LENGYEL JÓZSEF

ÉZSAU MONDJA...

SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ BUDAPEST

1969

ÉZSAU MONDJA.

- Ézsau vagyok, a vadász... - szólt, és bejött hozzám. -

Ismersz ?

- Hogyne ismernélek. Te vagy az a golyhó, aki egy tál lencséért elfecsérelte elsőszülöttsége adta jogát. - És elhiszed, hogy én vagyok Ézsau?

- Hogyne hinném. Igaz, borotvált az arcod, és tested szőrözetét eltakarja az ing és az overall, de jó nagy darab legény vagy, széles vállú. Ami pedig a legfőbb: ki volna olyan ostoba, hogy Ézsau nevével álcázná magát,

Ézsauéval, akiről Pál apostol levele megírja: „Ne legyen senki paráználkodó vagy elvetemedett, mint Ézsau, ki egy ételért eladta elsőszülöttsége nek méltóságát." - Ki írta ezt?

- Hát Pál apostol, Paulus. - Az ki? - Az, aki Saul volt, Saulus, a szektás hadakozó, és lett

belőle a Paulus, az új hit levélírásának a harcban derék bajnoka.

- Ezt Saulus írta?

- Nem, ezt Paulus írta.

- Az a Saulus is írhatta volna!

- Hát... legfeljebb ha azt nézzük, hogy a „vagy" szóval egy mondatba hurkolja a paráználkodást és a te ostoba

eladási szerződésedet. - Nem értem én, mit jelent a vagy szóból készült hurok.

Én vadász vagyok, és a hurkaim nem szóból készültek. A

magam történetét is csak nemrég olvastam, merthogy unokáim unokái megtanítottak olvasni. Igaz, szóval, füttyel tudtam hívni erdők madarát, vadját. - Sajnálod, hogy megtanultál olvasni is?

- Hát úgy is mondhatnám, de hát jer, olvassuk együtt. - Én már rég olvastam.

- Akkor tudod, hogy én sohase ferdítek és nem

hazudok. És most tudd meg: büszke vagyok rá, hogy én Ézsau vagyok, Edomnak őse, a vadász, aki mindennap halni megyek - mindennap vadászni menvén, a halálhoz közel vagyok -, mit használt volna nekem az én

elsőszülöttségem. - Még mentegeted is ostobaságod? Megesküdtél Jákobnak, megetted a kenyerét és a lencséből főzött pépet. Így tettem. Mert megjöttem fáradtan, és a mamakedvence

Jákob éppen főzicskélt. Veres pépet főzött. Eladta. Én megettem, ittam, és elmentem újra, megutálva elsőszülöttségemet.

- Szóval eladtad?

- De nem igaz a vétel, mikor éhezőtől vesznek.

- Szerződés volt. Eskü. - Mégse érvényes! Ha bizony érvényes, minek kellett

volna hozzá megszerezni apánk áldását is, csalással,

álöltözékkel. Ráadásul talán? - Valahogy így lehet. Majdnem agyon is verted érte

Jákobot. Ugye?

- Hát haragudtam, igaz. De kezet reá sem akkor, sem később nem emeltem. Olvasd csak el a könyvet!

- Mondd el inkább te - szóltam Ézsauhoz -, hadd hallom tőled.

1

1. Ézsau vagyok, a vadász, a hitet tenni nem hivatott, hazugságra nem köszörült.

2. Az anyám húsz évig meddő volt, míg aztán megszült

engem fájdalmasan, mert a kiszáradás előtti esztendőjét élte. Megszült engem, és megszülte a lábamba csimpaszkodott vakarcsot.

3. Anyám a fájdalomra emlékezett, melyet erős

valóságom szorítása szerzett a testének, és örömet érzett a megkönnyebbülésért, amit a magam után húzottnak kijövetele okozott.

4. Anyám gyűlölt, mert olyan pozsgás voltam és szőrös férfi születésemtől fogva, aki babusgatás és szoptatás nélkül is felnőtt.

