Robert Ludlum

A FANTOM(A Bourne-rejtély)

I. P. C. KÖNYVEK

A műeredeti címe: The Bourne IdentityCopyright © 1985 by Robert Ludlum,

a Permissions & Rights Inc., London engedélyévelMinden jog fenntartva!

Fordította: Félix Pál

A címlapot tervezte: Heiszler Zoltán

A borítón M. Gourdon festménye

Hungarian Translation © Félix Pál, 1989

A sorozat főszerkesztője:Ivanics István

Felelős szerkesztője:Morcsányi Géza

Felelős szerkesztő: Morcsányi GézaKontrollszerkesztő: Martos GáborMűszaki szerkesztő: Hupján Mária

Kézirat-előkészítő: Rátz MáriaFelelős kiadó: Fazekas István és Ivanics István

A szedés és kötés a Szikre Lapnyomdában készült (89-1073)Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató

HU ISSN 0238-1710ISBN 963 7222 82 0

Megjelent 35 (A/5) ív terjedelemben

B E V E Z E T Ő

The New York Times, 1975. július 11.,péntek, elsőoldal

Diplomaták is kapcsolatban állhattak a Carlosnéven ismert, szökésben levőterroristával.

Párizs, július 10. – Három magas rangú kubai diplomatát utasítottak ki maFranciaországból annak a világméretűhajtóvadászatnak kapcsán, amelyetegy Carlos nevűférfi ellen indítottak. Carlosról föltételezik, hogy egynemzetközi terroristahálózat fontos összekötőláncszeme.

A gyanúsítottat, akinek egyes feltevések szerint Ilich Ramirez Sanchezaz igazi neve, két francia kémelhárító ügynök és egy libanoni besúgómeggyilkolásáért körözik; a gyilkosságokat június 27-én követték el egyQuartier Latin-beli lakásban.

A francia és az angol rendőrség úgy véli, hogy a három gyilkosságnyomán egy kiterjedt nemzetközi terrorista ügynökhálózatnak jutott anyomára. A gyilkosságokat követően, a Carlos utáni nyomozás során afrancia és angol rendőrök egy nagy fegyverraktárra bukkantak; ebből arrakövetkeztetnek, hogy Carlosnak feltehetően köze volt a nagy nyugat-németországi terroristaakciókhoz, s hogy az Európa-szerte elkövetett egyesterrorcselekmények között is összefüggés lehet. Az azóta beérkezettjelentések szerint Carlost állítólag Londonban látták...

Associated Press; 1975. július 7., hétfőHírügynökségi jelentés:Kivetik a hálót a gyilkosra

London (AP) – Pisztolyok és lányok, gránátok és elegáns öltönyök,degeszre tömött pénztárca, romantikus helyekre szóló repülőjegyek ésfényűzőlakások a világ vagy féltucatnyi fővárosában: ez a kép rajzolódikki a gyilkosról, aki után nemzetközi méretűhajtóvadászat indult.

A hajsza azzal kezdődött, hogy csengettek az illetőpárizsi lakásán. Aférfi ajtót nyitott, és agyonlőtt két francia titkosügynököt és egy libanonibesúgót. A nyomozás során eddig két fővárosban négy nőt vettek őrizetbe,akiket különféle, az ügyhöz kapcsolódó bűncselekményekkel vádolnak.Magának a gyilkosnak nyoma veszett, a francia rendőrség feltételezése

szerint esetleg Libanonban tartózkodik. Londoni ismerősei jóvágású,udvarias, iskolázott, gazdag és divatosan öltözködőférfiként írták le ariportereknek.

Társai azonban olyan férfiak és nők, akiket a világ legveszedelmesebbelemeinek tartanak. A gyilkos állítólag kapcsolatban áll a Japán VörösHadsereggel, a Fegyveres Arab Harc Szervezetével, a nyugatnémetBaader-Meinhof csoporttal, a Quebeci Felszabadítási Fronttal, a TörökNépi Felszabadítási Fronttal, francia- és spanyolországi szeparatistákkal ésaz Ír Köztársasági Hadsereg Ideiglenes Szárnyával.

Amerre csak utazott – Párizsba, Hágába, Nyugat-Berlinbe –, bombákrobbantak, fegyverek ropogtak és emberrablásokat követtek el.

A döntő fordulat Párizsban következett be, amikor egy libanoniterrorista a kihallgatások során megtört, és június 27-én két titkosügynököta gyilkos párizsi lakásának ajtajához vezetett. A terrorista mindhármukatagyonlőtte és megszökött. A rendőrök megtalálták pisztolyait, valamintneves személyiségek "halállistáját" tartalmazó noteszét.

A londoni Observer tegnapi jelentése szerint a rendőrség egy venezuelaikommunista ügyvéd fia után nyomoz, hogy kihallgathassa a hármasgyilkosság ügyében. A Scotland Yardon nem cáfolták a hírt, dehozzátették, hogy az illetőellen nem emeltek vádat, csupán ki akarjákhallgatni.

Az Observer értesülése szerint a keresett férfi a caracasi illetőségűIlichSanchez Ramirez, legalábbis az őnevére szólt azon négy útlevél egyike,amelyet a házkutatást tartó francia rendőrök abban a lakásban találtak, ahola gyilkosságok történtek.

Az újság szerint Ilichet Vlagyimir Iljics Lenin, a szovjet állammegalapítója után nevezték el, Moszkvában nevelkedett, és folyékonyanbeszél oroszul.

Caracasban a Venezuelai Kommunista Párt egyik szóvivője kijelentette,hogy Ilich egy Caracastól nyugatra élő, hetvenéves marxista ügyvéd fia, desem az apa, sem a fia nem tagja a Kommunista Pártnak.

A szóvivőazt is közölte a riporterekkel, hogy nincsen tudomása róla,hol tartózkodik jelenleg Ilich.

I. KÖNYV

1.

A halászhajó, akár egy járhatatlan ingoványból kétségbeesetten kitörnipróbálkozó esetlen szörny, vetette magát a sötét, dühödt tenger haragoshullámverésébe. A hullámok az egeket ostromolták, majd iszonyú erővelzúdultak le a hajótestre; az éjszakai égre fröccsenő, majd aláhulló fehértajtékot a szél végigsöpörte a fedélzeten. Mindenünnen az élettelen tárgyakfájdalmas csikorgása hallatszott, fa feszült fának, csavarodó, szakadásigfeszített kötelek pattogtak. A szörny haldoklott.

Hirtelen két dörrenés hatolt át a tenger bömbölésén, a szél süvöltésén ésa hajó fájdalmas nyikorgásán. A lövések a hajótesttel együtt hánykolódó,homályosan megvilágított kajütből hallatszottak. A hajókabin ajtajából egyférfi ugrott ki, egyik kezével megragadta a hajókorlátot, a másikat agyomrára szorította.

Nyomában egy másik férfi jelent meg; óvakodva, de láthatóan gyilkosszándékkal. Háttal nekifeszült a kajüt ajtajának, majd fölemelte pisztolyátés ismét tüzelt. Majd még egyszer.

A hajókorlátba kapaszkodó férfi két kézzel a fejéhez kapott, s ívbenhátrafeszült, amikor belefúródott a negyedik lövés. A halászhajó orrahirtelen alábukott két óriási hullám völgyébe, a férfi alól kicsúszott a talaj;a hátáról a bal oldalára fordult, de mindkét kezével továbbra is görcsösenmarkolta a fejét. A hajó fölfelé száguldott a hullámon, orra és a hajótestközepe már-már a levegőbe emelkedett, az ajtónyílásban álló alakvisszazuhant a kajütbe, s ekkor vaktában eldördült az ötödik lövés. Asebesült fölordított, kezével most már kétségbeesetten kapkodott valamiután, amiben megkapaszkodhatna, nem látott a szemét elöntővértől és atajtékzó tenger szakadatlan permetétől. Semmiben sem tudottmegkapaszkodni, így a semmibe kapaszkodott; lábai felmondták aszolgálatot, teste előrezuhant. A hajó erősen a szél alatti oldalára dőlt, és aférfi, akinek fejét fölszakították a lövedékek, a hajó oldalán át lebukott avadul örvénylősötétbe.

Érezte, hogy a hideg víz körülöleli, elnyeli, lefelé húzza, körberángatja,azután ismét felveti a felszínre. Éppen csak hogy szippantani tudott egyet alevegőből. Egyetlen zihálás, s már ismét a víz alá került.

Halántékán valami forróságot, furcsa, nedves forróságot érzett, égette ajeges vízen át, amely újra meg újra elnyelte; tüzet érzett, ahol semmiféle

tűz nem éghetett. S jeget is érzett, jeges lüktetést a gyomrában és a lábábanmeg a mellkasában, melyet különös módon szinte melengetett a testétkörülölelő hideg tenger. Érezte mindezt, s közben fölismerte, hogyvakrémület fogja el. Látta forogni, pörögni a saját testét, karja és lábakétségbeesetten rúgkapált az örvény nyomása ellen. Érezni, gondolkodni,látni tudott, föl tudta ismerni saját rémületét, küzdött – és mégis: békeölelte körül. A megfigyelőszenvtelen nyugalma volt ez, a kívülállómegfigyelőé, aki felülkerekedik az eseményeken, tud róluk, de azoklényegében nem érintik őt.

Azután egy másféle rémület hasított bele, áthatolt a forróságon és ajégen, át a szenvtelen érzékelésen: Nem hódolhat be a békének! Még nem!Most már bármely pillanatban megtörténhet nem volt biztos benne, hogymi, de akkor is meg fog történni. S neki ott kell lennie!

Dühödten rúgkapált, belemarkolt a feje fölött tornyosuló tömör vízfalba,mellkasa égett. A felszínre küzdötte magát, karjával csapkodott, hogyfenntartsa testét a dagadó, fekete hullámokon. Kapaszkodj fel! Kapaszkodjfel!

Iszonyatos hullám emelte a magasba, már fent volt a taraján, tajték- éssötétségzárványok ölelték körül. Semmi. Fordulj! Fordulj!

Megtörtént! Dörgőrobbanás hallatszott – az összecsapódó hullámok ésa szél robaján át is eljutott hozzá; és a látvány és a hang kaput nyitottszámára a béke felé. Az ég tüzes diadémként izzott fel, és a tűzkoronán át alegkülönfélébb alakú és méretűtárgyak röppentek át a fényen a sötétkülvilágba.

Győzött!Hirtelen ismét egyenesen lefelé zuhant, ismét érezte, hogy a zúgó áradat

átcsap a vállán, lehűti a fehéren izzó hőséget a halántékán, melengeti ajéghideg vágásokat a gyomrán meg a lábán és...

A mellkasa. A mellkasa irtózatosan fájt! Valami megütötte – iszonyúerejű, váratlan és elviselhetetlen ütés. Ismét megtörtént!

Hagyjatok már! Hagyjatok békében!És ismét!Ő pedig újra markolt, újra rúgkapált... amíg meg nem érezte. Egy

vaskos, olajos tárgyat, amely a tenger mozgásával együtt mozgott.Fogalma sem volt, mi az; de ott volt, érezte, megragadta. Kapaszkodj bele!Ez majd nyugalomba ringat. A sötétség és a nyugalom csöndjébe.

A hajnali nap sugarai áthatoltak a keleti égbolt fátyolködén, s meg-megcsillantak a Földközi-tenger csöndes víztükrén. A kis halászhajó

kapitánya – kezén égési sebeket ej tettek a kötélhorzsolások, a szemevéreres volt – a tatperemen ült, egy Gauloise-t szívott, s hálát adott asorsnak, hogy végre csöndes tengert láthat. Átpillantott a szemközti, nyitottkormányosfülkére; öccse odabent éppen nagyobb sebességre kapcsolt,hogy gyorsabban haladjanak, a legénység egyetlen másik tagja pedignéhány lépésre tőle a hálót vizsgálgatta. Nevetgéltek, s ez jó jel – gondolta;az elmúlt éjszaka nemigen volt min nevetniük. Vajon honnan támadt avihar? A marseille-i időjárás-jelentések semmit sem jeleztek előre,különben megmaradt volna a biztonságos partközelben. Hajnalra el akartérni a La Seyne-sor-Mertől nyolcvan kilométerre délre levőhalászterületre,de semmiképpen sem költséges javítási munkálatok árán, és manapságugyan melyik javítás nem drága?

Vagy éppenséggel nem az élete árán, márpedig az elmúlt éjszaka voltakpillanatok, amikor ez nagyon is közeli lehetőségnek tűnt.

– Fáradt vagy, mi? – kiáltott oda az öccse, és barátságosan rávigyorgott.– Menj, feküdj le. Majd én mindent megcsinálok.

– Na jó – felelte a fivére, azután cigarettáját a vízbe hajítva lecsúszott afedélzetre egy hálóra. – Egy kis alvás nem árthat.

Jó érzés volt tudni, hogy a fivére áll a kormánynál. Egy családi hajón aza helyes, ha mindig egy családtag a kormányos; élesebbek a szemei. Mégha ez a fivér a tanult ember csiszolt modorában beszél is, s nem olyandurván, mint jómaga. A bolond! Alig töltött egy évet az egyetemen, márvalami vállalatot akart alapítani. Egyetlen öreg hajóval, ami jobb napokatlátott ugyan, de mikor? A bolond. Mit használtak neki tegnap éjszaka is akönyvei? Majdnem elsüllyedt az egész vállalata.

Lehunyta a szemét, kezét belógatta a fedélzeten lötyögővízbe. A tengersója jót tesz majd a kötél okozta égési sebeknek, amelyeket akkor szerzett,amikor meg akarta erősíteni a viharban ide-oda csúszkáló felszerelésitárgyakat.

– Nézd! Ott!Az öccse kiáltott; úgy látszik, a családtag éles szeme megfosztja az

álomtól.– Mi van ott? – kiáltotta.– Az orrtól balra! Egy férfi van a vízben! Kapaszkodik valamibe!

Valami roncsba vagy deszkába.A kapitány átvette a kormányt, a vízben levőember jobb oldalára

manőverezte a hajót, és csökkentette a sebességet. A férfi úgy festett,mintha a legcsekélyebb mozdulatra is lecsúszna a törött deszkáról, amelybekapaszkodott; keze fehér volt, karomként markolta a deszka szélét,

testének többi része azonban ernyedten himbálózott – ernyedten, mintha aférfi már rég megfulladt volna.

– Kötélhurkokat! – kiáltotta a kapitány az öccsének és a másikmatróznak. – Víz alatt eresszétek a lába köré. Most vigyázzatok! Húzzátokföl a derekáig. Óvatosan húzzátok.

– Nem engedi el a deszkát!– Nyúljatok le! Feszítsétek szét az ujjait! Lehet, hogy ez már a

hullamerevség.– Nem. Él... de azt hiszem, éppen csak. Mozog az ajka, de nem jön ki

hang a torkán. Mozog a szeme is, bár nem hiszem, hogy lát minket.– Kiszabadítottuk a kezét!– Húzzátok fel. Fogjátok a vállát, és húzzátok fel a fedélzetre.

Óvatosan!– Szentséges szűzanyám, nézzétek a fejét! – kiáltott fel a matróz. –

Szétrepedt.– Biztosan nekivágódott a deszkának a viharban – jegyezte meg a

kapitány öccse.– Nem – mondta a kapitány. A sebre meredt. Mintha borotvával

nyisszantották volna szét. Pedig ez golyótól van. Ezt az embert lelőtték.– Ebben nem lehetsz biztos.– Nem is egy helyen érte golyó – tette hozzá a kapitány, tekintetét

végigjáratva a testen. – Ile de Port Noir felé indulunk, az a legközelebbisziget. A parton van orvos.

– Az az angol?– Őszokta kezelni a betegeket.– Már amikor képes rá – jegyezte meg a kapitány öccse. – Ha a bor

engedi. Sikeresebben gyógyítja a betegei állatait, mint a pácienseit.– Nem számít. Mire odaérünk, ez már úgyis hulla. Ha pedig véletlenül

él még, fölszámítom neki a benzinköltséget meg az elmaradt fogás árát.Hozd az elsősegélyládát; bekötözzük a fejét, ha ugyan van értelme.

– Nézzétek! – kiáltott fel a matróz. – A szemét nézzétek.– Mi van vele? – kérdezte a kapitány öccse.– Az előbb még szürke volt, mint az acélsodrony, most meg kék!– Élesebben süt a nap – vonta meg a vállát a kapitány. – Vagy káprázik

a szemed. Egyre megy; a sírban amúgy sincsenek színek. – A halászhajókszüntelen sípolása keveredett a sirályok szakadatlan vijjogásával; e kétfélehang monoton zsivajjá egyesült. Késődélutánra járt, a Nap tűzgolyókéntállt nyugaton, a moccanatlan levegőtúl párás; túl forró volt. A mólókfölött, merőlegesen a kikötőre macskaköves utca nyílt; a néhány

mocskosfehér házat száraz, homokos talajú, magasra burjánzott fűvelbenőtt közök választották el egymástól. A verandákból csak a toldozott-foldozott rácsozat maradt meg, a málladozó stukkót sebtében beállítottdúcok támasztották alá. Ezek a házak hajdan szebb időket láttak, amikorlakóik még úgy hitték, Ile de Port Noir is földközi-tengeri szórakozóhelylehet. Soha nem lett az.

Valamennyi házból ösvény vezetett az utcára, de a sorban utolsónak azösvénye láthatóan jobban ki volt taposva a többinél. A ház egy angolé volt,aki nyolc éve költözött Port Noirra, olyan körülmények között, amelyeketsenki sem értett; és nem is akart megérteni. Orvos volt, a tengerpartnakmeg szüksége volt orvosra. A horgok, tűk és kések nemcsak a megélhetéstbiztosították, de néha rokkantságot is okoztak. Ha valaki szerencsés naponkereste föl a doktor urat, a varratok egész tisztességesre sikeredtek. Haviszont a bor vagy a whisky bűze túl erősnek tűnt, akkor szerencse dolgavolt minden.

Azért őis jobb volt a semminél.De nem ezen a napon; ma senki sem járt az ösvényen. Vasárnap volt, s

mindenki tudta, hogy szombat éjszakánként az orvos merev részegre isszamagát a faluban, s az estét az elsőútjába akadó kurvánál fejezi be. Igaz,arra is fölfigyeltek, hogy az utóbbi néhány héten megváltozott az orvosmenetrendje: szombatonként nem jelent meg a faluban. De csak ennyi volta változás; az üveg skót whiskyket így is rendszeresen felküldték neki.Egyszerűen csak nem mozdult ki a házból; azóta nem, amióta a La Ciotat-ihalászhajó elhozta hozzá az inkább holt, mint élő, ismeretlen férfit.

Dr. Geoffrey Washburn fölriadt álmából, álla belefúródott akulcscsontjába, bűzös lehelete behatolt az orrlyukába – csöppet sem voltkellemes. Pislogott, tájékozódni próbált, azután pillantása a nyitva állóhálószobaajtóra tévedt. Megint a páciense összefüggéstelen monológjazavarta meg az álmát? Nem; egyetlen hang sem hallatszott. Odakint még asirályok is megkegyelmeztek neki és nem rikoltoztak; Ile de Port Noirmegszentelt napja volt ez, hajók sem futottak be, amelyek rakományukkalingerelték volna a madarakat.

Washburn az üres pohárra és a széke melletti asztalon álló, félig kiürültwhiskysüvegre nézett. Határozott haladás, állapította meg. Egy normálisvasárnapon ilyenkorra már mindkettőüres lenne, ennyi skót whiskyre voltszüksége, hogy zsibbadássá szelídüljön benne az éjszakai fájdalom.Elmosolyodott, magában ismét áldotta Coventryben élőnővérét, aki haviátutalásaival lehetővé teszi számára a whiskyt. Rendes lány ez a Bess,

persze isten tudja, küldhetne sokkal több pénzt is, megengedhetnémagának, de azért hálás neki ennyiért is. Egy szép napon majd vége leszneki is, a pénzküldeményeknek is, s azután már csak a legolcsóbb vinkóvaljuthat el a feledésig, amíg végül megszűnik minden fájdalom. Örökre.

Idővel beletörődött és elfogadta ezt az eshetőséget. Mígnem három heteés öt napja halászok, akik nem kívánták felfedni kilétüket, kihúzták atengerből és az ajtajához cipelték a félholt idegent. Az irgalom késztetteőket erre, az ügybe nem akartak beleavatkozni. Isten majd megérti őket; aférfit lelőtték.

Ám a halászoknak fogalmuk sem volt arról, hogy nem csak lövedékekhatoltak be a férfi testébe. És az elméjébe.

Az ösztövér orvos föltápászkodott székéből, és bizonytalan léptekkel akikötőre nyíló ablakhoz lépett. Leengedte a redőnyt, és lehunyta a szemét,hogy ne tűzzön a szemébe a nap, azután kisandított a redőnyrések között,figyelte az ablaka alatti utca forgalmát, kiváltképp a kattogás okát szerettevolna megállapítani. A zajt egy ló vontatta kordé okozta, egy halász indultcsaládjával vasárnapi kocsikázásra. Másutt hol a fenében adódna ilyenlátvány? Eszébe jutottak a hintók és a fénylőszőrű, pompás, herélt lovak,amelyek turistákat röpítettek a nyári hónapokban a londoni Regent Parkonát. Jókedve azonban nem tartott sokáig, gondolataiba benyomult valami,ami három héttel korábban még elképzelhetetlen lett volna. Már régenfeladta a reményt, hogy valaha is viszontlássa Angliát. S ez most talánmegváltozik. Az idegen megváltoztatja a sorsát. Hacsak nem tévedjóslatában, ez bármely napon, bármely órában vagy percbenbekövetkezhet. A mély és súlyos láb-, gyomor- és mellkasi sebek mindenvalószínűség szerint végzetesek lettek volna, ha a lövedékek nem fészkelikbe és nem égetik ki magukat, ha nem tisztogatja őket szüntelenül atengervíz. Eltávolításuk távolról sem bizonyult olyan veszélyesnek, mintamilyen lehetett volna; a szövetek telítődtek, megpuhultak, sterilizálódtak,készen álltak az azonnali sebészi beavatkozásra. Az igazi problémát akoponyaseb okozta; a behatolás nemcsak bőr alatti volt, hanemvalószínűleg fölhorzsolta a látótelep és az agyvelőkampó rostos széleit is.Ha a lövedék néhány milliméterrel arrébb hatol be bármelyik oldalon,megszűntek volna a létfontosságú funkciók. Ezeket azonban semmi nemgátolta, s Washburn döntött: harminchat órán át egyetlen korty szeszes italtsem fogyasztott, s annyi keményítőt evett, annyi vizet ivott, amennyiemberileg lehetséges volt. Ilyen munkát azóta nem végzett, amiótaelbocsátották a londoni Macleans kórházból. Idegtépő lassúsággal,milliméterről milliméterre haladva ecsettel lemosta a rostos területeket,

azután megfeszítette és összevarrta a koponyaseb fölött a bőrt, tudva, hogyha a legcsekélyebb hibát követi el ecsettel, tűvel vagy csipesszel, a betegmeghal.

Számos oknál fogva nem akarta, hogy az ismeretlen beteg meghaljon.Kiváltképpen azonban egy oka volt erre.

Amikor túl volt a műtéten, és a létfontosságú jelzések továbbra isállandóaknak bizonyultak, dr. Geoffrey Washburn visszatért kémiai éslélektani "toldalékához". A butykosához. Berúgott, részeg is maradt, denem lett merev részeg. Egész időalatt pontosan tudta, hol van és mitcsinál. Határozott haladás.

Az idegen most már bármely napon, talán bármely órában rápillantmajd valamire; és értelmes szavak hagyják el az ajkát.

Akár a következőpillanatban.Először a szavak tértek vissza. Ott lebegtek a szobában, a tenger felőli

hajnali fuvallat lehűtötte levegőben.– Ki van itt? Ki van ebben a szobában?Washburn felült a tábori ágyán, csöndben lelépett a padlóra, majd lassan

fölállt. Ügyelt rá, hogy csikorgással ne hívja fel magára a figyelmet, neokozzon semmiféle hirtelen zajt, ne tegyen hirtelen mozdulatot, amimegrémíthetné betegét és lélektani visszaesést okozhatna. A következőnéhány perc oly kényes lesz, akár az általa elvégzett sebészi beavatkozás.Washburnben az orvos fölkészülten várta a sorsdöntőpillanatot.

– Egy barát – felelte halkan.– Barát?– Angolul beszél. Gondoltam, hogy angolul fog megszólalni. Azt

gyanítottam, hogy amerikai vagy kanadai. A fogtömésein láttam, hogy semAngliában, sem Párizsban nem csinálhatták. Hogy érzi magát?

– Magam sem tudom.– Eltart még egy ideig. Nem akarja elvégezni a szükségét?– Micsodát?– Szarjon egyet, öregem. Azért van ott az ágytál maga mellett. Az a

fehér a bal oldalán. Persze csak ha idejében maga alá tudjuk tenni.– Sajnálom.– Fölösleges. Tökéletesen normális funkció. Orvos vagyok, a maga

orvosa. A nevem Geoffrey Washburn. Magát hogy hívják?– Micsoda?– Azt kérdeztem, mi a neve.Az idegen elfordította a fejét, és rábámult a reggeli fénypászmákkal

csíkozott fehér falra. Azután visszafordult, kék szemét az orvosra emelte.

– Nem tudom.– Uramisten...

– Már többször elmondtam magának. Időbe telik. Minél inkább küzdellene, minél jobban kínozza magát, annál rosszabb lesz.

– Maga részeg.– Általában. Lényegtelen. De kapaszkodókat adhatok magának, ha

meghallgat.– Már eddig is meghallgattam...– Nem, nem figyel rám, elfordul. Itt fekszik begubózva, ráhúzza a

takarót az agyára. Hallgasson meg újra.– Hallgatom.– Önkívületi állapotában, amely tartós volt, maga három különböző

nyelven beszélt. Angolul, franciául és valami istenverte orrhangú nyelven,azt hiszem, keleti nyelv lehet. Ez pedig azt jelenti, hogy többnyelvű, avilág több országában is otthon érezheti magát. Gondolkozzék földrajzifogalmakban. Melyiken a legkönnyebb beszélnie?

– Nyilván angolul.– Ebben megegyezünk. S melyiken a legnehezebb?– Nem tudom.– Magának kerek a szeme, nem vágott. Ezért úgy gondolom,

nyilvánvalóan a keleti nyelven.– Nyilvánvaló.– Akkor viszont miért beszél ezen a nyelven? Most már gondolkodjék

asszociációkban. Leírtam szavakat, figyeljen. Fonetikusan ejtem ki őket:Makva. Tani-kvan. Ki-szah. Mondja ki az elsődolgot, ami az eszébe jut.

– Semmi.– Megjátssza magát.– Mi a fenét akar tőlem?– Valamit. Bármit.– Maga részeg.– Ebben már megegyeztünk. Állandóan. Azonkívül megmentettem azt

az átkozott életét. Részeg vagy nem részeg, igenis orvos vagyok.Méghozzá valaha nagyon jó orvos voltam.

– És mi történt?– A beteg tesz fel kérdéseket az orvosnak?– Miért ne?Washburn nem szólt semmit, kinézett az ablakon a tengerpartra. –

Részeg voltam – mondta végül. – Azzal vádoltak, hogy két betegemet

megöltem a műtőasztalon, mert részeg voltam. Egyet még megúszhattamvolna. Kettőt már nem. Rögtön rendszert látnak a dologban, isten tudja,miért. A magamfajta embernek ne adjanak kést a kezébe, vagy akkor neakarjanak tiszteletre méltó konvenciókkal leplezni.

– Feltétlenül szükséges volt?– Mi volt szükséges?– Az ital.– A fenébe is, hát persze – mondta halkan Washburn, és visszafordult az

ablaktól. – Az volt, és ma is az. A betegnek pedig tilos ítéletet alkotnia azorvosról.

– Sajnálom.– Azonkívül bántó módon tud bocsánatot kérni. Mesterkélten túlzott a

mentegetőzése, egyáltalán nem hangzik őszintének. Egy pillanatra semhiszem, hogy maga képes lenne mentegetőzni.

– Akkor olyasmit tud rólam, amit én magam sem tudok.– Igen, magáról tudok valamit. Nem is valamit, sokat. Csak a legtöbbjét

nem értem.A férfi előredőlt a székében. Nyitott inge elvált megfeszített törzsétől,

kilátszottak a mellkasát és gyomrát borító kötések. Összefonta a kezétmaga előtt, karcsú, izmos karján kidudorodtak az erek.

– Más dolgokra gondol, mint amikről beszéltünk?– Igen.– Olyasmikre, amiket önkívületben beszéltem?– Nem, voltaképpen nem is. Azt a zagyvalékot nagyjából már

megtárgyaltuk. Az idegen nyelvei, a földrajzi ismeretei, a városok,amiknek jóformán a nevét sem hallottam, az, hogy mániásan kerüli nevekemlítését, nevekét, amelyekről beszélni akar, de mégsem teszi, hogyelőszeretettel viseltetik az összecsapások iránt. Támadás, visszavonulás,rejtőzés, menekülés, mondhatom, mind nagyon erőszakos szó. Gyakranlekötöztem a karját, nehogy fölszakadjanak a sebei. De hát minderről márbeszéltünk. Vannak azonban más dolgok is.

– Hogyan érti ezt? Miféle más dolgok? Miért nem szólt eddig?– Mert fizikai jellegűek. Hogy úgy mondjam, külsőburok. Nem voltam

biztos benne, hogy jó-e, ha ilyesmit hall. Még most sem vagyok biztosbenne.

A férfi hátradőlt a székében, sötétbarna haja alatt ingerülten húzta összesötét szemöldökét. Most éppen hogy nem az orvosi véleményére vanszükség. – Én készen állok. Miről beszél?

– Kezdjük talán azzal a meglehetősen megnyerőfejével. Kiváltképpen

az arca az.– Mi van vele?– Nem ezzel az arccal született.– Hogy érti ezt?– Erős nagyítóval megvizsgálva, mindig fölfedezhetők a sebészi

beavatkozás nyomai. Magát elváltoztatták, öregem.– Elváltoztattak?– Jellegzetesen erős álla van; merem állítani, hogy mély ránc húzódott

végig rajta. Eltávolították. A bal oldali pofacsontján – egyébként apofacsontjai erősek, feltehetően sok nemzedékkel korábbi szláv beütés –parányi sebészeti heg látható. Megkockáztatnám, hogy egy anyajegyettávolítottak el. Az orra angol orr, annak idején kissé nagyobb lehetett, mintmost. Nagyon finoman elvékonyították. Igen éles vonásait ellágyították,hogy álcázzák a jellemét. Érti, amit beszélek?

– Nem.– Maga meglehetősen jóvágású férfi, de az arcára jellemzőbb a jellege,

mint maga az arc.– A jellege?– Úgy van. Maga prototípusa azoknak a fehér angolszászoknak, akiket

naponta ott láthatunk az előkelőbb krikett- vagy teniszpályákon. Vagy aMirabel bárban. Azok az arcok idővel szinte megkülönböztethetetlenek,igaz? Minden arcvonás kifogástalanul a helyén, ép, fehér fogak, a fülszorosan a koponyához simul, semmi sem zavarja az összhangot, minden ahelyén van és egy egészen kicsit lágy.

– Lágy?– Nos, elkényeztetett, talán ez pontosabb kifejezés lenne. Határozottan

öntudatos, sőt kihívó; megszokta, hogy minden az akarata szerint történjék.– Továbbra sem értem, tulajdonképpen mire is akar kilyukadni?– Hát akkor kísérelje meg a következőt. Változtassa meg a hajszínét, s

megváltozik az arca is. Úgy bizony, nyomokban kivehetőaz elszíneződés,a merevség, a festék. Tegyen föl szemüveget, növesszen bajuszt, s márismás ember. Úgy becsülöm, harmincas éveinek közepén, esetleg végénjárhat, de lehetne akár tíz évvel idősebb vagy éppenséggel öt évvelfiatalabb is. – Washburn szünetet tartott, figyelte a férfi reagálását, minthaazon tűnődne, folytassa-e vagy sem. – S ha már a szemüvegnél tartunk,emlékszik még azokra a gyakorlatokra, az egy hét előtti tesztjeinkre?

– Természetesen.– A látása tökéletesen normális, semmi szüksége sincs szemüvegre.– Gondolom, nem is volt.

– Akkor miért vannak huzamos kontaktlencseviselésre utaló nyomok arecehártyáján és a szemhéján?

– Fogalmam sincs. Semmi értelme az egésznek.– Megemlíthetnék egy lehetséges megoldást?– Hadd halljam.– Lehet, hogy nem lesz ínyére. – Az orvos újra az ablakhoz lépett és

szórakozottan kitekintett. – Vannak olyan kontaktlencsék, amelyekmegváltoztatják az ember szemének a színét: Bizonyos szemtípusokalkalmasabbak az effajta lencsék viselésére, mint mások. Rendszerint azok,amelyek szürke vagy kékes árnyalatúak; a maga szeme kékesszürke. Egybizonyos megvilágításban acélosszürke, máskor meg kék. A természetkegyes volt magához.

– Kegyes? Miben?– A külseje elváltoztatásában. Ami igaz, az igaz: ennek ellenére is

nagyon profi módon csinálták. Kedve szerint válogathatta a vízumokat,útleveleket, jogosítványokat. Hajszín: barna, szőke, gesztenyebarna. Aszeméről, amit a legnehezebb megváltoztatni, nem lehet eldönteni, hogyzöld, szürke vagy kék. Óriási lehetőség, nincs igazam? S mindez annak afelismerhetőjellegnek a keretén belül, amikor is az arcok a sok ismétlődésmiatt összemosódnak.

A férfi nehézkesen föltápászkodott a székből, a karjával nyomta fölmagát, s közben visszafojtotta lélegzetét.

– Az is lehet, hogy csak maga találgat. S lehet, hogy nagyon messze járaz igazságtól.

– Ott vannak a nyomok, a hegek. Ez bizonyíték.– Már ahogy maga, mélységes cinizmussal, értelmezi őket. S mi van, ha

balesetet szenvedtem, és utána összetoldoztak? Ez megmagyarázná asebészeti beavatkozást.

– De nem az olyat, amilyenen maga esett keresztül. A festett haj, azeltávolított anyajegy és ráncok nem illenek bele a gyógyítás folyamatába.

– Mit tud maga erről! – kiáltott fel dühösen az ismeretlen férfi. –Különféle balesetek, különféle eljárások vannak. Maga nem volt ott; nemállíthat semmit sem bizonyosan.

– Helyes! Csak legyen dühös rám. Ez úgyis ritkán fordul elő. Demiközben dühöng, gondolkodjék. Mi volt maga? Tulajdonképpen mimaga?

– Kereskedő... Egy, a Távol-Keletre szakosodott nemzetközi vállalatigazgatója. Ez például lehetséges. Vagy tanár... nyelvtanár. Valamilyenegyetemen: Ez is lehetséges.

– Pompás. Válasszon ki egy foglalkozást. Most azonnal!– Nem... nem tudok. – A férfi szeme már-már kétségbeesett

tehetetlenséget tükrözött.– Mert nem hiszi el egyik változatot sem.A férfi a fejét rázta.– Nem. Hát maga?– Én sem – felelte Washburn. – Meg is van a különleges okom rá. Ezek

többé-kevésbé mind ülőfoglalkozások, a maga teste viszont egy olyanemberé, aki fizikai megterhelésnek volt kitéve. Persze nem egy kisportoltatlétára vagy ehhez hasonlóra gondolok, maga, hogy úgy mondjam, nemegy izompacsirta. De az izomtónusa szilárd, a karja és a keze hozzászokotta terheléshez és nagyon is erős. Más körülmények között arra akövetkeztetésre juthatnék, hogy nehéz tárgyak cipeléséhez szokottrakodómunkás vagy egész napos hálóhúzásban megedzett halász.Csakhogy a maga ismereteinek a szintje, pontosabban az intellektusakizárja az efféle feltételezést.

– Miért érzem úgy, hogy maga engem terelget valami felé? Valami másfelé.

– Mert most már hetek óta együtt dolgozunk, összeforrottan, feszültvárakozással. Nem csoda, hogy kezdi kiismerni a módszert.

– Tehát igazam van?– Igen. Meg kellett bizonyosodnom róla, hogyan fogadja, amit most

elmondtam magának. A korábbi sebészi beavatkozást, a hajat, akontaktlencsét.

– Átmentem a vizsgán?– Dühítőegykedvűséggel. Itt az idő, semmi értelme tovább halogatni a

dolgot. Az igazat megvallva, fogytán a türelmem. Jöjjön velem.Washburn a férfi előtt haladva átvágott a nappali szobán, és az ajtóhoz

lépett, amely a szoba túlsó végén a rendelőbe nyílott. Az egyik sarokbament, előhúzott egy ósdi vetítőt; vastag, kerek lencséjének pereme rozsdás,repedezett volt.

– Marseille-ből hozattam a gyógyszerszállítmánnyal – jegyezte meg,miközben a gépet a kis asztalra állította és benyomta a dugaszt afalikonnektorba. – Nem a legprímább felszerelés, de a célnak megfelel.Legyen szíves, húzza le a redőnyt.

A név és emlékezet nélküli férfi az ablakhoz lépett, és leengedte aredőnyt; a szoba elsötétült. Washburn fölkattintotta a vetítőlámpáját, élesfehér négyszög jelent meg a fehér falon. Azután a lencsék mögébehelyezett egy celluloid darabkát;

A négyszöget nyomban betöltötték a felnagyított betűk:

GEMEINSCHAFT BANKBAHNHOFSTRASSE, ZÜRICH.

0-7-17-12-0-14-26-0

– Mi ez? – kérdezte a névtelen férfi.– Nézze csak meg. Tanulmányozza. Gondolkodjék.– Ez valami bankszámla.– Pontosan. A nyomtatott fejléc és cím a bank, a kézírásos számok

helyettesítik a nevet, és amikor valóban leírják őket, a számlatulajdonosaláírásának felelnek meg. Szokványos eljárás.

– Honnan szerezte?– Magától. Nagyon kicsiny negatív, úgy becsülöm, egy tizenhat

milliméteres filmkocka fele. S beültették, sebészi úton beültették a magajobb oldali csípője fölé, a bőr alá. A számok a maga kézírása, vagyis amaga aláírása. Ezzel kinyithat egy páncélfiókot egy zürichi bankban.

2.

A Jean-Pierre nevet választották. Ez nem lepett meg, nem is sértettsenkit, hiszen ez a név teljességgel hétköznapi volt Port Noirban.

Aztán Marseille-ből könyvek érkeztek; hat különböző méretű ésvastagságú könyv, négy angol és két francia nyelvű. Orvosi munkák, fej-és agysérüléseket tárgyaló könyvek. A képek az agy keresztmetszetétábrázolták. A megértéshez sok száz idegen, különösen hangzó szót kellettelsajátítani: lobos occipitalis és temporalis, cortex, a corpus callosumösszekötőrostjai; a limbikus rendszer, kiváltképpen a hippocampus és adudoros testek, amelyek a foxnixszal együtt nélkülözhetetlenek azemlékezet és az emlékfelidézés számára. Ha ezek megsérülnek, beáll azemlékezetkiesés, az amnézia.

Akadtak e könyvben lélektani tanulmányok, olyan érzelmistresszhelyzetekről, amelyek következtében stagnáló hisztéria és mentálisafázia áll be, s ezek az állapotok szintén az emlékezet részleges vagy teljeskiesésére vezethetnek. Amnéziára.

Amnézia.– Semmiféle szabály sincsen – szólalt meg a sötét hajú férfi, s

megdörzsölte az asztali lámpa gyenge fényétől fáradt szemét. – Geometriairejtvény, bármilyen kombinációban fölléphet. Fizikai okokból Vagypszichikaiakból, esetleg is-is. Lehet állandó vagy átmeneti, teljes vagyrészleges. Semmiféle szabály sincs!

– Egyetértek – mondta Washburn, aki a szoba túlsó végében üldögélvea whiskyjét kortyolgatta.

– Mégis azt hiszem, lassan közelebb jutunk ahhoz; hogy megtudjuk, miis történt. Legalábbis szerintem.

– Mégpedig? – kérdezte aggódva a férfi.– Éppen az imént mondta: is-is. Bár én még hozzátenném, hogy

masszívan.– Mit ért ez alatt?– Mind a fizikai, mind a pszichikai tényezőket. Ez kétféle élmény- vagy

ingeregyüttest jelent, amelyek azután összekapcsolódtak.– Mennyi pia van magában?– Kevesebb, mint gondolná, különben is lényegtelen. – Az orvos

magához húzott egy papírlapokkal teli kapcsos írótáblát. – Ez itt a magaélettörténete, az új élettörténete. Aznap kezdődik, amikor idehoztákhozzám. Hadd összegezzem. A testi sérülések arról tanúskodnak, hogy az ahelyzet, amelybe jutott, súlyosan terhelve volt lélektani stresszel; az eztkövetőhisztériát a vízben töltött legkevesebb kilenc óra váltotta ki, s ezfixálta a lélektani sérülést. A sötétség, az állandó erős mozgás, a szüntelenlégszomjban szenvedő tüdő; mindezek a hisztéria eszközeivé váltak.Mindent, ami ezt, vagyis a hisztériát megelőzte, ki kellett törölni, hogymegbirkózhasson a helyzettel, túlélje a megpróbáltatást. Követ engem?

– Azt hiszem. A fejem megvédte magát.– Nem a feje, a tudata. Különböztesse meg a kettőt, ez lényeges. A fejre

majd még visszatérünk.– Helyes. Nem fej, hanem tudat... ami valójában az agy.– Úgy van. – Washburn végiglapozta az összefogott papírlapokat. –

Ezeken a lapokon sok száz megfigyelést rögzítettem. Itt vannak aszokványos orvosi bejegyzések, például a dózisok, időközök, reakciók ésmás efféle, de zömmel magáról, magáról az emberről van szó bennük.Milyen szavakat használ, milyen szavakra reagál; a kifejezések, amelyeketébren használt vagy olyankor, ha álmában beszélt vagy kómában volt. Mégaz is, hogyan jár, hogyan beszél vagy feszíti meg a testét, ha meghökkenvagy olyasvalamit pillant meg, ami érdekli. Úgy tűnik, maga egy két lábonjáró ellentmondástömeg: a felszín alatt ott van a szinte mindig tudatosanelfojtott, de nagyon is eleven erőszak. De ott van egy olyasféle tépelődés

is, ami láthatóan fájdalmasan érinti, mégis, szinte sohasem enged szabadfolyást a haragjának, amit a fájdalomnak óhatatlanul ki kell váltania.

– Éppen most váltja ki belőlem – vetette közbe a férfi. – Újra meg újravégigmentünk a szavakon és a kifejezéseken...

– S továbbra is ezt fogjuk tenni – szakította félbe Washburn –,mindaddig, amíg előbbre nem tudunk jutni velük.

– Nem vettem észre, hogy bármennyire is előbbre jutottunk volna.– Arra nézvést nem, hogy ki maga vagy hogy mi a foglalkozása. De

arról egyre többet tudunk, hogy mit tart kényelmesnek a maga számára,mihez ért a legjobban. Kissé ijesztőa dolog.

– Mennyiben?– Mutatok egy példát. – Az orvos az asztalra tette az írótáblát és fölállt.

A falnál álló, durván összeeszkábált faliszekrényhez lépett, kihúzott egyfiókot és kivett egy nagy automata pisztolyt. Az emlékezet nélküli férfiteste megfeszült a széken. Washburn figyelte a reagálást. – Én sohasemhasználtam ezt, tán nem is tudnám, hogy kell, de hát mégiscsak itt élek akikötőben. – Elmosolyodott, azután váratlanul, minden figyelmeztetésnélkül odadobta a fegyvert a férfinak. – Dobja szét. Azt hiszem, ígymondják.

– Micsoda?– Dobja szét. Most, azonnal.A férfi a pisztolyra pillantott. S azután néma csöndben elindult a keze,

ujjai nagy szakértelemmel siklottak végig a fegyveren. Nem telt beleharminc másodperc, és teljesen szétszedte. Fölnézett az orvosra.

– Érti már, mire gondolok? – kérdezte Washburn. – Többek közöttegészen kiválóan ismeri a lőfegyvereket.

– Hadsereg? – kérdezte fojtott hangon, ismét szorongva a férfi.– Fölöttébb valószínűtlen – felelte az orvos. Amikor először tért

magához az önkívületből, említettem a fogait. Biztosíthatom, hogyfogászati kezelése nem vall a hadseregre. S természetesen, mint mármondtam, a sebészeti beavatkozás teljes egészében kizárja a katonaikapcsolatot.

– Akkor micsoda?– Ne menjünk most ebbe bele, inkább nézzük azt, mi történt. A tudattal

foglalkoztunk, emlékszik? A lélektani stresszel, a hisztériával. Nem afizikai aggyal, hanem a mentális nyomással. Világosan beszélek?

– Folytassa.– Amire a sokk alábbhagy, mérséklődik a nyomás is, és végül a psziché

védelmére lényegében már nincs semmi szükség. E folyamat során

visszatérnek majd a képességei és az ismeretei. Emlékezetébe ötlenek majdbizonyos viselkedési minták; egész természetesen élhet velük, felületireakciói ösztönösek lesznek. Van azonban egy rés, s e lapokbólegyértelműen azt olvasom ki, hogy ez helyrehozhatatlan.

Washburn elhallgatott, ezután visszaindult a székéhez és a poharához.Leült, ivott, szemét fáradtan lehunyta.

– Folytassa – suttogta a férfi.Az orvos fölnyitotta a szemét, pillantását a betegére szegezte.– Most pedig visszatérünk a fejhez, amelyet agynak neveztünk el. A

fizikai agyhoz, amelynek sok millió sejtje és kölcsönhatásban állóösszetevője van. Olvasta a könyveket: koponyaboltozat és limbikusrendszer, agyvelőkampó-rostok és talumus callosum és főként ahomloklebeny műtétek. A legcsekélyebb beavatkozás is drámaiváltozásokat idézhet elő. Ez történt magával is. A sérülés fizikai jellegűvolt. Olyan ez, mintha egész tömböket rendeznének át – a fizikai szerkezetmár nem ugyanaz, mint volt. – Washburn ismét szünetet tartott.

– Tovább – sürgette a férfi.– A csökkenőlélektani nyomás lehetővé fogja tenni; már most is

lehetővé teszi, hogy az ismeretei és a képességei visszatérjenek. Nemhiszem azonban, hogy ezeket valaha is képes lesz összefüggésbe hoznibármivel is a múltjában.

– Miért? Miért nem?– Mert azokat a fizikai pályákat, amelyek egyáltalán lehetővé teszik az

emlékezést és továbbítják az emlékeket, megváltoztatták. Fizikailagátrendezték őket, annyira, hogy már nem úgy funkcionálnak, mint amúltban. Szemmel láthatólag szétrombolták őket.

A férfi mozdulatlanul ült.– A válasz minderre Zürichben van – szólalt meg végül.– Még nem. Még nem elég erős.– De az leszek.– Igen, az lesz.

Teltek-múltak a hetek; folytatódtak a beszédgyakorlatok, egyre többpapírlap telt meg feljegyzésekkel, és a férfi ereje kezdett visszatérni. Atizenkilencedik hét egy napján délelőtt ragyogóan sütött a nap, a levegőmegtelt mediterrán békével és csillogással. A férfi, szokása szerint, egyálló órán át futott a tengerparton meg a hegyekben; több mint tizenkétmérföldre hosszabbította már meg a távot, naponta fokozta az iramot,egyre kevesebb pihenőt tartott. Most ott ült székében a hálószoba előtt,

zihálva lélegzett, verejtéke átütött atlétatrikóján. A hátsó ajtón át jött be aházba, a nappali szobát megkerülősötét előtérből lépett be a hálószobába.Egyszerűbb volt így: a nappali egyben Washburn várószobájaként isszolgált, s még ott üldögélt néhány páciens, aki arra várt, hogy az orvoskezelje a rajtuk lévő vágásokat, mély sebeket. Ijedten gubbasztottakszékeiken, azon töprengve, vajon milyen állapotban lesz ma délelőtt adoktor úr. Aznap nem is volt olyan rossz a helyzet. Geoffrey Washburnugyan még mindig vedelt, de ezekben a napokban azért ura maradtönmagának. Mintha valami tartalék reményt merített volna saját rombolófatalizmusának bugyraiból. S az emlékezet nélküli férfi megértette, hogyez a remény a zürichi Bahnhofstrasséval kapcsolatos. Vajon miért ugrik beolyan könnyen ennek az utcának a neve?

Nyílt a hálószoba ajtaja, s mosolygósan, nagy lendülettel az orvos lépettbe; fehér köpenyén ott vöröslött az egyik beteg vére.

– Ezt is elintéztem! – jelentette ki diadalittasan, bár szavaiból nemderült ki, voltaképpen mit intézett el. – Jobban tenném, ha megnyitnám asaját munkaközvetítőmet és jutalékokból élnék. Biztosabb megélhetéslenne.

– Miről beszél?– Megállapodtunk, hogy most ez a legfontosabb. A külvilág szemében

magának dolgoznia kell valamit, s alig két perce Monsieur Jean-PierreNévtelen pénzkeresőmunkás! Legalábbis egy hétre az.

– Ezt meg hogyan csinálta? Úgy tudtam, nincsen sehol üresedés.– Üresedés nincs, viszont fel kellett vágnom Claude Lamouche

elfertőzött lábát. Elmagyaráztam neki, hogy a helyi érzéstelenítőkészletemrendkívül korlátozott. Tárgyalni kezdtünk; maga volt a cserealku tárgya.

– Egy hétre?– Ha valamennyire hasznossá tudja tenni magát, esetleg tovább is. –

Washburn szünetet tartott. – Bár, ha nem tévedek, erre ugye nem helyeznagy súlyt?

– Azt hiszem, ez az egész nem annyira fontos. Meglehet, egy hónapjamég az volt, de most már semmiképpen. Már megmondtam magának:indulásra készen állok. Gondolom, maga is ezt szeretné. Találkozóm vanZürichben.

– S azt is szeretném, ha a lehetőlegjobban szerepelne ezen a találkozón.Merőben önzőérdek vezérel, nincs bűnbocsánat.

– Fölkészültem.– Látszólag, csak látszólag. De higgye el nekem, létfontosságú, hogy

hosszabb időszakokat töltsön odakinn a vízen, néha még éjszaka is. Nem

rendezett körülmények között, nem utasként, hanem indokoltan zordkörülményeknek kitéve. Voltaképpen minél zordabbak a körülmények,annál jobb.

– Újabb próbatétel?– Amennyit csak meg tudok szervezni Port Noirban, ebben az isten háta

mögötti porfészekben. Ha fölidézhetnék magának egy vihart meg egykisebbfajta hajótörést, megtenném. Másrészt viszont Lamouche magában isfelér egy viharral. Nehezen kezelhetőember. Mihelyt a felpüffedt lábalelohad, már bánni fogja, hogy odavette magát. S mások sem veszik majdjó néven a jelenlétét, hiszen elfoglalja valakinek a helyét.

– Nagyon köszönöm.– Szóra sem érdemes. Csak két stresszt kombinálunk. Legalább egy-két

éjszaka a vízen, ha Lamouche betartja az előzetes megállapodásunkat: ezaz ellenséges környezet, ami hozzájárult a hisztériájához. S a maga körüldolgozó emberek részéről megnyilvánuló ellenszenv és gyanakvás: ez mega kezdeti stresszhelyzetet helyettesíti.

– Még egyszer nagyon köszönöm. És mi van, ha úgy döntenek, hogy atengerbe hajítanak? Gondolom, ezt szánná utolsó próbatételnek, csak aztnem tudom, mi haszna származna abból, ha vízbe fulladnék.

– Ó, ilyesmiről szó sem lehet – gúnyolódott Washburn.– Örvendek, hogy ennyire biztos a dolgában. Bárcsak én is az lennék.– Biztos lehet. Magát védi az én jelenlétem. Lehet, hogy nem vagyok

olyan zseniális orvos, mint mondjuk Christian Barnard, de ezeknek azembereknek itt én vagyok a minden. Szükségük van rám, nemkockáztatnák meg, hogy elveszítsenek.

– De hát itt akarja hagyni a szigetet. Én vagyok a maga útlevele avilágba.

– Kifürkészhetetlen módon, drága betegem. Most már térjünk a tárgyra.Lamouche azt kívánja, menjen le a kikötőbe, hogy megismerkedhessék afelszerelésével. Holnap hajnali négykor indul. Gondoljon csak arra,mennyire hasznos lesz, ha egy hetet kint tölt a tengeren. Tekintsesétahajózásnak.

Ilyen sétahajózást nem látott még a világ. A koszos, olajtól bűzlőhalászhajó kapitánya mocskos szájú, sunyi figura volt; a legénység négylecsúszott alakból állt – egész Port Noirban egyedül ők voltak hajlandókmunkát vállalni Claude Lamouche-nál. Az állandó legénység ötödik tagja ahálómester bátyja szokott lenni, s ezt a tényt a hálómester alig öt perccelazután, hogy a hajó hajnali négykor kifutott a kikötőből, sietett a Jean-

Pierre nevűegyénnel közölni.– A bátyám asztaláról veszi el a kaját! – suttogta dühösen a halász,

miközben nagyokat szívott mozdulatlan cigarettáján. – A gyerekei előlzabálja el az ételt!

– Csak egyetlen hétről van szó – tiltakozott Jean-Pierre. Egyszerűbb,sokkal egyszerűbb lett volna, ha fölajánlja, hogy a Washburntől kapotthavi zsebpénzből kártalanítja a munka nélkül maradt férfit, de orvos ésbetege megállapodott, hogy nem mennek bele efféle kompromisszumokba.

– Remélem, ért a hálóhoz!Nem értett hozzá.A következőhetvenkét órában voltak olyan pillanatok, amikor a Jean-

Pierre nevűférfi úgy vélte, nagyon is jogos lenne a pénzügyi megalkuvás.Egy pillanatra sem volt megállása; még éjszaka, sőt kiváltképpen éjszakanem. Mintha minden szem őt bámulta volna, amint ott feküdt férgektőlhemzsegőfedélzeti matracán, s csak azt lesték volna, mikor szunnyad elegy pillanatra.

– Hé, maga! Vegye át az őrséget! Az elsőtiszt rosszul van. Magahelyettesíti.

– Keljen fel! Philippe az emlékiratain dolgozik! Nem lehet zavarni.– Talpra! Ma délután elszakított egy hálót. Nem fogunk fizetni a maga

ostobasága miatt. Így állapodtunk meg. Fogjon neki, foltozza meg!A hálók.Ha az egyik oldalra két ember kellett, az őkét karja helyettesített

négyet, Ha valamelyik halász mellett dolgozott, egymást követték ahirtelen rántások és hálókiengedések, hogy őrá nehezedjen az egész súly;máskor a szomszédja a vállával váratlanul jókorát taszított rajta, őpedignagy ívben repült neki a hajóperemnek, és csak egy hajszálon múlott, hogynem zuhant a vízbe.

Aztán meg Lamouche. Sántikáló őrült, aki a megtett út minden egyeskilométerét az elveszett zsákmánnyal mérte. Hangja fülsértővolt; úgyszólt, mint egy repedt, zörgőtülök. Mindenkit csak úgy szólított meg, hogya neve elé valami trágárságot biggyesztett, s ez a szokás egyre inkábbingerelte a beteget.

Lamouche úgy tervezte, hogy a harmadik napon, alkonyatkor tér visszaPort Noirba, kirakják a fogást, a legénység pedig másnap reggel négy óráigeltávozást kap, az emberek alhatnak, kurvázhatnak, berúghatnak, vagyszerencsés esetben mindhármat megtehetik. A láthatáron már feltűnt a part.Ekkor megtörtént a dolog.

A fedélzet közepén a hálómester és elsősegédje éppen bevizezte, majd

hajtogatni kezdte a hálókat. A nem szívesen látott matróz, akit megvetőencsak úgy emlegettek, hogy Jean-Pierre, a Tetű, hosszú nyelűkefévelsúrolta a fedélzetet. A legénység másik két tagja vödrökkel vizet húzott atengerből és odazúdította a kefe elé; többnyire úgy céloztak, hogy nem afedélzet, hanem a Tetűlett csuromvizes.

Egy vödör vizet azonban túl magasan zúdítottak, és Washburn betegeegy pillanatra elvakult, olyannyira, hogy meg is tántorodott. A fémkeménységűsörtés kefe kirepült a kezéből, a nyélről levált a súlyos kefefejés az éles sörték nekivágódtak a térdeplőhálómester combjának.

– A kurva életbe!– Pardon – szólt oda neki könnyedén a vétkes, és kidörzsölte szeméből a

vizet.– Mit pofázol? – ordította a hálómester.– Azt mondtam, sajnálom – felelte a Jean-Pierre-nek nevezett férfi. –

Mondja meg a barátainak, hogy a fedélzetet öntözzék, ne engem.A hálómester megragadta a kefe nyelét, föltápászkodott, és a nyelet

szuronyként tartotta maga elé. – Szeretnél játszani, Tetű?– Gyerünk már, adja ide.– Szíves örömest, Tetű. Nesze! – A hálómester nagy erővel odavágta a

kefét; a sörték végighorzsolták a férfi mellkasát és gyomrát, s átfúródtak azinge anyagán.

Arra már sohasem derült fény, vajon a korábbi sebeit borító hegekérintése, vagy pedig a háromnapi zaklatás nyomán fölhalmozódottelkeseredés és düh okozta-e – csak annyit tudott, hogy vissza kell vágnia. Svisszavágása még őt magát is elképesztette.

Jobb kezével megragadta a nyelet; belenyomta a hálómester gyomrába,egyidejűleg bal lábát magasra lendítette és torkon rúgta a halászt.

– Tao! – suttogta önkéntelenül torokhangon, bár fogalma sem volt, mitis jelent ez a szó.

Nem maradt sok ideje ezen töprengeni, máris sarkon perdült, jobb lába,mint egy faltörőkos lendült előre, és a hálómester bal veséjén kötött ki.

A hálómester hátratántorodott, azután fájdalomtól eltorzult arccal,dühödten rávetette magát, kezét karomként meresztette előre.

– Disznó!Washburn doktor betege összekuporodott, jobb kezével villámgyorsan

megragadta a hálómester bal alkarját, először lefelé, azután fölemelkedvefölfelé rántotta áldozata karját, s amikor az ív legmagasabb pontjára ért, azóramutató irányában megcsavarta, ismét rántott egyet rajta, végülelengedte, miközben sarkával a hálómester fenekébe rúgott. A francia

előrezuhant a hálókba, fejét beverte a hajóperembe.– Mi-szah! – Ismét fogalma sem volt, hogy halk kiáltása mit jelent.Egy matróz hátulról elkapta a nyakát. A férfi bal öklével először a

mögötte álló alak medencéje felé ütött, azután előrehajolva, a torkátóljobbra elkapta ellenfele könyökét. Balra dőlt, támadója a levegőbeemelkedett, lába a levegőben kalimpált, amint átrepült a fedélzettúloldalára, majd arca és nyaka beszorult egy csörlőkerekei közé.

Ekkor már a többiek is rávetették magukat, ököllel és térddel ütötték-verték, miközben a halászhajó kapitánya újra meg újra harsogvafigyelmeztette őket:

– A doktor! Ne felejtsétek el a doktort! Úgy van, csak finoman!A kapitány szavai ugyanannyira nem voltak helyénvalók, amilyen

tévesnek bizonyult értékelése az eléje táruló látványról. A páciens ugyanismegragadta az egyik matróz csuklóját, lefelé hajlította, majd egyetlenerőteljes mozdulattal az óramutató járásával ellentétes iránybancsavarintott egyet rajta. A matróz fölordított fájdalmában. Eltört a csuklója.

Washburn betege összefűzte ujjait, karját pörölyként magasba lendítetteés lesújtott a törött csuklójú matróz torka közepére. A matrózfölbukfencezett és lerogyott a fedélzetre.

– Kva-szah! – visszhangzott a férfi fülében a saját suttogása.A negyedik támadó hátrálni kezdett, s közben rámeredt az eszelős

őrültre, aki csupán egyetlen pillantást vetett rá.S ezzel vége is volt. Lamouche legénységének három tagja

eszméletlenül hevert a fedélzeten, Washburn páciense alaposanhelybenhagyta őket. Nagyon kétségesnek tűnt, bármelyikük is letud-e majdmenni a kikötőbe hajnali négykor.

– Nem tudom, honnan jössz – szólalt meg Lamouche szótagolva,döbbenten és egyben megvetően –, de takarodj a hajóról.

Az emlékezet nélküli férfi konstatálta a kapitány szavaiban rejlővéletlen iróniát. – Én magam sem tudom, honnan jövök – gondolta.

– Nem maradhat itt tovább – ezzel lépett be Geoffrey Washburn azelsötétített hálószobába. – Valóban azt hittem, hogy meg tudokakadályozni minden maga ellen irányuló komoly támadást. De most, egyilyen ámokfutás után, már nem tudom megvédeni.

– Kiprovokálták.– Ilyen mértékben? Az egyik matróznál csuklótörés, nyílt torok- és arc

sebek, amiket össze kellett varrnom. Egy másiknak a koponyájátkapcsoltam össze. A harmadiknál súlyos agyrázkódás és egy még ki nem

vizsgált vesesérülés, nem is szólva a lágyékára mért ütésről, amelynekkövetkeztében megduzzadtak a heregolyói. Talán nem kellett volna ilyenvehemensen védekeznie.

– Ha nem ezt csinálom, megöltek volna. – A beteg elhallgatott, demielőtt még az orvos a szavába vághatott volna, folytatta. – Azt hiszem,beszélnünk kellene. Sok minden történt, más szavak is beugrottak.Beszélnünk kellene.

– Kellene, de nem lehet. Nincs időnk. Azonnal távoznia kell. Mármindent elrendeztem.

– Azonnal?– Úgy van. Azt mondtam nekik, bement a faluba, nyilván be akar rúgni.

A családok most majd elindulnak, hogy megkeressék magát. Aki él ésmozog, az összes testvér, unokatestvér, sógor, koma. S valamennyinél késmeg horog van, sőt akadhat néhány lőfegyver is. Ha nem találják sehol,visszajönnek majd ide. Nem nyugszanak bele, amíg el nem kapják magát.

– Egy verekedés miatt, amelyet nem én kezdtem?– Azért, mert megsebesített három embert, aki legalább egyhavi bérétől

esik el ennek következtében. S van még valami, ami sokkal, de sokkalfontosabb ennél.

– S mi lenne az?– A sértés. Egy idegen bebizonyította, hogy nem egy, de még három

köztiszteletben álló Port Noir-i halász sem bír vele.– Köztiszteletben álló?– A testi erejükre értettem. Lamouche matrózairól azt tartják, hogy az

egész part legkeményebb fickói.– Nevetséges.– Számukra nem az. A becsületükről van szó... Most pedig siessen,

szedje össze a cókmókját. Marseille-ből befutott egy hajó; a kapitányhajlandó elbujtatni magát, s La Ciotattól fél mérfölddel északra majd partrateszi.

Az emlékezet nélküli férfinak elállt a lélegzete.– Akkor itt az idő... – mondta végül csöndesen.– Itt az idő– felelte Washburn. – Azt hiszem, tudom, mi kavarog a

fejében. Tehetetlennek érzi magát, mintha kormány nélkül sodródna,semmi sem irányítja a helyes irányba. Eddig én voltam a kormánya, mostpedig nem leszek maga mellett; ezen nem tudok változtatni. De higgye elnekem, őszintén mondom: maga nem tehetetlen. Meglátja, rátalál az útra.

– A zürichi útra – tette hozzá a páciens.– A zürichi útra – helyeselt az orvos. – Tessék. Néhány dolgot

összekészítettem magának, belecsavartam ebbe a viaszosvászonba. Kösse aderekára.

– Mi van benne?– Az egész vagyonom, vagy kétezer frank. Nem sok, de kezdetnek elég

lesz. Azonkívül az útlevelem, hátha hasznát veszi. Nagyjából egykorúakvagyunk, az útlevelet nyolc éve állították ki; az emberek úgyis változnak.De ne hagyja, hogy bárki alaposan szemügyre vegye. Csupán egy hivatalosigazolvány.

– S maga mihez kezd?– Sohasem lesz szükségem rá, ha nem hallanék többé magáról.– Maga rendes ember.– Azt hiszem, maga is az... Mármint ahogy megismertem. De hát az is

igaz, hogy azelőtt nem ismertem, azért az emberért tehát nemkezeskedhetek...

3.

A francia tengerparton egyetlen fény sem világított; csak a fogyó holdhalvány fényében rajzolódtak ki a sziklás part körvonalai. A halászhajókétszáz méterre volt a szárazföldtől, enyhén ringatózott a keskeny öbölellenáramlatában. A kapitány a hajókorlát fölött a partra mutatott.

– Ott, a két sziklacsoport között keskeny fövenyes sáv van. Nem valamihosszú, de ha úszva jobbra tart, eléri. Még vagy tíz-tizenöt méternyitsodortathatjuk magunkat befelé, de közelebb már nem. Csak pár percünkmaradt.

– Ez több, mint reméltem. Nagyon köszönöm magának.– Fölösleges. Én egész életemben csakis adósságokat fizetek vissza.– Én is egy ilyen adósság vagyok?– Nagyon is. A Port Noir-i orvos nekem három matrózomat varrta össze

öt hónapja, az után az őrült vihar után. Merthogy nem maga volt ám azegyetlen, akit oda kellett hozzá vinni...

– A viharból? Maga ismer engem?– Ott feküdt halottfehéren az asztalon, de nem ismerem és nem is

akarom ismerni magát. Egy vasam sem volt, elmaradt a fogás. Az orvos aztmondta, majd fizetek, ha pénzhez jutok. Maga a törlesztésem.

– Papírokra van szükségem – mondta a férfi, megérezve, hogy esetlegsegítséghez juthat. – Át kell javítani egy útlevelet.

– S ezt miért nekem mondja? – kérdezte a kapitány. – Én azt vállaltam,hogy La Ciotat-tól északra leengedek a tengerbe egy csomagot. Ennyitvállaltam.

– Nem vállalta volna ezt sem, ha nem lenne képes más dolgokra is.– Én nem viszem be Marseille-be. Nem kockáztatom meg, hogy

őrnaszádokba fussak. A vízirendőrség járőrei ott cirkálnak az egészkikötőben; a kábítószervadászok eszelősek. Vagy fizet nekik az ember,vagy húsz évre eltűnik egy zárkában. Akkor az a fizetség.

– Ez tehát azt jelenti, hogy Marseille-ben papírokhoz juthatok. Magameg segíthet ebben.

– Ezt nem mondtam.– De mondta. Egy bizonyos szolgáltatásra van szükségem, s ez a

szolgáltatás olyan helyen található, ahová maga nem akar elvinni. Attólmég a szolgáltató ott van. Maga mondta.

– Mit mondtam?– Azt, hogy Marseille-ben beszélhetünk, ha a maga segítsége nélkül

eljutok oda. Csak mondja meg, hová menjek.A halászhajó kapitánya a férfi arcát fürkészte; nehezen szánta el magát,

de végül döntött.– Van egy kávéház a rue Sarrasinen, a régi kikötőtől délre: Le Bouc de

Mer. Ma este kilenc és tizenegy között ott leszek. Pénzre lesz szüksége,előleget is kell adni.

– Mennyit?– Ezt már alkudja ki azzal az emberrel, akivel majd beszél.– Kell, hogy legyen valami fogalmam az összegről.– Olcsóbb, ha egy meglévőiratot kell javítani, máskülönben lopni kell

egyet.– Már megmondtam: van útlevelem.A kapitány vállat vont.– Ezerötszáz, kétezer frank. Meddig vesztegetjük még az időt?A férfi kitapogatta a derekára kötött viaszosvászon csomagot. Marseille-

ben eszerint anyagi csőd vár rá – gondolta –, de ott várja a megváltoztatottútlevél is, amely megnyitja a Zürichbe vezetőutat.

– Majd megoldom – jelentette ki, s maga sem értette, mitől olyanmagabiztos. – Akkor hát ma este.

A kapitány a homályosan megvilágított partvonalat fürkészte.– Kijjebb nem sodródhatunk. Most már a saját szakállára csinálja

tovább. És ne feledje: ha nem találkozunk Marseille-ben, maga sohasemlátott engem, én sohasem láttam magát. A matrózaim sem látták.

– Ott leszek. Le Bouc de Mer, rue Sarrasin, a régi kikötőtől délre.– Isten kegyelmével – mondta a kapitány, és jelt adott a

kormánykeréknél álló matróznak; a motor feldübörgött a hajó gyomrában.– Még valami: a Le Bouc vendégei nem szoktak hozzá a párizsi kiejtéshez.A maga helyében eltorzítanám.

– Köszönet a tanácsért – mondta a férfi. Aztán átvetette lábát a hajóoldalán, és leereszkedett a vízbe. Hátizsákját a felszín fölött tartva tapostaa vizet. – Viszlát este – tette hozzá valamivel hangosabban, s fölpillantott ahalászhajó feketén tornyosuló oldalára.

A fedélzeten senki sem mutatkozott; a kapitány rég elment a korlátmellől. Csak a hajótestnek ütődőhullámok csobbanása és a hajómotorokfojtott zaja hallatszott.

Most már a saját szakállára csinálja tovább.Megborzongott, megperdült a hideg vízben, testével a part felé fordult,

eszébe jutott, hogy oldalúszással jobb felé kell igyekeznie, a jobb oldalisziklacsoport irányába. Ha a kapitány jól ismeri az itteni viszonyokat, azáramlás kiviszi a még láthatatlan fövenyes partszakaszra.

És így is történt: érezte, hogy a felszín alatti áramlás lehúzza meztelenlábát a homokba, így azután az utolsó harminc métert tette meg alegnehezebben. De a vitorlavászon hátizsák, amelyet továbbra is magasana feje fölé tartott a hullámtörésben, viszonylag száraz maradt.

Néhány perc múlva már a hangafűvel benőtt dűnén kuporgott; a hajnalelsőfénye áttört az éjszakai égen. Tudta, hogy egy óra múlva felkel a nap,s neki akkor már úton kell lennie.

Kioldotta hátizsákját, elővett egy pár bakancsot, vastag harisnyát, egyösszegöngyölt, durva szövésű vászoninget. Valamikor, előéletébenmegtanulta, hogyan kell a helyet maximálisan kihasználva csomagolni; ahátizsákban sokkal több holmi fért el, mint amennyi az avatatlan szemszámára lehetségesnek látszott. Hol tanulta meg ezt? Miért? Újabb megújabb kérdések tolultak az agyába.

Fölállt, kilépett az alsónadrágjából, amelyet dr. Washburn adott neki.Kiteregette száradni a fűre; a trikóját is lehúzta, azt is kitette száradni.Amikor ott állt meztelenül a dűnén, felszabadult öröm járta át, amibeazonban a gyomra közepe tájáról kiinduló tompa fájdalom vegyült. Tudta,ez a fájdalom nem egyéb, mint félelem. S azt is tudta, honnan ered afelszabadult öröm. Kiállta az elsőpróbát. Az ösztöneire hallgatott, és tudta,mit kell mondania, hogyan kell reagálnia. Egy órával korábban még nemvolt közvetlen úti célja, csak tudta, hogy Zürichbe kell eljutnia, de azzal istisztában volt, hogy határokat kell átlépnie, s eleget kell tennie a kutató

hivatalos szemek követelményeinek. A nyolcéves útlevél annyiranyilvánvalóan nem az övé, hogy erre még a legkorlátoltabb bevándorlásitisztviselőis rájönne. S még ha sikerülne is bejutnia ezzel az útlevéllelSvájcba, valahogyan ki is kell jutnia az országból; minden újabbmozzanattal megsokszorozódna a lelepleződés valószínűsége. Ebbe nemnyugodhat bele. Most még nem, amíg nem tud többet. A válaszokZürichben rejlenek, neki szabadon kell utaznia, s kicsikarta egy halászhajókapitányától, hogy tegye ezt számára lehetővé.

Maga nem tehetetlen. Meglátja, rátalál az útra.Még éjfél előtt kapcsolatot teremt valakivel, hogy egy profi alakítsa át

Washburn útlevelét hiteles úti okmánnyá. Ez lesz az elsőkonkrét lépés, deelőbb még tisztáznia kell a pénz kérdését. Az orvostól kapott kétezer frankkevés; talán még az útlevélre sem elegendő. És azzal is mit ér, ha nem tudutazni? Pénz. Pénzt kell szereznie. Ezt alaposan át kell gondolnia.

Kirázta a hátizsákból előhúzott holmit, belebújt, és beerőltette lábát abakancsba. Azután hanyatt dőlt a homokban, és az egyre gyorsabbanvilágosodó égboltra meredt. Nemcsak egy újabb nap, őis megszületett.

La Ciotat keskeny, kövezett utcáit járta, sorra belépett az üzletekbe,leginkább csak azért, hogy az eladókkal beszélgessen. Sajátos érzés volt,hogy része az emberek társadalmának, s nem a tengerből kihúzott,ismeretlen, bitang jószág. Eszébe jutott a kapitány tanácsa, és torokhangonkezdett franciául beszélni, így azután a városon átutazó, közömbösidegennek tekintették.

Pénz.La Ciotat-nak volt egy kerülete, amely szemmel láthatóan gazdag

vásárlókört szolgált ki. Az üzletek itt tisztábbak voltak, az áru drágább, ahal frissebb, a hús minőségileg messze meghaladta azt, amit a városkabevásárlóközpontjában lehetett beszerezni. Még a zöldségfélék iscsillogtak; sok Észak-Afrikából és Közel-Keletről származó egzotikusimportáru kellette magát. Az egész kerület olyan volt, mintha Párizs vagyNizza egy negyede telepedett volna le egy szürke, part menti városperemén. Egy kis kávéházat, amelynek bejárata egy kockaköves utcavégéről nyílott, gondosan nyírt pázsitcsík választott el a mindkét oldalánsorakozó üzletektől.

Pénz.Belépett egy henteshez; nyomban észrevette, hogy a tulajdonos

barátságtalan, lekicsinylőpillantással méregeti. Egy középkorú házaspártszolgált ki, beszédükből és viselkedésükből úgy tűnt, hogy egy városon

kívüli birtokon lehetnek háztartási alkalmazottak. Szabatosan, kurtán éskövetelőzően beszéltek.

– A múlt héten a borjúhús szinte ehetetlen volt – jelentette ki a nő. –Most igyekezzen jobbat adni, vagy kénytelen leszek Marseille-bőlrendelni.

– Tegnap este pedig – tette hozzá a férfi – a márki közölte velem, hogya bárányborda nevetségesen vékony volt. Ismétlem: három és fél centilegyen, semmivel sem vékonyabb.

A tulajdonos sóhajtott, vállat vont, alázatosan elnézést kért ésbiztosította a házaspárt, hogy ezúttal nem lesz kifogás az áruja ellen. Azasszony a férjéhez fordult, s hangja semmivel sem csengett kevésbéparancsolóan, mint amikor a henteshez beszélt.

– Várd meg a csomagokat és rakd be a kocsiba. Bemegyek afűszereshez, ott találkozunk.

– Természetesen, drágám.Az asszony elindult kifelé – akár egy beképzelt, begyes galamb.

Mihelyt kilépett a bolt ajtaján, a férje a henteshez fordult, viselkedésemerőben megváltozott. Szertefoszlott a fennhéjázás, mosoly terült el azarcán:

– Ez is csak olyan nap, mint a többi, igaz-e, Marcel? – mondta, és egycsomag cigarettát halászott ki a zsebéből.

– Volt jobb, volt rosszabb. Tényleg túl vékony volt a borda?– Úristen, dehogyis. A márkinak mindegy, mit eszik. De tudja, az

asszony boldog, ha panaszkodom.– Hol van most a trágyadomb márkija?– Itt hever részegen a szomszédban, a kávé házban, várja Toulonból a

kurvát. Délután majd nekem kell bejönnöm érte a városba, fölszedem ésbecsempészem a márkinőelől az istállóba. Addigra már képtelen lesz akormánykerék mögé ülni. Ilyenkor Jean-Pierre szobáját használja, akonyha fölött, hiszen tudja.

– Hallottam róla.A Jean-Pierre név hallatán Washburn páciense hátrafordult a

szárnyaspulttól. Automatikus reflex volt, de a mozdulat a hentes eszébejuttatta az idegent.

– Mi az? Mit akar?– Én... – Itt volt az ideje, hogy a férfi félretegye torokhangú

franciaságát.– Nizzai barátaim ajánlották önt – mondta olyan előkelőkiejtéssel,

mintha valami elegáns fogadáson szólalt volna meg.

– Ó? – A hentes villámgyorsan módosította elsőítéletét az idegenről.Vevőkörében, kiváltképpen a fiatalok között, akadtak, akik társadalmihelyzetükkel szöges ellentétben szerettek öltözni. A közönséges baszk ingéppenséggel divatos volt ekkortájt. – Most érkezett, uram?

– A hajómat itt javítják, ma délután már nem érünk Marseille-be.– Mivel lehetek szolgálatára?A férfi elnevette magát.– Talán a konyhafőnökömére! Én ugyanis nem merészelnék

beavatkozni a munkájába. Később majd benéz magához, de elárulhatom,hogy azért van rá némi befolyásom.

A hentes és a barátja jót nevettek.– Mindjárt gondoltam, uram – mondta a bolt tulajdonosa.– Egy tucat fiatal kacsára lenne szükségem, és mondjuk, tizennyolc

szelet vesepecsenyére.– Természetesen meglesz, uram.– Helyes. Egyenesen önhöz küldöm majd a séfemet. – A középkorú

férfihoz fordult. – Egyébként, önhibámon kívül meghallottam... nem,kérem, ne aggódjék. Csak nem az a félkegyelműd'Ambois a magamárkija? Úgy emlékszem, valaki említette, hogy itt lakik a környéken.

– Dehogyis, uram – felelte az inas. – Nem ismerem D'Ambois márkit.Én Chamford márkiról beszéltem. Nagyon finom úriember, uram, dekomoly problémái vannak. Sok baj van a házasságával, uram. Nagyon sok,és ez nem is titok.

– Chamford? Igen, azt hiszem, találkoztunk már valahol. Meglehetősenalacsony fickó, ugye?

– Nem, uram. Voltaképpen eléggé magas. Úgy nézem, nagyjából olyantermetű, mint ön.

– Valóban?

A férfi gyorsan földerítette a kétemeletes kávéház különbözőbejárataités belsőlépcsőit roquevaire-i termékszállítónak adta ki magát, aki mégnem ismeri új útvonalát. Két lépcsősor vezetett a második emeletre: azegyik a konyhából, a másik közvetlenül a kis előtérbe nyíló utcai bejáratmellett: ezt a lépcsőt használták az emeleti mosdókba igyekvővendégek.Volt ott egy ablak is, amelyen-keresztül kívülről meg lehetett figyelnibárkit, aki ezt a lépcsőt használta, s a férfi biztosra vette, hogy ha elégideig vár, megpillant majd két felfelé tartó személyt. Kétségtelenül külön-külön fognak érkezni, egyik sem igyekszik majd valamelyik mosdóba,hanem egy, a konyha fölötti hálószobába. A férfi azon tűnődött, vajon a

csöndes utcácskában parkoló drága kocsik közül melyik lehet de Chamfordmárkié. Bármelyik legyen is az, a középkorú inasnak a hentesboltból nemvolt mitől tartania, gazdája nem fogja ma vezetni.

Pénz.A nővalamivel egy óra előtt érkezett. Viharfrizurás szőke volt, erős

mellén feszült a kék selyemblúz, hosszú, napbarnított lábával kecsesenlépdelt tűsarkú cipőjében, combja és ringó csípője kirajzolódott testhezsimuló fehér szoknyája alatt. Lehet, hogy Chamford-nak sok a problémája– gondolta a férfi –, de jó az ízlése.

Húsz perccel később az ablakon át megpillantotta a fehér szoknyát; alány felment az emeletre. Nem telt el hatvan másodperc, s egy másik alaktöltötte be az ablakkeretet: egy fehér arc alatt egy blézer és egy sötét színűnadrág settenkedett óvatosan föl a lépcsőn. A férfi számolta a perceket;remélte, hogy de Chamford márkinak van órája.

Kerülve a feltűnést, vitorlavászon hátizsákját a szíjánál fogva, a férfivégigballagott a macskaköves ösvényen a vendéglő bejáratához. Azelőtérben balra fordult, elnézést kérve elnyomakodott a lépcsőn fölfelécaplató idősebb férfi mellett, fölért a második emeletre, ott ismét balrafordult, végighaladt az épület végébe, a konyha fölé vezető hosszúfolyosón. Elhaladt a mosdók előtt, s a keskeny folyosó legvégén egy zártajtóhoz ért. Ott hátát a falnak vetve mozdulatlanná dermedt.Visszapillantott, s megvárta, míg az idősebb vendég a mosdóhoz ér, ésmiközben lehúzza nadrágjának villámzárját, belép.

A férfi – ösztönösen, voltaképpen nem is gondolkodva – fölemelte apuha hátizsákot és odanyomta az ajtó közepéhez. Nyújtott karral erősenodaszorította, hátralépett, majd bal vállát egyetlen gyors mozdulattal azsákba fúrta; amint az ajtó felpattant, leeresztette jobb kezét és megragadtaaz ajtó élét, mielőtt az nekivágódott volna a falnak. Odalenn a vendéglőbensenki sem hallhatta meg az erőszakos behatolás tompa zaját.

– Jézus Mária! – sikoltotta a lány. – Ki ez?– Csönd legyen!De Chamford márki lefordult a szőke nőmeztelen testéről, és az ágy

széléről legurulva elterült a padlón. Bohózatba illőfigurának látszott: mégrajta volt a keményített fehér ing, a csomóra kötött nyakkendő, lábánfekete selyem térdharisnya – ezenkívül semmi. A nőmagára rántotta atakarót, és tőle telhetően mindent megtett, hogy enyhítse a kínos helyzetet.

A férfi pattogva rendelkezett.– Ne kiabáljanak. Senkinek sem lesz bántódása, ha pontosan követik az

utasításaimat.

– Magát a feleségem bérelte föl! – kiáltotta Chamford hadarva,révedezőszemmel. – Én többet fizetek magának!

– Elfogadom kezdetnek – válaszolta Washburn doktor páciense. –Vegye le az ingét és a nyakkendőjét. A zokniját is. – A márki csuklójáncsillogó aranyórát pillantott meg. – Az óráját is.

Néhány perc múlva befejeződött az átváltozás. A márki öltözéke nemillett ugyan egészen rá, de senki sem tagadhatta, hogy az öltöny finomanyagból készült, s hogy a szabása is kiváló. Az óra Girard Perregauxmárkájú volt, Chamford tárcájában pedig több mint tizenháromezer franklapult. A kocsikulcsok szintén lenyűgözőek voltak: finom ezüstötvözetbőlkészült, monogramos fejrészbe ágyazták őket.

– Az isten szerelmére, adja ide a maga ruháit! – könyörgött a márki,mert kínos helyzetének képtelensége még az alkoholködön is áthatolt atudatáig.

– Sajnálatomra, ezt nem tehetem meg – felelte a betolakodó, azutánfölnyalábolta mind a sajátját, mind a szőke nőruháit.

– Az enyémet nem viheti el! – kiáltotta a nő.– Mondtam már, hogy csak halkan beszéljen.– Rendben van, rendben van – folytatta a nő–, de nem teheti meg,

hogy...– De megtehetem. – A férfi körülnézett a szobában; az ablak melletti

íróasztalon telefon állt. Odalépett és kitépte a zsinórt a készülékből. –Senki sem fogja zavarni magukat – tette hozzá, és fölvette a hátizsákot.

– Ezt nem ússza meg, tudja-e! – csattant föl Chamford. – Ezt nem visziel szárazon! A rendőrség majd megtalálja!

– A rendőrség? – csodálkozott a behatoló. Valóban úgy gondolja, bölcsdolog lenne, ha fölhívná a rendőrséget? Hivatalos jelentést kellene írni,amelyben részleteznék a körülményeket. Nem vagyok biztos benne, hogyez jó ötlet. Azt hiszem, jobban járna, ha megvárná, amíg az a fickó késődélután eljön magáért és becsempészi magát a márkinőelől az istállóba.Mindent egybevetve, őszintén úgy hiszem, ezt kellene tennie. Biztosvagyok benne, jobb mesét tud feltálalni annál, ami itt történt. És nyugodtlehet: én nem fogom megcáfolni.

Az ismeretlen ezzel kilépett a szobából, s behúzta maga mögött az ajtót.

Maga nem tehetetlen. Meglátja, rátalál az útra.Eddig valóban rátalált az útra, de az egész kissé rémisztővolt. Mit is

mondott Washburn? Visszatérnek majd az ismeretei és a képességei... Nemhiszem azonban, hogy ezeket valaha is képes lesz össze függésbe hozni

bármivel a múltjában. A múlt. Miféle múlt az, amely kifejlesztette benneaz elmúlt huszonnégy órában alkalmazott képességeket? Hol tanult megvillámgyors rúgásokkal és kalapáccsá összefonódó ujjakkalmegnyomorítani és megbénítani ellenfeleket? Honnan tudja, hogypontosan hová kell elhelyezni az ütéseket? Ki tanította meg arra, hogyrátapintson a bűnöző észjárására, s kiprovokálja, elérje vonakodóegyüttműködését? Miért van százszázalékosan meggyőződve róla, hogyösztönei helyesen működnek? Hol tanulta meg fölismerni az azonnalizsarolás lehetőségét egy hentesboltban véletlenül meghallott beszélgetésalapján? De talán lényegesebb ennél a habozás nélküli döntés, hogy végreis hajtsa a bűntényt. Úristen, hogyan is tehette ezt?

Minél inkább küzd ellene, minél jobban kínozza magát, annál rosszabblesz.

Figyelmét az útra és de Chamford márki Jaguárjának mahagóniszerelvényfalára összpontosította. Az ott sorakozó műszereket nemismerte, az efféle kocsik alapos ismerete nem bukkant előa múltjából. Úgyvélte, ez is fogódzót ad neki.

Nem egészen egy óra múlva áthajtott egy széles csatorna fölött ívelőhídon, s tudta, hogy megérkezett Marseille-be. Kocka alakú kis kőházak atengerből kimeredősziklatömbökként szegélyezték az utat; keskeny utcák,falak mindenütt – a régi kikötőkülsőövezete. Mindez ismerős volt,mégsem ismerte. A messzi távolban, a várost övező egyik hegyenkirajzolódtak a katedrális körvonalai; élesen látta Szűz Mária szobrát is atorony csúcsán. Notre-Dame-de-la-Garde. Beugrott a név; ezt már láttavalamikor – és mégsem látta.

Úristen! Elég volt!Perceken belül beért a város lüktetőforgalmú központjába, végighajtott

a zsúfolt La Canebiére-en, a rengeteg előkelőüzlet között; a délutáni napsugarait mindkét oldalon színezett kirakatüvegek verték vissza, az út kétoldalán a járdákon végestelen-végig kávéházak napernyős asztalaisorakoztak. Befordult balra, a kikötőfelé tartott; raktárak meg gyárak éselkerített telepek mellett hajtott el, ahol autókat tároltak, hogy majdelszállítsák őket északra a saint-etienne-i, lyoni és párizsibemutatótermekbe. S délre, a Földközi-tenger túlsó partjára.

Ösztön! Kövesd az ösztönödet! – zakatolt az agyában. Semmit semhagyhatott figyelmen kívül. Minden eszközt azonnal föl lehet használni: akőis értékes, ha el lehet hajítani, egy járműis, ha valakinek szüksége vanrá. Kiválasztott egy telepet, ahol nemcsak új, hanem használt kocsikat islátott – mindegyik drága volt. Leállította kocsiját a járdaszegély mellett és

kiszállt. A kerítés mögött barlangszerű kis garázst talált; szófukar,munkaruhás szerelők szerszámmal a kezükben járkáltak fel-alá.Komótosan körbejárta belül a garázst, amíg meg nem pillantott egy férfit,csíkos öltönyben. Az ösztöne azt súgta neki, ez az őembere, őt kellmegszólítania.

Még tíz percet sem tartott – az ügylet csak minimális magyarázkodástigényelt –, s máris megoldódott egy Jaguár eltűnése Észak-Afrikába,csupán a motorszámokat kellett reszelővel eltüntetni. Az ezüstmonogramos kulcsok hatezer frankért, Chamford gépkocsija értékéneknagyjából egyötödéért cseréltek gazdát. Washburn doktor páciense ezutántaxiba ült, s arra kérte a sofőrt, vigye egy zálogkölcsönzőhöz, desemmiképpen sem olyanhoz, aki túl sokat kérdezősködik. A dolog világosvolt – Marseille-ben voltak. Egy félóra múltán az arany Girard Perregauxmár eltűnt a férfi csuklójáról, egy Seiko órát és nyolcszáz frankot kapottérte cserébe. Mindennek az értékét a gyakorlati felhasználhatósága szabtameg: az óra ütésálló volt.

Ezt követően egy közepes méretűáruházba tért be a La Canebiéredélkeleti részén. Fehérneműt, ingeket és konfekcióöltönyöket választott, apróbafülkéből már új ruhában távozott; a nem rá szabott sötét blézert megnadrágot otthagyta a fülkében.

A földszinti bőrdíszműosztályon kiválasztott egy puha bőrkoffert, ebberakta a vásárolt ruhaneműket és a hátizsákját. Egy pillantást vetett újórájára: ötre járt az idő. Itt az ideje – gondolta –, hogy valami kényelmesszálloda után nézzen. Voltaképpen már napok óta nem aludt tisztességesen,pihenésre volt szüksége, mielőtt el indul találkájára a rue Sarrasinbe, egyLe Bouc de Mer nevűkávéházba, ahol megállapodhat egy ennél sokkaltafontosabb találkozót illetően.

Hanyatt dőlt az ágyon, a mennyezetre meredt; az utcai lámpákhunyorgása szabálytalan, táncoló fénymintákat rajzolt a sima, fehérfelületre. Marseille-ben gyorsan beköszönt az est, s ezzel egyidejűleg afelszabadultság érzése lett úrrá a férfin. Mintha a sötétség óriási takarólenne, amely kirekeszti a túl sokat és túl gyorsan megmutató rideg, vakítónappali fényt. Megint megtudott valamit önmagáról; éjszakamagabiztosabb. Akár egy éhenkórász macska, inkább sötétben indulkörútjára. Volt ebben azonban valami ellentmondás, s ezt is fölismerte: azIle de Port Noirban töltött hónapok során szenvedélyesen, szintekiéhezetten vágyott a napfényre, hajnalonként leste, mikor jelenik mármeg, s alig győzte kivárni, hogy kiszorítsa a sötétséget.

Sok minden történik vele; változásokon megy át.Sok minden máris megtörtént. Olyan események, amelyek bizonyos

fokig cáfolták azt az elgondolást, hogy éjszaka eredményesebben lehetportyázni. Tizenkét órája még egy halászhajó fedélzetén volt a Földközi-tengeren, csak a célját tudta, és mindössze kétezer frank volt a derekáhozszíjazva. Kétezer frank, ami nem egészen ötszáz amerikai dollár, a szállodaelőcsarnokában kifüggesztett napi árfolyam alapján. Most pedig több rendnagyon is elfogadható öltönye van, egy meglehetősen drága szálloda ágyánheverészik, vagyona pedig valamivel több mint huszonháromezer frank,amelyet de Chamford márki tárcájában őriz. Huszonháromezer frank...közel hatezer amerikai dollár.

Honnan jött, hogy képes ilyesmiket véghezvinni?Elég volt!

A rue Sarrasin olyan ősi utca volt, hogy bármely más városbanlátványosságszámba menőműemlékké nyilvánították volna ezt a széles,téglával kirakott passzázst, amely évszázadokkal később épített utcákatkötött össze. De Marseille-ben vagyunk: itt az újkori együtt él a régivel, smindkettőkényszeredetten feszeng az új mellett. A rue Sarrasin legföljebbötven-hatvan méter hosszú lehetett, utcai lámpái nem voltak; a kikötőfelőlbehömpölygőköd óhatatlanul megrekedt itt a kőfalak között. Ez a félreesőutca, eszményi találkozóhelyül szolgált olyan emberek számára, akik nemkívántak tanúkat rövid tárgyalásaikhoz.

Az egyetlen fény- és hangforrás a Le Bouc de Mer volt. A kávéháznagyjából a széles átjáró közepe tájáról nyílott, helyiségei valaha atizenkilencedik században hivatalként szolgáltak. Több kis szoba közfalátlebontották, hogy kialakítsák a nagy ivót, ahol asztalokat helyeztek el, denagyjából ugyanannyi szobácskát meg is tartottak a kevésbé nyilvánostalálkozók lebonyolítására. Ez volt a kikötőválasza a La Canebiére mentielegáns vendéglők magántermeire, s az itteni vendégek társadalmipozíciójához illően a szobákon csupán függönyök voltak, ajtók nem.

A férfi átnyomakodott az asztalok között, átvágta magát a sűrűfüstfellegeken, elnézést mormolva került meg imbolygó halászokat, részegkatonákat és kifestett arcú kurvákat, akik pihenéssel bíztató ágyakra és újmeg új kliensekre vadásztak. Sorra benézett a kamrácskákba, mint egytársait keresőmatróz, mígnem rábukkant a halászhajó kapitányára. Azasztalnál még egy férfi ült. Sovány volt és sápadt arcú, résnyireösszehúzott szemmel kémlelt fölfelé, akár egy kíváncsi menyét.

– Üljön le – mondta a kapitány. – Korábbra vártam.

– Azt mondta, kilenc és tizenegy között. Most háromnegyed tizenegyvan.

– Ha már elhúzta az időt, kifizetheti a whiskyt.– Boldog örömmel. Rendeljen valami tisztességes italt, ha tartanak itt

ilyesmit.A sovány, sápadt arcú férfi elmosolyodott. Minden simán fog menni –

gondolta.Simán is ment. Természetesen közölte, hogy a szóban forgó útlevél a

világ legnehezebben hamisítható okmánya, de igen gondos munkával,kiváló felszereléssel és művészi hozzáértéssel megoldható a dolog.

– Mennyibe kerül?– Ez a szaktudás és az ilyen felszerelés nem olcsó mulatság. Kétezer-

ötszáz frank.– Mikor vehetem át?– A gondos munka, a művészi kivitelezés időt kíván. Három-négy

napot. S akkor a művészt nagyon meg kell szorítani; magánkívül lesz.– Fizetek még ezer frankot, ha holnap megkaphatom.– Reggel tízre meglesz – egyezett bele sietve a sápadt arcú. – Inkább

zsebre vágom a szidalmakat.– Meg az ezrest – szakította félbe a kapitány.– Mit csempészett ki Port Noirból? Gyémántokat?– Tehetséget – válaszolta a férfi. Komolyan gondolta, bár maga sem

értette, amit mondott.– Egy fényképre lesz szükségem – szólalt meg az összekötő.– Egy árkád alatt csináltattam – mondta a férfi, és ingzsebéből négyzet

alakú kis fényképet húzott elő. – Azzal a drága fölszereléssel biztos megtudják csinálni, hogy élesebb legyen.

– Jó öltöny – jegyezte meg a kapitány, miközben átnyújtotta a képet asápadt arcú férfinak.

– Jó a fazonja – bólogatott Washburn betege.Megegyeztek a reggeli találkozó helyében, a férfi kifizette az italokat, a

kapitánynak pedig az asztal alatt odacsúsztatott ötszáz frankot. A tárgyalásbefejeződött; a megrendelőkilépett a szobácskából, és a zsúfolt, rekedthangokkal és sűrűfüsttel teli ivón keresztül az ajtó felé igyekezett.

Olyan gyorsan, annyira hirtelen és váratlanul történt, hogy szinte nem ismaradt ideje gondolkodni. Csak reagálni.

Az összeütközés a véletlen műve volt, de a rámeredőtekintet egyáltalánnem volt közömbös: a szempár döbbenetet, hitetlenkedést, már-márhisztériát tükrözött.

– Nem! Úristen, nem! Ez nem lehet... – Az idegen belevetette magát atömegbe, a férfi azonban utánaugrott és megmarkolta a vállát.

– Várjon csak egy percet!Az idegen visszafordult, s egy villámgyors mozdulattal lelökte magáról

a férfi kezét.– Maga?! Maga halott! Nem élhette túl...– Túléltem. Maga mit tud?Az idegen arca eltorzult, dühödten rángatózó izomköteggé vált, szeme

bandzsított, száját kitátotta, zihálva kapkodott levegőután, vicsorított éskivillantak állati agyarakra emlékeztetősárga fogai. Hirtelen előkapott egykést; a kiugró penge kattanása még az ivó zajában is hallható volt. Karjaelőrelendült, a penge a markolatot szorongató kéz meghosszabbításakéntdöfött a férfi gyomra felé.

– Most úgyis végzek veled! – sziszegte.A férfi előrelendülőjobb alkarja olyan volt, akár egy óriási inga, amely

félresöpör útjából minden tárgyat. Őmaga megperdült, bal lábát magasrarúgta, sarka belefúródott támadója medencecsontjába.

– Cse-száh. – Koponyájában fülsiketítően visszhangoztak a szavak.A támadó három ivócimbora közé tántorodott, kése a földre hullott.

Többen kiáltozni kezdtek, mindenünnen férfiak rohantak oda, s kézzel-ököllel szétválasztották a verekedőket.

– Takarodjatok!– Máshol verekedjetek!– Semmi kedvünk, hogy ránk jöjjön a rendőrség, ti részeg rohadékok!A dühös, durva marseille-i nyelvjárás elnyomta a Le Bouc de Mer

hangzavarát. A férfi beszorult a vendégek közé; még látta, amintmerénylője átfurakszik a tömegen és ágyékát fogva nyomakodik a kijáratfelé. A súlyos ajtó kivágódott, és a támadó kirohant a sötét rue Sarrasinre.

Valaki, aki halottnak vélte, vagy aki holtan akarta látni, megtudta, hogyél.

4.

Az Air France Zürichbe tartó Caravelle gépének turistaosztályánminden hely foglalt volt; a keskeny üléseket még kényelmetlenebbé tette arepülőgépet dobáló légörvény. Egy anya karjában fölsikoltott egycsecsemő, más gyerekek nyöszörögtek, bár igyekeztek visszafojtani rémült

kiáltásaikat, amikor szüleik mosolyogva nyugtatgatták őket, holott ők semvoltak éppen nyugodtak. A legtöbb utas azonban csöndben ült, igaz,néhányan láthatóan gyorsabban kortyolgatták whiskyjüket a szokásosnál.Egyesek, de ilyenek csak kevesen voltak, kényszeredetten, összeszorulttorokkal nevetgéltek; ez a hamis kérkedés nem hogy elleplezte volna,inkább még jobban elárulta bizonytalanságukat. A szörnyű repülőútmindenkinek mást juttatott az eszébe, de senki sem vonhatta ki magát arettegés szülte gondolatok hatása alól. Ha az ember kilencezer méterrel aföld felett repül egy zárt fémcsőben, sebezhetővé válik. Egyetlenelnyújtott, sivító zuhanással úgy csapódhat be a földbe, mint egyágyúgolyó. A jellegzetes rettegéssel jellegzetes kérdések is járnak: vajonakkor mire gondolhat az ember? És hogyan reagálna?

Washburn doktor betege megkísérelt választ találni ezekre a kérdésekre– úgy érezte, ennek jelentősége lenne a számára. Ablak melletti ülése volt,szemét a repülőgép szárnyára szegezte, figyelte, hogyan hajlik és vibrál aszéles fémfelület a szélrohamok kegyetlen lökései következtében. Alégáramlatok összecsaptak, engedelmességre kényszerítve az emberkézgyártotta csövet, mintegy figyelmeztetve a parányi hatalmaskodókat, hogynem mérkőzhetnek meg a természet mérhetetlen szeszélyeivel. Elég, ha anyomás csak egy parányival meghaladja a rugalmassági tűréshatárt, és aszárny máris megroppan, kiszakad a gép testéből, és cafatokra tépveszóródik szét a szélrózsa minden irányába, és sivítva-vijjogva zuhan amélybe.

Vajon mit tenne? Mire gondolna? Érezne-e bármit is a haláltól és afeledéstől való legyűrhetetlen rettegésen kívül? Tudta, hogy most erre kellösszpontosítania, ez volt az a feladat, amit Washburn nem győzötthangsúlyozni Port Noirban. Felötlöttek benne az orvos szavai: "Havalamikor megfigyelhet valamilyen stresszhelyzetet, és van rá ideje, tegyenmeg minden magától telhetőt, hogy beleélje magát ebbe a helyzetbe. Alehetőlegszabadabban asszociáljon; hadd töltsék meg az agyát szavak ésképek. Ezekben esetleg találhat támpontokat."

A férfi továbbra is mereven bámult kifelé az ablakon, tudatosan próbálta tudattalanjából meríteni, szemét az üvegen túli természeti erőktombolására szegezte, szinte lepárolta a mozgást, és némán megtett mindentőle telhetőt, hogy a tudatában szavak és képek merüljenek fel.

Sötét volt, szél süvöltését hallotta, dobhártyarepesztő, szakadatlansüvöltést, amely addig erősödött, míg úgy érezte, szétrobban a feje. A feje...A szél vadul ostorozta fejének és arcának bal oldalát, égette a bőrét, arrakényszerítette, hogy húzza fel a bal vállát, így próbáljon védekezni... A bal

váll. A bal kar. A karját magasra emelte, bal kezének kesztyűs ujjai valamifémnek a szélét markolták, jobb kezével... egy szíjat szorongatott; egyszíjba kapaszkodott, és várt valamire. Egy jelre... egy villanásra, vagyarra, hogy valaki a vállára tegye a kezét, vagy mindkettőre. Egy jelre. Ésmegkapta a jelzést. Ugrott. Bele a sötétbe, az űrbe, teste dülöngélt,kifacsarodott, valami elragadta, bele az éjszakai égbe... Ejtőernyővelugrott!

– Rosszul van?Őrült képzelődése megszakadt; a mellette ülőutas idegesen megfogta a

bal karját, amelyet magasra emelve tartott; ujjai, mintha ellenállnánakvalaminek, szétfeszültek és görcsösen meredtek a semmibe. Jobb alkarját amellére szorította, keze a zakóját markolta, gyűrte-gyömöszölte a szövetet.Homlokáról patakzott a veríték – megtörtént. Az a valami egy villanásraőrülten, élesen megvilágosodott.

– Pardon – mondta, és leeresztette a karját. Csak egy rossz álom volt –tette hozzá báván.

A vihar elült, a Caravelle visszanyerte egyensúlyát. A meggyötörtlégikisasszonyok arcára visszatért a természetes mosoly, miközben azutasok még döbbenten meredtek egymásra, ők ismét megkezdték akiszolgálást.

Washburn doktor betege a környezetét vizslatta, de semmifélekövetkeztetésre sem jutott. Úgy érezte, elemésztik azok a képek, amelyekoly élesen rajzolódtak ki lelki szemei előtt, a hangok, amelyeket olyvilágosan hallott. Kiugrott egy repülőgépből... éjszaka... az ugráshoz kelletta jelzés és a szíjak. Biztos, hogy ejtőernyővel ugrott. De hol? Miért?

Ne gyötörd magad – mondta magában.Már csak azért is, hogy elterelje gondolatait erről az őrültségről, zakója

belsőzsebébe nyúlt, elővette és kinyitotta megváltoztatott útlevelét. Amintaz várható volt, megtartották a Washburn nevet; meglehetősen hétköznapinév. A Geoffrey R.-t azonban George P.-re javították át, a törléseket és aritkításokat mesteri hozzáértéssel oldották meg. Ugyancsak szakértőrevallott a fénykép beillesztése: még csak nem is emlékeztetett egy olcsógyorsfényképre.

A személyazonossági számok természetesen merőben különböztek azeredetiektől, mintegy szavatolva, hogy nem okoznak majd riadalmat ahatárőrség számítógépében. Akkor legalábbis még nem, amikor az útlevéltulajdonosa először mutatja be úti okmányát ellenőrzésre – ettől fogvaminden felelősség a vásárlóé. Azért kerül annyiba ez a garancia, amennyitő fizetett a művészi munkáért és a felszerelésért, mert az útlevél

elkészítéséhez kapcsolatok kellettek az Interpolon és a beutazási ellenőrzőhatóságokon belül is. Szerte az európai határállomásokon...vámtisztviselőket, számítógépszakértőket vesztegettek meg rendszeresenezért a létfontosságú információért; hiba nemigen fordult elő.

George P. Washburn: nem volt ínyére ez a név. A George P. csupán egylépéssel távolodott el a Geoffrey R.-től, attól az embertől, akit felőrölt amenekülés, az önmagától való menekülés kényszere. S pontosan ez volt az,amit Washburn doktor betege semmiképpen sem akart; őaz életét isodaadta volna, hogy megtudja, kicsoda is ővalójában.

Valóban akarta?Mindegy. A válasz Zürichben rejlett...– Hölgyeim és uraim. Hamarosan leszállunk Zürich repülőterén.Ismerte a szálloda nevét: Carillon du Lac. Ösztönösen ezt a nevet

mondta be a taxisofőrnek. Olvasta valahol? Vagy pedig ott látta arepülőgépülések támláinak rugalmas hálóiba dugott valamelyikÜdvözöljük Zürichben!-prospektusban?

Nem. Emlékezett a szálloda előcsarnokára, ismerősnek tűnt a súlyos,sötét, fényezett faborítás meg a zürichi tóra nyíló hatalmas tükörüvegablakok is. Valamikor járt már itt; ott állt, ahol most áll – szemközt amárványlapos recepciópulttal –, valamikor nagyon régen.

Mindezt megerősítették a pult mögött álló tisztviselő szavai. Úgyhatottak rá, mint egy robbanás.

– Örülök, hogy ismét látom, uram. Nagyon rég nem járt nálunk.Valóban? Mennyi időtelt el azóta? Miért nem szólít a nevemen? Az

Isten szerelmére. Nem ismerem magát! Nem ismerem magamat! Segítsen!Nagyon kérem, segítsen rajtam!

– Hát igen, gyorsan múlik az idő– felelte. – De tenne nekem egyszívességet? Megrándítottam a csuklómat, nemigen tudok írni. Legyenszíves, töltse ki a bejelentőmet, s majd megpróbálom valahogy aláírni.

Visszafojtotta a lélegzetét. Mi van, ha a pult túloldalán az az udvariastisztviselőmegkéri, ismételje meg, vagy éppenséggel betűzze a nevét?

– Hogyne, természetesen. – A tisztviselő maga felé fordította abejelentőkartont és írni kezdett. – Nem kívánja fölkeresni szállodánkorvosát?

– Talán később. Most nem. – A tisztviselőfolytatta a rovatok kitöltését,végül fölemelte a kartotéklapot, s megfordította, hogy a vendég aláírhassa.

Mr. J. Bourne. New York N. Y., USA.Csak bámulta a papírt, a betűk szinte kővé dermesztették,

megbabonázták. Volt már neve – ha nem is teljes. És lakóhelye is, egy

ország, egy város.J. Bourne. John? James? Joseph? Minek a rövidítése a J.?– Valami baj van, Herr Bourne? – kérdezte a tisztviselő.– Baj? Nem, dehogy. – Megfogta a tollat, s még éppen jókor eszébe

jutott, hogy fájdalmat kell tettetnie. Nem lesz gyanús, ha nem írja ki akeresztnevét? Nem, pontosan úgy írja majd alá magát, ahogyan atisztviselőkitöltötte a bejelentőt.

Mr. J. Bourne.A lehetőlegtermészetesebben kanyarította oda a nevét, hagyta, hogy

gondolatai szabadon száguldjanak, hadd merüljenek fel benne a név láttánbármiféle gondolatok vagy képek. De semmi sem történt, csupán odaírt apapírra egy ismeretlen nevet. Nem érzett semmit.

– Már aggódni kezdtem, mein Herr – mondta a tisztviselő. – Arragondoltam, talán tévedtem. Forgalmas hetünk volt, főleg a mai nap volt az,De hát teljesen biztos voltam a dolgomban.

S mi van, ha valóban tévedett? Mr. J. Bourne New York Cityből, azEgyesült Államokból azonban nem kívánt töprengeni ezen az eshetőségen.

– Soha még csak fel sem merült bennem, hogy kételkedjem azemlékezőtehetségében... Herr Stossel – felelte Washburn doktor betege apult bal oldalán, a falon függőügyeletesi táblára pillantva; a pult mögöttálló férfi a Carillon du Lac igazgatóhelyettese volt.

– Nagyon kedves öntől. – Az igazgatóhelyettes előrehajolt. –Gondolom, most is a szokásos feltételeket óhajtja itt-tartózkodása során?

– Talán némi változtatással – válaszolta J. Bourne. – Korábban miben ismaradtunk?

– Bárki telefonál vagy érdeklődik ön után a recepción, annak azt kellmondanunk, hogy nem tartózkodik a szállodában, majd nyombantájékoztatnunk kell erről önt. Az egyetlen kivétel a New York-i cége. ATreadstone Hetvenegy Corporation, ha nem csal az emlékezetem.

Újabb név! S ezt egyetlen tengerentúli hívással ellenőrizheti.Lassanként összeállnak a töredékek. Kezdett visszatérni a jó hangulata.

– Jó lesz így. Nem fogok megfeledkezni róla, milyen remekül végzi adolgát.

– Zürichben van, uram – vont vállat az udvarias férfi. – Ön mindigroppant nagyvonalú volt, Herr Bourne. Londiner!

Miközben Washburn doktor betege a boy nyomában belépett a liftbe,több dolgot is tisztázott magában. Van már neve, s az is kiderült, miértjutott oly gyorsan eszébe a Carillon du Lac igazgatóhelyettesének. Vanhazája, állandó lakóhelye és cége, amely alkalmazza – legalábbis

alkalmazta. S valahányszor Zürichbe érkezett, bizonyos elővigyázatosságirendszabályokat tettek, hogy megóvják a váratlan vagy nemkívánatoslátogatóktól. S ez volt az, amin fönnakadt. Az ember vagy körültekintőenvédi magát, vagy sehogy. Miféle valóságos haszon származhat egy ennyirelaza, sebezhető, áttörhető szűrőrendszerből? Silánynak, értelmetlennektűnt, mint amikor a gyerekek bújócskáznak: Hol vagyok? Keressél meg!Mondok valamit jó hangosan, hogy nyomra vezesselek!

Nem vallott profira, márpedig ha az elmúlt negyvennyolc órábanegyáltalán megtudott valamit önmagáról, az az volt, hogy ővalóban profi.Igaz, fogalma sem volt, milyen területen, de a státus vitathatatlan volt.

A New York-i telefonközpontos hangja időnként teljesen elhalkult egyvonalhiba következtében. Az információja azonban dühítően egyértelművolt. S végleges.

– Semmiféle ilyen nevű vállalatot nem tartunk nyilván, uram.Utánanéztem a legfrissebb telefonkönyvekben, még a titkos számokjegyzékében is, de Treadstone Hetvenegy Corporation nem létezik, sőtnem találtam semmit, ami akárcsak hasonlítana a Treadstone névre ésszámok következnének utána.

– Talán elhagyták a számokat, hogy megrövidítsék a nevet...– Nem szerepel semmiféle ilyen nevű cég vagy vállalat, uram.

Ismétlem, ha lenne valami kiegészítőneve, vagy meg tudná adni, milyenterületen tevékenykedik a cég, ez további segítséget jelenthetne.

– Semmi mást nem tudok, csak a nevet, Treadstone Hetvenegy, NewYork City.

– Sajátos hangzású név ez, uram. Bizonyos vagyok benne, hogy haszerepelne a névsorban, könnyűlenne megtalálni. Sajnálom.

– Nagyon köszönöm a fáradságát – mondta J. Bourne és letette akagylót. Semmi értelme folytatni a kérdezősködést, a név nyilván valamirejtjel; szavak, amelyeket egy hívó fél továbbit, hogy eljusson egymáskülönben megközelíthetetlen szállóvendéghez. S e szavakat bárkifelhasználhatja, függetlenül attól, honnan telefonál, így azután lehet, hogya New York helymegjelölésnek sincsen semmi jelentősége. A Zürichtőlsok ezer kilométerre lévőtelefonközpontos szerint legalábbis valóbansemmi jelentősége nem volt.

A férfi a komódhoz lépett; korábban oda rakta be a tárcáját és a Seikoórát. Zsebre vágta a levéltárcát, az órát pedig fölcsatolta a csuklójára. Atükörbe nézve halkan megszólalt.

– J. Bourne, amerikai állampolgár, New York City lakosa vagy, s

nagyon valószínű, hogy a nulla-hét-tizenhét-tizenkettő-nulla-tizennégy-huszonhat-nulla számok sorsdöntők lesznek a számodra.

Ragyogóan sütött a nap, sugarai átszűrődtek az előkelőBahnhofstrassefáin, visszaverődtek az üzletek kirakatain, és fekete árnyéktömbökethoztak létre ott, ahol a nagybankok épületei útjukat állták. Ezen az utcánegymás mellett élt a szolidság és a pénz, a biztonság és a harcias gőg, azelszántság és egy árnyalatnyi könnyelműség. Washburn doktor betege nemelőször ment végig ezen az utcán.

Kényelmesen lépkedve eljutott a Bürkli Platzra, ez a tér a zürichi tóra,annak számos mólójára és a nyári hőségben virágba borult, hatalmaskoszorúkra emlékeztető, parkokkal szegélyezett partjára nyílt. Képzeletbenlátta maga előtt e parkokat, egyre újabb képek merültek fel benne, deegyetlen gondolat, egyetlen emlék sem.

Visszafordult a Bahnhofstrasséra: ösztönösen tudta, hogy aGemeinschaft Bank szürkésfehér kőből emelt épülete ott van a közvetlenközelben. Az ellenkező oldalon volt, mint amelyen percekkel előbbvégighaladt; szándékosan kerülte el. A súlyos üvegajtóhoz lépett, éskezével megnyomta a középső táblát. A jobb oldali ajtó könnyedlendülettel kinyílott, s őott állt a barna márványpadlón; régebben is álltmár itt, de a kép nem volt annyira éles, mint a többi. Valami szorongásfogta el, hogy talán jobb lenne kerülni a Gemeinschaftot.

De már nem visszakozhatott.– Jó napot, uram. Mit parancsol? – A férfin aki ezt kérdezte tőle, zsakett

feszült, a gomblyukába tűzött virág méltóságának jelképeként piroslott.Franciául beszélt, amit ügyfele öltözéke magyarázott – Zürichben még azalacsony beosztású kis senkik is jó megfigyelők.

– Személyes természetű, bizalmas üzleti megbeszélnivalóm van –válaszolt angolul J. Bourne, s ismét enyhe meglepetéssel tapasztalta,mennyire természetesen ejti ki e szavakat. Két oknál fogva beszélt angolul:kíváncsi volt a férfi arckifejezésére, amikor rádöbben tévedésére, továbbáki akarta zárni a félreértésnek még a lehetőségét is a következőórában.

– Elnézést, uram – mondta a férfi, és kissé felhúzta a szemöldökét,miközben szemügyre vette az ügyfél felöltőjét. – A felvonó bal kéz felévan, második emelet. A tisztviselő a segítségére lesz. Az említetttisztviselő rövidre nyírott hajú, teknőckeretes szemüveget viselő,középkorú férfi volt; arca merev, szeme fagyosan kíváncsi.

– Általában személyes természetű, bizalmas üzleti ügyei vannak nálunk,uram? – kérdezte, megismételve ügyfele szavait.

– Így van.

– Szabadna kérnem az aláírását – mondta a tisztviselő, s az ügyfél elétett egy ív Gemeinschaft fejléces céges papírt, aminek a közepén kétegyenes vonal húzódott.

Az ügyfél megértette: név nem szükségeltetik, a kézírásos számokhelyettesítik a nevet...

Washburn doktor betege leírta a számokat; ellazította a kezét, hogykönnyed legyen a kézírása. Visszaadta a papírlapot a tisztviselőnek, akialaposan szemügyre vette, majd fölállt, és egy ajtósor felé mutatott, aholhomályos üvegű, keskeny ajtók sorakoztak.

– Lenne szíves befáradni és várni a negyedik szobában, uram?Hamarosan jelentkezik önnél valaki.

– A negyedik szoba?– Balról a negyedik ajtó. Automatikusan zárul.– Szükség van erre?A portás meglepett pillantást vetett rá.– Mindez az ön kívánságának megfelelően történik, uram – felelte

udvariasan, de hangjából némi meglepetés is kiérződött. – Ez három nullásszámla. A Gemeinschaftnál az a szokás, hogy az ilyen számláktulajdonosai telefonon előre jelzik jövetelüket, hogy egy privát bejáratnálvárhassuk őket.

– Tudom – hazudta Washburn betege színlelt könnyedséggel. –Csakhogy nagyon sietős a dolgom.

– Közlöm ezt az ellenőrzéssel, uram.– Az ellenőrzéssel? – Mr. J. Bourne, az egyesült államokbeli New York

Cityből nem tudta palástolni aggodalmát; a szó riasztó hatással volt rá.– Az aláírás-ellenőrzési osztállyal, uram. – A hivatalnok megigazította

szemüvegét, a mozdulattal fedezte az íróasztala felé tett lépést, leeresztettkeze alig néhány centire volt csak egy konzoltól.

– Javaslom, várakozzék a négyes szobában, uram. – A javaslat nemkérés, hanem parancs volt, a tisztviselő tekintete határozott utasítástfejezett ki.

– Miért is ne? De legyen szíves, mondja meg nekik, hogy siessenek.A férfi a negyedik ajtóhoz ment, kinyitotta és belépett. Az ajtó

automatikusan bezárult mögötte, hallotta a zár kattanását. J. Bourne ahomályos ablaküvegre pillantott; nem egyszerűablaktábla volt, a felszínealatt vékony acél sodronyháló feszült. Ha betörné, bizonyára megszólalnaegy riasztóberendezés. Zárkában van, várnia kell, amíg szólítják.

A kis szoba borítása és bútorzata egyébként ízléses volt: egymás mellettkét bőrfotelt látott egy miniatűr heverővel szemben, amelynek két oldalán

egy-egy antik asztal állt. A szoba túlsó végéből egy második ajtó nyílt, aszürke acélajtó meghökkentőkontrasztot alkotott a szoba berendezésével.Az asztalokon friss hetilapok és újságok hevertek három nyelven.Washburn betege leült és a Herald Tribune párizsi kiadásába temetkezett.Hiába olvasta azonban a nyomtatott szavakat, jelentésük nem jutott el atudatáig. Bármely pillanatban szólíthatják; másra sem tudott gondolni, csakarra, hogyan manőverezzen a következőpercekben. Manőverezni kell,emlékezet nélkül, egyedül az ösztöneire hagyatkozva.

Nagy sokára nyílt az acélajtó, és egy sasorrú, gondosan fésült, ősz hajú,karcsú férfi lépett be. Arca azt fejezte ki, minden vágya, hogy aszakértelmére igényt tartó, vele egyenrangú ügyfél szolgálatára lehessen.Kezet nyújtott, és svájci hanglejtésű, kifinomult, édeskés angolsággalszólalt meg.

– Rendkívül örülök, hogy találkozhatom önnel.Elnézést kell kérnem a késedelemért, voltaképpen meglehetősen

humoros volt a dolog.– Milyen értelemben?– Attól tartok, meglehetősen meghökkentette Herr Königet. Ritkán

fordul elő, hogy egy háromnullás számla előzetes bejelentés nélkülérkezzék. Tudja, König úr megcsontosodott modorú, ami szokatlan, azvalósággal tönkreteszi a napját. Az enyémet viszont általában felderíti.Walther Apfel a nevem. Lépjen be, kérem.

A banktisztviselőelengedte ügyfele kezét, és az acélajtó felé mutatott.A szomszédos szoba a zárka meghosszabbítása volt: sötét faborítás, súlyos,kényelmes bútorok; a Bahnhofstrasséra nyíló széles ablak előtt hosszúíróasztal állt.

– Sajnálom, hogy gondot okoztam neki – mondta J. Bourne. – Csupánarról van szó, hogy nagyon sietek.

– Igen, ezt említette. – Apfel megkerülte az íróasztalt, és az előtte állóbőrkarosszék felé bólintott. – Kérem, foglaljon helyet. Egy-két formalitás,s máris rátérhetünk az ügyre.

Mindketten leültek, a banktisztviselőmég ugyanabban a pillanatbanfölemelt egy fehér, kapcsos írótáblát, és előrehajolva átnyújtotta aGemeinschaft ügyfelének. A táblára újabb céges papírlap volt felerősítve,de ezen két egyenes vonal helyett tíz vonal volt: közvetlenül a cégjelzésalatt volt az első, az utolsó pedig alig pár centire a papír aljától húzódott.

– Lenne szíves aláírni. Öt is elég lesz.– Nem értem. Az előbb már megtettem.– Méghozzá igen sikeresen. Az ellenőrzés visszaigazolta.

– Akkor minek kell megismételnem?– Az aláírás oly mértékben begyakorolható, hogy egyetlen szignálás

akár el is fogadható. Ám ha többször megismételjük az aláírást, s ha aznem hiteles, bizonyos hibák adódnak. A grafológiai letapogató nyombankimutatja e hibákat, de hát önnek bizonyára nem kell ezzel törődnie. –Apfel mosolyogva egy tollat tett le az asztal szélére. Meg nekem sem, hogyőszinte legyek, de König ragaszkodik hozzá.

– Óvatos ember – jegyezte meg J. Bourne. Fogta a tollat és elkezdettírni. Már a negyedik sorba is belefogott, amikor a bankár közbevágott.

– Ennyi elég is lesz; a többi már valóban időpocsékolás. – Apfelkinyújtotta karját az írótábláért. – Az ellenőrzés azt közölte, hogy még csaknem is határeset. Ennek átvételekor kiadják a számlát. A papírlapot azíróasztala jobb oldalán lévőfémtok hasítékába helyezte, s megnyomott egygombot; éles fénysugár villant fel, majd nyomban ki is aludt. – Ezközvetlenül a letapogatóhoz továbbítja az aláírásokat – folytatta a bankár –, amely természetesen programozott. Ismét csak azt mondhatom, hogyőszintén szólva mindez kissé ostoba előírás. Nincs az a szélhámos, akihajlandó lenne megismételni az aláírást, tudván, hogy milyenelővigyázatossági szabályokkal dolgozunk.

– Miért ne? Ha már eljutott idáig, miért ne kockáztatná meg?– Ebbe az irodába csupán egyetlen bejárat, kifelé pedig csupán egyetlen

kijárat vezet. Bizonyára hallotta a zár kattanását a várószobában.– Meg láttam az üvegben az acélhálót – tette hozzá J. Bourne.– Akkor hát érti. A leleplezett szélhámos kelepcébe esne.– És ha fegyvere van?– Önnél nincs fegyver.– Senki sem kutatott át.– Dehogyisnem! A felvonó! Négy különbözőszögből. Ha fegyver lett

volna önnél, a lift az elsőés a második-emelet között leállt volna.– Csuda óvatosak.– Szeretnénk ügyfeleink szolgálatára lenni. – Megcsördült a telefon. –

Igen? – szólt a kagylóba Apfel. – Jöjjön be. – A bankár egy pillantást vetettügyfelére. – Megérkezett a számladossziéja.

– Gyorsan ment.– Herr König már jó néhány perce fölkérte, csupán a letapogató

feloldójelére várt. – Apfel kihúzott egy fiókot és elővett egy kulcskarikát.Biztosan csalódott. Mérget vett volna rá, hogy valami nincsen rendjén.

Kinyílt az acélajtó, s belépett a kinti tisztviselő; fekete fémtokot hozott,az íróasztalra helyezte, közvetlenül egy tálca mellé, amelyen egy üveg

ásványvíz és két pohár állott.– Jól érzi magát Zürichben? – kérdezte a bankár; láthatóan csak a

csöndet akarta megtörni.– Nagyon is. A szobám a tóra nyílik. Szép kilátás, nagyon békés,

csöndes.– Remek – mondta Apfel, és egy pohár ásványvizet töltött az

ügyfelének.Herr König távozott, az ajtó bezárult, a bankár pedig ismét rátért az ügy

érdemi részére.– A számlája, uram – mondta, és kiválasztott egy kulcsot a karikáról. –

Megengedi, hogy kinyissam a tok zárját, vagy inkább maga kívánja eztmegtenni?

– Csak rajta. Nyissa fel.A bankár fölpillantott.– Azt kérdeztem, kinyissam-e a zárat, nem azt, hogy felnyissam-e a

tokot. Ez nem az én jogköröm. Nem is igen vállalnám a felelősséget.– Miért nem?– Mert fel van tüntetve benne az ön személyazonossága, nem tartozik az

én hatáskörömbe, hogy erről tudomást szerezzek.– És ha mondjuk üzleti tranzakciót kívánnék? Ha azt kívánnám, hogy

pénzt utaljanak át, küldjenek valaki másnak?– Elég lenne, ha egy kivételi űrlapra rávezetné a számaláírását.– Vagy ha egy másik bankba kívánnám átutalni, nem Svájcba? Saját

magamnak?– Ehhez már név kellene. Ilyen körülmények között a személyazonosság

már az én felelősségemés hatásköröm lenne.– Nyissa fel.A banktisztviselőmegtette. Washburn doktor betege visszafojtotta a

lélegzetét, gyomorszájába éles fájdalom nyilallt. Apfel hatalmascsíptetővel összefogott kimutatásköteget emelt ki. Bankárszeme a felsőlapok jobb oldali oszlopára tévedt, bankári arckifejezése változatlanmaradt, bár nem egészen. Alsó ajka egy parányit elhúzódott, szája sarkaráncot vetett, azután előrehajolva átnyújtotta a papírlapokat atulajdonosuknak.

A Gemeinschaft-fejléc alatt a gépelt szavakat angol nyelven írták,hiszen nyilvánvalóan ez volt az ügyfél anyanyelve.

Számla: 0-2-17-12-0-14-26-0

Név: a törvényes előírások és a tulajdonos rendelkezése szerint titkosHozzáférhetőség: lepecsételt külön borítékbanA betét jelenlegi összege: 7 500 000 frank

Washburn betege a számösszegre meredve lassan engedte ki a levegőt.Az imént még azt hitte, mindenre fel van készülve, de erre nem volt. Ennélfélelmetesebbet nem tapasztalt az elmúlt öt hónapban. Az összeg durvánszámítva is meghaladta az ötmillió amerikai dollárt.

5 millió dollár!Hogyan? Miért?Érezte, hogy remegni kezd a keze, de úrrá lett felindulásán, és

végiglapozta a befizetési bizonylatokat: Rengeteg tétel volt, hatalmasösszegekről szóltak, egy sem volt kevesebb háromszázezer franknál; azegyes befizetések között öt-nyolc hét telt el, az elsőhuszonhárom hónapjatörtént. Elérkezett a kimutatás legalsó tételéhez; vagyis az elsőbefizetéshez. Egy szingapúri bank utalta át az összeget – ez volt alegnagyobb tétel: 5 175 000 svájci frankra átváltott kétmillió-hétszázezermalajziai dollárról szólt.

A számlakivonat alatt egy másik boríték körvonalait tapintotta ki, amelysokkal rövidebb volt, mint maga a kimutatáslap. Fölhajtotta a papírt; afekete keretes borítékon gépelt szavakat látott.

Azonosítás: A tulajdonos felbontásáraJogi korlátozások: Felbontás – bejegyzett hivatalok, Treadstone Hetvenegy

Corporation, a meghatalmazott a tulajdonos írásosmeghatalmazását mutatja be. Ellenőrizendő.

– Szeretném ezt ellenőrizni – jelentette ki az ügyfél.– Az ön tulajdona – felelte Apfel. – Biztosíthatom, senki sem nyúlt

hozzá.Washburn doktor betege kiemelte és megfordította a borítékot. A

ragasztós hátrész összefutó éleire a Gemeinschaft pecsétjét nyomták; adomború betűkhöz láthatóan nem nyúltak. Felszakította a hátrészt,kiemelte a kártyát és ezeket olvasta:

Tulajdonos: Jason Charles BourneCím: Nincs feltüntetveÁllampolgárság: USA

Jason Charles Bourne.A J. betűtehát Jasont jelöl! A neve Jason Bourne. A Bourne semmit

nem jelentett számára, a J. Bourne sem, de a Jason és a Bournekombinációjában mintha a helyükre ugrottak volna a homályos értelműmozaikok. Ezt már elfogadhatja – és el is fogadta. Ővolt Jason CharlesBourne, amerikai állampolgár. S mégis úgy érezte, vadul kalapál a szíve;fülében a halk rezgés dübörgéssé fokozódott, gyomrába éles fájdalomhasított. Mi ez? Miért érzi úgy, hogy most veti bele magát újra a sötétbe, afeketén örvénylővízbe?

– Valami baj van? – kérdezte Walther Apfel. Valami baj van, HerrBourne?

– Nincsen. Minden rendben van. A nevem Bourne. Jason Bourne.Vajon kiáltotta ezt? Vagy suttogta? Fogalma sem volt.– Van szerencsém ismerni önt, Mr. Bourne. A személyazonosságát

továbbra is bizalmasan kezeljük. Erre mint a Gemeinschaft Banktisztviselője a szavamat adom önnek.

– Köszönöm. Nos; úgy vélem, ennek a pénznek jelentős hányadát sajnosát kell utaltatnom. És ehhez az ön segítségére lesz szükségem.

– Megtiszteltetés lesz rám nézve. Készséggel állok a rendelkezésére,minden tőlem telhetősegítséggel vagy tanáccsal.

Bourne az ásványvizes pohár után nyúlt.

Apfel irodájának acélajtaja bezárult mögötte; néhány másodperc múlvakilép az ízlésesen berendezett előszobazárkából a fogadóterembe ésodamegy a felvonókhoz. Perceken belül kint lesz a Bahnhofstrassén, simmár neve, rengeteg pénze lesz, de ezentúl csak szorongást és zavart fogérezni.

Megtette. Dr. Geoffrey Washburn jóval több pénzt kap, mint amennyitaz általa megmentett élet megért. Kereken másfél millió svájci frankotutaltak át egy marseille-i banknak egy kódolt számlára, amely majd eljutIle de Port Noir egyetlen orvosához, anélkül, hogy Washburn nevétakárcsak egyszer is említenék vagy felfednék. Csupán az a dolga, hogyeljusson Marseille-be, közölje a kódot, és a pénz máris az övé. Bournejóízűen elmosolyodott; elképzelte Washburn arckifejezését, amikor kézhezveszi az összeget. A hóbortos, alkoholista orvos túláradóan boldog lettvolna tíz-tizenötezer font sterlinggel is, most meg több mint egymilliódollár üti a markát. Ez elegendőlesz vagy a gyógyuláshoz, vagy a teljespusztuláshoz, de hát erről már neki kell döntenie, ez az őproblémája.

Egy további, négy és fél millió frankos összeget egy párizsi, Rue

Madelein-i banknak utaltak át Jason C. Bourne nevére. Az átutalást aGemeinschaft hetente kétszer Párizsba indított futárpostájával küldték el,az okmányokhoz mellékelték az aláírási kártyák három másolatát. HerrKönig biztosította a főnökét és az ügyfelet, hogy az iratok három naponbelül Párizsban lesznek.

Az utolsó tranzakció viszonylag kisebb összegűvolt, százezer frankothoztak nagy címletekben Apfel irodájába, a kivételi igazolást aszámlatulajdonos számjegyes aláírásával ellenjegyezték.

A Gemeinschaft Bankban 1,4 millió frankos betét maradt –mindenképpen tekintélyes összeg.

Hogyan? Miért? Honnan?Az ügylet lebonyolítása összesen egy óra húsz percet igényelt;

mindössze egyetlen zavaró mozzanat merült fel a zökkenőmenteslebonyolítás során. Ezt, jellemző módon, König szolgáltatta,arckifejezésében ünnepélyes komolyság vegyült némi diadalérzettel.Telefonon beszólt ugyanis Apfelhez, aki be is hívatta; egy fekete kereteskis borítékot nyújtott át a főnökének.

– Une fiche – közölte vele franciául.A bankár felnyitotta a borítékot, kiemelt belőle egy kártyát,

tanulmányozta a lapra írt szöveget, majd a borítékot és a kártyát isvisszaadta Könignek.

– Betartjuk az előírásokat – mondta.König távozott.– Rám vonatkozott ez? – kérdezte Bourne.– Csak annyiban, ahogyan az az ilyen nagy összegek kifizetésekor

szokásos. Csupán bankelőírás. – És a bankár biztatóan rámosolygott. A zárkattant. Bourne kinyitotta a tejüveges ajtót és kilépett Herr Königmagánbirodalmába. Időközben két férfi érkezett oda, a fogadószoba túlsóvégében ültek. Mivel nem tartózkodtak homályos üvegablakú, elkülönítettzárkában; Bourne feltételezte, hogy egyiküknek sincsen három nullásszámlája. Eltűnődött, vajon aláírtak-e valamit, esetleg számsorokat, deabban a pillanatban, amint a felvonóhoz ért és megnyomta a hívógombot,minden kételye szertefoszlott.

A szeme sarkából figyelt fel a mozdulatra; König elfordította a fejét és akét férfi felé bólintott. Amint szétnyílt a lift ajtaja, fölálltak. Bournehátrafordult; a tőle jobbra lévőférfi kis rádiót vett előfelöltője zsebéből, sröviden, gyorsan beleszólt. A balra levőférfi az esőkabátjába süllyesztettea jobb kezét. Amikor újra előhúzta, pisztolyt szorongatott, egy 38-askaliberűfekete automatát, amelynek a csövéhez perforált henger volt

erősítve. Hangtompító. Mindketten az üres felvonóba hátráló Bourne feléindultak.

Megkezdődött a lidérces őrület.

5.

A felvonó ajtajai csukódni kezdtek; a rádiós férfi már bent állt,fegyveres társa vállal igyekezett szétfeszíteni a záródó ajtólapokat ésközben fegyverét Bourne fejére irányította.

Jason a félelem szülte hirtelen mozdulattal jobbra hajolt, azutánváratlanul fölrántotta a bal vállát, megperdült a tengelye körül, és sarkávaltelibe találta a fegyveres férfi kezét: a pisztoly a levegőbe repült, a férfipedig hanyatt kizuhant a liftből. Bourne villámgyors forgását befejezvevállát a másik férfi gyomrába fúrta, jobb kézzel megmarkolta a mellén azakóját, baljával pedig a falhoz szögezte a rádiót tartó kezét. A falnakvágta a férfit. A rádió a felvonó túlsó sarkába repült, és még esés közbenvalaki megszólalt franciául a hangszórójában.

– Henri? Mi van? Mi történt?Jason lelki szeme előtt feltűnt egy másik francia képe: egy már-már

hisztérikus férfié, akinek a szeme elképedt hitetlenséget tükrözött, egygyilkosjelölté, aki nem egészen huszonnégy órával korábban a Le Bouc deMerből kirohant a rue Sarrasin homályába. Az a férfi tehát nem vesztegetteaz idejét, üzenetet küldött Zürichbe: akit halottnak hittek, él. Nagyon is él.Öljétek meg! Bourne megragadta az előtte álló franciát, bal karjávalátkulcsolta a torkát, jobbjával a bal fülét tépte.

– Hányan vannak? – kérdezte franciául. – Hányan vannak odalent? Holvannak?

– Találd ki, te disznó!A lift félúton volt a földszinti előcsarnok felé. Jason lenyomta a férfi

fejét, majd ismét a falnak csapta. A francia fölordított és a padlóra csúszott.Bourne térdével a mellkasába rúgott, térdkalácsa egy pisztolytokbaütközött. Fölrántotta a férfi felöltőjét, benyúlt és egy rövid csövűpisztolythúzott elő. Átvillant az agyán, hogy valaki bizonyára kikapcsolta a felvonóriasztóberendezését. König. Ezt nem felejti el, majd ha megint HerrKönigről lesz szó; nem lép fel nála semmiféle emlékezetkihagyás. Apisztoly csövét a francia nyitott szájába nyomta.

– Mondd meg, vagy szétlövöm a koponyádat!

A férfi a torka mélyéről nyöszörgött. Bourne kihúzta a francia szájábóla pisztoly csövét, s most az arcának nyomta.

– Ketten. Egy a lifteknél, egy meg odakint a járdán, a kocsinál.– Miféle kocsi?– Egy Peugeot.– A színe?A felvonó lassított, már-már megállt.– Barna.– És a pasas az előcsarnokban. Mi van rajta?– Nem tudom...Jason pisztolyával halántékon vágta a férfit.– Jobban teszed, ha emlékezel!– Fekete kabát...A lift megállt, Bourne balra rántotta a franciát; az ajtó szétnyílt. Balról

egy sötét esőkabátos, aranykeretes szemüveges férfi egy lépést tett előre. Alencsék mögül vizslató szeme fölismerte, miről van szó; a francia arcán vércsurgott. A férfi fölemelte az addig az esőkabátja zsebébe rejtett kezét, ésegy újabb hangtompítós automata pisztoly meredt a marseille-i célpontra.

Jason nagy lendülettel kilökte maga előtt az ajtón a franciát. Háromgyors, pattogó hang hallatszott, a francia fölkiáltott és egy végső,torokhangú tiltakozással szétdobta a karját. Háta ívben megfeszült, azutána márványpadlóra zuhant. Az aranykeretes szemüvegű férfitől jobbrafölsikoltott egy nő, azután több férfi összevissza kiáltozni kezdett:

– Segítség! Rendőrség!Bourne tudta, hogy a franciától megszerzett pisztolyt nem használhatja:

nem volt hangtompítója, a lövés dörrenése elárulná. A pisztolyt felöltőjezsebébe csúsztatta, megkerülte a sikoltozó nőt, azután megragadta azegyenruhás liftkezelővállát, sarkon perdítette a rémült embert és nekilöktea sötét esőkabátos gyilkosnak.

Az előtérben vad pánik tört ki, miközben Jason a bejárati üvegajtó felérohant. A zsakettes köszönőember, aki másfél órája eltévesztette az ügyfélanyanyelvét, belekiáltott valamit egy falitelefonba, mellette egyegyenruhás őr előretartott fegyverrel állta el a kijáratot; eddig a zűrzavarosjelenetet figyelte, de most már csak Jasonra összpontosított. Bourneszámára egyszeriben létkérdéssé vált, hogyan kerülhet ki innen. Kerülte azőr szemét, szavait inkább telefonáló társához intézte.

– Az aranykeretes szemüveges férfi! – ordított rá. – Őaz! Láttam!– Micsoda? Ki maga?– Walther Apfel barátja vagyok! Figyeljen rám! Az az aranykeretes

szemüveges, fekete esőkabátos férfi volt!A bürokraták észjárása évezredek óta nem változott: amint meghallják

egy fölöttesük nevét, teljesítik a parancsot. A Gemeinschaft fogadótisztviselője is azonnal az őrhöz fordult.

– Hallotta, mit mondott! A szemüveges férfi. Az aranykeretesszemüveges!

– Igenis, uram!Az őr előreugrott.Jason már lépett is az üvegajtó felé. A jobb oldali szárnyat kinyitotta és

hátrapillantott. Tudta, hogy ismét rohannia kell, de azt már nem tudta,vajon a barna Peugeot mellett odakint a járdán várakozó férfi fölismeri-e, sgolyót röpít-e a fejébe.

Az őr elrohant egy fekete esőkabátos férfi mellett, akin – a többiemberrel ellentétben – pániknak nyoma sem látszott, s akin semmiféleszemüveg nem volt. Az illetőmost meggyorsította lépteit és a bejárat, azazBourne felé igyekezett.

Odakinn a járdán az egyre fokozódó zűrzavar volt Jason fedezéke. Abankból már segítségért telefonáltak, egyre hangosabbá vált a szirénákvijjogása, amint a rendőrkocsik a Bahnhofstrassén a bank felé robogtak.Bourne a járókelők közé vegyülve néhány lépést tett jobb felé, azutánhirtelen megiramodott, befurakodott a kíváncsi tömegbe, majdmeghúzódott egy áruház bejáratában, és érdeklődve figyelte a járdaszegélymellett parkoló gépkocsikat. Meglátta a Peugeot-t, látta a mellette állóférfit, aki kezét vészjóslóan a felöltője zsebébe süllyesztette. Nem telt beletizenöt másodperc, és a Peugeot vezetője mellett ott termett a feketeesőkabátos férfi. Szemén újra ott volt az aranykeretes szemüveg, s mosthunyorogva igyekezett alkalmazkodni, ismét élessé vált látásához. A kétférfi néhány gyors szót váltott, miközben szemükkel pásztázták aBahnhofstrassét.

Bourne megértette a zavarukat. Mivel a pánik legkisebb jele nélkülsétált ki a Gemeinschaft üvegajtaján a tömegbe, és egyetlen lépést semfutott, a Peugeot vezetője nem ismerte föl a Marseille-ben azonosított éskivégzésre kijelölt célpontot.

Az első rendőrkocsi akkor ért a helyszínre, amikor az aranyszemüvegkeretes férfi éppen kibújt az esőkabátjából és begyömöszölte aPeugeot nyitott ablakán. Bólintott a vezetőnek, aki bemászott a kormánymögé, és beindította a motort. A gyilkos levette a szemüvegét, és olyasmittett, ami még Jason számára is meglepetés volt: gyors léptekkelvisszasietett a bank üvegajtajához és csatlakozott a befelé rohanó

rendőrökhöz.Bourne figyelte, amint a Peugeot elkanyarodik a járdaszegélytől, és

elszáguld a Bahnhofstrassén. Az áruház bejárata előtti tömeg oszlanikezdett, sokan a bank üvegajtaja felé nyomultak, a nyakukat nyújtogattákegymás válla fölött, lábujjhegyre állva kémleltek befelé. A bankból egyrendőrtiszt lépett ki, egy kézmozdulattal hátrébb intette akíváncsiskodókat, s utat követelt a járdaszegélyhez. Miközben a tömegrekiáltott, egy mentőkocsi kanyarodott be a legközelebbi sarok felől,kürtjének hangja elvegyült a kocsi tetejéről élesen vijjogó szirénáéval,figyelmeztetve mindenkit, hogy húzódjon félre az útjából; a vezetőéppenaz eltávozott Peugeot által üresen hagyott helyre manőverezte betúlméretezett kocsiját. Jason nem kísérhette tovább figyelemmel azeseményeket. El kellett jutnia a Carillon du Lacba. Össze akarta szedni aholmiját, és el akart tűnni Zürichből, Svájcból – Párizsba.

Miért éppen Párizsba? Miért ragaszkodott ahhoz, hogy a pénzt Párizsbautalják át? Ez csak akkor ötlött az eszébe, amikor bent ült Walther Apfelirodájában, és elképedten meredt az elébe tárt kimutatás óriási összegeire,melyek meghaladták még a legmerészebb elképzeléseit is, olyannyira,hogy csak kábán, ösztönösen tudott reagálni. S az ösztönei súgták nekiPárizst. Mintha valamiképpen létfontosságú lett volna. De miért?

Ismét csak nem maradt erre ideje... Látta, hogy a mentősök egyhordágyat hoznak ki a bank ajtaján. Egy test hevert rajta, a feje letakarva.Bourne tisztában volt a kép jelentőségével: ha nem rendelkeznék azokkal aképességekkel, amelyekre nem ismer semmiféle értelmes magyarázatot,most őlenne a hordágyon.

Meglátott egy üres taxit a sarkon, és futni kezdett feléje. Ki kell jutniaZürichből; üzenet érkezett Marseille-ből, s a halott még mindig él: JasonBourne él. Öljétek meg! Öljétek meg Jason Bourne-t! Úristen, miért?

Azt remélte, a Carillon du Lac igazgatóhelyettesét ott találja majd arecepciópult mögött, de nem volt ott. Azután rájött, hogy elegendőlesz, haír neki pár sort. Hogy is hívják? Stosselnek? Igen, Stossel a neve. Hirtelentávozása semmiféle magyarázatot nem igényel, ötszáz frank pedig bővenelegendőlesz azért a néhány óráért, amit a Carillon du Lacban töltött, mega szívességért, amit Herr Stosseltól fog kérni.

Szobájába érve bedobta a borotváját még ki sem csomagolt bőröndjébe,ellenőrizte a franciától elszedett pisztolyt; bent hagyta felöltője zsebében.Azután leült az íróasztalhoz és megírta a levelet, amelyet Herr Stosseligazgatóhelyettesnek címzett. Beleírt egy mondatot, amely magától

értetődően jött a tollára, túlságosan is magától értetődően."...Lehet, hogy rövidesen érintkezésbe lépek önnel, azokkal az

üzenetekkel kapcsolatban, amelyeket előreláthatóan ideküldenek majdnekem. Remélem, nem okoz gondot önnek, hogy figyelemmel kísérje, és anevemben átvegye ezeket."

Ha bármilyen üzenet érkezne ugyanis a megfoghatatlan TreadstoneHetvenegytől, tudni akar róla. S mivel ez Zürich, tudomást is fog szerezniróluk.

Egy ötszáz frankost tett az összehajtogatott szállodai levélpapírba, majdlezárta a borítékot. Aztán fogta a bőröndjét, kilépett a szobából és elindulta folyosón a felvonók felé. Négy lift volt; megnyomott egy gombot,közben hátranézett, mert eszébe jutott a Gemeinschaft. Senkit sem látott afolyosón. Megcsendült egy csengőés a harmadik lift fölött kigyulladt apiros lámpa. Elkapott egy lefelé menő liftet. Pompás. A lehetőleggyorsabban el kell jutnia a repülőtérre, ki kell jutnia Zürichből,Svájcból. Az üzenet egyértelművolt.

Szétnyílt a lift ajtaja. Egy vörösesbarna hajú nőmellett két fér fi állt;elhallgattak, bólintottak az újra beszállónak – észrevették a bőröndöt ésfélrehúzódtak –, aztán mihelyt összecsukódott az ajtó, folytatták abeszélgetést. Harmincas éveik derekán járhattak, halkan, gyorsan beszéltekfranciául; a nőhol az egyik, hol a másik férfira pillantott, mindkettőremosolygott és tűnődve nézett maga elé. Nyilván nem nagy horderejűdolgokról tárgyaltak. Félig-meddig komoly kérdés-feleleteikbe nevetgélésvegyült.

– Tehát a holnapi összegezések után hazautazik? – kérdezte a nőt abalján álló férfi.

– Még magam sem tudom biztosan. Értesítést várok Ottawából – feleltea nő. – Rokonaim vannak Lyonban, jó lenne találkozni velük is.

– Az elnökség – szólalt meg a jobbján álló férfi – képtelen lesz tízembert találni, aki hajlandó lenne egyetlen nap alatt összegezni ezt azistenverte konferenciát. Itt fogunk ülni egy hét múlva is.

– Brüsszel úgy sem hagyja jóvá – jegyezte meg mosolyogva az elsőférfi. – Túl drága a szálloda.

– Akkor feltétlenül költözzön át egy másikba mondta a második, éskihívó pillantást vetett a nőre. – Már alig vártuk, hogy megtegye, igaz-e?

– Maga őrült – mondta a nő. – Mindketten őrültek, ez az énösszegezésem.

– Maga nem az, Marie – vetette közbe az elsőférfi. – Úgy értem, nemőrült. Ragyogó volt a tegnapi előadása.

– A fenét – mondta a nő. – Rutinmunka, ráadásul még unalmas is volt.– Nem, dehogyis! – ellenkezett a másik férfi. Remek volt, biztos, hogy

remek volt, mert nem értettem belőle egy szót sem. De hát vannak másadottságaim.

– Őrült...A lift fékezett. Ismét az elsőférfi szólalt meg.– Üljünk az előadóterem utolsó sorába. Úgy is elkéstünk, Bertinelli már

beszél. Gondolom, nem mond semmi lényegeset. Azok az elméletek azerőszakolt ciklikus ingadozásokról már akkor elavultak, amikor aBorgiáknak elfogyott a pénzük.

– Jóval korábban – nevetett a vörösesbarna nő. – Már Caesar adóival. –Egy pillanatra elhallgatott, azután hozzátette: – De lehet, hogy már a punháborúk idején.

– Akkor hát az utolsó sorba – mondta a második férfi és karját nyújtottaa nőnek. – Ott nyugodtan alhatunk. Diavetítőt használ, sötét lesz.

– Nem, maguk ketten menjenek csak előre, néhány perc múlva én isjövök. El kell még küldenem néhány táviratot, s nem bízom atelefonközpontosokban, mindig elírnak valamit.

Szétnyílt az ajtó és a trió kilépett a liftből. A két férfi átlósan átvágott azelőcsarnokon, a nőpedig a recepció felé igyekezett. Bourne mögöttelépdelve szórakozottan elolvasta a néhány lépésre lévő háromlábúhirdetőtábla feliratát:

ÜDVÖZÖLJÜK A HATODIK VILÁGGAZDASÁGI KONFERENCIARÉSZTVEVŐIT!

A MAI NAPIREND:13 óra: JAMES FRAZIER, ALSÓHÁZI KÉPVISELŐ, NAGY-

BRITANNIA12. ELŐADÓTEREM18 óra: DR. EUGENIO BERTINELLI, MILÁNÓI EGYETEM,

OLASZORSZÁG7. ELŐADÓTEREM21 óra: AZ ELNÖK BÚCSÚVACSORÁJA,VENDÉG-ELŐADÓTEREM

– Ötszázhetes szoba. A telefonközpontos azt mondta, táviratom van.A vörösesbarna hajú nő, aki ott állt mellette a pult előtt, angolul beszélt.

De végtére is azt mondta az előbb, hogy üzenetet vár Ottawából. Kanadai.A recepciós ellenőrizte a rekeszeket, s egy távirattal tért vissza.

– Doktor St. Jacques? – kérdezte, és átnyújtotta a borítékot.– Igen. Nagyon köszönöm.A nőelfordult és kibontotta a táviratot. A recepciós Bourne elé lépett.– Uram?– Ezt az üzenetet szeretném itt hagyni Herr Stosselnek.A pultra tette a Carillon du Lac cégjelzésűborítékot.– Herr Stossel nem jön vissza reggel hat óráig, uram. Délutánonként

négy órakor távozik. Szolgálatára lehetek valamiben?– Nem, köszönöm. Csak arra kérem, feltétlenül adja ezt át neki –

mondta Jason. Aztán eszébe jutott: Zürichben van. – Nem sürgős – tettehozzá –, de feltétlenül választ várok. Majd reggel beszélek vele.

– Természetesen, uram.Bourne fogta a bőröndjét, és a szálloda előcsarnokán át elindult a kijárat

széles üvegajtósora felé. Több taxit látott várakozni a reflektorokkalmegvilágított védőtetőalatt. A nap már lenyugodott, Zürich sötétbe borult.De azért Európa minden nagyvárosába indultak még repülőjáratok, jóvaléjfél utánig...

Hirtelen megállt, visszafojtotta a lélegzetét, és úgy érezte, minthamegbénult volna. Nem hitt a szemének, olyasmit látott az üvegajtón túl. Asor elején álló taxi elé egy barna Peugeot kanyarodott a felhajtóra. Kinyíltaz ajtaja és egy férfi lépett ki a kocsiból – egy fekete esőkabátos gyilkos,aki vékony, aranykeretes szemüveget viselt. A kocsi másik ajtaján még egyférfi kászálódott ki, de ez nem a bahnhofstrassei sofőr volt, aki nemismerte fel. Egy másik gyilkos: szintén esőkabát volt rajta, amelynek bőzsebe nagy tűzerejűfegyvert rejthetett. Az a férfi volt, aki ott ült aGemeinschaft Bank második emeleti várószobájában, az, aki 38-askaliberűpisztolyt rántott ki a felöltője alóli pisztolytokból.

Hogyan? Hogyan akadhattak a nyomára?... Azután eszébe jutott...Rosszullét környékezte. Annyira ártalmatlan, mellékesen odavetett mondatvolt!

Jól érzi magát Zürichben? – kérdezte Walther Apfel, miközben arravártak, hogy egy beosztott távozzék és ismét magukra maradjanak. –Nagyon is. A szobám a tóra nyílik. Szép kilátás, nagyon békés, csöndes.

König! König hallotta, amikor azt mondta, hogy a szobája a tóra nyílik.Hány olyan szálloda van, amelynek szobái a tóra nyílnak? Kiváltképpenolyan szállodák, amelyekben egy három nullás számlával rendelkezőszemély megszáll. Kettő? Három?... Tudatalattijából rég elfeledett nevekbukkantak fel: Carillon du Lac, Baur au Lac, Eden au Lac. Voltak mégmások is? Több név nem jutott eszébe. Milyen könnyen lehetett kizárásos

alapon leszűkíteni a kört! Milyen könnyedén vetette oda a szavakat!Milyen ostoba volt!

Erre most nincs idő. Késő. Akadálytalanul átlátott az üvegajtókon – de agyilkosok is. A második férfi észrevette. A Peugeot motorháztetője fölöttnéhány gyors szó hangzott el, megigazgattak egy aranykeretes szemüveget,kezek mélyedtek otromba nagy zsebekbe, ujjak kulcsolódtak láthatatlanfegyverekre. A két férfi megindult a bejárat felé, de az utolsó pillanatbankülönváltak és elhelyezkedtek az ajtósor két végén. A csapda bezárult; nemmenekülhetett ki.

Ezek vajon azt képzelik, hogy besétálnak egy zsúfolt szállodaielőcsarnokba és egyszerűen meggyilkolnak valakit?

Persze hogy azt. A tömeg és a zaj által fedezve nyugodtanmozoghatnak, két, három, négy, közvetlen közelről leadott, tompítotthangú lövés legalább annyira hatékony lenne, mint egy járókelőkkelzsúfolt téren állított kelepce fényes nappal; a lövések nyomán kitörőzűrzavarban könnyűszerrel egérutat nyerhetnek.

Nem engedheti, hogy a közelébe férkőzzenek! Hátrálni kezdett,gondolatok cikáztak át az agyán, de fölháborodása mindennél erősebb volt.Hogy merészelik? Miért gondolják, hogy nem kér azonnal védelmet, nemordít rendőrökért? S egyszeriben megvilágosodott számára a válasz –éppannyira dermesztővolt, mint maga a kérdés. A gyilkosok tökéletesentisztában voltak azzal, amit ő csak gyanított: nem igényelhet ilyenvédelmet – nem fordulhat a rendőrséghez. Jason Bourne-nak kerülnie kella találkozást minden hatósággal... Miért? Őt is üldözik?

Úristen, de miért?Egy-egy előrenyújtott kéz belökte a két üvegajtót, egy-egy zsebre vágott

pedig fegyvert markolt. Bourne megfordult, felvonókat, ajtónyílásokat,folyosókat látott – nyilván tucatnyi úton ki lehet jutni a szállodából.

De vajon valóban ki lehet-e jutni? Vajon a tömegben átfurakodógyilkosok nem tudnak-e még valamit, amit őcsak feltételez? Lehet, hogy aCarillon du Lacnak csupán két vagy három kijárata van, amelyeketkönnyűszerrel megfigyelés alatt tarthatnak kívülről, s könnyen csapdáváváltoztathatnak, hogy lemészárolják a magányosan menekülőférfit?

Egy magányos férfit! Egy magányos férfi eltéveszthetetlen célpont. Detegyük fel, hogy nincs egyedül. Tegyük fel, hogy van vele valaki. Kétember nem egy ember, de egyetlen ember számára egy további személymár álcázás – kiváltképpen tömegben, kiváltképpen este, márpedig mosteste van. Az elszánt gyilkosok mindig vigyáznak, nehogy tévesen öljenek;nem könyörületből, hanem gyakorlati megfontolásból: megeshet, hogy a

lövést követőpánik közepette elmenekül a kiszemelt igazi áldozat.Érezte, hogy a pisztoly lehúzza a zsebét, de kevés vigaszt talált abban,

hogy tudta: fegyvere van. Akárcsak a bankban, ha használja – vagy csakelőhúzza –, nyomban szemet szúrna. De mégiscsak ott volt a zsebében.Visszafelé ment az előcsarnok közepe felé, azután jobbra kanyarodott, aholegy nagyobb csoport verődött össze.

A fal mentén márványpult húzódott, mögötte egy tisztviselősárgapapírlapokat ellenőrzött egy ceruzával, amelyet úgy tartott az ujjai között,mint egy ecsetet. Táviratok. A pult előtt ketten álltak: egy elhízott idősebbférfi és egy sötétvörös ruhás nő. A selyem meleg színe jól illett hosszú,tiziánvörös hajához... pontosabban, vörösesbarna hajához. A felvonóbelinővolt, aki Caesar adóin és a pun háborúkon tréfálkozott, a közgazdásznő,aki néhány perce ott állt mellette a szálloda recepciós pultjánál és elkérte atáviratát, amelyről tudta, hogy ott kell lennie.

Bourne hátrapillantott. A gyilkosok jól kihasználták a tömeget,udvariasan elnézést kérve, de határozottan törtek előre, az egyik jobbról, amásik balról, akár egy átkaroló hadművelet két szárnya. Amíg szemmeltudják tartani, arra kényszeríthetik, hogy vakon, tudatos irányválasztásnélkül kapkodjon, hiszen fogalma sem lehet, hogy választott útvonala nemviszi-e zsákutcába, ahonnan nincs tovább menekülnie. S akkor majdjönnek a fojtott pukkanások, a zsebeken fekete karikákat éget a lőporfüst...

Szemmel tartják?Akkor hát az utolsó sorba... Ott nyugodtan ülhetünk. Diavetítőt használ,

sötét lesz.Jason ismét hátrafordult és a vörösesbarna hajú nőre nézett. Az éppen

elolvasta a táviratát, köszönetet mondott a portásnak, majd levette éskézitáskájába tette színezett, szarukeretes szemüvegét. Talán két-háromméterre volt tőle.

Bertinelli beszél, gondolom nem mond semmi lényegeset.Már csak ösztönös döntésre maradt ideje. Áttette a bőröndjét a bal

kezébe, gyorsan a márványpult előtt álló nőhöz lépett és gyöngéden,igyekezve a lehetőlegkisebb riadalmat kelteni, megérintette a könyökét.

– Doktor...?– Bocsánat?– De hát ön doktor...? – Elengedte a könyökét; egy meghökkent férfi állt

a nőelőtt.– St. Jacques – fejezte be a mondatot a nő, a Saint szót franciásan

ejtette. – Maga az, akivel együtt jöttünk le a liften.– Nem ismertem fel magát – mondta Bourne. Azt mondták, maga tudja,

hol tartja az előadását az a Bertinelli.– Ott van a táblán: hetes előadóterem.– Sajnos, nem tudom, hol van. Megtenné, hogy megmutatná? Elkéstem,

pedig jegyzeteket kell készítenem az előadásáról.– Bertinelliéről? De hát minek? Valami marxista újságnak tudósít?– Nem, egy semleges újságcsoportnak – felelte Jason, s közben

eltűnődött, vajon honnan veszi ezeket a fordulatokat. – Több ember helyetttudósítok. Szerintük nem éri meg.

– Lehet, hogy így van, de azért meg kell hallgatni. Néha mellbe vágóigazságokat lehet hallani tőle.

– Nekem meg kellene őt találnom. Talán megmutathatná nekem.– Sajnos, nem tehetem. Megmutathatom a termet, de telefonálnom kell

még valahová. – Bekattintotta a kézitáskáját.– Nagyon kérem, siessen!– Hogyan? – A nőcseppet sem barátságos pillantást vetett Bourne-re.– Ne haragudjon, de nagyon sietek. – Jason jobbra nézett, a két férfi már

csak pár méterre volt tőle.– Ráadásul még goromba is – jegyezte meg hűvösen a St. Jacques nevű

nő.– Nagyon kérem. – Leküzdötte a vágyát, hogy egyszerűen előrelódítsa a

nőt, minél távolabbra a bezárulni készülőmozgó csapdától.– Errefelé van. – A nőelindult az előcsarnokon át egy széles folyosó

felé. Az előcsarnok hátsó részén megritkult a tömeg, kevesebb volt azelőkelőség. Elértek a mélyvörös bársonytapétával borított alagútszerűfolyosóhoz, ahol kétoldalt ajtók nyíltak, fölöttük kivilágított feliratokjelezték: 1. sz. konferenciaterem, 2. sz. konferenciaterem. A folyosó végénegy kétszárnyú ajtó jobb felén aranybetűk jelezték a hetes előadóterembejáratát.

– Hát itt van – szólalt meg Marie St. Jacques. – Óvatosan lépjen be,valószínűleg sötét van. Bertinelli diaképes előadásokat szokott tartani.

– Akárcsak egy moziban – jegyezte megBourne, miközben hátrapillantott a folyosó másik végén nyüzsgő

tömegre. Az aranykeretes szemüveges férfi éppen elnézést kérvenyomakodott el három élénken beszélgetőférfi mellett és az előcsarnokbólbelépett a folyosóra. Társa szorosan a nyomában.

– ...és ez jelentős különbség. Ő lent ül a színpad előtt ésnagyképűsködik. – Marie St. Jacques mondott valamit és távozni készült.

– Hogy mondta? Színpad?– Egy olyan magasított dobogó. Rendszerint szemléltetési célokra

használják.– Akkor azokat be is kell hozni valahogy – mondta Bourne.– Miket?– Hát a szemléltetőeszközöket. Van odabenn kijárat? Egy másik ajtó?– Fogalmam sincs. De most már valóban telefonálnom kell. Hát élvezze

a professzor urat. – St. Jacques elfordult és indulni készült.Bourne leállította a bőröndjét és elkapta a nőkarját, aki az érintésre

haragos pillantással reagált:– Vegye le a kezét rólam, kérem!– Nem akarom megrémíteni, de nincs más választásom. – Bourne

hangja nyugodt volt. Elnézett a nőválla fölött; a gyilkosok lassítottáklépteiket, most már biztosak voltak a dolgukban. – Velem kell jönnie.

– Ne legyen nevetséges!Bourne megszorította a nőkarját és tolni kezdte maga előtt. Azután

előrántotta a pisztolyt a zsebéből, ügyelve arra, hogy a nőteste elrejtse atőlük nyolc-tíz méterre levőférfiak szeme elől.

– Nem akarom használni ezt. Nem akarom bántani magát, de ha kell,mindkettőt megteszem.

– Úristen...– Hallgasson. Tegye azt, amit mondok, és minden rendben lesz. Ki kell

jutnom ebből a szállodából, és magának segítenie kell nekem. Mihelyt kintvagyok, szabadon engedem. Addig azonban nem. Gyerünk. Mostbemegyünk ide.

– Nem teheti...– De tehetem. – A pisztoly csövét a nőgyomrába nyomta, a sötét

selyembe, amely összegyűrődött az erős nyomás alatt. A nőrémültenelhallgatott és megadta magát a sorsának. – Gyerünk, indulás.

Bourne balról a nőmellé lépett, továbbra sem engedte el a karját,pisztolyát keresztben tartotta a mellkasa előtt, alig néhány centiméterre anőmellétől. A professzornődermedten meredt a fegyverre, ajka szétnyílt,zihálva lélegzett. Bourne kinyitotta az ajtót és a nőt belökte maga előtt aterembe. A folyosó felől egyetlen rövid kiáltást hallott:

– Schnell!Odabenn vaksötét volt, de ez nem tartott soká, a széksorok fölött fehér

fénysugár hasított át a termen, megvilágítva a nézők fejét. A színpadonkifeszített vászonra egy grafikont vetítettek, a beosztás be volt számozva;balról vastag, fekete vonal indult el és cikcakkban haladt a vonalazáson átegészen a grafikon jobb széléig. Hangszóróval felerősített, erősen idegeneskiejtésűhang kommentálta a grafikont.

– Megfigyelhetik, hogy ezerkilencszázhetven és hetvenegy folyamán,amikor önként vállalt, ismétlem, önként vállalt különleges megszorításokérvényesültek a termelésben, az így bekövetkezőgazdasági recessziósokkalta kevésbé volt súlyos, mint – a tizenkettes diát kérem! – a piacnakaz állami beavatkozás szószólói által érvényesített, úgynevezettpaternalista szabályozása idején. A következődiát kérem.

A terem ismét elsötétedett. Valami baj volt a vetítővel, a nézők hiábavártak újabb fénysugárra.

– A tizenkettes diát kérem!Jason előretaszította a nőt a hátsó falnál állók elé, az utolsó széksor

mögé. Megpróbálta fölmérni az előadóterem méreteit, tekintetével azesetleges menekülés útját jelzőpiros lámpát kereste. Ott van! A távolbanhalványan pislákolt egy vöröses fény. A színpadon, a vetítővászon mögött.Más kijárat, ajtó nem volt, csak az, ahol bejöttek. El kellett érniemindenáron, el kellett jutniuk a kijárathoz. Odafenn a színpadon.

– Marie, ide jöjjön! – A suttogás balról jött, az utolsó sor egyik székefelől.

– Nem, drágám, velem maradjon! – Ezt egy másik férfi suttogta, aki ottállt az árnyékban, közvetlenül Marie St. Jacques előtt. Ellépett a faltól, sföltartóztatta a nőt. – Nincs több szék. Bourne félreérthetetlenmagyarázatként nagy erővel a nőbordái közé nyomta a pisztolyát. Elfúlósuttogás hallatszott, és Bourne hálát adott az égnek, hogy a férfi nemláthatja jól kolléganője arcát.

– Kérem, engedjen tovább – mondta Marie. – Kérem.– Hát ez meg mi? Őlenne a távirata, drágám?– Egy régi barátja – súgta Bourne.A közönség egyre hangosabb zúgolódását túlharsogta az előadó hangja.– Megkaphatnám, kérem, a tizenkettes diát?– Beszélnünk kell valakivel a sor végén – folytatta hátrapillantva Jason.

A bejárat jobb oldali ajtaja kinyílt; egy árnyékba borult arc közepén egyaranykeretes szemüveg visszatükrözte a folyosó homályos fényét. Bournetovább taszigálta a nőt meghökkent barátja elől, s a férfit, fojtott hangonelnézést kérve a falnak szorította.

– Sajnálom, de sietünk!– Maga aztán átkozottul goromba fráter!– Tudom.– A tizenkettes diát! Micsoda pimaszság ez?A vetítőből éles fénysugár hasított a sötétbe; meg-megremegett a

gépkezelőideges keze alatt. A vásznon újabb grafikon jelent meg, éppen

amikor Jason és a nőa túlsó falhoz ért, oda, ahol a terem hosszában egykeskeny út vezetett a színpadhoz. Sarokba taszította a nőt, testévelnekifeszült, arcát az arcához szorította.

– Sikítok – suttogta a nő.– Lövök – felelte Jason. Végignézett a falnak támaszkodó embereken;

mindkét gyilkos bent volt már a teremben, mindketten hunyorogtak, riadtrágcsálóként forgatták a fejüket, megkísérelvén fölfedezni célpontjukat azarcsorok között.

Az előadó repedtfazék hangon harsogott, szónoklata rövid, defülsiketítővolt.

– Íme! A mai estén itt összegyűlt kételkedők számára – és az önöktöbbsége kételkedő– itt van a statisztikai bizonyíték! Lényegében azonossok száz, általam elvégzett más elemzéssel. Bízzuk a piacot azokra, akikott élnek. Mindig akadnak kisebb túlzások. Ez azonban csekély ár azáltalános jólét oltárán.

Néhányan tapsoltak, de a helyeslők határozottan kisebbségbenmaradtak. Bertinelli kissé visszafogta magát, és fakó hangon folytattaelőadását, hosszú mutatópálcájával döfködte a vásznat, hangsúlyozván anyilvánvalót, legalábbis, amit ő nyilvánvalónak vélt. Jason isméthátrakémlelt, a vetítőéles oldalfényében megcsillant az arany szemüveg. Aszemüveges gyilkos megérintette társa karját, fejével bal felé intett,utasítván alárendeltjét, hogy folytassa a kutatást a terem bal oldalán, őmajd jobbra tart. Amint oldalazva elindult a falnál állók előtt és vizslatnikezdett minden egyes arcot, arany szemüvegkerete élesen megcsillant.Jason tudta, pár másodperc múlva odaér a sarokba, oda, ahol ők voltak.Nem maradt más hátra, mint hogy egy lövéssel állítsa meg a gyilkost. Ha aszéksor mögött állók közül bárki megmoccan, vagy ha a nő, akit a falnakszorított, pánikba esik és meglöki... vagy bármely oknál fogva elvéti agyilkost, akkor csapdába esett. De ha el is találja üldözőjét, a terem túlsóoldalán ott a másik gyilkos, aki bizonyára mesterlövész.

– Lenne szíves a tizenhármas diát?Nem várhatott tovább. Most!A fény kialudt. A sötétben Bourne elrántotta a nőt a faltól, maga felé

perdítette, arcát az arcának szorította. – Ha megmukkan, megölöm!– Hiszek magának – súgta a halálra rémült nő.– Maga egy őrült.– Gyerünk! – Jason előrelökte St. Jacques-ot a színpad felé vezető

keskeny úton. Körülbelül tizenöt méterre voltak az emelvénytől. Avetítőből ismét fénysugár lövellt elő; Bourne a nyakánál fogva megragadta

a nőt, térdelőhelyzetbe kényszerítette, miközben őis letérdelt mögéje. Aszéksorokban ülők teste elfedte őket a gyilkosok elől. Ujjaitbelemélyesztette a nő húsába, ezzel jelezte, hogy induljon, kússzontovább... lassan, hétrét görnyedve, de mozogjon. A nőmegértette; térdencsúszva, remegve elindult.

