1

2

BESENYŐ ŐSTÖRTÉNET

Fehér M. Jenő

3

Kötetünk Fehér M. Jenő három önálló, besenyőtárgyú, eddigitthon meg nem jelent írását tartalmazza

Kiadja a Kárpáti HázBudapest, 2004Felelős kiadó Bencsik AndrásSzerkesztő: Bognár JózsefTördelés és borítóterv: Valkóczi JózsefA borító Molnár Tamás rajzának felhasználásával készült

ISBN 963 8649 78x

4

Besenyő őstörténet

A BESENYŐ NÉV ELMÉLETE ÉS VALÓSÁGA

A besenyők legősibb eseménytörténeti feljegyzése az ázsiaihunok és kínaiak közti szakadatlan harcok során maradt reánk. Akét pásztor nép szomszédságában a Sárga-folyó kanyaróban élthatalmas nyájait őrizve a kínaiul „jüecsi”, törökül „topár” névenismert törzsszövetség keretében a „Bés”, azaz „Öt-törzs”. A topárinkább szelíd földművelő, rideg állattenyésztő nép volt s rábíztaaz államvédelmet erre a könnyűlovas népre, amelynek öt törzsefelett közös választás alapján a hunoktól átvett „senyő” vitte a ve-zető szerepet. (Kínaiul: csan-yu!)

A fondorlatos kínai császárok igyekeztek a Tohár Birodalomvezetőit hunellenes szövetségre bírni s mikor céljukat már-már el-érték, a hunok legendás uralkodója, Batur senyő (Kr. e. 209-l74)lerohanta a tohárokat s utódja, Luzsán senyő (Kr. e. 174-161 )magát a tohár királyt is elfogta s koponyájából a Herodotos emlí-tette szkíta szokás szerint arany ivókupát csináltatott magának. Atohár nép erre felkerekedett és a Bés senyő vezetésével otthagytaa Sárga-folyó vidékét és a Balkhas-tótól délre telepedett meg, Iliváros messze nyúló hátterében. A tohárok azonban még itt semigen érezték magukat biztonságban és mikor Kr. e. 138-ban meg-jelent köztük a kínai császár minisztere, a nagyszerű geográfus éstörténetíró Csang Kien, hogy rábeszélje őket a visszatérésre, méginkább megijedtek s újból vándorútra kerekedtek, hogy a mai Af-ganisztán területén telepedjenek meg végleg. A Bés-törzs azonbanmaradt, mert a szogdok népével ismerkedett meg, amely messzehíres kereskedő nép volt és a selyem mentén alapított városai zsú-folva voltak Kína és India pompás áruival. Az „Öt-törzs” újsenyőt választott és díszes jurta-tábor közepén, a későbbi Bes-Balik azaz „Öt Város” helyén hosszú időre vállalták Szogdia vé-delmét, sőt később el is foglalták azt.

5

Bés senyő népe tehát öt besenyő törzsből tömörült szövet-ségbe egy nagyobb nép, a keleti türkök laza államszövetségébe.Számos hasonló esetet találunk ebben a földrajzilag hatalmas bi-rodalomban, a számokkal jelölt népi egységekre, amelyeket sok-szor csak az önvédelmi érdek kötött össze és fajilag, nyelvilegnem tartoztak egy családba.

Az új szállásterület a Szír-Darja és Amur-Darja között terültel és nyugaton a később oly nagy szerepet játszó Chorezmia volt ahatáros szomszédja. Az országot szogd-iráni befolyásra Kangunéven tartja számon a történelmi földrajz. Innét aztán a BíborbanSzületett Konstantin császár által 940-ben említett „kangár” – be-senyő népnév, amelynek az értelmét az író „nemes”-nek értel-mezte. De erre a „kangár” névre még később visszatérek.

Az új hazában a besenyők erős iráni hatás alá kerültek azemlített szogdok és még később Strabon leírása szerint. Ez azegész ókori világ egyik legnagyobb földrajztudósa (Kr. e. 63-Kr.u. 19.) selyemkereskedők leírása nyomán emlékezik meg rólukPasiani néven. Innét a görögök által használt „pazinacitá” néveredete, bár sokan úgy vélik, hogy csak elírásból származott a be-senyők neve.

Új szálláshelyükön később főleg a Talasz-völgyben éltek na-gyobb számmal és az öt törzs közül a Csur-sur, Értem, Pasmanmár itt szerepelnek, akikkel később Magyarországon is találkoznifogunk. A Talasz-völgyet és a Csu-folyó partját kettészelő, híres-sé vált „selyemút” vonalát a Csur-sur törzs szállta meg. lemerőseka rovásírásos sírköveik, amelyek részleteket mesélnek életükről.H. J. Heikel 1918-ban megjelent munkájában szép számmal kö-zölt ezekből a feltárt sírkövekből. A legtöbbön a Csura-sura csa-ládi név szerepel. Köztük senyők, azaz az öt törzs tisztségviselőiis akadnak. A feliratok örökszép versezetek és betekintést enged-nek a törökös besenyők ősi hitvilágába, többnejűségébe, a halottibúcsúztatók a családtagoktól még ma is megható és mindenekfe-lett a halott besenyők lovainak nevei és színei is meg vannak örö-kítve. A puszták népe sorsközösségben élt lovával és szinte csa-ládtagnak tekintette azt.

S ha már a sírfeliratoknál tartunk, meg kell említenünk azótörökök hatalmas kagánjainak, Kül Tegin és Bilge kagán sokszáz szavas, rovásírásos életrajzát. Jadrincev orosz régész találta

6

meg őket 1889-ben és a megfejtett szöveg valóságos forradalmatjelentett az eladdig ismeretlen ótörök Birodalom története, népe-iknek élete, ősi vallásuk, kultúrájuk egyszeriben kiemelte a turáninépeket a sötétségből. A közel három és fél m-es kövek rovásszö-vegében a besenyők is szerepelnek, köztük a már említett törzsineveken kívül jelesebb tisztségviselőkről is hallunk, akik megje-lentek a Birodalom nagy kagánjainak végtisztességén.

Bilge kagán sírfelirata dicső tetteinek, győztes hadjáratainakfelsorolása és eseménytörténetileg, történelmi földrajzilag valósá-gos aranybányája a besenyők VIII. századi adatainak. Megtudjuka rovásos szövegből, hogy a törzsszövetség kagánja és felesége, akatun, mennyit küzdöttek törzseik összefogására. A kínai nagy-hatalom árnyékában már-már a pusztulás szélén álltak a sok álnokcselszövés miatt, ahogy a törzseket összeveszítették. „De a Te-remtő Ég felemelte Ertemis kagánt és Elbilge katunt”

Negyvenhétszer viselt hadat s mikor megszervezte a hatal-mat, meghalt. A felirat pontosan tájékoztat az öröklési sorrendbetartásáról, amelyet később 940-ben Konstantin császárnak is

Résztet Bilge kagáu sírjáról, Ecsin Emef után

7

annyira szokatlan volt, hogy fiának szánt írásában különösen iskihangsúlyozta. „...az én kagán-atyám meghalt. Sírjára kagánatyámnak a Báz kagán fejdíszét tettük le. Aztán nagybátyám vetteát a hatalmat... Én magam a Tardnép „sádja” lettem kagán-nagybátyám uralma alatt.” (Fehérné, 4V. A.: Az ékírástól a ro-vásírásig. 1. 171.)

A házasságok törzsek közti kötése a fejedelmi családok sorá-ban erősíteni igyekszik a kagánok hatalmát. Nem mindig sikerrel,ahogy a Bilge kagán feliratából kiderül. Aláz törzsről szóló szö-veg szavaival: „...a Jáz népet megszerezvén Bars fejedelemnekkagáni címet adományoztunk s neki adtuk kisebbik húgunkat, ahercegnőt feleségül. De vétkezett ellenünk és ezért ő megöletett,népei a rabszolgák, leányait rabszolganők sorába tettük.” A Barsnév a „varsány”-nyal azonos és a besenyőkkel együtt Kína határá-ról elmenekülő népet jelöli, amely a tohárok szövetségében meg-maradt, ahogy Csang Kien kínai miniszter Kr. e. 138-ban leírt je-lentéséből tudjuk. A „bars” — „barsil” — „varsány” népnév,mint már részleteztük, azonos a Csang Kien-féle jelentésben kínainyelven „wulsun”-nak nevezett törzsek összefoglaló nevével. Ígymár a Kínai Nagyfal tövéből indul ez a sorsközösség, amely a be-senyők és varsányok közt egészen a Kárpát-medencébe való be-vándorlásig, sőt még később is szerepel a magyar történelemben.

A Bilge kagán-féle feliratban a keleti török szövetséges államkaganátusa Kínával baráti kapcsolatokról olvasunk. Ez a jelentősfordulat 727 óta áll fenn, amikor is a tibetiek meg akarták támadniKínát és szövetségkötésre édesgetik ígéreteikkel Bilge kagánt. Anagy uralkodó azonban értesíti az Ég Fiát, a kínai császárt szom-szédjai tervéről annak ellenére, hogy a besenyő törzsek senyője,Buiruk Csur hevesen ellenzi a Kínához való közeledést. Az ÉgFia hálás a szándékáról kapott értesítésért és 70 ezer darab sely-met küld Bilge kagánnak. S hogy a kapcsolatok még szorosabbaklegyenek, a kínai császárlányt is útnak indítják Basbalikba, akagáni városba, hogy házasság útján rokoni pecséttel kössék mega két államközti szerződést. Az ünnepélyes fogadásnál azonbanBuiruk Csur megmérgezi a kagánt, akinek csak annyi ideje ma-radt szörnyű kínjai között, hogy kiadja a parancsot az egész Csur-család kiirtására.

8

Mindez 734-ben zajlik le és Bilge kagán halálával szétoszlika hatalmas Keleti Türk Birodalom, hogy helyét az ujgurok vegyékát, ahol a besenyők „öt-törzsének” már csak kevés befolyásáróltudunk. Kétségtelen, hogy a hajdani szállástereiket elhagyják ésnyugatra vonulnak, Chorezmia és Korasán szabadnak ígérkező,legelőben és vadat rejtő erdeiben gazdag vidékeire...

Bilge kagán és Kül-tegin sírfeliratain sűrűn szerepelnek aszinte táltos paripaként emlegetett kitűnő lovak. Neveiket, de fő-leg színeiket sem felejtette el felróni a kövekre a lovával élő-halóbüszke kegyelet. Ugyanígy szerepelnek a lovak nevei és színei aTalasz-völgyi besenyő sírköveken elhalt gazdáik nevei mellett. Anomád-pásztor népek, de főleg azok harcos rétegei s talán állandókatonasorban élő fiai valóságos sorsközösségben élnek lovaikkal

Ezért nem meglepő, hogy a Bíborban Született császári „DeAdministrando Imperio” szövege a besenyőkről írt fejezetében anyolc besenyő törzs felsorolásánál a tisztségnevekkel, lovak szí-neivel kapcsolja össze a törzseket. Csak úgy tobzódnak a mai ma-gyar nyelvünkben is ismert lószínek. Ez a körülmény a Bilgekagán és Kül Tegin-féle rovásírásos emlékköveken is ugyanúgymegtalálható méltóságnevekkel kapcsolt lovak színei, már Né-meth Gyula nagynevű turkológusunknak feltűnt. Már ő kiemelte,hagy a lovak színei és a törzsek nevei közt összefüggés van,amennyiben minden csoportosulásnak megvannak a saját lószínei.

Történelmi párhuzam már a kínai évkönyvekben akad. Azún. „Toung-Pao” alapján De Groot idézi a „Hung-no”, azaz hunhadsereg egyik támadásának leírását, ahol nyugatról csupa fehér,keletről csupa kék (szürke), északról kizárólag a fekete és dél fe-lől a kizárólagosan veres lovakon támadták Kínát. Itt az égtájak isbelekapcsolódnak a lószínek hadba vetésébe. Az égtáj-színrend-szer valóban szinte iránytűként használható a történelmi földrajzikutatásoknál. Így a besenyők szálláshelyeit is meg tudjuk hatá-rozni a lovak színei alapján és pedig törzsenkénti pontossággal.

A lószínek kihangsúlyozása tehát nem véletlen műve, hanema valódi hadszervezetnek megfelelő, tervezett rendszerezésre valófigyelmeztetés. Harmatta János professzor kiértékelése a lószí-nekkel a törzsnevek kapcsolatában, elvetve Győrffy ellenvéle-ményét, egészen ésszerű: „Egy nomád törzs nevében szereplő ló-színnév nyilván a törzsnek, mint egésznek a megjelenésére vonat-

9

kozik. A törzs viszont mint egész, harci fellépésében, katonai ere-jében nyilvánul meg. A legtermészetesebb tehát, hogy a törzsnév-ben szereplő lószínnevet a törzsnek, mint katonai erőnek megjele-nésével hozzuk kapcsolatba.” („Színes lovas népek.” M. Ny. 52:)

Ez áll a besenyőkre is, hisz a császár-krónikás kizárólag ló-színnevek alapján különböztette meg nyolc törzsüket. Így egy-egybesenyő törzs csupa fehér, kék (szürke), fekete és veres-pej lo-vakból válogatta össze hadba vetett lovascsapatának lóállomá-nyát. Ilyesmi még a „modern” hadviselésben is előfordul, hisz azelső világháborús tüzérség a vezértörzs fehér, az 1. számú ütegsárga, a 2. számú üteg pej-vörös és a harmadik üteg fekete lovakathasznált. Így a harcoló alakulatokat messziről is meg tudták kü-lönböztetni. Az ilyen katonai szokásnak igen ősi hagyományosalapja kellett tegyen.

Hogy aztán az egyszínű lovakat oly hatalmas, néha 10 ezresszámban hogy tudták kitenyészteni, az más kérdés. Mindenesetreakad arra is példa, hogy az egyszínű lovakat szigorúan elkülöní-tett ménesekben tartották. Marco Polo, a világhírű utazó, aki atatárok földjét is bejárta, írja: „Tudnivaló, hogy a kánnak egy 10000 tiszta fehér ménekből és kancákból álló ménese van. Többmint 10 000 ló van ebben a ménesben és mind tiszta fehér, nincsrajtuk egy folt se. Mármost, ha ezek a kancák egy vidéken ke-resztülmennek és valaki találkozik velük, akár a legnagyobb úr isaz országban, nem mehet el előttük, míg a kancák tovább nemmentek. Vagy ott kell várakoznia, ahol éppen van, vagy akár fél-napos kerülővel kell elmennie, nehogy közel jusson hozzájuk, mertezeket a legnagyobb tisztelettel illik kezelni.” A fehér ménesegyütt tartása kétségtelenül a fajtiszta lovak kitenyésztését akartatehát biztosítani. De van arra is példánk, hogy az együtt neveltkülönféle színű másodfi-csikókból kiválogatták az egyforma pél-dányokat. Így szervezte meg 939-ben Theofilactos bizánci pátri-árka, I. Romanus Lecapenus császár fia a maga kétezer telivérbőlálló ménesét. ( Deme A.: 1969, 59.)

Ha az egyszínű lovak tenyésztéséből nem tudtak elegendőszámú hátaslovat hadba állítani, akkor a kívánt színeket mestersé-ges úton varázsolták elő, azaz festették a lovak színét. Érdekesnyelvészeti sajátság, hogy a lovakra vonatkozó színek BíborbanSzületett Konstantinos és a Bilge-, illetve Kül Tegin-féle rovásos

10

emlékoszlopokon az ótörök nyelv szavával „cin”, azaz „szín” –ahogy a magyarban mindmáig használatos! – formában szerepei-nek. Ez a szokás tehát besenyő eredetű és a magyar katonai élet-ben, de népszokásokban sűrűn szerepel. Apor Péter írja pl. a„Metamorphosis”-ában: „Az urak lovai akármi szőrűek voltavak,de ha az lovak farkai fejérek voltanak, azt berzsennyel szépen, ve-resen is megfesték, gyakrabban azt, mikor istállóban voltak, fel-kötötték, mint most némelyek az bajokat, zacskóban tartották, mi-kor az úr valahová ment kivált az paripán, azt kioldozták, hogy azlófarka szépen fodrosan álljon.” (Monumenta HungariaeHistorica Xl. 363.)

Ezt a szokást a népszokások gyöngysorában a gyermekjátékmondókák őrizték meg a legújabb korig. Thury József idéz ilyenlószőrfestésről szóló versikét. Szerinte a „bokorba”, karikába fo-gódzó gyermekek körében belül egy kislány áll s a körön kívülegy kisfiú szaladgál s a következő párbeszéd folyik köztük:

Kislány: „Mit kerülöd, fordulodAz én házam táját?”

Kisfiú: „Mert igen megszerettemA kigyelmed lányát...”

Kislány: „Nem adom én a lányomatHintós kocsi nélkül!A hintóba száz ló légyen,Mind a száznak festett farka légyen!”

Ismerte a lófestést Tinódi Lantos Sebestyén, a végvárak lan-tos vándora is, aki a Szegedi veszedelem című énekében így ír:

„Nagy sok dob, trombiták oly igen harsognak,Nagy rettentősen üvöltnek, kiálnak,Nagy szépfestett lovak az mezőn jargalnak,Kikről fő-terekek elestek, megholtak...”

Thaly Kálmán is gyűjtötte a lovak festéséről szóló adatokat.Szerinte „leginkább kékre festették a lovakat, éspedig almáskékre,haboskékre, de különösen kedvelték a habos, pettyegetett festést

11

is. S nemcsak a lovak hosszú szőrzetét festették, hanem egész tes-tüket is.” (Hadtörténeti Közlemények, II. 157.)

Ennek a közkedvelt kékre festett hátaslónak őskori „törökös”eredetét egyébként Pais Dezső is kimutatta a honfoglaláskorbóleredő „kéktrend” törzsnévvel kapcsolatban. (KCsA. I. 272.) Hogya „kék-kend” törzs besenyő eredetű és azonos a „kabar”-nak ne-vezett három törzs egyikével, azt tételem fontossága érdekébenmás helyütt részletesebben is kifejtem.

Törzsnév Törzsfő Lovuk színe1. Érdem Jabdi fehér2. Csabán Gyázi, Jász? veres3. Gyla Csabuk (Sebők?) kék4. Korabaj fekete5. Külbej6. Tula7. Kap(g)an8. Tolmács

A KANGÁR NÉV HELYRAJZI ÉSESEMÉNYTÖRTÉNETE

A besenyők őstörténetében nagy szerepet játszik a Sur-törzsnév, amely idők folytán rangjelzés, tisztségnév gyanánt ishasználtak. A sumér korszakban a „pa-te-si”, azaz pap-király fo-galmat fedi, mikor még a király személye egyúttal szakrális pap-ságot is jelentett. Deimel szóhasználata szerint szinonim szavavolt a „ka-lu”-nak. Így a „sur-ru” és „ka-lu” szerinte„Priesterklassé”, azaz papi osztály, papi rend értelmű. Valóban akét hasonjelentésű szó a suméroktól egészen a Lech mezei csatá-ban elfogott „Sur rex” személyéig mindenütt papi és bírói hatal-mat gyakoroltak. A Kál névből aztán fejlődött ki a kaldeusok ran-gos osztálya, majd később öröklődő nemzetsége, ahol azoroasztriánusoknál a „mágusok”, a bölcsek is királyi rangot vi-seltek, ahogy a keresztény hagyomány szerint is „mágusok” vagy„királyok” voltak a napkeleti bölcsek Jézus betlehemi jászolánállátogatóban.

12

A nesztoriánizmus életében is nagy a szerepük. .A pártusok-nál a „sur-én” koronázta a perzsa és római hatalmak között küzdőállam királyait és kente meg Kardjukat szent olajjal. Tőle függötta trónörökös kijelölése. Mint a nyugati krónikákból tudjuk, Surkirály még a hadakozás folyamán is papi ruhában vezette lovasaitütközetre, arany csengőcskék csilingeltek köntöse aljára varrva.(W. Nyssen – F. P. Sonntag: Der Gott der wandernden Völker –Freiburg a. Breisgau, 1969.) A Lech mezei csata után 955-től ez a„tintinabulával” díszített köntös a német-római császárok koroná-zási díszei közé tartozik. (I. m. 167.)

A „surena” hivatala, mint említettem, átment ugyancsak papifunkciókkal a Pártus Birodalomba is, kasztként szerepel a többinagy családok élén, akik közé pl. a Karán-család is tartozik ésegyüttesen alakítják meg a feudális „hétfőnemes” kiváltságososztályát. Címeik, rangjaik a Szasszanida Birodalom szótárába éshasználatába is átkerülnek és végül is a hatalmuk sok esetben na-gyobb, mint mindenkori uralkodóké. Kezdetben csak a Koronázá-si ékszerek őrei, de később már az ő palotáikban gyűjtik össze aPártus és Perzsa Birodalmak kincseit.

Legfőbb erejük a könnyű lovasság örökös főparancsnokitisztsége volt már az Asszír Birodalom idejében és itt vívják kimaguknak a szinte évezredekre hatást gyakorló politikai és kato-nai szerepüket. Kr. e. 867-ben ugyan megrendül az uralmuk, ami-kor fővárukat, a Sur-erősséget az asszír király, Asszurbanipal azEufrátesz vonali hadjáratát vezeti és a lakosság kénytelen a rokonállamba, Kaldeába menekülni. (Streck, hl.: 1916. 25.)

Örökös uraiként a zahák-csákok népét megszervezve a PártusBirodalom szabadságát is kivívják az asszírok elnyomó hatalmá-val szemben. Eseménytörténetükkel jelen tanulmányom soránnem foglalkozom, mert a „Pártusok országa és népe” címmeldolgoztam ki. Csak annyit mégis, hogy valóságos rémregény aSur-család vagy jobban mondva már nemzet küzdelme a pártus éskésőbb a perzsa-szasszanida udvarokban. A Római Birodalomnakis rettegett és különösen gyűlölt ellenségei voltak s mindig a má-gusok ügyes vallási és katonai politikáját alkalmazva. Északravonulásuk is hatalmi átmentés volt és nem érkeztek szegényen aPamír síkság északi részeire, ahol a kínaiak által „vérizzadó”,„égbe szárnyaló”, „felhőparipa” nevű, az ókorban híres-neves ló-

13

fajtát tenyésztették ki, egyre tökéletesítve így is a „chiliasfaloi”,ezerlovasú „töményt” a surena főparancsnoksága alatt. Mint márláttuk, a besenyők törzseiket lószínek szerint osztották be és a„Sur”—„Sur-ké” talán névadója a deres-szürke, vagy ahogy őknevezték: „kök-szürke”, acélszürke, vagy vadgalambszürke fényűlovaknak. Kül-Tegin síremlékén még így szerepelnek, ahol azótörök „isbara” és „cser” egyben tisztségnevek is.

A kínaiak leírása nyomán a Sur-törzs vagy törzsek csoporto-sulása a hunok érdekkörébe került, akik maguk is kitűnő lovasnép lévén és sokkal több „töménnyel” harcoltak, mint a besenyőcsapatok, kénytelenek voltak – ahogy már másutt erről írtam – el-vonulni a varsányokkal együtt a Kangü vidékére, ahol aztán akangár nevet veszik fel, telítődve az őslakosság suméros elemei-vel.

A besenyők történetében sűrűn előfordul a császár-krónikás,Bíborban Született Konstantin által nyugaton először említett„kangár” népnév. Jelentéstartalmát a bizánci történészek azonbana X. században már nem ismerték. Keleten annál többszörös ésmár régebben használt népjelölő név. A „kangár” Konstantinosszerint „valami okból” azonos a „vitéz, nemes” jelzővel. Ez az ér-telmezés belső tartalmánál fogva helytelen, hisz a nomádok egy-mással vívódó csoportjai, népei bizonyára nem használták volnaezt a kitüntetést egy másik népre s ha pedig csak magukat tüntet-ték volna ki e díszjelzővel, nem ment volna át a szomszédos né-pek irodalmába. Már csak azért sem, mert a legelőkért, élettérértdúló örökös torzsalkodások inkább lealázó, megvető jelzőkethasználtak a besenyőkre, Szent Jeromos (+480) „Észak vérengzőfarkasai”-nak nevezi őket, a Szent László-legendák pedig mint„latriculusok”-ról, azaz tolvajokról emlékeznek meg erről a való-jában tényleg bátor, harcos népről.

A besenyők őstörténetének „kangar” kulcsszava, amivelKonstantinos 948-ban megajándékozta a történelmet, keleten mégsokáig használt népnév volt, a besenyők zárt etnikumát jelölve.Erre vonatkozó adatokkal a tatárjárás kínai története szolgál.Bendefy László más irányi kutatásaiban összegezi ezeket az ada-tokat. („Egykorú kínai kútfők a mongolok 1237-42. évi hadjáratá-ról”. Minerva, 1937 és Magyar Történelmi Szemle 1970. jún.-aug.szám.) A minket érdeklő rész Dzsingisz kán hagyatékából való

14

szövege: „A császár ezután megparancsolta Szubietáj vezérnek,hogy hódítsa meg a tizenegy nemzetséget, éspedig a kanglikat,kibcsákat...” Nem részletezem a kínai történet szövegét, hanemBendefy alapos elemzését és idevonatkozó irodalmát idézem: „Akínai szövegben elsőnek említett népet kangli néven találjuk. Nemkétséges, hogy azonos a név Rashid Eddin arab író kankali vagykankli népnevével. Ez a nép a Xlll. század elején az Aral-tótólészakra, a Kaspi-tótól északkeletre lakott. A középkori írók nemritkán említik őket. Így a Carpino: cangita, rubruk cangle névenírnak róluk...”

Schott német orientalista szerint a bizánciak kangaraja népeés a Han-dinasztia korabeli hang-kü azonosnak tekintendő azelőbbi népnevekkel. (Abh. d. Pr. Ak. der Wissenschaften, Berlin1884.) Igyekezett megcáfolni ezt a véleményét Julien (Memoiressut les Centrées Occid. 1. 18. old.) és szerinte a hangkü vagykanghu népnév Szamarkand lakóit jelenti.

Az idézett kutatók névelemzései teljesen fedik a Kangkü,Kangli Birodalom ősi nevét, amely már mint láttuk, a sumér kor-szak óta folyamatosan jelöli az Aral-tó és Káspi-tenger északi ré-szeit, a mai Urgencs központtal. Hogy aztán Julian állítása is va-lószínű, hisz a „kangarok—besenyők” óriási kiterjedésű területe-ken fordultak meg és említett kalmárkodásuk főleg a városokat éskörnyékeiket részesítette előnyben szálláshelyül. Schott vélemé-nye is megállja helyét, amit főleg Dzsingisz kán által felsorolt né-pek egymásutánjából olvashatunk ki, amikor is elsőnek a bizo-nyára nagyon jelentős „kangli-besenyőket” említi először és rög-tön utána a kipcsák-kunok következnek, ami azt jelentené, hogyKínában is egymás mellett szerepeltették a két népet, s így mégnagyszámú besenyő töredékeknek kellett lenniök a tatárjárás kor-szakában is, természetesen már nem „besenyő” névvel, hanem a„pars pro toto”, valamelyik nagyobb törzs neve alatt, ami annál isvalószínűbb, mert a cseh Jirecsek még a XIII. század elejéről többnéptöredékről kimutatta Dobrudzsa, Moldva és a Balkán külön-böző vidékein élő „surgacsokat”, mint a „besenyők utódjait”. Deez már a „Besenyőország” c. tanulmányom tárgya.

Keveset, a semminél alig többet tudnánk ma a besenyő nép-ről s főleg őstörténetéről a „kangar” kulcsszó nélkül. Ez a név ve-zeti át Keletről Nyugatra ezt a hajdan volt harcias népet. Keleten

15

nagyon sokszor fel-felbukkan az ottani forrásokban, földrajzi ne-vekben s ha a bizánci császárkrónikás nem említené meg az „Or-szág kormányzásáról” szóló X. századi kéziratában, azt hinnők,hogy két népről van szó minden különösebb kapcsolat nélkül.

Bíborban Született Konstantinos fiának szánt utasításaibanhárom helyen említi a „kangar” nevet. Bár lényegében mindegyikemlítés majdnem azonos szövegű, fel kell sorolnom őket, hiszmint mondtam, „kulcsszóról” van szó: „Tudnivaló az, hogy a be-senyőket kangárnak is nevezik, de nem mindet, hanem csak háromtörzs területének népét ... mint akik a többieknél vitézebbek ésnemesebbek” ... (Moravcsik: cap. 37, 68-71.) A második említés abesenyővándorlással kapcsolatos: „A besenyők pedig, akiket ko-rábban kangarnak neveztek... kénytelenek voltak saját földjüketelhagyni”... Harmadikként: „Amikor a türkök és az akkorkangarnak nevezett besenyők között háború ütött ki, a türkök ha-dai vereséget szenvedtek...” (Moravcsik: i. h.) Hogy a császárkró-nikás miként és kitől kapta ezt a tudósítást, nehéz rá felelni, demindenesetre maguktól a besenyőktől eredhetett ez a híradás ésbár nem akarnék magam elé vágni, feltételezésem, hogy a krónikaszövegében ugyanazon a helyen szereplő Bulcsu vezér volt az in-formátor.

A „kangar” vitéz és nemes jelentéséről mit kell tartanunk, ar-ról már előbb szóltam és lényegében hivalkodásnak látszana a szóilyemén értelmezése, viszont egészen emberi, hisz a Bizáncbanjáró Bulcsu információjában maga is megkülönbözteti népét a„köz-besenyők” öt törzsétől, akik nem „kangarok”. Konstantinos-nak mindenesetre voltak közvetlen ismeretei is a besenyők nép-jelleméről és ismerhette nemcsak a katonai erejüket, hanem tu-domása volt a „nem-kangar” réteg békés állattenyésztéstől ésföldműveléséről is. Azt már a korszellem és a „Birodalom kor-mányzásáról” szóló kézirat katonai nevelésű alapszándék magya-rázza meg, hogy miért nem tartották egyértékűnek a bizánciak anomádsággal együtt járó állattenyésztést a katonai virtuskodással.Röviden: az informátor büszke volt származására, népének dicsőhaditetteire. Bulcsu a jelzett bizánci látogatásnál a császári ud-varban nem volt egyedül, hanem vele volt Tormás herceg, Árpáddédunokája is a „türkök” részéről, akikről a császári krónika har-madik „kangar” említése, mint vesztes félről emlékezik meg. (Ar-

16

ról, hogy az említett: „türkök hadai vereséget szenvedtek” állításnem Etelközben zajlott le és nem is mint az Árpád-féle „másodikhonfoglalás” megindításának az okozója, másutt részletesebbenszólok!) S hogy a császárkrónikástól megörökített értesülések akét látogatótól származik, mutatja, hogy Tormás, a „türk” semhagyta magát, hanem szintén „dicső múltra” hivatkozva„szavardnak” nevezi népét s ezzel a népnévvel Konstantinos épp-oly bizonytalanul foglalkozik, mint a „kangarral”.

De visszatérve a „kangar” népnév elemzéséhez, mint vég-eredményt kell leszűrnöm: ez az etnikum jelző éppen úgy teljesenismeretlen a nyugati forrásokban, mint a „szavard”, viszont kele-ten annál ismertebb volt mindkettő s főként nagyon régi hagyo-mányként használta fel mindkét informátor. Szándékuk minden-esetre az volt, hogy a császár fensőbbséges gőgjét: hogy a világhí-res cézár, a római császár utódja és így „isteni leszármazott”, nemhagyhatták ők sem a hajdanvolt kangar és szavard nép híres ha-ditetteinek, nemességének és vitézségének hírét, megemlítését.Mintha a mai magyar mondás: „Egy népnél sem vagyunk alább-valóak” csengene ki ebből a császári udvarban lezajlott társalgás-ból!

A „kangar” népnév egyetlen nyugati előfordulása valóságosrejtély marad, ha keleti forrásokkal foglalkozó G. Hoffmann1880-ban közzé nem tette volna a nesztoriánus vértanú króniká-kat, melyekben ismételten előfordul, s most már történeti háttér-ként is szereplő név. A nesztoránus keresztény szekta mélyen be-hatolt Ázsia népeinek hitvilágába és a Nesztor-vallástörténettényleges és jelentős szereplői közt a „kangar” névnek sok mon-danivalója akad. A kangarok új előfordulása a szír-nesztoriánusvértanú aktákban egészen új lendületet hozott a besenyők törté-netének kutatási menetébe. Megindultak a „feltételezések” vagykomoly tételek leszűrései. Ezekről Kmoskó Mihály nagy asszi-rológusunk s az ő irodalmi hagyatékát feldolgozó Czeglédy egészsor tanulmányt említenek bibliográfiáikban. Sűrítve sorolom felaz ezekben szereplő kangár szóelemzéseket, Zeki Validi baskírtudós a hasonló hangzású kínai „quangli” szóból eredezteti (IbnFadlan 225.), Marquart viszont az eléggé meggyőző véleménytnyilvánítja, hogy a Sir-Darja középső folyásának ősi nevével, a„Kankar” folyammal azonosítja, bár szerintem talán fordítva, a

17

folyam eme része, a régi sumér eredetű „kan-ka-lu” dús legelőitőlkapta a nevet s vele együtt a vidék lakói is és nem megfordítva.Rovásírásos síremlékeken szereplő kangaras névből is eredeztetikegyesek, ahol az összes „a” betű a német nyelvben ismert „Um-laut” pontozásával van ellátva. Tekintve, hogy Heinkel professzorvolt az „átírója” a névnek, amelyet egy Talasz-völgyi korhányban– törökösen kargán – találtak és ezen a vidéken, mint másutt azeseménytörténet során láttuk, besenyők laktak évszázadokig smár megtelepülten, feltételezhető az írás hangtanának megállapí-tása és akkor valóban ismét csak megerősíti a „Kangaras” név ahárom első besenyő törzs nevét. Kül Tegin sírkövén is ott találta-tó: „földet adtam nekik a Kangar Tarmáig...” Itt ismét földrajzileírásról van szó a Talasz-völgyi személynévvel ellentétben. Ez atérség a Kangkü-kanga magja, ahol hajdanán olyan magas kultú-rélet folyt, hogy a babiloni Sumér kultúrát is túlhaladja még sírjaigazdagságával is. Olzsasz is ír erről. Érdemes érdekes szavaitidézni: „Egy issziki kurgánból való ifjút bőrruhába öltöztettek,amelyre több mint 4000 aranylemez volt felvarrva. A fején arany„sisakot” viselt, csúcsán aranyból öntött hegyi kecske ábrázola-tával. (A szarvas állatok: napistenségek Sumérban!) Derekát szé-les arany öv fogta át. Egyik oldalán aranymarkolatú bronzkardfeküdt, a kezénél feliratos ezüstcsésze. Emlékezzünk vissza a su-mér király sírjának leírására. Az alapvető jelvények egészen egy-behangzanak...” (Forrás: 4, 41.) Legfontosabb eme részletes leírásután a következtetés: „Itt a kultúra szívósságával van dolgunk.Egy bizonyos eszme, gondolat, amely már sok évszázada letűnt,csak azért folytatja létezését, mert létezett... A törzs szellemi éle-tének oly titkos, bensőséges szféráját érinti, mint a temetkezésirítus, azt mechanikusan átvenni – minden ezt mutatja – lehetet-len.” Olzsasz éleselméjű megállapításaival együtt meglepő számúsumér-ótörök nyelvi, lexikális és irodalomtörténeti hasonlatossá-got – sőt, sokszor azonosságot – mutat ki a sok más tárgyi bizo-nyíték közül különleges gonddal előkészített és kiemelt temetke-zési szokások mellett. Az általa felhasznált gondolatmenet akangárok földjén lakó őstelepesek, a sumérokhoz vezet és aláhúz-za az említett issziki „Arany Kurgán” feliratos ezüstcsészéjét iserre a célra. Nem részletezem ennek az írásnak a jelentőségét amagam szavaival, hanem inkább ideiktatom hasonmás formájá-

18

ban a leletről közölt jelentést Fehérné, Walter Anna: „Az ékírástóla rovásírásig” c. könyvéből. (I. kötet, 15. old.)

Mindezek a „kangar” nevet vannak hivatva tisztázni a bese-nyők 3 vezető törzsének eredetéről. De a bonyodalom azzal, hogya szír-nesztoriánus vértanúaktákban szereplő „kangar” nevet Bí-borban Született Konstantinos mellett mint egyedülálló forrásokis megemlítik, nem maradt meg G. Hoffmann 1880-ban kiváltottfeltűnésénél, hanem még nagyobb meglepetésekkel szolgált P.Bedjan örmény tudós kiadványa, amelyben nemcsak a kangarnépnév tűnik fel, hanem „hangar” forma is. („Histoire de Mar-Jabalaha...” Paris, 1895. 347 és passim.) Ez az új forma főleg amagyar őstörténészek figyelmét ragadta meg, hisz a „hungar” et-nikumra, azaz a magyarokra vonatkozó népnév gyökerét láttákbenne. A keleti nyelvekben annyira körülírhatatlan, meghatároz-hatatlan torokhangok, mint a „H” és „K”, sok probléma okozója anyugati kutatóknál. Ugyanez a helyzet a H-un és K-un népnevek-nél is, amelyek végső eredőként talán egyetlen népnévre vezet-hetők vissza.

Ez a probléma meghökkentette többek közt Kmoskó Mihályvilághírű asszirológusunkat is, aki írásban bevallja: „Miféle nép-ről lehet itt szó, nem merem eldönteni. A kangaraje név erősenemlékeztet a besenyők Konstantinos Porpyrogennitos közölte régikangar nevére, a ‘hangarijé’ név viszont a ‘hungari’ névhez ha-sonlít. Lehet-e a névhasonlóságból messzemenő következtetéseketlevonni, nem tudom...”

Valójában azonban sokkal több a névazonosságnál ez a kétegyformán hangzó népnév, mert a hozzájuk kapcsolt történelmiesemények is azonosak.

Sajnos a megoldást Kmoskó „hangtörténeti”, Czeglédy Kár-oly pedig „írástörténeti” téves átírásának ítéli a hasonlóságot(1954, l7.) a már említett eseménytörténeti azonosság ellenére.Szerintem u.i. valóban a magyar és besenyő nép azonosításárólvan szó a szír és arab forrásokban és ennek az azonosításnak leg-alább annyi alapja van, hogy a két nép egy időben és térben moz-gott a szír-nesztoriánus kereszténység nagy vértanúinak, a híresMar Aba és Mar Grigor püspököknek idejében, tehát Kr. u. a 485-579 évek között. Ez az idő Kovad és Kosrav Anosirvan perzsa ki-rályok uralkodási ideje, akik az általánosságban „haftalok”-nak

19

nevezett törökös törzsekkel szívós harcokat folytattak, akiket anyugati történészek állandóan mint „fehér hunokat” emlegetnek...H. W. Haussig volt az első, aki elemezte ezt a szót és az angolokkiejtése szerint „he(f)tal”, azaz „hét törzs” értelemben alkalmaz-za, amelyen ez „hetal” nép pártus leszármazását igyekezett bizo-nyítani, mert erre nagyon büszke volt. (1953, 323 et passim.)Ezért a nesztoriánus vértanúakták és a „Vita”-k, azaz életrajzok,kimeríthetetlen forrásai a besenyő és magyar őstörténetnek, amiteleddig hazai kutatóink nemigen vettek igénybe. Az eseménytör-ténet során a besenyőkkel kapcsolatban részletesen is szólokezekről a fontos adatokról. Itt csak egy egész késői, 1218-bólszármazó szír-arab „kankar”—„kangar” azonosításra hívom fel afigyelmet. Ebben az évben írja le u.i. egyidejű krónikájában egy, akeresztes hadjáratokban szereplő író a következő sorokat: „A ke-resztény istentelenek lovai igen szánalmasak, göthesek voltak ésaz is kevés. Csupán a ‘hankar malik’ (azaz II. András magyar ki-rály) hozott sok szép lovat, amelyek az arab lovaknál is szebbekvoltak. Honnét erednek ezek a „kangar lovak”, nem tudjuk...” –Tehát még a XIII. század elején is azonosítják a két népnevet, abesenyőt és magyart! Ez az azonosítás mindenesetre messze idők-re nyúlik vissza, amikor még az arab források szerint megkülön-böztetett „oroszlános shubirya” és a „karvalyos (turulos)kangaryya” törzsszövetségek hadai együttesen harcoltak.

A kangar-besenyők nevének további előfordulásait folytatva,meg kell említenem Lukácsy Kristóf örmény forráskutatásait (Amagyarok öselei stb.” Kolozsvár, 1870.), amelyekben ismételtenelőbukkan ez az etnikum. Vakan Mamikonean örmény királyhadjáratában, 482-ben szerepel a „gavarn kangarac”, azaz a„Kangark földje”, vagy „kangár föld”. Ezt a földet Pseudo-Mózesegyik írása részletesen meghatározza és szerinte a Sevan-tótólészaknyugatra, a Lori-steppe szomszédságában és a Borcal menti„Sevordik”, azaz szabírok közelében fekszik. Íme, ismét egymásszomszédságában vannak ismét a besenyők és magyarok.

Olzsasz mindenre kiterjedő figyelme vette észre a kínai év-könyvek mellékmondatszerűen odavetett adatát, hogy a kínaitóleltérően a türkök „vízszintesen írnak” s nem függőleges az irá-nyuk. Írástörténelmileg ez a mellékmondat roppantjelentőségű,mert itt már a sumér „vízszintes” írás egyenes folytatásaként a

20

türk rovásjelek vannak megemlítve a Kr. e. 4. évszázadban. Az akörülmény, hogy ez a mellékmondat Kangkü leírásában fordulelő, az általános „türk” népnevet a „kangarok”, azaz besenyőktörzseire kell vonatkoztatnunk. Még jobban megerősíti a kultúr-történeti adatot. A. V. Gudkova kazahisztáni régésznő pompás ta-nulmánya a Top-Kala kurgánban talált ezüstcsésze feliratánakvizsgálatánál szolgáltatja a „xangiri” és „sbry”, azaz „szabin”szavak együttes szerepléséből.

A két népnév kapcsolata tehát már ebből az időből ismeretesés bár vitatják a „x” hang értelmezése és a „sbry” magánhangzóit(Gudovka: Top-Kala — Taskend, 1964.), csak ismételhetjükFehérné W. Anna megállapítását: „... az X betű sem a magyarban,sem az ótörökben nem szerepel s mindig idegenként bújt meg arovás és más írásrendszerek között és mindig „K” hangnak je-lezték vagy ejtették őseink.” (1. 121.)

Tolstov még tovább megy. Egy Kr. u. 772-ből eredő érem-felirat „Xangri As-Kajauruk” szövegéből azt is megállapítja, hogya történelemből ismert kangar királyról van szó, akit pár évesuralkodása után a chorezmiai „kangarok” meggyilkoltattak sajáttestőrségével. (Drevniy Xorezm – 191) A meggyilkolt király el-hamvasztott holttestét egy szintén feliratos urnába helyezi az öz-vegy és a halál évfordulóján nagy ünnepségeket rendeztet. A kö-rülmények csak sejtetik, hogy a „katun”, azaz királynéasszonymaga is részese volt az orgyilkosságnak.

Mindezek a tárgyi adatok és felírások Kangü területérőlszármaznak, utalva arra, hogy az őslakosság „kangar” eredetű,tehát a besenyők őstörténetére Kr. u. 700-as évek elején mégélénk élet folyt a besenyők törzsszövetségében. E tekintetbensemmi ellentmondást nem látunk a földrajzi elhelyezkedésre vo-natkozólag, hivatkozva László Gyula véleményét is idézve: „... abesenyő s más nép is több, egymástól elszakadt tömbben élt”.(1977, 218-219.)

Hátramaradna még ama fontos megállapítás, hogy a bese-nyők öt törzse és a később „vezértörzsükké” vált három kangartörzs hogyan tömörültek nyolctörzsű egésszé. Az már kétségtelen,hogy a sumér korszakban oly nagy szerepet játszó Kangkü Biro-dalom területén zajlott le ez a végérvényes egyesülés, de hogyminő formában, azon még ma is folyik a vita. Czeglédy szerint ui.

21

a kangok győzték le a besenyőket (1954, 14.), míg GyőrffyGyörgy („Kurszán és Kurszán vára” c. tanulmány 31-32. old.)fordítva vélekedik, szerinte a besenyők igázták volna le akangarokat. Győrffy a kabarok esetét hozza párhuzamba, mint amagyarokhoz csatlakozó három törzset, akik a „harcban elsők”voltak, ami azt jelenti, hogy elővédként szerepelnek és egyben amagyar törzseknek alárendeltjeiként. Mindezt Konstantinos alap-ján igyekszik bizonyítani, miután előzőleg a császári krónikás hi-telességét ő maga erősen igyekszik megingatni, mint rosszul in-formált forrást. Czeglédy állítása sokkal ésszerűbb és elfogadha-tóbb, különösen, ha Kosrav perzsa király 540-541 évi hadjáratárautalok a „kangarok földje” ellen, ahol Mar Aba életrajzírója sze-rint egy, a későbbi perben igen fontos tanúként szereplő király kö-rüli tiszt, a „dvar pasaniqa” van megemlítve. Ez az „udvari bese-nyő” bizonyára a sokszor szereplő királyi lovászmester volt ésmint besenyő még ellentétben állt a perzsa király oldalán akangarok ellen. A kangarok hatalma tehát túlnyúlt a besenyőkén,akiknek bizonyos törzsei a perzsáknál kerestek és találtak mene-déket. (Czeglédy: 1954, 28.) Ide csatolom a Mar Aba elleni per-ben szereplő Abrudaq besenyő nevét is, aki maga márnesztoriánus volt, sőt Mar Aba által tartott zsinati oklevél aláíróiközt is szerepel és a perben a zoroasztriánus mágusokkal szembenvédi a nesztoriánus püspököt. Ő mint besenyő, kétségtelenül akangar hódítás elől a Perzsa Birodalomban keresett menedéketlovasseregével együtt. Abrudaq nevével találkozni fogunk a maiAbrudbánya környéki besenyő telepesek sorában.

A „kangár” név eredetét tehát nem magából a nemzeti, népijellemből kell eredeztetnünk, hanem földrajzi névből. Bár ellene-se vagyok az egyetlen geográfiai helymegjelölésből származtatóőskutatásnak, ez esetben nem vethetem el ezt a módszert, hiszennagyon sok írott és tárgytörténelmi adat szól az avesztai írások-ban, Zoroaszter szent könyveiben, vagy az Iráni Éposz tömörverssoraiban, valamint nesztoriánus Szentek Életében egyaránt.Tárgyi adatolást pedig az 1967-1969 közt végrehajtott homok-pusztai ásatások ezernyi lelete nyújt a nemrégiben még legendá-nak, népi képzeletvilághoz tartozó délibábnak tartott Kangkü ho-mokba temetett országáról. A leletek egyidősek – ha nem öregeb-bek? – és azonosak a babilóniai sumér kultúra leleteivel

22

Sok sumérológus véleménye szerint ez a belső-ázsiai ország,Kangkü lehetett a mezopotámiai Suméria népének őshazája.(Hommel, Falkenstein, Varga Zs. stb.) Elannyira, hogy a délreszakadt sumérok ékiratos szövegeiben sűrűn szerepel „ka-nag-ga”(Deimel: 312, 2.) vagy „kan-kal-lu” (Deimel 461, 159-g.) és a je-lentése „megműveletlen föld”, azaz legelő, vagy pedig a sokat-mondó „sumér’, „haza”. A leírt vidék a mai Kazah-steppéknekfelel meg a Szír-Darjától északra fekvő részeken. Az említett fo-lyam volt Firdauszi époszában az Iránt Turántól elválasztó vonal sakkoriban még Siles volt a neve. A kazah népben még ma is él ahajdanvolt, szinte ködbe vesző Kangkü-Kangarija emlékezete,amint ez Olzsasz Szülejmenov kazahisztáni sumér kutató „Sumer-Name”-jában részletesen igazolja. (Forrás, IX. 1977. 3-4. szám.)

Olzsasz eszmefuttatásával másutt részletesebben foglalko-zom (Magyar őskutatás II. kötet, 6. sz. 38-56, old.), de itt külön kikell térnem a Kül-Tegin sírkövén szereplő „jer-szub” Kifejezéselemzésére, amit a kazah tudós „szub jer” ősi változatára vezetvissza és a „b” előtt a türk nyelvekben lekopott „m”-et visszahe-lyezve „Sumber”—„sumer” országnevet kapja. A teljes szöveg ui.„megszentelt föld” értelmű és már térbe helyezhető. A mongol ésburját „Suméru” népi hagyományról már régebben megemlékez-tem (v.ö. Bevezető). Ebbe a térségbe illeszkedik bele a Kangkü(kínaiul „Kangu”, amelynek lakóit annaleseikben „kienku” nép-nek neveztek!). Kangkü történetével Czeglédy foglalkozik rész-letesen (1969, 40. és passim). A „kienku”, azaz a mai Balkán ésIsszig-Köl tavaktól egészen az ősi Siles, ma Szír-Darja folyóigterjedő föld népe hamarosan „tie-li” vagy „tereg” néven szerepela Mennyei Birodalom krónikáiban. Az utóbbi népnevet ma min-denki a „türk” vagy magyarosabban „török” néven használja.

Visszatérve a sumér „kan-ka-lu” állattenyésztésre annyira al-kalmas Kazah-steppe és az írott forrásokban annyit szereplő„kangkü” kínai névre, kétségtelennek tartom a „kangar” név innétvaló származását, amellyel a „kan-ku-er”, azaz Kang-föld lakóitjelöltélc. S az ilyen országokról, földrajzi helynevekből alakultnépnevek zömmel „er” végződésűek, vagy ha magashangú azalapszó, „ar” változat is létezik szépszámmal.

Két komolyabb ellenvetés adódik az avar-besenyő együttes„nyugatra vonulásának” feltevésével szemben. Efezusi János

23

585-ből származó híradása szerint ez a szállássere csak a perzsahatáron élt Sur törzsre vonatkozik, ahogy azt O. Hansen vélemé-nye kifejti. A Sur törzsek azonban legerősebben a Krím-félszi-geten tűnnek fel a „nyugatra vonulás” után. Erről már részleteseseménytörténetünk van. De ez nem zárja ki a lehetőséget, hogybizonyos mozgékonyabb rétegek az avarok kötelékében továbbrais kitartva a Kárpát-medencébe értek. Ennek bizonyítékai a nagy-károlyi kialakuló Nyugat-Római Német Császárság történetébenmár felbukkanó „tárkányok” szerepe. A Freisingi család geneo-lógiájában főként sűrűn találkozunk nevükkel, mint Nagy Károly„missileseivel” s ez a bizalmi állás a perzsa, főleg a sassanidakormányzatnak az „ispan”-jaival azonos. Bilge kagán feliratában„ispara” alakban szerepel, ahol az elhalt uralkodó többek közt akövetkezőket mondja: „A csik népnek adtam egy tutuqot ésisparakat, valamint tarkánokat küldtem neki”. (Cik budunka tutuqbirtim, isparas tarqat anda anculidi.) Bár itt csak a csik népről vanszó, de azt már a besenyő őstörténetből tudjuk az előbbiekből,hogy ez a nép a Sur nagytörzs egyik társult csoportja volt. Anagykárolyi Frank Birodalomban való felbukkanása ennek a nyu-gaton különben teljesen ismeretlen fogalomnak másként semmi-képpen sem magyarázható meg, mint egy altáji türk nép bajorföl-di szereplésével. (Pelliot: Neuf notes sur des questions d’AsieCentrale – 1929. 2I0. old.) A „tutuq” pedig az avar „tudun”-nalazonos.

Az ellenvetés megoldása után még egy nehézség merül fel azavar-besenyő együttes „nyugatra vonulásával” szemben és ez lát-szólag nagyobb súllyal esik latba: Al Biruni ama híradása a bese-nyők „nyugatra vonulásáról”, amely az Oxus mederváltozásafolytán beálló szárazság nyomán eltűnt legelők hiányában követ-kezett be. Al Biruni eme megállapításával Zeki Validi Togánfoglalkozott kimerítően és megnyugtató eredménnyel. Az arab íróhíradása ui. tovább folytatva azt mondja, hogy az Oxus és Aralkörnyéki besenyők „a kazárok országában telepedtek meg”. (ZekiValidi Tagán: Biruni’s Picture ofthe World – Memoirs of theArcheological Survey of India – Nr. 43., 56-57. old.) Az arab for-rás adatait alátámasztja a Hudud al-Alam ismeretlen szerzője is,aki a besenyőket a térképen három különböző helyen rögzíti. Ezarra utalhatna, hogy a besenyők nem követhették az avarokat 585-

24

ben a Duna-völgybe, mert akkor nem találkoznánk nevükkelKazáriában még a 9. században is.

Erre az ellenvetésre egyszerű a válasz: a besenyő törzsszö-vetség nem volt annyira szoros, hogy történelme egyetlen meder-be lenne szorítható. Magában Kazáriában is szerepelnek „török-besenyők” és „kazár-besenyők” a Hudud al-Alam szerzője szerint– Még azt is nehéz megállapítani megnyugtatóan, hogy hánytörzsből tevődött össze a besenyők népe. Konstantinos császár a„kangárok” három törzsével együtt a 940-es években mindösszenyolcról tud, míg alig három évszázaddal később Kedrenos mártizenhármat említ meg, köztük a Pázmán és Velemér törzseket. Ezarra enged következtetni, hogy a besenyő törzsek kapcsolatai la-zák lévén mindig a legjobb lehetőségeket használták ki törzsen-ként, hogy saját szükségleteinek megfelelőbb legelőket, vagyzsoldos szerepet biztosítanak. Ez utóbbi főleg érthető, hiszen pl.Kazáriában a hatalmat képviselő központi kormányzatnak sem le-hetett érdeke, hogy a kitűnő harcosokat egy tömbben telepítsemeg, mert az állandó veszélyt jelenthetett volna. Így találkozunka besenyőkkel egyedül a Kazár Birodalom keretein belül aKalaus-folyó völgyében, az Urál keleti oldalán, az Elbrus vidé-kén, azaz a mai kabard-balkár népek lakta területeken. Konstanti-nos császár pedig arról is értesít, hogy bár a besenyők zöme –nyolc törzs – a Don mellékén, a hajdani magyarok lakta Etelköz-ben élnek ugyan, de van még egy nagyobb csoportjuk a Volgántúl a Káspi-tenger északi részein, ahol az uzok szomszédságábanvannak szállásaik.

Ez a nagy szétszórtság arra mutat, hogy a „nyolc törzs” mel-lett még több, számottevő tömörülése is volt a besenyőknek és ígyaz ellenvetés az avar-besenyő együttes „nyugatra vonulásnak”nincs kizárólagos bizonyító ereje. Számomra a Frank Birodalom-ban való szereplés súlyosabb érv, főleg, ha arra gondolunk, hogya 9. század végén Arnulf bajor herceg is besenyőket szegődtetszemélyes védelmére és megépíti nekik „Beschendorf”—„Beschenkirch” falvakat.

A besenyő őstörténet „kulcsszava” a kangar, mint láttuk, sű-rűn használt népnév a keleti, de annál ismeretlenebb a nyugatikútfőkben. Összefüggését a „hangar” szóval Mar Aba és Grigoraktáiból már Kmoskó pedzette, de nagy hordereje miatt nem

25

merte a végső szót kimondani felőle. Annál csodálatosabb, hogy a„Kangar” népség mellett földrajzi térben, eseménytörténetben isállandóan ott találjuk a magyarságot, bár „sabír”—„sevordik”—„subar” formában. A „Sur” nemzetséggel kapcsolt „hangar” for-ma azonban sokkal nagyobb jelentőségű, semhogy elmehetnénkmellette szó nélkül. Mindkét szóalak ui. a sumér kultúrájú„Kangkü” Birodalom őslakosainak nevéből fejlődött és ment átkínai, szír, görög, grúz, sőt még a zsidósághoz is. A „Hungrin”országban élő izraeliták magyarországi kereskedelméről a spa-nyolországi Cordoba arab várparancsnokok és emírek úgy 950táján, tehát Konstantin császárral egy időben emlegetik. A bi-zonytalan hangotjelölö „K” és a nagy „X”-szel jelölt, vagy „H”-val kezdődő „hangar”—„Xangar” mellé aztán még egy egészenúj forma társul, majd Bajorországban a „Wangar” is a 700-asévek közepétől kezdve pedig már megjelenik a Karolingok „mis-susai”, azaz ispánjai közt a „Hungarius” püspökök és játszanaknagy szerepet Nagy Károly-féle Német-Római Császárság szere-pében.

„Hungarius” nevű püspökök, a „Tarkanos”—„Tarchanus”nevű főúri családok, 860-ban már oklevélben is szerepel a„Wangar” népnév Martsee kolostorának adományozott birtokré-szekről szólva és pár év múlva Hinkmár nyugati frank Krónikájá-ban 862-ben olvashatjuk már „hungarus” nevet. Érthetetlen, hogycsak külföldi földrajzi helynévkutatók (K. Lechner: „Diesalzburgisch-passauische Diözesanregulierung in der BuckligenWelt im Rahmen der Landschaftsgeschichte des 9.Jahrhunderts.”– Mitteil. d. Ges. f. Salzb. Landeskunde, 1969, 41-63. old.) és esetleg egy-két oldalnyi sokat sejtető kis magyar ta-nulmány keretébe van ez a nagyjelentőségű és a „többszöröshonfoglalás” bizonyítékaként szolgáló helynévkutatási eredménymegemlítve! (Olajos Teréz: Antik Tanulmányok 1969.)

Nem kétséges, hogy a késői avarok besenyő törzseket sodor-tak, hoztak magukkal. Erről azonban a későbbiekben. Csak ígymagyarázható meg, hogy az Árpád-féle honfoglalás előtt már 34évvel – akkoriban ez egy emberöltő volt! – eljut Európába is a„kangár”—„Xangár”—„Hungár” és „Wangár” egy és ugyanazonnépet nevezve meg, mielőtt Etelközben még a magyar honfogla-lás vezetői Nyugatra-vonulásra gondoltak volna!

26

A „kangar” népnév elemzői közül Karl H. Menges, a Co-lumbia Egyetem turkológus professzora indul ki ótörök eredetűszótőből. Szerinte a Konstantin-féle „kangar” vagy a „qan” azaz„vér” szó, vagy pedig talán a „quagan”—„kagán” legfelsőbburalkodó nevének a rövidítéseként közhasználatban lévő szóbólered. (Some Pacanag Names – Byzantion. 17 ( 1944-45, 256-80.))A „vér” jelentésű ótörök szótövet elveti a „kangar” elemzésében,mert szerinte az altáji népek sohasem használták a „vér” fogalmátnemesség, előkelőség, magas rangú leszármazás jelölésére. Sze-rintük a vér a „lélekhordó” ugyan, de az ún. „földi elemek” egyi-ke, tehát nem emel senkit nemes rangúvá, és ha a földre ömlikmegszentségteleníti azt. Hivatkozik példaként Dzsingisz kán íté-leteire, melyek szerint a vele rokoni baráti viszonyban élőket, hakivégeztette, sohasem fejeztette le, a vérontás elkerülésére, hanemmegfolytatta. (II. m. 270.)

Ezzel az elemzéssel szemben sokkal megnyugtatóbb, törté-nelmi és néphagyományi ismereteinkkel összhangban álló elgon-dolás Olzsasz Szülejmenov teóriája. Szerinte a „kán” ótörök és atöbbi altáji nyelvek közt az általa beszélt kazahisztáni nyelv való-ban „vér” értelemben használja. Összetételekben pl. „kánisz” =vérivó. Sok hun eredetű nép használta ezt vezéreinek, fejedelmei-nek, sőt királyainak rangjelzéseként. (Pl. Panis Ka indohun ki-rály, vagy a nálunk is ismert és „szláv kölcsönzésnek” tartott ke-néz-knyáz!]

A „kangar” szó második fele a -gar, -ger, népnév-végződés,valójában „ember” jelentésben. Így szinte kísértetiesen hangzikAnonymus-Pósa „Gestájában” Bulcsú személyével kapcsolatban„vir saguinis”, azaz „a vér embere”. (Gesta 53. fej.) Főként, ha ar-ra gondolunk, hogy a 950-ben a bizánci udvarban a „kangar”népnevet Konstantinos császár az őt meglátogató Bulcsu vezértőlhallhatta... Hallotta és fel is jegyezte, bár végső magyarázatát„valamilyen okból” kétségben hagyta az utókorra. Ki tudja, magaBulcsu tudatában volt-e az „előkelő”, „nemes”, „vitéz” jelzők ere-deti értelmének?

A besenyők életmódját személyesen ismerő Urhai Máté ör-mény története is megemlíti róluk, hogy „vérivó”-nak nevezik afejedelmeiket, amikor beszámol 1050-ben lezajlott balkáni har-caikról. Ugyanezt mondja a besenyő „kán”-ról Phileote bizánci

27

szerzetes életrajza (meghalt 1110-ben), amikor elbeszéli egy ör-mény kereskedő merész vállalkozását, hogy az 1050-ben a bese-nyőktől elfoglalt Várnából súlyos váltságdíj árán kiszabadítsa el-hurcolt feleségét és gyermekeit: „vérivó”-nak értve a vele tárgyalóbesenyő vezér rangjelzését. (E. Sargologus, 1964-p. 126.)

VALLÁSI KÜZDELMEKAz arabok győzelme Yazdegerd, az utolsó ténylegesen ural-

kodó perzsa „nagykirály” felett 642-ben új és fenyegető erők kö-zelségét hozta a keleti törökök laza törzsszervezeteinek biztonsá-gára. Köztük az „északi besenyők” – ahogy a Hudud al’ Alamperzsa geográfus író mondja – is érezték, hogy veszedelmes kor-szak következik békés életükre. Eddig ugyan sűrűn szerepeltek aPerzsa Birodalom seregeiben, mint könnyűlovas zsoldosok, de aPróféta zöld zászlai alatt harcoló arabok nem tűrtek zsoldosokat,mert szentháborújuk értelmét az Iszlám ígérte túlvilági paradi-csom elnyerésében látták.

A fanatizmussal szemben tehát csak nehezen tudták ők is fel-venni a harcot. Bár hamarosan tapasztalták, hogy megalkuvássalés alkalmazkodással Perzsia új uraival érdemes alkudozni. Így –az arab források szerint – tömegesen vették fel az új vallást, hiszaz eddigi Zoroaster-féle „mágus-vallás” sem itatta át őket, csakúgy mint a nesztoriánizmus is csak felületes hatást tudott nálukelérni.

Mint minden nagy hódításnak, az Iszlám előretörésének ismegvolt a maga gyengéje: csak óriási területeket igázott le, deahogy a távolságok nőttek, elernyedt a belső politikai kohézió ésfőleg hatás nélkül maradt minden erőszak a népek mindennapiéletében. A törökös népek – bár kezdetben önkéntesen vették fel ahódítók világnézetét – megőrizték a végtelenbe nyúló pusztákonkiérlelt szabadságszeretetüket, vagy megnyergelték az új politikaierőket is a jól felfogott saját érdekükben. Néha hirtelen kellettdönteniök és látva a kínálkozó körülmények kedvező voltát,döntöttek is. Baladhuri perzsa-arab történetíró szerint pl. a Káspi-tenger parti Daylam vár ostrománál egyszerre ezer besenyő„Quadisiyya” – ebből a törzsből fog születni az Anonymus-félemagyar krónikából ismert Cadisa—Kadosa – egy gyors lefolyású

28

tanácskozás után átállt az arab várvívók oldalára és velük együttostromolta meg a várost. Az „államvallás” nem okozott nekikgondot, mert a perzsáknál divatozó, többfajta hitközségek mind-egyike eléggé erőszakos volt nemcsak tanaiban, hanem túlterheltszervezeteivel. A Zoroaster-hívők égisze alatt kifejlődött szekták,manicheusok, mazdakisták, gnostikusok súlyos adói, papjaik kap-zsisága és egyben fényűzése, de főleg a dinasztikus királyság ke-gyeit hajszoló és azzal visszaélő „despánok” gyűlöletessé tették apásztorkodó népek, városi és vándorkereskedők és a háziipart űzőmesteremberek előtt a mágus vallást.