5. És vadász lettem. Tudós vadásznak tudtak. És

Izsáknak voltam szeretett édesfia, istápolója, elaggott, fogatlan, vak öregségében. Gyenge vadak húsát hoztam elibe, mert Rebeka és Jákob csak a pempőt adták neki

apró tálacskában, vagy adni azt is elfelejtették. 6. A vakarcs, aki méhlepény helyett lett ember, a ház

körül főzicskélt, segített és hízelgett Rebekának. így lett kedves az anyjának; előbb becézett, aztán okos, aztán

helyettem elsőszülött. Sok beszédű már akkor, szü-letésperce óta csalárd - ahogy anyja kitanította. És a sátorból csak a karámig mert elmenni, én meg kint a veszedelmekben űztem a vadat.

7. Ézsau vagyok, a vadász. A lábam gyors, elérem a futó vadat. Nyilam gyors. Eszem egyenes röptű, mint a nyüvessző, melyben még él az inas kar ereje.

8. De gyenge és ártalmatlan a nyílvessző, mikor útja már leível, eszem se ért a görbeséghez, haragom se tartós, a bosszú nem rak fészket a szívemben.

9. Ezt tudták ők, mikor a tál lencséért ha-

misan kivették eskümet, és csalással hozták erőre apám áldásával. Kitudták, hogy hara- gom eltűnik. Kitanulták főzőcskézés közben,

és amikor fejtek és szaporították a jószágot és fösvénykedtek velem és apámmal, és az ő ar- cuk tejecskétől lett fehér.

1. Mert nekem és apámnak a karámok bőségéből nem

adtak. És a vak ős, ha enni kívánt, engem kért: hoznék gyenge őzet és főzném rághatóra fogatlan ínyének.

2. És mikor már nagyon megvénhedett, és nem

tudhatta halálának napját, annakokáért szólt hozzám: „Kérlek, vegyed a te fegyvereidet, tegzedet és kézívedet, és kimenvén a mezőre, vadássz énnekem vadat.

3. És csinálj énnékem az én kedvem szerint való étket,

és hozd elő énnékem, hogy egyem; és áldjon meg tégedet az én lelkem, mielőtte meghalnék."

4. És kimentem a mezőre, hogy vadásznék vadat, melyet hozzak az én atyámnak.

5.De Rebeka meghallotta, hogy mit mondott Izsák nékem, a szeretett fiának. És most már tudom, mit parancsolt Rebeka erre az ő szeretett anyjafiának.

15. És szólítá Jákobot, és monda őnéki, amit Izsák szájából hallott, és monda: „Mostan azért, édes fiam, engedj az én szómnak, amit én parancsolok tenéked.

16. Menj el, kérlek, a juhok közé, és hozz onnét nékem

két jó kecskegödölyét, hogy azokból csináljak ételt a te atyádnak, amint ő szereti.

17. Hogy elvi vén azt a te atyádnak, egyék, hogy

megáldjon tégedet, minekelőtte meghalna." 18. De monda Jákob Rebekának, az ő annyának: „Ímé,

az én bátyám, Ézsau, szőrös ember, én pedig sima vagyok. 19. Netalán az én atyám megtapogat engem, és félek

rajta, hogy azt ne ítélje én felőlem, hogy meg akarom őtet csalni, és ilyen módon átkot és nem áldást hozzak magamra."

20.Kinek monda az ő annya: „Én rajtam legyen a te átkod, édes fiam, csak engedj az én szómnak és menj el és hozz nékem gödölyéket."

21.Elmenvén azért elhozá, és vivé az ő annyának, és

készíte az ő annya étket, amint szereti vala az ő attya.

22. Annakutána Rebeka vévén az én drága ruháimat,

melyek ő nála, az ő házában valának, mert én többet aludtam a puszta földön, mint fedél alatt.

23. És felöltözteté ruháimba Jákobot, az ő kisebbik fiát,

és kecskegödölyének bőrével beborítá az ő kezeit, és az ő nyakának simaságát.

24.És adá az étket, amelyet készített vala, kenyérrel egybe Jákobnak kezébe.

