horváth kornélia_rejtelmek

8/3/2019 Horváth Kornélia_Rejtelmek

http://slidepdf.com/reader/full/horvath-korneliarejtelmek 1/11

U.: A versrl, Kijárat, Bp., 2006. 59-78.

Horváth Kornélia: Versnyelv és mfajváltás József Attila Rejtelmek cím versében

vERsRlTM U s É sVERsIn''I'ERPRETÁClÓ

rl Minc ismereres, Lot man é ppen a Madtirka keletkezésé nek időszakára (zz 1822_23'as é vek-

rc) tcszi a romantikus fordulatot Puskin művészeté ben'Vö ,IoTMaH,lopu:ú Ilywxuu. ouept

,ltBop4ecfiBa. |n: |J ő| IIywKuH- CaÍ lK'Í-flerep6ypr: .l'lcxyccroo_crÍ 6" |995' l92,

" Vö oacMeP, MaKc: i' m' IIl' 582 58J''l5 Külön órdckessé g, hogy az é n szövegi ,,jelenlé te'' inskriptiv ú ton s nyomáté kosításr nyeÍ ,

lmennyiben a vers szavainak jelentős része literálisan Puskin nevének betüit ismételge_

li (,!yr6urre cmapu1ld, ebfircxalo' npu, tpasdluxe, öocmynel, 1meue*ra, Ponrr1afib,

oduouy' coo6oöy)' Alegfelismerhetőbb ismétlődéssel persze é ppen a cí mszó, illetve annak

rí rgyragos szövegbeli variánsa eseté ben taláLkoank (Ilmu'tra, nmuaxy). A' szerző| né vanzg-

rammatikus beí ródása a szövegbe azonban nem hangzó jelensé g, s kifelé utaló marerialitása

ncm é rinti a szövegben figurálódó é sátalakuló é n nyelvlpoé tikai strukruralizációjác'

VERSNYELV É svŰra1vÁrrÁs]ÓZSEF ATTILA REJTELMEK cí MÚ VERSÉ BEN

nÍ Tf{fi'ff fir[í :hlffi Tí i{ljinek váIrogatásában áll' Áz első mozzanat uralmát fo-kozatosan árengedi a másodiknak s ez a harmadik-

;j*;{1iÍ :;;';í Í *it:lui,,*'il[ffiaddig, mí g ncm kész az irásmű, amikor is azt látjuk,hogy a motí vumok tulajdonké ppen átvetté k lassacs-

Í '".-:'#:;ri*i,.;*,i:Tj*', *;'"":'j':i':ff :

( |ózseÍ Atrrla)l

A Rejtelmeker2 mint a Flóra-cikltls darabját a recepció jobbára szerelmes köte_ményké nt artja számon, vagyis a kötői é letrajz felől közelí ti meg.3 Á versnekszentelt egyetlen önálló í rás ugyanakkor JózsefAnila nagy gondolati verseivel ro-konítja ezt az utolsó é vben született kötemé nyt.a Meglátásunk szerint azonban a

Rejtelmeh nem annyira a szerelmi vagy gondolati l íraegyik darabjaként, mint in-kább auropoé tikus szövegké nt válik é rtelmezhetővé , amennyiben a heletkező szó é s

a műalkotás összefüggé sé nek JózsefAttila-i gondolatát reprezenráIp.Mint ismeretes, a kötő elmé Ieti í rásai\an a műalkotdsbdn hele tkező szó meta-

forikus fogalma központi szerepet játszik. JózsefAnila meglátása szerint ,,a köte_mény legkisebb elemé ben is kötemény' A kötemé ny legkisebb eleme, ré szea szó, a

szó tehát önmagában is kötemény. De minthogy a kötemé ny nem intuí ció, min_

den használt szó pedig az, nyilvánvaló, hogy a szó keletkezé sekor volt kótemé ny."5A ,,szó mint teremté s'' azé rt válhat JózsefAttilánál egyben a koltői mű metaforá_jává is,6 mivel tárgyi jelenté se é s alakja köziitt olyan sa'játos, nyelvenké nt váItozótartalommal bí r, mely elté rő irodalmi produkció lé trehozására teszi alkalmassá:

,,a nyelv minősé gé ből adódik az irodalomnak nemzerisé gi különös mozzanata é sa

közilssé get jelentő nyelvi anyag tövé nyeinek é rtelmé benkapják meg az egyes iro_

dalmak nemzetisé gi különös mivoltukat ['. .] más lelki (művé szivagy é rzelmi) tar_

t,rlmú maga a szó is; noha tárgyi_fogalmi mozzanaÍ a e8yu'gyat\az, már amennyi-bcn logiklilag hclytelennek nem bizonyul. Vagyis a kűlónbözó nyclvű versekbenrlgyilnJirt 1sZcrePct j:írssz-a a ''1'isch., ,tablcu, uasztal,, sz<i' nrert minc{három ugyalr-

Horváth Kornélia: Versnyelv és mfajváltás József Attila Rejtelmek cím versében

= U.: A versrl, Kijárat, Bp., 2006. 59-78.



VERs RITM Us É sV!Rs] NTERPR F.-IÁC I Ó

az a fugalom; azonban ugyanakkor elté rő művószi, irodalmi eredmé ny lé trehozá-sára alkalmasak, mert mindegyik más szó, más anyag"'7

Mai irodalomtudományi nyelven ezt a gondolatot ú gy fogalmazhatjuk ú jra,hogy a szó nem táIgyi jelenté se révén referencia), hanem mint rryelvi-szővegi .jelmú ködik a kötői műben ié trejövő versnyelv alapjaként. Vagyis a szó mint nyel_vi jel egyfelőI hangteste, másfelől pedig ehhez tapadó belső formája (a szóalakban

őrzöt töté neti szemantikai potenciál)8 révén átszhatja a műalkotásban ,,saját ke_

letkezé sé neka szerepét.''9 A,,szó keletkezése'' a kötői műben a szó _ nem utolsósorban a hangalak é rtelemképzőpotenciáljának é s a belső formai jelenté slehetősé -

gek sorának aktivizálása során megvalósuló _ re-, illetve poliszemanti zációjaké lt,s egy ú j, kizáróag az adott ]<ötő szövegben é lő, a,yalóság ú jjáí rásaké nr'''0mükö_dó jelenté s megalkotásaké nt válik é rthetővé .A köté szet zálogaké nt é rtelmezett, a

szó töténetiségé t hordozó ké pzet vagy belső forma ezé rt nem valamifé le statikusiisszetevő a szóban, hanem tevé kenység (energeia), mé gpedig nyelualkotó teuéheny-r1g'' Ily módon a kötő, mikor verset í r, azaz a holt anyagként (rendszerké rrt) mű_l<ödő nyelver ismé t dinamikus erővé ' energeití vá vákoztatja, a primití v ember ere-ticndő nyelvteremrő aktusát ismé tlimeg.'' Másfelő] azonban, mikor a kótő lol-

é lcszti a szóban nyugvó belső formát vagy ké pzetet, azaz midől a szór néaué e-szi, nem egyszerűen a nyelv mágikus használatát aktualí zálpi a nyelv mágikus-m!til<us é skötői műkódé se közöti lé nyegikülönbsé g abban álI, hogy míg az előb-lli csetben a befogadó a szót a dolog autentikus megnyilvánulásaké nt é rzé keli, d-clig az utóbbiban a szó elszakad az általa jelöt dologtó (referenciátó) é s ú j,kizáró_lag az adott kötői szővegben Ié tező é sműködő

''reí erenciákat", vagyis .jelentéseketlroz- lé rre.Meglátásunk szerint JózsefAttila é ppena nyelv kötői

',használatát'',az-

:rz voltaké ppena nyelv ú jraalkotását illette a né uuarlí zs eÍ minusával, s e fogalmonrrcrn l<izáróag a ké pzetaktivizálásának esemé nyét,hanem az abbó kiinduló sze_nranLikai innovációt is é rtette'13

JózsefAttila köté szetelméleti í rásai nyomán azonban e1emzé sünkben nemcsaklr szó hangzásával é s lé tesülő termé szeté vel,hanem a versnyelv

másikósszetevőjé -

vcI, vegyis a versritmus szerepé vel is számot kell vetniink. ]smeretes, hogy a körőta vet-stan l<érdé seitudományos szinten is foglalkoztatták: verstani í rásaibó é s ter-veiből|'i ú gy rerszik, JózsefAttiia hasonlóan meghatározó szerepet tulajdoní tott at'itntusnak a vers ié trejöté ben, mint a szónak a műaikotás keletkezé sé ben.Mind-czcli alapján versé rtelmezésüokcéljaegyfelől az, miké nt lehet a J őzsef AttiIa-i Le-lllltzó uó fogalrlát' illetve a ké pzet lolé lesztésé n sú jraalkotásán alapuló,,né vva-rlizs_clrlé ]cLéi' az interpr'etációban kamatoztatni, másfelől annak megváIaszolása,tlril<c1rrr juthatuIrl< cl a JózscfAnila álral is oly fontosnak í t é l r versritmus leí rá_slí ttiI ll sziivc1'llctr lórr'cjiivii l<iilt1í i szcrlranril<ához é sműfajkonstitú cióhoz.

