Szeretet� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

A ROMÁNIAI MAGYAR BAPTISTÁK LAPJA – ÚJ SOROZAT: XXVI . ÉVF. – ALAPÍTÁSI ÉV: 1921

2015.

MÁJUS5. sz.

A nagyváradi 1. sz. magyar baptista gyülekezet nagytermében lezajló Választókongresszus ünnepélyes befejezése volt a szövetség tanácsá-nak beiktatása (elsõ sor), amelyet Király Tibor ny. lp. vezetett, Megyesi József és Kovács Gyula ny. lp. imádkozott. (Tudósítás a 4-5. oldalon)

RMBGYSZ – VIII. VálasztókongresszusRMBGYSZ – VIII. Választókongresszus

Mindenkinek egyenlõ szeretetteltartozunk, de nem mindenkinekhasznál ugyanaz az orvosság. Ugyanaz aszeretet egyesekkel bábáskodik, másokkalszemben meg tartózkodó; gondoskodikegyesek épülésérõl, másokkal szembenóvatos, nehogy megsértse õket.Egyesekhez hozzáhajol, másokkalhajlíthatatlan marad. Egyeseket kényeztet,másokhoz szigorú, de senkinek nemellensége, hanem ANYA mindenkiszámára. (Augustinus)

Az elnöki tisztség átadásakor Simon József tv. mondotta: Örülök, hogy átadhatom a szolgálatot annak, aki utánam jön,és hiszem, hogy nagyobb lesz nálamnál. Kedves Pardi Félix testvér, nagyjából tudom, hogy mi zajlik benned, én is átéltemhasonlót. De azt tudom mondani neked, hogy aki eddig velünk volt, ezután is velünk lesz, te is tapasztalni fogod az áldását.Szeretnék most egy igét olvasni. Mielõtt ezt tenném, megígérem azt, hogy fogok érted imádkozni, és ahogy eddig szeret-telek, ezután is szeretni foglak. És ha valamiben segíthetek, nagyon nagy örömmel fogom tenni:„Csak légy erõs és igen bátor, hogy vigyázz, és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgámszabott eléd. Se jobbra, se balra ne hajolj el attól, hogy eredményes legyél, bármerre jársz! El ne távozzék e törvénykönyve a szádtól, hanem gondolkodj arról éjjel és nappal, hogy vigyázz, és mindent úgy cselekedj, ahogy abban meg vanírva, mert akkor leszel eredményes az utaidon, és akkor boldogulsz. (Józs 1,7-8, Rev. Károli)

Köszöntjük szeretettel az édesanyákat!(Fotó: Sz.)

Kedves testvéreim, igeverseket fogok felolvasni Pálapostolnak a Timóteushoz írt 2. levél 2. fejeztébõl,az elsõ kilenc igeverset:

1 Fiam, te azért erõsödj meg a Krisztus Jézusban valókegyelemben, 2 és amiket tõlem hallottál sok tanújelenlétében, azokat bízd hû emberekre, akik másoktanítására is alkalmasak lesznek. 3 Vállald velem együtta szenvedést, mint Jézus Krisztus jó vitéze. 4 Egy harcossem elegyedik bele az élet dolgaiba, hogy megnyerjeannak tetszését, aki õt harcosává fogadta. 5 Ha pedigversenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nemszabályszerûen versenyez. 6 A fáradozó földmûvesnekkell elõször a termésbõl részesülnie. 7 Fontold meg,amit mondok, mert az Úr megértést ad majd nekedmindenben. 8 Emlékezz meg arról, hogy Jézus Krisztusfeltámadt a halottak közül, aki a Dávid magvából való azén evangéliumom szerint, 9 amelyért még bilincseket isszenvedek, mint egy gonosztevõ, de Isten beszéde nincsbilincsbe verve. (Revideált-Károli)

Kedves testvéreim, tudom, hogyaz idõ nagyon eljárt. Egy-két gondolat-ban csak szeretnék az igébõl szólni.Engedtessék meg, hogy szóljak nagyonröviden magamról, egy kicsit arról, amitörtént a mai nap során. Nem szeretnéksokat beszélni magamról, van amit mé-gis el kell mondanom. Én attól félek,hogy a testvérek sokkal többet gondolnak rólam, mit akivalójában vagyok. Ha magamba tekintek, és keresemazokat a jellemvonásokat, amelyek egy ilyen tisztséghezszükségesek – vannak itt a teremben sokan, akik többé-kevésbé ismernek engem, azoknak nem is kell nagyonezt bizonygatni, a többieknek meg bátran elmondom –,hogy belõlem azok hiányoznak, vagy csak minimálismértékben vannak meg. Ezért én nagyon rá leszek utalvaaz Úr segítségére és a testvérek imáira.

Testvérek, elõttem már az csoda, hogy egyáltalánlelkipásztor vagyok, nemhogy egy ilyen tisztségetbetöltsek. Nincs énbennem sem erõ, sem alkalmatosság,hogy én erre képes legyek. Ezért úgy kell fogadnommindezt, ahogy ez már elhangzott, ha az Úr akarja eztígy, én szeretetbõl, alázattal alá akarom vetni magamennek. És szeretném teljes erõbedobással ezt végezni,nem megfutamodni. Hiszen van egy erõs Istenünk,mindannyiunk mögött. Ilyenképpen szeretném tehátmindezt tenni és nagyon kérem a testvéreket itt, hogyimádkozzanak értem. S ne csak értem, hanem az énszolgatársaimért, nagyon rá leszek utalva arra, hogy

segítsenek nekem a testvérek – az Úron kívül, persze. Éstudom, hogy vannak olyan testvéreim, nem kevesen,akik erre készségesek, hajlamosak. Rá leszek utalva,testvérek, ezekre az imákra, ezekre a támogatásokra.Nem érdemlem én ezt meg, még fel is kell ébrednem,hogy mi történt itt velem, testvéreim...

Pál apostol ezt a levelet Timóteusnak a fogságbólírta, és nagyon kedvesen, személyesen bátorítja õt:„Fiam, te azért erõsödj meg a Krisztus Jézusban valókegyelemben“. Az idõs apostol már érzi, hogy erejefogytán, õ már távozófélben van és most azt mondjaTimóteusnak, hogy erõsödjél meg... Ez az én kívánsá-gom is, magamnak, mindannyiunknak, mind lelkimun-kások vagyunk itt, erõsödjünk meg az Úrban.

Ez az elmúlt négy esztendõ nem volt könnyû, sem avolt elnök testvérünknek, sem a volt elnökségnek, senki-nek nem volt ez könnyû. És ahogy elhangzott, lehet,hogy még nehezebb négy esztendõ áll elõttünk. Ami aztjelenti, hogy nagyon sok erõre lesz szükségünk. Deennek az erõnek a forrása az Úr Jézus Krisztus, imád-kozzunk tehát azért, hogy az Úr adjon mindannyiunknakerõt, végezni a kapott szolgálatot jó kedvvel és az õdicsõségére.

Már többször elhangzott, többet vagy jobbat én semtudok mondani mint azt, hogy van egy erõs Isten mi mö-göttünk és a mi szívünkben, nem szabad nekünk félni.Pedig ahogy ott ültem és figyeltem az eseményeket, meg-fogalmazódott bennem Jóbnak az egyik sóhaja, amikorazt mondja a 3. rész 25. versében: Mert amitõl nagyonrettegtem, az szakadt rám, és amitõl féltem, az esett megvelem. Persze, Jób itt másról beszél, de nagyon együtttudtam érezni vele, ezekben a pillanatokban. Imádkozomazért, hogy az Úr tudjon felkészíteni engem, mindany-nyiunkat erre a szolgálatra, ami nem lesz könnyû, hanemnagyon nehéz lesz.

Milyen nehézséggel jár ez a szolgálat? Háromhasonlattal él Istennek ez a kedves apostola, miközbenerõsíti, bátorítja Timóteust. Azzal kezdi, hogy ez a szol-gálat, amelyre Timóteus vállalkozik, és mi mindannyian,olyan mint egy vitéz katona harca: „Te azért a munkánakterhét hordozzad, mint Jézus Krisztus jó vitéze“. Egy ka-tonának, amikor háborúba megy, sok mindent maga mö-gött kell hagynia, és bátran be kell állnia a csatába.

Az egy áldott vigasztalásom, hogy nem egyedül kellharcolnom, testvérek, többen vagyunk mi, akik hiszünkaz Úr Jézus Krisztusban, ugyanaz a vér folyik az ereink-ben, ugyanaz a hit, ugyanaz a reménység, ez bátorít min-ket arra, hogy elõre mehetünk, az Úr segítségével, még-hozzá bátran.

(Folytatás a 6. oldalon.)

� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

Szeretet • 2015. május2 VÁLASZTÓKONGRESSZUS

Amikor nehéz a szolgálat, emlékezzél meg az Úr Jézus Krisztusról

A szövetség új elnökének, Pardi Félix zilahi lelkipásztornak a Kongresszust záró igei üdvözlete

Hóvirág, csicsergõ madarak,napsütés... Ahogy ébred atermészet, úgy lesz jobb akedvünk: lelkesedünk, dol-

gozunk, takarítunk, terveket készí-tünk. Így kellene ennek lennie alelkiekben is, nemde? És milyen lelkifelfrissülésrõl és munkáról lenneakkor szó?

Az ébredés egy lelki jelenség,amelynek Isten az egyedüli forrása, ésamely szerteágazik, megöntözve Istenáldásaival a száraz talajt. Az ébredésfolyamának két ágát említeném itt: ahívõk megújulását és a bûnösök meg-térését.

Nekünk, hívõknek, a megújulá-sunkat a bûneink akadályozzák, és azIsten jelenlétének helyettesítõi. Harag-szunk, makacskodunk, pletykálko-dunk, hanyagok vagyunk, tálentu-mainkat elrejtjük, tiszteletlenek va-gyunk és még sok más bûnt iselkövetünk, ami miatt eltávolodunkIstentõl. Másfelõl Isten jelenlététsokszor úgy „megszokjuk“, hogysajnos mondhatjuk Jákóbbal: „Bizo-nyára az Úr van e helyen, és én nemtudtam“ (1Móz 28:16).

Ilyenkor a bibliaolvasás helyettátfutunk egy rövid áhítaton, komoly ésrendszeres imaélet helyett elmondunkegy asztali imát, Istennek tetszõadakozás helyett adunk a feleslegbõlvalamit (nem a jövedelmünkbõl),bizonyságtevõ, lélekmentõ élet helyettteszünk valami látványosat a közös-ségben és mindezekért elismeréstvárva. Sokszor már csak az a törek-vésünk, hogy megfeleljünk a testvérekelvárásainak. Így észrevétlenül el-hagyjuk az elsõ szeretetet, már nem istudunk róla.

A hívõk megújulását eredményezõébredés imádság és igehirdetés általjöhet. Nem lehet megrendelni vagybeszervezni; a tavaszt sem lehethamarabb elõhozni, mint ahogy annakideje van. Isten akarata az, hogy tisz-tán és igazán éljünk, járjunk méltóanelhívatásunkhoz, „hogy így eljöjjeneka felüdülés idei az Úrnak színétõl“(ApCsel 3:19).

A bûnösök megtérését eredmé-nyezõ ébredés olyan, mint mikor lelkizarándoklásunk közben hegycsúcsra

érkezünk, ami nagy élmény. Azonbannem költözhetünk oda, célja az, hogyfelkészítsen a völgyben végzendõmunkára. A tanítványok is azt kérték,hogy maradjanak a hegyen, építsenekhajlékot (Mt 17:1-4), de Jézus mun-kára hívta õket, harcra és szolgálatra.A ’60-as évek szilágysági ébredése, asok megtérés, felkészített a komunistarendszer nehézségeire, helytállásra,odaszánásra. A ’80-as években pedig,a román testvérek közötti ébredés ésmegtérések a rendszerváltás utánimunkára készített fel.

