A Helikon Kiadó úgy érezte, hogy a Múlt szü­letése sorozat - mely felöleli földünk szinte va­lamennyi nagy kultúráj ának történetét - nem lenne teljes a magyar őstörténet bemutatása nélkül. László Gyula, nemzetközi hírű régész­professzorunk vállalkozott arra, hogy számos színes illusztráció, tárgyfotó, régészeti lelet, térkép segítségével - a sorozat kiegészítése­ként - bemutassa honfoglaló őseink, Árpád népének mindennapjait. H allatlanul érdekes könyv született így, mely nem az 1 944-ben megjelent, A honfoglaló magyar nép élete cÍmű munkájának újrafogalmazása, hanem az azó­ta eltelt több mint negyvenéves időszak új lele­teinek, a tudományos kutatás új eredményei­nek alkotó feldolgozása.

A szerző véleménye szerint őseink két hul­lámban : előbb az onugorok 7. századi szétraj­zása idején, később pedig a 9 . század végén, Árpád vezérletével érkeztek a Kárpát-meden­cébe. Itt a két ág egységes nemzetté forrott ösz­sze, s az új évezred küszöbén erős, nyugati mintájú királyságot alkotott. Ez a folyamat azonban magas szintű műveltséget, sokféle tu­dást, nagy tapasztalatot követelt meg eleink­től, s e könyv éppen annak bizonyítéka, hogy ők mindezzel valóban rendelkeztek is .

László Gyula művének lapjain rendkívül színesen, érzékletesen elevenedik meg a IO. századi magyarság élete, mindennapos mun­kája, hiedelemvilága, egész anyagi és szellemi kultúrája. Az értékek megbecsülésére, valódi nemzeti önismeretre neveli olvasóját.

, ,

LASZLO GYULA

HELIKON

KÖSZÖNTJÜK AZ OLVASÓT

Ez a könyv nem egy a megszokott történelemkönyvek közül. Nem foglalkozik harcokkal, a népek és a hata­lom eltolódásaivaJ,1 annál többet a mindennapi élet­teP Voltaképpen Árpád népe életének megidézését szolgálja . Több mint negyven éve jelent meg A honfog­laló magyar nép élete cÍmü könyvem,3 azóta több fiatal nemzedék nőtt fel , és megnyíltak a kutatás lehetőségei az őshazák felé is. Igen sok új tudnivalóval lettünk gaz­dagabbak. Most sem foglalkozunk nagy fejedelmeink­kel, bármennyire szeretjük és tiszteljük "párducos Ár­pádot" . Nem róla beszélünk, hanem megkíséreljük a hétköznapok dolgos emberének, a földmívesnek, csi­kósnak, gulyásnak, az íj készítőnek, a kovácsnak, a fa­zekasnak, a méhésznek, a halásznak és társaiknak be­mutatását, amennyiben adatainkból következtetni tu­dunk reájuk.4 Megmaradunk hazánk földjén, amely nem régen még azonos volt a Kárpátok medencéjével, és nem nézünk messzebb, sem a kievi állam hatalmára, sem a kazár birodalomra, avagy Bizánc földreszálIt mennyországára, az aacheni udvar komor hatalmára, nem beszélünk Berengár királyról sem, vagy nyugati társairól, de szót ejtünk a halászokról , a "kalandozók" lovairól és fegyvereiről, a család életéről, az asszonyok, leányok munkájáról, a szórakozásról éppen úgy, mint a lóversenyekről. Egyszóval munkás és játékos min­dennapjaink őseit keressük, munkájukat becsüljük, já­tékaik, dalai k szépségét kutat juk, érdekel, hogy mit énekeltek, milyen volt a menyegzőjük és milyen a teme­tésük, hogyan képzelték el a másvilágot. Közben egy pillanatra sem feledkezünk meg arról, hogy nem vala­milyen távoli múlt ismeretlen népéről van szó, hanem a magyar nép, népünk elődeiről, és szeretettel, tisztelet­tel, de igazságosan akarunk szólni róluk.

Őstörténetünk és honfoglalás korunk műveltségé­nek kutatói eddig leginkább azzal törődtek, hogy mit s mikor "vettünk át" idegen népektől . Mert aminek nem volt például finnugor megfelelője szavaink közt, ahhoz nem lehetett ősi soron jussunk, így tanították nekünk; mintha jóformán egész műveltségünket másoktól kap­tuk volna. A népek koldusa lettünk volna ? Ha így lát­juk, alapvető hiba rejtőzködik a "tudományos" gondol­kodásunkban. Abból kell kiindulnunk, hogy nemcsak

nekünk, de minden népnek mindene megvolt, ami az akkori életéhez kellett ! Természetesen terjedtek el - né­pektől függetlenül - találmányok, új ítások, munka­módszerek ; ilyeneket a magyarság is átvett, és nyoma a szókincsünkben is kimutatható. Annak a ténynek, hogy "ezt emettől", vagy "azt amattól" vettük át, az oka nem korábbi műveletlenségünk volt, hanem az új igény.

E könyv nagyrészt egykorú adatokra épül , de fel­használja a honfoglalást követő századok krónikáit, mindazt, amit régészetünk, néprajztudományunk, ál­lattan- és növénytan-kutatásunk, történelemtudomá­nyunk, nyelvészetünk a magyar múltról megállapított.

Csakhogy a múlt nem azonos azzal, ami megmaradt belőle. Nagyrészt csak a szilárd anyagokból való tár­gyak vagy a nyelvi emlékek maradtak meg, az érzelmi, lelki mozzanatok a semmibe enyésztek. Mi megkísérel­jük feleleveníteni azt is, ami feledésbe merült, mert enélkül a múlt nem élet, legfeljebb csak technika- és esemény történet.

Természetesen ez a könyv nem egy ember munkája , hanem sok-sok kiváló magyar-és részben más nemzet­beli - kutató munkáját fogja egybe. A szerző maga is mintegy ötven évet töltött el a magyar nép múlt jának kutatásával , és e kQnyv alapvonalai az ő felismerései nyomán rajzol6dtak ki.' Elsősorban a 895-öS honfogla­lás népével, Árpád .magyarj'aival foglalkozik, de figyel a 670-es első honfoglalás onogur-magyar népének ha­gyatékára is, amelyet az i.dők múltával már nehéz szét­választani Árpád népének hagyatékától.

A kép és szöveg kiegészíti, támogatja egymást. Nem veszteget jük a szót arra , hogy a látott dolgokat hossza­dalmasan le is írjuk, hiszen a képaláírások segítenek abban, hogy a kép szervesen illeszkedjék a szöveghez. A kép és szöveg együttesen adja a mondanivalót.

Lesz-é erőnk, képességünk és időnk beváltani ennyi fogadkozást? Ehhez a M úzsákat kellene megidéznünk, ám ők eltűntek a fényességes egekben, az igazságke­resők léptek helyükbe. Velük indulunk útnak, és kö­szöntjük az olvasót.

1 986. március 1 4-én I LÁSZLÓ GYULA

IDŐRENDI TÁBLÁZAT

r. e. 1 5 000-800 az orosz erdővidék és Dél-Szibéria régészeti műveltségei (Keleti-gravetti, szvidéri, kundasigíri , fatjánovói, voloszovói , fésűs-gödröcskés kerámia, afanaszjevói, balánovói, turbinói, andronovói, abasevói műveltségek . Bővebben : A magyar történelem kronológiája, Budapest, 1 984 kötetben)

800-250 Ananyinó 400-300 korai szarmata

250-i . sz. 200 pjánobori műveltség r. sz. 200-900 lomovátovói műveltség

463 a Priszkosz-féle népvándorlás népei (köztük az urogok és onogurok) 527 Muagerisz (a magyar név első előfordulása ?) megöli a Meotisz vidékén Gordasz "királyt" ,

a testvérét 567-'--963 a kazár birodalom 679-680 K uber Kovrat fia népével együtt Pannóniába jön (az onogurok honfoglalása)

8 1 1 Bizánc és Bolgária viszályában szerepelnek az onogurok 839 az AI-Dunánál feltűnnek az onogurok . Kangar-szavartüaszfalü háború, az utóbbiak

Kaukázusba költözése 7. sz. vége-9 . sz. sok onogur név a nyugati forrásokban

882 egy "magyar király" találkozása Metod szerzetessel a Duna mentén 886-889 Konsztantinosz Porphürogennétosz szerint a magyaro k 3 évig együtt élnek a kazárokkal

889 Regino a besenyőktől elszenvedett vereségünkről 894 a magyarok támadása Levente vezetésével a bolgár Simeon csapatai ellen 895 a honfoglalás kezdetei Árpád vezetésével

895-900 a Kárpát-medence elfoglalása 899-945 a "kalandozások" kora 904-9 1 2 Bölcs Leo Taktikája

907 Árpád halála 920 Dzsajhání bokharai tudós beszámolója a magyarokról 930 I bn Ruszta és 1 050- 1053 között Gardizi tudósításai

948-952 Bíborbanszületett Konstantin A birodalom kormányzása cÍmű művében bőséggel ír a türkökről (magyarok), a kazárokról, a besenyőkről és a szlávokról

972 Taksony nagyfejedelem halála, Géza fejedelem uralmának kezdete, a magyar állam megalapozása

1. / A TERMÉSZET ÉS AZ EMBER

Európa a hatalmas eurázsiai szárazföld nyugati félszi­gete. Ezen a Kárpátok magas hegyei körülvesznek egy medencét. Ez a zárt, földrajzilag egységes terület volt a történeti Magyarország. A régi utazók, mint tejjel­mézzel folyó Kánaánt írják le.

Freisingi Ottó püspökS I 1 47-ben utazott át M agyar­országon, s többek közt így írta le : " . . . belsejében nagy kiterjedésű síkság, melyet jeles folyók és vizek öntöz­nek. Erdőkben felette gazdag, erdei tele vannak a va­daknak mindenféle faj táj ával és felületének szépsége éppen olyan bájos, mint amilyen dús földjének termé­kenysége . . . úgy, hogy mintegy Isten paradicsomának, avagy pompás Egyiptomnak - boldog Arábiának - le­hetne nevezni . . . " Anonymus, Béla királyunk egykori jegyzője, aki feltehetően a I 2-I 3 . század fordulóján írt a magyarok dolgairól (Gesta Hungarorum), több he­lyen emlékezik meg a Kárpát-medence gazdagságáról, szépségéről. Például, amikor Árpád megáll Ung várá­nál : "a vezér és övéi látták a föld termékenységét, min­denféle vad bőségét, meg azt, hogy milyen gazdag hal van a Tisza meg a Bodrog folyamok ban : s ezért a föl­det kimondhatatlanul megszerették . . . A földet Árpád csak azután foglalta el, miután Salán fejedelemtől két korsót tele a Duna vizével, egy nyalábot Alpár homok­jának füvéből [megkapott], hogy megtapasztalhassa, vajon édesebb-e Alpár homokjának füve a szcítiai tá­jaknak, azaz Dontu-mogyernek a füvénél és a Duna vize vajon jobb-e a Don vizénél . . . Árpád pedig Pan­nonhalma hegyéről gyönyörködött Pannonia földjé­nek szépségében. "6 Mondanunk sem kell, hogy a szép­ségen nem a táj festői gyönyörűségét értették, hanem a föld termékenységét, vad ban és halban való bőségét. Szinte közmondás volt középkorunkban, hogy "a Ti­szának fele víz, fele pedig hal" .

Részletesebb leírást kapunk Oláh Miklós ( 1493- 1 56�) esztergomi érsek Magyarország leírásában ( 1 536). O korának kiváló humanista főpapja volt, Rotterdami Erasmussal folytatott levelezése késő középkorunk nagy értéke. Tőle idézünk most részeket,7 bár a honfog­lalástól mintegy hatszáz év választja el, a magyar föld képe nem sokat változott ez alatt az idő alatt, mivel belterjes földmívelésre, állattenyésztésre még alig ke­rült sor (Bertrandon de la Brocquiere lovag 1 433-ban még hatalmas, ridegen tartott ménesekről számol be az Alföldön keresztülutazva),8 folyószabályozásra még kevésbé. Oláh Miklós érsek leírása tehát megközeliti a magyar föld honfoglaláskori állapotát. Ez az állapot is már "kultúrtalajnak" számít, hiszen az avar időkben, s

még azelőtt, nagy lakosságú falvak sűrű hálózata élt e tájakon . Nézzük tehát az érsek leírását : "M agyaror­szág az összes emberi szükségletekkel gazdagon meg van áldva. Földje fekete, kövér és termékeny ; csekély munkával is bő termést hoz létre, trágyázás sem szántó­földeken, sem szőlőskertekben nincs szokásban, kivé­telt csupán a mostohább hegyes vidékek képeznek . . . Bor Magyarország minden vidékén terem . . . Nemes, erős, tüzes, érdes, könnyű, középszerű stb. borok min­denféle válfaj ban előfordulnak, de több a fehér, mint a vörös bor . . . Dinnyét és tököt számtalan válfajban a szántóföldeken tenyésztik; nyáron a bor, víz és gyü­mölcs behűtésére - ahol hideg pincék nincsenek -jégve­remben tartott jeget használnak. Fácán, erdei és mezei fogoly, rigó, fajd és egyéb szárnyas állat mindenütt nagy bőségben fordul elő . . . A kövér és terjedelmes le­gelők sok ezer lovat, ökröt, juhot és kecskét táplál­nak . . . Méh és méz szintén bőven kapható . . . A lovak szépek és gyorsak, legtöbbre becsültetnek az erdélyi, székelyföldi és oláhországi lovak. A temérdek szarvas­marha, kecske, juh stb. nemcsak a belszűkségletet fede­zi, hanem még más országoknak is jut belőle. Olaszor­szág velencei tartományát, Ausztriát, Morva-Cseh-, Svábországot és·Németországnak a Rajnáig terjedő ré­szét M agyarország látja el szarvasmarhával . . . min­denféle kisebb, nagyobb vad szintén olyan nagy bőség­gel fordul elő, hogy mindenki szabadon vadászhat, ma­darászhat . . . A halak nevezetesebb válfajai : a csontnél­küli halak, úm. viza, kecsege, süllő, pisztráng stb . . . . mindez kimondhatatlan bőségben tenyészik . . . Hévi­zek az egész országban lelhetők, némelyek malmot is haj tanak. A meleg fürdő k mindennemű betegségek gyógyítására igen hasznosak . . . Magyarországon egy­mást érik az arany-, ezüst-, vas-, réz-, ón-, gálicz, vörö­ses fehér márványbányák ; ezenkívül alabástromot és ólmot is ásnak . . . Kősóbányáik . . . stb." Valóban tejjel­mézzel folyó Kánaán, s hogy ez előbb is így volt, azt tanúsítja Szent László törvénye ( 1 07 1 ),9 amely tiltja a lovak és az ezüst kivitelét, s egy még korábbi adat : Szvjatoszláv kievi herceg nyilatkozata, hogy átteszi székhelyét Perejaszlavecbe, mert a magyarok odahord­ják lovaikat és ezüst jüket. 10 Ez a még a 10. század végé­ről való nyilatkozat világosan mutatja, hogy földünk gazdagsága már korán lehetővé tette a külkereskedel­met. Egészítsük ki Oláh Miklós aránylag kései nyilat­kozatát néhány koraival, így Ajtony hatalmas ménesei­ről [I I. század eleje] , II vagy az első keresztes hadakkal vonuló Guilbert nogent-i apát soraival :12 "Se szeri, se

7

C::::J I. � VI.

� ---- II. � VII.

� III. I§§§§ VIII.

EZJ] IV. � IX.

ITIIIIIll V. .. X.

J

)

\ \

"1

) (

\

I. A mai országterület honfoglalás kori tájtípus térképe Szerkesztette: Dr. Somogyi Sándor.

( \ )

Jelmagyarázat: I. Ligetes, lápos, azonális talajú és növényzetű alacsony árterek, gyakori árvízborítással. II. Magas árterek, időszakos árvízi elöntéssel, a szigeteken, partokon halásztelepekkel, nyáron állattenyésztéssel. III. Löszös, ármentes síkságok az állandó vagy téli szálláso kkal. IV. Homokos hordalékkúpok, ritkább lakossággal. V. Alföldperemi síkságok, az erdőirtások helyén földműveléssel, állattenyésztéssel. VI. Szubkontinentális és szubmediterrán éghajlatú dombságok, kiterjedt erdőirtásokkal. VII. Szubatlantikus éghajlatú dombságok kevert erdőkkel. VIII. Hegységközi zárt medencék az erdőirtás és megtelepedés kezdeteivel. IX. Szubkontinentális és szubmediterrán alacsony begységek, kevert erdőkkel. X. Középhegységek hűvősebb, csapadékosabb jelleggel.

2. Magyar tájak

száma toronymagasságú búzaasztagoknak, a nyájak­nak száma is töménytelen . . . "

A természet adományainak kimeríthetetlen bőségét a Kárpát-medence szerencsés földrajzi fekvésének kö­szönheti. Földrajztudósainkat kell idéznünk ennek megvilágítására :13

"Nagyjából egyenlő távolságra fekszik mind az É­szaki Sarktól, mind az Egyenlítőtől, azaz a mérsékelt övbe esik . A természeti földrajzi helyzetet meghatározó további tényező a tengertől, azaz az Atlanti-óceántól és a Földközi-tengertől való távolság, amelynek követ­kezménye különösen az éghajlatban nyilvánul meg. U gyancs�k az éghaj latra gyakorol jelentős hatást az a körülmény, hogy Magyarország hegyekkel körülzárt medencében fekszik . . . Magyarország [a jelenlegiről van szó ! L. Gy.] kis ország. Területe nem éri el Európa területének l %-át sem, népessége pedig Európa lakos­ságának 2 %-át sem [a történeti Magyarországra vonat­koztatva ezek a számadatok nagyjából háromszorosan veendők ! L. Gy.] . . . a középső Duna-medencében ta­lálkoznak egymással a nyugati- és közép-európai lom­boserdőségek alkotófajai, a dél-orosz sztyeppék és a földközi- tengeri fióra képviselőivel . . . Az A lföld ter-

mészetes ál1apotában az erdős-sztyep képét mutatja . . . Ritkás erdők, lápok, árterek menti füzesek váltogatják egymást nagy kiterjedésű sztyep-rétekkel . . . ártéri lá­poserdők, mocsarak, ártéri belvizek, hínár-társulások, tündérrózsa-hínár, nádasok-gyékényesek, magas sáso­sok, mocsáros rétek, füz, nyár ligeterdő, szil-kőris­tölgy ligeterdő és láp i bokorfüzes váltogatják egymást (az Alföldön) . . . szarvas, őz, dámvad, vaddisznó, tú­zok, nyúl, fogoly, fácán, fürj , bölény, medve, hiúz, vad­macska a legfontosabb állatok . "

Ha valaki ma végigutazik ezeken a tájakon, másfajta gazdagságnak lehet tanúja : szabályozott folyók, lecsa­polt mocsarak, az egykori "ingyen adott" természeti "teri­tett asztal" helyett. Mi azonban maradjunk a magyar föld ezer-ezerháromszáz év előtti képénél. A föld élete és a benne s belőle élő ember egymást áthatva alakul . Így a magyar ember is átalakult földje képére és hasonlatos­ságára, miközben maga is alakította környezetét. Az első világháború óta öt nép osztozkodik e területen, csupán a közepe maradt meg Magyarországnak . A 1 9-20. századi nagy változások ellenére hiba lenne arra gondolni, hogy a honfoglaláskor a magyar föld még ősál1apotban lett volna . Az utolsó jégkor elmúlása

II

óta az ember termelőmunkával teremtette meg életfel­tételeit, s így az őskortól kezdve minden nép alakított valamit földünkön. Az időszámításunk előtti 4-5000 év óta számolhatunk földmíveléssel és állattenyésztés­seI . Ez jelentősen megváltoztatta a növény takarót, kü­lönösen ha az irtásokat is számításba vesszük . A kora vaskortól kezdve nagyméretű építőtevékenység folyt : előbb földvárak és falvak, városok, majd a rómaiaknál kőből épült táborok, utak, amfiteátrumok létesültek. A római utakat a középkorban is használták . Az ős­kortól kezdve hatalmas földsírok (kurgánok, korhá­nyok) dombjai változtatták meg a táj képét, később határhalmok emelkedtek. A favázas földsáncok emelé­séhez nagymérvű erdőirtás volt szükséges. Eddi� a tu­domány nem számolt azzal, hogy közvetlenül Arpád népének megjelenése előtt a nagy, néha sok ezer sírt magukba foglaló késő avar-onogur temetők egyúttal nagy falvak hálózatának bizonyítékai, s ezek a földmí­veléssei, állattenyésztéssel foglalkozó falvak megérték Árpád népének megjelenését. 14

Ennyi talán elég annak érzékeltetésére, hogy Árpád magyarjai "kultúr tájba" telepedtek, s ebbe bele kell értenünk a háziállatokat, a termesztett növényeket is, amelyek többé-kevésbé átvészelték a népvándorlás ko­rát.

Egy jelenség azonban alig változott az őskortól a 1 8 . századig, különösen az Alföldön : a vizek széles elterü­lése. Erről is kell szólnunk röviden, mert e tény nem­csak a települést szabta meg, hanem a közlekedést is .

A 19. században ez az állapot is gyökeresen megvál­tozott. Míg régen - a térképeken is jól látható - széles árterületek kísérték a folyóvölgyeket, ma folyamaink magas védősáncok közt hömpölyögnek. Az azelőtti ár­tereket napjainkban szántóföldek, utak, falvak, váro­sok népesíti k be. Ez a hatalmas változás azonban nem­csak a földrajzi tereket, hanem az egész élővilágot érin­tette. Emberek, gulyák, ménesek, nyájak, kondák élete szorult kis területre és megváltozott az egész addigi gazdálkodás. A réti vizek kiszáradásával tucatnyi fog­lalkozás szünt meg (pákászok, réti emberek, darvászok stb . ) . Az éghajlat is észrevehetően megváltozott, az is­tállókba szorult állatok élete is másként alakult, mint elődei ké. A fogyó legelőkön a pásztorok utódai is las­san hozzászoktak az új életfeltételekhez.

Ha figyelmesen nézzük a két térképet, akkor mindezt leolvashatjuk róluk. Az egyik térkép a vizek 1 9 . századi szabályozása előtti állapotot tünteti fel , a másik a hon­foglalás kori M agyarország értelmezett térképe . Mind­kettő földrajztudósaink munkája. 1 S Az utóbbin külö­nösen a bükkerdők határát figyeljük meg, mert nagyjá­ból ez a határa Árpád magyarjai (valamint az őket megelőző onogur-magyaro k) településének.

Míg ma a védőgátakat átszakító, pusztító árvizek természeti csapások, régente a gát nélkül fokozatosan teret hódító áradások az emberek számára valóságos áldást jelentettek . Ú gy várták, akárcsak az egyiptomi-

1 2

a k a Nílus áradását. Hiszen így termékeny iszap került a földekre.

Ennek igazolására idézünk egyik vízügyi szakembe­rünk könyvéből, amelyet a Közép Tisza-vidékről írt : 16 "A folyók árvizei, amelyek pótolták a csapadéksze­gény medence középső részének vegetációs vízigénye­it . . . mindenkor pozitív tényezőként hatottak . Nem­csak a galériaerdők kialakulása köszönhető nekik, ha­nem a rétek, legelők, sőt helyenként kertek és szántó k természetes »öntözése«, illetve termékenysége is. A leg­ősibb falvak és azokat körülvevő kertek és szántók az egykori árvízmentes téli szállások helyén egyrészt az állatok, másrészt az árvizek iszapja által megtrágyázott területeken alakultak ki . . . a Tisza pályáját szinte fo­lyamatosan kíséri az árvízmentes hátakon keletkezett települések sora . . . Az egész Nagykunság területének nagyobb fele e vízfolyások, i l l . a Tisza és a Hortobágy­Berettyó folyók árterülete volt, amelyet évente rendsze­resen »megöntöztek« az árvizek . . . Ez a természetes rét- és legelőöntözés volt az egész Nagykunság híres marhatartásának és egész rideg állattenyésztésének - egész gazdasági életének - az alapja ." "Az éltető fo­lyóktól távolabb eső területek mindig is ritkábban la­kottak voltak, mint a Tisza, a Körösök és az egyéb fo­lyók mente . . . "

Ezek a nagy tudománnyal megszerkesztett térképek emberi sorsok feletti ítéleteket is tartalmaznak . Nép­rajztudósaink a régi időket még megélt öregektől szed­ték össze ennek az elmúlt életnek fakuló emlékei t . n Íme : "A [pákász] a rét valamelyik kis szárazulatán nád­kunyhót ültetett, s abban húzta meg magát, míg a tél a faluba vissza nem szorította . Halászott, csíkászott, tek­nősbékát fogott, nadály t szedett, madarászott, tojást keresgélt, darutollat gyűjtött, meg gyógyfüveket ; ve­remmel, tőrrel, csapdával farkast, rókát fo.s;ott, hogy bundáját lehúzza ; némelyik méhészkedett. Osszel gyé­kényt vágott, télen nádat . . . A pákászok közül kerültek ki a füvesek is. Elmondhatjuk, hogy ők voltak a régi Sárrét vándor patikusai . Az öregek emlékezete szerint a rét nagyon sok gyógyfüvet termett, amelyeknek olyan hatalmas erejük volt, hogy még a sír széléről is visszahozták az embert. "

Nemcsak az élővilág paradicsoma volt a mocsaras rétség hatalmas nádasaival, hanem ha jött a tatár, jött a török, jól meg lehetett bújni sziget jein. Ide ugyan sen­ki sem merészkedett a menekülők után, mert bizony könnyen a láp fenekére került. Ez a kis közbevetés érte­ti meg talán legjobban azt, ami már történelem : itt min­den nép át tudta vészel ni a rablást, dúlást, hódítást, nemcsak a török-tatár időkben, hanem azelőtt is, ami­kor a hunok, avarok hódoltatták a területet.

A két térkép voltaképpen történelem, legfontosabb tanulságait ekként foglalja össze Somogyi Sándor : 18 " . . . A honfoglaló magyarságra nagyállattenyésztő és földművelő életmódjának gazdasági kényszerén át ha­tottak a korabeli természeti adottságok. Életmódja az

j

erdős sztyep és a sztyep átmeneti területsávjához kötő­dött. Elsősorban ilyent keresett új hazájában is, hogy megszokott életmódját folytathassa. Miután hazánk­ban az erdős sztyep a medence belsejének - viszonylag és periodikusan - száraz, lösszel, homokkal fedett terü­leteire terjed ki, a magyarság első szállásterületei is túl­nyomórészt egybeesnek ezekkel az üledékkel borított felszÍnekkel . De ezen túlmenőleg megszállták a hon­foglalók a peremi alacsony hegységek és dombságok világos, ligetes, tisztásokkal tagolt völgyes zónájának jó részét is, mert erdőirtás és égetés révén állataiknak legelőt, gabonatermelésükhöz szántóföldet tudtak ott kialakítani . . . " Anélkül, hogy elébevágnánk a későbbi­eknek, jegyezzük meg, hogy a honfoglaló magyarok temetői majdnem kivétel nélkül homokos területen vannak.

Röviden megismerkedhettünk tehát Árpád honfog­lalóinak "helyszínrajzával" . Ez azonban valóban csak a színtér volt, amelyen az események, a mindennapok lezajlottak. Bár az ember és a táj egybeforrásáról a ké­sőbbiekben esik szó, itt elöljáróban csak a következők szolgáljanak a vad- és termesztett növényvilágról, a vad- és tenyésztett állatvilágról :

A növényvilágot nagyban megszabta a vizek széle­sen szétterülő volta. Nagyjából a következő növény tár­sulások foltjai borították hazánkat : erdős sztyepek, li­getes, lá pos árterek ; puhafás ligeterdők, mocsári er­dők, lápos nádasok nyílt vízi foltokkal ; réti talajú ke­ményfás ligeterdő típusok, lefolyástalan medencékben sziki növények : tatárjuharos lösztölgyes ligetek ; barna erdőtalajú lösztölgyesek ; cseres tölgyesek ; gyertyános tölgyesek, erdei fenyvesek, bükkösök. Mindezek kü­lönböző kihasználási lehetőségeket kínáltak az ál latte­nyésztés számára, i l letőleg a földművelés számára. De nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy jó néhány mesterség számára is szükséges volt az erdő, például az íjasmesternek, a nyergesnek, a tegezkészítőnek, a jurt farácsát készítő mestereknek, a boronaház-építőknek, a palánkkészítőknek, a háztartási eszközök faragóinak (teknők, csanakok stb . ), úgyhogy számolnunk kell er­deink korai megszállásával . A "lovasnomád legenda" a füves síkságokra szorította szállásterületeinket. Ú gy látszik, valójában a bükkerdők alkották a magyar szál­lásterület határát.

A természetes tájban élő fontosabb állatfajták, ame­lyeknek csontjai telepeinken, sírjainkban kimutatha­tók, a következők : az őstulok, a bölény, a barnamedve, a jávorszarvas, a hiúz, a hód, a házikutya, a bivaly, a juh, a császármadár, a háziasított kecske, a háziasított disznó, a ló, a házityúk, a patkány, a teve, a liba, a házi macska, a házi szamár, a pulyka, az üregi nyúl, a fácán, a vándorpatkány, a tőkésréce, 'a muflon, a pézsmapo­cok és természetesen az őz és a szarvas. Érdekes megfi­gyelni, hogy a telepeken talált leletek közül a háziálla­tok csontjai 96%-ot tesznek ki, míg a vadászott állatok csak 5 %-kal szerepelnek. Ebből a tényből arra kell kö-

vetkeztetnünk, hogy - akár később a középkorban -csak a terület ura és annak családja vadászhatott. I s­merve népi vadfogásunk ezer fortélyát, nem kétséges, hogy csapdákkal, hurkokkal, hálókkal való orvvadá­szat akkor is folyt. Akárhogyan is magyarázzuk, any­nyit megállapíthatunk, hogy a vadászat nem volt lét­fenntartó foglalkozás.

Eddigi könyveink az állatfajták hasznosítását na­gyon leegyszerűsítve tárgyalták, inkább csak bundájá­nak, gyapjának feldolgozását - a vadaknál - és a tejho­zamot - a háziaknál - figyelték, pedig az állatoknak úgyszólván utolsó grammját is felhasználták ! Erről egy külön fejezetben szólunk.

Most essék szó Árpád magyarjairól, mint a termé­szet részeiről, tehát nem mint műveltséget és mestersé­get hordozó, teremtő és államot alkotókról, hanem pusztán mint természeti-élettani jelenségekről. Az élet­tani ember tudománya az embertan (antropológia), amely főként a csontmaradványok, a csontvázak alap­ján ítél .

Ezek a leletek szolgálnak alapjául a következőknek. Ám mindjárt tegyűk fel a kérdést, hogy csak Árpád magyarjainak embertanát vesszük-e figyelembe, vagy az első honfoglalók onogur-magyar népét i s? A továb­biak szempontjából itt a kérdés szintehogy értelmetlen. Az élettani jelenségek nem ismernek nyelveket. Annyi bizonyos, hogy Árpád magyarjai az itt talált onogur­magyarokkal összeolvadtak, s e két csoport alkotja a mai magyar nép alaprétegét. A peremeken megjelenő szlávsággal a kezdetben aligha keveredtek akár a helyi­ek, akár Árpád magyarjai .

Az embertan eredményeit messzemenően befolyá­solta az a régészeti felismerés, hogy a temetők nem a mai nagyvárosi temetők példájára keletkeztek, tehát nem volt egy korai részük, magjuk, mely az idők telté­vel mind tovább terjeszkedett, hanem a nagycsaládok, nemzetségek egyszerre több gócban kezdtek temetkez­ni, mígnem a sírok végül összeértek . Nos a régebbi em­bertani kutatások százalékszámításaiban a tudósok az egész temetőt egységben szemlélték, és az oda temetet­tek különböző fajtajellegének keveredését így állapí­tották meg, jóllehet például az egyik vagy másik fajta­jelleg a temetőnek csak egyik vagy másik területére voÍt jellemző. Ekként a jellegek összekeveredtek. Újabban - a régészet indítására - a csoportokat külön-külön vizsgálják, és az egyes csoportok embertani jellege így sokkal tisztábban rajzolódik ki.

Történeti forrásokból (Theophylaktosz Szymokattesz)19 is tudjuk, hogy a honfoglaló avarok (568) két népből álltak : az uar és a hyon törzsből (varchoniták), hozzá­juk csatlakozott még a 6. század végén a zabenderek, tarniachok és kotzagerek népe.D A 7. században az avar uralom alatt élő bolgárok népe fel lázadt . Így az avar uralom első felében hat népből álló ötvözet népe­sítette be hazánkat. Ehhez csatlakoztak az onogurok 670 tájban, az első magyar honfoglalás népei . Ezek is

1 3

ro-­, "

" \

\ .

.",' . "

.... . ,' 8 éJ··

< (�.-\ • I , . c::zs.._.1

....... _.-.-.-.,

... . _._. .,0_._.-"

C'.- 0, 0, °_0

�._.-._._.-.' "

,._._._'-'­

.-.-._ .-.-....

;(f2CJ · · 0 ....... LZJ

� 2

� 3

� 4

[JTI 5

CJ 6

illIITI 7

I�:�f�:·�rl 8

� ---- 9

10

I I

12

/

3· A földrajzi-éghajlati viszonyok és a II. századi magyarság szállásterületének összefüggése.

Jelmagyarázat: I. eolitikus üledék ből képződött löszök; 2. folyóvízi üledékek ből keletkezett lösszerü képzödmények; 3. áttelepített és egyéb módon képződött lösszerű üledékek; 4. löszvályog; 5· futóhomokos és homokos felszínek ; 6. alluviális (jelenkori folyóvízi) lerakódások helyei; 7. a hegységek idősebb kőzetei; 8. kavicstakarók ; 9. tőzeges képződmények; 10. az évi 600 mm-es csapadék határvonala; I L a bükkösök elterjedésének alsó határa 12. a magyarság I I. századi szállásterületének határa.

", ._ ....... \ " -

. . . ..

. .

• Árpád magyarjainak temetői

• késő avar-onogur lelőhelyek

4. Késő avar (onogur) és az Árpáddal bejött magyarok lelőhelyei.

legalább három elemből ötvöződtek : volt egy volgai tájakról származó népük, egy belső-ázsiai rétegük és egy Kaukázus környéki (ez volt az uralkodó onogur réteg).2J Ezenkívül tudjuk, hogy az egykori hun uralom népei közül jelentős számú gepida élt az avarokkal együtt, és a Dunántúlon számolhatunk csekély római kori örökséggel, vagy újabb kori romanizált elemek bevándorlásával . Erdélyben semmi nyoma nincsen ró­mai kori lakosság fennmaradásának . 22

Amikor tehát az avarok "embertani megjelenéséről" beszélünk, meglehetősen különböző népegyéniségeket kellene összefognunk . Anélkül, hogy részletekbe me­nően elidőznénk az avar kori népességnél , elegendő itt annyit tudnunk, hogy az avarokkal, az avar korban erős keleti jellegű népek telepedtek hazánkba, többek közt mongolidok, pamíriak, turanidok és keleti medi­terrán emberfaj ták . Ezek a honfoglaláskor nem pusz­tultak el, hanem beleolvadtak a hódító Árpád népébe (vagy fordítva ?). Bartucz Lajos, a magyar embertan nagy mestere állapította meg23 például, hogy mivel Ár­pád magyarjaival nem jöttek mongolidok, a középkori és mai magyarságban található mongol idok az avar kor népességének örökségei . Természetesen ésszerűt­len lenne feltenni, hogy valamiféle csodás kiválasztás révén csak a mongoloidok érték meg Árpád népének megjelenését. Nyi lván az avar kori s főként onogur né-

16

I � - ... -.; .... _"

.'

pesség tagjai is. A hódítókkal ötvöződve így alakult ki a középkori és a mai magyar nép, mely a későbbiekben még újabb keleti és nyugati népekkel is keveredett.

KÖZJÁTÉK

Néhány szót a "kettős honfoglalás" feltevéséről, mivel e könyvben többször hivatkozom reá. Rövidre fogva ez azt jelenti, hogy amikor Árpád magyar népe megjelent a Kárpátok medencéjében, itt már nagy tömegű ma­gyar népet talált. Kérdés : minek alapján állítom ezt ? Mindenekelőtt Árpád népének és a késő avar népnek régészeti hagyatéka igen jól elkülönül (más a temetke­zés módja, más a fegyverzet, a viselet, a lószerszám stb., stb . ) . Nos e két nép temetőinek térképre vetítése azt mutatja, hogy nagyrészt nem egymásra települtek, ha­nem életmódjuk szabta meg elhelyezkedésüket. A késő avarok az agyagos földet vették birtokukba, és hatal­mas, több száz, sőt néha több ezer síros temetői k van­nak, ami egyúttal azt jelenti, hogy falutelepülésekben éltek. Árpád népének viszont kicsinyek a temetői, és homokos területeken, szigetközben találhatók, ami ar­ra utal, hogy ők feltehetőleg inkább az állattenyésztők voltak. A két leletcsoport tehát egymást mozaikszerű­en kiegészítve népesíti be a Kárpát-medencét. A I I .

századtól már falu-, patak- és dűlőnevek árulkodnak arról, hogy a medence belsejében majdnem tisztán ma­gyar telepeket, a peremeken, főként a Kárpátokban szláv településeket találunk (Kniezsa I stván térképe). Mármost az egészben az a meglep ő - s ez az alapja az elméletnek is -, hogy ahol a késő avar temetők sűrűjét találjuk, ott a helynevek is nagyrészt magyarok, akár­csak Árpád magyarjai telepűlésének területén . Ebből kivédhetetlenűl következik, hogy a késő avar kori né­pességnek is magyarul kellett beszélnie (hiszen telepeik neve magyar). Régészetileg kimutatható, hogy az avar korban a 670-680-as években nagy tömegű keleti né­pesség áramlott be a Kárpátok medencéjébe, nevűket is tudjuk : ők voltak az onogurok vagy onogundurok. Számolnunk kell azzal is, hogy minket a földkereksé­gen mindenütt ungar, Hungarus, Hungaryan, venger

stb. néven neveznek, ami az onogur névből származik . Újabban az is bizonyságot nyert, hogy a 8-9 . század­ban igen sok onogur név bukkan fel Nyugaton, sőt van egy strata ungarorum (magyar út) is. Mindez bizonyos­sá teszi, hogy a késő avar időkben nagy tömegű onogur élt a Kárpát-medencében, és ezek megérték Árpád né­pének honfoglalását. Hogy magyar nyelvűek voltak, azt mutatják a helynevek. Egyik kutatónk világosan leszögezte, az csupán hagyományos hit, hogy a magyar helynevek Árpád magyarjaitól származnak, mert sem­miféle bizonyító anyagunkkal nem sikerült kimutatni, hogy a Római Birodalom bukása és a I I. századi okle­veles gyakorlat megindulása közti időben mikor és kik adták a helyneveket, csak az bizonyos, hogy magyarok voltak. N os röviden ez a "kettős honfoglalás" feltevése, amely az ellenvélemények ellenére egyre szilárdabb.

5. A fajtajellegek megoszlása az avar korban. O: mongol jellegű temető, D: mongol és európai jellegü temetők, f:::, : főkén t európai jellegű temetők.

• 1 • 6 Tmu\'u 11

• 2 7 Loj/a 12

• 3 8 !S"'iliiJlIfl 13

O 4 e 9 0",00/\ 14

Kartográflal Vállalat Budapest. t988. 660521 • 5 \.111""/10 Loeil/cs 15

6. A I I. századi Magyaror zág népessége Jelmagyarázat: I / magyar helynév; 2 / szláv helynév; 3 / német helynév; 4 / török településre utaló adat; 5 / 10- I I. zázadi magyar álvételre valló szláv helynév; 6/ IO-I I. zázadi szláv átvételre valló magyar helynév; 7/ magyar-némel helynév; 8/ török településre valló adat magyar nevű hely égben; 9/ török települé re valló adat zláv nevű hely égben; 10 / magyar folyónév ; I I / szláv folyónév ; 12 I német folyónév ; 13 / török folyónév; 14/ 10-1 I. századi magyar átvételre valló szláv folyónév; 151 10-1 I. századi magyar átvételre valló német folyónév; 16/ 10-1 I. zázadi szláv átvételre valló magyar folyónév; 17/ IO-I I. zázad elött álvett szláv eredetű német folyónév; 18/ magyar régészeti lelet; 19/ szláv régészeti lelet (?);

20 / magyar terület; 2 I / magyar terület ritka lako ággal; 22/ szláv terület; 23/ szláv terület ritka lako ággal; 24 / vegye magyar-szláv terület; 25 / vegyes magyar-szláv terület ritka lakossággal ; 26 / vegyes magyar- zláv terület magyar többséggel; 27 / vegyes magyar-szláv terület szláv több éggel; 28 / török (besenyő) terület; 29 / vegyes magyar-besenyő terület; 30 I 12. századi magyar előrenyomulás; 31 / 12. századi magyar előrenyomulás szláv területre: 32 / 12. századi magyar előrenyomulás ritka szláv területre; 33 / füvetlen (bükk-, fenyő-) erdők területe; 34 / tó, mocsár, lakatlan pusztaság. (Kniezsa István nyomán. A 18-19. pont elavult.)

1:2500000

o 20 40 60 60 100 km

B% g 16 C==:J 20 �25 C==:J 30

Rábca 17 �21 �26 �31

.... 18 �22 �27 �32

.. 19 �23 �28 C==:J 33

�24 �29 �34

(a) (b)

7 . Turanid (a), uráli ( b), pamíri (c), keletbalti (d) koponyák.

(c) (d)

F

8. A honfoglalás kor embenípu ai.

A, B, C, F: keletbalti, D, E : uráli, 0, H : pamíri l, J, M, : turanid, K, L: túlnyomóan turanid, 0, P : turano-pamirid, R : ré zben turanid.

Míg a történészek általában úgy vélekednek, hogy egy­egy nép ettől eddig élt, és azután felváltotta őt egy má­sik, a természettudósok jól tudják, hogy az élet folya­matos.

Bartucz Lajos például így ír az avar kori tömegek (mert nagyon sokan voltak ! ) későbbi sorsáról ::M "Abból a tényből, hogy egyfelől az avarok egy része a honfoglaló magyarokkal antropológiai összetételében rokon volt, s hogy másfelől az avarok típusai nem hal­tak ki, hanem az Árpád-kori magyarságban tovább éltek, s hazánk különböző vidékein mai napig megma­radtak, nyilvánvaló, hogy az avarok a magyar nemzet­test felépítésében elsőrangú antropológiai és etnikai szerepet játszottak, sőt játszanak még ma is . . . "

Tallózó tekintetünket vessük most Arpád magyarjai­ra. A különböző számvetések nagyjából abban meg­egyeznek, hogy Árpád magyarjainak embertani megje­lenése különbözött az itt talált avar kori népességtől,

mert benne a törökös jelleg uralkodott (turanid, pamíri és elő-ázsiai fajtajelleg), az ugoros magyarokhoz kap­csolható réteg még egyötödét sem alkotta a magyarok­nak (europoszibirid, keletbalti és lapponid), ugyan­ilyen arányban megtalálhatók köztük a keleti medi­terrán, déli mediterrán és északi fajtajellegek .25 Ember­tan-kutatóink kísérletet tettek arra, hogy e típuso k megosztását társadalmi rétegekhez kössék, és arra az eredményre jutottak, hogy a törökös jelleg általában vezető rétegünkre, míg a többi inkább köznépünkre jellemző.�

Megjelenésében a kis közepestől a magas termetűig mindenfajta ember megtalálható Árpád népében. ÁI­talábanjellemző volt valamennyire a rövid, kerek fejaI­kat. A szem- és a hajszínre népdalunkat szokás idézni : "Se'nem szőke, se'nem barna az igazi magyar fajta." Amint a magyarságban ötvöződő faj tajellegekből lát­ható, népünk úgyszólván egész Eurázsiával rokon.

2. /ÁRPÁD NÉPÉRŐL

Az előzőkben Árpád népét mint a Kárpát-medence életterében megjelenő élettani jelenséget vizsgáltuk, most a népegyéniség jellemvonásai t keressük benne.

"Szkítiának első királya Mágog volt, a J áfet fia, és ez a nemzet Mágog királyról nyerte a magyar nevet. En­nek a királynak ivadék ából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Attila király . . . Hosszú idő múlva pe­dig ugyanazon Mágog király ivadékából eredt Ügyek, Álmos vezér apja, kinek Magyarország királyai és ve­zérei a leszármazottjai . . . A szittyák valaha igen böl­csek és szelídek voltak, földet nem műveltek, és majd­nem semmiféle bűn nem fordult elő közöttük . Ugyanis nem voltak mesterséggel készült házaik, csupán nemez­bőI készült sátraik . Húst, halat, tejet, mézet ettek és bőven volt fűszeres boruk. Nyusztprémbe és más vad­állatok bőrébe öltöztek. Arany, ezüst, gyöngy : annyi volt nekik, mint a kavics, mivel saját földjük folyamai­ban találták mindezt . . . " (Ford. Pais Dezső) Történe­lemkutatóink megállapították, hogy a Szkítiára vonat­kozó részeket a tudós Anonymus az Exordia Scythica néven ismert Justinus-kivonatból vette át. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy Anonymus vallotta szkí­tiai származásunkat és eredetünket. ZI

Részletesebben ír származásunkról Kézai Simon, IV. (Kun) László királyunk udvari papja, aki 1283 táj án fogalmazta meg nagy művét a magyaro k történeté­ről . 28 Íme : " . . . a vízözön csapása folytán Noén és há­rom fián kívül minden test elpusztult, végül is a vízözön után Sémtől, Kámtól és Jáfettől 72 nemzetség szárma-zott . . . az óriás Ménrót, a Jáfet véréből származó Tha-na fia . . . a nyelvek összezavarodása után Eviláth föld-jére költözött és ott feleségétől, Enethtől két fia szüle­tett, ti. Hunor és Magyar, akiktől a hunok, vagyis a magyarok származnak." (Nem lehet véletlen, hogy a kazárokat is J áfettől és Magógtól származtatják. Talán a magyar "nemesség" egyenrangúságának vágya dik­tálta krónikásainknak ugyanazt a származást, vagy ta­lán éppen maguk is kazárok voltak ?) "Történt pedig egy napon - folytatja elbeszélését Kézai Simon -, hogy amint kimentek vadászni, egy szarvasünő bukkant fel előttük, s amint üldözőbe vették, az a meotiszi ingová­nyokba menekült előlük . Mivel itt teljesen eltűnt a sze­mük elől, sokáig keresték, de nem tudtak nyomára akadni . Miután az említett ingovány t bejárták, úgy ta­lálták, hogy alkalmas állattenyésztésre, majd visszatér­tek atyjukhoz, s megkapván beleegyezését, összes jó­szágaikkal a meotiszi ingoványok közé költöztek, hogy ott telepedjenek le. Meotisz vidéke a perzsiai hazával

9. A Gesta H ungarorum első lapja

szomszédos, egy igen szűk gázlón kívül mindenünnen tenger övezi, folyóvizei egyáltalán nincsenek, de fűben, erdőben, halban, szárnyasban és vad ban bővelkedik . A ki- é s bejárás oda nehéz. Letelepedvén tehát a meoti­szi ingoványok közé, ki sem mozdultak onnan öt évig. A hatodik évben kikalandoztak, s egy puszta helyen véletlenül Belár fiainak férjeik nélkül otthonmaradt fe­leségeikre és gyermekeikre bukkantak. Kiket is vagyo­nostul sebesen vágtatva elragadtak a meotiszi ingová­nyok közé. Történetesen az alánok fejedelmének, Du­Iának két leányát is elfogták a gyermekek között : ezek egyikét H unor, másikát Magyar vette feleségül. Ezek­től az asszonyoktól származnak a hunok valamennyi-

25

10. A magyarok bejövetele a Thuróczy-krónika brünni kiadásából

en . . . s miután Szkítia tartományát kikémlelték, gyer­me ke stül és jószágostul abba a hazába költöztek . . . " Történészeink igen érdekes dolgokat figyeltek meg eb­ben az eredetmondában. I lyen például az idegen nem­zetségből való nősülés (exogámia) szokása, amikor is a férjek költöznek a feleségükhöz. A bolgár és az alán (Belár és Dula) kapcsolatok a monda nyelvén ugyan, de igaz történetről tudósítanak. Különösen a két test­vér szerepe mond sokat, mert a tatár és mongol, az onogur és kutrigur és a vogul származásmondában is mindig két testvértől ered a nép két ága. Hunor nevét nyelvészeink az "onogur" szóban találták meg. Tehát eredetmondánk két testvérnépről szól, az onogurról és a magyarról .

Jegyezzük meg, hogy mondánk milyen otthonosan ír a mocsaras legelők világáról . Valóban az a helyzet, hogy Árpád magyarjai is i lyen folyók menti területeket szálltak meg ! A Jáfettől való származás, a bibliai és szkíta örökség büszke hite uralkodott krónikáinkban és nemességünkben, és esetleg visszhangra talált a föld népénél is. Talán csak Thuróczy Krónikája ( 1 488) volt zavaró, aki Khámtól származtatta Nimródot és Noé­nak másik fiától a magyarokat. Igaz, hogy Kézai, a hagyományokat számbavéve, azt is közli, hogy "ahogy a Szentírás és a szentatyák mondják, a magyarok Jáfet fiától, Mágogtól erednek . . . "29 Ugyanő elmondja Hé­raklész szkítiai kalandját is, egyszóval tudományos be-

26

számolót tart származásunk mondáiról. Heltai Gáspár magyar nyelven kiadott Krónika az magyaroknak dol­gairól című nagy hatású könyve, amelyet Bonfini latin nyelvű krónikája alapján írt, ugyancsak J áfettől szár­maztatja a szkíta népet, a magyarokat.:D

Nem tallózva tovább krónikáinkban, meg kell álla­pítanunk, hogy a 1 9 . századig a magyar nemességben szilárdan tartotta magát bibliai eredetünk, a nagy va­dásznak, Nimródnak hírneve és a szkíta, hun rokon­ság. Ez a gondolat éled fel Vámbéry Ármin tanításá­ban, a magyar-török rokonság tételében is. Ezt éltetik nagy költőink, például Arany János és Ady Endre.

Mindebből érthető, hogy hatalmas felzúdulás fogad­ta nyelvészeinknek azt a felismerését, hogy a magyar nyelv rokona a finnugor nyelveknek, s következőleg a magyar nép finnugor nép volt. E nyelvészeti felismerés­bőI és a történeti források magyarázatából született meg a magyar nép eredetének és a honfoglalásnak új elmélete, amely mind a mai napig uralkodik. Felépült tehát az őstörténet és a honfoglalást megelőző néhány század története nyelvhasonítás alapján. Ezt tanítják közoktatásunk valamennyi fokán - úgy tűnik, végle$e­sen - és idejétmúlttá téve krónikáink őstörténetét. Am kétségtelen, a nyelvi finnugor rokonságunkat i lletően más meggondolások is lehetségesek, a nyelv rokonsága másként is magyarázható. Magam másfajta magyará­zat-kísérletet dolgoztam ki, amit az alábbiakban a VI .

Finnugor Kongresszuson tartott előadásom szövegé­vei mutatok be : 31

"A szerző véleménye, hogy a nyelvtudományi mun­kákban világosan ketté kell választani a nyelvi, törté­neti (például : »őshaza«, vándorlások) következtetése­ket. Egyszóval egyelőre külön kell választani a nyelvé­szetet és a történelmet. A biztos nyelvi megfigyelések egyáltalán nem jelentik azt, hogy a reájuk épülő törté­neti következtetések is jók.

A szerző régész, és két ilyen nyelvészeti-történeti kö­vetkeztetést vizsgál meg.

Az első az a feltevés, hogy az uráli népek egykor kis területen, tömören élő népek voltak, s ezek szétvándor­lása magyarázza a ma nyelvláncban elhelyezkedő finn­ugor népek rokonságát. Az a kor, amelyben ez az ős­történet kibontakozott, nagyjából az átmeneti kőkorra tehető.

Ezzel szemben a régészet és a néprajz bizonyított ta­pasztalata, hogy ilyen, kis területen sürün élő, primitív néptömeg elképzelhetetlen ! Vadász-halász fokon egy kisebb család eltartásához mintegy száz négyzetkilo­méter szükséges, méghozzá folyópartokon és tóparto­kon, az erdő csak csekély mértékben szolgál »termőte­rületként«. Például a mai obi-ugoroknál is a kis telepü­lések 20-30 kilométerre vannak egymástól . Hibásak tehát azok az »őshaza« térképek is, amelyek az erdőket is belefoglalják, mondjuk a Káma menti »őshazába«.

Summa summ árum, a nyelvészeknek az az elképze­lése, amely kis területen élő tömör uráli , majd finnugor népben látja a kezdeteket, helytelen, tarthatatlan !

Azonban ez volt kiindulópontja annak a feltevésnek is, hogy ez az ősnép felbomlott volna, és lassan nyugat felé húzódva, nagyobb néprészek leszakadtak róla, s végeredményben ezek képeznék a későbbi obi-ugor, permi, volgai és keleti-tengeri finn nyelvi tömbök alap­ját . Ma ezek a területek - az erdős vidék déli pereme -eléggé ismertek régészetileg, és őszintén meg kell mon­danunk, hogy ilyen keletről nyugatra, vagy egyesek szerint nyugatról keletre történő vándorlást a legna­gyobb erőfeszítéssel sem tudott senki nyomon követni ! Vannak ilyen elképzelések, de az alapjukul szolgáló régészeti anyag kevés és jellegtelen, népvándorlásra semmiképpen nem lehet belőlük következtetni. 32

A finnugor népek nyelvi rokonsága nem vitatható . Nyelvtudományunk megállapításai megtámadhatatla­nok, csak az előbbi két régészeti holtpont nyomán fel­merül a kérdés : hogyan jött létre ez a nyelvi rokonság, amelyről bizonyos, hogy úgy nem, ahogy nyelvésze­tünk elgondolta ! Ez a rokonság csak nyelvi . Érdekes megfigyelnünk, hogy a megbízható módszertani ala­pokra épülő népzenekutatás milyen eredményekre ju­tott : Vikár László tanulmányaiból idézem a következő megállapításokat :33 »mint ahogyan ma nem létezik egy­séges finnugor alapnyelv, ugyanúgy hiábavaló kísérlet lenne valamiféle rekonstruált egységbe erőltetni a finn­ugorok mai zenéjét. Finnugor nyelv nincsen, csak kü-

lönböző finnugor nyelvek léteznek, s bennük több­kevesebb rokonság. Kimondottan finnugor zene nincs, de minden finnugor nyelvű népnek van saját zenei ha­gyománya . . . « De ugyanígy nincsen közös finnugor ré­gészeti alapréteg, vagy néprajzi, népművészeti alapré­teg. Mindegyik finnugor népnek megvan a maga sajá­tos népi műveltsége, csak a nyelv teremt közöttük kap­csolatot.

Miután az egy ősnépből való származásnak (kis te­rületű őshaza, vándorlások) lehetetlenségét láttuk, kér­dés, hogyan magyarázható a nyelvi közösség?

Ez a nyelvi közösség a különböző finnugor népek között az életfontosságú szókincsre és néhány nyelvta­ni jelenség közösségére szorítkozik. A közös szókin­csen kívül minden nyelvnek hatalmas, egymással sem­mi rokonságot nem mutató szókincse van . Ez utóbbit a nyelvészek a nyelvek külön életében keletkezett szó­kincsnek mondják. De erre semmiféle közvetlen vagy közvetett bizonyíték nincsen. Éppen úgy tartozhattak minden finnugor nyelv ősi szókészletébe.

Kőzbeszúrás : az úgynevezett primitív nyelvek - az etnológia tanúsága szerint - kifejezésekben sokkal gaz­dagabbak, mint a civilizált népek erősen fogalmivá egyszerűsödött nyelvei . Az uráli nyelvnek is ilyennek kellett lennie. Mármost elképzelhetetlen, hogy az egyes finnugor népek elfelej tették volna ősi szókincsüket, hogy azután külön életükben új szavakat teremtsenek helyükbe ! Fel kell tételeznünk, hogy az egyes finnugor nyelvek egymással nem rokon szókincse javarészt nem későbbi fej lemény, hanem ősi nyelvük maradványa. Természetesen ez a feltevés egyúttal azt a következte­tést is magába foglalja, hogy egykor e népek különböző nyelveken beszéltek és a közös finnugor szókészlet jö­vevény náluk . Tudom, hogy ez a feltevés váratlan, de az alábbiakban megkísérlem valószínűsíteni. Ismétlem : ez nem nyelvészeti, hanem történeti kérdés és egyáltalán nem érinti a nyelvész kollégák szép eredményeit .

E közbeszúrás után nézzük, milyen kiutat kínál a régészet az »őshaza«, »ősnyelv« helyett. Mindenek­előtt íme egy megfigyelé s : a finn régészet egyik eredmé­nye, hogy a finn nép a Keleti-tenger partján alakult ki . � Ugyanilyen helyi alakulást fedezett fel N. V. Cser­nyecov az obi-ugurok esetében,3S s ugyanilyent sejthe­tünk mi is a permi és volgai finnugor népek esetében. A feltevés pedig, amely e kiúttalannak látszó ellentétet feloldja, a következő régészeti meggondolásokon alap­szik .

Egyik régebbi könyvemben arra a következtetésre jutottam, hogy az uráli nép azonos lehet avval , amely a szvidéri műveltséget35 létrehozta, tehát eszerint a dél­ukraj nai keleti-gravetti műveltség északra vándorolt népének egyik ága lenne. Ha ez a feltevésem megállja a helyét, akkor ebből jó magyarázatot kapnánk a fent megoldhatatlannak vélt kérdésekre. Ugyanis a szvidéri műveltség (i . e. I I 000-5000) területe Közép-Lengyel­országtól az Urál hegységig húzódott. Felette a kunda-

27

sigíri műveltség népeinek tömbjeit figyelhet jük meg. A szvidéri műveltség népe és a fölötte elterülő kunda­sigíriek közt kapcsolat keletkezett, méghozzá tömbön­ként külön-külön. Az életfontosságú szókincset vették át, ugyancsak külön-külön. Tehát közlekedő nyelv ke­letkezett, amelynek alapja a szvidéri-uráli nyelv volt. E közlekedő nyelv segítségével megérthették magukat a szvidériekkel, s egyúttal egymással is. Ez a közlekedő, egymással közvetett rokon nyelvsor kapja később a finnugor elnevezést. Így értelmezhető az a megállapí­tás, hogy az uráli nyelvből származtak a különböző finnugor nyelvek. Hogy ez az uráli ősnyelv talán a ki­alakuló magyarságnak lett volna nyelve, erre a követ­keztetésre csak az adna okot, hogy a magyarság lélek­száma - történelme folyamán elszenvedett hatalmas vérveszteségei ellenére - az összes finnugor népek két­szerese.

Van egy közvetett bizonyítékunk is : a törvényszerű hangváltozás. Amit ennek törvényeiről a nyelvészek megfigyeltek, vitán felül ál l . De létrejöttének magyará­zatára, tehát e változások történeti hátterére szabad legyen mai, mindennapi tapasztalatairnat megemlíteni . Ilyen törvényszerű hangváltozások például a mai ma­gyar környezetben és a körülöttünk lakó népek nyelvét figyelve, akkor jönnek létre, ha pl. egy magyar szó ide­gen nyelvi környezetbe kerül, vagy egy idegen szó bele­kerül a magyar nyelvbe. Ekkor a szó hangtörvényei a befogadó nyelvhez idomulnak, méghozzá törvénysze­rűen.

Ismétlem, nem a hangtörvényt vonom kétségbe, azt elfogadom, csak történeti magyarázatához szeretnék hozzájárulni egy megfigyeléssel, amely megadná e vál­tozások okát is, azt, amivel eddig nagyrészt hiába kísér­leteztek.

Összegezve a mondottakat : feltevésem a régészeti, néprajzi, történeti, nyelvtudományi megállapításokra épül . Elfogadja mindegyik szak szi lárdnak látszó meg­állapításait, de bírálón nézi az egyes szakágakon be­lül maradó szakemberek megállapításait, amelyek nem következnek eredményeikből, hanem csupán történeti igényük kielégítésére szolgáló feltevések. Egyik nyel­vész bírálóm megrótt, hogy nyelvészkedek .37 Az a vála­szom, hogy nem én nyelvészkedek, ők történészked­nek, s úgy vélik, hogy mivel nyelvészeti eredményeik szilárdak, történeti következtetéseik is azok . Láttuk az őshaza és a vándorlások kérdésében, hogy gondolataik néha lehetetlenségek, s így természetesen arra épülő következtetéseik is azok."

Őstörténetünk évezredei től még nagy idő van Árpád népének megjelenéséig. Különösen az utóbbi két-há­rom évtizedben több jelentős kísérlet történt arra, hogy a kutatók ezt az időbeli szakadékot áthidalják, s megmutassák az egymásra rétegeződő műveltségek so­rozatát, amely végül is elvezetne a honfoglalókig. Bár szellemes erőfeszítések folytak (Fodor István, Bartha Antal, Veres Péter, Erdélyi István, Kürti Béla:E és em-

28

bertan-kutatóink : Nemeskéri János, Lipták Pál, Tóth Tibor és Éry Kinga),:!I valljuk be, hogy eddig inkább csak laza feltevésekig jutottak, semmint bizonyosságo­kig, s ezek a feltevések is néha homlokegyenest ellen­keznek egymással . Úgy látszik, az a magyarság-felfo­gás, hogy már a kezdet kezdetén kialakult népegyénisé­günk volt, amely aztán idővel gazdagodott őstörök, ótörök, bolgár, iráni és alán "hatással", ebben az érte­lemben nem igazolódott. A magyarság - amint külön­böző népneveink : magyar, türk, szavárd, onogur, bas­kír is jelzik - több nép ötvöződéséből származott, és a "jövevényszavak" nagyrészt nem jövevények, hanem az egybeolvadt népek ősi szókincséből maradtak meg a közös nyelvbe tömörödő magyar nyelvünkben.

Az Árpád magyarjainak honfoglalását megelőző és követő évszázadból már írott adatok is vallanak né­pünkről. Az arab kereskedők, hittérítők, postameste­rek és kémek meg hadvezérek értesüléseit több arab munka foglalja össze. Bizáncot természetesen érdekli, hogy északi határai mentén milyen népek mozognak, történetíróik nyomon követik a népvándorlást, és na­gyon értékes követjelentésekben adnak hírt tapasztala­taikróI . E népek legtöbbje követeket is küld a császári udvarba, ahol is kitűnő tolmácsok könnyítik meg kül­detésük elvégzését.

Az orosz évkönyvek is felbecsülhetetlen történeti anyagot őriztek meg az alakuló kievi állam és a kazár kaganátus érintkezéseiről, a kapcsolatok természeté­ről . A nyugati forrásokban is számos értékes adat ma­radt fenn Arpád népéről . 40

A magyar állam fennállásának évezredes fordulójá­ra mindezeket a gazdag forrásokat és fordításai kat ki is adták A magyar honfoglalás kútfői címmel . Ez a kiadás gyakorlatilag nehezen érhető el, s ezért Györffy György gondozásában új, kritikai' fordításokkal két ízben is megjelent egy új gyűjtemény, A magyarok elődeiről és a honfoglalásról címmel, a Gondolat Kiadó kiadásá­ban. E források és részben a régészeti, embertani leletek szolgáltatnak alapot ahhoz a történeti képhez, amelyet kutatóink fáradságos, de termékeny munkával vázol­tak fel . Ezt a történeti képet legutóbb - saját elképzelé­seinek érvényesítésével - Györffy György summázta a Magyarország története I. kötetében.41

Lássunk néhány szemelvényt a reánk vonatkozó, egykorú forrásokból :

Bölcs Leo bizánci császár (886-9 I 2) leírja a türkök (magyarok ?) harci taktikáját. Leírásából egy fegyelme­zett hadsereg pontosan begyakorolt harcmodorát is­merhetjük meg. "A harcban nem mint a rómaiak, há­rom hadosztályban állnak csatarendben, hanem kü­lönböző ezredekben, tömören összekötve egymással az ezredeket . . . a derékhadon kívül van tartalékerejük . . . Jobbára a távolharcban, lesállásban, az ellenség beke­rítésében, a színlelt meghátrálásban és visszafordulás­ban és a szétszóródó harci alakulatokban leli k kedvü­ket . . . "42

A legfontosabb forrás Árpád magyarjairól Bíbor­banszületett Konstantin (9 1 3-959), aki értesüléseit az udvarában járt előkelő magyaroktól, első kézből nyer­te . Ö sorolja fel törzseinket : "Első a kabaroknak . . . előbb említett törzse, második a Nekié, harmadik a Megyerié, negyedik a Kürtügyermatué, ötödik a Tarjá­né, hatodik Jeneh, hetedik Keri, nyolcadik Keszi ."43 Ezek a törzsnevek mind a mai napig élnek magyar föl­dön a következő alakban : Nyék, Megyer, Kürt, Gyar­mat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi .

A bizánci források mellett igen becses tudósításokat kapunk az arab földrajzíróktól, főként a bokharai Dzsajhanitól, akinek tudósításai Ibn Ruszta (930 körül) és Gardizi ( 1 050 táj án) szövegeiben maradtak reánk.44 Néhány szemelvény : "A besenyők országa és a bolgá­rok közé tartozó sz.k . l . -ek országa közt van a magya­rok határi közt az első (szélső) határ . . . a magyar pedig a türkök egyik fajtája. Főnökük 20 000 lovass al vonul (lovagol) ki. Főnökük neve K . nde (Künde vagy Ken­de) . . . Sátrai k (boltosjurtjaik) vannak és együtt vonul­nak a sarjadó füvel és zöld vegetációval . Bárhová is mennek, együtt utaznak egész rakományukkal és rak­tárukkal, (az uralkodó) kísérőivel és trónussal, a sá t­rakkal és az állatokkal . . . Amikor eljönnek a téli na­pok, mindegyikőjük ahhoz a folyóhoz húzódik, ame­lyik éppen közelebb van. Ott marad télire és halászik . . . A magyarok országa bővelkedik fákban és vizekben. Talaja nedves. Sok szántóföldjük van . . . A magyaro k tűzimádók" , s végül az a közvetlenül szép, szinte nép­rajzi értékű tudósítás, amelyik a menyegzőről szól : "Leánykérés alkalmával náluk az a szokás, hogy ami­kor a leányt megkérik, vételárat visznek a leány gaz­dagságával arányban, több, vagy kevesebb jószágot. Amikor a vételár meghatározására összeülnek, a leány atyja a vőlegény atyját házába viszi és mindent ösz­szegyüjt, amije csak van, coboly-, hermelin-, mókus-, nyestprémből és rókamálból, a brokát ruhahuzatokkal és mindenféle bőrrel egyetemben tíz bőrruhára valót . [Mindezt] egy szőnyegbe göngyölíti és a vőlegény atyjá­nál lovára kötözi, majd hazaküldi őt. Akkor az min­dent elküld neki [a leány atyjának], amire csak szükség van aZ ' előre megállapított vételárhoz : állatot, pénzt, ingóságot - és akkor hazaviszik a leányt. " E pompás leírás útmutatással szolgálhatott az arab kereskedők­nek, hogy milyen árukat vigyenek-hozzanak a magya­rok földjéről. Közvetetten a berendezésre is utal, meg a pénzforgalomra. Egyszóval nagy értékünk ez az arab tudósítás.

Az orosz őskrónika (amelyet Nesztor Krónika névvel emlegetnek) pedig megemlékezik a magyarok kétszeri honfoglalásáról .4S Először jöttek a fehér ugorok, az avarok idejében, aztán a fekete ugorok Oleg idejében. Ezekre az adatokra épül részben a kettős honfoglalás elmélete.

Szép sorokat olvashatunk a Metód-legendában a magyar királyról, a 880-as évek elejéről : "Megérkezve

a Duna tájékára egy magyar király látni akarta őt. És bár egyesek mondták, hogy ezt nem éli túl kínszenvedés nélkül, ő elment hozzá. A király pedig mint főpapot illik, tisztelettel, ünnepélyesen és örömmel fogadta . És beszélgetve vele, ahogy ilyen méltóságú emberekkel il­lik beszélgetni, elbocsátotta ezekkel a szavakkal : tiszte­lendő atyám, okvetlenül emlékezzél meg rólam szent imáidban." Ez a "magyar király" nemcsak a nemzetkö­zi i llendőséggel volt tisztában, hanem jól kellett ismer­nie a kereszténységet is ("szent imáidban") .

Végül emlékezzünk meg a nyugati forrásokról is . Ezek egy része ellenséget lát a magyarokban, és mende­mondákat is igazságként jegyez fel . Ennek ellenére be­cses kútfők, különösen a Sankt Gallen-i hóbortos barát adott életteli, kedves beszámolót a "kalandozó" ma­gyar legényekről. Mivel könyvünk nem az esemény tör­ténetről szól, hanem az életről, bővebben idézünk eb­ből a forrásból, úgy, ahogy Ekkehard barát 1060 táj án megírta.46 A kolostorból a magyarok jöttének hírére a bolondos Heribald barát nem menekült el a többi szer­zetessel, hanem nyugodtan bevár ta a sereget. Nagyon jól érezte magát a marcona harcosok közt, s azok is megszerették őt : "A barátok közös pincéjében pedig volt két színültig tele boroshordó . . . amikor az egyik (ti. magyar) meglóbálta bárdját, átvágott egy abron­csot, Heribald, aki már egész otthonosan forgolódott közöttük, így szólt : hagyjad el, jóember, hát mit igyunk, ha elmentek? Ez, tolmács útján megértve a dolgot, ne­vetve kérte társait, ne bántsák az ő bolondjának a hor­dóit . És ezek így megmaradtak . . . " "A kolostor udva­rát a tisztek veszik birtokukba és bőségesen lakomáz­nak. Heribald is velük együtt úgy belakott, hogy, mint utóbb mondogatta, soha jobban . . . azok pedig, miután az áldozati barmok lapockáit és a többi részeit félig nyersen . . . lerágták, a lerágott csontokat tréfából egy­máshoz hajigálták. Bort ittak, amelyet tele csöbrökben a középre helyeztek, annyit, különbség nélkül, ameny­nyi jól esett . . . vidámságukat szabadon engedve, tán­coltak és birkóztak a főemberek előtt. Némelyek fegy­verrel is összecsapva bemutatták, mennyire járatosak a hadi tudományban." Heribald pedig elmondta a kér­dezősködőknek : "nem emlékszem, hogy valaha is vi­dámabb embereket láttam volna a mi kolostorunkban. Ételt és italt ugyanis a legnagyobb bőséggel adtak . Mi­re ugyanis én azelőtt a mi haj thatatlan pincemesterün­ket alig tudtam megkérni, ahogy akár csak egyszer is inni adott volna, ha megszomjaztam, azok bőséggel adtak nekem, ha kértem."

Ezt a páratlan közvetlenségű emlékezést bőséggel egészítik ki azok a nyugati források, amelyek inkább a hadjáratokról, a honfoglalás időpontjáról szólnak, semmint napi életünkről . E krónikák közül számunkra igen érdekes Widukind (925- 1004) corvei barát króni­kája, amelyet ugyan a szász nép történetéről írt, de amelyben rólunk is szót ejtett,47 méghozzá igén érdekes körülmények között. Azt írja ugyanis, hogy népünk

29

CSEHEK

o

o

P é t e r g a z

o \

" . / i '. l.

/,,_.1

/ (

RÁC FÖLD ""'-

-.

,,­,,-1 I. Az Anonymus-térkép

OROSZOK

) (_._._._._.,.._._.

i :> " J lZ .I

! ,

Orsova i. '. )..

B

HALICS

'. \, ( "

/'

; / " /

/ / ,/'-'-'-'./'-

./

./ /

/

'-:J(.; ;' ..... _.,._., .'.% BESENYŐK

" " "

)

\ " j "-

7' C." "

i. . ...... \ � í i

i \, ,

"

\\-. i ,,,,,,·-·-·_·_·_·-:Jr..... .... ,._./ ...... . ... -.J(_.-

\ " '. . ,/ i,..-.... .�,. ..... J

j

E S E N y

'._'

Ő K

• a honfoglalás útiránya

1 2 . honfoglalá a Képe Krónikából

Nagy Károly hadjáratai előtt telepedett meg hazánk­ban, s azonos a hunokkal, "avarokkal, akiket most ma­gyarnak hívnak" . A nyugati kútfők közt általában Re­gino prümi apát írását tartják a legjelentősebbnek. Ő ugyanis Világkrónikájában a 889. évnél számol be a magyaro k megjelenéséről, akik azelőtt Szkítiában él­tek. Beszél a besenyő támadásról és a magyaro k szaru­íjairól, amely ellen "alig lehet védekezni" . Gyűlölködő mendemondáknak is hitelt ad, mert a magyarok szerin­te "nem emberek, hanem vadállatok módjára élnek" . A többi egykorú nyugati forrás főként a "kalando­zók" harcaival foglalkozik .

I lyen és más tudósítások alapján nagyjából Anony­mus elbeszélését követve alakult ki történettudomá­nyunkban a honfoglalás leírása. Árpád népét Nagy Géza emberközelbe tudta hozni, Pauler Gyula pedig nagy történeti anyagot vizsgálva 895-re határozta meg Árpád honfoglalását, a tudomány képviselői ezt fogad-

32

ják el, tanítják mind a mai napig. Nem szá�olnak az­zal, hogy Kézai 700-ra, a Képes Krónika pedig 677-re teszi a honfoglalást. Magam a két utóbb idézett év­számban az első honfoglalás népének megjelenését is­merem fel .

Mivel mi Árpád népének életét kutatj uk, nem foglal­kozunk azokkal a történetírói törekvésekkel, amelyek az őstörténet és Árpád népe közti hatalmas időt igye­keznek kitölteni . Talán ismét csak annyit, hogy meg­nyugtató módon senkinek sem sikerült ez eddig. Itt megelégszünk a 895-öS honfoglalás közvetlen előzmé­nyeinek vázlatával, i lletőleg az ezzel kapcsolatban fel­vetődött kérdések megtárgyalásával .