– Ennek a szakasznak a következtetései megcáfolhatatlanok – kiáltottaaz előadó. – A profitindíték elválaszthatatlan a termelékenységösztönzésétől, ám az ellentétes szerepek sohasem lehetnek egyenlőek. MárSzókratész világosan látta, hogy az értékek egyenlőtlensége állandó. Azarany nem sárgaréz és nem vas; van valaki önök közt, aki ezt tagadná? Atizennégyes diát kérem!

A terem ismét sötétségbe borult. Most!Jason fölrántotta a nőt, előretaszította a színpad felé. Már csak alig egy

méter választotta el őket a szélétől.– Már megint mi a baj? A tizennégyes diát!A vetítőmegint elakadt, újra hosszú sötétség borult a teremre. Előttük

pedig, a színpadon éppen fölöttük, ott izzott a kijáratot jelző piroslámpácska. Jason erősen megmarkolta a nő karját. – Ugorjon föl aszínpadra, és rohanjon a kijárathoz! Közvetlenül maga mögött leszek; hamegáll, vagy kiált, lövök.

– Az isten szerelmére, engedjen szabadon!– Később. – Komolyan gondolta; valahol másutt is van még egy kijárat,

s odakint bérgyilkosok várják a marseille-i célpontot. – Gyerünk! Most!Marie St. Jacques fölállt és a színpad széléhez rohant. Bourne elkapta és

a dobogóra emelte, közben maga is fölugrott mellé, és ismét talpra állította.Fölvillant a vetítőgép vakító fénycsóvája, elárasztotta a vásznat,

fényben fürdött a színpad. A közönségből meglepett és gúnyos kiáltásokhangzottak fel, amikor a nézők meglátták a két alakot; a fölháborodottBertinelli kiáltozása pedig még a hangzavart is túlharsogta.

De más hangok is hallatszottak: három halálos, éles, váratlan hang. Egyhangtompítós fegyver, sőt fegyverek puffanása; a színpadkeret szegélyébőlfaszilánkok pattogtak. Jason a földre nyomta a nőt, és a félhomályosszínpad hátulja felé vonszolta.

– Ott van! Ott fönt! – kiáltotta valaki németül. – Gyorsan! A vetítőt!A kiáltás a terem középsőrészéből harsant, a vetítőgép fénysugara pár

pillanat múlva jobbra fordult, és elárasztotta az oldalszínpadot. Szerencsérenem teljesen, mert a fénypászmának részben útját állták a színpadothatároló függőleges takarások; fény, árnyék; fény, árnyék. S a leghátsótakarás mögött, a színpad mélyén volt a kijárat. Fémrúddal elreteszelt,

magas, széles fémajtó.Üvegcsörömpölés hallatszott: az ajtó fölötti piros jelzőlámpa

szétrobbant az egyik gyilkos lövése nyomán. Sebaj – gondolta Jason, akimég így is tisztán látta a csillogó sárgaréz reteszt.

Az előadóteremben elszabadult a pokol. Bourne a blúzánál fogvamegragadta a nőt, és takarások mögött az ajtó felé ráncigálta. A nőegypillanatra ellenállt; Bourne az arcába csapott és maga mellett vonszolta,míg el nem érték az ajtót. A reteszrúd éppen a fejük fölött volt. Tőlükjobbra lövedékek csapódtak a falba; a gyilkosok futva közeledtek aszínpadhoz a széksorok közti átjárókban, igyekeztek olyan helyzetbekerülni, hogy pontosan célozhassanak. Pillanatok kérdése volt, hogyelérjék a menekülőket, s pillanatok múlva újabb lövéseik vagy egyetlenlövés eltalálja az áldozatukat. Bourne tudta, hogy maradt még eléglövedékük. Fogalma sem volt, honnan és miért tudta, de tudta. Adörrenések alapján maga elé képzelte a fegyvereket, kiszedte a tárakat ésmegszámolta a lövedékeket.

Alsókarjával rávágott a kijárati ajtó reteszrúdjára, az ajtó kivágódott,kiugrott a nyíláson, maga mögött vonszolva a rúgkapáló Marie St. Jacques-ot.

– Elég volt! – sikoltotta a nő. – Egy lépést sem megyek tovább! Magaőrült! Ezek lövések voltak!

Jason a lábával visszarúgta a nagy fémajtót, amely becsapódottmögöttük.

– Álljon fel! – kiáltott a nőre.– Nem!Visszakézből arcon vágta a nőt.– Sajnálom, de velem kell jönnie. Álljon föl! Mihelyt kiérünk, futni

hagyom, a szavamat adom rá. – De merre induljon? Egy másik alagútbantalálták magukat, csakhogy itt nem volt szőnyeg, nem voltak lakkozottajtók, amelyek fölött fényjelek világítottak volna. Valami elhagyatottrakodóterületen lehettek; az alagútnak betonpadlója volt, és Bournemellett, a fal mentén két csővázas tehertargonca állt. Jól gondolta: a heteselőadóterem színpadán bemutatott szemléltetőeszközöket targoncán kellbeszállítani; a kijárati ajtó eléggé magas és széles, hogy akár nagy méretűszemléltetőeszközök is beférjenek rajta.

Az ajtó! El kell torlaszolnia az ajtót. Marie St. Jacques talpra állt,Bourne erősen megragadta a karját, közben elkapta az elsőtargoncát ésvázánál fogva a kijárati ajtó elé húzta, majd vállával, térdével addig lökte-taszította, amíg neki nem feszült a fémnek. Lepillantott: a tömör faalap

alatt a kerekeken lábreteszeket látott. Sarkával rátaposott az elülső, majd ahátsó reteszre. Amint Bourne a targonca végének feszítette a lábát, a nősarkon perdült és megkísérelt kitörni a férfi szorításából. Bournelecsúsztatta kezét a nőkarján, megragadta és befelé csavarta a csuklóját. Anőkönnybe lábadt szemmel, remegőajakkal sikoltott. Bourne magáhozrántotta, baljára kényszerítette, úgy vonszolta. Futásnak eredt. Feltételezte,hogy a Carillon du Lac hátsó traktusa felé haladnak, és azt remélte,majdcsak megtalálja a kijáratot. Mert ott, és csakis ott lehet szüksége anőre, néhány rövid pillanatra, hogy egy pár lépjen ki a kapun, ne egymagányosan rohanó férfi.

Recsegés-ropogás hallatszott: a gyilkosok megpróbálták kinyitni aszínpadi ajtót, de a beszorult tehertargonca túlságosan súlyos akadálynakbizonyult.

Bourne végigvonszolta a nőt a betonpadlón, amaz megpróbálta kirántanimagát a szorításból; ismét rúgkapálni kezdett, vadul hányta-vetette magát –már teljesen elhatalmasodott rajta a hisztéria. Bourne-nak nem volt másválasztása, elkapta a könyökét, hüvelykujját teljes erővel belemélyesztettea húsába. A váratlan, gyötrőfájdalom hatására elállt a nőlélegzete, azutánzokogni kezdett. Bourne újra előrelódította.

Egy betonlépcsőhöz értek, a négy lépcsőfok két fémajtóhoz vezetett. Arakodótérben voltak, az ajtókon túl a Carillon du Lac hátsó parkolójahúzódott. Már nem sok hiányzott, most már minden a látszaton múlott.

– Jól figyeljen – szólt a megdermedt, halálra rémült nőhöz. – Akarja,hogy szabadon engedjem?

– Úristen, hát persze! Nagyon kérem!– Akkor tegye pontosan azt, amit mondok. Most lemegyünk ezen a

lépcsőn és kilépünk az ajtón, mint két teljesen hétköznapi ember, aszokásos munkája végeztével. Maga belém karol, lassan lépkedve,csöndesen beszélgetve megyünk a parkoló túlsó végén álló kocsik felé. Smindketten nevetgélni fogunk – nem hangosan, csak gondtalanul –, minthaazokról a mulatságos dolgokról beszélgetnénk, amelyek a nap során estekmeg velünk. Világos?

– Az elmúlt tizenöt percben semmi mulatságos dolog sem történt velem– felelte a nőalig hallható, fakó hangon.

– Tegyen úgy, mintha történt volna valami. Lehet, hogy csapdábanvagyok, ha igen, nem törődöm semmivel. Megértette?

– Azt hiszem, eltörött a csuklóm.– Nem tört el.– A bal karom, a vállam. Mozdítani sem tudom őket, lüktet mindenem.

– Egy idegvéget szorítottam meg, néhány perc múlva elmúlik. Semmibaja sem lesz.

– Maga egy állat.– Élni akarok – felelte Bourne. – Gyerünk. S ne felejtse el, ha kinyitom

az ajtót, nézzen rám és mosolyogjon, vesse hátra a fejét és nevessen egykicsit.

– Életem legnehezebb feladata.– Könnyebb, mint meghalni.A nősérült karjával Bourne-ba karolt, azután a néhány lépcsőfokon

lemenve az ajtóhoz jutottak. Bourne kinyitotta, s amint kiléptek,kabátzsebében megmarkolta a francia pisztolyát, pillantásávalvégigpásztázta a rakodóteret. Az ajtó fölött egyetlen, dróthálóval védettkörte világított, halvány fénye baloldalt megvilágította a járdához levezetőbetonlépcsőket. Bourne arrafelé irányította túszát.

Marie St. Jacques pontosan követte az utasításait – az eredményhátborzongató volt. Amikor elindultak lefelé a lépcsőn és Bourne feléfordította az arcát, rémült arcvonásait megvilágította a lámpa fénye.Duzzadt ajka hamis, görcsös mosolyra torzult fehér fogsora fölött, nagyszeme állati rettegést tükröző, két sötét golyóvá merevedett, könnyáztatta,sápadt arcbőre megfeszült, vörös foltok csúfították el ott, ahol Bournemegütötte. Jason kőbe vésett arcot látott maga előtt, maszkot, amelyet avállára omló, az esti szél által borzolt sötétvörös haj koszorúzott – a mozgóhajtömeg volt az egyetlen élőebben a maszkban.

Marie torkából elfojtott nevetés tört elő, hosszú nyakán kidagadtak azerek. Már-már összeesett, de Bourne most nem ért rá ezzel foglalkozni. Akörnyezőteret kellett kémlelnie, arra kellett összpontosítania, nem vesz-eészre valami, bármilyen csekély mozgást a homályba borult hatalmasparkolótéren. Nem vitás, ezt a félreeső, megvilágítatlan területet a Carillondu Lac alkalmazottai használják; mindjárt fél hét volt, az éjszakai műszakmár rég megkezdte a munkát. Teljes csönd borult a sík, fekete térségre,amelyet csak a néma gépkocsik sora bontott meg, hatalmas rovarokkéntgubbasztottak, a fényszórók vak üvege száz szemként meredt a semmibe.

Valami megcsikordult. Fém karcolt fémet. Jobb felől jött a zaj, az egyikközeli kocsisorból. De melyik sorból? Melyik kocsiból? Bournehátravetette a fejét, mintha partnernője tréfáján mulatna, közbenvégigkémlelte a legközelebb álló kocsik ablakait. Semmi.

Vagy mégis volt valami? Ott volt, de olyan parányi, hogy szinte megsem lehetett látni... olyan elképesztően kicsi. Egy csöppnyi zöld kör, egyparányi zöld izzás. Megmozdult... követte őket. Zöld. Kicsiny... fény?

Egyszerre csak, egy elfeledett múlt mélyéből fonálkereszt képe villant aszeme elé. Két, egymást derékszögben metsző vonal! Fonálkereszt!Oszcilloszkóp... egy puska infravörös oszcilloszkópja.

Honnan tudhatták a gyilkosok? Számtalan választ talált a kérdésre. AGemeinschaftban hordozható rádiót használtak; most is lehetett náluk ilyenberendezés. Rajta felöltővan, túszán meg vékony selyemruha, pedig hűvösaz este. Senki sem menne ki így az utcára.

Hirtelen mozdulattal balra fordult, lekuporodott, válla telibe találtaMarie St. Jacques gyomrát, aki az ütközés erejétől hátratántorodott alépcsőfelé. Szaggatott sorozatokban pukkantak a tompított hangú lövések,körülöttük mindenütt kőés aszfalt fröccsent. Bourne jobbra vetődött, ésabban a pillanatban, ahogy elnyúlt a járdán, továbbhengeredett, közben afelöltőzsebéből előrántotta a pisztolyt. Ismét talpra ugrott, ezúttal egyenestelőre, bal kezével szilárdan alátámasztotta jobb csuklóját, és gondosanmegcélozta a kocsiablakot, ahonnan leadták a lövéseket. Háromszor tüzelt.

Az álló kocsi sötét belsejéből ordítás harsant, ez hosszan elhúzódósikollyá vékonyodott, majd hörgéssé szelídült. Végül csönd lett. Bournemozdulatlanul feküdt, várt, fülelt, figyelt, készen arra, hogy ismét tüzeljen.Csönd. Föl akart tápászkodni... de nem tudott. Valami történt. Alig bírtmegmozdulni. A fájdalom átterjedt a mellkasára, a lüktetés annyirafokozódott, hogy hétrét görnyedt, azután mindkét kezével támaszkodva,fejét rázva megpróbálta visszanyerni tiszta látását és elfojtani a kínt. A balválla, baloldalt lent a mellkasa, a bordák alatt... a bal combja, a térd fölött,csípőalatt – régebbi sebei voltak ezek, ahonnan több mint egy hónapjakivették a tucatnyi varratot. Nyilván túlerőltette testének meggyengültrészeit, meghúzta a még nem teljesen gyógyult inakat és izmokat. Úristen!Föl kell állnia, el kell jutnia a merénylőkocsijához, ki kell rángatni belőlea gyilkost és azután el kell menekülnie innen.

Fájdalomtól eltorzult arccal felkapta a fejét és Marie St. Jacques-otkereste pillantásával. A nőlassan föltápászkodott, először az egyik térdéreemelkedett, azután fél lábra állt, közben a szálloda falába kapaszkodott.Még egy pillanat és talpra áll, azután futni kezd. El.

Nem engedheti elszökni! Sikítozva berohanna a Carillon du Lacba,emberek szaladnának ki, őt elkapnák... s akadna közöttük, aki megölné.Meg kell állítania!

Előredőlt és bal felé kezdett gurulni, úgy görgött, mint egy elgurítottbábu. Aztán fektében fölemelte a pisztolyát és közvetlen közelrőlmegcélozta a nőfejét.

– Segítsen fölállnom – mondta, s közben érzékelte, milyen

erőfeszítésébe kerül minden kimondott szó.– Micsoda?– Hallotta! Segítsen fölállnom.– Azt mondta, elenged! A szavát adta!– Vissza kell vonnom.– Ne, nagyon kérem, ne!– A pisztoly egyenesen az arcára irányul, doktornő. Most pedig idejön

és segít fölállnom, vagy szétlövöm a fejét.Kirángatta a halott férfit a kocsiból, és ráparancsolt a nőre, hogy üljön a

kormány mögé. Azután kinyitotta a hátsó ajtót és bemászott a hátsó ülésre,hogy senki se láthassa.

– Hajtson – mondta. – Hajtson, ahová mondom.

6.

Ha valamikor stresszhelyzetbe kerül – és persze ha marad rá ideje –,tegye pontosan azt, amit akkor tenne, ha csak kívülről figyelné ezt ahelyzetet, és ebbe élje bele magát. Hagyja szabadon száguldani agondolatait, hagyja, hogy bármiféle gondolat és kép tisztán merüljön fel afelszínre. Próbáljon kikapcsolni mindennemű szellemi fegyelmet.Összpontosítson mindenre és semmire. Fontos részletek juthatnak eszébe,ezzel bizonyos szétrombolt pályák újból életre sokkolhatók...

Bourne-nak Washburn szavai jutottak az eszébe, amikor befészkeltemagát az ülés sarkába, közben igyekezett visszanyerni önuralmát.Masszírozni kezdte a mellkasát, gyöngéden dörzsölgette a korábbi sebekörüli meggyötört izmokat: a fájdalom nem szűnt meg, de már kevésbévolt hasogató, mint néhány perce.

– Nem parancsolhat egyszerűen rám, hogy hajtsak! – kiáltotta Marie St.Jacques. – Fogalmam sincs, hová megyek!

– Nekem sem – mondta Jason. Utasította a nőt, hogy maradjon a partmenti úton, ott sötét van, neki pedig időt kell nyernie, hogy összeszedje agondolatait.

– Engem keresni fognak – kiáltott föl a nő.– Engem is keresnek.– Akaratom ellenére kényszerített erre. Megütött. Többször is. – A nő

most halkan, magára kényszerített önuralommal beszélt. – Ez emberrablás,erőszak... súlyos bűncselekmények. Kijutott a szállodából, azt mondta, ez a

célja. Engedjen el, és egy szót sem szólok. Megígérem!– Úgy érti, a szavát adja?– Igen!– Én is a szavamat adtam magának, aztán visszavontam. Maga is

megtehetné.– Maga másmilyen. Én nem vonnám vissza. Senki sem tör az életemre!

Ó, istenem! Kérem!– Hajtson tovább.Bourne egyvalamit tisztán látott. A gyilkosok észrevették, hogy

menekülés közben eldobta és otthagyta a bőröndjét. A bőrönd elárultanekik azt, ami nyilvánvaló: ki akar jutni Zürichből, és nem vitás, Svájcbólis. A repülőteret és a pályaudvart tehát figyelni fogják. A kocsit pedig,amelyet a lelőtt férfitól zsákmányolt, attól, aki megpróbálta megölni,bizonyára keresni fogják. Nem mehetett sem a repülőtérre, sem apályaudvarra, s meg kell szabadulnia a kocsitól is, másikat kell szereznie.Persze jócskán volt pénze: százezer svájci frank és több mint tizenhatezerfrancia frank volt nála; a svájci pénz az útlevél tokjában lapult, a francia aMarquis de Chamford-tól lopott tárcában. Ennyiből bőven megszervezheti,hogy titokban eljusson Párizsba.

De miért éppen Párizsba? Mintha mágnes lenne ez a város, magyarázatnélkül vonzza magához.

Maga nem tehetetlen. Meglátja, rátalál az útra...Párizsba.– Járt már korábban is Zürichben? – kérdezte a túszát.– Soha.– Ugye, nem hazudik nekem?– Semmi okom sincsen rá! Kérem, hadd álljak meg. Engedjen el!– Mióta van itt?– Egy hete. A konferenciát egy hétre tervezték.– Akkor bizonyára akadt ideje járkálni, maradt ideje városnézésre.– Szinte ki sem léptem a szállodából. Nem volt időm.– A hirdetményen láttam a napirendet, nem tűnt túlzsúfoltnak. Egész

napra csak két előadás volt kiírva.– Azok vendégelőadók voltak; naponta legfeljebb kettő. De az időnk

nagy részét tanácskozással töltöttük... kis munkacsoportokban. Tíz-tizenöt,különbözőérdeklődésűember, különbözőországokból.

– Maga kanadai?– A pénzügyminisztériumban, az állami bevételek osztályán dolgozom.– Ezek szerint nem orvosdoktor.

– Közgazdász vagyok. McGill Egyetem. Pembroke College, Oxford.– Ez igen!Egyszer csak a nő, némi éllel a hangjában megjegyezte:– A feletteseim várják, hogy kapcsolatba lépjek velük. Ma éjszaka. Ha

nem adok életjelt magamról, megrémülnek. Kérdezősködni fognak,fölhívják a zürichi rendőrséget.

– Értem – mondta Bourne. – Ezen érdemes elgondolkodni.Feltűnt neki, hogy az utolsó félóra drámai és erőszakos eseményei

közepette Marie St. Jacques egy pillanatra sem engedte el a kézitáskáját.Előrehajolt, de a mozdulat nyomán olyan élesen hasított mellkasába afájdalom, hogy összerándult.

– Adja ide a táskáját.– Micsoda? – A nőlekapta a kezét a kormányról és hiábavaló kísérletet

tett, hogy elkapja a kézitáskáját a férfi elől.Bourne jobb keze előrelendült az ülés felett: már ott is volt a táska a

kezében.– Maga csak hajtson, doktornő– mondta, amint fölemelte a kézitáskát

az ülésről és ismét hátradőlt.– Ehhez nincs joga... – Marie St. Jacques elharapta a mondatot, mert

számára is nyilvánvaló volt, mennyire ostoba a megjegyzése.– Ezzel én is tisztában vagyok – felelte Bourne. Kinyitotta a táskát,

fölkattintotta a kocsi olvasólámpáját és a fénysugár felé tartotta a retikült,amelyben – a tulajdonos ismeretében ez várható is volt – tökéletes renduralkodott. Útlevél, levéltárca, aprópénz, kulcsok, a hátsó zsebekben pediggondosan elrendezett feljegyzések és üzenetek. Bourne egy bizonyosüzenetet keresett; abban a sárga borítékban találta meg, amelyet a Carillondu Lac portása adott át a nőnek. Megtalálta, kinyitotta a borítékot éskivette az összehajtogatott papírlapot. Ottawai távirat volt.

NAPI JELENTÉSEK PRIMÁK. SZABADSÁG ENGEDÉLYEZVE.VÁRUNK A REPÜLŐTÉREN SZERDÁN 26-ÁN. TELEFONÁLDVAGY SÜRGÖNYÖZD MEG A JÁRATSZÁMOT. LYONBANFELTÉTLENÜL KERESD MEG MISS BELLE MEUNIERE-T.FÖLSÉGES A KONYHÁJA. ÖLEL PETER.

Jason visszacsúsztatta a táviratot a kézitáskába, amelyben most vettészre egy lapos kis gyufásdobozt, fényes, fehér fedőlapján kézírásosfölirattal. Kivette a gyufásdobozt és elolvasta a nevet: Kronenhalle. Egyvendéglő... Egy vendéglő. Valami nyugtalanította; nem tudta, hogy mi, denem hagyta nyugodni. Valami a vendéglővel kapcsolatban. A gyufátzsebre vágta, bekattintotta a kézitáskát, azután előrehajolva az elülsőülésre

ejtette.– Csak látni akartam – mondta, s visszahúzódott a sarokba. Előhúzta és

mereven bámulta a gyufásdobozt. – Úgy emlékszem, mondott valamit,hogy üzenetet vár Ottawából. Megkapta. Huszonhatodikáig még több mintegy hét van hátra.

– Kérem...Az esdeklés voltaképpen segélykiáltás volt, Bourne meg is értette hogy

az, de nem tudott mit kezdeni vele. A következőjó egy órában annyiraszüksége lesz erre a nőre, mint béna embernek a mankóra, vagypontosabban, ahogy egy gépkocsit vezetni képtelen embernek szükségevan sofőrre. De nem ebben a kocsiban.

– Forduljon meg – parancsolta. – Induljon vissza a Carillonhoz.– A... szállodához?– Igen – felelte Bourne. Szemét nem vette le a gyufáról, a dobozt újra

meg újra megforgatta az olvasólámpa fényében. – Egy másik kocsira vanszükségünk.

– Nekünk? Nem, ezt nem teheti! Nem vagyok hajlandó tovább... –Marie ismét elharapta a szavát, mielőtt befejezte volna a mondatot, avégére ért volna gondolatának. Nyilván másvalami jutott az eszébe;egyszerre csak elhallgatott, elfordította a kormánykereket, amíg a kocsiteljesen meg nem fordult a sötét tóparti úton. Aztán olyan erővel lépett agázpedálra, hogy a kocsi megugrott, a kerekek megpörögtek a hirtelenfelgyorsulástól. A következőpillanatban kiengedte a pedált, megmarkoltaa kormányt, igyekezett visszanyerni önuralmát.

Bourne pillantását a gyufásdobozról a nőtarkójára emelte, a fénybenfelcsillanó sötétvörös hajat nézte. Zsebéből előhúzta a pisztolyt, újraelőrehajolt, egészen közel a nőhöz. Fölemelte a fegyvert, kezévelvégigsimított Marie St. Jacques vállán, aztán a pisztoly csövét az arcábanyomta.

– Világosan beszélek, és szeretném, ha megértene. Maga pontosan aztfogja tenni, amit mondok. Szorosan mellettem marad. Ez a pisztoly ott lesza zsebemben. Egyenesen a gyomrának irányul, ahogyan most pontosan afejét célzom: Láthatta, hogy az életemről van szó, így azután egy pillanatigsem haboznék meghúzni a ravaszt. Azt akarom, hogy ezt értse meg.

– Megértettem – válaszolta suttogva a nő. Nyitott szájjal lélegzett,teljesen úrrá lett rajta a rettegés.

Jason leengedte a pisztolyt. Elégedett volt az eredménnyel.Elégedett volt és irtózott.Hagyja szabadon száguldani a gondolatait... A gyufa. Mi lehet a

gyufával? De nem is a gyufásdobozról van szó, hanem a vendéglőről –nem a Kronenhalléról, hanem egy másik vendéglőről. Súlyos gerendázat,gyertyafény, fekete... fekete háromszögek a bejáraton. Fehér kőés feketeháromszögek. Három? Három fekete háromszög. Valaki ott volt... egyvendéglőben, amelynek a bejárata fölött három háromszög van. A kép élesvolt, élénk... és nyugtalanító. Mi lehetett az? Létezik ilyen hely egyáltalán?

Fontos részletek juthatnak eszébe... ezzel bizonyos szétrombolt pályák...újra életre sokkolhatók...

Ez történne most? Uramisten, nem bírom!Néhány száz méter távolságra, az út végén megpillantotta a Carillon du

Lac kivilágított ablakait. Nem gondolta végig, mit fog tenni, hanem kétfeltételezés alapján cselekedett. Először: a gyilkosok nem maradtak azépületben. Másrészt viszont esze ágában sem volt besétálni egy olyancsapdába, amit őállít fel saját magának. Két gyilkost már ismert; de hamásokat hagytak ott a szálloda körül, azokat nem ismerné föl.

A nagy parkoló a kör alakú kocsifelhajtó mögött, a szálloda bal oldalánvolt. – Lassítson utasította Jason a nőt. – Forduljon be az elsőkocsifeljárónbal kéz felöl.

– De hát az kijárat – tiltakozott a nőideges hangon. – Rossz felémegyünk.

– Senki sem jön kifelé, hajtson! Hajtson be a parkolóba, a lámpák után.A szálloda előtetős bejáratánál nagy volt a csődület, ezért velük senki

nem törődött. A kör alakú felhajtón négy rendőrségi kocsi sorakozott,lassan forgó villogóval, mintegy érzékeltetve, hogy válságos a helyzet.Egyenruhás rendőrök mellett szmokingos szállodai alkalmazottaknyüzsögtek a seregnyi izgatott szállodai vendég körül. A rendőrökkérdéseket tettek fel, s egy listáról kipipálták a távozók nevét.

Marie St. Jacques áthajtott a parkolón a reflektorokon túli, árnyékosterületre és beállt egy üres helyre jobboldalt. Leállította a motort, azutánmereven előrenézve, mozdulatlanul ülve maradt.

– Nagyon óvatos legyen – mondta Bourne, és a maga oldalán lecsavartaaz ablakot. – Lassan mozogjon. Nyissa ki az ajtaját és szálljon ki, azutánálljon az én ajtómhoz és segítsen nekem. Ne felejtse el: nyitva van az ablakés a kezemben itt a pisztoly. Jóformán egy méterre se lesz tőlem, hatüzelek, semmiképpen sem téveszthetem el.

Marie rémülten, gépiesen megtette, amit Bourne parancsolt neki. Jasonaz ablak keretébe kapaszkodva fölemelkedett és kikászálódott a járdára.Súlypontját egyik lábáról a másikra helyezte át, úgy érezte, lassankéntismét mozgásképessé válik: Járni már tudott. Nem egykönnyen, kissé

sántikált, de járt.– Most mihez kezd? – kérdezte Marie St. Jacques olyan hangon, mintha

már előre félne a választól.– Várok. Előbb-utóbb valaki le fog parkolni itt. Bármi történt is,

odabenn, vacsoraidővan. Asztalokat foglaltak, partykat szerveztek, sok azüzleti vacsora; az emberek nem fognak változtatni a terveiken.

– És ha valóban jön egy kocsi, hogyan szerzi meg? – Marie elhallgatott,azután maga válaszolt a kérdésre. – Úristen, maga megöli, bárkié legyen isa kocsi.

Bourne megragadta a karját, Marie rettegő, falfehér arca alig pár centirevolt tőle. Tudta, meg kell félemlítenie. Hatalmában kell tartania, de nemlépheti túl azt a határt, amikor megint hisztérikussá válna.

– Ha rákényszerülök, megteszem. De nem hiszem, hogy szükség lesz rá.A parkolósegédek hozzák ide hátra a kocsikat. Rendszerint a műszerfalpárkányán vagy az ülés alatt hagyják a kulcsokat. Így egyszerűbb.

A kör alakú felhajtó felől reflektorfény villant fel; kis, kétajtós kocsihajtott be a parkolóba, s mihelyt beért, fölgyorsult, ami félreérthetetlenülarra utalt, hogy egy parkolóalkalmazott vezeti az autót. A kocsi egyenesenfeléjük tartott; Bourne ettől megriadt, amíg észre nem vette, hogy mellettüküres egy hely. A fényszóró csóvája rájuk esett – észrevették őket.

Foglalt asztalok az étteremben... Egy vendéglő... Jason úgy döntött,hogy megragadja az alkalmat.

A parkolósegéd kiszállt a kétajtósból, a kulcsokat az ülés alá csúsztatta.Amikor a kocsi végéhez ért, látható kíváncsisággal bólintott feléjük.Bourne franciául szólalt meg.

– Halló, fiatalember! Talán tud rajtunk segíteni.– Uram? – A parkolós habozva, óvatosan elindult feléjük, nyilván őis

azon gondolkozott, ami a szállodában történt.– Kissé szédülök, túl sokat ittam a maguk kitűnősvájci borából.– Megesik, uram. – A fiatalember megkönnyebbülten elmosolyodott.– A feleségem úgy gondolta, nem ártana kicsit levegőzni, mielőtt

elindulnánk a városba.– Jó ötlet, uram.– Odabenn még mindig a feje tetején áll minden? Már azt hittem, a

rendőr ki sem enged minket, de azután észrevette, hogy pillanatokon belüllehányom az egyenruháját.

– Bolondokháza van, uram. Mindenütt ott vannak... Meghagytáknekünk, hogy ne beszéljünk a dologról.

– Természetesen. De van egy kis nehézség. Egy üzlettársunk ma délután

érkezett repülőn, és megegyeztünk, hogy egy vendéglőben találkozunk,csakhogy elfelejtettem a hely nevét. Jártam már ott, de nem jut eszembe,hol van, mi a neve. Csak arra emlékszem, hogy a bejáraton három furaalakzat van... gondolom, valami díszítés. Ha jól emlékszem, háromszögek.

– Az a Drei Alpenhäuser, uram. A Három Alpesi Lak. A Falkenstrasseegyik mellékutcájában van.

– Hát persze, ez az! S innen a legjobban úgy jutunk oda, ha... – Bourneelhúzta a mondat végét, ahogy a spicces emberek szokták, amikormegpróbálnak koncentrálni valamire.

– Forduljon csak balra, amint kiér a kapun, uram. Vagy száz métertmenjen a rakparton, amíg egy nagy mólóhoz nem ér, azután forduljonjobbra. Egyenesen nekimegy a Falkenstrassénak. Mihelyt túljut aSeefelden, el sem tévesztheti az utcát vagy a vendéglőt. A sarkonjelzőtábla is van.

– Köszönöm. Itt lesz még néhány óra múlva, amikor visszatérünk?– Hajnali kettőig vagyok szolgálatban, uram.– Helyes. Majd megkeresem és kézzelfoghatóbban is kifejezem a

hálámat.– Köszönöm, uram. Kivihetem ön helyett a kocsiját?– Már így is eleget segített, köszönöm. Ránk fér még egy kis gyaloglás.A parkolósegéd ujjával megbökte a sapkáját és elindult a szálloda

bejárata felé. Jason sántikálva a kétajtós felé vezette Marie St. Jacques-ot.– Siessen. Az ülés alatt vannak a kulcsok.– Mi lesz, ha megállítanak minket? A parkolós meglátja a kocsit,

amikor kifelé tartunk; tudni fogja, hogy maga ellopta.– Nem hiszem. Legalábbis akkor nem, ha azonnal indulunk, mihelyt

visszaér a tömegbe.– És ha mégis?– Akkor csak azt remélhetem, hogy maga gyorsan fog hajtani – mondta

Bourne és a kocsi ajtaja felé taszította a nőt. – Szálljon be.A parkolós már befordult a sarkon és meggyorsította a lépteit. Jason

előhúzta a pisztolyt, sántikálva megkerülte a kocsi elejét, megtámaszkodotta motorházon, közben pisztolyát a szélvédőre szegezte. Kinyitotta a másikajtót és nagy nehezen beült a nőmellé.

– Az isten verje meg, azt mondtam, vegye előa kulcsokat!– Jó, jó... képtelen vagyok gondolkodni.– Próbálja meg!– Jaj, istenem...Marie az ülés alá nyúlt, hosszan matatott, amíg megtalálta a kis

bőrtokot.– Indítsa be a motort, de várja meg, amíg szólok, hogy kifarolhat. –

Bourne azt figyelte, nem látszanak-e reflektorfények a körfelhajtón, ezmegmagyarázta volna, miért kezdett el hirtelen sietni a parkolós: kocsiérkezett, amelyet hátra kell vinnie a parkolóba. Fények azonban nemvillantak fel, nyilván más lehetett az ok. Talán két ismeretlen aparkolóban? – Indítson. Gyorsan. Ki akarok jutni innen.

A nőhátramenetbe kapcsolt; néhány pillanat múlva már a tóparti útranyíló kijáratnál voltak.

– Lassítson – mondta Bourne. Előttük egy taxi kanyarodott a felhajtóra.Bourne visszafojtott lélegzettel kémlelte a kocsi túloldali ablakán át a

Carillon du Lac bejáratát; a bejáratnál zajló jelenet világossá tette, miértvált egyszerre olyan sietőssé a parkolás dolga. A szállodai vendégek egycsoportja izgatottan vitatkozott a rendőrökkel, a vendégek hosszú sorbanvárakoztak, a rendőrök egy listáról kihúzták a szállodából távozni kívánóknevét; a huzavona felbőszítette az ártatlanokat.

– Mehetünk – mondta fájdalmasan összerezzenve Jason, mert ismétbelenyilallt a mellkasába. – Nem gyanakszanak ránk.

Dermesztő, kísérteties, hátborzongató élmény volt. A három háromszögpontosan olyan volt, amilyennek lelki szemei előtt látta őket: fehér kőlaponféldomború, tömör, sötét faábrák. Három egyforma háromszög, a svájcivölgyek faházainak absztrakt megjelenítése: azt képzelhette az ember, a hóolyan mély, hogy csak a házak felsőrésze látszik ki belőle. A három csúcsfölött ott virított gót betűkkel a vendéglőneve: DREI ALPENHÄ USER. Aközépsőháromszög alapvonala alatt nyílt a vendéglőbejárata: dupla ajtók,amelyek együttesen egy katedrális ívére emlékeztettek, az alpesi házakrajellemzőtömör kovácsoltvas gyűrűkkel.

A vörös téglás házakból álló keskeny utca a régi Zürich egyhelyreállított kerületének része volt. Az ember inkább ló vontatta pompáshintókat, a magas bakon vastag kesztyűs, cilinderes kocsisokat és sok-sokgázlámpát képzelt ide, semmi esetre sem autókat. Ezt az utcát elfeledettemlékek képei és hangjai töltik be – gondolta a férfi, aki nem tudottfelejteni, mert nem volt emlékezete.

Pedig volt egy élénk és nyugtalanító emléke. Három sötét háromszög,súlyos gerendázat és gyertyafény. Igaza volt; valóban zürichi emlékelevenedett meg. De egy másik életből.

– Megérkeztünk – szólalt meg a nő.– Tudom.

– Miért nem mondja, hogy mit csináljak? kiáltott Marie. – Mártúlmentünk rajta.

– Hajtson a következősarokig, ott forduljon balra. Kerülje meg aháztömböt, azután hajtson vissza ide.

– Miért?– Bárcsak tudnám.– Micsoda?– Mert azt mondtam.Valaki volt ott... abban a vendéglőben. Miért nem követik más képek?

Egy másik kép. Egy arc.Még kétszer végighajtottak az utcán a vendéglőelőtt. Ezalatt két pár és

egy négyes társaság ment be; azután egy férfi lépett ki és a Falkenstrassefelé indult. A járdaszegélyen parkoló kocsik után ítélve a DreiAlpenhäuserben közepes forgalom volt ezen az estén. A vendégek száma akövetkezőkét órában nyilván megszaporodik majd, mert a zürichiekáltalában inkább fél tizenegy tájban vacsoráznak, semmint nyolckor.Értelmetlennek tűnt a további halogatás; Bourne-nak semmi új nem jutottaz eszébe. Nem tehet mást, gondolta; csak ül, figyel és reménykedik, háthamégiscsak sikerül felidéznie magában valamit. Bármit. Egyvalami márfelmerült benne: a lapos gyufásdoboz egy valós képet villantott fel. Sebben a valós képben olyan igazság lappangott, amelyet még fel kellderítenie.

– Kanyarodjon jobbra, álljon be az utolsó kocsi elé. Majd gyalogmegyünk vissza.

Marie St. Jacques némán, tiltakozás nélkül hajtotta végre az utasítást.Jason rápillantott: reakciója túlságosan is engedelmesnek tűnt,ellentmondott korábbi viselkedésének. Jason sejtette, mi megy végbe anőben. Ráncba kell szednie. Akármi történjék is majd a DreiAlpenhäuserben, szüksége lesz rá még egy utolsó szolgálatra: a nőnekkocsin ki kell juttatnia őt Zürichből.

Az autó megállt, kerekei a járdaszegélyt súrolták. Marie leállította amotort, s lassan, túlságosan is lassú mozdulattal kezdte eltenni a kulcsokat.Jason a kormány fölött átnyúlva megfogta a csuklóját; Marie az árnyékbóllélegzet-visszafojtva nézett rá. Jason ujjai átsiklottak a kezén, amíg ki nemtapogatta a kulcstokot.

– Majd én elteszem – mondta.– Természetesen – felelte a nő. Bal kezét természetellenesen az

oldalához szorítva mozdulatlanul ült a kocsi nyitott ajtajában.– Most pedig szálljon ki, álljon a motorház elé – folytatta a férfi –, és ne

próbálkozzék semmi ostobasággal.– Miért tennék ilyesmit? Megölne.– Helyes. – Jason az ajtókilincs felé nyúlt, eltúlozva a fájdalmát. Hátat

fordított a nőnek és lenyomta a kilincset.Hirtelen ruhasusogást hallott, de még ennél is sebesebb légzés csapta

meg; a túloldali ajtó kivágódott, a nőmár félig a járdán állt. Bourneazonban fölkészült; ráncba kell szednie! Ültében villámgyorsanhátrafordult, bal karja kipattanó rugóként lőtt ki, keze karomként ragadtameg a nőselyemruháját a lapockái között. Visszarántotta az ülésre, azutána hajába markolva magához húzta a fejét, amíg arca, feszülőnyakkal azövéhez nem ért.

– Nem teszem többé! – kiáltott Marie könnybe lábadt szemmel. –Esküszöm, nem teszem többé!

Bourne átnyúlt fölötte, berántotta az ajtót, az után mereven a szemébenézett, megpróbálta megérteni a túszát. Harminc perce egy másik kocsibanmár-már rosszullét környékezte, amikor a pisztoly csövét az arcánakszorította és azzal fenyegette, hogy megöli, ha nem engedelmeskedik. Mostsemmiféle ilyen vonakodást sem érzett; a nőegyetlen nyílt cselekedettelátlépett egy határt. Ellenség, fenyegetőveszedelem lett; megölheti, haszükségessé válik, megölheti minden érzelem nélkül; csupán mert ez lennecélszerű.

– Mondjon már valamit! – suttogta a nő. Teste egy pillanatra görcsberándult, melle a görcsös mozgás ütemében emelkedve és süllyedve ruhájasötét selymének feszült. Megragadta a saját csuklóját, igyekezettvisszanyerni önuralmát, s ez részben sikerült is neki. Amikor újramegszólalt, már nem suttogott, hanem tompa hangon beszélt.

– Azt mondtam, nem teszem többé, s nem is fogom megtenni. – Megfogja próbálni – felelte halkan a férfi. – Eljön a pillanat, amikor azt hiszi,sikerülhet, és megpróbálja. Higgyen nekem: nem sikerülhet. De ha újramegpróbálkozik vele, kénytelen leszek megölni magát. Nem szeretnémmegtenni. Semmi, az égvilágon semmi ok sincsen rá, hacsak nem válikveszélyessé. Márpedig ha megszökik, mielőtt elengedem, ez történik. Ésezt nem engedhetem meg.

Az igazságot mondta, ahogyan őértelmezte. A döntés egyszerűségeéppannyira meglepte, mint maga a döntés, Az ölés célszerűség kérdése,semmi egyéb.

– Azt mondja, elenged. Mikor?– Ha biztonságban leszek – felelte Bourne. Amikor már nem számít, mit

mond vagy tesz.

– S az mikor lesz?– Mostantól számítva úgy egy óra múlva. Ha már kint leszünk

Zürichből és én úton leszek valahová. Maga azt sem fogja tudni, hová éshogyan.

– Miért higgyek magának?– Nem érdekel, hisz-e nekem vagy sem. – Elengedte a nőt. – Szedje

össze magát. Törölje meg a szemét, fésülködjön meg. Bemegyünk.– Mi van odabenn?– Bárcsak tudnám – mondta Bourne, és a kocsi hátsó ablakán át a Drei

Alpenhäuser bejáratát figyelte.– Ezt már az előbb is mondta.Bourne a nőre pillantott, belenézett az őt kutató, nagy, barna szempárba,

amely szorongva, rettegve meredt rá.– Tudom. Siessen.

A magas, alpesi mennyezetet súlyos gerendák tartották, az asztalokat ésszékeket tömör fából faragták; körös-körül mély bokszok szegélyezték atermet, mindenütt gyertyafény imbolygott. Egy harmonikás járkált atömegben, hangszeréből halk bajor dallamok áradtak.

Bourne már látta valamikor a hatalmas termet, a gerendák és agyertyafény mélyen beivódtak az agyába, a zenefutamokat is hallotta már.Egy másik életében járt már itt. A keskeny előtérben álltak, azétteremvezetőasztala előtt. A szmokingos férfi üdvözölte őket.

– Haben Sie einen Tisch reserviert, mein Herr?– Ha úgy érti, foglaltunk-e asztalt, úgy attól tartok, hogy nem. De

nagyon melegen ajánlották nekem önt. Remélem, sikerül elhelyezniebennünket. Lehetőleg egy bokszban.

– Minden bizonnyal, uram. Az este csak most kezdődik, még vanszabad helyünk. Errefelé, ha szabad kérnem.

Egy sarokbokszhoz vezette őket; az asztal közepén gyertya lobogott.Bourne sántikált és a nőbe kapaszkodott, így az étteremvezetőa lehetőlegközelebbi asztalnál helyezte el őket. Jason bólintott Marie St. Jacques-nak. A nőleült, majd szemben vele Bourne is elhelyezkedett.

– Húzódjon beljebb a fal mellé – mondta, amint az étteremvezetőelment. – Gondoljon rá: a pisztoly itt van a zsebemben, s nekem csak felkell emelnem a kezem, és maga már nem jut ki innen.

– Már megmondtam, hogy nem fogom megpróbálni.– Remélem is. Rendeljen italt, enni nincs időnk.– Nem is tudnék enni. – Marie ismét megragadta a saját csuklóját, keze

láthatóan remegett. – Miért nincs időnk? Mire vár?– Nem tudom.– Miért mondja azt állandóan, hogy nem tudom, bárcsak tudnám? Miért

jött ide?– Mert már jártam itt.– Ez nem válasz!– Semmi okom, hogy válaszoljak magának.Egy pincér lépett hozzájuk. Marie St. Jacques bort kért, Bourne skót

whiskyt rendelt, mert úgy érezte, erősebb italra van szüksége. Körülnézetta vendéglőben, megkísérelt mindenre és semmire összpontosítani.

De csak a semmit látta. Semmiféle kép sem merült fel benne, hiába nemgondolt semmire, ettől sem támadt semmilyen gondolata. Semmi.

S ekkor megpillantotta a terem túloldalán az arcot. Nagy arc volt, nagyfejben, hájas test fölött, amely egy csukott ajtóhoz közeli, terem végi bokszfalához szorult. A hájas ember nem mozdult a homályba borultmegfigyelési pontjáról, mintha a homály védelmet, a terem megvilágítatlanrésze menedéket nyújtana neki.

Szemét mereven Jasonra függesztette, tekintete rettegést és hitetlenségettükrözött. Bourne nem ismerte az arcot, de az arc ismerte őt. A férfiajkához emelte az ujjait, megtörölte a szája sarkát, azután elfordult, stekintetét végigjártatta a terem valamennyi asztalának vacsoratálain. Csakazután kezdte meg a számára nyilvánvalóan fontos utat a termen át az őbokszuk felé.

– Egy férfi közeledik felénk – szólalt meg Jason a gyertyaláng fölött. –A férfi kövér és fél. Ne szólaljon meg. Bármit is mond a férfi, maga tartsaa száját. Ne is nézzen rá; emelje föl a kezét, könnyedén hajtsa a fejét akönyökére. A falat nézze, ne őt.

A nőa homlokát ráncolta, azután jobb kezét az arcához emelte, ujjairemegtek. Ajka kérdést formált, de nem jött ki hang a torkán. Jason felelt aki nem mondott kérdésre.

– A saját érdekében – mondta. – Semmi értelme, hogy későbbazonosíthassa magát.

A kövér férfi a boksz sarka körül odanyomakodott hozzájuk. Bourneelfújta a gyertyát, s ezáltal az asztal nagyjából homályba borult. A férfimegállt, rámeredt, azután halkan, mesterkélten megszólalt.

– Te jó Isten! Hát maga miért jött ide? Mit követtem el, hogy ezt tegyevelem?

– Jó itt a konyha, ezt maga is tudja.– Hát nincs magában érzés? Nekem családom, feleségem, gyermekeim

vannak. Csak azt tettem, amit parancsoltak. Átadtam magának a borítékot;nem néztem meg, mi van benne, semmit sem tudok!

– De azért megfizették, igaz? – kérdezte ösztönösen Jason.– Igen, de nem mondtam semmit. Sohasem találkoztunk, sohasem adtam

magáról személyleírást. Senkivel sem beszéltem!– Akkor miért fél? Én csak egyszerűvendég vagyok, aki vacsorát

szeretne rendelni.– Könyörgök. Menjen el.– Most már haragszom. Okosabban tenné, ha megmondaná, miért.A kövér ember az arcához emelte kezét, ujjai ismét letörölték a szája

körül kiült verejtékcsöppeket. Elfordította a fejét, az ajtó felé kémlelt,azután visszafordult Bourne-hoz.

– Lehet, hogy mások fecsegtek. Lehet, hogy tudják, ki maga. Nekemmegvolt a magam baja a rendőrökkel, egyenest hozzám jönnének.

Marie St. Jacques elvesztette az önuralmát, Jasonra nézett és kicsúszotta száján:

– A rendőrök... Rendőrök voltak?Bourne dühösen rámeredt, azután visszafordult az ideges, kövér

férfihoz.– Azt akarja mondani, hogy a rendőrök bántanák a feleségét és

gyerekeit?– Ők nem, ezt maga is jól tudja. De az érdeklődésük másokat is

elvezetne hozzám. Vagy a családomhoz. Hányan vannak, akik magátkeresik, mein Herr? És kik azok, akik keresik? Nincsen szüksége az énválaszomra, maga is tudja: semmitől sem riadnak vissza. Egy feleség vagyegy gyerek halála nekik semmiség. Nagyon kérem! Az életemre. Én nemmondtam semmit. Menjen el.

– Maga eltúlozza a dolgot. – Jason az ajkához emelte a poharat, mintegyaz elbocsátás előjátékaként.

– Krisztus szerelmére, ne tegye ezt! – A férfi előrehajolvamegkapaszkodott az asztal szélében. – Bizonyítékot akar a némaságomról?Hát megadom. Elterjesztették az egész alvilágban, hogy bárki, akinekbármiféle információja van, hívja fel a zürichi rendőrség által megadotttelefonszámot. Mindent szigorúan titokban tartanak, de az alvilágbanilyesmivel kapcsolatban nem szoktak hazudni. Hatalmas jutalmat tűztek ki,több ország rendőrsége az Interpolon keresztül küldött pénzt. És kilátásbahelyezték azt is, hogy a múltbeli félreértéseket esetleg új jogimegvilágításban vizsgálnák felül. – A férfi fölegyenesedett, ismétmegtörölte a száját, hatalmas teste a faasztal fölé tornyosult. – A

magamfajta ember számára előnyös lenne, ha barátságosabb viszonybakerülne a rendőrséggel. Mégsem tettem semmit. Hiába garantálták atitoktartást, nem tettem semmit!

– Hát mások?– Én csak Chernakot ismerem. Rajta kívül nem beszéltem senkivel, aki

elismerné, hogy valaha is látta magát. De hát ezt maga is tudja; a borítékotrajta keresztül juttatták el hozzám. Őpedig ki nem nyitná a száját soha.

– Hol van most Chernak?– A szokott helyen. A löwenstrassei lakásán.– Sohasem jártam ott. Hány szám?– Sohasem járt ott...? – A kövér férfi elharapta a szót, összeszorította az

ajkát, szemében rémület ült. – Ellenőriz?– Válaszoljon a kérdésre.– Harminc hetes szám. Maga éppoly jól ismeri, mint én.– Jó. Akkor ellenőrzöm. Ki adta a borítékot Chernaknak?A férfi mozdulatlanná dermedt.– Erről nekem fogalmam sincs. Soha még csak nem is kérdezősködtem

utána.– Még kíváncsi sem volt?– Hát persze hogy nem. A kecske nem megy önként a farkas

barlangjába.– De a kecskék biztos járásúak. Éles a szaglásuk is.– Meg óvatosak, mein Herr. A farkas ugyanis gyorsabb és végtelenül

harciasabb náluk. Csupán egyetlen hajszára kerülne sor, s az lenne akecske utolsó futása.

– Mi volt a borítékban?– Már mondtam, nem nyitottam ki.– De tudja, mi volt benne.– Fel teszem, pénz.– Felteszi?– Rendben van. Pénz. Rengeteg pénz. Ha bármilyen hiány mutatkozott,

nekem semmi közöm sem volt hozzá. És most kérem, könyörgök. Tűnjönel innen!

– Még egy utolsó kérdés.– Bármit. Csak tűnjön el!– Mire kellett a pénz?A hájas ember Bourne-re meredt, zihálva lélegzett, állát kiverte a

verejték.– Hát én tudjam? Én csak mindennap elolvastam az újságokat. Három

nyelven. Hat hónapja megöltek egy férfit. Minden újság az elsőoldalánszámolt be a haláláról.

7.

Megkerülték a háztömböt, kijutottak a Falkenstrasséra, azután jobbrafordultak a Limat Quaira, a Grossmünster-székesegyház felé. ALöwenstrasse a folyón túl volt, a város nyugati részében. Leggyorsabbanúgy érhetnek oda, ha a Münster hídon átmennek a Bahnhofstrasséra, majda Nüschelerstrasséra; legalábbis ezt a fölvilágosítást kapták egy pártól,akik éppen távozásukkor léptek be a Drei Alpenhäuserba.

Marie St. Jacques szótlanul vezetett. Úgy szorította a kormányt, mint akézitáskája szíját a carillonbeli őrület során; mintha így kapaszkodott volnaaz épelméjűségbe. Bourne rápillantott, és megértette, mi megy végbebenne.

...megöltek egy férfit. Minden újság az elsőoldalán számolt be ahaláláról.

Jason Bourne-t eszerint megfizették, hogy öljön, és számos országrendőrsége küldött pénzt az Interpolon keresztül, hogy jobb belátásrabírják a vonakodó besúgókat, és így terjesszék ki az elfogására indítotthajszát.

Hányan vannak, akik magát keresik, mein Herr? S kik azok, akikkeresik?... Semmitől sem riadnak vissza. Egy feleség vagy egy gyerekhalála nekik semmiség.

Nem a rendőrség. Mások.A Grossmünster-székesegyház ikerharangtornyai ott magasodtak előttük

az éjszakai égbolt előterében, a reflektorok fénynyalábjai kísértetiesárnyékokat vetettek. Jason nézte a középkori épületet, s mint oly sok mást,ismerte is meg nem is. Látta már valamikor, s most mégis elsőízben látta.

Csak Chernakot ismerem... A borítékot rajta keresztül juttatták elhozzám... Löwenstrasse. Harminchetes szám. Maga éppoly jól ismeri, mintén.

Valóban ismeri? Valóban ismerni fogja?Áthajtottak a hídon. Az utcák zsúfoltak voltak, minden kereszteződésnél

gépkocsik és gyalogjárók versengtek az elsőbbségért, a piros és zöldlámpajelzések összevissza, végtelenül hosszú szünetekkel villantak fel.Bourne igyekezett semmire sem... és mindenre összpontosítani. Az igazság

körvonalai kezdtek kibontakozni előtte, rejtélyes apró részletekben, egyremeghökkentőbb mozzanatokban. Egyáltalán nem volt biztos benne, hogyképes, hogy szellemileg képes az eddiginél még sokkal többet is felfogni.

– Halt! – hallotta a német kiáltást. – Mit csinál a hölgy? Nem ég alámpája! És itt tilos balra kanyarodni!

Jason fölkapta a fejét, a tompa fájdalom görcsbe rántotta a gyomrát.Járőrkocsi haladt mellettük, egy rendőr a nyitott ablakból kiáltott rájuk. Anőa visszapillantó tükörben észrevette a rendőrkocsit, erre kikapcsolta afényszórókat és jelezte, hogy balra fordul. Balra, egy egyirányú utcába,jóllehet a keresztezésnél a nyilak egyértelműen jobbra irányították aforgalmat. Ha balra fordulnak és keresztbe állnak a rendőrkocsi elé;nyilván megállítanák őket, s akkor a nőkedve szerint sikoltozni kezdhetne.

Bourne felkattintotta a fényszórókat, azután a nőn áthajolva egyikkezével kikapcsolta az irányjelzőt, a másikkal megragadta a karját,ugyanott, ahol egyszer már megszorította.

– Megölöm, doktornő– súgta neki, majd az ablakon át kikiáltott arendőrnek: – Sajnálom! Kissé összezavarodtunk! Turisták vagyunk! Akövetkezőtömbnél akarunk befordulni!

A rendőr alig egy fél méterre volt Marie St. Jacques-tól, szemével azarcát fürkészte, nyilván meghökkentette, hogy nem reagál a kiáltására.

A lámpa zöldre váltott.– Lassan induljon. Ne csináljon semmi ostobaságot – mondta Jason. Az

üvegen át intett a rendőrnek. – Még egyszer sajnálom! – kiáltotta.A rendőr vállat vont és társához fordult, hogy folytassák megszakadt

beszélgetésüket.– Tényleg összezavarodtam – szólalt meg remegő, halk hangon a nő. –

Olyan nagy a forgalom... Ó, istenem, eltörte a karomat!... Maga rohadék!Bourne elengedte. Zavarba hozta a dühkitörés; jobban szerette volna, ha

a nőretteg tőle.– Gondolom, maga sem várja, hogy ezt elhiggyem magának?– A karomat?– A zavarát.– Azt mondta, mindjárt balra fordulunk, erre gondoltam.– Legközelebb figyelje a forgalmi jelzéseket.– Elhúzódott a nőtől, de szemét nem vette le az arcáról.– Maga tényleg egy állat – suttogta a nő, egy pillanatra lehunyva a

szemét. Azután rémülten fölnézett: tekintetében ismét ott ült a félelem.Elérték a Löwenstrassét: a széles sugárúton alacsony, vörös téglás,

tömör épületek szorultak a sima beton- és üvegóriások közé. A

tizenkilencedik századi lakóházak jellege viaskodott itt a modernsemlegesség haszonelvűségével, s nem maradt alul e versenyben. Jason aházszámokat figyelte; a nyolcvanas számok felől az egyre kisebb számokfelé haladtak. Egyre inkább a régi házak domináltak a magas házakkalszemben, mígnem az utca korban végleg vissza nem tért ama korábbikorszakhoz: takaros, négyemeletes lakóházak sorakoztak egymás mellett, atetőket és az ablakokat fakeretek fogták körül, karfás kőlépcsők vezettek arégi kocsilámpák fényében fürdő, beugrós bejárati ajtókhoz. Bourne újrafölismerte, amit már elfelejtett; maga a tény nem döbbentette meg, inkábbmásvalamin lepődött meg. A házsor látványára felmerült benne egy másikkép, egy másik lakóházsor igen éles képe: a körvonalak azonosak,ugyanakkor sajátosan másmilyenek voltak: viharvert, régebbi, távolról semilyen takaros vagy tisztára sikált házaké... Törött ablakok, málladozólépcsők, foghíjas karfák, rozsdás vasak törött végei. Távolabb... Zürich...igen, valóban Zürich egy másik részében.

– Steppdeckstrasse – mormogta elgondolkodva és a lelki szemei előttfelmerült képre összpontosította figyelmét. Látta a kapualjat, a kifakultfestéket, amely éppoly mélyvörös volt, mint a mellette ülőnőruhája. – Egypanzió... a Steppdeckstrassén.

– Tessék? – kérdezte meghökkenten Marie St. Jacques. Megriasztotta aférfi motyogása; nyilván azt hitte, róla van szó, és megrémült.

– Semmi. – Jason elkapta a szemét a nőruhájáról és kibámult azablakon. – Ott van a harminc hetes szám – mondta, és a sorban az ötödikházra mutatott. – Álljon meg.

Őszállt ki először; ráparancsolt a nőre, hogy csússzon át a túlsó ülésreés kövesse. Azután kipróbálta, mennyire tud járni, és elvette a nőtől akulcsokat.

– Maga tud járni – mondta Marie. – És ha járni tud, vezetni is tud.– Feltehetően tudok.– Akkor engedjen el! Mindent megtettem, amit kívánt tőlem.– Meg azon felül is – tette hozzá Bourne.– Egy szót sem fogok szólni, hát képtelen ezt felfogni? Maga az utolsó

ember a világon, akit viszont akarok látni... vagy akivel még szeretném, hadolgom lenne. Nem akarok tanúskodni, nem akarok kapcsolatba kerülni arendőrséggel, nem akarok nyilatkozatot, semmit sem akarok! Nem akarokrészese lenni annak, aminek maga a részese! Halálosan félek, rettegek, hátnem látja? Nagyon kérem, engedjen el.

– Nem tehetem.– Maga nem hisz nekem.

– Ez most mellékes. Szükségem van magára.– Mihez?– Valami nagyon ostoba dologhoz. Nincs jogosítványom. Márpedig

jogosítvány nélkül nem lehet kocsit bérelni. Nekem viszont kocsit kellbérelnem.

– De hiszen itt van ez a kocsi.– Körülbelül még egy óra hosszat használhatom. Aztán kilép valaki a

Carillon du Lac kapuján és keresni kezdi. A leírását rádión leadják Zürichvalamennyi rendőrkocsijának.

Marie rápillantott, tekintetében halálos rémület ült.– Nem akarok fölmenni oda magával. Hallottam, mit mondott az a férfi

a vendéglőben. Ha még többet is hallok, maga megöl engem.– Az, amit hallott, számomra éppannyira érthetetlen, mint a maga

számára. Én talán még kevesebbet értek belőle. Menjünk. – Karon fogtaMarie-t, szabad kezével pedig a karfába kapaszkodott, hogy a lehetőlegkisebb fájdalommal mehessen föl a lépcsőn.

Marie rámeredt, tekintetében zavar és rémület keveredett.A második levélszekrény alatt ott állt az M. Chernak név, alatta csengő.

Jason nem ezt, hanem a szomszédos négy csengőgombot nyomta meg. Akövetkezőpillanatban nagy hangzavar támadt, több hang tört előa kicsinyhangszóróból: valamennyien azt kérdezték, ki van odalenn. Egyvalakiazonban nem válaszolt, egyszerűen csak megnyomta a kapuzárat kioldóberregőgombot. Jason kinyitotta az ajtót, s maga előtt tolta Marie St.Jacques-ot. A falhoz szorította és várt. Odafent ajtók nyíltak, léptekközeledtek a lépcsőhöz.

– Ki az?– Johann, te vagy?– Ki csöngetett?Csönd. Azután ingerült szavak. Újabb léptek, majd becsapódó ajtók

zaja. M. Chernak lakása a második emeleten volt. Bourne belekarolt anőbe, a lépcsőhöz sántikált vele és elindult fölfelé. A nőnek természetesenigaza volt. Sokkal jobb lenne, ha egyedül menne, de ezen már nem tudottváltoztatni – szüksége volt Marie St. Jacques-re.

A Port Noirban eltöltött hetekben autótérképeket is tanulmányozott.Luzern alig egyórányira, Bern két és fél-három órányira volt csak.Bármelyik város felé elindulhat, valami elhagyatott út menti helyenkiteheti a nőt, és azután eltűnhet. Minden csak időzítés kérdése; volt annyipénze, hogy akár száz kapcsolatot is megvásárolhasson magának. CsupánZürichből kifelé volt szüksége valakire, és ez a valaki Marie St. Jacques

volt.Mielőtt azonban elhagyná Zürichet, meg kell bizonyosodnia valamiről,

beszélnie kellett valakivel, akinek a neve...M. Chernak. A névtábla ott volt a csengőtől jobbra. Eloldalazott az ajtó

elől, s magával húzta a nőt is.– Beszél németül? – kérdezte.– Nem.– Ne hazudjon.– Nem hazudok.Bourne töprengett, tekintetét végigjártatta a rövid folyosón.– Csöngessen – szólalt meg végül. – Ha kinyílik az ajtó, csak álljon

mozdulatlanul. Ha valaki belülről megkérdezi, ki az, mondja azt, hogyüzenetet hozott, sürgős üzenetet a Drei Alpenhäuserból.

– De tegyük fel, hogy az a férfi azt mondja, hogy csúsztassam be az ajtóalatt?

Jason rápillantott.– Nagyon helyes.– Egyszerűen csak nem akarok több erőszakoskodást. Semmit sem

akarok tudni, semmit sem akarok látni. Csak...– Tudom – szakította félbe Bourne. – Vissza akar térni Caesar adóihoz

és a pun háborúkhoz. Ha az a férfi vagy nővalami ilyesfélét mondana,néhány szóval magyarázza el, hogy szóbeli üzenetről van szó, és csakisannak a férfinak adhatja át, akit leírtak magának.

– S ha azt kívánja, mondjam el, milyennek írták le? – kérdezte jegeshangon Marie St. Jacques, akiben az elemzőkészség pillanatnyilag legyűrtea félelmet.

– Éles esze van, doktornő.– Precíz vagyok. Meg vagyok rémülve. De ezt már mondtam magának.

Mit tegyek akkor?– Mondja azt, hogy vigye el őket a fene, adja át nekik az üzenetet,

akinek kedve van hozzá. Azután induljon el lefelé.Marie az ajtóhoz lépett és csöngetett. Belülről furcsa zaj hallatszott:

egyre hangosodó kaparás. Azután megszakadt a zaj és egy mély hangszólalt meg a zárt ajtó mögül.

– Ja?– Sajnos nem beszélek németül.– Englisch. Mi van? Ki maga?– Sürgős üzenetet hoztam egy barátjától, a Drei Alpenhäuserból.– Csúsztassa be az ajtó alatt.

– Nem tehetem. Személyesen kell átadnom annak a férfinak, akit leírtaknekem.

– Hát akkor könnyűdolga lesz – mondta a hang. Kattant a zár, az ajtókinyílt.

Bourne elrugaszkodott a faltól és a nyitott ajtóba lépett.– Maga megőrült! – kiáltott fel egy tolókocsiban ülőférfi, akinek a lábai

helyén két csonk volt. – Kifelé! Hordja el magát innen!– Unom ezt hallgatni – mondta Jason. Berántotta a lakásba a nőt és

behúzta maga után az aj tót.

Marie St. Jacques-ot nem kellett kényszeríteni, hogy maradjon egyablaktalan kis hálószobában, amíg ők ketten beszélgetnek; szíves örömesttett eleget a felszólításnak. A csonka lábú Chernakon már-már pánik lettúrrá, barázdált arca krétafehérré vált, fésületlen ősz haja csapzottan lógott atarkójára és a homlokába.

– Mit akar tőlem? – kérdezte. – Megesküdött, hogy az utolsóügyletünkkel végeztünk! Nem tehetek többet, nem vállalhatom akockázatot. Jártak itt. Bármennyire is óvatosak voltak, bármennyi áttételválasztotta is el őket a maga forrásaitól, itt voltak! Ha csak egyvalaki rosszhelyen ad le egy címet, nekem végem!

– Ahhoz képest, milyen kockázatot vállalt; egész szépen keresett –jegyezte meg Bourne a tolókocsi elé állva; agyában egymást kergették agondolatok, s azon tűnődött, létezik-e egy szó vagy egy mondat, amelymegindíthatja az információáramlást. Azután eszébe jutott a boríték. Habármilyen hiány mutatkozott, nekem semmi közöm sem volt hozzá. A kövérférfi mondta ezt a Drei Alpenhäuserben.

– Semmiség ahhoz a kockázathoz képest. Chernak a fejét rázta, zihálvalélegzett, csonkjai kilógtak a tolószékből és visszataszítóan előre-hátrarángatóztak. – Mielőtt maga, mein Herr, megjelent az életemben, elégedettember voltam. Kis hal. Egy katona, aki elvergődött Zürichig.Fölrobbantam, nyomorék lettem, teljességgel értéktelen; eltekintvebizonyos tényektől, amelyeket elraktároztam a fejemben, és amelyekérthajdani bajtársaim fizettek néhány garast, hogy ne kerüljeneknyilvánosságra. Tisztességes megélhetést biztosított, nem volt sok, de elég.Azután maga rám talált...

– Megható – vetette közbe Jason. – De most beszéljünk a borítékról. Aborítékról, amelyet maga a Drei Alpenhäuser-beli közös barátunkhoztovábbított. Ki adta magának azt a borítékot?

– Egy futár. Ki más?

– Honnan jött a boríték?– Azt én honnan tudhatnám? Egy dobozban érkezett; pontosan úgy,

mint a többi. Kicsomagoltam és továbbküldtem. Maga kívánta így. Aztmondta, többé nem jöhet ide.

– De maga ki is nyitotta. – Nem kérdés, kijelentés volt.– Soha!– Tegyük fel, hogy azt mondom magának, hiányos volt az összeg.– Akkor nem is tették bele azt a pénzt a borítékba! – A csonkolt lábú

férfi kiabálni kezdett. De én nem hiszek magának! Ha így lett volna, nemfogadta volna el a megbízást. De maga elfogadta! Akkor meg miért vanmost itt?

Mert meg kell tudnom. Mert megőrülök. Látok és hallok dolgokat,amelyeket nem értek. Egy képzett, leleményes... idióta vagyok! Segítseteknekem!

Bourne ellépett a szék elől; céltalanul a könyvespolc hoz ment, amelyentöbb fénykép állt a falnak támasztva. Ezek magyarázatul szolgáltak arra, kiis a mögötte ülőférfi. Német katonák csoportjai, egyesek juhászkutyákkal,barakkok; szögesdrót kerítés... és egy magas, drótkerítéses kapu, amelyenegy név töredéke olvasható: DACH...

Dachau.A férfi, aki ott ült mögötte, most megmoccant. Jason hátrafordult: a

csonkolt lábú Chernak keze a tolószékhez szíjazott zsákban matatott,szeme villogott, barázdált arca eltorzult. Villámgyorsan kirántotta a kezét,rövid csövűpisztolyt tartott, s mielőtt Bourne előránthatta volna a sajátját,már tüzelt is. Gyors egymásutánban dördültek a lövések. Jeges fájdalomöntötte el Jason bal vállát, azután a fejét... Úristen! Jobbra vetette magát,gurulni kezdett a szőnyegen, amíg a tolókocsi túlsó oldalára nem ért.Összekuporodott, azután előrevetődve a jobb vállával hátba taszítottaChernakot, ezzel kilökte a csonkolt lábú férfit a tolókocsiból. A zsebébenyúlt a pisztolyáért.

– Fizetni fognak a hullájáért! – ordított föl a nyomorék; vergődött aföldön, igyekezett csak annyi időre kiegyenesíteni görcsbe rándult testét,amíg célozhat a pisztolyával. – Nem fog engem sírba tenni! Mégtalálkozunk! Carlos fizetni fog! Krisztusomra mondom, fizetni fog!

Jason balra ugrott és tüzelt: Chernak feje hátrahanyatlott, torkábólvérsugár tört elő. Halott volt.

A hálószoba ajtaja mögött sikoltott valaki. A kiáltás egyre mélyebbévált, tompán kongott, elnyújtott jajveszékelésbe csapott át, rettegés ésundor vegyült benne. Egy nősikoltott... hát persze, a nő! A túsza, akinek ki

kell juttatnia Zürichből! Úristen! Elhomályosult a szeme. Iszonyúan fáj ahalántéka!

Nagy erőfeszítéssel sikerült visszanyernie a látását és leküzdenie afájdalomérzést. Egy fürdőszobát látott, ajtaja nyitva állt, törülközőket,mosdót és egy... tükrös faliszekrényt. Berohant, olyan erővel rántotta ki atükrös ajtót, hogy kiszakadva a zsanérjából, a földre zuhant és ezerszilánkra tört. Polcok. Géztekercsek és ragtapasz és... ennyit tudottkimarkolni. Ki kell jutnia innen... Lövések, a lövések olyanok, mint ariasztócsengők. Ki kell jutnia innen, fogni a túszát és elmenekülni! Ahálószoba, a hálószoba! De hol is van?

A sikoly, a jajveszékelés... kövesd a sikolyt! az ajtóhoz ugrott ésberúgta. A nő... a túsza... – mi a fene is a neve?... – a falhoz lapult,könnyek csorogtak az arcán, ajka szétnyílt. Odaugrott hozzá, megragadta acsuklóját és kivonszolta.

– Uramisten, maga megölte! – sikította. – Egy öregembert, akineknem...

– Fogja be a száját! – A bejárat felé taszigálta, kinyitotta az ajtót, és anőt az előszobába lökte. Futni kezdtek; ajtócsapódásokat hallott, emberekkiáltoztak. Bal kezével megragadta a nőkarját, a mozdulat nyománfájdalom nyilallt a vállába. Kitaszította a lépcsőházba, kényszerítette, hogylejöjjön vele a lépcsőn, rátámaszkodott, jobb kezében a pisztolytszorongatta.

Leértek az előcsarnokba, a súlyos ajtóhoz.– Nyissa ki! – parancsolta, és a nőengedelmeskedett. Elhaladtak a

levélszekrények sora előtt és elérték a kaput. Egy pillanatra elengedte anőt, maga nyitotta ki a kaput, kikémlelt az utcára, fülelt, nem hallja-e aszirénákat. De odakinn csönd volt.

– Gyerünk! – mondta és kirántotta a nőt a kőlépcsőre, majd a járdára. Azsebébe nyúlt, a mozdulattól összerándult a fájdalomtól. Elővette akocsikulcsokat.

– Szálljon be!A kocsiban ülve kigöngyölte a gézt, csomóra fogva a halántékához

szorította, fölitatta a szivárgó vért. Valahol, a tudata legmélyén sajátosmegkönnyebbülés fogta el. A seb csupán lövedék okozta horzsolás volt;pánikba esett attól, hogy a feje sérült meg, a lövedék azonban nem hatoltbe a koponyájába. Nem ismétlődik meg a Port Noir-i kínszenvedés!

– Az isten verje meg, indítson már! Pucoljunk innen!– De hát hová? Nem mondta, hogy hová. – A nőmár nem kiáltozott,

nagyon nyugodt volt. Túlzottan is nyugodt. S nézi őt... valóban nézi őt?

Ismét szédülni kezdett, ismét elhomályosult előtte a világ.– Steppdeckstrasse... – Hallotta, hogy kimondja, ezt a szót, de nem volt

biztos benne, hogy a saját hangját hallja-e. Maga előtt látta azonban akapualjat. Kifakult, sötétvörös festék, törött ablaküveg... rozsdás vas. –Steppdeckstrasse – ismételte.

Mi a baj? Miért nem jár a motor? Miért nem halad a kocsi? Hát nemhallotta a nő?

Eddig lehunyva tartotta, most felnyitotta a szemét. A pisztoly. Ottfeküdt az ölében. Letette, hogy a halántékához szoríthassa a kötést...Meglép a nő, meglép! A fegyver a kocsi aljára zuhant, őlenyúlt érte, ésekkor a nőtaszított egyet rajta. Beverte a fejét az ablakba. Kinyílt a kocsiajtaja, a nőkiugrott az utcára és rohanni kezdett. Elmenekül! A városbólvaló kijutásának a biztosítéka végigrohan a Löwenstrassén!

Nem maradhatott a kocsiban, nem mert egyedül vezetni. Acélcsapdábanül, célpontként megjelölve. Zsebre vágta a pisztolyt a ragtapasszal együtt,fogta a gézt, bal kezével megmarkolta, készen arra, hogy ha újra megindula vérzés, nyomban a halántékához tapassza. Kikászálódott a kocsiból, éstőle telhetőleg sietve, sántikálva elindult a járdán.

Valahol kell lennie egy saroknak, valahol kell lennie egy taxinak.Steppdeckstrasse.

Marie St. Jacques megállás nélkül rohant a széles, néptelen sugárútközepén; hol bekerült az utcai lámpák fénykörébe, hol árnyékban futotttovább, közben a kezével hadonászva próbálta leállítani a Löwenstrassénvégigszáguldó kocsikat. A kocsik azonban sorra-rendre elhúztak mellette.Hiába fordult hátra a mögüle közeledőautók fényszórósugarában, hiábatartotta magasra a kezét, hogy felfigyeljenek rá, a kocsik gyorsítottak éselrobogtak mellette. Ez Zürich; az éjszakai Löwenstrasse pedig túl széles,túl sötét és túl közel volt az elnéptelenedett parkokkal szegélyezett Sihlfolyóhoz.

Egy kocsiban azonban fölfigyelt rá két férfi. A kocsinak kikapcsolták afényszóróit, mert a sofőr már távolról észrevette a nőt. Svájci németdialektusban szólt a társának.

– Lehet, hogy őaz? Ez a Chernak alig egy-két háztömbnyire lakik.– Állj le, hadd jöjjön közelebb. Azt mondták, selyem... ő az!

Bizonyosodjunk meg róla, mielőtt rádiózunk a többieknek.A két férfi kiszállt a kocsiból, az utas elővigyázatosan megkerülte a

kocsit és a vezetőmellé lépett. Hagyományos, kétsoros öltönyt viseltek,arcuk megnyerő, de komoly, hivatalos volt. A vakrémületben rohanó nő

feléjük tartott; gyorsan kiléptek az utca kövére.– Mi történt, kisasszony? – szólt oda a gépkocsivezető.– Segítsenek rajtam! – kiáltotta a nő. – Én... én... nem beszélek németül.

Nicht sprechen. Hívják a rendőrséget! Polizei!– Mi rendőrök vagyunk – szólalt meg tekintélyt parancsolóan angolul a

gépkocsivezetőtársa, és már puszta hangjával lecsillapította a nőt. –Zürich, Sicherheitspolizei. Nem voltunk bizonyosak, kisasszony. Ugyemaga az a hölgy a Carrillon du Lacból?

– Igen! – kiáltott fel a nő. – Nem akart elengedni! Újra meg újramegütött, a pisztolyával fenyegetett! Iszonyú volt!

– Hol van most?– Megsebesült. Rálőttek. Én elmenekültem a kocsiból ... A kocsiban

volt, amikor futni kezdtem! – Lefelé mutatott a Löwenstrassén. – Arra. Azthiszem, két sarokra, a háztömb közepén. Egy kétajtós, egy szürke kétajtóskocsi! Fegyver van nála.

– Nálunk is van, kisasszony – mondta a gépkocsivezető. – Jöjjönvelünk, üljön be hátul a kocsiba. Tökéletes biztonságban lesz, nagyonóvatosak leszünk. Gyerünk, gyorsan.

Megközelítették a járda szélén álló, kikapcsolt fényszórójú, szürke,kétajtós kocsit. Senki sem ült benne. A járdán és a harminc hetes házkőlépcsőjén izgatott emberek tárgyaltak. A sofőr társa hátrafordult a hátsóülés sarkában gubbasztó, rémült nőhöz.

– Ez egy Chernak nevűember lakása. Említette magának ezt a nevet?Mondott valamit, hogy felmegy hozzá?

– Fel is ment. Engem is kényszerített, hogy menjek vele! Megölte!Megölte azt a nyomorék öregembert!

– A rádiót, gyorsan! – szólt a férfi németül a vezetőnek, és lekapott egymikrofont a szerelvényfalról. – Kétutcányira vagyunk. – A kocsimegugrott, a nőaz elsőülésbe kapaszkodott.

– Mit csinálnak maguk? Itt megöltek egy embert!– Nekünk pedig meg kell találnunk a gyilkost – mondta a vezető. – Mint

említette, megsebesült; lehet, hogy még ebben a körzetben tartózkodik. Ami kocsinkon nincs jelzés, esetleg a nyomára juthatunk. Természetesenvárni fogunk, hogy megbizonyosodjunk a helyszínelő csoportmegérkezéséről, de nekünk egészen más a feladatunk.

A kocsi lassított, és a járdaszegély mellé siklott, néhány száz méterre aLöwenstrasse harminc héttől.

Amíg a sofőr elmagyarázta a nőnek, kicsodák-micsodák ők, társa amikrofonba beszélt. A műszerfal hangszórójából recsegés hallatszott,

azután valaki németül ezt mondta:– Húsz percen belül ott leszünk. Várjatok.– Hamarosan itt lesz a főnökünk – mondta a sofőr társa. – Itt kell

várnunk rá. Beszélni akar magával.Marie St. Jacques hátradőlt az ülésen, lehunyta a szemét és mélyet

lélegzett.– Ó, istenem, bárcsak ihatnék valamit!A gépkocsivezetőnevetett és bólintott a társának. Az előhúzott a

kesztyűtartóból egy félliteres üveget, föltartotta, és rámosolygott a nőre.– Nem vagyunk valami elegánsak, kisasszony. Se poharunk, se

csészénk, de konyakunk az van. Természetesen kizárólag egészségügyicélra. Azt hiszem, most is ilyen rendkívüli helyzet van. Parancsoljon,egészségére.

Marie visszamosolygott rá, és elfogadta az üveget.– Maguk ketten nagyon rendes emberek. Fogalmuk sincs, mennyire

hálás vagyok maguknak. Ha Kanadába jönnek, Ontario legfinomabbfrancia ételeit főzöm maguknak.

– Köszönjük, kisasszony – mondta a sofőr.

Bourne gondosan szemügyre vette bekötözött vállát. Hunyorítva nézteképét a koszos, foltos tükörben, szemét összehúzva igyekezettalkalmazkodni a mocskos szoba félhomályához. Ami a Steppdeckstrassétilleti, igaza lett. Minden úgy volt, ahogy emlékezett: a kifakult vöröskapualj; a törött ablaküveg és a rozsdás vaskorlátok. Senki nem kérdezetttőle semmit, amikor kivette a szobát, jóllehet nyilvánvaló volt, hogymegsebesült. A gondnok csak annyit jegyzett meg, amikor Bourne fizetettneki:

– Ha hajlandó komolyabb összeget fizetni, találhatunk egy orvost, akinem fecseg.

– Majd szólok, ha kell.A seb azonban nem bizonyult annyira súlyosnak; Bourne úgy vélte, a

ragtapasz megteszi, amíg talál egy megbízhatóbb orvost annál, aki titokbanrendel a Steppdeckstrassén.

Ha stresszhelyzetben megsebesül, tisztában kell lennie azzal, hogy asérülés éppannyira lehet lélektani is, mint testi. Maga nagyon irtózik afájdalomtól és a fizikai sérüléstől. Ne vállaljon kockázatot. De ha van ráideje, próbáljon meg alkalmazkodni a helyzethez. Ne essen pánikba...

Márpedig őpánikba esett; testének egyes részei megdermedtek. Bár aváll-lövés és a horzsolt seb a halántékán nagyon is valóságos volt, és fájt,

érezte, egyik sérülése sem volt annyira súlyos, hogy mozgásképtelennétette volna. Lehet, hogy nem tud olyan gyorsan mozogni, mint szeretne;vagy olyan erőt kifejteni, mint egyébként, de azért képes céltudatosancselekedni. Üzenetek mennek és érkeznek, az agy utasítja az izmokat és avégtagokat – üzemképes.

Azt is tudta, hogy ha pihen egy ideig, jobban funkcionál majd mindene.Elveszítette a sofőrjét, tehát jóval hajnalhasadás előtt talpon kell márlennie, hogy más kivezetőutat találjon Zürichből. Az elsőemeleten lakóházgondnok láthatóan pénzéhes; majd egy óra múlva felkelti a gondozatlankülsejűháziurat.

Lassan leült a roskadozó ágyra, azután hátradőlt a párnára, és rámeredt amennyezetről lelógó csupasz villanykörtére. Igyekezett nem hallani aszavakat, hogy nyugodtan pihenhessen, a szavak azonban csak jöttek, súgy robbantak a fülébe, akár az üstdobok döngése.

Megöltek egy férfit...Maga elfogadta azt a megbízást...A falnak fordult, lehunyta a szemét, kirekesztette a szavakat. Azután

más szavak jutottak el a tudatáig. Felült, homlokát kiverte a verejték.Fizetni fognak a maga hullájáért!... Carlos fizetni fog! Istenemre

mondom, fizetni fog!Carlos.

Nagy, csukott, négyajtós kocsi állt be a kétajtós autó elé, s leparkolt ajárdaszegély mentén. Mögöttük, a Löwenstrasse harminc héthez mártizenöt perce megérkeztek a járőrkocsik, sőt alig öt perc múlva amentőkocsi is ott volt. A lépcsőház előtti járdán jókora tömeg gyűlt össze akörnyező lakásokból, de az első izgalom már elült. Valaki meghalt,megöltek egy férfit a Löwenstrasse e csöndes szakaszán. Mindenkiszorongott: ami ma megtörtént a harminc hetes szám alatt, az megtörténhetholnap a harminckettes vagy a negyvenes szám alatt is. A világ, és veleegyütt Zürich, kezd megőrülni.

– Megérkezett a főnökünk, kisasszony. Odakísérhetjük hozzá? – A sofőrtársa kiszállt a kocsiból és kinyitotta az ajtót Marie St. Jacquesnak.

– Természetesen.Kilépett a járdára. Karján érezte a férfi kezét, mennyivel gyöngédebb

volt, mint annak az állatnak a szorítása, aki a pisztoly csövét az arcánaknyomta. Megborzongott az emlékére. A csukott, nagy kocsi hátsó ajtajáhozérve beszállt. Hátradőlt az ülésen és a mellette ülőférfira pillantott. Elállt alélegzete, egyszeriben megbénult, tátva maradt a szája – a mellette ülőférfi

a rettegés emlékével töltötte el.Az utcai lámpák fénye megtört a férfi szemüvegének vékony

aranykeretén.– Maga!? Maga ott volt a szállodában! Maga egyike volt azoknak!A férfi fáradtan bólintott; láthatóan kimerült volt.– Úgy van. Mi a zürichi rendőrség különleges ügyosztálya vagyunk. S

mielőtt folytatnánk a beszélgetésünket, föl kell világosítanom, hogy aCarillon du Lacban lezajlott események során egyetlen pillanatra semfenyegette az a veszély, hogy közülünk bárki megsebesíthetné.Mesterlövészek vagyunk; egyetlen lövést sem adtunk le, amely magátérhette volna. Többször éppen azért nem tüzeltünk, mert túl közel állt afonálkeresztben levőférfihoz.

Marie rémülete alábbhagyott, megnyugtatta a férfi nyugodtmagabiztossága.

– Nagyon köszönöm maguknak.– Nem nagy művészet – jegyezte meg a rendőrtiszt. – Nos, úgy tudom,

utoljára annak a mögöttünk álló kocsinak az elülsőülésén látta.– Igen. Megsebesült.– Mennyire súlyosan?– Annyira, hogy összefüggéstelenül beszélt. Valami kötszert szorított a

fejéhez, a válla is vérzett, úgy értem, a vér átütött a kabátja szövetén. Ki azaz ember?

– A neveknek nincsen jelentőségük; egyébként is sok néven ismerik. Deamint láthatta, gyilkos. Elvetemült gyilkos, s meg kell találnunk, mielőttismét öl. Évek óta vadászunk rá. Sok ország rendőrsége. Most olyanlehetőségünk van, mint még soha senkinek. Tudjuk, hogy Zürichben van,és azt is, hogy megsebesült. Nyilván nem marad ebben a körzetben, demeddig juthat el? Megemlítette, mit remél, hogyan juthat ki a városból?

– Kocsit akart bérelni. Gondolom, az én nevemen. Nincs jogosítványa.– Hazudott. Rendszerint a legkülönfélébb hamis papírokkal utazik.

Magát felhasználható túsznak tekintette. Most pedig ismételjen el nekemmindent, amit az elsőperctől fogva mondott magának. Hová mentek,kikkel találkozott, mindent, ami csak az eszébe jut.

– Van egy vendéglő, a Drei Alpenhäuser. Volt ott egy nagy, kövérember, aki halálra rémült, amikor... – Marie St. Jacques elmondottmindent, amire csak emlékezett.

A rendőrtiszt időnként félbeszakította, rákérdezett valamelyikmondatára, Marie valamelyik reagálására vagy a gyilkos egy-egy hirtelendöntésére. Állandóan le-levette aranykeretes szemüvegét, szórakozottan

törölgette, keményen szorította a keretet, mintha ezzel a szorítással akarnaúrrá lenni ingerültségén. A kihallgatás közel huszonöt percig tartott; azutána rendőrtiszt döntött.

– Drei Alpenhäuser. Nyomás! – utasította a sofőrjét, majd Marie St.Jacques-hoz fordult. Szembesítjük azt az embert a saját szavaival.Szándékoltan beszélt olyan összefüggéstelenül. Ugyanis sokkal többet tudannál, mint amit az asztalnál mondott.

– Összefüggéstelenül... – A nőhalkan mormogta maga elé a szót,eszébe jutott, hogy ő is használta az előbb. – Steppdeck...Steppdeckstrasse.

– Mit mond?– Egy panzió a Steppdeckstrassén. Ezt mondta. Minden olyan gyorsan

történt, de ezt mondta. És közvetlenül, mielőtt kiugrottam a kocsiból, újramondta: Steppdeckstrasse.

– Ich kenne die Strasse – szólalt meg a sofőr. – Früher gab esTextilfabriken da.

– Nem értem – mondta Marie St. Jacques.– Omladozó városrész, amely nem tartott lépést az idővel – felelte a

rendőrtiszt. – Régi gyárépületek vannak ott. Menedékhely szerencsétlenekés mások számára. Indulás! – adta ki a parancsot. A kocsi elindult.

8.

Roppanás. A szobán kívül. Mintha pattant volna valami, éles kódakéntvisszhangzott, áthatóan, azután elhalt a távolban. Bourne felnyitotta aszemét.

A lépcső. A szoba előtti mocskos folyosóra nyíló lépcsőház. Valakifeljött a lépcsőn, azután megállt, mert észrevette, hogy súlya alatt mekkorátroppant a megvetemedett, repedezett fa. Ha egy itteni lakó lenne az, nemsokat törődött volna vele.

Csönd.Roppanás. Most már közelebbről. Az illetőkockáztat. Az időzítés a

döntő, a gyorsaság a legfontosabb. Jason lefordult az ágyról, megragadta afeje mellett heverőpisztolyt és odaugrott az ajtóhoz. Szorosan a fal mellékuporodott, amint meghallotta a lépteket. Férfi volt. A futó ember már nemtörődött a zajjal, csak azzal, hogy elérjen a céljához. Bourne-nak nemmaradt kétsége, miről van szó – és igaza lett.

Az ajtó kivágódott. Bourne visszalökte, azután teljes erejével

nekifeszült a fának, a behatolót az ajtókerethez préselte, és a gyomrára,mellére és karjára mért záporozó ütésekkel szinte fölszögezte a falra.Visszarántotta az ajtót és jobb spiccel torkon rúgta összecsukló ellenfelét,azután bal kézzel lenyúlt, megragadta a szőke haját és berántotta a támadóta szobába. A férfi keze ernyedten csüngött alá, kezéből a földre hullott afegyver. Hangtompítós, hosszú csövűpisztoly volt.

Jason behúzta az ajtót és fülelt, hall-e zajt a lépcsőház felől. Némacsönd. Lenézett az eszméletlen férfira. Tolvaj? Gyilkos? Mi lehet?

Rendőr? Vajon a panzió tulajdonosa úgy határozott, hogy túlteszi magáta Steppdeckstrasse íratlan törvényein, mert mindenáron valami jutalmatakart szerezni? Bourne a hátára fordította a behatolót, és zsebéből előhúztaa tárcáját. Ösztönösen kivette belőle a pénzt, jóllehet tudta, hogynevetséges, amit tesz, hiszen ő maga kisebbfajta vagyon birtokosa.Megvizsgálta a különféle hitelkártyákat és a jogosítványt, elmosolyodott,de hamarosan eltűnt ajkáról a mosoly. Nem volt ebben semmi mulatságos,minden hitelkártyán más név szerepelt, a jogosítvány pedig megint csakmás névre szólt. Az eszméletlen férfi tehát nem rendőr.

Hivatásos gyilkos, aki azért jött, hogy megöljön egy sebesültférfit aSteppdeckstrassén. Valaki fölbérelte. Ki? Egyáltalán, ki tudhatta, hogy ittrejtőzik?

Az a nő? Kimondta vajon hangosan a Steppdeckstrassét? Lehet, hogymondott valamit, de a nőúgysem értette volna. S ha értette volna, mostnem hivatásos bérgyilkos lenne a szobájában, hanem a rendőrség fognágyűrűbe a lerobbant panziót.

Bourne lelki szeme előtt egy nagy, kövér férfi képe jelent meg, amintizzadva hajol egy asztal fölé, és letörli a verejtéket a szája sarkából. Vajontudott-e a Steppdeckstrasséról? Ismerte-e annak a vendégnek a szokásait,akinek a puszta látására halálra rémült? Járt volna a mocskos panzióban?Esetleg leadott ott egy borítékot?

Jason a homlokára szorította a kezét és lehunyta a szemét. Miért nemtud emlékezni? Mikor száll már fel a köd? Szétfoszlik-e valaha?

Ne kínozza magát...Fölnyitotta a szemét, tekintetét a szőke férfira szegezte. Egy pillanatra

kísértésbe jött, hogy elnevesse magát: az ölébe pottyant a lehetőség, hogyeltűnjön Zürichből, s őahelyett, hogy ezt nyomban fölismerte volna,önmarcangolásra vesztegeti az idejét. Zsebre vágta a tárcát, a Marquis deChamford-é mellé csúsztatta, fölemelte a földről a pisztolyt és az övébedugta, azután az ágyhoz vonszolta az eszméletlen férfit.

Nem telt bele egy perc, már oda is kötözte a megereszkedett matrac hoz,

azután a lepedőből letépett vászoncsíkkal körbetekerte az arcát. Őórákonát így hever majd megkötözve, Jason viszont néhány óra múlva már túllesz Zürich határán – üdvözölteti a verejtékező, kövér embert.

Bourne ruhástól aludt. Így a felöltőjén kívül semmit sem kellettösszeszednie vagy magával vinnie. Belebújt a kabátba, azután megpróbáltegyet lépni. Jókor jut az eszembe, gondolta. Az elmúlt néhány percizgalmai közepette megfeledkezett a fájdalomról, de most újra érezte,ahogy a sántikálása sem szűnt meg. De ettől még, nem váltmozgásképtelenné. A válla már súlyosabb állapotban volt, fokozatosanbénulni kezdett. Arra gondolt, hogy feltétlenül orvost kell kerítenie. Afeje... nem is akart gondolni a fejére.

Kilépett a homályosan megvilágított folyosóra, behúzta maga mögött azajtót, azután meg sem moccant, csak fülelt. Valahol hangosan fölkacagottvalaki, őháttal nekifeszült a falnak, pisztolyát lövésre készen tartotta. Akacagás elhalt, az illető részeg lehetett, szaggatottan, értelmetlenülnevetett.

A lépcsőhöz bicegett, belekapaszkodott a korlátba és elindult lefelé. Aharmadik emeleten volt a szobája, mert ragaszkodott a legmagasabban levőszobához. S akkor váratlanul eszébe jutott egy kifejezés: magaslati pont.Miért jutott eszébe? Mit jelenthet abban az összefüggésben, hogy egyetlenéjszakára kibérelt egy mocskos szobát? Menedék?

Elég!Leért a második emeleti fordulóra, minden lépését a falépcsők

roppanása kísérte. Ha a gondnoknak eszébe jutna előbújni a lakásából,hogy kielégítse a kíváncsiságát...

Egy nesz. Egy kaparás. Puha anyag seper végig gyorsan egy durvafelületen. Szövet súrol fát. Valaki ott rejtőzik az egyik lépcsősor vége és amásik kezdete közötti rövid folyosón. Anélkül, hogy megtörte volnalépéseinek ritmusát, az árnyékot kémlelte; akárcsak a felsőemeleten, ajobb oldali falban három bemélyedőajtónyílás volt. Az egyikben...

Egy lépést tett az ajtók felé. Az elsőben nem állt senki. Az utolsóbansem lesz, abban, amely mellett a fal zsákutcát alkot, nem hagyva helyet aszabad mozgásra. Tehát nyilván a második ajtónyílás lesz az. Igen, amásodik. Onnan előugorhat valaki tőle balra vagy jobbra, vállal bele agyanútlan áldozatba és átlökheti hanyatt a korláton, a lépcsőház mélyébe.

Bourne jobb felé araszolt, a pisztolyt áttette a bal kezébe, jobbjávalkihúzta övéből a hangtompítós fegyvert. Amikor két lépésre ért abemélyedő ajtónyíláshoz, a bal kezében lévő automata pisztolyt ahomályba borult ajtóra emelte, közben villámgyorsan a falhoz lapult.

– Was ist...? – Egy kar nyúlt ki; Jason csak egyetlen lövést adott le,félreseperve a kezet. Kiáltás hallatszott, és az ajtónyílásból egy rémült férfitántorgott elő; képtelen volt célozni a fegyverével. Bourne ismét tüzelt,combon lőtte a férfit, aki összeroskadt és vonaglani kezdett. Jason egylépéssel mellette termett, rátérdelt a mellkasára, pisztolyát a fejénekszorította.

– Van még valaki odalenn? – kérdezte suttogva.– Nein! – kiáltotta a fájdalmában összeránduló férfi. – Zwei... csak

ketten vagyunk. Megfizettek minket.– Kicsoda?– Tudja azt maga.– Carlos?– Erre nem válaszolok. Inkább öljön meg.– Honnan tudták, hogy itt vagyok?– Chernak...– Chernak halott.– Most már halott. De tegnap még nem volt az. Üzenet érkezett

Zürichbe, hogy maga él. Mindenkit ellenőriztünk... mindenütt. Chernaktudta.

Bourne hazardírozásra szánta el magát.– Hazudik! – A pisztolyt a férfi torkának nyomta. – Egy szóval sem

említettem Chernaknak a Steppdeckstrassét.A férfi ismét összerándult, nyaka megfeszült.– Talán, nem is volt szükség rá. Annak a náci disznónak mindenütt

voltak besúgói. Miért lenne épp a Steppdeckstrasse kivétel? Megadhatta amaga személyleírását. Ki más tehette volna?

– Például egy kövér férfi a Drei Alpenhäuserből.– Arról az emberről mi sohasem hallottunk.– Ki az a mi?A férfi nyelt egyet, ajka kínlódva megfeszült.– Üzletemberek... csak üzletemberek.– A szolgáltatásuk pedig az, hogy ölnek.– Furcsán hangzik a maga szájából. De nem.Nem megölnünk, elvinnünk kellett volna magát.– Hová?– Azt rádión közölték volna velünk. Autórádión.– Óriási – jegyezte meg fanyarul Jason. – Maga nemcsak másodrangú

gengszter, hanem szolgálatkész is. Hol hagyták a kocsijukat?– Odakinn.

– Adja ide a kulcsokat.A rádió alapján majd csak megtalálom őket – gondolta.A férfi megkísérelt ellenállni; félrelökte Bourne térdét és a fal felé

kezdett gurulni.– Nem adom!– Semmi esélye sincsen. – Jason a pisztolya agyával lesújtott a férfi

koponyájára. A svájci elterült és nem mozdult.Bourne megtalálta a kulcsokat, három volt egy bőrtokban. Elvette és

zsebre vágta a férfi pisztolyát. Kisebb volt annál, amelyet a kezében tartott,és nem volt hangtompítója, ami bizonyos fokig alátámasztotta a svájciállítását, hogy nem akarták megölni, csak elszállítani valahová. A szőkeférfi odafenn a támadó ék szerepét töltötte be, ezért volt szüksége ahangtompítóra, ha arra kerülne a sor, hogy meg kell sebesítenie áldozatát.Egy hangtompító nélküli lövéssorozat azonban bonyodalmakra vezethetne;a második emeleti fickó csupán a nyomaték szerepét töltötte be, fegyverétcsak látható fenyegetésnek szánták.

De akkor mit keresett a második emeleten? Miért nem követte a társátfel a lépcsőn? Valami gyanús volt az egészben, de a taktikát sohasem lehetmegmagyarázni, és most ideje sem volt, hogy elemezgessen. Odakinn azutcán egy kocsi parkol, kulcsai nála vannak.

Semmit sem hagyhat figyelmen kívül. A harmadik pisztoly.Kínlódva fölemelkedett és megkereste azt a pisztolyt, amelyet a

Gemeinschaft Bank felvonójában vett el a franciától. Felhúzta a balnadrágszárát és a fegyvert becsúsztatta zoknija gumírozott anyaga alá. Ottbiztos helyen lesz.

Megállt, hogy lélegzethez jusson és visszanyerje egyensúlyát, azután alépcsőhöz ment, s közben érezte, hogy bal vállában hirtelen felerősödik afájdalom. A bénulás egyre gyorsabban terjedt. Az agy kevésbé egyértelműutasításokat adott a végtagoknak. Csak abban reménykedhetett, hogy tudjavezetni a kocsit.

Amint az ötödik lépcsőfokra lépett, hirtelen megállt, figyelt, ahogyanalig egy perce tette, hogy meghallja a rejtőzködőmozdulatát. De nemhallott semmit; lehet, hogy a svájci rossz taktikát követett, de az igazatmondta. Jason lesietett a lépcsőn. Valahogy majdcsak sikerül kijutniaZürichből, valahol majdcsak kerít egy orvost.

Könnyen rátalált a kocsira, amely kirítt az utcában parkoló többi, ütött-kopott autó közül: hatalmas, gondosan karbantartott négyajtós volt.Kezével végigsimított az ajtón és a bal oldali elülsősárhányón – akocsinak nem volt riasztóberendezése.

Kinyitotta az ajtót, visszafojtott lélegzettel leste, nem tévedett-e ariasztót illetően. Nem tévedett. A kormány mögé ült, addig fészkelődött,amíg lehetőség szerint kényelmesen elhelyezkedett, s hálát adott az égnek,hogy a kocsinak automata sebességváltója van. Az övébe dugott pisztolygátolta a mozgásban. Letette a mellette lévőülésre, azután a gyújtássalpróbálkozott, föltételezve, hogy az ajtót nyitó kulcs megfelel erre a célra is.

Nem felelt meg. Megkísérelte a másodikkal, de ez sem illett a gyújtásba.Nyilván a csomagtartóé – vélte. Biztosan a harmadik lesz az.

Lehet, hogy tévedett? Újra meg újra megpróbálta benyomni a nyílásba akulcsot. A kulcs azonban túl nagy volt. Ismét a másodikkal próbálkozott,az meg elakadt. Azután az elsőt vette elő. Egyik kulcs sem illett agyújtásba! Vagy lehetséges, hogy az agyból a végtagokba küldött üzenetekmár túlságosan zavarosak, koordináló képessége elégtelen? Az isten verjemeg! Próbáld meg újra!

Balról erős fény villant fel, káprázott a szeme, elvakította. A pisztolyután kapott, de akkor jobb kéz felől egy második fénysugár villant föl. Azajtót föltépték, és egy súlyos kézilámpa sújtott le a kezére, egy másik kézpedig elvette a pisztolyt az ülésről.

– Kifelé! – Balról jött a parancs, nyakának pisztolycsövet nyomtak.Kikászálódott. A szeme előtt ezernyi szikrázó fehér kör táncolt. Amint

lassan visszanyerte a látását, elsőként két kör körvonalát pillantotta meg.Arany köröket – az egész éjszaka rá vadászó gyilkos szemüvegét.

– A fizika törvényei azt állítják – szólalt meg a szemüveges férfi –,hogy minden akciót biztosan egy ellentétes reakció követ. Bizonyosemberek viselkedése bizonyos körülmények között mindig ugyanígy előrelátható. Az ilyen típussal szemben, mint maga, az ember párviadalokatszervez, s minden harcosnak a lelkére köti, mit mondjon, ha elesik. Ha nemesik el, magát elfogják. Ha elesik, akkor magát félrevezetik, hogy a sikerhamis illúziójába ringassák.

– Azok, akik részt vesznek a párviadalokban, nagy kockázatot vállalnak– jegyezte meg Jason.

– Jól fizetik őket. S van még valami. Természetesen ez sem garancia, deazért számít. A titokzatos Bourne nem öl válogatás nélkül. És nem azért,mert könyörületes, nem, sokkalta gyakorlatiasabb oknál fogva. Azemberek emlékeznek rá, ha megkímélték az életüket. Bourne így szivárogbe mások hadseregeibe. Tökéletesített gerillataktika egy roppant bonyolultcsatatéren. Elismerésem.

– Maga egy barom. – Jasonnak nem jutott eszébe más. – De mindkétembere él, ha éppen erre kíváncsi.

Egy újabb alak körvonalai bontakoztak ki a homályból, egy alacsony,zömök férfi vezette a kocsi felé. Nővolt – Marie St. Jacques.

– Őaz – szólalt meg halkan, rezzenéstelen tekintettel.– Úristen... – Bourne hitetlenkedve csóválta a fejét. – Hogyan csinálta,

doktornő? – kérdezte azután hangosabban. – Figyelte valaki a szobámat aCarillonban? Időzítették azt a liftet, a többit meg leállították? Maga nagyonmeggyőzően alakította a szerepét. Én meg azt hittem, hogy egyenest egyrendőrkocsihoz rohan majd.

– Kiderült, hogy fölösleges – felelte Marie. – Ők maguk a rendőrök.Jason az előtte álló férfira meredt, aki egykedvűen igazgatta a

szemüvegét.– Elismerésem – mondta.– Nem igényelt nagy tehetséget – felelte a férfi. – Megfelelőek voltak a

körülmények. Maga biztosította számunkra a feltételeket.– S most mi fog történni? Odabenn az a pasas azt mondta, nem ölnek

meg, hanem elvisznek.– Felejtse el. Megparancsoltuk neki, mit mondjon. – A svájci rövid

szünetet tartott. Szóval így néz ki maga. Sokan voltunk kíváncsiak magáraaz elmúlt két-három évben. Mennyit törtük a fejünket! Mennyiellentmondásba ütköztünk! Biztosan magas; nem, közepes testalkatú.Szőke; nem, koromfekete a haja. Nagyon világoskék szemű,természetesen; nem, egészen biztosan barna szemű. Élesek a vonásai; nem,tulajdonképpen teljesen hétköznapiak, az ember föl sem ismernétömegben. De semmi sem volt közönséges, minden rendkívüli volt.

A vonásait ellágyították, hogy álcázzák a jellemét. Változtassa meg ahajszínét, s megváltozik az arca is... Vannak olyan kontaktlencsék, amelyekmegváltoztatják az ember szemének a színét... Tegyen föl szemüveget, ésmáris más ember. Vízumok, útlevelek... kedve szerint változtathatja őket.

Összeállt a kép. Minden pontosan illeszkedett. Nem tudta még a teljesigazságot, de ez már több volt, mint amit hallani szeretett volna.

– Szeretnék minél előbb végezni ezzel a dologgal – szólalt meg MarieSt. Jacques és előrelépett. – Aláírok mindent, amit csak kell, gondolom, azön irodájában. De azután már sürgősen vissza kell mennem a szállodába.Nyilván mondanom sem kell, mennyi mindenen mentem keresztül ma este.

A svájci lapos pillantást vetett rá aranykeretes szemüvege mögül. Azömök férfi, aki Marie-t az árnyékból kivezette, megfogta a karját. Marierámeredt a két férfira, azután a könyökét erősen tartó kézre.

S végül Bourne-re. Elállt a lélegzete, amikor átvillant az agyán aszörnyűfelismerés. Szeme óriásira kerekedett.

– Engedje el – mondta Jason. – Hazafelé tart Kanadába, soha többé nemlátja.

– Legyen észnél, Bourne. Látott minket. Maga is profi, tudja, hogyvannak szabályok.

Az aranykeretes szemüveges férfi pisztolyát Jason álla alá nyomta, a csőBourne torkának nyomódott. Bal kezével végigsimított áldozata könyökén,kitapogatta a zsebében a másik pisztolyt és elvette tőle.

– Gondoltam – jegyezte meg a zömök férfihoz fordulva. – Vigye a nőt amásik kocsiba. A Limmathoz.

Bourne megdermedt. Marie St. Jacques-ot tehát megölik, testét aLimmat folyóba dobják.

– Várjon egy percet! – Jason egy lépést tett előre, de a férfi a tarkójánaknyomta a pisztolyt és visszakényszerítette a motorházhoz. – Ostobaságotkövet el! Ez a nőa kanadai kormány alkalmazásában áll. Megszálljákegész Zürichet.

– Mit érdekli ez magát? Maga már úgysem lesz itt.– Mert fölösleges – kiáltott föl Bourne. – Gondoljon rá, hogy profik

vagyunk.– Untat. – A gyilkos a zömök férfihoz fordult. – Geh! Schnell. Guisan

Quai!– Sikítson, ahogy csak a torkán kifér, az isten verje meg! – kiáltott Jason

a nőre. – Ne várjon,sikítson! Sikítson!Marie meg is próbált sikítani, de a torkára mért kegyetlen ütés

belefojtotta a kiáltást. A földre rogyott, kijelölt hóhéra pedig egyjellegtelen kis négyajtós kocsihoz vonszolta.

– Ostobaságot csinált – mondta a gyilkos, és aranykeretes szemüvegénát Bourne-re meredt. – Csak sietteti az elkerülhetetlent. Másrészt viszontminden leegyszerűsödik. Felszabadult egy emberem, aki utánanézhet asebesültjeinknek. Minden olyan katonásan megy, igaz? Voltaképpen nemmás ez, mint egy csatatér. – A kézilámpás férfihoz fordult. – JelezzJohann-nak, hogy menjen be. Majd később értük jövünk.

A férfi kétszer felvillantotta a zseblámpáját. Egy negyedik férfi, akikinyitotta a kis kocsi ajtaját, amelyen betuszkolták a halálra ítélt nőt,bólintott. Marie St. Jacques-ot a hátsó ülésre lökte, azután rácsapta akocsiajtót. A Johann nevűférfi elindult a betonlépcsőfelé, közben bólintotta hóhérnak.

Jasont rosszullét fogta el, amikor felpörgött a motor, és a kis kocsinekilódult a steppdeckstrassei járdaszegély mellől, majd a horpadt króm

lökhárító eltűnt az utca homályában. A kocsiban egy nőhever, akit sohaéletében nem látott, három órája találkozott vele először, s most megölte.

– Maguk aztán bőviben vannak a katonáknak – jegyezte meg.– Ha lenne száz emberem, akiben megbízhatnék, szívest örömest

fizetném őket. Mint mondják, a hírnév az ember előtt jár.– Tegyük fel, hogy én megfizetem magát. Ott volt a bankban, tudja,

hogy van pénzem.– Felteszem, milliói vannak. De én egyetlen frankjához sem nyúlnék.– Miért? Fél?– Nagyon is. A gazdagság viszonylagos fogalom; attól függ, mennyi

ideig élvezheti az ember. Nekem öt percem se maradna rá. – A gyilkos abeosztottjához fordult. – Lökd be a kocsiba. Vetkőztesd le. Fényképetakarok róla meztelenül, mielőtt és miután megváltunk tőle. Sok pénzttalálsz majd nála; azt akarom, hogy a képen a kezében tartsa a pénzt. Majdén vezetek. – Ismét Bourne-re pillantott. – Carlos kapja meg az elsőkópiát.A többit pedig minden bizonnyal csinos kis haszonnal el tudom adni aszabadpiacon. A képeslapok fantasztikus árakat fizetnek.

– Miért hinne magának Carlos? Miért hinne bárki is magának? Hiszenmost mondta: senki sem tudja, hogy is nézek ki.

– Lefedezem magam – válaszolta a svájci. S ez elegendőlesz egyelőre.Jelentkezik majd két svájci bankár, aki tanúsítani fogja, hogy maga JasonBourne. Ugyanaz a Jason Bourne, aki eleget tett a svájci törvények szabtaszigorú követelményeknek, ami nélkül nem szabadítanak föl egyetlenszámkódos számlát sem. Ez elegendőlesz. – A fegyveres gengszterhezfordult. – Siess! Még táviratokat is kell küldenem. Kinnlevőségeket kellbehajtanom.

Izmos kar feszült hátulról Bourne torkának, karkulcsba fogva a nyakát.Egy pisztoly csöve nyomódott a gerincének; amint bevonszolták a kocsiba,éles fájdalom hasított Jason mellkasába. A férfi, aki lefogta, profi volt; mégha nem lett volna sebesült, akkor sem tudott volna szabadulni aszorításából. Az embervadászat szemüveges irányítóját azonban nemelégítette ki a gengszter szakértelme. Bemászott a kormány mögé és újabbparancsot adott.

– Törd el az ujjait – utasította az emberét.A kar egy pillanatra fullasztó erejűvé vált, miközben a pisztoly csöve

újra meg újra lesújtott Bourne mindkét kezére. Bourne ösztönösen elfedtejobb kezét a baljával, megkísérelvén védeni azt. Bal kézfejéből ömlött avér. Hagyta, hadd csorogjon, amíg mindkét keze vérben nem ázott.Elfojtotta fájdalmas kiáltását; a szorítás lazult, ekkor elordította magát:

– A kezeim! Eltörték!– Gut – mondta a szemüveges férfi.Pedig Jasonnek nem tört el mindkét keze; a bal annyira megsérült, hogy

használhatatlanná vált, a jobb azonban nem. A sötétben megmozgatta azujjait – a jobb keze sértetlen maradt.

A kocsi végigrobogott a Steppdeckstrassén, majd befordult egymellékutcába, és déli irányban száguldott tovább. Jason levegő utánkapkodva hanyatlott hátra az ülésen. A gengszter a ruháját kezdteráncigálni, kettészakította az ingét és az övét rángatta. Bourne tudta, hogynéhány másodperc múlva a felsőteste meztelen lesz, elveszik tőle azútlevelét, az igazolványait, a hitelkártyáit, a pénzét – mindazt, aminélkülözhetetlen ahhoz, hogy elmenekülhessen Zürichből. Most vagy soha– gondolta. Fölkiáltott.

– A lábam! A lábam, az istenit! – Előrelendült, jobb keze motollakéntjárt a sötétben, nadrágszára alatt matatott, kitapogatta az automata fegyveragyát.

– Vigyázz! – harsogta a kormány mögött ülőprofi. – Tartsd rajta aszemed! – Tudta, ösztönösen tudta, mi készül.

De már elkésett. Bourne megmarkolta a pisztolyt. A tagbaszakadt férfihátralökte. Bourne az ütéstől hátraesett, de a pisztoly, immárderékmagasságban, közvetlenül támadója mellének irányult.

Tüzelt, a férfi hátrazuhant, Jason ismét tüzelt és hajszálpontosan szívenlőtte. A férfi előrezuhant az üléstámlára.

– Tegye le! – ordította Bourne. Pisztolyát az elsőülés támlája föléemelte, és a csövét a vezetőnyakszirtjének nyomta. – Dobja el!

A gyilkos zihálva elejtette a pisztolyt.– Most pedig beszélgetni fogunk – mondta Bourne. – Profik vagyunk.

Elbeszélgetünk.A nagy kocsi előrelendült, egyre sebesebben robogott, a vezetőmind

erősebben taposott a gázpedálba.– Lassítson!– Mit akar? – A kocsi egyre gyorsabban száguldott. Közlekedési lámpa

fényei villantak fel előttük; elhagyták a Steppdeckstrasse körzetét, mostmár forgalmasabb utcákon robogtak. – Maga ki akar jutni Zürichből, és énki tudom juttatni: Nélkülem reménytelen a dolog. Csak el kell fordítanom akormányt és felrohanunk a járdára. Nekem semmi vesztenivalóm sincs,Herr Bourne. Előttünk mindenütt rendőrök vannak. Nem hiszem, hogyrendőrök után vágyódna.

Minden az időzítésen, a másodpercek töredékén múlik. Két gyilkos ült

egy száguldó zárt térben, amely maga is csapdává vált. Egyik gyilkos sembízhatott a másikban, s mindkettőtudta ezt. Egyiküknek ki kell használniaazt a pillanat előnyt, amit a másik elmulaszt. Profik.

– Fékezzen – parancsolta Bourne.– Dobja a pisztolyát az ülésre, az enyém mellé.Jason elengedte a fegyvert, az ráesett a másik pisztolyra, s a súlyos fém

csattanása igazolta, hogy eleget tett a gyilkos kívánságának.– Megtörtént.A gyilkos levette a lábát a gázpedálról és rálépett a fékre. Lassan

nyomta le a fékpedált, azután szaggatottan fékezett, s ezáltal a nagy kocsielőre-hátra rángatózott. Bourne tisztában volt vele, hogy a szaggatottfékezés beletartozott a vezetőstratégiájába: az egyensúlytól függött élet éshalál.

A sebességmérőmutatója balra lendült, a kocsi már-már megállt. Eljötta végsőerőfeszítés fél másodperce, minden ezen múlott. Jason a nyakánálfogva elkapta a férfit, belemarkolt a torkába és fölrántotta az ülésről.Azután fölemelte véres bal kezét, előrelendítette és rákente a vért a gyilkosszemüvegére. Elengedte a torkát, jobbjával villámgyorsan az ülésen heverőpisztolyok után nyúlt. Félrelökte a gyilkos kezét és megragadott egypisztolyagyat. A szemüveges férfi fölordított, csak homályosan látott, afegyverhez már nem tudott hozzáférni. Jason átnyúlt a mellkasán,lenyomta, neki az aj tónak, bal könyökét a torkába döfte és vérestenyerével megragadta a kormányt. Kinézett a szélvédőn, azután jobbrafordította a kormányt és a járdán föltornyozott szeméthalom felé irányítottaa kocsit.

A gépkocsi belecsúszott a törmelékhalomba egy hatalmas, alvajárórovar kúszott bele a szemétbe, külseje meghazudtolta a páncélzatán belüldúló erőszakot.

Bourne alatt fölágaskodott a svájci és megpróbált fölkapaszkodni azülésre. Jason a kezében szorongatta az automata fegyvert, ujjai azelsütőbillentyű felé tapogatóztak. Rátalált. Behajlította a csuklóját éstüzelt.

Kijelölt hóhéra elernyedt, homloka közepén sötétvörös lyuk tátongott.Az utcán emberek rohantak a helyszín felé: nyilván azt hitték,

gondatlanságból bekövetkezett baleset történt. Jason átlökte a holttestet amásik ülésre, és a kormány mögé kúszott. Hátramenetre kapcsolta asebességváltót, a nagy kocsi esetlenül hátrafelé indult a törmelékhalomból,le a járdaszegélyről és beállt az útirányba. Bourne lecsavarta az ablakot, éskikiáltott a közelítő, segíteni akaró embereknek.

– Sajnálom! Minden rendben! Csak egy kicsit többet ittam a kelleténél!Az aggódó polgárok kis csoportja gyorsan szétoszlott, egyesek

figyelmeztetve mutogattak, mások visszasiettek párjukhoz és barátaikhoz.Bourne mély lélegzetet vett, megkísérelt úrrá lenni az egész testét rázóönkéntelen remegésen. Előrenyomta a sebességkapcsolót; a kocsinekilendült. Megkísérelte maga elé képzelni Zürich utcáit, de emlékezetecserben hagyta.

Csak homályosan sejtette, merre járhat, de azt pontosan tudta, hogy aLimmathoz képest merre húzódik a Guisan rakpart.

Geh! Schnell. Guisan Qai!Marie St. Jacques-ot a Guisan rakparton fogják megölni, testét a folyóba

dobják. A Guisan és a Limmat csupán egyetlen ponton keresztezi egymást:a Zürichi-tó torkolatánál, a nyugati part alsó szakaszán. Valahol, egy üresparkolóban vagy egy tóra néző, elhagyatott parkban egy alacsony, zömökférfi készülődik, hogy végrehajtsa egy halott férfi kivégzési parancsát.Lehet, hogy már el is dördült a pisztoly, vagy a kés behatolt az áldozattestébe; Jason nem tudhatta, megtörtént-e már a gyilkosság, csak azt tudta,hogy bizonyosságot kell szereznie. Bárki legyen is ő, nem mehet el csakúgy, mintha mi sem történt volna.

De mivel ízig-vérig profi volt, ösztönére hallgatva befordult az előttenyíló sötét, széles fasorba. Két halott hevert a kocsiban; ezt a kockázatotnem vállalhatta. Igaz, értékes másodperceket veszít majd a holttestekeltávolításával, de ezzel elháríthatja azt a veszélyt, hogy egy közlekedésirendőr benéz a kocsi ablakán és megpillantja a halottakat.

Becslése szerint harminckét másodpercig tartott, míg kijelölt hóhéraitsikerült kivonszolnia a kocsiból. Miközben a motorházat megkerülve akocsi ajtajához bicegett, még egy pillantást vetett rájuk: ocsmány módonösszegabalyodva feküdtek egy mocskos téglafalnak dőlve. Sötétben.

Benyomakodott a kormány mögé és hátramenetben kihajtott a fasorból.Geh! Schnell. Guisan Quai!

9.

Egy utcakereszteződéshez ért, a lámpa pirosat jelzett. Fények. Bal kézfelől, néhány saroknyira keletre, fényeket látott, amelyek lágyan íveltek azéjszakai mennybolt felé. Egy híd! A Limmat! A lámpa zöldre váltott;Bourne balra kanyarodott a kocsival.

Visszajutott a Bahnhofstrasséra. Onnan csupán néhány perc a Guisanrakpart. A széles sugárút a vízpart ívét követte, s végül összeért a folyópartés a tópart. Néhány pillanat múlva bal kéz felöl egy park körvonalaibontakoztak ki: nyáron eszményi hely a sétálóknak, de most sötétbe borult,egyetlen lélek sem mutatkozott benne. Behajtott egy kapun; a fehérkaviccsal felszórt kocsiúton keresztben két kőoszlop tartotta súlyos láncfeszült. Aztán jött még egy zárólánc. De ez másmilyen volt; valami nemstimmelt vele. Leállította a kocsit, hogy alaposabban szemügyre vegye adolgot; átnyúlt az ülésen a zseblámpáért. Fölkattintotta és a fénysugaratvégigfuttatta a súlyos láncon. Mi lehet az? Mi az, ami elüt a szokásostól?

Nem a lánc. Valami a lánc alatt. A fehér úttestenkerékabroncsnyomokat látott, amelyek élesen elütöttek a környezettisztaságától. Mintha a Steppdeckstrasse mocska ide is eljutott volna.

Bourne lekattintotta zseblámpáját és maga mellé, az ülésre dobta.Összezúzott bal kezének fájdalmas lüktetése egyszerre csak összeolvadtmellének és karjának marcangoló fájdalmával. Tudta, ki kell zárnia atudatából minden fájdalmat, és amennyire csak lehet, el kell állítania avérzést. Inge már úgyis felhasadt; letépett belőle egy csíkot, amelyet balkezére tekert, és fogaival húzta meg a csomót. Úgy érezte, tökéletesenfölkészült.

Fölvette a pisztolyt – hóhérja pisztolyát –, és ellenőrizte a tárat: televolt. Kikapcsolta a fényszórót és leparkolt a lánc mellett. Kiszállt,ösztönösen ellenőrizte a járdán, mennyire tud járni, azután az eredménnyelelégedetten a közelebbi oszlophoz sántikált, és leemelte a kampót a kőbőlkiálló súlyos vaskarikáról... Leengedte a láncot, igyekezett minél kisebbzajt csapni, majd visszatért a kocsihoz.

Meghúzta a sebességváltót, óvatosan lenyomta, azután kiengedte afékpedált. Begurult a lejtős, hatalmas, megvilágítatlan parkba, amelynektúlsó végén vagy kétszáz méterrel távolabb húzódott a parti gát sötét fala,amely mögött a Limmat kiáradt a Zürichi-tó vizéből. Távolabbméltóságteljesen ringatózó hajók fényei világítottak, mögöttük pedigfelsejlettek az óváros lámpái, és a sötétbe borult mólók elmosódottreflektornyalábjai. Jason pillantásával mindezt fölmérte; kereste-kutatta,nem lát-e alakokat e háttér előtt.

Ott... jobboldalt. Jobboldalt. Valaminek a sötét körvonala, a falnál issötétebb feketeség ékelődött be a háttérbe – homályosan, elmosódottan,alig kivehetően, de ott volt. Száz méternyire... már csak kilencven,nyolcvanöt; megállította a kocsit. Mozdulatlanul ült a nyitott ablaknál,feszülten meresztette szemét a sötétségbe, hogy minél élesebben lásson.

Hallotta a szél süvítését a víz felől.Egy hang. Egy kiáltás. Halk torokhang... valaki félelmében kiáltott.

Csattanó ütés követte, még egy, azután még egy. Egy elharapott sikolyvisszhangzott és halt el a távolban.

Bourne nesztelenül kiszállt a kocsiból, jobbjában szorongatta apisztolyt, zseblámpáját kínnal-keservvel tudta csak megtartani bal kezénekvéres ujjai között. Elindult a homályos fekete alakzat felé, minden lépéssel,minden bicegéssel a nesztelenséget kísértette. Először azt pillantotta meg,amit utoljára látott, amikor a kis négyajtós kocsi eltűnt a Steppdeckstrassehomályában: a horpadt króm lökhárító villogó fémfelületét; visszaverődtekrajta az éjszakai fények.

Gyors egymásutánban négy csattanó ütés, kéz csapódott húsba, valakieszelősen ütött, s a másik a rettegés fojtott sikolyaival fogadta az ütéseket.A kiáltások megszakadtak, lélegzetvételnyi szünet, rúgkapálás. Akocsiban!

Jason amennyire csak tudott, lekuporodott, aztán oldalazva megindult akocsi körül a jobb oldali hátsó ablak felé. Lassan felemelkedett, azutánváratlanul, hangját a meglepetés fegyvereként használva fölkiáltott, ésfölkattintotta erős fényűzseblámpáját.

– Ha megmozdulsz, meghalsz!A látvány undorral és dühvel töltötte el: Marie St. Jacques-ról letépték,

cafatokká szaggatták a ruhát. Karomszerűkezek csaptak le félmeztelentestére, markolták a mellét, feszítették szét a lábát. A hóhér hímvesszőjekimeredt a nadrágjából; mielőtt végrehajtotta volna a halálos ítéletet, még alegszörnyűbb megalázásnak is alá akarta vetni áldozatát.

– Kifelé, te rohadék!Csörömpölve tört be a kocsi ablak üvege; a gengszter ugyanis rájött,

hogy Bourne nyilvánvalóan nem lőhet, mert attól fél, hogy esetleg a nőttalálja el. Ahogy legurult a nőről, cipősarkával belerúgott a kocsi ablakába.Üveg fröccsent, éles szilánkok zúdultak Jason arcába. Lehunyt szemmelhátrafelé sántikált, hogy elkerülje a szilánkzuhatagot.

Kivágódott a kocsiajtó: a dördülést vakító villanás kísérte. Bourneoldalát perzselően forró fájdalom borította el. Kabátjának szövetefoszlányokra szakadt, inge maradványán gyorsan terjedt a vérfolt. Elhúztaa ravaszt, de csak homályosan látta a földön guruló alakot; ismét tüzelt, alövedék nyomán kavicsok pattantak. A hóhérnak sikerült kigurulnia,kikúsznia Bourne látómezejéből a szurokfekete sötétbe – láthatatlanná vált.

Jason tudta, nem maradhat ott, ahol áll, ha megtenné, maga adna jelt akivégzésére. Maga után húzva sérült lábát, a nyitott ajtó fedezékébe rohant.

– Maradjon bent! – kiáltott Marie St. Jacques-ra, mert a nővakrémületében már mászott is kifelé a kocsiból. – Az isten verje meg!Maradjon ott!

Lövés dördült; a lövedék az ajtó fémkeretébe fúródott. Odafenn a falonegy rohanó alak körvonalai rajzolódtak ki. Bourne kétszer tüzelt, selégedetten hallotta a távolból a hangos kiáltást: eltalálta a férfit, de nemvégzett vele. Annyi azonban bizonyos, hogy a hóhér már nem annyiraharcképes, mint hatvan másodperccel korábban.

Fények. Tompa fények... négyszögletűek, kerekek. Mi lehet az? Miklehetnek? Balra nézett, és megpillantotta, amit korábban nem láthatott: apart menti falnál egy kis téglaépítményt. Odabenn villanyt gyújtottak.Őrbódé lehet; valaki meghallotta a lövéseket.

– Mi az? Ki van ott? – kiáltotta egy hajlott hátú, idős férfi, aki amegvilágított ajtókeretben állt. Azután egy zseblámpa fénynyalábja hatoltát a vaksötétségen. Bourne követte a szemével, azt remélte, hogy megfogja világítani a hóhért.

Meg is világította. A gyilkos a fal mellett guggolt. Jason fölállt és tüzelt;a lövés dördülésére a fénynyaláb ráirányult. Most ővolt a célpont; asötétből két lövés dördült, az egyik lövedék lepattant az ablak fémcsíkjáról.Bourne érezte, hogy acél fúródik a nyakába, és a sebből vérsugár tör elő.

Rohanó lábak dobogása. A hóhér a fényforrás felé futott. Kiáltásharsant: – Nein!

Elérte a fényforrást; az ajtónyílásban álló alakra lecsapott egy kar. Afény kialudt; a világos ablakok fényében Jason látta, hogy a gyilkoselvonszolja az őrt, a magával hurcolt öregembert pajzsként használvavisszamenekül a sötétbe.

Bourne követte a tekintetével, de már alig látott valamit; pisztolyávaltehetetlenül próbált célozni a motorház fölött. S nemcsak tehetetlennekérezte magát, teste is mindjobban elgyengült. Még egy utolsó lövésdördült, amit egy torok mélyéből előtörőkiáltás követett, majd ismétrohanó lábak dobogása hallatszott. A hóhér végrehajtotta az ítéletet, igaz,nem a halálra ítélt nőn, hanem egy vénemberen. Őfutott a távoli sötétben –sikerült elmenekülnie.

Bourne már nem tudott futni, a fájdalom megbénította, szemeelhomályosult, a létfenntartási ösztöne is kihúnyófélben volt. Leroskadt ajárdára. Semmi, de semmi sem érdekelte már.

Bárki legyen is ő, mindegy. Mindegy.Marie St. Jacques ruhája rongyait magához szorítva előkúszott a

kocsiból; nyilvánvalóan sokkos állapotban volt. Hitetlenkedve meredt

Jasonra, tekintetében iszonyat és zavar keveredett.– Menjen – suttogta Bourne, remélve, hátha a nőmeghallja, amit mond.

– Ott hátul áll egy kocsi, benne vannak a kulcsok. Tűnjön el. A gyilkosvisszajöhet a társaival.

– Maga énmiattam jött ide – mondta Marie, s elképedt hangja úgyvisszhangzott, mintha alagútból jönne.

– Tűnjön el! Ugorjon be a kocsiba és hajtson, mint a megveszekedettfene, doktornő. Ha valaki megpróbálja útját állni, gázolja el. Rendőröketkeressen... igaziakat, egyenruhásokat, maga átkozott bolond.

Torka izzott, gyomrát jeges űrnek érezte. Tűz és jég – ezt már éreztekorábban is. Együtt a kettőt. Hol is volt ez?

– Megmentette az életemet! – folytatta tompa hangon Marie, szavailebegtek a levegőben. Énmiattam jött ide. Visszajött értem ésmegmentette... az... életemet.

– Ne próbálja olyasminek feltüntetni, ami nem igaz. Maga mellékeskörülmény, doktornő. Maga egy reflex, elfeledett emlékek szülte ösztön, astressz által életre sokkolt pálya. Látja, megtalálom a szavakat... már nemtörődöm semmivel. Fáj, ó, istenem, mennyire fáj.

– Maga kiszabadult. Folytathatta volna az útját, de nem tette. Visszajöttértem.

A fájdalom ködén át jutottak el hozzá a nőszavai. Látta őt, de amitlátott, az ellentmondott a józan észnek – annyira ésszerűtlen volt, mint afájdalom. Marie mellette térdelt, megérintette az arcát, a fejét.

– Hagyja abba! Ne érjen a fejemhez! Hagyjon magamra!– Miért tette? – A nőhangja volt, nem az övé.Valamit kérdezett tőle. Hát nem érti ez a nő, hogy képtelen válaszolni?Mit csinál ez a nő? Leszakított egy csíkot a ruhájából és átkötözi vele a

nyakát... most egy másik, egy nagyobb csíkot tép a ruhájából. Meglazítottaaz övét és a puha, sima anyagot rányomta a jobb csípője lázasan izzóbőrére.

– Nem maga miatt volt. – Végre talált szavakat és sietett kimondaniőket. A sötétség békéjére vágyott, ahogy egyszer már vágyott rá, csak nemjutott eszébe, mikor. Eszébe jutna, ha a nőhagyná...

– Az a férfi... látott engem. Azonosíthatott volna. Őmiatta volt. Nekemőkellett... És most tűnjön el!

– Még vagy féltucatnyian mások is azonosíthatják – felelte a nő, sidegenül csengett a hangja. – Nem hiszek magának.

– Higgyen nekem!Marie most fölötte állt. S egyszerre csak eltűnt. Elment. Itt hagyta. Most

már nemsokára eljön a béke, a nyugalom; elnyeli a sötét, zúgó vízáradat éselmossa a fájdalmat. Nekivetette a hátát a kocsinak, hagyta, hogy magávalragadja gondolatainak árja.

Zajra riadt föl. Egy közeledőmotor dübörgése szakította szét a csöndet.Egyszerre csak egy kéz érintését érezte a karján. Azután egy másikat,amely gyöngéden talpra állította.

– Gyerünk – szólalt meg a hang –, segítsen.– Engedjen el! – ordította egy hang: az őhangja. Az utasítást azonban

nem teljesítették. Megdöbbent; a parancsot végre kell hajtani. De valamiazt súgta neki, hogy nem mindig. Ismét hallotta a szelet, de ez nem azürichi szél volt. Valahol másutt, ott, fent az éjszakai mennybolton zúgott aszél. Azután jelt adtak, fény villant, őt pedig dühödt erejűúj áramlatokrántották fel a magasba.

– Semmi baj. Nincs semmi baj – szólalt meg újra az őrjítőhang, amelyügyet sem vetett a parancsaira. – Emelje föl a lábát. Emelje föl!... Jól van.Sikerült. Most pedig üljön be a kocsiba. Dőljön hátra... lassan. Nagyon jó.

Zuhant... zuhant a szurokfekete mennyboltba. Azután hirtelen véget érta zuhanás, minden véget ér t, csönd ereszkedett rá... hallotta a sajátlélegzetét. S lépéseket, lépéseket hallott... azután ajtó csukódott, amithosszan dübörgő, csöndet szaggató zaj követett alatta, előtte – valahol.

Mozgás, körforgás. Elvesztette az egyensúlyát, ismét zuhant, de végülmegint csak vége szakadt a zuhanásnak, testet érzett a testén, egy kartartotta erősen. Hideget érzett az arcán, aztán már semmit. Ismét sodródott,az áramlat most enyhébb volt, és végül körülölelte a vak sötétség.

Hangokat hallott maga fölött, a távolban, de nem túl messze. Lassankéntkörvonalakat látott, asztali lámpák fénye világította meg őket.Meglehetősen tágas szobában volt, egy ágyon feküdt, keskeny ágyon,takarókba bugyolálva. A szoba túlsó végében két ember állt, egy felöltősférfi és egy nő... sötétvörös szoknyás, fehér blúzos nő. Sötétvörös, akár ahaja...

Az a nő, Marie St. Jacques lenne az? Valóban ővolt, az ajtóban állvabeszélt egy férfival, aki bal kezében bőrtáskát tartott. Franciául beszéltek.

– Főként pihenésre van szüksége – mondta a férfi. – Ha engem nemtalálna, a varratokat bárki eltávolíthatja. Gondolom, egy hét múlva lehetkivenni őket.

– Köszönöm, doktor úr.– Én köszönöm. Nagyon bőkezűvolt. Most mennem kell. Lehet, hogy

találkozunk még, lehet, hogy nem.

Az orvos kinyitotta az ajtót és távozott. Miután elment, a nőlenyúlt akilincs alá és bereteszelte az ajtót. Amikor hátrafordult, észrevette, hogyBourne nézi őt. Lassan, óvatosan indult az ágya felé.

– Hall engem? – kérdezte. Bourne bólintott. Megsebesült. Elégsúlyosan, de ha nyugton marad, nem kell kórházba mennie. Aki mostelment, nyilvánvalóan látta... orvos volt. Abból a pénzből fizettem neki,amit magánál találtam; jóval többet fizettem a szokásosnál, de azt mondtáknekem, megbízhatok benne. Egyébként a maga ötlete volt. Amikor akocsiban ültünk, azt hajtogatta, orvost kell találnia, olyat, akit megfizetheta hallgatásáért. Nem volt nehéz ilyet találni.

– Hol vagyunk? – Bourne hallotta a saját hangját: elhaló volt, de azérthallotta.

– Egy Lenzburg nevűfaluban, körülbelül húsz kilométerre Zürichtől.Az orvos Wohlenból jött, ez egy közeli kisváros. Ha maga egy hét múlvamég itt lesz, újra eljön.

– Hogyan...? – próbált fölülni, de nem volt hozzá elég ereje.Marie megérintette a vállát, hogy feküdjön vissza.– Elmondom, mi történt, s ez talán válaszul is szolgálhat a kérdéseire.

Legalábbis remélem, mert ha nem, attól tartok, én nem tudok válaszolni. –Marie mozdulatlanul állt, letekintett rá, hangja fegyelmezett volt. – Egyállat erőszakot akart elkövetni rajtam, utána pedig a parancs értelmébenmeg kellett volna ölnie. Reménytelen volt a helyzetem, tudtam, hogy megkell halnom. A Steppdeckstrasséban maga megpróbálta megakadályozniőket ebben, és amikor nem sikerült, azt kiáltotta oda nekem, hogy sikítsak,szüntelenül sikítsak. Többet nem tehetett, és azzal, hogy odakiáltott nekem,azt kockáztatta, hogy abban a pillanatban magát is megölik. Későbbvalahogy kiszabadult a karmaik közül, nem tudom, hogyan, csak azttudom, hogy eközben nagyon súlyosan megsérült, de visszajött, hogymegkeressen engem.

– Őt – szakította félbe Jason –, őt akartam elkapni.– Ezt már mondta, én pedig újra megismétlem, amit akkor mondtam.

Nem hiszek magának. Nem azért, mert rosszul hazudik, hanem mert nemvág egybe a tényekkel. Én statisztikus vagyok, Mr. Washburn, vagy Mr.Bourne, vagy bármi legyen is a neve. Csakis a megfigyelhetőadatokatbecsülöm; és észreveszem a pontatlanságokat. Ez a szakmám. Két férfibement abba a házba, hogy megkeressék magát, s hallottam, amikor aztmondta, hogy mindkettőéletben van. Azok ketten azonosíthatnák magát.Azután meg ott van a Drei Alpenhäuser tulajdonosa, őis megtehetné. Ezektények, és maga éppen annyira tisztában van velük, mint én. Nem, maga

azért jött vissza, hogy megkeressen engem. Visszajött, és megmentette azéletemet.

– Folytassa – szólalt meg erősebb hangon Bourne. – Aztán mi történt?– Döntöttem. Életem legnehezebb döntése volt. Azt hiszem, az ember

csak akkor juthat ilyen döntésre, ha már-már elvesztette az életét, de valakimégis megmenti őt. Úgy döntöttem, hogy segítek magának. Csak egyideig, talán mindössze néhány órán át, de segítek. Elmenekülni.

– Miért nem fordult a rendőrséghez?– Majdnem megtettem, és magam sem tudom, de képtelen vagyok

megmagyarázni, miért nem tettem meg. Talán az erőszak miatt, nemtudom: őszintén beszélek magával. Mindig azt hallottam, hogy ennélszörnyűbb élményen nem mehet át egy nő. Most már elhiszem. S hallottama dühöt, az undort a maga hangjában, amikor ráordított arra az emberre.Soha életemben nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, bármennyire isakarja.

– A rendőrség? – ismételte meg a kérdést Bourne.– Az a férfi a Drei Alpenhäuserben azt mondta, a rendőrség keresi

magát. Meg hogy Zürichben megadtak egy telefonszámot, aholbejelentéseket tehetnek maga ellen. – Egy pillanatra elhallgatott. – Nemadhattam át magát a rendőrségnek. Akkor nem. Azután, amit tett: nem.

– Tudva, hogy ki vagyok?– Én csak annyit tudok magáról, amennyit hallottam. Márpedig amit

hallottam, az nem vág egybe azzal a képpel, amit arról a sebesült férfirólalakítottam ki magamban, aki visszajött értem, és aki képes volnafeláldozni a saját életét az enyémért.

– Hát ez nem valami okos...– Márpedig ez az egyetlen, amit el lehet mondani rólam, Mr. Bourne...

Ha jól emlékszem, Bourne-nak szólította magát az a férfi. Nagyon okosvagyok.

– Megütöttem magát. Megfenyegettem, hogy megölöm.– A maga helyében és a maga helyzetében, mivel hogy meg akarták ölni

magát, feltehetően én is ugyanezt tenném. Ha képes lennék rá.– Tehát rögtön kihozott Zürichből?– Nem rögtön. Vagy egy fél óráig még nem. Le kellett csillapodnom,

döntésre kellett jutnom. Módszeres ember vagyok.– Kezdem belátni.– Roncs voltam, förtelmes állapotban voltam, ruhára volt szükségem,

rendbe kellett szednem a hajamat, ki kellett készítenem magam. Sehovásem mehettem. Lent a folyóparton találtam egy telefonfülkét, senki sem

volt a közelben, erre kiszálltam a kocsiból és fölhívtam a szállodában egykollégámat...

– A franciát? Vagy azt a belgát? – vetette közbe Jason.– Nem. Ők ott voltak Bertinelli előadásán, és ha fölismertek volna a

színpadon maga mellett, feltehetően bejelentették volna a rendőrségen,hogy eltűntem. Nem őket, hanem egy nőt hívtam fel, küldöttségünk egyiktagját, aki utálja Bertinellit, és a szobájában maradt. Évek óta dolgozunkegyütt, jó barátságban vagyunk. Azt mondtam neki, bármit hallana isfelőlem, ne vegye figyelembe, semmi bajom sincs. Egyébként, ha bárkiérdeklődne utánam, mondja azt, hogy egy barátommal töltöm az estét ésfeltehetően az éjszakát is. Meg hogy korán otthagytam Bertinelli előadását.

– Módszeres – jegyezte meg Bourne.– Hát igen. – Marie megkockáztatott egy tűnődőmosolyt. – Megkértem,

menjen be a szobámba. Az éjszakai szobalány tudja, hogy jóban vagyunk.Ha senkit nem talál ott, mondtam, csomagoljon be néhány ruhát és valamipipereholmit a bőröndömbe és vigye át az őszobájába, majd öt perc múlvavisszahívom.

– S őegyszerűen tudomásul vette, amit mondott neki?– Mondtam már magának, barátnők vagyunk. Tudta, hogy semmi

bajom, legföljebb izgatott vagyok, de semmi bajom. Meg hogy szeretném,ha megtenné, amit kértem tőle. – Marie ismét szünetet tartott. –Feltehetően azt gondolta, az igazat mondom neki.

– Folytassa.– Visszahívtam; addigra már át is hozta a holmimat.– Ami viszont azt jelenti, hogy a másik két kollégája nem jelentette be

az eltűnését a rendőrségen. Akkor ugyanis megfigyelés alatt tartották vagylepecsételték volna a szobáját.

– Fogalmam sincs, megtették-e vagy sem. De ha azóta meg is tették, abarátnőmet nyilván már kihallgatták, őpedig biztosan csak azt mondta el,amit meghagytam neki.

– A barátnője a Carillonban volt, maga pedig lent a folyóparton.Hogyan jutott a holmijához?

– Nagyon egyszerűen. Kissé olcsó trükk volt, de egyszerű. Szólt azéjszakai szobalánynak, azt mondta neki, hogy el akarok kerülni egy férfit,aki a szállodában lakik, mert egy másik férfival van találkozóm a városban.Szükségem van a kis útitáskámra, nem tudna-e ajánlani valamit, hogyanjuttathatná el hozzám. Egy gépkocsiban várok... lent a folyóparton. Egyszolgálaton kívüli pincér hozta el.

– Nem csodálkozott a zilált külsején?

– Nemigen láthatott bármit is. Kinyitottam a csomagtartót, bentmaradtam a kocsiban és azt mondtam neki, tegye be hátra a bőröndöt. Atartalékabroncson hagytam neki egy tízfrankost.

– Maga nemcsak módszeres, hanem egyenesen csodálatra méltó.– A módszeres is megteszi.– És hogyan talált orvost?– Itt helyben, a fogadós révén. Ne feledje, tőlem telhetőleg

bebugyoláltam magát és amennyire csak lehetett, csökkentettem a vérzést.Mint a legtöbb embernek, nekem is van valami gyakorlati fogalmam azelsősegélyről, ez pedig azzal járt, hogy le kellett hántanom magáról aruhájának egy részét. Megtaláltam a pénzt és akkor rájöttem, mit értettazon, hogy olyan orvost kell találnia, akit megfizethet a hallgatásáért. Sokezer dollár van a zsebében, és én ismerem az árfolyamokat.

– Mindez csak a kezdet.– Tessék?– Semmi, semmi. – Bourne ismét megkísérelte, hogy felüljön, de nem

boldogult. – Nem fél tőlem? Nem fél attól, amit tett?– Hát persze hogy félek. De azt is tudom, maga mit tett értem...– Maga jobban megbízik bennem, mint én tenném hasonló körülmények

között.– Akkor talán nincsen tisztában a körülményekkel. Maga még mindig

nagyon gyönge, a pisztolya pedig nálam van. Egyébként ruhája sincsen.– Semmi?– Még egy alsónadrágja sem. Mindent eldobtam. Kissé nevetségesen

hatna, amint egyszál műanyag pénzes övvel a derekán meztelenülrohangálna az utcán.

Jóllehet, fájdalmat okozott neki, Bourne elnevette magát, mert eszébejutott La Ciotat és de Chamford márki.

– Módszeres – mondta. – És most mi lesz?– Fölírtam az orvos nevét, és egy hétre kifizettem a szoba árát. Ma

déltől fogva a fogadós behozza magának az ételt. Délelőtt kilencig ittmaradok. Most már hat órára jár, hamarosan hajnalodik. Azutánvisszamegyek a szállodába, összeszedem a maradék holmimat, fogom aretikülömet, és ha tőlem függ, soha többé nem említem magát senkinek.

– És mi van, ha nem magától függ? Ha fölismerik?– Letagadom. Sötét volt. Teljes fejveszettség volt a teremben.– Most nem módszeres. Legalábbis nem annyira, amennyire a zürichi

rendőrség lenne. Jobb ötletem van. Hívja föl a barátnőjét, mondja megneki, csomagolja össze a maradék holmiját is, és fizesse ki a számláját.

Vegyen el tőlem annyi pénzt, amennyit csak akar, és üljön fel a Kanadábainduló legelsőgépre.

Marie némán pillantott rá, majd bólintott.– Nagyon csábító ajánlat.– Nagyon logikus.Marie még egy pillanatig a férfin tartotta a tekintetét, szeme azt

tükrözte, hogy egyre nőbenne a feszültség. Elfordult, az ablakhoz lépett ésa felkelőnap elsősugarait nézte. Bourne figyelte: megérezte, mennyireheves érzelmek dúlnak a nőben. Marie megtette, amiről úgy érezte, megkell tennie, mert ő megszabadította a rettegéstől. Egyfajta iszonyúmegalázástól, amit férfi valójában meg sem érthet. És a haláltól. S azzal,hogy megtette, áthágott minden szabályt.

Marie hirtelen fölkapta a fejét, megfordult, ragyogott a szeme.– Ki maga?– Hallotta, mit mondtak rólam.– Azt tudom, amit láttam. Amit érzek!– Ne próbálja igazolni, amit tett. Egyszerűen megtette, ez minden.

Maradjunk ennyiben.Hagyjuk ennyiben. Uramisten, miért nem hagytál magamra? Akkor

béke lett volna. De most, hogy visszaadtad az életemet, újra küzdenem kell,szembe kell néznem vele.

Marie egyszerre csak ott állt az ágy végénél, kezében pisztolyt tartott.Ráfogta a férfira és remegőhangon szólalt meg.

– Szétromboljak tehát mindent? Fölhívjam a rendőrséget és mondjamnekik, jöjjenek ide, vigyék el?

– Néhány órája még azt mondtam volna, tegye meg. De most nemtudom erre elszánni magam.

– Tehát, ki maga?– Azt mondják, Bourne a nevem. Jason Charles Bourne.– Mit jelentsen az, hogy azt mondják?Bourne a pisztolyra meredt, a csősötét, kerek nyílásába. Nem maradt

hátra más, csak az igazság – az igazság, ahogyan őtudja.– Hogy mit jelent? – ismételte meg a kérdést.– Maga majdnem annyit tud, mint én, doktornő.– Micsoda?– Akár meg is tudhatja. Talán attól megkönnyebbül. Vagy talán még

rosszabbul érzi majd magát. De akár meg is tudhatja, mert mást nem tudokmagának elmondani.

Marie leengedte a pisztolyt.

– Mit mondhat el?– Az életem öt hónapja kezdődött egy Ile de Port Noir nevűkicsiny,

földközi-tengeri szigeten...

A nap magasra emelkedett a környezőfák fölé, sugarai átszüremlettek aszélfútta ágakon, beáradtak az ablakokon és szabálytalan fénymintákkalpettyezték a falakat. Bourne kimerülten hanyatlott hátra a párnájára.Befejezte elbeszélését; nem volt több mondanivalója.

Marie a szoba túlsó végében ült egy bőr karosszékben, lábát maga aláhúzta, balra tőle egy asztalon egy csomag cigaretta és a pisztoly hevert.Alig mozdult, miközben a férfi beszélt, tekintetét az arcára függesztette,még cigarettázás közben sem rezdült a szeme, egy percre sem vette letekintetét a férfi szeméről. Hivatásos elemzővolt, adatokat elemzett, úgyszűrte meg a tényeket, ahogyan a fák szűrték meg a napfényt.

– Állandóan ezt mondta – szólalt meg halkan; szinte tagolva a szavakat– nem tudom... bárcsak tudnám. Rámeredt valamire, és én megrettentem.Megkérdeztem, mi az? Mit fog csinálni? Maga pedig megismételte:bárcsak tudnám. Úristen, miken ment keresztül... Miken megy keresztül.

– Azok után, amiket elkövettem maga ellen, képes még arra gondolni,mi történt velem?

– Két különálló eseménysorozatról van szó szólalt meg szórakozottan ahomlokát ráncolva Marie.

– Különálló...– Eredetük összefügg ugyan, de egymástól függetlenül alakultak. Ez

amolyan közgazdasági halandzsa... Azután ott, a Löwenstrassén,közvetlenül azelőtt, hogy felmentünk Chernak lakására, könyörögtemmagának, ne kényszerítsen, hogy magával menjek. Meg voltam győződveróla, hogy ha még továbbiakat is megtudok magáról, akkor megöl engem.S akkor mondta a legfurcsább dolgot. Azt mondta: mindaz, amit hallott,ugyanannyira érthetetlen az én számomra, mint a maga számára. Talánmég érthetetlenebb... Azt hittem, megháborodott.

– Valóban csak valami elmebaj lehet. Az épelméjűembernek vannakemlékei. Nekem nincsenek.

– Miért nem mondta meg, hogy Chernak megpróbálta megölni magát?– Nem maradt rá idő, és azt hittem, úgyis mindegy.– Abban a pillanatban nem is számított. Magának. De nekem igen.– Miért?– Mert belekapaszkodtam abba a reménybe, hogy maga csak akkor lő,

ha valaki meg akarja ölni.

– De őmeg akart ölni. Meg is sebesültem.– Nem tudtam a sorrendről; nem mondta el nekem.– Nem értem.Marie rágyújtott.– Nehéz megmagyarázni, de egész időalatt, amíg túszul tartott fogva,

még akkor is, amikor megütött, vonszolt és a gyomromba nyomta és ahalántékomnak szorította a pisztolyt, arra gondoltam, látok valamit a magaszemében. Nevezzük vonakodásnak. Ennél jobb szó nem jut az eszembe.

– Megteszi. Mire akar kilyukadni?– Magam sem tudom. Talán visszanyúlik valamire, amit a Drei

Alpenhäuserben, a bokszban mondott. Az a kövér ember éppen elindultfelénk, maga meg azt mondta nekem, húzódjak a falhoz és takarjam el akezemmel az arcomat. A saját érdekemben, ezt mondta. Semmi értelme,hogy később fölismerhessenek engem.

– Nem is lett volna semmi értelme.– "A saját érdekében." Egy patológiás gyilkos nem így érvel. Azt

hiszem, ebbe kapaszkodtam, talán, hogy ne háborodjak meg. Meg abba,amit a szemében láttam.

– Még mindig nem értem, mire akar kilyukadni.– Az arany szemüvegkeretes férfi, aki meggyőzött, hogy rendőr, azt

mondta, maga egy elvetemült gyilkos, akit meg kell állítani, mielőtt megintölne. Ha nem lett volna Chernak, nem hittem volna neki. Egy szavát sem.Rendőrök nem viselkednek így, nem használják a pisztolyukat sötét,zsúfolt termekben. Maga pedig egy menekülőember volt, akit meg akartakölni. Most is menekül, veszélyben van az élete – de nem gyilkos.

Bourne fölemelte a kezét.– Ne haragudjon, de az a benyomásom, hogy ez téves hálán alapuló

vélemény. Azt mondja, tiszteletben tartja a tényeket. Akkor viszontvizsgálja meg őket. Hallotta, miket mondtak rólam. Függetlenül attól, hogyvéleménye szerint mit látott és mit érzett, hallotta a szavakat. A lényegéremeztelenítve a dolgot: borítékokat teletömtek pénzzel, ezeket átadtáknekem, hogy teljesítsek bizonyos megbízásokat. Hogy úgy mondjam, azoka megbízások meglehetősen egyértelműek voltak, én pedig vállaltam adolgot. A Gemeinschaft Bankban számjegyes számlám volt, összesenkörülbelül ötmillió dollár értékben. Honnan származik ez a pénz? Honnankap egy magamfajta ember, aki azokkal a nyilvánvaló képességekkelrendelkezik, mint én, ilyesféle pénzt? – Jason a mennyezetre bámult.Visszatért a fájdalom s vele együtt a hiábavalóság érzete. – Ezek tények,St. Jacques doktornő. Ideje, hogy induljon.

Marie fölállt és elnyomta a cigarettáját. Fölemelte a pisztolyt és az ágyfelé indult.

– Ugye, már alig várja, hogy elítélje önmagát?– Tisztelem a tényeket.– Akkor pedig, ha igaz, amit mond, nekem is van egy kötelességem,

igaz? A társadalmi rend törvénytisztelőtagjaként föl kell hívnom a zürichirendőrséget, és közölnöm kell velük a maga tartózkodási helyét.

Bourne-re fogta a pisztolyt.Bourne rápillantott.– Azt hittem...– Miért is ne? – szakította félbe Marie. – Maga egy halálra ítélt ember,

aki szeretne minél hamarább túlesni mindenen, igaz? Itt fekszik ésmegfellebbezhetetlenül, már megbocsásson, nem csekély önsajnálattalbeszél, azt remélve, hogy hatni fog az én... hogy is mondta? Téveshálámra? Nos, úgy gondolom, jobb, ha megért valamit. Nem vagyokostoba. Ha egyetlen pillanatig is elhittem volna, hogy maga az, akinekmondják, nem lennék itt. De maga sem lenne itt. Tények, amelyek nemdokumentálhatók, egyáltalán nem tények. Maga nem rendelkeziktényekkel, csupán következtetései vannak, melyek pedig olyan emberekkijelentésein alapulnak, akikről tudja, hogy szemét alakok.

– Meg ott van a bankszámla ötmillió dollárral. Erről se feledkezzékmeg.

– Hogyan feledkezhetnék meg róla? Pénzügyi zseninek tartanak. Aszámla esetleg nem magyarázható meg oly módon, ahogyan maga szeretné,csakhogy olyan záradékot csatoltak hozzá, ami elég nagyfokútörvényességet kölcsönöz neki. Betekintési és feltehetőleg beleszólási jogavan egy ilyen-amolyan Hetvenegy nevűkonszern igazolással rendelkezőbármelyik igazgatójának. Ez nemigen tűnik egy bérgyilkos társaságának.

– Lehet, hogy a konszernt megnevezték, de bejegyzett cégként seholnem szerepel.

– Mármint a telefonkönyvben? Maga valóban naiv. De térjünk visszamagához. Most azonnal. Tényleg fölhívjam a rendőrséget?

– Ismeri a válaszomat. Nem gátolhatom meg, de nem szeretném, hamegtenné.

Marie leengedte a pisztolyt.– Én pedig nem teszem meg. Ugyanazon oknál fogva, amiért maga nem

szeretné, ha megtenném. Ugyanannyira nem hiszem el azt, amit magárólmondanak, mint saját maga.

– Akkor mit gondol?

– Már mondtam, nem vagyok biztos a dolgomban. Voltaképpen csakannyit tudok, hogy hét órával ezelőtt letepert egy állat, mindenütt éreztema száját, két kézzel markolt... és tudtam, hogy meg kell halnom. S azutánvisszajött értem egy férfi, aki elmenekülhetett volna, de ő az életekockáztatásával visszajött értem. Azt hiszem, én hiszek ebben a férfiban.

– És ha téved?– Akkor szörnyűhibát követtem el.– Köszönöm. Hol a pénz?– A komódon. Az útlevéltokjában és a tárcájában. Ott van az orvos neve

és a nyugta a szobáért is.– Ideadná az útlevelet? A pénz svájci valuta.– Tudom. – Marie odavitte neki. – Háromszáz frankot adtam a

fogadósnak a szobáért és kétszázat az orvos nevéért. Az orvosszolgálataiért négyszázötvenet fizettem, s mert hajlandó volt azegyüttműködésre, megfejeltem még százötvennel, Mindent összevetveezerszáz frankot fizettem ki.

– Nem tartozik nekem számadással – mondta Jason.– De tudjon róla. Most mihez kezd?– Pénzt adok magának, hogy visszautazhasson Kanadába.– Úgy értem, később.– Majd meglátom. Attól függ, milyen állapotban leszek. Gondolom,

pénzt adok majd a fogadósnak, hogy vegyen nekem ruhát. Meg kérdezektőle egyet s mást. Minden rendben lesz. – Kivett egy csomó nagy címletűbankjegyet és odanyújtotta Marie-nak.

– Ez több mint ötvenezer frank – mondta a nő.– Sok mindenen ment át miattam.Marie St. Jacques először a pénzre pillantott, azután a bal kezében

tartott pisztolyra.– Nem kell a pénze – mondta és letette az éjjeliszekrényre a pisztolyt.– Hogy érti ezt?Marie sarkon fordult, visszament a karosszékhez, aztán hátrafordult, és

miközben leült, Jasont nézte.– Azt hiszem, segíteni akarok magának.– No de várjon egy percet...– Kérem – szakította félbe Marie. – Kérem, ne kérdezzen semmit tőlem.

Egy ideig most ne mondjon semmit.

II. KÖNYV

10.

Egyikük sem tudta, mikor történt, vagy hogy, megtörtént-e egyáltalán.Vagy ha megtörtént, mennyire lennének hajlandók fenntartani vagyelmélyíteni. Nem volt itt semmi lényeges dráma; konfliktus, amit fel kellettvolna oldani, vagy-sorompók, amiket le kellett volna rombolni. Csupánközölniük kellett egymással sok mindent, szavakra és pillantásokra voltszükségük, s talán, ami e kettőnél még fontosabbnak bizonyult, gyakoricsöndes, közös nevetésre.

Továbbra is olyan klinikai körülmények között éltek a falusivendégfogadó szobájában, akár egy kórházi kórteremben. NapközbenMarie gondoskodott a különféle gyakorlati dolgokról: ruházatról,étkezésről, térképekről és újságokról. Egyedül vitte el a lopott kocsit tízmérföldre, egy Reinach nevűvároskába, otthagyta, és taxin tért visszaLenzburgba. Olyankor, ha Marie elment, Bourne legfőbb gondja a pihenésés mozgékonyságának visszaszerzése volt. Valahonnan, elfeledett múltjaegy zugából pontosan tudta, hogy a gyógyulás e kettőn múlik, s mindkettőtvasfegyelemmel valósította meg. Megesett már ilyesmi vele... még PortNoir előtt.

Ha együtt voltak, beszélgettek; eleinte feszélyezetten, idegenekkéntszúrtak és védtek, a sors által összehozott s egy katasztrófa sokkhullámaittúlélőidegenekként. Megkíséreltek normálisan viselkedni egy abnormálishelyzetben, de ez csak akkor vált könnyebbé, miután mindkettenelfogadták azt az alapvetőképtelenséget; bármiről beszélnek, mindenösszefügg a történtekkel. S ha volt is kivétel, ez csupán azokban apillanatokban vált nyilvánvalóvá, amikor már nem volt mit beszélni aközelmúlt eseményeiről, s a csönd ugródeszkául szolgált amegkönnyebbüléshez, újabb szavakhoz és gondolatokhoz.

Ilyen pillanatokban tudta meg Jason a legfontosabbakat arról a nőről,aki megmentette az életét. Tiltakozott ellene, hogy Marie éppannyit tudróla, mint saját maga, őviszont semmit sem tud Marie-ról. Hogy honnanindult, hogy miért akarja egy sötétvörös hajú, vonzó nő, akinek bőrét tisztavidéki levegőtáplálta, elhitetni magáról, hogy őa közgazdaság-tudománydoktora?

– Mert torkig vagyok a vidékkel, a farmmal – felelte Marie.– Nem tréfál? Valóban egy farmon nőtt fel?

– Inkább kis tanyának lehetne mondani. Kicsiny, ha az albertai óriásigazdaságokhoz hasonlítjuk. Apám idejében, ha egy kanadai franciaelindult nyugatra földet vásárolni, íratlan megszorításokkal kellettszembenéznie. Föld dolgában ne versenyezz a nagyobbakkal. Gyakranmondogatta, hogy ha a St. Jacques helyett a St. James nevet használtavolna, ma jóval gazdagabb ember lenne.

– Állattenyésztővolt?Marie elnevette magát.– Dehogyis. Könyvelővolt, aki a háború idején egy Vickers bombázó

révén lett állattenyésztő. A Királyi Kanadai Légierőben szolgált pilótaként.Gondolom, annyira hozzászokott a végtelen éghez, hogy azután, már kisséunalmasnak tűnt neki egy könyvelőség.

– Nagy bátorság kell az ilyesmihez.– Még több is, mint gondolná. Mielőtt megvette volna a tanyát,

szarvasmarhákat adott el, ami nem volt az övé, olyan gazdaságokban,amelyekhez semmi köze sem volt. Ízig-vérig francia, mondták róla.

– Azt hiszem, kedvelném.– Biztosan.Marie a szüleivel és két fivérével Calgaryban élt egészen tizennyolc

éves koráig. Akkor beiratkozott a montreali McGill Egyetemre, s ezzelolyan élet kezdődött a számára, amilyenről korábban nem is álmodott. Aközömbös diák, aki jobban szeretett lóháton vágtatni a mezőn, mintbeilleszkedni az albertai zárdaiskola szigorúan beosztott unalmába,fölfedezte, mennyire izgalmas, ha valaki az eszét használja.

– Valóban ennyire egyszerűvolt a dolog – mesélte Marie. – Régebbentermészetesen ellenségeknek tekintettem a könyveket, s egyszerre csakolyan helyen találtam magam, ahol könyvekbe temetkezőemberek voltakkörülöttem, akik ráadásul még élvezték is ezt az életet. Mindenük abeszélgetés volt. Éjjel-nappal beszéltek, előadótermekben,szemináriumokon, zsúfolt vendéglői bokszokban söröskancsók felett; azthiszem, a viták voltak azok, amiktől rákapcsoltam. Érthetőez a magaszámára?

– Nem emlékszem ilyesmire, de meg tudom érteni – mondta Bourne. –Nincsenek emlékeim egyetemről vagy ilyesféle barátokról, de majdnembiztos vagyok benne, hogy én is jártam egyetemre. – Elmosolyodott. – Asöröskancsók feletti vita nagyon mély nyomokat hagy.

Marie visszamosolygott rá.– Én pedig nagyon mély benyomásokat hagytam az évfolyamomban.

Egy keménykötésűcalgary lány; aki – mivel két bátyja volt a versenytársa

– több sört tudott vedelni, mint a montreali egyetemre járó fiúk feleösszesen.

– Nem nagyon szívelhették.– Nem, csak irigyeltek.Új világ tárult fel Marie St. Jacques előtt, és soha többé nem tért vissza

a régi világba. A szemeszterközi szünetek kivételével egyre ritkábbanutazott haza hosszabb időre Calgaryba. Ismeretségi köre Montrealbanegyre bővült, nyaranta az egyetemen vagy másutt a városban vállaltalkalmi munkákat. Eleinte a történelemmel kacérkodott, azután az jutott azeszébe, hogy a történelmet túlnyomórészt gazdasági erők alakították – ahatalomért és a politikai szerepért fizetni kell –, így azutánmegpróbálkozott a közgazdasági elméletekkel. S ezek lenyűgözték.

Öt éven át tanult a McGillen, itt kapta meg a diplomáját és egykormányösztöndíjat, Oxfordba.

– Micsoda nap volt, el sem tudja képzelni. Azt hittem, apámat megüti aguta. Még a dédelgetett marháit is a bátyáimra bízta, hogy átrepüljönkeletre és lebeszéljen az ösztöndíjról.

– Lebeszélje róla? De miért? Hiszen őcsak könyvelővolt, maga pedig aközgazdaság-tudományok doktora lehetett!

– Vigyázzon, ez súlyos tévedés – kiáltott fel Marie. – A könyvelők és aközgazdászok ősi ellenségek. Az egyik a fákat látja, a másik az erdőt; amitlátnak, az rendszerint ellentétes egymással, s ennek így kell lennie.Emellett apám nem egyszerűen kanadai, hanem francia kanadai. Azthiszem, bennem Versailles árulóját látta. De megenyhült, amikor közöltemvele, hogy az ösztöndíj egyik feltétele, hogy utána legalább három évigállami hivatalban kell dolgoznom. Kijelentette: belülről jobbanszolgálhatom az ügyet. Éljen a szabad Québec, éljen Franciaország!

Ezen mindketten jót nevettek.A három évre szóló ottawai szolgálatot logikus okoknál fogva

meghosszabbították: valahányszor Marie ott akarta hagyni az állását, egyfokozattal mindig előléptették, egyre nagyobb irodát, egyre többbeosztottat kapott.

– A hatalom természetesen korrumpál – mosolyodott el Marie –, és eztsenki sem tudja jobban egy magas rangú bürokratánál, akit bankok éskonszernek környékeznek meg egy-egy előterjesztésért. De azt hiszem,Napóleon pontosabban fogalmazta ezt meg: "Adjanak nekem elégérdemrendet, és bármely háborút megnyerek maguknak." Így hátmaradtam. Hallatlanul élvezem a munkámat. S mivel éppen a munkámhozértek a legjobban, ez mindenért kárpótol.

Jason figyelte Marie-t beszéd közben. Fegyelmezett külseje mögöttáradó életkedv, valamiféle gyermeki lelkendezésrejlett. Született rajongóvolt, de rögtön megzabolázta rajongó lelkesedését, ha úgy érezte, hogy aztúlságosan is nyilvánvalóvá válik.

– Igen, biztos, hogy maga remekül végzi a dolgát – jegyezte meg Jason–, de hát emellett nem marad ideje sok más dologra, igaz?

– Milyen dologra?– Hát csak a szokásosra. Férjre, családra, kertes házra.– Még erre is sor kerülhet egy nap. Nem tartom kizártnak.– De eddig még nem került rá sor?– Nem. Néha már-már elszántam magam rá, de azután sosem lett belőle

jegygyűrű.– Ki az a Peter?Marie arcáról lefagyott a mosoly.– Persze, elfelejtettem. Olvasta a táviratot.– Sajnálom.– Ne sajnálja. Ezt már elintéztük... Petert. Majdnem két évig éltünk

együtt, de nem jött össze a dolog.– Láthatóan nem haragtartó.– Még csak az kellene! – Marie már ismét nevetett. – Ő az

osztályvezetőm, s reméli, hogy hamarosan kinevezik miniszternek. Ha nemviselkedik tisztességesen, elmondom a pénzügyminisztériumnak, mimindenhez nem ért, és akkor visszaminősítik alosztályvezetőnek.

– Azt sürgönyözte, hogy huszonhatodikán kijön magáért a repülőtérre.Jobban tenné, ha táviratozna neki.

– Persze, tudom.Marie elutazásáról még sohasem beszéltek; úgy kerülték ezt a kérdést,

mintha csak egy távoli eshetőség lenne. Ez nem függött össze azzal, amitörtént, olyasvalami volt, ami majd megtörténik. Marie azt mondta, segíteniakar Jasonnak; őezt elfogadta, feltételezve, hogy a nőt valami rosszulértelmezett hála érzése indítja erre, ezért marad vele egy-két napig – de őishálás volt ezért. Ám minden más elképzelhetetlennek tűnt.

Ezért aztán nem is beszéltek róla. Szavakat, pillantásokat cseréltek,csöndesen összenevettek, jól érezték magukat egymás társaságában. Nagynéha bizonytalan meleghullámok törtek rájuk – mindketten megértették,miről van szó, és visszahúzódtak. Minden más valóban elképzelhetetlenvolt.

Így azután vissza-visszatértek ama képtelenséghez, ahhoz, hogytulajdonképpen mi is történt. Inkább ahhoz, hogy Jasonnal mi történt,

semmint, hogy velük mi történt, hiszen együttlétük irracionális oka ővolt...együttlétüknek egy svájci kis falusi vendégfogadó szobájában.Képtelenség. Nem illett ez bele Marie St. Jacques ésszerű, rendezettvilágába, s mivel nem illett bele, ingerelte rendszerető, elemzőszellemét.Az ésszerűtlen dolgokat meg kell vizsgálni, meg kell fejteni, meg kellmagyarázni. Kérlelhetetlenül szondázott, éppoly követelőzően, mint annakidején Geoffrey Washburn, Ile de Port Noir szigetén. Belőle azonbanhiányzott az orvos türelme. Neki ugyanis nem volt erre ideje; ezt őispontosan tudta, és ettől vált egyre türelmetlenebbé.

– Mit talál a legszembetűnőbbnek, amikor újságot olvas?– A zűrzavart. Úgy látszik, ez világméretű.– Komolyan kérdezem. Mi tűnik ismerősnek?– Majdnem minden, de nem tudom megmagyarázni, miért.– Mondjon egy példát.– Ma reggel olvastam egy cikket egy Görögországba küldött amerikai

fegyverszállítmányról, aztán az erről tartott ENSZ-vitáról. A szovjetektiltakoztak. Megértem ennek a jelentőségét, a földközi-tengeri hatalmiharcot, a továbbgyűrűzőközép-keleti hatásokat.

