A MEZŐBERÉNY I. KERÜLETI EGYHÁZKÖZSÉG INGYENES IDŐSZAKI LAPJAXVIII. évfolyam, 1. szám · 2014. húsvét

b aÁldott ünneplést kíván az I. kerületi Evangélikus Egyházközség Presbitériuma!

201 /4 12

Ha ott lettem volna Jézuskeresztjénél…Nem is tudom, talán mégsem len-

nék Jézus keresztjénél. Ha csak a ke-resztnél lennék, pont ott, ahol Jézusmeghalt, már az is nagyon felkavarólenne számomra. A csoportommalmúlt héten néztük meg a Názáreti Jé-zus című filmet. Attól a résztől kezdve,ahol Júdás elárulja őt, feldúlt a film.Nem hittem el, hogyan lehet egy dön-tést ilyen gyorsan megváltoztatni. Ed-dig nem értettem, hogy Isten Jézust mi-ért nem menti meg, ha ő a Messiás. Dea film után megértettem. Isten a fiát ad-ta értünk és miattunk. Természetesenez a fajta halál a legborzasztóbb. Nemtudtam volna ott lenni a keresztnél, mi-közben Jézus szenvedett. Tragikus lát-vány volt a filmvásznon is látni azt,ahogy végtagjai teljesen elgyengülnek,s ahogy a kötél szorítja a kezét, ésmindeközben könnyek szöknek a sze-mébe.

Jó lett volna Jézustanítványának lenni!Mindent amit mondott – csakis jót –

szerettem volna meghallgatni. Olyangondolatai voltak, amik kevés ember-nek, vagy szinte senkinek. Olyan szi-nonimákba, hasonlatokba rejtette amondivalóit, amit kevesen értettekmeg. Ezért az emberek többsége nemis értette őt. Ítélkeztek, miközben nemismerték Jézust. Én ismeretlenül senkifelett nem ítélkezek, és ez a helyes.Minden, amit tett, csak jószándékbóltett. Mondhani: bűntetlenül szenvedettkereszthalált. Kíváncsi lettem volna,mit és hogyan tudott megértetni a tanít-ványaival. Úgy gondolom, hogy olyanemberek vették körül, akik tiszta lelkű-ek voltak. Persze ezek közül is volt né-hány, aki kényszerítésre, csábítás hatá-sára vagy kétségbeesettségében nemtudta mit tegyen. Én, ha valakit jól/job-ban ismerek – ez az én véleményem –azt soha nem árulom el, semmilyenmódon, semmi pénzért, mert szeretemés tisztelem, ez így van rendjén. Szeret-tem volna ismerni Jézust, mert szerin-tem nagyon értékes ember volt.

Jó lett volna Jézustanítványának lenni!Én szerettem volna Jézus tanítványa

lenni, mert sok jó dolgot tanultam vol-na. Sok bölcsességet hallgattam volna.Én biztos nem tagadtam volna le, mert-hogy Péter is letagadta… háromszor is.

Amikor pedig Jézus értünk született, ésnekünk akart jót. Rosszul bántak vele,és miattunk szenvedett, a mi bűnein-kért. Pedig Jézus jó ember volt, segítettsok-sok emberen. Olyan ember volt,aki jó volt és segítő szándékkal rendel-kezett. S mégis ítélkeztek felette és is-tenkáromlónak hívták, holott Isten Fiavolt.

Húsvét reggelén találkoztamaz angyalokkalKét ember állt az ajtómban aznap

reggel. Kint gyönyörű idő volt ahhozképest, hogy az elmúlt két napbanesett. Fáradt voltam, örültem a pihenő-nek, nem akartam foglalkozni semmi-vel. Kisebb koromban mindig különle-ges alkalom volt a húsvét. A nagyszüle-imnél töltöttük ezeket a napokat, egycsendes kisvárosban laktak a felvidé-ken. Mióta eljöttem a szüleimtől, mársemmilyen ünnepet nem ünneplek…Mondhatnám azért, mert nincs kivel,de ez mind csak kifogás. Ezért lepőd-tem meg annyira ma reggel, amikormegcsörrent a csengőm. Felvettem apuha köntösömet és egy mamuszt, az-tán kissé idegesen vágtattam ki a bejá-rati ajtóhoz. Első ránézésre, mint egyfiatal pár, először házalókra gondol-tam. A fiú körülbelül 20 éves lehetett, ahangja nem illett az arcához, sokkal lá-gyabb és kedvesebb volt:

– Hozzád jöttünk! – a tekintete va-lami különös együtt érzést fejezett ki.

Csak bámultam rá, nem is tudtammegszólalni.

– Hozzám? – kérdeztem elképedve.– Azt hiszem, valamit el kell monda-

nunk neked – folytatta.A kilincs a kezemben maradt, ha

megtudtam volna mozdulni, már régbehívtam volna őket.

