÁT A SZERELMET? Hát ők! Higgyünk nekik!

Szabá Éva

Elnémított dalnokok

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csatorna,úgy hívták, hogy Duna. Ez a Duna lassancsörgedezett, de az évek múlásával óriási folyam­

má duzzadt, és szállította, majd termelte is a magyarkultúra szebbnél szebb gyöngyszemeit. A kincsek közöttakadt egy féldrágakő. Azért fél, mert csupán féligengedték bontakozni. Furcsamód úgy áll ez a gyöngy avisszafelé sodródó folyam közepén, mint egy féligmegépített hóember márciusban, aki remény teljesen várjaa fejét és a végtagjait, de már joggal fél az olvadástól.A nemzeti kultúránkat talán egyedül közvetítő DunaTelevízióról s annak Kalliopé dalnokai c. műsoráról vanszó. Nem is olyan régen jött egy nem is olyan légből

kapott ötlet, miszerint érdemes volna összefoglalni ésbemutatni a magyar irodalom eddigi produktumait,néhány ékes költőnket kiemelve, mintegy azokonkeresztül érzékeltetni a magyar irodalom gazdgságát. Asorozat elindult: a tervezett 24 adásból elkészült 15, sállítólag nincsen folytatás.Az ok igen egyszerűnek, sőt napjaink szegény, kulturálat­lan multimédia-világában sajnos evidensnek is tűnik: túlsokba kerül, nincs rá pénz. Azonban az ok csak első

ránézésre logikus, hiszen elég, ha végigtekintünk a film­sorozat történetén: ez az egyetlen szakmai versmondó­előadóművész műsor csöppnyi hazánkban; kezdetektől

fogva törzsközönsége van, a múzsák megszólaltatóit alegnézettebb önálló gyártású műsorok közé juttatta aDuna TV-ben; az oly nagyon hangoztatott elvet: ahatárainkon, az anyaországon kívül élő magyarságnyelvőrzését, kultúraápolását, egészséges identitástu­datát ültette át a gyakorlatba. S ha már az anyagiakrólis szó esik: a Kalliopé dalnokai - közkívánatra!!! - megje­lent videokazettán, és viszik, mint a cukrot! Az még azelmúlt nyáron, augusztus környékén kiderült, hogy akiadást az akkori Művelődési és Közoktatási Minisztérumis támogatja. Az azóta átalakult, átkeresztelt OktatásiMinisztérium pedig a kormányváltáskor a megszokottgyakorlattal ellentétben, a jogelőd szavához hűen, nem-

csak lelki segélyszolgálat maradt, de úgy döntött, hogy5000, vagyis ötezer kazettát rendel meg a sorozat mindenegyes darabjából. Érdekesség: a jövőben elkészülő - vagymost már el nem készülő?! - anyagokból csakúgy, mint azeddig képernyőn látott adásokból. (Fő a bizalom!)Egy kicsit számoljunk utána! Igen, ez még 20, azaz húszműsor elkészítésére elegendő, ha az alkalmazott forgatásigyakorlatot figyelembe vesszük. (Hol van ehhez még az arengeteg megrendelés, ami nem "a nagykutyák" felől

érkezett?)Hogy valójában kinek áll érdekében, és miért, egy ilyensorozat megszakítása, azt mindenki gondolja végigmagában. Mindenesetre igazán nagy gondnak tartom,hogy egy összeszokott csapatot, egy művelődésközvetítő,

emberközpontú és emberhez szóló műsort szétvernek.A televízió korunk leginkább manipulálásra alkalmaseszköze. Elménk föl sem foghatja, mi mindenre fel lehethasználni. Ez nem bocsánatos bűn.

A hivatalos megfogalmazás (utasítás) szerint a filmgyártása szünetel. Ideiglenesen. Bevallom, félek ettől amegfogalmazástól: túl sok minden volt már ideigleneseMagyarországon. Vajon emiatt érzem úgy, hogy a döntésegyoldalú? Hogy egyre inkább hasonlít a mai helyzet egykorábbi, politikával átszőtt, önkényes, hazug dogmához?Hogy, ha ugyanazok vonják meg a támogatást, akik adják,akkor nyomós okom van azt hinni, nem tudja a bal kéz,mit akar a jobb. Hogy itt nem egy, nem több műsor

megszüntetéséről folyik a "vita", hanem valami sokkaltöbbről. Egy egész Dunáról! De ne higgyenek nekem ...

