ph.: onycophora (karmos féreglábúak) ph.: tardigrada ... · opistothelae - felsőrendű pókok...

Ph.: Onycophora (Karmos féreglábúak)

Ph.: Tardigrada (Medveállatkák)

Ph.: Arthropoda (Ízeltlábúak)

Subph.: Chelicerata (Csáprágósok)

Cl.:Merostomata (Rákszabásúak)

Cl.: Aracnida (Pókszabásúak)

Cl.: Pantopoda (Csupalábúak)

Onycophora – Karmos féreglábúak

• Szárazföldiek (kb 10 faj)

• Ragadozók

• 13-40 pár karmos csonkláb

• Szájszemölcs (ragadós mirigyváladék) – Külső emésztés

• Metanephridium

• Közvetlen egyedfejlődés, elevenszülő

• Trachea

• Érzősörték

• Bőrizomtömlőjük 3 rétegű simaizomból áll

Euperipatoides

kanangrensis

Tardigrada - Medveállatkák

• Kb 750 faj (100),

• Szinte minden élettérben előfordulnak

• Legellenállóbb élőlények

– -196-151°C!

– 300 bar- 0 bar

– 570000 rad sugárzás (humán: 500 rad -> halál)

• Kriptobiózis – cisztaképzés -120 évig is!

• 4 szelvény 1-1pár csonkláb

• szájnyílásban 2 mész-szurony, sejteket megszúrja és kiszívja

• Arthropoda tul (vedlés, kitines kutikula)

• Annelida tul (ízesülés nélküli láb, ideg r.)

Hypsibius

dujardini

Arthropoda jellemzők

• kitin tartalmú kutikula, nincs kollagén; néha Ca-lerakódás

• szelvények 4 lemezből:

– TERGIT: háti- STERNIT: hasi - PLEURIT: oldalsó lemez (2)

• Ízelt lábak: hasi és oldalsó lemez között illeszkednek

• nyitott keringési rendszer

• belső és külső szelvényezettség, heteronom

• fej: oldalt összetett (fecatta) szemek, középen pontszem (ocellum)

• tagolt komplex tápcsatorna

• Páros hasi idegek és idegdúcok

• Légzés lehet: kopoltyúk, bőrlégzés, tracheatüdő vagy trachea

Arthropoda – Ízeltlábúak subph.: Chelicerata (csáprágósok)

classis: Xipphosura (tőrarkúak) • Sekély, partközeli tengerekben élnek.

• Az előtestet egységes, patkó alakú hátpáncél fedi (peltidium)

• Az előtesthez kapcsolódó 6 pár végtag közül az első kisméretű ollós csáprágót visel, a többi 5 pár járóláb is ollóban végződik.

• Az utótest két részre tagolódik. Jellegzetességük a hosszú, mozgatható faroktövis.

• jól fejlett szemek

• Akár 60cm!

• Élő fosszília

Atlanti tőrarkú (Limulus

polyphremus)

6

1. Chelicera

2.Pedipalpus tapogató

Járólábak 3-6.

Lemezes haskopoltyúk: módosult végtagok

Az előtest 6 pár végtagja ollóban végződik.

Ollós csáprágó

anus

Subph.: Chelicerata (csáprágósok) Classis: Arachnida (pókszabásúak)

• Csak egyszerű szemeik vannak. • Végtagok csak az előtesthez kapcsolódnak. • Életmód: változatos (ragadozó, élősködő, korhadékevő, növényevő). Ált. külső emésztés. • Szövő-, méreg- és bűzmirigyeik lehetnek. • 11 alosztálya

1.: Subcl.: Scorpiones

(skorpiók)

• Ollójuk külső ága mozgatható (rákok – belső) • Oviviparia, vivparia • Többségük sivatagok és félsivatagok lakója. Éjszaka

aktív ragadozók. • A lábak az előtesthez rögzültek. Az előtest felszínén

kemény lemezt, hátpajzsot viselnek (carapax).

Kárpáti skorpió (Euscorpius carpathicus

Kelet-, Délkelet-Kárpátok, 3-4 cm

• 2. Subcl.: Solifugae (Rovarpókok) – Éjjeli állatok, sivatagok, félsivatagok, nagy

csáprágó, nincs méregmirigy,

• 3. Subcl.: Pseudoscorpines (álskorpiók) – Legfeljebb 1 cm-esméregtövisben végződő

utópotrohuk nincs. – Ollóból méregmirigy nyílik. – Csáprágójuk hegyén szövőmirigy nyílik. – Világszerte megtalálhatók, synantróppok is

• 4. Subcl.: Ricinulei (Sapkás Pókok) – ~60 faj – sapka (ricinium): előtest csúcsi része – vakok, csáprágó és tapogató is ollós – Afrika, D- és Közép-Amerika párás helyei

Rovarpók (Solifugae

sp.)

Könyvskorpió

(Chelifer cancroides)



• 5. Subcl.: Opiliones (Kaszáspókok)

A pókoktól való elkülönítés:

1. előtest + utótest összeolvadt

2. testük szelvényezett

(még ennél a alosztálynál is)

Többnyire éjjel aktívak.

A lábfej több mint 60 íz is lehet

igen hosszú lábak (16 cm is lehet)

Házi kaszáspók (Phalangium opilio)

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/90/Opiliones_harvestman.jpg

10

Két szemük az ún.

szemdombon

Csáprágó: 3 ízű, ollós

Belső emésztés > külső emésztés is

Védekezés:

egy pár bűzmirigy az első járólábaknál

holtnak tettetik magukat

autotomia – öncsonkítás

leszakadt láb percekig mozog (innen kapták nevüket).

Az elveszett lábak nem regenerálódnak.

Szaporodás:

hím: kiölthető párzószerve (penis)

Nőstény: tojócső ( ovipositor) rakja

Peték: talaj repedései, növények

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/4/44/Harvestman_macro.jpg


6. Subcl.: Acari (atkák) – 5 rend • 0.08-30 mm. A szelvényezettség a legtöbb fajnál

elmosódott. Az atkák többségénél a 2. és 3. lábpár között húzódó sejugalis barázda két részre tagolja a testet: proterosoma, hysterosoma. A proterosoma további két részre tagolódik. A gnathosomán (capitulum), van a fej csúcsszelvénye, a csáprágók és a tapogatólábak. A propodosomán van az 1. és 2. járóláb.

