Vetráb József Kadocsa

Szent erdeinkbenKutatási rajzolatok a királyi Pilis térségéből

Jelen ismeretterjesztő tanulmány célja, hogy fáradságos szellemi lépéseink nyomán utat találjunk mitikus magyar múltunk megismerése, mondhatni a felismerés orma felé. A ma magyaroknak nevezett szkíta-utódnép ősi, eltűnt idők homályába vesző, ó-gyökerű szellemi örökséget hordoz lelke s tudata mélyén. Ennek az őstudást őrző ősnépnek van mag-léte, szárba szökkenő életvirágzása, és lehet lesz jövő-látó kiteljesedése is az emberi történelem mostoha talaján. Közelebbről megismerkedünk a Kárpát-medence földrajzi térségével, a hazát ősfoglalás jogán bíró, államalkotó magyarság királyi szakrális és adminisztratív központjával, a Pilis történelmi földrajzával. További cél az írásos emlékek, források; diploma-k, litterae-k1 a tárgyra vonatkozó latin szövegrészeinek, és magyar fordításainak összevetése, valamint a terepbejárások során megtalált, megörökíthető nyomok: épületkő töredékek, védmű falszakaszok, felépítmények, várfalmaradványok helyének feltárása, azért, hogy ezek alapján megrajzolhassuk a Magyar Apostoli Királyság központjának – vélhetően – pontos térképét. Ebbéli igyekezetünket segítik a magyar krónikás hagyományok lejegyzései: a magyar krónikák egyes szakaszainak, szöveg-szöveteinek megvallatásai, továbbá a kérdéskörrel foglalkozó kortárs, és hajdan volt kutatók fáradságos, gyakran egész életet igénylő, áldozatos kutatásainak eredményei.2 Ebben a vonatkozásban ez az ismeretterjesztő tanulmány közös szellemi munka terméke, amelyhez írója is szerényen járult

1

hozzá egyéni kutatásaival, meglátásaival és a nagyközönség számára elérhetővé váló írásaival. - E rövid bevezetés után ismerkedjünk meg a Pilis-kutatás sarkalatos kérdéseinek néhány elemével, amelyek, mintegy kétszáz esztendeje foglalkoztatták, s foglalkoztatják a téma iránt érdeklődő kutató elméket.

A XIX. században a legnagyobb zavart az okozta, hogy a jelenlegi főváros, Buda, valamint Óbuda területére, földrajzi közelségére vonatkoztatva indítattak. A középkori oklevelek, határbejáró, határt kijelölő, királyok által kiadományozott levelek földrajzi neveit, hegyek, dűlők, puszták, földek, elpusztult, valaha általánosan ismert híres épületek elnevezései helyeztettek át az akkori Pest-Buda, a mai Budapest körzetébe erősítve ezzel azt a tévhitet, miszerint a XIX. században három város egyesüléséből létrejött, és világvárossá épülő, szépülő főváros megegyezik a középkori Magyarország királyi Budájával. E lelkes folyamat eredménye képen változott át Pest, történelmi alakjait tekintve, a kelta Owen nevéről a német Offenre, idők múltán Alt Offenre, majd a ma is ismeretes Óbudára. Ugyanilyen módszer eredménye lett Új-Pest, azaz Offen várának és városának Budává történő előlépése. Pontosan nem tudjuk meghatározni annak az időpontját, hogy mikor kapott új nevet – feledtetve a közvetlen földrajzi közelséget – a Pesti hegy és vált elfogadottá a Gellérthegy elnevezés, továbbá érdekesnek tűnik a Pesti hegytől délre elterülő Erzsébet város esete is, amely előbb Kelenfölddé vált, majd néhány évvel ezelőtt felvette az Újbuda nevet. Ezzel az utóbbi példával jelzem azt a sajnálatos törekvést, amely nem zárulhatott le a múlt időben, hanem máig hatóan jelen van. Ha az megtörtént a történelmi emlékezet valóságos Budájával, Budáival, hogy központi helyükről

2

tudatosan áthelyezték egy földrajzi jellemzőiben hasonló, ám nem megegyező környezetbe a királyi központ szélére, felvetülhet annak lehetősége, hogy a többi történelmi városunk sorával is ez történt. Gondoljunk a XII. század végéig vezető szerepet betöltő Esztergomra, Veszprémre, Fehérvárra, Szikambria-Óbudára! Felkérem a kedves olvasót, készüljön fel egy izgalmas, szellemi kalandra és lépjünk együtt a megismerés ösvényére, amelyen kisebb kövek, elvadult cserjék keresztezhetik utunkat, de megpihenve egy-egy kilátást nyújtó oromzaton elénk tárulhat a magyar múlt egy darabkája.

Insula Pilis

Az ország területére Dévénynél belépő Duna folyó a felvidéki kisebb folyókkal gazdagodva – Vág, Garam, Ipoly – lassuló futással éri el, kisebb- nagyobb folyami szigeteket alkotva a Pilis hegység területét, melyen átvágva, a főmeder nyomvonala, délről megkerülve a Szent-Mihály hegyét kanyarodik észak-keletnek, hogy rövid szakasz megtétele után Visegrád hegyénél váratlan fordulattal két ágra bomolva folytassa futását déli irányba. A két Duna ág hosszan elterülő szigetet ölel körül, amelyet ma Szentendrei szigetnek – középkori elnevezése: Úrsziget - neveznek és több településnek ad otthont úgy, mint Kisoroszi, Tótfalu, Pócsmegyer, Szigetmonostor, Horány. E sziget déli csúcsa eléri a mai főváros: Budapest közigazgatási területét Csillaghegynél, mely része a mai Óbudának. Három kilométerrel lejjebb torkollik a Dunába a Vörösvári árok vízereit összegyűjtő, szállító Aranyhegyi patak, a régi római polgárváros: Aquincum mellett. A kora középkorban a Duna

3

mellékága találkozott itt újra a főággal. A folyóág, amely a Pilis Dél-nyugati hegyvonulata mentén átlósan futott, a főmeder fordított „L” betűjének két szárát összekötvén, s alkotta azt a Sziget zugot „Zeg”-et, amelyet a pálos iratok: Insula Pilis-ként, Pilis-szigetként említenek. Ennek a valóságára emlékeztet a domborzati viszonyok összefüggéseinek ismeretében a fennmaradt kisebb-nagyobb tavak, nagy kiterjedésű nádasok jelenléte az árok nyomvonalán. Mi történhetett, s mikor? Erről megoszlik a Pilis-kutatók véleménye. A pálos iratok a XV. század második feléig említik a Pilist szigetként, ha ezt vesszük alapul Réthly Antal munkássága nyomán tudjuk, hogy első nagykirályunk, Atilla halálától (453) – ennek az eseménynek a bekövetkeztét a Képes Krónika (1358) Kr.u. 445-re teszi - számítva 61 alkalommal volt itt Magyarországon olyan nagy földrengés, amely a Pilis hegységet érintette. Az említett saeculumban; 1443-ban, következményeit tekintve; a sziklákon épült várak romba dőltek, lakott falvak, városok pusztultak el. Más vélemény alapján a XVIII. században következhetett be a folyómeder elzáródása az 1763. vagy az 1783. évi nagy komáromi földrengéskor.

A XVI. századi térképek némelyikén, a folyómeder irányát követve, nincs feltűntetve a Duna folyó azon szakasza, amelyet Duna-kanyarnak, régies kifejezéssel: Istergamnak hívnak, és nyugat felől kezdődik a Szamárhegynél (Zamar), majd keleten Visegrád érintésével, a mai Kis-Villám hegyénél két ágra válva, hosszú szigetet képezve, folytatja útját a déli végek felé. Ennek oka, hogy számot tevő geológiai ismeretek nem álltak rendelkezésére a rajzolóknak e térséget illetően, hiszen a kereskedelmi hajóforgalom, és a kíváncsi, kalmár-szemek elöl elzárt, jól védett királyi terület nem válhatott

4

közismertté a halandók számára. A Pilisbe nem vezetett jól kiépített kereskedelmi útvonal sem, s hívatlanul senki nem léphetett be a titkokat rejtő belső területre.

A Pilis határainak leírása

A Pilis-hegységre a felhők magasából letekintve egy szív alakot vélünk felfedezni a domborzat formájában. A szív rajzolatának felső kettős ívét a Duna völgye és a Szent Mihály-hegy alkotja, napnyugati oldalán Esztergom és Dorog városa határolja, míg a keleti határát a délre tartó Duna-ágak ölelte Szentendrei sziget jobb oldali folyóága képezi. Alább fordítva tekintetünket megpillantjuk a kiszáradt Duna-ág medrét, amelyben a víz nyomait kisebb-nagyobb tavai, az ezeket tápláló erek, és patakok, továbbá vízi növényzetei, sás-, és nádtengerei képezik. Ez a mai Vörösvári-árok, amelyben több, a középkorban még nem létező település van, amelyek a XVIII. századi habsburgi betelepítés eredményeképpen keltek életre az ideérkező svábok, és északi szláv telepesek munkája révén. Ehhez az ausztriai Habsburg Birodalomtól minden segítséget megkaptak: meghatározott időtartamú adómentességet, építőanyagot, a termelésbe bevont irtások utáni adókedvezményt. Az olyan, régi térképeken is látható, települések, mint - a végvári, önvédelmi harcokban kivérzett, elnéptelenedett - Solymár, Borosjenő, Szántó, Kaláz is benépesült az új telepesek családjaival.

A Pilis kebelén belüli három medencében; a Szentlászlói-, a Szentkereszti - és a Szentléleki – medencében idegen gyökerű népek közösségei vertek tanyát: a felvidéki hegylakó tótok, akik manapság jobb szeretik magukat a XIX. századi

5

szóhasználattal szlovákoknak nevezni. Továbblépve a hegység dél-keleti, keleti végeire azt tapasztaljuk, hogy a török uralom elöl menekülő rácokat (szerbeket) telepítettek a Pilis kapujának számító Budakalászra, Pomázra és Szentendrére. Északabbra tót falvak alakultak a Pilis szélén, a Duna partján, valamint a Szentendrei-szigeten. – Magyar jobbágycsaládokat az osztrák közigazgatás nem engedett visszatelepülni a régi királyi központunk közvetlen közelébe sem, bár egy falunk lakossága a török uralom alatt is megmaradt magyarnak a feljegyzések szerint. Ez a falu a Dömös melletti Marót, amelyről a későbbiekben több szó is esik. Ez a szűken vett, a belső királyi Pilist magába foglaló terület kiegészül a tőle délre eső Budai-hegységgel, amelynek keleti oldalán a mai magyar főváros Budája, és Óbudája fekszik régi szakrális folyónk, a Duna, jobb partján.

A királyi Pilis

Mint, ahogy a szerelmes férfiú rejti el az ékszerész bársony-tokjának belsejében az egy köves, gyémánt eljegyzési gyűrűt, úgy rejtette volt el az ősi szkíta-királyság országirányító és szent központját e Pilis-sziget kellős közepébe. A maga rejteki módján Oláh Miklós3 magyar főpap (1539. Zágráb püspöke), későbbi koronázó esztergomi érsek (1564.) írja le latin nyelvű könyvének VII. fejezetében (Hungaria, 1536. Bruxelles) ezt a pilisi belső területet – természeténél fogva szavai függönye mögé rejtve a valóságot, hiszen a magyar titkokat nem fedheti fel Nyugat-európai tudóstársai előtt –, amelyet nem nevez királyinak, de Dömös, a királyi palota, s az esztergomi érsek vadászó -, és mulatóhelyének említésével a magyarok számára

6

egyértelművé tesz. Lássuk az idézett szöveget és vessük alá egy kis elemzésnek!„Az erdős terület a Duna szemközti partján a Zephir-hegytől kezdődően nyugat felé két hazai mérföldre (1 magyar mérföld= 8354 m) húzódik. Közepén van Dömös prépostság, tekintélyes és jövedelmező, figyelemre méltó hely. A Duna partjára néz és körülbelül a hegyláb szélén van egy másik királyi palota ezt gyönyörű kert és az esztergomi érsek vadaskertje veszik körül, Esztergomtól egy olasz mérföldre fekszik. Innen emelkedik az a hegy – a lejtőin szőlős kertek húzódnak -, amely Esztergom vára és városa fölé magasodik.”4

Az erdős terület a Duna szemközti partján…-A szövegkörnyezetből kitűnik, hogy Mátyás király visegrádi, függőkertes palotájának leírása után áttér Maros (ma Verőce-Maros) említésével a Duna bal partjára és ebből a látószögből indítja a központi rész leírását…a Zephir hegytől5 kezdődően… - A magyarországi alapítású pálos rend regisztráiban fenn maradt egy feljegyzés, mely szerint a Visegrád feletti Kékesen található a rend Szent Andrásról elnevezett kolostora. A szerző által használt szó: Zephir=zafír (kék színű drágakő) utal a hegy magyar elnevezésére. … nyugat felé két hazai mérföldre (1 magyar mérföld= 8354 m) húzódik. …- Valamivel több, mint 16,7 Km hosszan. … Közepén van Dömös prépostság, tekintélyes és jövedelmező, figyelemre méltó hely….- Az eredeti latin mondatban DEMES-ként írja, ami kiejtése alapján jobban megfelel a szkíta-hun-magyar rovásjelek olvasatának. A következő mondat Dömös kiemelt helyét tanúsítja a térségben… Duna partjára néz és körülbelül a hegyláb szélén van egy másik királyi palota ezt gyönyörű kert és az esztergomi érsek vadaskertje veszik körül,… - Oláh Miklós

7

későbbi püspöktársa - Brodarics István (szerémi) 1527-ben - meg is nevezi az esztergomi érsek eme vadas kertjét: Vértes. Nem tévesztendő össze a Dorogtól nyugatra található mai Vértes hegységgel. Itt kell megjegyezni, hogy a mai Pilis keleti felében is feltalálható egy Vértes-hegy, s egy Vértes-völgy a Vöröskő, és a Szt. László-hegy között.… Esztergomtól egy olasz mérföldre fekszik. Innen emelkedik az a hegy – a lejtőin szőlős kertek húzódnak -, amely Esztergom vára és városa fölé magasodik.” – Ebből a szövegrészből kiviláglik, hogy a királyi terület nyugati határa a pilisi Vértes lábánál, a Búbánatvölgy vonalával egybevágón húzódik a Duna déli partjáig, tehát Esztergom szőlőshegye, a Szent György-hegy, már nem tartozik hozzá. A virtuális vonallal összeköthető határ-pontok felsorolása behatárol, körül zár egy a középkori köznép által nem ismert, s ezért leírhatatlan, szakrális védelem alá eső pilisi területet a Duna-völgy déli oldalán. Ez a mindenkori magyar apostoli király úr uruszága, urasága, égi-, és földi birodalmának központja az alább megnevezendő földrajzi végpontokkal, amelyek egy félkörívbe illeszkednek; Temes, Demes, Dömös – ugyanazon település névváltozatairól van szó - prépostsága köré; Zephir, azaz Kékes hegye, a Szt. András kolostorral, Ősbuda előhegyén álló Turul-vár, Ősbuda vára, Szentlászló pálos kolostora, Czikó-vár, Dobogókő palotája, Szakó-vár, Kurszán-palota, a Dobogóhegy hátán, Ákos-palota, Szikambria vára, és Buda (Óbuda-Szikambria).

E határon belül volt még található Alba Regale, a királyi Fehérvár, ahol a nemes magyar nemzet, a Szentkorona tagja előtt, a város I. István által emelt templomában koronázták meg a magyar királyok hosszú sorát és a földi létből kiválásuk után, itt helyezték végső nyugalomra őket. Továbbá az Ősi

8

Esztergom vára, a Dunára futó faltagozataival, védbástyáival és az erődítmény közelében az 1250-1253-ban Boldog Özséb és társai segítségével felépített több szintes barlang-templom, a magyarországi alapítású pálos rend első, a Szent keresztről elnevezett főmonostora.6 Mivel ez a monostor a térséget gyakran sújtó földrengések – Réthly Antal adatai szerint Atilla nagykirály korától számítva 61 kisebb-nagyobb földrengés rázta meg a pilisi térséget - egyikének áldozata lett, és falai igen nagyon megromlottak, az egész ismert földrészre kiterjedő magyar szerzetes rendnek új főmonostorra volt szüksége, amely a IV. Béla királyunk alatt építetett és betelepített Új-Buda vára fölött, egy közép magas hegy nyergében épült fel Kr.u.1300 és 1308 között a Duna-völgy jobb oldalán a régi Buda, Ó Buda, Buda Vetera, avagy Vetus Buda közvetlen közelében.

A Pilis külső védrendszere

A pilisi védrendszer várainak, erődítéseinek láncolata nem a kora-középkor építészeti remekei közé tartozó, újonnan épített katonai műtárgyai voltak. Születésük visszanyúlik a Kr. e. IV. évezred koráig. A királyi szkítának nevezett hun, azaz magyar nép egyes elemei közé tartozó, a Kárpát-hazába visszatérő harmadik hullámával – a Chronica Picta7 tanúsága szerint Kr. u. 677-ben – erős gazdasági, és katonai hatalom veszi újra birtokba ősei földjét és alakít erős királyságot a ma Európának nevezett földrész közepén. Az itt fellelhető régi szkíta várakat megújítva, újjáépítve birtokába veszi, és a királyi központ védelmére fordítja. Így tesznek mintegy három évszázaddal korábban a három hunkapitány, Keve, Béla, Kadocsa által

9

vezetett nyugati hun seregek vitézei, akik a szikamberek8 által újjáépített, a Nagy Francia Krónika szerint alapított, Siccambria városánál, átkeltek a Dunán és a vár alatti mezőn táborozó, gót szövetségesekkel kiegészített, nyugat-római sereget futásra késztetvén Tárnok mezején9 szétverték, majd Zieselmaur-nál, hatalmas véráldozat árán megsemmisítették. A krónikás hagyomány megörökíti ezeknek a honfelszabadító csatáknak a történéseit. – Elhagyva e kistérséget figyelemmel kísérve az elődök által reánk hagyományozott földrajzi nevek ráutalását és a helyszínen kimutatható maradványok nyomait (sáncok, falak, falszakaszok, tájidegen kőhalmok borította kiterjedt területek jelzéseit, felsorolhatjuk a Pilis-sziget (Insula Pilis) védvonalainak jelentős pontjait.

Ha egy pillantást vetünk a Pilis domborzati térképére, nyomban szembetűnik az, hogy a természet védelmi rendszerének az Achiles sarka a hegység dél-keleti szegleténél van. Itt húzódik a nyomaiban még meglévő régi római út, amely nevével ellentétben nem Rómába, hanem Salva Mansio-ba, a mai Esztergomba vezet a régi Aquincum polgárvárosából, érintve az Ezüst-Kevély, Nagy-Kevély hegy dél-nyugati völgyét, tovább fut Szántóra, majd a Pilis hegyének pilisszentkereszti oldalán vezet tova célja felé. Továbbá két nagy völgy nyílik a Dunára; a Pilisszentkereszti-medencét elérő, Pomáznál induló hosszanti völgy, és a szentendrei Üzbég-Annavölgy, valamint a Szentlászlói-medencébe irányuló, s a Királyvölgy bejáratához vezető út elágazását rejtő terület. Ennek a védelmét az esetleges keletről történő ellenséges beütés és az illetéktelen behatolás ellen több kisebb-nagyobb várerősség biztosította úgymint: Borosjeneh (Borosjenő) vára, az Ezüst-Kevély lábánál lévő – dr. Lánszky Imre révén az ezredforduló táján felfedezett – budakalászi

10

Atilla-vár, a pomázi Kőhegy vára, továbbá a Királyvölgy várai, őrvárai: a Kis-Hortobágy, a Berseg hegyén lévő castrum, és a Vértes-völgy bejáratánál álló váracska. E felsorolásnál feltűnhet, hogy ez utóbbi három az Öreg-víz patakját csörgedeztető Királyvölgy kapujánál sorjázik. Vajon hová vezethet ez az igen megerősített, védelemmel ellátott belső használatra létesített keskeny utacska, amelynek az északi bejáratát is többszörös kapurendszerek vigyázták? – Erre a kérdésre a későbbiek folyamán kapunk választ.

A napnyugati királyi központ

Roga (Rua, Ruga, Rowa, Röv, Rof…) nagykirály halála után Etele, azaz Atilla király, és fivére, papkirály-társuralkodója, Buda király, Szikambriába teszi székhelyét. Atilla innen indul hadjárataira és ide tér meg miután hadait feloszlatva, katonáit otthonukba bocsátja. Leírja a krónika, hogy Buda saját nevéről neveztette a várost és a magyarok, a hunnusok máig hatóan így nevezik. Ez a mondat azonban pontosítást kíván. A hunok vagyis magyarok10 Atilla városát, a németek megnevezése szerint: Etzilburgot, soha nem nevezték Budának, hanem különbséget téve Atilla király városa és a vele garádos értsd; lépcső-feljáróval ellátott, őrtoronnyal védett, faltagozattal összekötött, magasabb földrajzi helyen, a pilisi Sas-hegy11

tetején épült vár között csak ez utóbbit nevezték Budának, tehát Atilla nagykirály a krónikában lejegyzett parancsával soha nem szegültek volt szembe. Buda és Szikambria, Szikambria és Buda együttélése a köztudatban oly’annyira általános volt a középkor évszázadaiban, mondhatni egy évezreden keresztül hatóan, hogy Buda-Szikambria – a XIII.

11

sz. második felétől Óbuda-Szikambria néven említtetik egy XVI. sz. eleji, XIII. sz. eleji magyar történeti eseményre vonatkozó külhoni krónikás jegyzésben.12 Emellett meg kell jegyeznünk azt, hogy a magyar krónikás hagyományban elsősorban a Buda városnév vált meghatározóvá, és Szikambria városának veretes nevezete Atilla magyar király székhelyeként maradt fenn az emlékezet útján. Tapasztaljuk, hogy Szikambria várának Budával történő egybeolvadásával egy erős uralmi, hatalmi központ jön létre a Pilis központi területének napnyugati területén, amely későbbi alapításokkal továbbfejlődve határait kiszélesíti, kiterjeszti elsősorban napkelet felé, Marót és Dömös térségét célozva. Az előbbiekben említettük IV. Béla (Belee) király urunk által építtetni rendelt Új-Budát, valamint Budaszentlőrinc pálos rendi főmonostorát, amelyek e sorba illeszkednek. Ez ősi királyi központ védelmét biztosították a folyóágak alkotta természetes határok és a nyugat felöl esetlegesen betörő hadak ellen kisebb-nagyobb vár-erősségek, melyek között vitán felül áll a Szt. György hegyén lévő kiterjedt területen fekvő ős-vár, - melynek nyomai kimutathatóak a helyszínen -, amelyet Szántai Lajos művelődéstörténész és magyarságkutató szellemes rámutatása szerint, a vész-pereméről neveztek el: VéSZPöReM-nek, mai nyelvünkön; Veszprémnek.

Szent István királyunk idejétől fogva királynéi város, Buda szomszédságában. Középkori oklevelek utalásai is alátámaszthatják e vélekedésünket. Tudjuk, hogy Vajk (István) és nagybátyja Cuppan (Koppány) közötti végső csatára Veszprém közelében került sor. István ifjúként szülővárosából, Iszter-Gam-ból kiindulva csatlakozik német lovagok vezette hadához a Garam folyó torkolatánál és itt, jegyzi meg a krónika, a Garamnál övezik fel karddal és ékesítik

12

sarkantyúval – szertartás szerűen lovaggá avatják őt a német lovagok a csata elő napján.13 Koppány fegyvereseivel somogyországi birtokáról az ország szívébe, a Pilisbe, a királyi központ felé tart és Veszprém alatt, Szent György mezején (Tárnokvölgy), a Szt. György -, és a Zamárhegy között elterülő térségben feszül egymásnak a két sereg, melyek között a véres küzdelem, váltakozó szerencsével folyik. Kimenetelét ismerjük. Koppány vezért (dux) elfogják, felnégyelik, és testrészeit az ország négy legnagyobb várának kapuja fölé szegezik. Van még egy közvetett adalék Veszprém Doroghoz való földrajzi közelségére: A királynéi vár konyhájára napi rendszerességgel a szakácsok dorogi földjeiének zöldségeit szállíttatják.14

Szikambria, Buda, Au-Buda…

Idáig jutván olvasmányunkban felvetődik a kérdés bennünk arra nézvést, hogy földrajzilag, a Pilis térségén belül, hol érdemes azon város után kutatnunk, amelyet a trójai eredetű magyarországi sicane-ok avagy ahogy mi ismerjük: a szikamberek királya Francio király „alapított” a Kr.e. II. sz. elején. Tudjuk azt a Nagy Lajos királyunk számára készült, Kálti Márk fehérvári kanonoknak tulajdonított Képes Krónika soraiból, hogy a hunok, vagyis magyarok (hunni sive hungari) első bejövetelekor a hunok Szikambriánál keltek át a Dunán, hogy megütközzenek Detre és Macrinus egyesített haderejével. Szintén ebből az írott forrásból merítve ismerjük a második bejövetelnek az időpontját: Kr.u. 600 vagy 677. esztendő. Mit ír erről Kézai Simon mester: „A magyarok cselekedeteiről” című krónikájában? – A magyarok hét vezérlő

13

kapitány vezetésével 210 000 fegyveressel, feleségeikkel és gyermekeikkel Pestnél – figyelem: a pilisi Pestről tesz említést -, és a szobi révnél keltek át a Dunán. Anonymus, I. Béla király jegyzője a megyeri révről tudósít, de jegyezhette volna az Ipoly-torkolat melletti szobi révnek is, hiszen Szobbal szemben, a Duna folyó jobb partján volt egy MeGyeR nevű kis település néhány más kis falu társaságában, amelyeket II. András királyunk Kr.u. 1212. évben keltezett határbejáró oklevele15 is nevesít (a két Pazanduk falu, Megyerrel). Pontosítja a földrajzi meghatározást Kézai mester azzal az adalékkal is, hogy a szobi átkeléssel egyidejűleg említi egy bizonyos Duna menti vár ostromát is, melynek során itt esett el Marót fejedelem egy éltes rokona, mások szerint maga Marót fejedelem.16 Nem feledhetjük, hogy a szobi-megyeri révhez mintegy 2 km-re fekszik Marót falva, mai nevén: Pilismarót.

A folyami átkelés, és az ostrom hadmozdulataiban megfáradt harcosok és a köznép megpihent. Másnap Párducos Árpád vezértársaival belovagolt Atilla király városába (Szikambriába). A szakrális uralom központját Atilla nagykirály leszármazottja Turul-nembéli Árpád17 vezetésével, Roga hunjai első bejövetelének útvonalát követve az Ipoly-folyócska völgyén keresztül, annak torkolatánál érte el az Isztert (a Duna régi magyar neve), és Helemba földjén, illetve azon a területen, amelyen most Szob városa találtatik, felfejlődve kezdte meg az átkelést, majd levervén a gyenge ellenállást, vette újra birtokába Atilla városát: Szikambriát.

Szent volt ez a hely és szent ma is az igaz magyarok számára, mert hunok vére szentelte meg földjét. Szikambria közelében temették el szkíta szokás szerint Béla, Keve, Kadocsa kapitányokat és sírjuk fölé orut, mai szóval élvén, kőszobrot állítottak. Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy ez

14

nem mai értelemben vett kőszobor volt, hanem sokkal inkább olyan kun (chun-hun) babára emlékeztető lehetett, mint amilyet Sashegyi Sándor amatőr régész talált a múlt század harmincas éveinek a végén, negyvenes éveinek az elején a Holdvilág-árokban, és amelyet a magyarellenes erők kiragadván Sashegyi kezéből a szentendrei kőtörőben megsemmisítettek. Ez az emlékkő, amelyet a „hálás” utókor Szamárkőnek nevezett 1733-ban még állt Bitóc határában18, a régi Buda előhegyén. - Visszatérvén Szikambriára jegyezzük meg; a nagy Nimród unokája, Bendegúz fia: Atilla nagykirály19, a Szkíta, innen irányította a nyugati hunok birodalmát, innen indult egy milliós fős hadseregével – mint Isten ostora –, felkötvén a szkíta hadistentől kapott kardját, hogy az Istenéből kifordult, bűnös és tévelygő világon végigsuhintson figyelmeztetőn: - Térjetek meg atyáitok Istenéhez! - És végül életének fonala itt szakadt meg szikambriai palotájában, mint ahogy Marcianus császárról feljegyezte a Képes Krónika azt, hogy azon az éjszakán, amikor Atilla Szikambriában meghalt, Marcianusnak álom jövendölte meg20 a világ urának kiválását a földi létezés síkjaiból.

Jól jegyezzük meg; Atilla Szikambriában halt meg, így tudósit a Képes Krónika, amennyiben így történt, ugye elképzelhetetlen, mert a józanésszel ellenkezik, hogy a Duna szent folyama mellől vas-, ezüst-, és aranykoporsóba zárt testét leszekereztették volna a Tiszához, és vizének fősodrát elterelve a folyóágyba temettetik. A mondának egyetlen pontja hangsúlyos: a titkos temetés. A szkíta fajtájú népek magas rangú halottaikat titkos, rejtett helyre temették és gondoskodtak arról is, hogy e titok ki ne tudódjon, nehogy a szent halott nyugalmát megzavarják, sírját megbolygassák.

15

Kézen fekvő a gondolat, ha Atilla király a Pilisben, Szikambriában hunyt el, akkor teste is a Pilis szent határai között nyugszik valahol székhelye közelében.

Hol vagy Szikambria?

Szikambria földrajzi helyzetét behatárolandó írott források mozaikdarabkái kirakásával közelítjük. Vértessy György átfogó tanulmányából21 idézzük Franciscus Iustinianus velencei katonadiplomata naplójának vonatkozó részletét, aki I. Mátyás királyunk uralkodása idején járt Magyarországon. Hunyadi Mátyás, a pápa úr által szkítáknak nevezett magyarok fejedelme megbecsülését és engedélyét bírván latin feliratos, vésett köveket keresett a pilisi Óbuda környékén. Alba Ecclesia (Fehéregyháza) mellett talált kőről írván lejegyzi, hogy a király városától 2000 lépésnyi távolságban lelte meg a műtárgyat. A római mértékegységeket véve alapul a 2000 lépés első esetben, ha passussal (1,5 m) számolunk, akkor ez 3 Km-t tesz ki, ha a gradussal (0,75 m), akkor 1,5 Km-t kapunk. Ezek a távolságok csak a pilisi Buda (Ó-Buda) viszonylatában értelmezhetőek Fehéregyházára vonatkoztatva. Iustinianus ezen feljegyzéséből megértettük Buda (Ó-Buda) és Alba Ecclesia térbeli viszonyát, a következő idézettel eljutunk Alba Ecclesia és Szikambria térbeliségéhez.

Iustinianus így ír kövének feltalálási helyéről a XV. század utóján: „Fehéregyháza közelében a mezőn a város mellett, amelyről azt mondják, hogy Sicambria volt, melynek falai a határát képező magas sziklán a Duna felé terjednek.” 22– Sicambria (Szikambria) falai a határát képező magas sziklán a Duna felé terjednek. – Egy római korból fenn maradt ”notitia”

16

(feljegyzés) szerint Herculia, Castra ad Herculem, Cirpi Mansio (Dunabogdány) és Salva Mansio (a mai Esztergom) között terült el – írja az „Itinerarium Antonini” 23. A történelmi léptékkel mérve a kárász életű pannóniai római jelenlét alatt ezen oppida-k (provinciális városok) között más település nem említtetik. Az Árpád-korból viszont több településről van tudomásunk a Duna jobb partjáról; - VíZ-SZeG-GaRáD =Visegrád, DeMeS hangzó váltással TeMeS vagy Dömös, Marót, Pazanduk falvak, Megyer, Gézavására (Fori de Geysa) és 1248-tól kezdve a benépesített Új-Buda. Abraham Ortelius belga földrajztudós 1597-ben kiadott térképén Herculiát Szikambriával azonosítja térképrajzolatán ily’ módon: „Herculia sive Sicambria”. Ezt a Sicambriát azonosította a régi Budával Bonfini Antal magyar nemessé vált itáliai történetíró, Mátyás kortársa is.

Nos, összegezzük, amit eddig tudunk: Szikambria, Atilla városa falai az Ipoly-torkolat melletti Szob térségével szemben a Duna jobb partján lévő középkori Megyer és a két Pazanduk falu közelében egy a Duna fölé magasodó magas sziklán állottak. Ebben a térségben csak egy ilyen földrajzi pont nyomai mutatható ki, bár a Duna felé eső részét kőbánya létesítés és kőkitermelés okán elpusztították, s ezáltal a vár alapjainak, falainak jelentős része, és feltehetően a régészeti leletek is megsemmisültek. A hegyvonulatok felé eső déli részen néhány falvonulat és építményrom nyomaiban fennmaradt. A romokhoz vezető árok alján faragott kőtörmelékek, épületkő maradványok, töredékek nehezítik a feljutást. A hegyorom tetejéről gyönyörű kilátás kínálkozik a Duna kék szalagjára, szigeteire a Szent Mária (Boldogságos Szűz Mária) -, és Helemba szigetére, valamint szemben a bal parti Ipolyság hegyeire. Észak-nyugat irányában a Szamár

17

(Zamar) hegy látható. Ennek a magaslatnak a déli részén egy ős-vár romjai találhatóak. Ez a vár már a XIII. század végén romokban állt tudjuk meg Déda ispán örökösei kérésére kiállított határbejáró oklevélből.24 A középkori diplomákból, adóösszeírásokból kiderül az a tény, hogy az Árpád-korban a Búbánatvölgy térsége, a Felhévízek környéke sűrűn lakott volt. Itt voltak a Buda szigeti- Esztergom szigeti apácanővérek malmai és a király úr birtokában is állott itt néhány malom a bővizű, gátakkal duzzasztott meleg vizű patakon. Ezek eladományozásáról, jogállásáról királyi oklevél maradt fenn. A Zamar (Szamár) hegy a Búbánatvölgy felé eső oldalán volt az esztergomi Szt. István lovagrend szervezeti irányítása alá tartozó felhévízi keresztesek kórháza.