A megfogalmazás, az idézet odafentről érkezett. Mégannál is föntebbről.

Mi, Kalliopé dalnokai, várunk. Próbálj uk (ál)hitegetni ma­gunkat, hátha Eszmeraida kisasszony mellett ma isszüksége van az emberiségnek, a magyarságnak Múzsára.És hogyaszükségletet, a keresletet a média észreveszi.Mi eladók vagyunk. És kitartunk!

Lutter Imre

versmondó 33

(Érmindszent, 1877. november 22. - Budapest, 1919. január 27.)

Nyolcvan éve halt meg Ady Endre

Veszprémben, a Városi Művelődési KözpontIrodalmi Kávéházának január 26-i programjánIfjú szívekben élek címmel Ady Endre halá­

lának 80. évfordulójáról emlékeztek meg.Az estet Koczkás Sándor irodalomtörténész, egyetemitanár, az ismert Ady-kutató vezette be. ,,Mindent el akar­tam mondani, ami ma élő magyar emberben támadhat,ami a mai embert hajtja, mint szívagépkereket." - idéztea Nyugat folyóirat 1909. júniusi számában megjelentAdy-önéletrajzból.

Ady Endre

Divina Comoedia

Uram! Színházad rég felépítéd,Immár látott az sok, sok ezred évet,De darabod nem újult semmikép,A neve egy, a célja egy: az élet.Rossz a darab, bocsáss meg, óh, uram!A diszlet régi, szintelen kopott,A morál: jaj a jóknak, nagyoknak.A hitványak csupán a boldogok.

Uram! Mi játsszuk híven szerepünket,Sírunk, nyomorgunk, mert így rendeléd el,Tűrjük, hogy kifütyölnek bennünket,Pedig mi játszánk lelkesedve, hévvel,De már a játék elég volt. .. elég ...A szívnek egyszer meg kell nyílnia:Darabod hitvány, nem hozzád méltó,Lelket mészárló rossz comoedia! ...

A professzor úr gondolatgazdag bevezetőjében szólta költő köteteinek ciklusokba komponáltságáról, sa ciklusok, mint mondta, erről a mindent elmondásrólvallanak.Kevés olyan költő volt, mint Ady, akinek olyan ellen­állással kellett megküzdeni, hogy az legyen, aki. Azönmagává levéséhez át kellett törnie egy akkormegmerevedett világkép lehúzó erejét, másképp gon­dolkodni az életről, a halálról, a szerelemről, a nemzetről.

A népnemzeti irányzat akkori képviselőivel fedezték fel,hogy az irodalomban nem lehet önmagukat ismételni.fontos a pluralizmus, a többszólamúság, ami olyannyirajellemzőAdy költészetére.

34 versmondó

Ciklusai, pályája az ellentétekre épített, s maga az iro­dalmi összeállítás is ennek fő kifejezése volt. Az el­hangzott versek vitatkoztak egymással, keverve az életsokféle oldalát, minden folyamatos változását - úgy, ahogyazt megéljük.A veszprémi Váci Mihály Irodalmi Színpad előadá­

sában elhangzott emlékműsort Pintér Tibor szerkesztette.A 23 verset - többek között: az Új vizeken járok, A magyarugaron, A magyar tanítókhoz, Éles szemmel, Sirassonmeg, a Szerelem eposzából, Az eljátszott öregség, DivinaComoedia, Távolról a mostra, s végül az Ifjú szívekbenélek címűeket -Felföldi Gábor, Fuchs Pál, Horváth Imre,Pintér Tibor, Rábai Zsanett, Sándor Szabolcs, SzilvásiKata és Sz. Csordás Éva nagy érzékenységgel tolmá­csolták.Jól illeszkedett az irodalmi műsor hangulatához KallainéGutscher Ágnes zongorajátéka.A népes közönség érdeklődő figyelmével kísért ren­dezvény méltó emlékezés volt a magyar irodalom egyiklegnagyobb költőjére.