Elöljáróban egy eddig figyelembe nem vett szem­pont : a honfoglalás Árpád népében hatalmas lelki tö­rést idézett elő, hiszen ott kellett hagynia elődei sírjait ! Ez a nemzetségi társadalomban sorscsapásnak számí­tott, múlt nélkülivé vált, elveszítette őt segítő őseit ! Lel-

1 3. A karancslapujtői öv verelei

ki "nihil" lett úrrá a népen, s ezt figyelembe kell ven­nünk, amikor a régi haza helyett az újnak hitét, a ke­reszténységet erőltették rá : az ősök elvesztéséért a "mennyei Jeruzsálem" káprázata jelenthetett kárpót­lást.

Árpád honfoglalásának esemény történetében végül is Anonymus adja a vezérfonalat. Ám történészeink magatartása mássá és mássá színeződik aszerint, hogy "lovasnomádnak" hiszik-e népünket - mert nagyrészt hi t kérdése ez -, vagy "félnomád na k", esetleg letelepült állattenyésztőknek és földműveseknek. Az arab és bi­zánci források e szempontokból többféleképpen értel­mezhetők. Új lehetőséget jelent a kérdésben Györffy Györgynek az a gondolata, hogy a vezető réteg a folyók mentén évről évre legeltetve vándorolt, akárcsak az Aranyhorda kánjai, míg a köznép letelepedett, földmí­ves volt. Ennek a szellemes elméletnek egyetlen akadá­lya, hogy r o. századi szállásaink nagyon közel estek egymáshoz, szabad legelőterület alig volt, de talán még fontosabb, hogy folyóvölgyeink széles árterületén őse­ink aligha terelgethették nyájaikat, méneseiket béké­sen . A fenti kérdésekben "kettős honfoglalás" -feltevé­sem is új elemet hozott, amely szerint Árpád katonané­pe itt földmíves-ál lattenyésztő onogur-magyarokat ta­lált.

A "nomád" kérdésben két, majdnem egykorú adat­tal rendelkezünk. Az egyik a Bíborbanszületetté, aki "nomád életet élő türkökről" beszél . A másik, a "spa­nyolországi kalandozásokról" beszámoló Ibn Haijan 942-ben a turkokról azt írja, hogy "nomádok, mint az arabok" .48 Mindkét tudósítás a turkokról szól, tehát csak az egyik magyar néprészről. Ám hagyjuk egyelőre kétségünket, és nézzük Árpád népe honfoglalásának rövid summáját.

A szkíták, szarmaták, hunok, avarok, onogurok, bolgárok és a későbbi sztyepei népek (besenyők, úzok, kunok stb.) Kárpát-medencei betelepedése törvénysze­rű, mert nyugat felé hazánk az utolsó ligetes sztyepei sziget, amely nagyjából megfelel előbbi , déI-oroszor­szági szállásaiknak. A magyar honfoglalást - úgy lát­szik - egy nagyméretű turkesztáni hadjárat indította el, amely kimozdította szállásaikról a türköket. Ezek nyu­gat felé áradásukban hólabdaszerűen lökték ki az ott lévő népeket szállásaikról,49 így a besenyőket is, akik viszont a tőlük nyugatra lévő magyarságra támadtak,

a magyarság pedig elköltözött a kellemetlen szomszéd mellől. Mindez a hatalma teljében lévő kazár biroda­lom északi határvidékein játszódott le, és egy kazár törzs (a kabaroké) csatlakozott is a tovavonuló ma­gyarsághoz. Mikor Ibrahim Ibn Jakub spanyolországi zsidó kereskedő Kijevből hazafelé menet megállt a prá­gai vásáron,.'J:l ott turkok, mozlimok és zsidók jelentek meg Turkiából, és bizánci solidusokkal fizettek . Való­színűleg a kazár zsidókra kell itt gondolnunk , akik a kazár kaganátusból csatlakoztak Árpád népéhez, bár gondolhatnánk az avarkori zsidóságra is a dunacsévi (Celanovo) temető menoráinak nyomán,51 de ezek a menorák csak kis elhatárolt területről ismeretesek. A mohamedánok talán a volgai bolgárok közül valók voltak, akik nagyobb számban Taksony idejében tele­pedtek meg Pesten és szerteszét az országban (Anony­mus)Y

Van Anonymusnak egy mondata, amelyet eddig nem nagyon vettek figyelembe, pedig fontos útmuta­tást tartalmaz például a nevük szerint különböző ere­detű törzseinkre is. Ez a mondat így hangzik : " . . . a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak hívnak, kijött Szcítia földjéről nyugat felé . . . Arpáddal, valamint . . . ugyanarról a vidékről való szövetséges népeknek meg­számlálhatatlanul nagy sokaságával . " Belitzky János­nakS3 talán sikerült Gömörben mordvin helyneveket azonosítania, az itt előkerül t bocsárlapujtői [ma Ka­rancslapujtő] öv pontos mása is mordvin földről való, és a közeli területekről került elő tarsolylemezeink ed­dig legteljesebb párhuzama.

A vereckei hágón, Erdély szorosain és a déli végeken betelepülő Árpád népe nem lakatlan területet foglalt el . Számot kell vetnünk a nagy tömegű onogurokkal, meg azzal, hogy hazánk területe három hatalom érdekköré­hez tartozott a 9 . században. A Dunántúl nyugati fele a keleti frank birodalom része volt, ez az uralom azon­ban nem terjedt ki a Duna vonaláig, mint régebben gondolták (ennek megállapításában sokat köszönhe­tünk az osztrák kutatásoknak) .S4 A bolgár hódítás ta­lán elért kelet felől a Duna vonaláig, magába foglalva Erdélyt egészen a Tiszáig. ss Fent északon Nyitra köz­ponttal a morvák uralkodtak.56 Erdélyben a bulakok (blakok) karluk-török népe fészkelte be magátY Meg­kezdődött, illetőleg folytatódott a szláv törzsek betele­pedése, de téves történészeinknek az a hite, hogy Árpád

33

14 . Mariföldi tarsolylemez

népe csak szlávokat talált volna a Kárpát-medencé­ben.58 Tanulságos e tekintetben a régészeti leletek val­Iomása : alig-alig találunk szlávnak minősíthető emlé­keket a medence belsejében ! A nép életét kutatva ke­vésbé érdekelnek minket a harcok és a különböző szö­vetségkötések. Ezek végül azt eredményezték, hogy ha­zánk "füve, homokja és vize" Árpád hatalmába került . Ezt a hármat, "füvet, homokot és vizet" kérték Árpád követei, akik cserébe fehér lovat, nyerget és aranyos féket vittek a szláv fejedelemnek . Ez a lovas népek régi törvénye szerint nem csere volt, hanem szabályszerű adásvétel, 59 s ezt követte később a hadjáratok sora, amely katonailag is biztosította a föld feletti hatalmat.

Néhány szót kell ejtenünk arról a véleményről, hogy a besenyők által Árpád népére mért vereség indította volna el a honfoglalást, és hogy nők, gyermekek, öre­gek nélküli hadsereg szállta volna meg hazánkat. A honfoglalás kori temetők ellentmondanak ennek a feltevésnek, mert a temetőkben a nők-férfiak aránya nagyjából azonos, és a nők is keleties viseletben van­nak. Úgy látszik tehát, hogy a besenyő támadás híre besenyő tudósításokból jutott el Reginóhoz és a Bíbor­banszületetthez, akik műveikben beszámoltak róla. Ám mégsem vethetők el egyértelműen ezek az adatok. Igaz : a női viselet a sírokban keleties, de keleten pontos megfelelőjét nem találjuk . Viszont ha e tudósítások a valóságot tartalmaznák, akkor az a kettős honfoglalás legerősebb érve lenne, mert ha őseink az új hazában szereztek asszonyokat, akkor azok nyelve maradt vol­na fenn, és az anyanyelv jogán váltunk volna magyar­rá ! De hát egy i lyen összefoglaló könyv nem alkalmas

34

a kérdés k ritikai vizsgálatára ! Egy azonban bizonyos, és erre éppen P. N. Tretyakov professzordl hívta fel figyelmünket, amikor az ötvenes évek elején Pesten járt : ha ugyanis Árpád népe szláv asszonyokkal háza­sodott volna össze, akkor nyelvünk villámgyorsan át­váltott volna valamelyik szláv idiómára.

A honfoglalást megelőzően azonban döntő esemény történt, s ez formálta végül is egyetlen nemzetté a ma­gyar törzseket. A döntő esemény a vérszerződés volt, amelyben a "hét fejedelmi személy [a hét törzs feje? L. Gy.] szabad akarattal és egyetértéssel vezérül és paran­csolóul választotta magának, sőt fiai fiainak és azok utódainak a végső nemzedékéig Álmost, Ügyek fiát és azokat, akik az ő nemzetségéből származtak . . . Majd a fent említett férfiak mindegyike Álmos vezéré rt - po­gány szokás szerint - saját vérét egy edénybe csorgat­ta" ,61 s "esküjét ezzel szentesítette" . A vérszerződéssel a hét nép " vérint való testvérré vált" . A szkítáktól a mongolokig tudunk ilyen szerződésekről, amelyek kö­teléke erősebb mindennél . Így az Árpád család uralma is több mint négyszáz évig tartott, és a következő kirá­lyok is igyekeztek valamiképpen (például leányágon) az Árpádoktól való leszármazásukat bizonyítani, hogy uralm uk jogos legyen.

Honfoglalás kori történelmünk egyik, talán legfon­tosabb forrása Bíborbanszületett VI I . Konstantin csá­szárnak A birodalom kormányzásáról (De administran­do imperio) írt munkája.62 Konsztantin a történetíró császárnak, Bölcs Leónak volt a fia, és apja császárko­rában született, ezért járt neki a "bíborbanszületett" (tulajdonképpen bíborpalotában született) cím, ami a trónra való jogosultságát is igazolta. A Bíborbanszűle­tett népes tudósgárdát szervezett arra, hogy a hallatla­nul gazdag császári levéltár irataiból kivonatokat ké­szítsen (Excerpta de legationibus) .63 Ezek tárgyköre egyrészt a minket érdeklő és a hunkorig visszanyúló történeti feljegyzések (követ jelentések, hadvezérek be­számolói, kémek jelentései stb. , stb.) , másrészt a had­művészet és taktika, a szertartások rendje, a természet­tudomány és a földművelés. E kivonatok alapján írta meg Konstantin A birodalom kormányzásárólt, mely­nek több fejezetében (főként a 38 . és 40. fejezetben) foglalkozott a türkökkel, akiket az újkori történetírás a magyarokkal azonosít. Munkája azért is értékes szá­munkra, mert a reánk vonatkozó értesüléseit magyar forrásokból merítette. A császár tanácsadói Termacsu (Tormás, Árpád unokája), és Bulcsú voltak, akikkel bizonyára hosszan elbeszélgetett a türkök múlt járól és jelenéről.

M űvét 948-952 közt írta, tehát mintegy fél évszázad­dal Árpád honfoglalása után. Ő tudósít törzseinkről is, amint ezt az előzőkben megismerhettük. Mintegy száz­ötven év óta sok kiváló magyar történész törte a fejét azon, hogy hogyan helyezkedtek el a törzsek hazánk területén. Ez fogas kérdés, mert az egyes törzsnevek nem egy csoportban, hanem szétszórtan Erdély től a

' 5 . Árpád ivókürtöt tartó alakja a Képes Krónikából

nyugati végekig és északtól délig találhatók. Egy bizo­nyosan látszik, ti . az, hogy a törzs nem azon a területen élt, ahol szétszórtan megtalálható a neve, hiszen nem lett volna értelme ott településnevet adni, ahol minden­ki annak a törzsnek volt a tagja . Újabban két jelentős történészünk értekezett a törzsek településéről.M Egyi­kük katonai telepítés nyomát vélte felfedezni, s új fel­fogású hadseregszervezést sej tett a törzsnevek szét­szórtságában, a másik pedig úgy gondolta, hogy a tör­zsi helynevek jelölte területeken pásztorok és földmíve­sek éltek, és a törzsnevek a törzsek szabad pásztorainak vándorlása és letelepedésekor keletkeztek. Az volt a véleménye, hogy a törzsek körbeölelték a fejedelmi törzs szállásterületét, amint ezt a nomád törzsszövetsé­geknél általában tapasztaljuk. Egyik kiváló régészünk a gazdag leletek tanúságára támaszkodva nagyjából ezt a központos elhelyezkedést találta megfelelőnek, és figyelmeztetett arra, hogy a kései avar korban is a Du­na-Tisza köze volt a fejedelmi szálláshely.65

Ebben az egészben az a különös, hogy a Bíborban­született művére és faluneveinkre támaszkodik, ugyan­is a magyar krónikák egy szót sem tudnak törzseinkről, csupán a hét honfoglaló "kapitányról" beszélnek . Tör­ténetíróink általában hallgatnak erről az ellentmon­dásrói, i lletve régebben azzal kerülték meg a kérdést, hogy krónikáink írásakor (a I 2. századtól) már feledés­be merült a törzsek emléke.66 Ez persze hibás érv, hi­szen a törzsek neve mind a mai napig él faluneveink­ben . Ennek hallgatólagos tudomásulvételével újabban az a meggyőződés kezd kialakulni, hogy Árpád hon­foglalásának idején a törzseknek már nem volt szere­pük és jelentőségük.

Két érv szól e felfogás mellett. Az egyik az, hogy a honfoglaló magyarság leletei általában egyöntetűek az egész Kárpát-medencében, nincs nyoma hét vagy tíz törzsre való tagozódásnak. A másik érv egy érdekes régészeti kísérlet, amelyről történelemtudományunk nem vett tudomást. Csallány Dezső régészünk meg-

35

vizsgálta/IT hogy törzs nevű falvaink közelében milyen korú és népességű temetők vannak. Abból az ésszerű feltevésből indult ki, hogy a helyneveket vagy azok ad­ták, akik ott nyugszanak, vagy róluk nevezték el a tele­pülést. Nos a számvetés váratlan eredménnyel zárult : a régészek 60 esetben késő avar (onogur) temetőket talál­tak e falvak körzetében, Árpád magyarjainak temető­jére azonban talán csak egy esetben bukkantak, de az is a IO. század közepéről származott (Fiad-Kérpuszta Somogyban).ffi Ezek szerint öseink törzsei nem Árpád magyarjainak, hanem az onogur-magyar honfoglalók­nak törzsei lettek volna, és a "nemes magyar nemzet" történetét megíró krónikásaink ezért nem vettek volna róluk tudomást. Van továbbá három településnevünk, amelyik bizonyosan nép- vagy törzsnév volt, és falune­veinkben ugyanolyan szétszórtan jelenik meg, mint a Bíborbanszületett művében felsorolt törzsnevek, ezek : Tárkány, Varsány és Székely.@ E három törzzsel tíz törzsre egészül ki a honfoglalók népe, s nyilván nem véletlen, hogy az onogur név ( 1 0 törzset jelent törökül) is tíz törzsről vall !

A törzsek nevének nyelvészeti magyarázataiban mind a mai napig pedig azok az értelmezések uralkodnak, amelyeket Németh Gyula (A honfoglaló magyarság ki­alakulása, 1 930) fél évszázaddal ezelőtt fogalmazott meg. Ő úgy vélte, hogy a finnugor eredetű Nyék és Me­gyer törzsnéven kívűl a többiek valamely török nyelv­ből magyarázhatók . Függetlenül a megfejtések helyes vagy helytelen voltától, annyi mindenképpen bizo­nyos, hogy törzsneveink nem egy nyelvnek - a magyar nyelvnek - származékai . Ez pedig azt mutatja, hogy őstörténetünk nem magától értetődően azonos a ma­gyar nép történetével ! Voltaképpen a vérszerződés öt­vözte e törzseket a magyar nép elődeivé. Hogy ennek mi volt az oka, azt nem tudjuk pontosan . A "Megyer" helynevek nem fordulnak elő gyakrabban hazánkban, mint a többiek .";\) Baskíriában két törzsünk (Gyarmat és Jenő) emléke megmaradt, tehát az elvándorláskor ezek a törzsek kettészakad tak, s csak egyik részük tele­pedett meg a Kárpát-medencében.71

A vérszerződés a szkítáktól kezdve bizonyosan is­mert volt a pusztán, mert a szkíta aranylemezek közt megtaláljuk ábrázolását : két, egymással szemben tér­deplő szkíta egy ivókürtöt szorongat. 72 A magyar vér­szerződést - amint olvashattuk - Álmos fejedelemmé választása alkalmával írta le Anonymus.

De vérszerződést nem szoktak egyazon nép vagy törzs fiai kötni, hanem a rokon vagy a csatlakozott népek vezetői kötik a szövetségűk megpecsételésére. A vérszerződés tehát nemcsak az Árpád-házhoz való hűséget szabta meg, hanem általa ötvöződött különbö­ző törzsekből nemzetté a magyar nép. Nagyon nagy esemény kellett hogy legyen, hiszen a Bíborbanszüle­tett szerint (38 . fejezet) : "A türkök hét törzsből állot­tak, de sem saját, sem idegen fejedelem felettük soha­sem volt, hanem valamiféle vajdák voltak felettük . . . "

36

A vérszerződés tehát a törzsfői hatalom feladását jelen­tette, s így a magyar nép "anyakönyvi .kivonata" lett. Talán nem következtetünk helytelenül, hogy emögött valami nagy veszedelem vagy nagy vállalkozás tervezé­se rejtezett s ez nem lehetett más, mint az új haza elfog­lalásának előkészülete. Talán az sem véletlen, hogy a Képes Krónika ( 1 4. század közepe) festője azért ábrá­zolta az aranysisakos hét vezér közt Árpádot úgy, hogy magasra emeli bölényszarv ivókürt jét, hogy emlékez­tesse a fogadalomra a honfoglaló vezéreket. Akárho­gyan is magyarázzuk a forrásokat, egy bizonyos : a szö­vetséget nem egy nép hét törzse, hanem hét rokon, csat­lakozott, szövetséges törzs vagy néprész kötötte. Talán ezzel is kapcsolatos, hogy a magyaroknak több nevük van a forrásokban (magyar, türk, baskír, szavárd, ono­gur, hungar) .

Ésszerű volna a mai magyar nyelv nyelvjárásaiban egykori törzseink hatására gondolni. Az ez irányú pró­bálkozások azonban nem vezettek eredményre. Több mint ezer esztendő alatt sok volt a belső vándorlás, különösen a török uralom végén, például az Alföld a legkülönbözőbb magyar területekről jöttekkel népe­sült be újra. Bárczi Géza legutóbb73 a következőkben foglalta össze nyelvjárásainkról való tudásunkat : "Az újkorban az ő-zés a Dráva vidékén, déli Dunántúlon, Szeged vidékén és attól keletre, a Duna-Tisza közének egy részén, az í-zés Nyírség, Szatmár megye, a nyugati Dunántúlon, ugyanitt megindul az é-nek »ie« kettős hangzóvá való hasadása (szép = sziép) . . . a palócban kialakul az ft hang stb. , de a mai nyelvjárások helyzetét egyszerűen visszavetíteni a középkorba súlyos mód­szertani hiba volna." Hát még a honfoglalás korába ! Mindenesetre nyelvjárásaink igen közel állnak egy­máshoz, a beszélők nehézség nélkül megértették egy­mást.

Érdekes, hogy Dienes I stván, aki Györffy Györggyel összegezte 10. századi társadalmunk felépítését,74 csak társadalmi csoportokat talált már benne, törzsi - népi - különbségeknek nyomát sem látta. Ú gy látszik, hogy Árpád honfoglalása idején a törzseknek már valóban nem volt szerepük, s ezért hallgatnak róla krónikásaink is !

A nyelvjárásokkal kapcsolatban önkéntelenül felve­tődik az a kérdés, hogy vajon egy nyelv táji változatai-e vagy pedig különböző rokonnyelvek változtak-e át magyarrá. Ez utóbbi esetben a törzsek régi nyelvéből csak a beszéd zenéje, a hangok kiejtése maradt volna meg, tehát éppen az, ami nyelvjárásainkat egymástól megkülönbözteti. A nyelvjárásokhoz okvetlenül hoz­zájárul a területi elszigeteltség is, de szókészletük azo­nossága és egymást értő beszédmódjuk sejteti, hogy a magyar nyelv valamiképpen "rátelepült" a törzsi nyel­vekre. Hogy ez mikor és hogyan történt, nem tudjuk. Az a tény azonban, hogy törzsneveink nagy részének nincsen párja a finnugor nyelvekben, s a magyar nyelv­ben sincsen értelmet adó párhuzamuk, bizonyossá te-

/ T L . / .\ r / -

ö C /:' . i x

ö L

1 6. A 10 . századi magyar hadjáratok (kalandozások) Európában

szi , hogy törzseink többsége nem magyar nyelvű volt. Ezek a kérdések történettudományunknak, nyelvésze­tűnknek, néprajzunknak, régészetűnknek nagy rejté­lyei, amelyekre még felelni nem tudunk,

Hiányzik még honfoglalási régészeti leleteink kriti­kai feldolgozása, de annyi már eleve látszik, hogy e leletekben nincsen nyoma a terűletileg is elkülönülő hét vagy tíz törzsünknek . Ez azonban annyit is jelent, hogy a vérszerződés, vagy legalábbis a hét törzs egyesülése jóval a honfoglalás előtt ment végbe. Talán ez az oka, hogy krónikásaink nem tudnak törzseinkről . Meg kell jegyeznünk, hogy a hetes szám nyilván szent szám, hi­szen legalább tíz törzsünkkel kell számolnunk !75

A honfoglalás után, nyugati szövetségekben, külön­böző hadjáratokra került sor (ezek az úgynevezett "ka­landozások"), mígnem az átszervezett nyugati seregek győzedelmeskedtek, s ezzel mindinkább határainkon belül zaj lottak le a történelmi események. A 1 0. század közepétől fogva megindul a római kereszténység téríté­se is, és Géza nagyfejedelem és Szent István megveti alapját a nyugati, keresztény magyar királyságnak.

A honfoglalásnak ehhez, a magyar történetírásban általánosan elfogadott képéhez az utóbbi másfél évti­zedben egy új elem járult, éppen a szerző feltevésével .

N G E R

Ez abban fogható össze, hogy Árpád magyarjai a hon­foglaláskor itt már magyar népet találtak.76 Ezek az onogurok, akik 670 táján árasztották el hatalmas népi tömegei k kel a Kárpát-medencét. Ezt a feltevést törté­nészeink általában nem fogadták el,77 de éppen az alapvető érveket nem tudták cáfolni, illetőleg figyel­men kívűl hagyták . Mi a feltevés alapja? Az, amint erről volt szó már, Árpád magyarjainak szál lásterülete és a késő avar-onogur szállásterület kiegészíti egymást, és a kettő egyűtt adja a I r . századi magyar települést. Durván egyszerűsítve, Árpád magyarjai a vízjárta ho­mokos partokat, az onogurok pedig az agyagos talajú területeket szállták meg. Egyre szaporodnak azok a megfigyelések, hogy az onogurok megérték Árpád né­pének megjelenését a Kárpát-medencében, és csodás bronzművészetük akkor szűnt meg, amikor a második honfoglaló hullám keleti ezüstművessége is abbama­radt. Az ok a kereszténység ál talános elterjedése volt. A kettős honfoglalás bizonyítéka az is, hogy a "késő avarok-onogurok" lakta terület helynevei is jórészt magyarok, pedig itt Árpád magyarjainak nyoma sincs. I lyen terület például az Ausztriához tartozó egykori határvidékünk, ahol nagy lélekszámú onogur temető van, de Árpád magyarjainak nyoma sincsen, Ugyanez

37

a helyzet a mai nyugati határsávban, Somogyban, Ba­ranyában, hazánk más területein és részben a Vajda­ságban. Téves az az ellenvélemény, hogy ezeken a tája­kon megtalálható a honfoglaló Árpád népének hagya­téka is ! Nagy területeken - amelyek helynevei magya­rok - hiányoznak Árpád magyarjai, de nagy lélekszá­mú temetőkkel sűrűn jelennek meg az onogurok. Az sem lehet véletlen, hogy az egész földkerekség onogur­nak hív minket (ungarus, hungaryan, ongarese, ungur, Ungar stb.).

Ezzel azonban egyszerre megváltozik a honfoglalás kori Magyarország népi és műveltségi képlete. Ennek a kidolgozása még a jövőre vár, a jelen munka elsősor­ban Árpád magyarjait igyekszik bemutatni. Nem fe­ledjük, hogy bár Árpád népének uralkodó osztálya és lovashadserege fel tehetően török volt, szállásterületük helynevei nagyrészt magyarok ! N agyon valószínű, hogy az első honfoglaláskor a régi szállásterületen ma­radt magyar nép kettészakadt törzsei, nemzetségei al­kották az Árpád hadseregéhez csapódott tömegeket !

3. / A TELEPÜLÉS FALUÁSATÁS ÉS TEREP BEJÁRÁS

Még századunk harmincas éveiben is úgy vélték, hogy a honfoglalók településeit sohasem fogjuk megtalálni, mert lovasnomádok lévén a fű növésével együtt örökös vándorúton voltak, állandó telepük vagy falvuk tehát nem volt, nem lehetett. Ezt az állapotot - akkori felfo­gás szerint - csak lassan váltotta volna fel a pásztornép letelepedése, földhöz kötődése, földmívessé válása. Di­vatos szólam volt később "a pásztortársadalom vál sá­gáról" beszélni .

Szabó István, a középkori magyar falu tudós kutató­ja könyvében (A középkori magyar falu, 1 969) önkén­telenül is a kor tudományos felfogásában fogalmaz.78 Ú gy véli, hogy a magyarok lovasnomádok voltak, te­hát nemezsátorban (jurtban) laktak, és keresi a "lassú átmenetet" az épített házak felé. A "fejlődést" tehát a jurttól az épített házig gondolja . Csakhogy közben a "Iovasnomád" legenda szétfoszlott. Ez azonban csupán egyik oldala szemléletünk megváltozásának, a másik az, hogy az épített ház nem magasabb rendü építmény a jurtnál . Aki gyermekkora óta megszokta azt, nem szívesen megy épített házba. Ligeti Lajos fényképen is be tudta mutatni egy előkelő mongol házát,í9 a tulaj­donos azonban az udvarra felállíttatta a maga jurtját, és abban lakott. Ez persze már nem a nomád helyvál­toztatás céljait szolgálta. H asonló megfigyeléseket tet­tem Felgyőn, ahol a jurtokat hatalmas sánc és árok övezte. Ezeket sem ideiglenesen állították fel, hiszen a sánc és árok az állatoktól, a talajvíztől védelmezte őket. Bennük letelepedett előkelők laktak. Az épített házak nem versenyezhettek a jurttal, hiszen merev (döngölt, borona- vagy tégla-) falak mellett elképzelhetetlen, hogy a tulajdonos a belső teret a magasság csökkenté­sével növelje, i l letőleg összébbhúzásával a kupolát emelje. Aszerint van erre szükség, hogy a család na­gyobb-e vagy kisebb. Mégis van valami különbség a jurtok és a házak lakói közt, de éppen fordítva, mint eddig gondolták : a jurtok lakói az előkelőkhöz, a föld­kunyhóké pedig a szegényekhez tartoztak, ha ugyan ezek a "putrik" nem nyári kunyhók voltak. Felgyőn - amint majd látni fogjuk - egyazon településen és ugyanabban az időben egyaránt voltak jurtok, boronaházak, rakott falú házak és téglaházak ! Ugyanígy a temetőben is megfelelően épített sírokba temették a falu halottait. Azt, hogy a sátrak a 1 3 . század folyamán eltüntek, vagy számuk nagyon lecsökkent (a kunokkal ismét meg­nőtt), nem minőségi változásnak érezzük, hanem in­kább a városban építkezőkkel való versenyre kelésnek, a "magára adás" teremtette változásnak .

István király I : 32 törvénye azt mondja : "H a valaki ellenségeskedésből másnak az épületeit tüzzel elham­vasztja, úgy határoztunk, hogy mind az épületet építse fel , mind pedig ami felszerelést elégetett és azonkívül adjon tizenhat tinót, ami negyven solidust ér." - Az I . törvénykönyv 35 . fejezete azokról szól, akik a házakat megtámadják, s eközben különbséget tesz az ispánok és katonák házai és a "népből való emberek" kunyhói között.fD

Törvényeink sehol sem említik a lakósátrakat, ellen­ben hallunk olyanokról , amelyekben misét szolgáltat­hat az úton lévő pap. Éppen ezekért Szabó I stván is nehezen tudja áthidaini a jurt és az épített ház közötti "fej lődést" . Így ír könyvének 28 . oldalán81 : "A nagy múltú pusztai sátor talán már a 10 . században sem volt egyedüli, mégcsak nem is fő lakásuk, hanem a ház épít­ményei mellett csak járulékos, kiegészí tő szerepre száll t le, s hamarosan ez a szerepe is teljesen megszünt. " Mind­ezt azonban nem a tények diktálták, hanem a tudat alatt is ható elmélet - nomád voltunkról. Egyszerüen elképzelhetetlen, hogy őseink a jurt kényelmes, tágas, szellős tereit önként fel akarták volna cserélni a földbe ásott putrik nyomorúságos, nedves homályával !

A földputri-elmélet alapja ásatástechnikánk elmara­dottságában keresendő . Az a módszer ugyanis, amely a felásandó területről eltakarít ja a felső termőréteget, a föld felszínére épített házak nyomát is megsemmisíti . A felgyői ásatások tallózó leírásakor be fogom mutatni azt az eljárást, amivel a felszínre épült s elpusztult egy­kori házak nyomát ki lehet mutatni.

Korai faluásatásaink mintegy 50-60 évvel ezelőtt kezdődtek, sok pénzt emésztettek fel , és a leletek igen­igen szegényesek voltak, nem lehetett őket múzeumi pompával bemutatni.

Az alább következőkben vázlatosan bemutatom egy honfoglalás kori Árpád-kori magyar falu ásatásának tanulságait. A hely Felgyő község, Csongrádtól 6 kilo­méterre délre. Nem messze attól, ahol a szegedi útról levál ik a majsai. Itt messziről is jól látható domb emel­kedik : a Geda-halom . A helybeliek mind a mai napig azt mondják, hogy a Károlyi-birtok béresei boronálás­kor egy itt talált kőgedát (kecskeollót) használtak ne­hezéknek . Egyszer megállt a közelben egy hintó, s két török úr valamiféle térképet vett elő, kérdezősködött a kőszoborról, megvásárolta, fejét vette, s csak úgy dőlt belőle az arany. A kinccsel azután a törökök nyomban elhajtattak. A történetet többféle változatban meséli el a monda, s a gyermekek éppen úgy ismerik, mint a

39 _ 't. ..

1 7 . A kazak jLlr! váza

I B. Honfoglalás kori kunyhó (a szerző rajza)

felnőttek. A régi falu helyére új , szövetkezeti falu épült, de a dombo t meghagyták mint a falu történelmének emlékét .

Nos ennek a Geda-halomnak közelében és magán a halmon folyt az ásatás jó húsz esztendeig. A terület egykor a Tisza és a Vidre árterülete volt, csak a hátakon lehetett megtelepülni. A kiásott leletek részben a Nem­zeti Múzeumba, részben a szentesi Múzeumba kerül­tek, egy kettős sírt "in situ" a csongrádi múzeum őriz. Az embercsontok a szegedi egyetem Embertani Intéze­tébe, az állatcsontok a Mezőgazdasági Múzeum Állat­tárábajutottak, a szemes termények és pollenek (virág­porok) vizsgálatait a keszthelyi kastélymúzeum nö­vény tudósa dolgozta fel . Bekapcsolódott a munkába régi légi felvételeivel a Hadtörténeti Múzeum térképtá­ra is. Az ásatások nagyon mérsékelt költségvetésének alapját a Magyar Tudományos Akadémia adta, s ezt jelentősen egészítette ki a Csongrád megyei Múzeumok Igazgatósága és a Mezőgazdasági Múzeum. M ind­ebből évente négy-öt hetes ásatásra tellett. M unkása­ink a híres, már nyugdíjas csongrádi kubikosok közül kerültek ki, mindannyian a földmunka művészei vol­tak . Az ásatást jómagam vezettem, fiatal munkatársa­im részben az egyetemről, részben az akadémiai inté­zetből és a hódmezővásárhelyi múzeumból jöttek segít­ségemre. Minden évben még hat-nyolc régészhallgató is segített, egyúttal az ásatási munkát tanulva. Rövid áttekintéssel kezdeném az ásatási beszámolót, amely­ben az előzményeket vázol om fel .

A korai és középkori falu régészeti kutatása mintegy ötven-hatvan éve indult meg. Előbb Karcag környékén Györffy István82 kezdett egy elpusztult falu feltárásá­hoz, majd két központban folytatódott a munka : Kecs­keméten83 és Debrecenben.84 Amott Szabó Kálmán és Papp László, emitt Zoltai Lajos és Ecsedy I stván volt a kezdeményező. Hozzájuk csatlakoztak M iskolcon Leszich Andor,85 Gyulán Implom József,85 Etén Csa­log József'87 és másutt is más középkor-kutató nk. Míg régészetünk egyéb korszakai száz-százötven éves múlt­ra tekinthettek vissza, és ez alatt az idő alatt a megfigye­lések egyre finomodtak, a tapasztalatok halmozódtak, középkori falukutatásunk sokáig csak az egyes házak, kemencék, templom körüli feltárások szűk területén mozgott. Nagyobb összefüggő terepet tárt fel Bálint Alajos Nyársapáton,l13 és Gerevich László Csúton.oo Honfoglalás kori települést pedig egyáltalán nem is­mertünk . Középkorunk első, nagyszabású ásatási ter­vét a Néptudományi Intézet dolgozta ki. Méri I stván történész, néprajzos helynévkutató társaival együtt vá­zolta fel azokat a feladatokat, amelyek megvalósítása ásatásokkal tisztázhat ja falvaink középkori életét.oo Az intézet feloszlatása után egy ideig gazdátlanul ma­radt ez a terv, majd az ötvenes évek elején a Nemzeti Múzeumba került, Méri I stván és jómagam egy előter­jesztést tettünk az Akadémia Régészeti Bizottságában, hogy iktassa tervébe a honfoglalás kori települések ku-

tatását, s ezzel párhuzamosan adjon nagyobb teret kö­zépkori falukutatásainknak is. A honfoglalás kori tele­püléskutatást reám bízták, a falvak feltárását pedig Méri I stván barátomra.

Azzal a feltétellel vállaltam a honfoglalás kori tele­püléskutatást, hogy esetleg évekig eredménytelen lesz a munkám, hiszen ha I SO évig nem találtak honfoglalás kori falut, nem vállalhatom, hogy nyomban rábukka­nok . Tudnunk kell ugyanis, hogy 9-1 1 . századi leletet - egyelőre temetőt - vagy 1 600- I 800 helyről ismerünk, de települést Felgyő előtt egyetlenegyet sem ! Azóta ép­pen a felgyői tapasztalatok ismeretében egymás után fedezik fel fiatal régészeink a telephelyeket, és szépen terebélyesedik e korról való tudásunk.

Megbízásom után egyre-másra jelentkeztek a tanács­adók, hogy hol kellene kezdeni a kutatást. Székesfehér­váron, mondták többen. Ennek semmi értelme, felel­tem, hiszen Fehérvár mocsarak közti dombokra tele­pült, s minden talpalatnyi földet beépítettek azóta, kü­lönben is királyi székhely volt, nem falu, ezenkívül pe­dig a múzeum tudós munkatársai állandóan figyelem­mel kísérnek minden felbukkanó leletet. Legyen Cse­pei-sziget - tanácsolták mások. Igen ám, de hol kezd­jük e hatalmas sík területen az ásatást? Hiába ír Anony­mus az itteni szállásról, semmi fogózópontunk nincsen a kezdéshez. Szabolcs ! - hangzott az újabb tanács . Ez jó is lett volna, hiszen Szabolcs megye leggazdagabb honfoglalás kori lelőhelyünk, s ahol temetők vannak, ott településeknek is kell lenniük, de messze van a fővá­rostól, előbb valahol a közelben kellene megismernünk egy települést, hogy tudjuk, mit is kell keresnünk, mik­ről ismerszik meg egy honfoglalás kori falu ! Figyel­münk - Méri I stvánnal - Felgyőre terelődött. A döntés a következőképpen született meg. Abban az időben (az ötvenes évek elején) katedrámtól megfosztva, mint kül­ső előadó tartottam meg a népvándorlás, magyar hon­foglalás, és középkor-régészeti tárgykörű előadásaimat az egyetemen, előadóként tanított ott Méri I stván is. Itt kapta egyik hallgató n k - Kovalovszki Júlia - azt a feladatot, hogy dolgozza ki Szentes vidékének a Tiszán is átnyúló településtörténetét régészeti alapon. Ez sok­rétű munkát kívánt. Először is az elérhető régi térképek alapján meg kellett rajzolnia a terület régi vízrajzát, aztán a terepet végigjárva be kellett gyűjtenie a felszíni leleteket, pontosan bejegyezve lelőhelyüket a térképbe. E megfigyeléseket egyeztetve a már régebben múzeum­ba került leletekkel és okleveles emlékekkel, rajzolta meg végül Kovalovszki Júlia e terület betelepülését a régészeti korokban és a magyar középkorban . Méri I stván irányításával kiváló munkát végzett .91 A terület fontosságát az adta, hogy itt van a Böldi rév, amely az őskortól fogva a legfontosabb Tisza-átjáró volt : ez kö­tötte össze a keleti világot nyugattal . A Geda-halomtól IOO- I SO méterre évekkel az ásatásunk megkezdése előtt honfoglalás kori temetőt tártak fel .92 Tari László doktor Csongrád múlt jának tudós kutatója a közvet-

4 1

len környékről még jónéhány kora Árpád-kori telepü­lést jegyzett fel .93 Kovalovszki Júlia pedig terepbejárá­sakor átkutatta a Geda-halom környékét is : a halmon sok téglatöredéket, környékén viszont cserép bogrács­töredékeket talált (a cserépbográcsot a honfoglalók hozták a Kárpát-medencébe, ha ugyan nem már az onogurok ! ) .� Ezeken kívül Felgyő mellett szólt az is, hogy a területet emberemlékezet óta, sőt sokkal ré­gebbtől fogva szántónak használták, nem telepítettek ide épületeket, feltehetően tehát érintetlenül találjuk meg a keresett településnyomokat. Azóta erre a terület­re új falu épült. Az ásatások közben egyre kisebb terü­letre szorultak össze. Annak idején azonban a vidék mindenképpen alkalmasnak látszott arra, hogy itt ke­ressük a honfoglalók egyik faluját. A munkát úgy osz­tottuk meg, hogy Méri I stván megássa a Geda-halom tetején lévő, sejthetőleg kora középkori templomot, én pedig az ő nagy tapasztalatára támaszkodva megkez­dem a telepkutatást. Így indult meg a munka, amelyet a következő évtől kezdve már egymagam vezettem .

Az első napok történetét kissé részletesebben írom meg, hiszen úgy vágtunk neki a munkának, hogy keres­sük a "nem tudom mit" , nem lévén semmiféle előzmé­nye a honfoglalás kori falukutatásnak . Az első napok­ban Méri I stván tapasztalata teremtette meg a "mód­szert" . Lejtősebb helyeken - a Geda-halom környékén - szétszórtan 40 x 50 cm-es méretű aknákat ástunk, hogy láthassuk, van-e telepnyom a mélyben, tehát tüz­hely, kemence, házalap, vagy cserép kerül-e elő? Ezek az aknák ígéretesnek tűntek, s így köztük egy 70 cm

42

20. Cserépüst Felgyőről

1 9 · K ovalovszki Júlia terepbejárásának vázlata

széles, mintegy 40 méter hosszú kutatóárkot húztunk . Kiderült, hogy a kb . 30 c m mély termőföld alatt szép, tiszta homokréteg terült e l . Ebben a homokban, ár­kunk vonalára ferdén egy mélyfekete harántsávot fi­gyelhettünk meg, egy egykori beásás nyomát. Jobb hí­ján ennek nyomát követtük a metszetekkel. Kiderült, hogy egy hosszú árokra bukkantunk, és amikor meg­kezdtük az árok földjének kibontását, mindjárt az első napon, úgyszólván az első órákban nemcsak bogrács­töredékek kerültek elő, hanem egy honfoglalás kori nyílcsúcs is ! Megvolt tehát az, amit I SO éve hiába keres­tek : megvolt a honfoglalás kori település. (Szomorúan kell megjegyeznem, hogy évek múltán a nyílcsúcsot a Nemzeti Múzeum kiállításáról ellopták , csak rajza ma­radt meg a jegyzőkönyvben !) Évek múltán, felvetődik a kérdés : hogyan került a nyíl az árokba? Merthogy nemcsak nyílcsúcs volt, hanem nyílvesszős, tollazott nyíl, az bizonyos, nyílhegyeket nem hordtak maguk­kal . A k ilőtt nyíl az árok sarába esett, s elmerült. Nyil­ván valami helyi csetepaté alkalmával került sor egy­más megtámadására, s ekkor tévedt el a nyíl és süllyedt el a mocsárba ! Függetlenül ettől a kérdéstől, most már biztosabban mozogtunk a telep felderítésében, az ár­kos feltárás helyett áttértünk a szelvényekre, bár nem tudtuk még, mi fog kibontakozni. Ugyancsak az első napon egy tégla is előkerült az árokból, és néhány "méhkas alakú" verem re is bukkantunk . Talán a szar­mata időkben jártunk ? Méri I stván kérdezte is tőlem, volt-e a szarmatáknak téglaépítkezése. Akkor még nem tudhattuk, hogy majd szerte az egész terület árkaiban

téglákra bukkanunk, s hogy mindez a legékesebb bi­zonyságát jelenti annak, hogy a korai magyaroknak volt már téglaépítészetük ! Napok teltén azt tapasztal­tuk, hogy árkunk derékszögben elfordul, és hogy az árokból egy kemencét áshatunk ki, amelynek alja bog­rácstöredékkel volt kisározva (ép bogrács állt össze a töredékekből ! ) .95 A kemence bejárata átszelte az ár­kot, tehát az árok a bográcsok előtt, vagy talán még használatuk idejében készült . Ez bizonytalanságot kel­tett az árkok ásásának idejét il letően, s ez a bizonyta­lanság úgyszólván végig tartott. A bizonytalanságot növelte még az is, hogy a Geda-halomtól keletre egy nagy késő avar, onogur temető terült el, s újabb ásatá­saink szerint a cserépbográcsot már az avar kor végén is használták .95 Lehetséges tehát, hogy Árpád magyar­jai egy onogur faluba ültek bele, s azt később a Vidre felé kiterjesztették (ott ugyanis világos, hogy a jurtok későbbiek, mint az onogur temető l). Ám aggályainktól térjünk vissza az ásatás nyomon követésére. Az árkok kettős ívűek voltak, a "telek" belsejétől megbuggyanó ívben indultak, s úgy mélyültek el, másik oldaluk mere­dekebb volt, de sima.

A továbbiakban már tervszerűbben haladhattunk, az árkok vezette k minket. Sajnos ásatási felületeinket az évek során csak toldoztuk-foltoztuk, csak ott do 1-gozhattunk, ahol szabad, megműveletlen terület állt

2 J . Részlet a Vidre-ér melletti ásatásból, Csongrád-Felgyő

c-:' - -. :-:. "';" . ... . :- . - - , - - - . ... :;.

METSZETEKHEZ:

UlIIIIIITIJ s::ánrolf Iwmus:

� hUl1luss::al kel'e" /liM

C:::::=:J homok

� söréls::iirke knerl föld

� hamu

� hamul'al kel'erl föld llIIIlIIlD bO/YfialOl/all ta/lIj

o

rendelkezésünkre, s ez csak ri tkán csa tlakozott az előző évi ásatáshoz. Hol luc�rnát vetettek befejezetlen ásatási területünkre, hol csak ősszel törték le a kukoricát előző területeink pereméről . I rigykedve gondoltunk például csehszlovák kollégáinkra, ahol a régészetet úgy megbe­csülik, hogy évente több holdnyi területet tárhatnak fel , s a következő évben pontosan ott folytathatják, ahol az előzőkben abbahagyták . A felületek nyitva ma­radtak, és áttekintésük mind nagyobb és nagyobb felü­letekre terjedt ki . Mi meg amit kiástunk, azt ugyanab­ban az évben be kellett temessük, s ritka eset volt, ha a következő évben mellé i l leszthettünk még néhány szel­vényt, s nem kellett valah01 messzebb keresnünk sza­bad területet. Kutattuk, hogy a derékszögben elfordu­ló árok hogyan halad tovább, s azt tapasztaltuk, hogy az úgy 40 x 25 méteres, s ennél kisebb-nagyobb, nagy­jából téglalap alakú felületeket zár be. Ezeknek a "ker­tek" -nek iránya nagyjából megfelelt az uralkodó szél­iránynak. Az utóbbi években segítségünkre sietett az Alföldi Róna Termelőszövetkezet, s már nem kellett beta karn un k ásatási gödreinket.

Úgy látszik, hogy a területet, a honfoglalás kori falu belsejét ilyen árkok, sáncok tagoz ta kertek alkották. Természetesen érdekelt minket, hogy vajon mit zártak körül ezek az árkok? Itt ért az első meglepetés : látszó­lag semmit ! Semmi nyomot, tűzhely t, házalapot nem

ALAPRAJZHOZ: 5 m (JJ7).. kihofltatlan. v. rés::ben '<uf) kibonlOtI beásás

(O� kibo11lotl I'erem

� kellös árok

/

a -h ujkori beásás

1 - 14 s:armara-kuri és Arpád-kori objektumok

JG kemence J}/aradl'lÍllya

�.

találtunk belsejükben. De hát akkor minek volt a jelen­tős földmunka, amivel körülkerítették ezeket a kerte­ket ? Időbe tellett, amíg munkánk során ezekből a "semmik"-ből is következtetni tudtunk, és lelki szeme­ink előtt felépült az egykori falu ! Sokáig tartott, m íg a "semmi" megszólalt, közben sok tapasztalatot szerez­tünk, sok ellentmondás merült fel bennünk . A megol­dást részben az hozta meg, hogy a kiásott téglalap ala­kú árkok színe általában világos, szürkés volt, csak a széliránynak megfelelő sarkaikon változott át feketévé vagy nagyon sötét szürkévé. Kezdetben arra gondol­tam, hogy a szürke és fekete részek nem egykorúak, hanem a szürkék azt a kort őrzik, amikor a termőföld még nagyon vékony volt, a feketék pedig amikor jól megvastagodott. Kétségtelenül volt ráció ebben a gon­dolatban, de ellentmondott ennek, hogy egyazon árok része volt a szürke is, a fekete is . A fekete részből kerül­tek elő a "leletek", feltört állatcsontok, edénydarabok, néha kis rozsdás vasak. Ez vezetett a megoldáshoz : a sötét földet a beledobált sok szerves anyag színezte el ! Ez pedig csak úgy kerülhetett ide, ha a kert végében ház állott, és annak szemet je került az árokba. Ez a megfi­gyelés "forradalmi" új ítást jelentett ásatástechnikánk­ban, régészetünkben, eddig csak azt találtuk meg, ami bele volt ásva a földbe (sírokat, gödröket, árkokat, put­rikat stb. ) , most azonban már következtetni tudtunk arra is, ami a föld felszínén állt és nyomtalanul eltünt. Öseink otthonai nak java része honfoglalás kori tele­pünkön nem putri volt, hanem a földre épített ház. Méghozzá ezeket úgy építették, hogy nem ástak alapot a falaknak, hanem csak elegyengették a felületet, akár­csak a kazárok vagy némely tanyák építésekor a múlt század turkománjai .97 Ha semmi egyéb eredménnyel nem járt volna ez az ásatás, ez a tény egymagában is felbecsülhetetlen jelentőségű, mert hisz a "putrilakó" honfoglalókról megtudtuk, hogy jurtokban (erről ké­sőbb) és házakban éltek. Meg tudtuk figyelni azt is, ami "nyomtalanul" eltűnt, így ezzel "igazságot szolgáltat­tunk" Árpád magyarjainak, akikről úgy vélekedtek, hogy szegényes, kis méretű, sötét földkunyhókban lak­tak.

Továbbmenve ásatásunk ismertetésében, inkább csak tallózva, mint részletezve, megemlíteném, hogy találtunk esőcsatornákat, amelyek tekintélyes házala­pot zártak körül . Az esőcsatornák partján szétmállott, szétfoly t agyagréteg került elő : aligha lehet az kétsé­ges, hogy rakott falú ház maradványaira bukkantunk. (Sem itt, sem a következőkben a tűzhely nem a házban, hanem előtte volt. Nagy örömünkre szolgált, amikor egy nagyjából kör alakú foltot találtunk, úgy S-6 mé­ter átmérőjűt . ) Megvan a jurt, a körház, hittük, ámde csalódtunk, mert egyre mélyebbre hatolva találtunk ugyan sok hamut, szénmaradványt, paticsot s min­den mást, de az égett rétegben egy könyvtábla veretet is, amelynek szalagfonatja jól beleillett a I I . századba. Ekkor azt vél tük, hogy megvan a "pap háza", de ismét

44

tévedtünk, mert csupán egy nagy szemétgödörre buk­kantunk, amelybe egy tűzvész nyomát takarították el . Máshol a területen nem találtuk meg a tűzvész nyoma­it, tehát nem gondolhattunk arra, hogy a tatárok éget­ték volna fel a falut. A "pap házának" átégett szemet jé­ben inkább a I I . század közepén lezajlott Vata-felkelés emlékét láthattuk, hiszen a felkelők főként az egyházi­ak ellen lázadtak ! Egyelőre tehát eltűnt a körház, a jurt öröme, de a következő évben egy gyönyörű jurt körár­kára bukkantunk, aztán meg egész sorra !

Be kell arról is számolnunk, hogyan találtuk meg az első jurtot, hiszen ez volt egész magyar földön az első ilyen jellegű lelet.

Ásatás közben a területünkön kívántak kialakítani egy szocialista falut, és kilométer hosszú csatornákat ástak a vízvezeték számára. Ez számunkra nagy nyere­mény volt, hiszen területünket valósággal behálózták ezek az egy méter mély árkok. I lyen méretű "kutató­árok"-rendszert mi - anyagi okokból - nem tudtunk volna megvalósítani . Amilyen értékes volt ez az árok­hálózat, éppen olyan nehéz munka várt reám a szün­telen ellenőrzéssel és megfigyeléssel . Véletlenül éppen egyedül voltam régész a terepen, s hol innen, hol amon­nan félkilométeres távolságból hívattak munkásaim, hogy valami "előjött" . Így ment ez napról napra, és es­ténként holtfáradtan pihentem le, de megérte, mert tá­jékozódni tudtunk az egykori falu kiterjedéséről (leg­alábbis egy irányban) . Nos az egyik "vizesárokban" két széles, egymás felé tartó fekete árok bontakozott ki . Ez az évi ásatás utolsó napján volt, az árkok tisztázása a következő évre maradt. Ekkor szelvénysort jelöltünk ki az árkok folytatásában, és megtaláltunk egy másik, még hatalmasabb, jó négy méter széles árkot ! Nyomát követve kiderült, hogy az körülbelül tíz méteres négy­zetet zárt körül , és a négyzetben szép tisztán kirajzoló­dott egy szabályos és nem mély körcsatorna : ajurt eső­csatornája ! Megvan tehát a jurt nyoma, hazánkban az első. Azóta itt és másutt már kerültek elő jurt-alapraj­zok o Így szokott ez történni, ha valami először felbuk­kan, akkor azt szinte sorozatban követik az új s újabb leletek . A tűzhely itt is a bejárat előtt volt. Lehet, hogy a jurtban is volt, de földje lekopott, s mi már nem talál­tuk meg. A meglepetést még fokozta, hogy a jurtot ha­talmas védőmű vette körül, az árok mélységét még megtalálásakor is 2 -3 méternek becsültük, szélességét pedig négy méternek. Ez azt is jelentette, hogy a körül­vevő sánc is ilyen lehetett, tehát 2-3 méter magas, és feltehetőleg még sövényt is telepítettek a tetejére. Ez a szállás minden volt, csak nem nomád szállás ! Hiába használtak nomád nemezsátort, jurtot, a hatalmas vé­dőmű, amelynek megépítése heteket vett igénybe, hely­hez kötötte őket . Egy másik helyen nyomát is találtuk a védőárok és sánc építésének : a kör alakban épült nagyobb árokban vagy 8- 10 gát, azaz munkahelyeket elválasztó gerinc volt. Nyilván kalákában ásták az ár­kot, talán éppen valamiféle tízes rendszerben .

- =.-...

I . ,- . _ - - - - -!

�· �- �--r

22. Jurt körülárkolásának feltárás utáni hely zíni rajza

Az eddigiekben rakott falú házról, jurtról adtunk hírt, de voltak árkok, amelyekben boronaház kereszt­gerendáinak nyomára bukkantunk. Azonban mindennél fontosabb volt a tégla, amely unos-untalan előkerült az árkokból. Ez világosan tanúskodott arról, hogy a falu­ban téglaházak is álltak, méghozzá tekintélyes szám­ban. (Az agyag-kitermelő gödröt is megtaláltuk, a tég­latörmelékekben pedig gabona zem é pelyva nyoma volt, vizet a közvetlen közelben folyó Vidre szolgálta­tott. Talán érdekesség csupán, de figyelemre méltó, hogy néhány kubikosunk a nayi munka után rendelés­re téglát vetett a területen ! Igy lehetett ez régen is ! A téglaépítkezésről szóló beszámolót hitetlenkedve fo-

- - - - - -""' , I I

gadták azok, akik úgy vélték, hogy a téglaépítkezést a I I . zázadtól betelepült bencések honosították meg né­pünknél . Ám nemcsak az árkokban talált téglák, ha­nem a Geda-halom temetőjében levő téglás gyermeksí­rok is tanúskodnak amellett, hogy a téglavetés, -égetés és -építkezé tudását őseink magukkal hozták, hi zen a dél-oroszországi bizánciaknak, nemkülönben a kazá­roknak fej lett téglaépítkezésük volt, é a kazárok ugyan­úgy a csupán elegyengetett földre építkeztek, akár az ásatásunk helyén lakók . A templomot az idejött meste­rek agyagalapozásra építették ! )

Találtunk több, úgynevezett "szabadtéri kemencét" is. Ezek számomra új kérdést vetnek fel : nem lehetsé-

45

ges-e, hogy valamiféle nyári konyhában voltak , fedél alatt, és az épületet lehordta az idő ? Tudniillik a leveze­tő menedékes lejárat valósággal gyűjtötte volna az esőt a kemencébe ! E "szabadtéri kemencék" kérdése még megoldatlan.

Tovább tallózva az ásatási jegyzőkönyvekben, elénk tünik még egy kirívó eset, amely azt mutatja, hogyan következtethetünk jelentős dolgokra, a "semmiből" . A Geda-halom szőlőskert volt, de a termelőszövetkezet megszüntette a szőlőt, s így mi feltárhattuk az egész dombot, a Méri I stván megás ta templom körül. Ő an­nak idején talált néhány sírt a templom tövében, de nem áshatott széles területen, mivelhogy akkor ott még szőlőmüvelés folyt. Fent tanyáztunk a dombtetőn és körülöttünk hatalmas, frissen szántott föld terült el . Felfigyeltem arra, hogy a fekete földben körös-körül, szinte koszorúként sárgás foltok voltak (a szüz talaj homokja i ) . Ezek 20-30 méter távolságban övezték a dombot. Volt belőlük vagy 8-10 (némelyik elmosódott volta okozza a bizonytalanságot) . Pontosan bemértük a foltokat, és hozzáláttunk megásásukhoz, de az égvilá­gon semmit sem találtunk bennük, még egy cserépdara­bot, vagy legalább egy széndarabkát sem. Nem, sem­mit ! Mik lehettek ezek a foltok ? Ez a kérdés egybeesett azzal, hogy a Geda-halmot annak idején feltöltötték még a templomépítés számára, jól ledöngölt fekete földdel . Pillanatnyi felvillanás : nem más ez, mint Szent István király II. törvénykönyvének első parancsa : "tíz fa­lu építsen egy templomot" .oo Íme a kézzel fogható bi­zonyság. A Geda-halmot, amely régi (talán bronzkori halom sír volt) meg kellett emelni a templom számára, és Íme tíz falu népe hordta a fekete földet a domb kör­nyékéről, mindegyik falu más helyről. M ivel pedig a terület azóta legelő volt, később szántóföld, az egykori földkitermelés foltjai megmaradtak. I lyen fajta "kalá­kamunkát" tapasztaltunk már jurtjaink esetében is, ott nyilván a falu tízes családjai álltak össze segítségre.

Sajnos eddig még nem sikerült nyomára bukkan­nunk az egész falut övező nagy ároknak és sáncnak, pedig a helybeliek mondták, hogy szántás közben nagy sötét vonulatot találtak . Az nyilvánvaló, hogy a "ker­tek" esetében a sáncok védekezésre valók voltak, fő­ként az állatok ellen, de mire szolgáltak az árkok? Csu­pán a sáncok földjét nyerték volna belőlük? Ez nem valószÍnü, mert akkor nem építették volna meg szép kettős öblüre. Talán a vizeket vezették volna le ? Nem lehetséges, mert egy-egy "kert" védőműve zárt volt , és mert az árkoknak nem volt határozott lej tésük, inkább a talajfelszínt követték. Ezt a területet állandóan járta a víz, hol a Vid re, hol a Tisza áradásai öntötték el : a feltörő talajvizet, vagy az áradás vizét fogadták ma­gukba, s ezzel védték a "kertet" . Nézzük tovább az ása­tások eredményeit .

Igen sok törött malomkövet találtunk. Ezek kőzetta­ni vizsgálata még nem történt meg, nem tudjuk, a tu­lajdonosok honnan vásárolták őket, de nem is ez a leg-

46

23 . Őrlőkőpár

fontosabb kérdés velük kapcsolatban. Az egyik tanyai gazda nem messze egy ép malomkőre bukkant szántás­kor, amit acélekéje végigkarmolt, de eltömi nem tu­dott. Hogyan törtek hát darabokra ezek a kemény kö­vek? Az egyiket leejtettük, semmi károsodás nem érte . Ezek a malomkövek nem véletlenül darabolódtak fel , ezeket szándékosan összetörték . Nyugatról ismerünk adatokat a I I . századból,� hogy a földesurak szétvere­tik paraszt j aik malmait, hogy azok kénytelenek legye­nek hozzájuk vinni őrleni való gabonájukat, s egyúttal a dézsmát is megszerzik raj tuk . Ezt erősíti meg egy "kincslelet" , amelyet egy gödörbe ástak el, s amelyben vasholmik mellett egy ép malomkőpár is volt. Egykori gazdája rejtette őket ide, de már nem térhetett haza, "kincsei" a földben maradtak. Említettük, hogy a kö­zelben lévő 10. századi temetőben egy kétélü, egyenes kard volt az egyik sírban, nos, a telepen megtalál tuk gazdájának elveszett sarkantyúját. Rövid tüskéjével bi­zonyosan I I . századi eredetü. A falu közössége tehát köteles volt katonát állítani Géza vagy I stván királyi seregébe.

Külön és fontos fejezetet alkotnak az ásatás állat­csontjai és növénymaradványai . Ló-, szarvasmarha-,

juh-, disznó-, baromfi- és macskacsontok kerültek elő, továbbá kutyák ép csontvázai. Ezeken kívül búza, ár­pa, köles és más termesztett növények magjai . Akár­csak egy mai falu szemétdombját ástuk volna meg. Nem voltak ezek nomádok, hanem földmívelő, állat­tartó népek.

Eddig szó volt a honfoglalás koráról, a 1 0- 1 2 . szá­zadról, de számot kell adnunk arról, hogy mi határozza meg a település korát, kezdetét és végét. Feltéve, hogy a település a maga egészében Árpád magyarjainak ha­gyatéka, bár a település területén késő avar-onogur temető is volt, akkor a korhatározó jelenségek a követ­kezők lennének : I / A település néha átvágja a késő avar kori sírokat (erről még lesz szó), tehát a 9. századnál ké­sőbbinek kell lennie. 2 / A honfoglalás kori nyíl a 10 . századra keltezi a település árkait. 3 / A rövid tüskéjü sarkantyú a I I . századra mutat, és ugyanerre a korra vall a szalagfonatos misekönyvveret. 4 / Az edénycsere­pek is koraiak (pontos időrendjüket sajnos még nem tisztázták), koruk a honfoglalás kortól a 1 2 . századig terjedhet. 1°O Meg kell jegyeznünk, hogy semmi nyo­mát nem találtuk annak, hogy a 1 3 . századi tatárdúlás vetett volna véget a falu életének, sőt a korai falutól északra török kori település nyomai vannak, és Lázár diák térképe lakótornyot jelez itt, a Győ nemzetség te­rületén . 101 Nem pusztulásról, inkább folyamatosság­rói beszélhetünk Felgyőn. Lehet, hogy ez kissé délebb­re, Felgyő-major területén is így volt. Könnyű lenne ezeket a tényeket határozott állításként megfogalmaz­ni, de a kutatói etika nem engedi, míg közvetlen bizony­ságok nincsenek .

Említettük, hogy Felgyő a Tisza Böldi réve mellett fekszik, a terület kiválasztása tehát nem volt véletlen. Most erre néhány bizonyságot is hozunk, ami ásatás közben került kezünkbe. Röviden ezen terület őstörté­netéről :

r . Találtunk egy feltehetően Neander-völgyi ősember korából való pattintott kőeszközt. Az Alföldről eddig csak a jégkor végéről (Szeged-Öthalom) ismerünk lele­teket,l02 a miénk pedig 80 ooo éves lehetne. Gyanússá teszi a leletet, hogy magasan, az első és második ásó­nyom határán került elő. Fontosságára való tekintettel megkértem G. Csánk Veronikát, őskőkorunk kiváló kutatóját, hogy ellenőrizze a leletet és a lelőhelyet. Ő kb. négy méter mélyen találta meg azt az ülepedésréte­get, amelyből származhatna a kőeszköz, de a rétegben sem az emberi életnek nem volt nyoma, sem pedig an­nak, hogy valaha is ilyen mélyre leástak volna . Lehetsé­gesnek tartom, hogy a közeli úthoz hordott, tördelt kőrétegből kerülhetett ide ez a magányos "kőeszköz" . Mindenesetre erős kérdőjelet kell tennünk: eredetiségé­hez.

2 . Biztos település és temetkezés nyomait találtuk meg a bronzkor fiatalabb szakaszából (vatyai művelt­ség), a temetőben a tetemtemetkezés (csontvázak) és a hamvasztásos egyaránt megvolt . Távolabb e teleptől és

a temetőtől szarmata ( i . sz. I -4. század) településnyo­mokat és temetőt találtunk. Az Ürmös-tanya területén a késő bronzkori temetőbe ágyazva korai és késői avar (onogur) temetőt találtunk, benne két hamvasztásos szláv urnasírral (a temető egyik kettős sírját kiemelték és a csongrádi múzeumban állították ki). El kell mon­danom, hogyan bukkantunk a temetők nyomára . Egy eredetileg téves következtetés vezetett nyomra. U gyan­is úgy képzeltem el a honfoglalás kori települést (ké­sőbb kiderült, tévesen i ) , hogy nagycsaládok külön­külön szállásai sorakoznak a part mentén, és mind­egyiknek megvan a maga temetője. Annyi honfogla­lás kori temetőnek kell itt lennie, ahány nagycsalád megtelepült Felgyőn. Egyet már feltártak előttünk, mi most keressük a többit. Az egyik parti tanya gazdája, aki érdeklődéssel figyelte ásatásunka t, jelezte, hogy egy kelet-nyugati i rányban fekvő csontváza t talált, de visz­szatemette, várván a mi jöttünkre. Megvan tehát az új temető - gondoltam -, de amint a temetőt (ebben volt a vatyai urnatemető is) ásni kezdtük, kiderült a téve­dés : kora és késő avar temetőt találtunk. Mivel azon­ban ezeken a területeken az árkos-házas település is folytatódott, megkezdett ásatásunkat nem hagy tuk ab­ba, s jó egynéhány jurtot is felfedeztünk, szinte hogy sorjában.

A nagycsalá"di temetők ötlete mégsem volt hiábava­ló, ez kiderült akkor, amikor Tari László dr. megmu­tatta a területről felvett térképét, a szomszédos korai települések hálózatával. Rövidre fogva a következők­ről lehet szó. Kezdetben a nemzetség vagy nagycsalád fejének szál lásán, a család területének gócpont jában

° 1 6

0 1 5 )

Szántó 7 °

8 0 .i ö7>

<;>'1>

9° Á r t é r

° Várhát

1 4

6 0

24. Felgyö környékének térképvázlata (Tari László nyomán)

25. Fenékbélyeges cserépedények

épült a templom, és ez adta az egész település nevét (talán éppen ez az alapja a "tíz falu építsen egy templo­mot"-nak?) . Amikor a nagycsaládok túlnépesedése so­rán "kenyértörésre" került sor, azaz az egyik részterü­let önálló odott (ennek jele a templomépítés volt), ak­kor egyúttal új nevet is kapott. Megvan tehát a tíz falu tíz temetője, de nem egyetlen faluban, hanem nagy te­rületre szétszórva.

Az avar temetőben egy nevezetes lelet került elő, egy ma is megfújható kettős síp. Ez az egyetlen teljesen ép hangszerünk a 8-9. századból, töredékes á llapotban azonban már több kettős sípot találtak hazánkban a kései avar korból . E sípok feltehetően dudához tartoz­tak, és csövüket még tölcsér folytatta . Az ép sípot Sző­ke Ágnes gondossága hozta fel sértetlenül a sírból, Bige ]ózseffüzte a két csövet ismét egybe s készítette el fúvó­káját is. Vargyas Lajos állapította meg, hogy esetleg az ősi finnugor hangsor fújható meg rajta !

Ha már a temetőknél tartunk, essék néhány szó a Geda-halom korai temetőjéről is . A sírok a szentély körül és a déli fal mentén tömörültek, nyugaton, de főként északon alig volt sír (az egyik fordított tájolás­ban i ) . A sÍroknak ez az elhelyezése érthető, ha eszünk­be idézzük a középkori festett templomok belsejét : a déli falon ábrázol ták az Újszövetséget, és a szentélyben az Üdvözí tőt és a négy evangélista jelképeit, vagy a temp-

48

lom védőszentjét, az északi falra került az Ószövetség és a pogányság, a nyugatira az Utolsó Í télet. Úgy lát­szik , ezt a beosztást a felgyői templomnál pontosan betartották, azért temetkeztek a legtöbben az Újszö­vetség és Krisztus közelébe. Még ennél is fontosabb, hogy a temetkezések pontosan tükrözték azt, amit a faluban találtunk. Láthatólag mindenkit olyan sírba temettek, amilyen háza volt életében . Néhány halottat ácsolt koporsókba helyeztek el (otthonuk fából lehe­tett) . Másokat nemezbe csavarva hantoltak el (nyilván jurtban laktak). Érdekes, hogy agyaggal bélelt sírra nem találtunk, igaz, a faluban is csak két agyagház nyo­mát ismertük fel . Téglasírjaink is voltak .

Ennyit az ásatások jegyzőkönyveiből . De végül i s milyen lehetett egy ilyen honfoglalás kori falu? Messzi­ről tekintve Tóth Árpád sorai jutnak eszünkbe : "Körül sátorkupok keltek a köveken, / Nagy lomha buborékok a népvándorlás árján - / Elpattantak azóta, nyomtala­nul és árván . . . " (Aquincumi korcsmában). M adártáv­latból, vagy inkább a Geda-halom tetejéről a lapos földsáncok téglalapjaiból boronaházak, rakott falú házak és téglaházak alacsony tetői látszottak ki, s kö­zöttük - nagyjából sorban - az urakjurtjainak kupolái magasodtak . A kertek közt az árkokban vadvizek csil­logtak, talán ebből i tattak, bár ott folyt a falu szélén a Vidre vize. A vízjárta közökön - talán - rőzseutak ve­zettek, bár nyomát nem találtuk. Később, I stván király alatt a régi temetkező dombra kis templom és köréje temető is került. A dombot körsánc övezte, ide járt a falu népe vasárnaponként. A templomdombon koráb­ban egy rakott falú agyagház volt (kitűnően iszapolt agyagtömbjében tűzhelymaradványokat találtunk).

A falu a templomot tisztes távolból övezte, hiszen erről a terűletről töltötték fel a dombo t a teinplom szá­mára. A pap háza jó I SO méterre volt a templomtól, és leégett (vagy inkább : tűzzel pusztították el. Máshol ugyanis nem találtunk égési réteget i ) . Egy-egy kerten belül lehetett a szántóföld, netán a karám, ól, a barom­fitartás. Egy katona képviselte a Böldi rév ellenőrzését (sarkantyú, kard). Feltehető, hogy a dombos részek közti lapályokat nád borította, meg sás. Bizonyára a nád szolgált a házak befödésére . M ivel a házakban cö­löplyukat nem talál tunk, úgy látszik , a rakott falú vagy téglaházak falán koszorúgerenda feküdt, s erre épült a tető . A falu alatt húzódott az ősrégi országút, amely a Böldi révnél vezetett át a Tiszán. Töméntelen cserép­bogrács-töredéket találtunk, s majdnem annyi malom­kőtöredéket is. M inden házban volt egy vagy két bog­rács és őrölt egy malom. Később a falu északabbra költözött, és lakótorony őrizte a Böldi rév forgaimát (Lázár diák térképe I S I 4-ből) . A török korban és utá­na kitűnő fazekasok működtek az új faluban. Pompás mázas töredékek garmadáját találtuk két szemetesgö­dörben (a szentesi múzeumban ezek a szemétdombra kerültek i ) . Nem tudhat juk, hogy az egykori faluképet mennyire tagolta az ártéri erdők dús tenyészete.

N os, nagyjából {gy kell elképzelnünk mindazokat a ko­rai falvainkat, amelyek területén cserépbogrács-töre­dékek, fenékbélyeges, hullámdíszes edények vagy ma­lomkőtöredékek kerülnek elő.

A lelőhelyek felderítése terepbejárásokkal történik, főként kora tavasszal, amikor a szántásban jól meglát­szik minden nyom. Ennek módszerét Méri I stván dol­gozta ki, s a régészeti topográfia munkálatai ma már az egész országot behálózzák. Példa Kovalovszki Júlia te­repbejárása, ennek térképén a különböző korok lelete­it más és más jelzések képviselik . Szépen kirajzolódnak az egykori vízpartok, ámbár a lápos-mocsaras terüle­tek sem voltak meddők, a nádrengetegben meghúzódó

26. A baskír jurt

szigetek kitűnő búvóhelyek lehettek a nehéz időkben. Az Alföld magyarsága ezeken a halmokon vészelte át a nagy dúlásoka t. A Bihar megyei terepbejárások alapján felvázolt térképről világosan leolvasható, hogy milyen sűrű volt a kora középkori településhálózat. Szó sem lehetett ezen a területen nomád pásztorkodásról. 103

Végül is ezekből az ásatásokból, terepbejárásokból a letelepült földmíves és állattenyésztő magyar falusi ember igazi "honfoglalása" bontakozik ki, amely nem­csak a katonai lag fontos gócokat szállta meg, hanem benépesítette hazánk homokos és folyó menti tereit, és jól megfért az agyagos legelőkön, szántókon élő ono­gur magyarokkal, az első honfoglalás népével.

4./ A TEMETŐK TANÚVALLOMÁSA

Régente a letűnt idők és népek temetőit csak azért ásat­ták meg a múzeumok vagy magánosok, hogy szép lele­teket nyerjenek gyűjteményük számára. Szinte humo­rosan hat az az igaz történet, hogy egyik - igen jeles -múlt századi ásatónk a sírok mellé felsorakoztatott do­bozokba dobta a leleteket, aszerint, hogy szíjvég volt-e vagy veret, fülbevaló vagy karperec, gyöngyö k voltak-e vagy kengyelek . Mindegyik "tárgyfajtának" megvolt a doboza . Gyönyörű gyűjtemény kerekedett ebből az ásatásból, csak éppenhogy hasznavehetetlen mai szem­léletünk számára. Ma úgy ásunk, hogy a feltárt sírokról fényképek, rajzok készülnek, a leletek pedig megszá­mozottan kerülnek a rajzra és a dobozba. Tudjuk te­hát, hogy mi volt a koponyánál, a karoknál, a deréktá­jon, hol volt - ha volt - az edény, s hol találtuk az ételként adott állatrészeket, amelyekből természetesen csak a csontok maradtak meg. Ez a pontosság tette lehetővé például a viseletek elképzelését és még sok mindent. Már elég korán elkezdődött a temetők térké­pezése, hol pontosan, hol megközelítőleg rajzolták be a sírgödröket. A sírokat is beszámozták "l " -től "n" -ig abban a sorrendben, ahogyan feltárták őket, és így ke­rültek be a jegyzőkönyvekbe is. A temetőkről tehát pontos jegyzőkönyv készült térképpel és fényképpel, meg rajzmellékletekkel, s ezt dolgozták fel tudományo­san, majd közölték. Mindez kifogástalannak látszott,

g r;; l i lfil i L II I

f

b I-�'- " I I i ! :-._-_!

a

�

- Q -- - Q - d' - - - ef

9 1 6

női sír bizonytalan (női?) sír férfi sír bizonytalan (férfi?) sír

28. A bashalmi temető értelmezett térképe

( Dienes I stván nyomán)

A B

e

� 1 5

c

c

9 9 1 4 1 3

K

s mégis a valóság torz, hamis képét mutatta . Ennek az ellentmondásnak k iküszöbölésére alkottam meg, mint­egy fél százada a modern temető közlések alapját. E lő­ször A honfoglaló magyar nép élete ( 1 944) cÍmű köny­vembenjelentettem meg "értelmezett temetőtérképet" , és azóta szinte kötelezővé vált a temetőnek mint egy-

JOBB� BAL

I ? Ó 8

Ó 7

9 1 1

eJ 6

c - - - -1 .0. I : í l : I I I \ l I �I I "" - - - -

lJ 5

27· A bezdédi temető értelmezett térképe

H ;'_., '::Kr::. ! , , . " .