• Életmód: nagyon változatos: ragadozók, élősködők, korhadékevők stb..

• Élőhely: szinte minden vízi és szárazföldi életközösségben.

12 Közönséges kullancs (Ixodes

ricinus)

pete

lárva

nimfa

kifejlett

kullancs

vért szív nem szív vért

talaj, 4-10 hét

3-5 nap, „hüllő” vér

4-8 nap, emlős vér

nőstény hím

Lárva nimfa hím

nőstény

Vérszívás előtt

Vérszívás után

Ordo: Ixodida

13

Bogáratka (Parasitidae sp.)

Ordo: Mesostigmata – nyűgatkák (atkatetvek)

Csáprágójuk ollószerű, szemük nincs.

Parazita és szabadon élő, általában közepes méretű (1mm) atkák.

Familia: Gamasidae (Parasitidae) – bogáratkafélék

Nimfáikat ürülék- és dögevő bogarak szállítják a kifejlett alakok számára szükséges környezetbe.

Pergamasus coleoptratorum, lárvái Geotrupes (ganéjtúró) bogarakon élősködnek, ezek

szállítják a friss trágyához, melyben a kifejlett atka fonalférgekkel táplálkozik.

14

Varroa jacobsoni – ázsiai nagy méhatka 1,6 mm

DK-Ázsiából => Európa. 1970: Bulgária

Magyarországon már 1987-ben nagy károkat okozott.

Átszúrja a házi méh interszegmentális hártyáját és a hemolimfát szívja.

A méh súlya 2 óra alatt felére csökkenhet.

A nőstények megtámadják a lárvákat és az imágókat egyaránt.

Elszaporodása esetén az egész család elpusztulhat.

A varroa-atka (Varroa jacobsoni)

18

Familia: Trombidiidae – bársonyatkafélék

általában piros színűek

erdőkben, mezőkön.

lárváik madarak és emlősök vérét szívják

Imágóik talajban, avarban ragadoznak, főként ízeltlábúak petéivel táplálkoznak.

A Trombidium holosericeum – tavaszi bársonyatka. 4 mm, élénk skarlátvörös színű.

Az imágó a talaj felső rétegeiben él, rovarpetékkel táplálkozik.

Ordo: Prostigmata

Ollós, karmos vagy szuronyszerű

csáprágó.

Végbélnyílás nincs,

középbelük vakon végződik.

Csak egy nimfa stádium

Számos egészségügyi és

gazdasági szempontból fontos faj

19

Ordo: Astigmata

Trachearendszerük és légzőnyílásaik hiányzik. Gyengén

kitinizáltak,

Dermatophagides sp.- poratkafajok

házi porban fajaik tömegesen

táplálék: elszarusodott hámsejtek, és az azokon megtelepedő

mikroszkópikus gombák

váladékaikban, ürülékükben, testtörmelékükben antigén

természetű fehérjék allergének

Sarcoptes scabiei - emberi rühatka

csökevényes rágószerv, 0.2-0.4 mm

a gazdaállat, vagy az ember bőrében él

a kifejlett állat az elhalt szarurétegben fúr járatokat

főleg a bőr vékonyabb területein rág: ujjak között, hajlatokban.

Járataiban visszafelé mászni a szőre miatt nem tud.

Többnyire a lárvák okozzák a hólyagokat.

Éjjel aktívabb.

Fehérneművel, tisztátalan ágyneművel terjed.

Tűrhetetlen viszketést okoz

a vakarás következtében a bőr másodlagosan fertőződhet.

20

Ordo: Oribatida – páncélosatkák

Leírás: erősen kitinizált, 0.2-1 mm. Test domború, sötét.

Morfológiájuk változatos, gyakran nyúlványok, különleges alakú szőrökkel.

Élőhely: talaj- és mohalakók.

Táplálék: minden: növényi korhadék, ürülék, moszat, gombafonal, pollen, spórák, rovarpeték.

A humifikációban fontos szerepük van. 1 m3 talajban több százezer lehet az egyedszámuk.


• 7. Subcl.: Palpigradi

(szálfarkúak)

– ~50(1) faj, talajon, nyirkos

helyeken

• 8. Subcl.: Uropygi

(ostorfarkúak) – skorpiókhoz kissé hasonlítanak

– 2-7 cm

– anális mirigy védekezésre: • ecetsav, hangyasav, klór

– uro lat: ég, mar, lángol puga: far, ülep

– ragadozók

Eukoenenia sp.

Ostorfarkú (Uropygi

sp.)


• 9. Subcl.: Schizomida (rövid

szálfarkúak) – 230 faj

– szem nincs

– első pár járólábbal tapogatnak

– kis méret: 3-7 mm

– trópus, szubtrópus

• 10. subcl.: Amblypygi (ostorlábúak)

– Amb: tompa, lekerekített; puga:

far

– 100 faj, max 5 cm

– előtest széles, szívalakú

– nincs méregmirigy

– Ázsia, Afrika, Amerika: trópus,

szubtrópus

Rövid szálfarkú (Schizomida sp.)

Ostorlábú (Ambypygi sp.)