Ferencz Zsuzsa

"Majd a kiontott vértócsa fakó lesz..." (JózsefAttila)

Szívügye a vers

~

Evekkel ezelőtt ismertem meg. Olvasói levelekethozott a szerkesztőségbe, ahol akkoriban dolgoz­tam. Röviden fogalmazott és célratörően. Ahogy

egy magyartanártól elvárható. De illettek hivatásáhoza témái is. Általában a magyarságról, a nemzettudatról."Mindig magunkért, / Soha mások ellen" - ahogy DsidaJenő írta volt. Egyik nap lelkesen ült le a szobámban: Újnevet vesz fel az iskolánk. Gárdonyi Gézáét. Én java­soltam ... Arcán nem kis büszkeség.Hamarosan újabb írással kopogtatott. Néhány sor a Him­nusz-mondó versenyről. 1989 óta szervezte kerületében,Angyalföldön. A zsűribe minden évben igyekezett egy­egy neves színészt, költöt megnyerni, s nem is eredmény­telenül. Horváth Sándor, Nagy Gáspár, Császár Angela,Bánffy György, Raksányi Gellért, Dörner György előtt

mondhatták a diákok a nemzeti imádságunkat.Aztán az újság megszűnt, sokáig nem hallottam róla sem­mit. Egészen idén január 22-ig, amikor ismerős hangütötte meg a fülemet a reggeli készülődésben. A rádióbanvalaki a Himnusz-mondó versenyről beszélt. De már nemkerületiről. hanem fővárosiról. Persze, hogy BeleczkyIvánné volt az, régi ismerősöm.Tehát nem hagyta abba.- Jövőre már az összmagyarság versmondó ünnepétszervezzük Ugrin Arankával és a Duna Televízió főszer­

kesztőségével.

A falon Arany János ismert képe, fölötte az aradi tizen­három. A másik sarokban a történelmi Magyarországtérképe. S persze könyvek, könyvek mindenütt. Első­

sorban szépirodalom. A Hollán Emő utcai egyik kör­folyosós társasház lakásában nézelődöm, az Újlipót­városban. Lakói nem élnek fényűzően, ez azonnal

Józse!Attila

Talán eltűnök hirtelen...

Talán eltűnök hirtelen,akár az erdőben avadnyom.Elpazaroltam mindenem,amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemetszem-maró füstön szárítottam.Bánat szedi szét eszemet,ha megtudom, mire jutottam.

látszik. Valamikor Márkus László, a neves színésztöltötte e falak között a gyermekéveit.Mellettem a Baleczky házaspár. Beszélgetünk.- Nemeskürty tanár úr felvette a versmondást a millenniu­mi ünnepségsorozatba - ragyog az asszony szeme. ­Nemcsak a Himnuszt fogják mondani a gyerekek, hanema legfontosabb, legszebb verseinket is. De erről talán mégkorai beszélnem, bizonytalanodik el a hangja.- A pontos menetrend még nincs rögzítve - teszi hozzá aférje, aki szintén magyartanár: az egyik Józsefvárosiközépiskolában tanít.Himnusz-mondó verseny, iskolai névadás, versmondásszervezése államalapításunk ezredik évfordulójára.Honnan az indíttatás? Hiszen megülhetne nyugodtan azosztályteremben, vagy árulhatna, mondjuk, életbiztosítástvalamelyik társaságnak. Mégsem ezt teszi.- Pedig környékeztek engem is, még a főiskola elvégzéseután, amikor átmenetileg nem tudtam elhelyezkedni, s atársadalombiztosításnál kerestem a kenyerem a Fiumeiúton - emlékezik. - Javasolták, végezzem el a jogot, széppályám lehet a cégnél. Szó sem lehetett róla. Nekem atanítás az életem.Igen, de honnan az indíttatás? - kérdezem ismét. Miértválasztotta inkább a gyerekeket, a dolgozat javítást, azala-csonyabb jövedelemet?Ebbe is beavat.- Édesapám hatása lehet - néz maga elé. - A családomé.Mert a családja 1836 óta tanította, nevelte agyerekeket.Szuhán. Ekkor érkezett ugyanis a Fehér család a csöppnyimátrai faluba, s állt az egyház szolgálatába az apa, mintkántor. S ha kántor volt, maga köré gyűjtötte a falubeligyerekeket, s tanította őket a betűvetésre, az alapis-

Korán vájta belém fogáta vágy, mely idegenbe tévedt,Most rezge megbánás fog át:várhattam volna még tíz évet.