VERSNYELV É sMÚFA'JVÁLTÁS 'JÓZsIF ÁTTILA REJTELMEK C' VERSÉ BEN 6l

l. VERs RI TM Us, V !Rs HÁ NCZÁs É sÉ RTELtMKÉ PZÉ s

A Rejtelmeh sz|multán verselé sű kőltemé ny,I' amely időmé rték tekinteté ben a tro'chaikus-jambikus soÍmé rté kváltás itka metrumát reali'álja;'6 a sormé rté kváltásazonban nem é rvé nyesül öké letesen a szövegben' Előszö az ehő ueryzah harma-dik sorjban válik bizonytalanná:

u_l__l_uluBebujtattál engemet

Mindazonáltal a verskezdő sorpár erőreljes metrumkijelöő szerepe miatt - melymérték z utolsó sor jambikus lejté sé bens folytatódik _, vaIamint az utolsó teljesversláb lejté smeghatározó szerepe okán e harmadik sort a trochaikus_jambikussormé rté kváltást szinté n megerősí tő, trochaikus verssornak tekinthetjük. Másod-szor a közé pső uenszahban apasualh'atjuk ritmus é smérté kellentmondását, ahol amásodik sor nem a mé rté k zerint várharó .jambusi, hanem trochaikus-chorijam-bikus ritmusban szóal meg:

_ul_ u u _iuElpirulsz, ha megé rted

Mivel pedig a közé pső szakasz első három sora trochaikus ritmusú , az utolsó soregyetlen jambikus verslábát is kétfé Ieképpené rtelmezhetjük: egyfelől a sorr jam-bikussá tevő lábké nt (amely iiy módon a szakasz végérevisszaállí tja a sormé rté k-váltás jelensé gé t),másfelől mint jambusi anakIázisr egy rrochaikus ritmusú vers_szakban:

uul__lu_lufolyamodnak teé rted.

Az utolstj sz'ahaszbaz ismé r visszaté r a sormé rté kváltás,ezú ttal azonban a vetsszakharmadik sorának É tinn4 szavábanl7 tapasztalható anakiázis:

--lu-l-ul-edd könnyüvé é nnekem

A kötemé ny vezé rritmusát ugyanakkor nem a szótagmé rő, hanem a szóamnyo'maté kos Í ittl'lLlselv dil<Llí lja4j3-as oszcású I<é tiitemű heresekből é pí tkezciütem'



vERsRl'I'M U s r]s vIRsINTDRPRETÁcIÓ

hangsú lyos soraival. A versbeli időmé rté k változatosságával é sváltozandóságávalszemben az ütemhangsú Iy egyforma, már_máI monoton ritmikáját, s a versszö_veg ezen alapuló egységes dallammeneté t mindóssze egyetlen helyen, a harmadikversszak második sorában töi meg az ütemek szótagszámának megváltozása:

Ha már szeretlek té ged 5lz

Szimultán ritmusú versrő] lé vé nazonban szó, nem elé gedhetünk meg a kétfélemé rté k eí rásával: a kettős metrum viszonyát meglátásunk szerint nem a mecha-nikus együttlé t, hanem a dinamikus egymásÍ a_hatás j€yé ben közelí thetjük csakmeg. Innen né zve egyfelől arra a megállapí tásra jutunk, hogy a bimetrikus szövegszerveződé sben az ütemkapcsoló sormé rté kekegymásutánját egyetlen helyen,a harmadik szakasz már idé zett második sorában váltja fel a metszetkaPcsolás je-

Iensé ge, ami az ütemhangsú lyos ritmustöé s kiivetkezmé nye, s annak hatását erő-sltl tol:

u -lu-l--luamdr szeretleh té ged 5 |z

Másfelől mint a ritmikai feszültsé g forrásaival, azokkal a szöveghelyekkel is szá-

mot kell vetnünk, amelyek eseté ben az egyik ritmuselv - a szótagmé rő _ szerin-ti nyomaté ktalan szótag a másik mé rté k zerint nyomaté kos lesz. Ezek a helyek a

következ-ők:

1. vszk.'--t- -l'u -lurt álloh, mint mesékbe'

'rrl'rrlrr t"t'Bebujtattdl engemet

2. vszk.'-ul - u'u -lulpiruhz, ba megé rted

'u ul - -l'u-lufojamodnah teérted

VERSNYELV É sMÜ|ÁJvÁLTÁs JÓZsEI ÁTTILÁ REJTELMEK c. VERsÉ BI'N 63

3' vszk'u - lu - l-'- luha már szeretlek té gedl8

Kú lönös jelentősé get nyernek a fentiek kózül azok a szöveghelyek, ahol a rövidszótag a szótagmé rő metrumhoz ké pest é Ppen elléré stvagy egyenesen anaklázist

valósí t meg a versbenI ezeket a helyeket a Bebujtattál, megé rtedé s teé rted szóaIa-kok jelöik a szövegben. Á ké t ritmuselv ilyeré n köcsönhatásában ú jraa versrit-mus kétarcú ságamutatkozik meg: ismerr egyes XX. századi kötőink azon gya-korlata, ahol bármilyen szó első, hangsú lyos szótagja hosszú szótagot pótolhat.E nyugatos hagyomány feIőI nézveJózsefAttila a ké t ritmuselv effajta aláIkozá-saináI mintegy ,,visszavonia'', semlegesí ti az időmé rté kesritmusnak a metrumtóvaló elté ré seit,azaz látszóIag visszaáIlí tja az időmé rté k által ,'kikezdett'' teljes, sza_

bályos versformát. A kiegyensú lyozott versforma ilyeté n visszanyeIése világosanmularja, hogy a kései JózsefÁttila-versekre jellemzó zárt, szabályos formát nemstadkus, monologikus ké pződmé nyké nt, hanem a ké sőmodern versnyelv dialogi-kusságát a ritmul szintjé n s é rvé nyteuttató, a szövegalkotás folyamatában lé tre-

jövő egységké nt ehet szemlé lniink.l9Másfelől nyilvánvaló, hogy a fenti jelensé get nemcsak olyké PPen é rtelmezhet-jük, hogy az egyik ritmuselv nyomatéka érvé nytelení ria másik ritmuselven be-lül a nyomaté ktalan szótagon alapuló anaklázist vagy mé rté ktől való eltéré st,mi_

vel a szótag ké tfé le_ egyfelől nyomaté kos, másí elől nyomaté ktalan _ ritmikai ter-

mé szete ilyen alkalmakkor mé g ixhdbb nyí Ivánvalóvá teszi a ritmikai feszú ltsé get,mely nemcsak egy adott ritmuselv szövegben előhí vott metlumához ké pest' ha-nem bé t rittnuselu közdtt is lé trejiina versszóveg ugyanazon a Pontján. Ez a kitün_tetett szóveghely (szóforma) Pedig mintegy felnyitja sajátos jelenté suniverzumáté s_töté neté t, s ilyenké nt é rvé nyreké Pes.iultatni a ritmus jelenté ské Pzőszerepé t.Interpretációnkat innen, az egyes mé rtékekenbeliili eltéÍ é sek sanaklázisok (rit-

mus é smérté kellentmondásai), illetve a ké tmé rté k özöti nyomaté kbeli kú Iönb_

sé gekáltal kiemelt szóalakok szemant\záIásáva|, jelenté sbelié sbelső formai vizs_

gálatával indítjuk el.

Az időmé rté kesritmus által kiemelt első szóveghely a Bebujtatxil ige, meIyet

cgyszersmind a ké t ritmuselv szembekerülé se is kijelö a vetsben. Bebú jtatsza-

vunk mind töté neti, mind mai jelenté sé benaz elrejt szinonlmájaké nt használa-ros, vagyis e ritmikailag kiemelt szóalak a cí mre, illetve a cí met közvetlenül is_

métlő kezdőszóra mint a szöveg alapmetaforájára utai vissza (bebujtattdl - rej-telmeb - Rejtelmeh). Az önmagában álló cí mszó grammatikai struktú rája ellent_

tuond rryelvlrlsztrlí lltunk szabályainak: a rejtelem elvont főné v többes számú alak-



VtillsRt'l'lvll]s li5 \, I l{5lN'f ERl'RE] ÁCI Ó

ját a1any esetben nem szokás haszrrí lni '"' A Reitelmeh szó anaforikusan ismé tlődik

a vers kezdősorában, ahol mondarbcli szcrepe szemben áll szemantikai sajátosságai_

val, amennyiben az elvont főné v alanyi szirrtaktikai pozí cióban jelenté s-struktú rá-

jábarr nem egyeztethető össze igci áilí tmányávaI (a,,rejtelmeh'' ,'zengeneh"). Averskezdősorának inver z szóteldje (,,Rejtelmeh ha zengeneh") ert a grammatikai é s sze_

mant ikai össze fé rhetetlen sé gere nre l i ki azákal, hogy a rejtelneh szóforma ismédé '

sé tközvetlenül a cí m után, a vers l(ezdeté n valósí tja meg.

Ez a verskezdó metafora mint a szöveg tropológiájának alapja, nem egyszerűen

a versnyelv grammatikai é s rerorikai szervezódé sé nek kertős, egymást é rvénytele_

nítő hatását nyilvání tja meg' hanem a szóforma ismétlé sé vel' mé g inkább a vers-

ritmusró ké tszeresen is kiemelt szó szinonimikus utalása révén, ulajdon belső for-

máját állí tja elé nk, s mintegy arra figyelmeztet, hogy a rejtelmek szó-trópusár ninta 'bebú jtatás, elrejté s' té májár kell olvasnunk a szóvegben. A cí mszó_trópus bel_

ső í ormája ugyanakkor nemcsak az'elbú jtatás, eltiinteté s', hanem a'ré vülerbe ej_

tés,varázslás' jelenté sé t s magában foglalja, amit a töté neti nyelvé szeta rejt'rek'

ken.regget töyek é s a ré uiil igekőzöri fe|tehető erimológiai kapcsolatra, főké nt pe-

dig a regos é nek smert refré njé re ,,Hej, regii rejtem|") alapoz.2l A cí mszó töténeti

szemantikuma egyfeló _ a 'varázslás' jelenté sé nekmondatbeli aktivizálása révén_ az,,őrt álloh, mint mesé bbe"' sorban temarizálódik. Lárhattuk, hogy ezt a sort,

é ppena jelenté sé ben de kapcsolódó lz eú hbe szóalakon keresztül, a ké tfele rirmus-

elv elté rő nyomarékrendje is kijelöi. A regós é nekkel való nyelvi kapcsolatot pedig

a versbeszé d a harmadik versszak,,É n is í rom é nehem'' k|jeIenrésé ben erősí ti meg.