23

Phylum: Arthropoda Subph.: Chelicerata

(csáprágósok) Classis: Arachnida

(pókszabásúak) 11. Subclassis: Araneae

(pókok) Ordo: Araneae

24

• Kis fajszám

• ősi, főleg DK-Ázsia

• utótest szelvényezett

• Csáprágójuk ortognath

• Talajban épített járatokban

• Magyarországon nincs

Mesothelae - alsórendű pókok

Opistothelae - felsőrendű pókok

Orthognatha - négytüdős pókok

Labidognatha - főpókok

Subo.:Mesothelae - Alsórendű

pókok

Liphistius malayanus

25

Közepes- és nagyméretűek

Csáprágóik ortognath típusúak

Két pár tracheatüdő

Főleg trópus és szubtrópus

Opistothelae – felsőrendű pókok

Orthognatha (Mygalomorphae)- Négytüdős pókok

• ~ 500 faj

• Zömök testalkat

• Függőleges aknákban élnek

• akna sűrű szövedékkel bélelve

• aknán csapóajtó

• Közép-Európában egyetlen faj

Familia: Nemesiidae (Ctenizidae ) - Aknászpókok

Mesothelae - alsórendű pókok

Opistothelae - felsőrendű pókok

Orthognatha - négytüdős pókok

Labidognatha - főpókok

26 Nemesia pannonica – magyar aknászpók Védett

• 5 mm

• Karsztbokorerdők, sziklagyepek

• Talajban, elágazó járatokban

• Járat fala: nyál + talajszemcse + fonal

Subordo: Opistothelae – felsőrendű pókok

sectio: Orthognatha (Mygalomorphae)- Négytüdős pókok

27

Fam: Theraphosidae - Madárpókok

• Legnagyobb méret

• leghosszabb életű pókok

• éjszakai aktivitás

• Csak trópusokon ~ D-Amerika

• Mérgük emberre ~nem veszélyes

• szőrzetük irritál

28

Sectio: Labidognatha (Araneomorphae) -

Főpókok

• Csáprágóik labidognath típusúak

• Kis- és közepes méret

• 90 család: 23000 faj

• Közép-Európa: 38 család 1100 faj (Mo:750)

• ~ 1 évig élnek

Subo.:Opistothelae - felsőrendű pókok

sectio:Orthognatha - négytüdős

pókok

sectio: Labidognatha - főpókok

labidognath csáprágó:

oldalirányú mozgatás

29

Fam.:Pholcidae –

álkaszáspókfélék

• Kusza térhálók, sziklás helyen

• Lakásokban is gyakoriak

• Hazánkban négy faj

• hálóban hassal felfelé

• a fogófonalakat enyvréteg fedi, „becsomagol - harap - kiszív”

Pholcus phalangoides

– nagy álkaszáspók

• 2-3 mm (utótest)

• utótesten két párhuzamos sötét folt

• Házakban, kövek alatt

• Fogóhálója ~vitorlaháló

• ha megijed, gyors rángatódzó mozgást végez (vibrotropizmus)

• Nőstény: Petecsomót csáprágóival fogva magával cipeli

30

Fam.:Eresidae – bikapókfélék

Eresus cinnaberinus – bikapók VÉDETT

nőstény hím

• száraz gyepekben

• hím csavarog

• Nőstény tárnában

• Hazánkban ~3 faj?

31

Theridiidae - Törpepókok

• Gömbded utótest

• utótest gyakran színes és feltűnő mintázatú

• Sok fajuk kötődik az emberi lakásokhoz

• Hurokháló

Steatoda bipunctata - kétpettyes faggyúpók

Latrodectus mactans - fekete özvegy

• 2-3 mm

• Főként Dél- és Észak-Amerika lakója

• egyik legveszélyesebb pókfaj

• marás után 4-5 órával bekövetkezhet a halál

• rokonai Európa kivételével minden földrészen

• hasi oldalán élénkpiros, homokóra alakú folt

• nőstény a párzás után rögtön felfalja a hímet

32

Linyphiidae – vitorláspókfélék

Linyphia triangularis – háromszöges vitorláspók és hálója

• Kis méret, karcsú

• tüskézett lábak

• Vitorlahálót

• A mérsékelt- és a hidegöv legfajgazdagabb családja

• Hálóban háttal lefelé csüngenek

33

Araneidae – keresztespókfélék

• Kerekháló

• Láb tüskézett

• 8 szem 2 sorban

• a nőstény a hím méretét többszörösen meghaladja

• A hímek ivaréretten csavargók

Araneus diadematus –

koronás keresztespók

• 6-8 mm

• utótest világostól sötétig

• háton fehér, kereszt alakú foltsor

• Fákon, bokrokon

34 Argiope bruennichi – darázspók és kokonja Argiope sp. Hím, nőstény

• 2,8-7,5 mm

• nőstény: utótest csíkos

• A különböző populációk között életmódbeli eltérés lehet (nedves helyen

élők korábban petéznek mint a szárazabb területen élők)

• hímek kisebbek, világosbarnák

• Egyenesszárnyúakat eszik

35

Trochosa terricola

Lycosidae – farkaspók félék

• 8 szem 3 sorban (4-2-2)

• Talajlakók, fogóháló nincs

• Mezőgazdasági területeken is

tömegesek

• Egyes fajok igénylik a víz

közelségét

• Nőstények a

fonószemölcsükhöz rögzítik a

petecsomójukat

Pisauridae - Csodáspókok

• Fogóhálót nincs

• Nagy termet

• gyorsak

• Száraz és nedves terület is

• Nőstények a csáprágóikkal

szállítják a petecsomójukat

36

Dolomedes fimbriatus - Szegélyes vidrapók

• 10 mm, síkságon gyakoribb

• Vízparti növényzeten él, de a vízfelszínen is tud futni

• A fiatalok a víztől távol élnek (pl. erdő, szántóföld, cserjés)

• VÉDETT!

37

Argyronetidae – búvárpókfélék

• barnás

• utótest szőrös

• sűrű hínárvegetációban gyakori

• Egész életét a vízben tölti

• Búvárharangjába a utótest szőrözete

között viszi le a levegőt

• A búvárharangban táplálkozik,

párosodik és a petéket is itt őrzi

• VÉDETT

Argyroneta aquatica

- Búvárpók

38

• 1,5-3 mm

• hím sötét, jellegzetes mintázat

• A nőstény a virág színétől függően

– fehér, zöld, vagy sárga

• utótestén néha pirosas foltok

• Elsősorban fészkes virágzatú

növények virágaiban él

Misumena vatia (vacia) - Viráglakó karolópók

Thomisidae - Karolópókok

39

Salticidae - Ugrópókok

• Szemei három sorban el (4-2-2)

• Az első szemsor két középső szeme kiugróan nagy

• A Föld fajokban leggazdagabb családja

• Max. 2 cm nagyságúak

• Zömök testalkat

• láb vaskos

Salticus scenicus – színészpók

Phylum: ARTHROPODA

subphylum: CHELICERATA

classis / subclassis:

