KERESZTYÉNSÉG: ÓPIUM

VAGY IGAZSÁG?

Prof. Dr. David Gooding

- 2 -

A keresztyénség: ópium vagy igaz-ság?

Tapasztalatom szerint különböző okok miatt úgy gondolják az emberek, hogy a Bibliának nem szabad és nem lehet hinni.

Az egyik ok, sok ember szerint, hogy az Újszövetséget létezésének első 15 évszázada folyamán kézzel kellett má-solni, ezért sok hiba és változtatás kerülhetett bele. Nem lehetünk biztosak, mondják, hogy amikor most olvassuk, valóban azt olvassuk-e, amit az eredeti szerzők írtak.

Ezt a kifogást főként olyanoktól hallod, akik nem tudják, mennyire meggyőzőek az Újszövetség eredeti szövegének bizonyítékai.

Először is számos olyan kézirat van, amelyek az egész Újszövetséget, vagy annak részleteit tartalmazzák. Több mint 5000 van belőlük. Ter-mészetesen mindezekben a kéziratokban vannak másolási hibák, hiszen gyakorlatilag lehetetlen hosszabb doku-mentumot kézírással hibátla-nul lemásolni. Nincs két olyan kézirat, amely ugyanazokat a hibákat tartalmazná. Ezért, ha valamennyi kéziratot össze-hasonlítják egymással, az eredeti szöveget úgy lehet rekonstruálni, hogy 2 száza-léknál is kevesebb bizonyta-lanság marad. Ennél a 2 szá-zaléknál túlnyomórészt jelen-

...az Újszövetséget létezésének első 15 évszázada folyamán kézzel kellett másolni.

- 3 -

téktelen nyelvészeti eltérésekről van szó, amelyeknek nincs jelentőségük a szöveg értelmét illetően. Azonfelül, mivel egyetlen tanításbeli kijelentés sem alapul kizárólag egyetlen versen vagy szakaszon, az Újszövetség egyetlen ilyen kije-lentése sem válik az ilyen csekély eltérések miatt kérdésessé, bizonytalanná.

Azután az Újszövetség egyes kéziratai igen régen íródtak. Az Újszövetség tekintélyes része egy olyan kéziratban is ránk maradt, amelyet Kr. u. 200 körül írtak. A legrégibb meglévő kézirat, amely a teljes Újszövetséget tartalmazza, nem sokkal 360 után keletkezett, sőt lehet, hogy előbb. Gondoljuk csak meg, mit jelent ez. Vegyük azt a kéziratot, amelyet Kr. u. 200 körül írtak. Ez ma több mint 1800 éves. Milyen idős lehetett az eredeti szöveg, amelyről lemásolták? Ezt természetesen nem tudjuk. De ha 140 éves volt, akkor abban az időben készült, amikor az Újszövetség számos szerzője még élt!

Egy hasonlat segíteni fog. Néhány híres latin és görög szerző műve az ókorból - és itt úgy szólok, mint aki egész életét az antik, klasszikus iroda-lom tanulmányozásának szentelte -, csak néhány jóval később (azaz Kr. u. 7-9. században) keletkezett kéziratban maradt ránk. Ennek ellenére a klasz-szikus irodalom egyetlen alapos tudó-sának sem jutna eszébe, hogy meg-kérdőjelezze: megbízhatóan adják-e vissza azt, amit az eredeti szerző írt. Ezekhez hasonlítva az Újszövetség szövegének hitelessége sokkal na-gyobb. Ezért bizonyosak lehetünk abban, hogy amikor ma az Újszö-vetséget olvassuk, mindig azt tudjuk meg, amit az eredeti szerzők közölni akartak velünk. Ha a bizonyítékokat még tovább akarod tanulmányozni, prof. F. F. Bruce: „Az Újszövetség megbízhatósága" c. könyvét (Evangéliumi Ki-

Néhány híres latin és görög szerző műve az ókorból csak néhány jóval később keletke-zett kéziratban maradt ránk. Ezekhez hason-lítva az Újszövetség szövegének hiteles-sége sokkal nagyobb.

- 4 -

adó) ajánljuk. Azt mondod, hogy a Biblia állításait nehéz elhinni? Külö-

nösen azt, hogy Jézus az Isten Fia, a testet öltött Teremtő, aki eljött hozzánk a földre, hogy közösséget vállaljon velünk, és kijelentse nekünk Istent? Sok ember képtelenségnek tartja, hogy hitelt adjon egy olyan könyvnek, amely ilyesmiket állít. Különben sem hisznek a Teremtő létezésében. Ezért eleve feltételezik, anélkül, hogy olvasták vagy tanulmányozták volna az Újszövetséget, hogy nem írhat le történelmi té-nyeket, ha azt állítja, hogy Jézus egy személyben Isten és ember is volt. Így visszatérnek ahhoz az elképzeléshez, hogy Jézus Krisztus alakját úgy, amint az Újszövetség mutatja be, az evangélisták találták ki.

Jézus nem kitalált személy

Az érvelés kedvéért egy pillanatra tegyük fel, hogy az evangéliumok szerzői nem a valóságosan élt Jézust írták le, hanem csak kitalálták a személyét. Kiindulási „mintájuk" talán egy „paraszt-bölcs" volt, akiről mindenfélét költöttek, akit szabadon, mindenféle túlzásokkal feldíszítettek, felna-gyítottak. Az eredmény végül egy eszményi, emberfölötti, de kitalált alak lett, aki soha nem létezett abban a formában. Nos, induljunk ki ebből a feltételezésből, és lássuk a követ-kezményeit.

Ha Jézust irodalmilag „kitalálták", akkor először is el-mondhatjuk, hogy már ez majdnem csoda. Sokat tudunk elképzelt irodalmi alakokról, és arról, hogy milyen nehéz meggyőző erővel „létrehozni" egy ilyen személyt. A világ-irodalom tele van ilyen alakokkal, akiket hol jól, hol kevésbé jól ábrázoltak. De még ha Jézus kitalált irodalmi személy is, senki sem tagadja, hogy világhírt ért el.

