1 2012/október

itelet@jak.ppke.hu itelet-pazmany.blog.hu

XV. ÉVFOLYAM 5. SZÁM, 2012. november 25.

NYOMOZÁS A FACEBOOK-ON TITEKET KÉRDEZTÜNK FÉLIDŐBEN A PLL

HOGYAN JELENTKEZZÜNK ERASMUSRA ÉLET A DOWN-SZINDRÓMÁBAN A CSÉSZE FEKETE

2 2012/október

Elmélkedés

Alessandro Atyával

„Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy

bölcsességgel telítsük szívünket.”

(Zsolt 90,12)

Most hagytuk magunk mögött halottak napját, így

a napokban különösen foglalkoztatott bennünket a

halál ténye, szeretteink sírjánál állva. A földi élet

végén nem pont, hanem pontosvessző áll – ennek

fontosságáról elmélkedtünk Alessandro atyával, és

arról, hogy a rendelkezésünkre álló időt mennyire

nem szabad elpazarolni.

Amikor egy ismerősünk meghal, konkrétan érezzük,

hogy a halál a mindennapjainkhoz tartozik, de erről a

témáról általában nem akarunk beszélni. A média is

azt sugallja, hogy érezzük úgy, mintha nem létezne a

halál, maradjunk örökre fiatalok, és ez is azt eredmé-

nyezi, hogy az ember nem képes elfogadni, hogy

öregszik, hogy földi élete határidőhöz van kötve, pedig ez egy tény. Minél idősebb valaki, annál jobban

látja, hogy milyen reális, valóságos a halál. Ismerőse-

ink, barátaink meghalnak, szüleinket is elveszítjük, és

ez mind annak a jele, hogy előbb-utóbb mi is meg

fogunk halni. A zsoltár arra szólít minket, hogy ne

tagadjuk, hogy van halál, mert ez valóságos dolog,

előbb-utóbb elér minket is. A hívő emberek bizo-

nyossággal tudják, hogy az élet után az öröklét követ-kezik. Akinek nincs reménye, hogy van élet a halál

után, az úgy éli napjait, hogy élvezi a földi dolgokat,

de a végcélja a sötétség, melyről próbál tudomást sem

venni. De ha van Valaki, aki vár engem, az egész

életem világos, mert minden egyes napom egy lépés,

mely közelebb visz Istenhez, az örök boldogsághoz.

Így minden pillanat értékessé válik, mert tudom, hogy a jóra vezet. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek

fájdalmak, betegségek, mert azok léteznek, de van

miért elviselni őket. Azonban ha a végén csak a

semmi vár, nincs célja az életünknek, minden pilla-

nat, minden lépés értelmetlenné válik.

A zsoltár arra tanít minket, hogy sose feledjük el:

meg van határozva, mennyi időnk van és ezek az

órák, évek, évtizedek a legnagyobb értékek az éle-

tünkben. Úgy kell élnünk, hogy azzal el tudjunk

számolni a végén. Aztán bölcsességről szól az idézet,

azaz fel kell ismerni, hogy korlátolt teremtmények vagyunk, az életünk lejár, de az Úr vár minket a

végén. Az életnek van célja, a végén nem szabad

kétségbe esnünk, mert jutalom jár azoknak, akik

szenvedtek és jó életet éltek, de büntetés azoknak,

akik elpazarolták az életüket, gonoszak voltak.

Azt ajánlom, hogy akik hisznek, mélyítsék el hitüket.

Mostanában kezdődött a Hit éve, hitünk azt állítja,

hogy van jóságos, irgalmas, gondviselő Isten. Nem a

halál az utolsó szó, hanem a Krisztussal való találko-

zás, lesz örök boldogságunk. Azoknak, akik még nem

hisznek, szintén szembe kell nézniük a halállal, és

keresni kell a túllépést azután. Bölcsesség megélni, hogy mi egy végtelen örök boldogságban élünk és

Isten ezért teremtett minket. Bölcsesség megismerni

korlátainkat, végül kiáltani Istenhez, kérni Őt, hogy

váltson meg minket a haláltól. Mindenki meghal, ezt

tudjuk. Jézus az egyetlen, akin a halál nem győzedel-

meskedett. Ő az, aki reményt ad nekünk. Az életünk

nem olyan, hogy működik egy időre, aztán kikapcsol-ják. A feltámadt Krisztus azt tanítja nekünk, hogy az

élet nem hiábavaló, aki elfogadja megváltását, örökké

él. Vegyük komolyan a valóságot, melyben benne

van a halál is, ne legyünk reménytelenek, mert adatik

remény. Pozitív módon és derűsen nézzünk egész

életünkre és a halálra is.

Kiss Lúcia

Főszerkesztő: dr. Mikola Orsolya Online főszerkesztő: dr. Konta Balázs

Szakmai tanácsadó: Dr. Koltay András

Szerzőink: Aradszki Dea, Balázs Beáta (segédszerkesztő), Fedor Zsuzsanna, Gottlieb Péter (korrektor), Hajdu Rita (segédszerkesztő). Kalász Veronika, Kiss Lúcia, Kovács Réka, Nagy Balázs, Orosz Cintia,

Szabó Kata Karolina, Szatmári Anna,Tóth Krisztina, Tóth Máté

Az ítélet blog támogatásával!

„Mindennek rendelt ideje van” – írja a Prédikátorok könyve. Az Ítélet máso-

dik számának ideje pedig most jött el. Kicsit megkésve, még online, de élvez-

zétek, hiszen érdekes olvasnivalóban most sincs hiány!

Egy csésze fekete mellett (Balázs Beáta) olvashatjuk Alessandro atya elmélke-

dését november elsejéről, a Zsoltárok könyvének egy verse tükrében. A Tutori

szervezet díjnyertes előadásáról és az idei Hangfoglalásról Kovács Réka szá-

mol be. A humor mellett (Fekete humor a legjavából – Nagy Balázs, Tényleg

török átok – Kalász Veronika) ebben a hónapban hasznos tanácsokat találtok

az Erasmusra való jelentkezésről (Hogyan jelentkezzünk Erasmusra – Balogh

Blanka, Fasimon Dorottya), valamint a ’szeretet és jog’ jegyében önkéntesség-

ről (Önként egy jó ügyért) Kovács Réka gondolatait olvashatjátok. Az esély-

egyenlőség rovatban Orosz Cintia a Down-szindrómáról írt. A művészet és

kultúra szerelmeseit pedig Művészet és Marketing címmel Aradszki Dea látja

el hasznos olvasmánnyal, emellett Noszlopi Botond költő is megtisztelte la-

punkat egy interjúval.

Kellemes időtöltést, jó olvasást kíván az Ítélet szerkesztősége!

Balázs Beáta

Beköszönő

Ítélet Beköszönő

„Addig volt

az Istennek

áldása rajtunk,

addig volt

országunk,

míg az hitünk

virágjában volt.” Pázmány Péter

Elmélkedés Alessandro atyával 2

Díjnyertes előadás 3

Titeket kérdeztünk 4

Önként egy jó ügyért 5

Nyomozás a Facebook-on 7

Hogyan jelentkezzünk Erasmusra? 8

Élet a Down-szindrómában 9

A művészet és a marketing 10

Vivian Maier fotókiállítás 11

Hangfoglalás 2012 11

Interjú Noszlopi Botonddal 12

Félidőben a Pázmány Labdarúgó Liga 13

Gesztenyés Kert 14

A csésze fekete 14

Tényleg török átok 15

Fekete humor a legjavából 16

Karrier ...

TARTALOM

PPKE JÁK Ítélet szerkesztősége

TŐLETEK—ÉRTETEK!

3 2012/október

pázmányos hallgatótársaink sikerére!

A műsort október 24-én ti is láthattá-

tok a Díszteremben, kilenc tutor, név

szerint Papp Janó, Nagy Bence, Ba-

lázs Bence, Rukkel Veronika, Simon

Elza, Pribojszki Luca, Pintér Zoltán,

Bíró Lilla és Görög Dóra előadásá-

ban. A megemlékezés különlegessé-

gét – a nagyszerű előadásmód, látvá-

nyos színpadkép, különböző kellékek

változatos használata és mély tarta-

lom mellett – az adta, hogy először

került ’56-os emlékműsor bemutatás-

ra karunkon.

A tutorok kezdeményezése nyomán

jövőre talán megint születik – a tisz-

teletadás és emlékezés jeleként – egy

előadásra kerülő színdarab, újabb

hagyományt teremtve ezzel egyete-

münkön.

Kovács Réka

Görög Dóra, egyetemünk végzős

hallgatója és egyben a Tutori Szerve-

zet alelnöke, felismerve a nagyszerű

lehetőséget, egy különleges produk-

ciót állított össze, és öt pázmányos

hallgatótársával együtt benevezett a

versenyre. A pályázatok elbírálásá-

ban olyan neves színművészek vettek

részt, mint Császár Angéla és Hűvös-

völgyi Ildikó. A zsűri Dóriék csapa-

tát tartotta a legjobbnak a közel húsz

pályamű közül, így hallgatóink -

megelőzve ezzel a különdíjas ELTE

Perjátszókörét -, megnyerték a száz-

ötvenezer forintos fődíjat és előad-

hatták a műsort az Alapítvány októ-

ber 19-ei megemlékezésén. A pályá-

zat kiíróinak elsődleges célja az volt,

hogy az ifjúság figyelmét 1956-ra

vetítse, e kezdeményezést a díjátadón

sikeresnek értékelték. A szereplők

sokat próbáltak a húszperces műsor

bemutatása előtt, a színésznők – hoz-

záadva szakértelmüket – segítet-

tek abban, hogy az előadás még

látványosabbá és színvonalasab-

bá váljon. Az újonnan alakult

színjátszókör tagjai még egy ext-

ra jutalomban részesültek: Balc-

zó Zoltán, az Országgyűlés alel-

nöke fogadásra hívta őket a Par-

lament Vadásztermébe.

