grafoszemle 200710-11

november Grafológia 2007. október-november

Egykor és most

A tartalomból:

• Beszélgetés Füzes Jánossal, lapunk egykori szerkesztıjével

• „Szerelem” elsı látásra...? Találkozások a grafológiával

• Románné Goldzieher Klára elemzése 1926-ból:

Vajda János kézírása

• Több szem többet lát? – több grafológus Saint-Exupery írásáról

• Interjú – Dr. Finta József építész

• Betőszimbolika: a „t” és „ty” bető

• Ismerkedés a rajzelemzés új módszereivel

• Panteon: Sarah Bernhardt színésznı

Ára: 552 Ft ( Postázva: 760 Ft )

A Grafológia 150. száma

GRAFOLÓGIA

A Grafológiai Intézet szakmai lapja XIII. évfolyam 149-150. szám

2007. október-november

2 Grafológia 2007. október-november

GIST IN ENGLISHGIST IN ENGLISHGIST IN ENGLISHGIST IN ENGLISH The main topic of this issue is „past and present”. How has been started the Graphology? If you read the article of Tamas Agardi, you would know it. Our interviewee is János Füzes, who was the editor in chief of Graphology. Love at first sight…? Encounters graphology. You can read also an analysis by Klára Románné Goldzieher about hand-writing of Vajda János. This handwriting was shown in 1926, so it’s a speciality in this issue. In the column „Masters of Professions” you can read an interview with Dr. József Finta. He is a dominant contemporary architect of the Hungarian architecture. In the column „Symbol of Letters” we write about letters „t” and „ty”. In september an open day was organised by the Grapholigical Institute. The participant listened a performance about the history of letter „a”. We write about the new method of drawing anal-isys. Adventure in the museum – encounter with Mark Twain. In the column „Panteon” we show the handwriting of Sarah Bernhardt, the famous actress. by I. Csányi

TARTALOMTARTALOMTARTALOMTARTALOM EGYKOR ÉS MOST Hogyan indult a Grafológia lap? – Dr. Agárdi Tamás fıszerkesztı írása …………………......3 Beszélgetés Füzes Jánossal, a Grafológia címő lap egykori szerkesztıjével …...….…...4 „Szerelem” elsı látásra...? Találkozások a grafológiával ...6 Románné Goldzieher Klára: Vajda János kézírása …….....8 Interjú Gömöri Gézával, 2. rész. …………………….…..11 Több szem többet lát? – több grafológus egy írásról …....13 MESTERSÉGEK MESTEREI Dr. Finta József építész ……………………………...…..17 BETŐSZIMBOLIKA: Az „t” és a „ty” bető ……………20 TANULNI ÉS TUDNI A Grafológiai Intézet Nyílt napjáról …………….….…...22 Ismerkedés a rajzelemzés új módszereivel ………….…..23 HÁZIPRAXIS Gyorselemzések pszichikája ……………………...….….24 Ízlések és fazonok …………………………………..…...25 KITEKINTİ Grafo-kaland a múzeumban – találkozás Mark Twain-nel …………………………....26 VAN ÚJ A NAP ALATT… Érdekes írások, írásos érdekességek ………..……….…..28 JÁTÉKOSAN Kvíz-választó, Grafohumor ……………………….…….30 Tudott volna együtt dolgozni M. Curie és J. Onassis?......31 13 ÉV, 150 LAPSZÁM Szerzıink, fordítóink teljes névsora ……….……..……..32 MÍT-HÍREK: Grafo-Gárdony 2007.………….….……...34 PANTEON: Sarah Bernhardt színésznı….…….………..35

ESEMÉNYNAPTÁRESEMÉNYNAPTÁRESEMÉNYNAPTÁRESEMÉNYNAPTÁR Magyar Írástanulmányi Társaság 2007. október 21-én: Róma – Nemzetközi Konferencia (utazás Olaszországba okt. 19-22-éig). Téma: „A családon belüli erıszak”.

GRAFOLÓGIA GRAFOLÓGIA GRAFOLÓGIA GRAFOLÓGIA A Grafológiai Intézet szakmai lapja XIII. évfolyam 2007/10-11. szám (149-150.)

Fıszerkesztı: dr. Agárdi Tamás Felelıs szerkesztı: Podonyi Hedvig Rovatvezetı: Mohácsi Ágnes A szerkesztıbizottság munkatársai: Domanits András László, Kovács Judit Ágnes, Sziráki Éva Nyomdai elıkészítés: COLORIENT-EXPRESS Sokszorosítás: R-Copy-PLUS Kft. ISSN 1218-9421 Szerkesztıség: 1118 Budapest XI., Budaörsi út 52. Postacím: 1531 Budapest, Pf.:19. Telefon: 310-7113; E-mail: [email protected]; [email protected] Közlési feltételek: A közlésre szánt anyagot kérjük, elektronikus úton jutassák el szerkesztıségünkbe lapzártáig (mely a megjele-nés hónapját megelızı hónap 10. napja). Minden esetben kérjük, pontosan adják meg a szerzıségi adatokat, valamint az irodalmi hivatkozásokat. A cikkhez tartozó ábrákat, táblázatokat, fotókat stb. kérjük a leadáskor rendelkezésünkre bocsátani. Elhelyezéskor az eredeti írás méretét nem tudjuk, az arányokat igyekszünk meg-tartani. A szerkesztıség fenntartja a jogot a kéziratok stilizálására, korri-gálására, rovatokon belüli elhelyezésére, tipografizálására. A kiadó kéziratokat nem ıriz meg és nem küld vissza.

2007. október 26-án 15 órakor: a Magyar Írástanulmányi Társaság Közgyőlése H.: Bp. XII., Böszörményi út 24/B Irodaház, Tanácsterem A közgyőlés utáni Pszicho-Klubon 17.30-kor Dr. Bagdy Emıke professzor asszony elıadása: A transzperszonális pszichológia szellemi horizontja. A közgyőlésen részt vevı MÍT tagok számára az elıadás ingyenes. 2007. november 23-án 17.30-tól: MÍT Grafo-Klub H.: Bp XII., Böszörményi út 24/B, Irodaház, Tanácsterem A római konferencia magyar elıadóinak beszámolója. Pálmai Anna: A szülı háttérbıl örökölt sorsok az írás tük-rében és Dr. Szidnai László: Mérgezı szülık c. elıadásai. 2007. december 14-én 17.30-tól: Karácsonyi Grafo-Pszicho Klub – „A grafológusok nagy családjának karácso-nya” H.: Bp. XII., Böszörményi út 24/B Irodaház, Tanács-terem. A tér fent-helyei és térrontások. Elıadó: Dr. Szınyi Magda pszichológus, a MÍT Tiszteletbeli Tagja Grafotéria Magánklub Budapest XIII., Visegrádi u. 43-45. IV. em. 6. 2007. október 17-én 17.30-tól: Az írás és a betők szimbo-likája. Elıadó: Dr. Szombathelyi Éva pszichológus 2007. október 26-án 17.30-tól: Írmagjaink – a magyar szimbólumok jelentéseirıl. Elıadó: Dr. Szınyi Magda pszichológus 2007. november 7-én 17.30-tól: Életút-elemzés – Bartók Béla írásai alapján. Elıadó: Dr. Forgács Katalin grafológus 2007. november 21-én 17.30-tól: Asztrológiai szimbólu-mok elemzése – alapfokon I. Elıadó: Fényiné Csomor Ró-zsa asztrografológus 2007. december 5-én 17.30-tól: Rezonometriai elemzési módszer a gyakorlatban. Elıadó: Demeter Lilla grafológus 2007. december 19-én 17.30-tól: A jelképek hasonlósága az írásban, az asztrológiában és mindennapjainkban. Elı-adó: Pervétei József grafológus, asztrológus

november Grafológia 2007. október-november 3

Grafológia – 150 Egykor és most Sok mindenen múlhat: kibontakoztathatja-e a benne rejlı lehetıségeket, megmutathatja-e értékeit egy viszonylag fiatal tudomány, egy ma még nem mindennapinak számító szakma. Az azonban bizonyos, hogy az állandó fejlıdés-hez, a folyamatos párbeszédhez nívós szakmai fórumokra van szükség; ennek jegyében született lapunk is, mely most 150. számának megjelenéséhez érkezett. Köszönet mindazoknak, akik munkájukkal, figyelmükkel – egykor és most – hozzájárultak és hozzájárulnak fennma-radásához, s rajta keresztül a grafológia hazai elismertetéséhez, a magyar grafológustársadalom összefogásához.

Hogyan indult a Grafológia lap? Talán ez a kérdés is azok közé tar-tozik, amelyek az újkori magyar grafológia történetében gyakran felmerülnek, és amire a válasz: „Normális ember ilyenbe nem vág bele”. Hiszen ha azt nézzük, a Grafológi-ai Intézet, profitorientált szervezet-ként olyan vállalkozásba fogott és üzemeltet, amelynek a profitterme-lı képessége a sajtóhoz egy kicsit is értı ember számára igencsak kétséges. Valahogy így volt ez a Grafológiai Intézet megalakításával is, hiszen amikor a Magyar Írástanulmányi Társaság kereteit kezdte kinıni a grafológia szolgáltatások iránti igény – és megfogalmazódott a megoldás: gazdasági társaság for-májában mőködı cég keretei kö-zött kell folytatni –, akkor számta-lan hümmögı, kételkedı ember osztotta meg velem a véleményét: – Á, ma Magyarországon nem le-het gazdasági vállalkozást grafoló-giából létrehozni. Ez jó hobbinak, szabadidıs kutatásnak, de nincs nagyobb fogadókészség a társada-lomban – ez volt a gazdasági szak-emberek józanságra intı vélemé-nye. – Nem szabad üzleti vállalkozást csinálni a grafológia „szent” ügyé-bıl – így a grafológusok táborának egy része. Az íráselemzés szépsé-ge, mővészi lénye vész el, ha a piac szabályai kezdenek diktálni. És ugyanígy a Grafológia címő lapnál is, ellenzık, kétkedık: – Szükség van a lapra, hiszen szá-mos információhoz csak innen jut-hatnak az érdeklıdık, szakembe-rek.