(T. W. Amo: Preaching of Islam – London, 1896.) Ebben avallási zűrzavarban a nesztoriánusok szegénységet és önzetlensé-get hirdető új vallása szinte megkönnyebbülésként hatott. Az ős-keresztények életét mintázó mozgalom, amely már az 500-as évekvégén halálos és kivédhetetlen csapásokat mért a mágus-vallásmegcsontosodott szervezetére, óriási hatással volt a besenyőkreis, akiket akkor „kangár” néven emlegetnek a korabeli krónikák.Illés „esperes”, a későbbi Merw városi „katolikus”, azaz főpapjárt elsőnek a „kangárok földjén”, ahol a besenyőkkel folytatottvitáiból ennek az „ismeretlen népnek” színes világfelfogása tárulelénk. A nesztoriánizmus „nagy vértanúja” Mar Grigor, aki a má-gus-vallást elhagyva, arisztokrata rokonait megtagadva a perzsakirályi udvar börtönében fogadja a „kangár-besenyők” küldöttsé-gét, amely Kat és Urgencs besenyő városoknak külön püspöksé-get kér. (Kmoskó M.: 1955.) Az első besenyő-nesztoriánus püs-pökök felszentelésének szertartása élénk, színes leírás ennek a„pusztult népnek” ünneplő életéről. (Czeglédy K.: 1954.)

A Kaukázus vidéki besenyők vallási élete is együtt fejlődikvagy alakul a mindenkori „államvallásokkal”, amelyek Perzsiábóláradnak a puszták népe felé. Az ősmagyarok „tűzimádó” vallásá-ról szóló adatok is ebben a történelmi kapcsolatban magyarázha-tók, ahogy az pl. a göcseji nép hiedelem- és szokásvilágábanmindmáig annyira szembetűnő és a nyugat-magyarországi bese-nyő telepesek közelségével függnek össze.

A századok folyamán azonban a nesztoriánizmus is elavulolyan formában, hogy az arabok érkezése és az Iszlám térhódításaszabadságot jelentett az aszkézissel túlzsúfolt vallás követelmé-nyeivel szemben. Ezért fogadja az északi és déli besenyő törzs-

29

szövetség aránylag zökkenő nélkül Zoroaszter helyett Mohamedetprófétájául. Ez természetesen csak a gyorsan alkalmazkodó kato-nai arisztokráciára vonatkozik, mert maga a többséget alkotó éshagyományaihoz szívósabban ragaszkodó puszták népe nehezeb-ben engedett eddigi vallási meggyőződéséből. Az „északi bese-nyők” csoportját csak a 700-as évek végén éri el a mohamedániz-mus. Az Oxus választóvonalán élő besenyő törzsek vezérei azon-ban már korábban is behódolnak és jutalmul a kalifák bizalmábólaz új állam magas rangú tisztségeit töltik be, sőt hadvezérekkélesznek. Innét indul ki az Urgencs környékéről származó és azarab krónikákban is „hősnek” titulált Asfan, a könnyűlovasságvezérének szereplése is. Végzete sanyarú, mert bevádolják a Kali-fánál a chorezmi törzsszövetség visszaállítására vonatkozó össze-esküvés előkészítésével. A körmönfont udvari diplomácia benn-fentesei ügyesen egy ugyancsak besenyő vezért, a hírhedt Bikagenerálist bízzák meg a vád kivizsgálásával. Bika alantasa és ba-rátja a fogságba hurcolt Asfannak és vigyáznia kell, nehogy arészrehajlás gyanújába essen s egyben az összeesküvés szálait ir-galmatlanul szét kell tépnie. Bika tudja, hogy a tét nagy és sajátfejével játszik, de azt is tudja, hogy ítéletétől függ a saját és fia az„ifjabb Bika” jövője. Nincs hely a kihallgatás és ítélet részletezé-sére – erről Tarabi korabeli író részletes és színes leírást hagyotthátra – s csak annyit, hogy az ítélet éhhalálra szólt, miután Asfanházában „bálványokat” találtak a kutatásnál, sőt egy „mágus-köny·” is a hatóságok kezébe került. Hosszas szenvedés utánAsfan éhen halt börtönében, hulláját keresztre szögeztette a Kalifakét besenyő társa, Babok és Mázyár nevű barátainak holttesteiközött 841. június 12-én. (A Mázyár név erősen csábító gondola-tokra késztet, hogy a besenyők már akkor „baráti” közösségbenélhettek a chorezmi törzsszövetség keretében) (E. G. Browne,1964.)

Bika, az „öreg” aztán annyira elnyerte a kalifa bizalmát, hogya „déli besenyők” életében, de különösen a szabírok történetébenigen sokat szerepel, mint fanatikus Iszlám-hívő. Örményországitevékenységét az itteni „Árnyas-hegység” kangár menekültjeineka történetéből ismerjük Baladun leírásai nyomán, a georgiai ré-szekre visszahúzódó szabírok történetéből pedig Marquart tanul-mánya mond sokat. (Marquart, Leipzig, 1903.) Végül mégis utol-

30

érte az árulók sorsa 854-ben, mikor Samkor Káspi-tenger partiváros hegyeiből 3000 osszét (alán) családot kellett volna a Darial-szoroson átköltöztetnie a Kalifátus szolgálatára s ugyanakkor egyTiflis melletti hegyre menekült keresztény szabír csoportot a völ-gyekbe kellett volna letelepítenie, nem hajtotta végre a parancsot,hanem futárjaival hamis jelentést adott az udvarnak a tömegesszökésről. A gyanakvás egyre nőtt ellene és rá tudták bizonyítani,hogy hajdani törzsével levélbeli kapcsolatokat keresett a kazárkagán közvetítésével. Ez lett a veszte és fiával, az „ifjú Bikával”együtt kivégezték.

Hosszadalmasabban foglalkoztatott a Kaukázus-vidék hegyesvidékei közé szorult apró országok még apróbb népeinek a sorábabecsatlakozott „kangár-besenyő” törzsek története. Az eseményekui. szinte hihetetlennek látszanak azok előtt, akik a törökös népek,köztük a besenyők „nomád” voltát megváltoztathatatlan ténykéntveszik. Így maga Czeglédy is sok kétellyel küzd különben való-ban néha merész tételei ellenére is ezzel a „hegyekbe szorított...nomádsággal”. Egyszerű magyarázatként csak annyit említek,hogy a megközelíthetetlen hegyeken, sziklákon, szakadékokkalszegélyezett hágók világában valóban sok apró nép mentette átéletét századokon át dacolva a „Góg és Magóg” vagy „Vas-Kapu”szoros közelében, amely már a legkorábbi írott forrósokban is be-vehetetlen erősségnek van jelezve. A sok északi és déli politikainagyhatalom az asszíroktól kezdve az arabokig és velük szembenaz északi nagyhatalmak, a hunoktól kezdve a cári Oroszországigmindig megtorpantak ezen a vidéken, amely így ideális búvóhelyelett egész sor népnek, vagy néptöredéknek, ahol szinte az egészemberiség történelme és nyelvezete találkát ad még ma is egy-másnak. Örmény, grúz, georgiai, avar, alán—osszét, zich, kabard,cserkesz, kurd „savard”—szabír, abkáz, luz és még annyi szűktérre szorított népnév szerepel ezen a vidéken, amely azonbanmégis olyan fontos átkelő a két tenger közt földsávon keresztbefekvő szirtes-sziklás hegyvonulataival.

A „kangár” név elemzésénél már láttuk a származási eredő-ket és egyben rámutattunk a Kaukázus-vidék besenyő-földrajzihelyekre is.

31

CHOREZMI KAPCSOLATOKA chorezmi-kérdés legtöbbet emlegetett szovjet tudósa S. P.

Tolstow régész—történész—nyelvész sokoldalúságával nagyotlendített a titokzatos Chorezmia alig-alig ismert történetének fel-derítésén. A besenyők történetével erősen kapcsolódnak a Perzsiaperemén és az Aral—Oxus vidéke között. Eseménytörténetükbentermészetesen az alsó néprétegeket csak alig-alig lépnek színre, sminden a hatalomért küzdő rangosok egymás közti versengését, aszomszédos népekkel való harcok szövevényét látjuk. Tolstowírásai javarészt „proletárforradalmak” szociális erők robbanásaijegyében íródtak Marx téziseit igazolandó a feudális nomád feje-delmek és a „kizsákmányolt” pásztornépeik között. Lehántva amarxizmus elfogadott vagy rákényszerült alaphangulatát Tolstowírásaiban, főleg a „Posledam drewne chorezmisjkoj zivilizacii” ta-nulmányában (német fordítása O. Mehlitztől!) és a híres „DrewnijChorezm”-ben (magyar fordítása: „Az ősi Chorezm”, 1967) színesés valóságot fedő képet kapunk a vezető szerepet játszó besenyőkeseménytörténetéből. A félelmetes könnyűlovasság alakulataivalfelszerelt besenyő vezérek kimagasló eredményeket értek el azországok, törzsek közti vitákban és dolguk végeztével rendszerint„nyeregben maradtak” a hatalom osztályozásánál is. Így érthető,hogy a nyugati Török Birodalomban is találkozunk nevükkel. Saz is természetes, hogy minden esetben a „törvényes” uralkodókoldalára állnak.

Visszatérve Tolstow írásaira, Chorezm történetében is talál-kozunk a besenyők mozgékony lovasparancsnokaival. Egyikilyen eset a „forradalmár” Abrui mozgalmát leverő Kara Csurkagán és fia, Csuri Kisvar. A „forradalmár” Abrui maga is kagán„törvény nélküli” fia fellázad Kisvar trónutód ellen s kénytelenmenekülni a kagán haragja elől. Chorezmből az Amu-Darjamentén délre veszi útját és szállást kér embereivel a Bukhara-oázis csendes földműveléssel, gyümölcstermeléssel foglalkozóbékés lakosságnál. Tíz év alatt kis számú lovasságával magáhozkaparintja a hatalmat és bősz tiránusa lesz az egész oázisnak,annyira, hogy az őslakosság kénytelen menekülni. A száműzöttekKara Csur kagánnál keresnek segítséget, aki fiát jól felszerelt lo-vasaival Bukharába küldi. Abrui védekezik, de elfogják és ruhái-

32

tól megfosztva, vörös méhekkel telített zsákba dugják. Halálaszörnyű. Abrui nevét elemezve H. W. Haussig az ótörök Apar,Apor névhez jut (Byzantion, 1953, 329.j, akárcsak a magyar NagyGéza, aki az osl-besenyő nemzetséggel foglalkozva (Turul, 1891,III) a Sur—Csura-család hagyományos nevével azonosítja.

Igazat adva az aggódóknak, hogy a névből magából nehéz el-fogadni, hogy a Csur egyben besenyő etnikumhoz van kötve.Chorezm kagánja tehát talán a nevek véletlen azonossága alapjánnem is volt besenyő. Szerencsére az egész eseményt leíró arabforrás Kara Csur kagán neve mellé „díszjelzőt” is csatol „ya-bég”formában, ami Harmatta szerint annyit jelent, mint „az íj ura”.Chorezm a jelzett események idején, kb. Kr. u. 640 táján, már ér-tesül az Iszlám perzsiai hódításairól, kereskedők karavánjai apo-kaliptikus pusztulásról hoznak hírt a mindent elsöprő arab fana-tizmus nyomában. A könnyűlovasság váltja fel a hatalom gya-korlásában az elpetyhüdt feudalista félnomád fejedelmek erejét. Sebben a besenyők elsőrangúan megállják helyüket. Chorezmkagáni hatalma így kerül a kezükbe a nyugati Török Birodalomkeretében.

A pusztán azonos nevekre alapított rokonság elvének nemvoltam s nem vagyok barátja. Hiányzik belőle a meggyőző érve-lés ereje. S veszedelmes is lehet, könnyen tévútra viheti a jó szán-dékú kutatót. Még akkor is, ha a nevezett nagy tudósaink nevérehivatkozhatnék. Az ilyen hivatkozás is gyenge érvelés. Azonban,ha a neveken kívül – amelyek mint láttuk, a hagyományokat egy-egy törzsben vagy nagycsaládban – más körülmények is tárgyi bi-zonyítékul társulnak tételünkhöz, akkor már a valószínűség ma-gasabb fokával és nyugodtan dolgozhatunk. S ez a bizonyíték azemlített és leírt egykorú névadatokkal párhuzamos szír források-ból fakad.

Chorezm nagyon fontos szerepet játszik a besenyők őstörté-netében, főleg azért, mert területe majdnem azonos a Kangku régibirodaloméval. A pártusok közel félszázados uralma alatt kap-csolódó, rokonfajú népek törzsszövetségének keretében alakult ki.Chorezm részletes történetével önálló monográfiájában S. P.Tolsztov orosz régésztörténész foglalkozott. (Az ősi Chorezm,1950) s bár nagyon sok ismeretlen adatot tár fel benne jelen ta-nulmányom hasznára W. B. Hennig „The Choresmian

33

Documents” (Asia Major XI (1965) vol. 2. London) és GuittyAzarpay „Nine incsribed Choresmian bowls” (Aetibus Asiae 31(1969) 1. vol.) nagyszerű tanulmányai sokban óvatosságra intenekTolstov következtetéseivel szemben. Az angol tudós pl. elveti aszláv hatásokat, amikre az orosz szerző oly nagy súlyt helyeznépének hagyományai sorában. Ugyancsak elveti az Obeid-kultusz chorezmi eredetét, ami azt jelenti, hogy a zsidóság térnye-rését másutt kell keresni, nem Chorezmiában.

Chorezmia már régebben sok fajú és nyelvű nép találkozó-helye volt, de alapjában véve a Kang-Kangkü Birodalom őslakos-sága maradt a maga műveltségével, vallásával továbbra is törökösnépek hazája. Különösen vallási téren találkozunk sok adattat,élettel telt történelmi eseményekkel. A „kangar” elem életterevolt ez a „két tóközi világ”, innét az a sokszerűség pl. a „chaliz”,vagy magyarosan „kalóz” nép, a tulajdonképpeni káldok leszár-mazottja innét hozta magával a besenyőkkel egy időben a Kárpát-medencébe azt a nagyszerű fémműves ipart, amiért még az Ár-pád-házi királyaink korában is övék volt a pénzverés majdnemszent feladata.

Tolstov mint régész alkotott nagyot Chorezmia hajdanvoltsumér kori fejlett kultúrájának feltárásával. Nem fontos most ahatalmas építkezésekre hivatkozni, felsorolni anyagi gazdagságu-kat, de igen jelentősnek tartom megemlíteni a főnemesi osztá-lyokból, dinasztikus leszármazottakból verbuválódott pap vezérekszerepét, akik hovatovább a vallás kötelmeivel, de főleg jóslássalszinte országgá lettek az országban. A sumér Sippar jósainakminden fortélyát egészen elsajátítva a maguk javára használták kia nép hiszékenységét és a pénz, vagyon szinte hivatalos kezelőilettek.

Roppant érdekes részletek ismeretére jutunk Zoroaszter-félemegreformált tűzvallás perirataiból, amikor a mágusok hatalmát,öröklődő hivatali tekintélyét egy új, szintén keleti származásúvallás, a nesztoriánizmus a Kr. u. 500-as évek közepén kezdi erő-sen megtépázni. Újszerű forradalmi változásokat hozott a babér-jain, pénzeszsákjain nyugvó mágusok életében az új és gyorsanterjedő vallás. A mágusok „tűzvallásának” ezernyi joga volt ésazt féltékenyen őrizték. Érthető és örök emberi. A magas arisztok-rácia eme különleges osztálya már szinte egy évezrede, még a

34

pártusok Birodalmának fénykora óta, egyeduralkodó volt mindentéren és sajátságosan elszigetelődött az egyszerű néptől, nem vettrészt sem a termelésben, sem az egyre fejlődő nemzetközi keres-kedelemben, de annál több jogot szerzett magának azok ellenőr-zésében és részeltette magát királyi jogokkal azok hasznában.

Chorezm mentette át legtovább a „tűzimádó vallást” és ittvolt a legérzékenyebb csapás az új idők érkeztekor, mikor a kevéstudománnyal rendelkező nesztoriánus misszionáriusok szinte ko-pogtatás nélkül, tárt ajtókkal várta őket az alacsonyabb rendű nép.A mágusok hatalmukat is csak jogi perekkel igyekeztek védeni,mert mire rádöbbentek az idők változtára, már nem lett volna ész-szerű fegyveres hatalommal velük szembeszállni. Így Mar Aba,hajdan zoroasztriánus gyermeke és később Perzsia „fő vallásiurai” sorába tartozva, mint a legfőbb lovasság parancsnoka is,egyúttal áttért az ősi hitről a félig keresztény és új módszerekkeldolgozó vallásra. Bár nem Chorezm területén zajlanak le a velekapcsolatos események, peréből, amit a mágusok Sapor királyelőtt folytattak le ellene, sok érdekes és még a mai magyar életbőlis kiütköző néprajzi jelenségre akadunk.

A mágusok korszakából a „kangarok—besenyők” közvetíté-sével egész sor magyar tisztségnév került nyelvünkbe. Így pl. azemlített Mar Aba-perben szerepel Kosrav király uralkodásának ti-zedik évében (540-541) „despan”-t, azaz „küldött”-et menesztettea vádlotthoz, hogy jelenjen meg előtte. A „despan” szó örmény-ben is így hangzik és az arabok mindössze „dusfán-ra” változtat-ták „kiküldött” értelemben. Ez annyit jelent, hogy mai magyarértelmező szótáraink „ispán” szava nem a szláv „zsupán” eredő-ből származik, hanem besenyő—kangar örökség. Ugyanígy pertvezető udvari pap tisztségneve Rado, Rato is ismert a magyarokvonalán személy- és helynevekben. Az ő tisztje volt a vádiratokatjogi formulákkal megtűzdelve megszerkeszteni. Kosrav korábanminden tartománynak volt ilyen „radó”-ja s Mar Aba-féle per ve-zetője Ador volt s talán nem merészség feltételezni, hogy a Vasmegyei Odorfa ősi falu tőle vette nevét, nem messze Rátót ésEgyházasrádoc falvaktól. A Peeters által ismertetett perakták arrólis tanúskodnak, hogy Mar Abát messze a védelmet nyújtó királyiudvartól, Radab körzetében ítélték el, mert ez volt zoroasztriánusszüleinek lakhelye és a szasszanida jogszolgáltatás a főnemesi

35

családok gyermekeit, leszármazottjait mindig születési helyénfogták perbe különféle „kihágásaik” miatt, mintegy családi bíró-ságot alkotva. Ebből arra is következtethetünk, hogy a márnesztoriánussá lett Mar Aba eredeti, zoroasztriánus neve Radonvolt. („Observations sur la Vie syriaque de Mar Aba” – Re-cherches d’histoire et de philogie orientales II. Brüsszel, 1951.)

Bár a magyarországi besenyők településtörténetével különkötetben foglalkozom, Mar Aba életrajzának tisztségneveit érde-mesnek tartam a nyugat-magyarországi telepek nevével egyez-tetni, hiszen a besenyők hozhatták magukkal az oly szép számmaladódó hasonlatosságokat. Ilyen a szír-szasszanida „Báta”=”ház”,avagy „nagycsalád” és „nemzetség” jelentéssel Bátaszék tehátszasszanida eredetű és a Tolna megyei besenyő telepesek vala-melyik magas rangú „házának” a székhelye volt. Ugyanilyen je-lentésű, de már korábbi időkből, azaz a pártus korszakból eredőszó szintén a besenyők közvetítésével a pehlevi „vis” „Herren-haus, königliche Rezidenz” értelemben. Vis neve több összetétel-ben fordul elő Répcevis, Rábavis stb. a Nyugat-Dunántúlon.Ugyancsak ilyen „királyi ház” jelentése volt a „vas”-nak is ésmég inkább a részletező „vaspuhr” pehlévi szónak, amelyek mégmindig a királyi származásra utalnak, ahol az első szó névadójalett egész Vas megyének, míg a második Vaspör formában mégma is létező falucska. S ezzel még mindig nem merült ki a soktisztségnév és falunevek közti hasonlóság, vagy mi több, azonos-ság. Ilyen a Fehér megyei Vajta falunév is, „királyi ház” jelentés-sel, amely az „arámi” „balta” szóból eredeztethető. Mindezek atisztség- és falunevek szerepelnek a Mar Aba ellen azoroasztriánus papság részéről folytatott perben. (W. Eilers:Iranische Beamtennamen in der keilschriftlichen Überlieferung,Leipzig, 1940. 11-18. old.)

S hogy a felsorolt „királyi házak” vagy „nemzetségek” mi-lyen horderejűek a besenyők őstörténete szempontjából, azt nem-csak a feltételezett rangnevek és település elnevezések biztosságamutatja, hanem az említett periratban szereplő, kifejezetten bese-nyő jellegű udvari méltóságcím: „pasaniqa drwspn”, azaz „bese-nyő udvarispán” (Peeters: 1951. 140. old.) és így a sok tisztség-név és „királyi rezidencia” mindjárt más értelmet kap a települé-sek nevében. Miután a szasszanida, sőt a pártus királyi dinasztiá-

36

nak rokonságával díszelgő hét főnemesi család – akikhez MarAba is tartozott – a besenyőkkel okvetlen kapcsolatban állt és je-lenleg más magyarázat nincs rá, hogyan került a Kárpát-medencelegnyugatibb részeire ez a sok helynév, el kell fogadnunk, hogy abesenyőkön keresztül. Ebből az is érthetővé válik, hogy a nyugatikrónikákban miért csak a besenyő vezéreket illetik „rex”, azaz„királyi” szóval a „kalandozások” során. Ilyen pl. a Berengár ki-rállyal baráti kapcsolatot tartó két „rex” Tarcsák és Bogát (Dursacés Bugat), akik 921-ben Olaszországban járnak, hogy királyi ba-rátjukat ellenségeivel szemben segítsék és még inkább a 955. éviLech mezei csatában elfogott „Sur” „rex” – Bulcsu! – akikről atöredékes verses krónika Hrosvita tollából, mint „pártusról” em-lékezik meg.

De van még több mondanivalója a Mar Aba ellen folytatottperaktának, Peeters nyomán a szövegben (1951, 151. old.) szere-pel a zoroasztriánus vallásról a nesztoriánizmusra áttérő főnemesszökési szándéka is, amennyiben üldözői elől a tűzimádó valláslegszentebb helyére a „harpadqaba”, majdnem azt mondhatnánk,hogy a „szentek szentjére” menekült, megragadva a szent tüzetőrző főpapot, akit félrelökött. A „tűzpapot” – pehlévi – középper-zsa szóval – „harpad”-nak írja a szöveg, ami tekintve a szó eleji„h” betű lekopását, „arpad” tisztségnevet adja. Hogy ennek mek-kora hordereje van a magyar Árpád névvel kapcsolatban, aztdöntse el az Olvasó...

Eseménytörténetileg meg kell említenem, hogy Kosrav királynem engedte a „tűzházból” elhurcolni az üldözöttet, aki jártas lé-vén a szenthely menedékjogával, így megmentette életét. Továbbiesemény, hogy a király erős kísérettel saját udvarába vitette MarAbát és legközelebbi hadjáratában a „kangárok—hangarok ellen”magával vitte. A perirat nem beszél Mar Aba szerepéről a hadjá-ratban, de feltételezhető, hogy az akkoriban már a zoroasztriz-musról a nesztoriánizmusra áttérő besenyők és a perzsa király kö-zött békéltető, egyezkedő küldetése volt. Az új vallásra hajló tö-rökös népek kapcsolatairól ui. többször szó esik, amikor is mégMar Aba a mágusok fogságában, sőt királyi felügyelet alatt volt,felkeresték több ízben is a főpapot, hogy szenteljen neki sajátpüspököt, amit a fogoly nesztoriánus teljesített is a király jóindu-latából.

37

Nincs kétség, hogy Chorezmben is gyökeret vert a nesztori-ánizmus a maga emberibb vallási törvényeivel és a szegényebbnéprétegre is tekintettel lévő új papság. A társadalmi feszültségeksorán Perzsiában is kitört – főleg a Bizánccal folytatott háborúkmiatt – a véres nesztoriánus üldözés. Ekkor menekültek sokanChorezmbe a „tarsík”-nak, azaz „kopaszaknak” nevezett nesztori-ánusok, de ekkor már nemcsak az alacsonyabb népréteg, hanemtöbb „királyi” nagycsalád is. Itt még álltak a védőfalakkal körül-vett „tűzházak”, a templomok, amelyek emléke még él máig Er-dély sok körülkerített, bástyafalazott templomában... Az új hazatermészetesen csak mint társszövetséget fogadta be őket, de a „ki-rályi nagycsaládoknak” itt is hamarosan vezető szerep jutott. Anesztoriánus vallás egész Belső-Ázsiában elterjedt és ennek isgyors volt a lefolyása. Ligeti ír erről részletesebben. (Ligeti, 1945,294.)

„...A nesztoriánusok belső-ázsiai terjeszkedésének ko-ránt sem az volt a titka, mintha a harcias nomádokravagy a jámbor oázislakókra olyan nagy hatást tudtakvolna gyakorolni körmönfont hittételeikkel. Egészengyakorlati oldalról férkőztek az egyszerű emberek lelké-hez. Misszionáriusaik, mint sokszor kiderült, bizonymeglehetősen hadilábon állottak a teológiai tudomá-nyokkal, de annál kitűnőbb kereskedők voltak és nagy-szerűen értettek a betegségek gyógyításához. Mint ván-dorkereskedők óriási területeket jártak be, rengeteg em-ber közt fordultak meg és anyagilag nem szorultak senki-re s így a nomádok szemében oly értékes tudományuk ésfüggetlenségük hamarosan meg nem érdemelt babérokatszerzett nekik...”Ligeti rövidre fogott megokolását megtoldhatom még pár ap-

rósággal: a nesztoriánusok hittételeiben nagyon sok „tengrizmus”csúszott be, ami azt jelenti, hogy a törökös népek hiedelemvilágátmajdnem teljes egészében átvették. Erről Olzsasz kazahisztánikutató írt nagyon szép részleteket. (Forrás, 1977. márc.-ápr.}Annál kevesebbet, majdnem semmit sem ír Tolsztov a chorezmitörténetében s a kétségtelenül nesztoriánus befolyások nyomait is

38

igyekszik – helytelenül – szláv ráhatásokra visszavezetni. (Pl. a„calendas” karácsonyi népszokás!)

A nesztoriánusok Chorezmiában is megvalósították a szigo-rúan merev mágusvallással szemben a böjtök és mosakodásokmellőzését, amelyek eleddig sarkalatos vallási követelményekvoltak. Maradt reánk egy korabeli „kérvény” a nesztoriánus fő-paphoz címezve, hogy engedje el a nomád és harcba indulópusztai népeknek a böjtölést és engedje meg az állati termékek,tej, vaj, sajt és főleg a kumisz fogyasztását, mert állandó mozgá-suk során nincs módjukban kerti veteményekből és gyümölcsök-ből táplálkozni. Nem ismerjük ugyan rá a választ, de az igenlő le-hetett, mert a kérő levélben új misszionáriusokat is kér az írója éserről van híradásunk, hogy több tucatnyi új hittérítőt menesztetteka nyájőrző népek közé. S hogy a kietlen és víztelen pusztákon azállandó szertartásos mosakodásra nem volt lehetőség, azt a termé-szet mostohaságának rovására írták és valóban felmentették azújonnan áttérteket eme szigorú, rituális követelmények alól.

Ami ugyancsak érdekes, hogy a világteremtés és a kozmoszteória megfogalmazásánál az égboltot Mózes sátorához hasonlí-tották ugyan, de a csillagjárással kapcsolatos „tudományos” ész-revételeiket a törökös pásztor népek tapasztalataiból merítették,annyira, hogy egész csomó csillagnév maradt reánk a letűnt nyel-vek bőséges szótárából.

Tolsztov idézi Kinnamosz bizánci történész ama megállapítá-sát, hogy a görögökkel harcoló nép sorában Magyarország hatá-rain feltűnő „chwaliz” nép „egyfelől egy felekezeten van a per-zsákkal, másfelől pedig a mózesi törvényeket követik, melyeketazonban már nem egészen értenek meg. A forrás ellentmondásaivalószínűleg arra vallanak, hogy a chorezmi száműzöttek utódai-nak vallása különös, ellentmondásos, félig zoroaszteri, félig zsidószinkrétikus jellegű volt.” (1950, 81. oldj

Az idézetből kitűnik, hogy Tolstov a szinkrétikusnak mon-dott vallásban nem ismerte fel a nagy horderejű ázsiai vallást, anesztoriánizmust. Ezért következtetései meghízhatatlanok, főlegabban, hogy a magyar Aba Sámuel király (1041-1044) zsidószármazású lett volna. Sokakat megtéveszt ui. az ószövetségi zsi-dó nevek használata. Erre azonban az a helyes válasz, hogy magaa nesztoriánizmus az ószövetségi neveket vette keresztnévül, az

39

említett Mar Aba és Mar Grigor peraktáiban szinte nyüzsög a sokzsidó személynév. Sőt, főbb tanítómestereiket is „rabbi”-naktisztelték megszólításban, írásban. Ilyen volt pl. a híres nisibisinesztoriánus főiskola világhírű tanára, Abraham bet-rabban, vagya forrásértékű „Arbela-krónika” szerzője, Mozsea Zega, a bese-nyők közt járt Éliás merwi püspök. Legismertebb talán a pápaiudvarban és a francia királynál a XIII. század folyamán megfor-dult Aba Samu, a chorezmia törökök közül 200 ezer embert meg-keresztelő Mar Emmeh, vagy Enoch és hogy a legújabb időkigtartott ez a névhasználat, elég az 1945-ben elhalt és utód nélkülmaradt Mar Abimelek nesztoriánus püspökre utalnom. (Timkó L:Keleti kereszténység – keleti egyházak, 1971. 131. old.)

Ez a nesztoriánus, tehát nem zsidó névhasználat valóbanmegtalálható az újkori magyarság történetében is s nem egyedülaz Árpád-dinasztia Sámuel, Salamon és egy ízben Dávid neveibennyilvánul, hanem nemzetségnevekben, sőt a köznép sorából isakadnak szép számmal ószövetségi nevek, ezen a kiveszett ázsiaivalláson keresztül a besenyők közvetítésével.

Hogy Chorezmnek eseménytörténete összefügg a besenyők-kel, azt a Kangü-Kangar hajdan volt területén élt későbbi népeksorán már bemutattuk volt s hogy milyen szerepet játszhatott aMohamed hitét felvevő besenyő réteg, azt a velük egy időbenMagyarországra érkezett kálizok, azaz iszlám hitű besenyők tör-ténetéből tűnik ki fényesen. (Czeglédy, 1955, 54.) Bár a végsőazonosítás nem szerepel a besenyő-kalíz etnikum között, maga anagy orientalistánk mondja „The Muhammadan K(w)liz came tothe West in the company of the Pechenegs’”. A chorezmi törzs-szövetségben élő besenyők szerepe Ligeti rövid fogalmazásában akövetkező leírásba szövődik bele: „A khwarezmiek messze földönhíres kereskedők, karavánjaikkal, árucikkeikkel hetedhét orszá-gon túl bolyongtak. Ami már furcsább az ilyenfajta kalmárkodónépnél, nagyszerűen értettek a fegyverforgatáshoz is. Az ő csa-pataik szabadították meg szomszédaik fenyegető támadásaitólnem is egyszer a Kazárokat. Később valósággal elárasztottákDél-Oroszországot, megismerkedtek az oroszokkal, akik káliz né-ven emlegették ezt az ügyes kereskedő népséget. Az adás-vételfurfangos csínját-bínját senki sem ismerte jobban náluknál és apénzügyekben hovatovább veszedelmes hírnévre tettek szert. Ezek

40

a mohamedán kálizok Magyarországra is elkódorogtak keresked-ni, üzletet kötni.” (1945, 133. old.) A nesztoriánus besenyő réteg-ről ugyanez a neves turkológus majdnem hasonló jellemrajzbanemlékezik meg és nem lehet kétség afelől, hogy a besenyők, akikkésőbb Dél-Oroszországba telepednek át, a Don és más nagyobbfolyók vám- és ki- vagy berakodóhelyeit, kereskedelmi útjait márazzal a célzattal szállták nagy előszeretettel, mert így a külföldreható kereskedelemnek ütőerén tarthatták kezüket. Új fajta termé-kekkel, prémekkel is nagyszerű üzleteket biztosítottak kifejlődöttszervezeteik nyomán s így pl. a Káspi-tenger híres sóshalát – aBíborban született krónikás szerint – ők tették ismeretessé adélorosz édesvizű folyamai mellett, amikor azok be voltak fagyvaés halászni nem lehetett.

Chorezm politikai belső életét az iszlám térhódítása lényege-sen megváltoztatta 751-ben. A küzdelem Kína és az arabok köztelőre vetette árnyékát Belső-Ázsia népeinek életében. Talaszbanzajlott le a végső ütközet a régi Kína és az új arab hatalomra törőerők közt Kao Szien-csi kínai és Zijád Szalih arab vezérek vezeté-sével. Chorezm a kínai-arab viszályból a maga javára szeretettvolna előnyöket szerezni. Kezdetben jelentős sikert jelentett, hagya sokféle török népegységeket Chorezm keretén belül törzsszö-vetségbe tömörítette. Arab és perzsa források szerint a besenyőkés szabírok is megértették az idők jelét és a közös érdek védelmé-re átmenetileg, időlegesen feladták önálló külpolitikájukat. Ígylátszott jónak, mert a perzsa hajdan volt nagyhatalom már koráb-ban arab fennhatóság eszközévé vált, az Umayad dinasztia el-vesztette tekintélyét, Kínában hiába keresett a chorezmi uralkodóSah Safár szövetségest és az arab hódítás kihatásai egyre javultaka sok törökös nép rovására.

Az arab hódítás útvonala egyre közelebb ér Chorezm határai-hoz északon és a szabír törzsszövetség életteréhez a Kaukázustóldélre terjengő, termékeny vidékekre. Előcsatározások során már-már a Káspi-tenger déli sztyeppéin élő „kangár” törzsek nyugal-mát zavarja a fanatikus és „új barbár” erő. Bár a veszély egyreközeledik, a felsorolt népek közt még egyre folyik a vetélkedés,küzdelem jobb legelőkért, folyóparti vámokért annyira, hogy a„kangarok” és szabírok közt 745 táján véres határvillongások tör-nek ki. Kora arab irodalmi források örvendeznek az „oroszlános

41

shubiryá” és a „karvalyos kangariyya” testvérharc vérengzései hí-rére és ravasz fogásaikkal igyekeznek az ellentéteket növelni.Könnyebbíti az élelmes arabok helyzetét a perzsa nyelv átvétele,hisz ősi kereskedelmi és művelődési kapcsolatok során ezt anyelvet a törökös szabírok és besenyők egyformán ismerik. Ke-reskedelmi kapcsolataik a perzsákkal részint a híres „selyemút”,részint a keleti fűszerek szállításával, őrzésével vannak kapcsolat-ban, de még inkább a bizánciakkal Heraclios bizánci császár 624.évi téli hadjáratánál a perzsáktól fenyegetett várak körüli könnyűlovasságukkal segédkező besenyők rendszeresen vezetett szám-adáskönyvei mondanak sokat. Az egészen elperzsásodott Zsadánya Sistán-tartományban fogságba esett kazár és szabír foglyokértkért és kapott 100 ezer dirhemet és szétosztotta a besenyők vezé-rei között. (A. von Kremer: Kulturgeschichte des Orients. Vol. I)Zsadány családja a későbbiekben újból visszatért a besenyő tör-zsek fejedelmi ágához és az arab hódítók „kard vagy a korán”választást elkerülve, átmentette ősi hitét, a mágus vallást, ragasz-kodva Zoroaszterhez, akit nem cserélt fel Mohamed prófétával.Így került az iszlámnak meghódolt perzsa szövetségből a chorez-mi államszövetségbe, amely ekkor még a leendő Kazáriával ha-dilábon állott. Zsadány besenyő nemzetségnévvel még találko-zunk a nyugat-magyarországi települések során.

Voltak azonban a besenyők között olyanok is, akik felvettékaz iszlám vallást s követték Mohamed zöld zászlaját. Átállásuktermészetesen nem ment zökkenő nélkül és még kerek száz évmúlva, a 800-as évek elején ellentétben állnak politikai és vallásiszabadságuk védelmében a Bagdad székhellyel megerősödött ka-lifátussal.

Visszatérve a „kangar”—„szabír” véres háborúra a 745. évtáján, meg kell állnunk, mert ennek a testvérharcnak emléke élttovább Bíborban Született Konstantin császár 940-ből eredő hír-adása mellett, mely szerint ez az esemény csak közel másfélszá-zaddal zajlott volna le s nem is a „kangarok” és „szabírok”, ha-nem a magyarok és besenyők között. Igaz, hogy a krónikás csá-szár maga is bizonytalankodik híradásában, de nem annyira azidőpontban, hanem a besenyők „kangar” és a magyarok„szavárd” ősi nevének alkalmazásában. Ma már kétségtelen, hogya bizánci császár egy régestelen régen lezajlott testvérháború em-

42

lékével akart magyarázatot adni tudósításában a hajdanán „szava-roknak” nevezett magyarok Etelközből való elvándorlására és aKárpát-medence kényszerű elfoglalására. Az időbeli tévedés –889 – ma már teljesen tisztázott, főleg nagynevű őstörténészünk,Czeglédy Károly kutatásai nyomán. Szerinte a Marquart nyománáltalában elfogadott időpontot 750-760 évek között is megelőzte anevezetes háború. Hivatkozik Baladun arab íróra, aki a kaukázusiKur folyó közelében lévő Amkor város történetéről szólva meg-említi, hogy a „savardok” Yazid ibn Usaid örményországi arabhelytartó távozása után, 757 táján összeverődtek a környéken a„sawardok” és lerombolták a várost. Czeglédy szerint ez az év-szám mutatja, hogy a szavardok-szabírok – akiknek azonosságáttagadja – már jóval korábban „perzsiai határokon” kellettlakniok, ahova Konstantin császár szerint a besenyőktől „szenve-dett vereség” után költöztek. (Czeglédy, 1954.)

Jelen tanulmányomban a szabír—saward-kérdéssel nem ter-vem foglalkozni s csupán a besenyőkkel való kapcsolataiknálemlékezem meg róluk szükség szerint bővebben. Annyit azonbanmár eleve leszögezek, hogy véleményem szerint a két rokon népszériálása és a saward-szabír nép Perzsia határára vonulása egyidőben zajlott le a „kangárok” Chorezmiához való csatlakozásá-val, és ez a szétválás csak rövid ideig tartott, mert később magaChorezmia az iszlám előtörése idején talán monarchikus unióbalépett Kazáriával, ahol viszont már a szabir-magyarok törzsszö-vetség formájában régebb idők óta éltek.

Chorezmia történetében a besenyők nagy szerepet játszanak.Eseménytörténeti szempontból főleg az ősi vallásukhoz ragasz-kodásukról vannak adataink az arab krónikákban, amióta az Aral-tó melletti szálláshelyeiket s Urgencs és Kat városaikat a fanati-kus vallásháború arabjai 767-ben lerohanták. Sűrűn szerepelnektörténelmi események főhőseiként olyan nevek, mint Bika – „azifjú” és „öreg” előnévvel, Bégur, Kál, Vata, Bay, Aba, Csiko,Utamis, Bulcs, Karan, Suri. A 850-es években, tehát alig egy szá-zad múltán, a harmadik besenyő generáció már ellenzékbe lép ésa krónikák már a „renegátokról” beszélnek, akik visszautasítják aszektákra szakadozott iszlám valamelyik változatát. Mert ekkormár Bagdad és Damascus között folyt a harc, vallási gyökérbőltáplálkozva, úgy mint Róma és Bizánc közt jelentéktelen vallási

43

fogalmak értelmezése miatt. Az eredeti arab hódítók tekintélyét amohamedánná vedlett perzsák igyekeztek megtépázni és az egészkorabeli irodalomtörténet csak úgy hemzseg az „elsőbbség”, a„perzsa magasabbrendűség” szellemeskedéseitől. Ez a már faji ésszármazási vitává alakult belső harc hovatovább a „törökös népe-ket” is önérzetessé teszi. Igyekeznek is kihasználni az arab-perzsaparázs viták adta előnyöket a maguk javára.

A chorezmi államkeretbe beilleszkedő besenyők jelentőségekatonai vonalon szembetűnő. Az uralkodók testőrsége zömébenaz ő soraikból került ki és ezzel befolyásuk az állam belső életé-ben számottevő. Sur Telein volt az első besenyő vezér, aki kez-detben Kurasán és később Chorezmia uralkodója lett. Neve híre abesenyők, sőt az uzok előtt is tiszteletre méltó volt s bár hősiessé-ge az arab és perzsa hódítókkal vívott harcaiban volt a legna-gyobb, nem akadályozta meg két generáció múlva, hogy unokájaáttérjen az iszlám hitre és mint „arab költő”, büszkén íjánakcsontlemezére vésesse: „Ezzel a fegyverrel védem a Koránt és aPróféta hitét!” Besenyő őseit azonban mégsem tagadta meg, ha-nem büszkélkedett Sur-családi eredetével. A besenyők befolyásaa kalifáknál is nagy volt. Annyira, hogy korabeli arab krónikákfelpanaszolták, hogy amíg az igazhívő arabok sokszor hossza-dalmasan várakoznak a kalifa aranykapuja előtt bebocsátásra, achorezmi és korasáni besenyők ki-bejárnak a fenséges úr színe elés még fegyvereiket sem hagyják a kapuőröknél letétben.

Ugyancsak nagy sikerük volt a kalifák és a chorezmi-korasáni uralkodók udvaraiban a besenyő költőknek és igricek-nek. Ismeretes, hogy a langyos keleti zenével szemben a hősöketdicsőítő énekek a maguk „barbár” pentatón ritmusával igen nagybecsben álltak az újdonságra vágyó hallgatóság előtt. Ilyenkor aköltök magukról sem feledkeztek meg és besenyő származásukrabüszkén, néha ellenhatást váltottak ki, mint Acsád, akit a kalifahirtelen haragjában, felbőszülten a palota úszómedencéjébe foj-tatott. (E. G. Browne, 1964.) Ugyancsak a nagyvezér megrovásá-ban részesült a kalifa udvarában felolvasott hősi eposzáért AbaTamán költő, aki annyira merészkedett költői szabadságában,hogy a kalifát „méltónak ítélje annyira, hogy a Kál és Csiko-Tajbesenyő törzs tagja lehetne.”.

44

Az arab-perzsa műveltség legnagyobb írott emléke s egybena világirodalom gyönge, a „Sah Name”, azaz a „Királyok Könyvé”a maga 60 ezer versszakában sem tudta a besenyők történelmiszerepének hatása alól kivonni magát. Igaz, hogy csak a X. szá-zadban íródott és több költői ihletésből született, de a benne sze-replő legendák, mondák sorozata megőrizte ennek az elfelejtett ésEurópában alig-alig ismert népnek az emlékét. A chorezmi éskurasáni besenyők legendái, mint minden legenda, történelmimagot őriznek.

Személyes élményeim között őstörténetünk kutatása során,talán a legmélyebb hatást tette rám az 1940-es évek végén Párizs-ban M. Molé lengyel-francia iránológus megtisztelő figyelme az-zal, hogy felébresztette érdeklődésemet a „Sah Name” tengernyisoraiba rejtőző besenyő történetekre. A nagy magyarbarát éspompás eredményekre jutott tudós a kurasáni besenyőnek véltköltő Tas fia Acsád „Kér-Aspha” nevű legendás hősről írt vers-részleteit elemezve lelkesen állította, hogy eljutott a „turániságeszmei gyökeréig”. Kézirata: „Le lívre de Gersasp d’Acsádi deTas et la légende de Krsaspá”, amelyben a „Sabartoi asphaloi”népnevet is elemezte, nemcsak színesen, hanem meggyőzően bi-zonyította a hun-besenyő közös eredetet. A „Sah Name” elsőköltőjének a kurasáni Firdusnak az unokaöccse, az említett Tasfia Acsád a perzsa határszéli Ghazna városban gyűjtötte össze akörnyék népszájon élő legendáit és híres nagybátyja halála utánötven ével megírta „Gersasp-Namé” sorozatot. Irodalomtörténetitéma, de a magva a besenyők „őstörténetét” tartalmazza a hárommitikus testvér, Salm, Tud és Irad versengését a királyi hatalo-mért. A két utóbbi megöli az első testvérét és felosztja a földet azOxus folyam választóhatárával. Az ellentét azonban a Turán-Iránharcra készteti őket, és mikor már-már kihalnak a családjaik, azutolsó iráni leány feleségül megy Pecseneg turáni királyfihoz, akinemesi sarj. Szerepel az irdatlan szövegben a besenyő Taj-Csikotörzs fia Taj-Aspa is, akinek a nevét a pehlévi perzsa nyelv „erőslovú”-nak értelmezi. További történelmi személyekként szerepel-nek már az arabokkal vívott harcok idején, az Oxus parti Pegu—Beku besenyő király és az ispaháni Kovad – királyi kovács. Acsodaszarvas mondája, Rusztem legendás hős csak erősítik a be-senyők emlékezetét. (E. Benveniste, Párizs, 1929.)

45

Az a tény, hogy a Turán-fogalom első ízben a „Sah Name”-ban öltött testet, s hogy a besenyők neve talán a valódi kiejtés sze-rint először szerepel „Pecsenyeg” Formában, már önmagában ismulaszthatatlan kötelességeket ró ránk, hogy ezt a páratlan iro-dalmi remekművet szakszerűen és főleg elfogulatlanul elemezzüka besenyők történetének felderítéséhez.

Ugyancsak a Sah Name époszgyűjtemény eseménytörténeté-hez tartozik a Minorszky által kiadott „Hudud al Alam” („TheRegions of the World – A Persian Geography”) világhíres föld-rajztörténeti adattár K. u. 982-ből eredő kereskedelmi tájékoztatóegy valósággal eldugott kis jegyzete: „In the Shah-Name K-nd-ris the name of a Saqlab hero fighting in the Turanian army on theright hand of the khaqan.” (Oxford, 1937, 324. I. jegyzet.) Ez akis híradás azért olyan jelentős, mert a név elemzésénél ahol amagánhangzók a perzsa kéziratban hiányzanak, a tudósok fantázi-ájára van bízva. Minorszky mindenesetre megkísérelte a helyesmegoldást és ez megnyugtatóan hangzik: Künd-Úr. Az orosz tu-dós ui. összekapcsolta a kagán székhelyét jelentő Kündur-Taghihegyet és a mellette folyó Kangajr folyó nevét. Így a turániakhozátszökő „Saqlab” se tekinthető másnak, mint a székely népnév,hisz az angol átírásban a név első „a” betűje „é”-nek ejtendő s atörökös nyelvek mássalhangzós torlódásokat szívesen elkerülőgyakorlata alján a „q” és „l” közé beiktatott egy „e” betűt, illetvehangot és kikerekedett a „székely” népnév. Az már ui. régóta el-fogadhatatlannak látszott előttem, hogy az arab és más keleti for-rásokban – főleg angol nyelvű átírásban – szereplő „Saqlab” ál-landóan a magyarság egész közeli szomszédságában van számontartva és érthetetlenül az összes indogermán és szláv írók egysze-rűen „szláv törzs”-ként kezelik. Bár a „Cik”—„Csík” népnév emeszónak a töve, a latin változat „siculi” lehetett a középső forma,ahogy ejtették és átalakították a mai használt formára. Erről azon-ban bővebbet Chico—Csiko besenyő törzsről írt fejezetünkben.

A BESENYŐK NYELVEA besenyők nyelvi emlékeivel – nagy részben rovásírásos tö-

redékek csupán – a nagy magyar turkológus, Németh Gyula kí-

46

sérletei, Menges elemzései és Győrffy György elemzései foglal-koztak érdemben.

Minden kísérlet igyekszik egykori írók, arabok és bizánciaktanúságaira hivatkozni. Megkísérlem ezeket összesíteni és végül amúlt év végén (1977) elhunyt kárpát-ukrajnai magyar nyelvész,Kovács Vilmos nagyszerű szintézisén keresztül véglegesíteni.Annál is inkább, mert Kovács történelmi háttérbe állítva és főlegtörzsi szövetségek keretében kutatta – nem kis eredménnyel – eztaz izgató és vitatott kérdést.

Maszudi szerint az az etnikum, amelyből a kazár katonaságembereit verbuválják, eredetileg Hwarezm állam területének„alán-ász” és besenyő részlege volt és együttes nevükön, állam-nyelven „arsyá”-áknak hívták őket. Zömmel izmaeliták voltak. Ittmár egy új elem nyomul a nomád népek nyelvében is megmutat-kozó közösségébe.

Iszthari arab író szerint ezek a bevándorolt katonák eredetilegnem kaptak zsoldot, hanem béke idején földműveléssel, állatte-nyésztéssel foglalkoztak és csak háború esetén voltak kötelesek aKazár Államot segíteni.

Al Biruni már részletesebb: szerinte ezek a hwarezmi jöve-vények régente az Amu-Darja vidékén éltek „ászok-alánok” névalatt a besenyőkkel együtt, de amikor a folyam medret változta-tott, Kazáriába költöztek s nyelvük a hwarezmi és a besenyő ke-veréke. (Forrás 10, 1978! IV. SS.)

A „hwarezmi és besenyő nyelv” keveréke azonban csakis úgyjöhetett létre, hogy egyben vallási közösségben is élt a két meg-nevezett nép mellett az Idrisi arab utazó által említett harmadik is:a maggari, azaz a magyarok. Azt viszont Zakariás rhetor egyház-történetéből tudjuk, hogy a „mohamedán Kwalizok a besenyőktörzseivel együtt jöttek nyugatra” (pp. 90-95.). Idrisi a pontos he-lyet is megállapítja a Kubán folyó forrásvidékén, a Kaukázuselőterében.

A történelmi hátteret az elmondottakhoz nagyszerűen rajzoljameg Kovács Vilmos „Uráli népek és honfoglaló konglomerátum”c. tanulmánya, amelyet a továbbiakban szó szerint ídézek:

„E hvarezmi eredetű, jórészt izmaelita ész—alán—bese-nyő keveréknép Kazáriába történt áttelepedésének törté-

47

neti hátterét azok az események adják meg, amelyek aVIII. század elejétől megrázkódtatják egész Közép-Ázsiát. 710-ben kitör a kengszer (besenyő) türges hábo-rú, amely mögött a türgesek (keleti türkök: megjegyzésF. M. J.) 712-ben hatalmas arabellenes fölkelés tör kiHwarezmben, amelyet az araboknak sikerül elfojtaniok.728-736 között sorozatos felkelések dúlnak Szogdiábanis. 766-ban a tieló-ujgurok, akik a VI. század derekáig atürkökkel együtt a zsuanzsuan-avarok alattvalói voltak,széthúzzák a nyugati türk törzsszövetséget, amely egyéb-ként 680-ban formálisan is elvált a keleti türk törzsszö-vetségtől, s amelynek élén ekkor már az ász-alánokTuhsz nevű törzse állt, és bocsátott ki pénzt a maga ne-vével.

Egyes szovjet és külföldi kutatók szerint a 712. évihvarezmi felkelés leverése után az elesett Hamdzserd ve-zértársa, a horezmsah fivére: Khursad a nép és a kato-naság egy részével Kazáriába költözött, ahol a katona-ság fővezére lett, majd a hvarezmi szokásoknak megfe-lelően szakrális helyzetbe szorította a kazár uralkodót éső gyakorolta a tényleges hatalmat Bulan néven, akit má-sok is a zsidó legendák Szangari (Hamdzserd) nevűuralkodójával azonosítanak. E kérdésben a tudományosvita még nem zárult le, de egy sor körülmény a VIII, szá-zad elején kezdődő kazár-hvarezmi összefonódottságróltanúskodik.

Bizonyos, hogy Khurazddal-Balónnal kezdődik a kazárbékek dinasztiája, s hogy a bek méltóságnév a hvarezmiBabpur címből alakult. Bizonyos, hogy a kazár uralkodóekkor kerül a szakrális helyzetbe, márpedig a főhatalomkettős megosztása és a főuralkodó szakrális volta kifeje-zetten hwarezmi intézmény (ugyanezt találjuk honfogla-lóinknál, ahol Kurszán kende a szakrális, Árpád Gyulapedig a tényleges uralkodó). Ugyanakkor a VIII. századelső felében uralkodó Sausafar hwarezmsah pénzérmeinmegjelenik „a kazárok kegyes uralkodója” felirat.Emellett Tabari hvarezminak, káliznak nevezi a 764-ben

48

Tbiliszt elfoglaló kazár Katonaság fővezérét, az ász-tarchánt, vagyis ‘ász-alán vezér’-t, akiről pedig Jakabiazt mondja, hogy ő a kazárok királya! Isztahri, IbnHaukal és Jakut egybehangzó tudósítása szerint Mervanarab hadvezér 737. évi kazáriai hadjáratakor a feketekazárok kezéből már a fehér (ász) kazárokéba ment át ahatalom, mely utóbbiakat ezek az írók nevük „fehér” je-lentése okán ‘al-khi-s’-oknak, azaz ‘káliz’-oknak,hvarezmiaknak neveztek. (Ezzel összefüggésben értel-mezhető Abul-Feda leírása: ‘A kazárok nem hasonlíta-nak a türkökre... és két fajra oszlanak, az egyiknekkaradzsur, saten a neve és olyan sötét színű, hogy az márfeketébe megy át: ezt hindu fajúnak tekintik, a másik fajfehér és igen szép, a kazároknak és türköknek ez az ant-ropológiai szembeállítása tökéletesen egybevág a moha-medán íróknak azzal a szintén megkülönböztető megál-lapításával, hogy a kazár nyelv nem hasonlít a törökre.”(Forrás, 1978, 54-56.)Kovács pompás szintézise az „ász—alán—besenyő törzsszö-

vetségről” nem áll egyedül az óhazai kutatók sorában: olyan„szakember” – a szónak legméltóbb értelmében! – mint HarmattaJános is „kiértékelte” már ennek a két népnek több század idejéreterjedő szoros kapcsolatát, ahol az „ász” vagy „jász” az iráninyelvcsalád részéről a szkíták-szarmaták ilyen-olyan műveltségétteljes egészében közölte a besenyőkkel együttélésük során. Anagy iránológus nyelvtörténész sokat küzdött már a hwarizmi„irán” jövevényszavak megokolásával a magyar nyelvben a„hangfejlődésen” keresztül. Kutatásainak eredményét így fogal-mazza meg: „E hosszú időn át megmagyarázhatatlan jelenségetBiruninak a tudósítása segíti megoldani, amely szerint alánok ésászok még az ő idejében is vándoroltak ki Xvarizmből a Kazár-tenger (= Káspi-tenger) partjára s ezeknek a nyelve a‘xvarizmiből és besenyőből’ van keverve”. (Harmatta J.: „Irániakés finnugorok, irániak és magyarok”, Magyar Őstörténeti Tanul-mányok, 1977. 182.)

Régészeti vonalon is szinte meglepő az „átállás” a finnugorvagy törökös vonalról a besenyőkkel törzsszövetségbe tömörült és

49

magyar nyelvünkben gazdag áradással jelölt „irániaknak”: ászjász—alán—osszét—oszlány—varsány népeivel kapcsolt leg-újabb eredményekre, ahol már a szkítáknak és főleg szarmatáknakis nagy szerep jut, annyira, hogy pl. az óhazai fiatal történésznemzedék hite is megingott „magyar törzsnevek”-ben, amireeleddig gondolni sem mertünk volna. Itt a Gyarmat névre gondo-lok, amelyről Mándoky-Kangur István: „Magyar eredetű törzseka baskíroknál” c. írásában a következőket mondja: „...a magyarGyarmat, illetőleg a baskír Jurmati törzsnév nem török, hanemiráni eredetű, a szkítákkal rokon, iráni nyelvű lovas szarmata népnevét őrzi”. (Tiszatáj, 1976, X. 42.) De nem szándékom itt aszkíta-szarmata rokonítás megalapozott tényeivel foglalkozni,csak időben elhelyezni az „iráni” és „besenyő” nyelvi kapcsolatokkétségtelen összefüggését és ezzel a magyar nyelvünkbe való be-áradását. A meglepetés még inkább nő, ha a „törökös” irányzat„ász—alán—besenyő” konglomerátum nyelvészeti elemzéseit át-vetítjük történelmünk nagy szerepet játszó egyéniségeire, ahol is– a nyelvészetet a történelem segédtudományának tekintve – na-gyon sok tévedést kell az új történész generációnak helyreigazíta-nia. És ez már a „gyorsuló idő”-vel egy ütemben folyik, főleg ro-konnépeink tömkelegében teremne világosságot.

KAZÁRIA „SEGÉDNÉPE”Köztudott dolog, hogy Kazária, mint az ún. „Nyugati Török

Birodalomi” részlegeként névtelenül élte a maga életét, mint aprótörzsszövetség, nomád pásztor és kereskedő rétegekből összeve-rődve. A történelem csak akkor vesz létezésükről tudomást, mikorHeraklios bizánci császár (610-641) a perzsákkal vívott élethalál-ra menő harcot és 627-ben, a téli hadjárat idején végső veszélybekerült. Megszorult helyzetében meghívta magához Tiflisbe a ka-zár kagánt és levelében már előre szövetségesül kérte fel a per-zsák ellen. A kagán hatalmas sereget szervezett a különféle tör-zsek lovasaiból és eleget téve Heraklios kérésének, megjelent atalálkán. Korabeli bizánci írók igen színesen írják le a két uralko-dó barátkozását. Ettől a találkozástól ismeri a világtörténelem aKazárok létezését. (Kuun G. 306.)

50

Ugyanez a Heraklios ugyanazon évben a bolgárok kánjával,Kuvráttal is szövetségre lép s ideig-óráig megállítja a perzsák di-adalmas hódításait, akik már-már a Kaukázus kis államait is ve-szélyeztették.

A Kazár Állam szövetségi rendszere, mint mondtuk, sok ap-róbb népet fogott össze, köztük a szabírok, besenyők törzseit is. Abesenyők népe a Hudud al Alam szerint a Kazár Államban többvidéken vert magának szállást és többek közt az Aral-tónál az„északi besenyők” csoportja, nyugaton pedig a Krím-félszigettől aKaukázus lapályos völgyéig élték életüket a sok rokonfajú ésnyelvű néppel együtt. Gróf Kuún Géza alapos írása a Krím-félsziget történetéről egy harmadik csoportot is felderített. A ter-mékeny földjeivel, ízes halakban gazdag öbleivel és kikötőit láto-gató tengerentúli kereskedők vásáraival csábító Krím-félszigetreis behatottak a besenyők megtelepedni vágyó rétegei öröklődésialapon kiépült lovas-arisztokratáik védelme alatt. A mozgékonynomád réteg a Dnyeper két partját foglalta el és mintegy hátterétképezte az új besenyő kolóniának. Idézve gróf Kuún szavait: „ADnyeper két partján sátorozó besenyők igen különböztek krímitestvéreiktől, kik ezen a kultúra magasabb színvonalán álló új ha-zájukban részint szorgalmas földművelők, részint kereskedők let-tek... Maga a büszke Chersonesos, a bithyniai Heraklea lánya istisztelte a besenyőket és kívánt velük kereskedelmi kapcsolatokatkötni. A besenyő kereskedelemnek fő lerakodóhelye Chersonesosvolt.” (1873-309) Azt ma már az orosz történészek felderítették,hogy a Krím-félszigeti besenyők külön várost alapítottak az egyik„kangar”, azaz vezető törzsük főszállásaként Surozd néven. Minta későbbiekben látni fogjuk, ez egészen érthető volt, hisz a hatal-mas Sur-törzs Kál (Küel) fejedelemsége alatt, a Bíborban Szüle-tett írása szerint a 940-es években a Dnyeper vonalát, egész jobbpartját Kijevtől Chersonig törzsi birtokként, szállásként válasz-totta magának.

Kazária zsoldjában sűrűn találkozunk besenyőkkel. A„Hudud al Alam” – mint láttuk – egyenesen „kazárbesenyő” tör-zseket ismer. A Semenderbe átköltözött kazár kagánok udvara hí-res volt a belső intrikáiról és a szinte rejtekbe élő kagánok nembíztak meg saját fajtájukból eredő testőrségben. Inkább pénzzel,főleg arab dirhemekkel kenyerezték le a Kazár Állam törzsszövet-

51

ségében álló harcias „türk” népeket, főleg a besenyőket. Így néhanagy befolyásra tettek szert a besenyő vezérek.

Egy ilyen besenyő törzs, minden valószínűség szerint aSurok törzse jelentette a kagánok számára a Fekete-tenger partvi-dékének biztonságát a maga jelentős kereskedelmi kikötőivel. AKrím-félsziget városai még a XI. században is besenyő neveketviselnek. Stratégiailag is fontos volt ez a félsziget, mint átjáró abizánci és arab kereskedelmi hajóutak kereszteződése. A bizáncihajóhad sokszor megjelent „Phanagoriában”, a későbbi Tamankikötőben, ahol zsoldos garnizonjai, katonai telepei jelentettékBizánc uralmát. Chersonban külön tudun, azaz besenyő kormány-zó székelt. Az északról jövő prémkereskedelem és a kínai selyemáruk hatalmas és jól megszervezett raktárai zsúfolták itt össze kétvilágrész kincseit és ez a vidék volt Bizánc éléskamrája, itt zaj-lottak le a marhavásárok, ellátva a császárváros igényeit.

De egyúttal a Bizáncból száműzött, politikai ellenfeleket is ittőrizték. Így került ide II. Justinian, aki szinte államcsődbe vitteBizáncot. III. Tiberius palotaforradalommal távolította el és erőskísérettel, háromszáz hajós őrizetében, bár felkent császári méltó-ságának tiszteletben tartásával Cherson megerősített kastélyábakísértette. Theophanes bizánci történész írta le itteni életét (Bonnikiadás, 566.), amely tele van a nyugtalanvérű ex-császár szökésikísérleteivel. Minket csak a besenyőkkel való kapcsolatai érde-kelnek s rövidre fogva az eseményeket, jelzem, hogy a Taman vá-ros besenyő „tudun”-ja Busir kagán (675-750) bizalmasa és aTamatharka kikötőváros „tarkán”-ja is belekeveredtek az ex-császár terveibe. Az események 704-ben zajlanak le és a már em-lített Theophanes feljegyzésein kívül a híres „Cambridge Docu-ment” mentik át az utókorra zajlásukat. (Chapter VI. n. 132.) Ezekszerint a semenderi kagán-udvar ünnepélyes fogadtatást rendez avolt császár tiszteletére, sőt Csicsak, a kagán leánya feleségülmegy hozzá, miután Theodora néven megkeresztelték.

