a közösségi jogrend

Közösségi jogrend 1

X. fejezetA közösségi jogrend

4., A közösségi jog forrásai: a közösségi jogrend egy sajátos jogrend, amely nemzetközi jogi alapokon jött létre, de attól különálló

rendszert alkot közösségi jog szabályozásának tárgya és alanyai döntően különböznek a nemzetközi közjogétól közös piac létrehozása és működése a cél, illetve a szabályozás tárgya a közösségi jog az Európai Közösség, a tagállamok és magánszemélyek közötti jogok és kötelezettségek

sajátos konglomerátuma közösségi jog kapcsán tilos az önsegély, jogsérelmek orvoslása a nemzeti bíróságok mellett az Európai

Bíróság feladata forrásai is eltérőek, mint a nemzetközi közjogé→ kiemelkedő a Közösség saját aktusainak szerepe 1., a közösségi jog valamennyi szabálya közvetlenül alkalmazható a tagállamok jogrendszerében, míg

a nemzetközi jog esetében belső ratifikációra van szükség a közösségi jog önintegráló jellegű→ a nemzeti jogok rendelkezéseitől függetlenül jelen van a belső

jogi színtéren 2., közösségi jog szabályainak nagy rész emellett közvetlenül hatályos is !!!

a közvetlenül hatályosuló közösségi jogra a természetes személyek és jogi személyek jogvitáikban bíróság előtt hivatkozhatnak

közvetlen alkalmazhatóság nem azonos a közvetlen hatállyal közösségi jog egésze közvetlenül alkalmazható, addig csak azok a szabályai hatályosulnak

közvetlenül, amelyek erre az adott jogforrásra irányadó szabályok szerint alkalmasak 3., közösségi jog szabályai elsőbbséget élveznek a nemzeti jogrendszer szabályaival szemben

két szabály konfliktusa esetén a közösségi jogi szabály az irányadó, a nemzeti jogalkotó pedig egyoldalúan nem változtathatja meg és nem hatálytalaníthatja a közösségi jog szabályait

4.1., A közösségi jog hatálya4.1.1., A közösségi jog területi, személyi és időbeli hatálya:

1., területi hatály: RSZ 299 (227) cikk (1) bek→ lényegében a tagállamok területével esik egybe a nemzetközi jog szabályai szerint lehet megállapítani a közösségi jog területi hatályának pontos

terjedelmét számos kiegészítő szabály társul RSZ 299 főszabálya mellé→ vagy kizárják, vagy megállapítják a

közösségi jog alkalmazhatóságát-különleges területek RSZ 299 cikk (2) bek→ Franciaország tengerentúli megyéi, Azori-szigetek, Madeira, Kanári-

szigetek RSZ 299 cikk (6) bek→ tagállamok szuverenitása alá eső területek kizárásáról, Feröer-szigetek

extraterritoriális hatály: ha a közösségi jog az EK területén kívül honos természetes és jogi személyekre vonatkozóan is igényt tart a hatályosulásra→ versenyjog (még a magyar versenyjogban is így van), lásd még versenyjognál a hatáselvet Béguelin-ügy: alkalmazható-e a RSZ olyan esetben, ha az egyik fél székhelye az EK-n kívül

van→ igen, mert a piaci hatás az EK területén belül jelentkezett Wood Pulp-ügy: megerősíti az extraterritorialitás elvét

2., személyi hatály: kiterjed az EK tagállamaira→ Európai Közösségek és az Európai Unió a nemzetközi jog szabályai szerint min szuverén államok szervezetei jöttek létre tagállamokon belüli közjogi jellegű alakulatok is ide tartoznak→ szövetségi rendszerű tagállamok

szövetségi államai (Németország, Ausztria), vagy közjogilag szervezett önkormányzatokról régiók is→ különböző tagállamokban különböző formát ölthetnek személyi hatálya a természetes és jogi személyekre is kiterjed (egyik fő disztinkciós ismérv a

nemzetközi joghoz képest) a közösségi jog alkalmazásának céljára ki tekinthető állampolgárnak, illetve a tagállamban honos

társaságnak, a tagállamok jogszabályai állapítják meg tagállamok polgárai az unió polgárainak is tekintendőek→ RSZ 17 (8) cikk nem jelent állampolgárságot a szó igazi értelmében, de jelen van egy sajátos kötelék az Unió és a

tagállamok polgárai között RSZ 18-22 (8A-E) cikkekben foglalt jogosultságokban nyilvánul meg→ Unió területén való

mozgás és az ott-tartózkodás szabadsága, jog a helyhatósági választásokon és az európai parlamenti választásokon való részvételre a tartózkodási helyen, valamennyi tagállam


részéről diplomáciai és konzuli védelem joga harmadik államokban, petíció joga az Európai Parlamenthez

az alapítószerződésekből és egyéb közösségi joganyagokból kitűnő minden egyéb jogosultság megilleti és minden kötelezettség kötelezi őket

a tagállamok fő területétől elkülönült olyan területeken, amelyekre a közösségi jog hatálya nem terjed ki, a közösségi jog szempontjából állampolgárok élnek, akkor rájuk a személyi hatály alapján terjed ki

3., időbeli hatály: ESZAK 50 évre jött létre (2003-ban már nem is hatályos), Euratom és EK határozatlan időre csak úgy mint az Európai Unió sem az EK, sem az EU a tagállamok egyhangú aktusával sem lenne feloszlatható EUSZ 48 (N) cikke→ alapítószerződés módosításának csak eljárási feltételei vannak (mondjuk

határozott időre változtatják a szerződés időbeli hatályát)

4.1.2., A közösségi jog tárgyi hatálya – az Európai Közösségek hatáskörei:4.1.2.1., A korlátozott felhatalmazások elve:

lásd fentebb EK jogalkotó hatásköre az alapítószerződésekből származik→ tárgyi hatály szempontjából a

Közösség csak az alapítószerződésekben megjelölt szabályozási kérdésekben járhat el

4.1.2.2., A szubszidiaritás elve a jogalkotás területén: korlátozott felhatalmazások elvéhez képest további korlátot állít a közösségi cselekvés elé tárgyi hatály szempontjából→ közösségi cselekvés előtt mérlegelni kell, vajon egy meghatározott

közösségi cél jobban elérhető-e a közösségi szinten, mint a tagállami szinten

4.2., A közösségi jog forrásai: forrásai többfajta módon rendszerezhetőek

a., tagállamok aktusaival, Közösség aktusaival, közösségi jog általános elveivel vagy a Közösség nem tagállamokkal kötött nemzetközi egyezményivel állunk-e szemben

b., primer, szekunder, Közösségek nemzetközi jog szerinti szerződései, tagállamok egymás közötti nemzetközi szerződései

a közösségi jog jogilag kötelező szabályokat jelöl acquis communautaire: közösségi jognál tágabb kategória

magában foglal minden szabályt, alapelvet, egyezményt, nyilatkozatot, határozatot, véleményt, célkitűzést és gyakorlatot, amely az EK-ra vonatkozik, függetlenül attól, hogy jogilag kötelező-e vagy sem és függetlenül attól is, hogy azt maga az EK vagy a tagállamok fogadták el

EU létrejötte óta beszélhetünk az uniós acquiról (acquis de l’union)→ EUSZ alapján, annak hatókörén belül született kötelező és nem kötelező aktusokat, valamint egyéb megnyilvánulásokat foglalja magában

acquis communautaire és uniós acquis elméleti jelentőségét a jogilag kötelező, illetve nem kötelező szabályok összekapcsolása adja→ két csoport között kölcsönös függés van

gyakorlati jelentőségük→ EK-hoz csatlakozni kívánó államokat a szervezet az erre vonatkozó szerződésekben kötelezi, ne csupán a közösségi jogot ismerjék el kötelezőnek, hanem az idetartozó többi szabályt is

4.2.1., Az elsődleges jogforrások: két csoportból tevődnek össze: alapítószerződések és az általános jogelvek elsődlegességük abban nyilvánul meg, hogy a rajtuk kívül álló joganyagnak mg kell felelnie a

szabályaiknak

4.2.1.1., Az alapítószerződések: alapvető jelentőségűek az EK működése szempontjából a tagállamok között létrejött egyes

nemzetközi szerződések ezek a szerződések teremtik meg a jogalkotás alapját, célokat jelölnek ki→ ilyen módon a közösségi

jog elsődleges jogforrásai kiemelendő a RSZ→ EK „alkotmányi keretének” szokták emlegetni

Bíróság ennek kapcsán nem csupán az intézményi struktúra megfelelő működése, illetve az RSZ általános és különös céljainak megvalósulása, de az alapvető emberi jogok érvényesülése felett is őrködik


1991-ben az EK és az EFTA közötti egyezménytervezet kapcsán a Bíróság megállapítása→” Az EGK-szerződés, noha nemzetközi egyezmény formájában jött létre, nem kevesebbet hoz létre, mint a Közösség alkotmányos chartáját, amely a jog uralmán alapszik.”

EK-t azok a szerződések alapozzák meg, melyek létrehozták a három közösséget→ a., ESZAK Szerződés b., EGK Szerződés c., Euratom Szerződés d., Európai Közösségek egyes közös intézményeiről szóló szerződés e., Fúziós Szerződés f., első költségvetési szerződés g., első csatlakozási egyezmény (Dánia, EK, Írország) h., második csatlakozási egyezmény (Görögország) i., harmadik csatlakozási egyezmény (Spanyolország és Portugália) j., negyedik csatlakozási egyezmény (Ausztria, Finnország, Svédország) k., Európai Egységes Akta l., EUSZ m., ASZ n., NSZ o., ötödik csatlakozási egyezmény p., hatodik csatlakozási egyezmény Európai Alkotmányszerződés-nincs hatályban!

