Hamvas Béla

A száz könyv

A feladat száz könyvet megmenteni. Most mindegy, hogy az ostromlott városból, vagy az ostromlottvilágból. Olyan száz könyvet, amelyből, ha minden más könyv elveszne, az emberiség irodalmánakvonalát nagyjából helyre lehetne állítani.

Ezúttal nem arról van szó, hogy valaki szórakoztató útikönyvek katalógusát szerkessze meg, vagy hogyidőtöltésből a „puszta szigetre” száz kedves szerzőjét magával vigye, hanem arról, hogy olyan műveketgyűjtsön össze, amelyeknek fordítása minden nyelven már régen meg kellett volna, hogy legyen. E száz műközül az egyiknek legalább mindig az éjjeliszekrényen kellene lennie, hogy az ember, ha nem is többet,elalvás előtt egyetlen szót elolvasson, és az emberi lét igazi tartalmából legalább valamit az éjsötétségébe világításul magával vigyen.

A száz könyvön nem szabad száz kötetet érteni. Ez a helyzet sok furcsaságot idézne. Goethéből kikellene hagyni Eckermannt, vagy a költeményeket, Dosztojevszkijből és Tolsztojból egy mű kivételévelminden egyebet, a kétkötetes Platóntól az egyiket. A száz könyv száz életművet jelent, száz oeuvre-t, százszerző művének javát. Ahol csak egyetlen könyvről van szó, mint Rabelais-nél vagy Danténál, alkudninem lehet. A modern szerzők azonban sokkönyvűek; náluk a könyvek címe vita tárgya, száma nyílt kérdés.

Az egyéni ízlés a katalóguson változtatni fog tízet, talán húszat, esetleg harmincat. Az eltérésekettámadni és védeni lehet. Ötven műben feltétlenül mindannyian meg fogunk egyezni; esetleg hatvanban,kedvező esetben nyolcvanban. Minden valószínűség szerint a legfontosabb nyolcvanban.

INDIA

1. A Rigvéda himnuszai

A Rigvéda himnuszai nem közönséges dalok, hanem a világegyetem harmóniájának kultikus énekei. Azőskorban minden nép ismerte a zene, a költői mérték rejtélyes összhangjait, amelyeknek mágikus hatásukvolt: az emberi lélekben, a közösségben, az államban, a világegyetemben harmóniát teremtettek. Amegbontott rendet a himnuszok állították helyre. Ha Egyiptomban vagy Mexikóban a felkelő és lenyugvónaphoz himnuszt énekeltek, a nap harmonikus-szabályos-törvényszerű rendjét kívánták a földi életre isalkalmazni. Mondják, hogy Orpheusz dalaira a halak kidugták fejüket a vízből: mert a dal az emberi ésállati világ között is összhangot teremt. Az emberek között az egyetemes testvériséget valósítja meg, azelemek között az örök rendet, az emberi lélekben a tiszta és szép életet.

Az őskori himnuszok közül a Rigvéda énekei a legszebbek.

2. Az Upanisadok

Ha nem száz, de ha három könyvet lehetne csak megmenteni, az Upanisadoknak közöttük kellene lenni.Az Upanisadok (titkos tanítások) azt mond-ják, hogy a tapasztalati anyagi természet második valóság. Azelső valóság, a tulajdonképpeni és igazi valóság a láthatatlan és a szellemi. Az anyagi természet csak azörök halhatatlan lélek (átman) káprázata (májá), és független, önálló léte nincs. Ezt a döntő nagy tudást azember önmagától nem ismerhette volna meg, sohasem láthatta volna be, hogy ami látszat szerintkörülveszi és életét meghatározza, az nem is valóság. Az Upanisadokat maga a legfőbb szellemisten,Brahman nyilatkoztatta ki az idők elején az őskor nagy bölcseinek. Ezeknek a kinyilatkoztatásoknakgyűjteménye az Upanisadok.

Szépségben és nagyságban az Upanisadokhoz egyetlen írott emberi mű sem hasonlítható. Az elsőszemelvényes magyar kiadás most készül. Az angol Max Müller-féle fordításban sok a félreértés; kisebb,főként hinduktól származó fordítások jobbak. A német Deussen-fordítás szürke. [1]

3. Szánkhja-karíka

Csodálatos könyv. A borotvaéles értelem és a csaknem vakmerő képzelet és intuíció összhangjábóltökéletes metafizikai világmagyarázat alakul. A szánkhja rokon a júdeai Kabalával, Püthagoraszszámelméletével és a kínai Ji king számokra épített misztikus filozófiájával.

Jó angol fordításokból ismerhető meg.

4. Patandzsali: Jóga-szútra

A jóga az ős-világszellemmel való egyesülés módszere. Sokféle jóga van: az egészség (hatha), atevékenység (karma), az önfeláldozás (bhakti) jógája. Mindegyik az Istenséggel való azonosulás egy-egylehetősége. Valamennyi jóga alapja és koronája az úgynevezett rádzsa-jóga (királyi jóga). Ezt írta megPatandzsali, a nagy őskori bölcs. A művet, ahogy Patandzsali reánk hagyta, beavatatlan ember nem is érti,és nem tudja használni. A szútrák legtöbbnyire rövid jelszerű mondatok, vagy csak szavak. Patandzsaliműve csak megfelelő kommentárral használható. A kommentárok száma beláthatatlan. Arra a kérdésrepedig, hogy közöttük melyik a legjobb, a válasz: a modern ember használjon két kommentárt, egy őskorihindut, és egy modern európait. A mű nehézségeit csak így fogja tudni eredményesen legyőzni.

A fordítások közül a legjobbak az angolok és a német J. Haveré.

5. Mahábhárata

Ez a hinduk hőskölteménye a Bháraták nagy nemzetségéről, amelyben elbűvölő mesék, elragadó költői

részek, nagyszabású metafizikai gondolatok, álmok, szenvedések, csodák, istenek, démonok, emberek úgykavarognak együtt, mint a Teremtő szellemében a teremtés pillanatában. A Mahábháratából a világnakegyetlen színe, hangja, formája sem hiányzik. Ha a világ nem egyéb, mint az örök lélek (átman) kivetítése,akkor a Mahábhárata nem egyéb, mint a kivetített világ összefoglalása. Itt mindenki megtalálja a magáét:a gyermek az elbeszélésekben, a szerelmes a bűbájos dalokban, a gondolkozó a Bhagavad-gítában, a földlegszebb filozófiai költeményében.

Több igen jó Mahábhárata-fordításunk van, mert a költeményt rosszul fordítani lehetetlen. ABhagavad-gítát legalább ötszázan ültették át, és többezer kommentárja van.

6. Manu törvénykönyve

Aki a dolgokhoz nem ért, az Manu törvénykönyvének a száz legjobb mű közé való felvétele ellentiltakozni fog. Aki azonban tudja, hogy alig van mű, amelyből az őskor levegőjét olyan tisztán ésközvetlenül lehetne szívni, az a választást helyeselni fogja. Manu nem olyan törvénykönyvet írt, mintamilyen ma a Jogszabályok gyűjteménye és a Döntvénytár visszataszítóan ostoba és életellenesenmesterkélt művei. A törvénykönyveknek tulajdonképpen remekműveknek kellene lenniük; Stendhal mielőttírásba fogott, reggelenként a Code Napoléont olvasta, „a szabatos megfogalmazások e csodáját”. Manu isremekmű, de másként. A könyv tele van pszichológiával, szociológiával, pedagógiával,életbölcsességgel, humorral, vízióval, misztikával, metafizikával, éspedig olyan magas színvonalon, hogyaki mondanivalóját igazán megérti, az egyhuzamban olvassa el, mint Dosztojevszkijt. De a legfontosabbez: aki Manut olvassa, az visszakerül az ember őseredeti állapotába. A túlvilági szellemeket, az isteneket,a csillagokat, a halakat, a növényeket, a kristályokat ismét testvéreinek érzi.

A könyvnek több jó angol, német és francia fordítása van, de egyik se nagyon hozzáférhető.

7. Buddha beszédei

Mondják, hogy a világtörténet minden embere között Buddha volt a legnagyobb. Eredeti neveSákjamuni volt, uralkodó király fia, de trónjáról lemondott, haját lenyíratta, csuhát öltött, és azönmegtagadást tanította. Ezért nyerte el a Buddha nevet, amely szó szerint annyit jelent, hogy tökéletesenfelébredett. Buddha abból indul ki, amiből az őskori metafizika: ez a látható világ itt káprázat, és azegyetlen valóság a láthatatlan szellem. Minden szenvedés, minden zavar, minden tévelygés oka ehhez anem-létező káprázathoz való ragaszkodás. Buddha beszédeinek és tanításainak olyan varázsa van, hogyaki csak egyszer és futólag olvasta is, soha el nem felejti, és mindig visszakívánja. Buddha beszédeinekgyűjteménye példa arra, hogy a nagy mondanivaló mindig a legelőkelőbb szépség alakjában jelentkezik.