– Mondjon még egy példát.– Volt egy cikk arról, hogy a keletnémetek beavatkoztak a bonni

kormány varsói összekötőirodájának ügyeibe. Keleti tömb, nyugati tömb:ezt megint csak értettem.

– Látja az összefüggést, ugye? Mert politikailag, illetve geopolitikailagfogékony.

– Vagy pedig teljesen normális, használható ismereteim vannak azaktuális eseményeket illetően. Nem hiszem, hogy valaha is diplomatalettem volna. A Gemeinschaftnál levőpénz eleve kizárna mindenfajtakormányhivatali alkalmaztatást.

– Egyetértek. De akkor is, maga politikailag nagyon tudatos. Hát atérképek? Azt kérte, vásároljak magának térképeket. Mi jut az eszébe, harájuk néz?

– Megesik, hogy egy-egy név láttán képek tolulnak fel bennem,ahogyan ez Zürichben is történt. Épületek, szállodák, utcák. Néha arcok is.De nevek sohasem. Az arcok névtelenek.

– Annyi azonban bizonyos, hogy rengeteget utazott.– Gondolom, igen.– Nem gondolja, tudja!– Jó, tudom. Utaztam.

– Hogyan?– Hogyhogy hogyan?– Repülőn? Vagy gépkocsin? Taxin? Vagy maga vezetett?– Azt hiszem, mindkettő. Miért?– A repülőgép azt jelentené, hogy sűrűbben utazott nagy távolságokra.

Vártak magára? Megjelennek arcok repülőtereken, szállodákban?– Utcákon – csúszott ki Bourne száján.– Utcákon? Miért utcákon?– Nem tudom. Arcokkal utcákon találkoztam... és csöndes helyeken.

Sötét helyeken.– Vendéglőkben? Kávéházakban?– Igen. És szobákban.– Szállodai szobákban?– Igen.– Irodákban nem? Hivatali helyiségekben?– Néha. De általában nem ott.– Helyes. Emberekkel találkozott. Arcokkal. Férfiak? Nők? Mindkettő?– Többnyíre férfiak. Ritkán nők is, de többnyire férfiak.– Miről beszéltek?– Nem tudom.– Próbáljon emlékezni.– Képtelen vagyok. Nem hallok hangokat; szavak sincsenek.– Volt valami időbeosztása? Találkozott emberekkel, ez azt jelenti,

hogy találkozót beszélt meg velük. Számítottak rá, hogy találkoznakmagával, s maga is számított rá, hogy találkozik velük. Ki időzítette ezeketa találkozókat? Valakinek feltétlenül időzítenie kellett őket.

– Táviratok. Telefonhívások.– Kitől? Honnan?– Nem tudom. Valahogy elértek.– Szállodákban?– Gondolom, leginkább ott.– Mondta, hogy a Carillon igazgatóhelyettese is emlékezett rá, hogy

maga kapott üzeneteket.– Akkor szállodákba jöttek az üzenetek.– Az a valamilyen hetvenegy?– Treadstone.– Treadstone. Ugye, ez a cége?– Semmit sem jelent. Nem tudtam megtalálni.– Összpontosítson!

– Azt teszem. Nem volt bejegyezve. Telefonáltam New Yorkba.– Úgy látom, azt hiszi, ez valami merőben szokatlan dolog. Pedig nem

az.– Miért nem az?– Mert lehet, hogy ez a hetvenegyes valami egy önálló osztály egy

cégen belül vagy egy ál-leányvállalat; egy olyan cég, amelyet azértlétesítenek, hogy vásárlásokat eszközöljön az anyavállalat számára,amelynek a puszta neve is fölhajtaná az árat. Mindennapos történet.

– Kit próbál meggyőzni?– Magát. Teljességgel elképzelhető, hogy maga egy pénzügyi utazó

nagykövet. Minden erre utal, pénzalapok létesítése azonnalihozzáférhetőséggel, titkosság, ami a konszern hozzájárulásától függ, de ezta jogot sohasem gyakorolták. Mindezek a tények, ráadásul a politikaiváltozások iránti érzéke is egy nagy becsben tartott bevásárló ügynökreutalnak, meg arra, hogy feltehetően egy anyavállalat jelentős részvényesevagy résztulajdonosa.

– Iszonyú gyorsan beszél.– Semmit sem mondtam, ami ne lenne logikus.– Azért van egy-két logikai bukfenc abban, amit mondott.– Hol?– A számlán nem szerepelt egyetlen pénzkivétel sem. Csak befizetések.

Nem vásároltam, csak eladtam.– Ezt nem tudja, hiszen képtelen emlékezni. Befizetések történhetnek

hiánybetétek formájában is,– Azt sem tudom, mit jelent ez.– Egy gazdasági vezető, aki tisztában van bizonyos adófogásokkal,

tudná, miről van szó. Mi a másik bukfenc?– Általában nem próbálnak megölni valakit azért, mert valamit

alacsonyabb áron vesz meg. Leleplezhetik, de nem ölik meg.– Megteszik, ha valami iszonyatos hibát követett el. Vagy ha az illetőt

összetévesztik valakivel. Azt próbálom megmagyarázni magának, hogy azember nem lehet olyasvalaki, aki nem ő! Bárki bármit mondjon is.

– Erről teljesen meg van győződve?– Tökéletesen. Három napot töltöttem magával. Beszélgettünk,

hallgattam, figyeltem. Szörnyűhibát követtek el. Vagy pedig valamilyenösszeesküvéssel állunk szemben.

– De milyennel? És ki ellen irányulna?– Ezt kell megtudnia.– Köszönöm.

– Mondjon meg nekem valamit. Mi ugrik be magának, amikor pénzregondol?

Hagyja abba! Ne tegye ezt! Hát nem érti? Téved! Ha pénzre gondolok,ölésre gondolok!

– Nem tudom – mondta. – Fáradt vagyok. Aludni akarok. Küldje el atáviratot. Sürgönyözze meg Peternek, hogy visszarepül.

Jóval elmúlt éjfél, hajnalodott már a negyedik napon, de Bourne nemtudott elaludni. A mennyezetre, a szoba túlsó végében álló asztali lámpafényét visszaverő sötét fára meredt. Éjszakánként nem oltották le avillanyt; Marie egyszerűen égve hagyta, őpedig nem kért, Marie pedigmagától nem adott magyarázatot.

Bourne tudta, hogy Marie reggel elutazik, s addigra ki kell dolgoznia amaga terveit. Néhány napig még a vendégfogadóban marad, fölhívja awohleni orvost, és megbeszéli vele, hogy vegye ki a varratokat. Azutánpedig: Párizs. A pénz Párizsban van, de a pénzen kívül van ott valami másis; tudta, érezte. A végsőválasz Párizsban van.

Maga nem tehetetlen. Meglátja, rátalál az útra.Vajon mit fog találni? Egy Carlos nevűférfit! Ki az a Carlos, s mit

jelent Jason Bourne számára?A fal melletti heverőfelől selyem suhogását hallotta. Odanézett, és

meglepetten látta, hogy Marie nem alszik: őt nézi, valósággal mered rá.– Nincs igaza, tudja? – szólalt meg Marie.– Miben?– Abban, amit gondol.– Nem tudja, mit gondolok.– De tudom. Láttam, hogyan néz, amikor olyasmiket lát, amikről nem

biztos, hogy ott vannak, és attól fél, hátha esetleg tényleg ott vannak.– Ott voltak – felelte Jason. – Magyarázza meg a Steppdeckstrassét.

Magyarázza meg a kövér férfit a Drei Alpenhäuserben.– Nem tudom megmagyarázni, de maga sem tudja.– Ott voltak. Láttam őket, és ott voltak.– Jöjjön rá, hogy miért. Gondoljon arra Jason: az ember nem lehet

olyasvalaki, aki nem ő! Gondolkodjék, jöjjön rá.– Párizs – mondta Bourne.– Igen, Párizs. – Marie fölállt a heverőről. Puha anyagú, fakósárga,

majdnem fehér hálóing volt rajta, nyakán gyöngyházgombokkal; hosszanlebegett utána, amint mezítlábasan az ágy felé indult. Megállt Bournemellett, lenézett rá, azután fölemelte mindkét kezét és kezdte kigombolni

nyakán a hálóinget. Hagyta, hadd hulljon le róla; leült az ágyra; melleBourne arca előtt ringott. Fölé hajolt, két tenyere közé fogta az arcát,gyöngéden magához vonta, tekintete – mint annyiszor az elmúlt néhánynapban – rezzenéstelenül fúródott az övébe.

– Köszönöm neked az életemet – suttogta.– Én meg köszönöm neked az enyémet – felelte Jason. Tudta, hogy

Marie ugyanazt a vágyat érzi, mint ő, s azon tűnődött, vajon e vágyatMarie-nál is fájdalom kíséri-e, mint nála. Semmiféle emlék sem élt benneegyetlen nőről sem, s talán mert nem volt emléke, Marie volt minden;minden és még sokkal, de sokkal több is ennél. Őűzte el tőle a sötétséget.Ővetett véget a fájdalomnak.

Félt ezt elmondani neki. S most Marie azt bizonygatja, hogy minden jólvan, még ha csak rövid időre, akár egy órára is. Az éj hátralévőóráiravisszakapta tőle az emlékezetét, mert ő, Marie is vágyik arra, hogyszabaduljon az erőszak pattanásig feszített rugóitól. Megszűnik afeszültség; egyórányi időre felszabadulhatnak. Jason nem is kívánt ennéltöbbet, de magasságos Úristen, mennyire szüksége volt rá!

Marie melle után nyúlt, közelebb húzta magához a fejét, hogy ajkuktalálkozhasson. A nedves érintés fölkorbácsolta benne a vágyat éselsodorta minden kételyét.

Marie fölemelte a takarót és bebújt hozzá. Jason karjába feküdt, fejét amellére hajtotta; gondosan ügyelt arra, hogy ne érintse a vállsebét. Aztánhirtelen gyöngéden hátrasiklott és felkönyökölt. Jason ránézett; tekintetükösszefonódott, mindketten elmosolyodtak. Marie fölemelte bal kezét,mutatóujját rányomta Jason ajkára.

– El akarok mondani valamit – szólalt meg halkan –, és szeretném, hanem szakítanál félbe. Nem küldöm el a táviratot Peternek. Még nem.

– Álljunk meg egy pillanatra. – Jason levette az arcáról Marie kezét.– Nagyon kérlek, ne szakíts félbe. Azt mondtam: még nem. Ez nem azt

jelenti, hogy nem is fogom elküldeni, de egyelőre még nem teszem. Veledmaradok. Veled megyek Párizsba.

– Tegyük fel, hogy én ezt nem akarom – mondta Jason kényszeredetten.Marie előrehajolt, ajkával futólag megérintette a férfi arcát.– Ezt nem veszem be.– A helyedben nem lennék ebben annyira biztos.– Csakhogy te nem vagy én. Én, én vagyok, és én tudom, hogyan

próbáltál közölni sok mindent, amit szavakkal nem tudtál elmondani. Amit,azt hiszem, mindketten szerettünk volna elmondani egymásnak az elmúltnéhány napban. Nem tudom megmagyarázni, ami történt. Persze bizonyára

van valamilyen bonyolult lélektani elmélet arról, hogy két meglehetősenértelmes ember együtt jut a pokolra és... együtt mászik ki belőle. Lehet,hogy valóban csak erről van szó. De hát mi éppen most vagyunk benne, ésnem futhatok el előle. Nem futhatok el tőled. Mert szükséged van rám, ésén tőled kaptam az életemet.

– Miből gondolod, hogy szükségem van rád?– Megtehetek sok mindent helyetted, amit te magad nem tudsz

megtenni. Ezen törtem a fejemet az elmúlt két órában. – Marie felült azágyban. – Neked valamiképpen rengeteg pénzzel van dolgod, de nemhiszem, hogy meg tudsz különböztetni egy tartozást és egy követelést.Lehet, hogy régebben meg tudtad különböztetni, de most képtelen vagy rá.Én viszont értek hozzá. Aztán van még valami. Én a kanadai kormánymagas rangú tisztviselője vagyok. Felhatalmazásom van, hozzá tudok jutnia legkülönfélébb információkhoz. S védelmem is van. A nemzetközipénzvilág sötét hely, s ennek Kanada sokáig a szenvedőalanya volt. Megis tettük a magunk óvintézkedéseit, s ezeknek én is része vagyok. Ezértvoltam Zürichben. Hogy nyomon kövessem a szövetségeseket és jelentéstküldjek róluk, nem pedig azért, hogy elvont elméleteket vitassak meg.

– S ez a felhatalmazás, meg hogy hozzá tudsz jutni bizonyos dolgokhoz,ez segíthet rajtam?

– Azt hiszem, igen. A nagykövetségi védelem pedig alkalomadtán mégennél is fontosabb lehet. De szavamat adom neked, hogy az erőszaklegelsőjelére táviratozom és megyek vissza. Olyan körülmények közöttnem leszek a terhedre.

– A legelsőjelre – ismételte Bourne és figyelmesen tanulmányoztaMarie arcát. – S én határozom meg, hogy mikor és hol van az az elsőjel?

– Ha úgy tetszik. Az én tapasztalatom e téren korlátozott. Nem fogokvitatkozni.

Bourne továbbra is Marie-re függesztette a tekintetét; a pillanatvégtelennek tűnt, és még inkább meghosszabbította a csönd.

– Miért teszed ezt? – törte meg végül a hallgatást. – Hiszen épp az előbbmondtad: meglehetősen értelmes emberek vagyunk, akik kimásznakvalamiféle pokolból. Lehet, hogy csak ennyi az egész. Megéri?

Marie mozdulatlanul ült.– Még mást is mondtam, talán megfeledkeztél róla. Négy napja, éjszaka,

egy férfi, aki elmenekülhetett volna, visszajött értem és az életét kínáltacserébe az én életemért. Én hiszek abban a férfiban. Azt hiszem, jobban,mint őmaga. Valójában ez az, amit fölajánlhatok.

– Elfogadom – mondta Jason és magához vonta. – Nem szabadna, de

elfogadom. Nagyon nagy szükségem van erre a hitre.– Most már félbeszakíthatsz – súgta Marie, félretolta a könnyűtakarót

és egész testével Jasonhoz simult. – De most inkább ne beszéljünk, elvégreén sem vagyok fából.

Eltelt további három nap és három éjjel, meghitt oldottság váltakozottbenne a fölfedezés izgalmával. Felfokozott életet éltek, mint két olyanember, aki nagyon is jól tudja, hogy ez nem maradhat sokáig így. S ha aváltozás bekövetkezik, nagyon gyorsan fog végbemenni. Beszélniük kelletttehát olyan dolgokról, amelyeket nem kerülgethettek tovább.

Az asztal fölött spirális alakban felszálló cigarettafüst keveredett aforró, kesernyés kávé gőzébe. Az erőtől duzzadó svájci fogadós, aki sokmindent észrevett, de semmiről sem beszélt, alig néhány perce ment ki aszobából, miután behozta a reggelit, és az angol, illetve francia nyelvűzürichi lapokat. Jason és Marie egymással szemben ültek, mindkettenátfutották már a híreket.

– Volt valami a tiedben? – kérdezte Bourne.– Azt az öreget, a Guisan rakparti őrt, tegnapelőtt temették el. A

rendőrség még mindig nem állapított meg semmi konkrétat. Azt írják, hogyfolyik a nyomozás.

– Ebben részletesebben írnak róla – mondta Jason, és esetlenül próbáltlapozni bekötözött bal kezével.

– Hogy van? – kérdezte Marie a férfi kezét nézve.– Jobban. Most már jobban tudom mozgatni az ujjaimat.– Tudom.– Mocskos a fantáziád. – Jason áthajtotta az újságot. – Itt van. Ugyanaz,

mint amit tegnap írtak róla. Elemzik a töltény hüvelyeket és avérnyomokat. – Fölpillantott. – De hozzátesznek valamit. Elemzik aruhafoszlányokat is; erről eddig nem volt szó.

– S miért probléma ez?– Nekem nem. Én az öltönyömet egy marseille-i áruház

konfekcióosztályán vettem. Hát a te ruhád? Nem volt különleges a szabásavagy az anyaga?

– Zavarba hozol; nem volt az. Valamennyi ruhámat egy ottawai nővarrja.

– Ezek szerint nem juthatnak a nyomára?– Nem tudom elképzelni, hogyan. A selymet egy olyan végből vettem,

amit egy pénzügyi harmadtitkárunk hozott magával Hongkongból.– Vásároltál bármit is a szállodai boltokban? Bármit, ami esetleg rajtad

volt aznap este? Egy zsebkendőt, tűt, bármi ilyesfélét?– Nem. Nemigen szoktam ilyen helyeken vásárolni.– Helyes. A barátnődtől nem kérdeztek semmit, amikor kijelentkezett?– A recepciónál semmit, már mondtam neked. Csak az a két férfi

kérdezte, akit velem láttál a liftben.– A francia és a belga küldöttség tagjai.– Úgy van. De velük is minden a legnagyobb rendben volt.– Menjünk még egyszer végig az egészen.– Nincs min végigmenni. Paul, a brüsszeli, nem látott semmit. Lelökték

a székéről a földre, és nyilván végig ott is maradt. Claude, aki megpróbáltmegállítani bennünket, megsebesült a tömegben, és bevitték az orvosirendelőbe...

– S mire bármit is mondhatott volna – szakította félbe Jason,visszaemlékezve Marie egy korábbi elbeszélésére –, már nem volt biztos adolgában.

– Úgy van. Ráadásul azt gyanítom, őtudta, hogy voltaképpen miértjöttem el erre a konferenciára. Márpedig, ha kitalálta, miről van szó, ezcsak megerősíthette abban, hogy kihúzza magát az egészből.

Bourne fölemelte a kávéscsészéjét.– A te megbízatásodat is mondd csak el még egyszer. Tehát te...

esetleges szövetségeseket figyeltél?– Igen, tulajdonképpen erre utaló jeleket kerestem. Senki sem fog

fölállni, hogy kijelentse, léteznek egy országban pénzügyi érdekeltségek,amelyek együttműködnek más érdekeltségekkel egy másik országban,hogy behatolhassanak a kanadai nyersanyagpiacra vagy bármely máspiacra. De az ember megfigyeli, kik ülnek össze egy italra, kik vacsoráznakegyütt. Megesik, hogy odajön hozzád egy ostoba delegátus, mondjukRómából, akiről tudod, hogy Agnelli zsoldjában áll, és megkérdezi tőled,mennyire veszi komolyan Ottawa a tulajdonbejelentési törvényeket.

– Attól tartok, még mindig nem értem.– Pedig érthetnéd. Erre a te országod is roppant kényes. Kinek a

tulajdonában van ez vagy az? Hány amerikai bankot ellenőriz az OPEC-tőke? Az amerikai ipar hány százaléka van európai és japán konzorciumokbirtokában? Hány százezer hektár földet vásárolt fel az Angliából,Olaszországból és Franciaországból elmenekült tőke? Ez mindenkit izgat.

– Minket is?Marie elnevette magát.– Természetesen. Az ember semmitől sem válik nacionalistábbá, mint

ha úgy véli, hogy a hazája külföldiek tulajdonába került. Abba még idővel

beletörődik, hogy elvesztett egy háborút, ez csak azt jelenti, hogy azellenség erősebb. De ha egy ország elveszíti a gazdaságát, az annyit jelent,hogy az ellenség okosabb is volt. Az ilyesféle megszállás hosszabb ideigtart, a sebek is nehezebben hegednek.

– Sokat gondolkodtál ezeken a dolgokon, igaz?Marie szeméből egy szempillantásnyi időre eltűnt a humorérzék, s

komolyan válaszolt a kérdésre.– Igen. Sokat gondolkodtam rajtuk. Szerintem ezek lényeges kérdések.– S megtudtál valamit Zürichben?– Semmi meglepőt. Mindenütt csak úgy röpköd a pénz. A szindikátusok

olyan belsőberuházásokat keresnek, ahol a bürokratikus államgépezetbehunyja a szemét.

– Peter azt táviratozta, hogy a jelentéseid prímák. Mit értett ezen?– Rábukkantam gazdaságunk néhány sajátos barátjára, akik szerintem,

kanadai üzletembereket használnak fel arra, hogy kanadai tulajdontvásároljanak föl. Nem akarok kitérni a válasz elől, csak azt hiszem, hogy anevek semmit sem mondanának neked.

– Nem akarok kíváncsiskodni – vágott vissza Jason –, de úgy vélem,engem is közéjük soroltál. Nem pont Kanadával kapcsolatban, csak úgy,általában.

– Nem zárhatom ki ezt az eshetőséget sem, beleillettél a képbe. Tagjalehetnél egy olyan pénzügyi csoportnak, amely keresi az útját-módját,hogyan lehetne nyélbe ütni a törvénytelen vásárlásokat. Ez is valami,aminek szépen, csöndben utána tudok nézetni, de ezt telefonon akaromintézni. Ilyesmit nem fogok leírni egy távirati blankettára.

– Most már valóban kíváncsiskodom. Mit értesz azon, hogy szépcsöndben utánanézetsz?

– Nézd, ha ez a Treadstone Hetvenegy tényleg valahol egymultinacionális konszern ajtaja mögött bújik meg, megvan a módja annak,hogy megállapítsuk, melyik konszernről, melyik ajtóról van szó. Majdfölhívom Petert Párizsból, egy nyilvános utcai telefonállomásról.Megmondom neki, hogy Zürichben a szemembe ötlött a TreadstoneHetvenegy név, s azóta sem hagy nyugodni. Megkérem, végezzen el egytitkos kutatást, és megmondom neki, hogy majd visszahívom.

– S mi van, ha megtalálja?– Ha létezik, megtalálja.– Én pedig akkor érintkezésbe lépek azzal a valakivel, aki

meghatalmazott igazgatóként van bejegyezve?– Méghozzá nagyon óvatosan – tette hozzá Marie. – Közvetítőkön át.

Rajtam keresztül, ha úgy tetszik.– Miért?– Azért, amit csináltak. Vagy éppen nem csináltak.– Vagyis?– Közel hat hónap telt el, és meg sem próbáltak érintkezésbe lépni

veled.– Ezt nem tudhatod, illetve az biztos, hogy én nem tudok róla.– De a bank igen. Több millió dollár hever érintetlenül, indokolatlanul,

és senki sem vette magának a fáradságot, hogy megállapítsa: miért? Ez az,amit nem értek. Olyan ez, mintha valakit a sorsára hagynának. S ezen aponton történhetett a tévedés.

Bourne hátradőlt a székében, bekötözött bal kezét vizsgálta; ismét láttaa fegyvert, amely újra meg újra lesújtott egy robogó kocsi homályában aSteppdeckstrassén. Fölnézett és Marie-re pillantott.

– Vagyis azt mondod, hogy ha a sorsomra hagytak, azért tették, mert aTreadstone igazgatói azt a tévedést vélik igazságnak.

– Lehetséges, Talán úgy gondolják, hogy bűnözőkkel végrehajtott,illegális tranzakciókba rángattad be őket, ami sok milliójukba kerülhet.Esetleg attól félnek, hogy emiatt a felbőszült kormányok egész vállalatokatsajátítanak majd ki. Vagy azt képzelik, összefogtál egy nemzetközibűnözőszindikátussal, feltehetően tudtodon kívül. Bármi elképzelhető, amimagyarázatul szolgálhat arra, hogy miért kerülik olyan nagy ívben abankot.

– Ezek szerint bármit is tudjon meg a te Peter barátod, nekemtulajdonképpen mindegy; akkor sem lenne semmiféle valódi változás.Valakik meg akarnak ölni, és én nem tudom, miért. Mások leállíthatnákőket, de nem teszik meg. Az a férfi a Drei Alpenhäuserben azt mondta, azInterpol kivetette rám a hálóját, és ha valamelyik kelepcébe belesétálok,sohasem jutok el a válaszig. Bűnös vagyok abban, amivel vádolnak, mertnem tudom, miben vagyok bűnös. Az, hogy elvesztettem azemlékezőképességemet, nem valami meggyőző védekezés, s az islehetséges, hogy nincs is mivel védekeznem.

– Csakhogy én ezt nem vagyok hajlandó elhinni. És neked sem szabadelhinned.

– Köszönöm.– Valóban így gondolom, Jason. Hagyd abba.Bourne fölállt, majd szokása szerint a lábát próbálgatta. Kezdett

visszatérni a rugalmassága. Kiderült, hogy a sebei nem olyan súlyosak,mint képzelte. A wohleni orvos megígérte, hogy aznap este kiveszi a

varratokat. Holnap minden megváltozik.– Párizs – mondta. – A válasz Párizsban van. Ebben olyan biztos

vagyok, amilyen világosan láttam magam előtt azoknak a háromszögekneka körvonalát Zürichben. Csak azt nem tudom, hol fogjam meg a dolgot.Őrület. Itt állok és egy képre, egy szóra vagy egy mondatra, vagy egydoboz gyufára várok, hátha abból megtudok valamit. Hogy valamerre eltudjak indulni.

– Miért ne várhatnánk meg, hogy mit mond Peter? Fölhívhatom holnap,addigra már Párizsban lehetünk.

– Ez nem változtatna semmin sem, hát nem érted? Bármit mond is, azbiztosan nem az az egyetlen dolog lesz, amit tudnom kellene. Ez volt azoka annak is, hogy a Treadstone elkerülte a bankot. Vagyis engem. Megkell tudnom, miért akarnak idegenek megölni, miért fizetne egy Carlosnevűférfi...

Eddig jutott, amikor az asztal felől csörömpölés szakította félbe atépelődését. Marie elejtette a csészéjét és krétafehér arccal meredt rá,mintha minden vér kifutott volna a fejéből.

– Mit mondtál? – kérdezte.– Micsoda? Azt mondtam, meg kell tudnom...– A név. A Carlos nevet mondtad?– Úgy van.– Órákon át beszélgettünk, napokat töltöttünk együtt, de

egyetlenegyszer sem említetted.Bourne rápillantott, megpróbált visszaemlékezni. Marie-nak igaza volt;

elmondott neki mindent, ami csak eszébe jutott, de valahogyanmegfeledkezett Carlosról... mintha szándékosan kirekesztette volna atudatából.

– Azt hiszem, valóban nem említettem mondta. – De úgy látom, tetudod, kiről van szó. Ki ez a Carlos?

– Tréfálsz? Ha igen, hát nem valami jó tréfa.– Eszem ágában sincs tréfálni. Nem hiszem, hogy okom lenne

tréfálkozni. Ki az a Carlos?– Úristen, te tényleg nem tudod! – kiáltott föl Marie, és erősen Jason

szemébe nézett. – Ez is része annak, amit elvettek tőled.– Ki az a Carlos?– Gyilkos. Európa gyilkosának nevezik. Húsz éve vadásznak rá,

állítólag, már ötven-hatvan politikust és magas rangú katonatisztet ölt meg.Senki sem tudja, hogy néz ki... De azt állítják, hogy Párizs afőhadiszállása.

Bourne úgy érezte, hogy az ereiben megfagy a vér.

A wohleni taxi a fogadós vejének angol Fordja volt. Jason és Mariehátul ült; a sötétbe borult vidék sebesen repült el az ablak előtt. Az orvoskiszedte a varratokat, és széles ragtapaszcsíkok tartotta puha kötésselpótolta őket.

– Menj vissza Kanadába – törte meg halkan a csöndet Jason.– Mondtam már, hogy vissza fogok menni. De még van egypár napom.

Meg akarom nézni Párizst.– Nem akarom, hogy ott légy Párizsban. Majd hívlak Ottawában.

Magad folytathatod a kutatást a Treadstone után, és telefonon közlödvelem az információt.

– Ha jól emlékszem, azt mondtad, ez nem változtatna semmin sem.– Igen. Egyetlen emberre van szükségem, és én meg fogom találni.– De fogalmad sincs, honnan indulj el. Egy képre, egy mondatra vagy

egy doboz gyufára vársz. S lehet, hogy ezeket nem találod ott.– Valami majd csak lesz ott.– Valami valóban van ott, de te nem látod. Én látom. Ezért van

szükséged rám. Én ismerem a szavakat, a módszereket. Te nem.Bourne Marie arcát fürkészte a tovasuhanó árnyak homályában.– Azt hiszem, jobb lenne, ha világosabban beszélnél.– A bankok, Jason. A Treadstone kapcsolatai a bankokban vannak. De

nem úgy, ahogy esetleg te elképzeled.

A hajlott hátú, viseletes felöltőjűvénember, fekete baszk sapkáját akezében tartva, végigbaktatott a Párizstól tíz mérföldnyire délre fekvőArpajon falucska templomának bal oldali hajóján. A vecsernyére szólítóharangszó visszhangozva kongott a templom fafödéme alatt. A férfimegállt az ötödik sornál, és várta, hogy véget érjen a harangozás. Ez volt ajele; tudomásul vette, és azt is tudta, hogy mialatt zúgnak a harangok, egymásik, nálánál fiatalabb férfi – akinél kegyetlenebbet nem ismer a világ –körbejárta a kis templomot és gondosan szemügyre vett mindenkit idebentés odakint. Ha észrevenne bármit, ami váratlanul éri, bárkit, akitveszélyesnek ítélne, nem hangzana el egyetlen kérdés sem. Csupánkivégzésre kerülne sor.

Így dolgozott Carlos, s csak akik megértették, hogy életük lángjátbármelyik pillanatban elfújhatják, mert őket is mindig követi valaki, csakazok fogadtak el pénzt, hogy a gyilkos futárai legyenek. Valamennyienolyanok voltak, mint a vénember, öreg emberek hajdanvolt időkből,

akiknek már nem sok volt hátra, talán csak a kor, a betegség vagy amindkettőáltal behatárolt néhány hónap.

Carlos nem tűrt semmiféle kockázatot, s embereinek egyetlen vigaszavolt, hogy ha valaki az ő szolgálatában halt meg, egy naponpénzküldemény érkezik majd vénasszonyok, vénasszonyok gyerekei vagyaz őgyermekei címére. Meg kell vallani: Carlosnak dolgozni rangotjelentett. S Carlos nagylelkű is volt. Ezt értette meg gyönge, betegvénemberekből álló serege: Carlos értelmet adott életük végsőszakaszának.

Az öregember megmarkolta a sapkáját, és folytatta útját az átjáróban atemplom bal oldali falánál sorakozó gyóntatószékek felé. Az ötödikgyóntatószékhez lépett, félrehúzta a függönyt és belépett; igyekezetthozzászoktatni szemét a gyönge fényhez, ami egyetlen gyertyától eredt, ottlobogott a papot a bűnös lélektől elválasztó áttetszőfüggöny túloldalán.Leült a kis fapadra, és a megszentelt fülkében ülőalak körvonalaitfürkészte. Szokás szerint egy szerzetesi ruhát viselő, kámzsás férfit találtott. Igyekezett nem gondolni arra, hogyan is nézhet ki ez a férfi; nem az ődolga, hogy ilyesmiken törje a fejét.

– Angelus Domini – szólalt meg.– Angelus Domini, Isten gyermeke – suttogta a kámzsás alak. – Jól

telnek napjaid?– A végét járom – felelte a vénember, a megfelelőválaszt adva –, de

ellátnak mindennel.– Helyes. Fontos, hogy a te korodban az ember biztonságban érezze

magát – mondta Carlos. – De térjünk a tárgyra. Megkaptad Zürichből arészleteket?

– A bagoly meghalt, két másik szintén, lehet, hogy még egy harmadikis. Egy súlyosan megsérült a kezén, nem tud dolgozni. Cain eltűnt.Gyanítják, hogy a nőis vele van.

– Sajátos fordulat – jegyezte meg Carlos.– Van még más is. Annak, aki parancsot kapott, hogy ölje meg a nőt,

nyoma veszett. A Guisan rakpartra kellett vinnie, de senki sem tudja, mitörtént.

– Kivéve azt, hogy a nőhelyett egy őrt öltek meg. Lehet, hogy az a nőegyáltalán nem is volt túsz, hanem csalétek egy csapdában? Egycsapdában, amely talán most majd visszacsapódik Cainre. Ezt még megkell fontolnom. De addig is a következők a parancsaim. Készen állsz?

A vénember előhalászott a zsebéből egy ceruzacsonkot és egy darabkapapírt.

– Hallgatom.– Telefonálj Zürichbe. Holnap legyen Párizsban egy ember, aki látta

Caint és föl is tudja ismerni. Továbbá: valaki lépjen kapcsolatba aGemeinschaftnál Königgel, és mondja meg neki, hogy a szalagot küldje elNew Yorkba. A Village pályaudvari postafióknak címezze.

– Kérem – szakította félbe az idős futár –, az öreg kezek már nem írnakolyan gyorsan, mint régen.

– Bocsáss meg – suttogta Carlos. – Szórakozott vagyok, nem voltamtekintettel rád. Sajnálom.

– Nem tesz semmit, nem tesz semmit. Folytassa.– Végül: a csoport a rue madeleine-i banktól legföljebb egy

háztömbnyire vegyen ki szobákat. Ezúttal a bank lesz Cain veszte...

11.

Bourne távolról nézte, amint Marie áthaladt a vámon és azútlevélvizsgálaton a berni repülőtéren. Figyelte, nem ismeri-e fel valaki azAir France indulási pultja előtt álló sokaságból. Délután négy óra volt,ilyenkor a legzsúfoltabbak a Párizsba induló gépek; a vezetőüzletemberekilyenkor sietnek vissza a Fény Városába, miután elintézték unalmasvállalati ügyeiket a berni bankokban. Miközben áthaladt a kapun, Marie avállán át visszapillantott; Bourne bólintott, megvárta, amíg eltűnik, azutánsarkon fordult és elindult a Swissair váróterme felé. George Washburnneka fél ötkor induló párizsi gépre volt helyfoglalása.

Úgy beszélték meg, hogy abban a kávéházban találkoznak majd,amelyre Marie még azokból az időkből emlékezett, amikor oxfordiösztöndíjasként látogatott Párizsba. A Boulevard Saint-Míchelen volt,néhány saroknyira a Sorbonne-tól; Au Coin de Cluny a neve. Ha valamelyoknál fogva megszűnt volna azóta a kávéház – magyarázta Marie –, Jasonkilenc óra körül, a Cluny Múzeum lépcsőjén találja majd. Bourne tudta,hogy késve fog érkezni, noha már ott lesz a közelben. A Sorbonne-on vanEurópa egyik legnagyobb könyvtára, s valahol ebben a könyvtárbanújságok régi évfolyamait is tárolják. Az egyetemi könyvtárak nemigazodnak a közhivatalok munkaóráihoz; a diákok este is beülhetnek azolvasótermekbe. Ezt teszi őis, mihelyt Párizsba ér. Feltétlenül meg kelltudnia valamit.

Mindennap elolvastam az újságokat. Három nyelven. Hat hónapja

megöltek egy férfit. Minden újság az elsőoldalán számolt be a haláláról.Ezt mondta Zürichben egy kövér férfi.

Bőröndjét a könyvtár ruhatárában hagyta, fölment a második emeletre,balra fordult, s boltíves folyosón végighaladva belépett a nagyolvasóterembe. Az olvasókeretekre erősített újságokat polcokon tárolták;minden újságból a mindenkori naptól számított egy évre visszamenőpéldányokat helyezték itt el.

Végighaladt a polcok előtt, visszaszámolt hat hónapot, s az aztmegelőzőtízheti újságadagot kereste ki. A legközelebbi üres asztalhozcipelte az újsághalmot, s anélkül, hogy leült volna, végignézte valamennyipéldány elsőoldalát.

Nagy emberek haltak meg betegágyukban, mások fontos beszédeketmondtak, a dollár árfolyama zuhant, az aranyé emelkedett; sztrájkokbénították meg a gazdaságot, kormányok haboztak, vajon keményrendszabályokat hozzanak-e, vagy higgadtan figyeljék az eseményeket. Desenkit sem öltek meg, akinek főcímet szenteltek volna, nem akadt ilyeneseményre, ilyesféle gyilkosságra.

Jason visszament a polcokhoz, és egyre korábbi újságokat vett elő. Kéthéttel, tizenkét héttel korábbiakat. Aztán még régebbieket. Semmi.

Egyszer csak rájött: nem feltétlenül visszafelé kell keresnie, lehet, hogyéppen előrefelé kell haladnia, attól a hat hónap előtti dátumtól. Tévedésmindkét irányban történhetett; néhány napos vagy egyhetes, akár kéthetestévedés is elképzelhető. Visszavitte a kereteket a polcokra, és előhúzta anégy-öt hónap előtti lapokat.

Repülőgépek zuhantak le, véres forradalmak törtek ki, emberekbeszédeket mondtak, csak azért, hogy aztán más emberek megróják őketezért; nyomort és járványokat mutattak ki olyan helyeken, ahol eznyilvánvalóan várható volt, de egyetlen jelentősebb személyt sem öltekmeg.

Belefogott az utolsó keret átlapozásába, s minden újabb lappal enyhültbenne a kétely, vélt bűnösségének köde ritkulni látszott. Hazudott volnaZürichben a verejtékezőkövér férfi? Minden csak hazugság lenne? Azegész csak hazugság? Lehet, hogy csupán lidércnyomásos álom, amelybőlbármely pillanatban felébredhet...

"MARSEILLE-BEN MEGGYILKOLTÁK LELANDNAGYKÖVETET!"

Ez a vastagon szedett főcím szinte kirobbant a címlapról. Bourne-nakmár-már káprázott a szeme. Nem képzeletbeli fájdalom, nem kitalált

fájdalom, hanem a szem üregébe hatoló, és onnan az egész fejébeszertesugárzó, éles fájdalom volt ez. Elállt a lélegzete, szemét képtelen voltlevenni a névről: LELAND. Ismerte, föl tudta idézni, a szó szorosértelmében föl tudta idézni az arcot. Széles homlok alatt busa szemöldök,magas pofacsontok, tömpe orr, gondosan ápolt, ősz bajusz és feltűnőenvékony ajakvonal. S ezt az embert egy part menti ház ablakából,messzehordó puskából leadott egyetlen lövéssel megölték. Howard Lelandnagykövetnek, délután öt órakor, amikor végigsétált egy marseille-irakparton, szétlőtték a fejét.

Bourne-nak el sem kellett olvasnia a második bekezdést, amúgy is tudta,hogy Howard Leland azonos H. R. Lelanddel, aki az Egyesült Államokhaditengerészetének tengernagya volt, majd átmenetileg a haditengerészetihírszerzőszolgálat főnöke lett, végül az USA párizsi nagyköveténeknevezték ki. A cikk közepét sem kellett elolvasnia, ahol is az újságíróeszmefuttatásokba bocsátkozott a gyilkosság indítékait illetően. Enélkül istudta, mi volt az ok. Leland legfőbb feladata Párizsban az volt, hogylebeszélje a francia kormányt az Afrikába és a Közel-Keletre irányulónagyarányú fegyverüzletek – kiváltképpen a Mirage sugárhajtású gépekeladásának – engedélyezéséről. Igyekezete meglepően sikeresnekbizonyult, ami felbőszítette az érdekelt feleket, végig a Földközi-tengermentén. A feltételezések szerint Lelandet emiatt gyilkolták meg, mintegyfigyelmeztetésül: senki ne merje akadályozni a halál kereskedőit...

Márpedig a halálosztónak, aki végzett vele, nyilván tetemes összegetfizettek ki, távol a tetthelytől, amikor már eltüntettek minden nyomot.Zürich: Hírvivőérkezik egy lábatlan emberhez; egy másik egy kövérférfihoz a Falkenstrasse egyik mellékutcájában levőzsúfolt vendéglőbe.

Zürich.Marseille.Jason lehunyta a szemét; elviselhetetlen fájdalom tört rá. Öt hónapja

halászták ki a tengerből, feltehetőleg Marseille-ben szállt hajóra. S haMarseille, akkor nyilván a tenger felé akart menekülni. Minden túlságosanis jól illeszkedett, az összerakós rejtvény minden darabja pontosan illettegymáshoz. Honnan tudhatná mindazt, amit tud, ha nem őlett volna ahalálosztó a marseille-i rakpart egyik házának ablakából?

Fölnyitotta a szemét, a fájdalomtól gondolkodni sem tudott, deegyvalamit eldöntött, s, ez mindennél világosabban rajzolódott kikorlátozott emlékezetében. Nem találkozik Párizsban Marie St. Jacques-kal.

Meglehet, egy nap majd ír neki egy levelet, és abban elmondja mindazt,

amit most nem mondhat el. Végtére is él, és meg tud írni egy levelet, demost képtelen lenne rá. Nem írhatja le a köszönet vagy a szerelem szavait,nem magyarázkodhat, Marie várja őt, őpedig nem megy el hozzá. Távolkell tartania magát tőle, Marie-nak nem lehet köze egy halálosztóhoz.Marie tévedett, s az őlegszörnyűbb félelme beigazolódott.

Úristen! Maga előtt látta Howard Leland arcát, pedig az előtte fekvőújság nem közölt róla fényképet! Nem volt kép a címlapon, csak az aziszonyatos főcím, amely olyan sok érzést váltott ki belőle, oly sok mindentbizonyított. A dátum: augusztus huszonhatodika, csütörtök, Marseille. Errea napra örökké emlékezni fog, ameddig csak tart ez a görcsbe rándultélete...

Augusztus huszonhatodika, csütörtök...Valami nincs rendjén. De mi? Mi lehet az? Csütörtök?... A csütörtök

semmit sem jelentett a számára. Augusztus huszonhatodika?...Huszonhatodika? Az lehetetlen, nem lehet huszonhatodika! Ahuszonhatodika tévedés! Hiszen olyan sokszor hallotta újra meg újraWashburn naplóját, a betegsége naplóját. Hányszor ismételte meg, olvasottföl Washburn minden adatot, minden mondatot, minden napot, minden kisjavulást? Megszámlálhatatlan alkalommal. Túl gyakran ahhoz, hogy neemlékezzék rá!

Augusztus huszonnegyedikén, kedden, pontosan nyolc óra húsz perckortették le az ajtóm elé. Az állapota...

Augusztus huszonnegyedikén, kedden.Augusztus huszonnegyedikén.Nem lehetett tehát huszonhatodikán Marseille-ben! Nem lőhetett

messzehordó fegyverrel egy vízparti ablakból. Nem ővolt a marseille-ihalálosztó, nem őölte meg Howard Lelandet!

Hat hónapja megöltek egy férfit... De nem hat hónapja történt; majdnemhat hónapja, de nem hat hónapja. S nem őölte meg azt az embert, hiszenfélholtan feküdt egy alkoholista házában az Ile de Port Noiron.

A köd lassan fölszakadozott, a fájdalom enyhült. Megkönnyebbülésfogta el – rábukkant egy kézzelfogható hazugságra! S ahol egy hazugságvan, ott több is lehet!

Az órájára pillantott: negyed tíz volt. Marie most már elment akávéházból, a Cluny Múzeum lépcsőjén vár rá. Visszarakta azújságkereteket a polcokra, és sietős léptekkel elindult az olvasóteremhatalmas katedrálüveg ajtaja felé.

Végigment a Boulevard Saint-Michelen, egyre gyorsabban szedte alábát. Olyasféle bizonytalan érzés fogta el, mintha tudná, milyen az,

amikor valakinek ideiglenesen felfüggesztik a halálos ítéletét. Szerettevolna megosztani Marie-val ezt a ritka élményt. Egy időre most kikerült azerőszakos sötétségből, túljutott a zúgó áradaton, élvezte a pillanatnyinapfényt – akárcsak azokat a perceket, amikor napfény árasztotta el afalusi vendégfogadót –, és tudta, el kell érnie ahhoz, aki mindezzelmegajándékozta. Oda kell érnie hozzá, és akkor majd megöleli és elmondjaneki, hogy van remény.

Meglátta Marie-t a lépcsőn; mellén összefonta a karját, mert jeges szélsüvített végig a körúton. Marie először nem látta Jasont, bár figyelmesenfürkészte a fáktól szegélyezett utat. Idegesnek, nyugtalannak tűnt,türelmetlen nőnek, aki attól fél, hogy nem látja meg, amit látni akar,szorong, hogy akire vágyik, nem lesz ott.

Tíz perce még így is történt volna.Marie észrevette őt. Arca fölragyogott, sugárzó mosolya maga volt az

életöröm. Sietve Bourne felé indult, az pedig kettesével vette a lépcsőket,úgy rohant hozzá. Összeölelkeztek, egy pillanatig egyikük sem szólt egyszót sem, csak testük forróságát érezték, ahogy egymagukban ott álltak aSaint-Michelen.

– Csak vártam és vártam! – szólalt meg elfulladva végül Marie. –Annyira féltem, annyira aggódtam. Történt valami? Jól vagy?

– Prímán. Nem is emlékszem, mikor voltam ennyire jól.– Micsoda?Bourne két kézzel fogta meg Marie vállát.– Hat hónapja megöltek egy férfit... Emlékszel?Marie szeme elsötétült.– Igen, emlékszem.– Nem én öltem meg – mondta Bourne. – Én semmiképpen sem

lehettem a tettes.

A zsúfolt Montparnasse egyik mellékutcájában találtak egy kisszállodát. Az előcsarnok és a szobák kopottasak voltak, a szálloda mégisvalamiféle régmúlt előkelőség légkörét árasztotta, amitől időtlennek tűnt.Csöndes pihenőhelynek tetszett, egy karneváli forgatag közepén: úgyragaszkodott régi egyéniségéhez, hogy elfogadta a változó időket, de nemvált részesükké.

Jason becsukta az ajtót, bólintott a londinerek ősz hajú főnökének,akinek közönye nyomban elnézőmagatartásba váltott át, mihelyt átvett egyhúszfrankos bankót.

– Azt hiszi, vidéki iparosmester vagy, aki már alig tudja kivárni a

gyönyörűséget ígérőéjszakát – mondta Marie. – Remélem, észrevetted,hogy egyenesen az ágyhoz mentem?

– Hervé a neve, s féltőgonddal ügyel majd arra, hogy mindennelelégedettek legyünk. Esze ágában sincs osztozkodni a borravalónmásokkal.

– Odalépett Marie-hoz, és magához vonta. – Köszönöm az életemet –mondta.

– Szívesen, máskor is, kedves barátom. – Marie két kezébe fogtaBourne arcát. – De soha többé ne hagyj így várakozni. Majd megőrültem,csak arra tudtam gondolni, hogy valaki fölismert... hogy valami szörnyűségtörtént.

– Elfelejted, hogy senki sem tudja, hogyan nézek ki.– Ne számíts erre, ez nem igaz. Négyen voltak a Steppdeckstrassén,

köztük az a rohadék a Guisan rakpartról. Azok élnek, Jason. Láttak téged.– Tulajdonképpen nem is láttak. Egy sötét hajú férfit láttak, kötéssel a

nyakán és a fején, aki ráadásul még bicegett is. Közülük csak ketten álltakközel hozzám: az a pasas a második emeleten, és az a disznó a Guisanon.Az elsőnemigen hagyja el egy ideig Zürichet, nem tud járni, sok nemmaradt a kezéből. A másiknak pedig a szemébe világítottam, és rám nemesett fény.

Marie hátralépett. Homlokát ráncolta, éles eszében egyre újabbkérdések vetődtek fel.

– Nem lehetsz bizonyos ebben. Ott voltak, igenis láttak téged.Változtassa meg a hajszínét... megváltozik az arca is – mondta Geoffrey

Washburn, Ile de Port Noiron.– Megismétlem! az árnyékban egy sötét hajú férfit láttak. Mondd,

elboldogulnál egy gyönge hiperoxidos oldattal?– Sohasem használtam ilyesmit.– Akkor majd reggel keresek egy üzletet. A Montparnasse a legjobb

hely erre. A szőkéknek amúgy is vidámabban telnek a napjaik, ugye, ígytartják?

Marie figyelmesen vizsgálgatta Jason arcát.– Megpróbálom elképzelni, milyen leszel.– Más. Nem nagyon, de eléggé.– Lehet, hogy igazad van. Bárcsak így lenne. – Megcsókolta Jason

arcát, ez nála a komoly beszélgetés elsőmozzanatát jelentette.– Most pedig mondd el, mi történt. Hová mentél? Mit tudtál meg arról a

hat hónapja történt... incidensről?– Nem hat hónapja történt, és mert nem akkor történt, nem lehettem én a

gyilkos.Elmondott mindent Marie-nak, csak azt a néhány pillanatot hallgatta el,

amikor arra gondolt, hogy soha többé nem találkozhatnak. Nem is kellettmondania. Marie kimondta helyette.

– Ha mindezt nem tisztáztad volna magadban ennyire egyértelműen,ugye el sem jöttél volna hozzám?

Bourne megrázta a fejét.– Valószínűleg nem.– Tudtam. Éreztem, Volt egy pillanat, miközben a kávéházból a

múzeum lépcsője felé tartottam, amikor elállt a lélegzetem. Úgy éreztem,mindjárt megfulladok. Elhiszed?

– Nem akarom elhinni.– Én sem, de megtörtént.Leültek. Marie az ágyra, Jason közvetlen melléje, az egyetlen

karosszékbe. Megfogta Marie kezét.– Még mindig nem vagyok biztos benne, helyes-e, hogy itt vagyok. Én

tényleg ismertem azt az embert, láttam az arcát. És Marseille-ben voltam,negyvennyolc órával azt megelőzően, hogy meggyilkolták!

– De nem te ölted meg.– Akkor meg minek voltam ott? Miért gondolják az emberek, hogy én

tettem? Uramisten, ez őrület! – Fölugrott a székből, szemébe ismétbelehasított a fájdalom. – De azután megfeledkeztem róla. Ugye, nemvagyok épeszű? Merthogy elfelejtettem... Éveket, egy egész életet.

Amikor Marie megszólalt, tárgyilagos hangjában nyoma sem volt azegyüttérzésnek.

– Rá fogsz találni a válaszokra. Az egyikre itt, a másikra ott, és végülönmagadban is.

– Ez valószínűleg lehetetlen. Washburn azt magyarázta, olyan ez, mintamikor egész tömböket rendeznek át. Különbözőalagutak... különbözőablakok. – Jason az ablakhoz lépett, rátenyerelt a párkányra, úgy pillantottle a Montparnasse fényeire. – A látószögek nem ugyanazok, és nemlesznek soha többé azonosak. Odakinn valahol emberek vannak, akiketismerek, akik ismernek engem. Több ezer kilométerre innen pedig másokvannak, köztük talán olyanok is, akik fontosak a számomra, és vannak,akik nem... Lehet, hogy feleségem van, gyerekeim... nem tudom. Egyrecsak pörgök a szélben, újra meg újra átfordulok, és képtelen vagyokleereszkedni a földre. Valahányszor megpróbálkozom vele, valami ismétfölröpít.

– Az égbe? – kérdezte Marie.

– Igen.– Kiugrottál egy repülőgépből – jelentette kiMarie határozottan.Bourne hátrafordult.– Sohasem beszéltem neked erről.– Tegnap éjszaka álmodban beszéltél róla. Verejtékeztél, az arcod

kipirult, átforrósodott, törülközővel kellett szárazra törölnöm.– Miért nem szóltál róla?– A magam módján megtettem. Megkérdeztem, voltál-e pilóta, vagy,

hogy félsz-e a repüléstől. Kiváltképpen éjszaka.– Nem tudtam, miről beszélsz. Miért nem próbáltál meg kicsikarni

valamit belőlem?– Féltem. Már-már hisztérikussá váltál, én meg nem értek az

ilyesmihez. Segíthetek neked abban, hogy megpróbálj emlékezni, de nemtudok mit kezdeni a tudattalanoddal. S nem is hiszem, hogy helyes lenne,ha bárki is megpróbálkoznék vele, kivéve egy orvost.

– Egy orvos? A fenébe is, majdnem hat hónapig voltam összezárva egyorvossal.

– Abból, amit elmeséltél róla, úgy gondolom, másmilyenszakvéleményre lenne szükséged.

– Én meg nem gondolom úgy! – kiáltott fel Bourne, és maga is zavarbajött, amiért dühbe gurult.

– Miért nem? – Marie fölállt az ágyról. – Segítségre van szükséged,drágám. Egy pszichiáter talán...

– Nem! – Bourne akarata ellenére kiabált, s közben önmagára voltdühös. – Nem teszem meg. Képtelen vagyok rá.

– Megmondanád, hogy miért? – kérdezte nyugodtan Marie és Jason eléállt.

– Én... én... képtelen vagyok rá.– Csak azt mondd meg, hogy miért. Mást nem kérdezek.Bourne rámeredt, azután sarkon fordult, ismét kinézett az ablakon, s

újra nekitámaszkodott a párkánynak.– Mert félek. Valaki hazudott, és annyira hálás voltam ezért, hogy el

sem tudom neked mondani. De mi van akkor, ha több hazugság nincs?Tegyük fel, minden más igaz. Akkor mit csinálok?

– Azt akarod mondani, hogy nem is akarod megtudni?– Nem, szó sincs róla. – Bourne nekidőlt az ablakkeretnek, szemét

továbbra sem vette le az alatta csillogó fényekről. – Próbálj megérteni –mondta. – Meg kell tudnom bizonyos dolgokat... annyit, hogy dönteni

tudjak... de lehet, hogy nem kell megtudnom mindent. Az énem egyikrészének lehetőséget kell adnom, hogy eltávozzon, eltűnjön. Képesnek kelllennem arra, hogy azt mondjam magamnak: ami volt, az nincs többé, éstalán soha nem is volt, mert nincsenek emlékeim róla. Amire az ember nemképes visszaemlékezni, az nem létezik... az őszámára. – Visszafordult ésMarie-re nézett. – Azt próbálom megmagyarázni neked, hogy talán jobbígy.

– Bizonyságot akarsz, de bizonyítékot nem? Ezt mondod?– Azt akarom, hogy nyilak mutassanak egyik vagy másik irányba, és

elárulják, menekülnöm kell-e, vagy sem.– Elárulják neked. És mi lesz velünk?– Majd a nyilakból kiderül, nem? Te is tudod.– Akkor találjuk meg őket együtt.– Légy óvatos. Lehet, hogy nem tudnál élni azzal, ami ott kint vár rád. S

ezt komolyan gondolom.– Igenis tudok veled élni. S ezt én is komolyan gondolom. – Marie

megsimogatta Jason arcát. Ugyan már. Ontarióban most öt óra van, mégelérhetem Petert a hivatalában. Megkezdheti a kutatást a Treadstone után...és megadhatja a nevét valakinek, aki itt dolgozik a nagykövetségen, s akisegíthet rajtunk, ha szükségünk van rá.

– Megmondod Peternek, hogy Párizsban vagy?– Amúgy is megtudja a telefonközpontostól. De a hívást nem tudják

visszafelé nyomon követni a szállodáig. Ne aggódj. Különben is: csakazért jöttem pár napra Párizsba, mert a lyoni rokonaim untattak. Ezt el isfogja hinni.

– Lehet, hogy ismer valakit az itteni nagykövetségen?– Peter számára elvi kérdés, hogy mindenütt ismerjen valakit. Ez egyike

a hasznos, bár kevésbé kellemes tulajdonságainak.– Tehát lesz ismerőse. – Bourne előhozta a kabátjaikat. – Ha végeztél a

telefonbeszélgetéssel, megvacsorázunk. Szerintem mindkettőnkre ráfér egypohár ital.

– Menjünk el a rue madeleine-i bank előtt. Meg akarok nézni valamit.– Mit láthatsz éjszaka?– Egy telefonfülkét. Remélem, akad egy a közelben.Akadt. A bejárattal rézsút szemben, a túloldali járdán.

A teknőckeretes szemüveget viselő, magas, szőke férfi megállt a rueMadeleine-en, és a délutáni napsütésben az órájára pillantott. A járdazsúfolt volt, az úttesten őrült forgalom, mint szinte mindenütt Párizsban.

Belépett a telefonfülkébe, kiegyengette az összegabalyodott telefonzsinórt,mert a hallgató szabadon lógott; valaki nem rakta vissza a horogra,mintegy udvariasan jelezve a következőpróbálkozónak, hogy a telefonnem működik: s ezzel csökkentette azt az esélyt, hogy a telefonfülkefoglalt lesz. A fogás bevált.

A férfi ismét az órájára pillantott: eljött az idő. Marie odabenn van abankban. Perceken belül telefonálni fog. Bourne több érmét kotort előazsebéből, odarakta őket a készülék peremére, nekidőlt az üvegablaknak, sközben egy percre sem vette le szemét a bankról. Egy felhővonult el a napelőtt, s ekkor meglátta tükörképét az üvegben. Elégedett volt a látvánnyal;visszaemlékezett a montparnasse-i fodrász meghökkenésére, aki egyfüggönnyel elkerített fülkében végezte el rajta a szőkítést. A felhőelvonult,ismét sütött a nap – és megcsörrent a telefon.

– Te vagy az? – kérdezte Marie St. Jacques.– Én – felelte Bourne.– Feltétlenül tudd meg a nevet, és azt, hogy pontosan hol van az iroda.

És torzítsd el a francia kiejtésedet. Néhány szót ejts rosszul, hadd tudjamindjárt, hogy amerikai vagy. Mondd meg neki, hogy szokatlanokszámodra a párizsi telefonok. Azután csinálj mindent a megbeszéltsorrendben. Pontosan öt perc múlva visszahívlak.

– Start.– Micsoda?– Semmi, semmi. Úgy értettem: rajta.– Helyes. Start. Sok szerencsét.– Köszönöm. – Jason lenyomta a villát, azután fölengedte és tárcsázta a

kívülről megtanult számot.– La Banque de Valois. Jó napot kívánok.– A segítségét kérném – kezdte Bourne, majd nagyjából azzal folytatta,

amit Marie tanácsolt neki. – Nemrégiben tetemes összeget utaltattam átSvájcból bankposta útján. Szeretném megtudni, bevételezték-e.

– Ez a Külföldi Ügyletek osztályához tartozik, uram. Azonnalkapcsolom.

Egy kattanás után egy másik női hang jelentkezett.– Külföldi Ügyletek.Jason megismételte a kérdését.– Szabadna a nevét, uram?– Mielőtt megadnám, szeretnék a bank valamelyik főtisztviselőjével

beszélni.Rövid hallgatás után ismét megszólalt a női hang a vonal túlsó végén.

– Átkapcsolom d'Amacourt alelnök úr irodájába.Monsieur d'Amacourt titkárnője már kevésbé volt előzékeny: a

bankfőtisztviselő szűrőmechanizmusa működésbe lépett, ahogyan aztMarie megjósolta. Bourne ezúttal is Marie szavait ismételte meg.

– Egy zürichi, a bahnhofstrassei Gemeinschaft Bank által eszközöltátutalással kapcsolatban telefonálok. Hét számjegyűösszegről van szó.Legyen szíves, kapcsolja Monsieur d'Amacourt-t. Nagyon sietek.

A titkárnő nem vállalhatta, hogy esetleg őt okolják a továbbihuzavonáért. Pillanatok múlva a bank elképedt alelnöke szólalt meg avonal túlsó végén.

– Miben lehetek a szolgálatára, uram?– Ön d'Amacourt? – kérdezte Jason.– Igen, Antoine d'Amacourt beszél. S, ha szabadna kérdeznem, kihez

van szerencsém?– Helyes! Már Zürichben meg kellett volna adniuk nekem az ön nevét.

Legközelebb biztosan előre biztosítom a dolgot – mondta Bourne.Szándékosan szaporította a szót; erős amerikai kiejtéssel beszélt.

– Bocsánat. Talán egyszerűbb lenne az ön számára, ha angolul beszélne,uram?

– Valóban – mondta Jason, immár angolul. Éppen elég bajom van ezzelaz átkozott telefonnal. – Az órájára pillantott; már csak szűk két perce volt.– A nevem Bourne, Jason Bourne; nyolc napja négy és fél millió frankotutaltattam át a zürichi Gemeinschaft Banktól. Biztosítottak róla, hogy atranzakciót bizalmasan fogják kezelni.

– Minden tranzakciót titkosan kezelünk, uram.– Pompás. Helyes. Azt akarom tudni, rendben van-e a dolog?– Föl kell világosítanom önt – folytatta a bank alelnöke –, miszerint a

titkosság kizárja, hogy ilyen tranzakciókat telefonon igazoljunk visszaismeretlen ügyfeleknek.

Marie-nak igaza volt, Jason most már megértette, mennyire logikuscsapdát állított.

– Remélem is, de amint a titkárnőjével már közöltem, nagyon sietek.Két óra múlva elutazom Párizsból, s addig mindent rendeznem kell.

– Akkor azt javasolnám, fáradjon be a bankba.– Ezt én is tudom – jelentette ki Bourne, roppant elégedetten, amiért a

beszélgetés pontosan úgy zajlik le, ahogyan Marie előre látta. – Csupán aztszerettem volna, hogy amikor odaérek, minden előlegyen készítve. Holvan az ön irodája?

– A földszinten, uram. Hátul, a belsőajtón túl, a középsőajtó. A

titkárnőmajd várja.– És csakis önnel lesz dolgom, igaz?– Ha úgy kívánja, jóllehet bankunk bármely vezetőtisztviselője...– Ide figyeljen, uram – kiáltott fel az undok amerikai –, több mint

négymillió frankról van szó!– Akkor hát csakis velem fog tárgyalni, Monsieur Bourne.– Pompás. Helyes. – Jason a villára tette az ujját. Még tizenöt

másodperce volt. – ide figyeljen, most két óra harmincöt van – kétszerlenyomta a villát; ezzel megszakította a vonalat, de nem kapcsolt szét. –Halló? Halló?

– Vonalban vagyok, uram.– Átkozott telefonok! Ide figyeljen, én...Ismét lenyomta a villát, ezúttal gyors egymásutánban háromszor. –

Halló? Halló?– Kérem, uram... ha megadná a telefonszámát.– Központ? Központ?– Monsieur Bourne, kérem...– Nem hallom! – Négy másodperc, három másodperc, két másodperc.– Várjon egy percet. Visszahívom. – Lenyomta a villát és megszakította

a vonalat. Három másodperc múlva csengett a telefon; fölvette a kagylót:– A neve d'Amacourt, az irodája a földszinten van, hátul, középsőajtó.– Értem – mondta Marie, és letette a kagylót.Bourne ismét a bank számát tárcsázta; megint több érmét dobott be a

készülékbe. – Az előbb d'Amacourt úrral beszéltem, de megszakadt avonal...

– Sajnálom, uram. Kapcsolom.– Monsieur Bourne?– D'Amacourt?– Igen. Rettenetesen sajnálom, hogy ilyen nehézségei vannak. Mit is

mondott, mikor jön?– Ő, persze. Most valamivel múlt fél három. Háromra ott leszek.– Előre örülök az önnel való találkozásnak, uram.Jason ismét összebogozta a telefonzsinórt, nem helyezte vissza a

kagylót, hagyta szabadon lógni, azután kilépett a fülkéből, majd gyorsanáttört a járókelők sűrűjén, és beállt egy bolt napellenzőponyvájának azárnyékába. Hátrafordult és várt, szemét a túloldali bankra függesztette, sközben eszébe jutott egy másik, egy zürichi bank, és a szirénák vijjogása aBahnhofstrassén. A következőhúsz percben eldől, igaza volt-e Marie-nak,vagy sem. Ha igaza volt, a rue Madeleine-en nem vijjognak majd szirénák.

A széles karimájú kalapot viselő, karcsú nővisszaakasztotta a bankbejáratától jobbra levőnyilvános telefon kagylóját.

Kinyitotta a kézitáskáját, elővett egy púdertartót, látszólag azért, hogy asminkjét ellenőrizze. Közben először balra, aztán jobbra fordította a kistükröt, majd elégedetten visszarámolta a púdertartót, bekattintotta akézitáskáját, és a pénztárosok fülkéi előtt elhaladva, a földszint hátsótraktusa felé indult. Középen, egy pult előtt megállt, fogott egy láncrakötött golyóstollat és egy űrlapra, amelyet valaki a márványlapon hagyott,céltalanul számokat kezdett firkálni. Körülbelül két-három méterre tőlekicsiny, rézkeretes ajtó nyílott, amely mögött, egy előtérben alacsonyfakorlát húzódott. Az ajtón és a korláton túl sorakoztak az alacsonyabbrangú tisztviselők, mögöttük pedig az igazgatói titkárnők íróasztalai,összesen öt, mindegyik a hátsó falból nyíló egy-egy ajtó előtt. Marieelolvasta a középsőajtóra aranyozott betűkkel írt nevet:

M. A. R. D'AMACOURTVICE-PRÉSIDENTCOMPTES A L'ÉTRANGER ET DEVISESMost már minden pillanatban bekövetkezhet feltéve, hogy egyáltalán

bekövetkezik, ha igaza volt. S ha igaza volt, akkor tudnia kell, hogyan nézki Monsieur A. R. d'Amacourt; őaz az ember, akihez Jason eljuthat.Eljuthat hozzá és beszélhet vele – de nem a bankban.

S bekövetkezett, amit várt. Lázas, fegyelmezett tevékenység indult meg.A d'Amacourt irodája előtti íróasztalnál ülő titkárnő fölpattant,jegyzetblokkját szorongatva besietett az irodába, fél perc múlva már kint isvolt, és fölkapta a telefonkagylót. Hármat tárcsázott – házon belüli hívás –,és a jegyzettömbjéről beolvasott valamit.

Eltelt két perc; ekkor kinyílt d'Amacourt irodájának az ajtaja és ott állt anyitott ajtóban az alelnök, az érthetetlen késedelem miatt aggódó főnök.Középkorú férfi volt, arca idősebbnek mutatta a koránál, pedig mindentmegtett, hogy fiatalabbnak tűnjék. Frissen nyírott, ritkuló, sötét haját úgyfésülte, hogy elfedje a kopasz foltokat, szeme szinte eltűnt az aprózsírhurkák között, arca arra vallott, hogy vidám órákat szokott eltölteni, jóborokat iszogatva. Tekintete azonban hidegszúrós volt, ami arra engedettkövetkeztetni, hogy, környezetével elégedetlen, igényes ember. Egy rövidkérdést vetett oda a titkárnőjének, aki izgett-mozgott a székén, ésigyekezett megőrizni önuralmát.

D'Amacourt visszament a szobájába, de nem csukta be az ajtót – minthacsak nyitva hagyta volna egy dühös macska ketrecét. Egy újabb perc telt

el, a titkárnőminduntalan jobbfelé tekingetett, nézett valamit – keresettvalamit. Amint megpillantotta, föllélegzett, megkönnyebbülésében még aszemét is lehunyta.

Az előtér túloldalán, a bal oldali falon, két sötét színűfaajtó fölött,hirtelen zöld fény villant föl: elindult a felvonó. Néhány másodperc múltánszétnyílt a lift ajtaja, és egy elegáns, idősebb férfi lépett ki rajta; a kezénélalig valamivel nagyobb, fekete táskát hozott. Marie rápillantott, s egyszerreérzett elégedettséget és félelmet: elgondolása helyesnek bizonyult. Afekete táskát egy szigorúan őrzött terem egyik bizalmasan kezeltkartotékdobozából emelték ki, s egy minden gyanú felett álló ember vetteát aláírás ellenében –, az idősebb úr, aki az íróasztalok sora előttd'Amacourt irodája felé igyekezett.

A titkárnőfölállva üdvözölte a magas beosztású igazgatót, s bekísérted'Amacourt irodájába. Nyomban ki is jött, és behúzta maga mögött az ajtót.

Marie az órájára pillantott, tekintetével a másodpercmutatót követte.Még egy parányi bizonyítékot kívánt szerezni, s tudta, hamarosan meg isszerzi, ha sikerül túljutnia a rézkeretes ajtón, és onnan zavartalanulszemügyre veheti a titkárnőíróasztalát. Ha az, amire számít, valóbanmegtörténik, akkor már nem sokáig kell várnia.

Elindult az ajtó felé, közben kinyitotta a kézitáskáját, bávatagonrámosolygott az ajtón kívül posztoló, másik titkárnőre, aki éppen telefonontárgyalt valakivel. Némán d'Amacourt nevét formálta ajkával ameghökkent titkárnőnek, azután benyitott a rézkeretes ajtón. Gyorsanbelépett a Valois Bank eltökélt, bár nem túl értelmesnek tűnőügyfeléneknézhették.

– Pardon, asszonyom... – A titkárnőtenyerével lefedte a kagylót, éshadarva, franciául szólt utána: – Segíthetek valamit?

Marie ismét az előbbi nevet formálta némán, ezúttal egy megbeszélttalálkozóról elkésett, udvarias ügyfélnek tűnt, aki nem kíván az elfoglaltalkalmazott terhére lenni.

– Monsieur d'Amacourt. Félek, hogy elkéstem. Megyek, beszélek atitkárnőjével – mondta, és folytatta útját d'Amacourt titkárnőjénekíróasztala felé.

– Nagyon kérem, asszonyom – kiáltott utána a nő. – Be kelljelentenem...

A villanyírógépek és a halk beszélgetés zümmögése már elnyomta ahangját. Marie a fagyos arcú titkárnőhöz lépett, aki éppoly meghökkentenpillantott fel, mint kinti kolléganője.

– Tessék? Segítségére lehetek?

– Monsieur d'Amacourt-ral szeretnék beszélni.A titkárnőaz íróasztalán fekvő, gépelt napi beosztást vizsgálta.– Sajnos, tárgyalása van, asszonyom. Megbeszélték a találkozót?– Hát persze, természetesen – mondta Marie, és ismét kinyitotta a

kézitáskáját.– Sajnos, senki sincs beírva erre az időpontra.– Te jóságos isten! – kiáltott fel a Valois Bank zavarban levőügyfele. –

Akkor lehet, hogy nemmára, hanem holnapra beszéltük meg? Jaj, ne haragudjon!Azzal sarkon fordult, és már ment is kifelé. Látta, amit látni akart,

megvolt az utolsó parányi bizonyíték. D'Amacourt titkárnőjénektelefonkészülékén egy gomb világított: a főnök titkárnőjét megkerülvetelefonált a városba. A Jason Bourne tulajdonában levőszámlához tehátnyilván egy különleges, bizalmas utasítást is mellékeltek, amelyet tilos volta számlatulajdonos tudomására hozni.

A sátortetőárnyékában álló Bourne a karórájára pillantott: két óranegyvenkilenc perc. Marie most már bizonyosan ott áll a bejáratitelefonnál, s feszülten figyeli, mi történik odabenn, a bankban. Akövetkezőhúsz perc megadja a választ – lehet, hogy Marie már ismeri is.

Bourne az üzlet kirakatának bal széléhez tolakodott, közben szemmeltartotta a bank bejáratát. Egy kiszolgáló rámosolygott belülről, ami eszébejuttatta, hogy kerülnie kell minden feltűnést. Elővett egy csomag cigarettát,rágyújtott, azután ismét az órájára pillantott. Nyolc perc múlva három.

S ekkor meglátta őket. Illetve őt. Három jól öltözött férfi sietett a bankfelé, a rue Madeleine-en, beszélgettek, de tekintetüket mereven előreszegezték. Megelőzték a lassabban haladó járókelőket, s nem egészen apárizsiakra valló udvariassággal kértek elnézést, amiért előretülekedtek.Jason a középen haladó férfira összpontosította a figyelmét. Ővolt az. EgyJohann nevűember.

Jelezzél Johann-nak, hogy menjen be. Majd később értük jövünk.Egy aranykeretes szemüveget viselő, magas, ösztövér férfi mondta ezt a

Steppdeckstrassén. Johann. Ideküldték Zürichből, mert ő látta JasonBourne-t. S ez egyben árulkodott is valamiről: nem készültek rólafényképek.

A három férfi a bejárathoz ért. Johann és a jobbján álló férfi bement, aharmadik a bejáratnál maradt. Bourne visszaindult a telefonfülkéhez,elhatározta, vár még négy percet, azután még egyszer utoljára fölhívjaAntoine d'Amacourt-t.

A fülke előtt eldobta, majd eltaposta a cigarettáját és belökte az ajtót.– Monsieur... – hangzott a háta mögül egy hang.Jasonnak elállt a lélegzete; sarkon perdült. Egy borostás arcú, elég

jelentéktelen külsejűférfi a fülkére mutatott.– Nem működik a telefon. Nézze meg a zsinórt.– Köszönöm szépen. Azért csak megpróbálom.A férfi vállat vont és továbbállt. Bourne belépett a fülkébe.Letelt a négy perc. Előkotorta zsebéből az érméket – két hívásra is elég

volt –, és bedobta az elsőt.– La Banque de Valois. Jó napot kívánok.Tíz másodperc múlva már d'Amacourt hangja szólalt meg a vonal túlsó

végéről. Idegesnek tűnt.– Ön az, Monsieur Bourne? Úgy emlékszem, azt mondta nekem, útban

van az irodám felé.– Sajnos, meg kellett változtatnom a tervemet. Kénytelen leszek holnap

ismét fölhívni magát.A fülke üvegajtaján át Jason egyszerre csak meglátott egy kocsit, amely

nagy ívben a bank elé kanyarodott. A bejáratnál őrködőharmadik férfibólintott a sofőrnek...

– ...lehetek valamiben? – D'Amacourt kérdezett valamit.– Elnézést, nem hallottam.– Azt kérdeztem, segítségére lehetek-e valamiben? Itt van nálam a

számlakimutatása; mindent előkészítettünk az ön számára.Ebben aztán nem kételkedem – gondolta Bourne, meg azt, hogy a hecc

kedvéért megpróbálhatna valamit.– Nézze, még ma délután át kell jutnom Londonba, de holnap már jövök

is vissza. Tartson mindent magánál, rendben?– Londonba, uram?– Holnap fölhívom. Most taxit kell fognom, hogy kijussak az Orlyra.Letette a kagylót, aztán a bank bejáratát figyelte. Nem telt bele fél perc

sem, Johann és társa már rohanvást jöttek is kifelé. Valamit mondtak aharmadik társuknak, azután mindhárman beugrottak a várakozó kocsiba.

A gyilkosok kocsija tehát folytatja az üldözést, és miközben Bourne atelefonfülkében vár, az Orly repülőtér felé robog. Jason megjegyezte arendszámot, azután bedobta második telefonérméjét és tárcsázott. Abbanállapodtak meg Marie-val, hogy ha a bank nyilvános telefonja nem foglalt,Marie még az elsőkicsöngés alatt fölveszi a kagylót. Fölvette.

– Igen?– Láttál valamit?

– Nem is keveset. D'Amacourt a te embered.

12.

Körbejártak az üzletben, szemügyre vették a pultok választékát, deMarie mindvégig a kirakat közelében maradt, és szemét egy pillanatra semvette le a rue Madeleine túlsó oldalán levőbank bejáratáról.

– Két kendőt választottam ki neked – szólalt meg Bourne.– Nem kellett volna. Rettenetesen drága itt minden.– Már majdnem négy óra. Ha eddig nem jött ki, akkor nem is jön már a

munkaidővégéig.– Valószínűleg nem. Ha találkoznia kellett volna valakivel, azt eddig

már megtette volna. De meg kellett győződnünk róla.– A fejemet teszem rá, hogy a barátai már odakinn vannak az Orlyn, és

egyik londoni géptől rohangálnak a másikig. Másképp nembizonyosodhatnak meg róla, rajta vagyok-e valamelyik gépen vagy sem,mert nem tudják, milyen nevet használok.

– A zürichi emberre hagyatkoznak, hogy az majd fölismer.– Őviszont egy sötét hajú, sántító embert keres, nem engem. Gyerünk,

menjünk be a bankba.Megmutatod nekem d'Amacourt-t.– Nem lehet – rázta a fejét Marie. – A mennyezeti kameráknak nagy

nyílásszögűlencséi vannak. Ha levetítik a filmeket, fölfedezhetnek.– Egy szemüveges, szőke férfit?– Vagy engem. Én ott jártam; a fogadótitkárnővagy d'Amacourt

titkárnője fölismernek.– Vagyis szerinted odabenn szabályszerűösszeesküvés folyik? Ezt azért

kétlem.– Bármilyen ürüggyel elővehetik a szalagokat... – Marie hirtelen

elhallgatott, megragadta Jason karját, de közben sem vette le szemét atúloldali bankról. – Ott van! Abban a fekete bársonygalléros felöltőben. Azd'Amacourt!

– Aki a kabátujját igazgatja?– Igen.– Megvan. A szállodában találkozunk.– Óvatos légy. Nagyon óvatos.– Fizesd ki a kendőket; a hátulsó pulton hagytam őket.

Jason kilépett az üzletből, szeme összerándult a napellenzőn túli erősfénytől. Várta, hogy egy pillanatra megritkuljon a szüntelenül áramlókocsik sora, de nem tudott átmenni az úton. D'Amacourt időközben jobbrafordult és kényelmesen elindult; nem olyan embernek tűnt, akinek sietős azútja, mert randevúja van valakivel. Egy némileg megviselt pávabenyomását keltette.

Bourne végre a sarokra ért, majd amikor a lámpa zöldre váltott, átment atúloldalra és a bankár nyomába eredt. D'Amacourt megállt egyújságkioszknál és egy esti lapot vásárolt. Jason egy sportáruüzlet előtt vártrá, s mihelyt a bankár folytatta a sétáját, ismét a nyomába szegődött.

Egy kávéházhoz értek: sötét ablakok, súlyos fa bejárati ajtó, rajta vaskoszárak. Nem kellett sok fantázia hozzá, hogy Bourne elképzelje, milyenlehet belül: férfiak szórakozóhelye, meg olyan nőké, akik a férfiakkalérkeznek, és akikre más férfiak nem mernek megjegyzéseket tenni.Keresve sem találhatott volna jobb helyet, hogy csöndesen elbeszélgessenAntoine d'Amacourt-ral. Gyorsított, hogy utolérje a bankárt. Félszeg,angolos franciasággal szólalt meg, ahogyan a telefonon is beszélt.

– Jó napot, uram. Gondolom, hogy ön... Monsieur d'Amacourt... Úgyvélem, igazam volt, nem gondolja?

A bankár megállt. Hideg szeme rémületet tükrözött: ráismert a hangra.A páva tovább zsugorodott méretre szabott felöltőjében.

– Bourne? – suttogta.– A barátai azóta már bizonyára nagy zavarban vannak. Gondolom, föl-

alá rohangálnak a repülőtéren, s azon tűnődnek, nem adott-e nekik rosszinformációt. Talán szándékosan.

– Micsoda? – kérdezte kimeredőszemmel a rémült bankár.– Menjünk be ide – mondta Jason, és erősen megmarkolta d'Amacourt

karját. – Azt hiszem, el kellene beszélgetnünk.– Az égvilágon semmit sem tudok! Csupán a számlákhoz mellékelt

előírásokat követtem. Semmi közöm az egészhez!– Sajnálom. Amikor először beszéltem magával, azt mondta, nem

hajlandó telefonon visszaigazolni az olyasfajta bankszámlákat, mintamilyen az enyém, nem hajlandó üzleti ügyekről tárgyalni egyismeretlennel. De alig húsz perccel később azt közölte, hogy mindentelőkészített. Ez is visszaigazolás, nem? Menjünk be.

A kávéház sok szempontból a zürichi Drei Alpenhäuser kicsinyítettváltozata volt. Mély bokszok, közöttük magas válaszfalak, félhomály. Deazért ez a hely ízig-vérig francia volt, a söröskriglik helyett itt mindenüttboroskancsók álltak az asztalokon. Bourne valamelyik sarokban kért

helyet, a pincér odavezette őket az egyik bokszhoz.– Igyon valamit – biztatta Jason a bankárt. – Szüksége lesz rá.– Maga szerint – felelte kimérten d'Amacourt.– Egy whiskyt iszom.Egykettőre ott álltak előttük az italok; e rövid időalatt d'Amacourt

idegesen egy pakli cigarettát halászott előszűkre szabott felöltője alól.Bourne gyufát gyújtott, és közel vitte a bankár arcához. Nagyon közel.

– Köszönöm. – D'Amacourt mélyen leszívta a füstöt, azután letette acigarettáját, és egy nagy kortyot ivott a whiskyjéből. – Nem velem kellenebeszélnie – mondta.

– Hát kivel?– Talán a bank valamelyik tulajdonosával. Nem tudom, kivel, de nem

velem, az bizonyos.– Magyarázza meg ezt.– Megszervezték a dolgokat. Egy magánbank mindig rugalmasabb, mint

egy bejegyzett részvénytársaság.– Milyen értelemben?– Nagyobb teret engedhet, fogalmazzunk így, bizonyos ügyfelek és

testvérbankok követeléseinek. Kevésbé alaposan ellenőrzik atevékenységét, mint például a tőzsdén bejegyzett vállalatokét. A zürichiGemeinschaft szintén magánintézmény.

– Ezek szerint a követeléseket a Gemeinschaft támasztotta?– Kérelmeket... követeléseket... hát igen.– Kinek a tulajdonában van a Valois?– Hogy kinek? Hát, több személynek. A bank egy konzorciumé. Tíz-

tizenkét emberé, meg a családjaiké.– Akkor mégiscsak magával kell beszélnem, nem? Úgy értem,

meglehetősen ostoba dolog lenne, ha keresztül-kasul rohangálnék Párizson,hogy kinyomozzam a tulajdonosok címeit.

– Én csak egy igazgató vagyok. Alkalmazott.D'Amacourt lehajtotta maradék italát, elnyomta a cigarettáját, s mindjárt

újat vett elő. Meg egy doboz gyufát.– Mit szerveztek meg konkrétan?– Az állásomba kerülhet, uram!– Az életébe kerülhet – mondta Jason, s maga is meghökkent, milyen

magától értetődően csúszott ki a száján a válasz.– Nem vagyok olyan magas pozícióban, ahogy gondolja.– De nem is annyira tájékozatlan, amennyire szeretné elhitetni velem –

jegyezte meg Bourne, éles pillantást vetve a vele szemben ülőbankárra. –

Ez lerí magáról, d'Amacourt. Ahogyan öltözködik, ahogyan fésülködik, sőtahogyan jár. Nagyon is peckesen. A magafajta ember nem lesz a ValoisBank alelnöke, csak miután feltett bizonyos kérdéseket. Miután lefedeztemagát. Nem fog bele semmiféle homályos ügyletbe, ha nem biztos benne,hogy ép bőrrel megússza. Most pedig mondja el szépen, hogyan szerveztékmeg a dolgokat. Számomra maga egyáltalán nem fontos, világosanbeszélek?

D'Amacourt gyufát gyújtott, a cigarettája alá tartotta és közben merevenbámult Jasonra.

– Fölösleges ijesztgetnie engem, uram. Maga nagyon gazdag ember.Miért ne fizetne nekem? A bankár idegesen elmosolyodott. – Egyébkénttökéletesen igaza van. Persze hogy feltettem néhány kérdést. Párizs nemZürich. Az én pozíciómban szüksége van az embernek, ha nem is komplettválaszokra, de legalábbis egyes szavakra.

Bourne hátradőlt, ujjai között forgatta a poharát; a jégkockákcsörömpölése láthatóan idegesítette d'Amacourt-t.

– Mondjon egy Ésszerűárat – szólalt meg végül –, akkor tárgyalhatunk.– Én józanul ítélem meg a dolgokat. A döntés alapjául az érték szolgál.

Döntsön maga. Az egész világon az a szokás, hogy a bankárokatmegjutalmazzák hálás ügyfeleik, akiknek tanáccsal szolgáltak. Szeretnékén is ügyfelet látni magában.

– Meghiszem azt. – Bourne elmosolyodott és elismerően megcsóválta afejét: ez aztán vakmerőegy pasas. – Ezek szerint a megvesztegetésrőláttérünk a hálapénzre? A személyes tanácsért járó jutalomra?

D'Amacourt vállat vont.– Elfogadom ezt a meghatározást, és ha valaha megkérdeznének,

megismételném a maga szavait.– Mit szerveztek meg?– Amikor Zürich átutalta nekünk a pénzösszeget, egy fiche

confidentiette-t mellékelt...– Une fiche? – szakította félbe Jason, mert eszébe jutott a jelenet Apfel

irodájában, a Gemeinschaftban, amikor König belépett. Ugyanezeket aszavakat mondta. – Ezt már hallottam egyszer. Mit jelent?

– Voltaképpen régi kifejezés. A tizenkilencedik század közepéről való,amikor a nagy bankházak, kiváltképpen Rothschildék kialakították azt agyakorlatot, hogy nyomon követik a pénz nemzetközi áramlását.

– Köszönöm. De mit jelent az én esetemben?– Egy titkos záradékot. Lepecsételt különleges utasításokat, amelyeket

akkor kell kinyitni és végrehajtani, amikor le akarják hívni a szóban forgó

összeget.– Lehívni?– Kivenni a pénzt vagy letétbe helyezni.– S mi lenne, ha egyszerűen odamennék egy pénztárhoz, bemutatnék

egy betétkönyvet és kérném a pénzt?– A számítógépen kettős csillag jelenne meg, mire közölnék magával,

hogy keressen föl engem.– Így is oda küldtek. A telefonos rögtön a maga irodáját kapcsolta.– Ez csak véletlen volt. A Külföldi Ügyletek Osztályán még két

főtisztviselődolgozik, bármelyikhez kapcsolhatták volna, bár a záradékutasítása értelmében ők is azonnal hozzám küldik. Én vagyok a rangidősigazgató.

– Értem. – Bourne azonban nem volt biztos benne, valóban érti-e. Alogikai sorrendben volt egy lyuk, egy rés, amit még be kellett tömni.Várjon csak egy percet. Még semmit sem tudott a záradékról, de azonnalfelhozatta az irodájába a számlakimutatást.

– Miért kértem föl? – vetette közbe d'Amacourt, elébe vágva akérdésnek. – Gondolkodjék logikusan, uram. Mit tett volna az énhelyzetemben? Telefonál egy férfi, igazolja magát, azután azt mondja: többmint négymillió frankról van szó. Négymillióról! Nem akarna aszolgálatára lenni? Még akkor is, ha itt-ott át kell hágnia egy szabályt?

Jason a viseletes eleganciájú bankárt nézve rájött, hogy ebben valóbansemmi meghökkentőnem volt.

– És az utasítások? Mik voltak?– Először is egy telefonszám, természetesen titkos. Ezt kellett fölhívni

és bemondani minden információt.– Emlékszik a számra?– Alapelvem, hogy minden ilyesmit megjegyezzek.– Azt elhiszem. Mi a szám?– Előbb le kell fedeznem magam, uram. Ki kell találnunk, hogy rajtam

kívül hogyan juthatott hozzá. Hátha egyszer felmerül valahol ez a... hogy ismondják?... szónoki kérdés.

– Ami azt jelenti, hogy ismeri a választ. Nos, maga szerint hogyanjuthattam hozzá, ha ez a kérdés valaha is fölmerül?

– Zürichben. Nagyon nagy árat fizetett valakinek azért, hogy ne csak aBahnhofstrasse legszigorúbb szabályait, hanem Svájc törvényeit ismegszegje.

– Egyszerűen csak megtaláltam a megfelelőembert – mondta Bourne éslelki szemei előtt élesen kirajzolódott König arca. – Aki egyébként már el

is követte mindezt.– A Gemeinschaftnál? Maga tréfál?– Eszem ágában sincs. König a neve, a második emeleten van a

hivatala.– Ezt megjegyzem magamnak.– Ebben nem kételkedem. A szám? – D'Amacourt közölte vele a

számot, Jason fölírta egy papírszalvétára. – Honnan tudhatom, hogyvalóban ez az a szám?

– Elfogadható garanciával rendelkezik: még egy fillért sem kaptam.– Eléggé meggyőző.– S mivel tárgyalásunk alapja az érték, azt is meg kell mondanom

magának, hogy ez egy második telefonszám. Az elsőt törölték.– Magyarázza ezt meg.D'Amacourt előrehajolt.– A számlafutár útján megkaptuk az eredeti záradék fénymásolatát.

Lepecsételve, egy fekete táskában. Az irattár vezetője vette át és írta alá azelismervényt. A táskában levőkártyát a Gemeinschaft egyik üzlettársahitelesítette, és svájci szokás szerint közjegyzőellenjegyezte. Az utasításokegyszerűek, teljesen egyértelműek voltak. A Jason C. Bourne számlájávalkapcsolatos valamennyi ügyben haladéktalanul telefonálni kell az EgyesültÁllamokba, s a részleteket közölni kell a... Itt azután változtattak a kártyán,a New York-i számot törölték, egy párizsi számot írtak be helyette, s eztszignálták.

– New York? – vetette közbe Bourne. – Honnan tudja, hogy New York-i szám volt?

– Zárójelben megadták a körzetszámot, s ahhoz nem nyúltak.Kettőszáztizenkettővolt. Mint a külföldi ügyletekért felelős elsőalelnök,naponta hívok ilyen számokat.

– Tehát elég hanyagul intézték a javítást?– Úgy tűnik, igen. Vagy nagyon siethettek, vagy nem eléggé értették a

jelentőségét. Másrészt ha az információ túl nagy részét törlik, isméthitelesíttetniük kellett volna a közjegyzővel. A körzetszám meghagyásajelentéktelen kockázatnak tűnhetett, figyelembe véve, hány telefon vanNew Yorkban. A javítás mindenesetre alkalmat adott nekem arra, hogyföltegyek néhány kérdést. A változtatás minden bankár számára azonnalgyanús.

D'Amacourt kikortyolta whiskyjének maradékát.– Nem inna még egyet? – érdeklődött Jason.– Nem, köszönöm. Csak elnyújtaná a beszélgetésünket.

– Maga volt az, aki abbahagyta.– Gondolkodom, uram. Talán helyesebb lenne, ha mondana valami

megközelítőösszeget, mielőtt folytatnám.Bourne figyelmesen tanulmányozta a bankárt.– Lehetne, mondjuk, öt – mondta.– Öt micsoda?– Öt számjegy.– Folytatom. Beszéltem egy nővel...– Egy nővel? Mivel kezdte?– Az igazsággal. A Valois alelnöke vagyok és a zürichi Gemeinschaft

utasításai szerint jártam el. Mi mást mondhattam volna?– Folytassa.– Azt mondtam, érintkezésbe lépett velem egy férfi, aki azt állította,

hogy őJason Bourne. A nőmegkérdezte, mikor történt ez, mire aztfeleltem, hogy néhány perce. Ezután behatóan érdeklődött beszélgetésünktartalmáról. Ez volt az a pont, amikor hangot adtam az aggályaimnak. Azáradék a leghatározottabban azt írta elő, hogy New Yorkot hívjam, nePárizst. Azt mondta, hogy ez természetesen ne legyen az én gondom, aváltoztatást szignó hitelesítette, és mit szólnék ahhoz, ha tájékoztatnákZürichet, hogy a Valois egyik felelős tisztségviselője megtagadta aGemeinschaft utasításának betartását.

– Megálljunk – szakította félbe Jason. – Ki volt ez a nő?– Fogalmam sincs.– Úgy érti, hosszan beszélt vele, őpedig még a nevét sem árulta el?

Maga nem is kérdezte?– Ilyen a záradék jellege. Ha mondanak nevet, jó, ha nem, az ember

nem érdeklődik.– De egy percig sem habozott, hogy érdeklődjék a telefonszám

ügyében.– Ez csupán szakmai fogás volt; némi információt akartam kapni. Maga

négy és fél millió frankot utaltatott át, ez tetemes összeg, vagyis maga nagyhatalmú ügyfélnek tűnt, akinek az összeköttetései talán mégjelentősebbek... Az ember ellenkezik, azután hozzájárul, azután ismétellenkezik, csak hogy végül ismét hozzájáruljon, így tud meg dolgokat.Kiváltképpen, ha a másik fél, akivel tárgyal, idegességet árul el. Sbiztosíthatom, a nőideges volt.

– Mit tudott meg?– Azt, hogy magát veszedelmes embernek kell tekinteni.– Milyen értelemben?

– A meghatározást nem részletezte. De pusztán az, hogy ezt a kifejezésthasználta, elég volt ahhoz, hogy megkérdezzem, miért nem vonjuk be agazdasági rendőrséget. A nőválasza roppant érdekes volt: "Nem ellenfélneki sem a rendőrség, sem az Interpol." Ezt mondta.

– S ebből maga mit szűrt le?– Azt, hogy ez rendkívül bonyolult ügy, számtalan lehetőséggel, s a

legokosabb, ha nem keveredek bele a dologba. Amióta azonban magávalbeszélgetek, más következtetésre jutottam.

– Mégpedig?– Arra, hogy valóban jól meg kell fizetnie, mert rendkívül óvatosnak

kell lennem. Azok, akik a maga nyomában vannak, azoknak talán szinténnem ellenfél sem a rendőrség, sem az Interpol.

– Erre még visszatérünk. Megmondta annak a nőnek, hogy útbanvagyok a hivatala felé?

– Igen. Erre azt mondta, maradjak néhány pillanatig a vonalban,rövidesen folytatjuk a beszélgetést. Nyilván telefonált egy másik vonalon.Azután végleges utasításokkal tért vissza. Ezek szerint az irodámban kelltartanom magát, amíg egy férfi nem érdeklődik személyesen atitkárnőmnél egy zürichi ügyben. Amikor maga elhagyja az irodámat,bólintással vagy kézmozdulattal kellett volna azonosítanom, hogy kizárjuka tévedés lehetőségét. Természetesen meg is jelent a férfi, maga pedigtermészetesen nem jött el, így azután őaz egyik társával a pénztárosfülkékelőtt várakozott. Amikor maga fölhívott és azt mondta, útban van Londonfelé, kimentem az irodámból, hogy megkeressem azt a férfit. A titkárnőmmegmutatta, melyik az, én pedig tájékoztattam a beszélgetésünkről. Atöbbit már tudja.

– Nem találta különösnek, hogy azonosítania kellett volna engem?– Nem annyira különösnek, inkább túlzottnak. A titkos záradék, az más:

telefonhívások, személytelen beszélgetések, de a közvetlen részvétel, anyílt beavatkozás, amit kívántak, az már nem ugyanaz. Ezt meg ismondtam a nőnek.

– S őerre mit válaszolt?D'Amacourt a torkát köszörülte.– Nyíltan megmondta, hogy az általa képviselt fél, amelynek

formátumát már maga a záradék is szavatolta, nem fog megfeledkezniarról, hogy együttműködtem velük. Látja, semmit nem hallgatok el...Nyilván nem tudják, hogy maga hogy néz ki.

– Ott volt a bankban egy férfi, aki látott engem Zürichben.– Akkor a társai nem bíznak a szemében. Vagy abban, hogy tényleg

látta, amit látott.– Miért mondja ezt?– Ez csupán benyomás, uram; a nőragaszkodott az eljáráshoz. Értse

meg, a leghatározottabban tiltakoztam az ellen, hogy nyíltan részt vegyekbármiben is; ez nem vág egybe a titkos záradék jellegével. A nőaztmondta, nincs fényképük magáról. Ez természetesen nyilvánvaló hazugság.

– Valóban?– Természetesen, Minden útlevélben van fénykép. Létezik a világon

útlevélvizsgáló, aki nem vásárolható meg vagy nem szedhetőrá? Tízmásodperc egy útlevélvizsgáló irodában, fénykép egy fényképről, mindeznagyon is könnyen megoldható. Nem, figyelmetlenek voltak, komoly hibátkövettek el.

– Azt hiszem, igaza van.– Maga pedig – folytatta d'Amacourt – még valamit elárult most nekem,

úgyhogy tényleg nagyon jól meg kell fizetnie.– Mit árultam el?– Azt, hogy az útlevelében nem a Jason Bourne név áll. Kicsoda maga,

uram?Jason nem válaszolt azonnal; ismét forgatni kezdte a poharát.– Valaki, aki nagyon sokat fizethet magának – mondta végül.– Ez teljesen elegendő. Maga egyszerűen csak egy Bourne nevűügyfél.

Nekem pedig óvatosnak kell lennem.– Azt a New York-i telefonszámot akarom. Meg tudja szerezni nekem?

Tetemes prémiumra számíthat.– Bár meg tudnám szerezni. De nem tudom.– A záradékról? Egy mikroszkóp segítségével...– Amikor azt mondtam, uram, hogy törölték, nem azt értettem ezen,

hogy kihúzták. A szó legszorosabb értelmében törölték: kivágták.– Akkor Zürichben van meg valakinél a szám.– Vagy megsemmisítették.– Még egy utolsó kérdés – mondta Jason, mert már nagyon szeretett

volna indulni. – Egyébként magára vonatkozik. Ez ugyanis az egyetlenmódja annak, hogy fizessek magának.

– Természetesen helyt adok a kérdésnek. Tehát?– Ha megjelennék a Valois-ban, anélkül, hogy előzetesen fölhívnám és

közölném, hogy jövök, elvárnák-e magától, hogy ismét telefonáljon?– Igen. Az ember nem hagyhatja figyelmen kívül a titkos záradékot,

arról nagy hatalmú igazgatótanácsi termekben határoztak. Nyombanelbocsátanának.

– Akkor viszont hogyan jutunk a pénzünkhöz?D'Amacourt az ajkát csücsörítette.– Ennek is megvan a módja. Kivételes távollét. Kitöltött

nyomtatványok, levélbeli utasítások, ügyvédi iroda által igazolt éshitelesített személyazonosság. Semmivel sem akadályozhatnám meg.

– De azért akkor is telefonálnia kellene.– Minden csupán időzítés kérdése. Ha például fölhívna egy ügyvéd, aki

szoros üzleti kapcsolatban áll a Valois-val, és megkérne, hogy készítsekelőmondjuk néhány pénztári csekket, amelyet egy általa ellenőrzöttkülföldi átutalásra állított ki; megtenném. Az ügyvéd közölné, hogy átküldia kitöltött űrlapokat, a csekkeket, amelyeket természetesen bemutatóraállítanának ki. Ez nem ismeretlen eljárás napjainkban, amikormérhetetlenül súlyosak az adók. Egy kézbesítő hozná a leveletcsúcsforgalmi órákban, a titkárnőm pedig sokéves, megbecsültalkalmazott, akiben teljesen megbízok – csupán behozná az űrlapokatellenjegyzésre, a levelet pedig szignálásra.

– Nyilván – szólt közbe Bourne – számos más, aláírásra váró ügyirattalegyütt.

– Pontosan. És én csak ekkor telefonálnék, feltehetően szemmel kísérvea távozóban lévőaktatáskás kézbesítőt.

– Puszta véletlenségből nem jut eszébe egy párizsi ügyvédi iroda neve?Vagy egy bizonyos ügyvédé?

– Véletlenül éppen eszembe jutott egy.– Mennyibe kerülne ez az ügyvéd?– Tízezer frankba.– Nagyon drága.– Egyáltalán nem az. Bíró volt, köztiszteletben álló ember.– És maga? Pontosítsunk.– Mint mondottam, méltányos ember vagyok; magára bízom a döntést.

Mivel öt számjegyet említett, ragaszkodjunk ehhez, Öt számjegy, ötösselaz elején. Ötvenezer frank.

– Ez felháborító!– Amint hogy az is, amit maga tesz, Monsieur Bourne.

– Titkos záradék – mondta Marie. Az ablak előtti székben ült; odakint akésődélutáni napsugarak visszaverődtek a boulevard Montparnasse díszesépületeiről. – Tehát ezt a fogást alkalmazzák.

– Remélem, lenyűgözlek: azt is tudom, honnan ered. – Jason töltött akomódon álló üvegből és a poharat az ágyhoz vitte, azután leült Marie-val

szemben. – Akarod hallani?– Fölösleges – felelte Marie. Kinézett az ablakon és elmerült a

gondolataiban. – Pontosan tudom, honnan ered és mit jelent. Megdöbbentőés kész.

– Miért? Azt hittem, éppen ilyesmit vártál.– Az eredményeket, de nem a mechanizmust. A záradék a törvényesség

elleni ódon gyilok, szinte már csak az európai kontinens magánbankjaiélnek vele. Az amerikai, kanadai és angliai törvények tiltják azalkalmazását.

Bourne visszaemlékezett d'Amacourt szavaira, s most hangosanmegismételte őket.

– Nagy hatalmú igazgatótanácsi termekben határoznak róla, ezt mondta.– Igaza volt. – Marie rápillantott. – Hát nem érted? Azt tudtam, hogy

valamilyen jelzéssel látták el a számládat. Gondoltam, megvesztegettekvalakit, hogy információval szolgáljon. Ez nem lenne szokatlan, végtére islegtöbbször nem a bankárok közül válogatják ki a szentté avatandókat. Deitt másról van szó. Ezt a zürichi számlát már eredetileg is úgy létesítették,hogy a működésébe beépítették a záradékot. Feltehetőleg a tetudomásoddal.

– Treadstone Hetvenegy – jegyezte meg Bourne.– Úgy van. A bank tulajdonosainak feltétlenül együtt kellett működniük

a Treadstone-nal. S figyelembe véve, hogy viszonylag milyen könnyenhozzáférhettél a pénzhez, az is elképzelhető, hogy tudtál arról, amitcsináltak.

– De egyvalakit akkor is megvesztegettek. Königet. Kicserélt kéttelefonszámot.

– Biztosíthatlak, hogy jól megfizették. Tíz évet kaphat érte egy svájcifegyházban.

– Tízet? Kemény dolog.– Ilyenek a svájci törvények. Valóságos kis vagyon üthette a markát.– Carlos – mondta Bourne. – Carlos... De miért? Mit számítok én neki?

Újra meg újra ezt kérdezem magamtól. Vég nélkül ismételgetem ezt anevet! De nem ugrik be semmi, semmi az égvilágon. Csak egy... egy...Nem tudom. Semmi.

– De azért valami dereng, igaz? – Marie előrehajolt. – Mi az, Jason?Mire gondolsz?

– Nem gondolok semmire... Nem tudom.– Akkor érzel valamit. Valamit. Mi az?– Nem tudom. Talán félelmet érzek... Haragot, idegességet. Nem tudom.

– Összpontosítsál!– Az isten verje meg, hát azt hiszed, nem azt teszem? Van neked

fogalmad, milyen ez? Bourne megmerevedett, megdöbbent a sajátkitörésén. – Sajnálom.

– Ne sajnáld. Sose sajnáld. Éppen ezek azok a kapaszkodók, útmutatójelek, amelyeket keresned, keresnünk kell. A Port Noir-i orvos barátodnakigaza volt: akkor bukkanhatnak előaz újabb dolgok, ha mások provokáljákőket. Amint magad is mondtad: egy gyufásdoboz, egy arc vagy egyvendéglőportálja. Tapasztaltuk már, hogy megtörténik az ilyesmi. Mostpedig egy név az, egy név, amelyet egy hétig nem említettél, miközbenmindent elmondtál nekem, ami az előzőöt hónapban történt veled, még alegapróbb részleteket is. Csak Carlost nem. Kellett volna, mégsem tetted.Biztos, hogy ez a név jelent valamit a számodra, hát nem érted? Emlékeketkavar föl benned, melyek ki akarnak törni belőled.

– Tudom. – Jason kortyolt az italából.– Drágám, a boulevard Saint-Germainen van egy híres könyvesbolt, egy

képeslapbuzié. Egy egész emelet tele van régi folyóiratokkal, több ezerképes hetilappal. Még katalogizálja is őket téma szerint; mutatókat készítróluk, akár egy könyvtáros. Szeretnék utánanézni, vajon Carlos szerepel-ea névmutatójában. Megtennéd?

Bourne éles, hasogató fájdalmat érzett a mellkasában. Semmi köze semvolt a sebeihez, a félelem nyilallt belé. Marie látta ezt, s valami titokzatosmódon megértette; Bourne érezte és nem értette.

– A Sorbonne-on a napilapok régi évfolyamait tárolják – szólalt meg ésfölpillantott Marie-re. Volt ott egy újság, amitől egy időre amennyországban éreztem magam. Amíg el nem kezdtem gondolkodnirajta.

– Lelepleződött egy hazugság. Ez volt a lényeg.– De most nem egy hazugságot keresünk, igaz?– Nem, az igazságot keressük. Ne félj tőle, drágám. Én nem félek.Jason fölállt.– Rendben. Tűzzük napirendre Saint-Germaint. Közben pedig hívd föl

azt a pasast a nagykövetségen. – Bourne előhúzta a zsebéből apapírszalvétát, amelyre a számot firkantotta, s mellé írta még annak agépkocsinak a rendszámát is, amely a rue madeleine-i bank elől robogottel. – Itt van az a telefonszám, amelyet d'Amacourt-tól kaptam, meg annak akocsinak a rendszáma. Nézd meg, miben lehet a segítségünkre.

– Helyes. – Marie fogta a papírszalvétát és a telefonhoz lépett. Akészülék mellett kis spirálos jegyzetfüzet hevert; Marie gyorsan lapozott

benne. – Megvan. A neve Dennis Corbelier. Peter azt mondta, párizsiidőszámítás szerint ma délben fölhívja őt. Meg hogy megbízhatok benne,mert olyan értelmes, mint a nagykövetség bármely más attaséja.

– Ugye Peter ismeri? Nemcsak egy név a listáról?– Évfolyamtársak voltak a Torontói Egyetemen. Fölhívhatom innen?– Persze. De ne mondd meg, hol vagy.Marie fölvette a hallgatót.– Ugyanazt fogom mondani neki, amit Peternek mondtam, hogy éppen

költözőfélben vagyok, egyik szállodából egy másikba, de még nem tudom,melyiket választom. – Sikerült vonalat kapnia, azután az avenueMontaigne-on levő kanadai nagykövetség számát tárcsázta. Tizenötmásodperc múltán már Dennis Corbelier attaséval beszélt.

Marie szinte azonnal a tárgyra tért.– Gondolom, Peter közölte önnel, hogy esetleg némi segítségre lesz

szükségem.– Ennél többet is mondott – felelte Corbelier –, elmagyarázta, hogy

maga Zürichben volt. Nem állíthatom, hogy mindent megértettem, amitmondott, de nagy általánosságban értem, miről van szó. Úgy tűnik,manapság rengeteg manőverezés folyik a pénzügyi világ vezetőköreiben.

– Még a szokásosnál is több. A baj csak az, hogy senki sem akarjaelárulni, ki mesterkedik ki ellen. S éppen ez okoz nekem fejtörést.

– Hogyan segíthetnék?– Van egy rendszámom és egy telefonszámom, mindkettőpárizsi. A

telefon titkos; kínos lehetne, ha felhívnám.– Adja meg nekem őket. – Marie bemondta a számokat. – Jó néhány

barátunk van kitűnőhelyeken – válaszolta Corbelier. – Gyakran teszünkegymásnak szívességeket, rendszerint a kábítószer világában, derugalmasak vagyunk. Nem ebédelnénk együtt holnap? Elmondom, amitaddigra megtudtam.

– Szívesen ebédelnék magával, de a holnapi nap nem megfelelő. Egyrégi barátommal töltöm a napot. Talán majd máskor.

– Peter azt mondta, bolond lennék, ha nem ragaszkodnék egyrandevúhoz. Azt állítja, maga káprázatos nő.

– Peter aranyos, maga is az. Holnap délután fölhívom.– Remek. Mindjárt nekilátok.– Holnap beszélünk, és még egyszer köszönöm.Marie letette a kagylót és az órájára pillantott.– Három óra múlva kell fölhívnom Petert. Ne hagyd, hogy

megfeledkezzem róla.

– Valóban azt hiszed, hogy sikerül megtudnia bármit is ilyen gyorsan?– Biztos vagyok benne, hogy máris tud valamit, tegnap éjjel azzal

kezdte, hogy fölhívta Washingtont. Corbelier is ezt mondta az előbb:valamennyien csereberélünk. Egy kis részinformációt egy másik kisrészinformációért, egy nevet tőlünk, egy névért tőletek.

– Ez mintha kimerítené az árulás fogalmát.– Ellenkezőleg. Pénzzel foglalkozunk, nem rakétákkal. Illegálisan

áramló pénzzel, amely megkerüli a valamennyiünk javát szolgálótörvényeket. Persze más a helyzet, ha az a célod, hogy arab sejkekkaparintsák meg a Grumman Aircraftot. Akkor rakétákról lenne szó... deakkor már kilőtték volna őket.

– Ellenvetésem visszavonva.– Reggel az elsődolgunk legyen, hogy fölkeressük d'Amacourt emberét.

Gondolkodj, mennyit akarsz leemelni.– Az egészet.– Az egészet?– Úgy van. Ha te ülnél a Treadstone igazgatóinak a helyében, mit

tennél, ha megtudnád, hogy a konszern egyik számlájáról hatmillió frankhiányzik?

– Értem már.– D'Amacourt azt javasolta, hogy bemutatóra szóló pénztári csekkeket

állíttassunk ki.– Ezt mondta? Csekkeket?– Igen. Valami baj van?– De még mennyire. A csekkszámokat megküldhetnék a világ minden

bankjának. El kell menned egy bankba, hogy beválthasd a csekkeket,azonnal leállítanák a kifizetést.

– Agyafúrt fickó, mi? Mindkét oldalról bezsebeli a pénzt. Most mittegyünk?

– A felét fogadd csak el a javaslatának. Azt, hogy bemutatóra szóljon.De ne csekk legyen, hanem kötvény. Különbözőcímletű, bemutatóra szólókötvények. Sokkal könnyebb velük üzletelni.

– Megdolgoztál a vacsorádért – mondta Jason, és megsimogatta Mariearcát.

– Igyekszem megkeresni a betevőfalatomat, uram – válaszolta Marie aférfi kezét az arcára szorítva. – Először a vacsora, utána Peter... azután megegy könyvesbolt a Saint-Germainen.

– Egy könyvesbolt a Saint-Germainen – ismételte meg Bourne, és amellkasába ismét belehasított a fájdalom.

Mi ez? Miért szorong annyira?

Kiléptek a boulevard Raspail-i vendéglőből és elindultak a rueVaugirard-on levő telefonállomásra. A falak mentén üvegfülkéksorakoztak, középen pedig egy hatalmas, kör alakú pult mögött postaialkalmazottak töltötték ki az utalványokat és jelöltek ki egy-egy fülkét atávhívást kérőknek.

– Nagyon gyér a forgalom, asszonyom – közölte az alkalmazott Marie-val. – A hívása feltehetően perceken belül bejön. A tizenkettesbeszíveskedjék fáradni.

– Köszönöm. A tizenkettes fülkébe?– Igen, asszonyom. Ott, szemben.Jason belekarolt, úgy mentek a zsúfolt termen át a fülke felé.– Tudom már, miért használják az emberek az efféle helyeket – mondta.

– Innen százszor gyorsabban lehet telefonálni, mint a szállodából.– Ez csak az egyik ok.Alig értek a fülkéhez és gyújtottak rá, amikor odabentről két rövid,

harsány csengetést hallottak. Marie kinyitotta az ajtót, belépett; spirálosjegyzetfüzetét és ceruzáját a kezében tartotta. Fölvette a kagylót.

Hatvan másodperccel később Bourne megdöbbenve látta, hogy Marie afalra mered, arcából kifut a vér, bőre halottsápadt lesz. Kiáltozni kezdett,elejtette a kézitáskáját, minden szétszóródott a kis fülke padlóján, a noteszfönnakadt a polcon, a ceruza kettéroppant az öklében. Bourne beugrott.Marie-t az ájulás környékezte.

– Marie St. Jacques beszél Párizsból, Lisa. Peter várja a hívásomat.– Marie? Ó, istenem... – A titkárnőhangja elhallgatott, helyébe más

hangok hatoltak a háttérből a telefon mikrofonjába. Izgatott hangok,amelyeket egy, a telefonra nyomott tenyér fojtott el.

Zűrzavaros hangok, kattanások hallatszottak; valaki átadta a telefont,vagy elvette tőle valaki.

– Marie, itt Alan beszél – szólalt meg a vonal túlsó végén az osztályhelyettes vezetője. – Valamennyien itt vagyunk Peter irodájában.

– Mi a baj, Alan? Kevés az időm, beszélhetnék vele?– Bárcsak adhatnám neked – mondta rövid hallgatás után Alan –, de

nem tudom, hogyan tehetném. Peter meghalt, Marie.– Meg... micsoda?– Néhány perce telefonált a rendőrség; útban vannak hozzánk.– A rendőrség? De hát mi történt? Uramisten, meghalt? Mi történt?– Most próbálunk kideríteni valamit. A telefonfüzetét nézzük, de azt

mondták, ne nyúljunk semmihez az íróasztalán.– Az íróasztalán...?– Ne nyúljunk jegyzetekhez, feljegyzésekhez vagy bármi hasonlóhoz.– Alan! Mondd meg, mi történt!– Hát éppen ez az, fogalmunk sincsen. Senkinek sem árulta el, mit

csinál. Csak azt tudjuk, hogy ma reggel kétszer fölhívták az EgyesültÁllamokból, egyszer Washingtonból, egyszer New Yorkból. Dél felé aztmondta Lisának, kimegy a repülőtérre, találkozója van valakivel, aki akkorérkezik. Nem mondta meg, kivel. A rendőrök egy órája találták meg azegyik teherszállító alagútban. Borzalmas dolog. Lelőtték, Torkon lőtték...Marie? Marie!

A beesett szemű, borostás, ősz szakállú vénember besántikált a sötétgyóntatószékbe; hunyorgatott, látni szerette volna a sötét függöny mögöttülőcsuklyás alakot, de már nagyon rosszul látott, nyolcvanéves volt. Azagya azonban tiszta maradt, és most csakis ez számított.

– Angelus Domini – köszönt.– Angelus Domini, Isten gyermeke – suttogta a csuklyás sziluett. – Jól

telnek napjaid?– A végét járom, de ellátnak mindennel.– Helyes... Zürich?– Megtalálták a Guisan rakparti pasast. Megsebesült, egy orvos révén

bukkantak rá. Kemény vallatás után beismerte, hogy meg akartaerőszakolni a nőt. Cain visszajött a nőért, őlőtte le azt a fickót.

– Ezek szerint összebeszéltek, Cain meg a nő?– A Guisan rakparti pasas úgy véli, hogy nem. Ő is ott volt, amikor

fölszedték a nőt a Löwenstrassén.– Ezek szerint ostoba is. Megölte az őrt?– Igen, de azt mondja, hogy nem tehet róla. Csak így tudott

elmenekülni.– Talán fölösleges is védekeznie; lehet, hogy ez volt a legértelmesebb

tette egész életében. Megvan a pisztolya?– A maga embereinél van.– Helyes. Van egy rendőrfőnök a zürichi rendőrségen. Azt a pisztolyt

oda kell adni neki. Cain megfoghatatlan, a nőmár sokkal kevésbé az.Társai vannak Ottawában, biztosan tartják vele a kapcsolatot. Csapdábacsaljuk a nőt, nyomára bukkanunk Cainnak. Kéznél van a ceruzád?

– Igen, Carlos.

13.

Bourne a parányi fülkében karjába vette Marie-t és lassan leültette afalból kiugró padra. Marie remegett, fuldokolva, zihálva lélegzett, szemeüvegessé vált, és csak lassan jutott el odáig, hogy rá tudjon nézni Jasonra.

– Megölték. Megölték! Uramisten, mit tettem? Peter!– Nem te tetted! Ha valaki, hát, én vagyok a bűnös. Nem te. Ezt jól vésd

az eszedbe.– Jason, iszonyúan félek. Egy félvilágnyi távolságra volt tőlünk... és

megölték!– Treadstone?– Ki más? Két helyről telefonáltak neki, Washingtonból... és New

Yorkból. Kiment a repülőtérre, hogy találkozzék valakivel, és ott végeztekvele.

– Hogyan?– Ó, uramisten ... – Marie szeme könnybe lábadt. – Lelőtték. Torkon

lőtték – suttogta.Bourne egyszerre csak tompa fájdalmat érzett, nem tudta megállapítani,

honnan indult ki, de fojtogatta valami, alig kapott lélegzetet.– Carlos – súgta anélkül, hogy tudta volna, mit mond.– Micsoda? – kapta fel a fejét Marie. – Mit mondtál?– Carlos – ismételte halkan Jason. – Golyó a torokba. Carlos.– Mit akarsz ezzel mondani?– Nem tudom. – Magához vonta Marie-t. – Gyerünk, tűnjünk el innen.

Jobban vagy? Tudsz járni?Marie bólintott, egy pillanatra lehunyta a szemét és mélyet lélegzett.– Igen.– Beülünk valahová egy italra, ráfér mindkettőnkre. Azután

megkeressük.– Mit keresünk meg?– Egy könyvesboltot a Saint-Germainen.

A "Carlos" címszó alatt három ősrégi képeslap szerepelt: a PotomacQuarterly nemzetközi kiadásának egy hároméves száma és a Le Globe kétpárizsi példánya. Nem olvasták el a cikkeket a boltban, hanem megvettékmind a három lapot, és taxin mentek vissza a montparnasse-i szállodába.Ott azonnal olvasni kezdtek; Marie az ágyon, Jason az ablak előtti

karosszékben. Néhány perc múltán Marie hirtelen fölegyenesedett.– Itt van – mondta. Arca is, hangja is elárulta, hogy fél.– Olvasd fel.– "Carlos állítólag egy rendkívül kegyetlen büntetést agyalt ki. Az

áldozatot torkon lövik, s az gyakran gyötrelmes vergődés után hal meg. Ezta kivégzési módot azoknak tartják fenn, akik megszegik a hallgatástörvényét vagy a gyilkos által megkövetelt hűséget, továbbá azoknak, akikmegtagadják az információszolgáltatást." – Marie elhallgatott, képtelenvolt tovább olvasni. Lehunyt szemmel hanyatt feküdt az ágyon. – Peternem volt hajlandó beszélni nekik, és ezért ölték meg, Úristen...

– Nem mondhatta el nekik azt, amit nem tudott – mondta Bourne.– De te tudtál róla! – Marie felnyitotta a szemét és felült. – Te tudtál a

torkonlövésről. Mondtad!– Mondtam. Tudtam. Ez minden, amit mondhatok.– De honnan tudtad?– Bár tudnék felelni rá. De nem tudok.– Adnál valamit innom?– Persze. – Jason fölállt és a komódhoz ment. Két rövid whiskyt töltött

ki és közben Marie-re nézett. – Kérjek jeget? Hervé van szolgálatban,gyorsan megkapnánk.

– Nem. Nem lehet elég gyors. – Az ágyra hajította a képeslapot ésszembefordult Jasonnal, Megőrülök!

– Akkor már ketten leszünk őrültek.– Hinni akarok neked, és hiszek is neked. De én... én.– De nem lehetsz biztos a dolgodban – fejezte be a mondatot Bourne. –

Aminthogy én sem lehetek biztos magamban. – Odavitte a poharat. – Mitakarsz, mit mondjak? Mit mondhatok? Hogy én is Carlos egyik emberevagyok? Megtörtem a hallgatás vagy a hűség törvényét? Ezért tudtam akivégzés módjáról?

– Hagyd abba!– Én is sokszor mondtam ezt magamnak: hagyd abba! Ne gondolkodj,

próbálj emlékezni, de egy ponton fékezz. Ne merészkedj túl messzire, neáss le túl mélyre, Ha leleplezünk egy hazugságot, azonnal tíz olyan kérdésmerül fel, amely szervesen összefügg azzal a hazugsággal. Olyan ez, mintamikor az ember hosszú részegség után magához tér, s nem biztos abban,kivel verekedett össze, vagy kivel aludt, vagy... az isten verje meg... kit öltmeg.

– Nem – nyújtotta el hosszan a szót Marie. Te: te vagy. Ne vedd ezt eltőlem.

– Nem is akarom. Önmagamtól nem akarom elvenni. – Jasonvisszament a székéhez, és arccal az ablak felé fordulva, leült. – Terábukkantál... egy kivégzési módra. Én valami mást találtam. Tudtam róla,ahogyan Howard Lelandról is tudtam. Még csak el sem kellett olvasnom.

– Mit nem kellett elolvasnod?Bourne lenyúlt a földre és fölvette a Potomac Quarterly három évvel

korábbi számát. Azon az oldalon, ahol a lap nyitva volt, egy szakállasférfiről készült rajzot közöltek: durva, jellegtelen vonású arc, mintha egyhomályos leírás alapján készítették volna a képet. Odanyújtotta Marie-nak.

– Olvasd el – mondta. – Baloldalt fent kezdődik, a Mítosz vagyszörnyeteg cím alatt. Utána pedig ki akarok próbálni egy játékot.

– Egy játékot?– Igen. Csak az elsőkét bekezdést olvastam el; hidd el nekem, a

szavamat adom rá.Marie döbbenten figyelte Bourne-t. Azután a lámpa fényébe emelte a

képes lapot és olvasni kezdett magában.MITOSZ VAGY SZÖRNYETEG

Már több mint egy évtizede suttogják a "Carlos" nevet a legkülönfélébbvárosok, Párizs, Teherán, Bejrút, London, Kairó, Amszterdamsikátoraiban. Carlost szuperterroristaként emlegetik, abban az értelemben,hogy őa gyilkolásnak és az ölésnek kötelezte el magát, anélkül, hogybármilyen nyilvánvaló politikai-ideológiai elv vezérelné. Bizonyoskézzelfogható bizonyítékok azonban arra is utalnak, hogy tanácsadóként éshaszonélvezőként tetemes anyagi haszonnal járó kivégzésekre isvállalkozott, olyan szélsőségesen radikális csoportok megbízásából, mint aPFSZ és a Baader-Meinhof csoport. Igazából éppen ez, tehát Carlosesetenkénti közeledése az efféle terrorista szervezetekhez, továbbá eszervezetek belsőkonfliktusai tették lehetővé, hogy a világ ma márvalamivel tisztább képet kezd kialakítani a szuperterroristáról. A véreskulisszák mögül informátorok lépnek előés megered a nyelvük.

A Carlos tetteiről szóló legendák nyomán erőszakkal ésösszeesküvésekkel, robbanóanyagokkal és még robbanékonyabbcselszövésekkel, száguldó kocsikkal és bomba nőkkel teli világ képebontakozik ki, ám a tények arról vallanak, hogy itt legalább annyi szerepevan Adam Smithnek, a közgazdaság-tudomány atyjának, mint IanFlemingnek, a James Bond-regények írójának. Carlos emberi méretekrezsugorodik, de e zsugorítás során egy valóban félelmetes férfi lép elénk. Aszado-romantikus mítoszból ragyogó képességű, vérben gázoló szörnyeteglesz, aki egy piacelemző szakértelmével kufárkodik a gyilkossággal;

tökéletesen tisztában van a bérekkel, a költségekkel, az elosztással és azalvilági munkamegosztással. Bonyolult, hatalmas üzlet ez, melynektulajdonosa és gazdája: Carlos.

A portré egy híres névvel kezdődik; e név, a maga módján ugyanolyansajátos, mint viselőjének foglalkozása. Ilich Ramirez Sanchez, aki állítólagvenezuelai születésű, egy fanatikus, de nem kiemelkedőmarxista ügyvédfia. (Az Ilich név az apa hódolata Vlagyimir Iljics Lenin előtt.) Apja aSzovjetunióba küldte, ott végezte el iskolái java részét. Itt valamelyestelhalványul a kép, csak mendemondákra és a spekulációkra lehethagyatkozni. Ezek szerint egy ottani bizottság, amely rendszeresenellenőrzi a külföldi diákokat, fölismerte Ilich Sanchez rejtett tulajdonságaités úgy döntött, hogy nem kér belőle. Sanchez paranoiás volt, aki mindenprobléma megoldását pontosan célzott golyókban vagy jól elhelyezettbombákban látta. Azt javasolták, küldjék vissza a fiatalembert Caracasbaés szakítsanak meg mindenneműkapcsolatot a családjával. Sanchez, akittehát Moszkva elutasított, s aki ugyanakkor engesztelhetetlenül gyűlölte anyugati társadalmat, saját világot kezdett építeni magának, s ebben őlett alegfőbb vezető. Létezik-e ennél jobb út ahhoz, hogy valaki apolitikusgyilkossá legyen, akinek szolgálatait a legkülönfélébb politikai ésfilozófiai beállítottságú ügyfelek egyaránt megvásárolhatják?

Innentől ismét egyértelműbbé válik a kép. Sanchez, aki spanyolanyanyelvén kívül folyékonyan beszél oroszul, franciául és angolul,Moszkvából való hazaküldését követően hosszú hónapokon át rendkívülintenzív tanulmányokat folytatott, egyesek szerint a kubaiak, kiváltképpenChe Guevara irányítása alatt. Elsajátította minden rendűés rangú fegyverés robbanóanyag tudományát és kezelését; nem létezik olyan pisztoly,amelyet bekötött szemmel ne tudna szétszedni és összerakni, egyetlenrobbanóanyag, amelyet szag és tapintás alapján ne tudna azonosítani éstucatnyi különböző módon fölrobbantani. Úgy érezte, készen áll.Működése központjául Párizst választotta, s a világban hamarosan elterjedta hír: a francia fővárosban kapható egy ember, aki ott is hajlandó ölni, aholmások már nem mernek.

A kép itt ismét elhomályosodik, mivel semmiféle pontos adat nem állrendelkezésünkre, ahogy nem ismerjük például születési helyét, idejét sem.Pontosan hány éves is Carlos? Hány merénylet írható az őszámlájára ésmennyi a mítosz, az önmaga vagy mások által terjesztett legenda? Caracasikülföldi tudósítók képtelenek voltak fellelni bárhol az országban IlichRamirez Sanchez névre szóló születési anyakönyvi kivonatot. Másrésztviszont sok ezer Sanchez él Venezuelában, közülük sok száznak Ramirez a

középsőneve, de egyetlen Ilich keresztnevűsem található közöttük. Vajonkésőbb kapta csak ezt a nevet, vagy pedig e név elhagyása csupán akörültekintő alaposság további bizonyítéka? A témával foglalkozókáltalában harmincöt-negyven évesnek tartják Carlost. De az igazat senkisem tudja.

EGY FÜVES DOMB DALLASBAN?Vitathatatlan tény, hogy az elsőnéhány gyilkosságból szerzett haszon

befektetésével a gyilkos olyan tökéletes szervezetet épített ki, amelyet méga General Motors rendszerszervezői is megirigyelhetnének. Ez a szervezeta leghatékonyabb kapitalizmus megtestesítője, ahol a hűséget és aszolgáltatásokat részint félelem, részint jutalom révén csikarják ki. Azárulás bérét – a halált – villámgyorsan osztogatják, de hasonlóképpengyorsan kézbesítik a szolgálatok jutalmát is: bőkezűen osztottprémiumokat és tetemes költségkereteket. A jelek szerint a szervezetminden fontos pontján gondosan megválasztott irányítók állnak. Ez amegalapozott szóbeszéd felveti a logikus kérdést: honnan származik akezdeti profit? Kik voltak az elsőáldozatok?

A találgatások során legtöbbször fölmerülőgyilkosság tizenhárom évetörtént, Dallasban. Akárhány elméletet ismerünk is John F. Kennedymeggyilkolásáról, mindeddig még senki sem adott kielégítőmagyarázatotarra a füstpamacsra, amely a gépkocsioszloptól mintegy háromszáz méterreszállt föl egy füves dombról. A füstöt egy fénykép örökítette meg, két,motorkerékpárra szerelt rendőri adó-vevőpedig lövések zaját rögzítette.Mégsem találtak sem töltényhüvelyeket, sem lábnyomokat. Az igazság az,hogy az adott pillanatban az úgynevezett füves dombbal kapcsolatosegyedüli információt annyira érdektelennek tekintették, hogy a dallasi FBI-nyomozás során figyelembe sem vették, és nem foglalkozott vele aWarren-bizottság jelentése sem. Egy szemtanú, K. M. Wright, észak-dallasi lakos tett erről vallomást, aki kihallgatása során a következőketközölte:

– A fenébe is, az egyetlen gazember a környéken az öreg Zsákos Billyvolt, őpedig vagy kétszáz méterre lehetett a helyszíntől.

Ez a bizonyos Billy egy öreg dallasi csavargó volt, akit gyakran láttakkéregetni a turistanegyedekben; a "Zsákos" jelzőarra utalt, hogy cipőjételőszeretettel bugyolálta durva zsákvászonba, ekképpen igyekezvénszánalmat kelteni az emberekben. Tudósítóink szerint Wright közlésétsohasem hozták nyilvánosságra.

Hat héttel ezelőtt azonban egy Tel-Avivban foglyul ejtett libanoni

terrorista megtört a vallatás során. Hogy megmeneküljön a kivégzéstől, aztállította, rendkívül értékes információja van Carlosról, a gyilkosról. Azizraeli elhárítás megküldte a jelentést Washingtonnak. Kongresszusitudósítónknak sikerült megszereznie a jelentés néhány részletét.

Vallomás: "Carlos Dallasban volt 1963 novemberében. Kubainak adtaki magát. Ővolt az irányító. Őirányította az akciót."

Kérdés: "Milyen bizonyítékai vannak?"Vallomás: "Magam hallottam, amikor mondta. Egy kis füves domb

mögött volt, a gerincen túl. A puskájára hüvelyfogót szereltek."Kérdés: "Erről sohasem történt említés, hogy lehet, hogy nem látták?"Vallomás: "Lehet, hogy látták, de senki sem tudta róla, hogy kicsoda.

Öregembernek öltözött, egy kopott kabát volt rajta, a cipőjét pedigzsákvászonba tekerte, hogy ne hagyjon lábnyomokat."

Egy terrorista vallomása természetesen nem bizonyíték, ugyanakkorhelytelen lenne minden további nélkül figyelmen kívül hagyni,kiváltképpen, ha egy olyan mestergyilkosra vonatkozik, akiről közismert,hogy a megtévesztés művésze, hiszen vallomása meglepőmódon egybevágegy ismeretlen, nyilvánosságra nem hozott kijelentéssel. Ezt már komolyankellene venni. Sok más személyhez hasonlóan, akinek akár csak közvetveis valamiféle köze volt a tragikus dallasi eseményekhez, Zsákos Billytnéhány nap múlva holtan találták – a halál oka kábítószer-túladagolás volt.Billyt általában részeges vénembernek ismerték, aki naphosszat olcsóvinkót vedelt, de sohasem merült fel, hogy kábítószeres lenne. Nem isengedhette volna meg magának.

Vajon Carlos volt-e az a férfi a füves dombon? Micsoda rendkívülinyitány egy rendkívüli pályafutáshoz! Ha Dallas valóban az ő"akciója"volt, vajon hány millió dollárt zsebelt be érte? Bizonyára éppen elegetahhoz, hogy kiépíthessen egy besúgókból és katonákból álló hálózatot,amely ma már önálló üzletbirodalom.

A mítosznak túl sok kézzelfogható tény szolgál alapjául; Carlos nagyonis könnyen eleven és túl sok vérrel élőszörnyeteg lehet.

Marie letette a képes lapot. – Mi a játék?– Befejezted? – Jason elfordult az ablaktól.– Igen.– Ha jól gondolom, a cikkben számos állítás szerepel. Elmélet,

feltételezés, egyenletek.– Egyenletek?– Ha valami az egyik helyen történt, s a hatása egy másik helyen

jelentkezett, akkor a kettőközött biztosan van valamilyen viszony.– Úgy érted, összefüggés – helyesbített Marie.– Hát legyen összefüggés. Ugye, mindez benne van a cikkben?– Bizonyos fokig, mondhatnánk. De a cikk nemigen tekinthetőjogi

tényvázlatnak, rengeteg benne a spekuláció, a szóbeszéd és a másodkézbőlszármazó információ.

– De azért vannak tények is.– Adatok.– Helyes. Adatok. Pompás.– Mi a játék? – ismételte meg a kérdést Marie.– Egyszerűa neve: csapda.– Kit kell csapdába ejteni?– Engem – Bourne ültében előrehajolt. – Azt akarom, hogy kérdéseket

tegyél fel nekem. Bármiről, ami a cikkben szerepel. Mondatokról, egyváros nevéről, bizonytalan hírekről, adat... töredékekről. Bármiről. Shalljuk, mit válaszolok, vaktában hogyan reagálok.

– Drágám, ez nem bizonyíték arra, hogy...– Tedd meg! – emelte föl a hangját Jason.– Rendben van. – Marie fölemelte a Potomac Quarterlyt. – Bejrút –

mondta.– Nagykövetség – felelte Jason. – Attasénak álcázott CIA-rezidens. A

nyílt utcán lelőtték. Háromszázezer dollár.Marie rápillantott.– Emlékszem, hogy... – kezdett bele egy mondatba.– Én nem – csattant föl Jason: – Folytasd.Marie farkasszemet nézett vele, azután ismét a lapot böngészte.– Baader-Meinhof.– Stuttgart. Regensburg. München. Két gyilkosság és egy emberrablás,

Baader meghatalmazása. Átutalások... – Bourne elakadt, azutánelképedten, suttogva folytatta: – ... amerikai forrásokból. Detroit...Wilmington, Delaware.

– Jason, mik azok a...– Folytasd. Nagyon kérlek.– Egy név: Sanchez.– Ilich Ramirez Sanchez – felelte Jason. – Ő... Carlos.– Honnan ered az Ilich?Bourne nem felelt, tekintete körbejárt a szobában.– Nem tudom.– Ez orosz, nem spanyol név. Orosz volt az anyja?

– Nem... igen. Az anyja. Igen, biztosan, az anyja lehetett... gondolom.De nem vagyok biztos.

Marie szeme visszatévedt a cikk kezdetére.– Teherán.– Nyolc gyilkosság. Megosztott megbízás, Khomeini és a PFSZ.

Díjazás: kétmillió.– Párizs – mondta gyorsan Marie.– Minden megállapodás Párizson keresztül történik.– Miféle megállapodások?– A megállapodások... A gyilkosságok.– Kinek a gyilkosságai? Kinek a megállapodásai?– Sanchez... Carlos.– Carlos? De hát akkor ezek Carlos megállapodásai, az őgyilkosságai.

Neked semmi közöd hozzájuk.– Carlos megállapodásai – mondta Bourne szinte kábultan. – Nekem...

semmi közöm hozzájuk – ismételte alig hallhatóan.– Végre kimondtad, Jason. Neked nincsen közöd ehhez az egészhez!– Nem! Nem igaz! – kiáltott föl Bourne. Hirtelen fölugrott a székéből,

megkapaszkodott a támlájában, úgy nézett le Marie-re. – A mimegállapodásaink – tette hozzá csöndesen.

– Nem tudod, miket beszélsz!– Reagálok! Vaktában! Ezért kellett Párizsba jönnöm! – Sarkon fordult,

az ablakhoz lépett és megmarkolta az ablakkeretet. – Hát erről van szó –folytatta. – Nem egy hazugságot keresünk, az igazságot keressük,emlékszel? Talán megtaláltuk. Talán ez a játék derített rá fényt.

– Ez nem érvényes kísérlet! Ez csak véletlen emlékek fájdalmasfelpiszkálása. Ha egy olyasféle képes magazin, mint a Potomac Quarterlylehozta ezt, bizonyára átvette a világsajtó fele. Bárhol olvashattad.

– Tény, hogy megőriztem az emlékezetemben.– Nem egészen. Nem tudtad, honnan ered az Ilich név, hogy Carlos apja

kommunista ügyvéd Venezuelában. Azt hiszem, ezek lényeges tényezők.Egyetlen szóval sem említetted a kubaiakat. Pedig ha megteszed, azelvezetett volna a legmeghökkentőbb spekulációra, amivel a cikkbentalálkoztam. De te egyetlen szót sem szóltál róla.

– Miről beszélsz?– Dallasról – felelte Marie. – Hatvanhárom novemberéről.– Kennedy – felelte Bourne.– Csak ennyi? Kennedy?– Akkor történt. – Jason dermedten állt.

– Akkor, de én nem ezt keresem.– Tudom – mondta Bourne, ismét fakó hangon, mintha légüres térben

beszélne. – Egy füves domb... Zsákos Billy.– Olvastad!– Nem.– Akkor már régebben hallottad, régebben olvastad.– Lehetséges, de most nem ez a lényeg, igaz?– Hagyd abba, Jason!– Már megint ugyanazok a szavak. Bárcsak abba tudnám hagyni.– Mit próbálsz elmondani nekem? Te vagy Carlos?– Úristen, dehogyis. Carlos meg akar ölni engem, azonkívül nem

beszélek oroszul, azt tudom.– Akkor mit?– Amit már az elején mondtam. A játék. A játék teljes neve: ejtsd

csapdába a katonát.– A katonát?– Igen. A katonát, aki elárulta Carlost. Ez az egyetlen magyarázat, ez

lehet az egyetlen oka, hogy tudom, amit tudok. S ez mindenre vonatkozik.– Miért mondod azt, hogy elárulta?– Mert tényleg meg akar ölni engem. Meg kell tennie, azt hiszi,

mindenkinél többet tudok róla.Marie eddig összekuporodva ült az ágyon, most letette a lábát a földre,

és megmarkolta az ágy szélét.– Ez az árulás következménye. De mi az ok? Ha ez igaz, akkor azért

tetted, mert... mert... – Nem folytatta.– Mindent egybevetve, kissé elkéstem azzal, hogy erkölcsi igazolást

keressek – mondta Bourne, amikor észrevette a fájdalmas felismeréstszerelme arcán. – Számos okot említhetnék, közhelyeket. Mit szólnálpéldául ahhoz, hogy a tolvajok... a gyilkosok összekaptak?

– Értelmetlen! – kiáltott fel Marie. – Egy fikarcnyi bizonyíték sincs rá.– Csőstül van bizonyíték, s ezt te is jól tudod. Eladhattam magam

valakinek, aki többet kínált, vagy ellophattam nagy összegeket a befolytpénzekből. Mindkét eshetőség magyarázatul szolgálna a zürichi számlára.– Egy pillanatra elhallgatott, a falat bámulta az ágy fölött, csak érzett, nemlátott. – Mindegyik magyarázatul szolgálna Howard Lelandre, Marseille-re, Bejrútra, Stuttgartra... Münchenre. Mindenre. Minden olyan tényre, amikiesett az emlékezetemből, s most kikívánkozik belőlem. És főleg arra,hogy miért kerültem a nevét, miért nem említettem sohasem. Mert rettegek.Félek tőle.

Rövid ideig egyikük sem szólt, sokkal többről volt szó, mint félelemről.Marie bólintott.

– Biztos vagyok benne, hogy te ezt hiszed mondta –, és bizonyosértelemben szeretném, hogyha igaz lenne. De nem hiszem, hogy igaz.Azért akarod ezt hinni, mert igazolja, amit most elmondtál. Választ adneked... arra, hogy ki vagy. Lehet, hogy más szeretnél lenni, de isten tudja,ez is jobb, mint vakon kóborolni abban a szörnyűséges labirintusban,amellyel mindennap szembe találod magad. Azt hiszem, ennél minden jobblenne. – Elhallgatott, azután hozzátette: Én pedig azért szeretném, ha igazlenne, mert akkor nem lennénk itt.

– Micsoda?– Ez a következetlenség, drágám. Ez az a szám vagy jel, amelyik nem

illik bele az egyenletedbe. Ha az lennél, akinek mondod magad, és félnélCarlostól – és istenemre mondom, minden okod meglenne rá –, Párizslenne az utolsó hely a világon, ahová úgy éreznéd, hogy el kell menned.Valahol másutt lennénk, ahogy te magad mondtad. Elmenekültél volna,fogtad volna a pénzt Zürichben és eltűntél volna. De nem ezt teszed,ellenkezőleg, nyílegyenesen visszasétálsz Carlos barlangjába. Aki fél vagybűnös, az nem teszi ezt.

– Nincs ebben semmi különös. Azért jöttem Párizsba, hogy megtudjam,miről van szó, ilyen egyszerűaz egész.

– Hát akkor meneküljünk el. Reggel meglesz a pénz, semmi semtartóztathat fel téged. Minket. Ez is egyszerű. – Marie élesen figyelteBourne-t.

Jason ránézett, azután elfordult. A komódhoz lépett és italt töltöttmagának.

– Nem szabad megfeledkeznünk a Treadstone-ról sem – jegyezte megvédekezően.

– Miért kellene többet törődnünk vele, mint Carlosszal? Ez az igaziegyenlet. Carlos és a Treadstone. A Treadstone megölt egy férfit, akitvalaha nagyon szerettem. Eggyel több ok, hogy meneküljünk, hogymentsük a bőrünket.

– Azt hittem, le akarod leplezni a gyilkosait? mondta Bourne. – Bosszútakarsz állni rajtuk.

– Így van, nagyon is. De hadd nyomozzák ki őket mások. A fontosságisorrendben számomra nem a bosszú áll az elsőhelyen. Hanem mi. Te megén. Vagy talán csak én látom így?

– Nagyon is jól tudod, mi a helyzet. – Jason erősebben megmarkolta apoharát és Marie-re nézett. – Szeretlek – súgta.

– Akkor meneküljünk el! – mondta Marie, szinte gépiesen hangosabbankezdett beszélni, és egy lépést tett Jason felé. – Feledkezzünk megmindenről, igazán felejtsünk el mindent, és szedjük a lábunkat, ahogy csaktudjuk, fussunk olyan messzire, amilyen messzire csak tudunk! Tegyükmeg!

– Én... én... – dadogta Jason. Úgy érezte, mintha áthatolhatatlan ködlepné el lassan, ez zavarta és dühít-ette. – Vannak bizonyos... dolgok.

– Miféle dolgok? Szeretjük egymást, megtaláltuk egymást! Bárhovámehetünk, bárkik lehetünk. Semmi sem gátolhat meg minket benne, igaz?

– Csak te meg én – felelte halkan Jason. Szinte már fuldokolt a ködtől. –Tudom. Tudom. De gondolkodnom kell. Annyi mindent kell mégmegtudnom, annyi mindennek kell még kijönnie belőlem.

– Miért olyan fontos ez?– Hát... csak.– Nem tudod?– De igen... Nem, nem vagyok biztos benne. Most ne kérdezz.– Ha most nem, hát mikor? Mikor kérdezhetlek? Mikor múlik már el

ez? Egyáltalán, valaha is elmúlik-e?!– Hagyd abba! – ordított fel hirtelen Jason és poharát a fatálcára csapta.

– Nem menekülhetek! Nem fogok elmenekülni! Itt kell maradnom! Megkell tudnom az igazat!

Marie odarohant hozzá, két kezét először a vállára tette, azutántenyerébe fogta az arcát, és törölgetni kezdte Jason verejtékezőhomlokát.

– Most végre kimondtad. Hallottad, mit mondtál, drágám? Nemmenekülhetsz el, mert minél közelebb jutsz a megfejtéshez, annál őrjítőbbéválik a számodra. S ha mégis elmenekülnél, csak még rosszabb lenne. Nemlenne életed, lidércnyomásos álomban élnél. Tudom, hogy így van.

Jason tapogatózva megsimogatta Marie arcát és a szemébe nézett.– Igazán tudod?– Hát persze. De neked kellett kimondanod, nem nekem. – Magához

vonta, fejét a mellére hajtotta. – Kényszerítenem kellett téged. Az a fura,hogy én valóban elmenekülhetnék. Még ma éjjel repülőgépre ülhetnékveled, elmehetnék bárhová, ahová csak akarsz, eltűnhetnénk, nem néznénkvissza a múltba, és boldogabb lennék, mint életem során bármikor. De tenem tudnád megtenni. Az, ami itt van vagy nincs itt Párizsban, addigfurdalna, amíg nem bírnád tovább. Ez a sors őrült iróniája, drágám. Énmeglennék vele, de te nem tudnál beletörődni.

– Egyszerűen eltűnnél? – kérdezte Jason. – És mi lenne a családoddal, amunkáddal? A rengeteg ismerősöddel?

– Nem vagyok sem gyerek, sem bolond – felelte gyorsan Marie. –Kitalálnék valami ürügyet, de nem hiszem, hogy túl komolyan venném adolgot. Egészségügyi és magánügyi okokra hivatkozva hosszabbszabadságot kérnék. Érzelmi stressz, ideg-összeroppanás; bármikorvisszamehetnék, a hivatalban megértenék.

– Peter?– Igen. – Marie egy ideig nem szólt semmit. Átalakult a viszonyunk.

Azt hiszem, a mostani kapcsolatunk mindkettőnk számára fontosabb volt.Peter olyan volt számomra, mint egy testvér, akinek sok hibája van, de azember azt szeretné, hogy minden hiányossága ellenére sikereket érjen el,mert a felszín alatt végtelenül rendes fiú.

– Sajnálom. Őszintén, rettenetesen sajnálom.Marie fölpillantott rá.– Benned is megvan ugyanaz a fajta tisztesség. Amikor az ember

olyasféle munkát végez, mint én, a tisztesség nagyon fontossá válik. Nem abéketűrőké a világ, Jason, hanem azoké, akik megrontják. Korrupcióvalpéldául. És az a benyomásom, hogy a korrupciót és az ölést alig egy lépésválasztja el egymástól.

– Treadstone Hetvenegy?– Igen. Mindkettőnknek igaza volt. Igenis azt kívánom, hogy

leleplezzék őket, azt akarom, hogy megfizessenek azért, amit elkövettek.Te pedig nem menekülhetsz el.

Jason gyöngéden megcsókolta Marie arcát, azután a haját, és magáhozvonta őt.

– Ki kellene dobnom téged – mondta. – Azt kellene mondanom: tűnjélel az életemből. De képtelen vagyok megtenni, pedig halál pontosantudom, hogy ezt kellene tennem.

– Ha meg is tennéd, kárbaveszett fáradság lenne. Nem mennék el,szerelmem.

Az ügyvéd több szobából álló irodája a boulevard de la Chapelle-envolt. A tárgyalóterem a mennyezetig érőkönyvszekrényekkel inkábbszínpadi díszletre emlékeztetett, semmint hivatalra; minden tömörnek,szolidnak tűnt, mindennek megvolt a maga helye. Ebben a teremben nemszerződéseket, hanem üzleteket kötöttek. Ami pedig magát az ügyvédetilleti, a méltóságteljes ősz kecskeszakáll és a sasorr fölött ülőezüst csíptetősem álcázhatta alapvetőtulajdonságát: a féktelen kapzsiságot. Még ahhozis ragaszkodott, hogy angolul tárgyaljanak, noha őmaga nagyon gyatránbeszélte a nyelvet – arra számítva, hogy később esetleg azt állíthassa,

félreértették a szavait.Többnyire Marie beszélt, Bourne átadta neki a terepet; olyanok voltak,

mint egy ügyfél és a tanácsadója. Marie tömören és velősen adta előamondanivalóját: a pénztári csekket bemutatóra szóló kötvényekreváltoztatta, amelyeket dollárban kell kifizetni, méghozzá úgy, hogy alegnagyobb címlet húszezer, a legkisebb öt dollár legyen. Utasította azügyvédet, hogy értesítse a bankot: valamennyi sorozatot hármasszámcsoportokra kell bontani, s minden ötödik bizonylatcsomagnál más-más nemzetközi kezest kell megjelölni. Az ügyvéd nyomban fölismerteMarie célját: annyira bonyolulttá tenni a kötvénykibocsátást, hogy azértékpapírok nyomon követése lehetetlen legyen. Amikor az ingerültkecskeszakállas ügyvéd telefonbeszélgetése a hasonlóképpen felzaklatottAntoine d'Amacourt-ral már a befejezéshez közeledett, Marie fölemelte akezét.

– Elnézést kérek, de Monsieur Bourne ragaszkodik hozzá, hogyMonsieur d'Amacourt az összegből kétszázezer frankot készpénzbenkülönítsen el; százezret tegyen a kötvényekhez, százezer pedig maradjonletétben Monsieur d'Amacourtnál. Javasolja, hogy a második százezret akövetkezőképpen osszák fel: hetvenötezer Monsieur d'Amacourt-nak éshuszonötezer önnek. Monsieur Bourne jól tudja, hogy nagy hálával tartozikönöknek tanácsaikért és speciális kívánságainak teljesítéséért. Talánfölösleges is említenem, hogy e felosztásról nem kell részletesjegyzőkönyvi kimutatást készíteni.

E szavak hallatán az ügyvédben nyoma sem maradt az ingerültségnek ésa sértett hiúságnak, helyébe olyan mérvűszertartásos udvariasság lépett,amilyet legföljebb a hajdani versailles-i udvarban lehetett tapasztalni.Megszületett a megállapodás Monsieur Bourne és igen tisztelt tanácsadójaszokatlan, ám teljesen érthetőkívánságainak megfelelően.

Monsieur Bourne magával hozott egy bőr aktatáskát a kötvények és apénz elszállítására. A megállapodás értelmében fegyveres futár hozza majda táskát; délután két óra harminckor hagyja el a bankot és pontban háromórakor találkozik Monsieur Bourne-nal a Pont Neufön. A tiszteletre méltóügyfél a táskából lehasított kis bőrdarabbal igazolja a személyazonosságát;csak a helyére kell majd illeszteni a bőrcsíkot. Mindehhez a futár akövetkezőket közli majd: Herr König üdvözletét küldi Zürichből.

Valamennyi részletet tisztáztak, egy kivételével, amelyet MonsieurBourne tanácsadója hozott szóba.

– Elismerjük, hogy a záradék előírásait betűszerint és maradéktalanulbe kell tartani, és elvárjuk, hogy Monsieur d'Amacourt így is járjon el –

jelentette ki Marie St. Jacques. – Egyben azonban azt is megemlítjük, hogya pontos időzítés adott esetben előnyösnek bizonyulhat Monsieur Bourneszámára, sőt el is várjuk ezen előny megadását! Ha ezt nem biztosítanákneki, úgy én, mint a Bankügyletek Nemzetközi Bizottságánakmeghatalmazott, jóllehet pillanatnyilag névtelenül szereplő tagja,kénytelen lennék jelentést tenni a bank- és a jogi eljárások bizonyosmegszegéséről; aminek személyesen tanúja voltam. Ám bizonyos vagyokbenne, hogy erre nem kerül sor; valamennyiünket igen bőkezűenhonoráltak, ugyebár?

– Így igaz, asszonyom! A bankéletben és a jogi gyakorlatban... akárcsakaz életben, valóban... minden a pontos időzítésen múlik. Nincs mitőltartania.

– Tudom – felelte Marie.

Bourne alaposan átvizsgálta a hangtompító hornyait, smegbizonyosodott róla, hogy eltávolított minden porszemet ésgézmaradványt, ami felgyülemlett benne, amióta nem használta a fegyvert.Még egy utolsót csavart rajta, lenyomta a tárkioldót és ellenőrizte a tárat:hat lövedék maradt benne. Ezzel végzett is. Övébe dugta a pisztolyt ésbegombolta a zakóját.

Marie nem látta, mit művelt a pisztollyal. Az ágyon ült, háttal Jasonnak,telefonon beszélt Dennis Corbelier-vel, a kanadai nagykövetségattaséjával. A notesze mellett álló hamutartóból cigarettafüst szállt fel;Marie jegyzeteket készített Corbelier információjáról. Amikor az attasébefejezte mondanivalóját, Marie megköszönte a fáradozását és letette akagylót. Két-három másodpercig mozdulatlanul ült, még a ceruzát semtette le.

– Nem tud Peterről – mondta Jasonhoz fordulva. – Furcsa.– Nagyon furcsa – bólintott Bourne. – Azt hittem, az elsők között lesz,

aki megtudja. Azt mondtad, átvizsgálták Peter telefon-előjegyzési naptárát,márpedig Peter bejelentett egy beszélgetést Párizzsal, Corbelier-vel. Nemgondoltam volna, hogy az előjegyzéseket nem nézik végig.

– Ez még eszembe sem jutott. Én az újságokra, a hírügynökségekregondoltam. Petert... tizennyolc órával ezelőtt találták meg. Lehet, hogyamit eddig elmondtam róla, abból ez nem derült ki, de Peter nagyon fontosszemélyiség volt a kanadai kormányzatban. A halála már önmagában is hírértékűlenne, s az, ahogy meggyilkolták, elvileg szenzációnak kellene hogyszámítson... És még egy jelentést sem közöltek róla.

– Hívd fel ma este Ottawát. Tudd meg, mi az oka.

– Felhívom őket.– Corbelier mit mondott?– Persze, persze. – Marie átfutotta a feljegyzéseit. – A rue madeleine-i

autó rendszámának nincs jelentősége: a kocsit a De Gaulle repülőtérenbérelte egy bizonyos Jean-Pierre Larousse.

– Ebből a névből valószínűleg több ezer van Franciaországban – vetetteközbe Jason.

– Úgy van. Több szerencsével járt a d'Amacourt-tól kapotttelefonszámmal, de nem érti, mi köze lehetne bármihez, és őszintén szólva,én sem látom az összefüggést.

– Annyira furcsa?– Azt hiszem, az. Egy, a Saint-Honorén lévődivatház titkos száma. Les

Classiques a neve.– Divatházé? Úgy érted, egy műteremé?– Egészen biztosan van műterme is, lényegében azonban egy elegáns

ruhaüzlet. Olyan, mint a Dior vagy a Givenchy. A szakmában, állítjaCorbelier, René Házként tartják nyilván. Ez pedig Bergeront jelenti.

– Kicsodát?– René Bergeront, egy divattervezőt. Már évek óta az élvonalban van,

mindig a nagy siker küszöbén. Azért tudok róla, mert odahaza a varrónőmis az őterveit másolja.

– Elkérted a címet?Marie bólintott.– De miért nem tudott Corbelier Peterről? Miért nem tud róla mindenki?– Talán megtudod, ha fölhívod őket. Biztosan pofonegyszerű a

magyarázat, például az időzónák. Nyilván túl késői volt a hír a párizsireggeli kiadások számára, majd veszek egy délutáni újságot. – Bourne aszekrényhez ment, kivette a felöltőjét, s miközben belebújt, érezte az övétlehúzó rejtett súlyt. – Visszamegyek a bankhoz. Követem a futárt a PontNeufre. – Észrevette, hogy Marie nem figyel rá. – Meg akartam kérdeznitőled, egyenruhások ezek a pasasok?

– Kik?– Hát a bank futárai.– Ez csak az újságok késedelmét magyarázza, a hírügynökségekét nem.– Tessék?– Az időeltérés. Az még csak lehetséges, hogy az újságoknak késővolt,

de a hírügynökségeknek tudniuk kellett volna róla. A nagykövetségekenpedig telexek vannak. Nem tettek közzé jelentést, Jason.

– Ma este telefonálj! – felelte Bourne. – Megyek.

– A futárokról kérdeztél? Hogy egyenruhások-e?– Csak kíváncsi voltam.– Többnyire egyenruhások. Azonkívül páncélozott kocsikon járnak, de

erre külön kitértem. Ha kocsit használnának, egy sarokkal a híd előtt le kellparkolniuk és a futárnak gyalog kell folytatnia az útját.

– Hallottam, amikor mondtad, de nem voltam biztos benne, miregondolsz. Miért kötötted ki?

– Az, hogy a kötvényeket futárnak kell szállítania, már egymagában iselég rossz dolog, de elkerülhetetlen, mert a bankbiztosítás ezt így írja elő.A furgon azonban már túl feltűnő, könnyen lehet követni. Nem gondoltadmeg magad, nem engeded, hogy veled menjek?

– Nem.– Hidd el nekem, minden rendben lesz; az a két tolvaj nem engedné

meg, hogy bárki keresztbe tegyen nekik.– Ezért nincs értelme, hogy ott legyél.– Megőrjítesz.– Sietek.– Tudom. És nélkülem gyorsabban mozogsz. – Marie fölállt és odalépett

hozzá. – Megértelek. Hozzásimult, szájon csókolta, de közben megérezteBourne övében a fegyvert. Erősen a szemébe nézett. – Aggódsz, igaz?

– Csak óvatos vagyok. – Elmosolyodott, ujjával megérintette Marieállát. – Rengeteg pénzről van szó. Lehet, hogy nagyon sokáig kell belőlemegélnünk.

– Jó hallani.– Mit? A pénzt!– Nem. Azt, hogy élnünk. – Marie a homlokát ráncolta. – Széfdoboz

egy bankban.– Állandóan rejtélyekben beszélsz.– Nem hagyhatsz több mint egymillió dollár értékű átruházható

értékpapírt egy párizsi szállodaszobában. Szerezned kell egy széffiókot.– Az ráér holnap is. – Elengedte Marie-t és kifelé indult. – Légy szíves,

keresd meg a telefonkönyvben a Les Classiques-ot és hívd fel a nyilvánosszámukat. Tudd meg, meddig tartanak nyitva. – S ezzel már kint is volt azajtón.

Bourne egy várakozó taxi hátsó üléséből a szélvédőn át figyelte a bankbejáratát. A sofőr újságot olvasott, közben egy fölismerhetetlen dallamotdudorászott és igen elégedettnek mutatkozott az előlegként kapottötvenfrankossal. A taxi motorja azonban járt – az utas ragaszkodott hozzá.

A páncélozott kis teherkocsi jól látszott a taxi ablakából, antennája úgymeredt ki a kocsitetőközepén, akár egy elvékonyodó árboc. KözvetlenülJason taxija előtt, a kizárólag a bank járművei számára fenntartott helyenparkolt. Hátsó ajtajának golyóálló üvegablaka fölött két piros lámpagyulladt ki. Bekapcsolták a riasztóberendezést.

Bourne előrehajolt, feszülten figyelte a kocsi oldalajtaján kimászóegyenruhás férfit, aki a járdán hullámzó tömegen átfurakodva a bankbejárata felé igyekezett. Megkönnyebbült: nem volt egyike sem annak ahárom jól öltözött férfinak, akik tegnap megjelentek a Valois-ban.

Negyedóra elteltével a futár ismét megjelent a kapuban, bal kezében egybőr aktatáskát vitt, jobbjával egy kigombolt pisztolytáskát takart el.

Az aktatáska oldalán világosan látszott a durva szakítás nyoma. Jasonmegtapogatta ingzsebében a bőrcsíkot, ha más nem, hát ez a primitívkombináció az, ami lehetővé teszi a Párizs utáni, a Carlos utáni életet –gondolta. Ha az az élet létezik egyáltalán. Ha őelfogadhatja, kirekesztvebelőle azt a szörnyűséges labirintust, amelyből nem talál kiutat.

A páncélozott kocsi elindult a rue Madeleine forgatagában. Bournemegérintette a sofőr vállát.

– Kövesse azt a kis teherkocsit, de legalább két autót engedjen közénk –mondta neki franciául.

A sofőr ijedten hátrafordult.– Azt hiszem, rossz taxiba szállt, uram. Visszaadom a pénzét.– Én is annak a cégnek vagyok az alkalmazottja, akié a páncélozott

kocsi, maga félkegyelmű. Különleges megbízatás.– Elnézést, uram. Nem fogjuk szem elől téveszteni. – A sofőr belehajtott

az öldöklőforgalomba.A kis teherkocsi a legrövidebb utat választotta a Szajnához,

mellékutcákon át közelített a folyóhoz. A Quai de la Rapée-n balra fordultés a Pont Neuf felé tartott. Végül – Jason becslése szerint három-négysarokkal a híd előtt – lassított és a járdaszegély mellé siklott, mintha a futárel akarná kerülni, hogy túl korán érkezzen a megbeszélt helyszínre. Pedig –gondolta Bourne – inkább késésben van. Hat perc múlva három óra, ez épparra elég, hogy leparkoljon és a megállapodás szerint végiggyalogoljon egyháztömbnyit az utcán a hídig. De akkor miért lassított a teherkocsi?Lassított? Nem, megállt, nem mozdul! Miért?

Vajon a forgalom miatt?... Szentséges úristen, hát persze – a forgalom!– Álljon meg itt – utasította Bourne a sofőrt. Álljon oda a járda mellé.

Gyorsan!– Mi a baj, uram?

– Maga nagyon szerencsés fickó – mondta Jason. – A cégem hajlandótovábbi száz frankot fizetni magának, ha odamegy annak a teherkocsinakaz elülsőablakához és mond néhány szót a vezetőnek.

– Mit mondjak, uram?– Az igazság az, hogy próbára tesszük. Új ember. Akarja a százast?– Csak odamegyek az ablakhoz és mondok pár szót?– Ez minden. Legföljebb öt másodpercbe telik, azután visszamehet a

taxijához és elhajthat.– Nem lesz belőle semmi zűr? Nem akarok zűrbe keveredni.– A cégem Franciaország egyik legismertebb vállalata. Mindenütt látja

a teherkocsijainkat.– Magam sem tudom...– Jó, akkor felejtse el! – Bourne megfogta a kilincset.– Mit kell mondanom?Jason odanyújtotta neki a százfrankost.– Csak ennyit: Herr König. Üdvözlet Zürichből. Meg tudja jegyezni?– König. Üdvözlet Zürichből. Ez tényleg nem nehéz. És maga?

Mögöttem jön?– Úgy van.Gyorsan elindultak a kis teherkocsi felé, a személy- és a teherkocsik

szüntelen áradatában nyílott keskeny résben jobb oldalra húzódtak, akocsik hol lefékeztek, hol nekilendültek a bal oldalukon. A teherkocsiCarlos csapdája – gondolta Bourne. A gyilkosnak megvesztegetés útjánsikerült bejutnia a fegyveres futárok közé. Egyetlen név és egy megadottrádióhullámhosszon közölt helyszín tetemes pénzösszeghez juttathat egyrosszul fizetett futárt. Bourne. Pont Neuf. Ilyen egyszerűaz egész. Akocsiban ülőfutár kevesebbet törődött azzal, hogy pontosan megérkezzena helyszínre, mint azzal, hogy Carlos katonái időben odaérjenek a PontNeufre. A párizsi forgalom messze földön hírhedt volt, bárki elkéshetettegy megbeszélésről, még a legjobb akarattal is. Jason megállította ataxisofőrt és újabb négy kétszázfrankos bankjegyet nyújtott oda neki. Asofőr tekintete a pénzre tapadt.

– Mi ez, uram?– A cégem rendkívül nagyvonalú lesz. Ezt az embert meg kell

büntetnünk a szabályok súlyos megszegéséért.– Micsoda?– Miután azt mondta neki: Herr König, üdvözlet Zürichből, csak ennyit

tegyen hozzá: Megváltozott a terv. A taxiban ül egy utas, aki beszélni akarmagával. Megértette?

A sofőr tekintete visszatért a bankjegyekre.– Miért lenne ez olyan nehéz? – Elvette a pénzt.A teherkocsi mellé oldalaztak, Jason háttal nekilapult az acélfalnak,

jobb kezét a felöltője alatt az övén tartotta, megmarkolta a pisztoly agyát.A sofőr odalépett az ablakhoz, fölnyúlt és kopogtatott az üvegen.

– Maga, odabenn! Herr König! Üdvözlet Zürichből! – kiáltotta.Leeresztették a kocsi ablakát, de csak pár centit.– Mi akar ez lenni? – kiáltott vissza egy érdes hang. – Magának a Pont

Neufön kellene lennie, uram!A taxisofőr nem esett a feje lágyára, s különben is, szeretett volna a

lehetőleggyorsabban kereket oldani.– Nem nekem, te marha! – Igyekezett túlharsogni a körülötte veszélyes

közelségben örvénylő forgalom zaját. – Csak azt mondom, amitmeghagytak nekem! Megváltoztatták a tervet. Ott hátul van egy pasas, akiazt mondja, beszélnie kell veled!

– Mondja neki, hogy siessen – szólt oda a taxisofőrnek Jason, majd úgy,hogy az ablakból ne lehessen látni, még egy utolsó ötvenfrankost mutatottneki.

A sofőr a pénzre nézett, azután ismét fölpillantott a futárra.– De csipkedd magad! Ha nem mégy oda hozzá azonnal, repülsz az

állásodból!– Most aztán tünés, gyorsan! – súgta oda neki Bourne. A taxisofőr

sarkon fordult, elrohant Jason mellett, futtában kikapta a kezéből azötvenest és meg sem állt a kocsijáig.

Bourne nem mozdult – a zsúfolt utcában dudáló és dübörgőkocsikokozta iszonyú zajon át is meghallott valamit, ami hirtelen riadalommaltöltötte el. A vezetőfülkében nem egy ember kiabált egy rádióba, hanemketten ordítoztak egymással. A futár nem volt egyedül – még egy másikférfi is volt a kocsiban.

– Ez volt a megbeszélt jelmondat. Hallhatta.– De neki kellett volna idejönnie magához, nem? Meg kellett volna

mutatnia magát.– Majd megteszi. És fölmutatja a bőrcsíkot, aminek pontosan bele kell

illenie a táskába! Azt várja, hogy majd egy forgalmas utca közepén fogjaezt csinálni?

– Nem tetszik a dolog!– Maga azért fizetett nekem, hogy segítsek magának és a társainak

megtalálni valakit. Nem azért, hogy elveszítsem az állásomat. Megyek!– De akkor is a Pont Neufön kell találkoznia vele!

– Nyald ki a seggem!Súlyos léptek dobbantak a fém padozaton.– Én is jövök!Kinyílt az acéllemezes ajtó, Jason mögéje ugrott, kezét még mindig a

felöltője alatt tartotta. Egy éppen előtte elhaladó autóban egy gyereknekiszorította az orrát az ablaknak, bandzsított, a fiatal arcvonások csúfgrimasszá torzultak – a kisgyerek arca rémületet és gúnyt fejezett ki. Azutcát betöltötte a haragos dudálás, szinte ellenpontozva szóltak a tülkök, aforgalom leállt.

A futár lelépett a fémlépcsőről, bal kezében szorongatta az aktatáskát.Bourne készen állt: abban a pillanatban, amikor a futár lába földet ért, afémajtót rávágta a második férfira, a súlyos fémlap egy előrelendülőtérdkalácsra és egy kinyújtott kézre vágódott. A férfi fölordított és hanyattzuhant a kocsiban. Jason ráordított a futárra, szabad kezében a kitépettbőrcsíkot lobogtatta.

– Bourne vagyok! Itt van a bőrcsíkod. A pisztolyodat meg előne húzd,mert az nem az állásodba, hanem az életedbe fog kerülni, te rohadék!

– Nem akartam semmi rosszat, uram! Csak meg akarták találni magát!A táska nem érdekli őket, higgye el!

Az ajtó kivágódott, de Jason vállal ismét belökte, azután megmarkoltaövében a pisztolyt és fölrántotta az ajtót, hogy megnézze, kicsoda is Carloskatonája.

Ehelyett azonban egy pisztoly csövét pillantotta meg, fekete nyílásaegyenesen a szemébe meredt. Visszapattant, tudta, a lövésszázadmásodpercnyi késését a páncélozott teherkocsi belsejéből felharsanóéles csengetés okozta. Megszólalt a riasztócsengő, fülsiketítően vijjogott asziréna, túlharsogta a zűrzavaros utcai zajt. Ehhez képest fojtottan hangzotta pisztoly dörrenése, s az aszfaltot feltépőgolyók hangját szinte hallanisem lehetett.

Jason ismét bevágta az ajtót. Hallotta, hogy fém csapódik fémnek, apáncélajtó a bandita fegyveréhez vágódott. Előhúzta övéből a pisztolyát,térdre ereszkedett az utca kövezetén és fölrántotta az ajtót.

S ekkor megpillantotta a zürichi arcot, a Johann nevűgyilkost, azt azembert, akit Párizsba hoztak, hogy fölismerje őt. Bourne kétszer tüzelt, aférfi hanyatt vágódott, homlokát elborította a vér.

A futár! Az aktatáska!Jason meglátta a futárt, fedezékbe igyekezett a kocsi mögé, kezében

pisztolyt szorongatott és segítségért kiáltozott. Bourne talpra ugrott, akinyújtott kézben tartott pisztolyra vetette magát, elkapta a csövét és

kicsavarta a futár kezéből. Megragadta az aktatáskát.– Nem akarsz semmi rosszat, mi? Ide vele, te rohadék!A futár pisztolyát a kocsi alá hajította, fölugrott és belevetette magát a

hisztérikusan sikoltozó járókelők tömegébe.Inaszakadtából, vaktában futott, az előtte mozgó testek egy labirintus

mozgó falaivá váltak. Volt azonban egy lényeges különbség e vesszőfutásés az iszony között, amelyet napról napra élt át.

Nem volt sötét.Ragyogóan sütött a délutáni nap, vakított, kápráztató volt, akárcsak

Bourne villámgyors rohanása a labirintuson át.

14.

– Minden megvan – mondta Marie. Címletek szerint összerakta abizonylatokat, a kötegeket és a bankjegyeket az íróasztalra pakolta. –Ugye, megmondtam, hogy minden rendben lesz.

– Majdnem becsúszott valami.– Micsoda?– A Johann nevűférfi, tudod, az a zürichi. Meghalt. Megöltem.– Jason, mi történt?Bourne elmondta neki.– A Pont Neufre tervezték – tette hozzá. – Szerintem a másik kocsijuk

elakadt a forgalomban, és rádión megparancsolták neki, hogy húzza azidőt. Egészen biztos, hogy így történt.

– Úristen, ezek mindenhol ott vannak!– Azt viszont nem tudják, hogy én hol vagyok – mondta Bourne, és a

komód fölött lógó tükörben szemügyre vette szőke haját, majd föltetteteknőckeretes szemüvegét. – S van egy hely, ahol pillanatnyilag álmukbansem keresnének; még akkor sem, ha valami csoda folytán eszükbe jutna,hogy én esetleg tudok róla. A divatszalonban, a Saint-Honorén.