EGK létrehozó RSZ lex generalisnak tekinthető a másik két Szerződéshez képest ha a Szerződések létrehozói nem juttatják kifejezésre, hogy eltérő szabályokat kívánnak alkalmazni

az egyes közösségek esetében, akkor a Bíróság azt feltételezi, hogy mindhárom esetben azonos szabályok alkalmazandók

nagy jelentősége van még a tagállamok egyoldalú nyilatkozatainak is→ Európai Aktához, EUSZ-hoz fűzött nyilatkozatok

4.2.1.2., Általános jogelvek: a hágai Nemzetközi Bíróság Statútuma szerint a művelt nemzetek (kik azok? vannak ilyenek?) által

elismert általános jogelv a különálló nemzetközi jog forrása olyan jogelvekről van szó, amelyek közösek az államok belső jogában amelyek szubszidiárius forrásai a nemzetközi jognak akkor alkalmazzák őket, ha a kérdés tekintetében nincs szerződési vagy szokásjogi szabály

RSZben nincs ilyen általános utalás, egyedül az EK Szerződésen kívüli károkozására vonatkozó RSZ 288 (215) cikke utal

a., az általános jogelvek, mint az Európai Bíróság gyakorlatának eredményei: általános jogelvek nem írott közösségi jogforrásban jelennek meg RSZ nem szól az emberi jogokról Bíróság koncepciója erre→ közösségi jognak tekintetbe kell vennie a tagállamok

jogrendszereinek közös alapelveit→ tagállamok közös politikai, filozófiai és jogi alapját képezik RSZ 230 (173) és 220 (164) teremti meg erre a jogalapot RSZ 220 (164)→ „A Bíróság biztosítja a jelen Szerződés értelmezése és alkalmazása során a jog

tiszteletben tartását” a „jog” kifejezés nem pusztán az írott jogot jelenti ebben az esetben→ európai jogi

gondolkodásban a jog fogalmában beleértett inherens értékeket is ezek meghatározzák a jogrendszer egészét→ azok az elvek, melyek a tagállamok

jogrendszereiben általánosan irányadók RSZ 230 (173)→ „A Bíróság az ajánlásoktól és az állásfoglalásoktól eltekintve felülvizsgálja a

Tanács és a Bizottság egész tevékenységének jogszerűségét. Ezért hatáskörébe tartoznak a tagállamok, a Tanács vagy a Bizottság által indított, a hatáskör hiányára, egy lényeges eljárási szabály vagy a jelen Szerződés, illetve alkalmazására vonatkozó jogszabályok megsértésére és a hatáskörrel való visszaélésre alapozott keresetek.” RSZ „alkalmazására vonatkozó szabályok” jelentése, hogy a RSZen kívül más normák

betartása is feltétel a szekunder joganyag érvényességének b., az általános jogelvek megismerési formái:

közös jogelvek olyan általában elfogadott szabályok, amelyek az Európai Közösségek mint jogközösség alapvető értékeinek érvényesülése szempontjából a legmegfelelőbb megoldásokról gondoskodnak


Európai Bíróság értékelő jogösszehasonlítás révén állapítja meg a konkrét esetben, hogy a kérdéses alapelv a közösségi jog része-e, és ha igen, milyen tartalommal

nem beszélhetünk a közösségi jogban általánosan elismert jogelvről, ha az a tagállamoknál előfordul ugyan, azonban a tartalma jelentősen eltér és lehetetlen ez alapján közös jogi koncepciót kiépíteni

általános jogelvek nem közös nevezőt jelentenek a tagállamok jogrendszerei között EB szerint általános jogelveknek alapvetően két megismerési forrását van:

1., tagállamok közös alkotmányos hagyományai 2., emberi jogok európai egyezménye megismerési forrásokról van szó, a fentebb említettek nem kötelezőek az Ekra→ EUSZ 6 (F)

cikk (2) bek→ az Unió tiszteletben tartja az alapvető jogokat, Európai Emberi Jogi Egyezményt és garantálja ezeket a jogokat, ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következnek

c., általános jogelvek mibenléte: közösségi jogelvek alapvetően két nagy csoportba sorolhatóak:

1., emberi jogok→ erről külön fejezet, majd ott 2., jogalkotás és jogalkalmazás jogállami garanciái

α., audetur et altera pars: Transocean Marine Paint Asssociation vs Bizottság-ügy egy személynek, ha a közösségi döntés felismerhető módon hatást gyakorol az

érdekeire, lehetőséget kell kapnia, hogy véleményét meghallgassák tagállamok kifejthetik véleményüket a Bizottság előtt, amikor az azt vizsgálja, hogy

megsértették-e a közösségi jogot érintett magánszemélyek bizonyos intézkedések meghozatal, illetve szankciók

kiszabása előtt a Bizottság előtt kifejthetik álláspontjukat β., hatékony jogi felülvizsgálat elve: Johnston-ügy→ tagállamoknak gondoskodni kell

arról, hogy minden személynek joga legyen a hatáskörrel rendelkező bíróság előtt tényleges jogorvoslatra az állam olyan intézkedéseivel szemben, amelyet a közösségi jogot sértőnek tartja

γ., equity: angol jogból ered, lényege az igazságosság és méltányosság érvényesítése summus ius summus iniuria-val szemben, joghézagok betöltésére Reich-ügy→ ellenállhatatlan erőhatalomra való hivatkozást ennek segítségével

fogadta el δ., jóhiszeműség elve: EK szerveinek jóhiszeműen kell eljárniuk

nem cselekedhetnek önkényesen, minden aktusnak jogi alappal kell rendelkeznie magánszemélyeket illetően→ a közösségi jog nem védi azok érdekeit, akik jóhiszemű

eljárásukkal azt nem érdemlik meg ε., jogbiztonság elve: lényege a Bíróság szerint az előreláthatóság

legfontosabb részei: visszaható hatály tilalma, szerzett jogok és bizalom védelem (protection of legitime expectations)→ jogos elvárások elvekén is szokták fordítani

ζ., visszaható hatály tilalma: a jogszabály hatálybalépése előtt keletkezett jogviszonyokat negatív irányba nem terelhetik (vannak persze kivételek, lásd méltányosság) kivétel, ha az elérni kívánt célok azt megkövetelik és az érintettek jogos elvárásait

tiszteletben tartják η., szerzett jogok koncepciója: egyéni jogokat avagy hasonló előnyöket biztosító

jogszerű intézkedés visszaható hatályú visszavonása ellentétes az általános elvekkel visszavonás kivételesen lehetséges, ha az érintettek hamis vagy hiányos információt

adtak későbbi álláspont: a visszavonás akkor lehetséges, ha ésszerű időn belül történt és az

érintett nagyobb mértékben a döntésre utalt lett θ., bizalomvédelem elve: angolból származó fordítások esetében jogos elvárások elve

Denka-ügy→ akkor szenved sérelmet a védelemre méltó bizakodás, amikor az integrációs intézmények megfelelő jogalap és átmeneti intézkedések nélkül, előreláthatatlan módon változtatják meg a közösségi jogot

az különbözteti meg a szerzett jogtól, hogy az elvárás esetében egyéni jogról nem lehet beszélni, csupán valamilyen közösségi szerv intézkedése által keltett várakozásról, amit akkor lehet jogosnak tekinteni, ha ésszerű, és az érintett vagyoni hatású diszpozíciója támasztja alá


ι., arányosság elve: EK szervei a tagállamok polgáraira csak közérdekből és csupán olyan mértékben róhatnak kötelezettséget, korlátozást vagy büntetést, ami az elérni kívánt cél indokol RSZ 230 alapján meg lehet támadni az intézkedést, ha sérti ezt az elvet

4.2.2., A másodlagos jogforrások: Európai Közösségek és azok szevei által alkotott aktusok RSZ 249 (189)→ „A Tanács és a Bizottság feladatainak megfelelő teljesítése érdekében a jelen

Szerződés rendelkezéseinek megfelelően rendeleteket, irányelveket, döntéseket, ajánlásokat vagy állásfoglalást hoz.”

4.2.2.1., A rendelet: RSZ 249 (189) cikk (2) bek→ a rendelet (regulation, reglement) általános hatályú minden elemében kötelező és minden tagálla közvetlenül alkalmazandó a., általános hatálya: Bíróság értelmezésében elsősorban a címzettek körének absztrakt

meghatározására utal (közösségi intézmények, tagállamok, természetes és jogi személyek) döntéstől különbözteti meg leginkább ez a vonása

b., minden részében kötelező: tagállamoknak a végrehajtás során ki kell zárniuk a részleges, a szelektív módon történő alkalmazást

c., közvetlen alkalmazhatóság: alkalmazása nem kíván semmiféle intézkedést a tagállamok részéről jogi ereje saját magában van végrehajthatósága az esetleges végrehajtási intézkedésektől független

d., közvetlenül hatályosul: minden olyan esetben, amikor jogokat ad, kötelezettségeket ró az EK intézményeire, a tagállamokra, és a területükön tartózkodó természetes és jogi személyekre Politi-ügy: „a rendelet természete és a közösségi jog forrásainak rendszerében betöltött

funkciója alapján közvetlenül hatályosul, és mint olyan képes arra, hogy egyéni jogokat hozzon létre, amelyeket a nemzeti bíróságoknak meg kell védeniük.”

Roemer főügyész: ha egy rendelet egy bizonyos rendelkezésének végrehajtása a tagállam ilyen irányú intézkedéseitől függ, akkor az nem is keletkeztet jogot az egyén számára (hoppá!!!)

Rendelet közvetlen végrehajthatósága nem jelenti azt, hogy a rendelet egyes intézkedései a gyakorlatban ne kívánnának meg bizonyos lépéseket a tagállamok részéről→ ezek a részek nem keletkeztetnek közvetlenül egyéni jogokat→ közvetlenül nem hatályosulnak

Bíróság többször kimondta, hogy a tagállamok intézkedései semmiképpen sem módosíthatják a rendelet hatályát és nem egészíthetik ki rendelkezéseit

RSZ 254 (191) cikke szerint az EK valamennyi hivatalos nyelvén közzé kell tenni a Közösség Hivatalos Lapjában

hatálybalépésének napja: a., amit a rendelet meghatároz b., ha nincs ilyen, akkor a megjelenést követő 20.-ik nap

Európai Parlament és a Tanács elnökének is alá kell írnia

4.2.2.2., Az irányelv: RSZ 249 (189) cikk (3) bek→ az irányelv (directive) az elérendő célt tekintve valamennyi címzett

tagállamot kötelezi átengedheti a nemzeti hatóságoknak a végrehajtás módszereinek és eszközeinek megválasztását

eredmény: ennek a tekintetében állapít meg csak kötelezettséget rendelet és irányelv közötti különbség a normaszöveget tekintve a gyakorlatban elmosódik mint jogforrási forma kompromisszumot jelent a Közösség oldalán fennálló szabályozási szükséglet,