I. Merostomata (Rákszabásúak)

1. Eurypterida - tengeri skorpiók

2. Xiphosura - tőrfarkúak

II. ARACHNIDA (Pókszabásúak)

1. Scorpiones (Skorpiók )

2. Solifugae (Rovarpókok )

3. Pseudoscorpiones (Álskorpiók)

4. Ricinulei (Sapkás pókok)

5. Opiliones (Kaszáspókok)

6. Acari (Atkák)

7. Palpigradi (Szálfarkúak)

8. Uropygi (Ostorfarkúak)

9. Schizomida (Rövid szálfarkúak)

10. Amblypygi (Ostorlábúak)

11. Araneae (Pókok)

III. Pantopoda (Csupalábállatok)

41

1. előtest: a törzset alkotja, két szakaszból áll: 1. szelvényezetlen, előrenyúló ormányt visel, végén szájnyílás 2. szelvényezett és járólábakat visel belső szerveinek egy része a lábakban 2. utótest: kisméretű, szelvényezetlen függelékké redukálódott Fejlődés: közvetett, szelvényszerző fejlődés (anamorfózis).

pan: teljes, minden, összes

(panamerikai játékok, Pángea) 1300 faj lassúak petehordó láb (hím) protonimfa is az apán tartózkodik

Nymphon sp. -nyurga ászkapók

Subph.: Chelicerata (csáprágósok) Classis: Pantopoda (csupalábúak)

42

Tengeriek, a mélytengeriek vakok

vannak planktonikusak is

legtöbbjük virágállatokon, szivacsokon, zsákállatokon élnek, és ezek testéből

táplálkoznak

lárvák többnyire csigákon élősködnek

test: max 10cm

láb: max. 25 cm

Colossendeis australis - Antarctic pycnogonid

43 Nymphon sp. -nyurga ászkapók

ARTHROPODA subphylum-ok

TRILOBITA ősi tengeri háromkaréjú ősrákok amandibulata, (2 ágú végtag) végtagokon kopoltyúk CHELICERATA csáprágósok ősi tengeri eredet csáprágó, amandibulata lemezes kopoltyú/tüdő CRUSTACEA rákok ősi tengeri eredet mandibula, (2 ágú végtag) végtagokon kopoltyúk MYRIAPODA soklábúak ősi tengeri eredet mandibula trachea HEXAPODA hatlábúak fiatal (~400 millió éve, devon) szárazföldi eredet mandibula trachea

MYRIAPODA

soklábúak

HEXAPODA

hatlábúak

CRUSTACEA

rákok

CHELICERATA

csáprágósok

1 pár csáp

UNIRAMIA 2 pár csáp nincsen csáp

trachea rendszer

TRACHEATA

kopoltyú

állkapocsMANDIBULATA csáprágó

tracheatüdo,

lemezes kopoltyú

Subphylum: CRUSTACEA - rákok • 2 PÁR csáp (ANTENNA), kétágú végtagok (BIRAMIA)

• crusta: héj

• kitin kutikulába mészsók rakódnak

• a rákoknak a legnagyobb a morfológiai diverzitása

• a leírt fajok száma kb. 52 000

• méretük 94 μm és 4 m között

• becslések szerint a legnagyobb biomasszája a Földön a

krillnek van, melynek mennyisége 500 millió tonna

• legnagyobb láb-fesztávolság: óriás tengeri pók (legnagyobb élő ízeltlábú, 2 m, Japán) • carapax: 25x30 cm • amerikai homár rekord: 1067 mm, 20.13 kg • legnagyobb szfi: pálmatolvaj rák

Macrocheira kaempferi – óriás tengeripók

2-4 m ?

49

legnagyobb carapax 46 cm : Pseudocarcinus gigas Tasmánia

legnagyobb tethossz 60 cm, 15 kg Jasus (Sagmariasus) verreauxi Ausztrália, Új-Zéland

50

Szelvényszámok

felsőrendű rákok: 8 torszelvény pajzsos levéllábú rákok:

akár 40 torszelvény Máshol 60 is

1. BRANCHIOPODA 2. REMIPEDIA 3. CEPHALOCARIDA 4. MAXILLOPODA 5. OSTRACODA 6. MALACOSTRACA

(6. cl: Malacostraca)

A 19 testszelvény: törzs: fej caput 5 íz + 1 tor thorax 8 potroh: abdomen 6 + farok

Úszólábak (hasadtlábak)

thorax abdomen

potroh

járólábak

telson

Uropodit

caput HÉJ

carapax

Testfelépítés

Csak a Malacostraca fajoknál van potrohláb!

tor eredetű

a fej végtagjainak diverzitása hatékony táplálkozást tesz lehetővé

FEJ 1. BRANCHIOPODA 2. REMIPEDIA 3. CEPHALOCARIDA 4. MAXILLOPODA 5. OSTRACODA 6. MALACOSTRACA

hasadt/láb (SCHIZO/PODIUM) módosulatai:

1. pálcaláb (pereiopodium): endopodit 5 ízből áll,

exopodit csökevényes

módosulatai:

ollós láb

pengeláb

2. levélláb (phyllopodium)

54

exit (külső függelék) elsődlegesen légzést szolgálja specializált kopoltyúkat alkotnak

(tőíz : 2-3 íz)

=

A láb alapi része (protopodit) 2 szelvényből áll: coxa és basis A protopodit nyúlványokat viselhet: exit (külső nyúlvány) endit (belső nyúlvány) A rákok lába hasadtláb, kétágú: endopodit: belső láb exopodit külső láb

exopodit

v. exit

55

Gyakran belső kopoltyúk a carapax alatt – a végtagok függelékei! – fejpajzs alatt kopoltyúüreg (Decapoda)

Belső kopoltyúk

Subphylum: CRUSTACEA – rákok

1. classis: BRANCHIOPODA - levéllábú rákok • változatos alakú, csupasz, vagy héjjal borított édesvízi állatok • a vízben hanyatt úsznak • időszakos vizek • ragadozók, de néha kannibálok • az iszapban turkálnak • a peték a kiszárad iszapban évekig is életképesek • több faj lárvái csak akkor tudnak kikelni, ha a petét előbb fagy érte • a beszáradt iszap porával együtt a petéket a szél terjesztheti.