Alba Ecclesia – Fehéregyháza

A Boldogságos Szűz Mária temploma földrajzi helyzetének meghatározásához a középkori források vonatkozó utalásai adhatnak támpontokat. Az előzőekben említettük Iustinianus velencei diplomata naplójegyzeteit, amelyek kizárják azt a törekvést, amely a mai Buda vonzatában képzeli Alba Ecclesia helyzetét meghatározni, építésének helyszínét beazonosítani. Ezt a kérdést Vértessy György: Fehéregyháza kérdése című tanulmányában hartározottan vizsgálja és arra a megállapításra jut, hogy jelzett templom Pilismarót közelében volt. Noszlopi Németh Péter az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben című dolgozatában úgy véli, hogy Esztergom közelében lehetett. E két állítás kijelöl egy települést és egy várost, melyek közötti területen kellett lennie az arányait tekintve, mai fogalommal templomként nem leírható vallási épületnek. A krónikás

18

hagyomány I. István királyunk alapításának tartja Albát, amelyet fogadalmi ajándékként építtetett a magyarok Nagyasszonyának tiszteletére Keán bolgár fejedelem legyőzetését követően. Méretére nézvést kör alapú kora Árpád-kori templom volt. Épp’ csak akkora, hogy oltára mellett két-három szolgálattevő pap fért el. E tornyocskát, nagyobb sugarú körben oszlopos, körfal vette körül. Az Istenanya tiszteletére érkező ünneplő emberek sokasága a hegyvonulat lábánál elterülő mezőn tartózkodott a szabad ég alatt Mária-ünnepek alkalmával úgy, mint napjainkban az évente összegyűlő pünkösdölő katholikus magyarság a Somlyó hegy nyergében, Csíksomlyón.

Lássuk hogyan ír Fehéregyházáról egy 1517-ben kiadott ajándékozó levél, amelyben Tholvay Máté szőlőt ajándékoz a fehéregyházi pálos atyáknak: -„Boldogságos Szűz Mária Fehér Egyházát Óbuda felett” (alba ecclesia Beate Marie virginis supra Veterem Budam), és a Boldogságos Szűz Mária nagy oltárát az ugyanott elhelyezkedő kápolnában, melyet egykor Fehéregyházának neveztek (in capella ibidem situata, que olim titulo albe ecclesie denominabatur fundatum). – Értsük meg világosan! Szűz Mária nagy oltáráról tesz említést, amely kápolnájában áll és a közelében álló fehéregyházi pálosok rendházát, mint két közelálló épületet jelzi Óbuda felett.– Okleveleinkben többször visszatér ez a latin helyhatározó szócska; „supra” (supra Veterem Budam) Óbuda felett, de olvasható a „prope” is, amelyet „mellett, közelében” értelemben fordítunk. Bátran értelmezhetjük úgy, hogy minkét szóhasználat helyes abban az értelemben, hogy a „supra” földrajzi értelemben egy folyóvíz (bővizű patak, folyó) felső folyását jelenti, s ugyanakkor jelenti két település egymáshoz való viszonyát. – Amikor azt olvassuk, hogy Óbuda felett,

19

akkor a régiek vehették viszonyítási alapként Felhévíz folyót, amely a Duna felé törekedve több mint húsz malmot hajtott völgyében századok során. – Ma már hiába is keresnénk Felhévíz folyóját, mert völgyében három duzzasztott halastavat találunk, amelyeket vízerecskék táplálnak, tisztítanak. A vizsgált korszakban csak egy tavat említenek a források: Kerekedet (mai nevén Kerek-tó), amelynek hegyek felöli részén van egy rét, amely felkaptat a hegyoldalra öreg fák árnyékába.

Hunyadi Mátyás, jó királyunk egyik levelében (1479) említi Fehéregyház vonatkozásában imígyen; - „(Fehéregyház) Vért mezején fekszik, alig egy mérföldnyi távolságra a Régiától és az Isten Anya minden ünnepén az itt összegyűlő hívek sokasága és felajánlásaik miatt nagy és tiszteletre méltó szertartásokat tartanak, ez egykor egyházközség volt, mostanság teljesen elhagyatottan áll a mezőn, a hegyek alján.” – Fontos ismeret, hogy megtudtuk a rét nevét; Vért mezeje (Campo Vért), amelyet Szikambria mezejének majd Barát-rétnek is hívtak. „Egy kis rét, amely a régi vár Kurchan nevű helye, a királynői lak és az apácák zárdája között a nagy útig terjed…” – íratja Zsigmond királyunk megerősítő levelében 1406-ban. Kurchan, Kurszán Árpád fejedelem uralkodótársa, a szakrális fejedelem volt, akit Kr.u. 904-ben tárgyalás ürügyén tőrbe csaltak volt a németek és méreg által orvul meggyilkolák. Kurszán vára e rét közelében magasodó Dobogó-hegy tetején emelkedett, ez ma a Maróti hegyek része. Ezt a kiterjedt erdőkben, vadban gazdag területet még a XVI. században is Vértesnek hívták.

Alba Ecclesia azaz Fehéregyháza kérdéséhez szervesen kapcsolódik a magyar pálos rend megjelenése, és a

20

Boldogságos Szűz Mária szentélyének felügyelete, továbbá szakrális működtetése.

I. Remete szent Pál rendje Albában

- Mátyás király 1480. július 23-i dátummal IV. Sixtus pápához küldött levelében felhatalmazást kér azon szándékához, hogy a Fehér egyház plébániatemplomában a pálosokat behelyezhesse és a helyet a szerzeteseknek adhassa.25 - 1494. február 15. - II. Ulászló király kéri VI. Sándor pápát, hogy az elődje, IV. Sixtus pápa Mátyás királynak az Óbuda felett lévő Fehér egyháza ügyében tett adományait erősítse meg és a fent említett templom plébánia-jellegét megszüntetve azt a Szent Pál első remete szerzetesrendjének monostorává emelje.26

A két király kézjegyével ellátott, pecsétes mintegy két és félszáz éves adományozó-, és birtokban megerősítő diploma bemutatása jó szolgálatot tesz a törökök kiűzése után, amikor a királyi Magyarországról, a Felvidékről, a Nyitra melletti Elefántiból, visszatérnek a pálos atyák és a régi Buda térségében létező volt, elpusztított főmonostoruk közelében, Maróton Bitóc néven, uradalmi központot hoznak létre. A régi birtokjogot bizonyítandón pereskedniük kellett. Így ítélték vissza a Zamár-hegy (Szamárhegy) déli lábánál, s a hajdani Alba Ecclesia (Fehéregyháza) közelében lévő - török háborúk alatt elpusztított - Zamárd falu földjét és Ákos palota tetejét, amit maróti uradalmukhoz csatolhattak.

21

Akkus palotája

A Tárnok-völgy a Garam (GAR.AN) folyó torkolatával átellenben a Szent György-mezőnél kezdődve, a Szent György-hegy és a (s)Zamar-hegy között húzódva éri el főjét a Kerek-tó felett, majd itt északi irányba fordulván ereszkedhet le az útonjáró egy völgyecskén, amely a (s)Zamar-hegy keleti- és a Hosszú-hegy (régi nevén: Buda előhegye) nyugati oldala között fut le a Dunára. E völgy dunai bejáratánál egy római őrtorony maradványaira bukkantak, valamint egy zsilip-rendszer nyomaira Ma ezt a völgyet Búbánat-völgyként találhatjuk meg a térképeken. A Tárnok-völgy fejénél, s a középkori Felhévíz-patakának, folyójának völgyének találkozásánál lévő rétecske (Vért mezeje, Szikambria mezeje, Barátrét) felett, a Dobogó-hegy Kurchan (Kurszán) várának romterülete alatt állt egy völgyre néző magaslaton Ákos mester palotája, kőháza, aki magas udvari -, s egyházi bizalmi tisztségeket töltött be a XIII. század derekán, IV. Béla király uralkodása alatt szolgálván Mária királynét. Ákos volt 1244-1268-ig udvari káplán; 1248-1251-ig fehérvári őrkanonok-kincstárnok; 1248-1261-ig királynői kancellár; 1254-1272-ig, haláláig, pedig mindezek mellett budai prépost.

Mária királyné 1248-ban kiállított oklevele ezekkel a szavakkal ér véget magyar fordításban; - Kelt a Nyulak szigetén ( Datum in Insula Leporum), Ákos az Úrnak 1248. esztendejében, kancellárunk és Fehéregyházi kincstartónk; (thesaurarii Albensis ecclesiae) Ákos mester (magister) kézírásával. Az a tény, hogy Ákos palotája – írott források alapján – bizonyított módon e földrajzi térségben volt található, több e kérdéssel foglalkozó kutató szerint27 is, megerősít abban a több mint vélekedésünkben, hogy a magas

22

királyi tisztségeket ellátó főember lakhelye nem lehetett messze a régi Budától, s a Nyulak szigetétől (Szt. Mária-sziget), Szikambriától, Atilla városától továbbá Alba Ecclesia-tól. Noszlopi Németh Péter írja egyik tanulmányában a múlt század derekán: - „Ákos kancellár, udvari káplán, Alba Ecclesia-i kincstárnok, budai prépost és a Szűz Mária-szigeti apácák ügyeinek hű szolgálója, patrónusa az Esztergom határvonalán lévő Búbánat-völgy oldalában épített magának palotát és élete végéig ott lakott. Ennek a palotának maradványait ezen a területen ma már mindenki ismeri.”

Insula Leprorum-Insula Leporum – Mária sziget

Ez a sziget, amely az árpádok Turul-nemzetségéből származó királyok korában széltében, hosszában nagyobb területtel bírt, mint napjainkban, Esztergam, és Buda közelségében, a sZamár-hegy és a Sas-hegy közötti részen húzódott kelet, nyugati irányban vele párhuzamosan a folyó bal partjához közelebb Helemba szigete. E két sziget neve a középkori oklevelekben, adomány- és ítélő-levelekben gyakran fordul elő. Először a XI. században az esztergomi johanita lovagok felhévízi kórházához tartozhatott. Erre utal első elnevezése: Insula Leprorum (Leprások szigete), amelynek latin neve egy szépítő elírás következtében Nyulak szigetévé vált.28 A XII. század végén a – II. István királyunk által az országba behívott – prémontrei szerzetesrend filiájaként (leány kolostoraként), Szent Mihály arkangyalról elnevezett kolostor együttese épült a szigeten. IV. Béla király 1245 és 1249-beli kegyelem-levelében, meghalt anyja, Gertrúd királyné, lelki üdvére a szigetet a prémontreieknek visszaadja. Valószínűleg

23

királyatyja, II. András által a birtokból kivett szerzet részére állította vissza a birtokviszonyt a sziget fölött. Erre enged következtetni a jogvisszaállító diploma indoka is. - A prépostság birtokaira vonatkozó oklevelekből kitűnik, hogy a prépostság jogainak fenntartása vagy visszaszerzése végett legtöbb pere az esztergomi vezetés alatt álló szentléleki János vitézekkel, akik Felhévízen kórházat működtettek, továbbá (Ó) Buda és Pest városokkal volt. E levelekben a térséghez kapcsolhatóan feltűnik az Óbuda melletti Pazanduk-puszta, Pardeu falu, s az említett város mellet folyó Kántorfok patakon lévő malom birtokjoga. A szigetre – amelynek földrajzi entitását hol esztergomi, hol budai szigetként jelzik – IV. Béla király Margit leánya, királyi leányunk Margareta úrnő, számára a nyulak szigetén kolostort, és „Szűz Mária tiszteletére templomot emeltetett (1252), amiért is a sziget „Mária sziget” nevet nyert.

Az építtetés tényéről Béla király 1255-ben kiadott oklevele tudósít: - „Úgy hisszük, isteni sugallat szállta meg szívünk, hogy a vár közelében, a Duna szigetén, a vallás számára megfelelő helyen az Isten dicsőséges szülőanyja, Szűz Mária tiszteletére egy zárdát építessünk, amelyben az Istennek szentelt szüzek a Királyok Királyának fiát szolgálják, és királyi leányunkat, Margitot is ebben a zárdában helyeztük el, hogy Istennek éljen és a dicsőséges Szüzet szolgálja.”29 IV. Béla ünnepélyes alapító és adomány-levelet állíttat ki (1259.), amelyet V. István király 1264-ben megerősített, mely szerint a kolostort a domokos rendiekre bízta és több fekvőséggel megajándékozta. A Boldogságos Szűz Mária tiszteletére emelt domokos rendi kolostor már IV. Béla királyunk idejében, nagy adományokat szerzett (felszereltség, skófiumos-miseruha, birtokrészek: szőlőskertek, Felhévízen malmok és azoknak

24

őröltetési hasznai), legnagyobb kedvezményben azonban IV. László király idejében részesült (1276. 1278. és 1282. években) adománylevelei útján a premontreiek Szt. Mihály kolostorának birtokában lévő szigetet kivéve „a többi kolostorokat, azok külterületét, a várakat, a kastélyokat és tornyokat, jelesen az esztergami érsekét, Erzsébet nővérének, apácának, és ekképp’ az egész kolostornak ajándékozta, illetőleg visszaadta.”30 Az írott források 1538-ig terjedően vonatkoznak a Szűz Mária-szigeti apácák mindennapi életére, birtokviszonyaikra kiható pereskedéseikre, új ajándékozás útján szerzet javaik beiktatásaira. A török invázió elöl a Felvidékre, Nagyszombatra, és Pozsonyba menekülnek a nővérek, ahonnan nincs visszatérésük a Pilisbe, a megsemmisített régi Buda közeli Szent Mária szigetre. – A sziget nevét még a térképről is törölni igyekeztek az utóbbi harminc év folyamán átnevezés révén: Szent Mária-sziget (1979-ig), majdan Fogarasi-sziget, újabban Déda-sziget.

A budaszentlőrinci pálos főmonostor

Árpádház-i szent Margit szigetét elhagyva időutazásunk során, a Duna jobb partján haladva napkeletre, feltekinthetünk Szikambria és Óbuda-Vetus Buda öregedő falaira, és alig háromezer méter megtétele után, elhagyva a két Pazanduk falut, s Megyert, a hegyek felöli oldalon, megpillanthatjuk IV. Béla királyunk újonnan építetett várának, városának; Újbudának tornyait, mely fölött egy középmagas hegygerinc vonulata rajzolódik. E pilises hegy szelíd hajlású nyergében épül fel ötven esztendő fordultán, Esztergomi Lőrinc apát (prior generalis) vezetése idején, a budaszentlőrinci pálos

25

főmonostor épületegyüttese (1300-1308), az egész földrészre kiterjedő magyar pálos rend kulturális-, és hitéleti központja. Oly’ közel a királyi Újbudához, hogy feljegyezték a pálos iratokban azt, miszerint a lenyugvó nap sugarai által megvilágított monostor tornyának az árnyéka bevetült Buda főterére napszállta idején. Péter a pálos rend generalisa 1421-ben keltezett regesztrájának záró részében így fogalmaz: „Datum apud domum nostram benobialem de Sancto Laurentio supra Budam sitam - anno Domini millesimo quadringentesimo vicesimo primo31.” – Kelt Szt. Lőrinc-i rendházunknál, Buda fölött… -A budalőrinci monostor jelentősége még inkább megnőtt, amikor I. (Nagy) Lajos parancsára 1381. XI. 14: Remete Szt Pál Velencéből hazahozott földi maradványait a főmonostorban helyezték el. Különösen a XV. sz. végétől sokan zarándokoltak márványkoporsójához. Budán egy nagy házat kaptak a pálos rendiek Nagy Lajostól, hogy veszedelmes időben abban őrizhessék a drága ereklyét.

Remete szent Pál testének hazahozatalát a Peer kódex így örökíti: „Miként kedég az Úristen az ő szent testét nem akará, hogy az föld megemíssze, de ki akará jelenteni, hogy emberektől tiszteltessék, hogy valakinek ez szentnek ő életi kétséges ne legyen, ne mutassonk más országra. Ezen országban vagyon ő szent teste Budának felől egy küs helyen: Szent Lőrinc kalastoromába egy ékesen alkotott kápolnába, kinek testét foglalták aranyban és ezüstben, kit tisztelnek és gyakorta látogatnak püspökök és jobbágyok, papok, diákok és közönséges népek.” - A szent teste egyelőre nem volt teljes. Fejereklyéjét a prágai székesegyház őrizte, amely II. Lajos királyi akaratából előbb Budára, majd Budaszentlőrincre került. - A rendi hagyomány szerint a csehek elrejtették és

26

megtévesztésül ezt írták rá: Szent Anasztázia feje. Egy jámbor cseh pap azonban az ámítást nem tudta elviselni. Megmondta a királynak, hogy az remete szent Pál feje. - Ugyanis a rossz bánás mód következtében a fej nem maradt ép, mint a test, hanem a lágy részek szövetei úgy felbomlottak, hogy szinte csak a koponya látszott. - Ünnepélyesen, erős őrizet alatt hozták Budára 1523-ban. Budaszentlőrincen - egy jeles ünnepen – kísérelték meg Magyarország védőszentjének fejét egyesíteni a kápolnában őrzött törzsével – számol be rendtörténetéről írt könyvében32 Gyöngyösi Gergely rendfőnök. – A Balkán-félsziget irányából terjeszkedő oszmán birodalom 1526-ban nagyerejű támadást intézett Magyarország ellen. A mozgósított hadakkal még nem egyesült fősereg Mohácsnál szállt szembe a Szulejmán császár vezette török-, és szövetséges hadakkal és hősies küzdelemben alul maradt a háromszoros túlerővel szemben. Elesett a csatamezőn az ország főnemességének, főtisztségviselőinek színe, java. A húszéves magyar királyt, II. Lajost, menekülés közben orvul megölték.33 Habsburg Mária királyné kincsei egy részével hajókon Pozsonyba menekült.

Buda alatt, a maróti síkon elkeseredett, végsőkig kitartó ellenállásba ütközött a török. Egy szemtanú így számol be erről három évvel később; - „a török nagy veszteséget szenvedett 1526-ban Budánál, akkorát, hogy három napig temették halottaikat. Az elesetteket a zsidótemetőben földelték el.34 Szulejmán 1526. szeptember 15-én vonult be a pilisi Budába, amelynek kulcsát a budai zsidóközösség vezetője, Joszéf ben Slomo, nyújtotta át a padisahnak. Tettéért a zsidók vezetője kiváltságlevelet kapott a szultántól, amit utódai még Abdelaziz szultánnal is meghosszabbítattak 1868-ban. A törökök Budát nem pusztították el, de a fölötte lévő

27

budaszentlőrinci főmonostort közel 10 napig dúlták, fosztogatták, égették. Gyöngyösi Gergely írja: „És úgy látszik, a világ végéig sem fogják ezt a kolostort ősi szépségében visszaállítani. Pedig Isten és Szent Pál segítségével a templom minden fölszerelése megmaradt, azon a titkos helyen, ahova a testvérek elrejtették. És Szent Pál kápolnájában sem volt tűz, csak a külső ajtó előtti részen, de mégis mindent leromboltak. A könyvtárban ezer forint értékű könyv égett el.” –továbbá: „Ebben a veszedelemben rendünk sok kolostora pusztult el. Magyarországon a remeterend központját, a legfőbb kolostort, a Szent Lőrinc tiszteletére épült, gyönyörű fekvésű Buda melletti kolostort és az egész ország gyönyörködtető vigaszát teljesen kifosztották.”-majd hozzáteszi: „Ebben az időben huszonöt testvért öltek meg a törökök. Némelyek csodálatos módon csak megsebesültek.”

A pálos vértanuk lemészárlásáról 104 évvel később egy pálos szerzetes festő Tomasz Dollabela táblaképet készített volt, amelyet a lengyelországi Jasna Góra-i páloskolostor őríz. A középtérben, és a háttérben feltűnik a képen (Új) Buda városa és a közeli hegyen álló Budaszentlőrinc pálos főmonostorának épűletegyüttese. A kollektív emlékezet megőrízte a Marót melletti Buda és Budaszentlőrinc emlékét.

A Dömösi királyi udvarház, és prépostság

A Turul-házi uralkodóink korszakában a Duna-völgy közepén fekvő Dimis, Demes, Temes, Dömös kiemelt helyet foglalt el. Kálti Márk albai kanonok Képes Krónikája említi először I. (benin) Béla királyunk halálos kimenetelű balesetévél kapcsolatban (Kr.u. 1063.) a dömösi királyi

28

palotát. Kr.u. 1079. esztendőben a palotában tartózkodó, és a németek ellen honvédő harcra készülődő I. (Szent) László királyunk adományozó-oklevelének dátumozása igazolja a curia létét (in curia Dimisiensi). E királyi központ mellett alapított prépostságot és káptalant Könyves Kálmán király fivére, Álmos herceg, aki a palotájának egy részét is a prépostság rendelkezésére bocsátotta. Az 1107-ben Szent Margit tiszteletére alapított dömösi prépostság felszentelésén - a Nagy Lajos király részére készült Képes Krónika tudósítása szerint - az öccsével folytonos trónviszályáról ismert király, Könyves Kálmán is részt vett. Az építkezést Álmos fia, II. (Vak) Béla király fejezte be 1138-ban. A prépostság a középkor végéig működött annak ellenére, hogy először Károly Róbert akarta megszüntetni rossz állapota miatt és az óbudai prépostsággal kánonilag egyesíteni35, majd Zsigmond király kívánta az épületegyüttest az olivetánus bencéseknek adni. Az épületegyüttes a török háborúk idején pusztult el, a 18. században köveit is széthordták.

Királykoronázás a Pilisben

A magyar nemzet „angyali koronája” Égi eredetű beavató korona; élő szövetség a Teremtőisten és általa választott nemzete között. Miként mondják: Nem a királynak van koronája, hanem a koronának van királya és nemes nemzete, amely felett, mint az „Égi Törvény” (régi nyelvünkön: TUR.AN) megtestesítőjeként uralkodik. Ez a szentség (szakralitás) jellemezte a legfőbb hatalmat Apostoli Magyar Királyságunk fennállásának folyamatában a XVI. század első feléig, majd nyilvánult meg a Szentkorona jogsérelmének

29

orvoslása, jogérvényességének visszaállítása érdekében indított szabadságharcaink hosszú során keresztül.A Chronica Picta (Képes Krónika) miniaturáinak, iniciáléinak képi ábrázolásai hordoznak ismereteket arról, hogy a nemes nemzet előtti albai (fehérvári) koronázást megelőzően megtörtént a Szentkorona általi beavatás a királyi Pilis egy kijelölt pontján lévő kődobogón, két-három beavatott személy cselekvő jelenlétében. Ez a kiemelt hely a Dömös közeli legmagasabb hegy csúcsának közvetlen közelében található nagytisztás, amelyet Koronázó tisztásnak is mondanak a beavatottak, a Pilis belső területére tekintő részén volt. Amikor ez a titkos szertartás befejeződött, a király kísérőivel újra csatlakozott a koronázó menethez, majd leereszkedve a hegyről folytatták útjukat a dunai Fehérvár egyetlen Budai-kapuja felé, ahol már várta őket – ősi előjogot gyakorolva – Buda polgársága, bevezetvén a királyt és a koronázómenetet a székesegyházba, ahol megtörtént a nemzet előtti szertartás.Fontos megemlíteni, hogy a mondott hegyet, amelyen a beavató koronázás szere történt, két oldaláról közrefogva egy-egy piramis alakú hegy öleli Diósd és Dömös felöl emelkedve, így a Duna bal partjáról nézve szemünk elé tárul a címerünkben őrzőtt hármas-halom, amelynek legmagasabb pontján ott ragyog a korona és az ég felé törő kettős-kereszt életfája.

A Keleti Királyi központ és környéke

Heltai Gáspár: „Krónika az magyarok dolgairól” című munkájának hetedik fejezetében Corvin Mátyás nagyszabású tervéről számol be igen nagy részletgazdagsággal. Ennek az

30

elgondolásnak a tervrajzát Brodarics István főpap, II. Lajos király főkancellárja mutatta meg neki, akinek a királyi kancellárián jutott birtokába a rajz 1526 tavaszán, s megőrizte azt. A leírásból kiderül, hogy a romjaiból feltámasztott szkíta királyok ősi városától északra a Duna felé eső részen, egy 40 000 főt befogadó, három osztatú, önellátó egyetemi várost akart építtetni: Európa legnagyobb, legjobb egyetemét, amely fölött – király elődje: Zsigmond tervét megvalósítva - hidat akart építtetni, amely híd Budáról kiindulva, érintve az universitast, átívelne az északra folyó Dunán és Pest fölött egy sziklapárkányra épített várba futna. Heltai lejegyzésének a szélrózsa irányaira való utalásaiból, valamint a tervezett egyetemi város arányaiból és Mátyás király egyik kiadmányozott oklevelében említett Buda visegrádi közelségét hangsúlyozó leiratából kiindulva találhatjuk meg a Pilisben az elpusztított ősi város romterületének maradványait. Bizonyára nem tarthatjuk véletlennek, hogy Mátyás királyunk, miközben a régi Buda feltámasztásán, újjáépítésén fáradozott36, akkor a földrajzi közelségben lévő Visegrádon építtetett, külhoni követek fogadására alkalmas, fényűző, függőkertes palotát. Oláh Miklós: Hungáriájában olvashatunk Mátyás visegrádi palotájáról egy török követ fogadása kapcsán, aki úgy elámult az építmény és a fogadás körülményei hatására, hogy egy mukkot sem tudott váltani a magyarok királyával. Mátyás megjutalmazta, de többé nem engedte a szeme elé és a portai követnek, többszöri próbálkozása ellenére, szégyenszemre, dolgavégezetlenül kellett visszatérnie Isztambulba, a török birodalom császárvárosába, hogy sorsa megpecsételődjék. A keleti királyi központ főbb helyei Budavár központtal, Turul-vár, Buda védelmi rendszeréhez tartozó elővár, a Kékesen lévő Szent András kolostor, a IV. Béla uralkodása idején, a XIII.

31

század delelőjén épült visegrádi fellegvár, az alsó-vár a lakótoronnyal, amit ma tévesen Salamon-toronynak hívnak, Mátyás visegrádi palotája, amellyel szemben az időben Pest városkája volt és az ősi Istergam vára, Szent István királyunk szülőhelye.

Várrombolások a Pilisben

Várrombolások a XVI.-XVII. századi állandósult hadiállapot, a magyar honvédő célú hadműveletek és a bécsi udvar, valamint az isztambuli török porta között megkötött békék függvényében már történtek Magyarországon azon várerősségek, végvárak esetében, amelyek fennállása veszélyt jelentett a szerződő felek bármelyikére nézve. Miután az egyesített keresztény seregek Savoyai Eugén fővezérlete alatt visszafoglalták Budát a török megszállás alól (1686), a várrombolások már a Habsburg birodalom császára, I. Leopold (1657-1705) parancsára, haditanácsának rendelkezései alapján nagymértékben folytatódtak azon megokolással, hogy az erősen megviselt, leromlott várak felújítása, felszerelése (tűzfegyverek, ágyúk, lőszer, élelmiszer), valamint a várőrség fenntartása sok pénzbe kerül.

Másik érvként a hadsereg átalakítását hozták fel, ugyanis megjelentek a tömeghadseregek; a mezei-hadak, amelyekkel szemben a várak védelmi szerepe jelentősen csökkent, hiszen a csaták sorsát most már a harcmezőkön döntötték el. A rombolások végrehajtását a hivatalban lévő várkapitányok feladatául szabták, bevonva a környék falvainak lakosságát a sáncok elbontásába. A műveletek biztosítására katonai csapatokat vezényeltek a helyszínre. A demolicíónak

32

(várrombolás) esett áldozatul a legtöbb dunántúli végvárunk Zalában, s a Balaton-felvidéken. A felrobbantott várak, lakótornyok épületköveit széthordták és új építkezéseknél használták fel.

Céltudatos pusztítást végeztek a királyi Pilis területén belül is, amelyet lezárt királyi területté nyilvánítottak újra.

Erről így ír Noszlopi Német Péter: „Az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben” című tanulmányában: - „A török uralom utáni időkben (1526-1686. a szerző) a győzedelmes osztrák császárság úgy tekintette Magyarországot, mint az osztrákok, a németség legtermészetesebb terjeszkedési területét. Ennek a gondolatnak hívei természetesen igyekeztek minden nyomát eltüntetni annak, hogy Magyarország esetleg az osztrákokénál is magasabb rendű kultúrával rendelkezhetett valaha. Elnyomtak, pusztítottak minden fellángoló magyar kultúrtörekvést. Már Lipót császár a jelentősebb várak felrobbantásával, lerombolásával megkezdte a régi kultúrépítkezések javának pusztítását. Először még a törökök esetleges újabb foglalásainak meggátlása volt a felhozott ok, később, a Rákóczi szabadságharc leverése után, az újabb ellenállási gócok megelőzésének ürügyével pusztították a régi magyar kultúrmaradványokat, majd az 1848-as szabadságharc is újabb alkalom volt erre. Jogosan tételezhetjük fel tehát, hogy Buda várának visszafoglalásától a kiegyezésig az osztrákok tervszerűen pusztították a régi magyar kultúrára utaló nyomokat. Sok mindent romboltak le a tatárok és a törökök is, de a "planírozást", a nyomok teljes eltüntetésének befejező műveleteit az osztrákok végezték.”

Majd néhány sorral alább: „FeI kell tételeznünk, hogy a hatalmas hegyek és erdőségek által körülzárt területen az osztrákok anélkül pusztíthatták tovább az esetleg még ott

33

létező építkezési nyomokat, hogy azok sorsáról bármit is megtudhattak volna az ország más tájain. Az osztrák uralom érthetően nem tartotta szükségesnek feléleszteni, feltámasztani ezt a régi kultúrájú ősi magyar központot. Kétségtelen, hogy valami ilyen, tervszerű ténykedés folyt a pilisi épületek pusztítására, mert ma már látható, hogy a régi visegrádi Mátyás-palota romjai sem maguktóI jutottak a föld alá olyan mértékben, mint ahogy azok később előkerültek.”

Nevezhetnénk e térséget a magyar középkor és egy ősi kultura „Bermuda-háromszögének” is, ahol jelentős városok, falvak, települések tüntek el az őslakossággal egyetemben Marót esetét kivéve, ahol a falu lakossága, a török uralom alatt is megmaradt magyarnak37

A jegyzetekkel és fényképeimmel kiegészített kis tanulmányom végére érkezvén remélem, hogy a kedves olvasóban felkeltettem az érdeklődést a magyarság, mint őrző-nép, e kiemelkedő fontosságú, szent területe és történelme iránt, ami további ismeretek megszerzésére sarkallja a figyelmes szemlélőt. – Isten, áldd meg a magyart!

34

Jegyzetek:

1. - Az oklevél /diploma, litterae/ általában jogi jelentőségű tény kinyilvánítására, bizonyságára szolgál. Konkrét rendelkezéseket tartalmaz. Pergamenre, később papírra is írták. Pecsétje lehet zsinóron függő és rányomott. Az oklevelek szigorú szerkesztési szabályok szerint készültek.Bevezetése tartalmazza az oklevél kiadójának nevét, címeit és a címzett feltüntetését. A tárgyalásban a tárggyal kapcsolatos bölcselkedésen kívül az oklevél kiadását előidéző körülmények leírását. Ezt követi a rendelkező rész, az ingatlanok és tartozékainak, szolgák és kötelességeinek felsorolása.A záradékban felszólít az intézkedés megtartására, büntetést helyez kilátásba /pl. átok, kiközösítés/. Közli a hitelesítés, a megerősítés módját /ki írja alá, pecsételi le/. A befejezésben a dátum található. Gyakran a naptári időmegjelölésen túl egyéb, más kormegjelölést is használ, pl. méltóságok névsorát. Ezután következik a tényleges aláírás, pecsét, fohász.

2. - Bél Mátyás, Rupp Jakab, Sashegyi Sándor, Andrássy Kurta János, Noszlopi Német Péter, Vértessi György, Pap Gábor, Bradák Károly, Aradi Lajos, Szántai Lajos, Szőke Lajos, Gönczi Tamás.

3. - Oláh Miklós (1493-1568) esztergomi érsek, humanista író Nagyszebenben született, a Hunyadiakkal rokon családban. Nagyváradon tanult, innen a királyi kancelláriába került, majd egyházi méltóságokat viselt. A mohácsi csata után az özvegy Mária királyné kíséretében elhagyta az országot, és vele került 1527-ben Németalföldre. Jeles humanistákkal került kapcsolatba, Erasmushoz barátság fűzte. Magyarország történetét tervezte megírni, ennek részeként készült el a Hungária és az Attila. Előbbi Magyarország földrajzának, gazdaságának és népeinek ismertetése. Fontos része Mátyás visegrádi palotájának ismertetése. 1542. évi hazatérése után I. Ferdinánd kancellárja lett. Nagyszombatba betelepítette a jezsuita szerzetesrendet (1561) és iskolát alapított. Az ellenreformáció első képviselője volt Magyarországon.