és a tagállami szuverenitás között főszabály szerint nem közvetlenül hatályos tagállami jogrendszerek RSZ 94-95 (100-100a) cikk szerinti harmonizálás legfőbb eszköze kiemelkedő szerepe van az integrációs célok megvalósításában RSZ más meghatározott hatáskör gyakorlásánál is lehetővé teszi→ RSZ 45 (57) cikk→ diplomák,

vizsgabizonyítványok és egyéb képesítések kölcsönös elismerése jogalkotási kötelezettséget teremt a címzett tagállamok számára→ kötelezettség alapja:

a., RSZ 249 (189) cikk→ irányelvek kötelező jellegét mondja ki b., RSZ 10 (5) cikk→ lojalitási klauzula


„tagállamok meghoznak minden megfelelő általános és egyedi intézkedést annak érdekében, hogy biztosítsák azon kötelezettségeknek a teljesítését, amelyek a jelen szerződésből fakadnak, vagy amelyeket a közösségi intézmények tevékenységei eredményeznek”

maguk határozzák meg az átültetésre rendelkezésre álló határidőt (általában 1-3 év) EB gyakorlata szerint a határidő elmulasztását nem menthetik ki a tagállamok saját belső

szabályaira vagy szokásaira hivatkozva a sajátos belpolitikai helyzet sem mentesít más tagállamok késlekedésére sem lehet hivatkozni

irányelvekkel szemben a Bíróság több követelményt fogalmazott meg: tagállamok úgy kötelesek átültetni az irányelveket, hogy az a hatékony érvényesülést (effet

utile) a legjobban biztosítsa átültető jogszabályoknak meg kell felelniük bizonyos alapvető jogállami elveknek:

1., pusztán az irányelvvel összhangban lévő nemzeti államigazgatási gyakorlat nem tesz eleget az átöltetésnek

2., érintetteknek abban a helyzetben kell lenniük, hogy jogaikról és kötelezettségeikről tudomást szerezhessenek

3., ezekre bíróság előtt hivatkozhassanak irányelvek átültetésekor a jogalanyokat általában jogosító és kötelező belső jogi szabályozásra

van szükség, mely megfelel a nyilvánosság követelményeinek tagállamnak nem kötelessége egyetlen jogszabállyal átültetni az irányelvet azokat az irányelveket kell közzétenni a Hivatalos Lapban, melyek vagy együttdöntési eljárásban

születtek vagy valamennyi tagállamnak vannak címezve hatálybalépésük megegyezik a rendeletekéivel

4.2.2.3., A döntés: a döntés meghatározott címzetteknek szóló, általában konkrét ügyekre vonatkozó aktus és teljes

egészében kötelezi címzettjeit (tagállamokat, természetes és jogi személyeket) leginkább az államigazgatási határozathoz hasonlítható általában adminisztratív jellegűek, a közösségi jog végrehajtása során ügydöntő szerepük van→ pl

pénzbünti egyes rendelkezéseinek természete, háttere, megfogalmazásának pontossága dönti el a közvetlen

hatályosságát címzettnek jogorvoslati lehetősége van a döntéssel szemben→ lásd még semmisségi eljárás megjelennek a Hivatalos Lapban

4.2.2.4., Az ajánlás és az állásfoglalás (vélemény), valamint egyéb aktusok: ajánlások (recommendation, recommandation) és az állásfoglalások (opinion, avis) nem kötelezőek nem forrásai a közösségi jognak azonban a nemzeti bíróságoknak eljárásaik során figyelembe kell venniük soft law kategória: RSZben nem szereplő elnevezés alatt kiadott aktusok is ide tartoznak, nincs jogi

kötőerejük, azonban politikai, szociológiai elvárásokat fogalmaznak meg példa: program, akcióprogram, kommüniké, elvi döntés, gentlemen’s agreement hiányzik a kötőerejük, de konszenzust juttatnak érvényre

el kell választani a közösségi szervek belső szervezeti döntéseit a soft law-tól→ ügyrendi, eljárási szabályok csak a kibocsátó intézményben kötelező erejűek Bizottság számos belső iránymutatást adott ki annyiban túl van a soft law körén, hogy egyértelműen meghatározzák a kötelező jogszabályok

mikénti alkalmazását Európai Bíróság határozatai: vajon jogforrásnak számítanak-e

formális szempontok alapján nem közösségi jogban nem él a stare decisis koncepciója→ a Bíróságot nem kötik a korábbi ítéletei azonban a jogbiztonság stabilitása megkövetel egy bizonyos szintű állandóságot

jogot alkot-e az Európai Bíróság: bírói aktivizmus→ integráció szempontjából nem idegen a Bíróságtól többek szerint nem Lord Mackenzie S. bíró: a Bíróság csupán figyel arra, h rendelkeznek az alapítószerződések és a

közösségi aktusok


RSZ 7 (4) cikke→ Európa népei eltökéltek az integráció szempontjából, és Bíróság is őrködik e felett + felelős a kzösségi feladatok ellátásáért

4.2.2.5., Formai követelmények: RSZ 253 (190) cikk alapján az EK jogilag kötelező aktusai kapcsán formai követelmény, hogy a

javaslatról a többi közösségi szerv állásfoglalását beszerezzék, illetve, hogy az előterjesztő a szabályozás indoklását megadja

rendeleteknek, határozatoknak, irányelveknek utalniuk kell arra, hogy az előírt javaslatot, állásfoglalást az Eptől vagy a Gazdasági és Szociális Bizottságtól beszerezték

indokolni kell aktus kibocsátásának okát→ jogalap megnevezése, azon megfontolások feltárása, amelyek a kibocsátáshoz vezetnek jogalkotási szándékot az indoklás alapján lehet megérteni indoklási kötelezettség mértéke az aktus jellegétől, természetétől függ, általában megkívánt a

ténybeli és jogi helyzet érthető bemutatása minél szűkebb a címzetti kör, annál részletesebb indoklásra van szükség

indoklás hiánya vagy a nem megfelelős indoklás lényeges eljárási szabálysértésnek minősül→ aktus megsemmisítése

4.2.2.6., A hierarchia kérdése: az alapítószerződések az Európai Bíróság klasszikus megfogalmazása szerint „alapja, kerete és

korlátja” az Európai Közösségek jogalkotó hatalmának az alapítószerződések és az általános jogelvek rangban a másodlagos jogforrások fölött állnak másodlagos jogforrások érvényességi kelléke az elsődleges jogforrásoknak való megfelelés RSZben meghatározott célkitűzéseinek keretei között és annak megfelelően gyakorolhatja a

jogalkotást a Közösség másodlagos jogforrások között nincsen egyértelmű hierarchia→ sem formája, sem alkotója alapján bizonyos helyzetekben mégis felállíthatóak rangviszonyok konkrét jogforrások között→ általános

jogelméleti megfontolás, hogy a konkrét-egyedi döntés az absztrakt-általános jogszabállyal nem lehet ellentétes

másrészt a Tanács felhatalmazása alapján a Bizottság által alkotott jogszabályoknak a felhatalmazás keretei között kell maradniuk

végrehajtási jogszabállyal szemben azonban csak a felhatalmazó jogszabály élvez előnyt hagyományos jogértelmezési szabályok segíthetnek (főként→ lex posteior és lex specialis)

4.2.2.7., A másodlagos jogforrások reformja: EUSZhoz fűzött 16. számú nyilatkozat→ 1996-ban összeült kormányközi konferencia megvizsgálja

a közösségi aktusok osztályozása felülvizsgálatának lehetőségét, annak érdekében, hogy megfelelő hierarchia jöjjön létre a különböző aktusok között

ASZhez vezető kormányközi konferenciákon jogforrások három szintjét képzelték el: a., alapítószerződések és általános jogelvek b., Tanács és Parlament által közösen alkotott szabályok (törvények) c., Bizottság végrehajtási szabályai

Európai Parlament organikus törvények bevezetését javasolta→ sajátos, az egyébként irányadónál nagyobb többséget igénylő eljárásban készülhetnének másik javaslata: valamennyi törvényt együttdöntési eljárásban fogadjon el a Tanács és a

Parlament organikus törvények számos rendelkezéssel egyszerűsítenék az alapítószerződéseket organikus törvények tárgya a közösségi intézmények szervezete és működése, valamint esetleges

egyéb konkrétan meghatározott tárgykör lenne alapítószerződések már csak olyan kérdéseket szabályoznának, amelyek nem tartoznak az

organikus törvények hatálya alá lennének egyéb, a maradék területet szabályozó törvények is

végrehajtási jogszabályokkal szemben minden, a hierarchiában fölötte lévő közösségi jogforrás eo ipso előnyt élvezne

egyedül az Európai Parlament fogalmazott meg konkrét elképzeléseket→ föderalista elképzelések reformelképzelésekkel kapcsolatban még Nizzában sem született döntés a reform megnövelte volna az EP szerepéz, az ET-é viszont háttérbe szorult volna + föderális

struktóra felé mozdult volna a jogrendszer & az intézményrendszer az alkotmányszerződés előkészítése során is felmerült a jsz-i reform kérdése Unió intézményei &

eszközei egyszerűsítésének témáján belül, hasonló rendszert alakítottak volna ki, mint a fent említett


nagy különbség, h a végrehajtási aktusok céljára önálló, külön jogforrási formát hoz létre, így a jogalkotási & végrehaj.-i funkciók elválása egyértelműbb

élesebb különbségtétel a jogalkotási & végrehajtási hatáskörökben, eszközökben + jogforrási típusok számának csökkentése

az Alkotmány szerződés ratifikálásának megtorpanása miatt egyelőre nem tudni mikor lesz reform.Az Alkotmányszerződés által bevezetendő jogi aktusokHatályos aktus

Az Alkotmányszerződés által tervezett jogi aktus

Az Alkotmányszerződés által tervezett jogi aktus általános jellemzői

Rendelet Európai törvény - Általános hatállyal bíró- Törvényalkotási aktus- Teljes egészében kötelező- Közvetlenül alkalmzandó valamennyi tagállamban.

Irányelv Európai kerettörvény - Törvényalkotási aktus- Az elérendő célokat illetően- Minden címzett tagállam számára kötelező- A forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja.

Végrehajtási rendelet vagy irányelv

Európai rendelet - Általános hatállyal bírnak- Nem tvalkotási aktus- a tvalkotási aktusok és az Alk.szerződés egyes rendelkezéseinek végrehajtására szolgál - v teljes egészében kötelező & vmennyi

tagállamban közvetlenül alkalmazandó - v az elérendő célokat illetően minden címzett

tagállamra kötelező, azonban a forma & eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyják.