! � I

J 'x---� : I I I I I

I

E j-n i • � 1 , ' \ 1 1 , L I

, ��' , � I - - - -

1 ád ó 4 1 7 3

K

Ó

L

i-X-- -i I , , , I , , , '- _ _ _ l

2

ségnek, a temetőnek mint a "halott falunak" vizsgála­ta . Ennek alapelvei röviden a következők :

Meg kell szabadulnunk a jegyzőkönyvnek a feltárás menetét követő sorrendjétől és sÍrszámozásátó l . Ez ugyanis nem a temetkezés sorrendjét tükrözi, hanem azt, hogy milyen sorrendben találtuk meg a sírokat.

ef Ó Ó $/')1.. :/ ó -

9 1 0 X

Lehetséges tehát, hogy a temető egykori legelső sírjára nyolcvanadikként, netán kétszázadikként bukkanunk rá . Ú gy tudunk megszabadulni a jegyzőkönyv könyör­telen számaitól, ha a temető térképén mindent berajzo­lunk a sÍrokba, vagy a sírok mellé, amit abban találtak. Ez az egyszerű fogás meglepő eredményekre vezetett, kiderült, hogy a temetőkben rend van . Például Árpád magyarjait észak-déli tengely mentén, Ívesen temették egymás mellé, úgy, hogy fejük nyugaton volt, lábuk keletre nézett. A férfisÍrok közül a leggazdagabb került a sor közepére s tőle kétoldalt a temető "szárnyai" egy­re szegényedtek. A bezdédi (Szabolcs m.) temetőben például, amit Jósa András ásott ki mintaszerűen, a kö­zépső sírban tarsolylemezes szablyás férfi feküdt, tege­zében nyolc nyílcsúcs volt, fejét nyergére fektették (ez onnan tudható, hogy a kengyelek a fej mellett voltak, s ahol a kengyelek voltak, ott volt a nyereg is), a nyúzott ló bőrét - benne a koponya- és lábcsontokkal - a sír végébe ásatták be utólag. Ez a temetkezési szokás isme­retes a Minuszinszk vidéki tatár törzseknél is, ahol a

5 1

nyúzott ló bőre a sír fölött egy rúdra feszítve áll negy­ven napig, aztán pedig beleásnak a sírba a halott lába táján, és beleeresztik a lóbőrt. A férfisírok szegényedése abban nyilvánult meg, hogy mind kevesebb-kevesebb nyílcsúcs volt a tegezben. Egy tömött tegez be legalább 25 nyíl fért be, de ilyent nem találtunk sohasem Árpád magyarjainak sírjában, nyolc a legtöbb, i l letöleg szá­muk fogy a temető szárnyának vége felé. Ebböl a lát­szólag egyszerű jelenségből is komoly következtetések vonhatók . A nyíl a keleti népeknél nemcsak harci és vadászeszköz, hanem egyúttal a hatalomban való ré-

C S A L Á D F Ő

:H A Z I A S S Z O N y .) G Y E R M E K E K L.

; T . . . . . (§) R O��NO K : -- ()'<:

o <{ . ,,0 • /-:0 . ,,!-./ C : v " () -i rÓK ; 1-lÖ\ rJ :

J.. 1\

JOBB I BAL

30 A jurt belső elrendezése

29. Két honfoglalás kori férfisÍr

szesedés jelképe (a Székelyföldön és más magyar vidé­keken a közbirtokossági földek évenkénti szétosztása is nyílhúzás révén ment végbe, kinek hány nyílnyi joga volt, olyan mértékben részesedett a földből, erdőből) . A nyilak száma tehát a mél tóságot, a rangot jelentette. Így egyszeriben súlya lesz annak a megfigyelésnek, hogy a nyilak száma fogy a temető szárnyainak vége felé. Ezek a temetők ugyanis - később rátérünk még ­nagycsaládi temetők voltak, a nyi lak száma tehát a kö­zös birtokban, a közös munkában való részesedést s ezzel egyúttal a halott rangját jelölte. Az asszonyoknál

3 1 . A túlvilági "tükörkép-hit" jelen tkezése a sírban. Kolozsvár, Zápolya mca 4. sír

J -

,

az ékszerezés gyengülésében mutatkozik meg a "szegé­nyedés" .

Figyelnünk kell arra, hogy Árpád magyarjainak te­metői kis lélekszámúak, egy-két tucatnyi sír fekszik bennük, most legutóbb Kürti Béla ta lált Szeged kör­nyékén egy negyven sírnál is nagyobb temetőt . 104 Ha ezeket a kis temetőket összevetjük az onogurok több száz, sőt ezer síros temetői vel , élesen fel tűnik a külön b­ség, s ez nyilván településtörténeti jelentőségű . Amott kis települések, emitt pedig nagy falvak voltak. A nem­zetközi néprajz ismert olyan társadalmi alakulatokat, amelyekre a kis létszám jellemző - ezek a nagycsalá­dok. A magyar nép peremvidékén mind a mai napig megmaradtak a nagycsaládok. Innen és a keleti népek hasonló képződményeiböl tudjuk törvényeiket, s ezek a törvények szinte pontosan egybeesnek azzal, amit a temetőkben tapasztaltunk (Bezdédhez hasonló teme­tőt többet ismerünk) . Tehát : a nagycsalád vérségi, va­gyon- és munkaközösség. A nagycsaládon belül pontos rangsor van aszerint, hogy ki milyen munkát végez a közösen birtokolt földön, vagy az állatok közt, az asz­szonyoknál pedig a ház körül, a fonás-szövés ben, a ba­romfiak körül stb. Az asszonyok feje a családfő felesé­ge. Ugyanúgy osztja ki naponta a munkát, mint férje. Általában három nemzedék él együtt, és azután ha a nagycsalád túlszaporodik, "kenyértörésre" kerül sor, azaz a nagycsalád kiscsaládokra tagolódik, amelyek újabb nagycsalád alapjaivá válnak. A vagyont egyenlő arányban osztják szét, ami rendszerint nem megy si­mán. Innen kapta a "kenyértörésre kerül a sor" kifeje­zés az ellenségeskedés, harag színezetet. A nagycsaládi birtok a felosztás ellenére is egység marad, a nemzetség ül meg benne. Visszatérve a temetkezésre, a temető e

32. a-b. Lóval eltemetett férfi sírja két nézetből. Orosháza. 2. sír

rendjén belül az egyes síroknál a következőket tapasz­taljuk :

A férfiakat a sírba felövezve temették el . Megesett . azonban - nem is egyszer -, hogy nem felövezve temet­

tek, hanem az övet rárakták a tetemre, s ilyenkor az öv palmettasora lefele nézhetett (mint például a híressé vált zempléni vezérsír esetében). Ha rendesen felövezve temettek, akkor az övre kapcsolták a szablyát, a tegezt és az íjat Ha pedig csak reárakták a halottra egykori díszes övét, a fegyvereket is mellé rakták . Különösen ezekben az esetekben kerültek a halott ellenkező keze irányába a fegyverek, a szablya a jobb, a tegez pedig a bal oldalra. Nincsen elegendő embertani megfigyelé­sünk ahhoz, hogy kiderülhetne, ez a tükörkép csak az idősebb nemzedéknél található meg, a fiatalabbjánál már nem . De az egyelőre laza megfigyelések erre mutat­nak . Ebből az is következnék, hogy a régi másvilághit válságba került. A megfordításnak párhuzamait a Mi­nuszinszki-medence tatár törzseinél találtuk meg, lOS

ahol az a hit járja, hogy a másvilágon minden ellenke­zőjére fordul : a jobb kéz bal kézzé és a bal jobbá válto­zik . Ha ez valóban az idősebb-fiatalabb nemzedék vál­tásában következett volna be, akkor arra gyanakod­hatnánk, hogy a régi hi tvilág válságba került, méghoz­zá azzal, hogy az ősöket az előző hazában hagyták, temetőik idegen kézbe kerültek. Ez nagyobb válság le­hetett, mint elképzelhetnők, mert a nemzetségi Jársadal­makban az ősök tisztelete igen erős, ez tartia össze az élőket, akiknek kötelessége halottai k másvilági sorsá­ról gondoskodni . Ezzel a lelki válsággal az eddigi iro­dalom nem számolt, pedig ez - a szó szoros értelmében - sorsdöntő volt ! Árpád népe halotti lepelbe takarta halottai t, s nyílást vágott a szem és száj számára. Az előkelőbbjénél ezt a nyílást ezüstlemezből készítette el. Ezt a szokást is keletről hozta, ahol a szkíta kor óta otthonos volt, megvan obi-ugor nyelvrokonainknál is. lOS

Maradván még a temetőknél, azt tapasztaljuk, hogy Árpád magyarjai általában nyugat-keleti irányba te­metkeztek, az onogurok pedig északkelet-délnyugat irányban ásták a sírt Árpád népe a sírnál feláldozta a lovat és megnyúzta, csak koponyáját és lábcsontjait hagyta meg a bőrben, az onogurok a halott lovát meg­ölték és vele temették . Egyes jelenségek (pl. Kolozsvá­rott a Zápolya utcai honfoglalás kori temetőben, ahol a megölt ló csont jaira is rábukkantunk) arra mutatnak, hogy a ló feláldozása a sír mellett történt, és li húsos részeket nyilván helyben megsütötték és a toron elfo­gyasztották . lm A ló csontjaiból megállapíthatták a megölt ló korát, általában - úgy látszik - a halott hátas- , lovát áldozták fel . Árpád magyarjainál a nyúzott lóbő­rös temetkezés különböző formáit találjuk. Hogy ezek a különbségek az egykori törzsi szokások emlékét őr­zik-e, azt még nem tudjuk, mert nem történt meg a szokások feltérképezése. Az első temetésmód az, ami­kor a megnyúzott ló bőrét kitöm ték, fejét és lábait

54

..

rJ n u (í D

fll r LJ D o \ '-

33 . A mindszenti 2. sír, fej alá tett nyereg nyomaival

rendbe rakták, tehát úgy hatott a sírban, mintha teljes lovat temettek volna el a halott mellé. I lyenkor mindig a tetem bal oldalára került a ló, nyilván, mert az életben is bal oldalról kellett a lóra szállni . A másik szokásfor­ma, amikor a tetem lábához ásták be később (negyven nap múltán ?) az addig kifeszítve, a sír fölött tartott ló­bőrt. A harmadik eset, amikor csupán a lószerszám (nyereg, kengyel, zabla, heveder, szügyelő, farhám) ke­rült a sírba, s ezek között ismeretes az a forma, amikor a halott fejét nyergére nyugtatták, mint életében, ami­kor kint aludt a szabad ég alatt lill Hiányzik még régé­szetünkből e három szokásforma elterjedésének kidol-

34. Honfoglalás kori lovassír Rakamazon

gozása, de bizonyos, hogy a szálak messze nyúlnak, egészen a szkítákig, vagy talán még tovább. A lovat is vagy felszerszámozva temették el, vagy pedig a lószer­számot csak mellé tették. Nagy értékek kerültek így a sírba, és lehet, hogy a szokásnak nemcsak az az a lapja, hogy a halottnak a másvilágon meglegyen mindene, ami rangjához, mindennapjához tartozik, hanem az is, hogy a halott holmija érinthetetlen volt ! Erre talán közvetett bizonyíték, hogy a rokon népeknél a halott lovát más meg nem ülheti, ezek az "özvegy lovak".

Egyetlen esetet tudunk arról, hogy Árpád magyarjai halottaikat elégették. A Sankt Gallen-i kalandról be-

számoló Heribald barát elmondta, hogy a templom tornyáról lezuhant és szörnyethalt két magyart az "aj­tószárnyak közt égették" . A Kárpát-medencében Ár­pád magyarjainak temetői ben a halotthamvasztásnak nyomát sem találjuk. Ellenben ez idő tájt a szlávok égették el halo,taikat és tették hamvaikat kicsiny bög-rékbe. .

Felvetődik a kérdés a lovastemetkezéssel kapcsolat­ban, mi volt az oka annak, hogy soknak nem járt ki ez a szertartás, még a családon belül sem ? Nem tudjuk, hogy talán életkorhoz volt kötve, vagy önkéntelenül felidéződik a kérdésen töprengve Wilhelm Radloff aka­démikusnak a múlt században Szibériában észlelt meg­figyelése. Ő ugyanis azt találta, hogy .a sírok egy részébe nyírfakéregből kivágott lófigurákat temettek. Valami ilyenféle szokásnak kellett lennie, mert számunkra másként érthetetlen lenne őseink másvilága, amelybe lovon kell megtenni az utat.

A sírokat valamilyen jel, fejfa ( ?) jelölte, mint ahogy mai napig is megvan ez a szokás, és a fejfa mintájáról messziről lehet tudni a halott nemét, korát. Sajnos e fejfák nyomát nem találtuk, de a temetkezés előre meg­tervezett soros volta megkövetelte, hogy a sírok helyét pontosan ismerjék. Néprajzkutatóink a fejfa-elnevezés­ben világosan felismerik, hogy azt emberalak tetemé­nek fejénél tűzték le .

A nagycsaládi temetkezés néhány olyan kérdést is felvet, amelyekre nem tudunk válaszolni. Nyilvánvaló, hogy a meghalt rangjának helyére a következő váro­mányos lépett. Hogyan tükröződik ez a sírok rendjé­ben, il letőleg a nyílcsúcsok rendjében ? Megfigyelhe­tő, hogy a nyílhegyek a sorokban nem folyamatosan fogynak, vannak köztük ingadozások, amikor egy ala­csonyabb szám előbb, vagy éppenséggel később kerül sorra. - Még súlyosabb kérdés, hogy egy temető első nemzedéke után hol van a folytatás? A lakók elköltöz­tek volna arról a területről ? Ámde korai törvényünk tiltja, hogy a falu ne telepedjen messze templomától . Van olyan temetőnk is, ahol a helyben maradottak há­rom nemzedéke temetkezett elszórtan arra az oldalra, amelynek leszármazottja lehetett (Kenézlő, Jósa And­rás és Fettich Nándor ásatása).

V égül számoljunk be néhány temetőnkről, ame"lynek középpontjába nagyon gazdag női sír került (Szeged­Bojárhalom, Kecel) . Itt a sorban egy-egy férfinak nem járt lovastemetkezés, ugyanakkor a sorrendben megfe­lelő nőnek igen. Nyilvánvaló, hogy bizonyos helyzetek­ben a család vezetését a nagyasszony vette át . Erről azonban közelebbit csak késői törvényeinkből idézhet­nénk, és ez eléggé bizonytalanná tenné következtetése­inket.

A temetők mellett vannak magányos temetkezések : a fejedelmeké ! I lyen például a geszterédi sír, vagy akár a zempléni sír is. (Erről tévesen azt tanították, hogy Álmos nagyfejedelem sírja lett volna, akit a "reakciós" Árpád megöletett .up Rémregény ez, nem történelem ! )

5 5

..... .. . . .. . . . . . . . .. . .. . . . . . . ..

��/���//A"/�//��W'//////4/A-. . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 0 . . . .

35 . A zempléni vezérsír

Amiképpen a szent fejedelem az életben is elkülönült alattvalóitól, akképpen halálában is magányos ma­radt . A különös az egészben csupán az, hogy vannak magányosan eltemetett nők is . Ezek sírja egyelőre rej­tely !

A temető két szárnya is példázza a megfgrdított vi­lágképet, a temetőkben például a nők helye a jobb olda­lon van, holott általános keleti szokás szerint a bal ol­dal jár nekik, ültetéskor (pl. a jurtban) is. Árpád ma­gyarjai tehát a másvilágot az evilági élet tükörképének képzeIték el. Ez a megfordítás még akkor is tapasztal­ható, ha a temetőben a férfiak és a nők nem külön szárnyra kerültek, hanem egymás mellé temették a há­zasokat, ilyenkor is ajobb oldalon találhat juk az asszo­nyokat. Ennek az egykori fordított másvilágnak em­lékrögei még felismerhetők a magyar néphitben, gyer­mekjátékokban (pl. Szita-szita péntek, szerelem cst­törtök, dob úerda : fordítva sorolják fel a napokat), vagy a boszorkányperekben, ahol a legnagyobb bűn­nek számított, ha valaki a Miatyánkot fordítva mondta el, vagy a termékenységvarázslatban : ha a férfi jobb oldalról közeledik a fiatalasszonyhoz, fiút várhatnak , ha balról, leányt.

56

Sok tanulságot rejt még magában a temetők térképé­'nek, telepítésének vizsgálata, s a szerző boldog, hogy ő tette meg az első lépést ezen a téren.

Az úgynevezett "köznépi temetők" -ről is szóljunk röviden. Szőke Béla, honfoglalás korunk feledhetetlen kutatója érdekes felfedezést tett. A 60-as évek forduló­ján megvizsgálta azokat a temetőket, amelyeket Ham­pel József bjelo-brdói temetőknek nevezett, és egytől . egyig szlávnak tartott. Szőke Béla úgy találta, hogy ezek jó része Árpá.d magyarjai köznépének hagyatéka. Ezzel egyrészt ugrásszerűen megnőtt a honfoglalók te­metőinek, sírjainak száma, másrészt azonban megnőt­tek a régészeti leletek körüli kérdések. Ezek az úgyneve­zett köznépi temetők nagyok , több száz sírjuk élénken emlékeztet az onogur temetőkre. J ó néhányban a tájolás (Ény-Dk) is egyezik,110 s alig kétséges (bár a megerősí­tést az embertantól várjuk), hogy ezekbe valóban ono­gurokat is temettek . A másik kérdés az, hogy e teme­tőkben megfigyelhető viseletek, különösen a halánték­karikák, nem csupán a magyarlakta területeken, ha­nem úgyszólván egész Közép-Európában ismeretesek. A 10 . század közepétől fogva, magyarok, szlávok - ál­talában a szegények, egyaránt ezeket viselték. Meggon-

36. Halántékkarikák

dolandó az is, hogy az ilyenfajta temetők vonzásköre csak a Donyec-medencéig terjed, míg az Árpád ma­gyarjaihoz hasonló viseletű s hasonló módon temetke­ző népek a Volga és a Káma vidékén figyelhetők meg. Valljuk hát be : az úgynevezett "köznépi temetők" ügye még megoldatlan, és hiba lenne elsietett következteté­sekkel tévút ra vinni a problémát. Bárhogyan is nézzük a kérdést, benne rejl ik Árpád magyarjai nak kettős réte­geződése. Ez a kettősség az embertani képben is jelent­kezik . A temetőkben levő csoportok, vagy hqsszú sÍr­sorok mindenesetre 'arra mutatnak, hogy e nagy teme­tőkben is együtt maradt a család . A temetőket több ponton egyszerre kezdték telepíteni. A csoportok közti üres területek feltehetően csak annyit jelentenek, hogy az egyes családi temetkezesek nem értek még össze. Megfontolandó az a feltevés is, hogy a 1 0- I r . századi szegények "szent fák" köré temetkeztek, s az üres fol­tok a fák helyét mutatják. III

A temetőkben néha megfigyelhető, hogy a váz vagy hiányos, vagy rendellenesen fekszik, vagy a csontok a sírgödör fenekén szerteszét szórtan találhatok. Ezek azonban nem túl gyakori jelenségek, hanem kivéte­lek . Nem szabad például a hencidai gazdag női sírból, amelynél a temetéskor csizmástól levágták a nő bal láb­fejét s a váztól jó félméterre dobták,1I2 arra következ­tetni, hogy a honfoglalóknál a lábfej levágása a temetés szertartásának része volt ! Ezt eddig kizárólag egy eset­ben figyelhettük meg, hogy pedig ennek mi volt az oka, azon gondolkozhatunk, de megoldást nem mernénk javasolni . Még leginkább a démonhit valamilyen válto­zatára gondolhatunk és hozhatunk példát erre, de más­ra IS.

Ellenben sok esetben figyelhettük meg, hogy az é­rintetlen csontváz koponyája kimozdult helyéből. Ez fel tétlenül annyit jelent, hogy a tetemet a sír behantolá­sa előtt befedték . Ha egyszer a sír földje rányomódik a csontvázra, azt elmozdítani nem lehet. Igaz, megfigyel­tük sok esetben, hogy a sírban ürge, vagy valamilyen földkaparó állat járt, de ezeknek nem sikerült volna a

föld által fogva tartott csontokat megmozgatni. Ez csak addig volt lehetséges, amíg a sír fedele meg nem roskadt, s a tetem nem került a sír földjének fogságába.

Néha találkozunk ellentétes tájolásokkal, sőt kupo­rodott helyzetben való temetéssel, hogy ezeknek mi volt a babonás oka, nem tudjuk. Érdekes kérdést vet fel a tojásoknak a sírba tevése. Jó ideig azt hittük, hogy ezek csak női sírokban találhatók, és önkéntelenül is

. kapcsolatot kerestünk a termékenysé,8, a feltámadás, egyszóval a húsvéti szokáskör felé. Am, úgy látszik , tévedtünk. Tojáshéj nemcsak női sírokban volt, hanem férfi- és gyermeksÍrban is. De a döntő felismerést az jelentette, hogy nagyrészt már kikeIt csirkék tojáshéjait rakták a tetemek mellé. Tudjuk, hogy ezeket a közép­korban orvosságként használták,1l3 de elsietett dolog lenne ezt az ismeretünket a honfoglalás korába vissza­vetíteni .

Érdekes fejezete kutatásunknak : a sarló a sírban. Ez a szokás megvolt az onoguroknál is. Női vagy férfisÍ­rokban a medencére keresztbe fektetve találjuk a sar­lót. Egy ideig csak mint mezőgazdasági munkaeszközt méltattuk ezeket a leleteket, de kiderült, hogy a sírba té­telnek babonás oka kellett legyen, hiszen a sarló a ma­gyar néprajz szerint női munkaeszköz, férfi - aratáshoz - nem venné kezébe. Mi lehetett tehát az a babonás ok, amiért a sarló bekerült a sírba ? A kérdésre lá tszólag hibátlan feleletet kaphatunk a néprajzból. A Székely­földön és máshol a halott hasára a mai napig is sarlót tesznek, hogy "fel ne dagadjon", temetéskor azonban leveszik . A véletlen vezetett az eredeti néphit nyomáb!. Egy Dés környéki asszonytól hallottam, hogy a fiúcse­csemő hasára is sarlót tesznek, hogy a rontás ne érhes- . se. Sarló a rontás ellen ? Ez nem eszköz voltából követ­kezik, hanem éles, szúró, vágó tulajdonságából. Így védték a halottat is a másvilági rontás ellen, női sÍrokba ugyanezért néha nyilat tettek . Megint felmerül a kér­dés : miért csak kivételesen találjuk meg ennek a szo­kásnak a nyomait ? Annyi bizonyos, hogy Árpád népé­ben voltak családok, amelyek különös gonddal védték

57

37. A hencidai gazdag női sír

az élőt s holtat a rontó erőktől, ám a nép nagy részénél nyomát sem találjuk ilyenfajta védekezésnek .

Igaz, hogy eddig csak egy esetben figyelték meg, hogy az egyik elhunyt fiatal leány mellére virágcsokrot helyeztek (a virágpor-pollen őrizte meg ezt a megható szokást). 1I4 Lehetséges, hogy ez valóban elterjedt szo­kás volt, csak azért nem tudunk róla, mert ásatáskor nem tettek el vizsgálat céljára a mellkasról vett földet.

A halotti torról úgyszólván semmi adatunk nincsen, mégis következtetni tudunk reá . Tudjuk már, hogy a lovas temetkezéseknél csak a koponya- és a lábcsontok kerültek a sírokba, azaz nyúzott lóbőrt temettek el, amelyben benne hagyták a koponya- és lábcsontokat. A sír körül talált maradványok (Kolozsvár � Zápolya u . ) azt tanúsítják, hogy a ló hús'os részeit a toron fo­gyasztották el . I lyen tor (azaz lovas temetkezés) azon­ban nem járt mindenkinek . Általában a nőknek nem, csak kivételes esetekben.

58

Ugyancsak nem mindenkinek adtak a sírba inniva­lót (azaz az ásatási napló szerint : edénymellékletet). A tapasztalat szerint - pontos számvetés még nem ké­szült - italáldozatot általában ihkább a nők kaptak. M i volt a bögrékben ? Egykor meg fogjuk tudni, amikor nálunk is elvégzik már az edény földjének kémiai elem­zését.

H a - kivételesen - a halotti tor szertartását a népünk­nél megőrzött szokások nyomán kíséreljük meg felvá-

38. Kolozsvár, Zápolya utca !o. sír

·

zolni, akkor A honfoglaló magyar nép élete ( 1 944) cí!TIű könyvemben összefoglalt eredményekre jutunk : 115 "A halotti tor időpontjáról sajnos nem tudunk közelebbit . Azt sem tudjuk , mennyiben tartották a sírnál, s mennyi­ben odahaza (lásd az előzőkben a Kolozsvár - Zápolya utcai tapasztalatot). Gondoljuk, högy a halott lelkének végleges elköltözéséig (40 riap?) az étkezéskor a halott számára helyet hagytak, az ételből pedig az els,ő falatot a tűzre vetették, vagy a halott bábujához dörzsölték . Míg a halott a lakásban -volt, virrasztottak, ilyenkor nem volt szabad elaludni, mert az alvó ember lelke ki­röppen a testből, s az -Qres testet megszállotta volna a halott közelben bolygó lelke. Virrasztáson és a toron kerűlt sor a halott tetteinek elsorolására, s ez volt a népköltészet melegágya is. Különös ünnepségekre, há­zassági szertartásokra került sor akkor, ha hajadon le­ány, vagy nőtlen legény halt rilegy6

A halotti tor alkalmából rendezett nagy futtatások, birkózások s más ünnepségek semmiben sem külön­böznek a születéskor, lakodalomkor rendezett ünnep­ségektől . Természetesen -az alkalom hoz fűzött monda­nivaló más és más volt, de mindhárom alkalommal ugyanazokat az áldozatokat mutatják be, ugyanazo­kat az óvintézkedéseket teszik ."

l

Meg kell jegyeznünk, hogy Árpád magyarjainak te­lepülése elsősorban a homokos területeket, a folyók árterét kereste. Régebben elterjedt az a vélekedés, hogy az erdős, hegyes területeket nem szállták meg. Ez tévhit volt, mutatja például a kolozsvári Zápolya utcai teme­tő vagy az eresztevényi kengyel . l17 De egyébként is tudjuk, hogy az erdőre, fára szükségük volt a mester­embereknek (nyerges, íjas stb. ) , sőt a legeltetés is elkép­zelhetetlen volt enélkül . Még az igazán nomád keletiek is nyáron messzire felmennek a hegyek völgyeibe legel­tetni !

Árpád népei, akik szigorúa n rétegezett államalaku- . latban éltek, szállásterületükön szi�orú rend szerint szálltak meg. Megfigyelhető, hogy Arpád fiai közül a fiatalabbak apjuk szállásától balra, az idősebbek pedig a jobb oldalra telepedtek. Hogy Árpád állam a milyen volt, milyen lehetett, arra nekem nincsen elegendő ta­pasztalatom . Bemutatására inkább azt az elképzelést idézem, amelyet Dienes I stván és Györffy György alko­tott meg és szedett kitűnően áttekinthető grafikai táb­lázatbaYs Íme részletek Dienes István szövegéből :

"A magyarság körében már az időszámításunk előtti évezredben lejátszódott a nemzetségi arisztokrácia ki­emelkedése, és ezzel párhuzamosan végbement az al­sóbb néprétegek szolgálatra kényszerítése. A hatalmat megszilárdítani törekvő arisztokrácia tudatosan siet­tette a régi - rokoni szövetkezéseken alapuló vérségi -közösségek felbomlását. Az azonos leszármazási tuda­ton alapuló önkéntes összetartás helyébe olyan területi szervezetet igyekeztek létrehozni, amelyet a központi

akarat irányít. Vezető szerepüket csupán ezáltal látták biztosítva ; állandóság és belső nyugalom elsősorban csak nekik volt érdekük. Az ősi nemzetségi viszonyok felbomlását nagyon hosszú folyamatnak kell elképzel­nünk, és ebben a vagyoni különbségek kialakulásán túl nagy szerepe volt annak, hogy a finnugor alapnépesség török népelemekkel keveredett, de hozzájárult a külön- _

böző hatalmi alakulatokhoz való tartozás, az őshazá­tól a Kárpát-medencéig megtett hosszú út sok-sok ese­ménye, végezetül a besenyő támadás és az új hazában való megtelepedés.

Az egykori vérségi közösségek helyébe lépő területi szervezet kiépítését a rétegekre bomlott, és sokban el­lentétes érdekű társadalomban csak határozott, tett­erős vezetők vihették véghez. Vakmerő, fegyveresekkel körülvett, sok szolgálónéppel rendelkező, kemény fér­fiakat adó családok szakadtak ki régi közösségükből, akik képesek voltak vazallusai k között rendet ' tartani, számukra a gazdálkodás virágzását, lakóhelyeik védel­mét, hadjáratok zsákmányát biztosítani. Egy-egy biz­tos vezetés alatt á lló terület csábító erővel vonzotta ma­gához a kívülállókat is. A jobb és biztonságosabb meg­élhetésre vágyó más nembeliek önként csatlakoztak, de a terület vezetője kényszerrel is telepített lakóhelye kö­ré idegen csoportokat . Az uralma alá helyezkedő népe­ket kiterjedt rokonsága segítségével kormányozta, de maga mellé állított e célból olyan idegen előkelőket is, akik testvériségi szerződéssel pecsételték meg a fegy­verbarátságot . Szövetségeseit részeltette gazdagságá­ból is : a szolgálataik mértékének megfelelő vazallust, azaz e népeket eltartó területeket, s ezenkívül önálló vadászterületeket is juttatott nekik . Rangsorukat a ha­talmuk alá adott tűzhelyek száma határozta meg, tehát hogy mennyi szolgáltató nép felett rendelkeztek, és azokból hány harcost tudtak kiállítani.

A rokonokon és a meghitt barátokon kívül az idegen törzsbeliekből szervezett, és éppen ezért akár övéivel szemben is felhasználható fegyveres kíséret lett a nem­zetségek vezetőinek legfőbb hatalmi támasza . A kíséret tagjai szolgálatukat önként vállalták, és hűségesküt, fogadalmat tettek, hogy urukat nem hagyják el. Adott szavukat azonban nemegyszer megszegték, és más úr­hoz pártol tak át. Önkéntességük voltaképpen megbo­csáthatóvá is tette, hogy mások szolgálatába is szegőd­jenek . Legfőbb erényük mégis a hűség volt. Annak a vitéznek, aki végsőkig kitartott ura mellett, még az el­lenségnél is magas j utalom volt a bére, és szívesen vet­ték szolgálatát. A hitvány áruló azonban, aki kezet emelt törvényes urára, pártfogóra aligha számíthatott, az vett bosszút raj ta, akinél befogadásra jelentkezett.

Nem azonos ez a réteg azzal a sereggel, melyet a nem­zetség a fegyverforgatásra alkalmas férfiakból háború idején kiállított. A bajtársak e hadnak csak a vezetését J'átták el, és emellett a nemzetségfőnek, valami'nt előke­lő harcostársainak szűkebb kíséretét, mintegy testőr­gárdáját alkották . Békeidőben is megvolt a feladatuk :

59

különböző küldetéseket teljesítettek, követségekbejár­tak, nagy vadászatokon felügyeltek , uraik gazdaságá­nak irányítását, ellenőrzését látták el, sőt - közülük a kisebbek - mindenféle alantasabb, ház körüli munkát is elvégeztek.

Sokoldalú szolgálatuk fejében az úr köteles volt ol­ta lmába fogadni, védelmezni hű embereit, számukra szállásról, fényes ruhákról, fegyverekről, tüzes hátaslo­vakróI , élelemről gondoskodni. Elsősorban a pompa­kedvelő kíséret megfelelő eltartása végett volt szükség a nagyszabású, sok zsákmánnyal és sarccal kecsegtető portyákra.

A vitézek együtt éltek eltartóikkal , 'míg a tekintélyes vezetők előkelőbb harcostársai elkülönülten saját szál­lásaikon laktak, és maguk is rendelkeztek k ísérő baj­társakkal .

E szilárd hatalmi szervezettel összekapcsolt, változa­tos társadalmi helyzetben lévő közösség, tehát az új összeLételü nemzetség a terület felett hatalmat gyakorló család nevét viselte, noha eredetére nézve a legkülön­bözőbb vérségi csoportok ból verődött össze. Merőben mesterséges képződmény, csak felületesen tűnhet ha­gyományos a lakulatnak . . . A magyar törzseket azon­ban már a honfoglalás előtti időkben egységes irányítás fogta össze. Erről tanúskodik a magyar népességnek a kazár rendezési elv szerinti hét törzsbe osztása, a hét törzs egyesítését bizonyító Kürtgyarmat törzsnév, a kazároktól elszakadt törzstöredékek egy törzzsé szer­vezése, egyes törzsek számára az egész törzsszövetség érdekében végzett feladatok kijelölése (a kabarok elő­had és utóvéd szerepköre, majd ennek megfelelően az országkapukba való telepítése). Egyes törzsnevek pe­dig arra utalnak, hogy a törzs feje a fejedelem környeze­tében viselt magas méltóságot : Tarján, azaz tarkán, a főparancsnoki méltóság címe ; Jenő »bizalmas tanács­adó« értelmű . A magyarok egy néppé egyesülésének emlékét őrzi a vérszerződés hagyománya, amikor hét vezér jelképes vértestvérségre lépett az együttes cselek­vés érdekében. A magyar törzsek egybekovácsolódásá­ról a régészeti adatok is vallanak, hiszen sem a tárgyi hagyaték ban, sem a szokásanyagban nem jelentkezik törzsi elkülönülés. Az etelközi magyarokról a moha­medán források fel is jegyzik , hogy két fejedelmük van. Főfejedelmük a kende vagy küdü, s e Kazárországból ismert méltóságnév alighanem annak a jele, hogy egy­koron, a Kazár Kaganátushoz való tartozás idején, a türk-kazár uralkodók egyik bizalmi emberét állították a magyar törzsek élére. Személyét vallásos tisztelet övezte, szinte az istenség földi képviselőjének tartották . Mellette a kormányzás legfőbb gondja, a hadak irányí­tása a másik fejedelemre, a gyulára hárult . A kettős fejedelemség intézménye a világ számos népénél meg­volt . . . A magyaroknál a kettős uralkodás kazár mintá­ra gyökerezett meg. Györffy György gondos forrás­elemzésseI kimutatta, hogy a honfoglalás után is fenn­maradt e kettős fejedelemség intézménye . . . "

60

Íme ez a klasszikus magyar történetírás és régészet vallomása a honfoglalás idejéről. E könyv szerzője -teljes elismeréssel a két szerző iránt - nem hallgathatja el azt a nézetét, hogy a magyar társadalom szerkezetét a mongol, az Aranyhorda és a kazár minták pontos tükörképeként ábrázolja ez a felfogás. Ugyanis emö­gött - mondva-mondatlan - a magyarság lovasnomád képzete lappang, ami - nézetünk szerint - nem lehet alapja a magyar társadalomról kialakítandó k épnek !

Történelemkönyveinkben a honfoglalókról csak jót, szépet olvashatunk, mintha a társadalom alja hiányoz­nék közülük, mintha bűntelenül élték volna a maguk harmonikus életét, csendes jólétben . Való igaz, hogy a honfoglaló król nem jegyeztek fel bűnöket sem az egy­korú, sem a későbbi források. Ám a mindennapi élet nyilván nem volt bűntelen . Kézai Simonnál (7 . fejezet) olvashatunk a hadba hívó parancsot megtagadók bün­tetéséről : "Aki pedig elégséges ok nélkül a parancsot semmibe vette, azt a szcítiai törvény értelmében kard­dal kettéhasították , vagy törvényen kívül állónak nyil­vánították, vagy közszolgaságba taszították . Válaszfa­lakat magyar és magyar között csak efféle bűnök és k ihágások emeltek. Egyébként pedig mivel az összes magyar egy apától és egy anyától származott, hogy mondhatnák az egyiket nem nemesnek, hacsak nem ilyen bűnökért elmarasztalva j utottak volna szolgaság­ra. " (Ford. Györffy György)

Ezekből a soro kból a szolganép megvetése sugárzik , bár lehetetlen, hogy annyi parancsmegtagadó lett vol­na, hogy a nemeseknél százszor-nagyobb tömegű pór­nép ebből tevődött volna össze. Hogy ez nemcsak felte­vés, annak bizonyságát találjuk Kálmán királyunk tör­vénykönyvében (I. 77 . fejezet) : "senki sem merjen ma­gyar nemzetiségű, vagy egyáltalában Magyarországon született rabszolgát, vagy rabszolganőt, mégha idegen származású is, Magyarországon kívülre eladni, kivéve olyan idegen nyelvű rabszolgákat, akiket más orszá­gokból hoztak ide . . . " (Ford. Szilágyi Loránd) Tehát : magyar, Magyarországban született és idegen szárma­zású és idegen nyelvű rabszolgákról esik szó. A hon­foglalóknál alig van nyoma rabszolgaságnak, legfen­nebb egy-egy nagycsalád i temetőben, vagy köznépi te­metőben melléklet (magánvagyon ! ) nélkül eltemetett­nél gondolhatunk szolgarétegre. Szolga ? Rabszolga ? Tisztázatlan kérdések .

Sokkal árnyaltabb képet kapunk első törvényeink­bői a bűnök, büntetések, szabadok és szolgák viszonyá­ról . Vegyük szemügyre I stván királyunk törvényeit, hi­szen azokat a honfoglalástól csupán egy század vá­lasztja el . A törvények sorrendjében menve a k övetke­ző bűnök és büntetések tárulnak fel előttünk :

"A kevélység gőgjétől pöffeszkedő, ha megtámadja az I sten házát, kiközösítéssel bűnhődik ." Említés esik azokról is, akik "azt állitják, hogy nincsen szükség egy­házi vagyonra" . A királyi javakhoz nyúlni senki se me­részeljen . Ha pedig nem a tűz őrzése végett nem megy

FEJ rDEDII KíSÉRET

F08íRO

FÖ1ÁLTOS . CI FÖLO\ÁSZ

POliÁR:-'OI\

� Ö ro L,\IÁ CS G REGOSÖK 1 11 1 11 11

SZAKÁCSOK

• SZABOK

NAGYFEJ EDELEM

.. LR" TÖRLSFÖK

"ATOi\AI

"í!>ÉRET

1\\ ÉK :\1EGYER KÜRTG\ AR lAT TARJÁN JENO KÉR KESZI KABAR TÖRZSEK

•• 80"

'<DIZETSEGFOI\

I r l l l r r l l H I I 1 1 l 1 1 1 1

I\ArO:-'AI KíSÉRET

:\�\IZE1SÉGI [LÖKELÖK

CSALÁDJAI

ts 'AG "CSALÁDJAI

"ÖL:\ÉPI

FAL\ AK

\ EG' ES SZOLGÁ LTATÁSRA KöTEUZErr FALLKÖZÖSSÉGEK

39· A magyar társadalom a 9· században ( Dienes Ö. István rajza)

templomba, hanem hanyagság folytán, "az ilyent verjék meg és nyírják le" . A hajlenyírás tehát nagy büntetés volt még I stván király idejében is, ez nyilván a népi szokásjogból került át a királyi törvények közé .

Nagy vagyon kifizetésével bűnhődik a gyilkos : "ha valaki haragra gyul ladva, vagy dölyfösségtől kevélyen szándékos gyilkosságot követ el . . . száztíz aranyat fog fizetni . . . " Az aranypénz már a 1 0. században is for­gott, főképpen a nemzetközi kereskedelemben, Prágá­ban a hazai kereskedők arany mithkálokkal (bizánci solid us) fizettek. 119 Száztíz arany óriási összeg volt !

István törvényei szerint ha valaki csak véletlenül

r r l 1 1 1 f l l l I�r t--T--.I l 1 1 I I l 1 I,.....-r-'1 1;--'-"1 l

SZ . .\'1TÓVETO

LOVÁSZ

HALÁSZ

SOLYMÁSZ

rÖoE.:\'IES

(f\1 tZTER \'1 ELO)

KO\ÁCS

önös ÁCS

szecs ."AZEKAS

SZAKÁCS

FEJEDED11 SZÁLL\.SOJ..

EGYFAJTA ZOLGÁLTATÁSSAL TARTOLO FAL\A"

gyilkol, 1 2 arany a büntetése. Ha egyik szolga a mási­kat megöli, úgy magának kell a megölt helyébe állnia, ha pedig szabad ember öl meg szolgát, másikat kell adnia helyette, vagy "értékét térítse meg" . Ha egy ispán "felesége meggyilkolásával mocskolja be magát . . . öt­ven tinóval egyezzék az asszony családjával és vezekel­jen az egyház törvényei szerint" . Az esküszegésért keze elvesztésével lakoljon, vagy ötven tinóval váltsa meg kezét az esküszegő. A közrendű ember is keze elveszté­sével vagy 1 2 tinóval bűnhődik és az egyház törvényei szerinti böjtöléssel . A szorosabban vett egyházellenes bűnöket nem soroljuk fel , ezek nyilván nem léteztek

6 1

Árpád népei között. Külön rendelkezés sz61 azokról, akik szabadokat szolgaságba haj tanak, s azokról, akik megostorozzák a saját szökött embereiket keresőket. Ez utóbbiak tíz tinót kötelesek fizetni.

Az egyik igen érdekes törvény a leányrablásról szól, ebben a régi házassági szertartások emléke őrződött meg. Ezt a törvényt (István 27) éppen tartalma miatt egész terjedelmében közöljük Szilágyi Loránd fordítá­sában (a többi idézetet is ő fordította) : "Ha valaki a vitézek közül szemérmetlenségtől bemocskolva, vala­mely leányt, szüleinek engedelme nélkül feleségül elra­bol, elrendeljük, hogy adja vissza szüleinek, még akkor is, ha valami erőszakot követett el rajta, és a rabló tíz tinót fizessen a rablásért, még ha később ki is békül a leány szüleivel . Ha pedig valamely szegény és a népből való merészkedik ezt elkövetnj, öt tinó kártérítést fizes­sen a rablásért. " Nyilvánvaló, hogy itt a színlelt leány­rablás esküvői szokásáról van szó, "szülei beleegyezése nélkül", s ennek megfelelően a büntetés is viszonylag enyhe.

Érdekes, hogy a népi szokásjognak megfelelő tör­vény szól a varázslók és kuruzslók ellen, ezek felett az ítélkezést a megrontottra és annak rokonságára bízza . A kardrántásért, a király elleni összeesküvésért, a csel­szövésért és a tized meglopásáért különböző szigorú büntetések jártak.

Anélkül, hogy tovább folytatnók korai törvényeink büntető rendelkezéseinek ismertetését, az eddigiekhez füzzük hozzá, hogy nagyjából "ház körüli, falu körüli" környezetre vallanak. Nem találunk büntetést például a ló elkötéséről, ami pedig a pusztázó népek közt nem­csak gyakori eset, hanem dicsőséget szerző tett. Ú gy látszik, első királyaink nem szóltak bele a pusztaiak dolgába, ott a szokás törvényei uralkodtak, akárcsak később, amikor :

Kinn a pusztán nem parancsol Se főbíró, se pandúr, Gulyám mellett ökelmüknél Bojtárom is nagyobb úr. [Hortobágyi pásztornóta]

Valahogy ekként lehetett a honfoglalás kori időkben is. Nyilván későbbi törvényeinkben is sok olyan van, amelynek gyökerei a honfoglalás korába - vagy még előbbre - nyúlnak, ezek kiszűrése azonban ajövő kuta­tóira vár. Nincs szó a törvényekben a vérbosszúról sem, nyilván ez is a közösségek belső ügye volt, amibe nem szólt bele a törvény.

Néha a büntetések a másvilágra is elkísérték a bű­nöst. Nem tudjuk, miért vágták le a hencidai előkelő asszony bal lábfejét, méghozzá díszes sarujával vagy csizmájával együtt. Nem tudjuk sok esetben, a tetem koponyájának elrablása minek a büntetése volt. (En­nek "gyakorlata" megvolt az onoguroknál és Árpád magyarjainál is.) Vajon néhány halott jukat miért fek­tették a megszokott és törvényszerű tájolással ellenté­tes irányba, vagy éppenséggel miért kuporították össze őket úgy, mint az őskorban volt szokás? Szép feladat lesz e rendkívüli módon el temetett "bűnösök" sírjainak egybegyűj tése és magyarázata. Egyelőre erre nem vál­lalkozhatunk.

Végül is Árpád magyarjainak településterületét ki­rajzolják a temetők és telepek helyei, a honfoglalás kori helynevek, és részben megmutatja a későbbi birtokvi­szonyoknak a honfoglalás idejére való visszavetítése. A honfoglalók nagyjából a bükkerdők sávjáig szállták meg a Kárpát-medencét, de a folyók mentén feljebb is kúszott a település. A honfoglaláskor itt talált népek közül a legnagyobb tömeget az onogur-magyaro k kép­viselték, a területen szétszórtan kisebb-nagyobb török települések is voltak, Erdélyben a székelyek mellett a karluk-török blakok éltek és a pereme ken a Kárpátok­ban pásztorkodó és földmíves szláv népek . A római to­vább élésnek Erdélyben 273 után semmiféle nyoma nincsen, a románság a 1 2 . század végén, a 1 3 . század­ban kezdett felszivárogni a Balkánról. Köztudomású, hogy a vlach szó egyszerűen hegyi pásztort jelentett, és a Felvidéken is bőven találjuk nyomukat a középkor­ban.

Nagyjából tehát ez lehetett a népi helyzet Árpád né­pének honfoglalásakor (lásd Kniezsa István térképét) .

5. / A VISELET, FEGYVERZET ÉS A Ló

SZERSZÁMOZÁSA

A viseletek a sírokban elpusztultak, úgyszólván csak fémvereteik, díszeik maradtak meg. Éppen ezért igen értékes számunkra Kálmán királyunk l. törvényköny­vének 70. szakasza, mely a papoknak megtiltja , hogy világi ruhákat használhassanak, s ezzel egyúttal leírja korai viseletünket. Íme : ,,[ne használhassanak] hasított bőrmentét, vagy tarkaszínü ruhát, sárga kesztyűt, vö­rös nyeregtakaró t vagy zöld köpenyt, bocskort vagy süveget, festett, vagy selyemmel díszített sarut, úgy­szintén selyemből készített inget vagy ruhát, s ezeket ne mellen kapcsolják össze kötésekkel vagy csatokkal, ha­nem mintegy a nyakat fogják körül" (ford . Szilágyi Lo­ránd). Ezen az egy adaton kívül úgyszólván száz száza­léki& az ásatások ra, a régészeti leletekre vagyunk utal­va. Ugy is mondhatnók, hogy ez a fejezet a könyv régé­szeti fejezete. Fülbevalók, karperecek, gyűrűk, saruve­retek, övek, tarsolyok, íjak, nyilak, tegezek, zablák, kantárok, nyergek és a többi lelet mind sírokból került elő. Kézzel fogható, mérhető, fényképezhető, rajzolha-

40. Lovasok (a szerző akvarellje)

tó hiteles emlékei ezek a múltnak, és mégis határt szab­nak következtetéseink nek . Velük kapcsolatosan a leg­nagy.obb gondunk az, hogy régebben nem jegyezték fel pontosan, hogy egy-egy tárgy hol került elő, tehát, hogy az élő hol viselte . Jósa András volt az első, aki orvosi csontvázakra rajzolta rá, hogy a váz melyik ré­szén s mi lyen helyzetben találták a leleteket. ul Ma a pontos rajz és fénykép kötelező. Még nagyobb fejtörést okoz az a régi ásatásoknál, hogy nem tudjuk a halott nemét és életkorát. Pedig szerte a világon a viselet min­denütt a nem és életkor függvénye. Más a viselete egy kislánynak , mint egy menyecskének vagy egy öregasz­szonynak, egy legénykének, mint egy legénynek vagy érett férfinak, öregembernek. Márpedig az ásatásoknál csak az utóbbi évtizedekben vált törvényszerűvé az em­bertani leletek gondos megmentése. Ezért s más okok­ból a viseletről adott beszámolónk hiányos lesz, és kénytelenek vagyunk a következő évtizedek ásatásaira várni.

FÉRFIVISELET, FEGYVERZET, LÓSZERSZÁM

Mivel a tegez, íj és fegyveröv pontos mását a kelet­turkesztáni buddhista szentélyek falán megfestett uj­gur előkelőkön találjuk meg, kézenfekvő lenne a viselet párjá t is ott keresni, a gazdag kaftánokban, az ékesített selymekben, és megkapnók Kálmán királyunk érzék­letes leírásának mását. Bár ez a könnyebb és szépsége­sebb lehetőséget adja, megmaradunk sírleleteink vallo­másánál. A leleteknek a sírokban való helyzete nagyjá­ból tisztázott, s így következtetéseink is eléggé szilár­dak. Elsősorban a gazdag, tehát a sok mellékiettei ellá­tott sírok alapján alkothatunk képet a viseletről. Hogy milyen lehetett a melléklet nélküli sírokban fekvőké, nem tudjuk. Csak következtetés, hogy olyan, csak sze­gényesebb anyagú, mint a "gazdagoké" . Ezt mutatják ugyanis azok a néprajzi megfigyelések, amelyeket a ro­kon népeknél tehetünk . Szabás és viselésmód egyezik, csak az alapanyag olcsóbb, szegényesebb.

Fontos értesülésünk Ibn Rusztának, a 930-as évek táján arabul író földrajztudósnak és lexikografusnak a türkökről szóló néhány sora. Értesülései nyilván azok­tól a nagyuraktól és kereskedőktől származnak, akik az arab kereskedőknek vásárlói, üzletfelei voltak . ill Így ír róluk : ,,[Ezek] a magyaro k szemrevaló, szép­külsejű emberek, nagytestűek, vagyonosak és szembe­tűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhet­nek. Ruhájuk brokátból készült. Fegyvereik �züsttel vannak kiverve és gyönggyel berakottak . . . Az elébük menő bizánciakkal vásárt tartanak . . . eladják nekik rabszolgáikat és vesznek bizánci brokátot, gyapjú sző­nyegeket és más bizánci árukat." (Ford. Czeglédy Ká­roly) Az őseinknek tartott szkítákról Anonymus azt írja, hogy "nyusztprémbe és más vadállatok bőrébe öl­töztek . . . " 122 I lyen és hasonló írott források tudósítá­sai csak itt-ott (például az ezüsttel kivert fegyverek ese­tében) találkoznak a sírok leleteivel . A vezérek példát­lan mértékben fokozták megjelenésük pompáját. Jel­lemző erre az az adat, amit a bajorok meséltek a Lech mezei csata után, hogy Lehel drága hadiöltözetének arany-ezüst díszeiből három font nemesfémet tudtak kiolvasztani . 123

Egyébként a magam részéről két alapvető viseleti formát különböztetek meg Árpád mag.yarjainál, pon­tosabban előkelőinél : az első a perzsa viselet változata, a második a pusztai lovasoké. A köznépről a régészet majdnem semmit sem tud.

Vannak sírjaink, amelyeknél a csuklót és a bokát aranyszalag (netán ezüst) fogja át. Nem karperecek ( lábperecek) ezek, meit vékonyak és két végükön össze vannak varrva, talán az ingujjhoz öltve. Így öltözköd­tek a perzsa előkelők, ezt látjuk az apró részletekig ki­dolgozott szikla domborműveken és az ezüsttálakon, amelyeken az ing buggyos ujját, nemkülönben a bugy­gyos nadrágot ilyen pánt fogja össze. Ennek a temetke­zésnek jel legzetes hazai példája a zempléni vezérsír.124"

64

ú gy látszik tehát, hogy előkelőink egy része perzsa vi­sel et ben (annak utánzatában) pompázott. A másik rész a kaftános, csizmás viseletet részesítette előnyben (a kaftánra következtetünk, veretes csizma eddig csak női sírból került elő). A saru és a csizma mellett minden­napra bocskort hordtak. Erre ugyan egykorú adatunk nincsen, hacsak nem említjük azt a nagy múltra vissza­tekintő regöséneket, amelyben Szent I stván szolgáinak nyírfabocskoráról van szó. A csuvasoknál és a szom­szédos népeknél valóban használják is a nyírfabocs­kort . 12s A bocskort egyébként általában tehénbőrből

4 1 . A beregszászi süvegcsúcs (Dienes Ö. István rajza)

készítették , jól lábhoz állt, és alkalmazkodott a talaj­hoz is. A 1 8 . században még főúri viselet is voiLA bocs­kor ugyanúgy, mint az egyéb lábbeli, puha talpú volt, ezt kengyeleink welt talpáról is meg lehet állapítani. Figyeljünk arra is, hogy a puha talpú lábbelik szinte feltételezik a szőnyeget.

Ám menjünk sorba aférfiviseletről tudott ismerete-inken.

.

A kucsma vagy sisak. Az előzőről csak közvetett for­rásból tudunk, hallunk ugyanis arról, hogy a belga püs­pökök magyar kucsmát viseltek . l� A sisakról pedig csupán egyetlen adatunk van : a beregszászi lelet sisak­csúcsa. Gúla alakú ezüstdísz ez, teteje gombban végző­dik . A legszebb tarsolylemezekkel egyenlő értékű pal­mettaháló fedi . Maga a sisak, úgy látszik , nemezből vagy bőrből lehetett, olyanféle, mint a régi keleti lova­soké vagy a középkori török és magyar lovasságé. A si­sak fémcsúcsát egyes esetekben prémsapkára varrhat­ták, mint a kievi fejedelmi Sapka Monomacha eseté­ben .1Z7 Elképzelhető, hogy a prémes sapkának lecsap­ható fülvédője volt. Amint látszik, gondolataink bele­torkollnak a képzelet világába. Olyanféle vassisaknak, mint a besenyőknél és kunoknál, nincsen nyoma Árpád népénél .

A j'iilbevaló karika. Nem csupán az asszonynép vise­lete volt. Ritkán ugyan, de találunk férfisírban is fülbe­valót, de akkor is rendszerint csak egyet. Még nemré­gen is szokásban volt a falusi szegényeknél, hogy a cse­csemő (akkor is, ha fiú volt ! ) egyik fülébe piros szalagot húztak szemmel verés ellen . Valami ilyesféle szokásra gyanakodhatunk a kicsiny, díszítetlen fülbevalók ese­tében . Gyönyörű, díszített ezüstfülbevalókra bukkan­tak a galgóczi tarsolylemezes sírban. 128 Hasonló nagy, csepp alakú fülbevalókat láthatunk a perzsa ezüsttálak fejedelmi vadászainál is, úgy látszik, ezt a perzsa vise­lethez kell sorolnunk.

A :: ing és ingnyak . Férfiaknál az ing általában díszí­tetlen, esetenként a bal kulcscsontnál találunk tömör, bronz fülesgombot (néha két részből forrasztották egy­be; de a föld savai a forrasztóanyagot kimarták, és a gomb két félre esett szét). Ebből arra következtetünk, hogy ingeink nyaka felálló, merev nyak volt, akárcsak a - nomád mintát őrző - mai orosz ingeknél, de volt másfajta ing is, amely középen gombolódott. I tt is a viselet kettősségére lehet gondolnunk . Erről egyelőre többet nem tudunk.

Karperecek , csuklós pántok. Igazi karperecet - tudo­másunk szerint - eddig férfisírban nem találtak, az eh­hez hasonló csuklópánt az ing száját fogta össze. Nem volt rávarrva az ingre, csak a végén levő lyukakon ke­resztülhúzott szalag szorította rá a csuklóra. A perzsás viseletformához tartozott.

A gyűríi. Nem jel lemző férfisírjainkra. A verebi sír­ban volt ugyan egy ezüst fejesgyűrű, de Szőke Béla jog­gal gyanakszik arra, hogy ez a férfisír mellett fekvő női sír leleteiből keveredett a leletegyüttesbe. 129 Korai Ár-

42. Férfi fülbevalópár Galgócról

rád-kori királyaink viseltek néha drága varázsgyűrűt. Igy például Kálmán királyunk Gut-gut-gut feliratos gyűrűje a köszvénytől védte királyi gazdáját . llJ Ill . Bé­la sírjában meg kúfi feliratú varázsgyűrűt találtak . lJl (A kúfi írás az arab írás egyik változata, négyszögese­dő betűvetését főként ünnepélyes feliratoknál, Korán­idézeteknél, érmeknél használták . ) Semmiképpen nem mondhatjuk azonban, hogy a gyűrű viselése jellemző lenne Árpád' magyarjainak férfiaira. Nem találtak ed­dig még temetési gyűrűket. Az avar kori vezérleletek közül a kunágotaiban voltak aranylemezböl kivágott, a temetések alkalmára - az eredetieket helyettesítő ? -gyűrűk,l32 úgyszólván minden ujjra egy ! Bár az Árpád magyarjai körébe illő zempléni vezérsírban voltak te­metési fegyverek, de gyűrűket itt sem találtak . Annál gazdagabbak a női sírok különböző mintás fejű gyű­rűkben .

A vere/es öv. Ez a férfisírok legpompásabb lelete. Vagy felövezve temették el a halottat, vagy csak rárak­ták a tetemre övét. Az ö,v a szabad ember jelképe, s azon belül is a rang jele volt. Sokféle, veretekkel dúsan ki­vert, általában aranyozott ezüst díszekkel ékes övet is­merünk. Hosszú ideig csak összegyűjtötték a medence­csontok körül heverő díszeket, legfeljebb aprólékosan leírták helyzetüket, de ebből az övet elképzelni nem lehetett. Zichy István gróf azonban észrevett valamit, amit hosszú időn keresztül nem tudtunk magyarázni : a nagy szíjvéget nem lehetett átbúj tatni az öv csat jának karikáján ! Azaz az övet nem lehetett felcsatolni ! Mit ér az ilyen öv? Régészeink nem nagyon vettek tudomást erről a lényeges megállapításról . A megfejtést Dienes István egyik kitűnő ásatása hozta meg : a csat a veretes öv mellékszíján volt, és ez az öv másik mellékszíjába kapcsolódott, nem kellett áthúzni a nagy szíjvéget a csaton. A veretes szíjat a deréknál átbújtatták saját ma-

65

43. A szarvasi csuklópánt (Dienes Ö. István rajza)

44. A nagykőrösi veretes öv ( Dienes Ö. I stván rajza) gán, és úgy csüngött le hosszában a bal comb előtt. A rajz és a fényképek minden magyarázatnál jobban érzékeltetik, hogy milyen is volt egy ilyen veretes öv. Az övről csüngött le a szablya, a tegez, az íj , a tarsoly és a kés. Ennek megvolt a maga indoka, a lovas harcmo­dorban a derék fölött a testnek szabadon kellett mo­zogni, hogy a harcos az íjat fel tudja húzni, nyilazni, vagdalkozni tudjon. Mindezt akadályozta volna a váll­ra vetett tegez vagy az íj . A felsőtest szabad mozgása volt a lovasharc előfeltétele. Így lehetett a nyeregben hátrafordulva íjazni .

De volt az övnek jelképes értelme is : a szabad em­bert, a harcost jelentette. Erről egy nemrégen írt dolgo­zatombanl33 a következőket jegyeztem fel :

"A népvándorlás kori nomád népek egyik legfonto­sabb társadalmi rangjelzője, nemzetségjele a veretes öv volt. (A következők az onogur-magyar nép előkelőire, lovaskatonáira vonatk()znak.) Temetőelemzéseim bi­zonyították (és másokéi is megerősítették), hogy a te­metkezéscsoportok középpontjában mindig a leggaz­dagabb övű férfi fekűdt, míg körülötte az övek egyre szegényebbek lettek (a veretek számában, kivitelében). Így bontakozott ki az a felismerés, hogy az övveretek számának is jelentősége volt, akárcsak a mai katonai rangjelzéseknek. Ezt a felismerést még nem dolgoztuk ki a Kárpát-medence onogur-magyarságának minden egyes temetőjére, de az eddigi munkálatok meggyőztek arról, hogy a feltevés helyes volt.

45. A zempléni vezérlelet övveretei

A kései onogur-avar övek kiváló minőségű bronzvere­tei mesterségüket jelesen ismerő bronzművesek mun­kái voltak. Azonban az egész Kárpát-medencében nin­csen két azonos öv, rn tehá t kétségtelen, hogy az övek egyéni megrendelésre k.észültek, és nem kerültek áru­ként, kereskedelmi forgalomba.

Más a helyzet Árpád magyarjainál, akiknek a veretes öv a maga teljességében jelentette a szabad embert. Az öv sűrűn tele volt verve aranyozott ezüst övveretekkel, itt tehát a veretek számának, mintakincsének nem Iehe­tett önálló jelképi jelentősége (talán a szorosan össze­fonódó »palmettasövény«-ben lehetett valami utalás a

67

másvilági »paradicsomra«?) . Ezeknek az öveknek Ma­gyarországtól az. Urál hegységig s azon is túl tartó elterjedése bizonyossá teszi, hogy a kereskedelemben forogtak. Tömeggyártásuk például a volgai Bolgáror­szágban és Magyarországon kimutatható, de más fém­műves központok is részt vehettek a szíjvégek, övvere­tek gyártásában (például Kijev). De a kereskedelemben megvásárolható övek természetesen nem jelentették azt, hogy bárki is viselhette volna őket azon kívül, aki­nek joga volt reá .

A magyarországi övekre Bulgáriában, a Szovjetunió­ban, Kelet-Turkesztánban, s még keletebbre bőven ta­lálunk egykorú párhuzamokat, de nemcsak a régiség­ben bukkanunk reájuk, hanem a néprajzi gyűjtemé­nyekben is. Ez azonban nyílván nem aztjelenti, hogy az öv formája és mintakincse öröklődött, hanem azt, hogy a felövezés, a férfivá avatás hagyománya maradt meg s azzal együtt jelképe : az öv is. A hazai régiségben, ásatásainkon (a csontvázak korának meghatározásá­val) és a I r . századi törvényeinkben és későbbi króni­káinkban azt találjuk, hogy a fiúgyermeket a 10-15. életéve körül fogadta be a család és a társadalom - teljes jogú tagjai közé . Mivel pedig az avatási szertartások

68

47. A nagykőrősi őv díszei

46. A nagyős:ci őv veretei és szíj vége

szívósan megmaradnak, azért érthetjük meg, hogy pél­dául az obi-ugoroknál viselt egyik csontos öv nemcsak a felövezés hagyományát őrizte változatlanul, hanem az ezer év előtti veretformák is megmaradtak raj ta, 135 de már nem aranyozott ezüstből, hanem színezett csontfaragásban. "

Ám az öv jelentőségének vizsgálatában további szép felismeréseket jelentett, hogy az öv veretein lévő pal- . metták voltaképpen a bimbózó és virágba bomló ta­vaszt ábrázolják. Árpád magyarjainak övét - voltakép­pen címerét - nem griffek, indák, pávák , szarvasok, őzek, tulkok, vagy éppenséggel emberfejű oroszlánok, vagy szímurgok díszítették, hanem - bimbók ! Korai virágtiszteletünknek, szeretetünknek szép példái bim­bókoszorúval övezett férfiaink. Ezek az övek túlnyo­mórészt Árpád magyarjainál találhatók, bár a keletibb vidékek férfiai is viselték . Mintha az állat- és emberáb­rázolást valamilyen törvény nem engedné. Lehetetlen itt nem gondolni az élő világ ábrázolását tiltó hadithra, a muzulmán néphitre, amely régebbi, mint a Korán. Ebben az esetben a palmetták már nem díszítményér­telműek, hanem a Paradicsomotjelentik , amely a harci erények jutalma. Tudvalevő, hogy az ókeresztény mű-

vészetbe'n sem öncélú a buja természet ábrázolása, ha­nem az ugyancsak a Paradicsom képzeteit idézi fel . Ta­lán ebben találjuk magyarázatát annak is, hogy a fon­tos az öv vele adása volt, mindegy, hogy felövezve te­mették-e a .hala'ttat, vagy csupán ráfektették a tetemre az övet. Az öv jelenthette az utat a Paradicsomba.

Az öveket kiváló ötvösök készíthették, akik magas fokon művelték a kéregöntés igényes eljárásait és az aranyozást, és egyúttal tisztában voltak azzal, hogy mit szabad és kell, s mit nem szabad ábrázolni a vereteken. Létezik egy mohamedán legenda, l35 amely valósággal magyarázatul szolgálhat palmettás művészetünkhöz. "Mondják, hogy az egyik állatfestő panaszkodott egy­kor, hogy nem folytathatja művészetét, ha pusztán nö­vényi mintákat szabad festenie. Ibn Abbas így felelt neki : vágjad le az állatok fejét, hogy ne legyen eleven tekintetük, és kíséreljed meg, hogy virághoz hasonlítsa­nak. " [Ford. L. Oy.] Pontosan ilyen ábrázolást látha­tunk a benepusztai szíjvégen, ahol a lépegető griff vi­rágfejű .

A magyar kutatás régen tisztában van azzal, hogy ez a díszítőrendszer (amelynek legszebb példányai a tar­solylemezek) Észak-Irán, a Kaukázus és Örményor­szág ezüstművességében gyökerezik . Ez egy köztudott megállapítás, s általában úgy tar0ák , hogy ez a művé­szet perzsa-szaszanida eredetű. Am egy lényeges kér­désről eddig nem esett szó . Ez pedig a következő : igaz ugyan, hogy e keleti ezüstökön megvannak a palmet­ták, de c;sak kísérő elemei, keretei a csodálatos ember­ábrázolásoknak, a vadászó fejedelmek és a lakomázó k

48. A benepusztai szíjvég

lendületes jeleneteinek . Durván fogalmazva : ötvöseink csak a díszítőmunkát végzők közül kerültek volna ki ? Nyilvánvaló, hogy a pompás emberábrázolás�k 'kere­tezését kisebb gyakorIatú mesterek végezték. Nem 'sza­bad a "nem tudásra", hanem inkább a hadithra gon­dolnunk. Vannak ugyanis alakos ötvösmunkáink is, igaz, hazánktól keletre, amelyeket feltehetően magyar mesterek csináltak , I lyen egy lovas solymász ábrázolá­sa,137 amely nem olyan csillogó mesterségbeli tudással domborított, mint ami lyent a perzsajellegű lovas vadá­szoknál láthatunk, de például tegezének díszítése, ló­szerszámjának csüngős díszei teljes egészében egyeznek a honfoglalókéval . A másik példán az ötvös két vadász fivért ábrázol (csernyigovi ivókürt) , I38 akik sebezhe­tetlen állatpárokra vadásznak, nyilaik útközben össze­törnek vagy éppenséggel k iröpítőikre szállnak vissza. Az egyik vadász varkocsos, a másik nyírott hajú. Na­gyon valószínű, hogy egy Hunor-Magyar jellegű mon­dát ábrázoltak a csodálatos vadászat ötvösmesterei . A csernigovi ivókürtön meglátszik a normann művé­szet ismerete is, ami, tekintve a dél-oroszországi nor­mann jelenlétet, nem csodálható. Van még egy, művé­szi kivitelben is magas szinten álló vadászó fejedelmet ábrázoló ezüsttál . Sok jellegzetessége mutat magyar vagy legalábbis a magyarság közelében élő mester-re . l� .

A palmettás művészetben uralkodó hadith kérdésé­nél nem szabad elfelejtenünk, hogy a 963-as prágai vá­sáron részűnkről türkök, mohamedánok és zsidók vet­tek részt. Azt kell mondanunk, hogy Árpád magyarjai-

5°· . vi ivókürtrőJ Vadászfivérek a csernylgo

. századi ezüsttáJróJ Lovas soJymasz egy 9. 49·

..

. J c JaJás kon ferfivlse et 5 ! . HOI1LOg

nak életében és hitében sokkal nagyobb szerepet ját­szott az iszlám, mint eddig véltük . Talán éppen ezért van, hogy honfoglalás előtti szókincsünk - amint I sten szavunkkal kapcsolatban kifej tettük - megfelelt a ke­reszténység egyistenhitének. . Az övről lecsüngő "kellékek" közül itt csupán a tar­sollyal foglalkozunk, mert a szablya, az íj , az íjtegez, a nyilak a fegyverzettel kapcsolatban kerülnek bemuta­tásra.

Az övről a tarsoly szíjon csüngött le, s ezt a szíjat �s veretekkel díszítették. Ez a szíj egyúttal a tarsoly zárá- }

sához is szolgált. A tarsolyban a kovát, tapló t és' a csi­holóacélt, tehát a tűzszerszámokat tartották . A tarso­lyoknak több fajtáját ismerjük, behatóan foglalkozott velük D ienes I stván.l40 Vannak esetek, amikor a csi­holóacél és a kova "tarsoly nélkül" a jobb combcsont fejénél kerül elő. I lyenkor bizonyos, hogy a tarsoly, amelyben őrizték őket, elpusztult . Hiszen a csiholó­acélról még el tudnók képzelni, hogy a begöngyölödő száraira erősített szíjon függött volna, de a kova nem

52. A farkasréti tarsoly (Dienes Ö. István rajza)

i /

/

'. \ .

,

....... ....... ....... .. .... ...

........ /

53. Az újfehértó-micskepusztai tarsoly vereteinek elhelyezkedése (Dienes Ö. I stván rajza)

lóghatott a levegőben, sem a fenőkő ! Egyszerű tarso­lyok voltaK azok is, melyeknek közepén egy négyágú, négylevelű virágkelyhet ábrázoló veret volt, közepén lyukkal. Ez a tarsoly fedelére került, és amikor rácsu­kódott,a tarsolyra, a lyukon átbújtatták azt a búj tatót, amelyen aztán átfüzték a tartószíj at, s így zárták a tar­solyt . Újabb szép példája a tarsolyoknak az, amelyet a budapest-farkasréti leletből állított helyre Dienes I st­ván. 141 Ezen több különálló veret díszítette a tarsoly közepét és peremét, az aranyozott ezüstveretek köze­pén ékkő ült. Tarsolyaink nagy részét azonban a fedelet teljesen befedő lemez jellemzi. Ezeken mutatkozik meg a legszebben ötvöseink leleményessége. Az egyszerű palmettabimbókból olyan változatos halómintákat

7 1

szőnek, ami valóban bámulni való. A mintahálók még néhol őrzik az egykori szerkezet központi veretének emlékét, az átfűzött tarsolyfüggesztő szíj emlékét, egy­szóval előzményeik átütnek még a díszítőlapok minta­kincsén.

A legtöbbet a bezdédi tarsolylemezt idézik . Ez ara­nyozott vörösréz lemezből készült domborítással és poncolással . Középpont ján egyenlő szárú kereszt van, amit lendületes palmettacsokor keretez, efölött pedig a két perzsa jellegű szörnyalak szemmel láthatólag a ke­resztet védi. A perzsa mitológiából i smert szímurgok ezek (más szóval kutyamadarak), megjelennek már az onogur művészetben is (bánhalmi szíjvég), 142 ahol még tisztábban látszik perzsa kapcsolatuk . A bezdédi tar­solylemez mintája enyhén domborodik , a hátteret pa­rányi körponcok díszítik, tehát a mintákat nem a fény-

54. A bezdédi tarsolylemez középső részlete

árnyék erős domborműve emeli ki , hanem a háttér ap­ró szemű mintázata. E dombormű legközelebbi párhu­zama a 9. századi m'satta-i palota domborművein lát­ható (Berlin, Pergamon Múzeum) . I43 Annak a keresz­tény-mohamedán műveltségnek emléke a bezdédi tar­solylemez, amelynek nyomait megfigyelhettük eddig is.

A tarsolylemezek, elkészítésüket tekintve, két cso­portra oszlanak : a rajzosokra és a domborművesekre. Ez - úgy látszik - két külön iskola volt annak idején . A rajzosokra jó példa a bezdédin kívül a bodrogvécsi, szolyvai, banai, eperjeskei. A bodrogvécsi n az egymás levelei ből tovább sarjadó palmetták közeit poncolt kö­röcskék fedik, a szolyvain ugyanilyen szerkesztés jut érvényre, de itt a rajzot széles semleges felületek erősí­tik fel . Ugyanez a módszer az eperjeskein, míg a banain egymásba hurkolódó szalaghálóba il leszkednek a pal-

55. A bezdédi tarsolylemez

56. Állatalakok a m'satta-i palota dombormüvein

57· Tarsolylemez Szolnok-Strázsahalomról

metták, amelyek tehát egymással nincsenek szerves kapcsolatban, inkább csak a hálóminta kitöltő elemei.

Ez a szalagháló ismétlődik a galgóci tarsolylemezen, de erős fény-árnyék hatású domború rajz kíséretében. A palmetták leveleit sűrűn vonalkázott szegély kerete­zi, ez nyilván az egykori rátétmintát felvarró peremdísz maradványa. Hasonló ehhez a tarcali tarsoly, amely­nek mintái erősen kidomborodnak, és a leveleken ott van a varrott szegély sti lizálása.

A kecskemét-fehéregyházi és a szolnok-strázsahal­mi lemezek domborműves palmettáit olyan mély fény­árnyék játék kíséri, amely valósággal drámaivá teszi a palmettabozót sűrűjét. Az utóbbin a kőberakások he­lyén dudor emelkedik, pompásan ütemezve a zsúfolt felületet.

A rajzos és dom borított műhely figyelemmel kísérhe­tő a többi palmettás felületdíszítésnél is. Például rajzos és poncolt hátterű a geszterédi aranyveretes szablya mintakincse, visszakalapált hátterű, világos fényveze­tésű például a bécsi szablya rajzos felületdísze.

Maradván a tarsolylemezeknél, felvetődik a kérdés, hogy kinek volt joga a lemezes tarsoly viseléséhez, és az milyen ranggal járt. Feltehetőleg csak a nemzetség­vagy nagycsaládfőket illette meg ez a rangjelző díszít­mény. Van a tarsolyoknak még egy csoportja, amely­nek karcolt dísz.ítése feltehetően rátétmintákat ismé-tel. 144

.