– A Les Classiques-ban? – hökkent meg Marie.– Úgy van. Fölhívtad?– Igen. De hát ez őrültség!– Miért? – Jason elfordult a tükörtől. – Gondold csak meg. Alig húsz

perce mondott csődöt a csapdájuk; most nyilván nagy a fölfordulás, vádakés viszontvádak röpködnek, mindegyik szemére veti a másiknak, hogytehetetlen, de lehet, hogy ennél jóval súlyosabb dolgok történnek.

Pillanatnyilag többet törődnek egymással, mint velem; senki sem szeretnegolyót kapni a torkába. Persze ez nem tart sokáig. Gyorsan átcsoportosítjákaz erőiket, erről majd Carlos gondoskodik. De a következőegy-két órában,amíg megpróbálják összerakni a képet, hogy voltaképpen mi is történt, azegyetlen hely, ahol biztos nem fognak keresni, az az üzenettovábbítóközpontjuk. Mert nem is sejtik, hogy tudok róla.

– Valaki fölismerhet!– Kicsoda? Zürichből emiatt hoztak ide egy embert, de az halott. Még

abban sem biztosak, hogy hogyan nézek ki.– A futár. Elkapják, őpedig látott téged.– Az még néhány óráig elbíbelődik a rendőrséggel.– D'Amacourt! Az ügyvéd?– Azt gyanítom, félúton járnak már Normandia vagy Marseille felé, de

ha-szerencsések, már a határon is túl vannak.– S mi van, ha föltartóztatják, ha elfogják őket?– Tegyük fel, hogy megtörténik. Csak nem képzeled, hogy Carlos

lebuktat egy biztos helyet, ahol üzeneteket kap? Ilyet nem csinál, a fejedetteheted rá. Vagy az övét.

– Jason, én félek.– Én is. De nem attól, hogy fölismernek. Bourne ismét a tükör elé állt. –

Hosszú értekezést tarthatnék az arcok kategorizálásáról és az ellágyítottvonásokról, de nem teszem meg.

– A sebészeti beavatkozás nyomairól beszélsz. Port Noir. Elmondtadmár.

– De nem mindent. – Bourne a komódnak dőlve fürkészte az arcát. –Milyen színűa szemem?

– Micsoda?– Nem, ne nézz rám. Most mondd meg, milyen színűa szemem? A tied

barna, zöld pöttyökkel. Hát az enyém?– Kék... kékes. Vagy olyan szürkés, de igazából... – Marie elhallgatott.

– Nem is tudom biztosan. Ez őrület, milyen figyelmetlen vagyok.– Á nem, ez teljesen természetes. A szemem tulajdonképpen

mogyorószínű, de nem mindig. Még én is észrevettem. Ha kék inget vagynyakkendőt viselek, a szemem kékebbé válik, ha barna felöltőt vagy zakót,akkor szürke lesz. Ha meztelen vagyok, furcsa módon meghatározhatatlan.

– Ez nem is olyan furcsa. Biztos vagyok benne, hogy sok millióembernek ugyanilyen a szeme.

– Biztos így van. De közülük hányan viselnek kontaktlencsét, nohateljesen normális a látásuk?

– Kontakt...– Ezt mondtam – vágott a szavába Jason. – Bizonyos fajta

kontaktlencsét csak azért hordanak, hogy megváltoztassák a szem színét.Ez a módszer a mogyorószínűszem esetében a leghatékonyabb.

Amikor Washburn először vizsgált meg, látszottak a nyomai, hogyhuzamosabb ideig kontaktlencsét hordtam. Ez is jelent valamit, nem?

– Úgy forgathatod, ahogy akarod – mondta Marie. – Ha egyáltalán igaz.– Miért ne lenne igaz?– Mert az az orvos többet volt részeg, mint józan. Ezt is elmondtad.

Feltételezést feltételezésre halmozott, ki tudja, hogy melyikben mennyivolt az alkohol. Sohasem mondott semmi határozottat... Nem is tudottvolna.

– Egyvalamiben határozott volt. Azt mondta, kaméleon vagyok, akitúgy alakítottak, hogy alkalmazkodni tudjon egy rugalmas kerethez. Megakarom tudni, kiéhez. És talán most megtudhatom. Neked köszönhetem,hogy van egy címem. Valaki ott esetleg tudja az igazságot. Csak egyetlenemberre van szükségem, semmi másra. Egy emberre, akinek a szemébenézhetek. Akit talán erőszakkal kell megtörnöm...

– Nem tudlak visszatartani, de az isten szerelmére, légy óvatos. Hafölismernek, megölnek.

– Ott semmi esetre sem, ártana a forgalomnak. Párizsban vagyunk.– Nem hiszem, hogy ez vicc lenne, Jason.– Én sem. Nagyon is komolyan számítok erre.– Mit fogsz tenni? Úgy értem, hogyan akarod csinálni?– Majd ha odaérek, többet tudok. Megfigyelem, szaladgál-e valaki föl és

alá, aki idegesnek tűnik, vagy aggódónak, vagy úgy vár egy telefonhívásra,mintha az élete függne tőle.

– És azután?– Ugyanazt teszem, amit d'Amacourt-ral csináltam. Kint megvárom, és

bárki legyen az, a nyomába szegődök. Szorosan a sarkában leszek, nemtéveszthetem el. Óvatos leszek.

– Fölhívsz?– Megpróbálom.– Én beleőrülök a várakozásba. Abba, hogy nem tudom, mi van.– Ne várj. Nem tudnád addig letétbe helyezni valahol a kötvényeket?– A bankok már zárva vannak.– Próbáld meg valamelyik szállodában; a szállodáknak van

páncéltermük.– Ahhoz ott kell lakni.

– Hát vegyél ki szobát. A Meurice-ben vagy a George Cinq-ben. Hagydott a táskát, de feltétlenül gyere vissza ide.

Marie bólintott.– Legalább elfoglalom magam valamivel.– Azután hívd föl Ottawát. Tudd meg, mi történt.– Persze.Bourne az éjjeliszekrényhez lépett, és fölmarkolt egy csomó ötezer

frankos bankjegyet.– A megvesztegetés egyszerűbb lenne – mondta. – Nem hiszem, hogy

megteszem, de egyszerűbb lenne.– Lehetséges – helyeselt Marie, de gyorsan hozzátette: – Hallottad, mit

mondtál? Egy pillanattal ezelőtt, két szállodanevet hadartál el.– Hallottam. – Bourne szembefordult Marie-val. – Jártam már itt

régebben. Sokszor. Itt éltem, ebben a városban. De nem azokban aszállodákban. Inkább eldugott kis utcákban. Nehezen megközelíthetőhelyeken.

Kis ideig egyikük sem szólt, áramütésként járta át őket a félelem.– Szeretlek, Jason.– Én is szeretlek, Marie – felelte Bourne.– Gyere vissza hozzám. Bármi történik, gyere vissza hozzám.

A világítás tompított és hatásvadász volt, a sötétbarna mennyezetrőlapró reflektorok szórták lefelé a fényt, hízelgő, sárga színözönben fürdetvea próbabábukat és a drága ruhákba öltözött vásárlókat. Az ékszerpultokatfekete bársony borította, tűzpiros és ragyogó zöld selymek hullámoztakízlésesen az éjfekete csillogás fölött, a keretekbe süllyesztett lámpáksugarában arany és ezüst tobzódott. A részlegek közötti átjárók enyhefélkörei tágas tér benyomását keltették, noha erről szó sem volt, mert a LesClassiques Párizs egyik legdrágább negyedében nem volt ugyan kicsi, denem tartozott a nagy divatházak közé. A terem hátsó felében színezettüvegajtós próbafülkék nyíltak egy benyúló erkély alatt, ahol az igazgatóságirodáit helyezték el. Jobboldalt szőnyeggel borított lépcsőkanyarodottfölfelé, mellette megemelt kapcsolótábla, amely mögött régimódi öltönytviselő, középkorú férfi ült, aki némiképp kirítt a környezetből; őkezelte avezérlőasztalt; mikrofonba beszélt, ami féloldalas fejhallgatójának ameghosszabbítása volt.

A személyzet főként nőkből állott, magas, karcsú, keskeny arcú, soványnőkből – hajdani manökenek eleven, visszajáró szellemei, akiket ízlésük éseszük kiemelt társaik közül, miután hivatásukból már kiöregedtek. Az itt-

ott feltűnő néhány férfi szintén karcsú volt, nádszálra emlékeztetőalakjukat még ki is emelte testhez álló öltönyük, minden mozdulatukgyors, járásuk baletttáncosokéhoz hasonlóan kihívó volt.

A sötét mennyezet felől könnyed, romantikus zene áradt, Jasonvégigsétált az átjárókon, szemügyre vette a próbabábukat, meg-megtapogatott egy-egy anyagot; igyekezett önálló véleményt formálni. Alátvány meghökkentette. Hol marad a zűrzavar, az aggodalom, amirefelkészült; mindennek nyoma sem volt Carlos üzenetközvetítőközpontjában. Fölpillantott a kitárt irodaajtókra, tekintetét végighordozta afönti, kisebb részt kettéosztó egyetlen folyosón. Odafenn ugyanolyanráérősen sétálgattak a férfiak és nők, mint a földszinten; időnkéntmegálltak, udvariaskodtak, vagy szemmel láthatóan jelentéktelenértesüléseket cseréltek ki egymással. Pletyka. Sehol nem mutatkozott alázas tevékenység legcsekélyebb jele sem, semmi sem vallott arra, hogyegy létfontosságú tőrvetésük kudarcot vallott, hogy a külföldről hozottgyilkost – Carlos egyetlen emberét Párizsban, aki fölismerhette volna ahajszolt vadat – fejbe lőtték, és most holtan fekszik egy páncélozottteherkocsi hátulsó részében a Quai de la Rapée-n.

Mindez hihetetlennek tűnt, már csak azért is, mert az egész légkör éppaz ellenkezője volt annak, amit várt. Nem mintha azt képzelte volna, hogykáoszt talál majd, nem, ehhez Carlos katonái túlságosan is fegyelmezettek.De azért várt valamit. Itt azonban nem talált nyúzott arcokat vagy kapkodótekinteteket, semmiféle hirtelen mozdulatot, amely riadalomról árulkodottvolna. Minden a legszokványosabbnak tűnt; ez az előkelővilág továbbra iselegáns pályán keringett, láthatólag el sem jutottak idáig azok azesemények, amelyeknek pedig fel kellett volna borítaniuk ezt a finomrendet.

De azért itt kellett lennie valahol egy titkos számú telefonnak,valakinek, aki nemcsak beszélt Carlos nevében, hanem fel volt hatalmazvaarra is, hogy embervadászatra indítson három gyilkost. Egy nő...

Bourne ekkor látta meg, akit keresett – nyilvánvaló volt, hogy őaz.Lefelé tartott a szőnyeggel borított lépcsőn, karcsú, méltóságteljes nő,akinek arcát a kor és a smink önmaga jéghideg álarcává változtatta. Egynádszálkarcsú férfi alkalmazott megállította, számlakönyvet nyújtott feléaláírásra. A nőegy pillantást vetett rá, azután lenézett a földszintre, egyideges, középkorú férfire, aki a legközelebbi ékszerpult előtt topogott. Apillantás rövid, de annál sokatmondóbb volt. Hamis, de széles mosoly törtemeg az álarcot; a nő bólintott, lendületes mozdulattal elvette azalkalmazottól a ceruzát, és ellenjegyezte a számlát. Azután folytatta útját

lefelé a lépcsőn, nyomában az alkalmazottal, aki előrehajolt, szemmelláthatóan valami hízelgőt mondott neki. A legelsőlépcsőfokhoz érve a nőmegfordult, megigazgatta melírozott, sötét hajkoronáját és hálásmozdulattal meglegyintette a férfi csuklóját.

Szeme azonban távolról sem volt nyugodt. Bourne még életében nemlátott ennél éberebb pillantást, kivéve talán azt, amellyel Zürichbentalálkozott egy aranykeretes szemüveg mögül.

Az ösztön. Tudta, hogy ez az a nő, aki miatt idejött. Most már csak azvolt a kérdés, hogyan férkőzhetne a közelébe. Első lépéseinekvisszafogottaknak kell lenniük, nem lehetnek sem túl feltűnőek, sem túlszerények, de fel kell kelteniük a nőfigyelmét. A nőnek kell odajönniehozzá.

A következőnéhány perc eseményei meglepték Jasont, jobban mondvameglepődött önmagán. Megdöbbentette, milyen könnyedén bújt egy tőlemerőben idegen személy bőrébe, valakiébe, aki egészen másmilyen volt,mint amilyennek önmagát ismerte. Alig néhány perce még csakszemlélgette a környezetet, de most már alapos vizsgálatot tartott, leemeltegy-egy ruhadarabot az állványfogasokról, és az anyagot a fény felétartotta. Alaposan szemügyre vette a tűzéseket, fürkészve vizsgálta agombokat és a gomblyukakat, ujjaival végigsimított a gallérokon,fölborzolta, visszasimította az anyagot. Egyszeriben a finom ruhákszakértőbírájává, képzett vásárlójává vált, aki tudja, mit akar és egypillanat alatt eldönti, mi nem felel meg az ízlésének. Egyetlen dolgot nemnézett meg: az árcédulákat; azok feltűnően nem érdekelték.

Az, hogy nem törődött az árakkal, fölkeltette a méltóságteljes nőérdeklődését. Mind sűrűbben tekintett Bourne felé. Ekkor egy eladónőlépett Bourne-hoz, alakja valósággal lebegett a szőnyeg fölött. Bourneudvariasan mosolygott és közölte vele, hogy jobb szeret egyedül válogatni.Alig harminc másodperc múlva már három próbababa mellett állt; a LesClassiques legdrágább modelljei voltak rajtuk. Bourne fölvonta aszemöldökét, szája néma csodálatot fejezett ki, amint a műanyag bábukközül kisandított a pult mögött álló nőre, A főnöknősúgott valamit annakaz eladónőnek, aki az előbb beszélt Bourne-nal; a hajdani modell a fejétrázta és vállat vont.

Bourne csípőre tett kézzel, elgondolkozva állt, lassan fújta ki a levegőt,miközben pillantása egyik próbabáburól a másikra siklott; habozó férfibenyomását keltette, aki éppen vásárlásra akarja elszánni magát. Vagyispotenciális vevőnek látszott, olyasvalakinek, aki pillantásra sem méltatjaaz árakat és a közelében tartózkodó legilletékesebb személy segítségére

lenne szüksége. Ellenállhatatlan volt. A királynői termetűfőnöknőismétmegigazgatta a haját és kecsesen megindult feléje.

– Úgy látom, legkiválóbb modelljeink vonzzák önt, uram – szólalt mega nőangolul; feltételezését nyilván gyakorlott szemének ítéletére alapozta.

– Bízom benne, hogy valóban így van – felelte Jason. – Érdekes akollekciója, de hát az embernek ugyebár tájékozódnia kell.

Bourne franciául válaszolt, s ez láthatóan meglepte a nőt. Zavaraazonban csak egy pillanatig tartott. Következőkérdését újra angolul tettefel.

– Ön amerikai?– Csak nagy ritkán tartózkodom odaát – mondta Bourne. – Mondja,

ezeket kizárólag az önök számára készítik?– Természetesen. Exkluzív szerződésünk van a tervezőnkkel. Bizonyára

hallott már róla: René Bergeron.Jason a homlokát ráncolta.– Igen. Hallottam már a nevét. Nagy hírnévnek örvend, de ugye, még

nem sikerült neki az igazi áttörés?– Meglesz, uram. Okvetlenül meglesz, hírneve szezonról szezonra nő.

Néhány éve még St. Laurent-nak, utána Givenchynek dolgozott. És aztmondják, nemcsak szabásmintákat vázolt nekik, hanem jóval többetcsinált. Ha érti, mire gondolok.

– Nem nehéz megérteni.– S hogy azok mi mindent követnek el, hogy háttérbe szorítsák!

Szégyenletes! Csak azért, mert imádja a nőket, hízeleg nekik, s nem akarmadárijesztőket csinálni belőlük. Rövid időn belül világszerte ismernifogják a nevét, azok pedig még a modelljeinek a szegélyét sem érinthetikmeg. Úgy tekintsen ezekre a kreációkra, uram, mint a jövőmesterénekalkotásaira.

– Mindez igen meggyőzően hangzik az ön szájából. Megveszem ezt ahármat. Úgy látom, tizenkettes méretűek.

– Tizennégyesek, uram. De természetesen alakra igazítjuk őket.– Attól tartok, hogy erre nem lesz mód, de Cap-Ferrat-ban kitűnő

szabók vannak.– Ő, természetesen – helyeselt gyorsan a nő.– Azonkívül... – Bourne habozott és ismét a homlokát ráncolta. – Ha

már itt vagyok, időt takaríthatok meg; lenne szíves még néhány modelltkiválogatni nekem, nagyjából ebben a stílusban, persze más mintázatúakat,más szabásúakat, de ezekkel rokon jellegűeket, ha ez elég érthető.

– Nagyon is érthető, uram.

– Köszönöm, igen kedves öntől. Nagyon hosszú volt a repülőút aBahama-szigetekről, elfáradtam.

– Nem kíván helyet foglalni, uram?– Az igazat megvallva, sokkal inkább érdekelne egy pohár ital.– Természetesen azonnal intézkedem. S a számla kiegyenlítése, milyen

formában...?– Gondolom, készpénzben – jelentette ki Jason, tisztában lévén azzal,

hogy ha kemény valutában fizet az áruért, az bizonyára találkozik a LesClassiques főnöknőjének helyeslésével. – A csekk és a bankszámlákolyanok, mint nyomok az erdőben, igaz?

– Ön éppannyira bölcs, mint amennyire józan. – A merev mosoly ismétszéttördelte az álarcot, ám a nőszeme egészen mást fejezett ki. – Amipedig a pohár italt illeti, miért ne ihatnánk meg az irodámban? A helyteljességgel magánjellegű, pihenhet, elengedheti magát, én meg bemutatoma modelleket és kiválogathatja a megfelelőket.

– Pompás.– És milyen árban legyenek?– A legjobb darabokat mutassa, asszonyom.– Készséggel. – A nőodanyújtotta Bourne-nak vékony, fehér kezét. –

Jacqueline Lavier a nevem, a Les Classiques társtulajdonosa vagyok.– Köszönöm. – Bourne kezet fogott vele, de nem mondta meg a nevét.

A bemutatkozásra esetleg sor kerülhet kevésbé nyilvános környezetben, depillanatnyilag még nem, ezt látszott kifejezni az arcjátéka. – S hol van azirodája? Az enyém több ezer mérföldre van innét.

– Erre, uram. – Ismét megjelent a nőarcán a merev mosoly, s úgytördelte szét az álarcot, akár egy repedezőjégtáblát. Madame Lavier alépcsőfelé mutatott. A szalon közben zavartalanul élte az életét, a Quai dela Rapée-i, halállal végződőkudarc az őköreiket nem zavarta meg.

A zavartalan hangulat nemcsak idegesítette, meg is hökkentette Jasont.Meg volt győződve róla, hogy a mellette lépkedőnőazoknak a halálosparancsoknak a hozója-vivője, amelyeket őalig egy órája hiúsított meg apisztolyával; a parancsokat egy arctalan férfi adta ki, aki feltétlenengedelmességet követel és egyetlen büntetést ismer: a halált. S mégis, alegcsekélyebb jel sem utalt arra, hogy a főnöknőideges ujjakkal beletúrtvolna tökéletes frizurájának akár egyetlen tincsébe is, és szinte kőbe vésettálarcán sem jelent meg félelemként magyarázható sápadtság. Pedig a LesClassiques-ban őa főnök, rajta kívül senkinek sincsen titkos telefonszámaa teljességgel magánjellegű irodájában. Hiányzott az egyenlet egyikoldala... a másikon viszont nyugtalanító dolgok derültek ki az egyik

ismeretlenről.Önmagáról. A kaméleonról. A szerepjátszása bevált: bejutott az

ellenség táborába, és tökéletesen biztos volt benne, hogy nem ismerték föl.És mintha mindez már megtörtént volna egyszer. Azelőtt is csinált márilyesmit, érzett már hasonlót az efféle sikerek közben. Valaki rohan azismeretlen őserdőn át, aki mégis, ösztönösen kiismeri magát a vadonban, ésteljes bizonyossággal tudja, hol vannak a csapdák és hogyan kerülje kiőket. A kaméleon ebben is szakember volt.

A lépcsőhöz értek és elindultak fölfelé. Odalent, jobboldalt, a régimódiöltözetű, középkorú ügyintézőhalkan mondott valamit a meghosszabbítottmikrofonba, szinte kimerülten bólogatott ősz fejével, mintha csak arrólbiztosítaná beszélgetőtársát a vonal túlsó végén, hogy az őviláguk most iséppoly derűsen nyugalmas, amilyennek lennie kell.

Bourne a hetedik lépcsőfokon önkéntelenül megállt. Annak a férfinak atarkója, pofacsontjának a körvonala, a ritkás ősz haj, amely kissé eltakarjaa fülét... Már látta ezt az embert! Valahol. A múltban, az emlékezetbőlkihullott múltban, amelyre most visszaemlékezett. A sötétet felvillanásokszaggatták szét. Robbanások, köd, süvöltőszél után feszültséggel telicsönd. Mi volt az? Hol történt? Miért nyilall bele ismét a fájdalom aszemébe? Az ősz hajú férfi lassan hátrafordult a forgószékével, Jasonelkapta róla a tekintetét, mielőtt szembenézhettek volna egymással.

– Látom, nagyon érdekli önt a kapcsolóasztalunk – szólalt meg MadameLavier. – Úgy véljük, ez egy olyan különleges berendezés, amely kiemeli aLes Classiques-ot a Saint-Honoré többi szalonjának sorából.

– S mit tud ez a berendezés? – kérdezte Bourne, miközbentovábbindultak felfelé a lépcsőn, a szemébe nyilalló fájdalom miattpislognia kellett.

– Ha egy ügyfél fölhívja a Les Classiques-ot, nem egy ostoba nőjelentkezik, hanem egy kulturált úriember, akinek a kisujjában van mindeninformáció.

– Okos gondolat.– Más urak is így vélik – tette hozzá a nő. – Kiváltképpen, ha telefonon

intéznek olyan vásárlásokat, amelyeket bizalmasan kívánnak kezelni. A mierdőnkben nincsenek nyomok, uram.

Beléptek Jacqueline Lavier tágas irodájába. Egy sikeres direktriszbirodalma: az íróasztalon kis kötegekben rengeteg papiros, a falnaktámasztott festőállványon akvarellvázlatok, egyeseken nagy szignókvirítottak, mások érintetlenek voltak, ezeket nyilván elutasították. A falonsűrűn egymás mellett sorakoztak a felsőtízezer képviselőinek bekeretezett

fényképei; a férfiak és a nők szépségét azonban többnyire eltorzították atátott szájak és a hamis mosolyok – hajszálra olyanok, mint az irodatulajdonosának álarca. Az illatos levegő egy igazi szuka jelenlétéreemlékeztetett; ez egy öregedő, settenkedőnőstény tigris odúja; s e tigrisvillámgyorsan vetné rá magát bárkire, aki veszélyeztetné a vagyonát vagymegzavarná őt étvágya kielégítésében. A főnöknő ugyanakkorfegyelmezett is volt; mindent egybevetve, felbecsülhetetlen értékűösszekötőCarlos számára.

Ki lehet az a férfi a kapcsolótáblánál? Hol látta már azt az embert?A nőkülönbözőitalokat ajánlott, Bourne konyakot választott.– Kérem, foglaljon helyet, uram. Magát Renét szeretném segítségül

hívni, ha megtalálom.– Nagyon kedves öntől, de bizonyos, hogy az ön választása is megfelelő

lesz. Ösztönösen megérzem a jó ízlést; az öné mindenütt jelen van ebbenaz irodában. Nagyon kellemesnek találom.

– Ön nagyon udvarias.– Csak amikor indokolt – felelte Jason. Még nem ült le. – Ha

megengedi, szeretném megnézni a fényképeket. Látom, van köztük többismerősöm, sőt barátom is. Ezeknek az arcoknak a tulajdonosai közülsokan elég sűrűn megfordulnak a bahamai bankokban.

– Meghiszem azt – helyeselt Lavier; hangsúlyából érezni lehetett,milyen nagy tisztelettel viseltetik e gazdagabb körök iránt. – Mindjártvisszajövök, uram.

Efelől biztos lehetek – gondolta Bourne, amint a Les Classiquestárstulajdonosa méltóságteljesen kivonult az irodából. Madame Lavier-nekfeltehetően esze ágában sem volt túl sok gondolkodási időt engednikimerült, gazdag zsákmányának.

Nyilván a legdrágább modellekkel tér vissza, amit villámgyorsan összetud kapni. Ha tehát bármi is akad a szobában, ami utalhatna Carlosközvetítőjére – vagy a hivatásos gyilkos működésére –, azt Jasonnakgyorsan kell megtalálnia. S ha valóban akadna ilyesmi, az nyílván azíróasztalon vagy akörül található.

Jason megkerülte a falnál álló trónszéket, derűs érdeklődést színlelt afényképeket nézegetve, de figyelmét az íróasztalra összpontosította.Részletes számlákat, nyugtákat és lejárt kötelezvényeket, valamint Lavieraláírására váró erélyes fizetési felszólításokat látott. Egy nyitva hagyottcímjegyzékfüzet hevert az asztalon, a felütött oldalon négy név állott;Bourne közelebb lépett, hogy elolvashassa a neveket. Mindegyik egy-egycég neve volt, zárójelben külön feltüntetve a személyes ismerősök neve és

aláhúzva az illetőbeosztása. Bourne azon tűnődött, vajon agyába vésse-emindegyik céget és a hozzájuk beírt neveket. Ekkor vett észre az asztalonegy kartotéklapot, melynek csupán a széle látszott, a többi részét eltakartaa telefonkészülék. S még valami feltűnt Bourne-nak: valami, amit aliglehetett észrevenni. A kartotéklap átlátszó celluxszal volt odaragasztva azasztallaphoz. A ragasztószalag viszonylag újnak tűnt, csak nemrégibentapaszthatták a merített papírra és a polírozott fára; tiszta volt, nempiszkolódott, nem gyűrődött még össze, és semmi sem utalt arra, hogyrégen ott lenne.

Ösztön.Bourne fölemelte a telefont, hogy arrább tegye. A készülék váratlanul

megcsörrent, az éles, idegesítőberregés végigrezgett a kezén. Visszatette akészüléket az íróasztalra, s éppen akkor lépett el az asztaltól, amikor egyingujjas férfi sietett be a nyitott ajtón a folyosóról. Megállt, Bourne-remeredt, tekintetében volt némi riadalom, de ezen kívül nem árult elsemmit. A telefon másodszor is csöngött; a férfi az íróasztalhoz sietett ésfölvette a hallgatót.

– Halló? – Fejét lehajtva, némán összpontosítva figyelt arra, amit avonal túlsó végéről hallott. Napbarnította, izmos, meghatározhatatlan korúférfi volt; napégette bőre eltitkolta az éveket. Arca feszült, ajka vékony,rövidre nyírt sűrű, sötétbarna haját gondosan fésülte. Miközben egyikkezéből a másikba tette át a telefont, fedetlen karján láthatóanmegfeszültek az izmok. – Nincs itt. Nem tudom – mondta nyersen. –Telefonáljon később... – Letette a kagylót és Jasonra nézett. – Hol vanJacqueline? – kérdezte franciául.

– Ha lehetne, egy kicsit lassabban kérném. Gyengén beszélek franciául– hazudott angolul Bourne.

– Sajnálom – felelte a bronzbarna férfi. – Madame Lavier-t keresem.– A tulajdonost?– Megegyezhetünk ebben a címben. Hol van?– Megcsapolja a pénzemet. – Jason mosolyogva emelte poharát az

ajkához.– Ó? És ön kicsoda?– Hát ön?A férfi alaposan szemügyre vette Bourne-t.– René Bergeron.– Úristen! – kiáltott fel Jason. – Madame Lavier éppen magát keresi.

Maga egészen kiváló. Mr. Bergeron. Madame Lavier azt mondta, úgytekintsem a modelljeit, mint a jövőmesterének műveit. – Bourne ismét

elmosolyodott. – Maga az oka annak, hogy valószínűleg jelentősösszegekért kell majd táviratoznom a Bahamákra.

– Nagyon kedves, uram. Elnézését kérem, amiért csak úgy betörtem.– Jobb, hogy maga vette föl a kagylót, mintha én tettem volna. Az

üzlettársaim szerint reménytelen eset vagyok.– És kihez van szerencsém, uram?– Briggs – felelte Jason, s közben fogalma sem volt, miről jutott eszébe

ez a név; maga is meglepődött, milyen gyorsan, magától értetődőenmondta. – Charles Briggs.

– Örvendek – Bergeron kezet nyújtott, és keményen megszorította Jasonkezét. – Azt mondta, Jacqueline engem keres?

– Attól tartok, az én ügyemben.– Megyek. megkeresem. – A divattervezőkisietett.Bourne az asztalhoz lépett, közben figyelte az ajtót, és kezét a telefonon

tartotta. Kicsit oldalt tolta a készüléket, s előbukkant a kartotéklap. Kéttelefonszám állt rajta: az elsőláthatóan egy zürichi telefonközponté, amásodik nyilvánvalóan egy párizsi szám.

Ösztön. Igaza volt: csak erre az egyetlen jelre volt szüksége. Erre acelluxszalagra. Mereven nézte és az agyába véste a számokat. Azután ahelyére tolta a telefont és ellépett az íróasztaltól.

Alig távolodott el néhány lépést, amikor Madame Lavier suhogottvissza a szobába, karján átvetve vagy fél tucat ruhát hozott.

– A lépcsőn találkoztam Renével. Lelkesen helyesli a választásomat.Azt is elmondta, hogy Briggs a neve, uram.

– Magam is bemutatkoztam volna – mosolygott vissza rá Bourne,elhárítva a Lavier hangjából kicsendülősértődést –, de úgy emlékszem,nem is kérdezte a nevemet.

– Nyomok az erdőben, uram! Nos, meghoztam az ünnepi válogatást! –Szétrakosgatta és gondosan székekre teregette a ruhákat. – Őszinténmondom, ezek René legkiválóbb alkotásai, amelyeket eddig nekünkszállított.

– Szállított? Ezek szerint nem itt dolgozik?– Ó, ez csak amolyan szakmai fordulat. A folyosó végén van a

műterme, de az a legszentebb szentély. Még én is csak remegve merekbelépni.

– Gyönyörűek mind – folytatta Bourne, miközben egyenkéntmegszemlélte a ruhakölteményeket. – Csakhogy én nem elkápráztatni, csakkiengesztelni akarom a hölgyet – tette hozzá, majd rámutatott hárommodellre. – Ezeket veszem meg.

– Remek választás, Mr. Briggs!– Legyen szíves, csomagoltassa ezeket a többihez.– Természetesen. Valóban szerencsés a hölgy.– Jó társ, de gyerek. Sajnos, elkényeztetett gyerek. Én meg sokat

utazom, és nem foglalkozom vele eleget, ezért úgy gondolom, ki kellengesztelnem. Többek között ezért is küldtem Cap Ferratba. – Mosolyogvahúzta előde Chamford márki elegáns tárcáját. – Megkaphatnám a számlát?

– Majd az egyik lánnyal elintéztetek mindent.Madame Lavier megnyomott egy gombot a telefon mellett álló

diszpécserkészüléken. Jason élesen figyelt, fölkészült rá, hogy mondjonvalamit a Bergeron által folytatott telefonbeszélgetésről, ha a nőszememegakadna a kissé arrább tolt telefonon.

– Janine, hozza be a ruhákat. És a számlát is. A nőfölállt. – Még egykonyakot, Monsieur Briggs?

– Nagyon köszönöm.Bourne odanyújtotta a poharát; a nőátvette és az italszekrényhez lépett.

Jason tudta, még nem jött el az ideje annak, amit tervezett, majd ha márátadta a pénzt. Most még korai lett volna.

– Ami ezt a Bergeront illeti – szólalt meg –, azt mondta, ugye, hogyexkluzív szerződés köti magukhoz?

Madame Lavier pohárral a kezében hátrafordult.– Ó, igen. Összetartó kis családot alkotunk itt.Bourne elvette a konyakot, fejbólintással megköszönte, és leült az

íróasztal előtt álló egyik karosszékbe.– Nagyon konstruktív megoldás – jegyezte meg minden különösebb

szándék nélkül.A magas, csontvázsovány eladónőlépett a szobába, akivel először

beszélt; számlakönyvet hozott. Gyors utasítások repkedtek; aszámlakönyvbe számokat írtak, a lány összeszedte és különválasztotta aruhákat, miközben a számlakönyvet átnyújtotta a főnöknőjének. Laviertovábbadta Jasonnak.

– Parancsoljon, a számla – mondta.Bourne fejét rázva hárította el az ellenőrzést.– Mennyi? – kérdezte.– Húszezer-hatszáz frank, uram –, felelte a Les Classiques

társtulajdonosa, és egy gyanakvó madár arckifejezésével figyelte, hogyanreagál az összegre a férfi.

Bourne egyáltalán nem reagált. Egyszerűen csak kivett a tárcájából ötdarab ötezres bankjegyet és átnyújtotta a pénzt. Madame Lavier bólintott

és továbbadta a bankjegyeket a karcsú, mészfehér arcú elárusítónőnek, akifogta a ruhákat és távozott az irodából.

– Mindent becsomagolnak, azután a visszajáró pénzzel együtt felhozzákide az egészet. – Lavier az íróasztalához lépett és leült. – Ezek szerint útonvan Ferrat-ba. Azt mondják, gyönyörűhely.

Bourne tudta, most, hogy fizetett, eljött az ideje.– A Párizsban töltendő utolsó éjszakámra. Mielőtt visszatérek az

óvodába – mondta, s némi öngúnnyal emelte önmagára poharát.– Ugyan, említette, hogy a barátnője nagyon fiatal...– Azt mondtam: gyerek, és az is. Nagyszerűtárs, de én jobban szeretem

az érettebb nők társaságát.– Azért biztosan nagyon szereti őt – ellenkezett Lavier, és megigazgatta

tökéletesen fésült haját, egyben elfogadva a bókot. – Hiszen olyangyönyörűholmikat vásárol neki. Magunk között szólva nem is kevéspénzért.

– Ez semmi ahhoz képest, amit esetleg őválasztana.– Ne mondja.– Végül is a feleségem, illetve, hogy pontos legyek, a harmadik

feleségem, és a Bahama-szigeteken nagyon adnak a látszatra. Mindezazonban lényegtelen, teljesen rendezett az életem.

– Efelől bizonyos vagyok, uram.– Ha már a Bahamákról beszéltünk, néhány perce eszembe jutott

valami. Ezért is kérdeztem magát Bergeronról.– Miről lenne szó?– Talán hebehurgyának gondol, de biztosíthatom, nem vagyok az. Ám

ha támad egy ötletem, szeretek a végére járni. Mivel Bergeron a magakizárólagos tulajdona, nem gondolt-e valaha is arra, hogy fiókot nyit aszigeteken?

– A Bahamákon?– És még délebbre. Esetleg a Karib-tengeri szigeteken.– Nézze, uram, sokszor még ezzel az üzlettel is alig tudunk

megbirkózni. Azt szokták mondani, a megműveletlen föld ugarrá válik.– Nem kellene megművelni, legalábbis nem úgy, ahogyan maga

gondolja. Itt-ott egy-egy koncesszió, exkluzív modellek, a helyi tulajdonosszázalékos részesedése alapján. Először csupán néhány butik, aztán lehetneterjeszkedni, óvatosan persze.

– Ehhez jelentős tőkére lenne szükség, Monsieur Briggs.– Kezdetben csak egy-két bérleti díjat kellene kifizetni. Tekinthetné

ezeket belépti díjnak is. Magasak, de nem megfizethetetlenek. Az

előkelőbb klubokban és szállodákban rendszerint minden attól függ,mennyire ismeri az ember az igazgatókat.

– És maga ismeri őket?– Igen jól. Mint mondottam, csak tapogatózom, de úgy vélem, nem

elvetni való ötlet. A ruhacímkéin is milyen előkelően mutatna. LesClassiques, Paris, Grand Bahama... talán még Caneel Bay. – Bournefölhajtotta maradék konyakját. – De maga bizonyára azt hiszi, megőrültem.Tekintse csak locsogásnak... Persze, kerestem én már életemben néhánydollárt úgy, hogy pillanatnyi ötletek alapján vállaltam kockázatot.

– Kockázatot? – Jacqueline Lavier ismét a haját igazgatta.– Nem szoktam eladni az ötleteimet, asszonyom. Inkább magam

finanszírozom őket.– Igen, értem. Amint ön mondotta, nem elvetni való ötlet.– Én is úgy gondolom. De természetesen előbb szeretném megnézni,

milyen megállapodása van Bergeronnal.– Ennek semmi akadálya, uram.– Tudja mit? – vetette közbe Jason. – Ha szabad ma este, beszéljünk

róla vacsora és egy üveg bor mellett. Ez az egyetlen éjszakám Párizsban.– És jobban szereti az érettebb nők társaságát – fejezte be a gondolatot

Jacqueline Lavier; álarcát ismét mosoly tördelte szét, a fehér jég immár amosolynak megfelelőszemvillanás kíséretében repedt meg.

– Így van, asszonyom.– Megszervezhetjük – mondta Lavier és fölemelte a telefonkagylót.A telefon. Carlos.Megtörné ezt a nőt – gondolta Bourne. Meg is ölné, ha rákényszerülne.

De megtudná az igazságot.

Marie átfurakodott a tömegen és a fülke felé igyekezett a rue Vaugirard-i központi telefonállomáson. Kivett egy szobát a Meurice-ben, azaktatáskát leadta a recepción, és pontosan huszonkét percet üldögéltegyedül a szobában. Ennél tovább nem bírta. Egy székben kuporgott, afehér falra meredt és Jasonra gondolt, az elmúlt nyolc nap őrületére, amiolyan esztelenségbe sodorta, amelyről saját magának sem tudott számotadni. Jason. A gyöngéd, félelmetes, elképedt Jason Bourne. Valaki, akibenoly sok erőszak rejlik, és aki sajátos módon mégis olyannyira jószívű. Sijesztő képessége van arra, hogy bennfentesként mozogjon abban avilágban, amelyről az egyszerűhalandónak fogalma sincs. Vajon honnanszármazik ez a férfi, a szerelme? Ki tanította meg arra, hogy kiismerjemagát Párizs, Marseille és Zürich sötét sikátoraiban... de talán még Keleten

is? Mit jelent számára a Távol-Kelet? Honnan a nyelvtudása? S egyáltalán,milyen nyelveken tud? Vagy milyen nyelven?

Tao.Cseh-szah.Tam Quan.Ez egy más világ, őpedig mit sem tud róla. De ismeri Jason Bourne-t

vagy a Jason Bourne nevűférfit, és belekapaszkodott a tisztességébe, merttudta, hogy alapvetően tisztességes. Úristen, mennyire szereti!

Ilich Ramirez Sanchez. Carlos. Kije őJason Bourne-nak?– Hagyd abba! – kiáltott önmagára, amíg ott kuporgott egyedül a

szobában. S azután azt tette, amit oly gyakran látott Jasontól: fölugrott aszékéből, mintha a fizikai mozgás szétszaggatná a ködöt, vagy lehetővétenné, hogy áttörjön a ködfelhőn.

Kanada. Kapcsolatba kell lépnie Ottawával és meg kell tudnia, miértkezelik Peter halálát meggyilkolását – olyan titokzatosan. Képtelen voltbármiféle ésszerűmagyarázatot találni rá, egész lénye tiltakozott ellene.Mert Peter rendes ember volt, és gazemberek ölték meg. Vagymegmondják neki, hogy miért, vagy ő maga fogja felderíteni ezt agyilkosságot. Beleordítja a világba mindazt, amit tud, és követelni fogja,hogy tegyenek valamit!

Kilépett a Meurice-ből, taxin ment a rue Vaugirard-re, ott meghívattaOttawát. Most a fülke előtt várt, egyre ingerültebben, ujjai között cigarettátforgatott, de nem gyújtott rá. Tudta, ha csöngeni kezd a telefon, még arrasem lenne türelme, hogy elnyomja a cigarettát.

Csöngött a telefon. Fölrántotta az üvegfülke ajtaját és belépett.– Te vagy az, Alan?– Igen – hangzott a kurta válasz.– Alan, mi a fene folyik ott nálatok? Petert meggyilkolták, és erről

egyetlen újságban sem írtak, egyetlen rádióadásban sem hangzott el egyszó sem! Még a nagykövetség sem tud róla! Olyan, mintha senki semtörődne vele! Mit csináltok ti ott?

– Azt csináljuk, amit mondanak nekünk, és te is azt fogod tenni.– Micsoda? De hát Peterről van szó! A barátod volt! Ide figyelj, Alan...– Nem! – szakította félbe nyersen Alan. – Te figyelj ide. Tűnj el

Párizsból. Azonnal! Ülj fel a legközelebbi közvetlen járatra és gyere haza.Ha bármilyen nehézséged támadna, a nagykövetség mindent elintéz. Decsak magával a nagykövettel beszélj, világos?

– Nem! – sikoltotta Marie St. Jacques. – Nem világos. Petert megölték,és ezzel senki sem törődik, Te is csak a bürokrata halandzsát lököd,

nehogy belekeveredjél, az isten szerelmére, sohase keveredj bele semmibe!– Ne avatkozz bele, Marie!– Mibe ne avatkozzam bele? Ez az, amit nem árulsz el nekem, igaz?

Nos jobban tennéd, ha...– Nem tehetem! – Alan lehalkította a hangját.– Én sem tudok semmit. Csak azt mondom neked, amit meghagytak

nekem.– Kicsoda?– Ezt hiába kérdezed tőlem.– De igenis kérdezem!– Figyelj rám, Marie. Huszonnégy órája nem voltam otthon. Tizenkét

órája itt ülök, várom a hívásodat. Próbálj megérteni engem; nem énjavaslom, hogy gyere haza. Ez a kormány utasítása.

– Utasítása? Minden magyarázat nélkül?– Ez van. Annyit mondhatok, hogy azt akarják, tűnj el onnan. El akarják

szigetelni azt az embert... Ez van.– Sajnálom, Alan, nem ez van. Isten áldjon.Lecsapta a kagylót, de rögtön meg is kellett fognia a saját kezét, mert

ellenállhatatlanul remegni kezdett. Ó, istenem, mennyire szereti őt, és azokmeg akarják ölni. Jason, drága Jason. Mind a halálodat akarják. De miért?

A kapcsolótáblánál ülő, régimódi öltönyös férfi lenyomta a piros pecket,amely elreteszeli valamennyi vonalat. Óránként egyszer-kétszer megtetteezt, már csak azért is, hogy kikapcsolódjon, s kitörölje emlékezetéből asemmitmondó ostobaságokat, amelyeket a megelőzőpercekben kénytelenvolt többször is elszajkózni. Rendszerint azután érezte szükségét annak,hogy szüneteltessen minden beszélgetést, ha valami különlegesen unalmascsevegést kellett folytatnia, s pár perce éppen ez történt. Egy képviselőfelesége telefonált: úgy próbálta leplezni egy hatalmas számláját, hogytöbb vásárlásnak kívánta feltüntetni, nehogy szemet szúrjon a férjének.Elég! Lélegzetnyi szünetre volt szüksége.

Eszébe jutott, hogy ez a sors iróniája. Nem így, volt ez régen, amikormég mások ültek a kapcsolótáblák mögött az ő kedvéért, saigonivállalatainál és a Mekong deltájában levő hatalmas ültetvényeinektelefonközpontjában. S most őül itt valaki másnak a kapcsolótáblájánál aSaint-Honoré kölniillatú környezetében. Igaza volt az angol költőnek: azéletben több a képtelen viszontagság, mint amit egy filozófus agya ki tudnaötleni.

Nevetést hallott a lépcsőfelől, fölpillantott. Jacqueline ma korán elmegy

– gondolta –, biztos valamelyik előkelő, pénzes ismerősével. Nem vitás,Jacqueline-nak van érzéke hozzá, hogy még a legszigorúbban őrzöttbányából is elhozza az aranyat. Ez még Dél-Afrikából is kilopná agyémántot. A telefonközpontos nem látta, kivel jön Jacqueline, a férfi a nőmásik oldalán lépkedett és furcsán elfordította a fejét.

S ekkor egyetlen pillanatra meglátta őt, találkozott a tekintetük. Csakegyetlen villanás volt az egész, de mintha dinamit robbant volna. Az őszhajú telefonosnak egyszeriben elakadt a lélegzete, egy pillanatig dermedtenült, nem hitt a szemének: egy olyan arcra, egy olyan fejre meredt, amelyetmár évek óta nem látott. S akkor is szinte mindig csak sötétben láttákegymást, mert éjszaka dolgoztak... éjszaka haltak meg.

Szentséges úristen, ő az! A valósággá vált – elhalványuló –lidércnyomásokból, sok ezer kilométeres távolságból. Őaz!

Az ősz hajú férfi szinte révületben állt fel a kapcsolótáblától. Lerántottamagáról a mikrofonos fülhallgatót, nem érdekelte, hogy a földre esik.Lelépett a dobogóról és gyorsan az átjáró felé oldalazott, hogy alaposabbanszemügyre vehesse Jacqueline Lavier-t és szellemkísérőjét. A szellemet,aki hivatásos gyilkos volt – a leggyilkosabb gyilkos, akivel valaha isösszeakadt. Mondták neki, hogy ez megtörténhet, de sohasem hitte el; mostmár elhitte. Valóban ővolt az.

Tisztán látta mindkettőjüket. Látta őt is. A középsőátjárón a kijárat felétartottak. Meg kell állítania őket. Meg kell állítania Jacqueline-t! De hamost odarohan és kiáltozni kezd, az egyenlőa halállal. A gyilkos nyombangolyót röpítene a fejébe.

Már oda is értek a kijárathoz; a szellem kinyitotta az ajtót éselőreengedte Jacqueline-t. Az ősz hajú férfi előugrott rejtekhelyéről és akirakathoz rohant. Odakint az utcán a férfi leállított egy taxit. Kinyitotta azajtót és egy kézmozdulattal betessékelte Jacqueline-t a kocsiba. Úristen!Jacqueline beszáll!

A középkorú férfi sarkon fordult és amilyen gyorsan csak bírt, a lépcsőfelé futott. Összeütközött két meghökkent vevővel és egy eladónővel,mindhármat félretaszította az útjából. Fölrohant a lépcsőn, átvágott agalérián és végigfutott a folyosón a műterem nyitott ajtajához.

– René! René! – kiáltott, miközben berobbant a szobába.Bergeron meglepve pillantott fel a rajzasztala mellől.– Mi a baj?– Az a férfi Jacqueline-nal! Ki az? Mennyi ideig volt itt?– Gondolom, az az amerikai lehet – mondta a divattervező. – Briggs a

neve. Degeszre van tömve a tárcája, mai forgalmunk jó része tőle ered.

– Hová mentek?– Azt sem tudom, hogy elmentek valahová.– Jacqueline vele együtt ment el!– A mi Jacqueline-ünk megőrizte a vonzerejét, mi? Meg a józan eszét.– Keresse meg őket! Szóljon Jacqueline-nak!– Ugyan miért?– Az az ember mindent tud! Meg fogja ölni!– Micsoda?– Őaz! Esküszöm, hogy őaz! Az a férfi: Cain!

15.

– Ez az ember valóban Cain – jelentette ki kurtán Jack Manningezredes, mintha azt várná, hogy a Pentagon tanácstermének asztala körülülőnégy polgári személy közül legalább három ellentmond majd neki.Mindhárman idősebbek voltak nála, s mindegyik tapasztaltabbnak tartottamagát az ezredesnél. Egyikük sem volt hajlandó elismerni, hogy ahadseregnek sikerült értesüléseket szerezni valakiről, akivel az őszervezeteik kudarcot vallottak. Jelen volt még egy negyedik polgáriszemély is, de az ővéleménye nem sokat nyomott a latban. Mint aKongresszusi EllenőrzőBizottság tagjának megadták ugyan neki a kellőtiszteletet, de nem vették komolyan.

– Ha most nem lépünk – folytatta Manning –, még azt ismegkockáztatva, hogy felfedünk mindent, amit megtudtunk, megintkicsúszhat a kezünkből. Tizenegy napja Zürichben volt. Meggyőződésünk,hogy még mindig ott van. S uraim, ez az ember valóban Cain.

– Figyelemre méltó közlés – szólalt meg a Nemzetbiztonsági Tanácskopaszodó, madárarcú tudósa, amikor elolvasta a zürichi jelentést, amit azasztal körül ülők valamennyien megkaptak. A madárarcú tudós AlfredGillette volt, a személyzeti és káderügyek szakértője; a Pentagonban éleseszű, magas rangú összeköttetésekkel rendelkezőemberként tartották őtszámon.

– Rendkívül érdekesnek találom – tette hozzá Peter Knowlton, aKözponti HírszerzőHivatal, a CIA aligazgatója; ötvenes évei közepén járt,s öltözékében, megjelenésében, egész viselkedésében azt a generációtképviselte, melynek tagjai az ötvenes években előkelő egyetemekenszerezték meg a diplomájukat. – A mi forrásaink szerint ugyanis Cain

ugyanebben az időpontban, azaz tizenegy napja nem Zürichben volt,hanem Brüsszelben. Márpedig a mi értesüléseink rendszerint pontosak.

– Ez aztán igazán figyelemre méltó közlés szólalt meg a harmadikpolgári személy, az egyetlen a jelenlevők közül, akit Manning őszinténtisztelt. Ővolt valamennyiük közül a legidősebb: David Abbott, hajdaniolimpiai úszóbajnok, akinek szellemi és testi adottságai egyaránt kiválóakvoltak. Hatvanas évei végén járt, de még mindig szálfaegyenesen tartottamagát, esze ugyanúgy vágott, mint régen, korát csak az arcán húzódó mélybarázdák árulták el; viszontagságos életének részleteiről azonban sohasembeszélt. "A titkos hadműveletek néma szerzetese" – így emlegették őthírszerzőés elhárító kollégái.

– Amikor ugyanis még én is a Hivatalban dolgoztam – folytattakuncogva Abbott –, nagyon is gyakran megesett, hogy az értesülések nemvoltak pontosak.

– Azóta már más ellenőrzési módszereket alkalmazunk – erősködött azaligazgató. – Ne vegye zokon, Mr. Abbott, de a mi berendezéseink szószerint pillanatokon belül továbbítják a híreket.

– A berendezés nem ugyanaz, mint az ellenőrzés. De nem kívánokvitatkozni. Szóval: Brüsszel vagy Zürich?

– Brüsszel mellett cáfolhatatlan érvek szólnak – szívóskodott Knowlton.– Hát, akkor – mondta szemüvegét igazgatva a kopaszodó Gillette –

térjünk tehát vissza a zürichi jelentéshez, ami itt fekszik előttünk. Egyet smást mi is hozzá tudunk tenni ehhez, bár a mi információnk nem mondellent sem Brüsszelnek, sem Zürichnek. A dolog vagy hat hónapja történt.

– Hat hónapja? Nem emlékszem, hogy a Nemzetbiztonsági Tanácsbármit is közölt volna velünk hat hónappal ezelőtt Cainról.

– Mert a hír nem volt százszázalékos – felelte Gillette. – Igyekszünknem terhelni a tanácsot alá nem támasztott adatokkal.

– Ez is figyelemre méltó közlés – vetette oda Abbott, de nem ment belea részletekbe.

– Walters képviselőúr – szólt közbe az ezredes, és az EllenőrzőBizottság tagjára nézett –, van-e kérdése, mielőtt továbbmennénk?

– A fenébe is, hát persze – jelentette ki orrhangon, a szavakat elhúzva aKongresszus Tennessee államból származó éber őre, és értelmes tekintetétvégighordozta a jelenlevőkön. – De mivel én még új fiú vagyok, magukcsak folytassák, hogy majd tudjam, hol kezdjem.

– Nagyon helyes, uram – mondta Manning és bólintott Knowltonnak, aCIA emberének. – Mi volt ez a brüsszeli dolog tizenegy napja?

– Megöltek egy gyémántkereskedőt, aki titkos ügyleteket bonyolított le

Moszkva és a Nyugat között.– Mi az összefüggés a gyilkosság és Cain között? – gyanakodott

Gillette.– Elsősorban a módszer. Egy hosszú tűt használt fegyverként: sebészi

biztonsággal döfte a pasasba déli tizenkét órakor, egy zsúfolt téren. Márkorábban is gyilkolt ezzel a módszerrel.

– Így igaz – helyeselt Abbott. – Valamivel több, mint egy éve ígyvégeztek Londonban egy románnal; egy másikkal alig néhány héttel aztmegelőzően. A nyomok mindkét esetben Cainhoz vezettek.

– Igen, de perdöntőbizonyíték nem volt – vetette ellen Manningezredes. – Mindkét áldozat magas rangú politikai disszidens volt, lehet,hogy egykori társaik intézték el őket.

– Vagy Cain, ami jóval kisebb kockázattal járhatott a megbízók számára– érvelt a CIA embere.

– Vagy Carlos – tette hozzá szinte kiáltva Gillette. – Sem Carlost, semCaint nem érdekli az ideológia. Mindkettőbérgyilkos. Miért van az, hogyvalahányszor egy nagyobb horderejűgyilkosság történik, rögtön Cainnyakába varrjuk?

– Valahányszor ezt tesszük – felelte Knowlton lekezelőhangsúllyal –,ez azért történik, mert egymástól független, jól értesült forrásokból azonosértesüléseket kapunk. S mivel informátoraink nem ismerik egymást,nemigen lehet szó összebeszélésről.

– Túlságosan egybevág minden – jegyezte meg rosszkedvűen Gillette.– Térjünk vissza Brüsszelhez – szólt közbe az ezredes. – Ha Cain volt

az, miért ölte volna meg az egyik közvetítőjét? Hiszen fölhasználta.– Titkos közvetítőjét – helyesbített a CIA aligazgató. – Azért, mert

informátoraink szerint jó okai lehettek rá. Az a pasas tolvaj volt, miért is nelett volna az? Ügyfelei túlnyomórészt szintén azok voltak, így nemigenjelenthették fel. Lehet, hogy becsapta Caint, s ha valóban ezt tette, aláírta ahalálos ítéletét. Vagy volt olyan ostoba, hogy firtatni kezdte Cain kilétét.Elég, ha csak egyetlen célzást tett erre, s már jött is a tű. De az is lehet,hogy Cain el akarta tüntetni a friss nyomokat. Akárhogyan is, akörülmények, valamint az informátorok nemigen hagynak kételyt afelől,hogy Cain volt a tettes.

– Erről még sok egyebet is hallunk majd, mihelyt tisztázom Zürichet –jegyezte meg Manning. – Rátérhetnénk most a jelentésre?

– Egy pillanat türelmet – szólalt meg szinte közömbösen Abbott, éspipára gyújtott. – Ha jól emlékszem, kollégánk a NemzetbiztonságiTanácstól megemlített egy esetet, ami hat hónapja történt, és állítólag

szintén összefüggésben volt Cainnal. Talán hallhatnánk valamit erről.– Miért? – kérdezte Gillette, s bagolyszemével kipislogott keret nélküli

szemüvege fölött. – Az időtényezőkövetkeztében semmiféle jelentőségesem lehet sem Brüsszel, sem Zürich szempontjából. Ezt egyébként mármegemlítettem.

– Valóban említette – erősítette meg a titkosszolgálat hajdan félelmetesSzerzetese. – De arra gondoltam, hogy minden háttérinformáció hasznoslehet. S amint szintén megemlítette, visszatérhetünk a jelentésre is, ami ittfekszik előttünk. De ha a kérdés nem lényegbevágó, folytassuk Zürichhel.

– Köszönöm, Mr. Abbott – mondta az ezredes.– Hadd hívjam fel a figyelmüket, hogy tizenegy napja négy férfit öltek

meg Zürichben. Egyikük éjjeliőr volt a Limmat folyó menti egyikparkolóban; feltehetőleg semmi köze sem volt Cain ügyeihez, csupánvéletlenül keveredett bele a dologba. Két másik férfi holttestét a folyónyugati partján találták meg egy fasorban. Látszólag nem lenneösszefüggés a gyilkosságok között – ha nem lenne itt a negyedik áldozat,aki a fasorbeli halottak társa volt. Mindhárman a zürichi alvilág figurái, ésminden kétséget kizáróan kapcsolatban álltak Cainnal.

– Ez Chernak – szólalt meg Gillette, a jelentést tanulmányozva. –Legalábbis föltételezem, hogy Chernak az. Emlékszem a névre, ésvalahogyan összefüggést látok közte és a Cain-dosszié között.

– Teljes joggal – felelte Manning. – Először tizennyolc hónappal ezelőttjelent meg a neve egy katonai hírszerzőjelentésében, azután egy évvelkésőbb bukkant föl ismét.

– Vagyis hat hónappal ezelőtt – vetette közbe halkan Abbott, ésGillette-re pillantott.

– Úgy van, uram – folytatta az ezredes. – Ha valaha jogosan használtáka világ söpredéke kifejezést, hát Chernakra ráillett. A háború alattcsehszlovák önkéntesként Dachauban szolgált, három nyelven beszélővallató volt, kegyetlenségben felülmúlta a tábor őreit is. A lengyeleket,szlovákokat, zsidókat egyaránt a gázkamrába küldte a kínvallatás után.Mindenre képes volt, csak hogy elnyerje felettesei kegyét, még alegszadistább vallatók sem tudták túlszárnyalni kegyetlenségben. Nemtudták viszont, hogy Chernak gondos feljegyzéseket vezet a feletteseikegyetlenkedéseiről. A háború után megszökött. Egyszer rálépett egyaknára, a robbanás letépte mindkét lábát. De azért egészen jól megélt azsarolásaiból. Cain rábukkant és közvetítőnek használta; Chernakonkeresztül folyósították neki a fizetségeket a gyilkosságokért.

– Várjunk csak egy percet! – ellenkezett energikusan Knowlton. – Ezt a

Chernak-ügyet már megtárgyaltuk egyszer. Emlékezzék csak, a CIA jutottelsőként a nyomára; már réges-régen lelepleztük volna, ha aKülügyminisztérium nem avatkozott volna közbe. A maga feltételezéseszerint Cain fölhasználta Chernakot, de efelől éppannyira nem lehetbizonyos, mint mi.

– De, most már bizonyosak lehetünk – mondtaManning. – Hét és fél hónapja fölhívták a figyelmünket egy férfira, a

Drei Alpenhäuser nevűvendéglőtulajdonosára. Azt jelentették, hogy őazösszekötőCain és Chernak között. Heteken át megfigyelés alatt tartottuk,de eredménytelenül. Csak annyit tudtunk meg róla, hogy a zürichi alvilágegyik jelentéktelen alakja. De kiderült, hogy nem figyeltük elég sokáig. –Az ezredes szünetet tartott; élvezte, hogy minden szem rászegeződik. –Amikor értesültünk Chernak haláláról, hazardírozásra szántuk elmagunkat. Öt napja, este, két emberünk zárás után betért a DreiAlpenhäuserbe. Sarokba szorították a tulajdonost, megvádolták, hogycimborált Chernakkal, és Cain számára dolgozik, egyszóval nagy jelenetetrendeztek. Képzelhetik megdöbbenésüket, amikor a férfi megtört, szószerint térdre borult és könyörgött, hogy védelmezzék meg. Beismerte,hogy Cain Zürichben tartózkodott aznap este, amikor Chernakot megölték,továbbá bevallotta, hogy találkozott is akkor este Cainnal, és beszélgetésüksorán elhangzott Chernak neve, méghozzá igencsak elítélően.

Az ezredes ismét szünetet tartott; a csöndben csak David Abbott halkfüttyentése hallatszott, miközben pipáját viharvert arca elé emelte.

– Igen, ez is figyelemre méltó közlés – jegyezte meg halkan a Szerzetes.– Miért nem tájékoztatták a Hivatalt a hét hónappal ezelőtt kapott

értesülésről? – csattant fel nyersen Knowlton.– Mert később nem erősítették meg.– Ez lett belőle a maguk kezében, ha mi kapjuk az értesülést, másként

alakultak volna a dolgok.– Meglehet. Beismertem, hogy nem figyeltük elég sokáig.

Emberállományunk korlátozott; melyikünk tud meghatározatlan ideigmegfigyelés alatt tartani valakit úgy, hogy semmi kézzelfogható eredménynem származik belőle?

– Ha tudunk róla, átvállaltuk volna egy részét.– Mi is megtakaríthattuk volna maguknak a Brüsszelre fordított időt, ha

szólnak nekünk...– Honnan kapták az értesítést? – szólt közbe türelmetlenül Gillette, és

szemét Manningre szegezte.– Névtelen bejelentés volt.

– S maguk ebbe csak úgy belenyugodtak?Gillette madárarca elképedést tükrözött.– Ez volt az egyik oka annak, hogy a megfigyelés csak korlátozott volt.– Persze, természetesen, de nem is próbáltak utánanézni?– Természetesen igen – felelte mogorván az ezredes.– Úgy tűnik, nem nagy lelkesedéssel – folytatta felháborodottan

Gillette. – Eszükbe sem jutott, hogy odaát Langleyben vagy a Tanácsnálvalaki segíthetne maguknak, esetleg pótolhatná a hiányzó adatokat?Egyetértek Peterrel. Tájékoztatnia kellett volna bennünket.

– Meg van az oka, hogy miért nem tettem meg. – Manning mély levegőtvett; kevésbé katonás környezetben sóhajnak is beillett volna. – Azinformátorunk egyértelműen közölte, hogy ha bármely más szervezetetbevonunk az ügybe, megszakítja velünk a kapcsolatot. Úgy véltük, ehhezkell tartanunk magunkat. Máskor is megtettük már.

– Mit mondott? – Knowlton lecsapta a papírlapot az asztalra és rámeredta Pentagon tisztjére.

– Nincs ebben semmi új, Peter. Valamennyien kiépítjük és védjük asaját hírforrásainkat.

– Ezzel magam is tisztában vagyok. Ezért nem tájékoztattuk magátBrüsszelről. Mindkét besúgó ragaszkodott hozzá, hogy rekesszük ki ahadsereget.

Csönd. Csak a Nemzetbiztonsági Tanács képviselőjének, AlfredGillette-nek nyers hangja törte meg a csöndet.

– Milyen gyakori ez a "máskor is megtettük már", ezredes?– Micsoda? – Manning élesen Gillette-re pillantott, de észrevette, hogy

Abbott mindkettőjüket feszülten figyeli.– Azt szeretném tudni, hány alkalommal kellett már titokban tartania az

értesüléseit. Természetesen Cainnal kapcsolatban.– Azt hiszem, jó néhányszor.– Azt hiszi?– Többnyire.– S maga, Peter? Hogyan állunk a Hivatallal?– Szigorúan korlátozva vagyunk a mélységi terjesztést illetően.– Az isten szerelmére, ez meg mit jelent? – A közbeszólás az értekezlet

azon tagjának szájából hangzott el, akitől a legkevésbé várták volna; akongresszusi bizottság tagja kiáltott fel. – Ne értsenek félre, nem szólokbele, csak szeretném megérteni a nyelvezetüket. – A CIA emberéhezfordult. – Mi a fenét mondott az előbb? Mélységi micsoda?

– Terjesztés, képviselőúr; ez a szó sűrűn szerepel Cain dossziéjában.

Megkockáztattuk volna, hogy elveszítjük informátorainkat, hamegnevezzük őket más hírszerző szervezeteknek. Biztosíthatom, ezszokványos eljárás.

– Úgy hangzik, mintha mesterségesen megtermékenyítenének együszőt.

– S nagyjából ugyanaz az eredmény is – tette hozzá Gillette. –Semmiféle keresztbeporzás, nehogy lerontsuk a fajtaváltozatot. S fordítva,semmiféle keresztellenőrzés, nehogy felfedjünk valami pontatlanságot.

– Pompás nyelvi fordulatok – jegyezte meg Abbott, barázdált arcaelismerőráncokba szaladt. – Persze nem vagyok biztos benne, hogy értem,mit mondanak.

– Pedig úgy vélem, nagyon is világosan beszélünk – vágott vissza aNemzetbiztonsági Tanács képviselője, és Manning ezredesre meg PeterKnowltonra pillantott. – Az ország két legaktívabb hírszerzőszervezetetömegével kapta az elmúlt három évben a Cainra vonatkozó információkat,és semmiféle kölcsönös értesüléscsere sem volt, hogy megállapítsák azesetleges hamis hírek eredetét. Az történt, hogy egyszerűen hitelesadatokként fogadtunk el minden információt; elraktároztuk és hiteleseknekismertük el az értesüléseket.

– Nos, én régóta – belátom, talán túl régóta –, vagyok a szakmában, denem hangzott el semmi, amit korábban ne hallottam volna – mondta aSzerzetes. – Az informátorok ravasz emberek, lefedezik magukat;féltékenyen őrködnek a kapcsolataikon. Nem jótékonykodnak, csak afizetséget és a túlélést tartják szem előtt.

– Attól tartok, figyelmen kívül hagyja azt, amit mondani akartam. –Gillette levette a szemüvegét. – Azt mondtam az előbb, hogy megriaszt,mennyi gyilkosságot tulajdonítanak Cainnak, legalábbis ebben azépületben, pedig nekem az a benyomásom, hogy közben korunk és talán atörténelem legfékevesztettebb hivatásos gyilkosának viszonylag sokkalkevesebb figyelmet szentelünk. Szerintem ez helytelen. Úgy gondolom,erőfeszítéseinket Carlosra kellene összpontosítanunk. Mi történtCarlosszal?

– Vitatkoznék ezzel a megítéléssel, Alfred szólalt meg a Szerzetes. –Carlosnak lejárt az ideje, Cain lépett az örökébe. Változik a régi rend; új, súgy gyanítom, sokkalta veszedelmesebb cápa jelent meg.

– Ezzel nem érthetek egyet – mondta a Nemzetbiztonsági Tanácsképviselője, közben mereven nézte a hírszerző-társadalom idős mesterét.

– Ne haragudjon, David; de az a benyomásom, mintha maga Carlosmanipulálná a bizottságunkat. Mintha csak el akarná terelni a figyelmet

önmagáról, azért, hogy kisebb jelentőségű ügyre összpontosítsuk afigyelmünket. Minden erőnket arra fordítjuk, hogy egy fogatlan homokicápára vadásszunk, miközben a pörölycápa szabadon garázdálkodik.

– Senki sem feledkezik meg Carlosról – ellenkezett Manning. – Csupánmostanában nem annyira aktív, mint Cain.

– Lehet, hogy Carlos pontosan ezt akarja elhitetni velünk – vágottvissza fagyosan Gillette. S istenemre mondom, mi meg be is vesszük ezt amaszlagot.

– Miért, ön kételkedhet benne? – kérdezte Abbott. – Cainteljesítménylistája lélegzetelállító.

– Hogy kételkedhetem-e benne? – felelte Gillette. – Ugyebár így szólt akérdés? De lehetünk-e benne bizonyosak? Ez is indokolt kérdés. Mostderült ki, hogy a Pentagon is, a CIA is szó szerint egymástól függetlenültevékenykedik, s még véleményt sem cserélnek arról, mennyire hitelesekaz információik.

– Márpedig ezt a szokást szinte sohasem szegik meg ebben a városban –vetette közbe vidáman Abbott.

Ismét az EllenőrzőBizottság tagja vágott közbe.– Mit kíván ezzel mondani, Mr. Gillette?– Több információra lennék kíváncsi egy bizonyos Ilich Ramirez

Sanchezt illetően. Őugyanis...– Carlos – mondta a kongresszusi képviselő. Még emlékszem, miket

olvastam. Értem. Köszönöm. Folytassák, uraim.– Talán térjünk vissza Zürichre – kezdte gyorsan Manning. – Azt

javasoljuk, hogy most eredjünk Cain nyomába. Elterjeszthetjük a hírt azalvilágban, mozgósíthatjuk valamennyi informátorunkat, igénybe vehetjüka zürichi rendőrség együttműködését. Nem engedhetjük meg magunknak,hogy egyetlen további napot is elvesztegessünk. Cain Zürichben van.

– Akkor mi van Brüsszellel? – Knowlton, a CIA-s nemcsak az asztalkörül ülőkhöz, hanem önmagához is intézte a kérdést. – A módszer Cainévolt, az informátorok egyértelműen állítják. Mi volt a céljuk?

– Hogy félrevezessék a CIA-t, ez nyilvánvaló – vélekedett Gillette. – Smielőtt még bármiféle drámai lépést tennénk Zürichben, javaslom, hogyvalamennyien alaposan fésüljék át a Cain-dossziékat, és ismételtenellenőrizzenek le minden befutott információt. Utasítsák európairezidenseiket, nézzenek alaposan utána minden olyan informátornak, akinagy titokzatosan megjelent, hogy értesüléseket kínáljon föl. Aztgyanítom, hogy esetleg valami egészen váratlant találhatnak: megláthatjákRamirez Sanchez karcsú kezét.

– Mivel annyira ragaszkodik a tisztázáshoz, Alfred – szakította félbeAbbott –, miért nem mond el valamit arról a meg nem erősített esetről,amely hat hónappal ezelőtt történt. Úgy tűnik, kátyúba kerültünk;tájékoztatása esetleg a segítségünkre lehet.

A tanácskozás kezdete óta most először habozott a NemzetbiztonságiTanács nyers modorú küldötte.

– Augusztus közepe táján egy megbízható Aix-en-provence-iinformátorunk értesített bennünket, hogy Cain útban van Marseille felé.

– Augusztusban? – kiáltott fel az ezredes.– Marseille felé? Ez Leland volt! Leland nagykövetet Marseille-ben

lőtték le, augusztusban!– Csakhogy nem Cain lőtt abból a fegyverből. Carlos-féle gyilkosság

volt, ezt biztosan tudjuk. A kaliber ugyanaz, mint a korábbigyilkosságoknál, továbbá három leírást kaptunk egy ismeretlen, sötét hajúférfiról a vízparti raktár harmadik és negyedik emeletén, aki kezébenhátizsákot vitt. Egy pillanatig sem fért kétség hozzá, hogy Lelandet Carlosgyilkolta meg.

– Az isten szerelmére – harsogta a tiszt. – Mindez esőután köpönyeg,gyilkosság utáni okoskodás! Mindegy, hogy kit szerződtettek, de sohasemjutott az eszébe, hogy Leland megölésére bérgyilkost fogadtak fel? Hatudtunk volna Cainról, fedezhettük volna Lelandet. Aki egy pótolhatatlanulértékes ember volt! A keserves istenit, nyugodtan élhetne még ma is!

– Valószínűtlen – válaszolta nyugodtan Gillette. – Leland nem az azember volt, aki hajlandó lett volna bunkerben élni. S ismervén azéletvitelét, egy homályos figyelmeztetés úgyis céltalan lett volna.Egyébként, ha a stratégiánk bevált volna, Lelandet már fölösleges lettvolna figyelmeztetni.

– Milyen értelemben? – kérdezte rekedten a Szerzetes.– Nos, ez lenne a maga által kért részletesebb magyarázat.

Informátorunknak augusztus 23-án a rue Sarrasinen éjfél és hajnali háromközött kellett volna felvennie a kapcsolatot Cainnal. Lelandet legkorábbanhuszonötödikére várták. Mint mondottam, ha a stratégiánk igazolja magát,akkor elkaptuk volna Caint. De hát nem így történt. Cain nem jelentkezett.

– S a maga informátora ragaszkodott hozzá, hogy kizárólag magávalműködjék együtt mondta Abbott. – A többieket pedig ki kellett rekeszteni.

– Úgy van – bólintott Gillette, és hiába igyekezett álcázni zavarát. –Úgy ítéltük meg, hogy a Lelandet fenyegetőveszélyt így kiküszöbölhetjük.Ami Caint illeti, kiderült, hogy ez igaz is volt; sőt nagyobb esélymutatkozott az elfogására, mint valaha. Végre találtunk valakit, aki

hajlandó lett volna azonosítani őt. Önök vajon nem ugyanezt tették volna?Csönd. Ezúttal az agyafúrt tennessee-i képviselőgurgulázó beszéde

törte meg a csöndet.– Szentséges úristen... micsoda hadovázó banda.Újabb csönd, amelyet David Abbott szakított meg.– Engedje meg, hogy elismerően megjegyezzem, uram – mondta

elgondolkodva –, ön az elsőbecsületes ember, akit a Kongresszusbólideküldtek. Az, hogy önt nem nyűgözi le a rendkívül bizalmasnaknyilvánított környezet kifinomult légköre, valamennyiünket jó érzéssel töltel. Üdítőjelenség.

– Úgy gondolom, a képviselő úr nem fogja fel teljes egészébenmindennek a kényességét és...

– Eh, fogja már be a száját, Peter – mondta a Szerzetes. – Azt hiszem, aképviselőúr mondani kíván valamit.

– Csak egy pillanatra – szólalt meg Walters Azt hittem, valamennyiennagykorúak már; úgy értem, nagykorúaknak látszanak, akkor pedig többeszük lehetne. Az ember azt várná el, hogy értelmesen tudnak beszélgetni,információkat cserélnek, és közös megoldásokat keresnek, a bizalmasságmegsértése nélkül. Ehelyett úgy viselkednek, mint a körhinta körülugrabugráló kölykök, akik azon huzakodnak, hogy ki szálljon fel elsőnek ahintára. Mondhatom, pocsék dolog erre költeni az adófizetők pénzét.

– Túlságosan leegyszerűsíti a dolgot, képviselőúr – szakította félbeGillette. – Maga valamiféle utópisztikus ténymegállapító gépezetrőlábrándozik. Ilyesmi pedig nem létezik.

– Én józan férfiakról beszélek, uram. Ügyvéd vagyok, és mielőtteljöttem ebbe az istenverte cirkuszba, életem minden napját egyrebizalmasabb ügyek intézésével töltöttem. Mi a fene lenne számomraannyira új ebben az egészben?

– S mire akar kilyukadni? – érdeklődött a Szerzetes.– Magyarázatot akarok. Tizennyolc hónapja vagyok a képviselőház

Gyilkossági Albizottságának a tagja. Átrágtam magam sok ezer oldalon,elolvastam sok száz nevet és még kétszer annyi elméletet. Nem hiszem,hogy létezne feltételezett összeesküvés vagy potenciális gengszter, amitvagy akit nem ismernék. A fenébe is, közel két éve ezekkel a nevekkel,ezekkel az elméletekkel kelek és fekszem, és úgy gondoltam, hogy ennyiidőalatt már mindent megtudtam.

– Meg kell állapítanom, hogy ez roppant mély benyomást keltőajánlólevél – szakította félbe Abbott.

– Meghiszem azt, ezért is fogadtam el az ellenőrzőbizottsági tagságot.

Azt hittem, hatékonyan hozzá tudok járulni a sikeres munkához, de ebbenmost már egyáltalán nem vagyok biztos. Fel kell tennem magamnak akérdést, hogy voltaképpen mit is csinálok én most?

– Miért? – kérdezte sértődötten Manning.– Mert itt ültem és hallgattam négyüket, amint ismertetnek egy immár

három éve folyó akciót, amelyben egész Európát átfogó hálózatok vesznekrészt, amibe bevonják a hírszerzőinket, informátorainkat, legfontosabbhírszerzőállomásainkat. S mindez egy olyan hivatásos gyilkos ellenirányul, akinek döbbenetes az eredménylistája. Lényegében így van, igaz?

– Folytassa – felelte halkan Abbott. Révült tekintettel meredt a pipájára.– Mit akar kérdezni?

– Hogy ki ez? A fenébe is, ki ez a Cain?

16.

A csönd pontosan öt másodpercig tartott, ezalatt az értekezlet résztvevőiegymás tekintetét keresték, a torkukat köszörülték, de senki sem moccant.Úgy tűnt, mintha vita nélkül egyezségre jutottak volna: nem fogjákkerülgetni tovább a forró kását. Tudták, Walters képviselőt, akinek útja atennessee-i hegyekből egy jogtudományi folyóirat szerkesztőségén átvezetett e testületbe, nem lehet lerázni a csak beavatottak számára érthető,begyakorlott mellébeszéléssel. Halandzsáról szó sem lehetett.

David Abbott letette a pipáját az asztalra; a halk koppanás szolgáltmondanivalója bevezetőjéül.

– Minél kevesebb kerül nyilvánosságra az olyasfajta emberről, amilyenCain, annál jobb mindenkinek.

– Ez nem válasz – mondta Walters. – De úgy vélem, kiindulópont lehetegy válaszhoz.

– Annak is szántam. Cain hivatásos gyilkos; más szóval az életkioltására szolgáló legkülönfélébb módszerek gyakorlott szakembere.Szakértelmét áruba bocsátja, édeskeveset törődik a politikával vagybármiféle személyes indítékkal. Egyedüli szakmai célja a pénzkeresés,haszna pedig egyenes arányban növekszik a hírnevével.

A képviselőbólintott.– Ezek szerint, amikor a lehetőlegszigorúbban igyekeznek gátat szabni

a róla szóló hírek terjedésének, akadályozzák a reklámszabadságot.– Pontosan így van. Túl sok őrült rohangál a világban, ezeknek

valóságos és képzelt ellenségeik vannak, akik könnyűszerrelmegkereshetnék Caint, ha tudnának a létezéséről. Sajnos nagyon sokanmáris megtették ezt, többen, mint gondolnánk. A mai napig harmincnyolcgyilkosság írható biztosan Cain számlájára, és további tizenkét-tizenötesetről feltételezzük, hogy ővolt a tettes.

– Tehát ez az eredménylistája?– Igen. És persze eleve vesztes csatát vívunk, mert minden újabb

gyilkossággal csak nőa hírneve.– Mostanában csendben volt egy ideig – szólalt meg Knowlton, a CIA

embere. – A közelmúltban néhány hónapig arra gondoltunk, hogy talán őtmagát is elintézték. Számos esetben, amelyhez neki is köze lehetett,magukat a gyilkosokat is kinyírták; arra gondoltunk, hátha őis közöttükvolt.

– Például?– Egy madridi bankár t, aki az Europolitan Corporation megbízásából

megvesztegetési pénzeket továbbított afrikai kormánymegrendelésekre, aPaseo de la Castellenán lelőtték egy robogó kocsiból. De a bankár testőreszitává lőtte a kocsi sofőrjét is meg a gyilkost is. Egy ideig úgy véltük,hogy Cain volt a gyilkos.

– Emlékszem az esetre. Vajon ki fizethetett érte?– A legkülönfélébb konszernek – felelte Gillette –, amelyek mind

aranylemez-borításos autókat és gáz- meg vízvezetékeket kívántakszállítani az éppen aktuális diktátorok luxusvilláiba.

– Van még más is? Ki van még?– Musztafa Kalig sejk, Ománban – mondta Manning ezredes.– A hivatalos verzió szerint őt egy kudarcot vallott államcsínykísérlet

során ölték meg.– Nem – csóválta meg a fejét a tiszt. – Nem létezett semmiféle

államcsínykísérlet; ezt a katonai hírszerzés informátorai is megerősítették.Igaz, hogy Kalig népszerűtlen volt, de a többi sejk nem ostoba. Azállamcsínytörténetet azért találták ki, nehogy a gyilkosság ötletet adjonmás hivatásos gyilkosoknak. A tisztikarból kivégeztek három izgáganímandot, hogy hitelesnek tüntessék fel a hazugságot. Egy ideig azt hittük,hogy az egyik Cain volt; az időzítés egybeesik Cain inaktív időszakával.

– Ki fizetett volna Cainnak, hogy megölje Kaligot?– Mi is újra meg újra föltettük magunknak ezt a kérdést – mondta

Manning. – Az egyetlen lehetséges választ egy olyan informátorunktólkaptuk, aki azt állította, bizonyosan tudja az igazságot, de nem tudtukellenőrizni a változatát. Szerinte Cain csak azt akarta bebizonyítani, hogy a

merénylet végrehajtható, őmeg tudja csinálni. Az olajsejkek a világlegerősebb biztonsági fedezete alatt utaznak.

– Van még többtucatnyi más incidens is tette hozzá Knowlton. –Valószínűsíthetőesetek, amelyek ugyanabba a kategóriába sorolhatók:szigorúan őrzött személyeket öltek meg, majd informátorok bukkantak fel,akik Cainra vallottak.

– Értem. – A kongresszusi képviselő fölemelte a zürichi esetetösszefoglaló papírlapot. – De mindent egybevetve, úgy látom, mégsemtudják, hogy ki is ez a Cain.

– Nem akadt még két olyan személyleírás róla, ami egyezett volna –vetette közbe Abbott. Cain nyilvánvalóan a maszkírozás virtuóza.

– Pedig voltak emberek, akik látták, akik beszéltek is vele. A magukinformátorai; az a zürichi férfi; nyíltan egyikük sem tanúskodhat, demaguk bizonyára kifaggatták őket. Feltétlenül kell lennie róla egymozaikképnek, valaminek.

– Sok mindent összeállítottunk – felelte Abbott –, de összefüggőleírástnem tudtunk összehozni. Először is, Cain sohasem mutatkozik nappalivilágosságban. Éjszaka bonyolítja le a találkozóit, sötét szobákban vagysikátorokban. Talán előfordult már, hogy egynél több emberrel istalálkozott egyszerre, nekünk mindenesetre nincsen tudomásunk róla. Úgyértesültünk, sohasem tárgyal állva, mindig ül: egy homályosanmegvilágított kávéházban, egy sarokszéken vagy egy parkoló kocsiban.Néha vastag keretes szemüveget visel, máskor nincs rajta szemüveg; azegyik találkán még sötét hajjal, a következőn már ősz vagy vörös frizurávalvagy kalapban jelenik meg.

– Nyelv?– Itt már közelebb jutottunk a tűzhöz – szólalt meg a CIA aligazgatója,

aki alig várta, hogy a cég kutatási eredményeit az egybegyűltek elétárhassa. – Folyékonyan beszél angolul és franciául, valamint több keletinyelvjárást is ismer.

– Nyelvjárást? Miféle nyelvjárást? Előbb talán valami nyelvet kelleneemlíteni, nem?

– Természetesen. Az alapnyelv a vietnámi.– Viet... – Walters előrehajolt. – Miért támad az a benyomásom, hogy

olyasmihez közelítek, amit legszívesebben nem árulnának el nekem?– Mert ön nyilván igen jól ért a keresztkérdések feltevéséhez, ügyvéd

úr. – Abbott gyufát vett előés pipára gyújtott.– Tűrhetően – ismerte el a képviselő. – Nos, ki vele, mi az?– Cain... – szólalt meg Gillette, és furcsa módon egy pillanatig David

Abbotton járatta a tekintetét. – Tudjuk, honnan jött.– Honnan?– Délkelet-Ázsiából – felelte Manning, s hangjában annyi fájdalom volt,

mintha éppen egy kést döftek volna belé. – Amennyire meg tudjukállapítani, azért sajátította el a dialektusokat, hogy megértesse magát akambodzsai és a laoszi határ menti hegyvidéken, valamint Észak-Vietnammezőgazdasági területein. Helytállónak véljük ezt az adatot, beleillik aképbe.

– Miféle képbe?– A Medúza Akcióba. – Az ezredes bal kezével maga elé húzott egy

nagy, vaskos, sárga borítékot. Kinyitotta, majd a borítékban levőszámosirattartó közül egyetlen dossziét húzott előés maga elé tette az asztalra. –Ez a Cain-dosszié bólintott a nyitott boríték felé. – Ez pedig a MedúzaAkció anyaga, legalábbis azon vonatkozásai, amelyek bármilyen módonösszefügghetnek Cainnal.

Tennessee állam képviselője hátradőlt a székében, ajka körül enyhéngunyoros mosoly játszadozott.

– Nézzék, uraim, maguk főbe kólintanak engem a tömörmegnevezéseikkel. Egyébként ez a Medúza Akció telitalálat: nagyonvészjósló, nagyon baljóslatú. Azt gyanítom, hogy maguk, fiúk, tanfolyamotvégeznek az effélék elsajátítására. Folytassa, ezredes. Mi ez a Medúza?

Manning gyors pillantást vetett David Abbottra, csak azután szólaltmeg.

– A felkutatás és megsemmisítés párosára alapozott koncepció titkoselágazása volt; az ellenséges vonalak mögötti hadviselést szolgálta avietnami háború idején. A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elejénamerikai, francia, angol, ausztrál és bennszülött önkéntesek egységeitcsoportokba szervezték, hogy az észak-vietnamiak által megszálltterületeken működjenek. Legfőbb céljuk az ellenség közlekedési ésutánpótlási vonalainak szétrombolása, a fogolytáborok helyének pontosmeghatározása és nem utolsósorban olyan falusi vezetők meggyilkolásavolt, akik köztudomásúan együttműködtek a kommunistákkal.

– Sajnos – szakította félbe Knowlton az ezredest – a jellegzetes fajivonások és a nyelv az ilyen csoportok működését sokkal, de sokkalveszélyesebbé tették, mint például a német és holland földalattimozgalmakban vagy a francia ellenállásban való részvételt a másodikvilágháború idején. Ezért a keletiek toborzásakor nem mindig érvényesültszigorú válogatás, noha ez kívánatos lett volna.

– Több tucat ilyen csoport működött – folytatta az ezredes –, tagjai

között akadtak tapasztalt hajóskapitányok, akik jól ismerték a tengerpartotvagy francia ültetvénytulajdonosok, akik volt birtokaikért csakis amerikaigyőzelem esetén remélhettek kártérítést. Voltak közöttük angol ésausztráliai hontalanok, akik hosszú évek óta éltek már Indokínában,valamint a legnemesebb indítékoktól vezérelt hivatásos amerikai katonai éspolgári hírszerzőtisztek. Végül, óhatatlanul akadtak közöttük megrögzöttbűnözők is, jelentős számban. Ezek többnyire csempészek voltak, őkbonyolították le a fegyver-, kábítószer-, arany- és gyémántkereskedelmet aDél-kínai-tenger egész térségében. Ha éjszakai partraszállásra vagy őserdeicsapásokon való előnyomulásra került sor, ezek az emberek két lábon járóenciklopédiáknak bizonyultak. Bevettünk e csoportokba sok olyanszemélyt is, akik amerikai börtönökből szöktek meg, de volt közöttük sokkiválóan iskolázott ember is; valamennyien életrevaló, talpraesett férfiak.Szükségünk volt a szakismereteikre.

– Eléggé változatos keresztmetszetet tükröztek ezek az önkéntesek –vetette közbe a képviselő. Régi hajóskapitányok és katonatisztek, angol ésausztrál hontalan elemek, francia gyarmatosítók és tolvajbrigádok. Hogy afenébe sikerült őket közös cselekvésre bírniuk?

– Mindenkit a kapzsisága szerint – jegyezte meg Gillette.– Ígéretekkel – tette hozzá az ezredes. – Garantáltuk nekik a rangot, az

előléptetést, az amnesztiát, a készpénzben folyósított prémiumot és számosesetben azt a lehetőséget is, hogy magának az akciónak a pénzalapjaibóllophassanak. Meg kell értenie, ehhez a munkához valamennyiüknek kissédiliseknek kellett lenniük; mi ezt elismertük. Titokban képeztük ki őket arejtjelezésre, a szállítás módozataira, a tőrbecsalásra, az ölésre, sőt olyanfegyverek kezelésére is, amelyekről még a saigoni főparancsnokság semtudott. Amint Peter is említette, mérhetetlen nagy volt a kockázat: akitelfognak, azt megkínozzák és kivégzik; nagy ár volt ez. A legtöbb emberparanoiás bandának nevezte volna őket, pedig zsenik voltak, már ami arombolást és az ölést, kiváltképpen az ölést illeti.

– Mi volt az ár?– A Medúza Akció több mint kilencvenszázalékos veszteségi aránnyal

működött. Beleszámítva azt is, hogy azok között, akik nem tértek vissza,akadtak, akiknek eszük ágában sem volt visszajönni.

– S ezek a tolvajok meg a börtönszökevények közül kerültek ki?– Igen. Egyesek tetemes összegeket loptak el a Medúzától. Szerintünk

Cain esetében is ez történt.– Miből gondolják?– A módszerei miatt. Olyan rejtjeleket, csapdákat, gyilkolási

módszereket és egyéb trükköket alkalmaz, amelyeket mi fejlesztettünk kiés tökéletesítettünk a Medúza-kiképzés során.

– De hát az isten szerelmére – szakította félbe Walters –, akkorközvetlenül meg lehet állapítani a személyazonosságát. Nem érdekel, hogyhol az irattáruk, és biztosra veszem, hogy ezt maguk sem akarjáknyilvánosságra hozni, de feltételezem, hogy nyilvántartásba vették őket.

– Úgy van, kartotékokat vezettünk róluk. Ki is szedtünk mindent atitkos archívumokból, beleértve ezt az anyagot is. – Az ezredes ujjával azelőtte fekvő dossziéra bökött. – Mindent áttanulmányoztunk;mikroszkóppal vizsgáltuk a névsorokat, az adatokat számítógépekbetápláltuk, minden elképzelhetőt megtettünk. S nem jutottunk előre egytapodtat sem.

– Elképesztő – mondta a képviselő. – Vagy önök elképesztőentehetetlenek.

– Ne higgye – tiltakozott Manning. – Vegye csak szemügyre ezt azembert, nézze meg, mivel kellett dolgoznunk. A háború után Cain hírhedttévált szinte egész Kelet-Ázsiában, északtól délig, Tokiótól egészen a Fülöp-szigetekig, Malajziáig és Szingapúrig; de néha feltűnt Hongkongban,Kambodzsában, Laoszban és Calcuttában is. Vagy két és fél évvel ezelőttjelentések kezdtek szállingózni ázsiai állomáshelyeinkre ésnagykövetségeinkre: egy hivatásos gyilkos pénzért kínálja szolgálatait; aneve: Cain. Abszolút profi, kíméletlen. A jelentések ijesztőenmegszaporodtak. Úgy tűnt, Cainnak része van minden jelentősgyilkosságban. Informátorok éjfélkor hívtak föl nagykövetségeket, vagy anyílt utcán állítottak meg attasékat, mindig ugyanazzal az információval:Cain volt az, Cain a gyilkos. Gyilkosság Tokióban; Hongkongbanfelrobbantottak egy kocsit; az Aranyháromszögben tőrbe csaltak egykábítószeres konvojt; Calcuttában lelőttek egy bankárt; Szöulbanmeggyilkoltak egy nagykövetet; Sanghajban a nyílt utcán megöltek egyorosz mérnököt vagy egy amerikai üzletembert... Cain mindenüttfölbukkant, az őnevét suttogta tucatnyi megbízható informátor valamennyilétfontosságú hírszerzőszektorban. De senki, az egész kelet-csendes-óceánitérségben egyetlen ember sem állt előazzal, hogy meg tudja adni aszemélyleírását. Hát akkor hol fogunk neki?

– De azt talán csak sikerült megállapítaniuk, hogy tényleg a Medúzatagja volt-e – kérdezte a tennessee-i.

– Azt igen. A leghatározottabban.– Hát akkor nézzék végig az egyes Medúzadossziékat, a keservét neki!Az ezredes kinyitotta a dossziét, amelyet a Cain-irattartóból emelt ki.

– Ezek a veszteséglisták. A Medúza Akció fehér bőrűrésztvevői közüleltűnt, úgy értem, hogy nyoma veszett hetvenhárom amerikainak,negyvenhét franciának, huszonnégy ausztrálnak illetve angolnak, továbbákörülbelül ötven fehér férfinak, akiket a semlegesek köréből toboroztunk,Hanoiban és a fronton képeztünk ki – ez utóbbiak közül alig néhányatismertünk. Több mint kétszázharminc eshetőség; vajon mennyi közülük azsákutca? Ki él közülük? Ki halt meg? Még ha tudnánk is mindazoknak anevét, akik életben maradtak, hol lehetnek most? Mi a foglalkozásuk?Cainnak még a nemzetiségét illetően sem tudunk semmi bizonyosat.Feltételezzük, hogy amerikai; de nincsen semmi bizonyítékunk.

– Cain esete egyike azoknak a részügyeknek, amelyek miatt állandónyomást gyakorolunk Hanoira, hogy kutassák fel az eltűnt katonákatmagyarázta Knowlton. – Ezeket a neveket is beiktatjuk az átadotthadosztálynévsorokba.

– De ennek is megvan a hátulütője – tette hozzá az ezredes. – A hanoikémelhárítás ugyanis tucatjával fogta el és végezte ki a Medúza embereit.Tudtak az akcióról, mi pedig sohasem zártuk ki teljesen, hogy akárügynökök is beszivároghattak a Medúzába. Hanoi nagyon is jól tudta, hogya Medúza-emberek nem frontkatonák; nem is viseltek egyenruhát.Sohasem kellett elszámolni velük.

Walters kinyújtotta a kezét.– Megkaphatnám? – kérdezte, és az ezredes előtt fölhalmozott

papírlapok felé bólintott.– Természetesen. – A tiszt átnyújtotta a papírokat a képviselőnek. – De

kérem, vegye figyelembe, hogy ezek a nevek továbbra is szigorúanbizalmasan kezelendők, akárcsak maga a Medúza Akció.

– Ki döntött így?– Az egymást követőelnökök föl nem oldott főparancsnoki utasítása,

amely az Egyesített Vezérkar főnökeinek ajánlásán alapul. A szenátusFegyveres Erők Bizottsága is támogatta ezt a döntést.

– Valamennyien úgy vélték, országos érdek – szólt közbe a CIAképviselője.

– Ez esetben nem vitatkozom – adta meg magát Walters. – Egy ilyenakció fantomjával aligha növelhetnénk a dicsőmúlt dicsőségét. Mi nemszoktunk kiképezni gyilkosokat; még kevésbé bevetni őket. – Belelapozotta papíroshalomba. – S ezek között itt van egy hivatásos gyilkos, akit miképeztünk ki és mi vetettünk be, most pedig nem tudunk a nyomárabukkanni.

– Igen, úgy véljük – mondta az ezredes.

– Azt mondja, hogy Ázsiában szerezte a hírnevét, de azután áttetteműködési területét Európába. Mikor történt ez?

– Vagy egy éve.– Miért? Van erről valami elképzelése?– Gondolom, a szokásos – mondta Peter Knowlton. – Túlbecsülte a

hatalmát. Valami hiba csúszhatott a számításába, és veszélyben éreztemagát. Fehér gyilkos volt a keletiek között, a legjobb esetben is veszélyeskonstelláció; nyilván úgy érezte, itt az ideje, hogy odébbálljon. Annyibizonyos, hogy már megalapozta a hírnevét; Európában tehát nem fogfelkopni az álla.

David Abbott a torkát köszörülte.– Szeretnék fölvetni egy másik eshetőséget, arra alapozom, amit Alfred

említett néhány perce. – A Szerzetes szünetet tartott és tiszteletteljesenbiccentett Gillette felé. – Azt mondta, hogy kénytelenek voltunkfigyelmünket egy fogatlan homoki cápára összpontosítani, míg apörölycápa szabadon garázdálkodik; ha jól emlékszem, ezt a fordulatothasználta.

– Úgy van – szólalt meg a NemzetbiztonságiTanács embere. – Természetesen Carlosra céloztam. Nem Cain

nyomába kellene erednünk, hanem Carlost kell elkapnunk.– Természetesen. Carlost. A modern történelem legmegfoghatatlanabb

hivatásos gyilkosát, azt az embert, aki sokunk véleménye szerint ilyenvagy olyan módon felelős korunk legtragikusabb gyilkosságaiért. Teljesenigaza volt, én pedig, Alfred, bizonyos értelemben tévedtem. Nemengedhetjük meg magunknak, hogy megfeledkezzünk Carlosról.

– Köszönöm – mondta Gillette. – Örülök, hogy sikerült meggyőznöm.– Meggyőzött. Legalábbis engem. De el is gondolkodtatott. El tudja

képzelni, milyen kísértést jelentett Európa egy Cain-féle embernek, akiolyan területen működött, ahol nyüzsögnek a kalandorok, a szökevények; sahol a kormányok és szervezetek velejükig korruptak? Mennyireirigyelhette Carlost; milyen féltékenyen figyelhette Európa gyorsabbritmusú, ragyogóbb, fényűzőbb világát. Hányszor mondogathatta magában:én többet érek Carlosnál. Bármennyire is hideg fejűek ezek a pasasok,hallatlanul fejlett az önérzetük. Úgy gondolom, azért ment át Európába,hogy megtalálja ezt a jobb világot... és letaszítsa a trónról Carlost. Őakarlenni a bajnok.

Gillette feszülten nézte a Szerzetest.– Érdekes elmélet.– S ha jól értelmezem, amit mond – vetette közbe az Ellenőrző

Bizottság képviselője –, ha nyomon követjük Caint, eljuthatunk Carloshozis.

– Pontosan így gondoltam.– Attól tartok, nem egészen értem – szólalt meg sértődötten a CIA-

aligazgató. – Miért?– Két csődör egy karámban – felelte Walters. Összerúgnak.– Egyetlen bajnok sem engedi át önként a címét. – Abbott a pipája után

nyúlt. – Elkeseredetten küzd, hogy megtartsa. Amint a képviselőúr ismondotta, továbbra is Cain nyomát kell követnünk, de azért figyelnünkkell, nem bukkan-e fel más nyom is az erdőben. Aztán, amikor megtaláljukCaint, talán türtőztetnünk kellene magunkat. Meg kellene várnunk, nemköveti-e őt Carlos.

– S akkor elkapjuk mindkettőt – tette hozzá az ezredes.– Roppant tanulságos – jegyezte meg Gillette.

Véget ért a tanácskozás, a résztvevők indulófélben voltak. David AbbottManninggel álldogált; a Pentagon ezredese a Medúza-dosszié lapjait raktaössze. Összeszedte a veszteséglistákat, és éppen vissza akarta tenni őket adossziékba.

– Belenézhetnék? – kérdezte Abbott. – Odaát nincs belőle példányunk.– Ez volt az utasítás – felelte a tiszt, és átnyújtotta az összerakott

lapokat az idősebb férfinak.– Azt hittem, maga küldte át nekünk az egészet.– Összesen három példány van: egy itt, egy a CIA-ban, egy pedig odaát

a Tanácsban.– Valóban én küldtem. – A hallgatag Szerzetes derűsen mosolygott. –

Mifelénk rengeteg a civil.Az ezredes elfordult, hogy válaszoljon a tennessee-i képviselőnek, aki

valamit kérdezett tőle. David Abbott nem figyelt oda. Tekintetevillámgyorsan végigsiklott a névoszlopokon – és megrémült. A teremben ővolt az egyetlen, aki ismerte a nevet, s most, hogy az utolsó oldalra ért,érezte, hogy sebesebben ver a szíve. Ott volt a név.

"Bourne, Jason C. Utolsó ismert állomáshelye: Tam Quan."

René Bergeron az íróasztalra csapta a telefonkagylót; hangját sem tudtasokkal visszább fogni, mint a mozdulatait.

– Végigtelefonáltuk az összes kávéházat, az összes vendéglőt ésbisztrót, ahol Jacqueline valaha is járt.

– Bourne nincsen bejelentve egyetlen párizsi szállodába sem – közölte a

másik rajzasztalnál egy másik telefont tárcsázó ősz hajú telefonkezelő.Több mint két óra telt el; lehet, hogy Jacqueline már halott. S ha nem az,talán azért fohászkodik, hogy bár meghalna már.

– Nem sokat tud mondani neki – tűnődött Bergeron. – Kevesebbet, mintmi tudnánk; semmit sem tud a vénemberekről.

– Éppen eleget tud; fölhívta a Parc Monceaut.– Csak üzeneteket továbbított; azt sem tudja, hogy kinek.– De tudja, hogy miért.– Biztosíthatom, hogy ezt Cain is tudja. S nagyon komikus hibát

követne el a Parc Monceauval. – A divattervezőelőredőlt, izmos alsókarjaelernyedt, amint összekulcsolta a kezét, és tekintetét az ősz hajú férfiraszegezte. – Mondjon el újra mindent, amire csak emlékszik. Miért annyirabizonyos, hogy Bourne az?

– Magam sem tudom. Én azt mondtam, hogy Cain. Ha pontosan írta le amódszereit, akkor őa mi emberünk.

– Bourne valóban Cain. A Medúza-dosszié révén akadtunk rá. Ezértalkalmaztuk magát.

– Hát legyen, akkor ő Bourne, de nem ezt a nevet használta.Természetesen sokan voltak a Medúzában, akik nem akarták a valódinevüket használni. Számukra garantálták a hamis személyazonosságot;szerepeltek ugyanis a bűnügyi nyilvántartóban. Szerintem őis egyikeazoknak a bűnözőknek.

– Miért? Mások is eltűntek. Maga is.– Mondhatnám azt, hogy azért, mert itt járt a Saint-Honorén, és ennek

elégnek is kellene lennie. De van még más, sokkal több is. Annak idejénfigyeltem, hogyan dolgozik. Részt vettem egy olyan bevetésen, amelynek ővolt a parancsnoka; sem azt az élményt, sem őt magát soha nem felejtemel. Lehet, sőt bizonyos, hogy ez az ember a maga Cainja.

– Mondja el, mi történt.– Éjszaka dobtak le minket ejtőernyőn a Tam Quan nevűövezetbe.

Feladatul azt kaptuk, menekítsünk ki onnan egy Webb nevűamerikait, akita Viet Kong foglyul ejtett. Nem tudtunk róla, de szinte semmi esélyünksem volt rá, hogy életben maradjunk. Már maga a repülőút Saigontól isiszonyatos volt: viharos szél három-négyszáz méter magasságban, a gépúgy remegett, mintha minden percben darabokra akart volna szétesni. S őmégis azt parancsolta, hogy ugorjunk.

– S maguk engedelmeskedtek?– A fejünknek szegezte a pisztolyát. Sorban, mindenkire, ahogy a

nyíláshoz léptünk. Tudtuk, hogy a tomboló vihart esetleg túlélhetjük, de ha

golyót röpít a fejünkbe, az a vég.– Hányan voltak?– Tízen.– Leteperhették volna.– Maga nem ismerte őt.– Folytassa – mondta Bergeron. Mozdulatlanul ült az íróasztalánál,

feszülten figyelt.– Nyolcan verődtünk össze odalenn a földön; föltételeztük, hogy ketten

nem élték túl az ugrást. Csoda, hogy én megúsztam. Én voltam alegidősebb. Nem voltam ugyan egy izompacsirta, viszont ismertem akörzetet, ezért is küldtek a csoporttal. – Az ősz hajú férfi elhallgatott, afejét rázta, miközben föltolultak benne az emlékek. Nem egészen egy óramúlva rádöbbentünk, hogy csapdába estünk. Úgy lapultunk az őserdőben,mint a gyíkok. Ő pedig éjszakánként egyedül indult el, aknatűzben,kézigránátok robbanása közepette; hogy öljön. Hajnal előtt mindigvisszatért, és egyre közelebb kényszerített bennünket a bázistáborhoz.Akkor azt gondoltam: ez tiszta öngyilkosság.

– Miért engedelmeskedtek? Valamivel csak meg kellett indokolnia,hiszen maguk nem katonák voltak, hanem a Medúza-kommandó tagjai.

– Azt mondta, ez az egyetlen módja, hogy élve kikerüljünk innen, ésebben volt is logika. Messze a frontvonalak mögött jártunk: szükségünkvolt a táborban található készletekre, feltéve, ha el tudjuk foglalni a tábort.Azt mondta, el kell foglalnunk, nincsen más választásunk. Tudtuk, hogy habármelyikünk ellentmondana neki, annak golyót röpítene a fejébe. Aharmadik éjszaka elfoglaltuk a tábort, és megtaláltuk a Webb nevűfoglyot;szinte élőhalott volt, de még lélegzett. Megtaláltuk csoportunk két hiányzótagját is; ők viszont nagyon is elevenek voltak. Elképedtek, amikormegláttak minket. Az egyik fehér volt, a másik meg egy vietnami. A VietKong lefizette őket, hogy tőrbe csaljanak minket. Illetve, szerintem csakőt.

– Caint?– Igen. Először a vietnami vett észre minket, és rögtön kereket is oldott.

A fehér férfit Cain főbe lőtte. Azt mondták, egyszerűen odalépett hozzá, ésszétlőtte a fejét.

– És aztán sikerült visszavinnie magukat a tűzvonalakon keresztül?– Négyünket, meg a Webb nevű férfit. Öt emberünket megölték.

Visszafelé, a szörnyűmenetelés során kezdtem megérteni, hogy lehetvalami alapja annak a szóbeszédnek, hogy őa legjobban fizetett embere aMedúzának.

– Hogy hogy?– Nálánál hidegfejűbb embert az életben nem láttam. Hihetetlenül

veszedelmes és teljességgel kiszámíthatatlan volt. Az volt az érzésem,hogy ővalami külön háborút folytat, de indítékok nélkül. Csakis a magasajátos erkölcse vezérelte, egyes-egyedül önmagával törődött. Mindenkitellenségének tekintett. – A középkorú férfi ismét elhallgatott, tekintetétmereven a rajzasztalra szögezte, gondolatban láthatóan sok ezerkilométerre, a távoli múltban járt. – Ne feledje, a Medúzában nagyon sokhalálra szánt ember szolgált. Sokan paranoiásan gyűlölték akommunistákat. Másoktól, például tőlem is, Vietnam ellopta avagyonunkat: csakis úgy kaphattuk vissza, ha az amerikaiak megnyerik aháborút. Franciaország a sorsunkra hagyott Dien Bien Phunál. Voltakolyanok is jó néhányan, akik fölismerték, hogy meggazdagodhatnak aMedúzán. A tárcáinkban sokszor ötvenezer dollár is lapult. Ha egy futártíz, tizenöt forduló során a rábízott összeg felét megcsapta, szépenelvonulhatott Szingapúrba vagy Kuala Lumpurba, vagy éppenséggel önállókábítószer-hálózatot építhetett ki az Aranyháromszögben. Nemcsak afizetés volt hallatlanul nagy, és nemcsak a múltbeli bűnök fölött hunytakszemet, hanem korlátlan lehetőségek is adódtak. Szerintem ez a különöspasas is ebbe a csoportba tartozott. Kalóz volt, modern kalóz, a szólegszorosabb értelmében.

Bergeron lazított összekulcsolt kezén.– Várjon csak egy percet. Az előbb azt mondta: bevetésüknek ővolt a

parancsnoka. Voltak katonatisztek is a Medúzában; bizonyos abban, hogyőnem amerikai tiszt volt?

– Az biztos, hogy amerikai volt, de nem tiszt.– Miért?– Gyűlölt minden katonatisztet. Minden döntésén látszott, hogy megveti

a saigoni parancsnokságot; az ottani katonákat tehetetlen, ostobafajankóknak tartotta. Megtörtént például, hogy Tam Quanban parancsokattovábbítottak nekünk rádión. Megszakította az adást, és közölte azezredparancsnokkal, egy tábornokkal, hogy bekaphatja, de őnem hajlandóengedelmeskedni. Egy tiszt nemigen vetemedne ilyesmire.

– Hacsak nem arra készül, hogy hátat fordít a hivatásának – mondta adivattervező. – Ahogyan a párizsi kormány is cserbenhagyta magát, magapedig boldogult, ahogy tudott; lopott a Medúzapénzekből, és ahol csaklehetősége nyílott rá, önálló vállalkozásokba fogott. Ezeket alighanevezhetnénk hazafias kezdeményezéseknek.

– Nézze, René, előbb a hazám árult el engem, csak utána én a hazámat.

– Térjünk vissza Cainra. Azt mondja, akkoriban nem a Bourne nevethasználta. Mi volt a neve?

– Nem emlékszem. Mondtam már, hogy sokunk esetében avezetéknévnek nem volt jelentősége. Az én számomra őegyszerűen csakDelta volt.

– Mekong?– Nem, a görög ábécé betűje.– Alpha, Bravo, Charlie... Delta... – tűnődött Bergeron. – De sok

bevetés során a Charlie fedőnevet a Cainnal helyettesítették, mert aCharlie-k egy időután a Viet Kongot jelentették. Charlie-ból Cain lett.

– Pontosan így volt. Bourne tehát visszalépett egy betűvel, és fölvette aCain nevet. Választhatta volna akár az Echót, a Foxtrottot vagy a Zulut is.Vagy húszféle más nevet. Mi a különbség? Mire akar kilyukadni?

– Tudatosan választotta a Caint. Jelképes értelme volt. És azt akarta,hogy ez az elsőpillanattól kezdve világos legyen.

– Mi?– Az, hogy Cain Carlos helyére lép majd. Gondolkodjon. Carlos a

Charles, vagyis a Charlie spanyol megfelelője. A Cain fedőnév pedigéppen a Charlie-t, azaz a Carlost váltotta fel. Kezdettől fogva ez volt acélja. Hogy Cain lép majd Carlos helyére. S azt akarta, hogy ezt Carlos ismegtudja.

– És megtudta?– Természetesen. A hírek gyorsan terjednek: Cain rendelkezésre áll;

megállapodások köthetők vele, és kevesebbet kér, mint Carlos. Aláássa,szüntelenül rombolja Carlos presztízsét.

– Két matador egy arénában, ahol csak egynek van hely.– De az Carlos lesz. Tőrbe csaltuk ezt a fölfuvalkodott verebet. Itt van

valahol, kétórányi körzetben a Saint-Honorétól.– De hol?– Mindegy. Megtaláljuk. Végtére: őis megtalált minket. Vissza fog

jönni, ezt követeli az ön-érzete. S akkor a sas lecsap, és elkapja a verebet.Carlos megöli.

Az öregember eligazította a mankóját a bal hónalja alatt, széthajtotta afekete kárpitot, és belépett a gyóntatószékbe. Rossz bőrben volt; arcárakiült a halál sápadtsága, s örült, hogy a csuhás alak a függöny mögül nemláthatja tisztán a vonásait. Megeshet, hogy nem ad neki többé munkát, hatúlságosan elcsigázottnak tűnik. Neki pedig most munkára van szüksége.Már csak néhány hete van hátra, és számos kötelezettsége van. Megszólalt.

– Angelus Domini.– Angelus Domini, Isten gyermeke – hangzott a suttogó felelet. – Jól

telnek napjaid?– A végét járom, de megvan mindenem.– Úgy van. Úgy hiszem, ez lesz az utolsó megbízásom a számodra. De

ez annyira fontos, hogy a béred ötszöröse lesz a szokásosnak. Remélem, ezsegít rajtad.

– Köszönöm, Carlos. Ezek szerint tudod...– Tudom. Mindjárt elmondom, mit kell tenned a béred fejében, és az

információt magaddal kell vinned a sírba. Nem hibázhatunk.– Mindig megbízhatóan dolgoztam. S most, hogy meghalok, utolsó

feladatomat is megbízhatóan végzem majd el.– Legyen neked könnyűa halál, öreg barátom. Elmégy a vietnami

nagykövetségre, és egy Phan Loc nevűattasét keresel. Amikor magatokramaradtok, a következőt mondjad neki: Hatvannyolc március végén,Medúza, Tam Quan övezet, Cain ott volt, meg egy másik is.Megjegyezted?

– Hatvannyolc március végén, Medúza, Tam Quan övezet, Cain ott volt,meg egy másik is.

– Helyes. Ő majd megmondja, hogy néhány órán belül mikor menjélvissza.

17.

– Gondolom, itt az ideje, hogy elbeszélgessünk egy Zürichből küldötttitkos záradékról.

– Szent isten!Bourne elkapta a nő kezét, hogy ne tudjon mozdulni, és ne

menekülhessen ki a Párizstól néhány mérföldnyire levő, zsúfolt, elegánsargenteuil-i étteremből. A bársonnyal bélelt boksz kalickává változott.

– Kicsoda maga? – Madame Lavier fintorogva próbálta kitépni kezét aszorításból, erősen kozmetikázott nyakán kidagadtak az erek.

– A Bahama-szigeteken élőgazdag amerikai. Nem hiszi?– Tudhattam volna – mondta a nő–, se folyószámla, se csekk, csak

készpénz. Rá sem nézett a számlára.– Mint ahogy előtte az árcédulákra se. De hát éppen ezért jött oda

hozzám.

– Ostoba voltam. A gazdagok éppenséggel mindig megnézik az árakat,már csak az élvezetért is, hogy lefitymálhassák őket.

Lavier, miközben beszélt, körbejáratta a tekintetét: egy pincért keresett,akit odahívhatna. Hogy elmenekülhessen.

– Ne tegye – mondta Jason, aki követte a nőtekintetét. – Ostobaságlenne. Mindketten jobban járnánk, ha elbeszélgetnénk.

A nőrámeredt, ellenséges csönd feszült közöttük, amit még inkábbkiemelt a gyertyákkal homályosan megvilágított hatalmas teremzsibongása és az újra meg újra fölhangzó halk nevetés a szomszédosasztaloknál.

– Újra kérdezem – mondta a nő–, kicsoda maga?– A nevem lényegtelen. Fogadja el azt, amit mondtam.– Briggs? Hamis név.– Hamis név a Larousse is, márpedig ez szerepel annak a kocsinak a

bérleti szerződésén, amelybe a Valois Bank előtt szállt be három hivatásosgyilkos. Ott elkéstek. És elkéstek ma délután a Pont Neufön is. Az illetőmegint meglógott.

– Úristen! – sikított a nő, és megpróbálta ismét elrántani a kezét.– Azt mondtam, ne tegye! – Bourne megszorította és maga felé rántotta

a nőcsuklóját.– És ha sikoltok, monsieur? – A púderes maszkot most düh tördelte szét,

a száj a vérvörös ajakrúzzsal egy öregedő, sarokba szorult rágcsálóvicsorítására emlékeztetett.

– Én még hangosabban ordítanék – felelte Jason. – Mindkettőnketkidobnának. Márpedig, ha kint lennénk az utcán, aligha hiszem, hogy netudnék elbánni magával. De miért ne beszélgetnénk itt? Mindkettenmegtudhatnánk egyet-mást. Végtére is, nem munkaadók, alkalmazottakvagyunk.

– Nincs mondanivalóm a maga számára.– Akkor én kezdem. Talán majd meggondolja magát. – Óvatosan

lazított a szorításán. Jóllehet, a nőfehérre púderezett arca még mindigfeszültséget tükrözött, a férfi markának lazulásával ez a feszültség isláthatóan csökkent. Lavier most már hajlandó volt figyelni. – Maguk egybizonyos árat fizettek Zürichben. Mi is. Nyilvánvalóan többet, mintmaguk. Ugyanazt a férfit keressük, mint maguk. Azt tudjuk, hogy nekünkmiért kell. – Jason elengedte a nőcsuklóját. – De miért kell maguknak?

Eltelt fél perc, és a nőnem szólalt meg; némán vizslatta a férfit,tekintetében düh és szorongás keveredett. Bourne tudta, hogy helyesentette fel a kérdést. Ha Jacqueline Lavier nem áll szóba vele, veszélyes hibát

követ el. Az életébe kerülhet, ha utólag bizonyos kérdések merülnének fel.– Ki az a mi? – kérdezte a nő.– Egy cég, amelyik vissza akarja kapni a pénzét. Nagyon nagy összeg.

És a pénz annál a férfinál van.– Ezek szerint nem dolgozott meg a pénzéért?Jason tudta, hogy óvatosnak kell lennie; a nőnyilván azt hiszi, hogy a

valóságosnál sokkal többet tud.– Fogalmazzuk úgy: vita támadt közöttünk.– Hogyan lehetséges ebben vita? Vagy megdolgozott érte, vagy nem.

Középút itt nemigen lehetséges.– Most rajtam a sor – mondta Bourne. – Maga kérdéssel felelt a

kérdésre, és én nem kaptam meg a választ. Kezdjük elölről. Maguk miértakarják elkapni? Mi köze van egy, a Saint-Honorén levőelőkelőüzletmagántelefonjának egy zürichi bank titkos záradékához?

– Előzékenységből, uram.– Kinek tettek szívességet?– Maga megőrült?– Helyes, egyelőre ezt ne firtassuk. Különben is sejtjük, kiről van szó.– Lehetetlen!– Vagy igen, vagy nem. Ezek szerint előzékenységből történt, hogy meg

akartak ölni egy embert?– Nincs mit mondanom.– Mégis, alig pár perce, amikor megemlítettem a kocsit, megpróbált

elmenekülni. Ez is mond valamit.– Tökéletesen természetes reakció. – Jacqueline Lavier megérintette

borospohara talpát. Én intéztem a kocsibérlést. Nyugodtan megmondhatomezt magának, mert nincsen rá semmiféle bizonyíték. Ezenkívül azonbansemmit sem tudok arról, hogy mi történt. – Váratlanul megmarkolta apoharat, arcának maszkja egyszerre tükrözött fegyelmezett dühöt ésrettegést. – Kicsodák maguk?

– Már megmondtam. Egy cég, amely szeretné viszontlátni a pénzét.– És amely beleavatkozik valamibe, ami nem az ődolga! Takarodjanak

Párizsból! Hagyjanak nekünk békét!– Miért? Mi vagyunk a megkárosított fél; azt akarjuk, hogy az

egyenlegünk stimmeljen. Ehhez jogunk van.– Semmihez sincs joguk! – csattant fel Madame Lavier. – Maguk

követték el a hibát, maguknak kell fizetniük érte!– Hibát? – Nagyon óvatosnak kell lennie. Itt van, amit keres,

közvetlenül a kemény felszín alatt, a jégpáncél rejti az igazságot. – Ugyan,

ne beszéljen. Ha valakit meglopnak, az nem az őhibája.– A hibát a választásukkal követték el, uram. Rossz lóra tettek.– Milliókat lopott el Zürichből – mondta Jason.– De ezt maga is tudja. Milliókat vitt el, s ha abban reménykednek,

hogy maguk el tudják szedni tőle – ami ugyanaz, mintha tőlünk szednék el–, akkor keservesen tévednek.

– Nincs szükségünk pénzre!– Örömmel hallom. Ki az a mi?– Ha jól emlékszem, azt mondta, hogy tudja.– Azt mondtam, elképzelésünk van róla. Annyi mindenesetre van, hogy

Zürichben leleplezzünk egy König nevűembert, itt, Párizsban pedig egybizonyos d'Amacourt nevűurat. Ha elszánnánk magunkat erre, az ugyebárigen kínos helyzetbe hozná magukat?

– Pénz? Kínos helyzet? Milyen végtelenül ostobák maguk!Megismétlem: hordják el magukat Párizsból. El a kezekkel ettől az ügytől.Ez már nem a maguk dolga.

– Szerintünk meg nem a maguké. Őszintén szólva úgy véljük, nemértenek hozzá.

– Nem értünk hozzá? – ismételte meg Lavier, mintha azt hinné, hogyrosszul hall.

– Úgy van.– Tudja maga egyáltalán, mit beszél? Tudja, hogy kiről beszél?– Nem számít. Ha nem lépnek ki az ügyből, azt fogom javasolni, hogy

lépjünk a nyilvánosság elé. Majd összeeszkábálunk bizonyos vádakat;persze nem úgy, hogy a nyomok hozzánk vezessenek. LeleplezzükZürichet, a Valois-t. Bevonjuk a gazdasági rendőrséget, az Interpolt...bárkit és bármit, hogy meginduljon az embervadászat, méghozzá nagyméretekben.

– Maga tényleg őrült. Amellett még ostoba is.– Egyáltalán nem vagyok az. Nagyon fontos helyeken vannak barátaink.

Először mi kapjuk meg az információkat. Ott leszünk a megfelelőhelyen, amegfelelőidőpontban. És mi fogjuk elkapni.

– Nem fogják elkapni. Megint el fog tűnni! Hát nem érti? Most is itt vanPárizsban, egy egész sereg ember kutat utána, akiket ráadásul nem isismerhet. Lehet, hogy egyszer, akár kétszer is megszökött, de harmadszormár nem sikerülhet neki! Csapdába esett. Tőrbe csaltuk!

– Nem akarjuk, hogy maguk csalják tőrbe. Ez nem áll az érdekünkben.– Már-már itt van a pillanat, gondolta Bourne, majdnem, de még nemegészen; a nőnek legalább annyira kell rettegnie, amennyire dühös.

Robbannia kell, hogy elárulja az igazat. – Most pedig hallja azultimátumunkat, és magát tesszük felelőssé a továbbításért. Máskülönbenosztozhat König és d'Amacourt sorsában. Még ma éjszaka állítsák le azembervadászatot. Ha nem, reggel azonnal megtesszük a lépéseinket.Világgá kürtölünk mindent. A Les Classiques lesz a Saint-Honorélegnépszerűbb üzlete, de nem hiszem, hogy olyan kuncsaftokra vágyódna,mint akik föl fogják keresni.

A púderes maszk széttöredezett.– Nem merik megtenni! Honnan veszik a bátorságot? Kicsodák maguk,

hogy ilyesmivel fenyegetőzzenek?Jason egy pillanatig nem válaszolt, azután lesújtott.– Néhány olyan ember, aki nem szíveli Carlost.Madame Lavier megdermedt, szeme kerekre tágult, feszülőbőre olyan

volt, mint egyetlen nagy sebhely.– Tényleg tudja – suttogta. – És azt képzeli, szembeszállhat vele? Azt

képzeli, maga méltó ellenfele lehet Carlosnak?– Röviden szólva: igen.– Maga nem épeszű. Carlosnak nem szokás ultimátumot adni.– Én adtam.– Meg van pecsételve a sorsa. Ha csak megnyikkan, ha csak egyetlen

szót szól bárkinek, estére halott. Carlosnak mindenütt ott vannak azemberei. A nyílt utcán mészárolják le magát.

– Megtehetnék, ha egyáltalán tudnák, kit mészároljanak le – mondtaJason. – Maga megfeledkezett valamiről. Abban a pillanatban, ahogyleleplezzük magát, önt likvidálják, asszonyom. Carlos nem engedi megmagának, hogy életben hagyja. Engem azonban senki sem ismer.

– Valamiről megfeledkezik, uram. Én ismerem.– Ez okozza a legkevesebb fejfájást. Próbáljon megkeresni, miután a

visszavonhatatlan lépés megtörtént, és mielőtt döntöttek volna a magasorsáról. A kettőközött túl rövid időfog eltelni.

– Ez őrület. Egyszer csak megjelenik a semmiből, és úgy zagyvál, mintegy őrült. Nem teheti meg!

– Ezt hagyjuk. Inkább arra feleljen: van olyan helyzetben, hogytárgyalhat a dologról?

– Olyan helyzetben vagyok, hogy továbbíthatom a javaslatát azokhoz,akik majd eljuttatják ahhoz, aki dönt.

– Vagyis azt mondja, amit néhány perce említettem: tárgyalhatunk.– Tárgyalhatunk, uram – helyeselt Madame Lavier. Tekintetével az

életéért küzdött.

– Akkor kezdjük azzal, ami nyilvánvaló.– Mégpedig?Most. Az igazat.– Mit jelent Carlosnak Bourne? Miért akarja elkapni?– Hogy mit jelent Bourne... – A nőelharapta a szavát, a düh és rettegés

helyébe döbbenet lépett. – Maga még kérdi?– Újra megkérdezem – mondta Jason, s közben hallotta, milyen

hangosan ver a szíve. – Mit jelent Carlosnak Bourne?– De hát őCain! Maguk ezt éppoly jól tudják, mint mi. Ő a maguk

tévedése, a maguk rossz választása!Cain. Amint meghallotta a nevet, a visszhang fülsiketítőmennydörgéssé

erősödött. S minden dörgéssel fájdalom hasított belé; egyre-másra villámokhasítottak a fejébe, agya és teste görcsbe húzódott e név pörölycsapásaialatt.

Cain. Cain. Köd borított mindent. Sötétség, szél, robbanások.Alpha, Bravo, Cain, Delta, Echo, Foxtrott... Cain, Delta. Delta, Cain.

Delta... Cain.Cain azt jelenti: Charlie.Delta azt jelenti: Cain!– Mi történt? Mi baja van?– Semmi. – Bourne a jobb kezével erősen megragadta bal csuklóját, és

olyan erővel mélyesztette ujjait a saját húsába, hogy azt hitte, mindjártkireped a bőre. Tudta, hogy csinálnia kell valamit, meg kell szüntetnie aremegést, el kell fojtania a dübörgést, vissza kell vernie afájdalomrohamot. El kell űznie a ködöt az agyáról. Az igazság szeme nézrá, nem fordíthatja félre a fejét.

– Folytassa – mondta önuralmat erőltetve a hangjára, de bármennyireigyekezett, csak suttogni tudott.

– Rosszul van? Nagyon sápadt és...– Semmi bajom – szakította félbe kurtán a nőt.– Azt mondtam, folytassa.– Mit mondhatnék magának?– Mindent mondjon el. Magától akarom hallani.– Miért? Semmi olyasmi nincs, amit ne tudna. Maguk választották

Caint. Maguk mellőzték Carlost, s azt hiszik, most is mellőzhetik. Akkor istévedtek, most is tévednek.

Megölöm magát! Elkapom a torkát és kinyomom a szuszt magából.Mondjon el mindent! Az isten szerelmére, mondja el! Ami magának a vég;nekem az a kezdet! Tudnom kell!

– Mindez nem számít – mondta Jason. – Ha kompromisszumot akarkötni, ha másért nem, hát hogy mentse a bőrét, mondja el világosan, hogymiért tévedtünk. Mondja el, hogy miért annyira paranoiás Carlos Bourne-nal szemben? Úgy magyarázza ezt meg nekem, mintha még sohasemhallottam volna. Ha nem teszi meg, mindazokat a neveket, amelyeknektitokban kellene maradniuk, elterjesztjük egész Párizsban, és délutánramaga már halott lesz.

Lavier mereven ült, alabástrom maszkja meg sem rezdült.– Carlos a világ végére is követi Caint. És meg fogja ölni.– Ezt tudjuk. De azt akarjuk tudni, miért.– Meg kell tennie. És maga is vigyázzon magára. Meg az olyanokra,

amilyen maga.– Ennek semmi értelme. Fogalma sincs, kik vagyunk.– Nem is kell tudnom. De azt tudom, hogy mit tettünk.– Mondja!– Már megmondtam. Caint választották Carlos ellenében, ezzel

követték el a hibát. Rossz lóra tettek. A rossz gyilkost fizették meg.– A rossz... gyilkost.– Nem maguk voltak az elsők, akik megtették, de maguk lesznek az

utolsók. Ezzel a fennhéjázó bitorlóval itt, Párizsban végezni fognak, akárkompromisszumra jutunk, akár nem.

– A rossz gyilkost választottuk... – A szavak ott lebegtek az étteremfinom, illatosított levegőjében. A fülsiketítődörgés elcsitult; még mindighangosan robajlott, de már messze, távol, a viharfelhőkből; a köd is kezdettfelszállni, már csak párakarikák örvénylettek Jason körül. Látása kitisztult:egy szörnyeteg körvonalai bontakoztak ki előtte. Nem egy mítoszé, egyszörnyetegé. Egy másik szörnyetegé. Ketten vannak.

– Világos, nem? – kérdezte a nő. – Ne keresztezzék Carlos útját. Haddkapja el Caint, hadd töltse ki a bosszúját rajta. – Szünetet tartott, mindkétkezét kissé fölemelte az asztallapról. Nem ígérek semmit, de szót emelekmagukért, a kár miatt, amit maguk elszenvedtek. Lehetséges... jól értsemeg, csak lehetséges, hogy a szerződésüket teljesíti az, akit már előszörreis választaniuk kellett volna.

– Az, akit előszörre is választanunk kellett volna... Merthogy rossz lóratettünk.

– Ezt most már belátja, ugye, uram? Carlosszal közölni kell, hogybelátják. Talán... de csak talán... együttérez majd magukkal a veszteségükmiatt, ha meggyőződik róla, hogy belátták a tévedésüket.

– Ez a kompromisszumos javaslata? – kérdezte kertelés nélkül Bourne;

küszködve próbált eljutni valamiféle logikus gondolatmenetig.– Bármi lehetséges. Azt azonban megmondhatom, hogy fenyegetőzéssel

nem mennek semmire. Abból semmi jó nem származhat. Egyikünkszámára sem. Csak értelmetlen gyilkolás következne, Cain pedig aháttérben a markába nevethetne. Maguk nem egyszer, hanem kétszeresenveszítenének.

– Ha ez igaz... – Jason nyelt egyet, majd megfulladt, amint a szárazlevegőkitöltötte a kiszáradt torkában támadt légüres teret. – De akkormegkell magyaráznom a társaimnak, hogy mi választottunk... rosszul...és... Hagyd! Fejezd be a mondatot! Uralkodj magadon! – Mondjon elmindent, amit Cainról tud.

– Mi értelme lenne? – Lavier ujjhegyeivel az asztalra támaszkodott,rikító vörösre lakkozott körmei fegyverként meredeztek.

– Ha rossz lóra tettünk, akkor bizonyára rosszak voltak az értesüléseink.– Úgy hallották, hogy Cain egyenrangú Carlos-szal, ugye? Meg hogy a

díjszabása ésszerűbb, és kevésbé feltűnő, és mivel kevesebbközreműködővel dolgozik, nem lehet kinyomozni a vele kötöttmegállapodást. Így van?

– Meglehet.– Hát persze hogy ezt hallották. Mindenkinek ezt mondják, pedig ez

szemenszedett hazugság, Carlos ereje éppen a szerteágazó információsforrásokban rejlik, a csalhatatlan információiban. Abban az aprólékosankidolgozott rendszerben, amely biztosítja, hogy a megfelelőszemélyrepontosan megfelelőpillanatban csapjon le.

– Mégis, mintha túl sok ember venne részt az akcióiban. Túl sokanvoltak Zürichben, túl sokan voltak itt, Párizsban is.

– Teljes tévedés, uram. Mindenki téved.– Tévedés?– Nem kertelek. Én már jó néhány éve részt veszek a dolgokban, már

több tucat epizodistával találkoztam, így vagy úgy. Egyikük sem voltjelentős figura. De olyannal még sohasem találkoztam, aki látta volnaCarlost, vagy pláne fogalma lenne, kicsoda ő.

– Ez Carlosra vonatkozik. De én Cainról akarok hallani. Azt, amit magatud Cainról. – Fegyelmezd magad! Nem fordulhatsz el! Nézz rá! Nézz rá!

– Mivel kezdjem?– Ami eszébe jut: Honnan jött? – Ne kapd el a tekintetedet!– Természetesen Délkelet-Ázsiából.– Természetesen... – Uramisten!– Az amerikai Medúza-ügyből tudjuk, hogy...

Medúza! A szél, a sötétség, a villanások, a fájdalom... A fájdalom mostbelehasított a koponyájába, ahol valaha volt. Egy térben és időben távolivilágban. A fájdalom. Úristen. A fájdalom...

Tao!Cse-szah!Tam Quan!Alpha, Bravo, Cain... Delta.Delta... Cain!Cain azt jelenti: Charlie.Delta azt jelenti: Cain.– Baj van? – A nőrémülten figyelte Jason arcát, kutató pillantása a férfi

tekintetét kereste. Verejtékezik. Remeg a keze. Rohama van?– Mindjárt elmúlik. – Jason lefeszítette kezét a csuklójáról, és

zsebkendőt vett elő, hogy megtörölje a homlokát.– A nagy feszültség idézi elő, ugye?– Igen, a feszültség. Folytassa. Nincs sok időnk; több embert kell

értesíteni: döntésre kell jutni. Feltehetően a maga élete felől is döntenek.Térjünk vissza Cainra. Azt mondja, az amerikai... a Medúzából jött.

– Les mercevaires du diable. Az ördög zsoldosai – mondta Lavier. – Ígyemlegették őket az indokínai gyarmatosok, legalábbis azok, akikmegmaradtak. Nagyon találó, nem gondolja?

– Nem számít, hogy én mit gondolok. Vagy mit tudok. Azt akaromhallani, maga mit gondol, maga mit tud Cainról.

– Úgy látszik, a rosszulléttől goromba lett.– A mellébeszéléstől lettem türelmetlen. Azt mondja, rossz lóra tettünk;

ha így van, tévesek voltak az értesüléseink. Les mercenaires du diable. Aztakarja ezzel mondani, hogy Cain francia?

– Szó sincs róla. Nagyon átlátszóan akar próbára tenni. Csak azértemlítettem, hogy érzékeltessem, milyen mélyen behatoltunk a Medúzába.

– Mi? Vagyis azok, akik Carlosnak dolgoznak?– Fogalmazhatjuk így is.– Fogalmazzuk így. Ha Cain nem francia, akkor mi?– Kétségtelenül amerikai.Úristen!– Miért?– Mert bármit tesz, mindenre rányomja a bélyegét az amerikai

arcátlanság. Törtet és könyököl, semmi finomság sincs benne, magánakköveteli a dicsőséget olyankor is, ha semmi köze sincs a dolgokhoz, aztállítja, őkövetett el gyilkosságokat, amikor pedig még a tetthely közelében

sem járt. Olyan alaposan tanulmányozta Carlos módszereit és kapcsolatait,mint senki a világon. Ezeket szokta felsorolni az ügyfeleknek. Hihetetlenmemóriája van. És egyszerűen saját magát állítja Carlos helyébe; azostobákat meggyőzi, hogy nem Carlos, hanem őállapodott meg velük, ésnem Carlos, hanem ővégezte el a munkát. – Lavier egy pillanatraelhallgatott. – Érzékeny pontot érintettem, igaz? Magával, a magaembereivel is ezt tette, ugye?

– Lehet. – Jason ismét megfogta a saját csuklóját, amint hallani vélte amondatokat. Azokat, amelyek egy iszonyú kérdezz-felelek játékkulcsmondataiként hangzottak el.

Stuttgart. Regensburg. München. Két gyilkosság és egy emberrablás.Baader. Pénzfolyósítás amerikai forrásokból... Teherán? Nyolc gyilkosság.Megosztott megbízás, Khomeini és a PFSZ. Díjazás: kétmillió.

Párizs?... Minden megállapodás Párizson keresztül történik.Kinek a megállapodásai?Sanchez... Carlos...– ... mindig olyan átlátszó fogásokkal.Madame Lavier mondott valamit, de őnem hallotta.– Mit mondott?– Emlékezett, ugye? Ugyanezt a trükköt alkalmazta magukkal szemben

is. Mindig így jut megbízásokhoz.– Megbízásokhoz? – Bourne megfeszítette gyomorizmait, amíg a

fájdalom vissza nem térítette az argenteuil-i gyertyafényes étteremasztalához.

– Ezek szerint kap megbízásokat – jegyezte meg révülten.– Igen. És nagy szakértelemmel teljesíti is őket, ezt senki sem tagadja.

Gyilkosságainak száma elismerésre méltó. Carlos mögött sok tekintetben őa második. Nem egyenlővele, de az egyszerűgerilláknak magasan fölötteáll. Rendkívül ügyes, hallatlanul leleményes ember. Igazi profi halálosztó.De a fennhéjázása, a Carlos kárára való hazudozása a vesztét fogja okozni.

– S ezért lenne amerikai? Vagy csak az előítélet beszél magából? Az abenyomásom, maga szereti az amerikai pénzt, de semmi mást nem szívelaz amerikai exportkínálatból.

Rendkívül ügyes; hallatlanul leleményes ember, igazi profi halálosztó...Port Noir, La Ciotat, Marseille, Zürich, Párizs.

– Egyáltalán nem előítéletről van szó, uram. Pontosan ismerjük aszemélyazonosságát.

– Hogyan jutottak hozzá?Lavier megérintette borospohara talpát, vörös körműmutatóujjával

simogatta az üveget.– Washingtonban lepénzeltek egy elégedetlen embert.– Washingtonban?– Az amerikaiak is keresik Caint, ha nem tévedek, majdnem olyan

szívósan, mint Carlos. A Medúza-akciót sohasem hozták nyilvánosságra, sCain esetleges feltűnése rendkívül kínosnak bizonyulhatna. Ez azelégedetlen ember olyan poszton dolgozott, hogy rengeteg információvalláthatott el bennünket, beleértve a Medúza-dossziékat is. Egyszerűvolt,csak össze kellett hasonlítani a neveket a zürichiekkel. Mármint Carlosszámára volt egyszerű, senki másnak nem lett volna az.

Túlságosan is egyszerű– gondolta Jason, Őmaga sem tudta, miért jutottez eszébe.

– Értem – mondta.– Hát maga? Hogyan bukkant rá? Természetesen nem Cainra, hanem

Bourne-re?A fojtogató ködön át Jasonnak eszébe jutott egy megfogalmazás. Nem

az övé, Marie-tól hallotta.– Sokkal egyszerűbben – jelentette ki. Hiánybetéten keresztül fizettük ki

neki a pénzt egy számlára, a többletet pedig találomra egy másikra. Aszámokat azután nyomon lehetett követni; adózási fogás.

– S Cain belement ebbe?– Nem tudta. A számokért egy titkos záradékra fizettünk. Maguk is így

fizettek különbözőszámokért; telefonszámokért például.– Elismerésem.– Erre nincs szükségem. Szükségem van viszont mindenre, amit Cainról

tud. Azt, hogy hogyan azonosították, már megmagyarázta. Most pedigfolytassa. Mondjon el mindent, amit erről a Bourne nevűférfiról tud.Mindent, amit elmondtak magának róla.

Óvatos légy! A hangodban fojtsd el a feszültséget! Csupán... adatokatértékelsz. Marie, te megmondtad ezt. Drága, drága Marie. Hála istennek,hogy nem vagy itt.

– Hiányosak a róla szóló ismereteink. A legtöbb róla szóló, lényegesdokumentumot sikerült eltűntetnie. Ezt is kétségtelenül Carlostól tanulta.De a maradékból még össze tudtunk rakni egy vázlatos képet. Mielőttbeállt volna a Medúzába, s feltevések szerint Szingapúrban élő, franciáulbeszélő üzletember volt, aki egy Amerika legkülönbözőbb részeintevékenykedőimportőrcsoportot képviselt a városban. Az igazság az, hogyez a csoport felmondott neki, majd megkísérelték kiadatni az EgyesültÁllamoknak, hogy ott bíróság elé állítsák; sok százezernyi dollárt lopott el

tőlük. Szingapúrban visszahúzódó természetűnek ismerték, noha acsempészésben nagymenőnek számított, és rendkívül kegyetlen volt.

– És ezt megelőzően? – szakította félbe Jason, és újra érezte, hogyverejték veri ki a homlokát. Szingapúr előtt? Honnan jött?

Óvatosan! A képek! Látta maga előtt a szingapúri utcákat.Prince Edward Road, Kim Chuan, Bonn Tat Street, Maxwell, Cuscaden.– Erről senki nem talált semmilyen dokumentumot. Csak kósza

mendemondák vannak, ezek pedig nem adnak ki semmit. Voltak példáulolyan hírek, hogy jezsuita pap volt, kizárták a rendből s ebbe beleőrült; egymásik pletyka szerint valaha fiatal, agresszív bankár volt, aki többszingapúri bankkal közösen nagy pénzeket sikkasztott és lebukott. Denincsen semmi konkrétum, semmi, amin el lehetne indulni, Szingapúrelőttről semmi.

Téved, rengeteg volt. De annak semmi köze sincsen... Van egy űr, amitki kell tölteni, s maga nem tud ebben segíteni nekem. Lehet, hogy senki semtud? Talán jobb is így.

– Mindeddig semmi meghökkentőt sem mondott – jelentette ki Bourne–, semmit, ami az engem érdeklőinformációra vonatkozna.

– Akkor pedig nem tudom, mit akar tőlem! Kérdéseket tesz fel,részleteket követel, s amikor válaszolok, mindenre azt mondja, hogylényegtelen. Tulajdonképpen mit akar?

– Mit tud... Cain munkájáról? Ha kompromisszumot akar, indokoljameg. Ha valamiben eltérnek az információink, ez nyilván arra vonatkozik,amit Cain tett, igaz? Először mikor figyeltek föl rá? Mikor figyelt föl ráelőször Carlos? Gyorsan!

– Két éve – felelte Madame Lavier, akit zavart, bosszantott és meg isijesztett Jason türelmetlensége. – Ázsiából hírek érkeztek egy fehéremberről, aki a Carloséhoz meglepően hasonló szolgáltatásokat kínált, ésgyors ütemben valóságos iparággá nőtte ki magát. Mouleinben megöltekegy nagykövetet, két nappal később meggyilkoltak egy köztiszteletben állópolitikust Tokióban, egy parlamenti vita előtt. Egy héttel ezutánHongkongban fölrobbantották egy újság főszerkesztőjét a kocsijávalegyütt, s nem telt bele negyvennyolc óra, Kalkuttában a nyílt utcán lelőttekegy bankárt. S mindegyik gyilkosság mögött Cain volt. Mindig Cain. – Anőelhallgatott, Bourne reakcióját figyelte. De Bourne-on nem látszottsemmi. – Nem érti? Mindenütt ott volt. Gyilkosságról gyilkosságraszáguldott. Olyan gyors egymásutánban vállalta a szerződéseskötelezettségeket, hogy válogatásról szó sem lehetett. Őrülten sietett, olyangyorsan alapozta meg a hírnevét, hogy ezen még a legblazírtabb profik is

meghökkentek. Abban pedig senki sem kételkedett, legkevésbé Carlos,hogy valóban profi. Carlos utasításokat küldött szét: tudjátok meg, ki ez azember, állapítsatok meg róla mindent, amit csak tudtok. Látja, Carlosmegértette, amit akkor egyikünk sem látott, s nem telt bele tizenkét hónap,őt igazolták a fejlemények. Jelentések futottak be manilai, osakai,hongkongi és tokiói informátoroktól. Egybehangzóan állították, hogy Cainátteszi tevékenységi területét Európába; Párizst szemelte ki hadműveletitámaszpontul. Nem lehetett vitás, kinek szánta a kihívást. Cain kesztyűtdobott Carlosnak. Meg akarta őt semmisíteni. Úgy gondolta, őlesz majd azúj Carlos, az ügyfelek majd az őszolgáltatásait akarják igénybe venni.Aminthogy önök valóban ezt is akarták.

– Moulmein, Tokió, Kalkutta... – Jason érezte, hogy az ő ajkaiformálják e városneveket, ősuttog maga elé szavakat. Azok pedig ismét ottlebegtek az illatosított levegőben, egy elfeledett múlt árnyaiként. – Manila,Hongkong... – Elharapta a szót, megpróbált kitörni a ködből, s közbensajátos alakzatok körvonalait figyelte, amelyek ott kavarogtak lelki szemeielőtt.

– De nemcsak ezek voltak a színhelyek. Jelentések érkeztek még sokmás helyről is – folytatta Lavier. – S ez volt Cain tévedése, sőt mindmáigez a tévedése. Lehet, hogy Carlosról megoszlanak a vélemények, de azok,akik hasznot húznak a bizalmából és a nagyvonalúságából, azok hűségesekis. Carlos informátorait és segítőit nem lehet csak úgy megvásárolni,jóllehet Cain újra meg újra megpróbálkozott vele. Azt mondják, Carlosgyorsan jut kegyetlen elhatározásokra, de azt is mondják, hogy jobb egyördög, akit ismerünk, mint egy utód, akit nem ismerünk. Cain nem mérteföl, és még mindig nem jött rá, hogy Carlosnak milyen óriási a hálózata.Amikor Cain áttette a székhelyét Európába, nem tudta, hogy már sokminden kiderült róla. Berlinben, Lisszabonban, Amszterdamban... de méga távoli Ománban is.

– Omán – csúszott ki akaratlanul Bourne száján. – Musztafa Kalig sejk– suttogta szinte önmagának.

– Azt soha senki nem tudta bebizonyítani! vetette közbe dacosan Lavier.– Szándékos ködösítés, zűrzavar, maga a szerződés is csak a képzeletszüleménye. Cain magának akarta egy belpolitikai gyilkosság dicsőségét;nincs ember, aki az ottani biztonsági rendszabályokat ki tudta volnajátszani. Hazugság!

– Hazugság... – ismételte meg Jason.– Csupa hazugság – tette hozzá megvetően Madame Lavier. – De azért

Cain nem ostoba. Józanul hazudik, itt is, ott is elejt egy-egy célzást, tudva,

hogy mindent föl fognak nagyítani, s végül tényként fogják kezelni. Úton-útfélen provokálja Carlost, megpróbálja háttérbe szorítani, hogy a helyéreléphessen. De Cain nem ellenfél Carlos számára. Hogy mást ne mondjak,olyan szerződéseket is vállal, amelyeket nem tud teljesíteni. A maguk esetecsupán egy példa a sok közül, értesülésünk szerint többször is előfordultmár ilyesmi. Állítólag ezért nem mutatkozott hosszú hónapokon át, ezértkerülte a magukfajta embereket.

– Kerülte az embereket... – Jason ismét megmarkolta a csuklóját; újrakezdődött a remegés; koponyája mélyén ott rezgett a távoli mennydörgésrobaja. – Biztos... ebben?

– Nagyon is. Nem halt meg; elbújt. Több megbízást is elfuserált. Ennekóhatatlanul be kellett következnie. Túl sokat vállalt, túl rövid időre. Devalahányszor nem sikerült egy merénylete, nyomban elkövetett egylátványos, senki által meg nem rendelt gyilkosságot, csak azért, hogy óvjaa presztízsét. Kiválasztott egy fontos embert, és végzett vele. A gyilkosságpersze általános megdöbbenést váltott ki, és a gyilkos egyértelműen Cainvolt. Példa erre a Moulmeinben utazgató nagykövet; senki sem akarta ahalálát. Még két másik ilyen esetről is van tudomásunk: egy oroszdiplomata Sanghajban, a közelmúltban pedig egy bankár Madridban...

A szavakat a Jasonnal szemközti, púderezett maszk alsó részébenlázasan mozgó vérvörös ajkak formálták. Hallotta a szavakat, hallotta őketmár régebben is. Valamikor a múltban át is élte ezeket a dolgokat. Mostmár nem voltak árnyak, ama elfeledett múltnak az emlékei jelentek meg.Kép és valóság egybeolvadt. A nőnem mondott egyetlen olyan mondatotsem, amelyet őne tudott volna befejezni, nem említhetett egyetlen nevet,várost vagy eseményt sem, amelyet őösztönösen ne ismert volna.

Ez a nő... őróla beszél.Alpha, Bravo, Cain, Delta...Cain azt jelenti: Charlie; Delta pedig azt: Cain.Jason Bourne nem más, mint a Cain nevűhivatásos gyilkos.Volt még egy utolsó kérdése: arra vonatkozott, amitől két napja, a

Sorbonne-on rövid időre felmerült a sötétségből és megnyugodott.Marseille, augusztus huszonhatodika.

– És mi történt Marseille-ben? – kérdezte.– Marseille-ben? – A nővisszahőkölt. – Hogy kérdezheti ezt? Miféle

hazugságokkal traktálták magát? Miféle más hazugságokkal?– Mondja csak el, mi történt.– Természetesen Lelandre utal. A mindenütt fölbukkanó nagykövetre,

akinek a halálát valóban megrendelték, ki is fizették, Carlos pedig

elfogadta a megbízást.– És mit szólna ahhoz, ha azt mondanám: vannak, akik szerint Cain

felelős a merényletért?– Ő akarta, hogy mindenki azt higgye! Ez volt az utolsó csepp a

pohárban, a végsősértés: hogy Cain el akarta lopni Carlostól ezt agyilkosságot. Caint nem érdekelte a fizetség, csak be akarta bizonyítani avilágnak – a mi világunknak –, hogy előbb ér oda, és el tudja végezni amunkát, amelyért Carlosnak fizettek. De tudja meg, nem ővolt az. Semmiköze sem volt a Leland-gyilkossághoz.

– Ott volt.– Ott volt, de csapdába esett. Legalábbis nem jelent meg a helyszínen.

Egyesek szerint megölték, de mivel hullát nem találtak, Carlos nem hittennek a szóbeszédnek.

– Mit állítottak, hogyan ölték meg Caint?Madame Lavier visszahúzódott, közben gyors, apró mozdulatokkal

ingatta a fejét.– A kikötőben két férfi megpróbálta úgy feltűntetni a dolgot, mintha ők

intézték volna el, és föl akarták venni érte a fizetséget. Az egyiket sohatöbbé nem látták, feltehetőleg Cain megölte. Ha ugyan valóban Cain voltaz. Kikötői csavargó volt mind a kettő.

– Mi volt a csapda?– Azt állították, értesültek róla, hogy Cainnak egy-két nappal a

gyilkosság előtt éjszaka találkoznia kell valakivel a rue Sarrasinen. Erre őkvalami homályos üzenetet hagytak hátra, majd a férfit, aki szerintük Cainvolt, a mólókra, ott meg egy halászhajóra csalták. Sem a hajót, sem akapitányát nem látta többé senki, így azután az a két ember akár még igazatis mondhatott. De, mint említettem, nem volt bizonyítékuk. Mindenesetre,itt végződik a történet.

Téved! A történet itt kezdődött! Az én számomra...– Értem – mondta Bourne; igyekezett, hogy hangja ismét természetesen

csengjen. – Mi persze másképp tudtuk. És azt hittük, hogy a választásunkattényekre alapozzuk.

– Téves választás volt, uram. Az az igazság, amit elmondtam magának.– Igen, tudom.– Ezek szerint kompromisszumra jutottunk, igaz?– Miért is ne?– Nagyszerű. – A nőmegkönnyebbülten a szájához emelte a poharát. –

Meglátja, mindenkinek jobb lesz így.– Ez... most tulajdonképpen nem számít. – Bourne hangja alig

hallatszott, s ezzel őis tisztában volt. Mit is mondott? Mit mondott egypillanattal korábban? Miért mondta?... Ismét ráborult a köd, hangosabbávált a mennydörgés, a fájdalom újra belehasított a halántékába. – Úgyértem... úgy értem, hogy úgy van, amint mondja, jobb ez így mindenkiszámára. – Érezte, hogy Lavier élesen figyeli, tanulmányozza. – Ésszerűmegoldás.

– Természetesen. Rosszul van?– Már mondtam, semmiség. Elmúlik.– Megnyugtató. Most pedig, megbocsátana egy percre?– Nem. – Jason elkapta a nőkarját.– Kérem, uram. Csak a mosdóba kell mennem. Ha akarja, megvárhat az

ajtó előtt.– Most elmegyünk. Majd kifelé menet.Bourne intett a pincérnek, a számlát kérte.– Ahogy kívánja – mondta a nő, de közben le nem vette róla a szemét.Az elsötétített folyóson állt, a mennyezetbe süllyesztett lámpák

fénypászmái között. Szemben vele volt a női mosdó, ajtaján csupaaranyozott kisbetűvel a felirat: femmes. Szép emberpéldányok, ragyogónők, jóvágású férfiak haladtak el előtte szünet nélkül; az emberáradatkeringése a Les Classiques forgalmát idézte. Jacqueline Lavier otthonosanmozgott itt.

Egyébként már közel tíz perce tartózkodott a női mosdóban, amibizonyára nyugtalanította volna Jasont, ha képes lett volna az időveltörődni. De most nem tudott; lázban égett. A zaj és a fájdalomfelemésztette minden energiáját, úgy érezte, hogy idegvégződéseiszabadon meredeznek, izomrostjai megduzzadnak, rémülten védekeznekminden külsőhatás ellen. Mereven bámult előre. Az igazság szemében ottkísértett a múlt: a halottak megkeresték, és őlátta őket. Cain... Cain... Cain.

Megrázta a fejét és fölpillantott a fekete mennyezetre. Összpontosítaniakell, nem engedheti meg, hogy lezuhanjon, hogy elmerüljön a sötétséggelés süvöltőszelekkel teli fekete szakadékban. Döntenie kell... Nem, mármindent eldöntött, most már csak az a kérdés, hogyan valósítsa megdöntéseit.

Marie. Marie? Úristen, szerelmem, mennyire tévedtünk!Mély lélegzetet vett és az órájára nézett, arra a karórára, amelyet egy

dél-franciaországi márki karcsú arany ékszeréért cserélt el. "Rendkívülügyes ember, hallatlanul leleményes..." Semmi örömet nem lelt ebben adicséretben. A női mosdó ajtajára pillantott.

Hol lehet Jacqueline Lavier? Miért nem jött még ki? Mit remélhet attól,

ha odabent marad? Jasonnak az előbb volt annyi lélekjelenléte, hogymegkérdezte az étteremfőnököt, van-e bent telefon; a főnök közölte, hogynincsen, s rámutatott a bejárat közelében levőfülkére. A nőott álltmellette, hallotta a kérdést, megértette, hogy miért érdeklődik.

Vakító fény villant. Jason hátraugrott, háttal a falnak feszült, kezét aszeme elé kapta. A fájdalom! Úristen! Iszonyúan égett a szeme!

– A nálunk töltött este emlékére, uram – szólalt meg élénk hangon egyfiatal nő, aki vakus fényképezőgépet tartott a kezében. – A felvétel párperc múlva elkészül. A cég ajándéka.

Bourne megdermedt, tudta, hogy nem törheti szét a gépet. Az újabbfelismerés fokozódó rémülettel töltötte el.

– Miért éppen engem? – kérdezte.– A menyasszonya kérte, uram – bólintott a női mosdó felé a lány. –

Odabent beszélgettünk. Ön szerencsés ember, a hölgy nagyon bájosteremtés. Megkért, adjam át önnek ezt. – A lány egy összehajtogatott papírtnyújtott át Jasonnak, és egy pillanattal később már a kijárat felé libegett.

"Aggaszt a betegsége, s bizonyos vagyok, hogy ugyanígy magát isaggasztja, kedves új barátom. Lehet, hogy maga az, akinek mondja magát,de az is lehet, hogy nem az. Körülbelül félóra múlva tudni fogom a választ.Egy rokonszenves vendéget megkértem, hogy telefonáljon valahová, és aza fényképfelvétel már úton van Párizs felé. Ezt maga éppannyira képtelenmegakadályozni, mint azt, hogy bizonyos személyek most autóvalArgenteuil-be jöjjenek. Ha valóban kompromisszumra jutottunk, a fentiekközül egyik sem fogja aggasztani – a maga betegsége viszont aggasztengem –, s mihelyt a társaim megérkeznek, folytatjuk majdbeszélgetésünket. Azt mondják, Cain kaméleon, aki mindig más alakbanjelenik meg, s nagyon meggyőzően játssza a szerepét. Azt is beszélik, hogyhajlamos az erőszakra és a dührohamokra. Ezek is betegségek, igaz?"

Bourne egy taxi egyre távolodó lámpája nyomában rohant a sötétargenteuil-i utcán. Végül zihálva megállt; körülnézett, nem lát-e egy másiktaxit, de se közel, se távol nem mutatkozott egyetlen kocsi sem. Az étteremportása közölte vele, ha taxit rendel, az csak tíz-tizenöt perc múlva érkezikmeg, miért nem kért az úr korábban egyet? Csapdát állítottak neki, őpedigegyenesen belesétált.

Ott elöl! Egy fénypont; egy másik taxi! Nekiiramodott. Meg kellállítania, vissza kell jutnia Párizsba. Marie-hoz.

Megint a labirintus. Vakon rohant, s végül rádöbbent, hogy nincsmenekülés. Ezúttal azonban egyedül fog bolyongani a labirintusban –

döntése megmásíthatatlan volt. Ezúttal nem lesz sok beszéd, vita, nemfognak ordítozni egymással, nem hangzanak majd el szerelemre ésbizonytalanságra alapozott érvek. Most már tudta, kicsoda is ő... hogy mivolt. Jogosan vádolják a szörnyűbűnökkel – ahogyan azt már korábban isgyanította.

Egy-két óra néma csöndre van szüksége. Csupán figyelni, nyugodtanbeszélgetni bármiről, csak az igazságról nem. Szeretni. S azután elmegy;Marie sohasem fogja megtudni, hogy mikor, őpedig sohasem mondhatjameg neki, hogy miért ment el. Ennyivel tartozik neki; egy ideigrettenetesen fájni fog Marie-nak, de ez a fájdalom sokkal kisebb lesz, mintaz, amelyet Cain stigmája okozna neki.

Cain!Marie. Marie! Mit tettem?– Taxi! Taxi!

18.

"Tűnj el Párizsból! Azonnal! Bármit is csinálsz, hagyd abba és tűnj el!...Ez a kormány utasítása. Azt akarják, hogy tűnj el onnan. El akarjákszigetelni azt az embert."

Marie elnyomta a cigarettáját az ágy melletti kis asztalon lévőhamutartóban. Pillantása a Potomac Quarterly három év előtti számáraesett, s kis időre eltűnődött azon, milyen szörnyűjátékra kényszerítette őtJason.

– Nem engedelmeskedem! – mondta hangosan önmagának, s megriadt asaját hangjától az üres szobában. Az ablakhoz ment, ugyanahhoz azablakhoz, amely előtt nemrég még Jason állt, és az utcát bámulva, rémültenpróbálta megértetni magát vele.

"Meg kell tudnom bizonyos dolgokat... annyit, hogy dönteni tudjak... detalán nem mindent. Énem egyik felének lehetőséget kell kapnia... hogymeneküljön, eltűnjön. Az lehetetlen, hogy ne tudjam azt mondanimagamnak: ami volt, az már nincsen, sőt lehet, hogy soha nem is volt, mertnincsenek emlékeim róla. Amire az ember nem tud visszaemlékezni, aznem is létezett... a számára."

– Drágám, drágám. Ne hagyd, hogy ezt tegyék veled! – Hangosankimondott szavain ezúttal nem hökkent meg, mert úgy érezte, mintha Jasonott lenne vele a szobában, figyelne, megfogadná a saját szavait, hajlandó

lenne elmenekülni, eltűnni... vele. De a lelke mélyén tudta, hogy ezt nemteheti meg; nem nyugodhat bele a féligazságba vagy egy hazugságháromnegyedébe.

"El akarják szigetelni azt az embert."– Kik?A válasz Kanadában található, Kanadától pedig elvágták; újabb csapda.Jasonnak igaza volt abban, amit Párizsról mondott, ezt Marie is így

érezte. Bármi legyen is az, itt van. Ha találnának valakit, akiföllebbenthetné a fátylat és megmutatná neki, hogy manipulálják, akkor atöbbi kérdéssel már meg tudna birkózni, a válaszok már nem kergetnék azönemésztésbe. Ha meg lehetne győzni arról, hogy nem számít, milyenelfeledett bűnöket követett el, mert csupán bábu volt egy jóval nagyobbbűntényben, akkor félre tudna állni, képes lenne eltűnni vele együtt. Mertigenis minden viszonylagos. És Jasonnak nem arról kellene meggyőznieönmagát, hogy a múlt nem létezik többé, hanem hogy valamikor létezett,de együtt lehet élni és meg lehet békülni vele. Erre az ésszerűgondolatmenetre van szüksége, azt kell felfognia, hogy bármi történt is amúltban, az sokkalta kevesebb, mint amit az ellenségei el akarnak hitetniróla a világgal. Őt tették meg bűnbaknak, az ő halálával akarjákhelyettesíteni egy másik ember halálát. Bárcsak megértené ezt, bárcsakmeg tudná győzni erről! Mert ha nem képes erre, el fogja veszíteni.Elkapják és megölik.

Ők.– Kik maguk? – kiáltotta az ablaknak, a párizsi utca fényeinek. – Hol

vannak?Egyszerre csak jeges fuvallat csapta meg az arcát, annyira

érzékelhetően, mintha az üvegtáblák megolvadtak volna és az éjszakailevegőbeáramlana a szobába. Torka összeszorult, egy pillanatig nyelnisem tudott... elállt a lélegzete. Elmúlt a pillanat, ismét lélegzethez jutott.Megrémült; egyszer már előfordult vele ilyesmi, elsőpárizsi éjszakájukon,amikor kilépett a kávéházból, hogy megkeresse Jasont a Cluny lépcsőjén.Ahogy ment a Saint-Michelen, akkor történt: a jeges szél, elszorult atorka... és akkor is egy pillanatra nem kapott levegőt. Később úgy vélte,tudja, mi volt az oka: ugyanabban a pillanatban, több sarokkal arrébb, aSorbonne-on Jason villámgyors elhatározásra jutott, amelyet alig néhányperccel később megmásított ugyan, de akkor döntött. Akkor határozta el,hogy nem tér vissza hozzá.

– Hagyd abba! – kiáltotta Marie. – Őrület tette hozzá fejét csóválva.Rápillantott az órájára. Már több mint öt órája elment; hol van? Hol van?

Bourne a kopottas eleganciájú montparnasse-i szálloda előtt szállt ki ataxiból. Tudta, hogy a következőhatvan perc lesz rövid emlékűéletelegnehezebb órája – életének, amely egyetlen sötét űr volt Port Noir előtt, slidércnyomás azóta. A lidércnyomás folytatódni fog, de most már egyedülél majd vele; túlságosan szereti Marie-t, semhogy azt kívánja tőle, őis éljeát a rettenetet. Majd megtalálja a módját, hogy tűnjön el, s magával viszminden bizonyítékot, amit Marie összefüggésbe hozhat Cainnal. Egyszerűa dolog: elmegy a képzeletbeli találkozóra és nem tér vissza. Csak együzenetet ír majd neki:

"Vége. Megtaláltam az útjelzőimet. Menj vissza Kanadába és senkinekne mondj semmit, mindkettőnk érdekében. Tudom, hol találhatlak meg."

Az utolsó mondat becstelenség, sohasem fogja megtalálni, de meg kellhagyni neki ezt a parányi, gyöngéd reményt, ha másért nem, hogy hajlandólegyen fölszállni egy Ottawába induló gépre. S idővel majd eljön a nap,amikor együtt töltött heteik egy mélyen megőrzött, homályos titokkáhalványulnak: rövid ideig tartó, csodálatos, titkos gazdagság, amit csakkivételesen meglevőpillanatokban tárnak fel és érintenek meg. Ennyi ésnem több, mert élni csak az eleven emlékekért érdemes; a szunnyadóemlékek elveszítik értelmüket. Ezt nálánál jobban senki sem tudja.

Átvágott az előcsarnokon, bólintott a portásnak, aki újságjábatemetkezve egy magas széken kuporgott a márványpult mögött; csak annyiidőre pillantott fel, hogy megállapítsa, az egyik vendég érkezett meg.

A lift zakatolva, nyögve kúszott föl az ötödik emeletre. Jason mélylélegzetet vett és kinyitotta az ajtót. Eltökélte, hogy okvetlenül kerülnifogja a drámai jeleneteket, sem szavaival, sem külsejével nem fogjamegrémíteni Marie-t. A kaméleonnak most az erdőcsöndes zugaival kellegybeolvadnia, ahol nincsenek semmilyen nyomok. Tudta, mit fogmondani, gondosan megfontolta a szavait, akárcsak a megírandó levelet.

– Szinte egész éjszaka egyedül járkáltam mondta, miközben magáhozvonta Marie-t, megsimogatta sötétvörös haját-és a vállára fektette a fejét.Sajgott mindene. – Lárva arcú elárusítókat kérdezgettem, meghallgattamlelkes, de semmitmondó közléseiket, meg keserűiszapnak álcázott kávétittam. A Les Classiques is csak elfecsérelt idővolt, kész állatkert az a hely.Majmok és pávák riszálják magukat, de nem hiszem, hogy bárki is tudnavalamit. Van ugyan egy halvány lehetőség, de az is lehet, hogy csak egyeszes francia, aki meg akar ismerkedni egy gazdag amerikaival.

– Férfi? – kérdezte Marie. Már alig remegett.

– A telefonközpont-kezelő – mondta Bourne; elfojtva a vakítórobbanások, a sötétség és a süvöltőszelek képét, amint fölmerült előtte azismeretlen és mégis oly jól ismert arc. Az a férfi most csak ürügykéntszolgált; félrelökte a képeket. – Megállapodtunk, hogy éjfél körültalálkozunk a Hastrinque-ban, a rue Hautefeuille-ön.

– Mit mondott?– Nagyon keveset, de az elég volt, hogy fölkeltse a figyelmemet.

Láttam, mennyire figyel, amikor kérdezem. Eléggé zsúfolt volt a hely, ígyazután szabadon mozoghattam és beszélhettem az eladókkal.

– Miket kérdeztél tőle?– Ami eszembe jutott. Főként az igazgatónőről, vagy a fene tudja, hogy

hívják. Ha arra gondolok, ami ma délután történt, s valóban őa közvetlenösszekötőCarloshoz, akkor estére már legalábbis hisztérikusnak kellettvolna lennie. Láttam a nőt. Nem volt hisztérikus; úgy viselkedett, minthami sem történt volna, azonkívül, hogy nagy forgalom volt a szalonban.

– De hát valóban őaz összekötő, ahogy gondoltad. D'Amacourt eztvilágosan elmagyarázta. A záradék.

– Csak közvetett összekötő. Fölhívják telefonon, és meghagyják neki,mit mondjon, csak azután telefonál újra. – Végtére is, gondolta Jason, akitalált értékelés a valóságon alapul: Jacqueline Lavier valóban csakközvetett összekötő.

– Nem járkálhattál körbe-körbe, kérdezősködve, anélkül, hogy nekeltsél gyanút – tiltakozott Marie.

– Dehogynem – felelte Bourne. – Ha egyszer amerikai író vagyok, akiegy országos képeslap számára cikket ír a Saint-Honoré üzleteiről.

– Remek ötlet volt, Jason.– Bevált. Senki sem akar kimaradni.– S mit tudtál meg?– A legtöbb efféle szalonhoz hasonlóan, a Les Classiques-nak is

megvan a maga vevőköre, csupa gazdag ember, rendszerint ismerikegymást, meg aztán a szokványos házastársi cselszövések ésházasságtörések, amelyek elengedhetetlen kellékei ennek a világnak.Carlos tudta, mit csinál, szabályszerűüzenetközvetítővan ott, csak perszenem lehet megtalálni a telefonkönyvben.

– Ezt mind elmondták neked? – kérdezte Marie. Megragadta Jasonkarját, és erősen a szemébe nézett.

– Hát nem szó szerint – felelte Jason, mert észrevette, hogy Marie arcánátsuhan a kétkedés árnya. – Mindig annak a Bergeronnak a tehetségétemelték ki, de hát a dolgok egymásból következnek. Az ember ki tud

alakítani egy célt. Úgy tűnik, a szalonvezetőnő áll mindennek aközéppontjában. Abból, amit megtudtam róla, az a benyomásom, hogy egytársasági pletykafészek, de nekem biztosan csak annyit tudna mondani,hogy egyszerűen szívességet tett valakinek, kis figyelmességet, meg hogyvalakiről, aki szintén szívességet tett másvalakinek, ki fog derülni, hogymás, mint akinek mondta magát. A főnök valószínűleg kinyomozhatatlan.Ennyire jutottam.

– S mit akarsz ma éjszaka azzal a találkozóval a Bastrinque-ban?– Az a férfi odajött hozzám, amint éppen kifelé indultam, és valami

nagyon furcsát mondott.Jasonnak a hazugságnak ezt a részletét nem kellett kitalálnia. Egy

papírlapon olvasta ezeket a szavakat, alig egy órája, egy elegánsargenteuil-i étteremben. – Azt mondta: "lehet, hogy maga az, akinekmondja magát, de az is lehet, hogy nem az." Majd javasolta, hogy későbbigyunk meg valamit együtt, távol a Saint-Honorétól. – Bourne látta, hogyMarie egyre kevésbé kételkedik. Sikerült; Marie elfogadta ahazugságszövevényt. Miért is ne? Hiszen őhallatlanul ügyes, rendkívültalálékony. Nem viszolygott a dicsérettől; ővalóban Cain.

– Lehet, hogy őaz, Jason. Azt mondtad, hogy csak egyetlen emberrevan szükséged; lehet, hogy őaz!

– Majd elválik. – Bourne az órájára nézett.Megkezdte a visszaszámlálást a távozásig; most már nem volt visszaút.

– Majdnem két óránk van még. Hol hagytad az aktatáskát?– A Meurice-ben. Be is jelentkeztem.– Hozzuk el és menjünk el vacsorázni. Ugye, nem is ettél?– Nem... – Marie fürkészőtekintettel méregette. – Miért ne hagyjuk a

táskát ott, ahol van? Tökéletesen biztos hely, amiatt nem kell aggódnunk.– És mi van akkor, ha innen is hirtelen kell távoznunk? – mondta Jason

szinte gorombán, és a komódhoz lépett. Most már minden a fokozatokonmúlott; lassan fokozódott az ingerültség, megjelent a szavakban, apillantásokban, az érintésben. Semmi riasztó jel nem volt, semmi hamishősi póz, Marie úgyis átlátna az efféle taktikázáson. Csak annyi, hogykésőbb megértse az igazságot, amikor elolvassa a levelet: "Vége.Megtaláltam az útjelzőimet..."

– Mi baj van, drágám?– Semmi. – A kaméleon elmosolyodott. – Csak fáradt vagyok.

Elcsüggedtem.– Az isten szerelmére, miért? Egy férfi bizalmas találkozót kért tőled

későéjszaka, valaki, aki egy telefonközpontot kezel. Talán nyomra tud

vezetni. Arról is meg vagyok győződve, hogy Carlos összekötőjekéntcsakis az a nőjöhet számításba; nem létezik, hogy semmit se tudjonmondani, akár akarja, akár nem. Elég morbidul hangzik, de szerinteminkább fel kéne lélegezned.