Most a zarándoklásunk soránvölgyben vagyünk. Mit kell tennünk?Harcolni a bûn ellen, és „egyszerûen“élni a hívõ életet minden nap. Egyszerújból fel fogunk érni a hegytetõre is.Be kell látnunk, hogy az ébredés egyidõ után észrevétlenül átalakul ébrenjárássá. Azok, akik az ébredés idejénmegtértek, most már bekapcsolodtak agyülekezeti életbe és Krisztus nyom-dokait követik, járnak a keskeny uton.

Így történt Ákoson is. 2012 kará-csonyán lelki ébredést éltünk át: az Úrvágyat adott az embereknek és meg-nyitotta szívüket; több mint százan

indultak el az Úr felé, 76-an be ismerítkeztek – azt gondoltuk, hogymegtér az egész falu. Isten kegyel-mének kiáradását éltük át, amelylátványos bizonyítéka annak, hogy õél és munkálkodik. Most a régebbi ésaz új tagok együtt szolgálnak – azébredés átalakult ébren járássá.

Ez a mi mostani feladatunk, har-coljunk a bûn ellen és éljünk Jézusért.„Ne aludjunk tehát, hanem legyünkéberek és józanok“ (1Thessz 5:6).

Emberi dolgok is keveredhetnekIsten munkájába, de ezek nem ér-vénytelenítik a lelki ébredés erejét, senem kérdõjelezik meg annak szüksé-ges voltát. Jonathan Edwards beha-tóan tanulmányozta a megújulás, azébredés elveit, sajátosságait. Kuta-tásainak eredményeit számos írásábantette közzé. Ezek egyike az Ébredés azEgyházban címet viseli. Ebbõl amûbõl álljon itt befejezésül egy idézet:„Az igaz, hogy a megújulás megsza-badítja az egyházat a közöny és azegykedvûség nyavalyáitól, de legalábbennyire igaz az is, hogy a megújulás alelki erõk rendezetlenül és fegyelme-zetlenül hömpölygõ kiáradása folytántemérdek új bajt zúdít az egyházra.Megújuláskor a szentek a fásultság ésa közöny állapotából hirtelenében alelki és isteni dolgok valóságánakmindent elsöprõ tudatára ébrednek.Olyanok ilyenkor, akár az alvók, kiketlegmélyebb álmukból ráznak föl: el-kápráztatja õket a világosság ragyo-gása, és alig látnak. Azt sem tudják,hol vannak: bizonyos értelemben min-dent látnak, ahogy azelõtt soha, demás értelemben nem látnak semmit,mert elvakítja õket a ragyogás. Lábukalól kicsúszik a talaj, elveszítik arány-érzéküket. A büszkeség bûnébe esnek,érzékcsalódásaik vannak, megbomliklelki egyensúlyuk, okvetetlenkednek,különcködnek. ...És minél erõteljesebba megújulás, annál inkább számítha-tunk megbotránkoz-tató torzulásokra.“

alázatosak, hogy lene térjünk a jó útról.Munkálkodjunk hû-ségesen és legyünkéberek.

SZÛCS SÁNDOR lp. Szatmárnémeti

Szeretet • 2015. május� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

3 AKTUÁLIS

Eljött a tavasz – jön lelki ébredés is?

Botránkoztató torzulások

Ébren járás

Legyünk tehát

Bûnösök megtérése

Hívõk megújulása

Szeretet • 2015. május� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

4 ÖSSZEFOGLALÓ

Egy általánosabb társadalmi ésvallási gyakorlatot kölcsönvé-ve, az erdélyi magyar baptistákis négyévente tartanak tisztújítást avezetõk szintjén. Ez már a nyolcadikilyenfajta kongresszusa volt fiatal –alig 25 éves – szövetségi szerveze-tünknek. S ez a 25 év sok változást ishozott, amelyekre szervezetileg isreagálni kellett.

Pénteken 6 órakor ünnepi istentiszte-lettel kezdõdött a kongresszus a nagy-váradi 1-es számú baptista imaházban.Simon József helyi lelkipásztor buz-dított imára a 90. zsoltár alapján. „40esztendõ után írta Mózes ezt a zsoltárt,mi most négy évet hagyunk vezetõk-ként magunk mögött… Ez is, az isnagy idõ“, vezette be gondolataitSimon testvér. „Isten volt otthonunk,hajlékunk, ahogyan Mózesnek is. Ezaz egyik legnagyobb dolog.“ „Uram,fordítsd jóra azt, ami rossz volt e négyév alatt“, zárta a 90. zsoltár alapjángondolatait.

Az imádkozás után bizonyság-tételek hangzottak el. Fogarasi Dezsõákosi missziómunkás a Szakaszd-i(Szatmár-megye) cigánymissziórólbeszélt, arról, hogyan kezdték a misz-sziót, és hogyan telt el több év azugartöréssel, mire az elsõ bemerítke-zõk vállalták az új életet.

Ezután Mike Adina tett bizony-ságot a nõk és a családok körében vég-zett misszióról, saját helyükön, Belé-nyesen. Elmondta, hogyan szervezneknõi evangelizációkat kétszer egy év-ben, március 8-án és advent idején, éshogyan tartják meg a nyílt téri családinapokat, s ezeken hogyan oldódnakfel a látogatók.

Harmadik bizonyságtevõként Szé-kelyudvarhelyrõl Ferenczi Lajosthallgattuk meg. Õ református lelkész-ként szolgált sokáig, de hiányát érezteegy személyes, nyilvános, a bemerí-tésben tetten érhetõ döntésnek, ezértnéhány éve feleségével együtt – akkormég református lelkészként – bemerít-kezett. Még néhány év lelkészi szolgá-lat és vívódás követte ezt a lépésüket,majd 2014-ben, több kitérõ után a szé-kelyudvarhelyi baptista gyülekezetbentaláltak lelki otthonra.

Lelkes közös éneklés után – amelyetaz egész konferencián Székely And-rás és Garai Zsolt testvérek vezettek– Papp János, a MagyarországiBaptista Egyház elnöke hirdetett igéta 2Pt 1:1-8 alapján. Bevezetésként, aKrisztus-követésének illusztrálásáraVass Ferencz lelkipásztor történetéthozta fel, aki egyszer azt mondta afiatal vendég lelkipásztornak, hogy„Te csak csináld, amit mondok“. Majdazt mondta: „Gyere utánam“, s kimenta szószék mögötti ajtón. Miután a

gyülekezet csak álmélkodni tudott, párperc múlva mindketten besétáltak afõbejáraton. „Ilyen a Krisztus köve-tése“, mondta Vass testvér. „Hogy vanaz mégis, hogy kétezer évvel ezelõttegy tanító azt mondta, gyertek utá-nam, s akinek mondta, az gondolkodásnélkül ment, otthagyva, amivel éppenfoglalkozott?“, tette fel a kérdést PappJános. „Az elhívás ereje“, mondta,„nem a körülményeinkben van, nem isa mi döntésünk szilárdságában,hanem, ahogy Péter is mondja azalapigében, «az Õ dicsõségében éserejében»”. Aztán arról beszélt, hogyIsten elhívása megajándékozott min-dennel, ami „az életre és a kegyes-ségre való“. Olyan életre, amelybenbenne van a kegyesség, de a minden-napi élet kihívásai is. A „ragasszatokkegyességet“ eredeti görög megfelelõ-je egy olyan fogalmat takar, amelynekjelentése: „énekkart felállítani ésannak költségeit fizetni…“ Egyszóvalmeg kell fizetni a kegyesség árát.Konklúzióként Igazságért Küzdõpéldáját hozta fel Bunyan könyvébõl,aki a Préd 12,6-ot idézi: „a vedereltörik a forrásnál“. „Elmegyekatyámhoz“, mondja, „– és ámbár nagyüggyel-bajjal értem idáig, most mégislegkevésbé sem sajnálom a rá fordítottfáradságot. Kardomat annak adom, kia zarándokútban utódom leend;bátorságomat és ügyességemet pedigannak, ki rá szert tehet. Sebhelyeimetmagammal viszem, tanúbizonyságul,hogy a harcot azért vívtam, aki mostmegjutalmazóm leend“, szólt az idézeta Zarándok útjá-ból.

Megtartották a RMBGYSZ VIII. Választókongresszusát

Újabb négy év, újabb változások

A kongresszus kronológiája

Szombat reggel, a kongresszusi küldöttek számbavételekor.

Simon József és Papp János péntek esteaz ünnepi istentiszteletet követõen.

Szeretet • 2015. május� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

5 VÁLASZTÓKONGRESSZUS

Szombaton 9-kor kezdõdött azalkalom, ismét áhítattal, amelyetTripó István és Raina Ottó vezettek.Micskei testvérünk a 2Tim 1:7-etidézte. „A félelem, amivel élünk min-den nap, az a test származéka. De ahívõ embert nem kell lekösse a féle-lem. Nem lehet vakmerõen élni. Kellegy egészséges félelem, de nem hatá-rozhat meg minket a félelem. Amikora félelem eredménye a lemondás, ameghátrálás, az nem jó. Sokszor elégnekünk az emberi realitás. Engedjük-ehitünket kibontakozni döntéseinkben?Imádkozzunk, hogy legyünk azok,akiket hordoz a hit ereje. A szeretetlelke a krisztusi lélek kiábrázolása. A józanság jelent ugyanakkor önural-mat, elfogulatlanságot is.“ Raina Ottóa Nehémiás könyvébõl olvasott ésidézett. „Mi az ami jellemez bennün-ket, mit látunk Nehémiásnál? Tudottsírni. Vajon tudunk-e úgy sírni? Tudottböjtölni. Tudott kitartóan imádkozni.Bûnvallással jön az Úr elé… Emlé-keztette Istent ígéreteire. Kéri Istent,hogy legyen figyelmes rá. „Megvizs-gáltam a várfalakat“, idézte tovább.Szóval nemcsak a protokollt rendezte,hanem vállalta az utat, a kockázatot,ott volt a helyszínen. „még akkor éjjelgyalog mentem föl“ Személyesenakart meggyõzõdni és aztán cseleked-ni. Nemcsak az ima a fontos, hanemtennünk is kell.

A 45 perces imaáhítat után el iskezdõdtek a kongresszus munkálatai,Kovács József leköszönõ fõtitkárszámba vette a küldötteket, majd sza-vazatszámlálókat jelölt ki a gyûlés.

Elsõ napirendi pontként a Szövet-ség belsõ szabályzatát módosították,hat helyen is. A módosítások a 20 tag-nál kisebb gyülekezetek képviseletére,a misszióbizottság szakosztállyá avan-

zsálására és a nyugdíjba vonuló lelki-pásztorok anyagi körülményeirevonatkoztak. De talán a legfontosabbváltozás a szövetség vezetõi személy-zeti szintjén történt, amikor a leköszö-nõ elnökség javasolta egy pásztoráció-val foglalkozó alelnök munkába állí-tását. A gazdasági alelnöki feladatkörmegszûnt, a gazdasági ügyekkel ezu-tán a fõtitkár-helyettes és az irodave-zetõ foglalkozik.

A belsõ szabályzat módosításaután a leköszönõ vezetõk számoltakbe tevékenységükrõl. Ezeket a beszá-molókat a küldöttek már két héttel akongresszust megelõzõen megkapták.

Következett az új vezetõjelöltekbemutatása, és az ehhez fûzõdõhozzászólások.

A leköszönõ elnökség a mandá-tuma elején 2011-ben nagy adóssá-gokkal kezdte szolgálatát. Egyik részea szalárdi öregotthon megvásárlása ésjavítása miatt keletkezett. Az adóssá-got kongresszusi határozattal úgy ren-dezte az elnökség, hogy eladta a ko-lozsvári szövetségi ingatlant. Kifizetteaz adósságot, a megmaradó összeget,pedig zárolta. Felhasználása kong-resszusi jóváhagyással lehetséges.