Dóra gimnáziumi évei alatt sokat

szerepelt iskolai műsorokban,

így nagy rutinnal írta meg a for-

gatókönyvet. A végeredmény

egy fiatalos, pörgős, zenei beté-

tekben gazdag műsor lett, ami a

megszokott, gyakran sablonos

előadások stílusától eltér, s egy

igazán méltó megemlékezéssé

vált nemzeti ünnepünk alkalmá-

ból. A műsorban kevésbé ismert

költők rövid, de mondanivalóban

annál tartalmasabb versei hangoznak

el, amelyek alatt híres filmek betét-

dalai segítenek megteremteni a törté-

nelmi hangulatot. A blokkokat a sze-

replők énekei választják el egymás-

tól, s az előadás alatt egy hegedű is

megszólal. A nyertes társulat tagjai:

Görög Dóra, Turza Réka, Seprős

Szilvia, Vraukó Lili, Görög Máté,

hangtechnikusként közreműködött:

Tanács Ferenc.

Az előadás sikerét jelzi, hogy a meg-

emlékezést követő időben még há-

rom helyről kapott felkérést a csapat.

A szereplők számára – elmondásuk

szerint– az volt a legmeghatóbb,

hogy olyan vendégek előtt léphettek

fel, akik maguk is átélték történel-

münk e fontos eseményét. A hálás

közönség a műsor után személyes

élményeit is megosztotta a fellépők-

kel. Mindannyian büszkék lehetünk

Díjnyertes előadás

Fél évvel ezelőtt a „Múzeum 1956 Emlékére Közhasznú Alapítvány” pályázatot írt ki egyetemi hallgatók számára az 1956-os forradalom és szabadságharc 56. évfordulója tiszteletére. A feladat egy ’56-os emlékműsor összeállítása volt, amit a nyertes társulat az Alapítvány megemlékezésén

mutathatott be.

Aktuális Ítélet

4 2012/október

TITEKET KÉRDEZTÜNK…

Az egész lapban végigvonuló motívum a jog és a szere-tet viszonya, titeket kérdeztünk, mi jut eszetekbe a jog és a szeretet hallatán?

Bíró Lilla (jogász, III. évfolyam):

Nekem a Tízparancsolat, az iste-

ni szeretet irányította törvény jut

eszembe. A felebaráti szeretet

vezérli, hogy az embereknek jogi

alapon korlátokat szabjon, hogy

eljussanak az örök életre.

Anonim hozzászóló:

Jogászok leszünk, ezért elenged-

hetetlen, hogy választott hivatá-

sunkat szeressük. A jog szerete-

tének jelen kell lennie minden-

napjainkban, akár adásvételi

szerződéseket írunk majd, akár

büntetünk, akár hitelesítünk. A

jog szeretete azt jelenti vélemé-

nyem szerint, hogy szeretjük és

elhisszük, hogy a munkánk fon-

tos, és ennek megfelelően készü-

lünk fel a pályánkra. Ehhez per-

sze elengedhetetlen az az erköl-

csi plusz, az az adalék, amit csak

ezen az egyetemen tanulhatunk

meg. Tanulmányainkat is a jog

szeretetének kell áthatnia, akkor

is, ha egy nehéz vizsgára készü-

lünk, vagy éppen nem tudunk

odafigyelni egy előadásra. Mert a

cél, amit el szeretnénk érni, csak

akkor fog sikerülni, ha elég erős

a jog iránti szeretetünk, és csak

akkor leszünk igazán jó jogá-

szok, ha ezt szem előtt tartjuk a

későbbiekben.

Anonim hozzászóló:

Úgy gondolom, a jog szeretete

belülről fakad. Egyfajta jogérzet

mindenkiben lakozik, ugyanis ha

valamilyen negatívum ér, azon-

nal mérlegeljük, hogy szerintünk

jogos volt-e az.

Talán akkor leszünk jó jogászok,

hogyha ezen jogérzetünket meg-

felelően tudjuk összehangolni a

jogszabályokkal, igazán át tudjuk

érezni egy-egy jogeset kapcsán,

hogy mit érez az alperes és a fel-

peres, és ez hogyan viszonyul ’A

joghoz’.

Akpinar Szelim:

Ha a katolikus jogászi képbe kel-

lene beillesztenem a jog és a sze-

retet viszonyát, akkor a jogászi

szerep azt jelenti, hogy a jogász

nem csak a jogot keresi, hanem

az igazságot is. Tehát nem egy

hideg "tudomány", hanem olyan

hivatás, amit az emberiség vezé-

rel.

Aki nem szereti az embertársait,

aki nem tisztességesen műveli a

szakmáját, vagy aki önös érdek-

ből csinálja azt, az nem méltó a

hivatásra.

Orosz Cintia, Tóth Krisztina

Aktuális Ítélet

5 2012/október

Az egyetemen azt tanuljuk, hogy

leendő jogászként a dolgok lénye-

gét kell vizsgálnunk. A munka

lényege pedig az érte járó juta-

lom. Ez általában anyagi hasznot

jelent, így tudjuk finanszírozni

tanulmányainkat, mindennapi

megélhetésünket. Az önkéntesség

ezzel szemben sokban különbözik

bármilyen más munkavégzéstől.

Az ember maga választja ki, hogy

miben akar részt venni, maga

osztja be a saját idejét, a fizetség

pedig nem pénzben jön. Itt tény-

leg csak az elvégzett munka örö-

me számít. Nevezhetjük az adako-

zás egyik formájának is: a szabad-

Szabályok Ítélet

időnket áldozzuk rá és nem vá-

runk érte cserébe semmit. Akár

virágokat ültetünk a városunk

közterein, akár beteg gyerekeknek

olvasunk fel meséket egy kórház

kórtermében, vagy egy állatmen-

helyen segítünk az etetésben; a cél

ugyanaz: tenni valamit, önként.

Ez az önkéntesség lényege.

Magyarországon – bár a róla szó-

ló törvénynek (2005. évi

LXXXVIII. törvény a közérdekű

önkéntes tevékenységről) köszön-

hetően jogi értelemben vett stá-

tuszt kapott – még nem nevezhet-

jük annyira elterjedtnek, mint a

bolygó nyugati féltekéjén. Roha-

nó világunkban mindenki túl el-

foglalt hozzá. Pedig a számtalan

kifogás mellett sok pozitívumot is

fel lehet sorakoztatni. Olyan dol-

gokban próbálhatjuk ki magunkat,

amikben mindennapi munkánk

során nem feltétlenül, ezért na-

gyon jó tapasztalatszerzési lehető-

ség. Fontos feladatot látunk el,

érezhetjük, hogy szükség van

ránk. Új kapcsolatokat alakítha-

tunk ki, egy jó közösség tagjai

lehetünk és így tovább. Hazánk-

ban is rengeteg szervezet várja a

lelkes önkéntesek jelentkezését. A

kalandvágyóknak külföldön is

lehetőségük van segí-

teni. Ez jó módja,

hogy az ember világot

lásson, sokan elmélyí-

tik meglévő nyelvtu-

dásukat, vagy akár

elsajátítanak egy új

nyelvet kint tartózko-

dásuk során. Idegen

kultúrákat ismerhe-

tünk meg, sokkal nyi-

tottabbá és talpraesett-

ebbé válunk. Összes-

ségében tehát elmond-

hatjuk, hogy nagyon

sok szempontból csak

gazdagodik az ember

azzal, ha önkéntesként

tevékenykedik akár

rövidebb, akár hosz-

szabb távon. A világ-

ban Észak-Amerika az

Önként egy jó ügyért

A mai világban mindennek ára van és senkinek nem kell ingyen dolgoznia. Gyakran használt, már-már igazságnak számító közhelyek ezek, amelyek ugyanakkor jól jellemzik társadalmun-kat.

6 2012/október

Aktuális Ítélet

a terület – hogy mennyire képmu-

tató módon, azt mindenki döntse

el maga – , ahol a legnagyobb

hangsúlyt fektetik a társadalom

iránti felelősség fontosságára. A

gyerekek egész fiatal koruktól

kezdve részt vesznek önkéntes

programokban, van, ahol a tan-

anyag részeként végeznek ilyen

jellegű munkát, az egyetemi fel-

vételinél pedig pluszpontot jelent

az aktív tevékenység. Ez egy kö-

vetendő példa lehet számunkra is.

Egyetemünk lelkészségének szer-

vezésében két karitatíva is létezik

állandó jelleggel. Az idei tanévtől

lehetőségünk van szombat déle-

lőttönként a Kalkuttai Boldog Te-

réz által alapított apácarend buda-

pesti székhelyén segíteni az oda-

látogató szegény családoknak. A

nővérek életmódjukkal hűen meg-

testesítik a rendalapító Teréz anya

iránymutatását: “Senkit se eresz-

szetek útjára úgy, hogy jobbá és

boldogabbá ne tennétek!”. Az ide

látogató gyerekek nagyon rossz

körülmények között élnek, sokan

csonka családban nőnek fel, gya-

kori a családon belüli erőszak.

Elképesztő az a szeretet és türe-

lem, ahogy a nővérek a rászoru-

lókhoz fordulnak, nevelnek és

tanítanak. Ez az, amit ezek a gye-

rekek elsősorban igényelnek és

nagyon hálásak is érte. Akad ten-

nivaló bőven, elkél a segítség.

Lehet a gyerekekkel játszani, raj-

zolni, hittanórát tartani, és fizikai

munkára is nagy szükség van a

mosodában, a konyhában, az ud-

varon.

Vasárnaponként pedig a Budai

Irgalmasrendi Kórházba látoga-

tunk a belgyógyászat krónikus

osztályának idős betegeihez, s

elkísérjük őket a szentmisére.

Megrendítő, ugyanakkor tanulsá-

gos élmény látni a fájdalmat, örö-

möt és hálát egy helyen.

Az önkéntes munka igazi lénye-

gére csak akkor jöhetünk rá, ha

magunk is kipróbáljuk. Hiszen

életünk akkor teljesedik be, ami-

kor másokkal törődünk. Ez a

krisztusi tanítás fontos eleme, ter-

mészetünkből fakadó örök tör-

vény. Így tapasztaljuk meg, hogy

van közvetlen kapcsolat az én sze-

mélyem és mások között. Életünk

akkor virul igazán, amikor meg

tudjuk osztani, amink van. Ezért

kell szolgálnunk a földön, a lehető

legtöbb szeretetteljes szolgálatot

teljesítenünk.