– Nem biztos, hogy meg tudom magyarázni mondta Jason, s közbenMarie arcát nézte a tükörben. – Ahhoz neked is látnod kellene, amit énláttam abban a szalonban.

– Amit te láttál? – Ez kérdés volt.– Amit én láttam. – Ez kijelentés volt. – Az egy más világ – folytatta

Bourne és maga elé húzta a whiskysüveget meg a poharat. – Más emberek.Selymes, gyönyörű és léhán sejtelmes, rengeteg parányi reflektorral,tömérdek fekete bársonnyal. Nem vesznek azok komolyan semmit, csak apletykát és a saját passzióikat. Amilyen kelekótyák, beleértve azt a nőt is,bármelyik lehet Carlos összekötője, úgy, hogy nem is tud róla, még csaknem is sejti. Egy olyan típusú gengszter, mint Carlos, nyilván fölhasználjaezeket az embereket. Bárki nyugodt lélekkel fölhasználhatja őket. Én is...Ezt láttam. S ez a csüggesztő.

– Meg ésszerűtlen. Akármit láttál is, azok az emberek mindig nagyontudatosan döntenek, éppen a saját passzióik érdekében. Ezek az emberekugyanis gondolkodnak. Én is gondolkodom, és tudod, mi jutott eszembe?Az, hogy iszonyúan fáradt lehetsz, éhes vagy, meg szükséged lenne egy-két pohár italra is. Bárcsak elhalaszthatnád ezt a ma éjszakai dolgot, máramár épp elég volt.

– Azt nem lehet – felelte éles hangon Bourne.– Rendben van, ha nem, hát nem – válaszolta védekezően Marie.– Sajnálom, hogy fölcsattantam.– Igen, tudom. – Marie a fürdőszoba felé indult. – Egy kicsit rendbe

hozom magam és már mehetünk is. Töltsél magadnak egy nagy adagot,drágám. Nagyon ideges vagy.

– Marie?– Tessék.– Próbálj megérteni. Földúlt az, amit ott találtam. Azt hittem,

másmilyen lesz. Könnyebb.– Miközben te kerestél, Jason, én vártam. Nem tudtam semmit. Az sem

volt könnyebb.– Azt hittem, föl akarod hívni Kanadát. Nem telefonáltál?Marie egy pillanatig hallgatott.– Nem – mondta azután. – Túl késővolt.A fürdőszoba ajtaja becsukódott mögötte.

Bourne odament az íróasztalhoz, a mappából kivett egy papírlapot,fogta a golyóstollat és leírta a kitervelt szöveget.

"Vége. Megtaláltam az útjelzőimet. Menj vissza Kanadába és senkinekne mondj semmit, mindkettőnk érdekében. Tudom, hol találhatlak meg."

Összehajtogatta a papírlapot, betette egy borítékba, de még nemragasztotta le. Előhúzta a tárcáját, francia és svájci bankjegyeket vett elő,becsúsztatta őket az összehajtogatott papírlap mögé és lezárta a borítékot.Azután nagybetűkkel ráírta: MARIE.

Nagyon szerette volna még odaírni a név után: szerelmem, egyetlenszerelmem. De nem tette meg. Nem tehette meg.

Nyílt a fürdőszoba ajtaja. Bourne a zakója zsebébe süllyesztette aborítékot.

– Ez aztán gyorsan ment – mondta.– Igen? Nekem nem úgy tűnt. Mit csinálsz?– Tollra volt szükségem – felelte Bourne és fölvette a golyóstollat. – Ha

az a fickó tényleg tud mondani valami fontosat, legyen nálam egy toll,amivel leírhatom.

Marie a komódnál állt; tekintete a száraz, üres poháron állt meg.– Nem ittál semmit.– Nem a pohárból ittam.– Értem. Mehetünk?A folyosón álltak, várták a zakatoló liftet; kínos volt a csönd,

voltaképpen elviselhetetlen. Bourne megfogta Marie kezét. Aminthozzáért, Marie is erősen megfogta az övét, aztán szembefordult Jasonnal.Tekintete arról árulkodott, hogy minden önuralmára szüksége van, bármaga sem tudta, hogy miért. Halk jeleket küldtek egymás felé; nem eléghangosakat vagy durvákat, hogy riadónak lehessen tekinteni őket, de azértjelek voltak. Marie felfogta őket. Mindez már a visszaszámlálás része volt,Bourne távozásának kegyetlen, visszavonhatatlan előjátéka.

Úristen, mennyire szeretlek. Itt állsz szorosan mellettem; egymáshozérünk és én meghalok. De te nem halhatsz meg velem. Nem szabad. Énvagyok Cain.

– Minden rendben lesz – mondta Bourne.A fémketrec zajosan behuppant a szűk helyre. Jason kinyitotta a

rézrácsos ajtót, azután váratlanul halkan elkáromkodta magát.– A fene egye meg, ottfelejtettem!– Micsodát?– A tárcámat. A komódfiókban hagytam ma délután, arra az esetre, ha

bármi baj történnék a Saint-Honorén. Várj meg lent az előcsarnokban. –

Gyöngéden betuszkolta a liftajtón, s szabad kezével megnyomta a gombot.– Mindjárt jövök én is. – Becsukta a rácsos ajtót; a rézdíszektől nem láttaMarie ijedt szemét. Megfordult és visszasietett a szobába.

Amint belépett, előhúzta zsebéből a levelet és az éjjeliszekrény-lámpatalpának támasztotta. Rámeredt a borítékra, és elviselhetetlen fájdalomcsapta meg.

– Isten veled, szerelmem – suttogta.

Bourne kint várt a szemerkélőesőben a Hotel Meurice előtt, a rue deRivolin; a bejárati üvegen át figyelte Marie-t: a recepciós pultnál állt,aláírta a nyugtát, és éppen átvette a táskát. Láthatóan a számlát kérte akissé meglepődött portástól, és pénzt vett elő, hogy kifizesse a nemegészen hat órán át elfoglalt szobát. Két percbe se tellett, amíg átnyújtottákneki a számlát, vonakodva, mert a Meurice-ben nem illett így viselkednieegy vendégnek. A párizsi szállodákban általában nem kedvelik az ilyentétova hölgyeket.

Marie kilépett a szálloda ajtaján, odament az árnyékban álló Bourne-hoz, aki a bejárattól balra várt rá a szitáló ködben. Átadta neki azaktatáskát, erőltetetten elmosolyodott. Amikor megszólalt, úgy tűnt,mintha alig kapott volna levegőt.

– Annak a portásnak valamiért nem tetszettem. Szerintem biztos benne,hogy valami sötét dologra kellett a szoba.

– Mit mondtál neki? – kérdezte Bourne.– Csak azt, hogy megváltoztattam a terveimet.– Helyes, minél kevesebbet mond az ember, annál jobb. A neved ott

szerepel a bejelentőn. Találj ki valami ürügyet, miért voltál itt.– Találjak ki...? Én találjak ki valami ürügyet? – Erősen Bourne

szemébe nézett; a mosoly már eltűnt az arcáról.– Természetesen úgy értem, hogy majd kitalálunk valamit.– Természetesen.– Menjünk. – Elindultak a sarok felé. Nagy forgalom, nagy zaj volt az

utcán, egyre erősebben szemerkélt az eső, átláthatatlanná vált a köd. Éreznilehetett, hogy pillanatokon belül zuhogni fog. Bourne belekarolt Marie-ba,nem azért, hogy irányítsa, de még csak udvariasságból sem, hanem azért,mert meg akarta érinteni, érezni akarta a testét. Olyan kevés idejük voltmár.

Cain vagyok. A halál vagyok.– Nem mehetnénk lassabban? – kérdezte élesen Marie.– Tessék? – Jason csak ekkor kapott észbe, hogy szinte szalad; néhány

pillanatra ismét a labirintusban járt, rohant a folyosókon, száguldott,érzékelte a környezetét, mégsem érzett semmit. Felpillantott, és nyombantalált ürügyet a sietségre. A sarkon, egy tarkabarka újságkioszk előtt ürestaxi állt meg, a sofőr a nyitott ablakon át szólt ki az újságosnak.

– El akarom kapni azt a taxit – mondta Bourne, anélkül, hogy lassítottvolna. – Mindjárt szakadni fog az eső.

Éppen akkor értek lélekszakadva a sarokra, amikor az üres taxinekilódult és balra fordult a rue de Rivoli forgatagába. Jason bosszúsanfölnézett az esti égboltra, érezte, hogy ömlik a víz az arcára. Ez már igaziesővolt. Az újságkioszk bizonytalan fényében Marie-re pillantott, akiösszerándult a váratlan hideg zuhanytól. De nem összerándult, hanemrámeredt valamire... Hitetlenkedve, döbbenten meredt valamire. Hirtelenfölsikoltott, arca eltorzult, jobb tenyerét a szájára tapasztotta. Bourneelkapta és a fejét átnedvesedett felöltőjébe temette, de Mariemegállíthatatlanul sikoltott.

Bourne hátrafordult, hogy megállapítsa, mi okozta Marie hisztériásrohamát. Most már őis látta, és a másodperc tört része alatt tudta, hogysemmi sem lesz a visszaszámlálásból. Elkövette a végsőbűntényt; mostmár nem hagyhatja el Marie-t. Most nem, még nem. Az újságosállványlegfelsőrekeszében ott virított egy kora reggeli bulvárlap, és az imbolygófényekben szinte harsogott a fekete betűs főcím:

A GYILKOS PÁRIZSBAN!EGY NŐT KŐRÖZNEK A ZÜRICHI

GYILKOSSÁGOK ÜGYÉBENMILLIÓS LOPÁSSAL GYANÚSÍTJÁK

Az ordító cím alatt Marie St. Jacques fényképét hozta a lap.– Hagyd abba! – súgta Jason, és testével takarta el Marie arcát a

kíváncsi rikkancs pillantása elől. Aprópénzért kotorászott a zsebében. Atálcára dobta a pénzt, kihúzott két újságot, azután Marie-t gyöngéden magaelőtt tolva elindult az esőáztatta, sötét járdán.

Most már mindketten a labirintusban voltak...

Bourne kinyitotta az ajtót és bevezette Marie-t a szobába. A nőmozdulatlanul állt, Jasonra szegezte a szemét, arca sápadt és rémült volt,zihálva lélegzett, áradt belőle a rettegés és a düh.

– Hozok neked valamit inni – mondta Jason és a komód felé indult.Miközben töltött, tekintete a tükörre tévedt, s egyszeriben leküzdhetetlenvágyat érzett, hogy bezúzza az üveget, annyira gyűlölte a saját tükörképét.Úristen! Mit csináltam!

Cain vagyok. A halál vagyok.Egyszerre meghallotta Marie elfojtott kiáltását, megfordult, de már nem

tudta megakadályozni; túl messze állt tőle, hogy kitépje azt a szörnyűségeslevelet a kezéből. Szentséges úristen, erről megfeledkezett! Mariemegtalálta a borítékot az éjjeliszekrényen és elolvasta a levelét.

Sikolya a fájdalom velőig ható, iszonyú kiáltása volt.– Jason...!– Kérlek! Ne! – Odaugrott hozzá és két kézzel megragadta. – Nem

számít! Már nem számít! Kétségbeesetten kiáltozott, látván, hogy Marieszeméből patakzik a könny és végigcsorog az arcán. – Hallgass meg! Ezakkor volt, nem most.

– El akartál menni! Istenem, el akartál hagyni! – Marie szememegüvegesedett, két vakon meredőrémült körré dermedt. – Tudtam!Éreztem!

– Mert én éreztettem veled! – mondta Jason és kényszerítette Marie-t,hogy nézzen rá. – De most már vége. Nem hagylak el. Hallgass meg! Nemhagylak el!

Marie ismét fölsikoltott:– Nem kaptam levegőt!... Olyan hideg volt!Jason magához vonta, karjaiba zárta.– Mindent elölről kell kezdenünk. Próbáld megérteni. Minden

megváltozott, és én nem tudok változtatni azon, ami voltam... de nemhagylak el. Így semmiképpen sem.

Marie Jason mellének feszítette a kezét, könnyáztatta arcát hátrahajtotta.– Miért, Jason? – nyöszörögte. – Miért?– Majd később. Most nem. Most ne szólj semmit. Csak ölelj át, és

engedd, hogy én is átöleljelek.Teltek-múltak a percek, a hisztérikus roham csökkent, a valóság ismét

éles körvonalakat öltött. Bourne a karosszékhez támogatta Marie-t, akineka ruhaujja beleakadt a kirojtosodott csipketerítőbe. Mindkettenelmosolyodtak, amikor Bourne letérdelt mellé, és némán megfogta a kezét.

– Mi lesz azzal az itallal? – törte meg végül a csöndet.– Gondolom, jólesne – felelte Marie, és egy pillanatra szorosabban

markolta Jason kezét, ahogy a férfi fölkelt a padlóról. – Már jó régenkitöltötted.

– Nem romlik meg. – A komódhoz lépett, és két félig teliwhiskyspohárral jött vissza. Marie elvette az egyiket. – Jobban vagy? –kérdezte Jason.

– Nyugodtabb vagyok. De még elég nagy bennem a zűrzavar... és

persze a rémület. Talán dühös is vagyok, nem is tudom. Nagyon félek; nemmerek gondolkodni a dolgon... – Lehunyt szemmel ivott, fejét hátrahajtottaa fotel támlájára. – Miért tetted ezt, Jason?

– Mert úgy gondoltam, meg kell tennem. Ez a legegyszerűbb válasz.– Ez nem válasz, ez semmi. Ennél többet érdemlek.– Hát persze hogy többet érdemelsz, és meg is kapod. Most már nincs

más megoldás, mindent meg kell tudnod, mindent meg kell értened. Megkell védened magad.

– Megvédenem...Jason fölemelt kézzel félbeszakította.– Erről majd később beszélünk. Mindenről, ha úgy akarod. De

legelőször azt kell megtudnunk, mi történt... nem velem, hanem veled.Innen kell kiindulnunk. Képes vagy erre?

– Az újság?– Igen.– Isten látja lelkemet, érdekel a dolog – mosolyodott el halványan

Marie.– Jó. – Jason odament az ágyhoz; amikor bejöttek, oda dobta a két

újságot. – Mind a ketten elolvassuk.– Semmi átverés?– Semmi átverés.Némán olvasták el a hosszú cikket, amely a Zürichi gyilkosságokról

számolt be. Marie időnként levegőután kapkodott, annyira megdöbbentazon, amit olvasott, máskor meg hitetlenkedve csóválta a fejét. Bourne egyszót sem szólt, Fölismerte Ilich Ramirez Sanchez kézjegyét. Carlos a világvégére is követni fogja Caint. Meg fogja ölni. Marie St. Jacquesfeláldozható kis állatkának számított, csaléteknek, éppúgy halál várt rá acsapdában, mint Cainra.

Cain vagyok. A halál vagyok.A cikk voltaképpen két írásból állt, mindkettőtények és a koholmányok

sajátos keveréke volt, mihelyt elfogytak a tények, helyükbe lépett aspekuláció. Az első rész egy kanadai kormányhivatalnokot, egyközgazdásznőt, bizonyos Marie St. Jacques-ot mutatott be, aki jelen volthárom gyilkosság színhelyén, és az ujjlenyomatai alapján a kanadaikormány megerősítette a személyazonosságát. A rendőrök megtalálták ahelyszínen a Carillon du Lac szálloda egy szobakulcsát, melyet feltehetőena Guisan rakparti erőszakos cselekmények során vesztettek el. Marie St.Jacques szobájának a kulcsa volt, a szálloda portása adta át neki, akinagyon jól emlékezett rá, és arra is, hogy a hölgy mindvégig rendkívül

zavart, szorongó állapotban volt. Az utolsó tárgyi bizonyíték egy kézilőfegyver volt, amelyet a Steppdeckstrasse közelében találtak egysikátorban, két másik gyilkosság közvetlen közelében. A ballisztikaivizsgálatok kimutatták, hogy ez volt a gyilkos fegyver, s ezen ismét csaktaláltak ujjlenyomatokat, amelyeket ugyancsak igazolt a kanadai kormány:Marie St. Jacques ujjlenyomatai voltak.

Ettől kezdve a cikk már elszakadt a tényektől. Bizonyos bahnhofstrasseimendemondákról számolt be, miszerint sokmilliós lopás történt,számítógépes manipuláció segítségével, a Treadstone Hetvenegy nevűamerikai konszern tulajdonában lévőkódolt, titkos számláról. A cikkmegnevezte a bankot is; minden más azonban homályban maradt, ködösvolt, tények híján inkább csak találgatásokra hagyatkozott.

"Meg nem nevezett források" szerint egy amerikai férfi, aki ismerte akódjeleket, többmilliós összeget utalt át egy párizsi banknak,meghatározott személyeknek, névre szólóan: az engedményesek márPárizsban várták, igazolták magukat, fölvették a milliókat és eltűntek. Atranzakció sikerét annak tulajdonította a cikk, hogy az amerikaimegszerezte a megfelelőkódot a Gemeinschaft számlájához. Ez csakis úgysikerülhetett neki, hogy megfejtette a banknak a betét évére, hónapjára ésnapjára vonatkozó számkódját, a titkos betétek esetében ugyanis ez aszabvány nyilvántartási eljárás. A kód feltörése csakis igen fejlettszámítógéptechnika, valamint a svájci bankgyakorlat alapos ismeretesegítségével sikerülhetett. Kihallgatása során a bank egyik tisztviselője,Herr Walther Apfel elismerte, hogy vizsgálat van folyamatban az amerikaicéggel kapcsolatos ügyekben, de a svájci törvények értelmében "a banknem kíván további nyilatkozatokat tenni, senkinek sem".

Ezt követően a cikk azt vizsgálta, milyen szerepe lehetett az ügybenMarie St. Jacques-nak. Azt írták róla, hogy a kanadai kormányalkalmazásában álló közgazdásznőigen alapos ismeretekkel rendelkezik anemzetközi bankügyletekre vonatkozóan, valamint képzett számítógép-programozó. A cikk bűnrészességgel vádolta Marie-t, mondván, hogy afantasztikus méretűlopáshoz az őszakértelmére volt szükség. A szerzőaztis megemlítette a cikkben, hogy Marie St. Jacques-ot állítólag a lopássalszintén gyanúsított férfi társaságában látták a Carillon du Lacban.

Marie fejezte be elsőként a cikk olvasását, a földre ejtette az újságot. Azágy szélén ülőBourne föltekintett a papírzörgésre. Marie a falat bámulta;sajátos, mélázó derűült ki az arcára. Bourne mindenre el volt készülve,csak erre nem. Gyorsan végzett a cikkel, szorongás fogta el,reménytelennek látta a helyzetüket. Néhány percig szólni sem tudott. De

azután összeszedte magát.– Csupa hazugság – mondta. – Miattam eszkábálták össze őket, azért,

aki és ami én vagyok. Téged akarnak kifüstölni, hogy engemmegtaláljanak. Sajnálom, olyan rettenetesen sajnálom, hogy el sem tudommondani.

Marie elfordította a tekintetét a falról és Bourne-re nézett.– Többről van itt szó, mint hazugságokról, Jason – mondta. – Túl sok

benne az igazság ahhoz, hogy csupa hazugság legyen az egész.– Igazság? Egyedül az igaz, hogy Zürichben voltál. Sohasem nyúltál

pisztolyhoz, soha nem jártál a Steppdeckstrasse közelében levősikátorban,nem vesztetted el a szállodai kulcsodat, és a Gemeinschaftnak a közelébensem voltál.

– Jó, ez rendben van; de én nem erről az igazságról beszélek.– Hát melyikről?– A Gemeinschaft, a Treadstone Hetvenegy, Apfel. Ez mind igaz, s az,

hogy ezeket megemlítették, főleg Apfel vallomását, egyszerűen hihetetlen.A svájci bankárok óvatos emberek, nem űznek csúfot a törvényből,méghozzá így; a börtönbüntetések ehhez képest túlságosan súlyosak. Abanktitokra vonatkozó rendelkezések szentek és sérthetetlenek Svájcban.Apfel hosszú évekre börtönbe kerülhet, amiért elmondta, mit tett, de márazért is elítélnék, ha csak célzást tett volna egy ilyen számlára, nemhogynév szerint meg is említi. Hacsak nem egy olyan hatóság utasította, hogynyilatkozzon, amelyiknek arra is van hatalma, hogy áthághassa atörvényeket. – Elhallgatott, tekintetét ismét a falra szegezte. – Miért? Miértemlítették meg a cikkben a Gemeinschaftot, a Treadstone-t meg Apfelt?

– Megmondtam már. Mert el akarnak engem kapni, és tudják, hogyegyütt vagyunk. Carlos tudja, hogy együtt vagyunk. Ha megtalál téged,megtalál engem is.

– Nem, Jason, itt még Carlosnál is többről van szó. Te nem ismered asvájci banktörvényeket. Ezt még Carlos sem érhette el. – Bourne-repillantott, de nem látta; Marie immár az őkörötte örvénylőködön próbáltátlátni. – Ez a cikk nem egy, hanem két történet. Mindkettőthazugságokból tákolták össze, s a köztük lévőkapcsolatot is nagyon ahajánál fogva próbálják előrángatni. Egy ilyen bankválságot tudniillikcsakis és kizárólag azután hoznának nyilvánosságra, ha már alapos éstitkos vizsgálat támasztja alá a tényeket. A második történetet pedig, azt anyilvánvaló hazugságot, hogy több milliót loptak a Gemeinschafttól,megint csak egy hazugsággal akarják összehozni, mondván, hogy engemazért köröznek, mert megöltem három férfit Zürichben. Ezt utólag tették

hozzá. Szántszándékkal.– Lennél szíves ezt megmagyarázni?– Teljesen nyilvánvaló, Jason. Hidd el, tudom, mit beszélek; itt van a

szemünk előtt.– Micsoda?– Valaki üzenni akar nekünk.

19.

A nagy, négyajtós, katonai személykocsi dél felé száguldott amanhattani East River Drive-on; reflektorai fényében hatalmas hópelyhekkavarogtak. A hátsó ülésen egy őrnagy szundikált, hosszú testévelbefészkelte magát a sarokba, lábát rézsút kinyújtotta. Ölében irattáskáttartott, amelynek fogantyújához fémkapocs erősített egy vékonynejlonzsineget, a zsineg a jobb kabátujján át, a zubbonya alatt aderékszíjához vezetett. Az elmúlt kilenc órában mindössze kétszer oldottákle róla ezt a biztonsági berendezést: először amikor elrepült Zürichből,másodszor amikor megérkezett a Kennedy repülőtérre. Mindkét helyenazonban amerikai kormánytisztviselők figyelték a vámtiszteket –pontosabban az irattáskát. Velük sem közölték, miért kell így eljárniuk;pusztán parancsot kaptak, hogy figyeljék a vámvizsgálatot, és ha alegcsekélyebb eltérést észlelnék a szokványos eljárástól, vagyis ha valakiilletéktelen érdeklődést tanúsítana az irattáska iránt, nyomban lépjenekközbe. Szükség esetén akár fegyveresen is.

Hirtelen halk, dallamos csipogás hallatszott; az őrnagy fölnyitotta aszemét, és bal kezét az arca elé kapta. A hang a karórájából jött.Megnyomott rajta egy gombot és rásandított a kétsávos, világítószámlapra. Az elsősáv a zürichi, a második a New York-i időt mutatta; ariasztójelzést huszonnégy órája állították be, amikor távirati úton megkaptaa-parancsot. A jelzés alapján tudta, hogy az adás várhatóan három percenbelül megkezdődik.

Megkezdődik – gondolta az őrnagy –, feltéve, ha a Vasseggűmaga isolyan pontos, mint ahogyan azt az alárendeltjeitől megköveteli.

Nyújtózott egyet, közben kényelmetlenül egyensúlyoznia kellett azölében fekvőirattáskával, azután előreszólt a sofőrnek.

– Őrmester, legyen szíves, állítsa be az adóját ezernégyszázharmincmegahertzre.

– Igenis, uram. – Az őrmester fölkattintott két kapcsolót a műszerfalalatti kapcsolótáblán, azután a tárcsát elforgatta a megadott frekvenciára. –Megvan, őrnagy.

– Köszönöm. Elér idáig a mikrofon zsinórja?– Nem tudom. Még sohasem próbáltam, uram.A sofőr kiemelte a kis műanyag mikrofont a tartójából, és az ülés

támláján át hátranyújtotta az őrnagynak. – Úgy látom, elég hosszú –állapította meg.

A hangszóróból statikus zörejek hallatszottak, a berendezéselektronikusan letapogatta és az esetleges lehallgatók felé zavarta afrekvenciát. Az üzenetnek most már pillanatokon belül be kellett futnia. Beis futott.

– Treadstone? Treadstone, visszaigazolást kérek!– Treadstone, vétel – mondta Gordon Webb őrnagy. – A vétel tiszta.

Kezdje meg.– Hol tartózkodik?– Körülbelül egy kilométerre Triborough-tól délre, az East River Drive-

on – jelentette az őrnagy.– Időzítés elfogadható – hangzott a hangszóróból.– Örülök, hogy így véli. Már nem éltem hiába, uram.A rövid hallgatásból ítélve, az őrnagy megjegyzését nem értékelték.– Folytassa az útját. Először elmegy a keleti Hetvenegyes utca

százharminckilenchez. Ismételje meg.– Keleti hetvenegy, egy-három-kilenc.– A járművét hagyja a körzeten kívül. Gyalog menjen.– Értettem.– Adás vége.– Vétel vége. – Webb visszaadta a mikrofont a sofőrnek. – Felejtse el

ezt a címet, őrmester. A neve már úgyis rákerült egy nagyon rövid listára.– Világos, őrnagy. Amúgy is csak statikus zörej hallatszik ezen a

micsodán. De mivel nem tudom, hol van az a cím, és ezek a kerekekkülönben sem mehetnek el odáig, mit kíván, hol tegyem le?

Webb elmosolyodott.– Legföljebb két sarokkal korábban. A végén még lefeküdnék aludni az

árokba, ha többet kellene gyalogolnom.– Megfelel a Lex és a Hetvenkettes sarkán?– Ez kétsaroknyira van?– Legföljebb háromra.– Ha három sarokkal előbb rak ki, lefokoztatom közlegénnyé.

– Akkor nem tudnám később fölszedni, őrnagy úr. Közlegények nemvégezhetnek ilyen feladatot.

– Hát legyen, ahogy akarja, maga a pilóta.Webb lehunyta a szemét. Két év után most végre saját szemével látja

majd a Treadstone Hetvenegyet. Tudta, most várakozásteljes izgalmatkellene éreznie, de nem érzett semmi ilyesmit. Csak fáradtságot ésürességet. Mi történhetett?

Az autókerekek surrogása hipnotikus hatással volt rá, de a ritmusminduntalan élesen megtört, amikor a beton és a gumik nem értettek szót.E hangok régi-régi emlékeket idéztek fel benne, sikoltó őserdei zajokat,amelyek egyetlen harsogássá fokozódtak. Azután jött az éjszaka, anevezetes éjszaka, amikor közvetlen közelről vették körül a vakítóvillanások és a szaggatott robbanások, s csupán azt érezte bizonyosan,hogy meg fog halni.

De nem halt meg; egy ember csodát tett, s őezzel visszanyerte azéletét... és múltak az évek, de azt az éjszakát, azokat a napokat sohasemfelejtette el.

– Megérkeztünk, őrnagy.Webb fölnyitotta a szemét, kézfejével letörölte a homlokára kiült

verejtéket. Az órájára pillantott, fogta az irattáskáját és megfogta azajtógombot.

– Huszonhárom óra és huszonhárom harminc között itt leszek, őrmester.Ha nem sikerül parkolnia, körözzön a háztömb körül, majd megtalálom.

– Igen, uram. – A sofőr ültében hátrafordult.– Őrnagy úr, megmondaná nekem, hogy később még messzebbre is

megyünk-e?– Miért? Talán van még egy másik fuvarja is?– Ugyan már, uram. Tudja, hogy ameddig csak el nem bocsát, a maga

szolgálatára vagyok rendelve. Csakhogy ezek az erősen páncélozottkolosszusok annyi benzint fogyasztanak, mint egy repülőgép. Ha méghosszabb utunk lesz, okosabb, ha tankolok...

– Sajnálom. – Az őrnagy elhallgatott. – Na jó.Amúgy is magának kell majd megtudnia, hol van, mert én nem tudom.

Egy magánrepülőtérre megyünk Madisonba, New Jerseybe. Legkésőbbéjfélre ott kell lennem.

– Az a benyomásom – mondta a sofőr –, ha huszonhárom harmincrabeszéljük meg a találkozót, nagyon kifutunk az időből, uram.

– Rendben van, akkor legyen pont huszonhárom. És köszönöm. – Webbkiszállt a kocsiból, becsapta az ajtót és megvárta, amíg a nagy, barna kocsi

beállt a Hetvenkettedik utca forgalmába. Csak azután lépett le a járdáról ésindult el délnek a Hetvenegyedik utca felé.

Négy perc múlva ott állt egy gondosan karbantartott, barna homokkővilla előtt, amelynek tartózkodó, mégis fényűző külseje tökéletesenbeleillett a fáktól szegélyezett utca általános képébe. Csöndes utca, gazdagutca volt, és itt nem újgazdagok laktak. Senki sem gyanította volna, hogyManhattanben éppen ebben az utcában székel az ország egyik legtitkosabbhírszerző szervezete, melynek Gordon Webb őrnagyon kívül egészAmerikában csupán nyolc-tíz ember tudott a létezéséről.

Treadstone Hetvenegy.Fölment a lépcsőn; tudta, hogy a lába alatti kőfokokba ágyazott

vasrácsra lépve elektronikus készülékeket hoz működésbe, amelyekviszont felvevőgépeket kapcsolnak be, s odabent a képernyőkönmegjelenik a képe. De ezenkívül alig tudott valamit, legföljebb azt, hogy aTreadstone Hetvenegy soha sincsen zárva; huszonnégy órán át üzemeltetinéhány kiválasztott, akikről senki sem tudja, kicsodák.

Fölért a lépcsőn és megnyomta a csengőt; közönséges csengőgomb volt,de azt nyomban észrevette, hogy a bejárat egyáltalán nem szabvány ajtó. Asúlyos, tömör falapot belülről egy acéllemezhez szegecselték, a vasdíszekvoltaképpen szegecsek voltak, a nagy rézgomb pedig egy érzékelőlemeztálcázott, amely, ha a riasztóberendezés be volt kapcsolva, egész soracélreteszt csappantott be az acélvájatokba, mihelyt valakinek hozzáért akeze. Webb fölnézett az ablakokra. Tudta, hogy minden ablaktábla két ésfél centi vastag, és minden kézifegyverből kilőtt lövedék becsapódásánakellenáll. A Treadstone Hetvenegy valóságos erőd volt.

Az ajtó kinyílt, s az őrnagy akaratlanul is elmosolyodott az ajtóban állószemély láttán, annyira ellentmondott a hely valódi jellegének. Egyarisztokrata arcvonású, alacsony, törékeny, őszhajú asszony volt, akinekegész megjelenéséből gazdagság és előkelőség áradt.

– Milyen kedves öntől, őrnagy, hogy benézett hozzánk. Jeremy megírta,hogy esetleg meglátogat bennünket. Fáradjon be, kérem. Kimondhatatlanöröm, hogy ismét láthatom.

– Én is örülök, hogy ismét találkozunk – felelte Webb és belépett azízlésesen berendezett előcsarnokba, majd amikor becsukódott mögötte azajtó, hozzátette: – Csak abban nem vagyok biztos, hogy hol is találkoztunkmár.

Az asszony elnevette magát.– Mindez csak az esetleg erre sétáló szomszédok kedvéért van így. De

most igyekezzünk, már várják.

Áthaladtak egy boltíves átjárón, amelyből egy hatalmas nappali nyílt; azőrnagy benézett a szobába. Az utcára nézőablakok előtt nagy zongorát,mellette egy hárfát látott, a zongorán és a lámpák hangulatos fényébencsillogó, politúrozott asztalokon ezüstkeretes fényképek álltak – a gazdag,előkelőmúlt emlékei. Vitorlások, óceánjáró gőzösök fedélzetén parádézóférfiak és nők, délceg katonatisztek fényképei. S két jól sikerültpillanatfelvétel egy hölgyről. A szoba pontosan olyan volt, mint az egészutca, az egész villanegyed: elegáns, jómódú, előkelő.

Az előcsarnok végéhez értek, egy nagy mahagóniajtó elé;féldomborműves és vasveretes mintázata részben a díszítést, részben abiztonságot szolgálta. Lehet, hogy valahol egy infravörös kamera is el voltdugva, de Webb nem tudta megállapítani, hol lehet a lencséje. Az ősz hajúasszony megnyomott egy rejtett csengőt; az őrnagy halk, zümmögőhangothallott.

– Megérkezett a barátjuk, uraim. Elég volt a pókerezésből, idejenekifogni a munkának.

Kinyílt az ajtó és az idős, de még mindig szálfatermetűDavid Abbottállt előttük.

– Örülök, hogy találkozunk, őrnagy – mondta a titkosszolgálat hajdaniNéma Szerzetese, és kezet nyújtott.

– Örülök, hogy eljöhettem, uram. – Webb kezet rázott vele.Ekkor egy másik, tekintélyes külsejű, idősebb férfi lépett Abbott mellé.– Ön nyilván a Szerzetes barátja – szólalt meg, mély hangjából humor

csendült. – Rettenetesen sajnálom, fiatalember, hogy nem mutatkozhatokbe illendően, de kevés az időnk. Gyerünk, Margaret. Odafenn már pattog atűz. Abbotthoz fordult. – Ugye szól, amikor indulni akar, David?

– Gondolom, a megszokott időben – felelte a szerzetes. – Majdmegmutatom ennek a kettőnek, hogyan csöngethetnek magának.

Webb csak ekkor vette észre, hogy egy harmadik férfi is van aszobában; a helyiség túlsó végében, az árnyékban állt, s az őrnagynyomban megismerte: Elliot Stevens, az Egyesült Államok elnökénektanácsadója – egyesek szerint bizalmasa. Negyvenes évei elején járó,karcsú, szemüveges, szerény, de mégis tekintélyt sugárzó férfiú volt. –...minden rendben lesz. – Az idősebb úr, aki időhiányában nem tudottbemutatkozni, mondott valamit; Webb, aki a Fehér Ház tanácsadójátfigyelte, nem hallotta, hogy mit.

– Köszönöm – bólintott Abbott, és szertartásosan az ősz hajú asszonyfelé fordult. Önnek is köszönöm, Meg nővér.

Az idős úr és a nőkiment és behúzták maguk mögött az ajtót. Webb egy

pillanatig mosolyogva a fejét rázta. Ez a férfi és ez az asszony éppúgyhozzátartozott a folyósóvégi nappalihoz, ahogyan az a szoba hozzátartozottaz előkelővilághoz – minden pontosan illett a csöndes, gazdag, fákszegélyezte utcába.

– Ugye, már nagyon régen ismeri őket? – kérdezte Abbottot.– Mondhatnám, hogy amióta csak az eszemet tudom – felelte Abbott. –

A férfi versenyvitorlázó volt; nagyon sokat segített nekünk a jugoszláviaiakciónk során. Egyszer úgy fogalmazott, hogy az idegeivel hajózik, és alegviharosabb időt is úgy szelídíti meg, ahogy csak akarja. S nehogymegtévessze Meg nővér nyájassága. A második világháborúban alegvakmerőbb diverzánsaink között tartották számon. A kedves hölgyigazából éles fogú ragadozó.

– Fantasztikus pár, fantasztikus történet.– Amelyet sohasem fognak elmesélni – zárta le a témát Abbott. –

Bemutatom Elliot Stevenst. Gondolom, nem kell elmondanom, ki ő. Webb,Stevens. Stevens, Webb.

– Úgy hangzik, mint egy ügyvédi iroda neve – jegyezte megbarátságosan Stevens, amint átjött a szobán és kezet nyújtott. – Örülök,hogy találkozunk, Webb. Jól utazott?

– Jobb szerettem volna katonai repülőgépen. Utálom ezeket az átkozottcivil légijáratokat. A Kennedyn már attól féltem, hogy a vámos abőröndöm bélését is fölhasítja.

– Túl snájdig az egyenruhája – nevetett a Szerzetes. – A vak is látja,hogy csempész.

– Azt hiszem, nem egészen értem az egyenruhára vonatkozómegjegyzését – mondta az őrnagy, miközben irattáskáját a falhoz tolt,hosszú, szétnyitható asztalhoz vitte, majd leoldotta övéről a nejlonzsineget.

– Talán mondanom sem kell – felelte Abbott, hogy gyakran alegkézenfekvőbb megoldások a legbiztonságosabbak. Egy álcázott katonaihírszerző tiszt a jelenlegi helyzetben Zürichben valószínűleg sokkalnagyobb feltűnést keltene.

– Most már én sem értem – jegyezte meg a Fehér Ház tanácsadója.Webb mellé lépett az asztalhoz, úgy figyelte, hogyan ügyködik az őrnagy anejlonzsineggel meg a zárral. – Ha egyértelműen kiderül, hogy hírszerző,az nem okozna még nagyobb riadalmat? Eddig azt hittem, az álcázás azértszükséges, hogy kisebb legyen a leleplezés kockázata.

– Webb zürichi útja szokásos konzulátusi ellenőrzés volt, amelyetelőbbre kelteztek a katonai hírszerzés ütemtervében. Persze ezeket azutakat hiába is álcáznánk, senki sem dőlne be neki; ezek az utak azok,

amik, semmi egyebek. Új források ellenőrzése, informátorok kifizetése.Minden hírszerzés így csinálja, többnyire még azt a fáradságot sem veszik,hogy eltitkolják a bűnt. Őszintén szólva, mi ugyanígy járunk el.

– De ennek az utazásnak nem ez volt a célja – kezdte kapisgálni adolgot Stevens. – Tehát így értette, hogy a kézenfekvőmegoldás a legjobbálcázás.

– Pontosan.– Segíthetek? – Az elnöki tanácsadót láthatóan roppant érdekelte az

irattáska.– Köszönöm – felelte Webb. – Húzza csak ki a zsineget.Stevens megtette.– Mindig úgy képzeltem, hogy lánccal kötik az ember csuklójához –

mondta.– Néhány kézfejet levágtak már így – magyarázta az őrnagy, majd

elmosolyodott, látván a Fehér Ház emberének elképedését. – A nejlonbanacélhuzal van.

Végre kiszabadította az irattáskát, és az asztalra helyezve felnyitotta.Körülnézett és szemügyre vette az elegánsan berendezettkönyvtárbarlangot. A szoba végében üvegezett, kétszárnyú ajtó nyílt,feltehetően a kertre; a vastag üvegtáblákon átsejlettek egy magas kőfalkörvonalai.

– Ez lenne hát a Treadstone Hetvenegy? Nem ilyennek képzeltem.– Lenne szíves összehúzni a függönyt, Elliot? – szólalt meg Abbott. Az

elnöki tanácsadó az ajtóhoz lépett és összehúzta a függönyt.Abbott a könyvespolchoz ment, kinyitotta az aljában levőszekrényrészt

és belenyúlt. Halk búgás hallatszott, majd az egész könyvespolcelőresiklott a falból és lassan balra fordult. Mögötte egy elektronikusrádióvezérlő-asztal volt, talán a legtökéletesebb, amelyet Gordon Webbvalaha is látott.

– Ez már inkább megfelel az elképzeléseinek? – kérdezte a Szerzetes.– Jesszusom... – Az őrnagy halkan füttyentve tanulmányozta a tárcsákat,

skálákat, vezetékcsatlakozókat és a vezérlőasztalba beépítettletapogatóberendezéseket. Igaz, a Pentagon hadműveleti vezérlőtermeibenennél sokkalta tökéletesebb berendezésekkel dolgoznak, de itt is egy jólfelszerelt hírszerzőállomás miniatürizált változatával találta szemköztmagát.

– Legszívesebben magam is füttyentenék – szólalt meg a vastagfüggöny előtt álló Stevens –, de Mr. Abbott nekem már előbemutatóttartott. Ez még csak a kezdet. Megnyom még öt gombot, és a szoba úgy

fog kinézni, mint a hadászati légierők valamelyik támaszpontja.– S ugyanazok a gombok, ha kell, elegáns könyvtárrá varázsolják vissza

a szobát. – Az idős hírszerzőtiszt benyúlt a szekrénybe; a hatalmasvezérlőasztal alig néhány másodperc alatt ismét könyvespolccá változott.

Azután Abbott odalépett a szomszédos könyvszekrényhez, megintkinyitotta az alul lévőszekrényrészt, és abba is belenyúlt. Újra búgáshallatszott, a könyvszekrény előrecsúszott, s máris három óriásikartotékszekrény állt a helyén. A szerzetes előszedett egy kulcsot éskinyitott egy kartotékfiókot.

– Nem felvágni akarok, Gordon. Ha elkészülnek, szeretném, ha átnéznéezeket. Majd megmutatom a kapcsolót, amivel vissza tudja forgatni őket.Ha valami nehézsége támadna, házigazdánk mindenben a segítségére lesz.

– Mit kell keresnem?– Majd erre is sort kerítünk, de most Zürichről akarok hallani. Mit

tudott meg?– Elnézést, Mr. Abbott – vetette közbe Stevens. – Ha lassú a

felfogásom, az csak azért van, mert minden újdonság a számomra. Deeszembe jutott valami, amit az előbb mondott Webb őrnagy útjáról.

– Mégpedig?– Azt mondta, az utat előbbre keltezték a katonai hírszerzés

ütemtervében.– Így van.– Miért? Az őrnagy feltűnő jelenlétének Zürichet, nem pedig

Washingtont kellett zavarba ejtenie. Vagy talán nem?A Szerzetes elmosolyodott.– Most már értem, miért tartja önt maga mellett az elnök. Nézze, afelől

soha nem voltak kétségeink, hogy Carlosnak vesztegetés árán sikerültbejutnia egy, két vagy akár tíz washingtoni hivatalba is. Mindig megtaláljaaz elégedetlen embereket, és pontosan azt ajánlja fel nekik, amithiányolnak. A Carlos-félék egyszerűen nem létezhetnének ilyen embereknélkül. Ne feledje, nemcsak halállal kereskedik, államtitkokat is árul.

– Az elnököt bizonyára érdekelné ez a dolog – vélekedett a tanácsadó. –Sok mindent megmagyarázna.

– Ezért is van most ön itt, igaz? – kérdezte Abbott.– Bizonyára.– És akkor most hozzá is láthatunk a zürichi ügyhöz – mondta Webb, és

irattáskájával a kartotékszekrények előtt álló karosszékhez lépett.Leült, szétnyitotta a lábához állított táska rekeszeit, majd kivett néhány

ív papírt. – Ha önnek nincsenek kétségei afelől, hogy Carlos beépült

bizonyos washingtoni helyekre, akkor én ezt most meg is tudom erősíteni.– Hová épült be? A Treadstone-ba?– Erre nincsen egyértelműbizonyíték, de ez az eshetőség sem zárható

ki. Megtalálta a záradékot. És megváltoztatta.– Szentséges úristen! Hogyan?– A hogyant illetően csak következtethetek, azt viszont tudom, hogy ki

tette.– Kicsoda?– Egy König nevűember. Három nappal ezelőtt még ővolt a felelős a

Gemeinschaft Banknál az elsődleges hitelesítésekért.– Három nappal ezelőtt? És most?– Meghalt. Megrendeztek egy balesetet azon az úton, amelyen

mindennap végighajtott a kocsiján. Itt van a rendőrségi jelentés, le isfordíttattam. – Abbott átvette a papírokat és leült a Vebb melletti székbe.Elliot Stevens állva maradt. – Van itt valami nagyon érdekes – folytattaWebb. – Igaz, mi is tudunk mindent, amit ők itt leírnak, de van bennevalami, aminek szeretnék a végére járni.

– Mi lenne az? – kérdezte a Szerzetes, miközben a jelentést böngészte. –Ez csak a baleset leírása. A kanyar, a kocsi sebessége. Az autónyilvánvalóan megpróbált elkanyarodni, hogy elkerülje az ütközést.

– A jelentés végén van. Megemlíti a gemeinschaftbeli gyilkosságot, aderült égből lecsapó villámot, ami olyan meglepetésszerűen ért bennünket.

– Valóban? – Abbott lapozott.– Nézze csak meg. Az utolsó két mondatot. Érti már, mire gondolok?– Nem egészen – felelte homlokát ráncolva Abbott. – Itt is csak annyit

írnak, hogy König a Gemeinschaft alkalmazottja volt, ahol nemrégibengyilkosság történt... És hogy az elsőlövésváltásnál König is jelen volt. Ezminden.

– Nem hiszem, hogy minden lenne – mondta Webb. – Szerintem többrőllehet szó. Valaki fölvetett egy kérdést, de azután függőben hagyták adolgot. Szeretném kideríteni, ki cenzúrázza a zürichi rendőrségijelentéseket. Lehet, hogy az is Carlos embere; tudjuk, hogy van valakije arendőrségen.

A Szerzetes hátradőlt a karosszékében, arca továbbra is gondterheltvolt.

– Tegyük fel, hogy igaza van. De akkor miért nem hagyták ki az egészutalást?

– Az már túl feltűnőlett volna. A gyilkosság tényleg megtörtént, Königjelen volt; a jelentést író nyomozótiszt teljes joggal megkérdezhetné,

miért?– De ha eszébe jut, hogy itt valami összefüggés lehet, az nem

aggasztaná ugyanannyira, mint hogy a tippjét kihúzták?– Nem feltétlenül. Egy svájci bankról van ugyanis szó. Bizonyos

területek hivatalosan sérthetetlenek, amíg nincs ellenük bizonyíték.– De nem mindig. Ha jól értesültem, maga nagyon sikeresen működött

az újságoknál.– Nem hivatalosan. És én az újságírói szenzációéhségre apelláltam.

Másrészt sikerült rábírnom Walther Apfelt, hogy félig-meddig erősítsemeg a hírt. Igaz, majdnem ott is hagyta a fogát.

– Megálljunk – szólalt meg Elliot Stevens. – Én azt hiszem, elérkeztünkahhoz a ponthoz, ahol a Fehér Háznak közbe kell szólnia. Ha jól értem, az,amit az újságokról említett, a kanadai nőre vonatkozik.

– Nem egészen. A kanadai nősztoriját már nem tudtuk leállítani. Carlosbeépült a zürichi rendőrségbe, azok adták ki a jelentést. Mi csak aztbővítettük ki úgy, hogy egy hasonlóan hamis álsztorival hoztukösszefüggésbe a nőt; eszerint milliókat loptak el a Gemeinschafttól.

– Lenne szíves ezt részletezni? – kérdezte a Fehér Ház tanácsadója, ésleült a katonatiszttel szemben. – Ebben a kérdésben nagyon világosan kelllátnom.

– Hadd magyarázzam el – vágott a szavába Abbott, látva Webb döbbentarckifejezését. – Elliot az elnök utasítására jött ide. Az ottawai repülőtérenelkövetett gyilkosságról van szó.

– Iszonyú zűr van – jelentette ki kurtán Stevens. – A kanadaiminiszterelnök éppen csak azt nem mondta az elnöknek, pakoljuk össze atámaszpontjainkat Új-Skóciában. Irtó dühös.

– Rosszul fogadták a dolgot?– Nagyon rosszul. A kanadaiak csak annyit tudnak, hogy az Országos

Költségvetési Bizottság egyik vezetőközgazdásza diszkréten érdeklődöttegy be nem jegyzett amerikai konszern után, s ezért megölték. Súlyosbítjaa helyzetet, hogy a kanadai kémelhárítással közölték, ne ártsa bele magátaz ügybe, mivel az roppant titkos amerikai akció.

– Ezt meg ki a fészkes fene közölte velük?– Ha jól emlékszem, a Vasseggűnevet ejtették el ezzel kapcsolatban –

bökte ki a Szerzetes.– Crawford tábornok? Az a hülye barom, az a hülye vasseggűbarom!– Képzeljék csak el – szólt közbe Stevens. Az őemberüket ölik meg, és

nekünk van képünk azt mondani, hogy ne ártsák bele magukat a dologba.– Ettől függetlenül persze igaza volt – helyesbített Abbott. – Gyorsan

kellett lépni, nem volt időmagyarázgatásra. Azonnal hírzárlatot kellettelrendelni; maga a sokk is elég súlyos volt ahhoz, hogy minden leálljon.Ezalatt tudtam én kapcsolatba lépni MacKenzie Hawkinsszal. Együttdolgoztam vele Burmában; már nyugdíjas, de azért hallgatnak rá. Most máregyüttműködnek velünk, és végtére is ez a lényeg, igaz?

– Vannak más szempontok is, Mr. Abbott tiltakozott Stevens.– Más szinten, Elliot. Mi a munkánkat végezzük, nekünk nincs időnk

pózolni, mint a diplomatáknak. Elismerem, ezek a pózolások szükségeseklehetnek, de minket ez nem érint.

– Az elnököt azonban érinti, uram. Mert az őnapi munkájának ez isszerves része. Ezért is kell mindent tisztán látnom, mielőtt visszatérek aFehér Házba. – Stevens rövid szünetet tartott, majd Webbhez fordult. –Nos, legyen szíves, mondja el újra. Pontosan mit is tett és miért? Mi volt aszerepünk ennek a kanadai nőnek az ügyében?

– Az elején az égvilágon semmi, Carlos kezdte az egészet. A zürichirendőrségen egy nagyon magas rangú valaki Carlos zsoldjában áll, nyilvánaz eszkábálta össze az úgynevezett bizonyítékot, amivel azt a nőtösszefüggésbe hozták a három gyilkossággal. Márpedig ez nevetséges; az anőnem gyilkos.

– Helyes, rendben van – mondta a tanácsadó.– Tehát Carlos volt az. Miért tette?– Hogy előcsalja Bourne-t. Az a St. Jacques nevűnőés Bourne ugyanis

együtt vannak.– Ugye, Bourne azonos a magát Cainnak nevezőhivatásos gyilkossal?– Igen – mondta Webb. – Carlos megesküdött, hogy megöli, mert Cain

mind Európában, mind a Közel-Keleten sok borsot tört az orra alá.Csakhogy Cainról nincsen fénykép, senki sem tudja, tulajdonképpenhogyan is néz ki. Ha a nőről közzétesznek egy fényképet – éselmondhatom, hogy odaát minden átkozott újságban ott virít a képe –,akkor valaki esetleg fölismerheti. Ha pedig rátalálnak, komoly esély vanarra, hogy megtalálják Caint, azaz Bourne-t is. Akkor pedig Carlosmindkettőjüket megöli.

– Helyes. Megint Carlosról beszélt. De mit tett maga?– Csak azt, amit már elmondtam. Kapcsolatba léptem a

Gemeinschafttal, és rábírtam a bankot, erősítsék meg, hogy az a nőesetleg,hangsúlyozom: esetleg kapcsolatba hozható egy nagyarányú lopással. Nemvolt könnyűdolgom, de hát mégiscsak az őKönig nevűalkalmazottjukatkenték meg, nem a mi emberünket. Ez a bank belügye, mondták, fátylatakartak borítani rá. Ekkor hívtam föl a lapokat és irányítottam a

figyelmüket Walther Apfelre. Rejtélyes nő, gyilkosság, ellopott milliók:gondolhatják, hogy a szerkesztők rávetették magukat a szenzációra.

– Az isten szerelmére, miért tette? – ordított rá Stevens. – Egy másikország állampolgárát használta fel az Egyesült Államok hírszerzésiakciójához! Egy baráti, szövetséges állam magas rangú tisztviselőjét! Hátmaguk mind megőrültek? Csak rontanak a helyzeten, ha föláldozzák azt anőt!

– Téved – felelte Webb. – Éppen hogy megkíséreljük megmenteni azéletét. Saját fegyverét fordítjuk Carlos ellen.

– Hogyan?A Szerzetes föltartotta a kezét.– Mielőtt erre válaszolnánk, vissza kell térnünk egy másik kérdéshez,

ami érzékeltetheti önnel, mennyire szigorúan titkosnak kell maradnia azinformációnak. Hogy találhatta meg Carlos embere Bourne-t?Pontosabban: hogyan szerezhetett tudomást a záradékról, amely Bourne-tCainnal azonosítja? Azt hiszem, tudom, hogyan történt, de azt akarom,hogy az őrnagy mondja el önnek.

Webb előrehajolt.– Hát... a Medúza-dossziék – mondta halkan, vonakodva.– Medúza...? – Stevens arckifejezéséről lerítt, hogy a Medúza korábban

többször szerepelt bizalmas fehér házi értekezletek napirendjén. – De hátazok el vannak temetve...

– Helyesbítek – szólt közbe Abbott. – Létezik egy eredeti meg kétmásolat, s ezek a Pentagon, a CIA és a Nemzetbiztonsági Tanácspáncéltermeiben találhatók. Csakis válogatott emberek férhetnek hozzá, akülönbözőszervezetek igen magas rangú tagjai. Bourne a Medúzából jött,ha a dossziékban lévőnévsort egybevetik a bank adataival, máris megvan aneve. Valaki átadta a neveket Carlosnak.

Stevens a Szerzetesre meredt.– Azt akarja mondani, hogy Carlos... még ezekre a helyekre is...

beépült? Példátlan vád.– Ez az egyetlen magyarázat – mondta Webb.– De miért használná Bourne a saját nevét?– Elkerülhetetlen volt – felelte Abbott. – Nagyon lényeges része a

képnek. Hitelesnek kellett lennie, mindennek hitelesnek kellett lennie.Mindennek.

– Hitelesnek?– Talán most már megérti – folytatta az őrnagy. – Azzal, hogy

belekevertük azt a St. Jacques nevűnőt a Gemeinschaft Banktól állítólag

ellopott milliók ügyébe, azt üzenjük Bourne-nak, hogy merüljön fel amélyből. Mert őpontosan tudja, hogy a sztori nem igaz.

– Hogy Bourne merüljön föl?– A Jason Bourne-nak nevezett férfi – mondta Abbott és felállt, majd

lassan elindult a behúzott függöny felé – amerikai hírszerzőtiszt. Cain nemlétezik, Legalábbis az a Cain nem, akit Carlos elképzel. Bourne csalétek,csapda, amit Carlosnak állítottunk. Vagy legalábbis az volt.

A rövid csöndet a Fehér Ház embere törte meg.– Talán jobb lenne, ha ezt megmagyarázná. Az elnöknek tudnia kell, mi

az igazság.– Hát igen – tűnődött Abbott. Széthúzta a függönyt és szórakozottan

kitekintett az utcára. – Tulajdonképpen megoldhatatlan dilemma. Elnökökjönnek, elnökök mennek, más-más emberek, különbözővérmérsékletűekés szándékúak ülnek az Ovális Szobában. A hosszú távú hírszerző-politikaazonban nem változik, legalábbis az ilyen akciók esetében nem.Ugyanakkor elég egy könnyedén elejtett megjegyzés italozás közben,amikor az elnök a hivatali ideje letelte után már nyugdíjban van, vagyegyetlen hiú dicsekvés egy emlékiratban, és az egész akció zátonyra futhat.Nincs nap, hogy ne aggódjunk azok miatt, akik túlélték a fehér házbeliidejüket.

– Nagyon kérem – szakította félbe Stevens. Emlékeztetnem kell, hogyén a jelenlegi elnök utasítására vagyok itt. Attól függetlenül, hogy önegyetért-e ezzel vagy sem. Az elnöknek törvényes joga, hogy tudomásalegyen erről az ügyről, én pedig az őnevében ragaszkodom ehhez ajogához.

– Nagyon helyes – mondta Abbott, s továbbra is az utcát nézte. – Nos:három éve elloptuk az angolok egy ötletét, és megalkottunk egy embert,aki soha nem létezett. Bizonyára emlékszik: a normandiai partraszálláselőtt a brit hírszerzés egy hullát sodortatott partra Portugáliában* , tudván,hogy minden okmány, amelyet nála találnak, eljut a Lisszaboni németnagykövetségre. Komplett életrajzot találtak ki a hullának: nevet,haditengerészeti tiszti rangot, iskolai végzettséget, kiképzést, menetlevelet,autóvezetői jogosítványt, exkluzív londoni klubok tagsági igazolványait,sőt vagy féltucatnyi személyes levelet is elhelyeztek a tárcájában. Ezekbenelszórt utalások, homályosan megfogalmazott célzások és egy-kétközvetlen kronológiai és földrajzi hivatkozás is szerepelt. Mindezekalapján arra lehetett következtetni, hogy a partraszállás vagy százmérföldnyire a normandiai partoktól megy majd végbe, méghozzá ajúniusra kitűzött valódi dátumnál hat héttel később. Miután a német

ügynökök egész Angliában rémülten, kapkodva ellenőrizték az adatokat, aberlini főparancsnokság bevette a történetet, és védelmi erőinek nagyrészét átcsoportosította. S jóllehet a partraszállás súlyos áldozatokatigényelt, sok ezer katonánk életét ez a soha nem létezett ember mentettemeg.

[ * Tévedés, nem Portugáliában, hanem Spanyolországban. Az akciórólEwen Montagu: A sosemvolt ember (Táncsics, Bp., 1969) címűkönyvébenlehet olvasni. – V. T. megjegyzése]

Abbott elengedte a függönyt és fáradt léptekkel visszament a székéhez.– Hallottam ezt a történetet – mondta a fehér házi tanácsadó. – Tehát?– A mi tervünk ennek egy változata volt folytatta a Szerzetes, és

nehézkesen leült a foteljébe. – Megteremtettünk egy eleven embert, egygyorsan megalapozott legendát: emberünk látszólag egyszerre voltmindenütt, végigszáguldott Délkelet-Ázsián, egyre-másra felülmúltaCarlost, kiváltképpen, ami a gyilkosságok számát illeti. Ha valaholmeggyilkoltak valakit, ha megmagyarázhatatlan haláleset következett be,vagy egy jelentős személyiséget végzetes baleset ért, Cain ott volt. Amegbízható forrásoknak, azaz a megbízhatóságukról ismert fizetettinformátoroknak betápláltuk a nevét; a nagykövetségeknek, alehallgatóállomásoknak, egész hírszerzőhálózatoknak újra meg újrajelentéseket játszottunk át, amelyek mind Cain gyorsan bővülőtevékenységéről szóltak. Gyilkosságai hónapról hónapra sűrűsödtek, néhamár úgy tűnt, hogy hétről hétre több áldozatot szed. Mindenütt ott volt... svalóban ott is volt. Minden tekintetben.

– Lehet, hogy ez a Bourne valóban mindenütt jelen volt?– Igen. Hosszú hónapokat töltött azzal, hogy mindent, amit csak

lehetett, megtudott Carlosról, áttanulmányozta a dossziéinkat,megismerkedett a Carlosszal kapcsolatba hozható valamennyigyilkossággal. Elmélyedt Carlos taktikájában, akcióinak módszereiben,egyszóval mindent áttanulmányozott. Ennek az anyagnak a nagy részesohasem került és feltehetően soha nem is kerül nyilvánosságra, kivéve, haazt akarnánk, hogy kormányok és nemzetközi konszernek ugorjanakegymás torkának. Amit egyáltalán meg lehetett tudni Carlosról, azt Bournemind tudta róla. A szó szoros értelmében mindent. Azután megjelent,mindig más-más külsőt öltve, több nyelven beszélve, és válogatott,megrögzött bűnözők körében olyasmikről beszélt, amiről csakis egyhivatásos gyilkos beszélhet. Majd eltűnt, otthagyva a megdöbbent, stöbbnyire halálra rémült férfiakat és nőket, akik látták Caint. Látták, hogylétezik és nem ismer irgalmat. Ezt a benyomást keltette magáról Bourne.

– S három évig élte ezt a föld alatti életet?– Igen. Azután áttette a székhelyét Európába, ekkor már Ázsia

legsikeresebb fehér gyilkosaként, a hírhedt Medúza hajdani tagjaként szálltszembe Carlosszal, méghozzá Carlos saját pályáján. Ennek soránmegmentett négy embert, akiket Carlos halálra ítélt, másokról pedig, akiketCarlos megölt, elhíresztelte, hogy ő végzett velük. Minden alkalmatkihasznált, hogy Carlost nevetségessé tegye... mindenkor azzal a céllal,hogy előcsalogassa a rejtekhelyéről. Három éven át az elképzelhetőlegveszedelmesebb hazugság volt az élete. Keveseknek van fogalmuk azilyesfajta életről. A legtöbben beleroppantak volna; ezt a lehetőséget sohanem is szabad kizárnunk.

– Milyen ember ez a Bourne?– Profi – válaszolta Gordon Webb. – Profi, aki megkapta a megfelelő

kiképzést, rendelkezik a szükséges képességekkel, s aki megértette, hogyCarlost meg kell találni, meg kell állítani.

– De három éven át...?– Lehet, hogy hihetetlenül hangzik – folytatta Abbott –, de ne feledje,

hogy meg is operálták őt. Ez annyit jelentett, mintha végképp szakítottvolna a múltjával, a valódi énjével, azért, hogy egy idegen emberré váljon.Nem hiszem, hogy ez az ország valaha is meg tudja hálálni Bourne-nakazt, amit tett. Legföljebb talán úgy, ha lehetőséget nyújtunk neki, hogysikerrel fejezze be a küldetését... S isten a tanúm, hogy én ezt akarom. – ASzerzetes pontosan két másodpercnyi szünetet tartott, azután hozzátette. –Ha valóban Bourne az.

Elliot Stevens úgy érezte, mintha egy láthatatlan kalapáccsal fejbeverték volna.

– Mit mondott? – kérdezte.– Sajnos, ezt a végére kellett tartogatnom. Azt akartam, hogy megértse

az általános képet, mielőtt rátérnék a résre. Lehet, hogy nincs is rés. Azigazság az, hogy magunk sem tudjuk. Túl sok olyasmi történt, amit nemértünk; és amiről nem tudunk semmi biztosat. Ezért lehetetlen, hogy bárki,bárhonnan is közbeavatkozzon. Ezért nem lehet szó semmiféle diplomáciaicukrozott piruláról, mert azzal lelepleződnék a stratégiánk. És pontosan aztaz embert ítélnénk halálra vele, aki bármelyikünknél többet tett az ügyért.Ha sikerrel jár, visszatérhet a saját életéhez, de csak névtelenül; csak úgy,hogy személyazonosságára sohasem derülhet fény.

– Attól tartok, ezt is meg kell magyaráznia – képedt el az elnökitanácsadó.

– A hűségről van szó, Elliot. Nemcsak az úgynevezett rendes emberek

lehetnek hűségesek. Carlos valóságos hadsereget szervezett olyanférfiakból és nőkből, akik szenvedélyesen ragaszkodnak hozzá. Igaz, nemismerik, nem találkoztak vele, de imádják. Ha viszont Bourne-nak sikerülelkapnia Carlost, vagy sikerül tőrbe csalnia, hogy mi elkaphassuk, akkor elkell tűnnie.

– De hát azt mondja, lehet, hogy nem is Bourne az...– Azt mondtam, hogy nem tudjuk. Az Bourne volt, aki a bankban járt,

az aláírások hitelesek. De vajon még most is Bourne az? Néhány nap, ésmegtudjuk...

– Ha felmerül a mélyből – tette hozzá Webb.– Kényes ügy – folytatta az idős hírszerző. Annyi változat lehetséges.

Ha nem Bourne az, vagy ha időközben megfordult, tehát ha cserben akarhagyni bennünket, és a saját szakállára, akár velünk is szembeszállva akarműködni... nos, ez megmagyarázná az ottawai telefonhívást, a repülőtérigyilkosságot. Az szinte biztos, hogy a nőszakértelmét felhasználták apárizsi pénzfelvételkor. Carlosnak nem volt más dolga, mint, hogyérdeklődjék a kanadai pénzügyminisztériumban. A többi már csakgyerekjáték volt a számára. Megöli a nőösszekötőjét, őt magát pánikbaejti, elszigeteli és fölhasználja Bourne föltartóztatására.

– El tudott juttatni hozzá üzenetet? – kérdezte az őrnagy.– Megkíséreltem, de nem sikerült. Megbíztam MacKenzie Hawkinst,

hívjon föl egy férfit, aki Marie St. Jacques közvetlen munkatársa volt, egybizonyos Alan nemtudomki. Ez az ember utasította a nőt, hogyhaladéktalanul térjen vissza Kanadába. A nőletette a kagylót.

– A keserves istenit! – tört ki Webb.– Egyetértek. Ha sikerült volna visszahoznunk, rengeteget megtudtunk

volna tőle. Őa kulcsfigura. Miért van Bourne-nal? Miért van Bourne vele?Érthetetlen.

– Hát még az én számomra! – mondta Stevens, akinek meghökkenésefelháborodásba csapott át. – Ha azt akarják, hogy az elnök együttműködjékönökkel, akkor beszéljenek világosabban.

Abbott a tanácsadóhoz fordult.– Körülbelül hat hónapja Bourne eltűnt – közölte. – Valami történt; nem

tudjuk pontosan, hogy mi, de fel tudunk vázolni egy lehetséges verziót.Üzenetet juttatott el Zürichbe, hogy úton van Marseille felé. Sajnos, csakkésőbb jöttünk rá, hogy ez mit jelent. Túl későn. Bourne megtudta, hogyCarlos elfogadott egy megbízást Howard Leland megölésére, s eztigyekezett megakadályozni. Azután néma csönd. Bourne eltűnt. Megölték?Összeroppant a stressz alatt? Vagy... föladta?

– Ezt nem fogadhatom el – szakította félbe dühösen Webb. – Nemakarom elfogadni!

– Tudom, hogy nem fogadja el – mondta a Szerzetes. – Azért is akarom,hogy elolvassa annak a dossziénak a tartalmát. Maga ismeri Bournekódjait, de minden ott is van a papírok között. Nézze meg, hátha magaészrevesz valami gyanús dolgot Zürichhel kapcsolatban.

– Kérem! – szólt közbe Stevens. – Engem az érdekelne, hogy ön mitgondol? Nyilván talált valami kézzelfogható dolgot, valamit, amire avéleményét alapozza. Szükségem van erre, Mr. Abbott. Az elnöknekszüksége van rá.

– Istenemre mondom, bárcsak találtam volna valamit – felelte aSzerzetes. – Hogy mit találtunk? Mindent és semmit. A mi feljegyzéseinkszerint az elmúlt három évben a leggondosabban fölépített félrevezetőakció folyt. Minden hamis mozzanatot dokumentáltunk, minden lépéstmegterveztünk és kidolgoztunk, minden férfinak és nőnek, az összesinformátornak, összekötőnek, közreműködőnek arcot, hangot, életrajzotkölcsönöztünk. S minden hónapban, minden héten egy kicsit közelebbkerültünk Carloshoz. Azután semmi. Csönd. Hat hónapos űr.

– De most már nem – vetette ellent az elnök tanácsadója. – Megtört acsönd. Ki törte meg?

– Ez a döntőkérdés – mondta elgyötört hangon az öreg hírszerző. –Több hónapos csönd után most egyszerre robbanásszerűen követikegymást az önkényes, váratlan és érthetetlen akciók. Feltörik a számlakódját, megváltoztatják a záradékot, milliókat utalnak át satöbbi. Mindenvalószínűség szerint el is lopták a pénzt. De mindenekfölött, embereketölnek meg és csapdákat állítanak másoknak. De kinek a megbízásából ésfőleg kinek a közreműködésével? – A Szerzetes fáradtan csóválta meg afejét. – Vajon ki az az ember odaát?

20.

A nagy, csukott autó két utcai lámpa között parkolt, átlósan szemben azelőkelővilla súlyos, veretes kapujával. A kormány mögött egyenruhássofőr ült; az egyenruhás vezetőés a hatalmas autó nem volt szokatlanlátvány ezen a környéken. Szokatlan volt viszont, hogy a puhán párnázott,homályba boruló hátsó ülésen még két férfi ült, de egyikük sem mozdult,hogy kiszálljon. Ehelyett a villa bejáratát figyelték; bízva abban, hogy a

pásztázó kamera infravörös sugara nem fedezi fel őket.Az egyik férfi megigazította a szemüvegét; bagolyszeme a vastag lencse

mögül leplezetlen gyanakvással tekintett mindenre, amit látott.– Milyen elégtétel lesz látni, amint a fennhéjázás elnyeri méltó

büntetését – mondta Alfred Gillette, a Nemzetbiztonsági Tanácsszemélyzeti ellenőrzőés értékelőosztályának főnöke. – S még fokozza a jóérzést, hogy ehhez mi is hozzájárulhatunk.

– Maga valóban utálja őt, igaz? – szólalt meg Gillette társa, egy szélesvállú, fekete esőköpenyes férfi, akinek kiejtése szláv anyanyelvrőlárulkodott.

– Gyűlölöm. Őtestesíti meg mindazt, amit gyűlölök Washingtonban. Azelőkelőiskolákat, a georgetowni házakat, a virginiai farmokat, a halkdiskurzusokat a klubjaikban. Élnek a maguk légmentesen elzárt világában,ahová lehetetlen betörni, és minden az őkezükben van. A nyomorultak. Agőgös, öntelt washingtoni elit. Mások eszéből, mások munkájából élnek,amiből már semmi sem látszik, mire ők aláírásukkal szentesítik adöntéseket. S aki kívül van ezen a körön, annak már nincs neve, az márcsak egy a "nagyszerűmunkát végzőmunkatársak" közül.

– Maga túloz – jegyezte meg az európai, miközben a villára szegezte atekintetét. – Magának nem is ment ott olyan rosszul a sora. Máskülönbensohasem kerestük volna meg.

Gillette komoran nézett maga elé.– Ha jól ment a sorom; csak azért, mert nélkülözhetetlenné váltam az

olyanok számára, mint David Abbott. Mert többezernyi olyan adat van afejemben, amit ők még megjegyezni sem tudnának, hát még használni!Nekik egyszerűbb, ha olyan helyre tesznek, ahol kérdések merülnek fel,ahol problémákat kell megoldani. A személyzeti ellenőrzőés értékelőosztály igazgatója! Nekem kreálták ezt a beosztást. S tudja, miért?

– Nem, Alfred – felelte az európai az órájára pillantva –, nem tudom,miért.

– Azért, mert nincs türelmük ahhoz, hogy órák hosszat rostokoljanak azösszefoglalók és a dossziék fölött. Inkább elmennek vacsorázni atörzshelyükre; vagy szenátusi bizottságok előtt illegetik magukat, és másokáltal írt jelentéseket olvasnak föl, amelyeket persze a láthatatlan, anévtelen, a "nagyszerűmunkát végzőmunkatársaik" állítottak össze.

– Maga megkeseredett ember – mondta az európai.– Nem is gondolja, mennyire megkeseredett ember vagyok. Egy életen

át végeztem azt a munkát, amit azoknak a nyomorultaknak maguknakkellett volna elvégezniük. S mit kaptam ennek fejében? Egy rangot és nagy

néha egy-egy ebédet, ahol a rák és az előétel között kifacsarták azagyamat! Az olyan emberek, mint ez a senkiházi, öntelt David Abbott,semmire se vitték volna a magamfajták nélkül!

– Nem kellene alábecsülnie a Szerzetest. Carlos sem becsüli alá aképességeit.

– Még szép. Nem is tudja, mit kellene értékelnie, Abbott mindenmegmozdulását titokzatosság övezi, így senki sem tudja, hányszor téved. Sha valamelyik baklövése mégis kiderül, a magamfajtákra hárítja afelelősséget.

Az európai az ablakról Gillette-re fordította a szemét.– Maga nagyon lobbanékony, Alfred – jegyezte meg hűvösen. – Erre

vigyáznia kellene.A hivatalnok elmosolyodott.– Nem gátol semmiben. Azt hiszem, a Carlosnak tett szolgálataim is ezt

támasztják alá. Tekintse úgy, hogy most készülök föl egy összecsapásra,amelyet a világ minden kincséért sem szalasztanék el.

– Becsületes nyilatkozat – mondta a széles vállú férfi.– Hát maga? Maga talált rám.– Tudtam, kit kell keresnem. – Az európai ismét az ablak felé fordult.– És különben. Milyen munkát végez Carlos számára?– Az én érvelésem nem ennyire bonyolult. Én olyan országban

születtem, ahol a képzett embereket is a marxista litániát ismételgetőhülyék szeszélye szerint léptetik elő. Carlos is tudta, kit keressen.

Gillette elnevette magát, alattomos tekintete már-már fölragyogott.– Végtére is, nem különbözünk túlságosan. Ha az itteni elit a kék vért

Marxra cseréli fel, határozott párhuzamosságot fedezhet fel.– Meglehet – ismerte el az európai, és ismét az órájára pillantott. – Most

már nem késhetnek soká. Abbott mindig az éjféli járattal megy, mindenórájáról számot kell adnia Washingtonban.

– Biztos benne, hogy egyedül jön ki?– Mindig egyedül jön, és az is bizonyos, hogy nem mutatkozik együtt

Elliot Stevensszel. Webb és Stevens is külön-külön fog elmenni. Innenáltalában húszperces időközönként szoktak távozni a vendégek.

– Hogyan talált rá a Treadstone-re?– Nem volt olyan nehéz. Maga is segített, Alfred, maga is nagyszerű

munkát végzett. – A férfi, szemét a házon tartva, elnevette magát. Cain aMedúzából jött, ezt maga mondta el nekünk, s ha Carlos gyanújamegalapozott, ez a szerzetest jelentette. Ezt meg mi tudtuk, így kerültösszefüggésbe Bourne-nal. Carlos kiadta az utasítást, hogy éjjel-nappal

figyeljük Abbottot, mert valami baj van. Amikor a zürichi lövöldözés híreeljutott Washingtonba; Abbott elővigyázatlanná vált. Idáig követtük.Csupán a szívósságunkon múlott.

– S ez vezette el magukat Kanadába is, az ottawai emberhez?– Az ottawai férfi azzal leplezte le magát, hogy a Treadstone-t kereste.

Megtudtuk, ki a lány, figyeltettük a pénzügyminisztériumot, a lányosztályát. Telefonhívás futott be Párizsból, a lány volt az, közölte azemberünkkel, hogy nézzen körül. Nem tudjuk, miért, de azt gyanítjuk,hogy Bourne esetleg megpróbálja szétrobbantani a Treadstone-t. Hatényleg megfordult, ez az egyik módja annak, hogy lelépjen és megtartsa apénzt. Nem számít. Viszont ez az osztályvezető, akiről korábban a kanadaikormányon kívül egy teremtett lélek sem tudta, hogy egyáltalán létezik,most egyszerre a legfontosabb problémák egyike lett. Szinte sisteregnek avonalak, annyi hírszerzői és elhárítói üzenet jött és ment. Mindez aztjelentette, hogy Carlosnak igaza volt, illetve, hogy magának volt igaza,Alfred. Cain nem létezik. Kitalálás, csapda.

– Kezdettől fogva az volt – erősítette meg Gillette. – Ezt meg ismondtam magának. Három éven át gyártották a hamis jelentéseket, azellenőrizhetetlen információkat. A szemünk láttára.

– Kezdettől fogva – tűnődött az európai. Kétségtelenül a Szerzeteslegsikeresebb alkotása... Amíg nem történt valami, és a teremtménye ellenenem fordult. Most majd minden szétesik.

– Stevens jelenléte is ezt támasztja alá. Az elnök nyilván tudni akarja azigazat.

– Meg is kell tudnia. Ottawában arra gyanakszanak, hogy azt apénzügyi osztályvezetőt az amerikai titkosszolgálat gyilkolta meg. – Azeurópai visszafordult az ablaktól és a hivatalnokra nézett. – Ne feledje,Alfred, mi csupán azt akarjuk megtudni, mi történt. Én úgy mondtam elmagának a tényeket, ahogyan mi megtudtuk őket. A tényekcáfolhatatlanok, s Abbott sem tagadhatja őket. De úgy kell tálalni azegészet, mintha maga mindent teljesen egyedül, a saját forrásaiból tudottvolna meg. Legyen fölháborodva. Követeljen magyarázatot, amiért azegész hírszerzőközösséget félrevezették.

– Így is van! – kiáltott fel Gillette. – Félrevezették és kihasználták.Washingtonban senki sem tud sem Bourne-ról, sem a Treadstone-ról.Mindenkit kirekesztettek. Ez valóban felháborító. Nem kell tettetnemmagam. Felfújt hólyagok!

– Alfred – csitítgatta kezét föltartva az európai a kocsi homályossarkából –, ne feledje, kinek dolgozik, A fenyegetőzés nem alapulhat

érzelmeken, csakis szenvtelen, szakmai fölháborodáson. Abbott rögtöngyanakodni fog magára, de magának éppilyen gyorsan el kell oszlatnia agyanúját. Nem ő, hanem maga a vádló.

– Nem feledkezem meg róla.– Helyes.Az ablaküvegen egy kocsi reflektorfénye söpört végig.– Megérkezett Abbott taxija. Majd én elintézem a sofőrt. – Az európai a

jobb kezével elcsavart egy kapcsolót a kartámlája alatt. – A kocsimbanleszek, az utca túloldalán, majd onnan hallgatom magukat. – A sofőrhözfordult. – Abbott most már bármelyik pillanatban kijöhet. Tudod, mi ateendőd.

A sofőr bólintott. Mindketten egyszerre szálltak ki a nagy, csukottautóból. A sofőr megkerülte a motorházat, mintha gazdag munkaadójátkísérné át az utca déli oldalára. Gillette a hátsó ablakon át figyelte őket; akét férfi néhány pillanatig együtt haladt, azután különváltak; az európai aközelgőtaxi felé indult; feltartott kezében egy bankjegyet lobogtatott. Elfogja küldeni a taxit; közli majd, hogy a rendelők meggondolták magukat.A sofőr időközben átfutott az utca északi oldalára, s meghúzódott egybejárat árnyékában, két házzal túl a Treadstone Hetvenegyen.

Fél perc múltán Gillette az előkelővilla bejáratára meredt. Az ajtónfény ömlött ki, amint a türelmetlen David Abbott kilépett a házból; fel-alátekingetett az utcán, majd az órájára pillantott és láthatóan dühös volt.Taxija késik, márpedig neki el kell érnie a repülőgépet. Be kell tartania apontos tervet. Lejött a lépcsőn, a járdán balra fordult, kereste, várta a taxit.Még néhány másodperc és elhalad a sofőr előtt. El is ment előtte:mindketten messze kiestek a kamera látószögéből.

A feltartóztatás villámgyors, a vita rövid volt. Alig telt bele néhánymásodperc, és a meghökkent David Abbott beszállt a nagy, csukottkocsiba, a sofőr pedig visszament az árnyékba.

– Maga! – kiáltott fel haragosan, de egyben undorodva is a Szerzetes. –Éppen maga?

– Nem hiszem, hogy a helyzete megengedné ezt a megvető... mégkevésbé a pökhendi hangvételt.

– Mit csinált maga?! Hogyan merészeli? Zürich! A Medúza-dossziék!Maga volt az!

– A Medúza-dossziék: igen. Zürich: igen. De most nem arról van szó,hogy én mit tettem, hanem hogy maga mit tett. Elküldtük az embereinketZürichbe, és megmondtuk nekik, mit keressenek. Meg is találtuk. A neveBourne, igaz? Őaz a férfi, akit maga Cainnak nevez. Az ember, akit maga

talált ki.Abbott uralkodott magán.– Hogyan találta meg ezt a házat? – kérdezte.– Szívósság. Követtettem magát.– Maga engem követtetett? Hát mit képzel, mi a fenét csinál maga?– Megkíséreltem tisztázni valamit. Valamit, amit maga csűrt-csavart,

amiről hazudozott, és eltitkolta az igazságot a többiek előtt. Előttünk.Maga mit képzel, hogy maga mit csinált?

– Úristen, maga átkozott bolond! – Abbott mélyet lélegzett. – De hátmiért tette? Miért nem keresett föl személyesen engem?

– Mert maga a kisujját sem mozdította volna. Az orránál fogva vezetteaz egész hírszerzőközösséget. Sok millió dollár, megszámlálhatatlanezernyi munkaóra, nagykövetségeknek és hírszerzőállomásoknak betáplálthazugságok és torzítások egy sosem volt gyilkosról. Ó, jól emlékszem méga szavaira: micsoda kihívás Carlosszal szemben! Micsoda abszolút biztoscsapda volt! Csakhogy mi magunk is a maga bábjai voltunk. És én ezt aNemzetbiztonsági Tanács felelős tagjaként hallatlanul sértőnek találom.Maguk mind egyformák. Ki választotta meg magát istennek, aki áthághatminden szabályt; sőt nemcsak szabályokat, törvényeket is, és bohócotcsinálhat belőlünk?

– Nem volt más megoldás – mondta fáradtan az öreg hírszerző; ahomályos fényben arca úgy festett, mintha mély árkokkal lenneszétszabdalva. – Hányan tudnak róla? Mondja meg az igazat.

– Megtartottam magamnak. Ennyit megtettem magának.– Lehet, hogy ez sem elég. Úristen!– De lehet, hogy előbb-utóbb meggondolom magam, és ezzel pont –

jelentette ki nyomatékosan a bürokrata. – Tudni akarom, mi történt.– Hogyhogy mi történt?– Mi lett a sorsa a maga mesteri tervének? A jelek szerint...

alkotóelemeire bomlik az egész.– Honnan veszi ezt?– Teljesen nyilvánvaló. Maga elvesztette Bourne-t. Képtelen megtalálni.

A maga Cainjának nyoma veszett, s vele együtt annak a vagyonnak is, amitletétbe helyeztek neki Zürichben.

Abbott kis ideig nem szólt semmit.– Várjon csak egy percet. Mi vezette nyomra?– Maga – vágta rá gyorsan Gillette. Egy megfontolt ember válasza volt

ez a csapdát állító kérdésre. – Megvallom, csodáltam az önuralmát, amikoraz a pentagoni barom olyan sokat sejtetően szónokolt a Medúza-akcióról...

s fogalma sem volt, hogy azzal az emberrel ül szemben, aki az egészetlétrehozta.

– Az véletlen volt. – Az idős férfi hangja most határozottan csengett. –Ebből még nem tudhatott meg semmit.

– Fogalmazzunk másképp. Tudja, meglehetősen szokatlannak tűnt, hogymaga egyetlen szó sem szól. Úgy értem, az asztal körül ülők közül kitudott magánál többet a Medúzáról? De meg sem nyikkant. Ez szöget ütötta fejembe. Emlékszik, milyen szívósan elleneztem, hogy annyi figyelmetfordítsunk arra a Cain nevűgyilkosra. S akkor maga nem tudott ellenállni akísértésnek, David. Valami nagyon kézenfekvőokkal kellett előállnia,miért is kell folytatni a kutatást Cain után. Bedobta a vadászatba Carlost.

– Ez volt az igazság – vágott közbe Abbott.– Hát persze hogy ez volt az igazság. Maga tudta, mikor kell élnie vele,

én pedig tudtam, mikor vegyem ezt észre. Zseniális. Egy kígyó amedúzafejből, tökéletesen adjusztálva, hogy megfeleljen mitológiainevének. A kihívó beugrik a bajnok szorítójába, hogy kicsalogassa abajnokot a sarokból.

– Átgondolt, megalapozott terv volt kezdettől fogva.– Miért is ne? Mint mondottam, zseniális volt, még azok a lépések is,

amelyeket mi tettünk Cain ellen. És ki más továbbította jó előre azinformációt a tervezett lépésekről Cainhoz, mint maga, aki valamennyititkos akciónkról tudott; valamennyi tárgyalás jegyzőkönyvét hivatalbólmegkapta. Maga valamennyiünket fölhasznált!

A Szerzetes bólintott.– Bizonyos fokig igaza van. Valóban történt némi túlkapás, nézetem

szerint egyébként teljesen indokoltan, de nem abban az értelemben,ahogyan maga gondolja. Mindig van ellenőrzés és visszajelzés, magam iscsak így tartom helyesnek. A Treadstone a kormányzat legmegbízhatóbbembereinek kis csoportjából áll. Részt vesz benne a hadsereghírszerzőszolgálata és a szenátus, a CIA és a haditengerészeti hírszerzőiroda, s most már nyíltan beszélek, a Fehér Ház is. Ha valóban túlkapásrakerülne sor, egyikük sem habozna véget vetni az akciónak. De eddig senkisem látta ennek szükségességét, ezért nagyon kérem, maga se cselekedjékmásként.

– Bevesznek engem is a Treadstone-ba?– Most-már maga is tagja a Treadstone-nak.– Értem. Akkor hát mi történt? Hol van Bourne?– Istenemre mondom, bárcsak tudnám. Még abban sem vagyunk

biztosak, hogy valóban Bourne az.

Az európai lekattintotta a szerelvényfal kapcsolóját.– Hát ez lenne az – mondta. – Ezt akartuk megtudni. – A mellette ülő

sofőrhöz fordult. Most már gyorsan kell mozognunk. Állj alépcsőfeljáróhoz. S ne felejtsd el, ha bárki kijön, pontosan hárommásodperced van, mielőtt az ajtó becsukódna. Gyorsan kell dolgoznod.

Elsőnek az egyenruhás sofőr szállt ki; elindult a járdán a Treadstoneirányába. Az egyik szomszédos villából egy vendégházaspár távozott,hangosan hálálkodva búcsúztak a házigazdáktól. A sofőr lelassítottalépteit, cigarettát keresgélt a zsebében és megállt, hogy rágyújtson.Egyszerűen csak unatkozó sofőr volt, aki valahogy megpróbálja elütni ahosszadalmas várakozás óráit. Az európai figyelte, azután kigombolta azesőköpenyét és egy hangtompítóval meghosszabbított, karcsú pisztolythúzott elő. Kibiztosította a fegyvert, visszatolta a tokjába, kiszállt akocsiból és elindult az utca túloldalán álló nagy személykocsi felé. Avisszapillantó-tükröket jó szögben fordították el: ha megmarad aholttérben, a kocsiban ülők nem láthatják meg közeledőalakját. Az európaiegy pillanatra megállt a kocsi mögött, azután előrenyújtott karralvillámgyorsan az elülsőjobb oldali ajtóhoz ugrott, fölrántotta, bevetettemagát a kocsiba, s pisztolyát az ülés támlája fölött máris a bent ülőkétférfira szegezte.

Alfred Gillette-nek elállt a lélegzete, bal kézzel az ajtókilincshez kapott,az európai azonban bekattintotta a központi zárat. David Abbottmozdulatlanul meredt a támadóra.

– Jó estét, Szerzetes – szólalt meg az európai. – Valaki, akiről úgytudom, szintén gyakran játssza meg a vallásost, gratulál magának.Nemcsak Cainért, hanem a treadstone-beli cselédségért is. Vegyük példáula Jachthajóst. Valaha remek ügynök volt.

Gillette visszanyerte a hangját – a sikoly és a suttogás keverékénekhangzott.

– De hát mi ez? Kicsoda maga? – kiáltotta naivitást tettetve.– Ugyan már, öreg barátom, nincs erre semmi szükség – felelte a

pisztolyos férfi. – Mr. Abbott arckifejezéséből látom, hogy fölismerte: amagával szemben támadt kezdeti kételye indokolt volt. Az ember mindighagyatkozzék arra, amit elsőre súg neki az ösztöne, igaz-e, Szerzetes?Természetesen igaza volt. Megint találtunk egy elégedetlen embert. Amaguk rendszere elképesztőgyorsasággal termeli ki az ilyeneket. Valóbanőadta át nekünk a Medúza-dossziékat, azok meg valóban elvezettekminket Bourne-hoz.

– Mit csinál maga?! – kiáltott fel Gillette. – Miket beszél!– Unalmas fráter maga, Alfred. Pedig mindig is egy "nagyszerűmunkát

végzőcsapat" tagja volt. Milyen kár, hogy nem tudta eldönteni, melyikcsapatnál ragadjon meg. A magamfajta sohasem képes dönteni.

– Magaa... – Gillette fölemelkedett az ülésen, arca eltorzult.Az európai tüzelt, a hangtompított pukkanás, röviden visszhangzott a

kocsi belsejében. A hivatalnok összegörnyedt, leroskadt az ajtó mellé,bagolyszeme megüvegesedett.

– Nem hiszem, hogy megsiratná – jegyezte meg az európai.– Nem – mondta a Szerzetes.– Tudja, valóban Bourne van odaát. Cain megfordult, összeroppant.

Most már vége a hosszú csöndnek. A medúzafejből előhúzott kígyó úgyhatározott, hogy önállósítja magát. Persze, az is lehet, hogy megvásárolták.Ez is lehetséges, igaz? Carlos sok embert megvásárol, például azt is, akimost ott fekszik a maga lábánál.

– Tőlem semmit sem tud meg. Kár a fáradozásért.– Nincs mit megtudni. Mindent tudunk. Delta, Charlie... Cain. De a

nevek már nem számítanak. Tulajdonképpen sohasem számítottak. Mostmár csak a végsőelszigetelés van hátra: attól kell elszigetelni, aki adöntéseket hozza. Magától. Bourne csapdába esett. Vége van.

– Mások is hoznak döntéseket. Majd kapcsolatba lép azokkal.– Ha megteszi, azok habozás nélkül megölik. Semmi a világon nem

olyan megvetésre méltó, mint egy áruló. De ahhoz, hogy valaki árulólegyen, először is megcáfolhatatlan bizonyítékokra van szükség, hogykorábban tényleg a maguk embere volt. Carlos kezében ott a bizonyíték.Cain származása a Medúza-dossziék legkényesebb kérdése.

Az idős hírszerzőa homlokát ráncolta. Megrettent, de nem az életétféltette, hanem valami ennél sokkalta fontosabbat.

– Maga nincs észnél – mondta. – Nincsen semmiféle bizonyíték.– Itt követték el, itt követte el a hibát. Carlos alapos, a legeldugottabb

rejtekhelyre is elér a keze. Magának szüksége volt valakire a Medúzából,valakire, aki életben maradt és eltűnt. Kiválasztott egy Bourne nevűembert. Eltűnésének körülményeit elmosták, törölték minden létezőkartotékról – legalábbis maga úgy vélte. De nem számolt Hanoi sajátfelderítőivel, akik beszivárogtak a Medúzába. Az ődossziéik megvannak.Hatvannyolc március huszonötödikén Jason Bourne-t egy amerikaihírszerzőtiszt kivégezte a Tam Quan-i őserdőben.

A Szerzetes előrevetette magát – most már csak a végsőellenállás volthátra. Az európai tüzelt.

Kinyílt a villa ajtaja. A sofőr elmosolyodott a lépcsőfeljáró alattihomályban. A Fehér Ház tanácsadóját a Treadstone-ban lakó idős férfikísérte ki, az, akit Jachthajósnak hívtak. A gyilkos tudta, hogy ez aztjelenti, a kapuriasztót kikapcsolták. Ezzel kiküszöbölték a hárommásodperces időtartamot.

– Nagyon kedves volt öntől, hogy benézett hozzánk – mondta kézfogásközben a Jachthajós.

– Nagyon köszönöm, uram.Ez volt mindkét férfi életének utolsó mondata. A sofőr kétszer húzta

meg a ravaszt, a fojtott dördüléseket jószerével semmi sem különböztettemeg a távoli nagyváros számtalan zajától. A Jachthajós visszazuhant azelőtérbe, a fehér házi tanácsadó a melléhez kapott és nekiesett azajtókeretnek. A sofőr fölrohant a lépcsőn és még éppen elkapta Stevensösszeroskadó testét. A bikaerős gyilkos megragadta a Fehér Ház emberét,talpra rántotta és hanyatt belökte az ajtón az előtérbe, a Jachthajós mellé.Azután a súlyos acéllemez ajtó belsejéhez ugrott. Tudta, mit keressen, smeg is találta. A felső szegély mentén egy darabon vastag vezetékhúzódott, majd kicsit odébb eltűnt a falban. A férfi beljebb hajtotta az ajtót,fölemelte a pisztolyát és belelőtt a vezetékbe. A halk dörrenést sercegés ésszikrazuhatag követte; a biztonsági kamerák biztosítéka átégett, a házonbelül mindenütt elsötétedtek a képernyők.

Kinyitotta az ajtót, hogy jelezzen, de fölösleges volt. Az európai márgyors léptekkel közeledett a néma utca túloldaláról. Pillanatokon belül fönttermett a lépcsőn, beugrott az előcsarnokba, körülnézett, s már meg istalálta, amit keresett: az előcsarnok-folyosó végén az ajtót. Együttes erővelfölemeltek egy szőnyeget a padlóról, az európai halkan rácsukta az ajtót aszőnyeg szélére, szinte összepréselte a szőnyeget az acéllal, csak pár centisrést hagyott, de a biztonsági reteszek a helyükön maradtak. Az utólagosriasztás sem szólalhatott meg.

A két férfi mozdulatlanná dermedt; tudták, ha felfedezik, mi történt,ennek igen rövid időn belül be kell következnie. S máris hallották, hogynyílik egy emeleti ajtó, majd lépések nyikorogtak és egy finom női hangleszól az emeletről.

– Drágám! Most látom, hogy az a rohadt kamera tropára ment. Lennélszíves megnézni?

Két lépés. Csönd. Ruhasuhogás. Az európai szemügyre vette alépcsőházat. Fent kialudt a villany.

– Kapd el! – kiáltott a sofőrre, majd hirtelen megfordult, és az

átjárófolyosó végéről nyíló ajtóra szegezte a pisztolyát.A sofőr fölrohant a lépcsőn. Pisztoly dörrent, nagy kaliberűfegyverből

lőttek, hangtompító nélkül. Az európai fölpillantott: embere a vállát fogta,kabátján átütött a vér, de nyújtott karral, megállás nélkül tüzelt felfelé alépcsőházba.

Idelent valaki fölrántotta a folyosó végi ajtót, s ott állt az ajtókeretben amegdöbbent őrnagy, kezében a dossziéjával. Az európai kétszer tüzelt,Gordon Webb ívben hátrafeszült, nyakát föltépték a lövedékek, a dossziétartalma szétszóródott a padlón. Az esőköpenyes férfi fölrohant a lépcsőn asofőrhöz. Az ősz hajú nőa lépcsőkorlátra roskadt, halott volt, fej- ésnyaksebeiből patakzott a vér.

– Mi van veled, rendben vagy? Tudsz mozogni? – kérdezte a sofőrtől azeurópai.

A sofőr bólintott.– Ez a vén kurva szétlőtte a fél vállamat, de azért valahogy összeszedem

magam.– De gyorsan! – parancsolt rá a fölöttese, és letépte magáról az

esőköpenyt. – Vedd föl a kabátomat. Be kell hozni ide a Szerzetest!Gyorsan!

– Úristen!...– Carlos azt kívánja, hogy hozzad be ide a Szerzetest!A sebesült kínnal-keservvel belebújt a fekete esőköpenybe, lebotorkált a

lépcsőn, s megkerülte a Jachthajós és a fehér házi tanácsadó holttestét.Óvatosan kinyitotta az ajtót és leküzdve fájdalmát, elindult lefelé a bejáratilépcsőn.

Az európai az ajtót fogva figyelte; meg akart bizonyosodni róla, hogytársa eléggé mozgékony a feladat végrehajtásához. Az volt; bikaerős férfi,aki Carlos szolgálatában minden vágyát kielégíthette. Az európai tudta,hogy a sofőr vissza fogja cipelni David Abbott holttestét a villába, sbizonyára úgy támogatja majd, mintha egy öreg részeget segítene – azesetleges utcai járókelők megnyugtatására. Azt is tudta, hogy a vérzősebétis elintézi valahogyan, legalább annyi időre, amíg Alfred Gillette holttestétátszállítják a folyón és eltüntetik egy mocsárban. Carlos emberei mindrendelkeztek ezzel a képességgel; valamennyien bikaerősek voltak.Elégedetlen bikák, akik egyetlen emberben látták saját ügyükmegtestesítőjét.

Az európai megfordult és végigtekintett az előcsarnokon; munkáhozkellett látnia. Most következett a Jason Bourne nevű férfi végsőelszigetelése.

Nem is számított ekkora szerencsére: a szanaszét heverőirattartókmennyei ajándéknak tűntek. Voltak olyan dossziék is, amelyekben atitokzatos Cain által használt valamennyi rejtjelkulcs és hírközlési módszerbenne volt. Most már nem is olyan titokzatos – gondolta az európai,miközben összeszedte a papírlapokat. Készen volt a díszlet is: a négyholttest ott üldögélt a békés, elegáns könyvtárban. David Abbotthátrafeszült egy karosszékben, halott szemében döbbenet, a lábánál ElliotStevens. A Jachthajóst átvetették a kinyitható asztalon, kezébe egyfölfordított whiskysüveget nyomtak, Gordon Webb pedig szétterpesztettlábakkal feküdt a padlón, halálában is az irattáskáját markolta. Akármitörtént is, az elrendezés azt sugallta, hogy a támadás meglepetésszerűenérte a résztvevőket, békés beszélgetésüknek goromba fegyverropogásvetett véget.

Az európai szarvasbőr kesztyűben járt fel-alá a szobában;gyönyörködött az alkotásában, ami igazi műalkotás volt. Elküldte már asofőrt, letörölgetett minden kilincset, minden ajtógombot, mindenpolitúrozott felületet. Már csak egyetlen mozzanat volt hátra, a pont az i-n,a korona. Egy asztalhoz lépett, amelyen ezüsttálcán konyakospoharaksorakoztak. Fölemelt egyet és a fény felé fordította; várakozásánakmegfelelően ragyogóan tiszta volt. Letette, majd zsebéből kicsiny műanyagtokot húzott elő. Kinyitotta, kivett belőle egy átlátszó szalagcsíkot. Azt ismegnézte a fényben: igen, ott voltak rajta, tisztán, akár öt arckép. Igaziportrék voltak, egyértelműek, cáfolhatatlanok.

Egy ásványvizes pohárról származtak, a zürichi Gemeinschaft Bankegyik irodájából. Jason Bourne jobb kezének ujjlenyomatai.

Az európai fölemelte a konyakospoharat és a vérbeli művész türelmévelelőször rátapasztotta a szalagot a pohár alsó felére, majd óvatosanlehámozta az üvegről. Ismét a fény felé tartotta a poharat: az ujjlenyomatokvalamivel elmosódottabban, de még mindig kiválóan látszottak az asztalilámpa fényében.

A poharat a parkettás szoba egyik sarkába vitte és ott a földre ejtette.Letérdelt, szemügyre vette a széttört darabokat, néhányat kiemelt közülük,a többit a függöny alá söpörte.

Ennyi elég lesz – gondolta.

21.

Bourne az ágyra dobta a bőröndjeiket.– El kell tűnnünk innen.Marie a karosszékben ült. Ismét elolvasta az újságcikket, újra

megkeresett és elismételt egy-egy mondatot. Csak erre a dolograösszpontosított; teljesen elmerült benne, és egyre inkább meggyőződöttróla, hogy elemzése helytálló.

– Igazam van, Jason. Valaki tényleg üzen nekünk.– Majd később beszélünk róla; már eddig is túl sokáig maradtunk itt.

Egy óra múlva az egész szálloda tele lesz ezzel az újsággal, a reggeli lapokpedig még ennél is szörnyűbbek lehetnek. Nincs időnk; te kimondottanfeltűnőjelenség vagy egy szálloda halljában, s itt már amúgy is túl sokanláttak. Szedd össze a holmidat.

Marie fölállt, de egyetlen további mozdulatot sem tett. Látszott, kitart avéleménye mellett, és kényszerítette Jasont, hogy nézzen rá.

– Később még több dologról is kell beszélnünk – mondta határozottan.– El akartál hagyni engem, Jason, és én tudni akarom, hogy miért.

– El fogom mondani – felelte Bourne kertelés nélkül. – Jogod vanhozzá. Ezt komolyan gondolom. De most el akarok tűnni innen. Szedd márössze a holmidat, a fene egye meg!

Marie ijedten pislogott, a férfi hirtelen haragja megtette a hatását.– Igen, természetesen – suttogta.Liften mentek le a szálloda halljába. Amikor eltűnt a kopott

márványpadló, Bourne úgy érezte, mintha ketrecben lennének, mindenkiszabad prédájául, sebezhetően; ha a lift fölmondaná a szolgálatot, végüklenne. S ekkor egyszeriben megértette, miért hatalmasodott el rajta ez azérzés. Odalenn volt a recepció, mögötte ült a portás, s előtte a pulton egyhalom újság hevert. Ugyanaz a bulvárlap volt, amelyet Jason a Mariekezében levő aktatáskába dugott. A portás mohón olvasta az egyikpéldányt, fogvájóval piszkálta közben a fogát, és teljesen elmerült alegfrissebb botrányban.

– Egyenest tartsál kifelé – mondta Jason. – Ne állj meg, menj egyenesena kijárathoz. Majd kint találkozunk.

– Ó, istenem – suttogta Marie, amint megpillantotta a portást.– Kifizetem a számlát, amilyen gyorsan csak tudom.Marie sarka hangosan koppant a márványpadlón; Jason úgy érezte,

semmi szüksége erre a figyelemfelkeltésre. Amint a pult elé lépett, a portásfölnézett, de Marie-t nem láthatta, mert Jason eltakarta előle.

– Nagyon kellemes volt – mondta Bourne franciául –, de nagyon sietek.Még ma éjszaka Lyonba kell mennem kocsin. Csak kerekítse fel a számlát

a legközelebbi ötszázasig. Nem volt időm borravalókat hagyni.A bőkezűség elérte a célját: a portás gyorsan végzett a kerek számokkal

és átnyújtotta a számlát. Jason fizetett, lehajolt a bőröndökért, de hirtelenfölnézett, mert a férfi szájából meglepett hang tört elő. A tőle jobbratornyosuló újsághalomra meredt, egyenesen Marie St. Jacques fényképére.Azután hirtelen a bejárati üvegajtóra nézett... Marie ott állt a járdán. Aportás meglepett tekintetét most Bourne-re emelte: fölismerte azösszefüggést, és megbénult a hirtelen rátörőrémülettől. Jason gyorsanelindult az üvegajtó felé, oldalt fordult és vállal lökte ki az ajtót, közbenvisszanézett a recepciós pultra. A portás éppen a telefon után nyúlt.

– Gyerünk! – kiáltott rá Marie-re. – Keress egy taxit!A rue Lecourbe-on, öt sarokra a szállodától találtak egy kocsit. Bourne

tapasztalatlan amerikai turistának játszotta meg magát, s azzal a törtfranciasággal beszélt, amely már olyan jó szolgálatot tett neki a ValoisBankban. Elmagyarázta a sofőrnek, hogy egy-két napra szeretnénekelmenni valahová a nyüzsgőPárizsból, valahová, ahol egyedül lehetnének.Nem tudna-e a sofőr javasolni néhány helyet, ők majd választanak.

A sofőr ismert jó néhány címet, föl is sorolta őket.– Van egy kis vendégfogadó Issy-les-Moulineaux-n túl, La Maison

Carrére a neve – mondta. – Egy másik meg Ivry sor Seine-ben, esetleg azis tetszene maguknak. Nagyon családias, uram. Vagy a nagyon diszkrétAuberge du Coin Montrouge.

– Maradjunk az elsőnél – mondta Jason. – Ez jutott először eszébe.Meddig tart az út odáig?

– Legföljebb tizenöt-húsz percet, uram.– Helyes. – Bourne Marie-hoz fordult. – Változtasd meg a frizurádat –

mondta neki halkan.– Micsoda?– Változtasd meg a frizurádat. Húzd fel, vagy rakd hátra, nekem

mindegy, de változtasd meg. Húzódj arrébb, hogy ne láthasson a tükrében.Siess!

Néhány pillanat múlva Marie már szorosan hátrafésülte hosszú,vörösesbarna haját, arcát és nyakát szabadon hagyta; egy tükör és akézitáskájából előkotort hajtűk segítségével kemény kis kontyot csináltmagának. Jason rápillantott a homályban.

– Töröld le a rúzsodat. Mindet.Marie elővett egy papírzsebkendőt, és letörölte a száját.– Így jó?– Igen. Van szemöldökceruzád?

– Persze.– Vastagítsd meg a szemöldöködet, éppen csak egy csöppet.

Hosszabbítsd meg egy pár milliméterrel, és a végét húzd lefelé, de csaképpen hogy.

Marie ismét végrehajtotta az utasításokat.– Nos? – kérdezte.– Így már jobb – felelte Jason, miután alaposan megnézte. A csekély

változtatások igen hatásosaknak tűntek. A puha eleganciájú, feltűnőencsinos nőszigorú, kemény vonású asszonnyá változott, legalábbis elsőpillantásra nem ővolt az újságfényképen látható nő; márpedig most csakisez számított.

– Ha Moulineaux-ba érünk – suttogta –, gyorsan szálljál ki és állj hátra.Ne lásson meg a sofőr.

– De hát ezzel már elkéstünk egy kicsit.– Csak tedd, amit mondtam.Jól figyelj rám. Én egy Cain nevűkaméleon vagyok, és sok mindenre

megtaníthatlak, amire semmi kedvem sem lenne megtanítani téged, depillanatnyilag nincs más választásom. Meg tudom változtatni a színemet,hogy bármikor beleolvadjak az erdőhátterébe, megszimatolom a szelet, ésszélirányban maradok. Kiismerem magam a természetes és az emberalkotta őserdőben egyaránt. Alpha, Bravo, Charlie, Delta... Delta Charlie-t jelent, Charlie pedig Caint. Én vagyok Cain. A halál vagyok. S meg kellneked mondanom, ki vagyok, és el kell veszítenem téged.

– Drágám, mi a baj?– Tessék?– Rám meredsz, nem is lélegzel. Jól vagy?– Sajnálom – mondta elkapva a pillantását és mélyet lélegezve Jason. –

Azon gondolkodom, mik legyenek a következőhúzásaink. Ha odaértünk,okosabb leszek.

Megérkeztek a vendégfogadóhoz. Nyers fakerítéssel elhatárolt parkolóvolt jobboldalt; néhány vacsoravendég éppen ekkor lépett ki a vendéglőajtaján. Bourne előrehajolt ültében.

– Legyen szíves, vigyen be minket a parkolóba – utasította a sofőrt, desemmi magyarázattal sem szolgált e sajátos kívánság okát illetően.

– Természetesen, uram – bólintott a sofőr, azután vállat vont, mintegyjelezve, hogy utasai igencsak óvatos emberek. Az esőmár elállt, csak páraszitált. A taxi elhajtott. Bourne és Marie a vendégfogadó oldalátszegélyezőfák árnyékában maradt, amíg a kocsi tova nem tűnt a távolban.Jason a nedves földre állította a bőröndöket. – Várj meg itt – mondta.

– Hová mégy?– Telefonálok egy taxiért...A második taxival a Montrouge kerületbe vitették magukat. A sofőrt

egyáltalán nem érdekelte a zord arcú pár; nyilván vidékiek; gondolta, ésolcsó szállást keresnek. Amikor vásárol majd egy újságot, és meglátja azürichi gyilkosságba és lopásba keveredett kanadai francia nőfényképét,eszébe sem fog jutni a pár nőtagja, aki most itt ül a kocsija hátsó ülésén.

Az Auberge du Coin nem egy isten háta mögötti, ódon kis falusivendégfogadó volt, hanem nagy, lapos, kétemeletes épület, pár százméterre az országúttól. Leginkább a világ nagyvárosainak pereménolyannyira elszaporodott motelekre emlékeztetett, ahol az üzletiszempontok garantálják a vendégek diszkrét névtelenségét. Az épületláttán nem volt nehéz elképzelni, hogy itt tucatjával bonyolítanak le olyantalálkákat, amelyek résztvevői csak álnéven töltik ki a bejelentőlapokat.

Így hát ők is álnéven jelentkeztek be. Kaptak egy csupa műanyagszobát, ahol minden húsz frank értéken felüli tárgyat becsavaroztak apadlóba, vagy fejetlen csavarokkal erősítettek a lakkozott műanyaglapokhoz. A szobának azonban volt egy határozott előnye: az előtérbenhűtőszekrény állt. Tudták, hogy működik, mert a csukott ajtón át ishallották a zúgását.

– Hát ez rendben lenne, Nos, szerinted ki az, aki üzenni akar nekünk? –kérdezte Bourne. Két tenyere között whiskyspoharat forgatva állt Marieelőtt.

– Ha tudnám, érintkezésbe lépnék vele – felelte a kis íróasztalnál ülőMarie. Megfordította a székét, keresztbe vetette a lábát, és feszültenfigyelte Bourne-t. – Lehet, hogy összefügg azzal, ami miatt elrohantál.

– Ha összefüggött vele, akkor csapda volt.– Nem volt csapda. Az olyan ember, amilyen Walther Apfel, nem teszi

azt, amit tett, csak azért, hogy eszközül szolgáljon egy csapda számára.– Én ebben nem lennék ennyire biztos. Bourne a szoba egyetlen

műanyag karosszékéhez ment és leült. – König például megtette. Avárószobában megmutatott nekik.

– König megvesztegetett közkatona volt, nem a bank egyikfőtisztviselője. A saját szakállára dolgozott. Apfel ezt nem tehette meg.

Jason fölkapta a fejét.– Mit értesz ezen?– Apfel nyilatkozatát a fölötteseinek is jóvá kellett hagyniuk. A bank

nevében nyilatkozott.– Ha ennyire biztos vagy a dolgodban, hívjuk fel Zürichet.

– Ezt nem akarják. Vagy nem ismerik a választ, vagy nem közölhetik.Apfel utolsó mondata úgy hangzott, hogy a továbbiakban nem kívánjákkommentálni a történteket. Senkinek sem nyilatkoznak. Ez is az üzenetheztartozott. Valaki mással kell kapcsolatba lépnünk.

Bourne ivott: kívánta az alkoholt, mert közeledett a perc, amikor elkezdia Cain nevűhivatásos gyilkos történetét.

– S akkor hová jutottunk vissza? A csapdához.– És te úgy gondolod, tudod, kiről van szó, igaz? – Marie maga elé

húzta az íróasztalon heverőcigarettacsomagját. – Ezért menekültél el,ugye?

– Mindkét kérdésre igen a válasz. – Elérkezett a pillanat. Az üzenetetCarlos küldte. Én pedig Cain vagyok, és el kell hagynod engem. El kellveszítenem téged. De először itt van Zürich, és ezt meg kell értened. – Acikket azért helyezték el, hogy engem megtaláljanak.

– Ezen nem vitatkozom – szakította félbe Marie. Jasont meglepte aközbeszólása. – Volt elég időm gondolkodni. Tudom, hogy hamis abizonyíték, olyannyira nyilvánvalóan, hogy az már nevetséges. A zürichirendőrség most szentül meg van győződve róla, hogy érintkezésbe lépek akanadai nagykövetséggel... – Marie elharapta a mondatot, a cigaretta,amire rá sem gyújtott, megállt félúton a szájában. – Úristen, Jason,pontosan ezt kívánják tőlünk!

– Ki?– Az, aki az üzenetet küldi. Tudják, hogy nincs más választásom, föl

kell hívnom a nagykövetséget, és a kanadai kormány védelme alá kellhelyeznem magam. Nem gondoltam rá, hiszen már beszéltem anagykövetséggel, azzal a hogyishívjákkal... Corbelier-vel, és az égvilágonsemmi mondanivalója sem volt a számomra. Csak megtette, amire kértem,más semmit. De ez még tegnap történt, nem ma este.

Marie elindult az éjjeliszekrényen álló telefon felé. Bourne fölpattant aszékéből és elkapta a karját.

– Ne – mondta határozottan.– Miért ne?– Mert tévedsz.– Igazam van, Jason! Hadd bizonyítsam be neked.Bourne szorosan Marie elé lépett.– Azt hiszem, jobban tennéd, ha meghallgatnád, amit el kell mondanom

neked.– Nem! – kiáltott fel Marie. Jason meglepetten összerezzent. – Nem

akarom hallani! Most nem!

– Egy órája Párizsban ez volt az egyetlen dolog, amit hallani akartál.Hát halljad!

– Nem! Egy órája haldokoltam. Elhatároztad, hogy elmenekülsz.Nélkülem. Tudom, újra meg újra meg fog történni, amíg az egész ügyvéget nem ér számodra. Szavakat hallasz, képeket látsz, rémlenek felesemények töredékei benned, és képtelen vagy megérteni őket, de mivel ottélnek benned, elítéled magad miattuk. Mindaddig el fogod ítélni magad,amíg valaki be nem bizonyítja neked, hogy bármi is voltál ... most fölakarnak használni valamire, sőt hajlandók lennének akár föl is áldoznitéged. De van valaki más is a világon, aki segíteni akar rajtad, segíteni akarrajtunk. Ez az üzenet! Tudom, hogy így van. Be akarom bizonyítani neked.Hadd bizonyítsam be!

Bourne némán szorította Marie karját, szemét az arcára, fájdalmat és hiúreményt tükrözőarcára szegezte. Marie könyörgőtekintetet vetett rá. Jasonismét iszonyatos fájdalmat érzett az egész testében. Lehet, hogy jobb, haígy történik – gondolta –, lássa őis a saját szemével, talán a rettegés majdrákényszeríti, hogy meghallgassa őt, és megértse az igazságot. Azzal úgyisvéget ér számukra minden. Cain vagyok...

– Rendben van, telefonálhatsz, de úgy, ahogyan én kívánom. –Elengedte Marie karját, a telefonhoz lépett és a recepció számát tárcsázta.A 341-es szoba beszél. Most telefonáltak a párizsi barátaink, hogy ők iskijönnének néhány napra ide. Lenne számukra egy szobájuk a hall túlsóoldalán? Remek. Briggs a nevük, egy amerikai házaspár. Mindjártlemegyek, és kifizetem, a kulcsot is ideadhatják nekem. Pompás.Köszönöm.

– Mit csinálsz?– Valamit bebizonyítok neked – felelte Bourne.– Adjál egy ruhát – folytatta. – A leghosszabbat, ami nálad van.– Micsoda?– Ha telefonálni akarsz, tedd, amit mondtam.– Őrült vagy.– Ezt már korábban beismertem – mondtaBourne, s a bőröndjéből nadrágot és inget vett elő.– A ruhát kérem.Egy negyedóra múltán készen állott a 341. számú szobától hatajtónyira,

a folyosó túlsó oldalán Mr. és Mrs. Briggs szobája. Bourne gondosanelhelyezte a ruhákat, égve hagyott néhány lámpát, a többi viszont nemműködött, mert kicsavarta belőlük az égőket.

Jason visszatért a szobájukba. Marie ott állt a telefonnál.

– Mindent elrendeztem. Most már telefonálhatsz.– Nagyon késővan. És ha nincs ott?– Azt hiszem, ott lesz. Ha nem, megadják neked a lakástelefonját.

Megjegyezted, amit mondtam?– Igen.– Csak azt mondd, amiben megegyeztünk. Melletted fogok állni,

hallgatlak. Most pedig telefonálj.Marie fölemelte a kagylót, és tárcsázott. Alig hét másodperccel azután,

hogy jelentkezett a nagykövetség, Dennis Corbelier szólt a telefonba. Éjjelnegyed kettővolt.

– Szentséges úristen, hol van?– Ezek szerint várta a hívásomat?– De még mennyire! Itt minden a feje tetején áll. Délután öt óra óta

várok a telefonnál.– Alannel is így volt. Ottawában.– Miféle Alan? Miről beszél? Hol a fenében van?– Először hallani akarom, mi a mondanivalója a számomra.– A mondanivalóm?– Üzenete van a számomra, Dennis. Mi az üzenet?– Hogy mi micsoda? Miféle üzenet?Marie elsápadt.– Senkit sem öltem meg Zürichben. Nem is...– Akkor az isten szerelmére – vágott közbe az attasé –, azonnal jöjjön

be ide! Minden tőlünk telhetővédelmet megkap. Itt senki sem nyúlhatmagához!

– Dennis, hallgasson meg! Ugye, várta a hívásomat?– Természetesen.– Valaki mondta, hogy várja a telefonomat, igaz?Csönd. Amikor Corbelier ismét megszólalt, fojtott hangon beszélt.– Igen – mondta. – Mondták.– Mit mondtak?– Hogy segítségre van szüksége. Sürgős segítségre.Marie ismét lélegzethez jutott.– És segíteni akarnak nekünk?– Ezzel a nekünkkel – kérdezett vissza óvatosan Corbelier – azt akarja

mondani, hogy őis ott van magával?Bourne arca ott volt közvetlenül Marie-é mellett, fejét oldalra hajtotta,

hogy hallja, mit mond Corbelier. Bólintott.– Igen – felelte Marie. – Együtt vagyunk, de most éppen kiment pár

percre. Szemenszedett hazugság az egész, ugye, ezt mondták magának?– Csak annyit mondtak, hogy magát meg kell találni és meg kell

védelmezni. Tényleg segíteni akarnak magán: kocsit akarnak küldenimagáért. A mi egyik kocsinkat. Diplomáciai rendszámút.

– Kik?– Nem ismerem név szerint őket, de ismerem a rangjukat.– A rangjukat?– Szakemberek.– Megbízik bennük?– Úristen, hát persze! Ottawán keresztül vették fel velem a kapcsolatot.

Ottawában kapták az utasítást.– Ott vannak most a nagykövetségen?– Nem, de készen állnak a bevetésre. – Corbelier nyilvánvalóan

elkeseredett, és egy pillanatra elhallgatott. – Az isten szerelmére, Marie,honnan beszél?

Bourne ismét bólintott.– Az Auberge du Coinben vagyunk, Montrouge-ban – mondta Marie. –

Briggs néven.– Azonnal küldöm magukért a kocsit.– Ne, Dennis, ne! – tiltakozott Marie, közben Jasont figyelte, aki

szemével jelezte, hogy kövesse az utasításait. – Majd reggel küldjön kocsit.Kora reggel, mondjuk, úgy négy óra múlva.

– Nem tehetem! A maga érdekében.– Úgy kell tennie, nem érti a dolgot. Azt az embert tőrbe csalták,

kényszerítették, hogy megtegyen valamit, és meg van rémülve, el akarmenekülni. Ha tudná, hogy fölhívtam magát, azonnal megszökne. Adjonegy kis időt. Meg tudom győzni, hogy adja fel magát. Csak még néhányórányi időt kérek. Most össze van zavarodva, de lelke mélyén tudja, hogyigazam van. – Marie, miközben ezeket mondta, mindvégig Bourne-t nézte.

– Miféle rohadék az a pasas?– Rémült – felelte Marie. – Valaki, akit manipulálnak. Szükségem van

pár órára. Engedjen ennyi időt.– Marie...? – Corbelier elhallgatott. – Rendben van, kora reggel.

Mondjuk... hat órakor. És, Marie, ezek az emberek segíteni akarnakmagán. És tudnak is.

– Tudom. Jó éjszakát.– Jó éjszakát.Marie letette a kagylót.– Most pedig várunk – szólalt meg Bourne.

– Fogalmam sincs, mit akarsz bebizonyítani.– Természetesen felhívja az embereit, és azok természetesen meg

fognak itt jelenni. Mi mást várnál? Legalább nyíltan megmondta, hogy mitakar tenni, mert úgy érzi, hogy azt kell tennie.

– S ezek az emberek lennének azok, akik üzenetet küldenek nekünk?– Szerintem elvisznek ahhoz, aki az üzenetet küldte. Vagy ha azok túl

messze lennének, megteremtik az összeköttetést közöttünk. Egészpályafutásom alatt semmiben sem voltam annyira biztos, mint ebben.

Bourne rápillantott.– Remélem, igazad van, mert nekem nem a pályafutásod fontos, hanem

az életed. Ha az ellened fölhozott zürichi bizonyítékok nem részeisemmiféle üzenetnek, ha szakemberek helyezték el, hogy engemmegtaláljanak... és ha a zürichi rendőrség mindezt el is hiszi, akkor az arémült ember vagyok, akiről Corbelier-nek beszéltél. Nálamnál senki semkívánja inkább, hogy igazad legyen. De azt hiszem, tévedsz.

Két óra előtt három perccel, amikor a motel folyosóján pislognikezdtek, azután kialudtak a lámpák; a hosszú folyosóra majdnem teljessötétség borult, a lépcsőházból beszűrődőfény volt az egyetlen világítás.Bourne pisztollyal a kezében állt a szobájuk ajtajában, a villanyt leoltotta.Az ujjnyira nyitva hagyott ajtó résén át figyelte a folyosót. Marie mögötteállt, és a válla fölött kémlelt. Egyikük sem szólt egy szót sem.

Szinte nem is lehetett hallani a lépéseket, de kétségtelenül léptek voltak.Surranó, óvatos léptek, két pár cipőosont föl a lépcsőn. Néhány másodpercmúlva két férfi alakja jelent meg a homályos fényben. Marie önkéntelenülis levegőután kapkodott; Jason a válla fölött hátranyúlt, és tenyerét durvánrátapasztotta Marie szájára. Nyomban megértette: Marie fölismerte azegyik férfit, akit csak egyszer látott életében. A zürichi Steppdeckstrassén,alig néhány perccel azelőtt, hogy egy másik férfi elrendelte a kivégzését. Aszőke férfi volt az, akit fölküldtek Bourne szobájába, a jelentéktelenfelderítő, akit most elhoztak Párizsba, hogy nyomára jusson az egyszer márelszalasztott zsákmánynak. Bal kezében apró ceruzalámpát, jobbjábanhangtompítóval felszerelt, hosszú csövűpisztolyt tartott.

Társa alacsonyabb, zömökebb volt nála, járása egy állat lopakodásáraemlékeztetett, válla és dereka tökéletes összhangban mozgott a lábával.Felöltőjének gallérját fölhajtotta, fejét keskeny karimájú kalap árnyékolta,s így láthatatlanná tette az arcát. Bourne rámeredt erre az emberre, valamiismerős vonást fedezett föl benne, egész alakjában, járásában,fejtartásában. Mi lehet az? Mi lehet az? Csak azt tudta, hogy ismeri ezt aférfit.

De most nem maradt ideje arra, hogy ezen törje a fejét, a két férfi már aMr. és Mrs. Briggs nevére lefoglalt szoba ajtajához közeledett. A szőkeceruzalámpája fény sugarát először a szobaszámra, azután az ajtógombraés a zárra irányította.

S most valami lenyűgözően profi dolog következett: a zömök férfi ajobb kezében tartott kulcskarikát a fénysugárba emelte, s ujjaivalkiválasztott egy kulcsot. Bal kezében fegyvert szorongatott, amelyről agyenge fényben is látszott, hogy egy hatalmas méretűhangtompítóvalellátott, nagy kaliberű automata pisztoly, olyasmi, mint a másodikvilágháborúban a Gestapo kedvelt Sternlicht Lügerje. Lövedéke még avasbetonon is áthatol, lövése nem hangosabb egy száraz köhintésnél –eszményi fegyver arra, hogy az állam ellenségeit éjszakai csöndben ésnyugodtan elintézhessék, és a szomszédok meg se hallják, mi történt, csakreggel döbbenjenek rá, hogy eltűnt valaki.

Az alacsonyabb férfi a zárba helyezte a kulcsot, csöndesen megforgatta,azután a pisztoly csövét a zárra irányította. Három villanástól kísért háromgyors köhintés hallatszott, és a reteszeket körülvevőfa szilánkokra hasadt.Az ajtó kivágódott, a két gyilkos beugrott a szobába.

Kétütemnyi csönd után fojtott tüzelés, a sötétből pattogó hangok, fehérvillanások látszottak. Az ajtó becsapódott, de nem zárult be, hanem újrakinyílt, miközben a szobából most már hangosabb csattanások és ütközészaja hallatszott. A behatolók végül találtak egy kapcsolót; egy pillanatrafölkattintották, azután dühödten szétlőtték a körtét, egy lámpát a földhözcsaptak, ezt üvegcsörömpölés követte. Az egyik felbőszült férfieszeveszetten dühös kiáltást hallatott.

A két gyilkos előreszegezett pisztollyal kirohant a szobából; csapdátgyanítottak és meghökkentek, hogy sejtésük nem vált valóra. A lépcsőhözérve lerohantak, éppen akkor, amikor a szétvert szobától jobbra levőszomszédos szoba ajtaja kinyílt. Egy hunyorgó vendég nézett ki, azutánvállat vont és visszament a szobájába. Ismét csönd borult az elsötétítettfolyosóra.

Bourne nem mozdult, karjával átfogta Marie St. Jacques vállát. Marieremegett, fejét Jason mellébe fúrta; csöndesen, hisztérikusan, hitetlenkedvezokogott. Jason megvárta, amíg enyhült a remegése, abbamaradt azokogása, és ismét egyenletesen lélegzett. De most már nem várhatotttovább, Marie-nak saját szemével kellett meggyőződnie róla, mi történt.Lásson mindent, hagyjon kitörölhetetlen nyomot a tudatában végre-valahára tudomásul kell vennie az igazságot. Cain vagyok! A halál vagyok!

– Gyere – súgta neki.

Kivezette a folyosóra, és karját erősen szorítva a megostromolt szobafelé irányította, amelyet perdöntőbizonyítéknak szánt. Benyomta a betörtajtót, és beléptek a szobába.

Marie mozdulatlanná dermedt; mindketten undorodva, szintemegkövülten meredtek az eléjük táruló látványra. Jobb kéz felől, egynyitott ajtónyílásban egy emberi alak homályos sziluettje látszott, mögötteannyira tompa volt a fény, hogy csak a körvonalai rajzolódtak ki, s azok iscsak akkor, amikor a szemük hozzászokott a sötéthez. Egy hosszú ruhás nőalakja volt, a ruhaanyag enyhén hullámzott az egyik nyitott ablak felőllengedezőszellőben.

Az ablak. Pontosan az ablak előtt egy második alak is volt, látszani aliglátszott, de határozottan ott volt, csupán elmosódott foltként, amelynekkörvonalait csak homályosan emelték ki a távoli országút beszűrődőfényei. Mintha ez az alak is mozgott volna, szaggatott, görcsösmozdulatokkal lendítette a karját – a ruhaanyagot.

– Ó, istenem – nyögte Marie szinte bénultan. Gyújtsd meg a villanyt,Jason.

– Egyetlen lámpa sem működik – felelte Bourne. – Csak két asztalilámpa, de az egyiket megtalálták. – Óvatosan átment a szobán, ésmegtalálta a másikat, amely a fal mellett, a padlón állt. Letérdelt ésmegnyomta a kapcsológombot.

Marie megborzongott.A fürdőszobaajtóra aggatva – egy függönyből kitépett szálak tartották –

ott lógott a hosszú ruhája, amelyet láthatatlan fuvallat lebegtetett. Szitáválőtték.

Az ablak előtt Bourne inge és nadrágja lógott az ablakkerethez erősítve,mindkét ingujj mellett szilánkokká tört az üveg, befújt a szél és föl-lemozgatta az anyagot. Az ing fehér anyagát fél tucat helyen, átlósankeresztbe a mellen átlyuggatták a lövedékek.

– Hát itt van az üzeneted – szólalt meg Jason.– Most már ismered az üzenet tartalmát. S most, úgy gondolom,

okosabb, ha meghallgatod a mondanivalómat.Marie nem felelt. Válasz helyett lassan odament a ruhájához, nézegette,

mintha nem hinne a szemének. Azután váratlanul megfordult, láthatóan akönnyeivel küszködött, de a szeme szikrát szórt.

– Nem! Ez valami tévedés! Valami iszonyú tévedés! Hívd fel anagykövetséget.

– Tessék?– Tedd, amit mondtam! Azonnal!

– Hagyd abba, Marie. Meg kell értened.– Nem, az isten verje meg! Neked kell megértened! Nem történhetett

ilyesmi! Nem történhetett meg!– De megtörtént.– Hívd föl a nagykövetséget! Azon a telefonon, onnan a szobából,

azonnal! Kérjed Corbelier-t. Gyorsan, az isten szerelmére! Ha egyáltalánszámítok neked valamit, tedd meg, amit kérek!

Bourne nem tagadhatta meg a kívánság teljesítését. Tudta, hogy Marieszenvedélyessége mindkettőjük végét jelentheti.

– És mit mondok neki? – kérdezte, amint a készülékhez lépett.– Először hívjad a telefonhoz! Ettől félek... ó, istenem, mennyire félek!– Mi a száma?Marie megmondta, Bourne tárcsázott – végtelenül hosszú időnek tűnt,

amíg jelentkezett a telefonközpont. A központos fölvette a kagylót,akadozva beszélt, teljes pánikban volt, időnként meg sem lehetett érteni,mit mond. Jason a háttérből kiáltásokat, éles, pattogó angol és franciavezényszavakat hallott. Néhány másodperc múlva megtudta, miért.

Dennis Corbelier, kanadai attasé hajnali egy óra negyvenkor lement anagykövetség avenue Montaigne-on levőépületének a lépcsőjén – ésnyomban több golyót eresztettek a torkába. Azonnal meghalt.

– Itt van az üzenet második része, Jason – suttogta Marie kimerülten ésrámeredt. – Most már meghallgatok bármit, amit el akarsz mondani nekem.Mert odakint igenis van valaki, aki kapcsolatba akar lépni veled, akisegíteni akar neked. Igenis küldtek üzenetet, de nem nekünk, nem nekem.Csakis neked szánták. Csakis te értheted meg.

22.

A zsúfolt washingtoni Hiltonba egyenként érkezett meg a négy férfi.Mindegyik más-más felvonóból, két-három emelettel a célja fölött vagyalatt szállt ki, majd gyalog tette meg az utat a megfelelőemeletig. Nemmaradt idejük arra, hogy a fővároson kívül találkozzanak, a válság páratlanméreteket öltött. A Treadstone Hetvenegy tagjai voltak, azok, akik életbenmaradtak.

A többiek meghaltak, lemészárolták őket egy fák szegélyezte, csöndesNew York-i utcában.

A jelenlevők közül kettőnek az arca közismert volt, az egyiké még

inkább, mint a másiké. Az elsőColorado állam idős szenátora, a másik I.A. Crawford dandártábornok volt, akit a szakmában szinte mindenki aVasseggűként ismert, s aki egyébként a szárazföldi hadsereg hírszerzőszolgálatának szóvivőjeként és a katonai hírszerzés adatbankjainakvédelmezőjeként tevékenykedett. A másik két férfi lényegében ismeretlenszemély volt, csupán saját szervezeteik folyosóin ismerték őket. Az egyik,egy középkorú tengerésztiszt, az ötödik haditengerészeti körzetinformációs ellenőrző hivatalában dolgozott. A negyedik, a CIAnegyvenhat esztendős veteránja, a sétabottal járó, karcsú AlexanderConklin volt. Egyik lábfejét gránát szakította le Délkelet-Ázsiában, mégakkoriban, amikor titkos ügynökként vett részt a Medúza-akcióban.

A szobában nem volt tárgyalóasztal. Közönséges kétágyas szoba volt: aszokványos ikerágy, két karosszék és egy alacsony kávézóasztalka –ennyiből állt az egész bútorzat. Valószínűtlen hely volt az efféleértekezletek megtartására: nyoma sem volt semmiféle villogó-pörgőszámítógépnek, nem villantak fel zöld betűk sötét képernyőkön, nem voltelektronikus távközlési berendezés sem, amellyel másodperceken belülkapcsolatba lehetett volna lépni Londonnal, Párizzsal vagy Isztambullal.Közönséges szállodai szoba volt, nem volt benne semmi más, csak négyagy, s bennük a Treadstone Hetvenegy titkai.

A szenátor a heverőegyik végén ült, a tengerésztiszt a másikon.Conklin nehézkesen leereszkedett egy karosszékbe, béna lábát merevenmaga elé nyújtotta, sétabotját a térde közé szorította. Crawforddandártábornok viszont állva maradt, arca bíborszínben játszott, s dühösenugráltatta állkapocsizmait.

– Sikerült kapcsolatot teremteni az elnökkel – szólalt meg a szenátor ahomlokát dörzsölve, látszott rajta, hogy nem sokat aludt az éjjel. – Ma estetalálkozom vele. S most sorra, valamennyien mondjanak el mindent, amitcsak tudnak. Tábornok, kezdje maga. Az isten szerelmére, mi történt?

– Webb őrnagynak huszonhárom órakor kellett volna beszállnia akocsijába a Lexington sugárút és a Hetvenkettedik utca sarkán. Pontos időtbeszélt meg a sofőrrel, de az őrnagy nem jelent meg. Huszonhárom óraharminckor a sofőr idegeskedni kezdett, mert a New Jersey-i repülőtér elégmessze van onnan. Az őrmester emlékezett a címre, főként, mertráparancsoltak, hogy felejtse el. Odahajtott és fölment a bejárathoz. Abiztonsági reteszeket leverték, az ajtót éppen csak be kellett löknie.Valamennyi riasztóberendezést tönkretették. Az előtér padlóján vér folyt, ahalott nőa lépcsőházban hevert. A sofőr végigment az előszoba-folyosón avezérlőterembe, és ott találta a holttesteket.

– Megérdemli, hogy a legnagyobb csöndben előléptessék – jegyeztemeg a tengerésztiszt.

– Miért? – kérdezte a szenátor.A tiszt helyett maga Crawford válaszolt.– Nagy lélekjelenléttel fölhívta a Pentagont, és ragaszkodott hozzá,

hogy kapcsolják neki a belföldi titkos adások osztályát. Pontosanmegjelölte a frekvenciát, a vétel idejét és helyét, majd közölte, hogy azadóval kell beszélnie. Senkinek sem szólt egy árva szót sem, amíg nemkapcsolták hozzám.

– Helyezzék át a Haditanácsba, Irwin – mondta komoran Conklin, abotját markolva. – Értelmesebb azoknál a pojácáknál, akikkel telerakták atanácsot.

– Ez nemcsak fölösleges volt, Conklin – rótta meg a szenátor –, hanemkétségtelenül sértőis. Folytassa, kérem, tábornok.

Crawford összenézett a CIA emberével.– Sikerült elérnem Paul McClaren ezredest New Yorkban. Őt rendeltem

ide, és meghagytam neki, hogy az égvilágon semmit se tegyen, amíg megnem érkezem. Azután fölhívtam Conklint és George-ot, s együttiderepültünk.

– Én meg fölhívtam Manhattanben az FBI egyik ujjlenyomatosztályát –fűzte hozzá Conklin. – Már régen együtt dolgozunk velük, és megbízunkbennük. Nem árultam el nekik, mit keresünk, de meghagytam, fésüljék át aházat, és csakis nekem adják át, amit találnak. – A CIA embere szünetettartott, majd botjával a tengerésztiszt felé bökött. – George azutánharminchét nevet táplált be nekik; valamennyiükről tudtuk, hogy azujjlenyomatuk ott van az FBI dossziéiban. Az eredmény: egyetlen emberujjlenyomatai. Azé, akiét nem vártuk, s amit nem akartunk... nem hittünkel.

– Deltáé – mondta a szenátor.– Igen – hagyta helyben a tengerésztiszt. Mindazoknak a nevét átadtam

nekik, akik, bármilyen csekély lett légyen is ennek a valószínűsége, esetlegmegtudhatták a Treadstone címét. Ebbe egyébként jómagamat isbeleértettem. A szobát tökéletesen letörölgették: minden felületet, mindenajtógombot, minden poharat, kivéve egyet. Ez egy törött konyakospohárvolt, alig néhány nagyobb szilánkját találták meg az egyik függöny alatt,de ez is elegendőnek bizonyult. Rajta voltak az ujjlenyomatok: a jobb kézközépsőés mutatóujjáé.

– Tökéletesen bizonyos ebben? – kérdezte tagoltan a szenátor.– Az ujjlenyomatok nem hazudnak, uram – felelte a tiszt. – Ott voltak,

az üvegdarabokon még konyakcseppek is maradtak. Az itt jelenlevőkönkívül egyedül Delta tud a Hetvenegyedik utcáról.

– Biztosak lehetünk efelől? Talán a többiek közül valaki elszólta magát.– Kizárt dolog – szakította félbe a dandártábornok. – Abbott sohasem

hibázott volna ilyen dolgokban, Elliot Stevensnek pedig csak negyedórávalazelőtt mondták meg a címet, hogy odaért; egy telefonfülkéből hívott fölminket. De még ha a legrosszabbat föltételeznénk is, valószínűtlen, hogymegrendelte volna a saját kivégzését.

– Hát Webb őrnagy? – szívóskodott a szenátor.– Az őrnagynak – felelte Crawford – saját magam adtam le rádión a

címet, miután megérkezett a Kennedy repülőtérre. Mint tudják, mi katonaihírszerző hullámhosszon dolgoztunk, amely lehallgathatatlan. S nefeledjék, az őrnagy is életét vesztette.

– Igen, persze. – Az idős szenátor a fejét csóválta. – Hihetetlen. Miért?– Szeretnék fölvetni egy kínos kérdést – mondta Crawford

dandártábornok. – Kezdetben nem nagyon lelkesedtem a jelöltért.Megértettem David érveit, egyetértettem azzal, hogy alkalmas a feladatra,de emlékezzenek csak, nem én választottam.

– Én nem emlékszem, hogy olyan sok választási lehetőségünk lett volna– mondta a szenátor.

– Volt egy emberünk, s amint maga is elismerte: alkalmas emberünk,aki hajlandó volt meghatározatlan időre mély illegalitásba vonulni,hajlandó volt naponta kockára tenni az életét és tökéletesen szakítani amúltjával. Hány ilyen ember létezik?

– Találhattunk volna egy kiegyensúlyozottabb személyiséget – vágottvissza a dandártábornok.

– Én erre már akkor is fölhívtam a figyelmet.– Fölhívta a figyelmet arra – helyesbített Conklin –, hogy maga milyen

embert tart kiegyensúlyozott személyiségnek. Én viszont arra hívtam föl afigyelmet, hogy a maga ideáljával nem jutnánk semmire.

– Mindketten a Medúzában szolgáltunk, Conklin – felelte dühösen, deésszerűen érvelve Crawford. – Amit maga tud, azt én is tudom. Delta aháborúban állandóan és nyíltan ellenségesen viselkedett mindenparancsnokkal szemben. Az én helyzetemből ezt valamivel világosabbanállapíthattam meg, mint maga.

– Többnyire teljes joggal viselkedett így. Ha maga több időt töltöttvolna a fronton és kevesebbet Saigonban, talán megértette volna ezt. Énmindenesetre megértettem.

– Talán meglepi – emelte fel békéltető mozdulattal a kezét a

dandártábornok –, de nem védelmezem a gyakran pusztító hatású, durvasaigoni ostobaságokat. Nincs ember, aki azokat igazolni tudná. Én csakegy viselkedésmintát próbálok leírni, ami elvezethetett a tegnapelőttiéjszakai eseményekhez a Hetvenegyedik utcában.

A CIA képviselője mereven nézte Crawfordot; bólintott, ellenségesbizalmatlansága szemmel láthatóan szertefoszlott.

– Tudom, hogy azt próbálja. Sajnálom. De higgye el, nekem sincskönnyű dolgom. Vagy egy, féltucatnyi akcióban dolgoztam együttDeltával. Már akkor egy helyen szolgáltunk Phnom Penhben, amikor aMedúza gondolata még meg sem fogant a Szerzetes agyában. Phnom Penhután olyan volt, mintha kicserélték volna; ezért állt be a Medúzába, ezértvállalta, hogy Cain legyen.

A szenátor ültében előrehajolt.– Hallottam már erről, de mondja el újra. Az elnöknek mindenről tudnia

kell.– A feleségét és két gyerekét megölték a Mekong folyó egyik gátján.

Egy arra portyázó repülőgép bombát dobott a gátra és gépfegyvertűzzelárasztotta el őket. Senki sem tudta, miféle repülőgép volt, erre sohasemsikerült fényt deríteni. Delta meggyűlölte a háborút, meggyűlölt mindenkit,aki részt vett benne. Összeroppant. Conklin szünetet tartott és a tábornokranézett. S azt hiszem, igaza van, tábornok. Ismét összeroppant. Megvoltbenne a lehetőség.

– Mi volt meg benne? – kérdezte élesen a szenátor.– Mondhatjuk úgy, a robbanás lehetősége – felelte Conklin. – Átszakadt

a gát. A feladat iszonyatos terhelést rótt rá, és egy ponton felülkerekedett agyűlölet. Az ilyesmi könnyen bekövetkezhet, a legnagyobb óvatosságmellett is. Úgy végzett azokkal a férfiakkal a Hetvenegyedik utcában, azasszonnyal is, mint egy ámokfutó. Egyikük sem számított rá, kivéve talánaz asszonyt, aki az emeleten tartózkodott, és feltehetően meghallotta akiáltásokat. Ő már nem Delta. Teremtettünk egy Cain nevűfantomot,amely már nem fantom többé: Delta azonosult vele.

– Ennyi hónap után... – A szenátor hátradőlt, alig hallhatóan kérdezte. –Miért jött vissza? S honnan?

– Zürichből – felelte Crawford. – Webb Zürichben volt, és azt hiszem, őlehetett az egyetlen, aki vissza tudta hozni. A miértet valószínűleg sohasemfogjuk megtudni. Kivéve, ha feltételezzük, hogy Delta tovább folytatjaharcát a Treadstone ellen...

– De hát azt sem tudja, kik vagyunk benne tiltakozott a szenátor. –Egyedül a Jachthajóssal, a feleségével és David Abbott-tal tartott

kapcsolatot.– S természetesen Webb-bel – tette hozzá a tábornok.– Természetesen – erősítette meg a szenátor.– De nem a Treadstone-ban. Ott még ővele sem.– Mindez nem számít – koppintott a szőnyegre botjával Conklin. –

Tudta, hogy van egy bizottság; lehet, hogy Webb azt mondta neki,valamennyien ott leszünk, s ez részéről eléggé ésszerűfeltételezés volt.Deltának rengeteg kérdésünkre kellett volna válaszolnia, legfőképpen a hathónappal és persze több millió dollárral kapcsolatban. Tökéletesmegoldásnak vélhette, ha végez velünk és eltűnik. Nyomtalanul.

– Miért annyira biztos efelől?– Először is, mert ott volt – felelte hangját megemelve a hírszerző. – Ott

voltak az ujjlenyomatai egy konyakospoháron, amelynek az alján még megsem száradt az ital. Másodszor pedig, mert klasszikus csapdának tűnik,több száz változattal.

– Megmagyarázná ezt?– Az ember rendszerint hallgat – szólt közbe Conklint figyelve a

tábornok –, amíg az ellensége nem bírja tovább és leleplezi magát.– S most mi váltunk ellenséggé? Az őellenségévé?– Ehhez kétség sem férhet – szólalt meg a tengerésztiszt. – Nem tudjuk,

miért, de Delta megfordult. Megtörtént ez már másokkal is, hála istennek,nem túl gyakran. Tudjuk, mi a teendőnk.

A szenátor ismét előrehajolt ültében.– Mit fognak tenni?– A fényképe sohasem forgott közkézen – magyarázta Crawford. –

Most köröztetni fogjuk. Megkapja minden állomásunk ésfigyelőközpontunk, minden közvetítőnk és informátorunk szerte a világon.Valahová csak kell mennie. Először nyilván egy olyan helyre megy majd,amelyet ismer, ha másért nem, hát azért, hogy új személyazonosságotszerezzen magának. Pénzt fog költeni... megtaláljuk. S ha megtaláltuk, aparancs egyértelműlesz.

– Azonnal ide szállítják?– Végzünk vele – jelentette ki magától értetődően Conklin. – Nem

szállítgatunk sehová egy olyan embert, amilyen Delta. Nem vállalhatunkkockázatot.

– Ezt nem közölhetem az elnökkel. Törvények is vannak.– De nem Delta számára – mondta a hírszerző.– Őtörvényen kívül áll. Menthetetlen.– Ment...

– Úgy van szenátor – szakította félbe a tábornok. – Menthetetlen.Gondolom, ismeri ennek a kifejezésnek a jelentését: Magának kelleldöntenie, fölvilágosítja-e ennek a szónak a jelentéséről az elnököt vagysem. Talán jobb lenne...

– Mindent ki kell vizsgálnunk – fojtotta a szót a tábornokba a szenátor.– Múlt héten még találkoztam Abbott-tal. Arról beszélt, hogy kidolgoznakvalamilyen módszert, hogy elérjék Deltát: Zürich, a bank, a Treadstonemegnevezése; mindez része ennek a stratégiának, igaz?

– Része volt, de ennek már vége – mondta Crawford. – Ha aHetvenegyedik utca bizonyítéka nem elégíti ki, akkor talán meggyőzi az,hogy Delta félreérthetetlen jelzést kapott: jelentkezzék, de nemjelentkezett. Ennél többet nem kívánhat.

– Abszolút bizonyosságot akarok.– Én pedig holtan akarom látni. – Conklin halkan ejtette ki a szavakat,

hatásuk mégis olyan volt, mint egy jeges szélroham. – Nemcsak a sajátmagunk számára alkotott valamennyi szabályt szegte meg, de túl mélyre ismerült a bűnben. Az az ember már valóban Cain. Olyan gyakranhasználtuk a Delta nevet, még csak nem is a Bourne, hanem a Delta nevet,hogy azt hiszem, megfeledkeztünk valamiről: Gordon Webb a fivére volt.Megtaláljuk. Megöljük.

23.

Tíz perc híján hajnali három óra volt, amikor Bourne az Auberge duCoin recepciójához lépett, Marie pedig megállás nélkül továbbment akijárat felé. Jason megkönnyebbülve látta, hogy a pulton nincsenekújságok, de ettől eltekintve az éjszakai portás szinte ikertestvére lehetettvolna párizsi kollégájának. A kopaszodó, tagbaszakadt férfi félig lehunytszemmel dőlt hátra a székében, karját összefűzte a mellén, s az egészember a véget nem érőéjszakai szolgálat fáradt rosszkedvét árasztotta. Eztaz éjszakát azonban – gondolta Bourne – sokáig nem fogja elfelejteni. Ésnemcsak a ripityára lőtt emeleti szoba miatt, hiszen azt amúgy sem fedezikfel reggelig... Egy montrouge-i segédportásnak feltétlenül kell tudniaszerezni egy kocsit.

– Pár perce fölhívtam Rouent – mondta Jason és kezét a pultra tette;dühös úriembernek tűnt; akit felbőszített, hogy előreláthatatlan eseményeknyomultak be a magánéletébe. – Azonnal indulnom kell. Kocsira van

szükségem.– Miért is ne? – heherészett a föltápászkodó portás. – Mit kíván, uram?

Arany gyaloghintót vagy inkább varázsszőnyeget?– Tessék?– Nálunk szobákat lehet bérelni, nem kocsikat.– De nekem még reggel előtt Rouenban kell lennem. Kell, érti?– Lehetetlen. Hacsak nem talál egy taxit, amelynek a sofőrje elég őrült,

hogy most, hajnalok hajnalán elvigye magát.– Úgy látom, nem érti, mit mondtam. Jelentős anyagi károm és rengeteg

bosszúságom lenne, ha reggel nyolcra nem lennék az irodámban. Hajlandóvagyok bőkezűen fizetni.

– Akkor is nehéz probléma, uram...– Csak akad itt valaki, aki hajlandó lenne kölcsönadni a kocsiját,

mondjuk... ezer, ezerötszáz frankért.– Ezer... ezerötszázért, uram? – A portás félig lehunyt szeme

kikerekedett, még a bőre is megfeszült. – Készpénzben, uram?– Természetesen. A társam holnap este visszahozza a kocsit.– Nem kell annyira sietnie vele, uram.– Tessék? Egyébként pedig valóban nem látom okát, miért ne

bérelhetnék egy taxit. A hallgatását is megfizetném.– Fogalmam sincs, hol találhatnék most taxit – szakította félbe Jasont

rémült, rábeszélőhangon a portás. – Másrészt viszont lehet, hogy az énRenault-m nem vadonatúj, meg nem is a leggyorsabb kocsi a világon, dehasználható, sőt jól használható kocsi.

A kaméleon ismét színt váltott, ismét elfogadták annak, aminek mutattamagát. De most már tudta és értette is, hogy kicsoda ővalójában.

Hajnalodott. Ezúttal nem egy falusi vendégfogadó meleg szobájábanvoltak, nem pöttyözte a tapétát a fák lombja által megszűrt, ablakon átbehulló hajnali fény. A kelőnap elsősugarai kelet felől áradtak szét,mintegy megkoronázták a francia tájat, s élesen kirajzolták Saint-Germainen-Laye mezőit és dombjait. Egy elhagyatott mellékút szélénparkoló kocsiban ültek, amelynek félig nyitott ablakain át cigarettafüstkígyózott az égnek.

Ama elsőelbeszélését Svájcban a következőszavakkal kezdte: Azéletem hat hónapja kezdődött egy Ile de Port Noir nevű, kicsiny, földközi-tengeri szigeten...

Most egy higgadt kijelentéssel: Engem Cain néven ismernek...Mindent elmondott Marie-nak, mindent, amire csak emlékezett, semmit

sem hagyott ki, azokat az iszonyatos képeket sem, amelyek lelki szemeielőtt robbantak, amikor meghallotta Jacqueline Lavier szavait agyertyafényes argenteuil-i étteremben. Nevek, események, városok...gyilkosságok.

– Minden egybevág. Semmi olyasmibe nem ütköztem, amit ne tudtamvolna, ami ne lappangott volna valahol mélyen az agyamban, ne próbáltvolna a felszínre törni. Az igazság volt.

– De csak volt – felelte Marie.Bourne éles pillantást vetett rá.– Hát nem érted? Tévedtünk...– Lehet. De ugyanakkor igazunk is volt. Neked is igazad volt, és nekem

is igazam volt.– Miben?– Abban, ami téged illet. S most újra el kell mondanom, nyugodtan,

logikusan. Föláldoztad volna az életedet értem, mielőtt megismertél volna;az olyan ember, mint akit te most leírtál, nem dönt így. Ha létezett isvalamikor az az ember, ma már nem létezik. – Marie fegyelmezett hangonbeszélt, de a szeme könyörgött. – Te magad mondtad, Jason: amire valakinem emlékezik, az nem létezik az őszámára. Lehet, hogy ezzel kellszembenézned. El tudsz szakadni tőle?

Bourne bólintott. Elérkezett a rettegett pillanat:– Igen – mondta. – De csak egyedül. Veled nem.Marie mélyet szívott a cigarettájából, s remegőkézzel figyelte Bourne-t.– Értem. Szóval, így döntöttél.– Így kell lennie.– Vagyis hősiesen eltűnsz, nehogy én gyanúba keveredjem.– Ezt kell tennem.– Nagyon köszönöm. Mégis mit képzelsz: ki a fene vagy te?– Tessék?– Mit képzelsz: ki a fene vagy te?– Valaki, akit Cainnak neveznek. Ázsia és Európa minden kormánya,

minden rendőrsége köröztet. Washingtonban egyesek meg akarnak ölni,azért, amit szerintük tudok arról a Medúzáról; egy Carlos nevűhivatásosgyilkos torkon akar lövetni azért, amit elkövettem ellene. Gondolkodj egypercet. Mit képzelsz, meddig menekülhetek még? Amíg e hadseregekvalamelyik tagja nem bukkan a nyomomra, nem ejt csapdába, nem öl meg.Te is így akarod végezni?

– Úristen, dehogyis! – kiáltott rá Marie. Szemmel láthatóan nem hagytanyugodni őt valami, amin töprengett. – Egy svájci börtönben szeretnék

rohadni ötven évet, vagy azt szeretném, ha fölakasztanának olyasmiért,amit sohasem követtem el Zürichben!

– Zürichet elintézhetjük, ennek megvan a módja. Gondolkodtam rajta,meg tudom csinálni.

– Hogyan? – Marie elnyomta cigarettáját a hamutartóban.– Az isten szerelmére, mi a különbség? Egy vallomással. Vagy föladom

magam, mit tudom én, de meg tudom csinálni! Újra össze tudom rakni azéletem darabjait. Össze kell raknom az életemet!

– De nem így!– Miért nem?Marie két tenyere közé fogta a férfi arcát, ismét ellágyult a hangja,

egyszeriben eltűnt az éle.– Mert éppen most újra bebizonyítottad, mennyire igazam van. Ezt

akkor is be kell látnod, ha százszor bizonyos is vagy benne, hogy bűnösvagy. Az a férfi, akit Cainnak neveznek, sohasem tenné meg azt, amitéppen most fölajánlottál. Nem tenné meg senki kedvéért.

– De én tényleg Cain vagyok!– Még ha kénytelen lennék el is fogadni, hogy valaha az voltál, most

már akkor sem vagy az.– A végső rehabilitáció? Egy önmagam által kezdeményezett

homloklebenyműtét? Teljes emlékezetvesztés? Végtére is ez az igazság, deez az üldözőim közül nem fog befolyásolni senkit. Nem befolyásolja őket,amikor meghúzzák a ravaszt.

– Ez a legrosszabb eshetőség, amelyet nem vagyok hajlandó elfogadni.– Akkor figyelmen kívül hagyod a tényeket.– Két olyan tényt veszek figyelembe, amivel te, úgy látszik, nem

törődsz. Én viszont igen, mert törődnöm kell velük, különben életemvégéig gyötörnének, mert felelős vagyok értük. Két embert brutális módonmeggyilkoltak, mert közted és valaki között álltak, aki üzenetet akarteljuttatni hozzád. Rajtam keresztül.

– Láttad Corbelier üzenetét. Hány lyuk volt a ruhádon? Tíz? Tizenöt?– Akkor őt is csak fölhasználták! Hallottad, mit mondott a telefonba.

Nem hazudott, segíteni akart rajtunk. S ha rajtad nem, rajtam bizonyosan.– Hát... lehetséges.– Bármi lehetséges. Nincsenek válaszaim, Jason, csak ellentmondások

vannak, megmagyarázhatatlan dolgok, amelyeket meg kellene magyarázni.Soha, egyetlenegyszer sem mutattál hajlandóságot, nem érezted szükségét,hogy úgy cselekedjél, ahogy az logikus lenne, ha az az ember volnál, akiszerinted vagy. Márpedig az az ember nem lehetne meg anélkül. Vagy

pedig te nem lehetsz ő.– De ővagyok.– Ide figyelj! Nagyon szeretlek, drágám, s tudom, ez talán el is

vakíthatna. De saját magammal is tisztában vagyok. Nem vagyok tágranyílt szemű, naiv kislány; sok mindent tapasztaltam a világban, és nagyonélesen, nagyon alaposan megnézem azokat, akik megtetszenek nekem.Talán azért, hogy megerősítsem, amit én értéknek tartok. És ez igaziértékítélet. Az enyém, senki másé. – Marie egy pillanatra elhallgatott, éselhúzódott Bourne mellől. – Figyeltem, hogyan kínoznak egy embert,hogyan kínozza önmagát, hogyan kínozzák mások... és ez az ember egyhangot sem hallatott. Lehet, hogy némán kiáltasz, de nem tűröd, hogyrajtad kívül bárki mást is nyomasszanak ezek a kilátások. Inkább kutatod,vizsgálod magad, megpróbálod megérteni önmagadat. Ez pedig, barátom,nem vall egy hideg fejű, hivatásos bérgyilkosra, aminthogy az sem, amitértem tettél. És amit tenni akarsz. Nem tudom, régebben mi voltál, vagyhogy milyen bűnöket követtél el, de azok nem lehetnek azok a bűnök,amelyeket a magad számlájára írsz... vagy mások akarnak a te számládraírni. S ezzel visszatértem azokhoz az értékekhez, amelyekről beszéltem.Ismerem magamat. Képtelen lennék szeretni egy olyan férfit, amilyennekte fel akarod tüntetni magad. Én azt a férfit szeretem, akiről tudom, hogy tevagy. Éppen most erősítettél meg ismét engem ebben. Nincs a világonhivatásos gyilkos, aki a te előbbi ajánlatodat megtette volna. S ez azajánlat, uram, tisztelettel el van utasítva.

– Istenverte őrült vagy! – robbant ki Jason. Én tudok segíteni rajtad, teviszont nem tudsz segíteni rajtam! Hagyjál meg nekem valamit, az istenszerelmére!

– Nem és nem! Nem így... – Marie hirtelen elharapta a szót. Ajkaszétnyílt. – Nem tudok segíteni? Azt hiszem, már meg is tettem – suttogta.

– Mit, tettél meg? – kérdezte haragosan Bourne.– Adtam valamit nekünk, kettőnknek. – Marie visszafordult Jason felé.

– Hiszen éppen most mondtam... vagy mások akarnak a te számládra írni...– Mi a fenéről beszélsz?– A bűntetteid... amelyekről mások el akarják hitetni veled, hogy te

követted el őket.– De hát elkövették őket! Én követtem el őket!– Várj egy percet. Tegyük fel, hogy valóban elkövették őket. De mi van,

ha nem te voltál az elkövetőjük? Tegyük fel, hogy szándékosan ígyrendezték a bizonyítékokat, ahogyan az ellenem szólókat is olyan nagyszakértelemmel rendezték el Zürichben, de valójában ezek valaki egészen

más irányába mutatnak! Jason, hiszen te nem is tudod, mikor vesztetted elaz emlékezőtehetségedet!

– Port Noir...– Ott kezdted el újra megtalálni. De nem ott veszítetted el. Port Noir

előtt történt valami, ami nagyon sok mindent megmagyarázhatna.Megmagyarázhatna téged, az ellentmondást közted és a között a férfiközött, akinek az emberek hisznek.

– Tévedsz, Semmi sem magyarázhatná meg az emlékeket, a képeket,amelyek felrémlenek és kísértenek.

– Talán csak arra emlékszel, amit elmondtak neked – mondta Marie –,amit újra meg újra elismételtek. Amíg már nem volt más, csak ez.Fényképek, hangfelvételek, vizuális és hallásbeli ingerek.

– Akit te itt lefestesz, az egy járkáló, működő, agymosott idióta. Ez nemén vagyok.

Marie rápillantott, azután gyöngéden folytatta.– Én egy értelmes, nagyon beteg embert festek le, akinek pont olyan

múltja van, amit más emberek éppen kerestek. Tudnád-e, milyen könnyűilyen embert találni? Minden kórházban, minden magánszanatóriumban,minden katonai kórházban akadnak ilyenek. S ha valaki egy olyan férfiután kutatna, akit amnéziával kezeltek, akinek a múltjában különlegesképességek, nyelvek, jellegzetes vonások szerepelnek, az orvosiadatbankok megfelelő jelöltet produkálnának. Lehet, hogy ebben akülönleges esetben talán alig néhányat, talán csak egyetlenegyet. De hát őkcsak egyetlen embert kerestek, ennél többre nem is volt szükségük.

Bourne a vidéket kémlelte: agyának acélrugóit próbálta fölfeszíteni,keresni valamit, ami hasonló Marie reményéhez.

– Voltaképpen azt mondod, hogy egy reprodukált árnykép vagyok –mondta szenvtelen hangon.

– Ez a végeredmény, de nem ezt mondom. Azt mondom, nincs kizárva,hogy manipuláltak. Fölhasználtak. Ez oly sok mindent megmagyarázna.

– Megérintette Bourne kezét. – Azt mondtad nekem, hogy időnként úgyérzed, bizonyos dolgok ki akarnak robbanni belőled, szét akarják feszítenia fejedet.

– Szavak... helyek, nevek... amelyek hatnak rám, és meghatározottdolgokhoz vezetnek...

– Jason, nem lehetséges, hogy hamis dolgokhoz vezetnek? Olyanokhoz,amelyeket beléd sulykoltak? Állandóan beszéltek neked róluk, deamelyeket nem tudsz újra átélni. Nem látod őket világosan, mert ezek adolgok és te nem vagytok azonosak!

– Kétlem. Láttam, mire vagyok képes. Ezeket a dolgokat is megtettem.– De lehet, hogy más körülmények között, más okokból!... Az isten

verjen meg, az életemért küzdök! Mindkettőnk életéért!... Hát rendbenvan! Képes vagy gondolkodni, képes vagy érezni? Akkor most gondolkodj,érezz! Nézz rám, és mondd azt nekem, hogy magadba néztél,megvizsgáltad a gondolataidat és az érzéseidet, és minden kétségetkizáróan tudod, hogy te vagy a Cainnak nevezett hivatásos gyilkos! Hameg tudod tenni, akkor vigyél el Zürichbe, vállald mindenért afelelősséget, és takarodj az életemből! De ha nem vagy rá képes, akkormaradj velem, és hagyd, hogy segítsek neked. És az isten szerelmére,szeress. Szeress engem, Jason!

Bourne megfogta Marie kezét, erősen megszorította, akár egytoporzékoló, remegőkisgyerekét.

– Nem érzésekről vagy gondolatokról van itt szó. Láttam aszámlakimutatást a Gemeinschaftnál; a befizetések hosszú időre nyúlnakvissza, és egybevágnak mindazzal, amit megtudtam.

– De azt a számlakimutatást akár tegnap, vagy a múlt héten vagy hathónapja is készíthették. Lehet, hogy mindaz, amit önmagadról hallottál ésolvastál, egy olyan struktúra része, amelyet azok terveztek meg, akik aztakarják, hogy elfoglald Cain helyét. Te nem vagy Cain, de azok aztakarják, hogy elhidd, az vagy, s ezt másokkal is el akarják hitetni.Csakhogy valahol a világon van valaki, aki tudja, hogy te nem vagy Cain,és megpróbálja ezt közölni veled. Erre bizonyítékom is van. Igaz, aszeretőm még él, de két barátom meghalt, mert valamiképpen közéd és aközé a személy közé kerültek, aki megpróbál üzenetet eljuttatni hozzád,megpróbálja megmenteni az életedet. Ugyanazok ölték meg őket, akikCain helyett téged akarnak feláldozni Carlosnak. Az előbb azt mondtad,hogy minden egybevág. Hát abban, amit te előadtál, abban ugyan nem, deaz én verziómban igen! Az én verziómból világos, hogy ki vagy.

– Üres kagylóhéj, aki még azokat az emlékeket sem mondhatja amagáénak, amelyekről azt hiszi, hogy az övéi? Nem valami kellemeskilátás. És ha szétrobbantom azt a héjat, vajon mit találok?

– Sok mindent. Jót is, rosszat is. Nagyon sok olyasmit is, ami megsérült.De azt ígérhetem neked, hogy Caint nem találod ott. Hiszek benned,drágám. Nagyon kérlek, ne add föl.

Bourne továbbra is tartózkodó maradt; szinte üvegfal emelkedettközöttük.

– És ha tévednénk? Ha kiderülne, hogy végül mégiscsak tévedtünk?Akkor mi lesz?

– Akkor azonnal hagyj el. Vagy ölj meg. Bánom is én.– Szeretlek.– Tudom. Ezért is nem félek.– Két telefonszámot találtam Lavier irodájában. Az elsőegy zürichi, a

másik egy itteni, párizsi szám. Ha csak egy kis szerencsém van, elvezetnekahhoz az egyetlen számhoz, amelyre szükségem van.

– New York? Treadstone?– Igen. Ott van a válasz. Ha nem vagyok Cain, valaki ott csak kell tudja,

ki vagyok.

Visszatértek Párizsba, azzal, hogy sokkal kevésbé lesznek feltűnőek anagyvárosi tömegben, mint egy isten háta mögötti falusi vendégfogadóban.Egy teknőckeretes szemüveget viselőszőke férfi és egy csinos, de keményvonású, kifestetlen, haját simán hátrafésülve viselő nő nagyon isbeleillenek a Montmartre környezetébe. A rue de Maistre-en levőTerrasse-ban vettek ki szobát, brüsszeli házaspárként jelentették be magukat.

Amikor beléptek a szobába, egy pillanatra némán megálltak; nem voltszükségük szavakra, láttak és éreztek mindent. Elindultak egymás felé,megérintették, megölelték egymást, kirekesztették a pillanatból azellenséges világot, amely megtagadta tőlük a békés nyugalmat és arrakényszerítette őket, hogy egymás mellett futó feszes huzalokonegyensúlyozzanak a tátongó mélység fölött; ha bármelyikük lezuhan,mindkettőjüknek vége.

– Pihenésre van szükségünk – mondta Bourne.– Ki kell aludnunk magunkat, hosszú nap áll előttünk.Szeretkeztek. Gyöngéden, maradéktalanul átadva magukat egymásnak

az ágy ringató melegében. S amikor egy ízben, egy bolondos pillanatban,levegő után kapkodva változtatniuk kellett helyzetükön, elnevettékmagukat. Csöndesen nevettek, eleinte szinte zavarban voltak, demindketten fölismerték és értékelték a bolondozást, ami olyelválaszthatatlanul hozzátartozott a köztük lévő mély kapcsolathoz.Amikor elröppent ez a pillanat, még vadabbul ölelkeztek, egyreelszántabban söpörték félre a sötét világ szörnyűhangjait és iszonyatoslátomásait, amelyek levélként sodorták őket a viharban. Ki akartak törniebből a körből, más szférák felé igyekeztek, oda, ahol nincs sötétség, csaknapfény és kéklővíz, lázasan, elkeseredett dühvel rohantak e világ felé,áttörtek minden akadályon – és elérték céljukat.

Kimerülten, ujjaikat összefűzve aludtak el.Bourne ébredt előbb; odalenn, Párizs utcáin megindult a forgalom,

dudák harsantak, motorok dübörögtek. Jason az órájára pillantott: koradélután volt, tíz perccel múlt egy óra. Közel öt órát aludtak, nyilvánkevesebbet, mint amennyire szükségük volt, de azért eleget. Valóbanhosszú nap állt előttük. Bourne nem tudta biztosan, hogy mit is fognakcsinálni, csak azt tudta, hogy két telefonszáma van, amelynek el kellvezetnie egy harmadikhoz. New Yorkba.

Marie-hoz fordult, aki egyenletesen lélegzett álmában, arca, gyönyörű,csodálatos arca lefelé fordult a párna széléről, ajka szétnyílt, alig néhánycentire a férfiétól. Bourne megcsókolta, és Marie még mindig csukottszemmel magához húzta őt.

– Béka voltál, én majd herceggé varázsollak mondta Marie álomittashangon. – Vagy éppen fordítva van?

– Bármelyik irányban folytatódhat a történet; pillanatnyilag még én semtudom eldönteni.

– Akkor meg kell maradnod békának. Ugrándozzál, kicsi béka.Produkáld magad a kedvemért.

– Csak semmi kísértés. Csak akkor ugrálok, ha legyekkel etetnek.– A békák legyeket esznek? Tényleg. Brrr, szörnyű.– Gyerünk, nyisd ki a szemed. Mindkettőnknek ugrálni kell. Kezdődik a

vadászat.Marie pislogott, és ráemelte a tekintetét.– Mire vadászunk?– Rám – mondta Bourne.

A rue Lafayette egyik telefonfülkéjéből egy bizonyos Mr. Briggs R-beszélgetést jelentett be egy zürichi számra. Bourne úgy okoskodott, hogyJacqueline Lavier bizonyára azonnal szétküldte riasztójelzéseit, s az egyikilyen jelzésnek óhatatlanul Zürichbe kellett mennie.

Mihelyt meghallotta, hogy Svájc kapcsol, Jason hátralépett és átadta akagylót Marie-nak. Marie tudta, mit kell mondania.

De nem volt alkalma elmondani, amit akart. A zürichi központosjelentkezett.

– Sajnálattal közöljük, hogy az ön által hívott szám már nem él.– De hát csak tegnap beszéltünk... – szakította félbe Marie. –

Vészhelyzetről van szó. Nem tudna adni egy másik számot?– A telefonállomást kikapcsolták, asszonyom. Nincsen más szám.– Akkor lehet, hogy rossz számot kaptam. Nagyon sürgős ügyről van

szó. Megadná az illetőnevét, akié eddig ez a szám volt?– Sajnos, erre nincsen mód.

– Mondtam már: élet-halál kérdése! Beszélhetnék, kérem, a főnökével?– Ő sem tudna segíteni önnek. Ez a szám titkos. A viszonthallásra,

asszonyom.A központos bontott.– Letette – mondta Marie.– Átkozottul sokáig tartott, míg megállapítottad – felelte Bourne, és

közben tekintetével végigpásztázta az utcát. – Tűnjünk el innen.– Gondolod, hogy lokalizálhatták a beszélgetést? Itt, Párizsban? Egy

nyilvános telefonfülkét?– Három percen belül megállapítható, melyik központba futott be a

hívás, és pontosan meghatározható a körzet. Négy percen belülleszűkíthetik egy tucatra a szóbajöhetőháztömböket.

– Honnan tudod ezt?– Bár meg tudnám mondani. Gyerünk.– Jason, miért ne húzhatnánk meg magunkat valahol, és figyelhetnénk,

mi történik?– Mert nem tudom, mit kellene figyelnem, ők pedig nagyon is tudják,

mit keresnek. A kezükben van egy fénykép, amiből kiindulhatnak; az egészkörzetet teleszórhatják megfigyelőkkel.

– Egyáltalán nem hasonlítok az újságképre.– Te nem. De én igen. Induljunk!Sietős léptekkel haladtak a hullámzó tömegben, amíg elértek a jó pár

utcányira lévő boulevard Malesherbes-ig, ott találtak egy másiktelefonfülkét, amely már nem az előzőtelefonközponthoz tartozott. Ezúttalközvetlenül tárcsázhattak, párizsi számot hívtak. Marie belépett a fülkébe,kezében érméket szorongatott, tárcsázott. Fölkészült ugyan a beszélgetésre,mégis elképedt, amikor a hívott szám jelentkezett.