A kazár kagán azonban nem annyira erős, hogy III. Tiberiusfenyegetései és főleg adományai ne vegyék le lábáról. A sűrűnjövő követek egyre nagyobb tömegű aranyat ígérnek Jusztiniánkiadásáért, akár élve, akár holtan. Busir kagán kapzsi, aranyraéhes és két bizalmasát, Bultsit és Babacs tarkányt utasítja, hogy amár-már biztonságban élő ex-császárt „még nagyobb biztonság”

52

kedvéért kísérjék lovasaikkal Phanagóriába, de útközben tegyékel láb alól. Az utasítást azonban Theodora, a kagán leánya ismegtudja egy bennfentes udvaronctól és sietve közli férjével,hogy életére törnek.

II. Jusztinian útközben bíbor sátorába kéreti Babacs tárkánytés egy, már előre készített selyemzsinór-hurokkal megfojtja.Ugyancsak „bizalmas tárgyalásra” kéreti Bultsit is, aki osztozik atragikus véget ért fajtestvére sorsában. (Theophanes 545.) Az ex-császárnak sikerül megszöknie és 705 őszén már Terbel bolgár ki-rálynak a vendége.

Mint későbbi epizód ugyancsak tragikus sorsú, Pasman nevűbesenyő, Cherson „tudun”-ja is szerepel Justinian tárgyalásai so-rán Mashudi irataiban. Bizáncból érkezett követek kértek kihall-gatást a Chersonban meghúzódó ex-császártól közel 300 tenge-rész kíséretében. A „tudun” óvatosságból csak a követeket en-gedte a város kapuján belépni, azokat is külön-külön. A Bizánc-ellenes menekült vagy száműzött görög lakosság azonban mind-kettőt felkoncolta. A besenyő Pasman erre a hajóhad parancsno-kához indult, hogy beszámoljon az eseményekről vagy hogymentegetőddzék a történtekért. Ezen a rövid úton-nem tudni, miokból-meghalt. Besenyő ősi szokás szerint 300 görög rabszolgát

A besenyő törzsek elhelyezkedése

53

gyilkoltak le sírja felett és vele együtt temették el. (Zeki Validi,138.)

A kalifák nemcsak fegyverrel hódítottak, hanem házasság-kötéssel is igyekeztek befolyásukat a még „hitetlen” országokrakiterjeszteni. Így zajlott le besenyő mellékszereplőkkel 758-banaz örmény területeket megszálló Usayid arab kormányzó eseté-ben. Egyszerűen parancsot kap a kalifától, hogy kössön házassá-got a kazár kagán leányával. Meseszerű az egész, de Usayid kö-vetein keresztül eléri célját és a kazár hercegnő a Volga menti fő-városból megindul selyemsátorú kocsiján a Kaukázus szorosain átÖrményország felé. Besenyő lovasság kivont szablyával nyargalta kocsi oldalán As Tarkán parancsnoksága alatt. A házasságkötésa Káspi-tó melletti Barka városkában zajlott le, miközben kirak-ták a húsz szekérnyi arany-ezüst edényeket és csodás kincseket,ahogy a kormányzó írnoka, al-Kufi, mint szemtanú leírja. (ZekiValidi Ibn-Faldan 120.) A besenyő eredetű tarkány – mert itt csakméltóság névről esik szó – s egyben a kagán bizalmasa Bulcsujnévre hallgat.

A kazár hercegnő gyermekszülésbe belehal s apja, a kagánorgyilkosságra gyanakszik és megindítja a kalifátus elfen a meg-torló háborút. As Bulcsuj most is a vezér. Besenyőivel betör aDariel-szoroson át a kalifátus területére és 7000 foglyot ejt. Ezekközt szép számmal vannak várépítő kézművesek és más mester-emberek. A tarkán Kamk mellett egy bevehetetlen erődítménytépíttet fel velük.

Majdnem ugyanez a házassági história ismétlődik meg aligkét év múltán, csak most mások a főszereplők. Georgia királyá-nak, Gyuansernek húga messze földön híres szépségéről. A kazárkagán – mert most ő a házasulandó! – lánykérőket küld Georgiá-ba, hogy szándékát tolmácsolják. Ellenértékül felkínálja hadse-regének erejét a kis kaukázusi királyságot fenyegető arab kalifátushódítási kísérleteivel szemben. A szépséges hercegnő gúnyolódika kazár uralkodó ajánlatán s bár Gyuanser már-már beleegyezésétadná, de az özvegy királyné is a leány oldalára áll és a követekházassági ígéret nélkül térnek vissza a kagáni udvarba. Két évmúlva aztán a felbosszantott kazár uralkodó As Bulcsuj vezérletealatt megostromoltatja Gyuanser várát s elfogja őt is, húgát is.

54

A fiatal hercegnő a Dariel-szoroshoz, azaz Kazária határáhozérve megmérgezi magát. A besenyő nagyúr üres kezekkel jelenti atörténteket s a felbőszült kagán, miután a holttestet sem láthatta,féktelen dühében halálra ítéli As Bulcsujt. Karóhoz kötve ruhák-kal betekerte a fejét és két lovas körbenyargalta az elítéltet mind-addig, amíg a nyaka teljesen kicsavarodott. (D. M. Dunlop, 1967.)

Bár alapvető szándékom a besenyők eseménytörténeténekvázlatos összeállítása, nem mellőzhetem a településtörténet ésmég inkább a régészet legújabb idevonatkozó adatainak megem-lítését. Jehuda Mizrahi ben Mózes héber utazó a VII. század ele-jén bejárta a Krím-félszigetet és részletesen beszámol benyomá-sairól a Hamadánban őrzött

Kéziratában a vidék városairól. Említi – többek között –Szolkat, Onokat, Eszki-Kerim, Kis és Nagykend városokat. Nyel-vészek zöme állítja, hogy az említett helynevek besenyő eredetű-ek. A „kat”, azaz város, vagy „hely” egyformán szerepel az ún.„északi besenyőknél” Chorezmiában, amint megtaláljuk a Bíbor-ban Született Konstantin Dnyeper parti városok egész soránál is.A „kerim” azonos a „karám”-mal, azaz megerősített hellyel, s vé-gül a „kend” a nyugat-magyarországi besenyők „kékkend” törzsinevét idézi. Régészeti téren jelentős a Krím-félszigeti, Csufkalavároska gettószerű héber temetőjében talált 18 sírkő, amelyekmegerősítik az elébb felsorolt neveket s most már a héber abc-velírva. (L. Chwolson: Achtzehn hebraische Grabinschriften aus derKrim.) A zsidóság itteni tartózkodása folyamatos a Kr. e. II. szá-zad óta, mert az említett sírkövek legelső évszámadata Kr. e. 179-ből származik. Ami azonban meglepő, a feliratokon héber betűk-kel törökös személynevek, Baksi, Toktamis, Béglik, Aini stb. sze-repelnek. Sőt, az a ritka méltóságcím is előfordul egy Sarah nevűasszony sírkövén; hogy katun, ami a besenyőknél „fejedelemasz-szonyt” jelent Kuún Géza hosszadalmasan kifejti, hogy márHerodotos írásaiban szerepelnek a „taurisi”, azaz Krím-félszigetiszkíták sorában a törökös népek.

Ez lenne a magyarázat a Sur-besenyők megtelepült részlegé-nek ősi idők óta itt tartózkodására, akik mint mondtam, saját vá-rosukkal büszkélkedhettek Surosd névvel. A zsidó hitközségSzent Jeromos (†480) szerint a Sefaradban lakó jeruzsálemi hébe-

55

rek alapítása, mert a Bibliában lévő „Bosporus”-t itt a krími di-aszpórában szintén „Sefarad”-nak nevezték el.

A krím-félszigeti héber hitközség mindenesetre mindvégigigen csekély számú diaszpóra volt, mert a teljesen lezárt temető-falak arra mutatnak, hogy a zsidóság gettóban élt s hosszú évszá-zados múlttal szemben mindössze 18 sírkövet találtak.

Ez a kis vargabetű a krím-félszigeti zsidósággal kapcsolatbanszükségesnek látszik, mert innét indult ki a Kazár Birodalom ve-zető rétegének a judaizálása, Obadja, a chorezmi származású ka-zár kagán, aki a Talmud alapjaira helyezte vallását, egy csufkalai,azaz krím-félszigeti sírkövön megörökített névrokon Obadjávaltalálkozhatott...

Végezetül megemlítem nagy Ázsia-kutatónk és régészünk,Erdélyi István kis tanulmányát a besenyők feltárt sírjairól a Krím-félsziget Tamán felé eső részén, közvetlenül a Kubán torkolatá-nál. A tanulmány idézi Sz. A. Pletnyova szovjet régész kiértéke-léseit, besenyő sírokról az 1965-ben végzett Tamány vidék, azazaz Azóviger sarkában elterülő síkságon lefolyt ásatásokról. Meg-lepő azonosságot látnak a kárpát-medencei magyar honfoglaláskori sírokkal. Különösen a Kepy falucska ősi temetője nyújt sokazonosságot. Ez tehát a besenyők „kazáriai telepeiről” nyújtottrégészeti adatsorozat, megerősítendő a már eddig elsorolt ese-ménytörténeti adatokat. („A honfoglaló magyarság Kubány vidékitartózkodásának kérdéséről”, Magyar Történelmi Szemle – Bue-nos Aires, II. 71-72.)

MIÉRT VÁNDOROLTAK NYUGATRA A BESENYŐKAz Európa felé haladó 9. századi nagy népvándorlás okát az

általános felfogás hatalmi törekvésekben látta sokáig. A „Drangnach Westen”-nek azonban geológusok, klimatológusok, régészekúj, meglepően új kutatási eredményei szerint nem politikai hata-lomra törés volt az oka, hanem a 9. század elejétől a 10. századelső feléig tartó és a fél földgömböt elöntő felforrósodott klíma ésa nyomán következő borzalmas szárazság az ázsiai féltekén.

Kétségtelen, hogy ez a természeti katasztrófa megváltoztattaa Közép-Ázsiát betöltő népek életmódját. Ma talán nehezen fo-gadnánk el akkora ráhatást jelenlegi életünkben, de a klimatikus

56

változásoknak elsődlegesen kitett földművelés és állattenyésztés-ből élő népek tragikus sorsa ismeretes pl. India gyakori aszályosévei, avagy a napjainkban dúló abessinai szárazság a lehető leg-nagyobb természeti katasztrófákhoz tartozik. Pedig itt és mostnincs évszázados aszályról szó, hanem pusztán esetleg évekigtartó esőtlen és így vízben szegény ismétlődő fázisokról.

Klíma-történészek megállapításai szerint a jelzett belső-ázsiai9. századi szárazság valóban nemzetközi katasztrófa jellegű volt.Hazánkfia Timkó Imre 1912-ben végzett a Káspi-tenger környékisztyeppéken klimatológiai vizsgálatokat és a hajdanán oly tejjel-mézzel folyó Kánaánt sivatagba fojtó változások nyomára jutott amodern kutatás módszereivel és eszközeivel. Ebben a kritikus év-században Timkó szerint a hajdan volt Kr. u. első évszázadban aKáspi-tenger partjára épült városok régészeti emlékek közelnyolcszáz kilométernyire maradtak a jelzeti 9. századig a tengervizétől. A nyolcszáz kilométeres sáv teljesen kiszikkadt, ami aztjelenti, hogy a mögötte lévő hatalmas területek teljesen elsivata-gosodtak. (Földrajzi Közlemények 43., 1915.)

A Káspi-tenger vízszintváltozásáról igen jellemző összeállí-tást közöl a jelzett magyar tudós Chanikov orosz archeológus-geológus nyomán:

Kr. u. az 1. században 85,00 angol láb tengerszintKr. u. 915-ben 30,00 angol láb tengerszintKr. u. 1306-ban 35,00 angol láb tengerszintKr. u. 1832-ben 3,52 angol láb tengerszint

Méterekben tehát a 8. és 9. századokban hallatlan nagy szá-razságnak kellett lennie századokon keresztül, hogy az első szám-adat 25.92 m-ről 9.15 méternyire szállt alá a tengerszintje, miutána beleömlő folyók is majdnem kiszáradtak! Ezt a hallatlan klíma-változást elsősorban a belső-ázsiai mezőségek, legelők éreztékmeg, annyira, hogy a nomád pásztorságból élő néprétegek or-szághatárokon túl éhhalálra voltak ítélve, miután már a vetésekreátokként nehezedő aszály minden gabonaféle vagy kerti veteménytermesztését lehetetlenné tette.

A Káspi-tenger északkeleti és az Araltó vidéki besenyő tö-megek erre megindulnak a többi, láncszerűen egymást követő

57

más népek után nyugatra, hisz Belső-Ázsia akkor már sivataggávált, az életadó sztyeppe kiszikkadt, legelőin dögrovásra jutottvolna az állatállomány, amely számukra az élet legutolsó tehető-sége volt a menekülésre.

Ugyancsak érdekes módon állapították meg a népeket terelőéghajlati változások határát orosz kutatók, akik szerint a vikingekvilághódító útjaira, sőt Észak-Amerika felfedezésére ez a hallatlanváltozás nyitotta meg a lehetőségeket, hisz az északi folyók éstengerek rendszerint befagytak, de ezúttal a vízi utak járhatók ma-radtak. S a másik módszer, amivel a szárazság hatását még szinteezer év után is ki tudták mutatni, az emberkoponyák fogköveinekrétegződése volt. Kimutatták ui., hogy a szárazság esetén a föld-műveléssel foglalkozó néprétegek is állandó húsfogyasztásrakényszerülve, elkerülték a különben a sok gabona és növényi étel-fogyasztás okozta fogkő a száraz évszázadokban szinte teljesenhiányzik. (Veres P.: „Lés antécédents de la conpuete du Pays paris Hongrois” 1977, 283.)

A lábasjószág terelésével kezdődött tehát a nagy nyugatravonulás. Útközben mindenütt sivár, kietlen, aszályos vidékenkellett sietve átvonulniok a besenyőknek is, mint az uzoknak, ku-noknak és még később a Volga menti bolgárok és kazárok iskénytelenek voltak fővárosaikat a különben állandóan elöntöttVolga-kanyarba áttelepíteni, míg a puszták állattenyésztő rétegekövette a már nyugatabbra érkezett rokon népek útját.

Az elképzelt mese, hogy a lovas nomádok harcias tömegeiindultak Európát rablással, fosztogatással rémítgetni, egyszeribencsordáikat; nyájaikat, méneseiket maguk előtt sietve terelő, két-ségbeesett, szomjúságtól és éhségtől űzött pásztornépek leverővalóságává válik, ha az ekológikus katasztrófa tömegáldozataittartjuk realitásnak. Kiszikkadtak a legelők, kiapadtak a folyó- ésforrásvizek, és a nagy hajszában ezrével hulltak el naponta az ál-latállomány legszívósabb egyedei is, ha a menetelés vagy ván-szorgás huzamosabb ideig tartott volna. Ezért volt a sietség. Így isaz elhullt állatok „dögrovással” számon tartott hullái felett ott kó-vályogtak a magas légben a dögmadarak, ragadozó szárnyasokfellege, amely követte a vándorlókat. Ez a kép maradhatott meg amagyar krónikás ama állítása is, hogy a „besék” (ez ótörökben ra-gadozó madarat jelent!) szállták meg 896-ban a honfoglalás kori

58

magyarok menetelő csoportjait és ez a kép ragadta meg legjobbana képzeletvilágot, hogy a „besenyők” elől kellett Árpád honfog-lalóinak Etelközt elhagyni. Ezt a tarthatatlan képet cáfolja a maikor orosz kutatóinak egész serege és egyedül Győrffy Györgymarad a „besenyő mészárlás” alapján a védtelenül hagyott magyarasszonyok és gyermekek sorában.

A puszták népe a legelők dús füvét, források üdítő vizét kere-si állatainak. Így van ez a magyar krónikában is, mikor Árpádküldöttei egy marék füvet, egy tülök vizet kérnek Szvatopluk fe-jedelemtől...

59

BESENYŐORSZÁG TÖRTÉNETE

61

TÖRZSI MEGTELEPULÉS AZ ETELKÖZBENA Belső-Ázsia végtelen sztyeppéin vándorló besenyők ese-

ménytörténetét még csak sejtelemszerűen sem lehetne megírni ama már egészen ismeretlen és rég letűnt különféle, felburjánzóvallások adatait tároló papi könyvek nélkül. Sokszerű a vallástör-ténet, amely a besenyőket néha csak említi, néha azonban becsesadatokat őriz róluk. Távol-kelettől egészen a Kaukázusig nyomonkísérjük tehát ezt a tarka vallástörténeti képet. Sokat segít az egy-séges távlat megalkotásában a Perzsa Birodalomból Kínáig elter-jedt és Zoroaster (Kr. e. 660-Kr. u. 583.) a mágusok „tűzvallását”megújító próféta tanait elfogadó országok története. És ide igensok, ma már nem létező, hajdan volt ország tartozik...

A mani-vallást Kína és Ujguria tekintették államvallásnak ésmindkettő hatással volt a Keleti és Nyugati Török Birodalomra,amelynek állam szövetségi keretében a besenyők is éltek. ANestor-féle új keresztény szekta vallástörténetébe pedig már a be-senyők tevékeny szerepet játszanak, perirataiban szerepel előszöra mai formában is használt besenyő név. Aziszlám volt az utolsónagyhatású vallás, amely fanatizmusával előbb ellenállást kelt abesenyő törzsek vallási hiedelmeiben, de utóbb chorezmia hatásraők is mohamedánok lesznek, legalábbis részben. Bizánc „ortodo-xiája” fosztotta le róluk már a Kr. e. Xl. század során, de nemolyan mélyen, hogy ősi vallásuk minden gyökerét széttéphettevolna. Így akad még ma is a nyugat-magyarországi részeken leg-alább népszokások formájában a göcseji „tűzőrzés”, a „pünkösdikirályság” besenyő lóversenyeinek jutalma, vagy az asszonyokszáján élő „uram-kánom” szólásmondás...

Még jelentősebb azoknak az ősi népeknek a története, ame-lyek szövetségében mint könnyűlovasság, karavánkíséret és ke-reskedők védelmezői teljesítettek. Így már a Pártus Birodalom lo-vassági parancsnoksága az örökletes Surén mint hadban fővezéri,békében a koronaékszerek őrzői közel ezer éven át szerepelneksokszerű tisztségeikben és Sur nevük még a Kr. u. 955-ben lezaj-lott Lech mezei csatánál is feltűnik. Ugyanígy megtaláljuk őket –bár nem annyira írott forrásokban, hanem a régészet mindent fel-táró ásói nyomán a híres kangkü-birodalomban a Szir-Darja kö-

62

zépső folyásvidékén a Talasz-völgy és a Csur folyó vidékén terültel, de innét később a Vaskapuig is kiterjedt. A Sah Name-banmint Turán-országa területét jelző térség, sűrűn előfordul. Nya-ralóhelye volt az ókor hajnalán a legősibb sumér népnek. Az1967-ben lefolyt részletásatások Istar istenasszony nyolcágú csil-lagaival, turulos képekkel díszített magas kultúráról tanúskodó ősiés a sumérral azonos nép hatalmas városait tárták fel itt Kangkühomokba temetett birodalmában. A neve ment át aztán a Bíbor-ban Született császári krónikában „kangar” néven említett és abesenyők legősibb hazája, innét szóródtak szét, mint katonai ala-kulatok, vándorkereskedők, mint a fészekhagyó madarak. Ezt avidéket még ma is „sumeru”-nak, „a világ köldökének” nevezik.(Róna-Tas András: Nomádok nyomában, Bp. 1961 – és MirceaEliade: Tratado de historia de religiones, Madrid, 1954.)

A Perzsa Birodalomba átmentődött a pártusok Surena ősinemzetségének szétterjedt családja. Ott már a napimádás, tűz-tisztelet és a „mágus vallás”-sal kapcsolatos állami iratok és főlega perek, sokat mondanak a besenyőkről... Perzsia állandó harciaspolitikája Rómával és később Bizánccal hol szövetségesként, holellenfélként látja határain a nehéz, vértezett „falanxokkal” szem-ben a besenyő könnyű lovasságát. Perzsia bukását túlélve az isz-lám zöld zászlait is hol megfuttatva, hol diadalra segítve, továbbfolyik a besenyő történelemnek eme sok vért vesztő életmódja,legalábbis a katonai jellegű törzsek soraiban. Sokszor egymássalszembe állnak ezek a torzsalkodó törzsek, főleg a környező or-szágok izgatásaira hallgatva. A helyzet ugyanaz fajrokonaik, fő-leg a szabírok és úzok törzseivel szemben. Az elsőket legyőzik, azerősebb és főleg vérrel takarékoskodó úzoktól azonban – már aDuna-völgyben! – megsemmisítő vereséget szenvednek.

Vannak nyomok a besenyők történetéről a kereskedelmi élet-ben is. Arab és kínai források emlegetik ügyességüket, tájékozott-ságukat. A kínai Nagy Fal tövétől a Krím-félszigetig találkozunknevükkel a vásárokat látogató tömegek sorában. Ezt a részletkér-dést még csak most kezdi feltárni a történészek sora.

Íme, ennyi a lehetőség a besenyők történetének megírására!Sajnálatos, hogy magyar részről még a Kárpát-medencébe betele-pedett törzsek életével sem foglalkozott eleddig kimerítően szak-munka. Minden kísérlet elakadt a besenyő telepek neveinek fel-

63

kutatásánál, de az eseménytörténet megírására még csak kísérletsem történt. Valahogy mintha tudósaink történészi téren is elfo-gadták volna a finnugorizmus szinte istenített, magyargyűlölő ésegyben fanatikus russzofil Schlötzer véleményét a besenyőkrőlírva: „... e megvásárolható s hitszegő nép, hit és hűség nélkül tu-lajdonképpeni történelemre se nem érdemes, se nem képes...”(Kritische Sammlungen I. 451.) Megvásárolhatóságukkal bizo-nyára zsoldos mivoltukra célzott és ezzel a kemény és igaztalankritikával a világtörténelemben sűrűn alkalmazott, bérbe fogadottés hivatásszerű katonai módszert ítélt el. Róma és Bizánc hadse-rege zsoldos volt és a róluk elnevezett kultúrának alapjait vetettemeg. Mátyás király csehekből, morvákból toborzott „fekete had-serege” vagy a keresztes hadjáratok zöme ilyen „megfizethető,megvásárolható” zsoldosokból állott össze és tehetséges vezető-ikkel „történelmet alkottak”! S ami a hitszegést illeti, egy kis „ok-nyomozó történelmi módszerrel” azonnal rájövünk, hogy a zsold-fizetés elmaradása ezért vagy azért „hitszegésre” késztette amindazokat a bérelt hadsereget, valahányszor elmaradt...Schlötzernek igazság szerint azonban az fájt, hogy dédelgetettorosz apró fejedelemségeit bizony a besenyő hadak sokszor szo-rították kutyafogóba s talán még századak múltán sem alakultvolna az orosz térségben valamire való államalakulat, ha ez a me-rész és mindenre elszánt besenyő nép elleni közös védelem nemsarkalta volna őket...

Való igazság, hogy a besenyők történetét csak mint a kutatá-sok „melléktermékét” vették hébe-hóba figyelembe s akkor ismint negatív erők bemutatkozását. E tekintetben magyar részről issúlyos vádak illethetnék a „szaktudósokat”, akik csak a gúnyoló-dásukkal lassították az amatőr kutatók munkáját. Így Horvát Ist-ván 1833-ben a „paczinákokról” írt munkáján derülgetett a kora-beli „tudós világ”, vagy a lelkes Gyárfás István „jász-kunok törté-netébe” beágyazott besenyő tanulmány keltett szánalmas mosolytazokban, akik csak a haladás fékezői voltak. Szokolay Margit ta-nulmányának sem volt jobb sorsa. („A magyarországi besenyőte-lepekről”, 1929.) Ezt a településtörténeti legelső kísérletet a ma isélő óhazai „hivatalos történetírás” diktatórikus hangnemben írótörténészek nesztora, Győrffy György „értékeli le kritikátlanság”vádjával, illetve a lelkes honleány munkáját. („Besenyők és ma-

64

gyarok”, 1935.) De nehogy azt higgyük, hogy Győrffy „kritikája”hozott valami új értéket. Sőt, megspékelte nyilvánvaló tévedések-kel. Ugyanez ismétlődött meg Belitzky János nagyszerű egyik ta-nulmánya esetében. („A nyugat-dunántúli és felvidéki besenyő te-lepek”, 1937.) Erre az alapos és pompásan dokumentált írásra írt„cáfoló” tanulmányt még ugyanazon évben, sőt szaklapban, ne-hogy a szlavisták „megsértődjenek” Belitzky „túl törökös” ered-ményein – Kniezsa István. („A nyugat-magyarországi besenyőkkérdéséhez”, 1937.)

Az is igaz, hogy a besenyő kérdéssel való foglalkozás nagyonsok nehézséggel jár. Már maga a „besenyő” név sem annyira egy-szerű, mint hangzik. Néhai Horvát István hangyaszorgalommal agörögös „pacinakita” népnév 41, arabos „bedzsenak” 18 és a ma-gyaros „besseni” 3 változatát böngészte össze. Ezekhez kell mégcsatolnunk a „kongói” nevet a maga változataival, valamint azosztrák és bajor földeken még ma is előforduló „Petschendorf”—„Beschenberg” helynevek változatait. Folyik a vita hazai berkek-ben arról is, hogy tulajdonképpen a kangárok „hódították meg” abesenyőket, vagy megfordítva. Szerencsére Czeglédy tisztánlátásalegyőzi Győrffy téves nézeteit.

Nehezíti a kutatómunkát a „pars pro toto”, a résszel az egé-szet megnevező eljárás is, amikor az egyes törzsnevekkel jelölikaz egész népet. Erre gyakori eset a Sur, Kadisa („quadishija”) ésCshyko—Csiko nemzetség történelmi szereplésénél.

Jelen kis munkám valójában csak egy sűrített vázlattal valókísérlet a besenyők történetének egybefoglalására. Maga a tele-püléstörténet, főleg a Kárpát-medencében, külön kötetet igényel-ne. Jelentős anyag a család- és személynevek elemzése is.

Ezért választottam 3 kötetre az összegyűlt anyagot. Így sok-kal áttekinthetőbb. Mert vallom, hogy ez a vitéz nép nem veszettel, hanem köztünk, bennünk él s annyira egylényegű a magyar-sággal, hogy éles szem is alig-alig vesz észre a két nép közt kü-lönbséget...

Meghökkentőnek hangzik a besenyőknek esetlegesen az ava-rokkal 582-ben a Kárpát-medencébe való bevonulásának csakemlítése is. Maga az „eltűnt avarok” története is nagyon elhanya-golt területe történetírásunknak, nemhogy még a nagy hódítónéppel Európába sodródott etnikumokkal, törzsekkel foglalkoztak

65

volna a kutatóink. Pedig annyit már megállapítottam, hogy azAvar Birodalomban a Steyer folyót átúszó fogoly vezér, Xerxes, akirgizek törzsének feje volt. A besenyőkről akkoriban, mikor a„Korai avar kagánok”-ról írt tanulmányom megjelent, még ma-gam sem érkeztem el a besenyők betársulásának lehetőségéig. Mamár Tabari, Hansen, de főleg a magyar Czebe Gyula eredményei,illetőleg adatai ezt egész nyilvánvalóvá teszik. S így a besenyőkegyes törzseinek az avarokhoz való kapcsolódása és Európába jö-vetele tagadhatatlan történelmi tény, mint ahogy a „kettős hon-foglalás” tétele is az. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy pl. a Surbesenyő törzs egy része már Árpád magyarjainak Magyarországraérkezése előtt véglegesen megtelepedtek a bajor-magyar határ-sávban, már akkor, amikor még Ausztria nem is létezett!

Tabari szerint (Nöldeke kiadás: 157. old.) a Perzsa Biroda-lom északi részén, pontosabban a mai Turkesztán déli részén élt,közel a Gurgán nevű vidékhez, „suli” névvel a kínai feljegyzésekszerint. Ebből nyilván kitetszik, boy a kínai az „r” hangot mindig„l” hanggal pótolja és írja, ejti egyformán. Ezt a suri népetSharám Péroz perzsa király telepítette meg a szorosok védelmére.Mikor az avarok súlyos vereséget szenvedtek a keleti Türk Biro-dalom kagánjától és nyugatra menekültek, a suli—suri nép javarésze csatlakozott hozzájuk. A sogdiai besenyő Sur törzs így az-tán felvette az „avar” nevet. (H. W. Haussig: 1953, 370-371.) Akéső mohamedán források azonban megkülönböztették őket azavarok általánosan összefoglaló nevétől a „var” (a várkony = avarnévből) alkottak meg a Sur név csatolásával a „varsulok”(barsulok) népi megjelölést. Így adódik aztán Tabari ama meg-jegyzése, hogy a besenyők törzsei „Barsuliából” erednek.

O. Hansen viszont a Sur (többesben Surik) népnevet közép-perzsa eredetű megjelölésnek tartja, de ugyancsak Sogdia nomádlakóira: „Wir können also auch annehmen, dass es sich bei Surum die bis zu ihrer Niederlage durch die Türken in Sogdianawohnenden altaischen Staemme handelte, für die auch sonst dieBezeichnung ‘abar’ gebraucht wurde.” (I. m. 361. j.) Hansen tehátaltáji népet látott a Sur törzsekben, akik a nagy török győzelemután menekítették át nyájaikat Turkesztán déli részeire. Nagy je-lentősége van ennek az értékes felfedezésnek, mert ezzel márkapcsolhatjuk a Czebe Gyula-féle kutatási eredményt is.

66

Czebe, a korán elhalt magyar bizantinológus részletesenfoglalkozott Nicolaos Mysticos munkájában előforduló népi ne-vekkel, amiket ez a szorgalmas pátriárka megörökített. Leginkábbérdeket keltőbb a „Tourkoi, Paczinakitai kai Alanoi” három nép-név, amelyet a tudós szerző így egymás mellett felsorolva az„együttélés” bizonyítékának tekint. (Körösi Csoma Arch. 1. 306.)Ugyanezen véleményen van Zeki Validi Togan baskír tudós ésegyben turkológus is. („Völkerschaften des Chazarenreiches imneunten jahrhundert” 56-57. old.)

Ez az „együttélés” Kazária keretén belül. Pontosan meghatá-rozza szálláshelyeiket Idrisi arab utazó és író: „Maggari ésPecsenegi ‘külső Rus-országban’ laknak egymás közelében, az el-sők a Kubán folyó felső vidékén a Kaukázusig, míg a pecsenegeka Kalaus folyó felső folyásánál. Kalaus vidékén a pecsenegek köztsok az igazhitű, de több a zsidó Mózes követője.” Az Idrisi kéziratisztambuli példánya kezemben volt és „külső Rus”-ra vonatkozó-lag (bilad al-rusiya al hanga) sikerül megállapítanom, hogy pon-tosan megfelel a hajdan volt Lebedia területének. Egyben fontoshíradás a besenyők „kaliz” csoportjának, akikről már Magyaror-szágon, más forrásokból is tudjuk, hogy a főleg pénzügyekkelfoglalkozó, fémmegmunkáló nép nagyon gazdag volt arany-ezüstfelszerelésekben és csak „önvédelem” címén voltak hajlandókmásokkal harcba kelni.

Az természetes, hogy a „rus”—„rusiya” fogalmat a folyamjá-ró vikingekre kell alkalmaznunk, akiket a szláv népek neveztekígy vörös-szőke szakálluk miatt. Kereskedelmi kapcsolataik sorána békés együttélésre, jószomszédi viszonyra szükség volt. Nem istudunk közöttük háborúságról. A „kalóz”-okról eleddig a kutatásazt vélte, hogy a chwarezmi, zsidózó és mohamedán őslakosságsoraiból kerültek ki. Az Idrisi-féle híradás a Kalaus folyó mentiszálláshelyükről elfogadhatóbbá teszi, hogy a földrajzi név utánhívták így őket „kalauz”—„kalóz”—„kaliz” néven.

Csak „feltevésem” erősbítésére említem meg a híres arab uta-zó, Ibn Fadlan adatát a 922-ben még a Volga és az Ural-hegységnyugati lejtőin az uzokkal együtt élő besenyők csoportját, akikről– mint említettük – Bíborban Született Konstantin császárnak isvolt tudomása. Ezek szerint a besenyők több hullámban érkeztek

67

nyugatra: az első csoport az avarokkal, a második csoport Árpádmagyarjaival és végül az úzokkal szövetséges besenyő törzsek.

Általános felfogás szerint – ahogy eddig a magyar történé-szek tanították – a besenyők Etelközből rajtaütésszerű támadássalűzték ki a magyarokat. Annak ellenére, hogy sok „különvéle-mény” is akadt, a valódi történelmi tény egészen elhomályosult ésaz Árpád-féle honfoglalás mozgatóerejeként a besenyők előli me-nekülést tekintették. Ezt a begyepesedett felfogást alapjában meg-rendítette a Csallány Dezső és László Gyula által felvetett és kép-viselt „kettős honfoglalás” feltevése, amit napról napra történelmitényként kezdenek elfogadni.

Hogy a besenyő-magyar honfoglalás előtti, etelközi összeüt-közés Bíborban Született Konstantin kronológiai tévedésébőltáplálkozik, azt már több ízben láttuk. Az alapos cáfolatok azon-ban még az óhazában egyes történészeknél konokul tartja magát abesenyők etelközi lerohanása. Legfőbb képviselőjük és hangadó-juk Győrffy György veterán történész, aki miután rengeteget ír,sokat is téved. Ez már emberi. Csökönyösen hajtogatott vélemé-nyét legújabban László Gyula „kettős honfoglalás”-ának feltétele-zése ellen adta közre: „A honfoglalásról, újabb történeti kutatásoktükrében” címmel („Valóság”, 1973. VII. 15.) Vitázó szövegébőlsűrítve kiemelem a besenyő-magyar „háborúra” vonatkozó rész-leteket és egyben a sok oldalról elhangzott cáfolatokat is, meg-toldva a legújabbakkal.

Írja Győrffy:„A besenyők, akiket 894 körül a meglepetésszerű úz tá-madás menekülni kényszerített és sem idejük, sem mód-juk nem lehetett rá, hogy állatállományukat a Volgán át-szállítsák, kis ideig a Volga-Don könyöktől északra elte-rülő sztyeppén húzhatták meg magukat. Mint Konstantincsászár besenyő hagyomány alapján írja, sikertelenülpróbálkoztak új földet szerezni maguknak: azt a területetugyanis, amely életmódjuknak megfelelt volna, Kazáriátvagy a középső Volga-vidéket, katonailag felkészült no-mád államok tartották kézben. Így nem maradt más útszámukra, mint a magyarok országát, Etelközt elfoglal-ni.” (1973. 9. old.)

68

Mint látjuk, Győrffy „oknyomozó történelmi módszerrel”próbálkozik, de minden egyes következtetése feltételes módbanvan megfogalmazva és így is bizonytalan. Írott források közülegyetlen egy sem említi meg az „úzok meglepetésszerű rajtaütéséta besenyőkön 894 körül.” Honnét vehette Gy.? Ibn Fadlan 922-ben még az Ural és Volga közt találja őket az úzokkal együtt.Mentségül tehát még azt sem hozhatja fel Gy., hogy esetleg visz-szamaradt csoportról van szó az arab utazók leírásában. Ez a le-hetőség azonban nem látszik valószínűnek. Rácáfol a régészet. AzEtelközben ui. még nem találtak besenyő és úz sírokat, a Volgá-val párhuzamos keleti földsávon azonban annál is többet. Így idé-zi Veres P. munkája F. Davidov orosz régész kutatásainak ered-ményeit. (Veres P.: 1972, 223. old.)

További gondolatmenetében Győrffy az úzok rajtaütésénekkövetkezményeként írja: „... a mindenüket elveszített besenyőkneknem volt más választásuk, mint a magyarokra rontani és ‘hontfoglalni’, akár hívták őket, akár nem.” (1973. 10. old.)

A besenyők az ősi Kangaria területén érezték már a súlyostermészeti jelenség következményeit. Urgencs és Kat lévén atörzsszövetség legjelentősebb városa az Aral-tó partján, közel réginevén Oxus, mai nyelven Amu-Darja torkolatánál. A „kangar”törzsek rangosai pedig egy, az Aral-tóban lévő szigeten,Kangargradban ütötték fel díszes fából faragott palotáikat. Ez aboldog állapot azonban a jelzett katasztrofális aszályok sorozataután véget ér. Az Oxus sok mellékága kiszikkad és maga az életetjelentő folyó medret változtat. Az Aral víztükre leszáll és lénye-gesen, talán több mint felére vonul vissza. Kangargrad (maKangrad) a szárazra kerül. A kiszáradó tenger homokján nem nőldús legelő, megművelésre alkalmatlan a talaj.

A mondottak a besenyőkkel kapcsolatban Al Biruni híradá-sában, a „Tahid Nihayat al-Amakin” könyvben megemlékezik azAral-tó vidéki „sukkan”-okról, azaz lakosokról, akiket besenyők-nek nevez és a nagy szárazságok miatt Chorezm területéről át-vándoroltak nyugatabbra, Kazáriába. Kifejezetten említi, hogy azOxus (Amu-Darya) megváltoztatta a medrét és ezzel a besenyőkállatállománya elpusztult volna, ha tovább maradnak. Sajnos azévet nem mondja meg, hogy ez mikor történt, de azóta ezeket abesenyő törzseket „kazár besenyő” néven illeti minden forrás és

69

egyben megjelöli új szálláshelyüket a Káspi-tengerbe ömlő Embaés Ural folyók közt. Így chorezmi szövetségből kazár keretbe ke-rülnek, de ez nem jelent nagy változást, mert a két szomszédosállam több ízben, huzamosabb ideig a kagánok rokonságán ke-resztül perszonál unióban élt. Közvetlen szomszédjaik itt is a so-kat emlegetett úzok s ha voltak is köztük kisebb helyi torzsalko-dási lehetőségek – s bizonyára voltak –, de innét ugyan semmiféle„lerohanással” nem űzték el besenyő fajtestvéreiket, mintGyőrffy írja, a 894 évben, hiszen még 922-ben mindkét népet otttalálja a híres arab utazók egyike, Ibn Fadlan. (Bővebb forrásMarquart 492.)

Győrffy tétele a magyar-besenyő ellentétről és Etelköz lero-hanásáról főleg az általa oly gyakran diszkreditált magyar króni-kák „hagyományaira” hivatkozva még a következőket állítja: „Alegrégibb magyar hagyomány ... csak az állatok elvesztését pana-szolja, amikor elmondja, hogy a magyarok előző lakhelyükön nemmaradhattak, mivel a sasok (régi magyar nyelvben ‘besék’!) úgyzúdultak le rájuk a fákról, mint a legyek s barmaikat és lovaikatelpusztították...” (f. m. 10. old.) Ez a „hagyomány” a harcoló no-mád szokásokkal egyáltalában nincs tisztában, hiszen a győzteseknem a gazdagságot és bőséget jelentő állatállomány elpusztításáratörekedtek, hiszen akkor a zsákmányt semmisítették volna meg.

A krónikákban valóban szereplő „besék”, azaz sasok, valóbanpusztíthatták a barmokat, le-lecsapva a fákról, de ezek nem az élőállatokra szálltak, hanem a vízhiány miatt elhulló dögökre. A leg-elésző állat sokkal jobban bírja az éhséget, mint a szomjúságot sszomja verésére a már jelzett katasztrofális aszály idején nemigenlehetett mód. Így Veres érvelései Győrffy állításaival szembennagyon ésszerűnek hatnak. Etelközt is sújtotta a szárazság és afelforrósult éghajlat, amely például lehetővé vette a vikingek fo-lyami és tengeri hajózását a Don, Volga és a többi folyamokon ésGrönland vidékén. Nem volt téli havazás, nem fagytak be a vizekés így a különben a Fekete-tengerbe ömlő vizek is megcsappan-tak, források kiszáradtak. A besenyők és magyarok első gondjatehát mindig a vízhiány állataiknak. Szemük előtt hullottak el abarmok és így jobb híján igyekeztek felélni őket.

Igen jelentős Veres ama megállapítása, hogy az Árpád-félehonfoglalást megelőző és azt követő három-három emberöltő

70

idejéből származó koponyák ezrein végzett vizsgálat megállapí-totta, hogy a fogazat teljesen fogkőmentes, ami arra mutat, hogyéletükben kizárólag hússal táplálkoztak. Mentették a menthetőt. Aföldművelés, szántás-vetés értelmetlenné vált és másból, mintegyre gyérülő állatállományukból maguk is igyekeztek a veszen-dő barmokat elfogyasztani.

Így már Győrffy ama tétele sem állja meg helyét, hogy a be-senyőket az úzok, a szomszéd rokon nép lerohanta volna, és ezzelindította volna a tőle nyugatabbra népek láncszerű továbbvonulá-sát. S még kevésbé a besenyőktől való félelem vitte a Kárpát-medencébe Árpád magyarjait, hisz ezek már több mint harmincéve ismerték Nyugatot, ahogy 862-ben már a mai Ausztria terü-letén csatároznak s ismerték a Duna-Tisza völgyét, amely akkormég sűrű nádasokkal, mocsarakkal telített földrész volt, ahova amegmaradt gulyák, ménesek örömmel vetették be magukat annyigyötrődés után.

OROSZ FEJEDELEMSÉGEKBármennyire előrelátó politikát is folytattak a bizánci császá-

rok, a Birodalommal szomszédos népek közti számos érdekel-lentéttel nem tudták felvenni a versenyt. Különösen a császárihatalomra áhítozó bolgár Simeon okozott nekik nagy fejtöréseket.Őt nem tudták holmi „adományokkal” lekenyerezni. Így nem ma-radt más hátra a parázs összetűzéseknél, mint a jól bevált mód-szer: rázúdítani a bolgárokra a szomszédokat. Így fordult a hely-zet 968-ban is. Bolgárok hatoltak át a Hemus-hegységen és nyo-multak Bizánc felé, mire a rettegő bizánciak gyors segélyt keresvemenesztették követek sorait az összes harcias néphez. Így kerül-tek a besenyőkhöz és a kijevi szlávok kialakulóban lévő fejedel-méhez, Sviatoslavhoz. Az elsők nem álltak kötélnek. Talán keve-sellték a zsoldot, vagy már jobban összebarátkoztak a bolgárok-kal, semhogy megtámadták volna őket. Sviatoslav azonban nagyérdekember lévén, elfogadta a felkínált ajándékot és hadaival abesenyők földjének megkerülésével betört Bolgáriába. Bolgárösztönzésre viszont a besenyők vonultak fel a kis szláv fejede-lemség ellen, amely akkoriban még Kijevvel szemben, a Dnyeperkeleti oldalán lévő Perejaslaevlban tartotta udvarát. Sviatoslav

71

nem számított a besenyők közbelépésére és családját szinte fede-zet nélkül Kijevben hagyta, mert az megerősített hely lévén, na-gyobb biztonságot jelentett és főleg a szabírok által épített vár ké-nyelmet nyújthatott az új főváros kezdetleges berendezkedésévelszemben.

A besenyők megtámadták Kijevet, ahol Olga fejedelemasz-szony unokáival együtt töltötte bizánci fényűzésben napjait, lévénő maga is bizánci herceglány, Helena névvel. A besenyő lovasságszoros zárlatot rendelt el a vár körül, sátortáborokat verve aDnyeper parti részeken és a dombos vidékeken. Az éhínség ésvízhiány már-már katasztrofális volt és Olga fejedelemasszony azéletmentés szempontjából és már a vár feladására készült. Bár aDnyeper vidék szláv lakossága csónakokon próbálkozott az ost-romlottak számára vizet szállítani, a besenyők azonban megaka-dályozták őket szándékukban. Így a város utcáit – Nesztor orosz„Őskrónikája” szerint – sírás és jajveszékelés töltötte be és más-napra már meg akarták nyitni a várkaput is, hogy kivonuljanak.Az általános kétségbeesés közepette egy ifjú vállalkozott rá, hogykilopódzik a várból, áthatol a besenyők gyűrűjén és segítségetigyekszik hozni. Az éj sötétjében leereszkedett a várfalakon éskezében lókantárt és zablát lengetve átszaladt a tábortűz mellettülő besenyők csoportjai közt, miközben állandóan és fennhangonkiáltozta kérdő szavakkal besenyő nyelven: „Nem láttátok a lo-vamat?” – Mire a besenyők észbe kaptak, már a Dnyeper vizébevetette magát és sűrű nyílzápor közepette sikerült a túlsó, keletiparton megmenekülnie. Sürgős segítséget kért és kapott Preticsperejaslawli helyettes vezértől, aki nagy csónakhadat gyűjtöttgyorsan össze és a Dnyeperen a vár alatt éktelen dobpergéssel éstrombitaszóval azt a látszatot keltette a besenyőkben, hogy magaSviatoslav tért vissza seregével a bolgáriai háborúból. A csel sike-rült is és a besenyő vezér személyesen találkozott a felmentő se-reg parancsnokával és ősi szokás szerint átadta neki kardját, íjátés lovát, mire válaszként Pretics viszont pajzsát, lándzsáját nyúj-totta át barátság jeléül. Mint Nesztor krónikája megemlíti: „aszkíta vezér pártus módon kezet adott a barátság megpecsételésé-re”.

Alig két év múlva, 970-ben a barátság már gyümölcsöző lett,mert a kiújult bolgár-bizánci ellentét során Svietoslav újra Bizánc

72

oldalára állt, és barátságával megnyerte a besenyők támogatását.Csatlakoztak a magyarok is, akik az Al-Dunánál átlépték a határtés az egyesült hadsereg 308 ezer jól felszerelt harcossal várták azirányítást. Közben azonban változott a politikai helyzet s Bizáncbarátaiból ellenségekké lettek. Tráciában mérhetetlen pusztítástvittek végbe. A bizánci fővezér és a későbbi császár, Bardasmentette meg a helyzetet azzal, hogy a besenyők csoportját lesbecsalva erősen megverte.

A gyorsan változó bizánci politika egy évre már Bizánc szö-vetségében találja a besenyőket. Sikerült őket rávenni, hogy ezekután mindig barátsággal viseltetnek egymás iránt. Bizánc termé-szetesen megoldotta aranyzsákjait és évi adófizetésre is ígéretettett. A feltétel ezért, hogy többé nem lépik át a Duna vonalát ésnem háborgatják a Birodalom határait. Volt azonban egy záradékais a békekötésnek, éspedig az, hogy a bizánciak kérése ellenére abesenyő fejedelmek nem voltak hajlandók Sviatoslav seregeit or-száguk területén átengedni. Nem akarták neki megengedni, hogyszárazföldi útjaikon átvonuljon, mert a 971-i békekötésnél a hadi-zsákmányokból méltatlanul ő kapta az oroszlánrészt. A gőgös ki-jevi fejedelem erre úgy határozott, hogy hadait csónakokon, víziúton szállítja országába. Nesztor szerint egyik alvezére, Snewaldviking vajda óvta az út veszedelmeitől s főleg a folyó medrétmeg-megszakító és a mederben lévő sziklaszirtek miatt kialakultzuhatagokra hívta fel előre figyelmét. A fejedelem azonban dia-dalittasan elengedte füle mellett a jó tanácsot és hajóira szállt.

A besenyőkkel bizalmas pereslavok közölték Aldeja nevűbesenyő barátjukkal Sviatoslav elindulását, mire az otthon maradtbesenyők sietve körülzárták a zuhatagok vidékét, várva, hogy afejedelem hajóhada partra kényszerül. A számítás bevált és a bi-zánci kikötőből hazafelé hajózó kijevi hadsereg kénytelen voltcsónakjait a partra vonszolni a zuhatagok erős sodrása miatt.Sviatoslav azonban nem adta meg magát, hanem seregével a víz-parton, Beloberesben tábort ütött, hogy kivárja a tavasz érkezését.Közben azonban élelmiszer fogytán nagy éhínség tört ki a tábor-ban s mikor mégis elvonulásra kényszerültek lándzsás-pajzsoskatonáit megtámadták a besenyők. A harc során a besenyő feje-delem, akit Nesztor krónikája Csur néven említ, maga végzett akijevi fejedelemmel, akinek koponyájából aranyozott ivókelyhet

73

készíttetett ötvöseivel, használva minden ünnepélyes alkalommaldiadala emlékére a kor szokása szerint. Nesztor barát bizonyáraelírta a besenyő fejedelem nevét, amely valóságban Sur-nak olva-sandó, mint ezt több történetíró állítja. Ésszerű is, mert a Sur törzsszállásterületein vonult vissza a legyőzött kijevi vezér.

Ezek a történeti események – sajnálatos módon – egyáltalánnem szolgálták a besenyők összességének az ügyét. Nem szer-vezkedtek meg a törzsek egymással úgy, hogy egy erős központihatalom jegecesedett volna ki körülöttük. Ellenhatásként viszont akis szláv fejedelemségek sokrétű etnikuma nagyobb várak körültömörült és az eredetileg gyenge, fegyvertelen erdőlakók komolyellenfélként számítottak a nyílt terepeken támadó, harcias népnek.Az apró fejedelemségek kialakulása már ekkor elkezdődik, bárnem a szláv felsőbbségtudatból, hanem a nagy folyókon, az Észa-ki-tengertől déli meleg vizekig hajózó vikingek vezetésével.

Eseménytörténet szempontjából kimeríthetetlen forráskénthasználható a Kijev melletti barlangkolostorok remeteéletét foly-tató írók csoportjának korabeli számos krónikája. A besenyők ui.ezeket a titokzatos, „fekete arcú embereket” megkülönböztetőtiszteletben részesítették és így módjukban volt az eseményekvalószínűsítő leírása. Legnevesebb Nesztor barát sűrűn írt sorok-ból álló krónikája, helyesebben „paterikonja”, azaz legendagyűj-teménye. Voltak a barlangi remeték közt olyanok is, akik a bese-nyőkkel vívott harcban részt vettek és bennük élt a gyűlölet agyorsan száguldó harcosokkal szemben és ez erősen befolyásoljaa krónikák, legendák hangulatát. Itt is az történt, mint a nyugatikolostori jámbor krónikásokkal, képzeletvilágukban burjánzik asok torzító részlet, az obsitosok nagyotmondása vetélkedik azáhítatos barátírók Istentől való kiválasztottság túlfűtött öntudatá-val. Röviden: ami szláv siker és győzelem adódik, Istentől adódikés az állatsorba helyezett besenyő kegyetlenkedése, harácsolása, agyehennára szánt ellenség önmagában hordja a pusztulást.

Sajnálatos módon azonban forrásokban nem válogathat akutató és tevékenysége az orosz őskrónikák primitív legendáibóla történelmi mag kihüvelyezésére kényszerül. Nyesztor, Polykárp,Ilarion és Akingyin igumen, azaz kolostorfőnök írásait egytől-egyig így kezelve sűrítem a történelmi magvat jelentő eseményeksorozatát, hisz ezek is alig-alig ismertek.

74

A besenyők és az apró orosz fejedelemségek viszonya állan-dóan változott az ellenséges támadások vagy baráti kapcsolatokközött, ezt a bizonytalan állapotot csak fokozta az egyes törzsekközötti belső torzsalkodás, amit az ijedt fejedelmecskék igyekez-tek kamatoztatni a maguk javára. A kijevi barlanglakó barátokkrónikái sorában alig találunk egyet is, amely ne látna e besenyőkharcában „isteni igazságszolgáltatást”, amely a kezdetbennesztoriánus szektához húzó orosz papság megfogalmazásábanegyre fokozta az ellenük szított gyűlöletet. Szerencséje volt a be-senyőknek, hogy ezek az aprócska városállamok, fejedelemségekis élethalálharcot vívtak a hatalomért. Novgorod, Murom, Tor-zsok és főleg Kijev hercegei bár ellenséget láttak a besenyőkben,hatalmi céljaik érdekében még házasságkötésekkel is igyekeztekbarátságukat megszerezni. A papság természetesen ellenezte ezt,hiszen besenyőben, varégban, azaz a vikingek utódjaiban egysze-rűen pogányokat látott, főleg azóta, hogy Bizánccal felvette akapcsolatot, felejtve az eredeti nesztoriánus szekta keresztényformáit. Az orosz nemzeti érzés összefogó ereje még egyre késettés ez talán a Bizáncból irányított egyházi politikának tudatosantámogatott szándéka volt.

A feljegyzett események során 978-ban Jaropolk muromi fe-jedelem nagy csapást mért a szomszédságában szállásoló bese-nyők hadaira. A legészakibb besenyő törzs egyedül vívta megösszetűzését a törzsszövetséggel ellentétbe került Ildea besenyőfejedelem vezetésével és mikor gyengének bizonyult, akkor semvolt hajlandó fajtestvéreihez fordulni, hanem Jaropolk leányát fe-leségül véve beállt apósa szolgálatába. Az ilyen lemorzsolódásokmég ekkor nem voltak veszedelmesek, mert a besenyők túlnyomóhaderején nem ütöttek végzetes rést, elannyira, hogy alig két évmúlva a kijevi Wladimir nagyfejedelem megtámadta Murom vá-rát, magát Jaropolkot és kivégeztette, mire Ildei besenyő fejede-lem és apósának, Vereskó nevű vezére az egyesült muromi orosztörzset a besenyőkhöz menekítették. Több történészünk azon avéleményen van, hogy ez a muromi vezér lett a mai Velence ala-pítója, miután Ildei besenyő fejedelem leányát feleségül vette.

Wladimir kijevi nagyfejedelem első győzelme a besenyő tör-zsek egyikén már eléggé meglazította a harcias törzsszövetségerejét és ezt igyekezett is kihasználni folytonos támadásai soro-

75

zatával s főleg azzal, hogy bizánci módszert alkalmazva ellensé-geskedést keltett a besenyők sorában és kihasználta gyengeségü-ket. Több esetet említenek a barlangkolostor krónikásai, hogy azorosz hercegnőkkel összeházasodott besenyő törzsfők férjeiketegymásra uszítják s bizonyára nem puszta női szeszélyből, hanemapjuk irányítására.

Wladimir 988-ban már majdnem általános támadást indított abesenyők ellen és részleges sikereket ért el. Megelégedetten győ-zelmei sorozatával, fogadalmat tesz, hogy áttér a bizánci keresz-ténységre s hogy megépíti a kijevi S. Sofia egyházat. Szándékátbe is váltotta és mikor elindult Chersonba, hagy ott a görög papokmegkereszteljék, útközben csatlakozott hozzá Metimag besenyőfejedelem is népével és harcosaival, aki szintén bizánci hitre tért.Mondanunk sem kell, hagy Metimag felesége szintén orosz her-cegi családból származott.

A sorozatos vereségek több besenyő törzset arra ösztökéltek,hogy nyugatra vagy a Balkánra vonuljanak. Így a magyar Gézanagyfejedelem uralkodása idején Magyarországra is érkeztek na-gyobb besenyő csoportok nemzetségfők kíséretében.

A 993. évben azonban mintha fordult volna Wladimir sze-rencséje. A fehér horvátok földjének meghódítására felkészülten,vonulás közben a besenyők megjelentek a Sula folyó partján, mi-re az orosz sereg megállt és napokig farkasszemet nézett egymás-sal a két tábor. A trubesi szorosnál, a mai Perejaslaw mellett voltaz első kísérlet az összecsapásra, de az orosz óvatosan visszavo-nult a folyó ingoványos partjaira és tovább várt. Végül a bese-nyők megunták a várakozást és átküldtek egy követet Wladimirtáborába, felszólítva őt, hagy döntse el a csata sorát a két féltőlkiküldött párbajvívók küzdelme a seregek helyett. Wladimir elfo-gadta az ajánlatot és önkénteseket kért a párviadalra, de csak négynap múlva jelentkezett egy apa négy fiával, akik közül a legerő-sebbet ajánlotta a páros viadalra. Az eseményt az orosz primitívkrónikák természetesen nagyon kiszínezve írják le, csak azt hall-gatják el, hogy maga a vállalkozó bajnok maga is besenyő volt,bár a jámbor barátkrónikás a nevét Pöröjből Perejaslawra torzí-totta. A legenda adatai szerint Wladimir az ő neve megörökítéséreépíttette fel a Sula menti Perejaslaw várost. A tények azonbannem felelnek meg a kronológiakövetelményeknek, mert a város

76

már régebbi, éspedig szarmata alapítás és semmi köze a besenyőpöröly, azaz kalapács névhez, ha csak nem átvitt értelemben. Merta párbajban sajnálatos módon besenyő besenyő életére tört, test-vérharcot jelentett. A lelkendező barát-krónikás természetesenDávid-Góliát párhuzamot lát a győzelemben az oroszok javára,miközben Isten átkát szórja erre az „ördögi besenyő” népre.

De már 994-ben a besenyők visszaadják a csapást, betörnek akijevi fejedelemségbe és egészen Wasilevig hatolnak Novgorodirányában. Wladimir minden erejét összeszedve siet eléjük, de aseregét a besenyők tőrbe csalják és majdnem megsemmisítik.Maga a nagyfejedelem is alig tudja megmenteni életét azzal, hogyegy híd alá bújva várja ki az éjszakát, míg a csatazaj elcsitul ésfegyvereit is elhajigálva gyalogosan bandukol megfutott maradékserege után.

A besenyők nyolc nagy törzse komoly teret töltött be Bizáncés az orosz apró fejedelemségek területei között. Az átmenő ke-reskedelem minden mozdulatát ismerték szárazon és vízen egy-aránt. Konstantin császár tanácsaiban fiához nem ok nélkül emle-geti oly gyakran és hangsúlyozva a besenyőktől való mindkétrészről való függést. Cherson főként fontos volt Bizáncnak, merta mai Ukrajna akkori területe a görög főváros éléskamrájánakszámított. Tudatában voltak ennek a besenyők is és bár a barát-krónikák folyton csak a besenyők vereségeiről áradoznak, bizonyaz orosz és bizánci haderők sokszor megfutottak előlük. Értettek anyílt síkon dúló harc mellett a várostromhoz is, de főleg körülzá-rással vágták el az erődítményeket a külvilágtól, kiéheztetve avárvédőket. Így történt 995-ben is, amikor kihasználták Belgorodvára környékét és a szokásos türelemjátékkal kiéheztették a lakos-ságot. Már-már feladták a várat, de egy öreg és ravasz tanácsos-nak az az ötlete támadt, hogy pár utcában, a várkapuhoz közelzsúfoljanak fel minden élelmet, tereljék oda a még megmaradtvágómarhát és látszólag hanyagságból engedjenek beosonni avárba kémeket. Így is történt s mikor a kémek beljebb is akartakhatolni az üres utcákon, egyszeriben megrohanták őket, de egybenfutni is engedték, hogy jelentést tehessenek főnökeiknek. Így az-tán áradoztak az élelmiszerbőség felől. Erre a jelentésre a besenyőhad elvonult a vár alól, feladva az ostromot.

77

Ezután már huzamosabb a béke a besenyők és kijevi fejedel-mek között. Annyira, hogy Radman besenyő fejedelem fiávalegyütt meglátogatja Popovics kijevi nagyfejedelmi kenéz udvarát,akivel holtáig igen jó barátságban, sőt talán rokonságban élt.Annyi bizonyos, hogy Radman egyik fia orosz hercegnővel kötöttházasságot a barlangi szerzetesek segédletével lezajlott nagy ün-nepségek során. Feltehetőleg az a törzs, melynek Radman volt afejedelme, ez alkalommal bizánci módon meg is keresztelkedett.A béke az oroszok felé azért is tart, mert ebben az időben a bese-nyők főhada Magyarország és Erdély ellen indít nagyobb szabásútámadást 1002-ben, de Szent István sikerrel száll velük szembe.

Két év múlva ismét megindul a besenyő-orosz vetélkedés, demost már nem Kijev, hanem Bielgorod ellen. A béketörő besenyőfejedelmet Temirnek hívják és Popovics, a kijevi nagyfejedelemsiet a város megvédésére és az ütközetben a besenyő vezér a csa-tatéren marad holtan.

Wladimir, Nyesztor szerint, 1015-ben a már-már kialakuló-ban lévő kijevi nagyfejedelemség keretébe kényszeríti Murom ésaz északibb Novgorod hercegségeket is, de közvetlen halála előtthárom fia közt újból három független fejedelemségre osztja fel.Kijev vára és fejedelemsége Borisz hercegnek, apja kedvencénekjutott a családi törvények mellőzésével, mert jog szerint Wladimirunokaöccsét illette volna, Murom pedig Jaroszláv hercegé lett, akinem nyugodott bele apja végrendeletébe és pártot szított Boriszellen a besenyők segítségével. Közben azonban kiszabadult a vár-börtönből a későbbiekben oly nagy szerepet játszó Svatopolk her-ceg is, akit a nagyfejedelem még utolsó éveiben fosztott megrangjától és vagyonától, mert már akkor több ízben jelét adta elé-gedetlenségének Wladimir tervezgetett ország felosztásávalszemben. Kitörve börtönéből, magához kaparintotta a nagyfeje-delem kincstárát és szétosztogatta a segítségére siető besenyő fe-jedelmek közt.

Nyestor barát szerint 1015-ben a nagyfejedelemség felosztásaután Jaroszláv, Novgorod fejedelme nem volt annyira önálló,hogy testvérét, Boriszt népszerűségében mellőzhette volna. Ezértelfoglalta csellel Kijevet és a besenyő-norman haderőket is sike-rült a maga oldalára csalogatni. Még élt Wladimir, mikor a két

78

testvér összeütközött és a számban nagyobb orosz had lett agyőztes.

Úgy látszik, Jaroszláv továbbra is érezte a besenyők bizalmátmaga mögött, mert Boleszláv lengyel királlyal hadba keveredvén,ismét besenyőivel támadta meg ellenfelét. Ez a háborúskodás ishátrányos volt a besenyő könnyűlovasságra. Szakácsa és szemé-lye körüli bizalmi emberei egytől egyig besenyők. Elgondolásomszerint a novgorodi fejedelem gyengeségét a besenyők ügyesenelősegítették, hogy Kijev és Murom hátterében az orosz-varégerők ne tudjanak megerősödni.

A barlangkolostori paterikonok, azaz legendák, szinte éventebeszámolnak egy-egy besenyőkkel folyó háborúról 1002-1033között. Bár már a besenyőknek saját nagy városaik, Duna ésDnyeper parti erődítéseik, sőt a Fekete-tengeren kikötőik vannak,erejük egyre fogy az állandó vérpocsékolásban. Kereskedő réte-gük már láthatta előre a végveszélyt és ekkor indul meg Magyar-ország felé a csoportos kivándorlás. Főleg a Chorezmiában zsidóvallásra tért krím-félszigeti besenyők mentették át családjaikat ésvagyonukat nyugatra. Anonymus krónikájának zárósoraiban sze-replő Thonuzoba is ezekhez tartozott, a híres zsidó Obedja csa-ládból. Talán reája vonatkoztatható a Szent István életéről szótó„kisebbik legenda” ama híradása, hogy a király utolsó uralkodásiévében pár nagyon gazdag zsidózó besenyő család arannyal-ezüsttel megrakott szekereivel, István engedélyével, a Tiszamentére betelepülhetett, de útközben kirabolták és részben legyil-kolták őket. A megmenekültek a királytól kértek igazságszolgál-tatást, aki a tetteseket felakasztatta. (Kis 1. 33.) Támogatja ezt afeltevést, hogy az eleddig besenyőbarát Jaroszláv 1033-ban teljesegészében ellenségévé válik hajdani szövetségeseinek. Az történtui., hogy Miciszlav kijevi nagyherceg halálával az egész Oroszor-szágot Jaroszláv örökölte utána s mikor Novgorodban hírét vette,hogy a besenyők Kijevetés környékét prédálják, sietve vonul dél-re, hogy felvegye velük a harcot. Hosszú hetek után végre sikerültis a besenyő hadakat szétszórnia és Kijev felszabadult.

