2016/május2

Elmélkedés Alessandro atyával

Az emberek körülbelül tisztában vannak az egyház szentségeivel. Sokak emlékeznek például gyerekkorukból az elsőáldozásra és a bérmálásra. Amikor szentségekről van szó, az első dolog ami talán az emberek eszébe jut, az a templom. Valamilyen szertartás, papok. Ahhoz, hogy mélyen meg tudjuk érteni, hogy miben áll a szent-ség, mindenekelőtt fontos észrevenni, hogy a szentség az valami, ami történik, és mindenképpen kapcsolódik az egyház életéhez. Amikor részt veszünk a szentségekben, van előttünk valami objektív, valami anyagi. Amikor a gyereket megkeresztelik, mi jut eszünkbe? A víz. Amikor áldozunk, hisszük, hogy a kenyér és a bor színe alatt je-len van Krisztus teste és vére. Sok szentségben szerepel az olaj. Szintén szerepelnek bennük az emberek. Amikor elmegyünk gyónni, szükségünk van egy papra. Magunkat nem gyóntathatjuk és a pap sem tudja saját magát. Mind-ezek mutatják, hogy a szentség valami, amiben szerepel egy anyagi, testi jelkép, és amit valaki más ad nekem. Ez a szentség logikája.

Isten megérint minket, méghozzá nem elvont, hanem konkrét módon az egyház által. Mi vagyunk azok, akik elfogadunk valamit, ami elvileg nem bennünk van, ha-nem amit kaptunk valaki mástól. A hála a legfontosabb hozzáállás a szentséghez. A szentség azt fejezi ki, hogy szükségünk van a reális, igazi Istenre, aki jelen van a kö-zösségben. A közösség mindig szerepel a szentségekben. A szentség attól szabadít meg bennünket, hogy hitünket leszűkítsük egy spirituális, individualista, kizárólag lelki tapasztalatra. Nem az én gondolatom Isten, hanem vala-ki más, aki rajtam kívül létezik. Valaki más hozza létre. Latinul ez az úgynevezett ex opere operato. Ez azt jelenti, hogy nem számít, milyen lelki állapotban van az ember, valóban objektívan történik valami és ez nem tőle függ. Attól függ, hogy Jézus Krisztus rábízott az egyházra bi-zonyos szavakat és gesztusokat, amik létrehozzák a szent-séget. Ez nagyon fontos, mert azt jelenti, hogy a hitünk nem függ valamitól ami hullámzik, változik csakúgy, mint a hangulatunk. A hit nem lehet egy ilyesfajta insta-bil dolog. Lehet, hogy amikor elmegyünk a misére, fejben nem vagyunk jelen, mert elkalandozik a gondolatunk, de a szentség attól még ott van ellőttünk. Objektívan létezik. Ez egy nagy vigasztalás számunkra. Isten nem hagy min-ket a szubjektivizmus és az instabilitás kezében. Az em-ber gyarló és instabil. Isten jelenléte viszont biztos. Ezzel együtt a hittan azt tanítja nekünk, hogy a szentség nem varázslat. Nem működik automatikusan. Ezért a latin használ egy másik kifejezést, ex opere operantis. Ez azt jelenti, hogy azért, hogy élvezzük a szentségek gyümöl-cseit, lényeges a közreműködésünk, hogy jól használjuk a szabadságunkat. Figyelni kell, tudatosítani, hogy mi a szentség. Komolyan venni a keresztény életet, kitartással, hűséggel állni hozzá. Akkor rövid vagy hosszabb idő alatt lehet, de megváltoztatja a szentség az életünket.

Egy szép példa is hozható a szentségekre, ehhez képzel-jünk magunk elé egy virágot. Azért, hogy egy virág növe-kedjen, szükség van mindenekelőtt magára a magra, mert nélküle soha nem válhat növénnyé. Ez egy objektív dolog. Lehet, hogy van jó föld, amit állandóan gondoznak, de a mag nélkül nem jön létre semmi. A mag Isten kegyelme, a szentség. Példának okáért a megkeresztelés. Keresztelés nélkül nem lehet szent életünk, nem lehetünk Istennek tetsző keresztények. Ez annyira objektív, hogy csak akkor érvényes és hatékony, ha megkereszteljük a gyereket. A mag is ilyen nélkülözhetetlen feltétel, hogy virág növeked-jen. Ez a mag el van rejtve a földben és csakis jó földben képes növekedni. Akkor sem tud fejlődni, ha hiányzik neki a víz, vagy a napfény.

(folytatás a 16. oldalon)

Kedves Hallgatók!Elnézést kell kérnünk a késlekedésért, de mint mondják, a jó munkához idő kell. Fogadjátok szeretettel a második számot, olvassátok lelkesen két vizsga között, vagy éppen a vizsgára várva.

Nincs még itt a nyár, csak a vizsgaidőszak, így második számunkban igyek-szünk feleleveníteni a szorgalmi időszak kellemes és emlékezetes élményeit: így például a Nyugatinál saját életéről szóló könyvét áruló Miklósi Károlyt, a már-cius 15-ei megemlékezés résztvevői pedig kulisszatitkokat árulnak el nektek, és a Jogászi Életpályák rendezvény második részéről is olvashattok beszámolót.

Igyekszünk, mint mindig, ezúttal is jogi aktualitásokkal készülni nektek, me-lyek kicsit túlmutatnak a száraz tananyagon, valamint ötleteket adni a kemény munka utáni szórakozáshoz.

Kívánok mindenkinek sikeres vizsgaidőszakot, itt az ideje learatni a szorgal-mas tanulás ötösökkel teli gyümölcseit!

Még egyszer köszönjük, hogy ilyen sokat vártatok ránk, s ígérjük, hogy a következő lapszám már sokkal hamarabb a kezetekben lesz!

Ádám Flóra Julianna

Elmélkedés Alessandro atyával 2Interjú Dr. Botos Katalin professzor asszony-nyal 3Interjú Dr. Varga Csaba professzor úrral 4Miklósi Károly, a Málenkíj robot szerzőjének látogatása 6Március 15-ei megemlékezés – Beszélgetés a március 15-ei emlékműsor szereplőivel 7BREXIT – Kilépni vagy maradni? Nagy Britannia választ 8Hová mégy? – „A Házszabályon túl”-ra 9A korrupcióellenes jogalkotás irányai napja-inkban 10A jövő nemzedékek érdeke a magyar jogban 11Titeket kérdeztünk 12

Küzdelem a jogért II. rész 13Hogyan növeljük az Erasmus+ elnyerésének esélyeit? 14Campus Mundi, azaz egy újabb lehetőség a külföldi tapasztalatszerzéshez 14A bűnügy „nyomain” lépkedve 15Istenek tanácsa – színdarab 16Hogy mondják latinul, azt hogy űrhajó? 17Saul fia 18Letehetetlen és felejthetetlen 18Interjú Rév Dániellel, az Eurosport kommentátorával 19Önmegvalósítás vs. önzés 20Jogászi életpályák 2.0 21Élj a lehetőségekkel! 22

Kedves Hallgatók!

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az hitünk virágjában volt.”

Pázmány Péter

A PPKE JÁK HÖKTÁMOGATÁSÁVAL

TARTALOMJEGYZÉK

Felelős kiadó: dr. Varga Zs. András dékán, egyetemi tanárSzerkesztői tanácsadó: dr. Koltay András egyetemi docens

Fôszerkesztő: Ádám Flóra Julianna Főszerkesztő-helyettes: Borsi Rebeka; Körtvélyfáy Dina

A szerkesztőbizottság tagjai: Büki Bettina; Élő Dániel; Hanich Veronika; Kasza Imola; Király Dorina; Kőrös Kinga; Máté Laura; Merrikin Gina;

Szarka Margaréta; Szilágyi Ildikó; Szilák Emese Online kiadás: Hoffmann Zsolt Címlap: PPKE ITK Vizuális Műhely

A szerkesztőség címe: 1088 Budapest, Szentkirályi utca 28–30., C épület, 319. szobaTelefonszám: (+36/1) 429-720, 321-es mellék E-mail cím: itelet.pazmany@gmail.com

Honlap: http://itelet-pazmany.blog.hu/Nyomdai kivitelezés: Mondat Kft.

Korábbi számaink ahttp://issuu.com/itelet-pazmany

oldalon elérhetőek!

Ítélet

2016/május 3

A Professzor asszony kivételes szakmai karriert tudhat magáénak. Dolgozott a Pénzügyminiszté-rium nemzetközi pénzügyek főosztályán, a Pénz-ügykutatóban a nemzetközi pénzügyek osztályát vezette, képviselővé választották, pénzügyi államtitkár, majd miniszter lett. Közszolgálati pályáját a Bankfelügyelet elnökeként fejezte be. Miért a közgazdász pályát választotta?

Szakmailag egyáltalán nem érdekelt a közgazdaságtan, amit tanultam. Semmi kedvem nem volt a szakmámhoz. Csak és kizárólag tanítani vágytam. A hivatalnoki perspektívától irtóztam. Szenvedtem is éve-kig, az egyetem után is ettől. Az egyetem azonban a szakmán kívül még két dolgot adott: mindenek előtt itt találtam meg a páromat. Még egyetemista voltam, amikor összeházasodtunk a férjemmel. Ő az 1956-os múlt örökségét hozta a házasságba, én az egyházi iskolát. Nagy karrier nem kör-vonalazódott előttünk. Szegényen éltünk, de én nagyon ragaszkodtam ehhez. A hatvanas évek végére, az új mechanizmus idejére kezdtem el érezni, hogy mégiscsak érdekes a szakmám. Megnyertem országos pályázatokat, s nemzetközi területre ke-rültem, ahol Tolsztojt és Thackeray-t egya-ránt hasznosíthattam – mármint az angol és orosz nyelvtudást. Olyan személy, aki egyszerre értett angolul, oroszul és értett a pénzügyekhez is, rajtam kívül nem akadt más. Megnyílt előttem a nemzetközi pálya – minden hátrányával együtt. A szakmai sikereket részben Nyers Rezsőnek köszön-hetem, aki akkor a Közgazdaságtudomá-nyi Intézet igazgatója volt, s mindig kiállt

me l l e t t e m . C s a k ú g y , mint Hagel-mayer István, volt tanárom és akkori igazgatóm, az ÁSZ későbbi elnöke társa-da lomtudo -mányi kérdé-sekkel kapcsolatban. A KGST-ről aligha ír-hattam volna szabadon az ő csöndes támo-gatásuk nélkül. Az Antall-kormány idején pénzügyi államtitkár lettem, majd tárca nélküli miniszter. Az a mondás járta, hogy „az Antall-kormányban egy férfi van, az is nő”. Mellesleg valóban az egyetlen nő voltam a kormányban. Nagyon küzdel-mes időszak volt. Ezt követően nagyon jó csapattal dolgoztam a Bankfelügyeleten. Kiváló jogászom, titkárnőm, és legendás sofőröm volt. Szép szakasza volt az éle-temnek, bár nehéz és hálátlan. Semmilyen nyomásnak nem engedtem, törekedtem a szakmai megalapozottságra. Ha nem így tettem volna, aligha kaptam volna meg a felügyelet Prudencia-díját 2005-ben.

Zlinszky János professzor úrral közösen kezdték szervezni a Pázmány Jogi Karát. Hogyan szüle-tett meg az elhatározás? Hogyan jött létre a Hel-ler Farkas Intézet?

1995-ben egykori pénzügyminiszterem, akinek államtitkára voltam, Rabár Ferenc megkeresett azzal, hogy üljünk össze ba-

rátjával, Zlinszky János alkotmánybíróval és még egy-két kollégával elbeszélgetni ar-ról, hogyan lehetne a PPKE-n egy jogi kart létrehozni. A helyszínt tekintve ezt Pesten terveztük. Ehhez Zlinszky János ragasz-kodott, mondván, így meg lehet nyerni előadónak a legkiválóbb gyakorlati szak-embereket is.Néhány órára ki tudnak szakadni munká-jukból, de más városba utazni nem biztos, hogy lenne idejük. Magam is így véltem. A „csapat” abban is egyetértett, hogy jelentős mennyiségű gazdasági ismeretet kell ok-tatni, mert a kommunista évtizedek alatt az embereket leszoktatták az önálló dön-tésekről a gazdaság területén. A piacgaz-daság viszont ezt szükségessé teszi ezeket. A jogi témák jelentős része mögött – le-gyen az közjog vagy magánjog – gazdasági problémák húzódnak meg, nem is beszél-ve a kereskedelmi-, verseny-, és bankjogról. Ha nem értjük a szabályozás célját, akkor nem érjük el vele a kívánatos eredményt. Zlinszky János ezt nagyon is jól értette, hiszen évekig dolgozott ilyen területen a vállalati gyakorlatban. Nem csoda ezért, hogy a jogi kar első óráját a Ménesi úton, a zárda éttermében, ahol indult az oktatás, „Bevezetés a közgazdaságtanba” címmel magam tartottam. Amikor átkerültünk a Szentkirályi utcába, akkor is még kezdő évfolyamosok voltak a hallgatóink, így sok közgazdasági óránk volt. A Közgazdasági Intézet, amely felvette később Heller Far-kas nevét, nagyon átgondolt programot indított el. Heller Farkas a külföldön leg-ismertebb magyar közgazdász volt, akit az

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karát (PPKE-JÁK) a Magyar Katolikus Püspöki Konferen-cia 1995. április 3-án, az 503/1995 számú határozatával alapította. A Kar életre hívásakor különösen nagy szükség mu-tatkozott a jól képzett, keresztény szellemiségű, jogot végzett szakemberekre a rendszerváltást követő jogállam felépíté-séhez. Karunk és oktatóink fő céljuknak tekintik az európai hagyományokon alapuló oktatást és a keresztény értékrend továbbadását, mellyel az országban elsőként, hatalmas hiányt pótolva kezdték el feladatuk ellátását.

A húszéves jubileum alkalmából a Portré rovaton belül induló új sorozatunkban olyan oktatóinkat ismerhetik meg közelebbről az olvasók, akik az alapítás óta tanítanak egyetemünkön, ezzel is kifejezve hálánkat is megbecsülésünket személyük, hivatásuk, és oktatói munkásságuk felé.

„Az életemet tettem fel a Pázmányra. Elsősorban tanár vagyok, s csak másodsorban közgazdász.”

Interjú Dr. Botos Katalin professzor asszonnyal, Karunk egyik alapítójával, a Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet oktatójával

Portré

Ítélet

2016/május4

angolszász szakirodalom napjainkban is számon tart. Mivel nyitni akartunk külföl-di kapcsolatok felé, fontos volt olyan név, amit – ha valaki utána néz – meg is talál az enciklopédiákban.

A Heller Intézet a mainstream közgaz-daságtan továbbfejlesztésére törekedett, új, nem hagyományos elemekkel bővítve az alapvető, mindenütt kötelezően oktatott tananyagot. Abból indultunk ki, hogy az egykori Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi karán két diplomát adtak ki, állam-tudományi tudor, és jogtudományi tudor diplomát. Az előbbiben az első két félév-ben majdnem a tárgyak fele gazdasági is-meret volt! A Pázmány gyakorlatát, hogy több féléven át tanítunk közgazdaságtant, viszonylag hamar követték más egyete-mek, így az ELTE jogi kara is. Mi nem csak egy zanzásított „Samuelson-anyagot” adunk elő, hanem a jogászok sajátos igé-nyeihez szabva, saját könyvekből tanítot-tunk, s tanítunk ma is. Az első másfél évtizedben különösen sok gyakorlati szak-embert hívtunk meg. Monetáris politikát a Jegybank volt elnökhelyettese tanította, a banküzemtant jómagam, mint a Bankfel-ügyelet volt elnöke, Tarlós István, a III. ke-rület 20 éven át volt polgármestere tartotta az önkormányzati gazdálkodásról szóló előadást, Járay Zsigmond MNB elnök a jegybankról, a közigazgatási államtitkár a gazdasági minisztériumból, a biztosításfel-ügyelet és bankfelügyelet vezető jogászai a maguk szakterületéről, az Állami Szám-vevőszék elnöke az ellenőrzésről. Vagyis tényleg gyakorlatias ismeretekkel gazda-godtak a hallgatók. Államháztartástant,

pénz- és tőkepiaci ismereteket is tanultak a hallgatók, emellett vállalatgazdasági és külgazdasági ismereteket, menedzsmentet, tehát a mikroökonómiai szféra ismereteit is tanítottunk. Nem maradt a háttérben azonban az elmélet sem. Elmélettörténet-tel bővítettük a „Bevezetés…” c. tárgyat. Minden elsős megismerkedett továbbá a világvallások gazdasági tanításával, külö-nös súllyal a katolikus egyház gazdasági tanításaira. Volt speciálkollégiumunk a Biblia közgazdasági kérdéseiről, nagyon szerették a hallgatók. Ebben férjemnek, Botos Józsefnek, a statisztika nagyszerű tanárának volt szerepe, aki igen érdekessé tudta tenni tárgyát. Mivel később a gazda-ságtan óraszámát csökkentették, volt, ami napjainkra lemaradt. Pedig hasznos volt: a hallgatók visszajelzései szerint igen jól tudtak elhelyezkedni ezen ismeretek bir-tokában.