Szintén a hozzászólások alkalmá-val vetõdött fel a Szövetség taglétszá-mának csökkenése, amit súlyosbodóproblémaként könyvelhetünk el. SimonJózsef leköszönõ elnök elmondta,hogy ez általános jelenség, sajnos ahitélet is lehet „fogyasztói“ élet, nem-csak a fizikai. A létszámbeli vissza-esés okát éppen ebben látta, hogysokan csak kapni szeretnének azistentiszteleteken, adni kevésbé.

A jelöltek bemutatását és ahozzászólásokat követõen került sora választásra, amelyet Kovács Józsefvezetett. 202-en szavaztak. Ennekeredményeként alakult ki az elnökségilletve a tanács új felállása. A Szövetség új elnöke Pardi Félix lett.A hét tagú elnökséget a következõ lel-kipásztorok egészítik ki: Borzási Pál(fõtitkár), Albert István Zsolt (gazda-sági ügyekért is felelõs fõtitkár-helyettes), Szûcs Sándor, Kis JuhászVilmos, Budai Lajos, János Csaba(alelnökök). A Szövetség tanácsánaktovábbi tagjai: Veress Efraim ésBorzási István, valamint az elmúlt évõszén missziókerületenként megvá-lasztott küldöttek.

(Folytatás a követ. oldalon.)

Az elnökség és a tanácstagok az elsõ sorban (jobbról balra): Kelemen J. Sándor, Simon András,Veress Ernõ, Máté Zoltán, Veress Efraim, Pardi Félix, Budai Lajos, János Csaba, Szabó László,Kis-Juhász Vilmos, Albert István Zsolt, Szûcs Sándor, Papp Dezsõ és Borzási Pál.

Kovács József leköszönõ fõtitkár vezetteszombaton a kongresszus munkálatait.

Szeretet • 2015. május� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

6 VÁLASZTÓKONGRESSZUS

Az új elnökség és a tanács beiktatásátKirály Tibor vezette, imát mondtakKovács Gyula és Megyesi Józsefnyugdíjas lelkipásztorok, majd SimonJózsef adta át ünnepi keretek köztPardi Félixnek a Szövetség vezetését.Az új elnök székfoglaló beszédét a2Tim 2-re alapozta. „Te annakokáért,én fiam, erõsödjél meg a Krisztus

Jézusban való kegyelemre“ – „Ez azén kívánságom is“, mondta. „Azelmúlt négy év nem volt könnyû. Slehet még nehezebb négy esztendõ állelõttünk. Erõre van szükségünk. Pálelmondja, hogy a szolgálat nem leszkönnyû, mégpedig három hasonlatothoz: a vitéz katona harcát, az atlétahasonlatát és a földmûvelõ hasonlatát.

A görögök gyõztesek a szabályszerûküzdelem után koronát kaptak – van-nak szabályok. Másképpen pedig afölmûves izzadsággal munkálja aföldet – «Értsd meg, amit mondok.»Jól fontold meg, amire vállalkozol.Az igei szakasz legvégén pedig vanegy bátorítás: «Emlékezzél meg az ÚrJézus Krisztusról.» Amit õ vállalt, azsem volt könnyû. Amikor nehéz aszolgálat, emlékezzünk meg az ÚrJézusról“, zárta rövid beszédét az újelnök.

Egy rövid, személyes momentumais volt ezután az alkalomnak, amikorSimon József testvért köszöntötték,aki éppen a kongresszus napján ünne-pelte születésnapját.

Már délután fél három is elmúlt,mire az ebédlõasztalokhoz ültek aküldöttek, s ott folytatódtak a „fontosbeszélgetések“.

GÖNCZI GÉZA

Az RMBGYSZ VIII. Választókongresszusa

Amikor nehéz a szolgálat... – elnöki üzenet

(Folytatás az elõzõ oldalról.)

(Folytatás a 2. oldalról)Az elsõ dolog, ez a bátorság az, amire szükségünk van –nekem is, és mindnnyiunknak.

A második hasonlatban, az 5. versben, megjelenik azatléta alakja: „Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatikmeg, ha nem szabályszerûen küzd“. A görögök kedveltékezeket a versenyszerû küzdelmeket, amelynek a végén agyõztesek koronát kaptak. A játékok lényeges vonásavolt, hogy a szabályok szerint kellett folyniuk. És a lelkimunkában is szabályszerûen kell nekünk küzdeni, nemszolgálhatunk az Úrnak akárhogyan! – mondom eztelsõsorban magamnak – figyeljünk, igazodjunk a lelkiszabályokhoz. Másrészt pedig ott van az a fegyelem,melynek alávetve a sportolók éveket edzettek ahhoz,hogy részt vehessenek az ilyen versenyeken. Testvéreim,szolgatársaim, edzett embereknek kell lennünk. Az Úradjon nekünk kegyelmet, hogy edzett emberkénthordozzuk a terheket.

És a harmadik, a földmûvelõ hasonlata, a 6. versben,„aki munkálkodik, a földmûvelõnek kell a gyümölcsök-bõl elõször részesülnie“. Aki a földet mûveli, annaksincs könnyû dolga. Kemény munkával, izzadsággal jára földet elõkészíteni, a vetést gondozni. De a munkánakvan eredménye, ha valaki kitartással és hûségesen végzi.Imádkozzunk azért, hogy ne maradjon el a hûség, mertez az, amit az Úr figyel leginkább a mennybõl. Legyenez mindannyiunk jellemvonása. Adjon tehát az Úrnekünk hûséget, kitartást a lelki munkában.

Majd még egyszer felhívja Timóteus figyelmét, mint-egy összefoglalva az egészet: „értsd meg amit mondok,adjon azért az Úr neked jó belátást mindenekben“. Nemnehéz, érthetetlen dolgokat mondott Pál Timóteusnak.Azt akarta elérni, hogy Timóteus jól fontolja meg azt,hogy mire vállalkozik.

Testvérek, szeretném én is, veletek együtt mindig jólmegfontolni azt a munkát, amelyre vállalkoztunk, annakmenetére ügyelni – jó belátással – a továbbiakban is.Imádkozzunk, hogy az Úr formálja szívünket, készsé-günket ebben a tekintetben.

Van itt még egy bátorítás, a szakasz végén azt írjaPál Timóteusnak: emlékezzél meg az Úr Jézus Krisztus-ról. Amikor nehéz a szolgálat, amikor úgy gondolod,hogy összetörik minden, emlékezzél meg az Úr JézusKrisztusról. Amit õ vállalt, az nem volt könnyebb, aznagyon nehéz volt. Nehéz terhet kellett cipelnie, az énbûneimet, mindannyiunk bûnét. Kívánom én is ezt, hogyamikor úgy érezzük, hogy szolgálatunk nagyon nehéz,emlékezzünk meg arról, hogy min ment át a miMegváltónk, az Úr Jézus Krisztus.

Az Úr adjon mindannyiunknak sok kegyelmet akövetkezõ hetekben, hónapokban, esztendõkben ésbátorságot, kitartást, hûséget. Szeretnénk, kedves testvé-reim, szolgatársaimmal együtt a lelki munkát jólvégezni. Ehhez szükségünk lesz a testvérek imatámo-gatására és az Úrnak kegyelmére.

Az Úr adja ezt meg nekünk – kegyelmébõl. Ámen.

Szeretet • 2015. május� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

7 PÜNKÖSDRE

Nélkülözhetetlen lehet az au-tósoknak egy pontosan mû-ködõ GPS vezetése (ejtése:dzsí-pí-esz; az angol Global

Positioning System jelentése: GlobálisHelymeghatározó Rendszer.) Mûholdaksegítségével jelzi helyünket és elmoz-dulásunkat. Ismeretlen helyen, nagyforgalomban különösen jól jön, dehelyesen kell megadnunk a célállo-mást, és pontosan követnünk azt amitmond, mutat. Figyelmeztet a megen-gedett sebesség túllépésére, és a ki-jelölt irány elvétésére. Ilyenkor újra-tervezi az útvonalat, a végén jelzi a cél-baérkezést. Olykor összezavarodhat,könnyen ki is iktatható... Viszont aSzentlélek beprogramozhatatlan isteniszemély – sohasem téved!

Arról értesültem a híradásokból,hogy a a legutóbbi pápaválasztáskor akatolikus egyház kereste a Szentlélekvezetését. Megnyugtatóan hangzott.Mi történt valójában? Egy régi egyhá-zi hagyomány folytatásához kérték avezetést. Valami új irány szükségét islátták. Így a pápaválasztásra jogosultbíborosok konklávéban vettek részt.Megszakítottak a külvilággal mindenkapcsolatot. Bezárkóztak, nem néz-hettek tévét, nem hallgathattak rádiót,nem telefonálhattak, nem volt világ-hálós kapcsolatuk. Imádkoztak és alelkiismeretükre figyeltek. Szavazás-kor nem beszélgethettek egymással.Az ötödik fordulóra sikerült elérni aszükséges küszöböt (kétharmad pluszegy), ami számukra a túlnyomó több-séget jelentette. A Szentlélek vezetésétlátják benne. Az új pápa alázatos elfo-gadása minden katolikusnak kötelezõ.

A Szentlélek munkája elképzelhe-tetlenül bölcs, gazdag, változatos éshatásos. A „Biblia de Studiu pentru oViaþã Deplinã“ szerint e munka hatnagy területen zajlik, 67 különbözõmódon. Az alábbiakban a Szentlélekvezetésének csak egy keskeny szeletéttekintjük át.

Mihez, mikor, hogyan kell keres-nünk a Szentlélek vezetését? Ki keres-heti azt? Csak akkor vezet, ha kérjük?Biztosak lehetünk abban, hogy való-ban a Szentlélek vezet minket? Hon-nan tudhatjuk? Mi lesz az eredménye?Mit tegyünk akkor, ha valakik ránkakarják erõltetni az általuk kapott,„tévedhetetlen vezetést“? Milyenösszefüggés van a Biblia, az elõzmé-nyek, az extázis, az értelem, a körül-mények, a szükségek, a vágyak és a

Szentlélek vezetése közt? Miben irá-nyít bennünket azonosan, egyformán,és miben alkalomhoz, egyénhez,helyhez szabottan? Hogyan követhet-jük sikeresen a vezetését?... Ilyen ésehhez hasonló kérdésekre kereshetünkválaszt a Szentírásban, valamint átélé-seinkben.

Segítségünkre lehetnek azalábbi megállapítások és igehelyek;vegyük sorra, elmélkedve.� A vigasztaló Szentlélek rávezetbennünket, bûnös embereket, valósállapotunk megismerésére, beismeré-sére. De itt még nem áll meg, a biztoskiútra, elérhetõ megoldásra is rámutat(2Krón 24,20; Jn 16,6-15). � Ismételten hívja, indítja az embertJézussal találkozni, õt felismerni (Lk2,25-35; 1Kor 12,3; Jel 22,17). � Megtanít, eszünkbe juttat minden, aszellemi élettel kapcsolatos igazságot,tényt (Jn 14,26; Róm 8,1-4.16). Tesziezt annál is inkább, mert Jézust vezettea megváltói munkában, kivételes mél-tóságra juttatta ismét (Jel 5,6-14).� Isten gyermekeit, népét rendsze-resen útbaigazítja (Zsolt 143,1.10; Ez 39,29; Róm 8,14). Ilyen minõség-ben bátran kérhetjük vezetését. Idejé-ben és örömmel irányít.� Késztet bátran harcolni (Bír 3,9-10;6,34; 13,25). Nem sodródhatunk azárral, a körülményekkel, a társada-lommal. Szabadságra vezet (2Kor3,17; Gal 5,18), így önként szolgál-hatjuk a „SZERETETET“.� Elvezet Isten választottaihoz, tervé-nek megvalósítására. Megmutatjahelyünket – Ki mellett, hol legyünk,hová költözzünk, utazzunk? (4Móz24,2-9; 1Krón 12,18-19; ApCsel 20,22-23). Vezetõkrõl, tanítókról, pászto-rokról, gyülekezetrõl és munkatár-sakról, bajtársakról gondoskodik.Természetesen feladatokról is!� Útbaigazít az imaéletben, a böjtö-lésben, még a kísértésekben is (Ézs58,6-11; Mt 4,1-11; Ef 6,18-20).Élesíti szellemi látásunkat. � Isten magasztalásában páratlan jártas-sággal, világossággal bír (Jel 4,5-11).� Tanácsol mirõl gondolkodjunk,mire törekedjünk (Ézs 11,2; Róm 8,5-9). Képes uralni csapongásra hajlamosgondolatainkat, kapkodásainkat is!� Beszédünkben, hozzáállásunkbandöbbenetes fordulatokat hoz (Mk12,36; 13,11; Jn 3,34; ApCsel 4,8-12;6,10; 13,9; Jel 19,10).