(A rejth é sa regiiles nyelvi-szemantikai összefüggé sé t JózsefAttila az 1930'as Re'

gi)s é xeh\el is szővegszervező elvvé tesz i a ,,rege, róka, rejtem'' é s ,rege, róka, ejum"

refré nsorozatában.) Az, aki itt elrejretik, nyilvánvalóan a lí rai'l>eszé|ő (,,Bebujtatttil

engemet"i21 az ,,elrejtést'', illetve ,,elvarázsolást'' tehár a lí rai é nolyan átalakulás-

folyamatának rekinthetjiik, amely már a versszöveg első szakaszában, sőt rógrön a

cí mmel megkezdődik. Mivel pedig a cí m mint az egé sz vers jelöője a kötemé nyt

magát mint,,elrejtést'',

mint''elrejtettsé get"

határozza meg,Ieszögezhetjik, a lí rairubjektum elrejté ú nek, lletue átalakuldstinak tere maga lesz a uersszöueg.

Az é ntovábbi áralakulását a kiivetkező szakaszban is nyomon kí sé rhetjú k, hol

az időmé rté kesritmus másik anaklázisa é sa rövid szótagra eső szóIamnyomaté k(,,ftjanodnak teé tted'' - kiem. H' K.), mintegy válaszké nt, a ,. jelóőt emeli ki,

s állí rja mint té mát akoráb\i é nhelyé re.Az anaklázis kiemeli továbbá azÍ^z

-ért-

toldalé kot, amely töté netileg mé gnem a cselekvé s okát vagy cé lját jelenti, hanem

behclyettesí té sr' cseré t.23A szövegben t ehár ir a,,te" é s az,,lz'' behelyettesí té sezaj-

lik, ltzaz x' la elrcjté sé nck folyamata nem egyszerűen a ',te''-vel való viszonyban,

Irlrrcm a ,,lc''-vó válás úc j ínmegy vé gbe'Mindez a szintaxis szintjé n s mcgcr'ősí té st

VERsNY['LV É s MÚFA]vÁL'l-Ás JÓZsIF^'l'TILÁ

REJ'rELMIRC. vÉ RsÉ Bt]N 5

nyer: ebben a versszakban ekí inik az é n grammatikai jelötsé ge, s helyé t a re nyel-

vi alakzatai veszik át (',elpirulsz",',megé rted'', ,,teérted") ' A teértedszóalakot ugyal-

akkor a versritmus mellett a hangformai megí elelé s s kiemeli a szöveg folytonossá-

gábóI, mivel rímkénta megé rted-re felel, amely a maga ré szé rőlritmikailag szinté njelöt, hiszen időmé rté k tekinteté ben ismé t nyornatéktalan' ütenrhangsú ly szem-

pontjábó azonban ú jfentnyomatékos szótaggal kezdődik (,,megé rted" - kiem.

H. K')' A ké toldalú ritmustöé ssel megjelöt hangformai megfelelé s rchár az ',én"-nek a ',le''-ben vaió eltűné sét a megé rtés é májával kóti össze.

A 3. versszak é n és te kapcsolatában ú jraváltozást hoz, s ez a változás a vershang-

zásban ismé t megjelöé sr nyer. A szakaszkezdő , ,É n s í rom é nekem"(kiem' H' K.)sor hangzását az é nszóa|ak ismé tlődé seszervezi meg. Á jelóő elszakí tása a je-

lötrőI, mely a hangforma rekurzivitása ré vé nmegy vé gbe, nemcsak megszün!e-

ti a referenciát' hanem ú jra is ké pziazt:za az é naz é nekkeI való hangzásbeli meg'felelése ré vénú j, kötői reí erenciára, ú j denticásra tesz szelt. A hanBformai ismé t-

lódé s ugyanakkor nemcsak erre a sorra, de az egé sz versszakra is kircr1ed: az é ne-

kem rí mpozí cióban s áll' s felelő tiszta ríme'az é nnehem, ú jbó megismé tli az lzszóalakor.2' É né sé nak mint 'vers' itt lé trejövő szemantikai kapcsolatát ezen felül

az az etimológiai rokonság is megtámogatja, amely az é nehem szóorma toldalé 'ka, az egyes szám első szemé lyúbinokos személyjel (-en) é saz é n, ll.etve az énne-

kem alakokban ismérclt é nszó kiizöt fennáll. Ismeretes, hogy lz szavunk erede-

tileg z'mel kezdődöt' s a szó eleji magánhangzó, egyí ajta nyomaté kosí có szócs-

kaként csak ké sőbb társult hozzá, ,,ame|y a né vmással ' ímeé n' jelenté sű kapcso-latot alkothatott.'''ó Az é xszó tehát hangformájának, valamint belső formájánakrendszeres ismétlódé seré vé n, ovábbá az igeragokban megmutarkozó grammari-kai funkció kifejező dé sekéar í rom'szeretleb) sokszoros meejelené sé vel szervezi az

utolsó szakasz szövegé t.

Mí g az első szakaszban az y'z elrejté se, a másodikban pedig a',re"-ben

való teljes

megszűné se zajlik le, a harmadik szakasz az é n ú jraképződé sé nek zövegtere lesz,

ahol az é nönmeghatározása a versalkotás Í blyamatában reflektálódik' VaIójában

nem is az é nú jralé tesülé sé ről' anem elsódleges megképzddé lé ről van itt szó, amitaz eddigi függő helyzetú né vmási előford,ulások (engemeL teé rtefl alanyeseit é ski-emelr pozí ciójú , az emlí tett hang_ é sbelső í ormaiparalelizmusokkal megerősí tett

tnegjelené se reprezentál a szövegben. Ezt onnan is beláthatjuk, hogy az y'z ertől el-

tórő formái a versben mindig passzí vak, szemben a le megjelené seivel: az in egye-

diil irt muratkozik meg aktív cselekvőké nt, vagyis az eg1etlen tebetséges csclehuése a

w rásban mint allotó lhtasbtn uaLiruImegMindezt r versritnrus egyetlen harmadik szakaszbeli ',töé se'' is megerősí ti' Az

cgú szsziivcgllctt v:í Ittlz.ttlitnul é r'vé lrycstilőiiremhangsú lyos rirmus egyedtil itt, a



VERs RI TM Us É s VERs I NT ERPRETÁcI Ó

velsszak második sorában tér el a maga által felállí tott 4|3-as mé né kó|. A Ha mdr

szerctleh té ged sor 5|2-es tagolódása a szeretleh szóaIakot emeli ki. Á szó rzrr- Iöve,

mint ismeretes, a magyar nyelv töté neté ben, számos jelenté sben (volt) használatos,

ám meglepő módon e jelenté sek nagy ré sze a versszöveg más helyein é skülönböző nyelvi szintjeit megerősí té st n1er. Ez a versben aktivizálódó töté neti szemantikaispektrum27 _ a' idórendtől eltekintve négyjelenté smező köé vonható. 1' Á 'mó-

dot talál valamire, szerez','felté teI, kiköé s', 'szerződé s' jelenté sek a vers utolsó vers-szakában, s főké nt annak felszóí tó ké ré sé ben ematizáIódnak (,,É n s í rom é nehem

/'. . / Tedd könnyűué é nnekem /.. '."), aho] al:'eszé \ő é nmintegy szerződé st, megálla-

podást kí nál a ,,Í a''-nek. 2. A'határré sz', 'szolgálatban sorra kerülő szemé ly', 'szer-

tartás, vallás' jelenté sek egyfelőI az ,,őrt álloh, mint mesékbe''' sor elkiilönült jelötje-

it ('őr', 'mesé k'),másfelől pedig a cí m é s a kezdősző varázslással kapcsolatos belsó

formai szemantikáját ismétlik meg. 3. A'szolgálatban sorra kerülő szemé Iy', 'terem-

lé s, fajzat' szemé ly' töténeti jelenté sek lz é s e rirmikailag é sa hangzásban egyaránr

hangsú lyos té májában té rnekvissza. A 4' csoporthoz sorolható jelenté sek pedig'mint a 'rend, elrendezé s', 'geometriai arány'' 'mé rték,mé rté kadás', szöveg', 'í rásmű,

könyv szerkezete', 'szé penelké szített, jó megfogalmazott (beszé d)', 'sor, ré teg',vi-

lágossá teszik, hogy a szeretlek szó etlmo\óg|aila.g a szöuegalhofuls té máját is maglibanrejti. S mive| a nyelvtudomány álláspontja szerint a szótő kiinduló iel€té se a'sor'lehetett, ú gy tetszik' itt egyenesen aversí rásró, a versszöveg megalkotásáró van szó.

A szeretlehbelső fotmája eszerint a szónak a szövegben kifejtett metapoétikus, auto-

reflexí v műkódé sé re, vagyis a versszövegre mint az í rás reflektált folyamatára mutat

rá. Ezé rt kapcsolhaja őssze az ,,É n s íron é xeketn, / ha rnár szeretlek té ged"moldatuersí rris é s szerelem té mtíjtí t: z akapcsolat logikailag nem motiváIt, motiuált uiszont

a xyeluben, alte|y eleve összeköi e ké t elenté st.