Professzor asszony szeretete a tanítás iránt rég-ről gyökerezik. A Heller Farkas Intézet mellett a Doktori Iskolában, a Bölcsészkaron működő Gazdaságtörténeti Doktori Iskolában, sőt még a Szegedi Tudományegyetemen is tanított. Mi a tanítás művelésének legfőbb célja?

A kétezres évek közepétől félállásban, de nem fél szívvel, hanem teljes óraszámban tanítottam az Intézetben. Ennek oka az volt, hogy a Szegedi Egyetem meghívott a Közgazdasági Doktori Iskola vezetőjének. 1995 óta ugyanis párhuzamosan tanítot-tam ott is, a pénzügytani intézet vezetője-ként. A PPKE-től azonban soha, egy percre se szakadtam el. Nyugdíjazásomig tanítot-

tam a Heller Farkas Intézetben. Az élete-met tettem fel a Pázmányra. Elsősorban tanár vagyok, s csak másodsorban köz-gazdász. Tanárként nem lehet nyugdíjba vonulni. A mérnök, jogász, közgazdász űz-heti szakmáját nyugdíjasként valamilyen formában, de tanár csak akkor folytathatja a munkáját, ha tanít. Akkor vagyok bol-dog, ha egy nagy auditórium tele van, s egy-egy előadást megtarthatok. Ahogy néhai Zlinszky János dékán úr mondta: ennek a (sajnos igen lassan) polgárosodó magyar társadalomnak szüksége van jogi és gazdasági ismeretekkel bíró értelmiség-re. Szükség van olyan szakemberekre, akik keresztény szellemben ismerkedtetnek meg mindazzal, amit tudni kell.

A Katolikus Egyetem hivatása éppen az ilyen értelmiség-képzés. Legyenek olyan hallgatói, akik szakmájukat kiválóan tud-ják, de ezt lehetőleg olyanoktól tanulják, akik amellett, hogy jó szakemberek, hiteles keresztények. Legyenek módos polgárok, hogy tudják a rászorulókat segíteni – és többek között az Alma Matert is támo-gatni –, de mindig a tisztesség határait betartva. Mi a férjemmel nem lettünk a gazdasági elit vagyonos tagjai, de mindig igyekeztünk úgy élni – három gyerme-künkkel, és 13 unokánkkal –, ahogy az imént említettem. Sok szép, Díszteremben tartott karácsonyi ünnepség tanúsítja ezt, ahol Botos Jóska bácsi volt az öreg pász-tor, s az unokák a kis pásztorok. Reméljük, életpéldánknak volt valami hatása környe-zetünkre, és többek között Karunk szere-tett hallgatóira is.

Kasza Imola

Portré

„Magam a gondolkodni — a jogban gondolkodni — megtanítását tűztem célul magam elé.”Interjú Dr. Varga Csaba professzor úrralDr. Varga Csaba 1965-ben doktorált Pécsett, és ugyanebben az évben kezdte meg kutatói pályáját az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében. Egyetemi tanár az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanítva lett. A Pázmány Péter Kato-likus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Jogbölcseleti Tanszékének professzor emeritusa, Karunk egyik alapítója, az MTA doktora, Széchenyi-díjjal kitüntetett jogtudós.Tanár Úrhoz intézett első kérdésem: hogyan ju-tott el a jogi egyetemig, mikor és milyen indítta-tásból választotta ezt az utat?

Szerencsésnek mondhatom magam, mert éppen nem gondtalan ifjúságban volt ré-szem. Nagyapám a postának is egykor országosan több száz kocsit szállító hin-tógyáros cégét apám fejlesztette Dél-Du-

nántúl jó nevű karosszériagyártójává; én még akkor is, amikor már államosítottak s lakásunkból is kitaszítottak, még mindig a háborúból visszamaradt saját építésű bu-szainkon utazhattam. Ennek megfelelően valamennyien a családban „kizsákmányo-ló” osztályszármazásúvá lettünk, majd-nem páriák. Egyetemként bányamérnöki-re, Miskolcra is úgy kerülhettem egyálta-

lán, hogy tizenhárom hónap mélyszinti csilléskedés után immár saját kádereként javasolt a pécsi szénbánya. Mire visszaver-gődtem onnan Pécsre, s jobb híján jogra, még első évemben zajlott le a katolikus ifjúsági pasztoráció állambiztonsági meg-torlása, s magam egy többszáz pap elítélé-sével járó ún. államellenes összeesküvésbe kevertettem bele. Mostanában derült csak

Ítélet

2016/május 5

Portré

ki, hogy szigorúan titkos vádiratában meg is neveztettem. Bármennyire bele-dolgoztam hát magamat a végzés idejére a jogelméletbe, Pécsett nem maradhattam. Szintén mostanában derült ki: a politikai rendőrség egy „politikailag megbízhatat-lan”-kartotékrendszer részeként tartotta nyilván megtorló akciójuk engem érintő anyagát, s még két évtizeden át mindig továbbküldte azon rendőrségi politikai osztályhoz, ahol éppen állandó lakcímen laktam. Kereszténység, magyarság — a kom-munista hatalomátvétel óta ez maradt a fo-gódzónk. Életem így tudatosan egy titkos élettel kettőződött. Amiben részem lehe-tett tehát, azok a kemény próbatételek, a mindennapokban is az erkölcsi lét és nem-lét határait feszegető választások sora, és nem utolsó sorban mindenki másnál jobb teljesítmény felmutatásának a kényszere. Ebben rejlett szerencsém, mert mindez igencsak megedzett egy egész életre.

Jogi diplomával a kezében, hogyan emlékezik vissza első munkatapasztalataira?

Orgonista, költő, filozófus vágyakkal in-dultam; ez utóbbiért kétszer is megkísé-reltem további egyetemváltást. Ám abban, ami maradt, azaz a jog feletti teoretikus tűnődés lehetőségében úgyszólván mind-ezt megtaláltam. A rosszból itt sem lett más, mint jó, hiszen tanáraim át tudtak menteni a jogtudományok akkori fellegvá-rába, az akadémiai intézethez Budapestre. Persze a családalapítás, otthontól elszaka-dó lakásteremtés rettenetes nehézségeire asszonyom ma is gyötrelemmel emlékezik. Én pedig — mi mást tehetvén — még eltökél-tebben dolgoztam. Évek során át tudtam kivívni, hogy az akkor jogösszehasonlí-tásnak mondott dokumentációs nyűgtől szabadulva az elméleti jogtudomány terü-letén számoljanak velem; néhány további év keserves küzdelme eredményeként az-után már akadémiánktól sokfelé küldött, majd nyugati egyetemek sorától szívesen meghívott, szakmánk nemzetköziségében elismert kutató lettem.

Tanár Úr kezdetektől fogva oktatója egyete-münknek; hogyan került a Pázmány Péter Kato-likus Egyetemre?

Éppen a rendszerváltást megelőző fél év-tizedben jött el az ideje, hogy immár saját kezdeményezésből hosszabb időre meg-hívott vendégkutatóként működhessem Ausztráliában, Japánban, majd az Egye-

sült Államokban, végül Skóciában. Akkor már egy évtizednél régebb óta tanítottam félidőben jogelméletet az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, amiből persze a ma kormányon lévőknek tartott esti Bibó-kol-légiumi külön kurzusaim maradtak a leg-inkább emlékezetesek. Hazatértem után, megfelelő fokozatszerzéstől kísérten egye-temi tanár rangot nyertem. Nem sokkal később pedig mindezekkel párhuzamosan, gyakorlatilag éjjel-nappal az első szabadon választott miniszterelnököt szolgáltam, tanácsadó bizottsága kormányfőtanácsos tagjaként. Mai Nagykancellárunkkal elő-

ször akkor találkoztam, amikor még a mai katolikus egyetem kormányzati-egyházi koncipiálásán külön-külön dolgoztunk. S szintén akkoriban ismerkedtem meg sze-mélyesen majdani alapító dékánunkkal, miután az igazságtételi törvény megsem-misítésével Alkotmánybíróságuk letag-lózta egy nemcsak jogállami, de egyszers-mind sikeres átmenet esélyét. A katolikus, majd utóbb református egyetemalapítás hathatós ösztönzését kormányzatunkban mindvégig nemzetstratégiai prioritásként éltük meg, ösztönöztük és segítettük. Ak-kor pedig, amikor egy immár ellenségessé változott kormányzati környezetben az előbbinek jogi karral kiegészítésére került sor, számottevő munkával járó részvételem a néhány tagú előkészítő bizottságban már csak jóleső következmény volt.

Hosszú idő óta tanít egyetemünkön: milyen okta-tási módszert képvisel?

Módszerben, tantárgystruktúrában szá-mos újításunk volt; idővel ezek sajnos le-

nyesegetésre kerültek. Zlinszky a „jog és...” (filozófia, logika, retorika, gazdaság, kör-nyezet, kommunikáció) típusú tárgybőví-tése akkoriban sikernek számított. Magam a gondolkodni – a jogban gondolkodni — megtanítását tűztem célul magam elé. Hajdani tanítványok, ma kormányzati, igazságügyi csúcson állók mondják: azért maradtam számukra emlékezetes, mert a jogászként megélhető felelős közéleti lét alapjairól, bármikori nehéz helyzetek-ben szükségképpen felvetődő jogászi di-lemmáknak a jog gyökereihez visszatérő lehetséges feloldásáról tanítottam nekik. Vagyis nem csupán merő jogtechnikus-nak készítettem fel őket, aki esküje szerint készként fogadja a szabályok és eljárások adott időmetszetben érvényes kialakultsá-gát, pusztán a joggyakorlatban elfogadott értelmezésben látva szerepét. Akkor egyéb-ként intézet voltunk, amit alapíthattam, majd vezethettem a törvényes korig, elérve, hogy – az országban egyedül egyébként – hivatalosan akkreditált „kiválósági hely” legyünk.

Tanár Úr kimagasló tudása és munkássága meg-kérdőjelezhetetlen, s ha jól értesültem, nemré-giben magas kitüntetésben részesült.

Fél évszázada munkálkodhatok immár, jóleső támogatással a háttérben. Elismerés-sel azonban mostanában találkozhattam csak először: jogtudományban, az élők közül negyedikként s tudtommal, mint egyetemünk munkása, elsőként vehettem át néhány éve Széchenyi-díjat.

Mit tart legnagyobb pozitívumnak a Pázmány Pé-ter Katolikus Egyetemen szakmai és közösségi szempontból?

Induló évtizedünk maga volt a pezsgés, a hallgatóinkkal közös öröm, hogy min-dennek ellenére sikeresen létrejöttünk. Akkori gyermekeink szakmai és politikai közéleti alkalmak tömegét szervezték, az Ítélet a tenni akarások olykor hevült vi-tacikkeitől tombolt. Tartósnak bizonyuló közös érdeklődések formálódtak. Akik speciális kollégiumaimon elsőként részt vettek, nemrégiben kényszerítették ki, hogy évente kétszer – későbbi hallgatóim-mal kibővítve – formálisan összejöjjünk. Mert életük tartalmává szervesült ez a volt. Ez lett a mi alumnink. Immár közös tár-sasággá szövődtek egykoriak és későbbiek, kikkel csaknem éjfélig folytatjuk a valaha megkezdett vitákat. Büszkén vallják, hogy

Portré | AktuálisÍtélet

2016/május6

„Kevesen vagyunk már, akik túléltük ezt a »csodálatos« helyet”

Miklósi Károly, a Málenkíj robot szerzőjének látogatásaAkik hétköznap négy és hat óra között a Nyugati pályaudvarnál szoktak járni, talán találkoztak már azzal az ősz öregúrral, aki aktatáskájából rendületlenül árulja könyvét, a Málenkíj robot – Orosz hadifogságom történetét. Ő látogatott el hozzánk március 10-én, hogy személyesen me-séljen nekünk fiatalkoráról, a hadifogságról, szerelmekről, múltról és jelenről.

Ahogy kék zakójában és fehér szövetnadrágjá-ban besétál a terembe, egy idős matrózra em-lékeztet, aki még mindig őrzi fiatalságának egy darabját, annak ellenére, hogy már a 90. élet-évét tapossa. – Szépek vagytok – mondja. A hangja lelkesedéssel teli. – Miről meséljek nektek gyerekek? Kérdezzetek!

Meg vagyunk szeppenve, nem tudjuk pontosan, mit is kérdezhetnénk. Nem baj, nem zavartatja magát, majd jönnek a kér-dések. Belekezd a történetbe.

1945. február elején, 18 évesen vitték el „egy kis munkára”, melyről csak pontosan 1047 nap múlva térhetett vissza. Akkori-ban a Klösz György és fia Grafikai Műin-tézetben volt szövegrajzoló. Nagyon szere-tett rajzolni és rajongott ezért a munkáért. Éppen ezért az ostrom alatt, mikor nem járt a villamos, nem akart tovább tétlenül otthon ülni, így gyalog indult el a mun-kahelyére. Út közben néhány orosz katona igazoltatta. Innen már nem volt visszaút.Először Gödöllőre, majd onnan Romániá-ba, s végül Oroszországba, Nikolajevka vá-rosába szállították őket. Útközben, még a

magyar határon belül több levelet is kido-bott a vagonból, abban reménykedve, hogy azok valahogy eljutnak a családjához. „A jó Istenre kérem, juttassák el a címzett-hez.” ¬ állt rajtuk.

A levelek végül célba értek, – melyeket a mai napig őriz – azonban egy életmen-tőnek szánt hazugság miatt nem akadtak a nyomára, pedig akkor már apja és annak – orosz! – főnöke a Nemzetközi Vöröske-reszttel is kerestette.

Az történt ugyanis, hogy még Gödöllőn közölték velük, hogy aki 1927-ben, vagy utána született, az hazamehet. Károly, aki 1926-os születésű, a szabadulás reményé-ben, az igazolványában egyszerűen átírta a 26-ot 27-re.

– Hazudtam, de őszintén gyerekek, ti mit csináltatok volna a helyemben? – te-szi fel a kérdést. Mindenki egyetért, hogy valószínűleg mi is ugyanezt tettük volna. – De ez a hazugság lett a vesztem, ugyanis a Vöröskereszt jelezte apámnak, hogy bár van egy Miklósi Károly nevű fiú, de a kora nem egyezik. Így csak nagyon sokára akad-tak végül a nyomomra.

A tábor, aho-va vitték őket egy felrobban-tott cukorgyár helyén volt. Ezer német és ezer magyar volt ott összezsúfolva. Főleg mezőgazdasági munkákat kellet végez-niük, később ők lettek a „répás szakasz”, mivel nekik kellett a cukorrépát felrakod-ni a vasúti kocsikra. Itt összebarátkozott néhány sráccal, ezek után ők mindvégig együtt voltak.

Mint mondja, az oroszok tulajdonkép-pen a körülményekhez képest embersége-sen bántak velük. Akik folyamatosan ver-ték őket azok a ruszin és rutin „barátaik” voltak.

A családon kívül az étel hiányzott nekik a legjobban. Fiatal fiúk lévén állandóan ettek volna, de káposztalevesen kívül nem nagyon volt más. De ahogy mondja, a nyomor hihetetlen leleményességre tanítja meg az embert. Megtanulták, hogy lop-janak maguknak répát, vagy hogy mikor álljanak sorba, hogy több levest kapjanak.

Azt mondja, hogy a kínzó éhségen és az élősködőkkel teli kellemetlen környezeten

ma is szellemi izgalommal, igazi hivatástu-dattal élnek. Nos, idővel sokat változott a hallgatóság háttere, szellemi késztetettsége – olvasottságban, felkészültségben, családi beszélgetések ritkulásával az előd-generá-ciók tapasztalatainak továbbéltetésében egyaránt. Mintha várakozásaik is változná-nak, s professzionalizmust jelző diploma-szerzésre terelődnék a hangsúly ahelyett, hogy magukban a gondolkodó felelős lény kiművelésének lehetőségét keresnék. Persze immár nem is egyszerűen az egyetemista szellemi töltekezésnek az egyedülálló ide-jét élik, hiszen folyvást rohangálnak; túl korán kényszerülnek arra készülni, ami-ben mai hitük szerint majd pénzkeresőkké válhatnak… Karunkat megalapozott hí-rűnek, szilárd igényességűnek, erőteljesen

felépültnek s megállapodottnak ismerem. Befelé pedig – tanúsíthatom – jó kedvű és támogató. Közösséget formál. A ma ala-kításában pedig nagyszerűen helytállnak egykori végzettjeink.

Végezetül, milyen tervei vannak a jövőre nézve?