– Jó, jó – így a pragmatista véle-mény –, de akkor lássuk, mekkora a fizetıképes kereslet, el tudják-e tartani a lapot az olvasók? És a lap megérte a 150. kiadást. Talán azért, mert két dolog nagyon erıs volt. Egyfelıl a lap készítıi-nek a hite – a „kell egy jó csapat mintájára” –, mindig is azt gondol-tuk, hogy lapnak márpedig lennie kell. Másik oldalról pedig az olvasók érdeklıdése, támogatása, szerzı-ink, a lap készítıinek önzetlen köz-remőködése adta azt a szilárd ala-pot, amely a folyóirat létét lap-számról lapszámra megalapozta. A Grafológia lap megjeleníti, hogy a napi nehézségeken, pillanatnyi-lag legyızhetetlennek tőnı akadá-lyokon – akár már középtávon is – túl lehet lépni, és a küzdelmek vé-gén törvényszerően ott a siker. A lapkészítés napi fáradalmai elhal-ványulnak, és ott van, megmarad az újság. A lap készítése egy kicsit mindig a halhatatlansá-got is idézi. A szerzı megírta, a szerkesztı megszerkesztette, a nyomda kinyomtatta –

és a lap megindul, éli saját életét. Lesz olyan példány, amelyik a pol-con már ott sorakozó, gondosan összegyőjtött, korábbi példányok mellé simulva ırzi tartalmát, lesz olyan, amelyik a padláson poro-sodva mélázik arról, hogy „Milyen jó is lenne, ha olvasnának engem”, mígnem egy szép napon a rendcsi-náló háziasszony, a takarításban egy pillanatra megpihenve belela-poz, és így szól valamelyik család-tagjához: – Te, gyere csak ide, tudtad azt, hogy a grafológusok már a múlt évezredben is…? Egykor, és most… számomra a kezdet, és a jelen kicsit egybemo-sódik. Hiszen egykor és most a fı szabály az volt, hogy kell egy új-ság, a lapot csinálni kell. És úgy vélem, ez a törvény a következık-ben sem változik. Kívánom a lap olvasóinak, készítı-inek, hogy lapszámról lapszámra még hosszú évekig találkozzunk

egymással, és hogy nagyon sok érdekes, szakmailag gazdag anyaggal tudjuk olvasóinkat megörven-deztetni.

dr. Agárdi Tamás

fıszerkesztı


Beszélgetés Füzes Jánossal, a Grafológia címő lap egykori fıszerkesztıjével

Ki is Füzes János? Sokan már nem ismerhettétek meg,

pedig lapunk indulásának éveiben sokat tett a grafológiáért, a grafoló-gusokért. Két éven át, 1994-1995-ben volt lapunk felelıs szerkesztı-je. A folyamatosan érkezı pozitív visszajelzéseknek és olvasóink elégedettségének köszönhetıen ez idı alatt még nagyobb odaadással és alázattal viseltetett a grafológia és az ıt mindenben segítı grafoló-gus kollégák iránt. Feladata a gra-fológiai cikkek, tanulmányok for-mába öntése, hasábokba rendezése volt. Minden beérkezı tudomá-nyos, vagy akár kissé könnyedebb témájú, szórakoztató cikkel igye-kezett a grafológiát még inkább emberközelivé, elfogadhatóvá va-rázsolni. Igaz, ezek az írások nem az ı tollából származtak, hiszen elmondása szerint íráselemzést soha nem végzett, de a szerzemé-nyek változatosságát kihasználva sikerült összhangot teremtenie eb-ben a sokszínőségében. Egyszerő-en csak tette azt, amit legjobb tu-dása szerint tenni tudott: tévés ta-pasztalatait, többéves újságírói pályafutását és igazán figyelemre-méltó kommunikációs készségét is egybevetve próbálta a grafológia jeles szereplıit e lapban összefogni és tudásukat közkinccsé tenni. A felelıs szerkesztıi pozíció nem csak azzal járt, hogy begyőjtötte, majd szerkesztette az anyagokat, hanem segítette is közvetlen mun-katársait. Igyekezett olyan lapszá-mokat szerkeszteni, amelyek a

Egykor és most

szakma és a laikusok érdeklıdését egyaránt felkeltették. Erre szükség is volt, hiszen korábban az írástu-domány, a kézírás elemzése para-tudománynak, végleg megfoghatat-lannak számított, s még annyira sem volt elfogadott, mint most. Munkájával ezen igyekezett vál-toztatni, hiszen a szakmának szük-sége volt megfelelı utánpótlásra. Baráttá és hétköznapi gyakorlattá kellett tenni a grafológiát. Kitartó munkája sikeresnek bizonyult, ugyanis kreativitásának és a szer-zık nívós írásainak köszönhetıen egyre népszerőbbé vált az írástudo-mány, és ezen belül is a Grafológi-ai Intézet szaklapja: a GRAFOLÓ-GIA. Hol és mikor találkozott elıször a kézírás elemzésének a lehetısé-gével? Felsıfokú tanulmányaim idején, a pszichológiai elıadások során ta-lálkoztam elıször a grafológiával. Már akkor felkeltette az érdeklıdé-semet. Én magam sem ekkor, sem késıbb íráselemzést nem végez-tem, nem is végezhettem. Hogyan került a Grafológiai In-tézet folyóiratához? Agárdi Tamással, a Grafológiai Intézet vezetıjével a televízióból ismerjük egymást. Tamás a Kék Fénynél, én pedig a Híradónál dol-goztam. Közös érdeklıdésünk nem merült ki a televíziózásban. Mind-ketten érdeklıdtünk a szakma em-beri(bb) oldala iránt, így hamar megtaláltuk a közös nevezıt. Én 1994-ben elhagytam a televíziót.

Még ebben az évben hívott fel Ta-más, hogy a Grafológiai Intézettel egyidıs GRAFOLÓGIA lapnak a felelıs szerkesztıje legyek. Jó is-meretségünkre való tekintettel szí-vesen elvállaltam. Mindazok mel-lett, hogy tudtam, nem vagyok szakmabeli, nem értek a grafológi-ához. Két évig dolgoztam itt. Volt egy igazán érdekes jellegze-tessége az abban az idıszakban szerkesztett lapszámoknak: a borítón a címlapképet fejjel lefe-lé láthattuk. Az Ön számára mit szimbolizált ez a megjelenítés, és mit szeretett volna ezzel elérni? Azért fogadtam el ezt az ötletet, mert úgy gondoltam, ha megfordít-juk a képet, azaz ha „kifordítjuk az embert”, talán több mindent meg-látunk, felismerhetünk benne. Ezt teszi a grafológia is. Kitárjuk a lélek belsejét, legbensıbb bugyrait. Miután több számot is megért a lap, érdekes visszajelzéseket kap-tam a borító szimbolikáját illetıen. Mindenki számára más-más jelen-téssel bírt ez a különös szimbólum. Úgy éreztem, elértem a célom, hi-szen az olvasókat elgondolkodtat-ta. S minél több magyarázat van rá, annál jobb. A mai napig mindenki mást és mást lát bele, és ennek én nagyon örülök. Milyen volt a munkamenet, ho-gyan készült egy-egy lapszám akkoriban? Elıször is ismernem kellett az ak-kori nagy neveket, azokat, akik a grafológiával tudományos szinten foglalkoztak, és ismernem kellett a hallgatók érdeklıdési körét is. A

„Azt gondolom, hogy a grafológia egy olyan segédtudomány, ami hozzájárul ahhoz, hogy az emberi természet mind megismerhetıbb legyen.”


megjelenésre szánt cikkeket, tanul-mányokat, interjúkat az akkori ok-tatóktól kaptam, s ezeket csupán formailag rendeztem át. Szakmai javításokat, változtatásokat nem ejtettem rajtuk. Esetleg stilisztikai változtatásokat kértem a szerzık-tıl, annak jegyében, hogy az olva-sók érdeklıdésének megfeleljenek. De ilyen eset ritkán fordult elı. Az volt az elınyöm, hogy én a kívül-álló kötetlenségével tudtam a dol-gokhoz nyúlni, hogy engem nem szabályozott a szakma. Próbáltam úgy összeállítani a lapot, hogy az szakmai szempontból a grafoló-gushallgatók, az oktatók és az ol-vasó érdeklıdık számára is izgal-mas, érdekes legyen. Olvashatóak voltak a lapban neves politikusok, mővészek, alkotók grafológiai elemzései, és esetleg véleményük is a grafológiáról. Tudománynak számított akkor már a grafológia? Amikor én az újságnál dolgoztam, még javában folyt a vita arról, hogy a grafológia tudomány-e, vagy sem. Igen, ez még a mai napig is vita-téma. Hogy a grafológia segédtudomány, abban soha nem volt kétségem. Hadd mondjak egy példát: ha a grafológiai elemzés alátámasztotta egy bőnügyi nyomozás fı nyom-vonalát és eredményeit, akkor úgy gondolom, hogy ez fontos infor-máció volt, mert kapott még egy megerısítést. Egy teljes, átfogó nyomozást azonban nem helyette-síthet egy írásvizsgálat. Mi az, amiben esetleg kételkedik a grafológiát illetıen, és hogyan lenne ez kiküszöbölhetı? Ilyen például néhány irányzat, ami súrolja a tudományosság határát. Nézze el nekem, hogy ezeket konkrétan nem akarom megnevez-ni. Nem azt mondom, hogy nem igaz, csak azt, hogy számomra még nem meggyızıek az eredmé-nyek. Mégis, hogyan képzel el egy meggyızı grafológiai elemzést? Ha én valakivel elkezdek beszél-getni, körülbelül öt perc után kiala-

kítom róla a véleményem. Har-mincöt éve dolgozom így. Ez alatt az öt perc alatt kell megismernem beszélgetıtársamat, hogy késıbb hően tudjak írni róla. Mindig is nagyon becsültem azokat a grafo-lógus kollégákat, akik akkoriban igyekeztek tudományos alapokra helyezni a grafológiát. Hiszek ab-ban, hogy ezek az elemzések jóko-ra valóságalappal rendelkeznek. A pszichológia és a grafológia sem képes képletekbe behelyettesíteni a lélek rejtelmeit, majd a tükörképét leképezni a személyiségnek. De egy kézíráselemzés nagyon jó szempontot tud adni az emberi jel-lem megismeréséhez. Ön szerint mikor juthat el a gra-fológia arra a szintre, hogy egye-temeken, más felsıoktatási intéz-ményeken tanítsák a tanterv ré-szeként, mint például a pszicho-lógiát? A grafológia és a pszichológia eb-bıl a szempontból nagyon jól pár-huzamba vonható egymással. Évti-zedekkel ezelıtt a pszichológia helyzete szinte teljesen hasonló volt a grafológiáéhoz. S ma már ki merné megkérdıjelezni a létjogo-sultságát? A grafológiát is erre a szintre kell emelni. A grafológia képviselıi mit te-hetnek azért, hogy ezt a szintet elérjék? Kutatással, sok-sok elemzéssel, sok-sok analízissel és szintézissel juthatnak el odáig. De térjünk vissza a Grafológiai Intézethez és a laphoz! Milyen társaság fogadta Önt a kezdetek-kor? Nagyon kellemes és elkötelezett csapat volt a Grafológiai Intézet-ben és úgy tudom, ez azóta semmit sem változott. Milyen helyzetben volt akkor a grafológia oktatása? Akkortájt mi voltunk az egyetlen komoly képzı intézmény az or-szágban. Magas szintő szakmai oktatógárda mőködött és mőködik is a mai napig, akik ugyanazt a színvonalat tartani tudták. Kihelye-zett tagozatok voltak még néhány vidéki nagyvárosban is. Ma már