– Jézus szeret téged! – mélyen a sze-membe nézve mondta, és ez a háromszó annyira megérintett. Van valaki, akiszeret? Engem?

– Jézus? – Persze tudtam kiről be-szél, mégsem gondoltam rá soha, ad-dig a napig…

Húsvét reggelén találkoztamaz angyalokkalHúsvétkor, mint minden család, mi

is szorgosan készülünk, tojást festünkés várjuk a locsolókat. Ez idén sem voltmásképp, csak annyiban különbözöttaz eddigiektől, hogy most nem csak azosztálytársak, rokonok látogattak meg,hanem Ő is. Ő, akinek nem tudok a

szemébe nézni 10 másodpercnél to-vább. Nem tudok előtte egyetlen értel-mes mondatot se kinyögni, na ő mostott volt a szobámban. Faltam mindenszavát, mozdulatát, a legapróbb részle-tig mindent megjegyeztem, amit mon-dott, amit csinált. Sok mindent meséltnekem, azt is, hogy most szerezte mega jogsit, és szívesen elvinne egy körre.Természetesen beleegyeztem, és in-dultunk is. Nagon jól vezetett, mindenszabályt betartott, még a sebességkor-látozást is, nem kérkedett a szuper ko-csival. Aztán egyszer csak egy fehér fo-lyosón voltunk. Én egészen mást lát-tam, mint ő. Azt mondta, egyetlen vo-natot lát, amin a szülei ülnek és hívjákőt. Én viszont két vonatot láttam, azegyiknél a nagymamám várt rám, mel-lette a jó öreg kutyám. Odaszaladtamhozzájuk, megöleltem a nagymamá-mat, amire már nagyon rég nem volt al-kalmam, és a kutyámat is megsimogat-tam. Megkérdeztem tőlük, hogy mi tör-tént? Nagymama csak mosolygott azzala bölcs tekintetével, amit már nagyonrég nem láthattam. És azt mondta, nemaz a lényeg, hogy mi történt, hanem,hogy mi fog, mert nekem még van vá-lasztásom, annak a szegény fiúnak márnincs. Nem értettem, mire gondol ez-zel. Körbenéztem, s a másik vonatnál aszüleimet és a testvéremet láttam. Sok-kal erősebbnek, sokkal igazibbnak,mint nagymamát. Most, hogy jobbanmegnéztem, hófehér ruha volt rajta, ésvalami csillogott a feje felett. Ő már egyangyal. Van választásom. Meghalha-tok. Rajtam múlik. Odanéztem a másikvonatra, és tudtam, mit akarok. Nemhagyhatom ott a családomat. Még nem.Élnem kell! Elköszöntem a nagymamá-tól, és szaladtam anyáékhoz. Felszáll-tunk együtt a vonatra, ami nemsoká el-indult. Egy kórházban ébredtem fel.Balesetünk volt, nem adtak elsöbbsé-get. Ő már nem volt ott, hiszen csakegy vonatot látott, neki nem volt vá-lasztása. Nekem volt. Az életet válasz-tottam.

Jó lett volna Jézustanítványának lenni!Szívesen ott lettem volna Jézus

egyik tanításán. Meghallgattam volnacsendben, és eldöntöttem volna ma-gamban a dolgokat. Ha beteg az em-ber, meggyógyítja, érintésével akár ahalálból is visszahoz. Leveszi vállunk-ról a terheket és számíthatunk rá. De ahit a fontos. Hinni kell. Amikor problé-

Kilencedikes gimnazistáink tollából

3201 /4 1

mánk van, Ő meghallgat, sőt mégsegítséget is kapunk.

Nem szeretnék Júdás lenni!Sokszor előfordul az emberrel,

hogy akaralanul is megbántjuk, elárul-juk barátainkat. Ebből elég nagy baj islehet. Ha egy titkot elmondanak ne-kem, az azért van, mert bíznak ben-nem, és tudják, hogy nem fogom más-nak elmondani. De van, hogy akár-mennyire nem szeretnénk elmondani,megtörténik. És ezzel hatalmas bajt csi-nálunk. Nem tudunk semmit sem ten-ni. Ez történt. Júdás nem tudta sajátma-gának megbocsátani azt, amit tett, ígyfelakasztotta magát. Pedig lehet, hogynem ezt kellett volna csinálnia. Sok-szor szembe kell néznünk félelmeink-kel, saját magunkkal. Túl kell lépni amúlton, és minden erőnkkel azon len-ni, hogy kijavítsuk azt.

Nem szeretnék Júdás lenni!Úgy gondolom, hogy senki sem

születik árulónak, Júdás sem. Az árulása legtöbb embernél még csak nem istudatosan jön – csupán később jönnek

rá, hogy az árulás volt. Hisz senki semkel fel egyik nap azt mondván: „Oké,én ma egy nagy, gonosz áruló leszek!”Az ember általában azt hiszi, jól cselek-szik, avagy erőt vesz rajta valamiféle fé-lelem, hisz úgy gondolom, az árulásszinte egyenlő a gyávasággal.