� Elvezet a kitartó, tiszta szeretetre(1Pt 1,22). Ugyanis ez utóbbi létezik!� Nem adja alább az újjászületettekjól megalapozott szellemi egységénél(Ef 2,22; 3,5-6; 4,3-4; Júd 1,19).Összeilleszt és hangol, harmonikusanmûködtet, mint Krisztus testét (1Kor12,13-13,13).� Rávezet Isten sokféle ajándékainakfelismerésére és értékelésére (1Kor2,12). Ezeket egymás építésére és nembotránkoztatására, megalázására kap-tuk (1Kor 12,7).� Megmutatja, kiket, mikor és mirebízzon meg a gyülekezet (ApCsel13,2-3). Ilyenkor sem önzõ. Terveimagasztosak, merészek.� Tanácsol, hogy mit várjunk el máshívõktõl: ApCsel 15,28-29. Minden-képpen kevesebbet, mint magunktól. � Megmondja, megmutatja, hogyhová, kihez menjünk vagy ne menjünkbizonyságot tenni Jézusról (ApCsel8,29; 11,12; 16,6-10). Tudatja, hogykikre figyeljünk most oda, milyenmeghívásokat fogadjunk el (ApCsel10,19-20). Arról nem tudok, hogybárkinek is felmentést adna a Jézusmelletti tanúskodás nagyszerû felada-ta, lehetõsége alól!� Tekintetünket is irányítja. Lehetõvéteszi jövõbe látásunkat (Ezék 37,1-14;ApCsel 7,55; 11,28). Ilyenkor mindigIsten megváltói munkájában, dicsõsé-gében gyönyörködhetünk.� Alkalmassá tesz különféle szellemiés természeti katasztrófák elkerülé-sére, kivédésére (1Móz 41,33-49;ApCsel 11,27-30).� A gyõzelmes élet áldásaihoz vezetfeltétlenül (Jel 2,7.11.17.29; 3,5-6.12-13.21-22; 14,13).� A Szentlélek vezetése Istent dicsõítisokféleképpen (Ézs 63,3-14). Nemnöveli a különc emberek számát.� Vakmerõség a Szentlélek vezetésé-nek elfolytása, mellõzése (Ézs 30,1;63,10; Ef 4,30; 1Thessz 5,19), ami fel-becsülhetetlen károkkal jár!

Amint láthattuk, a Szentlélekvezetése a megtérés, az újjászületés, amegszentelõdés, az Istent dicsõítõalázatos szolgálat útján visz elõbbre.Nem fölényeskedésre, sem másokkihasználására kapjuk. Kegyelem,hogy részünk lehet benne!

DR. VASS GERGELY ny. lp., Békés, Mo.)

(Az írás 2013 tavaszán készült a Szeretetnek.)

A Szentlélek vezetése

Szeretet • 2015. május� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

8 TUDÓSÍTÁS

Enyhén hûvös, kora tavaszi esõ-cseppek halk szimfóniája,frissen ültetett árvácskák kí-váncsi tekintete, az imaház lépcsõinigyekvõ gyermekcipõk szapora kopo-gása – mintegy nyitánya a VasárnapiIskolai Szövetség által 2. alkalommalmegszervezett Ének-Zene NapnakSzilágyperecsenben, március 14-én.

A sok-sok lázas készülõdés utáneljött a várva várt nap, amikor több,mint 500 gyerek és felnõtt gyûlt összeénekhanggal és hangszerekkel dicsér-ni az Urat.

E kedves alkalom Borzási Istvánhelyi lelkipásztor testvér nyitó kö-szöntésével kezdõdött, aki az 1Krón25:1-6 igeversek alapján cimbalmok,lantok és citerák „kíséretében“ buzdí-totta a Királyok Királyának dicsõíté-sére a népes gyermeksereget. Ezt kö-vette Pardi Matildnak, a VISZ elnöké-nek lelkes, szeretetteljes köszöntése, a95. zsoltár dicséretre hangoló soraiáltal. „Jöjjetek, örvendezzünk az Úrelõtt, ujjongjunk szabadító kõsziklánkelõtt! Menjünk eléje hálaadással,

ujjongjunk elõtte énekszóval!“.Az énekek dallamainak felcsen-

dülése elõtt alkalom volt elcsendesed-ni imában, ebben Szûcs Dávid (Eg-respatak) és Józsa Ervin (Perecsen)vasárnapi iskolai tanítók vezettek a148. és 149. Zsoltár alapján.

Köszönettel tartozunk a Békésrõlérkezõ Lisztes családnak és az õket el-kísérõ zenészeknek, akik ismételtenmegtiszteltek jelenlétükkel. A napfolyamán az általuk biztosított szín-vonalas zenei kíséret és énektanítás(„Az ember azt nézi, ami a szeme elõttvan“ – Sámuel éneke, „ Hadd zengjenúj dal“) sikeresen egybefonta a 24helységbõl érkezett szolgáló gyerme-kek és tanítók dicsõítését és szívét. Ateljes napi program megszervezé-sében, ékesen és jó rendben valólebonyolításában Pardi Matild, SallaiMária és Borzási Márta vállaltakoroszlánrészt. Köszönet nekik ezútonis mindenért!

Lélekben felhangolva, figyelem-mel kísértük a délelõtt folyamán szol-gáló gyermekcsoportokat, a következõ

helységekbõl: Nagyvárad- Rogériusz,Érmihályfalva, Nagyvárad – Belváros,Érszõlõs, Ipp, Nagybánya, Szilágy-erked, Szilágyperecsen, Szamosardó,Hadadnádasd, Szilágynagyfalu, Te-mesvár, Zilah.

A teaszünetekben ínyenc tészta-félék, ropik, tea, kávé mellett viszont-látott barátok, ismerõsök vidám esz-mecseréjére is sor kerülhetett. A naphangulatát csak fokozta egy-egycukorkaesõ, aláírásvadászat-játék ésaz izgalommal párosuló sok-sok juta-lomosztás.

„Én azért énekelek, muzsikálok,mert a mennyországba készülök ésazért gyakorlom, hogy ott majd minéljobban menjen“, hangzott el többekközött Lisztes Tibor ajkáról. A Jánosevangéliuma 3:16, és a Jel19:5 alapjántestvérünk interaktívan, szemléletesenegészen közel hozta a mennyországota gyerekekhez. A kristálytiszta élet-folyó, a bõség, a menny Királya, meny-nyei szolgák, a Bárány, a világosságjelenlétének hangsúlyozása mellettelhangzott az igen fontos kérdés is:

„Jertek, énekeljünk az Úrnak“II. Ének-Zene Nap gyermekeknek – március 14., Szilágyperecsen

��

A perecseni imaházban az Ének-zene napon: közös éneklés, elöl a békési szolgáló csoport.

Szeretet • 2015. május� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

9 TUDÓSÍTÁS

Elsõként a stafétát átadó névro-kon, Megyesi József ny. lp. kö-szöntötte õt. Megyesi testvér41 évi kapcsolatról számolt be képek-ben és szavakban. BefejezéskéntIstentõl kapott igeverset olvasott fel,magyarázott meg, mely alkalomhoz ésképhez egyaránt illett: „A csipke-bokorban lakozónak jó kedve szálljonJózsefnek fejére“ (5 Móz 33:16b).

A meglepetésszerû köszöntéstmegilletõdve, köszönettel fogadtaSimon testvér, ám ezután újabbmeglepetések következtek. Háromamerikai testvér üdvözölte, akik agyülekezet életében jelentõs szerepettöltöttek be az elmúlt 25 év során. JoePendleton, Rocky Maddox és D. L.Lowrie elismerésüket fejezték ki rövidvideóüzenetek által. Lowrie testvér azegész gyülekezethez szólt, örömérõlés imában való hordozásáról tettvallomást.

Giorgiov Adrián lp., a szolgatárs isemlítést tett a régóta szövõdõ barát-ságról, mikor még nem is álmodtak aközös jövõrõl. Elmondása szerint,egymás melletti szolgálatukat tekintveaz „együtt“ kulcsszó az egyik legjel-lemzõbb kifejezés. Az Ézs 40. utolsóversével kívánt megújuló erõt Simontestvérnek, kitartást a rábízott felada-tok végzésében, s biztosította õt atovábbi támogatásról.

A köszöntések végén Buzle Dánielgyülekezetvezetõ egy plakettet aján-dékozott Simon testvérnek a gyüle-kezet nevében, az Úr iránti hálából,valamint lelkipásztorunk iránti szere-tetünk, elismerésünk és tiszteletünkjeléül, Lovász Adina pedig egy csokorvirágot s egy kisebb ajándékcsomagotadott át. Buzle testvér egy sok évvelezelõtti eseményt idézett fel, a Simontestvér elsõ szolgálatainak egyikét,amikor még ismeretlenként, ám lelketgyógyító prófétaként tûnt fel. SzavaitHalász Ferenc hálaimája és a gyüle-

kezet énekbefoglalt áldáskívánásakövette.

Simon testvér egyik kedvenc ige-része, a 126. Zsoltár alapján hirdetteaz igét. Témaválasztása nemcsakbölcsességét és rugalmasságát iga-zolja, hanem alázatát is, ahogyan azelhangzott dicséretek után a figyelmetújra Isten felé fordította, aki múltban,jelenben és jövõben egyaránt hatalma-san cselekszik. Legyen kedves Elõtteminden elhangzott áldáskívánás, stegye állandóvá Simon testvér kezemunkáját! MELEG ADINA

„Hatalmasan cselekedett velünk az Úr!“Március 25-én, névnap és születésnap között ünnepelte Simon József, leköszönõ szövetségi elnök,lelkipásztorrá avatásának 25. évfordulóját. A nagyváradi belvárosi gyülekezet is osztozott örömében,amikor 22-én, vasárnap délelõtt hálás szívvel emlékezett meg az együtt töltött évekrõl.

„János vajon téged is látott a meg-számlálhatatlan nagy sokaságban?“

Továbbá kiemelte, hogy a mennyor-szágban van hely mindenkinek éstulajdonképpen amikor énekelünk,hangszereken játszunk-gyakorlunk amennyország számára. Nem a tálen-tumunkat gyakoroljuk, nem a képes-ségeinket fejlesztjük (a mennybenugyanis erre már nem lesz szükség,sem pedig a hangszereinkre), hanemlelkünket készítjük. És mi történikmiközben énekelünk az Úrnak?

Felszabadulunk, örömöt érzünk.Milyen csodálatos lesz majd szemtõl-szembe látni azt, akinek énekelek!

A következõkben a perecseni test-vérnõk által szorgosan és nagy szere-

tettel elkészített ízletes ebéd elfo-gyasztására került sor, az imaház alag-sorában.