- 5 -

Ahhoz hogy az evangéliumok szerzői egy ilyen híres alakot kitaláljanak, kiemelkedő irodalmi lángeszeknek kellett len-niük. Márpedig az ilyen színvonalon alkotó irodalmi lángeszek rendkívül ritkák: nem találkozunk velük minden sarkon. Itt pedig egyszerre négyen bukkantak elő. Kik és mifélék voltak ezek az emberek? Egyik halász volt, a másik adószedő, a harmadik orvos, a negyedik egy ismeretlen fiatalember. Elképzelhető, hogy ez a négy egyszerű ember valami csoda

következtében ilyen szintű zsenivé vált volna? De menjünk tovább. Még a legragyogóbban ábrázolt,

legélethűbb alakok is kitalált személyek maradnak az olvasó számára. Hogy úgy mondjam, nem lépnek le a lapról, nem elevenednek meg, és nem válnak az olvasó számára való-ságosan létező személlyé, személyes ismerőssé, akivel személyes kapcsolatuk lehet. Érthető módon nem! Pedig éppen ez az, ami ezzel az állítólag kitalált személlyel, Jézus Krisztussal történt. Húsz évszázad alatt embermilliók szá-mára valóságos élő személlyé vált, akivel — állítják - sze-mélyes kapcsolatuk van; akit annyira szeretnek, hogy készek meghalni érte, mint ahogy ezrek és ezrek meg is tették. Nos, őrültnek tarthatod ezeket az embereket, amiért így gondol-koztak Jézus felől. Pillanatnyilag nem kívánom, hogy egyet-

- 6 -

érts. Egyszerűen csak a vitathatatlan tényt állítom: Ha Jézus valóban csak elképzelt, az evangéliumok szerzői által kitalált alak volt, akkor ezek a szerzők egy olyan személyiséget formáltak, aki milliók számára élő személlyé lett, akiről úgy érezték, méltó arra, hogy szeressék, és aki minden odaadást és áldozatot megérdemel. Ezzel olyan mesteri irodalmi tel-jesítményt értek el, amely páratlan az egész világirodalom-ban. A csoda nem lenne túl erős szó erre. Ezért álljunk neki magasztalni őket?

Természetesen van néhány (rendkívül kevés) alakja az irodalomnak, akik valóságos személyként hatnak ránk, és akiket ismerünk és felismerünk. Ezek egyike Szókratész, ahogyan őt Platón ábrázolja. Platón Dialógusai nemcsak

filozófiai művek, hanem a világiro-dalomhoz is tartoznak. Mégis, a bennük megjelenő Szókratész nem-zedékről nemzedékekre valóságos személy benyomását tette az olva-sókra, akinek jellemvonásait min-denütt felismerték, egészen odáig, hogy egy-egy Szókratészről szóló apokrif vagy másodrendű mű olva-sásakor azonnal így szólnának: „Nem, a valódi Szókratész soha nem cselekedett vagy szólt volna így."

De Szókratész azért hat ránk így Platón Dialógusaiban, mert nem

Platón találta ki. Valóságos történelmi személy volt, aki valóban élt. Lehet, hogy Platón meglehetősen finomítva ábrázolta Szókratészt, de Szókratész személye és jelleme nem Platón szü-leménye. A helyzet éppen fordított: Szókratész jellemének hatására lett Platón filozófus és „iroda-lom-művész".

Van néhány alakja az irodalomnak, akik va-lóságos személyként hatnak ránk. Ezek egyike Szókratész, ahogyan őt Platón áb-rázolja.

- 7 -

Ez Jézus Krisztusra is érvé-nyes, csak még inkább. Noha az egész világ elismeri, hogy a Platón Dialógusaiban szereplő Szókratész valóságos történelmi személy volt, nagyon zavartnak gondolnád azt, aki azt állítaná, hogy őt, mint élő személyt is-meri, illetve személyes kapcso-lata van vele. Napjainkban senki nem hal meg Szókratészért. De ma is vannak, akik a halálba mennek az Újszövetség Jézusá-ért. Mert Ő nem képzelt irodalmi vagy vallási alak, akit az evan-géliumok szerzői kitaláltak. Az evangéliumok valóságos törté-nelmi személyt írnak le, aki Tibériusz császár idején Izraelben élt, meghalt, és ahogy a keresztyének vallják, halottaiból feltámadt, és ma is él.

Jézus: senki sem ilyennek képzel egy hőst

De ne siessünk. Maradjunk egy pil-lanatra annál a feltételezésnél, hogy valaki kitalálta Jézus személyét. Azután bemutatta ezt a személyt a világnak, ahol egészen eltérő kultúrájú népekre mindjárt annyira hatott, hogy vallási eszményképükké tették.

Jézus Krisztus nem képzelt irodalmi vagy vallási alak, akit az evangéliumok szerzői kitaláltak. Az evangéliumok valóságos történelmi sze-mélyt írnak le.

Az evangéliumok Jézusa senki hő-sökről alkotott el-képzelésének nem felelt meg.

- 8 -

Ez a feltételezés azonban az első akadálynál megbukik. Minél többet tudunk az akkori idők legfontosabb kultúráiról, annál világosabb számunkra, hogy ha Jézus személye nem lett volna történelmi valóság, senki sem találta volna ki, még ha képes is lett volna rá. Az evangéliumok Jézusa senki hő-sökről alkotott elképzelésének nem felelt meg. Mindannyian - görögök, rómaiak és zsidók - pontosan az általuk elképzelt hős ellentétét látták benne.

Vegyük elsőnek a zsidókat, mégpedig nemcsak azokat, akik Jézus ellenségei voltak, hanem azon viszonylag keve-seket, akik első követői voltak. Ők maguk mondják el nekünk - és ezt bizonyos, hogy nem talál-ták ki-, hogy volt idő, amikor ők is elhagyták Jézust, mert oly éles ellentéte volt annak, amit egy hőstől elvártak volna (Máté 26,47-56).

Elképzelt hősük egy messiási alak volt. Mint a Makkabeusok1: erős, katonás típus, aki vallásos eszméktől lelkesítve harcra kész (angyalok segítségével, ahogyan sokan és buzgón hitték), hogy legyőzze a hódítót, aki leigázta országukat, és elnyomta nemzeti vallásukat.

Ám amikor Jézus és a fel-sőbbség közt a tetőpontjára há-gott a feszültség, és jöttek, hogy

1 Makkabeusok: A zsidóságot vezető család Kr. e. 167-63(-37) között. Nevüket Júdás Makkabeustól (makkabi = kalapács) kapták. IV. Antiochus Epiphanes szír király Kr. e. 167-ben megszentségtelenítette a jeruzsálemi templomot. Matatias, majd halála után fia, Júdás vezetésével Kr. e. 164-ben megtisztították a templomot. A Makkabeusok (más néven Hasmoneusok) Kr. e. 104-től királyként uralkodtak. Jeruzsálem Kr. e. 63-ban került római uralom alá, uralmuk ezután már csak névleges volt Kr. e. 37-ig. Történetüket a Makkabeusok négy apokrif (a Biblián kívüli) könyve beszéli el. (A kiadó)

Zsidók: messiási alakot vár-tak elképzelt hősükként, aki erős, katonás típus, vallásos eszméktől lelkesítve harcra kész.

- 9 -

elfogják, Jézus nem tanúsított ellenállást, azt sem engedte, hogy tanítványai harcoljanak érte. Sőt, tudatosan hagyta, hogy elfogják. Ezen a ponton legtöbb követője megvetve elhagyta. Ez nem az ő hősük volt!

És sokan a ma élő zsidók közül - kivált Izraelben - hasonlóképpen éreznek. Szülővárosomban van egy zsidó barátom, akinek éppen csak sikerült Hitler gázkamráitól meg-menekülnie. Ő őszintén mondja: „A te Jézusod gyönge ember. Ilyen nem lehet az én Messiásom. Az én filozófiám az, hogy ha valaki meg-üt, annak én visszaütök." Jézus első tanítványai is így gondolkoz-tak. Csak Jézus feltámadása taní-totta meg őket valami másra, és tudta gyökeresen megváltoztatni a Messiásról alkotott elképzelésüket.