4. - Haec sylva, quae ex arcis nomine denominatur, in ripa adversi Danubii ad zephirum retrahitur in spacio duorum miliarium nostratium. In huius medio est praepositura Demes et dignitate et redditibus insignis. Danubii ripam prospectans et in eiusdem circa finem radice aula alia est, extructa, quam amaenissimus hortus et ferarium archiepiscopi Strigoniensis ad unum miliare Italicum a Strigonio distans ambit. Exurgit hinc mons, cuius in latere vineae porriguntur, arci et civitati Strigonio imminens.

35

5. - „A szent Lászlóról nevezett kékesi kolostor, mely a Visegrád fölött elterülő Kékes hegyen dél felé állott, s melyet István, a Pálosok tartományfőnöke alapított 1290 körül. 1292 vagy 1294 óta az esztergomi érsek joghatósága alá tartozott.” (Dr. Nyári Sándor: A chestochowai pálos kolostor magyar műemlékei /bp. Atheneum nyomda 1901.)

6. -„ Szent a kereszt jegye rajta, Özséb keze klastromot épít Esztergom mellé, hegynek orma fölé…Özséb testvér, az istenfélő ember, a remeteség kedvelője, a hármas barlang közelében, ahol hat társával lakott a forrás mellett, a Szent Kereszt tiszteletére…megalapította a Rend Főmonostorát.” (Gyöngyösi Gergely Krónikája 43.old. Bp. Szépirodalmi Könyvkiadó 1983.)

7. -Nagy Lajos (Ludovicus Magnus) királyunk részére Kálti Márk albai kanonok által készített Képes Krónika (1358).

8. - Szikamberek a Francia Krónika szerint, Trója pusztulása után, a megmaradt trójai leszármazottak népe, két ágra oszolva vándorolt be a ma ismert európai területekre. A sicanok első csoportja Afrika felöl az Apennin-félszigeten keresztül, megalapítván Sziciliát és eljutott a mai Dél-Franciaország területére. A második csoport, a frankok ősei, átkelt a Boszporuszon és a Kárpát-medence déli részén, a Duna-Dráva-Száva háromszög területén alapította meg államát: Francochorium-ot később a Duna-mentén eljutott a Rajnához, majd a mai Hollandia területéről özönlötte el a mai Franciaország északi részeit, és alapította meg a Frank Birodalmat Kr. u. a IV. század végén.

9. - A hunok első bejövetele (incensus) idején 373. a Szikambria melletti csatát követően ezen a mezőn ütköztek meg második alkalommal a Ruga, Keve, Béla és Kadocsa által vezetett hun seregek Macrinus és a veronai Detre vezetése alatt álló római seregekkel. – Már Györffy György régész, történész is kizárta annak lehetőségét, hogy a döntő fontosságú csata helyszíne azonos lenne az Érd-Batta melletti sírmezők környékének területével. Tárnok-mezőt Noszlopi Német Péter Esztergom közelében azonosítja.

10. – Anonymus Gesta Hungarorumában szerepel e meghatározás (Hunni sive Hungari). - The legendary origin of the tribes of Hungarian nobility is recorded in the Gesta Hungarorum which states that "Hunni sive Hungari" divided into seven armies, each having 30,000 warriors and a single commander, naming "Arpad…" as the most powerful of the commanders

36

and the first to enter Pannonia[1]. - A X. századi Fuldai Annales (évkönyv) is azonosította az avarokat - vagyis a fehér hunokat - a magyarokkal ; „Avari qui dicuntur Ungari.”(Avarok, akiket magyaroknak mondanak.) - A XIX. század első feléig nem volt kétséges az, hogy a hunok népe egyenlő a magyarral. Szántai Lajos művelődéstörténész, magyarságkutató szerint ugyanazon nép két etikai megnyilvánulására utal: A hadban járó magyarok hordozták a hun minőséget, míg béke idején a Krisztus-arcú magyar minőséget mutatták fel.

11. - Georgius Jáczyg 1796. évi térképén Erle berg-ként azonosítva a Duna Szűz Mária szigeténél. (Országos Levéltár a 12 Div. 10-N-92/11.)

12. - Johannes Aventinus (Abensberg, 1477. július 4 – 1534. január 9) bajor humanista, filológus, történetíró volt. Valódi neve Johann Georg Turmair volt, az Aventinus szülővárosának latinosított nevéből eredt. 1517-ben kinevezték a Bajorország hivatalos történetírójává és megbízták az ország történetének megírásával. Ennek eredményeképpen született meg az 1522-ben Nürnberg-ben kiadott Bayrischer Chronicon [1] (latin kiadás: Annales Boiorum). Ebben Bajorország története kapcsán a magyar honfoglalás idejéről közöl olyan adatokat, amelyeknek más forrása nincs.

13. - Kézai Simon XIII. századi krónikás latin nyelvű művéből, amit Gesta Hunnorum et Hungarorum, azaz „A hunok és a magyarok cselekedetei” címen is szokták nevezni. – Gestáját IV. László királynak ajánlotta.

14. - 1278. január 20. - Erzsébet királynő "Drug"-nak nevezett földjét a Duna-szigeti apácáknak átadja.Erzsébet ("Elisabeth") királynő "szakácsaink Drug-nak nevezett bizonyos földjét, amely az esztergomi káptalan hasonlóképpen Drug-nak nevezett földjéhez van kapcsolva és attól növényzettel elválasztva", a Duna-szigeti apácáknak átadja. Kelt Budán a Vízkereszt utáni 15. napon.Latin szöveg: Mon. Strig. 1882. 790. o. 909. sz. ford.: Ruff János

15. - 1212. - II. Endre király a budai káptalan jogosítványait, amelyeket Imre királytól nyert, ő maga azonban elvett a káptalannak visszaadja, és a káptalant illető budai terület határait megállapítja.

A Szent Háromság és az Oszthatatlan Egység nevében. András, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma,

37

Szerbia, Halics; Lodoméria királya mindörökké. A mérgének enyvével a gyalázkodók nyelvére ragadt viszálykodó hamisság a tisztesség Leple alatt szokta saját rosszakaratát elkendőzni, hogy hallgatóját könnyebben megfertőzze és megrontsa, ezáltal gyakran kárt szenved az igazság és látjuk, hogy a jogok jogtalanságba fordulnak. Ám az eltemetett igazság, ámbátor egy időre megvetetten rejtőzik, a fényre visszatérve azonban korábban elveszített kedvezését visszanyeri, miként a sárba ejtett arany is értékének érdemét a napsugarak ragyogásában bizonyítja. Mivel tehát az emberi törékenység botlása folytán megesett velünk, hogy egyesek rosszindulatú sugalmazására túl hiszékeny fülünket olyannyira odafordítottuk, hogy a budai egyházat bizonyos viszonyaiban, melyek alább feljegyeztettek, és amelyekkel elődeink régtől fogva megadományozták, kevésbé méltányos módon megkárosíttattuk, mi azután Ielkiismeretünket még mélyebb belátással megvizsgálván főembereinknek, akik ennek: az ügynek a megtárgyalására a királyi tanácsban összegyűltek, közös és egybehangzó véleménynyilvánításából megtudtuk, hogy jó emlékezetű elődeink, Magyarország felséges királyai mindazokat a dolgokat, amelyekben - mint fentebb mondtuk - megkárosítottuk azt, régi időktől fogva adományozták a budai egyháznak törzsvagyonul és ugyanazon egyház mindezeknek, miként saját törzsvagyona békés birtoklásának egészen az említett megrablás idejéig örvendezett, tudniillik a földnek, amelyen úgy az egyház, mint a budai falu elhelyezkedik, az egész falu feletti ítélkezésnek, a vásárvámnak a szőlőcsöbrökkel és a mellette fekvő birtokterülttel, melynek határait jelen írásunkban szorgalmasan feljegyeztettük. Mi tehát, kínek érdekéhen áll eltörölni hazugságot és az igazságot és igazságosságot, megvédeni, fő-embereink tanácsából az említett budai egyháznak a fentebb érintett érdekeit, melyeket elraboltunk, ugyan őneki teljes Egészében visszaállítottuk és azt ezeknek a birtokába hívünk, Marcell ispán által újólag bevezettettük, érvénytelenítve mindazt, amit csak ezzel ellentétben az ellenfél sugalmazására úgy tűnik, hogy megengedtünk vagy királyi írásokkal megerősítettünk. A budai

38

egyház birtokterületét tehát a következő határok veszik körül: az első határjel Buda és Hévíz (Caliidae Aquae) között áll, tudniillik egy fedett kerek kőlap a földben és innét a völgy széléig megy, és felemelkedik egy helyre, melyet Wzahashege-nek neveznek, és innét egy hegyhez jut, melyet Morolhel-nek mondanak. Innét egy kőhöz, melyet népnyelven Chemarkw-nek neveznek és innét lemegy a völgybe és két út között vezet és innét a Verhardy szeglethez megy és ezután felemelkedik a Guerchey szőlőkhöz és ott van egy földből lévő határjel és innét Guerchey falu széléhez jut és ott van egy határjel és innét feljebb megy egy átfúrt kőhöz és innét aláereszkedik a Hyges hegy alá, és ott van egy földből lévő határjel és innét megy határjeleken át az úthoz átkelvén egy dombon és ott van egy határjel és innét határjeleken át jut addig a hegyig, amelyet Pilishegy- nek mondanak és innét határjeleken át leereszkedik az esztergomi nagy úthoz és ott van egy határjel és innét felemelkedik a Tebewra hegynek a derekáig és azután három faluval, tudniillik Meger-tel és két Pazanduk faluval közösen jut egészen a Dunáig. Megfontoltuk pedig, hogy többet árt a beforradt seb újfent való bevágása, mint a sebnek első behatolása, a fent említett budai egyházról, nehogy ezután hasonló megrablással károsíttassék meg, a jövőben gondoskodván, erősen és kifejezetten elhatároztuk és királyi tekintélyünkkel szentesítjük, hogy ugyanezen egyház az egész földet, melyet a fentebb említett határok magukba zárnak, és az ugyanezen föld fölötti bíráskodást és az azon elhelyezkedő faluét vagy falukét is, ha valamelyeket ezen a birtokterületen a továbbiakban építenének, nemkülönben a vásárvámot a szőlők csöbreivel, miként ez fényes emlékezetű Imre testvérünket, a felséges királynak a kiváltságlevelében még világosabban ugyanezen Imre király ugyanezen egyháznak lelke üdvösségéért átengedett, ugyanazon egyháznak lelke üdvösségéért átengedett, ugyanazon szabadsággal, mely ugyanezen királynak hiteles oklevelében ki van fejtve, egészen az ország határáig szállíthatóan örökké és teljes joggal birtokolja. A budai préposton kívül senki ne merészeljen a budai faluban vagy birtokterületén ítélkezni, senki sem merészeljen ezen egyháztól a

39

vásárvámot vagy a szőlők csöbreit ugyanennek a kiváltságlevele ellenére elvenni. Ha pedig valaki az említett egyház földjén élő vagy ennek utána odaköltöző megvetné, hogy a prépost ítélete elé odaálljon, ugyanannak az egyháznak a földjétől teljességgel fosztassék meg és a határait máshová költözve hagyja el. És hogy ez érvényesen megmaradjon és semely időben ne lehessen visszavonni, ezen lapra pecsétünk tanúbizonyságát rátetettük. Kelt Tamás mesternek, a királyi udvar kancellárjának, szebeni és veszprémi prépostnak a kezéből az Úr megtestesülésétől számított ezerkettőszáztizenkettedik évben, midőn a tisztelendő János volt az esztergomi érsek, a tiszteletreméltó Bertold volt a kalocsai érsek és a vajda, Kalaman a pécsi, Boleszláv a váci, Katapán az egri, Simon a váradi, Dezső a Csanádi, Vilmos az erdélyi, Gotthárd a zágrábi, Péter a győri, Róbert a veszprémi püspökként kormányozták az egyházakat szerencsésen, Bánk a nádor és körösi ispán, Mihály volt a bán, Gyula a bácsi ispán és udvarbíró, András a bodrogi ispán, Myke a bihari ispán, Ochuz a soproni ispán, Miklós a pozsonyi ispánságokat tartották kezükben, országlásunknak nyolcadik esztendejében.

Latin szöveg Mon. Bp., 1936. L k. 6-11. o. 5. sz. F: Kovács Zsuzsanna

16. - Kézai Simon írja krónikájában.

17. - A Képes Krónika ily módon közli Árpád vezérlőfejedelem származási vérvonalát; Almus (Álmos), aki Eleud (Előd), aki Ugek(Ügyek), aki Ed (Ede), aki Chaba, aki Ethele (Atilla), aki Bendekus (Bendegúz), aki Turda (Torda), aki Scemen, Aki Ethei (Etej), aki Opus, aki Kadicha (Kadicsa), aki Berend, aki Zulca, akiBulchu (Bulcsu), aki Bolug (Balog), aki Zambur (Zsombor), aki Zamur, aki Leel (Lél), aki Leuente (Levente), aki Kulche (Kölcse), aki Ompud, aki Miske, aki Mike, aki Beztur, aki Budli, aki Chanad (Csanád), aki Buken, Aki Boudofard, aki Farkas, aki Othmar, aki Kadar (Kádár), aki Beler (Belér), aki Kear, aki Keue (Keve), aki

40

Keled, aki Dama, aki Bor, aki Hunor, aki Nemphrot (Nemrót, Ménrót, Nimród), aki Thana, aki Iaphet, aki Noé fia volt. Árpád nemzette Zoltan-t, Zoltan nemzette Toxunt (Taksonyt).

18.- BITÓCÉRT FOLYÓ PER. 1733.

Tanúvallomások jegyzőkönyvi részletei a Bitóc és környékéért folyó perben/Részben magyar nyelvű/ Kérdések

Első: Tudgyaé avagy hallottai a Tanu, hogy Bitócz nevő Puszta török ideiben is, midőn tudnillik Esztergámban lakott, Bitócznak neveztetett, s az után is, midün Pater Paulinus Uraimék ususába léptek /lett/ volna, annak hivatott, s most is ugy hivattatik ?Harmadik: Tudgyai avagy hallottai a Tanú, hogy azt a hegyet, mellyet most Szamár keőnek hinak, soha sem hitak Szamár hegynek, mert más az Szamár keő, s más peniglen az Szamár hegy ?Negyedik: Vallya meg a Tanu, hogy azon rét, melyet Szamár keőtül emlétett Pusztának határa megyen, mindenkoron, s még török időben is Barát réttyének hivatott, s most is anak neveztetik. S nem de nem Török elmenetele után, midőn Pater Paulinus Uraimék birtokába estenek, az utántúl fogvást mindétig békességes ususágában /háborítatlan használatában/ voltanak emiétett Páterek ?Hetedik: Tudgyai a vagy hallottai a Tanu, hogy Barát réttyétűl Palota keő teteig, Palota Keőtül /Ákos-palotája/ Csókás rétig, Csokás rétnél egész keöves Utigh, mely a Paloták alá lejár egész Bérczik /? a bércig/, s azon Bérczeken Somkerűlő háta megett Ráró keőigh, amit Fehér keöig a Bitócznak, Marothnak és Szt. Léleki klastromának megyen az határja. S nem de nem a szerint tartották és békességessen birták Marotiak azon határokat mindenkoron ?

Komárom-Esztergom Megyei Levéltár-Evl. 1. Folyamodványok év nélkül. 1740-es évek

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Pilismarot/pages/ptI_005_forrasszemelvenyek_2.htm

41

Letöltés: 2009-07-30

19. - „A titulus, amit Athyla használt így hangzott: Athyla, Bendegúz fia, a nagy Némrót (Nimrud) unokája, Engadiban nevelkedett, Isten kegyelméből a hunok, médek, gótok, dánok királya, a világ félelme. Később egy remete szava nyomán ehhez hozzáfűzte: Isten ostora (Flagellum Dei).” – (Oláh Miklós: Athyla)

20. - „Azon az éjszakán, amikor Atyla Sicambria-ban meghalt, Marciánus császár, aki ekkor Constantinopolis-ban tartózkodott, álmában eltörve látta Atyla íját, s ebből megértette, hogy meghalt.”(„Nocte autem illa, qua Atyla mortuus est in Sicambria, vidit Marcianus imperator in sompnis arcum Atyle fractum, ex hoc intelligens ipsum esse mortuum; qui tunc Constantinopolim morabatur.”) – Kálti Márk: Képes Krónika.

21. - Vértessy György: Fehéregyháza kérdése (Szabó Ervin Könyvtár/Budapest gyűjtemény)

22. - Vértessy György kizárásos alapon a Pilisben csak egy ilyen helyet ismer, a Sashegy alatti magaslatot, a Búbánatvölgy közelében.

23. - „Itinerarium Antonini” Antonius utikönyve. – Noszlopi Német Péter adata.

24. - „1292, május 1. - Domonkos az esztergomi Szent István kórház mestere átírja, az esztergomi egyház káptalanjának, a "zamard"-i Deda ispán földjére vonatkozó oklevelét. - .…az utolsó két határjel pedig egy bizonyos elhagyott szőlő és az említett Zamard földről kifelé vezető közút - melyen Zamarwar irányába lehet menni -- között emeltetett, ahol is az említett Szent Luca földjével való szomszédság és határosság befejeződik; és innét azon Baranya földtől, melyen Akus palotája áll, a régi árok halmán keresztül előrehaladva állandóan tudniillik a végső határjelekig és azután a lerombolt, Zamarwar nevezetű vár helye alatt délről fekvő földektől a régi határjeleken és törvényes elhatárolásokon keresztül, valamint az egyik tóból ott a Dunába folyó folyón és ugyanazon Duna partján keresztül annak a szigetnek az érintésével visszakanyarodik és visszafut észak felé a legelső határjelekhez, ahol ugyanazon Zamard

42

föld határjeleinek, határainak és határvonalainak a futása a gyakran említett Wrkutha földnek a szomszédságában…”

25. - 1480. július 23. - Mátyás király IV Sixtus pápától felhatalmazást kér azon szándékához, hogy a Fehér egyház plébániatemplomában a pálosokat behelyezhesse és a helyet a szerzeteseknek adhassa.Szentatyám (IV Sixtus) ...Buda nevű városom közelében van egy templom, mely az Isten anyjának van szentelve s a királyi udvartól alig egy mérföldnyi távolságban fekszik, régiségénél fogva híressé lett, mert azt mondják, hogy már a keresztény hitre térés kezdetén, minden más egyháznál előbb létesült és az Isten anyjának minden ünnepén odasereglő hívek nagy száma miatt messze földön nevezetessé vált ..... korábban plébániaként működött, de most már elhagyatott, a hegyek alján a puszta mezőben csupán maga az épület emelkedik ..... méltóztassék ... megengedni, hogy Szent Pál remete szerzetes testvéreit abba a templomba behelyezhessem és ... az említett szerzetesrendnek adhassam ...

Latin szöveg: Mon. hespr. Ill. k. 268-270. a. CDVll. .sz. Ford.: Soós Imre.

26. - 1494. február 15. - II. Ulászló király kéri VI. Sándor pápát, hogy az elődje, IV Sixtus pápa Mátyás királynak az Óbuda felett lévő Fehér egyháza ügyében tett adományait erősítse meg és a fent említett templom plébánia-jellegét megszüntetve azt a Szent Pál első remete szerzetesrendjének monostorává emelje.Szentatyám! (VI. Sándor pápa - B. K.) Magyarország ... királya, "Mathias", azon megkülönböztetett tisztelettől indíttatva, mellyel a Szent Ágoston szabályai szerint élő Szent Pál első remete szerzetesrendje iránt a rendtagok életszentsége, tiszta erkölcse és példás életmódja miatt viseltetett, azt kívánta, hogy a plébániaként működő Boldogságos Szűz Mária Fehér egyházában, mely Óbuda fölött fekszik (ecclesia .. Albe beate Marie virginis supra Budam

43

Veterem"), a fent említett szerzetesrendnek veszprémi egyházmegyei testvérei rendszeresíttessenek és a templom az ő használatukba adassék ..... III. Sixtus pápa a jelzett rend előző rendfőnökének ... megparancsolta, hogy a jelzett templomot elődjének egy másik oklevele alapján vegye birtokba ..... "Wladíslavs", Magyarország mostani királya ... szintén behelyezni kívánja e szerzetestestvéreket ..... a mondott templomot, megszüntetvén annak plébánia-jellegét, a mondott szerzetesrend monostorává emelni kegyeskedjék ...

Latin szöveg: Mon. hespr. IV. k. 18-20. o. XXI. sz. Ford.: Soós Imre

27. – Knauz Nándor, Rupp Jakab, Noszlopi Német Péter, Aradi Lajos, Szántai Lajos, Vetráb József Kadocsa.

28. - Insula Leprorum (Leprások szigete) – Insula Lep’orum (Nyulak szigete) László Gyula régész magyarázatára Noszlopi Német Péter utal az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben című könyvének lapjain.

29. - „…Insedit non sine instinctu, ut credimus, divino, Regio cordi nostro, ut prope Castrum ipsum, in Insula Danubii, Religioni satis congrua, Monasterium ad honorem gloriosae genitricis Dei et Virginis Mariae, in quo deo devotae virgines Regi Regum virgines filio famularentur, construi fecerimus – filiam nostram Dominam Margaretam – in ipso Coenobio posuimus, Deo quoad vivet et gloriosae Virgini servituram. – (Mon. Vet. Bud. 15.cs.1.sz. és Pos.38.cs.2.sz. 1411. évi.hit. átiratban) – Rupp Jakab: Buda-Pest és környékének helyrajzi története M.T.A. Pest, 1868. - 63.old.

30. - Rupp Jakab: Buda-Pest és környékének helyrajzi története M.T.A. Pest, 1868. - 64.old. (Act. Clariss. Poson.52.cs.1.sz. Ered. László kir. Megerősítő 1277. levele alatt.)

31. - DL 95333 - Kelt: 1421-00-00/ Kiadó: PÉTER PÁLOS RENDFÖNÖK - Régi jelzet: Q 252 / 88 - Fennmaradási forma: Eredeti pecsét: Alul

44

Regeszta: Budaszentlõrinc. Péter a pálosrend egyetemes perjele prior (prior generatis) Modor-i Miklóst és feleségét felveszi a rend confraternitásába. Datum apud domum nostram benobialem de Sancto Laurentio supra Budam sitam - anno Domini millesimo quadringentesimo vicesimo primo. Eredeti, hártyán, alján ovális alakú pecsét nyomaival.– Regeszta forrása: OL regeszta (Borsa)

Forrás: http://www.arcanum.hu/mol/lpext.dll/dldf42/3/ef81/1b110/1b18b?fn=document-frame.htm&f=templates&2.0letöltés: 2009-11-23

32. - Gyönygyösi Gergely(1472-1545): Az első Remete Szent Pál rendjén lévő testvérek életrajzai (lat. ford.: pater Árva Vince, Csanád Béla, Csonka Ferenc)

33. - Szerémi György Magyarország romlásáról c. munkájában közli Tatai Miklós káplán Verancsics Antalhoz írott levelét. Ebben a következőképpen számol be II. Lajos király haláláról: "Lajos királyt.:. békésen vezették a Csele mocsáron át, s elvitték Szekcső faluba, a plébános házába. Az éjszaka nagyon sötét volt és esős; két nagy mérföldre volt az a hely, ahonnan jöttek. A plébános szobája meleg volt, s ott Lajos királyt kivetkőztették ércpáncéljából és sisakjából. Míg Lajos király fáradtan ült, hamar készítettek neki kis ennivalót, hogy már egyék. Mondta Tomori Pál: Egyék hamar királyi felséged, mert a törökök gyorsan utánunk sietnek. - És Szepesi Györgyhöz szól: Nagyságod menjen szállására, én is hasonlóképpen az enyémre. Ne késlekedjünk, mindjárt lovagolnunk kell Buda felé. - Én kész vagyok - mondja György -, menjen csak tisztelendő uraságod a szállására, én bizony a királyt megvárom. Tomori Pál elsietett szállására szolganépével, lámpásokkal. Azután pedig György mondja Lajos királynak: Te táncos király! Te parázna király! Te igazságtalan király! Elvesztetted Magyarországot s a mi atyai jogunkat Lőrinc herceg összes birtokaira, aki lekötötte magát magtalanságra, s így a mi atyánk is viszont neki. - Lajos király mondja: Nem az én akaratom, hanem a mágnásoké és főpapoké. - Megragadta a királyt dühösen hajánál, s mindjárt jobb oldalába-

45

három helyen beledöfött a három élű cseh karddal. – (Kolozsvári Grandpierre Endre: A magyarok titkos története/Királygyilkosságok)

34. - 1529 szeptember 8-10, egy szemtanú leírása, miképp foglalta el a török Budát. In: MaZsOk VIII. dokumentum, 169-170. o. (Három évvel az esemény után íródott.)

35. - „1321. deczember 8.XXII. János pápa a veszprémi püspököt, a dömösi és ó-budai prépostságoknak Róbert Károly királytól tervezett egyesítése tárgyában, jelentéstételre hívja föl.A te egyházmegyédhez tartozó óbudai Szent Péter parochialis egyház is, királyi székhelyen, a jelzett dömösi vár és káptalan szomszédságában, régebben a tatárok által földig leromboltatott és bár ebben az istentisztelet nem szűnt meg, mégis a Szent Péter káptalan – annak szegénysége és épületeinek romos állapota miatt – nem volt újjáépíthető,azért sem, mert a helyreállítás igen költséges lett volna.”(Monumenta Romana, 1899. 40. o. XLVII. Sz. fordította: Soós Imre)

Vagyis Óbuda 1321-ben királyi székhely, amely a dömösi vár és a prépostság szomszédságában volt található! –(Bradák Károly)

36. - Corvin Mátyás király 1469 után kiadmányozott levele: „ Annak okáért, mivel ez a város, a mi Budánk az egykori magyar királyok által láthatóan igen nagy igyekezettel lett kiépítve, ugyanakkor egynémely előttünk uralkodó és egymást követő elődünk tunyasága miatt, akik sem adománnyal, sem más segedelemmel nem tudtak a városnak kedvezni, nem kevéssé romokban áll. De nem kis gondot okoz a határok szűkössége, amelyekből annyi van, amennyit a falak magukba zárnak, azok fenntartására pedig, amelyek a falakonkívül esnek, csekély mód van. Mi tehát a várost, amely a királyi méltóság székhelye és trónusa, királyságunk feje és – ítéletünk szerint – népünk üdve, mivel e földben olyan orvosság rejtezik a betegek számára, amely az egészségeseknek is enyhet ad, az egyéb adományok között, melyekkel ezt romjaiból feltámasztjuk, elsőként

46

földekkel ajándékozzuk meg. Sassadnak hívják azt a földet vagy pusztát - ez Pilis vármegyében fekszik és ahol mostanáig fennmaradt egy kőtemplom -, melyet művelt és műveletlen szántóföldekkel, ugyanakkorákkal, mint amikor visegrádi várhoz tartozott, ugyanattól a vártól elválasztva ehhez a mi Buda városunkhoz kapcsolunk. – (Rupp Jakab: Buda-Pest helyrajzi története/ Pest 1868. 211. old. lévő latin szövegű oklevél részlet magyar nyelvű fordítása)

37. – Magyar Eszter: A Pálos-rend pilismaróti uradalmának újjászervezése a török hódoltság után (tanulmány) – Varia Paulina Pálos rendtörténeti tanulmányok I. kötet. 1994.

47

Képek, metszeteka

Pilisről

48

1. ábra Insula Pilis - a Pilis-sziget

2. ábra A királyi központok térképe

49

3. ábra Új-Buda metszete XVI. sz. közepe

4. ábra Új-Buda hűlt helye a Bitóc-dombról fényképezve

5. ábra Rudolf Miller Buda ostroma 1602.

50

6. ábra Óbuda-Szikambria várhegye az Ipoly-torkolattól nézve

7. ábra A régi Buda hegyei a Helemba és a Szűz Mária szigettel

51

8. ábra Szűz Mária-sziget fantáriarajz 1847.

9. ábra Szikambria hegye és a Duna-szigetek Óbuda hegyéről nézve

52

10. ábra Szikambria romterülete a Duna fölött

11. ábra Középkori cseréptöredékek Szikambria hegyén

53

12. ábra Tárnok-völgy és a Szt. György hegye

13. ábra Búbánatvölgy, Kereked-tó, Vértmező, Ákospalota

54

14. ábra Kilátás a budaszentlőrinci pálos főmonostor kertjéből

15. ábra A maróti vérmező 1526. 09. 13-15.

55

16. ábra A királyi Pilis közepe a Dobogókőről tekintve

17. ábra Dömös, Keleti Gusztáv fametszete 1867.

56

18. ábra A dömösi apátság romja

19. ábra Az apátság altemploma pártus-csomós oszlopfőkkel

57

20. ábra Vadálló-kövek, Atilla-, és Buda-fej

21. ábra A Szt. Mihály-hegy a Prédikálószékről

58

22. ábra Vetus Buda hegye a Szt. Mihály hegyéről nézve

23. ábra Visegrád a fellegvárral a Szt. Mihály-hegyről nézve

59

24. ábra Archiv felvétel Mátyás visegrádi palotájának feltárásáról (1934-1946)

25. ábra A palotában talált „Visegrádi Madonna” vörösmárvány reliefje

60

Élet-fa a Pilisben

Írások, versek, beszélgetéseka Pilisről

Irodalmi melléklet

61

Szőke István Atilla

Pilisből kiáltom

Földet átölelve szaporodni látok,Éjfekete égen csillagból virágot,Színezüstből Holdat, tele-arcú lángot,Ékes fényessége Idő óta áldott.Ábránd-áhítattal, mozdulatlan nézem,Éj-égbolt illatát ezer éve érzem,Tarsollyal övemen várok útra készen,Csillagok kertjébe lészen érkezésem.Fölugratok oda ’hol várnak a lángok,Fényemmel őrizni az egész világot,Közelről ismerni égi boldogságot,S majdan egyszer onnan néktek lekiáltok.Pilisből kiáltom: „Jó magyarnak lenni,Hold mellől a földre csillag-magot vetni,Szárba szökkenését boldogan nevetni,Szép Magyarországot örökre szeretni!Szép Magyarországot örökre szeretni!”