A beszédek hasonlíthatatlanul legszebb fordítása a német Karl Eugen Neumanné, amely az eredetivelsok helyütt egyenértékű.

8. Sankara: Védánta-kommentár

Ez a könyv a nyugalom és az elmélyedés könyve. Sankara az Upanisadokhoz írta. Ha valaki áthatóértelmű ember társaságában hosszabb időt óhajt eltölteni úgy, hogy az igazi valóság légkörében kívánotthonos lenni, akkor vegye elő ezt a művet, és foglalkozzék vele néhány hónapig. Az egészvilágirodalomban nincsen ember, aki az írást annyira élvezné, mint Sankara. Az írók, különösen azeurópaiak nagy része, ha ír, vagy írni kénytelen, valósággal szenved. Így az öreg Tolsztoj. De ha nem isszenved, csak kényszerűségből engedi át magát annak az ördöngös állapotnak, ami az írás. Az embernekállandóan az az érzése, hogy szabadulni kíván, és igazán tudna a maga számára jobbat is. Ezt a

tapasztalatot merítheti az ember Shakespeare-ből, Joyce-ból éppúgy, mint Baudelaire-ből vagySzophoklészből. Az emberek általában nem szeretnek írni, az írók a legkevésbé. Ezért az igazán nagyok,mint Kung-ce vagy Buddha vagy Hermész Triszmegisztosz, vagy Püthagorasz, vagy Szókratész nem írtak,és az igazán nagyok egy része, mint Hérakleitosz, vagy Lao-ce, igen keveset írtak. Sankara az írásboszorkányos megszállottságát határtalanul élvezi, és az emberrel ezt az állapotot meg is tudjakedveltetni.

EGYIPTOM

9. Pert em heru

Pert em heru annyit jelent, mint kilépés a nappalba. Az egyiptomiak halotti könyve. Tulajdonképpenimák, beszédek, himnuszok gyűjteménye, melyeket a túlvilágon vándorló lélek útjának fontos állomásainmond. Ha valaki igazi, hamisítatlan, tökéletes túlvilág-légkört óhajt megismerni, csak a Pert em herutolvassa. Itt aztán tapasztalni fogja, hogy az igazi valóság a lélek-valóság, s hogy itt minden, de minden alélek saját fényétől, éberségétől függ.

Három nagy fordítást ismerünk: Lepsius-ét,Naville-ét és Budge-ét. A magyar szemelvényes kiadás most készül.

10. Hermész Triszmegisztosz

Hermész Triszmegisztosz neve alatt néhány görög töredék maradt ránk. Az igazi hermetikus hagyományazonban ennél több. A leglényegesebb a Tabula smaragdina tíz mondatból álló rejtélye; csupamisztérium a Poimandrész; de még rejtélyesebb a szám-jelrendszer, amelynek megfejtését többen ismegkísérelték, a legutóbb Encausse és Abbé Constant.

A hagyomány szerint Hermész Triszmegisztosz megkapta közvetlenül az égi hatalmaktól a világlegnagyobb tudását. Ez a tudás a mágia egy neme volt, és az egyiptomi (Toth) szellemi kaszt őrizte.Püthagorasz a tudást áthozta Európába. A hermetikus tudás lényegét még nem ismerjük. A legjobbanhasználható fordítás G. R. S. Meadé.

KÍNA

11. Su-king

Az őskor a mesét, történetet, mítoszt, filozófiát, morált szereti egyetlen műben élvezni. A tudományeleget bosszankodik rajta, mert nem tudja kiolvasni belőle azt, amit bolond fejjel ténynek tart. HálaIstennek a Su-kingnek a tények iránt kevés érzéke volt, de annál több az igazságok iránt. A gyűjteménytígy, ahogy ma ismerjük, állítólag Kung mester gyűjtötte egybe. Ez a könyvön meg is látszik. Egyszerű,komoly, és csupa kegyelet. Az ember majdnem azt mondaná: semmi irodalom.

12. Lao-ce

Ha minden könyvet úgy írtak volna meg, mint Lao-ce a Tao te kinget, nem lenne szükség száz kötetre,csak száz, vagy még kevesebb füzetre. Nyolcvanegy vers az egész: a történetről, a lélekről, a közösségről,a sorsról, az életről, az igazságról szóló minden tudás kvintesszenciája, úgy, hogy a kisgyermek ismegérti, de a nagy költő is csak kivételes pillanatban tudja kimondani. A Tao te king minden igazi életről

szóló tudás eleje és vége.

13. Kung-ce

Kung mester maga nem írt, csak az őskor nagy műveit gyűjtötte össze és magyarázta. A Lun-jüben levőbeszélgetéseket tanítványai írták le. Tulajdonképpen mindig is így kellene lenni. Az ember ne írjon mást,csak Mesterének szavait jegyezze fel: Platón Szókratészét, Jen Hui Kung mesterét. Így lenne rendjén, hogyaz ember ne essen kevélységbe, és életét a Mester szolgálatában tudja eltölteni.

A Lun-jü mondatai az igaz lélek megnyilatkozásai. Ez bennük a fontos, az igaz és a mély. Azúgynevezett bölcsességek másodrendűek. Kung mesterben nem a nagy tudást, hanem az igaz szívetcsodáljuk.

14. Csuang-ce

Csuang-ce az a sajátságos emberfajta, mint Szókratész, Pál apostol és Nietzsche –, azt mondják róluk,hogy paradox emberek. A paradox bennük az, hogy nem a hamis emberi értékeket, hanem az örökszellemvilág valódi értékeit követik, és az ember önellentmondásait leleplezik. Ez az emberfajtarendkívül éles elme és a nyelv ragyogó mestere. Soha senki úgy nem tudott beszélni, mint Szókratész, ésnem tudott úgy írni, mint Pál apostol, Nietzsche és Csuang-ce.

Csuang-cét fordítani nehéz, mert ő maga könnyű.

15. Li-tai-po

Ez a teaillatú költészet. Ez a virágzó őszibarackfák költészete. Ez a tiszta kék tengervízben fürdő fiatalleányok költészete. Ez a májusi fülemüledalok költészete. Ez a legmulandóbb költészet –, a halhatatlanságköltészete.

TIBET

16. Naropa

Tibet nagy szentjei: Tilopa, Naropa, Marpa és Milarépa. Naropa közöttük a nagy mágus, a világlegnagyobb és legveszélyesebb titkaira csillapíthatatlanul szomjas lény, aki ha gonosz lett volna, az egészemberiséget megrontotta volna, mint Azazel. Életrajza elmondja, miképpen hódította meg a nagyvarázserőket, és azt, hogy minél több varázslatot tanult meg, annál mélyebbről látta be a világ varázslat-és káprázatvoltát és azt, hogy ez a világ a lélek álma.

17. Milarépa

Milarépa költő volt, szent, misztikus, aszkéta, tanító. Negyven évig élt a Himalájában csalánlevélen, deolyan tudást szerzett, hogyha száját szóra nyitotta, még az égben lakó istenek is elcsendesedtek, és őthallgatták. Milarépa életrajzából megtudjuk, hogy pusztító vihart támasztani, a távolból embert ölni,levegőben járni, olyan mesterség, amit aránylag könnyen meg lehet tanulni. Ami nehéz, az egészen más:tiszta és szent életet élni. És a cél nem a mágia, hanem a tiszta élet. Ezért Milarépa modern: a mai,mágiába tévedt ember kijózanítására írott könyv.

18. Bardo Tödol

Ez a tibeti Halottak könyve. Aki a Bardo Tödolt nem ismeri, nem ismeri a helyes meghalás tudományát.

Ez az a könyv, amely minden emberi mű között egyedül, fiziológiailag, az ember idegeinek és izmainak éscsontjainak is meg tudja magyarázni, mi a halál és mi a lélek nagy rejtélyes átlényegülése, amikorszellemmé válhat. A Bardo Tödolból tudja meg mindenki, hogy a lélek teljesen, korláttalanul, végzetesenszabad, és azt teszi magával, amit akar, és az történik vele, amit elhatároz. Ami külső kényszernek látszik,nem egyéb, mint a léleknek önmagára rakott terhe, amit akkor vet le, amikor akar. A Bardo Tödolt KaziDawa Samdup tibeti láma fordította angolra.

19. Tibeti Misztériumok

Ez a mágikus pszichológia tankönyve, minden művész, költő, író, filozófus, komoly politikus, papnélkülözhetetlen kézikönyve, amit minden reggel, mielőtt munkájába fog, olvasnia kellene. Józan és ridegmű. Következetes, megalkuvást nem ismer, illúziója nincs, egyetlen szenvedélye a világ káprázatátólmegszabadulni. A nagy tibeti lélektisztító gyakorlatok, jógák leírása. A leghatalmasabb közöttük: a csöd.A tibeti aszkéta szerint az embernek semmi építenivalója nincs –, az egyetlen feladat bontani és rombolni.Ezek a jógagyakorlatok szisztematikusan mindent az alapokig rombolnak le, gyűlölet, türelmetlenség,elfogultság, harag nélkül, csak azért, hogy a lélek visszanyerhesse eredeti szabadságát. Ezt a könyvet isKazi Dawa Samdup láma fordította angolra.