25. És atyánkhoz menvén, monda: „Édes atyám!" És ő monda: „ímhol vagyok: Kicsoda vagy te, szerelmes fiam?"

26.Monda Jákob atyánknak: „Én vagyok Ézsau, a te elsőszülötted, a képen cselekedtem, amint parancsolád, kelj fel mostan, és egyél a vadászatomból, hogy megáldjon engemet a te lelked."

27. És monda Izsák: „Hogy találkozhattál reá ily hamar, édes fiam?" És felele: „Mert az Úr, a te Istened hozta élőmbe."

28.És monda atyánk Jákobnak: „Jer ide, hadd

tapogassalak meg téged, édes fiam, hogy ha te vagy-é az ? az én fiam, Ézsau, vagy nem ?"

29.Oda méne Jákob azért Izsákhoz, a mi atyánkhoz, ki

megtapogatván őtet, monda: „E szó Jákob szava, de a kezek Ézsau kezei."

30. És nem esmerheté meg őtet, mivelhogy kezei olyanok

valának, mint az én kezeim, szőrösek; annakokáért megáldá őtet.

31. És monda: „Te vagy-é az én édes fiam, Ézsau?"

Felele Jákob: „Én vagyok." 32. És Izsák monda: „Hozd elő, édes fiam, hadd egyem

az én fiamnak vadászásából, hogy az én lelkem áldjon meg tégedet." És oda vivé Jákob az étket, és evék az én

atyám. Bort is vive néki és ivék. 33. De még mindég kételkedett atyám, és monda: „Jer

ide, édes fiam, és csókolj meg engemet."

34. Oda méne azért, és megcsókolá őtet; és mikor megérezte rajta az én ruháimnak szagát, megszűnt a kételkedése: „íme az én fiamnak illatja olyan, mint a mezőnek illatja, melyet megáldott az Úr."

35. És csak ezután, mikor a ruháim mezőillata érte az ő orrlikait, ezután áldotta meg Izsák az én atyám minden áldásaival Jákobot, akiről azt hitte, én vagyok, mert szemeit elhomályosította vénsége. Csak így, ekkor lett erő

a csalással kivett eskü. Újabb csalással. 36. Elhitte Izsák, hogy nekem adja áldását, mert az én kezemet gondolta érinteni, az én ruháim mezőillatát

érezte, és mert enni kapott, bort, kenyeret és ínyének való ételt, amit Jákob és Rebeka máskor nem adott megvénült, vak atyámnak, ámbár tele voltak a karámok.

2

1. Elmondtam a történetet, melyet ismerhettél a könyvből.

2. De ott nem írták ki szóval, hogy éheztették az én

atyámat, és ha Izsák rendes falatot kívánt, engem kért, a vadászt, hoznék a mezőről vadat, mert odahaza hiába volt teli a karám. S hoztam én aznap is, amelyről beszéltem, az

áldása napján is gyenge őzet. Ám addigra jóllakatták Izsákot, megvolt az áldomás, és az atyai áldás rajt volt Jákob fején.

3. Isten pedig elfogadta a csalást. Ha mindenható, akkor

mindentudó is. És anyámnak, Rebekának ő súgta még, mikor a méhében egymással háborogtunk: „A nagyobbik szolgál a kisebbiknek." Vagy legalábbis Rebeka így

mesélte. Ha igaz, akkor Isten volt a felbujtó. 4. Rebeka talán hazudott? Lehet. De a Mindenható, akárhogy is, jóváhagyta a csellel kapott áldást. Ez a nap mióta megdicsőül a csalás, és engemet, Ézsaut, azóta

neveznek és tartanak áldatlan életűnek. 5. Itt kezdődött, hahogy nem kezdődött előbb, Ádámnál

és Évánál? Ádám és Éva bűnbe esett, mondják a könyvek. De ez a bűnbeesés Isten bűnbeesése volt. Ha ő teremtette a

kígyót, ő az ingerlő gyümölcsű almafát, akkor ártatlan emberpárt csalt tőrbe -már úgy teremtvén őket, hogy tőrbe lehessen őket csalni.