A délutáni zenés istentiszteletre,mely 15 órakor kezdõdött, a perecseniés a környezõ gyülekezetekbõl iseljöttek szülõk, testvérek, hogy velünkünnepeljenek. A köv. gyülekezetekvasárnapi iskolás csoportjai szolgál-tak: Arad 2, Kraszna (I-IV o.),Magyargoroszló, Kémer, Kraszna(tinicsoport), Nagyszalonta, Egrespa-tak, Újõs, Szatmár, Sarmaság,Szilágybagos, Szilágyballa.

Leírhatatlanul felemelõ érzés volthallgatni a gyermekek ajkáról az egésznap során a zongora, hegedû, furulya,fuvola, klarinét, trombita, harsona,

csengõ, mandolin, dob, gitár, cselló,szaxofon, klasszikus orgona kíséreté-ben felhangzó szebbnél-szebb Istentdicsõítõ gyerekénekeket. A pengetõszenekar és a csengõkórus zeneszámaimég bensõségesebbé tették az együtttöltöt perceket.

„A szolgálatokban különbség van,de ugyanaz az Úr“, idézte zárszókénta helyi lelkipásztor Pál apostol szavait.Ezt tapasztaltuk az egész nap során,ugyanazt az Urat dicsõítve egy lélekkéforrva és a jakabi feltételek mellettnagyon várjuk, hogy részt vehessünk aIII. Ének-Zene Napon is! SOLI DEO GLORIA!!!

KULCSÁR EFRAIMNÉ MÁRTASzilágyperecsen

II. Ének-Zene Nap gyermekeknek (folytatás)��

Simon József és Megyesi József (fotó: Debrenti Kamilla).

Szeretet • 2015. május� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

10 ÜNNEPI IGEI ÜZENET

Ünneplõ gyülekezet, kedves test-véreim az Úr Jézus Krisztusban! Örömmel és szeretettel köszöntök énis mindenkit a magyarországi baptistaközösség nevében. Bevezetéskéntnyissuk ki a Bibliánkat a Péter apostol2. levelénél, az elsõ fejezet 3. versétõla 8. versig olvassuk az igehirdetés alap-igéit: „Az õ isteni ereje mindennelmegajándékozott minket, ami az életreés kegyességre való az õ megismeréseáltal, aki minket a saját dicsõségévelés hatalmával elhívott, amelyek általigen nagy és becses ígéretekkel aján-dékozott meg bennünket, hogy általukisteni természet részeseivé legyetek,kikerülve azt a romlottságot, amely akívánság miatt van a világban. Éppenezért minden igyekezettel azon legye-tek, hogy a ti hitetekhez bõségesen ad-jatok még erényt, az erényhez isme-retet, az ismerethez pedig önuralmat,az önuralomhoz türelmet, a türelemhezkegyességet, a kegyességhez testvé-riességet, a testvériességhez szeretetet.Mert ha ezek megvannak és gyarapod-nak bennetek, nem lesztek sem tétle-nek, sem gyümölcstelenek a mi UrunkJézus Krisztus megismerésében.“(Újonnan revideált Károli-Biblia)

Imádkozzunk: Urunk, Istenünk,köszönjük a te igédet. KöszönjükLelkedet, aki akar és tud bennünketértõvé formálni, cselekvõvé tenni,hogy a te akaratodat megértve megte-gyük azt, amire te indítasz bennünket.Kérjük, beszélj velünk, a mi szívünk-kel, lelkünkkel, ezeken az igékenkeresztül. Ámen.

Ahogy említettem, szeretettel ésörömmel köszöntöm a jelenlévõ gyülekezetet – a küldötte-ket és a helyi gyülekezetet egyaránt –,a magyarországi testvérek nevében,közvetlen munkatársaim nevében is.

Köszönöm a meghívást, a megtisztel-tetést, hogy itt lehetek közöttetek.Örülök ennek az alkalomnak, és kí-vánom Isten áldását és vezetését azegész közösségre nézve is...

Hálaadással, tisztelettel és megbe-csüléssel tekintünk rátok, az Erdély-ben élõ magyar baptista testvéreinkre,szolgatársainkra. Örülünk annak, amitIsten végez közöttetek, annak, aho-gyan Isten használ benneteket. Kívánjuk, hogy õ tegyen még gazda-gabbá és áldottabbá a következõkbenis. Ugyanakkor tisztelettel és megbe-csüléssel gondolunk azokra a vezetõk-re is, akik az elmúlt idõszakbanvállalták a szolgálatnak a terhét.Tudom, tapasztalatból, hogy a vezetõiszolgálatban egy év akár duplának isszámít, de sok-sok áldást is jelent.Kívánjuk azt, hogy az Úr vezessen ésáldjon meg benneteket a követke-zõkben is. És hogy a gyülekezetektovábbi növekedése, lelki és számbeligyarapodása – Isten kegyelme és alelkimunkásoknak az együttmunkál-kodása által –, lehetséges legyen ajövõben is.

Réges régen történt egy különöseset, a magyarországi szokolyai szó-széken. Vass Feri bácsi, talán ismerõsez a név, az igehirdetés elõtt odasúgtaa mellette lévõ helyi lelkipásztornak:„Te, figyelj csak, fogadj szót nekem“.„Rendben van!“, válaszolta a másiklelkipásztor, de nem tudta, hogy mirefel ez a kérés. Aztán jól hallhatóan aztmondta a testvérnek, hogy „Gyereutánam!“ és kiment a szószék mellettikis ajtón, a helyi lelkipásztorral együtt,otthagyva a gyülekezetet. A testvérekalig ocsúdtak fel a meglepetésükbõl,amikor látják bejönni õket a fõbejá-raton – megkerülték ugyanis kivülrõlaz imaházat. Aztán Feri bácsi el-mondta: „Testvérek, ezzel csupán aztakartam ábrázolni, hogy a Krisztuskövetésében milyen fontos az enge-delmesség“.

Ha itt Nagyváradon, valamelyi-kõnk odaállna egy üzletközpontban apénztáros elé és azt mondaná, hogy„Kövess engem!“, vajon milyenválaszt kapnánk? Vagy egy buszsof-fõrhöz, aki éppen várakozik a követ-

kezõ fuvarra, ha odamennénk, meg-kopogtatva az ablakját, így szólva:„Kövessen engem!“ – hogyan reagál-nának erre ezek az emberek? Való-színûleg, nem nagyon követnénekbennünket, mert nekik meg van amunkájuk, odaköti õket a feladatuk, éskülönben sem értik azt, hogy mi végreez a „követõsdi“.

Hogyan lehetséges akkor az, hogykétezer évvel ezelõtt egy emberodaállt lévi Máté, a vámszedõ elé, akirakosgatta az asztalán, vagy éppen azsebébe a pénzeket, ez az Ember aztmondta neki, Kövess engem!, s erre azfölállt, otthagyta mindenét – azasztalát, a pénzét, a „hivatalát“ – éskövette Õt. Hogy lehetséges, hogyamikor odament azokhoz a halászok-hoz, akik hálóikat mosták, és fontoshivatásuk kellékeit õrizgették, s aztmondta nekik: Kövessetek engem!,azok otthagyták a hálót, a hajót, acsaládot és követték az Úr Jézust. Hol,miben van az erõ, és mi az a különb-ség, az ugyanazon szavak elhangzá-sakor?

Péter apostol így fogalmazza eztmeg: „saját dicsõségével és erejévelhívott el minket“. A Krisztus elhívásá-nál nem a körülményekben van az erõ.Lehet, hogy a megtérésünkkor a kö-rülmények is szépek voltak (ének-zene, szívhez szóló gondolatok), denem a körülmények miatt követtük õt.És a követésnek az erejét, a hozzá valókötõdést nem a körülmények adják(baj lenne, ha a körülmények adnák).Mert a Meghívóban, az õ dicsõségé-ben gyökerezik az elhívásnak az ereje– nem is a mi döntésünk szilárd-ságában van a mi követésünk. Azérttud az ember kimozdulni abból, ami-ben volt, amibõl jött, és ha kell –otthagyva a korábbi hivatást – követniõt. A Márk evangéliuma 3. fejezeté-nek 14. versében azt olvassuk, hogy azÚr Jézus magához hívta az õ tanítvá-nyait, elõször is arra, hogy velelegyenek. A „Kövess engem!“ tehátazt is jelenti, „Csatlakozz Hozzám,hogy velem legyél“, hogy vele élõ,valóságos közösségbe kerüljünk,aztán pedig elküldhessen bennünket ami Urunk.

Meghívott arra, hogy kövessük õt egy teljes életreAz RMBGYSZ Választókongresszusán, a péntek esti ünnepi istentiszteleten Papp János lp. (fotónkon),a Magyarországi Baptista Egyház elnöke hirdetett igét, amelynek szerkesztett változatát adjuk itt közre.

Engedelmesség a követésben

A megszólító Úr

��

Szeretet • 2015. május� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

11 VÁLASZTÓKONGRESSZUS

Isten vonzásába, meghívásábakerülni egy különleges áldás. S kedvestestvérek, most, amikor a súlyos ésfontos kérdéseknek és döntéseknek anapjaira gondolunk, akkor jó, hogyha„megfürdünk“ az Isten dicsõségének ajelenlétében, meghívásában, s nem amagunk dolgaira figyelünk elsõsor-ban, hanem a bennünket megszólító,meghívó hatalmas Úrra – az õdicsõségére és az õ hatalmára. Mertminden kincsünk, üzenetünk, erõnk,tartásunk és minden jövõnk bennegyökerezik, az õ dicsõségében és az õhatalmában. Annak pislákoló kistükörképei, visszaadható kicsiny kisfénye az, amit mi egyenként, vagyegyütt végezhetünk, továbbadhatunk.

Egy másfajta, a régitõl radikálisankülönbözõ életre. Az õ szavávalkiszakított bennünket abból a világból,amely a pusztulás felé halad, éskihívott arra a világra, amely felülrõlszármazik és örök. Azért, hogymegmeneküljünk attól a pusztulástól,amely a világban van – így fogalmazaz apostol –, hogy isteni természetrészeseivé váljunk, felülrõl valószületéssel.

Mi emberek is tervezgetjük adolgainkat, mégis sokszor elõfordul,hogy egyszercsak rájövünk: húh, errenem is gondoltam... Isten mindenregondolt és az Írás szerint megajándé-kozott mindennel, ami a kegyességre,meg az életre való. Ennélfogva van abirtokunkban elegendõ erõ, töltés,„múníció“ a Krisztust követõ élethez,a szolgálathoz, mert Isten elõkészítettemindazt, amire szükségünk van.

Eusebius, a 4. század keresztyéntörténetírója szerint lehet élni tökéleteséletet, ilyen a papoké, szerzeteseké, azapácáké, akik az elmélyült, spirituálisdolgokkal foglalkoznak. Aztán lehetélni egy megengedhetõ élet, mint a ke-reskedõk, a katonák, tehát akik rende-zik a társadalmat, meg a földmûvesek.Ez a gondolkodás átment az egyház ésa társadalom gyakorlatába, és sokféleproblémát okozott, néha még ma is hat.Azt mondja nekem valaki, hát a lelki-pásztornak könnyû, naphosszat csak abibliát olvassa, semmi baja nincsen avilág dolgaival, de bezzeg nekünk,

mennyi küzdelmünk van, ezzel is,azzal is... Testvérek, ne engedjünk azilyen zavart okozó gondolkodásnak.Mert Isten olyan életre hívott el ben-nünket, amelyben a kegyességre is, ésa „mindennapi életre“ való dolgokat iselõkészítette, hogy azokban járjunk.Mindegyik területen kiteljesedhet azéletünk. Jaj, ha ezt félreértjük. A kettõnincs ellentétben egymással, hanemgazdagon segítik egymást: mindenna-pok hitelesítik azt, amit hirdetek,

Az elhívás szerinti életnek sokfélejele van. A felolvasott igék nyolckülönbözõ tulajdonságot fogalmaztakmeg: hit, erény, ismeret, önuralom,türelem, kegyesség, testvériesség,szeretet. A Károli fordítás a „ragasz-szatok“ kifejezést használja: ragasz-szátok ezeket egymáshoz. Mert nemegymástól független tulajdonságok,hanem egyik a másikat támogatja ésígy lesz teljessé az életünk.