Határozat Európai határozat - Lényegét tekintve megegyezik a hatályos jogi aktuséval.

Ajánlás, vélemény

Ajánlás, vélemény - Lényegét tekintve megegyezik a hatályos jogi aktuséval.

4.2.3., A tagállamok összességének aktusai: EUSZ alapján az EU második és harmadik pillére alapján elfogadott sajátos aktusok→ tagállamok

összességének aktusai tagállamok egymás közötti nemzetközi szerződései tagállamok képviselőinek egyéb, egymás közötti aktusai

4.2.3.1., Aktusok az Unió második és harmadik pillérében: 2. pillér: Közös Kül- és Biztonságpolitika 3. pillér: Büntetőügyekben való Rendőrségi és Igazságügyi Együttműködés kormányközi együtt működés jellemző alapvetően az Európai Tanács által meghatározott irányvonalak, illetve közös stratégiák mentén

alakulnak második pillérben→ EUSZ 13 (J3) cikk (1)-(2) bekje harmadik pillérben→ EUSZ 4 (D) (1) bekje→ Tanács általános iránymutató szerepe tagállamok egymás között, ill. harmadik államokkal és nemzetközi szervezetekkel köthetnek

nemzetközi szerződést Jogforrások a 2. pillérben:

1. közös stratégia 2. együttes fellépés3. közös álláspont4. határozat

közös stratégia fogalma: EUSZ 13 (J3) cikk (2) bekje→ az Európai Tanács közös stratégiákat alakít ki, amelyeket az Unió hajt végre azokon a területeken, melyeken a tagállamoknak fontos közös érdekeik vannak célkitűzéseket, időtartamukat és az Unió/tagállamok által kötelezően biztosított eszközöket

tartalmazzák együttes fellépés (akció): Tanács fogadja el őket, második pillér keretei között


speciális helyzetekre irányulnak, ahol az U. szerint operativ cselekvés szükséges meghatározzák a célkitűzéseiket, hatályukat, az U. számára biztosítandó eszközöket,

végrehajtásuk feltételeit, időtartamukat EUSZ 13 (J3) cikk (3) bekje szól a közös fellépések kötelezik a tagállamokat állásfoglalásaik &

tevékenységeik során közös álláspont: Tanács fogadja el. Meghatározzák az U. hozzáállását speciális földrajzi v politikai

természetű v. témájú kérdésben, de nem írnak elő operatív cselekvést, sokfélék lehetnek Jogforrások a 3. pillérben:

1. közös álláspont2. kerethatározat3. határozat4. nemzetközi egyezmény

közös álláspontok: 2. pillérhez hasonló, Tanács közös álláspontokat fogad el, , meghatározva az U. egy konkrét ügyre vönatkozó megközelítésmódját, kötelezőek, ez nemzetközi jogi jell. így tagállamok belső jogára közvetlen hatálya nincs

kerethatározatok: harmadik pillérben, igen hasonlóak az irányelvekhez a tagállamok törvényeiknek és rendeleteiknek közelítése céljából a Tanács fogadja el csak az elérendő eredmény tekintetében kötelezik a tagállamot megvalósítás formája és módja nem köti a nemzeti hatóságokat EUSZ kimondja a belső jogi hatás hiányát→ nincs közvetlen hatályuk

egyéb határozatok: harmadik pillérben a jogközelítésen kívüli célokra vonatkoznak Tanács határozatokat fogadhat el a harmadik pillér célkitűzéseinek megfelelő bármely egyéb cél

érdekében, kivéve a tagállamok törvényeinek és rendeleteinek közelítését Kötelező jellegűek, nincs közvetlen hatályuk

Nemzetközi egyezmények: tagá.-ok a saját alk.-os rendjük szerint írnak alá & erősítenek meg Nincs hierarchia a két pillér jogforrásai között, ezek a jogf.-ok nem ugyanúgy viszonyulnak

egymáshoz , mint az államok belső jogrend.-nek egyes eszközei Végrehajtási jelleggel első pillérbe tartozó jogforrások kerülhetnek megalkotásra a 2. pillérbe

tartozó kérdés rendezésére a már ott elfogadott jogf.-ok alapján 3. pillérnél alkalmazható jogfrorrásokkal kapcs. újítások , h együtt működés keretében lehetséges,

az 1. pillérben alkalmazott jogforrások megalkotása a Tanács számára

4.2.3.2., A szubszidiárius egyezmények: a tagállamok egymás közötti szerződései két csoportra oszthatóak:

a., szubszidiárius egyezmények köre tagállamok között létrejött és a közösségi jogba tartozó olyan nemzetközi szerződések,

amelyek a RSZ 293 (220) cikkén alapulnak RSZ 293 (220)→ ott meghatározott jogoknak a tagállamok polgárai részére történő

biztosítása érdekében lehetővé teszi nemzetközi szerződések kötését szabályos nemzetközi szerződések, amelyek megerősítést igényelnek, ugyanakkor a

közösségi jog részei, EK új tagjainak csatlakozniuk kell hozzájuk szubszidiárius egyezmény és alapítószerződések ütközése esetén utóbbi élvez elsőbbséget

egyrészt az EK-t megalapozó szerződéseknek a közösségi autonóm jogrendszer tekintetében fennálló alapvető szerepe

másrészt a szubszidiárius egyezmények formálisan nem egészítik ki az alkotmányos szerződéseket→ nincsenek azonos státuszban az EK-t megalapozó szerződésekkel

b., egyéb, tagállamok közötti közösségi relevanciájú nemzetközi szerződések

4.2.3.3., Egyéb nemzetközi szerződések: a tagállamok más, a közösségi joggal összefüggő nemzetközi szerződéseket is köthetnek ezekre a nemzetközi jog általános szabályai az irányadók

4.2.3.4., A tagállamok képviselőinek egyéb aktusai: olyan aktusokról van szó, melyeket a tagállamok képviselői nem a Közösség valamely szervének

keretében hoznak meg tagállamokat képviselő miniszterek határozata a tagállamok képviselőinek döntéseként jelentkezik Hartley három típusát különbözteti meg:

a., egyszerűsített módon megkötött nemzetközi egyezmények (hasonlóak a szubszidiárius egyezményekhez) leginkább ez tekinthető a közösségi jog részének


b., alapító szerződések felhatalmazása alapján meghozott közös megegyezés, amely nem minősül nemzetközi szerződésnek→ végrehajtásnak csak

c., politikai megállapodások, amelyek jogilag nem kötelezőek

4.2.4., A Közösségek nemzetközi jog szerinti szerződései: az EK mint a nemzetközi jog alanya által kötött megállapodások a közösségi jog forrásai

a., EK az egyik szerződő fél b., egyik szerződő fél EK és a tagállamok (vegyes szerződések)→ Bizottság indítja az eljárást

RSZ több esetben kifejezetten felhatalmazza az EK-t szerződések megkötésére: 1., közös kereskedelmi politika területén 2., társulási egyezmények 3., kutatási együttműködés és műszaki fejlesztési egyezmények (Egységes Akta hozta be) 4., környezetvédelmi egyezmények (szintén Egységes Akta)

implied powers-ről szóló gyakorlat alapján ott is van nemzetközi szerződés kötésére hatásköre az EK-nak, ahol a kifejezett hatáskör ugyan hiányzik, de a tartalmilag megfelelő belső hatáskört az alapító szerződések tartalmazzák

ezek a nemzetközi szerződések a közösségi jog integráns részét képezik kötelezik a Közösség intézményeit és a tagállamokat→ elsőbbséget élveznek a másodlagos

jogforrásokkal és a tagállamok belső jogával szemben nem lehetnek ellentétesek az alapítószerződésekkel→ Bíróság biztosít

Bíróság nemzetközi szerződés megkötése előtt azt megvizsgálhatja és véleményezheti ha a Bíróság véleményében megállapítja a RSZ sérelmét, a megvizsgált egyezményt változatlan

tartalommal csupán akkor lehet megkötni, ha azt az alapítószerződések módosításával a tagállamok kifejezetten lehetővé teszik

„előzetes alkotmányossági ellenőrzés” Bíróság így védi az EK hatáskörét- tagá-ok más államokkal kötendő megáll-ban, aminek tárgyában

hatásköre, így szerz.kötési képessége az EK-nak van

4.2.5., Jogharmonizáció mint szabályozási technika: közösségi jogalkotás egyik legfontosabb eszköze→ lásd belpiaci program kivitelezése a jogharmonizáció a RSZ megfogalmazásában tagállami jogszabályok közelítését jelenti uniformizáló jellegű harmonizáció kivitelezhetetlen→ totális harmonizáció – minimum

harmonizáció minimum harmonizáció egyes kérdések rendezését a tagállamoknak hagyja meg

általános szabályozási elvek lefektetése mellett csak addig a minimális mértékig szabályoz, mely elengedhetetlen ahhoz, hogy a tagállami szabályozások ténylegesen harmonizáltak legyenek

ez lett az elsődleges szabályozási mód közösségi irányelvek

közösségi jogszabály nem „padló-plafon” jellegű→ inkább „legkisebb közös többszörös” RSZ 94-95 (100-100a) cikkei (már volt róluk szó) Egységes Akta egyik legnagyobb előnye a jogharmonizációs folyamat gyorsítása volt

lehetővé tette a harmonizációs javaslatok többségi szavazással történő elfogadását fenti RSZ rendelkezések nem írják elő az elfogadni kívánt közösségi jogszabály formáját

jogharmonizációs folyamat a szubszidiaritás elvének bevezetésével jelentősen lassult

4.3., A közösségi jog és a tagállamok jogának viszonya: közvetlen hatály elve alapján a közösségi jogra a magánszemélyek a nemzeti bíróságok előtt

hivatkozhatnak kérheti, hogy a nemzeti bíróság ítéletét a közösségi jogra és a közösségi jog alapján értelmezett nemzeti

jogra alapítsák közösségi jog elsőbbségének hatása→ közösségi joggal ellentétes nemzeti jogszabállyal helyett a

közösségi jogot kell alkalmazni effet utile elve: nemcsak az ellentétes, hanem a közösségi szabály érvényesülését akadályozó vagy

közreható nemzeti jogszabály sem érvényes előfoglalás elve: amit a közösség már leszabályozott, azt a tagállamok nem babrálhatják→ kettős hatás:

a., nemzetközi jognál hatékonyabban lehet alkalmazni ezeket a szabályokat igen eltérő a tagállamok harmonizációs teljesítménye intézményi kikényszerítés: a nemzeti jogkövetés hiányosságainak kiküszöbölése ellen