Oknyomozó történészek szerint azonban a kis orosz fejede-lemségek nem a saját erejükből szabadultak meg a számukramindig veszélyes ellenféltől, hanem a nagy keleti szárazságokután nyugatra kényszerült úzok által. Ezek elől vonult az összes

79

besenyő törzs a Dnyeper keleti oldalára, feladva szálláshelyeiket.Annyi azonban bizonyos, hogy a besenyők állandó hadjárataikésztették az önmagukban gyenge és egymás ellen mégis folytontorzsalkodó szláv államocskákat végső összefogásra és Jaroszlávalatt már kialakul bennük az egységes nemzeti önérzet, főleg ak-kor, amikor már a barlangkolostorok igumenjei – főpapjai – nemgörögök többé, hanem született oroszok, bár többek közülük, mintpl. a novgorodi püspök, Zydiata, besenyő származású, a kijevipedig – Marion – kazár eredetű családból származik.

A harcias úzok, akiket a besenyők már a Káspi-tenger ésAral-tó felső partjain megismerhettek, hatalmas tömegben özönlikel a Volgától a Dnyeperig terjedő sztyeppét s nincs erő, aki nekikellent tudna állni. Jaroszláv is felhasználja a maga államszervezőlátásával az új ellenfelet és nem ütközik meg vele, hanem a régit,a besenyőt szorítja ki a szomszédságából az újonnan jöttekkel. Abesenyők ekkor vonulnak egész haderejükkel, teljes számú tör-zseikkel Moldvába, az Olt-völgybe és Dobrudzsába, ahol már abizánci hatalom érdekeit sértik és veszélyeztetik. Ekkor tömörítierejét a Besenyőország Erdély határán, amelyet több alkalommalbeszáguldott könnyű lovasságával. Ezek az új szomszédokkal ví-vott harcok azonban már új fejezetbe kívánkoznak. Annyi bizo-nyos, hogy a besenyők törzsszövetsége, amely eddig is laza volt,most még inkább megtépázva nézett bizonytalan jövője elé...

KAPCSOLATOK BIZÁNCCALBizánc nagyon komolyan vette az újonnan feltűnt szomszéd,

a besenyők hadi erejét. Jellemző erre Konstantinos császár fiához,a későbbi Roman császárhoz írt tanácsa, a „Birodalom kormány-zásához” című könyvében. A levélrészlet igen megszívlelendő ta-nácsokat nyújt a fiatal trónörökösnek a besenyőkre vonatkozómagatartás végett. S közben csak úgy zengi a besenyők dicséretét,akik nem átfutó kalandorok a Birodalom történetében, hanem ál-landó és számottevő szomszédok. Konstantinos apai gonddal óvjafiát, hogy ezt a tényt ne veszítse soha szem elől. De halljunk párrészletet ezekből a bölcs tanácsokból.

A leendő császárnak mindig békében kell élnie a besenyők-kel és kerülnie kell minden súrlódást, hogy az összetűzést elke-

80

rülje velük. El kell őket halmozni ajándékokkal, hogy Chersont,azaz a Krím-félszigetet ne háborgassák. Fontos ez, mert az ittenikikötőkön keresztül áramlik Bizánc kapui felé a gabona- és mar-hakereskedelem. Cherson háttere volt a császárváros legfontosabbélelmiszerellátója, itt hordták össze észak nélkülözhetetlen termé-keit.

Régebbi tapasztalatok alapján a besenyőkhöz küldendő kö-vetek magatartásáról is van szava, tanácsa. Szerinte a hajón érke-ző követ küldjön előre valakit társai közül, hogy a besenyőket ér-tesítse jöveteléről és császári megbízatásáról valamiféle írást vagyjelet adjon át a nép felettesének, biztosítva jó szándékáról. Míg aküldönc előremegy, addig a követ biztonság kedvéért maradjon ahajón és itt várja be, amíg a besenyők elfogadják a tárgyalást ésmikor ez lezajlott, kérjen tőlük kezeseket, túszokat, hogy a száraz-földön semmi bántódása ne legyen. Míg a követ felkeresi a bese-nyő uralkodót, addig ezek a kezesek maradjanak a hajón. Ugyan-akkor a követ is adjon kíséretéből rangosabb túszokat.

Megérkezve a besenyők táborába, bonyolítsák le a kívánatosszerződéseket, amiket a besenyők saját szokásaik szerint pecsé-telnek meg és esküt tesznek, mire át kell nekik adni a császáriajándékokat. Ugyanakkor a követ a besenyő uralkodó környeze-téből a magasabb rangúak sorából többeket kinevez a császár ba-rátjának és visszatér a hajóra.

Pótlólag még arra is kiterjed a császár figyelme, hogy a leen-dő császár szívére köti, miszerint a besenyő uralkodóhoz küldöttlevél pecsétje ne a szokásos ólomból legyen, hanem két solidussúlyú aranyból préselt aranypecsét, hogy ezzel is kifejezze irántaa tiszteletet.

A tapasztalatait fiának átadó apa ugyancsak kitér a besenyőés viking kapcsolatok békés, barátságos voltának szükségességéreis, akik egymással szomszédságban élnek. Bizáncnak fontos lévénmindkét nép az átmenő kereskedelem zavartalan lefolytatására.Ezért fontosnak tartja fia szívére kötni, hogy a két nép közti ba-rátságot ne zavarja. Fontos volt ez a Birodalom szempontjából,mert Bizánc szívesen fogadta zsoldjába a kitűnő viking hajósokat,akik viszont csak a besenyők által ellenőrzött Dnyeperen tudták abizánci kikötőt a Fekete-tengeren át megközelíteni. Azt is meg-tudjuk tőle, hogy a vikingek ökröket, lovakat, juhokat vásárolnak

81

cserekereskedelem formájában, vagy bizánci arany solidusokért.Ezért, ha a két nép nincs békében egymással, Bizánc külháborúiranehezen tud magának zsoldosokat verbuválni. Különben is, a be-senyők akkor támadhatják meg a vikingeket, amikor akarják, lé-vén a besenyő igen bátor és harcias nemzet és így a szövetségvelük kétszeresen is fontos.

A „vikingek” – vagy ahogy a szöveg nevezi őket: „rousi”, az-az „vörösek” – a besenyőkkel való békesség nélkül nem jutnak leBizáncig sem kereskedelmi, sem szövetségesi szándékkal, mert aDnyeperen a híres zuhatagok előtt a sziklás folyamból kénytele-nek négy ízben is szárazra vonszolni hajóikat, hogy a partokonökrökkel továbbszállíthassák egy-egy darabon és ilyenkor egé-szen a besenyők tetszésének vannak kiszolgáltatva.

Konstantin császár körültekintő és előrelátó politikus lévén,komolyan mérlegelte, egybevetette a Birodalom határain élő né-pek haderejét. Így a magyarokét, akiknek a kapcsolataiból szinténvoltak saját, de főleg írott források is. Legérdekesebb jelen tanul-mány szempontjából a besenyők és magyarok hadászati összeve-tése, amely a besenyők előnyére vall. A császárkrónikás fia oku-lására régebbi bizánci beszámolókból merítve írja, hogy Gáborbarát követségben járván a „türköknél”, azaz magyaroknál, talál-kozott Árpád és Kurszán magyar vezérekkel, hogy I. Román csá-szár megbízásából rábeszélje őket egy besenyők elleni támadásra.A találkozás az Al-Duna egyik révjénél történt. Gábor barát aszokásos ajándékok átadása után felolvasta a két magyar vezérelőtt az aranypecsétes császári levelet. Arra kéri, buzdítja benneőket a császár, hogy támadják meg a besenyőket, akik elfoglaltákEtelközt, régi otthonukat. Így közelebb lennének a Birodalomhatáraihoz. Idézve szó szerint a császár elbeszélését: „A turkokfejedelmei egyhangúlag felkiáltottak: Mi a besenyőkre nem táma-dunk, mert nem tudnánk vagy bírnánk ellenük harcolni, minthogyföldjük nagy, népük sok és vitéz gyerekek nagyon. Erről előttünktöbb szót ne ejts, mert hallani sem szeretjük...”

Ma már természetesen többet tudunk erről a vallomásról:nem támadták volna meg őket a magyarok, már csak azért sem,mert soraikban ekkor szép számmal szerepelnek a besenyők, sőtKurszán maga is a „kangár” besenyők törzsének egyik nemzet-ségfője volt, aki már a késői avarok kísérőnépének leszármazott-

82

jaiként osztotta meg a hatalmat Árpád fejedelemmel. De jellemző,hogy a besenyők tekintélye ebből az epizódból is roppant nagy-nak érződik a császári beszámolóból.

Sokaknak okozott fejtörést Bíborban Született Konstantin ál-lítása, miszerint a „turkok” Kazária minden hadjáratában mint se-gítő erők szerepelnek. A kazár kagán és Lebed „vajda” közöttcsaládi kapcsolatokról is tud s még tovább menve aprócska rész-letekben, megemlíti, hogy a „türk” vajda és a kazár hercegnő há-zassága meddő volt és ezért nem mélyült el a kapcsolat a két népközt szorosabb együttműködés. Ennyi részlet után azonban egy-szerre csak mint végszóként kijelenti, hogy a „turkok” három évigéltek Kazária közelében, mint szövetségesek.

A nyilvánvaló tévedés a „három év” körül került bele a csá-szár krónikájába. Ezalatt ugyancsak nem sok háborúban vehettekegyütt részt és még kevésbé bizonyult a „türk-kazár” házasságmagtalannak. Érezve az idő szűkre szabott hároméves keretét,több tudós megkísérelte az eredeti kéziratban szereplő „T”, azazgörög „tau” három jelentését valamiképpen helyesbíteni. A kí-sérletek meddők maradtak és egymásnak is ellentmondtak. Ma-gamat is érdekelt a titokzatos „tau” és Párizsban jártamkor sze-mélyesen is meggyőződtem, hogy a császári krónikás: „Gr. 2009”jelzés alatt számon tartott kéziratában a „tau” alatt egy kis ,jotá’szerepel és ez paleográfiailag annyit jelent, hogy a „t”-vel jelölt„három” számot százszorosára emeli. Így már érthetőbb a„türkök” és kazárok háromszáz éves törzsszövetségben, államke-retben való együttműködése.

A türk népnevet idézőjelbe teszem, mert az említett császárikrónika egykorú társai szír, arab és óorosz írott forrásokban nem-csak a magyarokat, hanem a besenyőket is türköknek mondják ésez a gyakorlat „szkíta türk” formában egészen a XII. századighasználatban marad, különösen a Komnenos Anna-féle leírások-ban.

Végtelenül fontos adat tehát, hogy a besenyő-magyar nép há-romszáz évig Kazária keretében egymás mellé települtségéről tu-dunk. Természetesen ez a három évszázad huzamosabb időre iskiterjedhet, mert a források mindegyike a kazárokról szól elsősor-ban és csak másodlagosan említi meg a „türköket”, akik a kazárkagán kérésére Heraklios bizánci császár segítségére siettek a

83

perzsák ellen viselt, 624-ben lezajlott hadjáratában. A szír forrá-sok közül a jakobita antiochiai pátriárka, Szir Mihály„Chronográfiája” „turkiye” néven említi őket ebben a hadjáratbanII. Kuskoe perzsa király ellen. E népnév többese arra enged kö-vetkeztetni, hogy a kazár állam keretében élő törökös törzsek közta Besenyő is szerepel. Chabot, aki az említett forrásmunkát kiadtaa szövegben szereplő Csur nevet külön kiemeli és azonosítja aProkopios írta gót háborúban annyira fontos Csur kapu védelmé-vel megbízott nép nevével. Ez pedig nem más, mint a besenyőkegyik legjelentősebb Sur törzsének a neve. (Chabot, 1900-1910.364. 3. jegyzet.)

A bizánci Heraklios és perzsa II. Kusroe közti hadjárat 624.évi dátumát szokták a kazárok első megemlítéseként tekinteni. Er-re azonban rácáfol egy másik szír forrás, éspedig Efezusi Jánosegyháztörténete, aki 585-ig írta le a bizánci császárság eseménye-it. Itt is szerepelnek a kazárok, „akiktől a türkök 585-ben nyugat-ra vonulnak”. (Baumstark, 1922. 182.) Ez a dátum jelen tanul-mányban azért jelentős, mert az Etelközben való 303 éves tartóz-kodás tartamát hozzáadva kerek 888 évszámot adja, tehát az Ár-pád-féle honfoglalás előkészítő korszakához érünk. A besenyőkSur nagytörzse az 585-ben „nyugatra vonuló” türkök sorában voltés így Etelközre éppen úgy gondolhatunk, mint az avarokkal kap-csolt törzsek egyikére. S ez esetben a „nyugatra vonulás” a Kár-pát-medence területére is vonatkoztatható, amikor is az avarok el-ső nagy hulláma itt megtelepedett ebben az esztendőben.

TURÁK ÉS KEGEN TESTVÉRHARCABesenyőország végzetes belső testvérharcban vérzett el a XI.

század derekán. A Káspi-tenger partjáról már a Krím-félszigetmocsaras vidékéig széltében-hosszában amúgy is folyt az életha-lálharc a kazárok szövetségében fellépő úzokkal, de ez a vesze-delmes közelség önmagában még nem lett volna döntő, ha a be-senyők törzsszövetségében nem léptek volna fel áthidalhatatlanellentétek.

Nem tévesztve szem elől az oknyomozó-történet legújabbanfelbukkanó adatát a X-XI, századok világraszóló katasztrofálisaszályairól, VERES P, megfogalmazásában (1972 és 1977

84

passim) véleményem szerint még a testvérháború is a legelőkértvaló versengésre vezethető vissza, bár a Bizánci Birodalom trón-bitorló császárainak, főleg Tornikios al-Duna menti kormányzó-nak (1047) intrikái is közrejátszottak az ellentétek kirobbanásá-ban.

A nagy besenyő tragédia főszereplőiről, Turák fejedelemrőlés Kegen nemzetségi vezér egyéniségeiről a különben szűkszavúbizánci krónikások festenek színes képet. Ez nem is csoda, hiszena Besenyőország és Bizánc egyformán benső hatalmi harcokkalvolt lefoglalva és a két nép küzdelmének komoly kapcsolataivannak.

Bár a görög krónikák írói csak kb. ötvenéves távlatból tekin-tenek vissza történetírásukkal, ez nem zavaró, hisz egy emberöltőemlékezetének határain túl nem torzítják az eseményeket, bár anevek írásában sok a ferdítés, de ez már a kényelmes bizánci fül-nek kiejtett téves leírásából származik és megszokott jelenség.Legfontosabb a krónikások közt Kedrenus „Historia”-ja, Attaleiat„Compendiuni”-a és a császárlány, Kommenos Anna „Alexiadé”-ja, melyek mindegyike zsúfolva van a bizánci közéletben és poli-tikai vonalon szereplő besenyők esemény-történetével. Hihetet-len, de eleddig ezeket a forrásokat alig-alig használta a magyartörténetírás, de főleg a tanítás. Ha a magyar értelmiség ama réte-gét, amely a két háború közt akár a legmagasabb egyetemi síkonszerzett magának tudást, ma megkérdeznénk, hogy mit tudnamondani pl. Hannibal pún vezérről és mit Turák és Kegen bese-nyő testvérharcáról, a válasz a pún háborúkkal még csak úgy,ahogy összecseng, de a rokonnép nagy egyéniségéről még csaksejtelme sem lenne. Ez a szomorú tudatlanság a II. világháborúután mindössze annyit változott, hogy ma már Hannibal neve isteljesen ismeretlen a sok orosz „marshal” mellett s ma már ma-gukról a besenyőkről is csak a szakemberek vékony rétege és azőskutatással foglalkozó és a „tudományos világ berkeiből kizárt”autodidakták csoportja alkot a valóságnak úgy, ahogy megfelelőképet:

A rumán P. Diaconu, aki viszont a besenyőkérdés legfelka-pottabb „szakembere”, rendkívül sokat foglalkozik a két besenyővezéregyéniséggel, hiszen minden argumentumot meg akar ra-gadni annak bizonyítására, hogy Besenyőország valójában nem

85

létezett és hogy főleg az „autokton dák-rumán őslakosság” mek-kora szerepet játszott a Bizánc ellen folytatott hadjáratokban.Nem szándékom vitázni, hiszen a rumán történetírás alapjai ho-mokra épülnek, bármennyire sziklaszilárdnak is állítják őket. Azpersze megint más lapra tartozik, hogy egy bölcs mondás szerint:„Az igaz az, amit annak hisznek” elv manapság a tudományos vi-lágot is elöntötte, főleg a soviniszta történészek ügyeskedésefolytán...

Diaconu vérengző, szadista színekkel festi a besenyőkről írt,sűrűn és főleg idegen nyelven megszerkesztett képet. Szerintemég a csecsszopó gyereknek sem kegyelmeznek és lábuk nyománmég fű sem nől... Be kell vallanunk, hogy a Turák-Kegen-féletestvérharc során valóban előfordultak kegyetlenkedések, amikorbesenyő besenyő ellen fogott fegyvert, de koránt sem voltak aharcok esztelen tömegmészárlások, mint ahogy az elfogult firkászazt állítja. De ekkora kitérő után folytatom a besenyők legtragiku-sabb testvérharcáról a bizánci forrásokból összeszűrt adatokat.

A besenyők és Bizánc között már-már annyira rendeződött aviszony, hogy Besenyőország nagyjövő elé nézhetett. Kiterjedésea Fekete-tenger Krím-félszigettől a Duna-deltáig terjedő bőségesvízzel és legelőkben dús fűvel megáldott vidék volt déli határa,városaik a folyamok torkolatainál sorakoztak s észak felé az ap-rócska orosz fejedelemségek és lengyel föld határolták. Ekkormár Kedrenus és Komnenos Anna szerint 800 500 fegyverforga-tó, harcias katonai ereje valóban félelmessé tették szomszédjaielőtt annyira, hogy igyekeztek szövetségesül megnyerni. Így a bi-zánciakkal már pontos határmegállapításon nyugvó kölcsönösenelfogadott meg nem támadási szerződésük volt 1038 óta. Igaz, eza szerződés a nyugtalan vérű törzseket elkedvtelenítette, és márönmagában hordta a testvérviszály magját.

Az 1036-1047 közt tartó békeszerződés Bizánc és a besenyőkközött megszilárdította a jószomszédi viszonyt. Élénk kapcsolatvolt kereskedelmi, politikai, sőt kulturális vonalon a két nép kö-zött. Mint Nicetas Acominatus írja, nagyon sok görög megtanultaa besenyő nyelvet és Bizánc utcáin, lóversenyein egészen meg-szokottá vált ez a „barbár” nyelv. Fokozta a politikai kapcsolato-kat az is, hogy a bizánci császárok legmegbízhatóbb testőrei, ta-nácsadói besenyők sorából kerültek ki.

86

Ezt a szépen fejlődő kapcsolatot egy időre megszakította bal-káni tartományok kormányzójának, Tornikiosnakzendülése a bi-zánci udvar ellen 1047- ben. A besenyők zöme a trónbitorló „újcsászár” mellé állt és ez elmérgesítette a két nép kapcsolatait Be-senyő részről végzetszerű Turák nagyfejedelem és Kegen nemzet-ségfő közti vetélkedés kiéleződése. Turákról a korabeli bizánciírók élénk színekben emlékeznek meg. Szerintük a „kangár” ne-mesi ágból származott és ezért népe tisztelettel vette körül.Nyesztervári udvarában békés és a besenyőknek újszerű életet élt,szerette tudósait, énekmondóit hallgatni, de kerülte a megszokottharcias életmódot, került minden vérontást. Kitért még az egyreerősebben támadó úzok elől is, hogy Bizánc és az új nép között nekelljen a hátrányos ütköző szerepét játszania.

Hogy elkerülje a harcot besenyők és úzok közt, feladta aDnyeszter torkolati fővárost és a Duna-deltai szigetekre telepedettát, lovas seregét családjával együtt a part széli mocsaras vidékreszállásolta be. A területek részleges feladása a háború elkerülésé-re nem vezetett eredményre. Az öreg Kilter nagyfejedelem, Turákapja még élt és nem mozdult el a Don vidéki szállásbirtokokrólfiával együtt, hanem kedvenc vezérével, minden besenyők meg-csodált és rajongva szeretett hősével, Kegennel együtt megkísé-relte az ellenállást. Kegen népszerűsége napról napra nőtt ésTurák, apja halála után, attól tartott, hogy a törzsszövetség Kegentválasztja nagyfejedelemmé. Elhatározta tehát, hogy vetélytársátelteszi láb alól. Bizalmas emberét, a kitűnő nyilazó Mugát bíztameg, hogy elegyedjen el szolgájával együtt, hogy az úzokkal fo-lyó csatározások közepette hátulról lője le. Az orgyilkosság azon-ban meghiúsult azzal, hogy Kegen emberei véletlenül meghallot-ták a bérgyilkos és szolgája tanácskozását és mindkettőt sátorukrúdjára felakasztották.

Az alattomos terv csődöt mondván, Turák most már nyíltanlépett fel Kegen ellen és kiadta a fejedelmi parancsot, hogy ellen-felét elfogják és kivégezzék. Kevésen múlt, hogy az üldözött ve-zér kevesed magával a Borysten mocsaraiba tudott menekülni.Innét küldözte követeit a törzsszövetség fejeihez, hagy általánoslázadást szítson a nagyfejedelem ellen. Ez részben sikerült is,mert a 13 törzs közül kettő, a „kangár” eredetű Velemér (görögelírásban: Belemarn) és Pazman (görög torzításban Paguman) tör-

87

zsek elpártoltak a vérszomjas Turáktól, hogy Kegen vezetesérebízzák magukat. Turak most az egyszer a hozzá hű maradt tizen-egy törzs élére áll és megütközik a két elpártolt részleggel. Óriásiszámbeli fölényét a nagyfejedelem bíztató jelnek véve támadt ésvalóban megfutott a Velemér és Pázmán törzs és Kelten vezetésé-vel a Dunán átúsztatva az alig 8 négyzetkilométernyi jalomicaszigetre telepszik közel 20 ezer lovasával, miután az asszony- ésgyereknépet biztonságba helyezi a Duna parti mocsarakban. Innéta bátor vezér lovasaival újból kiúsztat a Duna déli oldalán ésmegjelenik a bizánciak helytartójánál, Mihály stratégosnál, hogya császártól menedéket és szabad megtelepedést kérjen. A hely-tartó szívesen fogadja a menekülőket és személyesen kíséri Bi-záncba Kegent. A császárvárosban óriási örömet jelent a besenyővezér megjelenése és maga IX. Konstantin Monamaq (1042-1055) megy eléje. Kelten megkeresztelkedik bizánci rítus szerint,patríciusi tisztséget kap és a Bizáncban élő besenyők közössége isszeretettel fogadja. Ezek kíséretében egy Euthymius nevű főpapés barát kísérete Dorostolba megy, Mihály stratégos székhelyére,hogy az itt maradt besenyő harcosokat, a Velemér és Pázmán tör-zsek egész nemzetségét megkeresztelje. Kelten a császártól az Al-Duna déli partjain három várat és óriási kiterjedésű, dús legelőketkapott népe állatállományának és főleg a híres méneseinek. APázmánok rokonsága igen kiterjedt lévén, a 900-as évek elejénBizáncba kivándorolt családok révén, akik a Csik-törzs messzehíres lóversenyzőinek csoportját alkották és Theophanos császár-leányt Bajorországba is követték III. Ottóval kötött házasságaután.

Az Al-Duna menti három megerősített vár a hajdanvolt rómailimesek vonalán áll, melyet Trajanus császár légionáriusai építet-tek. Még létezett az Olt völgyi híd is, a brit légió alkotása. Ezt avidéket kapta Kelten mintegy határőrségként saját fajtájabeli be-senyők ellen. A várak élete mozgalmas, környékük gazdag lege-lőket nyújtott a hatalmas juh- és marhaállománynak, amely a be-senyők legfőbb gazdagságát jelentette. A kulturális élet is megin-dul, és mint később látni fogjuk, az eredeti nesztoriánus vallásmár-már visszavonulóban ezen a dobrudzsai vidéken, ahol a bi-zánci kereszténység a hivatalos vallás a besenyők között. Papjaika murfatlári vidéken remeteségbe vonulnak és hagynak magukról

88

rovásírásos emlékeket Konstanzától Palánkáig Kelten az úr meg-fordulnak nála olyan katonai méltóságok, mint a Kelet-Balkán pa-rancsnoka a mai Vidinből, a híres Paradunavon kormányzója,Katakalon Kékumenos. A legközelebbi hivatalos bizánci őrségtöbbnapos lovaglásra volt.

Kelten vendégül látta a kereskedelmi hajón hozzá érkező Fe-ketelábú János pátriárkát is, aki két szentbeszédben dicsérgeti az„északi szkíta barbárok” vendégszeretetét és főleg azt, hogy acsászárhűségükön tört meg Tornikios lázadása és trónbitorlása is.Ez maga nagy esemény volt, melyben a besenyők elsőrangú sze-repet visznek. Nemcsak mint harcosok, hanem a krónikák szerintcsászári követek is. Az egyik bizánci író, Kerdénus elmeséli,hogy a Tornikios-féle lázadásban kétféle besenyő vett részt:Turák hívei, átúsztatva a Dunán a trónkövetelő szövetségében,míg a Kelten-pártiak, vagyis nagyjából a két leszakadt törzs, IX.Konstantin mellett. Ebből az ellentétből bontakozott ki a végzetescsata Diakéné városka mellett. A csatában Kékumenos súlyosanmegsebesült és a lovak agyongázolták volna, de egy Kalina nevűbesenyő felismerte, hogy a bizánci vezér egy alkalommal hajóvala Kelten-féle várak egyikében látogatóban járt. Percek alatt el-vonszolta a harcolók közül, súlyos sebeit bekötözte, majd sajátsátorába vitte és ápolta felgyógyulásáig. (Kedrenus II. 599.)

N. A. Oikonomides görög történész, a bizánci pecséttan első-rangú szakembere, talált Lwowban olyan pecséteket ólomból,amelyek az említett Kékumenos nevét és rangját viselik és a tudósszerint ezek az Olt vidéki és moldvai besenyő fejedelemhez inté-zett levelekről maradtak fenn. Ez arra mutat, hogy valóban élénkkapcsolatok álltak fenn besenyők és bizánciak közt és ez a való-ban magas színvonalú műveltséget tükrözi a „nomád” fejedelmiudvarokban Kelten nagyfejedelemsége alatt. Fontos ezt kiemelni,mert az Olt völgyben és a három székely „lófőségben” szereplő ésa székely nemzetségek sorában még Erdély fejedelemségi korsza-kában is szerepelnek a Kegenhez csatlakozó Pazman törzs egyrészlege itt telepedett el végérvényesen, míg a másik a Dnyesztertorkolatvidékén, ahol Jirecek szerint még ma is egész sor falu vi-seli a fejedelem nevéből képzett „kegenes” jelzőt.

Visszatérve Turák és Kegen vetélkedésének eseménytörté-netéhez, meg kell említenünk a legnagyobb besenyő inváziót Bi-

89

zánc területeire 1049-ben. Kedrenus szerint az erdélyi, Olt vidékiés moldvai besenyők a hajdani Traján-féle római hídon szándé-koztak átvonulni az Isleren, azaz a Dunán, de ezt a bizánci határ-őrség sietve lerombolta. Ezzel azonban csak egy-két hetet késet-ték Dobrudzsa lerohanását, mert a szigorú tél beálltával a Dunavize befagyott és a jégpáncélon 800 ezer besenyő lovas könnyű-szerrel tudott átkelni. A dermesztő hideg és még inkább a tábor-ban kiütő vérhas erősen megtizedelte a derékhadat s így Kegen asegítségére siető Arianités hadaival egyesülve súlyos és végzetescsapást mért a hatalmas besenyő hadra. Kegen vérszomjas lett éskövetelte, hogy minden besenyő foglyot Turák pártjából végezze-nek ki, hangoztatva: „Télen kell megölni a kígyót, midőn farkátsem tudja mozdítani, mert ha a napon és melegen életre kel, bajosvele elbánni”. A bizánci vezér azonban nem osztotta ezt az állás-pontot, hanem lefegyverezve őket a „Százhalom” körüli vidékretelepítették a foglyokat és a magukat önként megadókat. Turákmegszökött, de népét nem hagyta cserben, hanem sorsában osz-tozkodni kívánva 140 besenyő nemzetségfővel együtt kerülő útonmég a diadalmas hadak Konstantinápolyba érkezte előtt önkéntjelentkezett Monamaq császár udvarában, ahol felvették a bizáncikereszténységet.

Turák lépése ugyancsak zavarba hozta Monamaq császárt ésudvari tanácsosait, mert válaszútra került akaratán kívül is, hogydöntenie kellett a már három határszéli várral megajándékozott éskét jól felfegyverzett 20-20 ezer lovasból álló besenyő hadosz-tállyal rendelkező Kegen „patrícius” és a „császár barátja” vagyTurák közt, akinek 11 törzsből álló vert hada és óriási népe még amegalázottságában is hatalmas erőt jelentett, főleg az ugyanazonhéten Bizáncba érkező lovasfutárok rossz híreinek hallatára, mi-szerint az ozmán-törökök elfoglalták Kis-Ázsia anatóliai fenn-síkjait és szándékuk a Bosporus közelébe, Bizánc várfalai alá iseljutni.

Turák nem számított rosszul. Ismerte Bizánc szorongatotthelyzetét és tudta, hogy Kegen egyszerűen kiesik a császár ke-gyeiből, mihelyt módja van egy személyes találkozásra. Talán azis közrejátszott eme lépésben, hogy a bizánci hadparancsnok nemengedte népét kiirtani, embereit legyilkolni, mint azt Kegen sze-rette volna.

90

Az események maguk hozták a megoldást. A császár Bizánc-ba kérette Kegent, aki meg is indult egész családja kíséretében acsászárváros felé, de egyik éjjel három Turák-párti besenyő fo-goly sátorába lopódzik és súlyosan megsebesíti az alvó fejedel-met. A kiáltozásra a vérében fetrengő Kegen két fia berohan, lete-peri a gyilkosokat és sikerül apjukat megmenteni. A súlyos sebe-sültet a korabeli bizánci történészkrónikás leírása szerint „besenyőszekéren”, négykerekű alkalmatosságon, lepedőkből kifeszítetthordágyon vitték tovább másnap. A kocsi két oldalán a súlyosansebesült fejedelem fiai, Pulin és Balcsőr lovagol és a saroglyáhozláncra fűzve a három orgyilkos vánszorog. Így értek be a fényescsászárvárosba, ahol tehát egyszerre együtt van Turák és Kegen, akét halálos ellenfél.

A császár parancsára kihallgatják a vérengző három besenyőttettük indokairól, mire azok ügyesen azt felelik, hogy Kegen amaszándékáról hallva, miszerint a Tornikios-féle szétszórt harcosokkét főnökével, Strambomitu és Polys veteránokkal egyesülve megakarják támadni Bizáncot, határozták el magukat a szakadár bese-nyő vezér legyilkolására. Ez a megokolás segítette ki zavarából acsászárt és azzal az ürüggyel, hogy Kegennek erős ápolásra vanszüksége, egyik császári kórházba viteti fiaival együtt, ahol való-jában fogolyként kezelik. Így a két besenyő fejedelem tehetetlen-ségre van ítélve, mert Turák hadsereg nélkül maradt, Kegen pedig– bár van hadereje – fogolyként él egy katonai kórházban.

Az 1050. év azonban váratlan fordulatot jelent a két ellenféléletében. Turák maradék hadai a Hemus-hegység rejtekeiben ösz-szegyülekeznek és a „Százhalom” besenyőit úgy ahogy felfegyve-rezve magukkal viszik Aulba, egy, az Adrinápoly melletti erős-ségbe és ott tábort ütve várják az alkalmas időt, hogy a császárvá-ros ellen meginduljanak és Turákot és a 140 nemzetségfőt kisza-badítsák. Monamaq megijed, de nem tesz eleget a fenyegetődzőbesenyőknek, hogy Turákot engedje szabadon, mert fél, hogy eb-ből nagyobb veszedelem kerekedik a Birodalom kárára. MegbízzaMagisler Arianités katonai parancsnokot, hogy sebtiben szervezzemeg az ún. „Nyugati hadsereget” a besenyők ellen. Kezdeti sike-rek után a császári hadak fejvesztve menekülnek és szinte Bizáncfalai alatt állnak már a besenyő lovasok, mire a renegát besenyőBurcs Sámuel sietve gyalogságot verbuvál, hogy Arianités segít-

91

ségére induljon, de már az első ütközetben ő maga is, Arianités, ishalál fiai lesznek, a besenyő lovak halálra gázolják mindkettőjü-ket.

A történelmi események amúgy is vészes felhőket sodornak aBirodalom fölé. Futárok hozzák hírét, hogy Omár, az ozmán-törökök vezére megszállta a Birodalom legjobb tartományainakegyikét, a kaukázusi Ibériát és a vele szembenálló császári sereg-ből hiányzanak a jó nyíllövők, a könnyű lovasság ereje nagyonfogyatékos. Konstantin Monamaq erre az Osma folyó menti Lo-vas (Lovac) vidékén megtelepített besenyőkből önkénteseket to-boroztat, szám szerint 15 ezret és kijelöl négy merész harcost,Surcs, Selcs, Karaman és Csatári névvel vezetőknek. Dúsan meg-ajándékozza az egész sereget és hajókra szállítva Krisopolis ki-kötőjéből átviteti őket Kis-Ázsia partjaira. Itt már várják őket asaját lovaik, amelyeket a Turákkal folytatott háborúban egy száligelkoboztak tőlük.

A sztyeppéken nőtt besenyők lóháton egyszeriben elemükbenérezhették magukat és nyeregbe szállva száguldottak, Damtris vá-ros közeléig meg sem álltak. Itt várja őket a császártól kinevezettAdrobal nevű főparancsnok, hogy meginduljanak Trapezunt irá-nyába. A négy besenyő vezér azonban vérszerződést köt és meg-tagadja az engedelmességet Adrobalnak, aki ijedtében egy közelipalotában elrejtőzik, sorsára hagyva a besenyő hadat. A vezérektanácskozását Csatári vezeti és meggyőzi társait, hogy most a lo-vaik birtokában szökjenek vissza az Osma folyó menti népükhöz.Hajók hiányában egyikük felteszi a kérdést, hogy keljenek át atengeren, mire Csatári kiadja a jelszót: „Utánam” s követi a 15ezer besenyő lelkendezve s mikor a tengerhez ér, habozás nélkülmegsarkantyúzza lovát és a hullámokba veti magát. S megtörténika csodálatos átkelés, a lovasok egytől egyig a túlsó partra jutnakhosszú úsztatás után. Ez talán a besenyők eseménytörténeténeklegfényesebb haditette, aminőt még nem látott a világ. a Boszpo-rus ui. a maga 32 kilométer hosszúságában 700 és 3000 méterváltozó szélességű, de a legkeskenyebb víztükröt el kellettkerülniök, hagy a Bizánc melletti Közvetlen kikötőket messzireelhagyhassák. Így legalábbis egy kilométernyi távon kellettátvergődniök.

92

A császár hamar értesül az új besenyőveszedelemről ésArianités parancsnoksága alatt üldözőbe veszi az egyelőre mindenharcot kerülni akaró „barbárokat”. Szelcs kevés lovasával nemtudja megvédelmezni a reá bízottakat és a bizánci harcosok fo-golyként terelik maguk előtt a harcképtelen besenyő asszonyokat,akik a maguk módját megkísérlik a védekezést tőreikkel, de mi-kor gyermekeik életét fenyegeti a bizánci parancsnok, ők is meg-adják magukat sorsuknak.

Szekértáboruk elhurcolása hírére a besenyők három vezérük-kel megindulnak Bizánc felé és csakhamar Adrinápoly környékénnyargalásznak az előőrsök, mire a bizánci sereg siet a megerősí-tett városban védelmet keresni. Június 8-án már Bizánc falairólnézi őket a megrettent nép. Felsőbb utasítás nélkül ráront a bese-nyő táborra egy Dokianos nevű, vitézi babérokra vágyó gyalogosparancsnok állig felfegyverzett maroknyi csapatával, de a besenyőlovasok egyszerűen széttapossák a támadókat. Így viszont fegy-verhez jutott újból sok besenyő harcos, aki eddig csak fokossal,szúrásra kész kaszával volt felszerelve. A segítségül siető bizáncifőparancsnok, Arianités, mintegy szimbolikusan, a „császári hó-hérmezőn” ugyancsak elesett. A megrémült császáriak erre sürgő-sen mélyítik a vársáncok árkait, de munkájuk hiábavaló, mert abesenyők a környéki házak tetőgerendáit, házfedeleket az árokbaszórják és földdel betakarják, hogy a bástyákon álló hajítógépek-ről kilövöldözött gyújtónyilak ne tudják felperzselni.

A városban nagy volt a jajveszékelés és sokan a császár le-mondását kívánták. Konstantin Monamaq és tanácsosai erre a vá-rosban „vendégül látott” Turákot és a 140 nemzetségfőt rávették,hogy nagy értékű és mennyiségű ajándékokkal kíséreljék meg abesenyőket távozásra bírni. Turák a Szent György templomban apátriárka kezébe leteszi a hűségesküt, hogy megbízatásának elegetfog tenni és fényes kíséretével együtt elhagyta a várost. Közbenazonban bizalmas és az udvarban élő besenyő testőröktől meg-tudták, hogy a császár egyidejűleg parancsot adott a nyugati éskeleti hadseregnek, hogy egyesült erővel támadja meg még a kö-zeli napokban a besenyőket, akiknek pedig szabad elvonulástígért. Turák, hogy tudomására jut ez az esküszegés, maga is ha-sonlóan jár el hűségesküjével és fellármázza a besenyőket a ké-szülő harcra. A bizánciak annyira biztosak voltak, hogy málhás-

93

lovaikat nagy mennyiségű szíjjal és kötelekkel terhelték meg,hogy azokkal a fogságba esett besenyőket megkötözzék. Erreazonban nem került sor. Az első összecsapásnál a bizánci haderőmegfut a nagy vérveszteségtől megijedve és a besenyők sarkuk-ban haladva üldözik őket. Egy idő múlva azonban felhagynak azüldözéssel, mert cseltől féltek a hihetetlen gyorsasággal bizánciakrészéről. Így inkább az elesetteket fosztották meg fegyvereiktől,hogy hiányos felszerelésüket némileg pótolják.

Ez alkalommal Pulin, a még várban maradt Kegen ifjabbikfia a halottak közt rábukkant Combus bizánci parancsnok vérbenfetrengő, látszólag halott testére, de mikor életjelt észlelt azon,feltette lovára és a harcolók mögé vitte. Kékumens esete ismétlő-dik meg, Combus felépül a gondos ápolás folytán. Nem lehettektehát olyan érzéketlen, vérszomjas hordák a besenyők, hogy pl.Diaconu rumán történész ezt minden sorában állítja. Az ellenségmegbecsülése csak nagy jellemű népek sajátja...

A könnyű és gyors győzelem után a diadalmas besenyőkhozzáláttak az egész Macedónia feldúlásához egyre délebbre, Bi-zánc irányában. Ismét a császárváros ostromához kezdenek, demost nagyobb a besenyő haderő, melynek élén Turák áll. Azegész bizánci haderő összpontosítva elrejtőzködött a külváros vé-dőbástyái mögé és mikor általános kirohanással kísérleteznek, vé-res fejjel kénytelenek visszavonulni, de ebben a próbálkozásbanDokianos stratéga, a csapatok parancsnoka is életét veszti. Már-már úgy látszik, hogy a várost fel kell adni az ostromlók előtt,amikor a bástyákon sűrűn felállított hajítógépek egyikének nyilaSurcs vezért lovastól halálra sebezte. Ez annyira megzavarta azostromló hadat, hogy elszalasztották a lélektani pillanatot általá-nos rohamra. Még fokozza a zavart egy kisebb felmentő sereg ér-kezése, akinek a vezére felvette Bulgária kormányzójának, Vazulpecsétőrző barátnak a fenségjeleit, hogy ezzel megtévessze a be-senyőket. A két epizód hatása alatt az ostrom félbeszakad, deegyes törzsek még tovább kísérleteznek és Bizánc külvárosát,Katasyrtét kezdik fosztogatni. Az óvatosságot feledő csoportot acsászári gárda vezetője, az eunuch János éjnek idején meglepi aligszáz főnyi emberével és a mámoros besenyőket egy szálig felkon-coltatja, fejeiket pedig szekérre rakva a császár elé viszi.

94

Ezalatt a császár Kegen fejedelmet szabadon bocsátja azzal afeltétellel, hogy menjen a besenyő hadak közé és térítse el őket atovábbi ostrom szándékától. Az óvatos közbenjáró maga sem voltbiztos a sikerben és főleg fajtestvérei bosszújától tartott. Ezértelőre követeket küldenek Turákhoz a császáriak és kérik, hogy aközbenjáró Kegent, mint császári követet fogadják. Eskü alatt tettígéretre aztán Kegen felkeresi régi ellenfelét, de nem találkozhatvele, mert Turák szállása előtt a népharag, mint árulót felkoncolja.Így végződik a hosszú évekig tartó testvérháború 1053-ban, deegyúttal a már-már nagyhatalommá fejlődő Besenyőországot vég-ső veszélybe sodorta nemcsak a sok vérveszteség folytán, hanemkülönböző törzseinek más-más országokba való megtelepedésemiatt is. A történelem színpadán közben fellépnek a besenyőklegnagyobb ellenfelei, az úzok, akiktől már hajdanán a Káspi-tenger északkeleti oldalán annyit szenvedtek.

Az eddigi háborúk a Bizánci Birodalom területén zajlottak le,beleszámítva Bolgáriát is, sőt az egész Balkánt. Most változik ahadszíntér és a megtelepedett besenyők létét fenyegeti az erősödőnyomás, főként, mikor az úzok kazár szövetségben a Don partividékekről, Etelközből kiszorítják őket. Az általános, központo-sított támadásban Bizánc a sugalmazó. Ő nyeri meg fegyvertársulJaroszláv kijevi nagyfejedelmet is. Mikor a bekerítés teljes, Turákis rendbe szedi a hozzá hű maradt tizenegy törzset és Akkerman –Dnyeszterfehérvár fővárost Perejaszlavba teszi át, a Dnyeperpartjához közel, Kijev magasságában. Most már őt is gyűlölettölti el a bizánciak szószegő és kétszínű politikájával szemben,főleg akkor, mikor sikerül elfogni Monamaq császár követeit,akiket Novgorodba menesztett, hogy a varég származású Ru-rikokat, akikkel a besenyők immár három évtizede békén élnek,szintén szövetségbe vonja. Egy szerzetes vezeti a követséget, akiájtatosságával igyekszik Turákot félrevezetni, de a fejedelem nemhisz neki. Még akkor sem, amikor átadja a császár ajándékát éskérőlevelét, hogy az átutazó szerzetesnek és társainak adjonmenlevelet. A régi nesztoriánus hiten maradt Ardel besenyő püs-pöknek a felügyeletére bízza a jámbor barátot és egyben ő magais futárokat küld Bizáncba visszaküldve az ajándékokat azzal amagyarázattal, hogy a „császár barátja” azok nélkül is eljuttatja akövetet rendeltetési helyére. A bizánciak így aztán zavarba jöhet-

95

tek s főleg bizonytalanságban a követ sorsa és küldetése célja fe-lől.

1053-ban a császár elérkezettnek látja az időt általános táma-dásra magában Besenyőországban azzal a jeligével, hogy „fészké-ben legjobb megfojtani a viperát” (Attaleiatés 89). Turák a tervetismerve már felkészült a nagy harcra és kivonulva fővárosából,Perejaszlavból, egy Dnyeper parti síkságon óriási tábort építtet,hatalmas árkokkal körülvéve azt. Nem akarja zárt erősségben be-várni a várvívásban nagyon gyakorolt bolgár hadakat, akiktőlleginkább tartott. A bizánci hadsereg ellenállhatatlan erővel hatolát a besenyő területeken, melyeket a lakosság Turák rendeletéremesszire eltereli állatállományát és mindent elpusztított, ami azellenségnek hasznára lehetett volna. Így a bizánci-bolgár haderőkényelmesen elérte a besenyők körülárkolt táborát és hozzákez-dett a hadoszlopokban való felvonulásra. Nyílzápor fogadta a kí-sérletezőket két oldalról is, ahova Turák több törzset lovak nélkül,csak nyíllal felszerelve előre elrejtett.

A bizánciak megtorpanását tanácskozás követi, ahol nem ér-tettek egyet a bizánci és bolgár vezérek. Végül is Acolitos Mihálybizánci stratéga akarata döntött, hogy éjjel titokban vonuljanakvissza. Turáknak azonban tudomására jut a terv és táborából kétoldalt erős lovas csapatokat csempésztet ki, akik az éjszaka sötét-jében valósággal lemészárolják az egyesült bolgár-bizánci sere-get. Maga Acolitos is holtan marad a csatatéren.

A császár a sikertelen vállalkozás hatása alatt 30 évi békétkér a besenyőktől s kötelezi a bizánci kincstárt minden kár megté-rítésére, tízszeres hadisarcot kínál fel az évi harminc évig tartóadó fizetésére. Hogy ezeket a feltételeket valóban be is tartotta,bizonyítja a hajdan-volt besenyő városokban és településeken ta-lált töménytelen arany solidus, legtöbbje Monamaq arcképével.Így a vert bizánci hadak a besenyők oldalkíséretében Drinápolyiggyalogolnak vissza, mert a besenyők minden lovukat elkobozták.

A harminc évre kötött béke azonban tiszavirág életű. Amikoralig hat év múlva Magyarország és Bizánc között háború tör ki1059-ben, a magyarok I. András személyes vezetésével meg-szállják a bizánci tartományként szereplő Bolgáriát, a besenyők istársulnak hozzájuk, hisz a magyar hadak közt besenyő nyíllövészhad is szerepel. Komnenos Izsák (1056-1059) maga is személye-

96

sen megy I. András (1046-1061) hadai ellen és Sardikában előreküldi követeit a magyar királyhoz, hogy békét ajánljanak. A csá-szár nehéz helyzetben van, mert a besenyők magyar szövetségbentíz csoportban támadnak törzsfőik vezetésével. András király el-fogadja a békeajánlatot és vele együtt sorra elfogadják Izsák csá-szár békejobbját, de ahogy Attaliat írja (p. 67.), egy besenyő feje-delem, Cselt névvel, nem fogott vele kezet, hanem seregével hir-telen távozott Sardikéból és Bizánc irányába vágtatott, hogy avisszavonuló bizánci sereg előtt érjen a császárvárosba. Verseny-futás kezdődik és már-már a besenyők javára dől el a rohanás,mikor a két csapat mégis megütközik. Cselt fejedelem erre a túl-erő elől egy bevehetetlen sziklavárba menekíti hadait. Izsák csá-szár vesztegel pár napot, de mert a szeptember végi csípős szelekés esők ideje van, kénytelen sokat szenvedő seregét hazaindítani.(Kedrémus II. 646. old.) A dühöngő császár visszavonultábanmegtámadja Lovac várát az Osma parton és felkoncoltatja a vár-ban maradt asszonyokat és gyermekeket, apáik- férjeik távollét-ében, akiknek fejedelmével békét kötött volt. Ez is ékes példája abizánci császárok hitszegésének, akik sohasem tartották magukranézve kötelezőnek a „barbároknak” tett esküik betartását.

Cselt fejedelem később a Duna menti Iglica és Turkoaul vá-raiban talál menedéket. Érdekes, hogy ezt az eseményt az összesbizánci források megemlítik és hogy a népnevek használatábanmennyire következetlenek, mutatja Zonarasnak a besenyőkre al-kalmazott neve szkíta, Komnenos Anna írásában szarmata,Glycas és Kedrénus krónikáiban paczinák. Ez arra mutat, hogybizánci használatban valamiféle különbséget tettek a besenyőnépnévben. Főleg a „szkíta” lehetett a magyar krónikákra is ha-tással és feltételezhető, hogy ez a magyarföldi besenyők hagyo-mányaiból ered.

Izsák császár nem sokkal éli túl Lovac várának és a Dunamenti besenyő telepeknek lerombolását. Utódja, X. KonstantinDucas (1059-1067), már nem a besenyőkkel hadakozik, hanem asokkal nagyobb veszélyt jelentő úzok betörései ellen igyekszik aBirodalmat menteni, hisz ez az új és félelmetes ellenség, akirőlAttaleiat azt állítja, hogy mintegy 600 ezernyi lovassal jelenikmeg a Duna partjain és nyomban elárasztja az egész BalkántTesszalonikéig.

97

A BESENYŐ ROVÁSÍRÁSA besenyő rovásírás lehetőségét, példákkal is bizonyítva,

Németh Gyula nagy magyar turkológusunk vette fel elsőnek. Akésőbbi, különösen a Don menti és Kaukázus vidéki leleteket aszovjet írástörténészek, Artamanov, Scserbák és mások is a ma-gyar kutató által összeállított „besenyő rovás ábécé” nyománigyekeztek megfejteni, természetszerűleg a nagyon kevéssé ismertbesenyő nyelven.

Németh Gyula alapvető munkája a besenyő írással kapcso-latban kötődik a híres nagyszentmiklósi aranykincsek felirataihozés német nyelven 1932- ben jelent meg alapos dokumentálással éselemzéssel Lipcsében. A tanulmány maga egyben történelmi hát-teret is nyújt és írásos adatolással bizonyítja, hogy a besenyőksajátos rovásírásrendszerrel írtak. Bizonyításai során felszámoljaa külföldön erősen elterjedt tévhiedelmeket, amelyek szerint anagyszentmiklósi kincsek rovásjegyei a korai bolgárok szellemitermékei lennének. Így szembe kellett szállnia olyan nagynevűtudósok véleményével, mint a finn Mikkola és a bolgár Beschliewés Madenov.

Akkoriban – az 1930-as évekre gondoljunk! – ez nagy tudo-mányos merészségnek számított. Európa tudósvilága és közvéle-ménye még nem szokott hozzá a gondolathoz, hogy esetleg egyázsiai és rendszerint „hordáknak” nevezett nép, különösen, halovasnomád jellege is volt, hogy egyáltalán valamiféle kultúrávalés még kevésbé irástudással is rendelkezhetett. Még a magyar ro-vásírás is kétkedés tárgya volt, nemcsak az európai közvélemény-ben, hanem több magyar történész, de különösen nyelvész előtt is.Már említettük Melich János esetét, aki „középkori krónikás ko-holmánynak” minősítette pl. Kézai Simon és mások erre vonatko-zó írásos adatait. Így a besenyők eltűnt népcsoportjáról még ke-vésbé tételezték fel, hogy saját írásrendszere lett volna.

Sajnálatos módon Németh Gyula – más források hiányában –a nagyszentmiklósi aranykincsek feliratait tette meg kutatásaialapjává, azt állítva, hogy ezeken az ötvösremekeken szereplő ro-vásírások a besenyőktől származnak. Azért írom „sajnálatos mó-don”, mert ma már négy évtized távlatából kétségtelen, hogy aszentmiklósi kincsek feliratai késői avar vagy korai magyar ötvö-

98

sök keze nyomán születtek. Jelentősége Németh professzor írásá-nak mégis nagy, mert az említett időszak alatt előkerült újabbadatokat az őáltala készített rovásábécé segítségével valószínűenés elfogadhatóan sikerült az írástörténészeknek megoldaniuk.

Jelen soraimban ezért szükségesnek vélem Németh Gyula ta-nulmányát, ha csak röviden is, ismertetni, hogy gondolatmeneténkeresztül közelebb jussunk a titokzatos nagyszentmiklósi jelekrejtélyének megfejtéséhez, annál is inkább, mert a bécsi múzeum-ban őrzött ötvösremekek felett díszelgő tábla, mint „protobolgár”kincseket mutatja be a múzeumlátogatóknak...

Ha a besenyő írás rokonságát kutatjuk, elsőbben is aköktörök írásra kell gondolnunk. Mindkét írásnak vannak közösjellegzetességei:

Mindkettő vonalvezetése és magánhangzó használata azonos-ságot mutat. Ezen kívül meggondolandó, hogy a besenyő mindenvalószínűség szerint ugyanazon nyugati köktürk birodalomhoztartoztak és ebben a birodalomban a köktürk írás volt használatos,mint ahogy Talas völgy feliratai Turkesztánban ezt igazolják.

A Talas völgyi rovásbot nem mindegyik oldala őrizte megszámunkra az eredeti rovásjegyeket. Közepe táján alul kikorhadt ahajdani sima felület s innét hiányzanak a betűk. Scserbak említettátbetűzése és részleges fordítása az „ótörökös” szövegből a ro-vásbot harmadik oldalán szereplő sorból származik. Azért a ne-gyedik, második és első oldalak feliratával össze kell hasonlíta-nunk, éspedig eredeti vonalvezetéssel írott rovásjegyeit a szovjettudós stilizált és nyomdai litografára elkészített betűformáival.Azonnal szembeötlő, hogy a Scserbak által „besenyő létrá”-naknevezett jegy a közöletlen oldalak közül a negyedik és legrövi-

Talas-völgyi bot három rovásos oldala

99

debb rovássorban megismétlődik azzal a változattal, hogy a két-szer szereplő létra közül az egyiknek csak két „létrafoka” van,míg a másik azonos a közölt harmadik oldal egyformán négyfo-kos betűjegyével.

Ez tehát a különleges rovásjegy, amely sem az orkoni, sem ajenyisszei rovásábécében nem szerepel, csak a Kaukázus vidékiés Don melléki feliratokban. Ugyancsak szerepel, mint fontosadat, a székely rovás ábécében a „z” és „zs” mássalhangzók jelö-lése, viszont hiányzik a nagyszentmiklósi feliratokból, amelyeketNémeth írásában besenyő rovásnak tekint. Végső következteté-sünk szerint tehát ennek a rovásjegynek az útja keletről nyugatra aKaukázus vidéken keresztül a Don völgyön át Erdélyig vezet,amely út azonos a szabírok nyugatra hatolásával.

Ez egyben azt is jelentené, hogy a szabírság mint törökösnyelvű hun etnikum tartandó számon és egyben azt is, hogy aszékelység hagyománya a hun eredetére vonatkozólag nem légbőlkapott.

Németh Gyula alaposságát írástörténeti kutatásai terén iga-zolja a történelmi háttér, földrajzi adatok és írott források felhasz-

A magyarok ajándékát takaró szövetdarabkaQuedlingorgból. Emese násza a Turullal.

100

nálása is. Így idézi Gardizi-al Bakri értesítését, mely szerint a be-senyőknek igen sok arany és ezüst edénye van, valamint Kons-tantinos Porpyrogennitos császár tudósítását, miszerint a bese-nyők fejedelme, Bata 889 körül uralkodott és fia, Bota-ul, akiheza kincs egy része tartozott volna, a 900-as évek elején már ke-resztény lehetett, hogy tulajdonát képező aranycsészére a bizáncikeresztjelét verette, illetve rovatta bele ötvösével. Mindezekhezmég megemlíti a Nagyszentmiklós környéki besenyők települé-seit, mint erősbítő adatot tétele igazolására.

VégszókéntNémeth Gyulanagyszerű tanul-mányához csakannyit fűzhetünk,hogy bár anagyszentmiklósíkincsek nyelveze-tére vonatkozólagtévedett, állításaazonban a bese-nyők írástudásárólösztönzőleg hatottmás tudósokra,akik az idők fo-lyamán sűrűn fel-bukkanó és va-lóban besenyők-höz kötődő fel-iratokról megálla-píthatták a magyartudós véleményét a besenyő rováskultúra létezéséről.

A magyar Árpád, a besenyő Bulcsu és a bajor Arnulf csalá-dok véréből származó Gerberga gandersheimi apátnő események-ben gazdag és hányatott életét a szász korabeli irodalom nagyalakja, Hrosuita nevű apáca alattvalója írta meg 959-969 köztiévekben. Híres „Modus Ottonis” című verses történetében, ahol aLech mezei csata lefolyása is szerepel, nagyon sok, eddig fel nemderített történelmi eseményre vet fényt.

A nagyszentmiklósi aranykincsen ábrázolt Emese—Turul nászjelenet

101

Egészen újszerű következtetésekre nyújt alkalmat az a kö-rülmény, hogy az eredeti és Münchenben lévő kéziratból a Lechmezei csata részletét szándékosan eltávolították. Figyelemreméltó, hogy a hiányzó rész külön mégis megmaradt és a szövegea szászokat támadó hadakat „pártusoknak” nevezi, nem is egy al-kalommal. További következtetésre ad lehetőséget az is, hogy ittnem a magyarok értendők, hanem a Vérbulcsu vezetése alatt har-coló besenyők, a bajor hercegek és szász királyok közti vetélke-désben az előbbiek oldalán harcolva.

Gerberga emlékei még ma is láthatók a gandersheimi múze-umban, illetve a hozzá közel fekvő wolfensbütheli levéltárban. Azapácanő adatait magától a magyar-besenyő-bajor származásúapátnőjétől kaphatta, kiegészítve Oikonomides „Fekete Magyar-ország”, azaz Erdély Marostól délre fekvő részének görög metro-politájától, aki – mint tudott dolog – részt vett az 1028 évbenKonstantinápolyban lezajlott egyházi zsinaton és későbbPhiloghotos – Gótbarát – néven Ravenna érseke lett.

Így nem csoda, hogy a görög befolyás elég soká érvényesültMagyarországon is az Árpád-féle honfoglalás utáni időkben.Gerberga és János metropolita – ez volt a keresztneve – állandókapcsolatot tartottak fenn, aminek ékes bizonysága az oklevél,amelyet XIII. János pápa személyesen intézett Gerbergához samely okiratban Gerberga neve a latin sorok közt görög nagybe-tűkkel van leírva. Jelen „kistudósításomban” nem akarom részle-tezni az Oikonomides János-féle görög nyelvű verses kéziratot,amely Árpád özvegyének, mint egy Ravenna melletti kolostorapátnőjének életét részletezi – csak annyit, hogy Szent Imre özve-gye is itt élte le életét, fiatalon elhunyt férje halála után.

Gerberga kincsei közt szerepelt a még ma is nyilvántartottereklye ládikó. Belső tartalma közt igen jelentős egy ismeretlenszent csonttöredékét burkoló selyemdarabka finom kivitelezésűábrázolása, amely a Nagyszentmiklós mellett talált aranykincsekkorsói közt is szerepel. Nincs kétség, hogy a két kép egy és azo-nos eredetlegenda alapgondolatból, azaz a Turul és Emese kap-csolatából indul. Nem szándékom itt a részletekkel foglalkozni,csak egyre hívom fel a figyelmet: ez a mitológiai házasság Emeseés Turul násza, a gandersheimi példánynál magyar és besenyőeredetre mutat. Így Németh Gyula, nagy turkológusunk ama állí-

102

tása, hogy a nagyszentmiklósi edények besenyő eredetűek, meg-erősítést nyer ebből a példányból, hisz akinek ajándékozták,egyúttal besenyő származású is volt a magyar mellett.

A KONSTANCAI (MIRCEA VODA) FELIRATKonstanca Fekete-tenger parti város ősi törökös neve „Ak-

Kermend” volt, de nevezték „Bessigrad”-nak, azaz Besenyővá-radnak is. Környéke az avarkortól a besenyőkig a 10. század kö-zepéig javarészt besenyő emlékeket őriz, de az alább közölt ésközelebbről még meg nem határozott felirattöredék inkább azavarkori emlékek közé sorolható. A feliratot az ismétlődő alapje-gyek háromszoros megismétlődése és apró változatok rögzítésemiatt hármas törzsi jelnek is tekintjük.

A felirattöredék P. Diatana írásából származik a murfatlaribarlangkolostorban talált rovásokkal kapcsolatban.

A MAGYAR ROVÁSÍRÁSOS BIBLIA NYOMAIN...A „Biblia” neve van itt kihangsúlyozva, hiszen egyéb szöve-

gekről, egyházi szertartásokról már sok forrásmunka tesz említést.Szent Jeromos pl. 430 táján írta Szíria sivatagi barlanglakásábólOlimpias özvegynek Rómába, hogy a remetetelepek táján szágul-doznak a „fehér hunok” lovasai, akik azonban már nem annyira„vadak” és saját írásaikból, saját nyelvükön éneklik a szent zsol-tárokat. Későbbi időből, de jó forrásból tudjuk, hogy Method, aszlávok megtérítője a velencei papokkal vitatkozva jelentette ki,hogy sok olyan népet ismer, amelyeknek saját nyelven írt köny-vei, sőt bibliái vannak s köztük az avarok mellett a „türköket” és„besenyőket” is megemlíti. Etelközi hazánkból is tudunk rovásírá-sos szent könyvek létezéséről.

Besenyőváradi írástöredék – P. Diaconu után

103

APOR GÁSPÁR LEVELE...Nagy történészünk, Szádeczky Lajos már 1887-ben hírül ad-

ta, hogy a gróf Forgách család levéltárában. Alsókemencén rovás-ra talált. Idézve szavait: „Curiosumként fel kell említenem kétdurva hártyalevelet, mely leginkább is a székely rabonbánok ide-jéből szeretné származtatni magát. Belső lapján az ősi székelyírás, hun szkytha betűk mintájára formált írásjegyek ékeskednek,kívül a XVII. század írásjellegével ez a felirat áll: Apor Gáspárlevele...” (Századok, 21. – 1887 – 560. old.)

Némi kételyei voltak a levéltöredék hitelessége felől. Főleg aszékely rovástól némileg eltérő rovásjegyeire alapozta ezt a ké-telyt. Ma már azonban tudjuk, hogy a besenyő rováshoz sokkalközelebb áll, mint a magyar rovásíráshoz. Bár szövege még eddigmegoldatlan, kétségtelenül kapcsolható a Bessarábia és AI-Dunamenti Besenyő Birodalom írásemlékeivel.

A POMÁZ-KLISSZAI ROVÁSÍRÁSOS GYŰRŰSzépen rótt jelekkel díszítő bronzgyűrűt ásott ki a Pomáz

melletti Árpád-kor elejéről származó sírból Bottyán Árpád régész1944-ben. Az egész feliratot a kök-törökben meglelt rovásjelekalapján Csallány Dezső kora Árpád-kori besenyő írásemléknektartja.

A KLÁRAFALVI ROVÁSÍRÁSOS GYŰRŰEzt az ezüstgyűrűt maga Csallány Dezső tárta fel Klárafalván

1939-ben a kora Árpád-kori temető 6. sz. sírjából.A gyűrűfelírást Csallány a deszki, ladánybenei, kunkerekegy-

házi analógiák alapján Szent László idejére teszi és besenyő írás-emléknek tartja.

Pomáz-kliszai gyűrű rövásfelirata

104

A PUSZTASZENTLÁSZLÓN KIÁSOTT SÍROKGYŰRÜI

Ezek a legújabban kiásott sírokból kerültek elő és még hatá-rozottan nem állapították meg, milyen rovással íródtak. A 28.,94., 105. számú sírokban találták.