74

58. A bodrogvécsi tarsolylemez

Felvetődött az a kérdés is, hogy vajon az a szépséges díszítőrendszer nem a honfoglalás előtt Árpád népéhez csatlakozott kabarok emléke-e? Ezt egyrészt a leletek térképezése cáfolja (elterjedésük nem esik egybe a ka­barok szállásterületével), másrészt az a meggondolás, hogy ha a kabar arisztokrácia magával hozta volna ötvöseit (ami végre is elég valószínű), akkor ezek nem korlátozták volna ötvöstudásukat a peremdíszítő pal­mettákra, hanem éltek volna alakos művészetükkel is. A palmetták rajzolatának egyes elemei megtalálhatók gazdag em ber- és állatalakos környezetben a nagy­szentmiklósi kincsben.

Maradván a tarsoly tartalmánál : jellemző, hogy csak férfisírokban találunk csiholó acélt és kovát, s nyilván taplót is. A tűzszerszámok kizárólagos férfijel­lege a tűzgyújtás szertartásának emlékét őrzi : ez férfi­munka volt s maradt még sokáig. Az asszonynép úgy mentette át másnapra a tüzet, hogy a parazsat hamuval takarta.

A kések mereven ízültek nyelükhöz, csuklós bicskát egyet sem találtunk eddig. Olyanfajta viseletnek, mint az avaroknál meglévő kettős késviselet (kicsiny és nagy egy tokban), l4S nem találtuk nyomát Árpád magyarjai­nál. A kések egyélűek és közepes hosszúságúak, nyil­ván evésnél használták azokat a hús feldarabolására. A késnek a halott mellé adása mutatja, hogy a másvilá­gi létet az evilági folytatásának képzelték el, ahol is a

59. Az eperjeskei tarsolylemez

60. A' galgóci tarsolylemez

6 1 . " Lehel kürtje" 62. A "Lehel-kürt" rajzolata kiterítve 63. Részlet a "Lehel-kürtröl"

mindennapi étkezésnél éppen olyan nagy szükség van a kés re, mint a földi életben. A kések nyele néha díszes (csontnyél, vagy ezüstberakás).

Külön kell szólnunk az ivókürlrő l . Ez a pusztai társa­dalmakban fejedelmi jelvény is volt. Árpád magyarjai­nak hagyatékában nem bukkantunk rá, ellenben bőven találtunk példát az avar korból, amelyből ezüst- és aranyveretes ivókürtöket ismerünk . A nagyszentmik­lósi kincsben rovásírásos színarany ivókürt van . l46 Ivókürtnek s egyúttal megfújható kürtnek is tekinthétő a 1 0. század közepéről származó úgynevezett Léhel­kürt. 147 Krónikáink szerint Lehel jelvénye a kürt, ké­sőbb pedig az aranyhorda kánjainak jelképe az arany­kürt volt. A "Lehel-kürt" kétségtelenül bizánci környe­zetből került hazánkba (nem tudjuk, mikor), de egyes jellemvonásai (pl. a szalagfonat kezelése) arra mutat­nak, hogy mestere közép-európai lehetett, aki tanultsá­gát Bizáncban szerezte. Erősen árnyékhatásra törő, alámetszett ábrázolása i bizonyossá teszik, hogy egykor cirkuszi játékok megkezdését jelezte hangjával. A játé­kok megkezdését a császár felemelt nyitott tenyerével jelezte, s íme a Lehel-kürt központi képe is egy nagy, nyitott tenyér. Többek között például egy szarvast üző vadász képe is látható rajta. Nyilvánvaló, hogy a kürt magyar tulajdonosa a csodaszarvas-monda megörökí­tését látta benne. A Képes Krónika miniátora is ábrá­zolta azt a jelenetet, amikor Lehel kürt jével fejbe vágja a császárt, ám ez a kép nem a jászberényit, hanem egy havasi kürtöt mutat. A 1 4 . században tehát még nem fűződött ez a kürt Lehel vezér nevéhez.

77

64. Aranyozott ezüstcsésze a zempléni vezérleletből

A gazdag férfisírokban ritkán találnak ivócsészét . Ez is az övről függött alá. A zemplén; vezérsírban (az úgy­nevezett Álmos sírjában) volt egy,l48 a tarsolylemezek mintáival díszített ivócsésze, de vannak egyszerűbbek is. A legszebbek aranyból a nagyszentmiklósi k incsben találhatók.

Ritka leletek férfisírokban a csontból faragott fejű batok (a bot természetesen elemésztődött). Ezeken ré­ce- vagy bagolyfejet találtak . l49 K inek járt ez? Vagy csupán díszítő kedvű pásztoremberek műve, ügyes ke­zű faragók kedvtelése? Ki tudná ma már? Emlékeztet­nek díszes pásztorbot jainkra, amelyeket a maga ked­vére faragott egy-egy tehetséges pásztorember. M ivel egyedi darabok, kár lenne valami bagolyhitre gondol­nunk.

Azt a keveset, amit a férfisaruról , csizmáról tudunk, már megismertük az előzőkben .

78

U gyancsak kevés adatunk van afelsőruházatról. Ta­lán Anonymus szavai a "nyusztprémbe és más vadálla­tok bőrébe" öltözött szkítákról vonatkoznak a magya­rokra, meg Ibn Ruszta leírásában a házasságkötésről és a nászajándékok között szereplő "coboly-, hermelin-, mókus-, nyestprémből és rókamálból, a brokáthuza­tokkaI és mindenféle bőrrel egyetemben tíz bőrruhára való" kifejezések utalnak közvetve a felsőruha anyagá­ra. ( Lásd még Kálmán királyunk idézett törvényét a papok ruházatáról . ) A magyar nép sokfajta gyapjúból és bőrből készült viseleti darabja sejteti, hogy ezek az anyagok ősi soron való örökségünk. A szűcs, szűr és gyapjú honfoglalás előtti szavunk is erre val l . Legutóbb G. Molnár Vera a szűrt vissza tudta vezetni egészen a mezopotámiai őskorig, l:() K res.z Mária pedig � rátét

. díszítésmód honfoglalás kori eredetét muta�ta ki . ISI

Ennyi közvetett bizonyság mellett tehát nyugodtan be-

szélhetünk Árpád magyarjainak szűr, zeke, vagy a bőr­ből készült suba, hátibőr, meJjes és ködmön viseletéről . A gubát téglalap alakú darabokból szabták s ennek szélességét a szövőszék szélessége adta. Az állatbőrből (főként juhbőrből) készült darabokat rendszerintkör­cikkely alakúra szabott bőrökből varrták össze. A leg­egyszerűbb bőrruhákat úgyszólván mind a mai napig maguk a pásztorok készítették. A bőr kikészítésének eljárásai természetesen nem maradtak reánk, csupán népünk mesterei őriztek meg olyan eljárásokat, amelyeket magyarnak ítélnek külföldön is. Erre nézve Balassa­Ortutay Magyar Néprajzából idézünk : 1s2 "A pászto­rok közül leginkább a juhászok [ismerték] a bőr - ter­mészetesen a juhbőr - kidolgozását . . . A Hortobágy környékén a lenyúzott báránybőrt gondosan lehúsol-

. ják, majd kifeszítve, árnyékos helyen megszárítják. Ha nagyon szennyes, kimossák és új ra megszikkasztják. Majd konyhasóval kevert timsóval alapos'an bekenik, íés korpát szórnak rá, összehajtogatva elteszik . Né­hány nap múlva kezdetleges módon kézzel megtörik, vagy életlen kaszán húzogatva megpuhít ják. E munka során időnként krétaport, l isztet szórnak rá, amelytől egészen kifehéredik . . . a múlt idők magyar tímárai (a tímár ismeretlen eredetű régi szavunk) a lenyúzott bőr­ről a szőrt késsel, minden vegyi beavatkozás nélkül tá­volították el. Így a szőr töve benne maradt a' bőrben, és azt tömörebbé, ellenállóbbá tette. Timsó-konyhasós 01-

- - - - - - - - - - - - - - - - - -

66. Nemezrajzú tarsolylemez

65. Csont bot végek bagoly- és vízimadárfejjel

67. Bőrrátétes mezőségi melles

datban alaposan megdolgozták, taposták, amikor ez teljesen átjárta, először árnyékban, majd parázs felé tartva megszárították . Ezáltal a pórusok kitágultak és könnyen befogadták azt a forró faggyút, amivel alapo·· san bekenték a bőrt. Ezt az eljárást elsősorban ökör­bőrrel végezték, amitől az fehérré változott . . . "

I lyenfajta eljárásokkal dolgoztak régi pásztoraink, szűcseink, szűrszabóink. A díszítmények feltehetően elsősorban rátétekkel készültek, s ennek - talán - emlé­ke maradt tarsolylemez mintáink közt is. Itt ugyanis azt figyelhet jük meg, hogy a palmetta leveleinek szegé­lye rovátkos. Alighanem zsinórvarrással szegett, ráté­tes díszítés emléke ez is. A végtelen minta, akár folyon­dárhálóban, akár egymásból kinőve, legkönnyebben szövőszéken születhetett meg, bár egyszerű vonalzójá­tékkal kialakítható a hálózat, s abba könnyűszerrel be lehet rajzolni a palmettákat.

Nagyjából végigtekintettük a ruházat emlékei t, és valamilyen kaftáno s szabás mellett kötöttünk ki, de a bronzgomboknak a sírban való helyzetéből követke­zik, hogy ez is kétfajta volt : oldalt záródó és középen záródó.

Ezek után kerítsünk sort afegyverzet megismerésére, I}1éghozzá fontossági sorrendben. Az egyk�)fú leírások­ból is világos, hogy a legfontosabb, szintehogy csata­döntő fegyvernek az íjat tekintették. A sírokban, ha a tetemet nyugalmi állapotban temették el, a bokacson-' toktól a felsőkar forgójáig ért el, azaz úgy 1 40- � 50 cm hosszúságnak felelt meg. Vagy felajzva, vagy nyugalmi állapotban, vagy pedig széttördelve helyezték a halott mellé. E háromféle helyzet a másvilágra vezető út há­romfajta gondolatát fejezi ki. Ennek közelebbi megvi" lágítása még várat magára. Íjaink alapanyaga valamely rugalmas fa volt (talán nagyobbrészt nyírfa). Ezt a ter­mészetes görbületét meghagyva vagy fokozva hosszas edzéssel készítették elő úgy, hogy a leendő markolattól fel s alá a két szár azonosan rugózzék (vannak szimmet­rikus és aszimmetrikus íjaink l ) . Erre a famagra hal­enyvvel ragasztották a csontmerevítéseket, méghozzá a két szárny végére és a markolathoz. Nagyrészt szarvas­agancsból készült vékony csontlécek voltak ezek" ame­Iyek jól illeszkedtek a famagra, hiszen oda ragasztották őket, illetőleg végei ket (amelyeket irdaltak) mégjó erő­sen oda is kötözték az alaphoz. Az íj húrját egyik végén ál landóan rákötözték a csontos részre, a másik végére pedig akkor húzták rá, amikor az íjat felajzták. A feIaj­zás nehéz művelet volt. Az egyik elektronvázán íjat ajzó szkítát ábrázolt a görög ezüstműves, 153 s onnan tud­juk, hogy az íj egyik végét átvonták a térdeplő vadász vagy harcos combja alatt, s így ellenkező re fordítqtták az íj haj lását, úgy csúsztatták rá a hurkolt húrt. Ez a művelet egymagában is megkétszerezte az íj hatótávol­ságát, de ennél is hatékonyabbá tette azt a rugalmas anyag. Ugyanis meg nem merevedő halenyvyel az íj fájának egyik oldalára a szarvasmarha szarvából ki­nyírt szarulemezeket ragasztottak (és kötöztek), másik

80

• • " o ' 0 0 ,

"o " , • • • • • , • ••

•

68, Kenézlő, r. ásatás I I sír

oldalára pedig szálakra szed ve a szarvasmarha láb­csont jának rostos inait ragasztották és kötözték . Egy jó íj elkészítése évekbe került, és olyan erejű volt, hogy felajzásához 25 kg érő kellett (azaz mintha 25 kilo­grammot emelne fel az ember, oám nem függőlegesen, hanem vízszintesen kifejtve az erőt l ) . Az íj a nyilat több

· ..... :: ... . . .. '

.

... {.� ...... . . . � ....... ,

/-;' /� //

// 7, / // ,

// // \ .... -'" l' ,

- " / , ----"" \ \

, \

\ \ ,

\

/ /

\ , ,

/ I

/

, \ ,

I /

/

)

69. Az íj csontrészei 70. Tamgás íjcsontok 7 1 . A honfoglalás kori íj felajzatlan, felajzott és megfeszített

helyzetben

száz méterre röpítette, a legnagyobb távolságot - így mondják, lelkük rajta - egy janicsár érte el, aki átlőtte a Boszporuszt, ami 800 méternek felelne meg ! Általá­ban kisebb távolságokra '- de a nyugati íjak által el nem érhető távokra - röppentek íjainkból a nehéz nyilak, és színlelt m.egfutamodás után pontiövésre használtuk a könnyű nyilakat. Ez behozhatatlan előnyt jelentett az ellenséggel szemben, amely tehetetlenül zilálódott szét a távolról jövő nyílzápor alatt. Íjaink felhúzása a jobb mutatóujjal történt, amit a hüvelykujj lefogott, majd kipattantva elsüvöltött a nyílvessző. A nomád népek tagjai az effajta nyilazáshoz gyűrűt húznak feszítőujja­ikra, s annak tüskéjébe akaszt ják az ideget. I lyen íjfe­szítő gyűrűt eddig sem Árpád magyarjainál, sem pedig az onogur magyaroknál nem találtunk .

Az íjak - lévén fából és ragasztva - nagyon érzéke­nyek voltak a nedvességre, különösen az esőre. Esőben

8 1

haszna vehetetlennek bizonyultak. Hogy pedig az íjat és a nyilakat a nedvességtől óvják, tegezekben tartották őket. Az íj tegez puha, íj formájú bőrzsák volt, aminek a száját ri tkábban faragott csontlemezek zárták el. A nyíltegezről többet tudunk, mert több példányát hi­teles ásatásokon is megfigyelhettük . Nagyjából 70 cm hosszú volt ez a kéregből, illetőleg vékonyra gyalult fából készült alkotmány. Fedelét zárni és nyitni lehe­tett, többször igen díszes, faragott csontlemezek kere­tezték. A kényes feladat a tegez testének megszerkesz­tése volt . Arról szó sem lehetett, hogy a nyílköteget a tegez száján keresztül dugták volna be a tegez testébe, mert ez esetben a nyilak tollazata összeborzolódott, megsérült volna . A tegeznek nyitható ajtaja volt, és a nyitott tegezbe óvatosan, szép rendben rakták be a nyílvesszőket. K ihúzni általában nem egyenként húz­ták ki őket, hanem négyet-ötöt egy csomóban, hogy az egyes lövések közt ne teljen el sok idő. A harcban tehát más és más rendeltetése volt a nehéz és a könnyű nyi­laknak. A nehezek, akárcsak a mai nehéztüzérség löve­gei, messziről árasztották el az el lenfelet, a könnyűeket pedig célzásra, közeli lövésre használták. Igen változa­tos a nyílkészletünk például aszerint, hogy a levél alakú vas nyílhegy súlypontja előrébb van-e, vagy hátrahúz­ták . Van közöttük fecskefarok alakú nyílhegy is . Ilyet még ma is használnak az obi-ugor vízivadászok .J54. Ezek a felröppenő vízimadarak után egy-egy behangolt fanyi lat lőnek ki (dió nagyságú üres végükre úgy vág­nak nyílást, hogy röptében a ragadozómadár hángját vijjogja), mire azok ismét lecsapnak a víz színére. Ad­dig folyik ez a "játék", amíg a vadász kellő közelségre nem jut a kacsákhoz, ludakhoz, s akkor hirtelen a víz színe fölé hajolva lövi ki fecskefark végű nyilát, amely az elhajított kőhöz hasonlóan kacsázva közelíti meg, találja el a zsákmányt. A nyílvessző-faragásról később lesz szó, most térjünk vissza ahhoz a kérdéshez, hogy az íj mint pompás fegyver, milyen harcmodort alakított ki. A legjobb leírást harcmodorunkról Maszudi (t 956) arab földrajztudós és utazó155 hagyta reánk egy bese­nyő-türk közös hadjáratról írván, amelyet a bizánci sereg ellen indítottak. "Mikor megvirradt, a besenyő király sok lovasosztagot rendelt a jobbszárny mellé, mindegyik osztag ezer lovast számlált, ugyanígy a bal­szárny mellé is. Mikor aztán felsorakoztak a csataso­rok, a jobbszárny lovasosztagai a bizánciak derékha­dára törtek és nyílzáport zúdítottak rá, miközben át­mentek a balszárnyra. A balszárny lovasosztagai is fel­vonultak és nyílzáport zúdítottak a bizánciak derékha­dára, miközben odáig jutottak, ahonnan a jobbszárny lovasosztagai kiindultak. A nyilazás így szüntelenül folyt, a lovasosztagok pedig forogtak, mint a malom­kerék. Maga a türk jobbszárny, középhad és balszárny azonban nem mozdult . . . mikor pedig a kereszténnyé lett mohamedánok és a bizánciak látták, hogy miként bomlanak fel soraik, s hogyan tér vissza rájuk állandó­an a nyílzápor, rendezetlen soraikkal támadásba men-

82

72 . f j tegez és faragott csontszája

73. Hátrafelé nyilazó lovas egy Szaján hegységi leletből

tek át, s az addig mozdulatlanul álló türk (fő) sereget rohan ták meg. A (türk) lovasság utat nyitott nekik. Utána' azonban egyetlen hatalmas nyílzáporral borí­tották el őket. Ez a nyílzápor lett az oka a bizánciak megfutamodásának . . . előkerültek a kardok is, elsöté­tült a láthatár . . . " (Ford. Czeglédy Károly)

I lyen módon tehát az íj és nyíl határozta meg a straté­giát, taktikát. Néhány szót kell ejtenünk arról, hogy miből és hogyan készült a nyílvessző.

Azt, hogy a nyílhegyeket kovácsok készítették, senki nem vitatja, sőt arra is van adatunk, hogy a tompa élü nyilakat a harcosok fenték ki élesre. Liudprand cremo­nai érsek például azt írja, hogy a magyarok 898-i észak­itáliai felderítő útjuk után téli szállásaikra tértek, és egész télen át fegyvert kovácsolta k és nyilakat élesítet­tek . l56 Megoszlanak a vélemények arról, hogy miből volt a nyíl vesszeje. Cs. Sebestyén Károly, aki végleg meghatározta íjaink szerkezetét, nyílvesszeinkkel is foglalkozott, nádszálra gondolt. 157 Érveit így csoporto­sította : I / A jó nyílvesszőnek elsősorban igen könnyű­nek kell lennie, mert annál biztosabb a nyíl repülése. 2 / A nyílvesszőnek egyenesnek kell lennie, mert még a legkisebb görbület is elhaj lítja a nyilat egyenes röpté­ből . Faágból nem lehet ilyen egyenes nyílvesszőt vágni - írja Sebestyén. Ám ő is megjegyzi, hogy hozzávaló hasított anyag nincsen az Alföldön. 3 / Valószínűtlen, hogy a nyílvesszőkhöz szükséges faanyagot messziről, kereskedők útján szerezték volna be. Ám lássuk az el­lenvéleményt. Greguss Pál professzor, a szegedi egyete­men a növénykutatás nagy hírű mestere megállapítot­ta, hogy az egyik nyílvesszőre rá rozsdásodott famarad­vány nem nád, hanem berkenye. l58 A nyílhegyet bele­fúrták a nyílvesszőbe, és a megrepedezett nyílvéget még át is kötözték szorosan háncsszalagokkal, amely alá enyvet kentek. Vitatható, hogy a nyílvesszőnek köny­nyűnek kel lett lennie, hiszen a vessző súlya a célba érke­zés pillanatában mint nyomóerő szerepel, amely a he­gyes nyilat mintegy belepréseli a sebbe. A súlytalan nád �rre nem képes (ettől függetlenül jobb híján bizonyára használtak nádat is). De a favizsgálatokkal egyező leg­meggyőzőbb érvet a nyilat mai napig is használó né­peknél találjuk meg. U. Kőhalmi Katalin, a mongol néprajz és nyelv kiváló ismerője írja : 159 "először lena­gyolták a nyílvessző nek szánt cserjevesszőt - a nyír, nyár, fűzvesszőt - vagy lécet. Haj lását, görbeségét tűz­ben való hevítés után kiegyengették, utána alsó végén bemélyítették a félkörös nyílást, a másik végén furatot készítettek a nyílhegy szöge számára . '; Egyik kutatónk - Lázár Ferenc - úgy vélte, hogy a nyílcsúcsot beleütöt­ték egy fába, ráillesztették a tüske tengelyében a nyíl­vesszőt/oo aztán sebesen pörgetve a nyíl maga fúrta be magát, s ha netán a vessző közben megrepedt volna, megragasztották és átkötözték. De folytassuk Kőhal­mi Katalin leírását : "az utolsó csiszolás zsurlófűvel tör­tént . . . legutoljára pedig a sas farktollaiból vágott, nyí­rott tollakat erősítették a rovátka fölötti részbe . . . az

elkészült nyilat ujjuk közt forgatták egyenességük ellen­őrzése végett. Nyilat maguk a harcosok is készítettek, a hadsereg számára azonban nagy üzemekben gyártot­ták ." Mindehhez még azt kell hozzátennünk, hogy az egyik népvándorlás kori sírban találtak nyílgyalut . l61 Ez hosszában félbevágott csöves csont volt, amiben mélyebb, sekélyebb nyílást vágtak, s ebbe illesztve a kést, "gyalulták" egyenesre a nyílvessző t. Nagyon fon­tos volt a tollazat pontos beirányzása, mert a pontat­lanság félretérítette volna a nyíl röptét. A nyíl is - akár­csak az íj - igen kényes fegyver volt, s ezért tartották ötletesen elkészített nyíltegezekben. A középkori Ma­gyarország határvédő népeinek templomaiban gyak­ran ábrázolt Szent László-legenda kunjain láthatjuk viszont a nyíltegezeket. A székelyeknél, a Garam-őrök­nél, a szepesi lándzsásoknál és a M ura menti határ­őröknél egészen a középkorig használatban volt ez a könnyűlovassághoz kapcsolható nyíltegez. 1ö2

Az íjat, az íj elvét nyilván felhasználták íjas csapdák­nál, meg a megnyírt gyapjú szálakra pallásánál, s talán fúrókra is tekerték. Egy-egy díszes íj méltóságjelvény is volt (például a hunok "arany íja"), és ajándékozása a legnagyobb megtiszteltetésnek számított.

Külön - és részben megoldatlan - kérdés, hogy hon­nan szerezték a nyílvesszőhöz, de még a lószerszámhoz is szükséges töméntelen vasat. Nem tudjuk, ez bányá­szott vas volt-e vagy gyepvas ? (Közbevetőleg : a gyep­vas mocsarakban keletkezik, gumókban vagy rétegek­ben jelentkezik, voltaképpen rozsda leülepedése. Ko­hósítása könnyű, és kitűnő vasat ad.) Annyi bizonyos, hogy egy nyílcsúcs kikovácsolása nagy gyakorlatot kö­veteit : pontos tükörképek voltak szárnyai, s nemcsak formában, hanem súlyelosztásban is a nyílhegy tenge­lyére épültek. Kísérleteink, hogy egy mai művészi tudá­sú kovácsmesterrel elkészíttessünk egy-egy nyílhegyet, a legnagyobbrészt kudarcba fulladtak. Lehet, hogy a régiek a vasat formába verték bele, mindenesetre nagy tapasztalatú mesternek kellett lenni ahhoz, hogy valaki az effajta, egyszerűnek látszó, levél alakú nyílhegyet ki tudja kovácsolni.

Maradván még a távolra ható fegyverzetnél, amely­nek hatáskörejóval kisebb volt, mint az íjé, beszélnünk kell a lándzsáról . Bölcs Leó (886-9 1 2) Taktikájában a következőket közli a türkökről : 163 "Fegyverzetük -kard, bőrpáncél, íj és kopja, s így a harcokban legtöbb­jük kétféle fegyvert visel , vállukon kopját hordanak, kezükben íjat tartanak, és amint a szükség megkívánja, hol az egyiket, hol a másikat használják. Üldöztetés közben azonban inkább íjukkal szerzik meg az előnyt. " (Ford. Moravesik Gyula) Sírjainkban feltűnően kevés a lándzsa. Nyilvánvalóan két fajtája volt : a távolra ha­tó, tehát haj ítható lándzsa és a két kézre fogott, közel­harcban használt, súlyos lándzsa. Az utóbbi helyébe lép a kétszárnyú karoling lándzsa. 1M Az előbbi egyik fejedelmi példányát a Dunában talált, normann díszí­tésű, aranyozott lándzsa képvisel i . Meg kell jegyez-

83

74· A DlInában BlIdapestnél talált "viking" lándzsa részlete és kiteritett rajzolata

nünk, hogy Szent Istvánnak a királyi paláston (egykor miseruha) megőrzött képén is a király jobb kezében lándzsát tart, és hogy lobogós lándzsát visel a nagy­szentmiklósi kincs 2. koporsójának lovas fejedelme is. Szinte az újkorig a vadászbecsülethez tartozott, hogy a vaddisznóval lándzsával kellett megküzdeni . l65

Középkori fegyvertörténetünk amellett tanúskodik, hogy az akkori hadseregben komoly harci eszköznek számított a parilf)'a. Ennek nyomát még nem találtuk meg sírjainkban. A közelharc két legfontosabb eszköze a balla és a s::ablya.

A baltafajták, szekercék és fokosok nem túl gyakori­ak Árpád magyarjainak sírjaiban. Nem tudjuk egyelő­re elkülöníteni, hogy melyiket használ ták harcban, s melyiket famunkára . Egy bizonyos, hogy eddig nem ta láltak egyoldalas, igazi ácsbaltát, amely a gerendák, deszkák megfaragására kiválóa n alkalmas. A harcban pedig a bőrpáncél vagy bőrpajzs átütésére használták .

A sza blya Árpád magyarjainak legismertebb fegyve­re volt. Amint írásos emlékeinkből is tudjuk, a közel­harcra, a szablya használatára csak a már szétzilál t el­lenség megsemmisítésekor került sor. Szablyáink íves pengéjű, megtört markolatú fegyverek voltak, ame-

84

75. K ora Árpád-kori balták

Iyeknek pengéjét az alsó harmadban (néha még feljebb) fokél kísérte, azaz a penge fokát kikalapálták és vissza­köszörülték. A penge ilyen kialakításának a zseniális kolozsvári régész - a Posta Béla iskolának egyik kitű­nősége -, Kovács I stván adta meg a magyarázatát. A szablya megtört markolatát és a fokélt azzal indo­kolta, hogy ezzel a készítők megszüntették a szablya felhasználása közben keletkezhető "holt időt", mert a lefelé suhintás után visszafelé húzva a szablya hasított, anélkül, hogy közben a harco nak át kellett volna for­dítania csuklóját ! A sors nagy ajándéka, hogy reánk maradt egy remekmívű, aranyborításos fejedelmi szab­lya, amely soha sem volt földben . Ma a német-római császárok koronázási kincsei közt található a bécsi Schatzkammerban. Az osztrákok ugyan azt tartják, hogy az aranyveretes szablyát Harun al Rasid ajándé­kozta volna Nagy Károlynak , l65 de ez időrendi okok­ból lehetetlen . A szablya egy magyar fegyverkovács és ötvös remekműve a 1 0. századból, és Bécsbe mint "At­tila kardja" került. (Ez utóbbi ugyanakkora lehetetlen­ség, mint a Harun al Rasid-legenda, de a magyar feje­delmi család történetére mégis élénk fényt vet . Erről az alábbiakban lesz szó . ) A megtört markolatú szablya

77 . I ndás-leveles diszek a bécsi szablya pengéjéről és tokjáról

76. A Bécsben őrzött magyar fejedelmi szablya és tokja

teljes hossza 90,5 cm, markolatát és tokjá t leveles, indás szalagrendszer ékesíti, első rangú ötvösmunka. A pen­ge vércsatornáját pedig két egymásba kulcsolódó sár­kány erősen növényesített alakja díszíti . A mesés "sár­kányölő kardok" sorába tartozik, akárcsak a prágai normann díszítésü Szent I stván-kard .

A bécsi sza blya története meglepő fényt vet az Árpád család eredetmondájára . Van ugyanis egy feljegyzés, hogy Salamon királyunk édesanyja 1 07 I -ben Nordhei­mi üttónak ajándékozta - fia megsegítéséért hálából ­az Árpádok kincstárában őrzött "Attila kardját" . 167 Az Árpád család ugyanis - joggal - Attila ivadékának tartotta magát. Ez a kard minden gazdájára szerencsét­lenséget hozott. Mivel pedig a német-római császári kincsek között őrzött bécsi szablya magyar kardcsiszár és ötvös munkája, csak ez lehetett a nevezetes "Attila kardja" . Az Árpádok családi kincstárával kapcsolat­ban többször hallani, hogy ez vagy amaz a kincs Attila hagyatéká ból származott . 1ffi Bizonyos, hogy ennek alapja nem mendemonda, bár a kincsek későbbi készít­mények lehetnek . A nagy nomád birodalmakban, mint amilyen a hun is volt, a kagán a csatlakozott szövetsé­ges vagy legyőzött népek élére saját fiát ál lítja . Nem tudjuk, hogy Árpád későbbi népe akkor pontosan hol élt, csak az bizonyos, hogy hun uralom alá került, s ez egyúttal annyit jelentett, hogy fejedelme hun kagánfi volt. Az Árpádok hun legendája tehát nem legenda !

85

7g. A Szent István-kard keresztjének rajzolatai

A bécsi szablya nem áll magában, a geszterédi feje­delmi sír aranyveretes szablyája és más ezüstveretes szablyák is kétségtelenné teszik magyar származását. Már a korai időkben - normann kapcsolatok révén -eljuthatott egy-két kétélű kard is Árpád magyarjainak birtokába (lásd a benepusztai leletet), de ez nem jelen­tette a hadrend átalakítását. Azok a kétélű kardok vi­szont, amelyek tömegesen Géza és I stván korában ke­rűltek hozzánk, valóban a hadrend átszervezését ered­ményezték : a könnyű lovassági harcmodor helyett a nehéz, nagyrészt gyalogos-páncélos csatákat . Az egész harci taktika megváltozott. Míg a szablyával harcoló magyar lovas elrobogott ellenfele előtt, odasuhintva a halálos csapást, most nehézkes, ember ember elleni "ál­lóharcra" került sor, és a könnyűlovas harcmodort a segédnépek, a székelyek, besenyők és később a kunok veszik át. Az, hogy a szablyát kiszorította a kétélű kard/ l) a magyar társadalom utolsó sej t jéig ható ha­talmas változást jelentett, és ez a változás egyidejű a kereszténység felvételével . Nem külön-külön jelenség a kettő, hanem csak együttesen érthető. Az új Isten hadai mások, mint a régiek voltak !

86

A könnyűlovas harc egyik legfontosabb eleme, segí­tője a nyereg volt. I gen csekély famaradványból és gyö­nyörű csontdíszítményekből sikerült helyreállítanom a magyar nyerget nJ (a női és férfinyereg azonos volt). Azóta ép nyergeket ástak ki fiatal régészeink, s ezek mindenben megerősítették egykori helyreállításomat. Sikerült még hosszan elbeszélgetnem az utolsó tiszafü­redi nyergessel, és műhelyét megvásároltam a Néprajzi Múzeum számára. A tiszafüredi mester - s egyúttal a honfoglalók - nyergének szerkezete a következő volt. A ló hátára került a két nyeregdeszka, a jobb és bal oldalra egy-egy. De ez nem sík felületű volt, hanem eleje és vége felkapott egy kissé, hogy a ló mozgását ne akadályozza, tehát térgörbe menete volt . Ezt úgy érték el, hogy szorítóba szorÍtották a két deszkát, és vonó-

79. A ges7.terédi szablya aranyvereteinek elhelyezkedése

80. A soltszentimrei nyereg mellső faragott csontlemezei

8 I . A soltszentimrei nyereg (a szerző rajza)

késsel alakították. Így csak egy-egy tenyérnyi folton feküdt rá a ló hátára. Ebben különbözik ez a keleti nyereg a lovagi nyugati nyergektől, amelyeknek két vil­lás kápája leszorítja a ló mellkasának mozgását, és hosszabb távon nagyon kimeríti a lovat. Nos, a két nyeregdeszkára szerelték rá a két kápát. Az első függő­legesen il leszkedett a nyeregdeszkákra, a hátsó hátra­dőlt. Mindkét kápába ívet faragtak, hogy a ló gerince kényelmesen elférjen alatta . A kápákat nem szegezték, hanem odaszíjazták. A nyeregdeszkákban a lyukakat csatornákkal kötötték össze, hogy a belesimuló szíjak ne dörzsöljék fel a ló hátát. A kápákba megfelelő lyuka­kat fúrtak, és a kettőn áthúzott nedves szíjakkal fűzték egybe a deszkát és a kápát. A nyergesek szerint a jól meghúzott, majd száradáskor zsugorodott szíj olyan feszesen tartotta össze ezt az alkotmányt, hogy a nyereg mindenütt eltörhetett, csak ott nem, ahol szíj húzta ösz­sze. A két nyeregkápát a farbőr hidalja át, ezt is nedves

87

82. Vaskengyelek, ezüstberakással

szíjakkal füzték a deszkákhoz. A nyereghez tartozott még a nyeregszárnyak első végéről kiinduló és a ló szü­gyét á tfogó szügyelő (ezt lekötötték a hevederhez, hogy ne csapkodjon vágta közben), ezenkívül a farhám, amely hátulról rögzítette a nyerget. I lyenképpen a nye­reg szinte ki volt kötve a ló hátára, sem előre, sem hátra nem csúszkálhatott. A mellső kápa mögül indult ki a kengyelek szíja . A nyereg lovasával együtt egyensúlyba került, a lovas testsúlya ugyanis hátrabillentette volna a nyerget, viszont a kengyelekbe nehezedő láb kiegyen­súlyozta ezt, s így a nyeregben tökéletes egyensúlyi álla­pot jött létre. Honfoglalás kori nyergeink közt vannak szépen díszítettek (ezek főként női nyergek), melyeken csontlemezekkel borították be az első kápát, a hátsó kápa szegélyét és a kiálló nyeregszárnyakat. A csontle­mezeket palmettás dísszel fedték, és a hátteret kifestet­ték. A másik díszítési eljárás szerint ezüstlemezekkel szegték be a kápák ívét . A nyergek díszítése később, a késő középkorban érte el tetőfokát, egy-egy erdélyi fe­jedelmi nyereg valóságos ötvösremek, sodronyzomán­cos felületeivel !

Ezek a nyergek - mint említettük - nem szorÍtották össze a ló mellkasát, könnyűvé tették számára a lovas elviselését és lehetővé például a több ezer kilométeres

88

83. Szarvasagancsból készült zabpálca Szeghalomról

I :: .�::::�! n ............ .. :

i�O�0:.::': , . .

:

"kalandozásokat" . Mindehhez hozzájárult rideg élet­hez szoktatott lovaink igénytelensége és kitartása. A lovakat nem kísérte takarmányt száll ító szekérsor, az állat megtalálta a maga táplálékát a mezőn, de még a hó alatt is. Egy-egy ilyen messzeföldi hadjáratot tehát nemcsak a legények kemény tartása és harckedve tett lehetővé, hanem a ló természete és szerszámozása, az íj és nyíl pompás volta is . Mindez összefüggött a viselettel és sok mindennel, s így nyargalhattak az óceánig szilaj legényeink.

A ló szerszámozását a kantár, a zabla és a gyeplő egészítette ki . Különösen a női lószerszámok zablái voltak díszesek, bár a férfisírok szarvasagancsból ké­szült zablapálcái felvették a versenyt velük. A csuklós zablák egyik szárát hosszabbra méretezték, mint a má­sikat. Ez látható a kimmér-szkíta zabláktól kezdve mind a mai napig. Erre is Zichy I stván hívta fel a figyel­met, s ezt is Dienes István fejtette meg. l71 A lovas a zablához vezető gyeplőt bal kezében tartja, tehát kissé baloldalt. Hogy a kantár meghúzása egyenletesen has­son a lóra, azért kellett ezt az aránytalanságot belevinni a zablaszárakba. A kovácsoknak nagyon jól kellett ezt tudniuk, Így kovácsolták a zablákat.

A kantárt veretekkel díszítették, s különösen díszes volt a kantár kereszteződésének helye, ahol rendszerint egy-egy díszes kantárrózsa (phalera) ült. A gyeplő ter­mészetesen díszítetlen volt, hogy a díszek súlya ne aka­dályozza a kéz finom parancsai nak átvitelét.

Patkóról csak egy-két esetben értesülünk. De patkó­ra nem is volt szükség, ezt csak a köves út követeli meg.

A kimetszett vasba belevert ezüstdíszítésnek kiváló példáit ismerhetjük meg a kengyeleken, zablákon. Ka­nyargós indákat, vagy aranyozott ezüst, palmettás be­téteket forrasztottak a kengyelek kiképzett mélyedései­be. A fakengyeleket nyilván télen hasznáIták.

A nyereggel hidat teremthetünk a férfiviselettől a női viseletig, mert a női nyereg pontos példája volt a férfi­nyergeknek. A nők is férfimódra ültek a nyeregben, ami annyit jelent, hogy nem szoknyában, hanem bő bugyogóban jártak, akárcsak a keleti nők .

A női viselet tárgyalásához, elöljáróban, meg kell is­mételnünk azt a sajnálatos tényt, hogy nem ismerjük a feltárt női sírok tetemei nek életkorát. Pedig mind a mai napig - még a városokban is - változik a női viselet, más a kislányoknál, a nagylányoknál, a menyecskék­nél, majd az öregeknél. Amit itt elmondunk, csupán laza összefoglalás.

Bár a nők ékszereit nagyjából ugyanazok az ötvösök készítették, mint a férfiakét, mégis nagy a különbség köztük : míg a férfiak által viselteken az állatábrázolás ritka, mint a fehér holló, a női ékességeken meglehető­sen sok van, és sok olyan is, amely a késő avar-onogur korral tartja a kapcsolatot. I smét és ismét kísért tehát az a gondolat, hogy Árpád népe nagyrészt férfiakból állt, asszonyokat pedig a helybeli onoguroktól szerzett magának . E tekintetben szinte jelképes a nagyszent-

miklósi kincs. Ennek férfi étkészlete meglepően egysze­rü (Attila is egyszerü fatányérból evett), míg női készle­tén pompás állatalakok nyüzsögnek, természetelvű és mitologikus elemek kel keverten. A népvándorlás több népénél is tapasztal tuk, hogy az állatábrázolások fő­ként a női holmikon jelennek meg. Hogy emögött Bol­dogasszony-, Magna Mater-, Potnia Théron-képzetek vannak-e, nem tudjuk, csak sejtjük. M ai napig megfi­gyelhető, hogy például a legtöbb szentképet asszonya­ink hordják, férfiak közt ritka az effajta amulett, védő jelkép.

A női sírok veretein néha megrozsdásodott finom lenvászon maradványokra bukkanunk . Ú gy látszik, a nők fehérneműje ebből a finom anyagból készült . Len szavunkat ugyan nyelvészeink szláv átvételnek tartják, de a régészeti leletek tanúsága egyértelmű, már Árpád magyar népének asszonyai is lenből szőtték vásznai­kat. A fémvereteknek a sírban való helyzetéből arra következtetünk, hogy a nők viselete több rétegű volt. Az ingre több rétegben borult még a felsőruházat. Az ing nyaka merev, álló nyak volt, gyakran fémveretek­kel . Korai virágneveinkből következtetve leányaink, asszonyaink - életkoruk szerint - többnyire színes vise­letet hordtak. Ezt a színvilágot azonban a sír elemész­tette, s maradt helyette - legjobb esetben - a veretek aranyozott ezüst színe.

A női viselet vizsgálatát kezdjük a fejnél . A sírokban csüngős és korongos pártákat találtak . M ind a csün­gők, mind pedig a korongok fel voltak varrva valami­lyen sapkára, süvegre, esetleg valóban pártára. I gen nagy ötvös-mesterségbeli tudást igénylő kéregöntéssel készültek ezek a veretek. Az ezüst és az aranyozott hát­tér csillog rajtuk. A csüngős verete k mintáit a késő ró­mai női ékszerek közt találjuk, de az időbeli távolság olyan nagy a két kor között, hogy ezen a megállapítá­son túl nem mehetünk, talán még annyitjegyzünk meg, hogy keleti párhuzamot alig-alig ismerünk .

A pártás viselet vizsgálatánál ütközik k i legerőseb­ben annak hiánya, hogy nem ismerjük a vázak életko­rát . A mai népszokásban csak hajadonoknak jár a pár­taviselet. Annyi bizonyos, hogy a középkori rezgő-pár­tás viseletnek itt még nincsen nyoma, de az is moso­Iyognivaló, ha valaki az egyszerű korongos párta kö­zépkori utódait "burgundi viseletnek" tartja, mintha leá­nyaink, asszonyaink fedetlen fővel jártak volna addig, amíg valami nyugati divattól el nem sajátították ezt az egyszerű díszviseletet. I smervén népszokásaink sokfaj­ta kontyolásmódját, csak sajnálhat juk, hogy a sírok­ban ennek nyoma veszett. A rokon népek viseletéből ugyan feltehető, hogy a párta felett magas, csúcsos sü­veg emelkedett, de ennek emléke nem maradt.

Igen gazdag fülbevalóink sorozata. Úgy látszik, a bogyósoros fülbevaló keleti örökségünk lehetett. Ezzel szemben a granulált, bonyolultabb ötvösmunkával ké­szült darabokat a tehetősek kereskedőktől vagy ha­zánkba települt bizánci, velencei, ravennai ötvösöktől

89

84. A jurt élete (a szerző akvarellje)

85. Csüngős veretek Rákospalotáról 86. A hencidai J . sir fejdísze

89· Bizánci fülbevalók Kecelről

87· Női sír Derékegyházáról

88. A tiszaeszlár-bashalmi hajfonatdÍszek

90. Csüngős és bogyós fülbevalók

9 1 . Állatalakos bronz halántékkorongok Hencidáról

vásárolták. Árpád magyarjainak ötvösei a domborí­tásnak, a poncolásnak voltak nagy mesterei, nem na­gyon éltek a fi ligránnal és a granulációval.

A 10. század közepe után a fülbevalókat felvált ják az "S" végű karikák. Ezeket a nők többféle módon visel­ték : hajfonatba, kendőre, vagy szíjra fűzve. Korábban volt olyan felfogás is, hogy a tarkónál talált halánték­karikák száma a varkocsok számát jelölte volna, s ek­ként - lévén a hajviselet egyúttal rangjelző is - az il lető­nek a társadalomban elfoglalt helyét mutatta (id. Fehér Géza ) .172 Az "S" végű halántékkarikák nem köthetők egyetlen néphez sem, hanem inkább a szegénysor egy­ségessé váló viseletére jellemzők Közép-Európában. Ezt sem lehet azonban általánosítani , mert vannak ezüst, sőt arany halánték karikák is, amelyeket nyilván nem a szegények viseltek . A kutatók úgy tartják, hogy idővel a karikák egyre nagyobbak lettek, tehát minél nagyobb átmérőjű egy-egy ilyen karika, annál későbbi, a legkésőbbiek egészen a 1 3 . századból valók.

92

92. Halántékkorong Tiszaeszlár-Bashalomról

Ezekkel az "S" végű karikák kal egy időben kezdték el használni a nyakpereceket iS,J73 amelyek sodrott hu­zalokból készültek, és végei ken hurok és akasztó szol­gáit összekapcsolásukra. Készítésük nagy mesterség­beli gyakorlatot kívánt. Két szálat (esetleg még egy kö­zéjük helyezett vékony szálat) középen összefogtak la­posfogóval és elkezdtek csavarni. A szálak így a két végük felé egyenletesen, csavarmenetekkel tekeredtek, majd az egyik szálból hurok, a másikból kampó készült.

A nyakperecekkel egy időben terjedtek el a Jé/ho/­das csüngők. Köztük is találunk egyszerüt vagy díszített felületűt. Az utóbbiakon rendszerint a jellegzetes dél­oroszországi díszítmény látható. Újabban úgy vélik, hogy a díszítési mód éppen onnan terjedt el hazánkba, méghozzá csak a 10. század végén. Eszerint nem tarto­zik Árpád népének hagyatékába.

A sírokban kevés gyöngyöt találtunk, tulajdonosaik ezeket sem gyöngysorként viselték, hanem ingre varrva.

Nyilván a fejet borító kendőre, fátyoIra varrták fel , vagy a pártára függesztve hordták a nők azokat az át­tört bronzkorongokat, amelyeken a palmettás díszek mellett gyakori a griff, vagy valamilyen egyéb állat. E sorozat nagyon hasonlít az onogur-magyar asszo­nyok tarsolydíszeihez. A csontvázakon való helyzetük óhatatlanul azt a gondolatot sugallja , hogy a fülek be­fedésére szolgáltak, tehát a hang csak ezeken keresztül juthatott el a dobhártyákig. Ezek a jelképek óvták a leányt vagy asszonyt a rontástól ? Ki tudna erre már választ adni, hiszen az egykori csevegés vagy sugdosás elhalt az időben.

93 . Sasos melldíszek Rakamazról

Hasonló gondolataink támadnak a szépséges mell­korongok láttán, amelyek esetleg a varkocsba fűzve, vagy szíjon csüngtek le, és éppen az emlőket takarták . Néha még gyöngysor is függött rajtuk. A tarsolyleme­zekéhez hasonló szépséggel pompáztak és központos vagy tengelyes szerkezetben bomlottak ki rajtuk a pal­metták . Viselőik feltehetően azoknak a férfiaknak a családjába tartoztak, akiké a tarsolylemezek lehettek . Ezeken a korongokon többnyire az életfa-palmetta' fá­ja magaslik, de olyan korongpárt is találtak pl . Raka­mazon, amelyen egy büszke tartású sas növénye sí tett rajza látható, szájában palmettarüggyel, a két karmá­ban két vízimadárral . Kutatóink kapcsolatba is hozták eredetmondánk turulmadarával, Alföldi András pedig egy vogul eredetmondát idézett párhuzamul . A szépnél szebb magyarázatoknak azonban van egy nagy hibája : a turul-monda az Árpád család eredetmondája, a ko­rongpár azonban egy népi temető egyik sírjában volt ! A függesztett aranyozott hátterű, csüngő s korongok járás közben átvették a mozgás ritmusát, és a róluk csüngő gyöngysorral együtt halk, csilingelő hangot ad­tak . Ennek varázselhárító szerepe lehetett, akárcsak a koronázási jogarunkról függő apró aranygömböcskék muzsikájának . De túl ezen : az egykor élő és viruló fia­tal nők vonzó megjelenését is szolgálta. Ha minderről nincs tudomásunk, a múzeumi tárgyként kezelt mell­korongok nem vallanának leányaink és asszonyaink maguk kelletésének kiszámított finomságairól .

A női viselet vagy középen gombolódó volt, vagy féloldalas kaftánként zárult . Ezt elárulják a sírokban a bronzgombok is . Ezek mellett a vásáron vett bronz-

gombok mellett, néha nemes ötvösmunkával készült ún. "bőrtűs" gombok is felszínre kerültek . De felbukkant még honfoglalóink sirjában olyan nagyméretű aranyo­zott vörösréz gomb is, amelynek párját morva területen ásták ki a csehszlovák kollégák . E gomboknak a nagy­szentmiklósi aranykinccsel való kapcsolata világos, csak a kapcsolat miként je kérdéses még. Alighanem Szőke Bélának van igaza, aki az avar uralom politikai bukása után északra vándorolt avar ötvösökhöz kap­csolja a morva gombo kat.

A női sírok legszebb leletei a csüngős veretek . Ezek közül a párt án és a nyakon lévőket megismertük már, de nagyobb, négyzetes, áttört veretekre is kapcsoltak szépmívű levélminták kal díszített csüngőket. M ind­egyikük kéregöntéssel készült, és éles metszésű határ­vonalaik tiszta fény-árnyékképet adnak.

Vannak közöttük nem csüngős veretek i s , a nyakról vagy az ing záródásáról valók, amelyek határozottan a női szeméremtest egyszerűsített alakját jelenítik meg.

Ajelképekkel azonban óvatosan kell bánnunk, nem bizonyos ugyanis, hogy a formák egykor világos jelen­tésüket megőrizték, és nem váltak egyszerű, kedvelt díszekké. Némelyik gazdag női sírunk csak úgy ontja a csüngős vereteket, a szegély- és övdíszeket. Például Szeged Bojárhalomn4 és Kopáncs175 gazdag női sírjai­ból kilószámra kerültek elő az aranyozott ezüst- és bronzveretek . Nyilvánvaló, hogy ilyen díszes öltözet csak a nemzetségfők vagy vezérek feleségeinek járt.

A karperecekről és gyűrűkrő( sok mindent tudunk, de itt is vannak megoldatlan kérdések. Hogy mindjárt ezzel kezdjük, nézzük meg figyelmesen a zsennyei kincs

93

94. Csüngős veretek Ószentivánról

95. A tiszaberceli ezüst korongok

96. Faragott csontcsüngő a nyitrai múzeumból

97. Ezüst karperec Sarkadról

98. Az orosházi lelet ruhadÍszeinek elhelyezkedése

99. A kopáncsi női sír

o e e t) e _ • • • •

1 00. Karperecek 1 02. A koroncói női sír

1 0 1 . Ékköves gyűrűk

három karperecét. Az arany karpereceket egy edény­ben találták, hitelesítő ásatásuk még nem történt meg. A karperecek ugyanazzal a csavart eljárással készültek, mint nyakpereceink, van köztük olyan is, amelyet vas­tag aranyszálakból fontak, s a végükre egymás felé né­ző tá tott szájú szörnyek fejét húzták rá. Ezek az egymás felé néző, tátott szájú szörnyek ősrégi, mezopotámiai mintákat idéznek. Jelentésüket nem ismerjük, de a nép­vándorlás kori müvészetben unos-untalan előbukkan­nak . Az onogur bronzszíjvégek tokján ugyanezek néz­nek egymással szembe, és végeredményben az "Attila­kard" vércsatornáján is két szörny ugrik egymásnak, s a prágai Szent I stván-kard két sárkánya is ebbe a körbe tartozik . Az aranyból való, remek őtvösmunkával ké-

96

• •

, ,

• I I

•

I I I

I I

I I

I

I I

I I

,/ f;ji) � ,:

/1(\ - ,/ j/ ('�\, � S r/

/ J I / / @ .. J J IJ I' I >� I

I I I I I

I I

I I

I

. a

1 °3. Arany karperecek Zsennyéről

1 04 . Női lábbeli verelei eredeti helyzetükben, Tiszaeszlárról

szült karperecek szerényebb másai az úgynevezett kí­gyófejes bronz karperecek, amelyek zártak, a két fej összeér, köztük gyakori az almaszerű gömb. Ezek első­sorban köznépi temetöinkből ismeretesek. Amint van­nak köves gyűrűink, akként vannak ékköves karpere­ceink is. Némelyikben igazi féldrágakő van, másokban csak fémben domborított utánzata . Gyűrűink egysze­rűek, kövük rendszerint nagy, és karmok rögzítik reke­szükbe. Bizonyos, hogy a kövek színe és fajtája védett a rontás ellen. Bizonyság rá I I I . Béla kúfi feliratú grá­nátköves gyűrűje, vagy Kálmán királyunké, amelynek felirata a köszvénytől óvott. Mind a mai napig él a hit, hogy a vörösréz karperec ugyancsak jó a köszvény el­len, és hogy különösen a bal kéz ujjait kell védeni, mert onnan egy ér vezet fel a szívig, és annak megsértése nagy veszedelembe dönti a vigyázatlant. (A Sixtus­kápolnában, Michelangelo falfestményén is a Teremtő bal keze kinyújtott ujján át kelti életre Ádám heverő testét. )

A perzsa módra való öltözködéssel kapcsolatban már szó esett a kar és láb fémszalagjairól, amelyek az ing és a bugyogó buggyos szárát fogták össze.

Ásatástechnikánk finomodásával ismerhettük meg veretes csizmáinkat. Régebben ugyanis a lábon, lábfe­jen lévő vereteket csak azzal a rövid megjegyzéssel lát­ták el, hogy ezek honnan valók. Újabban azonban nem emeljük ki a leleteket addig, amíg fényképet, de főként

98

pontos rajzot nem készítünk róluk . Nos, így derült ki előbb Gallus Sándor koroncói ásatásán, majd Csallány Dezső tiszaeszlári ásatásán, hogy ezek a veretek hatá­rozott rendben, díszt alkotva kerültek a csizmára. Még a csizma összevarrása előtt fel kellett őket erősíteni a csizma fejére (esetleg szárára), kis fülükön keresztül, és bélést is kellett alájuk tenni, hogy a fülecske ne bántsa a lábat - amelyre bizonyára vastag harisnya is került . A perzsa jellegű ezüsttálakon látható csizmák mind ol­dalt varrottak, méghozzá szépen ívelő vonaljátékkal építették egymásba a csizmaszárakat.

A női sírokban talált lószerszám o k sokkal díszeseb­bek, gazdagabbak, mint a férfisírokéi. Magyarázatát is tudjuk adni ennek a jelenségnek . 1 76 A keleti lovas né­peknél, a menyegző alkalmából, az összegyűlt násznép bíráló tekintettel figyeli a nászajándékokat, s különös figyelemmel a menyasszony lószerszámát. Ezért a csa­lád minél pompázó bban igyekezett felszerszámozni a lovat. Veretei sokkal nagyobbak, mint a férfiak lovai­nak szügyelőin, farhámjain ; néha levél alakú ezűstle­mezek csüngenek le róluk. A zablák díszesebbek, a hen­cidai sír zablapálcái még az ezer évvel azelőtti szkíta örökséget őrzik . Egyik zabla pálca öntött bronzdísze felül : nyitott szájú állat,-a lul : ragadozómadár.

U gyancsak szkíta örökséget őriznek azok az igen szépen megfaragott, agancsból készített zablapálcák, amelyeknek egyik szép példánya a veszkényi zabla.

1 05 . Bronz zablapálcák Hencidáról

1 06. ői lószer zámveretek Balotaszállásról

1 07 . Aranyozott ezüst szíj vég Törtelről

! O8 . Női lószerszám Ca szerző rajza)

A szkíta lószerszám ok egyik leggyakoribb díszítése a szarvas fej vagy -láb. Nos, ezt tudva nem lehet véletlen, hogy a törteli lószerszámon ott van az ugró szarvas alakja. Történészeink ugyan tagadják krónikáink szkí­ta hagyományát, de a régészeti leletek kézzelfoghatóan bizonyítják, hogy a szkíta elöidökhöz volt ilyen - tuda­tos vagy tudattalan - kapcsolódás !

A nöi nyergekröl esett már szó, amikor bemutattuk a soltszentimrei nyereg faragott csontlemezeit. Ezek palmettás díszét laposfaragással készítették, és a hátte­ret valószínűleg kifestették.

A női viselet mellett essék szó a női munkáról is, amelynek írott emléke a Gellért-legendában maradt re­ánk az őrlő magyar leány symphonia hungarorumá­ban, munkája közbeni dalolásában. Őrlőköveinkről már beszámoltunk a felgyői falu ásatásának ismerteté­sében. Az őrlés női munkának számított, akárcsak jó-

1 09. Női tevékenységek (a szerző rajza)

formán minden ház körüli munka : a sütés-főzés, fejés, állatok etetése, gondozása, a kenderfonás, szövés, a ruhák szabása-varrása, a nemez kallása és számolha­tatlan más tevékenység, aminek nyoma sem maradt. A hétköznapi munkához nyilván másképpen öltöz­ködtek, mint amilyen a díszes ünnepi, menyegzői vagy halotti öltözet volt .

Ejtsünk néhány szót arról a kevés munkaeszközről is, amelyet a sírokban, illetőleg telepeken találtak. Min­denekelőtt meg kell említenünk a vaspapucsos ásót meg a kapát. Az utóbbi keskeny vasához pólyaszerűen begörbülő szárnyak csatlakoztak. Ezek közé verték be a nyélből kiálló ágat. Nehéz, keskeny, kis teljesítményű szerszám volt . Sarlóink fogazott ívűek lehettek, és fel­tehetően a kalászok alatt vágták el velük a gabonát, nem arattak szalmára, csak kalászra. A sarló például a Székelyföldön a mai napig is női munkaeszköz.

6. / A MINDENNAPI MUNKA

Árpád népének hétköznapja éppen úgy 24 órából állt, mint a miénk : az asszonyoknak, férfiaknak megvolt a mindennapi munkája, aszerint, hogy a földhöz vagy az állatokhoz rendelték-e őket. Rendelték ? Igen, mert a nagycsalád feje naponként adta ki a tennivalókat. Mind­ennek természetesen kevés tárgyi emléke maradt : egy­egy sarló, kapa vagy főzőedény. M égis következteté­sekkel, a mai napig régies életet élő népek tapasztalatai alapján közelebb tudunk férkőzni eleink mindennapjá­hoz. Ez a fejezet kísérlet erre. Kezdjük a férfiemberek tevékenységével .

FÖLDMÍVELÉSÜNK RŐL

A magyar történettudományban é s a néprajzban ho sz­szú ideig folyt a vita, ismerték-e a honfoglalók a föld­mívelést, vagy csak a helyi szláv szolganépektől tanuI­ták meg. Ez a vita szerves tartozéka volt annak a kér­désnek, hogy a magyarság lovasnomád volt-e vagy sem. A nemzeti büszkeségnek eszményképe lett a fény­ben, nemes prémekben és szövetekben pompázó lovas magyar. Állandóan idézték Gardizit, aki azt írja a ma­gyarokról, hogy : "Szemrevaló és szép külsejü emberek, nagy testűek, vagyonosak és szembetűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk bro­kátból készült. Fegyvereik ezüsttel vannak kiverve és gyönggyel berakottak. " (Ford. Czeglédy Károly)177 Igen ám, de ugyanezen írók szerint "sok szántóföldjük van". A vitában mindig a "magyarok" szerepelnek, hol­ott a megoldás az, hogy voltak "Iovas előkelők" és voltak földmívesek ! A vitában felmerül tek lélektani ér­vek is, hogy a nomád ból nagyon nehezen lesz földmí­ves, megveti a kétkezi munkát. Ezt magam is tapasztal­tam ásatásaimon, amikor is a régi pásztoremberek nem vettek ásót a kezükbe, és mélyen megvetették a "földtú­ró parasztot" . Ez igaz, de ez a vita mégsem vezethet oda, hogy I / a magyarságot teljes egészében lovas no­mádnak gondoljuk, 2/ megkíséreljük bizonyítani, hogy a lovas nomádokból a letelepülés következtében ho­gyan lesz földmíves. A szerzőnek az a véleménye, hogy a szilajpásztorokból csak elenyésző számban vált föld­míves, a többi megmaradt katonának vagy később ne­mesnek, viszont a földmívesek kitartottak a föld mel­lett. Nem lehet a magyarságról, mint osztatlan egészről beszélni, s ezen belül kiokoskodni, hogy hogyan lett a nomád ból földmíves. Ebben a kérdésben azt is figye­lembe kellene venni, amit Kézai Simon Írt, amikor

1 02

megkísérelte magyarázni a nemes és a nem nemes viszo­nyát. "Aki pedig elégséges ok nélkül a [hadbahívó] pa­rancsot semmibe vette, azt a szcítiai törvények értelmé­ben karddal kettéhasították, vagy törvényen kívül álló­nak nyilvánították, vagy közszolgaságba taszÍtották . Válaszfalakat magyar és magyar között csak efféle bű­nök és kihágás ok emeltek. Egyébként pedig, mivel az összes magyar egy apától, egy anyától származott, hogy mondhatnánk az egyiket nemesnek, a másikat nem nemesnek, hacsak nem ily bűnökért elmarasztal­va jutottak volna szolgaságra."l78 (Fordította Györffy György) Ez természetesen lehetetlenség, h iszen az Ár­pád-korban is a földmívesek számban sokszorosan fe­lülmúlták a nemeseket, ennyi parancsmegtagadót pe­dig nem képzelhetünk el. A földmíves nem lovas kato­nából, nem nomád ból lett. Feltehető, hogy a Kárpát­medencébe Árpád népével együtt érkeztek az onogur­magyaroknak az őshazában maradt törzsei, a földmí­ves magyarok is. Későbbi példával élve, helyzetük olyan volt, mint a H avasalföldről betelepedett kun ke­nézeké (például a Hunyadi család őseié) és a magukkal hozott földmíves-pásztor vlach népeké.

De nemcsak efféle feltevések bizonyítják a tétel iga­zát, hanem a nyelvtudomány is. A magyar szavak val­lomása is megerősíti a földmíves magyarok meglétét. Hogy ők az első honfoglalás alkalmával telepedtek-e le, vagy Árpád hadaival is jöttek-e, azt - egyelőre - nem tudjuk bizonyossággal szétválasztani.

Az úgynevezett "bolgár-török" -kel egyező szavaink vallanak a földművelésről . Ezek bizonyítják, hogy a földművelést nem a Kárpát-medencei szlávok tanítot­ták meg nekünk, hanem tudását ősi soron örököltük. Íme : tarló, búza, árpa, eke, sarló, boglya, szérű, szór, őröl, dara . Balassa Iván, a magyar néprajztudomány klasszikusa megvizsgál ta eke szavunk ősi eredetével kapcsolatban az ekére vonatkozó szókészletet, mint pl . szánt, köldök, köpü, szarv, eketalp, ekefő, szántóvas, laposvas, hosszúvas, vezér[rúd], s ezeknek a szavaknak fényében arra következtetett, hogy ekén k technikailag meglehetősen magas szinten állt . 1<9 Őstörténeti tanul­mányokból pedig arról értesülhetünk, hogy az ekés földmívelés már az időszámításunk előtti első évezred­től megvolt azokon a területeken, amelyeken Árpád magyar népe kialakulhatott. Balassa Iván összefogla­lását idézve : " . . . sikerült megállapítanom, hogy a finn­ugor és bolgár-török szavak ból egy túróeke (ralo) egé­szét össze lehet állítani . Ennek nem mondanak ellent, sőt megerősítik azok a régészeti leletek, amelyeket rész-

ben a bolgár, részben a Kazár Kaganátus területén hoztak felszínre az utóbbi évtizedekben az egyre szapo­rodó ásatások, hasonlóképpen a történeti és néprajzi adatok is emellett szólnak . Sikerült azt is valószÍnüsÍte­nem, hogy a honfoglalás előtti évszázadokban a ma­gyarok a keleti szláv népek közelében élve, azok eke­műszó kincséből olyan szavakat vettek át, amelyek már egy ágy- (fordító) ekére vonatkozhatnak . . . "100

Árpád-kori oklevelekből tudjuk, hogy egy-egy sze­gényebb ember ekéjét két ökör, a gazdagabbakét hat­nyolc ökör húzta . lB1 Ez persze a szántás mélységére és közvetve a vetés hozam ára is kihatott. Korai települé­seinkről a következő terméseket, magvakat, gyümöl­csöket ismerjük : "búza, rozs, köles, őszibarack, len, hajdina, mogyoró, szőlő, dió bab, köles, alma, cseresz­nye, meggy, apró szulák, lencse, bükköny, borsó, ken­der, konkoly . . . " Ez a felsorolás már egymagában sej­teti, hogy földmÍveseink a búzatermelés mellett széles területen gyakorolták a kertgazdálkodást. A Kárpát­medencében a szerzetesi és a szláv földmívelés tovább gazdagította tudásukat. Nem ismerjük viszont "babo­nás szokásainkat" , amelyekkel a jó termést eleve bizto­sÍtani akarták . Néprajzi megfigyeléseink változatos szokáskincset tárnak fel , de hogy ebből mi volt meg a

1 10. Árpád-kori ekepapucs

l l l . Ásópapucs és vassarlók Szakonyból és Nyáregyházáról

honfoglalás korában, nem tudjuk. I dézet a pannonhal­mi bencés apátság kiváltságleveléből ( 100I ?) : 182 ,,[So­mogy megye] minden javainak, tanyáinak, földjeinek, veteményeinek, vámjainak, a beköltözöttek borainak, amely az ő tanyáikon terem, tizedeit . . . " Az oklevél tanyákról, szőlőföldekről, veteményekről intézkedik, ami annyit jelent, hogy a 1 0. század folyamán - ha ugyan nem korábban -ezeknek már meg kellett lenniük.

1 03

A kertművelés eszköze a vaspapucsos faásó volt . E nehézkes szerszámot nyilvánvalóan más földmun­kákra is használták, például a földkunyhók vagy sírok megásására, faűltetés céljára, vagy más okokból létesí­tett gödrök készítéséhez.

A SZÁNTÓFÖLDEKRŐL

Törvényűk (László I : 1 9) volt arról, hogy a falvak ne költözzenek messze a templomtól . Ez a rendelkezés nyilván a föld kimerülése miatti költözésekről szól . Őseink számára a földterület vagy adva volt a mező­kön, vagy irtással teremtettek maguknak termőterüle­tet. Ennek régészeti nyoma természetesen nincsen, an­nál bőségesebb a néprajzi megfigyelések tanúsága. Eszerint leginkább a gyertyánosokat, bükkösöket sze­rették irtani, a fenyőket inkább csak fájukért vágták . Az irtás a fák kérgének gyűrűzésével kezdődött, a fát ilyen módon kiszárították, majd az erdőrészt felgyúj­tották. Nehéz munka volt a tuskók kiszedése. Előbb az irtást legelőnek hagyták, aztán kapásnövényekkel ül­tették be, és csak azután került sor a szántással való megművelésre. Kimerülés esetén parlagolták a földet, ilyenkor költözhetett messzebb a falu. Az irtásföldek újraerdősödése nagyon gyorsan ment, azért a földeket állandóan művelni kellett . 1B3

Hogy Árpád népe is irtotta az erdőt, azt bizonyosnak vehetjük, s mivel az erdőirtás módjait az erdő élettana szabja meg, nyilvánvaló, hogy a régi irtásmód nem sok­ban különbözhetett az újabb kori tól, amit már megfi­gyelhettek a néprajzi gyűjtők. Őseink az alföldi terüle­teken a homokos dombhátakat, az áradásoktól meg­termékenyített folyópartokat foglal ták el, s ezek köze­lében települtek meg, várván az évi áradásokat, ame­lyek termékeny szerves anyaggal (iszappal) trágyázták meg a vetéseket.

A felszántott területek átlagos nagyságára talán tájé­koztatást adnak a felgyői ásatások, ahol is 2-300 négy­szögöles telkeket, talán nagyobbakat is találtunk. Ú gy látszik, minden háztartásnak rnegvolt a malma, mert igen sok malomkő került elő . A régészeti megfigyelések e tekintetben a kezdet kezdetén állnak .

Látszólagos ellentmondás van Ibn Ruszta és Gardizi két tudósítása közt,1M az egyik nomád nak írja le népün­ket, a másik azt mondja : "sok szántóföldjük van". Mindketten megjegyzik még, hogy a magyarság télire folyópartokra vonul halászni . Ebből sok kutatónk téli és nyári szállások egymást váltó használatára követ­keztetett és arra, hogy a folyópartokon folyt volna a földmívelés, a pusztákon pedig a legeltetés. Valóban néhol megfigyelhető, hogy a folyóparti helynevek is­métlődnek az erdők alján. Erre már Györffy I stván, Hóman Bálint és M akkai Lászlól&S is figyelmeztetett. Azonban ez nem törvényszerű jelenség, kevés példát ismerünk rá, azután meg a forrásokból sem követke-

1 04

zik egyértelműen a kettős szállásrendszer, azaz, hogy ugyanazok nomadizáltak volna, akik a földet művel­ték, vagy éppenséggel halásztak. Mindegyik foglala­tosságnak megvan a maga tapasztalat-öröksége, tudá­sa, egyiket sem lehet félmunkában végezni ! A forrás egyébként sem pontos, mert a halászat főideje nem a tél, nem a befagyott víztükrök időszaka, hanem a nyár meg az ősz.

Egyik kitűnő kutatónk újabban felteszi, hogy a ma­gyar nemzetségfők és előkelők téli és nyári szállásaik közt nomadizáltak nyájaikkal, méneseikkel, méghozzá a folyók mentén. 185 Ugyanúgy tehát, mint az Arany­horda kánjai . Valóban meglepő, hogy egyes folyók fel­ső és alsó szakasza mellett ugyanazok a helynevek is­métlődnek. Ezzel szemben terepbejárásokon kiderűlt, hogy kora középkori, honfoglalás kori telepeink olyan közel vannak egymáshoz, hogy köztük nem volt terület nagy gulyák, ménesek tereléséhez. Ezzel már el is érkez­tünk az állattartás kérdéseihez.

AZ ÁLLATTARTÁSRÓl

Az állattartás és a földmívelés két egyenrangú ősfoglal­kozása volt Árpád magyarjainak. Nem egyik lett a má­sikból, vagy fordítva, hanem a kettő egymás mellett élt, és a nép más csoportjai művelték . A pásztorkodás terü­letének összeszorultával a pásztorból nem főldműves lett, hanem katona. Az állattartás nagyrészt külterjes volt, de az istállózásnak is van nyoma. Felgyőn például egy nagy jurt széles és mély árkának fenekén egy lóva­karót találtunk, ami a paripáknak a szállás melletti tar­tását bizonyítja. A ló - a fehér ló - áldozati állat is volt, sőt a székelyek magukat a fehér lótól származtatták !187

A lótartás részben a legelők függvénye, ezért jelentő­sek azok a sorok, amelyeket Almásy György az ázsiai és a K árpát-medencei legelők különbségéről ír : 188

"A belső-ázsiai legelőket . . . nem lehet összehasonlíta­ni az európaiakkal, mert termelőképességük egy hu­szadrésze az ugyanolyan területű európai legelőknek, úgyhogy ott ugyanazon szám ú marha fenntartásához tízszer, hússzor annyi legelő kellett, mint Európá­ban . . . lehetetlen a legelőt és az istállózást váltogatva al­kalmazni. Nem tudnak kellő mennyiségű takarmányt gyűjteni . . . a nomádság nagy mértékben rá van utalva a települt népek gabonatermelésére . . . fordítva is, a húst a nomádok tól kapják . . . "

A magyar köztudatba mélyen beleivódott, hogy a hortobágyi és a bugaci rideg pásztorkodás honfoglalás kori örökségünk. A "rideg pásztorok", a "rideg ménes" s más kifejezésekben a "rideg", "szilaj" szó a nomád pásztorkodás különleges formáját jelenti, s hogy ez mi­lyen volt, arról idézzük Györffy I stvánt. A Nagykunsá­gi Krónika CÍmű művébenllP így ír erről : " . . . a szilaj ménes, gulya, konda szünes-szüntelen künn legelt, téli­re sem verték szét . . . A vad nyájat terelni nem lehetett.

Ott vertek ál lást, ahol az éjszaka rájok szakadt. A pász­torok tehát állandó kunyhót nem is építettek, legfel­jebb este valami kis enyhelyet rögtönöztek, ezt is csak télen, egyébként szabad ég alatt tartózkodtak . . . Volt olyan szi laj pásztor, aki harminc esztendeig nem for­dult meg a városban . . . " A köztudatban a pásztor lett a szabad ember megtestesítője .

Valahogy így képzelték el sokan a honfoglalók min­dennapi életét, ez azonban tévhit ! Az alföldi pásztor­kodás csak évszázadokkal később, a török világban elpusztásodott legelőkön keletkezett. A honfoglalók pásztoréletéről idézzük ismét fel Ibn Ruszta és Gardizi szavait : "Sátraik vannak és együtt vonulnak a takar­mánnyal, valamint a zöld vegetációval . . . "

Az idegenbe vezetett hadjáratok - "kalandozások" ­világosan mutatják, hogy lovaink hideget, meleget, szomjúságot türő, kitartó állatok voltak, amelyeket az istállózás nem kényeztetett el . Honfoglalás kori sírja­inkból jól ismerjük csontmaradványaikat, illetőleg ko-

1 1 2 . A honfoglalók lova

ponyáikat és lábcsontjaikat, amelyeket bőrében hagy­va helyeztek el a halott mellett. Lovainkat Hankó Béla igen szemléletesen mutatja be : l'll "kis és száraz fejű, tüzesszemű, száraz csánkú, és acélos izmú, átlagban csak 140 cm-es marmagasságú ál latok voltak." Ehhez Mato1csi János, 191 aki a temetőfeltárásainkon előkerült csontjaik tudós magyarázója volt, még a következőket fűzte hozzá : "az a tény, hogy a magyar lovak a közép­korban kiválóak voltak, ősei nk nagy hozzáértéséről és tenyésztői munkájuk magas színvonaláról tanúskodik . Érdemes ezt hangsúlyozni, mert a magyar ló származá­sával kapcsolatban a hazai közvéleményben olyan né­zet kerekedett felül, mintha jó hírnevét valamiféle ne­mes ősnek köszönhetné . . . a magyar lónak éppen úgy, mint a többi fajtájúnak is egyetlen vad őse az eurázsiai vadló volt [Equus Przewalskii-Poljakov, 1 88 1 - ez a takifajta lovak tudományos megnevezése. - L . Gy.], ezért állapíthatta meg Anghi Csaba, hogy a taki eredet a honfoglalás kori magyar lovakon átüt." Pásztoraink

viseletéről egyik nemrégen elhunyt kiváló kutatónk, G. Molnár Vera bizonyította, hogy a szűr192 az ókorban már meglévő sztyepi viselet volt, amit tehát pásztora­ink ősi soron viseltek. Hogy terelőkutyáink milyenek lehettek, arról még vitatkoznak, talán közelebb kerü­lünk az igazsághoz, ha a felgyői (Csongrád megye) tele­pen talált 5-6 kutyacsontváz vizsgálata megtörténik. Sajnos, tudós kutatójuk, Matolcsi János korai halála miatt ez a munka halasztódik. Mindenesetre úgy lát­szik, hogy a komondor, kuvasz, a puli ( ?) és a vadász­agár régi kutyafajtáink közé tartozik.

