LENGYEL NEMZETI KISEBBSÉG

MAGYARORSZÁGON

EGYÉNI ÉS CSALÁDI VISSZAEMLÉKEZÉSEKBŐL készítette

Mencsik Gyula2010.02.25.

Interjú Sajószentpéter-Dusnok lengyel kisebbségi önkormányzatának vezetőjével, Rémiás Istvánnal

BEMUTATKOZÁS

• 1966-ban születtem Sajószentpéteren.• Két gyermekem van.• Családi gazdaságunkban dolgozom.• 2006-tól vezetem a kisebbségi

önkormányzatot.• Hagyományaink ápolásáért, kultúránk

fennmaradásáért dolgozunk.

A LENGYEL KISEBBSÉG „HONFOGLALÁSA”, AHOGYAN RÉMIÁS ISTVÁN EMLÉKEZIK

• 1717-1719. pestisjárvány, elnéptelenedő falvak Magyarországon. Lengyelország területéről telepesek érkeznek. Megpihentek egy sombokor alatt, ami lengyelül „drenka”, s másnap letelepedtek a közeli üres faluban, amit Derenknek neveztek el

• 1818. „Bem apó” és emigráns társai letelepedtek a Dunántúlon

• 1942. lengyel katonák kerestek menedéket Észak-Magyarországon, többek között Dusnokon

• 1983. lengyel bányászok érkeztek a múcsonyi bányába

Rémiás István családjának történetéről mesél

„DERENK, A MAGYARORSZÁGI ŐSHAZA”

• 1942-ben Horthy Miklós kormányzó vadászterületet kívánt létrehozni Derenk körzetében, ezért kitelepítették a lakosságot.

• Az emberek megválaszthatták új lakóhelyüket, és magas összegű kárpótlásban részesültek, valamint régi földjeik területének többszörösét kapták ellentételezésül. Így került a család Büdöskútpusztára, Szendrő közelébe.

• Az 50-es években nagy földterületeik miatt kulákká nyilvánították őket. Javaikat elkobozták, és a mai Borsodchem (akkoriban BVK) építésére vezényelték nagyapját kényszermunkásként.

• Innen szabadulva, nincstelenül nősült meg és telepedett le Sajószentpéter-Dusnokpusztán. Fia és az interjú alanya, unokája, ma is itt élnek.

• Vegyes házasságok köttettek, így erősen csökkent az évek alatt lengyel identitásuk. Ez olyan mértékűvé vált, hogy a péteri lakosság által csak „derenkei tótok” néven emlegetett emberek magukat is hasonlóképpen kezdték nevezni

ÖNTUDATRA ÉBREDÉS

• A lengyel Kaminszki professzor 1989-ben magyarországi néprajzi kutatásra érkezett. Gural kisebbséghez tartozó munkatársa meglepődve tapasztalta, hogy Sajószentpéteren régi, archaikus lengyel nyelven értő, beszélő embereket talált.

• Ezután kezdtek őseik történelmével, családfájukkal foglalkozni, aminek „lengyel őshazájuk” megtalálása lett a következménye.

A „LENGYEL ŐSHAZA”

LÁTOGATÁS LENGYELORSZÁGBAN

• TATRANSKA BIALKA településen 2006-ban járt a sajószentpéteri lengyelek küldöttsége.

• Levéltári anyagok, születési anyakönyvi kivonatok alapján egymásra találtak a több száz éve elvált családok.

• Id. Rémiás István kitűnően beszélt a gural rokonokkal, akiknek nyelvjárását pedig Lengyelországon belül is kevesen értik.

A LENGYEL JÖVŐ MAGYARORSZÁGON

• Sajnos a gyermekeik, unokáik közül kevesen ápolják őseik hagyományait. Nyelvüket még kevesebben akarják elsajátítani. Ezért félő, hogy egy generáción belül már csak „papír és kő” emlékeztet majd e hányatott sorsú népre.

SZUBJEKTUM

• Ami az interjúból kimaradt:• Rémiás István elmondta, hogy Derenken elszigetelten, rokonságon

belüli házasságokban éltek őseik. Ezt családfa-kutatásai során figyelte meg.

• Határszéli elhelyezkedése miatt gazdasági értelemben sem volt megfelelő a település fejlődése.

• Érzelmileg kicsit mindenki „meghalt” a kitelepítés után, de az anyagi kárpótlásra nem lehetett panaszuk. A Horthy-kormány bőkezű volt.

• A sors fintora, hogy éppen ez lett a vesztük a Rákosi-kormány kollektivizálási programja idején.

• Szorgalmuknak, munka szeretetüknek köszönhetően mindenhol megállják a helyüket. Anyagilag is szépen gyarapodnak. Azonban a mai viszonyokat párhuzamba állította a korábbi nehéz időszakokkal, és sok hasonlóságot talált.