TÖRZSEK ÉS NEMZETSÉGEKAz „öt törzs”, azaz besenyő szövetség egyik részlege a Csik

vagy Csikó nevet viselte és talán ez a népcsoport volt a mai szé-kelység őse. Kissé merész eme „feltételezés”, amit külön hang-súlyozottan „talán”-nal vezettek be. Törökös népeknél gyakori éslegújabban Olzsasz Szülejmenov által oly meggyőző sikerrel al-kalmazott „pozícióváltással”, ahogy a „jer-szub”-ból „szubjer’,azaz „Sumér” lett, szeretném a H. W. Haussig által idézett őstörök„al-Cik” népnév „al” névelőt viselő kifejezésben a „Cik” mögétenni – mint ahogy ez gyakorlatban volt és van a turkológiában ésakkor a „Cik-al” a mai „székely” népnévvel lenne hasonló. Végsőeldöntését ennek az eljárásnak azonban turkológus szakemberekfeladataként kell tekintenem...

Az idézett kifejezés egy feliratrészlet a Kül Tegin-féle sír-emlékről és a szövege a következő: „Al Csik népnek adtam elöljá-rókként Tutukot, Isbarrat és Tarkánokat és véglegesen megtele-pítettem őket”. Roppant érdekes, hogy a Csik nép, amelyről szóesik, fejedelmét UZ-nak nevezi és ez a törököknél szokásos csikónévvel azonos, ahogyan maga a nép is így nevezi magát, amelyről

Klárafalvi gyűrű olvasható rovásjelei

105

szó van. Meg kell toldanom ezt a „varsány” alán-osszét nevével,ami szintén „csikót” jelent (M. Vasmer Jsfo 30 (1913-18) 1-3.)valamint MUNKÁCSI szóelemzésében az „úz” szót váltják „cső-dör” jelentésben. (U. o.)

Miután a „csikó” nép királyát, vagy tarkánját óznak nevezi azidézett sírfelirat, azt kell mondanunk, hogy az Aral-tó és Balkánközti terület északi részén volt a telephelyük a 600-as évek elején,amikor a felirat készült. Isbarra tisztségnevükkel Olzsasz foglal-kozik részletesebben, a „Tutuk” táltosféle „tudást”, azaz egybenfőpapot jelent, míg a „tarkány” a fémművesek, kovácsok vezetőjevolt.

A Csik—Csikó nemzetség szerepe igen jelentős a besenyőkőstörténetében: ők voltak az amúgy is lovas, lóhátra termett népközt a legjobb szakértők, akik valószínűleg a versenylovak kite-nyésztésével értek el akkora sikereket, hogy Bizáncban a híres ésközkedvelt vezetőmesterei, szervezők lettek a „csikániák” lovas-játékának (Deme Albert: Egy besenyő népszokás: Pünkösdi lo-vasverseny – Magyar Történelmi Szemle (New York-Buenos Ai-res) I. 58-61.). A bizánci udvarból a Csikó nemzetségfő még azaacheni német-római császári udvarba is elkíséri Theofan bizáncifőhercegnőt, mikor férjhez megy III. Ottóhoz. Itteni szerepe olymagas lehetett, hogy leánya – német adatok szerint – az első ma-gyar király, István fiának lett a felesége és a mai Csík megye te-rületén, főleg az Uzsoki-szoros védelmére erődítményt építtetett.(Ez utóbbi közléseimet sok más adattal együtt lásd a „Magyaror-szági besenyők” c. kötetemben.) S előlegezésül annyit, hogyKursán is ebből az „Úz”—„Az” törzsből származik.

A Csikó—Csík néppel legutóbb mint helyi szakértő és egy-ben régész, L. R. Kyzlasov foglalkozott („Istoria Tuvy v srednieveka”, Moskva, 1969.) A szovjet kutató a jenissei folyam torko-latához helyezi a hajdan-volt Tuvaországot, amelynek a lakóirólköbe vésett emlék maradt fenn „chik + az” formában. Mindenkétséget elhárít a Csikaz nép lóval való temetkezési szokása,amelyről a kutató a besenyők rítusával azonos elföldelésként ír le.Kyzlasov könyvét – sajnos – csak Fodor István recenziójából is-merem, de ez az alap, is összegező munka is elégséges a vélemé-nyem megformálásához, miszerint Tuvaország őslakói a csikóúzvagy a nép az ujgurok birodalmának megalakulásakor, vagyis

106

754-ben húzódott nyugatra a Selenga folyó vidékéről az Aral-tóészaki partjaira.

Roppant érdekes és egyben bizonyító erejű is a besenyő ésszékely népek közti etnikai kapcsolatra a ma egyedül csak Szé-kelyföldön ismeretes a „farkas eredetlegendák” Altájba és azAral-vidékére utaló sorozata: „ordas, farkas, csikasz farkas, to-portyánféreg” valamennyi kifejezés törzsi totemjelként „kimond-hatatlan” volt s a „farkast” használták helyette, akárcsak a medvehelyett a „talpast”, nyúl helyett a „fülest”, róka helyett a „ravasz-dit”.

A Csikó—Csik nép államformája eleddig csak az első „TürkKaganátus” idejében van megemlítve (552-630), mint alárendeltnép a törzsszövetség keretében, de sajátos nevű királyuk tisztség-neve már kínai évkönyvek sorában, a „Liao”-ban (Kr, e. 802-ben)szerepel „Ts’iangkün” alakban, amelyről Thephylactos bizánci írógörög átírással: hangzás szerint „zsegun” formában örökített meg.Miután a Kárpát-medencébe vándorló avarokkal van kapcsolat-ban, akik sok apró törzset vonzottak magukkal Európa felé. Miu-tán a kínai és görög-bizánci átírás azonos hangzású a Zágon hely-vagy Zsögön családnévvel s mindkettő kötődik Csík megyéhez,legalábbis ez eredetet mutatnak, ha nem is tudjuk jelenlegi tudá-sunkkal bevándorlásukat meghatározni.

A Csikó-besenyő nemzetség Magyarország történetében isismeretes és kapcsolatba hozza Győrffy is a később tárgyalandóKusán-Kursán nemzetséggel, amelynek őse volt. (1953, 19.) Eb-ből a nemzetségből ismeretes IV. Béla korában, 7247-ben Uza fiaPéter, III. András korában pedig ugyancsak ebből a nemzetségbőla pomázi földeket birtokló Chyko tárnokmester. A Chikó, vagyCzikó család birtokolta a Pomáz melletti Nagycsikó várat is,amelynek tövén szívós népi hagyomány Árpád sírját kereste. Megkell ismételnem, hogy az Uz-Uza névjelentése is „csikó”, azaz ahonfoglalás kori többnyelvűség még tudatosan értelmezte a nevet.

Mindez természetesen laza összefüggésnek látszik, de a„kettős honfoglalás” tételét nagyban megerősíti és egyben arra iskell gondolnunk, hogy a besenyők egy része az ún. „késői ava-rok” csoportjában töltötte fel a kárpát-medencei megfogyatkozott„korai avarság” erejét. Erre a tételre H. W. Haussig is rámutat,bár csak „avar-magyar” vonatkozásban, a besenyőkkel való kap-

107

csolatot nem is sejtve. Az összekötő láncszem Haussig tanulmá-nyában a Zaha Ura-Ka királyok által alapított Kusána birodalomhasonló hangzással bíró neve pénzeken és más feliratokon egy-aránt. (1953, 426-427.) A német orientalista a maga nyelvén„sch”-val kifejező „s” magyar betűt alkalmazza, de eme eljárását„megmagyarosítva” a „Kusi”—„Kesi” avar népnevet kapjuk,amellyel ugyancsak Haussig összekapcsolja az Árpád-féle hon-foglalásban oly nagy szerepet játszó Kusán „főfejedelem” szemé-lyével. Kusán-Kurszán szerepel a bizánci György barát-féle kró-nikában is, sőt Aventinus szerint ő volt az igazi honfoglaló Ár-páddal szemben, ő vezette ki a honfoglalókat Szkítiából. Kurszánszemélyével a magyarországi besenyők történetében foglalkozomrészletesen és forráskritikával. Az azonban bizonyos, hogy nyu-gati források Árpád szerepéről sohase tesznek említést, míg Kur-szánt nemcsak ismerik, hanem „rex”, azaz királyjelzővel illetik,ami minden esetben besenyő vezéreknek kijáró megkülönböztetésvolt, mint a Lech mezei csata után kivégzett Sur „rex” esetében.

Ugyancsak a besenyők egyik törzse a Pasman törzs is, amelyismerős a Pass-Au (ősibb neve Pass-aul) neve. Magyar krónikáknémet bevándorlónak nevezik, ami nem mond annyira ellent a be-senyő származásnak, hisz tudjuk, hogy I. Arnulf besenyő testőr-séggel és haddal kísértette vissza magát Bajorországba két-hároméves magyarországi menekülése után, sőt besenyő hercegicsaládból, valószínűleg Kál nemzetségből származó asszonyt isvitt magával. Az állítólagos bevándorlás tehát inkább „hazaté-rés”-nek vehető. A név két részből áll s első része már Paizs De-zső elhalt nagy nyelvészünk örömére a sumér „paisu”-ból „pajzs-hordó” jelentéssel bír. (Levélileg.) Mindenesetre meggondol-koztató az a körülmény, hogy a Napot szimbolizáló állami pajzshordozója valóban a besenyő „Sur-adiq” még az óperzsa époszhősénél, Rusztem vezérnél is, aki Tabari szerint is a kadisai harc-ban ilyen Nap-szimbólum pajzs alatt nézte végig a csata kimene-telét. (W. Eiler: Indo-Iranian J. 5 (1962) 205.) A sumérból át-ment használata a pártusokhoz és ezek sűrűn használták királyaikvédelmére s a pajzshordó a „Pasman” volt, mint magas tisztségetviselő bizalmi ember. Rusztem háborúiban már Sur nemzetségveszi át ezt a magas kitüntetést. A Kazár Birodalom kagánjainakkíséretéhez is tartozott ilyen pajzshordó, suradács címet viselve.

108

Névelemzésileg valószínűleg H. W. Haussig tétele tarthatólegelfogadottabbnak, aki Strabon görög földrajzi tudóstól vesziargumentumait (Kr. e. 63-Kr. u. 19.) s amelyeket alátámaszt arómaiak legnagyobb geográfusának, Cézár kortársának (Kr. e. 42-Kr. u. 14.) adataival, amikor északkeletről a Szír-Darja vonalátátlépő népek sorában az „Asioi kai Pasinoi kai Tocharoi kaiZahakauloi” etnikumokról megemlékezik. Sokan kétségbe vonjáka második számú „Pasinoi” helyes leírt betűit és feltételezik,hogy valójában elhibázta ezt a népnevet, amely „P” nélkül lenne ahelyes forma. Hihetetlen rövidlátás, hisz ha ezt elhagyta volna,akkor valójában kétszer mondta, írta volna az egy és ugyanazonszót és nem lett volna módjában valami újat kitalálnia. H. W.Haussig azonban – sokat foglalkozva a népnévvel – azt is megál-lapította többek közt, hogy viszont Ptolemaios ugyancsak görögföldleíró utazó Nagy Sándor nyomán haladva (Kr. u. II. század)hasonlóan megemlékezik erről a vitatott nevű népről. Ő viszontmár egyenesen egy harmadik alakban, Paskai névvel jelöli meg aSogdiana határhegységében lakókat (Ed. Nobbe, Vl. 12, 14.). So-káig magam is kételkedtem, hogy a Pasman név valamiként ösz-szefügghet az ókori híres geográfusainak idézett népneveivel. Azegyengette az utam a kutatásban, hogy Chavannes örök értékű éskimeríthetetlen kínai dokumentumgyűjteményét böngészgetve az533-ban a délkeleti türk kagánt Pu-Li-nak nevezi ki nagybátyja,az új főkagán. A fiatal Pu-Li kagán egyben a főkagán legifjabböccsének, Jutas-nak a fia, vagyis az öröklődés megosztódik, illet-ve öröklődik unokaöccs vonalon, amelyről Konstantinos Porpyro-gennitos oly akkurátusan megemlékezik és amely csak a bese-nyők állami rendszerében fordul elő majdnem kizárólagosan.

Nos a kínai évkönyvek valóban megörökítették a Pu-Likagáni cím írásjeleit. A puliról a közelmúltban sokat olvashattakegy fenegyerekeskedő magyarországi író könyvében, amikor is asuméroknál is létező boncosszőrű kis nyájőrző eredetére vonatko-zó „kitalált könyvekről” számol be. A könyveket valóban agyfi-camos állatorvos élénk fantáziája állította a sumirológia „szolgá-latába”, felejtve az íratlan erkölcsöt, miszerint a cél nem szente-síti az eszközt. Így a puli dicsősége kissé elszíntelenedett, de csakigen rövid időre, mert Olzsasz Szülejmenov kazah sumérológusragyogó eszmefuttatással történelmi példákkal illusztrálja, hogy

109

az őskorban vadászatból élő ember szinte istenítette a vad nyomá-ra vezető ebet, hisz valójában ez adott neki élelmet, mindennapikenyeret puszta léte megtartására. Eb nélkül elpusztult volna azember. A dicshimnuszról, amit Olzsasz remekelt másutt, „A su-mérok a vádlottak padján” című kötetemben elemzem. Itt mind-össze annyit, hogy a Bulcsu vezérrel kapcsolatos „vérivó” jelző isilyen vonatkozású, azaz Bulcsú törzsének legősibb totemállata a„vérivó”, azaz kutya volt. Nem egyedülálló eset. Attila legendáseredetőse is kutya és ezt a legnagyobb tisztességnek tartották a tö-rökös népeknél, bár később az itáliai papok mint gyalázatot fog-ták fel és úgy is beszéltek róla szinte undorral és megvetéssel,ahogy pl. a Szent Orsolya vértanú legendáját ábrázoló festménye-ken kutyafüllel ábrázoló Isten ostorát. Európa már akkor sem ér-tette Ázsia szimbólumait és mint a vízi csíkbogár, csak a történe-lem felszínén cikázott, mélységekről sejtelme sem volt. Mellőzveszűkre szabott lehetőségeim miatt Olzsasz szinte zsúfolt adatait akutya és a török vadász vonatkozásait történelmi személyek, ha-talmas kánok—kagánok felsorakoztatását. De megemlítem, hogybizony a katolikus egyház egyik legnagyobb szentje, Castilia kék-szemű, szalmaszőke kanonokból mezítlábas koldulóbarátok rend-alapítója, Guzman Domonkos eredetlegendája is kutyával kap-csolatos: születése előtt anyja álmot lát, hogy kutyát hozott a vi-lágra, amelynek szájában fáklya lobog, bevilágítva vele a világnégy táját. Hogy jutott a katolikus szentek élete sorozatba ilyen,szinte minden „józan erkölcsöt megcsúfoló” legenda a XII. századvége felé és hozzá még Ázsiától oly messze eső Spanyolföldön?Úgy, hogy Guzman család őse a hunokkal, alánokkal került ilymesszire és főnemesi rangját, múltja dicsőségét oda is magávalvitte, „ahol még a madár sem jár”. A családban ez a származás-tudat annyira szívós volt, hogy a „gót-alánokból” már régóta„katalán” néven nevezték a hajdanvolt hódítókat, de fiúkban, a fi-atal Guzman lelkében élnek az ősi álmok, és mikor rendjét meg-alapította, szinte nosztalgiás vágyban égett, hogy a besenyők éskunok közé mehessen, mint hittérítő, mert egyfajúnak, rokonvér-nek tartotta magával őket. Rendje címe „Domini-canus’”, azaz az„Úr kutyája”, címere a fáklyát tartó eb s mikor haldokolt, akkorsem felejtette el vére szavát, mert mikor lazsnakáról kérésére a„Föld-Anya” ölére, puszta döngölt földre fektették Magyarországi

110

Pál mester kezeit szorongatta és kérlelte, hogy legalább a magyarfráterek menjenek a besenyők és kunok földjére.

Íme, milyen messze elvitték a kutya totem-, címerállat kultu-szát a törökös hunok. A Balkás-tótól Castiliáig. A besenyők is tö-rökös népek, bár az osszét—oszlár—varsány neveken szereplőalánok is áthatották őket a hunoktól szerzett kultúrájukkal. Vég-eredményként tehát azok a sumérológusok, akik megütköztekvagy méltatlankodnak a sumérban ur = kutya egyenlőséggel, egy,a történelem hajnalára visszautaló szimbolikát tagadnak meg, te-hát Olzsasz szerint „sem a sémiek, sem az indoeurópaiak, sem afinnugorok körében nem övezte tisztelet a Kutyát. A tősgyökeresnomádok, a türkök azonban még nem sokkal ezelőtt is úgy viszo-nyultak ehhez az állathoz, mint istenséghez, mítoszaikban tőleszármaztatták magukat, s a nép fölött hatalomra jutott nagy főnö-kök a szülőktől adományozott ragadványnevüket erre rangnévreváltoztatták: Kutya.” (Forrás: 1977. április, 32. old.)

A mondottak alapján arra kell következtetnünk, hogy a Pu-Livá kinevezett Jutas fia kagán besenyő volt és mai magyar nyel-vünkbe a „csődörrel”, „csikóval”, „bikával” stb. együtt a besenyőnyelvből maradt reánk, mert a „puli” név a sumér óta egyedül éskizárólag csak a magyarban található, miután a besenyők nyelve„beilleszkedett” a magyarba...

Belső-Ázsia a hiungok nyugati támadésai idején

111

Pu-Li kagán – ahol a szó rangjelző – a nagy Türk Birodalomdélnyugati részén uralkodott besenyői között, közel Baktria hatá-raihoz. (Chavannes: Dac. p. 124.) Állattenyésztésével igen gazdagnéppé lett és ez volt az első nép a Szír-Darja és a Bulcsu folyócs-ka nomadizáló, lótenyésztő csoportja, ahol az Iráni Éposz hősialakja, Pecseng királyfi a turániak érdekeit védte. S hogy a „Bul-csú” név és a magyar krónikákban „vérivónak” vagy egyszerűen„Vér-Bulcsú”-nak nevezett nemzeti hősünk közelsége nem vélet-len, azt első hallásra megállapíthatjuk. S a Pasman besenyő törzs-név a pulihoz kötődése sem. Ez lesz az a besenyő törzs, amelyigen nagy kerülővel, mint „Pázmán” lovagok családfőjeként Ba-jorországból tért haza Magyarországra már Szent István királyunkkorában. S ami ugyancsak meggondolkoztató, hogy a székelyló-fők sorában, a Maros partján még a 14. században is számon tartjaa magyar történelem a székely „székek” nemzetségi nevei közt,mint „lófő-székelyeket” a Názmán és Vágmán neveket. Hogy ahun-alán Guzmán, a besenyő Pázmán és a székelyföldi Náz- ésVácmán közt milyen összefüggés van, azt majd alapos felkészült-ségű és elfogulatlan turkológusok fogják tudni eldönteni...

Belső-Ázsia a jüecsi (tohár) vándorlás után

112

113

MAGYARFÖLDI BESENYŐK

115

BESENYŐ TELEPÜLÉSEK MAGYARFÖLDÖNA magyarországi besenyők szerepét Jerney János 1842-ben

megjelent értekezésétől kezdve1 egész Szokolay Margit 1929-benmegjelent tanulmányáig2 csaknem minden összefoglaló történetikönyvünk megemlítette és különösen a Fehér megyei besenyőkkiváltságait emlegették sokat,3 sőt kitértek a nádor besenyőbírás-kodásra is,4 de érdekes, hogy a csaknem a XIX. század közepéigbesenyő kiváltságokra visszavezethető rábaközi különleges me-gyei önkormányzat besenyő szempontból való jelentőségét az1222-ben kiadott, a régi jogokat felsoroló nádori ítéletlevél elle-nére sem ismerték fel.5 Ugyanez volt a helyzet az eredetileg szin-tén besenyő kiváltságúnak tekinthető Csallóközzel, valamint avalószínűleg ilyen eredetű szepesi lándzsás székkel szemben is.6Ez a körülmény már önmagában véve is érthetővé teszi, hogy mamég teljesen kiforrott, részleteiben is kidolgozott képet a besenyőtanulmányok terén nem adhatunk és ezért a jelen kis dolgozatcélja sem lehet más, mint lerögzíteni és a továbbépítésre alkal-massá tenni eddigi kutatásaink eredményeit.

A magyarok és a besenyők első érintkezései legkevésbé semmondhatók szívélyesnek és békésnek, hiszen ez a nép volt az,amely Európa keletéről nyugatra való vándorlásra kényszerítette 1 Jerney J.: A magyarországi besenyőkről. (A magyar tudós társaság évkönyve.

V. Buda, 1842.) Keleti utazása. I. 227-270. I.2 Szokolay M.: A magyarországi besenyőtelepekről. (Szeged, 1929.) A „Föld és

Ember” c. folyóirat IX. év@ 2. sz.-ban jelent meg.3 Csánki D.: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. 111.

(Budapest, 1897.) 300. I. 2. jegyzet. – Gábor Gy.: A megyei intézmény ala-kulása és működése Nagy Lajos alatt. (Budapest, 1908.) 27, I. – Bárky Zs.:Néhány vonás Fejér vármegye népességének tömörüléséhez. FöldrajziKözlemények, 1918. – Néhány adat Fejér megye településföldrajzához.Föld és Ember, 1922. – Kovách A.: Besenyőtelepülések Tolna megyében. –Károly J.: Fejér vánnegye története. (Székesfehérvár, 1896.) A besenyőközségek nevei alatt a rájuk vonatkozó adatokat megtaláljuk.

4 Kommer M.: A nádori oklevelek a Xlll. században. (Budapest, 1925.) Gépírá-sos disszertáció a Pázmány Péter Tudományegyetem művelődéstörténetiintézetében. 20.1.

5 G. Fejér: Codex Diplomaticus. III/l. 362. 1. – S. Endlicher: Rerum Hungaricatum monumenta Arpadiana. (Sangalli 1849) 419 1.

6 Erre vonatkozólag ld. alább.

116

IX. századi őseinket. Mai hazánk elfoglalása után is félős volt azetelközi, majd aldunai besenyő szomszédság. A besenyő törzs-szövetség erejét azonban már a X. század első harmadában belsővillongások kezdték aláásni. Ezek a fel-fellobbanó törekvések márigen korán egyes besenyőtöredékek elszakadását és – török népekszokását követve – idegen, főleg rokon népekhez való csatlakozá-sát eredményezték. Ennek következtében jutottak el már igen ko-rán egyes besenyő törzstöredékek a bizánci és a bolgár birodal-mak, nemkülönben hazánk területére is.7

A magyarországi besenyők X. századi bevándorlásának em-lékét Anonymus krónikája őrizte meg. Szerinte Solt fejedelemidejében a nyugati határvidékekre, a Fertőn túlra, Taksony feje-delem idejében pedig a Tisza mentén a kemeji részekre, a maiAbádszalók vidékére telepítettek besenyőket.8 Anonymus előadá-sát – ezen a téren – semmi okunk sincs hamisnak tartani, sőt ké-sőbbi adataink azt alá is támasztják. Géza fejedelem uralkodásaalatt Kézai Simon és a Képes Krónika szerint – más nemzetbeli-ekkel egyidejűleg – szintén jöttek be besenyők.9 A kis legenda ésHartvik legendája pedig különböző besenyőtöredékek Szent Ist-ván korában történt beköltözésről ír.10 Az ilyen önkéntes betele-pedésen kívül valószínűleg hadifogoly besenyők is jutottak ha-zánkba. Ilyen besenyők voltak azok, akiket 1068-ban Iván (Jan)soproni ispán Nándorfehérvárnál legyőzött és elfogott.11

A besenyők bevándorlásának és letelepítésüknek ideje két-ségtelenül a X. és a XI. századra esik és mintegy 120-140 eszten-dő leforgása alatt mehetett végbe. Ez tűnik ki a krónikás adatok-ból is. A besenyőtelepek topográfiájának feldolgozója SzokolayMargit, ezt a korai időpontot tagadja. Figyelemreméltó azonban,hogy későbbi XII. és XIII. századi besenyőtelepítésekről nincstudomásunk és hogy- az alábbiakban látni fogjuk – a besenyő-szállások elrendezéséből még magyar törzsszervezeti állapotokra, 7 Hóman B. és Szekfű Gy.: Magyar Történet. 1. 275. I.8 Anonymus krónikája, 57. fejezet. – Belitzky J.: Nyugat-Magyarország védelmi

rendszere és határőrnépei a középkorban. A bécsi Magyar Történeti Intézetévkönyve. (Budapest, 1935.) 56-73.1.

9 Kézai Simon mester krónikája. 64. fejezet. – Képes Krónika, 56. fejezet.10 Mátyás F.: Fontes Domestici, 1. 7-8. 1.11 Képes Krónika 56. fejezete.

117

Szent István megyéinek neveiből pedig egyes besenyő ispánokrakövetkeztethetünk.12 Ez csak úgy történhetett meg, hogy a X. szá-zad folyamán – tehát még az aldunai besenyő törzsszövetségfennállásának idejében – már éltek Magyarországon egyes vezetőszerepre is méltó, előkelő besenyők nemzetségei, akik talán párt-ütésük miatt elhagyva hazájukat, nemzetségükkel és népeikkelegyütt a magyar fejedelmektől nyertek új szállásföldeket.

Anonymus adatainak figyelembevételével tehát a X. századfolyamán időbelileg is elválasztható két nagyobb szabású besenyőbetelepülésről beszélhetünk. Az egyik a Solt fejedelem idejébentelepített fertőntúli, a másik pedig a Taksony fejedelem idejébenbetelepült és a kemeji részeken szállást nyert, Thonuzóbával be-jött besenyőség volt.13 Anonymus több besenyőtelepről hazánk te-rületén nem tud, ez azonban nem zárja ki azt, hogy a X. és XI.század fordulóján hazánkban másutt szintén ne lettek volna márbesenyőszállások.

A ránk maradt okleveles anyag és az ezekből leszűrt tanulsá-gok alapján Szokolay Margit foglalta össze a magyarországi be-senyőszállások földrajzi elhelyezkedését.14 Megállapításait kiegé-szítette, de lényegileg átvette egy orosz tudós, D. A. Rassovsky isés azt 1933-ban kiadott munkájában közölte is.15 Szokolay szerinta minket érdekfő területen a következő helyeken voltak besenyő-szállások: Zala vármegyében: a két Besenyő és Ormándlak,Ormándpuszta; Vas vármegyében: Besenyő és Hodász; Sopronvármegyében: Árpás, Besenyő, Potli, Herén, Móroc, Szerdahely,Szemere, Torkosfertes, Dorog, Szántó, Majád, Siklós, Suslán,Dág, Zován, Gyula, Meggyes, Sárfenék, Csele, a két Ikka, Ábra- 12 Ilyen besenyő eredetű megyeneveknek Gömört és Szatmárt tartjuk. A ma-

gyarországi besenyők egy részének Solt fejedelem idejében való beván-dorlását még az is igazolni látszik, hogy a magyarok 934-ben besenyőkkelszövetkezve törzsek a bolgár birodalomba. Erre nézve ld. Hóman-Szekfű i.m. I. 143. l.

13 Anonymus krónikája 57. fejezete. –Karácsonyi J.: A magyar nemzetségek aXIV. század közepéig. (Budapest, 1901) III/I. 104. l.

14 Szokolay i. m. megállapításai tulajdonképpen csak a kiadott oklcvelekbenemlített besenyő adatok összefoglalása anélkül azonban hogy a kérdéstmélyebben tanulmányozta volna.

15 Orosz nyelven írt művének francia nyelvű címe: Pétchéneques, Torks etBéréndé en Russie et en Hongrie (Praha, 1933).

118

ház-Kéthida, Kövesd, Kétcsó, Pereszén, Ravazd, Viz, Pagya, Ko-vácsi, Ejcse, Pomogy, Márton-szálló, Tard, Örkény, Gyima, Szil,Csókán; Moson vármegyében: Legentó, Káta; Győr vármegyé-ben: Tét, Kajár (határában Besenyőtarló), Bezi, Telökbarát; Po-zsony vármegyében: Bős, Bodak, Bársonyos, Karcsa, Kotliba,Padány, Töbörétes Nyitra vármegyében: Besenyő, Kosztolány,Pecsenyéd, Récsény, Teszér; Komárom vármegyében: (a Dunátólészakra) Udvard; Bars vármegyében: Besenyő, Bessne, Kovácsi,Taszár; Hont vármegyében: Besenyőd; Liptó vármegyében: Bese-nova; Borsod vármegyében: Besnyőlád, Szirmabesnyő.16

Szokolay fenti adatai talán részben helyesbítésre szorulnak,de nagy vonalakban a valóságot vázolják és így a továbbindulásalapjául szolgálhatnak.

A magyarországi besenyőtelepek koraiságából következik,hogy számos olyan besenyőszállásnak kellett még lenni, amelyeknépei az okleveles gyakorlat fellendülése korában, a XII. és XIII.század fordulóján, már vagy teljesen elmagyarosodtak – ezek aszétszórt kisebb falunyi szigetek –, vagy pedig – amennyiben na-gyobb besenyőnemzetségekhez tartoztak – már más nemzetségekkezére mentek át, úgyhogy a helyneveken, a viselt ősi személyne-veken és az esetleges oklevélileg is kimutatható rokoni kapcsola-tokon kívül más semmi sem igazolja ezek eredetileg besenyővoltát. Ezért a nemzetségi birtokviszonyok ismeretén kívül ok-vetlenül nyelvészeti támogatásra is szükségünk van.

Gombocz Zoltán árpád-kori török eredetű személyneveinkvizsgálata során a besenyő eredetű nevekkel is foglalkozott ésazokat, Melich János megállapításait alapul véve és kiegészítve,vizsgálata kapcsán juthatunk, amely eredményeket azután úgy anyelvészeti vizsgálatok során tisztázott, mint pedig az oklevelek-ben előforduló adatok felhasználásával továbbépíthetünk. ATomaj nemzetség besenyő eredetét pedig, a nemzetségi hagyo-mányon és ősi birtokviszonyokon kívül, a nyelvészeti megállapí-tások is igazolták.

A Thonuzóba besenyő vezértől eredő Tomaj nemzetség alegjobb példát szolgáltatja arra nézve, hogy az ősi nemzetségibirtokokról a XIII. századig eltelt harmadfélszáz esztendő lefor- 16 Szokolay i. m. 13-16, 22-24. l.

119

gása alatt hogyan ágaztak szét a X. századi megszálló nemzetsé-gek. A Tisza menti, Abádszalók környéki ősi nemzetségi birtoko-kon kívül Zala vármegyében Lesence-Tomaj vidékén, Szabolcsvármegyében Henye vidékén, Nógrád vármegyében Losonc vidé-kén, Maros-Tordában Széplak vidékén, Belső-Szolnok várme-gyében Lápos környékén és a Szerémségben is voltak Tomajnembeli birtokok.17 Hozzá kell azonban számítanunk a Tomajnemzetséghez az azzal még a XIII. század elején is nemzetségialapon osztozkodó, önálló nemzetséggé, a Gut-Keled nemzetség-gé alakult, Sopron, Szabolcs és Szatmár vármegyékben birtokos,tulajdonképpeni nemzetségi ágat is.18 Ezeknek a birtokoknakcsaknem mindegyikén találunk ősi Tomaj nembeli személyneve-ket megőrző birtokneveket, ami kétségtelenül a nemzetségnek azillető területeken még a pogány névadás korában, főleg a X. szá-zadban való megszállását bizonyítja.

Az Osl nemzetség ősi birtokai a mai Moson, Sopron és Vasvármegyék területén helyezkednek el és a nemzetségi monostor isitt, mintegy a birtokok középpontjában, a Rábaközben, Csornánépült fel. Az Osl nemzetség fertő-hanságvidéki birtoklásával kap-csolatban két adatra kell különösebben felfigyelnünk. Az egyikAnonymus tudósítása a Moson mocsár – kétségtelenül a mai Han-ság és vele összefüggő Fertő-tó – melletti, Solt fejedelem idejé-ben történt besenyőtelepítésről, a másik Gyula nádor 1222. éviítéletlevelében megerősített ősi rábaközi besenyő kiváltságokrólszól.19 Ebből következik, hogy ezen a területen olyan török sze-mélyneveket fogunk helynevek alakjában találni, amelyek azegykor itt élt besenyő eredetű, elmagyarosodott nemzetségek ke-retein belül használatos személynevekkel lesznek azonosak. Ezeka helynevek eredetileg tehát az illető nemzetségek hasonló nevű,minden valószínűség szerint X. és XI. századi tagjainak szállás-földjeit jelölték. A rendelkezésünkre álló okleveles anyag tanúsá-ga alapján megállapítható, hogy a nemzetségi szállásbirtoklásirendszer virágzásának idején a félreértések és a birtokeltulajdo-

17 Erdélyi I.: A magyar lovagkor nemzetségei (Budapest, 1932) 21-22. l.18 Belitzky J.: A magyar törzsek és nemzetségek vándorlása. A bécsi Magyar

Történeti Intézet évkönyve (Budapest. 1935) 82-83 l.19 Belitzky J.: Nyugat-Magyarország határőrnépei, 62. 70-72. l.

120

nítások ellen csak úgy tudtak védekezni, hogy eredetileg egy-egynemzetség, illetve ha a rokon, közös tőről származó nemzetségek-ről van szó, ezeknek a nemzetségcsoportoknak a körében csakegyes, bizonyos nemzetségi személynevekre visszavezethetőhelynevekkel jelölték a nemzetségi szállásbirtokokat. Ez a rend-szer azt eredményezte, hogy egyes nemzetségek keretein belüleredetileg csak bizonyos más, környező idegen nemzetségeknélföl nem található pogány eredetű személynevek éltek még az ok-leveles joggyakorlat korában is. Ezek a pogány, török és magyareredetű személynevek még a keresztény névadás korában is alegtöbb nemzetségnél használatosak voltak és többnyire a nem-zetség X. és XI. századi őseinek a neveivel voltak azonosak. Ezenaz alapon tehát a nemzetségek és a nemzetségcsoportok X. és XI.századi birtokviszonyait is hozzávetőlegesen térképre vázolhat-juk. Vannak olyan nemzetségek, melyek a XIII. és XIV. századfolyamán is azokon a birtokolton éltek, amely birtokok a nemzet-ség X. és XI. századbeli őseinek a nevét viselték, következéskép-pen ezeknél folyamatos nemzetségi birtoklással találkozunk. Ilyennemzetség volt az Osl nemzetség is. Voltak azonban olyan nem-zetségek is, amelyek két-háromszáz esztendő leforgása alatt aXIII. századi írásbeliség koráig az ősi nemzetségi birtokokat vagyelvesztették, vagy azoktól messze elszármaztak és így az ősi bir-tokkal való kapcsolataikat az okleveles korban már vagy semmi,vagy csak kikövetkeztethető halvány emlékek őrizték meg. Ilyenvolt a besenyő eredetű, a Dunántúlon és a Felvidéken is birtokosSzák nemzetség.

A besenyő eredetű Osl nemzetség a nemzetségnek nevet adóOsl (Oslu, Osli) személynéven kívül a Beled (Beliüd), a Hubcsa,a Herbort, a Katics, a Guór, a Szatmár, a Bibara, a Sur és a Móroc> Máróc személyneveket használta előszeretettel. Ezek a sze-mélynevek természetesen nem mind török eredetűek, de zömükvagy törökös változat, vagy török név.20

20 Karácsony i. m. II. 400. l.-hoz mellékelt leszármazási tábla és Pór A.: Az Osl

nemzetség története a XIII. és XIV. században (Budapest. 1891, megjelenta Turul 1890. évfolyamában is) c. művéhez csatolt családfa Belitzky J.: Acsornai premontrei prépostság alapítása és birtokszervezményei a nemzet-ségi kegyuraság korában Regnum (Budapest, 1936) 61-86. l.

121

A reánk maradt oklevelek szerint a XIII. és XIV. századbanszereplő nemzetségeink sorában az Osl nevet-a dunántúli Oslnemzetségen kívül – egyedül csak a nógrád-gömöri részeken, va-lamint a Sopron és Tolna megyében birtokos Szák nemzetséghasználta.

A felvidéki és a dunántúli Szákok ősi kapcsolatainak emlé-két, közös tőről való származásuknak tudatát azonban ország-szerte még a XIV. század derekán sem felejtették el. A két, aXIV. században már különállónak tekinthető nemzetség valószí-nűleg már nemzedékek előtt szétvált és a magánbirtokság elvénekgyőzedelmeskedésével a birtokaik között lévő nemzetségi kap-csolatok is megszűntek és a két nemzetségág függetlenítette egy-mástól magát.

A Szák nemzetség tehát, amelynek tagjai az Osl személyne-vet is használták, két ágra oszlott, egy felvidéki és egy dunántúliágra. Egy 1263, évi adománylevél Lándszér várát, mint a követ-kezőkben állapította meg: Ajtony,21 Alanyán (= Alap-Tiván), Ite-mir, Karcsa, Kocsobur, Theber—Töbör, Tiván, Tomaj—Thonu-zoba, Töbörcsök és Urkund22. Ezek azok az általa vizsgált árpád-kori személynevek, amelyeket leginkább besenyők viseltek. Nemkövetkezik ebből azonban, hogy ezek csak besenyő nevek, illetvehogy minden esetben csak besenyők viselték ezeket, mert hiszenérintkezés útján való névátvétel és rokonsági kapcsolatok révénmagyar és kabar eredetű nemzetségek sorában is elterjedhettek ésel is terjedtek. Erre nézve nagyon érdekes az árpád-kori magyar-ság között igen gyakori Aba személynévnek és származékainak,Abád, Abod, Abaj, Abos, Abosk, Aboska, Abony hely- és sze-mélynévi alakban való előfordulása. Gombocz Zoltán az Aba

21 Az Ajtony személynév besenyő eredetét Melich János megállapításai alapján

Gombocz Zoltán is elfogadta V. ö. Gombocz Z.: Árpád-kori török sze-mélyneveink (Budapest, 1915) 3. és 24. l. A Szent István idejében szereplőAjtonyt ennek ellenére magyarnak tartjuk Hasonlóképpen vagyunk AbaSámuellel is. V. ö. a Szent István-emlékkönyvben megjelenő, a törzsi ha-talom összeomlásáról szóló tanulmányommal és Rassovsky i. m.

22 Gombocz Z.: i. m., Ajtony: 3, 24,; Alattyány: 10., Itemir: 30, Karcsa: 9,Kocsóbur: 30, Töbör: 23; Tiván: 10; Thonuzoba: 18; Töbörcsök: 23. l. Abesenyő Thonuzoba nemzetségének és fiának nevét szintén besenyőnekkell tartanunk.

122

személynévi alakot besenyő-kun és ennek Apa, tehát p hangúváltozatát kazár (kabar-palóc) török kiejtésnek ismerte fel,ugyanis a besenyő-kun nyelveknél a b-s ejtés nyelvtörténetilegigazolva van.23 Részben besenyő névhasználatra vezethetők visz-sza így a szintén igen elterjedt Alap személynevünk és származé-kai is: Alapas, Alattyán, Oluptuhna és Alpra.24

A besenyő kapcsolatokra visszavezethető személyneveket atovábbi kutatások újakkal gyarapították. Pais Dezső a Bő sze-mély- és helynevek,25 Gombocz Zoltán pedig az Osli, Ost nem-zetség-, személy- és helynevek besenyő eredetét mutatta ki.26

Már maguknak ezeknek a besenyő névátvételt igazoló ne-veknek korai használata és magyarok általi átvétele is amellettszól, hogy Magyarországon besenyők már a X. és XI. század for-dulóján is lényeges szerepet játszhattak.

A magyarországi besenyők szállásainak kutatása során teháta legfontosabb kezdeti eredményekre – a Bő nemzetség kevéseredetiséget megőrző neveitől eltekintve – a másik két, kétségte-lenül besenyő eredetre visszavezethető nemzetségünk, a Tomaj ésaz Osli nemzetségek, személyneveinek és birtokviszonyainakSzák nembeli Barc fia Miklós egykori uradalmához tartozó birto-kot említi meg.27 Sopron vármegye középső védelmi vonalánakfalufüzérében két, a nemzetségi nevet megőrző ősi szállástelepettalálunk, Szákát és Szakonyt, Vas megyében, Kőszeg mellett pe-dig Cákot.28 Az első a nemzetségi név formáját, a második pedigannak kicsinyítőképzős alakját őrizte meg. Ez a tény azt bizo-nyítja, hogy a Szák nemzetség ősi szállásai, amelyek még a po-gány névadás korszakában keletkeztek a Dunántúlon, Tolna, Ko-márom és Sopron vármegyékben helyezkedtek el.

23 U. o. 39-43. l.24 U. o. 43-44. l.25 Magyar nelv XXIV évf. 506. l.26 Gombocz Z.: Magyar történeti nyelvtan II/1. – Magyar Nyelv 1924. 23-24. l.27 Wenzel G.: ÁÚO (=Árpád-kori új okmánytár) VIII 50. l.28 Sopron vármegyében a középkorban a mai Okkát Száka, az elpusztult Szákát

néha Cáka néven nevezték. A soproni Szakonyt a középkorban és ma is ígyhívják. A Vas megyei Cákot szintén mindig Cáknak írták és mondták. V. ö.Cirák-Szirák. Csánki i. m. II. 734, III. 622, 629, 630 l.

123

Ez az utóbbi elhelyezkedés ismét csak a nemzetség besenyőeredetére mutat, amit még az a körülmény is alátámaszt, hogy anemzetség eredetileg személynévként is használatos Szák nevét aSopron megyei besenyő lakosságit Rábaközben birtokosVeszkény nemzetség személynévként is használta. A Veszkénynemzetség rábaközi szállásai az Osl nemzetség szállásai közévoltak beékelve úgy, hogy már a birtokok elrendeződéséből isvagy ősi rokonságra, vagy pedig ugyancsak besenyő eredetre kö-vetkeztethetünk. Attól eltekintve, hogy a Veszkény nemzetségbirtokai a besenyő kiváltságú Rábaközben a besenyő eredetű Oslinemzetségi szállások szomszédságában fekszenek, a nemzetséginevet viselő Veszkény és Vezekény helynevek az ország külön-böző részein pedig szintén mindig besenyő szállások közelébenfordulnak elő.

Az Osl nemzetség pogány eredetű személyneveinek kapcso-latai alapján a három nemzetség – az Osl, a Száka és a Veszkény– birtokviszonyait más helyen tettük szorosabb vizsgálat tárgyá-vá. Itt csak azt említjük meg, hogy a felvidéki besenyőtelepek ősielhelyezkedésének vizsgálatát nagy mértékben megkönnyíti az akörülmény, hogy a három nemzetségnek egymás mellett voltakbirtokai Moson, Sopron és Vas vármegyékben és ezen az alapon afelvidéki helynevek és a nemzetségi tagok nevei között lévő kap-csolatokat egy helyről kiindulva vizsgálhattuk.

* * *

A besenyő eredetű nemzetségnevek földrajzi előfordulásaigen fontos szerepet enged föltételezni a Veszkény nemzetségneka nyugati Dunántúl és a nyugati Felvidék X-XI. századi életében.

A nemzetség nevét Veszkény és Vezekény alakban a Sopronmegyei Veszkénytől kiindulva, Pozsony, Nyitra, Bars, Hont ésHeves vármegyéken keresztül egész a Tisza vidékéig húzható fél-körívben találjuk elhelyezkedve. Sopron vármegyében a Rába-közben egy, Pozsony vármegyében a Kis-Duna és a Dud-Vág kö-zött a Feketevíz partján egy, Nyitra vármegyében a Nyitra felsőfolyásánál szintén egy, Bars vármegyében a Garam és a Zsitvaközött négy, a középkori Hont megyében egy, Heves vármegyé-ben a Mátra északi lejtőjén egy és a Tisza közelében szintén egy,

124

a nemzetség nevét megőrző helységet, illetve pusztát találunk.29

Ezek a helyek minden valószínűség szerint a nemzetség ősi birto-kainak sorába tartoztak. Különös csak az, hogy a nemzetség aXIII. század folyamán már nem volt birtokos ezeken a területe-ken, legalábbis okleveles, erre vonatkozó adataink nincsenek.Nincsen azonban arra sem adatunk, hogy a Vezekény > Veszkénynemzetség – tehát eredetileg minden valószínűség szerint – sze-mélynevet más nemzetség is használta volna. Különös továbbá azis, hogy a nemzetségnév, mint személynév, magában a Veszkénynemzetségben sem volt használatos.

A nemzetségnévnek ez a csak helynevek alakjában való elő-fordulása arra enged következtetni, hogy személynévi használatramár az írásbeliség kora előtt megszűnt, elég ritka név volt és en-nek következtében csak szűk körre – egy nemzetség kereteire –korlátozódott. Ez a nemzetség azonban a már felsorolt megyékősi megszállásában kellett hogy részt vegyen, mert máskülönbenneve helynevek alakjában – mivel az már a XIII. században semvolt birtokos az illető területeken –, ha régi névhasználat nem fű-ződött volna hozzájuk, nem maradt volna fönn.

Azt, hogy a Veszkény nemzetség felvidéki birtokaitól mikorvált meg, nem tudjuk. Volt ugyan IV. Béla királynak egy elve-szett és ma már csak más oklevelek adataiból ismert oklevele,amely kuroli Baas fiának, Vrka királyi tárnoknak, Hont megyeiVezekény nevű földjére vonatkozott. Ezt a földet Vrka megbí-zottja 1269. július 8-án az esztergomi káptalan előtt új tulajdono-sának, Omodeus comes fiának, István mesternek, illetőleg ennekmegbízottjának adta át.30 Azt azonban, hagy ez a Baas fia, Vrkamilyen kapcsolatban, vagy egyáltalában kapcsolatban állott-e aVeszkény nemzetséggel, és hogy birtoka szerzett, adományulnyert, vagy örökségképpen reászállott volt-e, nem tudjuk. Lehet-séges, hogy ez a Baas fia, Vrka szintén besenyő eredetű nemzet-ség sarja volt, aminek az sem mondana ellent, hogy a királyi ok-levél daviger noster de Liptou-nak írja, mert Liptó vármegyébenszintén voltak besenyők, akik messze északra elvetődött szállá-

29 V. ö. A katona; térképek és az 1877 évi helységnévtár adataival.30 F. Knauz.: Moroamenta ecclesiae Strigoniensis, 1. 565 l.

125

sainak az emlékét Besenyő = Besenova helynév mai napig meg-őrizte.

Egy másik, Bars megyei Vezekényről egy 1292-ben kelt ok-levélből tudjuk, hogy IV. Béla királytól, több más szállássalegyütt keresztény kunok kapták meg, amely lakatlan birtokukatazután elcserélték a Gyimesiek Bese és Belád nevű Bars- ésNyitra megyei lakott birtokaiért.31 Ezen a területen tehát a XIII.század közepén már gazdátlanná váltak egyes, eredetilegVeszkény birtokok, amiből talán szabad arra következtetnünk,hogy azok gyér, besenyő eredetű lakossága ekkor már vagy ki-halt, vagy valami más okból elhagyta ezeket a szállásokat.

* * *

A Veszkény nevű birtokok félkörívében továbbkutatva a be-senyő eredetű szállások után, a csallóközi Padánynál kell megáll-nunk. Padány besenyő voltát oklevelek igazolják és így az márrégtől fogva ismeretes. Nevével kapcsolatban most csak arra hív-juk fel a figyelmet, hogy úgy Sopron megyében, mint a Maros vi-dékén a Padány, Pardány, Pordány helynevek mindig besenyő-szállások, vagy legalábbis besenyőszállások közepette fordulnakelő úgy, hogy a Porlány > Padány név szláv eredetét, amely sze-rint gázlót jelentene, bár a földrajzi elhelyezkedés ennek nemmond ellent, kétségbe kell vonnunk és fel kell tételeznünk annaklehetőségét, hogy itt is eredetileg besenyő névadással állunkszemben.

A csallóközi Kis- és Nagypadánytól, amelyek tehát oklevéli-leg beigazolt besenyőtelepek, nem messze tizenkét Karcsa nevűhelység fekszik. Ezek a következők: Amadé-karcsa, Domazér-karcsa, Egyházas-karcsa, Erdőhát-karcsa, Etre-karcsa, Göncöl-karcsa, Királyfia-karcsa, Kulcsár-karcsa, Móroc-karcsa, Pinke-karcsa, Sipos-karcsa és Solymos-karcsa. Rajtuk kívül mégZemplén vármegyében a Tisza és a Bodrog között lévő Karcsa-érpartján van egy Karcsa falvunk. A Karcsa eredetileg török madár-név, ölyűt, héjátjelent és mint személynév is előfordul. GomboczZoltán megállapítása szerint ez a török személynév és követke- 31 Wenzel: ÁÚO XIII 534 l. A Belád név talán a Beled névnek változata.

126

zésképpen helységnév a besenyőkkel együtt került a Csallóközbe,aminek igazolásául a kis- és nagypadányi besenyőtelepek közel-ségét hozta fel.32

Ezeknek a Karcsa nevű helységeknek besenyő voltát azonbana besenyő nemzetségek kebelében használt személynevek is iga-zolják. Ebből a szempontból különösen két nevet, a Göncöl- és aMóroc-karcsa összetételben szereplőket vegyük vizsgálat alá.

Már az előzők során említettük, hogy Anonymus Göncölhídját a fertővidéki besenyők szállásainak közelébe, a mai Po-zsony vidékére teszi. Pais Dezső és Jakubovich Emil szerint33 aGöncöl név a német Konrád személynév Kuncil becéző alakjábólalakult át a magyar nyelvben Göncöllé, amit az is megerősítenilátszik, hogy Anonymus Guncil alakban írta a nevet. Viszont igenfigyelemreméltó a rábaközi Köncöl > Göncöl dűlőnév, továbbá,hogy a besenyő Szákok egyik, 1284-bon szereplő tagját is ígyhívták,34 és hogy a Göncöl helynév a Csallóközben török névvel(Karcsa) együtt, Anonymusnál pedig besenyőtelepek szomszéd-ságában fordul elő. Figyelemreméltó azonban a magyar nép mon-davilágának az elképzelése is a Göncölről.

Ipolyi Arnold örökbecsű munkájában Karcsay nyomán aztírja, hogy Göncöl, aki a kocsit feltalálta, igen tudós ember volt,minden dolgot ismert, beszélt a fákkal, madarakkal és értette acsillagokjelentését. Sok csodát művelt, táltosember volt és halálátsenki sem látta. Úgy hiszik, hogy az égbe tűnt el és amint a földönis görberudú kocsin járt, ugyanúgy jár most is éjjelente a csillagokközött. A Csallóközben sok embert hívnak Göncölnek, de ezeknem a táltos Göncöltől származnak, mivel annak nem voltak iva-dékai. Viszont ezzel szemben a másik feltevést látszik igazolniegy fülöpszállási pásztor elbeszélése, aki szerint a Göncöl-szekérnem más, mint annak a Göncöl német császárnak a társzekere,akit a magyarok kivégeztek és aki most Lélt és Bulcsut a másvi-lágon is szolgálván, az égen kocsizik velük. Ez a Göncöl németcsászár Ipolyi szerint is – aki csatlakozik a fülöpszállási elbeszé-lést megőrző Jankovich véleményéhez – azonos a krónikáinkban

32 Gombocz Z.: Árpád-kori török személyneveink 9. l.33 Pais D: Magyar Anonymus (Budapest, 1926) 116. l.34 Karácsonyi i. m. III/I. 142, 145. l.

127

említett mesés Konrád császárral, akit Lél a monda szerint kivé-geztetése előtt kürtjével agyonütött. Vagyis a Göncöl név ez eset-ben azonos lenne a Güntzel-Kuncil, vagyis a Konrád név becézőalakjával.35

Ez a két népi elbeszélés a Göncöl névnek legalábbis kettőseredetére enged következtetni. Az egyik értelmezés szerint a néva pogány magyar mitológiában gyökerezik: Göncöl híres táltos,mítoszi lény. A másik értelmezés szerint Göncöl mondai németcsászár és neve a Konrád személynév magyar változatának tűnikfel.

Ezzel a Göncöl személynévvel áll származástani összefüg-gésben Gönc és Ruszka-Gönc falvak neve Abaúj, Gönc-háza ésGöncöl-Karcsa falvak neve Pozsony vármegyében. A Vas várme-gyében elterjedt göncölni tájszó pedig annyit jelent, mint gyömö-szölni.36 A göncöl szó tehát hely- és személynév, valamint igealakjában is előfordul nyelvünkben. Ez arra enged következtetni,hogy eredetére nézve magyar, illetve török szó a Gönc és a Gön-cöl. Mindenesetre igen feltűnő a Kuncil > Guncil = Göncöl egye-zés, de semmi esetre sem magyarázza meg a Göncöl név szorosmagyar mitológiai kapcsolatait. Szerény véleményünk szerint aGöncöl elképzelésében a csallóközi táltos emlékek az ősibbek ésa mondabeli Konrád császárral való kapcsolat az újabb eredetűek.Ezért talán a Göncöl névvel is úgy állunk, mint például a Gyulanévvel, amely szintén nem a Julius név valamilyen magyarosformában való átvétele, hanem ősi pogány eredetű személynév,amelyet a keresztény korban egy rokonhangzású idegen névvelazonosítottak.

Figyelemreméltó azonban, hogy a Tolna vármegyében letele-pített besenyőink körében is használatos volt a Göncöl = Köncölszemélynév. Csalogovits József 1933-ban elkezdett ásatásai nyo-mán megtalálták a sárközi elpusztult Ete község török hódoltságelőtti temetőjét. Itt ötven sírt tártak fel, amelyek leletekben ugyannem gazdagok, s a bennük talált csontvázak annál értékesebb ant-ropológiai adatokat szolgáltatnak. Ezekből csaknem minden két-séget kizáróan megállapítható, hogy a Sárköz népe besenyő ere-

35 Ipolyi A.: Magyar mythológia (Új lenyomat, Budapest 1929) II. 17-19., 209. l.36 V. ö. A katonai térkép adataival, – Ipolyi i. m. 17- 19. l.

128

detű. Az antropológiai megállapítások pedig azt bizonyítják, hogya Sárköz mai lakossága a régi Ete lakosságával fajilag azonos.Sőt, ma is élnek családok Öcsényben, Decsen, Alsónyéken, ame-lyek neveit már a török hódoltság előtti oklevelek is említik. Egyilyen oklevél hatvan besenyő eredetű etei család nevét sorolja föl.Előfordul közöttük a Széll, a Karácsony, a Kaza és a Köncöl.Ezek a nevek a Sárközben még ma is élő családok neveivel azo-nosak. Nyilvánvaló tehát, hogy a Göncöl > Köncöl név török, eb-ben az esetben besenyő eredetű.37 Ez állhat fönn a csallóközi, abesenyő Szák nembeli Göncöl nevekre és ezek változataira nézveis.

Az Abaúj vármegyében előforduló Gönc helynevek, Gönc ésa mellette lévő Gönc-Ruszka a Szent István korában a Hernádvölgyét észak felől elzáró gyepűk mellett fekszenek. Ezt a gye-pűkre vonatkozó felfogást úgy Karácsonyi János, mint újabban aSzepesség múltjának tudós kutatója, Fekete Nagy Antal is a ma-gáévá tette.38 Az itt elhelyezkedő határőrök pedig Szent István ko-rában törökös nyelvhasználatú népek, tehát besenyők is lehettek,mint ahogy besenyők voltak minden valószínűség szerint a csal-lóközi Karcsók és a zempléni Karcsa ősi lakói is.

A Mórocz-Karcsa nevében rejlő Móroc személynév ismétvisszavezet bennünket a besenyő eredetű Ols nemzetséghez. AzOsl nemzetség 1228- 1230 körül szereplő egyik tagját Mórocnakhívták. Ugyancsak itt hívták a Selyeg, a mai Vulka partján fekvőMóroc falut is, a mai Márcot. A Móroc személynév XIII. századieredeti alakja Mároc, amelyet az oklevelek Moruch, Mouruhc ésMoruc formában írnak. Az Osl nembeli személynevet a keresz-tény Mauritius névvel azonosították.39 A helynév azonban meg-maradt eredeti alakjában és Sopron megyében német hatásraMárc, a Csallóközben pedig a magyar nyelvfejlődés következté-

37 A legújabb eredményeket a Magyarság 1935 évi november 26-i számában Ky.

F. monogrammal szignált, "Újabb értékes leletek kerültek felszínre az cte,ásatásoknál". címmel közölték.

38 Karácsonyi J.: Halavány vonások hazánk Szent István-korabeli határairól,Századok, 1901 1049. l – Fekete Nagy A.: A Szepesség területi és társa-dalmi kialakulása (Budapest. 1934) 11. l.

39 Karácsonyi J.: A magyar nemzetségek. II. 409-410. l., Pór i m. 13-14. l.Moriccal azonosítják – Móroc falunévre Nagy, I. 17-18. l.

129

ben Móroc lett belőle. A Sopron megyei Moroc és Osl nemzetségegyik ősi besenyőszállásokkal körülvett birtoka volt. Lakosságá-nak besenyő eredetéhez kétség nem fér és ezért figyelemreméltó acsallóközi Móroc-Karcsa helynévvel való rokonsága, mert acsatlóközi helység besenyő eredetét a már említett többi egybevá-gó adat következtében ez szintén csaknem kétségtelenné teszi.

A felvidéki besenyőnek feltételezett Veszkény nevű szállásokláncolatába tehát a Padány, a Karcsa és a Gönc > Göncöl nevűszállások is beilleszkednek.

* * *

A személynévi eredetű ősi besenyőszállások sűrűsége rá te-reli a figyelmünket arra, hogy a nyugat-dunántúli és felvidéki be-senyők elhelyezkedésének vizsgálata során a besenyő törzsneve-ket is figyelembe vegyük, vagyis hogy kutassuk, hogy a besenyőtörzsnevek, a magyar törzsek neveihez hasonlóan előfordulnak-ehazánk, illetve a helynevek alapján besenyő lakosságúnak felté-telezett országrészek területén.

Konstantinos Porphyrogennetos bizánci császár hagyta reánka besenyő törzsek neveit, amikor a birodalom kormányzásáról írtművében a következőket mondja: „Tudni kell, hogy az egész be-senyőség nyolc törzsre oszlik és ugyanannyi nagy fejedelem alátartozik. A törzsek nevei a következők: Érdem, Csur, Jula, Kül-bej, Baj, Tolmács, Kapan és Csobán.”40

Németh Gyula Konstantinos Porphyrogennetos feljegyzésealapján megállapította ezeknek a törzsneveknek a hangzását ésazt, hogy a nyolc törzsnév közül hat eredetileg török méltóságnév.A csur (cur) méltóságnév feliratokon kívül, mint a nép beosztásá-ra szolgáló megnevezés megvan a nyugati türkök területén. Ajula, mint egy uralkodóház nemzetségneve megvan a bolgár feje-delmek névjegyzékében, megvan továbbá a gyula alakban a ma-gyaroknál is, mint méltóságnév és mint ebből fejlődött személy-név. Megvan azonban Jula alakban is, mint Árpád-kori személy-név. A nogáji tatárok pedig dzsula (dzula) alakban használják. A

40 Hunfalvy P.: Magyarország ethnographiája (Budapest, 1876) 211. l. A törzs-

nevek kiejtését Németh Gyula i. m alapján használom.

130

kül-bej méltóságnév szintén különböző névösszetétel csoportegyik tagja. A baj törzsnév eredeti jelentése hős, vezér. A tolmács(tolmac) méltóságnévként való szereplését az magyarázza meg,hogy a tolmácsi tisztség igen fontos állás volt a török birodal-makban. A kapan (k’apan) méltóságnév magyar származéka, il-letve megfelelője a Koppány név.41

A besenyő törzsnevek nagy része tehát más török, vagy törökhatás alatt élő népek körében is el volt terjedve, ami kétségtelenülmegnehezíti egyes nevek csak a besenyőkhöz való tartozásánakeldöntését.

A felvidéki besenyőtelepek kutatásánál tehát csak azokat abesenyő törzsneveket szabad figyelembe vennünk, amelyek a mármás adatok alapján besenyőnek feltételezhető területeken, vagyazok közelében fekszenek. Értékesíthetjük azután azokat a törzs-neveket is, amelyek a besenyő vagy a besenyőnek feltételezhetőnemzetségek kebelében, mint személynevek voltak használatosakés amelyek mint helynevek a nemzetség birtokain is előfordultak.

A Felvidéken a besenyő törzsek nevei közül a csallóközi be-senyőtelepek szomszédságában a Sur név fordul elő helynevekalakjában. A Surmocsáron kívül a Kis-Duna, Dud-Vág és a Vágmellett a történelmi Pozsony vármegye területén hat Súr nevűhelységet találunk. Ezek a következők: Hegy-Sur, Nagy-Sur,Nemes-Sur, Péntek-Sur, Valta-Sur, Varra-Sur. Magyarország te-rületén (az 1877. évi Helységnévtár szerint) Sur nevű helységünka Pozsony vármegyeieken kívül még csak Veszprém vármegyé-ben, Fehér vármegye határához közel van. A Sur helynevek közékell azonban még számítanunk a kicsinyítő képzővel ellátott alak-zatokat, a Surány neveket is. Ilyenek Bereg, Nógrád, Nyitra ésVas vármegyékben – mindegyikben egy-egy van. Ezek közé tar-tozik azonban az eltótosított nevű Nyitra megyei Suránka, vala-mint a szintén valószínűleg szláv hatásra visszavezethető válto-zást szenvedett Somogy és Torontál megyei Surján község neveis. A Sur személynévnek d képzős alakját pedig a Somogy me-gyei Surd őrizte meg.42 A Csur > Sur névvel állhat rokonságban a

41 Németh Gy. i.m. 34, 45-46. 73. l.42 V. ö. a katonai térképek adataival.

131

Szabolcs megyei Vencsellő szomszédságában lévő Csur-puszta ésa Szolnok-doboka megyei Csurány-puszta neve is.43

De hát tényleg besenyő eredetűek-e ezek a helynevek és kö-vetkezésképpen besenyő eredetű volt-e ezeknek a helységeknek alakossága? Erre a kérdésre ismét a legtöbb pogány eredetű bese-nyő nevet megőrző Osl nemzetség és részben a Sopron megyeibesenyő eredetű helynevek adják meg a választ.