62

Prohászka Ottokár: A PILIS HEGYÉN

Mennyit jártam-keltem, mennyit méláztam én is a Pilis hegyén, akár Szántóról, akár Esztergomból vagy Pomázról jövet, a hajdan híres pilisi apátságnak forrásánál. Az apátság elpusztult, s romjait sűrű csalit borítja; arculata földbe temetkezett. De van itt valami, ami megmaradt, s ami el nem pusztult, s aminek a csend ellenére is, sőt éppen azért, szava van: az szóba áll velünk s kigyújtja a Pilisen s a Pilist környező halmokon a nagyemlékek tüzeit: az megérezteti velünk annak az első európai renaissance-nak itt járt fényeit. S mikor szól és lángba borul, akkor hétszáz év előtti gondolatok s ötletek tűzesőjében látjuk meg a hegyet s meghallhatjuk a régi élet idevetődött hullámainak mormolását. A Pilisnek történeti levegője van, mert telepe volt annak az antidialektikus szellemnek, mely ütközött az aristotelesi előnyomulással s ugyanakkor szent berke volt a XII. századbeli misztikának, mely a szeretet fölényét hirdette ész és tudás fölött. Ez a testvérpár, vagyis a még meg nem bolygatott realizmusnak s a misztikának szelleme járta itt karonfogva a hegyet s völgyeit, s beszélt franciául s latinul a bükkfákkal s tölgyekkel; vonzotta a hegy barlangjaiba a remete pálosokat, s valamiféle fehér mágiával riasztotta vissza a még pogány erdők haramiáit s pásztorait. Mennyire új, csodás világnak színhelye volt akkor a Pilis hegye s az az erdős háromszög, melynek Buda, Esztergom, Visegrád mindmegannyira véd vára. Nekem a Pilis szent hegy, s szívesen merülök el beszédes s megigéző csendjébe. Itt állt hajdanában a III. Béla kiváló magyar nemzeti királytól alapított pilisi cisztercita monostor. Béla Konstantinápolyból jött, s onnan hozta az érdeklődést az

63

élet s a szellemi áramlatok iránt; onnan hozta a tudományszeretetét; de azt párosította azzal az érzékkel, mely őt a bizánci merevségtől s Bizánc megmerevedett gondolat-világától a nyugati civilizáció felé fordította. A Pilisen érzem meg III. Bélának Nyugat felé való orientálódását. Megérezhetném ugyan azt Budán s Fehérváron is, mert oda hozta II. Fülöp francia király nővérét, Margitot feleségül, de a Pilisen, ahová a francia Clairvaux-t telepítette, jobban érzem meg a nyugati szellemet, mely a dialektikusokban fészkelődött s Clairvaux-val ütközött. Mi is történt hát ott Nyugaton, s miféle szellemi áramlatok mormolását hallom én meg a Pilisen? Ha a Nyugatnak akkori szellemi arculatára nézek, az a pillanata rögződik meg bennem, mikor ez a nagy alvógyermek, a frank germánság, éppen szemeit nyitogatja, s egy új világ fényei tükröződnek rajta. A gyermek még torzonborz és fésületlen; de az öntudat hajnalrózsái már kivirulnak arcán, s szemében fények villannak meg,melyek nem kívülről, hanem belülről gyúlnak ki rajta; sokáig pihent behunyt szemmel. Ugyanakkor azonban, mikor a Nyugat így ébredezni kezdett, föltámadt a dialektikusok túlzásával s az akkori intellektuellek szertelenségeivel szemben az egyházi ellenmozgalom, melyet Szent Bernát képviselt. III. Béla pedig úgy tett, hogy mind a két irányzatot áthozta Magyarországba, s Veszprémben a párisi iskolák mintájára főiskolát szervezett, s azzal az akkori szárnyat-bontogató filozofálásnak nyitott hajlékot; a Pilisen pedig Szent Bernát szellemének, a bátor, erős, kemény hitnek épített monostort. A Pilis így szent hegy lett, s rajta emelkedett a magyar ciszterci apátságok anyamonostora. Szeretek a régi apátság csalittól benőtt romjai közt járni, mint aki érzi azoknak a régi mozgalmaknak földalatti lökéseit. Itt jártak a magyar párisi diákok. Itt járt

64

Anonymus, Béla király névtelen jegyzője. Anonymus is párisi diák volt. Az egri völgyben letelepedett francia vallonok küldhették Párisba, de lehet, hogy odakerült III. Béla franciafelesége révén, mikor a két ország barátságos viszonyban élt, s amikor Clairvaux fénye s a kezdődő párisi iskolák, a Notre-Dame, Sainte-Genéviéve, Saint-Victor, Saint-Germain, Saint-Martin, Saint-Dénis hírneve Párisba vonzották a diákokat. Szeretek itt úgy járni, mint aki az erdő fel-felzúgó nyögéseiben régi szellemi csaták idevetődött zaját hallom. Az biztos, hogy Pilisen mindarról tudtak, ami a Nyugatot foglalkoztatta. Az a tavaszi napsugár, mely minden év húsvétja körül odaszegeződik a Pilis hegyére, a hegyoldalakra s az erdőkre, szimbolizálja nekem azt a régi ébresztgetést s azokat a keltegető ingereket, melyek hajdanában a görög-mór filozófiából indultak ki s ébresztgették a román-germán őserőt s jártak természetesen a Pilisen is. Mint ahogy az a tavaszi napsugár beleszúr a hulló lomb alatti pihenő magvakba, a hasadó csírákba s a behéjazott göbökbe, s azok attól repedeznek, nyiladoznak, s ébredeznek, úgy volt az akkor, az első reneszánszkor, mikor az aristotelesi filozófia a hit világába s a keresztény élet realizmusába belevitte a dialektikai szétszedést s a tudományos szisztematizálást. Szent Bernátnak nem kellett ez a dialektikus vitázó kereszténység. Szerinte az Istent nem fölfogni, hanem megérinteni s megérezni kell. Ő a szeretet embere volt, s nem volt kedve a filozófusok tekervényes útjain botorkálni. Inkább égni akart s tűznek lenni, mint hidegen világítani a filozófia istálló-lámpáival! Ennek a keresztény nagy élet-akarásnak s valóságátfogásnak építettek a XII. században, hazánkban is ciszterci kolostorokat. S így akik itt a Pilis erdőiben hétszáz év előtt sétálgattak, azok mind nem fogalmak akrobatái, hanem a

65

nagy akarásnak s a szentségnek kialakítói akartak lenni. Lelki világuk olyan volt, mint az erdő, telve valósággal s titokzatossággal. Nekik nem theóriák kellettek, hanem a valóság, mégpedig a legszebb kiadásban, mint szép, tiszta élet s mint tüzes szeretet. Az ő szemükben a filozófia csak olyan szürke felhő volt, mely azért van az égen, hogy termékenyítő valóságot, esőt hozzon. Az a felhő is, bármily bodros s pompás, s bármily tündérpalástot borítson rá a leáldozó nap, csakis az akcióért, a tettért van. A legnagyobb tett pedig a szeretet, az a léleknek nagy, reális, sőt isteni gesztusa. Szomjasak voltak az Istenség csókjára, s a csókot fogadni s viszonozni akarták. De a csókhoz szerintük két ajak kell. A léleknek két ajka van: az egyik az értelem, a másik az érzelem. Nekem kimondhatatlanul imponál ez a realizmus, imponál a lélek friss, eleven magvának s ösztönének ez a kitörése a fogalmak merev s rideg szféráján túlra. S akkor úgy szerettem nézni messziről, pl. Pesthidegkútról a Pilis hatalmas tömegét; ezt a sötét kolosszust, ezt a fejetlen szfinxet, amint a tömeg brutális súlyával terpeszkedik szét, s karmait az erdők redőibe rejti; ilyenkor megérzem a hegynek, s amit az képvisel, annak a pragmatizmusnak fölényét s az élet valóságának elsőbbségét minden gondolat, fogalom s theória fölött. A Pilisen tehát ezt a történelmi levegőt szívom, s a Nyugatnak e kultúr-lüktetéseit, s ébresztgetéseit érzem. III. Béla látta Bizáncban az aranyos mozaikok mozdulatlanságába s merevségébe fagyott, glóriás Krisztus-arcot, mely sötéten néz le híveire, s mely az állócsillagok mozdulatlanságával s hideg sugárzatával tükrözik az életfolyamán, de azt felforralni nem képes. Ezzel szemben III. Bélának inkább az az élő, küzdő szellemi élet s annak áhítata kellett, mely francia földön izgatta a kedélyeket. Ha e gondolatoktól körülrajozva leülök a pilisi romok mellett a

66

diófa alatt fakadó forráshoz, mely az egyetlen, ami nem változott s úgy bugyborékol most, mint 800 év előtt, s ha tükrébe nézek, úgy látszik nekem, mintha azoknak a fiatalos, harcias kikezdőknek, Berengárnak s Abaelardnak s bresciai Arnoldnak, azután a komolydoktoroknak, no meg a csontvázzá aszott Clairvaux-i Szent Bernátnak arcát látnám. Ezeket mind ismerték a Pilisen; az ő ötleteik s nézeteik, théziseik s disputáik járták itt az erdőt s az utakat Esztergom és Buda és Visegrád felé. Az ő gondolataik cikáztak errefelé, mint láthatatlan harcosok kardvillanásai. De fújnak Pilisről hideg, metsző szelek is, ezek az egyházi reform-törekvések. Megérzem itt azt a reform-szellemet az egyház elvilágiasodása, a nagy, s gazdag monostorok jó élete s a feudálisgrófok, püspökök s apátok világias kénye s uraskodása ellen. Clairvaux ezekkel s elsősorban Cluny-vel is, meg akarta éreztetni az evangéliumot. Nagy gondolat bántotta; át akarta volna tenni a Hegyi Beszéd szólamait a provence-i s burgundi énekek hangnemére. Voltak a Hegyi Beszédnek végig a történelmen mindenféle meg-zenésítő művészei, s mindegyikén megérzik, hogy hegyekről jön, hogy az Isten Fia lakodalmas házából való, sezt a friss s a virágzó mezők illatát magával hozó szellemet érezték meg a XII. században azokon, kik Clairvaux-ból s Arcey-ből s nálunk a Pilisről jöttek. A reform közvetlenül Cluny ellen irányult s a fekete bencések ellen fordult, s azt külsőleg is kimutatta azzal, hogy fehérbe öltözködött. Ezért fehérek a ciszterciek, s fehérek az alighanem igézetük alatt álló, a Pilis hegyén szerzetté alakult magyar pálosok is. Magyarországon Pannonhalma a fekete barátoké, Pilis a fehéreké volt; két szent hegy, de a XII. század végén az érdeklődés s a figyelem s a lüktető reform élet Pilis körül rajzott, s ezek az irányzatok s törekvések, mint itt

67

kavarogtak a széles hegyhát körül. Ki néz föl manapság ily meglátással a Pilis hegyére Pannonhalmával szemben? Pedig ha valaha, hát most lenne szükség ezekre a meglelkesített meglátásokra s ezekre, a meleg megérzésekre. Egész Magyarországnak, mindenhegy-völgynek, minden romnak, várnak és városnak, minden talpalatnyi földnek meg kellene elevenedni és lelkünkben feltámasztó erővé válnia. A lelkekben föltámadt Magyarország támaszthatná csak föl, csak az állíthatná talpra a területi Magyarországot! Merani Gertrúdot itt temették; látjuk Szent Erzsébetet, ki férjével, Lajos thüringiai gróffal, atyja második házasságára 1222-ben Magyarországba jön, s anyjának sírjához lovagol. Ide jártak a szent királyleányok, boldog Margit, Kinga és Jolánta. Itt időzött szívesen Nagy Lajos király a franciabarátok közt. Látni aztán itt magyarsorsot is, pusztulást s enyészetet, melyet a tatár, majd meg a török hozott ránk. Az erdők illatába itt a régi misztika kincsei is bele vannak keverve. Csendjükben meg-megszólalnak az Énekek-énekének szólamai. Szent Bernát kommentárjain, melyeket az Énekek-énekéről írt. [...]Most is sokan járnak a Pilis hegyén, de fogalmuk sincs azokról a lélekrengésekről, melyek hajdanában Cordova felől Párison, és Clairvaux-n át az egész nyugatot megrengették s itt is jártak. Körülöttünk ott ma is minden énekel; az erdők zúgnak, a harangvirágok csendet és szépséget harangoznak, a csipkerózsák ki-kigyúladnak, a mécsvirágok világítanak; csak a lelkünk szürke s az érzésünk fásult. De álljunk bele a Pilis történetébe, múltjába, vonuljunk be az erdő beszédes csendjébe, s talán megtapasztaljuk mi is azt, hogy mennyivel jobb égni, mint tudni. Égni s élni... ez volt Szent Bernát pragmatizmusa. S ezt érzem meg a Pilis hegyén, megérzem, hogy a múlta jelenben lüktet, s hogy az az igazi s gazdag élet,

68

melyben a múlt is, a hagyományok is, az idők s a helyek története is, mint bátor, erős s jelenvaló öntudat él.

Az 1927-ben írt tanulmány az alábbi kötetben jelent meg: Maróthy-Meizler Károly: Új Magyarországot! Prohászka, a napba öltözött forradalmár. Prohászka Ottokár eszmevilága, értékelése. Szemelvények össze-gyűjtött munkái 25 kötetéből. Editorial PANNONIA, Buenos Aires, 1960. 59-65. old.

Szőke István Atilla

Pilisi költészet

A hegyre boldog révületben értem,megálltam, sóhajtottam, széjjelnéztem,körülvett az örök idő, a múló,az állandó, a lélekbe benyúló.Éreztem akkor, hogy ott kellett lennem,csend volt köröttem és csend volt bennems én ott a Mindenséget megöleltemés éreztem, hogy az Istent megleltem.Álltam és daloltam a Pilis tetején,a Földet beragyogta a dal, a fénya magyar szó vette körül a világotés csillaggá váltak a verses álmok,tűntek a rosszak és tűntek a vészekés a látvány maga volt a költészet!

69

Sashegyi Sándor

POMÁZ-FLORENTIA-SICAMBRIA-ŐSBUDA

Pomáz község a római korban érte el legnagyobb jelentőségét, akkor, amikor már közelében a Dunán nemcsak átkelő révhely, hanem épített híd is állott Ulcisia Castránál, a mai Szentendrénél. A kelet-nyugat kereskedelmében igen fontos szerephez jutott, az áruk kicserélési helyévé vált s egyben jelentősen megerősített hellyé is a barbár betörések ellen. A Duna hídja Ulcisia Castránál Trajánus császársága alatt épült K. u. 98 táján nem csupán a nyugat és a kelet kereskedelmének lebonyolítására, hanem a dáciai hadműveletek céljából is. Hadrianus uralkodása alatt ezen a fontos stratégiai vonalon a kereskedelem erősen kifejlődött s ekkor épült Szentendre és Pomáz között az ősi út, amely a Kőhegy aljában vonult. A korai középkorban a Kiev felé vezető kereskedelmi út vonult át rajta. A nyugalom és béke Pomáz földjén ezen időkben is csak fogalom lehetett. Az állandó barbár betörések a fejlődést nagyban hátráltatták és így jelentős városi nívóra nem is tudott emelkedni. A római császárok hiába erőlködtek, hogy a Duna túlsó felén táborozó barbár törzseket féken tartsák. Jordanes munkájában úgy emlékszik meg Sicambriáról, mint amely Kr. u. 253-ban teljesen elpusztult, tehát Gallienus császár idejéig állott fenn. Az ezen időkben lefolyt barbár pusztítások arra engednek következtetni, hogy Sicambria Aquincummal egyidőben pusztult el. A barbár törzseknek Pannóniából való kitisztítása után, Probus császár uralkodása alatt azonban már arról nyerünk értesítést, hogy csak a szomszédságában levő Aquincum épült fel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a régi Sicambria is nem épült volna fel. Tény, hogy a római uralom ideje alatt ezután már nem találkozunk a Sicambria elnevezéssel. A középkori századok folyamán azonban még szerepel a Sicambria név. Ez látszik igazolni, hogy Sicambria is újra épült, de már fejlődése lassúbb volt, mint a

70

szomszédságában lévő Aquincumé. Lehetséges tehát, hogy Sicambria helyén új elnevezéssel új kolónia épült.Diocletianus és Galerius császársága alatt új fejlődési időszak következett be Pannónia ezen vidékén. Új kolóniák, telepek és villanegyedek épültek környékünk majdnem minden szép déli fekvésű helyén. Az új kolóniák új néven válnak ismertekké és valószínű, hogy a régi Sicambria helyén is hasonló új kolónia keletkezett. Itt merül föl az a régen vitás kérdés is, hogy hol állott Florentia? Salamon Ferenc és többek szerint a Duna-partján Szentendre környékén kereshető. [...] A római uralom idején a Duna vize a mai Pomáz ó-holocén teraszai szintjében folyt le s így a keletnek nyúló városi terasz-maradványok között védhető zugok alakultak ki. Florentia - az adatok szerint - a dunai hajóhad állomáshelye volt és két erődből állott, Florentiából és Contra Florentiából. Florentiában székelt a dunai hajóhad prefektusa. Első esetben maga Galerius, császárrá választása előtt Kr. u. 300 körül. Házassága után sem hagyta el Pannónia ezen helyét, a családjával még császársága alatt is Florentiában lakott. [...] A hajóhadnak Aquincum közelében, helyesebben - Salamon Ferenc szerint - afölött kellett állomásoznia. Semmi szín alatt nem lehetett azonban a Duna azon részén, amely a barbár pusztításnak gát nélkül volt kitéve. Így pld. Szentendre, amely közvetlen a barbár területtel szemben feküdt, számításba sem jöhetett. A mai Pomáz, a római időkben szintén a Duna mentén, a barbár részektől már jóval távolabb, védetten, a mélyen nyugatnak törő Dunakanyarban, sokkal inkább számításba jöhetett. Florentia helymeghatározásánál már magát ezt a tényt is figyelembe kell vennünk, mert az itt lévő római kori romemlékeken kívül hajózásra vonatkozó leletanyagunk is van. Az elpusztult Sicambria helyén így alakult ki ezen a tájon az új kolónia, az

71

új erődök láncolata és a dunai hajóhad székhelye. Galerius császár halála után azonban újból megkezdődtek a barbár támadások Pannónia ellen. A nyugalmat és rendet a következő római császárok sem tudták visszaállítani s csatát csata után vesztettek el. Germánok, gótok, hunok, avarok, szlávok és különböző fajú népek törtek Pannóniára s igyekeztek azt birtokukba venni. A rémes pusztítások alatt Florentia sem kerülte el sorsát s többet a történelem lapjain már nem is szerepel. 450-ben Attila fejedelem hun seregei özönlötték el Pannónia területét s azt birtokukba is vették. A római uralom utolsó éveitől kezdve Attila fejedelem hunjainak Pannóniába való özönléséig terjedő időben vidékünk az enyészet fészkévé vált. A római imperium alatt épült villák (Pomázon: Kartal-Tavan vidékén, Szentendrén: Püspökmajor-Izbég-Pismány vidékén) őrtornyok, castellumok, castrumok (Pomáz: Tavan-vidékén) valószínűleg mind elhagyottan hevertek. A néhány századdal azelőtt elpusztult Sicambria-név a hunok Pannóniában való térfoglalása után újra megjelenik a történelem eme színterén, tehát túlélte a római uralmat és talán minden pusztítás ellenére is az ősi lakosság egy részének továbbélésére enged bizonyítani. A középkori krónikák szerint Attila a Duna mellett, az ősi Sicambria romjai felett épített fényes palotában lakott. Sicambriát ez időkben Attila városának és Etzelburgnak is nevezték. Etzelburgban keresztény egyház is volt, amelyről a krónikák sűrűn tesznek említést. A leányfalusi hunkori leletanyagon szereplő díszítő elem, a kereszt is a fentieket látszik igazolni. Hosszú időn keresztül Aquincum területét vélték Sicambriának. Azonban ott hun korszakból származó leletanyagra nem igen akadtak s ha Sicambria Aquincum helyén lett volna, más bizonyító leleteknek ezt már igazolniuk kellett volna. A mai Buda

72

helyére is igyekeztek beilleszteni Sicambriát. A mai Buda azonban csak a tatárdúlás után a XIII. században kezd települni. Kézai krónikájában olvassuk, amelyet a XIII. században írt, hogy Sicambria Ősbudával, vagyis Ó-Budával azonos. Ez az Ősbuda azonban nézetünk szerint nem a mai Óbudára helyezendő, amit a következőkben látni is fogunk. A mai Óbuda Aquincum területével azonos. A kutatások, amelyek a késő római és hun kerámia-anyag alapján történtek, ahhoz az eredményhez vezettek, hogy kellett lennie a hun korszakban még egy nagyobb kolóniának is. Ez a leletanyag, ahogy Békásmegyertől északra haladunk, mindig sűrűbbé válik és egyre több késő római és hun kerámia leletre bukkanunk. Pomáz és annak közvetlen határában pedig oly meglepő mennyiségben fordulnak elő, már a föld felszínén is a késő római és hun leletek, hogy helymeghatározó bizonyságot szolgáltatnak. Részben ilyen alapon is kimutatható tehát Sicambria fekvésének helye, amit a nagy teljedelemben fekvő romemlékek is igazolni látszanak. Minden vizsgálatunk eddigi eredménye arra enged következtetni, hogy a mai Pomáz község területén és annak közvetlen környékén állott a hajdani Sicambria, majd Attila városa, Etzelburg. A következő századok történeti dokumentumai igazolják is ezen feltevéseinket Attila halálával a hun birodalom is szétbomlott s nyomába az avarok 200 éves uralma lépett. Kr. u. 800-ban azonban már Nagy Károly császár frank légiói kezében volt Pannónia, egész a Duna vonaláig. Nagy Károly császár a hun-avar seregek feletti utolsó nagy csatája Pannóniában a Duna észak-keleti könyökében folyt le, ott, ahol Attila városa s egyben az avarok fővárosa Etzelburg állott. Nagy Károly seregei a hun-avar seregek által megszállt várakat, megerősített sáncokat és a pogány templomokat mind

73

elpusztították s a győzelem helyére a Duna közelében, a nagy hegyek aljába, egy jelentéktelen dombon, keresztény templomot építettek. A krónikák szerint ezen templomot nevezték a későbbi századok folyamán Fehéregyháznak. A frank uralom sem volt soká életerős Pannóniában s Nagy Károly császár halála után az újabb keleti nép vándorlását feltartóztatni a Dunavonalnál már nem lehetett. Szvatopluk szláv seregei is betörtek Pannónia északi részén s pusztítva, rabolva nyomultak be az alig száz esztendős frank birodalom keleti részeibe. Kr. u. 900-ban azonban Árpád fejedelem honfoglaló seregei jelentek meg a Dunánál, Megyer (Káposztásmegyer-Budakalász) táján, hogy azon átkelve Pannóniát birtokukba vegyék. Sicambria és Aquincum ezen időkben már elpusztultak és csak a hatalmas romok hirdették hajdani dicső múltjukat. Privina szláv fejedelem népe húzta meg magát védelmet keresve, a megmaradt romok között. Az őslakosság e vidéken már mind elpusztult vagy beleolvadt az utána jövő népekbe és Árpád fejedelem valószínűleg már csak gyér pannonszláv népet talált e vidéken. Árpád vezér a Dunán átjöttekor a Noé hegyére állította először sátrát s onnan kísérte figyelemmel az átkelést és irányította a törzsek elhelyezését. A hegyekkel övezett síkot a Dunánál Árpád fejedelem azonnal megszállta, a hegyek átjáróit megerősítette és a hegyek aljában az elpusztított Attila városában, vagyis Sicambriában tartotta székhelyét, ahol a régi palotákat megújította. Ezen első szálláshelyet eddig helytelenül a mai Székesfehérvárra helyezték, ami sem Megyerhez, sem pedig a Dunához közel nem esik. A Noé-hegy pedig valójában ott van Pomáz felett és nem más, mint a mai Kőhegy. A környék népének ajakán még ma is hallható az a legenda, hogy Noé ezen a hegyen kötött ki a vízözön után. Ez a legenda pedig a hegynek ősi nevétől ered

74

csupán. Ha felmegyünk a Kőhegy tetejére, ott látjuk magunk előtt mind azt a területet, ahol Árpád fejedelem átkelve a Dunán, seregeivel első ízben telepedett le Pannónia földjén. Húsz napot töltött Árpád övéivel Attila városában és ekkor fiait, vitézeit és főbb embereit birtokokkal és várakkal ajándékozta meg - írja Anonymus. Rokonának, Korcán vezérnek, Attila városán kívül adott birtokot és ő ott várat építtetett. Korcántól származott a Kartal nemzetség, amelynek ősi, Árpád fejedelemtől nyert birtokai még a mai napig is fenntartották az Árpád-kori nemzetség nevét Pomázon. (Kartal-dűlő, szlávosan Orlovác). A kelet-nyugati irányú kereskedelmi út, amint a Duna vonala megszűnt országhatár lenni, vesztett jelentőségéből és a szóban forgó helységek (Pomáz-Szentendre) fejlődésére is kihatással volt. Kr. u. 907-ben a honfoglalás nagy munkája már befejezést nyert s a honszerző Árpád fejedelem is elköltözött az élők sorából. tisztességgel temették őt el egy kis folyónak forrása felett - írja Anonymus -, amely kőmederben folyik alá Attila király városába, ahol a magyarok megtérése után egyház épült, melyet Fejérnek hívtak...Több középkori okmány szól amellett, hogy Fehéregyház Sicambria területén állott. A XVIII. században író Bél Mátyás szerint, Fehéregyház helye a Kalász és Pomáz közti romemlékek sorában kereshető. Pomáz és Kalász között tényleg több helyen is találkoztunk középkori romterülettel. Itt jegyezzük meg, hogy sokkal fontosabb jelentőségük van azonban ezeknek a rom emlékeknek, mint ahogy az első pillanatban látszik. Ásatásaim eredménye ugyanis azt bizonyítja, hogy Pomáz területén nem a kis Pomáz falut, hanem ősi Budát kell keresnünk. Ez az oka annak, hogy a tatárjárás utáni Ó-Budára vonatkozó okleveleink nagy része tulajdonképpen a mai Pomáz területére - ős-Budára -

75

vonatkozik. Ezt a kérdést különben egy nagyobb munkánkkal is igazolni fogjuk. [...] III. Béla király a Szentföldre vonuló német Frigyes császárt Etzelburgban, vagyis Ősbudán vendégül fogadta, ahol vadászattal töltötték az időt. Ebből láthatjuk, hogy a mai Pomáz helyén álló ősi fejedelmi szálláshely királyainknak még a XII. században is hajlékul, királyi palotául szolgált. [...] A tatárdúlás után ős-Buda már nem nyújtott megfelelő védelmet és ezért IV. Béla király ős-Budától és Óbudától délre a mai budai várhegyen kezdette meg új város építését. Az ősi szállásbirtok felett legnagyobbrészt az óbudai káptalan lett az úr. 1246-ban Özséb esztergomi kanonok több társával Vancsa István érsek engedélyével a Pilisben levő és Szántóhoz közel eső "Hármas barlang"-ba vonult. A "Hármas barlang" a jelenlegi pomázi határban, a csodás természeti szépségű Holdvilág árokban fekszik. Itt tulajdonképpen nem természetes eredetű barlangokkal állunk szemben, hanem kézzel kivájt földalatti helyiségekkel, amelyek sokkal korábbi keletűeknek látszanak a remeték idetelepedésénél. Ennek az érdekes helynek a feltárását is tervbe vette az Országos Magyar Történeti Múzeum. Özséb a remetékkel megalapította a Pálos-rendet és 1250-ben a Hármas remete-barlang közelében felépítik első kolostorukat a Szent Kereszt tiszteletére. Ebben az időben a mai Szentkereszt község még nem létezett. Ennek közelében csak a pilisi apátság kolostora állott, a Pálosrend első kolostora, a szentkereszti pedig a mai Podmaniczky-major szomszédságában levő 247 méter magas dombnak tetejére épült Ez a kolostor a tatárdúlás után, a legsiralmasabb időben épült és régi egyszerűségének bélyegét még a romemlékekben is felfedezhetjük. Ez a kolostor lett a Pálos-rend első anyakolostora, ahová boldog Özsébet, Benedek és István

76

rendfőnököket temették el. [...] 1337-ben az óbudai várnak Miklós fia, Lász1ó a várnagya. Az óbudai királyi várat - Castrum Veteris Budae - sokszor említik az okmányok és ezen várnak várnagysága nevezetes hivatallá lett és érdekes, hogy viselői csaknem mind pomázi birtokosok. 1339-ben Drugeth Vilmos a várnagy, 1343-ban Becsei Csata Imre fia Tőtös, aki nemcsak királyi adomány útján jutott a pomázi birtokhoz, hanem sok részét vásárolta. 1343-ban Nagy Lajos király az óbudai királyi várat az összes jövedelmeivel s tartozékaival együtt anyjának Erzsébet özvegy királynénak adományozta. Okmányok nyomán tudjuk, hogy Erzsébet özvegy királyné Etele várában lakott. Ezután 1346-ban a ferencrendi főnök a magyarországi főnököt felhatalmazta, hogy a - Sicambria területén - épült klarisszazárdát népesítse be. Láthatjuk, hogy az okmányok több ízben említik Sicambriát és létezése nem lehet Bonfini koholmánya, amint azt eddig sokan hitték. Bonfini a XV-XVI. század fordulóján írt, az okmányok pedig jóval korábbi századokból valók. 1346-ban Lajos király anyjának, Erzsébet özvegy királynénak Ó-Budán a régi királyi kastélyok mellett új palotát építettek. Az óbudai káptalan óbudai birtokából is elvett egy részt s azt is az új várhoz csatolta. [...] Az ősi Kartal-Korcán-nemzetség birtokainak egy részén Pomáz, Csobánka, Szentendre és Kalász földjén helyezkedtek el az újonnan jött szerb menekültek II. Lajos király halála után. 1526-ban pusztult el az óbudai királynői vár és Óbuda többi egyházi épülete is nem annyira a török seregek által, hanem az újonnan jött szerb telepesek pusztításától, akik a Budára érkezett török katonákkal együtt portyáztak a környéken.[...] 1687-ben a pálosok kolostoruk felkutatására indultak, de azokat nem ismerték fel, mert mindenhol csak üszkös romokra akadtak. 1701-ben még ezeket az üszkös

77

romokat is a levegőbe röpítették, hogy Rákóczi felkelő seregei védelmi célul fel ne használhassák. Az ó-budai királynéi kastély ekkor tűnt el a föld színéről a többi egyházi épületeknek és templomoknak romemlékeivel együtt. Az udvari kamara szabad kezet nyújtott a romemlékek kibányászására s ezzel lehetőséget nyújtott az építkezéseknek. Ott, hol ma ringó búzatáblák húzódnak, még pár száz évvel ezelőtt magyar élet virágzott s fejlődött. Templomok, kolostorok, falvak, községek álltak fenn és senki sem hinné el, ha ma már nem láthatná, hogy a két hold területen fekvő szántóföldből került elő a királynők ősbudai, azaz később óbudainak is nevezett nagy várkastélya. [...] Bél Mátyás szerint - Pomáz és Kalász között állt Fehéregyháza, Alba Maria Ecclesia, mely a magyarok megtérése után épült, minden valószínűség szerint Szent István királyunk idejében. A romjai tényleg ott is vannak egy major elhanyagolt parkjában és sürgős feltárásra várnak. Az elmondottakra nézve bizonyítékul szolgál az a leletanyag, amely 18 éves kutatómunkám és főleg az elmúlt utolsó két esztendő feltárási munkálatai eredménye; Az anyag jelenleg az Országos Magyar Történeti Múzeum birtokában van. Pomáz és környéke romemlékeinek azonban csupán csak kevés hányada lett eddig rendszeres ásatási munkálatokkal feltárva és valószínű, hogy a további feltárási munkálatok még sok meglepetést fognak nyújtani. [...]

Részletek Belitzky János-Sashegyi Sándor: Pomáz - A magyarföld és emlékei című kötetéből. (Anonymus könyvek, Budapest, 1939.)

78

Szőke István Atilla

A magyar erdő

Babonás éjszakában, sűrű sötétbentörtént, vihar nyúzta a görbe fákat,gallyak repkedtek, ágak törtek, fáradtkérgük repedezve szállt, de a vétlenerdő, mely ezer sebből vérzett, nem sírt.A felbőszült szél csak szaggatta, téptes dobálta le a földre, fel az égre,ám az erdő csendben tűrte. Sokat bírt.Aztán a szélvihar fáradni kezdett,érezte, hogy elgyengül, ina reszket,végül ereje elhagyta, lerogyott.Friss madárdal harsant az erdő fáin,a tölgy mosolygott bokor-unokáinés levelén egy harmat-csepp ragyogott.