többezres számban képezik a gra-fológusokat, különbözı iskolák-ban. A színvonalról azonban ne beszéljünk… Késıbb a jobb képes-ségő, jobban teljesítı kollégák önállósodtak, esetleg iskolákat ala-pítottak, ugyanis egyre nagyobb lett a kereslet a grafológia iránt. Folyamatos fejlıdésre, kutatásokra van szükség, egyre több publiká-lásra, egyre több szakmai kezde-ményezésre, és így tovább. Ma az intézet valóban megérdemli az in-tézet címét: kutatási eredményei, tudományos törekvései, értekezé-sei alapján egyaránt. A szakma legitimálásához szükség van arra, hogy minden irányból, a lehetı legtöbb megközelítésbıl vizsgál-ják, kutassák a kézírásokat. Ami-kor például Szidnai László elıállt az akkor még újdonságnak számító számítógépes elemzési techniká-val, nem mindenki sejtette, hogy ez fontos mérföldkı lehet egy va-lóban egzakt tudomány felé. Többször említette Agárdi Tamás nevét. Mi a véleménye akkori kezdeményezésérıl? Neki köszönhetı, hogy Magyaror-szágon a grafológia elindult a tu-dománnyá válás útján. Fölismerte, hogy kiket kell maga mellé vennie, hogy kik azok, akik jó irányba len-dítik a kutatómunkát. A mai napig is óriási összefogó erıt képvisel a szakmában. Hogyan összegezné az újságnál eltöltött idıszakot? Az a két év nagyon sokat jelentett az életemben, de a legnagyobb élmény az volt, hogy láthattam, miként születik, kemény vajúdások közepette, egy új tudományág.

Kovács Judit Ágnes

Egy gondolat „Mennyi elıvigyázatosság szükséges, hogy ne elsınek mondd ki az utolsó szót.”

(Joseph Joubert) A Grafológia címő lap elsı évszámai-nak mottója


Humánum, emberszeretet, és tiszteletet ébresztı tudós ismeret Számomra a grafológia nem szere-lem-gyerek. Ennél a metaforánál maradva azt mondhatnám inkább: panel-gyerek. A kényszer szülte az érdeklıdést. Azért iratkoztam be egy grafológia iskolába, mert sze-met szúrt egy bekeretezett hirdetés, amelyben a tanfolyam elvégzése után munkát ígértek. Így kezdıdött. Persze, ilyen alapon választhattam volna valamilyen titkárnıképzı vagy pénzügyi ta-nácsadó tanfolyamot is. Valószínő-leg nem véletlen, hogy éppen a grafológia mellett kötöttem ki. Az akkoriban vastagodó ezoterikus vértemben annyit már felfogtam a világból, hogy jobban összefügge-nek a dolgok, mint ahogy én azt azelıtt gondoltam. A vonalak vilá-ga legalább olyan misztériumnak ígérkezett, mint az emberek vagy akár a csillagok közti kapcsolat-rendszerek. Az elsı példaképem Szepes Mária volt, a maga sajátos pszichogra-fológiájával. A másik pedig Csötörtök Csaba, a maga ténygra-fológiájával. Látszólag két teljesen különbözı világ, teljesen eltérı megközelítési mód, más kategóriák

és definíciók. Mégis összehozza ıket valami, ami a legfontosabb: a humánum, az emberszeretet, és a tiszteletet ébresztı tudós ismeret. S hogy mi a legnagyobb sikerem? A legkisebb írás, amivel valaha is találkoztam. Ez egy levél egy kis-lánytól, a druszámtól, aki köszöne-tét fejezi azokért a mondatokért, amiket írása nyomán adtam neki. Már nem emlékszem az elemzésre, természetesen elsikkadtak a mon-datok és a szentenciák. Nyilván azért, mert érdektelenek. Ami szá-mít, az mégis csak fennmarad az idı rostáján. Mint az a miniatőr gyöngyírás. Sokáig ırizgettem a tárcámban. Most már nem tudom, hol van a kis levél. De emlékszem rá.

Bálint Vera Grafolízis

Minden írás egy új világot nyit meg Életünkben sok mindent nehéz szavakba önteni… Azok, akik tel-jes átéléssel, a „flow” állapotában tudnak mőködni – értendı ez akár munkájukra, akár szabadidıs tevé-kenykedésükre –, talán jól érzik/értik ezt. Sokan közülük kevésbé tudják megfogalmazni gondolatai-kat arról, hogyan is, miért is végzik

azt az adott cselekvést, folyamatot. Nekünk, grafológusoknak, tehát személyiségekkel, egyénekkel fog-lalkozó – segítı – szakemberek-nek, rendelkeznünk kell a „szavak erejével való optimális bánásmód-dal”, azaz a könnyed, mégis szak-szerő, pontos és célirányos, igé-nyes kommunikáció képességével, mind szóban, mind írásban. Úgy érzem, napi munkám során rendel-kezem is ezzel. Mégis most, egy-fajta összegzés, munkámhoz kötı-dı „ars poeticám” megfogalmazá-sakor mintha ez elıbbiek táborába tartoznék! Érzem, tudom: mit, és miért csinálok, mint írással, pszi-chikummal foglalkozó szakértı, mégis, nehéz szavakká konvertálni ezt mások (fıként szakmabeliek) elıtt! Jómagam pedig azonnal tudtam ezt már akkor is, mikor „ráleltem” erre a szakterületre: azonnal éreztem, hogy ez az Igazi, ez a nekem való hivatás! (...Az, hogy milyen volt az elsı találkozásom a grafológiával, egy hosszabb történet, de a sötét-kék borítós „Vallanak a betők” címő könyv 1985-ös, könyvheti megjelenése sokat segített ebben. ) Sok éve tehát naponta élhetem meg az akkori, elsı találkozás iz-galmát! Minden írás egy új világot nyit meg, s az azzal való munkál-

„Szerelem” elsı látásra…? Találkozások

a grafológiával

Egykor és most „A bető mutatja a lelket; aki be-tőket ír, az valósággal benyomja ezekbe lelkének képét; mi tehát az írás által megismerhetjük az írónak szokásait.”

Phalerensi Demetrius

(i. e. 345-283) athéni szónok

„Éppen úgy, ahogy a beszélgetés jelzi a lélek fogalmait, éppen úgy mutatja az írás a beszélgetést és a gondolatot.”

(Aristoteles)

Az elsı találkozás meghatározó lehet - ám olykor csak a többe-dik bizonyul annak. Összeállítá-sunkban három grafológus me-sél a grafológiával való megis-merkedésérıl.


kodás során mindig a szakszerő-ség, a körültekintés, az ezekkel járó szakmai alázat, az igényes, és az etikus fogalmazásmód elvei vezérelnek, s adják meg azt a fajta örömet folyamatosan, amit az elsı találkozás óta érzek. Persze, hisz tudom: „szerelem volt ez, elsı ta-lálkozásra!” Azóta pedig effajta „találkozásaim” számtalan, szebb-nél szebb, és különösebbnél külö-nösebb élményt adtak/adnak ne-kem!

Szıllıssy-Csoma Enikı www.grafologusOK.hu

A grafológia úgy kellene az embereknek, mint egy falat kenyér

A szerelem nem elsı látásra sike-redett. Az „elsı látás” még a '80-as években egy, a Könyvnapra meg-jelent grafológiakönyv volt, ami akkor 58 Ft-ba került kint a stando-kon. Számomra taszítónak tőnt a borítólapja, legalább kétszer rak-tam vissza, aztán belelapoztam és mégis megvettem. Többször vesel-kedtem neki az elolvasásának. Nem volt könnyő olvasmány, de tartalmazott egy eléggé hosszú irodalomjegyzéket; annak alapján próbáltam más grafológiakönyvek-hez jutni. Egy pécsi antikvárius sokat segített ebben, így sok erede-ti könyvvel rendelkezem. Ezek az elsı élmények el is múl-tak, a helyzet akkor átmenetileg a gyógypedagógia és a logopédia felé fordított. A könyvek viszont ott sorakoztak a polcon. Többször forgattam, sıt elkezdtem összeren-dezni ıket, saját jegyzetekkel. A megújuló grafológiai életbe kis késéssel kapcsolódtam, az elején sokan összejöttünk, akkor is akadt, aki az üzletet látta benne, mások egy új szakmában reménykedtek. Én az utóbbiak közé tartozónak érzem magam, ezért vettem részt a képzés összerakásában, a tanköny-vek írásában. Ekkor már lehetett beszélni szere-lemrıl, ami máig is megmaradt. Elıször megérzésbıl, késıbb tuda-

tosan irányítottam úgy az életem, hogy ne ebbıl éljek. Tudom, hogy vannak, akik ezért ma sem tartanak profinak, de errıl is (mint sok egyébrıl) más a véleményem. A profizmust nem a státusz: a szaktu-dás teszi. Most – több, mint 15 év után –újra válságban van a grafológia: a kép-zésben résztvettek nehezen talál-nak munkát, egyre kevesebben kezdenek neki a nem könnyő kép-zésnek. Mint szakirány, kikerült az igazságügybıl, odacsapták a pszi-chológiához, a szakértıket sorra törlik a szakértıi listáról. A vizsga-elnökök közé sokan felvetették magukat, a több évtizede dolgozók egyre kevesebbszer ülnek a vizsga-elnöki székben. Az utolsó pár mondatom talán egy kicsit depresszívnek hangzik, ettıl függetlenül tudom, hogy ez egy segítı szakma, csak nem jó nevet kapott. Úgy kellene az emberek-nek, mint egy falat kenyér, ahhoz, hogy eligazodjanak saját és a kör-nyezetük világában. Ennek megol-dása lesz a következı grafológus-nemzedék feladata.