Változatlanul munkálkodom. Új kutatás és továbbgondolás találkozik a régiekkel sáfárkodva. Most jelent meg válogatott írásaim négyszáz oldalas gyűjteménye oro-szul, szellemi fővárosunk tudományos ki-adójánál, sorozatában Kelsen után. Itthon kari kiadásra készül nagy terjedelmű köte-tem, mely egybefogja utóbbi időkben vég-zett búvárlataimat a jog természetéről. Egy év múltán ezt egy másik összegzés követi.

Készülök egy angol kötettel is. Miközben ki kell kacsintanom eddigi hivatásomból, hogy egy pécsi könyvben dokumentáció kíséretében feldolgozzam az automobi-lizmus vidéki elterjedésében nagyapám s apám szerepét. Nemsokára Szentpétervá-rott egy nemzetközi tudós találkozón kell a nemzeti érdek nevesíthetőségét globális kihívásaink közegében keresve szólanom. Habár csodálom Nobel-díjasainkat, kik természetkutatásban tudományváltással újítják meg önmagukat, a magam érdek-lődését mégis tudás és bölcsesség keresztút-ján képzelem; ez az, amiről a jogfogalom kapcsán Kant is mondta: folyton megúju-ló kimeríthetetlensége végtelen.

Hanich Veronika

Aktuális Ítélet

2016/május 7

Mit jelent számodra március 15. ünnepe?

Czibulya Balázs: A történelem nemcsak ese-mények laza halmaza, hanem kőkemény és következetes bizonyítvány arról, kik vagyunk, mit tettünk és mit tehetünk még. Ilyen „jegy” benne március 15., egy közéleti esemény felelevenítése, megis-métlése, a magyarságunk megélése, nem-zeti és egyben egyetemi ünnep, amikor a többi magyar mellett mi, pázmányosok is odatesszük magunkat, hogy közösségként megálljunk, emlékezzünk, erőt merítsünk, és újra összekovácsolódjunk - amíg nem feledjük el az őseinket, addig ők sem küz-döttek hiába.Csőke Ádám: Mit is üzen nekünk tehát 1848. március 15.? Az emlékezés szempontjából elég, ha meghallgatjuk a hősi neveket, a verseket és belekóstoljuk a történelem egy aprócska szegletébe? Nem! Petőfi Sándorék példát adtak Magyarországnak, de elsősor-ban a fiataloknak. Bem tábornokék adták a forradalomhoz a tudást és a tapasztala-

tot, a fiatalok az erőt! Vállt vállnak vetve harcoltak egy jobb Magyarországért, egy jobb Világért!

A mai rohanó világban igenis meg kell állnunk egy percre, rájuk emlékezni és pél-dát venni róluk! Félre kell tenni a minden-napok terheit, figyelnünk kell arra, hogy ne adjunk ki kezünk közül rossz munkát, ne csapjuk be embertársainkat. Az értékrendet állítsuk talpra és tereljük vissza a természe-tes medrébe. Nem szabad engednünk, hogy a pénz irányítson minden emberi kapcso-latot. Szűkebb közösségünkben figyeljünk családunk tagjaira, barátainkra, kollégáink-

ra és végsősoron egymásra! Ne szóródjunk szét a nagyvilágban. Legyenek közös terve-ink közös céljaink és fogjunk össze közös jövőnk és fejlődésünk érdekében!

Mikor szerepeltél először? Hogyan emlékezel erre vissza?

Simon Anna: Annyira gyorsan telnek az évek, hogy őszintén nem tudom megmon-dani, hogy melyik évben beszélgettem er-ről a Tanárnővel. Talán 2014-ben, az 1956-os megemlékezés volt az első alkalom, ami-kor szerepeltem. Azonban már előtte, egy évvel volt egy megemlékezés, ám nem az iskola falai között került megrendezésre. Sőt, még elsős koromban a Tutori szerve-zet is tartott megemlékezést. Emlékszem, gondolkodás nélkül igent mondtam arra, hogy szereplőként részt veszek a műsor-ban. Örültem és megtiszteltetésnek érez-tem, hogy részese lehetek az előadásnak. Úgy gondolom, ki lehet mondani, hogy egy hagyományt teremtett a Tanárnő, és az

Március 15-ei megemlékezésBeszélgetés a március 15-ei emlékműsor szereplőivel

2016. március 10-én egyetemünk megemlékezést tartott az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseiről, melyet dr. Görög Dóra, az Európajogi Tanszék megbízott oktatója szervezett. A már hagyománnyá váló, Tanárnő által rendezett emlékműsor ismét volt egyszerre szívhez szóló, megható, izgalmas és magával ragadóan élettel teli.

Ezúttal a szereplőkkel – Baló Julianna Rékával, Czibulya Balázzsal, Csőke Ádámmal, Lukács Ingriddel, Kormányos Ju-dittal, Morvay Fülöppel, Simon Annával – beszélgettem arról, hogyan zajlottak a próbák, miért tartják fontosnak a meg-emlékezést.

kívül tulajdonképpen fel sem fogták, hogy foglyok. Túl fiatalok voltak.

– Szerencsém volt, mert nem volt se fe-leségem, se barátnőm. Nem volt, aki hiá-nyozzon, és ez jobb volt így. Láttam, hogy mások hogyan őrültek bele a szerelmük hi-ányába. Bár már 18 éves voltam, még egy „csajcsikám” se volt. Volt egy lány, akivel barátkoztam, de ő „egy szinttel” tovább akart lépni, én viszont túl félénk voltam. – mondja, majd elővesz egy fényképet, melyen egy fiatal, igen helyes fiú látható. – Azt mondják, jóképű voltam. Miután hazajöttem, odavoltak értem a lányok.

A szabadulásra egy kihallgatás után ke-rült sor, amikor végre kiderült, hogy való-jában mikor született. A lágerparancsnok csak annyit mondott: „durák magyarszki”, azaz „hülye magyar”, s hazaengedte. Ká-rolyba ekkor hasított bele, hogy ha a leg-

elején az igazi születési dátumát mondja be, akkor már régen szabad lett volna. De akkor már mindegy volt, végtelenül bol-dog volt, hogy végre hazamehet. Egy orosz kiskatona kísérte egészen hazáig. Rá a mai napig meleg szívvel emlékszik vissza.

Otthon szinte el sem hitték, hogy ha-zaért. Az édesanyja mákos tésztát csinált neki, az volt a kedvence még „azelőtt”.

Károly ezután visszament dolgozni, ki-tanulta a fényképész szakmát is, később abból élt. Megnősült és két lánya született. Azt mondja, bár sok mindent megélt, a mai napig naiv maradt. Emiatt sokszor került nehéz helyzetbe, mert az emberek nem csak akkor, ma is tudnak kegyetlenek lenni egymással. Történt például, hogy a Nyugatinál egy fiatal lány felajánlotta, hogy segít neki hazavinni a holmiját, s mi-

közben Károly hálából kávét főzött neki, a lány elvitte az összes pénzét…

Amit viszont a mai napig nem ért, hogy a kárpótlási összeg megállapításánál miért csak két évet számoltak három helyett. Nem csak ellopták tőle azokat az éveket, de ezután az állam egy évet még le is ta-gadott ebből.

Károly bácsi ennek ellenére derűs és érett kora ellenére energikus. Célja, hogy történetével egy fiatal srác szemszögéből ismertesse meg a mostani ifjúsággal azt, amit a legtöbben csak a történelemköny-vek perspektívájából ismerünk. Azt mond-ja, őszintén kívánja, hogy soha ne tapasz-taljuk meg, amit ő személyesen átélt.Mi pedig innen kívánunk neki jó egészsé-get és még legalább 50 évet!

Borsi Rebeka

Ítélet

2016/május8

Aktuális

még nagyobb örömmel tölt el, hogy szinte a kezdetektől hozzájárulhattam ehhez.Hogyan és mikor csatlakoztál a szereplőkhöz?

Csőke Ádám: Az egy évvel ezelőtti március 15-ei ünnepi megemlékezéshez a HÖK-ön keresztül csatlakoztam. Akkor egy olyan – ma már baráti – csapat verbuválódott össze, akikkel a műsorra való készülődés és a próbák hangulata leírhatatlan érzést váltottak ki belőlem. Ebből kifolyólag nem is volt kérdés, hogy a soron következő műsorokban vállalok-e szerepet. A műso-rokat dr. Görög Dóra Tanárnő szervezi és szerkeszti, aki biztos vagyok benne, hogy örömmel fogadja a lelkes érdeklődőket és szerepelni vágyókat egyaránt.Morvay Fülöp: Első éves koromban az au-lában láttam az októberi műsort, de itt még nem tudtam semmit a csapatról. A csatlakozásom tavaly történt, miután márciusban felvettek a Tutorság szerveze-tébe. Simon Anna volt, aki megkérdezte még szeptember környékén, hogy lenne-e kedvem szerepelni az októberi műsorban, mert szükség lenne még egy fiúra. Azóta ez a márciusi volt a második előadás, amin részt vettem. Nagyon hálás vagyok dr. Gö-rög Dóra Tanárnőnek, hogy ezt lehetővé teszi, számít rám és minden produkcióba hatalmas energiát fektet.

Hogyan zajlanak a próbák?

Csőke Ádám: A felkészülés és a próbák al-kalmával talán, ami a legfontosabb – a jó

hangulat és a baráti kapcsolatok mellett –, hogy egy-egy történelmi korszakunkat ki-csit jobban megismerjünk, megértsük az akkori kor emberének cselekedeteit, érzése-it, érzelmeit, örömét, bánatát és azt, hogy mit is üzen nekünk a 21. század emberé-nek. Rájövünk, megértjük, hogy valójában mi is 1848. március 15-ének vagy éppen 1956. október 23-ának igazi üzenete.Lukács Ingrid: A próbák mindig produk-tívnak mondhatók. Kész forgatókönyvvel készül nekünk a Tanárnő, a dalválasztás is magáért beszél. A hangulat vidám volt most is, nem éreztünk semmiféle nyomást és kapkodást. Eleinte a dalokat tanultuk meg, majd a szövegeket összeolvastuk. Ezután otthon mindenki memorizálta a saját részeit, illetve, hogy ki után követke-zik. A főpróba már hangosítással zajlott egyetemünk aulájában. A technikus úrnak ezúton is köszönjük szépen a segítséget. Közösségépítő ereje is volt a próbáknak, pár társamat itt ismertem meg és így let-tünk barátok. Október 23-án újra összeáll a csapat, már izgatottan várom!

Mi volt a legemlékezetesebb fellépés számodra?

Baló Réka Julianna: 2014-ben az ’56-os műso-ron már felléptem. Tavaly sajnos nem tud-tam részt venni, de idén újra jelentkeztem, hogy szívesen szerepelnék. Otthon a kottá-imat pakolva találtam egy huszárnóta fel-dolgozást Bárdos Lajostól, és gondoltam, hogy beilleszthetnénk a műsorba. Minden-ki nyitott volt erre, így a kórusunkból né-

hány lánnyal megtanultuk, és ezáltal szí-nesíthettük a megemlékezést. Nekem ez az együtténeklés volt a legkedvesebb részem műsorban.

Miért ajánlanád másoknak akár a műsorban való szereplés lehetőségét és akár azt, hogy megem-lékezőként vegyen részt a műsoron?

Czibulya Balázs: Mert összekovácsol, lelkileg megerősít és nem csak a tévén keresztül jut el hozzánk március 15-e mondanivalója. Látjuk és kicsit talán meg is ismerjük egy-mást. Vagyis értelmes és jó dolog bárme-lyik oldalról szemlélve.Kormányos Judit: A fellépés egy öröm, hi-szen öröm közvetíteni valami értéket, öröm ennek a részese lenni. Valamint mai világunkban különösen fontosak a megemlékezések, hiszen tiszteletünket fe-jezzük ki azok felé, akik hősiesen, bátran küzdöttek, és előbbre vitték hazánk sorsát. A fellépéssel vitathatatlan, hogy magabiz-tosabbak leszünk, és ez hozzásegít minket, hogy nagyközönség előtt később is ki tud-junk állni.

Hallgatótársainknak pedig támpontot és információt adunk ezen jeles magyar ese-ményekről, és ami még fontosabb, őket is a megemlékezés részesévé szeretnénk tenni, hogy érzelmileg is bekapcsolódjanak az ál-talunk felelevenített eseményekbe.

Hanich Veronika

Nagy Britannia június 23-án újra dönthet függetlenségéről. A britek népszavazás-ra bocsátják a kérdést: „Maradjanak-e az Európai Unió tagjai, vagy inkább lépjenek ki?” 1975-ben a britek úgy döntöttek, hogy az Európai Unió tagjai maradnak, de vajon még idén is hasonló véleményen vannak?

Külpolitikai szakértők szerint az ered-mény kiszámíthatatlan, egy azonban biz-tos: nem lesz nagy különbség az „igen” és „nem” voksok aránya között.

A februári EU csúcson David Cameron konzervatív kormányfőnek sikerült jelentős engedményeket kiharcolnia, például az uniós munkavállalóknak szóló juttatások korlátozását, a migráció megfékezését, val-amint a brit szuverenitás védelmét. Ennek tükrében a kormányfő a maradás mellett

kampányol, azonban pártján belül nincs összhang e kérdés tekintetében, hiszen Bo-ris Johnson, London rendkívül népszerű polgármestere, Michael Gove igazságügyi miniszter és a konzervatív politikusok körülbelül fele a másik oldalon állnak. Az Európai Parlamenti választásokon első helyen végző euroszkeptikus UKIP sz-intén a kilépést támogatja. A maradás híve

a Munkáspárt nagy része, a Skót Nemzeti Párt, a walesi Plaid Cymru, illetve a Liberá-lis Demokraták is. A kampány április 15-én kezdődik és a választásokig tart.

Az elszakadás mellett szól, hogy az ország 13 milliárd angol fontot fizetett be az EU-nak és ebből csak 4,5 milliárd font térült meg. Vagyis az ország sokkal nagyobb összeget fizet be, mint amennyit támogatásként visszakap. Ezen kívül EU tagországként kötelesek eltűrni a munk-aerő szabad áramlását. Felmérések szerint 942 000 kelet-európai, 791 000 nyugat európai, továbbá közel 3 millió Európán kívüli munkavállaló dolgozik az ország-ban, ezzel egyetemben viszont nő a munk-anélküliek aránya. Az elszakadás ellen szól viszont a befektetések és a szigetországgal

BREXIT – Kilépni vagy maradni? Nagy Britannia választ

Aktuális Ítélet

2016/május 9

Hová mégy? – „A Házszabályon túl”-ra

Több, mint 150 ember jelent meg február 16-án, kedden az Or-szágház Vadász termében. A történelmi Magyar Királyság vára-inak lélegzetelállító festményei alatt mindenki arra várt, hogy Kukorelli István professzor, az ELTE Alkotmányjogi Tanszékének vezetője megkezdje előadását.

Az ünnepélyes megnyitó keretében Gulyás Gergely, törvényal-kotásért felelős alelnök, a rendezvény fővédnöke hangsúlyozta, a parlament legfőbb feladata, hogy az Alaptörvény elfogadása, a tör-vényhozás és a legfontosabb közjogi tisztségviselők megválasztása mellett a demokratikus politikai közélet legfontosabb, alkotmá-nyos alapokon álló fóruma legyen, és ennek keretében a jogtudo-mány képviselőinek meghallgatása, véleményük figyelembevétele megkerülhetetlen fontosságú.

Ezzel a rendezvénnyel vette kezdetét ugyanis „A Házszabályon túl” című, négy egyetemi szemeszteren keresztül tartó parlamenti jogi előadás-sorozat, melynek célja az is, hogy a közjog egy kevesebb figyelmet kapó részterületére, a parlamenti jogra irányítsa a figyel-met. A sorozatban a klasszikus szervezeti, jogállási, funkcionális megközelítés mellett helyet kap a politológiai, a történeti aspektu-sok bemutatása és a nemzetközi összehasonlítás is, valamint sor kerül olyan új témák vizsgálatára, mint az érdekérvényesítés vagy az átláthatóság. Az egyes félévek tematikája: az „alapozás” és az „elmélyítés”, a határterületek vizsgálata és nemzetközi kitekintés. Félévente egy-két alkalommal újszerű formátumban egyfajta „duett-előadásra” kerül sor, mely lehetőséget ad az előadók közti reflexiókra is. Az előadók a magyar közjogtudomány legjobbjai közül kerülnek ki, valamint gyakorlati tapasztalattal rendelkező közjogi tisztségviselők.

A Házszabályon túl program egyértelmű szándéka, hogy ne csak a közjog, hanem a rendezvényeken részt vevő oktatók személye is közelebb kerüljön a hallgatósághoz, ezért Kukorelli István professzor életrajzának bemutatása után a moderátorok egy rövid személyes beszélgetést is kezdeményeztek a professzor szakmai életútjáról. Megtudtuk például, hogy a gimnáziumot Pannonhalmán végezte el, az érettségi után pedig először régész szeretett volna lenni.

