Tájkép és csendélet

Rembrandt van Rijn: Tájkép viharban1638

A bibliai táj• Az Édenkert – ahol a bűnbeesés előtt az első

emberpár lakott• (Mózes első könyve, II. fej. 8-17): „Ültetett az

Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. Sarjasztott az Úristen a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját. Édenből pedig folyó jött ki a kert megöntözésére, amely onnan szétágazott, és négy ágra szakadt.

• Az Éden név babilóniai eredetű és a héberek a hasonló hangzású héber szóval, amely gyönyörűséget jelent, hozták összefüggésbe.

• A Paradicsom (latin paradisus) édenkert, mennyország

• eredeti jelentésében a királyi és nagyúri vadaskertekre, díszparkokra vonatkozott.A Bibliában az ember túlvilági jutalma lehet a visszatérés a paradicsomi állapotokhoz.

• Az Édenkert és a Paradicsom szó jelentésének pontos viszonya vitatott.

• A legtöbb kultúrában megtalálható egy olyan táj vagy kertleírás, mely végső soron az ember ideális létfeltételeit összegzi.

Jan Bruegel: Paradicsom, 1620.

Középkor

• Erősen stilizált táj, mint háttér

• Szimbolikus jelentés

• dekorativitás

a megfigyelő távol tartja magát jobb vagy baloldali ideológiáktól, utópikus, kritikai vagy konzervatív attitűdöktől, mindenféle mozgalmi és politikai elkötelezettségtől– mert bízik abban, hogy ilyesmi lehetséges: bízik abban, hogy a gép objektívje és a lelkiismeretes megfigyelő objektivitása képes lesz eltalálni „a dolgot magát”.

Giovanni di Paolo

• Jan van Eyck: Rolin kancellár Madonnája, 1435.

Perspektíva tökéletes kezelése, amiszerves részét képezi a kompozíciónakDE! mégis alárendelt szerep

A táj önálló esztétikai öröm

forrásává Petrarcánál válik,

akiről feljegyezték, hogy

először mászott hegyre azért,

hogy onnét körülnézve a

látvány szépségében

gyönyörködjön.

A reneszánsz festészetben a

tájkép a háttér funkciójából

emelkedik ki, s válik lassan

főtémává.

• Leonardo da Vinci: Sziklás Madonna

Velence, 16. század• Egyenrangúvá válik ember és természet

Bellini: A szent allegóriája

Németalföldi festészet 16-17.sz.• A táj a természetet

átalakító ember fölé emelkedik

• Minden beleolvad a természet roppant nagyságába

• Brueghel:

Vadászok a hóban• Az alakok csupán

jelek a téj kifejezésére• Rideg csend,

tisztaság, formák élessége

17. Századi holland mesterek• A köznapi táj a képek

„főszereplőjévé” vált• Új, öntörvényű

műfajjá lett a tájképfestészet

• Az élet igenlése a maga anyagi mivoltában

• Jólét, büszkeség

Ruisdael

Hollandia, 17.sz.

• A természet „megszelidítése”

• A természet energiáinak kihasználása

• Az ember harmonikus együttlétezése a természettel

Jellegzetes holland tájkép

• Ruisdael

Táj és város• A természetfestés sajátos

válfaja alakult ki a Németalföldön, a XVI-XVII. században.

• A térképészet alaposságával örökítik meg a látványt.

• Cél: a világról való tudás és információ minél pontosabb megjelenítése.

• Fontos szerepet játszik a tájleírás: - a tengeri közlekedés- a kereskedelem- az államigazgatás- a hadművészet gyakorlatában

• A holland táj – megművelt (agricultura).

• A tájkép a városképpel összecsúszik.

• Fontos téma a tengeri látkép, ami a hollandok életmódjából fakad.

Veduta• Városkép (szó szerinti

jelentése olaszul: látkép). • A flamand festészetben a

XVI. században terjedt el. A Németalföldön a XVII. században éli virágkorát, majd a XVIII. században Velence lesz központja.

• Jellegzetessége: lehetőleg az egész város átfogó megjelenítése, gyakorta valamely magaslatról ábrázolva. Fontos követelménye a pontosság, de a lényeg kiemelése céljából lehet torzítani (például fontosabb épületeket kiemelni).

• A cél nem annyira a gyönyörködtetés, mint inkább az illusztráció. Sokszor metszet technikával készül, így sokszorosítható.

• Külön alfaja a capriccio, mely átalakítja, átszerkeszti az eredeti látványt.

W. Marlow: Capriccio: St Paul's és egy velencei csatorna, kb. 1795 Johannes Vermeer: Delft látképe, 1660-1661 Canaletto: A Dózse

Palota látványa Velencében, 1755.

Idill 1. • A tájábrázolás legfontosabb kérdése :az

ember és a természet viszonya.

• Az ideális viszonyt az idill fogalma jelöli.

Eredete: görög eidyllion, képecske, életkép,

mely eredetileg egy irodalmi műfajt

határozott meg, mely rövid leírást adott a

természetközeli életmódról,

• A pásztori életforma dicsérete az

irodalomban a bukolikus líra.

• A képzőművészeti megjelenése már az

antikvitásban is megvan, ahol az aranykor

mítosszal kapcsolódik össze. Ide tartozik

Árkádia is, Pán birodalma, a tökéletes

egyszerűség toposza.

• E témaegyüttes a reneszánszban éledt újjá,

s ekkor vált az idill a természet

harmóniájára utaló esztétikai minőséggé. Giorgione: A vihar, kb. 1505

Idill 2

• A tájképfestők sokáig nem a létező tájat

kívánták megörökíteni, hanem a

ténylegesen létezőnél tökéletesebbet.