Szereted a kihívásokat? Szívesen

lennél egy jó csapat tagja? Öröm-

mel segítenél másokon?Akkor ne

habozz, keress egy számodra fon-

tos ügyet, hiszen rád is szükség

van!

Kovács Réka

7 2012/október

Bármilyen meglepő, ugyanezt teszi

a rendőrség is: dolgozik a Facebook

-ot felhasználva. A nyomozás főleg

kezdeti, de sokszor a későbbi szaká-

ban is fontos szerepet játszik a web-

oldal.

Most már egy gyanúba keveredett

személlyel szembeni nyomozás sok

esetben az íróasztalnál ülve, a szá-

mítógép monitorán kezdődik.

Ugyanis bármennyire meglepő és

akár ijesztő is, egy személyről ren-

geteg dolgot elárul az oldal.

A legtriviálisabb a szóban forgó

alany személyi adatai. Ezt persze

nem kötelező megadni a regisztráció

során és sokan nem is közlik ezeket.

Következő fontos adat forrás a fel-

rakott képek. Ezekről két fontos

következtetést is levonhat a nyomo-

zó hatóság: hogy néz ki a szóban

forgó személy, vannak-e esetleg

különös személyazonosító jegyei

(pl.: egy látható helyen lévő tetová-

lás, piercing, testi hiba stb.)?

De ami még izgalmasabb, hogy kik-

kel szerepel együtt a képeken (ezt a

bejelöléseknek köszönhetően még

könnyebben meg lehet tudni), eset-

leg van-e olyan személy közöttük,

aki már korábban a rendőrség látó-

körébe került nem egészen tisztessé-

ges életvitele miatt. Ebből sok min-

denre lehet következtetni.

Ugyancsak az adott személy kap-

csolatait lehet ellenőrizni az ismerő-

sei végignézésével, esetleg céltuda-

tos kereséssel azok között.

Ami még használható adatot szol-

gáltathat, hogy a vizsgált személy

mikor és honnan jelentkezik be, tesz

fel képet, vagy osztja meg a vélemé-

nyét. Ezzel akár alibit is lehet kreál-

ni, ha a Budapesten elkövetett bűn-

cselekmény idején az adott személy

telefonjáról – mobil-Facebook-on –

Debrecen közelében jelentkezik be

valaki egy étteremben. Persze az

ilyen alibi nem megdönthetetlen.

Ezen kívül kriminalisztikai szem-

pontból is nagyon jól fel lehet ké-

Aktuális Ítélet

szülni egy adott személy kihallgatá-

sára, ha a személy hozzászólásaiból

felméri a nyomozó a beszédstílusát,

szóhasználatát, esetleg érdeklődési

körét. Könnyen rokonszenvet kelt-

het a nyomozó a kihallgatandó sze-

mélyben, ha a kihallgatás közben, a

kihallgatott kedvenc Deep Purple

száma szól halkan a számítógép

hangszórójából, és még esetleg meg

is jegyzi a nyomozó, hogy „ez az

együttes nem tud rossz számot csi-

nálni”. Egy ilyen apró kis trükk

könnyen lehet, hogy távolságtartó

hangulatból egy csapásra baráti lég-

kört teremt az irodában, amitől

többletinformációkat is remélhet a

kihallgató.

És hogy még izgalmasabb vizekre

evezzünk, előfordult már, hogy a

nyomozó hatóság egy kreált profil

segítségével maga vette fel a kap-

csolatot a nyomozás alatt álló sze-

méllyel, hátha az kelepcébe sétál.

Példának okáért egy kábítószer ke-

reskedelem gyanújába keveredett

személynek levelet küld Facebook-

on egy szimpatikus ismeretlen, aki

természetesen egy közös ismerősre

hivatkozva (aki lehet, hogy már a

rendőrségi fogda vendégszeretetét

élvezi), rendel nagyon sürgősen

még aznap estére kábítószert, me-

lyet mondjuk az Árpád híd alatti

parkolóban venne át (esetleg rendőri

kísérettel).

Ilyen és ehhez hasonló módon

Facebook-ozik a rendőrég, jó tehát

nézni, ki hová mit ír ki, de legjobb

és legbiztosabb jogkövető életvitelt

folytatni.

Dr. Etter Kálmán ügyvédjelölt

Nyomozás a Facebook-on

Korunkban a fiatalok és a már nem is annyira fiatalok körében is rendkívüli népszerűségnek örvend a Facebook. Itt csevegünk egy-mással, itt beszéljük meg, hová és mikor menjünk szórakozni, és már sokan dolgoznak is a Facebook-on, amikor például a cégüket

népszerűsítik a közösségi portál segítségével.

8 2012/október

Erasmus Ítélet

Minden év tavaszi félévében kerül

sor az Erasmus pályázati helyek

meghirdetésére. Erről mi Neptun

üzenetben értesülünk. Ha eddig még

nem tetted, akkor érdemes utána-

nézni annak, hogy abban a félévben

milyen egyetemekre pályázhatunk,

hiszen a két legszimpatikusabbat

kell megjelölni. A www-

.erasmus.jak.ppke.hu honlap címen

ezeket megtalálhatjátok.

Miután eldöntötted, hogy melyik

egyetemre szeretnél jelentkezni,

ugyanezen az oldalon regisztrálni

kell, majd egy online űrlapot kell

kitölteni. Az űrlap kitöltéséhez a

csatolandó dokumentumokhoz szük-

séged lesz:

- önéletrajzra (két-három nyelven a

jelentkező országoktól függően)

- motivációs levélre (szintén ugyan-

azokon a nyelveken)

- képre

- leckekönyv másolatára (ha lehet

mindent egy dokumentumban)

- nyelvvizsga másolatára

- ha valamilyen OTDK/TDK helye-

zést elértél, annak a másolata

Miután elküldted a jelentkezésed, e-

mailben kapsz egy értesítést a to-

vábbi teendőkről. Azt követően lesz

az írásbeli teszt. Nem kell megijed-

ni, ezzel csupán az általános tudáso-

dat szeretnék felmérni. Olyan kérdé-

sekre számíthatsz, minthogy ki ta-

lálta fel az elektromosságot, vagy

éppen melyik évben volt a nándor-

fehérvári csata. Ezután jön az egész

jelentkezési procedúra legfontosabb

Hogyan jelentkezzünk Erasmusra?

Egyetemünk már több éve tagja az Erasmus programnak, amely-nek keretében évente több tíz diákunk tanulhat külföldön. Erről már bizonyára többen hallottatok, utánanéztetek iskolánk hon-lapján, hogy hova és mikor lehet jelentkezni. Amit nem találhat-tok meg az az, hogy tulajdonképpen hogyan is zajlik egy Eras-

mus jelentkezés. A következőkben ezt fogjuk Nektek bemutatni.

része, a szóbeli elbeszélgetés.

Talán ez a többség számára a legér-

dekesebb rész. Bár az ember nagyjá-

ból sejti mire számíthat, mégis haj-

lamos izgulni előtte, pedig emiatt

tényleg nem érdemes. Attól függő-

en, hogy valaki milyen nyelvterület-

re pályázott, értelemszerűen a be-

szélgetés is azon a nyelven fog tör-

ténni. A szóbeli időpontjáról email-

en értesítenek mindenkit, ami általá-

ban egy napra szokott esni az írás-

belivel. A Külügyi Iroda előtt kell

várakozni, majd ide szólítanak be

egyesével. Érdemes időben érkezni,

nem nagyon váratják meg az em-

bert. A beszélgetést az egyetemen

oktató tanárok bonyolítják le, azon-

ban nem kell aggódni, személyes

tapasztalat alapján mondható, hogy

rendkívül baráti hangulatú az a kö-

rülbelül tíz perc, amit az ember bent

tölt. Először behívnak egy külön

szobába, ahol az asztalra ki van ké-

szítve a jelentkező által írt motiváci-

ós levél különböző nyelveken és

persze az önéletrajz. Az első kérdés,

amit feltesznek, hogy miért az adott

egyetemet, országot választottad.

Nem túl nehéz erre válaszolni, ha

van kérdés, amit az ember előre vár-

hat ezen a beszélgetés során akkor

ez az. Nyilván mindenki el tudja

mondani akár eddigi személyes ta-

pasztalatait, persze ezt előre át lehet

gondolni, hogy kicsit összeszedet-

tebbnek tűnjön a mondanivalónk.

Amit még érdemes otthon megtenni,

hogy az ember utánanéz az általa

választott egyetem honlapján, hogy

milyen tantárgyakra lehet számítani

és azok közül mi érdekli, ugyanis ez

is felmerülhet kérdésként. Ezen fe-

lül az önéletrajzunkban megtalálha-

tó információkról fognak érdeklőd-

ni, például: család, sport, zene, kö-

zépiskola, vagy hogy mi érdekel a

jövőben. Ezért érdemes, ha minden-

ről, ami a CV-ben szerepel, tudunk

egy-két szót mondani, bár ez nem

jelenthet nagy gondot.A szükséges

nyelvtudás – mivel nagyon általá-

nos dolgokról kell beszélni – nem

kíván meg magas szintet, alap- és

középfok között már el lehet boldo-

gulni azokkal a témákkal, amik elő-

fordulnak. Ezért az is, akinek még

nincs meg a nyelvvizsgája, de sze-

retne kimenni, bátran próbálja meg,

hiszen vesztenivalója nincsen.

Miután kijöttél a nagy megmérette-

tésről, nincs más hátra, mint folya-

matosan az e-mail fiókodat lesni a

válaszért és egy csodás, felejthetet-

len félévet kint tölteni Európa va-

rázslatos helyein. Hidd el, megéri!