A ké sei József Ácila szövegalkotó gyakorlata több oldalról is legitimál egy

ilyen interpretációt. Az An poetica hí resutolsó versszakábaí 7 a szel- tő rímpozící 'óban hangzik Fol (szertelen - szetelem), mikőzben maga a szereleru sző sz inragma-

tikusan egy, az alkotás témaköé be tartozó lexé mához kapcsolódik GzeIIen): ,,É r,mondom: mé g nem nagy az ember. / De ké pzeli, hát szertelen. / Kisé rje ké tszü-

lője szemmel: / a szellem é sa szerelem!'' A szerelemnek az alkotás szemanrikai köré ben való é rtelmezé se a ,,kötői hitvallást" té mává tevő versszöveg végéna kelet-

kezé stöté net Í é nyé benmé g inkább .|elentősé gre tesz szert (ismeretes, hogy a kö'remé ny első változatában ez a. zárőszakasz _ egyéb kisebb módosí tásokkal együtt

- mé g az utolsó előtti versszak pozí ciójában állt)." Másik argumentumké nt az

1932-es A uríros peremé n befejező versszakára hivatkozunk, amelyben a kötő é s a

,,csöömpöő'' szó tevé kenységeké ntmegjelenó szerkeszt lge ugyanezen tőmoffé -rlí ja hangzásszemantikailag é rtclmezi a JózsefAnilánál oly gyakori kötő-mé rnök

VIRSNYELV É sMÚFAJVÁLTÁS JÓZSEI Á'rTILA REJTELMEK C' VERSÉ BEN 67

párhuzamot, s ezáltaI szerelem é sszerkeszté s kökői té májár egyaránt a szerzé s, a kö-tői (harmónia)alkotás metaforájaké nt refi gurálja:

A kötő _ ajkán csöömpó a szó,

de ő, (az adott világ varázsainak mé rnöke),tudatos jövőbe láts megszerkeszti magában, mint timajd kint, a harmóniát.

2' ál\'/. A NYELV É saá

A vers ké t további metaforát i,s ny(qt a ,'RejtelmeÉ '' trópusára, köziilük is az elsőrrögtön a kótemé ny e]ső sorában, amely a rejtelmeket a zengé ssel kapcsolja őssze(''Rejtelmek ha zengenek"). Mivel pedig a versnyelvi metaforizáció, mint láttuk, azé n elrejtésé té smegképződé sé t, szerelmi tematikát, s végső soron az egé sz kcil-temé nyt a versí rás folyamataké nt interpretálja, í gy az elrejté s felté teleké ntmeg-

határozott zengé s (,,Rejtelmeh ha zengeneh'') a ryelu hangzt1saké nt válik é rtelmez'hetővé .

A szöveg maga többszöösen megerősí ti ezt az interpretációt. Egyfelől megálla-pí thatjuk, hogy a kötemé ny harmadik szemé lyű igei formái (zengenek' szó' szó,szó, szóI, folyamodnah) nlnd a hangzással állnak kapcsolatban: a zengenek halg-utánzó, a folyamodnah hangutánzó eredetű szó, mí g né gyszeresen lsmé tek szóigé nk szó alapszava nemcsak az első adatolható magyar előforduiásában bí r hang'jelenté ssel, de rokon nyelvi megfelelői is a hangzás _ s nem a jelenté s_ felől ha-tározzák meg a szó fogalmát.29 A szöveg ugyanakkor a szó keletkezé sé t,a ',zen-gé sből'' artikulált hanggá, tagolt hangsorrá alakulását is reahzá\a: a zengeneh é s

szó szavak áka| ké pviselt artikulációs folyamat vé gpontját a harmadik szakaszbeli,'y'rom é nehem" szerkezet jelenti, ameIy a főné v jelenté sé ben

ugyan őrzi az eteden-dő hangzásra orientáltságot, ám a szintaktikai szerkezet már a kötői szövegalko-tás metaforájaké nt áll elé nk.

A nyelv hangzásátó a szóg, majd a mondatig való eljutás folyamatát a vers a há_

rom szakaszt összeköő háromszoros paralelizmusban, a,,ha" köőszóval szerkesz-rett három lelté teles mondatban is elé nk ú rja (,,Rejtelmeh ha zengenek'', ,,elpirulsz,ha megérted", ,,ha már szeretleh té ged'').A kótőszó mindlrárom esetben más, előszőra 3., majd a 2., vé g;jl az 1. szemé Iyhez kapcsolódik, ismét jelezve az é n ,,Ié tejövé -sé nck'' folyamatár. Az trtolsó előfordulás meghatározó jelentősé gé t az ütemhangsú 'lyos t'itmus rncgbicslrl<l:ísa (nás megközelí té sben a cezú ra eltú né se)s jelzi, magát a



VERsRlTMUs É sVE Rs I NT E RPRETÁC] Ó

/a szót is kiemelvé n: a }a itt a sor elejé re' vagyis legnyomaté kosabb helyé re kerül' s

e pozí ciójával feszüItségben álI jelenté sbeli telí tetlensé ge, elatí v üressége. F-z a szin-

taktikai'ritmikai eljárás, akár a szócska háromszori ismé tlődé se,ú jra a szó hangtes-

té t' azon keresztül pedig töténeti jelenté slehetősé geir állí tja előté rbe. A /a eredetileg

határozószó volt, ám ismeretes állattereiő, egyben figyelemfelkeltő funkciójú töté -

neti homonimája is. Ilyen minősé gé benez a ha!kapcso\atot tart a halld! hallga! ball-

gasd felszó\í tó |gé kkel,]0 s ezek jelenté sé benegyes nyelvjárási területeken, í gy pé ldá-ul Kárpátalján ma is használatos. A }a hangformai ismé tlődé seezt a hornonimikus

jelenté st s megidé zi,]j miközben a versnyelv lé trejöté t a hangutánzó szavak mellett

",indul"t.r"u"kbó mint kiinduló hangkomplexumokbó vezeti le.]2

Úgy tiinik, hogy a vershangzás szervezi a szöveg tropológiá;'át is. Á beszé lő é n-

jé nek ',eltűné se'' a közé pső versszakban egyrészt a JózsefAttilára jellemző szinek-

doché révénvalósul meg nyelvileg. A testrészek kzem é s szí a) megnevezé se a sze-

mély helyetr, ami a beszé dszituációban a Lí rai beszé lő eltávolí tását teszi lehetővé ,

t€matikus aspektusbó pedig a szóIás té máját állí tja a beszé lővel töté nt esemé ny

helyére, a vershangzásban nyeri el legteljesebb rnotivációját a szóI, szellő, szó], szó,

szem, szó!, szí u a|Iiterációs sorozat akusztikumában a következő szakasz megha_

tározó szeretleb szavát készí tielő, mely a körői szóáslaz í rás té má.ját a szereiemé_vel kapcsolja össze' Másré szt a tesrré szek csak a szellcí é s a víz, a termé szet elemei

után tűnnek ftil a szövegben, s közóttük az átmenetet ismét a hangzásbeli megfe'

lelé s teremti meg: az alliteráció mell.etr a ulz-szy'u palindróm szerkezetű anagram'

mája biztosí tja a folytonosságot a szubjektum ké tszeres közvetí tettsé ge, ké t,'lé lfor_

mája'' közöt. Az akusztikai hasonlóság a',cselekvések"

azonosságát is eredmé nye-

zi, hiszen a yí z,,í olyó'ké pessé geennek köszönhetően válhat a szí v é sa szem szö

vegi rulajdonságává (,,folyanodnah teé rted"), s tehet szert metaforikus é rtelemre;

innen né zve tehát az alliteráció é sa palindróma a szakasz trópuské pzésé nek reto-

rikai alapjaként mtí ködik.]rMindezek nyomán azt mondhatjuk' a kötemé ny kezdeti é nje a nyelv zengé sé-

ben rejtetik é s tűnik el időlegesen, s ú jé nké nta sokré róhangzásbó megszerueződti,

létesí)lőuersn4eluben honstituálódih. A szónál kisebb nyelvi egységek felől é pítke_

ző, a ',hangokanyagi zöejrendszeré t''3a s'avakká formáló versnyelv í gy általában a

nyelv keletkezésé nek folyamatát látszik reprodukáIni é s imitálni.

A cí mben je|zetr rejté s té májának másik versbeli metaforája a ,,nehé z bűsé gj'

(,,Bebujtattál engemet / talpig nehé zhűsé gbe."), amelyet mindezek után mint a

nyelvhez való hűsé get szüksé ges interprerálnunk. Ez a húségazonban nem passzí v,

,,szolgai'', hanem produktí v hűsé gké ntválik é rtelmezhetővé , s nehézsé geé ppen a

nyelvhez való alkoró viszonyulásbó fakad (a ,,nebé z" mellé kné v az é n é sé nehsza'

vak alapszekvenciáját hangoztatja fó, s n1r.nilyen az''é nek''

é s az é n-ké p é trehozá-

sának jelzője lesz a szövegben). Máské ppen szóva, a kótői szövegben l nyclv ir'í n-

VERSNYELV É sMÚFA]VÁLTÁS ]ÓzsL! ATTlLÁ REJTELMLKC' VERSÉ BEN69

ti hűsé g nem a konvencionáIis nyelvhasználat, hanem a nyelv eredendőbb lé nye-ge, eredeti Ié tmódja iránti hűsé get, a nyelvvel való ,,társalkotó'' ,ris'onyrj' ;elent'heti. A - ritmikailag, mint láttuk, kiemelt _ ,,kőnnyűvé té tel'' lyen é rte]emben a

szó versbeli szerepé re is vonatkozik, amennyiben jelzi a szó megszabadí tását a ben_

ne hagyományozott tölé neri szemantika,,terhé tó'', melynek során a versnyelv e

rejtett, sűrí tettszemantikumot előszö trópussá' vé gső soron pedig szóveggé bont-

jaki. (A,,hűsé g" é sa ,,hönnyú sé g|' szavak az a]kotás kontexrusában szerepelnek az7929-es Harmatocshá\an is: ,,Hát dolgoztam hiuen' / ziimmögue, mint a ú t. Mi'l7ex könryli a menn1! / A műhely mtir söét.")