57

1. cl: BRANCHIOPODA

Brachipus stagnalis – közönséges tócsarák

8,5-23 mm, tarka, csupasz testű

Nyílt térségek pocsolyáiban és vizes árkaiban

főként agyagos helyeken

Anostraca

1. BRANCHIOPODA

scl: SARCOSTRACA

o: Anostraca - csupasz levéllábú rákok

scl: Phyllopoda – levéllábú rákok 2. REMIPEDIA 3. CEPHALOCARIDA 4. MAXILLOPODA 5. OSTRACODA 6. MALACOSTRACA


• 8-23 mm hosszú

• hím: lábai enyhén vöröses, a farokvillaágak sárgás-vöröses színűek

• nőstény: a petetartó alapján zöldes, csúcsán élénk kék

• hátpajzs

• hanyatt úsznak

• Időszakos vizekben

• iszapban turkálnak

• ragadozók, néha kannibálok

• peték a kiszárad iszapban évekig életképesek, szél terjeszti

• Több faj lárvái csak akkor tudnak kikelni, ha a petét előbb fagy érte.

1. cl: BRANCHIOPODA

scl: Sarcostraca


scl: Phyllopoda – levéllábú rákok

o: Notostraca – pajzsos levállábú rákok

o: Diplostraca ”kéthéjúak”

so: Cladocera – ágascsápú rák 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA 4. cl: MAXILLOPODA 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA

Triops cancriformis – nyári pajzsosrák

• Időszakos pocsolyákban nyáron és ősszel

• Lábai: táplálékfelvétel, mozgás, légzés

• A rizsvetésekben a csiranövények kitúrásával

és megrágásával kárt okoz.

o: Notostraca - pajzsos levéllábú rákok

Lepidurus apus – tavaszi pajzsosrák

• Az összetett szemei a test középvonalában csápjai csökevényes,

helyette elülső lábpárját használja.

• Két farok nyúlványa között lemezszerű függelék

• Kora tavasszal, hóolvadás után jelenik meg

• 15 oC-nál melegebb vizekből csak ritkán mutathatjuk ki. Ritkább faj.

1. cl: BRANCHIOPODA

scl: Sarcostraca


scl: Phyllopoda – levéllábú rákok

o: Notostraca – pajzsos levállábú rákok

o: Diplostraca ”kéthéjúak”

so: Cladocera – ágascsápú rák 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA 4. cl: MAXILLOPODA 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA

nyári pajzsosrák tavaszi pajzsosrák

1. cl: BRANCHIOPODA scl: Sarcostraca o: Anostraca - csupasz levéllábú rákok scl: Phyllopoda – levéllábú rákok o: Notostraca – pajzsos levállábú rákok o: Diplostraca ”kéthéjúak” so: Cladocera – ágascsápú rák 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA 4. cl: MAXILLOPODA 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA

so: Cladocera – ágascsápú rákok

• test végén tüske formájú nyúlvány

• 2 pár 2 ágú evezőcsáp

• állóvízben, pocsolyákban gyakoriak

• halivadékok fontos tápláléka

• rugalmas, kabátszerű héj

• hasoldalon nyitott, potroh kidugható

• a héj a fejet szabadon hagyja

• a fejen lefelé irányuló függelék

63

Daphnia pulex – kis vízibolha

• 1-4 mm

• sekély vizekben, tócsákban

• csápjukkal csapkodva, szökkelve haladnak

• táplálék: Szerves törmelék, apró élőlények.

• tömegesen a vizet vörösre festik.

• Beszáradt petéiket a szél és a vízimadarak terjesztik.

• „vízibolha” : kiszáradva akváriumi haltáplálék

so: Cladocera – ágascsápú rákok 1. cl: BRANCHIOPODA scl: Sarcostraca o: Anostraca - csupasz levéllábú rákok scl: Phyllopoda – levéllábú rákok o: Notostraca – pajzsos levállábú rákok o: Diplostraca ”kéthéjúak” so: Cladocera – ágascsápú rák 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA 4. cl: MAXILLOPODA 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA

tavaszi forma nyári forma őszi forma

• 2,5 mm

• a víz hőmérsékletének változtatásával fej csúcsi része változik

• tavak planktonjában nem ritka

Daphnia longispina cucullata – változófejű vízibolha

A változófejű vízibolha (Daphnia longispina cucullata ) nőstényének ciklomorfózisa

június

július szeptember

október

május

áttelelő ephippium

tartós peték

4. cl: MAXILLOPODA

1. cl: BRANCHIOPODA 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA 4. cl: MAXILLOPODA scl: Thecostraca scl: Tantulocarida scl: Branchiura scl: Pentastomida scl: Mystacocarida scl: Copepoda 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA

Nem monofiletikus

1. cl: BRANCHIOPODA 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA

4. cl: MAXILLOPODA scl: Thecostraca infracl: Cirripedia supero: Thoracica scl: Tantulocarida scl: Branchiura scl: Pentastomida scl: Mystacocarida

scl: Copepoda 5. cl: OSTRACODA

6. cl: MALACOSTRACA

• nagyon módosultak,

sokszor azt is nehéz eldönteni, egyáltalán ízeltlábúak-e

•1834-ig a kagylókhoz sorolták őket

(ekkor fedezték fel a lárvájukat)

• tengeriek

• első csáp tapadószerv

Infracl: Cirripedia - kacslábú rákok 2.5-75 cm

Cirrus: ~ (haj)fürt,

Pedis: láb

1. scl: Thecostraca

68

Infracl: Cirripedia - kacslábú rákok Supero: Thoracica: kb. 700 faj, két típus

Tengeri makk


4. cl: MAXILLOPODA scl: Thecostraca infracl: Cirripedia supero: Thoracica scl: Tantulocarida scl: Branchiura scl: Pentastomida scl: Mystacocarida


6. cl: MALACOSTRACA

kacsakagyló

1. scl: Thecostraca

A testet beborító hátpajzs mészlemezeket választ ki.

Torlábak sok ízűek, sertézettek (kacslábak).

Legtöbb fajuk a tengerek, árapály övezetben

Helytülő (sessilis) szervezetek

Szűrögetve táplálkoznak, vagy belső élősködők.

Szabadon úszó lárvájuk (nauplius) átalakul cypris lárvává, letelepszik és elülső pár csápjával rögzül. Ez válik az állat nyelévé.