Vagy nézzük a korabeli görö-göket. „Hősképük" (legalábbis a gondolkodóké) vagy a tökéletes epikureus 2 volt, aki - amennyire lehetséges - került minden szen-vedést és örömet, amely megza-varhatná nyugalmát, vagy az eszményi sztoikus 3 , aki mint az értelem embere elnyomja érzéseit, és teljes nyugalommal néz szembe mind a szenvedéssel, mind a halállal. Emlékszünk, hogy Platón Szókratésze milyen rendíthetetlen derűvel és nyugalommal itta ki a méregpo-harat.

2 Az epikureusok szerint a legfőbb érték az élet derült mértékletes élvezése. 3 A sztoikusok szerint a megpróbáltatásokat bölcs belátáson alapuló keménységgel és nyugodtsággal kell elviselni.

Görögök: hősképük a tö-kéletes epikureus, aki került minden szenvedést és örömet, amely meg-zavarhatná nyugalmát, vagy az eszményi sztoi-kus, aki mint az értelem embere elnyomja érzé-seit, és teljes nyugalom-mal néz szembe mind a szenvedéssel, mind a ha-lállal.

- 10 -

Mennyire más az evangé-liumok Jézusa, a Gecsemáné-kertben kíntól és haláltusától gyötörten, annyira hogy véres verejték hullott alá homlokáról, amikor kérte Istent, hogy ha lehetséges, ne kelljen kiinnia a keserű poharat, és aki a kereszten mindenki füle halla-tára így kiáltott: „Én Istenem, miért hagytál el engem?4 Bizo-nyára nem az az ember volt, akit a görögök hősnek ismertek volna el, vagy akit egy görög filozófus eszményképének választott volna, akire felnézhet.

Ami a rómaiakat illeti, a fi-lozófia iránt érdeklődők között legtöbben a sztoicizmusra es-küdtek, a politikusok és katonák pedig, akik Jézussal kapcsolatba kerültek, a valóságtól idegen, zavaros fejű embernek tar-tották. Úgy beszélt magáról, mint királyról, aki azért jött a világra, hogy bizonyságot tegyen az igazságról. „Mi az igaz-ság?"- kérdezte Pilátus, akinek istene végső soron a hatalom volt (János 18,33-38; 19,1-12).

Heródes komikusnak találta Jézus igényeit, és katonái úgy gondolták, hogy az olyan „király" mint Jézus, a legdurvább tréfákat érdemli.

Nyilvánvaló, hogy Jézus mindannak ellentéte volt, amit az emberek eszményi hősnek tartottak politikai, filozófiai vagy vallási téren egyaránt. Nem „kitalált" hős volt, és még ha elképzelt alak is lett volna, akkor sem gondolta volna senki egy pillanatig sem, hogy olyan ideál lenne, aki állandóan nagy

4 Jézus Krisztus ezt a mondatot a kereszten a 22. zsoltárból idézte. Ez a Zsoltár 1000 évvel korábban született, és teljesen előre látta és bemutatta az ő kereszthalálát.

Az evangéliumokban: Jézus a Gecsemáné-kertben kíntól és haláltusától gyötörten kérte Istent, ha lehetséges, múljon el tőle a keserű pohár. Jézus nem kitalált hős volt.

- 11 -

tömegekre fog hatni. A keresztyénség legnagyobb igehirde-tője és misszionáriusa, Pál írásaiban megvallja, hogy a megfeszített Jézus hirdetése a zsidóknak állandóan botrán-kozás, a görögöknek pedig bolondság volt. Ha Jézus halot-taiból való feltámadása nem lett volna tény, az első tanít-ványok minden belé vetett hitüket feladták volna. És persze sohasem írták volna meg az evangéliumokat.

Természetesen mindez egészen másként fest, ha kétezer éves történelmi távlatból tekintünk vissza. A rómaiak, akik kigúnyolták Jézust, végül elveszítették nagy birodalmukat, és Tibériusz császár a nyugat nagy tömegei számára eltűnt a történelem homályában. Ezzel szemben ma sokmillió ember úgy tekint Jézusra, mint a legnagyobb királyra, aki valaha élt, és önként engedelmeskedik neki.

Azonkívül az az elv, hogy ne viszonozzuk gonosszal a gonoszt — amely elvet Jézus személyes magatartásával mutatott be, amikor harc nélkül megadta magát ellenségei-nek, sőt imádkozott azokért, akik megfeszítették Őt - nos, ez az elv kivívta magának a világ tiszteletét (még ha engedel-mességét nem is követik), és még ma is kihívás értelmetlen brutalitásunk és agresszivitásunk számára. A kereszt szé-gyenfa helyett a legnemesebb magatartás kifejezője lett, amelyet valaki is tanúsíthat.

Nagy az ellentét Szókratész nyugalma és Jézus félelmetes gyötrődése között a halál előtt, és vallo-mása, hogy Isten egy időre elhagyta. Jézus nem görög filozófus volt, halála ugyanak-kor végtelenül többet jelent, mint egy görög filozófusé. A Biblia nyelvén szólva itt Isten Báránya hor-

- 12 -

dozta el a világ bűneit, és az Ő szenvedése tette lehetővé, hogy büntetésünk elmaradjon. Erről később még többet mondok. Pillanatnyilag ez az első fő érvem: ha feltételezzük, hogy Jézus Krisztus kitalált személy, akkor az a megoldha-tatlan probléma, hogyan sikerült az evangéliumok szerzőinek mindezt kitalálniuk, sőt miért találtak ki egyáltalán egy ilyen személyt?

Jézus Krisztus: emberré lett Isten?

Sokak számára a leginkább azért nehéz elhinni, hogy igaz az Újszövetség, mert azt állítja, hogy Jézus több, mint ember, Ő testté lett Isten. Azt mondják, ez bizonyára babona, amely abban gyökerezik, hogy régen az emberek sok istenben hittek, és azt képzelték, hogy az istenek gyakran rendkívüli emberi lények formájában meglátogatták a földet.

Nos, kedves olvasó, gondol-kodhatsz így, csakhogy a tények, egészen mást mutatnak. Régen a világ minden népe hitt abban, hogy sok isten van, akik időnként meg-látogatták a földet - azaz minden nép -, egy kivételével. Ez a kivétel: a zsidó nép, amelyhez az Újszö-vetség csaknem minden szerzője tartozott. Szigorúan egyistenhívők voltak. Megvetették a többi népet értelmetlen többistenhitük miatt, és amiatt, hogy királyaikból vagy hőseikből isteneket csináltak. Is-teni tiszteletet igényelni valaki számára a teremtő Istenen kívül, számukra olyan súlyos káromlás volt, hogy halállal büntették. Vallási gyakorlatukban az or-

Régen a világ minden népe hitt abban, hogy sok isten van, egy kivételé-vel: a zsidók szigorúan egyistenhívők voltak. „Halljad Izrael, az Úr, a mi Istenünk egy Úr" (5Mózes 6,4).