A „ragasszátok“, vagy „mutas-sátok meg“ kifejezés roppant gazdag.Az eredeti értelmében azt jelenti ez aszó, hogy „énekkart felállítani és aköltségeit rendezni“. Sokan tudjátokazt, hogy az énekkari, vagy zenekariszolgálat elég költséges, a hangszereksem fillérekbe kerülnek, a gyakorlásrais idõt kell szánnunk. Aztán az utazásköltségei, ha egy távoli gyülekezetbenszolgálunk. A kifejezésnek ez a gon-dolatisága jelenik itt meg...

Testvérek, nem nagyon fordul elõ,hogy egyszer csak ott van az igazemberség a hitünkben, meg önuralom,és hogy egyszer csak fölfedezzük,állhatatosak vagyunk, meg szeretjükegymást és minden embert – ezendolgoznunk kell! A meghívó Úr egyteljes, de nem tétlen életre hívott meg,odaszánást, erõbedobást vár tõlünk.Az énekkar költségeit meg kell fizetni,a szolgálat, az új munkatársak, az újimaházak, az új hívõk, egy szóval ajövõ „költségeit“ meg kell fizetni... Persze, Õ fizette elõször is, Õ megelõ-

legezte, de tõlem, meg tõled várja elazt, hogy azt a „két fillért“ odatedd.Mert így tud gyarapodni. Így tudjukfelfedezni, így látjuk meg azokat azígéreteket – amelyek nekünk drágák –,és bomlanak ki, egyik a másik után,egyik tulajdonság a másik után. Ígybomlik ki az élet és a kegyesség egy-sége, a teljes élet, az elhívásnak meg-felelõ élet és szolgálat... A magadicsõségével és erejével hívott elminket egy életre, amelyben követ-hetjük Õt, ahogy Vass Feri bácsiodasúgta: „Fogadj szót!“.

A meghívás különlegessége még,hogy nem csupán erre, hanem egyörök életre szól. Megindító Bunyan-nak A Zarándok útja c. könyvében avégsõ meghívás Igazságért küzdõ felé:„Majd ismét híre szárnyalt, hogyIgazságért küzdõ szintén tudósítástkapott a következõ jellel: „A vedereltörik a forrásnál“. Amint megkapta,magához hívta barátait. ElmegyekAtyámhoz, és bár nagy üggyel-bajjalértem idáig, most mégis legkevésbésem sajnálom a ráfordított fáradtsá-got. Kardomat annak adom, ki zarán-dok útamban utódom lesz. Bátorságo-mat és ügyességemet pedig annak, kirá szert tehet. Sebhelyeimet magam-mal viszem, tanúbizonyságul, hogy aharcot azért vívtam, aki most megju-talmazóm lesz. A búcsúpillanat köze-ledtével sokan kikísérték a folyamhoz.Belelépve így kiáltott: „Halál, hol vana te diadalod?“ Majd beljebb: „Holvan koporsó a fullánkod?“ Így mentát, s tiszteletére a trombiták a túlsóoldalon mind megszólaltak, hangosriadással.

Kedves testvérek, Jézus Krisztus, ami Urunk, az õ dicsõségével éshatalmával hívott el minket. Kiszakí-tott a világból, bûneinkbõl, elveszett-ségünkbõl. Meghívott arra, hogy kö-vessük õt egy teljes életre. Amelybenkiegyensúlyozottan vannak jelen amindennapok és a hívõ élet, a szolgá-lat. Ha odaszánjuk az életünket ki-bomlanak az ígéretek. És megjelennekazok a kincsek és értékek, amelyekrõlolvastunk. Bárcsak úgy élnénk ésjárnánk, hogy nekünk is ilyen üzenetetküldhessen a mi elhívó, megmentõ,megtartó Urunk: „A veder eltörik aforrásnál“. És bárcsak úgy érnénk atúlsó partra mint Zarándok, hogy meg-szólaljanak a harsonák. Isten segítsenmindannyiunkat erre. Ámen.

Mindenünk benne gyökerezik

Mire hívott el?

Ragasszátok ezeket egymáshoz!

Õ mindenre gondolt!

„Tökéletes és megengedhetõ“

A „túlsó partig“ mint Zarándok

A váradi fúvósok az ünnepi istentiszteleten.

��

Szeretet • 2015. május� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

12 IFJÚSÁGI ÉLET

Változás, kitartás, újdonság -talán ez a három szó a leg-inkább jellemzõ a marosvásár-helyi ifjúság bemutatására. Istennekhála azokért az egyetemistákért,tanulókért és már dolgozó fiatalokért,akik alkalomról alkalomra eljönnek,kihasználva így az alkalmas idõt.

Ifink változó számú fiataljai Erdélykülönbözõ területeirõl érkeznek. Ifió-rán énekelünk, imádkozunk, majdIsten igéje alapján olyan témákrólbeszélgetünk, vagy hallgatunk elõa-dást, amik a fiatalok számára is fonto-sak, érdekesek és aktuálisak.

Minden alkalmat sok nevetéssel,ismerkedéssel, kapcsolattartással ésidõnként meglepetéssel koronázunkmeg. Csapatunk évrõl évre változik,újak jönnek, régiek elmennek, ettõl islesznek az alkalmak változatosak.Isten dicsõségére együtt szolgálunk ahelyi gyülekezetben vasárnaponkéntvagy különleges alkalmakkor, ugyan-akkor vasárnap esténként a korházbanlevõ betegeket látogat meg ifink né-hány kitartó tagja.

Szívesen eljárunk konferenciákra,más ifi csoportokhoz, különbözõ ese-ményekre, ahova hívnak és szeretettelvárnak. Szeretünk kirándulni és

szeretjük a természetet, ilyenkor fe-lejthetetlen élményekkel gazdago-dunk, és különösen feltöltekezünkIsten jelenlétében.

Célunk az, hogy az ifi egy olyanközösség legyen, ahol minden fiatalotthon érzi magát, lelkileg fejlõdhet,ahol õszinte kapcsolatokat alakíthat ki,ahol elfogadják és bátorítják, aholbiztonságban érezheti magát.

Azért imádkozunk, hogy az Úrtartsa meg a fiatalokat az Õ útján,

hogy valóban Róla szóló életük lehes-sen, hogy a tanulmányaikban is Istentdicsõítsék, és hogy tartsanak ki a kí-sértésekben. Imádságunk az is, hogyaz Úr rendeljen még komoly hívõfiatalokat, akiknek szívügye lesz azIsten igéjének továbbadása.

Ha valaki erre jár, vagy szívesenmeglátogatna minket, szeretettelvárjuk minden pénteken 18 órától azimaháznál. Az ifink a Facebook-onkövethetõ. Isten áldjon minden fiatalt!

Amagyargoroszlói gyülekezet-ben 22-en vagyunk fiatalok.Az ifjúság fele van állandóanitthon, többen egyetemen, mások kül-földön dolgoznak. Nálunk a 8. osztálybefejezésével kerülnek be a fiatalokaz ifibe, s mindenki addig maradhat,amíg fiatalnak érzi magát.

Az ifjúsági alkalmakat – amennyi-ben lehetséges – kedd este tartjuk azistentiszteleti alkalom után lelkipász-torunk Veress Ernõ tv. vezetésével.Többnyire az általunk ajánlott témákatbeszéljük meg, de Ernõ testvér isszokott témát választani. Vannakalkalmaink idõrõl-idõre, amikor

kötetlenül beszélgetünk, mindenkielmondja, hogy éppen mi történik azéletében, mi foglalkoztatja, s imádko-zunk. Mindig építõ és áldásos látni,hogy mindannyian Istenre vagyunkutalva. Néküle nincs növekedés és elõ-rehaladás sem a hitben, sem a keresz-tyén életben. Ilyenkor különösen

Ifjúságok bemutatkozása

MAROSVÁSÁRHELYI IFI

MAGYARGOROSZLÓ

��

Szeretet • 2015. május� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

13 IFJÚSÁGI ÉLET

Az Ifjúsági élet anyagát gyûjtötte és szerkesztette: DOBAI GYÖNGYI (mustarmag.emabisz@gmail.com)

Egy jó nagy csapat vagyunk, akikjól érezzük magunkat együtt.Nyáron, kirándulásokon akár30 felett is összegyûlünk, év közbensokan egyetemen vannak, így a lét-szám megcsappan. Az ifihez tartoznaka borzási fiatalok is. Konfikra isszívesen járunk, legtöbbször útközbensem szakadunk el egymástól.

2009-ben Vékás testvér szolgála-tára az ifjúság megújult, áldásosalkalmaink voltak. Szerda esténként issokszor visszamaradtunk a bibliaóraután, megosztottuk egymással megta-

pasztalásainkat, imádkoztunk. Azóta alelkesedésünk kissé megcsappant, de avágy ott van a szívünkben az után arégi tûz után, ami akkor volt bennünk.

Ifjúsági alkalmainkat péntekenkénttartjuk, imaóra után, de ezen túlvannak még más esetek is, amikortalálkozunk (fiúkör, lánykör, pizzázás,játszás stb.). Ifióráinkat általábanénekléssel kezdjük, majd legtöbbszörNagy István lelkipásztor testvérszolgál felénk az igébõl.

Néha hívunk más elõadókat is.Ilyenkor szombaton tartjuk meg az

alkalmat, és más ifiknek is lehetõségetadunk arra, hogy eljöjjenek.

Az adódó szolgálati lehetõségeketkihasználjuk. Itthon is idõközönkénténekekkel, bizonyságtételekkel ésszavalatokkal szolgálunk, de a lelk-ipásztorunkat is sokszor elkísérjük,amikor különbözõ gyülekezetekbemegy szolgálni.

Az ifink célja az, hogy jobban sze-ressük egymást, és közelebb kerül-hessünk Istenhez. Erre már vannakígéreteink, és hisszük, hogy az Úr megis adja.

Ifjúságok bemutatkozása

SZILÁGYNAGYFALU

átérezzük a közösség örömét, fele-melõ erejét.

Nagyobb alkalmakat akkor szer-vezünk, amikor az ifjúság nagy részeitthon van. Ilyenkor meghívunk a kör-nyékünkrõl egy-egy ifjúságot, s együtttöltünk egy napot, délutánt. Az Úrmegáldotta ezeket az alkalmakat. Azttapasztaljuk, hogy egy-egy ilyen alka-

lom után mindenki kicsit lelkesebblesz, és többet mer vállalni a közösségimunkából.

Az év elejétõl rendszeresítettük abeteglátogatást. Minden úrvacsoraialkalom után felkeresünk Ernõ test-vérrel két beteget az imaházból:énekelünk, imádkozunk, egy üzenetetadunk át. Azt tapasztaljuk, hogy

mindig többet kapunk, mint amennyitadni tudunk.

Mint egy ifi közösségnek van mégmit fejlõdnünk, de hisszük, hogy az Úrmegerõsít bennünket, továbbra istámogat és vezet!Isten áldását kívánjuk ifjúságainkra!