F. Visnyei Irma Regionális Grafológusképzı

„Afölött, hogy az ember kézírá-sa vonatkozásban van-e az ille-tınek a gondolkodásmódjával és jellemével és hogy legalább sej-telmünk lehet, hogy az illetı milyen, hogyan cselekszik, mit érez, arról nem lehet kétség; épp úgy, ahogy nemcsak testalkatot és vonásokat, hanem a tekinte-tet, hangot, sıt a test mozgását is jelentısnek, az egész egyéni-séggel megegyezınek kell elis-mernünk.” (Részlet Goethe Lavater-hoz írt

leveleinek egyikébıl)

„A grafológia, úgy mint az or-vostudomány, tanulmányozza az embert. Az orvosok látják a test betegségeit, a grafológusok a jellem és az indulatok tévelygé-seit. Mindkét tudománynak meg-vannak a saját módszerei és ha grafológusok és orvosok vélemé-nyükben tévednek, ez nem a tu-domány hibája, hanem a megfi-gyelésé. Azon ellenvetés, hogy ’egy és ugyanazon ember többféleképpen írhat vagy ír’, csak bizonyítja a grafológia helyességét. Egy vál-tozó jellemő embernek – a grafo-lógia szerint is – kell, hogy több-féle írása legyen. A nyugodt, ki-tartó, határozott jellemő ember mindig ugyanazon mód szerint ír. Vagy ’valakinek az írása válto-zik, aszerint milyen hangulatban van’, szintén a grafológia javára bizonyít, mert egész természetes, hogy ha valaki nyugodt, az írása is nyugodt lesz; ha azonban vala-ki erıs felindulásában ír, írása lüktetett, heves, alapvonásai ke-mények, élénkek. Továbbá ’ha valaki elváltoztatja az írását’, akkor – ha ez jól sike-rült – a grafológus minden esetre az elváltoztatott írásnak megfele-lı jellemrajzot adna, épp úgy mint az életben is egyes szélhá-mosoknak sikerül embertársait megtéveszteni; a legtöbb esetben azonban – úgy a szélhámosnál mint az elváltoztatott írásnál – valahol kitőnik az eredeti jellem, az eredeti írás, amennyiben ki-sebb írásjelek, betők stb. válto-zatlanul mutatják az igazi jelle-met. Végül: ’a grafológus csak általá-nosat, körülbelülit mond’ csak az állíthatja, akinek sohase volt ke-zében egy grafológiai jellem-rajz. /.../ A grafológus pozitíven világosan, pontos meghatározott-sággal, az egyén ismerete nélkül teszi megfigyeléseit. Csak a jellemmel együtt változik az írás is.”

Giay Rudolf:

A Grafológia tankönyve, 1926


„A magyar grafológia legkiemelkedıbb alakja. Publikációi már 1926-ban, a Nyugat c. folyóiratban megjelentek” – olvashatjuk Románné

Goldzieher Kláráról több grafológiai témájú magyar honlapon is. A kettı közül az utóbbi állítás azonban csak részben igaz.

Végignézve az 1908 és 1941 kö-zött megjelenı Nyugat folyóirat számait, valójában négy különféle utalást találunk Románnéra. Az elsı 1913. december 16-ai, és egy, az Ernst Múzeumban megrendezett kiállításról számol be: „A budapesti textilmővészeti mő-hely Kozma Lajos, Románné Goldzieher Klára és Lakatos Artur tervei alapján készült szövetekbıl egész győjteményt mutat be. Sok ötlet, disztingvált artisztikus érzés váltakozik ornamentális köz-helyekkel, aminthogy nem is lehet másképpen. De a törekvés feltétle-nül rokonszenves. A szövetek egy részét mindjárt ki is próbálták bútorokon.” A második Reichard Piroska könyvismertetıje, melyben 1926. április 26-án Románné Írás és egyéniség címő könyvét ajánlja az olvasónak, a következıképpen: „A mai ember viszonya önmagá-hoz kettıs: lázas menekülés önma-ga elıl, és önmagának lázas kere-sése. A korszerő mővészetnek is vagy önfeledt kábulatot kínálnak vagy valóságos viviszekciónak vetik alá az emberi lelket. Vetély-társai ebben a tudománynak, mely egyre újabb eszközökkel és eljárá-sokkal egyre mélyebben igyekszik bevilágítani az emberi test és lélek rejtélyeibe; olykor olyan eszközök-kel és eljárásokkal, melyek mintha ısi babonák újszerő igazolásai len-nének. Ez az áramlat emelte tudo-mányos színvonalra a grafológiát is. Az elsı magyar nyelvő grafológia, Románné Goldzieher Klára köny-ve, megrajzolta a grafológia fejlı-

dését az ötletszerő játékos kedvte-lésétıl és intuitív megérzéstıl a módszeres megfigyelésekkel dol-gozó, pszichológiailag és fiziológi-ailag megalapozott grafológiáig; megállapítja a grafológia jelentısé-gét s megismertet annak szempont-jaival és módszerével. Románné G. Klára könyve elgon-dolásában biztos, felépítésében világosan áttekinthetı, stílusában pedig mindvégig szerencsésen el-kerüli a nagyképőséget és bıbeszé-dőséget, az unalmat és felületessé-get, a népszerősítı munkák eme veszélyeit. Mondanivalóját kétszáz jól megválasztott ’grafikum’ szem-lélteti. E kis könyv olvasmánynak is élve-zetes és tanulságos, de komoly és megbízható vezetı azok számára is, akik mélyebben be akarnak ha-tolni a grafológia területére.” A harmadik utalást Reichard Piros-ka: Riedl tanár úr címő, 1926. au-gusztus 1-jén megjelent cikkében lelhetjük, melyben Riedl Frigyes irodalomtörténésznek állít emléket, idézve Románné róla írt sorait (sajnos, ehhez írásminta nem áll rendelkezésünkre): „...finomvonalú, a szépet tapoga-tózva keresı írás. Betői kicsinyek és szerények, de a gondolatok röp-tével betőszárai is öntudatlanul felfelé szöknek. A szavak alacsony szalagából egyes nagybetők izolál-tan, keskenyen merednek a magas-ba: mint az érzékeny és magános ember, ki félénken testhez szorított könyökkel elkülönülve halad a többiek között. Érzékenységre vall a betők dőltsé-ge és feminin finomsága is; zárkó-

zottságra boltíves, zárt formájuk: egészen talán sohasem mutatta meg magát életében, humorral és ötlettel hárítva el az ellágyulás per-ceit. Csapongó, öblös hurkok mu-tatják, hogy fantáziája bőbájos mezbe öltöztette erotikus élménye-it. De ennél többet is jelentett szá-mára a nı: zárkózott lelke legin-kább nık körében nyilt meg, kik-nek finomszárnyalású, tartózkodó lénye rokon volt az övével. Egész egyéniségének szimboluma nevének kezdıbetőjében rajzolódik elénk: komoly, egyenesvágású elsı vonalára lágyan görbülı díszt fon szépérzéke és fantáziája. - finom-vonalú, a szépet tapogatózva kere-sı írás. Betői kicsinyek és szerények, de a gondolatok röptével betőszárai is öntudatlanul felfelé szöknek. A szavak alacsony szalagából egyes nagybetők izoláltan, keskenyen merednek a magasba: mint az érzé-keny és magános ember, ki félén-ken testhez szorított könyökkel elkülönülve halad a többiek között. Érzékenységre vall a betők dőltsé-ge és feminin finomsága is; zárkó-zottságra boltíves, zárt formájuk: egészen talán sohasem mutatta meg magát életében, humorral és ötlettel hárítva el az ellágyulás per-ceit. Csapongó, öblös hurkok mu-tatják, hogy fantáziája bőbájos mezbe öltöztette erotikus élménye-it. De ennél többet is jelentett szá-mára a nı: zárkózott lelke legin-kább nık körében nyilt meg, kik-nek finomszárnyalású, tartózkodó lénye rokon volt az övével. Egész egyéniségének szimboluma nevének kezdıbetőjében rajzolódik elénk: komoly, egyenesvágású elsı

Románné Goldzieher Klára: Vajda János kézírása

Egykor és most


vonalára lágyan görbülı díszt fon szépérzéke és fan-táziája.”

Ami azonban a legérdekesebb lehet számunkra, és már csak kuriózum-mivolta folytán is megérdemli, hogy megismerkedjünk vele, azt 1926. november 16-ei számában közölte a Nyugat – „Románné Goldzieher Klára: Vajda János kézírása”. Az aláb-biakban ezt olvashatjuk.

* * * A költı magasan szárnyaló, de érzékien élnivágyó ember. Másoknál nagyobb intenzitással érzékeli a jelenségek színének, hangjának, ízének ezernyi vál-tozatát. Vágyaiban telhetetlen: egy alakba, ideáljába sőríti a szépet, a fenségest, a gyönyörteljest, hogy - mint egy esztelen Kaligula - egy ölelésben szoríthasson min-dent egyszerre keblére. Az elérhetı nem ment a földiségtıl! A megközelíthe-tınek gyarlóságától a költı riadva fordul el; az ı tör-vénye a „mindent vagy semmit” s a képzelet és való-ság kényszeregyességét megvetve, aszkétikus ön-megtagadással eltaszítja a tökéletlent. A heves vágyakozás és fagyos önmegtartóztatás el-lentétes feszültségébıl pattantja ki a géniusz, szikra-ként a költeményt. Ritka írás tükrözi oly leplezetlenül a költıi lélek vo-naglását, mint Vajda Jánosé. (ifjúkori minta) Egyenletességet, harmonikus lágy formákat - jellem-zıit a kiegyenlített és kedélyes természetnek, amely viszont egyedüli forrása a derős és bizakodó életfel-fogásnak, - hiába keresünk írásában. Mert nincs két betője, melynek magassága iskolás rend szerint vi-szonylanék egymáshoz s szinte groteszk, amint né-melyik, szenvedélytıl kilódítva, görcsben kuporgó társát maga után vonszolja. E bomlott egyenlıtlenség a lelki harmónia ellenkezıjét bizonyítja: nagy belsı elégedetlenséget, mint az ideális törekvések és ösztö-nök meghasonlásának következményét. De ha ugyanabban az érzéki erı néha olyan vastagra duzzasztja vonalait, mint a mély és telt búgással rez-gı húr, késıi írásában vékony a vonal. néha mint az éles hangú pattanásig feszült húr, néha mint az éles bántó tövis, de leginkább már csak mint a meg-megszakadt, foszló selyemfonál. Ami az elsı írásban lobogás, itt ernyedt lehulló moz-dulat, ami ott büszke önmegtagadás, itt flagelláns kéj, ami önként vállalt lemondás volt, itt tehetetlen-ség. De ha e vibráló idegességgel papírra vetett írást némi távolságból átfogó pillantással szemléljük, a szálkás, vértelen, gátlásoktól összeszorult betők, a talajvesz-tett felröppenı ékezetek szépen tagolt, széles sorkö-zökkel árkolt szókká tömörülnek. És minden szó, mint a szabálytalan fodrú, rohanó és változó hullám, ritmikus lüktetéssel olvad a nagy folytonosságba. Meghasonlottságában is egységes, egyéni ritmustól

ringatott, csillagokat keresı, költıi lélek Vajda János. Írásának elemzése megérteti tragikumát, melyet [*] „nem véletlen, vagy beláthatatlan végzetszerőség ... ha-nem egy saját lelkében gyökerezı valamely, a világrend-del nem összhangú tulajdonsága okozott”, szerencsétlen szexualitása. Viszonyát a Nıhöz az a két asszony határozza meg elı-re, egész életére, akik ébredı érzékeit elıször foglalkoz-tatják: anyja és Gina. (lásd minta 55 éves korából)