RSZ 226-228 (169-171) cikkei alapján eljárásokat indíthat a Bizottság vagy propagandakampányokat folytathat viszonylag kevésbé hatékony módja a jogkövetésnek

jogharmonizáció miatti konfliktusok leggyakrabban a gazdaság szereplőinél és a munkavállalóknál csapódnak le

általában úgy, hogy a végre nem hajtott közösségi jogszabály kedvezőbb helyzetbe hozná az érintetteket→ magánszemélyek érintettek lesznek, érvényesíthetik jogaikat

ha érintettek, és érvényesíthetik a jogaikat, akkor hatékonyabban működhet a közösségi jog amennyiben a nemzeti jogszabállyal ellentétes közösségi jogszabály közvetlenül hatályos, akkor

a magánszemélynek van perképessége arra, hogy a közösségi jogszabályra alapítsa jogát nemzeti bírósági döntés a nemzeti jogszabály módosítására kényszerítheti a jogalkotót, illetve, ha

ez nem, akkor bírói jogalkotás-értelmezés révén módosítja a nemzeti jogot (nem inkább mulasztásos alkotmánysértés?)

van egy használhatatlan és érdektelen táblázat a 558 oldalon b., meghatározó befolyást gyakorolnak a Közösségeken belül alkotmányos hatáskörmegosztásra a

szervezet és annak tagállamai között a fenti elvek nemzeti hatásköröket a közösségi szintre felszippantó jogi automatizmussá

kapcsolódtak össze→ rendkívüli hatáskör átruházás kizárólagos közösségi hatáskört hívott életre a nemzeti szintű jogalkotás megakadályozásával jogszabályok számának növekedésével a közösségek folyamatosan teret nyernek

4.3.1., A közösségi jog és a tagállami jog viszoya- az EK-jog elsőbbsége: meghatározó momentum a közösségi jog elsőbbsége habár az alapítószerződések kifejezetten nem rögzítik→ EB gyakorlata elsőbbség megalapozása kétféle elméleti alapon is lehetséges

4.3.1., A közösségi jog elsőbbségének megalapozása: megalapozható: a., közösségi jog autonómiája alapján, b., tagállami alkotmányokban található, az

integrációs szervezetek létrehozására irányuló alkotmányos felhatalmazások alapján a., autonomista felfogás: az európai jog autonóm jogrendszerként létezik

olyan jogrendről van szó, amely különbözik mind a nemzetközi jogtól, mind a tagállamok belső jogrendjétől

a közösségi jog a jogszabályok szervezett és strukturált rendjét jelenti→ saját forrásokkal és saját intézményekkel, eljárásokkal

Van Gend en Loos-ügy: Bíróság ítélete: „A Közösség a nemzetközi jog egy új jogrendjét hozza létre, amelynek javára az államok –

körülhatárolt területen- korlátozzák jogaikat és olyan jogalanyokat, amelyek nem csupán a tagállamokat, de az állampolgárokat is magukban foglalják.”

Costa-Enel-ügy: RSZ által alkotott jogrendszerről: „A közönséges nemzetközi szerződésekkel szemben, a RSZ létrehozta saját jogrendszerét, amely

a Szerződés hatályba léptével a tagállamok jogrendszerének integráns részévé vált és amelyet bíróságaik alkalmazni kötelesek.”

közösségi jog sajátos vonásainak eredete: „Közösség határozatlan időre történő létrehozása, amely együtt járt saját

jogállamiságának, saját jogképességének, saját nemzetközi képviseleti képességének, illetve elsősorban valódi hatalmának megteremtésével- ez utóbbi az állami hatásköröknek körülhatárolt területen a Közösségre történő átruházásából, illetve körülhatárolt területen a tagállamok szuverén jogainak önkorlátozásából ered – a tagállamok a jog olyan területét hozták létre, amely egyaránt kötelezi őket és polgáraikat.”

autonomista felfogás szerint a közösségi jog eltolódott annak tagállami alkotmányaiból eredő alapjaitól

b., tagállami alkotmányos felhatalmazásokból kiinduló felfogás: ez is a közösségi jog elsőbbségét állítja ennek alapját azonban a tagállami alkotmányokban az integrációs szervezetekben való részvételre

adott felhatalmazást tekinti integrációban való részvételre szóló felhatalmazás egyúttal azt a kötelezettséget is jelenti, hogy a

nemzeti jogrendnek meg kell felelni az így létrehozott integrációs szervezet joganyagának két felfogás közötti különbség: közösségi hatáskörök terjedelmének meghatározásában

autonomista felfogás szerint csakis maga a közösségi jog alapján lehet ezt megállapítani


alkotmányos felhatalmazások szerint ezekben a felhatalmazásokban látja az elsőbbség okait, és a közösségi jog érvényesülésének korlátját

hatásköri korlátok alapjának kérdése jelöli ki azt a bírói fórumot, mely a kérdésben dönteni jogosult→ ha a közösségi jog maga állapítja meg saját korlátait, akkor az efelől való ítélkezés csakis az Európai Bíróság lehet ha viszont a tagállam teszi ugyanezt→ akkor a tagállami alkotmánybíróságok jogosultak dönteni

4.3.1.2., Az elsőbbség az Európai Bíróság gyakorlata szerint: Costa vs Enel-ügy: a közösségi jog nem csupán korlátlan, de az utóbb keletkezett jogszabállyal

szemben is elsőbbséget élvez a tagállamoknak nincs arra lehetőségük, hogy az EK-jogszabályt később, belső joggal lerontsák

Bizottság vs Franciaország-ügy: EK-ra átruházott hatáskörök egyoldalú visszavonása nem lehetséges Internationale Handelsgesellschaft-ügy: Bíróság döntése az autonomista felfogásra épült

a közösségi jog érvényesülésének a tagállami alkotmányok, illetve az abban foglalt alapvető jogok sem szabhatnak korlátot

Simmenthal II-ügy: nemzeti bíróságoknak az EK-jog elsőbbségének érvényesítésével nem szabad arra várniuk, hogy a nemzeti jogalkotó vagy az alkotmánybíróság érvényteleníti a közösségi jogot sértő belső szabályt

elsőbbség elve minden közvetlenül hatályosuló közösségi norma esetében érvényesül a nemzeti jog nem válik érvénytelenné, csupán nem alkalmazható (hatálytalan lesz, de érvényes) közösségi jog érvényesítése minden nemzeti bíróság feladata→ a nemzeti jogforrás belső hierarchiájára

tekintet nélkül Bizottság vs Olaszország-ügy: a közösségi joggal szemben semmiféle belső szabályra nem lehet

hivatkozni→ a közösségi jog a tagállamok alkotmánya felett áll

4.3.1.3., Az elsőbbség a nemzeti bírói fórumok gyakorlatában:4.3.1.3., Az alkotmányos alapok:

egyes uniós tagállamok különböző belső jogi felhatalmazás alapján vesznek részt az integrációban tagállamok alkotmányai kifejezett felhatalmazást adnak arra, hogy szuverenitásának gyakorlását

átruházzák egy nemzetközi szervezetre, pölö az EK-ra (UK kivétel! Nincs írott alkotmányuk!!!) 1958-as francia alkotmány→ Francia Köztársaság közreműködik az Európai Közösségekben és az

Európai Unióban, melyek az alapító szerződések erejénél fogva közösen gyakorolnak hatásköröket. 2-3.bek. Gazdasági és Monetáris U-ban való részvételhez & uniós polgárságból adódó választójog megteremtéséhez szükséges felhatalmazásokat

olaszok→ ők csak hozzájárulnak a szuverenitása olyan korlátozásaihoz, melyek egy a nemzetek közötti békét és igazságosságot biztosító rend létrehozásához szükségesek

osztrákok→ a Szövetség (Ausztria) egyes szuverenitási jogai törvénnyel vagy államközi szerződéssel átruházhatók államközi szervezetekre vagy szervekre

magyar Alkotmány 2/A§ kiegészítés- Mo. bizonyos hatásköröket közösen gyakorol az U. más tagállamaival, ill. át is engedhet bizonyos hatásköröket az U. intézményeinek

közös, h nem határozzák meg annak az államközi szervezetnek az ismérveit, melynek javára szuverenitási jogaikat korlátozzák

németek→ Grundgesetz 1992-es módosítása→ tartalmi követelményeket is állít az Unió elé (!!!) egy egységes Európa létrehozása érdekében működik közre az EU-ban EU elkötelezett a demokratikus, jogállami, szociális és föderatív, továbbá a szubszidiaritás

elveivel szemben No a Szövetségi Tanács (Bundesrat) hozzájárulásával törvényben átruházhat szuverenitási

jogokat irányadó az örökkévalósági klauzula is→ kizárt az olyan alkotmánymódosítás, mely az

alaptörvény bizonyos alapvető elveit (emberi méltóság védelme, demokrácia, jogállamiság elve, népszuverenitás elve) érintik

4.3.1.4., A tagállami felső bíróságok gyakorlata: a nemzeti bíróságok általában elfogadták a közösségi jog elsőbbségét a közösségi jog elsőbbségét elismerő első tagállami felső bírósági ítélet 1971-es

belga Court de Cassation→ Le Ski-ügy német szövetségi alkotmánybíróság→ Lütticke-ügy olaszok, 1973, Frontini-ügy franciák, 1975, Cafés Vabre-ügy (Court de Cassation volt) viszont Conseil d’Etat 1989-ig, Nicolo-ügy, nem ismerte el!