6. De megkérdem, bűn volt-e enni a tudás fájának

gyümölcséből? Most persze ez másképp van, mióta overallt hordunk. A kísértő ma másképp csinálja. A gyümölcs ma nem tiltott, a kísértő evésre biztat és

mindenféle holmik vételére. Ma a kísértő a kirakat, a rek-lám, a részletfizetés.

7. Az Isten, akit maguk az emberek teremtettek maguknak, bizony létezik. Ez az az Isten, aki mindent véd

és megenged. Csak tiszteld. Az ember szolgálatában ezzel az Istennel mondatják Jákobnak, hogy népe a kiválasztott nép, és mondatta Hitlerrel, hogy a német a felsőbbrendű

faj, és mondatják a magyarral, hogy „ha a föld, a föld Isten kalapja, úgy hazám, hazám bokréta rajta, oly..." na szóval... és hogy az amerikai életforma a jó, és vannak igazságos háborúk.

8. Akárhogy is, de az csak jó, hogy evett a tudás fájának gyümölcséből Ádám és Éva. Az én dédunokám, Hána, találta meg az öszvérek fajzásának módját a pusztában, mikor az ő attyának a szamarait őrizné. Mert vadászokból

pásztorok lettünk, állatnemesítők is és földművesek. És megtanulták kiszámítani a csillagok járásának útját. Tudták, mikor jön a tavasz, holdjárás és csillagjárás

szerint más és más vidékén a világnak. Tudták, mikor jön a víz a hegyekből, hol a víz nyáron, és míves kutakat ástak a nyári legelők völgyében. És a földnek rajzát ismerve,

tudták azt is, hol kell teleltetni, és megünnepelték a napot,

mikor a nap kezdi elnyelni a telet. 9. És nem féltek akkor se, amikor sötétség torkába

került a nap, rovásról rovásra felírták pásztorbotjaikra a

nap járását, de nem bűvölték megrovátkolt bottal foltossá a bárányt, ahogyan öcsém tette Lábánnál, ahova anyja menekítette.

10.És szegény Jézus! Engem az apám ál-

dani akart, de őt az apja árulta el, az, aki az öcsém áldását hitelessé tette. Hagyta, hogy keresztre feszítsék. A Mindenható!

11.És mondotta magának az ember saját hitványságát takarva: Ez kellett! Vérével váltotta meg Jézus a világot, és így lett Krisztus.

12.Kérdem tőletek emberek: „A ti atya-fiaitok voltak-é

háborúban?" És felelitek: „Voltak."

13.„És kérdem. Mit mondtak nekik?"

14.„Hogy vérükkel megmentik a világot."

15.Ezt mondják mindég, ha a vérünk kell. Ezt mondta

Paulus, aki engem becsmérelve újra Saulus lett, és így épített Péter, a Jézust egy nap háromszor-megtagadó, egyházat és lett annak kősziklája, amit épített.

16.Péterre azt mondják: Jó, hogy tette, amit tett, mert különben ki épít sziklára egyházat? Árulónak kellett lennie, hogy aztán építhessen a sziklán. Júdásnak meg el kellett adni Jézust - mondják, mert csak így, ha elfogják és

megfeszítik, folyhatott érettünk a vére. 17.Mindenre van magyarázat, minden gaztettre ilyen mentség. Sokszor úgy hívják ezt, az együgyű szavát

kiforgatva, hogy szükségszerűség, más papok meg, hogy ez az eleve elrendeltség.

3 1. És én mégis Ézsau vagyok, bízzatok emberek ! Ha

gyorsak is a hitványak, és gyorsan találnak gödölyét a karámban, és gyorsan találnak tanácsot is, amilyennel megcsalta apámat, a vak embert, a méhnek utánfolyó lepénye.