• Idealizált tájba helyezett mitológiai

jeleneteket ábrázoltak

• Poussin ábrázolásában a természet

(földrajzi adottság, flóra és fauna)

ábrázolása összekapcsolódik az ember és

az épített tájképi elemek ideális viszonyával.

Ideális táj, 1645-1650)

• Watteau képein a természet az emberi

érzelmi állapotok megjelenítésének

eszközeke

• A természet egy kimondhatatlan nosztalgia,

vágyakozás forrásaként jelenik meg.

(1717-18)

18. század• Az ember anyagi

és intellektuális szükségleteinek szolgálatába állított természet

• Az emberkéz által formált (civilizált) természet rendezett, harmonikus

• A táj az elidőzés,

a szemlélődés, a társas együttlét,

a szórakozás,

színtere

• Parkok, kertek

Gainsborough:

Mr és Mrs. Andrews, 1748

Romantika

• A természet roppant lehetőséget kínál az emberi képzeletet megmozgatására

• Az ember magányos a természet nagyságával, erejével, végtelenségével szemben

Caspar David Friedrich, 19.sz

A fenséges Delacroix: Krisztus a Genazareti tavon,

1854• emberi léptékkel mérve a természet aránytalanul nagy

• a természet nagysága előtti hódolat

• a természetfestésben először a barokkban jelentkezik, majd a romantikában válik a természetábrázolás központi kategóriájává.

• Delacroix művészetére elsősorban Michelangelo és Rubens hatott.

A romantikus

vallásostájkép

Caspar David Friedrich:

Szerzetes a tengerparton

1809

• keresztény misztikus gondolkodást, melyben a táj szimbolikus jelentőségű.

• a természet Isten megnyilvánulása. (panteizmus)• Caspar David Friedrich, Philip Otto Runge és a Nazarénusok

festészete.

Philip Otto Runge

Hajnal, 1808

Csontváry Kosztka TivadarA magányos cédrus, 1907

• autodidakta magyar festő

• képeiben a modern ember küzdelme fejeződik ki azért, hogy „visszataláljon” a természet szép rendjébe

• természetszimboli-kája túlmutat a természethűség igényén

• magánmitológia

Tenger, tó, folyam

– a víz mint festői téma

Calude Monet: Impresszió: Napfelkelte, 1873

• Az ember antropológiai meghatározottsága, hogy kötődik a nagy vízfelülethez

• izgalmas festői kihívás a víz színeinek visszaadása

• az egybefüggő vízfelületnek nagyságából fakadó lenyűgöző hatás

• atmoszféra ábrázolás, levegő-perspektíva.

Plein air• Az impresszionizmus festői

mozgalma a XIX. század utolsó harmadában

• a fény és a színek festői problémái

• a szabad téri (plein air) festés következményei

• miként módosítja a látványt a megvilágítás változása (például a kiegészítő színek és a reflexfények kérdése)

• színeknek a felületre való felrakása

• az emberi szem működése, esetleges torzításai

Claude Monet: Piknik (részlet) 1870.

Cézanne

Évszakok és napszakok

id. Pieter Bruegel: Évszakok/Nyár (Augusztus)

1565.

• eredetileg a kalendáriumok illusztrálására volt hivatott.

• A modern festőket a napszakok és évszakok festésének sajátosan festői problémái foglalkoztatják: miben más az atmoszféra e különböző fázisokban.

A táj mint önkifejezési forma

• a festő célja saját belső lelkiállapotának, érzelmeinek, hangulatainak a kifejezése.• Van Gogh művészete• a festői eszköztár jellegzetességei:• izgatott ecsetvonások, élénk, vibráló színek, visszatérő színkombinációk, vonalas-

rajzos ábrázolásmód, egyszerűsítő-szimblikus megjelenítésmód

Van Gogh:Gabonaföld ciprusokkal. Saint-Rémy. 1889 június

A németalföldi csendéletWillem Kalf: Csendélet nautilusz-serleggel, 1660.

Illuzionizmus és a szem

örömünnepe

• a legizgalmasabb kihívás a látható világ megkettőzése, „tükrözés”

• A szem gyönyörködtetése

• nézőponthoz kötöttség legyőzése

• a mozdulatlansággal való megbirkózás

• A csendélet kompozíciója révén a csendélet tekinthető az absztrakt festészet előkészítőjének.

Gerard Dou: Baromfi- és vadkereskedés, kb. 1670.

Virágcsendélet• németalföldi festészet

• a mulandóság érzékeltetése és a szépségérzet felkeltése (esztétizmus)

• tipikusan holland téma a virág is - a tulipán nemzeti szimbólum

• virágkompozíció értelmezése „virágnyelven”

• Adrian van der SpeltVirágcsendélet függönnyel, 1658

Vanitas

David Bailly: Csendélet,

1651

• A vanitas (hiábavalóság) motívum: hiábavalóság• lelki kiszolgáltatottság veszélye• az idő múlása

Jelkép és struktúra

• A csendélet által megjelenített tárgyak sokszor további jelentést, értelmet hordoznak.

• keresztény művészet: érzéki attribútumok (pl. a kenyér és a bor ábrázolása)

• IKHTHÜSZ - ‘hal’

Ieszousz Khrisztosz, Theon Üiosz, Szótér - ‘Jézus Krisztus, Isten fia, Megváltó’

Claesz, Csendélet herringgel, borral és kenyérrel c. képe

• az idők során egyre fontosabbá vált egyfajta strukturális érdeklődés

• geometrizáló szerkezeti vonalak

Cézanne: Csendélet cseresznyés tállal, 1885-87.

• Arcimboldo

16.sz.

• Chardin

Cézanne

állatábrázolás