Ezután következett maga az előadás, „A parlament alkot-mányjogi megközelítése és le-gitimációja” címmel. Számos gondolatindító megállapítást és feltevést hallhattunk a Pro-fesszor Úrtól. Példaszerűen kiemelve: jogszabály-e a Házsz-abály, noha az Alaptörvény nem sorolja föl?, a parlamenti jog tágabb és szűkebb megközelítése; ezek elhatárolása és egymás-sal való kapcsolata. Hozzátartozik-e a parlamenti joghoz a válasz-tójog vagy a frakciójog? Az előadás második felében a professzor bemutatta nekünk a parlamenti jog alkotmányossági legitimáció-jának négy pillérét. Zárásként pedig a hallgatóság előadással kapcsolatban felmerült kérdései kerültek megválaszolásra. Ennek keretében pl. olyan kérdésekkel próbálták zavarba hozni a volt alkotmánybírót, mint a polgármesteri és képviselői összeférhete-tlenség, illetve az Európai Uniós intézmények parlament legit-imációhoz való viszonya, vagy mint a történeti alkotmány időbeli meghatározásának problémája.

Az előadás formabontó jellegéhez hozzájárult, hogy Kukorel-li professzor kérdést intézett a következő előadókhoz is, illetve, hogy a moderátorok felkérték, ajánljon tanítványai közül olyan tehetséges fiatalokat, akiknek munkásságára, tevékenységére érde-mes odafigyelni.

A Házszabályon túl előadás-sorozatról aktuális híreket, infor-mációkat találtok a Parlament honlapján, a „Szakmai programok” fül alatt (www.parlament.hu/ahazszabalyontul), a rendezvényso-rozat hivatalos Facebook-oldalán (www.facebook.com/ahazszaba-lyontul), valamint plakátok formájában egyetemünk faliújságjain. Figyelem! Az előadásokon való részvétel regisztrációhoz kötött, a férőhely pedig limitált. Csatlakozz Te is!

Seszták Flóra

lebonyolított kereskedelem potenciális csökkenése.

Nagy Britannia döntése nem csak belpo-litikai ügy, hiszen kilépése esetén az Unió egyik legjelentősebb, nagy beleszólással bíró tagját veszítené el. Eddig egy tagál-lam sem lépett ki az Unióból és a britek kilépésük esetén nagy szigorra számíthat-nának, hiszen az EU így próbálná meg-gátolni, hogy más tagállama is hasonló döntést hozzon.

Szintén említésre méltó, hogy Nico-la Sturgeon, Skócia első minisztere egy

interjúban azt mondta, hogy ha Nagy Britannia megszüntetné EU tagságát, valószínűleg Skócia megismételné a 2014. októberi skót függetlenségi referendumot. Ennek eredménye pedig ebben az esetben nem feltétlenül lenne azonos a két évvel ezelőttivel, hiszen közvélemény-kutatások támasztják alá a tényt, hogy az állampol-gárok több mint fele (55,3%) azért voksolt az elszakadás ellen, hogy EU tagok ma-radhassanak. Mindezek alapján a válasz-tásnak kettős tétje van.

A brit felmérések alapján a fiatal sza-vazók a tagság mellett, míg az idősebbek inkább a kilépés mellett szavaznának. A YouGov felmérése szerint a pártpreferen-cia és az állampolgárok anyagi háttere is szerephez fog jutni, a jobboldali választók, továbbá a szerényebb anyagi körülmények között élők függetlenednének, a balolda-liak és a vagyonosabbak viszont marad-nának.

Merrikin Gina

Ítélet

2016/május10

Aktuális

A közélet korrupcióval való fertőzöttségét átlagos polgárokként sem tudjuk elvitatni: ha műtétünk lesz, ha a gyereket a közeleb-bi óvodába szeretnénk íratni, ha gyorsítani szeretnénk az irodai ügyintézést vagy ha gyorsabban hajtottunk a kelleténél és meg-állított a rendőr, ott áll előttünk egy „köny-nyebb” út. Megannyi élethelyzet, melyben az ember hajlamos a rövidtávú érdekeit előbbre helyezni annak ellenére, hogy tud-

ja: amit tesz, az nem helyénvaló.A Szentírás is óva int minket: „Meg-

vesztegető ajándékot ne fogadj el, mert az ajándék vakká teszi azokat, akik látnak és elferdíti azok ügyét, akiknek igazuk van.” Ennek ellenére az ilyen problémamegoldá-sok teljesen átszövik életünket, szokássá válnak, és már szinte észre sem vesszük őket. A rendszerszintű korrupció azon-ban nagyonis érezteti a hatását: a társadal-mi egyenlőtlenségek egyre csak nőnek, a közpénzek elosztása nem lesz hatékony, gazdaságunk nem fejlődik kellőképpen és a piaci verseny is torzul. Ezért elvben min-den kormányzatnak jól felfogott érdeke legfőbb eszközén, a jogalkotáson keresztül felvenni a kesztyűt a korrupcióval szem-ben. Cikkemben napjaink jogalkotásainak lehetséges antikorrupciós stratégiáival fog-lalkozom.

Áttekintve a korrupcióellenes jogalko-tást jellemző főbb, angolszász dominanciát mutató vonulatokat (gondolva itt az ameri-kai korrupcióellenes törvényre – FCPA és a brit megvesztegetési törvényre – Bribery Act 2010), láthatunk a jövő hasonló irá-nyú törekvései számára is megfontolandó elemeket. A korrupció globális jellegének felismerése kulcsfontosságúnak bizonyult az amerikai-angol szabályozás kialakítása-kor, ennek megfelelően a „bűncselekményt elkövető személy”, az „üzleti jelenlét” vagy a „befolyásolás” jogi definíciója is kellő táptalajt biztosít a kiterjesztő, nemzetkö-zi kapcsolatokat is érintő értelmezéshez. A kiterjesztő értelmezéshez kapcsolódva

jelzésértékű, hogy az amerikai hatósági-bí-rósági gyakorlat szerint adott esetben egy Egyesült Királyságba küldött, de amerikai szerveren áthaladt (tehát fizikai jelenlét nélküli) email is megalapíthatja a területi érintettséget s így a joghatóságot. A belső korrupcióellenes eljárás kialakítását célzó brit passzusok (nemkülönben az FCPA számviteli fegyelmet és belső kontrollfo-lyamatokat célzó részei) a cégeket intenzí-ven ösztönzik arra, hogy alakítsák ki saját védelmi rendszerüket, hiszen ha a szerve-zettel összefüggésben korrupciós bűncse-lekményt követnek el, a céget terheli eljárá-sa megfelelőségének bizonyítása. Végezetül kiemelendő az, ahogy a bemutatott két ország igazságszolgáltatása érvényt szerez a megalkotott törvényeknek, hiszen az el-követett bűncselekmények tárgyi súlyához mért megalkuvásmentes szankcionálás va-lódi elrettentő erővel rendelkezik.

Amint már a fentebb leírtakból is kive-hető, a korrupció elleni küzdelem alapját bár a modern viszonyokhoz igazodó sza-bályozás adja, elengedhetetlen, hogy a sza-bályok gyakorlatban való érvényesítése a le-hető leghatékonyabb formában történjen. Képzeljük el: a középkori lovag tekintélyt parancsoló, díszes felszerelésben indul a csatába – éppen csak egy dolog hiányzik – a kardja, mely kétségkívül a legfontosabb eszköze a csatatéren, a végső győzelemhez is e fegyver segíti hozzá. Ilyen, kifejezet-ten „kiélezett fegyver” például az Egyesült Államokban az Igazságügyminisztérium (DOJ – Department of Justice) az Egyesült Királyságban pedig a Súlyos Csalások Iro-dája (SFO – Serious Fraud Office).

Idekívánkozik egy nagyszerű közép-eu-rópai megoldás is: a román Korrupcióelle-nes Ügyészség (DNA – Directia Nationala Anticoruptie) tevékenysége az utóbbi évek legtanulságosabb esete arra, mire képes egy célzottan közép- és magas szintű korrup-ció ellen (spanyol, norvég, belga és horvát mintára) létrehozott szervezet, ha optimá-lisan működik. Az intézmény csak 2014-ben egyebek mellett két tucat polgármes-tert, több képviselőt és ügyészt, két volt minisztert és egy volt miniszterelnököt vont vizsgálat alá, s tette ezt mindenféle politikai preferencia nélkül, így felelve meg jelszavainak: pártatlanság, becsületes-ség, hatékonyság.

Kofi Annan mondta híres beszédében: „A korrupció egy olyan alattomos járvány, mely széleskörűen rombolja a társadal-makat. Aláássa a demokráciát és a jogál-lamiságot, az emberi jogok megsértéséhez vezet, torzítja a piacokat és erodálja az élet-minőséget […].” Cseppet sem túlzó tehát azt mondani, hogy a korrupciós küzdelem végső soron a demokrácia kiteljesedéséért vívott harc. A társadalmi igazságosság ide-ájára alapozva arra kell törekedünk, hogy a korrupció nyilvánvaló méltánytalansága helyett az esélyegyenlőség és a szolidaritás igazsága legyen mozgatórugónk.

Ennek eléréséért – s a társadalom ezt övező szemléletének változásához is – a jogalkotó az, aki a legtöbbet teheti. Alkot-hat olyan szabályokat, amik felismertetik az emberekkel a korrupció negatív hatásait és így jelentőségét. Megteheti, hogy olyan fogalmakat hoz létre, amelyek az orszá-gok közti korrupciónak is elejét kívánják venni. Hangsúlyt fektethet a korrupció megelőzésére, s a minél nagyobb átlátha-tóságot is szorgalmazhatja. Felállíthat egy független és professzionális igazságszolgál-tatási szervet, mely hatékonyan felderíti a korrupciós eseteket. A feltételes módot csupán egyvalami változtathatja meg: az őszinte és határozott döntés a változtatás mellett.

Élő Dániel

A korrupcióellenes jogalkotás irányai napjainkban

Aktuális Ítélet

2016/május 11

Az ember azért alkotta a jogot, hogy az életét behálózó magatartá-sokat egy olyan mederbe terelje, melyben nem a félelem, a bizony-talanság, hanem éppen ellenkezőleg: a jogon keresztül megvalósu-ló biztonság és kiszámíthatóság uralkodik. Eme elgondolás mára már jórészt testet öltött, hiszen napjaink társadalmainak döntő többségében a jog uralma alatt élnek embertársaink. Celsus óta tudjuk, hogy a jog művészet, s nem kevesebbnek, mint a jónak és a méltányosnak a lehető legteljesebben megvalósuló művelése kell, hogy legyen a végső célja. De kiket vesz oltalmába a jog, mint egy-fajta összetett művészet? Természetesen minket, a mai és minden-kori embereket, mint jogalanyokat, hiszen óvja jogainkat, azok gyakorlását. A kérdés azonban az, vajon elég-e minket védenie a jognak? Nem gondolkozhatna-e egy kicsit előbbre a jog, például gyermekeink, unokáink érdekeit figyelembe véve? Azt láthatjuk, hogy a jelenkor jogrendszerei elkezdtek válaszolni e kardinális kérdésekre, méghozzá olyan fogalmak jogba való beépítésével, mint a környezettudatosság vagy fenntartható fejlődés. Cikkem-ben a modern kor jogfejlődésének egy központi stációjával, a jövő generációk érdekeinek fogalmával foglalkozom.

Az eljövendő generációk érdekének mibenlétéről, egyáltalán annak felismerhetőségéről jelen pillanatban a szakirodalom meg-lehetősen megosztott. Egyes vélemények szerint a még meg nem született nemzedékeknek jogalanyiságuk hiányában nincsenek jo-gaik, az ilyesfajta fejtegetések azonban indokolatlanul zárkóznak el – a mai ember felelősségét nyilvánvalóan megállapító – olyan álláspontoktól, melyek kifejezetten felvázolhatónak, mi több a mai ember szükségleteiből – ha nem is részleteiben, de – kikövet-keztethetőnek vélik a jövő nemzedékek érdekeit. A mai tudás ala-pú társadalom a következő generációk érdekeinek alapvető téziseit igenis fel tudja vázolni; az ettől való elzárkózás egyúttal a jelen problémáinak szőnyeg alá söprése lenne.

Hazánk Alaptörvénye a Nemzeti hitvallásban emeli alkotmány-jogi színtérre utódaink érdekeit, amikor anyagi, szellemi és ter-mészeti erőforrásaink gondos használatában álló felelősségünket fogalmazza meg. A P) cikk (1) bekezdése még inkább aláhúzza: a természeti erőforrások és a kulturális értékek, mint a nemzet kö-zös örökségei védelme, fenntartása és megőrzése az állam mellett mindannyiunk kötelessége. Azt látjuk, hogy hazánk új Alkotmá-nya figyelemreméltóan tágan láttatja a jövő nemzedékek érdekeit, hiszen a hitvallásban leírt erőforrás-triász széles körű értelmezési lehetőséget rejt magában. Helyenként az egyes elemek tartalmá-ra is kitért a jogalkotó, azonban a fogalmak aprólékos kidolgo-zását a bíróságok és az Alkotmánybíróság értelmezése jelentette joggyakorlattól illetve az ágazati jogszabályoktól várhatjuk. Az Alaptörvény mellett olyan jogforrásokra is rálelhetünk, melyek különleges és előremutató adalékok a jövő nemzedékek érdekéről való gondolkodásban, többek között az Erdőtörvény, a gyerek-védelemről szóló törvény és a köziratokról szóló törvény is szól utódaink felé fennálló felelősségünkről.

A jövő nemzedékek érdekeinek jellemzését úgy vélem, az ember egészséges környezethez való jogával párhuzamba állítva lehet a legszemléletesebben kialakítani. Annál is inkább, hisz a fentebb leírtak alapján felismerhetjük a két jogosultság tartalma és az olta-

lom alá vett alanyi kör közötti lényeges átfedéseket. Kétségtelenül globális jellegű alapjogokról beszélünk, hiszen a környezeti és a jövő generációkat érintő problémák nem ismernek államhatáro-kat, ezenfelül nem csak egyének bizonyos csoportját, hanem az emberi életet és az egész fajt veszélyeztethetik. Mindkét esetben hipotetikus jogalanyok a kedvezményezettek, azonban e tény (az Alkotmánybíróság 1998-as abortusz-határozata alapján) nem gátja a védelemnek, hiszen a jogvédelmet nem csupán az egyéni jogok-hoz kell kialakítani, hanem ezen a körön túlmenően is, így nem beszélhetünk az egyes (ma élő) jogosultakhoz való kötődésről.

Rendkívül széles spektrum a jövő nemzedékek érdeke, mely bár a környezetjogból indul ki, azt feltehetően nem csak és kizárólag szorosan környezetvédelmi szempontok alkotják. A további, kör-nyezetjogon kívüli elemeket az intergenerációs személethez kap-csoló kulcsfogalom pedig nem más, mint ami utódaink érdekeit és a környezetvédelmet ezer szállal köti össze: a fenntarthatóság, de különösképp az erre építő fenntartható fejlődés. A jövő nemze-dékekért érzett felelősségünk kinyilvánítása tehát okkal kívánko-zik a Környezetvédelmi törvény mellett többek között a szociális igazgatásról szóló törvény preambulumába és a köziratokról szóló jogszabály normaszövegébe is. A jövő generációk érdeke, mint jogi kategória így egy afféle olvasztótégely képét festi, melyet döntően a környezetjog már jól kidolgozott részei alkotnak, ennek ellenére akadnak olyan, a nemzedékek közti érdekeket figyelembe vevő összetevői, amelyek más jogterületekről érkeznek. Ennek alapján hibát követnénk el, ha a nem környezetjogi, de a jövő generációk érdekeit nyilvánvalóan tükröző normákat kivetnénk a fogalmat tisztázni szándékozó társadalmi diskurzusból.

Mérhetetlenül fontos ugyanis, hogy a jelenlegi statikus társada-lom-fogalmunkat egy univerzális, dinamikus értelmezés váltsa fel. Éppen olyan, amilyet Edmund Burke festett le: „[a] társadalom nem csupán maguk az élők, hanem az élők, a már holtak s a még meg nem születettek közötti társas viszony.”

Élő Dániel

A jövő nemzedékek érdeke a magyar jogban

Ítélet

2016/május12

Titeket kérdeztünk

A Btk. 244. § első bekezdése szerint: „Aki gerinces állatot indo-kolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, vagy gerinces állatát vagy veszélyes állatát elűzi, elhagy-ja vagy kiteszi, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A második bekezdés így folytatja: „A büntetés bűn-tett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az állatkínzás az állatnak különös szenvedést okoz, vagy több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza.”

Februárban neves állatvédő szervezetek és szimpatizánsok több magyar városban tartottak demonstrációkat az állatkínzás ellen, miután az elmúlt években több brutális állatkínzót nem vontak kellőképpen felelősségre. Pártállástól függetlenül több politikus is kifejezte szolidaritását az állatok mellett. A civilek által kezdemé-nyezett és előkészített törvénymódosító javaslat az állatkínzásért járó büntetési tételeket megemelné és vétség helyett bűntetté minő-sítené az állatok kínzását.