Az ember valószínüleg nem fogjamaga, tudatosan, semmi ok nélkül el-dönteni, hogy áruló lesz. Lehetséges,hogy éppen úgy gondolta, hogy jólcselekszik. Jól teszi, ha ezúttal, csakegyetlen egyszer nem azt teszi, amit acsaládja vagy barátai tartanak jónak,hisz ő biztosan jobban tudja, egészenbizonyos az igazában. Csak később jönrá, hogy valójában nem neki volt igaza;elárulta szeretteit, mert aminek ezelőttsem voltunk a pártján, azt nem árulhat-tuk el.

A másik fajta árulás az, amikor azember tulajdonképpen tudatosan árultel valakit, azonban sosem szándékoztaezt tenni, csupán így alakult. Ha pél-dául osztálytársak nagy nyomássalvannak egy diákra, esetleg csúfolják is,a diák könnyen elárulhatja egy barát-ját, aki miatt csúfolták.

Mindkét esetben az ember nagy va-lószínűséggel megbánja árulását, mi-után tudatosodott benne. Júdás is meg-bánta, hisz annyira elkeseredett, hogyazután még öngyilkos is lett. Az embe-rek többsége Júdásra alapból egy na-gyon negatív emberként goldol, sokancsak úgy ismerik: az áruló Júdás.

Azonban, ha belegondolunk, Júdásis egy tanítvány volt, aki éveken ke-resztül hűségesen követte Jézust. Nemhinném, hogy mindig gonosz volt,még csak nem is sejthette, hogy ké-sőbb áruló lesz belőle.

Minden ember kerülhet olyan hely-zetbe, amikor kísértésbe eshet egy áru-lásra. Csak remélhetem, hogy ha kerü-lök is ilyen helyzetbe, nem áruólkéntkerülök ki belőle, és más sem. Haazonban mégis, nagyon örülök Istenkegyelmének, aki már azelőtt elküldteJézust a bűneimért, mielőtt ekövettemvolna azokat a bűnöket.

Minden embernek tudnia kell, hogybár lehet áruló, nem kell Júdáshoz ha-sonlítania magát. Nem kell a megbá-násnak egész életében mardosnia: Is-ten megbocsát neki.

A közbenjárás más mint a protekció. Az utóbbi szó rossz csen-gésű. Protekcióra van szükség akkor, amikor valamit hivatalosés becsületes úton nem lehet elintézni. Amikor keresni kell apénzért vagy barátságból kinyitható „kis-kaput”, a bezárt „nagykapu” mellett.Ahol protekció van, ott legtöbbszörnem a rászorult nyeri el az állást vagykapja meg a szükséges kórházi ágyat, ha-nem az, akinek több pénze vagy jobbösszeköttetése van. Ahol protekció ural-kodik, ott rendszerint az igazság háttér-be szorul.Jézus nem protektor, Ő közbenjáró! Őnem tesz különbséget nyájának juhai kö-zött, s Őbenne „nincs zsidó, sem görög,

nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem

nő…” [Gal 3,28] Mindnyájunkért jött elerre a földre, mindnyájunkért halt megés támadt fel harmadnapon.Ő az a vincellér, aki haladékért könyöröga szőlőskert gazdájának a terméketlenfügefa érdekében: „Uram, hagyd meg

még ebben az évben, míg körülásom és

megtrágyázom, hátha terem…” [Lk 13,8]Így könyörgött az Atyához a kereszten is

kínzóiért, sőt most az Isten jobbján „esedezik értünk” (Róm8,34).Jézus a közbenjárónk az Atyaistennél. Egyformán elérhető bár-

ki számára. Nemcsak kéznél van, s bár-mikor „felhívható” az imádság szavával,de ingyen és részrehajlás nélkül segít, sőterre maga ajánlkozik.Egyetlen közbenjárónk és egyetlen vé-dőügyvédünk is. Amikor a mennyei Atyaelőtt bennünket véd, nem tud érdeme-inkre hivatkozni, nem sorolhat fel men-tőkörülményeket érdekünkben. Semmimásra nem hivatkozhat, csak arra, hogyértünk is eljött, értünk is meghalt a ke-reszten.

URAM!Hálát adok neked, hogy jó szót szólsz

érdekemben az Atya trónusánál.Közbenjáró szavad

egyetlen mentségem! Ámen.