79

Noszlopi Németh PéterÁkos mester palotája a Tárnok-völgy fejénél

Györffy a Kézai-, a Budai-, a Sámboki - és a Képes Krónikákban felhasznált hun-magyar krónika eredeti szerzőjének személyét kutatva megállapította, hogy annak szerzője nem lehetett más, mint Ákos, aki „1244-1268-ig udvari káplán; 1248-1251-ig székesfehérvári őrkanonok-kincstárnok; 1248-1261-ig királynői kancellár; 1254-1272-ig pedig mindezek mellett budai prépost volt” (i. rn. 159. old.). „Azt hiszem, hogy a három vonatkozás - királyi udvari káplán, székesfehérvári kincstárnok és királynői kancellár ilyen meglepő találkozása egy személyben, feljogosít arra, írja Györffy, hogy Ákos mesterben keressük a 13. századi krónikaszerkezet szerzőjét. Neki állott érdekében és módjában a budai káptalant, melynek húsz éven keresztül prépostja volt - minden egyházat felülmúló módon kiemelni, múltját és jogait öregbíteni; ő ismerte a székesfehérvári kincstárat olyan alaposan, hogy az ott heverőkincseket darabra leírhatta, és mint királyi káplán és királynői kancellár, ő vezethette a dinasztikus szempontokat számon tartó királyi krónikát éppen 1272-ig, a halálát megelőző napokig” (i. m. 161. old.). „Béla királymegbízásából 1266-tól az Insula Leporum-i Szűz Mária-szigeti domonkos-rendi apácakolostor ügyvivője volt Ákos, ebben a minőségben 1272-ben bekövetkezett haIáláig a kolostor mindenfelvetődő birtokügyét ő intézte.” (u. o. 173. old.). Máshol Györffy ezt írja: „A szerző visszatér Keán kincsére és elmondja, hogy az elvett kincsekből Szent István a

80

székesfehérvári Bazilikát alapította. „ - „A fehérvári egyház - Alba Ecclesia - leégéséről tett megjegyzése egészen hallomás jellegű és a fehérvári egyház dolgainak ismeretét tükrözi.” (169. old.) „Szent István,… a székesfehérvári egyházat... arany oltárokkal, keresztekkel és arany kelyhekkel, továbbá a legtisztább arannyal és legdrágább kövekkel, hímzett öltönyökkel bőven megajándékozta... két misemondó ruhát, melyek közül mind-egyiknek a széle 74 márka legtisztább arannyal, drágakövekkel van kihímezve, melyeket Szent Benedek, a római Szentegyház pápája Szent István kérésére oly hathatós kiváltságokkal ruházott fel, hogy aki misemondás közben azokat használja, a királyt törvényesen felkenhesse, megkoronázhassa, és karddal övezhesse.” (i. m. 160. old.). „Ez a kincsfelsorolás kitűnik rendkívüli tájékozottságával” - teszi hozzá Györffy - e leírás egy múzeum vezető szavait idézi emlékezetünkbe. Csak olyan ember sorolhatta fel ilyen pontosan a székesfehérvári egyház kincseit, aki azokkal tüzetesen foglalkozott... Ha most végignézzük a székesfehérvári káptalan tagjainak névsorát, 1235 és 1272 között, egyetlen thesaurarius címet viselőt találunk közöttük: Ákos mestert, a királyné kancellárját, későbbi budai prépostot. Mária királyné 1248-ban kelt oklevele, melyet Ákos mester állított ki, ezekkel a szavakkal végződik: „Datum in Insula Leporum per manusfidelis nostri cancellarii magistri Acus thesaurarii Albensis ecclesiae anno Dni MCC quadragesimo octavo. „ (i. m. 160. old.). A hun-magyar krónikában döntő fontosságúnak leírt Tárnok-völgyi csatát is észrevételezi Györffy „...végül említi meg a szerző a hun-történetben

81

Tárnok völgyét.” (Itt Györffy aljegyzetben megemlíti, hogy nem látja igazoltnak azt a régebbi feltevést, mely szerint az idézett „Támok-völgy” azonos lenne az Érd-Batta melletti sírmezők környékének területével.)- „A hun-történet véres csatájának színhelye, Tárnok-völgy, szintén a királynéi kancellár és budai prépost működéséhez kapcsolódik.” (i. m. 175. old.). Györffy ebben a művében tehát a bőven felsorolt adatokkal bebizonyította, hogy a magyar krónikák legtöbbjének irányt adó hun-magyar krónika szerzője Ákos kancellár volt, és hogy a krónika szerzője, mint budai prépost, albai prépost, kincstárnok és királynéi kancellár közel 30 évig élt a királyi udvar környezetében, a régi Buda központi életében, mindig jelentős szerepkörben. Részünkre most nem az a fontos, hogy ki a krónika szerzője, de igen meggyőzőnek tartjuk tisztségeinek tüzetes felsorolását és bebizonyítottnak Akos szoros kapcsolatait a királyi udvarral, az albai egyházzal, budai prépostsággal. Csak sajnálatos, hogy Györffy e könyvének kiadásakor még nem ismerhette azt a tényt, hogy Ákos kancellár életének nagy részét pontosan azon a területen élte le, ahol a Pilisben a föld alatt rejtve nyugodtak a régi magyar királyi központ maradványai. Ákos kancellár, udvari káplán, Alba Ecclesia-i kincstárnok, budai prépost és a Szűz Mária-szigeti apácák ügyeinek hű szolgálója, patrónusa ugyanis az Esztergom határvonalán lévő Búbánat-völgy oldalában épített magának palotát, és élete végéig ott lakott. Ennek a palotának maradványait ezen a területen ma már mindenki ismeri. Az az ember, aki oly nagy szerepet vitt IV. Béla király és Mária királyné évtizedekig tartó hosszú

82

uralkodása alatt nem építtetett magának palotát Budától, a királyi udvartól, a királynéi vártól messzire levő területen. Ákos palotája viszont kétséget nem hagyva annak a területnek szomszédságában volt, ahol Herculia-Sicarnbria romjai előkerültek. Tovább menve, Ákos kancellár nyilvánvalóan az általa kiállított okiratokban maga nevezte el a völgyet, ahol palotáját építtette, Tárnok-völgynek, hiszen ő albai kincstárnok volt. Béla király Ákos kancellár idejében adta ki 1249. november 28-án keltezett oklevelét, melyben Esztergomtól kiindulóan úgy jelöli meg ezt a területet, mint amelyen királyi udvarnokok és tárnokok laktak. Ákos palotáját pedig 1288. május 12-i és 1292. április 20-i oklevelek jelölik itt, ahol a palota romjai ismertek is, és ahová régi térképen (a Lascy-féle 1769-ból) Acus Palot néven, mint helységet is bejelölték. A Búbánat-völgy-Tárnok-völgy a Duna partjáig terjed, és itt szemben, kis Duna-ággal elválasztva, ott van ma is a Szűz Mária-sziget; csak az itteni apácák kolostorának patronálását láthatta el az idős Ákos kancellár. Közeli palotájából az említett szerepet élete végéig vállalhatta. A völgy másik vége mélyen benyúlik a maróti hegyek mellett a Kerekkút - Kerektóig. A Búbánat-völgy négy részre volt osztva mesterséges töltésekkel, hatalmas vízduzzasztókkal, hogy halastavakat alkosson. A negyedik, legbelsőbb duzzasztott résznél áll Knauz kanonok régi villája és Ákos palotájának régi maradványa. A környező hegyeken biztos jelei találhatók a régi várépítkezéseknek. A Búbánat-völgy, a Tárnok-völgy, a hunok nagy csatájának a színhelye tehát közvetlenül ott volt a Bálványkőnél, a római kori országútnál,

83

a Kövek-alja, a Kövek-oldala nevű helyeknél, ahol Kézai (Ákos?) szerint a hunok kapitányait és Attilát is eltemették. Itt meg kell jegyezni, hogy Györffy minden esetben Székesfehérvárnak írta az Alba Ecclesiát. Ennek a Sicambria melletti Albának volt kincstárosa Ákos és onnan ismerte a koronázó miseruhákat. Egyébként is képtelenség lett volna abban a korban, hogy a mindennapos elfoglaltságot jelentő budai udvari kápláni, illetőleg királynéi kancellári tisztséget és a mai Székesfehérvár területén egy szintén mindennapos elfoglaltságot jelentő kincstárnoki tisztséget sok éven keresztül egy ember látott volna el. Ez csak úgy lehetett, hogy az Alba templom és a budai királyi, királynéi udvar egy helyen volt, a tisztségeket viselő főpapnak tehát természetesen ott is kellett laknia. Így világosan kirajzo1ódik a királynéi vár, a királyi udvar, az Alba Ecclesia, a Szűz Mária sziget, Vetus-Buda szoros összefüggése, de most már - mint elválaszthatatlan - ezekhez hozzákapcsolódik Ákos kancellári lakóhelye is. Györffy megállapítása tehát ma már így is érvényes: a régi Herculia-Sicambria-Attilaváros-Buda csak ott lehetett, ahol Ákos kancellár élt, és ahol felépíttette palotáját.

84

Szőke István AtillaSzittya Atillának…

Hős Atilla volt a hunok fejedelme,Népéért aggódó pallérozott elme,Kardot küldött néki az Isten az égből,Gyönyörű üzenet a végtelenségből.Kardjával suhintott, a világ remegett,Ősi erők gyűltek a fellegek felett,Idézni a múltat, védeni a jövőt,Értővé nevelni a sok-sok felnövőt.Feladatát a hun hűséggel követte,Istenének jelét a Pilisbe tette,A világ végéig itt őrzi, csodálja,Itt vigyázza népét a hunok királya.Szittya Atillának díszes koronája,Nimród fény-házából származó királya,Híred-neved élő égig érő bája,Terem-e gyümölcsöt vagy elkorhad fája?Csillog-e még rajta régi fényessége,Visszatér-e hozzánk áldott dicsősége,Él-e még a hunok ősi nemzetsége,Vagy örökre eltűnt népünk ékessége?Tán nem ontottuk-é pirosló vérünket,Hányszor láttuk halni, kedves testvérünket,Hányszor törettük meg, makacsul fejünket,Mégsem hagyjuk veszni magyar nemzetünket!

85

Vértessy GyörgyGONDOLATOK ÁRPÁD FEJEDELEM SÍRJÁRÓL

1978. január 6-án a Budapest, III. Bécsi út 269. sz. telken egy irodaház alapozása közben két nagyméretű kőládára bukkantak. A lelet érthetően nagy izgalmat és érdeklődést váltott ki, ugyanis mintegy másfél évszázada ezen a környéken keresik a honszerző Árpád fejedelem hamvait. Az első föltételezések szerint a nagyobbik kőládában Árpádot, a kisebbikben pedig a fejedelem lovát temették el. A kezdeti föltevések azonban nem igazolódtak. A kőépítmény - Kőszegi Frigyes, a Budapest Történeti Múzeum főigazgató-helyettesének nyilatkozata szerint (Népszava, 1978. február 23.) - valószínűleg egy római kori nagy szobor vagy kőemlék talapzata lehetett. Erre vall az alapozás módja, a fedőlapok faragása. Az óbudai ásatások következő feladata - mint arról az Esti Hírlap 1978. január 30-i számában olvashatunk - Fehéregyháza és a környék emlékeinek föltárása. Ezektől a kutatásoktól várják a választ arra, hogy hol volt a fejedelem szálláshelye, s hol temették el Árpád fejedelmet. Ezért látjuk szükségét annak, hogy fölvázoljuk Árpád sírja fölkutatásának új lehetőségét, illetve ismertessük a Fehéregyháza történetével kapcsolatos vizsgálatunk eddigi eredményeit.1 Anonymus műve, a hosszú ideig a bécsi császári könyvtárban őrzött Gesta Hungarorum az egyetlen forrásmű, amelyben Árpád fejedelem eltemetésének körülményeiről említés történik. A Névtelen szerző úgy tudja, hogy Árpád fejedelem sírja annak a kis folyó forrásának a feje fölött található, melynek vize kőmederben folyik alá Attila király városába, ahol a magyarok megtérésekor a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére egy

86

templom épült, amelyet fehérnek (közismertebb nevén: Fehéregyházának) mondanak.2 Ez a följegyzés adott alapot annak föltevésére, hogy Fehéregyháza földerítése révén lehet rábukkanni Árpád fejedelem sírjára is. A kutatók a múlt században Óbuda különböző pontjain vélték megtalálni ezt a templomot, de azt, hogy a földerített romok közül végül is melyik volt Fehéregyháza maradványa, nem tudták eldönteni. A legtöbb kutató arra a következtetésre jutott, hogy Fehéregyháza a múlt század második felében, a Bécsi és a Vörösvári út közelében lévő Victória-téglagyár területén föltárt templom és kolostor maradványaival azonosítható. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Más források ugyanis Attila városát még Óbudának és Sicambriának nevezik, ám az elmúlt kétszáz év kutatásai során egyetlen bizonyítékot sem találtak arra, hogy a mai Óbuda területén lett volna Attila székhelye vagy Sicambria. Sőt, egyes kutatók még azt is föltételezik, hogy Sicambria valójában nem is létezett De ez nem így van. Franciscus Iustinianus velencei követ ugyanis maga látta Sicambriát, melynek falai, mint azt vonatkozó följegyzésében olvassuk - a határát képező magas sziklán a Duna felé terjednek. Ez a leírás természetesen nem a mai Óbudára vonatkozik. Az óbudai Duna-parton ugyanis nincs olyan magas szikla, mint amilyenről a velencei követ említést tesz. Árpád sírjának földerítését még az is megnehezíti, hogy a rendelkezésre álló források háromféleképpen határozzák meg Fehéregyháza földrajzi helyzetét. Vegyük sorjába őket! Zsigmond király 1421. nov. 15-i oklevelében arról olvasunk, hogy az óbudai apácák hévíz-patakon működő malma Fehéregyháza kapui előtt, Buda előhegyén van.3 De nemcsak a malom található Buda előhegyén, hanem a vele szomszédos Fehéregyháza is. Elegendő, ha ennek igazolására IX. Bonifác

87

pápa 1400. július 1-i oklevelére hivatkozunk, amelyben Buda előhegyének templomát hivatalosan és teljes címén a „Boldogságos Szűz Mária Fehéregyházának” nevezi.4 Ez a Buda azonban nem a mai Buda. Ez utóbbinak ugyanis nincs sem „hévízpatakja”, sem „előhegye”. Zsigmond király idézett okleveléből tehát egy magaslati fekvésű, hévízpatakkal kapcsolatos Buda létezésére lehet következtetni. Ez a Buda Anonymusnál is megtalálható. Amikor Attila a rómaiakat elkergetve - írja a Névtelen - az országot birtokba vette, királyi székhelyet állított magának a Duna mellett a hévizek fölött, amelyet a magyarok Budavárának, a németek pedig Ecilburgnak mondanak.5 Ezek a szavak azt is jelenthetik, hogy Budavár egy Duna partja közelében lévő magaslaton található, melynek tövében hévizek fakadnak. Vizsgáljuk meg, hogy más források erről mit mondanak? A XVII. század második felében (1660-1664) egy török világutazó járja be a hódoltsági Magyarországot, Evlia Cselebi. Utazásairól készült följegyzésének egyik helyén azt írja, hogy Győr városa Buda és Esztergom földjével szemközt van.6 Persze egy „szemtanú” is tévedhet, azonban a török világutazó bizonyítékát adja annak, hogy e helységek kapcsolatát ismerte. Följegyzésének egy másik részében ugyanis azt írja, hogy Esztergom tizenhat városrésze közül az egyiket „Budin kálászi”-nak, vagyis Budavárának nevezték! Följegyzéseit eddig figyelmen kívül hagytuk, pedig nem ő az egyetlen szerző, aki ezen a véleményen van. Albericus szerzetesnél (megh. 1251) például arról olvasunk, hogy 1223-ban Magyarországon véletlen tűz pusztította el Esztergomot és Budavárát.8 Ez a két létesítményre kiterjedő tűzvész csak úgy fordulhatott elő, ha Esztergom és Budavára egymás mellett volt. Arról, hogy az Esztergom melletti Szent Tamás-hegyen hajdan egy vár állott,

88

számos korabeli forrás tanúskodik. Ezek az adatok adhatnak alapot annak föltevésére, hogy az előbb idézett szerzőknél erről a várról történik említés. Az általunk keresett Budának azonban hévizeknél kell lennie. Nos, a hévizek és a hévíz patak (melyeket azóta feltöltöttek) Krey András katonai mérnök XVIII. században készült, Esztergom és környékét ábrázoló térképen a Szent Tamás-hegy tövében látható. Mivel ez a hegy és a hévíz-tó a Duna közelében van, így Anonymus és Zsigmond király Budájának ismertetőjegyei erre a létesítményre illenek. A „Buda-előhegyi” Fehéregyháza földrajzi helyzetét illetően már nehezebb helyzetben vagyunk. Bár az 1840-es években készített második osztrák katonai földmérés dunakanyari szelvényén Esztergom alatt egy helyrajzi pontot „Fehér ház”-- nak neveznek, ám ez a sík területen jelzett - napjainkban már nem látható - építmény a Buda-előhegyi Fehéregyházával nem azonosítható. De ugyanakkor elképzelhető, hogy ez a név a hajdani Fehéregyháza emlékét őrzi. Az „Előhegy” elnevezés viszont Esztergom közelében ma is megtalálható. Már mondottuk, hogy az elmúlt kétszáz év kutatásai során egyetlen bizonyíték sem került elő arra, hogy a mai Óbuda területén lett volna Sicambria. Mégis a rendelkezésre álló források arról tanúskodnak, hogy a XVI. században valamit Sicambriának neveztek a budai oldalon. Oláh Miklós esztergomi érsek egy 1533. január 14-i levelében például azt írja, hogy „ugyanazé a királynéé volt Óbuda helység Sicambria közelében.”9 Talán nem tévedünk annak megítélésében, hogy ebben a levélben a mai Óbuda és Aquincum kapcsolatáról van szó. Foglalkozzunk a következőkben azzal, hogy ez a Sicambria hol volt? A XV. század első felében a margitszigeti Szent Mihály-egyház prépostja és budafelhévízi keresztesek egy

89

hévizeknél lévő malom birtokjogáért pörösködnek, amely a vonatkozó oklevelek szerint „Pazanduk pusztán” van.10 Egy XIII. századi oklevélben pedig az áll, hogy ez az utólag vitatott malom „Pazanduk falunál” található.11 A falu kifejezés alapján önkéntelenül is egy lakott településre gondolunk, azonban a vizsgálatok során azt tapasztaltuk, hogy Pazanduk falunak a középkorban már nincsenek lakosai. E faluban senki sem pörösködik; ott semmiféle vétel, csere vagy eladás nem történik; ennek a falunak nincs se papja, se temploma: vagyis Pazanduk falu történeti szempontból egy arc nélküli halott település. Ez nem véletlen. I. Lajos király 1355. évi határjáró oklevele alapján ugyanis Pazanduk mező a Békásmegyer alatti, illetve Aquincum fölötti mezővel azonosítható. Ebből nyilvánvaló, hogy a „Pazanduk falu” kifejezés Aquincumra vonatkozik, amely a régészeti kutatások szerint a középkorban lakatlan volt. Ezt a kérdéses mezőt azonban a XVI. század elején már nem Pazanduk, hanem Sicambria mezőnek nevezik.12 Pilis megye 1516. február 11-i oklevelében pedig arról olvasunk, hogy az egyik tanú a felhévízi keresztesek malma melletti rétről azt vallotta „hogy az a Sicambria építészeti emlékeiből fönnmaradt kőtől kezdve a nevezett malomhoz tartozott”.13 Mindebből az állapítható meg, hogy a Sicambria név csak a XV. század végén vagy a XVI. század elején válik használatossá a mai Óbudán. Ezek az adatok teszik világossá Oláh Miklós esztergomi érsek följegyzését, amely így hangzik: „Észak felé egyrészt más szőlőtermő hegyek emelkednek, melyek tövében az isteni szűznek szentelt remete-monostor áll, amelyet Fehér Máriának mondanak, másrészt Sicambria maradványai még láthatók...”14 Először vizsgáljuk meg ennek a „hegyek tövében” található remetemonostornak az újabb kori történetét. 1869-ben a Bécsi

90

és a Vörösvári út közelében lévő Victoria-téglagyár területén - az agyag kitermelése közben - egy csúcsíves templom és egy kolostor maradványaira bukkantak. Az MTA archaeológiai bizottsága Rómer Flórist bízta meg, hogy derítse ki azok eredetét. Rómer a romokat Fehér Máriának nevezi, tehát ezt a helyet először ő jelöli meg Fehéregyháza helyéül. Henszlmann Imre régész-műtörténész viszont határozottan kijelenti, hogy ezek a maradványok Fehéregyházával nem azonosíthatók. Kinek van ebben igaza? Ahhoz, hogy e kérdésben dönteni tudjunk, tisztáznunk kell a kolostor létrejöttének körülményeit. A „magyarok megtérésekor” alapított Fehéregyháza fénye a XV. századra elhalványul, hírneve megkopik. Mátyás király ezért 1480. július 23-án arra kér IV. Sixtus pápától engedélyt, hogy Fehéregyházát a pálosoknak adhassa.15 De mi történt azután? Kezdjük az események ismertetését azzal, hogy a pápa a monostor alapítására az engedélyt megadja, azonban a pálosok nem teljesítik a király óhaját. Erre a két mozzanatra IV. Sixtus pápa 1482. április 24-i okleveléből következtethetünk, amelyben kiközösítéssel fenyegeti meg a pálosokat arra az esetre, ha nem teljesítenék az erre vonatkozó rendeletét.16 A késlekedés oka - mint Gárdonyi Albert véli - az lehetett, hogy a pálosok a templomot nem találták megfelelőnek. Erre mutat egyébként Mátyás király 1483. augusztus 20-i oklevele, melyben arra kér a pápától engedélyt, hogy az óbudai prépostság régi templomának köveit Fehéregyháza tervbe vett építkezéseinél fölhasználhassa. A pápa már ugyanazon évben a bontási engedélyt megadja, és a pálosok – mint Gyöngyösi Gergely a rend életéről szóló művében írja szám szerint nyolcan 1484-ben vonulnak be Fehéregyházába. 17 Ezzel a bevonulással azonban valami baj van! Ha Fehéregyháza átépítése 1483. nyarán még csak tervbe

91

van véve és a pálosok (elméletileg legkésőbb) 1484. december 31-én költöztek be a fehéregyházi monostorba, akkor az építkezésekre - leszámítva a téli munkaszünetet és az ünnepnapokat - legföljebb mintegy 9 hónapot fordíthattak. Valljuk be őszintén: ilyen rövid időn belül még napjainkban sem készülne el a pálosok temploma és monostora. Az, hogy Fehéregyháza átépítése valójában megtörtént-e vagy sem, csupán közvetett adatok révén bizonyítható. Tholvay Máté óbudai polgár 1519. október 13-i oklevelében például az áll, hogy az Óbudafölötti Boldogságos Szűz Mária egyházánál lévő szőlőjét a kápolnában lévő boldogságos Szűz Mária nagy oltárára hagyja, amelyet (mármint Szűz Mária egyházát) azelőtt Fehéregyházának neveztek.18 Ez az adat kétségtelenül arra utal, hogy a hajdani Fehéregyházának nevezett kápolna egy nagyobb templom részévé vált. Ez a körülmény egyébként Henszlmann Imrének a Victoria-téglagyár területén föltárt romokról készített fölmérésén is látható, melynek C pontja egy kör alakú kápolnát jelez, amely egy nagyméretű gótikus templomhoz csatlakozik. Tudjuk, hogy a pálos eredetű monostorok mindig az adott templomok északi oldalán találhatók.19 Mivel a Bécsi úti monostor ennek a feltételnek is megfelel,20 így megállapítható, hogy ez a létesítmény a pálosok hajdan Fehéregyházának nevezett monostora volt. De mindebből még nem következtethetünk arra, hogy ez a Fehéregyháza azzal a Fehéregyházával azonos, amelyről Anonymus, illetve Mátyás király beszél. Nézzük az ellenérveket! Mátyás király a „magyarok megtérésekor” alapított Fehéregyházáról - a már említett 1480. július 23-i oklevelében - azt írja, hogy „ a hívők seregétől megfosztva a sík mezőn egyedül emelkedik”. Nos, a Henszlmannféle fölmérésen látható – a hajdan Fehéregyházának nevezett - kör

92

alakú létesítmény olyan kicsi, hogy még kápolnának is alig nevezhető (Henszlmann fölmérése szerint: r = 0,80 -1 m. Ebből: ter.= 2,009, max. 3,14 négyzetméter). Ezt a pici kápolnát - amelyben a miséző papon kívül legföljebb 2-3 ember vehetett részt egy-egy misén aligha lehetett a „hívők seregétől” megfosztani. De az sem közömbös, hogy a Bécsi úti Fehéregyháza nem a sík mezőn, hanem - mint Oláh Miklós írja - a hegyek tövében emelkedett. Erről a monostorról talán még annyit, hogy föltárt maradványait a múlt században fölrobbantották, majd az utolsó kőig elhordták. Ezek az adatok adhatnak alapot annak föltevésére, hogy a pálosok 1484-ben nem a Bécsi úti Fehéregyházába költöztek be, hanem máshová. Franciscus Iustinianus velencei követ magyarországi tartózkodása idején régi római kövek föliratait gyűjtötte. Azegyik fölirat lelőhelyét így írta le: „Fehéregyháza közelében a mezőn a város mellett, amelyről azt mondják, hogy Sicambria volt, melynek falai a határát képező magas sziklán a Duna felé terjednek”.21 A következő kérdésünk az, hogy ez a Sicambria hol található? Wolfgang Lazius bécsi orvostudós - aki I. Ferdinánd uralkodása idején (1526-1564) járt Magyarországon, azt írja, hogy Sicambriát hajdan „Herculiának” nevezték. Állítása új és meglepő, mivel ezzel az azonossággal a középkori okiratokban nem találkozunk. Abraham Ortelius antwerpeni tudós XVI. századi térképe alapján azonban megállapítható, hogy Lazius állítása korának ismereteit tükrözi. Ortelius térképén ugyanis „Solva mansio” (vagyis Esztergom) alatt, illetve Aquincum fölött egy földrajzi pont a következőképpen van föltüntetve: „Herculia, sive Sicambria”. Bár a térkép rendkívül pontatlan, mégis elegendő bizonyíték arra, hogy nem a mai Óbuda, illetve Aquincum volt Sicambria. Herculia - s ezzel tulajdonképpen Sicambria -

93

földrajzi helyzetét csak a múlt század végén sikerült földeríteni. Frőlich Róbert 1893-ban megállapította, hogy a hajdani „Herculia” (vagyis Sicambria) maradványai a pilismaróti Kis-hegyen találhatók.22 Frőlich Róbert kutatása - sajnos - épp úgy a feledésbe merült, mint Finály Gáboré, aki 1906-ban a Kis-hegyen érdekes épületmaradványokat talált.22/a Sicambria pedig azóta is pusztul! De mi a bizonyítéka annak, hogy ezt a Sicambriát még Óbudának is nevezték? A budai prépostság Szent Péteregyháza a tatárjárás idején elpusztult. Bizonyos körülmények azonban arra mutatnak, hogy e templom sorsát nem az 1241, hanem az 1285. évi tatárjárás pecsételte meg. Magyarország püspökei ugyanis 1263. április 19-én ebben a templomban gyűltek össze a pápai követ által elrendelt zsinat megtartására.23 A Szent Péter-egyház - mint arra XXII. János pápa 1321. december 8-i okleveléből következtethetünk - még akkor sem pusztult el teljesen. Megfelelő anyagi fedezet mellett bármikor kijavíthatták volna. Erzsébet királyné, I. Lajos király hitvese azonban másképpen határozott. 1340 táján az óbudai Szent Péter egyház mellet egy új prépostsági templomot építtetett.24

Döntő e kérdésben, hogy az új templomot Szűz Mária-egyháznak nevezik, illetve az, hogy a régi óbudai Szent Péter-egyház 1483 nyarán teljesen romos. Mégis VIII. Ince pápa 1484-ben búcsút engedélyez a Boldogságos Szűz oltára részére, amelyet Ezeny István bécsi prépost és az óbudai kanonokok az óbudai Szent Péter-egyházban fölállítani szándékoznak.25 Lehetséges, hogy egyazon időben két Szent Péter-egyháza is létezett? Igen, lehetséges. Erzsébet királyné ugyanis a mai Óbudán alapította az új prépostsági templomot. Ezzel szemben XXII. János pápa az előbb már említett 1321. dec. 8-i, Károly Róbertnek a dömösi Szent Margit egyház és

94

az óbudai prépostság egyesítési tervével foglalkozó oklevelében a dömösi vár, illetve Szent Margit egyház szomszédságában határozza meg az óbudai Szent Péter-egyház földrajzi helyzetét.26 A dömösi Szent Margitegyház és Sicambria mindössze 1,5 km-re van egymástól. Most pedig vizsgáljuk meg azt, hogy a pilismaróti Sicambria közelében lévő Fehéregyházáról mit tudunk? Pilismarót lakosai (kétszáz évvel azután, hogy II. József /1780-1790/ a szerzetes rendeket föloszlatta) ma is tudják, hogy hol van a „fehér barátok”, vagyis a pálosok hajdani kolostora. Induljunk ki abból a tényből – amelyet eddig még senki nem vont kétségbe -, hogy a pálosok már a XV. században Maróton voltak, illetve abból, hogy a maróti rendház a török hódoltság idején is az övék maradt.27 Ebből először is arra következtethetünk, hogy az a XVIII. századi Pilismarót és környékét ábrázoló térkép (amelyen többek közt a pálosok monostora és temploma is jelölve van) a maróti rendház épületeinek középkori elrendezését tükrözi. Ennek alapján viszont arra következtethetünk, hogy a maróti rendház épületegyüttese nem eredeti pálos építkezés. A lakóépületek ugyanis a templom délnyugati oldalához csatlakoznak, holott a pálos építészetben a monostor az adott templomnak mindig az északi részén található. Ennek az eltérésnek az lehet a magyarázata, hogy a pálosok Maróton egy régebbi eredetű templomnak lettek a birtokosai. Helyszíni vizsgálatunk során azt is megtudtuk, hogy a község néhány idősebb lakosa még látta a pálosok hajdani kolostorának templomát. A szemtanúk elmondották, hogy a kis templom szentélye gömbölyű, ablakainak formája pedig csúcsíves volt. Ebből egy román eredetű templom gótikus átépítésére következtethetünk. Tornyának formájára senki nem emlékezett. Ez nem véletlen. A templomoknak a

95

pálos építészetben tornyot ugyanis nem építenek. A meghallgatottak egybehangzó közlése szerint 934 tavaszán bontották le ezt a régi - de egyébként jó állapotban lévő - templomot. Már említettük, hogy a korabeli források háromféleképpen határozzák meg Fehéregyháza földrajzi helyzetét. Mátyás király idézett oklevele szerint a „megtérés kezdetekor” alapított Fehéregyháza a hegyek alatt a sík mezőn egyedül emelkedik. A pálosok maróti kolostorának templomáról a következőket lehet megállapítani. Attól jobbra - mintegy 300 méternyire - egy magas névtelen dombot találunk, amelyen a református templom van. A kolostortól balra - attól mintegy 800 méternyire - pedig a Kis-heggyel, Sicambria várának dombjával találkozunk. A pálosok maróti temploma hajdan valóban a „hegyekhez közel”, de a sík mezőn emelkedett. Mátyás király idézett oklevele szerint Fehéregyháza alig egy mérföldre van a királyi palotától. De kérdés, hogy az „egy mérföld” a XV-XVI. században milyen távolságot jelent? A rendelkezésre álló adatokból csupán Oláh Miklósnak 1533. évi levelét említjük meg, amelyben az áll, hogy Csepel-sziget Budától fél mérföldre van.28 HaBudavár déli és Csepel-sziget északi csúcsa távolságának kétszeresét vesszük, mintegy 10 km-nek megfelelő távolsági értéket kapunk. Ha a XVI. században 1 mérföld = 10 km, akkor az „alig egy mérföld” legföljebb mintegy 9,5-9,9 km-nyi távolságot jelenthet. Nos, a pálosok maróti templomától 9,8-9,9 km (vagyis „alig egy mérföld”) megtétele után a visegrádi királyi palotához érkezünk. A felvázoltakat egy érdekes párhuzammal egészítjük ki. 1911-ben Hetényi Imre és Szombathelyi György saját költségükön ásatásokat végeztek a mai Óbudán, melyek célja a Fehéregyháza felé vezető, a középkori oklevelekből ismert (római eredetű) „nagy út”

96

földerítése volt. Hetényitől tudjuk, hogy a Victoria-téglagyár közelében elterülő mezőt az óbudai sváb gazdák még az 1910-es években is „Ismariesen”-nek („Is-Maria-Wiesen”), azaz Szűz Mária rétnek nevezték.29 Hetényiék ebből arra következtettek, hogy azon a környéken kellett lennie Fehéregyházának. (Ma már tudjuk, hogy Hetényiék következtetése helyes volt.) Abból, hogy a maróti kolostor melletti mezőt még a XVIII. század végén is „Boldog Asszonynak” nevezték, hasonló következtetést vonhatunk le, mint Hetényiék. Annak eldöntésében, hogy a pálosok maróti kolostorának temploma volt-e a „magyarok megtérésekor” alapított Fehéregyháza vagy sem, Gyöngyösi Gergely vonatkozó följegyzésére támaszkodunk. Ennek végén ugyanis azt írja, hogy Nagy Károly, a frankok királya alapította ezt a kérdéses templomot. Persze följegyzését az első pillanatban nem lehet megérteni, mivel Anonymus nem az avarok, hanem a magyarok megtérésekor alapított Fehéregyházáról beszél. Ennek a látszólagos ellentmondásnak az a magyarázata, hogy a magyarokat és az avarokat azonosnak tartották nyugaton. Andreas Eggerer pálos szerzetes például a „Fragmen panis corvi... „című munkájában a következőket írja: „... a templomnak, amelyet Fehéregyházának neveznek, és az Isten szolgálatában és éveinek számában az összesek közül a legrégibb, és állítólag Nagy Károly császár a legyőzött magyaroknak fennhéjjázó pogány vallásuk helyébe Mária tiszteletére a királyi városon kívül alapított...”30 (arról, hogy a frankok a mai Óbuda területét is ellenőrzésük alá vonták volna, nem tudunk.) Ezek szerint Anonymus „magyarjai” akár avarok is lehetnek. Természetesen nem közömbös - de pillanatnyilag nem is lényeges -, hogy az avar-magyar azonosság igaz-e vagy sem, de tény, hogy a már említett

97

Franciscus Iustinianus a Nagy Károlynak tulajdonított templom-alapítás hagyományát a sicambriai Fehéregyháza kapcsán említi meg. Döntő lehet e kérdés megoldásában, hogy Mátyás király - mint Gyöngyösi Gergely írja - 1484-ben a Nagy Károly által alapított Fehéregyházába vezette be a pálosokat. És Árpád sírja? A XIX. században, a Fehéregyháza-kutatás „hőskorában” kézenfekvőnek látszott annak föltevése, hogy a magyarok megtérésekor alapított Fehéregyháza földrajzi helyzetének földerítése révén Árpád fejedelem sírja is megtalálható. Ebben azonban még most sem lehetünk egészen biztosak. A rendelkezésre álló forrásokban ugyanis arról olvasunk, hogy a steppei népek igen nagy titokban temetik el a főrangú halottaikat és szigorúan őrzik temetőiket. Ezek az adatok vezetnek arra bennünket, hogy Anonymus - tiszteletben tartva az ősök emlékét és az ősi hagyományokat - Árpád fejedelem sírjának helyéről szándékosan homályos, megtévesztő adatot közöl. A fölvázoltak azonban - remélhetőleg - közelebb visznek bennünket ahhoz, hogy előbb vagy utóbb rátaláljunk a honszerző fejedelem sírjára is.

Jegyzetek:1. Jelen írásunk egy nagyobb munka rövid összefoglalása, ezért a fölhasznált irodalomból csak a legfontosabbak közléséreszorítkozunk.2. Anonymus, Gesta Hungarorum, 52. fejezet.3. Fejér Gy.: Codex diplomaticus Hungariae... X/6. 405. old.4. Bártfai Sz. L.: Óbuda egyházi intézményei a középkorban. Bp. 1935. 104. old.5. Anonymus, i. m., 1. fej.6. Karácsony I.: Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664. II., Bp., 1908., 141. old.7 . Karácsony I.: i. m. I. Bp., 1904., 278. old.