JÚDEA

20. Hénoch

Hénoch pátriárka, Ádám ötödik unokája, a pártütő Azazel angyalnak és társainak történetét mondja el.Vannak benne részletek, amelyeknek fenséges volta teljesen egyedül áll: különösen, amikor az Úr Hénocháltal a bukott angyaloknak üzen. Ha az ember ilyen könyveket olvas, hajlandó lenne azt mondani, hogyszáz könyvet megmenteni sok, elég lenne tíz, amelyben az emberi történet lényege benne van. Hénochfeltárja azt, ami az emberiségben a leggonoszabb gonosz, de megmondja azt is, ami a legjobb jó. Azabszolút ellentétek misztériumának könyve.

21. Ótestamentum

Az Ótestamentumot a száz nagy könyv közé nem kegyeletből kell fölvenni, de még azért sem, mert akereszténység természetes előzménye és feltétele. Az Ótestamentumban egész földi létünk minden alapjaegyütt van. Ma hajlandók feltételezni, hogy az emberiség sorsa az izmuson nyugszik. Nem! Az emberiségsorsa a nagy szent neveken nyugszik. A Véda a valóság könyve, az Ótestamentum a nagy Név könyve. Havalaki meg akarja tudni, hogy mi az, ami az Ótestamentumban van, olvassa el egyszer úgy, mintha mégsohasem hallott volna róla, minden utálatos iskolai és papi hazugságtól mentesen. Milyen kár, hogynincsen tökéletes és megbízható fordításunk! A mai könyvek mind tele vannak félreértésekkel és (talán)szándékos hamisításokkal.

22. Zohár

Ha valaki a Zohárból tíz lapot elolvas, így kell szólnia: lehetetlen, hogy ezt a könyvet egy ember írta.Valószínű, hogy régente voltak nagy bölcsek, akik egy-egy titkot megtudtak, voltak csodálatos tisztalelkek, akiknek az angyalok megsúgtak valamit az ég legmagasabb tudásából, és a sok-sok bölcs, a sok-

sok tiszta lélek tudását valaki összehordta. Így keletkezett a Zohár. S ez talán nem is egyetlen ember volt,hanem egész tudós gyülekezet. Nem száz és nem ezer év tudása van itt, mert ezt a tudást nem lehet idővelmérni.

PERZSIA

23. Ardai Viraf

Ardai Viraf perzsa költő népének vigasztalan romlásán elszomorodva Ahura Mazdához, a Világosságurához fohászkodott. Az Úr leküldötte angyalát, s a költő saját szemével láthatta a Túlvilág egészbirodalmát. Ardai Viraf költeménye sokban hasonlít Dante komédiájához, de hasonlít Aeneis ésOdüsszeusz és Platón Erjének túlvilági utazásához is. Ardai Viraf közöttük a legszebb. Több angolfordítása van versben és prózában. A magyar fordítás most készül.

ARÁBIA

24. Ezeregyéjszaka

Mi lenne, ha egyszer valaki az Ezeregyéjszaka filozófiáját megírná? Valamikor valakinek meg kelltennie, s hogy ez eddig nem történt meg, azért volt, mert sok volt bennünk a méreg, az irigység, a bosszú,az önzés, szóval a sötétség. Az Ezeregyéjszaka mindennek az ellenkezője: a szelídség, a humor, akedvesség, a tiszta szív, az elfogulatlanság, szóval az öröm. Egyszer már végre komolyan kellene venni azörömet. Például az egyetemen a szociológia órán Harun al Rasid történeteit olvasni.

MEXIKÓ

25. Sahagun

Azték királyi családból származó indián herceg, aki spanyol szerzetessé lett, írta ezt a könyvet az indiánistenekről.

PERU

26. Perui mítoszok

Nincs idegenszerűbb könyv, mint ez, és ha valaki megérti, alig van könyv, amelyből az ember inkábbönmagára ismer. Ez a félelmetesen szófukar nép itt mégis kimond néhány alig érthető szót.Gondolkodhatsz rajta, hogy mit jelent.

AFRIKA

27. Néger mesék

A néger szobrászat és festészet nagy betörésének kora már elmúlt: Európa megértette, hogy ezt fel kell

szívnia. A néger meséknek az irodalomba való betörésére az idő még nem érkezett el, de el fog érkezni, éstalán nem lesz belőle olyasvalami, mint a néger zenéből a dzsessz. Bevezetésül mindenkinek Aboszorkány című mese ajánlható. Ebben együtt van E. T. A. Hoffmann, Dosztojevszkij, Dante, Rabelais,Joyce, Homérosz, Swedenborg, Swift és Rousseau.

Afrika meséit Leo Frobenius gyűjtötte össze.

ÉSZAK

28. Kalevala

Ha valaki azt kérdezi: mi a természet? – nyugodtan azt lehet felelni rá, hogy az, amiről a Kalevala szól.A természet nem realitás, nem szükség, nem ellenség, nem valami külső és embertől független világ. Atermészet az, amiről a Kalevala szól. Nem az állatok, a növények, a föld, a kő, az időjárás, az évszakokegyüttvéve. A természet az, amiről a Kalevala szól. A természet nem idillikus, nem kegyetlen, nemszentimentális, nem rossz, nem részvétlen, nem szigorú, nem elragadó. A természet az, amiről a Kalevalaszól.

GÖRÖGORSZÁG

29. Homérosz

Kétezerötszáz évig az európai költészet apjának mondták, és ezzel tulajdonképpen félreismerték. Most,két és fél évezred elmúltával kezdjük el nagy körvonalakban érteni. Miért olyan nehéz megérteni őt, aki alegkönnyebb? Homérosz úgy tesz, mintha nem lennének hátsó gondolatok. Természetes kiegészítéseNietzsche, aki nem egyéb, mint a hátsó gondolatok Homérosza, és Homérosz a hátsó gondolatok nélküliNietzsche. Mindkettejük nagy víziója az igazi ember, az eredeti ember, a Teremtő kezéből frissenkikerült, még harmatos ember. Akhilleusz, Odüsszeusz és az Übermensch.

30. Szapphó

A száz könyv között, kilencvenkilenc férfi között az egyetlen nő. Néhány töredékkel csupán: egy-kétvalószínűleg teljes vers, a többi csak sor, vagy csak öt-tíz szó –, de milyen szó! Kétezer éve írták le ésmég forró. Természetes, hogy itt van ő a száz között, senki sem ütközik meg rajta. Szapphónál a nagyköltészet próbáját meg lehet tartani. Az ember tanulja meg verseit könyv nélkül. Mégis, ha az emberelolvassa, újat tud meg. És mindig – bármilyen jól tudja is –, mindig újra és újra olvasni kívánja.

31. Anakreón

Ha csak a Tücsökdalt írta volna meg, akkor is ezt a kis verset a nagy katalógusba fel kellett volnavenni. De írt mást is, borillatú, könnyedén becsípett verseket. Anakreón az a költő, aki Mexikóban,Indiában, Kínában és a modern Franciaországban is születhetett volna, és sehol egyetlen szót se kellettvolna másként írnia.

32. Pindarosz

Van abban valami természetes, amit Püthagorasz mond, hogy az emberi életben az első kötelesség azisteneket, a hősöket, az erőket és a halottak szellemét dicsőíteni. Ezt tette Pindarosz: az ő hangja a

dicsőítés hangja. Ez a dicsőítés az óda. Fordítottja a modern ember, aki önmagát dicsőíti és önéletrajzotír. Szegény modern ember. Pindarosz és az a görög, aki az ő ódáit mondja, részesévé lesz az isteni és atúlvilági nagyságnak, míg a modern ember olyan kicsiny marad, mint amilyen volt.

33. Hérakleitosz

Százharminc mondata (félmondata) maradt reánk, s erről a százharminc töredékről legalábbezerháromszáz könyvet írtak, nem is egészen a legostobább emberek. Megérteni? Megfejteni?Megmagyarázni? Nem. A közelében lenni. Gondolkozni azon, amit mondott, és szavainakhatártalanságában elmerülni.

34. Platón

A könyvet az érti meg igazán, aki a következőket gondolja el: mi lett volna Európából, és mi történtvolna Európában, ha Platón nem lett volna? Ma egész biztosan nem lennének államok, nem lennénektiszta, rendesen öltözött, tagolt beszédű, erkölcsös, művelt emberek, nem lettek volna utak, nem lennetörvény, fegyelem, önuralom –, nem lenne Európa. Sőt: nem lenne törekvés az egyre tisztább és nemesebbrendre, igény a magasrendűségre. Egy francia azt mondta: ha Napóleon igazán nagy ember lett volna,könyveket írt volna. Megfordítva: Platón is lehetett volna világhódító, de túl nagy volt hozzá. Könyveketírt, mert ez több. Ez a könyv. És ez Platón.