Balogh Blanka, Fasimon Dorottya

9 2012/október

Magáról a Down-szindrómáról

Langdon Down, angol orvos írt először

erről az értelmi fogyatékossággal járó

tünetegyüttesről 1866-ban. Ő akkor azt

gondolta, hogy a betegség lényege a

mongol rasszra való visszaütés, innen

származik az egyébként helytelen és ma

már nem elfogadható ’mongoloid

idiotia’ elnevezés. E név két okból sem

helyes: egyrészt, mert nincs köze a

mongol rasszhoz, másrészt pedig a

Down-szindrómások korántsem képez-

hetetlenek. Fontos kiemelni, hogy meg-

felelő fejlesztés esetén önálló, teljes

életet képesek élni.

A Down-szindróma egy veleszületett

betegség, mely kromoszóma-

rendellenességre vezethető vissza,

amelynek lényege, hogy a huszonegye-

dik kromoszómából nem kettő, hanem

három található meg a hibás sejtosztó-

dás miatt. Vezető tünetei a több szerv-

rendszert érintő anatómiai rendellenes-

ségek (főleg a szív) és a változó súlyos-

ságú értelmi fogyatékosság.

A betegség rendszerint hétszáz szülés

közül egynél fordul elő. Előfordulási

gyakoriságát világszerte a legsúlyosabb

környezeti ártalmak (pl. hirosimai, na-

gaszaki, csernobili nukleáris katasztró-

fák) sem befolyásolták. Gyakorisága az

anya életkorával nő, de a downos gyere-

kek 75%-át 35 év alatti nők szülik. Az

apa kora 50 év felett lehet meghatározó.

A downosok külsői jegyei jellegzete-

sek: ferde (mongoloid), egymástól távo-

labb ülő szemek, a szemek sarkában

úgynevezett mongolredő, benyomott

orrgyök, kicsi orr, lapos arc, elálló fü-

lek, alacsony növés, rövid végtagok.

Általános az izomtónus csökkenés, a

száj gyakorta nyitva van, a nyelv kilóg-

hat. Az ízületek nagyon lazák, a testma-

gasság alacsony, a mozgás esetlen. A

felnőtteknél gyakori az elhízás. A haj

Esélyegyenlőség Ítélet

finom szálú és ritka.

A Down-szindrómások IQ-ja változó,

átlagosan ötven körüli, nyelvi fejlődé-

sük lassabban indul meg, mint az egés-

zséges gyermekek esetében. Később

veszik fel a szemkontaktust, és később

kezdenek mosolyogni is. 18 hónapos

koruk körül kezdenek el beszélni. Nyel-

vi képességeik később is elmaradnak a

vele egykorú, egészséges emberekétől.

Felnőttként is csak egyszerűbb nyelvta-

ni szerkezeteket tudnak használni.

A Down-szindróma nem gyógyítható. A

kezelés fő célja egyrészt a szindrómát

kísérő betegségek, rendellenességek

célzott kezelése, gondozása, másrészt

az értelmi fejlődés biztosítása, az önálló

életvitelre való felkészítés. Fontos,

hogy már csecsemőkorban el kell kez-

deni az oktatásukat és a fejlesztésüket.

Az időben elkezdett gyógypedagógiai

fejlesztésekkel szinte mindenre meg

lehet tanítani a Down-szindrómás gye-

rekeket. A fejlesztésben résztvevő gye-

rekek 1-2 éves korban járni kezdenek,

beszélnek, szobatisztává válnak, jó az

utánzóképességük, és szívesen tanul-

nak. Fiatal felnőttként bizonyos szak-

mákat, betanított munkákat képesek jól

ellátni, amivel saját keresetük is lehet.

Érdemes megemlíteni, hogy a Down-

szindróma világnapja március 21-e.

Tévhitek

A Down Alapítvány munkatársai az

alapítvány által tartott jubileumi konfe-

rencián hangsúlyozták, a köztudatban

elterjedtekkel ellentétben, a downos

gyermekeket nem azzal segítjük, hogy

szájukba adjuk még az ételt is, hanem

azzal, hogy minél kisebb kortól önálló-

ságra szoktatjuk őket. Továbbá fontos

tudni, hogy a Down-szindrómás gyere-

kek többsége élhet családban, később

pedig megfelelő segítséggel kisebb la-

kóközösségben. Tehát szintén téves az

az állítás, hogy csak intézetben élhet-

nek. A rendellenesség ugyanis nem

szükségszerűen jár együtt súlyos értel-

mi fogyatékossággal, az érintettek több-

sége enyhén vagy közepesen retardált,

ami azt jelenti, hogy képesek tanulni,

illetve fejleszthetőek. Az sem igaz,

hogy a szülő segítség nélkül maradna a

gyermek nevelésében, az alapítvány

munkatársai akár az első hetektől, hóna-

poktól kezdve életük végéig figyelem-

mel kísérik downos betegeket. Az 1996

óta működő Down-dada szolgálat mun-

katársai az egész országban sorstársi

segédkezet nyújtanak a szülőknek. Az

egészségi problémák kezelésében a

Bethesda Kórházban működő Down

Ambulancia segíti a szülőket. Tagadha-

tatlan, hogy ezek az intézmények a fő-

városiak számára érhetők el a legköny-

nyebben, a vidékieknek nehezebb a

helyzetük. Ezen enyhített, hogy már

Szegeden és Nyíregyházán is működik

ambulancia.

Ma Magyarországon tizenkétezer Down

-szindrómás él. Cikkem célt ért, ha rá-

szántátok ezt a 2-3 percet az elolvasásá-

ra, így ha még minimális szinten is, de

tudjátok már mi is valójában maga a

Down-szindróma, és mivel jár ez egy

downos számára. Végezetül az Angyal-

szív Down Alapítvány által szervezett

jótékonysági futás jelmondatával zárom

soraimat: „Nem Down-szindrómás va-

gyok, aki mellesleg ember. Ember va-

gyok, aki mellesleg Down-szindrómás.”

Orosz Cintia

Élet a Down-szindrómában

Húszéves a magyarországi Down Alapítvány, amely évek óta azért küzd, hogy felszámolja a Down-szindrómával kapcsolatos sztereotí-piákat, előítéleteket. Céljaik előtt tisztelegve készítettem ezt a cik-ket, bemutatva számotokra, mi is ez a tünetegyüttes, hogyan alakul ki, milyen téves sztereotípiák terjednek ezzel kapcsolatban.

10 2012/október

A művészet és a marketing

„21 millió fontért (7,3 milliárd forintért) kelt el Gerhard Richter német festő Eric Clapton tu-lajdonában lévő képe a Sotheby's árverésén” – olvashatjuk az újságokban, hallhatjuk a rádió-ban. E hír hallatán minden ember kíváncsi lesz, milyen az a festmény, amiért ennyit fizettek, egyáltalán ki volt az a rejtélyes – pénznemtől függően – milliomos vagy milliárdos, aki haj-landó volt ezt az árat fizetni érte.

Minden ezen árverésről szóló hír-

adásnál olvashatjuk, hallhatjuk,

hogy a kritikusok Richtert a kortárs

festészet egyik legnagyobb alakjá-

nak tartják. Ha továbbgondoljuk e

mondatokat, elkalandozhatunk

olyan kérdések felé, hogy mi a kor-

társ művészet értéke, mitől nagy

festő egy kortárs festő, és mitől lesz

ismert és elismert a piacon egy fes-

tő. Hangsúlyozom, hogy egy árveré-

sen eladott képpel kapcsolatban csu-

pán a festménygyűjtők, vásárlók

szempontját kell vizsgálni, mert

lehet valaki ismert és elismert

(ennek keretében akár államilag

kitüntetett) alkotó, ha a vásárlói

kör valamilyen okból elkerüli.

Ilyen ok lehet napjainkban az,

ha valaki nem követi az aktuális

trendeket akár művészeti, akár

politikai értelemben, esetleg

nem eléggé provokatív, nem

eléggé meghökkentő.

Bizony el kell ismernünk korunk

nagy igazságát, hogy ha nem tudjuk

magunkat kellőképpen reklámozni,

akkor nem tudjuk felkelteni a pénz-

emberek és mecénások érdeklődését

sem. Aki szigorúan véve csak a fes-

tészetnek él, az bizony sovány ke-

nyérre számíthat az életben; viszont

lehet, hogy halála után zseniként

fogják tisztelni. Valljuk be őszintén:

a marketing korszakát éljük, ahol a

reklám és a mindenhol való megje-

lenés a legfontosabb, ahol két ugya-

nolyan képet festő művész közül

lehet, hogy az egyiket a kritikusok

hada és a piac isteníti, a másikat

pedig észre sem veszik.

Azonban nem is gondolnánk, hogy e

Kultúra & Kritika Ítélet

szemléletmód egyáltalán nem új

keletű. Szinyei-Merse Pál évtizede-

kig festegetett, és mindig nagy féle-

lemmel állította ki képeit: vajon mit

szólnak hozzá a kritikusok? A kriti-

kusok pedig vagy nem szóltak sem-

mit, vagy hangos csürheként állítot-

ták róla, hogy egy tehetségtelen sen-

ki, aki jobban tenné, ha visszamen-

ne a birtokára és a gazdaságot igaz-

gatná. Bizony ennek hatására több-

ször évekre abbahagyta a festést, de

valami megmagyarázhatatlan erő –

és persze a barátok biztatása – miatt

újból és újból nekikezdett az alko-

tásnak. A kritikusok pedig csak évti-

zedek múltán értették meg azt, hogy

Szinyei alkotásai szervesen kapcso-

lódtak a kor áramlatához. Csupán az

volt a bökkenő, hogy Szinyei évtize-

dekkel korábban festette meg e ké-

peket, mint ahogy a kritika elismer-

te. Ennek bizonyítéka, hogy mai

szemmel nézve egyik leghíresebb

képe, a Majális csupán 28 évvel

megfestése után nyerte el a münche-

ni kiállítás aranyérmét. Sajnálhatja

az utókor, hogy a kor kritikusai eny-

nyire korlátoltak voltak és ennyire a

csordaszellem vezette őket vélemé-

nyük megformálásánál.