Az Osl nemzetség XIII. és XIV, századi tagjai sorában töb-ben is viselték a Sur személynevet, amit egyetlen más nemzetség-nél sem találunk meg. Pór Antal, aki a nemzetség XIII. és XIV.századi történetét megírta és aki tévesen hirdette a nemzetségszláv eredetét, annak a feltevésnek engedett helyet, hogy maga acsornai nemzetségi monostor helye is a nemzetség egyik Sur nevűtagjától nyerte a nevét. Feltevését arra alapította, hogy Csornánaka nevét a régebbi, különösen a XIII. század első felében keletke-zett oklevelek Surna alakban írják.44 Figyelmen kívül hagytaazonban, hogy az S betű a kor okleveleinek helyesírásában csak-nem mindig a mai Cs ejtésnek, az u betű pedig kevés kivétellel oejtésnek felel meg. Erre nézve igen jellemző a Saak = Csák és aSupron = Sopron írásmód. Tekintetbe véve azt, hogy Csorna ne-vét 1249 körül Serna alakban írják,45 nyilvánvalóvá válik, hogy ittnem annyira a török Csur > Sur törzs-, illetve személynévvel, ha-nem a szláv cserna > Csorna = fekete köznévvel van dolgunk.Csorna tehát nem besenyő-török, hanem pannonszláv eredetűhelynév is lehet.46

Besenyő eredetű a középkori, ma már elpusztult, egykor aLajta mentén fekvő Röjtököri falu határának északi részét kitevőSúr nevű terület neve. Ennek a Röjtökörinek kelet felől Besenyőfalu, a mai Pecsenyéd volt a szomszédja. Északról pedig a szinténbesenyő határőr lakosságú Ikka, majd tovább Cseke és a többi

43 Ld. az 1877 évi helységnévtárban.44 Pór i. m. 5. l.45 Nagy I. 21-22. l.46 Megboldogult Gombocz Zoltán egyetemi tanár úr egyik magánbeszélgetése

során azon nézetének adott kifejezést, hogy a Csorna helynév valóban aSur besenyő-török személynév helynévképzős alakja. Nézetét azonban márnem tudta írásba foglalni és így arra csak mint feltevésre hivatkozhatunk.

132

fajta menti besenyőfalvak voltak a környezői.47 Ugyanígy aSurány szó besenyő eredetét bizonyítja a régi középkori Csanádmegye területén fekvő, a Maros bal partján elterülő besenyőkföldje és annak környező falvai. Ez a nagy kiterjedésű besenyőkföldje 1232-ben, amikor azt a Csanádi vár ispánjának fennhatósá-ga alól kivették, határos volt Serjén, Pótkereki, Degur, Pon ésSurány földekkel. Közelében pedig Bő volt.48 Bő, amint láttuk,szintén besenyő eredetű elnevezés, a Maros menti besenyők ki-váltságai pedig szintén egy nagyobb besenyőtelepítés létezésérőltesznek tanúságot.49 A fenti adatok tehát már maguk is valószínű-vé teszik a Csanád megyei Surány és következésképpen a felvi-déki Surány nevek, illetve helységek besenyő eredetét is.

Hogyan kerültek azonban a Sur és a Surány helynevek a Fel-vidékre, elsősorban pedig Pozsony vármegyébe. Erre választ a X.századi eseményeket tárgyaló magyar és külföldi krónikák adjákmeg.

A magyarok gyászos kimenetelű 955. évi augsburgi vereségeután a fogságba esett három magyar vezért a németek kivégezték.Nevet először a sanctgalleni évkönyv említ. A kivégzett Bulcsúnkívül, akinek nevét „Pulszi” alakban írta le a szerző, Lélt (Lele) isemlíti, mint foglyot.50 Sokkal jelentősebb azonban a mi szem-pontunkból Adalbertnek a XII. század végén Vita Henrid II.Imperatoris címen írt életrajza. Eszerint: „qui (Otto) ad Licum(Lech) flumen... Ungaros prostravit et reges eorum Leliumvidelicet et Assur... in patióulo suspendit”.51 A harmadik vezérneve Adalbert szerint Tehát Assur, akit azonban egy mondairészletekben bővelkedő XIII. századi bajor krónika – a ChroniconEbersbergense antiquius – Sur-nak ír.52 Marczali Henrik, mint-hogy ebben a két forrásban Bulcsú nincs megnevezve, úgy vélte,hogy az Assur és Sur név alatt a magyar Az Úr kifejezés lappang,amely kitétellel harcosai illették volna Bulcsút, a fővezért. 47 Stessel J.: Fraknó múltja (Századok, 1889) 296-297. l.48 V. ö. Pais meghatározásával Magyar Nyelv, XXIV. 506. l.49 Wenzel. ÁÚO VI, 504. l. – Hazai Okmánytár, I, 11. l.50 Millenniumi Történet (szerk. Szilágyi S.) I. 182. l.51 Adalberti, Vita Henric II. Imperatoris, Monumenta Germaniae Scriptores IV.

792. l. 3 fejezet.52 Mon. Germ. Scriptores XX. 12. l.

133

Ugyanakkor azonban ő is megjegyzi, hogy a Sur, mint besenyőnév Konstantinos Porphyrogennetosnál is előfordul.53 Marczalivélekedésének azonban Widukind krónikája mond ellent, mert ezhatározottan három elfogott és kivégzett magyar vezérről beszél.54

Ennek a három magyar vezérnek a nevét együtt a krónikák ugyansohasem említik, de ez még nem jelenti azt, hogy nevük külön-külön ne szerepelhessen. Bulcsú és Lél 955. évi vezérségét Kézaikrónikájából tudjuk. Nyilvánvaló tehát, hogy a harmadik vezér,ahogy Adalbert megjegyezte nevét, a Sur volt. Vagyis, ahogy azebersbergi krónika helyesen névelő nélkül írta, Sur-nak hívták. Eza Sur pedig kétségtelenül besenyő volt, amit az alábbiak igazol-nak.

Az augsburgi csatában résztvevő Bulcsú a Nyugat-Dunántú-lon birtokos Kér törzsnek, Lél pedig a Garam-Vág-Kis-Duna kör-nyékén megszállt Tarján törzsnek volt a vezére.55 Ettől a kéttörzstől nyugatra eredetileg előharcos és határőrző, a magyarNyék törzs egyes töredékei által megszervezett besenyő és szé-kely (vagyis beolvadt avar) törzstöredékek helyezkedtek el, akik-nek eredeti szerepe a Csallóköztől és a Fertőtől nyugatra eső Bé-csi- és Morva-medence megvédése volt. Ezt híven illusztráljaAnonymus, aki a már többször idézett helyen a Solt fejedelemidejében letelepített nyugat-magyarországi besenyőket a Moson-fertőn túlra helyezi.56 A besenyőknek ezt az elhelyezkedését szé-pen illusztrálják a Sopron-, Moson-, Pozsony, Nyitra megyei tör-zsi elhelyezkedési adatok is.

A nyugat-magyarországi határőröket megszervező Nyéktörzs vezéri nemzetségének késő leszármazottja a Gyula-Zombornemzetség volt. A nemzetség kebelében használt fontosabb po-gány eredetű személynevek Tétény, Gyula, Harka, Sarold, Ka-rold, Zsombor—Zombor, Bolya, Bonyha, Csompász, Erdő ésSebred voltak.57 Anonymus szerint a honfoglaló vezér Tétény 53 Millenniumi történet, I. 182.l. 3. jegyzet.54 U o. I. 181. l.55 Hóman-Szekfű i. m. I 122. l. – A törzsi hovatartozásukra nézve ld. Beletzky

J.: A magyar törzsek és nemzetségek vándorlása, i. h.56 A Nyék törzsre nézve ld. Belitzky J.: Nyugat-Magyarország határőrnépei, 59-

61. l.57 Karácsonyi i. m. II. 109-114. l.

134

(Tuhutum) volt, aki Erdélyt megszállta. Ennek a fia volt Horkavagy Harka, akinek a neve a Konstantinos Porphyrogennetosnálcharchas alakban megőrzött harkai méltóság nevével egyezik. Améltóságviselő harkák azonban nem Tétény ivadékai, hanem aKér törzs vezéri nemzetségének, a Lád vagy Vér-Bulcsú nemzet-ségnek a sorából kerültek ki.58 A Nyék törzs azonban, amint aztNémeth Gyula megállapította és amint arra már az előzőkben ishivatkoztunk, eredetileg előharcos szerepet töltött be a magyartörzsszervezetben. Ezt az előharcos szerepet a honfoglalás korá-ban a kabarok és az utánuk csatlakozott rokon török népek, szé-kelyek és besenyők vették át tőle. A Nyék törzs azonban továbbrais megmaradt a határvédelem szervezésének a szolgálatában.Ezért találunk a nyugati végeken nyék birtokokat, amelyek úgy atörzsnevet, mint X. századi vezető törzsi egyéniségek neveitmegőrizték.

A Csallóközben Nyék helység a Karcsa nevű községek ésVárkony falu között fekszik.59 A Karcsa nevek besenyőtelepekre,a Várkony név pedig egyesek szerint beolvadt avar, azazvárkuntelepekre enged következtetni.60 A másik Pozsony megyeinyéktelep a Feketevíz partján fekvő Feketenyék. Tőle délkeletreaz első falu Pozsonyvezekény, tehát szintén az előharcos bese-nyők egyik ősi telepe. Moson megyében a honfoglaló nyéktörzsivezér nevét Tétény falu őrizte meg. A mai Fertő-csatorna fertőtavitorkolatánál lévő Nyékiszállás nevű pusztanév a törzsnevet, aSopron megyei Sarród, a régi Saruld pedig a törzs vezéri nemzet-sége egyik nőtagjának a nevét. Ugyanez a helyzet a Sopron-Nyéktől északkeletre eső Harka esetében is. Ez a Sopron megyeifalu, ha Anonymus adatai helytállók, lehetséges, hogy Tétény fiá-nak, Harkának a nevét őrzi, ámbár az is lehetséges, hogy a maiSopron megyében egykor birtokos kértörzsi harkák méltóságne-vének helynév alakban való előfordulása, mivel az ország egyébrészeiben is, határozottan kértörzsi telepek mellett fordul elő. 58 U. o. II. 343. l. – Belitzky J.: A magyar törzsek és nemzetségek, i. h.59 Ld. a katonai térképeket.60 V. ö. Gombocz megállapításával, aki a vár szó kicsinyítőképzős alakjának te-

kinti. (Magyar Nyelv, XXII. 10) lehetséges azonban, hogy inkább a régiavar törzsnevet tekintő felfogás híveinek von igazuk, ld. Hunfalvy i. m.,149. l.

135

Nyék törzsi eredet lehet itt még magának Sopronnak és a közép-korban vele nyugatról szomszédos középkori Gyula falunak a ne-ve is.61 A Nyéktörzs vezéri nemzetségének soproni birtoklásamellett szól még az a körülmény is, hogy az óbudai egyháznak aLajta mellett voltak birtokai, amelyeket III. Béla korában a király-lyal elcserélt.62 Szent István ugyanis Tétény leszármazottjainak, afellázadt erdélyi Gyulák birtokainak nagy részét elkobozta és azóbudai egyháznak adományozta.63 A Gyuláknak, illetve az erdélyiGyulák nemzetségének Sopron megyében is voltak a helynevek-ből kikövetkeztethetőleg birtokai és ezeket is elkobozták, mertezek az okleveles gyakorlat korában már mind királyi várföldek.Ezeknek a birtokoknak egy részét az óbudai egyház kapta, amelyazután az adományozó király utódjával, III. Bélával kicserélteezeket az Óbudától távol fekvő földeket.

A Sopronnyéktől a Dud-Vág közelében levő Feketenyékighúzható vonal egyik érdekessége, hogy ettől nyugatra, a Sopronmegyei Tormáskért kivéve, magyar törzsnevek nem fordulnakelő. Ellenben Besenyő, Sur, Karcsa és Sopronban még több okle-vélileg igazolható ősi besenyőszállás neve maradt fenn.

A Karcsáktól nyugatra birtokos várjobbágy Magyar nemzet-ség neve is éppen azt bizonyítja, hogy a Csallóköznek ezen a ré-szén a magyar elem ritka volt és ezt a magyar eredetű nemzetsé-get a körülöttük lakó sok besenyő egyszerűen csak Magyarnaknevezte.64 Ezek a mindenesetre figyelemreméltó dolgok alátá-masztják azt a feltevésünket, hogy a Nyék törzs által megszerve-zett határvédelemre beosztott, Solt fejedelem korában letelepítettnyugat-magyarországi besenyők vezéri nemzetségéből került kiaz augsburgi csata után szomorú véget ért Sur vezér. Ennek a Survezérnek a neve Pozsony vármegyében fordul elő legsűrűbben ahelynevekben, ami arra enged következtetni, hogy szállásai is ittterültek el. Szállásbirtokainak elhelyezkedése magyarázza azt,hogy Sur vezér miért került a nyugati kalandozásokban leginkábbérdekelt Bulcsú kértörzsi vezérrel és társával, Lél tarján törzsi ve- 61 A magyar törzsek és nemzetségek c tanulmányomban ezt a soproni Harkát a

mellékelt térképen kértörzsi telepnek tüntettem fel.62 Nagy, I.: 5-6.1.63 Mátyás F.: Fontes Domestici, II. 78, 140., III. 45. l.64 Karácsonyi i. m., III/1. 181-182. l.

136

zérrel Augsburg alá. Népével együtt ennek a két törzsnek és kismértékben Mosonban a fejedelmi Megyer törzsnek volt az előhar-cosa.

Azt, hogy a besenyő Sur vezér – akinek 955. évi szerepeAnonymus állítását, hogy Solt fejedelem a Fertő-tó vidékére be-senyőket telepített, nagy mértékben alátámasztja –, melyik későbbis virágzó nemzetségünkhöz tartozott, adatok hiányában biztosannem állapíthatjuk.

A másik, talán kevésbé valószínű lehetőség az, hogy a Po-zsony megyei Sur helynevek nem Survezér nevével, hanem a be-senyő Csur > Sur törzs nevével állnak összefüggésben. Vagyisebből az következnék, egy a mosoni Fertő vidékére telepítettcsur-sur törzsi besenyők szállásai voltak ezek a helységek. Ezt aztámogatná, hogy a törzsnévnek különösen más törzsek birtokai-nak közelében – helynévként való használata a magyarságnál is,más török népeknél is, közönséges dologvolt.

Hasonlóképpen talán törzsi, talán személynévi eredetűek aSurány helynevek is. Ezek mindig más besenyőtelepek szomszéd-ságában, de sohasem többen egymás mellett fordulnak elő.

A másik besenyő törzsnév, amelyik a Felvidéken helynevekalakjában a mai napig ránk maradt, a Tolmács törzs neve. Tol-mács falvak Bars, Zala és Nógrád vármegyékben vannak. Ezutóbbi megyében még egy Tolmács nevű puszta is van Rétságmellett. Kétségtelen, hagy a Tolmács név tájszavi változatai a Bi-har és a Szeben vármegyékben lévő Talmács községek nevei is.65

A Nógrád megyei Tolmács falu és Tolmács puszta Rétság ésDiós-Jenő között fekszik. Észak felé közelében találjuk Horpácsközséget. Tehát egy ugyanolyan nevű falut, amely Sopron me-gyében a besenyőtelepek láncolatában helyezkedik el. A Barsmegyei Tolmács falu a Garam Kis-Alföldre lépésénél fekszik ésígy mintegy elzárja a Garam mellett fölfelé, illetve lefelé vezetőutat. Nyugatra tőle légvonalban 10-12 kilométerre van Kis- vagyNagy-Vezekény és mintegy 18 kilométerre keletre a Hont megyeiPecsenie, a régi középkori Besenyő, amely ugyanúgy, mint Tol-mács és Szikince és az Almás patak völgyét zárja le. A Bars me-

65 V. ö. a katonai térképek, a helységnévtár és Csánki történeti földrajzának

adataival.

137

gyei Tolmács Ó- és Új-Borstól, az Anonymusnál szereplő Borsvezér várától északra 5 kilométernyire fekszik és így a fentiek fi-gyelembevételével állíthatjuk, hogy a régi magyar gyepűrendszerszolgálatában álló ősi besenyőszállással van dolgunk.66 A Tol-mács szállásnév törzsnévi származtatása mellett énként szólhatmég az a körülmény is, hogy egyetlen nemzetségünk sem hasz-nálta, mint személynevet. Ezt látszik az is bizonyítani, hogy aSzeben megyei Tolmács közelében a XII. században a Besenyők-erdeje feküdt.67

* * *A felvidéki besenyőtelepek helyzetét némileg az is megvilá-

gítja, ha figyelembe vesszük, hogy az okleveles adatok feltűnésekorában milyen nemzetségek birtokában voltak ezek a falvak. Abesenyőszállások keletkezésétől a XIII. századig kétségtelenülszámos alkalom és lehetőség kínálkozott arra, hogy ezek a birto-kok gazdát cseréljenek, mégis akadhatnak egyesek, amelyeken azősi megszálló nemzetségek voltak még akkor is birtokosok.

A már ilyen szempontból is tárgyalt birtokokat mellőzve aKarcsa, Pidány, a Sur, a Surány és a Tolmács birtokokat vesszükvizsgálat alá. A csallóközi Karcsák pozsonyi várföldek voltak ésrajtuk várjobbágy nemzetségek voltak a birtokosok. Már maga eza tény is igazolja azt, hogy katonáskodó, a király fennhatósága alátartozó népek lakták egykor, amilyenek a besenyők is voltak.Ezek a várjobbágyok azután a XIII. és XIV. század folyamán azországos nemesek sorába emelkedtek, akárcsak a padányiak és akarcsaiak és csak kevés várföld jutott más nemzetségek kezébekirályi adományozás útján.68

A tizenkét csallóközi Karcsa közül az egyiket Etre-karcsánakhívják. Ez a falu mind a mai napig az itt ősbirtokos Etre (Ethuruh= Etörü) várjobbágy nemzetség emlékét őrzi. Az Etre nemzetség-ről IV. Béla király 1240. június 18-án, a várak jogainak és birtok-állapotainak megreformálása alkalmából Sopron várában valótartózkodási ideje alatt kiadott oklevelében megállapította, hogy atíz Ethuruh nemzetségbeli és a tizenkét Mogor nemzetségbeli Po-

66 V. ö. Karácsonyi, Századok, 1901. 1047-1048. l.67 V. ö. Millenniumi Történet, II. 412. l.68 V ö. Pesty F.: i. m., 362 s köv l.

138

zsony megyei mansió tagjai a szent-király-jobbágyai közé tartoz-nak.69 Az Etre nemzetség tagjai tehát a várjobbágyok között is azelsők, a szentkirály szabadjai közé tartoztak.70 Az Etre nemzetségkörébe tartozó tíz mansio Etre, Sebec (Sebők?), Atyusz, Marto-nos, Jakab, Illés, Ország, Otmár, Kelemen és Tekse házanépeibőlállott.71 A nemzetség későbbi tagjai sorában még Bodó, Dobecsés Ork, nem keresztény nevű nemzetségi tagokat találunk.72 AXIII. és XIV. században szereplő nemzetségeink sorában a Sebec,Ország, Otmár, Tekse, Bodó, Debecs és Otk személyneveketegyetlen más nemzetségünk sem használta. Az Etre nevet megta-láljuk még az Aba és a Sortaván-Vecse, az Atyusz nevet pedig azAtyusz, a Hahót és a Miskolc nemzetségek tagjai között.73 Ezekaz adatok pusztán azonban igen bizonytalanok ahhoz, hogy lé-nyegesebb következtetéseket vonjunk le belőlük. Az Etre nemzet-ség volt különben az, amelynek egyik István nevű tagja – az1240-ben szereplő Etre dédunokája – 1355-ben még mindig vár-jobbágy volt. Az Etre nemzetség tehát a legutolsók között állottaz országos nemesek közé való felvétel tekintetében.74 Ez való-színűleg azzal magyarázható meg, hogy mint a szent-király-jobbágyai, szinte nemesi jogokat élveztek. Az egyik Karcsán kü-lönben már 1262-ben nemesek laktak.75

Az Etre-Karcsán birtokos Etre nemzetség ősi foglaló nemzet-ségnek kell tekintenünk. A nemzetség által használt Atyusz sze-mélynév valószínűleg a török Otuz (= harminc) személynévvel állszármazástani kapcsolatban. 1252-ből egy magyar Othuz nevűemberről is van tudomásunk.76 Az Atyusz nevet különben legin-kább Ochuznak írták az oklevelek. Török, valószínűleg besenyő-török eredetre vezethetők vissza az Otk, Otmár és Tekse személy-nevek. Kétségtelenül érdekes az ország (Orsag, Arazag) személy-név használata.

69 Wenzel: ÁÚO II. 101. l.70 Karácsonyi: A magyar nemzetségek, III/1. 176. l.71 Wenzel: ÁÚO II. 101. l.72 Karácsonyi i. m., 175-176. l.73 Karácsonyi i. m., az említett nemzetségek leszármazási tábláin.74 U o III/1 176. l.75 Karácsonyi i. m., III/1 92. l.76 Gombocz i. m., 38. l.

139

Birtokosok voltak az egyik csallóközi Karcsán a besenyőeredetű, vagy legalábbis igen szoros besenyő kapcsolatokkal bíróGut-Keledek is. Ők azonban nem ősi birtokosok, hanem a Gut-Keled nembeli Lothár, a Várkonyi és a bősi Amadé családok őse1264-ben királyi adomány folytán megvetvén lábát a Csallóköz-ben, több birtokot, közöttük az egyik Karcsát is megszerezte.Karcsára és Nyékre 1282-ben kapott oltalomlevelet.77

Sokkal fontosabb eseményekre jutunk azonban egy másikesettel kapcsolatban. 1275-ben Csák nembeli Péter nádort, a ku-nok bíráját és soproni ispánt azzal vádolták, hogy a csallóköziPadányban lakó nemesek kiváltságlevelét erőszakkal elvette.78 Ittkétségtelenül egy olyan nemesi kiváltságlevélről, vagy ugyanarrólvan szó, mint aminőt IV. Béla király 1265- ben Salamon fiainak,Saul és Saulus(!) padányi tárnokoknak és rokonaiknak, Jóka fiai-nak adott, melyek szerint hadjárat idején a nemesek közé számít-tattak és csak a királlyal tartoztak hadba szállni.79

A mi szempontunkból az oklevélnek a legfontosabb kitételeaz, amikor a név szerint elsoroltakat filii Bissenorum-rak, azaz abesenyők fiainak nevezi. Ez a kitétel azért fontos, mert belőle anyugat-magyarországi és a felvidéki besenyők XIII. századi utó-dainak jogállására tudunk következtetéseket levonni.

A XIII. század közepén a besenyők fiai kitételre emlékeztetőjobbágyfiú, azaz a várjobbágyok fiai kitétel tűnik fel okleveleink-ben. Mályusz Elemér, aki elsőnek foglalkozott behatóan a job-bágyfiúk kérdésével, arra az eredményre jutott, hogy IV. Bélakatonai szempontoktól vezérelve, tudatosan alakította ki a végek-re telepített harcos elemekből és a várnépek soraiból, kiváltságaikrévén kiemelt tisztséget viseltek jogutódjaiból ezt a társadalmi,szabadnak mondható réteget.80 Váczy Péter Mályusz Elemérrelszemben a jobbágyfiú elnevezésben nem osztályfogalmat, hanemcsak bizonyos relációt, vérségi kapcsolatot vél felismerni.81 Ajobbágyfiú intézmények kérdései azonban annyira összekevered- 77 Karácsonyi i. m., II. 41. l.78 Fejér, VI/I. 172. l. – Karácsonyi i.m., 1I321. l.79 Fejér, IV/3. 262. l.80 Mályusz E.: Turóc megye kialakulása. (Budapest, 1922.) 105-149 l.81 Váczy P.: A királyi serviensek és paerineniális királyság. Századok, 1927-

1928. 361-379. l.

140

tek a nemesi társadalom kialakulásának a kérdéseivel, hogy azadatok bizonyos vonatkozásokban a Mályusz-féle, más vonatko-zásokban azonban a Váczy-féle nézetet támasztják alá.

A csallóközi besenyők fiai kitétel azonban a Mályusz-félefeltevéseket igazolja. Véleményünk szerint a filii Bissenorum ki-tétel jogi és társadalmi vonatkozásait tekintve a filii iobbagionumkitétellel azonos. A jobbágyfiúk a várjobbágyoknál kétségtelenülmagasabb rendű, több joggal rendelkező, kiváltságos népelemnektűnik fel. Ugyanez mondható a besenyők fiairól is, akik hadjáratidején a nemesek közé tartoznak. Máskor tehát nyilvánvaló, hogyrégi besenyő, azaz mint a Karcsár birtokos Etre nemzetségnél isláttuk, várjobbágyi kötelezettségeket teljesítettek. A besenyők fiaiazonban már többek, mint a várjobbágyok, mert csak a király ve-zérlete alatt tartoznak katonáskodni. Azonban még nem teljes jo-gú nemesek. Ez lehet azután annak a magyarázata, hogy 1275-bena nádor, aki ősi szokás szerint egyúttal a besenyők bírája is volt,nem ismerte el nemesi jogukat, hanem régi kötelezettségeik telje-sítésére akarta őket szorítani. IV. Béla uyganis tényleg tudatosanteremthette meg a várjobbágyfiúk rendjét és ezzel kapcsolatban akiváltságos, az egyes királyi várak védelmére rendelt besenyők fi-ainak a rendjét. Béla királyt kettős szempont és ok vezethette en-nek a megvalósítására. A királyi serviensek törekvései az orszá-gos nemesi jog elnyerése felé azzal fenyegették a királyi várrend-szert, hogy katonáskodó várnépek nélkül fog maradni. Ezért teháta tatárjárás előtt élt várjobbágyok tatárjárás után élő fiait bizonyoskiváltságokban részesítette a király, hogy felfelé törekvő vágyai-kat némileg kielégítve, megtartsa őket a királyi várrendszer szá-mára. A másik szempont az volt, hogy a régi várjobbágyok fiai-ban erős, mindenki ellen felhasználható katonaelem álljon a királyrendelkezésére. IV. Béla korában megindult főúri várépítkezésekaz egyes, a király kormányzati centrumától távol eső országré-szekben könnyen illuzóriussá tehették a király hatalmát. Ezértszükség volt olyan, közvetlenül csak a király katonai parancsnok-sága alá tartozó elemekre, a filii iobbagionum, a filii Bissenorumtársadalmi rendjére, amely kötve volt ugyan egy királyi vár terü-letéhez, de nem annak a főurak sorából kikerülő ispánjához. Le-hetséges, hogy 1275-ben az oligarchikus törekvéseiről híres CsákPéter, a hatalma érvényesítésének útjában álló padányi besenyők

141

fiainak besenyőfiúi, bizonyos nemesi kiváltságokra igényt tartóoklevelét talán ezért is vette el erőhatalommal. A jobbágyfiúk és abesenyőfiúk már nem várjobbágyi, de nem is nemesi, teljesen kinem alakult, kifejezetten hűbéri elemeket tartalmazó, rendjénekzöme aztán már a XIII. században az országos nemesek sorábaemelkedett.

A csallóközi besenyőtelepekkel függhet össze, hogy Csalló-köz bizonyos önálló megyei sajátságokat mutat fel. A XIII. szá-zad végén kelt oklevelek a Csallóközt Kis-Pozsony vármegyéneknevezik, a maior comitatus Posoniensis-szel szemben. A XIV.században a Csallóköz neve elé rendszerint a districtus vagy aprovincia kifejezést tették és egy 1353-ban kelt oklevélben a tájé-kot jelentő contrata elnevezést is használják, bár határozottan ki-jelentik azt is, hogy Pozsony vármegyében fekszik. Viszont sok-szor, minden Pozsony megyére való utalás nélkül egyszerűenCsallóköznek nevezik az oklevelek. A csallóköziek közgyűlései-ket Pozsony megyével együtt tartották, de az oklevelek néha ki-emelik, hogy a közgyűlést Pozsony megye és a Csallóköz közön-sége számára tartották. Tartott azonban a Csallóköz magának isproclamata congregatiót, ha a Csallóköz érdeke úgy kívánta, vagyha valamely per csallóközi emberek között folyt, de ezt mindig aPozsony megyei alispán és szolgabírák tartották. A XV. századelején 1401-ben azonban az országgyűlés Csallóköz districtusnemességéhez átiratot intézett, ami bizonyos különállásra mutat.82

Figyelembe véve a Csallóközre vonatkozó adatokat, lehetet-len észre nem vennünk, hogy annak Pozsony megyei része, tehátaz, ahol egymás mellett több besenyőtelep volt, eredetileg bizo-nyos kiváltságokat élvezett, amely kiváltságok azonban beleol-vadtak a nemesi vármegye szervezetébe. A besenyő Csallóközeredetileg a besenyő Rábaközhöz hasonló, önálló besenyő kivált-ságos fald volt. A Rábaköz azonban 1222-ben az ősi besenyő ki-váltságokat, amelyek addig nem voltak írásba foglalva, a nádorelőtt írásba foglaltatta. A Rábaköz szintén beolvadt Sopron vár-megyébe, de ősi kiváltságainak emlékét századokon keresztülönálló alispáni és szolgabírói intézménye őrizte meg. Sopron me-gyében ennek következtében két alispán, egy soproni és egy rá- 82 Gábor Gy. i. m., 20-21. l.

142

baközi és külön soproni és rábaközi szolgabírák voltak.83 ACsallóköz ezzel szemben, talán az ott lakó besenyők kisebb szá-ma miatt, vagy talán hangadó, besenyő eredetű vezető nemzetséghiányában ősi besenyő kiváltságait ilyen formában nem tudta akialakult nemesi vármegye keretei között fenntartani és csak hal-vány reminiscenciaként élt a köztudatban, néhány formaságtól kí-sérve, egykori kiváltságos volta.

A Padányon birtokos és 1265-ben megadományozott besenyőfiúk között az oklevél Salamon rokonának, Jókának a fiait is névszerint felsorolja. Ezek a nevek, amennyiben nem keresztény ere-detűek, kétségtelenül besenyő eredetűek, illetve a besenyők köré-ben szokásosak voltak. Jóka fiai a következők: Töbör (Theber),Éliás, Ilareus, Pyrimus, Jeke, Csenkő (Chenkeu), Jáku és Kopes(Kopesh).84 Fejér György Ilareus nevét Harcus, azaz Harcos alak-ban írta, de ez tévedés. A csallóközi Töbör vagy Teber besenyőszemélynév arra késztet, hogy a Karcsák és a Padány közelébenlévő Töbör-éte (Töbör-Ete) faluban is ősi besenyőtetelepet gya-nítsunk. Ezt egy analógia is alátámasztja. IV. Béla 1269- ben aFejér megyei töbörcsöki besenyőkről beszél.85 A Sárközben pedigegy Ete nevű besenyő faluról tudunk. A Nógrád megyei Etes pe-dig szintén besenyőbirtokok között fekszik. Ugyanígy besenyő-nek tarthatjuk a Sur-ok közelében lévő Jókát is.86 Ez a Jóka sze-mélynév nemcsak a padányi besenyők között, hanem a Nyitramegyében, a Kis-Nyitra völgyében ősbirtokos Divék nemzetségkebelében is használatos volt. Ez a Divék nemzetség a régi gye-pűk táján volt birtokos és számos ősi pogány nevet őrzött meg.Birtokai között a Nyitra megyei Szécset is megtaláljuk.87 Való-színű, hogy ez a nemzetség is vagy besenyő eredetű, vagy bese-nyővel erősen keveredett, de mindenesetre határőr eredetű nem-zetség volt.

83 Fejér, III/1 362. l. – Gábor Gy. i. m., 18-20. l.84 Fejér, IV/3. 262. l. – Szentpétery I.: Az Árpád-ház; királyok okleveleinek kriti-

kai jegyzéke. 1464. sz.85 Gombocz i. m., 23-24. l.86 V. ö. a katonai térképekkel.87 Karácsonyi János i. m., I. 397-410. l.

143

A Sur és a Surány helynevek vizsgálata során egy 1344. évioklevél sorai szólnak ismét felénk.88 Csór nembeli Tamás 1344elején, Avignonban való tartózkodása alatt pápai búcsúengedé-lyeket szerzett az általa alapított bágyoni, gedei, csőri és surányiegyházak számára. A két első a váci egyházmegyében feküdt és amai Szarvasgede és Bágyon értendő alatta. Csór a veszprémi egy-házmegye területén, Székesfehérvár és Várpalota között fekszik.Surány pedig az esztergomi egyházmegye területén feküdt. Lehet-séges, hogy a Nyitra megyei Suránnyal azonos, de amint Kará-csonyi János megállapította, minden valószínűség amellett szól,hogy ez a Nógrád megyei Surányra vonatkozik, amelynek szom-szédságában egy, a nemzetségi nevet megőrző Csór nevű falu, mapuszta feküdt.89

A Csór nemzetség ősi fészke a Fehér vármegyei Csór helységvolt, de minden jel arra mutat, hogy ezzel egy időben a Nógrádmegyei Csórt is bírta. A nemzetség a XIV. század folyamán többúj birtokot szerzett, de a század második felében már kihalt. Bir-tokainak elhelyezkedése arra mutat, hogy a nemzetség egyik be-senyő eredetű X. vagy XI. századi ősfoglaló nemzetségünk volt.Erre enged következtetni maga a nemzetségnév is, amely egyúttalszemélynév is volt. 1330-ban a Csór nembeli Bertalan fiát hívtákCsórnak.90 A Csór személy- és nemzetségnév közeli rokonságbanlehet a Csur > Sur személy- és törzsnévvel és annak ó hangú vál-tozatával lehet egyenlő. Mindenesetre figyelemreméltó, hogy aNógrád megyei ősi nemzetségi birtokok, Csór és Surány egymásmellett fekszenek.

Nem azonosíthatjuk azonban a nemzetséget a Pozsony me-gyei Sur falvakban ősbirtokos nemzetségekkel, mert semmi nyo-ma sincs annak, hogy ősi birtokai lettek volna azok közelében. ADunaszerdahely melletti Póka-földjét csak 1333-ban kapta megkirályi adományként Csór nembeli Tamás. Amennyiben pedig –mint jeleztük – a Pozsony megyei Sur-ok esetleg besenyő törzs-névi eredetűek lennének, úgy hiába is keressük a Csór nemzet-séggel való kapcsolataikat.

88 U. o. I. 389-390. l.89 V. ö. a katonai térképek adataival.90 Karácsonyi i. m., 384-391. l.

144

A Bereg vármegyei Surányban a Káta nemzetség volt az ősibirtokos. A Káta nemzetségnév török személynévi eredetű.Tagányi Károly szerint Káta nevű helységeink a gyepűrendszerkorából fennmaradt, besenyő elnevezésnek az emlékét őrzik.91 Anemzetség ősi fészke a Zagyva folyó völgyében terült el, de vol-tak szállásbirtokai Moson, Gömör, Bereg, Szatmár és Zemplénvármegyékben is.92 Ez a nemzetség is minden valószínűség sze-rint besenyő eredetű volt.

Sokkal nehezebb ma már, adatok hiányában, a felvidékiTolmács nevű helységeinknek ősi szállásbirtokos nemzetségeitkimutatni. Itt csak hasonlóságokra vagyunk utalva, de minden-esetre figyelemreméltó, hogy a Zala megyei Tolmács ősi birtoko-sai a kétségtelenül besenyő eredetű Torraj nemzetségbeliek vol-tak.93 Ugyancsak figyelemreméltó, hogy a Nógrádban ősbirtokos,besenyő eredet-gyanús Kacsics nemzetség, amelynek már a XIII.század elején is voltak Erdélyben nemzetségi birtokai, a Szebenvármegyében lévő Tolmácson is birtokos volt.94 Ezeknek a bese-nyő eredetű nemzetségeknek az ország különböző részein fekvőbesenyő néveredetű falvakban való birtoklását mégsem tekint-hetjük merő véletlennek és talán nem tévedünk, ha a felvidéki ha-sonló nevű szállásokon is ősi, besenyő eredetű nemzetségek el-sődleges birtoklását tételezzük fel.

A nyugat-dunántúli és felvidéki ősi besenyőszállások nevei-nek vizsgálata során több fontos névcsoportot tudunk megkülön-böztetni, amelyek azonban nem a véletlen, hanem a nemzetségikapcsolatok következményei.

Az első, a legfontosabb névcsoport, amelynek besenyő voltaa felvidéki, különben besenyőnek eddig legjobb esetben csak fel-tételezett helyneveknek a besenyő voltát igazolja, a Sopron ésVas vármegyékben elhelyezkedő, Solt fejedelem idejében letele-pített nyugati besenyő határőreink egykori szállásterületén he-lyezkedik el.

91 Tagányi K.: Magyar Nyelv, IX 263. l.92 Karácsonyi i. m. 310-324. l.93 U. o. III/1. 113. l.94 U. o. II. 278. l.

145

Ennek a névcsoportnak a területe is két lényegesen megkü-lönböztethető alapnévanyagra osztható fel. Az egyik a tulajdon-képpeni fertővidéki besenyők körének, a másik pedig a Tomajnemzetség és nemzetségrokonai körének a névanyaga. Ehhezcsatlakozik harmadikul magának a népnévnek az előfordulása.

A részben ma is élő vas-soproni községnevek közül a követ-kezőkről tételezhető fel a besenyő eredet: Ablánc (?), Abolgán,Bást, Beled, Cák, Cirák, Csécsény, Gencs, Gór (Guór, Guár),Herény, Horpács, Ják, Lóc, Móroc (Mároc), Osl, Pordány, Száka,Szakony, Szécsény, Taszár, Veszkény, Zsidány.95 Dűlőnevekből akövetkezők őriztek meg besenyő vonásokat: Betlen erdő (Bo-gyoszló határában) és az 1558-ban szereplő Bethleendombya,96

Dág (Bajt, Boksád és Kuskes dűlők szomszédságában,Nagygeresden), Imolás (Rábapordány határában), Gömör (Dölle,Sordély, Tarapács és Torboki dűlők szomszédságában Borbo-cson), Köncöl (Sobor határában), Szered (Fertőszentmiklós hatá-rában), Sur (a régi Röjtököri határában). Besenyő eredetűek, deinkább a Tomaj nemzetségi névcsoporthoz tartozók a következőegykori és mai falunevek: Cirák, Csamasz, Majád, Szopor, vala-mint a mai dűlőnevek közül: Urkony (Eszterháza és Süttőr hatá-rában), Gács-rét (Kapuvár határában), Tomaj (Répceszemere ha-tárában).97 Ezeken a helységeken kívül a Vas és Sopron várme-gyékben természetesen még más községekben is laktak besenyők,akik faji sajátságaikat legtovább a külön önkormányzattal rendel-kező Sopron megyei Rábaközben őrizték meg.

Ennek a két helynévcsoportnak a felvidéki megfelelője aCserhát és Mátra vidékétől északra Nógrád, Gömör és részbenHeves és Borsod határos részein helyezkedik el. Csakhogy amíg aNyugat-Dunántúlon a besenyőtelepek sörű, egymáshoz közel fek-vő szemekből álló láncolatot alkotnak, addig ezek a felvidéki be-senyőtelepek egymástól távolabb, magyar és kabar törzsi eredetűtelepek közé ékelve fordulnak elő.

95 V. ö. a katonai térképekkel.96 Nagy, II 633. l.97 A dűlőneveket a kataszteri térképeken találjuk meg Egy 1405-ben kelt oklevél

szerint Thoraxy aliter Zyrakfelde. Nagy. I. 565. l.

146

Ezeknek a felvidéki besenyőszállásoknak az Ipoly, a Rima ésSajó felső folyását követve a megszálló magyar törzsek pereménhelyezkednek el és előőrsi, határőri szerepüket már ez az elhe-lyezkedésük is kétségtelenné teszi. Csakhogy, amíg a nyugat-dunántúli besenyőket kimutathatólag egy Nyék törzsi töredékszervezte meg a határőrzés szolgálatára, addig a gömör-nógrádibesenyőket a szintén besenyőcsatlakozás előtt előharcos Kabartörzs állította a honvédelem szolgálatába.

A névfüzér eddig megállapítható első tagját a Nógrád megyeiHorpács, utolsó tagját pedig a Gömör meggyei Gencs alkotják.Közöttük az Ablánc, Bást, Cered, Csaura, Csécse, Gömör, He-rény, Herencsény, Imola, Ják, Lóc, Sid, Surány, Szécs, Szécsény,Szécsényke és Vezekény nevű falvak helyezkednek el.98 Ezekbena falvakban elhelyezkedett besenyőink védelmi láncolata a X. ésXI. században a felvidéki erdőségek gyér szláv lakóival és azesetleges lengyel támadással szemben látta el a határőrzés, gye-pűvágás szerepét. Körükből került ki a XIII. századi okleveleink-ben szereplő Gömör-őrök egy része is, akiknek a Szepes várme-gyében élő utódait tízlándzsásoknak nevezték.

A Szepesség területi és társadalmi kialakulásának modernfeldolgozója, Fekete Nagy Antal, akinek sikerült a Szepesség te-lepüléstörténetét helyesen megoldania, ezeket a Gömör-őröketkabar eredetűeknek tartotta.99 Ma a besenyőtelepek elhelyezkedé-sének és a besenyő eredetű nemzetségek személyneveinek vizs-gálata során anélkül, hogy kétségbe vonnánk a szepesi tízlándzsá-sok körében az esetleges kabar elem szereplését, besenyő eredetűrétegeket is fel kell tételeznünk.

Már maga az a tény, hogy a Gömör-őröket Gömör vármegyebesenyővel kevert lakosságú vidékéről telepítették a XII. századközepe táján a Szegességre, besenyő eredetre enged következtet-ni. Ezt részben a szepességi helynevek is alátámasztják. Egy, aPoprádtól keletre és délre eső erdőséget Szemenyének hívtak.100

Ugyancsak így hívtak Vas vármegyében és Sopron vármegyében 98 V. ö a katonai térképek adataival Ezek a helynevek az ország egyéb részeiben

természetesen nem fordulnak elő, vagy ha előfordulnak, mindig besenyőszállások közelében.

99 Fekete Nagy i. m., 259. l.100 U. o. 37-38. l.

147

egy-egy, a besenyőtelepek között elhelyezkedő községet. Figye-lemreméltó Betlenfalvának a neve is, amely besenyőszállások kö-zelében fekvő soproni dűlőnevekkel egyezik. Ugyanígy talán be-senyő eredet emlékét őrzi Becsefalva neve is.101

Ezeknél a bizonyítékoknál azonban sokkal súlyosabban hat-nak a lándzsás nemesek soraiban előforduló személynevek. Bese-nyő eredetűeknek tartjuk a falu kitétel nélkül előforduló Bethlenés Szatmár,102 a Miklósfalván és Bethlenfalván szereplő Bethlenés Bethlem,103 a Prímfalván előforduló Sur,104 az Ábrahámfalvánbirtokos Ehellő fia Becs és Csepánfalván említett Barch személy-neveket.105 A pogány személynevek használata a XIII. századbanmár meglehetősen gyér volt, de amennyiben használták azokat,rendszerint családi hagyomány fűződött hozzájuk. Ezért merjükebben az esetben is azt állítani, hogy ezek a besenyő területen, be-senyő családok és nemzetségek körében előforduló személyneveka szepesi tízlándzsások körében is az eredetileg a besenyő erede-tűek között voltak elterjedve. Különös biztonsággal az Osl nem-zetség tagjai között használatos Sur és Szatmár, valamint a Száknemzetség körében használt Barc (Barcs=Barch) személynevekrőlállíthatjuk a besenyő eredetet.106 Ma még messze vagyunk attól,hogy a tízlándzsások körében használatos többi pogány és talánegyéb eredetű személynév – Szentes, Tés, Gahala, Kormos, Pirin(ennek volt az egyik fia Sur), Boza, Mech, Gán, Bot, Póka,Mahál, Csanta, Dobák, Petk, Dán, Munkács, Manya, Bod, Ehellő(a fia Becs), Leuk, Boda, Geán, Jánk, Micselet, Edus, Tiba, Tan-gó, Usuna, Villám, Szalók, Szeme, Szegény, Bádus, Doncs, Sigra,Sebret, Benk, Leu, Dedács, Csákán, Ponith és Zádor107 – törzsivagy nemzetségcsoporti hovatartozását megállapíthassuk, de márelső ránézésre is látjuk, hogy a török eredetű személynevek nagyszámmal szerepelnek közöttük.

101 U. o. 72-73, 150-152. l.102 U. o. 283 l. A Bethlen nevet soproni analógiák alapján török eredetűnek tart-

juk.103 U. o. 284, 287. l.104 U.o. 285. l.105 U. o. 292. l.106

107 Fekete Nagy i, m., 283-297. l.

148

A neveken kívül azonban – ami egymagában gyenge bizo-nyíték lenne – még más tényező is a tízlándzsások besenyő ere-dete, vagy legalábbis erős besenyő keveredése mellett szól és ez alándzsások területének önkormányzata, amely hosszú évszázad-okon keresztül megyét alkotva a megyében – akárcsak Sopronbana Rábaköz, Tolnában a Sárköz és eredetileg minden valószínűségszerint Pozsonyban a Csallóköz – csak 1804-ben szűnt meg.

Ha figyelembe vesszük a középkori Magyarország megye-szervezeten kívül álló önkormányzati területi népességének nem-zetiségi hovatartozását, szászokat és egyéb nyugatiakat, továbbájászokat, kunokat, székelyeket és – besenyőket találunk közöttük.Nincs egyetlenegy olyan kiváltságos önkormányzati területünk aközépkorban, amelynek lakossága eredetileg magyar vagy kabarlett volna. Ez érthető is, hiszen a szabad magyarok a nemzetségikereteket megtartva a királyi vármegyék szervezete mellett, to-vább élték a maguk szabad életét, később pedig, mintegy elfog-lalva a királyi vármegyét, annak keretei között fejlesztették ki ön-kormányzatukat.

Már most úgy a szászok, mint a székelyek és a jászkunok ön-kormányzati területeinek az elhelyezkedését és kiterjedését ponto-san ismerjük. Ezek között a szepesi lándzsások székét hiába ke-ressük, tehát az ilyen eredetű semmi esetre sem lehetett. Nem le-hetett azonban sem kabar, sem magyar eredetű az ebben a lán-dzsás székben élő lakosság zöme. Marad tehát, mint egyedüli le-hetőség, hogy a szepesi lándzsások önkormányzata, eredetérenézve besenyő volt.

Ezek szerint tehát a Nyugat-Magyarországon elkezdődő be-senyő határőrláncolat legészakkeletebbre vetődött tagjai a szepesitízlándzsások voltak.

A nyugat-dunántúli és felvidéki besenyőtelepek másodiknévcsoportját a Moson- Pozsony- Nyitva- Bars és Hont várme-gyék területén fekvő szállások alkotják. Ezen a területen nagyobbszámban előfordulnak az első névcsoport helynevei – így példáula Veszkény és a Sur helyneveknek itt van a zöme –, de viszont új,a másik névcsoportban elő nem fordult helyneveket is találunk.Ezek közül az Ete, a Jóka, a Karcsa, a Káta, a Losonc, a Töbör ésa Tolmács tűnnek fel elsősorban besenyőnek. Elhelyezkedésükről

149

már az előzők során szó volt és itt inkább csak határőr szerepükmegtekintésére szentelünk pár sort.

A Moson- Pozsony- Nyitva- Bars és Hont megyék területénfekvő besenyőszállások részben a nyugati országhatár, részbenpedig az északról délre kanyargó folyóvölgyek védelmét voltakhivatva ellátni. Ezért igen jól megfigyelhetők a Vág, a Nyitva és aGaram folyók völgyében északra húzódott besenyő határőrszállá-sok. A Vág völgyében Besenyő és Kosztolány, a Nyitva völgyé-ben Vezekény és esetleg Oszlány – amely utóbbi valószínűleg azOsl nemzetség- és személynév magyar kicsinyítőképzős vagy el-tótosított alakja – a Garam völgyében pedig a két Zsadány voltakaz eddig megállapítható utolsó besenyőtelepek.108 Ezeken a ré-szeken a besenyő törzstöredékek nagyobb önállóságnak örvend-hettek eleinte, mint nyugat-dunántúli és csallóközi fajtestvéreik,amit a nyéktörzsi telepek kis számából következtethetünk. Két-ségtelen azonban, hogy a határőrzést, ezen a X. században kevéstámadásnak kitett terepen szintén a Nyék törzs szervezte meg.Ennek az egyik góc- vagy végpontja a Hont megyei Nyék-szálláslehetett. Ettől keletre a kabar törzs határvédelem szervezési terü-lete húzódott el, fel egész a szepesi erdőségekig. A keresztény ki-rályság megszervezése ezeket a területeket azután szervesen be-illesztette a királyi várszervezet védelmi rendszerébe.

A Rába partjától a Tátra havasaiig végighúzódó besenyő ha-tárőrláncolatnak vezető nemzetségei a Csór, Ete, Gut-Keled, Ják,Kacsics, Kartal, Káta, Osl, Szák, Szécs, Tomaj és a Vezekény, éstalán a Zsadány voltak. Ezeknek a nemzetségeknek ebben a foly-tonosnak tekinthető védelmi vonalban való elhelyezkedését a ma-gyar törzsszervezés magyarázza meg. Ezeknek a nemzetségeknekmég a megyeszervezés előtt kellett ezen a hatalmas területen el-helyezkedniük. Ezek a nemzetségek és a vezetésük alá tartozó be-senyők azt a területet szállták meg, amelyet a magyarság nem vettteljesen a birtokába. Ezt a területet nyugaton, kelet felől a Rába,északnyugaton a Vág határolta. A magyarok a Rábától és aVágtól nyugatra lévő területet csak 907 után vették birtokukba ésbocsátottak gyér Kér, Megyer és Tarján törzsi szállásokat azok-

108 A Zsadány nemzetség eredetileg valószínűleg szintén besenyő volt.

150

ra.109 907-ben halt meg Árpád fejedelem is. Utána Solt követke-zett a méltóságban. Érthető tehát, hogy Soltra hárul a magyartörzsszövetség nyugati és északnyugati határainak a védelme.Ezért ide hazájukat elhagyó, önként csatlakozó besenyőket tele-pített. Az északnyugati és nyugati határ védelmének rendezésévelegy időben történhet az északi határ védelme is, ahová tehátugyanazon törzsből származó besenyők kerültek. Ugyanekkor afejedelmi törzs védelméről is gondoskodhatott Solt, mert a Sár-közben és Sárvíz vidékén lévő egyes besenyőtelepek a felvidékiés a nyugat-dunántúli besenyőkkel látszanak azonosak lenni.

Ez a hasonlóság azonban talán a Taksony idejében települt, aMaros és Temes folyók partján lévő besenyőtelepekkel való azo-nosságot is nyilvánvalóvá teszi. Ezen a vidéken szintén megta-láljuk a Surány, a Beled (Billyéd), a Szécsény és a Zsadány neve-ket.

A Taksony fejedelem idejében betelepült Tomaj nemzetség-nek és besenyő alattvalóinak már csak másodlagos szerep jutott aNyugat-Dunántúl és a Felvidék X-XI. századi életében. Ugyanígya később betelepített besenyők is már csak beilleszkedtek a meg-lévő keretekbe. Ezért nem tévedünk, ha feltételezzük, hogy anyugat-dunántúli és a felvidéki besenyőség elhelyezkedésénekalapjait Solt fejedelem rakta le.

Belitzky János

109 V. ö. Belitzky J.: A magyar törzsek és nemzetségek, i. h.

151

A KÁLIZOK VALLÁSAA magyar történeti és nyelvészeti irodalomban a kaliz néven

szereplő magyarországi Árpád-kori népelemet ma már általábanmohamedán vallásúnak szokás tekinteni. Minthogy azonban evéleménnyel szemben a probléma jelenlegi állása mellett mégmindig felmerülhetnek bizonyos kételyek, a kérdést ezek esetle-ges kiküszöbölése végett további, behatóbb vizsgálat tárgyávátenni, nem látszik feleslegesnek. De a témával való foglalkozástmég egy szempont indokolja. Mivel a korábbi kutatások soránegyesek a szóban forgó problémát a magyar őstörténetnek néhányeddig még felderítetlen kérdésével hozták összefüggésbe, annakrevíziója ezek érdekében is kívánatosnak mutatkozik.

Tekintettel arra, hogy ez idő szerint loannes Kinnamos 1180-1183. évek között írt, címen fennmaradt műve1 az egyetlen ismerttörténeti emlék, amely kifejezetten szól a kálizok vallásáról, ter-vezett vizsgálódásunkat – a továbbiak megértése végett is – e for-rás idevonatkozó tudósításainak ismertetésével kell kezdenünk.

Kinnamosnak loannes Komnenos, valamint Manuel Komne-nos bizánci császárok uralkodását tárgyaló, fent említett történetiműve – Manuel császár hadműveleteinek részletes ismertetése so-rán – két ízben foglalkozik a magyarországi kalizokkal, mindkétesetben említést téve azok vallásáról is. E forráshelyek a követke-zők:

1. Manuel 1150-i hadjáratának2 elbeszélésénél, a Tara folyómelletti ütközet leírásánál Kinnamos a dalmatákat (= szerbeket)segítő hun (= magyar) szövetséges sereg ismertetése alkalmávalmegjegyzi, hogy az „chalisiakból ( ) is” állott, „akik velük vannak(t.i. a magyarokkal), de más hitűek. Mert míg a hunok(=magyarok) keresztények, amazok még most is a mózesi, de nemegészen az eredeti tömények szerint élnek.”3

1 V. ö. Moravcsik Gy.: A magyar történet bizánci forrásai. A magyar történet-

tud. kézikönyve. I. 6/B. füz. (Budapest, 1935.) 189. és köv. I.2 V.ö. Marczali H.: Magyarország története az Árpádok korában. Szilágyi S.: A

magyar nemzet története. II. k. (Budapest, 1896.) 287. és köv. I.3 Kinnamos. Ed. Bonn. 107. I.

152

2. A kalizokról Kinnamosnál másodízben az 1165. év esemé-nyeivel4 kapcsolatban történik említés. Zimony várának elfoglalá-sa után – mondja az író – Manuel császár „a Sirmionban (=Szerémségben) lakó hunok (= magyarok) közül sokakat” magávalvitt, „kiket náluk (t. i. a magyaroknál) chalisiaknak mondottam,más vallásúak, a perzsákkal egyhitűek”.5

Szemügyre véve a fentiekben összefoglalt két tudósítást, elsőtekintetre szembeötlik, hogy Kinnamos a kalizok vallását mindkétesetben másképpen határozza meg. E körülmény már a XVIII.században, amikor a problémával történetirodalmunkban előszörkezdtek foglalkozni,6 a kalizok vallását, illetve e kérdésen ke-resztül azok eredetét illetőleg eltérő véleményekre vezetett.

Kinnamos magyar vonatkozású tudósításainak első hazai fel-dolgozója Kéri Borgia Ferenc,7 az Epítome azon megjegyzésealapján, hogy a kalizok mózesi törvények szerint éltek, azokatlegvalószínűbben zsidózó jászokkal vélte azonosíthatni.8 E né-zettel szemben, tagadásba véve a kalizok zsidó hitét, Pray Györgyadott – már bizonyos kritikai meggondolásból kiindulva – első íz-ben kifejezést annak a véleménynek, hogy a kalizok az Árpád-kori írott emlékekben gyakran emlegetett szaracénok,9 tehát mo-hamedánok voltak.

Kéri feltevésének a jászokra vonatkozó kombinációját, mintnyilvánvalóan minden alapot nélkülözőt, a későbbi kutatás telje-sen elvetette,10 a kalizok zsidózására vonatkozó elméletét azon-ban, ha szélesebb körben nem is, de mégis átvették. A századutolsó negyedében a német L. A. Gebhardi foglalt állást e feltevésmellett, a kalizokat most már a zsidó hitre tért kazároktól szár- 4 V.ö. Marczali H. i. m., 300. 1.5 Kinnamos. – Ed. Bonn. 247. 1.6 Erre indítékot a párizsi Corpus Byzantinae Historiae új, 1729-33. között meg-

jelent velencei kiadása adott. V. ö. Hóman B.: A forráskutatás és forrás-kritika története. A magyar történettud. kézikönyve. I. 3/A. (Budapest,1925.) 13. 1.

7 F. B. Kéri: Historiae Byzantinae epitome. T. II. (Tyrnaviae, 1743.) 117. I.8 Arra, hogy a jászok egykori zsidózása egyáltalában semmivel sem bizonyítha-

tó, Kéri még nem volt tekintettel.9 G. Pray: Annales regem Hungariae. (Vindobonae, 1763.) 139. 1.10 V.ö. St. Katona: Historia critica regum Hungariae stirpis Arpadianae. T. III.

(Pestini, 1780.) 625. 1.

153

maztatván.11 Kéri megoldási kísérlete első kezdetleges fogalma-zásaiban ma már csak mint későbbi teóriák előzménye érdemelemlítést. Így a vele való további foglalkozás helyett kísérjük in-kább figyelemmel Pray hipotézisének további sorsát.

Amidőn a „Povesti vremennych let” szavakkal kezdődő oroszőskrónika12 első kiadása 1767-ben általános közfigyelmet keltvemegjelent,13 a történetkutatók érleklődése egyszeriben ráterelődötta Povesti-ben szereplő különböző népekre. Ez úton lett az oroszkrónikáknak maga korában legkiválóbb ismerője és azoknak ké-sőbbi fordítója. A. L. Schlözer figyelmes arra a népre, amelyet aPovesti Chvalisy14 néven említ, s amely a krónika írója szerint aróla „chvalisi tenger”-nek15 is nevezett Kaspi-tó közelebbről megnem határozott környékén élt. Schlözer a Chvalisy népét a X. szá-zad elején mohamedán hitre tért Volga melléki bolgárok egyike, efolyam torkolatvidéke körül megszállt törzsének tartotta, amely-ből (de terra Bular) Anonymus szerint16 Taksony fejedelem ural-kodása alatt számos izmaelita jövevény költözött be Magyaror-szágba. A feltűnő névhasonlóságra való tekintettel Schlözer to-vább menve egyúttal annak a véleményének adott kifejezést, hogyKinnamos kalizai ezeknek a Volga mellékéről jött izmaelitáknakvoltak utódai.17

Schlözer fentiekben ismertetett elmélete révén Pray előbbemlített nézete tetszetős alátámasztást nyervén, a kalizok moha-medán voltának teóriája a XIX. század első felében a magyar

11 L. A. Gebhardi: Geschichte des Reichs Hungarn und der damit verhundenen

Staaten. III. Th. (Leipzig, 1781.) 13. l.12 A következőkben röviden csak Povesti néven fogjuk említeni.13 V. ö. A. L. Schlözer: Probe russischer Annalen. (Eremen-Göttingen, 1768.)

Ld. még Hodinka A.: Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai. (Budapest,1916.) 4. és 20. I.

14 (Leningrad, 1926.) 7. és 234. hasáb.15 U. o. 7. hasáb.16 Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae

gestarum. Vol. 1. (Budapest, 1937.) 114. 1.17 A. L. Schlözer: Kritische Sammlungen zur Geschichte der Deutschen in

Siebenbürgen. II. St. (Göttingen, 1796.) 185. és köv. I. Russische Annalenin ihrer slavonischen Grund-Sprache verglichen, übersetzt und erklärt. II.Th. (Göttingen, 1802.) 91. és köv. I.

154

történetirodalomban általános hitelre talált.18 Nem érdektelen ta-lán ezzel kapcsolatban megemlíteni, hogy a század közepén a zsi-dóság és egyúttal a magyarországi zsidók történetének ismert ku-tatója S. Cassel is a Schlözer-vélemény hívének vallotta magát.19

Schlözer elméletével szemben az első ellenvetésre csak aXIX. század utolsó negyedében került a sor, éspedig a hazai zsi-dóság történetére vonatkozó kutatások során. Ezek folyamánBergl József20 után Kohn Sámuel elevenítette fel újra a kalizokzsidó voltának teóriáját, e népet zsidó hitre tért aldunai bolgárok-nak tartván.21 Voltaképpen ezen magyarázók csoportjába tartozikKrauss Sámuel is, aki a kalizokat a kazár birodalom zsidó prozeli-táival kapcsolta össze.22 Ilyen, vagy ehhez hasonló, a kalizokatzsidó hitűeknek minősítő elmélet azonban gyökeret verni újabbfelélesztése után sem tudott. Az ismertebb magyar őstörténetikutatók közül ily magyarázat mellett csak Nagy Géza foglalt ál-lást. A kalizokat a kabarok egyik törzsével azonosítván, nézeteszerint a kaliz elnevezés „a kozár kagán uralma alá tartozó” azonbolgárok neve volt, „akik a kozárokkal együtt a VIII. század má-sodik felében zsidó hitre tértek, s e vallásukat nálunk a XIII. szá-zadig megtartották”.23

A magyarság őstörténetére, valamint a magyarországi Árpád-kori jövevénynépek eredetére vonatkozó újabb vizsgálódások fo-lyamán a kutatók – egy-két elszigetelten maradt feltevésből elte- 18 Így: J. Chr. Engel: Geschichte des Ungarischen Reichs. (Wien, 1813.) 96. I. J.

A. Pessler: Die Geschichte der Ungern und ihrer Landassen. II. Th.(Leipzig, 1815.) A. Schlözer-féle teóriát irodalmunkban legrészletesebbenJerney János fejtette ki „A magyarországi izmaelitákról mint volgai bulgá-rok és magyar nyelvű népfelekezetről” c. tanulmányában. Tudománytár.1844. évf. 15. köt. 238. és köv. I.

19 J. S. Erseh und J. G. Gruber: Allgemeine Encyklopädie etc. II. Sect. 27. Th.(Leipzig, 1850.) 122. I.

20 J. Bergl: Geschichte der ungarischen Juden. (Leipzig, 1879.) 20. és köv. I.21 Kohn S.: A zsidók története Magyarországon. (Budapest, 1884.) 17., 367. és

köv. I.22 S. Krauss: Zur Geschichte der Chazaren. Keleti Szemle. 1. évf. (1900.) 175. és

köv. I.23 Nagy Géza: A honfoglalók Zemplénben. Ethnographia. XXIII. évf. (1912.)

220. és köv. I. E teória előzményeire ld. u. az: A magyar nemzetségek. (II.közl.) Turul. XXVIII. köt. (1910. évf) 58. és köv. L. továbbá Nagy Ma-gyarország. (1. közl.) Ethnographia. XXII. évf. (1911.) 21. I.

155

kintve24 – általában továbbra is a kalizok mohamedán vallásamellett foglaltak állást, s ez a felfogás vált – miként már említet-tem – általánossá a mai magyar történeti és nyelvészeti irodalom-ban is.

A fentiekben futólag számba vettünk több olyan megfejtésikísérletet, amely arra a kérdésre, hogy a kalizok minő vallást kö-vettek, e nép eredetének tisztázása révén vélt feleletet adhatni. Akalizok eredetére vonatkozó ily természetű elméletek közül, hogyazok sorát lehetőleg teljessé tegyük, a következőkben még kétfeltevést említünk meg. Az első a magyarországi kalizokat kazáreredetű mohamedánoktól származtatja;25 míg a másik KarácsonyiJános azon etimológiai magyarázatára támaszkodva,26 hogy a ka-lit név tulajdonképpen Chwarizm (Choriz-föld, terra Chorizana)-belit jelent,27 a kérdéses népelemet a mohamedán vallásáról Euró-pában közismert ázsiai jövevénynéppel a chovarezmiekkel azono-sítja.28

Az előző összefoglalásban az ott felsorakoztatott különbözőelméleteknek többnyire csak eredményeit ismertettük, azok gon-dolatmenetének részletesebb taglalásába azonban szándékosannem bocsátkoztunk. Nem volt rá szükség, minthogy a számba vettmagyarázatok olyan megbízható eredményekre, amelyeket szem-pontunkból sikeresen értékesíthetnénk, nem vezettek. Ennek a kö-rülménynek okát elsősorban az eddigi vizsgálódások bizonyos fo-gyatékosságában kell keresnünk. 24 Ilyennek kell tekinteni gróf Kuun Géza elméletét, aki abból a – mint látni

fogjuk – téves feltevésből kiindulva, hogy Kinnamosnál a „perzsa” népnévszó szerint értelmezendő, a kalizokat a Perzsiából elterjedt manicheista ta-nok követőinek tartotta. Relationum Hungarorum cunoriente ... historiaantiquissima. (Claudiopoli, 1893.) 127. és köv. I.