1. Naupliusz lárva

Fejükkel tapadnak az aljzathoz, első csápjaikkal

2. cyprid lárva

Cirri – a tor módosult hasadt lábai Sok ízből állnak (kacslábak) szűrögetve táplálkoznak vele

70

Kacslábú rákok nauplius larvája testméretükhöz viszonyítva leghosszabb péniszű állatok

71

Lepas anatifera – kacsakagyló • 3-5 cm kagylószerű teste a 10-30 cm hosszú nyéltől teljesen elkülönül. • Testét 5 fehér sávolt mészlemez borítja. • Elterjedés: Atlanti óceán, Földközi-tenger. • Szerves törmeléket szűr ki a vízből kacslábai segítségével. • Közel a felszínhez sziklákra, hidak tartószerkezeteire, gerendákra stb. tapad.

4.cl: MAXILLOPODA scl: THECOSTRACA Infracl: Cirripedia

72

Balanus balanus – tengeri makk • 2-3 cm, külső héja csonka kúp alakú. Közel a vízfelszínhez kövekre tapad. • Elterjedés: Brit szigetek, Balti-tenger, Északi-tenger. Dagálykor az állat felcsapja fedőkészülékét és finoman pillás kacslábaival szűröget. • Még a 0.001 mm nagyságú szemcséket is képes kiszűrni. • Gyorsan mozgó állatokra, pl. halakra, cetekre is képes letapadni.

4.cl: MAXILLOPODA scl: THECOSTRACA Infracl: Cirripedia

• két szesszilis kacslábú rákfaj: Chthamalus stellatus és Balanus

balanoides vertikális eloszlását vizsgálta Connel (1961) Skócia partjainál (tipikus interferencia kompetíció)

74

Maxillopoda: sessilis formák állatokra is kitapadnak

75

• 5-10 mm, potrohkaréjai lekerekítettek

• fejtora széles, ovális

• Halak vérét szívja, legyengítik

• Vérszívás után 2-3 hétig nem táplálkozik

• szájszervükkel ejtett sebek gyakran a halpenész (Saprolegia ferox) nevű gombának behatolási helyei. Az ivadék elpusztulhat miatta.

150 faj, élősködők, laposak,

tengeri és édesvízi halakon

Argulus foliaceus – közönséges pontytetű


4. cl: MAXILLOPODA scl: Thecostraca scl: Tantulocarida scl: Branchiura scl: Pentastomida scl: Mystacocarida


6. cl: MALACOSTRACA

3. scl: BRANCHIURA

• élősködők („orrférgek”, orrban, tüdőben)

• sokan a férgekhez sorolták

• DNS és spermium morfológia alapján rákok

• 2.5 –12 cm

• a végleges gazdaállat más állatok elfogyasztásával, vagy vízzel fertőződhet.

• Európában és Afrikában is ismertek emberi

megbetegedések

• szájnyílásuk mellett 2 pár bemélyedés horgos

végtagokat rejt, emiatt kapták az „ötszájú” nevet

• légző-, keringési- és kiválasztó szervük nincs

4. scl: PENTASTOMIDA 1. cl: BRANCHIOPODA 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA

4. cl: MAXILLOPODA scl: Thecostraca scl: Tantulocarida scl: Branchiura scl: Pentastomida scl: Mystacocarida


6. cl: MALACOSTRACA

- Féregatka alakúak, 100 faj

6. scl: COPEPODA

planktonalkotók: max 1 cm 1. csáp egyágú, hosszú 2. rövid, ált 2 ágú Élősködők: külső v belső paraziták max 32 cm, halakon, bálnákon, puhatestűeken stb.

– evezőlábú rákok


4. cl: MAXILLOPODA scl: Thecostraca scl: Tantulocarida scl: Branchiura scl: Pentastomida scl: Mystacocarida scl: Copepoda o: Cyclopoida 5. cl: OSTRACODA

6. cl: MALACOSTRACA

• test áramvonalas

• Többségük apróbb vízi szervezeteket, növényeket fogyaszt

• van parazita is

• csak egy homlokszemük van (nauplius szem) mint Küklopsznak

Nauplius lárva (fejlárva)

scl: Copepoda – evezőlábú rákok

o: Cyclopoida

80

Cyclops viridis

•Testüket meszes, kagylóra emlékeztető héj fedi,

melyet egy rugalmas sarokpánt nyit és egy haránt izomnyaláb zár.

• Valamennyi víztípusban, ált. apró vízi szervezeteket fogyasztanak.

5. cl: OSTRACODA – kagylósrákok 1. cl: BRANCHIOPODA 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA 4. cl: MAXILLOPODA 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA

Cypris pubera – hímnélküli kagylósrák

• 2,7 mm, zöld, kagylóhéja szőrös, gyakori

• Főleg vizesárokban, de állandó vizeinkben is

• Többnyire az iszap felszínén mászik.

• Moszatokkal, egysejtűekkel, szerves törmelékkel táplálkozik.

82

1. cl: BRANCHIOPODA 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA 4. cl: MAXILLOPODA 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA

Rákok 75%-a ide tartozik 1. cl: BRANCHIOPODA 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA 4. cl: MAXILLOPODA 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA scl: Phyllocarida scl: Hoplocarida scl: Eumalacostraca

6. cl: MALACOSTRACA - felsőrendű rákok

scl: Phyllocarida

scl: Hoplocarida

scl: Eumalacostraca

supero: Syncarida o: Bathynellacea o: Anaspidacea supero: Peracarida o: Mysida o: Amphipoda so: Gammaridea so: Caprellidea o: Isopoda so: Asellota so: Oniscidea supero: Eucarida o: Euphausiacea o: Decapoda

cl: Malacostraca

A test 19 szelvénye: törzs: fej caput 5 íz

+ 1

tor thorax 8

potroh: abdomen 6 +

tail

walking legs

Úszólábak

(hasadtlábak)

thorax abdomen

potroh

a járólábak pálcalábak

telson

Uropodit (ellaposodott utolsó

vágtag : farok)

caput HÉJ

carapax

Csak a Malacostraca fajoknál van potrohláb (pleopodit)!