98

8. Gombos F. A.: Catalogus fontium historiae Hungaricae. I. Bp. 1937., 31. old.9. Bártfaí Sz. J.: Pest megye történetének okleveles emlékei. Bp. 1938., 377. old.10. Bártfai, 1938., 139., 194., 204. old.11. Gárdonyi A.: Budapest történetének okleveles emlékei. Bp., 1936., 19. old.12. Bártfai, 1938., 364. old.13. Gárdonyi A.: Az óbudai Fejéregyház problémája. Történetírás. 1937/1. sz. 12. old.14. Oláh M.: Hungaria et Athila. Vindobonae, 1763., 6. §. 22.3315. Fraknói V.: Mátyás király oklevelei.ll. Bp., 1895. 31. old.16. Décsényi Gy.: Olaszországi történelmi kutatások, Századok, 1892., 472. old.17. Gyöngyösi G.: Fabula, sive Index in vitas fratrum Eremitarum in libro hoc contentorum. Egyetemi Könyvtár. Ab. 151/a.86. old.18. Knauz N.: A budai káptalan regestái. Magy. Tört. Tár. 1863. 613. old.19 . Horváth 1. : Klastrom puszta - a pálos rend bölcsője. Vigilia. 1974/9.20. Bártfai Sz. L.: Miért nem találták meg eddig Árpád sírját. Magyar Kultúra. 1934/5. sz. 1915. old.21. Mommsen, T.: Corpus Inscriptionum Latinarum. ill. I. 3558.22. Frőlich R.: A pilis-maróthi római tábor. Archaeologiai Értesítő. 1893.22/a. Finály Gábor részleges kutatásait illetően a következőket érdemes megemlíteni. A feltárások során római kori leletekkerültek elő, amelyek az általunk fölvázoltaknak ellentmondanak. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a Kishegydélnyugati lejtőjét emberemlékezet óta szántó földnek használják, melynek következtében e kérdéses létesíményközépkori rétege lepusztulhatott.

99

23. Gárdonyi A.: Buda és Pest a tatárjárás előtt. Bp., 1941., 22. old.,24. Fraknói V.-Lukcsics J.: A veszprémi püspökség római oklevéltára. II. 128. old.25. M. e. III. 291. old.26. M. e. II. 40. old. „...ecclesie Sancti Petre de veteri Buda... loco videlicet cathedrali ipsus regis, predicto castro et ecclesieDimisiensi vicino.”27. Kisbán E.: A magyar pálosrend története. I. Bp. 1938. 154., 156. old.28. Ld. 9. jegyzet.29 . Hetényi Imre nyilatkozata a Magyarság c. napilapban jelent meg 1934. január 12-én.30. Eggerer A.: Fragmen panis corvii... I. Viennae, 1663., 293. old.A tanulmány a FÖLDMÉRŐ, a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat lapja XXIV. Évf. 7-8. számábanjelent meg. (1978. július-augusztus, 10-17. old.).

100

Szőke István Atilla

A Pilis, maga az Isten!

Nékem azt mondták, hogy itt a Pilisben,a hegyek között, itt lakik az Isten.Elindultam hát, hogy megkeressem Őt,felejtettem gondot, teret és időt

s mentem kanyargós, titkos-szép utakon,rég kidőlt fák fárasztottak utamonés mentem ősörömű ösvényeken,sohasem halkult hitvalló énekem.

Végül megálltam s a hegyet figyeltems hirtelen, amiért jöttem megleltems a csodás tájat magamhoz öleltem.

S jött az örökkévalóság illata,jött a végtelen mindenség szagas éreztem a Pilis, az Isten maga!

101

Pap GáborA PILIS-SZINDRÓMA

Szindróma, tünetcsoport: két, három vagy több (jelenleg) nem összekapcsolható tünetből vagy jelből álló,rendszerint kóros együttes. A Sz-t általában egymástól távol eső okok idézik elő, de lehetnek egységes kóroktanú tünet-együttesek is (amelyeknél a tüneteket kiváltó egységes okot még tisztázni nem sikerült)...(Egészségügyi ABC)

Részletek egy hosszabb tanulmányból

„…A mag-héj paradoxonról van szó, természetesen. A tojás - vagy bármely csonthéjas gyümölcs – termékeny magját akármelyik oldal felől közelítem meg, a héjhoz képest mindig „perifériának” fog adódni. Ha egy feltételezett értelmes lény a héj képviseletében érvel, aligha lesz rábírható, hogy belássa: valójában ő a származék. Annál kevésbé, mert mindaddig, amíg kívülről közelítünk a kérdéshez, valóban a héj mutatkozik elsődlegesnek. Ha pedig ráadásul „durva közelítésben” vizsgáljuk a héj és a mag kapcsolatát - értsd: feltörjük a tojást -, megint csak a héj bizonyul tartósabbnak; kettejük közül ő az, aki hosszabb távon bizonyíthatóan azonos marad önmagával. Az elmúlt fél évezred európai művelődéstörténet-tudománya makacsul a héj - Bizánc, Róma, Párizs, Aachen - irányából próbálja magyarázni a tárgykörébe sorolható jelenségeket. Ily módon a mag - esetünkben a Kárpát-medence - természetesen maga lesz az abszolút periféria. Ami érték kimutatható itt, az mind bejött valahonnan: ha nyelvi elem, ha művészeti stílusfordulat, ha közjogi szabályozási formula, ha technikai vívmány. A

102

legelterjedtebb „mag-kezelési” utasítás pedig így szól: ne beszéljünk róla, akkor nem is - volt! Ami valójában azt jelenti: akkor nem is lesz. (Szó, ami szó, Trianont nem 1920-ban csinálták. Sem nem akkor kezdték, sem nem akkor fejezték be.) Ha a mag irányából vizsgálódunk, egészen más kép fogad. Innen nézvést úgy tűnik, hogy a Bizánc-Róma-Párizs- Aachen karéj nem „termékeny félholdja”, magyarán szólva nem szülőföldje az európai - tágabban az eurázsiai - műveltségnek, hanem: prosectúrája, azaz boncterme, végső fokon hullaháza. Ha egyugyanazon művészeti motívum megtalálható a „pusztán” is, Bizáncban is, bizonyosak lehetünk benne, hogy az utóbbi lesz a merevebb, az ízét-szagát vesztettebb, a gyökértelenebb - bár kétségkívül precízebb kidolgozású. Mutatis mutandis, ugyanez áll Rómára, Aachenre, Párizsra. Sőt: ha tágabb összefüggésrendszerben szemlélődünk, fel kell tűnjék, hogy a „héj” Bizáncon túl keleti irányban is folytatódik, Perzsián, Indián át egészen Kínáig. Egy „civilizált” kínai birodalmi hivatalnok szemében ugyanaz a hun, ugyanaz az avar számít „barbárnak” - legfeljebb néhány évnyi, évtizednyi csúszással -, mint a keleti vagy nyugati római impériumban jegyzetelgető „kollegája” számára. Az a benyomásunk támadhat, mintha egy ásványi sókban rendkívül gazdag forrás „működését” szemlélnénk. Ameddig eleven a sodrása az áradatnak, addig minden együtt van benne: a víz is, a sók is, állandó kölcsönhatásban. Ahogy távolodik a vonulat a forrásvidékétől, egyre több és több hordalék rakódik le és válik körös-körül szilárd, időtálló - jól tanulmányozható! - gáttá. A forrásból (és csakis abból) kiindulva az egész folyamat tökéletesen érthető-követhető - úgy is mondhatnánk: a forrásból egyenes úton következik a gát – a gátból semmi módon nem vezethető le a forrás. Ha egy forrást arra

103

bíztatunk, „zárkózzék föl” a körgátjához - értsd: a Kárpát-medence magyarsága hasonuljon a „civilizált” Nyugat-Európához -, az annyit jelent, hogy rá akarjuk venni: apadjon el, száradjon ki. De akkor mi építi tovább a gátat?...”

„…A nyugat-európai, egészen pontosan: indo-európai tudományosság képviseletében fogalmazó intézetvezető (Gerevich László) az általa vizsgált „pilisi háromszögben” csakis a héjat képes regisztrálni. Észreveszi, hiszen tárgyiasult bizonyítékok halmaza figyelmezteti rá, hogy Esztergom, Dömös, Visegrád, Buda, Pomáz, Pilisszentkereszt a határvonalán helyezkedik el a nevezett háromszögnek. Dehogy aminek a széle így meg van rakva királyi-királynéi székhelyekkel, annak a közepe is rejtegethet nem mindennapi értékeket - ez fel sem merül az idézett munkában. Helyette „a vadászatra igen alkalmas, az iparra nélkülözhetetlen pilisi királyi erdőket” kínálja nekünk a háromszög belterületén. Ha fenntartjuk a párhuzamot a „mag”- szerepű, illetve a „héj”- szerepű kultúrák egymást feltételező-kiegészítő kettősségével, akkor arra kell gyanakodnunk, hogy a pilisi királyi rezidencia-rendszer központja éppenséggel itt, a háromszög belsejében rejtőzhetik, míg a „héj-orientált” tudományosság által számon tartott helységek (Esztergom, Visegrád stb.) voltaképpen csak reprezentációs „nyúlványai” - a beavatatlanok számára is hozzáférhetővé tett, mintegy kirakatba helyezett vetületei - a valódi, a rejtett (ezoterikus) hatalom-forrásnak. Ugyanakkor éppen a szóban forgó párhuzam figyelmeztet rá, hogy ennek az erőközpontnak a „viselkedése” várhatólag másmilyennek adódik majd a vizsgálódó értelem számára, mint a héj-rendszerben számon tartott rokon-funkciójú objektumoké, magyarán szólva az „indoeurópai” típusú uralkodói

104

székhelyeké. A „másság” főként két mozzanatban ragadható meg számunkra. Egyrészt abban, hogy a miénk - ellentétben amaz indoeurópaiakkal - nem statikus jellegű létesítmény , hanem pulzáló energiagóc, másrészt abban, hogy működésének csak az egyik, talán nem is a legjelentékenyebb része zajlik hétköznapi, azaz mai természet-, illetve társadalomtudományi kategóriákkal jellemezhető keretek között, míg a maradék funkcionálási hányad leginkább a „misztikus” jelzővel lenne illethető.”

„…A tapasztalat valóban azt mutatja, hogy ily módon a „hivatalos” Pilis-kép - tágabban: a királyi központok kérdéskörében kialakított ortodox álláspont - számottevő hiányosságai és ellentmondásai voltak különösen jó hatásfokkal kimutathatók. A forrás-képlet „hullám-természetű” összetevőjére vonatkozóan azonban ilyen módszerektől nem várhatunk érdemleges felvilágosításokat. Itt az empirikus, részletről-részletre araszoló tudásszerzés helyett az intuíció kell, hogy átvegye a vezérszerepet a kutatásban. Ez a (hagyományainkban kitüntetett módon szereplő) valóság feltárási módszer azon a felismerésen alapszik, hogy az ember nem csupán része a mindenségnek, hanem - sajátos, „mikrokozmikus” strukturáltságánál fogva - egyszersmind egésze is. Így, mint egész-ség, közvetlenül is rá tud rímelni a tágabb, makrokozmikus léptékű egészségre, s az ennek során élményévé vált valóság-kép szükség esetén lebontható szűkebb hatókörű részlet-információkra is. Az előbbi, az „oknyomozó” típusú vizsgálódás legkarakteresebb képviselője az apokrif Pilis-kutatásban Vértessy György, a „misztikus” tájékozódásé Prohászka Ottokár. A többi kutató ebben az idézőjeles vonulatban (a nyomtatásban is elérhetők közül

105

Sashegyi Sándor, illetve Németh Péter, a publicitáshoz nem jutottak közül elsősorban Andrássy Kurta János jobbára szintetikus módon alkalmazza a kétféle vizsgálati módszert – általában igen figyelemreméltó eredménnyel. Minthogy azonban legalábbis vizsgálódásai végeredményét valamennyi szóban forgó Pilis-kutató szükségesnek látta európai módon (értsd: az „első számú”. az oknyomozó jellegű tudományosság módszerei szerint) formulázni, így a legihletettebb nyomolvasók summázatai sem mentesültek végül is egyfajta statikus - egyik vagy másik földrajzi pont elsődleges, sőt kizárólagos szerepét hangsúlyozó - szemlélettorzító hatásaitól. Így vált „végleges megoldássá” a központ-kérdésben Sashegyi szerint Pomáz, Németh Péternél Pilismarót, Vértessynél Esztergom környéke, Andrássy Kurtánál Dobogókő. A logikus folytatás persze ezek után csakis így hangozhat: melyik az igazi a négy közül? Amiben az a feltételezés is benne rejlik, hogy egyetlen „jó” válasz adódhat, az összes többi propozíció „rossz” elvetendő. Vannak azonban az apokrif Pilis-kutatásnak maradandóbb eredményei is - elsősorban az „éles” kérdésfeltevések 4 területén. Figyelemreméltóan összecseng például az említett szerzőknek az a megállapítása, hogy a Pilis-kérdés megoldhatatlan az ős-Buda-, illetve a Fehérvár/Fehéregyháza-kérdés előzetes tisztázása nélkül. Alapos gyanú merült fel ugyanis a tekintetben, vajon a korai (1686 előtti) forrásokban szereplő „Buda”, „Vetus Buda” stb. megjelölések minden esetben a jelenlegi Budára, illetve Óbudára vonatkoztathatók-e, vagy ez utóbbiak csupán kései, netán éppen megtévesztésül alkalmazott „dublőrjei” az eredeti királyi székhelyeknek, és – mutatis mutandis – ugyanez vonatkozna az „Alba Regalis”, „Alba Regia” stb. nevekkel jelzett helyszínek és a mai Székesfehérvár viszonyára is. Ez

106

utóbbi különösen kényes kérdésnek tűnik, hiszen szorosan összefügg a koronázás, illetve a királyi temetkezések helyszín-azonosításának önmagában is éppen eléggé fésületlen problematikájával. A koronázás kérdéskörénél maradva: „nemzetbiztonsági” szempontból aligha nevezhető megnyugtatónak az a – hitelesen dokumentált - tény , hogy a Fehérváron esedékes királyavatás fő kellékét, a Szent Koronát Visegrádon őrizték; hacsak fel nem tételezzük, hogy a szóban forgó Fehérvár valahol a „pilisi háromszögben”, mindenesetre nem túlságosan távol Visegrádtól helyezkedett el. (Elég egy pillantás a térképre, hogy meggyőződjünk róla: a mai Székesfehérvár, bármilyen tágan értelmezzük is a fogalmat, túlságosan távol esik Visegrádtól!) Egy ilyen hipotézis mindenesetre igen jól összhangba hozható lenne az esztergomi érsek kulcsszerepével a fehérvári koronázási aktusban, továbbá azzal a ténnyel, hogy a fehérvári őrkanonok egyben a budai királyi kancellária vezetője. De érthetőbbé válna így a budai polgárok örökletes jogosítványa is, hogy a fehérvári királyavatások alkalmával ők engedjék be az ünnepi menet előkelőségeit a koronázó templomba, sőt, az a magától értetődőnek éppenséggel nem nevezhető tény is, hogy a mai Székesfehérváron nyoma sem maradt semmiféle királyi palotának. Mindezek a „különösségek” egy csapásra magyarázatra találnának, ha feltételezhetnénk - mint ahogy Németh Péter határozottan, Vértessy György inkább csak sejtetve, mintsem expressis verbis kimondva, ezt teszi -, hogy az „eredeti „ Fehérvár és Buda valahol az Esztergom és Visegrád közé eső térségben feküdt, a pilisi háromszög belsejében. A gond csak ott van, hogy amennyi kérdést le tudnánk zárni egy ilyen „gordiuszi kardsuhintással”, majdnem ugyanannyi kérdést meg is nyitnánk vele. És ezek bizony

107

igencsak kényes kérdések, amelyeket mindeddig nem nagyon volt tanácsos feszegetni. (Talán ma sem illenék?) Egyet a sok közül, mutatóba, hadd említsünk meg itt is. Ha a „koronázó-temetkező” Fehérvár a Pilisben keresendő, akkor vajon miféle építményt ástak ki „koronázó bazilika” címen a múlt században a mai Fehérvárott? És kinek a csontjai nyugodtak az ún. „királysírokban”? Nos, ha van amolyan igazi, csontja velejéig zavaros „rejtélye” a magyar művelődéstörténetnek, akkor a „királysírok” ügye bízvást ilyennek minősíthető. Akár az első „módszeres” feltárások időpontjait nézzük (l848 decembere, 1862), akár a feltárást vezető személyek „pedigréjét” (Érdy-Luczenbacher János, Henszlmann Imre - a „héj-szemléletű” művészettörténetírás, illetve régészet eminens hazai szálláscsinálói!), akár az „azonosításra” alkalmas leletek mennyiségét és méretét (egyetlen, nem is túlságosan testes bőröndben levihetők a helyszínre - mint ahogy az is bizonyított tény , hogy a mai Fehérvárott feltárt számos kőemléket ismeretlen időpontban máshonnan, például Aquincumból szállították oda!), akár pedig a feltárt csontmaradványok utóéletét kísérjük figyelemmel, mindenképpen feljogosítva érezhetjük magunkat a homlokráncolásra. A legkevesebb, amit elmondhatunk: ettől a „királysír”- dokumentációtól aligha várható, hogy perdöntő érvénnyel a mai Székesfehérvárra lokalizálja az Árpád-utód magyar királyok kitüntetett temetkezési helyét. Ha csupán ennyi lenne az akadálya annak, hogy a Pilisbe „álmodjuk vissza” az egykori koronázó-temetkező „Albát”, akkor nyugodtan álmodozhatnánk tovább. Sajnos, a kérdés nem egészen ilyen egyszerű - bár kétségkívül nem is annyira bonyolult, mint amennyire a hivatalból is, örökletesen is megbízható („autentikus”), szakavatott bonyolítói szeretnék

108

elhitetni velünk. Nem az okozza ugyanis a fő gondot, hogy nem tudjuk meghatározni, melyik az „igazi” Alba, az „igazi” Buda... stb., hanem az, hogy maga az eldönthetőség - még pontosabban fogalmazva: az, hogy az eldöntésnek van-e jelentősége vagy sem - válik kétségessé az adott összefüggésrendben. Más szóval: ha úgy voksolunk a „pilisi Budára”, hogy választásunkkal egyidejűleg kategorikusan kizárjuk egy Pest-közeli (gyakorlatilag a mai Budának megfeleltethető) királyi székhely lét-lehetőségét, illetve elvitatjuk történelmi szerepét, akkor majdnem olyan rosszul döntünk, mint a „hivatalos” történeti-régészeti kutatási vonal képviselői Henszlmanntól napjainkig, legfeljebb az előjeleket változtatjuk ellenkezőjükre a döntéshozatal során. Az elvi nehézség, mint már utaltunk rá, abból adódik, hogy a Kárpát-medencei királyi központ működése igen korlátozott mértékben jellemezhető csak a formállogika kategória-, illetve szabály-rendszerének hozzá képest túl merev keretében. A vagy-vagy kapcsolatok itt rendre is-is jellegűnek adódnak, és ugyanaz a rendszer alapvetően más képet mutat a hozzá kívülről közeledőnek, mint a bennszülöttnek, aki saját (kozmikus-emberi, úgy is mondhatnánk: „istenemberi”) szervezete kivetítődéseként értelmezi. Summa summarum: a Pesttel átellenes Buda (a „mai”) nem attól és azóta Buda, mert és amióta a „régi” helyéről átköltöztették ide, hanem eredetileg is Buda volt, csak „budasága” látens állapotban leledzett. Ideje eljővén, ez a „budaság” fölerősödött, manifesztté, majd uralkodóvá vált a település (földfelszíni pont) karakterjegyei között. Mutatis mutandis, ugyanez állhat a „Fehérvárakra”, de a törzsneveket őrző helységeinkre is. Nem kellett tehát sem Szent Istvánnak, sem atyjának, István-Gézának, sem az utódoknak „széttelepíteni” - mondjuk - a Kendéket 5 ahhoz,

109

hogy az ország legtávolabbi pontjaira is jusson belőlük, hanem minden valószínűség szerint eleve ilyen volt a „kend(e)-ség” csomópont-erővonalrendszere (gráfja) a Kárpát-medencei emberszabású mikrokozmoszban, mai, divatosabb kifejezéssel élve: természeti-társadalmi modellben. Sovány tanulság? Lehet, de egyelőre be kell érnünk ennyivel. A tapasztalat mindenesetre azt mutatja, hogy éppen az ilyen „sovány” alapkérdések tisztázatlansága vezetett a mai patt-helyzetig, amikor is a szembenálló nézetek képviselői közül az egyik nem meri, a másik meg nem hajlandó a bizonyíthatóság tetszetős burka mögött felismerni az igazság bontakozó körvonalait…”

110

Aradi Lajos

A REJTÉLYES SZáNTói - SZeNTKŐ...amihez egy régész, csak annyit fűzött: nem nyilatkozom, nehogy Özsébet szentté avassák!

Bizonyára az elmúlt időszakban sokan hallottak, a tavaly ősszel Pilisszántón, a régi temetőben talált, és több fórumon is bemutatott rejtélyes "kődarabról". Ha máshonnan nem, az RTL Fókusz műsorából ismerős lehet, amelynek felvételén, Pap Gábor társaságában, nekem is volt szerencsém részt venni, és a Kővel személyesen találkozni. Annak ellenére szerencsének tartom, hogy a felvétel közben az egyik fényképezőgépem tönkrement. (Azóta is rossz.)

Aki látta a műsort "egyenesben" láthatta a rejtélyes szellemalak megjelenését a polaroid-képen, valamint a gép teljes önmegadását. Többek között az már nem került be a tudósításba, hogy a stábnak két, igen drága mikrofonja is tönkrement és csak egy harmadik, egyszerűbbel sikerült a beszélgetéseket rögzíteni. Valószínű, hogy ez már túl sok és hihetetlen lett volna, így csak fotózás közben történtek maradtak adásban. Ezek a jelenségek mind Kő közelében történtek. Nyugodtan kijelenthetem, hogy a Kő valóban hordoz olyan energia többletet, ami valamilyen szinten hat a közelébe kerülő tárgyakra és az emberekre is. Ennek vizsgálata a közeljövőben remélhetőleg sikerülni fog. Ebben a kis írásban ne várja tőlem senki, hogy megoszthatom a Kő titkát olvasóinkkal, több ok miatt is. A legegyszerűbb az, hogy magam sem tudom biztosan, hogy valójában mi is ez a Kő. Az egyéb, az összehasonlításnál szóba jöhető, kövekkel való összevetésre pedig nincs felkészültségem, sem megfelelő

111

tudásom. Bírjuk viszont Pap Gábor ígéretét, hogy ezt megteszi és rövidesen olvasható lesz a Mén-hírben. Így csak azokra az apróságokra hívhatom fel a figyelmet, amit én kaptam a Kővel kapcsolatba kerülve. Az egyik ilyen az emberekre való hatása és befolyása, amit azon a néhány emberen, akik tudomásom szerint találkoztak a Kővel, lehetet tapasztalni. Szinte biztosra vehető, hogy az emberekre kifejtett hatása a Szellemiséggel kapcsolatos. Érdekes volt megfigyelni, hogy a Fókusz kétfős stáb reakcióját, annak ellenére, hogy a lehető legtisztességesebben álltak a kérdéshez, de mégiscsak egy "mindennapos" szenzációt keresve jöttek, vagyis olyan "tárgynak" tekintették, amit jól el lehet adni egy szenzációkat hajszoló műsorba. A szerkesztő-riporter, aki már korábban két filmet is készített a Táltos Iskolával (Dobogókő titkai és a hortobágyi tűzönjárás), sejtette, hogy azért ennél többről lehet szó. A háttér viszont ez volt. Felvétel közben elmondta, hogy amióta ott vannak a Kő közelében, mindkettőjüknek "majd szétreped a feje". Ez pedig azt jelenti, hogy elsődlegesen a szellemi közelítéssel volt probléma. Ezt pedig a Kő még jobban felerősítette, és komoly fejfájás lett belőle. Emlékezzünk csak a Szent Koronával kapcsolatos Pap Gábor előadásokra, ahol is megtudhattuk, hogy a Korona is hasonlóan hat. A jóból még jobb, a rosszból még rosszabb lesz. Ha valaki nem megfelelő szellemiséggel közelít hozzá, problémákat okozhat nála. Szerencsére azért a fejfájás a Kőtől eltávolodva megszűnt mindkettőjüknek. A polgármester, az adásban is elmondta, hogy innen a Követ "csak a testén keresztül" lehet elvinni. Neki is "feladatot" adott a Kő, mégpedig a lehető legnagyobb fizikai védelem biztosítása. Hála Istennek, ő tényleg olyan ember, aki ezt meg is tudja tenni. A Kő üzenetet közvetít a hozzá közelítőknek, a vele

112

foglalatoskodóknak. Csak érdekes "véletlen" lenne, hogy ebben a faluban teljesít szolgálatot Árva Vince pálos atya, aki többek között azon is fáradozik, hogy felújítsa az ősi, Özsébi Pálos rendet? De mitől is olyan különleges ez a Kő? A leglátványosabb "eleme" a vésete. Ahogy mondtam, az ábra megfejtése nem az én "asztalom", így csak Pap Gáborra hagyatkozhatom, aki azt mondja róla, hogy ez idáig még nem került elő ilyen motívumú lelet, sem Magyarországon, sem máshol. A legközelebb hozzá a boszniai és bulgárföldön található középkori "bogumilista" sírköveken található vésetelemek állnak. Ez egy manicheista vallási irányzat volt a középkor folyamán. De az ott található sírkövek csak részleteiben tartalmaznak a "mi" Kövünkhöz hasonló szimbólumokat. Ez viszont a maga teljességében egyedülálló a világon. Az ábra jelentésének megfejtését a közeljövőben talán megtudhatjuk. Mi köze lehet a címben is említett Boldog Özsébhez? És vajon miért lenne baj, ha végre sikerülne az utolsó igazi pálos atya, a pilisszántói Árva Vince, törekvése Özséb szentté avatatása? Netán kiderülne valami olyan, ami végtelenül kínos lenne Rómának? Vagy a tudománynak? Addig jó nekik, amíg nem kerül elő Özséb sírja? Özséb rejtélyes életéről és haláláról, az általa alapított Pálos rendről a hasábjainkon futó Szántai sorozatban olvashatnak.

Annyi biztosnak látszik, hogy a Kő és a Pálosok nagyon szorosan összekapcsolódnak. A részleteket viszont még a föld rejti. Azt még nem tudni, hogy eredetileg hol állhatott a Kő és mi volt eredeti szerepe, de a hely, ahonnan előkerült, szintén tartogat még meglepetéseket, ahogy azt már a Pilissel kapcsolatban megszokhattuk. Mit kell tudnunk Pilisszántóról? Most csak olyan mozzanatokat említek, ami a mi számunkra

113

érdekes, gondolatébresztő lehet. Alig két kilométerre van Szentkereszttől. Talán az idők során össze is kapcsolódott volna a két település, ha nem lenne köztük egy hegy. Ennek a bizonyos hegynek pedig nagyon fontos szerepe van a titkok és rejtélyek fokozódásában ("Fokozódik a drámai feszültség"). Mindjárt kitérek erre. A falu fölött azonnal szembeötlik egy újabb hegy, a László kúpja. Nem kell megerőltetni magunkat, hogy ki lehet a névadó. A hegy formája szabályos kúp, vagy ha nagyon akarom "piramis". Ez a piramis a lépcső az egész térség névadójához, a 756 méter magas Pilis hegyhez. Közvetlenül Pilisszántó határában emelkedik ez a két, egész biztosan, kiemelkedő fontosságú és szakralitású hely. Ugyanilyen távolságra található a jelenleg, a szentkereszti főkolostornak tartott romkert. Természetesen Pilisszentkereszten. A krónikák arról tudósítanak, hogy a kolostort Özséb a Pilis hegy lábánál, a forrás és a hármas barlang szomszédságában alapítja. Halála után (1272. január 20.) itt a Pálos főkolostorban temetik el február 20-án. Nos ez a Kő, egy nagyon régi sír közelében került elő, ahol, egy a nyáron végzett régészeti ásatások bizonyították, hogy bizony XIII. századi templom ill. kolostor maradványok rejlenek a föld alatt. Ebből még természetesen nem állítható biztosan, hogy ez lenne a Szentkereszti főkolostor, de a korábban Szántótól eltagadott - de még a múlt században is látható - pálos kolostor létezett és romjaiban létezik ma is. És nézzünk újra a képre. Egy keresztet látunk rajta, olyat, amilyet eddig még sehol. Ez ugyanis egy töviskereszt. Lehet, hogy az én műveltségem szegényes, de én eddig inkább csak töviskoronáról hallottam. Nem hagyományos keresztábrázolás. Ilyen keresztre nem lehet felfeszíteni egy embert! Ez valami mást jelent! És a tövisek végén megjelenő kis szarvacskák

114

(kos vagy bika)? Vagy esetleg növényi hajtások, indák? Népdalunk jut eszembe: "nem láttam szebb termőfát, mint a Jézus keresztfáját." Milyen Szentkeresztet tiszteltek a Pálosok? Milyen Szentkereszt volt Szent Margit legféltettebb ereklyéje? Ahogy felbukkant a földből ez az "égből pottyant" Kő, sokasodnak az új kérdések, újragondolkodásért kiáltanak az eddig elfogadottnak hitt tézisek. Mi van akkor, ha Özséb látomásának van folytatása, és a mindent felperzselő tűz után van tovább? A tövises kereszt, ugyanis lehet a tűzben megégett ősi hagyományait hordozó nép. A hajtások az "élettelen kóró" végén pedig a folytatás reményét jelzik.

Az élet alapja pedig, akárcsak a kereszt alapja, az ember, akinek a fejéből, szellemiségéből újjá tud születni. Az alak pedig mintha csak egy barlangban állna és ebből nő ki maga kereszt. (Tudom, hogy ennek az ábrázolásnak megvan a bibliai értelmezési lehetősége is, de csak ezt belelátni nagyon szegényes látásmódot jelentene.) Ez csak az egyik olvasata volt a képnek. Ennél sokkal-sokkal többet jelent.

Végezetül, ami végképp izgalmassá, és ha lehet, még rejtélyesebbé teszi az Ügyet: Említettem, hogy a két települést egy hegy választja el egymástól. Ezt a hegyet úgy hívják, hogy Magas-hegy! Igen van egy másik is. Mégpedig Dobogókő alatt, amiről már tudjuk a korábban megjelent Mágia urainak nyomai c. cikksorozatomból, hogy ez a Magas-hegy a Nimród-Orion csillagkép egyik övcsillagának is megfelel. Évekkel ezelőtt már térképen a kettőt összekötöttem, keresve a kettősségeket a Pilisben. Most ez előkerült és kiderült a következő: Ha a két hegyet összekötő vonalat meghosszabbítjuk, miközben átvág a szentkereszti romkert területén is, Szántón pontosan azon a helyen halad át (régi

115

temető), ahol a Követ megtalálták és a jelek szerint a kolostor állt!!!

Két Magas-hegy, két kolostor, Dömösnél át a Dunán, pontosan a Szent Mihály hegy oldalában lévő Remete barlangba. És még fokozhatnám, de ez már így is elég hihetetlen. Csak remélhetjük, hogy a Kő és a hozzá kapcsolódó feladatok és rejtélyek megengedik a felfedésüket, mindannyiunk üdvösségére.

(megjelent 2001-ben, Táltos Ménhír)

Szőke István Atilla

Jézus a Pilisben

Amikor leomlanak a „rút falak”s összetalálkozunk a szabadsággals lelkünk telve lesz a vágyott világgal,a Fényből kiteljesedik egy alak.Jézus jő akkor lassan az erdőből,kezében ős-göcsörtű tölgyfabottal,bíz’ olyan mintha jőne az Időből,hogy „szembe nézzen” a kufárkodókkal.Rég’ Isten házában korbáccsal tette,hogy a sáfárkodókat kikergetteés megóvta a bűntől templomunkat.Most a Szent Hegyen sétál tölgyfa bottal,megáll, fejét csóválja okkal-joggalés őrzi a Pilist, az otthonunkat…

116

Királyi dobogóBeszélgetés Szántai Lajossal a Pilis szívéről, működéséről és a

Krónikáról...