- 13 -

szág minden otthonában századokon át azt tanították, hogy naponta el kell mondani hitük alapvető tanítását: „Halljad Izrael, az Úr, a mi Istenünk egy Úr" (5Mózes 6,4). Ilyen emberek egy pillanatig sem hitték volna, hogy a Názáreti Jézus több, mint ember, ha megcáfolhatatlan bizonyítékok nem kényszerítették volna őket erre.

A bizonyítékok közt az volt a legfontosabb, hogy maga Jézus Krisztus, cselekedeteivel, azok hatásával, valamint egyértelmű kijelentéseivel kifejezetten azt állította, hogy egyenlő Istennel. Ez arra indít engem, hogy megvalljam: számomra az egyik legfőbb ok, amiért elhiszem, hogy Jézus Isten Fia, hogy Ő MAGA MONDTA EZT. Tudom, hogy ez re-ménytelenül naivan hangzik, de mielőtt hiszékeny baleknak bélyegeznél, engedd meg, hogy megmagyarázzam, mit is értek ezen.

Tegyük fel, hogy egy napon szakvéleményt szeretnék kérni valami zenével kapcsolatos kérdésről. Nem fordulhatok akárkihez, még a szomszédomhoz sem, aki jó orvos, de nem zenei szakértő, hanem a legjelentősebb zenetanárokkal kell tanácskoznom, akiket csak el tudok érni. Ha fel tudnám tá-masztani Bachot vagy Beethovent, természetesen velük tanácskoznám meg a dolgot.

Most tegyük fel, hogy nem zenei, hanem etikai kérdéseim vannak. Nyilván ismét csak a legkitűnőbb szakértőkhöz fordulnék tanácsért, akiket csak el tudok érni. És ez természetesen Jézus Krisztushoz vezetne. Senki sem tanított ma-gasabb, tisztább etikát, mint Ő. „Hegyi beszéde" felülmúlhatatlan mérték marad. Te is ellenőrizd, kedves olvasó. Próbálj meg csak egy hétig a Hegyi beszéd szerint élni!5

5 A „Hegyi beszédet" a Máté evangéliuma 5-7. fejezeteiben találod.

Etikai kérdéseimmel Jézus Krisztushoz mennék..

- 14 -

És ezzel elérkeztem a lényeghez. Ha végigkísérem a Ná-záreti Jézust az Újszövetségen át, akkor erkölcsi magatar-tásról szóló tanítása és szent élete leleplezi, hogy bűnös vagyok. Nincs szükségem külső bizonyítékra, hogy megálla-pítsam: igaza van - ösztönösen ezt érzem a szívemben. És akkor jön a meglepő tény: ez a Jézus Krisztus, akinek erkölcsi tanítása kifogástalan volt, élete pedig megfelelt a tanításá-nak, azt állította, hogy Ő Istennel egyenlő.

Mit kezdjek ezzel az állításával, vagy inkább azzal, hogy Ő volt az, aki ezt állította?

Mondjam azt, hogy a Hegyi Beszéd szerzője szándékosan hazudott? Ha igen, akkor ő volt a legnagyobb képmutató, a legmegvetendőbb csaló, a leggonoszabb ámító, aki csak valaha is élt a földön. Csakhogy, aki gondosan elolvassa az evangéliumokat, az semmiképpen nem juthat arra a követ-keztetésre, hogy Jézus tudatos csaló volt. Ha kételkedsz ebben, még egyszer olvasd végig az evangéliumokat, választ keresve erre a kérdésre. Bizonyára jól meg tudod ítélni a jellemeket, erre szükséged van, hogy boldogulni tudj a vi-lágban. Gyakorold ítélőképességedet Jézuson! Értékeld jel-lemét, ahogyan az evangéliumok alapján látod. Meg vagyok győződve arról, hogy akármilyen következtetésre fogsz jutni, az nem az lesz, hogy Jézus szándékos csaló volt.

Erre azt mondod, hogy Jézus tévedhetett, anélkül, hogy tudatosan csaló lett volna. De gondold csak meg, hogy ez mit jelent. Azok az emberek, akik istennek tartják magukat, nagyzási mániában szenvedő elmebetegek. Jézus ezek sze-rint elmebeteg volt? Ha igen, akkor nagyon kevés ember volt valaha is normális. S ami a nagyzási mániát illeti, lehetetlen Jézus magatartását és szavait az Újszövetség híradása alapján vizsgálni, és ilyen következtetésre jutni. Az a Jézus, aki meggyőződéssel mondhatta: „Jöjjetek énhozzám, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én nyugalmat adok nektek. Vegyétek fel magatokra az én igámat, és ta-nuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok" (Máté 11.29) - az nem Hitler vagy Mussolini volt. Vagy ha valóban nagyzási hóbortban szenvedett, bárcsak még több

- 15 -

ilyet adna nekünk Isten. Mert egyszerűen tény, hogy Jézus több embernek adta vissza szellemi-lelki egészségét és áll-hatatosságát, mint bárki más ezen a világon. Szavait ol-vasván milliók találtak békességet. A belé és áldozatába vetett hit milliókat szabadított meg a lelkiismeret-furdalás gyötrelmétől. A vele való naponkénti közösség milliókat ol-dott fel romboló szokásaik kötelékeiből, adott nekik önbe-csülést, új életcélt, és szabadított meg a halálfélelemtől.

Természetesen Jézus Krisztus volt az, aki azt tanította nekünk, hogy Isten szeretet. Ha az olvasó egyáltalán hisz Istenben, valószínűleg magától értetődőnek tartja, hogy az Isten szeretet. Talán még azt is feltételezi, hogy a régiek fel tudták ismerni, hogy az Isten szeretet. Csakhogy én akár-mennyit tanulmányoztam a görög és latin szerzőket, egyetlen írót vagy filozófust sem találtam, aki azt állította volna, hogy az Isten szeretet. Mindenható - az igen; jó, tárgyilagos, ab-szolút értelemben, aki az ember jó magaviseletét helyesli, és rossz tetteit helyteleníti. De szeretet? Pozitív, melegszívű, együttérző és önfeláldozó szeretet az emberiség iránt? Soha senki nem gondolt erre és tanított úgy, ahogyan Jézus Krisztus. Senki sem tett ilyen szívet megindító közvetlen kijelentéseket, mint pl.: „Ugye öt verebet adnak két fillérért. Mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten. Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok" (Lukács 12,6-7).