– Villiers tábornok rezidenciája. Jó napot kívánok... Halló! Halló?! Egypillanatig elakadt a szava, csak rámeredt a telefonra. – Elnézést – suttogtaaztán – téves... – mondta még és letette a kagylót.

– Mi történt? – kérdezte Bourne a fülke üvegajtaját kinyitva. – Mi baj?Ki volt az?

– Ez érthetetlen – mondta Marie. – Franciaország egyiklegtekintélyesebb emberének a lakása jelentkezett.

24.

André Francois Villiers – ismételte meg Marie, amint visszatértek aTerrasse-ba, hogy tisztázzák a dolgokat és megemésszék a meghökkentőinformációt. – Saint-Cyrben végzett, a második világháború hőse, azellenállás egyik legendás hírűvezetője. Amíg nem szakított Algéria miattDe Gaulle-lal, általában őt tekintették az elnök majdani utódjának. Jason,az egyszerűen elképzelhetetlen, hogy egy ilyen embernek köze lehetneCarloshoz.

– De hát hallottad, hogy van. El kell hinned.– Mégis hihetetlen. Villiers a hagyományos francia becsület

megtestesítője, egészen a tizenhetedik századig vezeti vissza a családfáját.Jelenleg a nemzetgyűlés egyik vezéralakja, ízig-vérig katona, a törvényesrend embere. Olyan ez, mintha az amerikai elnököt összefüggésbe hoznánka maffia valamelyik bérgyilkosával. Nincs rá ésszerűmagyarázat.

– Hát akkor keressünk. Hogyan is szakított De Gaulle-lal?– Az még Algéria miatt történt. A hatvanas évek elején Villiers algériai

ezredes volt. Ellenezte az eviani megállapodást, amely függetlenséget adottAlgériának. Azt vallotta, hogy Algéria jog szerint Franciaországé.

– A veszett algériai ezredesek – mondta Bourne, s mint oly gyakran,most sem tudta, honnan vette ezt a meghatározást, és miért mondta kihangosan a szavakat.

– Számodra ez jelent valamit?– Biztosan, de nem tudom, mit.– Gondolkodj – mondta Marie. – Miért fontos neked ez a kifejezés,

hogy a veszett ezredesek? Mi jut először az eszedbe, ha meghallod?Gyorsan mondjad!

Jason tehetetlenül bámult rá, de azután kibuggyant belőle:– Bomlasztás... beépülnek. Provokátorok. Az ember tanulmányozza

őket; tanulmányozza a mechanizmusokat.– Miért?– Nem tudom.– S születnek-e döntések annak alapján, amit megállapítasz?– Gondolom, igen.– Miféle döntések? Miről döntesz?– A bomlasztásról.– Mit jelent ez a számodra? Mi az, hogy bomlasztás?– Nem tudom! Képtelen vagyok gondolkodni!– Jól van... jól van. Majd egyszer visszatérünk erre.– Nincs időnk. Térjünk vissza Villiers-re. Algéria után mi történt?– Valahogy kibékültek De Gaulle-lal; Villiers-t a katonai múltja is a

kibékülésre kötelezte. Visszatért Franciaországba, ahol tárt karokkalfogadták, egy vesztett, de köztiszteletnek örvendő ügy harcosánaktekintették. Visszakapta parancsnoki beosztását, tábornokká léptették elő.Azután politizálni kezdett.

– Ezek szerint aktív politikus?– Inkább az ügy szószólója. Tekintélyes, idősebb politikus. Mindmáig

meggyőződéses militarista, aki állandóan dúl-fúl, amiért Franciaország egymásodrendűkatonai hatalom rangjára süllyedt.

– Howard Leland – szólalt meg Jason. – Itt van a kapcsolat Carloshoz.– Hogyan? Miért?– Lelandet azért gyilkolták meg, mert gátolta a franciák fegyverkezési

és fegyverexport-programját, többre nincs is szükségünk.– Hihetetlennek hangzik, hogy egy ilyen ember... – Marie hangja elhalt,

annyira megdöbbent azon, ami az eszébe jutott: – A fiát meggyilkolták.Valami politikai ügy volt, öt-hat éve történhetett.

– Mondd csak el.– Felrobbantották a kocsiját. A világ minden újságja megírta. Őigazán

aktív politikus volt, s akárcsak az apja, őis meggyőződéses konzervatív.Minden kérdésben szembeszállt a szocialistákkal és a kommunistákkal.Fiatalon választották képviselővé, hevesen ellenezte a kormány nyaklónélküli költekezését. Tulajdonképpen elég népszerűvolt. Elragadó modorúarisztokratának mondták.

– Kik ölték meg?– Azt híresztelték, hogy fanatikus kommunisták. Sikerült ugyanis

meggátolnia valamilyen, a szélsőbal érdekét szolgáló törvénymegszavazását. A merénylet után a jobboldal véleménye megoszlott, és atörvényt megszavazták. Sokak szerint Villiers ezért lépett ki a hadseregkötelékéből és ezért jelöltette magát képviselőnek. Ez az, ami annyiravalószínűtlen, annyira ellentmondásos. Végtére is, a fiát megölték. Azember azt hinné ezután: képtelenség, hogy egy hivatásos gyilkossalhajlandó lenne együttműködni.

– Van itt még valami. Azt mondtad, tárt karokkal fogadták Párizsban,annak ellenére, hogy részt vett az algériai terrorakciókban?

– Ha volt is valami része bennük – szakította félbe Marie –, fátylatborítottak a múltra. Itt, Franciaországban türelmesebbek a szenvedélyestettekkel szemben, ha a hazáról vagy az ágyról van szó. S ne feledd, atöbbség szemében hős volt.

– Te pedig ne feledd: aki egyszer terrorista volt, az örökre az marad.– Nem értek egyet veled. Az emberek változnak.

– Bizonyos dolgokban nem. Egy terrorista sohasem felejti el, hogyvalaha sikereket ért el; ebből él.

– Ezt meg honnan veszed?– Ezt a kérdést most nem szívesen tenném fel önmagamnak.– Hát akkor ne tedd fel.– Villiers-t illetően azonban bizonyos vagyok. Megpróbálom elérni. –

Bourne az éjjeliszekrényhez lépett, és felvette a telefonkönyvet. – Nézzükcsak, szerepel-e a névjegyzékben, vagy titkos a száma. Szükségem van acímére.

– A közelébe se juthatsz. Ha valóban kapcsolatban áll Carlosszal, akkorőrzik. Egy szempillantás alatt végeznek veled, hiszen emlékszel, náluk vana fényképed.

– Nem sokra mennek vele. Más lesz a külsőm. Megvan: Villiers, A. F.Parc Monceau.

– Még most sem tudom elhinni. Az a Lavier nevűnőszemély már attólis halálra rémülhetett, hogy tudta, kit hív fel.

– Vagy annyira megrémült, hogy mindenre hajlandó volt.– Nem találod furcsának, hogy megadták neki ezt a telefonszámot?– Az adott körülmények között nem. Carlos nyilván ezzel is jelezni

akarja távirányított embereinek, hogy nem tréfál. El akarja kapni Caint.Marie fölállt.– Jason? Mi az, hogy távirányított?Bourne fölnézett rá.– Nem is tudom... Valaki, aki vakon dolgozik valaki más számára.– Vakon?– Úgy, hogy nem tud semmit. Azt hiszi, hogy egyvalamit csinál,

valójában pedig egészen másvalamit tesz.– Nem értem.– Tegyük fel, azt mondom neked, hogy egy bizonyos úton figyelj egy

kocsit. A kocsi nem jön ugyan, de az, hogy te ott állsz, arról tájékoztatvalaki mást, aki meg téged figyel, hogy másvalami történt.

– Ez volt a helyzet Zürichben is. Walther Apfel ezek szerinttávirányított volt. Úgy nyilatkozott a sajtónak a lopásról, hogy nem tudta,voltaképpen mit is mond.

– Vagyis?– Felettébb valószínű, hogy azt üzenték neked, lépj kapcsolatba

valakivel, akit nagyon jól ismersz.– A Treadstone Hetveneggyel – mondta Jason. – Ezzel újra eljutottunk

Villiers-hez. Carlos a Gemeinschaft révén akadt rám Zürichben. Ez pedig

azt jelenti, hogy tudnia kell a Treadstone-ról. Nagyon is valószínű, hogyVilliers szintén tud róla. Ha pedig nem, esetleg módot találhatunk rá, hogytudjon meg valamit róla, nekünk.

– Hogyan?– A neve. Ha valóban igaz, amit elmondtál róla, akkor nagyon öntelt

alak lehet. A Franciaország becsületéről szóló duma egy olyan rohadékkalkombinálva, mint Carlos, esetleg hatásosnak bizonyulhat. Majd azzalfenyegetőzöm, hogy a rendőrséghez, a sajtóhoz fordulok.

– Egyszerűen letagadna mindent. Azt mondaná, arcátlan pimaszság.– Hadd mondja. Lavier irodájában akkor is az őtelefonszámát találtam

meg. Egyébként, a válaszcikke már úgyis csak a nekrológjával együttjelenne meg.

– De hát ehhez el is kell kapnod.– Elkapom.

A Parc Monceau fák szegélyezte utcája valamiképpen ismerősnek tűnt,de nem abban az értelemben, mintha már korábban is járt volna ott. Alégkör tűnt ismerősnek. Az utca mindkét oldalán jó karban tartott kőházak,csillogó ajtók és ablakok, villogó vasveretek, patyolattisztára súroltlépcsők, a kivilágított szobákban növények. A város gazdag kerületénekegyik elegáns utcája; s Bourne tudta, valaha már járt egy ilyen utcában.

Este fél nyolc volt, hideg este, tiszta ég, s a kaméleon az alkalomnakmegfelelően öltözött: szőke haját sapka fedte, nyakát mélyen behúztazakója fölhajtott gallérjába, a hátán keresztben egy küldöncszolgálat nevevirított. Vállán átvetve vászonhevederen egy szinte üres táska lógott; aküldönc aznapi körútjának végére ért. Összesen még három helyre kellettbeszólnia, de legföljebb négy-ötre, ha úgy ítéli szükségesnek; hamarosanmegtudja. A borítékok voltaképpen nem is voltak borítékok, hanem aBateaux Mouche nyújtotta szórakozási lehetőségek reklámbrosúrái,amelyeket egy szálloda halljában szedett össze. Úgy döntött, találomrakiválaszt több tucat házat Villiers tábornok rezidenciája közelében, és abrosúrákat bedobja a postaládába. Szemével mindent regisztrál, amit csaklát, de mindenekfölött egyvalamit keres majd: miféle biztonságirendszabályai vannak Villiers-nek, kik és hányan őrzik a tábornokot.

Mivel szentül hitte, hogy gépkocsiban ülővagy a ház előtt a járdát rovóférfiakat talál majd, meglepődve tapasztalta, hogy minderről szó sincs.André Francois Villiers, a magas rangú katona, a neves személyiség ésCarlos legfontosabb kapcsolata semmiféle külsőbiztonsági óvintézkedéstsem tett. Ha őrzik, úgy ez csakis a házon belül történhet. Figyelembe véve,

hogy milyen komoly bűnszövetkezetnek dolgozik, Villiers vagy agondatlanságig menően pökhendi, vagy kötözni való bolond – vélteBourne.

Fölment a szomszédos villa bejáratához vezetőlépcsősoron; Villiersházának ajtaja alig pár méterre volt tőle. Becsúsztatta a brosúrát az ajtólevélrésén, közben fölpillantott a Villiers-villa ablakaira: egy arcot, egyalakot keresett, Az ablakok mögött senki sem mutatkozott.

Ekkor hirtelen kinyílt Villiers házának bejárati ajtaja. Bournelekuporodott, villámgyorsan zakója alá nyúlt a pisztolyáért, s közben arragondolt, hogy őa kötözni való bolond; nyilván fölfedezte őt valaki, akinálánál jóval éberebb volt. De mikor az ajtó felől szavakat hallott,megnyugodott, hogy tévedett. A nyitott ajtóban egy középkorú pár, egybóbitás szobalány és egy sötét zakós férfi társalgott.

– Ne felejtsd el kitörölgetni a hamutartókat mondta a nő. – Tudod,mennyire utálja a csikkeket.

– Ma egész délután vezetett – felelte a férfi –, biztosan tele vannak ahamutartók.

– Pucold meg őket a garázsban; van elég időd. Még vagy tíz percig nemjön le. Csak fél kilencre kell Nanterre-ben lennie.

A férfi bólintott, és zakóját húzogatva lefelé indult a lépcsőn.– Tíz perc – mormogta maga elé.Az ajtó becsukódott, ismét csönd borult a kihalt utcára. Jason

fölegyenesedett, s kezét a lépcsőkorláton tartva figyelte a járdán tovasietőférfit.

Nem tudta pontosan, hol is van Nanterre; csak annyit, hogy Párizs egyikelővárosa. S ha Villiers maga vezeti a kocsiját, ráadásul egyedül is lesz,akkor semmi értelme, hogy tovább halogassa az összecsapást.

Bourne eligazgatta vállán a hevedert, és gyorsan lefelé indult a lépcsőn,majd a járdára érve balra fordult. Tíz perc.

A kocsi szélvédőjén keresztül figyelte, amint kinyílt a villa ajtaja, ésmegjelent André Francois Villiers hadseregtábornok. Közepes termetű,domború mellkasú, a hatvanas évei végén, de talán már a hetvenes éveielején járó férfi volt. Kalapot nem viselt, ősz haját rövidre nyíratta,gondosan ápolt, kerek kis fehér szakálla volt. Tartása azonnal elárulta akatonatisztet: a testével is uralta a lépteit, szinte nem is lépett, hanemmindig előretört, minden mozdulatára mintha láthatatlan falak omlottakvolna össze.

Bourne lenyűgözve bámulta, és azon töprengett, vajon milyen őrület

hajthatta az efféle embert Carlos ocsmány világába. De bármi késztette isrá, igen hathatós okok lehettek, hiszen a tábornok nagyon is nagy hatalmúember volt. S éppen ezáltal vált veszedelmessé, mert köztiszteletben állt, ésmert a szavának kormánykörökben is súlya volt.

Villiers hátrafordult, mondott valamit a szobalánynak és a karórájárapillantott. Az asszony bólintott, becsukta az ajtót, a tábornok pedighatározott léptekkel lesietett a lépcsőn, megkerülte nagy, négyajtóskocsiját, és kinyitotta a vezetőülés felőli ajtót. Beszállt, nyombanbeindította a motort, és a kocsi lassan kigördült az utca közepére. Jasonmegvárta, amíg a sarokra érve jobbra kanyarodott, Renault-jával ekkorelindult a járda mellől, gyorsított, s még éppen idejében ért azutcakereszteződéshez, hogy lássa, amint Villiers ismét jobbra fordul akövetkezősarkon, és keleti irányba robog.

Volt valami ironikus vonás a véletlenek találkozásában, s aki hisz azilyesmiben, a sors ujját látta volna ebben: a Villiers tábornok általválasztott útvonal, amelyen Nanterre felé haladt, egy ideig egy olyanmellékúton vezetett, amely szinte tökéletesen hasonló volt a saint-germaine-en-layeihez, ahhoz, ahol tizenkét órája Marie könyörgöttJasonnak, hogy ne áldozza fel egyikük életét sem.

Legelők váltakoztak enyhén emelkedődombokba futó szántóföldekkel,csakhogy ezúttal a tájat nem vonta lágy fénybe a hajnali napsugár, a holdhideg ragyogása szinte ijesztővé változtatta a vidéket. Bourne-nak átvillanta fején: ez a környék igen alkalmas lenne arra, hogy visszafelé jövetelkapja a tábornokot.

Jason könnyűszerrel követte a tábornok kocsiját, néha fél kilométerestávolságból, ezért is lepődött meg, amikor észrevette, hogy már-márközvetlenül az öreg katona kocsija mögött halad. Villiers ugyanisváratlanul lassított, ráfordult egy murvás bekötőútra az erdőbe, s egyszerrecsak feltűnt egy reflektorok által megvilágított parkoló. A fénysugárbanláncra felfüggesztett tábla villant fel: L'ARBALÉTE. A tábornok tehátegyütt vacsorázik valakivel egy isten háta mögötti vendéglőben, nemNanterre-ben, csupán az előváros közelében. Távol minden zajtól.

Bourne elhajtott a vendéglőbejárata előtt, letért az út közepéről, amígkocsija jobb oldalát el nem takarták a lombok. Időre volt szüksége, hogyátgondolja, mitévőlegyen. Tudta, hogy uralkodnia kell magán. Szintelángolt az agya, a lángokat egyre izzóbbnak érezte. Rendkívüli lehetőségnyílott a számára, és ez a gondolat teljesen hatalmába kerítette.

Figyelembe véve a váratlan eseményeket, azt az elsöprőerejűcsalódást,ami Carlost az elmúlt éjszaka a montrouge-i motelben feltehetően érte;

szinte biztosnak tűnt, hogy André Villiers-t rendkívüli válságtalálkozórarendelték ebbe az isten háta mögötti vendéglőbe. Meglehet, maga Carlosrendelte ide. Bourne tudta, ha feltételezése helyesnek bizonyul, a helyetőrzik, s azt az embert, akinek a fényképét minden őr megkapta, habozásnélkül lelövik, amint fölismerik. Másrészt viszont az a lehetőség, hogymegfigyelheti Carlost, soha vissza nem térőalkalom lehet. Be kell jutnia aL'Arbaléte-be. Minden amellett szólt, hogy vállalnia kell a kockázatot.Mindenáron. Őrültség! De hát őnem is épeszű. Nem úgy, ahogyan egynormális emlékezőtehetségűember épeszű: Carlos! Találd meg Carlost!Az isten szerelmére, miért?

Megtapogatta az övébe dugott pisztolyt, kiszállt, bebújt a felöltőjébe, sígy eltakarta a zakót, aminek a hátán ott volt a felirat. Az ülésről elvett egykeskeny karimájú kalapot, és körbe lehajtotta a puha anyagú peremet,amely így eltakarta a haját. Megpróbált emlékezni, vajon rajta volt-e ateknőckeretes szemüveg, amikor lefényképezték Argenteuil-ben. Nem,nem volt rajta, hiszen levette a szemüvegét az asztalnál, amikor villámkénthasított bele a fejébe többször is a fájdalom, meghallván azokat a szavakat,amelyek fölidézték benne a túlságosan is ismerős, túlságosan is rémisztőmúltat, amellyel nem tudott szembenézni. Megtapogatta az ingzsebét;szükség esetén ott volt a szemüveg. Halkan becsukta a kocsiajtót, éselindult az erdőbe.

A vendéglőreflektorainak fénye átszűrődött a fákon, minden lépésselerősbödött, amint egyre ritkult a fénypászmák útját álló lombozat. Elért akis erdős terület szélére, s ott volt előtte a murvás parkoló. A rusztikusvendéglőoldalánál bukkant ki a fák közül; az épület hosszában kis ablakoksora nyílt, az üveg mögött lobogó gyertyafény világította meg avacsoravendégeket. Tekintete a második emeletre tévedt: az emeleti részcsupán az épület hosszának a feléig ért, a hátsó rész nyitott terasz volt. Azárt szakasz azonban hasonló volt az elsőemelethez: ablaksor, talánvalamivel nagyobb ablakok, de sorban, egymás mellett, s odabenn ismétcsak lobogó gyertyafény. Emberek járkáltak a teremben, de merőbenkülönböztek a lenti vacsoravendégektől.

Valamennyien férfiak voltak. S mindnyájan álltak, senki sem ült;ráérősen járkáltak, kezükben pohárral, fejük fölött cigarettafüst kígyózott.Bourne meg sem tudta becsülni, hányan lehetnek – tíznél többen, dehúsznál talán kevesebben.

S ekkor megpillantotta az őemberét: egyik csoporttól a másikhoz lépett,kis fehér szakálla jelzőfényként villant fel itt-ott, majd ismét eltűnt, amikoraz ablak mellett állók eltakarták Bourne szeme elől. Villiers tábornok tehát

valóban egy találkozóra érkezett Nanterre-be, s minden amellett szólt,hogy ezen az elmúlt negyvennyolc óra kudarcait vitatják meg; azokat afordulatokat, amelyek révén egy Cain nevűember életben maradhatott.

Az esélyek. Vajon milyenek az esélyek? Hol lehetnek az őrök? Hányanvannak, és hol rejtőznek? Bourne nem lépett ki az erdőpereméről, hanemoldalazva elindult a vendéglőbejárata felé, halkan hajtotta félre az ágakat,lábát óvatosan csúsztatta az aljnövényzeten. Azután megállt;mozdulatlanul figyelt, nem lát-e valahol a fák lombsátra alatt vagy azépület árnyékában rejtőzőalakokat. Nem fedezett fel senkit. Elindultvisszafelé, járatlan úton küzdötte előre magát, míg el nem ért a vendéglőhátsó traktusához.

Kinyílt egy ajtó, erős fény csapott ki, és egy, fehér zakós férfi jelentmeg. Egy pillanatig megállt, és tenyerével árnyalva cigarettáját, rágyújtott.Bourne balra pillantott, aztán jobbra, fel a teraszra, de ott senki semmutatkozott. Ha odafenn őr állt volna, bizonyára felkelti figyelmét, hogyodalent, az értekezlet helyszíne alatt egyszerre csak fény jelenik meg. Ezekszerint odakinn nem állnak őrök. A védelmet tehát, akárcsak Villiers ParcMonceau-i villája esetében, a házon belül szervezték meg.

Most egy másik férfi jelent meg a nyitott ajtóban, szintén fehér zakóban,de fején fehér szakácssapka is volt. Haragos hangon beszélt, kiejtéséttorokhangú gascogne-i tájszólás színezte.

– Te itt lógsz, mi meg odabenn izzadunk! A süteményes kocsi félig üresmár. Töltsd fel! Mozdulj, te nyomorult!

A süteményes ember megmozdult, vállat vont, elnyomta a cigarettáját,és visszament a házba, behúzva maga mögött az ajtót. Eltűnt a fény, csak asápadt hold világított, de ez is elég volt a terasz megvilágításához. Senkisem volt odafenn, egyetlen őr sem vigyázta a belsőterembe vezetőszéles,kétszárnyú ajtókat.

Carlos. Találd meg Carlost! Csald tőrbe Carlost!Cain az Charlie, Delta az Cain.Bourne fölmérte a távolságot és az akadályokat. Alig tíz-tizenöt méter

választotta el az épület hátsó traktusától, három-négy méterre állt a teraszszélén húzódó korlát alatt. A külső falon két szellőzőnyílás volt,mindkettőből gőz tört elő, mellettük esőcsatorna húzódott, kéznyújtásnyiraa korláttól. Ha sikerülne fölmásznia a csatornán, és megvetnie lábát az alsószellőzőnyílásban, elkaphatná a korlátot és fölhúzódzkodhatna a teraszra.De felöltőben ez reménytelen lenne. Kibújt tehát a kabátjából,összehajtogatva a lába mellé rakta; rá a puha karimájú kalapot, majd azegészet avarral borította be. Azután kilépett a fák közül, és amilyen

nesztelenül csak tudott, átfutott a murván az esőcsatornához.Az árnyékba érve megrángatta a recézett fémet; jól be volt erősítve a

falba. Fölnyúlt magasra, azután fölugrott, megragadta a csatornát, lábát afalnak feszítette, s egyik lábát a másik elé helyezve, aprókat lépegetett,amíg bal lába nem ért az elsőszellőzőnyílás elé. Erősen megkapaszkodvabecsúsztatta lábát a beugróba, majd továbblendítette magát, fel azesőcsatornán. Már csak szűk fél méterre lehetett a korláttól, egyetlenelrugaszkodás a szellőzőnyílástól és eléri a korlát alsó keresztrúdját.

Alatta kivágódott az ajtó, fehér fénypászma söpört végig a murván, éselveszett az erdőben. Egy férfi tántorgott ki, csapkodott maga körül, hogymegőrizze egyensúlyát, nyomában pedig megjelent az ordítozó, fehérkalapos konyhafőnök.

– Te rohadék! Részeg vagy? Részeg? Részeg voltál egész este! A padlótele van süteménnyel! Disznóól! Kifelé, nem kapsz egy fillért sem!

A konyhafőnök bevágta maga mögött az ajtót, s hogy nyomatékot adjona szavának, rátolta a reteszt. Jason erősen megkapaszkodott a csatornában,karja és bokája hasogatott, homlokáról patakzott a verejték. Alatta a részegelőretántorgott; jobb kezével ocsmány mozdulatokat tett az ajtó mögötteltűnt konyhafőnök felé. Üveges tekintetét a falra emelte, szeme találkozottBourne szemével. Jason még lélegezni sem mert, amint pillantásukösszefonódott; a férfi rámeredt, azután pislogott, és újra fölnézett.Megrázta a fejét, lehunyta, majd tágra nyitotta a szemét, nem akart hinni alátványnak. Hátrálni kezdett, oldalra billent, azután előretántorgott, nyilvánarra a következtetésre jutott, hogy az a jelenés a fal közepén csak ködösagyának szüleménye lehet. Végül dülöngélve befordult a ház sarkán,megbékélve és önmagával elégedetten, amiért elhessegette a szeme elől aztaz ostobaságot.

Bourne ismét mert lélegezni, és megkönnyebbülten a falnaktámaszkodott. Ez azonban csak egy pillanatig tartott, a bokáját hasogatófájdalom lehúzódott a lábfejébe, görcs állt a lábába. Nekilódult, jobbkezével megragadta a korlát vasát, azután egy gyors mozdulattal a balkezével is megkapaszkodott. Lassan fölhúzódzkodott a falon, amíg a fejenem ért a terasz pereme fölé. Egy lelket sem látott. Jobb lábát átlendítette aperemen, jobb kezével pedig a korlát kovácsoltvas felsőkeresztrúdja utánnyúlt; egyensúlyozott, azután átlendült a korláton.

Végre fent állt a teraszon, amelyet a tavaszi és nyári hónapokbanvacsorahelyként használtak; a csempézett padlón tíz-tizenöt asztal is elfért.Éppen szemben volt a széles szárnyas ajtókkal, amelyeket már az erdőbőlis megfigyelt. Odabenn az alakok most mozdulatlanul álltak, s Jason egy

pillanatra azon tűnődött, nem szólalt-e meg a riasztócsengő; nem éppen őrávárnak-e. Nem moccant, keze a pisztolyt markolta, de semmi sem történt.Elindult a fal felé, de mindvégig árnyékban maradt. Mihelyt odaért, hátát afának feszítette, óvatosan oldalazva elindult az elsőajtó felé, amíg ujjaivalmeg nem érintette a keretet. Lassan fölemelte a fejét az üvegtáblamagasságáig, és benézett a terembe.

A látvány lenyűgözőés nem csekély mértékben félelmetes volt. Aférfiak szabályos alakzatban álltak, három sorban, soronként négyen-négyen; André Villiers-vel szemben, aki szónoklatot intézett hozzájuk.Összesen tehát tizenhárman voltak, s közülük tizenketten nem egyszerűencsak álltak, hanem vigyázzállásba merevedtek. Idős férfiak... de nemegyszerűen csak idős férfiak, hanem öreg katonák voltak. Egyikükön semvolt egyenruha, de gomblyukaikban szalag jelezte ezredüket; alatta pedigott sorakoztak a bátorságukról és rangjukról tanúskodó kitüntetések. Azegész jelenetet egyetlen félreérthetetlen hangulati elem uralta: ezek azemberek parancsoláshoz és hatalomhoz voltak szokva. Ott volt ez azarcukon, a szemükben; a tartásukban, ahogy hallgatták a tábornokot –megadták neki a tiszteletet, de nem vakon, ha nem fenntartva maguknak isaz ítélkezés jogát. Testük öreg volt, a szobát mégis betöltötte az erőlégköre. A roppant erőé. S ez volt a félelmetes. Ha mindezek az emberekCarloshoz tartoznak, akkor a gyilkos erőforrásai nemcsak szerteágazóak,hanem hallatlanul veszélyesek is. Ezek a férfiak ugyanis nem közönségesemberek, hanem harcedzett, hivatásos katonák voltak. Ha nem tévedsúlyosan – gondolta Bourne –, akkor ebben a teremben elképesztőtapasztalat és befolyás egyesül.

A veszett algíri ezredesek – mi maradt meg belőlük? Egy már nemlétező Franciaország emléke élteti őket, egy végképp letűnt világé,amelynek helyébe egy általuk gyöngének és tehetetlennek ítélt világ képelépett. Az effajta emberek könnyűszerrel szövetségre léphetnek Carlosszal,ha másért nem, hát a számukra biztosított rejtett hatalomért. Lecsapni.Támadni. Kivégezni. Dönteni élet és halál fölött, ez valaha a lételemükvolt; most visszakapják e hatalmat egy erőtől, amelyet ügyük szolgálatábaállíthatnak. Mert erről az ügyről nem voltak hajlandók elismerni, hogy márnem életképes. Aki egyszer terrorista volt, örökre az is marad, márpedig aterror lemeztelenített vezéreszméje a gyilkosság.

A tábornok felemelte hangját; Jason igyekezett meghallani az üvegenkeresztül, hogy mit mond. A szavak egyre tisztábban hallatszottak.

– ...jelenlétünk érezhetővé fog válni, célunkat meg fogják érteni.Összeforrtunk, közös az álláspontunk, s ettől semmi sem tántoríthat el

bennünket. Meg fognak hallani bennünket! Mindazoknak az emlékére,akik elestek, kik testvéreink az egyenruhában és a fegyverben, akikföláldozták életüket Franciaország dicsőségének oltárán. Rákényszerítjükhőn szeretett hazánkat, hogy emlékezzék, s az őnevükben követeljük,hogy országunk erős maradjon és ne váljék senkinek a szolgájává!Azokkal, akik szembeszegülnek velünk, éreztetni fogjuk hatalmunkat.Ebben is egyek vagyunk. A mindenható Úristenhez fohászkodunk, hogyakik előttünk távoztak e világból, megtalálják örök békéjüket, mert mi itt eFöldön még harcban állunk... Uraim: emelem poharam Miasszonyunkra,szeretett Franciaországunkra!

Halk, egyhangú helyeslés hallatszott, az öreg katonák továbbra is feszesvigyázzban álltak. S ekkor megszólalt egy másik hang; a dal elsőöt szavátmég egyedül énekelte, de a hatodiknál már valamennyien bekapcsolódtak.

– Allons enfants de la patrie. Le jour de gloire est arrivé...Bourne a benti látványtól és a hangoktól megundorodva elfordult.

Pusztítani a dicsőség nevében; az elesett bajtársak halála szükségszerűenújabb halálokat követel. Ez elkerülhetetlen, s ha ez a Carlosszal valószövetséget jelenti, hát legyen.

De mi zavarja annyira? Miért rohanja meg egyszerre a harag és ahiábavalóság érzése? Mi váltotta ki belőle az oly erős visszatetszést? Shirtelen tudta. Gyűlölte az André Villiers-hez hasonlatos embereket,megvetette a teremben tartózkodókat. Valamennyien öregek voltak,háborúkat robbantottak ki, elrabolták a fiatalok, az egészen kicsinyekéletét.

Miért száll le ismét agyára a köd? Miért olyan éles a fájdalom? Mostnem volt időkérdésekre, ereje sem volt, hogy elviselje őket. Ki kellrekesztenie a kérdéseket az agyából, és André Francois Villiers-re, aharcosra és hadvezérre kell összpontosítania figyelmét; meglehet, az általaképviselt ügy a tegnapé, de a gyilkossal kötött szövetsége halált követel.Még ma.

Tőrbe csalja a tábornokot. Megtöri. Kiszed belőle mindent, amit csaktud, és valószínűleg megöli. Az ilyen Villiers-félék rabolják el a fiatalok,az egész kicsinyek életét. Nem érdemlik meg, hogy éljenek. Ismét alabirintusban vagyok, s falaiból tüskék meredeznek! Ó, istenem, szúrna lemár!

Jason a sötétben átvetette magát a korláton, leereszkedett azesőcsatornán; sajgott minden izma. A fájdalmat is ki kell rekesztenie. Elkell érnie arra az elhagyatott, holdfényben fürdőútszakaszra, és tőrbe kellcsalnia a halál kufárát.

25.

Bourne a Renault-ban várakozott, vagy százötven méterre a vendéglőbejáratától keletre; járatta a motort, hogy mihelyt meglátja kihajtani aparkolóból Villiers-t, azonnal elébe vághasson. A találkozó többirésztvevője már eltávozott, valamennyien különkocsin mentek.Összeesküvők nem verik nagydobra találkozóikat, s ezek az idős embereka szó klasszikus értelmében összeesküvők voltak. Bármilyen megbecsüléstszereztek addigi életpályájuk során, ezt eladták egy hivatásos gyilkosfegyvere és szervezete nyújtotta végzetes előnyökért. A kor és az előítéletelvette tisztánlátásukat, hiszen életüket amúgy is azzal töltötték, hogyéleteket raboltak... fiataloktól, kicsiny gyermekektől.

Mi lehet ez? Miért nem megy ki a fejemből? Valami szörnyűség rejtőzikmélyen bennem, megpróbál kitörni, s mintha meg akarna ölni engem.Rettegés és bűntudat hullámai borítanak el... de hogy mitől rettegek ésmiért, azt nem tudom. Miért váltanak ki belőlem ezek a fonnyadtaggastyánok rettegést és bűntudatot... és undort? Ők a háborúmegtestesítői. Ők a halál. A földön is, az égből is. Az égből... az égből!Segíts, Marie! Az isten szerelmére, segíts!

Ott volt. A fényszórók végigpásztázták a kocsifelhajtót, a hosszú, feketekocsitest visszaverte a reflektorfényt. Jason nem kapcsolta be afényszóróit, amikor kocsijával kigördült az árnyékból. Az útra érvegyorsított, egészen az elsőkanyarig; ott bekapcsolta a fényszórókat, éstövig nyomta a pedált. Az elhagyatott útszakasz körülbelül háromkilométer távolságban volt; sietnie kellett.

Tíz perccel múlt tizenegy óra, s mivel a szántóföldek már három órávalkorábban is egybeolvadtak a dombokkal, most az egész táj az ég közepéreemelkedett Hold fényében fürdött. Bourne a kiszemelt útszakaszhoz ért;megállapította, hogy a környék valóban alkalmas tervének végrehajtására.A széles legelővel érintkezőpadka lehetővé tette, hogy a két kocsilehajthasson az útról. Bourne célja az volt, hogy megállásra kényszerítseVilliers-t. A tábornok, noha öreg, távolról sem gyönge; ha gyanút fog,lehajtana a fűre és elszáguldana. Minden az időzítéstől és a váratlanságnyújtotta előny maradéktalan kiaknázásától függött.

Bourne nagy ívben megfordult a Renault-val, megvárta, amíg a távolbanmegpillantotta a fényszórókat, ekkor hirtelen gyorsított, és nagy erővel

jobbra-balra rángatta a kormányt. A gépkocsi cikcakkban száguldott azúton, úgy tűnhetett, hogy a vezetőelvesztette uralmát a kocsi felett,képtelen egyenesben tartani az autót.

Villiers-nek nem volt más választása, lassított, mert Jason őrültkéntrobogott felé. S amikor a két kocsit már legföljebb csak pár méterválasztotta el egymástól, és már-már összeütköztek, Bourne balra rántotta akormányt, ugyanakkor fékezett, és csikorgó kerekekkel farolni kezdett. Akocsi nagy nehezen megállt, a vezetőülés melletti ablak nyitva volt,Bourne fölordított – félig kiáltásként, félig sikolyként hangzott, de hogyvoltaképpen mi okozta, azt nem lehetett megállapítani. Lehetett egy betegember vagy egy részeg kiáltása; csak annyi volt bizonyos, hogy nemhangzott fenyegetően. Bourne rácsapott az ablakkeretre, azutánelhallgatott; pisztolyával az ölében kuporgott az ülésen.

Hallotta, hogy nyílik Villiers kocsijának ajtaja, kikémlelt akormánykerék mögül. Az öreg katonánál láthatóan nem volt fegyver; úgytűnt, teljesen gyanútlan, csak megkönnyebbült, hogy elkerülték azösszeütközést. A tábornok a fényszórók fénypászmájában a Renault baloldali ablakához sietett; aggódva kiáltott, de hangja úgy pattogott, minthaegy kaszárnyában tartana kihallgatást a tiszteknek.

– Mit jelentsen ez? Mit képzel maga, mit csinál? Nincs semmi baja? –Kezével megragadta az ablak alsó peremét.

– Nekem nincs, de magának van – felelte angolul Bourne, és ráfogta apisztolyt.

– Mit... – Az öreg katona levegőután kapkodott és megmerevedett. –Kicsoda maga és mit jelentsen ez?

Jason kiszállt a Renault-ból, bal tenyerét a fegyver csövén tartotta. –Örülök, hogy folyékonyan beszél angolul. Menjen vissza a kocsijához.Hajtson le az útról.

– S ha nem teszem meg?– Itt helyben lelövöm. Könnyen elveszítem az önuralmamat.– Ez a Vörös Brigádok üzenete? Vagy a Baader-Meinhof-csoport

párizsi diákszervezete?– Miért? Ha azok nevében szólnék, tudna tenni valamit?– Köpök rájuk! És magára is!– Soha senki sem kételkedett a bátorságában, tábornok. Induljon a

kocsijához.– Nem bátorságról van szó! – mondta Villiers, s nem mozdult. – Logika

kérdése az egész. Maga semmit sem ér el azzal, ha megöl engem, mégkevesebbet, ha elrabol. Erre vonatkozólag határozott parancsot adtam, amit

munkatársaim és családom fenntartás nélkül elfogadott. Az izraelieknekteljesen igazuk van. Terroristákkal nem szabad tárgyalni. Hát csakhasználja a fegyverét, maga szemét-! Vagy takarodjék innen!

Jason alaposan szemügyre vette az öreg katonát; hirtelen mélységesenelbizonytalanodott, de azt is tudta, hogy nem hagyhatja magát rászedni. Arámeredődühös szemben kell megtalálnia, amit keres. Egy mocskos névemlítése együtt egy másikkal, amelyet nemzete tisztelete övez, feltétlenülújabb robbanást idéz elő, s akkor meglátja, mi rejlik az öreg szemében.

– Odabenn a vendéglőben azt mondta, Franciaország ne legyen aszolgája senkinek. De Franciaország egyik tábornoka mégis valakinek aszolgájává szegődött. André Villiers tábornok Carlos kifutófiúja, Carlosösszekötője, Carlos katonája lett.

A dühödt szem kerekre tágult, de nem úgy, ahogyan Jason várta. Adühbe váratlanul gyűlölet vegyült, nem döbbenet, nem hisztéria, hanemmélységes, kérlelhetetlen utálat. Villiers derékból előrehajolt, ésvisszakézzel villámgyorsan, keményen, pontosan, erősen arcon vágtaBourne-t. Majd egy irgalmatlanul gyors, letaglózó jobbegyeneskövetkezett; Jason hátratántorodott az ütés erejétől. Az öreg férfiközvetlenül eléje lépett, csak a pisztoly csöve állta útját, de ettől semrémült meg, nem hátrált meg, csak azt érezte, hogy meg kell büntetnietámadóját. Záporoztak az ütései, úgy csépelte Bourne-t, mint egymegszállott.

– Disznó! – üvöltötte Villiers. – Mocskos, undorító disznó! Szemét!– Lövök! Megölöm! Hagyja abba! – De Bourne nem tudta meghúzni a

ravaszt. Kénytelen volt behátrálni a kocsiba, válla a tetőnek szorult. S azöreg csak tovább támadott, keze előrelendült, csapott, lesújtott.

– Hát öljön meg, ha tud... ha mer! Piszok! Mocsok!Jason a földre dobta a pisztolyt, és két kézzel próbálta elhárítani Villiers

támadását. Bal kezét előrelendítette, elkapta az öreg jobb, azután balcsuklóját, s végül a pallosként lesújtó bal alkarját. Mindkettőt erősenmegcsavarta, ezzel maga felé hajlította és megbénította Villiers-t; arcukmajdnem összeért, az öreg zihálva lélegzett.

– Azt akarja mondani, hogy maga nem Carlos embere? Tagadja?Villiers ismét előrelendült, megpróbálta kiszabadítani magát Bourne

szorításából, domború mellkasát előrenyomva Jasonnak ugrott.– Undorodom magától! Maga állat!– Az isten verje meg, igen vagy nem?Az öreg arcul köpte Bourne-t, izzó szeme elhomályosult, könnybe

lábadt.

– Carlos megölte a fiamat – suttogta. – Megölte az egyetlen fiamat. Ötrúd dinamittal oltották ki a fiam életét!

Jason lassan lazított a szorításán. Zihált, de tőle telhetően nyugodthangon szólalt meg.

– Hajtson a kocsijával a mezőre, és maradjon ott. Beszélnünk kell,tábornok. Történt valami, amiről maga nem tud, és mindkettőnk érdekébenmeg kell tudnia, mi az.

– Soha! Lehetetlen! Ez nem történhetett meg!– Megtörtént – mondta Bourne. Villiers mellett ült a tábornok nagy,

négyajtós kocsijának elülsőülésén.– Ez csak valami fatális tévedés lehetett! Maga nem tudja, mit beszél!– Nincs tévedés, és tudom, mit beszélek. Én magam találtam meg a

számot. A szám nemcsak pontos, hanem remek fedőeszköz is. Épeszűember nem hozná kapcsolatba magát Carlosszal, kiváltképpen, ha ismeri afia halálának körülményeit. Köztudott, hogy Carlos intézte el a fiát?

– Jól tenné, ha más hangnemben beszélne a haláláról, uram.– Sajnálom. Elnézést.– Hogy köztudott-e? A katonai hírszerzés és az Interpol köreiben

feltétlenül az. Olvastam a jelentéseket...– Mit állapítottak meg?– Feltételezték, hogy Carlos szívességet tett a barátainak, akikkel

hajdan, radikális korában együtt dolgozott. Még azt is eltűrte, hogyhallgatólagosan vállalják a felelősséget a tettért. Tudja; politikai indítékúgyilkosság volt, intő példa mások számára, akik szembeszállnak afanatikusokkal.

– Fanatikusokkal?– A szélsőségesek álnok koalícióra léptek a szocialistákkal, s olyan

ígéreteket tettek, amelyeket eszük ágában sem volt betartani. A fiamfölismerte és leleplezte ezt, és törvényjavaslatot nyújtott be a szövetségmegakadályozására. Ezért ölték meg.

– S maga ezért lépett ki a hadseregből, és jelöltette magát képviselőnek?– Szívvel-lélekkel. Úgy szokás, hogy a fiú folytatja apja életművét... –

Az öreg tábornok szünetet tartott, a holdfény megvilágította elgyötörtarcát. – Ezúttal azonban az apának jutott örökségül, hogy folytassa a fiamunkáját. A fiam nem volt katona, én sem vagyok politikus, de legalábbismerem a fegyvereket, a robbanóanyagokat. Az ügyet, amelyet képviselt,én fogalmaztam meg, eszméi az én eszméimet tükrözték, s ezért ölték meg.Világosan láttam, mit kell tennem. Elhatároztam, hogy a politikai

küzdőtéren harcolok közös eszméinkért, és szembenézek az ellenségeivel.A katona fölkészült a harcra.

– Gondolom, nemcsak egyetlen katona gondolkodik így.– Hogy érti ezt?– A tisztek a vendéglőben. Úgy festettek, mintha Franciaország

hadseregének a felét ők irányítanák.– Valaha így is volt, uram. Egykor Algéria dühös, fiatal

parancsnokaiként emlegették őket. A köztársaság korrupt, a katonaivezetés alkalmatlan volt. Ha annak idején hallgatnak rájuk, Franciaországnem omlott volna össze.

– Most mit csinálnak?– A többség nyugdíjas, sokan közülük a múlt megszállottjai.

Fohászkodnak a Szűzanyához, hogy soha többé ne ismétlődjék meg a múlt.Csakhogy túl sokszor kell tapasztalniuk, hogy megismétlődik. Akatonatiszteket statisztálásra kényszerítik, a nemzetgyűlésben akommunisták meg a szocialisták szakadatlanul nyirbálják a fegyveres erőkanyagi eszközeit. Amerre nézünk, összeesküvéseket látunk. Nemmaradhatunk tétlenek.

– Akadhatnak, akik úgy vélik, hogy ez is meglehetősen szélsőségesnézet.

– De minek az érdekében? A fennmaradásért! Az erőért! A becsületért!Vagy idejétmúltaknak tartja ezeket a fogalmakat?

– Nem hiszem. De el tudom képzelni, hogy a fogalmak nevében sokkárt is okoznak.

– Eltérőnézeteket vallunk, s nem kívánok erről vitába bocsátkozni. Atársaimról kérdezett, és meg feleltem magának. Most pedig térjünk rá errea hihetetlen és minden bizonnyal téves értesülésre. Elképesztő. Magánakfogalma sincs, mit jelent, ha az ember elveszíti a fiát, ha megölik agyermekét.

Megint belém hasít a fájdalom. És nem tudom, miért. Fájdalom ésüresség, légüres tér az égen... az égből. Halál az égen és az égből. Úristen,mennyire fáj! Valami. De mi az?

– Együttérzek magával – mondta Jason, s egyik kezével elkapta amásikat, hogy véget vessen a hirtelen rátört remegésnek. – De mindenegybevág.

– A legkevésbé sem! Mint mondotta, épeszű ember nem hoznakapcsolatba engem Carlosszal, legkevésbé őmaga, az a mocskos gyilkos.Ezt nem kockáztatná meg. Elképzelhetetlen.

– Pontosan így van. Ezért használják fel éppen magát, mert valóban

elképzelhetetlen. Maga a végsőutasítások tökéletes közvetítője.– Lehetetlen! Hogyan?– Valaki a maga telefonján át tart közvetlen kapcsolatot Carlosszal.

Rejtjeleket használnak, megbeszélt szavakat mondanak be, hogy atelefonhoz hívják ezt a személyt. Valószínűleg olyankor, amikor maga nemtartózkodik otthon, de elképzelhető, hogy még olyankor is, amikor igen.Maga szokta fölvenni a telefont?

Villiers összevonta a szemöldökét.– Az igazság az, hogy nem. Ezt a vonalat nem. Nagyon is sokan vannak,

akiket kerülni akarok, ezért titkos számom is van.– Ki veszi fel ezt a telefont?– Rendszerint a házvezetőnővagy a férje, aki részben inas, részben

sofőr. A hadseregben töltött utolsó éveimben ővolt a sofőröm. S haegyikük sem, akkor természetesen a feleségem. Vagy a közvetlenmunkatársam, aki gyakran ott dolgozik a villában berendezett irodámban.Húsz éven át a segédtisztem volt.

– Másvalaki?– Más nincs.– Szobalányok?– Állandóra nem alkalmazunk, ha szükségünk van rá, néha

szerződtetünk valakit. A Villiers név több pénzt sejtet, mint amennyi abankszámlámon van.

– Takarítónő?– Kettő. Hetente kétszer jönnek, de nem mindig ugyanaz a kettő.– Jól tenné, ha alaposabban szemügyre venné a sofőrjét és a

segédtisztjét.– Nevetséges! Felháborító! Kétség sem férhet a hűségükhöz.– Brutuséhoz sem, pedig Caesar magasabb rangú volt magánál.– Nem mondhatja komolyan.– De, nagyon komolyan mondom. S jobban tenné, ha hinne nekem.

Amit elmondtam magának, az utolsó szóig igaz.– De hát nem valami sokat árult el. Például a nevét sem.– Fölösleges. Csak árthatna magának, ha tudná.– Hogyan?– Abban a fölöttébb valószínűtlen esetben, ha tévednék a közvetítő

kapcsolatban... bár ez szinte ki van zárva.Az öreg bólintott, ahogy az öreg emberek szoktak, amikor már-már

hitetlenkedve ismételgetnek szavakat, amelyek megdöbbentették őket.Barázdált arca le-föl ingott a holdfényben.

– Egy ismeretlen férfi csapdába ejt éjszaka az országúton, pisztolytszegez rám, és mocskos rágalmakkal áraszt el, olyan mocskos rágalmakkal,hogy legszívesebben megölném érte, és még elvárja, hogy hitelt adjak aszavának. Egy névtelen, előttem ismeretlen arcú férfi szavának, aki semmimással nem tudja igazolni magát, mint hogy azt állítja, Carlos üldözi.Mondja meg nekem, miért higgyek ennek a férfinak?

– Mert semmi oka sem lett volna, hogy magához forduljon – felelteBourne –, ha őmaga nem tartaná igaznak, amit állít.

Villiers rámeredt Jasonra.– Nekem van egy jobb indítékom is. Alig néhány perce

megajándékozott az életemmel. A földre dobta a pisztolyát, nem lőtt. Pedigmegtehette volna. Könnyűszerrel. Ehelyett könyörgött, hogybeszélgessünk.

– Nem hiszem, hogy könyörögtem volna.– A szemével, fiatalember. A szem mindent elárul. S gyakran a hang is,

de ahhoz nagyon oda kell figyelni. Esdeklést lehet tettetni, haragot nem.Az vagy valódi, vagy póz. A maga haragja valódi volt... aminthogy azenyém is az volt. Az öreg férfi a mezőn tőlük öt méterre álló Renault-ramutatott. – Kövessen. A Parc Monceauba megyünk. A dolgozószobámbanmajd folytatjuk a beszélgetést. Esküszöm az életemre, hogy mindkét emberesetében téved, de hát, mint mondotta, Caesart is elvakította a színleltragaszkodás. S abban valóban igaza van, hogy magasabb rangú volt nálam.

– Ha belépek abba a házba, és valaki fölismer, végem van. S magánakis.

– A munkatársam röviddel öt előtt távozott ma délután, a sofőr pediglegkésőbb tíz órakor visszavonul a szobájába tévét nézni. Szinte egészéjszaka tévét néz. Maga majd odakinn vár, amíg bemegyek, és mindenrőlmagam győződöm meg, Ha minden rendben van, hívni fogom: ha nem,kijövök magához, és kocsin elmegyünk valahová. Ebben az esetben ismétkövessen. Majd megállok valahol, és folytathatjuk a beszélgetést.

Jason árgus szemekkel figyelte Villiers-t, miközben az beszélt.– Miért akarja, hogy visszamenjek a Parc Monceau-ba?– Ugyan hová mehetnénk máshová? Hiszek a váratlan szembesülés

sokkhatásában. A két ember közül az egyik ágyban fekve nézi a televízióta ház egyik harmadik emeleti szobájában. De van még egy másik ok is. Aztakarom, hogy a feleségem is hallja, amit mond. Régi katonafeleség, ésolyasmikhez is van érzéke, amire az egyszerűkatonatiszt gyakran oda semfigyel. Megszoktam, hogy a megfigyeléseire hagyatkozzam; meghallgatjamagát, talán őrájön valamire.

Bourne úgy érezte, meg kell mondania, mi nyomasztja.– Én tőrbe csaltam magát. Maga is csapdát állíthat nekem. Honnan

tudhatom, nem csapda-e a Parc Monceau?Az öreg katona habozás nélkül válaszolt.– Franciaország tábornoka a szavát adja önnek... mást nem adhatok. Ha

ez nem felel meg magának, fogja a pisztolyát és hordja el magát.– Megfelel – mondta Bourne. – Nem azért, mert tábornoki becsületszó,

hanem mert egy olyan ember adta, akinek megölték a fiát.

Jasonnak úgy tűnt, az út visszafelé sokkal hosszabb, mint Párizstól idáigvolt. Ismét képek rohanták meg, amelyektől kiverte a verejték. Fájdalomtört rá, a halántékából indult ki, belenyilallt a mellkasába, görcsbe rántottaa gyomrát, olyan érzése volt, mintha erős áramütések érnék... már-márfölkiáltott a kíntól.

Halál az égen... az égből. Vakító napfény. Csönd van, dzsungelbűz és...folyópart. A csöndet madárvijjogás töri meg, s utána motorok őrjöngésigfokozódó dübörgése. Madarak... motorok... vakító napfényben lecsapnak amagasból, az égből. Robbanások. Halál. Fiataloké, egészen kicsiké. Hagydabba! Erősen fogd a kormányt! Koncentrálj az útra, de ne gondolkodj! Agondolat túl fájdalmas! Miért?

Befordultak a fák szegélyezte utcába. Villiers vagy harminc méterrelelőtte haladt. Bourne-nak azzal is szembe kellett néznie, hogy az utcábanmost már sokkal több kocsi állt a parkolóórák mellett, mint néhány órávalkorábban.

Baloldalt, szemben a tábornok házával azonban akadt egy jókora üreshely, ahol mindkettőjük kocsija elfért. Villiers kinyújtotta az ablakon akezét, integetett Jasonnak, álljon be mögéje.

Ekkor történt. Jason szemét mágnesként vonzotta a megvilágított ajtó,teljes élességgel látta a fénysugárban álló alakokat: az egyiket fölismerte:Ettől annyira meghökkent, annyira képtelennek tűnt az egész, hogyakaratlanul is az övébe dugott pisztolyához kapott.

Mégis tőrbe csalták? Ennyit érne egy francia tábornok szava?Villiers közben a parkolóhelyre manőverezte a kocsiját. Bourne ültében

gyorsan hátrafordult, körülnézett minden irányban; senki sem közeledettfelé, nem fogták gyűrűbe a kocsiját. Nem csapda. Valami más, egy olyaneseménysorozat része zajlott odakinn, amiről az öreg katonának fogalmasem volt.

Az utca túloldalán, a Villiers házához vezetőrövid lépcsősor tetejénugyanis egy fiatalos külsejűnő, egy gyönyörűnőállt a nyitott ajtóban.

Apró, nyugtalan kézmozdulatokkal kísérve szavait, gyorsan mondottvalamit a legfelsőlépcsőfokon álló férfinak, aki egyre csak bólogatott,mintha utasításokat kapna. És ez a férfi a Les Classiques előkelőmegjelenésű, ősz telefonközpontosa volt. Az a férfi, akinek az arcát Jasonoly jól ismerte és mégsem ismerte. Ez az arc újabb képeket idézett fel azemlékezetében... erőszakos és fájdalmas képeket, olyanokat, amilyenek azelmúlt félórában marcangolták a Renault-ban.

Volt azonban egy különbség. Ez az arc a sötétséget és az éjszakaiégbolton végigsöprőviharos szelet, az egymást követőrobbanásokat, adzsungel milliónyi alagútjában visszhangzó szaggatott géppuskatüzeléshangjait hívta elő.

Bourne elfordította tekintetét az ajtóról, és a szélvédőn át Villiers-repillantott. A tábornok már kikapcsolta a fényszóróit, és éppen kiszállnikészült a kocsiból. Jason kiengedte a kuplungot és előregurult, amígkocsija orra hozzá nem ért a négyajtós lökhárítójához. Villiers azonnalhátrafordult.

Bourne kikapcsolta kocsijának fényszóróit és fölkattintotta a belsővilágítás kis lámpáját. Tenyerét lefelé fordítva felemelte kezét, ezt mégegyszer megismételte, eképpen adva jelt az öreg katonának, hogy nemozduljon. Villiers bólintott, mire Jason kikapcsolta a világítást.

Ismét a bejárati ajtóra nézett. A férfi egy fokkal lejjebb lépett,megállította a nőutolsó utasítása. Bourne most már egészen világosan láttaa nőt. Harmincas évei közepén-végén járhatott, napbarnította arcátdivatosan rövidre vágott sötét haj keretezte. Magas, már-márszobortermetű, arányos alakú asszony volt, melle domborulatát kiemelte anapbarnított bőrtől vakító fehérnek tűnő, szorosan testhez simuló hosszúruha. Ha őis a házhoz tartozik, akkor Villiers nem említette; márpedig ezazt jelenti, hogy nem tartozik a házhoz. Nyilván látogató, aki tudja, mikorjöjjön az öregúr házába. Ez pontosan beleillene a stratégiába. S ez aztjelenti, hogy a nőnek kapcsolata van Villiers házában. Az öregúrnakfeltétlenül ismernie kell, a kérdés csak az, mennyire jól ismeri? Anyilvánvaló válasz az, hogy nem közeli ismerőse.

Az ősz hajú telefonközpontos még egy utolsót bólintott, lement alépcsőn és sietve elindult a közeli sarok felé. Az ajtó bezárult, csak az utcailámpák világították meg az üres lépcsőfeljárót és a rézveretes, fényes,fekete ajtót. Miért tűnik olyan jelentőségteljesnek ez a lépcsőés ez az ajtó?Képek. Valóság, amelynek nincs köze a valósághoz.

Bourne kiszállt a Renault-ból, közben ügyelte az ablakokat, várta, hogyvalahol megmozdul egy függöny, de semmi sem moccant. Gyorsan Villiers

kocsijához ment, a tábornok leengedte az elsőablakot, vastag szemöldökétkíváncsian fölvonva tekintett Bourne-re.

– Az isten áldja meg, mit művel? – kérdezte.– Odaát a maga háza előtt – mondta Jason és leguggolt a járdán. – Maga

is látta, amit én.– Gondolom, igen. És?– Ki volt az a nő? Ismeri?– Meghiszem azt! A feleségem.– A felesége? – Bourne arcára kiült a megdöbbenés. – Ha jól

emlékszem, azt mondta... ha jól emlékszem, azt mondta, hogy a feleségeöreg nő.

S hogy azért akarja, hogy őis hallja, amit mondok, mert az évek soránmegtanulta becsülni az ítélőképességét. Ezt mondta.

– Nem pontosan. Azt mondtam, hogy régi katonafeleség. S valóbanbecsülöm az ítélőképességét. Őugyanis a második feleségem, a nálamnáljóval fiatalabb második feleségem, de ugyanannyira ragaszkodik hozzám,mint az első, aki nyolc éve halt meg.

– Uramisten...– Ne aggódjon a korkülönbség miatt. A feleségem büszke és boldog,

hogy őa második Madame Villiers. Nagyon nagy segítségemre van anemzetgyűlésben.

– Sajnálom – suttogta Bourne. – Úristen, mennyire sajnálom.– Mit sajnál? Összetévesztette valakivel? Gyakran megesik másokkal is.

Remek lány, nagyon büszke vagyok rá. – Villiers kinyitotta kocsija ajtaját,s Jason is kiegyenesedett. – Bemegyek és körülnézek; ha minden rendbenvan, kinyitom az ajtót és jelt adok magának. Ha nincsen rendben valami,visszajövök a kocsihoz és elhajtunk.

Bourne nem lépett el Villiers útjából, s így meggátolta, hogy az öregúrelindulhasson.

– Tábornok, kérdeznem kell valamit. Még magam sem tudom, hogyanfogalmazzak, de meg kell kérdeznem. Mint mondottam, a telefonszámátegy Carlos által használt üzenetközvetítőhelyen találtam. Nem mondtammeg magának, hol, csak annyit közöltem, hogy ezt megerősítette valaki,aki beismerte, hogy üzenetet közvetít Carlos összekötőinek. – Bourne mélylélegzetet vett és futólag az utca túloldalán levőház ajtajára pillantott.Most pedig kérdeznem kell magától valamit, és nagyon kérem, alaposanfontolja meg a választ. Szokott-e a felesége ruhát vásárolni egy LesClassiques nevűszalonban?

– A Saint-Honorén?

– Igen.– Véletlenül tudom, hogy nem.– Bizonyos ebben?– Nagyon is. Nemcsak hogy sohasem láttam számlát onnan, de a

feleségem említette, mennyire nem tetszenek neki az ottani modellek. Afeleségem nagyon tájékozott divatdolgokban.

– Ó, uramisten.– Tessék?– Tábornok, én nem mehetek be abba a házba. Bármit találjon is, nem

mehetek be.– Miért nem? Miket beszél?– Az a férfi, aki a lépcsőn a feleségével beszélt, ott dolgozik, azon a

helyen. Az üzenetközvetítő, ugyanis a Les Classiques. Ez a férfi Carlosegyik összekötője.

A vér kifutott André Villiers arcából. Megfordult, rámeredt az utca túlsóoldalán álló házra, a csillogó, fekete ajtóra és az utcai lámpák fényében fel-felvillanó rézveretekre.

A himlőhelyes koldus megvakarta borostás állát, levette ütött-kopottbaszk sapkáját és bebotorkált Neuilly-sor-Seine kis templománakbronzkapuján.

Két pap helytelenítőpillantásától kísérve végigment a jobb oldali hajón.A két pap méltatlankodott; ez gazdag parókia volt, és függetlenül a bibliaikönyörülettől, a vagyonnak is megvannak a maga előjogai. Ilyen kiváltságvolt az is, hogy a templomot csak bizonyos státuson felüli hívek látogatták– ez természetesen más hívők javára is szolgált –, márpedig ez az idős,rongyos ember nemigen illett bele a képbe.

A koldus határozatlan mozdulattal megpróbált térdet hajtani, azutánbeült a második sorba, keresztet vetett, térdre ereszkedett, fejét imárahajtotta, s közben óvatosan feljebb húzta csuklóján a kabátja ujját.Karórája némileg elütött öltözéke többi darabjától. Drága digitális óra volt,nagy számokkal, fényesen világító kijelzővel. Soha még csak meg semfordult a fejében a gondolat, hogy megváljon tőle: az óra Carlos ajándékavolt. Egy ízben huszonöt percet késett a gyónásról, ami mértéktelenülidegesítette jótevőjét, őpedig más kifogást nem talált, mint hogy nincsenórája. Legközelebbi találkozásukon Carlos ezt az órát rakta oda neki abűnöst a szent embertől elválasztó, áttetszővászonfüggöny alatt.

Eljött az óra és a perc. A koldus fölállt, és elindult a jobb oldali másodikgyóntatószék felé. Szétnyitotta a függönyt, és belépett.

– Angelus Domini.– Angelus Domini, Isten gyermeke – hangzott a fekete szövet mögül a

rekedt suttogás. – Jól telnek napjaid?– Megkönnyítik számomra...– Nagyon helyes – vágott közbe türelmetlenül a kámzsás alak. – Mit

hoztál nekem? Fogytán a türelmem. Ezreket, százezreket fizetek atehetetlenségért és a kudarcokért. Mi történt Montrouge-ban? Ki a felelős ahazugságokért, amelyeket a Montaigne-on levőnagykövetségről kaptunk?Ki fogadta el szó nélkül ezeket?

– Az Auberge du Coin csapda volt, de nem azért állították, hogyöljenek. Nehéz lenne pontosan megmondani, mi is volt. Lehet, hogy aCorbelier nevűattasé hazudott, de az embereink meg vannak győződveróla, hogy nem tudta. Az a nővezette félre.

– Cain vezette félre! Hihetetlen a módszere. Kideríti, hogy kik azinformátorok, hamis adatokat juttat el hozzájuk, ezzel mindegyiketleleplezi. Még arról is gondoskodik, hogy a leleplezés nyilvánosságrakerüljön. De miért? Kinek? Azt már tudjuk, hogy ki és mi ez az alak, desemmit sem ad le Washingtonnak. Nem hajlandó életjelt adni magáról.

– Ahhoz, hogy meg merjek kockáztatni egy hipotézist – mondta akoldus –, sok évre vissza kellene nyúlnom, de szerintem lehetséges, hogynem tartja kívánatosnak a fölöttesei beavatkozását. Az amerikaihírszerzésben jócskán akadnak különféle fiókdiktátorok, akik egymássalsem beszélnek teljesen nyíltan. A hidegháború idején sokanmeggazdagodtak azon, hogy háromszor-négyszer is eladták ugyanazt azinformációt ugyanazoknak a szervezeteknek. Lehet, hogy Cain is várniakar addig, amíg már csak egyetlen lehetőség lesz a cselekvésre, ésodafenn már nem hadakoznak a különbözőstratégiák képviselői.

– Látom, a kombinációs készséged még mindig a régi, öreg barátom.Ezért is hívattalak éppen téged.

– Vagy pedig – folytatta a koldus –, valóban megfordult. Volt már ilyen.– Nem hiszem. De ez nem számít, a washingtoniak mindenesetre úgy

gondolják. A Szerzetes halott, valamennyien halottak a Treadstone-ban.Caint most már hivatalosan is gyilkosnak tekintik.

– A Szerzetes? – mondta a koldus. – Egy név a múltból; Berlinben,Bécsben dolgozott. Jól ismertük, egészségünk érdekében nagy ívbenkerültük. Akkor megvan a válasz, Carlos. A Szerzetesnek mindig is az volta módszere, hogy a lehetőlegkisebb körre szűkítette azoknak a számát,akik tudtak valamelyik akciójáról. Eleve abból indult ki, hogy a köreibebeszivárognak, az akció léket kap. Nyilván utasította Caint, hogy egyedül

csak neki jelentsen. Ez megmagyarázná a washingtoni fejvesztettséget, asok hónapos csöndet.

– És a mi zavarunkat mi magyarázza? Hónapok óta egy szó semhangzott el, szünetel minden tevékenység.

– Rengeteg magyarázat lehetséges. Betegség, kimerültség, emberekvisszahívása továbbképzésre. Még az is lehet, hogy szándékosan zavarbaakarják ejteni az ellenséget. A Szerzetes mindig ravasz fogásokkaldolgozott.

– De mielőtt meghalt, azt mondta egyik munkatársának, hogy ősemtudja, mi történt. Sőt azt is biztosra mondta, hogy az az ember valóbanCain.

– Ki volt ez a munkatársa?– Egy bizonyos Gillette. A mi emberünk volt, de Abbott nem tudhatott

róla.– Íme, egy újabb lehetséges magyarázat. A Szerzetesnek jó ösztöne volt

az ilyen emberekkel kapcsolatban. Bécsben annak idején azt mondták,hogy David Abbott még Krisztusnak sem hitt volna a hegyen, kerestevolna a pékséget.

– Lehet. Megnyugtat, amit mondasz; látom, olyasmit keresel, amimások figyelmét elkerülné.

– Mérhetetlen tapasztalatom van. Valaha nagy formátumú embervoltam. Csak a pénzzel nem tudtam bánni sohasem.

– Még ma is szórod a dohányt.– Züllött alak vagyok, mint mondják?– Nyilván.– Éles eszed van, Carlos. Bár csak ismertük volna egymást a régi

időkben.– Most meg öntelten pimasz vagy.– Mint mindig. Tudod, hogy tisztában vagyok vele, bármelyik

pillanatban agyoncsaphatsz, így hát bizonyára értékes vagyok a számodra.S nem csak a tapasztalataim miatt.

– Mi a mondanivalód számomra?– Lehet, hogy nem nagyon jelentős, de mégis valami. Tisztességes

ruhába bújtam és egy napot az Auberge du Coinben töltöttem. Volt ott egypasas, egy hájas alak, akinek a szeme túl sokat rebbent. S mértéktelenülizzadt. Elbeszélgettem vele, megmutattam neki a hivatalos NATO-igazolványomat, amelyet még az ötvenes évek elején készítettem. Úgytűnik, őbonyolította le a kocsibérletet tegnap hajnali három órakor. Egyszőke férfinak meg egy nőnek szerezte a kocsit. A leírás megfelel az

argenteuil-i fényképnek.– Bérelt kocsit?– Feltehetőleg. A kocsit a nőnek egy-két nap alatt vissza kell hoznia.– Arra várhatnak.– Természetesen nem fogják visszavinni, de azért a dolog szöget üt a

fejünkbe, igaz? Miért venné magának a fáradságot Cain, hogy ilyen módonszerezzen kocsit?

– Hogy a lehetőleggyorsabban a lehetőlegmesszebbre jusson.– Ebben az esetben az értesülésnek valóban nincs értéke – mondta a

koldus. – De hát annyi módja van annak, hogy az ember gyorsabbanutazzék, kevésbé feltűnően. S Bourne aligha bízhatott meg egy kapzsiéjszakai portásban, hiszen megtörténhet, hogy a pasas meg akarja kapni arendőrség által kitűzött díjat. Vagy a bárki más által kitűzött jutalmat.

– Mire akarsz kilyukadni?– Úgy vélem, Bourne egyes-egyedül azért akart kocsit szerezni, hogy

kövessen valakit itt, Párizsban. Nem akar nyilvános helyen lézengeni, aholfelfedezhetik, nem akar kocsit bérelni, aminek a révén könnyen a nyomárabukkanhatnak, esze ágában sincs kétségbeesetten vadászni bizonytalantaxikra. Ehelyett egyszerűen kicseréli a rendszámtáblát, és nyugodtanközlekedik egy jellegtelen Renault-n a zsúfolt utcákon. Vajon kit akarkövetni?

A kámzsás árnykép megfordult. – Lavier-t? – mondta halkan a gyilkos.– Vagy bárki mást, akit gyanúsít a Les Classiques-ben? Ez az egyetlenhely, ahonnan kiindulhat: Figyeltetni fogjuk őket; napokon, talán órákonbelül feltűnik egy jellegtelen fekete Renault, és akkor megtaláltuk.

– Megvan a kocsi pontos leírása?– Még azt is tudom, hogy három horpadás van a bal hátsó sárhányón.– Helyes. Értesítsd az öregeket. Fésüljék át az utcákat, a garázsokat, a

parkolókat. Aki megtalálja, élete végéig pihenhet, nem kell dolgoznia.– Ha már itt tartunk...A függöny és a kék posztókeret közötti vékony résen át egy boríték

csúszott ki.– Ha helytállónak bizonyul az elméleted, tekintsd ezt előlegnek.– Igazam van, Carlos.– Miért vagy annyira biztos a dolgodban?– Mert Cain azt teszi, amit te tennél, vagy amit én tettem volna annak

idején. Elismerésre méltó.– Meg kell ölni – mondta a gyilkos. – Még az időpont is hasonlít.

Néhány nap múlva március huszonötödike lesz. 1968. március

huszonötödikén végezték ki Jason Bourne-t a Tam Quan-i dzsungelben.Most pedig, évek múltán, szinte napra ugyanakkor egy másik JasonBourne-t üldöznek, s az amerikaiak ugyanannyira szeretnék holtan látni,mint mi. Kíváncsi vagyok, ezúttal melyikünk húzza el a ravaszt.

– Számít ez?– Én akarom elkapni – suttogta a sziluett. – Ő igazából soha nem is

létezett; ez a bűne velem szemben. Mondd meg az öregeknek, habármelyikük megtalálja, értesítse a Parc Monceau-t, de ne tegyen semmit.Figyeljétek, de ne tegyetek semmit! Azt akarom, hogy márciushuszonötödikén még éljen. Március 25-én saját kezűleg végzem ki, éselküldöm a hulláját az amerikaiaknak.

– Azonnal értesítek mindenkit.– Angelus Domini, Isten gyermeke.– Angelus Domini – mondta a koldus.

26.

Az öreg katona a fiatalabb férfi mellett haladt a Bois de Boulogneholdsütötte ösvényén. Egyikük sem szólt, mert már túl sokat elmondtakegymásnak – túl sokat ismertek be, vitattak, tagadtak és erősítettek meg.Villiers-nek időre volt szüksége, hogy gondolkodjék és elemezzen, hogyelfogadja vagy határozottan visszautasítsa, amit hallott. Sokkalelviselhetőbb lenne az élete, ha dühösen visszavághatna és szétzúzhatná ahazugságot. Ismét helyreállna a lelki békéje. Ezt azonban nem tehettebüntetlenül; katona volt, tudta, hogy nem dughatja fejét a homokba.

Túl sok igazság volt abban, amit fiatalabb társa mondott neki. Errőltanúskodott a szeme, a hangja, megértést kérőgesztusai. Ez a névtelenember nem hazudik. A nagy árulás Villiers házában történt. S ez oly sokmindent meg is magyaráz, olyan dolgokat, amelyekre korábban nem mertrákérdezni. Az öregúrnak sírni lett volna kedve.

Az emlékezet nélküli férfinak nem volt szüksége rá, hogy eltorzítsonvagy kitaláljon bármit is, nem kellett kaméleonbőrbe bújnia. Elbeszéléseazért tűnt meggyőzőnek, mert a lényege igaz volt. Meg kell találniaCarlost, meg kell tudnia, mit tud a gyilkos; ha kudarcot vall, nincs értelmeaz életének. Meg sem említette Marie St. Jacques-ot, vagy Ile de PortNoirt, vagy az üzenetet, amelyet ismeretlen személy vagy személyekküldtek, vagy azt a két lábon járó üres héjat, ami lehet, hogy ő, lehet, hogy

nem, hiszen még afelől sem lehet bizonyos, hogy az emlékezetforgácsokvalóban az övéi. Minderről nem esett szó.

Ehelyett elsorolt mindent, amit a Carlos nevűhivatásos gyilkosróltudott. S ez olyan hatalmas anyag volt, hogy miközben beszélt, Villierscsodálkozva bámult rá, hiszen olyan információkat hallott vissza,amelyekről úgy tudta, szigorúan titkosak, s megdöbbent az új és elképesztőadatokon, amelyek összecsengtek tucatnyi forgalomban levőelmélettel, deamelyeket sohasem fejtettek ki előtte ennyire világosan. Fia halála után atábornok a legtitkosabb dossziékba is betekinthetett, de azok azinformációk eltörpültek a fiatalabb férfi által közölt tények mellett.

– Az a nő, akivel Argenteuil-ben beszélt, aki telefonálni szokott aházamba, aki elismerte magának, hogy futárszolgálatot végez...

– Lavier a neve – szakította félbe Bourne.A tábornok szünetet tartott.– Köszönöm. Őátlátott magán. Lefényképeztette...– Úgy van.– Azelőtt nem volt fényképük magáról?– Nem.– Tehát maga vadászik Carlosra, s ugyanúgy vadászik őis magára. De

magának nincs a kezében fénykép; csupán két futárt ismer, s közülük azegyik ott járt a házamban.

– Igen.– S beszélt a feleségemmel.– Igen.Az öregúr elfordult. Megkezdődött a hosszú hallgatás ideje.

Az ösvény végén parányi tavacskát találtak. Fehér murva övezte ésnégy-öt méterenként felállított padok szegélyezték; úgy vették körbe avizet, akár a díszőrség egy fekete márvány síremléket. A második padhozléptek. Villiers megtörte a csöndet.

– Szeretnék leülni – mondta. – Könnyen elfáradok, a korommal jár. Ezgyakran feszélyez.

– Nem kellene – mondta Bourne, és leült mellé.– Nem kellene – helyeselt a tábornok –, de feszélyez. – Egy pillanatra

elhallgatott, azután csöndesen hozzátette: – Gyakran a feleségemtársaságában is.

– Nem kellene – ismételte meg Jason.– Félreért – fordult az idősebb férfi fiatalabb társához. – Nem az ágyra

céloztam. Egyszerűen csak megesik, hogy úgy érzem, szűkebbre kell

szabnom a tevékenységemet. Korán megyek el vacsorákról, hétvégekenszabadságot veszek ki és leutazom a Földközi-tengerhez, vagy pihenek párnapot Gstaadban, a hegyek között.

– Nem egészen értem.– Gyakran vagyok távol a feleségemtől. Sok tekintetben külön élünk, de

persze örömmel figyeljük egymás elfoglaltságát.– Még mindig nem értem.– Még kínosabb helyzetbe kell hoznom magamat? – kérdezte Villiers. –

Amikor egy öreg ember azt tapasztalja, hogy egy gyönyörűfiatal nőmegakarja osztani vele az életét, bizonyos dolgokat magától értetődőnek tekint,másokat csak lassabban fog fel. Természetesen szerepet játszik az anyagibiztonság, és az én esetemben bizonyos fokú hírnév. Protekció,összeköttetések, bejutás a nagy házakba, könnyűkapcsolatteremtés azünnepelt nagyságokkal. Mindez nagyon Is érthető. Ezekért cserébe azember egy gyönyörűnőt hoz a házába, kérkedik vele a társai előtt; ez is azéleterővalamiféle megnyilvánulása. De azért a kétség mindig mardossa azembert. – Az idős katona hosszabb szünetet tartott; nem egy könnyenszánta rá magát, hogy elmondja, amit akart. – Vajon tart-e majd szeretőt? –folytatta halkan. – Vágyódik-e egy fiatalabb, erősebb test után, amelyjobban illik az övéhez? Ha megteszi, az ember beletörődhet, talán mégmeg is könnyebbül, és csak azért fohászkodik, legyen annyi tapintat amásikban, hogy diszkréten csinálja. Egy fölszarvazott államférfitőlgyorsabban elfordulnak a választói, mint attól, aki néha berúg, hiszen azelőbbi azt jelenti, hogy az illetőnek már semmi tekintélye sincs. S vanaztán más is, amiért aggódnia kell. Vajon visszaél-e a nevünkkel? Afiatalok hajlamosak az ilyesmire, de kezelhetők, s a kapcsolatban ennyikockázatot vállalni kell. S van egy dolog, amire az ember halványanmindig gyanakszik, s ha ez a gyanúja beigazolódik, az elviselhetetlen. Az,hogy egy terv része vagyok kezdettől fogva.

– Ezek szerint érzett ilyesmit? – kérdezte halkan Jason.– Az érzések nem valóság! – vágott vissza hevesen az öreg tábornok. –

Nem befolyásolhatnak minket a hadihelyzet megítélésében.– Akkor miért mondja el mindezt nekem?Villiers hátrahajtotta a fejét, azután előre, és mereven nézte a vizet.– Igen egyszerűlehet a magyarázata annak, aminek ma mindketten

tanúi voltunk. Bárcsak így lenne, s minden lehetőséget megadok afeleségemnek, hogy bebizonyítsa. – Az öregúr ismét szünetet tartott. – Deszívem mélyén tudom, hogy nem ez a magyarázat. Abban a pillanatbantudtam, amikor a Les Classiques-ról beszélt nekem. Átnéztem az utca

túloldalára, a házam ajtajára, s egyszerre csak sok minden fájdalmasan ahelyére került. Az elmúlt két órában az ördög ügyvédjének a szerepétjátszottam; semmi értelme, hogy folytassam. A fiam előbb halt meg, csakazután jött ez a nő.

– De hát azt mondta, megbízik az ítélőképességében. Meg hogy nagysegítségére van.

– Igaz. Tudja, meg akartam bízni benne; kétségbeesetten akartam bíznibenne. A világon a legegyszerűbb dolog meggyőzni magunkat, hogyigazunk van. S minél öregebb lesz az ember, annál könnyebb.

– És mi volt az, ami akkor a helyére került?– A segítség, amit a feleségem nyújtott nekem, és a bizalom, amit iránta

tápláltam. – Villiers megfordult és Jasonra nézett. – Rendkívül alaposak amaga ismeretei Carlosról. Nem hiszem, hogy van ember, aki nálamnálbehatóbban tanulmányozta volna azokat a dossziékat, mert bárki másnáltöbbet adnék érte, ha megérném, hogy elkapják és kivégzik. Akár énlennék az egyszemélyes kivégzőosztag. De bármilyen vaskosak is azok adossziék, tartalmuk meg sem közelíti azt, amit maga tud. De ön kizárólag agyilkosságaira, az ölési módszereire koncentrált. Figyelmen kívül hagyjaCarlos másik oldalát: nemcsak fegyvert bocsát áruba, hanem államtitkokatis.

– Tudom – felelte Bourne. – De nem ez az oldala...– Például – folytatta a tábornok, mintha nem is hallotta volna Jasont –

nekem jogom van betekinteni a Franciaország katonai és nukleárisbiztonságával foglalkozó titkos iratokba. Erre rajtam kívül legföljebb mégöt másik embernek van lehetősége, és valamennyien gyanún felül állnak. Smégis, elképesztő rendszerességgel megállapítjuk, hogy Moszkvamegtudta ezt, Washington azt, Peking amazt.

– Ezeket az ügyeket megbeszélte a feleségével? – kérdezte meglepettenBourne.

– Természetesen nem. Ha olykor hazaviszek ilyen okmányokat, elzáromőket a dolgozószobámban levő páncélszekrénybe. Oda csakis az énjelenlétemben szabad belépni. Rajtam kívül egyetlen embernek van kulcsaehhez a szobához, egyetlen ember tudja, hol van a riasztóberendezéskapcsolója. A feleségem.

– Azt hiszem, ez ugyanannyira veszélyes, mintha megbeszélné vele aziratok tartalmát. Mindkettőt erőszakkal kicsikarhatják tőle.

– Megvolt rá az okom. Olyan korba léptem, amikor az emberrelbármely pillanatban váratlan dolgok történhetnek. Nézze meg az újságoknekrológjait. A feleségemnek meghagytam, ha bármi történnék velem,

telefonáljon a Conseiller Militarie-nek, menjen le a dolgozószobámba ésne mozduljon a páncélszekrény mellől, amíg a biztonsági szolgálat embereimeg nem érkeznek. Villiers lehunyta a szemét. – Eszerint mindvégig ővoltaz. Az egyetlen ház, az egyetlen hely, amiről soha senki el nem hitte volna.

– Biztos ebben?– Annyira, hogy már szinte magamnak sem merem bevallani. Ővolt az,

aki ragaszkodott a házasságunkhoz. Számtalanszor felvetettem neki akorkülönbséget, de hallani sem akart róla. Az együtt eltöltött évekszámítanak, mondta, nem pedig azok, amelyek a születési dátumainkközött vannak. Fölajánlotta, hogy aláír egy kötelezvényt, amelyben lemonda Villiers-vagyonra vonatkozó minden igényéről; erről én természetesennem akartam hallani, hiszen ezzel bizonyítékát adta, mennyire ragaszkodikhozzám. A közmondásnak tökéletesen igaza van: vén bolond duplánbolond. S mégis, mindig ott motoszkált bennem a kétely: valahányszorelváltunk egymástól, valahányszor váratlanul elutazott, a kételyfelerősödött.

– A feleségemet nagyon sok minden érdekli, mindig ezer dologgalfoglalkozik. Hol egy francia-svájci múzeum izgatja Grenoble-ban, hol egyszépművészeti galéria Amszterdamban, hol egy ellenállási szoborleleplezése Boulogne-sor-Merben, hol meg valamiféle agyalágyultoceanográfiai konferencia Marseille-ben. Ez utóbbi esetében éles vita isvolt közöttünk. Szükségem lett volna rá Párizsban, el kellett mennem egydiplomáciai fogadásra, és azt akartam, hogy jöjjön velem. De ősemmi áronsem akart maradni. Mintha parancsot kapott volna arra, hogy itt-ott-amottlegyen egy adott pillanatban.

Grenoble – a svájci határ közelében, egyórányira Zürichtől.Amszterdam. Boulogne-sur-Mer – a Csatorna mentén, egyórányiraLondontól. Marseille... Carlos.

– Mikor tartották azt a marseille-i konferenciát? – érdeklődött Jason.– Azt hiszem, tavaly augusztusban. A hónap vége felé.– Augusztus huszonhatodikán, délután öt órakor Howard Leland

nagykövetet meggyilkolták a marseille-i kikötőben...– Igen, tudom – mondta Villiers. – Beszélt már erről. Részvétet érzek a

halála miatt, egy ember halála miatt, de a nézeteit nem osztottam. – Azöreg katona elhallgatott és Bourne-re tekintett. – Úristen – suttogta. –Biztos, hogy ott volt. Carlos hívatta, ő pedig elment hozzá.Engedelmeskedett neki...

– Én ezt nem mondtam – szólt közbe Jason... Esküszöm, úgygondoltam, hogy csak közvetítővolt. Ennél súlyosabbat nem tételeztem

fel.Az öreg tábornok torkából egyszerre hörgőhang tört fel, kínnal és

gyűlölettel teli mély hang. Kezét az arca elé kapta, feje ismét hátracsuklotta holdfényben; sírt.

Bourne nem mozdult, tudta, semmit sem tehet.– Sajnálom – szólalt meg nagy sokára.A tábornok visszanyerte önuralmát.– Hát még én – felelte végül. – Elnézését kérem.– Nincs miért.– Szerintem van miért. De erről ne beszéljünk többé. Megteszem, amit

meg kell tennem.– Vagyis?Az öreg katona egyenes derékkal ült a padon, álla megfeszült.– Még kérdi?– Meg kell kérdeznem.– Amit őelkövetett, az felér azzal, mintha megölte volna a fiamat, akit

nem őszült. Azt hazudta, hogy tiszteletben tartja az emlékét, pedigbűnrészes volt a meggyilkolásában. És mindmáig az. S mindezen időalattelárulta a nemzetemet is, amelyet egész életemen át szolgáltam.

– Meg akarja ölni?– Meg fogom ölni. Kicsikarom belőle az igazságot és ezután meghal.– Le fog tagadni mindent.– Kétlem.– Ez őrület!– Fiatalember, én fél évszázadot töltöttem azzal, hogy csapdát állítottam

Franciaország ellenségeinek és küzdöttem ellenük, még ha franciák voltakis. Az igazság napvilágra kerül.

– Mit gondol, mit fog tenni a felesége? Üldögél, hallgatja magát, majdnagy lelki nyugalommal bevallja, hogy bűnös?

– Semmit sem fog nyugodtan tenni. De be fogja vallani, nyilvánosan elfogja ismerni.

– Miért tenné?– Mert amikor megvádolom, alkalma lesz megölni engem. S amikor ezt

megkísérli, ez engem igazol, nem?– Vállalná ezt a kockázatot?– Vállalnom kell.– De tegyük fel, hogy nem kísérli meg, nem próbálja megölni magát.– Ez megint mást igazolna – mondta Villiers. E fölöttébb valószínűtlen

esetben a maga helyében nagyon vigyáznék magamra, uram. – Megrázta a

fejét. – De ez nem fog megtörténni. Mindketten tisztában vagyunk ezzel.Én még sokkal inkább, mint maga.

– Figyeljen rám. – Jason megpróbált ésszerűen érvelni. – Azt mondja, afia előbb halt meg. Gondoljon őrá! A gyilkost kapja el, ne a bűntársát. Afelesége iszonyú sebet ejtett magán, de a fia halála sokkal mélyebb seb.Azt üldözze, aki megölte a fiát! A végén mindketten a kezében lesznek. Neleplezze le a feleségét, egyelőre még ne. Használjon fel mindent, amit tud.Carlos ellen! Velem együtt vadásszon rá. Még soha senki nem jutottennyire közel hozzá.

– Többet kíván, mint amire képes vagyok – mondta az öregúr.– Gondoljon a fiára, és képes lesz rá. Ha csak önmagára gondol,

valóban nem fogja bírni. De ha a fiára gondol, akkor igen.– Maga iszonyúan kegyetlen.– De igazam van, és ezt ön is tudja.Fent, az éjszakai égen egy felhőúszott el a hold előtt, s rövid időre

sötétség borult a tájra. Jason megborzongott a szuroksötétben. S ekkorcsöndes beletörődéssel megszólalt az öreg katona.

– Igen, igaza van – mondta. – Iszonyúan kegyetlen és iszonyú azigazság. A gyilkost kell elkapni, nem a kurvát. Hogyan működjünk együtt?Hogyan vadásszunk együtt?

Bourne egy pillanatra megkönnyebbülten lehunyta a szemét.– Ne tegyen semmit. Carlos minden bizonnyal tűvé teszi utánam egész

Párizst. Megöltem az embereit, lelepleztem egy közvetítőhelyét,megtaláltam egy összekötőjét. Túlságosan közel férkőztem hozzá. Haegyikünk sem téved, akkor a maga telefonja most egyre sűrűbben fogszólni. Erről gondoskodom.

– Hogyan?– Elkapom a Les Classiques alkalmazottjait. Néhány eladót, azt a Lavier

nevű nőszemélyt; talán Bergeront is, de a telefonközpontos férfitokvetlenül. Valamennyien beszélni fognak. A maga telefonja forró lesz,annyit fog csöngeni.

– De hát velem mi lesz? Én mit tegyek?– Maradjon otthon. Mondja azt, hogy nem érzi jól magát. S

valahányszor megszólal a telefon, maradjon a közelben, bárki veszi is fel akagylót. Hallgassa meg, mit beszélnek, próbáljon rájönni a kódokra,kérdezze ki a cselédeket, mit mondtak nekik. Még bele is hallgathat abeszélgetésekbe. Ha meghall valamit, remek, de valószínűleg nem fogmegtudni semmit. Bárki telefonál, figyelmeztetni fogják, hogy maga ottvan. De legalább ez is zavarba hozza őket. S attól függően, hogy a

felesége...– Az a kurva – vetette közbe a tábornok.– ... milyen helyet foglal el a hierarchiában, esetleg rá tudjuk

kényszeríteni még Carlost is, hogy bújjon elő.– Ismét csak azt kérdem, hogyan?– Megszakadnak az összekötővonalai. A tökéletesen biztonságosnak

hitt továbbítóállomásba valaki belenyúl. Nyilván találkozni akar majd amaga feleségével.

– Aligha fogja bejelenteni a randevú helyét.– De őneki meg kell mondania. – Bourne elhallgatott, mert újabb ötlet

villant át a fején. – Ha eléggé jelentős lesz a vonalszakadás, be fogkövetkezni egy bizonyos telefonhívás, vagy megjelenik a maga házábanegy bizonyos személy, akit maga nem ismer, és röviddel ezután a feleségebe fogja jelenteni, hogy el kell távoznia valahová. Ha ez megtörténik,ragaszkodjon hozzá, hogy hagyja meg a telefonszámot, ahol maga elérhetiőt. Ebből ne engedjen; mondja azt neki, nem akadályozza meg, hogyelmenjen, de el kell tudnia érni őt. Mondjon neki bármit; mondja azt, hogyroppant kényes katonai ügyről van szó, amelyről nem beszélhet, amíg megnem kapta rá az engedélyt. Utána viszont azonnal meg akarja vitatni vele akérdést, mielőtt döntésre jutna. Lehet, hogy ráharap.

– S mi lesz a hasznom ebből?– Meg fogja mondani magának, hol van. Talán azt, hogy hol van Carlos.

Vagy ha nem is Carlos; de legalább néhány olyan gonosztevő, aki nagyonközel áll hozzá. Ezután lépjen kapcsolatba velem. Megadok magának egyszállodacímet és egy szobaszámot. A névnek, amelyen bejelentkeztem,nincs jelentősége, ne is törődjön vele.

– Miért nem mondja meg nekem az igazi nevét?– Mert ha valaha is véletlenül kiejtené a száján, azt nem élné túl.– Nem vagyok szenilis.– Nem, távolról sem az. De olyan ember, aki lelkileg súlyosan sérült.

Úgy vélem, ennél súlyosabb sérülés nem is igen létezik. Maga kockárateheti az életét, én nem fogom kockáztatni a magamét.

– Furcsa ember maga.– Úgy van. Ha nem lennék ott, amikor telefonál, egy nőfog jelentkezni.

Tudni fogja, hol vagyok. Majd kidolgozzuk az üzenetek időzítését.– Egy nő? – hökkent meg a tábornok. – Eddig még egy szót sem szólt se

nőről, se másról.– Nincsen más. De nélküle már nem élnék. Carlos mindkettőnkre

vadászik; megpróbált mindkettőnket megölni.

– Tud az a nőrólam?– Tud. Ővolt az, aki azt mondta, nem lehet igaz. Hogy maga nem lehet

Carlos szövetségese. Én azt hittem, hogy az.– Talán találkozom majd vele.– Valószínűtlen. Amíg Carlost el nem kapják, ha ez egyáltalán

lehetséges, nem mutatkozhatunk magával együtt. Legkevésbé magával.Utána pedig, ha még lesz utána, talán maga lesz az, aki nem akar majdvelünk mutatkozni. Velem mutatkozni. Őszintén beszélek.

– Megértem és tiszteletben tartom a kívánságát. Mindenesetre mondjonköszönetet a nevemben ennek a nőnek. Köszönöm neki, hogy úgygondolta, én nem lehetek Carlos bandájának a tagja.

Bourne bólintott.– Biztos afelől, hogy a magántelefonját nem hallgatják le?– Tökéletesen. Rendszeres időközönként ellenőrzik. A Conseiller által

titkosított valamennyi vonallal ezt teszik.– Ha tőlem vár hívást, köszörülje meg kétszer a torkát, amikor fölveszi a

kagylót, akkor tudni fogom, hogy maga beszél. Ha bármilyen oknál fogvanem áll módjában beszélni, mondja azt, hogy hívjam föl reggel a titkárát.Akkor tíz perc múlva újra hívom. Mi a szám?

Villiers megadta a számot.– S a maga szállodája? – kérdezte.– A Terrasse. Rue de Maistre, Montmartre. Négyszázhúszas szoba.– Mikor kezdi a munkát?– A lehető-legsürgősebben. Ma délben.– Olyan legyen, mint egy farkasfalka – mondta előrehajolva az öreg

tábornok. – Villámgyorsan támadjon.

27.

– Olyan, de olyan elragadó volt, egyszerűen tennem kellett valamit érte– kiáltotta a telefonban túláradó elragadtatást színlelve Marie. – Meg azérta drága fiatalemberért is; annyit segített nekem. Mondhatom önnek, óriásisikerem volt a ruhában! Annyira hálás vagyok!

– A leírása alapján ítélve, asszonyom – felelte a Les Classiquestelefonközpontjából egy kulturált férfihang –, biztos vagyok, hogy Janine-ról és Claude-ról van szó.

– Hát persze hogy róluk. Most már emlékszem; Janine és Claude. Majd

mindkettőjüknek írok pár sort, és hagyok nekik valamit hálám jeléül. Nemtudja véletlenül a családi nevüket? Úgy értem, annyira durvának tűnik, ha aborítékokra csak azt írnám, hogy Janine és hogy Claude. Olyan ez, minthaaz ember cselédeknek küldene levelet, nem gondolja? Nem kérdezhetnémeg Jacqueline-t?

– Szükségtelen, asszonyom. Ismerem őket. S szabadna megjegyeznem,ön nemcsak nagyvonalú, hanem finom lelkűis. Janine Dolbert és ClaudeOreale.

– Janine Dolbert és Claude Oreale – ismételte meg Marie, s közbenJasonra nézett. Janine férjnél van, annál a helyes zongoristánál, ugye?

– Nem, azt hiszem, Mademoiselle Dolbert egyáltalán nincs férjnél.– Ja, persze. Összetévesztettem valakivel.– Szabadna kérnem, asszonyom, nem értettem tisztán az ön nevét.– Ó, de ostoba vagyok! – Marie távol tartotta a kagylót és hangosan

fölkiáltott: – Drágám, hát megjöttél! És ilyen korán! Hát ez remek! Éppenazokkal az elbűvölőemberekkel beszélek a Les Classiques-ból.... Igen,máris jövök, drágám. A szája elé rántotta a kagylót. – Nagyon köszönöm.Maga annyira kedves volt. Viszlát! – S azzal már le is tette a telefont.

– Milyen voltam?– Ha valaha úgy határozol, hogy hátat fordítasz a közgazdaságtannak –

mondta a párizsi telefonkönyvben lapozva Jason –, eladóként vállaljmunkát. Mindent el tudsz adni.

– Pontosak voltak a személyleírások?– Pontosak. Szellemes ötlet volt a zongorista is.– Arra gondoltam ugyanis, hogy ha férjnél van, bizonyára a telefon is a

férje nevén lehet.– Az őnevén van – szakította félbe Bourne.– Meg is találtam. Dolbert, Janine, rue Losserand.– Jason följegyezte a címet.Marie rágyújtott. – Igazán el akarsz menni a lakásukra?Bourne bólintott. – Ha a Saint-Honorén szedném fel őket, bizonyára

megfigyelnék és jelentenék Carlosnak.– Hát a többiek? Lavier, Bergeron meg az az izé, a telefonközpontos?– Holnap. A mai napot a sokkolásnak szenteljük.– Tessék?– Elérjük, hogy mindegyiknek megeredjen a nyelve. Hogy

összezavarodjanak, és olyasmiket mondjanak, amiket nem kellenemondaniuk. Mire zárnak, Dolbert és Oreale révén elterjed a hír az egészszalonban. További kettőt még ma este megkeresek; ők majd felhívják

Lavier-t és a telefonközpontost. Meglesz az első, majd a másodikáramütés. A tábornok telefonja már ma délután is állandóan csöngeni fog.Reggelre teljes lesz a fejvesztettség.

– Két kérdés – mondta Marie. Fölállt az ágy széléről és Bourne-hozlépett. – Hogyan éred el, hogy két eladó is eljöjjön munkaidőben a LesClassiques-ból? És kiket fogsz fölkeresni ma este?

– Senki sincs odakötve a munkapadhoz – felelte az órájára pillantvaBourne. – Nem gyár az, hanem egy finom szalon. Most negyed tizenkettővan; délre odaérek Dolbert lakására, és ráveszem a gondnokot, hogy hívjafel a nőt a munkahelyén, mondja meg neki, hogy azonnal jöjjön haza. Egysürgős, nagyon kényes probléma adódott, amelyet személyesen kellenemegoldania.

– Miféle probléma?– Nem tudom, de kinek nincsen problémája?– Ugyanezt akarod Oreale-lel is csinálni?– Nála valószínűleg már hatásosabb is lesz.– Gyalázatos vagy, Jason.– Halálosan komolyan beszélek – mondta Bourne, s ujjával ismét

végigsiklott egy névoszlopon. – Itt van. Oreale, Claude. Rue Racine.Háromra ott leszek nála, s amikor végeztem vele, egyenesen megy vissza aSaint-Honoréra és teleordítja a szalont.

– Hát a másik kettő? Kik azok?– Majd vagy Dolbert-tól, vagy Oreale-tól, de lehet, hogy mind a kettőtől

megtudom a nevüket. Nem is fogják tudni, de ők lesznek a másodikáramütés.

Jason egy kapualj árnyékában várakozott a rue Losserand-on. Tizenötlépésnyire állt Janine Dolbert kis bérházának kapujától, ahol pár perccelezelőtt egy rémült, de a felajánlott készpénztől rögtön készségessé váltgondnok megtette azt a szívességet egy udvarias idegennek, hogy fölhívtaa munkahelyén Mademoiselle Dolbert-t és megmondta neki, hogy egysofőrös limuzinnal érkezett úriember már kétszer kereste. S most újravisszajött; mit csináljon?

Kis, fekete taxi kanyarodott a járdához, s a kocsiból szó szerint kiugrottaz izgatott, halotthalvány Janine Dolbert. Jason előlépett a kapualjból, selvágta az útját a járdán, alig egy méterre a bejárattól.

– Hát ez gyorsan ment – mondta és megfogta a nőkönyökét. – Nagyonörülök, hogy ismét láthatom. Nagyon nagy segítségemre volt tegnap.

Janine Dolbert rámeredt, majd amikor fölismerte, meglepetésében

szétnyílt az ajka.– Szóval maga az. Az amerikai – szólalt meg angolul. – Ha jól

emlékszem, Monsieur Briggs? Maga az, aki...– Egy órára szabadságoltam a sofőrömet. Magánügyben akarok beszélni

magával.– Velem? El nem tudom képzelni, miért akar velem beszélni.– Tényleg nem tudja? Akkor miért sietett ennyire haza?A rövidre nyírt haj alól Janine Dolbert mereven Bourne-re szegezte a

szemét, sápadt arca még a szokottnál is fehérebbnek tűnt a napfényben.– Ezek szerint maga az Azúr szalonhoz tartozik? – kérdezte habozva.– Meglehet. – Bourne kissé erősebben szorította meg a nőkönyökét. –

Szóval?– Amit ígértem, leszállítottam. Megegyeztünk, hogy ez volt az utolsó

eset.– Biztos ebben?– Ne hülyéskedjen! Maga nem tudja, hogy ittmi folyik. Van olyan, hogy valaki dühös lesz valakire, és a saját

műtermében támad rá. És ha nyilvánosságra kerülnek az őszi modellek,maguk meg felvonultatják Bergeron kreációinak a felét, még mielőtt őbemutatná őket, mit gondol, meddig maradhatok én a Les Classiques-ban?Én Lavier második asszisztense vagyok, egyike azon keveseknek, akiknekbejárásuk van az irodájába. Jobban tennék, ha betartanák az ígéretüket ésgondoskodnának rólam. Elhelyezhetnének valamelyik Los Angeles-iszalonjukban.

– Járjunk egyet – mondta Jason és kissé megszorítva a nőkarját, vezetnikezdte. – Eltévesztette a házszámot, Janine. Én soha életemben még csaknem is hallottam az Azúr szalonról, és egyáltalán nem érdekelnek a lopottmodellek. Kivéve, ha a hasznomra válhat, hogy tudok ilyenekről.

– Ó, uramisten...– Ne álljon meg. – Bourne megszorította a nőkarját. – Azt mondtam,

beszélni akarok magával.– De miről? Mit akar tőlem? Hogy tudta meg a nevemet? – Janine-ból

ömlött a szó, izgalmában le-lenyelt egy félmondatot. – Korábban kértem elmagam ebédre, de most már vissza kell mennem; nagyon nagy aforgalmunk ma. Nagyon kérem, ne szorítsa annyira a karomat, fáj.

– Sajnálom.– Amit mondtam, ostobaság. Hazugság. Bent a szalonban beszélnek ezt-

azt, csak próbára akartam tenni magát. Igen, azt akartam; csak próbáraakartam tenni!

– Nagyon meggyőző. El is hiszem, amit mond.– Én a Les Classiques hűséges alkalmazottja vagyok. Mindig is az

voltam.– Kiváló tulajdonság, Janine. Csodálom a hűségéért. Mondtam is a

napokban... Kinek is...? Ja, annak a rokonszenves úrnak atelefonközpontnál. Hogy is hívják? Elfelejtettem a nevét.

– Philippe – mondta a megfélemlített eladónőkészséges alázatossággal.– Philippe d'Anjou.

– Igen, igen. Köszönöm. – Egy macskaköves, két ház között nyílókeskeny közhöz értek. Jason beirányította Janine-t ebbe a sikátorba. –Forduljunk csak be egy pillanatra ide, így legalább nem zavar minket aforgalom. Ne aggódjon, nem fog elkésni. Csak néhány percét rabolom el. –Vagy tíz lépést tettek a sikátorban. Bourne ekkor megállt, Janine Dolbertháttal a téglafalnak lapult. Cigarettát? – kérdezte Bourne,cigarettacsomagot húzva előa zsebéből.

– Igen, kérek.Bourne észrevette, hogy Janine keze remeg, ezért tüzet is adott neki.– Most már nyugodtabb?– Igen. Vagyis nem, tulajdonképpen nem. Mit akar tőlem, Monsieur

Briggs?– Hát először is, a nevem nem Briggs, de úgy vélem, ezt már amúgy is

tudja.– Nem tudom. Miért kellene tudnom?– Biztos voltam benne, hogy Lavier elsőszámú asszisztense elmondta

magának.– Monique?– Lenne szíves vezetéknevet használni? A pontosság lényeges dolog.– Hát akkor Brielle – felelte Janine, és kíváncsian felvonta a

szemöldökét. – Őismeri magát?– Miért nem kérdezi meg tőle?– Ahogy gondolja. Szóval, mit kíván tőlem, uram?Jason megrázta a fejét.– Maga tényleg nem tudja? A Les Classiques alkalmazottainak

háromnegyede együttműködik velünk, s kiderül, hogy az egyiklegokosabbal még csak fel sem vettük a kapcsolatot? Az perszeelképzelhető, hogy valaki úgy vélte, magával kockázatos lenne együttdolgozni; megesik az ilyesmi.

– Mi történik itt? Miféle kockázatról beszél? És kicsoda maga?– Erre most nincs idő. A többiek elmondhatják a részleteket. Én azért

vagyok most itt, mert magától még sohasem kaptunk jelentést, pedig alegfontosabb vevőkkel éppen maga szokott beszélgetni.

– Nagyon kérem, uram, beszéljen világosabban.– Mondjuk, hogy egy bizonyos csoport, amerikaiak, franciák, angolok,

hollandok nevében beszélek, egy olyan csoport nevében, amely egyreszorosabbra húzza a hálót egy hivatásos gyilkos körül, aki mindezenországokban meggyilkolt már több politikai és katonai vezetőt.

– Meggyilkolt? Katonai, politikai... – Janine hebegett, cigarettájánakhamuja merev kézfejére hullott. – Mi ez? Miről beszél maga? Sohasemhallottam semmi ilyesféléről!

– Csak elnézését kérhetem – jegyezte meg halkan, komoly hangonBourne. – Már hetekkel ezelőtt fel kellett volna vennünk a kapcsolatotmagával. Az elődöm hibája volt; sajnálom. Nyilván megdöbbentik ahallottak.

– Valóban megdöbbentettek, uram – suttogta az eladónő. Homorú testemegfeszült; mintha egy hajlott, lakkozott nádszál tapadt volna atéglafalhoz. – Olyan dolgokról beszél, hogy fel sem bírom fogni...

– Én azonban most már értem – szakította félbe Jason –, hogy miértnem hallottunk egy szót sem magáról. Most már világos.

– Számomra nem az.– Szorosabbra húzzuk a hálót Carlos körül. A Carlos néven ismert

hivatásos gyilkos körül.– Carlos? – Dolbert kezéből kihullott a cigaretta. A sokkhatás most már

teljes volt.– Igen. Minden jel arra mutat, hogy egyike a leggyakoribb vásárlóiknak.

Nyolc személyre szűkítettük le a gyanúsítottak körét. A csapdát alegközelebbi néhány nap valamelyikére időzítettük; s mindenóvintézkedést megteszünk.

– Óvintézkedést...?– Valamennyien tisztában vagyunk vele, hogy mindenkor fennáll a

túszszedés veszélye. Feltehetőleg lövöldözésre is sor kerül, de eztminimálisra fogjuk korlátozni. A legfőbb probléma maga Carlos lesz.Megesküdött ugyanis, hogy őt senki nem fogja el élve; becsléseink szerintaz utcán is egy ötszáz kiló súlyú bombának megfelelőrobbanóanyaggal atestén jár-kel. De ezzel megbirkózunk. Mesterlövészeink ott lesznek ahelyszínen; egy pontos fejlövés mindent meg fog oldani.

– Egy pontos fejlövés...Bourne hirtelen az órájára pillantott.– Már eleget raboltam el az idejéből. Magának vissza kell mennie a

szalonba, nekem meg az állomáshelyemre. Ne feledje, ha meglát engem abolt előtt, nem ismer. Ha bejövök a Les Classiques-ba, úgy szolgáljon ki,mint bármelyik gazdag vevőt. Kivéve persze, ha egy másik vevőrőlfeltételezi, hogy a mi emberünk lehet; ez esetben haladéktalanul közöljeezt velem. Még egyszer: nagyon sajnálom a történteket. Valami szakadástörtént a kommunikációs hálózatunkban, ennyi az egész. Megesik azilyesmi.

– Szakadás? A kommunikációs...Jason bólintott, sarkon fordult és gyorsan megindult a sikátorból az utca

felé. Hirtelen megállt és visszanézett Janine Dolbert-re. A lány kábultandőlt a falnak – a szalonok világának jól bevált sablonjai ezúttal minthacsődöt mondtak volna...

Philippe d'Anjou? A név semmit sem mondott Bourne-nak, mégis,akaratlanul újra meg újra elismételte, hogy előhívjon egy képet, hiszen azősz hajú telefonközpontos egyszer már a sötétség iszonyatos, erőszakosképeit és villámok fényét idézte föl benne. Philippe d'Anjou. Philipped'Anjou. Semmi. Az égvilágon semmi. S Jason mégis tudta, hogy voltvalami, valami, ami görcsbe rántotta a gyomrát, amitől az izmaimegfeszültek, megbénultak, amitől egész teste gúzsba kötött, laposhústömeggé vált... A sötétség.

Egy rue Racine-i kávéház utcára nézőablakánál ült, a bejárat mellett,fölkészülve arra, hogy abban a szempillantásban föláll és távozik, mihelytmegpillantja Claude Oreale-t belépni az utca szemközti oldalán levőrégiépület kapuján. Oreale-nak az ötödik emeleten volt egy szobája; egylakásban, amelyet két másik férfival osztott meg; oda csak egy majdnemderékszögben emelkedő, ütött-kopott lépcsőházon át lehetett feljutni.Bourne biztosra vette, hogy nem kényelmesen lépegetve fog megérkezni.

Claude Oreale-lel ugyanis, aki olyan túláradóan udvarias voltJacqueline Lavier-val, egy másik lépcsőn a Saint-Honorén, egy fogatlanháziasszony azt közölte telefonon, hogy rohanjon haza a rue Racine-ba, svessen véget az ötödik emeleti lakásában folyó ordítozásnak ésbútortörésnek. Ha nem siet, mondta, őkihívja a rendőröket; ad neki húszpercet, hogy itt legyen.

Oreale tizenöt perc múlva ott volt. Bourne látta, amint Pierre Cardin-öltönyös, törékeny alakja – kabátszárnya lobogott utána az ellenszélbenrohanvást közeledett a járdán a közeli metrókijárat felől. Mint egybalettiskolában tanult, zilált terepfutó, úgy kerülte ki a járókelőket. Vékonynyakát több centivel mellényes mellkasa előtt tolta előre a szélben, hosszú,sötét haja sörényként lebegett utána párhuzamosan a járdával. A bejárathoz

érve megragadta a korlátot, kettesével vette a lépcsőket, majd beugrott ahomályos előcsarnokba.

Jason gyorsan kilépett a kávéházból és átrohant az úttesten. A kapunbelépve az ódon lépcsőházhoz futott és megindult felfelé, a repedezettlépcsőn. A negyedik emeleti lépcsőpihenőről meghallotta, hogy egyemelettel feljebb valaki vadul veri az ajtót.

– Nyissátok ki! Nyissátok ki! Gyorsan, az istenit neki! – Orealeelhallgatott. Odabenn a vészjósló csönd mindennél fenyegetőbbnek tűnt.

Bourne fölment néhány lépcsőfokot, amíg a lépcsőkorlát rései közöttmegpillantotta Oreale-t. Az eladó törékeny alakja nekifeszült az ajtónak,kezeit szétterpesztett ujjakkal az ajtókeretre tapasztotta; fülét az ajtóhozszorította, arca kipirult. Jason, miközben fölrohant az utolsó lépcsőkön,torokhangú hivatalnok-franciasággal rákiáltott.

– Rendőrség! Ne mozduljon, fiatalember! Ne keltsünk feltűnést.Figyeltük magát és a barátait. Tudunk a sötétkamráról.

– Nem! – sikoltott fel Oreale. – Semmi közöm hozzá, esküszöm!Sötétkamra?

Bourne fölemelte a kezét.– Maradjon csendben! Ne ordítson! – Azután gyorsan áthajolt a

korláton és lenézett.– Engem nem keverhet bele! – hisztériázott a férfi. – Semmi közöm

hozzá! Számtalanszor megmondtam nekik, hogy szabaduljanak meg azegésztől, mert a végén saját magukat ölik meg. A kábítószer csakhülyéknek való! Úristen, milyen csönd van odabenn. Lehet, hogymeghaltak?

Jason Oreale-hoz lépett.– Mondtam már, hogy fogja be a száját – suttogta rekedten. – Gyerünk

befele, és csönd legyen! Az egész cirkuszt csak a földszinti vén némberkedvéért csináltam.

Az eladó kővé dermedt, fejvesztettsége csendes hisztériába csapott át.– Micsoda?– Van magánál kulcs – mondta Bourne. – Nyissa ki az ajtót és menjen

be!– El van reteszelve – felelte Oreale. – Ilyenkor mindig elreteszelik

belülről.– Nem érti, maga hülye, el kellett érnünk magát! Ide kellett hoznunk, de

úgy, hogy senki ne tudja, miért. Nyissa már ki azt az ajtót. Gyorsan!Claude Oreale ijedt nyusziként kotorászott a zsebében, amíg meg nem

találta a kulcsot. Úgy forgatta meg a zárban és lökte be az ajtót, mintha egy

megcsonkított hullákkal tömött pinceraktárba kellene belépnie. Bournebetaszította a lakásba; maga is utánament, és behúzta maga után az ajtót.

Az eléje táruló látvány szöges ellentétben állt az épület állagával. Atágas nappalit csillogó, drága bútorokkal rendezték be; a díványokon,karosszékeken és a földön tucatnyi vörös és sárga bársonypárna hevert.Erotikus szoba volt, fényűzőszentély a romhalmaz közepén.

– Sietnünk kell – kezdte Jason. – Csak üzletről beszélhetünk; másranincs időm.

– Üzletről? – kérdezte döbbent bénultsággal Oreale. – Sötétkamráról?Miféle sötétkamráról?

– Felejtse el. Volt magának jövedelmezőbb üzlete is.– Miféle üzletem?– Zürichből kaptunk egy értesítést, és azt akarjuk, hogy közvetítse az

üzenetet a barátjának; Lavier asszonynak.– Madame Jacqueline-nak? Őlenne az én barátom?– Ne bízzunk a telefonban?– Miféle telefonban? Üzenet? Miféle üzenet?– Carlosnak igaza van.– Carlosnak? Milyen Carlosról beszél?– A gyilkosról.Claude Oreale fölordított. A szája elé kapta kezét, beleharapott az egyik

ujjába, majd újra visítani kezdett.– Mit beszél maga?– Csönd legyen!– Miért mondja ezeket nekem?– Maga az ötös szám. Számítunk magára.– Miféle ötös szám? Miben számítanak rám?– Abban, hogy segít Carlosnak kibújni a hálóból. Szorosabbra húzzák a

hálót. Holnap, holnapután, mostanában valamelyik nap. Ne mutatkozzon,nem szabad mutatkoznia! Körül fogják venni a szalont, tízlépésenkéntmesterlövészeket állítanak fel. Gyilkos kereszttüzet zúdítanak a szalonra;ha őis odabenn van, vérfürdőlehet belőle. Maguk valamennyien halottak.

Oreale ismét fölordított, ujjából kiserkent a vér.– Hagyja abba! Fogalmam sincs, miről beszél! Maga őrült! Nem

hallgatom tovább, nem hallottam semmit! Carlos, kereszttűz... vérfürdő!Úristen, megfulladok... levegőt!

– Pénzt kap. Gondolom, nagyon sokat. Lavier asszony hálás leszmagának. D'Anjou is.

– D'Anjou? Utál engem! Csak bájgúnárnak hív. Ha csak teheti, sérteget.

– Mindez természetesen csak álcázás. Valójában nagyon is kedvelimagát. Talán még jobban, mint azt maga gondolná. Őa hatos szám.

– Mik ezek a számok? Ne beszéljen már számokban!– Hogyan különböztethetnénk meg másként magukat, hogyan

oszthatnánk ki a feladatokat? Neveket nem használhatunk.– De kicsoda?– Mi, akik Carlosnak dolgozunk.Oreale végképp elvesztette az önuralmát, az ujjából csöpögött a vér.– Nem! Nem hallgatom tovább! Én szabász vagyok, művész, vegye

tudomásul!– Maga az ötös szám. Pontosan azt fogja tenni, amit mondunk, vagy

elbúcsúzhat ettől a finom meleg fészektől.– Ahhhhhh!– Hagyja abba a visítást! Mi nagyra becsüljük magát; tudjuk, hogy

valamennyien stresszben élnek. Egyébként, nem bízunk a könyvelőben.– Trignonban?– Csak keresztneveket mondjon! A személyazonosságnak titkosnak kell

maradnia.– Hát akkor Pierre, ha úgy akarja. Undok fráter. Levonja a

telefonbeszélgetéseinket.– Szerintünk az Interpolnak dolgozik.– Az Interpolnak?– S ha ez így van, maguk valamennyien akár tíz évet is rács mögött

tölthetnek. Magát pedig, Claude, elevenen megnyúzzák.– Ahhhhh!– Fogja be a száját! Csak tudassa Bergeronnal, hogy mi a véleményünk.

Tartsa a szemét Trignonon; főként a most következőkét napon. Habármilyen ürüggyel távozik a szalonból, legyen résen. Azt jelentheti, hogybezárul a csapda. – Bourne zsebre vágott kézzel az ajtóhoz ment.

– Vissza kell mennem. Gondolom, magának is. Mondjon el mindent,amit közöltem magával, az egyes számtól a hatos számig mindenkinek.Fontos, hogy eljusson a hír mindenkihez.

Oreale ismét hisztérikusan fölordított.– Számok! Mindig számok! Miféle szám? Én művész vagyok, nem

szám!– Még a tulajdon anyja sem ismer majd rá az arcára, ha nem szedi a

lábát és nem ér vissza olyan gyorsan, ahogyan idejött. Beszéljen Laviervel,d'Anjou-val, Bergeronnal. Amilyen gyorsan csak lehet. Azután atöbbiekkel.

– Miféle többiekkel?– Kérdezze meg a kettes számot.– A kettest?– Dolbert-t. Janine Dolbert-t.– Janine? Őis?– Úgy van. Őa kettes szám.Az elárusító tehetetlen tiltakozásként az égnek emelte a karját.– Ez őrület! Az egésznek semmi értelme!– De a maga életének van értelme, Claude felelte szenvtelenül Jason. –

Becsülje meg. Az utca szemközti oldalán fogok várni. Pontosan háromperc múlva hagyja el a lakást. S ne próbáljon telefonálni; csak távozzék ésmenjen vissza a Les Classiques-ba. Ha három perc múlva nem tűnik elinnen, kénytelen leszek visszajönni.

Kihúzta zsebéből a kezét. A pisztolyt fogta.Oreale tüdejéből sípolva tört előa levegő, hamuszínűarccal meredt a

fegyverre.Bourne kiment és becsukta maga után az ajtót.

Az éjjeliszekrényen megcsörrent a telefon. Marie az órájára pillantott:negyed kilenc volt. Egy pillanatig belehasított a félelem. Jason azt mondta,pontosan kilenckor fog telefonálni. Sötétedés után hagyta el a Terrasse-t,úgy hét óra körül, hogy elkapjon egy Monique Brielle nevűelárusítónőt.Pontos menetrendet dolgozott ki, amin csak végszükség esetén kívántváltoztatni. Történt valami?

– A négyszázhúszas szobával beszélek? – kérdezte a vonal túlsó végérőlegy mély férfihang.

Marie megkönnyebbült – André Villiers hangja volt. A tábornok késődélután telefonált, hogy közölje Jasonnal, a Les Classiques személyzeténpánik lett úrrá. Feleségét hat ízben is felhívták másfél óra leforgása alatt.De egyetlenegyszer sem hallott meg semmi lényegeset; bármikor hallgatottbele a beszélgetésbe a tábornok, a komoly tárgyalásról nyomban felületesfecsegésre tértek át.

– Igen – felelte Marie. – Ez a négyszázhúszas.– Elnézését kérem, de mi még nem beszéltünk egymással.– Tudom, ki ön.– Én úgyszintén tudom, hogy ön kicsoda. Ha megengedi, szeretnék

köszönetet mondani önnek.– Értem. Nagyon köszönöm a szívességét.– S most térjünk a tárgyra. A dolgozószobámból telefonálok, és ennek a

vonalnak természetesen nincsen mellékállomása. Közölje közösbarátunkkal, hogy a válság fölgyorsult. A feleségem bezárkózott aszobájába, azt állítja, hányingere van; de láthatóan nincs olyan rosszul,hogy ne telefonáljon. Mint korábban is, több ízben fölvettem a kagylót, denyilvánvalóan éberen figyelnek minden külső beavatkozásra.Mindannyiszor meglehetősen mogorván elnézést kértem, s azt mondtam,magam is hívást várok. Őszintén szólva, egyáltalán nem vagyokmeggyőződve róla, hogy a feleségem elhitte, de természetesen nincs abbana helyzetben, hogy kérdéseket tegyen fel nekem. Őszinte leszek,mademoiselle. Ki nem mondottan feszültség keletkezik közöttünk, s afelszín alatt ez igen komoly méreteket ölt. Uram Istenem, adj nekem erőt.

– Csak azt kérhetem öntől, emlékezzék a célra – szakította félbe Marie.– Gondoljon a fiára.

– Igen – mondta csendesen az öregúr. – A fiamra. S a kurvára, aki aztállítja, hogy tiszteletben tartja az emlékét. Sajnálom.

– Semmi baj. Tudatom a barátunkkal mindazt, amit elmondott nekem.Egy órán belül telefonálni fog.

– Kérem – szólt közbe Villiers. – Van még más is. Ezért is kellettelérnem önt. Két ízben, amikor a feleségem telefonált, a hangokismerősnek tűntek. A másodikat fölismertem; nyomban beugrott egy arc. Atelefonkezelőé a Saint-Honorén.

– Ismerjük a nevét. S ki volt az első?– Furcsa volt. Nem ismertem a hangot, nem idézett fel arcot, de

megértettem, miért ismerős. Sajátos hang volt, félig suttogás, félig parancs,mintegy saját magának a visszhangja. A parancs hökkentett meg. Értsemeg, az a hang nem beszélgetést folytatott a feleségemmel, parancsot adottneki. Abban a pillanatban, hogy fölvettem a kagylót, természetesenmegváltozott a hang; de a hanghordozás ismeretes minden katona számára;minden parancsnok így ad nyomatékot a mondanivalójának. Világosanbeszélek?

– Azt hiszem, igen – felelte gyöngéden Marie, fölismerve, hogy ha azöregúr arra céloz, amire gondol, akkor feltehetően elviselhetetlen nyomásnehezedik rá.

– Bizonyos lehet, mademoiselle – mondta a tábornok –, az az aljasgyilkos volt az. – Villiers elhallgatott, hallhatóan zihált, s a következőszavak alatt az erős férfi már-már elsírta magát. Utasította... az én...feleségemet... – Az öreg katona hangja megcsuklott. – Bocsásson megnekem a megbocsáthatatlanért. Nincs jogom terhelni önt.

– Minden joga megvan rá – mondta Marie, s hirtelen megriadt. – Az,

ami történik, nyilván fájdalmas az ön számára, és súlyosbítja, hogy nincsenkivel beszélnie róla.

– Magával beszélek, mademoiselle. Nem kellene, tudom. Bárcsakfolytathatnánk ezt a beszélgetést.

– Hogyha az egyikünk most önnel lehetne. De erre nincsen mód, studom, hogy megérti ezt. Kérem, próbáljon meg kitartani. Rettenetesenfontos, hogy semmiképpen se hozzák összefüggésbe önt a barátunkkal. Azéletébe kerülhetne.

– Azt hiszem, azt már amúgy is elvesztettem.– Ne beszéljen bolondságokat – mondta Marie szándékosan élesen,

mintegy arcul ütve az öreg tisztet. – Maga katona! Teljesítse a parancsot.Azt hallottam magáról, hogy maga egy óriás; és ezt el is hiszem magáról.

Mély csönd lett a vonal másik végén; Marie visszafojtotta a lélegzetét,és csak akkor mert újra lélegzetet venni, amikor Villiers ismét megszólalt.

– Közös barátunk nagyon szerencsés ember. Ön csodálatos nő.– Egyáltalán nem vagyok az. Csak azt akarom, hogy a barátom

visszatérjen hozzám. Nincsen ebben semmi csodálatos.– Talán nincs. De én is szeretnék az ön barátja lenni. Emlékeztetett egy

nagyon öreg embert, hogy voltaképpen kicsoda-micsoda. Vagy hogy ki isvolt valaha, és hogy újra meg kell kísérelnie így élnie. Másodszor isköszönetet mondok önnek.

– Nagyon köszönöm... barátom.Marie letette a kagylót. Mélységesen meghatotta, de ugyanakkor valami

nyugtalanság is elfogta. Nem volt meggyőződve róla, hogy Villiers állja-emajd a következő huszonnégy óra megpróbáltatásait, márpedig haösszeroppan, a gyilkos tudni fogja, milyen mélyen szivárogtak be aszervezetébe. Megparancsolná a Les Classiques-ban levő valamennyiösszekötőjének, hogy meneküljenek Párizsból; tűnjenek el, vagy pedigvérfürdőlenne a Saint-Honorén, ami ugyanarra az eredményre vezetne.

Ha bármelyik eshetőség bekövetkezne, akkor nem lennének válaszok,nem lenne New York-i cím, nem lennének megfejtve a rejtjelezettüzenetek, nem akadnának nyomára az üzenet küldőjének, a férfi pedig, akitszeret, visszatérne a labirintusába; s elhagyná őt.

28.

Bourne megpillantotta a lányt a sarkon, amint az utcai lámpa

fénycsóvájában az otthonául szolgáló kis szálloda felé igyekszik. MoniqueBrielle, Jacqueline Lavier egyes számú segítsége a szalonban JanineDolbert keményebb, izmosabb hasonmása volt. Volt valami magabiztos atartásában, járása egy öntudatos nő járása, aki tudatában van jólmegalapozott szaktudásának. Abszolút rendíthetetlen. Jason megértette,miért őLavier egyes számú támasza. Tudta, hogy összecsapásuk rövid; azüzenet hatása lélegzetelállító lesz, a fenyegetés önmagáért beszél majd.Eljött a második lökéshullám elindításának az ideje. Nem mozdult, hagyta,hogy a lány elhaladjon előtte a járdán; cipősarka harciasan koppant aköveken. Az utcán nem tolongtak az emberek, de kihalt sem volt; a kétsarok között vagy féltucatnyi embert látott. Jason arra gondolt, feltétlenülel kell szigetelnie a lányt, azután el kell vinnie a járókelőkhallótávolságából, nehogy bárki meghallja, mit beszélnek, mertmondanivalója olyan természetű volt, hogy egyetlen üzenetvivő semkockáztatta volna meg a kitudódását. Alig harminclépésnyire a kis szállodabejáratától érte utol; mellé érve lelassított, egy ütemben lépkedett vele.

– Azonnal lépjen érintkezésbe Lavier-vel szólalt meg franciául, sközben egyenesen maga elé nézett.

– Tessék? Mit mondott? Kicsoda maga, monsieur?– Ne álljon meg! Menjen tovább. Haladjon el a bejárat előtt.– Maga tudja, hol lakom?– Nagyon kevés olyasmi van, amiről nem tudok.– S ha egyenesen bemegyek? Portás is van...– S Lavier is van – szakította félbe Bourne. Maga elveszti az állását, és

az egész Saint-Honorén nem talál újat. S attól tartok, ez lesz a legfőbbgondja.

– Kicsoda maga?– Nem vagyok az ellensége. – Jason rápillantott. – Ne tegyen

ellenségévé.– Maga az. Az amerikai! Janine... Claude Oreale!– És Carlos – egészítette ki Bourne.– Carlos? Mi ez az őrület? Egész délután mást sem hallottam, mint

Carlost! Meg számokat! Mindenkinek sohasem hallott száma van! Meg aza sok duma a csapdákról és pisztolyos emberekről! Őrület!

– Megesik az ilyesmi. Menjen tovább. Kérem. A saját érdekében.A lány továbbment, most már kevésbé magabiztosan, teste megfeszült,

merev bábbá vált, aki maga sem tudja, milyen szálakon rángatják.– Jacqueline beszélt velünk – mondta feszült hangon. – Megmondta

nekünk, hogy nem normális dolog az egész, és hogy maga tönkre akarja

tenni a Les Classiques-ot. S hogy valamelyik másik szalon nyilván lefizettemagát, hogy tönkretegyen minket.

– Mit várt volna tőle, mit mondjon?– Maga fölbérelt provokátor. Az igazat mondta nekünk.– Azt is mondta maguknak, hogy fogják be a szájukat? Hogy senkinek

se szóljanak egy árva szót sem minderről?– Természetesen.– S hogy mindenekelőtt – folytatta Jason, mintha meg sem hallotta

volna a választ – ne értesítsék a rendőrséget, ami az adott körülményekközött a világ legésszerűbb dolga lenne. Bizonyos értelemben ez lenne azegyetlen, amit meg kellene tenniük.

– Igen, természetesen...– Nem természetesen – vetette ellen Bourne. – Nézze, én csak közvetítő

vagyok, szerepem valószínűleg nem sokkal fontosabb a magáénál. Nemazért vagyok itt, hogy meggyőzzem, hanem, hogy átadjak egy üzenetet.Dolbert-ral kísérletet végeztünk: hamis információt adtunk neki.

– Janine? – Monique Brielle elképedésébe egyre több zavar vegyült. –Janine hihetetlen dolgokat mesélt! Hihetetlen, akárcsak Claude hisztérikusvisítása, mármint amiket őmondott. Csakhogy Janine épp az ellenkezőjétmondta, mint Claude.

– Tudunk róla; szándékosan történt. Janine köpött az Azúr szalonnak.– Az Azúr szalonnak?– Ellenőrizze csak holnap. Tárja elé ezt a tényt.– Tárjam elé?– Csak tegye meg. Be lehet illeszteni.– Mibe? Interpol? Csapdák? Ez ugyanaz az őrület. Senki sem tudja,

miről beszél maga!– Lavier tudja. Azonnal lépjen vele érintkezésbe. – A sarokhoz

közeledtek. Jason megérintette a lány karját. – Itt hagyom a sarkon.Menjen vissza a szállodájába és hívja föl Jacqueline-t. Mondja meg neki,hogy az ügy sokkal súlyosabb, mint gondoltuk volna. Minden széthullik. Sami a legnagyobb baj: valaki megfordult. Nem Dolbert, nem valamelyikkiszolgáló, hanem egy sokkal magasabb rangú személy. Valaki, akimindenről tud.

– Megfordult? Ez meg mit jelent?– Áruló van a Les Classiques-ban. Mondja meg neki, hogy legyen

óvatos. Ne bízzon senkiben. Ha nem lesz óvatos, az valamennyiünk végétjelentheti. – Bourne elengedte a lány karját, lelépett a járdáról és átment azutca túloldalára. Ott meglátott egy homályos kapualjat és gyorsan beugrott.

A kapukerethez nyomta az arcát és kikémlelt a sarok felé. MoniqueBrielle már a háztömb közepe táján járt, szinte rohant a szállodája bejáratafelé. Kitört tehát a második lökéshullám elsőpánikja. Itt volt az ideje, hogyfölhívja Marie-t.

– Aggódom, Jason. Rettenetesen kínlódik. Majdnem összeroppant,amikor telefonon beszéltünk. Mi fog történni, ha szembe kell néznie afeleségével? Mit érezhet, gondolhat?

– Meg fogja oldani – mondta Bourne, s közben a telefonfülke üvegemögül figyelte a Champs-Elysées forgalmát, s arra gondolt, bárcsakbiztosabb lenne André Villiers-ben. – Ha nem tudja megoldani, én vagyoka gyilkosa. Nem akarom, hogy a lelkemen száradjon, de ha bekövetkezik,mégiscsak én lennék az, aki a halálát okozta. Be kellett volna fognom azistenverte nagy számat, és magamnak kellett volna elkapnom a nőt.

– Nem tehetted meg. Láttad d'Anjou-t a lépcsőn, nem mehettél be.– Ki kellett volna találnom valamit. Egyszer már egyetértettünk abban,

hogy leleményes vagyok; leleményesebb is, mint szeretném.– De hát teszel valamit! Fejvesztettséget idézel elő, rákényszeríted

azokat, akik Carlos parancsait teljesítik, hogy nyílt színre lépjenek.Valakinek le kell majd állítania a pánikot, és még te is azt mondtad, hogyJacqueline Lavier nem elég tekintélyes ehhez. Jason, meglátsz majdvalakit, és akkor mindent tudni fogsz. Elkapod! Hidd el, elkapod!

– Remélem. Uramisten, mennyire remélem!Pontosan tudom, mit csinálok, de azért időnként... – Bourne elharapta a

szót; gyűlölte magát, hogy kimondja, de nem tehetett mást, meg kellettmondania Marie-nak. – ... összezavarodom. Úgy érzem, minthakettéhasadnék, az egyik részem azt mondja: mentsd a bőrödet, a másikrészem pedig... Isten segítsen... azt mondja: kapd el Carlost!

– Ezt teszed már kezdettől fogva, igaz? – mondta halkan Marie.– Nem érdekel Carlos! – ordított fel Jason és letörölte a homlokáról

csurgó verítéket, de ugyanakkor érezte, hogy fázik. – Megőrülök ebbe –tette hozzá, s maga sem tudta, hangosan mondta-e ki, vagy csak gondoltaezt.

– Drágám, gyere vissza.– Tessék? – Bourne a telefonra meredt; ismét bizonytalan volt,

kimondott szavakat hallott-e, vagy csak hallani szerette volna őket, scsupán ezért jutottak el hozzá.

Újra megtörténik. Vannak és ugyanakkor nincsenek dolgok. Odakinnsötét már az ég – odakinn, egy Champs-Elysées-i telefonfülke előtt. Valaha

annyira ragyogóan világos, olyan vakítóan világos volt. Hőség volt, nemhideg. Vijjogó madarak és fémes csikordulás...

– Jason!– Tessék?– Gyere vissza. Drágám, kérlek, gyere vissza!– Miért?– Fáradt vagy. Pihenned kell.– El kell még érnem Trignont. Pierre Trignont. Őa könyvelő.– Ráérsz holnap. Nem sürgős, várhat holnapig.– Nem. Holnap már a kapitányok kerülnek sorra.Mit beszél? Kapitányok? Csapatok. Fejvesztetten menekülőalakok. Ez

az egyetlen lehetőség, az egyetlen lehetőség... Provokátor...– Hallgass rám – sürgette Marie. – Valami történik most veled.

Korábban is megtörtént; mindketten tudjuk, drágám. S amikor ezmegtörténik, akkor abba kell hagynod, ezt is tudjuk. Gyere vissza aszállodába. Nagyon kérlek.

Bourne lehunyta a szemét, a verejték fölszáradt a homlokán, és a füléthasogató csikordulás helyébe behatolt a fülkébe a külsőforgalom zaja.Látta a csillagokat a hűvös éjszakai mennybolton; nem látta már a vakítónapfényt, megszűnt az elviselhetetlen hőség. Elmúlt – bármi is volt.

– Semmi bajom. Hidd el, igazán rendben vagyok. Néhány rossz pillanatvolt, ez minden.

– Jason? – Marie lassan beszélt, kényszerítette, hogy odafigyeljen. – Miokozta?

– Nem tudom.– Éppen most találkoztál azzal a nővel, Briellelel. Mondott valamit

neked? Valamit, amiről más jutott az eszedbe?– Magam sem tudom. Túlságosan lefoglalt az, hogy kitaláljam, mit

mondjak neki.– Gondolkodj, drágám!Bourne lehunyta a szemét, igyekezett visszaemlékezni az

elhangzottakra. Valóban volt valami? Valami, amit mellékesen vagy olyanhadarva mondott a nő, hogy akkor fel sem tűnt?

– Provokátornak nevezett – mondta Jason, s maga sem tudta, hogyanjutott eszébe a szó. – De hát akárhogy is nézzük, az vagyok, igaz? Eztteszem.

– Igen – erősítette meg Marie.– Mennem kell – folytatta Bourne. – Trignon alig néhány saroknyira

lakik innen. Tíz előtt találkozni akarok vele.

– Óvatos légy. – Úgy hangzott, mintha Marie gondolatban távol járna.– Óvatos leszek. Szeretlek.– Hiszek benned – mondta Marie St. Jacques.

Az utca elcsendesedett. Párizs belvárosára jellemző módon aháztömbökben sajátosan keveredtek az üzletek magánlakásokkal; nappalóriási volt itt a forgalom, éjszaka teljesen kihalt a környék.

Jason ahhoz a kis bérházhoz ért, amelyről a telefonkönyvbőlmegállapította, hogy itt lakik Pierre Trignon. Fölment a bejárati lépcsőn ésbelépett a homályosan megvilágított elegáns előtérbe. Jobboldalt rézlevélszekrények sorakoztak a kicsiny küllős lyukak fölött, amelyen alátogatók felszóltak a lakóknak. Jason ujjával végigfutott alevélszekrényeken elhelyezett nyomtatott névtáblákon: M. PIERRETRIGNON – 42. Kétszer megnyomta a parányi fekete gombot; néhánymásodperc múlva statikus zörej hallatszott.

– Oui?– Monsieur Trignon, sil vaus plait?– Oui.– Télégramme, monsieur.– Télégramme? Pour moi?Pierre Trignon csak nagy ritkán kapott táviratokat; ez világosan

kicsengett meglepett hangjából. A továbbiak szinte érthetetlenek voltak, dea háttérből egy rémült női hang a távirat alapján iszonyatosszerencsétlenségek lehetőségét latolgatta.

Bourne a lakóház belsejébe vezető homályos üvegű ajtó előttvárakozott. Néhány pillanat múlva meghallotta a lábdobogást, amely egyreerősbödött, amint valaki – nyilvánvalóan Trignon lesietett a lépcsőn; akitáruló ajtó eltakarta Bourne-t. Egy kopaszodó, tömzsi férfi, akinek anadrágtartója benyomódott a fehér ing alatt dagadó húsába, alevélládákhoz lépett és megállt a negyvenkettes számú előtt.

– Monsieur Trignon?A zömök férfi sarkon perdült, pufók angyalarcára kiült a tehetetlenség.– Távirat! Táviratom van! – kiáltotta. – Maga hozta nekem a táviratot?– Elnézését kérem a cselért, Trignon, de a maga érdekében történt. Nem

hiszem, hogy azt kívánta volna, a felesége és családja jelenlétébenhallgassam ki.

– Kihallgatni? – kiáltott fel a könyvelő; vastag, előretüremlőajkamegrándult, szeme ijedten rebben. – Engem? Miről? Mi ez az egész? Miértjött ide, az otthonomba? Én törvénytisztelőállampolgár vagyok!

– A Saint-Honorén dolgozik? Egy Les Classiques nevűcégnél?– Igen. Kicsoda maga?– Az Adó- és Nyilvántartási Hivatal Adócsalási Osztályának különleges

nyomozója vagyok. Kövessen, odakinn vár a hivatali kocsim.– Odakinn? Kövessem? De hát még zakó sincs rajtam, felöltőm sincs! A

feleségem. Odafönn vár, hogy fölvigyek egy táviratot. Egy táviratot!– Ha kedve tartja, küldhet neki egyet. De most induljunk. Egész nap

ezen az ügyön dolgoztam, és szeretnék pontot tenni a végére.– Kérem, monsieur – tiltakozott Trignon. Egyáltalán nem ragaszkodom

hozzá, hogy bárhová elmenjünk! Azt mondta, kérdései lennének. Haddhalljam őket, aztán engedjen visszamennem. Semmi kedvem elmenni amaga hivatalába.

– Eltarthat jó néhány percet – jegyezte meg Jason.– Felszólok a feleségemnek, megmondom neki, hogy tévedés történt, az

öreg Cravet kapta a táviratot; itt lakik az elsőemeleten, alig tud olvasni. Afeleségem meg fogja érteni.

De Madame Trignon nem értette meg, ám éles ellenkezését MonsieurTrignon még élesebb hangon vágta el.

– Na látja – mondta a könyvelőés ellépett a levélláda elől; maradékhajtincseit a verejték kopasz feje búbjára tapasztotta. – Semmi ok, hogybárhová is elmenjünk. Mit számít néhány perc az ember életében? Atelevízióműsorokat meg amúgy is megismétlik néhány hónap múlva. Nos,az isten szerelmére, miről van hát szó? A könyveim makulátlanok,tökéletesen makulátlanok! Természetesen nem felelhetek a könyvvizsgálómunkájáért. Az egy másik cég; őegy másik cég. Őszintén szólva, sohasemszívlelhettem; rengeteget káromkodik, gondolom; tudja, hogyan értem. Dehát ki vagyok én, hogy ítélkezzem? – Trignon kifordította a tenyerét, arcaalázatos mosolyba torzult.

– Először is – kezdte Bourne, mintegy félresöpörve a tiltakozásokat –,nem lépheti át Párizs városának határait. Ha bármely személyi vagyszakmai ok elszólítaná, értesítsen bennünket. Őszintén megmondom, nemfogjuk engedélyezni.

– Maga biztosan tréfál; monsieur!– Eszem ágában sincs!– Semmi okom, hogy elhagyjam Párizst, pénzem sincsen rá, de ilyesmit

mondani énnekem? Ez hihetetlen. Mit követtem el?– Az iroda reggel elrendeli, hogy bírság terhe alatt bemutassa a

könyveit. Készüljön föl rá.– Megidéznek? Milyen ügyben? Mire készüljek fel?

– Úgynevezett szállítók részére történt kifizetések, akik hamisszámlákkal dolgoztak. Ez árut sohasem kapták meg, igaz, soha nem isszándékoztak leszállítani. Az ellentételezett összegeket ehelyett egy zürichibankhoz irányították.

– Zürichbe? Fogalmam sincs, miről beszél! Semmiféle csekkeket semtöltöttem ki Zürich számára.

– Nem közvetlenül, ezt mi is jól tudjuk. De mivel könnyűszerrel állítottaki a csekkeket nem létezőcégek számára, kifizették a pénzt, amelyetazután táviratilag átutaltak Zürichbe.

– Madame Lavier minden számlát szignált! Én semmit sem fizetek kisaját hatáskörömben!

Jason a homlokát ráncolva kis szünetet tartott.– Most meg maga tréfál – mondta végül.– Szavamat adom! Ez a cég politikája. Megkérdezhet bárkit. A Les

Classiques egy sout sem fizet ki, ha a Madame nem hagyja jóvá.– Azt állítja tehát, hogy közvetlenül tőle kapja az utasításokat?– Természetesen!– S őkitől kapja az utasításokat?Trignon elmosolyodott.– Állítólag a magasságos Úristentől, de az is lehet, hogy annak az

ellenlábasától. Ez természetesen csak tréfa, monsieur.– Bizonyos vagyok, hogy komolyabban is tud beszélni. Voltaképpen kik

is a Les Classiques tulajdonosai?– Társas cég, monsieur. Madame Lavier-nak sok gazdag barátja van; ők

fektették be a pénzüket, megbízván az őképességében és természetesenRené Bergeron tehetségében.

– Gyakran találkoznak ezek a beruházók? Ők javasolják a szalonpolitikáját? Netán ajánlanak bizonyos cégeket is, amelyekkel a szalonüzleti kapcsolatot létesítsen?

– Fogalmam sincs, monsieur, Természetesen mindenkinek vannakbarátai.

– Lehet, hogy tévedtünk, amikor bizonyos személyekreösszpontosítottuk figyelmünket? – szakította félbe Bourne. – Nagyon iselképzelhető, hogy magát és Madame Lavier-t, a naponkénti pénzügyekintézésével megbízott két személyt csak fölhasználják.

– Milyen célra?– Pénz átszivattyúzására Zürichbe.Trignon megrázkódott, hatalmas pocakja megremegett, amint háttal a

falnak dőlt.

– Az isten szerelmére, miket beszél maga?– Készüljenek fel. Kiváltképpen maga. Maga volt az, aki kiállította a

csekkeket, senki más.– Csakis jóváhagyás után!– Valaha is egybevetette az árut a számlákkal?– Ez nem az én feladatom!– Ezek szerint lényegében olyan szállításokért fizetett, amelyeket

sohasem látott.– Én soha semmit sem látok! Csak ellenjegyzett számlákat. Csakis

azokra fizetek!– Jobban tenné, ha előkotorná valamennyi számlát. Maga és Madame

Lavier jobban tennék, ha minden bizonylatot előásnának a dossziékból.Ugyanis maguknak kettőjüknek, legfőképpen pedig magának kell majdfelelniük a vádakra.

– Vádakra? Miféle vádakra?– Pontos bírói végzés híján, nevezzük egyelőre többrendbeli

emberölésben való bűnrészességnek.– Többrendbeli...– Gyilkosság. A zürichi számla tulajdonosa a Carlosnak nevezett

hivatásos gyilkos. Maga, Pierre Trignon és jelenlegi munkaadója, MadameJacqueline Lavier közvetlenül belekeveredtek az Európa mindenrendőrsége által körözött gyilkos finanszírozásába. Ilich Ramirez Sanchez;alias Carlos.

– Óohhhhh!... – Trignon leroskadt az előcsarnok padlójára, szemekigúvadt, duzzadt vonásai a felismerhetetlenségig eltorzultak. – Egészdélután... – suttogta. – Emberek rohangáltak, hisztérikus tanácskozások afolyosókon, furcsán néztek rám; elkerülték a szobámat és elfordították afejüket. Ó, uramisten!

– A maga helyében egyetlen pillanatot se vesztegetnék el. Hamarosanreggel lesz, és megkezdődik az élete feltehetően legnehezebb napja. –Jason az utcai ajtóhoz lépett, ott kezét az ajtógombon tartva, megállt. –Nem az én dolgom, hogy tanácsot adjak magának, de a helyében azonnalmegkeresném Madame Lavier-t. Fogjanak neki közös védekezésükelőkészítéséhez. Mást nemigen tehetnek. Még a nyilvános végrehajtássincs kizárva.

A kaméleon kinyitotta az ajtót, kilépett az utcára; hideg éjszakai szélcsapott az arcába.

Kapd el Carlost! Csald tőrbe Carlost! Cain az Charlie, és Delta azCain.

Hamis!Keress egy New York-i telefonszámot! Keresd meg a Treadstone-t!

Keresd meg egy üzenet értelmét! Keresd meg az üzenet küldőjét! Keresdmeg Jason Bourne-t!

A nap sugarai éppen áthatoltak a színes üvegablakokon, amikor az avíttöltözékű, tisztára borotvált vénember végigsietett a neuilly-surseine-itemplom padsorai között.

A fogadalmi gyertyák rácsánál álló magas pap figyelte az öreget, segyszerre csak átvillant a fején a fölismerés: valahol már látta ezt azembert. De képtelen volt rájönni, hol és mikor. Tegnap járt itt egyelhanyagolt külsejű koldus, aki nagyjából ugyanilyen termetű volt,ugyanilyen... De nem, ennek a vénembernek fényesre suvickolt a cipője,ősz haja gondosan fésült, s öltönye – jóllehet egy más évtized divatjaszerint szabott – finom anyagból készült.

– Angelus Domini – mondta az öreg, amint szétnyitotta a gyóntatószékfüggönyét.

– Elég! – suttogta a válaszfüggöny mögül a csak körvonalaiban átsejlőalak. – Mit tudtál meg a Saint-Honorén?

– Kevés lényeges dolgot; de tisztelettel adózom a módszerének.– Van valami sémája?– Úgy tűnik, találomra dolgozik. Kiválaszt személyeket, akik semmit,

de semmit nem tudnak, s rajtuk keresztül szítja a zűrzavart. Azt javaslom,szüntessük be a tevékenységet a Les Classiquesban.

– Természetesen – adta beleegyezését a körvonal. – De mi a célja?– A zűrzavarkeltésen túl? – kérdezte az öreg. – Úgy gondolom,

bizalmatlanságot akar elhinteni azok között, akik tudnak valamiről. Brielleazt mondta; az amerikai közölte vele, szóljon Laviernek, hogy áruló van aszalonban, ami nyilvánvalóan hazug állítás. Hát melyikük merészelne...?

Mint tudja, a tegnapi éjszaka kész őrültekháza volt. Trignon, akönyvelő, megháborodott. Hajnali két óráig várakozott Lavier háza előtt;és szó szerint rátámadt, amikor az visszatért Brielle szállodájából; ordítottés zokogott a nyílt utcán.

– Maga Lavier sem viselkedett sokkal különbül. Szinte magánkívüliállapotban hívta fel a Parc Monceau-t; meg is mondták neki, hogy többé netelefonáljon. Senkinek sem szabad többé odatelefonálnia... soha többé.Soha.

– Megkaptuk az értesítést. Azok a kevesek, akik ismertük, elfelejtettük aszámot.

– Ezt jobban is teszitek. – Az alak körvonala egyszerre csakmegmozdult, a függöny hullámzani kezdett. – Tehát bizalmatlanságot akarelhinteni! Most már kétség sem férhet hozzá. Összeszedi az összekötőket,megpróbál értesüléseket kicsikarni belőlük, s ha valamelyiknél ez nemsikerül, odadobja az amerikaiaknak és a következőre veti magát. De csakisegyedül lép velük kapcsolatba; ez az énjéből adódik. Valóban őrült.Megszállott.

– Meglehet, mindkettő– vetette ellent az öreg –, de emellett profi is.Gondoskodik majd róla, hogy kudarc esetén a nevek eljussanak afőnökeihez. Így azután, függetlenül attól, hogy elkapja-e őt vagy sem, őketel fogják kapni.

– Meghalnak – mondta a gyilkos. – De Bergeron nem. Őtúlságosan isértékes. Mondd meg neki, induljon Athénba, őmár tudja, hová.

– Azt kell-e feltételeznem, hogy én lépek a Parc Monceau örökébe?– Ez lehetetlen. Egyelőre azonban te fogod továbbítani döntéseimet a

mindenkor megjelölt személyeknek.– S az elsőközülük Bergeron. Athénba induljon.– Úgy van.– Ezek szerint Lavier és d'Anjou, a gyarmatos, halálra vannak ítélve?– Halálra vannak ítélve. A csalétek ritkán marad életben, s ők sem

lesznek kivételek. Továbbíthatsz még egy üzenetet is, a Lavier-t ésd'Anjou-t figyelőcsoportok tagjainak. Mondd meg nekik, hogy rajtuktartom a szemem éjjel-nappal. Hiba nem történhet.

Most az öreg hallgatott, s némaságával kért figyelmet társától.– A legjobbat a végére hagytam, Carlos. Másfél órája megtalálták a

Renault-t egy montmartre-i garázsban. Tegnap este vitték be oda.A csöndben az öreg tisztán hallotta a lassú, megfontolt légzést a

függöny túloldalán.– Föltételezem, hogy intézkedtél: figyeljék és kövessék.A valaha mérték után dolgoztató koldus halkan elnevette magát.– Legutóbbi utasításai alapján vettem magamnak a bátorságot és

alkalmaztam egy barátomat. Ennek a barátomnak príma kiskocsija van. Őmeg alkalmazta három ismerősét, így most négy hatórás műszakban váltjákegymást az utcán, a garázzsal szemben. Természetesen fogalmuk sincsensemmiről, csak azt tudják, hogy éjjel-nappal követniük kell a Renault-t.

– Nem csalódtam benned.– Nem engedhetném meg magamnak. S mivel a Parc Monceau-t

fölszámoltuk, csakis a saját telefonszámomat adhattam meg nekik, ezpedig, mint tudja, egy ócska kis kávézó a Quartier-ban. A tulajdonosa

valaha, a régi szép időkben a barátom volt. Akár ötpercenként isfölhívhatnám, nem hagytak-e üzenetet a részemre, akkor sem szólna egyszót sem. Tudom, honnan származik a pénz, amivel megvette a kávézót:tudom, kit kellett megölnie a pénzért.

– Derekasan viselkedsz, értékes ember vagy.– De van egy problémám is, Carlos. Miután egyikünknek sem szabad

felhívnia a Parc Monceau-t, hogyan érhetem el magát, ha feltétlenülszükség van rá? Mondjuk, például a Renault miatt.

– Igen, magam is látom a problémát. Tisztában vagy vele, milyen terhetveszel magadra?

– Jobb szeretném, ha nem kellene magamra vennem. Csak abbanreménykedem, hogy ha ez az egész véget ér, és Cain már halott lesz,emlékezni fog a szolgálataimra, s ahelyett, hogy engem megölne,megváltoztatja a telefonszámát.

– Valóban előrelátó vagy.– Valaha így biztosítottam a fennmaradásomat.A gyilkos hét számot súgott.– Te vagy az egyetlen ember a földön, aki ismeri ezt a számot.

Természetesen nem nyomozható le.– Természetesen. Ki feltételezné egy vén koldusról, hogy ennek a

számnak a birtokában van?– Óráról órára közelebb kerülsz a magasabb életszínvonalhoz. Szorul a

hurok; s őóráról órára közelebb kerül valamelyik csapdához. ElkapjukCaint, s egy gazember hulláját visszadobjuk az őt életre hívó rémültstratégák lába elé. Végül is csak báb volt, föláldozható báb. Mindenki tudtakivéve őt.

Bourne fölvette a kagylót:– Igen?– Négyszázhúszas szoba?– Mondja, tábornok.– Megszűntek a telefonhívások. A feleségemet már nem keresik,

legalábbis telefonon nem. A házaspárunk a városban volt és a telefonkétszer is csengett. Mindkétszer engem kért, hogy vegyem föl a kagylót.Látszott rajta, hogy semmi kedve beszélni.

– Ki telefonált?...– A patikus valami recept ügyében és egy újságíró kért interjút. Nem

ismerhette egyiket sem.– Az volt-e a benyomása, hogy le akarja rázni magát azzal, hogy

megkéri, vegye föl a telefont?Villiers rövid ideig hallgatott; s amikor megszólalt, leplezetlenül

ingerültnek tűnt.– Bekövetkezett. Nem is finomkodott túlságosan: azt mondta, lehet,

hogy házon kívül ebédel. S azt is mondta, hogy asztalt foglaltatott aGeorge Cinq-ben, s ha úgy dönt, hogy elmegy, ott elérhetem.

– Ha elmegy, szeretnék előtte odaérni.– Értesítem.– Említette, hogy telefonon már nem keresik; nem keresik, legalábbis

telefonon nem, ha jól emlékszem, ezt mondta. Volt ezzel valami hátsógondolata?

– Volt. Harminc perce egy nőjött a házba. A feleségem először nemakart vele találkozni, de azután beengedte. Csak egy pillanatra láttam azarcát a társalgóban, de az is elég volt. A nőteljes pánikban volt.

– Írja le a külsejét.Villiers megtette.– Jacqueline Lavier – állapította meg Jason.– Magam is gondoltam. A külseje után ítélve a farkasfalka teljes sikert

ért el; a nőnyilvánvalóan nem aludt az éjjel. Mielőtt a feleségem bementvele a könyvtárba, azt mondta nekem, régi barátnője, akinek válságbajutott a házassága. Ostoba hazugság; az őkorában már nincs helyeválságoknak a házasságban, csupán elfogadásról vagy felbontásról lehetszó.

– Érthetetlen, miért ment magukhoz. Túl nagy kockázatot vállal ezzel.Semmi értelme. Hacsak nem a saját szakállára cselekedett, tudván, hogyletiltottak minden további telefonbeszélgetést.

– Mindez nekem is eszembe jutott – mondta az öreg katona. – Úgyéreztem, friss levegőre van szükségem, egy kis sétára a környéken. Amunkatársam is elkísért. Ha bárki figyelt, azt látta, hogy egy totyogóvénember napi rövid egészségügyi sétáját végzi kísérője éber felügyeletealatt. Csakhogy az én szemem is éber volt ám. Lavier-t követték. Néhányházzal arrébb két férfi ült egy kocsiban, s a kocsinak rádió adó-vevője volt.Ezek az emberek kiríttak az utcából. Az arcukon látszott, abból, hogyfigyelték a házamat.

– Honnan tudja, hogy Lavier nem velük jött-e?– A mi utcánk nagyon csöndes. Amikor Lavier megérkezett, a

nappalinkban kávéztam, s hallottam, hogy fölszalad a bejárati lépcsőn. Azablakhoz mentem, s láttam, hogy elhajt egy taxi. Taxin érkezett, dekövették.

– Mikor távozott?– Nem távozott. A férfiak is még mindig odakinn vannak.– Milyen kocsiban ülnek?– Citroënben. Egy szürke Citroënben. A rendszámtábla elsőhárom

betűje NYR.– Madarak a levegőben... követnek egy kapcsolatot. Vajon honnan

jönnek a madarak?– Tessék? Mit mondott?Jason a fejét rázta.– Magam sem tudom. Ne törődjön vele. Megpróbálok kijutni magához,

mielőtt Lavier elmenne. Tegyen meg mindent, hogy segítsen nekem.Szakítsa félbe a beszélgetésüket, mondja a feleségének azt, hogy pár percrebeszélnie kell vele. Ragaszkodjon hozzá, hogy régi barátnője várja meg;mondjon bármit, de semmiképpen se hagyja elmenni.

– Megteszek minden tőlem telhetőt.Bourne letette a kagylót, és a szoba túlsó végében, az ablaknál álló

Marie-re nézett. – Bevált. Már nem bíznak egymásban. Lavier elment aParc Monceau-ba, de követték. Már a saját embereikre is gyanakodnak.

– Madarak a levegőben – mondta Marie. – Mit értettél ezen?– Nem tudom; nem fontos. Erre most nincs időnk.– Én meg úgy gondolom, hogy nagyon is fontos, Jason.– Most nem.Bourne a székhez lépett, amelyre érkezésekor a felöltőjét és a kalapját

dobta. Gyorsan belebújt a kabátba, fejébe nyomta a kalapot, azután akomódhoz lépett, kihúzta a fiókot és elővette a pisztolyt. Egy pillanatraemlékeibe merülve nézte a fegyvert. Megjelentek a képek, a múlt, amelyteljes egészében ő, és mégsem ővolt. Zürich. A Bahnhofstrasse és aCarillon du Lac; a Drei Alpenhäuser és a Löwenstrasse; egy mocskosbérház a Steppdeckstrassén. A pisztoly mindezek jelképe volt, hiszenvalamikor majdnem az életébe került Zürichben.

De ez itt most Párizs. S mindaz, ami Zürichben kezdődött, mozgásbalendült.

Keresd meg Carlost! Csald tőrbe Carlost! Cain az Charlie, és Delta azCain!

Hamis! Az isten verjen meg, hamis!Keresd meg a Treadstone-t! Keress meg egy üzenetet! Keress meg egy

bizonyos embert!

29.

Amikor a taxi befordult a Parc Monceau-nak abba az utcájába, aholVilliers lakott, Jason a hátsó ülés sarkába húzódott. Végigpillantott a járdamellett sorakozó kocsikon, de sehol sem látta a szürke Citroent, a NYRbetűjeles rendszámtáblát. Viszont meglátta Villiers-t. Az öreg tábornokegyedül állt a járdán, négykapunyira a házától.

Négy házzal arrébb két férfi... egy kocsiban.Villiers most ott állt, ahol a kocsi parkolt; ez jelzés.– Álljon meg, kérem – szólt Bourne franciául a sofőrnek. – Ahol az az

úr áll. Beszélnem kell vele. – Leengedte az ablakot, előrehajolt és kiszólt: –Monsieur?

– Angolul – felelte Villiers. Elindult a taxi felé; egy öregúr, akit egyidegen a kocsihoz hív.

– Mi történt? – kérdezte Jason.– Nem tudtam visszatartani őket.– Őket?– A feleségem is elment azzal a Lavier nevűnővel. Én azonban

hajthatatlan voltam. Megmondtam neki, hogy biztosan föl fogom hívni aGeorge Cinq-ben. Rendkívül sürgős ügyről van szó és szükségem van atanácsára.

– Mit felelt?– Azt, hogy nem biztos, hogy a George Cinqben lesz-e. A barátnője

ugyanis ragaszkodik hozzá, hogy fölkeressen egy papot a Neuilly-sur-Seine-ben; a Szentáldozás-templomban. A feleségem azt mondta, úgy érzi,kötelessége elkísérni oda.

– S maga ellenkezett?– Igen erélyesen. És elsőízben a házasságunk során a feleségem

hangosan kimondta a gondolataimat. Azt mondta: ha ellenőrizni akarsz,André, miért nem hívod fel a parókiát? Biztos vagyok benne, hogy valakiodahív a telefonhoz. Vajon próbára akart tenni?

Bourne töprengett. – Lehetséges. Majd gondoskodik róla, hogy atelefonhoz hívják. Mikor mentek el?

– Nem egészen öt perce. A két férfi a Citroënnel követte őket.– A maga kocsiján mentek?– Nem. A feleségem taxit hívott.– Kimegyek oda – határozta el Jason.– Gondoltam, hogy esetleg megteszi – mondta Villiers. – Kikerestem a

templom címét.Bourne egy ötvenfrankost dobott előre az elsőülésre.– Nagyon fontos lenne, hogy a lehetőleggyorsabban kiérjünk Neuilly-

sur-Seine-be, a Szentáldozás-templomhoz. Tudja, hol van?– Természetesen, monsieur. A legszebb plébánia a környéken.– Hajtson gyorsan! Még egy ötvenesre számíthat...– A szent angyalok szárnyai röpítenek minket, monsieur!S valóban úgy száguldottak, hogy útjuk során szinte megbénult

mindenütt a forgalom.– Ott vannak a Szentáldozás-templom tornyai, monsieur – közölte

diadalmasan a sofőr tizenkét perc múltán; a szélvédőn át három, magasbatörőkőtoronyra mutatott. – Még egy perc; legföljebb kettő, ha ezek azidióták, akiket ki kellene tiltani az utcákról, hagynak minket...

– Lassítson – szakította félbe Bourne.Figyelmét nem a templomtornyok, hanem egy néhány kocsival előttük

haladó autó keltette fel. Éppen befordultak egy utcába, amikor a kanyarbanészrevette: szürke Citroën volt, két férfi ült elöl.

Közlekedési lámpához értek, a kocsik megálltak. Jason az elülsőülésredobta a második ötvenfrankost és kinyitotta az ajtót.

– Azonnal visszajövök. Ha a lámpa zöldre vált, hajtson lassan előre,majd beugrom.

Bourne kiszállt, előrehajolva sietett a kocsik között, amíg meg nem láttaa betűket. NYR, s utána 768 következett, de pillanatnyilag lényegtelennekítélte a számokat. A taxisofőr megdolgozott a pénzéért.

A lámpa zöldre váltott és a kocsisor meglódult. Amikor a taxi mellé ért,Jason kinyitotta az ajtót és beugrott.

– Érti a mesterségét – jegyezte meg a sofőrnek.– Pillanatnyilag magam sem tudom, miféle mesterséget űzök.– Szívügy. Tetten kell érni a csábítót.– Egy templomban, monsieur? Túl gyorsan változik a világ az én

ízlésemhez képest.Elérték a Szentáldozás-templom előtti utolsó sarkot. A Citroen

befordult; csupán egyetlen kocsi választotta el egy taxitól, amelynek utasaifölismerhetetlenek voltak. Jasont zavarta valami a dologban. A két férfitúlságosan nyíltan, túlságosan leplezetlenül folytattamegfigyelőtevékenységét. Mintha Carlos katonái azt akarták volna, hogy ataxiban valaki megtudja: ott vannak mögöttük.

– Ott van a Szentáldozás – mondta a sofőr, amint befordult abba azutcába, ahol egy kőösvényekkel keresztezett, szobrokkal díszített,

gondosan ápolt gyepes térség közepén középkori pompájában emelkedett atemplom. – Mit tegyek most, monsieur?

– Álljon be oda – rendelkezett Jason, a sorban parkoló kocsik közöttiüres helyre mutatva.

A taxi, amelyben Villiers felesége és Lavier ült, egy szent által őrzöttösvény előtt állt meg.

Villiers gyönyörűfelesége szállt ki elsőnek; kisegítette a hamuszürkearcú Jacqueline Lavier-t; akin nagy, narancsszínűkeretes napszemüvegvolt, kezében pedig fehér táskát tartott, de már nem tűnt elegánsnak.Ezüstösen melírozott hajkoronája egyenes, zilált fürtökben kereteztearcának halálsápadt maszkját, s harisnyája is szakadt volt. Legalább százméter távolság volt közöttük, de Bourne úgy érezte, szinte hallja a nőkapkodó, ziháló lélegzetét, amellyel ez a valaha királynői termetűasszonyhabozó mozdulatait kísérte, amikor kilépett a napfénybe.

A Citroën közvetlenül a taxi mögött kanyarodott a járdához. Egyik férfisem szállt ki, de a kocsitestből kezdett kiemelkedni a napfényt visszaverővékony fémrúd: üzembe helyezték a rádió antennáját; rejtjelezett üzenetetküldtek egy gondosan őrzött hullámhosszon. Jason megigézetten meredt alátványra; de nem az nyűgözte le, amit látott, vagy hogy tudta, mi folyikitt, hanem egészen másvalami. Szavak tolultak fel benne, nem tudta,honnan erednek, de világosan hallotta őket:

Delta Almanacnak, Delta Almanacnak. Nem engedelmeskedünk.Ismétlem, negatív, öregem.

Almanac Deltának. Parancs szerint engedelmeskedni fognak. Feladni,feladni. Ez végleges, kész.

Delta Almanacnak. Te vagy kész, öregem. Baszd meg az anyádat. Deltabefejezte, a berendezés megrongálódott.

Egyszeriben sötétség fogta körül, eltűnt a napfény. Eltűntek az ég felétörő, magasba nyúló templomtornyok; helyébe szivárványszínekben játszófelhők fényében megborzongó szokatlan lombozat fekete körvonalailéptek.

Minden mozog, minden mozog; e mozgással együtt kell mozogni. Hanem mozdul, az a halál. Mozogj! Az isten szerelmére, mozogj!

Vidd ki őket! Egyenként, egymás után. Kússzál közelebb; gyűrd le afélelmet – az iszonyú félelmet –, és csökkentsd a létszámot. Ez a nyitja azegésznek. Csökkentsd a létszámot. A Szerzetes világosan elmagyarázta.Kés, drót, térd, hüvelykujj; ismered a legkényesebb – halálos pontokat.

A számítógépek számára a halál statisztikai adat. Számodra a túléléstjelenti.

A Szerzetes...A Szerzetes?Ismét fölszikrázott a napfény, egy pillanatra el is vakította; lába a járdán

volt, szeme a nem messze álló szürke Citroënen. De homályosan lát; mitőlolyan homályos minden? Pára, köd... most már nem sötétség, hanemáthatolhatatlan köd. Meleg van... Nem, fázik. Hideg! Fölkapta a fejét,egyszeriben megértette, hol van és mit csinál. Arcát az ablaknak szorította,leheletétől párás lett az ablak.

– Néhány percre kiszállok – szólalt meg Bourne. – Várjon meg itt.– Akár egy egész nap, ha úgy kívánja, monsieur.Jason fölhajtotta felöltője gallérját, homlokába lökte kalapját és föltette

teknőckeretes szemüvegét. Egy házaspár mellett haladt egy kegytárgyakatárusító bódé felé, azután elvált tőlük, és a pultnál egy anya és a gyermekemögé állt be. Innen világosan látta a Citroënt; a Parc Monceau-ba rendelttaxi már nem volt ott, Villiers felesége elküldte. Sajátos elhatározás arészéről – gondolta Bourne, hiszen errefelé nemigen lehet taxit kapni.

Három perc múltán döntésének oka világos és zavarba ejtővolt. Villiersfelesége megnyújtott, gyors lépésekkel jött kifelé a templomból; az utcáncsellengők csodáló pillantásokat vetettek magas, királynői alakjára.Egyenesen a Citroënhez sietett, valamit mondott a bent ülőférfiaknak,azután kinyitotta a hátsó ajtót.

A kézitáska! A fehér kézitáska! Villiers feleségének a kezében az atáska volt, amelyet alig néhány perce még Jacqueline Lavier szorongatott.Beszállt hátul a Citroënbe és becsapta az ajtót. A kocsi motorja beugrott,felpörgött, mintegy a gyors és hirtelen távozás előjátékaként. Aminttávolodott a kocsi, a fényes fémrúd, az autó antennája, egyre rövidebbévált, visszahúzódott a karosszériába.

Hol van Jacqueline Lavier? Miért adta oda a kézitáskáját Villiersfeleségének? Bourne elindult, azután ösztönösen megállt. Csapda? HaLavier-t követték, elképzelhető, hogy a követőket is figyelte valaki – s aznem ővolt.

Végigpásztázta tekintetével az utcát, szemügyre vette a járókelőket,azután sorra, minden egyes kocsit, sofőrt és utast, keresett egy arcot, amelykirí a környezetéből, ahogyan Villiers megállapítása szerint a Citroënbenülőkét férfi is kirítt a Parc Monceau környezetéből.

De sehol sem szakadt meg a járókelők folyama, sehol egy fürkészőszem, sehol egy túlméretezett zsebbe süllyesztett kéz. Túlzottanaggodalmaskodó – gondolta; Neuilly-sor-Seine nem neki állított csapda.Ellépett a bódétól és elindult a templom felé.

Egyszerre csak megtorpant, mintha gyökeret vert volna a lába. Egy paplépett ki a templomból, fekete reverendás, keményített, fehér gallérú pap;fekete kalapja részben eltakarta az arcát. Bourne tudta, hogy már látta eztaz embert. Nem régen, nem az elfeledett múltban, hanem mostanában.Nagyon is a közelmúltban. Hetekkel, napokkal... talán órákkal ezelőtt. Hollátta? Hol? Ismeri ezt az embert! Fölismerte a járásáról, a széles válláról,amely siklani látszott testének könnyedén gördülékeny mozgása fölött, Sfegyver volt nála! De hol látta?

Zürichben? A Carillon du Lacban? Két férfi tör át a tömegen, egymásfelé tartanak, halált osztanak. Az egyiken aranykeretes szemüveg volt; nemővolt. Az a férfi halott. Vajon a másik férfi lenne az a Carillon du Lacból?Vagy a Quisan rakparton? Egy vérben forgó szemű, lihegő, erőszakot tevővadállat. Őlenne az? Vagy másvalaki? Egy sötét kabátos férfi az Aubergedu Coin folyosóján, ahol leoltották a villanyt, és csak a lépcsőházbólbeszüremlőfény világította meg a csapdát, amelyben ez az ember asötétben általa embereknek vélt körvonalakra tüzelt. Vajon az az emberlenne?

Bourne nem tudta eldönteni, csak annyit tudott, hogy látta már valahol apapot, de nem papként. Fegyveres emberként.