Dacból se fogtam föl sohaértelmét az anyai szónak.Majd árva lettem, mostohas kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadontszabadnak hittem és öröknekés most könnyezve hallgatom,a száraz ágak hogy zörögnek.

versmondó 35

"Az ember él, habár üres a kamra..." (JózsefAttila)

dalom ismerete nélkül nem lehet valaki teljes ember.Hiszen olvasásásával könnyebben eligazodik a világban.- A diákokhoz egyébként a szíven keresztül vezet az út ­veszi át a szót a felesége. Ha egy kamasz lánytólmegkérdezem, hogy hol volt fodrásznál, mert jó a haja,biztos, hogy jobban odafigyel arra is, amit Kosztolányirólmondok.Na igen, Kosztolányi.... meg a Himnuszról, vagy aSzózatról. Mert ezek ismerete nélkül tőlem nem lehetosztályba lépni. De azt hiszem, így van ezzel mindenmagyartanár, hangsúlyozza a magyart többedszerbeszélgetésünk során.Rá kell kérdeznem:- Fontos a magyar hangsúlyozása?Ez nálunk nem származást jelent, hanem érzelmet,kötődést népünkhöz, kultúránkhoz. Ezt az érzéstszeretnénk a tanítványainkba is átültetni. S ezért szervez­zük versmondó mozgalmunkat is. Már az ajtóban állok,amikor az ország távoli részében élő ismerősöm utánérdeklődik. Nem értem az első pillanatban, de már ma­gyarázza is. A millenniumi versmondó mozgalommiatt kérdezi, kit tudna a segítségemmel bevonni amozgalomba, úgy tűnik, beszélgetésünket is alkalomnaktekinti szívügye népszerűsítésére. Végtére is, igaza van,ilyen a szervezőmunka.

Hardi Péter

/',./

meretekre, s legfőképpen emberségre. Tanított fia is,unokája is nemzedékeken keresztül, amíg meg nemszüntették az iskolát. Fehér Katika - a későbbi BaleczkyIvánné - azonban még szülőfalujában tanult meg írni,olvasni, s látta édesapj án az elkötelezettséget a jövő

nemzedéke iránt.Nem is vezethetett máshová az útja a balassagyarmatigimnáziumi érettségi - és irodalmi színpad - után, mint atanárképző főiskolára, Egerbe. Ének-magyar szakra.- Igen, az énekre is, nem csak a magyarra.Persze, hiszen édesapja, a falu kántora volt. Amíglehetett...S ha ének és Mátra, akkor Kodály Zoltán. Alig mondomki a mester nevét, a tanárnő már említi is a történetet.1932-ben nagyapja segítségével gyűjtötte a faluban aMadárka, madárka... kezdetű népdalt, amely a Mátraiképek című vegyeskari művében is szerepel. Örök emlék.De Egerbe vezetett az útja Baleczky Ivánnak is. Hamarakadt közös témája a két fiatalnak. Az irodalom.- Kosztolányi szeretetéhez Iván vezetett el - pillant a fér­jére. - Megvan még az olvasónapló, amit akkor vezettem,a Kosztolányi-regények olvasása közben.Hátunk mögül egy Kosztolányiról készült ceruzarajznéz ránk... Még abban az évben egybekeltek. Diplomátvégül Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző főiskolán

szerzett Katalin, férje pedig a budapesti bölcsészkaron.Némi kitérő után - Kisterenye, Marcali - mindkettena fővárosban okítják a gyerekeket. Katalin már 20 eszten­deje a Radnóti Miklós Utcai Általános iskolában.- Kitűnő igazgató keze alá kerültem, min-denkire azt bízta, amihez érzéke volt. Rámaz irodalmi műsorokat, az ünnepi megem­lékezéseket. Egyedül a november 7-iműsorokat állíttatta össze mással. Egészítiki a férje. - És az április 4-it? - kérdezekközbe.- Attól sem húzódzkodtunk. A békéreemlékeztünk, amely független a rend­szertől. Nem csak a szovjet himnuszttanulták meg a gyerekek, hanem az angolt,az amerikait, a franciát is. Senkinek semvolt kifogása. Ez nálunk is így történt ­mosolyog a tanárnő -, de én csak az első

sort mertem énekeltetni.Egymás szájából veszik ki a szót. Nemvéletlenül, hiszen a műsorokat is együtt állí­tották össze. S állítják össze ma is a vers­mondó versenyek menetét.A kitartó munka lassanként meghozta agyümölcsét: pályázatokon ismerték el a mun­kájukat. A pénzből írógépet vett a tanárnő.