Vajon elmebeteg szavai ezek? És azután természetesen senki nem fejezte ki még úgy

Istennek az emberiség iránti szeretetét, ahogyan Jézus, amikor önmagát feláldozta a Golgotán. Bátor és nemes férfiak és nők ezrei viseltek el gyötrelmeket és kínokat, míg végül életüket is odaadták országukért, barátaikért, vagy tiltako-zásul egy gonosz uralom ellen. Joggal nevezzük őket hő-söknek. De egyáltalán nem értettük meg a dolog lényegét, ha azt feltételezzük, hogy az Újszövetség nem állít többet Jé-zusról, csak azt, hogy hős. Amit állít róla, amit Ő állított saját magáról - az mind az irodalomban, mind a vallás területén

- 16 -

EGYEDÜLÁLLÓ. Nyilvános szolgálatának kezdetén (nem csak megfeszíttetése után) hirdette előfutára, Keresztelő János, hogy Jézus „Isten Bárányaként" jött, hogy elvegye a világ bűneit.

„Másnap látta János Jézust, amint jön felé, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét" (János 1,29).

A megnevezés, amelyet itt János használ, „az Isten Bárá-nya" megmutatja, hogy Jézus AZÉRT jött, hogy mint bűnt eltörlő áldozat meghaljon. Vagy ahogyan Péter apostol ké-sőbb kifejezte: „...nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló élet-módotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén" (1Péter 1,18-19).

„...bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk" (1Péter 2,24).

„...Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket..." (1Péter 3,18).

Jézus Krisztus azt mondta, hogy EZ volt világra jövetelének legfon-tosabb célja. Ezt a következő tény teszi világossá. A megfeszítése előtti éjszakán egy ünnepélyes cselekedetet rendelt el, amellyel később követőinek meg kell emlé-kezniük róla. Rendkívül fontos, hogy megismerjük ennek az ün-nepélyes megemlékezésnek a lé-nyegét. Nem arra kérte követőit, hogy összejöveteleiken valamely látványos csodatételéről beszélje-nek, mert ezzel arra utaltak volna, hogy Jézus fő szolgálata a csoda-tevés volt. Nem is arra kérte őket, hogy erkölcsi tanításaiból válasz-szanak egy csokorra valót, és ol-

A megfeszítése előtti éj-szakán egy ünnepélyes cselekedetet rendelt el. Megtört testének és kion-tott vérének jelképeként vegyék a kenyeret és a bort.

- 17 -

vassák fel a többiek előtt. Ezzel arra utaltak volna, hogy életének legfőbb célja az volt, hogy filozófiát tanítson. Nem, Jézus arra kérte őket, hogy az Ő megtört testének és kiontott vérének jelképeként vegyék a kenyeret és a bort, és arra emlékezve fogyasszák el, hogy Ő odaadja testét és kiontja vérét a kereszten, hogy bűnbocsánatot szerezzen nekik (Máté 26,26-28).

Az első keresztyének megértették, hogy Jézus Krisztus eljövetelének legfontosabb célja volt, hogy önmagát ÁLDOZATUL ADJA bűneikért. Ez világossá válik abból a tényből, hogy - a tudósítások szerint - kezdettől fogva ösz-szejöttek, hogy elvégezzék ezt az ünnepélyes cselekedetet. Ez volt a központja és szíve mindannak, amit Krisztus állított, és amiért kiállt. Jézus Krisztusnak ez az önfeláldozó szeretete győzte le az emberek ellenállását, és nyerte meg a követők millióinak háláját és személyes odaszánását. Ezek mind-nyájan elmondják Pállal együtt: „...azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem" (Galata 2,20).

Mindez a kérdés magvához vezet minket. Jó és nyilvánvaló oka van annak, miért nem állította más, hogy azért jött el a világra, hogy meghaljon a világ bűneiért. Aki ezt állítja, az azt jelenti ki, hogy nem hős, sem nem mártír, hanem több mint ember, a testté lett Isten. Mert CSAK AZ, aki maga az örökkévaló Isten, hozhat megfelelő áldozatot az egész világ bűneiért.

Ezt az olvasó is rögtön belátja, ha elképzeli, hogy egyik barátja komolyan azt állítaná: megszületésének egyetlen célja, hogy meghaljon a világ bűneiért. Ebben az esetben nyilván orvoshoz fordulna. Barátjának ezt az állítását az őrültség jelének tekintené. Jézus Krisztus pedig ezt jelentette ki. Már fentebb láttuk, hogy ezt nem az Újszövetség szerzői találták ki. Jézus magatartása pedig a legkisebb mértékben sem utal arra, hogy nagyzási mániában szenvedő elmebeteg lenne.

Valójában ez az állítása az egyik dolog - ha egy pillanatra személyes lehetek -, ami meggyőzött arról, hogy Ő valóban

- 18 -

az Isten Fia. Egyfelől diagnosztizálja alapvető problémámat, mint emberi lényét, másfelől felkínálja ennek a problémának az egyetlen elfogadható megoldását. Hadd magyarázzam meg.

Minden más vallás és filozófia a maga módján szüntelenül azt tanítgatja, hogy legyek jó. Ez lehet, hogy segít valame-lyest, de tulajdonképpeni problémámat nem érinti. Mert azt én is tudom, hogy jónak kellene lennem. Nem kell, hogy a filozófia vagy a vallás mondja ezt nekem. Nem az a problé-mám, hogy ezt nem tudom, hanem az, hogy számtalan esetben nem voltam jó. (És ahogy látom, embertársaim hasonló helyzetben vannak.) És ez bizony hatalmas prob-léma. Mit kezdjek a múltam bűneivel? Amikor nemcsak Isten, de még a saját magam előírásait sem tartottam meg. Meg-alkudtam, és saját értékeimet sárba tapostam. Hogyan ta-lálhatok bocsánatot? Mert ha arra az elhatározásra jutok, hogy nem törődöm a múltban elkövetett bűneimmel, akkor ezzel együtt azt is megállapítom, hogy a saját értékeim sem számítanak. Ha én is közömbös vagyok a saját magatartásom iránt, akkor végül magamnak sem számítok, hiába vagyok felelős érte. De tegyük fel, nem közömbös számomra, hogy mi az én mércém, és az sem közömbös, hogy mi Isten mércéje, és Isten nem szállítja le mércéjét sem nekem, sem másnak. Akkor törődnöm kell a bűneimmel. Hogyan talál-hatok megbocsátást a múltamra, amely ugyanakkor nem semmisíti meg saját értékeimet és jelentőségemet, nem is beszélve másokéról. És ez, kedves olvasó, rád éppúgy ér-vényes, mint rám.

- 19 -

Krisztus éppen ezen a ponton találkozik velünk. Ő azt állítja magáról, hogy van ha-talma a bűnt megbocsátani, anélkül, hogy elnézné azokat, vagy lejjebb adná Isten mér-céjét. Nem állítja, hogy nem számít, amit tettünk. És ra-gaszkodik ahhoz, hogy ki le-gyen fizetve érte a büntetés. Azután azonban elmagyarázza, hogy ez a fő oka annak, amiért a földre jött. Ő az Isten, aki kirója és megköveteli a bűnért járó büntetést. Ő az, akinek a törvényét megszegtük, és így megérdemeltük a büntetést. Ugyanakkor azonban Ő a Te-remtő, aki minket is teremtett. Irántunk való szeretetéből és hűségéből magára vette bűneink terhét, és szenvedésével a Golgotán kifizette az érte járó büntetést. Ezáltal törvénye és a mi értékeink megmaradtak, és mégis lehetővé tette szá-munkra, hogy bűnbocsánatot nyerjünk, ha kérjük.