35. Aiszkhülosz

Életünk egyik legmélyebb alapja az ősidőktől fogva átöröklött kép a fenségről. Isten, az Ég, a Tenger, aLét, a Lélek. Aiszkhülosz a fenség költője: csupa nagyság, csupa komoly lassúság, csupa ég, tenger, lét,lélek –, csupa Isten.

36. Szophoklész

Az egész világirodalomban Szophoklész tudta a legtöbbet az emberi sorsról. „A legjobb meg seszületni, s az ezután következő legjobb: hamar meghalni.” Szophoklész látta meg azt, amit azóta istragédiának hívunk. Ő látta és írta meg úgy, hogyha az emberi lét tragédiájával szemtől szemben akarunkállni, az Oidipuszt, az Antigonét és az Élektrát kell olvasnunk.

37. Euripidész

Euripidész volt Athén Dosztojevszkije: mérhetetlen pszichológiai tudással, hallatlan érzékkel mindeniránt, ami százértelmű, problematikus, megoldhatatlan, s amit élni kell, mert ez az ember. Athénben hanem is üldözték, biztosan nem szerették. Destruktívnak tartották. Az is. Az ilyen ember szavaival képesegész államokat megőrölni. Biztosan kell a lábán állnia annak, akit nem zavar meg. Euripidész azoknak azolvasmánya, akik a mindenekfölött álló igazságot akarják.

38. Arisztophanész

A sötétedő Athénbe világosságot hozott, s ezt a világosságot őrzi minden sora azóta is. Igazság,szépség, nevetés, becsület, őszinteség, derű – kétezer-ötszáz éve világít. Egészen különös szerencsénkvan, hogy Európában a miénk a legjobb Arisztophanész-fordítás!

39. Thuküdidész

Ha Thuküdidészt nem ismertük volna meg, mindent megértettünk volna, az Olimposzt, Eleusziszt, afilozófiát, a szobrokat, az Akropoliszt, de a görögökből sohasem értettük volna meg a gyarmatosítást, avárosalapításokat, a harcban és a hajózásban való páratlan ügyességüket, kereskedelmi okosságukat.Thuküdidésznek Tacitusszal együtt még egy nagy előnye van: a modern történetírás olvasását fölöslegesséteszik. Itt minden emberi történet lényege megvan, ami azóta történt, csak személyi és időbeli változás, deugyanaz.

40. Plutarkhosz

Ez a történeti arcképcsarnok az emberről szóló tudás kvintesszenciája. Történet, lélektan,társadalomtudomány, neveléstan, jog, filozófia, vallás, földrajz, karakterológia. Teljesen igazuk vanazoknak, akik azt követelik, hogy a fiatalembereket Plutarkhosszal neveljék: ő tudta, mi a nagy élet, éstudta, hogy mi az életben a nagy. Tudta, hogy mindenkiben lakik Caesar és Arisztidész, Miltiadész ésScipio, és tudta, hogy kicsiny életet élni nem érdemes.

RÓMA

41. Horatius

Miben van Horatius költészetének utolérhetetlen varázsa? Néhányan azt mondják, hogy sztoikusvilágszemléletében; mások azt, hogy római voltában; ismét mások azt, hogy a forma nagy művésze volt.Nem. Horatius hitt az aranykorban. Hitt abban, hogy az elíziumi létet az ember meg tudja valósítani, hakomoly, igaz, derűs, nyugodt, nem erőszakos, nem kapzsi, nem irigy, nem hagyja, hogy alacsonyszenvedélyei elragadják. De Horatius azt is hitte, hogy ezt nemcsak egyetlen ember, hanem egész nép, sőtaz egész emberiség meg tudja valósítani, sőt az utat is megmutatta. Aki őt olvassa, az nyílegyenesen megyvele a boldogság felé.

42. Vergilius

Éppen úgy, mint Horatius, Vergilius is hitt az aranykorban, hitt abban, hogy Augustus uralma alatt ebbőlaz aranykorból valami megvalósult. Mi az, ami megvalósult? A béke. Jó volt visszanézni a harc idejére,és megpihenni –, Szabbatot tartani, ünnepet, fellélegzeni és az isteneket dicsérni. Az Aeneis a harcosmúltról szól, de a megszentelt béke, a Szabbat hangján. Ezért olyan nyugodt, olyan kristályos, ünnepi,méltóságos, zavartalan, enyhe, érett és édes.

43. Tacitus

Az emberiségnek önmagával szemben sok tartozása van. Egyike a legnagyobbaknak egy Tacitusstílusáról szóló nagy tanulmány. Ebben a műben azt kellene elmondani, hogy Tacitus nem beszél másról,mint az anankéról, a szükségszerűségről. Ezek a kemény mondatok, ez a szófukarság, ez a mogorvatöredékesség, ez a barátságtalan szigorúság magyarázata. Ez benne a recsegés és a morgás. Tacitussziklatömbökben írt. Ez az emberi történet, sőt ez a történet folyamán minden emberi szenvedésmagyarázata.

44. Seneca

Minden prózastílus között Senecáé közelíti meg a legjobban az ideálisat. A nagy prózaírók mindig

megengednek maguknak valami retorikus dikciót, valami lírát, valamit, ami nem próza. Olvass elSenecának Lucilius-hoz írt erkölcsi leveleiből egyet, és meg fogod ismerni, hogyan kell tökéletes prózátírni. Nietzsche azt mondta róla: primum scribere deinde philosophari –, először ír, s csak aztángondolkozik. Hiszen éppen ez az! Seneca nem filozófus, hanem prózaíró. Ilyen a nyelv, amikor önmagátólegyszerűen csak beszél.

KERESZTÉNY HAGYOMÁNY

45. Újtestamentum

Tulajdonképpen fölösleges volt a száz legjobb könyv közé felvenni, mert amit ez a könyv mond, azminden ember szívébe írt szent jel. Ha ez valakiben nincs meg, azon a többi kilencvenkilenc könyv semsegít.

46. Szent Ágoston

Azt mondják róla, hogy az első európai. Mit jelent az, hogy európai? Azt, hogy az emberiség a kínai, azegyiptomi, a hindu, a héber, az asszír, az iráni, a tibeti szellem örököse, de még egy lépcsővel feljebbtudott lépni: keresztény tudott lenni. A kereszténység nem könnyű és vidám életfilozófia, nem úgynevezettvilágszemlélet és megoldás. A kereszténység teljesíthetetlen feladat, halálos kötelesség, valami, ami azéletet derékban kettétöri. Ami összemorzsol, mint a malomkő a búzát. A kereszténység a földi lét tökéleteslegyőzése, és a lélek tökéletes felszabadulása. Nincs ember, aki el tudná viselni. De amióta kereszténységvan, senki rajta kívül emberi életet élni nem tud, és nem tudhat. Szent Ágoston nyögött, kínlódott,szenvedett, jajgatott, de tudta, hogy viselnie kell. Egész Európában elsőnek élt így, ahogy utána sokmilliónak kellene élnie.

47. Eckhart mester

Ha valaki kételkedne abban, hogy az egész emberiségnek elsődleges, veleszületett, szellemével éslelkével együtt adott, magától értetődő metafizikája van, az olvassa el Meister Eckhart műveit, és velepárhuzamosan a hindukat, a kínaiakat és az egyiptomiakat. Az azonosság elképesztő, annál is inkább, merthatásról szó sem lehet. De Eckhart nem ezért kerül a száz nagymester közé. Ő a középkori misztika maga.Ötszáz esztendő történetének és ezer szerző művének piramisán áll a tetőn.

48. Kempis Tamás

Aki a Tao te kinget nem ismeri, az nem tud gondolkozni; aki a Védát nem ismeri, az nem tudja, mi avalóság; aki az Ótestamentumot nem ismeri, nem ismeri az Istent; aki az Újtestamentumot nem ismeri,nem tud élni; aki Kempis Tamást nem ismeri és nem követi, az nem keresztény.

49. Pascal

Pascal olvasásának három fokozata van. Az elsőn az ember elvakul csodálatos stílusától. A másodikonmegrendül e nagy szív szenvedésén. A harmadikon azt gondolja: végre az ember! Végre az ember, akivagyok, a félig hitetlen, de hívő akar lenni. A boldogtalan, a gyarló, a homályos, a tévelygő, aki boldog,

erős, világos, biztos akar lenni –, a szegény-szegény ember, aki Isten gyermeke akar lenni. Teremtő Isten!Ha a legnagyobbak közülünk ilyenek, milyenek vagyunk mi?