(Forrás: Zászkaliczky Pál: Harmadnapralegyőzte a halált – Böjti elmélkedések,Harmat Kiadó, 2001)

Önként ment a halálba […]

és közbenjárt a bűnösökért.” [Ézs 53,12]

4 201 /4 1

„Ímé, mily jó és milygyönyörűséges, a mikoregyütt lakoznak az atyafiak!”[Zsolt 133,1]

N agy megtiszteltetésként élhettükmeg az egyházak lelki vezetői-

nek figyelmét irányunkban. Még no-vember végén derült ki, hogy az ideiökumenikus imahét csütörtökén kö-zöttünk lesznek majd, és ők hirdetikszámunkra Isten igéjét. Örömmel és iz-gatottan készültünk Bölcskei Gusztávreformátus, Kiss-Rigó László római ka-tolikus, valamint Gáncs Péter evangéli-kus püspök érkezésére.

Településünkön a három történel-mi felekezet négy gyülekezete mindignagy hangsúlyt fektet az imahétre és azévközi ökumenikus istentiszteletekre.Mivel Mezőberényben a keresztyénközösségekhez tartozók jól ismerik

egymást, hitünkről hétköznapi helyze-tekben is beszélgetünk, s tudjuk: ösz-szetartozunk. Sok úgynevezett vegyesházasság folytán a családok több kö-zösséghez is kötődnek. Az egység szá-munkra nem imatéma vagy kötelezőfeladat, hanem megélt valóság. Sokéven át, minden augusztus 20-án – arómai katolikus templomban – a refor-mátus, az evangélikus és a katolikus hí-vek egy térben vették magukhoz az ol-tári szentséget, az úrvacsorát. Amiótavan egyházi oktatási-nevelési intéz-mény a városban, az ökumené újabbteret kapott. Az evangélikus óvoda ésgimnázium falai között a felekezeti hit-oktatás és áhítatok révén – hitünk által– még inkább átélhetjük az egységetKrisztusban. A helyi közösségek szere-tetteljes és nyitott gyülekezetek, ahovájó betérni.

Az ünnepi istentiszteletet, melyen apüspökök szolgáltak, városunk nagyfigyelemmel kísérte. A helyi kábeltévéis felvételt készített, így sokan lehetnekrészesei ennek az alkalomnak. De vá-rosunk és megyénk elöljárói (polgár-mester és kormánymegbízott) is érez-ték, nem mindennapi alkalom ez most.Megszoktuk, hogy emlékmű- és intéz-ményavatások során főpásztoraink je-len vannak, de egyszerre hárman, ésegy egyszerű hétköznapon, valóbannem mindennapi!

Hiszem, hogy püspökeink jelenlé-te egyszerre üzente, mennyire komo-lyan kell venni a keresztyén egységet, smilyen fontos, hogy akik egyek hitbenés szeretetben, azok Jézus örömhírévelmásokat is megszólítsanak.

Az itteni közösségek nem eléged-hetnek meg azzal, hogy vendégesked-nek egymás templomaiban, és jó azegyüttműködés. Kifelé, a mindenna-pokban is Jézus tanítványaiként kell él-ni, hogy betöltsük küldetésünket. Amisszió viszont csakis a közös hitval-lásból és imádságból eredhet.

Gáncs Péter elnök-püspök a beve-zető oltári szolgálat során arra kérte alelkészeket, hozzák előre a felekezetü-ket jellemző ajándékaikat. A katolikusgyülekezet gyertyát, a református kely-het, a II. kerületi evangélikus Bibliát ésTranoscius énekeskönyvet hozott, deaz oltárra került a helyi evangélikusgyülekezet száz éves, gót betűs németénekeskönyve is. Ahogyan a püspö-kök is különböző irányokból érkeztek,úgy a hívek is a maguk felekezeteiből,s azok különféle szimbolikus jellem-zőivel, ugyanakkor egybekötött ben-nünket közös istendicséretünk, imád-ságunk és hitvallásunk. Az imahét ige-szakaszában jó volt hallanunk: „Hű azIsten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jé-zus Krisztussal, a mi Urunkkal való kö-zösségre.”

Bölcskei Gusztáv református püs-pök először saját példájával szemléltet-te, hogyan jelent meg az ökumenénemzedékeken át a családjában, majdpedig erőteljes, bátorító képekkel pré-

dikált Ézsaiás könyvéről (43,1): „Nefélj, mert megváltottalak, neveden szó-lítottalak, enyém vagy!” Valaki aztmondta: engem nem akartak a szüle-im. Megdöbbentőnek tűnik. De a foly-tatásra is figyeljünk: Engem nem akar-tak szüleim, csak egy gyermeket akar-tak, engem Isten akart! A megváltott-ság és Istenhez tartozás örömhírét agyülekezet és a gyülekezet fiataljai ismindvégig nagy figyelemmel hallgat-ták.

Kiss-Rigó László római katolikuspüspök emlékeztetett arra: úgy jöttekmost Mezőberénybe, mint a háromki-rályok. Éppen ezért nekik kellett volnaajándékot hozniuk. Remélte, hogy ige-hirdetéseik, az örömhír hozása mégisajándék lehet a gyülekezetnek. Ven-dégségbe jöttek haza, mert területilegitt illetékesek. Igehirdetésében arramutatott rá, nem mindegy, milyen céljavan az embernek. Van közeli, rövidtá-vú, de örök cél is. Nekünk erre kell tö-rekedni, mi ezt, az üdvösséget kaphat-juk meg Jézus barátaiként.