Pontosan ez az, amire nekem és neked szükségünk van. Krisztus megértette nyomorúságunkat, és úgy oldotta meg, ahogy senki más nem tudta volna. Ő egyedülálló ebben. S ha találkozol állításaival, biztos lehetsz benne, hogy ezt a kér-dést csak egyszer kell eldöntened az életben. Senki más nem jött, és soha nem is fog azzal jönni, hogy Ő a Te teremtőd, aki szeret téged, aki emberré lett Istenként eljött, hogy meg-haljon érted, hogy bűnbocsánatot szerezzen neked. Jézus Krisztus az egyetlen, aki valaha is ezt állította. Állítása tel-jesen közvetlen és személyes. Azt mondja, hogy meghalt érted. Ez azt jelenti, hogy neked is egészen személyes választ kell adnod neki erre az állítására.

Isten nem szállítja le a mércét sem nekem, sem másnak. Meghalt érted. Neked is egészen személyes választ kell adnod neki erre az állítá-sára!

- 20 -

Jézus Krisztus állításainak végső értékelése

Jézus Krisztus állításainak érvényességét végső soron két tény erősíti meg: feltámadásának objektív bizonyítéka, másrészt az a szubjektív bizonyosságunk, hogy Isten a szí-vünkben bizonyságot tesz, ha - az objektív bizonyíték által meggyőzve - megnyitjuk szívünket Krisztusnak, és befogadjuk, mint személyes Megváltónkat.

Első tehát a feltámadása. Isme-retes ugyanis, hogy az Újszövetség valamennyi szerzője azt állítja: Jé-zus Krisztus a halála és temetése utáni harmadik napon, valóságos emberi testben, szó szerint feltá-madt a halálból.

Talán ezen a ponton azt állítod, kedves olvasóm, hogy mindazok, akik hisznek Krisztus feltámadásá-ban, bizonyára intellektuális ön-gyilkosságot követtek el, mert tud-juk, hogy manapság nem történnek olyan csodák, mint a feltámadás: a tudomány „bebizonyította" ennek lehetetlenségét.

Valójában azonban ma sem „tudjuk", sem a tudomány nem „bizonyított be" ilyesmit. És ha te úgy gondolod, hogy igen, akkor nem vagy olyan jó természettudós, mint ami-lyennek tartottalak.6

Csakhogy - tiltakozol - a természettudomány törvényei azt mutatják, hogy egy holttest semmiképpen nem kelhet életre.

Pontosan ez az, amit nem tesznek, nem is tehetnek a

6 Ezeket a gondolatokat ti. egy természettudósok számára tartott előadáson fejtette ti a szerző a Marseille-i Egyetemen (Franciaország).

Megnyitjuk szívünket Krisztusnak, és befo-gadjuk. Valóságos em-beri testben feltámadt a halálból.

- 21 -

természettudomány törvényei. Mert a természettudomány törvényei nem valamiféle abszolút törvények, amelyek va-lahol az égben vannak felírva. A tudomány törvényei mind-össze leírások, amelyeket tudósok dolgoztak ki - amiért őszinte elismerés és megbecsülés illeti őket -, vagyis meg-állapították, hogyan működik normálisan a világmindenség; vagyis annak az a parányi része, amelyet eddig képesek voltak tanulmányozni és megérteni.

De van két dolog, amelyeket ebben az összefüggésben át kell gondolnunk. Először is - ahogy ti nyilván nálam jobban tudjátok - vannak napjainkban világűrkutatók, akik komolyan állítják, hogy a világmindenségben vannak úgynevezett fe-kete lyukak, és hogy ezekben a fekete lyukakban nem mű-ködnek a természeti törvények. Ha tehát visszafelé követjük a fizikai törvényeket, elérkezünk egy olyan ponthoz, amelyen túl már nem tudjuk, hogy mi történt, mert a fizikai törvények nem érvényesek. Elérkeztünk tehát oda, amit a világegyetem szingularitásának neveznek.

Nos, tudom, hogy nem minden világűrkutató fogadja el ezt az elméletet.7 Csak azt akarom ezzel mondani, hogy azokat a természettudósokat, akik úgy gondolják, hogy a világmin-denségben vannak ilyen szingularitások (egyedülálló jelen-ségek), nem vádolják intellektuális öngyilkossággal. Az igazi természettudósok nincsenek azon a véleményen, hogy a fizika törvényei előre beigazolódnak, még mielőtt megvizs-gálták volna a bizonyítási anyagot, sem pedig azt nem állít-ják, hogy a definíciók alapján a világmindenségben ne le-hetnének a szokásostól eltérő sajátosságok. Ahhoz, hogy eleve kijelenthessük, hogy a világmindenségben soha nem lehetnek a törvényszerűtől eltérő jelenségek, a tudománynak először teljesen meg kellene értenie az egész világmindenség minden részének működését. A tudomány ezt aligha érheti el.

Másodszor: mindig arra kell gondolnunk, hogy a termé-szettudományos törvények csak azt tudják velünk közölni, ami normál körülmények között történik, ameddig semmiféle

7 Az újabb kutatások nagymértékben árnyalták, finomították a fekete lyukakról alkotott elképzeléseket. (A kiadó)

- 22 -

külső behatás nincs világunkban. Csakhogy a természettu-domány önmagában nem tudja megmondani, hogy volt-e ilyen külső hatás a múltban, vagy lesz-e a jövőben. A tör-ténelemhez és nem a természettudományhoz kell fordulnunk annak érdekében, hogy megtudjuk, voltak-e ilyen külső hatások a múltban. Természetesen mindnyájan - keresz-tyének és nem keresztyének - egyetértünk abban, hogy ilyen külső hatások rendkívül ritkák lehettek. A csodák definíció szerint ritkák. (És maga a világmindenség is csak egyszer keletkezett. Ezért az ilyen esemény megtörténésének való-színűsége nagyon csekély.) És mégis, hogy visszatérjünk a témához: ha te eleve eldöntötted magadban, hogy márpedig csoda nem történhet, és nem vagy hajlandó megvizsgálni a bizonyítékot, amely szerint valamikor csoda történt, akkor magatartásod nem természettudományos, hanem maradi.