25 Ld. említve C. Jireéeknél. Geschichte der Serben. 1. Bd. AllgemeineStaatengeschichte. 1. Abt. (Gotha, 191 l.) 248. I.

26 Karácsonyi J.: Kik voltak s mikor jöttek hazánkba a böszörmények vagy izma-eliták? Akadémiai értek. a tört-tud. köréből. XXIII. k. 7. sz. (Budapest,1913.) 7. és köv. I.

27 Karácsonyi erőltetett névszármaztatását bírálja K. Schünemann: UngarischeHilfsvölker in der Literatur des deutschen Mittelaliers. UngarischeJahrbücher. IV. Bd. (1924.) 109. 1.

28 Erdélyi László: Árpádkor. (Budapest, 1922.) 129. és köv. I. – D. A.Rassovsky. Különlenyomat a Seminarium Kondakovianum VI. (1933.)évf.-ból. (Praha, 1933.) 45. 1.

156

Az eredetproblémát illetőleg, lényegét tekintve ugyanis csak-nem valamennyi ismertetett megfejtési kísérlet a régi Schlözer-féle Povesti = Kinnamos előbbiekben tárgyalt névegyeztetésalapján áll,29 és ezt használja fel kiindulási pontnak további kö-vetkeztetéseihez. E kiindulási alap megbízhatóságának megítélé-sénél azonban tekintetbe kell venni a következő két lényeges kö-rülményt:

1. A HVALISZÜ—Haliszioi azonosítás csupán feltevésen alap-szik, amelynek legfőbb érve a két név feltűnő hasonlósága.

2. Az eddigi kutatások során arra nézve, hogy a Povesti-ben elő-forduló „Chvalisy” elnevezésben mely nép neve rejlik, olyadat, amely messzebbmenő következtetésekre jogosítana,nem merült fel. E névvel a Káspi-tó környékén élt népek kö-zül ez idő szerint még mindig több, különböző nép hozhatóösszefüggésbe.30

Figyelembe véve az előadottakat, nem lehet vitás, hogy akalizok eredetére vonatkozó vizsgálódások alapján a bennünketfoglalkoztató problémát: a kalizok vallásának kérdését kielégítőmódon tisztázni nem lehet.

De nem vezetnek közelebb a szóban forgó kérdés megoldá-sához az eredetkutatáshoz kapcsolódó – s rendszerint ezek ered-ményeit igazolni kívánó – azon magyarázatok sem, melyek a tár-gyalt Kinnamos-tudósítások sajátos értelmének tisztázására töre-kednek. E tekintetben az eddigi magyarázatok fogyatékossága,egyoldalúsága még szembetűnőbb.

Tanulmányunk elején ismertettük Kinnamosnak a kalizokravonatkozó két tudósítását, amelyben e nép vallását – mint láttuk –a következőképpen határozza meg:

29 Ez a névazonosítás még Kohn Sámuel aldunai bolgár elméletében is szerephez

jut. 1. m. 368. I.30 A „Chvalisy” népnevet illetőleg megoszlanak a vélemények az újabb orosz

irodalomban is. Chovarezmieknek tartja őket Pr. Th. Westberg, L, V. Bart-hold (St. Petersburg, 1911.) 146. I., volgai bolgároknak K. Th. Gan (Tiflis.1909.) 72. I.

157

a., a chalisiak „a mózesi, de nem egészen az eredeti törvények sze-rint élnek”,

b., a chalisiak „mint már mondottam, más vallásúak, a perzsákkalegyhitűek”.

A kalizok vallására vonatkozó vizsgálódások folyamán a két-féle definíció egyeztetésére általában nemigen törekedtek. A kér-dés vizsgálóinak nagyobb része az egyeztetésnél felmerülni látszónehézségek miatt rendszerint eltekintett e két különböző meghatá-rozás egységes magyarázatától s arra az álláspontra helyezkedett,hogy mivel Kinnamos második tudósításában a kalizok vallását aperzsákéhoz hasonlítja, a kalizok csakis mohamedánok lehettek.Kinnamos ezen második definícióját az említett kutatók a kérdésszempontjából annyira perdöntőnek tartották,31 hogy amellett amózesi törvényeket említő első tudósítás értelmének kellő tisztá-zását és a két meghatározás egymással való összeegyeztetésétminden nehézség nélkül mellőzhetőnek gondolták.32

Kinnamos második tudósításának előbbi magyarázata két-ségtelenül helytálló. Figyelembe kell venni ugyanis azt a többnyi-re tekintetbe nem vett körülményt, hogy a „perzsák” megjelölésaz Epitome-ban nem eredeti etnikai jelentésében használtatik.Történeti munkája megírásánál Kinnamos mintaképei antik törté-netírók, valamint Prokopios voltak, ami régieskedő stílusában ismegmutatkozik.33 Ennek az archaizálásra való törekvésnek voltegyik következménye, hogy Kinnamos a művében szereplő kü-lönböző népek megjelölésére lehetőleg régies neveket használt.34

A magyarokat , a szerbeket néven említi, s a elnevezés sem érten- 31 V. G. Vasilievskij szerint Kinnamosnak a „nem egészen eredeti” mózesi tör-

vényekre tett hivatkozásából esetleg a kalizok karaita voltára is lehetne kö-vetkeztetni, de a „perzsákkal” (=törökökkel!) való összehasonlításuk miattV. mégis azok mohamedán vallása mellett döntött (Leningrad, 1930.) 58. I.Az i. cikk 1877-ben jelent meg.

32 Így pl. Karácsonyi idézett értekezése, mely a mohamedán-kaliz kérdésnek azújabb irodalomban legrészletesebb feldolgozása, Kinnamos első tudósításátmeg sem említi.

33 Moravcsik Gy. i. m., 191. I.34 C. Neumann: Griechische Geschichtsschreibet im zwölften Jahrhundett.

(Leipzig, 1888.) 96. I. – K. Krumbacher: Geschichte der byzantinischenLiteratur. (München, 1897.) 281. I.

158

dő szó szerint. E megjelölés nála az Epitome-ban sokat emlegetettszeldzsukok neve.35 Ily körülmények között Kinnamosnak a „per-zsák”-ra (= szeldzsukokra) hivatkozó tudósítását másként, mint-hogy ő ezzel a hasonlattal a kalizok mohamedán voltára kívántrámutatni, magyarázni valóban nem lehet.

Azok a magyarázatok tehát, melyek egyoldalúan a Kinna-mos-féle második tudósításhoz fűződtek, ezt a szövegrészt helye-sen értelmezték. E megfejtési kísérletek hibája nem is az értelme-zés lényegében, hanem a módszerben rejlik, abban, hogy a prob-lémát csupán a második tudósítás tekintetbe vételével igyekeztekmegoldani. E vizsgálódások ily módon ugyanis lehetőségethagytak arra, hogy a figyelembe nem vett első tudósítás alapjánmás, ellentétes hipotézisek is keletkezhessenek. Így jöttek létreazok a teóriák, amelyek viszont a Kinnamosféle második definí-ció kikapcsolásával (Nagy Géza), illetve elhanyagolásával azEpitome idézett első közlését úgy magyarázták, hogy a kalizokzsidók, zsidózók voltak, vagy legalább ilyenek is éltek közöttük.

A fenti egyoldalú elméletek mellett a kalizok vallására vo-natkozó kétféle Kinnamos-meghatározás együttes, egységes ma-gyarázatára az irodalomban – mint már említettük – kevés kísér-letet találunk.

E magyarázatok közül az egyik azzal a feltevéssel, hogy akalizok vallási tekintetben megoszlottak, s az Epitome első tudó-sítása a zsidó kalizokra, második közlése pedig a köztük élt mo-hamedánokra vonatkozik, a kalizok zsidó voltának lehetőségétigyekezett alátámasztani.36 E magyarázattal, minthogy Kinnamostudósításainak ilyen értelmű, erőszakalt széttagolására az Epitomeszöveg semmi alapot sem nyújt, nem érdemes foglalkozni.

Másfajta magyarázattal próbálta a kétféle definíciót – még-pedig a kalizok mohamedán vallásának bizonyítására – össze-egyeztetni Pauler Gyula. Szerinte a bizánciak a kalizokat, „mint-hogy izmaeliták, azaz mohamedánok voltak – majd török – majd

35 Legtermészetesebben szól erről K. Krumbacher i. m., i. h. – V. ö. még C.

Neumann és Moravcsik Gy. i. m., i. h.36 Kohn S. i. m., 368. I. – Ilyesféle gondolat merült fel már Katonánál is, i. m.

626.

159

zsidó vallásúaknak tartották”.37 Paulernek ez a magyarázataazonban azt tételezi fel, hogy Kinnamos a mohamedán és zsidóvallás közötti különbséggel nem volt tisztában.

Íly mérvű tájékozatlanság Kinnamosról el nem képzelhető. Amohamedán vallást a bizánci írók, mint még látni fogjuk, igen jólismerték, s ezeknek az ismereteknek a második keresztesháborúkorában, amikor a szeldzsukok Bizánccal, mint ellenfelek és mintszövetségesek politikai és egyéb téren is igen élénk kapcsolatbanálltak,38 még inkább tisztulniok kellett. Ily körülmények közöttazonban Kinnamos, aki mint udvari titkár Manuel közvetlen, bi-zalmas környezetéhez tartozott, a szeldzsukok vallását illetőlegtájékozatlan aligha maradhatott.39 De nem tételezhető fel róla ez azsidó vallással való vonatkozásban sem. Bizáncban a zsidó lakos-ság a XII. században aránylag igen nagy számú volt és a biroda-lom gazdasági életében jelentős szerepet játszott.40 A fővárosbana zsidók két külön városrészt laktak, s még az udvarnál is akadtképviselőjük, Manuel nagytekintélyű orvosának, Salamonnakszemélyében.41 Mindezek következtében Kinnamosnak, a műveltudvari embernek, már csak a zsidókra vonatkozólag kiadott csá-szári rendszabályok révén is, ismernie kellett annyira ezek vallá-sát, hogy azt a mohamedánokéval össze nem téveszthette. Akalizok vallására vonatkozó két definícióból nem is lehet erre kö-vetkeztetni. Ellenkezőleg, Kinnamos két tudósítása éppen amel- 37 Pauler Gy.: II. Géza orosz-görög háborúi (1148-1156). Hadtörténelmi Közle-

mények. 1890. évf. 15. I. – U. az: A magyar nemzet története az Árpádházikirályok alatt. 1. köt. II. kiad. Bpest, 1899. 310. I. Hasonló feltevéssel ta-lálkozunk A. L. Schlözernél. Kritische Sanunlungen stb. 186. I. ésCasselnél i. é. I. h., 122. I. – Pauler a kalizokat székelyeknek tartotta. (Né-hány szó hadiviszonyainkról a XI-XIII. században. Hadtörténelmi Közl.1888. évf. 511. L) E véleményét később is Fenntartotta. E feltevés kritiká-ját ld. Sebestyén Gy.: A székelyek neve és eredete. (Budapest, 1897.) 21. l.

38 Minderre vonatkozólag ld. A. A. Vasiliev: Histoire de I’Empire Byzantin. 11.39 A mohamedánoknak a bizánci udvarnál való, ez időbeni szerepére ld. No.

Jorga: Geschichte des osmanischen Reiches. I. Bd. AllgemeineStaatengeschichte. 1. Abt. (Gotha, 1908.) 103. és köv. l.

40 S. Duhnow: Die Geschichte des jüdischen Volkes in Europa. IV. Bd. (Berlin,1926.) 420. és köv. l.

41 A bizánci zsidók életéről részletesen írt Benjamin Tudela. V. ö. Reisen d.Benjamin von Tudela. Herausg. v. Grünhut u. Adler. (Frankfart a. M.,1906.)

160

lett bizonyít, hogy neki a zsidó és mohamedán rítusok tekinteté-ben igen jó értesülései voltak.

Kinnamos első tudósításában a mózesi törvényekről a kalizokéletmódjával kapcsolatban tesz említést. A mohamedánok élet-módját szabályozó vallási szokások közül ez időben a sajátos mo-sakodáson, böjtölésen kívül mint legfeltűnőbbeket általában acircumcisiót és a disznóhús evésétől való tartózkodást volt szokásemlegetni. Az ezeket elrendelő rituális szabályok követését az ak-kori keresztények a mohamedánok külső hitelének leglényege-sebb megnyilvánulásai közé számították. Olyannyira, hogy ami-kor pl. Magyarországon a XI. században a mohamedán felekezethíveit vallásuk gyakorlatában korlátozni igyekeztek, törvényeinkezeket elsősorban és kifejezetten e rituális szokások betartásátóltiltották el.42 Ezek a szokások, eredetüket tekintve, a zsidó, vagy,ahogy általában nevezték, a „mózesi” törvényekre mennek vissza.A mohamedánok előtt e körülmény közismert volt. Mózes (Musa)az islám követőinek körében nagy tiszteletnek örvendett. Moha-med Mózest elődjének tekintette, akinek felsőbb rendelésbőlmegvilágosítás, útmutatás, vezetés jutott osztályrészül.43

Lássuk azonban ezek után, hogy ez a Koránban is megnyil-vánuló felfogás talált-e utat a bizánci irodalomba is és ha igen,hogyan ítélték meg annak alapján a különböző írók a mohamedánés zsidó vallás egymáshoz való viszonyát. Kérdésünk szempont-jából ennek kivizsgálása döntő fontosságú lesz, mert ígyKinnamos szóban forgó közléseinek értelmét a legmegbízhatóbbmódon bizánci írók művein keresztül világíthatjuk meg.

A mohamedánoknak, illetve helyesebben Mohamednek azsidókhoz való viszonyával több bizánci író foglalkozik, akiknekerre vonatkozó elbeszélései kimutathatólag Theophanesre mennekvissza. Theophanes krónikájában, Mohamed halála événél meg-említi, hogy a zsidó előkelők közül annak idején néhányan Mo-hamedhez csatlakoztak abban a hiedelemben, hogy ő a vártKrisztus. Ezek a hitehagyott előkelők, szám szerint tízen, környe-

42 Ld. Erdélyi L.: Magyarország társadalma XI. századi törvényeiben (Budapest,

1907.) 79. és köv. l.43 V. ö. B. Heller: Musa. Enzyklopaedie des Islam. III. Bd. (Leiden-Leipzig,

1933.) 797. l.

161

zetében maradtak azután is, amikor kitűnt, hogy Mohamed nemaz, akinek őt gondolták.44 Theophanes utóbb még egyszer vissza-tér Mohamednek a zsidókkal való kapcsolatára, amikor elbeszéli,hogy Mohamed Palesztinában a zsidókkal és keresztényekkelérintkezvén, „bizonyos iratokat igyekezett azoktól megszerezni”.45

Theophanes utoljára említett megjegyzésével nyilvánvalóan amohamedán vallásban található zsidó és keresztény hitelvek át-vételének módjára kívánt rámutatni. A zsidó tantételek átszár-maztatását csaknem másfél századdal később, KonstantinosPorphyrogennetos a „De administrando imperio” címen ismertművében már úgy adja elő, hogy a közvetítést a Theophanes elbe-szélésében említett zsidó előkelőknek kell tulajdonítani. Ezek azelőkelők voltak Konstantinos szerint azok, akik Mohamedet rábe-szélték, hogy „a törvény (értsd: mózesi) bizonyos részeit átvegye,úgy a circumcisiót, mint más egyebeket is, amelyeket a szaracé-nok követnek”.46

Georgios Kedrenos a XI. század vége felé íródott világkróni-kájában a mohamedán vallás keletkezésének és a zsidó befolyásérvényesülésének ismertetésénél, elejtve Konstantinos császáremlített magyarázatát, ismét a Theophanes által előadott történetetújította fel. Bár kifejezetten nem mondja, abból, hogy aTheophanes-féle epizódot átveszi47 mégis arra kell következtetni,hogy ő a mohamedán vallásban mutatkozó zsidó és keresztényelemeket azon érintkezés következményeinek tartotta, amelybenMohamed palesztinai tartózkodása alatt e felekezetek híveivelállott. Kedrenos hangsúlyozva Mohamed tanainak eklektikusvoltát, ezekben a zsidó hatáson (egy Isten-tana, disznóhús evésé-től való tartózkodás) kívül arianus és nesztorianus elvek kölcsön-vételét is kimutatta.48

44 Theophanes. Ed. C. de Boor. V. 1. 333. l.45 U. o. 334. l.46 „ .. (t.i. a zsidó előkelők) .” Konstantinos Porphyrogennetos. Ed. Bonn. V. III.

94. l.47 „ .. (t.i. Mohamed) (t. i. a zsidókról és keresztényektől) .” Georg. Kedrenos.

Ed. Bonn. V. f. 739. l.48 U. o. 739. és 740. l.

162

Kedrenoshoz hasonlóan adja elő a mohamedán vallás létre-jöttét Michael Glykas, Kinnamos kortársa, aki népies krónikáját49

az Epitomenál körülbelül egy évtizeddel korábban írta.50 Kiemel-ve szintén a mohamedán vallás eklektikus jellegét, Glykas el-mondja, hogy Mohamed a zsidók, arianusok, nesztorianusok ta-naiból kölcsönözve, sajátos vallást hagyott hátra, s ehhez magya-rázatként hozzáfűzi, hogy Mohamed „a törvényt (értsd: mózesit)nem mindenben alkalmazza, a circumcisiót tanította, a szombato-zást ellenben nem”.51

A kortárs idézett megjegyzése alapján egyszerre megvilágo-sodik Kinnamos azon tudósításának értelme, amelyben ő akalizok vallását a mózesi törvényekre való hivatkozással hatá-rozta meg. De egyúttal kiküszöbölődik az a nehézség is, amelyeddig a szóban forgó két Kinnamos tudósítás egységes magyará-zatának, együttes megértésének útjában állani látszott. Az Epito-me-nak a kalizokra vonatkozó második tudósítása, mint láttuk,csak úgy értelmezhető, hogy Kinnamos e népet mohamedánnaktartotta. Mohamedánok a kalizok Kinnamos első tudósítása értel-mében is, mert ama többször idézett megjegyzése, hogy a kalizoknem egészen az eredeti mózesi törvények szerint élnek, ugyanaztakarja kifejezésre juttatni. A mohamedán kalizok valóban „a mó-zesi, de nem egészen az eredeti törvények szerint” éltek, minthogyMohamed – miként Glylcas, Kinnamos kortársa mondja – a mó-zesi törvényt „nem mindenben” alkalmazta. Kinnamos tehát, akitvallási rítusok meghatározásánál egyébként is bizonyos mester-kélt kifejezési mód jellemez,52 a kalizok mohamedán vallását kö-rülményesen, de kora felfogásának megfelelően határozta meg.53

Fenti fejtegetéseink lehetővé teszik, hogy azok segítségével akalizokra vonatkozó Kinnamos-szövegek értelmét maradéktalanul

49 V. ö. K. Krumbacher i. m., 382. és köv. l., Moravcsik Gy. i. m., 188. l.50 K. Krumbacher: Michael Glykas. Sitzungsberichte der philos., philol. u. hist.

Classe der kgl. Bayerischen Akad. d. Wiss., 1894, évf. 442. l.51 „ (t. i. Mohamed) .” Glykas. Ed. Bonn. 514. l.52 C. Neumann i. m. 5. 1.53 Kinnamos körülményes kifejezési módja nemcsak tárgyalt első definíciójánál

nyilvánul meg, jellemzője az második tudósításának is, melyben ahelyett,hogy a kalizok vallását közvetlenül jelölné meg, hasonlattal fejezi ki ma-gát.

163

megmagyarázhassuk. E közlések felhasználása előtt azonbanszükségképpen felvetődik még ezen értesítések megbízhatóságá-nak kérdése. E tekintetben komoly kételyek nem merülhetnek fel.A Kinnamos-tudósítások hitelére vonatkozó vizsgálódások azEpitome-t a magyar történet legbecsesebb bizánci forrásai közésorolják. Azzá teszik e művet az író erős igazságszeretete, tárgyihűségre való törekvése,54 amihez jelen esetben még az a körül-mény is hozzájárul, hogy Kinnamos Zimony 1165. évi ostromá-nál, mely után Manuel a Szerémségből számos kalizt magával vittés áttelepített, császárja kíséretében maga is jelen volt,55 s így akalizok vallásáról alkalma lehetett személyesen is meggyőződnie.

Minthogy végül a kalizokra vonatkozó eddigi kutatások so-rán oly adat, amely a Kinnamos-tudósítások fent előadott értel-mezése ellen szólna, egyébként sem merült fel, a kalizokat azEpitome alapján kétségtelenül mohamedánoknak kell tartanunk. Emegállapításnak azon vonatkozásaira, melyek a kalizok eredet-problémáját, illetve a magyar őstörténetnek más kérdéseit is érin-tik, ez alkalommal nem térhetünk ki, mindössze egy következésé-re kívánunk rámutatni.

Azon ismert körülménynél fogva, hogy a kazárok egy része azsidó hitre tért, széles körben elterjedt az a felfogás, hogy a ma-gyarsághoz csatlakozott három kazar törzs: a kabarok szintén zsi-dók voltak. Ez elmélet alátámasztására adatszerű bizonyíték mindez ideig nem merült fel. Azegyetlen forrásadatot ehhez e felfogáshívei (például Nagy Géza) – abból kiindulva, hogy a kalizok akabarok utódai – Kinnamos fent tárgyalt első tudósításában véltékfeltalálni. Minthogy azonban Kinnamos e szövege, a mózesi tör-vényekre tett hivatkozás – mint láttuk – a kalizok zsidó voltátnem bizonyítja, nem bizonyíthatja az a kabarokét sem. Ezzel – te-kintet nélkül a kabar-kaliz azonosság kérdésére – a fenti teóriaegyetlen látszólagos adatszerű bizonyítéka elesik.

Kossányí Béla

54 Mindezeket ld. Moravcsik Gy. i. művében. 189. és köv. l.55 Kinnamos. Ed. Bonn, 241. és 245. l.

164

A magyarországi besenyő telepek

165

A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI BESENYŐKKÉRDÉSÉHEZ

Az utóbbi évek történeti, nyelvészeti és földrajzi irodalmanyomán ma már szinte közhellyé vált az a felfogás, hogy az Ár-pád-kori határőrök zömét a magyarsághoz önként csatlakozott tö-rök fajú népek (kabarok, besenyők, kálizok stb.) képezték. Ennekkövetkeztében szinte természetes, hogy a nyugat-magyarországihatárőröket is, különösen pedig a Sopron és Moson megyeieket,túlnyomó többségükben törököknek, mégpedig főképp besenyők-nek tekintik. Alig van olyan történeti és földrajzi munka, amelyvidékünk településtörténetét érintve, ki nem emelné, hogy a Fertőmellékének, a Vulka mentének, sőt Sopron és Moson megyékegész nyugati felének ősi lakossága besenyő volt. Sőt, akad olyankutató is, aki már egész Sopron, Moson, Vas, Pozsony stb. me-gyékből valóságos besenyő birodalmat csinál, amelynek mindentalpalatnyi helyét – jelentéktelen "pannon-szláv" töredékekbőleltekintve – hatalmas besenyő tömegekkel népesíti be.

Bár a besenyő-elmélet végeredményben forrásadatokon alap-szik, mai alakjában nem egyéb, mint föltevésekre épített föltevé-sek halmaza, amelyben az adatok, a tények, már úgyszólván felsem ismerhetők. Az adatok háttérbe szorulását az a körülmény iselősegítette, hogy az egyes kutatók elméleteik felállításánál nemaz eredeti források anyagára, hanem más kutatók nézeteire tá-maszkodnak, állításaik igazolására nem a forrásokban, hanemmás kutatók munkáiban keresnek bizonyítékokat,1 ami az ered-mények ellenőrzését szerfelett fáradságossá teszi. 1 Pl. Belitzky János (Nyugat-Magyarország népei védelmi rendszere és határőr-

népei a középkorban. A Gróf Klebelsberg Kunó Magyar TörténetkutatóIntézet Évkönyve, IV. 70. l.) a csornai és baboti besenyőkre idézi KövérFidél József: A Hanság földrajza (Szeged, 1930.) c. művének 31. lapját, ittviszont forrásként Vámos Ferenc: Kapuvár múltja, jelene és jövője, a Falu-szövetség kiadásában 1928-ban megjelent népszerű füzetének 12. lapjaszerepel. Az idézett helyen a szerző elmondja, hogy a török világ óta haj-dúknak nevezett kapuvári várőrök besenyő nép voltak, akiket valószínűlegSalamon király idejében telepítettek Kapuvár környékére és Sopron megyeegyéb részeire. Legnagyobb részük Babotról került volna Kapuvárra, Ba-bot pedig a besenyők főhelye lett volna és a baboti besenyők már 1256-ban

166

Nem csoda tehát, hogy a kérdéssel bármilyen vonatkozásbanfoglalkozó kutatók nem járnak végére a végeláthatatlan hivatko-zás láncolatnak, különösen, ha maga az idézet teljesen összevágaz elméletükkel.

Azt hisszük, legfőbb ideje volna már ezt a kétségkívül érde-kes és fontos magyar problémát is alapos revízió alá vonni és azeddigi nézetek szigorú kritikával való megrostálása után a tele-püléstörténet legújabb módszereinek segítségével feldolgozni.Ehhez az első lépést, a tények különválasztását a föltevésektől,kíséreljük meg a jelen dolgozatban. Azonkívül ki akarunk térniröviden azokra a szempontokra is, amelyekre különösen a sze-mély- és helyneveken alapuló feltevések felhasználásánál tekin-tettel kell lenni.

A magyar történettudományban általánosan elfogadott tétel,mely szerint az Árpád-korban a határőrség túlnyomóan a magyar-sághoz csatlakozott török fajú népekből, kabarokból, kálizokból,besenyőkből állt volna, ezek a vendégnépek pedig a maguk teljesegészében határőri szolgálatot teljesítettek volna, végeredmény-ben Jerney Jánosra vezethető vissza.2 Munkája a magyarországibesenyő kérdésnek mindmáig a legjobb összefoglalása ugyan,azonban azt a módszertani hibát követte el benne, hogy az okle-velekben speculatores és sagittarii (őrök és lövérek, lövők) névenemlegetett határőröket minden esetben székelyeknek és bese-nyőknek minősítette, tisztán azon az alapon, hogy a székelyek ésa besenyők a harcban, mint sagittariusok, a magyarság előhadátalkották és hogy mind a székelyeket, mind a besenyőket a határ-őrök között is ki lehet mutatni. A határőr = besenyő azonosítástnála még az is könnyűvé tette, hogy ő a besenyőket a magyarok-kal azonos fajú és nyelvű népnek, illetőleg törzsnek tekintette.Ennek az okoskodásnak következtében a határőrökre – s így a

polgár címet kaptak. Mindebből a tény az, hogy a babotiakat 1256-banvalóban „cives”-eknek nevezik (Csánki D.: Magyarország tört. földrajza,III. 598. l.). A többi mese, amelynek az az alapja, hogy az árpási besenyőkügyét 1222-ben Rouz fia Joachim pristaldus „de villa Bobut” (Kisbabot,Győr m.!) vizsgálta meg. Hasonló idézet láncolatokból a besenyői iroda-lomban egész sorozatot lehet összeállítani.

2 Jerney J.: A magyarországi besenyőkről. (Keleti utazása a magyarok őshelyei-nek kinyomozása végett. I. Pest, 1851.) 227-70. l.

167

nyugat-magyarországi határőrökre is –vonatkozó minden adatnála a besenyők bizonyítékául szolgál.

Az ilyen módon igen tekintélyesre szaporodott Sopron me-gyei besenyőnyomokat Jerney besenyő = magyar azonosításaalapján Nagy Imre3 még jobban kibővítette. A Lajta-Fertő köztiterület valamennyi régi magyar helynevére minden indokolás ésbizonyítás nélkül egyszerűen ráfogta, hogy besenyő, természete-sen azokra is, amelyeknek magyar eredetét bizonyítani is felesle-ges, mint például Szarvkő, Büdöskút, Nádasd, Rákos, Szélesút,Siklós, Meggyes, Szántó, Szerdahely, Forkosfertes, Kéthida, Kö-vesd, Röjtökőr, Ravaszd, Szil. Az egyébként teljesen elfeledettértekezésnek ezt a részét Szokolay Margit4 a magyarországi bese-nyőtelepek irodalmának legújabb összeállítója kiásta és kritikát-lanul, minden válogatás és kételkedés nélkül, mint „nyelvészetilegfeltehető besenyő községeket” közölte, térképre vetítette5 és ezzela nyilvánosság számára hozzáférhetővé tette. A Vulka menti ésnyugat-soproni „besenyő tömegekre” vonatkozó nézetek mindezen az értekezésen alapulnak.

A határőröknek a besenyőkkel való azonosítása sem a törté-neti források, sem a helynevek alapján nem igazolható. Sohasemfordult elő az oklevelekben, hogy egy bizonyos terület határőreita szokásos speculatores, sagittarii kifejezésekkel6 felváltva

3 Nagy L.: A Lajta, mint határfolyam. Századok, 1871. 371-72.l.4 Szokolay M.: A magyarországi besenyőtelepekről. Föld és Ember, IX. 1929.

65-90. 1.5 Feltűnő, hogy míg Szokolay munkájában mindenki véleménye, válogatás és

megjegyzés nélkül, mint teljesen kétségtelen adat áll egymás mellett (pl. az1067-es oklevélben a Heves megyei Szihalom határában említett puteusbissenorum, sepulturae Sissenatum adatok (Wenzel G.: Árpádkori új okmt.1. 24. l.) három megyében is fel vannak sorolva: Borsod, Szabolcs és He-ves megyében), addig Jerneynek fenti nézetét – bár szintén minden meg-okolás nélkül – nyilván Erdélyi László hatására nem tette magáévá.

6 A speculatores = őrök és sagittarii = lövők, lövérek közti különbséget a nevü-kön kívül megvilágítja az a körülmény, hogy a Lövő, Lövér stb. helynevekmindenütt az Őr helynevek vonala mögött fordulnak elő. Ez arra látszikmutatni, hogy míg a speculatores, örök feladata elsősorban a határ kikém-lelése, az ellenség közeledéséről való híradás volt, szerepük tehát a maielőőrsöknek felelt meg, addig a határ tulajdonképpeni védelme, az ellenségtámadásának feltartóztatása a lövőkre háramlott. Nagyon veszélyeztetett

168

bisseni néven is neveznék! Pedig, ha ezek a határőrök besenyőklettek volna, ez az összekeverés aligha lehetett volna kikerülhető,hiszen a besenyők nevét és eltérő népi jellegét – mint a prediumbissenorum, bisseni de stb. kifejezések tanúsítják – forrásainkeléggé kiemelik. Sőt, éppen a predium bissenorum, Besenyő-félehelynevek bizonyítják a legvilágosabban, hogy a besenyők ezen avidéken más népek tömegébe ékelődve szigetet alkottak, hiszkülönben nem lett volna értelme ezt a telepet a többitől a besenyőjelzővel megkülönböztetni!

Ma már kétségtelenül tudjuk, hogy a besenyők török nyelvűnép voltak,7 így tehát a magyarokkal nem lehettek azonosak. En-nél fogva minden vélemény, amely kétségtelenül magyar eredetűneveket a besenyőkkel hoz kapcsolatba, alapjában véve téves. Abesenyők jelenlétét valamely területen csakis török eredetű neveksegítségével lehet vitatni. Ha már most megvizsgáljuk bármelymagyar határőrvidék helynévanyagát, azt – a régi szláv lakosságnyomaitól eltekintve – úgyszólván teljesen magyar jellegűnek ta-láljuk.8 A török eredetű helynevek, amennyiben egyáltalábanvannak, legfeljebb a személynevekből alakult helynevek közötttalálhatók, amelyeknek azonban településtörténeti értéke - mintalább részletesebben rámutatunk – magyar-török kapcsolatbanteljesen kétes. A török helynevek hiánya pedig teljesen érthetetlenvolna, ha a határőrök nagy többségükben török nyelvűek lettekvolna.

Még sokkal nagyobb mértékben, mint az ország bármely ha-tárőrvidékére, vonatkoznak az elmondottak Sopron és Mosonmegye nyugati részére! Szláv eredetű neveken kívül mást, mintmagyart, itt nem lehet találni9 Van ugyan ezenkívül néhány sem aszlávból, sem a magyarból nem elemezhető név, mint pl. Seleg (aVulka rég neve), Putyim, Pomogy, ezeket azonban a törökből

határvidéken, mint amilyen a középkorban a nyugati volt, a lövőknek többvonalban való elhelyezése vált szükségessé.

7 J. Németh: Die Inschriften des Schatzes von Nagy-Szent-Miklós. (Budapest-Leipzig, 1932.) 50. l.

8 Erre vonatkozólag ld. készülő értekezésemet, amely a Szent István emlék-könyvben Magyarország népei a XI. Században c. alatt fog megjelenni.

9 E. Moór: Westungarn im Mittelalter im Spiegel der Ortsnamen. (Szeged,1936:) 315-16. l.

169

megmagyarázni még senkinek sem sikerült, így tehát addig ezek anevek törököknek nem tekinthetők és az egyébként semmifélemás forrásból nem igazolható Vulka menti besenyők bizonyíté-kaiul fel nem használhatók.10

Nem fogadható el azonban az a tétel sem, hogy a besenyőkvalamennyien határőri szolgálatot teljesítettek volna. Az országbelsejében található nagyszámú besenyőszállás, de különösen aTisza menti (Thonuzoba az abádi rév körül) és Fehér megyei be-senyőtelepek világosan bizonyítják, hogy a besenyők a magukegészében határőrök nem lehettek. Tagányi11 ugyan azzal érvel,hogy a Tolna és Fehér megyei besenyők a Duna vonalát biztosí-tották volna a délről fenyegető támadások ellen, azonban a „ha-tárőrségnek” ilyen tág értelmezése alapján nemcsak az országszívében letelepített kis- és nagykunokat, hanem akár az országvalamennyi várjobbágyát is határőrnek lehetne minősíteni! Kü-lönben is a középkorban a Duna-vonalnak ez a része a legkevésbéfenyegetett vonala volt az országnak, fokozott védelmére tehát alegkevésbé volt szükség.12

10 Legfontosabb bizonyíték kétségkívül a Seleg név volna, mert a víznevek és

főként a nagyobb folyók nevei minden más földrajzi névnél szívósabbak.Sajnos azonban a név eredete mindmáig teljesen ismeretlen. Nagy Imrenyomán ugyan minden munkában besenyő eredetűnek van feltüntetve, deez megint csak olyan bizonyítás nélküli üres ráfogás, amilyenekkel a bese-nyőkérdésben olyan sűrűn találkozunk. Én csak egy megfejtési kísérletetismerek: Bátky Zsigmondét, aki ezt egy török sílyeg (síc!) „fiatal kos” szó-ból származtatja. Ez azonban odavetett ötletnél egyébként nem tekinthető,annál is inkább, mert ilyen szó a törökben nincs, sőt nem is lehet! A név-nek a törökből való származtatása nem sok eredménnyel kecsegtet, mert evidéken besenyőknek, vagy más török nyelvű népeknek egyébként nyomátsem lehet fölfedezni. Sokkal több történeti valószínűség szólna a név avarvolta mellett, hisz tudjuk, hogy a honfoglalás előtt ez a vidék avar területvolt. Sajnos azonban az avarok nyelvét nem ismerjük s így semmiféle ma-gyarázatokba ilyen irányban nem bocsátkozhatunk.

11 Tagányi K.: Felelet dr. Erdélyi Lászlónak Árpád-kori társadalomtörténetünklegkritikusabb kérdéseire. Tört. Szemle. V. 1916. 306. l.

12 A besenyők társadalmi és jogi helyzetét Erdélyi Lászlóval és Tagányival el-lentétben nem lehet egységesnek tartani. A katonai szolgálatra kötelezettszabad besenyőkön kívül (Tagányi) úgy látszik, voltak szolgarendűek is(Erdélyi). Legalábbis erre látszik mutatni a számos Besenyő nevű helység,amelynek lakói már az Árpád-korban szolgasorban éltek (pl. a Vas megyeiBesenyő, amelyen 1284-ben a német eredetű Hermány nemzetség osztoz-

170

Az elmondottakból, azt hisszük, nyilvánvaló, hogy a nyugat-magyarországi határőröknek, valamint a Fertő nyugati partjánakés a Vulka-melléknek besenyő jellegéről komolyan beszélni nemlehet. Mivel azonban a nyugat-magyarországi besenyőkről nem-csak az elbeszélő forrásaink tudósítanak, hanem az oklevelek istöbb telepüket említik, vizsgáljuk meg ezeket az adatokat, hol ésmilyen számban igazolhatók ezek a besenyő tömegek.

***

1. Predium, quod bysseni quondam possidebant, de iuremossuniensis castri exemptum ... cenobio sancte crucis, ita utbysseni illed habuerunt, ... contulimus possidendum. Határjá-rása szerint határa északról a Sár (Lajta) folyó. (1203: Weis:Urkunden des Cistencienser-Stiftes Heiliegenkreutz. I. 35.1208 as átirat u.o. 39. l. és Wencel: ÁÚO. 1 97 l.) A birtokot,amely nem azonos Legénytóval, mint Csánki nyomán általá-nosan felteszik, később curia regis-nek nevezik (1230 körül:terras ... que vocantur curia regis, et alia terra, que diciturLeginthov. Weis, I. 75. L, Wenzel: ÁÜO. I. 170. l, v.ö.Szentpétery: Reg. I. 594. sz.: 1236: terram, que vocatur curiaregis iuxta aquam Saar. Weis, I. 93. L, 1317: u. o. II. 49. l.)-Az azonosítást IV. Béla 1256. évi oklevele (Weis, I. 132. I,Wenzel: ÁÚO. II. 272. l.) teszi lehetővé, amelyben a curiaregis határjárása szóról szóra azonos az 1203-as oklevelével.– Említi még a birtokot III. Ince pápa 1210. évi privilégiumais: grangiam regis Hungarie, in predio, quod Bisseniquondam pos ... (Weis, I. 42. L) – Moson vármegyében,

kodik: Hazai Okmt. 1. 75-6. l., Karácsonyi: M. nemzetségek. II. 164. l., aZala megyei Besenyő pedig a szintén nem besenyő eredetű Péc nemzetségbirtoka: Karácsonyi J.: Magyar nemzetségek. II. 434. l. stb.). Ajánlatosvolna már a besenyőkre vonatkozó adatokat, különösen a besenyőkrőlszóló kiadatlan okleveleket végre közzétenni. Sok ilyen oklevelet említCsánki a történeti földrajzában (pl. egy 1399-ből való oklevelet, amelyben,úgy látszik, a Fehér és Tolna megyei besenyő községek nagy része van fel-sorolva, Körmendi IIIt. Act. Memor. N. 7.), többnek a regesztáját közlikfolyóirataink stb. Így például a Liptó megyei besenyőkről ismert egyetlenoklevélnek is csak rövid kivonata van kiadva (1347: Tört. Tár. 1896. 508.1.).

171

Brucktól délnyugatra, a Lajta partján, ahol Lipszky térképenKőnigshof nevű várrom található.13

2. Terra, quam Petrus filius Raach ualt exequi nomine Potfolwa..., sed primo Lod- feldy (más helyen Chedusfeldy) uocabatur,de eo sic scire debeti, quod ipsam terram que Byssenorumerat et sine berede decesserunt, Poth Palatínus a domino Re-ge Andrea... acqaisiuit (év nélkül, Wenzel, X. 454.). –Potfalu, ma Pátfalva—Podersdorf, Moson m., Nezsidertőldélre, a Fertő partján. Potfalura ld. Csánki, III. 685. i.

3. Terram quandam nomine Leginthov, quam bisseni priusincdebant, abbatie sancte crucis de Austria contulimus. Hatá-rai: Príma meta incipit a metis ville Galus (Csánki, III. 680.1.) iuxta fertev lacum sita, et protenditur contra orientemiuxta possessionem pethlen (Csánki, III. 684. l.) vocatam ertransit ultra terram Bissenorion usque ad colliculumgeshelevhalm vocatum. Ab illa meta incipit secunda meta inipsa palanitie contra septemtrionem in colle, per huius verodeuexum processus parumper pertransit distinctas metasterras Hotar vocatas ultra monticulum, in planitie vero amplepascue extremitatem lignorum thaetas {?} nominatam permodicam vallem iuxta finem ipsius silve, que etiam longavallis nuncupatur, et recto tramite dirigitur secundumdistinctas metas usque ad regiam viam, per quam adhegeshalm (Csánki, III. 685. l.) usque peruenitur et sic terciameta per transucxum late vie contra occidentem protenditur etpostremo in metis predicte ville Galus concluditur. (1217:Weis, I. 51. l., Fejér: Cod. dipl. 111/1. 208- 9. l.) – Van II.Endrének egy másik ugyancsak 1217-ből keltezett adomány-levele, amelyben a „predium, quod olim Bisseni possidebant”birtok határjárása különösképpen tökéletesen eltér az előbbi-étől: Prima meta incipit ante domum mathie iuxta uillamLegintbov versus occidentem, que per uiam antiquam rectotramite dirigitur ad secundam metam in ipsa planicie. Posthanc est tertia meta nichillominus iuxta predium mathyecontra septentríonem in colle, per huius uero deuexum

13 Polány I.: Nyugat-Magyarország néprajzi története. I. (Szombathely, 1936.)

44. l.

172

processus parumper seceditur uersus orientem trans uallem,que longua nuncupatur, peruenit ad quartam metamcontiguam predio mathie inter uillam Chertis (?) et Leginthovad septentrionem reflexa. Postua dilatatur ad orientem, donecquintam pertingat metam in confinio dictarum villarum,sicque protenditur ad sextam, et hec est in latitudine tercia.Inde angustatur in valle contra meridiem ad metamseptimam, de qua protinus ad orientem porrigitur ultrapredium Dosch (?) ad metam octauam. Ab hat contrameridiem reducitur ad nonam et hec est secunda ex partepredii Dosch. Huic continuatur tertia collateralis predio dictiDosch. Hanc etiam secuntur due commarginales dicti prediiDosch, Hinc precedens per uallem recrescit in collem et ibisimiliter est meta. Hínc tendit ad caput uinearum predictiDosch, inde procedendo in planicie iuxta predictas uineas estmeta, a qua non lenge in publica strata est meta, sicquedemittitur paululum ad duodecimam in strata contra muson,et ita partim uersus orienten: contrahirur usque ad decimamtertiam contiguam predii lepe diai Dosch, unde protinus admeridiem prolongatur ad metam decimam quartam iuxtaredium petri filii Esau. De cetero uersus orientem protenditurad decimam quintam, et ibi sexta metil clericorum terra abipsis bissenis uendita induditur. Postea uero duas habetmetas inter Evzi (?!) et Dosch, denique quatuor alias habetmetas ad predium Dosch et fertis (?!), unum habens aboriente alterum a meridie. Sicque producitur ad vigesimumoctauum, postremo parum curtatur ad septentrionem contraleginthov, et statim relaxatur ad occidentem, nec non adpredium lepe diai mathie latitudo dexcripte uille leginthovterminatur, sed longitudo tribus adhuc metis a septentrionaliplaga concluditur. (Weis, I. 53-54. 1., Szentpétery: Reg. t.333. sz. szerint az oklevél valódi, bár a határjárás minden te-kintetben különös.) – További adatok: 1222: Weis I. 63. I.,Wenzel: ÁÚO. I. 183. I., 1229: Weis, I. 72. I., 1230 körül:Weis, I. 75. I, Wenzel: ÁÚO. I. 270. l., 1236: Weis, I. 93. I.(az utóbbi háromra ld. Szentpétery: Reg. I. 458., 594. és 615.sz.-ot), 1256: Weis, I. 132. I. – A legénytói besenyőkre azelőzőktől eltérő érdekes adatot tartalmaz Dénes nádor okle-

173

vele 1240-ből: „... dum de mandato domini regis omnes terrasbyssenorum alienatas reuocaremus, inter cetera pro quadamterra nomine Legentou circa Galus conuentum sancte crucisde Austria, quem indebite possedisse credebamus, citari perBec iussimus, qui ... super predictam terram .., priuilegiumregis ... presentauerit. Nos uero intuentes ipsos iustepossedisse et rege referente nobis, quod pro sepedicta terrabyssenis aljam terram dedisset, confitmauimus predicteecclesie possidere perpetualiter, et nos ipsis byssenis terram,quam dominus rex eis contulit in concambio, litteris nostris ...roborauimus. (Weis, 1. 104. I.) Moson megyében, Gálosszomszédságában feküdt. V. ö. Csánki, 111. 682. l.

4. IV. László 1278-ban a heiligenkreutzi apátságnak két ekealjaföldet adományoz az apátsági birtok közelében, amely vala-mikor a besenyőké volt homo uester (scil. regis) et noster(scil. capituli Jauriensis) retulerunt, quod predicta terra elletterra bissenorum et sufficiens ad duo aratra, que ellethabitatoribus destituta et uestre pertinens collacioni et ipsamterram ... coram uicinis ... nullo contradictore ... monasteriosancte crucis statuissent. Határai: Ab occidente uicinaturterre Phylippi de Zerk (Századok, 1906. 629. l.) ... ab hintprotenditur uersus meridiem ad terram Tene iobbagioniscastri Mosuniensis (Tevefalva, Csánki, III. 687. l.) ... ab hinevenit ad plagam orientalem ad terram Turdemech (Csánki, u.o.) ... inde protenditur uersus aquilonem ad terramTurdemech (Csánki, u. o.) ... inde protenditur uersusaquilonem ad terram Mathei ... inde reuertitur ad metamcapitalem et ibi terminatur (Weis, I. 214. l.). – A határjárásszerint Legénytó szomszédságában feküdt.

5. In confinio Austriae versus Posonium ... terminus ... currit adduos monticuloi, ubi quandam bisseni domos habuerunt, indevadít in Danubium ad ... insule que vocatur Mogorsciget ...concludit tres Insulas quamnis modicas Mogorseiget,Beseneusciget, Nyassciget…(1225, Sopron m. okl. 1. 15. 1.)Pozsonyligetfalu és Köpcsény vidékén.

6. Besenyő (1265-től, Csánki, III. 623. 1,). M: Pecsenyéd—Pötsching, Sopron megyében, Kismartontól délnyugatra.

174

7. Az árpási besenyők (Bisseni de Arpas) privilégiuma 1222-ből(Fejér, III/l. 362-64. 1.) Árpás, Sopron megye legkeletibb ré-szén, a Rába mellett.14

Ezek a Moson és Sopron megyei besenyőkre vonatkozó ösz-szes tények! Minden egyéb más – nem véve ki az elbeszélő forrá-sok adatait sem – csupán csak többé vagy kevésbé valószínű fel-tevés! A feltevések pedig, bármennyire nélkülözhetetlenek a tu-dományos kutatásnál, sohasem lehetnek egyenlő értékűek a pozi-tív adatokkal. Különösen óvatosan kell velük bánni a település-történeti kérdéseknél, hiszen ennek a módszere csak most van ki-alakulóban, a kutató tehát az egyes jelenségek felhasználásimódjára, az azokra építhető következtetésekre nézve sokszor hiá-ba keres az irodalomban tájékoztatást. Ez is az oka annak, hogyezen a téren olyan sok a dilettánsokra valló merész, sőt fantaszti-kus következtetés.

A nyugat-magyarországi besenyőkre vonatkozó különbözőfeltevések két forrásból táplálkoznak:

a., az elbeszélő forrásoknak a besenyőkre vonatkozó adataiból ésb., az állítólagos esenyő eredetű személy- és helynevekre alapított

elméletekből. Vizsgáljuk meg tehát, hogy ezek mennyire gaz-dagítják, vagy gazdagíthatják a felsorolt okleveles adatokbólszerzett tudásunkat területünk besenyő lakosságára vonatko-zólag.

Ad a., Az elbeszélő forrásokban nincs egyetlen egy adat sem,amelynek alapján a besenyőket egy pontosan meghatározható ki-sebb, vagy nagyobb területre lokalizálhatnók. Sőt, olyan sincs,amely a besenyők szállásterületére vonatkozó, az oklevelekből

14 Az árpási besenyők tulajdonképpen már a Győr megyei besenyőtelepek sorába

tartoznak. Nemcsak azért, mert a Győr megye délnyugati részén találhatótéti (1251: Bisseni de Thet. Csánki, III. 561. l.) és a Kajás melletti bese-nyők (1086: rus Bissenorum. Pannonhalmi rendtört. VIII. 268. l., 1234:rus Bissenorum, quod vulgo dicitur Beseneuthorlou. Wenzel: ÁÚO. 1.332.) közelében vannak, hanem azért is, mert Árpás a középkorban Győrmegyéhez tartozott (Csánki, III. 544. l.). V, ö. Tagányi: Tört. Szemle. V.1916. 441. l.

175

merített ismereteinket lényegében bővítené. Amint láttuk, bese-nyőtelepeket – a nyugat-soproni Árpáson kívül, amely már aGyőr megyei besenyőszállások körzetéhe tartozik – csak Mosonmegyében a határ mentén és a Fertő keleti partján találunk. Ezek-re a Moson megyei besenyőkre látszik vonatkozni Anonymusadata (dux Zulta ultra luturn Musun collocavit etiam Bissenos nonpaucos pro defensione regni sui: 57. §., SRH. I. 395-6.) Teljesennyílt kérdés azonban, hogy mi lett azokkal a besenyőkkel, akiketJán soproni ispán a Szerémségben foglyul ejtett. (Bécsi KépesKrónika 104. §., SRH. I. 371.) Mivel sem a foglyok számát, semJán ispán birtokviszonyait nem ismerjük, ebben a kérdésben min-den vélemény csak merő találgatás, amelynek semmi tárgyi alapjanincs. Különben is a hadifoglyok, mint asszonyok nélküli népség,településtörténeti szempontból igen csekély jelentőséggel bírnak,hiszen már a második generációban tökéletesen felszívódnak.

A krónikák egyéb adatai a besenyőkről még ezeknél is keve-sebb pozitívumot tartalmaznak. Ezek ugyanis a király személyesvezérlete alatt a németek ellen (illetőleg a csehek ellen) viselt har-cokkal kapcsolatban emlegetik őket, mint a magyar sereg előha-dát (SRH. I. 348-9, 436, 456.) Semmi okunk sincs ezekben kizá-rólag azon a vidéken lakó besenyőket látni, hiszen a király ezeketa hadjáratokat nyilván nem csupán az illető határszélen gyűjtöttcsapatokkal vezette, hanem az ország különböző vidékének had-erejét is igénybe vette.

Ad b., Az utóbbi időben mind sűrűbben találkozunk az iro-dalomban „besenyő” személy- és helynévmagyarázatokra építettelméletekkel a besenyők egykori szálláshelyeiről. Talán nem té-vedünk, ha ennek közvetten okát Szokolay Margitnak már emlí-tett értekezésében keressük – amely ezeket a helynévmagyaráza-tokat összeállította és könnyen hozzáférhetővé tette. Pedig ezek amagyarázatok legtöbbször csak ötleteknek vannak szánva és cél-juk sem akar más lenni, mint az ilyen irányú kutatásokra valóösztönzés. Arról már aztán ezek a névmagyarázatok igazán nemtehetnek, hogy avatatlan kezekbe kerülve, csillogó, de annál üre-sebb légvárak alapjaiul szolgálnak. Akár helyesek, akár helytele-pek ugyanis ezek a nyelvészeti magyarázatok, azok a következ-tetések, amelyeket ezek a kutatók belőlük levonnak, alapjukbanvéve tévesek. Mert a nyelvészeti magyarázat helyessége és a be-

176

lőle levont településtörténeti következtetés helyessége között akülönbség igen nagy. Pontosan ugyanannyi, mint amennyi egyhiteles oklevél adata és az erre felépített elmélet között van.Amint egy mindenképpen hiteles történeti adat különféle helyte-len nézeteknek szolgálhat alapul, ugyanúgy a nyelvészetileg telje-sen kifogástalan magyarázatból is alapjában téves következtetése-ket lehet vonni. Aminthogy az utóbbi idők irodalmában, amióta anyelvészet eredményeit a történettudományban mind sűrűbbentekintetbe veszik, alig akad egy-két munka, amely ezeket helye-sen tudná értékelni és felhasználni. Az oka ennek abban rejlik,hogy a történészek a nyelvészet megállapításait kész eredmé-nyeknek tekintik, holott a legbiztosabb nyelvi magyarázat ismindössze csak adat a történész szempontjából, amelyet át kellértékelni, vagyis meg kell vizsgálni, hogy milyen településtörté-neti következtetések levonására jogosít.15 Ez a feladat magátólértetődően teljes mértékben a történészre hárul, ezt a nyelvésztőlelvárni már csak azért sem lehet, mert a nyelvész a sok lehetőkérdésről, amelyek a névvel kapcsolatban a különböző szempontúkutatások során az idők folyamán felmerülhetnek, előre nem istudhat,

Mivel a történeti és földrajzi irodalomban a nyelvészeti ada-toknak felhasználása terén a legnagyobb tájékozatlanság uralko-dik, talán nem lesz felesleges, kapcsolatban a besenyőkérdéssel,néhány szempontra felhívni a kutatók figyelmét.

A személynevek nyelvészeti magyarázata, különösen a ma-gyarban, sokszor igen nagy nehézségekbe ütközik. Az egy-, vagykéttagú személynevek néha két-három nyelvből is tökéletesenmegmagyarázhatók. Itt ugyanis a lehetőségeket még a jelentéssem korlátozza, amely pedig a közszavaknál a legfontosabb tám-

15 A hely- és személynevek a nyelvész szempontjából elsősorban nyelvi problé-

mák, míg a történészt csak a név történeti értéke érdekli. A nyelvész szem-pontjából hangtanilag, alaktanilag, jelentéstanilag érdekes nevek a törté-nész számára esetleg teljesen közömbösek és megfordítva. A nevek bizo-nyító ereje sem egyforma. Más névcsoport fontosabb például a lakosságeredetének vizsgálatánál és más a terület nemzetiségének egy bizonyosidőpontban való megállapításánál. Az előbbi esetben a folyónevek, a má-sikban inkább a dűlő- és a személynevek játsszák a főszerepet.

177

pontok egyike.16 Azonkívül a becézés következtében a név a fel-ismerhetetlenségig eltorzulhat: a névnek egyetlenegy szótagracsonkult alakjához különböző, esetleg más nyelvekben is hasonlóalakban meglévő képzők járulhatnak (pl. Benedek-ből Be-ke),miáltal a név több nyelv becéző alakjaival, sőt közszavaival isösszeeshetik, anélkül, hogy köztük a legcsekélyebb genetikaikapcsolatról lehetne szó. Ezért tehát nagyon sok személynevünk-nél le kell mondanunk a határozott forrásmegjelölésről és megkell elégednünk a magyarázati lehetőségek felsorolásával.17 A le-hetőségek sorában természetesen a török is sűrűn szerepel, külö-nösen, ha a név hang-, alak- és jelentéstani részét illetőleg túlsá-gosan nem vagyunk skrupulózusak. Felesleges nyomatékosanhangsúlyoznunk, hogy ezek a különféleképp magyarázható, kéteseredetű személynevek a településtörténet szempontjából úgyszól-ván teljesen értéktelenek. Ezekre semmiféle elméletet építeni nemlehet. De a csupán egyféleképpen magyarázható, kétségtelen ere-detű személynevekből sem lehet messzemenő következtetéseketlevonni viselőik nemzetiségére vonatkozólag. A személynévugyanis elsősorban divat kérdése, amely viszont különböző kultu-rális hatásoknak, idegen népekkel való érintkezéseknek van alá-vetve. Mint mindendivat, mindig felülről lefelé terjed, így tehátminét előkelőbb társadalmi osztályt vizsgálunk, annál inkább kellszámolnunk ezzel a tényezővel. Míg például a pogány magyarságelőkelőinek személynevei a török politikai és rokoni kapcsolatoknyomán túlnyomóan török eredetűek, addig az európai orientáci-ójú magyarság vezető rétege a személynevek terén is nyugatimintákat követ. Ennek következtében a régi személynevek a ke-resztény eredetűekkel szemben mindinkább háttérbe szorulnak. Akeresztény személynevek mellett az Árpád-korban – tekintet nél-kül a család eredetére – a néhány magyar és török mellett tekin-

16 Gondoljunk például a Liszt családnévre, amely tisztán hangalakjára nézve há-

rom nyelvből is magyarázható: magyar liszt, német List „ravaszság” ésszláv list „levél”. Ezzel szemben sem a magyar liszt-et, sem a német List-etsenkinek sem jutna eszébe a szlávból, vagy egymásból magyarázni.

17 A személynevek sokféle magyarázati lehetőségére sok példa találhatóPseudorumänen in Pannonien und in den Nordkarpathen c. munkámban.(Archivum Europae Centro-orientalis, I. 1935. 106-220. és II. 1936. 7667.l.)

178

télyes hányad német és szláv nevet is találunk. Alig van olyannemzetségünk, amelynél a keresztény neveken kívül három-négyforrásból eredő neveket ki ne mutathatnánk. Olyan azonbanegyetlen egy sincs, amelynek tagjai csupán csak származásuknakmegfelelő neveket viselnének.18 Ez, azt hisszük, mindennél job-ban igazolja, hogy a keresztény Árpád-korban a személynév első-sorban divat kérdése s így nem használható fel viselőik nemzeti-ségének bizonyítására.

Ami már most a török személyneveket illeti, tudjuk, hogyezek a törökös műveltségű régi magyarságnál igen népszerűekvoltak. Ekkor tehát a török személynév nem szolgálhat a törökeredet bizonyítására. A kereszténységgel és a német-szláv kap-csolatokkal ez a névcsoport nagyon háttérbe szorul ugyan, azon-ban egészen nem tűnik el. Sok családunknál az egész Árpád-koron keresztül, sőt tovább is kimutatható, sőt megtalálható olyannemzetségeknél is, amelyeknek idegen eredetéhez nem férhet két-ség, mint például a Hahót nemzetség. Ez tehát a török neveknekbizonyos vitalitását igazolja és egyúttal azt is bizonyítja, hogy a

18 Íme néhány példa: Az állítólagos kabar eredetű, de mindenesetre honfoglaló

Aba nemzetségnél a török, illetve magyar Apos, Csaba, Csente, Csirke,Bökény, Kulchey nevek mellett német Marhasd, Atrtolf, Kompolt, szlávWeitih / Agha (délszláv?): magyar Hertelen, német Detre, Arland, szlávCrisan, Wlchyna, Beriszló / Agmánd: magyar Moog, német Pergelin / Aj-ka: magyar Mog, német Kristol, Preucul, Feldrik, szláv Zsadány, törökAlap / Ajtony: magyar Beke, német Heern, Albert / Ákos: magyar Álmos,török Ákos, német Detre / Bogát-Radvány (cseh eredetű): szláv Radvány,Velkenye, Bogát, Sztáncs, magyar Farkas, német Wolfart, Albert / Csanád:magyar Csömör (? lehet szláv is), német (?) Woffa, szláv Bogyoszló,Weitih / Divék: magyar Erdős, szláv Bodmér, Jaroszló, német Rátót,Folkmár, Detre, bizonytalan Bajom, Akor / Gut-Keled (német eredetű}:német Detre, Pelbárt, Falkos, magyar Adony, Apaj, Farkas, szláv Dorog,Dragun, Szaniszló, Ladomér ~ Hahót (német eredetű): német Hahót, Ar-nold, magyar Buzád, török Ákos, stb., stb. Külön kiemelem az Oslu nem-zetséget, amely a Sopron megyei besenyőkre vonatkozó elméleteknél igenfontos szerepet játszik: török Oslu, Szatmár és talán (!) Sr, magyar Beled(v. ö. Gombocz: Mny. XX. 24. I, Melich: Honf. Mg. ... l.), német Herbort,Feldyricus. Móroc pedig a Mauritius magyar alakja. Az Oslu nemzetségbesenyő eredete tehát legfeljebb feltevés, de semmi esetre sem bebizonyí-tott tény. (Beliczky J., Regnum. 1936. 65. l.)

179

török nevek alapján még ebben a korban sem lehet viselőik törökszármazására következtetni.

Ha már a személynevek sem alkalmasak viselőik származá-sának, nemzetiségének igazolására, még kevésbé lehet a személy-névvel elnevezett helység lakosságára nézve biztos következteté-seket levonni. Egyrészt azért, mert a helynév nem is az illetőhelység lakóitól, hanem a szomszédságtól kapja a nevét, hiszen ahelység lakóinak a megkülönböztetésére a többiektől főként akörnyező lakosságnak van szüksége. A helynév alakja tehát első-sorban a környék lakosságának nyelvére jellemző. Másodsorbanazért, mert a személynevet viselő helység lakóinak a névadó sze-méllyel nem kell szükségképpen azonos nemzetiségűeknek lenni-ük. Tudjuk nagyon jól, hogy a helységek legtöbbször alapító-juktól, vagy tulajdonosuktól nyerik nevüket, akik igen sokszoregészen más nemzetiségűek, mint a helység jobbágy népe. Mind-ezek alapján nyugodtan kimondhatjuk, hogy magából a személy-névből a helység lakosságának nemzetiségére nézve semmifélekövetkeztetés nem vonható! A lényeg ugyanis nem az, hogy kiről,hanem, hogy kik nevezték el a helységet. Erre a kérdésre azonbanlegfeljebb a helynévadás módja ad némi útbaigazítást.

Tudvalevő, hogy a helynevek minden nyelven bizonyos sa-játos elvek szerint képződnek a személynevekből, Míg például anémetben és a szlávban mindig valami képzővel, vagy birtokosösszetétellel alakul a személynévből (pl. Wölfl-ing, Niklas-dorf,Schwarzen-berg, illetve Levice, Bud-in stb..), addig a magyarbana legrégibb időben a puszta személynév szolgál helynévül.19 Azoka helynevek tehát, amelyek német, illetőleg szláv személynevek-ből minden képzés nélkül alakultak – tekintet nélkül a névadószemély nemzetiségére –, magyar helynévadáson alapulnak.20

19 Melich: Honf.Mg. 366-67. l.20 Semmi esetre sem fogadható el Moór Elemér nézete erről a kérdésről (i. m.

218. l.). Ő ugyanis, akinek egyébként a nyelvészeti adatoknak történeti fel-használásáról vallott nézetei sok esetben teljesen helytállók, azt tartja, hogya magyarság a német, illetve a szláv személynevekből alakult helynevekbőlelvonta volna az idegen képző elemet. Nincs terünk e helyen ezzel a véle-ménnyel részletesen foglalkozni, csak megjegyezzük, hogy ez sem nyelvé-szetileg, sem történetileg nincs megokolva.

180

A besenyők kérdésében azonban, sajnos, ez a megállapításteljesen értéktelen. A török helynévadásmód ugyanis a magyarralazonos, tehát a magyartól nem különböztethető meg. Első pilla-natra tehát az így alakult helynév ugyanolyan joggal minősíthetővolna töröknek, mint magyarnak. Elvileg kétségtelenül igen, avalóságban azonban csak a legritkább esetben. Mivel a helynevekvoltaképpen akkor kezdenek komoly történeti forrásokká válni,ha egy bizonyos területen több helynév, elsősorban közszavakbólalakult víz-, helység- és dűlőnév is előfordul, az ilyen kétes ere-detű nevek hovatartozását a környék névanyaga dönti el. Az ilyenkétes, magyar vagy török névadáson alapulható, személynévbőlalakult helynevet csak akkor van jogunk török névnek tekinteni,ha ezen a területen közszóból származó török nevet is ki tudunkmutatni.