„Morális szempontból teljesen fölösleges amellett érvelni, hogy az állatkínzás elítélendő. „Aki kutyát kínoz, emberre készül” – az idézet dr. Csányi Vilmos etoló-gus professzortól való. Teljes mér-tékben egyetértek a szavaival, hiszen bizonyított tény, hogy az állatokkal kegyetlenkedők nagy százalékban válnak családon belüli erőszak, vagy más erőszakos bűncselekmények el-követőivé.Számtalan hazai és külföldi esetet át-tanulmányozva azonban az a tapasz-talat, hogy hiába került be az állat-kínzás a Büntető Törvénykönyvbe, az állatkínzók rendszeresen megússzák egy felfüggesztett börtönbüntetéssel a legembertelenebb cseleke-detek elkövetését is. A Btk. 244. § (2) szerinti szándékos kegyet-lenkedésből származó, gerinces állatok ellen elkövetett minősített bűncselekményekre a jelenleginél is súlyosabb büntetés kiszabását tartom indokoltnak a fenti érvek alapján. Véleményem szerint a társadalomra súlyosan veszélyes pszichopaták ellen kellene határo-zottabb és egyértelmű büntetési gyakorlatot kialakítaniuk a hazai bíróságoknak.”

Boross MátéII. éves joghallgató

„Az elmúlt hónapok történései felerősítették az állatbarátokban és minden jóérzésű emberben, hogy az állatvédelmi törvényben foglaltak gyakorlatban való megvalósítása égető probléma. Az ál-latkínzásért kiszabható büntetési tétel alapesetben 2 év, minősített esetben 3 év. A magyarországi ítélkezési gyakorlatban feltűnhet, hogy a jogerősen elítéltek csekély százaléka kap letöltendő bün-

tetést, míg a bírák a pénzbüntetést előszeretettel alkalmazzák. Az állat-védőket reménnyel töltheti el, hogy a napokban az Igazságügyi Minisztéri-um kijelentette, hogy pár héten belül szeretné megkezdeni a konzultációt az állatvédelmi szervezetekkel az állat-kínzás szabályozásáról. Véleményem szerint ez az egyeztetés lehetővé teszi, hogy az illetékes állatvédők kifejthes-sék álláspontjukat, miszerint az ítél-kezési gyakorlat miatt nem tudott érvényre jutni a korábbi évek szigorítása az állatkínzások tekintetében. Álláspontom szerint azonban számos problémát generálhat az állatkínzók elleni jog-szabály szigorítás, hiszen megnőhet a kóbor, illetve a települése-ken összeverődő falkák száma, ami nemcsak félelemre adhat okot, de túlterhelheti az amúgy is zsúfolt menhelyeket. Ezért fontos, hogy nemcsak az esetleges jogszabályi módosításokra és uniós gyakorlattal való egyeztetésre kell a hangsúlyt helyezni, hanem a megelőzésre is, amelyet a nevelés és oktatás segítségével kell ér-vényre juttatni.”

Sulcz Anna Mária II. éves joghallgató

„Teljes mértékben elítélem az állatkínzást, igazából nem is nagyon tudom elképzelni, hogy hogyan tehet bárki ilyet egy élőlénnyel. Fontosnak tar-tom az állatkínzás visszaszo-rítását, úgy gondolom, hogy a mód, ahogyan az emberek bánnak az állatokkal, bizo-nyos mértékben megmutatja, milyen is lelkileg az a társada-lom. Mivel még mindig sokan tartanak illegális állatviadalo-kat, éheztetik, nyomorúságos körülmények között tartják állatai-kat, így lehet, hogy kicsit javítana a helyzeten, ha szigorítanák a törvényt. Persze az lenne a legjobb, ha ehhez nem lenne szükség törvényre… Többnyire az állatkínzásról a háztartásokban beszél-hetünk, de ha megnézzük, az is szörnyű, hogy a nagyipari terme-lés során milyen körülmények között tartják a levágandó állato-kat, például a csirkéket, amelyeket teletömnek nem a számukra megfelelő táppal és olyan kis ketrecekben tartják, hogy szegények még csak felállni sem tudnak.”

Pócs KarolaI. éves joghallgató

Összeállította: Merrikin Gina

Titeket kérdeztünkMagyarországon vajon elég szigorúak az állatvédelmi tör-vények? Mennyire képesek visszaszorítani az állatkínzást?

Ítélet

2016/május 13

Esélyegyenlôség

Küzdelem a jogért II. részDiszkrimináció, hátrányos megkülönböztetés… talán csak elcsépelt szavaknak tűnhetnek, de aki ismeri saját és mások jogait, azok pontosan tudja, hogy a jelentéktelennek tűnő szavak bizony komoly bűncselekményt takarnak. Az ilyen cse-lekedetek ellen kiváltképp küzdeni kell, hiszen a becsület helyre állítása sokszor a pénznél is többet érhet.

A korábbi részben három jogeseten keresztül megismerkedhettünk az Egyenlő Bánásmód Hatóság harcával az egyenlőség kivívásáért, s remélem kedves olvasóink, hogy velünk tartotok a folytatásban is!

Nem is sejtenénk, milyen apróságnak tűnő élethelyzetek is jelenthetnek hátrányos megkülönböztetést; első körben vizsgál-junk meg egy ezt példázó jogesetet.

A kérelmező panasza arra vonatkozott, hogy egy megyei jogú város önkormány-zatának fenntartásában álló háziorvosá-nak rendelőjét kívánta felkeresni, azonban mozgáskorlátozottsága révén ez komoly nehézségekbe ütközött, hiszen az ilyen ese-tekben szükséges akadálymentesítés nem volt biztosított. Az érintett személy leírása alapján a guruló járókeret nehezen tolható a repedezett padló miatt; a bejutást nehezí-ti a szűk bejárat, a lépcső és a lengőajtó is. Az eljárás során elismerte a szóban forgó önkormányzat, hogy a háziorvosi rendelő akadálymentesítése valóban nem történt meg, azonban ellenérvként arra hivatko-zott, hogy mikor az egészségügyi épületet építették, még nem volt hatályban sem a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlősé-gük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. tör-vény (Fot.), sem az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.).

A hatóság megvizsgálta a kérdéses ügyet és jogértelmezése során arra a határozott döntésre jutott, hogy függetlenül attól a kérdéstől, hogy a közszolgáltató mikor kezdte meg (a jogszabályokban előírtak-nak egyébként megfelelő) működését, az akadálymenetesítéshez szükséges feltéte-leket biztosítani kell, ellenkező esetben nem teljesítik a fogyatékos személyek köz-szolgáltatásokhoz történő egyenlő esélyű hozzáférését, mellyel megsértik az egyenlő bánásmód követelményét. Az EBH köte-lezte az önkormányzatot, hogy a jogsértő állapot megszüntetése érdekében végez-ze el az akadálymentesítéséhez szükséges munkálatokat, melyre egy éves határidőt állapított meg.

A következő jogeset remekül bemutatja, hogy a fent említett tipikus, naponta fel-merülő hátrány mellett vannak személye-sebb jellegű hátrányos megkülönbözteté-sek is.

Egy cukorbeteg gyermek szülei éltek panasszal a hatóság felé, a helyi óvoda és az óvodát fenntartó önkormányzattal szemben. A szülők előadták, hogy az ön-kormányzat által kijelölt óvoda befogadta a gyermeket cukorbetegsége ellenére, az édesanya pedig hónapokat töltött az óvo-dában, hogy segítsen elsajátítani a gyer-mek ellátásával kapcsolatos tudnivalókat. A gyermek ellátását az óvónő és a pedagó-giai asszisztens az ellátási időtartam alatt a vállaltakkal ellentétben nem tudta biztosí-tani, végül az óvoda vezetője közölte a szü-lőkkel, hogy 2014 júniusától kezdve nem fogadják a gyermeket az intézményben, ugyanis nem vállalják további kezelését. A szülők az önkormányzathoz fordultak, de érdemi segítséget nem kaptak.

Az EBH megvizsgálta az ügyet, s elfo-gadta a szülők azon érvelését, hogy azért nem fogadták el az önkormányzat azon javaslatát, mely szerint a gyermeket (spe-ciális kezelést nyújtó) magánóvodában kellene elhelyezni, mert a kiskorú 1-es tí-pusú cukorbetegsége nem érinti mozgás-szervi vagy értelmi képességeit, így nincs szüksége speciális nevelési eszközökre. Ezt a tényt a gyermek kezelőorvosának igazo-lása megfelelően alátámasztotta. A hatóság részéről vita tárgyát képezte többek között az a tény, hogy az intézményvezető sem-milyen lépést nem tett annak érdekében, hogy a kialakult viszonyt rendezze a szü-lők és az óvodai dolgozók között, akik el-zárkóztak a gyermek további ellátása elől. Az eljárás során az óvodavezető pusztán egy feljegyzést tudott bemutatni, melyben kijelentették a gyermek elbocsájtását az intézményből, így a hatóság azt a követ-keztetést vonta le, hogy a szükséges együtt-működést a szülőkkel az intézmény teljes egészében elmulasztotta.

A fent említett tények birtokában a ha-tóság megállapította, hogy az óvoda és az önkormányzat is megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, azzal, hogy a gyermeket kizárták az óvodai ellátásból. Az EBH az eljárás alá vontaknak megtil-

totta a jogsértő magatartás jövőbeni tanú-sítását, és 50.000 Ft bírságot szabott ki.

A korábban elemzett jogesetekben meg-állapításra került a jogsértés, de szükség esetén az Egyenlő Bánásmód Hatóság törekszik az egyezség kialakítására is. A diszkrimináció egy újabb fajtáját tekint-hetjük meg utolsó jogesetünkön keresztül; a nemzetiséghez tartozás alapján történő megkülönböztetést.

A kérelmező egy lemezkölcsönző üzemel-tetőjét panaszolta be, amiért állítása sze-rint roma származása miatt az eladó ellen-szenvesen viselkedett vele, sőt, ki is tiltotta őt az üzletből.

A Hatóság megkeresésére az üzemeltető előadta, hogy eladójára korábban sem volt ilyen jellegű panasz; nem roma származá-sa miatt kérte, hogy hagyja el az üzletet, hanem mert a kérelmező egyre agresszí-vebben viselkedett a bepanaszolt eladóval szemben. A panaszos ügy tisztázása érde-kében a Hatóság tárgyalást tartott, mivel azonban a felek fenntartották korábban megtett nyilatkozataikat, az ügy végül egyezséggel zárult.

Az üzemeltető vállalta, hogy a kérelme-ző meghatározott időre ingyenesen hasz-nálhatja az általuk nyújtott szolgáltatást, továbbá hogy alkalmazottjai figyelmét kifejezetten fel fogja hívni az egyenlő bá-násmód követelményeinek fokozott betar-tására.

A két részben megvizsgált hat jogeset megfelelő bepillantást nyújthatott szá-munkra ahhoz, hogy beláthassuk, napon-ta történnek semmiségnek tűnő esetek, amelyek valójában alapvető jogokat csor-bítanának, ha az állam nem biztosítana számunkra megfelelő fórumokat, amelyek érdekeinket képviselve megkövetelik azo-kat a jogainkat, amelyek járnak nekünk.

Máté Laura

Ítélet

2016/május14

Erasmus&Nemzetközi

Ahhoz, hogy valaki elnyerje az Erasmus+ részképzési vagy szakmai gyakorlatos pályázatot, felvételi procedúrán kell átesnie. A folyamat alatt sok szempontot vesznek figyelembe a jelentkezés elbírálói, így célravezető akár már szemesz-terekkel korábban, tudatosan elkezdeni a felkészülést. Ez az előkészület nem csupán a felvé-telire vonatkozhat, - hiszen ez a kisebb fajsúlyú-, hanem már a külföldön eltöltött élet alapjait is érdemes idejekorán megala-pozni.

Természetesen vannak kö-telező elemek, amelyek nélkü-lözhetetlenek, mint például az online kitöltött pályázati adatlap, az aláírt pályázói nyilatkozat, motivációs levél magyarul és azon az idegen nyelven, amelyen a hallgató a külföldi partneregyetemen, vagy a szakmai gyakorlatos intézménynél a tanulmányait és tevé-kenységét végezni fogja. Érdemes kitérni arra, hogy milyen elvá-rásokkal áll a hallgató a tanulmányút elé, mi annak számára a je-lentősége, mennyiben fog hozzájárulni a szakmai előmeneteléhez. A beadandó anyag részét képezi a kumulált átlag a Neptunból, a nyelvtudást igazoló dokumentumok, valamint egyéb tevékenysé-geket, versenyeredményeket tartalmazó papírok.

Az értékelés alapján azoknak a hallgatóknak van nagyobb esé-lyük, akik alkalmasnak és rátermettnek bizonyulnak a felvételi elbeszélgetés alapján. Aki tudja magáról, hogy pályázna, de a nyelvtudását még nem érzi megfelelőnek ahhoz, hogy egy idegen nyelven hallgasson órákat és vizsgázzon, annak tanácsos akár egy nyarat rászánnia, hogy feltornássza azt. Ha már említésre került, hogy a nyarat a nyelvtanulással is el lehet tölteni, akkor a pénzgyűj-tésről is kell szólni. Bár pár hónapja emelkedtek azok az összegek, amelyek egy-egy ország esetén irányadóak, sajnos sok esetben még

így is kevés, és nehezen, vagy sehogy nem lehet kijönni a pénzből a kinn tartózkodás alatt. Majdnem mindig kell valamennyi önkölt-ség, hogy gondtalanul teljenek az Erasmus-hónapok külföldön,

így ajánlatos pár hónapig keresőtevékenységet foly-tatni. Egyetemi, egyházi, önkormányzati és egyéb ösztöndíjakra a hallgató az Erasmus alatt is jogo-sult, ezért fontos odafi-gyelni a jó tanulmányi átlagra is.

Túljelentkezés esetén, annak a hallgatónak van nagyobb esélye, akinek jobb a tanulmányi ered-ménye, több tudományos és szakmai tevékenység-gel rendelkezik, például TDK dolgozat készítése, netán OTDK- részvétel

képében. Az egyetem arra törekszik, hogy mindenkinek megadja a lehetőséget a részképzéshez vagy szakmai gyakorlathoz, így ha két diák azonos pontokat érne el, akkor annak van nagyobb esélye, aki még nem volt Erasmuson, vagy esetleg az utolsó lehetősége, hogy kimenjen. Az elbírálásnál beszámítanak a korábban gyűj-tött pluszpontok is, amelyet a következő tevékenységekért lehet kapni: Erasmus tutorság; egyetemi közéleti munka, pl.: tutorság, demonstrátorság, HÖK, Gradus, Ítélet…; idegen nyelven teljesített jogi kurzus; vendégelőadók óráján való részvétel. 2016 áprilisában több külföldi professzor is érkezik egyetemünkre, így az általuk tartott programokon való részvétel esetén is jár a pluszpont. Ezek-ről, valamint a nem közvetlen tanulmányi kérdést érintő informá-ciókról a diákok tájékoztatása a JÁK Hírharangon keresztül, email formájában történik, így aki esetleg korábban leiratkozott volna, érdemes azt visszaállítani.

Büki Bettina

Hogyan növeljük az Erasmus+ elnyerésének esélyeit?

2016 februárjában indult útnak az Emberi Erőforrások Minisztériuma által létreho-zott és a Tempus Közalapítvány kezelé-sében lévő pályázat, mely a következő öt évben lehetőséget biztosít a felsőoktatás-ban tanuló fiataloknak, hogy szakmai gyakorlat, részképzés, tanulmányút, vagy akár nyári egyetem formájában külföldön fejlesszék tudásukat. A projekt a Széchenyi 2020 programon belül valósul meg, és célja mintegy 9000 hazai diák fejlődésének tá-mogatása. Az ösztöndíj abból a megfonto-

lásból jött létre, hogy minél több magyar főiskolás/egyetemista szerezzen egy másik országban szaktudást, ezzel szélesítve látó-körüket, fejlesztve nyelvtudásukat. A ma-gyar munkaerőpiacon nagyobb a kereslet az olyan friss diplomásokra, akik nem csu-pán Magyarországon szereztek ismereteket a tanulásban és a munka világában, hanem egy másik kulturális és nyelvi közegben is megállták a helyüket. Emellett szempont az is, hogy a magyar felsőoktatási intézmé-

nyek nemzetközi vonalon is kiemelkedőb-bek, elismertebbek legyenek.

Campus Mundi, azaz egy újabb lehetőség a külföldi tapasztalatszerzéshez

Ítélet

2016/május 15

Erasmus&Nemzetközi | Kultúra&Kritika

A program létrehozásának hátterében az a célkitűzés is áll, hogy ebben az ötéves időszakban, azaz 2023-ra megemelked-jen az a százalékos arány, amely a hazai felsőoktatásban felsőfokú végzettséget szerzők határon túli tapasztalatait illeti, ugyanis bár azt gondolnánk, hogy sokan élnek a lehetőséggel, a jelenlegi 10%-os arányt a programalkotók szeretnék mini-mum 20%-ra feltornászni.