Az istentisztelet során az Evangéli-kus Rézfúvóskör végzett zenei szolgá-latot, valamint gimnazistákból és gyü-lekezeti ifjúságból álló kórus énekeltifjúsági és Taizé-éneket. Az oratiooecumenica laikus felolvasói közöttvoltak az egyházi intézmények veze-tői, presbiterek, hitoktatók és tanítvá-nyok is.

A templomból kijövet mindenki ka-pott egy könyvjelzőt az ökumenikusimahét igéjével és a négy templom ké-pével.

LÁZÁRNÉ SKORKA KATALIN

Három történelmi egyház püspöke templomunkbanÖkumenikus imaest 2014. január 23.

5201 /4 1

2 014. március 22-én, 9 és 12 óra kö-zött tartottuk nyílt napunkat a „Ka-

ticabogár” Evangélikus Német Nemze-tiségi Óvodában. Azért esett választá-sunk erre a napra, mert így azok is eltudtak hozzánk látogatni, akiknek hét-köznap nem lett volna erre lehetősé-gük. Nagy örömünkre sokan ellátogat-tak hozzánk, a legtöbb gyermek csa-ládja kíséretében érkezett. Célunk ez-zel az újítással az is volt, hogy a gyere-kek nyugodt légkörben ismerkedjenekmeg óvodánkkal, és az itt dolgozó ne-

velői kollektívával. Így teljes odafigye-léssel tudtunk a szülők felvetődő kér-déseire válaszolni.

Egyházi neveléssel kapcsolatos in-formációkat is első kézből kaphattaklelkésznőnktől, aki körünkben töltöttea délelőttöt, ami udvari játékkal kezdő-dött, hiszen még az idő is nekünk ked-vezett. A leendő ovisok a délelőtt fo-lyamán felfedezhették a nagy udva-runk adta lehetőségeket, valamint acsoportszobában is szerveztünk nekiktevékenységeket. A szabad játék isadott volt, az óvoda egész épületét, acsoportszobákat, a galériákat, s a játé-kokat birtokba vehették.

Szeretettel készültünk erre az alka-lomra, s óvodánk nevéhez híven kisajándék katicával leptük meg a hoz-zánk ellátogató gyerekeket. Reméljük,pozitív benyomást keltettünk, s ezek-kel a szép órákkal hozzájárultunk aszülők döntéséhez az óvodaválasztástilletően. Aki ezt az alkalmat nem tudtakihasználni, annak lehetősége volt az

ismerkedésre április 9–10-én is, ami-kor már a gyermekközösség életébe isközelebbi bepillantást nyerhettek nyíltnapunkon. Emellett találkozhattak ve-lünk, óvó nénikkel a húsvéti készülő-désen is, amit egyházközségünk paró-kiájának udvarán, a Német Hagyo-mányápoló Egyesülettel közös szerve-zésben valósítottunk meg.

SANDRIKA PIROSKA,ANDRÉSI MARIETTA

Óvodanyitogató délelőtt leendő óvodásoknak

Utam az idős testvéreink felé…

M ég 2012 februárjában érkeztemMezőberénybe. Gyermek és ko-

rai felnőtt éveimet Köröstarcsán éltem,a három Mező leány egyike vagyok,Kati. Abban az időben berényi és tarcsaifiatalok sok-sok időt töltöttünk együtt.A Szegedi Kis István Gimnázium ésSzakközépiskola gépgyártás-technoló-gus szakán érettségiztem. Hamar kire-pültem a meghitt, szerető családi fé-szekből. Gyomára mentem férjhez, kétfiúgyermekünk van, 38 és 30 évesek,kis unokánk, Roland 5 éves. 18 évigszakmámban dolgoztam a gyomai ka-zángyárban. 1994-ben családunk Bu-dapestre költözött. Magán és nemzet-közileg ismert multinacionális társasá-goknál dolgoztam. Feladataim mindenprofilban döntően az emberi kapcsola-tokra, és az abban rejlő kommunikáció-ra épültek, a szakmai tudás mellett.