Á szövegben lé trejőyő' aversben az é n és az é nebalakokkapcsolatávaljelöt''én''

azonban természetesen nemcsak a szerző ,,empirikus'' vagy biográfiai é njé velnemazonos, de lé nyegileg különbözik a vers kezdeti beszé lőjé től, az ,,őrt álló' gramma_tikai alanytó is. Ez a kí Iónbsé g az é nnekminr grammatikai alakulatnak a máso-dik versszakbeli megszűné sé ben s megragaáható, ahol az é nhelyé t egyfelől a nyel_

vi tevé kenységet elöő harmadik szemé lyű, másfeiől a ra_hez tartozó második sze-

rrrélyű igei é sné vmási alakok veszik át. Ebből következően azt mondhatjuk' hogya harmadik szakaszban megké pződő é x az első szemé lyen tú ]nemcsak az é neh/y'rás

aktusát, hanem a nyelvi alkotótevé kenysé gen keresztül a rr-vel jelöt második sze_mélyt s magában foglalja. A szőveg vé gé n é trejövő versszub.jekrum természete te'hát lé nyegileg dialogikus (,,interszubjektum''): e szubjektum szemé lyessé ge az áIta'la lé trehozott versnyelvben, é s az e nyelven keresztüI a másikkal megvalósí tott in'terszubjektí vviszonyban teremtódik meg.36

A te nyelv| alakzatain keresztüI lé rrejövő szemé Iyesség hermeneutikailag a má_

sikban való önmegé rté s mintájára í rható le. ,,Az é noszthatósága, a nem-é nkéntelgondolható másság nélkÍ i lnem lehetsé ges a megérté sé s viszont: ha a másságnem tartalmazza az é n mozzanatát, nemcsa]r é szlelhetetlen, de elgondolhatat-]"n is marad."j7 É né s te köcsönös megé rté stöté nete a szöveg legelemibb nyel-vi szintjeit is szabályozza' Dialógusuk egyfelől a vers ké tfé le szimultán) ritmu_sának párbeszédé ben kciszön vissza, másfelől a kötemé ny szövegtesté t anagfam_matikusan is rendezi: én é s te hangformája, mely már a cí mszóban eleve együtt,,re|ik" (Rejtelmeh), végig hangalaki'etimológiai együttlé teivel szervezi a szöve_

get (rejtelmek, engemet, ruegé rted, tedd,.. é nnehem, nehé z hú séga)'É né s te rö-ré nete ugyanakkor bizonyos fokig szé t is választható. Í gy pé ldául az é nmeg-ké pződé sé nekfolyamata felől interpretálhat'juk a sormé rté kváltás megszűné -sé ta közé pső, ma.id rendezett formájú visszaté résé taz utolsó versszakban, mí g;t tc né vmás azon második, illetve harmadik szakaszbeli anagrammatikus elő'Í ilrdulásai' melyeker a tedd 2' szemé lyíi gealak hangalaki rekurrenciája is ösz'st.ckőt (urylttcd, nirtci, té ged, tedl' a te megérré störé nete felől válrrak é rtel_rllczhc'tr'ivÚ Az .r tt'xtrr;ilis l(1lly, llogy:l fclszrilí tti rrlóclí t igc lt sorozat végénönál-



VE:RsRlTMUs Is v ERs] N'l'E Rl'RETÁCI Ó VERSNYELV É sMÚI^JVÁLTÁS JÓzsEF ,\TTILÁ RElTtI'MEK C' VERsÉ BEN 7|

nál szokás regöni, ahol 6atal lány van. Nevé t egy legé nyévelegyütt belefon'ják az

é nekbe, összepárosí tják őket.'{3 Róheim Géza szerint _ akinek könyvé t JózsefAt-tila jó ismerte - a regös é nekegyik változata ,,hangsú lyozza' hogy regőlnlaháza-sulni ké szüló legé nyek 'járnak, mé gpedig olyan házakhoz, ahol van eladó lány.'{a

Ennek fé nyé bena szerelmi tematika, ,,én''é s,,te'' ,,társí rása'' é spárbeszéde a vers-

ben, valamint az é neklé srevaló utalás é ppú gymegközelí Ihetőek e műFaji archetí -

pus felől, mint ahogy bizonyos mértékigmaga a Flóra ciklus is, nelynek a Rejtel-mek csak egyik _ ha nem is a harmadik _ ,,é neke''.a5

Az összeregöé s műfaját Róheim szerelmi varázslásként határozza meg: ,,Há-t-,16 -zasság a cél, bú vöé s az eszköz''". 'E'nnek alapján a szerelmi rábeszé ló, igé zőregös

é neket a Rejtehnek ,,ideális előadásmódjának" tekinrhetjük.a7 Ez a megnyilatko_zás-mú faj azonban a vers második szakaszában a beszé lő szemé lyévelegyün hát-

té rbe szorul. Á szakasz központi _ a ké rfé leversritmus nyomaté kkülönbsé gé től is

kiemelt - rrópusával szóva itt a kezdeti varázslást-regöést fokozatosan egyfajta,

mé g rituális ismé tlé sekre é piilő, rábeszé lő ,,folyamodvány'' váltja fö. A harmadikversszakban bekövetkező modalitásváltás pedig' mely már sem a regös é nek, sem

a né pdal, sem a mese' sem pedig a szerelmi rábeszé lő vers hangvé telé té s exikai-

stilisztikai eljárásait nem követi, e műíajiprotoformák vé gleges transzí ormációjá-ra figyelmezret. A lírai könyögé s, ''ima'' lé rrejöré vel a szöveg vé gül tú l lé p meg-

idé zett műfajokon' vagyis felülí rja azokat.

A Rejtelmek kötői szövegé nek ,,keletkezó' természete, folyamatszerűsé ge rehát

a vers műfaji kódoltságában is sokrétLien megmutatkozik.a8 Á köterné ny beszéd'módja egyfelől a szóbelisé gbó az í rásbeliséghez vivó utar járja vé gig: a megidé zett-imitált szóbeli előadásmód transzformáción megy keresztül a szövegben (''É n s

lnm é nekem" _ kiem. H. K'), s eljut az í rottszöveg megalkotásáig. Ezáltal nem_

csak a mű, de a műí ajátváltozása is meglöté nik: a recitáló kötemé ny ,,könyv ál-tal é s az olvasó számára tórté nő megnyilarkozáson alapuló műfaj.já'{' válik. Más-lelől a kötemé ny szorosabban vett, a regós é nektől a lírai kónyögé sig tartó into-nációs ú tjaez utóbbi beszédműfaj keletkezé stöté neté r is ú jrajátssza: ismeretes az a

vé Iemé ny,mely szerint a Iíra hangzásában, ritmusában a megigézé s zertartására, a

varázsé nekre é s a ráolvasásra megy vissza, mí g képszerú sége rejtvé nyben gyóke-rezik, melynek ,,lényege: leí ró ranalmazás - a tárgy nem leírvavan, hanem kórül-í rva, mintegy szavakkal kiirüIfon''a.'''0

Mi röbb, a potenciális műfa.ji átalakí tást a regös é nek eleve magában hordoz-zt, amil<or é ppen az összeregöő ré szben a keletkezás, a ',mostJé trejövé s" mozzana-rár hengsú lyozza. Az összeregóé s rendszerint egy mitikus ké ppel indul, pé ldául..Amot htlethezih egy kis kerek pázsit, / Abban legelé szik csodafiú -szarvas stb.'',

''i\tttott [rllltezik cgv sctl.'s í olóviz, / ,rzt köiilfogja sz-óp zöd pázsit'' (kiem. H.

ló szóké nt is megjelenik - a né gy alak közül egyetlenké nt nem rí mpozí cióban-''tsmé ta hangforrua szenantizli!ódásli,]ak, szóuá uállisándh ú tjál reprezencálja' A vers_

ben elé nk illí tort nyeluké pző_ artikulációs é sszemantizációs _ folya'n"t a nreg_

értésaPPlikációjái8 , a tettig'vezer' Az é nszámára ez a rcrt az í rás' a te számára pe'

dig"

r"áu.g"lkátá, ',könnyú vété tele'', vagyis az í rásban való aktív ré szvé tel' nnen

ne""u. p.dli a

',te''

szerepé t a szövegben é ppen a nyelv a kötői-társalkoró műkö

déseként nterpretáIhatjuk'

3' M EG N Y l LAT KoZÁ s'M Ú |A] É s NT!'RPRETÁcIÓ

A második versszak szövegé ből a beszé 1ő é nnemcsak grammatikai jelötsé gé t te_

kintve,,tűnik el'', h"n"---in, ,,beszé ló', mint,,beszé d'' is: a szöveg a beszé d' a

mondás (a megnyilarkozás) helyé rea,,szóás'' ismételt té máján kereszrül a szót'

"ny.lu "L-i Jr.-antikus egysé gétálIí tja (lásd a 2' versszakban: Szó' szóI' nól'

5zó:l) ' ,\z é R átmeneti megszűné se tehát a beszé dből a nyelvbe, a mondásbó (a

mondatbó) ",,sróba''l'uúátlé pé ssel jár együtt, ahogyan az é nú jraszituálása a

harmadik s'akaszban egy ú jabbnyelvi lé tmódváltás sotáo' az í rdsbanmegy vég_be.]8 A beszé lő é nsrátuszváltásait a versben tehát minden a|kJrommal a nyelu Iét-

módjtinak reflektáLt dtalakulásai kísé rik,melynek során az eredeti' megnyilatkozás_

torá" l"bo.,todik' s helyében egy másik lé tesül' Ez az ú jmegnyilatkozás azonban

nem a konvencionális nyelrhasználat gyakorlara szerint' hanem a nyelv tevé keny_

sé g_termé szeté té rvé nyre uttató lírai versnyelvben jön lé tre'

,'Ha beszé Iünk, .nindig m"ghatározott beszé dmú fajokbanbeszé lünk' vagyis

összes megnyilatkozásunk-nak a mélyé n elen vannak bizonyo_s viszonylag szilárd'

ripiku, ,rí rioeti formtih. Gazdag szó(é s í rás)beii beszé dműfaj-repertoár áll ren-

dclkezé sünkre.'' "Amiko. ugy"nis egy beszé lő kiválaszt valamilyen grammatikai

Í -orrrrát, voltaké ppen stí lust;álaszt.'']9 Ez egyformán é rvé nyesaz egyszerú bb be_

s'é drnűí ajokra ts a múvé sziszövegekre'Úgy is mondhatjuk' hogy a műfaj_az a sa_

iu,* "Loá", amelynek segítsé gévj b."ából szctvegmrivet generálunk'an A R4_'trlrtih m"gh'*árá.ó be.'.dmód_tí pusaké nt vagy beszé dmú fajaké ntpedig a' regös

/lrrlct nevezhetjük meg.