2. Bizony gyorsabbak voltak, mint én, aki a futó őzet elfogni se voltam lassú. 3. Így gyorsabbak lehettek az én nyilaimnál, hiszen a

karámban, a sátor mellett volt bőségben gödölye. 4. Megetették az éhezőt, és gödölye szőrével betakarták

a vakarcs kezét-nyakát, mezőktől illatos ruhám is ott volt a házban, felöltöztette anyja csecse-fiát az én ruhámba, és

fondorlattal elszedhették az öreg egyetlen áldását, neki többje nem volt, mert nem láthatta: a világ maga az áldás.

5. Mert szeme hályoga mögött az áldásban való hit volt az egyetlen szikra.

6. Igaz, akkor sírtam, és jajgatás nyilát dobtam az ég felé, mert én is hittem az áldás egyetlenségében és erejében.

7. És kiáltottam: megölöm a csalót, és haragom íjja megfeszült. És tudta és tudja mindenki: az én nyilam célt sohase téveszt.

8. De elfutott a csaló, mert mondta neki anyánk: „íme,

Ézsau a te bátyád azzal vigasztalja magát, hogy megöl téged.

9. Azért, szerelmes fiam, engedj az én beszédemnek, és

felkelvén, szaladj az én bátyámhoz Háránba.

10. És maradj ott egy kevés ideig ő nála, míg a te bátyádnak haragja elmúlik."

11. Jól tevé anyám, hogy szalasztotta Jákobot, tudván, hogy elmúlik az én haragom.

12. Húsz nap se telt el, lelohadt az én haragom. És elmúltak húsz évek, mikor Jákob visszatért tizenegy

gyerekkel, akiket két feleség és azok szolgálólányai szültek neki, és rengeteg jószággal, amit az őt csaló Lábántói ő kicsalt.

13. Küldött vala ekkor Jákob élőmbe követeket és ajándékot: kétszáz kecskéket és húsz bakokat, kétszáz juhokat és húsz kosokat, harminc szoptatós tevéket fiaival egyben, negyven teheneket, tíz tulkokat, húsz nőstény

szamarakat, tíz vemhékkel egyetemben, külön-külön nyájakban.

14. És mikor elért előmbe az első szolga, kérdem: „Ki szolgája vagy? Hová mégy? És kié az előtted való

marha?" 15. És ő monda:,Jákobnak, a te szolgádnak

szolgája vagyok, és az ajándék ez, melyet elöl küldött az

én uramnak, Ézsaunak, és ímé, ő maga is miutánunk vagyon."

16. És mondják ezt újra a második, a harmadik és

minden sereg nyájak után jövő szolgák ; szavakkal, miként ezt váltságot fizető követek mondják.

17. És mondám én a követeknek: „Megyek elébe, hogy megrövidítsem útjának hosszát és a találkozásunkig tartó

időt." 18. És jöttek velem négyszáz férfiak, hogy nagy

tisztesség ékesítse a találkozást.

19. Másnap értünk el egymáshoz, ő és háza népe, én és házam népe és négyszáz fegyveres rokon férfi.

20.Jött Jákob sántán, lassan, és hétszer hajola meg a földig, míg hozzám juta.

21. Én eleibe futamodék, a fegyveres férfiak messze elmaradtak mögöttem. És én megöleltem őt, nyakába ragaszkodék, megcsókoltam őtet, és akképpen síránk.

22. És szerettem én akkor Jákobot, és mondtam:

„Nékem elég marhám vagyon jó öcsém, legyen tiéd a te marhád."

23. De ő kért és kényszeríte, fogadnám el az ő

ajándokát. És én mondám: „Induljunk el, és én teelőtted megyek."

24. És monda Jákob: „A gyerekek gyengék, és nékem

szoptatós juhaim és ünőim vannak, melyeket ha egy nap felettébb hajtanak, mind meghalnak a barmok. Menjen el, kérlek, az én uram az ő szolgája előtt. Én is lassan

elmegyek, mint az én előttem való sereg mehet, és mint az én gyermekeim mehetnek, mígnem az én uramhoz jutok Seirbe."

25. És látván, hogy fél tőlem vagy fegyvereseimtől,

mondám: „Magad is sántálsz, valóban nem tudsz gyorsan jönni", mert nem akartam hallani félelem nemzette alázata hangját.