Valahogy úgy érzem, hogy ellenté-

tes előjellel, de hasonló a helyzet

Gerhard Richter esetében is. Nem

akarok olyan közhelyeket megpen-

díteni, hogy „jókor volt jó helyen”,

nem is szeretném művészetét kicsi-

nyíteni, de elgondolkodhatunk,

hogy mitől lett ennyire elismert e

festő; és miért küzd kenyérgondok-

kal sok más, általam sokkal na-

gyobbra tartott művész. Tudom,

piac szempontjából kicsi ország va-

gyunk és azok, akik megtehet-

nék, azok sem akarják kortárs

képekbe fektetni pénzüket. Sok

tehetős embernek ki kellene

lépni a reprodukciók, a festmé-

nyeket helyettesítő tükrök, még

rosszabb esetben a giccs világá-

ból és fel kellene fedezni kor-

társ művészeinket. Azt is tu-

dom, hogy túl kreatív nemzet

vagyunk ahhoz, hogy mindenki

megéljen a tehetségéből. De

mégis: kinek a feladata lenne

teret adni a kortárs képzőművészek-

nek, kinek a feladata lenne a marke-

ting? Van olyan „művész”, aki több

gondot fordít a marketingre, mint

magára az alkotásra és vígan megél

ebből. Aki pedig komolyan gondol-

ja azt a világot, amit folyamatosan

érlel magában és az alkotásokon

keresztül másokat is megismertet

ezzel; annak bizony kevés idő jut

saját maga reklámozására.

Legbelül érezzük, hogy utóbbi na-

gyobb művész, azonban a kritikusok

és a piac mégis az előbbiről ír, előb-

bit élteti.

Aradszki Dea

11 2012/október

Kultúra & Kritika Ítélet

Vivian Maier fotókiállí-

tás

„Szabad szellem, büszke lélek”

Szeptember 20-án nyílt a Mai Manó

Házban (Magyar Fotográfusok Háza -

1061 Budapest, Nagymező utca 20.) a

Vivian Maier (1926-2009) válogatott

fotóit bemutató tárlat.

Vivian Maier a XXI. század egyik leg-

nagyobb felfedezettje. 2007-ben az

amatőr történész, John Maloof egy chi-

cagói aukcióház árverésén bukkant rá

jelöletlen negatívokat tartalmazó dobo-

zokra. Ezek előhívásakor vált világossá,

hogy egy kiemelkedően tehetséges

amatőr fotós képeinek megismerésére

van lehetősége a fotográfia iránt érdek-

lődőknek. Maier saját fotóit nagy való-

színűséggel soha senkinek nem mutatta

meg, így csupán öt éve tudunk a mű-

vész zseniális fotóinak létezéséről.

Képeit bemutató kiállítást rendeztek

eddig az Egyesült Államokban, Néme-

tországban, Dániában és Norvégiában.

E néhány helyszín után most Budapes-

ten kerül bemutatásra a fotós ötven

fényképe, egy 2013-ra tervezett európai

kiállítás-sorozatot megelőzve.

Vivian Maier az Egyesült Államok,

valamint a világ minden (így például

Indonézia, Kína, Olaszország, Egyip-

tom és Thaiföld) tájának utcai életét és

építészeti megoldásait örökítette meg

fotóin. Saját magát csak ritkán ábrázol-

ta, olyankor is többnyire csak visszatük-

röződésekből vagy árnyportrékon lát-

hatjuk.

A fotográfia iránti érdeklődését elsősor-

ban francia származású, díjnyertes fotós

édesanyjától örökölte, aki lányát tanítot-

ta is ilyen téren. Maier először a dél-

francia-Alpokban készített tájfotókat

1949-ben.

Hobbifotós léte mellett közel negyven

éven keresztül dolgozott dadaként.

Munkáltatói így emlékeztek vissza rá:

„Szabad szellem, büszke lélek, egy va-

lóságos Mary Poppins karakter. Slam-

pos kalapot, hosszú ruhát, gyapjúkabá-

tot és férficipőt hordott. Csökönyös,

különc, markáns, erősen intellektuális

és magának való volt, akinek lépései

magabiztosak, erőteljesek voltak. Új-

ságcikkeket és rengetek könyvet gyűj-

tött.”

Még az 1990-es években is aktívan fo-

tózott, ekkor már színes képeket is ké-

szített. Ezekben az időkben már súlyos

anyagi gondokkal küzdött, még házát is

elveszítette. Azonban három fiú, akikre

még gyermekkorukban vigyázott, ha-

mar a segítségére siettek és lakást vet-

tek neki, valamint élete végéig minden

költségét fizették.

2008-ban egy téli napon megcsúszott a

jégen, az esés következtében súlyosan

beütötte a fejét és már sosem épült fel

teljesen.

Kétezer tekercs, háromezer nyomat és

több mint százötvenezer negatív maradt

a művész után. Ezek nagy része még a

fotográfia iránt érdeklődők általi megis-

merésre és felfedezésre vár.

A Vivian Maier fotókiállítás november

25-ig tekinthető meg a Mai Manó Ház-

ban. A jegy megváltásával a Nadja

Massun fotóin keresztül bemutatott

mexikói kiállítás is látogatható.

Szatmári Anna

Hangfoglalás 2012

Zenét szerető és zenélni szerető em-

berként már nagyon vártam október

5-ét. Hangfoglalás! Egy hosszú hétvé-

ge, amikor minden a zenéről szól.

Idén hetedik alkalommal tartották

meg a Syma Sport- és Rendezvény-

központban Közép-Európa legna-

gyobb zenei rendezvényét. A há-

romnapos eseményen ötvenkétezer

ember hömpölygött végig a standok

között. Koncertek, karaoke-

versenyek, konferenciák szerepeltek

a programban, valamint fény-és

hangtechnika, kották, és hangszerek

minden mennyiségben. A teljesség

igénye nélkül: zongorák, szintetizá-

torok, gitárok, dobok, keverőpultok,

és mindent ki is lehetett próbálni!

Mondhatnám, interaktív hangszerki-

állítás. Az ember gyermeki lelkese-

déssel csapott bele a közepébe,

amint a csarnokba ért.

Először a számomra ismerős terepet

jártam végig és a billentyűs hang-

szereken próbáltam ki egy-két jól

begyakorolt darabot. Minden érdek-

lődő találhatott valamilyen izgalmas

részt, a doboknál épp egy négyéves

kisfiú képesztette el a hallgatókö-

zönségét, a gitároknál pedig fiatal

Herman Li-k bontakoztak ki szerel-

mes lányok gyűrűjében. Sok olyan

gépre, eszközre, „izére” is rá lehe-

tett találni, amit bár definiálni nem

tudok, de vicces hangot adott ki és

ez volt a lényeg. A meghitt élményt

– ahol a hangszer jellege megenged-

te – fülhallgatóval biztosították.

(Másrészről ez jótékonyan megaka-

dályozta, hogy egy arra tévedőnek is

fel kelljen dolgoznia önjelölt dj-ként

alkotott produkciómat.) Ennek elle-

nére mindenhonnan zene szólt,

spontán álltak össze profik és ama-

tőrök. A szomszéd termekben zene-

karok játszottak.

Minőségi hangszerek, jó hangulat,

boldog emberek kortól, nemtől füg-

getlenül – és ez is volt a szervezők

célja: közelebb hozni a látogatókhoz

az önkifejezés e gyönyörű formáját.

Mert zenélni jó!

A helyszínt elhagyva pedig sok

minden kavargott a fejemben: hoz-

hattam volna kottákat… meg kéne

tanulni gitározni… jó lenne egy

konga otthonra...

Majd jövőre. Mert ezt az élményt

minden évben át kell élni!

Kovács Réka

12 2012/október

Kultúra & Kritika Ítélet

„Egy olyan korban vagyok patkolókovács, amikor már

senki nem jár lóval.” – interjú Noszlopi Botonddal

Noszlopi Botond a Pázmány Jog- és Államtudományi Karán végzett jo-gászként, ám hivatásaként mégsem ezt választotta, hanem a költészetet. Újonnan megjelent verseskötetéről, A szórakoztatás mesterfokáról és a költői hivatásról beszélgettünk.

Mióta tekintesz a költészetre, úgy mint

hivatásra?

N. B.: A hivatást számomra mindig is a

költészet jelentette, de mellette olyan

foglalkozást is szerettem volna, amely

stabil hátteret biztosít, és erre a jog tel-

jesen megfelelő volt. A költészettel való

viszonyom mind a mai napig formáló-

dik. Sokan eltérően gondolkodnak erről,

van, akinek ez ’hobbiként’ szokott je-

lentkezni, de én erre érzem magam te-

remtve. Ahogy egyre több versem jele-

nik meg, látom, hogy egyre többen fog-

lalkoznak vele, érzem, hogy jó úton

járok.

Erdélyben születtél. Mennyiben befolyá-

solta ez költészeted? Hogyan hatott ez a

megítélésedre: negatívan rádnyomta

„bélyegét”, vagy épp ellenkezőleg, ug-

ródeszkaként használhattad?

N.B.: A származás nyilvánvalóan befo-

lyásoló tényező mind a termékre, mind

a profitra, mind a megítélésre nézve.

Valójában az alkotói technika kialaku-

lása az, amiben a Kolozsvári Előretolt

Helyőrség Alkotói Kör segített, hiszen

itt a formagyakorlatok révén meg kell

találnod önmagad, nagy elődöket újraír-

va jutsz el a saját hangodhoz. Megke-

rülhetetlen a tény, hogy mindkét köte-

tem Erdélyben, a Helyőrségnél jelent

meg. Abba viszont, hogy ezt mennyire

lehet ugródeszkaként használni, nem

látok bele, hiszen a verseimmel mindig

a kiadó pályázott.

Tervezed, hogy visszamész Erdélybe?

N.B.: Igen, valószínűleg véglegesen.

Gyakorlatilag csak a tanulmányaim

tartottak eddig vissza. A jogi kar elvég-

zése után elkezdtem esztétikát tanulni,

amiből már csak a szakdolgozatom

megírása van hátra. Talán jövő nyáron

már vissza tudok menni.

Mikor kezdtél el verseket írni, mikor

kezdett el érdekelni az irodalom?