50. Jakob Böhme

A világirodalom legnehezebb olvasmánya. Különösen az érett, nagy művek: De electione Gratiae, aSignatura rerum és a Mysterium Magnum. Vannak könyvek, amelyeknek mértéke allegro con brio, ilyena Bűn és bűnhődés. Van könyv, amely andante moderato, ilyen a Pingvinek szigete. Van molto adagio,ilyen Jakob Böhme. De annyi tűz, annyi mélység, annyi szenvedély, szenvedés, szeretet, komolyság, hit,örömvágy, állhatatosság, amennyi Böhmében van, a legnagyobb könyvek közül egyetlenben sincs. Aszerző tudását az angyaloktól kapta, de nem közönséges, hanem arkangyaloktól, talán Mihálytól, a világminden misztériumának őrétől. Különös, hogy az európai filozófia történetében Böhme kis jegyzetbenszokott szerepelni; holott a Böhméről szóló könyvben elég, ha az ember az európai filozófiáról kisjegyzetben emlékszik meg.

51. Emanuel Swedenborg

Swedenborg a legjobb próba. Add oda valakinek, hogy olvassa el valamely művének tíz sorát. Ha azillető azt mondja bolondság – az az ember lapos és érdektelen fráter. Ha azt mondja: nem értem – aztökkelütött. Ha azt mondja: unalmas – az ne vegyen többet könyvet a kezébe. Íme, Emerson egyik legszebbtanulmányát szentelte neki – annak a Swedenborgnak, akinek olyan érzékei voltak, hogy keresztüllátott asűrű anyagon, és megpillantotta a szellemi lényeket. Swedenborg az egyetlen nagy, modern ember, akinekolyan képességei voltak, mint az őskor nagy tibeti, egyiptomi, hindu mestereinek.

52. Claude Saint-Martin

Az európai keresztény hagyomány nagy ismeretlen szerzője Saint-Martin, Böhme tanítványa és Baadermestere, a szentlélek tüzétől izzó csodálatos ember, időnk legnagyobb titkainak ismerője. Minden szavaolyan, mint a misztikus fürdő vize, elválasztja a jót a rossztól, az igazat a hamistól, az istenit az emberitől.

53. Franz von Baader

Senki sem lett volna alkalmas arra, hogy a kereszténység igazi nagy belső történetét megírja, csakBaader. Ő azonban azt mondta, hogy az idő még nem érkezett el. Még nem biztos, hogy az emberkeresztény tud maradni. Látta, hogy a múlt század közepétől a jelen század közepéig milyenmegpróbáltatások következtek el, s a történet megírása csak ezután lehetséges. Baader azonban a történetetelőkészítette és megalapozta úgy, hogy lényeges nehézség már tulajdonképpen nincsen. Baadert mostkezdik olvasni, százhúsz évvel halála után, mint Hölderlint vagy Keatset. Baader megértése a mai emberéletében sorsdöntő. Bevezetésül az Áldozatról írt tanulmány ajánlható.

OLASZORSZÁG

54. Dante

Dante költeménye az európai keresztény egyetlen igazi beavatáskönyve. Az egyetlen könyv, amely azemberi életben itt Európában számunkra mindennek értelmét felfedi. Ezúttal a „minden” szót valódiértelmezésben kell venni. Aki Dantét olvasta, annak tulajdonképpen nem szabad, hogy kétsége legyen

többé az élet értelme, a tevékenység célja, a közösség rendje, a morál, a szellem nagy kérdéseiben. Miértvan ez így? Mert Dante az utolsó igazán őskori ember, aki nem egyéni, úgynevezett gondolatait akarja azemberiségre kényszeríteni, hanem az örök eszméket mondja ki: az örök hagyományt. A Dante-kommentárok között a legjobb, s az egyetlen jó René Guénoné. Ezt a művet a Divina Commediához kellfűzni, és a száz könyv közé csempészni.

55. Boccaccio

Az igazi derült jókedvről nekünk már sejtelmünk sincs. Minden nevetés, Sterne-é, Joyce-é, Dickens-é,Molière-é egy kicsit (nagyon?) keserű, könnyes, megkínzott, talán kétségbeesett bohóckodás. Ennek akínos nevetésnek a vége az öreg Karamazov és Fomics Foma humora. A középkorral az elfogulatlan éstiszta derű kora elmúlt. Boccacciótól tudjuk meg, hogy a régiek miképpen tudtak nevetni.

56. Leopardi

Leopardit szerencsétlenségünkre a búskomor és hóbortos Schopenhauer népszerűsítette. Aki tőlefüggetlenül olvasta, elcsodálkozott e magányos szellem hallatlan gazdagságán. Bevezetésül a szatírákajánlhatók: tökéletesebb és maróbb kritikát Nietzsche is alig adott. A sötétkor nagy válságánaklegmélyebb pontján állt –, a legsötétebb szerző.

SPANYOLORSZÁG

57. Cervantes

Ha Cervantes nem született volna meg, az európai még ennyire sem értette volna magát, mint ahogyanma érti. Az eszményt minden nép ismerte és ismeri és ismerni fogja. De, hogy az eszménybe egy népbelepusztuljon, ezt csak Európa tudta – Platón és Don Quijote.

FRANCIAORSZÁG

58. Rabelais

Az emberek nem értik, hogyan vált lehetségessé a Gargantua és Pantagruel könnytelen,irigységnélküli, mohóság-, kapzsiság-, hazugság-, keserűségnélküli nevetése és vidámsága. Hogyanlehetséges ez itt Európában, ahol már akkor alig volt más, mint könny, irigység, mohóság, kapzsiság,hazugság, keserűség? A magyarázat Thelème kolostora. Thelème az aranykor egy darabja, s Rabelaisazért tud könny nélkül nevetni, mert szívével az aranykorban él. Aki az aranykorban él, annak mindaz,amit lát, derűs. Hát tényleg egyetlen valóság van: az öröm? Egyetlen igaz élet: boldognak lenni? Egyetlenbizonyosság: az aranykor? Úgy látszik, így van. Egyetlen feladatunk Thelème kolostort építeni, s abbanélni.

59. Villon

Amit a költő nem szentesít, az Isten országába nem juthat be. Villon szentesítette a külvárost, az utcát, akáromkodást, a hencegést, a neveletlenséget.

Isten országát teljesebbé tette a korcsmával és az akasztófával.

60. Montaigne

Azt mondják, három emberfajta van: a vadember, a civilizált barbár és az európai. Az európaiembernek pedig csak egyetlen par excellence európai műfaja van: az esszé. Montaigne teremtette meg azantik értekezés, levél, gnóma, dialógus, kommentár, költemény, meditáció műfajainak alkotóelemeiből. DeMontaigne-t nem azért olvassák már négyszáz éve, s nem azért fogják olvasni még sokkal több, mintnégyszáz évig. Montaigne olyan ruhát keresett, amelyikben nem feszeng, s amikor megtalálta, ebbenegyszerre egész lénye megnyilatkozott.

61. Molière

Minden nagy francia író tulajdonképpen úgynevezett moralista. A moralista az, aki a buta és alacsonyembert kigúnyolja és az élet tiszta szépségét dicséri. Mindezt olyan nyelven és módon teszi, hogyfélreérthetetlen. Módszere a csontig ható pszichológiai tudás. A moralisták titka az emberszeretet. Csak azismer valakit, aki azt a valakit szereti. Molière is azért ismeri annyira az embert, France-szal, La Bruyère-rel és a többi nagy moralistával: gúnyolja, vagdalja, kineveti, de mindenekfölött szereti.

62. La Bruyère

Mindazt, amire az emberi közösségben élő lénynek szüksége van, azt megtudhatja La Bruyèrekönyvéből, amit az emberi jellemekről írt. Ennél magasabb tudás nincs. Ez a tökéletes emberismeret,társadalomtudomány, államtan, erotika, illemtan, komolyság. Európa a szentek földje? Elég baj! Abölcsesség földje kellene, hogy legyen, mert így el fog pusztulni.

63. Chénier

Ha az ember André Chénier verseiből csak egyetlen sort is olvas, egyszerre világosság veszi körül,előtte a kék tenger terül el, langyos szél hűsíti, és babérillatot érez. A mediterrán világ költője: a tisztakék ég, az olajfaligetek, a szőlőhegyek és a gondtalan harmónia költészete. Itt mindig nyár van, béke,csend, gondtalanság, s az ember az istenekkel együtt sétál a tengerparton.

64. Baudelaire

France az utolsó egyházatyának nevezte őt. Aranyszájú Szent János Bizáncban alacsonyrendű korávalhatalmas beszédekkel szállt szembe;

Baudelaire a modern Párizsban kristályból faragott remek versekkel. Hozzá minden modern embernekvissza kell térnie, nemcsak tiszteletből, hanem azért is, mert ő tulajdonképpen a modern szellemiembernek a korral szemben tanúsítandó magatartását véglegesen meghatározta.