26. Feleié ekkor Jákob: „A sántaságom, tudd meg,

győzelem. Az éjjel Istennel tusakodtam, és csípőmnek forgócsontja helyéből kiiszamodék."

27. És monda tovább. „És az, akivel férfiú képében

tusakodtam, szóla: Bocsáss el engem, mert a hajnal feljött. Felelem én: Nem bocsájtlak el téged, míg meg nem áldasz

engem." 28. És monda tovább Jákob: „És monda az Angyal: Ha

Isten ellen diadalmas voltál, az emberek ellen is diadalmas lészesz."

29. Az én négyszáz férfiaim pedig nevettek, mert hencegést láttak a sántában. Jákob gyorsan elbúcsúzott tőlem. És ezután mi ugyanazon napon eljutánk, megtérénk

Seir felé, ő pedig elindult, de Sukhot felé.

30.Sok év múltán találkoztunk újra. Én, ki Ézsau

vagyok és az öcsém Jákob, aki lábamba fogódzkodva tudott kijönni a világra, aki hogy eskümet hamis célra használhassa, kicsalta reá apám áldását, aki szolgámnak

nevezte magát azután való nap, hogy mint mondta, tusako-dásban Istent is legyőzte.

31. Izsáknak, apánknak temetésén találkoztunk újból, akit együttesen temettünk el és békében.

32.Ekkor láttam utoljára Jákobot, kinek fiai voltak tizenketten. A nem szeretett asszonytól öt fia. A szeretett asszonytól, aki apjának Lábán-nak házából ellopta a

bálványokat, két fia. A szeretett asszony szolgálólányától két fia, és a nem szeretett asszony szolgálólányától két fia.

33.Az elsőszülöttséget pedig nem adá Jákob a legidősebb fiának, mert az elment hálni apjának

ágyasához, és megfertézteté az apja ágyát. A másodiknak és a harmadiknak se, mert azok álnoksággal kötöttek szerződést a Sékhem-beliekkel, és kegyetlenül megölték valamennyit. Csak a negyedik fiát tehette meg

legfőbbnek, neki jósolta, hogy maradékából eljön a Messiás.

4

1 Ézsau vagyok, a vadász. Fiaim: Elifáz, Réhuel, Jéhus, Jalám és Korákh. Elifáz fiai levének: Thémán, Omár, Séfi,

Gathám, Ké-náz és Thimnának fia: Amalek. 2.Réhuel fiai: Nákháth, Zérákh, Samma és Mizza és

jöttek utánuk sok-sok nemzedékek mindmai napig. 3.Nem a kiválasztottak voltak, nem Herrenvolk, nem a

höchere Rasse; hanem vadászok, állattenyésztők, földnek művelői, világjárók és térképcsinálók, gépek csinálói és-tulajdonosuk rabjai; feltalálók és börtöntöltelékek.

4.Nem tartottuk szentnek az esküt, amit éhséggel vettek ki belőlünk. 5.Nem tiszteltük uraságok vadászterületét, és ott vágtuk a fát, ahol termetes szálfák nőttek, és ott gyűjtötték a

tűzrevaló ágat gyerekeink és vénasszonyaink, ahol a jó fák nőttek. 6.És ünnepek idején zöld ágakat vittünk haza, és napraforduláskor egész fákat, házaink díszéül.

7.A folyókból fogtunk halat, és ha aranyat mosattak velünk, az aranyból is maradt nálunk. 8.Tolvajoknak neveztek bennünket. Ámde csak

visszaloptunk keveset a sokból, amit tőlünk eloroztak. 9. Ézsau vagyok, a vadász, akinek maradé-

kai nem voltak kiválasztottak, és ezért elve- hettek tőlünk erdeinket.

10. És kiirtatták a mi fejszéinkkel az erdőnek fáit, hogy

legyen helyünk, ahol mi szántsunk és vessünk, és abból, ami termett, csak kis részt kapjunk.