Testfelépítés

Elsődleges lárva

v. fejlárva

6. cl: MALACOSTRACA 2. scl: Hoplocarida o: Stomatopoda - sáskarákok

– nyélen ülő összetett szemek

– fejlődés átalakulással, zoëa lárva

– tengeri ragadozók, lesből támadnak

– első 5 torszelvényen pengés fogólábak

– rövid carapax, 6 nagy potrohszelvény

– jól fejlett telson, faroklegyező

– potrohlábakon fonalas kopoltyúk

1. cl: BRANCHIOPODA 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA 4. cl: MAXILLOPODA 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA scl: Phyllocarida scl: Hoplocarida scl: Eumalacostraca

Squilla mantis – éti sáskarák • Név: imádkozó sáskákéra emlékeztető fogólábak • 20 cm • Földközi-tenger • iszapos aljzat, 120 m-ig • táplálék: kisebb garnélák, halak, csigák, kagylók • Gyakori, halásszák

o: Amphipoda - felemáslábú rákok

1. cl: BRANCHIOPODA 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA 4. cl: MAXILLOPODA 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA scl: Phyllocarida scl: Hoplocarida scl: Eumalacostraca supero: Syncarida o: Bathynellacea o: Anaspidacea supero: Peracarida o: Mysida

o: Amphipoda so: Gammaridea, so: Caprellidea o: Isopoda supero: Eucarida o: Euphausiacea o: Decapoda

• 1. pár torláb állkapcsi láb • 4 pár láb előre 2.-5. torlábak 2-3. pengés, táplálék tartására való • 3 pár hátra hajlik 6.-8. Torlábak: járás, kapaszkodás • nőstény: 4 pár költőlemez • kopoltyúk a torlábakon vannak

5 4 3 2

8 7 6

4 pár torláb előre

3 pár torláb hátra

• oldalirányban lapított test • jól fejlett, kétágú antennulák • első torszelvény + fej = fejtor • ülő szemek, barlangiaknak nincs • 1-3. P.láb: hasadtlábak, úszás • 4-6. P.láb: hosszabb, pálcaszerű, segítségükkel szökkel • főként tengeriek, vannak édesvíziek néhány vízparton, párás helyen élő faj is van • 6000 faj, 20 hazai közül egy kivételével valamennyi vízben él

Gammarus roeseli – tüskés bolharák • 15-20 mm, a potroh első 3 szelvénye a hátoldal közepén erős tüskében végződik. • Szemei vese alakúak, csápjain hosszú serték vannak. • Patakokban, folyókban közönséges. • Növényi anyagokat, dögöt fogyasztanak, alkalmilag ragadoznak. • Ha a vízben lévő köveket felemeljük, akkor oldalazó mozgással vagy háton úszva igyekszik elrejtőzni.

Gammarus fossarum – közönséges bolharák

• 12-15 mm, piszkosfehér vagy sárga színű.

• Domb és hegyvidékein patakjaiban közönséges. (avarlebontás)

• Főleg növényi anyagokat fogyaszt

terepgyakorlat

91

Niphargus spp. - vak bolharákok pigmentálatlanok, felszín alatti vizekben élnek

Niphargus balcanicus

Niphargus mediodanubialis - középdunai vakbolharák • 12-20 mm, fehér, vak • Alföld és a Dunántúl mocsaraiban • Ragadozó, még a gyűrűsférgekkel is elbír. • A vakbolharákok többnyire egy-egy földrajzilag jól körülhatárolható területen élnek. • Így ismerünk csak az Aggteleki karszt barlangjaiban élőt, de van tátrai faj is.

o: Isopoda - ászkarákok

• név: toron 7 egyforma pálcaláb • hát-hasi lapítottság • első csáp rövid (szárazföldiek: csak 3 íz) • második csáp hosszú • ülő összetett szemek • 7 torszelvény szabad • potroh rövid, néhány szelvénye összenőhet • kopoltyúk a potrohlábakon (úszó lábak)

1. cl: BRANCHIOPODA 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA 4. cl: MAXILLOPODA 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA scl: Phyllocarida scl: Hoplocarida scl: Eumalacostraca supero: Syncarida o: Bathynellacea o: Anaspidacea supero: Peracarida o: Mysida o: Amphipoda o: Isopoda supero: Eucarida o: Euphausiacea o: Decapoda

1 2 3 4 5 6 7

93

Legnagyobb ászka faj

Anilocra spp. - kúpos ászkák

tengeriek, litorális övezetben élnek

főként paraziták, halak testnedveit szívják

subo: Asellota – vízi ászkák

Mo.-n lassúfolyású és állóvizekben gyakori

aljzaton, vízinövényeken

Táplálék: növényi

Szárazság: iszapba ássa magát

jégbe zárva is életben marad.

Asellus aquaticus - víziászka

1. cl: BRANCHIOPODA 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA 4. cl: MAXILLOPODA 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA scl: Phyllocarida scl: Hoplocarida scl: Eumalacostraca supero: Syncarida supero: Peracarida o: Isopoda supero: Eucarida

antennula jól fejlett, az egyágú antenna még hosszabb főleg tengeriek, néhány édesvízi

95

subo: Oniscidea - szárazföldi ászkarákok

• ~párás helyeken

• a domború testűek összegömbölyödésre képesek

• felületük olykor erősen szemcsézett

• szaporodási időszakban a nőstények 2-6. torszelvényein

oostegitek=költőlemezek alakulnak ki, ezek képezik a marsupiumot

96

Armadillidium vulgare – gömbászka

domború testű, teljesen össze tud gömbölyödni, gyakori

1. cl: BRANCHIOPODA 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA 4. cl: MAXILLOPODA 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA scl: Phyllocarida scl: Hoplocarida scl: Eumalacostraca supero: Syncarida supero: Peracarida o: Isopoda supero: Eucarida

Porcellio scaber – érdes pinceászka

• sötét, vagy ólomszürke színű • hátoldala durván szemcsézett, telsonja hegyes • pincékben, üvegházakban, nedves avarban, kövek alatt gyakori • korhadó növényi anyagokat fogyaszt • éjjelente a húsos terményekben (burgonya, répa zöldség, gyümölcs) szabálytalan lakú lyukakat, üregeket rág

98

o: DECAPODA - tízlábú rákok

rákok fajokban leggazdagabb rendje

3 féle jellegzetes testalkat:

úszórák mászórák rövidfarkú rák (garnéla forma) (tarisznyarákok)

1. cl: BRANCHIOPODA 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA 4. cl: MAXILLOPODA 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA scl: Phyllocarida scl: Hoplocarida scl: Eumalacostraca supero: Syncarida supero: Peracarida supero: Eucarida o: Euphausiacea o: Decapoda

• mind a 8 torszelvény összeforradt, a fejjel alkotja a fejtort. • az első 3 pár láb álkapcsi lábbá alakult • a többi 5 pár láb járóláb, innét kapták a nevüket • 4-6. pár láb sok esetben ollóban végződik • a 4. viseli a legnagyobbat

o: Decapoda - tízlábú rákok

édesvízi garnéla

garnélák


100

Crangon crangon – Közönséges garnéla

Kb 5 cm, Elülső járólábain nagy olló

Európa körüli vizekben mindenütt közönséges

homokos, iszapos tengerfenéken él

Éjszaka aktív, nappal beássa magát a homokba.