BARTHA BOGLÁRKABÁNTÓ EVÓDIA

��

Érdekel, hogy milyen is egy élettel teli élet Krisztusban? Gyere, keressük együtt a választ! Ha már betöltötted a 15 évet,jelentkezz te is a nyári országos ifjúsági táborba! Amire számíthatsz: elõadások, közös dicsõítések, szemináriumok,szervezett játékok, kirándulás, kalandpark, fiatalos hangulat és társaság.A hét témája: Élettel teli életHelyszín: Hargita Keresztyén Tábor, sos. Ciucului km 106 Vlãhiþa – Idõpont: augusztus 24-30.Részvételi díj: 300 lej, de ha május 10-ig jelentkezel, kedvezményesen 270 lej.Jelentkezésed az elõleg (70 lej május 10-ig, utána 100 lej) átutalásával és a jelentkezési ív kitöltésével érvényes. A részleteket megtalálod az www.emabisz.ro oldalon.Kapcsolattartó személy: Ivanitzki Dávid, tel: 0756202607, email: divanitzki@gmail.combankszámlaszám: RO51INGB0000999900921687 (ING Bank)

Táborozzunk együtt a Hargitán!

Szeretet • 2015. május� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

EMLÉKEZÉS14

1944 júniusának elsõ nap-jaiban teljes felszereléssel,Seps i szen tgyörgyrõ l ,gyalog indultunk az Ojtozi-és Gyímesi-szoros közötttalálható Úz-völgyébe. Az ezeréves határhoz törté-nõ megérkezésünk utánengem a zászlóaljtörzshözegy Dálnoki nevû fegyvermester melléhelyeztek. Az elsõ század katonája-ként az elsõ vonalban voltam, ott értekaz augusztus 23-i események, amikora román „szövetségeseink“ a szovjetoldalra álltak.

Augusztus 24-én a zászlóaljtörzs-nél voltam, ahol utasításokat és szer-számokat kaptunk, délután Dálnokivalkarbantartás, fékolajozás végett ki-mentünk az egyik páncéltörõ ágyúhoz.Ez közvetlen a magyar-román határnála sorompó után, az út mellett volt ál-cázva. Közelében egy kis barakkszerûépítményben három német katonáttaláltunk. Bajtársam egy keveset tu-dott németül, és kérdezõsködött.Elmondták, hogy a német hadseregetIaºi-nál (Jászvásár) bekerítették, nekikviszont sikerült kiszökni a gyûrûbõl,további érdeklõdésünkre pedig aztmondták, hogy errefelé német csapa-tok nem vonulhatnak vissza, merthogyazokat az oroszok megsemmisítik vagyfogságba ejtik. Az megtörténhet, hogynéhány személybõl álló csoport, egy-egy katona kijuthat a gyûrûbõl, detöbb semmiképpen nem.

Mikor visszatértünk a zászlóalj-törzshöz, az irodában Serfõzõ alezre-des egy német tiszttel és egy altisztteltárgyalt, az utóbbiak szorgalmasanjegyzeteltek. A nyitott ajtón át láttuk,hogy Serfõzõ elõvette a térképeket, azerõdítményeink rajzait, hallottuk, amintközölte velük létszámunkat, fegyver-zetünket, lövegeink, sõt a robbanó-fejek, az aláaknázott sziklák, valamintterületek pontos helyét is. Dálnokikihívta a segédtisztet – ha jól emlék-

szem, Beke volt a vezeték-neve –, és tájékoztatta a hatá-ron tapasztaltakról, a néme-tekkel való találkozásról ésarról, hogy állításuk szerint azÚz-völgye felé nem jönnekvisszavonuló német csapatok.

Még ott-tartózkodásunkidején a segédtiszt jelentést

tett a velünk való beszélgetésrõl, de azalezredes legyintett és csak annyitmondott: „Ez a német tiszt azt mondtaés ez így is van, hogy nemsokára jön anémet hadsereg, amelyik a határvéde-lemben segítségünkre lesz“. Azérttájékoztatta a mi állásainkról és had-felszerelésünkrõl, hogy ismerhesse agyengébb pontokat, ahová a németkatonákat kell majd elhelyezze.Német „vendégeink“ (orosz kémeklehettek – szerk. megjegyz.) csónakos-motorkerékpárral érkeztek és azzal istávoztak a román határ felé.

Augusztus 26-án reggel koránkeltünk, hogy fékolajat öntsünk a má-sodik páncéltörõ ágyúba is, amelyik ahatártól egy km-re befelé az út mellettierdõs részen volt elhelyezve. Amintkiértünk az útra, mintegy 60-80 németegyenruhás katonát pillantottunk meg,akik úgy tettek, mintha az úttestetjavítanák. Én meg is jegyeztem, hogyezek a németek korábban keltek, minta mieink, hiszen õk még alszanak.

Amikor kiértünk az ágyúhoz, azttapasztaltuk, hogy a kulcs nem talál.Alighogy bementünk a fûrészgyármûhelyébe, hogy új kulcsot csinál-junk, a gyár szirénája jelzett. Ekkormegszólaltak a géppuskák, és az egyikpáncéltörõ ágyúból is lõttek. Amintvisszaértünk a törzshöz, láttuk, hogy anémeteknek hitt katonák az útrólbementek az erdõ szélére, ahonnan avisszavonuló magyar katonákatlemészárolták.

Érdekes(?), hogy az ellenség táma-dásának elsõ célpontja a robbanó-fejeket tároló épület volt, amit el is

találtak. Az oroszok fél kilenc-kilencóra között támadtak, zászlóaljtörzsünkmár tizenkettõkor menekült. Elvettemkét puskát (miért éppen kettõt, nemtudom), kockakávét, egy kenyeret, párkonzervet, és bajtársaimmal elindul-tunk Aklos irányába.

Az erdõben sem út, sem ösvénynem volt, nappal úgy-ahogy tájéko-zódtunk, de éjszaka elveszítettük azirányt. Volt közöttünk több mint egytucat tiszt, volt iránytû, térkép, demindhiába, a 12 km-es utat reggelresikerült megtennünk. Aklosban felál-lítva találtuk azokat a gépágyúkat,amelyekkel tankra és repülõgépre islehet lõni. Magam is csodálkoztamezen, hiszen véleményem szerintezeknek a hatékony harci eszközök-nek a határon kellett volna lenniük.

A határtól Aklosig nincs út, csak amagas sziklák között egy keskenyvágányú iparvasút, mellette pedig egybõvizû patak folyik. Az ellenségestankok ezen patakban jöttek, és atámadás elkezdése utáni nap, 27-éndélelõtt már ott is voltak. Hiábareménykedtünk abban, hogy a szik-lákban elhelyezett robbanóanyagok adetonáció után a szikladarabokkalelzárják az oroszok útját, vagy lega-lább késleltetik a tankok elõrehala-dását, így a gyalogságot feltartóztat-hatjuk vagy megsemmisíthetjük.

Errõl azonban szó sem lehetett,mert egyetlen robbanás sem történt, ésmert az ellenség már tudta azoknak ésa robbanófejeknek a pontos elhelye-zését, így idõben közbelépett.

Szomorú, szinte hihetetlen, hogyaz ellenség tisztjei és katonái jobbantájékozódtak a határ mentén és ben-nebb is, mint a mieink. Ebben nagysegítségükre lehetett anyaországitisztjeink helyismeretének a hiánya,valamint Serfõzõ alezredes „szívélyestájékoztatása“ is. Feltételezem, hogynem szándékosan tette, de meggyõzõ-désem, hogy õ naiv, hiszékeny,

Május 8-án emlékezik Európa, 70. évfordulója lesz a 2. világháború befejezésének. Mi, hajdanán még úgytanultuk, hogy ez az ünnep május 9-én van, eltitkolták elõlünk, hogy a fegyverszünet valójában az elõzõnapon köttetett. Formálisan tényleg kilencedikén, hajnali egy órakor lépett érvénybe – moszkvai idõszerint –, ami aztán jó ürügyként szolgált a szovjet blokk ilyenszerû elkülönülésére is... Ez alkalomból aBaptisták a második világháborúban c. gyûjteményes kiadványból Zágoni Rezsõ magyar honvédháborús történetét idézzük. Rezsõ testvér közismert volt a székelyföldi atyafiak körében. E sorok írójaChicagóban találkozott vele, és hallgathatott részleteket a keleti-kárpátoki borzasztó harcokból. (Sz.L.)

Az Úz-völgyi szemtanú

A néhai Zágoni Rezsõ háborús emlékiratából

��

Szeretet • 2015. május� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

AKIK HAZAMENTEK 15

„Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három;ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.“ (1Kor 13:13)Fájdalommal vettük tudomásul, hogyözv. Sipos (szül. Józsa) Máriát január19-én Teremtõje magához szólította.Január 22-én kísértük el utolsó útjánBrassó Központi Sírkertjébe, ahol hálátadtunk testvérnõnkért, akit a MindenhatóIsten 83 életévvel ajándékozott meg. A temetési szertartást Deák Zsolt, KisOttó Károly, Vali ªtef és Borzási Gyula lelkipásztor végezte. Sipos Máriát erõs hit, kitartó reménység, legfõképpen pedigtúláradó szeretet jellemzett. Nagyon szerette Jézus Krisztust,személyes Megváltóját, férjét, gyermekeit, unokáit, kiterjedtcsaládját és Krisztus gyülekezetét. Testében több betegségethordozott, lelkében viszont folyton megújult. Mindig nagyörömmel jött Isten házába, hogy énekeljen, imádkozzon ésigét hallgasson. Testvérnõnk buzgósága a közösséget is ma-gával ragadta és segítségül volt az Úrhoz való közeledésünk-ben. Imádkozunk az elhintett igemagért, a gyászoló családértés a helybeli gyülekezetért. (Deák Zsolt és Borzási Dávid)

Március 29-én, virágvasárnap szólítottahaza az Úr Pap Sándor testvért Cleve-landban (USA), négy nappal 85. szüle-tésnapja elõtt. A temetési szertartásáprilis 1-én volt megtartva, ahol jelenvoltak nagy számban clevelandi magyarbaptisták és ismerõsök. Pintér Zoltánnyugalmazott lelkipásztor szolgált ige-hirdetéssel a Jn 14:1-4 versek alapján.

A vigasztalás igéjét Jézus bátortó szavai képezték: „Nenyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, higgyetekénbennem“. A mennyben készen van a hely, minden elké-szült személy számára. Pap testvér készen várta a hívó szót,amit elég rövid, de súlyos betegség közben kapott meg. Fájjószívvel, de Isten végrendeletében megnyugodva búcsúztaktõle: felesége, Jolán, akivel 57 évet éltek boldog házasságban;lányai, Jolán (akinek megadatott, hogy néhány hetetédesapjával töltsön) és Éva, vejei, Sándor és Barna, unokái,

Erika és Gabriella, unokaveje, András és szeretett dédunokái,Rebeka és Bandika. Szolgált a clevelandi Magyar BaptistaGyülekezet énekkara. A férfikar, amelynek õ is tagja voltrégen, elénekelte az „Ama szép dicsõ reggelt várom“ kezdetûéneket, amit valamikor Pap tv. szólózott. Egy másik kedvencénekét, az Ott a folyónak túl oldalán címût Nagy Ibolyaénekelte el. Régi szép, biharpüspöki emlékeket felidézve, Paptestvérre mint Krisztus hûséges, egyszerû, de nagyszerûkövetõjére emlékezve, búcsúztak Borbély Zoltán, VeressSándor és Nagy Sándor testvérek, akik számára már ifjúko-rukban példakép volt. Pap testvér földi maradványait április2-án helyezték örök nyugalomra családi körben. Pap Sándor 1930. április 2-án született Biharpüspökiben. Fia-talon fogadta el az Úr Jézust személyes Megváltójául, ésédesanyjával, valamint húgával együtt bemerítkezett a nagy-váradi pünkösdi gyülekezetben. Rövid idõ múlva a bihar-püspöki baptista gyülekezet tagjai lettek. A gyülekezetbenhûségesen kivette részét a szolgálatban mint imaóravezetõ,zenekari és énekkari tag. 1957. december 21-én kötött házas-ságot Seres Jolánnal. Házasságukat Isten két leánygyermek-kel, Jolánnal és Évával áldotta meg. 1990-ben Clevelandba(USA) költöztek kisebbik lányukhoz, ahol unokáik nevelésé-ben segítettek be. Hûséges tagja lett a clevelandi BetániaMagyar Baptista Gyülekezetnek, ahol eleinte az énekkarbanis szolgált, amíg egészsége engedte. Akik ismerték, úgyemlékezhetnek rá, mint egy csendes, de hitében erõsen álló,Istenéhez és a gyülekezethez hûséges hívõ emberre. Emlékelegyen áldott! (Szilágyi Borbála)

Hosszan tartó szenvedés után hívta haza az Úr Gál FerencnéIlonát, a nagyváradi belvárosi gyülekezet tagját. Temetésejanuár 31-én volt a biharpüspöki temetõben. A kápolnánáligét hirdetett Gergely Pál ny. lp. a Zsid 11,1-6-ból, a sírnálSimon József lp., a Jn 5:28-29-bõl, hálaadó imát mondottGergely András. Testvérnõnk Kémerrõl került a nagyváradi gyülekezetbe.Gergely Pál tv. méltatta Gál Ilona énekkari szolgálatát,kiemelve hûségét Istenhez. Hisszük, hogy dicsõítését amennyei seregben folytatja, ezúttal minden tehertõl,fájdalomtól mentesen. (Meleg Adina)

képzetlen, a kémelhárításban tel-jesen járatlan ember volt. A németül

beszélõ, német egyenruhában levõoroszokat olyan németeknek hitte,akik a mi segítségünkre jönnek.