A lírai é n ,,eíejtéseié s,el.'arázsolása'' az első szakas'ban (l'"Bebujtattál

enge.-

,/.l") többfé le -ú f"ji for^" (a szerelmi rábeszé lő vers, a né pdal é s a varázsmese1l)

,rl"gi,lé ré s"-ell"tr a rcgöé s magyar né pszokásával áll a legszorosabb rokonságban'

,1 r'igola."

decenlrer 25-től január 6-ig, Ví zkereszrig ta_r-tó 12.n1Po:.unnep során

u,,l,l'oká.b"n,''' s trlint szert"rtás több é nekből é pült ftil' Ezek kózül a harmadik

óttcl< .rz ú n. ',összcrcgóé s; az. i l1úsígvé lemé rrye 7'crint a lé nyeg' Csak olyarl hliz-



VERsRITMUs É sV ERsl NTERPRETÁC] Ó

K.).'l Mindez a vers közé pső szakaszának termé szeti elemeit mint a nriilij- é s té -

maváitás indexeit is motiválja, ugyanakkor reflektáIja a versszövegbctr l |iindulómúfajgeneratí u szerep é t'

Az egyedi közlemé nyt lé trehozó műfaji átalakulás azonban nenr mclrctne vég'be a beszé lő szubjektum átváitozása né lkü1," vagyis a műfajváltásban a vcrsszöveg

perszonális termé szetemutatkozik meg. A beszé lő intonációváltásával trgyarrakkor

lé trejön a szőveg belső dialogicitása, amely a verszáró felszóí táson keresztül a befo-gadót is aktí v váIaszoló pozí ció elfogla]ására ké szteti. (Ez a felszóí tás a fegöé s be-

kjező mozzanatát, a szertartásé rt kapott jutalmat, adományt idé zi, ám egyszers-

mind felüI is í rja a megőrzöt tematikus mozza\atoti a vers végén kérésmár nem

tárgyi juttatásra, hanem cselehetletre vonatkozik.) Á vers mint megnyilatkozás he_

rerogén modalitása, s ezze\ iisszefüggé sben a'r

né vmás, a negé rted é s a tedd! tge-

alak visszaté rő hangzásbeli megfelelteté se tehát az olvasót is belé pteti a szövegben

zajIó megé rté stöté netbe oly módon, hogy az első versszak szerelmi megnyilatko-zásformájának te-ci.mzettjé t a szöveg végéreaz í rás megsegí tésé tehetővé tévő rr-

vel váltja fö, vagyis az é rtelmező_megé rtő befogadtls f)gguényé ué eszi a uerirás sike-

ré t (,,Tedd hőnnyliué é nnekem,). József Attila szavaival: ,,A kötemé nyt, a ,ralóságo-

sat, melyet a nyomtatott berűjel, a szavakká formált hangok anyagi zöejrendszereegyszerre idé z fel a szí vbené saz elmé ben, a tudattaianban meg a tudatban, kötőé s olvasó együtt alkotják. A kötő í rásközben olvasó is, s a kötemé ny rudatformá-ját, az í z\é st,az eszté tikai szabályt a kötő az olvasóbó vonja el. Ha a mű formájá-ró, magáró a műrőlszóunk, nem is beszé lünk egyébrőI, mint arró, hogy a kötő,mielőtt tollat vett volna a kezé be,milyennek fogta fö az olvasót.'' 5j

Mindezek után állí thátjuk, hogy a vers műfaji ismérveit a cí mszó-tróPus ele-

ve magában foglalja: a rejtelmeh szóalak röté neti rokonsága a regöés szaváva| é s

szertartásával már a szöveg kezdetén kijelöi a kötemé ny ,yárható' beszé dmú fa-ját. Mdsfelől azon\an a cí mszó töté neti'varázslás'jelentése azt is jelzi, hogy itt a

mlií aj s _ a szó ú tján töté nő _ átalakí táson (,,varázsiaton'') megy majd keresztül,

mikor í rásos formára, s ezáltal identitását tulajdon szövegé ben feIle|ő szerzőre tesz

szert' (')!n is í rom é neketn" - kiem. H. K.). Látható továbbá, hogy a műfajváltásesemé nyea kötemé ny másik kiemelt szóformájában (szeretkk) nyer nye|vi mege-Iöé st. Az önnön műfaját a kiemelt szó_trópusokbóI megalkotó Rejtelmeb í gy vilá-gossá teszi a néuuarázs metaforikus fogalmával .jelőlt é rtelemké pzé siolyamat sajá-

tosságát: a kötői szövegben végbemenő ',varázslat'' eszerí nt nem más, mint a köz-ponci adott esetben a rejt é s a szeret - szó tórténeti szemantikumának felé leszté-

sc é s szövegi kibontása, textualizdlása. Mivel pedig a vers címé bené ppen ezt a faj-

ta ,,varí z-slatot'' jelöi meg, a Rejtelmeh vé geredmé nyben mint autopoetikus kötőisziiveg,í ll clénk.

VERsNYEI-V É sMÚFÁ'lvÁLTÁs JÓZsEI^TTIL^

REJTELMEK C. VERsÉ BEN73

IÜGGELÉ K

A Rejtelmeh rkm|kai ké pleté bendőlt betűvel jelötük az időmé rté kes itmus anak-lázisait, vastag betűvel az iitemhangsú lyos ritmus egyszeri eltéré sét metrumtóé saláhú zással a ké t ritmuselv szembekerülé sé nekhelyeit:

Rejtelmek

Rejtelmek ha zengenek,őrt állok, mint gsékbe '.

!3bujattáI engemettalpig nehé z hűségbe.

Szó a szellő, szó a víz,e/plrulsz, ha 4ggé rted.Szó a szem é sszóI a szí v,

fu]yamodlak teé rted.

É n s í rom é nekem:

f,4 már szeretlek té ged,tedd könn1iiué é nnekemczt a nehéz hűséget.

--t---l- - U]U

-lu-lurl

- -lu-I UIU

-l- -lu- ul- l- ul-- ul* u u -lurrrlrrl t"l

uul - -lu-lu- ul - ul - uluu-lu-l--lu- -lu *l - ulu- u u -l- -l u

.XXXXI 'XXX

xxxxxl'xx'xxxx | 'xxx'xxxx I 'xxx

.XXXX

.XXXX

.XXXX

.XXXX

.XXXX

.XXXX

.XXXX

.XXXX

.XXX

.XXX

.XXX

.XXX

.XXX'xxx.XXX.XXX



74 VERS RITM U s É svERsINTERPR E'rÁ(] lÓ

JECYZETEK

l ]ózsxr Attilal Az lteneb halnak, az Embet é l' In: Uő Taxulnán1oL t! I il'l,l" l9',.]- 1930.

Szöuegek' Bp''' osiis 1995,2|9'

'] Áz at versbő álIó F/dra-ciklus második darabjaké nr esetleg ké rdéscsnck í i r lrcr ,'l R4lebnek

önálló kötemény-mivolta. A vers azonban _ csakú gy,mint a ciklus másik ntlgv ,l'rr 'rl'jlr - kiilön

cí mmelbir, s versformáját tekintve is markánsan elválik az őr köülv evő sl'i;lcgclLtí il A lttjtelnekönálló vers-lé tér a kritikai befogadásnál eróreljesebb zenci recepció is cByóÍ (cllIliiv(l li\1i'3 A szakirodalom több eserben a -Fllra-versek esztétikaié rtékót s mcgkórdijjclc7i. Vij' B!N!Y

Zszsa: JózsefAttila: Flóra. In: ,,Á Dunánál". Tannlnán1oh Józ:efAuiláró' St.trk" |'ltsl ]ózse[.