Mint érdekességet említsük meg, hogy a Képes Kró­nika - amelynek miniátora jól ismerte a magyar törté­nelmet - a hunok honfoglalását ábrázoló képén tevét is látunk. Tevetartásunkról korai forrásaink is megemlé­keznek . 193

A lótartásnak, a ménesekkel való bánásmódnak sok csínja-bínja volt, teljes embert kívánt. E lképzelni sem lehet, hogy a pásztorok időnként, évenként földmíve­sek is voltak, amely ugyancsak teljes embert kívánó foglalkozás. Hogy mennyi tapasztalat kellett a Ióta r­táshoz, arra példaként a lóverseny t idézzük . Anony­mus, Béla király névtelen jegyzője leírja, hogy "Ond, Ketel meg Tarcal, miután az erdőn áthaladtak, a Bod­rog folyó mellett lovagoltak ; majd mintha pályadíj ért futottak volna, sebes vágtában nyargalnak fel egy jó magas hegynek a csúcsára. A másik kettőt maga mö­gött hagyva, Tarcal, a serény vi téz ér fel elsőnek a hegy­oromra. Ezért azt a hegyet attól a naptól kezdve mos­tanáig Tarcal hegyének nevezték."m Anonymus itt nemcsak első lovasversenyünk leírását hagyta reánk, hanem abban a kifejezésben, hogy "mintha pályadíj ért

1 06

1 1 3 . Kuvasz jellegű terelőkutya

futottak volna", egyúttal megrendezett lovasversenye­inket bizonyítja .

Lovas temetkezéseink is elárulják, hogy tehetősebb­jeink mennyire ragaszkodtak lovaikhoz, a másvilágra vezető utat is lovon tették meg, s odaát is kedvükre lovagoltak. Vannak női sírjaink is, amelybe nyúzott lovat temettek. Saroltról, az erdélyi Gyula keresztény leányáról, Géza nagyfejedelem feleségéről, I stván kirá­lyunk édesanyjáról azt írja az egykorú forrás, hogy fék­telen természete volt, ivott és lovagolt. A nők lovaglása általános lehetett, láthattuk, hogy nyergük azonos volt a férfinyereggel. A lakodalmi szertartásoknál a meny­asszony néha lóra kapott, és vőlegényének úgy kellett utolérnie, nehogy nevetség tárgya legyen.

Mivel a forrásokban a magyarokat néha baskírok­nak emlegetik, 195 a baskír és kirgiz lóversenyekről ka­pott híreket ide iktat juk, hogy láthassuk, milyen gond­dal, hozzáértéssel, tapasztalattal készítettek elő egy­egy lóverseny t. Ilyen versenyekre ünnepekkor, születés, házasságkötés és halotti tor alkalmából került sor, vagy valami egyéb ünnep adott alkalmat reájuk. Ez utóbbit jó előre, hónapokkal korábban meghirdette a verseny rendezője. A meghirdetéskor a rendező a ver­senydíjakat is közhírré tette (néha még menyasszony is szerepelt a díjak közt l ) . N agyon gondosan végezték a lovak előkészítését. Nem engedték legelőre, száraz szé­nán tartották őket, meg zabon, árpán. Az adagot nap­ról napra mérsékelték . I tatáskor a vízadagon felül napi 4-7 liter kancatejet is kapott a kijelölt versenyló. Az előkészületek egy-két hónapig tartottak, közben járat­ták, futtatták az ál latot. J!Xj A versenyt megelőző na­pokban 1 5-20 kilométert futottak a lovak, de csak a

táv végén adtak nekik inni. Ha az ivást egy-két korty után abbahagyták, ez azt mutatta, hogy készen álltak a versenyre. Ezt egyébként gazdáik a ló bélsarának vizsgálatából is megállapították : ha erős nyomásra sem adott nedvességet, a ló előkészítése befejeződött. A nagy nap előtt az állat kevés vizet, inkább kanca tejet ka­pott inni.

Amint látjuk, a ló felkészítése nagy hozzáértést kí­ván. A közösségen belül voltak szakemberek, akik ez­zel foglalkoztak . A verseny napján a rendező páron­ként indította a lovasokat. A verseny megnyerése nagy hírnevet szerzett a győztesnek, a kitűzött jutalmakat azonban rendszerint a nézősereg hordta szét, mielőtt a győztes hozzájutott volna. A verseny után a lovat még jó félóráigjáratták, s akkor pihenhetett csak meg. Meg­esett, hogy a nyeregbe 6- I 2 éves legénykéket ültettek, hogy a ló terhelése könnyebb legyen.

A kirgizeknél ál latok, szőnyegek, takarók és egyéb drágaságok voltak az ajándékok.

A lótenyésztéssel kapcsolatban vessük fel azt a kér­dést, mit tudunk régi italainkról . A víz mellett bort is ittunk, mert a bor szavunk honfoglalás előtti és némely török nyelvvel azonos, például az ujgur szó ugyanígy hangzik, és ugyanazt jelenti. De a borozás mellett a sörözést sem vetették meg őseink. Emellett tanúskodik a sör és komló szavunk . Ez is török, illetőleg óind ere­detű. A sör habzó, szeszes italt jelentett. 197 A sörfőzés­ről tanúskodik egy régi volgai bolgár esküforma : "Ad­dig lesz köztünk béke, míg a kő úszni, a komló aláme­rüini fog." Mivel mindkettő lehetetlenség, a béke örök marad. 1S6 Érdemes megtudni, milyen kőről van itt szó ! Régente, még a faedények korában izzó követ dobtak a folyadékba, így forralták azt fel .

Nincsen közvetlen adatunk arra, hogy ősei nk ittak-e lótejet, de például a M agyarság Néprajzának tudós szerzői ezt írták erről a kérdésről : 1!}} "hogy lótejet it­tak-e régente, nem tudjuk, de valószínűnek kell tarta­nunk, mert köhögés ellen ma is isznak ló- és szamárte­jet, s a kabala és lósaj t a Nyelvtörténeti Szótárban is benpe van." A magyarság egyik része állattartó volt, s így néprajzosainknak nyilván igaza van. A lótejből ké­szült italról, a kumiszról is meg kell tehát emlékezzünk. Mint annyiszor, ezúttal is Almásy György Ázsia­utazónktól tanulhatunk . A kumiszról így ír :Dl "Ennek a meglehetősen szeszes italnak a készítése a lehető leg­egyszerűbb. A kis csikókat az aul [lakás - L. Gy.] köze­lében visszatart ják, sajátságos módon két sorban ki­kötve őket, úgy, hogy az állatoknak egymással szembe­fordult fejét mindig egy hosszú kötélnek az ellenkező oldalán lévő hurokba fűzik . A kirgizek felfogása sze­rint a fiatal csikóknak árt az erős mozgás, s azért életük első hónapjait majdnem teljes nyugalomban kell tölte­niük. Az anyakancák a helyi viszonyok szerint vagy teljes szabadságban, vagy pedig lovas csikósok őrizete alatt vannak éjjel-nappal a legelőn, s maguktól, önként jönnek vissza reggel s este anyai kötelességüknek eleget

teendők, a szopós csikókhoz. De mielőtt ezekhez eresz­tenék a kancákat, a kirgizek előbb őket is kikötik hur­kos kötélre, s tejük egy részét kifejik, amely munka kizárólag a férfiak ügykörébe tartozik. Egy-egy kanca fejése 1 /4- 1 /2 liter rendkívül édes, aromatikus, kevés zsírtartalmú tejet szolgáltat, amelyet nagy, rendszerint tevegyomorból készült bőrkannákban, az úgynevezett »könüök«-ben fognak fel . A könüökök tartaimát egy­szerűen átöntik egy piramis alakú, az embernél is ma­gasabb »szaba« vagy »szava« nevezetű bőrtömlőbe, amelyben az erjedést az abban már évtizedek óta felhal­mozódott erjesztő anyagok indítják meg. Az új » sza­va«-t egyszerűen erős erjedésben lévő kumisszal teszik működőképessé. Ha a kancákat már megfejték, akkor a szabadon bocsátott csikók is kivehetik részüket az anyatejből . . . A »szava«-ban a kanca tej egyszerűen sa­vanyúvá erjedne, ha nyugodtan hagynák állni ; hogy alkoholosra erjedjen, kavarni kell a tejet, amely célra minden »szava«-ból esetlen köpülő nyúlik ki, amellyel a folyadékot kavarják. A »szava« falának ezen dönge­téséből származó tompa hang igen jel lemző zaj az au­lok környékén, nyáron."

A HALÁSZOKRÓL, PÁKÁSZOKRÓL

A magyar néprajz kutatói egytől egyig ősfoglalkozása­ink közé számítják a halászatot s általában a vízi életet. Ibn Ruszta ír arról , hogy "amikor eljönnek a téli na­pok, mÍndegyikőjük ahhoz a folyóhoz húzódik, ame­lyikhez éppen közelebb van. Ott marad télire és halá­szik . " (Ford. Czeglédy Károly) Írtunk már arról, hogy Ibn Ruszta itt valamit félreértett, méghozzá kétszere­sen . A tél nem elsősorban a halászat ideje, másodsor­ban ismerve a föld szigorú felosztását, nem lehetséges, hogy az ottlakók az éppen közeli folyóhoz húzódtak volna, mert a vizek partjait is felosztották egymás kö­zött.

A fontosabb azonban az, hogy sem őseink sírjaiban, sem - ahogyan eddig tudjuk - telepeiken nyoma sin­csen ha1csontnak, pikkelyeknek. A tudósok általában a Tihanyi alapítólevélnek ( 1 055) azt a szakaszát idézik halászéletünk ősiségére, amelyben az apátság szolgála­tára tíz halászt rendel a király. Úgy vélték, ez az ősi halászbokrot jelenti. Újabban Gaál Károly professzor érdekes módon vetette egybe a Tihanyi alapítólevelet az osztrák bencések gazdaságának leírásával,::!)l ahol ugyanis ugyancsak tíz halász szolgált a hatalmas kerí­tőhálóknál . Tekintve, hogy a tihanyi apátság is bencés volt, kézenfekvő, hogy jelen esetben is a bencés gazda­ság követelte meg a tíz halászt.

A magyar halászok mindennapjának, tudásának, ta­pasztalatának nagy gyűjtője és feldolgozója Herman Ottó volt. DZ A halásznak jól kellett ismernie a halfajták természetrajzát, szokásait, ívóhelyeit, nemkülönben a halászhálók, varsák, cégék állításának, készítésének

1 07

sok csínját-bínját. Olvassunk néhány sort Herman Ot­tó megfigyeléseiből. A halász "tudja, hogy a folyókban, tavakban bizonyos pontokon, bizonyos halfaj ok kivá­lóan találhatók, holott más pontokon hiába keressük. Hogy némely halfajok a víz színe táján, mások közepes mélységekben, ismét mások a víz fenekén tartózkod­nak ; sőt olyanok is vannak, amelyek az iszapot túrják ; hogy némelyek szeretik a dűlő partok táját, mások az iszapos, kavicsos, tőkés helyeket, a padmalyokat, fák enyhét és gyökérzetét, az örvényt, sebes folyást, verő­fényt." A halász ismeri a halaknak ívását, s hogy ilyen­kor a vízfolyással szemben úsznak.

Rekesztőhalászat, kerítőhalászat, emelőhalászat és varsák, horgászat, vízi építmények stb . , stb. - látjuk -, felsorolhatatlan az egykori halászok tudása. Némely ismeretek és eszközök erősen emlékeztetnek finnugor nyelvrokonaink halászatára .

A halász mellett a másik vízi ember a pákász. Róla így írt Herman : "ismerte a madár szokását, életmód­ját . . . a legapróbb részletekig, szedte tojását, fiát . . . emellett mindenkor halász volt . . . tudta a csík, csuka, kárász, a compó, a bobály járását, szokását, ívóhelyét, megfekvését, felszál lását, a fenéken való járását . . . csú­csos nádkunyhóját a rétség, a lápok belsejében hegyre építette . . . "

A magyar nyelvészek és néprajzkutatók nagy erőfe­szítéseket tettek halászatunk múlt jának felderítésére. Mindmáig azoknak a dolgozatoknak, könyveknek a tanulságait magyarázzuk, amelyekben Herman Ottó, Jankó János és Munkácsi Bernát írták meg kutatásaik eredményeit. A halászok a halak természetének ismere­tében készítették el halászeszközeiket is. Erről ismét Herman Ottót idézzük ::m "A vizek különbsége a hoz­zájuk kötött más-más természetű halakkal az eszközök sokféleségét hozzák létre. A sebese n tovasiető hegyi patak, a benne élő virgonc, óvatos, nemes hal más eljá­rást követel eszközökben és fogásban, mint a lassú fo­lyam mély vizével, lassú és sokszor tunya halával, ismét más eljárást követel a tó, a mocsár álló vize, iszapos fenekével, nád üstökeivel és zsombékjaival ."

Az obi-ugor teremtési énekek valóságos tankönyvei az életnek, bennük szó esik a halászeszközökről is. Re­guly Antal és Munkácsi Bernát jegyezték fel ezeket az énekeket nyelvrokonainknál, amelyek rendszerint egy történet kapcsán mondják el a halászattal kapcsolatos tudnivalókat : a maga erejéből semmire sem menő em­ber felmegy Numj-Toremhez, a teremtőhöz, s kéri, ta­nítsa meg az eredményes halászat módjára, eszközei­nek készítésére. (Munkácsi Bernát vetette fel azt a gon­dolatot, hogy a Numi-Torem "toremje" azonos szó­gyökű a magyar "teremtő" -vel, ezt a feltevést általában nem fogadták el .).m Tehát Numj-Torem így oktatja a tudatlan embereket : ,,[nyáron] . . . mind a folyómedrek­nek, mind a tavaknak torkolatát zárják el cégével . . . Igémre termett erdei fámból hadd hasítsanak pálciká­kat, gyökeres fámnak hadd vegyék gyökerét, hasítsák

1 08

vékonyra, fonjanak kupavarsát, igémre termett vízi ha­lam maga megy bele . . . [télen] mind a folyókon, mind az Obon keresztül készítsenek cégét. Hadd fonjanak nagy varsát . . . igémre termett vízi halam maga megy üregébe . . . a hegyen egy fűszár terem, azt kitépi, héját lehántja, fonalat készít, hálóvarsát fon belőle, vizbe bocsátja, s vízi hal maga megy bele. "alS A finnek nemze­ti naiv eposzában, az őskort őrző Kalevalában pedig ez áll : "J ámbor öreg Vainamöinen / Meg a kovács I lmari­nen / H álót kötne hársfaháncsból / Beiktat ják fűzfaIé­be / Fűz kérgének főtt nedvébe. "alS

Ezek az ősi énekek egyúttal a felnövekvő fiatalok iskolái voltak ; aki tudta az éneket, tudta tennivalóját a mindennapi életben.

A halászat legősibb módja kétségtelenül a rekesztő­halászat volt, az elvonuló árvizek tocsogó ina k mintájá­ra az elterel t patakokból kézzel lehetett megfogni a ha­lat. A nagy hálókkal dolgozó kerítőhalászat már szer­vezett munkát követelt és a zsákmány felosztásának előre való meghatározását.

Első királyaink korából való okleveleink a szolgáló népek között 21 helyen említi k a halászfalvak népét .aJ7 Ezek egy része nyilván halastavak halásza volt. Nem­csak királyaink rekesztettek el halastavakat, de az Egy­ház is, mivel a hal böjti eledelnek számított. Folyóink és tavaink tele voltak hallal. Mátyás király korában jegyezte fel Galeotto Marzio, hogy a Tiszának "az ott lakó nép szerint csak kétharmad része víz, egyharmad része hal" . Dl

A VADÁSZATRÓL

A vad természete nem változott ezer esztendő alatt, annál inkább változott a vadász fegyvere. A helyszín is megszabta a vadászat módját, az erdő inkább a gyalo­gos, a nagy füves térség inkább a lovas vadászatnak kedvezett. A hálós vadászatok inkább vadfogásnak ne­vezhetők. Igazi vadászat az volt, amelyben a vadász szemtől szemben küzdött meg a vaddal. A vadkan­vadászat például még a 1 8 . században is lándzsával folyt.:m Sokszor a vad kerekedett felül, mint például Imre királyfi és Zrínyi Miklós halálakor, hogy csak a nevezetesebb történeteket említsük. A lándzsán kívül a másik kedvelt vadászati mód az íjas vadászat volt. A különböző vadakra különböző nyilak szolgáltak, ez magyarázza honfoglalás kori nyílleleteink változatos­ságát. Nyilván nálunk is, akárcsak a sztyepi népek leg­többjénél, a nagy közös vadászatok egyúttal fegyver­gyakorlatok is voltak, ezek alkalmával gyakorolták be a századok, ezredek lovas harcmodorukat. A legneme­sebb vadászat azonban nem fegyverrel folyt, hanem betanított vadászmadarakkal.

A solymászat rendkívül nagy megbecsülését bizo­nyítja, hogy Árpád nemzetsége, amely Attilától szár­mazott, a "turul" -t viselte címerében. 210 A solymászat

I I4. Ezüst övveret Karosról

1 1 5. A turul sólyom

szépségéről és lefolyásáról ismét csak Almásy Györ­gyöt idézzük :2U "H a a lovas elhaj ította madarát, akkor nyomában vágtatva biztatja, s ugyancsak igyekszik, hogy közel legyen, amikor a zsákmány eleset t ; emellett kiabál, ordít »ahi, ahi !« ahogy csak a torkán kifér ! . . . A pillanat élveztébe teljesen belemélyedve, kitörő jó­kedvvel rohanva, a lovas eröteljes, élettől pezsgő köz­pontja ennek a szenvedélyes képnek . . . Az eljárás min­dig ugyanaz : alacsonyan surran a héja az üldözött nyúl fölött, amely halálos ijedelmében nyílegyenesen rohan tova : a madár aztán felemelkedik egy kissé, nyílsebesen levág, s egyetlen kapással megragadja a nyúl gerincét a lapockák fölött, másodikkal a fejét markolja meg, s ebben a pillanatban már rendesen felbukfencezik a nyúl, mintha lövés érte volna, kimúltan terül el. A tűhe­gyes karmok, mint tőr ölik meg az állatot már rendesen az első rohamra, s a héja oly durván rohan áldozatára, hogy annak, mintha présbe csavarták volna, úgy ro­pognak, s zúzódnak össze a csontjai . A leütött vadon a győztes madár, mintegy elszédülve, mereven és mozdu­latlanul ül ; sárga szeme vérben forog, s dühösen, öntu­datlanul tekint maga körül, leeresztett szárnyai befedik a zsákmányt . . . " A solymász hússal csalogatja vissza vastag bőrkesztyűs öklére, s kezdődik mjndez elölről .

Egy-egy jól betanított sólyom gazdájának messze földön dicsért büszkesége. A magyar solymászat nagy hírű volt, s még a középkorban is magyar solymász­mester "tankönyvé"-t használ ták Nyugaton.212 A régi pusztai művészet sokszor és nagy hozzáértéssel ábrá­zolta a sólymot, a solymászt és áldozatát. Különösen a szkíta kori ötvösök jeleskedtek ebben, de a későbbi ezüsttálakon is megjelenik a solymász alakja, s emlé­kezhetünk : Árpád magyarjainak ötvösei a női mellko­rongok szép rajzú domborművein is szerepeltették a sólymot. A Képes Krónikában sólyom van Attila és Ár­pád címerében, és az Árpádok eredetmondájában is a sólyom ("turul") születik újjá Emese álmában.

Nem esett eddig szó a vízi vadászatról . Egyik nyílfaj­tánk, a fecskefark alakú, bizonyára vízimadarak elej té­sére szolgált . Említettük, hogy különböző alakú nyíl­hegyeink vannak, s ezek más és más célra szolgáltak. Urayné Kőhalmi Katalin a mongol nyelvterület mai napig is használt nyílfajtáit vizsgálta,213 s részben azok nevéből, részben pedig az élőszóban kapott ismeret­anyagból idézünk itt : "Az első, eléggé vegyesnek tűnő csoportot a nagy hegyű nyilak alkotják, amelyekkel nagyvadra vadásztak, de többségük hadi nyílként is szolgált . . . A nyilak élét általában köszörülték, de volt olyan nyílhegy is, amelyet rozsdásodni hagytak, s így vérmérgezést okozhatta k vele . Néhány apróbb, hegyes nyíl is tartozott ebbe a csoportba, aztán következett a véső alakú heggyel ellátott nyilak és villás nyilak cso­portja, amelyek egymástól a két csúcs közötti mélyedés mélységében különböztek csak . . . mélyebb homorulat­tal haj lott a holdas nyíl, míg végül mélyen és néha szög­letesen öblösödött be a villás, másként fecskefarok ala-

1 09

I I 6. Nyílhegyek

1 1 7. A ruca!övő (a szerző rajza)

kú nyíl ." Se szeri, se száma nem volt a zengő nyilaknak : "a röptében fütyülő, zizegő, zúgó, brummogó hangot kibocsátó nyíl ijedt felugrásra, vagy figyelő megtorpa­ná sra késztette a vadat, a nyíl vasa pedig azonnal sú­lyos, vagy éppen halálos sebzést okozott . H ím szarva­sokat bőgés idején a nőstény állat hangját utánzó nyíl­lal megállásra kényszerítettek, ugyanúgy a nőstényt a szopós állat hangját utánzóval . Vizen, nád, káka közt rej tőző víziszárnyast a ragadozómadár rikkanását hal­lató nyíllal felreppentették . . . " Nézzük ezek közül kö­zelebbről a fecskefarok alakú nyilakat. M. Vilkuna finn professzor figyelte meg ezek használatát214 az obi-ugo­roknál. A víziszárnyasok felröppennek, amikor a va­dász közeledik a víztükör felé. Erre Íjából egy fütyülő nyilat lő utánuk, amely a ragadozómadár vijjogását utánozza. A madarak féltükben lecsapnak a víz szÍné­re, miközben a vadász közelebb settenkedik . Ezt addig ismétli, míg "lőtávolba" nem ér, akkor pedig a víztükör fölé hajolva, az íjat vÍzszintesen tartva, "kacsázva" rö­píti ki a nyílvessző t. A fecskefarok alakú nyíl előnye, hogy azt feltart ja a nádas, és a kutya könnyen kihozza a drága jószágot, meg - természetesen - az elej tett vízi­madarat.

A M ESTERSÉGEKRŐL

I . A kovácsmesterségről, azaz régi szóval a vasverőkről. A régiek hite szerint a tűzzel és vassal dolgozó ková­csok kapcsolatban voltak az égiekkel, de értettek a gyó­gyításhoz is, munkásságuk tehát nemcsak a kovács­műhelyhez kötődött. Rendkívül egyszerű eszközöket használtak, de néha művészei voltak mesterségüknek. Radloff például leír egy altaji kovácsot, aki fúvólángjá­val úgy összeforrasztott egy eltörött acél varrótűt, hogy nyoma sem maradt a törésnek.215 Nyelvi emlékek ből ismerjük mesterségük égi eredetének tanát. 216 A tar­chan (tárkány) név megvolt a régi magyarban és az onogur magyarban is, jelentése kovácskirály, mitikus kovács. Néha egész népek űzték a kovácsmesterséget, így például a belső-ázsiai türkök. Gyógyító tevékeny­ségükről főként a késő középkorból vannak adataink . Szabó György írja :217 "Hogy a kovácsok értettek az á llatgyógyításhoz és különösen a lovak nyavalyáihoz, azt több Írásos adat is bizonyítja . . . Az állatgyógyító orv9sságok nagy részét főleg a kovács készítette. Az orvosságok készítéséhez használt nyersanyagokról is Írnak a források . . . használtak avas hájat, timsót, zöld gálicot, tojást, mézet. Hogy melyik betegség gyógyítá­sára mi volt a legjobb, egyelőre nem tudjuk ponto­san . . . kisebb állatsebészeti műtét volt az érvágás . . . a kovács szerszámai között mindig felsorolják az érvá­gá shoz való kis szerszámot, az érvágót, vagy »verő va­sat«." A kovács mestersége tehát párosult az ál latorvo­séval, netán az ember betegségeiben is segítségét kér­ték .

A kengyelek, szablyák, zablák, nyilak, lándzsák, fo­kosok, kapák, ásók vasának metallográfiai vizsgálatá­ból nyilván fény derül Árpád népe kovácsainak mun­kamódszereire . Sok kovácsnak kellett lennie, hiszen a középkorban is minden falunak megvolt a maga ková­csa. A Kovács családnév nagy elterjedtsége is ezt bizo­nyítja .

A mesterség kezdete a nyersanyag kitermelése volt . Hogy mennyi a honfoglalás kori anyagban a bá­nyászott, számos munkaszakaszon át megdolgozott, majd megolvasztott, vascipókban tárolt, szállított vas és mennyi a gyepvas, egyelőre nem tudjuk.

Az ősi kohókat az utóbbi évtizedekben egyre hitele­sebben tárják fel . Érdekes Gömöri Jánosnak az a meg­figyelése, hogy több olvasztókemence volt a Tárkány nevű helység közelében.218 Az olvasztókemencék lecsa­pott tetejűek, kúp alakúak lehettek. Fentről rakták be­léjük a szükséges faszén rétegeket és a vaskőzeteket, alulról pedig fújtatókkal élesztették a tüzet. Mindehhez azonban ismerni kellett a faszénégetés technikáját. Al­kalmazása nyilván a kovácsok dolga volt.

Őszinte csodálattal állunk a kovácsok ezüstberaká­sos mesterművei előtt. Az izzó vasba olyan szabatos pontossággal vágták bele az ezüstbetétek ágyát, mint­ha agyagba vagy vajba metszettek volna. Ezek a meste­rek a vasverés művészei voltak . Kanyargó indáik vagy palmettás betéteik (amiket nyilván az ötvösök készítet­tek) ütemrendje hibátlanul népesíti be például a ken­gyelek szárait.

Eddig nem tártak fel honfoglalás kori kovácsmű­helyt, s Így nem tudjuk, csak feltesszük : a műhelyek a falu szélén voltak, hogy a tüzet távol tartsák a faházak­tól, a nádfödelektől .

A mesteremberek, a műhelyek átvészelik aZ uralom­változásokat, így a késő avar kor kovácsai, fazekasai, ácsai, szűrszabói és más mesterei is helyben maradtak, és az új hódító népek szolgálatába álltak . Ennek - szá­munkra - például abban van a jelentősége, hogy a késő avar temetők kovács-sírjai a temető sűrűjében feksze­nek. Nem a temetkezés szélére kerültek, és egyébként sem mutat semmi sem kiemelkedő, mitikus szerepükre. A kovácsok Árpád magyarjainál már csak mesterem­berek voltak, akik gyógyítottak is.

AZ ÖTVÖSÖKRŐL

Míg a vasáruknál aligha kell számolnunk kereskede­lemmel, kivéve egyes normann árukat, később pedig karoling fegyvereket, addig az ötvösművek egy része bizonyosan bizánci vagy kievi áruként került a Kárpát­medencébe. Ezeket tehát ki kell szűrnünk ötvöseink munkái ból. I lyenek elsősorban azok, amelyeken az an­tik aranyművesség örökségével találkozunk, mint pél­dául a granulációval vagy a filigránnal . Példaként hoz­hat juk fel a zsennyei kincs karpereceit, a keceli fili grá-

I I I

1 1 8. Rézberakásos kengyelek

1 1 9 . Ezüst fülbevalók a tokaji k incsből és ismeretlen lelőhelyről

1 20. Leveles hajfonatkorong Anarcsról

nókat, vagy éppenséggel a tokaj i kincs darabjait. Is­merve például a balkáni ötvösmestereket, akik igen szegényes eszközökkel úgyszólván az utcán csinálják remek filigrános, granulációs ékszereiket, felvethető az a kérdés, hogy az őseink sírjaiból előkerült hasonló darabok vajon nem hozzánk költözött vándorötvösök munkái-e, akik esetleg megrendelésre készítették a bi­záncias darabokat? Akár vándormesterek munkáiról, akár közvetlen áruról van szó, ezeket nem számíthat-

juk az Árpád magyarjainak ötvösei által formált éksze­rek közé .

Ötvöseink közt lehettek keletiek, arabok is, jelenlé­tükre különösen palmettás mintázatú ékszereink val­lanak. Bizonyos azonban, hogy Árpád magyarjainak, különösen a férfiaknak növényrajzolatú ékességei a megrendelők kívánságának köszönhetők, nem pedig az ötvösök ötletének, beidegzett gyakorlatának. Pon­tosabban a vásárló és az eladó Ízlése kölcsönösen ha-

1 1 3

tott egymásra. Erről már esett szó, de meg kell említe­nünk Kovács I stvánnak, a kolozsvári magyar régészeti iskola kiemelkedő tudású régészének - akiről a mai méltatlan utódok úgy hallgatnak, mintha nem is élt volna - megállapítását : a palmettarügyek vaskos leve­lei víztároló növényekre vallanak, vagyis a homokos sztyep határvidékére.219 Ez pontosan az a vidék, amire régészeti anyagunkban a perzsás jelleg utal . Nem zár­ható ki az a lehetőség, hogy például a csatlakozott ka­barok az ötvöseiket is magukkal hozták. Nem kell azonban csupán a kabarokra gondolnunk, gondolha­tunk a honfoglalókkal szövetséges mohamedánokra is, akik eljártak a prágai vásárba. Bizáncból, Velencéből, Ravennából idekerült mesterekkel is számolnunk kell . Ötvöseink páratlan leleménnyel, boszorkányos ügyes­séggel bántak az egyszerü palmettabimbó mintával : egybekapcsolva leveleik végét, végtelen mustrát for­máltak belőle,2aJ vagy szalaghálóba il lesztették, közép­pont köré csoportosították, vagy futó növényfelülete­ket félbevágva alkottak indás díszt belőle, például a karpereceken. Esetleg - hozzáillesztve az íjtegez szájve­retéhez vagy a zablapálcák alakjához - pompás felület­díszt alkottak belőle. Az öveket külön-külön szív alakú veretek sorával díszítették, ugyanígy a kengyeleket is, vagy pedig áttört korongok "életfáit" építették beléjük. A palmettás díszek egyformán megjelennek a férfiak és a nők által viselt tárgyakon. A mohamedán művészet­ben a dús növényvilág a paradicsomotjelképezte, talán nálunk is így volt ? A palmettákba öltözött férfiak és asszonyok a jelképvilágban a paradicsom ígéretét öl­tötték magukra ? Jó volna tudni, de csak sejtjük, s a "sejtések" nem tartoznak a tudomány körébe . Nélkü­lük azonban leltárrá, tömény unalommá szürkül a múlt.

Az ötvösdomborításhoz aránylag szerény felszerelés szükséges : ötvösszurokkal kitöltött félgömb, alatta vá­szonkorong, hogy a félgömbö t bármelyik irányba le­hessen állítani a munkaszakasznak megfelelően. Az át­melegített ötvösszurokra rátapasztják a lemezt és rá­rajzolják a rajzot, ezt rávésik vagy körülponcolják. Ez­után kezdődik meg a majdan domborodó részeknek a fonákról való mélyítése (ez elölről domború lesz !) . Utá­na megfordít ják a lemezt, és poncokkal élesítik a rajzot, síkokkal a domborodásokat. Majd leveszik, és elkez­dődik a szerelése . Kinyírják például a tarsoly pontos körvonalát, szegély t s4egeznek rá, esetleg felül rojtos mintákkal díszítik, s végül ráerősítik az elkészített bőr­tarsolyra. Közbeeső művelet még a háttérnek a min­táktól való megkülönböztetése, ez a háttér poncolásá­val vagy aranyozásával történik .

Amennyiben a díszítendő tárgy nem sík felületű volt, más eljárást használtak . Például néhány csészén, így a nagyszentmiklósi kincs darabjainak elkészítésekor is, az edény testek "felhúzása" után az edényt ötvösszu­rokkal töltötték ki, és a rárajzolt minta körül visszaka­lapálták a hátteret. Ez egyúttal azzal az eredménnyel

1 1 4

�: " : t .""" .. , : L :

1 2 1 . A veszkényi zablapálca

járt, hogy a háttér kiszorított szurka a rajzot dombor­műszerűen megemelte, mert alája tömörült .

A nagyszentmiklósi kincs221 23 db aranyedénye az egész népvándorlás korának, de különösen Árpád ma­gyarjainak legszebb ötvösremeke. Gyönyörű állatalak­jai nem csupán mesterségbeli remekek, hanem valóban művészi alkotások. Lendületes, de mégis hajszálpontos realizmussal megformált figurái közt vannak emberek, vadak hiteles ábrázolásai, elképzelt csodaszörnyek és nagy gyakorlattal szőtt növények képei . Vannak ráté­tes minták, bevésett rajzok, sőt kőbetétek és zománc­művek is a kincsben . A granuláción és a filigránon kívül mindenfajta ötvöstechnikát alkalmaztak ötvösei. Nem egy időben és nem azonos művészi vonzáskörben ké­szültek az egyes darabok. Mind a technika, mind pedig az ábrázolások köre úgyszólván átöleli egész Eurázsi­át, és a múltból még mezopotámiai örökséget is őriz. A kincset részben az ötvösfogások, részben a rovásírá­sok alapján két asztali készletre bontottam. Az egyik ­a fejedelemasszonyé - tele van művészi ábrázolások­kal, a másik - a fejedelemé - végtelenül egyszerű, de minden darabján rovásírás van. A kincsen háromfajta írást találunk : görög betűs, görög nyelvű feliratot a víz megtisztító erejéről (nem lehetett keresztelőcsésze, mert a keresztelés annak idején vízbemerítéssel történt, bár a fel írás a víz megtisztító erejéről szól ) ; tisztán ro­vásfeliratot - ez még megfejtetlen - és végül egy görög

1 22. Aranyozott ezüst hajfonatkarikák Sárospatakról

1 23 . A nagyszentmiklósi kincs 1 0. csészéjének rovásfeliratai

betűs török nyelvű feliratot a fejedelemasszony készle­tén . Ez utóbbiban szerepel két jól olvasható név : Boila és Butaul. Nem merülünk bele a különböző olvasatok­ba - ahány annyiféle -, csupán aztjegyeznők meg, hogy itt Cirill és Metód szláv írásbeliségével nagyjából egy időben görög betűs török szövege t láthatunk, tehát a török írásbeliség nyugati jellegű kezdeteivel állunk szemben. Nem kétséges azonban, hogy rovásírásunk is megvolt (szinte mindegy, hogy milyen nyelvű, török-e vagy magyar, fejedelmeink és első királyaink udvará­ban a török nyelv járta l ) . A fejedelmi asztalikészlet minden darabján rovásírást találunk, érett betűvetésű feliratok váltakoznak kezdetlegesebb bekarcolások­kal .

Egy kincsen belül - tehát egy fejedelmi udvaron be­Iül ! - egy időben háromfajta írás az írásbeliség elterje­désének magas fokát jelenti. A kincs egymagában is tükörké'pe a nagy távlatokat egybefogó műveltségnek.

A mitológiai kutatás számára a legfogasabb kérdése­ket a kincs 2. számú korsója jelenti. Négy korongjában a győztes fejedelem, az őzet leteperő griff, a szárnyas emberfejű oroszlánon lovagló, párducra vadászó égi fejedelem és - a legtöbbet tárgyalt - "égberagadási jele­neC', amely lehet, hogy egy sas párosodását ábrázolja egy földi nővel . A samánok eredetével kapcsolatban ugyanúgy, mint a magyar Emese álmában, szó van ar­ról , hogy egy földi nő a sastól (turultól) esik teherbe. Lehet, hogy Nagyszentmiklós "égberagadását" is így kell magyarázni, de akkor még mindig magyarázatla-

1 1 6

nok a többije\enetek és a több állati testből egybeillesz­tett csodalények, szörnyetegek. Mindezeknek feltehe­tőleg köze van a kis edénykékben tálalt ételekhez, nya­lánkságokhoz. Feltehetően a rontástól kellett megőriz­niük azokat . De, hogy a kis edényekben mit tálaltak,

1 24. A 14. számú ivócsanak a nagyszentmiklósi k incsből

1 25 . Állatküzdelem a nagyszentmiklósi kincs 2. korsójáról

1 26. Ezüst karperec Tiszaeszlár­Bashalomrói

1 27. Vésett arany kehelyszáj Velencéből

1 28. Nyugati pénzek, dirhemek és bizánci solidusok

1 29. A nagyszentmiklósi kincs 7. korsója az "égberagadás" jelenettel

arról semmit sem tudunk . A kis edények arra mutat­nak, hogy az ünnepi lakomákon nem a mennyiség volt a fontos, hanem a minőség, a konyha művészete kimű­velt ínyesmesterség volt. Ugyanígy állunk az italokkal, a mongol kánok udvarában a férfivendégeknek négyfé­le, a hölgyeknek háromféle italt szolgáltak fel . Minder­ről tudomással kellett bírniuk a korsókat készítő ötvö­söknek vagy a kincset .egybegyűj tő udvariaknak is. Azt is tudniuk kellett, hogy a fejedelem jelvénye az ivókürt . Bár a kincs kétségtelenül hosszabb idő alatt vált teljes­sé, gyűjtését ezek a szokások irányították. A fejedelem­asszony készletében az onogur idők állatábrázolásai uralkodnak, míg a fejedelemén az ékekkel osztott ke­reszt, a királyok jelvénye a legfeltűnőbb.

Az asztali készletek nyilván ritka megrendelések vol­tak, annál gyakoribb volt a mindennapos használat ékességeinek, il letőleg például a lószerszám vasainak berakásos díszítése. I tt a kovács a darabba (kengyel, zabla, netán lándzsa) belekalapálta a díszítőminta mé­lyedéseit, s az ötvös ezekbe készítette el magát az ékes­séget. Két mesterember működött itt együtt, akárcsak a nyerges meg a szíjjártó . Nos, a kovács által a vasba mélyített mintákat általánosságban kétféle módon töl­tötték ki : aranyozott ezüstdíszekkel vagy egyszerűen ezűstszalagokkal. Az első módszer szerint az ezüstdí­szek peremükön alácsúsznak az alávésett mintákba s azok tartják, a második módszer szerint az ötvös által elkészített ágyakba kerűl forrasztással az ezüstdísz.

I tt is fel kell vetnünk annak lehetőségét, hogy bizánci ötvösök is telepedtek meg nálunk . Vegyük példának a bashalmi karperecet/22 ehhez a velencei Szent Márk­székesegyház kincstárából idézhetünk szinte pontos példát. A velencei és hazai munka egybevetése világo­san mutatja, hogy a bashalmi karperec jóval gyengébb mesterségbeli tudással készült, úgyszólván silány után­zata a velenceinek . Ez vagy azzal magyarázható, hogy olyan magyar mester munkája, akinek idegen volt a bizánci formavilág, vagy azzal, hogy majdnem kontár bizánci mester vetődött hozzánk .

A KERESKEDELEMRŐL ÉS A VÁSÁRRÓL

Vasárnap szavunk a vásár-napból ered,223 s törvénye­inkből is tudjuk, hogy első királyaink korában virágzó vásáraink voltak, sőt kereskedőin k külföldi vásárokra is jártak (Prága, Perejaszlavec) . De részben erről tanús­kodnak a sírleleteinkben talált pénzek is : a nyugatiak, bizánciak és arabok .

Van egy honfoglalás kori forrásunk is, amely a vá­sárokról szól . A sokszor idézett Ibn Ruszta így ír :.ZM "Amikor a magyarok Kercsbe érnek, az elébük menő bizánciakkal vásárt tartanak . Azok [ti. a magyarok] eladják nekik rabszolgáikat és vesznek bizánci broká­tot, gyapjúszőnyegeket és más bizánci árukat."

1 20

A bizánciakkal és arabokkal való kereskedelmünk a honfoglalás után sem szűnt meg, bizonyságai ennek az ékszerek és pénzek. A bizánci solidus és az arab dirhem az akkori világkereskedelem pénzneme volt. Talán már Keleten, de az új hazánkban biztosan a normannokkal is kiépült kereskedelmünk, részben észak felé (első pén­zeink szinte kirajzolják az északra vezető utat),225 rész­ben Kijeven át. Számos normann eredetű tárgyat talál­tak hazánkban, sőt még egy aranyozott fejedelmi lán­dzsát is. 225 Szent István Prágában őrzött kardjának ele­fántcsont szereléseit is normann mintakincs díszíti .227 Szokás volt például a bizánci udvarban, hogy a testőr­ségben normann egységek szolgáljanak. Ú gy látszik, ez a szokás nálunk is tovább élt, talán erről tanúskodik a sok Oroszi helynév.218

A prágai vásárról már többször esett szó és arról is, hogy oda a bizánci solidusokkal fizető kereskedőink mentek. Az országon belül még sokáigjárta a tinópénz, de a külkereskedelemben elsősorban a bizánci solidus, továbbá a magyar ezüst és ló volt a fizető- és csere­eszköz.Z29

A vásárokra elvitték áruikat a mesterembereink is. Most ismerkedjünk meg néhányukkal . A nyergesmes­ter munkáját láttuk már a nyereg bemutatásakor. Nyil­ván - akárcsak kései utódaik - ők is adtak el nyergeket a vásárokon. A már elmondottakhoz kiegészítésül még annyit, hogy a tiszafüredi nyergesek a következő fafaj­tákat használ ták nyergeik készítéséhez : a nyeregdesz­kát puhafából, rendszerint nyárfából csinálták, a ká­pákhoz keményfát választottak : kőrist, gyertyánt, já­vort, bükkö t és eperfát . A fákat az erdőben jó előre k ijelölték, és volt egy megbízott juk, aki gondoskodott a fák kivágásáról és a kijelölt részek kifűrészeléséről.23J Mindez közvetett adat lehet annak a vélekedésnek megdöntésére, amely szerint őseink az erdőket nem szállták meg !

A nyergesmester mellett különösenfazekasmesterek voltak szép számmal hazánkban. Az edények, edénytö­redékek valósággal elöntik múzeumaink raktárait.

Árpád népe néha halottai mellé is adott italfélét, fa­zékban, csészében, bögrében, feltehetően bort vagy ku­miszt is . A sírokban aránylag kevés az edény, de annál több a telepeken a cserép, az edény töredék. E cserepek vizsgálatából kerekedik ki előttünk az egykori fazekas műhelye, felszerelése és munkamódja.231 Míg az őskor fazekasai nagyrészt nők voltak, a népvándorlás kori fazekasok bizonyosan férfi mesteremberek.

N agyrészt kézikorongon dolgoztak, azaz az ala­csony, tengelyen járó, vastag korongdeszkát egyik ke­zükkel haj tották, a másikkal az edényt építették . Fő­ként hurkákból készült az az edény vagy agyaggö­röngyből "húzták fel" . Először rendszerint a fenekét csinálták meg, aztán épült rá az edény teste. A korong pörgése egyenetlen volt, hiányzott a lábbal haj tott ko­rong egyenletes forgása, s így az edények oldalfala sem lett lökéletesen egyívű, hanem kissé formátlan maradt.

1 30. Köcsög Tiszaeszlár-Újtelepröl

1 3 1 - 1 32. Fenékbélyeges edények

' 33 . A fazekas (a szerző rajza)

Díszítése rendszerint hullámköteg, ami úgy keletke­zett, hogy a fésűs szerszámot az edény forgatása köz­ben le-fel mozgatták. Ú gy látszik - de még senki sem vizsgálta meg -, hogy a fazekasok - akárcsak ma -edényeiket űrmértékre készítették.

A lábbal haj tott korongnál az edényt vékony fonal­lal vágják le a korongról . Munka közben az agyagnak szilárdan kell tapadnia a koronghoz, mert egyébként lerepülne a forgás következtében . Nem úgy a kéziko­rongnál, ahol a korongot homokkal szórják be, hogy az edény ne tapadjon a forgó koronghoz. Az így készűlt edényeken gyakoriak az úgynevezett fenékbélyegek. Ezek egyszerű, domború jegyek, és a tudósok a mai napig is találgat ják, hogy a fazekas tulajdonjegyei-e, vagy netán nemzetségjelek. Nehezíti a megoldást, hogy akár egyik, akár másik fel tevés lenne a helyes, egy-egy sírcsoportban, temetőben, netán telepen sok-sok egy­forma fenékbélyeges edényt kellene találni - de nem ez a helyzet. Egy azonban bizonyos : fenékbélyeges edényt csak kézikorongról emelhettek le, mert ha az a lját le­vágják, akkor a bélyeg megsemmisül . De jelenti ez azt is, hogy a más-más fenékbélyeges edény alá új s újabb korongot kellett szerelni, mert a bélyeget mélyen bele­vésték a korongdeszkába.

1 34. M ázas korsó Sóshartyánból

Honfoglalás kori fazekasaink legszebb és legjellem­zőbb munkái a cserépüstök. Ezekről már esett szó, itt csak annyit, hogy jellegzetes magyar, esetleg késő avar edényfajta. Erdélyben és a H avasalföldön is találtak ilyeneket. A román kutatás besenyőnek tartja ezeket az edényeket, mivelhogy van egy-két tucatnyi besenyő helynév Erdélyben. I gen ám, de sok száz magyar hely­név is van, s mivel a mai M agyarországon - távol a besenyő helynevektől - százával találhatók a cserép­bográcsok, bizonyos, hogy azok a késő avarok és ma­gyarok hagyatékai. Természetesen lehetséges, hogy a besenyőknek is voltak cserépbográcsaik .

A mesterségek közt nem került még sor a nemez ké­szítésének megbeszélésére. Ez kifejezetten női munka volt, sőt a fiatal leányok dolga. Nemez szavunk iráni eredetű, és jelentése "ver'',232 a nemezt ugyanis valóság­gal összedöngölik, összeverik . H asználják továbbá jurtborítónak, szőnyeg helyett, lótakarónak s még sok mindennek a háztartásban.

A rokon népeknél a nemezkészítés valóságos ünne­pe volt a környék rokon vagy nem rokon leányainak. A megnyírt juhok gyapját szálakra zilálták . Ez vagy úgy történt, hogy a kiterített gyapjút botokkal verték, vagy pedig - amint a magyar néprajzkutatás leleteiben

is voltak nyomai233 - íj féle szerszámmal, a húr pengeté­sekor rezgő mozgást keltettek, s ezt használták fel a szálak szétzilálására. Ezután a szálakat tiszta lepedőre terítették és meghintették vízzel, majd megkezdődött egybeverésük . A girbegurba szálak egymásba fonód­tak, és sűrű, tömör felületet alkottak. Azután a már összeállt nemez t rúdra hengerítették és lovakkal húzat­ták, miközben a felgöngyölt nemez tovább verődött. A végén a letekert nemezt a lányok még tovább döngöl­ték olyan módon, hogy nekifeküdve alsókarjukkal ütö­gették. A nemezkészítés egész ideje alatt folyt a bolon­dozás, a tréfálkozás, az egymás ugratása. A már kész nemezt a folyóra hordták, megmosták, botokkal ütö­gették, hogy a gyapjúszálakró l a mocsok lej öjj ön, aztán hazavitték, és otthon megszárították. Nemezt fehér, fekete és szürke gyapjúból készítettek, a fehér volt a legértékesebb, mivel ez volt a megtiszteltetés színe. A szürke nemezt a lószerszám készítéséhez használták, vagy a szegényebbek dolgaihoz. A nemezkészítés szép példája volt az egymást segítő közös munkának.

A mindennapi dolog egyhangú teendőit a munka közbeni terefere vagy fontoskodó hallgatás töltötte meg élettel, továbbá az, hogy a gyermeksereg is ott ólál­kodott és tanulta jövendő tennivalóit.

7. / A SZELLEMI ÉLET

AZ ÍRÁS

Kézai Simon IV. (Kun) László udvari papja volt, és Gesta Hungarorum cÍmű történeImét 1 283 táján Írta. Ebben találjuk meg az első adatot, amely rovásÍrásunk­ról beszél (közelebbről a székelyek rovásÍrásáról) . Íme a szöveg magyarítva :234 ,,[a székelyek] ' . . . a blakokkal együtt a végek hegyeiben nyertek osztályrészt, ezért a blakokkal összeelegyedve, mint mondják, azok betűit is használják. " Erről a forrásról két dolgot kell megje­gyeznünk : a forrás bIa ko król és nem vlachokról szól ! A blakok pedig már Magna H ungaria közelében, a Ká­ma vidékén is a magyarok közelében éltek. Karluk tö­rök eredetű nép,2l5 és ezért nem csodálható, ha rovás­írásunknak kapcsolatai vannak a türk rovásírással is. A másik megjegyezni való, hogy a régebbi onogur­magyar és magyar rovásírás (Békés megye és N agy­szentmiklós) az Alföld keleti szegélyéről való, ott pedig Anonymus a székelyek szállásait tudta. Bár egy újabb felfedezés (Felsőszemeréd) feltehetővé teszi, hogy a ro­vásírás az egész magyar népé volt, mégsem hallgatható el, hogy középkori emlékeink 90-99 %-a székely te'rü­letről származik . Sokat várunk a legutóbb felszínre ke­rült szarvasi emlék hosszú rovás-szövegének megfejté­sétől (magyar? török?) .235

Antonio Bonfini Mátyás király korában ekként jel­lemzi a székelyek rovásÍrásá t : ;,Scythiai betüik vannak, kevés jeggyel sok értelmet kifejeznek . "237 Ez a forrás azért érdekes, mert utalás van benne rovásÍrásunk be­tűket összevonó, egy jellé egyszerűsítő jellegzetességé­re, ami bizonyos fokig a gyorsírás gyakorlatához köze­lí ti régi Írásunkat.238

A középkori és késő középkori székely írásemlékek nagy előnye, hogy ábécék maradtak fenn róla, a rovás­jegy'ek pontos hangértékével . A székely rovásÍrást, kü­lönösen a nagy tekintélyű Németh Gyula nyomán, álta­lában a belső-ázsiai türk rovásírás egyik ágának tekin­tették .2.l} Ám a székelyek rovásÍrásának nem csupán türk kapcsolatai léteznek, hanem kimutathatók benne a Földközi-tenger feletti és Ázsiáig terjedő területeknek úgyszólván minden történeti Írásrendszerhez füződő szálai. Ennek következtében újabb írástörténészek ma­gyar eredetűnek sej tik rovásÍrásunkat, amely az egyko­ri írásrendszerek közepette és közelségében formáló­dott ki, Meotisz vidéki hazánkban.J«)

Rovásaink általában mássalhangzós írások, ame­lyekben a magánhangzókat vagy egyáltalán nem jelzik , vagy pedig csupán a mássalhangzók kisebb módosítá­sai utalnak reájuk. A székely rovásírás a magyar nyelv hangrendszerének csaknem hiánytalanabb lejegyzésére

1 24

\��J� )°/1 �7" \\\� �O�t}t(�� �<�(J1 �z�G1 \)?

��Ki]]�3EMM �< ®��(<&=IHí <lliDff !?f Kt (ci) (HE NM

1 3'5 , A nagyszentmiklósi kincs rovásírásai

1 36. Az énlakai templom rovásfelirata

alkalmas (magánhangzói val együtt), mint latin betüs írásunk. Éppen e nehézségekre utalva írta meg 1 589-ben Telegdi János Rudimentáját, azaz rovásírásos tan­könyvét, hogy a rovásírást újból elterjessze a latin be­tüssel szemben. Időrendben ez után Luigi Fernando Marsigli olasz hadmérnök, aki a töröktől visszafoglalt területeken működött, másolt le egy Erdélyben talált rovásnaptárt. Kéziratában így megmaradt "A Székely­föld régi scíta lakói nyelvének fára faragott gyűjtemé­nye . . . " Hasonlóan nagy jelentőségű lelet volt I 483-ból az úgynevezett nikolsburgi ábécé. E pergamenlap fel­irata "littere Siculorum, quas sculptunt vel cidunt in lignis" , tehát a fába vésett rovásokról beszél . Ezeken kívül számos rovásírásos emléket találtak a székelyföl­di templomokban ( legnevezetesebb az énlakai unitári­us templom mennyezetén megmaradt Írás I 668-ból). Hosszabb szöveg került elő a török fogságban lévő er­délyi követség egyik tagjától Konstantinápolyból, Szé­kely Tamás Írta 1 5 I 5-ben nekikeseredésében ; valami­vel korábbi ennél a csíkszentmártoni felirat. A rovás­Írást a 1 8 . századig titkosÍrásként is használták. Újab­ban az egykori történeti Magyarország (ma Szlovákiá­hoz tartozó) községében, Felsőszemeréden:l41 bukkant fel egy rovásírásos felirat. Ez lenne eddig az egyetlen erdélyi területen i lletve kapcsolaton kívüli rovásírás, amely sej thetővé teszi, hogy ezt az Írást egykor az egész magyar területen használ ták .

Ezt az Írást nemcsak rótták, hanem Írták, festették is, tehát megtévesztő a "rovás" kifejezés, de mivel köztu­datunkban rovásÍrásként szerepel, mi is megmaradunk ennél az elnevezésnél. Kutatóink hosszú időn keresz­tül, különösen Sebestyén Gyula és Németh Gyula2'1,2 munkássága nyomán, török származéknak gondolták, amely két betűjét : az E-t, meg az O-t a glagolita Írásból, hármat : az A-t, F-et, M-et pedig a görög Írásból vette át. E "szedett-vedettség" feltételezése ellen egyeseknek korábban is, de különösebben újabban ellenvéleménye volt. Két nemrégen megjelent dolgozatból idézek. "Az ótürk Írások szembeötlő jellemzője a mássalhangzók jeleinek két- vagy tö bbalakl'tsága . . . a magyar rovásírás betűi a K kivételével egyalakúak . . . A türk Írásrendszer nem ismeri a ligatúrákat, azaz a betűösszevonáso- . kat. A magyar írásnak viszont gazdag ligatúraanyaga van . . . A türk Írásban nincs . . . a magyar Írásban van névmonogram." Egy másik tanulmányban a követke­zőket olvashatjuk : "E székely-magyar rovásírás két­ségtelenül rokona az ótürk Írásoknak, de belőlük nem származhatott . . . a székely-magyar rovásírás önálló hajtás volt az ősi Írásbeliségnek azon a talaján, amely­ből a legrégibb alfabetikus Írások kisarjadtak. "J<13

Ezzel szemben Püspöki Nagy Péter szűkebb időha­tárokban gondolkozik, ő a ligatúrák (betűösszevoná­sok) és a monogramok alapján Nagy Károly kora és IV. Béla uralkodása közé helyezi Írásunk kialakulását. Fel­tehető, hogy ezt az Írást Árpád népének honfoglalása előtt a Kárpát-medencében valamilyen magyar nyelvű

nép már használta (ez csak a székely lehetett), és fele­désbe merülése után Mátyás udvarának régieskedő di­vatja hozta újra használatba (tehát fl. királyi levéltárban kellett lennie rovásírásos anyagnak). Annyi bizonyos, hogy rovásírásos emlékeink valóban Mátyás korától sokasodnak. Írásunk eredetével összefüggésben tehát újabb kételyek merültek fel . Feloldásuk a jövendő ku- . tatásra vár.

Meg kell említenünk, hogy a századfordulón és a század első felében újra elterjedt a rovásÍrásnak a min­dénnapi életben való használata. Ebben Fadrusz János járt elöl, aki például a zilahi Tuhutum-emlék teljes szö­vegét rovásírással véste fel . Sebestyén Gyula emlékét a Balaton partján ugyancsak egy rovásÍrásoskőszál őrzi . Művészeink közül Medgyessy Ferenc, Boromisza Ti­bor, Mokry-Mészáros Dezső s általában a Magyar Kép­Írók művészcsoportja is igyekezett elterjeszteni a rovás­Írást. Legújabban Paál Zoltán ózdi kohász, az Arvisu­rák közlője Írt folyamatosan rovásírással, például Pa­taky László békéscsabai mérnökkel való levelezésében. Napjainkban pedig egy középiskolás diákkör tűzte fel­adatául a rovásírás felélesztését, Andrássy Kurta János szobrászművész védnöksége alatt.

A REGÖSÖK

"Ha az oly igen nemes magyar nemzet az ő származásá­nak kezdetét és az ő egyes hősi cselekedeteit a parasztok hamis meséiből vagy a regösök csacsogó énekéből mint­egy álomban hallaná, nagyon is nem szép és elég il letlen dolog volna" - Írja Anonymus magyar történelmének bevezetésében.344 Tehát az ősidők és a hadjáratok hősei voltak a mesék és a regösök énekének tárgyai. Nyilván énekbeszédben mondta el a regös a maga mondókáját,

. amelyet dudával nem kÍsérhetett, mert azt időről időre fújni kellett volna (a dudák kettős sípjait az onogur­magyaro k temetői ben többször megtaláltuk). Talán olyanfajta kobzos hangszere volt, mint amilyent a pécsi székesegyház román kori faragványainak egyikén egy öreg ember tart a kezében.:M5

Hogy regöseink hogyan és mit énekeltek, arról érde­kes felfedezést tett egykori krónikakutatónk, Jakubo­vich Emil.:l<I6 Ő ugyanis a Képes Krónika egyik részletét magyarázva ismerte fel énekeik jellegzetességét. A szö­vegnek látszólag semmi köze nincsen tárgyunkhoz, s mégis benne rejtőzik a megoldás. A Krónika egyik Tak­sony-kori hadjáratunkról szólva Így beszél : "Visszaté­rőben, a Rajnán Türingia városánál hét magyart kivé­ve, mind leölte [a szász herceg]. Hetet pedig közülük meghagyva, füleiket levágva küldött Pannoniába . . . Akik magukról éneket költve énekeltették magukat vi­lági tetszéséért és nevök hÍresztelésére. " A szövegben a lényeg a "magukról éneket költve" meghatározás, azaz az ének első személyben szól a hét "gyász-magyarról", mintha ők maguk szólalnának meg. Nos, a török-tatár

1 25

hősi énekek is. i lyenek, tehát nem mesélik el a hős csele­kedeteit, hanem az maga mondja el hírének, nevének dicsőségét. Ezeken a hősi énekeken nevelődött fiatalsá­gunk, ezen méláztak el lakomázás közben az egykori harcosok. Regöseinknek - akárcsak mai költőinknek ­a népi-nemzeti érzést ébren tartó, serkentő szerepe volt.

Ősköltészetünk legfontosabb kérdései foglalkoztat­ták Képes Gézát is, aki a Reguly-Munkácsi-féle obi-ugor gyűjtésen kívül messzemenően kiaknázta munkájában a Mongolok Titkos Történetét.1J!..7 Az obi-ugoroknál a hösi énekek a messze múltra emlékeznek, ezzel szem­ben a türk és mongol hősi énekek úgyszólván a jelenig nyomon követik népük történetét. Tárgyuk az istenek megidézése, a gyógyítás, az ellenséges erők megbénítá­sa és a hitregék mellett az új hódítások, fejedelmek, vezérek dicsőítése, valamint a találós kérdések. Képes Géza mindegyikre idéz párhuzamot a magyar ősköltés­ből, különösen szép jellemzést szentel Szent László lo­vának. A magyar fehér ló-mondával összefüggésben igyekszik versekbe szedni a latin próza szétfolyó szöve­gét . A későbbi magyar verselésből pedig idézi a sorkez­dő rímek remek példatárát :

Feldedet adtak fejér lovan, És fivedet aranyos féken . . .

vagy : Hamar mind feikésziIének Harmad kevetet választának . . .

Az előrírnek gazdag alkalmazása szerintünk nyel­vünk természetéből következik, s ez a játékosság a mai napig is megvan. Például a Szemere utcai elemisták egymástól tanulják a kántáló csúfolódást :

Szegény Szemere, Szomorú szamara.

Régebben a próza is vers formájú lehetett, erre nézve Képes idéz egy magyar népmesét, amely versben van, címe A kicsi kígyó, a macska és a féreg. Ami ebben a legizgalmasabb, a két favágó vágás közben felváltva mondja a mesét, akárcsak a Kalevala runóinak éneke­sei . Meséinkben (pl. a kacsalábon forgó kastély, kanca­tejfürdő, égig érő fa stb . ) és gyermekmondókáinkban (pl. szita-szita péntek, szerelem csütörtök . . . , gólya, gó­lya, gilice, mitől véres a lábod . . . ) sok őstörténeti emlé­künk lappang, de ezek feltehetően sokkalta régebbi.ek, mint Árpád népének honfoglalása.l<!8

Akárcsak a későbbi királyi és főúri udvarok vándor­énekesei (Tinódi Lantos Sebestyén és társai) vagy a vá­sárok éneklő koldusai, a regösök - amennyire tudjuk -férfiak voltak. A néprajz tudományának egyik szilárd megfigyelése, hogy az epikus műfajok, mesék, mondák, kalandok előadói majdnem kivétel nélkül férfiak, a sze­relmi költészet nótafái pedig csaknem mindig leányok, menyecskék és asszonyok .w A nagyvilág és az otthon

1 26

, \ énekeseinek e kettősségében nem annyira a nemeknek van meghatározó szerepe (a világirodalom nagy Iírikusai nagyrészt férfiak l), hanem inkább annak, hogy a női munka a ház körül sürüsödik, míg a férfiaké a háztól messzebb. Az otthon ülő, dolgozó, gyermeket szülő­nevelő asszonynép és a nagyvilágo t járó, erdőlő, harco­ló, kereskedő, lovat ülő férfinép kettőssége jellemző a líra és epika nótafáinak megoszlására.

Az énekmondó k , regösök a honfoglalás előtti múltat és az utána következő idők hősi eseményeit is feldol­gozták (turul-monda, csodaszarvas-monda, a fehér ló mondája, Botond, Lehel stb.). Szövegük latin nyelvű krónikáinkban maradt meg. Az egyik legelterjedtebb hősmondát későbbiekben "Szent László-legenda" néven ismerjük. Ezt középkori határ menti templomaink fal-

1 37 . Kobozt tartó aggastyán, szobortöredék a pécsi székesegyházból

festményei is gyakran ábrázol ták . Egy zseniális közép­kori költő kezén hősi énekeinkből kerekedhetett volna ki "naiv eposzunk" , a Kalevala, Kalevipoeg vagy a sa­gák módjára.

A regösök a királyság megalakulása és a keresztény­ség felvétele után, afféle szórakoztató vándormuzsiku­sokká lettek. Sok oklevelünk említi őket, de már csak mint "conbibator"-t, együtt-ivót, egy kicsit amolyan bohócfélét. Pais Dezsö kiváló nyelvészünk a "regös" szót az elrejtőzéssel, a révülettel hozza kapcsolatba.2:0 A regösök tehát eredetileg rokonságban lehettek a tál­tosokkal, s talán afféle samánkodók is voltak, akik a bajba jutottak orvosságát keresték.

Másként áll a helyzet - részben - lírai hagyományunk­kal kapcsolatban. Seprődi János, Vikár Béla, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László, Veress Sándor és az iskolájukból kikerülő gyűjtők és feldolgozó k belát­hatatlan gazdagságban tárták fel népzenénk emlékeit. Honfoglalás előtti ötfokú dallamainkhoz azonban - saj­nos - nem kapcsolódik törvényszerűen szöveg. A dal­lam sokkal szívósabb, a szöveg könnyen változik . So­hasem tudjuk meg, hogy mit énekelt a Symphonia Hun­garorum parasztleánya, miközben az ütemet a malom­kő duruzsoló zenéje adta (a symphonia középkori je­lentése is valami i lyenfélét takar : tekerő vagy lant mo­noton zenéje felett felszárnyaló ének) .251

1 38 . A régös (a szerzö rajza)

Idézzük a Gellért-legendából az erről szóló szép rész­letet, azzal kapcsolatban, hogy egyszer Gellért utaztá­ban egy faluban szállt meg : "ott éjféltájban malomkö­vek zaját hallja, amit annak előtte nem látott volt. Mi­közben megállapította, hogy csak annak zöreje lehet, azalatt a nő, aki a malmot forgatta, énekelni kezdett. A püspök csodálkozva mondta Walternek [kísérőjé­nek] : »Hallod-e, Walter, a magyaro k symphoniáját?« Mindketten örvendtek az éneknek . . . Walter azt mond­ta, egyszerű ének ez, és a nő, aki énekli, gazdánk szolgá­lólánya, és a lány gazdája búzáját őrli, mivel ezen a tájon e kívül nincsen malom."

Az eddigiekben egyéni énekmondó t, éneklőt idéz­tünk, ám a "regösének" kifejezés a magyar köztudat­ban a téli napforduló napján regélő csoportok éneké­hez fűződik. Ezek népköltészetünk gyöngyszemei, nem egészükben honfoglalás kori ak, későbbi elemek is van­nak már bennük. E lsőként Sebestyén Gyula gyűjtötte össze őket,252 és számuk azóta is gyarapszik . Ime egy részlet egyik Zala megyei változatából :

E ljöttünk, eljöttünk Szent István szolgái. Régi mondás szerint Akarjuk tartani . Sej , regörej te, sej regö rej te ! . . .

Amott keletkezik Egy fekete felhő, Abban tollászkodik Csodafiúszarvas. Csodafiúszarvasnak Ezer ága-boga Ezer misegyertya Gyújtatlan gyulladjék, Oltatlan aludjék. Sej , regörejte, sej regörejte !

U gyanez a képi gazdagság villan fel a Júlia szép leány cÍmű székely népballadában, az égi ösvényen lejövő bárányról : "Föl is főtekinte a magos egekbe, / Egy szép gyalogösvény hát ott jődögel le, / Azon ereszködék fo­dor fejér bárány, / A napot s a hódat szarva között hozván ; / A fényös csillagot a homlokán hozta ; / Két szép aranyperec aj ! a két szarvába, / Aj ! a két ódalán két szép égő gyertya ; / Mennyi szőre-szála, annyi csil­lag rajta . . . "253

A szövegelemzés tudósai mind a regösénekekben, mind a Júlia szép leányban, nemkülönben virágéneke­inkben rétegeket figyelnek meg, amelyek hol innen, hol onnan eredeztethetők. A régésznek, anélkül, hogy bi­zonygatnák - a régi szkíta szarvasábrázolások jutnak eszébe, ahol a testen csak úgy zsúfolódnak az állatok, állatfejek, karmok, csőrök, és az agancs végén egy-egy kosfej koronázza meg az ágakat, az agancsrózsa pedig oroszlánfej (például : a garcsinovói - Bulgária - prése­lőminta) .254 Mindez nem "tudományos megállapítás" , csak önkéntelenül feltoluló emlékkép. Meg kell említe­nünk azt is, hogy a szkíta lószerszámokon ugyanígy nyüzsögnek az állatok, a karmok és a ragadozómadár­csőrök.

Ehhez még jegyezzünk meg annyit, hogy mind az onogur-avar-magyar népnél, mind pedig Arpád ma­gyarjainál kimutatható a szkíta hagyományréteg. Ne­künk is a szarvas volt ősi istenasszonyunk, vezető álla­tunk, akárcsak a szkítáknak. De ősköltészetünk meg­elevenítéséhez nem régész kell , nem is a pontos leveze­tések kényszerében élő szófejtő, hanem ezekben a tudo­mányokban iskolázott, nyelveket ismerő, finom érzésű költő. A sors különös ajándéka, hogy ilyen költőnk is van : Képes Géza,25s és hogy elmélyülten foglalkozott is ősköltészetünkkel . Az ő vezetésével, inkább csak emlé­keztetőül, idézzünk fel ősköltészetünk múlt jából újra megelevenedő szépségeket.

Képes k iindulási pontja a finnugor nyelvtudomány alapvető tétele, hogy a hantik és manysik (osztyákok és vogulok) legközelebbi nyelvrokonaink. Akár a beideg­ződött nyelvészeti tanítást vesszük, hogy "az ugor kor­szakban együttél tünk még", akár a szerző felfogását, hogy az obi-ugorok feltehetően átvették a magyar nyel­vet, a párhuzamok mindenképpen indokoltak. Bár az érintkezést jó másfél ezer év választja el a honfoglalás­tóI, hagyományaink nem rekednek meg az obi-ugorok-

1 28

nál, hanem átvezetnek a török, mongol világba. Akár­csak a kovács istenség, a kovács fejedelem (tarchan­tárkány), az I sten kardja is az altaji örökséghez tarto­zik . Megvan az obi-ugor énekek közt a táltos ló alakja is. Képes Géza egyik legnagyobb leleménye, hogy az egyik vogul hősi énekben megtalálta a magyar lóáldo­zat szertartásának leírását, az ének verselése azonban nem az Ob vidéki nyelvrokonokéra jellemző, hanem a "lovasnomád" verselésre. Tehát átvétel lehet.

"Elveszett naiv eposzunkról. " A múlt században he­ves vita alakult ki arról, hogy más népek mintájára nekünk is megvolt a naiv eposzunk. E vitának köszön­hető Arany János páratlan értékű munkássága, aki a Buda halálában, a Csaba trilógiában egymaga igyeke­zett megteremteni azt, aminek az idők során nyoma tűnt.

A szellemi élet rendjét őrzi az eskü. Árpád magyarja­inak esküjéről is fennmaradt egy kétes értékű forrás. Theothmár salzburgi érseknek 900 tavaszán IX. János pápához intézett leveléből ezt a részt idézik unos-unta­lan : "Ami azt illeti, hogy az említett szlávok azzal vá­doltak bennünket, hogy mi a magyarokkal megsértet­tük a katolikus vallást és kutyára vagy farkasra és más istentelen pogány dolgokra esküt tettünk . . . "256 A szö­veg így ahogy előttünk van, félreérthető, ugyanis szinte bizonyosnak vehetjük, hogy a kutya vagy farkas (kard­dal való kettévágása, mint a kunoknál) semmi más, mint pl. a keresztény esküszövegekben az anathema, az átok, amely megfogan, ha az esküt megszegik . Itt is arról van szó, hogy "úgy járjak, mint ez a kutya itt" . Tehát nem kutyára és farkas ra esküdtek, hanem az es­kü érvényességét erősÍtették meg az állatok kettévágá­sának példájával. A magyar néphit régebbi rétegeiben árnyalatnyi nyoma sincsen semmiféle kutyatisztelet­nek .257 Igaz, kutyatemetkezés néha található magyar sírokban, sírok közelében, de sohasem kettévágott ku­tyát temettek el. Ezek a kutyák nyilván halott gazdájuk hű ebei voltak, és gazdáj ukat elkísérték másvilági útjá­ra, védték a veszedelmektől. Ez látszik a legegyszerűbb és legvalószínűbb magyarázatnak. Emellett szól, hogy a kutyatemetkezés igen ritka, tehát nem valami általá­nos hiten alapul .

Theothmár salzburgi érseknek IX . János pápához in­tézett levelében van egy történelmileg jelentős részlet, nevezetesen az, hogy a Dunántúlt jóformán még el sem foglalták Árpád hadai, amikor a szlávok ilyen - hosz­szas együttélésre mutató - vádakkal i lletik az érseket.

AZ ORVOSLÁS

Nyelvtudósaink szerint "orvos" szavunk honfoglalás előtti nyelvünkben is megvolt már.2'i8 Őseink nyilván ismerték a gyógyfüvek hatását, a sebek gyógyításának sikerre vezető eljárásait, és sok mindent, ami az orvosi mesterséghez tartozik. Reánk az egyik legnehezebb és

1 39. Tényleges trepanáció

1 40. A verebi trepanált koponya és ezüstlemeze

1 4 1 . Jelképes koponyavéset

legjellegzetesebb műveletük emléke maradt gazdag so­rozatban : a koponyalékelésé, a koponyavésésé.

A Nemzeti M úzeum őrzi azt a Vereben talált kopo­nyát, amelynek jókora (mintegy 5 x 3 ,5 cm-es) nyílása nyilván kardvágástól származik.25B Ezt a nyílást gon­dosan megtisztították, és a baktériumoktól védő ezüst­lemezzel takarták be. Ez alatt a koponyacsont tovább sarjadt, a "műtét" után tehát a harcos életben maradt ! Honfoglalás kori sírjainkból vannak olyan koponyá­ink, amelyek igazolják, hogy orvosaink tisztában vol­tak a koponya megnyitásának tudományával, és azt jó eredménnyel gyakorolták. Több ilyen átvésett kopo­nyán besarjadt az áttörés széle, ami nyilvánvalóvá te­szi, hogy a megműtött életben maradt.m

A fennmaradt koponyákon előkerültek azonban ha­tározott formát mutató vésésnyomok is, amelyek nem

1 29

törték át a koponya csontboltozatát, haneJll csak a fe­lületére rajzoltak jegyeket. Míg az előbbi - a tényleges koponyalékelés - elődeink gyógyító tudományára vet fényt, az utóbbi - úgy látszik - a var�zslatok világába vezet. Mielőtt ezekre rátérnénk, meg kell jegyeznünk, hogy az igazi koponyalékelés az arab orvostudomány ismeretét bizonyítja, tehát nemcsak perzsás viseletünk volt, hanem - az arab egyetemek tudománya is eljutott közénk ! Bár meg kell jegyezni, hogy egyes őskori és kora középkori műveltségekben is ismerték a kopo­nyalékelést .