Nem véletlen emellett az sem, hogy a Tempus Közalapítvány már évek óta megrendezi az Erasmus+ Mobilitási órát, melynek lényege, hogy a már mobilitásban részt vett hallgatók adják át élményeiket a még gimnáziumi, középiskolás tanulók-nak, ezzel kedvet csinálva nekik, hogy ké-sőbbi tanulmányaik során más országban is rutint szerezzenek. Az elképzelés nem azt szorgalmazza, hogy a középiskolások az érettségi megszerzését követően ne Ma-gyarországon képezzék magukat, hanem

hogy akár egy fél évre kimenjenek, és vi-lágot is lássanak.

A Campus Mundi keretén belül le-hetőség van ösztöndíjat nyerni külföldi részképzéshez; részképzéshez Stipendium Hungaricum partnerek hiányában; rövid tanulmányúthoz; szakmai gyakorlathoz; szakmai gyakorlathoz Stipendium Hunga-ricum partnerek hiányában; valamint rész-képzéshez igényelhető kiegészítő támoga-tásra Stipendium Hungaricum partnerek hiányában.

Ahhoz azonban, hogy valaki külföldi részképzésben vehessen részt, feltétel, hogy az a magyar felsőoktatási intézmény, ahol a diák tanul, részt vegyen az Erasmus+ programban, ugyanis ezt főként az Eras-mus+ önfinanszírozó státuszú hallgatók használhatják fel 3 és 5 hónapos időinter-vallumban. Ez azt jelenti, hogy az pályáz-hat Campus Mundi támogatásra, aki az Erasmus+ ösztöndíjat elnyeri, de ekkor nem az Erasmusos+ pénzben, hanem a Campus

Mundi által biztosított finanszírozásban ré-szesül, melynek összege 186 000-277 000 Ft a célország függvényében. A szakmai gya-korlatra való jelentkezéshez szintén feltétel az Erasmus+ szakmai gyakorlat ösztöndíj elnyerése, tehát ezen esetekben mind a sa-ját egyetemen/főiskolán, mind a Tempus Közalapítványnál pályázni kell. A szakmai gyakorlat hossza 2-5 hónap lehet.

A rövid tanulmányúttal kapcsolatban ér-demes kiemelni, hogy így nyári egyetemen, tudományos konferencián, vagy akár kuta-tócsoportban lehet részt venni 2-90 napig. Ez akkor lehet nagyon hasznos, ha valaki a szakdolgozatához vagy disszertáció írásá-hoz végezne mélyebb vizsgálatokat.

További és részletesebb információk a Tempus Közalapítvány honlapján érhetők el!

Büki Bettina

A bűnügy „nyomain” lépkedveAmikor megpillantottam a Bűnügy- és Rendőrség-történeti Múzeumot, tudtam, hogy egy joghallgató számára is rengeteg izgalmat rejtegethet, de még ennek tudatában is meglepődtem, hogy később mennyire igazzá is vált ez az előfeltevés. Egy kellemes órát töltöttem el a múzeumban, és úgy gondoltam ízelítőnek ezt meg kell osztanom, hogy ösztönzésül szolgáljon mindazoknak, akik esetleg még nem tekintették meg tárlatait. Kihagyhatatlan elfoglaltság egy olyan személynek, aki érdeklődik az igazságszolgáltatás iránt vagy érdekli a büntetés-végrehajtás; ráadásul a tárlat megtekintése ingyenes.

A Bűnügy- és Rendőrség-történeti Múzeumot eredetileg Bűnügyi Múzeum néven alapítottak 1908-ban. Az 1918-ig áldozatos mun-kával összegyűjtött több ezer tárgy a II. világháború során gyakor-latilag teljesen megsemmisült. 1964-től egy új helyen kezdték meg összeállítani a gyűjtemény darabjait, mely szintén hosszú évekbe tellett. A múzeumot jelenlegi, megtekinthető formájában 1999. április 26-án, egy ünnepélyes megnyitó keretében nyitották meg. A tárlat 2002. április 1-je óta az OFRK fenntartásában és a Belügy-minisztérium általános felügyeletében működik.

Az első két terem a magyar rendőrség történetét dolgozza fel 1848-tól egészen napjainkig. A tárlatot jelentő több mint 1000 tárgyi emlék – köztük egyenruhák, fegyverek, kitüntetések, do-kumentumok – segítségével ismerhetjük meg a testület több, mint másfél évszázad alatt lezajlott fejlődését.

A dokumentumokat olvasgatva rábukkanhatunk többek között házassági anyakönyvi kivonatokra, körözvényekre, ujjlenyomat la-pokra, végzésekre az 1920-as évekből, vagy akár jegyzőkönyvekre is. Habár az utóbbi két irat formaiságát tekintve nagyban hasonlít a manapság általunk használtra, a nyelvezetben, tartalomban mai szemmel megmosolyogtató különbségeket fedezhetünk el, így ér-demes e kordokumentumokba is betekintést nyerni.

A kiállítóteremben felfedezhetünk egy barna, tömör fából ké-szült, vas zárakkal ellátott fogdaajtót is, melynek révén a letartóz-tatott személyek teljesen el voltak zárva a külvilágtól.

Megragadta a figyelmem a fogdaajtó mellett látott, az üveges szekrényben elhelyezett néhány cikk is. Az újságcikkek („A cinko-tai rémes bűntény fölfedezése”, „Tetemnézés a cinkotai temetőben” ) egy Kiss Béla nevű sorozatgyilkosról szóltak, aki több nőt meggyil-kolt, majd holttestüket hordókban rejtette el. A hatóság végül nem tudta felelősségre vonni rettenetes tetteiért, mert még azt megelő-zően az első világháború idején tífuszban elhunyt.

Innen továbbsétálva a folyosó falán a „Múlt és jelen” címmel egy érdekes fotókiállítást tekinthetjük meg. A Rendőrségtörténeti Múzeum fotóarchívumából került kigyűjtésre néhány a 20-as az és 50-es években készült fénykép, mely a korabeli rendőrséget és an-nak feladatait mutatja be, alatta pedig hasonló beállításban, és szí-nesben tekinthetjük a képek mai, 2007-ben készült ikertestvéreit.

Az utolsó terem igazi csemege a bűnüldözés iránt érdeklődők számára; itt található ugyanis a kriminalisztika-kiállítás. Ehelyütt a múzeum közel 1500 bűnjel, 40 makett és 300 fotó segítségével mutatja be a bűnügyi technikusok, nyomozók és szakértők mun-káját. Külön kiemelendő a kiállítás azon része, amelyen keresztül hat hírhedt bűnöző bűncselekményét, valamint azokat a nyomo-zó hatóság által lefoglalt bűnjeleket ismerhetjük meg, amelyek a bűncselekmények felderítésében segítséget nyújtottak. Az esetek mind komoly sajtónyilvánosságot kaptak, így sokak számára is-mertek lehetnek, azonban a nyomozás olyan részleteibe is sze-mélyes betekintést nyerhetünk a tárlaton keresztül, melyekre az

Ítélet

2016/május16

Kultúra&Kritika

Belépve a Rózsavölgyi Szalonba, inkább érezhettük magunkat egy kávézóban, mint egy színházban, de látszólag ez csak min-ket lepett meg. Miután megittunk az utolsó korty (habos!) forró csokinkat, felpillantva már egy New York-i kórház transzplantáci-ós döntőbizottság reggel félnyolcas ülésén találjuk magunkat – közvetve persze, mert a forró csoki csak a nézőknek járhat, leg-alábbis a színdarab alatt.

A bizottságot öt orvos alkotta. A legdominánsabb, nyers jellemű főor-vos, aki szinte tel-jesen szakmai ér-zelemmentes (Őze Áron), a rákbetegen is visszatért idősödő főorvos (Dunai Tamás), a főnővér (Söptei Andrea), a depressziós pszichiáter (Borbás Gabriella) és a doktorkollégáját helyettesítő fiatal orvosnő (Bánfalvi Eszter). A bizott-ság jogi és lelki hátterét adja az ügyvédből lett pap (Márton András), mint hatodik szereplő.

Nem istenek, de élet és halál felett ren-delkeznek, pontosabban arról, hogy a kór-házban fekvő várólistás betegek közül ki kapja meg a kórházba épp úton lévő szívet. Különböző álláspontok, etikai, erkölcsi, jogi érvek csapnak össze. E drámai hely-zetet fokozza az ügyvéd-pap közleménye,

miszerint egy új (milliárdos) váróbeteg je-lent meg, aki 51 millió dollárral segítené a kórházat, amennyiben pont ő kapná a szívet. Orvosi érvek csapnak össze erkölcsi kérdésekkel.

Semmi zörgés, néma csend. A közön-ség teljesen beleolvad a szituációba, egyik percben a főorvos álláspontjával ért egyet, majd hirtelen átáll a másik oldalra. Hat különböző személyiség, különböző szak-

mai és lelki háttér-rel vajon hogy hoz objektív döntést? Létezhet egyáltalán objektivitás, pusz-tán orvosi papírok szerinti döntés ilyen

szűkös lehetőségekkel bíró helyzetben? A milliárdos korháznak szánt adománya tényleg erkölcstelen és rossz? Vajon nem menthetnek-e meg újabb életeket a pénz-ből felépíthető új korházi eszközök és az új épületszárny?

Kiváló és tanulságos darab született Mark St. Germain amerikai szerző tollá-ból, amit a Rózsavölgyi Szalon közvetlen hangulata teljesen élővé tett. Teljes mér-tékben olyan volt, mintha mi magunk is részesei lehetnénk az ülésnek, mivel nem egy távoli színpad elszigetelt részén zaj-lott, hanem egy karnyújtásnyira tőlünk. Számomra ez volt az első színház, aminek

Istenek tanácsa – színdarab

újságból vagy tévéből nem lenne lehetőségünk. A teljesség igénye nélkül példaként kiemelném a Fekete Angyal, a Jugoszláv sorozatgyilkos (Mag-da Marinko), a Whiskys ügyet, vagy a Miskolci Bonnie és Clyde ügyét, melyek mind bemuta-tásra kerülnek és lefoglalt tárgyak, eredeti fotók szemléltetik az eseteket.

A kiállítás összeállításakor láthatóan igyekez-tek a bűncselekmények minél több fajtáját, és azok felderítését bemutatni. A gyilkossági ügyek természetesen kiemelt szerepet kaptak, de megjelennek rablási, vagy betörés során elkövetett lopási ügyek is, melynek lenyomozá-sa a daktiloszkópia (ujjlenyomat-vizsgálat) által lényegesen egysze-rűbbé vált. Beléphetünk egy korábbi évtizedre jellemző rendőrka-pitányság irodájába, ahol megtekinthetjük a használt eszközöket, vagy az ujjlenyomat levételének módját.

A közlekedési bűncselekmények szemléltetése ismét egy olyan része a tárlatnak, melyet nem érdemes kihagyni, hiszen az elbor-zasztó fényképek, melyek a helyszíneléskor készültek, felhívják a figyelmünket arra, mennyire komolyan kell vennünk egy közúti szabálysértést is, s teszik ezt azért, hogy a hasonló tragédiák meg-előzésre kerüljenek. A fényképek mellett a közúti helyszíneléskor használt eszközöket is megismerhetjük.

A szakértők szerepét egy fontos kérdés: „Gyil-kosság, öngyilkosság vagy baleset?” kapcsán igye-keznek bemutatni.

A számtalan méreg mellett olyan fegyverek is megtekinthetőek, amelyekről akár nem is gondolnánk, hogy emberi élet kioltására alkal-masak lehetnek, pedig valójában nagyon is így van. A gyilkosok gyakran saját kreativitásukat felhasználva készítenek el fegyvereket, hogy a lebukási esélyt csökkentsék. Felfedezhetünk

többek között egy olyan összetett szerkezetet, melynek működési alapja egy szódásszifon, ennek felhajtóereje képes kilőni a golyót; egy sétabotot, melyben egy 6 mm kaliberű forgópisztoly és tőr van, vagy akár egy tollformájú pisztolyt 6 mm-es furattal; erről az eszközről elsőre elképzelni sem tudnánk, hogy fegyver lehet.

A tárlat végén igazi kuriózumként a bizonyára sokak által is-mert Kántort, pontosabban az ország leghíresebb nyomozó kutyá-jának kitömött mását is megtekinthetjük.

Igazán nagy megtiszteltetésként ért, hogy a kiállítást Daka Béla nyugalmazott alezredes tárlatvezetésével tekinthettem meg, aki bevezetett a bűnüldözés izgalmas rejtelmeibe.

Máté Laura

Elmélkedés Alessandro atyával

(folytatás a 2. oldalról

A jó földet egy jó keresztény közösség jelentheti, mely mindenekelőtt a család, majd a barátok, pa-pok, lelki vezetők. A víz az ember személyes elköte-leződése, hogy szabadon és tudatosan élje és megélje a keresztény életet. Ennek az első kifejeződése az imádság. Imádságunkkal állandóan locsolnunk kell a szentség magját. Isten nem váltja meg az embert annak szabadsága nélkül. Ezért amikor az egyház felajánlja az embereknek a szentség útját, mindig fontosnak tartja mind a három tényezőt. Mindene-kelőtt a szentség, hiszen Isten az, aki megvált min-ket. Válaszolnunk kell neki a szabadságunkkal, igent mondva neki. Ha a szabadság őszinte és valóban szeretjük Istent, akkor a testvérekkel együtt élünk. Ekkor hoz a szentség gyümölcsöt az életünkbe.

Hanich Veronika

olyan hangulata volt, ami magától beszél. Semmi felhajtás, rikácsoló jelmezek és fé-nyek – mindez szükségtelen, hiszen a téma és az színészi játék lenyűgöző ereje elragad magával. Én ezt nevezem színháznak.

Szilágyi Ildikó

Ítélet

2016/május 17

Kultúra&Kritika

És azt, hogy farmernadrág? Netán, azt, hogy pat-togatott kukorica?

Bár a latin ma már senkinek sem az anyanyel-ve, senki nem használja az utcán nap mint nap, az pedig nem valószínű, hogy az ókori Rómá-ban például a popcorn bármilyen kontextusban előfordult volna, valójában azonban mindhárom szónak megvan a latin megfelelője. Sőt ezeknél még valószínűtlenebbeknek is. Mindez pedig azon törekvés eredménye, mely a latint oly mó-don igyekszik modernizálni, hogy az vissza tudja adni a mai világunk kifejezéseit.

Ennek élén pedig maga a Vatikán áll, ami az egyetlen ország a világon, ahol a latin – az olasz mellett – hivatalos nyelvként szerepel. Mind hi-vatalos dokumentumaiban, enciklikáiban, pápai leveleiben, és a szent miséken is máig használják a latint. A Latinitas vagy a Dia-irum Latinum nevű folyóirataik szintén ezen a nyelven jelennek meg, itt kultúráról, tudományról, történelemről, irodalomról, va-lamint a világ aktuális eseményeiről írnak, továbbá a rádiócsator-nájukon szintén sugároznak latin nyelvű műsorokat.

A Vatikánban a latin nyelv ápolásáért az 1976-ban létrejött Opus Fundatum Latinitas nevű papi szervezet felelős, melyet 2012-ben a Pontificia Academia Latinitatis váltott fel. Ők nemcsak a kiadvá-nyok készítésében vesznek részt, hanem a nyelv oktatása és népsze-rűsítése is a feladataik közé tartozik. Ennek jegyében készítették el 2003-ban a Lexicon Recentis Latinitatis címet viselő két kötetes latin szótárt, mely 15.000 modern latin kifejezést tartalmaz. En-nek rövidített változata a Vatikán honlapjáról is elérhető, íme egy kis ízelítő: telephonicum colloquium (telefon) – távoli hangú beszélgetésként

fordíthatnánk, bár a „telephon” eredetileg nem latin, hanem görög szóösszetétel.

instrumentum computatorium (számítógép) – szó szerint azt jelenti, hogy elszámoló/kiszámító/összeszámító eszköz

navis sideralis (űrhajó) – „csillagos hajó”navis traiectória (komp) – „átkelő hajó” follis canistrique ludus (kosárlabda) – „zsákos-kosaras játék”bracae linteae caeruleae (farmer nadrág) – „kék szövetű nadrág”oppugnatio inermis Iaponica (karate) – „Japán fegyvertelen támadás” maizae grana tosta (pl.) (popcorn) – „a kukorica pörkölt magja”,

bár itt a maizae a latin (tudományos) Zea mays-ból szárma-zik, mégis közelebb áll az angol maize kifejezéshez.

fistula nicotiana (cigaretta) – „nikotinos cső”Végül személyes kedvencem, a brevissimae bracae femineae (forró

nadrág), mely szó szerint azt jelenti, hogy legrövidebb női nadrág.Persze az, hogy e neo-latin kifejezések mennyire képesek

visszaadni a klasszikus nyelv sajátosságait az már más kérdés, legtöbbször inkább csak egy jelzős szerkezettel körülírják az adott szót, bár kétség kívül vannak ötletes megoldások.