Hazajövetelem előtt 9 évet újonnanépült, piaci alapon működő, magántu-lajdonú idősek otthonaiban tevékeny-kedtem értékesítési igazgatóként. Ed-digi életem legcsodálatosabb, és egé-szen bizonyos vagyok benne, hogy azegyik legnemesebb hivatáshoz veze-tett az Úr! Több ezer idős személlyelfolytattam le tárgyalásokat, beszélgeté-

seket, akik bizalmukba fogadva tártákfel előttem gondjaikat, problémáikat.Több százan költöztek be az adott ott-honokba. Valamennyien keresték hát-ralévő életéveikre a biztonságot, félteka magánytól, kiszolgáltatottságtól, hateljesen leesnek a lábukról, mi lesz ve-lük, hiszen sokuknak hozzátartozójuksem volt. Mindannyian egy kis „dara-bot” magukkal vittek belőlem, de sok-

szorosan kaptam vissza, lelkiekbennaponta gyarapodtam. Jó szívvel éstiszta lelkiismerettel gondolok az itttöltött évekre. Valamennyi otthon nap-jainkban is eredményesen működik,az ott élő idősek megelégedésére.Többségükben igazi otthonra találtak,megbecsülik őket, szeretettel szövik áthátralévő életéveik mindennapjait.

A 2000-es évek végén bekövetke-zett, és több évig elhúzódó világgazda-sági recesszió miatt nem indultakújabb projektek, megszűnt a munkám,így 2012-ben visszatértem a Békés me-gyei gyökerekhez. Idős édesanyám ésegyik nővérem évtizedek óta itt élnek,sógorom, Jancsi, helyi származású, je-lenleg náluk vagyok.

Tavaly huszadmagammal egy Euró-pai Uniós forrásból támogatott, szociá-lis munkás és gondozó képzésen vet-tem részt, melyet sikeres vizsgával zár-tam. A tanfolyam alatt kerültem köze-lebb egyik gyülekezeti testvérünkhöz,Józsáné Eiler Katikához. Megtudtam,hogy rendszeresen jár a templomba, ésegyszer eljöttem a vasárnapi isten-tiszteletre. Az igehirdetés ott és akkormagával ragadott, szinte egész délutána hallott ige üzenetei kötötték le gon-

6 201 /4 1

dolataimat. Ettől kezdve a vasárnapi is-tentiszteletek újra életem részévé vál-tak. Gyülekezeti élet nélkül nem tu-dunk, nem lehetünk képesek a hitbenteljességgel növekedni. Apró lépések-kel kezdtem bekapcsolódni a gyüleke-zet életébe. Jó éreznem, hogy mára afiatalabb és idősebb gyülekezeti tár-saim közül sokan befogadtak. Öröm-mel tölt el, hogy gyülekezetünkhöztartozhatok!

Ma az egész világon, így a magyartársadalom minden szegmensében, ami gyülekezetünkben is fokozottabbfigyelemmel kell lennünk hiányt szen-vedő testvéreink iránt. Nagyon fontos,hogy a nemzedékeken átívelő és ösz-szekötő „szeretet hídját”, generációrólgenerációra, valamennyien folyamato-san építsük, erősítsük és óvjuk. Egy-egy „építőkockái” vagyunk a hídnak,mi magunk is. Az egymás iránti szere-tet képessé tesz bennünket, hogy a„szeretet hídján” át tudjuk segíteni agyengét az erőshöz, a gazdagot a sze-gényhez, és mindannyian kellő alázat-tal tudjuk felkarolni és támogatni az el-esett, kiszolgáltatottá vált erőtlen em-bertársainkat.

Szükséges és kell időnként önvizs-gálatot tartanunk! Egyedül Jézus Krisz-tus, a mi Urunk tudja, hogy milyen ké-

pességekkel, tulajdonságokkal, adott-ságokkal is ruházott fel bennünket.Azonban , hogyegyedül rajtunk múlika bennünk rejlő kincseket – talentu-mok, lelki ajándékok és a lélek gyü-mölcsei – amelyeket valamennyien Is-tentől kapunk, életünk folyamán mi-kor, hol, hogyan leszünk képesek em-bertársaink megsegítésére fordítani:„… ne szóval szeressünk, ne is nyelv-vel, hanem cselekedettel és valóságo-san.” [1Jn 3,18]

Sok-sok időt, odafigyelést kell szán-nunk, a gyülekezetünkből koruk ésegészségi állapotuk miatt kiszakadtidős testvéreinkre. Korábbi tapasztala-taim megerősítették, hogy a legtöbbidősnek nem is a fizikai segítség a leg-szükségesebb. Minden ember számárafontos – a magányos, elszigetelődött,egyedül élő időseknek kiemelten –,hogy szívünk teljes szeretetével rájukfigyelve hallgassuk meg őket! Ekkormeg tudják osztani bánatukat, örömü-ket, problémájukat, ezáltal megköny-nyebbülnek, békesség töltheti be szí-vüket.

Lelkésznőnk, Katika hívó szaváraörömmel kapcsolódok a gyülekezetdiakóniai csoportjához. Mivel jelenlegmég nem sikerült elhelyezkednem, ígya szabadidőm megsokszorozódott.

Felajánlottam, hogy önkéntesként szí-vesen végeznék szolgálatot időseinkközelségében. Megértéssel és lelkünk-ben szeretettel szabad gyülekezeti test-véreinkhez fordulnunk. A diakóniaiszolgálat csak szeretetben tud kitelje-sedni, és ez által tud gyümölcsöket te-remni. Azokban a gyülekezetekben,ahol nem tud érvényesülni a diakónia,szinte törvényszerű, hogy igazi közös-ség sem létezhet.