Legyen min írni a műsorokat.

De a legfontosabb elismerés az, ha vala­melyik gyerekkel sikerül megszerettetni azolvasást. S ez ma nagyon nehéz. Amikor atévé, a számítógép, de nem is folytatom, agond közismert.- A magyartanár feladata az érdeklődés

felkeltése az olvasás iránt - vallja BaleczkyIván. Annak a megérttetése, hogya szépiro-

36 versmondó

MAGYAR VERSMONDÓK EGYESÜLE'IE1992

Bodor-Palkó Pál

Remélem, ezzel nemcsak a tartalmi munkában, hanema külsőségekben is előrébb léphetünk, ami szinténnagyon fontos. Az embléma felkerül kiadványainkra,levélpapírjainkra, okleveleinkre, s terveink szerint mű­

vészi kivitelű kitűzőt is készíttetünk, amelyhezönköltséges áron egyesületünknél hozzá lehet jutni.Kérünk mindenkit, ha van véleménye emblémánkról, írjameg nekünk.

Többen részesei voltak a január 23-án megrendezetthagyományos versmondó gálának, ahol az elmúlt évlegsikeresebb versmondói adtak igazán szép és szín­vonalas műsort. Ebből az alkalomból kerül átadásraévek óta az egyesület által alapított "Ki viszi át a sze-

relmet" elneve­zésű bronz pla­kett, melyet ebbenaz évben TormaMária budapestiés Béres Ferencbodrogi versmon­dó kapott meg.

Egyesületünkelnöksége "Dip­lomá"-t alapított.Ezzel az elismerő

címmel azokat aversenyzőket kí­vánjuk kitüntetni,jutalmazni, akikaz egyesületünkáltal szervezettvagy támogatottversenyeken ki­magasló teljesít­ményt nyújtanak.Szeretnénk, ha a"Diploma" aversmondók kö­rében olyan elis­merő címmé válnaaz évek során,amire minden"birtokos" büszkelehetne.Az elismerő cím­mel egy díszeskivitelezésű, azegyesület emblé­májával ellátott

emblémáját ábrázolóDiploma, valamint az egyesületkitűző jár.

Alegutóbbi Versmondóban elküldtük tagjainkszámára a tagdíjbefizetéshez nélkülözhetetlencsekket, s kértük, ezen fizessétek be az éves tag­

díjat, amely változatlanul 600.-Ft.Sajnos technikai okok miatt néhány újságból kimaradta csekk, csak az a baj, hogy nem tudjuk kiéből.

Ezért kérünk, ha véletlen Te is közéjük tartozol, jelezd eztfelénk, hogy pótolni tudjuk, de ha gondolod postaiesekken is megejtheted abefizetést.Tagadíj-befizetési határidő: 1999. június 15.

Változatlanul gondot jelent, hogy nincs mindenversenyről, találkozóról, fesztiválról tudomásunk. Ez többnehézséget is okoz. Többek között nem tudunk koordi­nációs feladatotellátni a versenyekesetében, ezértelőfordul, hogyegy hétvégénhárom jelentős

verseny is zajlik.Mindez a jövő

évben még foko-zottabban fogjelentkezni, hi-szen millenniumiévünk lesz, ezértvalószínű, hogyolyanok is ver­senyt szerveznekmajd, akik ezteddig nem tették.Ez önmagábannem baj, sőt

örülünk neki, csakvárhatóan sokverseny időpontjaegybeesik, aminagyon megosztjamajd a versmon­dókat. Így előfor­

dulhat, hogyjelentős versenye­ken nem lesz ele­gendő versmondó,holott maga azesemény sokkaltöbbet érdemelne.Ezért kérjük,hogy, amennyibentudomásotokra jutnak versenyek, helyszínek, jelezzéteknekünk. Segítségetekkel talán még azt is sikerül elérni,hogy jövő év elején egy viszonylag pontos eseménynaptárttudunk készíteni és kiadni.