House of Lords, 1991, Factortame II-ügy szupremácia elismerésének különbözőségeinek eredete: tagállami felsőbb bíróságok a közösségi

jogot saját alkotmányos rendjük és ítélkezési gyakorlatuk keretében alkalmazzák→ eltérő alapelvek és hagyományok

több tagállam fogalmazott meg a közösségi joggal szemben alkotmányos fenntartásokat felfogás: közösségi jog végső korlátait a tagállami alkotmányos szabályok adják a., német gyakorlat: elsősorban az emberi jogok közösségi védelmének létrejötte és fejlődése

határozta meg Lütticke-ügyben német alkotmány 24 cikkére alapoztak→ szuverenitási jogok átruházása egy

államközi szervezetre megengedhető és az államközi szervezet szerveinek szuverén aktusait a korábban kizárólagosan szuverén állam el kell, hogy ismerje (érdekes…)

alapvetően a német alaptörvényből és nem a közösségi jog autonómiájából indultak ki Internationele Handelsgesellschaft-ügy (Solange I): 1974-ben, komoly alkotmányos

fenntartások mindaddig, amíg a közösségi jog nem tartalmaz egy olyan parlament által elfogadott

alapvető jogi katalógust, mely a német alaptörvény alapjogi katalógusának megfelel, addig a NSZK bíróságai normakontroll-indítvánnyal fordulhatnak a Szövetségi Alkotmánybírósághoz

ha úgy gondolják, hogy az éppen folyó ügyben ügydöntő jelentőségű közösségi jogszabály az EB által adott értelmezésében nem alkalmazható, mert az alaptörvényben biztosított egyik alapvető jogba ütközik→ közösségi jog elsőbbségét a német alaptörvény alapvető jogai korlátozzák

Wünsche Handelsgesselschaft-ügy (Solange II): 1986-ból, jelentősen enyhítettek továbbra is fenntartották, hogy a szuverenitási jogok átruházásának határt szab a német

alaptörvény azonban végig tekintették az emberi jogok közösségi védelmét és megfelelőnek találták a másodlagos közösségi jogot mindaddig nem kívánja egyedi ügyekben a német

alkotmány szerint vizsgálni, míg az EK, és az EB gyakorlata a Közösségek főhatalmával szemben általában hatásos lényegében az alaptörvénnyel azonos védelmet nyújt→ garantálja az alapjogok

lényeges tartalmát Maastricht-döntés: 1993, megerősítette a Solange II határozatot

a közösségi jog elsőbbségének terjedelmét a német joggal szemben általában és több szempontból meghatározza az alaptörvény integrációs klauzulája (1992-ben módosították a német alkotmányt!!!)

integrációs klauzula: a., alapja a Közösségek általi szuverenitás gyakorlásában, annyiban, hogy a német

alkotmány 23 cikke ad felhatalmazást az integrációs szervezetek létrehozó szerződések megkötésére→ Közösség túllépi hatásköreit, megsérti vele ezt a cikket a Közösség hatáskört túllépő aktusaik nem kötelezőek, azokat a német bíróságok

és a közigazgatási hatóságok nem követhetik b., demokrácia elvéből következően a közösségi hatalomgyakorláshoz is szükség van

demokratikus legitimációra a legitimáció a Tanácsban eljáró tagállami kormányokon keresztül valósul meg

b., olasz gyakorlat: Costa v ENEL-ügy: olasz Alkotmánybíróság még az RSZ-t inkorporáló törvény hatálybalépését követően alkotott belső törvényeknek adott elsőbbséget a RSZ-szel szemben mert az RSZ-t nemzetközi szerződésnek tekintette→ lex posterior elve Frontini-ügy: revideálták nézeteiket, azonban továbbra is fennmarad az Alkotmánybíróság

joga arra, hogy alkotmányellenessé nyilvánítson egy nemzetközi szerződést belső jogba átültető törvényt, amennyiben az érintett nemzetközi szerződés sérti az emberek elidegeníthetetlen jogait vagy az olasz alkotmány alapelveit ez a fenntartás máig él

Granital-ügy: közösségi joggal való konform döntés minden bíróságnak joga van arra, hogy a közvetlenül hatályosuló közösségi jogot saját

hatáskörében a nemzeti jogszabály fölé helyezze, azaz a közösségi jogszabályt alkalmazza az olasz jogszabály helyett

c., francia gyakorlat: sajátos kettőség jellemzi Direceur Général des Douanes vs Societé Vabre et Societé Weigel-ügy: a Court de

Cassation kimondta, hogy a RSZ a francia vámkód felett áll


francia alkotmány 55 cikkére alapozták→ megfelelő módon kötött nemzetközi szerződéseknek a belső törvényekkel szembeni elsőbbségét mondja ki

Conseil d’Etat→ 1989-ig tagadta a közösségi jog primátusának elismerését a vele ellentétes belső jogszabály felett ez a legfelsőbb közigazgatási bíróság hatalmi ágak elválasztásának következtében közönséges, illetve közigazgatási bíróság

nem dönthet a közösségi jogszabály és a belső jog közötti összhang tekintetében, nincs rá hatásköre

Nicolo-ügy: megváltozott az álláspontja, 1989-ben alapítószerződések primátusáról szólt

egy évvel később a primátust kiterjesztette a rendeletekre is 1992-ben elismerte az irányelvek primátusát és közvetlen hatályát

d., Egyesült Királyság gyakorlata: alkotmányos szabályokat nem írott charta tartalmazza különböző írott és íratlan szabályokat az alkotmány részeként ismernek el alkotmányt módosítani is nehéz emiatt parlamenti szuverenitás elve: egyik legfontosabb alkotmányos szabályuk

a Parlament mindent megtehet, kivéve azt, hogy a jövőre nézve korlátokat állítson fel az angol jogrendben a nemzetközi szerződések csak törvényben való kihirdetésükkel

lesznek részei a belső jognak→ ezt a kihirdető törvényt egy későbbi törvény módosíthatja parlamenti szuverenitás hagyományos felfogása nem teszi lehetővé, hogy egy korábbi

törvény korlátozza a Parlamentet, ha az egy későbbi törvényben ellent kíván mondani korábbi álláspontjának

1972-es European Communities Act→ ez jelenítette meg a belső törvényben a közösségi jogot

az angol bíróságok hagyományosan nem rendelkeznek hatáskörrel a törvények felülvizsgálatára, azokat csak értelmezhetik és alkalmazhatják

Macarthys vs Smith-ügy: Court of Appeal bírája, Lord Denning a jogalkotó akaratának helyes értelmezésére hívta fel a figyelmet ha egy törvény ellentmondani látszik a közösségi jognak, akkor ez az ellentmondás

alapvetően csak véletlen lehet→ ellentmondó angol jogszabályt a közösségi joggal összhangban kell értelmezni, ha pedig ez nem lehetséges, figyelmen kívül kell hagyni

1983-ban a House of Lords csak szűkebb körben fogadta el ezt az érvelést Garland vs British Rail Engineering Ltd-ügy: csak arra az esetre tartotta fenn egy angol

törvénnyel ellentétes közösségi jogi szabály alkalmazhatóságát, ha az angol törvény alkalmas a közösségi joggal összhangban való értelmezésre→ két szempontból aggályos a., az Európai Bíróság nem a tagállami jog közösségi joggal összhangban álló

értelmezését várja el, hanem magának a közösségi jognak az alkalmazását b., közösségi joggal konform megoldás nem tudott megoldást adni azokra a helyzetekre,

ahol az angol törvény nyilvánvalóan nem volt a közösségi joggal összhangban értelmezhető

Factortame II-ügy: 1991-ben teljesen elismerik a közösségi jog elsőbbségét ügy alapja az 1988-ban elfogadott kereskedelmi hajózási törvény→ hajók számára

kötelező regisztráció felperesek ideiglenes intézkedést kértek, megtagadták→ EB szerint a közvetlenül

hatályos közösségi jogokat védő ideiglenes intézkedést akadályozó belső jogszabály félreteendő→ Lordok Háza megváltoztatta az álláspontját

1972 után elfogadott brit jogszabályok is jogi felülvizsgálat tárgyát képezhetik, ha ellentétben állnak a közvetlenül hatályos közösségi joggal

nemzeti fórumok és az Európai Bíróság közötti viszonyt nem a konfliktus, hanem az együttműködés vezérli

4.3.2., A közösségi jog közvetlen hatálya: a közösségi jog gyakorlati érvényesülésének legfontosabb biztosítéka

objektív: közösségi jog egy konkrét rendelkezésére hivatkozni lehet egy nemzeti bíróság v más hatóság előtt egy folyamatban lévő úgy érdekében.

szubjektív: közösségi jogszabálynak azt a képességét jelenti, h kikényszeríthető jogokat ruházzon a hatálya alá tartozó egyénekre.

Azt juttatja kifejezésre, h a kérdéses norma tartalmilag alkalmas-e konkrét jogviták eldöntésérehasonlóság a nemzetközi szerződésekkelönvégrehajtó (self-executive) jelleg-a rendelkezéseik nemcsak a szerződő államokat tekintik címzettnek, hanem az egyének jogait &


kötelezettségeit is szabályozzák. ( De fontos különbség, h a nsz-ek csak akkor érvényesülnek a belső viszonyokban, ha azt megfelelő alkotmányos mechanizmus lehetővé teszi, míg közösségi jog saját erejéből, tá.-i alkotmányokra tekintet nélkül megköveteli a k.h.-t.)

1. pillére, a közösségi jogra vonatkozik, 2.,3. pillére, az uniós jogra nem Van Gend en Loos-ügy: vámunió kialakításának kezdeti időszakában született döntés-ez a következő,

a szerződéses részhez tartozik! ügy rövid leírása-654.oldal először a joghatóság kérdését tisztázták alperes holland kormány érvelése a hagyományos nemzetközi jogi paradigmarendszerre épült a Szerződés leghatékonyabb végrehajtását az biztosítja a Bíróság szerint, ha megkapja a

joghatóságát→ döntését kizárólag a közösségi jog szempontjából hozza a joghatóság megállapítása után kimondta, hogy a közösségi jogszabály közvetlen hatályának

problémája a közösségi jog alapján ítélhető meg ezzel a döntéssel akadályozta meg a Bíróság, hogy a közösségi jog „absztrakt csontváz maradjon”