Ifjúkori írásminta

Minta 55 éves korából


[*] Vajda János „Fürdıi emlékek” címő versébıl. [*] A zárkózottság jelei a formák boltíves kiképzése, az „I” kör alakú bekezdése stb. Az „m, n” összeszorított vonalai, a keskeny magas betők jellemzik a félénk, szégyenlıs embert, aki félszeg mozdu-lataiban is, testhez szorított könyökkel kerüli a terpeszke-dést. [*] Ez és a következı idézetek Vajdának a Nemzeti Múze-um irodalmi leveles tárában levı kiadatlan kéziratából származnak, mely az Alboin és Rosamunda mondának lélektani hátterét fejtegetve, szinte önkéntelen vallomás második házasságáról. [*] Vajda még kiadatlan levele egy ismeretlenhez, a Nem-zeti Múzeum irodalmi levelestárában.

Vajda és anyja között nem szövıd-tek az érzelem olyan gyengéd szá-lai, melyek a családi szők közelség testiségét, a vér és hús szagát illa-tos fátyollal festék volna. Apját imádja, anyjáról testi idegenkedés-sel emlékezik meg, a nıi intimitá-sok talán tapintatlan szellıztetése keltette a túlérzékeny gyermekben azt az undort, mely késıbb is fel-szállt benne a hús és vérbıl való asszonyi állat közelségében. Ez ellen védekezik öntudatlanul, ami-kor szerelmesét az eszményiség áthatlan palástjába öltözteti. Gina volt az, akire az ifjú Vajda költıi láztól elhomályosult szeme e bővös mezt vetítette. Gina szép volt és szőz, kacér, de elérhetetlen. İ ízleltette meg Vajdával a soha ki nem elégülı, egész életét betöltı epedést, de a hosszú évek gyötrel-mei kéjjé váltak: szerelmi lükteté-sét szublimálta versekben. Vajdát, kit gyermekkora elfojtott emlékei, kellemetlen élményei utó-rezgéseiként a fejlett nıiesség, az Anya, visszariasztott, kimondhatat-lanul vonzotta a bimbó, a Szőz. Deres fıvel, túl az ötvenem, egy pillanatnyi szeszélynek engedve „meggondolatlanul, mélyebb sze-relem nélkül, azonnal menyasszo-nyává vállalta” a tizennyolc éves Rosamundát. Szép volt és kacér, szőznek hitte és elérhetetlennek akarta. Alig nyerte el, máris lemondásra akarja bírni, de a nı „sír és esde-kel… és a nagy hıs, aki ádáz, dur-va, kegyetlen … aki gyors, hirtelen elhatározások embere, aki a vad-kanszerő iramodásainak köszöni…

diadalait, meg van fogva egy vele született gyengesége által, a nıi könnyekkel szemben tehetetlen.” – „Nıül veszi.” – De nemcsak meg-mondja neki, hogy szeretni ıt nem képes, de eszerint cselekszik is. Elzárkózik elıle mindjárt az elsı éjjelen és azután is. ...Ez állapotból erısen shakes-pearei drámai jelenetek fejlıdnek. Kínozzák egymást és kimondhatat-lanul kínlódnak. A férfi „...Eköz-ben úgy meghasonlik, hogy min-denre képtelen … már maga is kezdi utálni, megvetni magát, hogy mégis nem képes erélyes elhatáro-zásra… biztatják, legyen erıs, sza-kítsa el házassága bilincseit, de ı nem képes e kegyetlenségre magát elszánni… Rosamunda esdekel, sír vonaglik elıtte ...e z meghatja… elérzékenyedik ırjöngı szerelmi epedésén, szenvedésén de érzéki szerelmet annál kevésbé érez, sıt a nı természetellenes ostromlása csak növeli visszatetszését.” És most térjünk el Vajda szerelmi éle-tének harmadik sarokpontjához. Mint ahogy nem volt a véletlen vak játéka, hogy a kacér felkínál-kozó, szerelmét áruba bocsátó nı típusához tartozott az eszményinek képzelt Gina, az sem véletlen, hogy Rosamunda is a szerelem aktív, ostromló, Vajda felfogása szerint erkölcsileg nem kifogásta-

lan nı típusát személyesíti meg. [*] Mert csak az ilyen ösztönösen kezdeményezı, férfibomlasztásra alkotott természet tudta Vajdának - írásban is világosan kimutatható - fáradt, csakis képzeletben csapon-gó érzékeit lángra gerjeszteni. A Szőz típusa mellett a Puella típu-sa - milyen végletek! Anya - Puella, a két pólus, közöttük a Szőz, képzeletben megkívánva, valóságban eltaszítva, az ébren álmodó költı vízióiban e háromság együttese: a Nı. (Ifjúkori névaláírásának határozot-tan és hirtelenül elrántott „kardcsapás szerő” végvonala a gyors, hirtelen elhatározások em-berét mutatják. Késıbbi éveiben aláírásának végvonala a név alatt visszafordul, lágy ívet ír le, végül tétován egy remegésben hal el.) Mintegy tizenöt havi házasság után Vajda Bécsbe viszi Rózát. Lobogó győlölettel említve meg a nıt, írja egy ismeretlennek, hogy „az elvá-lást a Szentszéknél a ’matrimo-nium vatum sed non consumma-tum’ pápai dispensatio útján való fölbontását kérve, indította meg.” (44éves korából-minta) Róza Bécsben élt tovább - ismét elérhetetlenné vált. Vajda Pesten maradt. Győlölsége megenyhült.

Összeállította: PH

Írásminta 44 éves korából


vizsgálható egy kézírás. Ahogy tudott, betért egy könyvesboltba és megvásárolta élete elsı grafológiai témájú kötetét. Ez Románné Goldziher Klára Kézírás, a szemé-lyiség kulcsa címő könyve volt. Két hónapos amerikai útja döntıen befolyásolta a saját szakmájához való hozzáállását is. Nıvére ugyanis összehozott számára egy találkozót az amerikai gázipar ve-zetıivel, akikkel a szakmai diskur-zuson kívül a grafológia gyakorlat-ban történı alkalmazásáról is be-szélgettek. Hazaérkezve Magyarországra azonnal munkához látott. Újabb grafológiai témájú könyveket vásá-rolt, nyitott szemmel járt az or-szágban, kereste a hozzá hasonló gondolkodásúakat. Akkoriban ne-héz dolga volt annak, akit érdekelt az írástudomány, vagy az íráselem-zés, mert nem volt ilyen témájú számottevı szakirodalom. Miután minden itthon fellelhetı és sok külföldi könyvet, folyóiratot be-szerzett, más szemmel kezdte el vizsgálni győjteményét. Nagy saj-nálatára nem talált egyetlen olyan komplex áttekintı anyagot sem, ami a grafológiatörténettel foglal-kozott volna. Így a felhalmozott tudásanyagot, ami hosszú évek alatt győlt össze a fejében, egy át-fogó tanulmányban összegezte, Az íráselemzés kultúrtörténete cím-mel. Ez részletesen tartalmazta az írás és a grafológia fejlıdését az ıskortól napjaikig. Gömöri Géza ebben az átfogó tanulmányában Demokritost idézi, aki szerint „a tragédiákat és a komédiákat ugyan-azzal a betőkkel írják”; Suetonius Tranquillus római történet- és élet-rajzírót, aki Caesarok élete címő írásában több császárról készített feljegyzéseket, megfigyelve töb-bek között kézírásukat is; és

A Magyar Írástanulmányi Társaság másodszori alapításának története

Gömöri Géza emlékei alapján 2. rész

Cikkünk második, befejezı részé-ben bemutatjuk Gömöri Géza ki-tüntetett, emlékplakettes grafoló-gus visszaemlékezéseit az 1960-1980-as évekbıl és az azt követı sorsfordító idıszakról. Egy olyan történet következik most, ami nem csak mese, nem kitaláció, hanem valós történet, Gömöri Géza a ma-gyarországi grafológia úttörıjének megtestesült emlékei nyomán. Gömöri Géza – ahogy cikkünk elsı részében már olvashattátok – a Magyar Írástanulmányi Társaság (MÍT) jelenlegi ügyvivı testületi tagja. Neki köszönhetjük, hogy a grafológusszakmát oly méltatlanul a szınyeg alá söprı idıszak után, az 1980-as évek elején sikerült újra belopni a magyar köztudatba, az elıadótermekbe, a hallgatók jegy-zeteibe. 1984-ben, a nagy érdeklı-désre való tekintettel Gömöri Géza és társai létrehozták az Íráselem-zık Baráti Körét, majd 1987-ben Frank Tiborral és dr. Agárdi Ta-mással közösen újraalapították a Magyar Írástanulmányi Társaságot (MÍT). Gömöri Géza 1964-ben találkozott az íráselemzéssel. Azévben két hónapot töltött New Yorkban, az ENSZ-titkárságon dolgozó nıvéré-nél. Egyik nap az utcákat járva egy olyan automatába botlott, ami „kézírást elemzett”. Meg kell hagyni, érdekes élmény lehetett! Ez olyan különleges gép volt, ami pár érme és néhány kézzel írott sor fejében bizonyos szempontok alap-ján megmondta a sorokat író sze-mély legjellemzıbb tulajdonságait. Több szempontból is vizsgálta a kézírást. Gömöri Géza elmondása szerint a legtöbb eredmény illett rá, fıleg a kompromisszumkeresés, ami egy külön elemzési kategóriát képezett. Azonnal érdekelni kezd-te, milyen szempontok alapján