65. Rousseau

Jean Jacques Rousseau-nak egy igazságot és egy nagy tévedést köszönhetünk. A nagy igazság az, hogy acivilizáció az embert megrontja; a nagy tévedés az, hogy az emberiséget minden civilizációszükségképpen meg kell, hogy rontsa, és ezért vissza kell térni a természethez. Nem. Az emberiséget csak– ahogy Hénoch mondja – a lázadó angyalok civilizációja rontja meg, és az ellenszer nem vissza atermészethez, hanem előre az emberi lét ősforrásához. Rousseau intuíciója kitűnő, de csapnivalógondolkozó volt. Ez az összetétel így sohasem ismétlődik meg, és halhatatlan.

66. France

Az ember nem győz rajta eleget csodálkozni: France-ról azt terjesztették, hogy Voltaire-i lélek,istentagadó, szkeptikus, epikureus és pogány. A valóság az, hogy kevés író van a világirodalomban,akiben annyi pietás lenne, mint Anatole France-ban. A sokaságot és a durva szemet az tévesztette meg,hogy szeret nevetni. De gondoljuk meg, hogy a középkorban, az igazi hit korában a templomokbanbohózatokat mutattak be; a pápáknak nagy körmenetek alkalmával csúfneveiket vágták szemük közé, és azutcán kigúnyolták őket. Szabad volt. Miért? Mert ez a pietás egyik legmagasabb foka. Ami az emberszívéhez nőtt, azt dédelgeti, azzal gyengédségből goromba, mint a férfi kedvesével, mint az apakisgyermekével. Az ember csak azzal játszik, akit szeret. Az ember csak legjobb barátját szidja. Az embercsak azt szereti igazán, amivel játszik, csak azt, amit gúnyol és kinevet. Mert csak azt veszi komolyan. AMiasszonyunk bohócának írója nem pogány. France bigott, mondta egyszer valaki. Ez az igaz! Francebigott középkori, hívő katolikus. De a hitetlen papok nem értették többé gyengédségét és mélységes hitét,nem értették az angyali pietást, és istentelennek mondták. Amit France gúnyol, azt szereti: Franciaországot(Pingvinek szigete), az isteni rendet (Pártütő angyalok), az egyházat (Jelenkori történet), a nagyszázadot (Istenek szomjaznak). France sok helyen egészen imakönyvszerű.

67. Mallarmé

Minden költészet közül Mallarmé költészete hasonlít a legjobban az emberiség anyanyelvéhez, ahhoz anyelvhez, amit az első ember a Paradicsomban az Úr színe előtt az angyalokkal együtt beszélt. Mindenköltészet hangjában van valami, bármily csekély diszharmónia. Mallarmé szavaiban a hang egybeesik aképpel, a kép a fogalommal, a fogalom az ősi titkos jellel, s oly tisztán, kristályosan, egyszerűen, igazanszól, hogy már nem értjük. Különös, hogy Mallarmé prózája verseitől nem különbözik. Mintha mindenszava versből lenne.

68. Rolland

A huszadik század nagy angyalai: Tolsztoj, Merezskovszkij, Rilke között ő az arkangyal – az igazság, azemberiesség, a tiszta szív, a becsület, a kegyelet nagy arkangyala. Egész életében szolgált, sohaönmagáról nem írt, mindig csak a Mesterről, Beethovenről, Tolsztojról, Ramakrisnáról. A JeanChristophe és az Elvarázsolt lélek, sőt a Clérambault és a Colas Breugnon sem más, mint hódolatvalamilyen képzeletbeli (a valónál igazabb) nagy szellem előtt. Európa lelkiismeretének nevezte el őt egyolyan emberiség, amelynek nem volt lelkiismerete; a béke angyalának mondta olyan kor, amely nem tudottmást, mint fegyverkezni. Hallgatni kellett volna rá, s szavát megfogadni. Nem jutott volna ide.

SKANDINÁVIA

69. Ibsen

Ez a tiszteletreméltó öreg tanítómester csak egy helyen vétette el, vígjátékot kellett volna írnia.Komolyságát figyelembe véve neki kellett volna megteremtenie a swifti komédiát a színpadon. Amit amodern emberről mond, így is arcpirító; akkor megsemmisítő lett volna. Képzeljék el a Vadkacsátbohózat alakban, vagy pláne a Solness építőmestert, aki „öregkorára már nem épít többé templomokat,csak családi házakat”, és az állványokra nem mer felmenni, mert szédül. Ez lett volna a Kísértetekvígjátéka! Az embernek a torkán akadt volna a nevetés.

70. Strindberg

Először nacionalista protestáns volt, aztán szocialista istentagadó, aztán misztikus és alkimista tudós,katolikus, szoknyavadász, nőgyűlölő, Nietzsche barátja, s végül megérkezett önmagához. Strindberg amodern ember Jákob-létrája. Rajta lehet felmászni az égbe. Ő a modern Pál apostol -nem egy, hanem tízpálfordulással. Ő a százszor született ember.

71. Andersen

Már-már egészen természetesnek látszik, hogy a földön az élet alapmelódiája a gépzaj és az ágyúdörgéslett. És természetes, hogy ebben a zajban időnként olyan idegenszerű hangok szólalnak meg, mintMallarméé vagy Rilke-é. Ha azonban Andersenről van szó, ennek mégis fel kell tűnnie. És felmerül akérdés: melyik idegenebb, a gépzaj vagy az anderseni mese bölcsődal-hangja? Ne legyünkszentimentálisak, ezzel a valóságot meghamisítjuk. Mondjuk ki minden érzelgés nélkül, ökölbeszorultkézzel és szigorúan, hogy életünk igazi melódiája nem a dübörgés. Andersen pedig nem a szívtelenségbekényszerített emberi lélek életszurrogátuma, hanem az igazi emberi lét. A zajból mindig menekülni fogszés a bölcsődal mindig tárt karokkal vár.

OROSZORSZÁG

72. Gogol

Ha valakinek kétsége lenne afelől, hogy igazi szatírát csak mélyen vallásos ember írhat, olvassa elGogolt. Az írásnak az ember számára még elviselhető legnagyobb feszültsége a mély vallásosság és akifelé való bohóckodás. Egy volt ez Sterne-nél, France-nál és Arisztophanésznél. Ez a feszültségmindenkit megzavart – Gogol ép elméjét vesztette el. A Holt lelkek az ép elme határán járó profétikus,feddő dorgálás és az őrjítően nevetséges komédia keveréke.

73. Dosztojevszkij

Máig is kérdés, hogy a démonokat, amelyekről Dosztojevszkij ír, ő csak leleplezte, vagy pedig ő voltaz, aki a démonokat idézte. Ha ő idézte őket, Dosztojevszkij volt a világ legnagyobb gonosztevője; ha őleplezte le őket, Dosztojevszkij volt a világ legnagyobb varázslója. De ő megmondta azt is, hogy adémonokat mivel lehet megfékezni. Szeretettel, lemondással, türelemmel, alázattal, önmegtagadással.Dosztojevszkij a legnagyobb alkimisták egyike, akik valaha éltek: megmutatta az emberi élet ördögi voltátés megmutatta, az ember hogyan győzheti le az ördögöt. Ennél többet egyetlen embertől sem lehet kívánni.Minden műve fontos, de ha kell, ki lehet hagyni a Sihedert (nem szívesen). A többi: Bűn és bűnhődés,Karamazov testvérek, A félkegyelmű, Szegény emberek, Az ördöngösök, Sztjepancsikovo és lakosai,Goljadkin úr, A nagyváros homályából.

74. Tolsztoj

Tolsztoj problémája a következő: életének utolsó szakaszában a válságban levő emberiségnek TolsztojLeó teljesen kész, világos megoldást ajánlott fel, amit megvalósítani egészen könnyű dolog lett volna. Azemberiség ezzel szemben irtózatos erőfeszítéssel egészen mást valósított meg, amivel az életet mégválságosabbá tette. Mi lett volna, ha feleannyi erőfeszítéssel (éhséggel, vérontással, pusztítással,járvánnyal) azt valósította volna meg, amit Tolsztoj mondott? Valószínűleg elértük volna a békét – Isten

országát. Mi következik ebből? Az, hogy az emberiség a könnyen elérhető béke helyett a nagyon nehezenelérhető pusztulást, éhséget, vérontást, járványt választotta. Lehetséges az, hogy egyetlen embernek vanigaza, és az egész emberiség téved? Olvassátok Tolsztojt, és meg fogjátok látni.

75. Merezskovszkij

Milyen különös dolog ez a modern regény! A legdurvább idegizgalom mesterséges felkeltésétől kezdveminden belefér, olcsó erotika, erkölcsi és immorális tanítás, propaganda, dilettantizmus. Regényt írtRolland, France, Joyce és Merezskovszkij. Merezskovszkij, a szent, a próféta, az apostol, a tanítvány, azörök tanítvány, akinek gondolata a Mestertől soha egyetlen pillanatra sem távozott el. Az oroszkereszténység, ez a vad, szenvedélyes, anarchikus, megszállott kereszténység vele zárult és értcsúcspontra. Micsoda század! Gogoltól Merezskovszkijig! Hátha még a világ hallgatott volna rájuk.