Ajelképes koponyavésetek a koponyatető homloki és felcsonti felületén találhatók,:35l zömmel a fejtető közép­vonalán . Többségükben a férfisÍrokból kerültek elő, de a női sírokban is tekintélyes számban jelentkeznek . Nagyrészt csak egyszeri vésés ről van szó, de található kétszeri, sőt háromszori vésés is . Általában kör (ellip­szis) alakúak, és 25-30 éves korban kerültek a kopo­nyára . Ú gy készültek, hogy a koponya fejbőrét a kérdé­ses területről lehúzták, majd a kört egy hegyes késsel körbevésték, végül a csontmagot kipattintották. Van olyan esetünk is, amikor a rajzot csak körülárkolták . Gazdag és szegény sírokban egyaránt megtaláljuk a koponyavésést, az tehát a társadalmi helyzettől függet­len eljárás volt. Eltünése egybeesik a kereszténység el­terjedésével . Köze kellett tehát legyen a "pogány" vi­lágképhez. A kör alakú vésetek talán a "nap" -ot akar­ták az operált fejére rajzolni . A kutatók megállapítot­ták, hogy a jelképes koponyavésetek orvosilag indoko­latlanok, tehát nem a gyógyítást szolgálták . Céljuk mindmáig ismeretlen. A vésések eloszlása azonban sej ­tet valamit. Tudjuk, hogy Árpád magyarjai borotvál­ták koponyájukat (a Vata-lázadással kapcsolatos ada­tok, a regensburgi vállkő stb .),� csak hátul a nyakszirt körül hagyták meg és fonták be hajukat. A koponyate­tőn éppen a borotvált részre kerültek a vésetek, tehát a bőrön keresztül láthatók voltak, legalábbis a férfiak­nál. A nőknél nem tudjuk, mi a helyzet, talán a haj nem nőtt ki a lefejtett és visszavarrott bőr alatt ? Ez önkénte­lenül eszünkbe idézi azokat a szokásokat, amikor is az anyák a Kaukázusban gyermekeik homlokára keresz­tet karcoltak, aminek hege látszott, és védte őket a szemmelveréstől.

Nyelvészeink közül Pais Dezső foglalkozott "agya­fúrt" szavunkkal.:ll3 Feltette, hogy nem lévén elég fél ­eszü, megszállott, akikből táltos-samán lehetett volna, őseink koponyalékeléssel csináltak mesterséges elme­betegeket. Elhibázott szófejtés volt ez. Koponyáinkat nem fúrták, hanem vésték, találtak ugyan Pusztaszeren fúrtat,� de ez a középkori orvostudomány bizonysá­ga . A középkori orvosok az agykoponyát ténylegesen megfúrták, ezt egykorú szövegek és képek tanúsíthat ják. Agyafúrt szavunknak semmi köze nincsen ősvallásunk­hoz, esetleg honfoglalás kori orvosi tudásunkhoz, ha­nem az a salernói iskola révén elterjedt műtétekre utal.

1 30

A HITV I LÁG

Ősvallásunkról egyetlen egykorú forrásunk számol be, Ibn Ruszta szövege. Ő 930 táján élt, mohamedán föld­rajztudós és lexikográfus volt, és főként az előtte élt bokharai Dzsajhání tudósításaira támaszkodott. Vitás kérdés, hogy valójában a honfoglalás előtti állapotokról ír vagy már Kárpát-medencei életünkről. Számunkra most az a lényeges, hogy a magyarokat említve tőmon­datos kijelentést tesz :265 "A magyaro k tűzimádók. " Ezt a kifejezést használja a szlávokkal kapcsolatban is, de ott előzőleg a halotthamvasztásról beszél, utána te­hát indokoltnak hangzik, hogy : "mindannyian tűzimá­dók" . Magyar történészeink és nyelvészeink (legutóbb forrásaink jegyzékében Györffy György is) úgy vélik; hogy ez a kifejezés egyszerűen "halottégető, pogány"­nak értelmezendő, és nem kell szó szerint venni. Hon­foglalóink halottégetéséről egyetlen egykorú adatunk van, a Sankt Gallen-i történetben, amikor is a torony­tetőről lezuhant társukat "az ajtószárnyak közt éget­ték . . . "265 De temetőinkben semmi nyoma sincsen a ha­lotthamvasztásnak . Míg a szlávok esetében indokolt, itt látszólag indokolatlan ajelző. Ismervén régi kapcso­latainkat Perzsiával, nincs kizárva, hogy a "győzhetet­len napisten" vallása gyökeret vert Árpád magyarjai­nak egyik-másik törzsében, csoportjában. Mindeneset­re egy egykorú adatot nem lehet egyszerűe n kisöpörni a tények közül !

Honfoglalás kori múltunknak talán egyetlen jelensé­gével sem foglalkoztak a kutatók annyit, mint hitvilá­gunkkal, "ősvallásunkkal". Szükségesnek látszik, hogy ezt a fejezetet tudománytörténettelai7 kezdjük, mert egyetlen más területen sem tükröződik olyan világosan a kor és a felfogás változása, mint az "ősvallás"-kuta­tásban.

A q-I 8 . század fordulóján Otrokocsi Fóris Ferenc ( 1 648-1 7 I 8) munkássága érdekes vetülete a bibliai mű­veltségnek . Amiképpen a Bibliában a zsidó nép törté­nete (Ószövetség) megelőzi és bevezeti az Újszövetsé­get, akként nála a magyar nyelv és nép sémi eredetű. Commentatio de religione veterum Hungarorum, ami magyarul annyit tesz, hogy "Értekezés a régi magyarok vallásáról" a címe Cornides Dániel q8s-ben kiadott göttingeni egyetemi jegyzetének. Ezzel a tanulmánnyal indul meg ősvallásunk elmélyültebb kutatása. Ő régi adatainkhoz a perzsa vallásban keres párhuzamokat, és a magyarok szkíta-hun eredetét vallja . Néhány emlé­keztető munkájából : a fehér ló áldozat párhuzamát is a régi perzsáknál találta meg. A lóhús-evés sel kapcso­latban idézi Julianus tapasztalatait a Volga menti ma­gyarokról . " . . . Semmi kétségem nincs afelől, hogy a magyaro k csak egyistent imádtak . . . " , és cáfolja a Szé­kely István világkrónikájában feltűnő Damasek isten­ről való tudósítást, továbbá a fehér lovas magyar kirá­lyi címer meglétét. Igyekszik a Szentháromság hitét is

bizonyítani. Széles körű nyugati párhuzamokat hoz a forrásoknál és köveknél való áldozás szokásaihoz. Jó nyomot köyet a vérszerződés magyarázatában. Általá­ban látszik, hogy a magyar ősvallást a kereszténység mintájára képzeli el, a legfelsőbb istenséggel és az isteni hatalmak alsóbb szintű jelenségeivel .

A zsidó és perzsa rokonítás után Horváth János fi­gyel fel először a szibériai párhuzamokra. Ő katolikus pap volt, és művét a magyar egyház története első köte­teként írta meg. Tétele : "az emberi nem léte kezdetében tiszta és megszentelő erejű ismeretével bírt istennek" . A jók és rosszak küzdelmét Ormuzd és Ahriman ellen­tétének módján képzeli el. Felfigyel a táltos szerepére, a házassági szokásokra, a temetési szertartásokra, de lévén e korban az ismeretek még eléggé szórványosak, tételei inkább csak az egészséges érdeklődést mutatják.

A következő kutatásokra rányomta bélyegét a Kis­faludy Társaság pályázati hirdetménye, amely megha­tározta a kutatás irányát, tárgyát és anyagát. Ezek vol­taképpen mind a mai napig érvényesek. Íme a pályázati felhívás szövege :<ti3 "Mit lehet a régi bel- s külföldi krónikákból s egyéb emlékekből, valamint hagyomá­nyokból, némely fennmaradt babonás erköIcsökből, s végre a nyelvben található nyomokból a pogány magyarok vallási hitéről és szertartásaiból bizonyosat vagy hihetőt kivonni ? A legfőbb lény neve I sten, mely régi népek mitológiájával mutat érintkezéseket, mi en­nek eredete, jelen tése? H onnan származhatott maigian a néphitben fennlévő magyarok istene kitétel ? Voltak-e elődeinknek több isteneik, vagy felsőbb lényeik, név szerint mikori s mely eredetű és jelentésű fogalmak az Úr, Őr, Ördög, Erény, Manó, Óriás, Boszorkány, Fene, Garabonciás, Lidérc stb . ? S mily viszonyban gondol­tattak ezek a legfőbb lénnyel ? Milyen volt a vallás vi­szonya a természethez, annak úgynevezett elemeihez s bizonyos tüneményeihez? Az Ég szó nem vonatkozik-e a nap tiszteletére? Voltak-e s mily szent vagy csodás állataik ? Mi vala hitök a világ eredetéről és leendő végé­ről, különösen a lélek szabadságáról s halálon túli álla­potáról? Volt-e s miféle összeköttetésben a vallás a feje­delemséggel vagy vezérséggel ? Kik voltak a táltosok, jósok, bűbájosok ; képeztek-e kasztot, s ha igen, mi­lyen hatalommal ? Voltak-e s mely vallási szertartása­ik, szent helyeik , áldozataik, imáik, énekei k, ünnepeik, szent jeieik vagy bálványaik, írásuk (rovás ; runók?) s a vallással összefüggőleg némi csírái a művészetnek? Mit tudhatni az esküvés, áldozás, házasság, lakomák, har­cok és temetkezés körüli vallásos szokásaikról ? Mit kü­lönösen a tor, ravatal, kunhalmok és halottak tisztelete (gyász) körűl ? Mit jelent hihetőleg a »lapides« Szent Lászlónak a régi magyar vallás elnyomását tárgyazó törvényében? Van-e nyoma a régi magyar vallásban egy isteni kardnak, milyennek nemcsak más idegen harcos népeknél, például kvádok-, alánoknál, hanem a szitty�k- és hunoknál is van nyoma? S van-e ezzel némi

összeköttetésben a harcra szólító kard körülhordatásá­nak magyar szokása ? Maradtak-e fenn s mely nyomai a régi hitnek, népünk babonás nézetei- és szokásiban ? Végre, állt-e eleink régi vallása valamely s mily viszony­ban a hellén mitológiával, a párszizmussal, a maniche­izmussal , úgy a szkíták és hunok vallásával, s másfelől mit lehet annak felfedésére annak tatár, finn, sőt szláv, talán német népek mitológiájából is előhozni ? . . . "

A kérdések kitűnők, jó részűkre a mai napig sem tudunk igaz feleletet adni ! A nyelvészet, történelem, néprajz egybefogását sugallja a felhívás. Két monu­mentális mű igyekezett felelni a pályakérdésekre : Kál­lay Ferencé� és Ipolyi Arnoldé,m de hozzá kapcsoló­dik továbbá Csengery Antai,m Kálmány Lajosm és Kandra Kabos273 munkássága is. Századunkban Ró­heim GézaZ74 mélylélektanra épülő összefoglalása, Dió­szegi ViimosZ75 hatalmas samán adatgyűjtése és a szer­zőnek a népvándorlás kor hitvilágáról írt fejezete, Die­nes I stvánnak a lélekfogalommal és a táltoskérdéssel foglalkozó több tanulmányam nő túl a főként nyelvi emlékekre támaszkodó részletkutatásokon.

Vázlat a kutatások megkezdéséről. Kállay Ferenc ( 1 790- 1 86 I ) pályamunkája A pogány magyarok vallása CÍmet viseli , e tanulmányban kap először nagy szerepet az ázsiai népek samanizmusa, mert a szerző ennek min­tájára képzelte el "ősvallásunkat" . Igen nagy összeha­sonlító anyag segítségé ve I dolgozott, és a finnugor né­pek mellett a török, mongol, mandzsu, tunguz párhu­zamokra is figyelt, nemkülönben az őseurópai emléke­ket is számba vette. A pályázati felhívás értelmében a teljességre törekedett, az élet minden vonatkozásában kereste a vallási emlékeket.

Ipolyi Arnold ( 1 823- 1 886) munkásságában teljesed­nek ki a tárgyalt kezdeményezések, Ipolyi példaképe Grimmék német mitológiája volt. Terve "a magyar mi­tológia összes nyomainak összegyűjtése, vizsgálata és ennek összefüggő előállítása és jellemzése" volt. Ipolyi valóban ezt tette. 23 éves fiatal teológusként kezdett munkához, és figyelme elsősorban - a történeti adatok tudomásulvétele mellett - a néphagyományra irányult. Különös érdeklődéssel figyelte a mesékben található ősval lási maradványokat. Egyik kései méltatója azt ír­ta róla, hogy ő volt, "aki megvetette az összehasonlító folklórnak az alapját" .m Hogy munkájának gazdag­ságát láthassuk, elegendő művének fontosabb fejezet­címeit felsorolni : I sten, istenek, szellemek, manó, fene, nyavalya, guta, az ördög, tündérek, tűz, víz, föld, ég, állatok és növények, égitestek, a világ, boszorkány, pa­pok stb. Eurázsiai párhuzamok közepette szerepelnek a finnugor népek is. Kései utódai kezén felaprózódott a téma, egyetlen kivétel Róheim Géza, aki azzal a becs­vággyal látott neki munkájának (Magyar néphit és nép­szokások) , hogy megírja a korszerű "Ipolyit" . Róheim a freudi iskolának, a mélylélektannak a megállapitá­sait rá vetítette a néphitre, és meg akarta mutatni min-

.- 1 3 1

den jelenség mélylélektani okát. Mivel azonban hatal­mas ismeretanyagában uralkodott a szláv népek néphi­tének adattára, úgy vélte, hogy a magyar néphit, a tál­tos kivételével, voltaképpen a szláv néphit magyar vál­tozata . Ekként Róheimnak, akinek nagy érdemei van­nak például a turul monda és kettős királyságunk értel­mezésében, meddő maradt a kísérlete. Mindenesetre az Ipolyiék által kutatott hatalmas anyagból a táltos alak­ja került a kutatás középpontjába. Mivel pedig a ma­gyar táltost azonosnak hitték a szibériai samánnal, el­mélyült, értékes samánkutatás alakult ki , amelynek fe­ledhetetlen alakja Diószegi Vilmos volt. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az Ipolyi utáni nép­rajzi gyűjtők néha meglepő felismerésekre jutottak. Kálmány Lajos, aki katolikus plébános volt, alapvető dolgozatban mutatta ki, hogy ősi istenasszonyunk tisz­telete beleolvadt Szűz Mária tiszteletébe. Dienes I stván lélekfogalmaink rétegeinek kidolgozásával gazdagítot­ta a hitvilágot. Fiatal néprajzkutatóink és régészeink egy teljes kötetet szenteltek a mitológia kérdéseinekZ78 a megírandó Magyar Néprajz előmunkálatai során.

A szerző munkássága - amely a következők alapjául szolgál - egyrészt kritikai magatartásával (samán-tál­tos-kérdésben), másrészt a világosság-sötétség ellentét­párjának kimutatásával újfajta szemlélet alapját vetet­te meg.nl Először nézzük itt is, hogy mi az az egykorú forrásanyag, amely alapja lehet eszmélkedésünknek és feltevéseinknek .

Isten és istenek. A honfoglalás korral egyidős, vagy a reá vonatkozó korai adatok nem egyértelműek a Te­remtőbe vetett hit tekintetében.

A Metód-legenda2ffi arról értesít, hogy a magyar ki­rály őt papot megillető tisztelettel fogadta, megölel­te, megcsókolta, és értékes ajándékokkal ajándékozta meg, majd e szavakkal bocsátotta útjára : "tisztelendő atyám, okvetlenül emlékezzél meg rólam szent imáid­ban. " Ez a honfoglalás előtti adat igen fontos, vele kap­csolatban emlékeznünk kell arra, hogy a honfoglalók

. dél-oroszországi hazájukban szinte körül voltak véve egyistenhivőkkel (onogur kereszténység, az iszlám és a kazárok zsidó hite) .

A Gesta Hungarorum eredeti szövegében ez állt : "Ár­pád pedig övéitől körülvéve, ivókürt jét megtöltötte a Duna vizéből és az összes magyar előtt a kürtre a min­denható isten kegyelmét kérte, hogy az Úr azt a földet engedje nekik örökre. Amint szavait végezte, a magya­rok háromszor kiáltották : I sten, Isten, I sten ! Ekkor találták fel ezt a szokást, amely a magyaroknál mind a mai napig megvan" .281 A Gesta írója szerzetes volt és szavait is ekként kell értékelni . Mégis hitelt adhatunk szavainak, mert "isten" szavunk megvolt a honfoglalás előtt, és a keresztény térítés "pogány" korunkból vette át (miként a vallásos élet több kifejezését is) . Ez azt mutatja, hogy "pogány kori" istenfogalmunk és a ke­resztény hit istene nagyjából egymást példázta. A hit­világra vonatkozó szavaink "isten" szavunk mellett is

1 32

igen nagyszámúak, még a honfoglalás, a keresztény hit elterjesztése előtt. Például : a ,Jonh" (lélek, kihalt sza­vunk), de maga a "lélek", "imád", "menny", "másvi­lág", "id" (szent, kihalt szavunk, lásd id-nap = ünnep), "ül", "megszentel", "boldog", régi jelentése "szent", az­után : böjt, vétek, bűn, bocsájt, búcsú, hisz, hit, teremt, örök.282 Úgyszólván az egész Bibliát le lehetne fordíta­ni honfoglalás kori magyarságunk nyelvével . A későb­bi kereszténység főként csak az egyházra, egyházszer­vezetre hozott új - nagyrészt szláv szavakat. 283 "Po­gány kori" szókincsünkből jóformán csak a "fiúisten­re" vonatkozó hit emlékei hiányoznak. Itt kell megem­lékeznünk két újabb szófejtésünkről, amelyek Álmos és Árpád nevének új magyarázatát adják.284 Régebben mindkét nevet úgynevezett óvónévként magyarázták , Álmos neve annyit jelentett volna : "a vásáron vett" , Árpádé pedig "árpaszemecske" - amelyik az asszo­nyok meddőség elleni szere volt. Szinte hihetetlen, hogy a nagyfejedelmek i lyen nevekkel éltek volna. Nos, az újkeletű magyarázatok : Álmos jelentése : "istentől ka­pott" , Árpádé pedig "védelmező hős" . M indenesetre jobban i llenek nagyfejedelmeinkhez, mint a "vásárolt", vagy "Árpácska " .

Folytatva a Teremtőre vonatkozó régi hagyományt, Anonymusból is bőven idézhetünk példákat : "Álmos vezér pedig, akinek segítsége a Szentlélek volt . . . " vagy : Tas, Szabolcs és Tétény látták, hogy "Az I sten győzel­met adott nekik . . . " - A nógrádi és nyitrai hadjáratnál : "az isteni kegyelem volt velük" . Kézainál azt olvassuk, hogy a hadbahíváskor "I sten és a magyar nép szava . . . " szólt a kikiál tók hangján. A Lehel-mondában : "Mi a nagy isten bosszúja vagyunk . . . "

Kétségtelen, hogy forrásaink ban néha több istenről, bálványokról esik szó. Néhány példa erröl is : H ung (U ng) váránál a "halhatatlan isteneknek" mutattak be áldozatot. Liudprand285 úgy ír rólunk, mint akik nem ismerik a "halhatatlan istent" . Ekkehard Sankt Gallen-i

. történetében a bortól felhevült magyaro k ;,rettenetesen kiáltoztak isteneikhez" . 285 A "pogánylázadásokkal" összefüggésben krónikásaink állandóan "bálványimá­dóknak" nevezték a felkelőket.287 Ugyanígy írt róluk Aeneas Silvius Piccolomini .288

Ha az idegen forrásokat nézzük, néhány új kérdéssel egészül ki a magyar források ellentmondása, például, amint említettük , Ibn Ruszta és Gardizi a magyarokat tűzimádóknak mondja.

Ha a nyelvi kapcsolatok és a történeti kapcsolatok révén számba jöhető egykorú népeket nézzük, mind­egyiknél megtaláljuk a mennyben lakó föisten képze­tét. Akár az obi-ugor Numi-Toremet nézzük, akár a török-mongol Tengrit - hozzávéve, hogy amint emlí­tettük, a keresztény térítés egyszerűen átvette honfog­lalás előtti szavainkat -, ki kell mondanunk, hogy hon­foglalóink hitvilágában a legfőbb teremtő I sten az e­gek ura volt, főfejedelmünk pedig, a "kündü" az ő aka­ratából uralkodott népén. Eppen a kündüvel kapcso-

latban, akinek neve törökül a "Nap"-ot jelentette,2!P utalnunk kell arra, hogy az ősmagyar mitológia, amint azt Kállay Ferenc és Ipolyi Arnold megsejtette, bele­ágyazódott a kozmoszba és a földi élet világába. Ebben a szemléletben "a magyarok tűzimádók" kifejezés ta­lán a nap imádását jelentette. Ám nem szabad az egy­korú és egymásnak ellentmondó forrásokat egységbe erőltetni. Törzseinknek más és más hagyománya Iehe­tett. A I O. század közepén a prágai vásáron 200 hazánk­ból jött türk, mohamedán és zsidó kereskedők jelentek meg. Ez a vallások nyelvére lefordítva annyit jelent, hogy a nagy világvallások képviselői is köztünk éltek, s nyilván térítettek is. Ezt tudván komolyan kell ven­nünk az arab források "tűzimádó" jelzőjét, mert az arab kereskedők, földrajzírók, hittérítők általában pon­tos feljegyzésekben tájékoztatták környezetüket, mert érdekük volt a környező népek hiteles megismerése.

Ha mármost nem az egykorú forrásokhoz, hanem a népi hagyományokhoz fordulunk, hogy megtudhas­suk : őriztünk-e meg valamit a kereszténység előtti hit­világunkból, akkor gazdag adattár áll rendelkezésünk­re. Az egyik legutóbbi összefoglalás nyomán éppen csak felsorolva keleti hagyatékunkat,291 a következők­re bukkanunk : az ördög mint teremtő (demiurgos), a világ teremtése a tengerből felhozott homokból, a nap és a hold elrablása és megszerzése, a föld a cethal hátán (Adynál is felmerülő néphagyomány), pünkösdi király, a lóversenyek, a bikafékezés, a birkózás, a táltosparipa (gyakran 6-7-8 lábbal ), a hősök birkózása (mind mé­Iyebbre vágja az ellenfelet a földbe), az ember alakú, sokfejű sárkány, a vashegy a világ tetején. Az ilyenféle mesebeli megszólítások : "köszönd, hogy öreganyád-

. nak szólítottál" vagy "hol volt, hol nem volt" . A táltos­hit maradványai a meséinkben és talán az óeurópai (ugor?) siratóének.

Amint láthatjuk, a néphagyomány sok új vonással gazdagítja ősi hitvilágunkról szóló ismereteinket. Ide kell számítanunk még Erdélyi Zsuzsanna új gyűjtését, amely a népi vallásos énekek ősvilágába vezet. 292

Középkori templomainkban nyomára bukkanunk a fény és árnyék, a jó és gonosz küzdelmének. Ez az álta­lános eurázsiai hit mellett főként a perzsa hitvilágban találja meg pontos párhuzamát (emlékezzünk perzsás viseletünkre l). Szent László (a fény) és a kun (a sötét­ség) keresztény köntösben folytatják harcukat temp­lomaink északi falán. A két sebezhetetlen (vagy a sebet semmibe vevő) hős küzdelmét az elrabolt leány dönti el . A haláltalan hősök küzdelmébe bekerül a női elem. Az tehát, amit Kálmány Lajos a Boldogasszony személyé­ben ismert fel . Ezek után nem meglepő, ha a Vatikáni Legendáriumban, a megmentett leány helyén a Boldog­asszony jelenik meg. Újabban a csíki székelyeknél és a csángóknál is nyomát találták az istenasszony-tisztelet­nek a "Babba" holdasszony és a csíksomlyói Mária-kul­tusz egybefonódásában.:.m Boldogasszonynak az egész magyar népnél meglévő tisztelete láttán, nem véletlen,

hogy I stván király az országot Szűz Mária védelme alá helyezte.

Mindezekre a tényekre figyelve határozottan el kell utasítanunk azt az újabban divatba jött feltételezést, hogy a magyar "ősvállás" a samánhit lett volna. Két­ségtelen, hogy a magyar táltos alakjában vannak olyan jegyek, amelyek a belső-ázsiai samanizmus emlékeivel egyeznek. Ám legalább annyi vonás van, amelyik elkü­löníti egymástól a táltos és a samán alakját.m Közös jellemzők például a foggal való születés, a felesleges csont, az állatalakban való égi küzdelem, ám a táltos nem gyógyít, nem emelkedik az ég egymás fölé rétege­zett tájai ba, nem ejti magát dobszóval vagy itallal révü­letbe, nem keresi meg a bűnösöket, lopott tárgyakat. Nem éjszaka űzi mesterségét, hanem napvilág mellett. Az a felfogásunk, hogy a samánhitben nagy szerepet játszik a különböző mérgező anyagok által felidézett látomásvilág,295 de ilyenféle nyomokat táltosainknál nem találunk. Ők többnyire gyenge idegzetű, külön lá­tomásokat látó emberek voltak, akik nem sokban kü­lönböznek. falusi javasasszonyainktól, bár meglehet, hogy különös adottságú vagy műveltségű egyéneik a fejedelmi udvarokban magas méltóságra is juthattak (mint az avar Bokolabra).296 Napjainkban is vannak olyan adottságú emberek, akik például a lopott holmik nyomára vezetik a nyomozókat. I lyenek szolgálatát néha még a rendőrség is igénybe veszi. Táltosaink nyil­ván jól ismerték a gyógyfüveket, és hasznos tanácsok­kal szolgáltak a betegeknek is, de a táltos sohasem volt a világnézet vagy az egységes hit megtestesÍtője. Szere­pe a magyar társadalomban nem lehetett több, mint nemrégen még a vajákos asszonyoké .

Szerepük részben egybemosódott a jó és rossz ket­tősségének hitével (fehér és fekete táltos), s a rossz le­győzésénél ugyanúgy szerepet kapott az Achilles-Ín el­vágása, akárcsak Szent László és a kun küzdelmében. A Teremtő alatti rétegekben csak úgy nyüzsögtek a jó és rontó erők. Kállay és I polyi nagyon jó úton járt, amikor a néphagyomány emlékeiben vélte felfedezni e hiedelemvilág emlékeit. Írott hagyományainkban igen korán nyoma van táltosainknak. Először I 046-ban is­merhetünk rá, amikor is a Péter király ellen felkelt "po­gány" lázadók vezére a békési Vata "fejét megberetvál­ván és hajából pogány módra három csimbókot ereszt­vén, elsőnek ajánlotta magát a magyaro k közül az "ör­dögnek". Fia pedig, János "táltosokat, nézőket ésjavas­asszonyokat gyűjtött maga köré, s ezek ördögi éneke­ket" zengtek az új hit ellen. 297

U gorjunk most jó hétszáz esztendőt, s nézzük, mit talált Györffy I stván Túrkeve jegyzőkönyvében a béké­si születésű Csu ba Ferencrő1 .:Nl Csuba azzal hitegette a népet, hogy táltos, és meglátja a földbe rejtett kincset, s aki "azon rossz szemeit csodálatosan forgatja, na­gyon tudja szóval, sőt énekléssel is tódÍtani a dolgot, azonban magyar versek mondására csodálatosan nagy hajlandósága van".

1 3 3

1 42 . A fehér ló feláldozása a Feszt y-körkép nyomán készült melszetről

Néprajztudósaink az "égig érő fa" meséjének rovát­kolt világfájában (ezeket a rovátkákat a kis kanász vág­ja bele baltájá val a fába, hogy fennebb-fennebb jutha s­son a nap anyja, a szél anyja, a hold anyja birodalmá­ba) a samánszertartás emlékét látják . A samán a jurt közepén feláll ított, baltával berovátkolt fán fennebb és

1 34

fennebb menve jut el az ég mind magasabb rétegei-. be.2» Bár a magyar táltos szerepe egészen más, lehetsé­ges, hogy néhány nemzetségünk ben és néprészünkben valóban megvolt az ázsiai samánhittel rokonítható tál­tos-képzet is .•

Az ősval lási elemek kutatásában állandó kérdőjelet

· ... "':

jelent, hogy vajon a honfoglalás korában élő hitet jelen­tettek-e, vagy csupán mesévé, mondává alakult emlé­keket ? Ez utóbbira két kitűnő példánk van : a csoda­szarvas-monda és a turul-monda.:m

Mindkét mondánk őskori eredetű, és a totemhit vilá­gába vezet vissza, tehát szinte az ősemberi eszmélés

szintjére. Csakhogy mindkét monda lejegyzéséből vilá­gosan látható, hogy csak mint a múlt mesés emlékét őrizték, s nem mint eleven totemhitet. A szarvasmon­dában például a krónikás megkerüli azt az alapot, hogy az üldőzőtt szarvas maga volt az ősanya, s ehelyett szin­te vezetőállattá halványítja. A turul-mondában pedig

1 35

1 43 . Mesés állat küzdelem a nagyszentmikló i kincs 2. korsójáról 1 44. Az életfás anarcsi korong

1 45 . Az "égberagadás" a nagyszentmiklósi kincs 2. korsójáról

nem a turul (az ősapa) termékenyíti meg Emesét, ha­nem ő már áldott állapotban volt. A monda lejegyzésé­nek korára kihalt tehát az a hit, hogy a szarvas ősi istenasszony volt, a turul meg ősapa. Mindenesetre a turul rákerült Attilának és Árpádnak címerére. Egyik kiváló kutatónk felfedezte, hogy a honfoglaló magyar nemzetségek címerében mindig vannak állatok iS,:m a nemzetségeknek tehát ugyanúgy az őskorba visszanyú­ló eredetmondáik voltak, akárcsak az Árpádoknak. A székelyek - hitük szerint - a fehér lótól származná­nak,:m arról is hírt kapunk, mintha a magyar királyok zászlójában fehér ló lett volna a címer.:m

Néprajzkutatóink népmeséinkben fedeztek fel az ősi múltból megőrzött elemeket. I lyen népmeséink : az égig érő fa, a kancatejfürdő és a kacsalábon forgó kastély. Ám éppen a mesékkel kapcsolatban fel kell figyelnünk tényekre, amelyek alól Árpád magyarjai sem képeztek kivételt. Nevezetesen arra, hogy a sokféle "ősvallási" elemek az emberi eszmélés és a társadalmi fejlődés kü­lönböző fokain egymástól függetlenül is létrejöhetnek. Hasonló gondolatokat fogalmaz meg Wundt ( Elemen­targedanke) és Jung az archetípus elméletben. A lényeg az, hogy ezek a hiedelmek nem egy-egy nép sajátjai, hanem a népekben élő humánum változatai. I lyenkép­pen a "magyar őshit" tényeire is különböző népek hit­világából kapunk visszhangot. Az egykori ősi Eurázsia emléktöredékei bukkannak fel különböző formákban, hol nálunk, hol szomszédainknál, hol pedig távoli vidé­kek népeinél . Éppen ezért nehéz a sajátosan magyart kiszűrni emlékeinkből . Pedig bizonyosan volt a hitek­nek olyan felhangja, amely éppen csak nálunk fej lődött ki . I lyen értelemben beszélhetünk a "magyaro k I stené­ről" , meg nyilván egy sereg más dologról, amelyeknek abban a fejezetben kellene helyet kapniuk, amelyik ar­ról szól , ami bizonyosan megvolt, de nyoma veszett.

Az "őshit"-nek még egy vonásáról kell megemlékez­nünk. Egyik fiatalon meghalt néprajzosunk figyelt fel arra, hogy a felmelegedett levegőnek van egyfajta játé­ka, amely távoli dolgokat felnagyítva, tükörképként mutat fel az ámuló embernek : a délibáb.:nI- Óriások, fordított képek, ménesek, gulyák kápráznak "tündéri képet" az ember előtt a fényes levegőégben.

Az új - keresztény - egyház természetesen nem küz­dött az "orvostudomány" ellen, amelyet mi hajlandók vagyunk "babonának" bélyegezni. A füvek erejének, gyógyhatásának semmi köze nem volt a vallási képze­tekhez, nyilván az új hit papjai is éltek vele. Egyik legta-

nulságosabb példánk erre a magyarszentpáli (Kolozs megye) 1 3 . századi pillérfő,DS amelynek faragványán egy meztelen nőszemély ocsmány módon mutogatja szemérmét - az oltáriszentséget fenyegető rontás elhá­rítására . Ugyanilyen mozdulattal igyekezett az ellenség erejét megtörni I063-ban a Nándorfehérvárt ostromló bizánci sereg ellen egy magyar varázslóasszony. Az, hogy ez a szemérmetlen mozdulat a templomba is beke­rült, mutatja, hogy a varázslat, a gyógyítás, a varázslat elleni védekezés bizonyos formái akkor "tudomány­nak" számítottak, aminek a hitvalláshoz semmi köze nem volt.

JEGYZET A KERESZTÉNYSÉG FELVÉTELÉ H EZ ÉS A "POGÁNY LÁZADÁSOKHOZ"

A forrásokból és a középkori harcok leírásából nyil­vánvaló, hogy a szemben álló felek mennyei hatalma­kat hívtak segítségül. Ez egészen világos Liudprandnak a merseburgi csatáról adott leírásában, amikor is a ke­resztények Kyrie eleison, "I sten irgalmazz", a magya­rok pedig "ocsmány és ördögi hui, hui" kiáltással ron­tottak egymásnak.DS A csaták igazi győztese a segítsé­gül hívott égi segedelem volt ! A magyarok vereségei ezek szerint a Kyrie eleisonos I sten győzelmét jelentet­ték. Géza és I stván hadseregük újjászervezésekor átvet­ték a "modern" nyugati fegyverzetet (pl . a kétélű kar­dokat és az egész harcmodort), és szinte kényszerítő erővel következett, hogy át kellett térniük a "győztes isten" hitére. Voltaképpen ez készítette elő a keresz­ténységet, ami nem különbözött lényeges vonásokban az óhittől . A Vata-kori lázadások nyilván nem a hit, hanem a szervezet és a tizedek ellen folytak elsősorban. Nem teológiai kérdések robbantották ki az ellenállást, hanem az egyház világi hatalma és az adórendszer !

Kevés a biztos ismeretünk a Teremtő alsóbbrendű segítőerőinek megrajzolásához. E tekintetben I polyira, Kállayra, Dienes I stvánra, Diószegi táltos-kutatásaira, Erdélyi Zsuzsanna egyházi szövegeire kell hagyatkoz­nunk, továbbá arra a csodálatos munkára, amelyet Bá­lint Sándor hagyott reánk.:m A jövendő kutatónemze­dék feladata, hogy ezen a téren is eljusson a bizonyos­ság határáig.

8. j ARRÓL, AMI EGYKOR MEGVOLT,

DE ELENYÉSZETT

Aki a múltat akként képzelné el, hogy sokkal kezdetle­gesebb volt a mánál - tévedne ! Minden kor mindent tudott, amire szüksége volt ! A múlt tehát nem azonos azzal, ami megmaradt belőle : nem házalaprajz, kemen­ce, árok, nyereg, zabla, szablya, cserépüst, karperec, fülbevaló, lószerszám és fegyverzet, bár ezek is beletar­toztak az egykori életbe . A múlt a mindennapi élet és munka, meg álmodozás, rettegés, felszabadult öröm és sötét félelem, szerelem és bánat, születés, menyegző, halál és másvilág. Ha csak a leletek ből kísérelnők meg újjáalkotni a múltat, úgy járnánk, mintha egy döglött bogár páncélját írnók le, elemeznők pontos és higgadt megfigyelésekkel, csak éppen az élőlény h iányoznék munkánkból, az, amely a maga képére és hasonlatossá­gára alkotta meg a páncélzatot, a lábak csodás finom­ságú ízületeit, a tapogatók érzékeny rendszerét - hogy mindez az életet szolgálja . Nos, ez az élet dermedt meg a leletekben, ezt kellene valahogyan megközelítenünk, hogy el tudjuk képzelni magunkban őseink minden­napját, gondolatvilágát, kétkezi munkáját. Ez az újjá­alkotás nem lehet a képzelet felelőtlen játéka, hanem a valóságot kell megközelítse. A cím, amelyet a fejezet élére tettünk, nem egészen pontos, mert maradtak árul­kodó jelek, pl. egy-egy telepen, vagy sírban lévő állat­csontok, vagy maga az állatnév. De a legfontosabb, hogy mai napig is élnek egykori állatai nk, s azok termé­szete nem változott. Márpedig az a régi népi tudás, amiről írunk, éppen a vadászat, a halászat, a tenyésztés az állatok természetéhez idomult, szintehogy arra fe­lelt. Ekként hatalmas ismeretanyag birtokába jutunk, a "jelentéktelen" emlékrögökből kézzelfoghatóan bon­takozik ki a régi magyarok mindennapi élete. U gyan­ezzel a módszerrel tudhatunk meg sok mindent mester­embereinkről is, mint ahogyan néhány példát láthat­tunk is már a könyv folyamán.

Egy példán szeretném megmutatni, hogy milyen mó­don közeledhetünk honfoglalóink életének megismeré­séhez.

A korai telepeken talált állatcsontokból nyilvánva­ló, hogy őseink nagymértékben tenyésztették a juho­kat.J:ll Ez eddig rendben van, egy adattal több, de sem­mi más ! Pedig figyelnünk kell arra, hogy a juh mely részeit adták a halottnak . Az étkezés szabályai ugyanis szigorúan kötöttek a nemzetségi társadalmakban, s ugyanezt látjuk a magyar pásztorrendben is. Megfigyel­hetjük, hogy őseink kitűnően ismerték ajuh bonctanát, mert az ízületek sértetlenül kerültek ki a feldarabolás­ból. A leletek ből kiolvashatjuk, hogy a juh tej és az ab-

1 38

ból készült harapnivaló a mai napig pásztoraink fő ele­dele. De hát mi az, ami egykor megvolt, és később nyo­ma veszett ? Íme :

A juh tenyésztését elsősorban a tej , a hús, a gyapjú és az irha indokolta. A juhokat tavasszal, a bárányokat nyáron nyírták. A bőr pedig ködmönnek, szűrnek ki­készítve, szőrével kifelé vagy befelé fordítva, védett hi­degtől-melegtől. Más jellegű bőrruháink is nevezetesek voltak egészen a középkorig, akkor szorítja ki őket a vászon, a kelme. Báránybőrből készült a legtöbbször dudái nk bőrzsákja. Dudáinkról a késő avar-onogur leletek vallanak, kettős sípjuk dudasíp volt. Az avar muzsikusok nyilván átélték a hatalom bukását, majd régi népüknek és új uraiknak muzsikáltak.

Öseink a finomabb - hasi - bőrből vágtá k k i a rátétes mintákat, amelyeket színezve bélhúrral vagy lenfonál­lal varrtak rá az alapanyagra. A hullott jószág bőrét is megbecsülték, a belekből kiváló húrok készültek az íj­hoz.

A juh húsa finom eledelnek számíthatott akkor is, elkészítését nem ismerjük, de megfőzve, apró darabok­ra vagdalva, s napon megszárítva, konzervként szol­gált hosszú útra, vagy az élelmiszer fogytán. Néha porí­tották, és zacskóban (leginkább kostökben) vitték ma­gukkal .:IP Ajuh zsiradék a (faggya) élvezetes étel volt, és zsírozásra, puhításra is használták. A juhcsontokból gyöngyök és játékkockák is készültek. Külön érték volt a kostök, amelyből egykor élelmiszeres zacskót, ké­sőbb dohányzacskó t is készítettek. A történeti állattan szakértői kiderítették, hogy honfoglalás kori lovaink a hozzáértő fajnemesítés eredményei. 310 Feltehetjük, hogy juhállományukat is tervszerű kiválasztással ne­mesítették, gyapjuk és húsuk miatt. Az erdők közelé­ben a juhokat télen makkoltatásra a bükkösökbe haj­tották. Az Alföldön más volt a legeltetés, telel tetés üte­me. Amikor a száraz hőségben a legelők leromlottak, éppen akkor húzódott le a kora nyári árvíz az árterüle­tekről , és adta át helyét az üde, zöld fünek. Télen vi­szont az erősebben nedves rétek örökzöld mezői voltak alkalmasak a legeltetésre. Ha a juh egyszerre sok zöld takarmányt eszik , akkor felfúvódik. A hazai juhászok i lyenkor megkergetik az állatot, s ez elindítja a levegő kiáramlását. Nyilván régen is így volt. A j uhok számá­ra a telelők a nádasok voltak, mert a nád alomnak is jó, mivel a juh nagyon szereti a levelét, meg a kisebb cser­jék fiatalabb hajtásait. Nyáron pedig szigetekre, lápok­ra hajtották a jószágot. A rétközi legeltetés ben nagy veszedelmet jelentettek a réti farkasok. Ellenük a pász-

'46. Honfoglalás kori kos

torok az ólmos botokkal és komondorokkal védekez­tek .311

A legeltetési rend alkalmazkodott az állatok termé­szetéhez. Legeltetéskor, költözködéskor a juhnyáj ma­radt mindig utolsónak (letelepedettnél a disznó), mert utána más állat már nem ment rá a mezőre. Ajuh ugyan­is szinte kiharapta a füvet . Télen is először a lovakat engedték a legelőre, hogy patájukkal feltörjék a havat borító jégréteget, és alóla kikaparhassák a füvet . A lo­vak után jöttek a többi állatok, utoljára a juh. Régente a magyar juhot is ridegen tartották : istállót nem ismert, télen-nyáron esőben-fagyban egyaránt a szabadban volt, akárcsak vele együtt a juhászok.

Éppen, mert itt a természet két jelenségének (juh és ember) kapcsolatáról van szó, ez mindenkor nagyjából egyforma. A juhásznak ismernie kellett a legelő füvét, melyik az, amit a juh szeret, s melyiket hagyja legeletle­nül. A juh gyógyításakor is felhasználta növénytani tudását.

Íme az ásatási jelentés egyetlen mondata, hogyan ol­dódik fel életté, tapasztalattá, munkává. Mert nemcsak az ember szelídítette magához a juhot, hanem az is "a maga képére és hasonlatosságára" formálta át az em­bert.

Szólnunk kell még az eszközökről, amelyek a juhte­nyésztés elmaradhatatlan velejárói. A bekerített kert-

ről (esztena, karám), amelybe éjjelre terelték a juhokat a farkasok ellen, s hogy szét ne széledjenek. A juhnyí­ró ollóról, a pásztorbotról : éppolyan elmaradhatatlan munkaeszköze volt a juhásznak, akárcsak a fejőedény. Ez utóbbiról bővebben kell beszélnünk, bár a mellékelt fénykép minden magyarázgatásnál többet mond.

Régebben úgy vélték, hogy cserépüstjeinket a hon­foglalók hozták a Kárpát-medencébe. Ma azonban már hiteles késő avar kori példányait is ismerjük. 10- 1 5 literes űrtartalmú nagy edények, amelyek majdnem gömbfenekűek és széles belső peremük van. Ez két el­lentétes oldalon kitüremlik, és itt 2-2 lyuk járja át a peremeket. Fontos megfigyelés, hogy az esetek nagy számában a két lyukon semmiféle kopás nincsen, a lyu­kasztás következtében kitüremlő agyag-" varratok" sértetlenek. Ez annyit jelent, hogy az edények nagy ré­szét nem felfüggesztve használták. Az edények egy ré­szének alja kormos, ezeket tehát vasháromlábakon a tűz fölé akasztották, más részükön nyoma sincsen sem­miféle tüzelésnek. Vannak olyanok is, amelyeken a lyu­kasztás nem üti át a peremet, csak bemélyül a felületbe. Mindebből nyilvánvaló, hogy a cserépüstöknek több­féle szerepük volt. Szőke Béla például halleves-főző üs­tökre gondolt.

E cserépbográcsok egy része bizonyosan fejőedény lehetett. I lyen fejőedényt mind a mai napig használnak

1 39

1 47. Üstök

1 48. A székijuhászok fejés közben

a széki (egykor Szolnok-Doboka megye, ma Sic, Ro­mánia) juhászok . Igaz, manapság már fából készül, de szerkezete egyezik a cserépbográcsokéval . Két füle 2-2 lyuk kal át van fúrva, és ezeken a lyukakon átvezető zsineg a fejőedény közepén a levegőben egy kis csuprot, szilkét tart. A tejet ebbe a szilkébe fejik, és az innen csurog le az edénybe, ezáltal el lehet kerülni a túlhaboso­dást. Mivel egy-egy juh átlagos tejhozama napi I -4 dl, a cserépbogrács 30-40 juh tejét fogadhatta magába.

A fentiekből is látszik, szó sem lehet arról, hogy a népből bárki bármikor juhásznak állhatott, őrzője­gondozója lehetett volna a nyájnak. A juhászat szakér­telmet kívánt, nemcsak az állattal, hanem a gyapjúval, a tejjel való foglalatosság volt. Tehéntejből - de fel tehe­tőlegjuhtejből is - készült a tarhó, amolyanjoghurtsze­rű eledel .312 Ez biztosan ősi soron való örökségünk . Nyilván túró t is készítettek megalvadtjuhtejből, és azt zacskókban tárolták, amit rendszerint fiatal bárányok gyomrából készítettek.

A juhászok rendjének akkor is bizonyára megvoltak a rangjai, foglalatosságai, úgy, mint később, mind a mal napig.

Mivel pedig a honfoglalók vezető nemzetségei nagy­családos rendben éltek, tanulságos lesz áttekinteni a nagycsaládi juhtenyésztés néhány mozzanatát, mert ez szépen egészíti ki az eddig elmondottakat. A nagycsa­ládi juhtenyésztést a magyar nép palóc ágánál figyelte meg egyik néprajzkutatónk . Például egy négy felnőtt férfit számláló nagycsalád á llatállománya az I 762-es évben : r o ökör, 30 ló, 6 tehén, 8 borjú, 25 disznó és 50 juh. A nagycsalád feje vezette a juhtenyésztést, ő gon­doskodott legelőről és fedélről. A szaporítás időpont já­nak kijelölése is az ő dolga volt, hogy az ellés kedvező időben következzék be . Az öreg gazda gondoskodott a juhok gyógyításáról is, hiszen ő ismerte legjobban a gyógyfüvek természetét. Az asszonynép feladata volt a tej feldolgozása . A felnövő fiatalságra elsősorban a nyájak őrzését bízták, a fiúk végezték az ivartalanítást, a herélést foggal hajtották végre.

Ajuhokkal, ál latokkal való törődés szinte megszab­ta a nagycsalád mindennapját. A legeltetés a mezőkön és az erdőkben folyt. A nyarat a nyáj az erdők tisztásain töltötte, füvet, gombákat és friss hajtásokat legelt, a pásztor gyakran vágott leveles ágakat is juhai számá­ra.313 Éjjelre karámokba terelték az állatokat. A juhá­szok legjobb segítőtársa a nagy, fehér komondor volt, ez számított a legjobb juhászkutyának. Később a nyu­gati juhfajtáknál előforduló kergeséget a juhászok agy­műtéttel (trepanáció) gyógyították nagy eredménnyel ; ez a betegség azonban honfoglalás kori juhainknál is­meretlen volt.314 Ősszel ál talában hetenként vágtak le egy juhot, s ez tartott a disznóölésig.

Ajuhnyírás technikáját apáról fiúra örökölték, a sajt és a túró készítése is a juhászok dolga volt, általában csak a család számára dolgoztak, s ebbe a munkába az

asszonyokat is belevonták . A túrót faedényekben tar­tották, és mogyoró- vagy szőlőlevelekkel takarták be, nehéz kövekkel nyomtatták meg.

Ajuh és a bárány bundáját szinte egyben nyúzták le, úgy, hogy a hátsó lábát felvágták és a bőr alá fújtak, s az lassan levált a testről . 315 A mésszel és sós vízzel meg­dolgozott bőröket kifeszítve, fakalapáccsal tovább pu­hították . A fiatal bárányok bőrét kezük közt dörzsöl­ték, hogy finom bőrt kapjanak. Ruhák, kesztyű k , kucs­mák készültek a kikészített anyagból .

Mindezek a dolgok szervesen következnek a juh tar­tás ból, és mindenütt megvannak, ahol juhot tenyészte­nek .

Ugyanilyen gazdag tapasztalatok bontakoznak ki a kecske-, szarvasmarha-, ló-, baromfi- és disznótartás rendjéből is. Néprajzkutatóink az adatokat jórészt ösz­szegyűj tötték, de hiányzik még a régészeti tapasztala­tokkal való egyeztetésük . Az állattartás mellett a föld­művelés szabta meg elődeink mindennapjának rendjét, óráról órára, napról napra, hétről hétre, hónapról hó­napra és évről évre. Eközben lett a gyermekből felnőtt, majd öreg, s ez kísérte el még sírjába is ("ételmellékle­tek") . Nemcsak a földi életet szabályozta mindez, ha­nem ennek jegyében alakult a hitvilág is, s nyilván en­nek gondja szabadult fel az álmokban, amelyek azon­ban végleg elenyésztek az időben.

Tegyük még mindehhez hozzá, hogy a honfoglalás kori állatfajták tudatos tenyésztés eredményei. Erről csak itt-ott tudunk valamit, amit e könyv szövegében megtalálhat az olvasó.

A juhtartáshoz hasonló tenni- s tudnivalókat felso­rolhatnók korai telepeinken talált szarvasmarha lelete­inkkel összefüggésben is. Éppen csak ízelítő ül néhány dolog, ami együtt jár a szarvasmarhatartással :316 iga­erő, trágya, tejtermék, a külterjes vagy belterjes (istál­lózó) tartás, az erdei tisztások kihasználása, az itatás megoldása, a füveken kívül a gyertyánfa- és tölgyfale­vél mint állateledel . Az irtásföldek legeltetése, a gulyás és juhász hivatásra való nevelése, a mesterség öröklő­dése a családokban. A kürt (és díszítése), a karikás os­tor készítése és használata, a marha bőrének sokirányú felhasználása, a kés, bicska és üst szerepe, az á llattar­tással kapcsolatos eljárások (babonák). A téli takar­mány begyűjtése, tárolása, adagolása, főként az édes füvek kaszálása. Az állatok tisztántartása, a trágyagaz­dálkodás, az állatgyógyászat és az ellések levezetése. A borjak elválasztása, a szarvak megformálása, a tej­termékek készítése stb. stb . , mint ahogyan ezekről több néprajzi tanulmányban, legutóbb Petercsák Tivadar­nak Népi szarvasmarhatartás a zempléni hegyközben című könyvében bőven olvashatunk .

A tárgyak tárgyalásakor rövid áttekintést adtunk arról, hogy mi mindent tudunk, s mit nem tudunk a kovács, íjas, nyerges, ötvös, ács, fazekas és más mester­ségekről.

1 4 1

Itt most függelékként szóljunk még egy teljesen le­tűnt, s egykor szépségesen virágzott mesterségről : a ló­szőrmunkákról. Néprajzunkban gazdag emlékei van­nak. Mesterei elsősorban a lóval foglalkozók, mint pél­dául a csikós, a kocsis. Régebben az erős, haj lékony és szinte elszakíthatatlan lószőrből sok hasznos tárgyat fontak (fék, kötél, ostor, béklyó), de olyanokat is, ame­lyek hasznos voltukon túl díszként is szolgáltak. I lyen például a tűtartó, amelynek közepe fából, madárcsont­ból vagy tollból készült, s ezt fonták körül gazdagon lószőrrel. Ezenkívül gyűrűket, nyakékeket és függőket is készítettek lószőrből . Ezek készítésmódja, művészi jellege olyan magas fokú, hogy még a hivatásos gomb­kötőkét is túlszárnyalja, s ez a tény egyúttal történeti múltját is bizonyítja .

Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyeznünk, hogy míg a késő avar (onogur-magyar) női sírokban igen sok csont tűtartót találunk, köztük néha gyönyörűen esz­tergályozottakat iS,317 Árpád népe magyar asszonyai­nak végső nyughelyeiről ezek hiányoznak. A díszítetlen csontcsöveknél gondolhatunk arra, hogy azokat a fér­fiak lószőrfonatokkal tették szemet gyönyörködtetővé, szerelmüknek, mátkájuknak ajándékba adva. A ma­gyar asszonyoknál (Arpád népénél) talán azért nem

1 42

találunk a sírokban tűtartókat (hogy voltak, az bizo­nyos), mert például bodzafából készültek, és a földben - lószőrdíszükkel együtt - elenyésztek .

Egy-egy lószőrből készült mestermunka (például a lószerszám homlokdísze vagy pofacsüngője) mind a mai napig ámulatba ejti a szemlélőt. Mennyi mindent emésztett el a temető földje ! Nyilván ismerték a ló far­kának sokféle, néha művészi szépségű befonását is, is­merik ezt a mai napig.

Ha mindezt észben tartjuk, akkor láthatjuk igazán, hogy honfoglalóink műveltsége, művészete még feltá­ratlan, róluk szólva csak laza vázlatokkal kell megelé­gednünk . I sten tudja, mi minden veszett el a vadász tudásából, hiszen nem volt elegendő az, hogy fegyvere, sólyma első rangú volt, ügyessége beidegződött, hanem ismernie kel lett a vad természetét, és ehhez kellett alkal­maznia vadászfogásait. A következőkben hiteles ada­tok hiányában a sírokban és telepeken talált állatcson­tokat "szólaltatjuk" meg, a vadállatok természetének rajzoljuk fel néhány vonását, hogy fogalmat a lkothas­sunk arról, hogy a természetnek milyen elmélyült isme­rete kellett a sikeres vadászathoz, amely fegyverrel, hu­rokkal, csapdával, hálóval, sőt időnként puszta kézzel folyt. Kérdés az is, hogy kinek volt szabad vadásznia ?

1 49. a-b. A honfoglalók jószágai

Erre nem tudunk felelni. A korai középkorban e tevé­kenység már az urak dolga volt, a földmíves, a jobbágy legfeljebb ha orvvadász lehetett, de ha rajtakapták, sú­Iyosan megbüntették. Krónikáink természetesen csak fejedelmeinkről és főrangúinkról írnak. Így az ősapa Nimród, Kus fia "erős vadász volt" . Hunor és Magyar is vadászni indulnak a szülői háztól. A honfoglalók vadászatáról is gyakran hallunk . Géza nagyfejedelem az Igyfon erdejében vadászik, Szent László pedig Vá­rad alatt, a Körös folyónál. Álmos herceg is a szüntelen vadászatban lelte örömét, nagyon szeretett a Bakony­ban solymászni. Az ásatások során az ismert nagyva­dak csontjai előkerültek, ennek alapján adunk tallózó áttekintést vadjainkról .318

A bölény.319 A kifejlett bika magassága felért egy magas férfiéval, súlya 6-8 mázsa volt. Megsebezve, fel­dühítve borzalmas erejű ellenfél lehetett. Nyáron és ősszel nedves erdei helyeken tanyázott, télen a száraz erdőkbe húzódott. Az öregebbje magányosan járt, a fiatalok télen-nyáron kisebb-nagyobb csordában lege­lésztek. A hímek élethalálharcokat vívtak a nősténye­kért. Mindezt és még sok apróbb megfigyelés eredmé­nyét jól kellett tudnia a vadásznak ahhoz, hogy ered­ményesen mérkőzhessék e nemes vaddal. Erdélyben jó kétszáz éve ejtették el az utolsó bölény t .

A Képes Krónika honfoglalás-képén Árpád aranyve­retű ivókürtöt emel az ég felé. Az ivókürtök anyaga rendszerint bölényszarv lehetett, gazdája vadászatá­nak büszke emlékeként.

A másik nagy vad, amelynek elej tése nagy dicsőséget szerzett, a vaddisznó volt (a besenyő Thonuzoba neve annyit jelent, mint "vaddisznó atya") .3al A mocsarakat is könnyen járta, mert hasított patája akadályozta az elmerülést. Finom húsáért, meleg bundájáért, agyará­ért vadászták. K ondákban járt, mindenevő volt, ké­sőbb a vetések, termesztett növények pusztítója lett. Agyaraival támadójának combját hasítja fel . Ezt hasz­nálja fegyverként a nőstényért való viaskodásban is.

A nagy erejű barna medve vadászata is bátorságot, erőt, a vad fortélyának ismeretét kívánta meg. Mivel kiváló szaglású erdei vad volt, csak szél ellenében Iehe­tett közel férkőzni hozzá . Nősténye szállását gyönyö­rűen kibélelte. Telente egy vagy két hónapra téli álmot aludt. Vadászata igen sok veszedelemmel járt, a meg­sebzett medve felállva támadt, hogy a vadászt átölel­hesse, összeroppanthassa. E másfél-kétmázsás vadat húsáért szerették, bundájáért becsülték.

Az erdei szarvas elejtés€ is büszkesége volt a vadász­embernek . A szarvas nyáron lomberdőkben él, télen levonul a völgyekbe. Nász idejekor igen veszélyes, le­hajtott fejjel, szúró agancsaival villámgyorsan támad. Egyebekben gombaféléket, fakérget és füvek et eszik . Nemcsak az ember az ellensége, de a nagyragadozók is .

Afarkas elejtése is dicsőséget szerzett elejtőjének . Ez az állat a magányos, csendes helyeket szereti, a dús

1 44

erdőkben és a pusztán kódorog. Prémes és szárnyas vadakra vadászik , az embert általában kerüli . A vér­szagra megvadul, a kutyával gyűlölik egymást, s ezt használják ki a vadászok, amikor vadászkutyákkal ha­lálra kergetik . Húsa ehetetlen, bár néhány ősszibériai nép él vele. Elsősorban télidőben vadásszák, meghozzá bundájáért.

Nagyobb erdők vadja az éjjeli rabló, a hiúz. Kifino­mult hallása van, és ha támad, elsősorban az ütőeret harapja szét. Jóllakottan is ráveti magát áldozatára, ilyenkor annak vérét szívja ki. Veszedelmes ragadozó, s éppen ezért elej tése hírnevet jelentett vadászának.

Ugyancsak bundájáért vadászták a rókát. A róka erdőlakó állat, és bundájának színe alkalmazkodik a környezethez. Általában éjszakai rabló, fiatal őzet, nyulat, vízimadarakat támad meg, de a cserebogara­kat, egereket sem veti meg. Nem társas lény, ellensége elsősorban a farkas meg a kutya és természetesen a vadász, de a szoptató nőstényrókát a kutyák nem tá­madják meg. A sas és az ölyv a rókafiakat rabolja el . A veszett róka, akárcsak a kutya, ellensége minden ele­vennek .

A villámgyors nyúl, afácán , afajd is kedvelt vadász­zsákmánya volt őseinknek, nemkülönben a ritka vízi­madarak, értékes tolluk miatt.

A vadászat legősibb formáját - amint néprajzkuta­tóink kimutatták - a különféle csapdák, vermek, hur­kok alkotják. Ezeket a vad útjába, forrásokhoz, pata­kokhoz vonuló szomjas vadak ösvényeinél állították fel Árpád magyarjai .

Csak a leggyakoribb vadászott állatokról adtunk tallózó beszámolót, vázlatosan ismertetve természetü­ket, amiket a vadásznak töviről hegyire kellett ismer­nie. De talán ez is elegendő volt annak érzékeltetésére, hogy mennyi tudás, tapasztalat, megfigyelés kellett az eredményes vadászathoz, nem is beszélve a néha halál­megvető bátorságról. Igen, az emberek tudásmennyi­sége, agyvelejük befogadóképessége általában minden korban egyfornla, csak a tudás tartalma más és más a művelődési köröknek megfelelően . Egy-egy ilyen "pri­mitív" vadász tudásanyaga felért egy-egy művelt euró­pai emberével, csak a tudás természete volt más !

Tallózzunk tovább azon a területen, ami bizonyosan létezett, csak éppenhogy elenyészett az időben. Sajnos semmi emléke nem maradt például méhészetünk­nek,321 népi gyógyászatunknak, pedig eljárásai ott lap­panganak az úgynevezett "babonáink" között. Ezek nagy része sok százados, évezredes tapasztalat termé­ke, és nem köthető egyetlen nép örökölt tudásához. Berde Károly,322 a magyar bőrgyógyászat nagy meste­re például kitűnő könyvet írt a Magyar nép dermatoló­giája címmel, amelyben sorra veszi az úgynevezett "ba­bonás eljárásokat" , megvizsgál ván, hogy mi az, ami megtartandó belőlük, és mi az, ami káros. Kiderült, hogy népi gyógymódjaink nagy része igen hasznos és

hatásos. Mi az alábbiakban egy magyar-román vegyes lakosságú faluban végzett gyűj tés eredményei vel szem­léltetjük a népi tudás gazdagságát. A gyűjtő323 körül­belül százötven gyógymódot, i lletve kezelést jegyzett fel , a következő csoportokban : szerelem, terhesség, szülés, gyermekágy, kisgyermek-gondozás, érzékszer­vek betegsége, ideg-, légzö-, emésztőrendszeri zavarok, baleset, kozmetika, sajátos esetek, halál . Ezek mind­egyike annyira az emberélet sajátja, hogy nem kétséges, velük kapcsolatban a honfoglalók is ismertek kezelési, gyógyítási eljárásokat. Íme néhány a gyógymódok és anyagok közül . Például a visszajáró halottól való féle­lemnek régészeti vetülete is van : mikor a halottat kivi­szik a háztól, egy cserépfazekat el törnek az udvaron, azután meg gallyat dobnak a sírra, a szemfedőnek egy darabját pedig elégetik .

A z almafa gyümölcse hasfogó, a cseresznye szárából fött teát vesebántalmak esetén isszák a falu lakói, a fenyőfa fözetét visszérgyulladás, reuma ellen használ­ják, a tölgyfa levelének teáját magzatelhajtásra tartják jónak. A búza szalmája szemölcs, a fokhagyma fülfájás és szemölcs ellen szolgál, a savanyú káposzta levele a megrándult ínra és a megfagyott testrészre hasznos, a len megtört magjának liszt jét tályogra szórják. A far­kasalma levelét sebre teszik, a kutyatej eltört szárának nedvével mosakodnak a leányok, hogy szebb legyen az arcuk bőre, de tudják, hogy ez veszélyes. A szamártö­visbői készült főzet a szamárköhögésre jó, a körisbogár pedig a veszettség ellen . A szarvasbogár szarvából és páncéljából készült fözet szerelemkeltö. A leányvér a fiú italába töltve örökre odaköti a fiút.

Így megy ez tovább, szinte a végtelenségig. A gyógy­módok, gyógyírek és -szerek legtöbbje ismeretes a nem­zetközi népkutatásból. Mindebböl pedig egyetlen hite­les adat sem maradt meg Árpád magyarjainak korából, pedig bizonyos, hogy százszámra halmozódott a ta­pasztalat a betegség megelőzése és gyógyítása körül .

Különösen értékes lenne, ha tudnánk valamit a mun­kafolyamatokkal kapcsolatos "babonákról" . Mert a munka (szántás, vetés, aratás, kenyérsütés, gyógyítás stb . ) nemcsak attól függ, hogy rátermetten végzi-e az illető a munkát, hanem attól is, hogy elvégezte-e a "va­rázsszertartásokat" .

Sok ilyen "nem tudom" sürűsödik tehát az élet, a mesterség, a betegség, a gyógyítás, az ünnepek (szüle­tés, házasság, halál) és az élet minden megnyilvánulása körül. Ezek nélkül, a "csak biztos adatokra építő" hon­foglalás kori művelődéstörténet csak élettelen váz ma­radna, szinte azt mondhatnók, hogy "hiteles adatokra épülő" önkéntelen történelemhamisítás. Mert - ismé­teljük - a múlt nem azonos azzal, ami megmaradt be­lőle.

Bár a felgyői és azóta lezaj lott ásatások teljesen új fénybe helyezték honfoglalás kori falvainkat, de azért még sok itt is az olyan dolog, ami megvolt, ám nyo-

ma veszett. A kertek és az "életek" ( lakóházak, gazda­sági épületek) laza tömörüléséből álló faluban nyilván megvolt a gazdagok jurtjainak "szege" és a szegénysor. Egy-egy nemzetség települését il letően jelentősek Tari László felismerései. Ő Csongrád és Felgyő környéké­nek régészeti lelőhelyeit térképezte fel , és kiderült, hogy pl. Felgyő körül 8- 10 névtelen települést találhatunk, amelyek csak akkor kaptak nevet, amikor templomos faluvá váltak.= E sűrű település koszorú határt sza­bott a legeltetésnek, amelynek később az elpusztásodás kínált nagyszerű legelőket.

A múzeumok kiállításain a honfoglalás kor - akár­csak a más korszakok - tárlóiban a vas rozsdája, az edények szürkéje, a díszek ezüstje uralkodik, pedig az élet egykor színes volt, hiszen az övek, lószerszámok veretein fémrügyeket, kibomló virágokat láthatunk, amik nyilván az igazi virágfüzérekre emlékeztetnek. De hogy mi mindennek "nyoma sem maradt", arra néhány példa a magyarság néprajzából .325

"Egyes vidékeken a fiatalasszony az első gyermeke megszületéséig piros főkötőt visel, majd a gyermekek számának gyarapodásával a különböző színeken át, a nagyanya eljut egészen a feketéig. " A férfiak idősebb korukban csak fekete szűrben jártak. "A fekete gubát a jómódú gazda viselte, a szürkét a szegényebbje. " "A nők sokféle sZÍnes csizmát hordtak, főleg pirosat, sár­gát, szárát hímzéssel díszítették, sarkát szegekkel ver­ték ki és rézpatkót üttettek rá - Kalotaszeg. " "A külön­böző színeknek egészjelképrendszere alakul t ki a ma­gyar parasztságnál . Altalánosságban a világosabb és élénkebb színek a fiatalabbakat, a sötétebbek az idő­sebbeket jelölték. " A koporsóknál is érvényre jutott a színek jelképvilága : "a gyermekét fehérre, a fiatalokét kékre, a középkorúakét barnára, az öregekét feketére színezték . "

Hogy a honfoglalás korában éppen i lyen volt-e a színek jelképisége, aligha tudhat juk meg valaha is . De bizonyosnak vehetjük, hogy az életkoroknak ez a "szí­neváltozása" megvolt korábban is. A színek jelentősége nyilván akkor is hasonló lehetett, és bizonyára kapcso­latban volt a virágok jelkép voltával, ez meg részben gyógyerejükre emlékeztetett. Így vagy amúgy, de bizo­nyos, hogy honfoglalóink mindennapja és ünnepe egy­aránt színes volt.

Lássuk az életnek még néhány területét - valameny­nyit felsorolhatnánk -, ahol az eltűnt valóság nyomába eredhetünk. Nincsen maradványa a népi orvoslástu­dásnak, pedig később a középkorban a bábák, pászto­rok, kovácsok, jószágkupecek, lócsiszárok tisztelt tu­dói voltak a gyógyításnak, sőt az állatoknál még szako­sodtak is a különböző állatfajtákra .

Sajnos nem tudunk semmit a leány- s legényavatá­sok színes színjátékairól, szertartásairól, pedig bizo­nyára voltak, mint ahogyan megvannak a földkerekség minden népénél.

1 45

Fi Ú '

F i Ú '

F i Ú '

UTCAI A B LA K

LEG I DŐSEBB SZOLGA FiÚ

)< I)-<{ (

SUHANC' S U HANC'

1 50. A nagycsalád ül tetésrend je

1 5 1 . Egy magyar nagycsalád a századforduló idejéből

NAGYAPA

VAGY � DÉDAPA <: ...J co FIÚ'

<: c2 <: > CI

SUHANC' ::J

I

JOBB --+- BAL

TÜKŐRALJA

FÉRFIAK

SZOBA

n

I DŐSEBB

ASSZONYOK

SZÉKEN ÜLVE

ESZNEK

EGY TÁLBÓL

FÜSTÖS HÁZ

Elenyésztek az időben az ismerkedés alkalmai, csak a népünknél - és más népeknél - megmaradt fonók, guzsalyasak, táncmulatságok, játszóházak, nemez- és csűrdöngölések őrzik távoli emlékűket. Az almaadás és -elfogadás már jelképes jegyesség lehetett régente is, akárcsak a középkorban.

A mesterségek fogásaira való nevelés, aminek a kö­zépkori céhéletben annyi s olyan szigorú szabálya volt, ugyancsak ismeretlen számunkra. Nem tudjuk a ko­vács, nyerges, fazekas, szíjártó, íjas, ötvös, saru- és csiz­makészítő, szűcs, gubás és ki tudja még mennyi mester­ség nevelésének és beavatásának szertartásait és "tan­menetét" .

Házasság, öröklés s más minden miatt fontos lehe­tett a rokonság számon tartása. A keleti népekről tud­juk, hogy hét nemzedéken keresztül fejben tartották leszármazásukat és rokonságukat. A magyar néprajz adatai ból bizonyos, hogy az emlékezetnek ez a kiműve­lése nálunk is megvolt. Példaként idézek a Magyar jogi népszokások könyvéből :316

"Kalotaszegen majdnem minden öregember köny­nyen felsorolta 1 00- 1 50 rokonát, és nem minden példa nélküli az a Bácskába szakadt öreg, bukovinai székely, Domokos Ferenc, aki 273 főből álló egész nemzetségét emlékezetből visszaidézte. Az átányi Kiss Samu még rajta is túltett, 208 apasági vérrokont, ezek 105 házas­társát, összesen tehát 3 I 3 személyt sorolt fel ."

A becsület tisztasága, makulátlan megőrzése népraj­zunkból is kiderül. Ennek egyik eszköze lehetett - mint annyi más népnél is - a vérbosszú, ám ez nem egyéni bosszú volt, hanem nemzetségi, nagycsaládi.

Yégeláthatatlanul sorolhatnánk még az élet minden területét felölelő veszteségeinket. A múlt teljes értékű megidézése ma már lehetetlen. De mégsem ártott a múlt gazdagságából legalább Ízelítőként feleleveníteni néhány dolgot, mert a honfoglalók mindennapjairól nemcsak a nyergek, tarsolylemezek, veretek, karperecek s más "Ieletek" vallanak, hanem szokásaik is . Az ő éle­tük éppen olyan teljes értékű volt, mint a miénk, csak más körülmények, hiedelmek, szokások járták akkor.

9./ ÁRPÁD NÉPE A NYUGATI JELLEGŰ

MAGYAR KIRÁLYSÁGBAN

A vérszerződéssel egy uralkodó alá kerültek törzseink, nemzetségeink . Ez előrevetítette a központi királyság létrejöttét, ami Géza nagyfejedelem és Szent I stván mű­ve volt. Betetőzését a kereszténység felvétele jelentette. Láttuk, hogy ez nem történt elözmények nélkül, mert az előző hazában - s az újban is - csupa egyistenhivö nép közepette éltek Árpád magyarjai . Ők 895-96-ban rátelepedtek a Kárpát-medencét tömören kitöltő ono­gur-magyar népre, akik úgyszintén nem voltak "pogá­nyok", hanem átitatta őket az új hit. Az erre vonatkozó adatokat legutóbb Deér József gyűjtötte össze a Nagy Károly Emlékkönyv I . kötetében.:m Íme néhány jel­lemző emlékezés : Nagy Károly hadjáratai során az avar kagán megkeresztelkedett népével együtt 805-ben, és az Ábrahám nevet kapta. E lőzőleg már a kapkan Teodor névvel megkeresztelkedett . De ezt megelőzően is éltek már keresztény közösségek az onogurok közt, mert amikor Nagy Károly 79 1 -ben hadjáratot indított

1 52 . Álmos alakja a Képes Krónikából

az avarok ellen, akkor indokul azt hozta fel, hogy ők az egyházzal és a keresztény néppel gonoszul bánnak. Ezért Nagy Károly valamiféle szent háborút hirdetett, mint az egyház védelmezője. 863-ból is van egy adat, amely az egész avar nép (gens hunnorum) megtérését bizonyítja . Ezek a kései avarok többségükben onogu­rok voltak, akiknek már kaukázusi hazájukban is volt bizánci-keresztény püspökségük. Hogy itt a Kárpát­medencében milyen lehetett a vallási életük, azt nem tudjuk, az azonban valószínű, hogy a magyar keresz­ténység szláv eredetű szókincse ez időben került a ma­gyar nyelvbe, tehát Ciril l és Metód térítése kapcsán . Mivel pedig ez a szókincs nagyrészt az egyházi szerve­zetre vonatkozik, ez nyilván megvolt már az onogur magyaroknál is .

Akárhogyan is áll a dolog, annyi bizonyos, hogy Ár­pád népe a Kárpát-medencébenjószerével kereszténye­ket talált. Árpád népének fejedelmei, nagyurai nagy türelemmel kezelték a vallási kérdéseket . Egyikük kér­te is Metódot - amikor találkoztak -, "Szent atyám, emlékezzél meg rólam könyörgéseid ben " .

A bizánci térítés felülről indult meg Bulcsú megke­resztelkedésévei 943 körül.328 Gyula pedig megkeresz­telkedése után Hieroteoszt, Turkia püspökét hozta ma­gával Bizáncból . A latin térítés csak 973 után, a qued­linburgi követ járást követően indult meg. Lefolyását és eredményeit jól ismerjük a csekély számú forrás minta­szerű értelmezéséből . Géza nagyfejedelmünk korában Piligrim passaui püspök már azt írta : "cuncta Unga­rorum natio sit prona ad percipiendum fidem sanc­tam . . . ", azaz az egész magyar nép kész a szent hit elfo­gadására. I gaz, hogy amint Theothmár krónikája felje­gyezte, Géza a régi hit isteneinek is áldozott, elég gaz­dagnak és hatalmasnak érezvén magát erre. A keresz­ténység álta lános elterjesztése és megszi lárdítása végül is I stván király műve volt, de - láthattuk - a térítés nem a nulla pontról indult.

Teljes egészében elhibázott tehát az a felfogás, hogy a magyarok Szent I stván előtt pogányok voltak, utána pedig csatlakoztak a kereszténységhez, azaz a Nyugat­hoz. Még olyan jelentős műben is, mint a Domanovsz­ky Sándor által szerkesztett Magyar Művelődéstörté­netben , olyan jeles történészünk, mint Deér József úgy írt, hogy a honfoglalás előtt néhány száz esztendővel még az obi-ugorok műveltségi szintjén tengődtünk, majd egy török nép által megszervezve329 és a nyugati kereszténységet felvéve váltunk a művelt Nyugat tagjá­vá. Ez a szemlélet az egyébként kiváló nyelvtudomá-

1 53 · A győztes fejedelem a nagyszentmiklósi kincs 2. korsójáról

nyunk tévedésére épített, amennyiben a nyelvészek úgy vélték, hogy honfoglalás kori szavaink tartalma azo­nos az újkőkori vadász-halász társadalmak finnugor szavainak jelentésével, s így a honfoglalás előestéjén egy elmaradott, tengődő magyar nép képe jelent meg előttük, és nyelvészeti leg megalapozott dolgozataik ezt a képet sugallták (a ház nem ház, hanem kezdetleges sátor, a vaj nem vaj , hanem valami zsiradékféle stb . , stb . ) .