Justinius császárt, aki emlékiratai-ban azt írja, hogy az emberi kéz-írás alakulása csodálatos, mert a betegséggel és az öregedéssel is folyamatosan változik. Gömöri Géza megemlíti a nagy költıfeje-delmet, Goethét is, akinek életében igen tekintélyes kézírásgyőjtemé-nye volt és komolyan érdeklıdött az íráselemzés iránt. Goethe egyik levelében így ír Lavaternek: „arról semmi kétségem nincs, hogy az ember kézírása kapcsolatban van az ı érzületével, s jellemével és megsejti az illetı cselekvésmódját és érzésvilágát”. A tanulmány az íráselemzés magyarországi helyze-tével is foglalkozott. Többek kö-zött dr. Bendetz Móriczot, Bíró Józsefet, dr. Balázs Dezsıt, dr. Hajnal Richárdot, dr. Románné Goldzicher Klárát és dr. Csapodi Istvánt idézte meg, sajnálattal álla-pítva meg, hogy az imént felsorolt szerzıket az akkori generáció is alig ismerte – akárcsak a mostani –, s ennek oka, hogy grafológiai témájú könyveiket csak nagyon ritkán és nehezen lehet(ett) besze-rezni. Gömöri Géza szerint az elsı ko-moly, átütı erejő magyar grafoló-giai munka Románné Goldziher Klára 1925-ben megjelent Írás és jellem címő könyve volt, amelynek köszönhetıen egyre többen fordul-tak az írás tudományos kutatása felé. Az egyre komolyabb törekvé-sek legnagyobb eredménye a Ma-gyar Írástanulmányi Társaság (MÍT) 1930-as megalakulása volt, melyet a Magyar Tudományos Akadémia is elismert és támoga-tott. Elnökének Németh Pétert, a fiatalkorúak bíróságának vezetıjét választották, alelnöke Románné, titkára pedig dr. Balázs Dezsı és dr. Hajnal Richárd voltak. Gömöri Géza véleménye szerint a társaság


célja az volt, hogy a kézírás vizs-gálatának tudományos lehetıségeit elıadásokon, szemináriumokon és rendszeresen megjelenı publikáci-ókban tegyék közzé. Ezeken az elıadásokon az írásszakértéssel, az elméleti és gyakorlati lélektannal, a biológiával, ezen belül is az élet-tannal, a jogtudományokkal és a kriminalisztikával foglalkoztak. Mindent megtettek azért, hogy a grafológiát ne veszélyeztessék ál-tudományos törekvések, kontárko-dók. A MÍT 1951-ben, a pszicho-lógia visszaszorításával egy idıben szőnt meg, az akkor uralmon lévı diktatúra utasítására. 37 évet kel-lett várni, mire lehetıség nyílt az újraalapítására. Gömöri Géza szerint Magyarorszá-gon talán a legnagyobb hiányossá-gunk az volt, hogy a grafológiát sem a tudományos intézmények, sem a magyar közvélemény nem tudta hova sorolni. A ’70-es évek-ben a grafológia szó zavaró mel-lékzöngéje miatt Nyugat-Európá-ban tudományos körökben igye-keztek meghonosítani az íráspszi-chológia kifejezést. Tudnunk kell, hogy a társadalmi tudat horizontján több évtizeddel ezelıtt még a pszi-chológia sem volt elfogadott tudo-mány, azzal az indoklással, hogy ha nincs lélek, akkor lélektan sincs. Az utóbbi évtizedekben e téren jelentıs volt a fejlıdés. Kuta-tásokkal, tudományos kísérletek-kel, eredményes munkával bizo-nyított a pszichológia, így ma már senki sem kérdıjelezi meg tudo-mányos létjogosultságát. Ha ebbıl a szemszögbıl nézzük az íráspszi-chológia kifejezést, máris értjük, hogy miért is részesítették elıny-ben annyian a grafológia szóval szemben. Az íráspszichológia tu-dományos voltát azért is támogat-ták inkább, mert statisztikai, pszi-chológiai, neurofiziológiai tesztek-kel minden érdeklıdı szakember számára ellenırizhetıvé vált a kéz-írás sajátosságainak egységes vizs-gálata. Gömöri Géza elmondta: gazdag hagyományainak köszön-hetıen az íráselemzés Franciaor-szágban, Nyugat-Németországban,

Svájcban, Olaszországban kiterjedt és szervezett gyakorlati tevékeny-ségre épül. A nyugatnémet Pszi-chológiai Társaság kongresszusain például rendszeresen volt íráspszi-chológiai szimpózium is. Akkori-ban hazánkban nagy viták folytak. Sokan tisztázni kívánták a grafoló-gia helyét a tudományos életben. Gömöri Géza munkásságának kez-detekor a grafológia mellett a kom-munikációval és annak különbözı színtereivel, gyakorlati sajátossá-gaival is mélyrehatóan foglalko-zott. Számos írást publikált külön-bözı szakmai újságokban. Akkori-ban nagy ritkaságnak számított, hogy egy humán témájú cikk ab-szolút reál jellegő lapban jelenjen meg. Gömöri Gézával munkájából fakadóan ez gyakran megesett. Az egyik legkiemelkedıbb példa erre az Energiagazdálkodási Tudomá-nyos Egyesület (ETE) lapja, az Energia és Atomtechnika, amely-ben hat lapszám erejéig tartó soro-zatot kapott kommunikáció és gra-fológiai témában. İ akkor már vezérigazgató-helyettesként dolgo-zott a Fıvárosi Gázmőveknél. Kö-zel 40 évet töltött itt. Ez az idı ele-gendı volt arra, hogy a két terület ötvözését munkájában is tökélete-sítse, a számviteli, mőszaki oldalt és a humán attitődöket a gyakorlat-ban is kipróbálhassa. Cikksoroza-tának negyedik részében, melynek címe A tudományos technikai hala-dás emberi tényezıi, olyan kifeje-zéseket találhatunk, amelyek akkor a mőszaki beállítottságú kollégák körében, a ’60-as ’70-es években még nem voltak mindennaposak. Ilyen például a ma már jól ismert és jól definiált kinezika, a takti-kális kommunikáció, a paranyelv és a proxemika. Kompetenciavizs-gálatokkal is főszerezte írását, melyben a magasabb beosztású vezetık követelményprofilját állí-totta fel különbözı kategóriákban. Majd jöttek a ’80-as évek, amikor – még titokban – elkezdıdött szer-vezıdni a nagy grafológiai elit. Tagjai a Dohány utcai Metro Klub-ban rendszeresen találkoztak is egymással. Különbözı grafológiai

témákban tartottak elıadásokat a megjelenteknek. A nagy érdeklı-désre való tekintettel, Gömöri Gé-zának köszönhetıen a Fıvárosi Gázmővekhez is eljutottak az elı-adások, amikor is dr. Agárdi Ta-mást és Gömöri Gézát tömött ter-mekben hallgatták végig ott dolgo-zók és külsısök egyaránt. Azóta is sokan emlegetik ezeket az idıket, hiszen ezen elsı lépések döntıek voltak azon az úton, amit az írástu-domány szeretıi tapostak ki. E kétrészes portrénkban, amely Gömöri Géza életérıl és munkás-ságáról szólt, igyekeztünk nem csak szubjektív tapasztalatainkra építkezni, hanem hiteles, átfogó képet is adni az 1960-80-as évek grafológiai megmozdulásaiból. Kalandoztunk kicsit korábbra is, kicsit késıbbre is, kitekintettünk külföldre, a „nagy Nyugat” felé is. A jövıt illetıen Gömöri Géza bí-zik abban, hogy a sok éve megala-kult grafológiai társaságokat a széthúzás helyett az összetartás jellemzi majd. Nagyon fontos, hogy az oktatás területén a tanítás színvonalát, szerkesztési módsze-reit hasonlóvá kell tenni. Mivel az Oktatási Minisztérium tudomány-ként ismeri el a grafológiát és az egyetemeken is oktatják, jelentı-sebb propagandát kellene folytatni a médiumoknál. Mégpedig abból a célból, hogy a grafológusok egyre nagyobb figyelmet kapjanak a kü-lönbözı intézmények, vállalkozá-sok részérıl, hasonlóan a nyugati országok gyakorlatához. Lássák a grafológusok felbecsülhetetlen értékét és kamatoztassák tudásu-kat, gyakorlatukat. S tudjunk meg mi is többet magunkról, a szak-mánkról külföldi kollégáink beszá-molóiból! Legyünk kíváncsiak rá, és fejlıdjünk velük együtt. Gömöri Gézával együtt köszönjük, hogy e cikk elolvasásával is hozzá-járultak a grafológia múltjának megismeréséhez. Ahhoz, hogy szakmánk múltja ne merüljön fele-désbe, meg kell ıriznünk jelenünk minden pillanatát is. Tegyünk érte, nap mint nap.

KJÁ


Összeállításunkban ugyanarról az írásról több grafológus rövid elemzését adjuk közre. Egymás véleményét nem ismerték, és azt sem tudták, hogy ki az író sze-mély. Reméljük: az összehason-lítás sokak számára érdekesnek és tanulságosnak bizonyul, és az is kiderül: harmonikus személyi-ség volt-e A kis herceg címő könyv pilótaként is tevékenyke-dı francia szerzıje, Antoine de Saint-Exupery. 1. Elemzés A kézírás készítıje szellemiségé-ben kreatív, játékos, szárnyaló fantáziájú ember. Jó átlátó és helyzetfelismerı képességgel rendelkezik, de ezzel együtt a részletekre figyelés és az alapos-ság is jellemzi. Sajátos ritmusban gondolkodik és tevékenykedik, lényeges számára, hogy ı ossza be az idejét, az elvégzendı fel-adatait. Saját stílusa és minıségelvősége határozza meg életvitelét, köny-nyedség, ritmus és lendület jel-lemzi. Nem szeret és nem is tud monoton, vagy hajszolt, mások által meghatározott ütemben él-ni. Tevékeny ember, akinek a gyakorlati és a szellemi tevé-kenység egyaránt örömére szol-gál. Kitartó, következetes, szereti a dolgokat tisztán átlátni, rend-ben tudni. Ésszerősége és logi-kus gondolkodása mellett nem merev elvekre támaszkodik, ha-nem emberségre, lelki megértés-

re és etikai alapelvekre épít. Ezért lehet gyakorlatiassága és raciona-lizmusa mellett, mégis kissé filo-zofikus szemlélető. Humort, emberséget, és egyben valamiféle csöndes visszafogottsá-got tükröz kézírása. Érzelmes és érzékeny ember, aki vágyik az ön-kifejezésre, de nem tolakodó és nem harsány. Elvágyódás éppúgy jellemzi, mint kapcsolatvágy az embertársai felé. Mély emberi kapcsolatai ellenére magányos ember, aki érzékenysége és sérülékenysége terheit nem viszi át embertársaira, hanem magában hordozza. Igazi humánum és tapin-tat jellemzi. Feszültségét és nyug-talanságát viselkedésén nem lehet tetten érni. Összességében intelligencia, éssze-rőség, gyakorlatiasság és mély em-berség jellemzi.