NÉMETORSZÁG

76. Edda

Edda szó szerint annyi, mint Dédanya. Az ősgermán versekre ez kétféleképpen értelmezhető. Az egyikértelem az, hogy minden vers végeredményben és szükségképpen a Földanyáról, az Élet anyjáról szól,arról a nagy-nagy Asszonyról, akit Goethe a Faust második részében hatalmas Mütter-víziójában látott –,arról, akit a Willendorfi Venus ábrázol –, Démétérről, akit nálunk Nagyboldogasszonynak hívtak. A másikértelem az, hogy a Dédanya maga a költészet, a Vers mindnyájunk igazi anyja, a nőnemű Anya-Logosz,akit Júdeában El Ruahnak hívtak. Ez Philon és Böhme Szophiája. A két értelem között mindenki szabadonválaszthat, s látni fogja, hogy mind a kettő egyezik.

77. Till Ulenspiegel

Egy flamand író megkísérelte, hogy Till Ulenspiegelből moralistát és nemzeti hőst faragjon, s ezzeligazi jellegétől megfosztotta. Till Ulenspiegel tulajdonképpen naplopó és csirkefogó volt, ez azértelmetlen és bolond sors tette őt naggyá: a csavargók királyává. Kár volt erkölcsösíteni és igazolni.Igazolta ő saját magát csínyeivel és fortélyaival.

Nem akart ő nemzeteket megváltani; kövér libát akart enni, bort akart inni, és árnyékos fa alatt aludni.

78. Goethe

Johann Wolfgang von Goethét, az öreg pogány mestert ma már nem tudjuk szeretni. Tudjuk, hogykivonta volna magát szenvedéseinkből, hűvösen nézte volna templomaink égését és városaink romjait,egyetlen könnyet sem ontott volna testvéreink halála fölött, és nem borzongott volna meg az újabb ésújabb, irtózatosabb fegyverek láttán. Mégis jó néha elővenni a Faustot, amely számunkra már múlt, azEckermannt, amely csak az ő jelene, s a verseket, amelyek desztillált pillanatok. Rabelais velünk sírtvolna; Platón és Lao-ce és Milarépa is. Goethe nem. Ez lenne az ő helye? Ez a gyémántszív, amelyet mégaz apokalipszis sem karcolhat meg?

79. Hoffmann

Ernst Theodor Amadeus Hoffmann a világ legtermészetesebb csodája. Amikor az ember olvassa, egyikámulatból a másikba esik azon az otthonosságon, amellyel a legnagyobb titkok között mozog s ahogy a

legnagyobb rejtélyeket ismeri. Amikor az ember elolvasta, így szól: hiszen mindez magától értetődik.Baudelaire isteninek mondta őt. Iskolája? Száz év óta minden valamirevaló író tartozik neki,Dosztojevszkij éppen úgy, mint Powys, Mallarmé éppúgy, mint Nietzsche és Rilke.

80. Hölderlin

A fiataloknak a Hüperiont kell olvasniuk, az érett embereknek az Empedoklészt, az öregeknek averseket. Aki a Hüperiont jól elolvasta, annak semmi sem fog fájni többé, s nyílegyenesen haladhatfölfelé. Aki az Empedoklészt elolvasta, az nem fog megbánni semmit, és lemond megbékélten amásodrendűről. Aki a verseket is elolvasta, sajátságos állapotba kerül. Az élet minden percénekszépségét tiszta szívvel és örömmel tudja fogadni, de bármely pillanatban távozásra készen áll, mert tudja,hogy nem éri semmi veszteség, a halál az embert már nem rövidítheti meg.

81. Nietzsche

Az első világháborúról azt mondták, hogy Nietzsche-háború. Arra, ami azután következett, azt mondták,hogy annak apja Nietzsche. A második háborúra is azt mondták, hogy Nietzsche-háború. Igaz. De nemcsakez az igaz. Mindennek, ami a század eleje óta történik, annak apja Nietzsche, mert ez a világ Nietzsche-világ. Van Dante-világ,

Dickens-világ, Joyce-világ, Böhme-világ – azért van ez, mert a legnagyobbak közülünk már istenek.Minden gondolatunkat gondolta, minden szenvedésünket szenvedte, mindazt, ami történik, előre látta. Ésmi az, amit tanított? Egészen egyszerű, mint ahogy a nagy tanítás mindig egyszerű: légy több, mint ember.Ezt kell megvalósítanunk. Légy több, mint irigy és kapzsi, alacsony és földhözragadt, mohó, barbár,gyilkos, tolvaj, buta horda.

Melyik műve a legfontosabb? Mindegyik. De főként a Wille zur Macht (a hagyatékból), a Würzbach-féle kiadásban. Valószínűleg még száz év telik el, amíg az emberiség megérti, hogy ebben a könyvben mivan.

82. George

A kőbe véshető szavak költészete. Stefan George tulajdonképpen uralkodó király volt a nagy egyiptomiMenesz, a nagy kínai Sárga Úr fajtájából, és a modern ember le nem mosható szégyene, hogy nem ismertefel őt, nem ültette trónra, és nem borult le előtte. George azért elmondta nagy törvénykönyvét. S aki ezeketa törvényeket nem tartja meg, az önmagát bünteti: hitvány és értelmetlen életet él.

83. Rilke

Rainer Maria Rilke költészetének jellemzésére szavaink még hiányosak. Jó néhány nemzedéknek kellelmúlnia, amíg nyelvünk odáig ér, hogy a róla való beszédre alkalmas legyen. Ami ugyanaz: vissza kellmenni a tízezer év előtti időkre, hogy újra megtaláljuk a hozzá méltó szavakat. Egyelőre csak ennyit: nagyemberi élete egész erőfeszítése volt száz olyan sort alkotni, amely úgy hangzik, mint az arkangyalokkürtje, amikor az Urat dicsőíti. Mondják, hogy Rilke maga is angyal volt, mert átlátott az anyagon.Valószínűleg igaz. De a köztünk élő angyalok saját lényükhöz sohasem tudnak eljutni. Rilke igazi lényételérte. A Duinói elégiák a huszadik század legnagyobb lírai műve.

AMERIKA

84. Cooper

A Bőrharisnya-könyvek egyszerűségben, komolyságban, természetes nagyszerűségben és igazságbancsak a nagy kínai könyvekhez, legfeljebb még Homéroszhoz hasonlíthatók. Az amerikai nép, ha Cooperpuritán éthosza mellett maradt volna, a világ modern nagy Spártáját tudta volna megalkotni. ABőrharisnya törvénykönyv és eposz és morál, a nagy pionír amerikai nemzedékek számára. Ami maodaát, a süllyedő felhőkarcoló-világban még igaz, az Cooper hagyatéka.

85. Mark Twain

A világirodalom suhanca. Rokona: Villon, Till Ulenspiegel és Hamsun. Senkit nem bánt, és mindig aszáján az, ami a szívében. Ezért neki kellett írni a legszebb gyermekkönyveket: a Koldus és Királyfit, aTom Sawyert és a Huckleberry Finnt.

86. Thoreau

Helyesen értelmezte Rousseau-t és saját szívét: nem a természethez tért vissza, hanem azegyszerűséghez és az ősforráshoz. A közösségből kivonult, egyedül az erdőben ütött tanyát, maga emelteházát, maga szántott, vetett, ültetett, maga készítette cipőjét, fejte a tehenet és vágta a fát. Olyan ez akönyv, mintha a világvárosok közepében valaki kunyhót épített volna, faggyúval világítana és állatbőrbenjárna –, reggel pedig imádkozna. Ez a tao: a kezdetek kezdetének békés, szent élete.

87. Emerson

Emerson egész művében nincsen egyetlen hamis hang, egyetlen túlzás, egyetlen valótlanság. Tisztaarany. Tiszta valóság: a valódi értelem és a valódi szív könyve.

88. Whitman

Csoda az, aminek nincs előzménye, de következményeiben kiszámíthatatlan. Ilyen csoda volt a 19.század végén, amikor az irodalom csaknem teljesen csodátlanná lett, vagyis amikor minden irodalmijelenség az előzményekből csaknem maradéktalanul érthetővé vált, – amikor a költészet merő történet,ugyanannak a valaminek folytatása volt, ilyen csoda volt akkor Walt Whitman. De Whitman csoda ismaradt. A leginkább azokhoz a kínaiakhoz hasonlít, akik előtte háromezer évvel éltek, s akikről ő magasohasem hallott. Whitman úgy beszél, mintha a nyelvet ő találta volna fel.