11. Aztán ^Ivettek a szántóföldet, hogy legelő legyen

belőle, mert birkák gyapján jobban gazdagodtak.

12. És mikor nagyon gazdagok lettek, erdőt ültettek a réteken, hogy vadászhassanak.

13. Ézsau vagyok, a vadász, akinek maradékai vadőrök lettek, és a család apraja hajtó a vadászok előtt.

14. És a kiválasztottak ölték a vadat, többet, mint amennyit megehettek volna, csirkepusztító görényhez hasonlóan.

15. Jóhiszeműségünket ostobának nevezi a königliche Kaufmannak fia, konzulok fia, aki csak korrekt adás-vételt lát ott, ahol egy éhes mindent odaad, hogy csillapíthassa éhségét.

16. Táncomat durvának nevezik; mert nem titokban fekszem a kívánt asszonyhoz, aki magába fogadja férfiasságomat.

5 1. Én nem emeltem kezet anyámra, ámbár tudtam, hogy

ő volt a csalás kitervezője.

2. És mikor ő felbiztatta vak atyámat a feleségeim ellen, békében elvonultam asszonyaimmal.

3. És ezek az én asszonyaim jobb fiakat szültek

énnekem, mint amilyenek kiválasztott öcsém városirtó fiai lettek, a nem kívánt asszony gyermekei, és az

elsőszülöttje, aki apjának ágyasához feküdt. 4. Az én fiaim vadászok, mint én. Gyalog járnak, és a mi

marhaerőnk húzza ki a kiválasztottak szétlapult pléhlovát

az árokból. 5. Mi vagyunk a közkatonák. Sok gonoszat

megtanultunk urainktól, Árják és Izrael utódaitól, kik egyetlen tudomány tudói; gyűlölni és lenézni, megvetni és

megsemmisíteni a szomszédot, a saját közembereik, a nemkiválasztottak vére árán.

6. Megtanítottak bennünket a gyűlölködésre. De az én

fiaim haragja gyorsan repül, és elrepül talán túlságosan is gyorsan, miként az enyém is elszállt.

7. És most már mérnökök az én maradékaim, akik gyors gépeiken körülhordozzák az embert

a földön, és az én maradékaim azok, akik kitervezik, hogy

ember felrepülhessen a bolygókhoz. Ahogyan én kiterveztem a jobb kelevezésemet és nyilamat, mely vadászni segített.

8. Ézsau vagyok, aki élesre kalapálta a nyíl hegyét, és fiaim ülnek a volán mellett.

9. Fiaim, akik megtanulták, milyen virágot és milyen orvosságot gyűjtsenek szeretett erdőinkben, hogy

megfőzzék azt illatnak és gyógyulásnak a roppant lombikokban, melyet a mi tüdőnk fújt ki üvegből óriásnak.

10. De nekik, a kiválasztottaknak kell csalásra az én

ünnepi, mező virágaitól illatos köntösöm, mert mi szakadozott bőrzekében vagy kék overallban járunk.

11. Mindig bűzössé tették testükkel ünnepi köntösömet,

és bűzös a lehelet, mely osztozkodást igér, ám csontot ád és mócsingot, és akkor csal igen baljósan, mikor autókat ád és részletfizetés gúzsát köti kezünkre-lábunkra, mondván: „íme, jólét és közrend."

12. Megismertem én már régen az ilyen kegyességet, amikor testvért akartam ölelni és csókolni a hosszú távollét után, a megférfiasodott, sok gyerekkel áldott egyvért, és csak alázkodásaival juttatta eszembe: hogy

még mindig csaló, hogy gyáva és dicsekvő.

13. Nem kötök szövetséget a kiválasztottakkal, nekem

görénybűzű az osztozkodás, a föld széttagolása, mert elég lenne mindenből, ha senki sem harácsolna.

14. Ne vigyétek hát görény bűzét az alkudozásba és

sátrak és széfek petyhedt levegőjét a közösülésbe. 15. Hajnali harmat szépsége kell és a fény, mert lám, én

Ézsau, szőrösnek születtem, de a napfény leégette a felesleges hajzatot, és pozsgásak vagyunk mi, Ézsau

maradékai, erősek, kik eszüket nem csalásra és lencse eladására használják.