Ma még erősebbek és fiatalabbakvagyunk, mint szüleink, nagyszüleink,de mi is megöregszünk!

Csendességünkben érdemes el-időzni: „Az ősz ember előtt kelj fel, ésbecsüld meg az öreg embert!” [3Móz19,32]

Bizakodom, hogy az elkövetkezőhetekben, hónapokban több idős gyü-lekezeti testvérünkhöz személyesen el-juthatok, megismerhetem és meghall-gathatom őket. Hiszem, hogy Urunk,Jézus velem lesz, és áldása kíséri csele-kedeteimet, melyekkel hozzájárulha-tok gyülekezetünk gyarapodásához!

Áldott ünnepet kívánok gyülekeze-tünk valamennyi tagjának és szerettei-nek, városunk lakóinak, nagyon jóegészségben és a szeretet bőségében!Őszinte testvéri szeretettel:

KUN LÁSZLÓNÉ (Kati)

Alapítványunkról

A z Erős Vár Alapítvány 2011-es új-jáalakulása óta is továbbfolytatja

tevékenységét. A kuratórium jelenlegitagjai: Székely Mária, Kovács Gabriel-la, Vidáné Patai Mária, Balázs-Chrap-pán Tímea (ő Hengerné Bartó Edit he-lyét vette át, miután Edit egyéb kötele-zettségei miatt lemondott az alapítvá-nyi tevékenységéről), valamint Falaty-né Berkesi Márta.

Alapítványunk fő tevékenysége –az alapító akarata szerint – a gyüleke-zetünkbe tartozó vagy ahhoz közelállótestvéreink támogatása; főleg azoké,akik valamilyen fogyatékkal élnek, il-letve szociálisan rászorulók. Féléventeátnézzük a támogatottak körét, hogyvan-e olyan eset, ahol rendeződik acsalád helyzete, s így módunkban állmás rászorultakat is támogatni. Sajnosaz anyagi forrásaink korlátozottak, alekötött pénz kamataiból, az 1%-os fel-ajánlásokból, egyéb adományokból ésaz alapítványi bál bevételeiből tudjukmegtervezni, hogy egy adott időszak-ban bővíthetjük vagy csökkentenünkkell a támogatottak körét.

Itt köszönöm meg a Kedves Testvé-

rek és a gyülekezeten kívüliek felaján-lásait is. Igyekeztünk pályázatokon ke-resztül is növelni anyagi forrásainkat,de sajnos még nem volt nyertes pályá-zatunk. Reméljük, a jövőben ezen a te-rületen sikeresebbek leszünk.

Célunk az, hogy minél több segítsé-get igénylő testvérünket tudjuk – hacsak egy meghatározott ideig is – tá-mogatni. A jövőre nézve szeretnénkösszehangolni a tevékenységünket in-tézményeinkkel (óvoda, gimnázium).

Befejezésül e hasábokon szeretnékmegemlékezni az alapítványt hosszúéveken át működtető szeretett Speck-né Jászfalvi Zsuzsannáról és SzékelyIstvánnéról (Margó néni), akik sajnosmár nem lehetnek velünk. Méltó utód-jaikként kívánjuk folytatni áldozatos,precíz és körültekintő munkájukat.Zsuzsa néni még a súlyos betegségeidején is segítette a miénket. Emléküklegyen áldott! Szeretettel őrizzük ked-ves testvéreink emlékét szívünkben.

A testvéreknek megtisztító, megújí-tó böjti napokat kívánok!

FALATYNÉ BERKESI MÁRTA

Templomunképítésének

225. évfordulójátünnepeljük

ebben az évben.

Az ünnepi istentiszteletreaugusztus 17-én, 10 órakor

kerül sor. Szeretettel hívjuk ésvárjuk a kedves testvéreket!

7201 /4 1

M árcius 30-án (vasárnap), 16 óra-kor egy zenei kuriózumra ke-

rült sor templomunkban. Néhány ké-pet közreadunk az alkalomról. Aki le-maradt a koncertről, meghallgathatjaőket az interneten, de reméljük, mégvisszatérnek hozzánk! Az előadást kö-vetően szeretetvendégségre is sor ke-rült. Mindez böjt 4. vasárnapján, azöröm vasárnapján volt.

A 2003-ban ala-Four Bones Quartetkult. Zeneakadémiát végzett tagjai iga-zi elkötelezettjei elegáns és különlegeshangszerüknek. A zenekar megalaku-lása óta bejárta Európa számos orszá-gát. Felléptek – többek között – Angliá-ban, Ausztriában, Bulgáriában, Cseh-országban, Dániában, Észtországban,Németországban, Romániában, Szlo-véniában is. Ázsiában – ahol már visz-szatérő vendégek –, 2009-ben hat kon-certből álló turné keretén belül képvi-selték Magyarországot. Állandó részt-vevői a Múzeumok Éjszakája rendez-vénynek, a Sziget Fesztiválnak, s nagysikerrel koncerteztek a MűvészetekPalotájában, a Zeneakadémia nagyter-mében, a Francia Intézetben, a Szép-művészeti Múzeumban is.