A sötét papi öltönyös gyilkos a kőösvény végére ért, a szent talapzatánáljobbra fordult, és ekkor arcát egy pillanatra megvilágította a napfény.Jason megdermedt: a bőre! A gyilkosnak sötét bőre, nem nap barnította,hanem születésétől fogva barna bőre volt. Latin bőr, amelynekszínárnyalata Földközi-tenger mentén vagy környékén élt ősökben alakultki, sok nemzedékkel korábban. Elődökben, akik aztán kivándoroltak a földtúlsó oldalára... tengerentúlra.

Bourne-t megbénította a bizonyosság okozta megrendülés: IlichRamirez Sanchez ment előtte.

Kapd el Carlost! Csald tőrbe Carlost! Cain az Charlie, és Delta azCain.

Jason szétrántotta a felöltőjét, jobb kezével megmarkolta az övébedugott pisztoly agyát. Futni kezdett a járdán; járókelők hátába és mellébeütközött, vállával félrelökött útjából egy utcai árust, elrohant egy koldusmellett, aki egy drót szemétkosárban kotorászott... A koldus! Bourne mégidejében fordult hátra, hogy lássa, amint a koldus villámgyorsan a zsebébesüllyesztette a kezét; a kopott kabát alól előmeredt egy automata fegyvercsöve, fémrészein szikrát vetett a napsugár. A koldusnak pisztolya volt!Inas kezében fölfelé emelkedett a fegyver, a szeme is; a pisztolyarezzenéstelenül meredt előre. Jason az úttestre ugrott, ellökte magát egy kis

kocsi oldaláról. Hallotta maga fölött és körülötte a lövedékek fütyülését,amint émelyítőbizonyossággal szinte kilyuggatták a mennyboltozatot.Éles, fájdalmas sikolyok hallatszottak a járdákról, de Bourne nem látta agolyók találta embereket. Lekuporodott két kocsi közé, azutánnekiiramodott és az autók áradatán keresztülvágva átrohant az utcatúloldalára. Látta, hogy a koldus elmenekül; az acélos tekintetűvénemberbeleveszett a tömegbe, az örök feledésbe.

Kapd el Carlost! Csald tőrbe Carlost! Cain az...Jason ismét sarkon fordult, nekiveselkedett, félrelökött mindenkit az

útjából, és rohant a gyilkos felé. Kifulladva megtorpant, mindenösszezavarodott, dühösen kavargott benne, halántékát ismét élesfájdalomvillámok hasogatták. Hol van? Hol van Carlos? S akkor meglátta:a gyilkos éppen akkor ugrott be egy nagy, fekete, négyajtós kocsikormánya mögé. Bourne ismét leugrott az úttestre, az autók közé,kocsitestekbe és motorházakba ütközött, amint őrült módjára furakodottelőre a járművek között. Hirtelen két, egymásba csúszott autó állta az útját.Bourne mindkét kezével egy csillogó krómrácsra támaszkodott és oldalvástátvetette magát az egymásba gabalyodott lökhárítókon. Ismét megállt,szemét izzó fájdalom borította el a látványtól; tudta, értelmetlen továbbrohannia. Elkésett. A nagy, fekete autó talált egy rést a forgalomban – IlichRamirez Sanchez elrobogott.

Az emberek kíváncsian kapkodták a fejüket a rendőrsípok hangjára;Bourne visszament a túlsó járdára. A pisztolyos koldus által leadottlövések néhány járókelőt megsebesítettek.

Lavier! Bourne ismét futásnak eredt, a Szentáldozás-templom feléigyekezett. A szent által őrzött köves ösvényhez érve balra fordult, rohannikezdett a szobrokkal díszített boltíves kapu és a márványlépcsőfelé.Kettesével szedve a fokokat nekiiramodott, és belépett a gótikustemplomba: állványokon lobogó gyertyaerdővel találta szemközt magát, amagasan a sötét kőfalakban elhelyezett színes ablaküvegeken át beömlőfény színes sugarakká olvadt össze. Bourne végigment a padsorok közöttiközépsőátjárón, alaposan szemügyre vette az imádkozókat, mindenütt azezüstre melírozott hajat és a hófehér, lárvaszerűarcot kereste.

Jacqueline Lavier-nek azonban nyoma sem volt; pedig nem hagyta el atemplomot; valahol idebenn kellett lennie. Jason megfordult,végigpillantott az átjárón; egy nyúlánk pap lépkedett el éppen agyertyaállvány előtt. Bourne oldalazva átfurakodott egy párnázott ülésessoron és a jobb szélsőátjáróban megállította a papot.

– Elnézést, atyám – mondta. – Sajnos, elvesztettem valakit.

– Isten házában senki sem vész el, uram – felelte mosolyogva a pap.– Lehet, hogy nem lelkileg veszett el, de ha nem találom meg azt, ami

megmaradt belőle, az súlyos bonyodalmakat okozhat. Sürgősen szükséglenne az illetőre a munkahelyén. Ön régóta itt tartózkodik már, atyám?

– Én szoktam üdvözölni a segítséget keresőket. Már közel egy órája ittvagyok.

– Néhány perce két nőjött be a templomba. Az egyik igen magas,rendkívül szép nő, világos színűkabátot viselt, és a haját sötét kendővelkötötte le. A másik idősebb hölgy volt, nem ennyire magas; és az egészségiállapota láthatóan megrendült. Véletlenül nem látta őket?

A pap bólintott.– De igen. Szomorúság ült az idősebb hölgy arcán; sápadt volt és

gyászolni látszott.– Nem tudja, hová ment? Ha nem tévedek, fiatalabb társnője már

eltávozott.– Igen odaadó barátnő, ha szabadna megjegyeznem. Elkísérte a szegény

szerencsétlent a gyónáshoz, még a gyóntatószékbe is besegítette. Lelkünkmegtisztítása erőt önt belénk a nehéz pillanatokban.

– Gyónáshoz?– Igen. Jobbra a második gyóntatószékbe. S szabadjon hozzáfűznöm:

nagyon együttérzőgyóntatóatyja van. Egy látogatóba érkezett pap, abarcelonai érseki egyházmegyéből. Igen figyelemreméltó ember. Sajnos,ez a mai az utolsó nap, amelyet körünkben tölt; hazatér Spanyolországba. –A magas pap a homlokát ráncolta. – Milyen különös... Alig néhánypillanattal ezelőtt úgy rémlett, mintha Manuel atya távozna a templomból...Nem számít, a drága hölgy mindenképpen jó kezekben van.

– Efelől bizonyos vagyok – mondta Bourne. Köszönöm, atyám. Majdmegvárom. – Jason végigment az átjárón a gyóntatószékek felé; tekintetéta második fülkére függesztette, amelyen egy keskeny fehér szövetcsíkjelezte, hogy foglalt; bent éppen egy lélek megtisztulása folyik. Bourneleült az elsősorba, letérdelt, de közben lassan hátrafordította a fejét, hogyfigyelhesse a templom végét. A nyurga pap a kapuban állt, figyelmétlekötötte az utcai zűr-zavar. Odakintről egyre közelebbről hallatszott arendőrautók vijjogó szirénázása.

Bourne fölállt, odalépett a második gyóntató székhez. Széthúzta afüggönyt és benézett: azt látta, amire fölkészült. Csupán a módszerben nemvolt biztos.

Jacqueline Lavier halott volt, teste előregörnyedt, oldalt fordult,nekiszorult az imazsámolynak, maszkszerűarca fölfelé fordult, szeme

tágra nyitva meredt a mennyezetre. Nyitott kabátja alatt vérben ázott aruhája. A fegyver egy hosszú, vékony levélkés volt, bal melle fölött döftéka testébe. Ujjai ráfonódtak a tőr nyelére, lakkozott körme ugyanolyan színűvolt, mint a vére.

Lavier lábánál egy kézitáska hevert; de nem az a fehér táska, amelyet tízperce szorongatott, hanem egy divatos Yves St. Laurent-táska: a jellegzetesmonogramot rányomták az anyagra. Jason rögtön átlátta a táskacsere okát.Ebben a táskában nyilván a tragikus öngyilkosságot megvilágítóirományok vannak, tanúskodva arról, hogy e túlfeszített idegzetűnőtannyira lesújtotta a gyásza, hogy önkezével vetett véget életének,miközben feloldozásért könyörgött Istenhez. Carlos alapos, zseniálisanalapos munkát végzett.

Bourne összehúzta a függönyt és ellépett a gyóntatószéktől. Valaholmagasan, fentről a toronyból megszólalt az angeluszra hívó dallamosharangszó.

A taxi céltalanul robogott Neuilly-sor-Seine utcáin; a hátul ülőJasongondolatai vadul kavarogtak.

Semmi értelme várni – gondolta –, még végzetessé is válhat. Astratégiák együtt változnak a körülményekkel, márpedig az eseményekmost halálos fordulatot vettek. Jacqueline Lavier-t követték, halálaelkerülhetetlen volt, de valahogy nem illett bele a képbe. Túl hamarkövetkezett be, hiszen Lavier még értékes bábu volt. S ekkor Bournefejében hirtelen fény gyúlt: Lavier-t nem azért ölték meg, mert hűtlennévált Carloshoz, hanem mert nem engedelmeskedett neki. Elment a ParcMonceau-ba, és ezzel megbocsáthatatlan hibát követett el.

A Les Classiques-ban azonban volt még egy közvetítőember, egyPhilippe d'Anjou nevű, ősz hajú telefonközpontos, akinek arca az erőszakés a sötétség képeit idézte föl Bourne-ban. Jason bizonyosra vette, hogyd'Anjou-nak szerepe volt a múltjában, s az üldözött vadnak éppen ezértóvatosnak kellett lennie; nem tudhatta, mire számíthat ettől az embertől.De annyi bizonyos, hogy őis közvetítő, és ahogyan Lavier-t, nyilván őt isfigyelik; szintén csaléteknek tekintik egy újabb csapdához, s mihelyt ezrabul ejti az áldozatot, őt is likvidálni kell.

Vajon csak ők ketten közvetítők? Vagy vannak mások is? Talánvalamelyik jellegtelen, arctalan kiszolgáló, aki nem is kiszolgáló, hanemegészen másvalami? Esetleg egy nő? Vagy René Bergeron, az izmosdivattervező, akinek a mozdulatai villámgyorsak és... olyan lazák,harmonikusak.

Bourne hirtelen megmerevedett, tarkóját az ülés fejtámlájánakszorította; amint a közelmúlt egy emlékképe felmerült benne. Bergeron. Asötétbarnára sült bőr, a felgyűrt ingujjak, kihangsúlyozottan széles vállak...amelyek szinte lebegtek az elvékonyodó, karcsú derék fölött, s alatta olygyorsan mozogtak az erős lábak, akár egy állaté, egy macskáé.

Lehetséges lenne? Vajon a többi feltételezés csupán képzelgés, ismerősképek töredékeiből összerakott fantomarc? Vajon a gyilkos, akit közvetítőisem ismernek, mélyen saját szervezetén belül megbújva ellenőriz és irányítminden lépést? Bergeron lenne az?

Bourne tudta, hogy azonnal telefonhoz kell jutnia, mert mindenelvesztegetett perc távolabb viszi a választól, s ha túl sok perc vész el,akkor sohasem jut el a válaszig. Ő maga azonban nem telefonálhat; azesemények túl gyorsan követik egymást, a háttérben kell maradnia, tárolniakell az információit.

– Amint meglát egy telefonfülkét, álljon mellé – szólt a sofőrnek, akimég mindig nem tért magához a Szentáldozás-templom körüli káoszokozta megrendülésből.

– Ahogy kívánja, uram. De nekem már rég jelentkeznem kellett volna agarázsunkban. Már rég.

– Értem.– Ott van egy telefon.– Helyes. Álljon be oda.A piros telefonfülke, amelynek üvegtáblái csillogtak-villogtak a

napfényben, kívülről olyan volt, mint egy babaház, belül viszontvizeletszagúan bűzlött. Bourne a Terrasse-t tárcsázta, bedobta az érméketés a négyszázhúszas szobát kérte. Marie vette föl a kagylót.

– Mi történt?– Nincs időm elmondani: Hívd fel a Les Classiques-ot és kérd René

Bergeront. Valószínűleg d'Anjou lesz a telefonközpontos; találj ki egynevet, és mondd azt, hogy már egy órája próbálod elérni Bergeront Laviermagánvonalán. Mondd, hogy sürgős, feltétlenül beszélned kell vele.

– S ha őjelentkezik, mit mondjak neki?– Nem hiszem, hogy őjelentkezne, de ha mégis ott van, egyszerűen

tedd le a kagylót. S ha ismét d'Anjou jelentkezne, kérdezd meg, mikorravárják Bergeront. Három perc múlva visszahívlak.

– Drágám, jól vagy?– Megrázó vallási élményben volt részem. Majd később beszámolok

róla.Jason az óráját nézte, kínzóan lassúnak találta a karcsú, törékeny

percmutató szemmel sem követhetőhaladását. Egyéni visszaszámlálását aharmincadik másodpercnél kezdte, úgy számította ki, hogy a torkábanvisszahangzó szívdobogása nagyjából másodpercenként két és félszereslehet. Tíz másodpercnél kezdett tárcsázni, az érméket négynél dobta be ésmínusz ötnél kérte a szobaszámot a Terrasse telefonosától. Marie abban aszempillantásban, ahogy a telefon csengeni kezdett, fölkapta a kagylót.

– Mi volt? – kérdezte Bourne. – Attól féltem, hogy még beszélsz.– Nagyon rövid beszélgetés volt. Azt hiszem, d'Anjou gyanút fogott.

Talán listája van azokról, akik megkapták a titkos számot, nem tudom. Dezárkózottnak, tétovának tűnt a hangja.

– Mit mondott?– Monsieur Bergeron anyagbeszerzőkörúton van Dél-Európában. Ma

reggel indult, és csak hetek múlva várják vissza.– Lehet, hogy pár perccel ezelőtt láttam, több száz kilométerre Dél-

Európától.– Hol?– Egy templomban. S ha valóban Bergeron volt az, akkor egy nagyon

éles eszköz hegyével adta meg valakinek a feloldozást.– Miket beszélsz?– Lavier meghalt.– Úristen! Most mit akarsz tenni?– Beszélek egy férfival, akit, azt hiszem, ismertem valaha. Ha egy csöpp

esze van, hallgat rám. El akarják tenni láb alól.

30.

– D'Anjou?– Delta? Már kíváncsi voltam, hogy mikor... azt hiszem, bárhol

fölismerném a hangodat. Kimondta. Valaki kimondta a nevet! A nevet, amisemmit és mégis valahogy olyan sokat jelent neki. D'Anjou ismerte anevét. Philippe d'Anjou a felidézhetetlen múlt része. Delta. Cain azCharlie, és Delta az Cain. Delta. Delta! Ismerte ezt az embert, és ennél azembernél van a válasz! Alpha, Bravo, Cain, Delta, Echo, Foxtrott...Medúza.

– Medúza – mondta halkan, elismételvén a nevet, amely hangtalankiáltásként zakatolt a fülében.

– Párizs nem Tam Quan, Delta. Semmivel sem tartozunk már

egymásnak. Ne számíts fizetségre. Más-más munkaadóknak dolgozunk.– Jacqueline Lavier halott. Carlos ölte meg Neuilly-sor-Seine-ben alig

félórája.– Ne is próbálj átverni. Jacqueline már két órája úton van, elhagyja

Franciaországot. Őmaga hívott föl engem az Orly repülőtérről. Bergeronután megy...

– Dél-európai anyagbeszerzőkörútra? – vetette közbe Jason.D'Anjou hallgatott.– A telefonáló nő, aki Renét kereste – mondta végül. – Gondoltam. De

ez mit sem változtat a dolgon. Beszéltem vele, az Orlyról telefonált.– Ráparancsoltak, hogy ezt mondja neked. Úgy hallottad, mintha

teljesen ura lenne önmagának?– Ideges volt, de te tudod a legjobban, miért. Remekül dolgoztál itt

nálunk, Delta. Vagy Cain. Nem is tudom, hogyan nevezed magadmostanában. Természetesen fel volt dúlva. Ezért is utazik el egy időre.

– Ezért is halt meg. S te leszel a következő.– Az utolsó huszonnégy óra méltó volt hozzád. Ez méltatlan.– Követték; téged is követnek. Éjjel-nappal figyelnek.– Ha így van, csakis a biztonságom érdekében teszik.– Akkor miért kellett meghalnia Lavier-nak?– Nem hiszem el, hogy halott.– Elkövetett volna öngyilkosságot?– Soha.– Akkor hívd fel a Szentáldozás-templomának parókiáját Neuilly-sur-

Seine-ben. Érdeklődj egy nőután, aki gyónás közben öngyilkos lett. Nincsvesztenivalód. Visszahívlak.

Bourne letette a kagylót és kilépett a fülkéből. Lelépett az úttestre, taxitkeresett. Legközelebb legalább tíz utcával arrábbról hívja föl Philipped'Anjou-t. D'Anjou a Medúza tagja volt, nem egykönnyen lehetmeggyőzni, és Jason semmiképp sem akarta megkockáztatni, hogyelektronikus letapogatók megállapíthassák, melyik kerületben van a fülke,ahonnan beszél.

Delta? Azt hiszem, bárhol fölismerném a hangodat... Párizs nem TamQuan... Tam Quan, Tam Quan! Cain az Charlie, és Delta az Cain.Medúza!

Hagyd abba! Ne gondolj olyasmikre... amikre képtelen vagy gondolni.Arra összpontosíts, ami van. Most. Te. Ne gondolj arra, hogy mások szerintmi vagy – amit esetleg te magad is hajlamos vagy elhinni. Amit el akarnakhitetni veled... Csak a jelen létezik. A jelen pedig egy férfi, aki talán tudja a

választ.Más-más munkaadóknak dolgozunk.Ez a dolog nyitja. Mondd meg, az isten szerelmére, mondd meg! Ki az?

Ki a munkaadóm, d'Anjou?Egy taxi hirtelen fékezett, vészesen közel állt meg Bourne előtt. Jason

kinyitotta az ajtót és beszállt.– Place Vendome – mondta; mert az a tér a Saint-Honoré közelében

van. Feltétlenül a lehetőlegközelebb akart lenni, hogy valóra válthassaegyre világosabban körvonalazódó tervét. Az övé az előny, most már csakarról van szó, hogy kettős cél érdekében aknázza ki. Meg kell győznied'Anjou-t, hogy követik, voltaképpen a kijelölt kivégzői. Csakhogyazoknak fogalmuk sincs róla, hogy valaki őket is követni fogja.

A Vendome szokás szerint zsúfolt volt, a kocsik véget nem érősorokban áramlottak. Bourne a sarkon megpillantott egy telefonfülkét,kiszállt a taxiból. Belépett a fülkébe és a Les Classiques számát tárcsázta,tizennégy perce hívta a szalont Neuilly-sor-Seine-ből.

– D'Anjou?– Egy nőöngyilkos lett gyónás közben, ez minden, amit megtudtam.– Ugyan már, ennyivel te nem éred be. A Medúza nem érné be ennyivel.– Várj egy pillanatig, amíg kiiktatom a központot. – A vonal néhány

pillanatra süket lett. Azután ismét d'Anjou jelentkezett. – Egy ezüstös őszhajú, drága ruhás, St. Laurent-táskás, középkorú nő. Ez a leírás tízezerpárizsi nőre ráillik. Honnan tudjam, hogy nem te kaptál-e el egy ilyen nőt,megölted, és ennek ürügyén hívtál fel engem?

– Hát persze. Bevittem a templomba, akár egy pietát, nyitott stigmáibólvér csöpögött az átjáróra. Térj észhez, d'Anjou. Induljunk ki abból, aminyilvánvaló. A táska nem az övé; fehér bőrtáska volt nála. Valószínűtlen,hogy egy konkurens divatházat reklámozna.

– Mindez csak alátámasztja, amit gondolok. Hogy nem JacquelineLavier az.

– Sokkal inkább az én állításomat támasztja alá. A táskában talált iratokmás névre szólnak. Hamarosan jelentkezni fognak a holttestért, de senkimég csak meg sem fogja említeni a Les Classiques-ot.

– Azért, mert te ezt állítod?– Nem. Hanem mert ezt a módszert követte Carlos öt olyan gyilkosság

esetében, amelyet fölsorolhatok neked. – Tényleg fel tudta volna sorolni;ez volt az ijesztő. – Elintéznek egy pasast; a rendőrség azt hiszi, ismeri aszemélyazonosságát, a halál rejtélyes, a gyilkosok ismeretlenek. Azutánrájönnek, hogy egészen másvalakiről van szó, de addigra Carlos már

hetedhét határon is túl van, már a sokadik újabb megbízatást is teljesítette.Lavier ennek a módszernek egy változata; ez a lényeg.

– Szavak, Delta. Sohasem voltál bőbeszédű, de ha kinyitottad a szádat,tudtad, mit beszélsz.

– S ha még a Saint-Honorén lennél mától számított három-négy hétmúlva, márpedig nem leszel ott, akkor láthatnád, hogyan végződik azegész. Lezuhan egy repülőgép vagy elsüllyed egy hajó Dél-Európábanvagy a Földközi-tengeren. A holttestek szénné égnek, fölismerhetetlenekvagy egyszerűen eltűnnek. Ám a halottak személyazonosságátegyértelműen megállapítják. Lavier és Bergeron. De csak egyikük leszvalóban halott, Madame Lavier. Monsieur Bergeron kiváltságos, sokkalkiváltságosabb, mint te azt gondolnád. Bergeron ismét dolgozni fog. Amipedig téged illet, statisztikai adat leszel a párizsi hullaházban.

– Hát te?– A terv szerint én is halott leszek. Arra számítanak, hogy a te

segítségeddel intéznek el.– Ésszerű. Mindketten a Medúzából jöttünk, ezt ők is tudják... Carlos is

tudja. Feltételezhető, hogy fölismertél.– S te engem?D'Anjou egy pillanatig nem válaszolt.– Igen – mondta végül. – De, ahogy mondtam, most már más

munkaadóknak dolgozunk.– Erről akarok veled beszélni.– Nem beszélünk, Delta. De a régi idők kedvéért, annak fejében, amit

valamennyiünkért tettél Tam Quanban, fogadd meg egy régi medúzástanácsát. Tűnj el Párizsból, vagy valóban halott leszel, ahogy te magadmondtad.

– Nem tehetem.– Pedig meg kell tenned. Ha alkalmam nyílik rá, én is hajlandó vagyok

meghúzni a ravaszt. Utána pedig tartom a markom.– Hát akkor megadom neked ezt a lehetőséget.– Ne haragudj, ez tényleg nevetséges.– Nem tudod, mit akarok és mennyit vagyok hajlandó megkockáztatni,

hogy megkapjam.– Bármit akarsz, kockázatot kell vállalnod. De neked az igazi veszély az

életelemed. Ismerlek, Delta. Most pedig vissza kell ülnöm atelefonközponthoz. Jó vadászatot kívánok neked, de...

Bourne tudta, hogy elérkezett a pillanat, amikor be kell vetnie egyetlenmegmaradt fegyverét, azt a fenyegetést, ami még megakadályozhatja

d'Anjou-t, hogy letegye a kagylót.– Kihez fordulsz utasításokért, most, hogy a Parc Monceau kiesett?D'Anjou hallgatott, s ez még tovább növelte a feszültséget. Amikor

végül válaszolt, csak suttogva mert megszólalni.– Mit mondtál?– Ezért ölték meg, te is tudod. S ezért fognak téged is megölni. Elment a

Parc Monceau-ba, és meg kellett halnia érte. Te is jártál a Parc Monceau-ban, te is meg fogsz halni miatta. Carlos nem engedheti meg, hogy életbenmaradj, túl sokat tudsz. Miért vállalná a kockázatot? Még arra fölhasznál,hogy engem tőrbe csaljon, azután... téged megöl és egy új Les Classiques-ot alapít. Mint medúzás a medúzástól kérdezem: nem ez a logikus?

Ezúttal hosszabb, súlyosabb volt a csönd, mint az előbb. Az idősebbmedúzás nyilván több kínos, sorsdöntőkérdést tett fel önmagának.

– Mit akarsz tőlem? Nyílván tudod, hogy itt túszoknak nincs semmijelentőségük. Semmit sem érek neked, sem élve, sem holtan. Mit akarsz?

– Információt. Ha rendelkezel vele, még ma éjszaka eltűnök Párizsból,és sem Carlos, sem te nem hallotok többé rólam.

– Miféle információt?– Ha most tenném fel a kérdést, hazudnál. Én is azt tenném. De ha

szemtől szemben állunk, meg fogod mondani az igazat.– Hurokkal a nyakamon?– Egy tömeg kellős közepén?– Tömegben? Nappal?– Pontosan egy óra múlva. A Louvre előtt. A lépcsők közelében. A

taxiállomáson.– A Louvre-nál? Tömegben? Olyan információt, amivel szerinted

rendelkezem, és amitől eltűnsz? Ép ésszel nem várhatod el, hogymegtárgyalom veled a munkaadómat.

– Nem a tiedet. Az enyémet.– A Treadstone-t?Tud róla! Philippe d'Anjou-nál van a válasz. Őrizd meg a nyugalmadat!

Ne érezze a szorongásodat.– Hetvenegy – egészítette ki Jason. – Csupán egy egészen egyszerű

kérdés, és eltűnök. S ha megadod a választ, ha megmondod az igazat,cserébe adok érte valamit.

– Te, nekem? Mit? Ha csak nem saját magadat?– Olyan információt, aminek révén életben maradhatsz. Ez sem

garancia, de hidd el nekem, enélkül nem maradsz életben. Parc Monceau,d'Anjou.

Újabb csönd. Bourne maga elé képzelte az ősz hajú hajdani medúzást,amint a kapcsolótáblára mered, s a gazdag párizsi kerület neve egyrerémisztőbben visszhangzik az agyában. A Parc Monceau halált árasztott, sezt d'Anjou éppoly jól tudta, mint ahogyan azt, hogy Neuilly-sor-Seine-bena halott nőJacqueline Lavier.

– S mi lenne az az információ? – kérdezte d'Anjou.– A munkaadód személyazonossága. Egy név és elegendőbizonyíték,

ami lepecsételve és közjegyzőnél letéve elhelyezhetőegész hátralévőéletedre. De ha életednek nem természetes úton szakadna vége, még habaleset révén is, a közjegyző, a kapott utasítás szerint, fölnyitja a borítékotés nyilvánosságra hozza a tartalmát. Védelem, d'Anjou.

– Értem – mondta halkan a medúzás. – De azt mondod, hogy engem isfigyelnek és követnek.

– Fedezd magad – tanácsolta Jason. – Mondd meg nekik az igazat.Ugye, megadtak egy számot, amelyet föl kell hívnod?

– Igen, van egy szám, egy férfié. – Az idősebb férfi hangja érezhetőcsodálkozást fejezett ki.

– Hívd fel, mondd el neki mindazt pontosan, amit tőlem hallottál...kivéve természetesen azt, amit az információcseréről beszéltünk. Monddel, hogy fölhívtalak, találkozni akarok veled. Egy óra múlva a Louvre előtt.Az igazat.

– Te megőrültél!– Tudom, mit csinálok.– Rendszerint tudtad. Saját magadnak állítasz csapdát, a saját

kivégzésedet készíted elő.– Ez esetben téged bőkezűen megjutalmaznak majd.– Vagy engem is kivégeznek, ha igaz, amit mondasz.– Hát akkor állapítsuk meg, igaz-e. Így vagy úgy, de érintkezésbe lépek

veled, erre a szavamat adom. Megvan náluk a fényképem, tudni fogják,mikor lépek. Jobb egy ellenőrzött helyzet, mint egy olyan, amikor senkineksemmi fölött nincs hatalma.

– Most újra Deltát hallom – jegyezte meg d'Anjou. – Azt a Deltát, akinem állít saját magának csapdát, nem sétál a kivégzőosztag elé, nem kéri,hogy kössék be a szemét.

– Nem, eszem ágában sincsen ezt tenni – helyeselt Bourne. – Nincs másválasztásod, d'Anjou. Egy óra múlva. A Louvre előtt.

Minden csapda sikere az alapvető egyszerűségen múlik. Azellencsapdának – már csak bonyolultsága miatt is – gyorsnak és még

egyszerűbbnek kell lennie.Ezek a szavak jutottak az eszébe, míg a Saint-Honoré végén, a Les

Classiques-tól egyutcányi távolságban várakozott a taxiban. Megkérte asofőrt, kerülje meg vele kétszer a háztömböt – amerikai turista, akinek afelesége a divat fellegvárában van bevásárló körúton; előbb-utóbbfelbukkan valamelyik üzletből, így majd csak megtalálja.

Másvalamit talált: Carlos megfigyelőcsoportját. A gumiborítású antennaa fekete, négyajtós kocsin, nemcsak bizonyítékul, hanem vészjelzésként isszolgált. Biztonságosabban érezné magát – gondolta –, ha a rádió adó-vevőt üzemen kívül helyezhetné, de erre semmi lehetősége sem volt.Egyetlen alternatíva kínálkozott: megtévesztőinformáció. A következőnegyvenöt perc folyamán Jason minden tőle telhetőt elkövet majd, hogy azadóvevőn téves üzeneteket küldjenek. A taxi hátsó ülésének rejtekébőltanulmányozta a kocsiban ülő két férfit az utca túloldalán. Csupánegyvalami különböztette meg őket a Saint-Honorén látható sok száz többiférfitól: nem beszéltek.

Philippe d'Anjou kilépett a szalonból, ősz haját széles karimájú, puhaszürke kalap fedte. Végigpillantott az utcán, így közölte Bourne-nal, hogya hajdani medúzás lefedezte magát: fölhívott egy bizonyos telefonszámot,leadta a meghökkentő információt; tudta, hogy egy kocsiban Carlosemberei ülnek, akik követni fogják.

Egy nyilvánvalóan telefonon rendelt taxi kanyarodott a járdaszegélyhez.D'Anjou mondott valamit a sofőrnek és beszállt. Az utca túloldalánvészjóslóan kiemelkedett egy antenna az ágyazatból. A hajsza megindult.

A négyajtós kocsi a taxi nyomába szegődött; Jasonnak csak erre abizonyítékra volt szüksége. Előrehajolt.

– Megfeledkeztem valamiről – mondta bosszúsan a sofőrnek. – Afeleségem azt mondta ma délelőtt, hogy délután a Louvre környékén fogvásárolgatni. A szentségit, máris félórát késtem! Legyen szíves, vigyen aLouvre-hoz!

– Igen, uram, ahogy parancsolja.A Szajna menti hatalmas homlokzat felé megtett rövid út során a taxi

két ízben is elhaladt a fekete autó mellett, amely azután ismét elhagyta abérkocsit. Amikor a két kocsi közel került egymáshoz, Bourne-nak alkalmanyílott, hogy pontosan megfigyelje, amire kíváncsi volt. A fekete autóvezetője mellett ülő férfi újra meg újra beleszólt a kezében tartottrádiómikrofonba. Carlos biztosra akart menni, a csapdának nem lehetgyenge pontja; mások is közeledtek a kivégzés színhelyéhez.

Elérték a Louvre hatalmas bejáratát.

– Álljon be a többi taxi mögé – mondta Jason.– De hát azok utasokra várnak, uram. Nekem meg van utasom; maga az

utasom. Elviszem a...– Tegye, amit mondtam – mondta Bourne, és egy ötvenfrankost ejtett a

vezetőülés mellé.A sofőr bekanyarodott a sorba. A fekete négyajtós kocsi vagy húsz

méterre volt tőlük jobb kéz felé; a rádiós férfi hátrafordult, és a bal-hátsóablakon kémlelt kifelé. Jason követte a tekintetét; azt látta meg, amirefölkészült. Vagy száz méterre, nyugati irányban egy szürke kocsi jelentmeg a hatalmas téren: az, amelyik Jacqueline Lavier-t és Villiers feleségétkövette a Szentáldozás templomáig, majd az utóbbival elrobogott Neuilly-sur-Seine-ből. Bourne látta, hogy a kocsi antennája visszasiklik a helyére.Odaát jobboldalt Carlos katonája már letette a mikrofont. A fekete kocsiantennája szintén eltűnt, megtörtént a kapcsolatfelvétel, megerősítették,hogy szabad szemmel is minden jól látható. Négy ember. Carloskivégzőosztaga.

Bourne a Louvre bejárata körüli tömeget figyelte, s nyomban észrevetteaz elegánsan öltözött d'Anjout. Lassan, óvatosan sétált fel-alá a baloldaltfelfelé vezetőmárványlépcsők előtt.

Most. Itt az ideje, hogy leadja a megtévesztőinformációt.– Álljon ki a sorból! – utasította a sofőrt.– Tessék, uram?– Kétszáz frankot kap, ha pontosan követi az utasításaimat. Álljon ki a

sorból, hajtson a sor elejére, azután forduljon meg, és induljon vissza atúloldalon.

– Nem értem, uram!– Nem is kell értenie. Háromszáz frank.A sofőr a sor elejére hajtott, ott elfordította a kormányt, s a taxi elindult

balra, a parkoló kocsik sora felé. Bourne előhúzta az övéből és a térde közészorította az automata pisztolyt. Ellenőrizte a hangtompítót és szorosrahúzta a hengert.

– Tulajdonképpen hová akar menni, uram? kérdezte a meghökkentsofőr, amikor elindultak visszafelé a kocsik között nyíló folyosón a Louvrebejárata felé.

– Lassítson – mondta Jason. – A nagy, szürke kocsi előttünk, orral aSzajna felőli kijárat felé. Látja?

– Természetesen.– Kerülje meg lassan jobbról. – Bourne átcsúszott az ülés bal oldalára,

lecsavarta az ablakot, közben a fejét is, a fegyvert is eltakarta. Pillanatok

múlva mindkettőmegjelenik majd az ablakban.A taxi a négyajtós kocsi felé közeledett, a sofőr ismét elfordította a

kormányt. A két kocsi párhuzamosan állt. Jason kidugta a fejét és apisztolyát az ablakon. A szürke kocsi jobb hátsó ablakát célozta meg éstüzelt: gyors egymásutánban öt kattanás hallatszott, az üveg betört. A kétférfi elképedve ordított egymásra, és azonnal levetették magukat az üléselőtti padlóra, de meglátták Bourne-t. Ez volt a megtévesztőinformáció.

– Tűnjünk el innen! – kiáltott Bourne a rémült sofőrre, és háromszázfrankot vetett oda neki az ülés támlája fölött, miközben puhakalapjátbeszorította a hátsó ablak alatti párkányra. A taxi megiramodott a Louvrekőkapui felé.

Most.Jason visszacsúszott az ülésen, kinyitotta a kocsi ajtaját, és kivetette

magát a kockaköves úttestre, közben még egy utolsó utasítást adott asofőrnek.

– Ha életben akar maradni, tűnjön el innen!A taxi kilőtt, akár egy rakéta, a rémült sofőr felpörgette a motort.

Bourne két parkoló kocsi közé vetette magát; a kocsik eltakarták a szürkenégyajtós elől. Lassan fölegyenesedett, kilesett az ablakok között. Carlosemberei villámgyorsan, profik módjára cselekedtek, egyetlen pillanatotsem vesztegetve folytatták az üldözést. Szemmel tartották a taxit, amelysebességben nem mérkőzhetett a nagy teljesítményű szürke autóval,amelyben ott ült kiszemelt áldozatuk. A kormány mögött ülőférfi nagyobbsebességre kapcsolt, a kocsi a taxi után iramodott, miközben társa a szájaelé tartotta a mikrofont; az antenna ismét kikúszott ágyazatából. A férfikiáltva adta ki az utasítást a nagy kőlépcsőközelében álló másik négyajtóskocsinak. A robogó taxi kikanyarodott a Szajna menti utcára, a nagy,szürke kocsi közvetlenül a nyomában száguldott. Alig néhány lépésrerobogtak el Jason előtt; a két férfi arckifejezése mindent elárult neki:szabad szemmel látják Caint, a csapda bezárult, és ők perceken belülkiérdemlik a jutalmukat.

Az ellencsapdának már a lényegében rejlő bonyolultsága miatt isgyorsnak és még egyszerűbbnek kell lennie...

Perceken belül... Neki csak másodpercek állnak rendelkezésére, haminden úgy van, ahogyan gondolja. D'Anjou! Az összekötőbetöltöttejelentéktelen szerepét, most már feláldozható, amint Jacqueline Lavier isföláldozható volt.

Bourne kiugrott a két kocsi közül, és az alig ötven méterre álló feketenégyajtós felé futott. Látta a két férfit; két irányból közeledtek Philippe

d'Anjou-hoz, aki még mindig a márványlépcsős feljárat előtt járt fel-alá.Ha bármelyikük lead egy pontosan célzott lövést, d'Anjou halott, ésmagával viszi a Treadstone Hetvenegy titkát. Jason még gyorsabbankezdett rohanni, egyik kezével kabátja alatt súlyos automata pisztolyátszorongatta.

Carlos katonái már csak alig néhány lépésre voltak, egyre gyorsabbanközeledtek áldozatukhoz, villámgyorsan akartak végezni vele, mielőtt ahalálra ítélt egyáltalán fölfoghatná, mi történik.

– Medúza! – kiáltotta Bourne; fogalma sem volt, miért ezt a nevet, nempedig d'Anjou nevét kiáltotta. – Medúza!

D'Anjou fölkapta a fejét, arcára kiült a rémület. A fekete kocsi vezetőjevillámgyorsan hátrafordult, fegyverét Jasonra emelte, társa pedig d'Anjoufelé indult és pisztolyát a hajdani medúzára szegezte. Bourne jobbra vetettemagát, automata fegyverét lövésre tartotta, és baljával alátámasztotta.Vetődés közben tüzelt és talált: a d'Anjou felé tartó férfi teste ívbenhátrafeszült, lábai nyomban felmondták a szolgálatot; lerogyott amacskaköves úttestre. Két lövedék fütyült el Jason feje fölött, ésbecsapódott mögötte valami fémbe. Balra gurult, fegyverét ismétalátámasztotta, és a második férfira szegezte. Kétszer húzta el a ravaszt; agépkocsi vezetője fölordított, miközben összerogyott, arcát elborította avér. A járókelőkön vakrémület lett úrrá. Férfiak ordítottak, nők sikoltoztak,szülők a testükkel fedezték gyermekeiket, mások fölszáguldottak a lépcsőna Louvre hatalmas kapuihoz, ahonnan őrök próbáltak kirohanni. Bourneföltápászkodott és d'Anjou-t kereste. Az idősebb, hórihorgas férfi a feljárómögé ugrott, ott rejtőzött, s most kínos rémülettel kúszott előbúvóhelyéről.Jason keresztülfurakodott a fejvesztett tömegen, fegyverét az övébe dugta,majd kezével szétlökdöste maga előtt a hisztérikus embereket, hogyeljuthasson a férfihoz, aki válaszolni tud neki: Treadstone. Treadstone!

Odaért az ősz hajú medúzáshoz.– Állj fel! – parancsolt rá. – Tűnjünk el innen!– Delta!... Ez Carlos embere volt! Ismerem, fölismertem! Meg akart

ölni!– Tudom. Gyerünk! Gyorsan! A többiek vissza fognak jönni, keresni

fognak minket. Gyerünk már!Bourne valami fekete árnyékot látott a szeme sarkából. Villámgyorsan

megfordult, ösztönösen lenyomta a földre d'Anjou-t, s gyorsegymásutánban máris négy lövés dördült; a taxisofőr mellett sötét öltözékűférfi állt, őtüzelt a pisztolyából. Gránit- és márványszilánkok röpködtekkörülöttük. Ő volt az! A súlyos, széles vállak, amelyek szinte úsztak a

levegőben, a testhez álló fekete öltöny által kiemelt karcsú derék... akeskeny karimájú kalap alatt fehér selyemkendővel félig eltakart, sötétBőrűarc. Carlos!

Kapd el Carlost! Csald tőrbe Carlost! Cain az Charlie, és Delta azCain.

Hamis!Keresd meg Treadstone-t! Keress egy üzenetet, egy bizonyos valakinek

szóló üzenetet! Keresd meg Jason Bourne-t!Úgy érezte, menten megőrül. A múlt elmosódott képei a jelen iszonyú

valóságának erejével zúdulnak rá, s az őrületbe kergetik. Agyának ajtajainyíltak-csukódtak, kivágódtak, becsapódtak; az egyik pillanatban fény, akövetkezőben már sötétség áradt ki rajtuk, A fájdalom ismét belehasított ahalántékába, s ezt fülsiketítődörgés idegtépőzaja kísérte. Pillantásával afehér selyemkendős, fekete öltönyös férfit kereste. Hirtelen meglátta a kétszemét és a pisztoly csövét: a korom fekete kör úgy meredt rá, akár háromfekete lézersugár. Bergeron?... Bergeron lenne az? Őaz? Vagy Zürich...vagy... Erre most nincs idő!

Úgy tett, mintha balra vetné el magát, azután jobbra dőlt, s kikerült afegyver tűzvonalából. Lövedékek csapódtak a kőbe, s a dörrenéseket avisszapattanó lövedékek sivítása követte. Jason egy szállítókocsi aláhengergőzött; a kerekek között látta, hogy a fekete öltönyös férfi elrohan.Még mindig hasogatta fejét a fájdalom, de a dörgés megszűnt. Kikúszott amacskakövekre, fölállt és futni kezdett, vissza a Louvre lépcsői felé.

Mit hibázott el? D'Anjou eltűnt! Hogyan történt? Az ellencsapda nem isvolt igazi csapda. Saját stratégiáját használták fel ellene, s az egyetlenember, aki megadhatta volna neki a válaszokat, elmenekült. Ő Carloskatonáit követte, de Carlos őt követte! Már a Saint-Honorétól kezdve.Minden hiábavaló volt; émelyítőürességet érzett.

S ekkor meghallotta a hangot. Egy közeli kocsi mögül Philippe d'Anjoujelent meg, óvatosan körülkémlelve.

– Úgy látszik, Tam Quan mindig itt lesz a közelünkben. Hová menjünk,Delta? Itt nem maradhatunk.

Egy zsúfolt kávéház függönnyel elkerített bokszában ültek a ruePilonon, a Montmartre mellékutcának is alig nevezhetőegyik sikátorában.D'Anjou dupla konyakjából kortyolgatott.

– Visszamegyek Ázsiába – szólalt meg halk, eltűnődőhangon. –Szingapúrba vagy Hongkongba. Franciaország sohasem volt ideális helyszámomra, most meg már végzetessé is válik.

– Talán mégsem kell visszamenned Ázsiába – mondta Bourne, nagyothúzva a whiskyjéből; a kellemes bizsergés gyorsan szétáradt benne, rövididőre lebegőnyugalom fogta el. – Komolyan gondoltam, amit mondtam.Te megmondod nekem, amit tudni akarok, én pedig... – Elharapta a szót,elfogta a kétely. Nem, mégiscsak kimondja. – Én pedig megmondomneked, ki Carlos.

– A legkevésbé sem érdekel – felelte a hajdani medúzás, miközbenéberen figyelte Bourne-t. – Elmondok neked mindent, amit tudok. Miért ishallgatnék el bármit? Nyilvánvalóan nem fordulok a hatóságokhoz, de haolyan információkkal szolgálhatok, amik segítségedre lehetnek, hogyelkapd Carlost, számomra is biztonságosabbá válik a világ, nem gondolod?Személy szerint azonban nem szeretnék belekeveredni semmibe.

– Még csak kíváncsi sem vagy?– Elvontan talán igen, mert az arckifejezésedből arra következtetek,

hogy megdöbbennék. Kérdezzél hát, azután lepjél meg.– Meg fogsz döbbenni.D'Anjou minden előzetes figyelmeztetés nélkül halkan kimondta a

nevet.– Bergeron?Jason nem mozdult; szótlanul meredt idősebb társára.– Újra és újra átgondoltam a dolgot – folytatta d'Anjou. – Valahányszor

beszélek vele, csak nézem és tűnődöm. De újra meg újra elhessegetem agondolatot.

– Miért? – vetette közbe Bourne. Nem akarta elismerni, hogy a medúzásmagyarázata helytálló.

– Mondom, nem vagyok biztos benne, csak úgy érzem, nem igaz. Talán,mert René Bergerontól többet tudtam meg Carlosról, mint bárki mástól. Amegszállottja Carlosnak; évek óta dolgozik már neki, és roppant büszke,amiért Carlos megbízik benne. Nekem csak az ütött szöget a fejembe, hogytúl sokat beszél róla.

– Az én szólal meg a felvett személyiség szájából?– Igen, ez persze lehetséges, de nem vág egybe Carlos hihetetlenül

precíz elővigyázatosságával, szó szerint áthatolhatatlan titkosság falával,amit maga körül fölépített. Persze nem vagyok biztos benne, de kétlem,hogy Bergeron lenne az.

– Te mondtad a nevet. Nem én.D'Anjou elmosolyodott.– Nincs mitől tartanod, Delta. Kérdezzél.– Valóban azt hittem, hogy Bergeron az. Sajnálom.

– Ne sajnáld. Még az is lehet, hogy mégiscsak őaz. Már mondtam,hogy engem nem érdekel. Pár nap múlva ismét Ázsiában leszek a frank, adollár vagy a jen nyomát követve. Mi, medúzások, mindig talpraesettfickók voltunk, igaz?

Jasonnak, maga sem tudta miért, de André Villiers beesett arca tűnt fel alelki szeme előtt. Megfogadta, hogy amit csak lehet, megtud az öreg katonaszámára. És erre ez a legjobb alkalom.

– Hogyan illik bele a képbe Villiers felesége?D'Anjou felvonta a szemöldökét.– Angélique? Hát persze, említetted, ugye, a Parc Monceau-t? Hogyan...– Most nem fontosak a részletek.– Számomra biztosan nem.– Szóval, mi van vele? – sürgette Bourne.– Jól megnézted? A bőrét?– Elég közelről láttam. Napbarnított. Nagyon magas nő, szép barnára

sülve.– Igen, nagyon vigyáz rá, hogy mindig barna legyen. A Riviéra, a görög

szigetek, a Costa del Sol, Gstaad; sohasem mutatkozik másként, mintnapbarnítottan.

– Nagyon jól áll neki.– S nagyon sikeres fogás. Álcázza a valódi lényét. Az őszámára

ismeretlen fogalom az őszi vagy téli sápadtság, arca, karja, hosszú lábamindig barna. Mindig vonzóan barna színűa bőre, mert mindenképpen azlenne. Saint-Tropez-vel, a Costa Bravával, az Alpesekkel, vagy azoknélkül.

– Miket beszélsz?– Bár mindenki úgy tudja a gyönyörűAngélique Villiers-ről, hogy

párizsi, valójában nem az. Dél-amerikai...– Sanchez – suttogta maga elé Bourne. – Ilich Ramirez Sanchez.– Úgy van. A maroknyi ember körében, aki egyáltalán beszél

ilyesmikről, úgy hírlik, hogy Carlos vér szerinti unokahúga, és tizennégyéves kora óta a szeretője. S e maroknyi ember körében azt is suttogják,hogy saját magán kívül az egyetlen ember a világon, akit Carlos szeret.

– Villiers pedig a mit sem sejtőtávirányított?– Medúza-kifejezés, Delta? – bólintott d'Anjou. – Úgy van, Villiers a

távirányított. Carlos zseniálisan kieszelte, hogyan épülhet be és nyerhetbepillantást a francia kormány legtitkosabb ügyeibe, beleértve a sajátmagáról szóló dossziékat is.

– Zseniálisan kiagyalta – mondta visszaemlékezve Jason. – Mert

hihetetlen.– Teljességgel.Bourne előrehajolt, és váratlanul félbeszakította a társát.– Treadstone – mondta mindkét kezét az előtte álló pohárra kulcsolva. –

Beszélj nekem a Treadstone Hetvenegyről.– Én beszéljek róla neked?– Mindent, amit ők tudnak. Mindent, amit Carlos tud.– Nem hinném, hogy képes lennék erre. Hallok egyet s mást, összerakok

egyes részleteket, de ha csak nem a Medúzáról van szó, nemigen vagyok atanácsadójuk, még kevésbé a bizalmasuk.

Jason nem tehetett mást, uralkodott magán: elállt attól, hogykérdezősködjék a Medúzáról, Deltáról és Tam Quanról, az éjszakaimennybolton süvítőszélről, a sötétségről és a fényrobbanásokról, amelyekújra meg újra elvakítják, valahányszor meghallja e szavakat. Mindegy;bizonyos dolgokban kénytelen volt föltételezésekre hagyatkozni, sajátveszteségein túl kellett tennie magát úgy, hogy észre se lehessen vennirajta. Vannak fontosabb dolgok, Treadstone. Treadstone Hetvenegy...

– Mit hallottál? Mit raktál össze?– Az, amit hallottam és az, amit összeraktam, nem mindig vágott egybe.

De azért néhány nyilvánvaló tényt megértettem.– Például?– Amikor láttam, hogy te vagy az, tudtam: Delta mesésen jövedelmező

megállapodást kötött az amerikaiakkal. Ismét egy jövedelmezőmegállapodást, bár talán másmilyet, mint korábban.

– Lennél szíves ezt részletesebben kifejteni.– Tizenegy éve Saigonból olyan mendemondák jutottak el hozzánk,

hogy valamennyiünk közül a jéghideg Delta a legjobban fizetett medúzás.Annyi bizonyos, hogy mindazok közül, akiket én ismertem, te voltál alegtehetségesebb, így azután föltételeztem, hogy kemény feltételeketszabtál. Sokkal, de sokkal keményebbeket a korábbiaknál, ahhoz, hogy azttehesd, amit most teszel.

– Mégpedig? Arról beszélj, amit hallottál.– Amit tudunk. Megerősítették New Yorkban. A Szerzetes

megerősítette a halála előtt, ennyit közöltek velem. S ez kezdettől fogvaegybevágott a dolgokkal.

Bourne a poharat szorította, és kerülte d'Anjou pillantását. A Szerzetes?A Szerzetes! Ne kérdezz! A Szerzetes meghalt, bárki és bármi volt is.Jelenleg nem érdekes.

– Ismétlem – folytatta Jason –, azt akarom hallani, mit gondolnak

rólam; szerintük mit csinálok most?– Ugyan már, Delta, én akarok lelépni. Nincs értelme, hogy...– Nagyon kérlek – szakította félbe Bourne.– Hát jól van. Beleegyeztél, hogy Cain legyél. A titokzatos gyilkos, a

soha nem létezett megbízások végtelen hosszú listájával. Mindegyiket aprótényekből, hitelesen állították össze, és a legkülönfélébb, megbízhatónaktűnőinformációkkal támasztották alá. S a cél? Kihívni Carlost, szüntelenülaláásni a presztízsét, legalábbis így fogalmazta meg Bergeron, alákínálniaz árait, terjeszteni az ő gyengeségeiről és a te fölényedről szólótörténeteket. Lényegében arra megy ki a játék, hogy előcsalogasd éselintézd Carlost. Ebben állapodtál meg az amerikaiakkal.

Saját, külön napfényének sugarai hatoltak be Jason agyának sötétzugaiba. Valahol távol ajtók nyíltak ki, de még mindig túl távoliak voltak,és csak résnyire nyíltak. De ahol eddig sötétség honolt, most fény jelentmeg.

– Ezek szerint az amerikaiak... – Bourne nem fejezte be a mondatot; ahirtelen rátörő gyötrelem közepette azt remélte, hogy d'Anjou majdmegteszi helyette.

– Úgy van – mondta a medúzás. – Treadstone hetvenegy. AKülügyminisztérium konzuli akciói óta az amerikai hírszerzés legtitkosabbintézménye. Ugyanaz hozta létre, aki a Medúzát. – David Abbott.

– A Szerzetes – mondta halkan, ösztönösen Jason; a távolban ismét nyíltegy ajtó.

– Természetesen. S vajon ki másnak kínálta volna fel Cain szerepét, hanem a Delta néven ismert legjobb medúzásnak? Mondtam már, abban apillanatban, ahogy megláttalak, tudtam.

– Szerep... – Bourne elhallgatott; a napfény még világosabbá vált, demost már nem vakított, hanem melengetett.

D'Anjou előrehajolt.– S persze ez az a pont, ahol nem vág egybe az, amit hallottam, azzal,

amit összeraktam magamnak. Azt mondták, hogy Jason Bourne olyan okokmiatt fogadta el a megbízást, amelyekről én tudtam, hogy nem igazak. Énott voltam; ők nem voltak ott; nem tudhatják az igazságot.

– Mit mondtak? Mit hallottál?– Azt, hogy te amerikai hírszerző, feltehetően katonai hírszerzőtiszt

voltál. Gondold csak meg! Te? Delta? Az az ember, aki mindentmélységesen megvetett, ami amerikai volt? Mondtam Bergeronnak, hogyez lehetetlen, de nem vagyok biztos benne, hogy elhitte.

– Mit mondtál neki?

– Amiről meg voltam győződve, s amiről még most is meg vagyokgyőződve: nem pénzről volt itt szó, annyi pénz nincs a világon, hogy teelfogadd ezt a megbízást. Valami másnak kellett mögötte rejlenie.Szerintem ugyanazért tetted, amiért tizenegy évvel ezelőtt oly sokan másokis beléptek a Medúzába. Hogy rendezzél valahol egy számlát, hogyvisszatérhess valamihez, ami felé elzárták előled az utat. Persze nemtudom, így volt-e, s nem is várom tőled, hogy megerősítsed, de én ígygondolom.

– Lehet, hogy igazad van – mondta Jason, és visszafojtotta lélegzetét; amegkönnyebbülés hűvös szele süvített az agyát elborító ködbe.

Í gy már van értelme. Ü zenetet küldtek. Ez lehet az. Keresd meg azüzenetet! Keresd meg az üzenet küldőjét! Treadstone!

– S ezzel visszaérkeztünk a Deltával kapcsolatos történetekhez –folytatta d'Anjou. – Ki ő? Ki ő? Ki ez a művelt, sajátosan csöndes ember,aki eleven, halálos fegyverré alakította át magát a dzsungelben? Aki alehetetlent követelte mindig, önmagától és a többiektől is... semmiért.Sohasem értettük.

– Nem is kellett értenetek. Van még valami, amit elmondhatnál?Ismerik a Treadstone pontos helyét?

– Hát persze. Én Bergerontól tudtam meg. Egy nagy ház New YorkCityben, a keleti Hetvenegyedik utcában. Százharminckilences szám. Ígyvan?

– Meglehet... Másvalami?– Csak amit nyilván te is tudsz, és aminek a stratégiája, bevallom,

meghaladja a felfogóképességemet.– Mégpedig?– Az, hogy az amerikaiak azt hiszik, megfordultál. Pontosabban

fogalmazva: azt akarják elhitetni Carlosszal, hogy megfordultál.– Miért?Közelítünk! Itt lesz a rejtély kulcsa.– Állítólag a hosszú csönd miatt, ami egybeesik Cain tétlenségével.

Meg azután valami lopott pénz, de legfőképpen a csönd.Ez az! Az üzenet. A Port Noirban eltöltött hónapok. A zürichi őrület, a

Párizsi őrültekháza. Voltaképpen senki sem tudhatja, mi is történt. Aztüzenték neki, hogy jelentkezzen. Hogy adjon életjelt magáról. Igazad volt,Marie, szerelmem, drága szerelmem! Kezdettől fogva igazad volt!

– Ezek szerint ennél többet nem tudsz? – kérdezte Bourne, palástolniigyekezve a hangjából kicsendülőtürelmetlenséget. Most már mindennéljobban vágyott arra, hogy minél előbb visszatérhessen Marie-hoz.

– Ez minden, amit tudok. De nagyon kérlek, értsd meg, ezeket adolgokat nem tőlük tudom. Engem csak azért használtak fel, mert ismerema Medúzát, s annyit megállapítottak, hogy Cain medúzás volt. De sohasemtartoztam Carlos belsőköréhez.

– De azért elég közel álltál hozzá. Köszönöm. – Jason több bankót tettaz asztalra és indulni készült.

– Van még valami – mondta d'Anjou. – Nem tudom, pillanatnyilaglényeges-e, de tudják, hogy a neved nem Jason Bourne.

– Micsoda?– Március huszonöt. Hát nem emlékszel, Delta? Csak két nap választ el

minket ettől a naptól, és Carlos roppant fontosnak tartja ezt a dátumot. El isterjesztették az egész szervezetben. Carlos huszonötödikén akar megölni.Aznap akarja elküldeni a holttestedet az amerikaiaknak.

– Miket beszélsz?– Jason Bourne-t 1968. március huszonötödikén végezték ki Tam Quan

közelében. Nem lehet, hogy ne emlékezz rá; te végezted ki.

31.

– Marie ajtót nyitott; Jason egy pillanatig csak állt és nézte, látta azarcát fürkészőnagy, barna szemét, amelyből szorongás és kíváncsiságsugárzott. Marie tudta. Nem a választ, csak azt, hogy van válasz, és hogy ővisszajött hozzá, hogy elmondja neki. Jason belépett a szobába, s Mariebecsukta mögötte az ajtót.

– Megtörtént? – kérdezte Marie.– Meg. – Bourne megfordult és kitárta a karját. Marie hozzásietett,

megölelték egymást, és ez a néma ölelés beszédesebb volt minden szónál.– Igazad volt – suttogta végül, miközben ajkával végigsimított Marie puhahaján. – Még sok minden van, amit nem tudok, amit talán soha nem fogokmegtudni, de igazad volt. Nem vagyok Cain; mert nincs Cain. Soha nem isvolt. Legalábbis az a Cain, akiről beszélnek, soha nem létezett. Legenda,amit azért agyaltak ki, hogy előcsalogassák Carlost. Én vagyok ez azagyszülemény. Egy Delta nevű medúzás elvállalta, hogy Cain nevűhazugsággá váljon. S ez az ember vagyok.

Marie nem engedte el, de visszahúzódott.– Cain az Charlie... – mondta halkan.– S Delta az Cain – fejezte be Jason. – Hallottad ezt tőlem valaha?

Marie bólintott.– Igen. Egy éjszaka, abban a svájci szobában; álmodban ezt kiáltoztad.

Nem említetted Carlost, csak Caint... és Deltát. Reggel kérdeztelek róla, denem feleltél. Csak bámultál ki az ablakon.

– Mert nem értettem. Még most sem értem, de elfogadom. Sok mindentmegmagyaráz.

Marie ismét bólintott.– A provokátort is. A rejtjelezett szavakat, amelyeket használsz, a

sajátos fordulatokat, a megtévesztéseket. De miért? Miért éppen te?– Hogy rendezzek valahol egy számlát, ezt mondta.– Ki?– D'Anjou.– Az a férfi a bejárati lépcsőn a Parc Monceau-ban? A

telefonközpontos?– Igen. Őis medúzás volt. Ismertem a Medúzában.– Mit mondott?Bourne elmondta neki. S miközben beszélt, Marie arcán ugyanazt a

megkönnyebbülést látta, amit őmaga is érzett. Marie szemében fény gyúlt,torkát elfojtott sírás szorította el, a tiszta öröm hangjai törtek ki belőle. Úgytűnt, alig várja, hogy Jason befejezze, és őismét magához szoríthassa.

– Jason! – kiáltott fel, és két tenyere közé fogta az arcát. – Drágám,drágám! Újra az enyém vagy! Látod, tudtuk, éreztük!

– Nem egészen – mondta Jason, és végigsimított Marie arcán. – A teszámodra Jason, a magam számára Bourne vagyok, mert ezt a nevet adtáknekem, s ezt kell használnom, mert nincs más nevem. De nem ez az igazinevem.

– Kiagyalt név?– Nem, igazi. D'Anjou azt mondta, Jason Bourne-t én öltem meg egy

Tam Quan nevűhelyen.Marie leengedte, majd Bourne vállára csúsztatta a kezét, nem engedte el

a férfit.– Kellett, hogy legyen valami oka.– Remélem. Nem tudom. Lehet, hogy ez az a számla, amit megpróbálok

rendezni.– Nem számít – mondta Marie, és elengedte Bourne vállát. – Mindez a

múlté. Több mint tíz éve történt. Most egyedül csak az számít, hogykapcsolatot teremtsél a Treadstone-ban azzal az emberrel, hiszen ők iskapcsolatot akarnak létesíteni veled.

– D'Anjou szerint az amerikaiak úgy hiszik, hogy megfordultam. Több

mint hat hónapja egyetlen üzenetet sem kaptak tőlem, a zürichi számlárólmeg milliókat emeltem le. Nyilván úgy vélik, én vagyok minden időklegköltségesebb melléfogása.

– Még magyarázkodhatsz. Elmondhatod, mi történt. Nem szegted megtudatosan a megállapodásodat, másrészt viszont nem folytathatod amunkát. Lehetetlen. Az egész kiképzésed értelmét vesztette, mert csaktöredékek maradtak meg benned, képek, fordulatok, de az összefüggéseketnem látod. Ezért nem tudsz dolgozni nekik. Nem ismersz embereket, akiketállítólag ismerned kellene. Csak név nélküli arcok. Nem érted, miértvannak ott, ahol vannak, sem azt, hogy voltaképpen kik is ezek azemberek.

Bourne levetette a zakóját, és kihúzta övéből az automata pisztolyt,Szemügyre vette a hengert; a csőperforált, csúf meghosszabbítását, amelya pisztolylövés dörejét egy halk, pattanás okozta zajra csökkenti.Undorodott tőle. A komódhoz ment, berakta a fegyvert és belökte a fiókot.Egy pillanatig még nem engedte el a fogantyúgombokat, mereven bámultaa tükörben megjelenő, név nélküli arcot.

– Mit mondhatnék nekik? – kérdezte. Itt Jason Bourne beszél.Természetesen tudom, hogy nem ez a nevem, hiszen én magam öltem mega Jason Bourne nevűférfit, de hát maguk ezt a nevet adták nekem...Sajnálom, uraim, de valami történt velem útban Marseille felé.Elvesztettem valamit. Nem olyasmit, amit pénzben ki lehetne fejezni,csupán az emlékezetemet. Nos, ha jól tudom, valamiféle megállapodástkötöttünk, csakhogy nem emlékszem, mire kötöttük, csupán őrültmondatok jutnak az eszembe, például, hogy kapd el Carlost, meg csaldtőrbe Carlost, azután olyasmi, hogy Delta az Cain, Cainnak pedig állítólag

Charlie helyébe kell lépnie, Charlie pedig valójában Carlos. Ilyesmikjutnak csak eszembe, amiből maguk esetleg arra következtethetnek, hogyjól emlékszem mindenre. Talán még azt is mondogatják magukban: ezaztán a cégéres gazember, rakjuk csak be húsz-harminc-negyven évre egyszigorú elkülönítőbe, mert nemcsak átvert minket, hanem, ami mégrosszabb, kiderült, hogy iszonyú kínos dolgokba rángat bele. – Bournehátrafordult a tükörből és Marie-re nézett. – Nem tréfálok. Mit mondjak?

– Az igazat – felelte Marie, – Meglátod, meg fogják érteni. Üzentekneked; megpróbálnak kapcsolatba lépni veled. Ami pedig a hat hónapotilleti, sürgönyözzél Washburnnek Port Noirba. Neki alapos, részletesfeljegyzései vannak.

– Megtörténhet, hogy nem válaszol. Volt nekünk egy különegyezségünk. Annak fejében, hogy ismét összeeszkábált és talpra állított

engem, a zürichi összeg egyötödét ígértem neki, méghozzá olyanformában, hogy nem juthatnak az őnyomára. Egymillió amerikai dollártküldtem neki.

– S azt hiszed, ezért nem lesz hajlandó segíteni neked?Jason eltűnődött.– Szerintem még saját magán sem tud segíteni. Alkoholista. Nem

iszákos: alkoholista. Méghozzá a legrosszabb fajtából: tudja és jól érzimagát. Meddig tarthat nála egymillió dollár? De ami ennél lényegesebb:mit gondolsz, meddig hagyják életben azok a kikötői kalózok, ha rájönnek,mekkora vagyona van?

– De azért be tudod bizonyítani, hogy ott voltál, betegen, elzártan.Senkivel sem érintkeztél.

– Hogyan bizonyosodhatnának meg azok ott a Treadstone-ban? Az őszemszögükből a hivatali titkok két lábon járó lexikona vagyok. Ezszükségszerűvolt a feladatomhoz. Hogyan bizonyosodhatnának meg arról,hogy nem azoknak beszéltem, akiknek nem kellett volna?

– Mondd meg nekik, küldjenek vizsgálóbizottságot Port Noirba.– Üveges tekintetekkel és döbbent némasággal fogadnák ezt a

javaslatot. A szigetről sötét éjjel távoztam, miközben a lakosság felehalászszigonyokkal vadászott rám.

– Jason, nem tudom, mire akarsz kilyukadni. Megkaptad a válaszodat,azt a választ, amelyet azóta kerestél, hogy azon a bizonyos reggelenmagadhoz tértél Port Noirban. Mit akarsz még?

– Körültekintőakarok lenni, ez minden – horkant föl Bourne. – Nemakarok vakon a sötétbe ugrani.

Marie elindult a szoba túlsó végéből, és Bourne elé állt.– Ez mind nagyon szép. De ugye, nem csak erről van szó? Úgy értem,

nem arról, hogy körültekintőlégy.Jason a fejét rázta.– Nem, nem erről van szó – mondta. – Minden megtett lépés után

megrettentem, megrettentem attól, amit megtudtam. S most, hogy az útvégére értem, jobban rettegek, mint valaha. Ha nem vagyok Jason Bourne,valójában ki vagyok? Mi rejlik a múltban? Gondoltál erre?

– Minden bonyodalmával egyetemben, drágám. Bizonyos értelembensokkal jobban rettegek, mint te. De nem hiszem, hogy ez megállíthatbennünket. Isten adná, hogy megállíthasson bennünket, de tudom, hogy ezlehetetlen.

Az avenue Gabrielen lévőamerikai nagykövetség attaséja belépett az

elsőtitkár szobájába, és behúzta maga mögött az ajtót. Az íróasztalnál ülőférfi fölpillantott.

– Biztos benne, hogy őaz?– Csak abban vagyok biztos, hogy a kulcsszavakat használta – mondta

az attasé és az asztalhoz lépett. Kezében pirossal keretezett kartotéklapottartott. – Itt van a kód – folytatta, s átnyújtotta a lapot az elsőtitkárnak. –Ellenőriztem az általa használt szavakat, és ha a kódleírás pontos, akkorúgy gondolom, hogy őa mi emberünk.

Az íróasztalnál ülőférfi elmélyülten tanulmányozta a kartotéklapot.– Mikor használta a Treadstone nevet?– Csak azt követően, hogy meggyőztem: egy teremtett lélekkel sem fog

beszélni az amerikai hírszerzőszolgálatban, ha és amíg nem indokolja megigen alaposan ezt a kérését. Azt hiszem, úgy gondolta, a hajam is égnek állmajd, amikor kijelenti, hogy őJason Bourne. S amikor szenvtelenülmegkérdeztem, mit tehetek érte, úgy tűnt, annyira meghökkent, hogy márattól tartottam, nyomban leteszi a kagylót.

– Nem említette, hogy jelentkezésre szólították fel?– Vártam, hogy mondani fogja, de nem szólt róla. Annak a pár szavas

feljegyzésnek az alapján, amit küldtek róla, és amiben az állt: "Tapasztalthírszerző. Árulást követett el vagy elfogta az ellenség", elég lett volna, hacsak annyit mond: kódnyelv, és azonnal egy hullámhosszon lettünk volna.Nem tette meg.

– Akkor viszont elképzelhető, hogy nem az igazi.– De minden egyéb helytálló. Mondta ugyanis, hogy Washington már

több mint hat hónapja keresi. S ekkor ejtette ki a Treadstone nevet. Aztmondta, a Treadstone-hoz tartozik, ezt szánta dinamitnak. Azt is mondta,hogy továbbítsam a Delta, Cain és Medúza rejtjelszavakat. Az elsőkettőbenne van a kódleírásban, ellenőriztem. De fogalmam sincs, mit jelent aMedúza.

– Én meg egyikről sem tudom, mit jelent – mondta az elsőtitkár. –Kivéve azt, hogy lóhalálában adjam le a távközlésnek, szüntessenek beminden zavarást a langleyi vonalon, és hogy juttassak el egy tökéletesenbiztonságos táviratot egy Conklin nevűnyikhajnak. Erről a pasasról márhallottam: rohadt egy alak, tíz vagy tizenkét éve egy lövedék leszakította alábát Namban. Fura drótokat rángat odaát a cégnél. Egyébként túlélte atisztogatásokat, ami miatt azt gyanítom, hogy nem örülnének, ha az utcánődöngene, és állást vagy éppen kiadót keresne.

– Mit gondol, kicsoda ez a Bourne? – érdeklődött az attasé. – Nyolc évevagyok már távol az Államoktól, de még sohasem tapasztaltam, hogy ilyen

összehangoltan és mégis megfoghatatlan módszerekkel vadásznánakvalakire.

– Nem tudom, hogy kicsoda, de nagyon fontos nekik, hogy elkapják. –Az első titkár fölállt íróasztala mögül. – Ezért meg köszönet. Majdjelentem Washingtonnak, milyen jól intézte a dolgot. Most mi a napirend?Nem hiszem, hogy megadott volna egy telefonszámot.

– Szó sincs róla. Egy negyedóra múlva vissza akart hívni, de énmegjátszottam a túlterhelt bürokratát. Mondtam neki, hogy körülbelül egyóra múlva hívjon fel. Vagyis öt óra után, akkor viszont további egy-kétórát nyerhetnénk, ha üzenetet hagynék neki, hogy vacsorázni mentem.

– Magam sem tudom. Nem kockáztathatjuk meg, hogy eltűnjön.Conklinra fogom bízni, dolgozza ki őa játékszabályokat. Végtére is, azügyet őintézi. Senki sem tesz egy lépést sem Bourne-nal kapcsolatban, haőnem engedélyezi.

Alexander Conklin az íróasztalnál ült fehérre meszelt hivataliszobájában, a Virginia állambeli Langleyben és a párizsi nagykövetségtitkárának beszámolóját hallgatta. Meg volt győződve róla, hogy valóbanDelta jelentkezett. A Medúzára történt utalás volt a bizonyíték, mert ezt anevet csakis Delta ismerhette. A nyomorult gazember! Megjátssza a szorulthelyzetbe került ügynököt, akinek főnökei a Treadstone telefonján nemreagálnak a megfelelőrejtjelszavakra.

Persze, hiszen a halottak nem tudnak beszélni. A saját gaztettét akarjafelhasználni, hogy szabaduljon a horogról! Félelmetes, milyen pofátlan eza nyomorult gazember. Nyomorult, aljas gazember!

Öld meg a főnököket, azután használd fel a gyilkosságot, hogy lefújjáka vadászatot. Bármilyen vadászatról legyen is szó. Hányan megjátszottákmár ezt – gondolta Alexander Conklin. Ő is megtette. A Huong Khe-ihegyek között működött egy hírszerzőparancsnok, egy dühöngőőrült, akiőrült parancsokat adott eszeveszett embervadászatokra, s ezekkel a biztoshalálba küldött vagy tucatnyi Medúza-csoportot. Egy Conklin nevűfiatalhírszerző tiszt egy orosz gyártmányú észak-vietnami karabéllyalfelfegyverkezve visszakúszott a támaszponttáborba, és két golyót röpítettennek az őrültnek a fejébe. Általános gyászt rendeltek el, megszigorítottáka biztonsági rendelkezéseket, de az embervadászatot lefújták.

Igaz, a táborban nem találtak a vizsgálat során üvegszilánkokat adzsungelösvényeken; üvegdarabokat, rajtuk ujjlenyomatokkal, amelyekcáfolhatatlanul bizonyították volna, hogy az orvlövész magának aMedúzának a zsoldosa. A Hetvenegyedik utcában viszont találtak ilyen

bűnjeleket, csakhogy a gyilkos nem tud róla. Delta nem tud róla.– Volt egy pillanat, amikor komolyan kétségbe vontuk, vajon valóban

ővele van-e dolgunk mondta a nagykövetség elsőtitkára, folytatva amegkezdett beszámolót, mintha így akarná kitölteni a Conklin hirtelenelnémulásával támadt csöndet. – Egy tapasztalt ügynök közölte volna azattaséval, hogy ellenőrizze a kartotékját, de a szóban forgó személy nemmondott semmi ilyet.

– Figyelmetlenség – felelte Conklin, s ismét Delta-Cain brutálisrejtélyére próbált összpontosítani. – Miben maradtak?

Bourne eredetileg ragaszkodott hozzá, hogy egy negyedóra múlvavisszahív, de utasítottam az alsóbb szintet, hogy húzza az időt. Példáulürügyként a vacsoraidőt említhetnénk... – A diplomata azt kívántabizonygatni a cég egyik washingtoni vezetőjének, hogy roppant ravaszuljárt el. Conklin tudta, még jó egy percig folytatni fogja; már túl sok ilyenbeszámolót hallgatott végig.

Delta. Vajon miért fordult meg? Nyilván becsavarodott, s most már apuszta ösztön munkál benne. Túl sokáig volt már a színen; tudja, hogyelőbb-utóbb megtalálják és végeznek vele, A végeredmény sohasemlehetett vitás: Delta ezt attól a pillanattól fogva fölismerte, hogymegfordult vagy összeroppant – vagy bármi más történt vele. Nemrejtőzhet már sehová, a világnak bármely pontjára megy is, célpont marad.Arról pedig fogalma sem lehet, ki lép majd előa homályból és vet véget azéletének. Ezzel valamennyiüknek szembe kell nézniük, s általában ez alegmeggyőzőbb érv az árulás ellen. Más megoldást kellett tehát találnia: atúlélést. A bibliai Káin követte el az elsőtestvérgyilkosságot. Vajon abibliai név vezette a szörnyűségesen cinikus döntésre, ez érlelte meg bennea stratégiáját? Ilyen egyszerű lenne a dolog? Isten úgyse, tökéletesmegoldás. Öld meg mind, öld meg a fivéredet. Webb meghalt, a Szerzetesmeghalt, a Jachthajós és a felesége meghalt... ki tanúskodhatna még, hogymilyen utasításokat kapott Delta-Cain, hiszen csakis ez a négy emberküldött neki utasításokat? És felvette a milliókat! Tökéletes megoldás.

– És így azután arra a meggyőződésre jutottam, hogy a játékszabályokatmagának kell meghatároznia. – Párizsban, a vonal túlsó végén az elsőtitkár befejezte fecsegését. Ostoba szamár, de Conklinnak szüksége volt rá;meghallgatni egy dallamot egy dolog, de eljátszani egy másikat kell.

– Helyesen járt el – jelentette ki tisztelettudó hangon a Langleyben ülőfőnök. – Majd elmondom a mieinknek itt, milyen kiválóan birkózott meg aproblémával. Tökéletesen igaza volt; időre van szükségünk. De Bourne eztnem ismeri föl, s ez megnehezíti a dolgunkat. Ugye biztosított a vonalunk,

beszélhetek nyíltan?– Természetesen.– Bourne stressz alatt van. Hosszú ideig... fogva tartották. Világos, amit

mondok?– A szovjetek?– Még a Ljubjankában is ült. Kettős könyvelés révén szabadult. Ismeri

ezt a kifejezést?– Igen, ismerem. Moszkva úgy véli, most nekik dolgozik.– Pontosan. – Conklin szünetet tartott. – S magunk sem vagyunk

biztosak a dolgunkban.Az elsőtitkár halkan füttyentett.– Jó kis kalamajka. Hogyan tud így dönteni?– A maga segítségével. Csakhogy az ügy annyira volt titkos, hogy

messze meghaladja a nagykövetségi, de még a nagyköveti szintet is. Magavan a helyszínen, magával teremtettünk kapcsolatot. Hogy hajlandó-e atovábbiakban közreműködni, vagy sem, az teljesen magától függ. Ha igen,úgy vélem, egyenesen a Fehér Háztól részesülhet dicséretben.

Conklin tisztán hallotta, hogy a vonal túlsó végén az elsőtitkár mélyetlélegzik.

– Természetesen minden tőlem telhetőt megteszek. Mondja meg, mitkell tennem.

– Már megtette. Továbbra is bizonytalanságban akarjuk tartani Bourne-t, húzzuk az időt. Ha újra telefonál, maga beszéljen vele.

– Természetesen – vetette közbe az elsőtitkár.– Mondja neki azt, hogy rádión továbbította a rejtjelezett szöveget.

Mondja neki, hogy Washington katonai gépen a Treadstone egyikinformációs tisztjét átküldi Európába. Mondja, hogy Washington aztakarja, ne mutatkozzék, a nagykövetség közelébe se menjen; mindenútvonalat figyelnek. Azután kérdezze meg, kíván-e védelmet, s ha kíván,tudja meg, hol szeretne találkozni az illetőkkel. De ne küldjön oda senkit;mire újra beszélünk, már kapcsolatot teremtek valakivel odaát. Akkor majdmegadok magának egy nevet meg egy blikkfangot, amit megmondhat neki.

– Blikkfangot?– Ismertetőjelet. Valamit vagy valakit, amit vagy akit fölismerhet.– Valamelyik emberük lesz az?– Úgy van. Arra gondoltunk, az a legjobb módszer. Semmi értelme,

hogy magán kívül újabb személyeket is bevonjunk a nagykövetségről. Sőtmi több, létérdekünk, hogy ne tegyük. Ezért bármilyen beszélgetéseket isfolytat majd, ne vezesse be azokat a hivatalos naplóba.

– Erről majd gondoskodom – jelentette ki az elsőtitkár. – De hogyansegíthet magának az az egyetlen beszélgetés, amit majd folytatok vele,abban, hogy eldöntse, kettős ügynök-e?

– Maga nem egy, inkább tíz beszélgetést folytat majd vele.– Tizet?– Úgy van. Utasítja majd Bourne-t, illetve mi utasítjuk, magán

keresztül, hogy óránként jelentkezzék a maga telefonvonalán, mert csakígy tudunk megbizonyosodni róla, hogy a Treadstone tisztje megérkezettPárizsba, és találkozni kíván vele.

– S ez mire jó? – kérdezte a diplomata.– Állandóan változtatni fogja a helyét... ha nem a mi emberünk.

Párizsban vagy fél tucat mély illegalitásban dolgozó szovjet ügynök van,akiről tudunk. Valamennyiük telefonját lehallgatják. Ha Moszkvánakdolgozik, igen valószínű, hogy legalább egyszer használja majdvalamelyiknek a vonalát. Figyelni fogjuk a vonalakat. S ha ez történik,akkor azt hiszem, magának élete végéig szép emléke lesz az az éjszaka,amit bent tölt a nagykövetségen. Az elnöki dicséreteknek az a sajátoskövetkezményük, hogy az illetődiplomatát rövid időn belül előléptetik.Persze maga fölött már csak kevés fok van a ranglétrán...

– Akad azért, Mr. Conklin – szakította félbe az elsőtitkár.Ezzel véget is ért a beszélgetés; abban maradtak, hogy a diplomata

később, ha beszélt Bourne-nal, ismét jelentkezik. Conklin fölállt,átsántikált a szobán és a falnál álló szürke kartotékszekrényhez lépett.Kinyitotta a legfelsőfiók zárját. A fiókban egy fémkapcsokkal összefűzöttdosszié hevert, amelyben lepecsételt borítékban ott volt mindazoknak aneve és lakcíme, akiket vészhelyzet esetén mozgósítani lehet. Csuparemek, abszolút megbízható fickó, aki azonban valamilyen oknál fogvanem maradhatott a kormány szolgálatában. Valamennyiüket el kelletttávolítani a közszolgálatból, új személyazonosságot kellett kreálni nekik, sakik folyékonyan beszéltek idegen nyelveket, gyakorta még idegenállampolgárságot is kaptak a készségesen együttműködő külföldikormányoktól. A világ számára egyszerűen nyomuk veszett.

Ők voltak a kitaszítottak; olyan férfiak, akik hazájuk szolgálatábanhágták át a törvényt, gyakran még öltek is, ha hazájuk érdekei úgykívánták. Országuk azonban nem tűrhette tovább hivatalos létezésüket;például mert a fedőnevük nyilvánosságra került, leleplezték őket,ismeretessé vált ténykedésük. De azért még mindig számítani lehetettrájuk. Hatalmas pénzek áramlottak a hivatalos ellenőrzés hatókörén kívüleső számlákra, s ezen összegek folyósíthatóságát hallgatólagos

feltételekhez kötötték.Conklin visszament az íróasztalához és letépte a "szignált" szalagot a

boríték hátáról; később majd ismét leragasztja és új szignóval jelöli meg.Párizsban élt egy ember, egy hallatlanul megbízható, hűséges ember, aki aszárazföldi hadsereg hírszerzőszolgálatából került át; harmincöt éveskorában már alezredes volt. Őrá bizton számíthatott, tisztában volt azországos érdekkel. Vagy tizenkét éve egy Hué melletti falucskában megöltegy filmoperatőrt.

Nem telt bele három perc, a vonal túlsó végéről már jelentkezett ez atiszt; Conklin nem jegyezte be a naplóba a hívást, nem is készítettföljegyzést róla. A volt tisztnek csak egy nevet mondott, majd rövidenvázolta az illetőárulásának körülményeit. Kitért arra is, hogy ez azeredetileg különleges megbízatást teljesítő ember egy ízben titkosanvisszatért az Egyesült Államokba, és likvidálta a megbízatást irányítóvalamennyi fölöttesét.

– Kettős ügynök? – kérdezte a hívott fél Párizsból. – Moszkva?– Nem, nem a szovjetek – felelte Conklin, tisztában lévén azzal, hogy

ha Delta védelmet kér, a két férfinak feltétlenül tárgyalnia kell majdegymással. – Hosszú távú, rendkívül titkos megbízatása volt Carlos tőrbecsalására.

– Carlos, a gyilkos?– Úgy van. De most a részletek nem tartoznak az eligazítás keretébe.

Elég, ha annyit mondok: meggyőződésünk szerint az emberünketmegvásárolták; jó néhány millió dollárhoz jutott, és most teljesen szűzútlevelet akar.

– Ezek szerint elintézte az irányítókat, s minden nyom Carlosra vall,ami az égvilágon semmit sem jelent, csak egy újabb gyilkosságra ad nekialkalmat.

– Erről van szó. Végig akarjuk játszani a bulit; hadd higgye, hogyszabadon hazatérhet. Leginkább pedig egy beismerést szeretnénk,bármiféle információt, amit megszerezhetünk tőle; ezért is indulok átEurópába. De mindez a leghatározottabban másodrendűkérdés ahhozképest, hogy el kell intézni. Túl sok helyen, túl sok ember exponálta magátazért, hogy Bourne oda kerüljön, ahol van. Tud segíteni? Csinos prémiumvár magára.

– Szíves örömest. A prémiumot pedig megtarthatja; gyűlölöm az efféleszemét palikat. Egész hálózatokat robbantanak szét.

– Legyen nagyon körültekintő, az illető egyike volt a legjobbügynököknek. Javasolnám, hogy vegyen maga mellé segítséget, legalább

egy embert.– Van egy emberem; fölér öttel. Pillanatnyilag szabad.– Fogadja föl. S most a részletek: a párizsi irányító egy nagykövetségi

alkalmazott. Fogalma sincs semmiről, de kapcsolatban áll Bourne-nal, slehet, hogy védelmet kér majd a számára.

– Megjátszom a dolgot – mondta a volt hírszerzőtiszt. – Folytassa.– Pillanatnyilag nemigen tudnék többet mondani. Az Andrewsról

indulok egy sugárhajtású géppel. A maguk ideje szerint nagyjából tizenegyés éjfél között érkezem Párizsba. Ezt követően körülbelül egy órán belültalálkozni akarok Bourne-nal, hogy holnapra már ismét Washingtonbanlehessek. Nagyon szűkre szabott idő, de mást nem tehetünk.

– Akkor meg is lesz.– A nagykövetségi ember az elsőtitkár. A neve...Conklin még elsorolta a hiányzó adatokat, azután megállapodtak első

párizsi kapcsolatfelvételük rejtjelkulcsában; olyan rejtjelezett szavakban,amelyekből a Központi HírszerzőHivatal embere megállapíthatja majd,hogy telefonbeszélgetésük időpontjáig felmerültek-e problémák vagy sem.

Conklin letette a kagylót. Minden mozgásba lendült, pontosan úgy,ahogyan arra Delta nyilván számított. A Treadstone örökösei szigorúan aszabályok szerint fognak eljárni, márpedig, amikor stratégiák omlanakössze, stratégiák dőlnek ki, a szabályok nagyon világosan előírják atennivalókat, Föl kell oszlatni, el kell szigetelni őket, semmiféle hivataloselismerés vagy nyugtázás nem engedhető meg. A kudarcot vallottstratégiák és stratégák kínos tehertételek Washington számára. ATreadstone Hetvenegy, megalakítása óta fölhasználta, dróton rángatta ésbecsapta az Egyesült Államok minden jelentősebb titkos szervezetét, sőt jónéhány külföldi ország kormányát is. Ha valamikor mégis elszánnákmagukat, hogy akár csak megérintsék valamelyik túlélőt, csak nagyonmessziről és nagyon óvatosan fognak próbálkozni. Delta mindezzeltökéletesen tisztában van, s mivel őmaga semmisítette meg a Treadstone-t,kellően érzékeli és előre látja majd az óvatossági rendszabályokat: meg isriadna, ha nem ütközne beléjük. Ha pedig szembesítik a tényekkel, nyilvántettetett dühvel és megjátszott döbbenettel reagál majd a Hetvenegyedikutcában lezajlott vérfürdő hírére. Alexander Conklin pedig mindenszellemi erejét latba vetve figyelni fog, megpróbál meghallani azelhangzottakban egy-egy őszinte hangot vagy akárcsak egy ésszerűmagyarázat csökevényes formáját, de tudta, hogy minderre semmi reményesincsen. Szabálytalan alakú üvegdarabkák nem tudnak csak úgy átrepülniaz Atlanti-óceánon, hogy azután bebújjanak egy előkelőmanhattani villa

súlyos függönye alá. Az ujjlenyomatok minden fényképfelvételnélmeggyőzőbben bizonyítják, ha valaki ott volt egy bűntett színhelyén. Eztsemmiféleképpen sem lehet meghamisítani. Conklin elhatározta, két percetengedélyez Deltának, hogy elmondjon bármit, ami eszébe jut.Meghallgatja, azután meghúzza a ravaszt.

32.

– Miért csinálják ezt? – kérdezte Jason; miközben leült Marie mellé azsúfolt kávéházban. Amióta öt órája kapcsolatba lépett a nagykövetséggel,ötödször telefonált már. – Még mindig azt akarják, hogy ide-odarohangáljak. Rohangálásra kényszerítenek, és nem tudom, miért.

– Te magad kényszeríted rá magad – felelte Marie. – A szobából istelefonálhattál volna.

– Nem, azt nem lehet. És azt tulajdonképpen tudtomra is adták.Valahányszor fölhívom őket, az a rohadt gazember megkérdezi, holtartózkodom, meg hogy biztonságos helyen vagyok-e. Micsoda ostobafordulat ez a biztonságos hely. De ezzel azt is közlik velem, hogy mindenhívásnak más-más helyről kell történnie, hogy se kívülről, se belülről senkine tudja megállapítani egyetlen telefonszámomat, egyetlen címemet sem.Nem akarnak elfogni, hanem rángatni akarnak, mint egy bábut. Találkozniis akarnak velem, de félnek is tőlem; semmi értelme az egésznek!

– Nem lehet, hogy csak képzelődsz? Senki még csak hasonlót semmondott.

– Nem kell azt mondaniuk. Az a lényeges, amit nem mondtak. Miértnem mondták, hogy jöjjek azonnal a nagykövetségre? Miért nemutasítottak erre? Ott senki egy ujjal sem nyúlhatna hozzám; az az EgyesültÁllamok területe. De nem utasítottak.

– Megmondták neked, hogy figyelik az utcákat.– Tudod, én ezt gondolkodás nélkül el is fogadtam, egészen harminc

másodperccel azelőttig, amikor átvillant a fejemen: kicsoda? Ki figyeli azutcákat?

– Nyilvánvalóan Carlos. Az őemberei.– Ezt te tudod és én tudom, legalábbis feltételezhetjük, de ők nem

tudhatják. Lehet, hogy nem tudom, ki a fene vagyok vagy honnan kerültemelő, de azt tudom, mi történt velem az elmúlt huszonnégy órában. Ők pedignem tudják.

– De hát ők is feltételezhetik, nem gondolod? Talán észrevették, hogyparkoló kocsikban feltűnő emberek ülnek, vagy túlságosan isszembeszökően őgyelegnek az utcán.

– Carlos sokkal okosabb ennél. Azonkívül rengeteg útja-módja vanannak, hogy egy különleges jármű miként kerülhet be gyorsan egynagykövetség kapuján. A világon mindenütt kiképeznek erretengerészgyalogosokat.

– Elhiszem.– De nem ezt tették; még csak nem is javasolták. Ehelyett

várakoztatnak, játszadoznak velem. Az isten verje meg, miért?– Magad is megmondtad, Jason. Hat hónapja semmit sem hallottak

felőled. Nagyon óvatosak.– De miért így? Ha bevisznek a kapun, ott már azt tehetnek velem, amit

csak akarnak. A kezükben lennék. Fogadást adhatnának a tiszteletemre, debe is csukhatnának egy zárkába. Ehelyett hozzám sem akarnak érni,ugyanakkor elveszíteni sem akarnak.

– Meg akarják várni azt a pasast, aki átrepül ide Washingtonból.– De hát a nagykövetségnél nem is lehetne alkalmasabb hely, ahol

megvárhatnám. – Bourne hátralökte a székét. – Valami nincs itt rendjén.Tűnjünk el innen.

A Treadstone örökébe lépett Alexander Conklin pontosan hat óra éstizenkét perc alatt repülte át az Atlanti-óceánt. Úgy tervezte, visszafeléreggel az elsőPárizsból induló Concorde-járattal indul majd, washingtoniidőszámítás szerint fél nyolckor száll le a Dulles-repülőtéren és kilencremár Langleyben is lesz. Ha bárki megpróbálná közben felhívni, vagyaziránt érdeklődne, hol töltötte az éjszakát, egy készséges őrnagy aPentagonból majd kitalál valami választ. Párizsban pedig megmondjákannak a nagykövetségi elsőtitkárnak, hogy ha bárhol, bármikor kicsúsznaa száján, hogy akár csak egyszer is beszélt a Langleyből érkezett emberrel,a hierarchia legalacsonyabb rangú attaséjává fokozzák le és elküldik egyTierra del Fuegóban létesített új állomáshelyre; az őhallgatása tehátgarantáltnak tekinthető.

Conklin a várócsarnok szélén sorakozó nyilvános telefonokhoz lépett, sfölhívta a nagykövetséget. Az elsőtitkár majd szétrepedt a büszkeségtől,milyen remekül dolgozott.

– Minden terv szerint halad, Conklin – jelentette ki; ezúttal márelhagyta a korábbi "mister" megszólítást, amivel azt jelezte, hogy egyenlőfélnek tekinti magát. – Bourne idegeskedik. Legutóbbi beszélgetésünk

során újra meg újra megkérdezte, miért nem utasítjuk, hogy jöjjön be anagykövetségre.

– Valóban ezt kérdezte? – Conklin először meglepődött, azutánmegértette, miről van szó. Delta egy olyan ember reagálását színleli, akimit sem tud a Hetvenegyedik utcában lezajlott eseményekről. Ha aztmondják neki, jöjjön a nagykövetségre, nyilván meglépett volna, hiszentisztában van vele: hivatalos kapcsolatról szó sem lehet. – Elismételte neki,hogy figyelik az utcákat?

– Természetesen. Ő pedig megkérdezte, hogy kik figyelik? Képzeljecsak el!

– Elképzelem. Maga mit válaszolt?– Azt, hogy őpontosan ugyanolyan jól tudja ezt, mint én, meg hogy

értelmetlen és nem célszerűilyen dolgokról telefonon beszélni.– Nagyon helyes.– Én is úgy gondolom.– S őerre mit válaszolt? Belenyugodott?– Furcsa módon, igen. Azt mondta: értem. Csak ennyit.– Nem gondolta meg magát? Továbbra sem kért védelmet?– Minden alkalommal visszautasította. Még amikor szívóskodtam,

akkor is. – Az elsőtitkár rövid szünetet tartott. – Gondolom, nem akarja,hogy figyeljék, igaz? – kérdezte magabiztosan.

– Nem, ezt valóban nem akarja. Mikorra várja a legközelebbi hívását?– Körülbelül tizenöt perc múlva kell jelentkeznie.– Mondja meg neki, hogy megérkezett a Treadstone tisztje. – Conklin

előhúzta zsebéből a térképet; a megbeszélt körzetre volt kihajtogatva; azútvonalat kék tintával jelölték be. – Mondja azt, hogy a találkozót egy óraharmincra tűzték ki a Chevreuse-ből Rambouillet-ba vezető úton;Versailles-tól hét mérföldre délre, a Cimetiére de Noblesse-ben.

– Egy óra harminc, a Chevreuse-ből Rambouillet-ba vezetőúton... atemetőben. Tudja majd, hogyan juthat el oda?

– Járt már ott. Ha azt mondja, taxin megy, mondja meg neki, hogy tegyemeg a szokásos elővigyázatossági rendszabályokat, s küldje el a taxit.

– Nem üt ez majd szöget a fejébe? Vagy a sofőr nem találja majdfurcsának? Szokatlan időpont kegyeleti látogatásra a temetőben.

– Azt mondtam, mondja meg neki. Nyilván nem taxin fog menni.– Nyilván – helyeselt gyorsan az elsőtitkár, majd összeszedte magát, és

teljesen fölöslegesen megkérdezte: – Mivel nem hívtam ide a magaemberét, fölhívjam most és értesítsem, hogy maga megérkezett?

– Majd én elintézem. Megvan még a telefonszáma?

– Természetesen.– Égesse el – rendelkezett Conklin –, mielőtt még magát égeti meg vele.

Húsz perc múlva visszahívom.

A metróállomáson átdübörgött egy vonat; az egész peron beleremegett.Bourne visszaakasztotta a nyilvános telefon kagylóját a betonfalra, és egypillanatig mereven nézte a mikrofont. Valahol, távol a tudatában ismétrésnyire nyílott egy ajtó, de a fény túl távoli, túl gyenge volt ahhoz, hogybetekinthessen az ajtó mögé. De azért föltolultak benne bizonyos képek. ARambouillet-ba vezetőút... egy vascsipkés rácsozatú íven keresztülmenve...egy fehér márványkövekkel borított domboldal enyhe lejtője. Keresztek,nagy és még nagyobb mauzóleumok... s mindenütt márványszobrok. LeCimetiére de Noblesse. Egy temető, ami sokkal több, mint a holtaknyugvóhelye. Ü zenethagyó hely. De még ennél is több. Olyan hely, aholegy temetés közben a gyászolókhoz hasonlóan ünnepélyes, sötét ruhábaöltözött hét férfi indul el a tömegben, amíg a gyászolók között egymásranem találnak és ki nem cserélik azokat a szavakat, amelyeket el kellmondaniuk egymásnak.

S megjelent előtte egy arc; elmosódottan, a kép sehogy sem vált élessé,csak a szemeket látta. De ennek a homályos arcnak és annak a szempárnakneve volt. David... Abbott. A Szerzetes. Az a férfi, akit ismert, és mégsemismert. A Medúza és Cain megteremtője.

Jason sűrűn hunyorgott és megrázta a fejét, mintha el akarná hessegetnia hirtelen támadó, ismerős ködöt. Marie-re pillantott, aki néhány lépésretőle a fal mellett állt, és megállapodásuk szerint a peronon hullámzótömeget kellett figyelnie, hátha meglát valakit, aki esetleg őt, Jasontfigyeli. De Marie nem ezt tette: őt nézte, és az arca gondterheltnek tűnt.Jason biztatásképpen odabiccentett neki, úgy érezte, az események jóirányban haladnak. Sőt emlékek tolultak fel benne: járt már abban atemetőben, valahogy majd csak eszébe jut, hogy mikor. Elindult Mariefelé, aki megfordult és egy ütemre lépve vele a kijárat felé tartott.

– Itt van – mondta Bourne. – Treadstone megérkezett. Rambouilletmellett fogok találkozni vele. Egy temetőben.

– Hátborzongató ötlet. Miért egy temetőben?– Nyilván bizalmat akar kelteni bennem.– Uramisten, hogyan?– Jártam már ott. Ott találkoztam valakivel... s azzal, hogy ezt a helyet

jelölte meg a mostani találkozó színhelyeként, a treadstone-i biztosítengem róla, hogy az, akinek kiadja magát.

Marie belekarolt Jasonba, amint felfelé haladtak a lépcsőn az utca felé.– Veled akarok menni.– Sajnálom.– Nem mehetsz egyedül!– Kénytelen vagyok, mert tudom, mi vár rám ott. S ha nem azt találom,

amit várok, szeretném, ha később még lenne mellettem valaki.– Drágám, ennek semmi értelme! Engem üldöz a rendőrség. Ha

megtalálnak, az elsőgéppel visszaküldenek Zürichbe, te magad is eztmondtad. Mit használhatnék neked Zürichben?

– Te semmit. De Villiers igen. Megbízik bennünk, bízik benned. Hahajnalig nem érnék vissza, vagy nem hívlak fel, hogy megmondjam, miértnem jöhetek, felhívhatod telefonon. Villiers nagy lármát csaphat, és biztosvagyok benne, hogy szívesen meg is teszi. Ő az egyetlen, aki fedezbennünket, az egyetlen. Pontosabban fogalmazva, a felesége, rajtakeresztül.

Marie bólintott, elfogadta a logikus magyarázatot.– Igen, őmeg fogja tenni – ismerte el. – Hogyan jutsz el Rambouillet-

ba?– Elfelejtetted, hogy van egy kocsink? Elkísérlek a szállodába, aztán

megyek a garázsba.

Bourne belépett a montmartre-i parkolóház felvonójába, és megnyomtaa negyedik emeleti gombot. Gondolatban a Chevreuse és Rambouilletközötti temetőben járt, az úton, amelyen már végighajtott valaha, csak aztnem tudta, mikor és miért.

Ezért akart most azonnal kijutni a temetőhöz, meg sem várva, hogynagyjából a találkozó kitűzött időpontja körül érjen oda. Ha bízhat afeltoluló képekben, a temetőnek óriásinak kell lennie. S pontosan hol leheta találkozás színhelye a sok hektárnyi sír és márványtömb között?Számításai szerint egy órára ér oda, ezzel félórányi időhöz jut, hogy fel-alájárkálva az ösvényeken, keressen egy fényszórópárt vagy egy jelet.Biztosan eszébe jut majd sok más részlet is.

A felvonó ajtaja csikorogva kinyílt. Az emeleti parkoló nem voltteljesen tele, de elég sok autó állt ott, egyébként kihaltnak tűnt minden.Jason megpróbálta fölidézni, hol hagyta a Renault-t; valamelyik távolisarokban, erre emlékezett, de vajon jobb vagy bal kéz felé? Habozva balraindult, közben eszébe jutott, a felvonó balra volt, amikor néhány napjabeállt ide a kocsival. Megállt; igen, ennek alapján már tud tájékozódni. Afelvonó akkor volt bal kéz felöl, amikor behajtott, tehát akkor a kocsi

valahol jobbra van. Gyorsan megfordult, de gondolatban még mindig aChevreuse és Rambouillet közötti úton járt.

Az ő hirtelen, váratlan irányváltoztatása okozta-e, vagy pedig amegfigyelője volt tapasztalatlan – Bourne nem tudta, nem is törődött vele.De bármi lett légyen is az ok, ez a pillanat mentette meg az életét, efelőlbizonyos volt. Jobbra, a második sorban egy férfi feje bukott le egy kocsimotorháztetője mögé. Ez a férfi őt figyelte. Egy tapasztalt megfigyelőfölállt volna, kezében egy kulcscsomóval, amit megjátszott, könnyedséggelemel fel a földről, vagy elbabrál egy ablaktörlőn, majd nyugodt léptekkeltávozott volna. Egyetlen dolog volt, amit semmilyen körülmények közöttnem lett volna szabad megtennie: megkockáztatni, hogy meglássák, amintlebukik és elrejtőzik.

Jason nem állt meg, de közben az új fejleményeken töprengett. Ki ez azember? Hogyan akadtak a nyomára? S egyszeriben mindkét válaszolyannyira világosnak, olyannyira nyilvánvalónak tűnt, hogy ostobatökfilkónak érezte magát. Az Auberge du Coin portása!

Carlos, mint mindig, most is alapos munkát végzett. Nyilván elemeztekudarca valamennyi részletét, s az egyik ilyen részlet a kudarcba fulladtakció idején szolgálatot teljesítőéjjeli portás volt. Az ilyen ember nemállja a vizsgálatot, az esetleges fenyegetést; nem lehetett nehéz dolguk.Egy kés vagy pisztoly felvillantása bőségesen elegendővolt. Az éjjeliportás remegőajkáról nyilván csak úgy dőlt a szó, s Carlos hadseregemáris parancsot kapott, fésülje át az egész várost; minden kerületetövezetekre osztva vadászták a fekete Renault-t. Aprólékos, kellemetlenülfáradságos munka, de nem reménytelen vállalkozás, amit még meg iskönnyített a kocsi vezetője, aki nem vette magának a fáradságot, hogykicserélje a rendszámtáblát. Vajon mióta figyelik már éjjel-nappal agarázst? Hányan lehetnek? A parkolóházban meg odakint? Mikorravárható az erősítés? S vajon Carlos is eljön?

Mindezek a kérdések másodlagos fontosságúak voltak. Bourne tudta,hogy ki kell jutnia innen. A fekete Renault nélkül majd csak megleszvalahogy, de az, hogy ennek következtében egy csomó ismeretlenkörülménnyel kell majd számolnia, végzetesnek bizonyulhat. Járműre leszszüksége, méghozzá haladéktalanul. Nincs az a taxisofőr, aki éjjel egykorelvinne egy idegent Rambouillet külvárosába, a temetőhöz; arra meg nemhagyatkozhat, hogy esetleg sikerül kocsit lopnia az utcán.

Megállt, cigarettát és gyufát vett előa zsebéből, majd gyufát gyújtott, éstenyerével elfedve a lángot oldalt hajtotta a fejét. Szeme sarkából észrevettegy árnyat – egy szögletes, zömök árnyat; a férfi ismét alábukott, ezúttal

egy Bourne-hoz már közelebb álló kocsi mögé.Jason gyorsan lekuporodott, balra vetette magát, azután két szomszédos

kocsi között kiugrott az átjáróba, tenyerével fékezte az esését – mindezttökéletesen zajtalanul. Négykézláb megkerülte egy tőle jobbra álló kocsihátsó kerekeit, keze-lába sebesen, zajtalanul mozgott, és akár egy hálójánvégigrohanó pók, végigkúszott a járművek közötti keskeny úton. Most mára megfigyelő háta mögé került; térdre emelkedett, arcát a simafémfelületekhez szorítva óvatoskodott előbbre, s végül belesett egyfényszóró előtti, kis szabad térségre. Most már jól látta a kiegyenesedő,köpcös férfit. Szemmel láthatóan zavarban volt, mert néhány tétova lépésttett a Renault felé; mélyen előrehajolt és hunyorítva próbált benézni aszélvédőmögé. De amit látott, az csak fokozta a rémületét: senki nem volta kocsiban. Nagyot nyelt, hangosan szívta be a levegőt, mintegy amenekülést latolgatva. Tudta, hogy átejtették, és esze ágában sem voltbevárni a következményeket, ami még valamit elárult Bourne-nak. A férfitfelvilágosították, kiféle-miféle a Renault vezetője, mennyire veszedelmesellenfél. A férfi a kijárati lámpa felé rohant.

Most. Jason fölpattant, egyenest átvágott a kocsik között, utolérte a futóférfit, hátulról rávetette magát és lerántotta a betonpadlóra. Karkulcsbafogta a férfi vastag nyakát, túlméretezett fejét a padlóba verte, és balkezének ujjait a szemgödrébe nyomta.

– Pontosan öt másodperced van, hogy megmondjad, ki van odakint –mondta franciául, s eszébe jutott egy másik francia eltorzult arca egyzürichi felvonóban. Akkor is vártak kint cinkosok, akik meg akarták ölni aBahnhofstrassén. Mondd! Azonnal!

– Egy ember, egyetlen ember, ez minden!Bourne szorított egyet a férfi nyakán, s ujjait mélyebben a szemgödrébe

süllyesztette.– Hol?– Egy kocsiban – válaszolta a férfi. – Az utca túloldalán parkol. Jaj,

istenem, megfojt! Kinyomja a szememet!– Még nem. De majd megtudod azt is, milyen az, ha mindkettőt

megteszem. Milyen kocsiban van?– Külföldiben. Nem tudom. Azt hiszem, olaszban. Vagy amerikaiban.

Nem tudom. Kérem! A szemem!– A kocsi színét!– Sötét! Zöld, kék, nagyon sötét. Jaj, istenem!– Carlos embere vagy, igaz?– Kicsodáé?

Jason ismét szorított egyet, és megnyomta a férfi szemét.– Hallottad? Carlos embere vagy?– Nem ismerek semmilyen Carlost! Egy embernek kellett volna

telefonálnunk, itt van a telefonszáma. Csak ennyi volt a dolgunk.– Fölhívtátok? – A férfi nem válaszolt. Bourne mélyebbre nyomta az

ujjait. – Ki vele!– Igen. Nem tehettem mást.– Mikor?– Néhány perce. A rámpán levőnyilvános telefonról. Jaj, istenem! Nem

látok.– Dehogynem látsz. Gyerünk, fölállni! – Jason elengedte, azután talpra

rántotta a férfit. – Menj a kocsihoz. Szedd a lábad! – Az álló kocsik közötta Renault oldalához taszigálta. A férfi hátrafordult, kétségbeesettentiltakozott. – Hallottad, mit mondtam! Igyekezz! – ordított rá Jason.

– Alig pár frankot kapok.– Most legalább megdolgozhatsz érte! – Bourne ismét a Renault felé

lökte a férfit.Néhány pillanat múlva a fekete kis Renault már kanyarodott is egy

üvegfülke felé, amelyben parkolóőr ült a kasszagép mögött. Jason a hátsóülésen kuporgott, pisztolyát a férfi fölhorzsolt tarkójára szorította. Egybankót és a dátumozott parkolójegyét kinyújtotta az ablakon, az őrmindkettőt elvette.

– Hajts! – parancsolta Bourne. – És pontosan azt tedd, amit mondtam!A férfi gázt adott és a Renault kirobogott a kijáraton. Az utcára érve,

csikorgó kerekekkel teljes fordulatot csinált, és hirtelen megállt egysötétzöld Chevrolet előtt. Kocsiajtó nyílt ki mögöttük, azután futó lábakdobogását hallották.

– Jules? Mi van? Hogyhogy te vezetsz? – Egy alak tűnt fel a nyitottablak előtt.

Bourne fölemelte automata pisztolyát, és csövét a férfi arcára szegezte.– Két lépést hátra! – mondta franciául. – Ne többet, csak kettőt. Azután

megállsz. – Meglegyintette a Jules nevűférfi fejét. – Kifelé! Lassan.– Nekünk csak követnünk kellett volna magát – tiltakozott Jules, és

kilépett az utcára. – Követnünk kellett volna magát és jelentést írni, merrejár.

– Ennél többet is fogtok csinálni – mondta Bourne. Ő is kiszállt aRenault-ból, magával vitte párizsi autótérképét. – Ti lesztek a sofőrjeim.Egy darabig. Befelé mindketten a kocsitokba!

Amikor öt mérföldre értek Párizstól és Chevreuse felé közeledtek,

kiparancsolta a két férfit a kocsiból. Rosszul megvilágított, sötét,harmadrendűországúton voltak. Az utolsó két kilométeres útszakaszonegyetlen áruház, épület, ház vagy út menti telefonfülke mellett semhajtottak el.

– Milyen telefonszámot kellett fölhívnod? – förmedt rá Jason Jules-re. –Ne hazudj, mert megbánod.

Jules megadta a számot. Bourne bólintott és beült a Chevrolet kormányamögé.

A kopottas felöltőjűöreg férfi a sötét, üres bokszban kuporgott, afalitelefon mellett. A kisvendéglőzárva volt, egy barátja – a régi szépidőkből – engedte be szívességből. Újra meg újra a falon függőkészülékrepillantott, azon tűnődve, mikor cseng már. Tudta, csak időkérdése azegész, s ha majd csöng, utána őis telefonál valahová és aztán újravisszatérnek a régi szép idők, most már örökké. Ő lesz Párizsban azegyetlen összekötőCarloshoz. A hír suttogva terjed majd a többi vénemberközött, őt pedig ismét köztisztelet övezi.

Éles csengetés hallatszott a telefon felől, az üres vendéglő falaifölfokozva verték vissza a hangot. A koldus kikászálódott a bokszból, atelefonhoz sietett, szíve várakozásteljesen, vadul dobogott. A megbeszéltjel volt. Caint sarokba szorították! A türelmes várakozás hosszú napjaicsupán előjátékul szolgáltak a pompás élet örömeihez. Leemelte a kagylót.

– Igen?– Jules beszél! – kiáltotta egy izgatott hang.Az öregember arca hamuszürkévé vált, mellkasában olyan hangosan

kezdett verni a szíve, hogy alig értette a kagylóban elhangzószörnyűségeket. De így is eleget hallott.

Tudta, hogy neki befellegzett.Az egész testét rázó remegéshez mintha robbanások társultak volna a

testében. Levegőután kapkodott, de csak fehér villanásokat látott ésfülsiketítőrobajok törtek a gyomrából a feje felé.

A földre hanyatlott, a telefonzsinór megfeszült, a kagylót még mindig akezében szorongatta. Rámeredt az iszonyú készülékre, amelyből azok aszörnyűséges szavak elhangzottak. Mit csináljon? Az isten szerelmére, mitcsináljon most?

Bourne végigment a sírok között vezetőösvényen, közben igyekezettolyan szabadon járatni az agyát, ahogyan azt valamikor Washburnparancsolta neki Port Noirban. Ha valaha őszintének kell lennie, hát most

eljött az ideje; a Treadstone küldöttével okvetlenül meg kell értetnie magát.Nagy erőfeszítéssel próbálta valahogy értelmezni a feledésbe merültemlékeket, értelmet találni a figyelmeztetés nélkül rátörőképekben. Nemszegett meg semmiféle megállapodást a Treadstone-nal; nem fordult meg,nem lett áruló, nem szökött meg... Nyomorék, beteg ember lett – ilyenegyszerűa dolog.

Meg kell találnia a Treadstone emberét. Itt lesz valahol a bekerített örökcsend birodalmában; de hol? Vajon hová várja őt? Jason jóval egy óra előttérkezett a temetőhöz, a Chevrolet sokkal gyorsabb kocsi volt a lerobbantRenault-nál. Behajtott a kapun, megtett még pár száz métert az úton,azután az út szélére parkolt, ügyelve, hogy ne álljon feltűnőhelyen.Amikor visszaindult a kapuhoz, esni kezdett. Hideg, márciusi, vékonyszálú esővolt, legalább kicsit megtörte a csöndet.

Elhaladt egy sírcsoport előtt, amelyet alacsony vaskorlát vett körül; atérség közepén több méter magas alabástromkereszt magasodott. Egypillanatra megállt a kereszt előtt. Járt volna már itt? Vajon a távolban újabbajtó nyílik meg előtte? Vagy csak kétségbeesetten próbál rábukkanniegyre? S azután átvillant a fején: nem ez a sajátosan elrendezettsírkőcsoport volt az, nem a magas alabástromkereszt, még csak nem is azalacsony vaskorlát. Az esővolt az.

Hirtelen esni kezdett. Egy nyitott sír körül rengeteg feketébe öltözöttgyászoló, kinyíló esernyők kattanása. Két férfi közeledik egymás felé,összeér az esernyőjük, rövid, halk bocsánatkérések, s közben egy hosszú,barna boríték észrevétlenül kézből kézbe, zsebből zsebbe vándorol.

S volt még valami. Egy kép által felidézett újabb kép, mintegy önmagáttáplálva – alig néhány perce látta.

Esővíz patakzik le a fehér márványon; nem szemerkélőeső, hanemfelhőszakadás, a csillogó fehér felületen doboló zápor... és oszlopok...körös-körül oszlopsorok, egy ókori műemlék miniatűr másolata.

A domb túloldalán, igen, a kapu közelében. Fehér mauzóleum, valaki aParthenon kicsinyített mását építette meg. Nem egészen öt perce, hogyelment mellette, ránézett, de nem látta. Ott tört rá valamikor a zápor, ott értössze két esernyő, ott cserélt gazdát a boríték. Gyors pillantást vetettórájának foszforeszkáló mutatójára. Tizennégy perccel múlt egy; futvaindult vissza az ösvényen. Még mindig túl korán ért oda; maradt ideje,hogy megláthassa egy kocsi fényszóróját vagy egy gyufa fellobbanólángját, vagy...

Egy zseblámpa fénycsóvája. Ott volt a domb lábánál, fel-alá mozgott,szüntelenül visszalendült a kapu felé, mintha az, aki a zseblámpát fogja,

aggódna, hogy valaki esetleg megjelenhet abból az irányból. Bourne szinteellenállhatatlan vágyat érzett, hogy a sírok és a márvány emlékművekközött odarohanjon, és torka szakadtából ordítani kezdjen:

Itt vagyok! Én vagyok az. Megértettem az üzenetedet. Visszajöttem.Olyan sok mindent kell elmondanom neked... és olyan sok minden van,amit neked kell elmondanod nekem!

De nem kiáltott fel és nem rohant. Tudta, hogy mindenekfölöttönuralomra van szüksége, éppen azért, mert az, ami gyötri, olyannyirafékezhetetlen. Tökéletesen világos elméjűnek kell látszania – épelméjűnek,emlékezete korlátai között. Elindult lefelé a dombról a szemerkélő, hidegesőben, s arra gondolt, bárcsak a stressz hatására a zseblámpa fénysugarátis ismerősnek érezte volna.

A zseblámpa! Valami nem volt rendjén a tőle vagy kétszáz méterrevillanó fénysugár körül. A zseblámpát fogó kéz rövid, függőlegesmozdulatokat tett, mintha... mintha a zseblámpa gazdája nyomatékosanmagyarázna valamit egy másik embernek.

Így is volt. Jason lekuporodott, erősen figyelt. Aztán szinte hasonkúszva lopakodott előre. Néhány másodperc alatt vagy húsz-harmincmétert tett meg, s közben nem vette le a szemét a fénysugárról.

Most már jobban látott; megállt, feszülten figyelt. Két férfi állt odalent,az egyik a zseblámpát fogta, a másiknak rövid csövűpuska volt a kezében.Bourne nagyon is jól ismerte a vastag acélból készült fegyvert: ha ebből tízméteres távolságon belülről rálőnek valakire, a lövedék valósággal széttépiaz illetőt. Roppant sajátos fegyver egy Washingtonból ideküldöttinformációs tiszt kezében. A fénycsóva most a fehér mauzóleum egyikoldalára hullott; a fegyvert tartó alak gyorsan a sír mögé húzódott, s egyoszlop mögé lapult; alig pár méterre a zseblámpát tartó férfitól.

Jasonnak nem volt min töprengenie, tudta, mit kell tennie. Ha vanvalamiféle magyarázat a halálos fegyverre, az pillanatnyilag érdektelen;csak azt tudta, hogy ebből a fegyverből őrá nem fognak lőni. Letérdelt,fölmérte a távolságot, körülnézett, menedéket keresett rejtőzésre is,védelemre is. Azután elindult, közben letörölte arcáról az esőcseppeket, smegtapogatta az övébe dugott pisztolyt, bár tudta, hogy nem használhatja.

Sírkőtől sírkőig, szobortól szoborig osont, egyre jobbra tartott, majdfokozatosan irányt váltott balra, amíg szinte teljes félkört írt le. Öt méterreközelítette meg a mauzóleumot; a gyilkos fegyvert markoló férfi a baloldali sarokoszlopnál állt, az esőelől a kicsiny oszlopcsarnok védelmébehúzódott. Úgy simogatta a fegyverét, mintha valami szexuális tárgy lenne,felpattintotta a tárát, nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy belenézzen.

Szinte obszcén mozdulattal simított végig tenyerével a lövedékeken.Most. Bourne kikúszott a sírkőmögül, kezével és térdével lökte magát

előre a nedves füvön, amíg két méterre meg nem közelítette a férfit. Ekkorfelpattant, mint egy néma, gyilkos párduc, egyik kezével a fegyver csövétragadta meg, a másikkal a férfi fejét; a csövet ballal szorította, jobbkezével a férfi hajába markolt. A férfi feje hátracsuklott, nyaka megfeszült,egyetlen hang sem jött ki a torkán. Bourne olyan erővel verte a fejét a fehérmárványhoz, hogy az ezt követő halk hörgés legalábbis súlyosagyrázkódásra utalt. A férfi teste elernyedt. Jason a falnak támasztotta,majd hagyta, hogy az eszméletlen test némán a földre csússzon az oszlopokközé. Átkutatta a férfit, kiemelt a zakójába varrt bőrtokból egy 357-esautomata Magnumot, az övére csatolt tartóból egy borotvaéles tőrt, egybokára erősített tokból pedig egy kis 22-es pisztolyt. A kormányszervekalkalmazottainál egyik fegyver sem volt rendszeresítve; bérgyilkos volt,valóságos eleven fegyvertár.

Törd el az ujjait – visszhangoztak Bourne agyában a szavak; aSteppdeckstrasséból kirobogó nagy, négyajtós kocsiban hallotta ezt amondatot az aranykeretes szemüveges férfi szájából. E kegyetlenségnekmegvolt a maga logikája. Jason elkapta a férfi jobb kezét, és addighajlította vissza az ujjakat, amíg meg nem hallotta a roppanásokat;ugyanezt megismételte a bal kézzel, közben könyökét belenyomta a férfiszájába. Az esőkoppanásán kívül nem hallatszott semmi zaj. A férfi mostmár egyik kezét sem használhatta sem fegyver kezelésére, semfegyverként; Bourne valamennyi gyilkolószerszámot messze belökte asötét árnyékba.

Fölállt és óvatosan kikémlelt az oszlop mögül. A Treadstone tisztjeegyenesen maga elé a földre irányította a fénycsóvát. Szokványos jelzésvolt. Így irányították az eltévedt madarat. Persze mást is jelenthetett –néhány perc és elválik. A férfi a kapu felé fordult, egy tétova lépést tett,mintha hallott volna valamit; Bourne csak most vette észre a sétabotot, éshogy a férfi sántít. A Treadstone Hetvenegy információs tisztje nyomorékvolt... Akárcsak jómaga. Jason visszasietett az elsősírkőhöz, beugrottmögéje, azután kikémlelt a márványperem mögül. A Treadstone küldöttemég mindig feszülten figyelte a kaput. Bourne az órájára pillantott: egy órahuszonhét volt. Maradt tehát még ideje. Ellökte magát a sírkőtől, a földönkúszott, amíg látótávolságon kívül nem ért, azután fölállt és futva elindult;visszafelé tette meg a félkörívet a domb tetejére. Egy pillanatig megállt,megvárta, amíg légzése és szívverése nagyjából ismét normálissá vált,azután a zsebébe nyúlt és elővett egy doboz gyufát. Tenyerével elfedve az

esőelől, elővett és meggyújtott egy gyufaszálat.– Treadstone? – kérdezte hangosan, hogy a domb lábáig is

elhallatsszon.– Delta?Cain az Charlie, és Delta az Cain. Mért használja a Treadstone küldötte

a Delta nevet a Cain helyett? Deltának semmi köze sem volt a Treadstone-hoz, a Medúzával együtt őis eltűnt. Jason elindult lefelé a dombról, ahideg esőaz arcát verte, kezével ösztönösen a zakója alá nyúlt és megfogtaaz övébe dugott automata pisztolyt.

Kilépett a fehér mauzóleum előtti pázsitcsíkra. A Treadstone emberebicegve indult feléje, majd megállt és fölemelte zseblámpáját; Bournehunyorogni kezdett az éles fényben. Elfordította a fejét.

– Rég nem találkoztunk – szólalt meg a nyomorék tiszt és lejjebbengedte a zseblámpáját. Conklin a nevem, amennyiben elfelejtetted volna.

– Köszönöm. Elfelejtettem. S ez csak egyike azoknak a dolgoknak.– Milyen dolgoknak?– Amelyeket elfelejtettem.– De azért emlékeztél a helyre. Gondoltam, hogy emlékezni fogsz.

Olvastam Abbott följegyzéseit; itt találkoztatok utoljára, itt történt azutolsó szállítmány átadása. Valami miniszter temetésén, igaz?

– Nem tudom. Legelőször is erről kell beszélnünk. Több mint hathónapja nem hallottatok felőlem. Van rá magyarázat.

– Valóban? Halljuk.– A legegyszerűbben úgy fogalmazhatom, hogy megsebesültem,

lelőttek, és a seb következményeként súlyos... zavarok következtek be. Atájékozódási képességben beállt zavar, azt hiszem, ez a helyes kifejezés.

– Jól hangzik. Mit jelent?– Emlékezetkiesésem volt. Totális. Hónapokat töltöttem egy földközi-

tengeri szigeten, Marseille-től délre; s azt sem tudom, ki vagyok, vagyhogy honnan jöttem. Van ott egy orvos, egy Washburn nevűangol, azkészített orvosi feljegyzéseket rólam. Igazolhatja, amit mondok.

– Efelől bizonyos vagyok – bólintott Conklin. S fogadni mernék, hogyezek a feljegyzések vaskos kötetekre rúgnak. A keserves úristenit, elegetfizettél érte!

– Hogy érted ezt?– Mi is vezetünk feljegyzéseket. Egy zürichi bank főtisztviselője, aki azt

hitte, hogy a Treadstone teszi próbára, másfél millió svájci frankot utalt átMarseille-be, s a címzett kinyomozhatatlan. Köszönöm, hogy megadtadnekünk a nevét.

– Ez is hozzátartozik mindahhoz, amit meg kell értened. Nem voltammagamnál. Megmentette az életemet, ő rakott ismét össze. Amikorodavittek hozzá, inkább halott voltam, mint élő.

– S ezért úgy döntöttél, hogy nagyjából egymillió dollár megfelelőkistiszteletdíj, igaz? A hálás Treadstone költségvetéséből.

– Már mondtam, hogy nem tudtam. Számomra a Treadstone nemlétezett, sok tekintetben még most sem létezik. Megfeledkeztem róla.

– Persze, elvesztetted az emlékezőtehetségedet. Hogy is mondtad? Atájékozódási képességedben beállt zavar?

– Igen, de nem ez a legpontosabb kifejezés rá. A helyes meghatározás:emlékezetkiesés.

– Maradjunk a tájékozódási képességedben beállt zavarnál. Úgy tűnikugyanis, hogy mindennek ellenére nyílegyenesen Zürichbe tájékozódtál,egyenest a Gemeinschafthoz.

– A csípőm fölött volt egy sebészetileg beültetett negatív.– Hát persze, te ragaszkodtál hozzá. Néhányan föl is fogtuk, miért.

Ennél jobb biztosítékod nem lehetett.– Fogalmam sincs, miről beszélsz. Képtelen vagy megérteni?– Nem, dehogy. Megtaláltad a negatívot, amelyen csak egy szám volt,

és nyomban fölvetted a Jason Bourne nevet.– Nem így történt! Úgy tűnt, mindennap többet tudok meg, apránként, s

mindig elképedtem azon, amit megtudtam. Egy szállodaportás Bourne-nakszólított; a Jason nevet csak akkor tudtam meg, amikor elmentem a bankba.

– Ahol is pontosan tudtad, mit kell tenned vetette közbe Conklin. – Egypillanatig sem haboztál. Bementél, kijöttél, és elrepült négymillió.

– Washburn mondta meg, hogy mit kell tennem!– S azután megjelent egy nő, aki csodálatos véletlen folytán pénzügyi

zseni, és fölvilágosított róla, hogyan csaphatod meg a maradék összeget.De még ezt megelőzően elintézted Chernakot a Löwenstrassén, és méghárom másikat is, akiket mi nem ismertünk, de a fejünk rá, hogy őkismertek téged. Itt, Párizsban pedig még egyet lelőttél, egy bankpénzszállító kocsijában. Egy további bűntárs? Minden nyomot eltüntettél;minden istenverte nyomot. Amíg már csak egyetlen dolog volt hátra. Svégül azt is megtetted; te rohadt gazember!

– Lennél szíves végighallgatni? Azok mind megakartak ölni engem;már Marseille óta a nyomomban voltak. Egyébként, isten látja a lelkemet,fogalmam sincs, miről beszélsz. Néha eszembe jutnak dolgok: arcok,utcák, épületek; néha csak képek, amelyeket nem tudok elhelyezni, csakazt tudom, jelentenek valamit, de nem tudom semmihez sem kapcsolni

őket. És nevek. Nevek jutnak az eszembe, de nincsenek hozzá arcot. AzIsten verje meg, amnéziás vagyok! Ez az igazság!

– S lehetséges, hogy az egyik ilyen név Carlos lenne?– Igen, és ezt te is tudod. Éppen erről van szó; te sokkal többet tudsz

róla, mint én. Ezernyi adatot tudok fölsorolni Carlosról, de nem tudom,hogy miért. Egy férfi, aki most már úton van Ázsia felé, azt mondta nekem,hogy megállapodást kötöttem a Treadstone-nal. Ez az ember Carlosszaldolgozott. Azt mondta, Carlos mindent tud, hogy Carlos el fog kapniengem, meg, hogy ti azt terjesztitek, hogy áruló lettem. Nem értette astratégiát, én pedig nem tudtam neki magyarázattal szolgálni. Ti azthittétek, hogy megfordultam, mert nem hallottatok rólam, én pedig nemtudtam kapcsolatot teremteni veletek, mert fogalmam sem volt, hogy kikvagytok. Még most sem tudom, hogy ki vagy!

– Gondolom, azt sem, hogy ki a Szerzetes.– De igen, igen... a Szerzetes. Abbott volt a neve.– Nagyon helyes. S a Jachthajós? Bizonyára emlékszel a Jachthajósra.

Meg a feleségére.– Nevekre. Igen, a nevekre. De az arcokra nem.– Elliot Stevens?– Semmi.– Vagy... Gordon Webb. – Conklin egészen halkan ejtette ki a nevet.– Micsoda? – Bourne ütést érzett a mellkasában, azután a halántékán át

szúró, éles fájdalom hasított a szemébe. Tűz van a szemében!Tűz! Robbanások és sötétség, sivító szél és fájdalom... Aknatűz Delta!

Föladni, föladni! A parancs szerint fog cselekedni. Feladni!– Gordon...? – Jason meghallotta a saját hangját, de valahonnan

messziről, egy távoli szélvihar zúgásán át. Lehunyta a szemét, amely izzótűzként égett, s megkísérelte szétoszlatni a ködöt. Amikor ismét kinyitottaa szemét, csöppet sem lepődött meg azon, hogy Conklin pisztolyaegyenesen a fejének irányul.

– Nem tudom, hogyan csináltad, de megcsináltad. Az egyetlen dolgot,ami még hátra volt, megtetted. Visszamentél New Yorkba és eltetted őketláb alól, mindegyiküket. Lemészároltad őket, te rohadt gazember!Istenemre mondom, bárcsak visszavihetnélek, hogy lássalak avillamosszékbe szíjazva, de nem tehetem, így azután megteszem azt, amimajdnem ilyen jó. Saját kezűleg intézlek el.

– Hónapok óta nem voltam New Yorkban. Korábban lehet, nem tudom,de egy fél éve biztos nem jártam ott.

– Hazudsz! Miért nem csináltad igazán alaposan? Miért nem úgy

időzítetted az istenverte mutatványodat, hogy mindjárt a temetésekre iselmehess? A Szerzetest alig néhány napja temettük, sok régi barátoddaltalálkozhattál volna. Meg a testvéred! Szentséges úristen!Végigtámogathattad volna a feleségét a templomban. Talán még abúcsúbeszédet is te tarthattad volna, ez lett volna az igazi! Legalábbmondjál néhány jó szót a testvéredről, akit megöltél.

– A testvérem?... Hagyd abba! Az isten szerelmére, hagyd abba!– Miért hagynám abba? Cain él! Mi alkottuk meg, de életre kelt!– Nem vagyok Cain! Cain sohasem létezett! Én sohasem léteztem!– Szóval mégiscsak tudod! Rohadt gazember!– Tedd el azt a pisztolyt. Mondom, rakd el!– Szó sem lehet róla. Megesküdtem, hogy két percet adok neked, mert

kíváncsi voltam, mivel állsz elő. Nos, megtudtam; bűzlik az egész. Kihatalmazott fel erre? Valamennyiünket érnek veszteségek, ez hozzátartozika szakmához, és ha nem tetszik ez az istenverte ipar, hát kiszállsz. Ha nincsmás kiút, az ember lekopik; azt hittem, ezt tetted, és hajlandó lettem volnanapirendre térni a dolog fölött, meggyőzni a többieket, hogy hagyjanaklekopni! De nem, te visszajöttél és ellenünk fordítottad a fegyveredet.

– Nem! Ez nem igaz!– Próbáld ezt bemesélni a laboratóriumi szakembereknek, akiknek nyolc

üvegcserepük van, két ujjlenyomattal. A jobb kéz nagyujjáról ésmutatóujjáról. Ott jártál és lemészároltál öt embert. Tökéletes rendezés.Lejáratott stratégia. A Treadstone kudarcot vallott, te pedig elsétálsz, mintaki jól végezte a dolgát.

– Nem, tévedsz! Carlos volt az. Nem én, hanem Carlos! Ha valóban aztörtént a Hetvenegyedik utcában, amit mondasz, akkor őkövette el! Őtudmindenről. Egy előkelő villa a Hetvenegyedik utcában.Százharminckilences szám. Ismerik a címet!

Conklin bólintott, szeme elhomályosult, még a gyér fényben, az esőn átis látszott a pillantásán, mennyire megveti Bourne-t.

– Tökéletes – mondta lassan. – A stratégia legfőbb mozgatójaszétrobbantja az egészet, méghozzá úgy, hogy egyezségre lép acélpontjával. Mennyi a zsákmányod a négymillión kívül? Carlossértetlenséget biztosít neked a saját különbejáratú üldözésével szemben?Pompás pár vagytok ti ketten!

– Ez őrültség!– És pontos – fejezte be a Treadstone embere.– Az egész világon csak kilencen ismerték ezt a címet a múlt pénteken

fél nyolcig. Hármukat megölték, s mi vagyunk a másik négy. Ha Carlos

megtudta a címet, egyetlen ember lehet csak, aki elárulta neki. Te.– Hogyan tehettem volna? Nem is tudtam róla. Még most sem tudom!– Az előbb vallottad be, hogy tudod. – Conklin bal kezével

megmarkolta a botot, mintha a lövés előtt így akarná szilárdabbanmegvetni a nyomorék lábát.

– Ne! – kiáltott fel Bourne, de tudta, hogy minden könyörgés hiábavaló,ezért még el sem hangzott a kiáltása, máris balra vetette el magát, jobblábbal ugyanakkor a pisztolyt fogó csuklóba rúgott. – Cse-szah! –visszhangzott néma kiáltásként fejében az ismeretlen szó. Conklin hanyattesett, vadul lövöldözött a levegőbe, lába beleakadt a botjába. Jasonrávetette magát, bal lábbal belerúgott a fegyverbe; a pisztoly kirepültConklin kezéből.

Conklin gurulni kezdett a földön, szemét a mauzóleum távoli oszlopairafüggesztette, várva a fegyverropogást, amely cafatokká tépné a támadóját.Semmi! A Treadstone tisztje ismét hempergőzni kezdett, ezúttal jobb felé;arca eltorzult, rémült szeme kimeredt... Még valaki volt ott! Bournelekuporodott és rézsút hátravetette magát. Gyors egymásutánban négypisztolylövés dörrent. Villámgyorsan oldalt gurult, s közben kirántottaövéből az automata fegyvert. Megpillantotta az esőfüggönyön át a férfit,akinek alakja egy sírkőfölé emelkedett. Kétszer tüzelt, a férfi összerogyott.

Pár lépésre tőle Conklin a nedves füvön vonaglott, mindkét kezévelkétségbeesetten tapogatózva kereste a pisztolyt. Bourne fölugrott,odarohant a Treadstone küldöttéhez, letérdelt Conklin mellé, egyik kezévelbelemarkolt a nedves hajába, a másikkal a fejének szegezte az automatapisztoly csövét. A mauzóleum szélsőoszlopai felől elnyújtott, fülhasogatóordítás harsant föl, egyre erősbödött, mind hátborzongatóbbá vált, azutánegyszeriben elhalt.

– Ez a bérgyilkosod volt – mondta Jason és oldalt rántotta Conklin fejét.– A Treadstone nagyon furcsa alakokat alkalmaz. Ki volt a másik? Melyikbörtönből engedték szabadon erre a feladatra?

– Tisztességesebb ember, mint amilyen te valaha is voltál – feleltefojtott hangon Conklin; az esőcseppek megcsillantak az arcán, amelyet aföldre hullott zseblámpa fénye világított meg, alig kétméternyi távolságból.– Mindegyik tisztességesebb. Mindannyian vesztettek annyit, mint te, demégsem lettek árulók. Rájuk számíthatunk!

– Bármit mondok, nem hiszel nekem. Mert nem akarsz hinni nekem.– Mert tudom, mi vagy és mit követtél el. S most újabb bizonyítékot

szolgáltattál. Engem megölhetsz, de akkor is elkapnak. Te a legrosszabbfajta vagy, mert valami egészen különleges embernek képzeled magad.

Mindig is azt hitted magadról. Láttalak Phnom Penh után, ott mindenkivereséget szenvedett, de mit törődtél te azzal. Csak te, csakis teszámítottál! Azután meg a Medúzában is! Delta számára nem létezettszabályzat! Csak arra vágyott, hogy ölhessen. S éppen ez az a fajta,amelyik áruló lesz. Én is vereséget szenvedtem, mégsem lettem áruló. Énnem fordultam meg! Gyerünk! Ölj meg! Aztán mehetsz vissza Carloshoz.De ha én nem érhetem haza, odaát tudni fogják, mi történt. A nyomodbanlesznek, nem adják fel, amíg el nem kapnak. Gyerünk! Lőjél!

Conklin ordított, de Bourne alig hallotta. Két szó jutott csak el atudatáig, és a fájdalom pörölycsapásként zúdult a halántékára. PhnomPenh! Phnom Penh. Halál az égen, halál az égből. A fiatalok, az egészenkicsinyek halála. Rikoltozó madarak, vijjogó motorok... és a dzsungelhalálos bűze... és egy folyó. Ismét elhomályosult minden a szeme előtt,megint úgy érezte, lángok mardossák...

A Treadstone emberének sikerült kiszabadítania magát Bourne alól.Nyomorék teste rémülten kúszott, kutató keze kapkodva tapogatta a nedvesfüvet. Jason hunyorgott, megkísérelt ismét összpontosítani. S egyszerrecsak ösztönösen tudta, hogy céloznia és tüzelnie kell. Conklin ugyanismegtalálta és ráemelte a pisztolyát. Bourne azonban képtelen voltmeghúzni a ravaszt, a földön jobbra ugrott, hemperegve gurult, kúszvaigyekezett a mauzóleum márványoszlopai felé. Conklin vaktában tüzelt,képtelen volt megvetni a lábát és pontosan célozni. Egyszerre csakabbamaradt a tüzelés, Jason fölállt, arcát a sima, nedves kőhöz szorította.Pisztolyát előreszegezve kikémlelt; tudta, meg kell ölnie ezt az embert,mert az megölné őt, megölné Marie-t, s mindkettőjükre ráfogná, hogyCarlosnak dolgoztak.

Conklin szánalmasan bicegett a kapu felé egyre-másra hátrafordult éslövésre emelte pisztolyát, miközben az úton parkoló kocsija feléigyekezett. Bourne célba vette, az irányzék közepén ott volt a nyomorékalakja. A másodperc egy töredéke s mindennek vége, treadstone-beliellensége halott lesz, halálával ő ismét reményt meríthet, hiszenWashingtonban vannak még értelmes emberek.

Képtelen volt megtenni; nem tudta rászánni magát, hogy meghúzza aravaszt. Leengedte a pisztolyt, s tehetetlenül figyelte a márványoszlopmellől, amint Conklin beszáll a kocsijába.

A kocsi! Vissza kell jutnia Párizsba. Van kiút. Igen, végig ott volt azorra előtt!

Kopogtatott az ajtón, gondolatai száguldottak, elemezte a tényeket,

egyre újabb ötletei támadtak, elvetette őket, de lassanként kibontakoztak aterv körvonalai. Marie fölismerte a kopogtatását és ajtót nyitott.

– Szent isten, hogy nézel ki! Mi történt?– Most erre nincs idő– mondta Bourne, és a szoba túlsó végében álló

telefonhoz sietett. Csapda volt. Meg vannak győződve róla, hogymegfordultam, hogy eladtam magam Carlosnak.

– Micsoda?– Azt mondják, visszarepültem New Yorkba és megöltem öt embert...

köztük az öcsémet. – Jason egy pillanatra lehunyta a szemét. – Volt egytestvérem... van egy testvérem. Nem tudom, képtelen vagyok most errőlgondolkodni.

– Egy percre sem hagytad el Párizst! Be is tudod bizonyítani!– Hogyan? Nyolc, tíz óra, csupán ennyire lett volna szükségem. S

nyolc-tíz igazolatlan óra, nekik is csak erre van szükségük. Ki állna kimellettem?

– Én. Velem voltál.– Azt gondolják, te is benne vagy – mondta Bourne. Fölvette a kagylót

és tárcsázott. – A lopásban, az árulásban, Port Noirban, az egész istenvertedologban. Besuszteroltak az én ügyembe. Carlos az egészet kitervelte azutolsó töredékes ujjlenyomatig. Úristen! Milyen remekül összerakta!

– Mit csinálsz? Kit hívsz fel?– A vastartalékunkat, hát nem emlékszel? Az egyetlen tartalékunkat.

Villiers-t. Villiers felesége. Őaz. Elkapjuk, megtörjük, ha kell százszor iskínpadra feszítjük. De erre nem lesz szükség; nem fog harcolni, mert nemgyőzhet... Az Isten verje meg, miért nem veszi föl a kagylót?

– A titkos vonala a dolgozószobájában van. Hajnali három óra.Feltehetőleg...

– Fölvette! Tábornok? Maga beszél – Jason kénytelen voltmegkérdezni, mert a vonal túlsó végén jelentkezőhang sajátosan halkanszólt, de nem az álmából fölriasztott ember álmos hangja volt.

– Úgy van, én vagyok az, ifjú barátom. Elnézést kérek a késedelemért.Odafenn voltam a feleségemnél.

– Éppen miatta telefonálok. Lépnünk kell. Most azonnal. Riassza afrancia titkosszolgálatot, az Interpolt és az amerikai nagykövetséget, demondja meg nekik, hogy ne avatkozzanak be, amíg én nem találkoztam,nem beszéltem a feleségével. Beszélnem kell vele.

– Nem hiszem, Mr. Bourne... Igen, ismerem a nevét, barátom. Amiazonban azt illeti, hogy beszélni kíván a feleségemmel, attól tartok, hogyez lehetetlen. Ugyanis megöltem.

33.

Jason a szállodai szoba falának szövetutánzatú tapétájára, a kopottanyagon értelmetlen, torz spirálokba egybefonódó, fakó mintákra meredt.

– Miért? – kérdezte halkan. – Azt hittem, megérti, miről van szó.– Megpróbáltam, barátom – mondta Villiers, s hangjában már sem

harag, sem gyász nem érződött. – Isten látja lelkemet, megpróbáltam, denem tudtam uralkodni magamon. Csak néztem rá... ott láttam mögötte afiamat, akit az a vadállat, az őgazdája és szeretője ölt meg. Az én kurvámmásvalaki kurvája... a vadállat kurvája volt. Nem lehetett másként, s mintmegtudtam, így is volt. Azt hiszem, meglátta a szememben a gyalázatot,isten tudja, valóban ott volt a pillantásomban. – A tábornok elhallgatott,fájdalmas volt visszagondolnia erre. – De nemcsak a gyalázatot látta atekintetemben, hanem az igazságot is. Látta, hogy mindent tudok. Azt,hogy mi ő, mi volt az együtt eltöltött évek alatt. Végül megadtam neki azt alehetőséget, amelyet említettem magának.

– Azt, hogy megölje magát?– Igen. Nem is volt nehéz. Az ágyaink között álló éjjeliszekrény

fiókjában van egy pisztoly. A feleségem ott feküdt az ágyán, Goya Majája,gyönyörű volt önteltségében, ahogyan nem vett rólam tudomást ésgondolataiba mélyedt, ahogyan én is a magam gondolataival voltamelfoglalva. Kihúztam a fiókot, kivettem egy doboz gyufát, azutánvisszamentem a székemhez és a pipámhoz; nyitva hagytam a fiókot, apisztoly agya jól látszott, nem lehetett nem észrevenni. Gondolom, az,hogy csöndben voltam, meg hogy képtelen voltam levenni róla a szemem,ez késztette arra, hogy egyáltalán tudomásul vegye a jelenlétemet. Afeszültség annyira megnőtt közöttünk az utóbbi időben, hogy elég volt egyszó, s átszakadtak a zsilipek, és akkor, isten ne vegye a bűnömül,kimondtam azt a szót. Hallottam, amint megkérdezem: miért tetted? azutánhosszan vádoltam, kurvának neveztem, kurvának, aki megölte a fiamat.

Hosszan nézett rám, csak egyszer vette le a szemét rólam, amikorpillantása a nyitott fiókra és a pisztolyra... és a telefonra tévedt. Fölálltam,a pipám parazsa vörösen izzott... Akkor őfelült, két kézzel a nyitott fiókbanyúlt és kivette a pisztolyt. Nem gátoltam meg benne, ehelyett az őszájából kellett meghallanom a szavakat, az én ítéletemet... és a sajátját is.Amit hallottam, magammal viszem a sírba, hogy megmentsem a saját

magam és a fiam becsületét. Nem tesszük ki magunkat azok megvetésének,akik nálunk kevesebbet áldoztak. Soha.

– Tábornok... – Bourne a fejét rázta, képtelen volt tisztán gondolkodni;tudta, néhány másodpercnyi időt kell nyernie, hogy rendezze a gondolatait.– Tábornok, mi történt? A felesége megmondta magának a nevemet.Hogyan történt? Ezt el kell mondania nekem. Nagyon kérem.

– Szíves örömest. Azt mondta, maga egy jelentéktelen kis gengszter, akiegy óriás nyomdokaiba akar lépni. S hogy maga egy Zürichből szalajtotttolvaj, akit a saját társai is kitaszítottak.

– Megmondta, kik voltak azok az emberek?– Ha meg is mondta, nem hallottam. Vak és süket voltam, nem tudtam

fékezni a dühömet. De tőlem nem kell tartania. Lezárult ez a fejezet, azéletem véget ért egy telefonhívással.

– Nem! – kiáltotta Jason. – Ne tegye! Most ne.– Nem tehetek mást.– Kérem. Ne elégedjék meg Carlos kurvájával. Kapja el Carlost! Csalja

tőrbe Carlost!– Még hogy gyalázatot hozzak a nevemre, amiért azzal a kurvával

aludtam? Amiért dróton rángatott annak az állatnak a ringyója?– Az isten verje meg magát, hát a fiával mi történt? Gondoljon az öt

dinamitrúdra!– Hagyja őt békében. Hagyjon engem is békében. Vége.– Nincs vége! Hallgasson meg! Adjon egy pillanatot, csak ennyit kérek.

– Jason szeme előtt, vad iramban száguldó képek villantak fel, egymásratolulva, összekeveredve, egymást kiszorítva. De ezeknek a képeknekértelmük volt. Céljuk. Érezte Marie kezét, amint erősen szorította a karját,mintegy a valóság cölöpéhez horgonyozva a testét. – Hallotta valaki alövést?

– Nem volt lövés. Napjainkban félreértik a kegyelemdöfés eredetijelentését. Coup de grace... Én az eredeti értelméhez ragaszkodom:enyhíteni egy sebesült bajtárs vagy egy tiszteletet érdemlő ellenségszenvedését. De egy kurvának nem jár kegyelemdöfés.

– Hogy érti ezt? Azt mondta, megölte.– Megfojtottam. Kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen, amikor

utolsót lélegzett.– De hát magára fogta a pisztolyt...– Semmit sem ér, ha valakinek izzik a szeme a pipából kiröppenő

parázstól. Most már nem számit... akár győzhetett is volna.– Győzött, ha maga most megtorpan! Hát képtelen ezt megérteni?

Carlos győz! A felesége megtörte magát! S magának nem volt több esze,mint hogy megfojtsa! Maga beszél megvetésről? Csak magánakköszönheti, ha nem marad semmi más, tényleg csak a megvetés!

– Miért makacskodik, Monsieur Bourne? – kérdezte fakó hangonVilliers. – Nem fogadok el sem magától, sem mástól könyöradományt,hagyjon végre békében. Elfogadom a tényeket. Semmire nem megy velem.

– Dehogynem, csak hallgasson meg! Kapja el Carlost, csalja tőrbeCarlost! Hányszor kell még megismételnem? Hiszen valójában őt akarjaelkapni! Vele kell kiegyenlítenie a számlát. S nekem is őrá van szükségem!Nélküle végem van. Végünk van. Az isten szerelmére, figyeljen már rám!

– Szívesen segítenék magának, de nem látok rá módot. Vagy ha úgytetszik, kevés hozzá az akaraterőm.

– De van rá mód. – A képek kitisztultak. Bourne tudta már, hol tart,merre halad. A képek jelentése és célja összekapcsolódott. – Fordítsa mega csapdát. Ne nyúljon semmihez, egyszerűen csak sétáljon el és hagyjonmindent a helyén.

– Nem értem. Hogyan tehetném ezt meg?– Nem maga ölte meg a feleségét! Én öltem meg!– Jason! – sikoltott fel Marie és belekapaszkodott a karjába.– Tudom, mit teszek – mondta Bourne. – Most először tényleg tudom,

hogy mit teszek. Furcsa, de úgy tűnik, mintha már kezdettől fogva tudtam.

A Parc Monceau csöndes, az utca kihalt volt; csak néhány kapulámpahunyorgott a hideg, ködszitálásszerűesőben; az utca két oldalán sorakozó;szépen karbantartott, drága villák valamennyi ablaka sötét volt, kivéveAndré Francois Villiersnek, a legendás ellenállónak és algériaiparancsnoknak, a francia nemzetgyűlés tagjának... a feleséggyilkosnak aházát. A bejárat fölötti és az attól balra levő, utcára nyíló ablakokbangyenge, homályos fény látszott. Ez volt a hálószoba, ahol a ház uramegölte a ház úrnőjét, ahol egy emlékeitől gyötört öreg katona megfojtottaegy hivatásos gyilkos kurváját.

Villiers semmihez sem adta a beleegyezését túlságosan meghökkent,semhogy válaszolni tudjon. De Jason újra meg újra elismételte amondanivalóját, olyan határozottan sulykolva Villiers agyába, hogy aszavak szinte visszhangoztak a telefonban. Kapja el Carlost! Ne elégedjékmeg a gyilkos kurvájával! Kapja el azt, aki megölte a fiát! Aki ötdinamittudat helyezett el egy kocsiban, és megfosztotta a Villiers-nemzetséget utolsó sarjától. Őaz, akivel végeznie kell. Kapja el!

Kapd el Carlost! Csald tőrbe Carlost! Cain az Charlie, és Delta az

Cain. Tökéletesen világos. Nincs más kiút. Most, a játszma végén eljutott akiindulóponthoz, ami végre világossá vált a számára. Ha életben akarmaradni, előkell csalogatnia a gyilkost; ha kudarcot vall, vége van. Sakkor Marie Saint Jacques sem maradhatna életben. Rásütötték Cainbélyegét; sok kínos magyarázkodást elkerülnének, ha eltennék láb alól.Marie olyan volt, mint egy ismeretlen lőporraktár közepe fölött magasankifeszített huzalon egyensúlyozó nitroglicerines fiola. Hálót kell vetni rá.Le kell hozni. A fejébe röpített golyó semlegesíti az agyában felgyülemlettrobbanóanyagot. Nem szabad megszólalnia!

Olyan sok mindent kellett volna megértenie Villiers-nek, s oly kevés időmaradt a magyarázatra, hiszen magát a magyarázatot is behatárolta a nemlétezőemlékezet meg az öreg tábornok pillanatnyi lelkiállapota. Megkellett találni az elmondandók kényes egyensúlyát, meg kellett határozniaz időpontra és a tábornok közvetlen tennivalóira vonatkozó utasításokat.Jason megértette: azt kéri egy embertől, akinek számára a becsületmindennél fontosabb, hogy hazudjon a világnak. Ahhoz, hogy Villiers eztmegtegye, a célnak mérhetetlenül fennköltnek kell lennie.

Kapd el Carlost!A tábornok házába még egy másik, alagsori bejárat is vezetett, a bejárati

lépcsőtől jobbra, ahol a szállítók jártak le a konyhába. Villiers megígérte,hogy a kaput és az ajtót nem reteszeli be.

Bourne nem bíbelődött azzal, hogy megmagyarázza az öreg katonának,ez semmit sem jelent, hiszen őmindenképpen bejut a házba, sőt egybizonyos fokú rombolás a terve fontos részét képezi. De annak a veszélyeis fennállt, hogy Villiers házát megfigyelés alatt tartják; Carlosnak jó okavolt erre, de persze ugyanennyire jó oka volt arra is, hogy ne tegye meg.Mindent egybevetve a gyilkos dönthetett úgy, hogy nagy ívben elkerüliAngélique Villiers-t, nem kockáztatja meg, hogy valamelyik emberételfogják, ami bizonyítékul szolgálna a Parc Monceau-i kapcsolatra.Másrészt viszont Angélique az unokahúga és a szeretője volt... Az egyetlenember a világon, akit szeret – mondta Philippe d'Anjou.

D'Anjou! Hát persze hogy lesz ott figyelőember – kettővagy akár tízis! Ha d'Anjou kijutott Franciaországból, Carlosnak a legrosszabbat kellfeltételeznie; ha viszont a medúzás nem jutott ki, akkor a gyilkos már tudjaa legrosszabbat. A gyarmatost megtörnék, az utolsó szóig elköpné, mitbeszélt Cainnal. Hol? Hol vannak Carlos emberei? S ami a legfurcsább –gondolta Jason –, ha valami ok miatt éppen ezen az éjszakán egyetlenegykémet sem küldtek a Parc Monceau-ba, akkor az őegész terve fabatkátsem ér.

Az aggodalom fölöslegesnek bizonyult: ott voltak. Egy négyajtóskocsiban, ugyanabban, amely tizenkét órája átrobogott a Louvre kapuján,ott ült ugyanaz a két férfi; a gyilkosok hátvédjének szerepét betöltőkétmegfigyelő. A kocsi vagy tizenöt-húsz méterre állt Villiers házától, az utcabal oldalán. De vajon az ülések mélyére húzódó, tágra nyílt szemmel,éberen őrködőkét férfinál több nem tartózkodik-e a helyszínen? Bourneerre nem tudott válaszolni; az utca mindkét oldalán, a járdaszegély menténsűrűn, egymás mögött sorakoztak a parkoló autók. Jason a sarki épületárnyékában lekuporodott; átlósan vele szemben ült a parkoló kocsiban akét férfi. Bourne tudta, mit kell tennie, csak azzal nem volt tisztában,hogyan csinálja. Valami elterelő mozzanatra van szüksége; eléggéfeltűnőre, hogy felkeltse Carlos katonáinak a figyelmét, s eléggé láthatóra,hogy odacsalogassa azokat is, akik esetleg még ott rejtőznek az utcán vagyegy háztetőn, vagy egy elsötétített ablak mögött.

Tűz! Váratlan tűz. Nem Villiers házának szomszédságában, de eléggéközel hozzá és eléggé megdöbbentőtűz, hogy beleremegjen az egészcsöndes, kihalt, fák szegélyezte utca. Vibrálás... szirénák; robbanóanyag...robbanások. Megoldható. Csak felszerelés kérdése.

Bourne visszaóvakodott a saroképület mögötti keresztutcába, észajtalanul a legközelebbi ház bejáratához futott; ott megállt, kibújt afelöltőjéből és a zakójából. Azután levetette az ingét is, gallértól derékigkettéhasította, majd visszavette a zakót és a felöltőt, fölhajtotta a gallérját,begombolta a felöltőt és hóna alá csapta az ingét. Kikémlelt az éjszakaiesőbe, gondosan szemügyre vette az utcán parkoló kocsikat. Benzinre voltszüksége, csakhogy Párizsban éjszakára lelakatolják a legtöbbbenzintartályt. A legtöbbet, de nem valamennyit; a járda mentén sorakozókocsik közül valamelyiknek csak nyitva lesz a tanksapkája.

S ekkor közvetlenül maga előtt a járdán megpillantotta azt, amireszüksége volt: egy vaskapuhoz láncolt motorbiciklit. Nagyobb volt egyrobogónál, de kisebb egy motorkerékpárnál; nagy, fémbuborékraemlékeztetőbenzintartálya ott csillogott a kormány és az ülés között. Atetejét nyilván lánc fogja le, de nem valószínű, hogy le is lakatolták volna.Nyolc liter az nem negyven; a lopás kockázatának arányosnak kell lennie ahaszonnal, s ennyi benzin aligha éri meg az 500 frankos bírságot.

Jason közelebb lépett a motorhoz. Körülnézett az utcán, de sehol semmutatkozott egy teremtett lélek sem, csak az esőcsöppek halk koppanásahallatszott. Kezét a benzintartály sapkájára tette, majd megforgatta akupakot; könnyen le lehetett csavarni. S még nagyobb szerencse, hogy anyílás viszonylag széles, a tartály pedig majdnem színültig tele volt.

Visszacsavarta a sapkát; még nem tartott ott, hogy átitassa a benzinnel azingét. Még valamire szüksége volt a felszereléshez.

Az elsősarkon, egy kanálisrácsnál bukkant rá: egy részben kilazultmacskakőre, amelyet gondatlan sofőrök egy évtizednyi járdán-parkolássorán löktek ki a helyéről. Viszonylag kis erőfeszítéssel kimozdította akövet, egy másik, kisebb kődarabbal együtt fölemelte és visszaindult amotorbicikli felé; a kisebb kődarabot zsebre vágta, a nagy követ kézbenvitte. Kipróbálta, mennyire súlyos... mennyit bír a karja. Megteszi,állapította meg; mindkettőmegteszi.

Három perccel később lassan kihúzta átitatott ingét a benzintartályból, abenzingőz elvegyült az esőszagával. Az inget a macskakőköré csavarta,az ujjakkal szorosan keresztbekötözte. Minden készen állott.

Visszalopakodott a Villiers utcája sarkán álló épület széléig. A kocsibanvárakozó két férfi még mindig mélyen lehúzódott az elülsőülésbe, stovábbra is feszülten figyelte Villiers házát. Kocsijuk mögött három másikautó sorakozott: egy kis Mercedes, egy sötétbarna limuzin és egy Bentley.

Közvetlenül Jasonnal átellenben, a Bentley mögött egy fehér kőépületmagasodott, az ablakkereteket fekete zománccal borították. A lépcsőkétoldalán lévő ablakokat halványan megvilágította a belső előtérbőlátszűrődőfény. A bal oldali ablakok nyilván egy ebédlőhöz tartoztak,Jason székeket és egy hosszú asztalt látott a rokokó pohárszék tükre általfelerősített fényben. Az ebédlőablakai, amelyek pompás kilátást nyújtottaka gondozott, gazdag párizsi utcára, éppen megfeleltek a céljának.

A zsebébe nyúlt és előhúzta a követ; súlyra alig egynegyede volt abenzines rongyba bugyolált macskakőnek, de nem kellett több. Bourne azépület sarka körül araszolt, majd egy gyors mozdulattal a lehetőlegmagasabb ívben elhajította a kisebbik követ, jó messzire a gyilkosokautóján túlra.

A messze hangzó csattanás széttépte az utca csöndjét. Azután gyors,kemény koppanások hallatszottak, amint a kődarab végiggurult egy kocsimotorházán, s végül a földre hullott. A négyajtósban ülőkét férfi fölriadt.A sofőr mellett ülőkinyitotta az ajtót, lábbal előre kiugrott a járdára,kezében pisztolyt szorongatott. A sofőr leengedte az ablakot és bekapcsoltaa fényszórókat. A fénykévék fölvillantak, majd visszaverődtek az előttükálló kocsi fém és króm alkatrészeiről. Égbekiáltó ostobaság volt, csak arraszolgált, hogy nyilvánvalóvá tegye, mennyire félnek a Parc Monceau-banállomásozó megfigyelők.

Most. Jason átrohant az utca túloldalára, közben állandóan a két férfitfigyelte, akik szemüket kezükkel árnyékolva próbálták átfúrni tekintetüket

a visszaverődőéles fényen. A Bentleyhez ért, hóna alá szorította amacskakövet, bal kezében gyufásdobozt tartott, jobb kezében egy csomógyufaszálat szorongatott. Leguggolt, meggyújtotta a gyufákat, s a követletette a földre, azután az egyik ingujjnál fogva ismét fölemelte. Az égőgyufát a benzinnel átitatott ing alá tartotta nyomban lángra lobbant azegész. Gyorsan fölegyenesedett, az ingujjnál fogva meglóbálta a követ,átrohant a járdán és a bombát teljes erőből bevágta az ebédlőablakon, majdabban a szempillantásban, ahogy meghallotta a betört üveg csörömpölését,futásnak eredt.

A csörömpölés fölverte az utca esőáztatta csöndjét. Bourne bal kéz feléátrohant egy keskeny mellékutcán, azután visszakanyarodott Villiersháztömbjéhez, s ismét megbújt a homályban. A betört ablakon át támadóhuzattól egyre gyorsabban terjedt a tűz, fölkúszott a bútorokon, afüggönyökön, és fél percen belül a szoba egyetlen lángoló kemencévé vált.A pohárszék hatalmas tükre felnagyította a lángokat. Kiáltások harsantak,fény gyulladt a szomszédos ablakok mögött, majd a távolabbi házakban is.Egy perc múltán már teljes volt a zűrzavar. A lángokban álló ház ajtajátfölrántották, alakok jelentek meg – egy hálóinges, idősebb férfi és egypongyolás nő, fél lábán papuccsal, mindketten teljes pánikban.

A többi házban is ajtók nyíltak, újabb és újabb emberek jelentek meg,mély álmukból ébresztették őket a zűrzavar hangjai; akadtak, akik alángban álló villa felé rohantak – bajban van a szomszédjuk. Jason rézsútátvágott az útkereszteződésen, egy futó alakkal több a gyorsan növekvőtömegben. Megállt a saroképület szélén, ott, ahonnan alig pár perceelindult, és mozdulatlanná meredve igyekezett fölfedezni Carlos katonáit.

Igaza volt: nemcsak a két férfit hagyták őrnek a Parc Monceau-ban.Most már négyen tolongtak a négyajtós kocsi mellett; halkan, hadarvabeszéltek. Nem, öten voltak: újabb férfi érkezett, gyorsan közeledett ajárdán és csatlakozott négy társához.

Bourne szirénázásra figyelt föl. Egyre hangosabbá vált, egyreközeledett. Az öt férfi láthatóan megriadt. Dönteniük kellett: nemmaradhattak valamennyien ott a kocsi körül. Egyiknek-másiknak nyilvánpriusza is volt, nem szívesen találkoztak volna a rendőrséggel.

Megállapodtak valamiben. Csak egy maradt a kocsinál – az ötödik.Jason megkerülte az épületet, s a sarok és Villiers háza között félútonpillantotta meg Carlos emberét. Most már minden az időzítésen és ameglepetésen múlott. Lassan futni kezdett, úgy, ahogyan a tűz felé tartóemberek futottak a sarok felé, közben hátrapillantgatott, időnként megálltegy-egy pillanatra, alakja belesimult a környezetbe. Elhaladt a férfi mellett;

az még nem figyelt föl rá, de nyilván fölfigyel majd, ha Jason folytatjaútját Villiers házának alagsori kapujához és kinyitja az ajtót. A férfiaggódva, zavartan tekingetett előre-hátra, talán meg is ijedt a gondolattól,hogy őaz egyetlen őr az utcán. Alacsony korlát előtt állt, az is kapu, az isbejárat volt a Parc Monceau egy másik előkelővillájába.

Jason most megállt, két gyors, oldalazó lépést tett a férfi felé, azutánhirtelen megfordult; testsúlyát a bal lábára helyezte, s jobb lábávalderékmagasságban találta el a férfit, aki háttal zuhant át a vaskorláton.Nagyot ordított és lezuhant a keskeny betonfolyosóra. Bourne átvetettemagát a korláton, mindkét lábának sarkát előrefeszítette. A férfi mellkasáraugrott, lába alatt recsegve törtek a bordák, s ököllel a férfi torkába vágott.Carlos katonája elernyedt. Ez már csak akkor tér magához – gondoltaJason –, ha valaki beviszi egy kórházba. Átkutatta a férfit, egyetlenpisztolyt talált a mellkasához szíjazva. Elvette tőle és felöltője zsebébesüllyesztette. Majd odaadja Villiersnek.

Villiers! Most már szabad volt az út.

Felment a lépcsőn a harmadik emeletre. Félúton meglátott egyfénycsíkot a hálószobaajtó alatt; az ajtó mögött ül egy öregember, azegyetlen reménye. Tudta, ha elfeledett és el nem feledett életében valaha ismeggyőzően kellett viselkednie, hát most eljött az ideje. Meggyőződéseezúttal valódi volt; tudta, itt most semmi keresnivalója a kaméleonnak.Minden terve, elképzelése egyetlen mozzanaton áll vagy bukik: Carlosnakkövetnie kell őt. Ez az igazság. Ez a csapda.

A lépcsőfordulóhoz érve balra fordult, és a hálószoba ajtaja felé indult.Egy pillanatra megtorpant, megpróbált nem odafigyelni arra, ami amellkasában visszhangzott, egyre hangosabbá vált, egyre sebesebben vert.Ez csak az igazság egy része, nem a teljes igazság. Nem hazugság, csakkihagyás.

Egy megállapodás... egy szerződés... bizonyos emberekkel – becsületesemberekkel, akik Carlosra vadásznak. Ez minden, amit Villiers-nek tudniakell, ezt kell elfogadnia. Nem árulhatta el neki, hogy egy amnéziással vandolga, mert ennek az emlékezetkiesésnek a mélyén becstelen, ember isrejtőzhetett. Algéria két lábon járó legendája ezt nem fogadná el; most ésitt, amikor élete a végéhez közeledik, nem fogadná el.

Ó, istenem, micsoda kényes egyensúlyozás! Milyen keskeny a mezsgyehit és kételkedés között... milyen borotvaélen táncol az az élőhalott, akineka neve nem Jason Bourne.

Lenyomta a kilincset és belépett... egy aggastyán magánpoklába.

Odakint, az elfüggönyözött ablakokon túl veszettül sivítottak a szirénák,összevissza kiáltoztak az emberek. Egy láthatatlan aréna közönségegyalázza az ismeretlent, megfeledkezve a megfejthetetlen okról.

Jason behúzta maga mögött az ajtót és mozdulatlanná dermedt. Ahatalmas szobát árnyak töltötték be; csak az éjjeliszekrényen álló lámpavilágított. Olyan látvány tárult a szeme elé, hogy azt kívánta, bárcsak sohane kellett volna megpillantania. Villiers a szoba túlsó végébe húzta magastámlájú székét, ott ült az ágy lábánál és a lepedőn heverőhalott nőremeredt. Angélique Villiers napbarnított feje egy párnán nyugodott, nyitottszeme kidülledt, majd kiugrott a szemgödréből. Torka megduzzadt,bíborvörösben játszott, a nagy vérömleny szinte az egész nyakára kiterjedt.Ellentétben egyenesen nyugvó fejével, teste természetellenes pózbanfeküdt, eltorzult a kétségbeesett küzdelemben, hosszú, meztelen lábamegfeszült, csípője elfordult, hálóinge elszakadt, melle kimeredt aselyemből – még a halálban is érzéki hatást keltett. A tábornok kísérletetsem tett rá, hogy takargassa a kurvát.

Az öreg katona úgy ült, mint egy zavart iskolás gyerek, akit valamilyenjelentéktelen tettéért megbüntettek, miközben valóságos bűne elkerültetanárának figyelmét. Elkapta tekintetét a halott nőről, és Bourne-re nézett.

– Mi történt odakint? – kérdezte fakó hangon.– Figyelték a házat. Carlos emberei, öten voltak. Pár házra innen

fölgyújtottam egy villát; senki sem sérült meg. Csak egyetlen őr maradt,azt elintéztem.

– Maga nagyon találékony, Monsieur Bourne.– Valóban találékony vagyok – erősítette meg Jason. – De vissza fognak

jönni. Eloltják a tüzet, addigra visszajönnek. Sőt mi több, talán már előbbis, ha Carlos összerakja a részleteket. Márpedig úgy gondolom, ezt meg isfogja tenni. S ha megteszi, beküld valakit ide, a házba. Persze nemszemélyesen jön majd ide, valamelyik bérgyilkosát fogja küldeni. S ha az apasas itt találja magát... meg őt... akkor megöli magát. Carlos pedigelveszítette ugyan az ön feleségét, mégis őmarad felül. Másodszor is őgyőz: a nőn keresztül nemcsak fölhasználta, de végül meg is öli magát. Őszépen elsétál, maga meg halott. Az emberek tetszésük szerintikövetkeztetésre juthatnak, de nem hiszem, hogy ezek hízelgőek lesznekmagára nézve.

– Maga igen szabatosan fogalmaz. S nagyon magabiztosan ítéli meg ahelyzetet.

– Tudom, mit beszélek. Nem szívesen mondom, amit most fogokmondani, de jelenleg nem törődhetünk a maga érzelmeivel; nincs rá időnk.

– Nincsenek már érzelmeim. Mondhat, amit akar.– Ugye, a felesége azt mondta magának, hogy francia?– Igen. Hogy délről származik. Családja a spanyol határ menti Loures

Barozse-ba való. Évekkel ezelőtt költözött fel Párizsba. Egy nagynénjénéllakott. Miért?

– Találkozott valaha is a rokonaival?– Nem.– Még az esküvőre sem utaztak fel Párizsba?– Mindent egybevetve úgy döntöttünk, a legjobb, ha nem hívjuk meg

őket. A közöttünk levőnagy korkülönbség megzavarta volna őket.– Hát a párizsi nagynéni?– Meghalt, mielőtt megismerkedtem Angelique-kel. De miért érdekli

ez?– A felesége nem volt francia. Kétlem, hogy létezett a párizsi nagynéni,

a családja pedig nem Loures Barouse-ba való, bár a spanyol határnakkétségtelenül van jelentősége.

– Hogy érti ezt?– Venezuelai volt. Carlos vér szerinti unokahúga és tizennégy éves kora

óta a szeretője; Együtt dolgoztak már évek óta. Azt hallottam, ővolt azegyetlen ember, akit Carlos szeretett.

– Egy kurva.– Egy hivatásos gyilkos eszköze. Kíváncsi lennék, hány áldozatot

szállított neki. Hány értékes embernek kellett meghalnia miatta.– Kétszer nem ölhetem meg.– De fölhasználhatja. Fölhasználhatja a halálát.– Megint azzal az őrültséggel hozakodik elő?– Az egyetlen őrültség az, ha eldobja az életét. Akkor Carlos a győztes;

továbbra is a fegyveréből él... meg a dinamitrudakból... maga pedig csakegy szám a statisztikájában. Egy további áldozat a közismert hullák hosszúlistáján. Ez lenne az őrültség.

– S maga lenne az ésszerűségtől vezérelt ember? Maga elvállalná avétket egy olyan bűntettért, amelyet nem követett el? Vállalná, hogy bűnösegy kurva halálában? Hogy hajtóvadászatot rendezzenek maga után egygyilkosságért, amelyet nem maga követett el?

– Ez hozzátartozik a dologhoz. Sőt ez a lényege.– Ne beszéljen nekem őrültséget, fiatalember. Könyörgök, menjen el.

Az, amit elmondott, bátorságot öntött belém, hogy megjelenjek amindenható Úristen színe előtt. Ha volt valaha indokolt halál, hát az, hogysaját kezűleg végeztem vele. Krisztus szemébe nézve megesküszöm erre.

– Ezek szerint leírta magát – mondta Jason, s csak most vette észre,hogy az öregúr zsebét fegyver nyomja ki.

– Nem állok bíróság elé, ha erre gondol.– Tökéletes, tábornok! Maga Carlos sem agyalhatott volna ki ennél

jobbat! Egyetlen fölösleges mozdulatot sem kell tennie, még csak a sajátpisztolyát sem kell használnia. De mindazok, akik számítanak, tudnifogják, hogy ővolt a tettes, őokozta a maga halálát.

– Azok, akik számítanak, semmit sem fognak tudni. Szerelmi ügy...súlyos betegség... Nem érdekel, hogy gyilkosok és tolvajok mit fecsegnek.