A Vatikánon kívül meglepő módon Finnország bizonyult még úttörőnek a modern latin használata terén, ugyanis a YLE nevű nemzeti rádiócsatornájukon 1989 óra sugározzák latin nyelvű hír-műsorukat a Nuntii Latinit, melynek írott kivonata a csatorna honlapján is megtalálható, március első hetében például ez volt a

szalagcím: Britannia et Unio Europaea concordiam invenerunt, azaz Nagy-Britnannia és az EU meg-oldást talált.

A másik platform, ami a latin populáris ter-jedésének teret adott az az internet, mégpedig olyan fórumok és chatszobák létrejöttével, ahol a latin szerelmesei gyakorolhatják a nyelvet, a világ minden tájáról. Ezen kívül a Facebook is igyekszik „lépést tartani a korral”, ugyanis már van latin nyelvű változata, a Google-höz és Wikipédiához hasonlóan. Azonban a „like-ot” sajnos nem fordították le.

Aki pedig elég jól ismeri a nyelvet és kíván-csi még több szokatlan vagy modern kifejezésre, azok kézbe vehetik a Harry Potter vagy a Mici-

mackó latin változatát. Ez utóbbit egyébként egy magyarnak, Lé-nárd Sándor orvos-író-költő-műfordítónak köszönhetjük. Itt Mi-cimackó Winnie ille Pu, Malacka Pocellus, a „TILOS AZ Á”, pedig „TRANSITUS VE” lett.

Az mindig is nyilvánvaló volt, hogy a latin mekkora hatással van a mai nyelvünkre, s még ha néha kicsit felhígítva is, de a modern világ is hatással van a latinra, mely nem csoda, hiszen ez a legélőbb holt nyelv, amely csak létezik.

A cikk elkészüléséhez nyújtott segítségért köszönet Dzsida Orsolya ta-nárnőnek!

Borsi Rebeka

Hogy mondják latinul azt, hogy űrhajó?

Ítélet

2016/május18

Kultúra&Kritika

Saul fiaA Saul fia mindent vitt, a Cannes-i filmfesz-tivál Nagydíjától kezdve a Golden Globe-on át, egyenesen az Oscar-díjig. Nemes Jeles László rendező, Röhrig Géza író, költő, mű-fordító, színész és Erdély Mátyás operatőr a Kossuth-díjat is átvehették.

Nemes Jeles László első filmje minden szempontból különleges és egyedi alkotás, így bátran ajánlom mindenkinek a megtekin-tését.

A film főszereplője, Saul a Sonderkom-mando tagja, feladata a gázkamrában megy-gyilkoltak testének elégetése. (A Sonder-kommadósok a gázkamra és a krematórium között dolgoztak. A többi fogollyal kap-csolatot nem tarthattak, külön szállásolták el őket. Viszonylag enyhébb körülmények között élhettek, de bizonyos időszakonként „lecserélték” őket, mert a „titkok tudóiként” veszélyt jelentettek, hiszen információkat juttathattak volna a fa-lakon kívülre.) Saul egy napon látni véli a halottak között a fiát, s innentől kezdve a célja: találni egy rabbit, akivel eltemethetik a fiút. Eközben azonban ellentétbe kerül társaival, kiknek célja a túlélés, és épp lázadást szerveznek. A film egyik nagy kérdése, hogy ki cselekszik helyesen? Saul meg akarja adni a végtisztes-séget a fiának, de ezzel veszélybe sodor maga körül mindenkit, olyannyira, hogy az emberben felmerül, nem önző-e a viselkedé-se? Aztán eszünkbe jut, hogyan tagadhatnánk meg egy embertől, hogy meggyászolhassa a fiát? Miért lenne egyértelmű hátrahagyni a holtakat, miért kéne Saulnak is a túlélésért küzdeni csak azért, mert mások így tesznek? Saul egyfajta önjelölt Antigonéként cse-lekszik, a fiú eltemetésének vágya tartja életben, mindent ennek

rendel alá, még a többi rab életét is, mégis a film több pontjában megjelenik a vívódása, hiszen egyrészt menekülni vágyik, más-részt lelkifurdalást érez társai cserbenhagyása miatt.

A film másik különlegessége a kameraállás, végig a főszereplőre közelít, ami mellette történik azt sokszor hangokból, elmosódott foszlányokból sejthetjük csak, amit Saul nem tud, mi sem tudhat-juk. Az 4:3-as képarány miatt a nézőnek is furcsa bezártság-érzete támad, s még inkább jelen érzi magát filmben.

A Saul fia nem képi világával akar elborzasztani, egy ember tragédiáját látjuk testközelből, a többiek szenvedését csak a háttér-ből érzékeljük. Nincsenek megható emberi gesztusok, vagy boldog befejezés. Ez a film nem a túlélőkről szól, hanem az áldozatokról, s nekik állít méltó emléket.

Körtvélyfáy Dina

Nathan Filer 1980-ban született Bristolban. A középiskola elvég-zése után a Nyugat-angliai Egyetemen szerzett pszichiátriai ápoló végzettséget, majd a Bristoli Egyetemen a mentális egészség kuta-tásával foglalkozott. Tíz éven át dolgozott ápolóként elmegyógy-intézetben, s a Zuhanás sokkja című regényének megírásához az itt szerzett saját tapasztalatai is hozzájárultak.A történetet Matthew meséli el, aki imádott bátyja halála óta küzd a skizofréniával. Matthew sorsát gyerekkorától a húszas évei elejéig követhetjük nyomon. Megtudhatjuk, miként süllyedt tu-dathasadásos állapotba Down-szindrómás testvére elvesztése után. Miért és milyen mértékben okolja magát a tragédia miatt? Mi ok-ból hagyja ott a valóságot és menekül képzelete világába?A skizofrénia egy meglehetősen elterjedt mentális betegség. Becslé-sek szerint a világ lakosságának egy százaléka szenved tőle. Ehhez képest tudásunk a betegségről még mindig nagyon felületes. A ski-zofréniához rengeteg mítosz, félelem és elutasítás társul. Ennek az oka talán az lehet, hogy a tudomány sem tudta eddig igazán pon-

tosan meghatározni, hogyan alakul ki ez a betegség. Maga a szó a görög szkhidzó és phrén szavakból származik, melyek hasítani és lélek jelentéssel bírnak. A személyiség szétesése néha lassan alakul ki, máskor viszont hirtelen, heves zavarodottsággal, érzelmi nyug-talansággal kezdődik. Általában a serdülőkor táján jelentkezik, de kialakulhat későbbi életkorban is. Régebben gyógyíthatatlan betegségnek tartották, a modern antipszichotikus gyógyszerekkel azonban a pszichotikus tünetek visszaszoríthatók vagy akár meg is szüntethetők. Nincs egységes kórképe, tünetei sokfélék, nem mind egyszerre fordul elő, hanem különböző kombinációkban, s altípusai is ezek alapján határozhatók meg. Nathan Filer kegyetlen őszinteséggel és laza, fiatalos angol hu-morral írja meg, milyen is az élet a mai Angliában, ha valakinek a fejében egyszer csak megszólalnak a hangok. 2015 őszétől már magyarul is olvashatjuk a 2013-as év Costa-díjas sikerkönyvét. Ha csak egyetlen szóval lehetne jellemezni az alkotást, akkor a leg-megfelelőbb az öntörvényű lenne. Mert mérhetetlenül az, ahogy az ifjú író ehhez a sérülékeny kérdéskörhöz nyúl, és az is, ahogy előadja azt a skizofréniától szenvedő narrátor egyes szám első sze-mélyben. A Scolar Kiadó által megjelentetett kötet már önmagá-ban is elég klassz, tele tipográfiai trükkökkel, különféle betűtípu-

Letehetetlen és felejthetetlen

Ítélet

2016/május 19

Kultúra&Kritika | Sport

Elsőre kicsit még elveszve érzem magam a sok gomb és kijelző között a közvetítőszobában, de Rév Dániel, az Eurosport kommentátora hamar eligazít, hogy éppen mit is látok magam körül.– Ami a legfontosabb minden közül, az ott, a parafatáblára tűzve – mutat a sok papír közül az egyikre – a napi közvetíté-sek listája. Itt olvashatod, hogy amit most a képernyőkön nézünk, az épp egy snoo-ker mérkőzés ismétlése, így most jó dara-big szabad marad ez a szoba (de egyébként három is van, ahonnan lehet közvetíteni). A főnökünk osztja be, hogy ki mit fog közvetíteni. Itt egyrészt számít a ranglétra, de azért mindenkinek megvannak a maga sportjai: én télen főként síversenyeket, nyá-ron pedig kerékpárt szoktam csinálni, de akadnak kivételek is: például ha nem érek rá, más kapja a munkát. Sok tényezőt kell tehát a beosztásnál figyelembe venni, ezért elég macerás munka.

Mi a különbség a sportriporter és a sportkom-mentátor között?– Általában szeretik összemosni a két fo-galmat. Én elsősorban sportkommentátor vagyok. A sportriporter inkább az, aki ri-

portokat, színes anyagokat állít össze, én ilyet nem nagyon csinálok, csak pár inter-jút. Ugyanakkor több eurosportos kollé-gámmal két éve létrehoztuk a hosszabbi-tas.hu-t, itt már összetettebb a feladatom: szerkesztek, írok, videókat készítek és vá-gok, interjúkat csinálok.

Hogyan zajlik egy közvetítés? – Úgy néz ki, hogy egyrészt azt a hangot, ami a mi hangunk alatt tv-ben hallatszik, azt halljuk a fülesben mi is. Például ez alatt a snooker alatt a golyók koccanását mi is ugyanúgy halljuk, mint minden néző. De ezen túl hallgathatjuk az angol kommentátort, illetve az úgynevezett Ren-dező csatornáját is. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az európai közvetítések stúdióit egy rendező irányítja Párizsból. Mi ezt a ren-dezőt hallgatjuk tehát, és az ő utasításai-nak kell megfelelni. Ez két dolgot jelent: egyrészt szólnak, ha vágópont jön, ezen a helyen csendben kell maradni, hogy majd később, amikor az élő adásból összevágják az ismétlést, ne egy szó közepén szakadjon meg az adás, illetve szólnak a reklámszü-netek előtt is. Másrészt, ha nem angol nyel-

vű az inter-jú, akkor a rendező megpróbál-ja angolra fordítani nekünk, de ez néha teljesen re-ménytelen, ha még maga a rendező se is-meri a nyelvet. Ezek adják tehát a keretet a mi mondanivalónkhoz.

Hogyan készültök fel egy közvetítésre?– A szerkesztőségi számítógép itt a szobá-ban segítséget ad az azonnali kereséshez, de mindig szükséges előzetes felkészülés az egyes közvetítésekre. Mindig sportág-függő, hogy miről érdemes beszélni: a já-tékosok vagy a stratégia kapjon nagyobb hangsúlyt. Például vegyünk egy kerékpár-versenyt: 180 versenyző, köztük sok az is-mert, de akadnak kisebb nevek is: ezeket megfelelően kell egyensúlyozni, hogy ér-dekes maradjon a közvetítés, illetve adott esetben nem is találni sok információt egy-egy versenyzőről. A legnagyobb segítség az egyes sportágak hátországa az interneten, így minden sportnak megvannak a legjobb forrásai. El lehet képzelni, hogy mi volt 20

„Gyermekkorom óta sportőrült vagyok, így számomra a sportkommentátori munka felbecsülhetetlen.”

Interjú Rév Dániellel, az Eurosport kommentátorával

sokkal szedett szövegekkel, rajzokkal és a lapok szélén pörgethető kollázzsal. Már a mű kezdetén kiderül az, hogy Matthew kilenc éves korábban valamilyen rejtélyes módon a szintén mentális be-teg bátyja, a Down-szindrómás Simon halálát okozta. De hogy milyen módon, az sokáig talány marad. Mint ahogy először az sem egyértelmű, hogy mi lehet a narrátor problémája. Nem tűnik különösebben őrültnek, inkább egy átlagos, lázadó kamasznak, aki valamiért mégis a pszichiátriára kerül.

Van rá esély, hogy még egy szerzőnek köszönhetően sem ke-rülhettünk olyan közel egy mentális betegség megértéséhez, mint ahogyan ennek a könyvnek segítségével sikerül a teljes azonosu-lást elérni. Ez a könyv él és lélegzik, annak főszereplőjével együtt. Nemcsak a történet lebilincselő, de a karakterek realisztikus és gondos felépítése is érdekfeszítő. Bátor, nyílt, szókimondó, mély, drámai és furcsa. Ez a könyv magával ragad annak minden hangu-latával és nem ereszt. Ez a história megnevettet, meghat, megérint, elgondolkodtat, majd úgy enged el, hogy maradandó élményekkel gazdagít. Minden olvasó elégedetten zárhatja be az olvasmányt, mert elképesztő sztorit olvashatott az esendőségről, az elmúlásról és az elme működésének csodáiról.

Szarka Margaréta

Ítélet

2016/május20

Sport | Humor/Elmélkedés

évvel ezelőtt, amikor faxon küldtek infor-mációkat a közvetítéshez…

Mit tartasz a munkád előnyeinek és hátrányai-nak? – Jómagam gyermekkorom óta sportőrült vagyok: számomra teljesen természetes volt, hogy hétvégén otthon ültem és síver-senyeket néztem, illetve általában utána is olvastam az egyes versenyeknek. Számom-ra a sportkommentátori munka felbecsül-hetetlen. Nagy előnye a munkának a sza-badabb beosztású munkaidő, de látni kell azt is, hogy a mérkőzések általában hét-végén vannak, így gyakran dolgozom ak-kor. Illetve ha adott esetben összecsúszik a hajnali közvetítések sorozata az ausztrál teniszbajnokság miatt egy délutáni-esti közvetítéses időszakkal például a kézilab-da Európa-bajnokság miatt, akkor az em-ber bioritmusa hetekre felborul.

Számomra nagy előny még, hogy nem jelenünk meg arccal a közvetítésben, így elmehetünk nyugodtan egy-egy meccsre anélkül, hogy megszólítanának a szurko-lók és kérdésekkel bombáznának. Illetve az, hogy az Eurosportnál dolgozhatok, azért előny, mert bárhol a világon ismerik a nevét és a minőséget, amit képvisel.

Helyszínre nem szoktatok kimenni?– Nálunk ez elég ritka. Általában olyan eseményekre szoktak kimenni a kollégák, amik hosszabb ideig tartanak: például at-létikai világbajnokság, kéthetes tenisztor-

nák. Ilyenekre éri meg, mert bizony ára van a helyszíni közvetítésnek a szervezők irányába.Tíz éve dolgozol az Eurosportnál, melyek a leg-kedvesebb emlékeid a közvetítésekről?– Tisztán emlékszem az első közvetítésem-re, ami egy szombat esti póker-összefogla-ló volt. Amit még nagyon élveztem, azok a különböző kézilabda meccsek közül a BL-döntők, az olimpiai döntők,vagy ami-kor magyar csapatot közvetíthettem, illet-ve nagyon szeretem a sokgólos meccseket közvetíteni, mert hihetetlenül pörgősek. Előre kívánkozik még a Giro d’Italia és Tour de France a sorban, mert azokat na-gyon sokan nézték és nagyon sok visszajel-zést kaptam.

Szoktál szurkolni valakinek a közvetítés közben? Akár csak magadban?– Általában igen, de az én sportjaimban kevés a magyar versenyző. Egyébként min-dig az esélytelennek szurkolok, szeretem, ha nem mindig ugyanazok nyerik a verse-nyeket, hanem nagy a küzdelem.

Hányan vagytok a szerkesztőségben? - Körülbelül húsz kommentátor van, ezen-kívül hat technikus és egy adminisztratív munkatárs segít minket. Kicsi a szerkesz-tőség, mert képanyagot nem kell előállíta-nunk. Mindez megváltozna, ha lenne kü-lön magyar csatorna. Egyébként jó a tár-saság, hétvégi közvetítésnél például előfor-dul, hogy olyan jó kint a hangulat, hogy

be kell csukni a közvetítőszoba ajtaját, hogy ne hallatszódjon bele a közvetítésbe.Pletykákat szerettek megemlíteni a közvetítés során?– Én személy szerint nem annyira. Persze megeshet, hogy mondjuk egy olasz újság megszellőztet egy meglepő átigazolást, akkor elmondhatod ezt, és hozzáteszed, hogy te csak megemlítetted, a forrás nem te vagy. Ezekkel a dolgokkal lehet játszani, de én annyira nem szeretem, mert szerin-tem néha túl van pörgetve a téma. A nem hivatalos információkat pedig nem érde-mes megemlíteni, és sokszor nem is lehet úgy lebutítani, hogy a mögötte álló esetle-ges összefüggések továbbra is maradjanak titokban.Mi a helyzet a női kommentátorokkal? Előfordul-nak-e a szakmában egyáltalán nők?– Ez nagyon országspecifikus. Magyar-országon nem gyakoriak, nálunk is csak három kolleganő van. Itthon az a tenden-cia, hogy kialakultak az úgynevezett női sportok, például műkorcsolya vagy tenisz, ahol kifejezetten megszokott a női hang a közvetítés alatt, de például egy futball-mérkőzésnél a nézők nagy részének már kifejezetten zavaró lenne. Hozzá kell ten-ni ugyanakkor, hogy az USA-ban már azt feszegetik, hogy amerikai futballt is hadd közvetítsenek nők. Tehát összességében in-kább megszokás kérdése a dolog.