N.B.: Talán akkor, amikor elkezdtem

olvasni. Bár a családomban nincs olyan,

aki hasonló érdeklődést mutatna az

versfaragás iránt, mégis Édesanyám az,

aki e téren is jó példaként jár előttem.

Gyakorlatilag minden könyvet elolvas.

Az ő ajánlásai nyomán mindig izgalmas

művek kerülnek a kezembe. Amikor

elkezdtem próbálkozni az írással, lát-

tam, hogy ez másoknak örömet okoz, s

talán itt kezdett komolyabbá válni a

költészet iránti elkötelezettségem.

A második köteted elkészítése során

milyen változásokon mentél keresztül?

Érezhető, hogy A szórakoztatás mester-

foka „higgadtabb” hangvételű.

N.B.: Ez egy felnövési, megérési folya-

mat volt, amiben hatalmas szerepet ját-

szottak mind az esztétikai-filozófiai,

mind a jogi tanulmányaim. Minden, ami

hatásként ér, hasznosítani tudom a köl-

tészetben is. A jogi egyetem alatt na-

gyon sokat fejlődött az íráskészségem,

de például néhány jogeset is inspirálóan

hatott. A jog révén egy magasabb néző-

pontom nyílt a társadalom működésére.

Az új kötetet viszont inkább az esztéti-

kai tanulmányok befolyásolták, ezért

ebben többnyire a lélekelemzésre helye-

ződik a hangsúly.

A jogászi szakma miatt nem volt alkotói

válságod? Nem érezted néha úgy, hogy

kiürültél?

N.B.: Nem nevezném ezt alkotói vál-

ságnak, inkább arról van szó, hogy bi-

zonyos korszakok mindig lezárulnak,

ekkor bizonyos belső csatornák kiürül-

nek. Van, hogy időnként rengeteg ver-

set tudok írni, utána hónapokig egy

épkézláb mondatot sem. De ebben nem

befolyásol az, hogy éppen mivel foglal-

kozom.

Az isteni sugallatban hiszel vagy inkább

a belső intuíciókban?

N.B.: Szerintem a kettő összefügg,

vagy a kettő egy, de én a tudatalatti

közvetítői tevékenységét emelném ki

inkább. Az biztos, hogy nagyon hason-

lóak vagyunk, és nem csak a tudatos,

hanem a mélyebb, még fel nem tárt

síkokon is. Ha van erkölcsi törvény, az

mindenképpen megvan bennünk.

Az alkotói folyamat érdekelne még. Az

új kötetedben nagyon tiszták a rímek.

Hogy születik egy vers? Rögtön

„rálátod” a papírra, hogy az adott szó-

nak pont oda kell passzolnia?

N.B.: Általában az egyik gondolat ins-

pirálja a másikat, és néha én is megle-

pődök, hogy mi sül ki belőle. Ahogy

írok, az nem nevezhető tudatos írásnak.

A tudatosság maximum a forma megal-

kotásában merül ki, a többi tényleg mé-

lyebb indíttatású.

A köteted címe A szórakoztatás mester-

foka, mely egy vers is egyben. Miért ezt

választottad címadónak?

N.B.: A vers egy bohócról szól, aki

próbálja felvidítani az embereket, de

mivel ez egy kissé divatjamúlt szakma,

teljes közöny fogadja. Ezután visszahú-

zódik és eltűnik a színről. Ez talán a

költői szerepvállalásra hasonlít, ami

már nem biztos, hogy egy olyan tevé-

kenység, amire a külvilág még fogé-

kony. Azt szoktam mondani, hogy egy

olyan korban vagyok patkolókovács,

amikor már senki nem jár lóval.

A borítón egy bárány van bezárva egy

hálóba. Ez mit jelent?

N.B.: A kép egy nagyon tehetséges

képzőművész alkotása, s valóban érde-

kes dolgot jelenít meg. A háló emlékez-

tet a malomra, illetve egy pókhálóra is,

ami kicsit meg van szakadva, tehát in-

nentől kezdve egy labirintust is bele

lehet látni. Szerintem mindannyian bá-

rányok vagyunk egy kicsit, el is téve-

dünk néha, s a kiutat keressük ebben a

hatalmas hálóban.

Van olyan vers, ami nagyon közel áll

hozzád?

13 2012/október

Az I. osztályt annak ellenére vezeti az

FC Vaskapu, hogy egy meccsel keve-

sebbet játszott, mint az őt követő, ebben

a félévben az ügyeletes trónkövetelő

szerepét betöltő Los Blancos. Utóbbi

csapat meggyőző játékot mutat a félév-

ben, egyedül a Vaskaputól kapott ki

eddig. Harmadik helyen a múlt félévi

második AS Iustum áll, köszönhetően

annak, hogy a legutóbbi fordulóban

visszavágott a Fegyencjáratnak a szep-

temberi vereségért. A Vaskapu Jam-

Jam-mal együtt, ez utóbbi négy csapat

áll harcban a 2-5. helyekért. A Vaskapu

végső győzelméhez nem fér kétség, de

hátravan még egy mérkőzése a Blancos-

zal. A már végzett hallgatókból álló,

„prémium félévét” töltő Bíbortógás

Fenevadak teljesen leszakadva, pont

nélkül áll az utolsó helyen. Gyengébb

szereplésük annak tudható be, hogy az

előző félévhez képest erősödött az I.

osztály színvonala; a csapatok egyre

tudatosabban „igazolnak” játékosokat

és szervezik meg a játékukat.

A II. osztályban magabiztosan áll az

élen a Budapest Rangers, akiknek most

talán összejöhet a feljutás. Reálisan

egyedül a KRE jogászaiból álló

KREatin lehet rájuk veszélyes, akikkel

első őszi meccsükön döntetlent játszot-

Sport Ítélet

tak. A bronzéremért nagy csata várható,

hasonlóan az I. osztályhoz, az utolsó

helyezettet leszámítva, nagyjából azo-

nos játékerejű csapatok állnak a 2-5.

helyen. A Gradusosokat, az Erasmusos

hallgatókat és tutoraikat tömörítő

Erasmuscle és a Smasszer United között

a pillanatnyi forma dönthet. A Lex Poz-

nan-SPQR szerzett pont nélkül áll az

utolsó helyen, de matematikailag még

az osztályozót is elkerülheti, igaz, ehhez

nagy feltámadásra lenne szükség.

A III. osztály hat helyett nyolc csapattal

bonyolódik, ezért ők már túl is vannak a

félidőn. Lapzártakor az AS Iustum II áll

az élen, köszönhetően annak, hogy az

idényben elsőként meg tudta verni az

újonc, de az osztályból felfelé kilógó

F.C. Custodia-t. Utóbbiak azonban egy

meccsel kevesebbet játszottak, ezért a

cikk megjelenésének idejére valószínű-

leg már visszaveszik az első helyet.

Bronzérmes helyen a gólyákból álló

Zoknis Hobbitok áll, ők még akár a

második helyre is odaérhetnek. Keve-

sebb eséllyel ugyan, de a papnövendé-

kek csapata, a KPI és a Pasos United

pályázik még a dobogóra. Alattuk azon-

ban az utolsó három csapat, a Just4Fun,

a BHÖK-Spartacus és a mezőnyben

egyedüliként, női játékost is foglalkoz-

tató KHÖK FC különmeccset vívnak. A

fölöttük állókat megelőzni nincs esé-

lyük, pontot leginkább az egymás elleni

mérkőzéseken tudnak szerezni. Éppen

ezért, ezeknek a meccseknek legalább

olyan jó hangulata van, mint egy első

osztályú összecsapásnak, nézői szem-

pontból legalább olyan csemegének

számítanak.

Végül pedig lássuk, hogy a hátralévők

közül mely mérkőzéseket ajánljuk ki-

emelten a Közönség figyelmébe: A II.

osztály rangadóját, a Bp. Rangers –

KREatint november 19-én 14:45-től

játsszák. A III. osztály

„csúcstalálkozóján” már túl vagyunk,

de az osztályozó kivívásáért nagy jelen-

tősége lesz a december 3-i AS Iustum –

Zoknis Hobbitok meccsnek. És nem

szabad megfeledkezni a BHÖK-

Spartacus és a Just4Fun örök presztízs-

meccséről sem, szintén december 3-án.

Várunk minden kedves szurkolót, ér-

deklődőt, hétfőnként 10 és 17 óra között

a 26-os épület 3. emeletére, valamint a

november 24-i hétvégén a hagyomá-

nyos Pázmány Kupára, ahol a PLL csa-

patai más karokról érkezett ellenféllel

mérik össze erejüket.

Tóth Máté

N.B.: Mindegyik közel áll hozzám,

inkább azt lehetne mondani, hogy van-

nak olyanok, amelyekkel jobban meg

vagyok elégedve, amelyekben kevesebb

hibát látok. Ha kezdek eltávolodni egy

kötettől, egyre több hibát találok benne,

s örülök, hogy az adott korszak már le

van zárva. Jó néha rendet rakni és lezár-

ni bizonyos fejezeteket az életben.

Tervezel még verseskötetet írni, vagy

Félidőben a Pázmány Labdarúgó Liga

Aki hétfő délelőtt – kora délután a 26-os épület környékén jár és furcsa zajo-kat, közelebbről labdapattogást, hangos szurkolást, ujjongást vagy ünneplést hall, biztos lehet benne: a harmadik emeleti labdajáték-teremben a PLL vala-melyik meccsét játsszák. Kari kispályás labdarúgó-bajnokságunk az őszi fé-lévben rekordszámú, húsz csapattal zajlik, több mint kétszáz hallgató részvé-telével. A csapatok három osztályban, oda-visszavágós körmérkőzéssel dön-tenek az egyes osztályokban a bajnoki címről. Akárcsak „nagyban”, vannak kiesők és feljutók, osztályozók. A bajnokságról a PLL blog (pll.blog.nepsport.hu) tudósít rendszeresen, itt és most abból az apropóból

írunk, hogy a küzdelmek félidejükhöz érkeztek.

esetleg a próza irányába szeretnél to-

vábbkanyarodni?