ANGLIA

89. Mabinogion

A Mabinogion tulajdonképpen nem az angol szigeten élt régi népek versgyűjteménye, hanem hatalmasszellemi hagyomány történeti emléke. Ez a hagyomány nyilatkozik meg a Canterbury történetekben éppenúgy, mint Shakespeare-ben, Sterne-ben, Keats-ben. A nagy reális angol nép lelke legmélyén húzódó igazirealitás él itt: a mesék, a tündérek, az álmok, a varázslatok, a szellemek világa. De még valami. AMabinogion minden darabjában van valami hamiskás és bolondos játék. Ez az angol humor őse, atündérmese és a bolond, játékos komédia – ez az emberi lélek egyik legnagyobb misztériuma: a humor.

90. Shakespeare

A modern kor elején Byron azt mondta, hogy az emberiség története válaszútra érkezett: döntenie kell

Shakespeare és a szappan között. Az emberiség a szappant választotta. A választás hatása azóta egyrenagyobb hatással és következményekkel bontakozik ki. Shakespeare az európai ember egészének egyetlenés teljes megjelenése, s azzal, hogy nem őt választották, az igazi európait megtagadták. A modern árulás.Ő a jelkép: „a szenvedélyek óceánján a kormány nélkül való hánykolódás”, mint Joyce mondja róla. Ő afehér ember.

91. Defoe

A Robinson Crusoe legköltőibb része azoknak a tárgyaknak a jegyzéke, amelyeket a süllyedő hajórólsikerül megmentenie. Ez a jegyzék hatalmasabb, mint az Iliász, vagy az Aeneis seregszemléje, vagy aMahábhárata nagy hőskatalógusa, ahol a háború héroszai vonulnak fel. Ez a mi élettársaink békés,kozmikus seregszemléje: a só, a kalapács, a cipő, a tűzszerszám, a pohár, az evőeszköz, a kenyér, a rizs.Aki a Robinsont helyesen olvassa, érezni fogja, hogy az egész költemény Homéroszéval azonos.

92. Swift

A világirodalom legkeserűbb könyve, a botor, ügyefogyott, hitvány, alacsony emberfajta által vérigsértett igaz lélek határtalan szenvedése, amelynek az emberiség végzetes alacsonysága úgy fáj, hogy mármegbocsátani sem tud, csak átkozódni. Platón meg akarta építeni az eszményi közösséget, Merezskovszkijés Tolsztoj hitt Isten országának közeli eljövetelében. Swift kijózanít. Hogyan? – kérdezi. Eszményiközösség? Isten országa? Ezzel az emberiséggel?

93. Sterne

Laurence Sterne nagy könyvét, a Tristram Shandyt regénynek mondják, de persze nem regény, ahogynem életrajz, nem történet, nem szatíra, nem líra, nem dráma. Egyszer már igazán foglalkozni kelleneazzal, hogy mi az, nem műfaja, hanem lényege szerint, amit Sterne írt és mi benne a rokon Rabelais-vel,Cervantes-szel, France-szal és Joyce-szal. Hátha az elfelejtett nagy angyal, a Nevetés Angyala szólal megitt, aki olyan ismeretlen volt, hogy még az őskori könyvek is kifelejtették.

És hátha ez az angyal a Tristram Shandyben nevet a legtisztábban?

94. Wordsworth

William Wordsworthnél kezdődik a modern ember, a bonyolult, saját sokszerűségével tehetetlen,félelmetes ellentéteinek kiszolgáltatott, önmaga ellentmondásaiba elveszett, az öröm morzsáiért küzdőmodern ember. Sem a sokszerű gazdagságot, sem az ellentéteket, sem a tehetetlenséget, sem alegyőzhetetlen örömvágyat így együtt senki sem írta meg. Wordsworth a modern költészet apja, de amodern ember apja is, aki bennünket a világtörténetben igazolt, és aki helyünket a világban megteremtette.Költészete pedig olyan, mint a szirének éneke, aki meghallotta, az életnél is jobban kívánja.

95. Keats

Nincs benne semmi emberi, semmi anyagi, semmi folt, semmi hamis. Ő a költő. Sem előtte, sem utánasenkit e név mellette nem illet meg. Költészetének igazi varázsa titok. Nem tudni, mi benne a vonzó, alegyőzhetetlen, a mérhetetlen és a határtalan. Amióta Keats-et olvashatjuk, már nem panaszkodhatunkannyira Orpheusz verseinek elvesztén.

96. Shelley

Kortársai azt mondták róla, hogy őrült volt és csaknem gonosztevő. A legszívesebben börtönbe zártákvolna, de úgy, hogy azért odamentek volna hallgatózni, mit mond –, mint ahogy az ember a kalitkába zártvörösbegy és rigó hangját hallgatja a másik szobából. Nem tudtak ellenállni tüzes és lángoló szavainak,szenvedélyes ütemeinek. Az ember magával viszi este ágyába e versek emlékét, s vele alszik el. Szépeketálmodik. Igazi előde Szent Ágoston volt, igazi utóda Romain Rolland. Ő a vallásos forradalmár, azegyetlen igazi forradalmár.

97. Dickens

Valaki egyszer szembeállította Szophoklészt és Dickens-t, de nem mondta meg, hogy miért teszi.Valószínűleg azért tette, mert Szophoklész volt az, aki az életnek semmit sem bocsátott meg, Dickenspedig mindent megbocsátott. Pedig volt neki mit megbocsátani. Ő sem élt másként, mint mi, ő isszenvedett a sötétségben, és a hullámokon imbolygott. A dickensi hangulat: a megbékülés alegnehezebbel. Fejet hajt az elviselhetetlen előtt és mosolyog. A mosoly azt jelenti: nem adok fel semmit.

98. Swinburne

Olyan világ, amelyből Swinburne költészete hiányzana, olyan lenne, mint amelyben nem lenne virág, ésnem lenne muzsika. Amihez nyúl, abból illat lesz, ütem, édes álmodozás, tánc, béke és harmónia. Vanpoetry – közönséges költészet, és van superpoetry – költészetfölötti költészet. Charles AlgernonSwinburne a költészetfölötti költészet mestere. Mindegy, hogy az ember mit olvas belőle, mert érintése afontos, a rózsaujjú varázsérintés, amelynek bűbájos mágiája nyomán mindenki egyszerre széppé válik.

99. Joyce

Joyce a könyvtárost nagy zavarból menti meg. Ahelyett, hogy a 20. századból ötven írót kellenefölvennie úgy, hogy abból a lényeg kimaradna, fölveheti egyedül Joyce-ot úgy, hogy abban a lényeg bennevan. Igaz, hogy az Ulysses és a Finnegan egymástól úgy különbözik, mintha az utóbbit a nagyapa írtavolna, az előbbit az unoka. De Joyce-ban, mint oly sok nagy íróban, három nemzedék találkozik. Ő mármost úgy ír, mint ahogy a legnagyobbak majd száz év múlva fognak írni tudni.

Az Ulysses ma már könnyű olvasmány. Megértésében nehézség nincs. A Finnegan pedig olyan, mint azerős méreg. Ha valaki belőle sokat iszik, meghülyül, ha tíz cseppet, halálos melankóliából is meggyógyul.Éspedig percek alatt. Joyce egyébként az írás csodája – ő az írók Démoszthenésze. Démoszthenészdadogott és rángatózott, és mégis Athén legnagyobb szónokává tudta magát tenni. Joyce is ilyen dadogóvolt. Nem tudott írni. De önfegyelemmel a század legnagyobb stilisztája lett. Mert lehetetlen, hogy valakiegészséges alapokról elindulva az írásnak ilyen mestere lehessen.

100. Powys

A legtöbb író és költő tulajdonképpen szólóhangszeren játszik, még az olyan gazdag művész is, mintDante vagy Shakespeare. Négy-ötszólamú művet alig ismerünk. John Cowper Powys műveibennagyzenekar játszik: ez a szédítő szimfonikus sokszólamúság az embert eleinte lehengereli, később felüdültőle, végül életszükségletévé lesz. Akár a nagy regények közül a Wolf Solent et, vagy a még nagyobbGlastonbury Romance-t olvassák is, tanulmányai közül a Sensualityt, vagy az Art of Happinesst, vagy aPleasures-t, zengő és morajló szóáradat hangzik. Powys a tengertől tanult meg írni. Az egész, a teljes, azösszes-minden ember beszél belőle, minden tulajdonsága, tehetsége, testrésze, képessége, hibája, bűne,

minden szelleme, kísértete, őse, utóda, angyala, démona és ördöge.

LÁBJEGYZET

[1] Hamvas Béla az 1940-es években Magyarországon elérhető német-angol-francia kiadványokbóldolgozott. Azóta a száz ismertetett mű mindegyike megjelent magyarul, olykor több változatban is, de aligvan olyan ókori és keleti szövegkiadásunk, amelynek gondolati hitelessége és nyelvi ereje megközelítenéa Hamvas által megjelölt források színvonalát. (A szerk.)