Mózsik Erika 2. Elemzés E sorok írója kimagaslóan értel-mes, intelligens ember. Idınként labilis, hangulatember, de nagy erıfeszítéseket tesz a kiegyensú-lyozottságért, és úgy tőnik, nincs hiába a fáradozása. Nem engedi, hogy az érzelmei tévútra vezessék, a realitás, a logika, ész érvek men-tén halad. Nagyon erıs, de nem

erıszakos egyéniség, Nem barátsá-gos és nem simulékony, nehezen viseli a kötöttségeket. Általában megtartja a három lépés távolsá-got, talán még többet is. Közvetlen környezetében viszont teljesen ol-dott, ha már kialakult a bizalom, szeret segíteni, mentorálni, bizalmi kapcsolatban élni, intenzív érzel-meket adni és kapni. Nagyon kí-váncsi, érdeklıdı, újra fogékony ember, aki tisztában van saját ma-gával, adottságaival. Nem különösebben érzékeny, in-kább érzéki, de az érzékiségét el-fojtja, illetve szublimálja. Szereti, ha neki van igaza, de haj-landó a kompromisszumra. İszin-te, egyenes ember, nem túl diplo-matikus, ezért is akadnak konflik-tusai a környezetével. De látja, hogy a sikerhez vezetı utat nem tudja egyedül végig járni, szüksége van az emberek támogatására, nem vonulhat elefántcsonttoronyba,a cél érdekében ezért kicsit „meg kell magát erıszakolnia”. Nem önzı, ám nem mindig van tekintettel a többiekre. Kimagasló-an kreatív, aki után bizonyosan ma kapkodnának a munkaadók, de az a közösség, ahova becsöppenne nem biztos, hogy jó szemmel néz-né. Nem kényszerít senkire sem-mit, viszont nem is tisztázza a fél-

Több szem többet lát?


reértéseket. Talán túl erıs kötöttségek között élhetett, ami folyton változott, hi-ányzott a stabilitás, nem alakult ki a szabálykövetés, de mindezt szor-galommal, akaraterıvel pótolta.

Bánáti Andrea 3. Elemzés Amikor ezt a mintát megkaptam, elbizonytalanodtam egy kissé:. ki vagyok én, hogy egy nálam sokkal magasabb szellemi szinten élı, alkotó emberrıl megállapításokat tegyek? Túltettem magam ezen a filozofi-kus dilemmán, és tanulmányoztam az írást. (Még jó, hogy a nemét, a kezességét, a szemüveghasználatot legalább tudom…de mi van a nyo-matékkal,a méretekkel és az egész tudományosságot biztosító mérés-rendszerrel?) Azért belevágtam. Elıször azt próbáltam beazonosíta-ni, hogy az elit csoportok közül vajon hova tartozhat duktorunk?(bár a tipizálást alapvetıen elutasí-tom!) Az elsı ránézésre látszott, hogy az absztrakt intelligencia összes je-gyét hordja magán: koncentrált, egyszerősített formák magas for-manívóval, dinamizmus fékezett-séggel, hajlékony vonalvezetés, spontán, ritmikus téreloszlás, kö-tetlen írás (a vonal mázoltságát vagy élességét nem tudtam megál-lapítani). Feltételezem, hogy a vizsgált személy (aki irodalmár) magasabb szellemi régiókban a lét abszolút értékeit keresi, és ehhez megvan minden szellemi muníció-ja. Verbális kommunikációja, írás-beli kifejezıkészsége meghaladja az átlagot, önkifejezési vágya, ön-megvalósítási igénye nem szokvá-nyos. Az is tisztán látszik, hogy a lét kérdéseire adott válaszaival „kilóg a sorból”, és nem kerget illúziókat: intellektuális kételyeire kreatív, gondolkodó, alkotó módon válaszol. Nem bonyolódtam bele ováljainak elemzésébe, hiszen az énkép, az önbizalom, az önérték bizony nagyon megrendülhet a világ nagy kérdéseire adott vála-szok alkalmával! Hogy milyen

színvonalon tette a duktor a dolgát, azt tessék azoknak megítélni, akik olvasói, befogadói mővének. Ez nem a grafológus kompetenciája! Nem volt meglepetés, hogy ennek a területnek a fejlettsége mellett az intuitív intelligencia jegyeit is megtaláltam. Azt hiszem, a kettı kiválóan kiegészíti egymást, meg-jegyezve, hogy e kettı erıssége a szociális és érzelmi intelligenciát nagymértékben gyöngíti. A tudatos és tudattalan rétegek átjárhatósága jelen van a szellıs, áttekinthetı írásképben, a kötetlenség pedig a szociális elszigeteltség, talán ön-ként vállalt magány érzését kelti. A produktív kreativitás jegyei viszont mindenképpen meggyızıek., de nem hagyhatók figyelmen kívül az önmarcangolás, belsı kételyek, a kiútkeresés jegyei sem. És ha valaki azt szeretné megtudni a grafológustól, hogy milyen a duktor viszonya múltjához, arra csak azt tudom mondani, amit ta-nítványaimnak elrettentı példaszö-vegként szoktam idézni: „Önnek a múltjában voltak súlyos traumák…

komoly problémái lehettek szülei-vel…érték olyan megpróbáltatá-sok, amiket ma sem tudott feldol-gozni..” És kit nem? Nincs kivált-sága senkinek ehhez, minden em-berre jellemzı…persze ki így, ki úgy dolgozza fel. Ismereteim sze-rint a mővész-elit sokkal nehezeb-ben, filozofikusabban, mélyebben éli meg ezeket a traumákat, tekint-ve szenzibilitását, lelki érzékenysé-gét. Ami persze ebben az írásban is jól látható. Számomra ennek az elemzésnek nagy tanulsága, hogy mindannyian emberbıl vagyunk; ugyanolyan létproblémákkal, legfeljebb kicsit alacsonyabb, kicsit magasabb szin-ten, a társadalom számára eltérı értékességgel. éljük meg ezeket. Grafológusként pedig egész em-berségünkön, meglévı tudásunkon és tapasztalatunkon keresztül „szőrjük át” a duktorok személyi-ségét, és már emiatt sem születhet két teljesen egyforma elemzés. Remélem, ezt a tesztet vállaló kol-légáim is így látják.

Papp Zsuzsa

Visszapillantó Több szem többet látott? Júniusi-júliusi lapszámunkban Frank Sinatra amerikai énekes-színész kézírását elemezte három magyar grafológus, akiknek szintén nem árul-tuk el az író személy kilétét. Közöltük egy amerikai grafológus vélemé-nyének fordítását is – aki viszont tudta, kinek az írásáról van szó. A ma-gyar szakembereket utóbb arra kértük: írják le utólagos benyomásaikat, miután megtudták, ki a duktor.

Utólag sem írtam volna mást az író személyrıl

Igazán izgalmas dolognak ígérke-zett az elemzés elkészítése, így szívesen vállaltam. Amikor dol-gozni kezdtem vele, akkor azért a lelkesedésem alábbhagyott, na-gyon zavart az, hogy beszkennelt mintával kellett dolgozni. Szá-momra ilyenkor elveszik valami az írásból, ami élıvé teszi a papírra leírt sorokat. Ezt kompenzálta az, hogy nagyon szimpatikusnak talál-

tam a kézírást. Tudom, ez nem lehet szempont a grafológusnak, de engem jó érzéssel tölt el, ha elsı látásra valamilyen pozitív dolgot sugároz az írás, a véleményem ki-alakításában nem befolyásol. Amikor megtudtam, hogy kinek az írása, meglepıdtem és örültem, hogy nem tudtam, kirıl írtok elem-zést. Utólag sem írtam volna mást az író személyrıl, a terjedelmet tekintve sem írtam volna többet. Én úgy gondolom, hogy ilyen mi-nıségő anyagból (bár elég hosszú


szöveg volt) felelısséggel sokkal többet nem nagyon lehet írni. Az külön várakozással töltött el, hogy ki hogyan fogta meg az írás lényegét. Érdekes volt késıbb elol-vasni, hogy ki hogyan fogalmazta meg a duktor tulajdonságait.