4.3.2.1., Az EKSZ közvetlen hatálya: Ven Gend-ügy alapkérdése az volt, hogy a RSZ 25 (12) cikkére alapíthat-e jogot egy holland belső jogi

alanykánt működő vállalat, annak ellenére, hogy a hivatkozott rendelkezés címzettjei a tagállamok EB szerint RSZ 25 (12) közvetlenül alkalmazható Bíróság nem a címzett kilétét tartotta meghatározónak→ RSZ 25 negatív kötelezettséget fogalmaz meg,

tagállamok nem fűztek semmilyen fenntartást hozzá, miszerint pozitív jogalkotói aktusok belső jogba bevezetésétől tenné függővé

négy feltétel eróziója: csak egyértelmű, feltétlen, önálló, negatív tartalmazó rendelkezés lehet közvetlenül alkalmazandó csak a kérdéses rendelkezés természetének, általános szerkezetének és megfogalmazásának pozitív

kimenetelű vizsgálata után esetileg mondta ki a Bíróság, hogy valamely rendelkezés közvetlenül hatályos

a., negatív kötelem: Lütticke-ügy→ felszámolták azt a korlátozást, mely szerint csak negatív kötelezettséget tartalmazó rendelkezésre lehetne a nemzeti bíróság előtt hivatkozni kimondtak egy alapvető elvet→ magányszemélyek közvetlenül hivatkozhatnak a nemzeti bíróság

előtt az alperes tagállammal szemben a cselekvési kötelezettséget tartalmazó rendelkezésre is, ha az az időszak, amely alatt a tagállamnak a közösségi rendelkezés végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségének eleget kellett volna tennie már eredménytelenül eltelt (Lütticke-elv)

megindult a jogi integráció→ magánszemélyek jogosultak lettek a diszkriminatív nemzeti szabályokkal a nemzeti bíróságok előtt szembeszállni arra hivatkozva, hogy az adott nemzeti rendelkezéseket hatálytalanító közösségi szerződési rendelkezések közvetlenül alkalmazhatóak

b., egyértelműség: nem lenne célszerű a követendő politikát vagy általános programot megfogalmazó vagy hiányos és félreérthető jogszabályok alkalmazását a nemzeti bíróság hatáskörébe utalni, mert az nem egységes elvek eszerinti jogalkalmazáson keresztüli nagy egységes piachoz vezet, hanem teljes káoszhoz (jogi dezintegrációhoz)

c., feltétlenség: Van Gend-döntés megállapította, hogy a nemzeti bíróság előtt csak az alanyi jogok érvényesíthetőek és magánszemély nem hivatkozhat a közösségi szabály által biztosított, de gyakorlásában valamely közösségi intézmény vagy tagállami hatóság további intézkedésétől függő jogra Van Colson Kamann-ügy: leírás 700 oldal közrendi záradék által korlátozott alanyi jogok sem számíthatnak jogvédelemre Van Duyn-ügy: itt peresíthetőnek találták a közrendi záradék miatti korlátozást→ mert a közrendi

záradék alkalmazása ellen a nemzeti bíróságokhoz lehetett fordulni és így a Bíróság szerint nem forgott fönn a közvetlen alkalmazást kizáró diszkrecionális elem

d., önállóság: eredeti felfogás szerint, ha a közösségi jogszabály alkalmazhatósága nemzeti jogalkotási vagy végrehajtási aktustól függ, akkor az előbbi nem közvetlenül hatályos mindaddig, amíg az utóbbi aktust ki nem bocsátják Defrenne-eset: módosítás→ ha a közösségi rendelkezés időhatárt szab a végrehajtásra, akkor a

határidő elteltével a végre nem hajtott közösségi rendelkezés közvetlenül hatályossá válik, ha a jogszabály egyébként végrehajtásra szorul

vertikális hatály: magánszemély valamilyen állami aktussal szemben hivatkozott a nemzeti bíróságok előtt a közösségi jogra

horizontális hatály: magánszemélyek egymás közötti pereiben is igényt alapíthatnak a közösségi jogra→ többdimenzióssá vált a közösségi jog


Walrave-eset: diszkrimináció tilalma nem csak a tagállami hatóságokra vonatkozik, hanem „minden olyan más szervezet szabályaira is, amelyek célja, hogy kollektíven szabályozzák a pénzszerző munkaalkalmakat és szolgáltatásokat” megszorítás: „a fentiekre a Közösségek 3 cikk (c.,) bekezdésben foglalt alapvető céljai, a személyek,

szolgáltatások és tőke szabad mozgása védelmében kerül sor” Defrenne-döntésben ezt a korlátozást feloldották

4.3.2.2., A Közösségi jogalkotás közvetlen hatálya: közvetlen hatás elve a Közösség által alkotott jogszabályok világába is betört

4.3.2.2.1., A rendeletek közvetlen alkalmazhatósága: RSZ és EUSZ szerint a rendeletek közvetlenül alkalmazhatóak, de néhányhoz végrehajtási rendelet

is kell Tagállamoknak minden olyan intézkedéstől tartózkodnuik kell, ami a rendelet közvetlen

hatályosulását megkérdőjelezné tilos jogsz.-ban kihirdetni v megismételni a szövegét Bizottság vs Olaszország: 1973-ban, általános elv lett, hogy tilos a rendeletek végrehajtására

nemzeti aktusok kibocsátása, kivéve, ha a rendelet előírja vagy legalább hallgatólagosan megengedi azt. Bíróság okai erre:

1., biztosítani akarta, hogy a nemzeti bíróságok a közösségi jogot, mint közösségi jogot és ne mint egyfajta különleges nemzeti jogot alkalmazzák, helyi értelmezés szerint

2., rendeletek végrehajtási aktusokkal való hatálybaléptetése arra vezetne, hogy a rendeletek különböző tagállamokban különböző időpontokban lépnének hatályba

3., végrehajtási jogszabályok a nemzeti érdekeknek megfelelően módosítanák a végrehajtandó rendeletet

4., a nemzeti jogszabályok értelmezésére az Európai Bíróságnak nincs joghatósága

4.3.2.2.2., A határozatok közvetlen hatálya: olyan közösségi jogi aktus, mely a maghatározásánál fogva a magánjog jogalanyait is közvetlenül

érinti az így nyert jogokra &kötelességekre a jogalany a közösségi intézményekkel szemben

hyivatkozhat, akkor is ha tagállamnak címezték.

4.3.2.2.3., Az irányelvek közvetlen hatálya: RSZ-ből nem következik az irányelvek közvetlen hatálya Bíróság döntése: nem vagy rosszul végrehajtott irányelv jogokat ruházhat magánszemélyekre, akik

ezeket a nemzeti bíróság előtt érvényesíthetik Franz Grad vs Finanzamt Traustein-döntés: az irányelv által hatályba léptetett rendelkezés,

illetve az irányelv közvetlenül hatályos azonban ebből nem következik, hogy az irányelv és a döntés, valamint a rendeletek hatálya

teljesen ugyanolyan lenne négy szempontra alapozta a döntést:

a., rendelkezések tartalmát vizsgálta meg→ kicsi a jelentősége, hogy kinek címezték b., RSZ 189 cikkének megfogalmazásából, hogy a rendeletek közvetlenül alkalmazhatók,

nem következik, hogy más jogforrások nem c., az effet utile érve, amely biztosítja a jogszabályok hatékony végrehajtását d., RSZ 177 cikke alapján→ bármely jogszabállyal kapcsolatban a Bíróság elé utalhat

valamilyen jogkérdést a nemzeti bíróság→ bármely jogforrásra hivatkozhatnak azonban minden esetben vizsgálni kell, hogy a kérdéses rendelkezés képes-e

természetére, hátterére és megfogalmazására tekintettel közvetlenül befolyásolni a Közösség és a tagállam viszonyában harmadiknak minősülő személyek jogi helyzetét

Van Duyn-esetben→ RSZ 39 (48) cikke és 64/221-es irányelv 3 cikkének (1) bekezdése közvetlenül hatályos ezek a cikkek biztosítják a tagállamok polgárai számára az államok közötti szabad mozgást abból

a célból, hogy munkát keressenek, illetve vállaljanak, és e jog csak a közrend, közbiztonság, illetve közerkölcs védelmében korlátozható

irányelv 3 cikk (1) bek→ „kérdéses egyén személyes magatartásán alapulhat a közrendi klauzulára alapozott intézkedés”

alanyi jog terjedelmét maga az irányelv határozza meg


Bíróság: „figyelembe véve a rendelkezés természetét, általános fölépítését és megfogalmazását” a 64/221-es irányelv 3 cikkének (1) bekje közvetlenül hatályos

Ratti-eset: határidő problémáját vizsgálták, Ratti az olasz jogot megsértette, de a közösségi jognak eleget tett az irányelv csak akkor válik közvetlenül hatályossá, ha a benne kitűzött határidő Olaszországban

is lejár irányelvek semmiképpen nem lehetnek közvetlenül hatályosak a határidő lejárta előtt estoppel elve: „az irányelv határidőre történő végrehajtását elmulasztó tagállam nem hivatkozhat

magánszemélyekkel szemben saját mulasztására, hogy az irányelvből fakadó kötelezettségének eleget tegyen”

Ursula Becker vs Finanzamt Münster-Innenstadt-ügy: 1982-ben, az itt hozott döntés általánossá tette az irányelvek közvetlen hatályát(jogharmonizációs) az irányelvre az állammal szemben lehet hivatkozni, amennyiben az irányelvet egyáltalában nem

vagy nem megfelelően hajtották végre jóhiszemű eljárásból következő estoppel elve alapján az NSZK Becker asszonnyal szemben nem

hivatkozhat arra a hibájára, hogy az irányelvet nem hajtotta végre ez az indoklás az effet utile érvelés helyére lépett→ ellentmondásba sodorta a Bíróságot

Marshall-ügy: Bíróság kimondta, hogy az irányelvek horizontálisan nem hatályosak-magánszemélyre kötelezettséget nem telepíthetnek közvetlenül, vagyis nincsen horizontális viszonyokban közvetlen hatályuk.