Örömmel tájékoztathatjuk a tagságot, hogy több évesvajúdás után sikerült egyesületünk logóját elkészíteni.

versmondó 37

Tisztelt Kiss László Úr!

Évek óta foglalkozunk diákok vers- és prózamondó, illetve színjátszó versenyekre való felkészítésével.Voltak jelentős eredményeink is. Sokszor és sokféle véleményt hallgathattunk meg, pozitív és negatívélményekben egyaránt volt részünk. Előfordult, hogy különbözött a véleményünk a zsűriétől, máskorszinte szóról szóra saját goldolatainkat hallottuk vissza a szövegválasztással, a szövegmondással, a színpadijelenléttel kapcsolatban. Így némi tapasztalat birtokában jutottunk, s szeretnénk néhány észrevételünketmegosztani Önnek az 1999. április 16-án lezajlott fővárosi vers- és prózamondó verseny, ezen belül az 5.-6.osztályosok prózamondó versenye kapcsán.

A négy tagű zsűri elnöke, a jelzett korcsoportban és kategóriában - amint azt a megnyitón elhangzottbemutatkozásokból megtudtuk - Pozsgai Zsolt író volt. A zsűri egyik - korábbi versenyeken már látott - hölgytagja a FPI munkatársa. A zsűriben helyet foglalt két fiatal hölgy is, akikről mindössze annyit tudtunkmeg, hogy a Fillér Utcai Általános Iskola volt tanulói, de azt nem, hogy milyenszakmai képesítéssel rendelkeznek ahhoz, hogy az elhangzott produkciókat hozzáértéssel véleményezzék.Az eredményhirdetést megelőző, szakmainak kevéssé nevezhető véleménynyilvánításból az is kiderült,hogy egy író nem feltétlenül a legalkalmasabb személy egy ilyen rangos prózamondó verseny zsűrielnökéül.

Javasoljuk, hogy a jövőben szakmai hozzáértéssel rendelkező, az előadóművészetben jártas személyeketkérjenek fel a zsűrizésre, akik érdemben foglalkoznak a többségében heteken, hónapokon át készülő, lelkesgyerekekkel.Nem volna haszontalan, ha az FPI a Magyar Versmondók Egyesülete közösen szervezné a versenyeket, delegalább a zsűrítagok kiválasztásában működnének együtt.

Többször is felfigyeltünk arra, hogy divattá vált a patetikus, a túlzó, szövegjátszó előadásmód.

A gyerekek és felkészítőik figyelmét nem hívták fel arra, hogy rossz úton járnak ezzel a stílussal, sőt sokszorkövetendő példaként állították eléjük. Ilyenkor a felkészítők választás elé kerülnek: vagy továbbra is meg­győződésük szerint foglalkoznak a versmondóval és a művel, vagy a remélt győzelem érdekében a zsűri

elvárásait latalgatva esetleg feladják elveiket.Akkor látjuk értelmét az egyéni értékeléseknek, ha a bírálat személyreszabott, ha a bírálónak van

mondanivalója minden egyes versenyző számára.Ellenkező esetben sokan csalódottan, hiányérzettel távoznak, amint az említett versenyen is történt, aholméltatlanul, sőt sértően bántak a résztvevőkkel.

Ez utóbbi észrevételüknek többen a helyszínen hangot is adtak.A felkészítők (tanárok, szülők) gyakran maguk sem szakemberek, így esetleg többet ártanak a

versmondó diákoknak, mint amennyit segíteni tudnak.Más esetben el sem jut a tehetséges diák a versenyekre felkészítő hiányában, mert a pedagógus nem vál­lalkozik olyan feladatra, amihez kevésnek érzi tudását.Léteznek ugyan különboző szervezésű drámapedagógiai képzések, továbbképzések, ám ezek tartalma, szín­vonala nem feltétlenül adja meg a kellő hozzáértést. Jó lenne, ha létezne egy olyan - akár másoddiplomát isadó - képzési forma, amely a megfelelő szakismeretekhez juttatja az elhivatottságot érző pedagógust.