2007-ben, a Művészetek Palotájá-ban mutatták be a több művészeti ágatfelölelő produkciót, az „Impressziók”-at, mely a megszokottól teljesen eltérőúj műfajt teremtett.

2011 őszén megjelent, „Crossroads”című nagylemezük jól tükrözi azegyüttes sokszínűségét. A harsona-kvartett számára komponált művek el-

Four Bones Quartetkalauzolják a hallgatókat a tangó, ajazz, a folk és a komolyzene gyakranegymást keresztező világába, öt kiválómagyar kortárs zeneszerző segítségé-vel.

Két éve meghívást kaptak a „Sauer-land-Herbst 2012” nemzetközi feszti-válra, ahol több nagysikerű koncertetadtak. 2013 áprilisában nagyszabásúkoncert keretén belül ünnepelték 10.jubileumukat a BMC Zenei Központ-ban olyan vendégművészek társaságá-ban, mint Palya Bea vagy Szirtes EdinaMókus. Az elmúlt évtized meghatározózenei élményeit összefoglalva egy egé-szen rendkívüli zenei utazáson vehet-tek részt a hallgatók.

A kvartett repertoárja széles skálánmozog, a korai reneszánsztól ismertklasszikusokon át a mai kortárs zenétbemutatva a könnyedebb melódiá-kon, népszerű műveken át a jazz vilá-gáig.

– LSK –

Kiadja: a Mezőberény I. Kerületi Evangélikus Egyházközség (5650 Mezőberény, Kossuth tér 6.)Felelős kiadó: Tördelőszerkesztő:Lázárné Skorka Katalin lelkész · Szatmári László

A a Berény Nyomdaüzemben készült. Cégtulajdonos: Hegyi Mártonnyomtatás

RENDSZERES GYÜLEKEZETI ALKALMAINK

• Vasárnap, 10 órakor gyülekezeti istentisztelet (minden hónap első vasárnapúrvacsoraosztással), a hónap utolsó vasárnapján családi istentisztelet.Az istentisztelet idején óvodásoknak és kisiskolásoknak gyermek-bibliakör.

• Kedden, 8.30–11 óráig Baba–Mama Klub, 14 órakor asszonykör.(A hónap utolsó keddjén, 18 órakor találkozik a diakóniai csoport.)

• Pénteken, 16.00–17.30-ig Evangélikus Rézfúvóskör, 18 órakor Bibliaiskola.• Szombaton, 16 órakor ifjúsági alkalom.

HIVATALI ÓRÁK: kedden és pénteken 8.30–12 óráig.

KÖSZÖNET ÉS KÉRÉS

Mindazoknak köszönettel tartozunk, akik az esztend ben adományaikkal,elmúlt is ő

egyházfenntartó járulékukkal segítették gyülekezetünk életét.Továbbra is kérjük, hogy gyülekezethez tartozásuk anyagi kifejezésér l e feledő n -kezzenek meg. A gyülekezet saját erejéb l építette templomát, vásárolta harangő -jait, m ködtette iskoláit. Templomunkat, egyházközségünket most is a gyülekezetiű

tagok önkéntes pénzadományaiból tartjuk fenn. Kérjük, legyen ez továbbra is fon-tos része életüknek! Ki-ki anyagi helyzetét l függ en, de szívb l, s mintegy Istennekő ő ő

adva áldozzon egyháza javára.Aktív dolgozóknak módjuk van adójuk kétszer 1%-áról is rendelkezni. Az els 1%-ő

ot a Magyarországi Evangélikus Egyház, a második 1%-ot az Er s Vár Ala ítványő pvagy akár a Mez berényi Német agyományápoló Egyesület részére is elküldhetik.ő H

„A jótékonyságról és az adakozásról el ne feledkezzetek, mert az ilyen áldozatokbangyönyörködik az Isten.”[Zsid 13,16]

Nagypéntek:– 10 órakor ünnepi úrvacsorai istentisztelet

a tanácsteremben– 17 órakor passióolvasási istentisztelet a tanácsteremben– 18.30-kor ökumenikus keresztút zarándoklat

a Városházától

Húsvétvasárnap:– 5 órakor hajnali virrasztás a templomban– 10 órakor Feltámadás ünnepi istentisztelet úrvacsorával

a templomban– 16 órakor „Feltámadt az Úr!” – Könnyűzenei áhítat

a templomban

Húsvéthétfő:– 10 órakor Feltámadás ünnepi istentisztelet úrvacsorával