Nos, ez alkalommal nem tudom részletesen tárgyalni a feltámadásról szóló bizonyítékokat. Túlságosan sok van be-lőlük ahhoz, hogy ezt most megtehessem: legalább öt elő-adás kellene hozzá, nem pedig ez az öt perc, amennyi most rendelkezésemre áll. De hadd mutassak rá a követ-kezőkre: ha nem vagy haj-landó hinni a feltámadásban, akkor egész sereg probléma tornyosul eléd, közülük egy különösen kimagaslik. Senki sem tagadhatja a keresztyén gyülekezet létezését. Azt sem vitathatja senki, hogy nem mindig létezett: volt kezdete. A kérdés ez: mi hozta létre? Mi volt a célja? Ha megkérdezed az Újszö-vetséget, meg fogod állapí-tani, hogy az első keresz-tyének valamennyien egy-hangúlag így válaszolnak: az

Az első gyülekezet keletkezé-sének előidézője Jézus Krisztus feltámadása volt.

- 23 -

első gyülekezet keletkezésének előidézője Jézus Krisztus feltámadása volt, és keletkezésének egyedüli célja és értelme a bizonyságtétel Krisztus feltámadásáról. Az első keresz-tyének igehirdetése alig tartalmazott mást (lásd az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvet).

Az első keresztyének kizárólag zsidók voltak. Heti pihe-nőnapjuk a szombat volt, azaz a hét hetedik, utolsó napja. Azután - a híradások szerint - hirtelen, szombaton kívül va-sárnap is elkezdtek összejönni, hogy Jézus emlékére ke-nyeret egyenek és bort igyanak. Miért ez a változás? Miért a hét első napja? Mert az első keresztyének elmondják, hogy Jézus Krisztus a hét első napján támadt fel a halálból. Az első keresztyéneket üldözték, mert Jézus Krisztus feltámadását hirdették, egyeseket ezért megkínoztak, oroszlánok elé ve-tettek, vagy más módon végeztek ki. Ha beérték volna azzal, hogy a keresztyén erkölcsöt hirdetik, amely szerint az em-bereknek szeretniük kell egymást, akkor senki sem üldözte volna őket. Ők azonban állhatatosan ragaszkodtak ahhoz a bizonyságtételükhöz, hogy Jézus, miután a hatóságok kivé-gezték, feltámadt a halálból. És sokan meghaltak ezért kö-zülük. Azt gondolod, hogy meghaltak volna egy olyan tör-ténetért, amelyet ők, az első keresztyének találtak ki, és amelyről tudták, hogy hazugság?

Bármit gondolsz is a keresztyénségről, az létezik. Ha nem akarjuk letagadni a történelmi tényeket, akkor kénytelenek vagyunk megkeresni az okot, amely kielégítően megma-gyarázza keletkezését. Egy ilyen mozgalom, mint a keresz-tyénség, nem keletkezik csak úgy minden ok nélkül a sem-miből. Ha kitörlöd a feltámadást a történelemből, akkor - miként C. F. D. Moule8 professzor megjegyzi - ásító űr marad a helyén: a keresztyénség keletkezésének megfelelő ma-gyarázata nélkül.

8 Charles Francis Digby Moule (1908-2007) cambridge-i professzor, a 20. század egyik legjelentősebb Újszövetség kutatója. (A kiadó)

- 24 -

Mi közöm nekem mindehhez?

Egyesek most talán elkezdenek tiltakozni magukban: „Mi közöm nekem mindehhez? Én biokémikus, mérnök, fizikus vagyok. Senki sem várhatja el tőlem, hogy most ókori tör-ténetekkel kezdjek el foglalkozni. Éppen elég dolgom van a saját szakterületemen."

Nos, én csak arra a kérdésre akartam válaszolni, amelyet feltettek nekem: „Intellektuális öngyilkosságot kell-e elkö-vetni ahhoz, hogy higgyünk a Bibliának?" Ha valóban nincs időd, hogy végiggondold a kérdés megválaszolásához szük-séges bizonyítékokat, az nagy kár. De még akkor is remél-hetőleg eleget mondtam ahhoz, hogy megóvjalak attól a kísértéstől, hogy mindenütt azt terjeszd: az Újszövetség állításai nyilvánvaló képtelenségek. Ha ezt teszed, anélkül, hogy megvizsgálnád a bizonyítékokat, akkor talán te követtél el intellektuális öngyilkosságot.

De itt természetesen ennél többről van szó. Ha igazat ír az Újszövetség, akkor Jézus Krisztus Isten, a mi Teremtőnk Fia. Ehhez pedig neked is és mindenkinek köze van. Ha Ő Isten Fia, akkor Őt bármilyen okból figyelmen kívül hagyni tíz-ezerszer rosszabb, mint az intellek-tuális öngyilkosság. Bűnös közöny Teremtőnkkel szemben! Ezért szólít fel bennünket az Újszövetség, hogy kijelentéseit minden tőlünk telhető komolysággal tanulmányozzuk. Aligha remélhetjük a világmindenség fizikájának megértését anélkül, hogy azokat a tényeket tanulmányoznánk, amelyeket maga a világmindenség szolgáltat. Hogyan akarjuk hát a világmindenség Teremtőjét megis-merni és megérteni, ha nem tanul-mányozzuk ugyanolyan komolyság-gal mindazokat a kijelentéseket,

János evangéliumát szerzője céllal írta.

- 25 -

amelyeket Önmagáról adott? Az én hazámban (Anglia) gyakran előfordul, hogy

egyébként rendkívül intelligens akadémikusok, fizikusok, kémikusok, biológusok stb. hajlamosak arra, hogy a Bibliát, mint értelmetlenséget, félretegyék. Ha válaszként óvatosan megkérdezem tőlük, hogy olvasták-e a Bibliát, azt felelik: „Természetesen!" Ha aztán azt is megkérdezem tőlük, hogy mi a véleményük arról a bizonyítékról, amelyet a Biblia ad Krisztus Istenségéről, általában azt mondják: „Miféle bizo-nyítékról?!"

Azt mondom: vegyük pl. János evangéliumát. Szerzője elmondja, milyen céllal írta az evangéliumot:

„Sok más jelt is tett Jézus a tanítványok szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az Ő nevében" (János 20,30-31). Ez az a bizonyíték, amelyről beszélek. Azután megkérdem: Mi erről a véleményük?

És újra meg újra így válaszolnak: „Ó, János evangéliuma! Nos, azt nem olvastam. Az iskolában csak Márk evangéliumát vettük át." Nos, ezek ők - tudós professzorok az egyeteme-ken, közülük sokan már középkorúak - akik iskolás koruk óta, felnőtt fejjel sohasem tanulmányozták a Bibliát ugyanazzal a komolysággal, mint a fizikát vagy bármely más tudományt, és sohasem jutottak el odáig, hogy elolvassák János evan-géliumát. Nem tudom, honnan tudják, hogy annak bizonyí-téka értéktelen, ha egyszer sem olvasták. (És azt sem tudom, hogyan tekinthetik magukat művelt férfiaknak és nőknek, ha nem olvasták el.) De itt ennél sokkal fontosabb dologról van szó. János evangéliuma Jézus Krisztus tekintélyével szól hozzánk. Ha kijelentései igazak, akkor itt Isten, a mi Te-remtőnk próbál meg hozzánk szólni, velünk személyesen beszélni, Önmagát nekünk kijelenteni, hogy Jézus Krisztus által személyes hit- és életközösségre juthassunk vele. Ha nem érdekel bennünket, hogy Teremtőnk beszél velünk, hogy hallhatjuk Őt, akkor valami egészen furcsa, irracionális előí-télettől szenvedünk.