– S ha én elmondanám az igazat? Ha elmondanám, hogy miért ölte mega feleségét?

– Ugyan, ki hinne magának? Még ha véletlenül életben maradna ésbeszélne is. Nem vagyok ostoba, Monsieur Bourne. Maga Carlosnál sokkalnagyobb hatalmak elöl menekül. Magát nemcsak egyvalaki, magát sokanüldözik. Ezt voltaképpen meg is vallotta nekem. Nem volt hajlandó még anevét sem elárulni... a saját biztonságom érdekében, állította. Azt mondta,ha mindennek vége lesz, meglehet, én leszek az, akinek nem lesz ínyére,hogy magával mutatkozzam. Nem egy olyan ember szavai ezek, akibennagyon megbíznának.

– Maga bízott bennem.– Megmondtam, miért – mondta elkapva pillantását Villiers. Ismét

halott feleségére meredt.– Megláttam a maga szemében.– Az igazságot?– Az igazságot.– Hát akkor nézzen megint rám. Még mindig ott van a szememben az

igazság. A Nanterre-be vezetőúton azt mondta, azért hallgat meg, mertmegajándékoztam az életével. Ismét megpróbálom megajándékozni vele.Szabadon távozhat, senki sem vádolná, továbbra is kiállhatna azokért azügyekért, amelyek, mint mondja, fontosak magának. Amelyek fontosakvoltak a fiának. Győzhet! ...Ne értsen félre, nem vagyok nemes lelkű. Haéletben marad és megteszi, amit kérek magától, ez az egyetlen esélyem,hogy életben maradjak, az egyetlen módja annak, hogy valaha is szabadember lehessek.

Az öreg katona fölkapta a fejét.– Miért?– Mondtam már, hogy azért akartam elkapni Carlost, mert valamit

elvettek tőlem, valamit, ami létfontosságú az életem, az ép elmém számára,s ennek ővolt az oka. Ez az igazság... úgy hiszem, ez az igazság, de nem a

teljes igazság. Mások is bele vannak keverve ebbe az ügybe, tisztességes éstisztességtelen emberek, én pedig abban állapodtam meg velük, hogyelkapom, tőrbe csalom Carlost. Ők is azt akarják, amit maga. De történtvalami, amire nem találok magyarázatot; meg sem kísérlemmegmagyarázni, s most ezek az emberek azt hiszik, hogy elárultam őket.Úgy vélik, egyezségre léptem Carlosszal, hogy milliókat loptam el tőlük,és megöltem azokat, akik az összekötők voltak köztem és köztük.Mindenütt ott vannak az embereik, s parancsot kaptak, hogy habozásnélkül végezzenek velem. Igaza volt. Carlosnál sokkal nagyobb hatalmakelől menekülök. Olyanok vadásznak rám, akiket nem ismerek és nemismerhetek fel. S az egész valami súlyos tévedésen alapul. Nem követtemel azt, amit ők állítanak, de senki sem akar meghallgatni. Nem kötöttemegyezséget Carlosszal... Maga tudja, hogy igazat mondok.

– Hiszek magának. Semmi sem szól az ellen, hogy telefonáljak azérdekében. Ennyivel tartozom magának.

– Hogyan? Mit fog mondani? Az általam Jason Bourne néven ismertférfi nem kötött egyezséget Carlosszal, ezt onnan tudom, mert leleplezteelőttem Carlos szeretőjét, az a nőa feleségem volt, a feleségem, akitmegfojtottam, nehogy szégyent hozzon a nevemre? Ezt mondaná,tábornok? Ezt fogja mondani?

Az öreg tábornok némán meredt Bourne-re; megvilágosodott előtte azalapvetőellentmondás.

– Akkor hát nem segíthetek magán.– Helyes, pompás. Carlos az egyedüli nyertes. Meg a maga felesége.

Maga pedig a vesztes. A fia is az. Hát csak rajta, hívja föl a rendőrséget,aztán nyomja a pisztolya csövét abba az istenverte szájába és lője szét aztaz istenverte fejét! Rajta! Hiszen ezt akarja! Húzza ki magát mindenből,feküdjön le és haljon meg! Másra amúgy sem használható már. Maga egyönsajnáló, rozzant vénember! Isten látja a lelkemet, nem ellenfeleCarlosnak. Nem ellenfele annak az embernek, aki öt dinamitrudat helyezettel egy kocsiban és megölte a maga fiát.

Villiers keze megremegett, majd a remegés átterjedt a fejére is.– Ne tegye ezt velem. Még egyszer mondom magának, ne tegye ezt

velem.– Mondja nekem? Úgy érti, megparancsolja nekem? Ez a töpörödött kis

vénember a nagy rézgombokkal, parancsot ad? Hát ezt verje ki a fejéből! Amagafajta emberek ne parancsoljanak nekem! Maguk csalók! Rosszabbakazoknál, akiket támadnak; nekik legalább van annyi vér a pucájukban,hogy nemcsak fogadkoznak, hanem meg is teszik, amiről beszélnek! Maga

pedig nem azt teszi! Maga csak locsog. Szavak, locsogás, önámítás.Feküdjön le és haljon meg, vénember! De nekem ne parancsolgasson!

Villiers szétrántotta összefonódott ujjait és fölugrott, kínpadra vont testeremegett.

– Megmondtam magának. Elég volt!– Nem érdekel, mit mond nekem. Az volt igaz, amit első

találkozásunkkor gondoltam: maga Carlosé. Életében is az őszolgája volt,a halálában is az lesz.

Az öreg katona arca fájdalmas grimaszba torzult. Előrántotta pisztolyát;bármennyire fellengzősnek tűnt is a mozdulat, valódi fenyegetés rejlettmögötte.

– Annak idején sok embert megöltem. Az én hivatásomban ezelkerülhetetlen volt, de gyakran nyugtalanított. Nem akarom magátmegölni, de megteszem, ha figyelmen kívül hagyja a kívánságaimat.Távozzék! Hagyja el a házamat!

– Óriási! A maga agyát bizonyára forródrót köti össze Carloséval. Magamegöl engem, őpedig besöpri a nyereséget!

Jason egy lépést tett előre; átvillant a fején, hogy ez volt az elsőmozdulata, amióta belépett a szobába. Látta, hogy Villiers szeme kerekretágul; kezében megremeg a pisztoly, vibráló árnyéka a falra vetődik.Egyetlen parányi nyomás, és az elsütőbillentyűelőrevágódik, a lövedékkiröppen a csőből. A pillanatnyi helyzet őrültsége ellenére ugyanis afegyvert tartó kéz egész életén át hozzászokott, hogy acélt markoljon; haeljön a pillanat, nem fog remegni. Ha eljön a pillanat! Bourne-nak vállalniakellett a kockázatot.

Villiers nélkül reménytelen a helyzete, ezt meg kell értetnie azöregúrral. Jason váratlanul fölkiáltott.

– Gyerünk, rajta! Tüzeljen. Öljön meg! Teljesítse Carlos parancsát!Maga katona! Megkapta a parancsot. Hajtsa végre!

Villiers keze erősebben remegett, s mind följebb emelte a pisztolyt,kézbütykei elfehéredtek; a fegyver csöve Bourne fejére irányult. S ekkorJason meghallotta az öreg katona torkából előtörősuttogást.

– Ön katona... Hagyja abba... hagyja abba...– Tessék?– Katona vagyok? Valaki nemrégiben ezt mondta nekem; valaki, aki

nagyon drága magának. – Villiers halkan beszélt. – Megszégyenített egyöreg katonát: emlékeztette rá, hogy... ki volt. Volt benne annyi jó érzés,annyi kedvesség, hogy azt is hozzáfűzte: azt hallotta, hogy én egy óriásvagyok, s őezt el is hiszi. Tévedett... uramisten, mekkorát tévedett... de

azért megpróbálom.André Villiers leengedte a pisztolyt; kapitulált. Egy vérbeli katona

méltóságával. Egy óriáséval.– Mit kíván, mit tegyek? – kérdezte.Jason csak ekkor mert ismét lélegzetet venni.– Kényszerítse Carlost, hogy szegődjön a nyomomba. De nem itt, nem

Párizsban. Még csak nem is Franciaországban.– Akkor hát hol?Jason nem hátrált meg.– Ki tudna csempészni az országból? Meg kell mondanom magának:

köröznek, Európa valamennyi határőrénél ott van a nevem és aszemélyleírásom.

– Puszta tévedésből?– Puszta tévedésből.– Hiszek magának. Van rá mód. A Conseiller Militaire eddig is

megtette, a jövőben is megteszi, amire kérem.– Hamis személyazonossággal? Anélkül, hogy közölné velük, miért?– Elég a szavam. Ennyit kiérdemeltem.– Még egy kérdés. A munkatársáról, akiről beszélt nekem. Megbízik

benne? Fenntartás nélkül megbízik benne?– Az életemmel felelek érte. Mindenkinél jobban megbízom benne.– Egy másik ember életét is rábízná? Valakiét akiről helyesen állapította

meg, hogy nagyon drága nekem?– Természetesen. Miért? Egyedül utazik?– Kénytelen vagyok. Sohasem engedne el.– De hát valamit csak kell mondania neki?– Majd mondok valamit. Azt, hogy illegalitásba vonultam, itt, Párizsban

vagy Brüsszelben vagy Amszterdamban, de őt valamiképpen el kellmenekíteni; a kocsinkat megtalálták a Montmartre-on, Carlos embereiátkutatnak minden utcát, minden lakást, minden szállodát, de maga mostmár velem dolgozik, a munkatársa pedig majd elviszi őt vidékre, aholbiztonságban lesz – ezt fogom mondani neki.

– Föl kell most tennem egy kérdést. Mi történik, ha maga nem térvissza?

Bourne megkísérelte, hogy hangjából ne csendüljön ki könyörgés.– A repülőgépen lesz időm. Leírok mindent, úgy, ahogyan történt,

mindent, amire... emlékszem. Elküldöm magának, s majd maga dönt. Veleegyütt. Őóriásnak nevezte magát; döntsön helyesen. Védelmezze őt.

– A szavamat adom rá. Egy hajszála sem görbül meg.

– Ennél többet nem kérhetek.Villiers az ágyra dobta a pisztolyt, a halott nőkifordult, mezítelen lábai

közé. Az öreg katona röviden, megvetően köhintett, egyszeribenvisszanyerte a tartását.

– Térjünk rá a gyakorlati kérdésekre, fiatal farkas barátom – mondta.Lassan, de határozottan visszanyerte tekintélyt parancsoló modorát. –Milyen stratégiát dolgozott ki?

– Először is: maga teljesen összeroppant, semmi sem tudja ebből azállapotból kiemelni, akarat nélküli báb, a sötétben bolyong, parancsokatteljesít, amelyeket nem ért, de tudja, hogy végre kell hajtania őket.

– Nagyjából megfelel a valóságnak, igaz? – vetette közbe Villiers. –Ilyen voltam, mielőtt egy fiatalember, akinek az igazság sütött a szeméből;nem kényszerített rá, hogy meghallgassam. De hogyan jön létre egy ilyenállapot? És miért?

– Maga csak annyit tud, csak arra emlékszik, hogy a tűz alatt egy férfitört be a házába, pisztolyával fejbe verte, mire maga eszméletlenülösszerogyott. Amikor magához tért, a feleségét holtan találta: megfojtották,a holttest mellett pedig egy cédula feküdt. Ennek a cédulának a szövegekergette magát az őrületbe.

– S mi lenne az? – kérdezte gyanakodva az öreg katona.– Az igazság – mondta Jason. – Az igazság, s maga nem tűrheti el, hogy

ez valaha is bárkinek a tudomására jusson. Az, hogy mi volt őCarlosszámára, és mi volt Carlos az őszámára. A gyilkos, aki ezt a céduláthátrahagyta, meghagyott egy telefonszámot is, és azt mondta, ott magamegbizonyosodhat arról, amit ő leírt. Mihelyt meggyőződött erről,megsemmisítheti a cédulát, és tetszés szerinti formában jelentheti agyilkosságot. De annak fejében, hogy elárulta magának az igazságot, éshogy megölte a kurvát, akinek oly nagy része volt a maga fiának ahalálában, azt akarja, hogy adjon át egy írásos üzenetet...

– Carlosnak?– Nem. Majd küld egy összekötőt.– Hála istennek. Nem hiszem, hogy végig bírnám csinálni, ha tudnám,

hogy őaz.– El fog jutni hozzá az üzenet.– S mi lesz az?– Majd leírom magának; odaadhatja annak, akit Carlos ideküld.

Pontosnak kell lennie, mind abban, amit mond, mind abban, amit nemmond.

Bourne rápillantott a halott nőre, duzzadt torkára. – Van itthon alkohol?

– Úgy érti, ital?– Nem. Ledörzsöléshez. Parfüm is megteszi.– A gyógyszerszekrényben biztosan talál alkoholt.– Megtenné, hogy idehozza? Meg egy törülközőt is kérek.– Mit akar csinálni?– Odateszem a kezemet, ahol a maga keze volt. A biztonság kedvéért,

bár nem hiszem, hogy bárki is kihallgatná magát. Addig hívja fel azt,akivel beszélnie kell, hogy kijuttasson az országból. Fontos az időzítés.Már úton kell lennem, mikor maga fölhívja Carlos összekötőjét, és értesítia rendőrséget. Figyelni fogják a repülőtereket.

– Gondolom, hajnalig elodázhatom a dolgot. Egy vénember sokkosállapota, ahogyan maga megfogalmazta. De ennél tovább nemigenhúzhatom. Hová fog menni?

– New Yorkba. Meg tudja tenni? Van egy útlevelem, George Washburnnévre szól. Príma munka.

– Ez nagyon megkönnyíti a dolgomat. Diplomata státust kap.Előzetesen láttamozva az Atlanti-óceán mindkét partján.

– Angol állampolgár számára? Brit útlevelem van.– NATO-ügy; a Conseiller csatornáin át. Maga egy katonai

tárgyalásokat folytató angol-amerikai csoport tagja, és nekünk fontos, hogyminél előbb visszatérjen az Egyesült Államokba, további utasításokért.Nem szokatlan dolog, s elegendőindok, hogy gyorsan átessen mindkétútlevélvizsgálaton.

– Helyes. Már megnéztem a menetrendeket. Az Air France-nak van egyjárata a Kennedy-repülőtérre, reggel hét órakor.

– A gépen lesz. – Az öregúr elhallgatott de még nem fejezte be. Egylépést tett Jason felé. – Miért éppen New Yorkba? Miért annyira biztosbenne, hogy Carlos követni fogja New Yorkba?

– Két kérdés, mindegyikre más a felelet mondta Bourne. – Ott kellelkapnom őt, ahol mindent úgy rendezett el, mintha én öltem volna megnégy férfit és egy nőt, akiket jószerével nem is ismertem, bár a férfiakközött volt egy, aki nagyon közel állt hozzám, azt hiszem, az énem egyikrésze volt.

– Nem értem, amit mond.– Nem vagyok biztos még abban sem, hogy én értem-e. De most nincs

időnk az ilyesmire. Minden benne lesz abban, amit leírok magának arepülőgépen. Be kell bizonyítanom, hogy Carlos ismerte azt a New York-iházat. Ahol az egész végbement; meg kell érteniük. Ismerte a címet.Higgyen nekem.

– Hiszek magának. S a második kérdés? Miért követi majd magát?Jason ismét az ágyon heverőhalott nőre pillantott.– Talán ösztönösen. Megöltem az egyetlen embert, akit szeretett. Ha

egy másvalakiről lenne szó, s Carlos megölné, én követném mindenütt avilágon, amíg meg nem találnám.

– Lehet, hogy őgyakorlatiasabb észjárású. Úgy emlékszem, maga ezthangsúlyozta egy ízben, amikor beszélgettünk.

– Van még valami – felelte Jason, s elkapta tekintetét AngéliqueVilliers-ről. – Nincsen semmi vesztenivalója, de mindent megnyerhet. Őtsenki sem ismeri, őviszont látásból ismer engem. De fogalma sincs alelkiállapotomról. Elvágott az enyéimtől, elszigetelt, olyan emberré tett,aki soha nem akartam lenni. Lehet, hogy túllőtt a célon, lehet, hogy őrült,elmebeteg vagyok. Isten látja lelkemet, őrült dolog volt megölni ezt a nőt.A fenyegetéseim irracionálisak. S mennyivel irracionálisabb lehetek énmagam? Egy irracionálisan cselekvő, elmebeteg ember nyilván pánikbanvan. Könnyen elintézhető.

– Valóban irracionálisak a fenyegetései? És valóban könnyen el lehetintézni magát?

– Magam sem tudom. Csak azt tudom, hogy nincs más választásom.Valóban nem volt. A játszma vége mint kezdet: Kapd el Carlost! Csald

tőrbe Carlost! Cain az Charlie, és Delta az Cain. Az ember és a mítoszvégül egyek lettek, a képek és a valóság egybeolvadt. Nem volt más kiút.

Tíz perce volt már, hogy fölhívta Marie-t. Hazudott Marie-nak, smeghallotta a hangjából kicsendülőcsöndes belenyugvást; tudta, hogy ezazt jelenti, Marie időt akar nyerni, hogy gondolkodjék. Nem hitt Jasonnak,de hitt benne; neki sem volt más választása. Ő pedig nem enyhíthet afájdalmán; sohasem volt elég idejük, most sem volt elég idejük. Mindenmozgásba jött. Villiers a földszintről Franciaország Conseiller Militaire-jének egyik titkos számát hívta, s intézkedett, hogy egy hamis útlevéltulajdonosa diplomata státust kapva, elrepülhessen Párizsból. Nem egészenhárom óra múlva ez a férfi már az Atlanti-óceán fölött fog repülni, sközeledik saját kivégzésének évfordulója. Ez lesz a kulcs a rejtélyhez, ezlesz a csapda. Ez lesz az utolsó irracionális cselekedet. Most már az őrületműködik.

Bourne az íróasztalnál állt; letette a tollat, és elmélyülten olvasta, amit ahalott nőlevélpapírjára írt. Ezeket a szavakat kell majd egy megtört, rémültvénembernek bemondania a telefonba egy ismeretlen továbbítónak, akimajd magát a cédulát követeli, hogy átadja Ilich Ramirez Sancheznek.

"Megöltem a kurva szukádat, és visszajövök, és elkaplak téged is.Hetvenegy utca van a dzsungelben. Ez a dzsungel is van olyanáthatolhatatlan, mint Tam Quan, de volt egy ösvény, amelyet eltévesztettél,egy páncélszekrény a pincében, amelyről nem tudtál, ahogyan nem tudtálrólam sem, kivégzésem napján, tizenegy éve. Egyetlen másik ember tudottróla, őt pedig megölted. Nem számít. Abban a páncélszekrényben olyanokmányok rejlenek, amelyek révén szabaddá válok. Azt képzeled, Cainnáváltam volna e végsővédelem nélkül? Washington nem mer majd hozzámnyúlni! Jogosnak tűnik, hogy Bourne halálának napján Cain begyűjtseazokat az okmányokat, amelyek hosszú életet garantálnak a számára. Temegjelölted Caint. Most én jelöllek meg téged. Visszatérek, és akkorelmehetsz a kurvád után. Delta."

Jason az íróasztalra dobta a cédulát, és odalépett a halott nőhöz. Azalkohol már elpárolgott, a duzzadt torok megfelelően elővolt készítve.Lehajolt, szétterpesztette ujjait, s pontosan oda helyezte a kezét, ahol egymásik kéz nyoma volt.

Őrültség!

34.

A hajnali fény megtört a párizsi Levallois-Perret kerületi templomtornyain; hűvös márciusi reggelre virradt, az éjszakai esőnyomán sűrűködereszkedett le. Néhány öregasszony az éjszakai takarító műszak után betérta templomba, belekapaszkodtak a korlátba, kezükben imakönyvetszorongattak, misére siettek vagy onnan távoztak, s abban reménykedtek,hogy még alhatnak egy sort, mielőtt küszködni kezdenének a nappali órákvéget nem érőtaposómalmával. Az öregasszonyokon kívül kopottasanöltözött férfiak tébláboltak a templomban; többnyire idős emberek, devoltak közöttük szánalomra méltóan fiatalok is – fázósan fogták összefelöltőjüket. Melegedni jöttek a templomba, egyesek butykosokatmarkoltak a zsebükben, itallal próbálva meghosszabbítani a kábulatot, ésnekivágni az újabb, egynapos létnek.

Az egyik vénemberen azonban, a többiekkel ellentétben, nyoma semlátszott semmilyen révületnek. Sietős vénember volt. Barázdált, betegesensápadt arca vonakodást, sőt félelmet árult el, de habozás nélkül indult föl alépcsősoron, belépett a kapun, elhaladt a lobogó gyertyák sora előtt, ésvégigment a templom bal szélsőhajóján. Szokatlannak tűnt, hogy egy hívő

ilyen korai órában menjen gyónni; az öreg koldus azonban nyílegyenesenaz elsőgyóntatószékhez lépett, széthúzta a függönyt, és gyorsan besurrant.

– Angelus Domini...– Elhoztad? – hangzott fel nyomban a követelőzősuttogás; a függöny

mögött felderengősziluetten szinte látni lehetett, hogy remeg a dühtől.– Igen. Olyan kábult volt, mint aki részeg, zokogva kiáltott rám, hogy

hordjam el magam. Cain neki írt üzenetét elővette, és azt mondja, mindentletagad, ha valaha is kitudódna akár egyetlen szó is. – A vénember afüggöny alá csúsztatta a papírlapot.

– Az őlevélpapírját használta... – A gyilkos suttogása elhalt, egyárnykéz emelkedett az árnyfejhez, majd elfojtott, fájdalmas kiáltáshallatszott a függöny túloldaláról.

– Nagyon kérlek, Carlos, ne feledd el – könyörgött a koldus –, hogy ahírhozó nem felelős a hírért, amelyet hoz. Megtehettem volna, hogy nemhallgatom meg, hogy megtagadom az átadását.

– De hogyan? Miért?– Lavier. Követte a Parc Monceau-ba, azután mindkettőjüket a

templomba. Láttam Neuilly-sur-Seine-ben, amikor a te előretoltmegfigyelőd voltam. Említettem is neked.

– Tudom. De miért? Százféle más módon is fölhasználhatta volna!Ellenem! De miért tette ezt?

– Benne van az üzenetében. Megőrült. Túl nagy volt rajta a nyomás,Carlos. Megtörténik az ilyesmi, többször is tanúja voltam. Kettős ügynök,az irányítói kiesnek; nem marad senki, aki igazolhatná eredeti megbízását.Mindkét fél a halálát kívánja. Olyan idegállapotba került, hogy talán mégazt sem tudja, voltaképpen ki is ő.

– De tudja... – A suttogás néma dühbe fulladt. – Azzal, hogy Deltakéntírta alá, tudomásomra hozta, hogy nagyon is tudja. Mindketten tisztábanvagyunk vele, honnan ered a neve, honnan jön őmaga.

– Ha ez igaz, akkor még mindig veszélyes rád szólalt meg rövidhallgatás után a koldus. – Igaza van. Washington nem fog hozzányúlni.Lehet, hogy nem várják diadalkapuval, de visszarendelik a hóhérokat. Mégarra is rákényszerülhetnek, hogy bizonyos előjogokat biztosítsanak neki,cserébe a hallgatásáért.

– Az okmányok miatt, amelyeket említ? – kérdezte a gyilkos.– Igen. Valaha Berlinben ezeket végkielégítésnek nevezték, Bourne

végsővédelemről beszél; jelentéktelen eltérés. Az elsődleges irányító és azügynök foglalja írásba a megállapodást, amely abban az esetbenhasználható, ha a kidolgozott stratégia összeomlik, az irányítót megölik, és

az ügynök számára nem marad más megoldás.– Ezek szerint, terhelőadatokat is tartalmaznak?– Ez bizonyos fokig elkerülhetetlen. Rendszerint arra vonatkozóan,

hogy kit csaptak be, kit manipuláltak. A kínos helyzeteket mindenkorkerülni kell, a kínos helyzetek könnyen zátonyra futtatják a karriereket. Dehát ezt nem kell magyaráznom neked. Magad is ragyogóan fölhasználtadezt a technikát.

– Hetvenegy utca a dzsungelben – olvasta a kezében tartott papírlaprólCarlos. Fagyos önuralmat erőltetett a suttogására. – Ez a dzsungel is vanolyan áthatolhatatlan, mint Tam Quan. Rendben van. Ezúttal a tervnekmegfelelően végrehajtjuk a kivégzést. Ebből a Tam Quanból Jason Bournenem távozik élve. Bármi legyen is a neve, Cainnak vége. Delta meghalazért, amit elkövetett, a szavamat adom neked, Angélique. A fogadalomelhangzott, a gyilkos gondolataiban már a gyakorlati teendőket latolgatta. –Tudott valamit mondani Villiers arról, hogy mikor hagyta el Bourne aházát?

– Nem. Mondom, szinte nem is volt magánál, ugyanolyan sokkosállapotban volt, mint amikor telefonált.

– Nem számít. Az elsőjáratok most indultak Amerikába. Valamelyikenrajta lesz. És én is ott leszek. Ezúttal nem szalasztom el. Vár rá a késem, apengéje borotvaéles. Széttrancsírozom az arcát; az amerikaiak megkapjákmajd a Cainjukat, de arc nélkül! S akkor végre annak nevezhetik, aminekakarják.

Alexander Conklin íróasztalán megcsörrent a kékcsíkos telefon.Tompított csengője volt, a lehalkított jelzés kísérteties hatást keltett. Ezzela kékcsíkos készülékkel Conklin közvetlen kapcsolatot létesíthetett aszámítógéptermekhez és az adatbankokhoz. Az irodában rajta kívül senkisem tartózkodott, aki fölvehette volna a kagylót.

A Központi Hírszerzés főtisztje éppen ki akart lépni az irodából,ügyetlenül sántikált, szokatlan volt neki a bot, amelyet előzőeste aSzövetséges Hatalmak Európai Főhadiszállásán kapott Brüsszelben,amikor egy katonai szállítógépet rekvirált, s azzal visszarepült a marylandiAndrews légitámaszpontra. Dühösen a szoba túlsó sarkába vágta a botot, ésvisszabotorkált a telefonhoz.

Szeme véreres volt a kialvatlanságtól, zihálva lélegzett; halálosankimerültnek érezte magát. Egész délelőtt a Treadstone-nal foglalkozott,legalább egy tucat washingtoni és külföldi titkos intézménnyel vette fel akapcsolatot, megkísérelvén kibogozni az elmúlt huszonnégy óra őrületét. A

dossziék alapján a legjelentéktelenebbnek tűnőinformációkat is eljuttattavalamennyi európai kirendeltséghez, s a Párizs-London-Amszterdamtengely mentén riadóztatta az ügynököket. Bourne él és veszélyes;megkísérelte megölni washingtoni irányítóját; bárhol fölbukkanhatPárizstól tízórás körzetben. Kiadta a rendelkezést, hogy figyeljenekminden repülőgépet és pályaudvart, mozgósított minden földalattihálózatot. Találjátok meg! Öljétek meg!

– Igen? – Conklin az íróasztalnak dőlt, miközben fölvette a kagylót.– Tizenkettes számú számítógép-állomás – szólalt meg egy buzgó

férfihang. – Lehet, hogy találtunk valamit. Legalábbis nem szerepel aKülügy listáin.

– Az isten szerelmére, mi nem szerepel?– A név, amelyet négy órája adott meg. Washburn.– Mi van vele?– Egy bizonyos George P. Washburn előzetes ki- és beutazási

engedéllyel ma reggel felszállt Párizsból egy New Yorkba tartó AirFrance-géppel. Washburn meglehetősen gyakori név; lehet, hogy csak jóösszeköttetésekkel rendelkezőüzletember, de miután NATO-diplomáciaistátust jegyeztek be neki, ellenőriztük a Külügyben. Sohasem hallottakróla. Semmiféle Washburn nem vesz részt a francia kormánnyalfolyamatban lévő bármiféle NATO-tárgyaláson; neve nem szerepelegyetlen tagország küldöttséglistáján sem.

– Akkor meg hogy a fenébe adtak neki engedélyt? Ki biztosított nekidiplomáciai státust?

– Párizson át visszaigazolást kértünk; nem volt könnyű. Úgy tűnik, aConseiller Militaire rendelkezésére történt. Nagyon hallgatag társaság.

– A Conseiller? Mi jut eszükbe, hogy ők adjanak engedélyt a miembereinknek?

– Nem kell azoknak a mi vagy az őembereiknek lenniük; bárki lehet.Csupán a vendéglátó ország udvariassági gesztusa, márpedig itt franciarepülőgépről volt szó. Többek között így juthat valaki jó üléshez egytúlzsúfolt gépen. Egyébként Washburnnek nem is amerikai az útlevele.Angol.

Van egy orvos, egy Washburn nevűangol... Őaz! Delta az, és a franciaConseiller együttműködött vele. De miért éppen New Yorkba jön? Mitakar New Yorkban? S vajon milyen párizsi fejes fedezi Deltát? Miketmondott el nekik? Szentséges úristen! Mennyit mondhatott el nekik?

– Mikor érkezett meg a gép? – kérdezte Conklin.– Ma reggel fél tizenegykor. Valamivel több mint egy órája.

– Helyes – mondta a tiszt, aki a Medúzában vesztette el a lábát.Fájdalmasan sántikálva megkerülte az íróasztalt, és leroskadt a székébe. –Tudomásul vettem mindent, most pedig vakarja le ezt a beszélgetést atekercsekről. Törölje. Mindent, amit elmondott nekem. Világos?

– Értettem, uram. Törölve, uram.Conklin letette a kagylót. New York. New York? Nem Washington,

hanem New York! De hát New Yorkban nincs már semmi. S Delta tudjaezt. Ha a Treadstone-ból akarna elkapni valakit, ha őt akarná elkapni,akkor közvetlenül Washingtonba repült volna, ez egyértelmű. Mi lehetNew Yorkban?

S vajon miért használja éppen a Washburn nevet? Ez annyi, minthamegtáviratozta volna a stratégiáját; tudnia kellett, hogy előbb-utóbbfeltűnik a név... Utóbb... Miután már bejutott a kapukon!

Hát persze! Delta tudatja a Treadstone maradványával, hogy az erőpozíciójából cselekszik. Olyan helyzetben van, hogy nemcsak aTreadstone-akciót leplezheti le, de isten tudja, milyen messzire is elmehet.Egész hálózatokat leplezhet le, amelyeket Cainként használt,figyelőállomásokat és pótkonzulátusokat, amelyek egyedül és kizárólagelektronikus kémkirendeltségek... de még a Medúza véres rémképét is.Azzal, hogy a Conseiller-n belül is vannak kapcsolatai, bizonyítja aTreadstone-nak, mennyire felvitte az isten a dolgát. Ezzel is jelzi, hogyeljutott a legmagasabb szintekig, és semmi sem állíthatja meg. Az istenverje meg, miért kellene megállítani? És mit kellene megakadályozni?Egyáltalán miről van szó? Zsebre vágta a milliókat, egyszerűen eltűnhetettvolna!

Conklin a fejét rázta, föltolultak benne az emlékek. Volt idő, amikorfutni hagyta volna Deltát, ezt meg is mondta neki tizenkét órája, abban aPárizs melletti temetőben. Senkit nem lehet a végtelenségig terhelni, eztsenki sem tudta jobban Alexander Conklinnál, aki valaha a hírszerzővilágegyik legkiválóbb titkos ügynöke volt. Csak egy bizonyos pontig; aszemforgató nyugtatgatások, hogy hiszen az ember még mindig életbenvan, idővel áporodottakká és keserűekké válnak. Minden attól függ, mivolt korábban az ember, s mivé lett eltorzult állapotában. Csak bizonyosterhelést, és nem többet... De Delta nem lépett le! Visszatért, esztelenkijelentéseket tett, esztelen követeléseket támasztott... őrült taktikákatajánlott, amelyeket egy tapasztalt hírszerzőtiszt még csak fontolóra semvenne. Bármennyi kényesen robbanékony információ birtokában vanugyanis, bármilyen magas szintekre sikerült is behatolnia, épelméjűembernem sétál vissza az ellenségei által körülkerített aknamezőre. Nincs a

világon olyan zsarolás, ami visszatartaná.Épelméjűember. Épelméjűember. Conklin lassan előredőlt ültében.Nem vagyok Cain. Cain sohasem létezett. Én sohasem léteztem! Nem

voltam New Yorkban... Carlos volt az. Nem én, hanem Carlos! Ha valóbanaz történt a Hetvenegyedik utcában, amit mondasz, akkor őkövette el.Ismerik a címet!

Eszembe jutnak dolgok... arcok, utcák, épületek. Képek, amelyeket nemtudok elhelyezni... Ezernyi tényt tudok Carlosról, de nem tudom, hogymiért!

Conklin lehunyta a szemét. Volt egy mondat, egy egyszerűrejtjelmondat, amelyet a Treadstone kezdetén használtak. Hogy is volt?Még a Medúzából eredt... Cain az Charlie, és Delta az Cain. Ez az. Cain azCarlos. Delta-Bourne lett az a Cain, aki csalétekként szolgál Carlosszámára.

Conklin felnyitotta a szemét. Jason Bourne-nak kellett Ilich RamirezSanchez helyére lépnie. Ilyen egyszerűvolt a Treadstone Hetvenegystratégiája. Ez volt annak a megtévesztőstruktúrának a talpköve, amelyelőcsalogatja Carlost.

Bourne. Jason Bourne. A teljességgel ismeretlen ember, a több mint egyévtizede eltemetett név, a dzsungelben hagyott emberroncs. De valahalétezett, és ez is része volt a stratégiának.

Conklin szétrakosgatta asztalán a dossziékat, amíg rá nem akadt arra,amit keresett. Ennek a dossziénak nem volt felirata, csak egy kezdőbetűvolt rajta, két szám és mögötte egy X, ami azt jelölte, hogy ez az egyetlendosszié, amelyben megtalálhatók a Treadstone megalakításánakdokumentumai.

T-71 X. A Treadstone Hetvenegy születése.Felütötte a dossziét, szinte félt megpillantani azt, amiről tudta, hogy ott

lesz."A kivégzés helye és időpontja: Tam Quan övezet, március 25."Conklin szeme az íróasztalán álló naptárra tévedt.Március huszonnégy.– Úristen! – suttogta maga elé, és a telefonkagyló után nyúlt.Dr. Morris Panov kilépett a Bethesda kórház haditengerészeti

szárnyépületének harmadik emeletén lévőpszichiátriai kórterem duplatolóajtaján, és a nővérpulthoz lépett. Rámosolygott az egyenruhássegédápolónőre, aki a mellette álló emeleti főnővér szigorú tekintetétőlkísérve kotorászott a kartotéklapok között. A fiatal nővér láthatóan tévesenhelyezett el egy kórlapot – vagy éppenséggel egy beteget –, s főnöknője

nyilván gondoskodni akart róla, hogy ilyesmi többé ne ismétlődhessenmeg.

– Ne tévessze meg Annie korbácsa – mondta Panov a piruló kislánynak.– A rideg, embertelen szempár mögött tömör gránitszív rejlik. Az igazságaz, hogy két hete szökött meg a zárt osztályról, de egyikünk sem merszólni senkinek.

A kislány kuncogni kezdett, a főnővér pedig ingerülten csóválta a fejét.A pult mögötti asztalon megcsörrent a telefon.

– Lenne szíves fölvenni a kagylót, drágám – szólt Annie a kislánynak.A segédápolónőbólintott, és az asztalhoz lépett. A főnővér Panovhozfordult. – Doktor úr, így képtelen vagyok bármit a fejükbe verni, ha magaállandóan itt lebzsel körülöttünk.

– Szeretettel, drága Annie. Szeretettel. De azért ne dobja el akerékpárláncát.

– Maga javíthatatlan. Mondja csak, hogy van a betege az öt A-ban?Tudom, hogy aggódott miatta.

– Még mindig aggódom.– Hallom, egész éjszaka fennmaradt.– Hajnali háromkor volt a tévében egy film, meg akartam nézni.– Ne tegye, Mo – mondta anyáskodva a nővér.– Maga túl fiatal ahhoz, hogy odabenn végezze.– S talán már túl öreg, hogy elkerülhessem, Annie. Mindenesetre,

köszönöm.Egyszerre csak Panov is, a főnővér is fölfigyeltek arra, hogy az orvos

nevét hallják – a tágra nyílt szeműnővérgyakornok beszélt az asztalon állómikrofonba.

– Dr. Panovot kérjük. Telefonhívás, doktor...– Én vagyok dr. Panov – szólt oda a pszichiáter suttogva a lánynak. –

De titokban akarjuk tartani. Annie Donovan, tudja, a főápolónővalójábanaz anyám. Lengyelországban született. Ki keres?

A nővérgyakornok rámeredt az orvos fehér köpenyén fityegőszemélyazonossági kártyára.

– Egy bizonyos Mr. Alexander Conklin, uram – mondta sűrűn pislogva.– Tényleg? – Panov meghökkent: Alex Conklin öt éven át több ízben is

a betege volt, mígnem megállapodtak abban, hogy a páciens ennél jobbanmár nem fog rendbe jönni, jóllehet az eredmény nemigen adhatott okot abüszkeségre. Oly sokan vannak – gondolta Panov –, és oly kevesettehetünk értük. De bármit akar is Conklin, viszonylag fontos lehet aszámára, ha nem a rendelőjében, hanem a Bethesdában keresi. – Hol

beszélhetnék nyugodtan, Annie?– Az egyes szobában – mutatott a főnővér az előtér túlsó végébe. –

Üres. Majd átkapcsoltatom.Miközben Panov az ajtó felé indult, szorongás lett úrrá rajta.– Villámgyors válaszokra van szükségem, Mo – kezdte Conklin;

hangjából érződött a feszültség.– Nemigen vagyok alkalmas gyors válaszokra, Alex. Miért nem jön be

hozzám? Keressen fel ma délután.– Nem rólam van szó. Másvalakiről. Feltehetően.– Csak semmi játék, nagyon kérem. Azt hittem, ezen már túljutottunk.– Semmi játék. Ez egy négy-nullás vészhelyzet, és segítségre van

szükségem.– Négy-nullás? Akkor hívja be valamelyik munkatársát. Sohasem

akartam ennyire bizalmas ügyekben részt venni.– Nem tehetem. Ennyire súlyos a helyzet.– Akkor talán jobban tenné, ha a jóisten fülébe súgná.– Mo, nagyon kérem! Csak eshetőségekről kell meggyőződnöm, a

többit már magam is össze tudom rakni. De öt másodpercnyielvesztegethetőidőm sincs. Lehet, hogy egy ember ámokfutó lett, készenarra, hogy elsöpörjön szellemeket, bárkit, akiről azt hiszi, hogy szellem.Eddig már nagyon is hús-vér, nagyon is fontos embereket ölt meg, és mégafelől sem vagyok biztos, hogy tudatában van ennek. Segítsen rajtam,segítsen rajta!

– Ha tudok. Halljuk.– Egy embert hosszú időre egy roppant képlékeny, maximális stressz-

szituációba helyeznek, ráadásul egész időalatt a legmélyebb illegalitásbanél. Maga az álcázás a csalétek: nagyon feltűnő, nagyon negatív, sszakadatlanul azon dolgoznak, hogy fenntartsák ezt a feltűnőjellegét. Acél az, hogy egy, a csalétekhez hasonló célpontot előcsalogassanak azáltal,hogy meggyőzik: a csalétek veszélyezteti őt, tehát ki kell lépnie a nyíltszínre... Eddig érthető?

– Eddig igen – mondta Panov. – Azt mondja, szakadatlanul azondolgoznak, hogy a csalétek megtartsa negatív, rendkívül feltűnőjellegét.Milyen a környezete?

– A lehetőlegerőszakosabb.– Mennyi ideje?– Három éve.– Szentséges úristen! – sóhajtott a pszichiáter. – Semmi megszakítás?– Semmi. Napi huszonnégy órán át, évente háromszázhatvanöt napon át,

három éve már valaki, aki nem ő.– Hát mikor okulnak már maguk, átkozott tökfilkók? Még a

legszörnyűbb táborok rabjai is önmaguk lehetnek, beszélhetnek másokkal,akik önmaguk voltak... – Panov elharapta a szót, mert csak most értettemeg, mit mondott, és mire gondolt Conklin. – Ugye, erről van szó?

– Nem vagyok biztos benne – felelte a hírszerzőtiszt. – Minden annyiraködös, zavarba ejtő, sőt ellentmondásos. A következőt akarommegkérdezni. Lehetséges-e, hogy egy ilyen ember, ilyen körülményekközött, kezdje azt hinni, hogy őazonos az álcával, a csalétekkel, s olymértékig fölvegye annak jellegzetes vonásait, oly mértékig magáévá tegyea fikciót, hogy a végén valóban elhiggye: őróla van szó?

– Teljesen nyilvánvaló a válasz; meg is lep, hogy kérdezi. Hát perszehogy elhiheti. Valószínűleg el is hiszi. Elviselhetetlenül hosszú ez a szerep,csak úgy lehet fenntartani, ha a meggyőződés a napi valóság szervesrészévé válik. Egy soha véget nem érő színdarab főszereplője, akiszüntelenül a színpadon van. Napról napra, estéről estére. – Az orvos ismételhallgatott, majd kis idő múltán kétkedve megkérdezte: – De hátvalójában nem ezt akarta kérdezni, igaz?

– Nem – felelte Conklin. – Egy lépéssel tovább megyek. Túl acsalétken. Kénytelen vagyok, csakis úgy van értelme.

– Várjon csak – szakította félbe hirtelen Panov. – Jobb, ha mostabbahagyja, mert nem vagyok hajlandó megerősíteni semmiféle vakdiagnózist, amire maga ki akar lyukadni. Szó sem lehet róla, Charlie. Ezzelolyan mértékben szabad kezet kapna, amelyért nem vállalhatokfelelősséget. Akár fizet a konzíliumért honoráriumot, akár nem.

– Szó sem lehet róla... Charlie? Miért mondta ezt, Mo?– Hogyhogy miért mondtam? Szólás. Naponta hallom. Mocskos,

szakadt farmeros kölkök mondják a sarkon, rakodómunkások a kedvenckocsmáimban.

– Honnan tudja, mire akarok kilyukadni? – kérdezte a CIA-tiszt.– Onnan, hogy valaha el kellett olvasnom a szakirodalmat, maga pedig

nem túl ravasz. Le akar írni nekem egy tudathasadással párosult klasszikusparanoiás skizofréniát. Nemcsak arról van szó, hogy a maga embere beleélimagát a csalétek szerepébe, hanem maga a csalétek átviszi az őidentitásátarra a személyre, akit üldöz. A célpontra. Erre célozgat, Alex. Azt sugallja,hogy a maga embere három személy: őmaga, a csalétek és a célpont. Énpedig megismétlem: szó sem lehet róla, Charlie. Nem vagyok hajlandómegerősíteni még valami halványan hasonlót sem anélkül, hogy alaposanmeg ne vizsgáljam az illetőt. Végtére is, maga ezzel olyan jogokat nyerne,

amelyekkel nem szabad rendelkeznie: három oka lenne, hogy elintézzenvalakit. Szó sem lehet róla!

– Nem kérem magát arra, hogy bármit is megerősítsen! Csak azt akaromtudni, lehetséges-e? Mo, az isten szerelmére, egy nagy tapasztalatokkalrendelkezőgyilkos pisztollyal rohangál; olyan embereket öl meg, akikrőlazt állítja, hogy nem is ismerte őket, pedig három éven át együtt dolgozottvelük. Tagadja, hogy ott lett volna egy adott helyen egy adott időpontban,pedig az ujjlenyomata bizonyítja, hogy ott volt. Azt mondja, képektolulnak fel benne, arcok, amelyekkel nem tud mit kezdeni, nevek,amelyeket hallott már, de fogalma sincs, hol. Azt állítja, sohasem voltcsalétek; ősohasem! Pedig az volt! Most is az! Lehetséges ez? Csak eztakarom tudni. Elképzelhető, hogy a stressz és az idő, meg a napontaránehezedőnyomás ennyire megtörte? Hogy három felé hasadt?

Panov egy pillanatra visszatartotta a lélegzetét.– Lehetséges – mondta végül halkan. – Ha minden pontosan úgy van,

ahogy mondta, akkor lehetséges. Ennél többet nem mondok, merttúlságosan sok egyéb lehetőség is van.

– Köszönöm. – Conklin kis szünetet tartott. Még egy utolsó kérdés.Mondjuk, volt egy dátum; egy hónap és egy nap, ami igen jelentős afikcióban, a csalétek anyagában.

– Világosabban kell fogalmaznia.– Megpróbálom. Az a dátum, amikor megölték azt a férfit, akinek a

személyazonosságát felhasználták a csalétek számára.– Vagyis, nem tartozik bele az aktuális forgatókönyvbe, de a maga

embere tud róla. Jól értelmezem?– Úgy van, tudott róla. Mondjuk, személyesen ott volt. Emlékezne rá?– Mint csalétek, nem.– De mint a másik kettőközül valamelyik?– Feltéve, hogy a célpont szintén tudott róla, vagy az áttétel révén

tudatosult benne, akkor igen.– Van azután egy hely, ahol kiagyalták a stratégiát, ahol a

csalétekfigurát tulajdonképpen életre hívták. Ha az emberünk e helyközelében járna, és a halál dátumának évfordulója küszöbön állna,odavonzaná valami a helyszínre? Tudatosulna benne, fontossá válnék aszámára?

– Igen, feltéve, ha összefüggésbe hozza a halál eredeti színhelyével. Smivel a csalétek ott született, lehetséges. Attól függ, hogy pillanatnyilagmelyik a három személyiség közül.

– Tegyük fel, hogy a célpont.

– És ismeri a helyet?– Igen, énjének egy másik része feltétlenül ismerte.– Akkor odavonzaná valami. Tudattalan késztetés lenne.– Miért?– Hogy megölje a csalétket. Mindenkit megölne, aki az útjába kerülne,

de a legfőbb célpontja a csalétek lenne. Vagyis őmaga.Alexander Conklin letette a telefonkagylót, hiányzó lába helyén

lüktetést érzett, gondolatai összekuszálódtak; ismét le kellett hunynia aszemét, hogy valami megbízható vezérfonalat találjon. TévedettPárizsban... a Párizs melletti temetőben. Meg akart ölni valakit, tévesindokok alapján, az igaziak viszont meghaladják a felfogóképességét.Valóban egy őrülttel volt dolga. Valakivel, akinek a szenvedéseit nemfejtették meg húszéves kiképzése alatt, pedig érthetők, ha a kínjaira és aveszteségeire, az erőszak soha véget nem érőhullámaira gondolunk... amimind hiábavalónak bizonyult. Voltaképpen senki sem tud semmit.Semminek nincsen értelme. Ma tőrbe csalnak, megölnek egy Carlost, de ahelyére más áll majd. Miért csináltuk... David?

David. Végre kimondom a nevedet. Egykor barátok voltunk, David...Delta. Ismertem a feleségedet és a gyerekeidet. Együtt ittunk és néha együttvacsoráztunk egy-egy isten háta mögötti, ázsiai állomáshelyen. Te voltál alegjobb diplomata az egész Távol-Keleten; ezt mindenki elismerte. Tégedszántak a küszöbönálló új politika kulcsfigurájának. S akkor történt. Halála Mekong fölötti felhőkből. Megfordultál, David. Valamennyünket értekveszteségek, de közülünk csak egy lett Delta a Medúzában. Nem ismertelekannyira közelről, az ivás és néhány vacsora még nem hoz létre szorosbarátságot, de közülünk kevesen váltak vadállattá. Te az Lettél, Delta.

S most meg kell halnod. Senki sem engedheti meg magának azt afényűzést, hogy életben hagyjon. Egyikünk sem.

– Kérem, hagyjon magunkra – mondta Villiers tábornok amunkatársának, amint egy montmartre-i kávéházban leült Marie St.Jacques-kel szemben. Munkatársa bólintott, és a boksztól pár lépésre lévőmásik asztalhoz ment; magukra hagyta őket, de továbbra is éberenőrködött. A kimerült, öreg katona Marie-re nézett.

– Miért ragaszkodott hozzá, hogy ide jöjjek?– A barátja azt akarta, hogy ön hagyja el Párizst. A szavamat adtam

neki.– Távol Párizstól, távol az eseményektől – jegyezte meg Marie;

meghatotta az öregúr beesett arca. – Sajnálom. Nem akarok még én is a

terhére lenni. A rádióban hallottam a beszámolókat.– Őrültség – mondta Villiers, és a szájához emelte a munkatársa által

rendelt konyakot. Három órát voltam a rendőrségen, életre kellett keltenemegy szörnyűhazugságot, elítélnem egy embert egy bűntettért, amelyetegyedül én követtem el.

– A személyleírás pontos volt, hátborzongatóan pontos.– Őmaga tanított meg rá. Ott ült a feleségem tükre előtt, elmondta, mit

kell vallanom s közben valahogy olyan furcsán nézegette az arcát. Aztmondta, nincs más kiút. Carlost csak úgy lehet meggyőzni, ha elmegyek arendőrségre, és ezáltal megindítom az embervadászatot. Természetesenigaza volt.

– Igaza volt – helyeselt Marie. – De nincsen sem Párizsban, semBrüsszelben, sem Amszterdamban.

– Tessék?– Azt akarom, hogy mondja meg, hová ment.– De hiszen elmondta magának.– Hazudott.– Honnan veszi?– Mert tudom, mikor mond igazat. Tudja, mindketten nagyon

odafigyelünk erre.– Mindketten...? Sajnos nem értem.– Gondoltam, hogy nem fogja megérteni; biztosra vettem, hogy nem

mondta el magának. Amikor hazudott nekem a telefonba, amikor nagynehezen elmondta azokat a dolgokat, tudva, hogy én tudom: hazudik,akkor nem értettem a dolgot. Nem is tudtam összerakni, amíg nemhallottam a rádióbeszámolókat. A magáét és még egy másikat. Az aszemélyleírás... annyira teljes, annyira mindent átfogó volt, egészen a balhalántékán lévősebhelyig. S akkor már tudtam: nem marad Párizsban, demég csak ezer kilométeres körzetben sem. Messzire megy, oda, ahol ez aszemélyleírás nem sokat számít, és ahová maga után csalogathatja Carlost,és átadhatja azoknak, akikkel erre megállapodása volt. Igazam van?

Villiers letette a poharát.– A szavamat adtam arra, hogy magát biztonságos helyre visszük,

vidékre. Nem értem, amit mond.– Akkor megpróbálok világosabban fogalmazni – mondta előrehajolva

Marie. – Elhangzott a rádióban még egy másik beszámoló is, amit nyilvánnem hallott, mert a rendőrségen volt, vagy bezárkózott. Egy Rambouilletmelletti temetőben ma reggel két halottat találtak; agyonlőtték őket. Azegyik egy közismert bérgyilkos volt, de a másikról megállapították, hogy

egy volt amerikai hírszerzőtiszt, aki az utóbbi időben Párizsban élt;nagyon kétes figura, Vietnamban megölt egy újságírót, mire választás eléállították: vagy leköszön a rangjáról; vagy hadbíróság elé állítják.

– Azt állítja, hogy ezek az események összefüggnek? – kérdezte azöregúr.

– Jasont az amerikai nagykövetség utasította, hogy tegnap éjszakamenjen el ebbe a temetőbe, hogy találkozzék egy Washingtonból érkezőférfival.

– Washingtonból?– Igen. Ő annak idején megállapodást kötött az amerikai hírszerzés

tisztjeinek egy kis csoportjával. Tegnap éjszaka megpróbálták megölni;úgy vélik, el kell tenniük láb alól.

– Úristen, de hát miért?– Mert nem bíznak benne. Nem tudják, mit tett, vagy hol volt hosszabb

ideig, őpedig képtelen megmondani nekik. – Marie elhallgatott, és egypillanatra lehunyta a szemét. – Jason voltaképpen nem tudja, ki is ő. Aztsem tudja, hogy azok kicsodák; a Washingtonból érkezett férfi pedignyilván fölbérelte azt a két embert, hogy öljék meg tegnap éjszaka. Az aférfi meg sem akarta hallgatni; azt hiszik, elárulta őket, milliókat lopott eltőlük, megölt olyasvalakiket, akikről pedig Jason nem is hallott. Nem tettemeg mindezt, de válaszolni sem tud egyértelműen a vádakra. Csakemléktöredékei vannak, s mindegyik töredék ellene szól. Majdnem teljesenamnéziás.

Villiers barázdált arcára kiült a megdöbbenés, szemében fájdalomtükröződött, amint visszaemlékezett a részletekre.

– Téves indokok alapján... Ezt mondta nekem. Mindenütt ott vannak azembereik... s parancsot kaptak, hogy habozás nélkül lőjenek le engem.Olyanok üldöznek, akiket nem ismerek, és nem ismerhetek fel. Tévesindokok alapján.

– Téves indokok alapján – hangsúlyozta Marie, és a keskeny asztalonátnyúlva megérintette az öreg tábornok karját. – S valóban ott vannakmindenütt az embereik, akik parancsot kaptak, hogy habozás nélkülvégezzenek vele. Bárhová is megy, várni fogják.

– Honnan tudják, hogy hová indult?– Majd őmegmondja nekik. Ez is része a stratégiájának. S amikor

megmondja nekik, meg fogják ölni. Belesétál a saját csapdájába.Villiers jó néhány pillanatig nem jutott szóhoz, úrrá lett rajta a bűntudat.– Mindenható úristen – suttogta végül –, mit tettem?– Azt, amit helyesnek tartott. Amiről őmeggyőzte magát, hogy helyes.

Nem okolhatja magát. Voltaképpen még őt sem.– Azt mondta, le fog írni mindent, ami történt vele, mindent, amire csak

emlékszik... Milyen fájdalmas és kínos lehetett ezt kimondania! Nemvárhatom meg ezt a levelet, kisasszony. Nem várhatunk. Mindent tudnomkell, mondjon el mindent. Most, azonnal.

– S mit tehet?– Elmegyek az amerikai nagykövetségre. A nagykövethez. Most.

Mindent mondjon el.Marie St. Jacques lassan visszahúzta a kezét és hátradőlt; sötétvörös

haját a boksz fájához szorította. Könnyben úszó szeme a távolba révedt.– Úgy mesélte nekem, hogy számára az élet egy Ile de Port Noir nevű

kis, földközi-tengeri szigeten kezdődött...

A külügyminiszter fölháborodva rontott be a konzuli akciókigazgatójának dolgozószobájába; ezen a minisztériumi osztályonfoglalkoztak a titkos, illegális tevékenységekkel. Egyenest a meghökkentigazgató íróasztala elé lépett. Mihelyt az igazgató megpillantotta a nagyhatalmú minisztert, fölállt; arcán megdöbbenéssel vegyes zavartükröződött.

– Miniszter úr?... Semmiféle üzenetet nem kaptam a titkárságról, uram.Különben azonnal fölsiettem volna.

A külügyminiszter egy sárga színű írótömböt vágott az igazgatóíróasztalára. A legfelsőlapon, utólag filctollal írva, hat név sorakozottegymás alatt.

BOURNEDELTAMEDÚZACAINCARLOSTREADSTONE– Mi ez? – kérdezte –, mit jelentsen ez?A konzuli akciók igazgatója az asztal fölé hajolt.– Nem tudom, uram. Természetesen nevek. Egy kód a D betűre, egy

utalás a Medúzára; ez mindmáig szigorúan titkos, de hallottam már felőle.S úgy hiszem, a Carlos arra a hivatásos gyilkosra vonatkozik; bárcsaktöbbet tudnánk róla. De soha életemben nem hallottam Bourne-ról, vagyCainról, vagy Treadstone-ról.

– Akkor jöjjön föl a szobámba, és hallgassa meg egy néhány percePárizzsal folytatott telefonbeszélgetésem magnószalagját, és mindent

megtud róluk! – ordította magából kikelve a külügyminiszter. – Őrületesdolgok vannak azon a szalagon; többek között ottawai és párizsigyilkosságokról, meg párizsi nagykövetségünk első titkárának néhányroppant különös ügyletéről egy CIA-emberrel. Azonkívül megtudhat egyets mást arról is, hogy az emberei szemrebbenés nélkül hazudtak külföldikormányok hatóságainak, a saját hírszerzőszerveinknek és az európaisajtónak! A Külügyminisztérium tudomása és hozzájárulása nélkül!Világméretű megtévesztés történt, s nincs akkora fantáziám, hogyelképzeljem, ennek során hány országban hintettek el hamis információkat.A legnagyobb titokban, diplomáciai útlevéllel repülőgépre tettünk ésidehozatunk egy kanadai nőt, az ottawai kormány egyik közgazdászát, akitgyilkosságért köröznek Zürichben. Kénytelenek vagyunk menedékjogotbiztosítani egy szökevénynek, áthágni a törvényeket, mert ha ez a nőigazatmond, akkor alaposan benne vagyunk a pácban! Tudni akarom, mi folyikitt! Mondja le valamennyi megbeszélését, szó szerint értem, valamennyit!A nap hátralévőrészét; és ha kell, az éjszakát is azzal tölti, hogy fényt deríterre az átkozott ügyre. Itt járkál közöttünk egy férfi, aki nem tudja, hogykicsoda, de több titkos információ van a fejében, mint a hírszerzés tízszámítógépében együttvéve!

Éjfél is elmúlt már, amikor a halálosan fáradt igazgatónak sikerülttelefon-összeköttetést teremtenie; így is egy hajszálon múlott a dolog. Apárizsi nagykövetség elsőtitkára, akit azonnali elbocsátással fenyegetettmeg, megadta neki Alexander Conklin nevét.

De Conklint nem lehetett megtalálni. Reggel tért vissza BrüsszelbőlWashingtonba egy sugárhajtású katonai gépen, de délután fél kettőkoreltávozott Langleyből, és nem hagyott meg telefonszámot, ahol el lehetneérni, még váratlan, sürgős esetekre sem. S annak alapján, amit az igazgatómegtudott Conklinról, ez a feledékenység roppant sajátosnak tűnt. A CIA-tisztet cápaölőként jellemezték: őirányította, egyedi módszerekkel, szertea világon a feltételezett ellenségek és árulók elleni akciókat. Rengetegolyan ember dolgozott a világ különbözőpontjain, akiknek bármelyikpillanatban szükségük lehet egy azonnali jóváhagyására vagy elutasítódöntésére. Ésszerűtlennek tűnt tehát, hogy kapcsolatát Langleyvel tizenkétórára megszakítsa. Az is szokatlan volt, hogy a telefonnapló szalagjáróltörölték az elmúlt két napot – márpedig a Központi HírszerzőHivatalnaknagyon szigorú szabályai voltak ezekre a naplókra vonatkozóan.Mindenkinek pontosan igazolnia kellett minden tevékenységét. A konzuliakciók igazgatójának azonban egyvalamit sikerült megtudnia: Conklinnak

annak idején valami köze volt a Medúzához.Külügyminisztériumi megtorlással fenyegetőzve, az igazgató követelte,

hogy zárt tévéláncon öt hétre visszamenően betekinthessen Conklintelefonnaplóiba. A hivatal vonakodva bár, de leadta e naplókat, s azigazgató két álló órán át ült a képernyőelőtt, és újra meg újra utasította alangleyi kezelőket, hogy ismételjék meg a szalagot, amíg végül közölte:leállhatnak vele.

Nyolcvanhat logikusnak tűnőnevet hívatott le a számítógépen, majdbetáplálta a Treadstone szót – hiába, semmi összefüggés. Az igazgatóezután további nevekkel kísérletezett: volt egy magas rangú katona, akitkorábban nem vett figyelembe, mert közismert volt róla, hogy nem szívelia CIA-t. De egy héttel korábban Conklin tizenkét percen belül kétszer istelefonált neki. Az igazgató fölhívta pentagoni kapcsolatait, és megtaláltaazt, amit keresett: a Medúzát.

Irwin Arthur Crawford dandártábornok, a szárazföldi hadsereg hírszerzőadatbankokért felelős rangidős tisztje, korábban Saigonban töltött beparancsnoki posztot titkos akciókban – ezek mindmáig szigorúanbizalmasan kezelendők. Medúza.

Tárcsázott; közvetlen vonal volt. A tábornok fairfaxi házának számáttárcsázta, s a negyedik kicsengetés után Crawford jelentkezett. Akülügyminisztériumi igazgató igazolta magát, s megkérdezte a tábornokot,nem hívná-e vissza a Külügyet, hogy ellenőrizhessék aszemélyazonosságát.

– S vajon miért tenném ezt?– Egy olyan ügyről van szó, amely a Treadstone címszó alá tartozik.– Visszahívom.Tizennyolc másodperc múlva Crawford visszahívta a Külügyet, a rá

következő két percben pedig az igazgató körvonalazta neki azértesüléseiket.

– Semmi olyan nincs a dologban, amiről ne tudnánk – mondta adandártábornok. – A kezdet kezdetétől fogva ellenőrzőbizottság működikaz ügyben, az elnököt személyesen tájékoztatták a Treadstonemegalakulását követőegy héten belül. Nyugodt lehet, célunk garancia azeljárási szabályokra.

– Hagyom magam meggyőzni – felelte a külügyi igazgató. – S ezvonatkozik arra is, ami egy hete történt New Yorkban? Elliot Stevens... aza bizonyos Webb őrnagy és David Abbott? Amikor is a körülményeket,hogy úgy mondjam, jelentősen megváltoztatták?

– Maga tudott a változásokról?

– A konzuli akciók főnöke vagyok, tábornok.– Hát igen, akkor... Stevens nem volt nős, a többiek pedig megértették.

Előnyösebbnek tűnt a rablás és az emberölés. A válasz igenlő.– Értem... Bourne, a maga embere, tegnap reggel repülőgépen New

Yorkba érkezett.– Tudom. Tudjuk... vagyis Conklin és én tudjuk. Mi vagyunk az

örökösök.– Érintkezésben áll Conklinnal?– Utoljára délután egy óra tájban beszéltem vele. A naplóba nem lett

bejegyezve. Őszintén szólva, őragaszkodott ehhez.– Eltávozott Langleyből. Nem hagyott telefonszámot, ahol el lehetne

érni.– Erről is tudok. Ne is próbálkozzék. Minden tiszteletem a miniszteré,

de mondja meg neki, hogy ne ártsa bele magát ebbe az ügybe. Maga seártsa bele magát. Maradjanak ki ebből.

– De már benne vagyunk, tábornok. Diplomáciai futárgépen áthozatjuka kanadai nőt.

– Az isten szerelmére, miért?– Kénytelenek voltunk, őkényszerített rá minket.– Akkor tartsák szigorúan elzárva. Meg kell tenniük! Azzal a nővel

nekünk vannak szándékaink, mi fogunk felelni érte.– Talán jobb lenne, ha ezt megmagyarázná.– Egy őrülttel van dolgunk, egy többszörös skizofréniással, aki egy

személyben kitesz egy egész kivégzőosztagot. Elég, ha csupánegyetlenegyszer kitör, ha robban valami az agyában, és tucatnyi ártatlanembert ölhet meg anélkül, hogy fogalma lenne, miért teszi.

– Honnan tudja ezt?– Mert már eddig is ölt. A New York-i vérfürdőt őkövette el. Megölte

Stevenst, a Szerzetest, Webbet és még két másikat, kikről maga nem ishallott. Számunkra is csak most vált világossá az egész. Nem volt felelősérte, de ez már nem változtat semmit a dolgon. Bízza ránk. Conklinra.

– Bourne?– Úgy van. Bizonyítékaink vannak. Ujjlenyomatok. A hivatal

megerősítette. Ővolt az.– A maguk embere ujjlenyomatokat hagy hátra?– Így történt.– Lehetetlen – mondta végül a külügyi igazgató.– Micsoda?– Azt mondja meg nekem, hogyan jutott arra a következtetésre, hogy

nem épelméjű? Honnan szedte ezt a többszörös skizofréniát, vagy a jó fenetudja, minek nevezte?

– Conklin beszélt egy pszichiáterrel, az egyik legjobbal, akiszaktekintély az ideg-összeroppanás terén. Alex elmondta neki atörténetet... mondhatom, iszonyú erőszakos történet. Az orvosmegerősítette a gyanúnkat, Conklin gyanúját.

– Megerősítette? – kérdezte elképedve az igazgató.– Igen.– Arra alapozva véleményét, amit Conklin elmondott neki? Arra, amit

Conklin tudni vélt?– Nincs más magyarázat. Bízza ránk a dolgot. A mi problémánk.– Maga ostoba fajankó, tábornok. Meg kellett volna maradnia az

adatbankjai vagy esetleg a kevesebb észmunkát igénylőtüzérség mellett.– Kikérem magamnak!– Hát csak kérje ki magának. Ha valóban megtette, amire gondolok,

akkor más választása úgy sincs.– Magyarázatot kérek! – förmedt Crawford az igazgatóra.– Nem örülttel van dolgunk, nem többszörös skizofréniással, amiről

egyébként meggyőződésem, hogy ugyanolyan keveset tud, mint jómagam,hanem egy amnéziással, érti? Egy olyan emberrel, aki hónapok ótapróbálja megállapítani, hogy voltaképpen kicsoda is ő, és honnan jön, s abirtokunkban lévőmagnófelvétel alapján úgy ítéljük meg, hogy őeztmegpróbálta elmagyarázni maguknak, megpróbálta elmagyarázniConklinnak, de Conklin meg sem hallgatta. Egyikük sem hallgatta meg...Három évre mély illegalitásba küldtek egy embert, hogy előcsalogassaCarlost, s amikor a stratégia csődöt mondott, maguk rögtön a legrosszabbatföltételezték.

– Amnézia?... Nem, maga téved! Beszéltem Conklinnal; igenismeghallgatta. Maga nem érti a dolgot; mi mindketten ismertük...

– Nem akarom hallani azt a nevet! – szakította félbe az igazgatóCrawfordot.

A tábornok kis szünetet tartott.– Mindketten ismertük... Bourne-t... évekkel ezelőtt. Gondolom, tudja,

honnan; hiszen fölolvasta nekem a nevet. A legkülönösebb ember volt,akivel valaha is találkoztam. Ugyanolyan közel állt a paranoiához, mintbárki más abban a társulatban, mégis olyan kockázatot vállalt, amilyetegyetlen épelméjűember sem vállalna. És mégsem kért soha semmit.Teljesen úrrá lett rajta a gyűlölet.

– S tíz évvel később ezért dugták elmegyógyintézetbe?

– Hét évvel később – helyesbített Crawford. Megkíséreltemmegakadályozni, hogy bevonják a Treadstone-ba. A Szerzetes azonban aztállította, hogy ő a legjobb emberünk. Ezzel nem vitatkozhattam,szakmailag semmit sem hozhattam föl ellene. De közöltem azellenvetéseimet. Lélektanilag határeset volt, s mi tudtuk, hogy miért.Igazam lett. Ragaszkodom ehhez.

– Maga semmihez sem fog ragaszkodni, tábornok. Maga mindjárt leülarra a vas seggére. A Szerzetesnek ugyanis igaza volt. A maga emberevalóban a legjobb, akár van emlékezete, akár nincs. Előcsalogatja Carlost,az isten verje meg, házhoz szállítja magának. Vagyis leszállítja, kivéve, hamaguk addig meg nem ölik őt magát, a saját emberüket. – Az igazgatómeghallotta a vonal túlsó végéről Crawford halk zihálását, s éppen ettőltartott. – Nem tudja elérni Conklint, igaz? – folytatta.

– Nem.– Illegalitásba vonult, igaz? Mindent elrendezett, egymást sem ismerő

harmadik és negyedik feleken át szervezett meg mindent, minden nyomoteltörölt, amely a Hivatalhoz és a Treadstone-hoz vezethetne. S most márfényképek vannak a Conklin által sem ismert emberek kezében, akiket mégakkor sem ismerne föl, ha az utcán megállítanák. És még maga beszélnekem kivégzőosztagokról? A maguké már el is foglalta a helyét, de mégmaga sem tudja, hogy hol. De a kivégzőosztag fölkészült, legalább húszpuska tüzelésre készen, ha az elítélt megjelenik a látómezejükben. Jólértem a forgatókönyvet?

– Maga sem várja, hogy válaszoljak erre – mondta Crawford.– Fölösleges is. A konzuli akciók osztályával beszél; láttam ilyet már

máskor is. Egy dologban azonban igaza volt. Ez a maga problémája, alabda visszakerült a maga térfelére. Semmi közünk magához. Ilyenértelemben fogok beszámolni a miniszternek. A Külügyminisztérium nemengedheti meg magának, hogy tudomása legyen róla, kicsoda maga. Sközlöm magával, hogy ez a beszélgetés nem kerül bele a naplóba.

– Értettem.– Sajnálom – mondta az igazgató, és őszintén gondolta, mert a tábornok

hangjából megértette, hogy hiába minden. – Megesik néha, hogy kudarcotvallunk.

– Igen. Ezt megtanultuk a Medúzában. Mihez kezdenek azzal a lánnyal?– Még azt sem tudjuk, hogy magával mihez fogunk kezdeni.– Egyszerű. Folytatjuk, és nem fogunk kiadni közleményt. Semmilyet.

A nőellen le tudjuk állíttatni a zürichi körözést.– Majd megmondjuk neki. Talán ez segít. Mindenkitől bocsánatot

kérünk; vele pedig megállapodunk valami jelentős végkielégítésben.– Maga tényleg biztos benne? – szakította félbe Crawford.– A végkielégítésben?– Nem. Az amnéziában. Százszázalékosan biztos benne?– Legalább hússzor meghallgattam azt a szalagot, hallottam a nő

hangját. Életemben nem voltam annyira biztos semmiben, mint ebben.Egyébként, néhány órája megérkezett. Őrizet alatt a Pierre Hotelbentartózkodik. Reggel, mihelyt kiokoskodtuk, mit tegyünk, áthozzukWashingtonba.

– Várjon egy percet! – kiáltotta a tábornok. Ne holnap! Itt van...? Tudengedélyt szerezni nekem, hogy találkozzam vele?

– Ne ássa még mélyebbre a saját sírját, tábornok. Minél kevesebb nevettud a nő, annál jobb. Bourne-nal volt, amikor fölhívta a nagykövetséget;tudomása volt az elsőtitkárról, mostanra feltehetően tud már Conklinról is.Lehet, hogy Conklinnak egyedül kell majd elvinnie a balhét. Maradjon kibelőle.

– Éppen az előbb ajánlotta, hogy játsszam végig a partit.– De nem így. Maga tisztességes ember, én is az vagyok. Profik

vagyunk.– Nem ez a lényeg! Igaz, vannak fényképeink, de lehet, hogy nem érnek

semmit. Hároméves képek, Bourne pedig megváltozott, nagyon ismegváltozott. Azért is tartózkodik a helyszínen Conklin; nem tudom, hogyhol, de ott van. Őaz egyetlen, aki szemtől szembe látta, de éjszaka volt,esett az eső. Lehet, hogy a nőaz egyetlen esélyünk. Vele volt, együtt éltvele hetekig. Ismeri. Lehet, hogy mindenki másnál előbb fölismeri.

– Nem értem.– Elmagyarázom. Bourne számtalan képessége közül az egyik az, hogy

tetszés szerint meg tudja változtatni a külsejét, bele tud olvadni egytömegbe, egy mezőbe vagy egy facsoportba, amibe kell; úgy tud ott lennibárhol, hogy nem lehet észrevenni. Ha az, amit maga állít, igaz, akkor őugyan nem emlékezne rá, de a Medúzában egyetlen szóval jellemeztük:kaméleon.

– Ez a maga Cainja, tábornok.– A mi Deltánk volt. Nem volt senki hozzá fogható. S éppen ezért

segíthet a lány. Szerezze meg nekem az engedélyt! Hadd beszéljek vele.– Ha engedélyt adunk magának, azzal tudomásul vesszük magát. Nem

hiszem, hogy megtehetnénk.– Az isten szerelmére, éppen most mondta, hogy tisztességes emberek

vagyunk! Valóban azok vagyunk? Megmenthetjük az életét! Talán. Ha az a

nővelem van, és megtaláljuk Bourne-t, ki tudjuk hozni onnan!– Onnan? Azt akarja mondani, hogy pontosan tudja, hol lesz?– Igen.– Hogyan?– Mert csak egyetlen helyre mehet.– És az időtényező? – kérdezte hitetlenkedve a konzuli akciók

igazgatója. – Azt is tudja, mikor lesz ott?– Igen. Ma. A saját kivégzése napján.

35.

Fémesen dübörgőrockzene harsogott a rádióból; a sárga taxi hosszúhajú vezetője tenyerével verte az ütemet a kormánykeréken, s közben azállát is a zene ütemére mozgatta. A taxi lassan vánszorgott nyugat felé aHetvenegyedik utcán, alig tudott előrearaszolni a kocsik áradatában, adugó már az East River Drive-i kijáratnál kezdődött. A vezetők egyreingerültebbé váltak a veszteglőautókban, amelyek időnként megugrottak,de pár méter után hirtelen újra fékezniük kellett, alig néhány centiméterreaz előttük haladó kocsik lökhárítójától. Reggel háromnegyed kilenc volt, aNew York-i forgalom szokás szerint szinte egy helyben állt.

Bourne befészkelte magát a hátsó ülésre, kalapja karimája alól, sötétnapszemüvege mögül figyelte az utcát. Tudta, hogy járt már itt,kitörölhetetlenül élt benne a kép. Járt már ezen a járdán, látta már a házakbejáratát, az üzletek kirakatát és az örökzölddel befuttatott falakat,amelyek annyira nem illenek ebbe a nagyvárosba; s mégis olyannyirabeleillenek ebbe az utcába. Tudta, hogy nem először pillant föl és vesziészre a tetőkerteket, amelyek egy néhány saroknyira, a park felé eső, bájoskis kertre emlékeztetik, egy elegáns, szárnyas tolóajtó mögött, egy nagy...bonyolult... szoba túlsó végében. Ez a szoba pedig egy barna, durvánmegmunkált kőből épült magas, keskeny épületben volt; széles,ólomkeretes ablaksor emelkedett négyemeletnyi magasságra a járda fölé.Az ablakok vastag üvege kívül-belül finom bíbor- és kék színűvillódzássalverte vissza a fényt. Talán valami régi üveg volt, díszüveg... golyóállóüveg. Előkelővilla, széles bejárati lépcsősorral. Furcsa, szokatlan lépcsővolt, minden fokon cikcakkos, fekete barázdák díszelegtek, védelmetnyújtva a lefelé haladónak: a cipőtalp nem csúszik annyira a jeges vagyhavas lépcsőn... és bárki jön fölfelé, testsúlya elektronikus berendezéseket

hoz működésbe odabenn.Jason ismerte ezt a házat, tudta, hogy egyre közelebb kerülnek hozzá.

Mellében felerősödött a visszhang, és akkor vált a leghangosabbá, amikora ház előtti utolsó sarokhoz értek. Most már minden pillanatbanmegláthatja, s miközben a csuklóját fogta, eszébe ötlött, miért tűntolyannyira ismerősnek a Parc Monceau. Párizsnak az a kis kerülete nagyonemlékeztette a felsőEast Side e rövid szakaszára.

André Villiers-re gondolt. A Charles de Gaulle repülőtéren sebtébenvásárolt jegyzetfüzetbe mindent leírt, ami csak eszébe jutott, amióta ismétemlékezni tudott: az elsőpillanattól fogva, amikor egy golyó lyuggatta,életre tért ember kinyitotta a szemét Ile de Port Noir egy nyirkos, sivárszobájában; az ijesztőmarseille-i, zürichi és párizsi megvilágosodásokat,kiváltképpen a párizsi eseményeket, ahol sokáig hivatásos gyilkosnakgondolta magát, amikor tudatosult benne, hogy valóban rendelkezik egygyilkos szakértelmével. Bárhogyan nézzük is, írása vallomás volt: egyarántterhelőaz, amit nem tudott megmagyarázni, s az, amit leírt. De az igazságvolt, úgy, ahogyan őértelmezte az igazságot, amely talán meghozhatjaszámára a föloldozást – a halála után. Ha a levél eljut André Villiers-hez, őbizonyára jól fogja fölhasználni, helyesen fog dönteni Marie St. Jacquesérdekében. Ez a tudat adta meg Bourne-nak azt a belsőszabadságot, amiremost oly nagy szüksége volt. A teleírt lapokat borítékba tette, és aKennedy repülőtérről postázta a Parc Monceau-i címre. Mire a küldeményPárizsba ér, eldől, él-e, hal-e; megölte-e Carlost, vagy Carlos ölte meg őt.Ebben az utcában valahol egy férfi, akinek a válla olyan harmonikusanmozog keskeny dereka fölött, a nyomába fog szegődni. Ez volt az egyetlendolog a világon, amiről maradéktalanul meg volt győződve. Őis ezt tenné.Valahol, ebben az utcában...

Ott van! Valóban ott volt; a reggeli napsugarak táncolva verődtek visszaa zománcozott, fekete ajtóról és a ragyogó rézveretekről; áttörtek a vastag,ólomkeretes ablakokon, amelyek széles, csillogó, kékesvörös oszlopkéntemelkedtek a magasba, hangsúlyozva az üveg pompázatos szépségét,díszítőjellegét, s mit sem sejtetve abból, hogy ezek az ablakok még nagytűzerejűkarabélyok és nagy kaliberűautomata fegyverek lövedékeinek isellent tudnak állni. Itt volt. Megmagyarázhatatlan okokból könnybe lábadta szeme, elszorult a torka; az a képtelen érzés fogta el, hogy visszajött egyhelyre, amely olyannyira szerves része az énjének, mint a teste vagy amaradék értelme. Nem otthon volt ez; semmiféle jóleső melegséget,semmiféle derűs nyugalmat nem érzett, amikor megpillantotta az előkelőEast Side-i villát. De elfogta valami más: a visszaérkezés mindent

eltompító érzete. Ismét ott volt a kezdetnél, a kezdetnél, az indulásnál és ateremtésnél. Tudta, hogy valami történik vele; keményebben markolta acsuklóját, kétségbeesetten próbált úrrá lenni szinte leküzdhetetlen vágyán,hogy kiugorjon a taxiból, és átrohanjon a csipkézett szélűkövekből éskékes üvegből emelt iszonyú, néma építményhez. Legszívesebbenfölszáguldott volna a lépcsőkön, és öklével dörömbölt volna a súlyos,tömör, fekete ajtón.

Engedjetek be! Megjöttem! Be kell engednetek! Hát nem értitek? Idetartozom!

Képek tolultak fel benne, csikorgó zajok hasogatták a fülét. Zakatoló,lüktetőfájdalom robbant a halántéka mögött. Egy sötét szobában volt –abban a házban –, egy képernyőre meredt, képekre, amelyek szédítőiramban villantak föl és tűntek el ismét.

Ki ez? Gyorsan, Elkéstél! Véged van. Hol van ez az utca? Mit jelent aszámodra? Kikkel találkoztál ott? Micsoda? Helyes. Szorítkozz alegegyszerűbb dolgokra; a lehetőlegkevesebbet beszélj. Itt van egy lista,nyolc név. Kik az összekötők? Gyorsan! Itt egy másik. Egymást kiegészítőölési módszerek. Melyek a tieid?... Nem, nem, nem! Ezt Delta megtehette,Cain nem! Te nem Delta vagy, te Cain vagy. Egy Bourne nevűférfi vagy.Jason Bourne! Visszacsúsztál. Próbálkozz újra. Koncentrálj! Felejts elminden egyebet. Töröld ki a múltat. Többé nem létezik számodra. Csak azvagy, ami itt vagy, amivé itt lettél!

Úristen! Marie megmondta.Talán csak azt tudod, amit mondtak neked... Újra, meg újra, meg újra.

Amíg semmi más nem maradt... Dolgok, amiket mondtak neked... Ésamelyeket nem tudsz átélni... mert azok nem tartoznak az énedhez.

Csurgott a verejték a homlokáról, marta a szemét, körmét a csuklójábavájta, így próbálta kiszorítani az agyából a fájdalmat, a zajokat és avillanásokat. Azt írta Carlosnak, hogy elrejtett okmányokért tér vissza,iratokért... amelyek az ővégsővédelmét jelentik. Amikor ezt írta, úgyérezte, erőtlen a kifejezés; már-már kihúzta, hathatósabb érvet akartmegadni, miért repül New Yorkba. Ösztöne azonban azt súgta neki, hogyhagyja úgy, ahogy van; valamiképpen... ez is része a múltjának. Most márértette. Ebben a házban rejlik az azonossága, az, hogy kicsoda is ő. S akárnyomon követi Carlos, akár nem; neki meg kell találnia... meg kell találniaönmagát!

Egyszerre csak őrültségnek tűnt minden. Erőteljesen megrázta a fejét,megkísérelte elfojtani a kényszeres vágyat, elnyomni a körülötte harsogókiáltásokat – a saját kiáltásait, a saját hangját.

Felejtsd el Carlost! Felejtsd el a csapdát! Eredj, menj be abba a házba!Ott történt, ott volt a kezdet!

Hagyd abba!Hátborzongató irónia. Abban a házban nem vár rá semmiféle végső

védelem, csupán a saját magára vonatkozó végsőmagyarázat. Annak pedignincs értelme Carlos nélkül. Azok is jól tudják ezt, akik vadásznak rá, denem vesznek róla tudomást; éppen ezért kívánják a halálát. De most márolyan közel jár hozzá... meg kell találnia. Ott van, a házban.

Bourne fölpillantott; a hosszú hajú sofőr a visszapillantó tükörbőlfigyelte.

– Migrén – vetette oda neki kurtán Jason. Kerülje meg a háztömböt,aztán jöjjön vissza ugyanide. Túl korán érkeztem a megbeszélésre. Majdszólok, hol akarok kiszállni.

– A maga pénztárcája bánja, tisztelt uram.Elhagyták már a villát; gyorsan elhaladtak előtte, amint egy rövid időre

szabaddá vált előttük az út. Bourne hátrafordult, és a hátsó ablakon átfigyelte a forgalmat. A roham alábbhagyott, a pánik képei és hangjaielhalványodtak, csak a fájdalom nem távozott, de tudta, hogy ez isenyhülni fog. Kivételes néhány perc volt az előbbi. Összekuszálódottbenne a dolgok sorrendje, az ésszerűség helyébe kényszeres látomásokléptek, s az ismeretlen vonzása olyan erővel tört rá, hogy néhány pillanatramajdnem elvesztette az önuralmát. Ennek nem szabad megismétlődnie.Csakis a csapda számít, semmi más. Újra meg kell néznie, alaposanszemügyre kell vennie azt a házat. Egész nap dolgoznia kell, finomítaniakell stratégiáján, az éjszaka alkalmazandó taktikáján, de most először is,még egyszer, nyugodtabban is fel kell mérnie a helyzetet. Továbbifelméréseket majd a nap során végez: munkára fogja a benne lakozókaméleont.

Tizenhat perc múltán nyilvánvalóvá vált, hogy bármit akart istanulmányozni, az immár elvesztette jelentőségét: egyszeriben minden máslett, minden megváltozott. A két sarok közötti útszakaszon lassult aforgalom, tehát még veszélyesebb lenne az utcán tartózkodnia. A villa eléegy bútorszállító teherkocsi állt be; kezeslábasba öltözött emberekálldogáltak körülötte, cigarettázva és kávézva halasztgatták a pillanatot,amikor munkához kell látniuk. A súlyos, fekete ajtó tárva-nyitva állt, azelőcsarnokban pedig, jegyzettömbbel a kezében, egy zöld zakós férfijárkált; mellén ott virított a bútorszállító cég jelvénye. A Treadstone-tszétszedik! Néhány óra alatt kibelezik, csak az üres váz marad! Lehetetlen!Abba kell hagyniuk!

Jason kezében pénzt tartva előrehajolt, fejfájását egyszeriben minthaelvágták volna. Azonnal lépnie kell. El kell érnie Washingtonban Conklint.Nem később, nem akkor, amikor a sakkfigurák már a helyükön állnak,hanem most, haladéktalanul! Conklinnak utasítania kell őket, hogy hagyjákabba! Egész stratégiáját a sötétségre... mindig a sötétségre alapozta. Egyzseblámpa sugara először az egyik, majd a másik utcácskából villan fel,azután fölkúszik a sötét házfalakon és az elsötétített ablakokon.Másodpercre beosztva, pergőn, gyorsan, egyik pozícióból a másikbaugorva. A gyilkost odavonzza valami a kőházhoz. Éjszaka. Éjszakatörténik majd. Nem most! Kiszállt a taxiból.

– Halló, uram! – kiáltott rá a sofőr a nyitott ablakból.Jason lehajolt.– Mi van?– Csak meg akartam köszönni...Egy halk pattanás. A válla fölött! S nyomában egy kiáltásnak induló

köhögés. Bourne a sofőrre és a bal füle fölött előpatakzó vércsíkra meredt.A sofőr halott, egy utcára nézőablakból adták le a lövést, melyet azutasnak szántak.

Jason a földre vetette magát, azután balra ugrott, és a járda széle felégurult. Gyors egymásutánban még, két halk pattanás hallatszott, az elsőgolyó a taxi oldalába csapódott be, a második az aszfaltba fúródott.Hihetetlen! Megjelölték, mielőtt megkezdődött volna a hajtóvadászat.Carlos itt van. Elfoglalta a stratégiai magaslatokat! Ő, vagy valamelyikembere már elhelyezkedett odafent, egy ablak mögött vagy egy háztetőn,ahonnan az egész utcát szemmel tarthatja. De az a lehetőség, hogy egyablak mögött vagy egy háztetőn megbúvó gyilkos válogatás nélkül haláltosztogasson, képtelenségnek tűnt; megjelenne a rendőrség, lezárnák azegész utcát, még az ellencsapda is kudarcba fulladna. Márpedig Carlosnem őrült! Ennek így semmi értelme. De Bourne-nak nem maradt ideje atöprengésre, ki kellett jutnia a csapdából... az ellencsapdából.

El kell érnie ahhoz a telefonhoz. Carlos itt van! A Treadstone ajtajaelőtt! Őcsalta ide. Sikerült visszahoznia! S ez a mellette szóló bizonyíték!

Fölugrott, futni kezdett, cikcakkban rohant a járókelők között. A sarokraérve jobbra fordult, a telefonfülke pár lépésre volt csak, de egybencélpontként is szolgált. Ezt nem kockáztathatja meg.

Az utca túloldalán egy élelmiszerbolt volt, bejárata fölött kis, téglalapalakú tábla: TELEFON.

Lelépett az úttestre, és ismét futásnak eredt, cikázva kerülte el anekilendülőkocsikat. Vigyáznia kellett, nehogy valamelyik kocsi végezze

el azt, amit Carlos saját magának tartott fenn. Ez is vicces lenne –gondolta.

– A Központi HírszerzőHivatal, uram, alapvetően ténymegállapítószervezet – közölte vele leereszkedően a vonal túlsó végéről egy férfihang.– Az ön által közölt tevékenységfajtával csak a legritkább esetbentalálkozunk munkánk során, s őszintén szólva a filmek és a tévesértesülések alapján dolgozó krimiszerzők mértéktelenül felnagyítják enneka jelentőségét.

– A keserves istenit; hallgasson már rám! – kiáltotta Jason, éstenyerével árnyékolta a mikrofont a zsúfolt csemegeboltban. – Csak aztmondja meg nekem, hol van Conklin. Vészhelyzetről van szó!

– A titkárság már közölte önnel, uram: Mr. Conklin tegnap délutáneltávozott, és csak a hét végén várják vissza. Mivel állítása szerint ismeriMr. Conklint, nyilván tudomása van szolgálat közben szerzett sérüléséről.Gyakran jár fizikoterápiai kezelésre...

– Hagyja már abba! Párizsban beszéltem vele két nappal ezelőtt,éjszaka. Washingtonból repült oda, hogy találkozzon velem.

– Ami ezt illeti – vágott közbe a langley-i hivatalnok –, amikoridekapcsolták a mi irodánkba, azonnal ellenőriztük az állítását. Semmifélebejegyzés nem tanúskodik arról, hogy Mr. Conklin az elmúlt egy év soránegyetlen alkalommal is elhagyta volna az országot.

– Akkor eltüntették a bejegyzést! Ott volt! Maga rejtjeleket keres –mondta kétségbeesetten Bourne, – Nincsenek kódjaim. De csak akadvalaki, aki Conklinnal dolgozik együtt, s fölismeri a szavakat. Medúza,Delta, Cain... Treadstone! Valakinek tudnia kell ezekről!

– Senki sem tud róluk. Hallhatta.– Biztos olyasvalaki mondta, aki nem tud róluk. De vannak, akik tudnak

róluk. Higgyen nekem!– Sajnálom. Én valóban...– Ne tegye le a kagylót! – Volt még egy másik út is, amit nem szívesen

használt volna, de nem maradt más választása. – Öt vagy hat percekiszálltam egy taxiból a Hetvenegyedik utcában. Felismertek, és valakimegkísérelt elintézni.

– Elintézni... magát?– Igen. A sofőr mondott nekem valamit, én meg lehajoltam, hogy

jobban halljam. Ez a mozdulat mentette meg az életemet, de a sofőrmeghalt; golyót röpítettek a fejébe. Ez az igazság, s tudom, hogymaguknak megvan a módjuk arra, hogy ellenőrizzék. Gondolom, mostanrafél tucat rendőrautó van már a helyszínen. Ellenőrizze. Ennél jobb tanácsot

nem adhatok magának. A vonal washingtoni végén rövid csöndkövetkezett be.

– Mivel Mr. Conklint kérte, utánanézek a dolognak. Hol hívhatomvissza?

– Tartom a vonalat. Nemzetközi hitelkártyára telefonálok. Egy franciabank bocsátotta ki; Chamford névre.

– Chamford? De hiszen azt mondta...– Nagyon kérem.– Mindjárt jövök.A várakozás elviselhetetlenül hosszúra nyúlt, amit súlyosbított még az

is, hogy egy szigorú tekintetű, gyanús figura fürkészőpillantásokat vetettrá; egyik kezében aprópénzt csörgetett, a másikban egy zsemlét tartott,kusza, összeragadt szakálla tele volt morzsákkal. Egy perc múlva ismétjelentkezett a langley-i hivatalnok, de a kompromisszumkészségnek ezúttalmár nyoma sem volt a hangjában.

– Úgy vélem, beszélgetésünk véget ért, Mr. Bourne, vagy Chamford,vagy aminek csak nevezi magát – kezdte dühösen. – Kapcsolatba léptünk aNew York-i rendőrséggel; semmiféle olyan incidensről nincsen tudomásuka Hetvenegyedik utcában, amilyet maga elmondott. Egyébként, igaza volt.Valóban megvan a módunk arra, hogy ellenőrizzük a dolgokat. S felhívoma figyelmét, hogy törvényeink vannak az efféle telefonhívásokmegtorlására is. Súlyos büntetést szabhatnak ki magára. Jó napot, uram.

Kattanás, a vonal megszakadt. Bourne hitetlenkedve bámult a tárcsára.Ezek ott Washingtonban hosszú hónapokon át kutattak utána, meg akartákölni, mert nem értették, miért nem jelentkezik olyan hosszú ideig. S most,hogy tálcán kínálja magát, ráadásul még a három évre szólómegállapodásuk egyetlen célját is szállítja nekik; most egyszerűenlerázzák. Nem akarják meghallgatni! De hát az a férfi meghallgatta. Aztánvisszajött, és tagadta, hogy gyilkos merénylet történt alig néhány perce.Képtelenség... ez valóban őrület. Hiszen megtörtént!

Jason visszaakasztotta a kagylót, a legszívesebben kirohant volna azsúfolt üzletből. De uralkodott magán, nyugodtan elindult a kijárat felé;elnézést kérve átfurakodott a kasszánál kígyózó tömegen, közben nemvette le a szemét az üvegajtóról, a járdán hömpölygőgyalogosáradatotfürkészte. A boltból kilépve levette, és karján átvetette a felöltőjét, s ismétföltette a teknőckeretes szemüveget. Igaz, ezek csak kisebb elváltoztatások,de ahová most indult, ott úgysem marad sokáig, tehát remélhetőleg ezzelnem követ el nagyobb hibát. Átsietett az útkereszteződésen aHetvenegyedik utca felé.

A túlsó sarkon elvegyült a zöldre várakozó járókelők tömegében.Lassan balra fordította a fejét. A kocsisor lassan haladt, a taxi eltűnt.Sebészi pontossággal távolították el a helyszínről, a kóros, csúf szervetkimetszették a testből, s közben a létfontosságú életfunkciókban nem álltbe fennakadás. Mindez a mestergyilkos pontos munkájáról tanúskodott –pontosan tudta, mikor kell villámgyorsan közbeavatkoznia.

Bourne azonnal megfordult, irányt változtatott, és elindult dél felé. Egyáruházat keresett; tudta, hogy most már alaposan meg kell változtatnia akülsejét. A kaméleon nem várhatott tovább.

Marie St. Jacques egyre ingerültebbé vált, miközben a Pierre Hotelegyik lakosztályában körömszakadtáig védte álláspontját Irwin ArthurCrawford dandártábornokkal szemben.

– Nem akarták meghallgatni! – kiáltotta vádlóan. – Egyikük sem akartameghallgatni. Van maguknak fogalmuk arról, mit tettek vele?

– Nagyon is van fogalmunk róla – felelte a tábornok; nem a hangjában,magukban a szavakban rejlett a mentegetőzés. – Csak megismételhetem,amit már mondtam: nem tudtuk, mit kellene meghallgatnunk. A látszat és avalóság közötti különbség meghaladta a felfogóképességünket, denyilvánvalóan az övét is. S ha ősem értette, miért értettük volna mi?

– Ő legalább megpróbálta összeegyeztetni a látszatot a valósággal,ahogyan maga nevezi, hét álló hónapon át azt próbálta! S maguk semmimást nem tudtak tenni, mint hogy embereket béreltek föl ameggyilkolására. Pedig őmegpróbálta elmondani maguknak. Mondja,milyen emberek maguk?

– Gyarlóak, Miss St. Jacques. Gyarlók, de azt hiszem tisztességesek.Ezért is vagyok itt. Megkezdődött a visszaszámlálás, s szeretnémmegmenteni őt, ha módom van rá... ha módunk van rá.

– Úristen, mennyire undorodom magától! – Marie elhallgatott, megráztaa fejét. – Maga nagyon jól tudja – folytatta halkan –, hogy bármit kértőlem, megteszem. El tudja érni ezt a Conklint?

– Biztos vagyok benne. Odaállok annak a háznak a lépcsőjére, amígnem marad más választása, mint hogy kapcsolatba lépjen velem. De lehet,hogy nem is őa mi legfőbb gondunk.

– Carlos?– Lehet, hogy mások.– Hogy érti ezt?– Majd útközben elmagyarázom. A legfőbb gondunk, sőt az egyetlen

gondunk most az, hogy megtaláljuk Deltát.

– Jasont?– Igen. Azt a férfit, akit maga Jason Bourne-nak nevez. Intézkedtem,

hogy egy magánrendszámú állami kocsiban tartózkodjék, átellenben azzala házzal. Szereztünk magának távcsövet is. Maga most jobban ismeri őt,mint bárki más. Talán észreveszi. Azért fohászkodom, hogy meglássa.

Marie a szekrényhez sietett és kivette a kabátját.– Egyszer, egy éjszaka azt mondta nekem, hogy őegy kaméleon...– Emlékezett rá? – szakította félbe Crawford.– Mire?– Mindegy, nem érdekes. Valóban különös tehetsége volt arra, hogy

bonyolult helyzetekben láthatatlanul jelenjen meg és tűnjön el. Csak erreértettem.

– Várjon egy percet. – Marie a tábornok elé lépett, s váratlanul ismétfarkasszemet nézett vele.

– Azt mondja, meg kell találnunk Jasont. De én tudok egy jobbmegoldást: ha őtalál meg minket. Engem. Majd én odaállok annak aháznak a lépcsőjére. Ha engem meglát, biztosan ad valami jelet.

– Hogy ezzel bárkinek, aki ott lapul, mindjárt két célpontot isnyújtsunk?

– Maga nem ismeri a saját emberét, tábornok. Nem azt mondtam, hogyodajön hozzám, azt mondtam, biztosan ad valami jelet. Majd odaküldvalakit; pénzt ad az utcán egy férfinak vagy nőnek, hogy adjon át nekemegy üzenetet. Ismerem. Megteszi. Ez a legbiztosabb megoldás.

– Nem engedélyezhetem.– Miért nem? Eddig minden egyebet ostobán csinált! Legalább ezt az

egyet csinálja értelmesen!– Nem tehetem. Pedig talán még olyan problémákat is megoldana,

amelyekről magának fogalma sincsen. De nem tehetem.– Indokolja meg.– Ha Deltának igaza van, ha Carlos utánajött és ott van, az túl nagy

kockázat. Carlos fényképről ismeri magát. És meg is ölné.– Vállalom ezt a kockázatot.– De én nem. S szeretném hinni, hogy amikor ezt mondom, kormányom

nevében szólok.– Őszintén szólva, erről nem vagyok meggyőződve.– Bízza a dolgot másokra. Most pedig mehetünk, kérem?

– Általános Szolgáltató Hivatal – jelentkezett egy unotttelefonközpontos.

– Mr. Petrocellivel szeretnék beszélni – mondta idegesen AlexanderConklin. Tenyerével törölgette a verejtéket a homlokáról, miközben akagylóval a kezében az ablaknál állva nézte az utcát. Siessen, kérem!

– Mindenkinek sietős... – a hang elhalt, helyette a mellékállomáskicsengése hallatszott.

– Petrocelli, szállítási reklamációk osztálya.– Mondja, mit csinálnak maguk? – tört ki a CIA-tiszt, arra számítva,

hogy a tisztviselőmár ettől is megijed.– Én éppen most – hangzott a vonal túlsó végéről rövid szünet után –

valami dilis pasast hallgatok, aki hülyeségeket kérdez.– Hát akkor figyeljen tovább. Conklin a nevem, Központi Hírszerző

Hivatal, négy-nullás prioritásengedély. Tudja egyáltalán, ez mit jelent?– Én már tíz éve egy büdös szót sem értek abból, amit a magukfajták

hadoválnak.– Pedig jó lenne, ha ezt most megértené. A keserves istenit, egy jó

órámba tellett, de pár perce sikerült megtalálnom egy bútorszállító cégdiszpécserét ideát New Yorkban. Azt állítja, egy maga által aláírt szállításijegyzéke van, hogy minden bútort hordasson el egy Hetvenegyedik utcaivillából, hogy pontos legyek, a százharminckilences számból.

– Eeeegen, emlékszem erre. Mi van vele?– Ki adott erre utasítást magának? Ez a mi területünk. A múlt héten

elszállítottuk a felszerelésünket, de nem rendeltünk meg semmiféle továbbitevékenységet, semmit, érti?

– Álljon csak meg a menet – mondta a tisztviselő. – Láttam azt aszállítási jegyzéket. Úgy értem, el is olvastam, mielőtt aláírtam; amagukfajta pasasok kíváncsivá tesznek. Az utasítás egyenesen Langleybőlérkezett, abszolút sürgősségi bizonylaton.

– Ki írta alá Langleyben?– Ha ad egy pillanatot, megmondom magának. Van róla másolatom a

kimenődossziémban, itt van az íróasztalomon. – A vonal túlsó végérőlpapírzörgés hallatszott. Kis csönd után ismét jelentkezett Petrocelli. – Itt isvan. Akassza össze a bajszát a saját embereivel az adminisztratívellenőrzési osztályukon.

– Nem tudták, mit csinálnak. Törölje a rendelést. Hívja fel abútorszállító céget és mondja meg nekik, hogy hordják el magukat!Azonnal!

– Fújja fel magát, öregem.– Micsoda?– Ha délután három óra előtt itt van az asztalomon az írásos

megrendelés, abszolút sürgősségi bizonylaton, akkor holnap esetleg – decsak esetleg! – el is intézzük a dolgot. S akkor mindent visszaviszünk.

– Mindent visszavisznek?– Persze. Ha maguk azt mondják nekünk, hogy vigyük el, mi elvisszük.

Ha azt mondják, vigyük vissza, mi visszavisszük. Akárcsak maguknak,nekünk is megvannak a szabályaink, amelyeket be kell tartanunk.

– De hát azt a felszerelést mi béreltük! Az egészet! Ez nem a Hivatalvállalkozása volt, most sem az.

– Akkor minek telefonál nekem? Mi köze van magának az egészhez?– Nincs időm a magyarázkodásra. Maga csak sürgősen parancsolja ki

onnan az embereket. Hívja föl New Yorkot, és parancsolja ki őket. Eznégy-nullás parancs.

– Még ha tíznullás, akkor is fújja fel magát. Nézze, Conklin, mindkettentudjuk, hogy megkaphatja, amit akar, ha én is megkapom, ami nekem kell.Csinálja tisztességesen. Szabályosan.

– Nem keverhetem bele a Hivatalt!– Hát engem sem fog belekeverni.– Azoknak az embereknek el kell tűnniük onnan! Mondom magának... –

Conklin egyszerre elnémult; az utca túloldalán levővillára meredt, egypillanatig gondolkodni is képtelen volt. Egy fekete felöltős, magas férfiindult fölfelé a lépcsőn, majd megfordult és mozdulatlanul megállt anyitott ajtó előtt. Crawford volt az. Mit csinál ez? Mit keres ez ott? Elmenta józan esze? Ez megőrült! Álló célpont, tönkreteheti a csapdát!

– Conklin? Conklin...? – hangzott távolról a telefonban, de a CIA-tisztletette a kagylót.

Conklin a szomszédos ablaknál, tőle vagy két méterre álló zömökférfihoz fordult. A férfi lapátnyi kezében távcsöves puskát tartott. Alexnem ismerte a férfi nevét, nem is akarta tudni; eleget fizetett, hogyilyesmivel ne terheljék.

– Látja azt a férfit odalenn, a fekete felöltőst az ajtónál? – kérdezte.– Látom. De nem ezt a pasast várjuk. Túl öreg.– Eredjen át hozzá és mondja meg neki, hogy az utca túloldalán egy

nyomorék várja, beszélni szeretne vele.

Bourne kilépett a használtruha-üzletből a Harmadik sugárútra; megállt akoszos kirakat előtt, hogy szemügyre vegye, milyen látványt nyújt.Megjárja, állapította meg; minden olyan volt, ahogy elképzelte. A fekete,gyapjú kötött sapkát egészen a homloka közepéig lehúzta; a gyűrött,foltozott katonai zubbony több számmal nagyobb volt a kelleténél; a piros

kockás flaneling, a bő, lötyögő khaki-nadrág, a vastag gumitalpas,hatalmas, kerekített orrú, súlyos munkabakancs mind helyénvalónak tűnt.Most már csak az öltözéknek megfelelőjárást kellett kieszelnie, egybivalyerős, kicsit lassú felfogású férfi járását, akinek testén már nyomothagyott az állandó fizikai erőfeszítés, agya megbékélt a mindennapi,kemény munkával, és az ismétlődőrobot végén csak egy karton sörrelvigasztalhatja magát.

Rá fog találni erre a járásra, máskor is élt már vele. Valahol. De mielőttmég mélyebbre leásna a képzeletébe, telefonálnia kell valahová. Egysarokkal feljebb telefonfülkét látott, a fémpolc alatt láncon rongyostelefonkönyv himbálózott. Elindult a fülke felé, lába máris merevebbenmozgott, lábfeje súlyosan nyomódott a járdára, karja nehézkesen lendült, asokévi megpróbáltatástól elgörbült ujjait kissé szétterpesztette. Asemmitmondó, tompa arckifejezést ráér később magára ölteni – gondolta.Most még nem kell.

– Belkins bútorszállító és -raktározó – jelentkezett valahol Bronxban atelefonkezelő.

– Johnson a nevem – mondta türelmetlenül, de barátságosan Jason. –Sajnos egy kis nehézségem támadt, és remélem, tud segíteni rajtam.

– Megkísérlem, uram. Miről lenne szó?– Elindultam egy barátom házába, a Hetvenegyedik utcába, a barátom

sajnos nemrégiben elhunyt, hogy elhozzak valamit, amit annak idejénkölcsönadtam neki. Amikor odaértem, ott állt a maguk teherkocsija a házelőtt. Roppant kínos a dolog, attól tartok, hogy az emberei esetlegelszállítják az én tulajdonomat is. Kivel beszélhetnék ebben az ügyben?

– Egy diszpécserrel kellene megbeszélnie a dolgot, uram.– Megtudhatnám a nevét, kérem?– Micsodát?– A nevét.– Hát persze. Murray. Murray Schumach.– Mindjárt kapcsolom.Két kattanás, majd egy hosszú búgás hallatszott.– Schumach.– Mr. Schumach?– Én vagyok az.Bourne megismételte kínos történetét.– Természetesen könnyűszerrel kaphatok egy levelet az ügyvédemtől,

de a szóban forgó tárgynak alig van vagy éppenséggel nincs is értéke.– Mi az a tárgy?

– Egy horgászbot. Nem is drága bot, de olyan régimódi az orsója, azmég nem akad el ötpercenként.

– Eeegen, tudom mire gondol. Magam is pecázok odakinn, aSheepshead-öbölben. Mostanában nem csinálnak olyan orsókat, mintrégen. Gondolom, az ötvözetek miatt.

– Azt hiszem, igaza van; Mr. Schumach. Pontosan tudom, melyikszekrényben tartotta.

– Ugyan már, nem gond. Menjen oda, és keressen meg egy Dugan nevűpasast, őirányítja a munkát a helyszínen. Mondja meg neki, hogy üzenem,adja oda magának a botját, csak írjon alá egy átvételi elismervényt. Haesetleg elküldené a jó fenébe, mondja meg neki, menjen ki a telefonfülkébeés hívjon fel; a házban már kikapcsolták a vonalat.

– Szóval Mr. Dugant keressem. Nagyon köszönöm, Mr. Schumach.– Úristen, tiszta diliház van ma itt!– Tessék?– Semmi, semmi. Valami félnótás telefonált az előbb, hogy hordjuk el

magunkat a házból... Pedig fix megállapodás volt, készpénzfizetéssel. Mostmondja meg, el tudja képzelni?

Carlos! Jason el tudta képzelni.– Nehéz dolog ez, Mr. Schumach.– Jó pecázást – mondta a Belkins cég diszpécsere.Bourne nyugati irányban indult el a Hetvenegyedik utcán, aztán

befordult a Lexington sugárútra. Három sarokkal odább megtalálta, amitkeresett: egy katonai készletfölöslegboltot. Belépett.

Nyolc perccel később már ismét az utcán volt; négy steppelt, barnatakarót és hat fémcsatos, széles hevedert cipelt. Tábori zubbonyánakzsebeiben két közönséges közúti jelzőrakéta lapult. Bent a boltban ottfeküdtek a pulton, egészen másvalamiknek tűntek, de Bourne-banmegmagyarázhatatlan emlékeket ébresztettek, az idők mélyéből egy olyanpillanatot idéztek, amikor még mindennek volt értelme és célja is. Bennepedig forrt a düh. De nem emlékezett rá, hogy miért. A csomagot átvetettea bal vállán, és nehézkes járással visszaindult a Hetvenegyedik utca felé. Akaméleon a dzsungelba tartott, egy olyan áthatolhatatlan őserdőbe, amilyenaz emlékeiből kihullott Tam Quan volt.

Tíz óra negyvennyolc percet mutatott az óra, amikor odaért ahhoz aháztömbhöz, amelyben a Treadstone Hetvenegy titkai rejlettek. Tudta,most visszamegy az eredethez, az őeredetéhez, s jóllehet szorongott, denem az esetleges fizikai fájdalomtól vagy erőfeszítéstől. Arra fölkészült:minden ina megfeszült, minden izma készen állott; térde és lába, keze és

könyöke mind megannyi fegyver, a szeme riasztóberendezés, amelyjelzéseket ad majd ezeknek a fegyvereknek. Szorongása sokkal mélyebbrőlfakadt. Néhány pillanat múlva belép születése helyére; ha arra gondolt, mitfog odabenn találni – mire fog odabenn emlékezni –, rémület fogta el.

Hagyd abba! Csak a csapda számít! Cain az Charlie, és Delta az Cain!A forgalom jócskán alábbhagyott, elmúltak már a csúcsforgalom órái,

az utcákat megfeküdte a késődélelőtti tétlenség nyomott légköre. Ajárókelők már nem siettek, csak őgyelegtek; az autók kényelmes, nagyívben kerülték meg a lassan cammogó furgonokat, a sofőrök már nemtülköltek haragosan, legföljebb egy-egy dühös grimaszt vágtak.

Amikor a lámpa zöldre váltott, Jason átment a Treadstone oldalára; abarna, recézett kőfalú, vastag, kék ablaküveges karcsú épület alig ötvenméterre volt tőle. A hátára szíjazott takarókat immár egy megfáradt, lassúészjárású munkás cipelte; egy jólöltözött pár mögött csoszogott a villa felé.

Éppen akkor ért a bejárati beton lépcsősorhoz, amikor két izmos férfi,egy fehér és egy fekete, leplekbe burkolt hárfát hozott ki az ajtón. Bournemegállt, és akadozva, vaskos tájszólással odakiáltott nekik:

– Hé, maguk! Hun van a Dugan?– Mi a fenét gondol, hun lehet? – felelte a válla fölött hátranézve a fehér

munkás. – Ott terpeszkedik a rohadt székébe.– Hát, öregem, az aztán nem emel meg semmit, ami nehezebb egy darab

papírnál – tette hozzá a fekete rakodómunkás. – Főnök az, igaz-e Joey?– Nagy lógós, bizony, hogy az. Mit akar tőle?– Schumach küldött – felelte Jason. – Kellett neki még egy ember ide,

és azt mondta, hogy lehet, hogy kelleni fog ez a cucc. Azt mondta, hozzamel.

– Új vagy, öregem? – kérdezte a néger. – Nem láttalak még. Azemberpiacról?

– Eeegen.Bourne a lefelé tartó szállítómunkások mellett felfelé indult a lépcsőn.

Belépett az ajtón és jobboldalt megpillantotta a csigavonalban fölfelé tartólépcsőt, szemközt pedig a hosszú, keskeny folyosót, amely egytízméternyire lévőmásik ajtóhoz vezetett. Valaha ezerszer is fölment ezena lépcsőn, ezerszer is föl-le járkált ezen a folyosón. Újra itt vagyok,gondolta, miközben leküzdhetetlen rettegés lett úrrá rajta. Elindult a sötét,keskeny folyosón; a folyosó végén, az üveges szárnyas ajtón át hosszúsugarakban tört be a napfény. Közeledett ahhoz a szobához, ahol Cainmegszületett. Ahhoz a bizonyos szobához. Két kézzel megragadta a vállánátvetett hevedereket, igyekezett elnyomni a remegését.

Marie előrehajolt a páncélozott állami kocsi hátsó ülésén és a szeméhezemelte a távcsövet. Valami történt odaát, nem volt biztos benne, hogy mi,de kitalálta. Néhány perce egy alacsony, zömök férfi haladt el a villabejárati lépcsője előtt, majd amikor a tábornok elé ért, lassított; nyilvánmondhatott neki valamit. A férfi folytatta útját a közeli sarok felé,Crawford pedig néhány perc múlva követte.

Ezek szerint megtalálták Conklint. Kis lépés volt, ha a tábornok igazatmondott. Hiszen itt bérgyilkosok állnak lesben, még megbízójuk semismeri őket, azok sem őt. Fölbérelték őket, hogy öljenek meg egy embert...tévedésből!

Úristen, mennyire utálja őket, mindegyiket! Közömbös, ostoba férfiak.Játszanak mások életével, fogalmuk sincs semmiről, közben azt képzelik,mindent tudnak.

Nem hallgattak rá! Sohasem figyelnek az emberre, csak ha már késő, sakkor is csak magukra erőltetett türelemmel és szüntelenül hangoztatva, mitörténhetett volna – ha minden úgy történt volna, ahogyan ők elképzelték,és ami persze nem következett be. Vakságból fakadt az aljasságuk,makacsságból és kínos zavarból a hazudozásuk.

Marie élesre állította a távcsőlencséjét. A Belkins cég egy embereközeledett a villa lépcsőjéhez, vállán átvetve takarókat és hevedereket vitt;egy idősebb házaspár mögött ment, az öregek nyilván itt laknak akörnyéken, s most délelőtti sétájukat végzik. A katonai zubbonyt és feketekötött sapkát viselő férfi megállt, beszédbe elegyedett két másikszállítómunkással, akik valami háromszögletűtárgyat cipeltek ki az ajtón.

Mi ez? Történt valami... valami furcsa. Marie nem látta a férfi arcát;elfordította a fejét, de volt valami a nyakában, a fejtartásában... mi lehetaz? A férfi elindult fölfelé a lépcsőn, látszott rajta, hogy még el semkezdődött a nap, őmáris belefáradt... milyen elhanyagolt a külseje... Marieleengedte a távcsövet; túlságosan kívánta, túlságosan vágyott rá, hogyolyasmit lásson, ami nincs.

Ó, istenem, szerelmem, én Jasonom. Hol vagy? Gyere hozzám. Haddtaláljalak meg. Ne hagyj el engem ezeknek a vak, közömbös embereknek akedvéért. Ne hagyd, hogy elszakítsanak tőlem!

Hol lehet Crawford? Megígérte, hogy minden lépésről, mindenrőlfolyamatosan tájékoztatni fogja. Marie elég kemény hangon beszélt vele.Nem bízott benne, nem bízott egyikben sem; nem bízott az eszükben.Megígérte... de hol van?

– Lenne szíves leengedni az ablakot? – szólt a sofőrnek. – Meg lehet

fulladni, olyan meleg van.– Sajnálom, kisasszony – felelte a civil ruhás katona. – De bekapcsolom

magának a légkondicionálást.Az ablakokat és ajtókat olyan gombok működtették, amelyekhez csak a

sofőr férhetett hozzá. Marie ott ült egy üveg és fém sírboltban egynapsugaras, fák szegélyezte utcán.

– Egy szót sem hiszek az egészből! – mondta Conklin, és dühösenátsántikált a szobán, vissza az ablakhoz. Az ablakpárkánynak támaszkodvakinézett az utcára; bal kezét az arca elé kapta, mutatóujjánakbütyökcsontját a fogához szorította.

– Egyetlen istenverte szót sem!– Nem akarja elhinni, Alex – vágott vissza Crawford. – Pedig

mennyivel egyszerűbb így a megoldás. Minden egybevág és annyivalegyszerűbb.

– A saját fülével hallotta azt a szalagot? Tényleg Villiers volt?– Én nem hallottam, csak amit a nőmondott, de az is elég volt. Azt

mondta, nem hallgattuk meg... maga nem hallgatta meg.– Akkor hazudik! – Conklin nehézkesen hátrafordult. – Úristen, hát

persze, hogy hazudik! Miért is ne? Az őnője. Bármit megtenne, hogykiszabadítsa a csávából.

– Nincs igaza, Alex, és ezzel maga is tisztában van. Már maga a tény,hogy Delta itt van, bizonyítja, hogy magának nincs igaza, bizonyítja, hogyén is tévedtem, amikor elfogadtam azt, amit maga mondott.

Conklin hangosan zihált, botját markoló jobb keze remegett.– Lehet... lehet, hogy mi, lehet... – Nem fejezte be a mondatot, csak

kétségbeesetten meredt Crawfordra.– Szóval, nem kell módosítanunk a megoldást? – kérdezte halkan a

tábornok. – Maga halálosan fáradt, Alex. Napok óta nem alszik; kimerült.Azt hiszem, nem hallottam, amit mondott.

– Nem. – A CIA-tiszt megrázta a fejét, lehunyta a szemét, arcára kiültaz undor. – Nem, maga nem hallotta, én meg nem mondtam. Bárcsaktudnám, hol a fenébe fogjam meg a dolgot.

– Én tudom – mondta Crawford. Az ajtóhoz lépett és kinyitotta. – Jöjjönbe, kérem.

A zömök férfi belépett, szeme a falnak támasztott távcsöves puskáratapadt. Azután végigmérte a két tisztet, latolgatta, mi történt.

– Miről van szó?– Lefújtuk az akciót – mondta Crawford. Gondolom, maga is rájött erre.

– Milyen akciót? Engem azért szerződtettek, hogy az uratmegvédelmezzem. – A bérgyilkos Alexra nézett. – Úgy érti, atovábbiakban nincs szüksége védelemre, uram?

– Maga pontosan tudja, hogyan értjük, amit mondtunk – szakította félbeConklin. – Minden jelzés, minden rendelkezés lefújva.

– Milyen rendelkezés? Nem tudok semmiféle rendelkezésről. Nekemnagyon világosan megmondták, mi a dolgom. Magát védelmezem, uram.

– Helyes, rendben van – mondta Crawford. Most már csak azt kellenemegtudnunk, hogy odakinn még kik védelmezik őt.

– Még kik... hol?– Odakinn, a szobán és a lakáson kívül. Más szobákból, az utcán, talán

kocsikból. Tudnunk kell.A zömök férfi a távcsöves fegyverhez lépett és fölvette.– Attól tartok, uraim, hogy félreértettek valamit. Engem egyénileg

szerződtettek. Ha másokat is szerződtettek, arról én nem tudok.– De igenis, hogy tud! – tört ki Conklin. – Kik azok? Hol vannak?– Fogalmam sincs... uram. – Az udvarias bérgyilkos csővel lefelé fogta

jobb kezében a fegyvert; most vagy öt centivel, nem többel, aligészrevehetőmozdulattal megemelte. – Ha a továbbiakban nincs szükségüka szolgálataimra, akkor én most...

– Nem tudja valahogy elérni őket? – szakította félbe a dandártábornok.– Nem leszünk szűkmarkúak.

– Bőségesen megfizettek, uram. Helytelen lenne még több pénztelfogadnom egy olyan szolgálatért, amelyet nem végezhetek el. Semmiértelme, hogy folytassuk.

– Odakinn egy ember élete forog kockán! – förmedt rá Conklin.– Az enyém is – mondta a bérgyilkos, s miközben elindult az ajtó felé,

még följebb emelte fegyvere csövét. – A viszontlátásra, uraim. – Azzalkiment.

– Úristen! – ordította Alex, és visszasántikált az ablakhoz; botja afűtőtestnek koppant. – Mit csináljunk?

– Legelőször is szabaduljon meg a bútorszállítóktól. Fogalmam sincs,milyen szerepet szánt nekik, de most már csak nehezítik a dolgunkat.

– Nem lehet. Már megpróbáltam. Semmi közöm sem volt az egészhez.Az ellenőrzési osztály átvette az űrlapjainkat, amikor elvitettük afelszerelésünket. Látták, hogy bezárunk egy boltot, és szóltak azadminisztratív osztálynak, hogy minél sürgősebben távolítsanak el onnanmindent.

– Amilyen gyorsan csak lehet – bólintott Crawford. – A Szerzetes

aláírásával fedezte azt a felszerelést, úgy, hogy a Hivatal mentesül mindenfelelősség alól. Benne van a dossziéban.

– Ez tökéletesen elég volna, ha lenne huszonnégy óra időnk. De még aztsem tudjuk, huszonnégy percünk van-e.

– Azért még szükségünk lesz arra a papírra. Nyilván szenátusi vizsgálatindul. Remélem, zárt ajtók mögött... Zárassa le kordonnal az utcát.

– Micsoda?– Hallotta: zárassa le kordonnal az utcát! Hívja a rendőrséget, mondja

meg nekik, hogy zárjanak le kordonnal mindent!– A Hivatalon át? Ez a mi belügyünk.– Akkor majd én hívom őket. A Pentagonon át, a vezérkari főnökök

egyesített bizottságának a telefonján, ha másként nem megy. Csaktéblábolunk, kifogásokat keresünk, amikor minden a szemünk láttáratörténik! Tisztíttassa meg az utcát, zárassa le kordonnal, hozasson egyhangszórós kocsit. S ültesse be a nőt, beszéljen mikrofonba! Mondjon,amit akar, sikoltozzon torka szakadtából. Neki volt igaza. Oda fog jönnihozzá!

– Tudja maga, miket beszél? – kérdezte Conklin. – Kérdések lesznek.Újságok, televízió, rádió. Minden kiderül, nem tudjuk megakadályozni!

– Tisztában vagyok vele – mondta a dandártábornok. – De azzal is,hogy a nőbeszélni fog, ha ebbe belebukunk. Lehet, hogy amúgy isbeszélni fog, akármi történik, mégis megpróbálok megmenteni egy embert,akit nem szíveltem, a megbízását elleneztem, de akit valaha tiszteltem. Súgy érzem, most még inkább tisztelek.

– És az a másik? Ha Carlos valóban itt van, akkor ezzel szélesre tárjukelőtte a kaput. Mi adjuk meg neki a lehetőséget, hogy megszökjön.

– Carlost nem mi teremtettük meg, de Caint mi teremtettük, és mitettünk tönkre egy embert. Elraboltuk a tudatát és az emlékezetét. Azadósai vagyunk. Eredjen le és hozza a nőt. Én addig telefonálok.

Bourne belépett a hatalmas könyvtárba; a napfény beözönlött a szobatúlsó végéről, a széles, díszes, csupa üvegajtókon át... körös-körül pedigolyan tárgyak, amelyek puszta látványa is fájdalmas; ismerte is e tárgyakat,meg nem is. Álmok töredékei, de tömör, tapintható, érzékelhető,használható töredékek, nem csupán tovatűnő képek. Egy hosszú,felnyitható asztal, ahol kitöltötték a whiskyt, bőr karosszékek, amelybenférfiak ültek, beszélgettek, könyvespolcok, tele könyvvel, mögöttük megmásmilyen – titkos – szerkezetekkel, amelyek gombnyomásra fordultak kia falból. Ebben a szobában legenda született, egy legenda, amely bejárta

Délkelet-Ázsiát és bombaként robbant Európában.Megpillantotta a nagy, henger alakú kidomborodást a mennyezeten, és

megrohanta a sötétség, amelyet villanások szakítottak meg, aztán arcoktűntek fel egy képernyőn, valaki kérdéseket kiabált a fülébe...

Mi ez? Gyorsan. Elkéstél! Véged van! Hol van ez az utca? Mit jelent aszámodra? Kivel találkoztál ott?... Ölési módszerek. Melyek a tieid?Nem!... Te nem Delta vagy, te nem vagy önmagad!... Csak az vagy, ami ittvagy, amivé lettél!

– Hé! Ki a fene maga? – kiáltott rá egy tagbaszakadt, vörös arcú férfi,aki az ajtó mellett álló karosszékben ült, és térdén jegyzettömböt tartott.

Jason úgy ment el mellette, hogy észre sem vette.– Maga Dugan? – kérdezte Bourne.– Én.– Schumach küldött. Azt mondta, szüksége van még egy emberre.– Minek? Van már öt, és ebben a rohadt lakásban úgyis olyan szűkek a

folyosók, hogy alig tudunk átvergődni rajtuk. A seggükön csúsznak végigaz emberek.

– Én nem tudom. Schumach küldött, én csak ezt tudom. Azt mondta,hozzam el ezt a cuccot. – Bourne a földre dobta a takarókat és ahevedereket.

– Ezt a szemetet?– Nem én...– Tudom, tudom! Schumach küldte. Majd megkérdezem Schumachot,

mit akar ezzel.– Nem tudja megkérdezni. Azt mondta, mondjam meg magának, hogy

indul ki, Sheepsheadbe. Délutánra visszajön.– Hát ez remek! Őurasága pecázni megy, engem meg itt hagy a

szarban... Maga új. Valami lógós az emberpiacról? Hát ezek hihetetlenek.Más nem is hiányzott nekem. Két balfasz, és most már négy lógós.

– Azt akarja, hogy idelent kezdjek? Kezdhetek itt is.– Nem, maga balfácán! Az alkalmi munkások odafent kezdenek, nem

hallotta? Minél messzebb, világos?– Világos. – Jason lehajolt a takarókért és a hevederekért.– Hagyja csak itt azt a vacakot, nem lesz szüksége rá. Eredjen föl a

legfelső emeletre, és kezdje a különálló faegységekkel. Alegnehezebbekkel kezdje, és nem akarok semmi szakszervezeti hadovát.

Bourne pár pillanat múlva már az emeleti lépcsőfordulóhoz ért, éselindult a második emeletre vezető keskeny lépcsőn, mintha valamiértelmét meghaladó mágneses erővonzaná oda. Egy másik szoba felé

vonzotta valami, a barna kőből épült villa legtetején, egy szoba felé,amelyben megnyugvás és egyedüllét, elkeseredés és magány vár rá. A fentilépcsőforduló nem volt megvilágítva, egyetlen lámpa sem égett, napfénysem szivárgott be az ablakokon. Amikor fölért, egy pillanatig némánvárakozott. Melyik az a szoba? Három ajtót látott, kettőt a folyosó baloldalán, egyet pedig jobboldalt. Lassan elindult a bal oldali második ajtófelé, amelynek körvonala alig rajzolódott ki a homályban. Ez az, ez volt aza szoba, ahol gondolatok rohanták meg a sötétben... kínzó, fájdalmasemlékek.

Tűzőnapfény, a folyó és a dzsungel bűze... vijjogó gépek az égen,vijjogva csapnak le az égből. Ó, istenem, mennyire fáj!

Megfogta a kilincset, lenyomta és kinyitotta az ajtót. Sötétség, de nemvaksötétség fogadta. A szoba túlsó végén kis ablak volt, lehúzták elé afekete vászonredőnyt, amely azonban nem zárt tökéletesen. Jason keskenyfénycsíkot látott, olyan keskenyet, hogy alig szűrődött át egy kevés fényott, ahol a redőny leért az ablakpárkányhoz. Elindult a keskeny, parányifénycsík felé.

Egy sercegés! Egy sercegés a sötétben! Megfordult, megrémülve attól,milyen csalóka játékot űz vele a képzelet. De nem volt csalóka játék!Mintha egy gyémánt csillant volna meg a sötétben, acélon villant a fény.

Egy kés hasította fel az arcát.

– Boldog lennék, ha meghalna azért, amit tett – mondta Marie, ésConklinra szegezte a pillantását. – És ez a fölismerés undorral tölt el.

– Akkor nincs mit mondanom magának – felelte a CIA-tiszt; sántikálvaelindult a szoba túloldalán álló tábornok felé. – Más elhatározásra isjuthattak volna, őis, maga is.

– Valóban? Ugyan honnan indulhatott volna el? Onnan, hogy az a férfimeg akarta ölni Marseille-ben? A rue Sarrasinen? Vagy hogy Zürichbenhajtóvadászatot indítottak utána? Vagy hogy Párizsban megpróbáltáklelőni? S egész időalatt nem tudta, miért. Mit kellett volna tennie?

– Életjelt adni magáról! Az isten verje meg, valami jelet!– Megtette. Amikor megtette, maga rögtön meg is akarta ölni.– Maga is ott volt! Maga is ott volt vele! Maga nem vesztette el az

emlékezőképességét.– Tegyük fel, hogy tudtam volna, kihez kell fordulnom. Maga

meghallgatott volna?Conklin farkasszemet nézett Marie-val.– Nem tudom – mondta, és elkapta róla a tekintetét, majd Crawfordhoz

fordult. – Mi a helyzet?– Washington tíz percen belül visszahív.– De mi van?– Nem vagyok biztos benne, hogy örülni fog neki. A szövetségi

hatóságok éppen megsértik az állami és városi rendeleteket. Erre majdutólag engedélyt kell szerezni.

– Jézus Mária!– Nézze! – A tábornok hirtelen lehajolt az ablakhoz. – Elmegy a

bútorszállító kocsi.– Valakinek sikerült...– Kinek?– Mindjárt megtudom. – A CIA-tiszt a telefonhoz bicegett; cédulák

hevertek az asztalon, sebtében firkált telefonszámok. Kiválasztott egyet éstárcsázott. – Adja... kérem, Schumachot... Schumach? Conklin beszél, aKözponti Hírszerzéstől. Ki adott magának utasítást?

Még a kagylóból is a fél szobát betöltötte a diszpécser hangja.– Miféle utasítást? Szálljon már le rólam! Vállaltuk a munkát és be is

fogjuk fejezni. Őszintén szólva, szerintem maga egy dilis...Conklin lecsapta a kagylót.– Úristen... uramisten! – Remegőkézzel fogta a telefont. Fölemelte, újra

tárcsázott, ezúttal egy másik céduláról olvasott le egy számot. – Petrocellit.A reklamációról! – követelte. – Petrocelli, újra Conklin.

– Megszakadt a vonal. Mi történt?– Erre most nincs idő: Egyeztessünk. Arról az abszolút elsőbbségi

szállítójegyzékről van szó; a Hivatal ellenőrzési osztályáról. Ki írta alá?– Ki írta volna alá? Mint mindig, a főmókus. McGivern.Conklin elsápadt.– Ettől féltem – suttogta, miközben letette a kagylót. Crawfordhoz

fordult. – Az Általános Szolgáltató Hivatal utasítását – mondta rángóarccal – olyasvalaki írta alá, aki két hete nyugdíjba ment...

– Carlos...– Úristen! – sikoltotta Marie. – A takarókat cipelőférfi! Ahogy a fejét

tartotta meg a nyakát... Ővolt az! Ha fáj a feje, mindig jobbra fordítja afejét. Jason volt az! Bement!

Alexander Conklin visszafordult az ablakhoz, az utca túloldalán levőház zománcozott, fekete ajtaját fürkészte. Az ajtó zárva volt.

Az a kéz! A bőr... a sötét szem a keskeny fénycsíkban. Carlos!Bourne villámgyorsan hátrakapta a fejét, amint a borotvaéles penge

fölhasította a húst az álla alatt és a kilövellővér végigcsurgott a kést tartókézen. Jobb lábát előrelendítette, láthatatlan támadóját térdkalácson találta,azután megperdült, és bal sarkával a férfi ágyékába rúgott. Carlosvisszafordult, a sötétből ismét felvillant a penge, ezúttal egyenesen Bournegyomrának irányult. Jason hátrafelé fölugrott a földről, majd keresztezettcsuklóval lefelé sújtott, blokkolva a késsel előrelendülősötét bőrűkart.Aztán mindkét kezével elkapta ellenfele alkarját, vérben ázó nyaka alászorította, majd haránt fölrántotta. A kés fölhasította katonazubbonyaanyagát, és felsértette a mellkasát. Bourne lefelé húzta a gyilkos karját,nagyot csavart a csuklóján, azután vállal beleugrott Carlosba, újra rántottrajta egyet; ahogy Carlos egyensúlyát vesztve oldalt dőlt, Bourne szintekitépte a karját a vállizületekből.

Jason hallotta, amint a kés csattant a padlón. A zaj irányába vetettemagát, közben megpróbálta előhúzni a pisztolyát az övéből. A fegyverazonban beleakadt az ingébe; odébbgurult volna a padlón, de már elkésett.Egy cipő vasalt orra oldalt érte a fejét, a halántékát: iszonyúfájdalomhullámok áradtak szét benne. Továbbgurult, egyre gyorsabban,amíg bele nem ütközött a falba; meggörnyedve föltérdelt, a szinte teljessötétben megpróbált eligazodni a hullámzón homályos árnyékok között.Az ablakon átszűrődő keskeny fénycsíkban megpillantott egy kezet;rávetette magát, keze karommá, karja faltörőkossá vált. Elkapta a kezet,hátrahajlította: eltörte támadója csuklóját. Ordítás töltötte be a szobát.

Ordítás és egy lövés tompa, halálos köhintése. A lövedék jéghidegpengeként hatolt be Bourne bal vállába, és elakadt valahol a lapockájaközelében. Iszonyú kínban lekuporodott, ismét a pisztolyos gyilkosravetette magát, hogy egy éles sarkú bútor mellett a falnak taszítsa.Carlosnak sikerült elugrania; két, vaktában leadott, fojtott lövés dörrent.Jason balra vetette magát, kiszabadította pisztolyát és a sötétben a zörejekirányába célzott. Tüzelt, fülsiketítődörrenés hallatszott, de a lövés célttévesztett. Hallotta, hogy becsapódik az ajtó, a gyilkos kirohant afolyosóra.

Bourne megpróbált mélyeket lélegezni, azután az ajtó felé kezdettkúszni. Amint odaért, ösztönösen oldalt húzódott, majd öklével megütötteaz ajtó alsó fatábláját. A legiszonyúbb lidércnyomás sem lehetett volnarémületesebb: felugatott egy automata fegyver, rövid sorozatot adott le, arétegezett fa szinte ízzé-porrá zúzódott, szilánkok röpültek szerte aszobában. Abban a pillanatban, hogy vége szakadt a sorozatnak, Jasonfölemelte saját fegyverét és átlósan átlőtte az ajtót, mire ismét felugatott azautomata. Bourne elugrott, háttal a falnak tapadt; a sorozat megszakadt,

erre őújra tüzelt. Alig néhány centiméter választotta csak el a két férfit;egyetlen cél vezérelte őket: megölni a másikat. Cain az Charlie, és Deltaaz Cain. Kapd el Carlost! Csald tőrbe Carlost! Öld meg Carlost!

Aztán már nem csak néhány centiméter választotta el őket egymástól.Jason rohanó lábak dobogását hallotta, majd egy korlát reccsenését, amintegy ember lefelé száguldott a lépcsőn. Carlos rohant lefelé. Bourneletörölte arcáról a vért, az ajtóroncshoz lépett, felrántotta és kilépett akeskeny folyosóra; pisztolyát lövésre készen tartotta. Keservesen vonszoltamagát a sötét lépcsőlejárat felé. Egyszerre csak kiáltásokat hallott lentről.

– Mi a túrót csinálsz, öreg? Pete! Pete!Két fémes köhintés hangzott fel.– Joey! Joey!Egyetlen halk pattanás hallatszott; odalenn valahol testek zuhantak a

földre.– Úristen! Úristen, te szentsé...Ismét két fémes köhintés, s nyomban utána halálhörgés. Egy harmadik

embert is megöltek.Mit is mondott az a Dugan nevűember? Két balfasz, és most már négy

lógós. A bútorszállító kocsi Carlos műve! A gyilkos magával hozta kétkatonáját, plusz a három lógóst az emberpiacról. Három fegyveres, nekipedig csak egyetlen pisztolya van. Sarokba szorították egy villa legfelsőemeletén. De Carlos még idebent van. Idebent. De ha neki sikerülnekijutnia a házból, akkor Carlos lenne sarokba szorítva! Ha kijutna. Ki!

A folyosó végén észrevett egy ablakot, azt is fekete vászonredőnytakarta. Jason arrafelé tántorgott, fogta a nyakát, fölhúzta a vállát, hogytompítsa a mellkasát hasogató fájdalmat. Letépte a redőnyt a rúdjáról; akicsiny ablak üvege itt is vastag volt, bíbor és kék fénypászmák áradtak berajta. Törhetetlennek tűnt, a keret szegecselt, semmiképpen sem tudtavolna betörni az egy darabból öntött ablaktáblát. Tekintete ekkor lefelé, aHetvenegyedik utcára tévedt. Eltűnt a bútorszállító kocsi! Valaki nyilvánelvitte... Carlos egyik embere! Akkor már csak ketten vannak. Ketten, ésnem hárman. S az övé a magaslati pozíció, ez pedig mindig előnyt jelent.

Eltorzult arccal, hétrét görnyedve indult az elsőbal oldali ajtó felé,amely pont szemben volt a lépcsővel. Benyitott a szobába. Annyit megtudott állapítani, hogy közönséges hálószoba: lámpák, súlyos, tömörbútorok, képek a falon. Megragadta a hozzá legközelebb álló lámpát,kitépte a falból a huzalt és Kivitte a lámpát a korláthoz; a feje fölé emelteés ledobta. Amikor a fém és az üveg odalenn csörömpölve a padlónakcsapódott, hátralépett. Ismét lövések dörrentek, a lövedékek felszántották a

mennyezetet, barázdákat vájtak a vakolatba. Jason fölordított, azutánkiáltássá halkította az ordítást, majd hosszú, kétségbeesett jajgatásra váltottát, végül elhallgatott. A korlát végéhez araszolt. Várt. Csönd.

Igen: lassú, óvatos lépéseket hallott; a gyilkos odalent várt, az elsőemeleti lépcsőfordulóban. A léptek közeledtek, már hangosabbak voltak,aztán elmosódó árnyék jelent meg a sötét falon. Most! Bourne kiugrottrejtekhelyéről, és gyors egymásutánban négyszer tüzelt a lépcsőn állóalakra; a férfi mellén és nyakán átlós vonalban lövedékek ütötte lyukakjelentek meg, és vér lövellt elő. A gyilkos megtántorodott, dühös,fájdalmas kiáltást hallatott, nyaka hátrahanyatlott, azután legurult a lépcsőnés a legalsó három fokon arccal lefelé, némán elterült. Kezében halálostűzerejű, kihajtható állványos katonai géppuskát szorongatott.

Most. Jason a lépcsőhöz ugrott, a korlátba fogózva megindult lefelé alépcsőn, s csak arra ügyelt, hogy valamiképpen megőrizze egyrebizonytalanabbá váló egyensúlyát. Nem volt vesztegetnivaló ideje, tudta, akövetkezőpercben talán már nem lesz ereje hozzá. Ha le akar érni az elsőemeletre, akkor azt most kell, közvetlenül Carlos katonájának halálátkövetően. Amint ugyanis átugrott a holttesten, Bourne már tudta, hogynem Carlos az. A halott magas, fehér bőrű, nagyon fehér bőrűvolt,arcvonásai skandináv vagy észak-európai, semmiképpen sem latinjellegűek.

Jason leért az elsőemeletre, a falhoz lapulva igyekezett mindenüttárnyékban maradni. Megállt, hallgatózott. A távolból éles, kaparó zajhallatszott, egy rövid sercegés odalentről. Nyomban tudta, mit kell tennie.A gyilkos a földszinten tartózkodik. A zajt pedig nem szándékosan ütötte,nem volt sem elég tartós, sem elég hangos ahhoz, hogy csapdát jelezzen.Carlos megsebesült, szétzúzott térdkalácsa vagy törött csuklója zavarhattaannyira, hogy nekimenjen egy bútornak, vagy fegyverrel a kezében afalnak ütközzön és egy pillanatra elveszítse egyensúlyát, ahogyan azBourne-nal is megtörtént. Pontosan ez volt az, amit tudni akart.

Jason lekuporodott és visszakúszott a lépcsőhöz a szétterpesztett lábbalheverőholttesthez. Egy pillanatra meg kellett állnia; fogytán volt az ereje,túl sok vért veszített. Megkísérelte elszorítani az eret a nyakán, kezétrányomni a mellsebére mindent megpróbált, hogy elállítsa a vérzést, hiába.Tudta, ha életben akar maradni, ki kell jutnia a villából, minél messzebbreattól a helytől, ahol Cain megszületett. Sikerült ismét mély lélegzetetvennie, kinyújtotta a kezét és kicsavarta az automata fegyvert a halottkezéből. Most már felkészült.

Haldoklott és felkészült. Kapd el Carlost! Csald tőrbe Carlost!... Öld

meg Carlost! Tudta, hogy nem juthat ki a házból. Az időnem nekidolgozik. Elvérzik, mielőtt kijuthatna. A vég és a kezdet egy és ugyanaz.Cain az Carlos, és Delta az Cain. Csupán egy kínzó kérdés maradt: kiDelta? Nem számít. Most már túl van rajta; hamarosan jőa sötétség, nemaz erőszakos, hanem a békés sötétség... és ettől a kérdéstől is megszabadul.

S halálával Marie szabaddá válik, a szerelme szabaddá válik. Erről majdtisztességes emberek gondoskodnak, egy tisztességes párizsi ember állmajd az élükre, akinek a fiát megölték, életét pedig tönkretette egyhivatásos gyilkos kurvája. Az elkövetkezőnéhány percben – gondoltaJason, miközben zajtalanul ellenőrizte a lövedékeket az automata fegyvertárában – teljesíti az ígéretét, amit ennek az embernek tett, és eleget tesz amegállapodásnak, amelyet általa nem ismert emberekkel kötött. S hamegteszi – ez lesz a mellette szóló bizonyíték. Valaha ezen a napon haltmeg Jason Bourne; most ismét meg fog halni, de magával viszi Carlost is.Felkészült rá.

Hasra feküdt és kúszva megindult a lépcsőirányába. Érezte az alattaterebélyesedő vértócsa szagát, az édeskés szag behatolt az orrába,tudatosítva benne egy gyakorlati felismerést: valóban fogytán az ideje.Elért a lépcsőhöz; térdét maga alá húzva, zsebéből előkotorta az egyikvilágítórakétát, amelyet a Lexington sugárúti katonai boltban vásárolt.Most már tudta, miért érezte úgy, hogy feltétlenül meg kell vásárolnia arakétákat. Ismét Tam Quanban járt, amelyről mindent elfelejtett, kivéve aragyogó, vakító villanásokat. A világítórakéták felidézték benne ezt azemléktöredéket; most pedig megvilágítják számára ezt az itteni őserdőt.

Letekerte a rakéta fején levőviaszos gyújtózsinórt, a szájához emelte,átharapta; egészen lerövidítette a zsinórt. Másik zsebéből hosszú, műanyagöngyújtót húzott elő; a rakétához szorította, s mindkettőt megmarkolta abal kezével. Azután a fegyver kihajtható támaszát a jobb válláhoztámasztotta, a hajlított vállkengyelt belemélyesztette vérben úszózubbonyának anyagába, az automata rezzenéstelenül megült. Kinyújtotta alábát és akár egy kígyó, fejjel előre, lábát maga után húzva, hátával a falatsúrolva elindult lefelé az utolsó lépcsőszakaszon.

A lépcsősor közepére ért. Csönd, sötétség, leoltottak minden villanyt...Villany? Fény? Hová tűntek a napfénypászmák, amelyeket alig néhányperce még látott ezen a folyosón? És bent a szobában is – abban aszobában – a szárnyas üvegajtón át zuhogott be akkor a napfény, most megmindenütt csak sötétség honolt. Az ajtót becsukta valaki; az alatta levőajtó, az egyetlen másik ajtó azon a folyosón szintén zárva volt, csak alattaszűrődött ki egy vékony fénycsík. Carlos azt akarja, hogy találgasson,

válasszon. Melyik ajtó mögött? Vagy lehet, hogy ravaszabb tervet eszeltki? Talán ott rejtőzik valahol a keskeny folyosó homályában?

Bourne szúró fájdalmat érzett a lapockájában, érezte, hogy ömlik belőlea vér, katonai zubbonya alatt a flaneling lucskossá ázott. Újabbfigyelmeztetés: fogytán az ideje.

A falnak feszült, a fegyvert nekiszorította a korlát vékonytartórúdjainak, a csövet lefelé irányította a sötétbe borult folyosóra. Most!Meghúzta a ravaszt. A szaggatott robbanások szétvetették a tartórudakat, akorlát lezuhant, a lövedékek szitává lyuggatták a falakat és pozdorjávázúzták az alatta levőajtót. Elengedte a billentyűt; kezét az átforrósodottcsőalá csúsztatta, jobb kezével az öngyújtót, baljával a világítórakétátragadta meg.

Fölkattintotta a gyújtót, a rövid gyutacshoz emelte a lángot. Kezétvisszahúzta, megmarkolta a fegyvert és ismét lőtt – ezzel a sorozattalmindent elsöpört odalent. Valahol hatalmas csattanással a padlóra zuhantegy kristálycsillár, a sötétséget betöltötte a lepattanó lövedékek vijjogása.S azután: fény! Vakító fény, mihelyt a rakéta lángra lobbant, fölgyújtotta adzsungelt, fénybe borította a fákat és a falakat, a rejtett ösvényeket és amahagóni borítású folyosókat. Mindenütt érezhetővé vált a halál és adzsungel bűze, őpedig ismét ott volt.

Almanac Deltának! Almanac Deltának! Föladni, föladni!Soha. Most nem. A végén nem.Cain az Carlos, és Delta az Cain. Csald tőrbe Carlost! Öld meg

Carlost!Bourne fölállt, hátát a falnak vetette. Bal kezében a világítórakétát,

jobbjában a tüzet okádó fegyvert szorongatta. Belevetette magát aszőnyeggel borított aljnövényzetbe, berúgta az ajtót, az asztalokról és apolcokról szerterepültek az ezüstkeretek és a trófeák. A fák lombjába.Bourne megállt; a csöndes, hangszigetelt, elegáns szobában egy lélek semrejtőzött. Senkit sem talált a dzsungelösvényen.

Megfordult, kiugrott a folyosóra és egy hosszú sorozattal végigpásztáztaa falakat. Senki.

Az ajtó – a keskeny, sötét folyosó végén. Amögött van az a szoba, aholCain megszületett. S ahol Cain meg fog halni, de nem egyedül.

Bourne most a jobb kezébe, a fegyver alá csúsztatta a fáklyakéntlángoló világítórakétát, ugyanakkor a zsebébe nyúlt a második rakétáért.Előhúzta, arról is letekerte a gyújtózsinórt, fogával elharapta, ezúttal alignéhány milliméterre attól a ponttól, ahol elérte a kocsonyás gyújtóanyagot.Nekinyomta az elsőrakétát – a fényrobbanás annyira vakító volt, hogy

belefájdult a szeme. Esetlenül bal kezébe fogta mindkét rakétát, ésmiközben keze-lába egyre bizonytalanabbá vált, hunyorogva elindult azajtó felé.

Az ajtó nyitva volt, a zár felőli oldalán függőlegesen végig keskeny réslátszott. A gyilkos előzékenyen nyitva hagyta az ajtót, de amint Jasonmeglátta, ösztönösen eszébe jutott róla valami, amit Carlos nem tudhatott.Ez is része volt a múltjának, annak a szobának egy részlete, ahol Cainmegszületett. Jobbjával lenyúlt, a fegyvert alkarja és csípője közészorította, s lenyomta a kilincse t.

Most. Arasznyira kinyitotta az ajtót, és a résen behajította avilágítórakétákat. Hosszú, szaggatott géppuskasorozat ugatott felvisszhangosan a szobából, betöltötte az egész házat, az ezernyi tompa zajgyors akkorddá egyesült, amint a záporozó lövedékek elakadtak az ajtóban,egy acéllemezre erősített ólompajzsban.

A tüzelés megszűnt, az utolsó golyót is kilőtték a távolból. Most!Bourne ismét a ravaszra illesztette az ujját, vállal belökte az ajtót ésbeugrott; a földre vetve, majd lábbal jobbról balra lendítve magát,hengergőzve körbelőtte a szobát. Vad tüzelés volt a válasz, de szinteugyanabban a pillanatban dühödt ordítás is harsant a szoba vaksötétbeborult végéből, s Bourne ekkor döbbent rá, hogy ellenfele összehúzta afüggönyt, s így kirekesztette az üvegezett ajtókon beözönlőnapfényt. Deakkor honnan jön ez a nagy fényesség... amelyet sokszorosára fokoz asistergővilágítórakéták vakító fénye? A fény késként hatolt a szemébe,robbant az agyában és elviselhetetlenül hasogatta a halántékát.

A vetítővászon! A hatalmas vetítővásznat lehúzták a hengeralakbankidomborodó mennyezeti tokból, feszesre húzták a padlóig, s a hatalmasezüstlap most ott csillámlott Bourne szeme előtt. A felnyitható, nagy asztalmögé ugrott, egy réz zsúrkocsi mögött keresett védelmet; fölegyenesedett,meghúzta a ravaszt, kilőtt egy sorozatot – az utolsót. Kiürült az utolsó tára.A támasztóállványnál fogva áthajította a fegyvert a szobán a fehérkezeslábasba öltözött gyilkos felé, akinek fehér selyemsálja lecsúszott azarcáról.

Ez az arc! Ismerte! Látta már valahol! De hol... hol? Marseille-ben?Igen... nem! Zürichben? Párizsban? Igen és nem! S a vakító, remegőfényben egy szempillantás alatt átvillant az agyán, hogy azt az arcot, ott, aszoba túlsó végében, nemcsak ő, hanem nagyon sokan ismerik. Dehonnan? Honnan? Mint oly sok mindent, tudta is, és nem is tudta. Deismerte ezt az arcot! Csak a nevet nem találta hozzá!

Visszaugrott és ismét lelapult a zsúrkocsi mögé. Lövések dörrentek...

kettő... három, a második lövedék föltépte a húst a bal alkarján. Előhúztaövéből az automata pisztolyt; három golyója maradt. Valamelyikkel el kelltalálnia Carlost. Rendeznie kell egy párizsi számlát, eleget kell tennie egymegállapodásnak – szerelme is sokkal nagyobb biztonságban lesz, ha agyilkos meghal. Zsebéből előhúzta a műanyag öngyújtót, fölkattintotta, ésegy kampóról lógó pohártörlőalá tartotta. A vászon lángra lobbant; letépteés elhajította jobbra, miközben bal felé vetette magát. Carlos a lángolótörlőre tüzelt, Bourne térdre emelkedett, célzott és kétszer meghúzta aravaszt.

Az alak a szoba túlsó végében megtántorodott, de nem rogyott össze.Lekuporodott, majd akár egy fehér párduc, előrenyújtott kézzelelőrevetette magát. Mit csinál? Egy pillanat múlva már tudta. A gyilkosmegragadta a hatalmas, ezüst vetítővászon szélét, kitépte a mennyezetiacéltokból és teljes súlyával, erejével lefelé rántotta.

A vetítővászon ráborult Bourne-re, elvakította – képtelen voltgondolkodni. Amint a csillámló ezüstlepel ráterült, fölordított, egyszeribenjobban félt tőle, mint Carlostól vagy bárki emberfiától a világon. A lepelmegrémítette, felbőszítette, szilánkokká hasította az agyát; képek villantakfel a szeme előtt, dühös hangok harsogtak a fülébe. Fölemelte a pisztolyátés belelőtt a kísérteties halotti lepelbe. S miközben vadul csapkodott alepel alatt és megpróbált kiszabadulni a durva szövésűezüstburok alól,megértette... hogy elherdálta az utolsó, a legutolsó töltényét. Akárcsak aCain nevűfantom, Carlos is alakról és hangról ismert minden létezőfegyvert; őis számolta a lövéseket.

S most ott tornyosult fölötte a gyilkos, és Jason fejének szegezte afegyverét.

– A kivégzésed, Delta. A megadott napon. Meglakolsz mindenért, amitelkövettél.

Bourne megfeszítette a hátát, és kétségbeesetten jobbra gurult; legalábbmozgás közben haljon meg! Lövések dörrenése töltötte be a csillogószobát, forró tűk tépték fel Jason nyakát, fúrták át a lábát, hatoltak át egésztestén. Gurulj, gurulj!

Hirtelen vége szakadt a lövöldözésnek, s Bourne a távolból dörömbölésthallott; fa reccsent, fém horpadt, a zajok egyre hangosabbá váltak, egyreközelebbről hallatszottak. Végül egy utolsó, fülsiketítő reccsenés akönyvtár előtti sötét folyosó felől, kiáltások, futó lábak dobogása, ésmindezek hátterében valahol a láthatatlan külvilágból szirénák szakadatlanvijjogása hallatszott.

– Ide jöjjenek! Itt van! – kiáltotta Carlos.

Őrület! A gyilkos egyenesen hozzá irányítja a behatolókat, őhozzá! Alogika őrület, a világon semminek nincs értelme!

Egy fekete felöltős, magas férfi betörte az ajtót, volt vele még valaki, deJason nem tudta kivenni, hogy ki. Szeme bepárásodott, a hangok és a zajokelhalkultak, a körvonalak elmosódtak. Az űrben gurult. Csak el... el.

De azután mégiscsak megpillantott valamit, amitől irtózott: Egykeskeny derék fölött lebegő, széles vállat látott távolodni, ki a szobából ésvégig a homályosan megvilágított folyosón. Carlos! Kiáltozásával becsaptaaz üldözőket! Megfordította a csapdát! Megszökik!

– Carlos... – Bourne tudta, hogy nem hallhatják: torkából csak véressuttogás tört elő. Ismét megpróbálkozott, gyomra mélyéből erőltette ki ahangot. – Őaz. Ő... Carlos.

Zűrzavar támadt, hiábavaló parancsok röpködtek, utasításokat hebegtekkínos zavarban. S aztán Bourne egyszer csak kivette egy alak mindélesebbé váló körvonalát. Egy férfi bicegett felé, egy nyomorék, az, akiegy Párizs melletti temetőben megpróbálta megölni őt. Ez már a vég! Jasonnekilendült, a sistergő, vakító világítórakéta felé kúszott. Megragadta arakétát, úgy markolta, mint egy fegyvert, és megcélozta vele a sétabotosgyilkost.

– Csak gyere! Gyere közelebb, te rohadék! Kiégetem a szemedet! Azthiszed, most végzel velem, hát nem! Én öllek meg téged! Kiégetem aszemedet!

– Delta! Nem érted? – szólalt meg remegőhangon a sánta gyilkos. – Énvagyok az, Delta. Conklin. Tévedtem.

A rakéta megperzselte a kezét, a szemét! ...Őrület! Körös-körülrobbanások harsogása, vakító, süketítő robbanások, amelyeketminduntalan fülsértőrikoltások, rikácsolások követnek a dzsungelből.

A dzsungel! Tam Quan! Mindenüvé behatol a nedves, forró bűz, deelértek a célhoz! Elfoglalták a tábort!

Robbanás balról; látja! Magasan a talaj fölött, két fa közé függesztveegy bambuszketrec kötélen. S bent egy mozgó alak. Él! Eredj, el kell jutnodhozzá!

Jobbról kiáltás harsan föl. Zihálva, a füsttől fuldokolva egy férfi próbálmenekülni, kezében puskát szorongat. Ő az, szőke haja megvillan atűzfényben, egyik bokája eltört, amikor földet ért az ejtőernyőjével. Arohadék! Ez a szemét részt vett velük a kiképzésben, együtt tanulmányoztavelük a térképet, velük együtt repült északra... s egész időalatt a csapdátkészítette elő a számukra! Á ruló, aki elárulta az ellenségnek, hogypontosan hol keressék őket a Tam Quannak nevezett áthatolhatatlan

őserdőben.Bourne az! Jason Bourne. Szemét áruló!Kapd el! Ne hagyd, hogy elmeneküljön! Öld meg! Öld meg Jason

Bourne-t. Őa te ellenséged!Tűz!Nem rogyott össze! Szétloccsant feje még mindig a nyakán ül. Feléje

tart! Mi történik itt? Őrület. Tam Quan...– Gyere velünk – szólalt meg a bicegőalak, és kilépett a dzsungelből a

hajdan elegáns szoba romjai közé. Abba a szobába. – Mi nem azellenségeid vagyunk. Gyere velünk.

– Kotródj innen! – Bourne ismét nekiveselkedett, most visszafelekúszott, a leszakadt vetítővászonhoz igyekezett. Ez a menedéke, a halottileple, a lepel, amit egy férfi születésekor borítottak rá, most pedig aszemfedele. – Te vagy az ellenségem! Elintézlek titeket mind! Nemérdekel, nem számít! Érted? Delta vagyok. Cain az Charlie, és Delta azCain. Mit akartok még tőlem? Voltam és nem voltam! Vagyok és nemvagyok! Rohadt gazemberek, rohadékok! Csak gyere közelebb!

S akkor meghallott egy másik hangot, egy mélyebb, nyugodtabb,kevésbé sürgetőhangot.

– Hívják ide. Hozzák be.Valahol a messzi távolban a szirénák vijjogása crescendóvá fokozódott,

azután néma csönd lett. Jasonra ráborult a sötétség. A hullámok elragadtákés vitték föl, az éjszakai mennyboltra, hogy onnan ismét lesodorják amélybe, a vizes erőszak szakadékába. Aztán megérkezett a súlytalanörökkévalóságba... az emlékezet birodalmába. Robbanás töltötte be azéjszakai mennyboltot, a fekete vizek fölé tüzes diadém emelkedett. Sazután meghallotta a felhők közül felhangzó, az egész világot betöltőszavakat.

– Jason, szerelmem. Egyetlen szerelmem. Fogd meg a kezemet.Szorítsad. Erősen, Jason. Erősen, drágám.

A sötétség meghozta a béke nyugalmát.

Epilógus

Crawford dandártábornok maga mellé tette a díványra az irattartódossziét.

– Erre nincs szükségem – fordult Marie St. Jacques-hoz, aki egyegyenes támlájú székben ült vele szemben. – Újra meg újra elolvastammindent, hogy megpróbáljam megállapítani, hol tévedtünk.

– Feltételezésekre hagyatkoztak, olyankor, amikor nem lett volnaszabad – szólalt meg a szállodai lakosztályban jelen levő harmadikszemély, dr. Morris Panov, a pszichiáter; az ablaknál állt, amelyen átbeáramlott a délelőtti napfény, az orvos rezzenéstelen arca azonbanárnyékban maradt. Én pedig hagytam, hogy feltételezésekből induljanak ki,s ezt soha életemben nem bocsátom meg magamnak.

– Már közel két hét telt el – mondta türelmetlenül Marie. – Most márpontos részleteket akarok. Azt hiszem, minden jogom megvan rá.

– Igen, kétségtelenül. Biztonságnak nevezett őrület volt.– Őrület – helyeselt Panov.– Azonkívül védelem – tette hozzá Crawford. A dolognak ezt a részét

vállalom. És ennek még nagyon hosszú ideig így kell lennie.– Védelem? – vonta össze a szemöldökét Marie.– Majd erről is beszélünk – mondta a tábornok Panovra pillantva. – Ez

mindenki szempontjából létfontosságú. Gondolom, ezzel valamennyienegyetértünk.

– Azt mondják meg végre, hogy kicsoda Jason?– A neve David Webb. Hivatásos diplomata volt, távol-keleti szakértő,

amíg öt évvel ezelőtt ki nem vált a kormányszolgálatból.– Kivált?– Kölcsönös megegyezés alapján lemondott az állásáról. A Medúzában

folytatott tevékenysége ugyanis eleve lehetetlenné tette, hogy továbbra is aKülügyminisztériumban dolgozzék. Delta hírhedtté vált, s túlságosansokan tudták, hogy voltaképpen ki rejlik e név mögött. Az effajtaembereket nemigen látják szívesen a diplomáciai konferenciákkerekasztalánál. Magam is jobbnak látom, ha nem jelennek meg ilyenhelyeken. Ha ott vannak, túlságosan gyorsan fölszakadnak a régi sebek.

– Valóban az volt, akinek mondják? A Medúzában?– Igen. Magam is ott voltam. Valóban az volt, akinek mondják.– Nehéz elhinni – mondta Marie.– Nagyon súlyos személyes veszteség érte, és ezzel nem tudott

megbirkózni. Csak egyet tudott: ütni-vágni.– Milyen veszteség?– A családja. Thai nőt vett feleségül, két gyermekük született, egy fiú

meg egy lány. Phnom Penhben dolgozott; a külvárosban, a Mekong folyóközelében volt a háza. Egy szombat délután, amikor a felesége és agyermekei lent voltak a vitorláskikötőjükben, egy portyázó repülőgépszállt a folyó fölé, majd alábukott, két bombát dobott le és géppuskatüzetzúdított a környékre. Mire Webb leért a folyóhoz, a kikötőeltűnt a földszínéről, feleségének és gyermekeinek szitává lyuggatott teste ott lebegetta vízben.

– Úristen – suttogta Marie. – Miféle repülőgép volt az?– Sohasem sikerült kideríteni. Hanoi tagadta, hogy bármi köze lenne

hozzá, Saigon pedig közölte, hogy nem a mi gépünk volt. Ne feledje,Kambodzsa semleges ország volt, senki sem akarta vállalni a felelősséget.Webb úgy érezte, ölnie kell. Saigonba ment, és beállt a Medúzába. Egyszakértőintellektusával vett részt a hallatlanul kegyetlen akciókban. Ígylett Delta.

– Ott találkozott d'Anjouval?– Igen, de csak később. Delta akkor már hírhedt személy volt. Az észak-

vietnami elhárítás vérdíjat tűzött ki a fejére, s nem titok, hogy saját embereiközött is akadt nem egy, aki nem bánta volna, ha elkapják. Hanoimegtudta, hogy Webb öccse Saigonban szolgál, s miután alaposantanulmányozták Deltát, és tudták, mennyire ragaszkodik egymáshoz a kéttestvér, elhatározták, hogy csapdát állítanak. Nekik nem volt mitveszteniük. Elrabolták Gordon Webb hadnagyot, elvitték északra, majdvisszaküldtek egy vietnami besúgót, aki elhíresztelte, hogy a hadnagyot aTam Quan övezetben tartják fogságban. Delta ráharapott; a besúgóvalegyütt, aki kettős ügynök volt, a környéket jól ismerőmedúzásokbólakciócsoportot szerveztek, s egy viharos éjszaka, amikor egyetlenrepülőgépnek sem kellett volna felszállnia bevetésre, elindultak. D'Anjouis ennek az egységnek volt a tagja. S még egy másik férfi is, akiről Webb,azaz Delta semmit sem tudott; egy fehér bőrű férfi, akit Hanoimegvásárolt, egy távközlési szakértő, aki a sötétben is össze tudta szerelniegy nagy frekvenciájú adó-vevőelektronikus alkatrészeit. S meg is tette:elárulta az egység tartózkodási helyét. De Webb kitört a csapdából ésmegtalálta az öccsét. Megtalálta a kettős ügynököt és a fehér férfit is. Avietnami elmenekült az őserdőbe, de a másiknak nem sikerült a szökés.Delta a helyszínen kivégezte.

– S ki volt az az ember? – kérdezte Marie, a szemét Crawfordra

szegezve.– Jason Bourne. Egy medúzás, az ausztráliai Sydneyből; fegyver-,

kábítószer- és rabszolgacsempészként vált hírhedtté szerte Délkelet-Ázsiában, féktelenül erőszakos, büntetett előéletűbűnöző, aki nagyoneredményesen tevékenykedett, ha kellőképpen megfizették. A Medúzaérdekében elhallgatták halálának körülményeit: egy különleges egységbevetés közben eltűnt katonájaként tüntették fel. Amikor évekkel későbbmegszervezték a Treadstone-t, és Webbet visszahívták; őmaga választottaa Bourne nevet: megfelelt a hitelesség, a kinyomozhatóságkövetelményeinek. Fölvette annak az embernek a nevét, aki elárulta, s akitTam Quanban őölt meg.

– Honnan hívták vissza a Treadstone kedvéért? – kérdezte Marie. –Mivel foglalkozott?

– Egy kis New Hampshire-i főiskolán tanított. Magányosan élt, egyesekszerint pusztító életmódot folytatott. Mármint önpusztítót. – Crawfordmaga elé húzta az irattartó dossziét. – Ezek lennének a legfontosabbtények, Miss St. Jacques. Más kérdéseket majd dr. Panov ismertet, akiegyébként közölte velem, hogy további jelenlétem nem kívánatos. Maradtazonban még egy részletkérdés, amit egyértelműen tisztáznom kell,mégpedig a Fehér Ház közvetlen utasítására.

– A védelem – mondta Marie. Nem kérdezte, tényként állapította meg.– Úgy van. Bárhová megy majd, függetlenül attól, milyen

személyazonosságot választ vagy milyen sikeresen álcázza magát, éjjel-nappal őrizni fogják őt. Bármennyi időbe telik is, és még akkor is, hasohasem következik be...

– Mi nem következik be? Lenne szíves ezt megmagyarázni?– Ő az egyetlen ember a világon, aki szemtől szembe látta Carlost

Carlosként. Őtehát az egyetlen, aki tudja, hogy ki az. De ez a tudás el vanreteszelve valahol az agyában, egy emlékezetéből kiesett múlt részeként.Abból, amit elmondott, nyilvánvaló, hogy Carlos olyasvalaki, akit nagyonsokan ismernek; valamelyik ország kormányának, atömegkommunikációnak, a nemzetközi bankvilágnak vagy a felsőtízezernek közismert tagja. Mindez egybevág egy napjainkban sokszorhallható elmélettel. A lényeg az, hogy egy nap esetleg felmerül Webbtudatában ennek az embernek a neve. Tudomásunk szerint ön több ízben ishosszan tárgyalt dr. Panovval. Meggyőződésem, hogy őis meg fogjaerősíteni, amit elmondtam.

Marie a pszichiáterhez fordult.– Igaz ez?

– Lehetséges – felelte Panov.Crawford távozása után Marie kávét készített. Panov, kezében a teli

csészével leült a díványra, oda, ahol korábban a tábornok ült.– Még meleg a helye – szólalt meg mosolyogva.– Crawford alaposan megizzadt, le, egészen a híres fenekéig. Minden

oka megvan rá, persze nemcsak neki, valamennyiüknek.– És most mi lesz?– Semmi. Semmi az égadta világon nem fog történni, amíg én nem

mondom nekik azt, hogy kezdhetik. Ez pedig még hónapokig, sőt ha jólítélem meg, akár évekig nem fog megtörténni. Mindaddig nem, amíg őnem érett meg rá.

– Mire?– A kérdésekre. Meg a fényképekre; sok-sok kötetnyi fényképre. Most

azon dolgoznak, hogy a tőle kapott hozzávetőleges személyleírások alapjánösszeállítsanak egy fényképkatalógust. De ne felejtse el: egy nap majd nekiis bele kell fognia a munkába. Őis ezt akarja majd, s mi valamennyien eztakarjuk majd. Carlost el kell kapni, s nekem eszem ágában sincs, hogymegzsaroljam őket, hogy ne tegyenek semmit. Ahhoz túl sokan túl sokáldozatot hoztak már, őmaga is. De pillanatnyilag elsősorban őt kell szemelőtt tartanunk. Az őelmeállapota a legfontosabb.

– Éppen erről van szó. Mi lesz vele?Panov letette a csészét.– Még magam sem tudom. Túlságosan is tiszteletben tartom az emberi

tudatot, semhogy valami vulgáris pszichológiát tálaljak fel magának,amúgy is túl sok a sarlatán elmélet. Valamennyi megbeszélésen jelenvoltam, ragaszkodtam hozzá, beszéltem a többi agyzsugorítóval ésidegsebésszel is. Igen, megoperálhatnánk őt, szikével elérhetnénk aviharzónákat, csökkenthetnénk a szorongásait, és valamiféle lelki békévelajándékozhatnánk meg őt. Sőt mi több, talán még a régi énjét ishelyreállíthatnánk. Csakhogy ő nem ilyesféle békességre vágyik...különben is, a kockázat sokkal nagyobb lenne. Megtörténhetne, hogy túlsokat törlünk ki belőle, megfoszthatnánk dolgoktól, amelyekre már rátalált,és amelyekre a jövőben még rá fog találni. Gyöngéd gondoskodással.Idővel.

– Idővel?– Úgy van. Meggyőződésem szerint így lesz. A modellt már

kialakítottuk. Először jön a növekedés, azután a fölismerés kínja és afelfedezés izgalma. Mond ez magának valamit?

Marie hosszan nézte a pszichiátert; sötét szemében a kimerültségen

kívül valami biztató fényt is felfedezett.– Valamennyiünknek – felelte.– Helyes. Bizonyos értelemben ő valamennyiünk működő

mikrokozmosza. Úgy értem, valamennyien megkíséreljük megállapítani,voltaképpen kik is vagyunk, igaz?

Marie a vízparti kis ház tengerre nézőablakához lépett; a ház mögöttfövenybuckák emelkedtek, az egész területet kerítés vette körül. Meg őrök;tizenöt méterenként egy-egy fegyveres őr. Az ablakból figyelte a férfit: anéhány száz méter távolságra levő parton sétálgatott, kagylókatkacsáztatott a vízen, figyelte, hogyan ugrálnak a lágyan gördülőhullámokhátán. A múló hetek jó hatással voltak rá. Testét hegek borították, de asebek már összeforrtak, ő maga erőre kapott. Igaz, gyötörtéklidércnyomásos álmok, nappal is újra meg újra elfogta egy-egy pillanatra aszorongás, de mindez már nem volt olyan rémisztő, mint korábban. Kezdtemegtanulni, hogyan birkózzék meg a helyzettel – már újra tudott nevetniis. Panovnak igaza volt. Változás ment végbe benne: élesebbé váltak amélyről feltoluló képek, magyarázatot talált olyasmikre, amik korábbanmegmagyarázhatatlannak tűntek számára.

Most hirtelen történt vele valami! Úristen, mi lehet az? Belevetettemagát a vízbe és kiáltozva csapkodta a hullámokat. Aztán kiugrott avízből, s a partra futott. A távolban, a szögesdrót kerítésnél egy őrhátrafordult, hóna alá kapta a puskáját, övéből előrántotta hordozható adó-vevőjét.

A férfi a nedves fövenyen át a ház felé rohant, nagy lendülettelelőrevetette magát, bukdácsolt, lábával nekivadultan taposta a laza talajt,sarkával víz- és homokpermetet vert fel maga mögött. Berohant az ajtón,zihálva kapkodott levegőután. Rámeredt Marie-re; szeme olyan tiszta volt,amilyennek Marie még sohasem látta. Halkan, alig hallhatóan szólalt meg.De Marie meghallotta.

– A nevem David...Marie lassan elindult feléje.– Isten hozott, David – mondta.