Hogy hadvezetésünk sem tanult aháromévi háborúzásból, a Don-kanyaritragédiából, az is nyilvánvaló. Idõs em-berekkel, közöttük 60 év felettiekkelis, valamint 18-19 éves alig, vagy telje-sen kiképzetlen fiatalokkal, elsõ világ-háborús puskákkal és két kisméretûpáncéltörõ ágyúval próbálták meg-védeni az országhatár egyik stratégiaijelentõségû szorosának egy szakaszát.

És kikkel álltunk szemben? Egynagy létszámú, géppisztolyokkal ellátottukrán hadsereggel, amelyet messze-hordó lövegek, tankok sokasága és re-pülõgépek is támogattak. Meglepetés-szerûen jöttek, katonáink az erõdítmé-

nyekbõl ingben és mezítláb mene-kültek, mert hátukba kerültek, amibenlehetett némi közük a románoknak is.(Ezekben a napokban, még a Kárpá-tokban is olyan nagy meleg volt, abetonból készült bunkerek annyiraontották a hõséget, hogy az emberekezért levetkõztek.)

Aklosban a gépágyúk mellé akar-tak tenni bennünket, míg a gyalogo-sokat a lövészárkokba küldték, aholbiztos halál várt volna ránk, ezértmindnyájan az erdõn át Szentmártonszéléig vonultunk. Ott újjászerveztekés bedobtak az aklosi út megvédésére,ami táborhelyünktõl alig 100-200 m-re volt. Bár nem közölték velünk,mégis tudtuk, hogy legfõbb feladatunkaz lett volna, hogy feltartóztassuk azellenséget, amíg a németek Romániá-ból visszavonulnak ezen a szakaszon.

Az ellenség többszöri repülõs táma-dást indított ellenünk, amelyrõl gép-puskáztak is. Egy sorozat tõlem aligkét centiméter távolságra csapódott be.Bajtársaim közül számosan itt haltak,illetve sebesültek meg...

Visszavonulásunk után újraszer-veztek és a menasági dombokra irányí-tottak. Pár napig nagy melegben,étlen-szomjan harcoltunk, ilyen kö-rülmények között is az ellenség elõre-nyomulását megállítottuk. Nemsokáraparancsot kaptunk a további vissza-vonulásra, így a Hargitán át Székely-udvarhelyre értünk, ahol pihenõt adtakés ehettünk is, majd Bátosra irányí-tottak. Ott újra meg újra szerveztek,minket fiatalokat kivittek gyakor-latozni: Jobbra át!, Balra át!, Hátraarc!, Feküdj! – parancsszavakat ismé-telgettek. (Folytatás a záróoldalon)

��

� � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � �

16 Szeretet • 2015. májusLAPZÁRTAKOR

Ünnepi alkalomra gyûlt össze aszilágyerkedi baptista gyülekezetmárcius 15-én. Az Úr kegyelmébõlgyülekezetünk fiataljai, körülbelül 20-an, zenélni tanultak, immár két éve.Ennek a tanfolyamnak a befejezésétünnepeltük meg az istentiszteletkeretében.

Czier Zsolt zenetanár beszámolt atanulás folyamatáról, a fiatalok visel-kedésérõl – sikerekrõl és mulasztá-sokról –, de végül megelégedéssel

nyugtázta az elmúlt két évet. Hang-súlyozta, hogy a tudást könnyebbmegszerezni, mint megtartani!Biztatta a fiatalokat a további gyakor-lásra, valamint arra, hogy mindigörömmel szolgáljanak, tálentumaikatne ássák el, hanem gyarapítsák.

Bándi Sándor lelkipásztor testvér a98. zsoltárral köszöntötte az egybe-gyûlteket. Az 5-6. versekkel a tanárúrhoz fordulva megköszönte a türel-mét és eddigi áldozatos munkáját, a

Jóatya áldását kívánva életére ésmunkájára.

Hálásak vagyunk Istenünknek alehetõségekért, hogy használni akarmind idõst, mind fiatalt az Õ szolgá-latában. Kívánjuk, hogy a megszerzetttudás szolgálja Isten dicsõségét,lelkünk üdvét! Legyen mindenkinIsten áldása! S. D. G. „Énekeljetek újéneket az Úrnak, énekelj az Úrnak teegész föld!“ (Zsolt 96:1)

CSÁKI EMÕKE

SSzzeerreetteett - kiadja a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek SzövetségeElnök: Pardi Félix. Szerkesztõ-tördelõszerkesztõ: Szilágyi László.

410050 ORADEA, Str.: Gen. H. M. Berthelot 5, ROMANIA. E-baptifon: 0735 500 009, e-mail: szeretetlap@gmail. comA lap internetes változata a következõ címen olvasható: www.magyarbaptista.comA szerkesztõség fenntartja a jogot, hogy a kéziratokat szükség szerint átdolgozza.

Nyomtatás: Imprimeria de Vest, Oradea. A lap megjelenik havonta. ISSN 1223-4605

Az Úz-völgyi szemtanú(Folytatás az elõzõ oldalról)

Tették ezt, amikor az orosz lövedékeka közelünkben csapódtak be. Tragiko-mikus volt ez az egzecírosztatás.

A „kiképzés“ után Idecspatakra,Üvegcsûrre irányítottak, majd az erdõ-ben a szó szoros értelmében bolyong-tunk. Mivel nem volt összefüggõarcvonal, nem tudtuk, hogy hol azellenség vagy hol vannak a mieink.Éjjel egy, nappal pedig más iránybamentünk, így saját tûzérségünk és azorosz aknavetõk tüzébe kerültünk, amirettenetes következményekkel járt.

Sokan meghaltak, volt aki lábátvagy kezét veszítette, annyi volt a se-besült, hogy nem gyõzték elszállítani.Én is ebben az „ütközetben“ sebesül-tem meg. Egy csûrben elsõsegélybenrészesítettek, majd Marosvécsre vit-

tek, ahol marhavagonokba raktakbennünket, és Budapestre szállítottak.

A fõvárosban két hétig voltunk,majd vöröskeresztes vasúti szerelvé-nyen Hévízfürdõre vittek. Az egészfürdõhely katonai kórházzá változott.

November 1-ig voltam kórházban,melyet az ellenséges csapatok köze-ledte miatt Bécsbe telepítettek. Mivela sebesülteknek joguk volt hozzá, egyhónapos pihenõszabadságra mentünk.

Egy balatonszemesi szobatársunk,a Debrecen környéki Pál Józseffel ma-gához hívott. Odaérkezésünk utánhárom nappal megjöttek a „felszabadí-tók“ is. Mivel civil ruhában voltunk,nem bántottak, de megpróbáltak be-szervezni a Vörös Hadseregbe. Errenem nagyon volt hajlandóságunk,inkább 1945. április 16-án hazafeléindultunk.

Egy baróti sorstárs, Pál József ésén, sok félelem és viszontagság közt,kilenc nap alatt Debrecenbe érkez-tünk. Ott vonatra szálltam, de Érmi-hályfalván elfogtak a szovjet katonák,de egy jóindulatú magyar népõr segít-ségével megszabadultam és folytat-hattam utamat. Nagyvárad-Kolozsvár-Brassó érintésével érkeztem megSepsiszentgyörgyre, ahol újból szintefogságba kerültem. Kovásznáig gya-log tettem meg az utat, és 1945. május10-én érkeztem haza. A magyarrendõrségen kellett jelentkeznem, ahol„ügyem“ kivizsgálása végett a néptör-vényszék elé idéztek, majd mindenvád alól felmentettek.

Életem végéig sem tudom eléggémegköszönni a Jó Istennek, hogyegész frontszolgálatom alatt éreztemaz õ közelségét és kegyelmét.

Hirdetés: Megnyitóünnepély – KÉMERIsten iránti hálával a szívünkben értesítjük a testvéreket, hogy új imaházunk megnyitóünnepélyét augusztus 30-ántartjuk. Bõvebb információ hamarosan olvasható gyülekezetünk weboldalán (www.kemeribaptista.wordpress.com).

Zenei tanfolyamuk befejeztével a szilágyerkediek

/ColorImageDict > /JPEG2000ColorACSImageDict > /JPEG2000ColorImageDict > /AntiAliasGrayImages false /CropGrayImages true /GrayImageMinResolution 300 /GrayImageMinResolutionPolicy /OK /DownsampleGrayImages true /GrayImageDownsampleType /Bicubic /GrayImageResolution 300 /GrayImageDepth -1 /GrayImageMinDownsampleDepth 2 /GrayImageDownsampleThreshold 1.50000 /EncodeGrayImages true /GrayImageFilter /DCTEncode /AutoFilterGrayImages true /GrayImageAutoFilterStrategy /JPEG /GrayACSImageDict > /GrayImageDict > /JPEG2000GrayACSImageDict > /JPEG2000GrayImageDict > /AntiAliasMonoImages false /CropMonoImages true /MonoImageMinResolution 1200 /MonoImageMinResolutionPolicy /OK /DownsampleMonoImages true /MonoImageDownsampleType /Bicubic /MonoImageResolution 1200 /MonoImageDepth -1 /MonoImageDownsampleThreshold 1.50000 /EncodeMonoImages true /MonoImageFilter /CCITTFaxEncode /MonoImageDict > /AllowPSXObjects false /CheckCompliance [ /None ] /PDFX1aCheck false /PDFX3Check false /PDFXCompliantPDFOnly false /PDFXNoTrimBoxError true /PDFXTrimBoxToMediaBoxOffset [ 0.00000 0.00000 0.00000 0.00000 ] /PDFXSetBleedBoxToMediaBox true /PDFXBleedBoxToTrimBoxOffset [ 0.00000 0.00000 0.00000 0.00000 ] /PDFXOutputIntentProfile () /PDFXOutputConditionIdentifier () /PDFXOutputCondition () /PDFXRegistryName () /PDFXTrapped /False

/Description > /Namespace [ (Adobe) (Common) (1.0) ] /OtherNamespaces [ > /FormElements false /GenerateStructure true /IncludeBookmarks false /IncludeHyperlinks false /IncludeInteractive false /IncludeLayers false /IncludeProfiles true /MultimediaHandling /UseObjectSettings /Namespace [ (Adobe) (CreativeSuite) (2.0) ] /PDFXOutputIntentProfileSelector /NA /PreserveEditing true /UntaggedCMYKHandling /LeaveUntagged /UntaggedRGBHandling /LeaveUntagged /UseDocumentBleed false >> ]>> setdistillerparams> setpagedevice