Minthogy szeretnénk továbbra is hasznára válni munkánkkal a tehtséges gyerekeknek, levelünkrenem udvarias választ várunk, hanem azt, hogy a következő évek versenyein a felvetett problémákkalkapcsolatban változást tapasztalhatunk majd.

Tisztelettel:

r~Jf!~~~"~1:.fLf:Gali Edit és Némethné Pörje Judita Lovag Utcai Általános Iskola tanárai1066 Bp. Lovag u. 9-ll.

Budapest, 1999. április 23-án

Várjuk a hozzászólásokat!

38 versmondó

FELHíVÁS

A XIII. ORSZÁGOS VERSMONDÓ TÁBORBAN VALÓRÉSZVÉTELRE

A Magyar Versmondók Egyesülete,a Liga Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei

Könyvtárával közösen ebben az évben XIII. alkalommalrendezi meg országos versmondó szakmai táborát.

A táborba olyan, elsősorban középiskolás fiatalokat várunk,akik elkötelezettséget éreznek az irodalom,

ezen belül is a versmondás iránt.

A táborban lehetőség nyílik szakmai fogások, a versmondáselméleti és gyakorlati tudnivalóinak elsajátítására, a

versmondás gyakorlására; hangképzésre, beszédtechnikaialapok elsajátítására. A szakmai munka mellett

kikapcsolódásra, pihenésre is adódik minimális lehetőség.

A tábor időpontja: 1999. július 26. - augusztus 2.Helyszíne: Baja, Petőfi-szigét 5. Ifjúsági Tábor

(Sugovica part)Részvételi díj: 1O.000-Ft

Elhelyezés: Kőépületben,4-6 ágyas szobákbanÉtkezés: Reggeli, ebéd, vacsora

Jelentkezési határidő: 1999. június 20.Jelentkezési cím: Bodor-Palkó Pál, 1061 Bp., Vasvári P. u. 7.

Információ: 06/209/332-992 telefonon vagy a fenti címen.

A jelentkezési lapnak tartalmaznia kell:• név

- születési hely, idő- pontos lakeim. (irányítószám is)

- telefonszám (ha van)- az iskola neve és címe

- 18 év alattiak esetében szülői hozzájárulás- a jelentkező aláírása.

A jelentkezési határidő lejártát követően visszaigazolástküldünk, amelyben a részletes program, információ és a

részvételi díj befizetésére szolgáló csekk is megtalálható lesz.

MAGYARVERSMONDÓKEGYESÜLETE

DIPLOMA

A veszprémi Városi MűvelődésiKözpont ésa Magyar Versmondók Egyesülete

hagyományosan két nyári

VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ TÁBORT rendez1. 10-14 éves gyermekek részére

1999. június 28. és július 3. között CSOPAKONRészvételi díj: 11.800,- Ft

2. 15-35 év közöttiek részére1999. júl. 9. és 15. között BALATONKENESÉN

Részvételi díj: 13.800,- Ft

Mindkét tehetséggondozó művészeti tábor programjakellemes balatoni üdülés sel egybekötve a vers- és

prózamondás szakmai ismereteinek megalapozásán, illetvetovábbképzésén kívül személyiségfejlesztő gyakorlatokat,műelemzéseket és irodalmi bemutatókat foglal magába.

A kiváló szakemberek által vezetett táborok hasznosfelkészítést nyújtanak a különféle rendezvényeken és

versmondó versenyeken történő szereplésekhez.Az érdeklődök 1999. június lO-ig a név, születési idő,

pontos lakcím (diákok esetében az oktatási intézmény)közlésével az alábbi címen jelezhetik részvételi

szándékukat:

VÁROSI MŰVELŐDÉSIKÖZPONTFerencz Zsuzsanna közművelődési referens

8200 Veszprém, Dózsa Gy. u. 2. Telefon: 88/404-549Tel./Fax: 88/429-693

A jelentkezések beérkezését követően küldjük el arészvételi díj befizetésére szolgáló csekket,

a részletes tájékoztatóval együtt.

versmondóKiadja: a Magyar Versmondók Egyesülete

Támogatónk:Nemzeti Kulturális Alap,

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma,Oktatási Minisztérium,

a Soros Alapítvány jóvoltából lapunk az Interneten is olvashatóhttp://www.c3.hul-vers

Felelős kiadó: Bodor-Palkó PálA szerkesztőség címe: 1011 Budapest, 1., Corvin tér 8.