16. Ne vakargassátok a fejünket, mint a bociét; tudjuk,

hol építtettétek velünk a hűtőházat, ahova a boci kerül, ha felnevekszik.

17. Nappal mennek az én fiaim a forrásvízhez a megkívánt lánnyal, férfierővel feszülnek hozzá, aki

befogad. 18. Táncolunk, nádsíp a zene, és vadászatom képeit

festem barlangomban, az elejtett bölényt engesztelve. 19. A mennydörgés is zene nékem, nem félek, nincs

Isten haragja. 20.Élek, amíg élek, nem kiválasztottságomban bízom:

elég eszem és erőm van élni.

21. Meghalni is jól tudok, merthogy félelem nélkül

tudtam élni. 22. És nem imádom Istent, se a fából, se a kőből, se

agyagból, se fémből készültet, se a láthatatlant.

23. Ennyi, amit elsőszülöttségem elcsalásával elértek a csalók.

24. Nem kell az Isten segítsége, ha ő a csalókat segíti. 25. Mért hozzak áldozatot, hisz nem csalok, nem

paráználkodom, elég nekem az én asz-szonyaim teste, és nem imádtam idegen Isteneket, ami a legnagyobb bűn „a láthatatlan" szemében.

26. Nem ajánlok imát és áldozatot hitvány alku erősítésére.

27. Nem kell, hogy herélt gyerekek kórusát énekeltessem neki.

28. És a földi Istenek sem kellenek, akik dicsérik a bányászt, de a fiaikat nem bányásznak nevelik.

29. Osztályokról beszélnek sok igazat, de osztályfeletti étteremben tartják vacsoráikat, és pincér-Ézsau hozza az

őzcombot áfonyával. 30. Nem kellenek nekünk Jákob fiai, Hitler csecsszopói,

Krimhilda csecsszopói, semmiféle

álarcban a kiválasztottak, akárhogy is nevezik magukat.

31. Magunkban bízunk csak, és aki a mi dolgozásunkban magunkfajta.

32. Mi vagyunk a kongói fekete négerek, mi vagyunk a

nigériai néger négerek, mi vagyunk a szerkesztőségi fehér

négerek, a tervezőirodák fehér négerei és a fehérjeszinté-zist készítő fehér négerek, a komputerszerkesztők és programozók, a mindenféle személyzet-négerek.

33. De nem mi vagyunk az amerikai fekete négerek,

akik tűzokádó öldöklő angyaloknak szegődtek Vietnamba. 34. Erősek vagyunk Ézsau maradékai, akiket nem

babusgattak se tegnap, se ma, és nem babusgatnak holnap

se. 35. Ézsauk vagyunk mi, az együgyűek, Ézsauk, a

tuskók - Ézsauk értik az egy ügy egyszerűjét. 36. Óvakodjatok hamis elsőszülöttek, nem megyünk

nyájban előttetek. 37. Száz béke közül egy, ha igazságos, háború,

igazságos, ennyi sincs. Csak a védekezésben van igazság-erő, míg a fegyverek nem visznek túl a haza

határán. Igazságtalanok a háborúk, igaztalanok a békék, de egy béke se olyan, hogy feloldására háborút kelljen in-dítani.

38.Ézsau vagyok, a vadász, Ézsau vagyok, a szőrös,

Ézsau vagyok, a vörös.

39.Ember, ki nem vagy kiválasztott, ne higgy - és

vigyázva bízzál.

- Elfogott a harag, Ézsau - szóltam. - Mindent egy kalap

alá veszel, te tuskó. Azaz, pardon! Kérlek, ülj le! Miért is álltál eddig? Foglalj helyet. Vitassuk meg...

De Ézsau eltűnt, eltűnt az overallos - és én magamra

maradtam a részletfizetésre vásárolt házban, jól latolgatott érveimmel.