N.B.: A következő kötet már tervben

van, a címe Kacér szimfóniák lesz. Ta-

lán a címe már sugallhatja, hogy ez

kevésbé fog foglalkozni a lélekelemzés-

sel, az elmélyüléssel; inkább a humor és

a játékosság fog benne dominálni. Per-

sze később szeretnék majd prózát is

írni.

Befejezésül egy kis nosztalgia: milyen

élményeid vannak a Pázmányról?

N.B.: Főleg a vizsgák, amik a legjobban

megmaradtak élményként, hiszen elég

izgulós típus vagyok. Persze azért némi

tér a szórakozásra is maradt… Azokban

az időkben rengeteget buliztam, és sok

barátot szereztem. Hasznos és

érzelemdús évek voltak, melyekre min-

dig örömmel gondolok vissza.

Hajdu Rita

14 2012/október

Környezetrajz & Kulinária Ítélet

Gesztenyés Kert

Bár igazából hívhatnánk csak kert-

nek is, mivel nincs a Pázmányon

máshol olyan terület, amit kertnek

lehetne nevezni. Esetleg kerthelyi-

ségnek a Spari kiülős részét. De

nem kertnek.

A kert egy füves, fás, bokros terület,

ahol unalmas óráinkban süttetjük a

hasunkat, nyáron BBQ partikat

adunk, télen hóembert építünk. De

ez mégis a Gesztenyés Kert, aminek

közepén a minden évben megújuló

öreg gesztenyefa áll. Bár régen is

A csésze fekete

A legenda szerint Voltaire napi öt-

ven csésze kávét ivott. Amikor fi-

gyelmeztették, hogy a kávé alatto-

mos méreg, azt felelte: „akkor na-

gyon-nagyon alattomos lehet, mert

én ötven éve iszom, és még látszólag

semmi bajom.” Honoré De Balzac

pedig bevallotta, hogy az évek során

több mint 3000 csésze kávét ivott

meg, amíg megírta híres művét, a

Goriot apót.

A reggeli bögre kávé sokak életének

elengedhetetlen tartozéka, egyesek-

nek pedig egyetlen reménye arra,

hogy éberen töltsék el a hosszú min-

dennapokat. Mások csak élvezetből,

az íze miatt fogyasztják. Az igazi

kávé ínyencek azonban új fellegvá-

rat köszönthetnek a Budapest kávé-

kultúra térképén nem messze a Fő-

vám tértől, a Czuczor utcában. A

TAMP & PULL valószínűleg Ma-

gyarország első olyan Espresso Bár-

ja, amelyet a baristák saját kezükkel

építettek fel, hogy vendégül láthas-

sanak kávét szeretőket, barátokat és

érdeklődőket egyaránt. „Hiszen ide

általában azok jönnek, akik már

hallottak rólunk és kíváncsiak ránk”

- meséli a mellettem ülő asztalnál az

egyik házigazda, miközben én is

hajtva a jó kávé utáni vágytól és

nagyon hangulatos volt ez a terület,

de most, hogy felújították, még in-

kább az.

A kert ad helyet a Pro Facultate és

Pázmány napoknak, ide lehet kiülni

két óra között beszélgetni vagy csak

az élet oly nagy dolgain elmélkedni,

mint hogy miért is lóg ki az a cérna-

szál a pólómból, sőt most már inter-

netezni is lehet itt, hiszen haladni

kell a korral. Az nem lehet, hogy a

kertben ne nézhetném meg a

Facebookot, üzent-e valaki, vagy

hogy a Neptunra felrakták-e már a

jegyemet.

Pedig egy ilyen helyet, amit herme-

tikusan elzártak mindentől, a csönd-

jéért és az elzártságáért kell szeretni.

Nem halljuk a Szentkirályi utca za-

ját, a villamos kattogását, a mikro-

fonba beszélő professzor hangját.

Talán egy valamit hallunk csak,

ilyenkor ősszel: a száraz falevelek

zörgését, vagy a leeső barna geszte-

nyeszemek koppanását a járdakö-

vön. Becsüljük meg, hogy egy ilyen

„oázis” terül el egyetemünk épületei

mögött, csöndesen megbújva a

nyolcadik kerületi házak között.

Szabó Kata Karolina

engedve a kíváncsiságomnak láto-

gattam el ide. Az októberi hidegből

belépve a kávézó melegébe olyan

barátsággal fogadtak az „ottlakók”,

mintha csak rám vártak volna. A

hely a maga egyszerűségében nagy-

szerű; semmi trendi, semmi túlzás,

az egész hely lényege a kávé. Ott

van falon lógó képeken, a pulton

lévő gépeken, a pult mögötti

üzenőfalon. Nevével ellentétben

nem csak espressot lehet itt fogyasz-

tani. A capuccinok és lattek széles

választéka mellett

filterkávét is szürcsölhe-

tünk, s még azt is eldönt-

hetjük, aznap mihez volna

kedvünk: Aeropress, Hario

V60, Kalita, Chemex,

French Press és Karlsbadi

filter. A nagy fekete táblán

különböző fantázianeveken

futó kávékülönlegességeket

is találunk, melyekről talán

még soha nem is hallot-

tunk. Ilyen a KV-Cola, mely

filterkávé, melasz, cascara és citrom

különleges keveréke, jégszódával

dúsítva, vagy a Liby és Livi „akik

csak és kizárólag a személyes ran-

devú során fedik fel bájaikat”. A

minőség azonban garantált, hiszen a

kávét magát Stephen Leighton híres

Has Bean pörkölőjéből utaztatják

kis hazánkba, ami még különlege-

sebbé teszi az espresso bárt, hiszen

a szenvedélyes babvadász nagyon

megválogatja, hogy kik főzhetik

piros csomagolásban kapható feke-

téjét.

A kávé illata és szeretete mindent

beleng, s miután én is megkapom a

kívánt lattemat, tudom, jó helyen

vagyok. Megláttam, megszerettem,

s ajánlom szeretettel!

Balázs Beáta

15 2012/október

Humor Ítélet

Tényleg török átok?

„Jószomszédság török átok.” – tartja a mondás. Lehetséges, hogy tényleg a törö-köknek köszönhetjük a dolgot, mert olyannyira felbőszültek, amikor pár vá-runkkal igencsak megizzasztottuk őket, hogy ezen soha többé nem tudtak felül-emelkedni.

Végeredményben a származás lé-

nyegtelen, egy a fontos: tényleg lé-

tezik a jelenség, nem puszta mende-

monda. Egyre rövidebbek a nappa-

lok, esik az eső, köd és hideg min-

denütt; tetszik, nem tetszik, ezzel

(is) jár az ősz. Egyesek begubóznak

otthon, mint például én is, mert

ugyan minden tiszteletem azoké,

akik ilyen körülmények között is

képesek önszántukból kitenni a lá-

bukat otthonról, de nekem nem iga-

zán van ilyen acélos kötélidegze-

tem… Vagy legalábbis nagyon rá

kell készülnöm az ese-

ményre. A lényeg az,

hogy véget ért a móka,

a kacagás, a nyaralás

időszaka; tehát több

időt töltünk a négy fal

között, és ilyenkor erő-

sebbé válhatnak bizo-

nyos impulzusok. Ezek

pedig a szomszédok

hatásai, már persze ha

valaki nem lakik egye-

dül egy jurtában Szibé-

ria tundrájának kellős

közepén. Ott ilyesmiről

érthető módon nem

beszélhetünk, bár ott meg éhes med-

vék és jegesmedvék kóborolnak, de

senki nem mondta, hogy az élet

könnyű. Aki ellenben nem él ilyen

extrém körülmények között, az

kénytelen megbarátkozni a gondo-

lattal, hogy az ember társas lény,

szüksége van közösségre, és ebbe a

halmazba MINDENKI beletartozik.

A legfantasztikusabb lakás/ház

szomszédjában is lakhatnak rém

idegesítő homo sapiensek és ez so-

kat levonhat az ingatlan értékéből.

Ezen tények ellenére döbbenetes

módon senki nem így hirdeti eladás-

ra a lakását/házát, így sok esetben

már csak költözés után szembesü-

lünk a rideg valósággal. Én személy

szerint még soha nem találkoztam

olyan emberrel, akinek ne lett volna

legalább egy története egy rettenetes

és kibírhatatlan szomszéddal/ról.

Csokorba gyűjtöttem pár irritáló

szokást, íme, ezek lennének azok,

bár ez csak a jéghegy csúcsa.

Ugyan nyáron is érzékelhetők ide-

gesítő szokások a falak túloldaláról,

de valahogy akkor könnyebben vi-

seljük el a dolgot. Erős a gyanúm,

hogy ennek köze lehet a sok D-

vitaminhoz, vagyis hogy nem szen-

vedünk szörnyűséges szezonális

depressziótól. Ettől függetlenül nyá-

ron is szembenézhetünk kihívások-

kal, pláne, ha kertes házban lakunk.

Az egyre jobb idővel egyenes

arányban igyekszik a fű/gaz is in-

tenzívebben nőni minden kerttel

rendelkező egyén óriási gyönyörű-

ségére. Ugyanis ha valakinek kertje

van, az szinte mindennél nagyobb

elkötelezettséget jelent, ergo valaki

mindig füvet nyír. Ismétlem, min-

dig. A sors iróniája, hogy az ember

állandóan dolgozhat, hogy fenntart-

sa a kertes házat, így nem ér rá,

hogy csodálja a neki köszönhető

frissen nyírt pázsitot, de újfent rá-

mutatnék, hogy az élet nem könnyű.

A konstans fűnyírás egyes esetek-

ben okozhat idegbajt az éppen nem

füvet nyíró lakóknál, de ilyen eset-

ben bárkinél előtörhet az a bizonyí-

tási vágy, hogy legköze-

lebb majd ő lesz az

idegbajért felelős hang-

forrás és akkor majd ő

jól megmutatja. Aztán

ott vannak a kertben

játszadozó családok

(már akik ráérnek,

ugye), ahol mindenki

úgy ordít beszélgetés

gyanánt a tőle 20 centire

lévő embernek, mint aki

fél egyedül, még én is

kiválóan hallom két

kerttel arrébb. De a gye-

reket is ilyen decibellel

zaklatja, mintha épp egy szabadsá-

gon lévő törzsőrmester lenne.