Bp': Pctő6 lroda|mi Mú zeum l995. 29-34', SzABolcsl Miklósi ri'z a leblir. JóztI Attila é lete

a pá!,í ja 1930-l9j7. Bp': Akadé miai l998. 77l.a szőKE cyögy| A ,'Rejtelm&'' rcielmei. JózsefAttila eg1ilz ueriró.'fiszatáj 1967l12' 1165.5 ]ózsr.r Attilal Ad1'uí zió.In I'Jő: Tanxlmdn1ok é s cikkek' 1923_1930. I. m ' ] 66' AZ idé zete-

ker a mai helyesí rás szabályai szerint közöjük.u

,,A köté szet nyclubcn való, alakja a nyelv. Áz-t mondotruk volt, hogy az ihlet legkiscbb clcme

is ihlet' Ha most megné zzük egy kötcmény legkisebb elemét, a szót, azt találjuk' hogy a szó

inruí ciónak mutarkozik. Dc nem is í gy kell szemügyrc vennünk, mint kész alakot' mint olyanszór, amely már nem tudni mióta megvan, hanem mint olyan szcllemisé ger, amelv alkotja,

hogy kitöthcsse' Í gy pedig odajutunk, hogy maga a szó mint rcrcmrés, műalkotás a keletkezé-

sében é s csak később válik intuí cióvá, aminthogy maga a kötemé ny is intuí cióvá válik, ha már

megí rtam é selszavalom, avagy miután valaki elolvasta, é s egészé bcnú jra megmozdul benne'"

]ózsEF ! Íúlühle, é ! emzet.Inuő| i, m, 13l'7 ]ózstr Atcila lrodalom é s szotializmts, In: Józ:efÁttila Mliuel .lI Bp.: Szé pirodalmi l977.

l0l-t02.3 Bár a szónak a hangalak é s a fogalmi jclenré s mclletti harmadik összerevője, amelyct, Hrrm_

boldt nyomán, belső formaké nt határoztunk meg, JózsefAtti|ánáI né mileg pszichologisztikus

megfogalmazást nyer (vö:,,más lelhí lművészt vagy é rzelmil rartalmú maga a szó is'' _ kiem'

H. K.), e körő mégis világosan jelzi a belső forma alapvctő ismé rveir: azt,hogy a szinak n1el'

uenhé nt uáltozó, qeclfhu a ajdonsligftóbcszé l; hogy a szó ezen sajátossága a nyelvenként el_

térő hangalakhoz köő dik mint az azonos fogalom clgondol,Í sának különb;zősé ge; s hogy é ppen

a jelenté s elgondo|ásának e különbsé ge okán leszké pesa szó kí ilönbóző ntiaé szi prodú tumoL

ge n e rá lásár a' s euel egy ú Í tú j j e k n té'l) lá8o k lé rrehozásáta'

' ,,. '. a szó a használatban szemlélet, keletkezesé ben pedig nl|ialbotás. i1y a gó a ní ialkotásban

*ját helethezé sé teha szercPét jdt'rzd' Józszr Attila: Irolakm é 'yacidlizmur' I. m. 122' (kiem.

az crcdetibcn)|'' IlIcun' l'aul: Bibli/ri hetmelle tiha. (í ord. MÁnrolrry M atccll) In:Uő: Bibliai hetnenetr

tila' I}p.: l Icrmcncrrtikai Kuratóközponl l995. 97

VERsNYELV É sMÜF^JVÁL']'Ás lÓzsEF ÁT'r'lLÁ RL}TELMEK C. vERsÉ BEN75

'l vo. ,,Az ihlet (köté szer) az a szellemisé g, amely a szavakar' a nyelvet megteremtcrte''' Jó-zsat Attila A$Luí zió.I. m. 166,l',,A primitiv é sa modern magatartás közöti mindenfajta kapcsolerkeresé s mögöt sajátos,

dinamikus nyelvfelfogás hú zódik meg (...) Ugyanis csak akkor leherséges ma is ugyanolyanteremtó módon viszonyulni a nyelvhcz, mint a röté nelem é sa kultú rahajnaIán, ha a nyelvnem megváhoztathatatlan, kész valami, hancm a levé s állaporában van: szülctik é selenyé szik

folyton-folyvást, állandó teremté s ós ú jrareremré s áÍgya'" TvERDotl Győrgy: A tzí )lett) szó é s

a hatzxih szó Literalura l98ó/I-2, t8{.

'] ,,Á koltemé ny pedig, minthogy a dolgokat nem a maguk valóságában tartalmazza minteserleg a zsák, nem má5, mint neve annak a dologi csoporcnak, amelyet bonraclan egysé gbe

foglal né uuarázs.

A kii|temé ny ér tékér nné lfogva méri az, hogy mennyiben ncm intuí ció, azaz mennyiben ú j

alkotás. Ad1t már ez nú g köhőfiehjebkti. ('ltvedé s nc essék, ami ú j, az még nem művé szcr, de

a művészet fötérele, hogy ú j egyen, különben intuí ció volna)'

Méri továbbá az, hogy milyen karakrerlí ité lcteket semmisí t meg, vagyis minő dolgokat áIlí r,lé nyegir vissza a szellcmisé gben eredeti, univcrzális (unus versus' universum) egysé gükbe." Jó_zser Attila Ad1-uí zió.I' m' l68' AJózscí Áttila-i fogalomhasználatban tehát ',ihlet é s intuí ció

ú gyviszonyulnak cgymáshoz, mint a szülerő szó a [hé rköznapi kommunikációban] használrszóhoz.'' Tvetoora Gyögy| A

'ziiletőlzó é ra használt saj' I. m. 196.

'a Vö pl' JózsEf Árril a: Ütem é s fogahn; Kiebb töedéhek, fetje&|zé'ek. 5' In: IJ()| Jó.reÍ Attildníí vei I. 1, m' 345_347 '; 349_350. 'Iudjuk' hogy JózsefAttila í rt egy wrstaü é Jaer'í | ciműmunkát is, amely valószí nűleg egy nagyobb tanulmányának, a versrannak lett volna rósze. Vó.

SzlctrI Lajos Sándor: Á JózsefAxila-i teljesé gigé ny'Bp': Mzgverii l988. 45. ,,Szó volt arró,hogy a nagyközönsé g é s a kötő_inasok számára modern versrant í rjon s már megállapodásris köott egy kisebb kiadóval, s igen nagy becsvággyal kezdett a munkához, amikor a kiedóhirtelen megszünrette működé sé t é s a munka abbamaradt''' FtJrő Ferenc: JóaefAttila kiilté-szete' (1936) I Uő.| Bathótoló. Irodalmi tanalmdnyoh' Bp.l Belvárosi 1996.73' Sí kSándorszerint pedig a körő vcrstani ké rdósekrő szándékozort megí rrri doktofi dissz€tációját is. sí KSáné'or: JózsefAttila Isten-élmé n1e' In: \Jő: Kexős ué gtelex.Sí k Sdndor uilogatott munhli. I-2.Bp.: Ecclesia 1969' 332_333- Sokatmondó e rekinrerbcn Józseí Áailának |olánhoz í rort leveleis: 'Előbb jön JózscfÁtila, aki verser í r, azrán jön a tanár, aki a ranulás megkönnyí té se vé gett

megáIlapítja, hogy a JózsefÁttila_versnek a szabályai pedig ezek é sezck! Aztán jön másvalakikőtő, é s a periódus megismé tlődik. Dc akkorra a verstani szabályok kibővüInek a-lózsefÁtrila-vers szabályaival.'' Idézil Tönöx GáborllzrefAttila'honmextlirok' Bp': Gondolat l976' 25'l' Á vers ritmikai sé máját lásd a }_üggelé kben.

'n llyen merrikájú koltemé nyt, különösen' ahol a mé rré kváltás soronké nt é sszisztemerikusanriirté nik, ncnr sokar isnrcr a magyar irodalom. Első é scgyik legtisztább megjelcnése Csokonaitiy:zknlti 'gl,,hlrtlt cínrí i vcrsóbcn figyclherő meg, ahol azonban az ellenté tes lejtésí isorok



76 vERs Rl'l'MUs É sv IiRs I NTERPRt]',IÁcl Ó

szótagszámban is jelentős divcí genciár mutatnak. JózsefÁtrilának cz az rrt<llsli srrr nrórté kválró

iambikus-rrochaikus versc' Vő SzIt-Ácvr Pé t cr: JózsefÁxih iclóné rtéhe! t,e lhjll'' 11p': Akadé _

miai r97t. 134-t35.

'7 A Stoll_fé le kritikai kiadásban közzé tett szöveg helyesí rása. JózsefAttih í )!J:.!|?rsei. u'

D27 r%7 S.a'r. Sror-l Bé la'Budapest: Balassi 2005- 4l9'|3 A ritmikai fesziiltsé get az utolsó esetb€ az is fokozza, hogy itt az ütem tiinyomaté ka egy

,,nem taltalmas''' vagyis egy ,,scgédelem jellegí i'' szóra esik' Vö KtcsrÉ sAntlrlis: A uers hang'

zásoilága. Bp.:'fklk I98|. 67.

'' Vö a szabó LőÍ inc é 5 JózscfArrila köté szetérő monrlotrakkal: ,,A formakónyszcr ez-err az'

aventguaÍdc anorgenikussága nyomán nem jelenthette ugyanazr, mint a klass?ikus modernsé g_

ben: nem lehetctt az l//a nlóság be/1,reállitdstinah elve.'' ,,A reljessógigé ny itt magát a ké pződörsé -

gec ál!í tja előté rbe...'' KULcsÁR szABó F-rnő|,4 betté rdb mlden]Jé gnlamában. A magnr lí raa bli-

szas-barnixcat éuek fotdllóját In \Jő: Beszidnód é shorinnt. Bp.: Árgumcntum 1996- 46.' 47.

:0 Szemben a hasonló jelenté sű,de konkrétabb tí tokkal vagy rejtéllyel (l. ,,tirkok''' ',rejré |yek''),vagy é ppenmagának a tejtelneknek figgő, pé ldául birrokos cscrű használatával ('yalaminck

a rejteLmei").