Ádám Flóra Julianna

Önmegvalósítás vs. önzésAz utóbbi három-öt évben vált divattá hazánkban az a – más nemzetek között már régóta népszerű – viselkedés, hogy a fiatalok kihasz-nálva a korukból adódó nagyobb mértékű szabadságot és rugalmasságot, külföldi utazásokkal, barangolással próbálják orvosolni a jö-vővel kapcsolatos kételyeiket. Nem egy ismerősöm választotta ezt a módot arra, hogy elmeneküljön a normális életéből és magát újító, szabadlelkű vándornak kiálthassa ki. A kérdés csak az, hogy ez a fajta mentalitás valójában mit is takar? Az ilyen ember tényleg irigyel-nivaló spontán lélek, vagy csak egy szerencsétlen flótás, aki nem képes tudomásul venni a felnőtté válás természetes folyamatát?

A közösségi oldalakon és más fórumokon egyre több e témával foglalkozó előadással, könyvvel illetve beszámolóval találkoztam (pl. Hátizsákkal Európában előadássoro-zat). Úgy tűnik, hozzánk is begyűrűzött a multikulturalitás és modern világjáróság dicsőítése. Azonban ne legyünk naivak, és ne vegyünk be mindent elsőre azért, mert most ez a menő. Próbáljuk meg elképzelni, mi lehet a jelenség hátterében. Az új hul-lámot támogatók köreiben vallják, hogy az utazás az, ami felkészíti az embert az életre, emberismeretre és önállóságra tanít. Ez akár igaz is lehet, hiszen ha valaki egy

idegen országban bolyong magányosan, hiányos nyelvtudással, annak nagyon kre-atívnak és kitartónak kell lennie, hogy át-vészelje a kalandot.

A beszámolókban szinte mindenki azt állította, hogy leginkább az út során meg-ismert emberek adtak neki energiát. Az új kapcsolatok, más nézőpontok és életvitel megismerése valóban tágíthatja a saját korlátozott látókörünket, de ezt akkor is elérhetjük, ha például itthon külföldiek által látogatott helyeken beszélgetésbe ele-gyedünk a szomszéd asztalnál ülővel. Ak-kor mégis mi lehet a rejtély mögött? Mitől

olyan különleges az, aki eldönti, hogy a világ végére akar stoppolni és hatfős mo-telszobában aludni? Valószínűleg kevesen érzik magukénak ezt a szellemiséget, mégis túl van hype-olva, aminek oka az irigység-gel vegyült csodálatban keresendő. Sokan szeretnének olyan vakmerőek lenni, mint ezek a XXI. századi kalandorok, de külön-böző okokból kifolyólag nem tehetik meg (pl. család, munkahely, anyagi helyzet, egészségi állapot). Ezért csak sóvárogva mutogatják egymásnak a blogbejegyzések és fényképek hadát.

Ítélet

2016/május 21

Humor/Elmélkedés | Karrier

Ritkán gondolunk csak bele, hogy en-nek az életmódnak is van egy sötét oldala – adott esetben az igazi oldala –, mely-ről nem készül bejegyzés, nem hirdetik fennhangon. Elképzelhető ugyanis, hogy valaki nem csupán őszinte kíváncsiságból és kalandvágytól megrészegülten vág bele a történetbe. Nagyon is lehetségesnek tar-tom, hogy valaki azért hagy hátra mindent és mindenkit az otthonában, mert olyan problémákkal szembesült az életében, amelyeket nem tudott megoldani és ezt az egyetlen menekülési utat látta. Jobb hí-ján egyedül, pár ezer euróval a zsebében felszállt az első vonatra, anélkül, hogy tudta volna merre tart, mert ez tökéletes metaforája az élete jelenlegi állásának. Az ilyen ember képtelen a kötődésre, a felelős-ségvállalásra, elborzasztja a mindennapok monotonsága, mert lélekben még gyerek, csak arra vágyik, hogy tovább játszhasson. Ezért az utazást használja kibúvónak, ad-

dig sem kell döntéseket hoznia és értelmes dolgokat tennie, nem kell mások érzéseivel

foglalkoznia, vagy azzal, hogy ő mennyire retteg a jövőtől. Ebben a megvilágításban a patetikus hangzású önmegvalósítás már csak jól csomagolt önzőségnek látszik.

Tehát tényleg nem minden arany, ami fénylik; hiába a nagy médianyilvánosság, a jól beállított profilképek, a végeredmény ugyanaz. Egyszer mindenki hazaér, elfogy a pénz vagy alábbhagy a lelkesedés és eljön az idő, amikor szembe kell nézni azzal, amit magunk mögött hagytunk. Vagyis aki ehhez hasonló pár hónapos kirucca-nást tervez, számoljon vele, hogy a család-ja és barátai nem fogják kitörő örömmel fogadni az ötletet. Fontos mérlegelni, hogy meglévő kapcsolatainkat mennyire fogja megtépázni, ha puszta önzésből szüne-teltetjük őket és vajon ajtót nyitnak-e ne-künk, ha végre ‚megtaláltuk önmagunkat’ és visszatérünk.

Szilák Emese

Az est vendégeihez intézett első kérdés arra vonatkozott, hogy mit csinálnának másként, ha újra egye-temisták lennének? A válaszokban egyetértés mutatkozott abban, hogy nincs feltétlenül szükség a színjeles át-lagra, de minél hama-rabb érdemes elkez-deni a gyakorlatot és megtapasztalni, hogy milyen is a jogászi munka a valóságban. Dékán úr kiemelt taná-csa: „Mindent olvassanak el, amihez hozzáférnek. Minden megér egy pillantást. Soha ennyi idejük nem lesz szabadon olvasni.”

A következő kérdés arra irányult, hogy mit tudtak a legjobban hasznosítani az egyetemen és utána. Ezzel kapcsolatban megfo-galmazódott, hogy a későbbiekben előnyt jelent, ha az ember megtanulja, hogyan kell rövid időn belül sok anyagból leszűrni a lényeget, illetve fontos, hogy legyünk nyitottak és több tudo-mányterületről legyenek ismereteink, mert ez magabiztosságot ad.

Utóbbiról Varga Zs. András a következőket mondta: „Megbukni akkor is lehet, ha az ember tanult és bátor, de ha fél, akkor csak megbukni lehet.”

Ezután következett egy közvetlenül a dé-kán úrnak feltett kér-dés: Mennyire ajánlaná a hallgatóknak, hogy oktatóként visszatér-jenek az egyetemre?

Hogyan látja a tudományos pályát, kinek való ez és kinek nem? A válasz szerint mindez abszolút mértékben személyfüggő. Aki gyakorlatorientált, szereti a gyors megoldásokat, annak a praxis a testhezálló. Aki azonban türelmes, részletező, szeret kérdezni és kutatni a válaszok után, annak ajánlott a tudományos pálya.

A továbbiakban elhangzott a kijelentés, miszerint senki sem kezdi vezetőként a karrierjét, így tehát nincs jelentéktelen fela-dat, minden elvégzett munka számít az előrehaladásban, valamint csak úgy lehet jól végezni a dolgunkat, ha valóban szeretjük, amit

Jogászi életpályák 2.0Egyetemünk az év minden szakában otthont ad a legkülönfélébb témájú előadásoknak, vitaesteknek és más figyelemre érdemes, látókörbővítő eseményeknek. Ezen alkalmak közé tartozott a Mathias Corvinus Collegium Jog Szakiránya által szervezett kerekasztal-beszélgetés, melynek során március másodikán, az E4-es előadóban a hallgatóknak lehetőségük nyílt betekinteni néhány neves szaktekintély múltjába és jelenébe. A meghívott vendégek Varga Zs. András (karunk dé-kánja, alkotmánybíró, volt legfőbb ügyész helyettes), Szabó Pál (a Weil, Gotshal & Manges Ügyvédi Iroda vezető tranz-akciós ügyvédje) és Kóka Gábor (a Deloitte adótanácsadó partnere, a nemzetközi adózási csoport vezetője) voltak. Az előadókat Gundel-Takács Gergely konferálta fel, a moderátori pozíciót Csurgai-Horváth Gergely töltötte be.

Ítélet

2016/május22

Mathias Corvinus Collegium

A Mathias Corvinus Collegium közgazdaságtan-, jog-, nemzetkö-zi kapcsolatok-, kommunikáció és média-, illetve Közép-Európa szakirányos képzésekkel várja a jelentkezőket. Ezek közül a szá-munkra legszámottevőbb a jog szakirányos képzés, aminek hall-gatói Budapest egyik legszebb helyén, a Gellért-hegyen egy- vagy kétágyas szobában lakhatnak. A Collegium elsősorban a gyakor-lat-központú oktatásra helyezi a hangsúlyt. Kurzusaik révén meg-ismerkedhettek az ország nagyobb vállalataival, bankjaival, illetve az államigazgatás különböző szerveibe is betekintést nyerhettek. Félévenként 2-3 kurzust kell teljesíteni, emellett ingyenes nyelvi képzést biztosítanak angol, német, francia, japán, orosz, spanyol és kínai (mandarin) nyelvből.A Collégium minden évben, tavasszal hirdeti meg a felvételt. A pályázatra olyan hallgatók jelentkezhetnek, akik nappali tagoza-tos hallgatói jogviszonnyal rendelkeznek és legfeljebb három befe-jezett félévet teljesítettek.További információkat találhattok az www.mcc.hu/jog oldalon vagy Facebookon.

Széchenyi István Szakkollégium

A Széchényi István Szakkollégium elsődleges célja az egyetemi oktatást kiegészítve a reális, kritikus társadalomtudományi és köz-gazdaságtudományi művelődés és gondolkodásmód fejlesztése. A SZISZ Egyetemünktől csupán pár percre, a Ráday utcában várja a diákokat sokszínű programjaival, több tudományágat átfogó kur-

zusaival és közösségi életével. Olyan első- és másodéves egyetemis-ták jelentkezését várják, akik az angol nyelvet jól ismerik, hiszen kurzusokra gyakran angol nyelvű irodalmakból kell felkészülni. Az érdeklődők májusban adhatják be a jelentkezésüket a négy sáv, azaz a Law&Economics, a Szociológia, a Pénzügyi közgazdaság-tan és a Kormányzati gazdaságtan egyikére. A felvételi egy írásbeli és egy szóbeli fordulóból áll. Az előbbi esetében több rövidebb kér-désre, valamint a sávoknak meg-felelő esszékérdésekre kell válaszo-kat adnotok, a szóbelin pedig egy szabadabb beszélgetésen kell részt vennetek.A felvételi időpontjáig a kollégi-um számos programmal várja az érdeklődőket annak érdekében, hogy még inkább megismertesse a különböző kurzusok kínálata-it és a döntést segítse meghozni. Az Elsős Kurzusok február első hetében kezdődnek és a félév folyamán bármikor lehet hozzájuk csatlakozni. Ezek a kurzusok olyan kötetlen, kiscsoportos beszél-getések, melyeket a kollégium tagjai tartanak, illetve ezek alkal-mával megismerkedhettek a koli szakmai működésével, és persze korlátlanul kifejthetitek a véleményeteket egy számotokra érdekes témában.Ha szeretnétek többet megtudni a SZISZ-ről, látogassatok el a holnapjukra (www.szisz.hu) vagy a Facebook-oldalukra (www.face-book.com/szechenyiszakkoli). Az Elsős Kurzusokra pedig az ek@szisz.hu címen tudtok jelentkezni.

csinálunk. Levonhattuk a következtetést, hogy fontos jó viszonyt ápolnunk a kollégáinkkal, mert a kapcsolatok megkönnyítik a kö-zös munkát. Végül, de nem utolsósorban, azért „ne felejtsünk el hagyni egy lapot a pakliban a Gondviselésnek”.

A beszélgetés során végre lehullott a lepel egy a joghallgatók szá-mára örökös fejtörést okozó kérdésről is. Azaz, mennyit ér a sum-ma cum laude minősítés? Az előadók megnyugtatásul elmondták, hogy ennél a címnél sokkal jelentékenyebb a gyakorlatban is alkal-mazható tudás és talpraesettség. A tanulmányi versenyekről pedig azt nyilatkozták, hogy bizonyos munkahelyeknél előnyt jelenthet egy-egy jó helyezés, illetve a specifikus területen belül végzett kutatómunka vagy a perbeszédversenyek felkészíthetnek a való-

di kihívásokra, általuk értékes tapasztalatok gyűjthetők, továbbá megtudhatjuk, hogy tudásunk mennyire versenyképes.

Zárásképpen a hallgatók által feltett kérdésekre válaszoltak a vendégek. Ezek közül kiemelném, amelyben az után érdeklődtek, hogy milyen különös tulajdonság, körülmény segítheti az embert, hogy sikeres legyen a jogi hivatásban. Erre reflektálva, útravaló-ként megtudhattuk, hogy ebben a szakmában nagy jelentőséggel bír, mind az emberismeret, mind pedig az önismeret, hiszen csak úgy lehetünk sikeresek, ha pontosan tudjuk, mit akarunk és haj-landóak vagyunk keményen dolgozni érte. Ezenfelül nem szabad lebecsülni a stabil családi és baráti háttér szerepét, akik nélkül a ‚nagy emberek’ is hamar elbuknának.

Szilák Emese

Élj a lehetőségekkel!Egyetemi éveink alatt talán az egyik legnagyobb nehézséget a kollégium és albérlet keresés okozza. Erre kínálnak meg-oldást az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő szakkollégiumok. A szakkollégiumok azonban nem csupán lakhatást biztosítanak tanulmányi éveink alatt, hanem rengeteg plusz lehetőséget, szakmaiságot és segítséget nyújtanak lelkes és tehetséges diákjaik számára.Cikkemben – ezúttal – három olyan szakkolit mutatok be, ahova bátran jelentkezhettek jogász-, igazgatásszervező- vagy akár közszolgálati szakos hallgatóként.

Karrier

Ítélet

2016/május 23

A Kar tudományos diákkörei keretében folytatott munka évről évre segíti a hallgatókat, hogy tehetségüket kibontakoztathassák. Az oktatók mint konzulensek munkája mellett általános és speciális TDK programokkal igyekszünk minden lehetőséget megadni ahhoz, hogy az

egyes tanszékek munkája iránt érdeklődők elmélyülhessenek kutatásaikban.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem NTP-HHTDK-15-0019 sz. „PPKE JÁK TDK műhelyek a tehetségek kibontakoztatásáért”elnevezésű, nagy érdeklődésre számot tartó projektje keretében nem csak kari TDK rendezvényeket és felkészítő tréningeket tartunk, de publikációs lehetőséggel és konferencia-látogatás támogatásával is igyekszünk segíteni az eltökélt ifjú

kutatókat.

A programok egy része már megvalósult, jónéhányra április-május folyamán várjuk az érdeklődő tehetségeket. (Megjegyezzük, hogy a pályázat 2016-ban is kiírásra került, így a már kifutott programokra is igyekszünk ismét támogatást szerezni, remélhetőleg sikerrel.)

Éljenek a lehetőségekkel – kísérjék figyelemmel a www.jak.ppke.hu/hallgatoinknak/tdk oldalon folyamatosan frissülő híreinket, és jelentkezzenek tehetséggondozó programjainkra!

Pogácsás Anettkari TDK titkár

pogacsas.anett@jak.ppke.hu

Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium

Budapest szívében, a Horánszky utcában, számos kiváló oktató magas színvonalú interaktív kurzusait kínálja a Szent Ignác Jezsu-ita Szakkollégium, s teszi ezt Budapest bármely egyetemének hall-gatói számára. Sajátos kurzusrendszerük között szerepel többek között a művészetek, a retorika, a filozófia, a nemzetközi kapcso-latok, a pszichológia, a protokoll és a közélet. Hallgatóinak szoci-ális- és tanulmányi ösztöndíjat biztosít, illetve nemzetközi gyakor-noki programokat kínál. Szellemiségében talán a legközelebb áll egyetemünkhöz, hiszen a keresztény értékeket képviseli. A Szent Ignácnak saját kápolnája, folyóirat-olvasó terme és könyvtára is

van. Sokszínű közösségi prog-ramjai, így például a Teaház, a vasárnapi sport, a vitakörök és nyári tábor közül választhatnak szabadidős kikapcsolódást az „ignácosok”.Jelentkezni a www.szentignac.hu oldalon tudtok.

Hanich Veronika

Karrier

Tehetséggondozó programok – minden mennyiségben!