„Gyere ide!”, „Tedd le!”, „Szállj le

róla!”, „Nem mondom még egy-

szer!”, és még sorolhatnám, már

lassan ott tartok, hogy én megyek

oda, teszem azt le, szállok arról le,

anélkül, hogy még egyszer szólni

kellene. Karácsony tájékán még

problémázhatunk egy sort azon,

hogy a mellettünk lévő lakók díszí-

tése beragyogja a mi belterünket is,

de oda se neki, így spórolhatunk a

villanyon.

16 2012/október

Humor Ítélet

Fekete humor a legjavá-

ból!

Legyen szó akár a Bevezetés a jog-

fogalmakba című, vagy akár egyéb

más jogbölcseleti tárgyról egy biz-

tos: a méltán közismert Péteri Zol-

tán professzor iskoláját egyszer

minden Pázmányos joghallgatónak

ki kell járnia.

A tanár úr közel 82 évnyi ta-

pasztalata, és talán ebből fakadó

sajátos világnézete, valamint

fanyar humora volt az, ami az

előadásait sokunk számára fe-

lejthetetlenné tette és teszi ma

is. Bevallom, eleinte magam is

meglepődtem amikor a

„Sétáltathatom-e játszótéren jól

nevelt krokodilusomat?”, s eh-

hez hasonló példák szolgáltak

magyarázatul az egyébként ne-

hézkes tananyag megértéséhez.

Döbbenetemet, s az azzal ará-

nyosan növekvő csodálatomat,

csak tovább fokozták az egyéb

olyan megjegyzések, mint pél-

dául: „Szegény Poundot élete

virágjában ragadta el tőlünk a ha-

lál. Mindössze kilencvennégy évet

élt ezen a Földön!”, de ki tudná el-

felejteni azt a pillanatot, amikor a

tanár úr már sokadjára a „latin nyelv

babérkoszorúzott bajnokainak” ne-

vezett bennünket?! (Ez azért bizony

elég sok hallgató arcára mosolyt

csalt.)

Legalább ennyire emlékszem arra

is, hogy maga Péteri Zoltán profesz-

szor úr mindig hatalmas lelkesedés-

sel és büszkeséggel beszélt arról,

amitől minden elsőéves joghallgató

a legjobban tartott: a VIZSGÁRÓL.

Többször hallhattuk bátorító szavait,

mint például: „Lehet olyan híreszte-

léseket hallani, hogy véreskezű va-

gyok. Egyesek szerint méltán érde-

meltem ki ezt a nevet!”, továbbá

„Valóban, a vizsgajegyek átlaga

nem túl biztató. Egy egész hét szo-

kott lenni!”, sőtmitöbb „Én egy

rossz válaszért, sosem dobattam ki

senkit, csak MEGBUKTAT-

TAM!”.

Az előbbiekhez hasonló vizsgá-

ra vonatkozó megjegyzések

persze nem feltétlenül arattak

osztatlan sikert a hallgatóság

körében, de lássuk be, a jól is-

mert Péteri-féle fekete humor-

nak valahol ez is a szerves ré-

szét képezi. Nem is lenne nél-

küle a Pázmányos lét olyan,

amilyennek mi megszerettük!

Nagy Balázs

Azonban egyes lakásokban minden

évszakban úgy érezhetjük, hogy

nem vagyunk egyedül. Néha szó

szerint bensőséges kapcsolatba ke-

rülhetünk a többi lakóval, akár bősz

tiltakozásunk ellenére is. Amikor

még panellakásban laktunk, az

egyik felső szomszédunk minden

egyes vasárnap harmatos hajnalon

megörvendeztetett minket a

Republic örökbecsűjével, mégpedig

a „Csillagok, csillagok, mondjátok

el nekem” kezdetűvel, amit mini-

mum kétszázötvenhatszor játszott le

gyors egymásutánban és ez lassan

oda juttatott mindenkit, hogy már

ténylegesen kívántuk, hátha a csilla-

gok elárulják, hol jár a kedvese és

talán akkor utánamegy. Nem lehet-

tünk túl sikeresek, mert nem ment, a

dal ellenben maradt, hiszen a re-

mény hal meg utoljára.

Mi jelenleg érdekes szomszédokkal

vagyunk ellátva. Egyikük nem érez

annál megfelelőbb időpontot lakbe-

rendezésre (értsd: valamilyen rejté-

lyes oknál fogva szereti a nehéz bú-

tortárgyakat elképesztő kitartással

tologatni), mint a hajnali 6 óra. A

másiknak olyan kutyája van, ami

egyszerűen imád éjfél körül holdat

ugatni, és érthetetlen módon ragasz-

kodik az elviselhetetlen frekvenciá-

hoz. Kiborító, én mondom. Aztán

ott vannak azok az ifjú titánok, akik

üstökösként akarnak a zenei világ-

színpadokra felkerülni, de egyelőre

még csak a szomszédság idegeit

nyúzzák, mert máshol nem lehet

gyakorolni, csak kiállva a tárva nyit-

va hagyott ablakba. Mozart még

csak nagyon ritkán felismerhető, de

ez nem az ő hibája. Alapvetően tole-

ráns vagyok, de néha elszakad a

cérna. Jó, jó, nem mindenkinek le-

het tényleg egy új Mozart a szom-

szédja, akinek – mint az köztudott –

nem volt szüksége holmi gyakorlás-

ra, míg mindenki másnak igenis

szükséges, de azt legalább értéke-

lem, hogy nem egy vadászkürt fele-

lős mindenért. Az egyik szomszé-

dunk képtelen megtanulni parkolni,

mintha be lenne oltva a párhuzamo-

sok ellen. Még bőven lehetne cse-

megézni, de az újság tartalma nem

lehet végtelen.

A legfőbb probléma a közösködés

kérdése: akarjuk, vagy esetleg még-

sem akarjuk? Nagy dilemma, bi-

zony. Ezt a kérdéskört meghagyom

mélyen tisztelt olvasóinknak, hadd

csemegézzenek ők is!

Kalász Veronika

17 2012/október

Szalon Ítélet

Az esemény egy diavetítéssel indult,

alatta pedig a jól ismert „Mint a mó-

kus fenn a fán” című dal szólt. A

zene hallatán egyesek röhögtek, míg

mások elfintorodtak, de volt olyan

is, aki énekelt.

Horváth Attila nyitotta meg az estet,

s elmesélte nekünk, hogy a szovjet

dalokat majdnem mind adaptálták.

Az alapelveket maga Sztálin dol-

gozta ki, s írta le. A következő kau-

télái voltak: a dal

hemzsegjen politi-

kai céloktól, hasson

az érzelmekre,

könnyen meg lehes-

sen jegyezni, kato-

nás jelleggel bírjon,

lelkesítő, derűs

hanglejtésű legyen

és kegyesen azt is

megengedte, hogy

egy pár népi motí-

vumot is bele lehes-

sen csempészni. Ezt

sikerült is mindig

keresztülvinnie,

ugyanis az állami

rádiókban mindig

az állam által mű-

ködtetett kórusok

léptek fel. Ha eset-

leg valaki úgy gondolta, mégsem

ragaszkodik ezekhez az alapelvek-

hez, annak záros határidőn belül el

kellett hagynia Magyarországot, ha

tehette. Ha nem, hát, akkor tudjuk,

hogy mi várt rá…

A következő téma a szovjet him-

nusz volt. Mivel az Internacionálét

Sztálin már elavultnak tartotta, kiírt

egy pályázatot az új himnusz meg-

komponálására, amely olyannyira

sikeresnek bizonyult, hogy a vég-

eredménybe még Sztálin is írt egy

sort. Nehogy már pont ő maradjon

ki.

Szilasi Alex elzongorázta nekünk a

szovjet himnuszt mindenféle tempó-

ban, hogy megmutassa, miért éppen

az lett a végleges verzió, ami. Aztán

megjegyezte, hogy ez egy nagyon

dinamikus, nagyon jó zene lenne, ha

nem a szovjetekhez kötődne.

Ezután meghallgattunk több propa-

gandadalt is, többek között az amúri

partizánok dalát, a Panzerlied-et és a

Lenin-dalt. Utána a házigazdák egy

pár perc erejéig bemutatták nekünk

a csasztuskákat is, melyek azért nem

lettek sikeresek Magyarországon,

mert a munkásemberek munka he-

lyett ilyeneket énekeltek, ahelyett,

hogy dolgoztak volna.

Mivel egy cikkbe nem fér bele min-

den érdekesség, ami az est folyamán

elhangzott, ezért a Szalon végére

ugranék, ahol a jól bevált záró prog-

ram következett. A közönségnek

kellett írnia egy dalt, melyet Szilasi

művész úr kísért zongorán. Íme:

Nem kérünk az IMF-ből

IMF nélkül virágzik

a rét,

Dolgozzunk újra

szép hazánkért.

Szebb lesz így a

magyar lét,

Előre, előre a füg-

getlenségért.

Ne engedjük, hogy

elvigyék a lét,

Hazánkért egy szív-

vel menetel a nép.

Tenyésszünk újra

libát,

Ne kövessünk el

több hibát.

Végül a közönség kérésére Szilasi

Alex eljátszott nekünk még egy rög-

tönzött himnuszt, melyet a kínai

kommunista pártnak küldtünk sok

szeretettel. A Művész Úr ismét min-

denkit elbűvölt a tudásával. Hát

igen, nem véletlenül rendelkezik

Chopin-útlevéllel!

Fedor Zsuzsanna

Pázmány Szalon

A szovjet típusú diktatúra zenei propagandája

November 14-én került megrendezésre a szemeszter második Pázmány Szalonja. Már több, mint egy éve én vezetem az estről a rovatot, de ilyen tömeget még egyszer sem lát-

tam. A nézők annyian voltak, hogy a karzatot is meg kellett nyitni.

18 2012/október

ítélet GALÉRIA PILLANATFELVÉTELEK A FOCI KUPÁRÓL ÉS A TDK -RÓL