Sokak számára nem szorul magyarázatra a Pilis szakralitása, szentsége. Sűrűn emlegetjük szakrális királyis központként, ami annyit jelent, hogy a legrégibb időktől kezdve, királyi, családi birtok volt, Visegrádtól Esztergomig királyi várak, kastélyok sokasága volt található. A pilisi háromszögben szinte minden királyunk templomokat, apátságokat alapított. Az Árpád-házi királyaink sorsának jelentős eseményei - születéstől a halálig - kötődnek ehhez a területhez. És ezzel tovább gyarapszik a Pilist övező rejtélyek sora is, az eltűnt vagy nem azonosítható egykori települések keresése közben. A most induló beszélgetéssorozatunkban megpróbáljuk ezeket a titkokat körül járni, amiről lehetséges fellebbenteni az idő, mindent elfedni kívánó fátylát. Milyen régre tudunk visszamenni az időben, vagyis a Pilis földje milyen korokból rejt emlékeket? - A pilisi háromszög belsejében már ősidőktől fogva felismerhető egy kontinuitásnak (folytonosság) nevezhető jelenlét. A legkorábbi leletanyag az őskor bizonyos időszakából jelenik meg, utána a rézkorból találunk emlékeket, de a legjelentősebb a szkíta-hun-avar-magyar folytonosságnak nevezhető jelenlét, amit a helyi régészeti kutatás leletei szépen bizonyítanak. Ez a folytonosság pedig ennek a térségnek fontosságát is jelzi. Innen érthető az, hogy pl. a Kr.u. 373-ban, ahogy krónikáink megadják a magyarok - nem hunokat említenek - első bejövetelének idejét, miért pont ide telepednek le. A krónikák szerint, a magyarok első királya, így

117

nevezik Atillát, a pilisi háromszög belsejében talált régi épületeket megújítja. Tehát már Atilla király idejében számolnunk kell a Pilisben egy nagyon régi műveltséggel, amit ő felfrissít, megújít. Az Atilla utódok utáni időszakból figyelemre méltó, az avar korszak. A Kárpát-medence egyik legnagyobb avartemetője éppen a Pilis peremvidékén - Szentendre, Pomáz környékén - került elő, igen jelentős leletanyaggal. Ezt követően történik Árpád bejövetele a térségbe. A krónikák leírása ebben az esetben kísértetiesen hasonlít az előd, Atilla és a magyarok első bejövetelére. Egyes krónikák szerint ez 677-ben történik meg. Ezek szerint ugyanaz a história játszódik le, Árpád Atilla király városába érve látja, hogy egyes épületek romokban hevernek a földig rombolva, egyes épületek állnak. Más városoknak, váraknak már a nyomait sem lehet megtalálni. Árpád ugyanolyan megújító tevékenységbe fog, mint korábban Atilla tette, az itt talált városokkal. Felmerül a kérdés, hogy hová lettek ezek az egykori várak, városok a Pilis belsejében, hisz mára néhány romon kívül mást nem nagyon találni? Ha kézbe veszünk egy régészeti topográfiát, akkor kiderül, hogy a Pilisnek alig van olyan pontja, ahol mondjuk az Árpádkor valamilyen nyomot ne hagyott volna. Példának lehet említeni, hogy a Búbánatvölgy telis-tele van régészeti emlékekkel, ezek többsége akkor tűnt el, amikor az ötvenes években ezt a területet üdülő övezetté nyilvánították és a pártüdülők építése közben a romokat széthordták, elpusztították. Ezt még a leghivatalosabb régészeti leírások is megemlítik. Itt volt található a kevéssé ismert Ákos-palotája, és egy nagyon komoly duzzasztó gátrendszer, középkori malmok, a Szamár-hegyen hatalmas erődrendszer nyomai. De itt említhető például a Dömös feletti Árpádvár, ahol a mai napig régészeti

118

feltárás folyik és jól láthatóan középkori falak, sáncok nyomai vannak. Azt senki nem tagadja, hogy a középkorban itt valamiféle vár állott. Visszatérve a megújításra. Miért ennyire fontos a Pilisben talált korábbi települések állandó felfrissítése, megújítása? A Pilis földrajzi fontosságának megértéséhez először a Kárpát-medence helyzetének felismerése szükséges. A Kárpát-medence Európa kellős közepén helyezkedik el. Ez a földrajzi egység, jelen tudásunk szerint, egész Eurázsiában, de bővíthető ez a kör, az egész Földön, ehhez fogható földrajzi egységet nem ismerünk. A medencében két fő folyó (Duna, Tisza) található, és így nyugodtan nevezhető ez a terület Mezopotámiának, ami nem mást jelent, mint folyamköz. Ez az egyik legjellegzetesebb folyamközi kulturközpont. A többi ősi nagy folyamközi kultúrával szemben (Tigris és Eufrátesz köze) a Kárpát-medencének van egy rendkívüli nagy előnye. Nagyon jól védhető. A Kárpátok hegykoszorúja az egész medencét körbeveszi, ez pedig elég nagy ahhoz, hogy itt nagyon tág viszonyok között tudjon az élet kibontakozni. A Kárpát-medencén belül a Pilis, a pilisi háromszög rendelkezik mindazokkal az erényekkel kicsiben - Pap Gáborra kell hivatkoznom, hiszen ő hívta fel a figyelmet erre - amivel nagyban az egész Kárpát-medence rendelkezik. Ez rendkívül fontos, hiszen ez azt jelenti, hogy ha mondjuk, a Kárpát-medencén belül a hatalmi központot el akarom helyezni valahova, akkor csak a Pilis jöhet szóba, mert például már az Északi-középhegység ilyen adottságokkal nem rendelkezik. A pilisi hegyek egy nagyon jól védhető rendszert alkotnak, tehát ha bármelyik irányból, például a Duna vonalából nézzük a rendszert, akkor már a Duna partjától a hegyek meredek falként emelkednek. A víz irányából bevehetetlen a belseje. A

119

túloldalról pedig a Kétágú-hegy, a Csévi-szirtek, a Pilis hegy szintén egy hatalmas, meredek védőfallal zárják le az egész rendszert. A hegyvidéken belül három nagy medencét találunk (Pilisszentlélek, Szentlászló és Szentkereszt), ahol pedig mindenféle élelmiszert elő lehet állítani korlátlanul. Ugyanígy vízhiánytól sem kell tartani, hisz a Pilis bővelkedik forrásokban is. Így a medencék alkalmasak arra, hogy hosszantartó ostrom esetén is az utánpótlás megoldott legyen. Tehát a pilis háromszög elég nagy, önellátó és saját energiaforrással is rendelkezik. Innentől kezdve rajzolódik ki a Pilis szakrális sajátossága. Ha ránézünk a térképre, látható, hogy a Duna és hegyek vonalának köszönhetően egy szívre emlékeztető formát jelenítenek meg. Ennek a formációnak a kellős közepén található az a hegy, amelynek a neve Dobogókő. Az egész rendszernek szívalakja van, a belsejét Dobogókőnek hívják, sőt az ezoterikusok körében a Föld szívcsakrájaként is emlegetik e területet. Dobogókő nevének kialakulásáról tudhatunk-e valamit? Erre nagyon sok magyarázat született az idők során, talán a legáltalánosabban elfogadott az, hogy a dobogókői fennsík, olyan, mint egy természet alkotta dobogó, amelyre, ha feljut az ember a környező tájat egy magaslatról - dobogóról - szemlélheti. A múlt században például a turista kiadványok, olyan magyarázatot is megemlítenek környékbeli néphagyományok alapján, miszerint a hely arról kapta a nevét, hogy a Dobogókő-hegy belseje üres, hatalmas termek vannak benne, és ha a hegy tetején valamilyen ok miatt, egy sziklatömb leszakad és végig gurul a völgybe, a hegybelseje visszhangozza a robajt és ez messzire hallatszó dobogásszerű hangot ad. Mindkét magyarázat igaz és közel járhat az igazsághoz. A harmadik magyarázatot a nyelvből tudjuk

120

kihámozni. Ha az egész rendszer egy hatalmas szívalakot idéz meg, akkor így jutunk el a legfontosabb jelentéshez, ami az egész Pilisben működő energiát jeleníti meg. Ez alapján érthető, hogy miért nevezik a középkorban ezt a területet az ország szívének, közepének, belsejének. Szívről és dobogásról beszélünk. A pilis szó jelentése mégsem a szívvel, szívcsakrával függ össze, hanem egy másik energiaponttal. Mi okozza e kettősséget? - A pilisi energiarendszeren belül nemcsak a szívcsakra működése mutatható ki, hiszen a Pilis, mint összefoglaló név nem a szívre, hanem a fejre utal. A pilis szó megfelelője a tonzúra, vagyis fejtető. Ennek energetikai változata a koronacsakra. A Pilisen belül, ha én egy élő működést vizsgálok, akkor a két legfontosabb központ érhető nyomon. Az egyik a szívformán és a dobogáson keresztül a szívcsakra, a másik a legmagasabb szintű működésre utaló jelentés a koronacsakra. És ha rádöbbenünk arra, hogy a Föld két legfontosabb energetikai központja a Kárpát-medencében, sőt a Pilisben található, akkor nem csak a magyarság számára, hanem az egész emberiség számára létkérdés, hogy mi módon tudom, vagy nem tudom a Pilist működtetni. - Mit jelent a Pilis működtetése?- Itt érdemes a Képes Krónika királykoronázási jeleneteit megörökítő miniatúráit felidézni. Ezek pont ezt a két legfontosabb jellemzőt örökítik meg. A koronázások a koronacsakra működésre utalnak, viszont ezeken a kis képecskéken megjelenik egy nagyon érdekes formájú királyi trónus, amelyek szabályos dobogó alakzatot mutatnak. Ez a dobogó forma az, amely tájba helyezve végig vonul a Krónika képein. Tehát a működtetés alapja a magyar király koronázása kellett hogy legyen. Ez már szoros összefüggésben van a Szent Korona misztériumával is.- A Képes Krónikához értünk el. A közeljövőben fog megjelenni

121

új könyve, amelyben az említett miniatúrák részletes elemzését olvashatjuk majd. Ha megnézzük a képeket, honnan tudhatjuk, hogy a koronázási jeleneteken a Pilist ábrázolják? Feltételezésekre és következtetésekre hagyatkozhatunk ebben a kérdésben. Ha tudjuk azt, hogy a koronázási szertartásnak milyen szigorú feltételei voltak: pl. az esztergomi érsek volt a koronázó személy, és a képeken látok egy koronázó főpapot, akkor már egy helyszínközelítést elvégeztem. A téma akkor kezd izgalmasabbá válni, ha felteszem azt a kérdést, hogy hol őrizték a Szent Koronát. Tudjuk, hogy az Árpádkorban a Korona őrzési helye Fehérváron volt. És most tovább kérdezve: hol volt a középkori Fehérvár és hol volt a koronázó városon belül a koronázó bazilika, ahová haláluk után az Árpád-házi királyaink temetkeztek? A Képes Krónika miniatúráinak többsége, nagyon határozottan, sziklás, hegyes tájba helyezi a koronázásokat. Tehát a mai Székesfehérvár környéke semmi esetre sem jöhet szóba. És nyilvánvaló módon, ha az esztergomi érsek a koronázó főpap, és ha a későbbi Anjou-korra gondolunk, amikor Visegrádon őrzik a Koronát, az a hely ahol a koronázás történik, nem lehet ettől a két helytől túlságosan messze. Hiszen az, ahogy erre Pap Gábor is sokszor utalt már, állambiztonsági szempontból is elképzelhetetlen lett volna, hogy egy ilyen szintű, féltett ereklyét majdnem száz kilométerre elvigyenek az őrzési helyétől, majd visszautaztassák, az akkori útviszonyok mellett. A dobogókra visszatérve, a képeken kívül, semmilyen írásos emlékkel nem rendelkezünk, amely ennek jelentőségét megemlíteni. Nevezhetjük a képek alapján, akár egy hely szimbólumának is. Az említés hiánya az is lehet, hogy a Krónika alapján is kiderül, hogy kettős koronázás létezett az Árpádkorban. A Fehérvári bazilikában nagy nyilvánosság előtt

122

zajlik a szertartás, az ország szemeláttára, itt viszont egy titkos koronázást láthatunk. A képeken két-három személy jelenik meg a királyon kívül. És úgy tűnik, hogy ezen a titkos koronázáson jut fontos szerephez a dobogó alakú trónus. A képek alapján kitűnik, hogy bár a formája hasonló, de személyre szabott és szertartásonként változik a mérete, kiképzése. Ennek a titkos szertartásnak lehet a központi helye Dobogókő. De hogy tovább bonyolítsuk a kérdést, meg kell említeni, hogy az Esztergom közelében lévő Búbánatvölgy felett is találunk egy Dobogó nevű hegyet.- A középkori források mégsem említik Dobogókőt.- Erre nagyon egyszerű a válasz. Például, ha a Magyar Szent Koronát vesszük alapul, akkor csak IV. Béla korától kezdve beszélhetnénk róla, hiszen az első említése egy 1256-ból származó oklevélben jelenik meg ilyen szóösszetételben. De nyilvánvaló módon már ezt megelőző időben is létezik. Ha pedig egy szakrális központról nem történik feljegyzés, nem történik ábrázolás, akkor ez éppen a fontosságát jelenti. Nem azért nem említik a szövegek, mert nincs, hanem a Koronához hasonlóan, rendkívül fontos, működésében eltér a megszokottól, és ez a működésrend megkívánja a hallgatást.

123

Szőke István Atilla

Pilisi pillanat

Fehér ingemre ült a Hold,mosolygón fényes csudafoltNap ragyog aranyzsebemen,meg-megsimítja tenyerem.Érzem az élet erejét,érintem felhők tetejét,csillagok tartják vállamat,csodás pilisi pillanat.

Alkonyati kép

A lenyugvó Nap az arcát eltakarja,Látóhatár szélét láng-pirosra varrja,Az elalvó hegyre ráteríti szépen,S áhítattal rebeg: „Jó éjszakát népem!”Csend honol a tájon, alszik ember, állat,Betakaródzott már jókedv és a bánat,„Érdemelt” sora van ma a pihenésnek,Vetet ágynak, csábnak, csóknak, ölelésnek.Így van ez már régen ősapáink óta,Száll az éjszakában csudás csillag-nóta,Pilisnek környékén mozdulatlan minden,Vigyázza az álmot fentről a Jóisten.

124

Részletek Gönczi Tamás műveiből

Nimród királyról…

„…Nimród király ugye a világ első királya vót. A főd első királya vót, a magyarok ősapja vót. Nála vót hát a magyarok égi fínyes gyűrűje. Ennek a gyűrűnek élete vót. Mozgott és világított. Mikor pedig ü (mármint Nimród) elment a gyűrű biz a nem ment vele. Mert törvény vót rá, hogy a gyűrűnek igenis itt kell maradni ahun mi vagyunk. Velünk, ennek a világnak az végezetéig, addig, míg el nem vész víglegesen a fíny. Ezért vót Attilánál, az Árpádiaknál a fehér csuhásoknál, Addig míg aztat a világ Fínyes Ura vissza nem veszi. De ha visszaveszi, minket is visszavesz ebbül a nyomorult világbúl. Oda, ahunnan bizony mi vétettünk. Oda ahun az égi világosság végtelen fénye világul mindig. Ahol ahugyan mondták a rígiek örök Fény van és Szabadság…”

(Szabó Lajosné/ Jucika néni alföldi parasztasszony - 1967 telén)

Nimród gyűrűje, Pilisnek pecsétje

„Ez a gyűrű, kerek gyűrű,Nimród gyűrű, Pilisnek pecsétjeez a gyűrű minden magyar segítsége”

(Nagy László gyűjtéséből)

„A Nimród gyűrűje kifejezés a magyar hagyományban két egymásból következő dolgot takar. A gyűrű a maga hagyományos fogalma szerint egy valahová tartozást, szép

125

magyar szóval „eljegyzést” takar. Ennek a valahová tartozásnak az emberi életből vett igen sarkalatos példáját maga az esküvő, a társválasztás rítusa adja. Ha a gyűrűt felhúzza valaki, az egyház szakrális parancsa szerint örökre választott. Más választása nincs. Régen még a „fényes”, boldog időkből származó gyűrűviselés azt jelentette, hogy aki azt viselte, az valamit képviselt, valahová tartozott, valahogy úgy, amint az történik a sikeres földi esküvők esetében.Tehát a nimródi gyűrű egyik analógiája maga a „valahova tartozás” jelzése. Ez a mitológia szerinti „kis gyűrű” jelentése. Nimród gyűrűjének a másik jelentése a „nagy gyűrű” fogalma, ami már túllép magán a gyűrűnek a jelentésén, és egyértelműen az általunk már sokat emlegetett szakrális geográfia lényegéhez kötődik. Vagyis a gyűrű által való „megpecsételése” egy területnek azt jelenti, hogy a „ható” felsőbb hatalom (jelen esetben Nimród) a megpecsételés-megjelölés szakrális égi aktusa által megjelöli birodalmának a „szívét”, spirituális központját, azt a helyet ahonnan ez a birodalom a szakrális erejét (ma úgy mondanánk energiáját) kapja. S ez a hely, ahol Nimród birodalmának a szakrális szíve dobog – maga a PILIS, DOBOGÓKŐVEL A SZÍVE KÖZEPÉN.

Ez a hely Európa égi azonosság szerinti földrajzi és mitikus középpontja és Magyarország „szellemi közepe”. Hiszen, ami fent, az lent”-. Ez a helye Európának, amit a „babonás” középkor, az amilyik még ismerte a szakrális geográfia és az égi beavatások bölcsességét úgy nevezett, mint „Jó Buda” fölötti vidéket, hogy – az Ég vidéke. Ez az „égi vidék” adott helyet a magyarok első mitikus városának, a mára eltűnt Ősbudának és annak az első magyar szerzetesrendnek, amelyet

126

Boldog Özséb alapított meg a Pilis rengetegében, Európa közepén, az „élő” magyar föld dobogó szívében, az őserők „Dobogó kövén”. A trianoni tragédiát követően nem véletlenül mondta azt egy mára már elfeledett pálos szerzetes a vagonlakó erdélyi magyaroknak, hogy még áll a Pilis, a magyarok szent hegye, addig van hazája is a magyarnak.

Miért is olyan kedves ez a vidék, amit Nimród a magyarok ősapja pecsételt meg az égi hatalom gyűrűjével? Azért, mert itt valóban megvalósult a régiek bölcsessége. Az a bizonyos égi-földi szent harmónia, amiért oly kedves volt ez a vidék az Árpádok számára. Azokról az Árpádokról van szó, akik azt az égből kapott, egyetlen kozmikus-karizmatikus királydinasztiát képviselték Magyarországon, akikről a Nagy Lajos korabeli Képes Krónika nemzetségtáblája úgy tájékoztatja olvasóját, hogy az a bizonyos Árpád-házi Álmos vezér nem más, mint Nimród egyenes leszármazottja. Ez a hagyomány minden bizonnyal egy nagyon régi, szájhagyomány útján megmaradt és a magyar nép által egyértelműen elfogadott és megőrzött tradíción nyugszik.

Az Árpádok ismerték, őrizték, vigyázták és uralkodói szinten fent is tartották „Pilis pecsétjének” ezt a nagyon régről rájuk maradt ősi mitikus titkát, rejtett magyar tradícióját.A külvilágtól nagy szigorral elzárt királyi „vadászterület” valójában egy ősi magyar beavatóhelyet őriz. Azt a magyar kultuszhelyet őrzi, ami nem más, mint az égi földi magyar királyi karizma átadásának a szent helye, ami nem más, mint egy ősi, mitikus koronázóhely. Nimród gyűrűje által megpecsételt Ősbudának a karizmatikus birodalma ez. Mondhatjuk úgy is, hogy a Nagy Vadász égi-földi vadászbirodalma. Itt bizony minden látható és láthatatlan

127

dolognak külön mitikus mélysége és értelme van Ez a vidék az, ahol az Ég hatalma nem ér véget a földi birodalommal. Az égből kapott karizmatikus erő, ahogy bejárta a Pilis birodalmát leköltözött a föld alá is. Nem véletlen, hogy a legenda szerint a pálosok tudták és ismerték a Pilis földalatti barlang világát. A Pilis összefüggő barlangrendszereiről számtalan helyi legenda maradt fenn. A régi magyar és későbbi szlovák betelepítés utáni tradíciókban fel-felbukkan a „régi világ föld alá menekülésének” a legendája. Nem csak a Pilis speciális elrendezése, egészen sajátos, a nép csillagismerettel és az emberi világ szakrális oldalával párhuzamba hozható „élete” utal kiváltságos, a szó legszorosabb értelmébe vett magas helyzetére, hanem a „testén” található különös feliratok és jelek is. Többen is a nyomába eredtek ezeknek a különös feliratoknak. Elég, ha Sashegyi Sándorra, Fehér Gézára, Gallus Sándorra, Mészáros Gyulára utalunk. De az ismert történész-régészt László Gyulát is érdekelték a Pilis feliratai. Sajnos e Nimród által megpecsételt különös magyar kultuszhely feliratainak alapos feltárása és kiértékelése várat magára. Igaz, hogy ebben a várakozásban, nagyban belejátszanak a II. világháborút követő nehéz évtizedek, amik megállították a már elkezdett munkát. Arról nem is beszélve, hogy többen is a kutatók közül emigrálni kényszerültek, és így nem volt lehetőségük a további munkára.

Különös hely hát a Pilis, a fehér barátok otthona. Elvégre annak a Nimródnak a birodalma van itt, aki oly „Nagy Vadász volt az Úr előtt”, aki a világ első nagy királya, aki a magyar tradíció, a néphagyomány szerint a magyarok mitikus ősapja és a föld első nyelvének is a gazdája a régiek hagyománya szerint.

128

Különös, hogy ez a Nimród egyben a világ királya is, hiszen az első, hagyomány szerinti őskirálynak őt tartja a mítosz. Ebből egyenes következik, hogy rajta kívül nem lehetett és nem is volt más király. Mondjuk ki: Nimród tehát Világkirály.”

(Gönczi Tamás: Nimród gyűrűje /Fót, Sárosi Kiadó 2004.)

Arc és sólyom

„Van szentség, ami a föld felett eggyé lesz.Ezt ugye nem kell, hogy magyarázzam neked,itt a Pilis élő földjén”

(Horváth János)

A Pilis maga az élő föld. Végtelenül érzékeny, szerves rendszer. A legegyszerűbb turista térképre rápillantva is szembetűnik, hogy a pilisszentlászlói és pilisszentléleki klasszikus völgy gyakorlatilag egy kelet-nyugati tengely két végpontja. A természetben azt szokták mondani, hogy semmi sem zárható ki és minden lehetséges. De mondjuk ki, hogy nagyon kicsi a természetes valószínűsége annak, hogy egy ilyen hegyvidéki rendszerben ilyen mérvű geometriai szabályosság spontán létrejöhessen. Lent, kb. a felezőpontnál találjuk a szentkereszti medencét. Ennek a három medencének és az egész forma geometrikus képének kapcsolatában felsejlik egy arc. Egy arc, amit bárhonnan is nézzünk, mindig ugyanolyannak látszik.

129

Mintha a tér szokásos tulajdonságai eltűnnének itt, és valamilyen különös akarat, az időtlenség és a látás egy sajátos dimenziót kölcsönözne e tájnak. Tüzetesebben megnézve a táj adta összképet egy nagy madár elkent körvonalait pillantjuk meg. Az arc mindig az embert, az önmagába néző, az időből kitakart Embert jelenti. A sólyom tehát nem az egyén, hanem a nemzettség totemállata. A nagy lélekmadár. Ahol az arc és a sólyom találkozik, ott bizony az ember és a nemzet mindig együtt van. S ez az egyűvé tartozás bizony nem jelent mást, mint azt, hogy itt egy spirituális központ, egy beavatási hely található.

Az Ember és a Nemzet beavatási helye együtt. Az a hely, ahol sohasem vész el a múlt, és mindig lesz „mag” őrizte jövő. Mert a hely és a szellem tulajdonsága mindig örök és változatlan. Ebben a kitételben minden ősi tradíció megegyezik S ez a gondolat, lehetne akár az egész könyv mottója is. A pálosok és a Pilis kapcsolata is ennek az örök és változatlan titoknak a jegyében fogant. A hitnek és a honnak ez a mély spirituális kapcsolata volt a barlanglakó pálosok nagy, mára feledésbe merült titka.

A küldetés„Libera per vacuum pousi vestigiaprinceps, non aliena meo pressi pede.”

(Horatius, Levelek I. 19, 21-22.)

A magyar régmúlt egyik nagy titka az, hogy a Pilis, ez az ősrégi magyar királyi központ hogyan őrízte mag a magyarság múltját és Európává erőszakolásának nagy titkát. Itt az a rejtély, hogy egy minden bizonnyal az akkori európainál

130

sokkal régibb, kifinomultabb szkíta örökségű kultúra hogyan gyökerezett meg egy tőle idegen, jóval fiatalabb és durvább kultúrában. Ez a távoli gyökerű, esszenciális kultúra hagyott nyomot a korai középkor Árpád-kori épületeinek szaszanida jegyeket viselő, griffindás ornamentikáin is. A Pilis és a pálos rend, mint mondtuk, nagyon szorosan összetartozik.

A rend születése és otthona nem más, mint maga a Pilis rejtett élete és ennek a rejtett életnek a földrajzi helye. Miért? Azért, mert a Pilis az ősi, magyar Árpád-házi királyok szent, szakrális „magaslata”. Röviden a Pilis a magyar szakrális hegy. Itt ebben a királyi központban „működtették” az Árpád-házi királyok koruk magyarul beszélő égi-földi birodalmát. Az, ami Egyiptomban Alsó-, és Felső-Egyiptomot jelentette, az itt Magyarországon épp a Pilis miatt nem vált Alsó-, és Felső-Magyarországgá. S majd csak a pálos Magyarország után jó pár száz évvel, mikor már a Pilis szakrális védelme teljesen elveszett – akkor hullott darabokra a történelmi Magyarország.

Az Árpád-ház kihalásával a pálos rend az, aminek az eszmeiségében, működésében, történetében megy tovább a pilisi rejtett hagyomány. Pontosabban arról van szó, hogy a Pilis, ez a szakrális magyar tér a maga szent helyeivel, váraival, barlangjaival és a Pilis egészének a speciális elhelyezésével az Árpádok kihalása után jó sok idő elteltével újra élni kezd, élővé válik a pálosok „utakat tisztító”, újra megtalált és felismert Boldogasszony kultusza által.

(Gönczi Tamás: Piliscsillag, Napcsillag /Fót, Sárosi Kiadó 2005.)

131

Born Gergely

A Pilis csodálatos titka

Miközben a Dalai Láma a magyarországi látogatásakor elsőként az általa a világ legfontosabb és legcsodálatosabb helyének, a Föld szív-csakrájának nevezett Pilis-hegységbe siet, India nagykövetasszonya pedig rendszeresen a Dobogókőhöz látogat „feltöltekezni”, a Szent Hegységtől mindössze félórányi autóútra lévő Budapesten, és általában Magyarországon, az emberek többségének még mindig nincs fogalma arról, hogy milyen értékes helyre született.

Az ősi, romlatlan vallások követői szerint ugyanis a Föld szíve a Kárpát medencében, s azon belül is a Pilis-hegységben dobog. Őseink nem véletlenül adták a terület középpontjában lévő csúcsnak a Dobogókő nevet. A Pilis-vidéke, a körülölelő Duna segítségével, egykor maga is egy tökéletes szív alakot öltött, mint ahogy az is tény, hogy a hegység csúcsai az égbolt fő csillagainak megfelelően helyezkednek el. Mindezek ellenőrzéséhez elég rátekinteni a térképre, vagy végigbarangolni a vidéket. A régi, elpusztított világ azonban kéretlenül is kezd újra feltámadni, előbukkanni a föld mélyéről. Évről évre több ezren, egyre többen gyűlnek össze feltöltődni a Pilis hegyei közé, ahol újra templomot állítanak maguknak az emberek.

Miről beszél a Pilis?

Talán egyetlen szent helyünkkel kapcsolatban sem merült fel annyi kérdés, ellentmondás, talány és épp ezért nem foglalkozott vele annyi kutató sem, mint épp a Pilissel. A

132

jelentőségét, szakralitását és rejtélyét taglaló irodalom ma már igen számottevő, ezért az alábbiakban a kérdés legfontosabb csomópontjait és az eddigi legfőbb kutatási eredményeket foglaljuk össze, kiegészítve ezeket saját méréseink eredményeivel. A Pilisnek már az elnevezése is igen „beszédes”! Éppúgy ott bujkál e névben a PóLuS–jelleg, az ősi szerelemvallásunkra utaló PáRoS működés vagy a fejtető és a kenyér szélének(!) régi magyar PiLiS elnevezése, mint az itt található szent helyeket őrző és működtető PáLoSoké. Ha pedig a történetiség vonalán indulunk e név nyomába, gyorsan a messzi ősmúltban találjuk magunkat. Több forrás szinte egybehangzóan arról tudósít, hogy e név a jászokhoz köthető. Még izgalmasabb azonban az, hogy miként? A források szerint a jászok a jón nemzet egyik ága voltak, az ógörög megnevezés alapján pelazg fajták. A régi oklevelekben „jazig”, „jason” névalakban szerepelnek, míg az egyiptomiak „Palesta” néven említik őket, bizonyára Peles-Palos-Pilis királyukról! A Palesztína (filiszteusok) név is tőlük eredeztethető. /A XIV-XV. századi okleveleink az Aba nemzetséghez tartozókat hol jászoknak, hol kunoknak, hol pedig filiszteusoknak nevezik!/ A görög hagyományban Palos (testvérével Napossal) a Héraklésztől (=Magóg) származó Szkűtész(!) fia. E név másik változata lehet az ugyancsak a görög hagyományban előforduló Péleus király, Akhilleusz apja, kinek lakhelye a Pélion-hegység, amelyről nyugodtan állíthatjuk, hogy az ókori görög világ Pilise, minthogy méréseink szerint valóban együtt pulzál a Pilissel!

A hegység előterében jelentős számú kurgán található és erről a területről került elő a Dimini- és Szeszkló-kultúra leletanyaga, amelyet Sir Gordon Childe a Kárpát-medencéből

133

a Földközi-tenger irányába kisugárzó műveltség emlékének tart (Bodrogkeresztúri, Vatyai, Bükki kultúra), s melynek további állomása Trója! És ha már Trójánál tartunk (a trójai mondakör kiindulópontja egyébként épp Péleusz lakodalma!), idézzük meg Paris királyfit, akiről a hagyomány azt tartja, hogy Trója bukása után vesztes népével a Duna mellé vándorolt és itt egy várost alapított Sicambria néven. Itt laktak közel 4oo esztendeig, azután egy részük a Secuana (=Szajna) vidékére ment és ott alapított hazát. Sicambria, mint ismeretes, később Atilla városa!

A Pilisben található mai földrajzi nevek közül a Szikáros és a Szikárosi-rét mutat ebbe az irányba, míg a Szajna régi Secuana neve a székelyek felé!

A jászok egy másik királya, akinek neve Jámon, Jámen vagy Jemen, illetve egyszerűbb névalakban Jám vagy Jón, Athén uralkodója lett és nagy birodalmat alapított. A jón gyarmatosítás idején az egyik király Jászó-Jázon népének egy részével benyomult a Fekete-tenger terébe (Argonauták története!). Itt Szarma fejedelem egykori birodalmába kerültek, s a Szarma-ta (=Szarma-féle) melléknevet kapták.Visszatérve a Pilis, mint szent hely kérdéséhez, kezdjük az e szempontból talán legfontosabb sajátosságával: mint ahogy a Kárpát-medence, úgy a Pilis is a világ kicsiben. Már legalábbis ami a világban megnyilvánuló vallásalakulatokat és a hozzájuk kötődő szent helyeket illeti, de hisz épp ezekről szóltunk eddig is. Persze ez csak akkor okozhat igazán meglepetést, ha nem tudjuk, hogy a világ működésének épp ez a szervesség az egyik legfontosabb sajátossága, amely a Kárpát-medence és a magyarság esetén különösen hangsúlyos jelentőségű (ne feledjük, itt a mag képviseletéről van szó!).Vegyük tehát sorba

134

a szóba jövő vallásalakulatokat és a nekik megfelelő, méréseinkkel is hitelesített szent helyeket Pap Gábor: Pilis-szindróma című tanulmánya nyomán:

Táltosok Pilisszentlélek (kétpólusú működés) Vöröskő

Az ide tartozó szent helyek erődítmény-jellegűek, de természetes úton, hegyi erődítményekkel.

Szeredások Klastromkert (kétpólusú működés) Tüskéshegy

Az ide tartozó szent helyek erődítmény-jellegűek, mocsarakkal körbevéve.

Buddhizmus - Manicheizmus Dobogókő – Három Forrás (háromszor két pólus) Holdvilág-árok – Bölcső-hegy

Pilismarót - Hábod – Malomvölgy

Az ide tartozó szent helyek erődgyűrűk.

Hinduizmus Tornyos-hegy /egy szentély-egy vár rendszer/ (hárompólusú működés) Prédikálószék /szárnyalakzatokban sorakoznak a védelmi építmények

/Fehér Szirtek /erődgyűrűk/

Hasonlóan, ahogy a Kárpát-medence esetén tettük, érdemes térképünkre felülről ránézve a formai analógiákat is számba venni. Az így elénk táruló látvány kettős természetű: beazonosíthatjuk szívként (a szív tetejénél található a Szent Mihály-hegy beszögellése a Duna kanyarulatával), mintegy formailag is megerősítve a szívcsakra működését, és beazonosíthatjuk egy hatalmas madárként, vagy még inkább kakasként (ekkor a fejét és a nyakát Esztergom és környéke rajzolja ki a Dömös feletti kanyarulattal, farktollazata a szentendrei Duna-szakasz, lábai Pilisborosjenő, Piliscsaba és

135

Pilisvörösvár irányában találhatók; Dobogókő környékén pedig megtalálhatjuk a Kakas-hegyet és messzebb a Madár-hegyet!).A madár és a kakas az égbolton egyaránt a Halak téridő-tartományának keleti jelzőállata. A Halak pedig egyaránt jelzi a Krisztus földi életével kezdődő világkorszakot és élete példázatának legbenső lényegét: a szeretet általi teljes önfeláldozást. Ennek a szeretet-szerelemnek bolygói képviselője viszont a Vénusz, amit a szumír hagyományban Istar istennő képviselőjeként azonosítottak. Vénusz-Istar viszont épp a Halakban van erőben, ezzel segítve az előbb említett önfeláldozást. A Duna folyó korábbi neve azonban éppen Ister volt. Az Ister szónak az Astur hangalaki megfelelője viszont ősmitoszi Turul madarunkat idézi meg krónikáink tanúbizonysága szerint (Astur-féle madár).