Táplálék: rákok, férgek, puhatestűek, szerves törmelék.

A víz sótartalmának erős ingadozásait is tolerálja.

Sűrű lyukú hálóval vagy kosárral halásszák,

egészben főzve fogyasztják.


101

Nephros norvegicus – norvég rák (scampo, scampi) Max 22 cm, hosszúkás testalkatú, első pár járólába, karcsú ollói feltűnően nagyok. Elterjed Norvégiától az Adriáig. 40-800 m mélységben a homokos, iszapos lágy aljzaton él. Kisebb tengeri gerinctelenekkel, szerves törmelékkel táplálkozik. Fogyasztható, nagy mennyiségben halásszák

102

20-40 cm, 8 kg. Barnás-ibolyás,Hengeres teste tüskés Páncél bőrszerű. Hosszú 2. pár csápjával védekezik. 5. pár járólába ollós Elterjedés: Földközi-tenger, Atlanti óceán. A partmenti nem túl mély vizekben sziklás, növényekkel borított aljzaton Éjjel aktív, táplálék: csiga, kagyló, tüskésbőrűek, dög Fogyasztható, kedvelt csemege.

Palinurus vulgaris nagy ehető languszta

Phyllosoma lárva

103

Scyllarus arctus – medverák (Scyllarides latus)

Elérheti a 45 cm-es hosszúságot. Hátoldala barna, hasoldala sárgás. Elterjedés: Atlanti óceán keleti része, Földközi- tenger. 3 m-nél mélyebb vizekben, sziklás aljzatokon él. Sziklapárkányokon függeszkedik fejjel lefelé. Csigákkal, kagylókkal, tüskésbőrűekkel, döggel táplálkozik. A nőstény élénk piros színű petéit magával cipeli.

104

Eupagurus prideauxi – remeterák 4 cm. Barnásvörös, potroha rövid, vastag, aszimmetrikus és jobbra csavarodik. Csak bal

oldali potrohlábai maradtak meg. Potrohuk kitinpáncélzata puha, gyenge, csigaházba rejti. Elülső járólábán nagy olló van, a hátsókkal kapaszkodik a csigaházba. Az Atlanti-óceánban és a Földközi-tengerben fordul elő, 20-100 m mélységben. Szerves törmeléket, moszatokat, kicsiny rákokat, csigákat fogyaszt. A lakhelyéül szolgáló csigaházra egy tengeri rózsát (Adamsia palliata) telepít, mellyel elriasztja ellenfeleit.

105

Astacus astacus folyamirák

Astacus leptodactylus

kecskerák

Austropotamobius torrentium kövirák

Mind a 3 faj

VÉDETT

106

Astacus astacus – folyami rák 20-25 cm, félkör alakú nyakbarázdájának szélén erős egyenes fog van. Zömök, vaskos ollója van. Patakokban, tavakban él, dögöt és növényeket fogyaszt. A víz szennyezésére érzékeny. Nyári vedléskor puha bőre miatt védtelen (vajrák) ezért új páncélja kifejlődéséig elrejtőzik. A vedlés gyakran az állat pusztulásával jár. A nőstény petéit és 1 hónapos korukig kicsinyeit a potroh lábain hordja. Hazánkban elterjedt volt (Helységnevek: ..rákos), de az 1880-as években elterjedt rákpestis az állomány nagy részét kipusztította.

hím és nőstény folyami rák

107

Astacus torrentium – kövirák Háta kékeszölden márványozott, potroha barnán foltos. Rostruma háromszög alakú, vaskos ollóinak vége narancssárga. Elsősorban a tisztavizű hegyi patakokat, tavakat kedveli (Pilis, Börzsöny, Bükk). Hazánk legrégibb rákfaja, már a jégkorszakban is megtalálható volt. A folyami rák háttérbe szorította. Szigorúan védett!

Astacus leptodactylus – kecskerák Max 25 cm, félkörös nyakbarázda 2 végén erős hajlott fog van. A fejtorpajzs oldalai tüskések, páncélja puhább, ujjal is benyomható. Megnyúlt, karcsú ollója szürkésfehér, felül foltos. A Kaszpi- és Azovi-tengerből a Fekete-tengeren és az abba ömlő folyók közvetítésével jutott el Európába. Lassú, zavaros vizű folyókban, holtágakban, mocsarakban él. A Balatonban korábban gyakori volt. A rákpestis utáni években mesterségesen is telepítették. Egy ideig úgy tűnt, hogy a folyami rák rovására elterjedőben volt. A vizek fokozodó szennyezését azonban már ez az igénytelenebb faj sem bírja.

cifrarák - Orconectes limosus

12 cm, É-amerikából származik, hazánkban is él,

félő, hogy kiszorítja a hazai fajokat

Homarus gammarus – európai homár 40-50 cm, páncélja színe változatos, hátpajzsa kékesfekete. Eltérő nagyságú ollói erőteljesek, fogazottak. Az Angol és Norvég partok mentén, valamint a Földközi- tengerben is él. Napközben sziklaüregekben rejtőzik, ritkán megy 40 m-nél mélyebbre. Éjjel aktív. Kagylókkal táplálkozik, melyeket erősebbik ollójával tör fel, maradék táplálékát elássa. A tengerfenékre süllyesztett kosarakkal fogják, potrohának és ollójának izomzata a legfinomabb eledelek közé tartozik.

ph.: onycophora (karmos féreglábúak) ph.: tardigrada ... · opistothelae - felsőrendű pókok...

Documents