'' A ray',,credcrileg a ré vületbe ejtésnek' a varáz-slásnak ('' ') a jclöójelehetett'" A mag1ar n1elu

ti)fté eti'etimológié i szótáta III. ('fESz) Bp.: Ákadé miai l976. 367!2 Ámennyiben a verssor enaklázisának az angenet szóalakot kicmelő trocheust tekinrené nk

- noha erre, mint jelezrük, kevé s a jogosultságunk _, é rteIemzé sűnké nyegé r ckintve nem

változna, mivel cz esetben a kiemelt /z szóalakon kercsztül1'utnánk el az lz elrcjté sé ncké _

májáig.

'3 TESZ I. r. m.1967.78t.1' Vö SzllI n Nov, lgo r: Úton az í rodalom elmélete felé . Helikon l99911-2. l09-150', kiilönö_

scn 136-144.:'A hangzásbeli megfelelés a rí mben mé g erősebben jutratja é rvényrea közös jelenré ské pzó

erőt: 'A hangkomplexumok cgybecsengé se a rí mbenolyan szavakat kapcsol őssze cgymással,

amelyek az adott sz-övegen kí vül semmifé le közös vonást ncm mutatnának.'' /1ottlau, Ioplrü:

AHaTu3 no3ft1uqecrcoeo fie*cll1a. CffiPyKrhypa cmuÍ a' I7', l972.62' (tord. H'K.) József

Artila szavaiva1: ,,a rim olyan dolgokat fon össze, amelycknek kiil önben scmmi közük egy_

máshoz." Józsrr Atrila: Ad1'uí zió. l. m. |67'16 TEsz !. Bp; Ak^d.é miai1967.765_766.

'7 vő. TEs.III' I. m.730_732.1" Ya. JazsefAttila asrzes uenei. II. 1927-1937, L m. 412-413.]'Va.vogul'zajgó,'szó,hang';osztják'jajszózokszó;é nekszó,dal.lam'.TESzIII.773.

1' rEsz II. Bp.: Akadé miai l970.70.]'

JózsefAttila kaltészeté ben /ra hangkapcsolat a,,hangzó halLgatás'' témí jakéntmáshol is

förűnik. Vi'' HonvÁra Kornóia: N1, elu é ssalbjehnm a l/tában. (./ózsefAttila: "falán eltíinÜk

VERsNYELV É s MÚ|ÁJVÁL']'Ás jÓ7-sEI' AT]-lLA RUTELMEK C. vERsÉ BEN 77

hirrelen..'). ln: Uő': 'liibeg|en. Versé ttehnez4eha lé sőnoderxség mag1nr l írríjahóré bő!' BP'|Krónika Nova 1'999' 17_47.]] É rrelmezésünkezen a ponton cgybccscng aJózsefAttiIa_igondolartal, mely szerint az clső versmagva az- indularszó lchcrctt. Vö'Iv[RDo.lÁ Gyórgy: A tnlető szó é sa használt saj.l. m.l77'rJ É ppcna trópuské pzé sbcn járszort ve7-érszerepe okán válik ki a a í z a líraibcszélő átacvczé 'scinck allitcrációs sorábó.

r' Józsut Áttila: '(a:z tolán1i Dezsó Ittl József Attila Mtit',ei. II.1'rl'.226.]' Vö Kur-csÁn Szesó EÍn& A nylu tlint alkotóttirs. In: IJő: Beszé dmód é s hotizont. Bp': Ar-gumcnrum 1996.301.16 Megvilágí tóak c tekintctben Ricur szavai: ',A bcszé ló alany saját bcszé dé hez-(parolc) va'ló közclsé gé nek helyé re a szerző é sa szöveg bonyolult kapcsolaca Ióp' mcly Ichetóvé teszi azrmondanunk, hogy a szerzőt a szövcg lé tcsí ti,s hogy maga a szerző is az í rás kijc löhe é selőí rrajelcnré s rerében tartózkodik' Á szovcg mag a zz ahely, ahol a szcrzó mcgtöté nik.'' Rt<tUR,Paul: Mi a szÓueg? In: |)ő| váIognroi iroddlomelméIeti tanimán4oh. Szerk. szEGEDY_M^szÁKMiháty. Bp': osiris l999' 14'r7 KuLcsÁn Szesó Er nő: A ketté uáhmadernség nyomában' I' m' 29.J3 Á kiiltó szóvegben nyelvilcg megké pzódó jelenré s nem egyszerűcn ,,rögzí té st Dyer'' az í rás-

barr' hanem é ppen az í rás során alkotódhat meg' ',Csak az ú jra feltámadt (mondott vagy ol-vasott) szót számirhatjuk a mí ialkorás lé té hcz.Ázonban csak a műalkotáson kereszrüImenvetransz6gtrrálódik a szó, s cz az igazsí ga''' GADAMDR, Hans-Gcorg: A szó igazságáró' In: IJő:A rzé Pahtldlitá ' Bp.:1'-'I.wins 1994' l24']9 B,tn'rYtN, M. M.: A beszé d nifajai. In: tJő: A beszé d é s a ualóság. Rp; Gondolat l986.386.,368.a0 Az,,irodalmi műfajok a kötemény, elbeszé lé svagy csszé gyanánt lé trehozort kőzlemé nykódolásí hoz ós dekódolásához szükséges szabályokró gondoskodnak.'' Rtcut, PAÚ: Bibliaihermeneltiha. Bp.: Hermeneutikai Kurarókózpont 1995. 87., 86.'' A versnek ez utóbbi műfa]'jal tarro.t kapcsolata - amic a szövegben a neikbe szóalak é sa'

varázslás-té ma jelez -, a varázsmesé k strukrú rája feló is meBerősí té s! nyer' Á köremé nyt aPropp áItal számba vett é s fendszerezett funkciók közül a 12., |3', 14', l7' é s19. funkcióvalí rhatjuk e, a megfelelő sorrcndben' Eszcrint a szöveg a hős próbaté telétő , azaz az adományozóelső funkcióával indul (',órt álloh", ,'bebQtarrll''), s a hós reakciójával í olytatódik (a versben.r ,'hős'' he|yert metonimikusan a szelló, a víz, a szem é s a szí v ,,szó''). A beszé |ó státuszábanbckövcrkczctt fordulat

',A varázseszköz a hós birrokába keriil'' elnevezé sű í unkciónak felel-rcrhcró meg, mig a hős (on)megjelöé sé nek funkcióját az,,É n s í rom é nchem'' sor töti be a

vcrsbcn' A köteményben utolsóké nt a mcsé k elmaradhatatian befejczé sé t, kezdeti baj vagyhií nymcgszűnésé r igyclhctiük meg, amelv itt mint kérés,mint a hiány megszünterésé nck le_

t )siris-Sz'íz,rrlr'ri1 l')')5.,ií l li.



78 VERs R]TM Us É sVERs I NTERPRETÁCI Ó

a' Vö Je.NxovIcs Ma r.el| A fn mitológiáj/L Debrecen; Csokonai 1991. 145. A vers keletke-

zé si ideje - február vé ge_március eleje _ nem esik távol etrő az időszaktó. Ennek fényében

megkockáztatható a vers egyik lormai ismé rvének,a sorok számának (12) a tizenkened ú jév-

köszöntő ünnepe felőIi é rtelmezése'

A regös é nekre való allú ziót -)ózsefAttilának egy szerzőtárssal közösen í rr cikke alapján is

megközelirherjükl ebben^

regoiáfat fog l̂ommá emelt metaforája a falvak kulrurális ööksé -

gét, népművészeri é rrékeit ötáró é s tovább-hagyományozó tevé kenységé rtelmé ben szerepel.

Ki a falaba' ln: Józslr Attila: Tanulntinyale é s übkeb 1923_1930' Szöuegek. Í 'm.308',309'a3 Kr*É nvGyórgy: Mag1ar é nehes né pszohások. Bp.: Gondolat l982. 55.aa RouYlw Gé zal Mag1tat fié Phí t s né p'zakfuo.4. Szeged: Universum t990. (reprint) 222. Ró-

heim ugyanakkor az ''összeregöé si' a szertartás negyedik ré szeként rja e.a' Mindez egybecse''g azzal a megállapítással is, amely szerinr a F#/a ciklus ,.az egé szeurópai

é smagyar kultú raszövege it irja ú J'ra: a hexametertől a közé pkori himnuszokig''' SzerorcsIMiklós: i. m. 77l.a6 Róultu Géza: i. m' 224'a7,,a műfaji megkülönbözteté s az irodalmi művek ideális elóadásmódján alapul, függetlenül

té nyleges megvalósulásaiktó." FRYE, Norlhrop: i. m.209. Ezt az,,ideális elóadásmódoi' ne-

vezi Frye máské ppen a megjeleníté s tőformájának'n& A ''.ers -o.'oton iitemhangsú lyos ritmusa, a sorok szótagszámának é s a versszakok szer-

kezeté nek változatlansága is a ráolvasás-funkció, a varázsének-jelleg szolgálatában áll' mig a

bonyolulr, ideiglenesen megszűnő, majd ú jralé tesülő sormé rté kváltása kiinduló beszé dmód

lebontását é s az ú jkötői műfaj lé trejövé sé nek ú tját is demonstrálja'a' Fnvr, Northrop: i.h.to Fnvo, Northrop: i. m .240-242.

'' Vö RórrpIv Gé za: i. m.224., KERÉ NYIGyögy: i. m. 58.

" 'Mindcn megnyilatkozás - legyen szóbeli vagy írásos, elsódleges vagy származé kos é s han-

gozzé k el a beszé dkapcsolat akármelyik szfé rájában - individuális, ezért tükrőződhet benne

a6eszé |ó (vagy az ió) egyénisé ge, ehát a megnyilatkozásnak lehet egyé ni srí lusa''' B,l.lrrvIN,

M.M.r i. m.

363.'1 ]ózsw Attila Kosztolányi Dezső i.h.

NYELV, KÖLTÉ SZET,METAFoRA

horváth kornélia_rejtelmek

Documents