- 26 -

„De várj egy pillanatra" - mondják kollégáim -, „semmi értelme felszólítanod bennünket arra, hogy olvassuk a Bibliát - mivel nem hiszünk benne. Ha hinnénk benne, akkor ter-mészetesen olvasnánk is. Azt kívánod tőlünk, hogy higgyünk benne, és kezdjük el olvasni. Természetesen, ha igaznak tartanánk, mielőtt elkezdenénk az olvasását, akkor minden benne levő kijelentést elhinnénk. De nem hiszünk benne, ezért semmi értelme nincs annak, hogy olvassuk."

Csakhogy ostobaság ilyesmit mondani. Természetesen sem tőlük - sem tőled, kedves olvasó - nem kívánom, hogy higgy a Bibliának, mielőtt elkezdenéd olvasni. Arra viszont kérlek, hogy olvasd el a Bibliát, és azután döntsd el, igaz-e vagy sem. Végül is ugyanígy olvasod az újságokat is. Eleve tudod, hogy amiket írnak, azok között van, ami igaz, és van, ami nem. De mielőtt elkezded olvasni, nyilván nem határozod el, hogy mindent elhiszel, ami bennük van. Ez azonban nem tart vissza attól, hogy elolvasd. Bízol a saját ítélőképessé-gedben, hogy elolvasva, amit mondanak, el tudod dönteni, mi igaz, mi nem. Nos, azt kérem, ugyanezt tedd az Újszövet-séggel.

És ha ezt teszed, maga Jézus Krisztus biztosít arról, hogy Isten személyesen megmutatja neked: igazak-e állításai vagy sem. Ennek csak egy feltétele van:

„Ha valaki kész cselekedni az Ő (ti. Isten) akaratát, fel-ismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok" (János 7,17).

Meg fogod tudni, mert miközben olvasod és tanulmá-nyozod a Bibliát, és elgondolkozol Jézus tanítása felett - Isten szól a szívedhez, és minden kétséget kizáróan megmutatja, hogy Jézus szavai igazak.

Azt gyanítom, hogy a nehézséget ez a feltétel okozza: „Ha valaki kész cselekedni az Ő akaratát..." Még mielőtt elkez-denénk olvasni a Bibliát, ösztönösen érezzük, hogy ha Isten megmutat nekünk valamit, akkor az mélyreható változásokat okoz egész életstílusunkban, és erre a változtatásra nem biztos, hogy hajlandóak vagyunk. Ezért inkább személyte-lenül közelítünk az egész dologhoz, mintha valami fizikai

- 27 -

kísérletet végeznénk, anélkül, hogy azt várnánk, hogy annak valamiféle gyakorlati hatásai lesznek. Csakhogy Istennel nem lehet így bánni. Nem járulhatunk a Mindenható elé mondván: „Szeretném tudni, hogy Te létezel-e vagy sem, és hogy Jézus Krisztus a Te Fiad-e vagy sem. Kérlek, mutasd ezt meg ne-kem. De arra is kérlek, értsd meg, hogyha netán kijelented magad nekem, nem vagyok feltétlenül hajlandó mindazt megtenni, amit kívánnál tőlem." Istennek nincs ideje szellemi dilettánsokra.

De ha komolyan veszed, és kész vagy Isten akaratát cselekedni, amennyire ismered azt, akkor próbáld ki: Olvasd el komolyan, és befogadásra kész értelemmel János evan-géliumát. Jézus Krisztus biztosít, hogy Isten megmutatja, mi az igazság.

Valaki talán azt mondja: „Az én problémám az, hogy még azt sem tudom, egyáltalán van-e Isten. S ha elvégzem az ajánlott kísérletet, az a veszély fenyegethet, hogy beképze-lem magamnak: Isten szólt hozzám, holott ez csak önszug-gesztió volt. Honnan ismerem fel Istent, hogy valóban Ő szól hozzám?"

Hadd feleljek erre azzal, hogy elmondom Jézus egyik csodatételének történetét (János 9). Te valószínűleg minden csodatételt képtelenségnek tartasz. Nos, ez most ne zavar-jon, mert az egészet csak szemléltetésnek szánom.

A történet úgy szól: Jézus egyszer találkozott egy em-berrel, aki vakon született. Megkérdezte tőle, akar-e látni.

Nem tudom, megpróbáltad-e valaha egy vakon szüle-tettnek elmagyarázni, hogy mi a látás, milyenek a színek, sőt egyáltalán meggyőzni arról, hogy létezik fény és szín. Ez elképesztően nehéz. Ezért nagyon is megértenénk, ha a vakon született azt felelte volna Jézusnak, hogy nem tudja, mi az, hogy „látni", és hogy ő minden olyan állítást, amely szerint a látás létezik, értelmetlenségnek tart. Legalábbis manapság a legtöbb ember így reagál, ha meghallja, hogy Jézus Krisztus azt mondja: Ő szellemi látást és örök életet tud ajándékozni nekik, amely által személyesen megismerhetik Istent (János 17,3).

- 28 -

A történet szerint ez a vak ember azt mondta, hogy ha egyáltalán van olyasmi, hogy: „látás", akkor ő szeretne látni. Ezért Jézus felszólítja ezt az embert, tegyen egy kísérletet, ha hajlandó rá; és biztosította, hogy ha elvégzi, látni fog.

Nos, a Jézus által előírt kísérlet sajátosnak tűnik, amit megismerhetsz, ha elolvasod a történetet. De ez a vak ember nem idegenkedett az újszerű dolgoktól. Hitt abban, hogy Jézus nem szélhámos és nem is elmebeteg. Ha Ő azt állítja, hogy van olyan, hogy „látás", és hogy Ő ezt mindenkinek meg tudja adni, aki csak akarja, akkor érdemes alávetnie magát a kísérletnek. Végül is nem veszíthet semmit, de mindent megnyerhet. Tehát: kipróbálta, személyes tapasztalat útján meggyőződött arról, hogy Jézus szava igaz, és a kísérlet elvégzése után látóként tért vissza.

Hasonló kísérletet ajánlok. Olvasd el János evangéliumát. S miközben olvasod, mondd el: „Isten, én nem vagyok bi-zonyos benne, hogy Te létezel. De ha létezel, és Jézus a Te Fiad, aki azt állítja, hogy örök életet tud adni, bármi is az, szólj hozzám, jelentsd ki magad nekem, mutasd meg, hogy Jézus a Te Fiad. És ha megmutatod, kész vagyok, hogy a Te akaratodat cselekedjem, akármi is legyen."

Krisztus a biztosítéka annak, hogy Isten kijelenti magát neked.