Főszerkesztő: Kiss LászlóLevelezési cím: Versmondó, Budapest Pf.70. 1363

Telefon: 06 (30) 223-573E-maii: vers@C3.hu

ISSN 1217-3282

Dupla szám:Ára: 112,- Ft

A Versmondó megrendelhető a szerkesztőség címén.Előfizetési díj egy évre: 672,- Ft

Megjelenik évente hat alkalommal.

A címlapon Feledy Gyula"ÉLTEM- ÉS EBBE MÁS IS BELEHAL MÁR." képe látható.

versmondó 39

Grafikából sűrített költői világa

Feledy Gyula József Attila-vázlatai

AköltéSzetnek eleve léteznek festői és zenei moz­zanatai: egy tisztán metszett költői kép, egydallamos verssor, vagy, hogy a modem költé­

szetről beszéljek, egy drámai ellentmondásokat rejtő

metafora és egy bartóki disszonanciákra utaló hangzás ­mindez a Múzsák eredendő testvériségét tanúsítja. Taláninnen ered, hogy a költészet kezdeteitől mindig akadtak aképnek és a zenének művészei, akik kísérletet tettek anyelvi alkotás festői, grafikai vagy zenei lefordítására. Eza művészi kifejezésmódok közötti kommunikáció talánmég nehezebb, mint maga a műfordítás.

Maradjunk most Feledy Gyula József Attila-vázlatainál.az ő képzőművészeti "tolmácsolásánál". A grafikusnak,mint tolmácsnak valójában egy különleges kommuniká­ciós teret kell létrehoznia, és formákkal betölteni e, ebbena térben a költészet és grafika, ha költő és a grafikustalálkozik. Feledy Gyula József Attila-vázlatai igen ere­deti módon és meggyőző

erővel hozzák létre ezt akommunikációs teret: ezta találkozást. A költő

verssorait választotta,olyan sorokat, amelyekJózsef Attila végzetesköltői tapasztalataira ésegzisztenciális felisme­réseire vetettek fényt.Azokra, amelyekkel aköltő - a saját személyessorsán túl - a történelem­mel, a világmindenség­gel, az Istennel vias­kodott. "Gyere Úristen,nézd meg itt vagyok","Ha én sírok, a világ vérehull", "tán eltűnök hirte­len", "Éltem, és ebbe másis belehalt már", "s márhalálom is hasztalan",.Töredeznek a világ pánt­jai", "A költő hasztalanvonyít", "Lesz-e holnap,mely békét ígér?" - atöbbi között így hangoz­nak ezek a sorok meg­annyi zaklató kérdés,zaklató vallomás: egypoklokat járó költő vetszámot bennük sorsával,életével és halálával.Ezek a sorok: versek ésszavak mozgatták megFeledy Gyula képzeletét.

ezeket a költői üzeneteket kívánta transzponálni grafikaiformában, vagyis egy másik művészet nyelvezetén, amelyugyanakkor hitelesen idézi fel a grafikusművész sajátgondolatait, felismeréseit, érzéseit is. Valójában kettős

tükör jön létre. A költemények, illetve ezek kardinálisfordulatai tükrözik, a felidézett verssorokban pedig ottrejlenek a grafika nyelvén megfogalmazott üzenetek.Olyan grafikus képes ennek a kettős tükörnek a létre­hozására, aki mélyen átélte és hitelesen értelmezte JózsefAttila üzenetét. Ez a hitelesség, akárcsak a jó műfordí­

tások esetében, Feledy Gyula művészi vállalkozásánakrangját is megmutatja. Aki ilyen puritán intenzitással,személyes azonosulással, egyszersmind személyes szuve­renitással képes grafikusként tolmácsolni egy nagy költő

üzenetét, élő és éltető értelme van.

Pomogáts Béla

"Krisztus voltam..." (József Attila)