Még Deér Józsefis ezt a címet adta alapvető könyvé­nek : Pogány magyarság, keresztény magyarság. Pedig éppen ebben a művében bizonyítja, hogy régi életünk számos eleme tovább él keresztény korunkban.

Árpád népe szinte "készen volt" az új hit elfogadásá­ra, noha el kellett hagynia ősei sírjait, s az "idegen is­ten" serege győzött a csatában. Csak egy nagy egyéni­ség kellett, aki megérezvén a népében végbemenő fo­lyamatokat, formát ad a bizonytalanságnak, új bizo­nyosságot állítván annak helyébe. Ez a férfiú volt Ist­ván királyunk, aki szent családból származott, mind a régi hitűek számára, mind pedig az új Isten magyar hívei számára. Mert az Árpád család a régiek hite sze­rint is szent család volt. Az utódok születését csodás álmok előzték meg, vagy mennyei beavatkozás kísérte. Az Árpád-háznak nemcsak Szent István után voltak szentjei, hanem előtte is. Emese álma a turullal azzal a

1 49

' 54. Szent István a koronázási paláston

' 55 . A kalocsai királyfej

jóslattal vé�ződik, hogy "méhéből szent királyok szár­maznak" . Almos nevét is a la tin "szent" -ből magyaráz­ta Anonymus, és nem is járt messze a valóságtól, mert újabban nem " vásáron vett" -nek magyarázzák, hanem "dicsőítő" -nek (Rásonyi László), akárcsak Árpád neve sem "árpaszemecske" már,:ro hanem ugyancsak "fel­kent" értelmet kapott (mindkettő a török nyelvből) . Géza is megálmodja egy égi jel nyomán fia születését. I stván sírjánál csodák történnek, Szent László látomá­saiban is az ég angyala jelenik meg. Az Árpád-házi ki­rálylányok szent életét is csodák koronázzák . Summa summárum, a Turul nemzetség isten vezette család volt. Ebben a családban öröklődött a hatalom.:m A kiváló keresztény nevelésben részesült István királyunk koro­názása előtt nem István, hanem Vajk volt, ami nagyjá­ból annyi, mint i fjabb fejedelem, "pogány név" . (Hu­nyadi János ősét is Vajknak hívták, ő kun kenézként telepedett át Moldovából népével együtt.)33Z

Nemigen kételkedhetünk abban, hogy I stván király anyanyelve török volt és népe közt magyarosodott e l . Érdekes, hogy életirata kiemeli , hogy ő maga nem térÍ­tett . Nem értette volna jól népe nyelvét ? Ezt a váratlan megállapítást már Hóman Bálint is megfogalmazta a Magyar Történet első kiadásában ::m "A magyar ural­kodóházban, előkelő családokban és a n�pnél egyaránt gyakori személy- és nemzetségnevek (Arpád, Almos, Zulta, Ajtony, Taksony, Üllő, Kaplony, Bors, Kartal, Ákos, Tas, Ond, Bulcsú, Gyula, Saroit, Turul, Baja, K urt stb .) . . . bizonyítják, hogy a magyarság széles ré­tegei - de főleg az előkelők - származásra is törökök voltak . . . a török nyelvet is beszélték, mely mintegy hi­vatalos, diplomáciai, katonai és üzleti nyelvül is szol­gáit, s talán valami előkelőség színét is adta."

Az Árpádoknál büszkén őrzött családi hagyomány volt az Attilától való leszármazás tudata, a Turul nem­zetséghez való tartozás - ez kereszténnyé tételük után is büszkén hirdetett dicsőségük maradt : Az Árpádok kincstárában több ötvöstárgyat és fegyvert őriztek, amelyet - hitük szerint - Attilától örököltek .33'I-

Az Árpád család égi származásának hite döntő volt az új hit elfogadtatásában is. Amikor ugyanis a Turul nemzetség az új Isten védelme alá helyezkedett, ezzel már eldőlt a nép hite is, hiszen a nép üdve az uralkodó családban testesült meg. A hadsereget már "keresztény módra" szervezte át Géza nagyfejedelem. A népnél az átállás lassabban ment, a távol eső helyekre lassabban ment a hír, voltaképpeni "tartalmát" : a tíz falu építsen egy templomot, szentistváni parancsa adta meg. De a templom körüli temetkezés csak a l l . század közepe után lesz általános, tehát a Vata-felkelés leverése után.

Eddig csak érintőleg volt szó arról, hogy I stván álla­ma vegyes népcsoportokat is magába ölelt, hogy így telepedett rá a nagyszámú helyi lakosságra, amely ono­gur-magyar volt. A nagy tömegű onogurság elnyelte Árpád magyarjainak jórészt török rétegét, de nemcsak nyelvét adta át a hódítóknak, hanem nagyrészt állam-

szervezetét is . Az onogurok - úgy látszik - tízes szerve­zetben éltek,335 s ezt a szervezetet tette meg I stván kirá­lyunk az új állam alapjának ( r o falu építsen egy templo­mot, tíz püspökség stb . ), ez ugyanis nyilvánvalóan nem kizárólag egyházi szervezet volt. Messze vezetne, talán a feltevések zsákutcáiba, ha a tízes szervezetet kapcso­latba hoznók onogur ( r o törzs) nevünkkel, bár a felte­vés szinte önként adódik !

1 56. Szent István ezüstdénárjai

1 57. Szent László fejereklyetartója

Most, hogy az előzőkben felvetődött Árpád magyar­jainak erős törökös jellege, n; ismét vissza kell térnünk a besenyő vereség kérdésére. Erre az előbbiekben azt a választ adtuk, hogy erősen túlzó értesüléseken kell afa­puljon az a tudósítás, hogy az otthon hagyott családo­kat a besenyők megsemmisítették, mert honfoglalás kori temetőinkben nagyjából egyforma a férfiak és nők arányszáma és a nők viselete is keleties. Jellege valóban az, de Keleten pontos párjára nem találtunk, míg a férfiviseletünk ott is megvan. Adjunk ezek után hitelt Konsztantinosz Porphürogennétosznak? Régebben, mi­kor még azt hitték, hogy a honfoglalás idején a Kárpát­medence lakossága tiszta szláv volt, ellene lehetett vetni a besenyő vereségnek, hogy akkor a csupa férfiból álló honfoglalók nyelve gyorsan elszlávosodhatott volna a szláv anyák gyermekeiben. Ez így igaz, az anyák nyelve válik általánossá. Most tegyük fel másként a kérdést, és egyszerre nagy valószínűséggel bontakozik ki egy má­sik megoldás ! A besenyő vereség csakugyan sorsdöntő volt, és Álmos hadai érett férfiakból álltak, akik asz­szonynépüktől megfosztva kerestek új hazát. Mi kö­vetkezett volna be, ha a dolgok így állanak : az őslakók

1 58 . Piroska (Szent Eiréné). Részlet a Hagia Sophia mozaikjáról

asszonyaival kötött nászuk következtében a gyerme­kek anyjuk nyelvét tanulták meg - a magyart ! Ennek a feltevésnek szinte bizonyságául szolgál, hogy a 1 1 - 1 2 . századi szolganevek igen nagy százaléka magyar !

Végezetül ismerjük meg testi mivoltában is azt a ke­ménykezű, nagy műveltségű férfit, aki eggyé kovácsol­ta az őslakókat, a foglalókat és a behívottakat. Lássuk, mit tudunk Szent I stván testi mivoltáról ?

A koronázási paláston (egykor miseruha) megma­radt I stván király egykorú képe 1 03 I -ből . Bal kezében országalma, jobbjában lándzsa, őt magát palást fedi . Sajnos az aranyszálas hímzés annyira összekuszáló­dott, hogy még azt sem tudjuk, szakállas volt-e ? Alakja inkább tömzsi, mint kimagasló. Szent László koponyá­jának boltozatát a győri Szent László-herma rejti, ha­sonló embertani jellegeket mutat l . Endrének a tihanyi altemplomban felfedezett koponyája is. Az embertani vizsgálatok ugyanezeket a családi vonásokat fedezték fel I I I . Béla épségben megmaradt csontvázánál.337 Ezek a családi vonások ismétlődnek Szent László leányá­nak, Priscának (Piroska, Szent Eiréné) a Hagia Sophia mozaikján megőrzött arcmásán. Voltaképpen szinte tudományos hitelű összefoglalását nyújtja e családi vo­násoknak Szent László győri ereklyetartója (hermája) . Az embertan kutatói szerint ilyen lehetett a honfogla­lók törökös rétege. A Szent László királyról szóló ének szaval :

Te, arcul teljes, szép piros valál, Tekintetedben embereknél kedvesb . . . . . . Tagodban ékes, termetedben díszes . . . 3.JJ

Árpád-házi királyaink magas termetét az idegenből való nősülés (exogámia) kötelessége okozta. Szent I st­ván ábrázolásaiban az ájtatos istenhívőt, a szinte erőt­len hithirdetőt hangsúlyozzák, pedig hinnünk kell egy későbbi forrásnak,:m amely azt írja róla, hogy ala­csony volt, hirtelen haragú, de igazságos. Testéböl csak a Szent Jobb maradt meg. Erről egy mongol akadémi­kussai folytatott eszmecsere idéződik vissza bennem . Mondtam : érdekes, hogy Árpád magyarjai szablyái­nak markolata olyan rövid, s hogy markolatgombjuk majdnem elvész tenyerünkben . Ez természetes, volt a válasz, mert a földmíves népeknek szétterül a tenyere, a lovasnépeké pedig karcsú, inas, kecsesebb, mint a földmíveseké. Nos, I stván királyunk jobbja nem csu­pán imára kulcsolódott, hanem szablyát is forgatott. A Szent Jobb alacsony termetű, szívós izmú ember ke­ze, olyané, mint Árpád népének férfiai voltak. Ú gy lát­szik, I stván királyt teteme megmerevedésében temették el . Ökölbe szorított keze egyrészt haláltusájának, más­részt ellentmondást nem tűrő fenséges jellemének em­léke.

1 59 . Szent István kardja

10. / MŰVÉSZEINK A HONFOGLALÓKRÓL

Az emlék csak képpel együtt elevenedik meg. H a valaki ma hazánkban II. Rákóczi Ferencet emlegeti, önkénte­lenül Mányoki Ádám festménye merül fel benne, Szent Lászlóról a győri herma képe, Petőfiről a dagerrotip kép, Adyról félrehaj tott fejű, bús fényképe . . . egyszó­val a kép eleveníti az emléket.

Erre figyelve, vessük fel a kérdést, hogyan állunk az Árpádokkal ? A Koronázási palást Szent I stván-képé­ről már esett szó . A Szent Koronán Géza szakállas ké­pét örökítette meg a bizánci ötvös, amely úgy hasonlít­hat királyunkra, mint egy rendőrségi mozaikkép. Itt Géza Turkia királya, márpedig a bizánci diplomácia kínosan ügyelt arra, hogy kinek milyen cím jár. Szent László és Piroska képéről már esett szó. Nem tudjuk, kit ábrázolhat vajon a kalocsai vörösmárvány királyfej . A legnagyobb szabású megemlékezés a Képes Krónika. Nem csupán királyainkat, de az eseményeket is gazdag mesélőkedvvel festette meg a miniátor, természetesen saját kora viseleteiben. Később középkori temploma­inkban jelennek meg Árpád-házi szentjeink, és majd pedig a pénzek, érmek, tallérok őrzik királyaink, feje­delmeink képmását. Igazi élesztésük egybeesik nemzeti ébredésünkkel, a múlt századdal, és magán viseli a kor szellemét.

Csokonai nagy eposzterve nem valósult meg, de Vö­rösmarty orgonahangja egy évszázadra megszabja az emlékezést :

Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? Századok ültenek el, s te alattok mélyen, enyésző Fénnyel jársz egye dűl. Rajtad sürü fellegek, és a Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek. Hol vagyon, a ki merész ajakát hadi dalnak eresztvén, A riadó vak mélységet fölverje szavával, S késő százak után méltán láttassa vezérlő Párducos Árpádot s hadrontó népe hatalmát? [Zalán futása]

Mintegy száz éven keresztül ez a diadalmas Árpád jelent meg művészeink szeme előtt. Azután kezdett el­komorulni a kép, Ady "eltévedt lovasa" után Tóth Ár­pád már szelíd bánattá oldja az emlékezést :

Koccints közülük egyre, egy barna, halk lovasra : Megállt az esti marton, nézte a vérző fákat . . .

[Aquincumi korcsmában]

1 60. Zala György : Árpád alakja a M illenniumi Emlékműről

1 6 1 . Munkácsy Mihály : Honfoglalás ( részlet)

1 62. Medgyessy Ferenc : Turáni lovas

"'t', o .,:-.:.� • •

1 63. Pekáry István : Honfoglalás

1 64. Székely Bertalan : Vérszerződés

165. A magyarok bevonulásának részlete Árpád alakjával. Metszet Feszt y Árpád körképe nyomán

Később nemzettudatunk Árpádból is tragikus hőst formált. Így jelenik meg I llyés Gyula látomásában :

. . . minden elveszett, mi összetartott : bíró, jós, pap, oltár. Egy csapat özvegy férfi s egy sereg árva siheder, ez volt a magyarság? . .

. . . ez gyötörte a vezért . . . [Árpád)

Képzőművészetünk is együteműen változott, a ,,10-bogós hadi kopják és kardok acéli" és a száguldó lova­sok eposzi világától (Munkácsy, Feszt y) eljutott a kis néppé lett magyarság valóságba tapadó vallomásáig (Rudnay nagy gobelinje) .

Kövessük nyomon ezt a tudatváltást, s kezdjük az­zal, amit minden magyar ismer : az Ezredéves emlékkel. Zala György ( 1 858- 1 837) fenséges alkotásától Med­gyessy Ferenc ( 1 8 8 1 -1957) "Turáni lovas" -áig ível itt is a szemléletváltozás. Zala szobra messze tekintő, dia­dalmas Árpádjával és hat vezérével (Előd, Ond, Kund, Tas, Huba, Töhötöm) egy szellemben fogant Munká­csy és Feszt y méretekben is hatalmas képeivel . Volta­képpen, ha mai régészeti ismereteinkkel nézzük ezeket a műveket, egyetlen négyzetcentiméterük sem hiteles. A századelőn a viseletről való ismereteink nagyon kez­detlegesek voltak. Nemes Mihály-Nagy Géza : A ma­gyar viseletek története cÍmű munkájában a szerzők leg­inkább a török kort vetítették át honfoglalás korunkra, illetőleg a képzelet szülte viseletekben pompáztak ele­ink. Művészeink a Nemzeti M úzeum gyűjteményeiben tanulmányozták a török kor díszfegyvereit, s azokkal ékesítették párducos Árpádot s hadrontó népét. Ám e művek akarva-akaratlan olyan magatartást testesítet­tek meg, ami sikeres, hiteles : a honfoglalók embersé­gét, becsületességét, keménységét. Ekként például Zala emlékműve és Medgyessy szobra minden régészeti ag­gály ellenére is hiteles. Mindkettő saját korának szem­léletét tükrözi, az előbbi a díszmagyaros nemesi, az utóbbi a népi írók á ltal felfedezett Magyarországot, de egyszersmind Árpád magyarjait is.

A múlt század közepén nehezen induló nemzeti fes­tészetünkben Kovács Mihály festette meg Árpád pajzs­ra emelését,3'IO ugyancsak a török világ villogó fegyver­zetében, viseletében és kortársai baj usz-, valamint sza­kállerdejében. Nagy festőink : Lotz Károly (a Nemzeti Múzeum freskósorozata) és Székely Bertalan (a kecs­keméti városháza Vérszerződés jelenete) nyitják meg a későbbi óriás méretű művek felé a sort, és az egész mö­gött mint megrendelő ott áll a millenáris Magyaror­szág, főként a vármegyék, de ott áll az egyéni lelkesedés is. Lotz Károly kissé hűvös tudását Székely Bertalan-

nál kecses könnyedség váltja fel : vérszerződésének kar­csú vitézei hellenisztikus könnyedséggel csoportosul­nak, viseletüket pedig úgy alkotta meg Székely Berta­lan, hogy mennél több látszódjék harmonikus izomjá­tékukból . Festészetünk és szobrászatunk felsorakozott az ezeréves Magyarország ünneplésére. Két nagy mű őrzi a felbuzdulás emlékét : Munkácsy M ihály Honfog­lalása és Feszt y Árpád (és társai) nagy körképe. Ez a kor Európa más részein is a nagyméretű történeti fest­mények és szobrok kora, ezek közt méltó helyet foglal el két nagy mesterünk műve. Székely Bertalan kecses alakjait Munkácsynál felvált ják a magyar falu embe­rei . M unkácsy sok-sok fényképfelvételt készített a ma­gyar típusokról, és nyilván kikérte Herman Ottó taná­csait is. Árpád lovas vezérkarában a századvég nagy magyarjait ábrázolta, a népben, a meghódoló - főként szláv - tömegben a szegénysor alakjain ismét feltűnnek a Nemzeti M úzeum különböző korú régiségei . A "vi­zet, füvet, homokot" jelenet képezi Munkácsy művé­nek alapját. A mély barnákból kivillanó fehérek és a tompa színhangulat mintegy M unkácsy festészetének summáját adja .

Hosszú ideig a Városliget körházában felállított Feszt y-körkép tette "élővé" a honfoglalókat a főváros és a vidék ideözönlő tömege számára. Az épület köze­pén lévő kör alakú tornáctól a képig megmintázott táj­kép vezetett, jóformán nem is lehetett észrevenni, hol végződik a kép, és hol kezdődik a "valóság" . Árpád fehér lovat áldoz, és a fejedelemasszony ökrös szeké­ren, díszben, pompában vonul új otthona felé. A kép légköre napfényes, előadásmódja közelít az impresszio­nistákéhoz, nyoma sincsen benne a drámaiságnak. Mindennek ellenére a nemzeti tudat alakításának első­rangú eszköze volt ez a kép, és nagyon bölcs dolog, hogy újra felállítják a pusztaszeri Nemzeti Parkban.

Rudnay Gyula nagy faliszőnyege emberi közelbe hozza a vérszerződés alakjait, a ragyogás, a fény helyett a mindannapok honfoglalóját idézi, némelyiket - he­lyesen - bocskorban. A nemesi Magyarország nagy fel­háborodással fogadta ezt a remekművet. Szent I stván halálának 900 éves évfordulója nem jelentett olyan nagy közéleti és művészi felbuzdulást, mint a Millenni­um, de születtek megrendelések és művek. Pekáry I st­ván a népmesék harmatos hangulatát idézte meg a Honfoglalás cÍmű gobelinjén. Ünnepélyesen egyszerű Ferenczy Noémi Szent István gobelinje a Nyíregyházi Múzeumban. Medgyessy Ferenc és Sidló Ferenc Szent Istvánja is maradandó alkotás, Aba-Novák Vilmos székesfehérvári freskói Szent I stván koporsóját övez­ték. M agam pedig a régészeti ásatások tanúságait fel­használva igyekeztem hiteles képet rajzolni eleinkről 50 rajz a honfoglalókról című könyvemben.

JEGYZETEK

1 . A honfoglalás kor irodalma igen nagy, tehát általában csak az összefoglaló munkákat idézem - ahol csak lehet, magyarul. Előzetes tájékoztatásként álljanak itt a követ­kező művek : J. Hampel : Alterthümer des frühen Mittelal­lers in Ungarn. I-III . kötet, Braunschweig, 1 905. - Ban­ner J .-J akabbfy L : A közép-Dunamedence régészeti bibli­ografiája. I-III . kötet ( 1 954, 1 96 1 , 1 968). - Szőke Béla : A honfoglaló- és kora Árpád-kori magyarság régészeti em­lékei. Régészeti tanulmányok. L, Budapest, 1 962 és I I . , a leletkataszter : Fehér Géza-Éry Kinga-Kralovánszky Alán (szerk. Szőke Béla). Budapest, 1962. - Dienes Ist­ván : Honfoglalás kori kutatásunk újabb eredményeiről és feladatairól. Jászkunság, 1 964 : 1 52- 1 56. - Hajdu P.-Kristó Gy.-Róna-Tas A. : Bevezetés a magyar őstör­lénetforrásaiba. I-IV. Budapest, 1 977- 1 982. - A magya­rok elődeiről és a honfoglalásról (szerk. Györffy György). Budapest, 1 975 . (a továbbiakban MEH-nek idézve). Lásd még Györffy György szintézisét : István király és népe. Budapest, 1 977. és a Magyarország története l/ l -2 kötetében (577-679 és a jegyzetek). - A honfoglalók éle­tének első megközelítésére nézve vö. : László Gyula : A honfoglaló magyar nép élete. Budapest, 1 944. Volta­képpen ez a könyv szinte együtt olvasandó jelen mun­kámmal. A kettő együtt adja meg az egykori élet vázlatát. Új és termékeny megállapítások találhatók, ezenkívül Szűcs Jenő : Nemzet és történelem. Budapest, 1 977. mű­vében.

2. Szinnyei József: A magyarság ered�te, nyelve és honfogla­láskori műveltsége. - Arpád és az Arpádok (szerk. Csánki D.) Budapest, 1 908. - gr. Zichy István : A magyarság ős­története és műveltsége a honfoglalásig. Budapest, 1 923 . - Uő : Magyar őstörténet. Budapest, 1 939. - Dienes Ist­ván : A honfoglaló magyarok. Budapest, [972. - továbbá az I . jegyzetben felsorolt művek, és Fodor Istvánnak to­vábbá Mesterházi Károlynak e könyv folyamán idézett művei.

3 . László Gyula, HMNÉ 1 944. A könyvből eddig három vál­tozatlan kiadás jelent meg, a harmadik újraközlés New Yorkban, 1 978-ban.

4. László Gyula : 50 rajz a honfoglalókról. Budapest, [ 982. Második változatlan kiadás : 1 986.

5 . Szamota István : Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten. Budapest, 1 89 1 : 1 6- 1 7 .

6. Anonymus Gesta Hungarorumát Pa is Dezső fordításá­ban közöljük (MER : 1 33- 1 8 1 ) . A szerző körül kialakult vitát lásd : Középkori kútfőink kritikus kérdései (szerk. Horváth János és Székely György). Budapest, 1 974. I . fejezet : 1 3- I 1 2 .

7 . Oláh Miklós : Hungaria, sive de originibus gentis, regionis situ, habitu, atque opportunitatibus liber singularis. Ed. M. Bél . , [ 735, legutóbb Juhász L . Bibl. Scr. Budapest, 1 938.

8 . Bertrandon de la Brocquiere úlja, 1433-ban. Vö. Szamota, i. m. 9 1 -92.

9. Árpád-kori törvények (ford. Szilágyi Loránd). Budapest, 1 960. A lovakról és szarvasmarhákról : 27-28. Az ezüst­ről vö. a 10. jegyzetet.

1 0 . A Nikon-féle kézirat 969 . évnél (lásd Hodinka Antal : Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai. Budapest, 1 9 1 6 : 5 1 . ) ·

l l . A Gellért-legenda szemelvényes fordítását lásd : Szö­veggyűjtemény a régi magyar irodalomból. I. Budapest, 1 9 5 1 : 4. - A növényvilágról nincsen egykorú leírásunk, ezt helyettesítik a növénytani-régészeti leletek. Lásd : P. Hartyáni Borbála-Nováki Gyula-Patay Árpád : Növé­nyi mag- és terméslelelek Magyarországon az őskortól a 18. századig. Magyar Mezőgazdasági Múzeum 1 967-1 968. évi közleményei. Kny : 5-94.

1 2. Ahhoz, hogy Guilbert apát leírását értékelni tudjuk, szükséges az I. keresztes hadjárat hazánkon átvezető út­ját ismernünk. Erről tájékoztatást Pauler Gyulától ka­punk (A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. Budapest, 1 893 : 590 sk). Az útvonal Moson, Sár­víz, Paks (Földvár?), érintése után a Duna mellett halad­va hagyja el Magyarországot. Erre a vidékre vonatkoz­nak Guilbert (paulernél : Guibet) szavai.

1 3 . Pécsi M .-Sárfalvi B. : Magyarországföldrajza. Budapest, 1 960 : 7, 8, 74, 75 stb. - A kutatásról részletes könyvjegy­zéket ad : Bevezetés a magyar őstörténet forrásaiba. IV. Budapest, 1 982-es kötete.

1 4. A Kárpát-medence őstörténetének összefoglalása : Lász­ló Gyula : "Emlékezzünk régiekről . . . ". Budapest, [ 979, 1 983. Előzőleg : Ferenczy Endre : A magyarföld népeinek története a honfoglalásig. Budapest, 1 958 .

1 5 . Magyarország táj típus térképét Pécsi Márton és Somo­gyi Sándor szerkesztette, a honfoglalás kori táj típus tér­kép Somogyi Sándor munkája. A jelmagyarázatok is a szerzőktől származnak.

1 6. Szolnok és a Közép- Tiszavidék vízügyi múltja. ! . , Károlyi Zsigmond és Nemes Gerzson : Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei ( 1 895- 1 896). Budapest, 1975·

1 7 . Szücs Sándor : A régi Sárrét világa. é. n. (a Bolyai Akadé­mia kiadása).

1 8 . Somogyi Sándor : Történetiföldrajzi bevezető. Magyar­ország története. l/ l . Budapest, 1 984 : 64 sk.

1 9. Az avarok eredetéről lásd Czeglédy Károly : Nomád né­pek Napkelettől Napnyugatig. Budapest, 1 969 : 53, 65, 84 stb. Theophylactos Symocatta szövegének kritikai ér­tékelése az ouar és hion törzsről.

20. Bóna István : Magyarország története. l/l : 322. A szerző arra gondol, hogy a tarniachok, zabenderek és kotzage­rek nem költöztek volna be a Kárpát-medencébe, hanem az avar birodalom Kárpátokon túli peremén éltek.

1 59

2 1 . László Gyula : A kettős honfoglalás. Budapest, 1 978. Az elmélet körül élénk vita alakult ki (Szádeczky-Kardoss Samu, Fodor István, Kristó Gyula, Boba Imre stb.) . Tör­ténészeink kezdeti merev elzárkózása kezd rugalmasab­bá válni, például elfogadják az onogurok 7. század végi betelepülését, ennek régészeti bizonyítékait én tártam fel, ma már a tételt természetesnek veszik. (Ezt a kérdést még több helyen érintem ebben a könyvben.)

22. A gepida kérdésről lásd Bóna István : A középkor hajna­la. Budapest, 1 972. - A kontinuitásról ugyanő a Magyar­ország története l. kötetében.

23 . Bartucz Lajos : A magyarországi avarokfaji összetétele és ethnikaijelentősége. Ethn. , 1 935/3-4.

24. Bartucz, i . m. : 10- ' 2 . 25 . Nemeskéri János : Az embertan és a magyar őstörténet.

A magyarság őstörlénele (szerk. Ligeti Lajos). Budapest ' 943 : 223-239· - Lásd Lipták Pál összefoglalását a szege­di őstörténeti munka közösség I : I kötetében (203-220). Más oldalról közelíti meg a kérdést, területi különbsége­ket vizsgálva K. Éry Kinga a Regionális különbségek a magyarság X. századi embertani anyagában cÍmű tanul­mányban. - Anth. Közl. 1 978 : 77-86.

26. Nemeskéri János : Honfoglaláskori magyarság-Árpád­kori magyarság. Antiquitas Hungarica, 1 947 : 64-80. A kérdésre még a továbbiakban visszatérünk.

27 . A szkíta, Szkítia név különböző forrásokban különböző formákban szerepel, ezeket úgy közöljük, ahogyan az idézett forrásban olvasható.

28. Szkítia leírása Kézainál : MEH : 1 84 sk. 29. Thuróczy János : A magyarok krónikája (ford. Horváth

János). Budapest, 1 980 : 22 sk. 30. Heltai Gáspár : Krónika az magyaroknak dolgairól. Bu­

dapest, ' 98 I : 70 sk. 3 1 . A syktyvkari Finnugor Kongresszuson tartott előadá­

som - Gyula László : Zur V orgeschichte der finnisch­ugrischen Völker. Sectio Hungarica. Syktyvkar, 1 985 : 3-5·

32. László Gyula : Őstörténetünk - egy régész gondolatai nép­pé válásunkról. Budapest, 1 98 I . - A nem kellő figyelem­mel olvasott szövege t éles hangon bírálta Honti László (Élet és Irodalom, 1 98 1 . május 23. Magyar őstörténet ­finnugor nyelv tudomány) azzal, hogy nyelvészkedek, pe­dig nem értek hozzá. Az írásra nem feleltem, csak a kong­resszusi előadásomon (3 T • jegyzet) egy fél mondatnyit : "nem én nyelvészkedem, ők történészkednek. "

33 . Vikár László : A finnugor népek zenéje. Az Uráli népek cÍmű kötetben (szerk. Hajdú Péter). Budapest, 1 975 : 308.

34. Pl. Luho, Ville : Finnország betelepülése és őstörténele a régészeti kutatások tükrében. Uráli népek (szerk. Hajdú Péter). Budapest, 1 975 : 109 sk.

35. Számos e tárgyú dolgozat közül : N . V . Csernyecov : Isz­torija rodovovo sztroj i obscsih ugrov. SzovEthn. 1 943. 6-9 : 1 58- 1 83.

36. Lásd a 32. jegyzetet. A szvidéri elmélet első megfogalma­zása : László Gyula : Őstörténetünk legkorábbi szakaszai. Budapest, ' 96 I .

37. Lásd a 32. jegyzetet. 38 . Őstörténetünk kérdéseire a legjobb tájékoztatást a szege­

di munkaközösség (Bevezetés a magyar őstörténet kuta-

1 60

tásainak forrásaiba. 1- I . Budapest, 1 978.) adja, amely­ben a honfoglalásig terjedő részt Kürti Béla higgadt átte­kintéssel dolgozta ki. E szempontból a Magyarország története 1/ 1 -2 őstörténeti fejezete (Budapest, 1 984 : 375-574) sajnálatosan egyenetlen (bírálatát Fodor Ist­ván adta : Életünk 1 985/8 : 743-752). Fontos új összege­zés : Fodor István : Vereeke híres útján. Budapest, 1 975.

39 . Lásd a szegedi munkaközösség "Bevezetés . . . "-ében (i. m. 203-220.) az embertani áttekintést Lipták Páltól.

40. MEH (szerk. Györffy Gy.) i . m. passim és még előbb A ma­gyar honfoglalás kútfői adataiban. Budapest, 1 900.

4 1 . Györffy György tanulmánya a Magyarország története l/ l -2. kötetében.

42 . Bölcs Leó Taktikájának a türkökre (magyarok?) vonat­kozó szövege. MEH : 108- 1 14. uo. , Konsztantinosz Por­fürogennetosz fejezetei a I I 5- 1 24. lapon Moravcsik Gyula fordításában.

43 . MEH : 84-94. 44. HODINKA, l . M. : 33 . 45 . MEH : 1 28. , lásd még a 280. jegyzetet. 46. IV. Ekkehard folytatja a Sankt Gallen kolostor történetét

(Casus Sancti GaIJi) a I I . század elején, ebben található a bolondos Heribald barát története. MEH : 234-243.

47. Lásd MEH : 246-255. 48 . Ibn Hijan Muqtabus cÍmű munkája hosszú idő után új

elemeket hozott honfoglalás-korunk forrásanyagába. Czeglédy Károly : Új arab forrás a magyarok 942. évi spa­nyolországi kalandozásairól (MNy, 1 976 : 273-282) cÍ­mű írásában értékelte a forrást. Vö. Kristó Gyula hozzá­szólását : Ethn. 1 98 1 : 472 .

49. Lásd Györffy György tanulmányát a Magyarország tör­ténete I : 3 I -ben. Budapest, 1 984 : 582.

50. Ibrahim Ibn Jakub útjáról - Hóman Bálint : Adalék a X-XI . századi pénztörténetünkhöz. Századok 1 9 1 8 : 1 6 1 - 1 67.

5 1 . Dunacsév-Celarevo. Radovan Bunardzic : Isloibe Meno­re iz éelareva. Beograd, 1 980.

52 . Anonymus 57. fejezet (MEH : 1 8 1 . - Nagy Lajos, SZlE 1/ 1 938) : 66 és Pest város eredete. Tan. Bud. múlt. ill.

53 . Belitzky János : A palócz nép és népnév eredetéről. Palóc­föld, 1 968/2 : 55-60. Dienes István : A karancslapujtői honfoglaláskori öv és mordvinföldi hasonmása. ArchErt. 1 964 : 1 22 sk.

54. H. Koller : Der öst/iche salzburger Besitz im Jahre 860. Bur­genliindische Heimatbliitter, 1 960 : 89- 106. - Folko Da­im : Die Awaren in Niederösterreich. St. Pölten-Wien, 1 978. Legújabban I. Bóna : Die Verwaltung und die Bevöl­kerung des Karolingischen Pannonia im Spiegel der zeitge­nössische Quellen. Mitt. d. Arch. Inst. der ASH. Budapest, 1 985 : 14 1- 159.

55. Bóna István a Magyarország története ben (i. m. l/l : 370 sk. 1/2 : 1 605 sk.).

56. A mai Morvaország előzményeként egy észak-balkáni Morvaország létét először Boba Imre áIJapította meg : Moravia 's History reconsidered. The Hague, 1 9 7 1 és több dolgozatában. Újabb - főként egyházjogi és történeti -érvek kel ugyanerre a következtetésre jutott Püspöki Nagy Péter : Nagymorávia fekvéséről. Valóság 1 978/ I I : 3-25. Legutóbb Senga Toru : Morávia bukása és a honfoglaló magyarok. Századok 1 983 : 307-345.

57. A bulaq-kérdésről előszőr Bodor György írt (MNY, 1976 : 268-27 ! ), majd részletes indokolással Rásonyi László : Hidak a Dunán. Budapest, é. n.

58 . Ágnes Cs. Sós : Die slawische Bevölkerung Westungarns in 9. Jahrhundert. München, 1 973·

59 . Fehér Géza : A bolgár-törökök szerepe és műveltsége. Bu­dapest, 1940 : 9. - Árpád magyarjainak leletei sokszor ho­mokos területről valók, s ezt tekintve, nem lehet véletlen, hogy krónikáink követei füvet, homokot és vizet kérnek az ajándék fejében.

60. P. N. Tretyakov széles körű munkásságából a dunai bol­gárokról írt tanulmányát idézzük : Vosztocsnodunajszkije cserti v bili naszelenyija pridunajszkoj Bolgarij. SzovEthn. 1 948 : 1 7°- 1 83.

6 1 . Anonymus 8 . fejezet. MEH : 1 39- 1 4°. 62. Moravcsik Gyula : Bíborbanszületett Konstantin. Buda­

pest, 1 950. 63 . Kiadása : C. de Boor : Excerpta de legationibus. 1 903. Vö.

Moravcsik Gyula, MNy. 1 930 : 5- I I . 64. A településtörténet megítélésében példás együttműködés

alakult ki a történész Györffy György és a régész Dienes István közt.

65 . Érdekes régészeti megfigyelésekkel gazdagította a kér­dést Szabó János Győző : A Duna-Tisza köze és a magyar honfoglalás. Forrás (Kecskemét) 1 983. júl. : 34-5 1 .

66. Ebben a kérdésben Mályusz Elemér és hozzá csatlakozva Kristó Gyula áthidaló megoldást javasol, amennyiben úgy vélik, hogy a papi krónikások, mint pogány képződ­ményről, akarattal nem beszélnek a törzsekről (vö. Kris­tó Gyula : Törzsek és törzsnévi helynevek, Magyar östör­téneti tanulmányok. Budapest, 1 977 : 2 1 2-2 1 3.) .

67 . Csallány Dezső : A var törzsszervezet, a Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, VIII-IX. Budapest, 1 967 : 35-56. Több, helytelen névmagyarázata ellenére elsőnek veti fel a kettős honfoglalás kérdését. Ő a kései avarokat (onogurokat) a korai avarok egyenes ágú leszármazott já­nak tekinti, s ezért az első honfoglalást 568-ra teszi (az avarok megjelenése a Kárpát-medencében). Vö. Mester­házi Károly kritikai megjegyzéseit : Nemzetségi szervezet és az osztályviszonyok kialakulása a honfoglaló magyar­ságnál. Budapest, 1980 : 53-56 és a 103. jegyzet.

68. J. Nemeskéri-P. Lipták.-B. Szőke : Le cimétiere du xlesi­ee/e de Kérpuszta. ActaASH. 1 953 ( 1 954) : 205-370.

69 . Kniezsa István : Magyarország népei a f f . században. SZlE ii. Budapest, 1 938 : 458-46 1 . A Kárpát-medencé­ben szétszórt "székely" települések és nevek ugyanúgy viselkednek, mint többi törzsneveink.

70 . Németh Gyula : A honfoglaló magyarság kialakulása. Bu­dapest, 1 930 : 2 2 1 sk. Legutóbb Török Sándor (Györffy György bevezetésével) : Mi volt a neve a három kabar törzsnek. Századok 1 982 : 986- 1°59.

7 J . Paul er Gyula : A magyar nemzet története Szent Istvánig. Budapest, 1 900 : 1 26. Vö. még Németh Gyula : Magyar törzsnevek a baskíroknál. NyelvKözl. 1966 : 35-50. és Élet és Tudomány 1 966. IV. I : 596 sk. Nyelvészeink az utóbbi törzsneveket általában nem fogadják el.

72 . I. B. Brasinszkij : Szkíta kincsek nyomában. Budapest, 1 985 : 23. kép.

73 . Bárczi Géza : Régi magyar nyelvjárások. Néptud. Int. Bu­dapest, 1 947.

74. Dienes István : A honfoglaló magyarok. Budapest, 1972 : 1 9 sk.

75 . László Gyula : Kérdések ésfeltevések a magyar honfogla­lásról. Valóság 1 970/ 1 : 52 sk.

76 . Lásd a 2 I . jegyzetet. 77. Fontos előadást tartott Király Péter az Őstörténeti Mun­

kaközösség 1 986. ápr. 28-i ülésén : a 8-9. századi Hunga­fUS, Hungaer(s), Hungarius, Onger, Wen ger személyne­vekről, amelyek a 8-9 . századi Karoling-okmányokban előfordulnak. Mindez ékes bizonysága lenne az onogu­rok 8-9 . századi jelenlétének, de amint az egyik kiváló nyelvészünk közölte velem, "nem vonatkozhatnak a ma­gyarokra, mert túl koraiak, hiszen 896 előtt itt nem vol­tak magyarok" . Sapienti sat.

78 . Szabó István : A középkori magyar falu. Budapest, 1 969 : 28 . Lásd még Maksay Ferenc : A magyar falu középkori településrendje. Budapest, 1 97 1 .Új feldolgozás : Balassa M. Iván : A magyar ház évszázadai. Békéscsaba, 1985.

79. Lásd pl. Ligeti Lajos : Sárga istenek, sárga emberek. Bu­dapest, 1 934 : 24 kép, a láma épületek udvarán felállított jurtról.

80. Szt. István I : 32, I : 35 (Vö. Árpád-kori törvények [ford. Szilágyi Loránd] Budapest, 1 960.) .

8 1 . Szabó István, i. m. 82. Györffy István közöletlen ásatása, Asszonyfalván. 83 . Szabó Kálmán : Az alföldi magyar nép művelödéstörténeú

emlékei. Bibl. Hum. Hist. Budapest, 1 938. - Papp Lász­ló : Ásatások az elpusztult Kecskemét-vidéki falvak he­lyén. NéprÉrt. 1 93 1 : 1 37- 1 52 .

84. Ecsedy István : Középkori gazdasági eszközök a debreceni Szepes pusztáról. NéprÉrt. 1 93 I : 74-76. - Zoltai Lajos : Települések, egyházas és egyház talan falvak Debrecen város mai határában. Debrecen, 1 925 . - Balogh Ist­ván : Adatok az Alföld régészetéhez. ArchÉrt. 1 953 : 1 4 1 - 1 5°.

85 . Vö. Méri István : A magyar nép régészeti emlékeinek ku­tatása ( 10- 1 6. század). Budapest, 1 948 : 76 jegyzete.

86. Implom József: A gyulai Múzeum és Könyvtár hetven éve ( 1 868- I 938). Gyula, 1 940. Az ásatásokról vö. az 50. ol­dalt.

87 . Csalogovics József: Tolna vármegye Múzeumának máso­dik ásatása a török hódoltság alatt elpusztult Ete község helyén. NéprÉrt. 1939 : 32 1 -333. Csalogovics József ké­sőbb Csa log néven közölte tanulmányait.

88. Bálint Alajos nyársapáti ásatását Benkő Elek dolgozta fel : Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1 980 : 3 1 5 (A középkori Nyársapát) .

89. Gerevich László : A csúti középkori sírmezö. Budapest Régiségei, 1 943.

90. Méri István : A magyarság régészeti emlékeinek kutatása. I. m.

9 1 . Kovalovszki Júlia : Régészeti adatok Szentes környéké­nek településtörténetéhez. Régészeti Füzetek 5. Buda­pest, 1 957.

92 . Közöletlen ásatás. 93 . Tari László : Gyötöl Felgyöig (Régmúlt és jelen a Vidre

partján című füzetben, Felgyő, é . n. : I r -22 .) . 94. Szőke M. Béla és Bárdos Edith ásatásain kerültek elő

hiteles késő avar leletekkel együtt cserépbográcsok. (Szí­ves szóbeli közlés.)

1 6 1

95 . Az egyik felgyői kemence lesározott aljáról előkerül t -később összeállított - bogrács leltári száma : Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, 58. 1 3 . 7 . B .

96. Lásd a 94. jegyzetet. 97 . Az ázsiai törökségről szóló, általam ismert irodalom­

ban sehol sem találtam adatot arra, hogy a megépített háznak alapozást ástak volna (pl. Vámbéry Armin : A törökfaj. Budapest, 1 885. és Almásy György : Vándor­utam i. m.).

98 . Szent István II . I . vö. Árpád-kori törvények i . m . : 1 2 . 99. Hoffmann Tamás sokszorosított előadásszövege. É . n.

1 00. Parádi Nándor : Technikai vizsgálatok népvándorlásko­ri és Árpád-kori edényeken. (RégFüz) Budapest, 1 959.és A. Kiss : Über die nút Keramik verbundenen Bestattungs­arten im Karpatenbecken des 10- 1 I . Jahrhundert. MFMÉ, 1969/2 : 1 75- 1 82 .

1 0 1 . Lázár deák 15 I 4 körül készített térképének kinagyított részletét Felgyőről vö. a 93. jegyzetben idézett mű 1 6. oldalán. A név a közleményekben hol Tari-, hol Tary­ként szerepel.

1 02. A leleteket Banner János közölte később Az első alföl­di paleolit lelet című írásában. Dolgozatok - Szeged, 1938 : I -8.

1 03 . Mesterházi Károly : Beszámoló az 1965. évi Biharke­resztes-ártándi ásatásról. JAMÉ 1965 : 6 1-67. és Nemzet­ségi szervezet . . . i. m. Budapest, 1 980.

104. Kürti Béla : Honfoglaláskori temető Szeged-Algyőn. MFMÉ, 1 978-79/1 : 323-347·

1 05 . U no Harva : Die religiösen Vorstellungen der altaischen Völker. FFC LII. Helsinki, 1 938 : 348. - Ajobb-bal felcse­rélését a temetéskor : László Gyula : A koroncói lelet és a honfoglaló magyarok nyerge. ArchHung. XXVII. i . m. : 57-59·

106. Dienes István : Honfoglalóink halottas szokásainak egyik ugor-kori emlékéről. ArchÉrt. 1 963 : 108 sk. Úgy lát­szik, hogy ez ősi soron török eredetű lehet. (Vö. Benkő Mihály : Az ezüstmaszkok türk származásra utalnak. Magyar Nemzet 1 986. jún. 7.)

1 07 . László Gyula : Ősvallásunk nyomai egy szamosháti ko­csistörténetben. Erdélyi Tudományos Intézet. Kolozs­vár, 1 945. 1 . kép. Az előzményekhez : Kovács István, Közlemények, Kolozsvár, 1 942 : I -33.

1 08. László Gyula : ArchHung. XXVII. i . m. 36. kép, 54 sk. 1 09. Budinsky-Kricka, V.-Fettich N. : Das altungarische

Fürstengrab von Zemplin. Bratislava, 1978. Fettich téves következtetéseinek cáfolata : - László Gyula : A zemplé­ni honfoglaláskori vezérsírról. ArchÉrt. 1 976 : 79-85 . E tanulmány jegyzetei ben a vitát és annak irodalmát részletesen felsorolom.

1 1 0. Tettamanti Sarolta : Temetkezési szokások a Kárpát­medencében a X-XI . században. (Előmunkálatok a Ma­gyarság Néprajzához 10. Budapest, 1 982 : 87 sk.)

l l l . Török Gyula : Die Bewohner von Halimba-Cseres nach der Landnahme. Leipzig, 1 957. Bírálatomat lásd : Száza­dok 1 968 : 804-806.

1 1 2 . Fettich Nándor : A honfoglaló magyarságfémművessé­ge. ArchHung. XXI. Budapest, 1 937 : 95- 1 0 1 (Bartucz Lajos embertani vizsgálataival) és LXIX-LXXI. tábla. Vö. még HMNÉ. i. m. : 1 58. sk.

1 1 3 . Jakab Béla : Tojáshéj strukturális változása az embrió fejlődése folyamán különös tekintettel az avar és közép-

1 62

kori héjleletek összehasonlító vizsgálatára. Állattani Közl. 1 974 : 27-3 1 . - Tanulságos ehhez az, amit Lippay János Ír Calendariumában ( 1 66 1 ), hogy : Március hó­napban "Az tyúkmony hajat, a'kiből ki-költ a' tyúkfi ebben a hónapban, öszve kell szedni, és meg-tartani, igen hasznos orvosság a' sövény ellen" . A szenvedelmes kertész rácsodálkozásai (szerk. Surányi Dezső). Buda-pest, 1 982 : 239.

.

1 1 4. Bálint Csanád : x. századi temető a szabadkígyósi-pálli­geri táb/ában. BMMK/I, 1 97 1 : 49-88.

1 1 5 . HMNÉ : 492 . 1 1 6. Ezeknek a kérdéseknek kutatása csak nemrégen kezdő­

dött meg nálunk, vö. Ujváry Zoltán : A temetés paródiá­ja. Debrecen, 1 978.

1 1 7 . A kengyel említése : Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. Sepsiszentgyörgy, 1929 : 22 és Roska Márton : A honfoglalás és Erdély a Történeti Erdély című kötetben (szerk. Asztalos Miklós). Buda­pest, 1936 : 1 72 .

1 1 8 . A honfoglalók társadalmának áttekintő vázlata - Die­nes István : A honfoglaló magyarok. Budapest, 1 972 : 22 . kép, uo. összefoglaló jellemzése is.

1 1 9. Lásd az 50. jegyzetet. 1 20. Jósa András sÍrrajza : ArchÉrt. 1 896 : 385-4 1 2 . Az uj­

gur előkelő nyíltegeze : Le Coq : Bilderatlas zur Kunst und Kulturgeschichte Mittelasiens, Berlin, 1 925 . Színes kép a Chotscho című díszkiadvány nyomán.

1 2 1 . MEH : 86-89. 1 22. MEH : 1 36. 1 23 . Hóman Bálint : Magyar Történet. I . m. : 1 06. 1 24. Lásd a 1 09. jegyzetet. 1 25. Mészáros Gyula : A csuvas ősvallás emlékei. Budapest,

1 909. 1 26. Balogh József: A portyázó magyarok kucsmája és a né­

met püspökök süvege. Ethn. 1 927 : 42. - Ratherius ada­tának forráskritikáját Fehér Géza adta meg : ArchÉrt. 1 96 1 : 1 59. Ő Észak-Olaszország püspökeire gondol.

1 27 . Moszkva, Kreml. Oruzsejnaja Palata őrzi a Sapka Mo-nomachat.

1 28 . Sinka István baráti közlése. 1 29. Dienes István : A honfoglaló magyarok. I. m. : 46. kép. 1 30. Korbuly György : Egészségápolás / Magyar Művelődés­

történet. l. 357. sk. (szerk. Domanovszky Sándor), a gyűrű képe : a 363. lapon.

1 3 1 . Képe : József Deér : Die heilige Krone Ungarns. Wien, 1 966 : 52-54. kép.

1 32 . Gy. László : Études archaeologiques sur l 'histoire de la société des A vars. ArchHung. XXXIV. Budapest, 1935 : 258 sk. - A lelet kritikai közzététele - Bóna István : A XIX. század nagy avar leletei. SZMMÉ. 1 982. 83- 88. sk.

1 33 . László Gyula : A népvándorláskori övekről. Ethn. 1 978 : 1 85- 1 96.

1 34. László Gyula : A mártélyi avar szíjvégről. FoliaArch. 1 956 : 105- 1 1 3 .

1 35 . Lásd a 1 33- jegyzetet. 1 36. Ibn Abbas legendáját közelebbi forrásmegjelölés nélkül

közli Marcel Brion : Art Abstrait. Paris, 1 958 : 54. 1 37. Szmirnov nyomán : HMNÉ, 286. Szőke Béla : Régészeti

tanulmányok. I. m. 1 962 : 1 5 az ábrázolás ban női alakot lát, azt gondolván, hogy veretes lószerszámok csak női sírokból ismeretesek. (Lásd uo. 1 9.)

1 38. B. Szamokvaszov : Mogili russzkoj zemli. Moszkva, 1 908 : 1 97-20 1 . Csodálatos vadászatként értelmezése HMNÉ, i. m. 4 1 3-4 1 4. Egyesek (Ribakov, Erdélyi) a bo­rotvált fejű, varkocsos, fegyveres vadászban "Ieánykát" látnak, ez - természetesen - téves.

1 39. Nagy Géza : Népvándorláskori turán viselet. ArchÉrt. 1 90 1 : 3 1 8-323 hívta fel először a magyar kutatás fi­gye Imét erre a remek ezüsttálra.

1 40. Dienes István : Honfoglaláskori tarsolyainkról. Folia­Arch. 1 964 : 79- 1 10 .

1 4 1 . Dienes István : Honfoglaláskori veretes tarsoly Buda­pest-Farkasrétről. FoliaArch. 1 9 73 : 200-203·

1 42. Komáromi Gyula-Szabó Viktor : A bánhalmi avar sírle­letek. Jászkunság, 1 956 : 1 66- 1 74.

1 43 . Berlin, Staatliche Museen zu Berlin, iszlám gyűjtemé­nyében. Bőven Írt róla J. Strzygowski : Altai-Iran und Völkerwanderung. Leipzig, 1 9 1 7 . c. könyvében.

1 44. Karcolt tarsolylemez a kenézlői temető 28. sírjából (vö. Dienes István : Honfoglaláskori tarsolyainkról. Folia­Arch. 1 964 : 83 sk. - A rátétes technikával egyezteti Kresz Mária : A magyar szíícsmunka történeti rétegei Ethn. 1 978 : 344.) .

1 45. László Gyula : Az avarok késviselése. ArchÉrt. 1 94 1 : 1 75-207 .

1 46. László Gyula-Rácz István : A nagyszentmiklósi kincs. Budapest, 1 98 3 : 82 . kép.

1 47. Irodalmát lásd : Banner-Jakabffy bibliográfiájában (i. m. 520-52 1 ) . Legutóbb László Gyula : Lehel kürtje. Buda­pest, 1 9 53 . és változatlan kiadásai ( [ 958, 1 965).

1 48. Budinszky-Kricka-Fettich, i . m. 9. kép. 1 49. Dienes István : A honfoglaló magyarok, i . m. 7 1 -72. kép. 1 50. V. Gervers-Molnár : The Hungarian Szür an Archaic

Mantle of Eurasian origin . Toronto, [ 973 . 1 5 1 . Kresz Mária : i. m. Ethn. 1 978 : 3 [ 5-3 53 . 1 52. Balassa Iván-Ortutay Gyula : Magyar Néprajz. Buda­

pest, 1 979. 1 28 . kép, fejés Széken. 1 53 . 1 . B. Brasinskij : Szkíta kincsek . . . i . m. 47. kép. 1 54. K. Vilkuna : Über die obugrischen und samojedischen

Pfeile und Köcher. MemSocFou. [ 950 : 343-384. 1 55. MEH : 1 02- 1 03 . 1 56. Liudprand : Antapodosis II : 8. vö. MEH : 227. 1 57. Cs. Sebestyén Károly : A magyarok íja és nyila. Dolg. 8 .

( 1 932) - Az íjra vonatkozó legújabb irodalom : Fábián Gyula : Újabb adatok a honfoglaláskori íjászat kérdés­köréhez. MFMÉ, 1 9 80-8 1 : 63-76.

1 58. Greguss Pál : A csengelei avar lelet nyílvesszőjének fa­anyaga. Botanikai Közl. 1 939 : 2 I I sk.

1 59 . U . Kőhalmi Katalin : A sztyeppék nomádjai lóháton , fegyverben. Budapest, 1 972 : 1 58 . sk.

1 60. Lázár Ferenc elképzelése az volt, hogy a vas nyílhegyet beleerősÍtették egy fatönkbe, és a nyílvesszőt ráillesztve sodorni kezdték, mintegy belefúrták a nyílvasat. (Szíves szóbeli közlés, melyet, úgy tudom, publikált is.)

1 6 1 . Lükő Gábor : Az uraI-altáji népek primitív gyalu jának magyarországi emléke. DDMÉ. 1 937 : 1 3 1 - 1 3 3 .

1 62. László Gyula : Adatok a kunok tegezéhez. NéprÉrt. 1 940 : 52-59·

1 63 . MEH : 1 10 . 1 64. Peter Paulsen : Magyarországi viking leletek. Arch­

Hung. XIJ. Budapest, 1 93 3 . - Kovács László : A buda­pesti lándzsa. FoliaArch. 1 970 : 1 27- 146.

1 65 . A számszeríj és a lőfegyverek korában is a vadkanra lándzsával kellett menni : Zolnay László : Vadászatok a régi Magyarországon. Budapest, 1 9 7 1 : 1 04. XVI. század eleji címerképek.

1 66 . A bécsi szablyáról a legjobb leírást, pompás részletraj­zokkal Fettich Nándor adta (Budinsky Kr.-Fettich N . : Das altungarische Fürstengrab. i. m. 1 90- 1 99 és 1 33. sk.).

1 67 . Tóth Zoltán : Attila 's Schwer! . Budapest, 1 9 30. 1 68 . Vö. J . Deér : Die Heilige Krone Ungarns. Wien, 1 966 :

256. sk. 1 69 . HMNÉ : 1 23- 1 24. - Bakay Kornél : Régészeti tanulmá­

nyok a magyar államalapítás kérdéséhez. Pécs, 1 965 és Acta ASH 1 967 : [ 43 sk. A szablya használatáról : Ko­vács István : A kolozsvári Zápolya utcai honfoglaláskori temető. Közlemények. Kolozsvár, 1 942 : 2-36.

1 70 . László Gyula : A koroncói lelet és a honfoglaló magyarok nyerge. ArchHung. XXVII. Budapest, 1 943 .

1 7 1 . Dienes István : A honfoglaló magyarok lószerszám jának néhány tanulsága. ArchÉrt. 1 944 : 228 sk.

1 72. G . Fehér : Remarques sur l 'apprétiation archaeologique du cimetiere de Kérpuszta. Acta ASH. 1 955 : 3 1 9.

1 73 . Honfoglalás kori leleteinkről lásd az l . jegyzetet. 1 74. Reizner János : ArchÉrt. 1 89 1 : 102-1 14 és HMNÉ : 1 50 sk. 1 75 . A lelet a háborúban elpusztult. Az ásatást Párducz Mi­

hály vezette, a sír rajza : Hódmezővásárhely története. ! . Hódmezővásárhely, [ 984 : 264 L , 2 1 . ábra.

1 76. László Gyula : A koroncói lelet . . . i. m. 28 és Mesterházi Károly : Nemzetségi szervezet és az osztályviszonyok ki­alakulása a honfoglaló magyarságnál. Budapest, 1 980 : 95 sk .

1 77. MEH : 88-89. 1 78 . MEH : 1 86. 1 79. Balassa Iván : A magyar ekésföldművelés kezdetei. MMM

1 969-70. évi Köz! . Kny. Budapest, 1 970 : 45-68 . UŐ : Mivel járulhat hozzá a néprajztudomány a honfoglaló magyarság életmódjának kutatásához. StudiaEthn. 1 974 : 575 sk. és számos más dolgozatában és könyvében.

1 80. Balassa Iván : i. m. , lásd a I 79 . jegyzetet. 1 8 1 . Györffy György : István király és műve. Budapest, 1 977.

4 1 5-4 1 7 . - Korai földmÍvelésünkhöz vö. még : Müller Róbert : Adatok a honfoglaló magyarság földművelésé­hez. Ethn. [ 97 1 : 249-26 1 .

1 82. A pannonhalmi apátság oklevelének fényképe, fordítá­sa Szalay József-Baróti Lajos : A magyar nemzet törté­nete. Budapest, 1 895 : 1 39 . - Természetes nagyságát megközelítő fényképe SZLE. JI : 1 46.

1 83 . Takács Lajos : Az irtásos gazdálkodás néhány jellegze­tessége a göcseji szegekben. Ethn. 1 964-65 : 489-522 .

1 84. MEH : 1 48- 1 49. 1 8 5. Makkai László : Honfoglaló magyar nemzetségek Er­

délyben. Századok, 1 944. Kny. 1 -3 1 . - Hóman Bálint : Magyar Tört. i. m. 1 24. Lásd még HMNÉ. i. m. : 222 sk.

1 86. Erről legutóbb Györffy György : Magyarország törté­nele, i. m. I/a : 62 3 sk.

1 87. Gyallay Domokos : A székely őstörténet nyomai az élő­nyelvben. MNy. 1 959/2. Kny. 3- 1 0. Vö. még L. Ráso­nyi : L 'origine du nom székely (sicul) Acta 1 96 1 : 1 75-1 88 .

1 88 . Almásy György : Vándorutam Ázsia szívébe. Budapest, 1 903 : 685-687 ·

1 63

1 89. Szigethi Györffy István : Nagykunsági Krónika. Kar­cag, 1 922. 1 4 sk.

1 90 . Hankó Béla : A magyar ló eredete. Debreceni Szemle, 1 935 . Kny. I -24. Uő : A magyar baromfi eredete ésjele­ne. Debrecen, I 937. UŐ : A kihalt ősi szalontai sertés. TermTudKözl. 1 938. 3 . sz. Uő : A magyar szarvasmarha eredete. Tisia I. Debrecen, 1 936 . UŐ : Magyar háziálla­taink. Kincsestár 49. Budapest, 1 943 .

1 9 1 . Matolcsi János : Allattartás őseink korában. Budapest, 1 982 : 242-253 ·

1 92. Vö. a 1 50. jegyzetet. 1 93 . Anonymus szerint Árpád Salánnak - többek közt - 1 2

tevét is küldött (MEH : I 48) . A III. keresztes hadjárat al­kalmával szerepelnek hazánkban tevék. Vö. Pauler Gyula : A magyar nemzet története az Árpádházi kirá­lyok alatt. Budapest, 1 893 : 3 .

1 94. MEH : I 48- 1 49. 1 95. Pauler Gyula : A magyar nemzet története Szent Istvá­

nig. Budapest, I 900 : 24 I -264. E mű alapozta meg a baskír-magyar rokonság elméletét.

1 96. Tagán Galimdzsán : Népi lóverseny a kirgizeknél és bas­kíroknál. Ethn-N. 47 : I 04 sk.

1 97. Vö. Gombocz Zoltán : A bor. MNy. II : 1 45- 1 52, 1 93-1 97 . A sörre Bárczi : SzófSz. címszava, mely a szót fgr. vagy török eredetűnek tartja, kérdőjellel.

1 98 . Vö. Ethn. 20 : 353-54 (Munkácsi), idézi Vladimir béké-jét a bolgárokkal, és Ethn. 1 6-57. A votyák varázsige.

1 99. A Magyarság Néprajza, i . m. 2. kiadás : I : 89, II : 1 3 3 . 200. Almásy György : Vándorutam, i. m. : 3 1 6 . 2 0 l . K. Gaál : Die Auswirkung der mittelalterlichen Fischerei­

wirtschaft auf die traditionelle Fischerei. Festschrift F . C. Lipp. Wien, 1 978.

202. Herman Ottónak a halász- és pásztoréletre vonatkozó tanulmányaiból jó válogatást ad a Gondolat Kiadó ( I 980). Újabban a kérdésről Barabás Jenő : Anyagi kul­túránk a honfoglalás előtt. Forrás, I 893 . júl. 1 3 . és ter­mészetesen a Magyar Néprajzi Lexikon.

203 . Herman Ottó : Ősi elemek a magyar népies halászatban. ArchÉrt. 5 : I 5 3 ·

204. Munkácsi Bernát : A vogulok pogány ősvallása. Ethn. IV : 53-54.

205. Munkácsi Bernát : Regék és énekek a világ teremtéséről. Vogul Népköltési Gyűjtemény. I ( 1 902) : 1 5 1 .

206. A Kalevala 47. énekében (ford. Vikár Béla). Budapest, 1 944 : 202.

207 . Heckenast Gusztáv : Fejedelmi (királyi) szolgálónépek a korai Árpád-korban. Budapest, 1 970 : I 03- 105.

208. Galeotto Marzio : Mátyás királynak kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről szóló könyv (ford. Kardos Ti­bor). Budapest, 1 979 : 2 1 .

209. Zolnay László : Vadászatok a régi Magyarországon. Bu­dapest, I 9 7 I : I 08- 1 09. Iap képei.

2 1 0. Vönöczki-Schenk Jakab : Magyar solymászmadár ne-vek. Aquila. Budapest, 1 939 .

2 1 1 . Almásy György : Vándorutam, i . m. : 550. 2 1 2 . Dercsényi Dezső : Nagy Lajos kora. Budapest é. n. : 50. 2 1 3 . Lásd a 1 59 . jegyzetet. 2 1 4. M. Vilkuna a MémSocFou. XCVIII. évfolyamában, a

Toivonen-emlékkönyvben. 2 1 5. W. Radioff: Aus Sibirien. I. r 893 : 469.

1 64

2 1 6. Alföldi András : A tarchan méltóságnév eredete. MNY. 1 932 : 2°5-220.

2 1 7 . Szabó György : A falusi kovács a XV-XVI. században. FoliaArch. 1954 : 1 23- 1 45 .

2 1 8 . Gömöri János : Jelentés a nyugat-magyarországi vas vi­dék Győr-Sopron megyei lelőhelye inek kutatásáról. I . Arrabona, 1 977 : 7 8 - 1 35 .

2 1 9 . A palmettamintákról Kovács István alapvető megfi­gyeléseket közölt A kolozsvári Zápolya-utcai magyar honfoglaláskori temető című munkájában. Közlemé­nyek (Kolozsvár), 1 942 : Kny. 29. A páraszegény vidé­kek víztároló-húsos növényvilágára hívta fel a figyel­met.

220. A hálómintába foglalt palmetták megrajzolása nagyon egyszerű (vö. László Gyula : Hunor és Magyar nyomá­ban. Budapest, 1 967 : 1 32 . kép). Nem kell tehát okvetle­nül fonott-szövött előzményre gondolnunk.

22 1 . László Gyula-Rácz István : A nagyszentmiklósi kincs. Budapest, 1 98 3 .

222. Vö. a Tiszaeszlár-bashalmi karperec képe - Dienes Ist­ván : A honfoglaló . . . i . m. 48-50. kép, bizánci előzmé­nye : The Treasury of San Marco Venice ( 1 984 Olivetti Milano-Los Angeles) : 209- 2 1 2 .

223 . Lásd Bárczi SzófSz. címszavait. 224. MEH : 88-89. 225. Huszár Lajos : Szent István pénzei. SZlE. II ( 1 938) :

3 35-364· 226. Paulsen P. : Magyarországi viking leletek az észak- és

nyugat-európai kultúrtörténet megvilágításában. Arch­Hung. XII. Budapest, 1 93 3.

227 . Fettich Nádor : A prágai Szent István-kard régészeti megvilágításban. SZlE. III. ( 1 938) 473- 5 1 6 . - László Gyula : Jegyzetek a Szent István kardról. Alba Regia 1 975 : 3 35-342.

228. Vö. Kniezsa 1 . : SZlE. Il . i . m. : 425. - Kristó Gyula : Oro­szok az Árpád-kori Magyarországon. JATE. Acta Hist. Szeged, 1 980 : 57-65.

229. Hóman Bálint : Magyar pénztörténet IOOO-[ 325. Buda­pest, I 9 I 6 : 1 65 sk.

230. László Gyula : ArchHung. XXVII. i . m. ( 1 943) : v. fejezet, 95 sk.

23 1 . Parádi Nándor : Technikai vizsgálatok népvándorlásko­ri és Árpád-kori edényeken (Régészeti Füzetek 1 2) . Bu­dapest, 1 959.

232. Lásd Bárczi SzófSz. címszavait. 23 3 . Annak idején Nagy László, a veszprémi múzeum akkori

igazgatója mutatta meg nekem gyűjtött anyagát. Ké­sőbb valamelyik vidéki folyóiratban közzé is tette tanul­mányát.

234. MEH : 1 87 . - A forráshely új magyarázata : Püspöki Nagy Péter, Magyar Herold (I . 1 9 84) : 22, Ő a szöveget nem a blakokra vonatkoztatja. - Vö. még Ferenczi Gé­za és Ferenczi István : Magyar rovásírásos emlékek. Mű­velődéstörténeti tanulmányok, Kriterion, 1 979 : 9 sk. Teljes tudomány történettel híggadt értékelést ad a kér­désről : Vásáry István : A magyar rovásírás. Keletkuta­tás, 1 974 ( 1 975) : 1 59- 1 7 1 .

23 5. Rásonyi László : Hidak a Dunán. A régi török népek a Dunánál. Budapest, 1 98 1 .

236. Vékony Gábor : Késő népvándorláskori rovásfeliratok. I .

Életünk, 1 98,5/ [ : 7 [ -83 és : A szarvasifelirat és ami kö­rülötte van. Eletünk, 1 985/ 1 2 : 1 1 32- 1 1 45 .

237. Marcus Antonius Bonfini : Rerum Hungaricarum deca­des. Lipsiae, 1 77 ! . - Magyarul Heltai Gáspár : Krónika az magyaroknak dolgairól 1 566. Magyar Helikon, ' 98 1 .

238 . Legutóbb Forrai Sándor : Küskarácsontól Szilvester es­tig, Budapest é. n. sorakoztat ja fel rovásemlékeinket, és a ligatúrák (betűösszevonások) területén figyelemre méltó megfigyeléseket tesz.

239. Németh Gyula : A magyar rovásírás. Nyelvtud. Kézik. II/2 . Budapest, 1 934.

240. Püspöki Nagy Péter : A felsőszemerédi rovásemlék. MNy. 1 9 7 1 : l - I ? és A "rovásírás" írástani helye és szerepe a magyar művelődéstörténetben . Magyar Herold I. é. n. ( 1 984) : 9- 19 . - Simon Péter : A magyar "rovásí­rás" történelmijelentősége és eredete. Uo. 23-7 I .

24 1 . Püspöki Nagy Péter : A magyar rovásírás eredetéről. MNy. 1 977 : 302-307·

242. Sebestyén Gyula : Rovás és rovásírás. Budapest, 1 909. 243. Lásd a 240. jegyzetet . 244. MEH : 1 35 . 245 . Képe : Magyar Művelődéstörténet (szerk. Domanovsz­

ky Sándor), I. é. n. 490. 246. J.akubovich Emil : Honfoglaláskori énekek előadásfor­

májáról. Mny. 193 ! . KNy. 247. Képes Géza : A magyar ősköltészet nyomairól. Irod­

Közl. 1 964 : Kny. I-44. 248. Solymossy Sándor dolgozatai pl. Ethn. 1 923 . 29 stb.,

stb. Lásd a Magyar Néprajzi Lexikon címszavát. 249 . Solymossy Sándor : A Ura és epika kialakulása. A Ma­

gyarság Néprajza, 3. kiad. I : I I skk. 250. Pa is Dezső : A magyar ősvallás nyelvemlékeiből. Buda­

pest, 1975 : 1 °9- 1 42. 25 1 . A Gellért-legenda szövegét lásd : Szöveggyűjtmény. I .

Budapest, 1951 : 6. Magyarázatára vö. Balogh József: Szent Gellért és a "symphonia ungarorum". MNy. XXIV : 1 89, 266.

252. Sebestyén Gyula : a Magyar Népköltési Gyűjtemény IV. és v. kötetében tette közzé Regös énekek és A regösök címmel (mindkettő 1902-ben jelent meg) gyűjtését és értelmezéiét. Lásd még : Vargyas Lajos : A regösének problémájának újabb, zenei megközelítése. Ethn. 1 979 : 1 63- 1 9 1 .

253. Vadrózsák. Kriza János székely népköltési gyűjtemé­nye. Kriterion, Bukarest, 1 978 : 1 54- 1 64. Nagyon nagy irodalom alakult ki körülötte. Legutóbb Faragó József: A mennybevitt leány balladájához (Faragó József: Bal­ladákföldjén. Kriterion. Bukarest, 1977 : 1 36- I 76.) kö­zöl új változatokat.

254. Fettich Nándor : A garcsinovói szkíta lelet. ArchHung. xv. Budapest, 1 934.

255 . Lásd a 247. jegyzetet. 256. Theothmár : MEH : 220. 257. Bálint Csanád : A kutya a X.-XII. századi magyar hi/vi­

lágban. MFMÉ. 1 97 I / 1 : 295-3 I 5. - A kérdésre a felgyői ásatás közzétételekor térek vissza, mert ott hat teljesen ép kutyasírt találtunk.

258. Finnugor és török eredeztetése kérdéses, vö. Bárczi SzófSz. címszavát.

259. J ankovich Miklós : Egy magyar . . . stb. sokszor idézett dolgozata a benepusztai leletről. MTA Értesítője, 1 832 : 28 1 -296. - Fettich Nándor : A honfoglaló magyarok fémművessége. ArchHung. XXI. Budapest, 1937 : I : 67 -72., II : XXXlV-XXXVIlI. tábla.

260. Nemeskéri János - K. Éry Kinga - Kralovánszky Alán : A magyarországi jelképes trepanáció. AnthKözl. 1 960. Kny. 3-32. - A lélekfogalommal való kapcsolatát Die­nes István világította meg : A honfoglaló magyarság lé­lekhiedelmei. Régészeti barangolások Magyarországon (szerk. Szombathy Viktor). Budapest, 1 978 : 1 99-223.

26 1 . Lásd a 260. jegyzetet. Vö. Anda Tibor tanulmányát egy honfoglalás kori trepánkésről : Acta ASH. 1 95 1 : 2 5 1 sk.

262. László Gyula : Egy regensburgi vállkő. FoliaArch. 1 939. Kny. I - 1 3·

263 . Pais Dezső : A magyar ősvallás . . . i. m. 7 sk. - MNy x : 4 1 4-423.

264. Az ásató, dr. Trogmayer Ottó szíves engedélyével ruvat-kozhatok a leletre.

265 . MEH : 257. 266. MEH : 237. 267. A tudomány történet régebbi fejezeteire lásd : Az ősi ma­

gyal' hitvilág (szerk. Diószegi Vilmos). Budapest, 1 97 1 . bevezetését és szerzőnkénti méltatását. Az újabb időket a szerző saját tapasztalatából idézi.

268. Szövegét közli : Az ősi magyar hitvilág, i . m. : 68-69. -A magyar mitológiai kutatások jelen állásának egész kötetet szentelt az Előmunkálatok a Magyarság Népraj­zához. 3. Budapest, 1978.

269. Kállay Ferenc : A pogány magyarok vallása. Pest, 1 86 1 . 270. Ipolyi Arnold : Magyar mythológia. Pest, 1 854. 27 1 . Csengery Antal : Az altaji népek ős vallása , tekintettel a

magyar ősvallásra. MTAEvk . 1 857/9. 272. Kálmány Lajos : Boldogasszony, ősvallásunk istenasszo­

nya. Budapest, 1 885 . 273. Kandra Kabos : Magyar mythológia. Eger, 1 897. 274. Róheim Géza : Magyar néphit és népszokások. Buda­

pest, 1 925. 27 5 . Diószegi Vilmos : A samánhit emlékei a magyar népi mű­

veltségben. Budapest, 1 958. 276. Dienes István : Szellemkultusz, táltoshit, ősvallás című

fejezete A honfoglaló magyarok i. m. 1 972 : 47-66. kö­tetben és számos e kötetben is idézett tanulmányában.

277. Lásd Az ősi magyar hitvilág i . m. 1 43 . Ortutay Gyula méltatását.

278 . Előmunkálatok 3 . , i . m. 279. László Gyula : Különvélemény ősvallásunkról. Új Írás,

1 976. június : 59-68. 280. Erről legutóbb Király Péter : A magyarok említése a

Konstantin- és Method-legendában. NyelvtudTárs. J 4 1 . Budapest, 1 974 : I -69.

28 1 . MEH : 1 30, a I I . századi Gesta Hungarorumból. 282. A honfoglaló magyarság rutvilágának legfejlettebb ré­

tege a nyelv és a folklór tükrében. Előmunkálatok, i. m. 3 : 15 sk.

283 . Vö. Bárczi Géza : A magyar szókincs eredete. Budapest, 1.958 : 94·

284. Almos nevének legújabb magyarázata : Rásonyi Lász­ló : Török eredetű magyar személynevek. Forrás (Kecs­kemét), 1 983. július : 78-83.

1 65

28 5 . Liudprand : Antapodosis II : 30, lásd MEH : 230. 286. Ekkehard sankt-galleni történetében : MEH : 238 . 28 7. A kérdés irodalmát új szempontok felvetésével - Kristó

Gyula : Megjegyzések az ún. "pogánylázadások" törté­netéhez. Szeged, 1 965 : 36 sk.

288. Kállay Ferenc alapján idézve : A pogány magyarok val­lása (Az ősi magyar hitvilág című műben). Budapest, [ 97 [ : 8 r .