A Pilis bemutatását az égbolt egy másik tartományából folytatjuk, hiszen a Turul a csillagképek téri rendszerében a Sas csillagképpel azonosítható a Nyilas és a Skorpió csillagképek felett, a Tejút folyamában, melynek épp itt szétágazó-kanyarodó formáját a Duna épp Esztergom után idézi meg.

E város nevét többen is Ister istennőhöz vezetik vissza (Ister-gam jelentése Ister-kapu vagy Ister- könyök és ha felidézzük magunk előtt az istennő babiloni oroszlános kapuját, akkor az esztergomi oroszlános kápolna is tágabb megvilágításba kerülhet e megfelelés okán…). Az Ister névnek van még egy fontos hangalaki megfelelője, ami ráadásul szorosan kapcsolódik az oroszlán szumír csillagmítoszi értelmezéséhez: ez az ostor! Az ostor pedig a magyar hagyomány vonalán Atillához vezet! Ezzel viszont a kozmikus lét mindkét PóLusSát sikerült megidéznünk: a Nyilas-Ikrek (Tejút)-

136

tengely jelenlétével a teremtő, férfi természetű, a Szűz-Halak (halál)-tengely jelenlétével (a Szűz-minőséget a „m áriaság” erőteljes jelenléte képviseli /Márianosztra/) a befogadó, női természetű oldalt, a szerelemvallásból fakadó PáRoS működésnek(Ikrek) megfelelően. Ha a párosságot őstörténetünk keretei között bontjuk ki, akkor mindenek előtt Hunorra és Magorra kell gondolnunk. Rajtuk keresztül pedig Nimrud ősatyánk idéződik meg. Ha most megint az égre tekintünk, akkor a Tejútnak épp az ellentétes végénél állunk mint az előbb, az Orion csillagképnél, hiszen mint láthattuk, Nimrudnak ez az alakzat felel meg. Ő viszont, mint a föld első királya, minden királyságnak, de egyúttal önálló nemzeti létünknek is a forrása! Talán ez (is) az oka annak, hogy az egész Pilis az ő égi befolyása alatt áll! Égi csillagpontjai épp úgy helyezkednek el a Tejút égi folyamához képest, mint e pontok földi megfelelői a Dunához képest (hasonlóan a gízai piramis-rendszerhez).

Mint ismeretes, ott a fáraó beavatása zajlott az örök test misztériumába. A pálosok szellemi ősüknek azt a Thébai Szent Pált tekintik, aki a hagyomány szerint épp e misztériumot fedezte fel újra remetesége ideje alatt! Mint már láthattuk, Nimrud égi alakja is ezt a megvalósulási fokozatot képviselte. Különösen a csillagkép övét alkotó három(!)csillag játszott ebben jelentős szerepet. Őket a Pilisben, mint már láttuk, a Rám-hegy, a Szakó-hegy és az Árpád-vára képviseli egy csodálatos ősvallási szellemi vonulatot megrajzolva neveik által. Ennek az állapotnak a magyar hagyományban „fehér” a jelzője, s mint sok kutató rámutat, Fehérvárt, a Turul nemzetség királyainak koronázási székhelyét is valahol itt kell keresnünk. Azt is tudhatjuk krónikáinkból, hogy nem csak egy

137

nyilvános koronázás (és temetés) zajlott, hanem egy rejteki is, melynek színhelye a Képes Krónika képeinek tanúbizonysága szerint (ahogy erre Szántai Lajos felhívja figyelmünket): kődobogó. Ez pedig amellett, hogy egy bizonyos vallási alakulatot sejtet, amelynek oldalágát a vallástörténet a manicheizmus név alatt tartja számon, jól rímel Dobogókő nevére…E beavatás eszközlője pedig maga a Szent Korona, mely mint láthattuk, egylényegű a Kárpát-medencei Magyar Hazával. Ebből az egylényegűségből következik a működés analógiája, melynek alapján a földi (és ezen belül a pilisi), hangsúlyozottan a magyar üdvtörténeti szerep szempontjából legjelentősebb szakrális csomópontoknak a Szent Korona zománcképei felelnek meg. Ezek a megfelelések az eddigi vizsgálatok alapján a következők /Pap G. közlése nyomán/:

Felső Pantokrátor-kép Vénusz-vonatkozása: Velemér Hold-vonatkozása: Mexikó (a 20. szélességi és a 100. hosszúsági fok metszéspontjában, Mexikóvárostól északnyugatra)

Homlokközépi Pantokrátor-kép Jupiter- vonatkozása: Dobogókő Hold-vonatkozása: Dzsungária

Szűz Mária-kép Vénusz-vonatkozása: Pilis-hegy (Hoffman-kunyhó) Hold-vonatkozása: Tarim-medence, Turfán

Buda-kép bolygóminőség szempontjából közömbös részletének földrajzi megfelelője: a Kórógy-ér „nyuszifüle”, a csúcsán Szentes városával

Atilla-kép „standardjának” földrajzi megfelelése: hajdani Etellaka-puszta (Debrecen és Balmazújváros között)„standardjának” rúdja földrajzi megfelelője: Karcag

Damján-kép Hold-vonatkozása: Úrkút és környéka (Kab-hegy)

138

Kozma-kép Nap-vonatkozása: Kolon-tó, tágabban a Kiskunmajsa-Kecel-Kunszentmiklós-Nagykőrös-Kecskemét-Bugac-Kiskunmajsa „téglány”

Az oromzati két kép közül mindkettőnek van többféle földrajzi megfelelése.

Szent Koronánkhoz kapcsolódóan még egy lényeges földrajzi megfelelésre szeretném felhívni a figyelmet: a Piliscsaba feletti Nagy-Kopasz-hegytől indul egy olyan különleges, leginkább a csillagösvényekre hasonlító energia-vonulat, mely a Pilis-hegyen át Dobogókőt veszi célba. Itt kétfelé ágazva egyik ága Pilisszentlélekre tart, hogy a szentléleki medencében kiöblösödve lezáródjon, míg másik ága a szentkereszti medence felső részét érintve a Tornyos-hegy előtt öblösödik és záródik le. Az eredeti vonulat folytatása pedig a Három Forrás, a Rám-hegy-Rám-szakadék-Árpádvár hármas, majd Dömös érintésével „átkel” a Dunán, hogy a Szent Mihály-hegy közvetítésével a Csóványosra fusson fel lezáródni. Ez arra figyelmeztet, hogy a Pilis csak a Börzsönnyel együtt vizsgálható igazán eredményesen, minthogy egyetlen rendszert alkotnak, amelyben a Szent Mihály-hegynek kulcsszerepe van. (Talán a Pilis az ő közvetítésével kapja a „betáplálást” a Börzsöny irányából). Amit pediglen így kirajzol vonulatunk, „kísértetiesen” hasonlít arra a keresztre, mely a Szent Korona tetején látható és amelyről tudható, hogy a Szent Korona működésében egyfajta „indítókulcs” szerepét tölti be. Arra a keresztre, melyről már megemlítettük, hogy a koronázáskor épp a király „pilise”, azaz fejtetője fölé került és arra a Szentkeresztre, melynek „megtalálására”, mint üdvtörténeti programra építették rá rendjüket a pilisi Pálosok….

139

Szőke István AtillaMagyarok madara

(dalszöveg)

Magyarok madara,Segítsed e népet,

Simogasd a Hittel,’Ki utadra lépett.

Ne légyen az úton,Múlt-veszejtő homály,Ragyogjon a Fényed,Repülj Turulmadár!

Szárnyaiddal érintsd,Érintsd meg az eget,Óvjad és vezessed,

Magyar nemzetedet.

Úgy sarjad a növény,Ha időben vetünk,

Véled légyen boldog,S termő a nemzetünk.

Magyarok madara,Segítsed e népet,

Simogasd a Hittel,’Ki utadra lépett.

Ne légyen az úton,Múlt-veszejtő homály,Ragyogjon a Fényed,Repülj Turulmadár!

140

Oláh Miklós

HUNGÁRIAHunyadi Mátyás visegrádi palotájáról (részlet)

A helység kelet felé néző oldalán áll az ott emelt mondhatatlan szép fekvésű és Pazar kiállítású királyi palota, amely termeivel és más épületeivel, amelyek valóban rászolgálnak a királyi névre, kiemelkedő alkotás, hiszen egymagában négy királynak, kíséretükkel, ahogy most mondják, tisztviselőikkel együtt ugyanabban az időben, kényelmesen biztosíthat vendéglátó otthont: azt mondják ugyanis, hogy van benne vagy háromszázötven szoba, sőt több is. Kapuja a Dunára nyílik, mely tőle itt kb. kétszáz lépésnyi távolságra folyik; erre a közbenső területre, mely a város és a kapu között fekszik, füzest ültettek. A palota másik, keleti oldalánál szőlővel és gyümölcsfákkal pompázó kert van. A kapun belépőnek először egy tágas térség ötlik a szemébe, mely mindenfelé zöldell, és mezei virágokkal pompázik. A kaputól száz-egynéhány lépésnyire beljebb lépcső kezdődik, szegletes kövekből, szélessége hét vagy nyolc öl, magassága viszont kb. negyven lépés. Itt négyszögletes függőudvar van, boltozatokra, illetve borospincékre támaszkodik, s épült királyi költséggel, ezek tágasak és szépek; hasonlóan négyszögletes kövekkel van fedve, s rajta egyenlő távolságban egymástól hársfákat ültettek, ezek illata tavaszidőben mindent eláraszt, és látványuk igen kellemes. A kellős közepén remekbe készült forráskút emelkedik, vörös márványból faragták, a múzsák

141

alakja domborodik rajta, s a csúcsán egy Cupido-szobor márványtömlőre telepedve nyomja ki a jóízű, hideg vizet, mely a szomszéd hegyen fakadó forrásból vezetéken jut el ide, és zenés csobogással szökik csöveikből egy márványkádba, majd onnan egy kerek medencébe. Ebből a kútból, a híres Corvin Mátyás király parancsára – az ő műve minden építkezés, melyet itt elmesélek - diadalünnepei idején bor folyt, ahogy az idősebbektől hallottam, hol fehér, hol vörös; fentebb a hegy lábánál engedték bele ügyesen a vezetékbe. Ezen a helyen szokott a király maga is tavaszi és nyári napokon a virágzó fák között napfürdőzni, levegőzni és ebédelni, sőt néha követeket is fogadott itt, illetve válaszolt nekik.

Mesélik, hogy történt egyszer egy nevetni való és emlékezetes eset ezen a helyen. Miközben egy török követet a királyi udvaroncok a szokásnak megfelelően a városból a palotába vezettek, hogy követi megbízását előadja, és az a kapuban, honnan egyenesen erre a függőudvarra lehetet látni, kissé megállt, s körülnézve megpillantotta ezt a pompázatos, ragyogó helyet és az udvari méltóságoknak részben a lenti, részben a király tartózkodási helyéül szolgáló felső udvaron elhelyezkedő mérhetetlen tömegét, amint selyemmel, ezüsttel, arannyal áttört ruhákban tündököltek, és nem kis részben (a mi szokásunk szerint) ezüstözött övekkel és kardokkal meg aranyláncokkal voltak ékesítve, hirtelen akkora csodálat és bámulat döbbentette meg, hogy elfelejtette egész követi megbízatását, s míg a lépcsőkön a király színe elé feljutott, annak tekintete miatt, mely nagy s mintegy vérrel befutott

142

szemeivel rémületet keltett a ránézőben, a benne már azelőtt fogan félelem mind jobban és jobban elhatalmasodott rajta, olyannyira, hogy hosszú hallgatás után csak ennyit tudott kinyögni: A császár üdvözöl, a császár üdvözöl. Mikor kérdezte a király, mást akarsz-e még, semmit sem felelt. Látván a király ennek az ennyire semmirevaló embernek a bénaságát, így fordul mellette álló vezéreihez: Nézzétek, milyen barmok törnek be újra s újra a birtokunkra és a többi keresztény fejedelmére, mindannyiunk hanyagsága miatt; no de, amennyire rajtam áll, majd gondom lesz rá, hogy zablát rakjanak ezekre a barmokra, ne futkározzanak olyan szabadon. És ha a többi keresztény fejedelem is erre törekszik, félretéve a közönyösséget és a belviszályokat, jól fog állani a kereszténység ügye. Aztán a követet visszavezetteti a fogadóba. Eredj, mondta neki, pihend ki magad, térj észhez! Az aztán később sokáig környékezte, ahogy az lenni szokott, nagy ajándékokkal az udvaroncokat, hogy kieszközölje az újbóli kihallgatást, ám vissza nem hívták többé, hanem a király értésére adta, hogy menjen haza és adja hírül urának,mást küldjön, olyat, aki tudja, mint kell követségben járni. Így aztán, bár a király bőkezűségéhez mérten remek ajándékokkal látták el őt is, szégyenszemre haza kellet néki mennie. Mindezt, bár a jelenleg tárgyalt részhez kevés köze van, nem akartam mégsem elhallgatni.

(Latinból fordította: Németh Béla)

143

Vetráb József Kadocsa

A MÁ S OD I K MOHÁ C S

Tudjátok-e, mitől terem gazdagon a róna?Tudjátok-e, mitől piros a fakadó rózsa?Kardforgató őseinknek hullott itt a vére,Ezeréves szép hazánknak minden kis rögére.

Pósa Lajos (1850-1914): Gondoljatok őseinkre /részlet

Feketedik a pamutszál, ahogyan a lobbanó láng kékes magva emészti, tétován csillan a fénysugár a mécs barna üvegén, felizzik a vörös, kiárad a fehér és kisarjad a zöld a köré kötött szalagon. Mindenszentek napja. A csendbe öltözött áldozat és az ősök életáldozatát kivetítő lelassult idő rajzolja képeit az emlék-vászon képlékeny anyagára; - Ecce homo. Felfakad bennem egy emlék; - Május, orgona illat, a termőre forduló föld langyos párája, sarjadó vetés zöldellése a maróti határban. Lassú sodrású, tiszta gondolat, melyet formál a száj. Vajon szól-e még az öreg, Pintér János bátyám, s mondja-e igéivel, keserű magyar sorsa emlékvirágának szirmait pergetvén, a tanítást? Légyen áldott az igazmondó ajak, a mozdulat mellyel rámutatott a síkra, melyen közel huszonötezer igaz magyar férfi, virágzó asszony, tisztes agg, s gyermek fogadta az elkerülhetetlen, hősi halált. Ezen a helyen még az 1950-es évek elején, nyárfák szegélyezte, iratos kő őrizte emléküket. A jel sorsa, mint az útszéli kereszteké, beteljesedett, traktorral sárba rántották, a fákat kivágták, majd beszántották a területét. Nem őrzi nyomát csak az emlékezet. Történetíróink elhallgatják ezt a népirtást, mely kezdete volt az 1529. évi pilisi genocídiumoknak (Búbánat-völgy, Dömös).

144

A BUDAI ESEMÉNYEK 1526. ÉVBEN

Buda neve az időben, az írásos forrásokban gyakran felbukkan, néha önállóan, de más esetben Pest városával szoros összefüggésben. A hadi események következtében elszenvedett tűz általi teljes pusztulás leírása e városokban és a Szulejmán szultán Magyarországból történő kivonulása után keletkező királyi adományozó oklevelek - a Buda városában lévő odahagyott zsidó házak a hűtlenség, a törökkel való összejátszás és együttműködés okán, elajándékoztattak a Szentkorona jogán - közötti ellentmondás csak akkor oldható fel, ha tényként fogadjuk el; a Buda nevet viselő városok közül egyet, bár ez a város még 1538-ban is, János király uralkodása idején, PESTÚJHEGYI VÁRNAK nevezi és írja önmagát – Pesttel egyetemben – felperzselt a török, tűzzel emésztve el az épületeit, és a másik Budát, a szakrális pilisi Budát, előzetes, titkos tárgyalások eredményeképpen, épségben vehette át a város kulcsával, amelyet Joszéf ben Slomo, a budai zsidó közösség vezetője, nyújtott át a fenséges padisahnak. - Tettéért a zsidók vezetője kiváltságlevelet kap a szultántól, amit utódai még Abdelaziz szultánnal is meghosszabbítatnak 1868-ban. - A fényességes padisahot és kíséretét felvezették a királyi palotába, a Magyar Királyság kincstárába. Ennek a „látogatásnak”mozzanatairól olvashatunk Evlya Çelebinél is, továbbá Szulejmán szultán hadi naplójának alábbi bejegyzésében; 932. év Zil-Hidzse hó 7. nap. (a később bevezetett Gergely naptár szerint: 1526. szeptember 15. szombat) „…A királyi palotában lévő fegyvertárat és egyéb szereket, a palota előtt levő rendkívül nagy ágyút és a többi ágyúkat, továbbá az oszlopon álló rézalakot és annak fiait elhurcolva, éjjel-nappal szállították a hajókra.”

145

Nem csak a kincstár javai kerültek behajózásra, hanem, amint az a következő bejegyzésből is kiviláglik, kettőezer, más források szerint háromezer budai zsidó család is javaikkal egyetemben, szabad emberekként, átszállíttattak a török birodalomba, jeshivát alakíthattak, megőrizhették viseletüket, szabadon kereskedhettek, adózási kötelezettségük mellett. Szulejmán naplójában szeptember 22-én a következő olvasható: Budin vaki olan jahudiszi szürgün aolunup, gemilere kojuldu; magyarul: „A budai zsidók száműzve, hajóra rakatva”. Vajon, milyen „száműzetés” lehetet az, amiről a török feljegyzések között olvashatjuk: - a zsidók számára, „… hazájuk elhagyása a nyomorúságból való megszabadulás.”

Ez nem lehetett ad hoc döntés következménye, hiszen elegendő folyami hajóból álló szállító, és biztosító hadiflottára volt szükség a művelet végrehajtása érdekében.A hét nappal korábbi Buda alatti hősies csata, amely a szekérvárba zárkózott budai nemesek, polgárok és a török katonai, és félkatonai seregrészei között dúlt az úgynevezett „maróthi síkon” mégis nagy véráldozatot követelt a török részéről.

BUDA ÉS KÖRNYÉKEA maróthi vérmező

„Csak Marótot ne emlegetné a királyné, ahol több magyar esett el a szekérsáncok között, mint akár Mohácsnál! Férfiak, keservesebb káromkodások között, mint amilyen káromkodásokat valaha a magyarság hallott, asszonyok és gyermekek olyan sikoltozásokkal, hogy Pozsonyig lehetett hallani. A nádorispán homlokát mindig ellepte a hideg

146

verejték, amikor a második Mohácsról, a maróti csatáról hallott. Csak már elmúlna ez a keserves 1526-i esztendő, amely telve van borzasztó eseményekkel!”

Krúdy Gyula: Királyválasztás Pozsonyban (1930. Óbuda)

MOROTH,1526. szeptember 13 -14 -15.

A maróti vérmező Ó-Buda alatt, tőle két kilométer távolságban.

Mintegy 25 000 főt, magyar nemesi, és budai polgár családot asszonyostól, gyermekestől, mészárolt le a török had és segédcsapatai. A végsőkig elszánt, elkeseredett küzdelem oly’ heves, és az emberveszteség ellenére, oly’ eredményes volt, hogy a csata első két napján kétszer is visszavetették a gerendákkal megerősített szekérvár elől a rohamozó könnyű lovasok seregét, nagy pusztulást okozva soraik között. A döntő ütközetre szeptember 15-én került sor. Szulejman (Salamon) szultán erre a napra a reguláris hadából 6000 janicsárt, 10 000 szpáhi katonát, és ágyúkat, a kezelő topcsikkal, vezényelt a pilisi Buda alatti síkra. A török tüzérség tűzvezetése megbontotta a szakrális oltalom céljára emelt szekérvár falait, a janicsárok puskatüzében több ezren vesztették életüket, az egérutat választókat, kímélet nélkül, a könnyű lovas szpáhik és rumi tatárok hányták kardélre a vériszamos maróti mezőn. A török számára is gyászos veszteséggel zárult e hadművelet, egy szemtanú így emlékezik vissza három év multával ezekre a napokra: „a török nagy veszteséget szenvedett 1526-ban Budánál, akkorát, hogy három napig temették halottaikat. Az elesetteket a zsidótemetőben földelték el.”

147

24 873 fő esett áldozatul a magyarok közül a maróti síkon 1526. szeptember13, és 15 között. Öt ember elmenekült, százan estek élve a törökök hatalmába.A török vesztesége 5435 fő.

Brodarics István szokatlan gyorsasággal, Krakkóban, 1527-ben, nyomtatásban megjelent művében, a „De conflictu Hungarorum cum Turcis ad Mohatz verissima descriptio”-ban /Brodarics István Krónikája a Mohácsi vészről/ Dr. Szentpétery Imre fordításában, így tudósit a marót melletti mészárlásról; „Az ellenség, mely Magyarországon ekként dühöngött, sehol sem talált nagyobb ellenállásra, csak Maróthon, mely nem messze van Esztergomtól. Ez az esztergomi érseknek kies fekvésű mulató helye, azon erdők között, melyeket mi Vértesnek nevezünk, minden felől erdők és berkek veszik körül. Ide húzódtak a mieink közül néhány ezren feleségeikkel és gyermekeikkel együtt, bizván a helynek természettől is megerősített voltában. Ezekkel az ellenség több izben is kemény harczot vívott, s az ellenségből mindannyiszor sokan elestek. Végre is, mikor az ellenség a mieink táborát, melyet szekerekből alkottak, sehogy sem tudta elfoglalni, kénytelen volt ágyúkat hozni, s így aztán a tábort szétlőtték, s az ott levőket majdnem egy szálig levágták. Azok a nagy holttestrakások, a melyek most is láthatók ott, elárulják az öldöklés nagyságát. Azok, a kik egy páran megmenekültek innen, azt mondják, hogy körülbelül 25,000 magyar volt itt. Összevéve mindazokat, a kiket levágtak és a kiket fogságba ejtettek, merem állítani, hogy azok közül, a kiket én ismertem, majdnem tizenkétezren pusztultak el ebben a veszedelemben.”Hitelt kell adnunk annak a megjegyzésének, mely azt állítja, hogy e magas tisztséget viselő főember 12 000 ezer embert

148

ismert személyesen az itt lévők köréből, ez csak úgy lehetett volt igaz állítás, ha ezek az emberek nobilisek magyarul nemesek voltak. Ez kizárja azt a nyomtatásban megjelent, hírneves hadtörténészünk (Szakály Sándor) által jegyzett véleményt, mely szerint itt „húsz-huszonötezer paraszt (földműves jobbágy) állt volna ellent fegyveres erővel, ősei szekérvárát felépítvén, annak rejtekében, a török haddal.

A PILISI BUDÁKRÓL

A „buda” szó szófaját tekintve – városokra, de egy időben mindig csak egy helyre, vagy személyre vonatkoztatva - jelző szerepet tölt be a régi hun-magyar nyelvben, jelentése; „felébredett” ami szakrális értelemben annyit tesz, eleven kapocs Ég és Föld között, az égi rend, s az Égi Tudás, az Égi Törvény; a TUR-AN földi képviselője s Ura, őrizője egy személyben.Ezért látjuk azt, ha Mária országára; az egységes Kárpát-medencére tekintünk, hogy számos helységnév hordozza a BUDA elő-, vagy utónevet. Ha ez így van a Kárpát-hazában, fokozottan így tapasztaljuk az ország, a Földanya szívében: a PILIS-ben. Földrajzilag egy központi, szakrális, természet- és ember alakította hegyekkel szabdalt tájegységen belül, a Kr.e. V. évezredig visszamenőleg, találtatnak meg ősvárak, és várerődítmény-rendszerek maradványai, nyomai.Az első Buda – nevezzük Ősbudának – az ősi Pilis egyik szív alakú völgyét karéjozza. Védelmi rendszere a Rákász-patak felső folyásánál fekvő ősvárat, és a környező magas hegyek csúcsán, a kör alakúra épített, Fény-templomokat védte. Ez az erődrendszer Jézus Úr születése előtt az V. évezred első részében épült, és mintegy háromezer esztendő múltán

149

megújíttatott, amint az új falrakás régi maradványainak forrasztott kő technikájából ma is láthatjuk.Krónikáink leírják, hogy ezeket a romokban talált várakat a beköltöző- és visszaköltöző azonos szkíto-kelta népek, szkíta népcsoportok vezetői, Etele nagykirály és szépunokájának: Alamusnak fia, Árpád újítja meg, építi újjá. Ez történik az Evlya Çelebi szerint a Kr.e. 188-ra felépült, egy ősvár maradványaira emelt, Francio frank király által „alapított” Szikambriának nevezett várral, amit később Atilla várának, Edtzilburgnak, még később Budának, majd 1243. július 5.-től, latinul Vetus Budának, Buda Veternek, magyarul Ős-budának, vagy Ó-budának hívnak. E vár, majd Új-buda, fő királyi székhely II. Lajos koráig, bár a királyi udvar nem mindig tartózkodott falai között. Királyi házak, székhelyek voltak továbbá DMS (olvasata:Dumuz, Dumus, Dimis, Dömös), VSGRD (Víz-szeg-garád, Visegrád).Érdemes megjegyezni Szulejmán szultán hadi naplójának 1526. szeptember 18.-i bejegyzésének részletét: „Azt mondják, hogy Buda építése óta és az egyenes ágon leszármazó magyar királyok uralkodása óta Lajos király idejéig 4700 esztendő múlt el.”Ez az adat az Ős-buda várának építésére vonatkozik, arra, amit a törökök Eszki-Budinnak hívnak, és aminek a környékét, 1526. szeptember 15.-től, nyolc napon belül dúlták, fosztogatták, a közeli pálos főmonostort porig égették, még a kőfalak alapjait is kiásták. Emlékeztetnek a pálos iratok; „A budai várat azonban teljesen érintetlenül hagyták, semmit sem romboltak le, és semmit sem égettek föl. És amíg ezt tették, a törökök egyik vezérét Maróton az összegyűlt falusi nép puskával lelőtte. Budára vitték, ahol nagy jajgatással a mezőn eltemették. Halála nagyon elkeserítette a császárt.”

150

BUDASZENTLŐRINC KOLOSTORA

Gyöngyösi Gergely a magyar alapítású pálos rend egykori rendfőnöke írja a pálos rend történetéről szóló könyvében ékes latinsággal – melyet Árva Vince atya ültetett át magyar nyelvünkre – az alábbiakat; -„Ebben a veszedelemben rendünk sok kolostora pusztult el. Magyarországon a remeterend központját, a legfőbb kolostort, a Szent Lőrinc tiszteletére épült, gyönyörű fekvésű Buda melletti kolostort és az egész ország gyönyörködtető vigaszát teljesen kifosztották.”„A templomban a ragyogó festmények, a csodálatos kórus, a költséges mestermunkák, a kiváló orgona és más a nagy tűzben elégett, és így a szentély mennyezete is beomlott. Az oltárokat lerombolták, a képeket csúfosan összeszabdalták, a sírokat fölforgatták, Szent Pál márványkoporsójának finoman faragott fedőlapját durván lelökték, és három darabra törték. A kolostor dicső szobáit, minden műhelyét fölgyújtották, és a földig lerombolták. Minden használati eszközt összetörtek, az összes élelmiszert elfogyasztották. Tíz napig voltak a kolostorban, és minden zugot, minden rejtekhelyet átkutattak, földúltak, szétromboltak, és sehol sem dühöngtek annyit, mint ebben a kolostorban.”„És úgy látszik, a világ végéig sem fogják ezt a kolostort ősi szépségében visszaállítani. Pedig Isten és Szent Pál segítségével a templom minden fölszerelése megmaradt, azon a titkos helyen, ahova a testvérek elrejtették. És Szent Pál kápolnájában sem volt tűz, csak a külső ajtó előtti részen, de mégis mindent leromboltak. A könyvtárban ezer forint értékű könyv égett el.”„Ebben az időben huszonöt testvért öltek meg a törökök. Némelyek csodálatos módon csak megsebesültek.”

151

NEM ODA BUDA!

1243-ban indult meg a vár építése az akkori neve szerint "pesti Újhegyen", a mai budai Várhegy déli részén, melynek csonka tornya ma is látható. – A Gellért-hegy másik neve; Pesti hegy volt. - A várható újabb tatár támadás miatt felgyorsul az építkezés. A megépített vár első oklevéli említése, mint „Novo Montis Pestiensis” néven történik IV. Béla oklevelében, magyarul; „Újhegyi Pesti várunk”.

Annak ténye, hogy ez az elnevezés a királyi várra és polgárvárosra vonatkoztatva sokáig fenn maradt, három érvet hozunk fel a későbbi korokból. Mária király korából -1393 - származik az a salzburgi könyvtárban található latin, és németnyelvű doktoravatási jegyzőkönyv, amelyben megemlíttetik a jelen valók között; László Gergely veszprém püspöke, és a pestújhegyi szent Mária-Magdolna parókia rectora. (Inc.; Venerabili et circumspecto viro domino Johanni Trevor utriusque iuris doctori canonico[…]…And(reas) canonicus ecclesie sancti Stephani alias omnium sanctorum Wienne ad Romanam ecclesiam… ecclesie parochialis in Gredwino Salczburgensis diopcesis executor…Gennant sind: Gregorius Ladislaus rector parochialis ecclesiae sanctae Mariae Magdalenae in novo Monte Pestiensis Vespremiensis dioecesis). Nem egészen 145 évvel későbbi írott forrásban (1538), I. János király (Szapolyai v. Zápolya) íratja „…városunk (Buda) még a mi korunkban is minden kiváltságában PESTÚJHEGYI VÁRNAK nevezi és írja önmagát.” 1908. Az esztergomi egyház egyházi címeket felsoroló könyvében (CLERI ARCHIDIOECESIS STRIGONIENSIS) a „Budavári” főtemplom így szerepel; -„ÚJ HEGYI PEST BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA EGYHÁZA”

152

Az előadottakból kitűnik, hogy a mai Buda, és Óbuda csak nevében emlékeztet a régi dicső királyi szakrális városokra, de azokkal nem azonos. A régi városoknak, és váraknak a nyomait a Pilisben lelhetjük fel,…nyomait, mondom, mert a várak és védrendszerek romlásának folyamatában szerepet játszottak a térségben pusztító földmozgások, a hadi események következményei, valamint Lipót császár 1701-ben kiadott – és politikai okokból, azóta sem publikált – ordója, amelyben benne foglaltatott a pilisi várak felrobbantatása, köveinek széthordatása, és a Pilisbe és környékére újonnan betelepítetett népek felépítendő falvainak házfalaiba építetése. Magam is láttam Dunabogdányban olyan vakolatát vesztett házat, melynek oldalában faragott kövek voltak, s a közeli vár falaiból származtak. Maroson is rábukkantam egy járda részletre, ami szintén vulkanikus eredetű faragott épületkövekből létesült. A jelen lévő ősi múlttal együtt élünk, küldjünk felé egy bíztató mosolyt, szorítsuk meg melegen a kezét és átlépvén e „mai kocsmán”, induljunk el együtt bátran vállalt jövőnk felé!

Irodalom:

Kohn Sámuel: A zsidók története Magyarországon (1884.)Vasadi Péter: A budai zsidó közösség története 1526 és 1686 között (tanulmány, www.zsido.hu/töténelem)Gyöngyösi Gergely: I. Remete Szent Pál Remete Testvéreinek Élete /Varia Paulina III. 1998.Evlia Cselebi török világutazó Magyarországi Utazásai 1662-1664. (MTA 1904.)Szulejmán szultán győzelmes hadjárata 932. év Zil-Hidzse hó (1526. IX.8-X.7.) (fordította: Thúry József)Vértessy György: Fehéregyháza kérdése / tanulmány

153

Dr. Bagyary Simon: Dobozi Mihály tragédiája /tört. Tanulmány (esztergomi Kath. Főgimn. Értesítő 1908

154

Tartalomjegyzék:

Vetráb József Kadocsa: Szent erdeinkben---------------------1.Jegyzetek--------------------------------------------------------35. Képek, metszetek a Pilisről------------------------------------48.Élet-fa a Pilisben (írások, versek, beszélgetések)-----------61.Szőke István Atilla: Pilisből kiáltom (vers)------------------62.Prohászka Ottokár: A Pilis hegyén---------------------------63.Szőke István Atilla: Pilisi költészet---------------------------69.Sashegyi Sándor POMÁZ…-----------------------------------70.Szőke István Atilla: Magyar erdő-----------------------------79.Noszlopi Németh Péter: Ákos mester palotája…-----------80.Szőke István Atilla: Szittya Atillának------------------------85.Vértessy György: Gondolatok…------------------------------86.Szőke István Atilla: Pilis maga az Isten--------------------100.Pap Gábor: A Pilis szindróma--------------------------------101.Aradi Lajos: A rejtélyes SZáNTói - SZeNTKŐ...---------109.Szőke István Atilla: Jézus a Pilisben------------------------114.Királyi dobogó (Beszélgetés Szántai Lajossal)------------115.Szőke István Atilla: Pilisi pillanat, Alkonyati kép---------122.Nimród királyról…(Részletek Gönczi Tamás műveiből) 123.Born Gergely: A Pilis csodálatos titka----------------------130.Szőke István Atilla: Magyarok madara (dalszöveg)------138.Oláh Miklós: Hungária (részlet)-----------------------------139.Vetráb József Kadocsa: A második Mohács---------------142.

155