Ha már most ilyen szempontok szerint vizsgáljuk át Mosonés Sopron megye, sőt az egész Nyugat-Magyarország területét, atörökségnek úgyszólván nyomaira sem találunk. Az egész terüle-ten sehol egy patak-, pocsolya-, mocsár- vagy dűlőnév, sőt seholegy helynév, amelyet török közszóból lehetne magyarázni! Hapedig ilyent nem találunk, az önmagában véve kétes értékű sze-mélynevekből származó bizonytalan alakulású helyneveket semlehet egyszerűen „kétségtelen” török neveknek minősíteni.

Feltűnő, hogy az oklevelek tanúsága szerint összefüggő tele-peket alkotó Legénytó környéki besenyőknek sincs semmi nyomaa helynevekben.21

21 Fejtegetéseink után talán nem szükséges a mi területünk besenyőire vonatkozó

újabb vélekedésekre részletesen reflektálnunk. Ezek ugyanis mind azzal amódszerrel készültek, amelynek helytelen voltát talán sikerült kimutat-nunk.

181

Tárgy és névmutató

A

aacheni................................105Aba21, 35, 36, 38, 42, 121,

138, 178Aba Samu .............................39Aba Sámuel ..................38, 121Aba Tamán ...........................43Abád ...................................121abádi ...................................169Abádszalók ................. 116, 119Abaj ....................................121Abaúj .......................... 127, 128abkáz ....................................30Ablánc ........................ 145, 146Abod...................................121Abolgán ..............................145Abony.................................121Abos ...................................121Abosk .................................121Aboska................................121Abraham...............................39Ábrahámfalva .....................147Ábraház-Kéthida ................118Abrudaq................................21Abrudbánya ..........................21Abrui ....................................31Acolitos Mihály....................95Acsád..............................43, 44Adalbert..............................132Adalberti.............................132Adony.................................178Ador......................................34Adrinápoly......................90, 92Adrobal.................................91Afganisztán.............................4Agha ...................................178

Agmánd .............................. 178Aini.......................................54Ajka .................................... 178Ajtony......................... 121, 178Akingyin...............................73Akkerman.............................94Ak-Kermend....................... 102Ákos ................................... 178Al Biruni................... 23, 46, 68alán ........... 30, 46, 49, 105, 111alán-ész.................................46alánok ................... 48, 109, 110Alanyán .............................. 121Alap ............................ 121, 178Alapas................................. 122Alap-Tiván ......................... 121Alattyán .............................. 122Alattyány ............................ 121Albert.......................... 105, 178Aldeja ...................................72Al-Duna.............. 72, 81, 84, 87aldunai ........ 116, 117, 154, 156al-Kufi ..................................53Almás ................................. 136Álmos ................................. 178Alpra................................... 122Alsónyék ............................ 128Altáj.................................... 106altáji.......................... 23, 26, 65Amadé ........................ 125, 139Amadé-karcsa..................... 125Amkor ..................................42Amu-Darja................ 31, 46, 68Amu-Darya...........................68Amur-Darja ............................5anatóliai ................................89András ....................................3

182

I. 95II. 19III. .................................. 106

angolok................................. 19Anonymus26, 27, 78, 116, 117,

119, 126, 133, 134, 136,153, 175

antiochiai .............................. 83Apa ..................................... 122Apaj .................................... 178Apor Gáspár ....................... 103Apor Péter ............................ 10Apos ................................... 178arab14, 18, 23, 25, 27, 29, 32,

40, 42, 43, 44, 45, 46, 48,50, 51, 53, 66, 68, 69, 82

arabok27, 28, 30, 34, 40, 41,43, 46

Aral................... 14, 23, 31, 106Aral-tó14, 42, 50, 56, 68, 79,

105, 106Arazag ................................ 138Arbela-krónika ..................... 39Ardel..................................... 94Arianités ................... 89, 90, 92arianusok ............................ 162Arland................................. 178Arnold ................................ 178Arnulf ........................... 24, 100

I. 107arpad..................................... 36Árpád15, 25, 33, 36, 39, 47, 58,

65, 67, 69, 70, 81, 82, 83,100, 101, 103, 106, 107,129, 150, 151, 152, 154,165, 166, 169, 177, 178

Árpás .................. 117, 174, 175arsyá ..................................... 46Artamanov............................ 97Asfan .................................... 29Assur .................................. 132

Asszír Birodalom ................. 12asszírok................................. 30Asszurbanipal....................... 12ász-alán................................. 48ász-alánok............................. 47ászok-alánok......................... 46Atrtolf................................. 178Attaleiat .......................... 84, 96Attaliat.................................. 96Atyusz ................................ 138Augsburg............................ 136augsburgi............ 132, 133, 135Aul........................................ 90Ausztria .......................... 65, 70avar22, 24, 30, 65, 97, 106,

133, 134, 169Avar Birodalom.................... 65avarok23, 25, 47, 64, 65, 81,

83, 102, 106, 169Aventinus ........................... 107Avignon.............................. 143Az....................................... 105Azarpay ................................ 33Ázsia ........ 16, 55, 91, 109, 110

B

Baas.................................... 124Babacs ............................ 51, 52babiloni................................. 17Babok ................................... 29Babot .................................. 165baboti.................................. 165Babpur.................................. 47Bádus.................................. 147Bagdad ........................... 41, 42Bágyon ............................... 143bágyoni............................... 143Baj ...................................... 129Bajom................................. 178bajor . 24, 64, 65, 100, 101, 132bajorföldi.............................. 23

183

Bajorország.........................107Bajt .....................................145Baksi.....................................54Baktria ................................111Baladhuri ..............................27Baladun...........................29, 42Balcsőr..................................90Balkán .................... 14, 22, 105balkáni ............................26, 86Balkás-tó.............................110Balkhas-tó...............................4Barc ............................ 122, 147Barch ..................................147Bardas...................................72Barka ....................................53Bars7, 118, 123, 125, 136, 148,

149Bársonyos ...........................118Barsulia.................................65barsulok ................................65Barthold..............................156baskír ........................ 16, 49, 66Bást............................. 145, 146Bata ....................................100Báta ......................................35Bátaszék ...............................35Bátky Zsigmond .................169Batur .......................................4Baumstark.............................83Bay .......................................42Becs ....................................147Becsefalva ..........................147Bedjan ..................................18bedzsenak .............................64Béglik ...................................54Bégur ....................................42Beke....................................178Beku .....................................44Béla ....................................163

III. ..................................135

IV.106, 124, 125, 137, 139,140, 142, 170

Belád .................................. 125Beled .. 120, 125, 145, 150, 178Belemarn ..............................86Belgorod...............................76Belitzky64, 116, 119, 120, 133,

134, 150, 165Belitzky János ...... 64, 150, 165Beliüd ................................. 120Beloberes..............................72Belső-Ázsia 37, 40, 57, 61, 111belső-ázsiai ............... 22, 37, 56Belső-Szolnok .................... 119Bendefy ................................13Benjamin Tudela ................ 159Benk ................................... 147Benveniste ............................44Bereg .......................... 130, 144Berengár ...............................36Bergl József ........................ 154Beriszló .............................. 178Bés...................................... 4, 5Bes-Balik................................4Beschenberg .........................64Beschendorf..........................24Beschenkirch ........................24Beschliew .............................97Bese .................................... 125besék............................... 57, 69Besenova .................... 118, 125besenyő5, 7, 8, 9, 10, 11, 13,

14, 17, 18, 20, 21, 22, 23,24, 25, 26, 27, 28, 30, 32,34, 35, 39, 41, 42, 43, 44,45, 46, 48, 49, 50, 51, 52,53, 54, 55, 56, 58, 61, 62,63, 64, 65, 67, 68, 69, 71,72, 73, 74, 75, 77, 78, 79,80, 82, 84, 85, 87, 88, 89,90, 91, 92, 93, 94, 95, 96,

184

97, 98, 99, 100, 101, 102,103, 104, 105, 106, 107,110, 111, 115, 116, 117,118, 119, 120, 121, 122,123, 124, 125, 126, 127,128, 129, 130, 131, 133,135, 136, 138, 139, 140,141, 142, 143, 144, 145,146, 147, 148, 149, 150,165, 166, 167, 168, 169,170, 174, 175, 178rovásírás ......................... 103

Besenyő4, 43, 52, 53, 83, 86,103, 117, 125, 131, 135,136, 145, 147, 149, 168,169, 173

Besenyő Birodalom............ 103Besenyő falu....................... 131Besenyőd ............................ 118besenyők4, 5, 6, 7, 8, 11, 13,

14, 15, 16, 18, 19, 20, 23,24, 26, 27, 28, 29, 30, 31,32, 34, 35, 36, 39, 40, 41,42, 43, 44, 45, 46, 50, 54,55, 58, 61, 62, 63, 64, 65,66, 67, 68, 69, 70, 71, 72,73, 74, 75, 76, 77, 78, 79,80, 81, 83, 84, 85, 86, 87,88, 89, 90, 91, 92, 93, 94,95, 96, 97, 100, 101, 105,106, 107, 108, 109, 110,115, 116, 117, 121, 122,124, 126, 128, 129, 132,134, 135, 136, 137, 139,140, 142, 145, 148, 149,150, 165, 166, 168, 169,174, 175, 180

Besenyők-erdeje ................. 137besenyő-kun ....................... 122Besenyőország14, 79, 83, 84,

85, 95

Besenyőtarló....................... 118Besenyővárad ..................... 102Besnyőlád........................... 118Bessarábia .......................... 103besseni.................................. 64Bessne ................................ 118Bés-törzs................................. 4Bethleendombya................. 145Bethlem .............................. 147Bethlen ............................... 147Bethlenfalva ....................... 147Betlen erdő ......................... 145Betlenfalva ......................... 147Bezi .................................... 118Bibara ................................. 120Biblia............................ 55, 102Bíborban Született Konstantin

. 5, 13, 41, 54, 62, 66, 67, 82Bíborban Született

Konstantinos .... 9, 15, 18, 50Bielgorod.............................. 77Bihar................................... 136Bika ................................ 29, 42Bilge ................. 5, 6, 7, 8, 9, 23Billyéd................................ 150Bizánc15, 42, 51, 52, 61, 62,

63, 70, 71, 72, 76, 79, 80,81, 84, 85, 86, 89, 90, 91,92, 93, 94, 95

bizánci9, 13, 15, 26, 38, 41, 49,51, 70, 71, 72, 75, 76, 77,79, 80, 81, 82, 83, 84, 85,86, 87, 88, 89, 90, 92, 93,95, 96, 100, 105, 106, 107,116, 129, 151, 159, 160, 163

Bizánci Birodalom ......... 84, 94bizánciak14, 15, 46, 70, 72, 87,

88, 92, 94, 95, 158Bő ............................... 122, 132Bod..................................... 147Boda ................................... 147

185

Bodak .................................118Bodmér ...............................178Bodó ...................................138Bodrog................................125Bogát ............................36, 178Bogát-Radvány...................178Bogyoszló................... 145, 178Bökény ...............................178Boksád................................145Boleszláv ..............................78bolgár52, 70, 71, 95, 97, 129,

156birodalmak .....................116

Bolgária ................................70bolgáriai................................71bolgárok.... 50, 57, 97, 153, 154Bolya ..................................133Bonyha ...............................133Borbocs...............................145Borcal ...................................19Borisz ...................................77Bors ....................................137Borsod ................ 118, 145, 167Borysten ...............................86Bős......................................118Bosporus.........................55, 89Bot ......................................147Bota-ul................................100Bottyán Árpád ....................103Boza....................................147Bud-in.................................179Büdöskút.............................167Bugat ....................................36Buiruk Csur ............................7Bukhara ................................31Bulan ....................................47Bulcs.....................................42Bulcsu15, 26, 36, 100, 109,

111, 126, 132Bulcsú26, 109, 111, 132, 133,

135

Bulcsuj..................................53Bulgária ................................93Bultsi ....................................51Burcs Sámuel........................90burját ....................................22Busir .....................................51Buzád.................................. 178

C

Cadisa...................................27Cák ............................. 122, 145Cáka.................................... 122cangita ..................................14Carpino.................................14Cassel ................................. 154Castilia........................ 109, 110Cered .................................. 146Cézár .................................. 108Chabot ..................................83Chanikov ..............................56charchas.............................. 134Chavannes .................. 108, 111Chenkeu.............................. 142Cherson ........ 51, 52, 75, 76, 80Chersonesos..........................50Chico ....................................45Chikó .................................. 106Chorezm31, 32, 34, 37, 39, 40,

68chorezmi29, 31, 33, 37, 38, 39,

40, 41, 43, 55, 69Chorezmia5, 8, 31, 33, 42, 43,

78chorezmiai ............................20Choriz-föld ......................... 155Chvalisy...................... 153, 156chwaliz .................................38chwarezmi ............................66Chwarizm ........................... 155Chyko ................................. 106Cik .......................... 23, 45, 104

186

Cik-al.................................. 104Cirák................................... 145Combus ................................ 93Cordoba................................ 25Crisan ................................. 178Csaba.................................. 178Csák.................... 131, 139, 140Csákán................................ 147Csallány Dezső............. 67, 103Csallóköz126, 133, 134, 141,

148csallóközi125, 127, 128, 129,

130, 137, 139, 140, 141,142, 149

Csalogovits József .............. 127Csamasz.............................. 145Csanád........................ 132, 178Csang Kien ......................... 4, 7Csánki115, 122, 136, 166, 170,

171, 173, 174Csanta................................. 147csan-yu ................................... 4Csatári .................................. 91Csaura................................. 146Csécse................................. 146Csécsény............................. 145Cseke.................................. 131Csele................................... 117Cselt ..................................... 96Csenkő................................ 142Csente................................. 178Csepánfalva ........................ 147Cserhát ............................... 145cserkesz ................................ 30Cshyko ................................. 64Csicsak ................................. 51csik ....................................... 23Csik .............. 87, 104, 105, 106Csík ...................... 45, 105, 106Csikaz................................. 105Csiko .................. 42, 43, 45, 64

Csikó .................. 104, 105, 106csikóúz ............................... 105Csik-törzs ............................. 87Csirke ................................. 178Csobán................................ 129Csókán................................ 118Csömör ............................... 178Csompász ........................... 133Csór ............................ 143, 149csőri.................................... 143Csorna ........................ 119, 131csornai ........................ 131, 165Csufkala ............................... 54csufkalai ............................... 55Csu-folyó................................ 5Csur5, 7, 31, 32, 62, 72, 83,

129, 130, 131, 136, 143Csura ................................ 5, 32Csurány-puszta................... 131Csura-sura .............................. 5Csur-család............................. 7Csuri Kisvar ......................... 31Csur-puszta......................... 131Csur-sur.................................. 5Czebe Gyula ......................... 65Czeglédy16, 18, 20, 22, 28, 30,

39, 42, 64Czikó .................................. 106

D

Dág............................. 117, 145Damascus ............................. 42Damtris................................. 91Dán..................................... 147Darial.................................... 30Dariel.............................. 53, 54Dávid.............................. 39, 76Davidov................................ 68Daylam................................. 27De Administrando Imperio..... 8De Groo.................................. 8

187

Decs....................................128Dedács ................................147Degur..................................132Deimel ............................11, 22Dél-Oroszország...................40Deme ..............................9, 105despan...................................34Detre ...................................178Diaconu ............ 84, 85, 93, 102Diakéné.................................88Diatana ...............................102Diós-Jenő............................136Divék .......................... 142, 178Dnyeper50, 54, 70, 71, 78, 79,

80, 94, 95Dnyeszter........................86, 88Dnyeszterfehérvár ................94Dobák .................................147Dobecs................................138Dobrudzsa................. 14, 79, 89dobrudzsai ............................87Dokianos...............................92Dokianos stratéga .................93Dölle ...................................145Domazér-karcsa..................125Don24, 40, 67, 69, 86, 94, 97,

99Doncs..................................147Dorog.......................... 117, 178Dorostol................................87Dragun................................178Drinápoly..............................95Ducas....................................96Dud-Vág ............. 123, 130, 135Duhnow ..............................159Duna24, 62, 70, 72, 78, 85, 86,

87, 89, 96, 103, 169Dunántúl .............................120dunántúli64, 121, 129, 144, 146Dunaszerdahely ..................143Duna-Tisza ...........................70

Duna-völgy...........................24Dunlop..................................54Dursac ..................................36dvar pasaniqa........................21Dzsingisz kán ........... 13, 14, 26dzsula.................................. 129dzula ................................... 129

E

Edus.................................... 147Efezusi János .................. 22, 83Ég Fia .....................................7Egyházas-karcsa ................. 125Ehellő ................................. 147Ejcse ................................... 118Elbrus ...................................24Éliás.............................. 39, 142Emba ....................................69Emese ................... 99, 100, 101Endre II............................... 171Engel .................................. 154Enoch....................................39Epitome ...... 157, 158, 162, 163Erdély ... 37, 77, 79, 88, 99, 101erdélyi........................... 89, 135Erdélyi55, 119, 155, 160, 167,

169Erdélyi István .......................55Erdélyi László ............ 155, 167Érdem ........................... 11, 129Erdő .................................... 133Erdőhát-karcsa.................... 125Erdős .................................. 178Erseh................................... 154Értem......................................5Észak-Amerika .....................57Eszki-Kerim .........................54esztergomi .................. 124, 143Eszterháza .......................... 145Ete ...................... 127, 148, 149

188

Etelköz16, 24, 25, 42, 67, 69,81, 83, 94, 102

Etes..................................... 142Ethuruh............................... 137Etörü................................... 137Etre ..................... 125, 137, 140Etre-karcsa.......................... 125Etre-Karcsán....................... 138Eufrátesz............................... 12Európa .... 55, 97, 106, 109, 115Euthymius ............................ 87

F

Falkos ................................. 178Farkas ................................. 178Fehér2, 3, 35, 115, 130, 143,

169, 170Fehérné....................... 7, 18, 20Fejér ... 115, 139, 142, 171, 174Fekete Nagy ............... 146, 147Fekete Nagy Antal...... 128, 146Feketelábú János .................. 88Feketenyék ......................... 134Fekete-tenger51, 69, 78, 80, 85,

102Feketevíz .................... 123, 134Feldrik ................................ 178Feldyricus........................... 178Felvidék.............. 120, 132, 136felvidéki64, 121, 123, 124,

129, 130, 132, 137, 139,144, 145, 146, 148, 150

Fertő116, 119, 133, 134, 136,165, 167, 170, 171, 175

Fertőszentmiklós ................ 145Fertő-tó....................... 119, 136filii Bissenorum.......... 139, 140filii iobbagionum................ 140finnugor ................................ 48finnugorok .................... 48, 110Firdauszi............................... 22

Firdus ................................... 44Fodor István ....................... 105Folkmár .............................. 178Frank Birodalom ............ 23, 24fülöpszállási ....................... 126

G

Gábor.......................... 141, 142Gábor barát........................... 81Gács-rét .............................. 145Gahala ................................ 147Gálos .................................. 173Gán..................................... 147Garam......... 123, 133, 136, 149Garam-Vág......................... 133Gardizi-al Bakri.................. 100gavarn kangarac ................... 19Geán ................................... 147Gebhardi..................... 152, 153gedei ................................... 143Gencs.......................... 145, 146Georgia................................. 53georgiai........................... 29, 30Gerberga..................... 100, 101Gerberga János ................... 101Géza ......... 50, 54, 75, 116, 159Ghazna ................................. 44Glycas................................... 96gnostikusok .......................... 28göcseji ............................ 28, 61Góg és Magóg ...................... 30Góliát.................................... 76Gombocz118, 121, 122, 125,

126, 131, 134, 138, 142, 178Gombocz Zoltán118, 121, 122,

125, 131Gömör ........ 117, 144, 145, 146Gömör-őrök........................ 146Gönc................... 127, 128, 129Gönc-háza .......................... 127Göncöl........ 125, 126, 127, 129

189

Göncöl-karcsa............. 125, 126Göncöl-Karcsa....................127Göncöl-szekér.....................126Gönc-Ruszka ......................128Gór......................................145görög25, 52, 75, 76, 82, 84, 85,

86, 88, 101, 106, 108, 159Grigor ...................................24Grönland...............................69Gruber ................................154grúz.................................25, 30Guár....................................145Gudkova ...............................20Guncil ......................... 126, 127Güntzel ...............................127Guór............................ 120, 145Gurgán..................................65Gut-Keled ... 119, 139, 149, 178Guzman ..............................109Guzmán ..............................111Guzman Domonkos............109Gyárfás István ......................63Gyarmat................................49Gyima.................................118Gyimes ...............................125Győr............ 118, 166, 174, 175Győrffy8, 21, 46, 58, 63, 64,

67, 68, 69, 70, 106György barát.......................107Gyuanser...............................53Gyula .... 47, 117, 119, 127, 135Gyula-Zombor ....................133

H

haftalok.................................18Hahót .......................... 138, 178Haliszioi .............................156Hamadán...............................54Hamdzserd............................47Han-dinasztia........................14hangar .............................18, 24

hangarok...............................36hangkü ..................................14hang-kü.................................14hankar malik.........................19Hannibal ...............................84Hanság........................ 119, 165Hansen............................ 23, 65Harcos ................................ 142Harcus ................................ 142Harka .................. 133, 134, 135Harmatta ..................... 8, 32, 48harpad...................................36harpadqaba ...........................36Hartvik................................ 116Haussig19, 32, 65, 104, 106,

108héberek .................................55Heern .................................. 178Hegy-Sur ............................ 130Heikel .....................................5Heinkel .................................17Helena ..................................71Heller.................................. 160Hemus ............................ 70, 90Hennig ..................................32Henye ................................. 119Heraclios ..............................41Heraklea ...............................50Heraklios ............ 49, 50, 82, 83Herbort ....................... 120, 178Herén .................................. 117Herencsény......................... 146Herény ........................ 145, 146Hermány............................. 169Hernád ................................ 128Herodotos ......................... 4, 54Hertelen .............................. 178hetal ......................................19Heves.................. 123, 145, 167hindu.....................................48Hinkmár................................25

190

Hodász................................ 117Hoffmann ....................... 16, 18Hóman........................ 116, 152Hóman-Szekfű............ 117, 133homokpusztai ....................... 21Hont118, 123, 124, 136, 148,

149Horpács .............. 136, 145, 146Horvát István.................. 63, 64Hrosvita ................................ 36Hubcsa................................ 120Hudud al Alam ............... 45, 50Hudud al’ Alam.................... 27Hudud al-Alam............... 23, 24hun 8, 26, 44, 99, 103, 111, 151Hunfalvy..................... 129, 134hungar................................... 18Hungár.................................. 25Hungarius ............................. 25hungarus ............................... 25Hung-no ................................. 8Hungrin ................................ 25hunok4, 13, 30, 102, 109, 110,

151, 152Hwarezm .............................. 46hwarezmi ........................ 46, 47

I

Ibéria .................................... 91Ibn Fadlan........... 16, 66, 68, 69Ibn Haukal............................ 48Ibn-Faldan ............................ 53Idrisi ............................... 46, 66Iglica..................................... 96igumen.................................. 73Ikka............................. 117, 131Ilareus................................. 142Ilarion ................................... 73Ildea...................................... 74Ili 4Illés............................... 28, 138

Imola .................................. 146Imolás................................. 145Ince

III. .................................. 170India ........................... 4, 23, 56indoeurópaiak..................... 110indogermán........................... 45indohun................................. 26Ipolyi .......................... 126, 127Ipolyi Arnold...................... 126Irad ....................................... 44Irán ....................................... 22Iráni Éposz ................... 21, 111Isbarra ................................ 105Isler ...................................... 89ispan ..................................... 23ispara .................................... 23Isszig-Köl ............................. 22issziki ................................... 17Istar ...................................... 62Isten ostora ......................... 109István...... 49, 78, 105, 124, 138iszlám39, 40, 41, 42, 43, 61, 62Iszlám................. 27, 28, 29, 32Isztahri.................................. 48isztambuli ............................. 66Iszthari.................................. 46Itemir.................................. 121izmaelita ....................... 46, 153izmaeliták ............. 46, 155, 158izraeliták............................... 25Izsák ..................................... 96

J

Jadrincev ................................ 5Ják ...................... 145, 146, 149Jakab .................................. 138Jakabi ................................... 48Jáku .................................... 142Jakubovich Emil................. 126Jakut ..................................... 48

191

jalomica ................................87Ján ......................................175Jánk ....................................147János

XIII.................................101Jaropolk ................................74Jaroszláv ............. 77, 78, 79, 94Jaroszló...............................178jász............................ 48, 49, 63jászkunok............................148jászok.......................... 148, 152Jehuda Mizrahi ben Mózes...54Jeke.....................................142jenyisszei ..............................99Jerney ......... 115, 154, 166, 167Jerney János................ 115, 154jer-szub .........................22, 104jeruzsálemi ...........................54Jézus .....................................11Jirecek ..................................88Jirecsek .................................14Jóka .................... 139, 142, 148jüecsi ..............................4, 111Jula .....................................129Julian ....................................14Julius ..................................127Jurmati..................................49Justinian................................52

II. 51Jutas............................ 108, 110

K

kabar11, 121, 145, 146, 148,149, 163, 178

Kabar ..................................146kabard .............................24, 30kabard-balkár........................24kabarok21, 134, 154, 163, 165,

166kabar-palóc .........................122Kacsics ....................... 144, 149

Kadisa...................................64kadisai ................................ 107Kadosa..................................27kagán5, 6, 7, 8, 23, 26, 30, 31,

32, 45, 49, 51, 53, 54, 55,82, 108, 110, 111, 154

Kajár................................... 118Kál .............. 11, 42, 43, 50, 107Kalaus............................. 24, 66kalauz ...................................66Kaldea ..................................12káldok...................................33Kalina ...................................88kaliz ...... 66, 151, 154, 157, 163kálizok .......... 39, 151, 165, 166kalóz ............................... 33, 66Kamk....................................53kán........................................26ka-nag-ga..............................22Kangajr .................................45kangar13, 14, 15, 16, 18, 19,

20, 22, 24, 26, 33, 34, 41,50, 62, 68

Kangar ...................... 17, 25, 39kangár5, 13, 16, 19, 21, 25, 28,

29, 30, 40, 81, 86Kangar Tarma.......................17kangaras................................17Kangaras...............................17Kangargrad...........................68Kangaria ...............................68kangarok14, 15, 16, 20, 21, 34,

40, 41kangárok. 17, 24, 28, 36, 42, 64kangaryya .............................19kanghu ..................................14Kangku .................................32kangkü ............................ 22, 61Kangkü ... 17, 20, 21, 22, 33, 62Kangkü Birodalom ... 14, 20, 25Kangkü-kanga ......................17

192

Kangkü-Kangarija ................ 22kangli.................................... 14Kangli Birodalom................. 14Kangrad ................................ 68Kangu ............................... 5, 22Kangü ....................... 13, 20, 39kankali .................................. 14kan-kal-lu ............................. 22kankar................................... 19Kankar .................................. 16kankli.................................... 14kan-ku-er .............................. 22Kao Szien-csi ....................... 40Kapan ................................. 129Kapuvár ...................... 145, 165Kara Csur ....................... 31, 32Karácsony........................... 128Karácsonyi117, 126, 128, 133,

135, 137, 138, 139, 142,143, 144, 155, 157, 170

Karácsonyi János 128, 143, 155karadzsur saten ..................... 48Karaman ............................... 91Karan.................................... 42Karán-család......................... 12Karcsa118, 121, 125, 126, 128,

129, 134, 135, 137, 148Karcsa-ér ............................ 125Karcsák....................... 137, 142Karcsay............................... 126Karcsók .............................. 128Karold................................. 133Karolingok............................ 25Kárpát-medence23, 33, 36, 42,

62, 64, 83kárpát-medencei ........... 55, 106Káspi-tenger14, 24, 27, 30, 40,

48, 56, 79, 83, 94Kaspi-tó ........................ 14, 153Káspi-tó ........................ 53, 156Kat............................ 28, 42, 68

Káta ............ 118, 144, 148, 149Katakalon Kékumenos ......... 88katalán ................................ 109Katasyrte .............................. 93Katics ................................. 120katun........................... 6, 20, 54Kaukázus28, 30, 40, 46, 50, 53,

61, 66, 97, 99kaukázusi.................. 42, 53, 91Kaza ................................... 128kazah ............................ 22, 108Kazah ................................... 22kazahisztáni ........ 20, 22, 26, 37kazár24, 30, 41, 46, 47, 49, 50,

51, 53, 55, 68, 79, 82, 94,122, 154, 155

Kazár Állam ................... 46, 50Kazár Birodalom .... 24, 55, 107kazár-hvarezmi..................... 47Kazária24, 41, 46, 49, 50, 54,

66, 67, 82kazárok23, 47, 57, 82, 83, 152,

163Kedrémus ............................. 96Kedrenos ...................... 24, 161Kedrenus ............ 84, 85, 88, 89Kedrénus .............................. 96Kegen84, 85, 86, 87, 88, 89,

90, 93, 94kékkend ................................ 54Kékumenos........................... 88Kékumens............................. 93Kelemen ............................. 138Kelet-Balkán ........................ 88Keleti Török Birodalom ....... 61Keleti Türk Birodalom ........... 8Kelten ............................. 87, 88kemeji......................... 116, 117kend................................ 11, 54kende .................................... 47Kepy..................................... 55

193

Kér................ 44, 133, 134, 149Kerdénus...............................88keresztény11, 16, 19, 30, 34,

61, 74, 100, 120, 125, 127,128, 138, 142, 149, 161, 177

Kéri.....................................152Kéri Borgia Ferenc .............152kerim.....................................54Kesi ....................................107Kétcsó.................................118Kéthida ...............................167kettős honfoglalás... 65, 67, 106Kézai .................... 97, 116, 133Kézai Simon .................97, 116Khursad ................................47kienku...................................22Kijev. 50, 70, 73, 74, 77, 78, 94Kilter ....................................86Kína .............. 4, 7, 8, 14, 40, 61kínai4, 6, 7, 8, 13, 16, 19, 22,

25, 40, 51, 62, 65, 106, 108Kínai Nagyfal .........................7Kinnamos151, 152, 153, 156,

157, 158, 159, 160, 162, 163Kinnamosz............................38kipcsák-kunok ......................14Királyfia-karcsa ..................125kirgizek.................................65Kis-Alföld...........................136Kis-Ázsia..............................89Kis-Duna ............ 123, 130, 133Kismarton ...........................173Kis-Nyitra...........................142Kispadány...........................125Kis-Pozsony .......................141Klárafalva ...........................103Klebelsberg.........................165Kmoskó .............. 16, 18, 24, 28Kmoskó Mihály..............16, 18Knauz .................................124Kniezsa István ......................64

Kocsobur ............................ 121Kocsóbur ............................ 121Kohn................... 154, 156, 158Kohn Sámuel .............. 154, 156köktürk .................................98Komárom.................... 118, 122Kommenos Anna..................84Kommer.............................. 115Komnenos Anna....... 82, 85, 96Komnenos Izsák ...................95Kompolt.............................. 178Köncöl ........ 126, 127, 128, 145kongói...................................64Kőnigshof........................... 171Konrád........................ 126, 127Konstanca........................... 102Konstantin6, 25, 26, 42, 67, 76,

81, 91, 92IX. .............................. 87, 88X. 96

Konstantinápoly ........... 89, 101Konstantinos13, 15, 16, 21, 24,

26, 79, 161Konstantinos

Porphyrogennetos129, 133,134, 161

Konstantinos Porpyrogennitos......................... 18, 100, 108

Konstanza.............................88Köpcsény............................ 173Kopes.................................. 142Kopesh................................ 142Koppány ............................. 130Korán.................................. 160Korasán ..................................8korasáni ................................43Kormos............................... 147Kosrav ................ 18, 21, 34, 36Kosrav Anosirvan.................18Kőszeg................................ 122Kosztolány.................. 118, 149

194

Kotliba................................ 118Kovács Vilmos ..................... 46Kovácsi............................... 118Kovad ............................. 18, 44Kövér Fidél József.............. 165Kövesd ....................... 118, 167kozár................................... 154köz-besenyők........................ 15Közép-Ázsia......................... 47Krauss................................. 154Krauss Sámuel.................... 154Kremer.................................. 41Krím-félsziget23, 50, 51, 54,

55, 62, 80, 83Krisopolis ............................. 91Kristol................................. 178Krisztus .............................. 160Krumbacher........ 157, 158, 162Kubán ....................... 46, 55, 66Küel...................................... 50Kül Tegin ......... 5, 8, 9, 17, 104Kül-bej ............................... 129Kulchey .............................. 178Kulcsár-karcsa.................... 125Kül-tegin ................................ 8Kül-Tegin ....................... 13, 22Kuncil......................... 126, 127Künd-Úr ............................... 45Kündur-Taghi ....................... 45kunkerekegyházi................. 103kunok57, 63, 109, 125, 139,

148Kur ....................................... 42Kurasán ................................ 43kurd ...................................... 30Kursán ........................ 105, 106Kurszán ............ 21, 47, 81, 107Kusán ......................... 106, 107Kusána................................ 107Kusi .................................... 107Kuskes ................................ 145

KuskoeII. 83

Kuún............................... 50, 54Kuun Géza.......................... 155Kuvrát................................... 50Kyzlasov............................. 105

L

Lád ..................................... 134ladánybenei ........................ 103Ladomér ............................. 178Lajta ........... 131, 135, 167, 170Lándszér ............................. 121Lápos.................................. 119László

IV. .................................. 173László Gyula .................. 20, 67latin .............................. 45, 101latriculusok........................... 13Lebed.................................... 82Lebedia................................. 66Lech11, 12, 36, 61, 100, 101,

107, 132Lech mezei csata12, 100, 101,

107Legentó............................... 118Legénytó..................... 173, 180Lél ...................... 126, 133, 135Lele .................................... 132Lesence-Tomaj................... 119Leu ..................................... 147Leuk ................................... 147Levice................................. 179Ligeti .............................. 37, 39Lipszky............................... 171Liptó ................... 118, 124, 170Liptou ................................. 124Liszt.................................... 177Lóc ............................. 145, 146Lori-steppe ........................... 19Losonc........................ 119, 148

195

Lovac..............................91, 96Lovas ....................................91Lövér ..................................167Lövő ...................................167Lukácsy Kristóf ....................19luz.........................................30Luzsán ....................................4Lwow....................................88

M

Macedónia ............................93Madenov...............................97maggari.................................46Maggari ................................66magyar7, 8, 10, 16, 18, 21, 25,

27, 31, 32, 34, 36, 38, 45,46, 48, 49, 55, 56, 57, 58,62, 63, 65, 66, 67, 69, 75,81, 82, 84, 95, 96, 97, 100,101, 105, 106, 110, 111,115, 116, 120, 121, 126,127, 128, 129, 130, 132,133, 134, 135, 137, 138,145, 146, 148, 149, 150,151, 152, 153, 154, 155,159, 163, 166, 167, 168,175, 177, 178, 179, 180rovásírás .........................103

magyarok19, 24, 34, 41, 42, 46,48, 58, 64, 67, 69, 72, 81,95, 99, 101, 115, 117, 122,126, 132, 148, 149, 151,152, 166

Magyarország5, 38, 39, 66, 77,78, 95, 101, 106, 115, 116,130, 148, 151, 154, 160,165, 168, 171

magyarországi25, 35, 54, 61,63, 107, 108, 115, 116, 117,118, 122, 133, 135, 139,

151, 154, 155, 165, 166,167, 170, 174

magyar-török ...................... 168Mahál.................................. 147Majád.......................... 117, 145Mályusz ...................... 139, 140Mályusz Elemér.................. 139Mándoky-Kangur .................49manicheista......................... 155manicheusok.........................28mani-vallás ...........................61Manuel Komnenos ............. 151Manya................................. 147Mar Aba18, 21, 24, 34, 35, 36,

39Mar Abimelek ......................39Mar Emmeh..........................39Mar Grigor ............... 18, 28, 39Márc ................................... 128Marco Polo .............................9Marczali.............. 132, 151, 152Marczali Henrik.................. 132Marhasd.............................. 178Marion ..................................79Mar-Jabalaha ........................18Mároc ......................... 128, 145Máróc ................................. 120Maros101, 111, 119, 125, 132,

150Marquart ............. 16, 29, 42, 69Martonos ............................ 138Márton-szálló ..................... 118Martsee.................................25marxizmus ............................31Mashudi................................52Maszudi ................................46Mátra .......................... 123, 145Mátyás .................. 63, 116, 135Mauritius .................... 128, 178mazdakisták..........................28Mázyár..................................29

196

Mech................................... 147Meggyes ..................... 117, 167Megyer ....................... 136, 149Melich .......... 97, 118, 178, 179Melich János......... 97, 118, 121Menges ........................... 26, 46Mennyei Birodalom.............. 22Mervan ................................. 48Merw .................................... 28merwi ................................... 39Method ............................... 102Metimag ............................... 75mezopotámiai ....................... 22Michael Glykas .................. 162Miciszlav .............................. 78Micselet .............................. 147Mihály stratégos ................... 87Mikkola ................................ 97Miklósfalva ........................ 147Minorszky ............................ 45Mircea Voda....................... 102Miskolc............................... 138missusai ................................ 25Mog .................................... 178Mogor................................. 137Mohamed29, 39, 41, 160, 161,

162mohamedán40, 46, 48, 65, 66,

151, 153, 155, 157, 158,159, 160, 161, 162

mohamedánizmus................. 29mohamedánok61, 152, 157,

158, 160Moldva ........................... 14, 79moldvai........................... 88, 89Monamaq87, 89, 90, 91, 92,

94, 95mongol ................................. 22Moog .................................. 178Moór................................... 168Moór Elemér ...................... 179

Moravcsik15, 151, 157, 158,162, 163

Móroc117, 120, 125, 128, 145,178

Móroc-karcsa ..................... 126Móroc-Karcsa..................... 129Mórocz-Karcsa................... 128Moruc ................................. 128Moruch ............................... 128Morva-medence.................. 133Moson118, 119, 123, 133, 134,

144, 148, 149, 165, 168,170, 171, 173, 174, 175, 180

Mouruhc ............................. 128Mózes ..................... 38, 66, 160mózesi38, 151, 152, 157, 160,

161, 162, 163Mozsea Zega ........................ 39Muga .................................... 86München............................. 101Munkács ............................. 147murfatlari............................ 102Murom...................... 74, 77, 78muromi ................................. 74Musa................................... 160

N

Nádasd................................ 167Nagy10, 23, 25, 32, 62, 65,

103, 108, 115, 128, 130,131, 135, 136, 145, 146,154, 158, 163, 167, 168, 169

Nagy Fal............................... 62Nagy Géza.... 32, 154, 158, 163Nagy Imre .................. 167, 169Nagy Károly................... 23, 25Nagycsikó........................... 106Nagygeresd......................... 145Nagykend ............................. 54Nagypadány ....................... 125Nagy-Sur ............................ 130

197

nagyszentmiklósi97, 98, 99,100, 102

Nagy-Vezekény..................136Nándorfehérvár...................116Názmán...............................111Nemes-Sur..........................130Németh8, 45, 97, 98, 99, 100,

101, 129, 130, 134, 168Németh Gyula8, 45, 97, 98, 99,

100, 101, 129, 134Német-Római Császárság.....25nem-kangar...........................15Nestor ...................................61Nesztor ............... 16, 71, 72, 73nesztoriánizmus12, 27, 28, 33,

37, 38nesztoriánus16, 18, 19, 21, 28,

34, 36, 37, 38, 39, 40, 74,87, 94

nesztorianusok....................162Neumann ............ 157, 158, 162Nezsider..............................171Nicetas Acominatus..............85Nicolaos Mysticos ................66Niklas-dorf .........................179nisibisi ..................................39nogáji..................................129Nógrád119, 130, 136, 142, 143,

145, 146nógrád-gömöri ....................121norman..................................77Novgorod...... 74, 76, 77, 78, 94Nyék ... 133, 134, 135, 146, 149Nyékiszállás .......................134Nyesztervár...........................86Nyesztor .........................73, 77Nyitra118, 123, 125, 130, 133,

142, 143Nyitva ......................... 148, 149Nyugat-Dunántúl ..........35, 133nyugat-dunántúli. 148, 149, 150

Nyugati Török Birodalom ....61Nyugat-Magyarország 148, 180Nyugat-Római Német

Császárság........................23nyugat-soproni............ 167, 175

O

Obadja ..................................55Obedja ..................................78Obeid ....................................33óbudai................................. 135Öcsény................................ 128Odorfa ..................................34Oikonomides ................ 88, 101Okkát Száka ....................... 122Olaszország ..........................36Olga ......................................71Olimpias ............................. 102Olt....................... 79, 87, 88, 89Oluptuhna........................... 122Olzsasz17, 19, 22, 26, 37, 104,

105, 108, 110Omár.....................................91Omodeus ............................ 124Onokat ..................................54óorosz ...................................82óperzsa................................ 107Őr167Ork ..................................... 138Örkény................................ 118orkoni ...................................99Ormándlak.......................... 117Ormándpuszta..................... 117örmény................ 18, 19, 26, 53Örményország ................ 29, 53Oroszország..........................30Orsag .................................. 138Ország .......................... 15, 138Osl119, 120, 121, 123, 128,

131, 145, 147, 149osl-besenyő...........................32

198

Osli ..................... 120, 122, 123Oslu ............................ 120, 178Osma .............................. 91, 96osszét .............. 30, 49, 105, 110Ost ...................................... 122őstörök................................ 104oszlány ................................. 49Oszlány............................... 149oszlár .................................. 110Öt Város ................................. 4Othuz.................................. 138Otk...................................... 138Otmár.................................. 138ótörök ....... 6, 10, 13, 17, 26, 32Otto..................................... 132Ottó

III. ............................ 87, 105Öt-törzs................................... 4Otuz.................................... 138Oxus ............. 23, 29, 31, 44, 68

P

paczinák................................ 96Padány 118, 125, 129, 139, 142Paguman............................... 86Pagya.................................. 118Pais ............... 11, 122, 126, 132Pais Dezső ............ 11, 122, 126paisu ................................... 107Palánka ................................. 88Pamír .................................... 12Panis Ka ............................... 26Paradunavon......................... 88Pardány............................... 125pars pro toto.................... 14, 64pártus .................. 12, 19, 35, 71Pártus.................................... 12Pártus Birodalom............ 12, 61pártusok ........................ 12, 101pasaniqa drwspn ................... 35Pasiani .................................... 5

Paskai ................................. 108Pasman ..... 5, 52, 107, 108, 111Pass-Au .............................. 107Pass-aul .............................. 107Pátfalva............................... 171Pauler Gyula....................... 158pazinacitá ............................... 5Pazman ........................... 86, 88Pázmán ................... 24, 87, 111Pecseneg............................... 44Pecsenegi.............................. 66Pecseng............................... 111Pecsenie.............................. 136Pecsenyéd........... 118, 131, 173Pecsenyeg............................. 45Peeters ...................... 34, 35, 36Pegu...................................... 44pehlevi.................................. 35Pelbárt ................................ 178Péntek-Sur.......................... 130Perejaslaw ............................ 75perejaslawli .......................... 71Perejaszlav ........................... 94pereslavok ............................ 72Pereszén ............................. 118Pergelin .............................. 178perzsa12, 18, 21, 23, 27, 28,

36, 40, 41, 43, 44, 45, 65,83, 155

Perzsa Birodalom12, 21, 27,61, 62, 65

perzsák ....... 43, 49, 50, 83, 157Perzsia27, 28, 31, 34, 37, 42,

62Pesty ................................... 137Petk .................................... 147Petschendorf......................... 64Phanagória............................ 52Phileote................................. 26Philoghotos......................... 101Pinke-karcsa ....................... 125

199

Pirin ....................................147Pletnyova..............................55Podersdorf ..........................171Póka............................ 143, 147Polány.................................171Polykárp ...............................73Polys .....................................90Pomáz ......................... 103, 106Pomogy....................... 118, 168Pon......................................132Ponith .................................147Popovics ...............................77Poprád ................................146Pór ...................... 120, 128, 131Pór Antal ............................131Pordány....................... 125, 145Porlány ...............................125Pöröj .....................................75Potfalu ................................171Pótkereki.............................132Potli ....................................117Pötsching ............................173Povesti ........................ 153, 156Pozsony118, 123, 126, 127,

130, 132, 133, 134, 135,136, 138, 141, 143, 148,149, 165

Pozsonyligetfalu .................173Pozsonyvezekény ...............134Pray ............................ 152, 153Pray György .......................152Pretics ...................................71Preucul................................178Prímfalva ............................147Prokopios......................83, 157Pseudo-Mózes ......................19Ptolemaios ..........................108Pu-Li........................... 108, 111Pulin ...............................90, 93Pulszi ..................................132Pusztaszentlászló ................104

Putyim ................................ 168Pyrimus .............................. 142

Q

qan........................................26quadishija .............................64Quadisiyya............................27quagan ..................................26quangli..................................16

R

Rába............................ 149, 174Rábaköz...... 119, 123, 141, 148Rábapordány....................... 145Rábavis.................................35Radman ................................77Rado .....................................34Radvány.............................. 178Rákos.................................. 167Rashid Eddin ........................14Rassovsky................... 117, 155Rato ......................................34Rátót ............................. 34, 178Ravaszd .............................. 167Ravazd................................ 118Ravenna.............................. 101Récsény .............................. 118Répceszemere..................... 145Répcevis ...............................35Rétság................................. 136Rima ................................... 146Röjtökőr.............................. 167Röjtököri .................... 131, 145Róma ........................ 42, 62, 63Roman ..................................79Román

I. 81Romanus Lecapenus

I. 9Róna-Tas ..............................62rousi......................................81

200

rubruk cangle........................ 14rus................................. 66, 174rusiya.................................... 66Ruszka-Gönc ...................... 127Rusztem........................ 44, 107

S

S. Sofia ................................. 75Saak.................................... 131Sabartoi asphaloi .................. 44sabír ...................................... 25Sah Name ................. 44, 45, 62Sah Safár .............................. 40Sajó..................................... 146Salamon........ 39, 139, 142, 165Salm ..................................... 44Samkor ................................. 30Sámuel.................................. 39Sapor .................................... 34Saqlab................................... 45Sarah..................................... 54Sardika ................................. 96Sárfenék.............................. 117Sárga-folyó............................. 4Sargologus............................ 27Sárköz................. 127, 148, 150Sarold ................................. 133Sarród ................................. 134Saruld ................................. 134Sárvíz ................................. 150sassanida............................... 23Saul..................................... 139Saulus ................................. 139Sausafar ................................ 47savard ................................... 30savardok ............................... 42saward .................................. 42sbry....................................... 20Schlözer.............. 153, 154, 156Schwarzen-berg.................. 179Scserbak ............................... 98

Scserbák ............................... 97Sebec .................................. 138Sebők............................ 11, 138Sebred ................................ 133Sebret ................................. 147Sefarad ................................. 54Selcs ..................................... 91Seleg........................... 168, 169Selenga ............................... 106Selyeg................................. 128Semender.............................. 50semenderi ............................. 51senyő .................................. 4, 5Serjén ................................. 132Serna .................................. 131Sevan-tó ............................... 19sevordik................................ 25Sevordik ............................... 19Sharám Péroz ....................... 65shubirya................................ 19siculi ..................................... 45Sid ...................................... 146Sigra ................................... 147Siklós.......................... 117, 167Siles...................................... 22Simeon ................................. 70Sipos-karcsa ....................... 125Sippar ................................... 33Sir-Darja............................... 16Sistán.................................... 41Snewald................................ 72Sobor .................................. 145Sogdia .................................. 65sogdiai .................................. 65Sogdiana....................... 65, 108Solt116, 117, 119, 133, 135,

136, 144, 150Solymos-karcsa .................. 125Somogy .............................. 130Sopron117, 119, 121, 122, 123,

125, 128, 131, 133, 134,

201

135, 136, 137, 141, 144,145, 146, 148, 165, 167,168, 173, 174, 178, 180

Sopron-Nyék ......................134Sordély ...............................145Sortaván-Vecse...................138Spanyolföld ........................109spanyolországi ......................25Stessel.................................132Steyer....................................65Strabon ...........................5, 108Strambomitu .........................90subar .....................................25sukkan ..................................68Sula.......................................75suli ........................................65Sumber .................................22sumér11, 14, 17, 19, 20, 21, 22,

25, 33, 62, 107, 110Sumér ...........................17, 104Suméria.................................22sumérok ........................22, 109Suméru .................................22Supron ................................131Sur11, 12, 13, 23, 25, 32, 36,

54, 61, 64, 65, 73, 83, 107,120, 130, 131, 132, 135,136, 137, 142, 143, 145,147, 148

Sur rex ..................................11Sur Telein .............................43Sur törzs................................23suradács ..............................107Sur-adiq ..............................107Suránka...............................130Surány130, 132, 136, 137, 143,

146, 150surányi ................................143Surcs ...............................91, 93Surd ....................................130sur-én....................................12

Surén ....................................61Surena...................................62Sur-erősség...........................12surgacsok..............................14suri........................................65Suri .......................................42Surján ................................. 130Sur-ké ...................................13Surmocsár........................... 130Surna .................................. 131Surok törzse..........................51Surosd...................................54Surozd ..................................50Sur-törzs ......................... 13, 50Sur-törzsnév .........................11Suslán ................................. 117Süttőr .................................. 145Svatopolk..............................77Sviatoslav ................. 70, 71, 72Svietoslav .............................71szabin....................................20szabír .................. 30, 40, 41, 42szabírok19, 29, 40, 41, 50, 62,

71, 99szabírság...............................99Szabolcs.............. 119, 131, 167Szádeczky Lajos................. 103Szák120, 121, 122, 123, 128,

147, 149Száka .................. 122, 123, 145Szakony ...................... 122, 145Szalók................................. 147Szamarkand ..........................14Szangari................................47Szaniszló ............................ 178Szántó......................... 117, 167szaracénok .................. 152, 161szarmata.................... 49, 76, 96szarmaták..............................49Szarvasgede........................ 143Szarvkő............................... 167

202

szasszanida ............... 12, 34, 35Szasszanida Birodalom......... 12szászok ............................... 148Szatmár117, 119, 120, 144,

147, 178szavard ................................. 16szavárd ................................. 41Százhalom ...................... 89, 90Szeben ................ 136, 137, 144Szécs................................... 142Szécsény............. 145, 146, 150Szegény .............................. 147székek................................. 111székely45, 88, 99, 103, 104,

106, 111, 133székelyek .... 134, 148, 159, 166Székelyföld......................... 106Székesfehérvár ........... 115, 143Szekfű................................. 116Szelcs ................................... 92szeldzsukok ........................ 158Szélesút .............................. 167Széll.................................... 128Szeme ................................. 147Szemenye ........................... 146Szemere .............................. 117Szent György........................ 92Szent Imre .......................... 101Szent István77, 78, 111, 116,

117, 121, 128, 135, 168Szent Jeromos......... 13, 54, 102Szent László ................. 13, 103Szent Orsolya ..................... 109Szentes ............................... 147Szentpétery......... 142, 170, 172Szepes................................. 146szepesi 115, 146, 147, 148, 149Szepesség ................... 128, 146Széplak ............................... 119Szerdahely .................. 117, 167Szered................................. 145

Szerémség .......... 119, 152, 175Szihalom............................. 167Szikince.............................. 136Szil ............................. 118, 167szír.... 16, 18, 25, 32, 35, 82, 83Szir Mihály........................... 83Szir-Darja ............................. 61Szír-Darja ......... 5, 22, 108, 111Szíria .................................. 102Szirmabesnyő ..................... 118szír-nesztoriánus................... 16szkíta ........ 4, 49, 71, 82, 88, 96szkíták .................................. 49szkíták-szarmaták................. 48szkíta-szarmata..................... 49Szkítia................................. 107szkytha ............................... 103szláv26, 33, 34, 38, 45, 66, 70,

71, 73, 79, 125, 130, 131,146, 165, 168, 177, 178, 179

Szogdia............................. 4, 47Szokolay63, 115, 116, 117,

118, 167Szokolay Margit63, 115, 116,

117, 167, 175Szolkat.................................. 54Szolnok-doboka.................. 131Szopor ................................ 145Sztáncs ............................... 178szub jer ................................. 22Szubietáj............................... 14Szülejmenov... 22, 26, 104, 108Szvatopluk............................ 58

T

Tabari ..................... 47, 65, 107Tagányi............... 144, 169, 174Tagányi Károly................... 144Taj ........................................ 43Taj-Aspa............................... 44Taj-Csiko.............................. 44

203

Taksony ...... 116, 117, 150, 153Talas völgy ...........................98Talas-völgyi bot....................98Talasz ............... 5, 8, 17, 40, 62Talmács ..............................136Talmud .................................55Taman...................................51Tamán...................................55Tamány.................................55Tamatharka...........................51Tangó..................................147Tara ....................................151Tarabi ...................................29Tarapács .............................145Tarchanus .............................25Tarcsák .................................36Tard ....................................118tarján...................................135Tarján ......................... 133, 149Tarkánok.............................104Tarkanos ...............................25tárkányok..............................23tarsík .....................................37Tas ........................................44Taszár ......................... 118, 145tatárok.............................9, 129Tátra ...................................149taurisi....................................54Távol-kelet ...........................61Tbilisz...................................48Teber ..................................142Tekse ..................................138Telökbarát...........................118Temes .................................150Temir ....................................77tengrizmus ............................37Terbel ...................................52tereg......................................22Tés ......................................147Tesszalonike .........................96Teszér .................................118

Tét ...................................... 118Tétény......................... 133, 134Thaly Kálmán.......................10Theber ........................ 121, 142Theodora ........................ 51, 52Theofan .............................. 105Theofilactos............................9Theophanes .... 51, 52, 160, 161Theophanos ..........................87Thephylactos ...................... 106Thonuzoba............ 78, 121, 169Thonuzóba.......................... 117Thury József .........................10Tiba .................................... 147Tiberius

III. ....................................51tibetiek....................................7tie-li ......................................22Tiflis ....................... 30, 49, 156Timkó Imre...........................56Tinódi Lantos Sebestyén ......10Tisza78, 116, 119, 123, 125,

169Tiván .................................. 121Töbör .................. 121, 142, 148Töbörcsök........................... 121Töbör-Ete ........................... 142Töbör-éte ............................ 142Töbörétes............................ 118Togan....................................66tohár................................ 4, 111Tohár Birodalom ....................4Toktamis...............................54Tolmács11, 129, 136, 137, 144,

148Tolna35, 115, 121, 122, 127,

148, 169, 170Tolstov...................... 20, 33, 38Tolstow.................................31Tomaj118, 121, 122, 145, 149,

150

204

topár ....................................... 4Top-Kala .............................. 20Torboki............................... 145Torkosfertes........................ 117Tormás.................................. 15Tormáskér .......................... 135Tornikios ............ 84, 86, 88, 90török7, 22, 24, 40, 49, 65, 109,

116, 118, 119, 120, 122,125, 126, 127, 129, 130,131, 134, 136, 138, 144,147, 158, 165, 166, 168,169, 177, 178, 180

Török Birodalom............ 31, 32törökök ............... 27, 39, 89, 91törökös5, 11, 19, 27, 30, 33, 36,

37, 38, 40, 41, 43, 45, 48,54, 64, 83, 99, 102, 109,110, 120, 128, 178

Torontál .............................. 130Torraj.................................. 144Torzsok................................. 74Toung-Pao .............................. 8Trácia ................................... 72Traján ................................... 89Trajanus................................ 87Trapezunt.............................. 91trubesi................................... 75Ts’iangkün.......................... 106Tud ....................................... 44tudun......................... 23, 51, 52Tuhsz.................................... 47Tuhutum ............................. 134Turák84, 85, 86, 88, 89, 90, 92,

93, 94, 95Turán .................. 22, 44, 45, 62turániak............................... 111Turán-Irán ............................ 44türges .................................... 47türk16, 20, 22, 23, 47, 51, 82,

108

Türk Birodalom............ 65, 111Türk Kaganátus .................. 106Turkesztán...................... 65, 98turkiye .................................. 83Turkoaul ............................... 96turkok ............................. 81, 82türkök5, 15, 16, 19, 47, 82, 83,

110, 129Turóc .................................. 139Turul............. 32, 100, 101, 154Tutuk .......................... 104, 105tutuq ..................................... 23Tuvaország ......................... 105

U

Udvard................................ 118Ujguria ................................. 61ujgurok ..................... 8, 47, 105Ukrajna................................. 76Umayad ................................ 40Ural .......................... 66, 68, 69Urál ...................................... 24Ural-hegység ........................ 66Urgencs ........ 14, 28, 29, 42, 68Urhai Máté ........................... 26Urkony ............................... 145Urkund ............................... 121Usayid .................................. 53Usuna ................................. 147Utamis .................................. 42úz 67, 68, 105Úz....................................... 105Uza ..................................... 106uzok.................... 24, 43, 57, 66úzok62, 68, 69, 70, 78, 79, 86,

94, 96Uzsoki ................................ 105

V

váci ..................................... 143Vácmán .............................. 111

205

Váczy..................................139Váczy Péter ........................139Vág ............................. 130, 149Vágmán ..............................111Vajta .....................................35Vakan Mamikonean .............19Valta-Sur ............................130var.........................................65várkony.................................65Várkony..............................134Várna ....................................27Várpalota ............................143Varra-Sur............................130varsány ............. 7, 49, 105, 110varsányok .............................13varsulok ................................65Vas30, 34, 35, 117, 119, 122,

123, 127, 130, 144, 145,146, 165, 169

Vasilievskij.........................157Vaskapu................................62Vas-Kapu..............................30Vaspör ..................................35vaspuhr .................................35vas-soproni .........................145Vata ......................................42Vazul ....................................93Velemér ..........................24, 86Velence.................................74velencei....................... 102, 152Velkenye.............................178Vencsellő ............................131Vérbulcsu ...........................101Vér-Bulcsú .........................134Veres ........................ 57, 68, 69Vereskó.................................74Veszkény123, 124, 125, 129,

145, 148Veszprém............................130veszprémi ...........................143Vezekény.... 123, 124, 146, 149

Vidin.....................................88vikingek.. 57, 69, 73, 74, 80, 81Villám................................. 147vis .........................................35Viz ...................................... 118Volga24, 53, 57, 66, 67, 68, 69,

153Vrka.................................... 124Vulka .. 128, 165, 167, 168, 170

W

Wangar .................................25Wangár .................................25Wasilev.................................76Weitih................................. 178Wenzel122, 125, 132, 138,

167, 170, 171, 172, 174Widukind............................ 133Wladimir ............ 74, 75, 76, 77Wlchyna ............................. 178Woffa.................................. 178Wolfart ............................... 178Wölfl-ing ............................ 179

X

Xangar ..................................25Xangár ..................................25xangiri ..................................20Xerxes ..................................65

Y

ya-bég...................................32Yazdegerd ............................27Yazid ibn Usaid....................42

Z

Zádor .................................. 147Zágon.................................. 106Zagyva................................ 144Zaha Ura-Ka....................... 107Zakariás ................................46

206

Zala..... 117, 119, 136, 144, 170Zeki Validi ......... 16, 23, 53, 66Zemplén...................... 125, 144zich ....................................... 30Zijád Szalih .......................... 40Zimony ....................... 152, 163Zombor............................... 133Zonaras................................. 96Zoroaster .................. 27, 28, 61Zoroaszter........... 21, 29, 33, 41zoroaszteri ............................ 38zoroasztriánus..... 21, 34, 35, 36

Zován ................................. 117Zsadány ........ 41, 149, 150, 178Zsidány............................... 145zsidó38, 39, 47, 54, 66, 78,

152, 154, 158, 159, 160,161, 163

zsidók . 154, 158, 159, 162, 163zsidóság...... 25, 33, 54, 55, 154Zsögön................................ 106Zsombor ............................. 133zsuanzsuan ........................... 47Zydiata ................................. 79

207

Ábrák jegyzékeRÉSZTET BILGE KAGÁU SÍRJÁRÓL, ECSIN EMEF UTÁN ..............................6A BESENYŐ TÖRZSEK ELHELYEZKEDÉSE ................................................52TALAS-VÖLGYI BOT HÁROM ROVÁSOS OLDALA .....................................98A MAGYAROK AJÁNDÉKÁT TAKARÓ SZÖVETDARABKA

QUEDLINGORGBÓL. EMESE NÁSZA A TURULLAL...........................99A NAGYSZENTMIKLÓSI ARANYKINCSEN ÁBRÁZOLT EMESE—TURUL

NÁSZJELENET............................................................................... 100BESENYŐVÁRADI ÍRÁSTÖREDÉK – P. DIACONU UTÁN......................... 102POMÁZ-KLISZAI GYŰRŰ RÖVÁSFELIRATA............................................. 103KLÁRAFALVI GYŰRŰ OLVASHATÓ ROVÁSJELEI .................................... 104BELSŐ-ÁZSIA A HIUNGOK NYUGATI TÁMADÉSAI IDEJÉN ..................... 110BELSŐ-ÁZSIA A JÜECSI (TOHÁR) VÁNDORLÁS UTÁN ............................ 111A MAGYARORSZÁGI BESENYŐ TELEPEK ............................................... 164

208

Tartalomjegyzék

BESENYŐ ŐSTÖRTÉNET .................................................................4

A BESENYŐ NÉV ELMÉLETE ÉS VALÓSÁGA...........................4A KANGÁR NÉV HELYRAJZI ÉS ESEMÉNYTÖRTÉNETE......11VALLÁSI KÜZDELMEK................................................................27CHOREZMI KAPCSOLATOK .......................................................31A BESENYŐK NYELVE ................................................................45KAZÁRIA „SEGÉDNÉPE” .............................................................49MIÉRT VÁNDOROLTAK NYUGATRA A BESENYŐK .............55

BESENYŐORSZÁG TÖRTÉNETE .................................................59

TÖRZSI MEGTELEPULÉS AZ ETELKÖZBEN............................61OROSZ FEJEDELEMSÉGEK .........................................................70KAPCSOLATOK BIZÁNCCAL .....................................................79TURÁK ÉS KEGEN TESTVÉRHARCA ........................................83A BESENYŐ ROVÁSÍRÁS.............................................................97A KONSTANCAI (MIRCEA VODA) FELIRAT..........................102A MAGYAR ROVÁSÍRÁSOS BIBLIA NYOMAIN....................102APOR GÁSPÁR LEVELE... ..........................................................103A POMÁZ-KLISSZAI ROVÁSÍRÁSOS GYŰRŰ ........................103A KLÁRAFALVI ROVÁSÍRÁSOS GYŰRŰ ...............................103A PUSZTASZENTLÁSZLÓN KIÁSOTT SÍROK GYŰRÜI........104TÖRZSEK ÉS NEMZETSÉGEK...................................................104

MAGYARFÖLDI BESENYŐK.......................................................113

BESENYŐ TELEPÜLÉSEK MAGYARFÖLDÖN .......................115

A KÁLIZOK VALLÁSA..................................................................151

A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI BESENYŐK KÉRDÉSÉHEZ.....................................................................................................165

TÁRGY ÉS NÉVMUTATÓ .............................................................181

ÁBRÁK JEGYZÉKE........................................................................207

TARTALOMJEGYZÉK ..................................................................208