Kolpinghuis ügy: fordított (terhes) vertikális közvetlen hatály-az állam érvényesítene vmely irányelvben foglalt kötelezettséget a magánjog jogalanyaival szemben-ebben az ügyben kizárták ennek lehetőségét

közösségi jog további fejlődése ennek tükrében: 1., állami szerv fogalmát a Bíróság a maximumig kiterjesztette→ minél több eset a vertikális

hatály szerint legyen elbírálandó 2., megjelent a közvetett hatály fogalma 3., elkezdték elválasztani a közvetlen hatály és az egyén perképességének fogalmát

a., a vertikális hatály kiterjesztése: Foster vs British Gas-ügy: a Bíróság általános elvet állapított meg: egy olyan szervezet, amelyet állami ellenőrzés mellett

közfunkció ellátásával bíztak meg, és ebből a célból olyan különleges hatáskörrel rendelkezik, amelyek meghaladják azt, ami az egyének közötti kapcsolatokban szokásos, olyan szervnek tekintendő, amellyel szemben az irányelvekre lehet hivatkozni

b., a horizontális hatály tagadása: a horizontális közvetlen hatály lehetőségét a Bíróság a Szerződéses rendelkezésekre korlátozta Faccini Dori-ügy: a visszavételi jogosultságról szóló irányelvi rendelkezés a közvetlen hatály

kritériumainak megfelel, arra mégsem lehet egy másik magánszeméllyel szemben hivatkozni a magánszemélynek nem róható fel olyan kötelezettség elmulasztása, amelyért igazából a

saját állama felelős→ az irányelvek csak belső jogi reguláció után lesznek kikényszeríthetőek

4.3.2.3., A közvetett (értelmezési) hatály: Van Colson-döntés, Marleasing-döntés: ezeknél jelent meg a közvetett hatály fogalma

elválasztotta a közösségi jog alkalmazhatóságát az egyén perképességétől azokban az esetekben is lehetővé vált, hogy a nemzeti bíróság a közösségi jogot alkalmazza,

amikor a közösségi jogban gyökerező alanyi jogot az egyén nem érvényesíthette az irányelvben megfogalmazott, de végre nem hajtott közösségi jog, ha nem is alkalmazható

közvetlenül, lerontja vele ellentétes nemzeti jogot a nemzeti bíró jogértelmezése alapján, mert a bíró köteles a nemzeti jogot úgy értelmezni, h az összhangban álljon a közösségi jogi normákkal

Oceano Grupo ügyek: a közösségi joggal konform értelmezési kötelezettsége nem csak az irányelvhatályba lépése után alkotott nemzeti jogszra vonatkozik, hanem vmennyi tagá-i jszra, függetlenül a keletkezés időpontjától a bíró köteles a nemzeti jogot úgy értelmezni, hogy az összhangban álljon a közösségi jogi

normákkal ez a konstrukció a nemzeti bírák együttműködésén alapult, ennek jogi problémái:

a., bírói átértelmezési feladatának teljesítése közben állapíthat-e meg visszahatóan, illetve az állami szerv által a magánszeméllyel szemben érvényesíthető kötelezettségeket Officier van Justitie vs Kolpinghuis Nijmegen-eset: megállapítható lehet-e a vádlott

büntetőjogi felelőssége egy ki nem hirdetett jogszabály alapján Bíróság nemlegesen válaszolt, és jelezte a közvetett hatály koncepciójának

korlátait is


b., Marleasing-döntés: „a nemzeti bíróságoknak minden hatalmában álló eszközzel a nemzeti jog közösségi joghoz igazítására kell törekednie”→ a nemzeti jog egészét kell a nemzeti bíróságoknak a közösségi jog fényében értelmezniük

c., a bíró köteles lehet-e a nemzeti jog contra legem értelmezésére Wagner Miret ügy: közvetett hatály nem jelent contra legem értelmezési kötelezettséget 3. pillérben is alkalmazható Pupino ügy: áldozatok védelméről szóló kerethat-tal kapcs. állapította meg, h az irányadó

nemzeti jsz-t a kerethatározatokkal összhangban kell értelmezni

4.3.2.4., A közvetlen hatály meghaladása a jogorvoslatok reformján keresztül: a Marshall és a Marleasing-döntések következtében a jogszabályok működési hatékonyságának

növelése érdekében három megoldás kínálkozott: 1., a perképességi szabályokat kellett volna kiterjeszteni vagy 2., lehetővé tenni, hogy a magánszemély államát beperelje azért, mert károsodás érte

az állami mulasztás miatt nem tudja megindítani a másik magánszeméllyel szembeni perét 3., vagy biztosítani, hogy a közbeszerzési, illetve a jogellenesen kivetett közbefizetések és pótlékok

visszatérítésével kapcsolatos esetekben a tagállamok biztosítsanak megfelelő jogorvoslatot, közbülső intézkedést vagy kártérítést a magánszemélyek számára

Bíróság 80-as évek utolsó harmadában azt tekintette alapkérdésnek, hogy a nemzeti bíróságok hogyan biztosítanak megfelelő jogorvoslatot még akkor is, ha azoknak a nemzeti jog szerint nem biztosít perképességet és/vagy jogorvoslatot közösségi jog ebben az időben azt követelte a bíráktól, hogy biztosítsanak jogorvoslatot a közösségi jog által a magánszemélyeknek biztosított jogok gyakorlását a nemzeti eljárási

szabályok nem tehetik lehetetlenné és az eljárási szabályok nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint ha e szabályok egy belső jogi kérdéssel lennének kapcsolatosak

Bourgoin-eset: nemzeti elbánás nem mindig elegendő erre Lordok Háza megfosztotta a károsult francia termelőket a jogorvoslati lehetőségtől, azzal, hogy a

problémát a nemzeti jogrendszerben adott jogorvoslatok nyelvére fordította le→ miniszteri intézkedés által okozott kár miatt nem fizethető kártérítés vagy kártalanítás

Comet-döntés: felperes joga a közösségi jogból származott, azonban igénye a dán jog szerint elévült RSZ 100-102 és 235 cikkeinek alapulvételével a nemzeti eljárásokat egységesíteni kell, amennyiben

a különbözőségek az egységes piac működését érintenék Bíróság ezzel elkezdte harmonizálni az egyes nemzeti jogorvoslatokat új eurójogorvoslatokat is hozott→ megállapította a jogorvoslathoz való jogot, a kártérítéshez való

jogot, és a közbülső intézkedéshez való jogot (pl Factortame-ügy) Factortame-eset: brit alkotmányjog nem teszi lehetővé, hogy a parlamenti aktust egy bíróság

felülvizsgáljon→ nincs közbülső intézkedés sem a nemzeti jogrendszer minden olyan rendelkezése és minden olyan törvényalkotói,

államigazgatási vagy bírói gyakorlat jogellenes, amely rontja a közösségi jog hatékonyságát→ megvonja a hatáskört a közösségi jogot alkalmazó nemzeti bíróságtól, hogy minden szükségeset megtegyen azon nemzeti intézkedések félretételére, amelyek akár időlegesen akadályozhatják a közösségi szabályokat teljes hatásuk kifejtésében

ugyanígy rontaná a hatékonyságot, ha a nemzeti jog megakadályozhatná a közösségi joggal kapcsolatos vitában a közösségi jog teljes hatékonysága érdekében a közbülső intézkedés tételét

ha egy nemzeti bíróság úgy találja, hogy a közbülső intézkedés tételének egyetlen akadálya egy nemzeti szabály, azt a nemzeti szabályt félre kell tennie

Francovich-döntés: a közösségi jog jelenleg hatályos arculatát megalapozó döntés olasz kormány a 80/987-es számú irányelvet 5 év és egy elmarasztaló döntés után sem hajtotta végre ez az irányelv az alkalmazottak jogait védi abban az esetben, ha munkáltatójuk csődbe megy Francovich és Bonifaci azért nem tudott az olasz bérgarancia-alaphoz fordulni, mert azt az olasz

kormány baszott felállítani itt az alapjogvitának csak akkor vált részesévé az olasz állam, amikor az állam mulasztására

hivatkozva a munkáltató kibújt a felelőssége alól mivel a tagállam felelős a garanciaalap létrehozásáért, így a rendelkezés feltételessé vált és ezért a

rendelkezés közvetlen hatálya kizárt→ Bíróság azonban kimondta, hogy a közösségi jog hatékony érvényesülése (effet utile) veszélybe kerülne, amennyiben a magánszemélyek a közösségi jog megsértése esetén nem kaphatnának kártérítési jogorvoslatot

jogsértés esetén a kártérítés a rendelkezésre álló jogorvoslatok között legyen a fenti 3. megoldás lehetséges


az államnak mögöttesen be kell lépnie a jogviszonyba abban az esetben, ha az alapjogviszonyból az alperest azért kellett elbocsátani, mert az állam a közösségi jogot nem hajtotta végre

mögöttes felelősség akkor áll be, ha egy az egyének számára jogokat biztosító irányelvet, amely alapvető kötelezettséget teremt, melynek tartalma maga az irányelv alapján meghatározható, nem vagy nem megfelelően hajtanak végre, feltéve, hogy oksági összefüggés áll fenn a tagállami jogsértés és az egyén által elszenvedett anyagi kár között elegendő, ha az aktus vagy mulasztás közösségi jogba ütközését a hatáskörrel rendelkező

nemzeti vagy közösségi bíróság megállapítja Bíróság elkezdte szisztematikusan kidolgozni az államok kártérítésének kötelezettségével kapcsolatos

közösségi szintű szabályokat→ Brasserie du Pécheur-ügy: a közösségi jogsértés nem egy irányelv végre nem hajtásából adódott Factortame és társai beperelték az Egyesült Királyságot kártérítésért a diszkriminatív kereskedelmi

hajózási törvény miatt a Brasserie du Pécheur pedig egy elzászi sörfőzde volt a tagállam köteles megtéríteni az egyén minden olyan kárát, amely olyan jogsértésből származott,

amelyért az állam felelőssé tehető „ a közvetlen hatály ebből a szempontból minimum garancia, önmagában nem elég a közösségi jog

teljes és kimerítő érvényesítésére”→ közösségi jog érvényesüljön a nemzeti joggal szemben de nem minden esetben tudja biztosítani, hogy a kárt szenvedett fél hasznot is szerezhessen

belőle a reparációhoz való jog a közösségi jog rendelkezésének közvetlen hatályából szükségszerűen,

tovább az alapítószerződésekből is következik→ jogsértés természetétől függ a kártérítési jog akkor állapítható meg, ha a megsértett közösségi jogi rendelkezés jogot kívánt az

egyénre ruházni és a jogsérelem kellően súlyos volt→ általános közösségi jogi alapú kártérítési jogosultság

Hedley Lomas & Dillenkofer ügyek: ha egy tagállamnak a jogsértés elkövetésekor gyakorlatilag nem volt jogalkotási lépésekre vonatkozó mérlegelési lehetősége, akkor a közösségi jog megsértése önmagában elég lehet a kellően súlyos jogsértés megállapításához.

R. kontra H.M.Treasury ex parte British Telecom. Ügy: egy irányelv rossz átültetése miatt érte kár a BT-t, az így keletkező kár megtérítését követelte az államtól-EB nem állapított meg kellően súlyos megsértést, így az állam felelősségét sem, mert a jóhiszeműen megállapított értelmezés nem volt nyilvánvalóan ellentétes az irányelv szövegével & céljával, és elismerte, h az irányelv hibásan átültetetett rendelkezése pontatlan.

Állandó joggyakorlat szerint a nemzeti jogrend-ek feladata, h kialakítsák az eljárási szabályokat, melyek biztosítják a mszemélyek számára a közösségo jog alapján fennálló kártérítési joguk hatékony érvényesítésének lehetőségét.

a közösségi jogrend

Documents