289. Pais Dezső : A gyula és a kündüh. MNy. XXVII : [ 70- 1 76 . - A kérdés bonyolultságára jellemző, hogy a künde a kazároknál csak a harmadik főméltóság volt ! Lásd Czeglédy Károly : Árpád és Kurszán. Zalai Tükör, 1 975 . II : 54. Előzménye Györffy György : Kurszán és Kurszán vára. BudRég. 1 9 5 5 : 9-34·

290. Hóman Bálint : Adalék X-Xl. századi pénztörténetünk­höz. Századok, 1 9 1 8 : 1 6 1 - 1 67 .

29 1 . Vargyas Lajos : Honfoglalás előtti, keleti elemek a ma­gyarfolklórban . Történelmi Szemle, 1 977/ 1 : lO7- I 2 ! .

292 . Erdélyi Zsuzsanna : Hegyet hágék, lőtőt lépék. Buda­pest, 1 976.

293 . Daczó Árpád : A gyimesi Babba Mária. Népismereti dolgozatok. Kriterion, Bukarest, [ 980 : 23 1 -239.

294. László Gyula : Időrend és szó történet. IrodTört. 1 976 : 6 [ I -625. - Lásd a 279. jegyzetet.

295 . Lásd a 279. és 294. jegyzetet. 296. Dienes István : A samánok társadalmi szerepe a nomád

államban. Az őshazától a Kárpátokig című kötetben (szerk. Szombathy Viktor). Budapest, 1 985 : 375-378.

297 . Legutóbb : Györffy György : Magyarország története l/ l . , i. m. 1 984 : 846 . Vö. még Szekfű László : Vata né­pe. JATE ActaHist. 1 980 : [ [ - 1 8 .

298 . Györffy István : Nagykunsági Krónika. Karcag, 1 922 : !O5 sk.

299 . Kovács Ágnes kitűnő összefoglalása (Az égig érő fa) a Magyar Néprajzi Lexikon Budapest, 1 977. l. : 639-640 alatt.

300. A Csodaszarvas-mondáknak nagy irodalma van. Leg­utóbbi összefoglalása Dobos Ilonától és Dömötör Tek­lától. Magyar Néprajzi Lexikon (Budapest, 1 977). I : 525-526.

30 l . Györffy György : Tanulmányok a magyar állam eredeté­ről. Budapest, 1 9 59 : 3 sk. és IV. kép.

302. Lásd a I 87. jegyzetet. 303 . Lásd Az ősi magyar hitvilág, i . m. 1 97 1 : 1 8- 1 9 . Corni­

des Dániel könyvében, uo. bírálata is. 304. Szabó Sándor : A délibáb és az ősi magyar hitvi/ág né­

hány eleme. Jász Múzeum Évkönyve, 1 974 : 2 1 1 -2 I ? 305 . László Gyula : Varázslat egy középkorifalusi templom­

ban. (Erdélyi Tudint. Kolozsvár) 1 947 : 3-22 . 306. Pais Dezső : Huj-huj-kaját. Zenetudományi Tanulmá­

nyolc VI. (Kodály Emlékkönyv) . Budapest, 1 957 : 1 3 3-1 58 .

307 . Bálint Sándor munkásságának summáját a Magyar Néprajzi Lexikon 1 977 . l. : 202 adja.

308. Matolcsi János : Állattartás őseink korában. Budapest, 1 982 : 265, 3 30.

309. Attila Paládi-Kovács : Dörrfieisch. ActaEthnASH. 1 979 : 1 9 1 -204.

3 1 0. Matolcsi János : Állattartás . . . i. m. : 243. 3 1 1 . Attila Paládi-Kovács : Die Schafhaltung der Grossfami­

Iien bei der östlichen Palozen (Ungarn). Viehwirtschaji

1 66

und Hirtenkultur. Budapest, 1 969 : 402-4 1 6 . A cserép­üst fejőedényként való használatára Mircea Russu (Ko­lozsvár) célzott egyik beszélgetésünkkor. Figyelmezte­tését ezúton is köszönöm.

3 1 2 . Barabás Jenő : A magyarság anyagi műveltsége a VI-IX. században. Magyar őstörténeti tanulmányok. Budapest, 1 977 : 1 5-22.

3 1 3 . Lásd az előző jegyzetet. A füvekről, amelyeket a juhok szívesen legelnek : Vámbéry Ármin : A törökfaj. Buda­pest, 1 885 : 226-227.

3 1 4. Erre Borzsák Endre hívta fel figyelmemet, amit ezúton is köszönök.

3 1 5 . Sok helyen szokták ekként nyllzni a bárányt, magam például egy afgán hallgatót láttam így dolgozni Németh Kálmánéknál Fóton.

3 1 6. Petercsák Tivadar : Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben. Miskolc, 1 98 3 .

3 1 7 . László Gyula : Adatok az avarság néprajzához. I-II. Arch­Ért. 1 942 : 334-346.

3 1 8 . László Gyula : A magyar vadászat őskoráról. A Vadá­szattörténet című kötetben. Budapest, 1 974 : 5-2 r .

3 1 9 . Az állatok természetének jellemzését általában Brehm : Tierleben. Bayreuth, 1 98 1 című művéből vettem.

320. A Thonuzoba körüli kérdéskörrel legutóbb Szekfű László foglalkozott. Kny : A Thonuzoba monda. Szeged, 1 976. Kny. a szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményeiből . 275-285 .

32 1 . Méhészetünkkel kapcsolatban Bátky Zsigmond vetette fel a Födémes helyneveknek améhészettel való kapcso­latát (NéprÉrt. 1 937 : 2 2 ! .) . - Vö. ehhez Heckenast : A szolgálónépek . . . i. m . : l O I sk. - Honfoglalás kori méhészetünk gazdag néprajzi anyagában (lásd Magyar Néprajzi Lexikon) rejteznek ősi hagyományaink.

322. Berde Károly : A magyar nép dermatologiája. Budapest, 1 940.

323 . Keszeg Vilmos : A mezőségi Detrehem telep népigyógyá­szata. Népismereti Dolgozatok. Kriterion, Bukarest, 1 98 1 : 97- 1 27 .

324. Lásd Tari László térképét, a Fe/győ füzetben, i . m. : 1 4 . 325 . Néprajzi tanulmányokban igen sok adat van a színek

kort jelölő és gyógyításban való használatáról. Össze­foglalót kapunk a Néprajzi Lexikon színek címszavá­ban.

326. Tárkány Szücs Ernő : Magyar jogi népszokások. Buda­pest, 1 98 I : 464 sk.

327. J. Deér : Karl der Grosse und der Untergang des Awaren­reiches. Karl der Grosse. l. : 7 1 9-79 1 .

328 . Lásd a Szent István Emlékkönyv Il. kötetében Morav­csik Gyula ( q I sk.), Váczy Péter (2 1 3 sk.) és Csóka Lajos (269 sk.) tanulmányát.

329. Deér József: A magyarság a nomád kultúrközösségben. Magyar Művelődéstörténet (szerk. Domanovszky Sán­dor). l . é. n. 23-90.

3 30. Németh Gyula : A honfoglaló magyarság . . . i . m. 285· 33 1 . Ehhez hasonló felfogást vall Dümrnerth Dezső : Az Ár­

pádok nyomában 1 982. című meggondolkoztató művé­ben.

3 32 . L. Rásonyi : The Old-Hungaryan Name Vajk-Note on the Origin of the Hunyadi Family. ActaOrient. 1983 : 4 1 9-428 .

333 . Hóman Bálint a Magyar történetben (3 . kiadás), é . n .

93 . , vö. még Ligeti Lajos : A magyar nyelv török kapcso­latai és ami mögöttük van. Budapest, 1 977. L . még a 336. jegyzetet.

334. Osztrák krónikás Macsói Anna II. Ottokárnak zálogba tett kincstáráról : J. Deér : Die heilige Krone Ungarns. Wien, 1 966 : 256.

335 . Vö. Gyula László : Études archaeologiques sur l '/ústoire de la Société des A vars. ArchHung. XXXIV ( 1 955) : 1 50.

336. Török nyelvűségünket illetően jelentős Henkey Gyula : Az embertan és a magyar őstörténet. Magyar múlt. Syd­ney, 1 984/85 : l - 1 0. című tanulmánya. A szerző Lipták Pálra hivatkozva állapítja meg : "A honfoglaló magyar­ság török rétegével kapcsolatba hozható turanid, pamí­ri és előázsiai típusok kb. 46 százalékot tesznek ki . . . Ezzel szemben a finn-ugor réteggel kapcsolatba hozha­tó uráli europoszibirid ( I 2,5), keletbalti (4,2 százalék) együtt 1 6,7 százalék . . . ennek megfelelően tehát közel háromszor annyi a török, mint a finn-ugor rétegre jel­lemző típusok aránya." Ezt az arányt igazolja Henkey­nek az élő népességen felvett jellegsorozata is, úgy, hogy tanulmánya végén kijelenti : "Nem lehet vitás, hogy a magyarság őseit elsősorban a közép-ázsiai eredetű, lo­vas-állattenyésztő népek közt kell keresni."

337. Malán Mihály vizsgálatát lásd László Gyula : Szent László győri ereklyetartója. Arrabona, 1 965 : 1 73 sk. -

RÖVIDÍTÉSEK

ActaASH

ActaEtnASH

ActaOrient AnthKözl ArchÉrt ArchHung Alba Regia

Arrabona BMMK Botanika Közl. BudRé,g DDME Erdélyi TudInt Ethn Ethn-N FFC

FoliaArch HMNÉ Hodinka

Acta Archaeologica Akademiae S tien tiarum H ungaricae Acta Ethnographiae Akademiae Stientiarum Hungaricae Acta Orientalia Hungarica Antropologiai Közlemények Archeologiai Értesítő Archeologia Hungarica A székesfehérvári István Király Múzeum Évkönyve A győri Xántus János Múzeum Évkönyve Békés Megyei Múzeum Közleményei Botanikai Közlemények Budapest régiségei Debreceni Déri Múzeum Évkönyve Erdélyi Tudományos Intézet (Kolozsvár) Ethnographia Ethnographia-Népélet Folklore Fellows Communications (Helsinki) Folia Archaeologica A honfoglaló magyar nép élete Hodinka Antal : Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai, 1 9 1 6

A herma az Árpádok családi vonásait őrizte meg, erre már Török Aurél is gondolt (a III. Béla emlékezete dísz­műben), és ugyanezt a hasonlóságot eredményezte Ár­pás Károly rekonstrukciós kísérlete III. Béla koponyájá­val.

338 . Régi magyar költők tára. I : 220-222. - Szöveggyűjte­mény a régi magyar irodalomból. I. (Budapest, 195 1 ) : 60-62 .

339. Laskai Osvát ferences szavait idézi Györffy György : István király és műve. Budapest, 1 977 : [ 33 . - "István fejedelem alacsony termetű, de nagy lelkű, bátor, harci­as, okos és Krisztus-tisztelő volt. "

340. A honfoglalás a későbbi magyar irodalomban és mű­vészet ben a MER függeléké ben : Szépirodalom Belia György összeállítása - átnézte Bisztray Gyula -; Kép­zőművészet Rózsa György és Czennerné Wilhemb Gi­zella gyűjtése - átnézte Genthon István (3 1 5-3 1 8 . , ill . 3 19-322.) .

Végezetül szeretnék őszinte köszönetet mondani Balas­sa Ivánnak és Dienes Istvánnak, lektoraimnak és Steinert Ágotának, szerkesztőmnek, akik tanácsukkal sokban hozzájárultak mondanivalóim jobb megfogalmazásá­hoz.

IrodKözl IrodTört JATE MEH MFMÉ

MemSocFou MMMKözl

MNy Mitt MTA Évkönyv

NéprÉrt NéptudInt NyelvKözl RégFüz StudiaEthn SzlE sk SzófSz SzovEthn TermtudKözl vö.

Irodalomtörténeti Közlemények Irodalomtörténet József Attila Tudományegyetem (Szeged) A magyarok elődeiről és a honfoglalásról a Móra Ferenc Múzeum Évkönyve (Szeged) Mémoires de la Société Finno-ougrienne a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei Magyar Nyelv Mitteilungen . . . a Magyar Tudományos Akadémia Évkönyve Néprajzi Értesítő Néptudományi Intézet Nyelvtudományi Közlemények Régészeti Füzetek Studia Ethnographica Szent István Emlékkönyv 1-IJJ. és a következő lap Bárczi Géza : Magyar szófejtő szótár 1 94 1 Szovjetszkaja Etnografia Természettudományi Közlemények vesd össze

1 67

82. Kengyelpár (vas, bevert ezüst csíkozással). 1 8 , 1 és q,8 cm. Lelőhely : Muszka (Musca, Románia). MNM. Itsz. 45/ I 898 3-4. Lévai Jenő felvétele.

83. Sza rvasaga ncsból készült zablapálca Szeghalomról (Békés megye). Marton Magda rajza.

84. Ajurt élete. A szerző akvarellje. Részlet a Rege a csoda­szarvasrói cÍmű sorozatból. Gottl Egon reprodukciója.

85. Csüngős veretek (aranyozott ezüst). Lelőhely : Rákos­palota. MNM. Itsz. 82/ 1 905 . Lévai Jenő felvétele.

86. A hencidai I . sír női fejdísze. A szerző rajza. László Gyula : A honfoglaló magyar nép élete. Budapest, 1 944.

87. Derékegyháza, 4. sír. Marton Magda rajza. 88. Női hajfonatdíszek. Lelőhely : Tiszaeszlár-Bashalom (Sza­

bolcs-Szatmár megye) MNM. ltsz. 60 1 7 I -9 . Szelényi Ká­roly felvétele.

89 . Bizánci fülbevalópár (arany). Magassága : 4,4 cm. Lelő­hely : Kecel (Pest megye), MNM. ltsz. 3/ 1 935. Gyarmathy László felvétele.

90 . Csüngős és bogyós fülbevalók. Ba/ró/jobbra : A / Hosz­sza : 7,9 cm, lelőhely : Hajdúböszörmény (Hajdú-Bihar megye) MNM. ltsz. 35/ I 902 8-9. B / Hossza : 8,5 cm, lelő­hely : Sóshartyán (Nógrád megye), MNM. ltsz. 1 2/ 1 936. I . C / Hossza : 8,5 cm, lelőhely : Székesfehérvár-Demkó­hegy (Fejér megye), MNM. ltsz. 1 6/ 1 898.32. D / Hossza : 8,4 cm, lelőhely : Szeged-Bojárhalom (Csongrád me­gye), Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Itsz. 1 4/ 1 890. 5 . Kónya Kálmán felvétele.

9 1 . Állatalakos halántékkorongok (bronz). Átmérő : 5,6 cm. Lelőhely : Hencida (Hajdú-Bihar megye). MNM. Itsz. 1 3/ I 933. Gyannathy László felvétele.

92. Halántékkorong (aranyozott ezüst). Átmérője : 5 cm. Lelőhely : Tiszaeszlár-Bashalom (Szabolcs-Szatmár megye). MNM. ltsz. 60. 1 7 . Kónya Kálmán felvétele.

93 . Sasos melldíszek (ezüstlemez, aranyozott háttérrel). Át­mérő : 8,2 cm. Lelőhely : Rakamaz (Szabolcs megye). Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz. 64.875. I -2 . Kará th József felvétele.

94. Csüngős veretek (aranyozott ezüst). Lelőhely : Ószent­iván (Csongrád megye). A Szegedi József Attila Tudo­mányegyetem Régészeti Gyűjteménye. Gyarmathy László felvétele.

95 . Hajfonat korongpár (aranyozott ezüstlemez). Átmérő : 7,4 cm. Lelőhely : Tiszabercel (Szabolcs-Szatmár me­gye). Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, Itsz. 64890. Gyarmathy László felvétele.

96. Faragott csontcsüngő a nyitrai múzeumbó!. Marton Magda rajza .

97. Karperec női sírból (ezüst, foglalatában zománcpasz­ta). Átmérő : 6,9 cm, lelőhely : Sarkad (Békés megye). MNM. Itsz. 1 / 1 927.3 . Lévai Jenő felvétele.

98. Női ruhadíszek (ezüst). Átmérője : 2,4-3,4 cm. Lelő­hely : Orosháza (Békés megye). MNM. ltsz. 63.70. 3. Ka­rá th József felvétele és N agy András rajza.

99. A kopáncsi női sír. Marton Magda rajza. 1 00. Karperecek. Ba/ felső (ezüst, üvegpaszta berakással).

Átmérő : 5,9 cm, lelőhely : Egyek (Hajdú-Bihar megye). MNM. ltsZ. 3 l / l 860.7 . Ba/ a/só (aranyozott ezüst). Átmé­rő : 7,3 cm, Miskolc, Herman Ottó Múzeum, Itsz. 6 1 .27 . 1 1 . Ba/ középső (ezüst, zománcpaszta berakás­sal). Átmérő : 6,9 cm, lelőhely : Sarkad (Békés megye), MNM. ltsz. 1 / 1 927.3 . Jobb felső (ezüst). Átmérő : 6,2 cm,

1 70

lelőhely : Egyek (Hajdú-Bihar megye), MNM. Itsz. 3 1 / 1 960). Középen (vörös ékköves, aranylemez borítás­sal). Atmérő : 7 cm, lelőhely : Heves, MNM. ltsz. 3/ 1 938-4. Jobb alsó (bronz, végein zománcpaszta berakással). Át­mérő : 6,3 cm, lelőhely : Nagykáta (Pest megye). MNM. ltsz. 32/ 1982 . 1 . Kónya Kálmán felvétele.

1 0 1 . Ékköves gyürűk. Balról jobbra : a) (Ezüst) lelőhely : Ma­gyarhomoróg (Hajdú-Biha·r megye), MNM. b/ (Arany) lelő­hely : Szeged-Szabadka. MNM. Itsz. 4/ 1 942 . 1 . Lévai Jenő felvétele.

1 02 . A koroncói női sír. Gallus Sándor ásatása nyomán. László Gyula : A honfoglaló magyar nép élete. Buda­pest, 1 944.

1 03. Állatfejes karperecek (arany és elektron). Átmérő : 7, 1-7,9 cm, lelőhely : Zsennye (Vas megye). MNM. ltsz. 2/ 1 928 I-3 . Gyarmathy László felvétele.

1 04. Női lábbeli díszei eredeti helyzetükben (aranyozott ezüst). Szegélyveretek : 8 x 1 ,3 cm, középső veretek : 7 x 1 ,7 cm, lelőhely : Tiszaeszlár (Sza bolcs-Szatmár me­gye). Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, Itsz. 64576 I -3. Gyarmathy László felvétele.

lOS . Zablapálcák (bronz). Hosszuk : kb. 1 2,2 cm, lelőhely : Hencida (Hajdú-Bihar megye). MNM. !tsz. 1 7/ 1 933. Lé­vai Jenő felvétele.

1 06 . Női lószerszámdíszek (aranyozott ezüstöntvény). Lelő­hely : Balotaszállás-Felsőbalota (Bács-Kiskun megye). Kiskunhalas, Thorma János Múzeum, !tsz. 6 ! . 70. A ké­pet Dienes István szíves hozzájárulásával közöljük. Lé­vai Jenő felvétele.

1 07. Női lószerszám szíjvége szarvas alakjával (aranyozott ezüstöntvény). 5,7 x 3,9 cm, lelőhely : Törtel (Pest me­gye). MNM. !tSZ. r O I / 1 895-42. Lévai Jenő felvétele.

1 08 . Női lószerszám. A szerző rajza. László Gyula : A hon­foglaló magyar nép élete. Budapest, 1 944.

1 09 . Női tevékenységek. László Gyula : 50 rajz a honfogla­lókró!. Budapest, 1 982. Gottl Egon reprodukciója.

1 1 0. Árpád-kori ekepapucs (vas). 25,5 x 19 cm, lelőhely : Szabolcs-Kisfalud. MNM. Fodor István ásatása. Karáth József felvétele.

I I I . Ásópapucs a szakonyi (Győr-Sopron megye) temető­bő!. Sopron, Liszt Ferenc Múzeum. Adorján Attila fel­vétele. Vas sarlók. Hosszuk : 3 1 ,6-38,3 cm, lelőhely : Nyáregyháza-Pusztapótharaszt (Pest megye). MNM. ltsz. 65.82. I -4. B. Karáth József felvétele.

1 1 2 . A honfoglalók lova. Takács István (Mezőgazdasági Múzeum) útmutatása és a leletek alapján rajzolta Nagy András.

1 1 3 . Kuvaszjellegű terelőkutya. Takács István (Mezőgazda­sági Múzeum) útmutatása és a leletek alapján rajzolta Nagy András.

1 1 4. Ezüst övveret Karosról. A Magyar Nemzeti Múzeum­ban őrzött eredetiről rajzolta Nagy András.

l i S . A turul sólyom. A szerző rajza. László Gyula : A hon­foglaló magyar nép élete. Budapest, r 944.

1 1 6. Honfoglalás kori nyílhegyek a Magyar Nemzeti Múze­umbó!. Gyarmathy László felvétele.

1 1 7 . A rucalövő. László Gyula : 50 rajz a honfoglalókró!. Budapest, 1 982.

1 1 8 . Kengyelpár (vas, réz berakással). Magasság : r 6,9 cm, ismeretlen lelőhely. MNM. Itsz. 1 6/ 1 922 . Lévai Jenő fel­vétele.

35 . A zempléni vezérsír. V. Budinsky-Kricka nyomán rajzol­ta Marton Magda.

36 . Halántékkarikák. Ismeretlen lelőhely, átmérő : 5,2 cm. Kispest-Szentlőrinc, átmérő : 4,2 cm. Ismeretlen lelőhely, átmérő : 4,3 cm. MNM. Itsz. 6 1 .20.A., I 09/ 1 9 1 2 .5 . , 1 7 1 / 1 874.66. Karáth József felvétele.

37. A hencidai 5. sír. Fettich Nándor nyomán. László Gyu­la : A honfoglaló magyar nép élete. Budapest, 1 944.

38 . Kolozsvár, Zápolya utca IO . sír. László Gyula : Régészeti tanulmányok. Budapest, 1 977.

39. A magyar társadalom a 9. században. Dienes Ö. István rajza .

40 . Lovasok. A szerző akvarellje. Részlet a Rege a csoda­szarvasrói cÍmű sorozatból. 36 x 22 cm. Gott! Egon rep­rodukciója.

4 1 . A beregszászi (Beregovo, Szovjetunió) süvegcsúcs. Die­nes Ö. István rajza.

42 . Fülbevalópár férfisírból (domborított ezüstlemez, arany függesztőkarikával). Hossza : 5,6 cm. Lelőhely : Galgóc (Hlohovec, Csehszlovákia). MNM. Itsz. 42/ 1 8 7 1 I . I . Lévai Jenő felvétele.

43 . A szarvasi csuklópánt. Dienes Ö. István rajza. 44. A nagykőrösi veretes öv. Dienes Ö. István rajza. 45 . A zempléni vezérlelet övveretei. Aranyozott ezüst. Nitra­

Hrad (Nyitra), Szlovák Tudományos Akadémia Arche­ológiai Intézete. Lévai Jenő felvétele. 1 - 1 ,48 cm.

46. Övve retek és szíjvég (öntött ezüst, aranyozott háttérrel). Veret : 3,3 x 2,9 cm, szíjvég : 8 x 2,9 cm. Lelőhely : Na­győsz (Tomnatec, Románia). MNM. Itsz. 108/ 1 898 I -2 . Gyarmathy László felvétele.

47. Veretes öv maradványai. Lelőhely : Nagykőrös (Pest me­gye). Nagykőrös, Arany János Múzeum, !tsz. 56 I-2 . Karáth József felvétele. 1 3248.

48 . A benepusztai (Heves megy e) szíj vég (aranyozott ezüst). 2,6 x 4.4 cm. MNM. !tsz. 9 / 1 846. Kónya Kálmán felvétele.

49 . Lovas solymász egy 9. századi uráli ezüsttálról. A szerző rajza. László Gyula : A honfoglaló magyar nép élete. Bu­dapest, 1 944.

50 . Vadászfivérek a csernyigovi ivókürtről. 10 . század. A szerző rajza, melyet a moszkvai Történeti Múzeumban őrzött eredeti alapján készített.

5 1 . Honfoglalás kori férfiviselet. László Gyula forrásai alap­ján rajzolta Nagy András.

52. A farkasréti tarsoly. Dienes Ö. István rajza. 53 . Az újfehértó-micskepusztai (Szabolcs-Szatmár megye)

tarsoly vereteinek elhelyezkedése. Dienes Ö. István rajza. 54. A bezdédi tarsolylemez középső része (vörösréz, felülete

aranyozott). Teljes méret : 1 3,6 x 1 5,6 cm. Lelőhely : Ti­szabezdéd (Szabolcs-Szatmár megye). MNM. Itsz. 86/1 896. 235. Karáth József felvétele.

55. A bezdédi tarsolylemez. Lásd 54. kép. GyafflJ.athy László felvétele.

'

56. Állatalakok a M'Satta-i palota (743-44) domborműve­in, mészkő. Lelőhely : Jordánia. Berlin, Pergamon Múze­um Iszlám Gyűjteménye. Ltsz. I. 6 1 63 .

57. Tarsolylemez (ezüst, ólomborítással, aranyozott háttér­rel). 1 4,3 x 1 2,2 cm. Lelőhely : Szolnok-Strázsahalom. MNM. ltsz. 58/ 1 9 1 2. Gyarmathy László felvétele.

58. Tarsolylemez (ezüst, aranyozott háttérrel). 1 4,3 x I I ,7 cm. Lelőhely : Bodrogvécs (Vec, Csehszlovákia). MNM. !tsz. 63.2.A. Karáth József felvétele.

59. Tarsolylemez (ezüst, aranyozott háttérrel). 1 3 , 1 x I I ,8 cm. Lelőhely : Eperjeske (Szabolcs-Szatmár megye). Nyír­egyháza, Jósa András Múzeum, Itsz. 64.879.2 . Gyarma­thy László felvétele.

60 . Tarsolylemez (ezüst, aranyozott háttérrel) . 1 3 x I 1 ,2 cm. Lelőhely : Galgóc (Hlohovec, Csehszlovákia). MNM. ltsz. 42/ 1 8 7 1 . 3 . Gyarmathy László felvétele.

6 1 . "Lehel kürtje" (elefántcsont). IO . századi bizánci munka. Hossza : 43 cm. Jászberény, J ász Múzeum. Szerencsés János felvétele.

62. A "Lehel-kürt" rajzolata kiterítve. Marton Magda rajza. 63 . Részletrajz a "Lehel-kürtről". László Gyula : A népván­

dorláskor művészete Magyarországon. Budapest, 1 970. 64. Csésze a zempléni vezérleletből (aranyozott ezüst). Nit­

ra-Hrad (Nyitra), Szlovák Tudományos Akadémia Ar­cheológiai Intézete. Lévai Jenő felvétele.

65 . Botvégek bagoly- és vízimadárfejjel. A / Magassága : 5, I cm, lelőhely : Hajdúdorog (Hajdú-Bihar megye). Debre­cen, Déri József Múzeum, !tsz. 58/ 1 938. B / Magassága : 8,2 cm, lelőhely : Sza bad ba ttyán (Fejér megye). Székesfe­hérvár, István Király Múzeum, ltsz. 741 7 . Karáth József felvételei.

66. Nemezrajzú tarsolylemez. Kenézlő. Az Ethnographia LXXXIX. 1 978/3 számában megjelent rajz nyomán rajzol­ta N agy András.

67. Bőrrátétes mezőségi melles. Gottl Egon felvétele. 68. Kenézlő, I . ásatás I L sír. László Gyula : A honfoglaló

magyar nép élete. Budapest, 1 944. 69 . Az íj csontrészei. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múze­

um. Murányi István felvétele. 70. Tamgás íjcsontok. Lelőhely : Békéspovád. Békéscsaba,

Munkácsy Mihály Múzeum. Karáth József felvétele. 7 1 . A honfoglalás kori íj felajzatlan, felajzott és megfeszített

helyzetben. Marton Magda rajza. 72. Íjtegez és faragott csontszája. Marton Magda rajza. 73 . Hátrafelé nyilazó lovas egy Szaján hegységi leletből. Jef­

tyuhov és Kiszeljov nyomán. Csaa-tas, ókirgiz öntött bronzlap.

74. A Dunában Budapestnél talált "viking" lándzsa részlete és kiterített rajzolata. MNM. Fegyvertár, !tsz. FN 25/ 1 9 10 1 / 1 . Gábler Csaba felvétele és Fettich Nándor rajza.

75 . Kora Árpád-kori ba!ták. Cegléd, Kossuth Lajos Múze­um, ltsz. 7 1 . I07. 1 . , 7 1 98 . 1 . Apáti-Tóth Sándor felvétele.

76 . A Bécsben őrzött magyar fejedelmi szablya és tokja mar­kolata, 900 körül (acél, bőr, aranylemez borítás). Teljes hossza : 90,5 cm. Bécs, Kunsthistorisches Museum. Ma­rianne Haller felvétele.

77. Indás-leveles díszek a bécsi szablya pengéjéről és tokjá­ról. Fettich Nándor nyomán rajzolta Marton Magda.

78 . a-b. A Szent István-kard keresztjének rajzolatai. László Gyula nyomán rajzolta Marton Magda. László Gyula : Régészeti tanulmányok. Budapest, 1 977.

79. A geszterédi (Szabolcs-Szatmár megye) szablya aranyve­reteinek elhelyezkedése. Nyíregyháza, Jósa András Mú­zeum, !tsz. 6 1 20 1 . Karáth József felvétele és Nagy And­rás rajza.

80. A soltszentimrei (Bács-Kiskun megye) nyereg mellső fa­ragott csontlemezei. MNM. ltsz. 6 I . 1 4 Karáth J ózseffelvé­tele.

8 1 . A soltszentimrei nyereg. A szerző rajza. László Gyula : A honfoglaló magyar nép élete. Budapest, 1 944.

1 69

aranyszállal hímzett bizánci selyem. Teljes hossza : 1 , 36 m. Átmérője : 2,70 m. MNM. Szelényi Károly felvétele.

1 55 . Királyfej Kalocsáról, 1 3 . század első negyede (vörös­márvány). Magassága : 1 7 cm. A Magyar Nemzeti Ga­léria tulajdona, ltsz. 53364.

1 56. Szent István ezüstdénárjai. Átmérők : 1 8,8-2 1 ,6 mm. MNM. Éremtár, !tsz.-ok : 1 888-29, 58/ 1 972- 1 , Sz. I. 29 j . I I 8/ 1 893-6. Lévai Jenő felvétele.

1 57. Szent László fejereklyetartója (aranyozott ezüst), 1 360 körül. Magasság : 65 cm. Győr, a Székesegyház Kincs­tára. Szelényi Károly felvétele.

1 58. Piroska (Szent Eiréné) bizánci császárné alakja . Részlet a Hagia Sophia mozaikjáról, 1 2 . század, Isztambul, Ha­gia Sophia. Gyarmathy László felvétele.

1 59. Szent István kardja, 1 0. század. GotIandi vagy jütlandi munka. A markolatgomb és ellenző csont. Hossza : 75 cm. Prága, a Szent Vid-székesegyház kincstára.

TOVÁBBI OLVASMÁNYOK

Őstörténetünkről és honfoglalás-történetünkről az utóbbi években a szegedi Őstörténeti Munkaközösség gondozásá­ban megjelent : Bevezetés a magyar őstörténet kutatás forrásai­ba. I-IV. Budapest, 1 977-82.

Az írott források kiadása : A magyarok elődeiről és a honfog­lalásról (szerk. Györffy György), Budapest, 1 975.

A történeti források, a nyelvészet, a régészet, az embertan, a néprajz mai napig is alapvető műve : A magyarság őstörténete (szerk. Ligeti Lajos), Budapest, 1 943 . , 1 986.

AJÁNLHATÓK

LÁSZLÓ GYULA : A honfoglaló magyar nép élete. Budapest, 1 944· CZEGLÉDY KÁROLY : Nomád népek vándorlása Napkelettől Napnyugatig. Budapest, 1 969. DIENES ISTVÁN : A honfoglaló magyarok. Budapest, 1 972. FODOR ISTVÁN : Vere eke híres útján . Budapest, 1 975 .

1 60. Zala György : Árpád bronzalakja a Millenniumi Em­lékműről, 1 9 I 2. (Budapest, Hősök tere) Lévai Jenő fel­vétele.

1 6 1 . Munkácsy Mihály : Honfoglalás. Olajfestmény (rész­let), 1 893 . Teljes méret : 1 3,5 x 4,5 m. Budapest, Ország­ház. Markovics Ferenc felvétele.

1 62 . Medgyessy Ferenc : Turáni lovas. Bronz szobor, 1 930. Magasság : 62 cm. Magyar Nemzeti Galéria, ltsz. 59 1 60-N. Lévai Jenő felvétele.

1 63 . Pekáry István : Honfoglalás. Gobelin, 1 938 . 3, 1 x 3 m. Szeged, Móra Ferenc Múzeum, !tsz. 50677. I . Lévai Je­nő felvétele.

1 64. Székely Bertalan : Vérszerződés. Falikép, 1 896-97. Kecskemét, Városháza. Lévai Jenő felvétele.

1 65 . A magyarok bevonulásának részlete Árpád alakjával. Morelli Gusztáv fametszete Feszt y Árpád körképe nyo­mán. Gyarmathy László reprodukciója.

DÜMMERTH DEZSŐ : Az Árpádok nyomában . Budapest, 1 977. GYÖRFFY GYÖRGY : István király és műve. Budapest, 1 977. KRISTÓ GYULA : Le védi törzsszövetségétől Szent István államá­ig. Budapest, 1 980. Magyarország története. l . kötet. A honfoglalás és megtelepe­dés. Budapest, 1 984. LÁSZLÓ GYULA : Őstörténetünkről. 3 . kiadás, Budapest, 1 987.

A legutóbbi régészeti összefoglalás : KISS ATTILA : Studien zur Arehaeologie der Ungarn im /O. und I I. Jahrhundert. Die Bayern und ihre Nachbarn 2. kötetében. Wien, 1 985.

Jelentősebb marxista összefoglalások : MOLNÁR ERIK őstörté­neti művei ( 1 942., 1 945. , 1 949 · , 1 953 .) . BARTHA ANTAL : A IX-X. századi magyar társadalom. Buda­pest, 1 968. MESTERHÁZI KÁROLY : Nemzetségi szervezet és az osztályviszo­nyok kialakulása a honfoglaló magyarságnál. Budapest, 1 980. ERDÉLYI ISTVÁN : A magyar honfoglalás és előzményei. Buda­pest, 1 986.

1 1 9. Ezüst fülbevalók. Átmérőjük : 5 , 1 -5,8 cm. Balról jobbra : Lelőhely : Tokaj, Tokaj és ismeretlen helyről. MNM. ltsz. 24/ 1 897.6. , 24/ 1 987, I09/ 1 897. Lévai Jenő felvétele.

1 20. Hajfonatkorong (aranyozott ezüstlemez). Átmérő : 6,8 cm, lelőhely : Anarcs (Szabolcs-Szatmár megye). NyÍr­egyháza, Jósa András Múzeum, Itsz. 64.89 1 1 . Gyar­mathy László felvétele.

1 2 1 . A veszkényi (Győr-Sopron megye) zablapálca. Marton Magda rajza.

1 22 . Hajfonatkarikák (aranyozott ezüst). Átmérő : 5,2 cm, lelőhely : Sárospatak (Borsod-Abaúj-Zemplén megye). MNM. Itsz. 5953 A. Gyarmathy László felvétele.

1 23 . A nagyszentmiklósi (Sinnicolau mare, Románia) kincs IO. csészéjének rovásfeliratai (a csésze anyaga : arany). Átmérőj e : 1 4,7 cm, mélysége : 3,4 cm. Bécs, Kunsthisto­risches Museum.

1 24. A 1 4. számú ivócsanak feje a nagyszentmiklósi kincs­ből. Anyaga : arany, teljes magassága : I I cm, hossza : 1 2,2 cm. Bécs, Kunsthistorisches Museum.

1 25. Állatküzdelem a nagyszentmiklósi kincs 2. korsójáról (a korsó anyaga : arany). Magassága : 22 cm. Bécs, Kunsthistorisches Museum.

1 26. Karperec (ezüst). Átmérő : 8,5 cm, lelőhely : Tiszaeszlár­Bashalom (Szabolcs-Szatmár megye). MNM. Itsz. 601 7 1 3 A . Lévai Jenő felvétele.

1 27. Vésett arany kehelyszáj . Fémrészek : IO. és 1 5. század. Velence, San Marco kincstára. Gyarmathy László rep­rodukciója.

1 28 . Nyugati pénzek, dirhemek, bizánci solidusok. Felső sor, ba/ról: Milánó, U go (926-945) dénár (ezüst). Átmérő : 22 mm, Itsz. 1 32/ 1972-2 ., Milánó, Lambert (894-898) dénár (ezüst). Átmérő : 22 mm, Itsz. 3 B/ 1 903-466., Pa­via, Ugo és ll. Lothar (93 1 -947) dénár (ezüst). Atmérő : 20 mm, Itsz. 105/1938-2 . Második sor, balról: Szamma­nida ezüstdirhem II . Nasr (902-34). Átmérő : 25 mm, Itsz. R II. 1 2/ 1 39 . , Milánó, 1 . Berengár (888-924) dénár (ezüst). Átmérő : 22 mm, Itsz. 28/ 1 937. , arab szammani­da dirhem Izmai! ibn Ahmed (88 I -897) idejéből (ezüst). Átmérő : 25 mm, Itsz. R II. 1 1 855 . Harmadik sor, ba/ról: r . Basilios és Constantinos (867-88) solid u sa (arany). 4,34 g, !tsz. Jankovich 563. Theophilos Michael és Constantinos (829-842) solidusa (arany). 4,25 g, Itsz. I I 1 / 1 866.3 . Alsó sor, balról: II . Basilios és VIII. Constan­tinos (959-963) solidusa (arany). 4AI g, Itsz. Kiss 235 . , I I . Nicephoras és I I . Basilios solid usa (arany). 3,70 g, Itsz. Jankovich I048. x. Constantinos ( I 059- 1 067) solidusa (arany) 3,70 g, Itsz. Jankovich 567. MNM. Éremtár. Lévai Jenő felvétele.

1 29. A nagyszentmiklósi kincs 7. korsója, az "égberagadás" jelenettel. Anyaga : arany, magassága : 23 cm. Bécs, Kunsthistorisches Museum.

1 30. Kétfülű köcsög. Magassága : 2 1 ,5 cm, lelőhely : Tisza­eszlár-Újtelep (Szabolcs-Szatmár megye) . MNM. ltsz. 1 2/ 1 936. Karáth József felvétele.

1 3 1 . Fenékbélyeges edény. Magassága : 1 6,5 cm, lelőhely : Veresegyház (Pest megye). MNM. Itsz. 87. 1 4. L Lévai Je­nő felvétele.

1 32 . Fenékbélyeges cserépedények. Balrafent : Zimony (Ze­mun, Jugoszlávia) lelőhelyről. Középen : ismeretlen le­lőhelyről. Jobbra fent : Tiszaszentimre lelőhelyről.

Jobbra len l : Nyitra (Nitra, Csehszlovákia) lelőhelyről. MNM. Itsz.-ok : 1 59/ 1 885. 1 L, 57.63 .B . , 29/ 1 922. , 1 /6/ 1 927. Karáth JÓzsef felvételei.

1 33 . Fazekas. László Gyula : 50 rajz a honfoglalókról. Buda­pest, 1 982.

1 34. Mázas korsó. Magassága 29,3 cm, lelőhely : Sóshartyán (Nógrád megye) . MNM. ltsz. 1 / 1 949. 1 . Karáth József fel­vétele.

1 35. RovásÍrások a nagyszentmiklósi kincsből. László Gyu­la-Rácz István : A nagyszentmiklósi aranykincs. Buda­pest, 1 983 .

1 36. Az énlakai (Inliíceni, Románia) templom rovásfelirata. Marton Magda rajza.

1 37. Kobozt tartó aggastyán. A pécsi székesegyház román kori faragványa. Kónya Kálmán felvétele.

1 38. A regös. László Gyula : 50 rajz a honfoglalókról. Buda­pest, 1 982.

1 39. Tényleges trepanáció. Természettudományi Múzeum, Embertani Tár. Lévai Jenő felvétele.

1 40. A verebi trepanált koponya és ezüstlemeze. Litográfia. Érdy János : A verebi pogány sír. Magyar Tudós Társa­ság Évkönyvei IX 1 858. 1 4-27. o. v. tábla. Dabasi And­rás reprodukciója.

1 4 1 . Jelképes koponyavéset. Természettudományi Múze­um, Embertani Tár. Lévai Jenő felvétele.

1 42. A fehér ló feláldozása. Részlet Morelli Gusztáv Feszt y Árpád körképe alapján készített rézmetszetéről. Gyar­mathy László reprodukciója.

1 43 . Mesés állatküzdelem a nagyszentmiklósi kincs 2 . korsó­járól. L. 1 25 . kép.

1 44. Az életfás anarcsi korong. L. 1 2 1 . kép. 1 45. Az "égberagadás" a nagyszentmiklósi kincs 2. korsójá­

ról. L . 1 25 . kép. 1 46. Honfoglalás kori kos. Takács István (Mezőgazdasági

Múzeum) útmutatása és a leletek alapján rajzolta Nagy András.

1 47. Üstök. Balróljobbra : Kardoskút-Hatablak (Békés me­gye) lelőhelyről, magasság : 1 6,8 cm, szájátmérő : 33 cm ; Tiszalök-Rázom (Szabolcs-Szatmár) lelőhelyről, ma­gasság : 1 8,8 cm, szájátmérő : 22 cm ; Kardoskút-Hatab­lak lelőhelyről, magasság I I cm, szájátmérő : 28,5 cm. MNM. Itsz.-ok : 58. 1 0 l .9 LB. , 55.22.89.B. , 58. 1 20.377.B. Lévai Jenő felvétele.

1 48 . Széki juhászok fejés közben (Sic, Románia). Korniss Péter felvétele.

1 49. A honfoglalók jószágai : (a) bika, (b) sertések, kecske, baromfiak. Takács István (Mezőgazdasági Múzeum) útmutatása és a leletek alapján rajzolta Nagy András.

1 50. A nagycsalád ültetésrendje. László Gyula : A honfogla­ló magyar nép élete. Budapest, 1 944. című könyvében megjelent ábra nyomán rajzolta Nagy András.

1 5 1 . Egy magyar nagycsalád fényképe a századforduló idejé­ből. Herman Ottó : A magyar nép arca és jelleme (Buda­pest, 1 902.) című könyve nyomán. Gyarmathy László reprodukciója.

1 52. Álmos alakja a Képes Krónikából, folio l l . OSZK. Itsz. Cod. Lat. 404. Gyarmathy László felvétele.

1 53. A győztes fejedelem a nagyszentmiklósi kincs 2. korsó­járól. Anyaga : arany, magassága : 22 cm. Bécs, Kunst­historisches Museum.

1 54. Szent István a koronázási paláston, 1 03 l . Alapanyaga :

1 7 1

zománc 1 1 4 zsinórvarrás 80

Domanovszky Sándor 1 48 Donyec-medence 57 Dula 25, 26 Dunacsév l. Celanovo Dzsajhání 6, 29, 1 30

Ecsedy István 4 1 edények 47, 1 20

bogrács 42, 43, 1 39, 1 4 1 csernyigovi ivókürt 69, 70 csupor 1 4 1 f�őedény 1 39-1 4 1 fenékbélyeges 48, 49, 1 2 1 , 1 22 hullámdíszes 49 ivócsésze 78 ivócsanak 1 1 6 ivókört 35, 36, 69, 77, 1 44 kehely 1 1 8 korsó 1 22 köcsög 1 2 1 könüök 1 07 szava 107 szilke 14 1 üst 42, 1 23, 1 39, 140, 14 1

"égberagadás" 1 1 6, 1 1 9, 1 36 éghajlat 1 2 "égig érő fa" 1 34 Ekkehard barát 29, 1 32 ékszerek 33, 64, 89, 90, 1 1 3

csuklós pántok 65, 66 csüngős veretek 93, 94 fejdísz 89, 9 I , I 1 5 félholdas csüngő 92 fülbevaló 65, 89, 9 1 , 1 1 2 gyöngy 92 gyűrű 65, 93, 96, 98 halántékkarikák 57, 92 karperecek 65, 93-98, I l 8 lábperec 64 melldísz 89, 93 nyakperec 92

"S" végű karikák 92 varázsgyűrű 65 veretek 90

életfa 1 36 Előd 1 58 első honfoglalás 5 embertan 1 3, 1 6 embertípusok 20-24 Emese 1 1 6, 1 37 Endre, r. 1 52 Eneh 25 Énlaka 1 24, 1 25 Erasmus, R. 7 Erdély 1 6, 33, 34, 62, 1 23, 1 2 5 Erdélyi István 2 8 Erdélyi Zsuzsanna 1 33, 1 37 eredetrnondák 25, 26, 77, 85, 93, 109,

1 1 6, 1 26, 1 28, 1 3 1 , 1 35, 1 37, 1 49, 1 50

1 74

Éry Kinga 28 eszközök

ágyeke 103 botok 78, 79 eke 1 02, 103 kések 74, 77 kézi korong 1 20, 1 22 kő- 47 őrlőkövek 46, 1 0 1 sarló 57, 1 0 1 , 103 túróeke 102 tűzszerszámok 7 1 , 74 vaspapucsos ásó 1 0 1 , 103, 104

Ete 4 1 europoszibirid 24 exogámia 26

Fadrusz János 1 25 fajtajelleg l. embertípusok fegyverek, fegyverzet 7 1 , 80-83

"Attila kardja" 84, 85, 96 balta 84 geszterédi szablya 86 íj 7 I , 80-82 kard 48, 86 kopja 83 lándzsa 83, 84, 108 nyíl, nyílhegy 42, 47, 52, 64, 82, 83, 108-1 1 1 parittya 84 szablya 7 1 , 84-86 Szent István-kard 85, 86, 96, 1 20, 1 52 tegez 82, 83

fehér ló-monda 104, 1 26, 1 34, 1 37, 1 58 fehér ugorok 29 Felgyő 39, 4 1 , 42, 47, 1 06, 1 45 Felgyő-major 47 Felsőszemeréd 1 24, 1 25 fémek 7, 83 Feszt y Árpád 1 34, 1 35 Feszt y-körkép 1 34-1 35, 1 56-- 1 58 Fiad-Kérpuszta 36 Fodor István 28 folyók 1 2

Berettyó 1 2 Bodrog 7 Don 7 Duna 7, 29, 33, 35 Káma 27, 57, 1 24 Körös 1 2 , 1 44 Ob 1 08, 1 28 Tisza 7, 1 2, 33, 35, 4 1 , 46, 47, 108 Vidre-ér 4 1 , 43, 46, 48 Volga 57, 1 30

földművelés 1 2, 1 3, 102-104, 1 4 1 földrajzi-éghajlati viszonyok 1 1- 1 5 földrajzi fekvés I I Freisingi Ottó püspök 7

Galeotto, Marzio 108 Galgóc 65, 74, 76

Gallus Sándor 98 Gardizi 29, 102, 1 04- 105, 1 32 G. Csánk Veronika 47 Geda-halom 39, 4 1-43, 45, 46, 48 Gellért-legenda 1 0 1 , 1 27 gepidák 1 6 Gesta Hungarorum 7 , 25, 1 24, 1 32 Géza 37, 46, 86, 106, 1 37, 1 44, 148,

1 50, 1 53 G. Molnár Vera 78, 106 Gordasz 6 Gömör 33 Gömöri János I I l gravetti műveltség 27 Greguss Pál 83 griff 92, I l 6 Guilbert apát 7

Gyarmat 36 gyep vas 83 gyógyászat l. orvoslás Györffy György 28, 33, 36, 59, 60,

1 02, 1 04, 1 30 Györffy István 4 I , 1 33 Győ 47 Gyula 4 1 , 60, 1 48

Hagia Sophia 1 5 I , 1 52 halászat 107, 108 halotti szertartások 57-59 (l. még

sírok, temetkezés) Hampel József 56 hangszerek 1 25

duda 1 25, 1 38 kettős síp 48, 1 2 5-koboz 1 25, 1 26

Hankó Béla 105 harcmodor 28, 82, 83, 86 Harun al Rasid 84 Havasalföld 102, 1 23 Heltai Gáspár 26 Hencida 58, 90, 99 Héraklész 26 Heribald barát 29, 55 Hermann Ottó 1 07, 1 08, 1 58 Hieroteosz 1 48 hyon 1 3 hitvilág l . vallás Hóman Bálint 1 04, 1 50 honfoglalás 33-38 honfoglalás művészi ábrázolása 1 53-1 57 Horváth János 1 3 1 Huba 1 58 hun, hunok 1 6, 26, 32

"arany íja" 83 Hunor 25, 26, 1 44 Hunyadi János 1 50

Ibn Abbas 69 Ibn Haijan 33 Ibn Jakub, Ibrahim 33

NÉV - ÉS TÁRGYMUTATÓ

aacheni udvar 5 Aba-Novák Vilmos 1 58 Ady Endre 26, 1 33 Ajtony 7 alán, alánok 25, 28 Alföld 7, I 1 , 1 2, 47, 49, 1 24, 1 38 Alföldi András 93 állatok

barna medve I I , 1 3, 1 44 baromfi 1 3, 1 43 bölény I I , 1 3, 1 44 császármadár l 3 daru l I , 1 3 fácán 7 , l l , 1 3, 1 44 fajd 7, 1 44 farkas 1 44 "fehér ló" 1 04, 1 26, 1 58 fogoly 7 fürj 7, I I , 1 3 héja 1 09 hiúz l 1 , 1 3, 1 44 juh 7, 1 3, 46, 1 38, 1 39, 1 4 1 kecsege 7 kecske 1 3, 1 43 kutya 1 3, 1 05, 1 06, 1 4 1 , 1 44 ló 7, 46, 1 04-1 07, 1 38, 1 39 méh 7 ököq, 1 03 őz I I , 1 3 pisztráng 7 rigó 7 róka 1 44 ruca 1 1 0 sertés 1 43 süllő 7 szarvas I 1 , 1 3, 1 37, 1 44 szarvasmarha 46, 1 4 1 teve 1 3, 1 06 tőkésréce 1 3 turul sólyom 1 09, 1 37 túzok 1 1- 1 3 vaddisznó 1 44 vadmacska I I , 1 3 viza 7

állatküzdelem 1 1 7 állattenyésztés (állattartás) 1 2, 1 3,

1 04-1 07, 1 38, 1 39, 1 4 1 Almásy György [ 04, 1 09 Álmos 25, 34, 36, 55, 1 32, 1 44, 1 50 Alpár 7 Anarcs I 1 3, 1 36 Andrássy Kurta János 1 25

Anghy Csaba 1 05 Anonymus 7, 25, 32, 33, 36, 78, 1 06,

1 08, 1 09, 1 24, 1 25, [ 28, 1 32, 1 50 Anonymus-térkép 30-3 I Aranyhorda 33, 60, 1 04 Arany János 26, 1 28 Árpád 5, 7, 1 2, 1 3, 1 7, 24, 25, 28, 29,

32-38, 44, 5 [ , 55, 57, 64, 67, 68, 69, 74, 77, 84, 85, 102, 1 04, 1 32, 1 37, 1 42, 1 48, 1 49, 1 53- [ 58

Attila 25, 85, 89, 1 08, 1 09, 1 37, 1 50 aul 1 07 Ausztria 37 avar kor 1 6, 1 7, 24, 35, 43, 47, 48,

77, 1 23 avarok 1 3, 1 6, 24, 32, 33, 1 48

Balassa Iván 1 02 Bálint Lajos 4 1 Bálint Sándor 1 37 Balotaszállás 99 baltiak 20-23 Bárczi Géza 36 Bartók Béla 1 27 Bartucz Lajos 1 6, 24 Bashalom 50 baskír 28 Baskíria 36 Bécs 84-86 Béla, I I I . 7, 65, 98, 1 52 Béla, IV. 1 25 Belár 25, 26 Belitzky János 33 Bende Károly 1 55 Benepuszta 69 beregszászi süvegcsúcs 64 Berlin 72 Bertha Antal 28 besenyők 29, 33, 34, 1 5 I Bezdéd 5 1 , 53 Biblia 1 30, 1 32 Bíborbanszületett Konstantin 29, 33-36 A birodalom kormányzásáról 34 Bizánc 5, 28, 77, 9 1 , 1 1 4, 1 48 Bjelo-brdo 56 blakok (bulakok) 33, 62, 1 24 Boila 1 1 6 bolgárok 1 3, 29, 33 Bonfini, A. 26, 1 24 Boromisza Tibor 1 25 Boszporusz 8 I Bölcs Leo 28, 34, 83

Böldi rév 4 1 , 48 Brocquiere, B., de la 7 bronzkor 47 Buda halála 1 28 Bulcsú 34, 148, 1 50 Bulgária 68, [ 28 Butaul 1 1 6

Celanovo 33 Cirill I 1 6, 1 48 Cornides Dániel 1 30 Czeglédy Károly 64, 83, 1 02, 1 07

Csaba trilógia 1 28 Csalány Dezső 35, 98 Csalog József 4 1 Csengery Antal 1 3 [ Csernyecov, N. V. 27 Csodaszarvas-monda l . eredetmondák Csongrád-Felgyő l. Felgyő Cs. Sebestyén Károly 83 Csuba Ferenc 1 3 3 Csút 89

Debrecen 4 1 Deér József 148, 149 Derékegyháza 9 l Dés 57 Dienes István 36, 50, 59, 65, 89, 1 3 1 ,

l 32, 1}7 Dienes O. István 6 1 , 64, 66, 7 1 Diószegi Vilmos 1 3 1 , 1 32, 1 37 díszítés

áttört 1 1 4 aranyozás I 1 6 berakás 1 20 beverés 89 csontfaragás 82 domborítás 92, 1 1 4 filigrán l I 1 , 1 1 3, 1 1 4 granuláció 89, 98, I I I , [ [ 3, I 1 4 indás-leveles (szalagrendszer) 8 5 kéregöntés 89 kőbetét 1 [ 4 nyírás 1 1 4 palmettadíszítés 67-69, 7 1 , 72, 74, I l l , 1 1 3, 1 1 4 peremdíszítés 74 poncolás 72, l [ 4 rátétdísz 79 szalagfonat 77 vésés 1 1 4

1 73

Nemeskéri János 28 Németh Gyula 36, 1 25 népesség q-19, 24 népmesék 1 37 Nesz/or Krónika 29 Nimród 26 Noé 1 2 Nordheimi Ottó 85 normannok 69, 1 20 növények 7, 1 3 , 47, 103 növényzet 8-9, 1 1- 1 5, 1 8- 19 Numi-Torem 108, 1 32

Nyáregyháza 103 Nyársapát 4 1 Nyék 36 nyelvészet 36, 102, 1 48, 1 49

nikolsburgi ábécé 1 2 5 nyelvi emlékek 5, I I I , 1 r 4 , I 1 6, 1 24, 1 25 nyelvjárások 36 nyelvi rokonság 26, 27, 28, 36, 1 28, 1 50

Nyitra 33, 94

obi-ugorok 27, 68 Oláh Miklós 7 Oleg 29 Ond 1 58 onogundurok 1 7 onogur-magyarok 5 , 1 2, 1 3 , 1 6, q,

33, 36, 62, 66, 102, 148, 1 5 1 Orosháza 94 orvoslás I I I , 1 28-1 30, 144, 1 45

érvágás I I 1 koponyalékelés 1 29, 1 30

Ószentiván 94 ótörök "hatás" 28 Otrokocsi Fóris Ferenc 1 30

őshaza 5, 27 őskor 1 2 ősköltészet 1 26-1 28 őstörök "hatás" 28 övdíszítés 66-69 (I. még díszítés)

Pa ál Zoltán 1 25 Pa is Dezső 1 27, 1 30 palóc, palócok 36, 14 1 pamíriak 1 6, 20-2 I , 24 Pannonhalma 7 , 103 Papp László 4 1 pásztorkodás I . állattartás Pataky László 1 25 Pauler Gyula 32 Pécs 1 26 Pekáry István 1 55 pénzérmék 1 1 8, 1 20, 1 5 1 Perejaszlavec 7 Perzsia 1 30 Pest 33

1 76

Petercsák Tivadar 1 4 1 Piccolorníni, A . S . 1 32 Piroska (Szen t Eiréné) 1 5 I , 1 52 Prága 1 20 Priscina I. Piroska Priszkosz 6 Pusztaszer 1 58 Püspöki Nagy Péter 1 25

Radloff, W. 55 Rakamaz 55, 93 Rákospalota 90 Rásonyi László 1 50 Ravenna 1 1 4 regensburgi vállkő 1 30 Regino apát 32, 34 regősök 1 25-1 28 Reguly Antal 108 Róheim Géza 1 3 1 , 1 32 Római Birodalom 1 7 rovásírás 1 1 4, 1 1 6, 1 24, 1 2 5 Rudimenta 1 2 5 Rudnay Gyula 1 58 ruházat I. viselet

Salamon 85 Salán fejedelem 7 sámánhit I. vallás Sankt Gallen 29, 55, 1 30, 1 32 Sapka Monomacha 65 Sarkad 94 Sarolta 1 06 Sárospatak I 1 5 Sebestyén Gyula 1 25, 1 27 Seprődi János 1 27 Sidló Ferenc 1 58 sírok 39, 4 1 , 46-48, 50

"bűnösök" sírjai 62 férfi- 5 I , 52, 54 föld- 1 2 geszterédi 55 női 55 , 58 , 9 1 , 95 , 96 sarló a sírban 57 tojás a sírban 57 urna- 47 zempléni vezérsír 54-56, 64

Sóshartyán 1 22 solymászat 108, 109 Somogyi Sándor 10, 1 2 strata ungarorum q

szabadtéri kemencék 45, 46 Szabó György I I I Szabó István 39 Szabolcs vezér 1 32 Szabó Kálmán 4 1 Szakony 103 szállásrend 59 szarmaták 33, 42, 47 származás 1 50, 1 5 1 Szarvas 66

szavárd (szavartüaszfalü) 6, 28, 36 Szeged 36, 53 Szeged-Bojárhalom 55, 93 Szeged-Öthalom 47 Szeghalom 88 Szék (Sic) 1 40, 1 4 1 Székely 36 Székely Bertalan 1 55, 1 58 székelyek 62, 83, 104, 1 24, 1 33, 1 37 Székelyföld 52, 57, 1 0 1 Székely Tamás 1 25 Székesfehérvár 4 1 Szentes 4 1 Szent István 37 , 39, 46, 48, 60, 6 1 ,

84, 86, 1 37, 1 48- 1 53 Szent Jobb 1 52 Szent László 7, 1 44, 1 5 1 , 1 52 Szent László fejereklyetartója 1 5 I , 1 52 Szent László-legenda 83, 1 26, 1 33 Szibéria 55 Szilágyi Loránd 60, 62, 63 színek jelképisége 145 szímurg 68, 72 szkíták 25, 33, 34, 36, 1 0 1 szlávok 3 3 , 34, 55, 102, 1 30, 1 5 1 Szőke Ágnes 48 Szőke Béla 56, 65, 93, 1 39 szvidéri műveltség 27, 28 (I. még

Időrendi táblázat) Szvjatoszláv herceg 7

tájtípus 8-9 Taksony 33 talajtípusok 8-9, 1 3- 1 5 táltoshit I . vallás tamga 8 1 táplálkozás 7 Tarcal 106 Tari László, dr. 4 1 , 47, 1 45 Tárkány 36, I I I tarniachok 1 3 társadalmi felépítés 36, 53, 59-6 1

nagycsaládok 53, 1 4 1 , 1 46 tarsolylemez 34, 5 I , 69, 79

banai 72 bezdédi 72, 73 bodrogvécsi 72, 74 eperjeskei 72, 75 farkasréti 7 I galgóci 74, 76 mariföldi 34 szolyvai 72 szolnok-strázsahalmi 74 tarcali 74 újfehértó-micskepusztai 7 I

Tas [ 32, 1 58 tatárok 1 2 Telegdi János 1 25 település 1 2, 16, 29, 39-49, 53, 1 45

árok 39, 42-44, 46 boronaházak 39, 45, 48

Ibn Ruszta 29, 64, 78, 1 04, 1 05, 107, 1 20, 1 30, 1 32

Igyfon 1 44 Illyés Gyula 1 58 Implom József 4 1 Imre, herceg 1 08 Ipolyi Arnold 1 3 1 , 1 33, 1 37 Irán 69 iráni "hatás" 28 istenek 1 30-- 1 33 (l. még vallás) iszlám 7 1 italok 1 07, 1 20

kumisz 107

Jáfet 25, 26 Jakubovich Emil 1 2 5 Jankó János 1 08 János, IX., pápa 1 28 J ósa András 5 I , 63 Jung, C. G. 1 37 jurt l. település Justinus 25

kabarok 33, 60, 74, 1 14 kalandozások 37, 1 05 Kalevala 108, 1 26, 1 27 Kállay Ferenc 1 3 1 , 1 33, 1 37 Kálmán király 63, 78, 98 Kálmány Lajos 1 3 1 - 1 33 Kalocsa 1 50 Kalotaszeg 1 45, 1 47 Kandra Kabos 1 3 1 Karancslapujtő 33 Karcag 41 karJuk-törökök 33, 62 Károly, Nagy 32, 84, 1 25, 1 48 Karos 109 Kárpát-medence 5, 7, I I , 1 6, 1 7, 25,

33-37, 42, 59, 66, 67, 1 02, 104, I I I , 1 25, 1 30, 1 39, 1 5 1

Kaukázus 1 6, 69 Kazár Kaganátus 103 kazárok 25, 33 Kecel 55 Kecskemét 4 1 Khám 26 Kenézlő 80 Képes Géza 1 26, 1 28 Képes Krónika 32, 35, 36, 77, 1 06,

1 09, 1 25, 1 44, 1 53 Kercs 1 20 kereskedelem 7, I I I , 1 20 kereszténység 33, 37, 1 37, 1 48, 1 49 "kettős honfoglalás" 1 6, 1 7, 29, 33,

34, 37 Kézai Simon 25, 26, 60, 1 02, 1 24 Kijev 33, 68, 1 20 királyság 1 48, 1 50, 1 5 1 kirgiz, kirgizek 106, 1 07 Kniezsa István 1 7 Kodály Zoltán 1 27

Kolozsvár, Zápolya u. 52, 54, 58, 59 Konsztantinosz Porphürogennétosz

6, 1 5 1 Kopáncs 93, 94 Korán 65, 68 korhány l . sírok koronázási jogar 93 Koroncó 96, 98 Kovács István 84, 1 1 4 Kovács Mihály 1 58 kőkor 27 középkor 1 2, 1 3, 1 6 Kresz Mária 78 "kultúr táj" 1 2 kumisz l . italok Kun László l. László, IV. Kund 1 58 kundasigíri műveltség 27-28 kunok 33, 39, 83 kurgán l. sírok kutrigur 26 Kürtgyarmat 60 Kürti Béla 28, 53

Lajtha László 1 27 László, IV. , Kun 25, 1 24 Lázár diák 47, 48 Lázár Ferenc 83 legeltetés 1 04, 1 39 (l. még állatok) LeheI 64, 77 "Lehel kürtje" 77 lelőhelyek 1 6 Lengyelország 27 Leszich Andor 4 1 Ligeti Lajos 39 Lipták Pál 28 Liudprand érsek 83, 1 37 Lotz Károly 1 58 lószerszám 64, 86-89, 1 0 1 , 1 42

farhám 98 gyeplő 89 heveder 88 kantár 89 kápa 88 kengyel 88, 89, I 1 2

eresztevényi kengyel 59 női 98- 100 nyereg 54, 86, 87, 1 0 1 nyeregszárny 88 patkó 89 soltszentimrei nyereg 87, 1 0 1 szügyelő 88, 98 veszkényi zablapálca 1 1 4 zabla 88, 89, 99

"lóversenyek" 1 06, 107

Mágog 25, 26 Magyar 25, 1 44 magyarszentpáli pillérfő 1 37 Makkai László 1 04 Marsigli, L . F . 1 25

Maszudi 82 Matolcsi János 1 05, 1 06 Medgyessy Ferenc 1 25, 1 54, 1 58 Megyer 36 méltóságok 36

Gyula 60 Jenő, Jeneh 36, 60 kende, kündü 29, 60, 1 32 Tarján, tarkán 60

Ménrót 25 Méri István 4 I , 42, 46, 49 Meotisz 25, 1 24 mesterségek

boronaház-építő 1 3 csikós 5 , 1 42 darvász 1 2 faragó 1 3 fazekas 5 , 48, 1 20, 1 22, 1 23 földműves 5, 1 02, 103 gubás 1 47 gulyás 5 halász 5, 107, 1 08 íjkészítő 5, 1 3 juhász 1 39- 1 4 1 kovács (vasverő) 5, 83, I I I méhész 5 nemezkészítő 1 23 nyerges 1 3, 86, 87, 1 0 1 , 1 20 ötvös 69, 74, 89, 92, 109, I I I , 1 1 3, I 1 4, 1 29 pákász 1 2, r o7, 1 08 pásztor 1 2, 1 04-106 réti ember 1 2 solymász r o8 szíjjártó 1 20 szűcs 1 47 téglavető 45 tímár 79, 80

Metód 29, 1 1 6, 1 32, 1 48 Michelangelo, B. 98 mindszenti sír 54 Minuszinszki-medence 5 1 , 54 Miskolc 4 1 mohamedánok 33, I I 4 Mokri-Mészáros Dezső 1 25 mongolidok 1 6 mongolok 34 morva, morvák 33, 93 mozlimok 33 M'Satta 72, 73 Muagerisz 6 Munkácsi Bernát 1 08 Munkácsy Mihály 1 54

Nagy Géza 32 Nagykőrös 66, 68 Nagyősz 68 Nagyszentmiklós 77, 93, 1 1 6, 1 24

nagyszentmiklósi kincs 84, 89, 1 1 4, 1 1 6, I 1 7, 1 19, 1 36, 1 49

Nándorfehérvár 1 37

1 7 5

A kötet előmunkálataiban segítséget nyújtottak : Éry Kinga (Természettudományi Múzeum), Gedai István, Mesterházi Károly, Parádi István (Magyar Nemzeti Múzeum) és Takács István (Mezőgazdasági Múzeum)

A felvételeket készítették : Adorján Attila : I I I . ; Apáti-Tóth Sándor : 75. ; Dienes István : 32 . , 34. ; Farkas Gyula : 8 / F, G, H ; Gábler Csaba : 74. ; Gottl Egon : 67 . ; Gyarmathy László : 10. , 1 2 . , 46. , 55 . , 57 . , 59., 60. , 89., 9 r . , 94·, 95 . , 1 03 . , 1 04. , 1 20. , 1 22 . , 1 52 . , 1 58 . ; Marianne Haller : 76., 78 . ; Henkey Gyula : 8 / c, D, E, I , M, N; Kapocsy György : 2/b ; Karáth József: 23 . , 25 . , 36. , 47. , 54., 58 . , 65., 70., 78. , 8 r . , 93· , 98. , 1 10 . , I I r . , 1 32 . , 1 34· ; Kónya Kálmán : 48 . , 90. , 92., 1 00. , 1 37. ; Korniss Péter : T 48 . ; Lévai Jenő : 2/C, 7 . , 1 3 . , 20. , 42 . , 47., 64. , 82. , 85 . , 97. , l O r . , 1 05 . , 106., 107 . , 1 1 8 . , 1 1 9 . , 1 26. , 1 28 . , 1 3 1 . , T 40. , 1 4 1 . , 1 47. , 1 56 . , 1 60. , 1 62 . , 1 63 . , 1 64. ; Markovics Ferenc : 1 6 r . ; Murányi István : 69. ; Szelényi Károly : 2/a, 88 . , 1 54. , 1 57 . ; Szerencsés János : 6 ! . 1 27. kép © Olivetti, Italy. Photo by Mario Carrieri, Italy. A reprodukciókat Búza Katalin, Dabasi András, Gottl Egon, Gyarmathy László és Lévai Jenő készítette.

Kiadta a Helikon Kiadó. Felelős vezető Molnár Magda igazgató. Készült a Kossuth Nyomdában (87 .06°5), Budapesten, 1 988-ban. Felelős vezető Bede István vezérigazgató. © László Gyula, 1 988. Felelős szerkesztő Steinert Ágota. Képszerkesztő Bara Marianne. A kötetet Nagy András tervezte. Művészeti vezető Szántó Tibor. Megjelent 35 000 példányban, 23, 1 8 (A/5) ív terjedelemben, Zanders Ikonorex special-matt papíron, Monotype fényszedéssel, Times betűtípussal. HE 207/ ISBN 963 207 863 2

földkunyhó 39, 40 földvárak 1 2 határhalmok 1 2 jurt 39, 40, 43-45, 48, 49, 52, 56, 90 putri 44 sánc 39, 44, 46 sátrak 39 téglaházak 39, 44, 45, 48 l . még Geda-halom

temetkezés 47, 48 fej alá tett nyereg 54 hamvasztás os 47, 55, 1 30 italáldozat 58

"köznépi" 56, 57 lovas 53-55, 58, 1 06 nagycsaládos 47, 52, 55

temetők 1 2, 1 3, 1 6, 1 7, 34, 39, 43, 47, 50-62

templomok 48 Tengri 1 32 Termacsu (Tormás) 34 Tétény 1 32 Theophylaktosz Szymokattesz 1 3 Theothmár érsek 1 28, 1 48 Thonuzoba 1 44 Thuróczy-krónika 26 Tihanyi alapítólevél 107 Tinódi Lantos Sebestyén 1 26 Tiszabercel 94 tiszabezdédi temető l. temetők Tiszaeszlár-Bashalom 9 I , 92, 98, I 1 8 Tiszaeszlár-Újtelep 1 2 I tokaji kincs I 1 2, I 1 3 Tóth Árpád 48, 1 53 Tóth Tibor 28 Töhötöm 1 58 törökök 1 2 törökös jelleg 24

Törtel 1 00 törvények 60-62, 1 03, 104 törzsek 29, 34-37, 60 Tretyakov, P. N. 34 Tuhutum-emlék 1 25 turanidok 1 6, 20, 2 I , 24 Turkesztán 68 Túrkeve 1 32 Turkia 1 48 turul-monda 1 26, 1 32, 1 35

"tükörkép-hit" 52, 54, 56 türk, türkök 28, 3 3 , 36, 60, 82, 83 ,

1 24, 1 25

uar 1 3 ujgur 1 07 U. Kőhalmi Katalin 83, 1 09 Ung 7 Urál 27, 68 uráliak (uráli népek) 20, 2 1 úzok 33

Ügyek 25, 34

vadászat 1 3 , 1 08-1 l I , 1 42, 1 44 Vajk 1 50 vallás I I 6, 1 30-1 37 Vámbéry Ármin 26 varchoniták 1 3 Varsány 36 vásárok 1 20 vaskor 1 2 Vata-felkelés 44, 1 30, 1 37, I S0 vatyai műveltség 47 velencei kehelyszáj 1 1 4, I l 8 verebi koponya 1 29 vereckei hágó 3 3 Veres Péter 2 8

Veress Sándor 1 2 7 vérszerződés 34, 36, 3 7 , 1 48 , 1 5 5, 1 58

Vikár Béla 1 27 Vikár László 27 világfa 1 34 Világkrónika 32 Vilhuna, M. I I I viselet 34, 50, 63-65, 80, 1 06

bocskor 78 buggyos nadrág 64 felsőruházat 78, 79 férfi 65, 70 . ing, ingnyak 65 kaftán 63 karancslapujtői öv 3 3 köpeny 6 3 kucsma 6 5 női 89- 1 0 1 párta 89 saru, csizma 78, 98 sisak 64 szűr 1 06 veretes öv 65-68, 1 09

vlachok 102, 1 24 Vörösmarty Mihály 1 5 3

Widuking barát 29 Wundt, W. 1 37

zabenderek 1 3 Zala György 1 53, 1 58 zene 1 25-1 27 Zichy István 65, 89 Zilah 1 25 Zoltai Lajos 4 1 Zrínyi Miklós 1 08

zsennyei kincs 93, 97, I I I

TARTALOM

KÖSZÖNTJÜK AZ OLVASÓT / 5

I DŐRENDI TÁBLÁZAT / 6

l . A TERMÉSZET ÉS AZ EMBER / 7

2. ÁRPÁD NÉPÉRŐL / 25

3 . A TELEPÜLÉS / 39

4. A TEMETŐK TANÚVALLOMÁSA / 50

5 . A VISELET, F EGYVERZET ÉS A LÓ SZERSZÁMOZÁSA / 63

6. A MINDENNAPI MUNKA / 102

7. A SZELLEMI ÉLET / 1 24

8. ARRÓL, AMI EGYKOR MEGVOLT, D E ELENYÉSZETT / 1 38

9. ÁRPÁD NÉPE A NYUGATI JELLEGŰ MAGYAR K IRÁLYSÁGBAN / 1 48

1 0. MŰVÉSZEINK A HONFOGLALÓK RÓL / 1 53

JEGYZETEK / 1 59

RÖVIDÍTÉSEK / 1 67

KÉPJEGYZÉK / 1 68

TOVÁBBI OLVASMÁNYOK / 1 72

NÉV - ÉS TÁRGYMUTATÓ / 1 73

LEKTO RÁLTA BALASSA IVÁN ÉS D I E N E S I STVÁN .

A K ÉPA YAGOT LÁSZLÓ GYULA VÁLOGATTA.

A KÖTET RAJZAlT BADICS I LONA,

DI ENES Ö. ISTVÁN, LÁSZLÓ GYULA, MARTON MAGDA

ÉS NAGY A N D RÁS K ÉSZÍTETTE.

A BU R KOLÓN A NAGYSZENTMI K LÓS I K I NCS

2. KORSÓJÁNAK RÉSZLETE, A 3 . OLDALON

A BÉCSBEN ŐRZÖTT MAGYAR F EJ E D E L M I SZABLYA,

A KÖTÉSEN A K AROS I EZÜSTSÓLYOM LÁTHATÓ.