Csányi Ildikó Sok hasonló megállapításra jutottunk A júniusi-júliusi lapszámban, mely tematikusan a „Ritmus és harmó-nia” köré szervezıdött, megjelent egy kézírás, s három magyar grafo-lógusnak a Grafológiai Intézet fel-kérésére írt, max. 25 soros rövid elemzése, valamint egy amerikai grafológus kissé részletesebb mun-kája. Természetesen csakis a saját elemzésemet vetem össze a szá-momra ismeretlen amerikai grafo-lógus elemzésével. Azzal kapcsolatban, amit ı úgy fogalmazott meg, hogy „Frank Sinatra kézírásában a legfeltőnıbb tulajdonság a mély emocionális tartalom és az érzések intenzitása (amelyet a nyomás, a pasztó-zusság, a jobbdılés és a horizontá-lis vonalak mutatnak), mely áthat minden betőt és az egész oldalnyi írást. Nem csak arról van szó, hogy az érzelmek fontos szerepet játszottak életében, ezek olyan erıt jelentettek, amely irányította ıt. Ugyanakkor ezeknek az érzelmek-nek az intenzitása ellenére úgy tőnt, kapcsolataiban nem volt ké-pes az érzéseit kifejezni”, én azt írtam, hogy „A lélek, az érzelem ritmusos áradását néhol megtorpa-nások szakítják meg, ahol az ész és az akarat töri meg egy kicsit a sod-ró lendületet. Noha nyitottan for-dul mások felé, önmagára nézve zárkózott, nem szívesen enged be-pillantást a lelki történéseibe, a kételyeibe…. Törekszik a harmoni-kus életvitelre, …. hangulati inga-dozásain felül tud emelkedni, ezek nem zavarják az életvitelét. …Nagyon érzékenyen reagál a külvi-lág ingereire, s könnyen lehet hatni az érzelmeire, amelyek ilyenkor elragadják...” Ezen részek össze-

vetésébıl látszik, hogy az érzel-mek szerepét hasonlóan ítéltük meg. Az amerikai grafológus szerint: „Az elfojtás számos jele (megerı-sített vonalak, baltendencia, féke-zett mozdulatok és sok szögese-dés) , amely megjelenik az írásban, mutatja, hogyan próbálja bizonyos érzéseit visszafojtani. Ugyanakkor ezzel szemben épp az ellenkezıjét éri el annak, amit szeretne. Valójá-ban minden változékonyságban (amely a forma, dılés változásai-ban és a disszonanciában mutatko-zik meg ) az írás kínzottsága lát-szik, amely igazolja, hogy belül folyamatos harcot vív önmagá-val.” Én ezzel kapcsolatban ezt írtam: „Az ésszel és akarattal elhatáro-zott döntéseibe beleszólnak fel-feltoluló érzelmei. Az érzelmek ki-élése azonban kissé problémás lehet, fel nem dolgozott kudarcok, rejteni való élmények nyomai kí-sértenek, amelyeken nem tud túl-jutni.” Amit most hozzáfőzök, hogy a fel nem dolgozott kudarcok nyomai kisebb-nagyobb görcsök-ben jelentek meg, az elfojtás pedig a leszúró vonalakból látszott. Az elfojtás, az önmagával folytatott küzdelem és a kudarcok tekinteté-ben is hasonló volt tehát a meglátá-sunk. Az amerikai grafológus szerint: „Vonzódott az emberekhez, de ugyanakkor meg is bántotta ıket és igyekezett védelmet kiépíteni elle-nük. Számos erıs érzés forrongott benne, amelyeket jól elsáncolt sze-mélyiségén belül, s amelyek olykor feltörtek pszichéje mélyébıl, és valószínőleg gyermekkorból ered-tek. Gyanakvó volt az emberek szándékait illetıen és győlölte, ha valamire kötelezték. Úgy tőnt, ál-landóan ırt állt, hogy megvédje magát azoktól, akik ki akarták használni. Erıszakos és kritikus volt mások-kal szemben csakúgy, mint magá-val kapcsolatban, de utálta, ha más kritizálta és valószínőleg vé-dekezıen tört ki azokkal szemben, akik rá akarták tukmálni nem várt

és gyakran kéretlen véleményü-ket.” Én ezzel szemben azt írtam: „Szívesen és örömmel kezdemé-nyez és tart meg kapcsolatokat, annak ellenére, hogy érzelmileg nem teljesen kiegyensúlyozott….. Noha nyitottan fordul mások felé, önmagára nézve zárkózott, nem szívesen enged bepillantást a lelki történéseibe, a kételyeibe. … Kom-munikációs készsége átlag feletti, nem keresi, inkább kerüli a konflik-tusokat. Nagyon érzékenyen reagál a külvi-lág ingereire, s könnyen lehet hatni az érzelmeire, amelyek ilyenkor elragadják… Kritikai készsége erıs, ennek alkalmanként hangot is ad.” Véleményemet azzal támasztom alá, hogy az írásképet nézve girlan-dokat láthatunk, a szó- és sortávol-ságok a standard-nél kicsit nagyob-bak, és csak egy helyen van össze-akadás a sorok között. A szavak végén nem látunk szúró végvona-lakat, ez a jel-együttes inkább a konfliktusok elkerülésére utal, mint az összeütközésekre, vagy mások erıteljes kritizálására, netán kitörésekre. A dılésingadozás az érzelmi kiegyensúlyozatlanságra, a nyomatékingadozás az indulati változékonyságára utal, de szerin-tem ezek csak ritkán fajultak el kemény összeütközésekké. Ezzel kapcsolatban pedig leírtam, hogy nagyon érzékenyen reagál a külvi-lág ingereire. Az amerikai szerzı szerint: „Bizonyos fokú rugalmasság is kiolvasható az írásból (a nyomás és pasztózusság kombinációjából), amely jelzi képességét a helyreál-lásra. Szintén jól látható a nagyon erıs személyes motiváció jelenléte, amely hatalmas cselekvési vágy-ban gyökerezik. Ez, és hajthatatlan eltökéltsége is erısíti abban, hogy a maga útját járja. Valójában ké-pes volt „ledózerolni” bárkit, aki az útjában állt. (figyeljük meg a hosszú és erıteljes, lefelé futó vo-nalakat és a könyörtelenül határ-orozott, lefelé lejtı t-áthúzásokat ). Erıs individualizmus is kifejezıdik az írásban (a formák, dılések vál-


tozatossága és a lerövidült d-szárak révén). Függetlensége, és képessége arra, hogy egyedül is helytálljon, jól látható írása igen visszafogott jellegébıl (sorok kö-zötti távolság, ismétlıdıen egyenes betők, rövidített d-szárak).” Én ezt írtam: „A fejében rend van, kifejezetten jól strukturálja az in-formációkat, a tennivalókat. Szin-tetizáló gondolkodásmódja mutat-ja, hogy nem ragad le a kis részle-teknél, az egészet átlátja, nagyobb egységekben, sıt távlatokban is gondolkodik. Tervezésében pontos, tartja magát az elıre eltervezettek-hez, hogy mikor kezd munkához, és a megvalósítás során sem hajlandó sietni, a saját tempójában végzi a feladatait, nem hagyja siettetni magát. Energiabeosztása ennek ellenére nem tekinthetı teljesen egyenletesnek, hiszen impulzív lé-lek, akit az érzelmei, érzései nagy-ban befolyásolnak a tevékenysége végzése közben. Az elvállalt fel-adatokat korrektül végigviszi, meg-bízhatóan teljesít. Domináns sze-mélyiség, aki nem hagyja, hogy mások dirigáljanak neki, ı szereti megszabni az ütemet a valóságban is, és képletesen is.” – Tehát mind-ketten megfogalmaztuk, hogy egyedül is jól helytáll, eltökélt, a maga szabta ütemben dolgozik, független személyiség, hogy indi-vidualizmus, dominancia jellemzi. A „könyörtelen ledózerolással” azonban nem értek egyet, leg-alábbis nekem ezt az írás nem üze-ni. Meg kell jegyeznem, hogy mi hárman nem tudtuk, hogy kinek az írását elemezzük, míg az amerikai grafológus tudta, hogy kinek az írását vizsgálja, és így tisztában lehetett az életútjával. Az amerikai szerzı szerint: „Lírai és költıi oldala, mely olyan fontos része volt szerepének, a világ szá-mára valójában csak az énekén keresztül volt hozzáférhetı. Dalai voltak „útmutatói” a világhoz.” Ezzel kapcsolatban én úgy fogal-maztam: „Az írás élı lefutási rit-musa és könnyed eleganciája sej-tetni engedi, hogy gazdag lelki éle-tet élı emberrıl van szó, aki szá-

mára a mozgásnak, a ritmusnak, lendületnek és az esztétikai élmé-nyeknek is fontos szerepet van. Tehát abban is egyet értettünk, hogy lírai, költıi alkat volt, aki gazdag lelki életet élt, amelybe a dalain keresztül engedett bepillan-tani, hiszen a mozgás, a ritmus, az esztétikai élmények éltetı elemei voltak, amin keresztül ki tudta fe-jezni önmagát.” Összességében úgy érzem, sıt úgy látom, hogy sok hasonló megálla-pításra jutottunk, bár igaz, hogy kissé másképpen fogalmaztunk. Az egyedüli egyet nem értés a máso-kon való átgázolás megítélésében volt, a „ledózerolásban”, mert bár az erıs kritikai érzék látszott, s ezt meg is írtam, de szerintem ezek az agresszív törekvések, megnyilvá-nulások, melyrıl az amerikai kol-léga írt, ennyire erısen nem jelen-tek meg Sinatra írásában.

Vékony Györgyi

A megfogalmazás a grafológus személyiségét is beleviszi az elemzésbe Ami elsıként feltőnt az elemzések olvasása kapcsán, hogy alapvetı megállapításaik több ponton ha-sonlítanak, mint különböznek egy-mástól. Ez megnyugtató, fıleg ha belegondolunk, hogy a tudomá-nyosságra való fokozott törekvés mellett a grafológusok ítéletei még ma is erısen építenek bizonyos szubjektív benyomásokra. Eltérés a három magyar elemzés között a kézíró határozottságára és kezde-ményezıkészségére vonatkozóan mutatkozott meg. Érdekes volt azzal szembesülni, hogy bár mindhárom elemzıt meg-ragadta a kézíró személy belsı ví-vódása, egészen más felhangot kapott ez a különbözı megfogal-mazások által. Például az „értelem és érzelem gyakran vív harcot lel-kében” egyszerő tényközlésnek tőnik, ennél valamivel dinamiku-sabb leírással találkozunk, amikor azt olvassuk, hogy „fel nem dolgo-zott kudarcok, rejteni való élmé-

nyek nyomai kísértenek”. Utóbbi fogalmazásmód fényt derít a té-nyek okára, ám keveset mond ar-ról, hogy a kézíró hogyan oldja fel belsı konfliktusát. Az egyes grafológusok közti hang-súly-eltolódások egy nagyobb je-lentıségő problémára hívják fel a figyelmet. A kézírásból megálla-pítható tények objektív (vagyis többé-kevésbé objektív) tényezık-nek számítanak, ám a megfogal-mazás már a grafológustól szárma-zik, aki akarva-akaratlanul saját személyiségét is beleviszi az elem-zésbe. Erre a jelenségre minél ko-rábban, már a grafológus-képzés-ben érdemes volna felhívni a fi-gyelmet, hogy az önálló praxist indító grafológusok tudatosan fi-gyelhessék elemzéseiket ebbıl a szempontból is. A negyedik – hivatalos – elemzés bennem erıs visszatetszést keltett, részben felszínes következtetései, részben kiegyensúlyozatlan nyel-vezete miatt. Például a formák és dılés változatossága valóban erıs individualizmusra utal? Szerintem ez az érzelmi hullámzás jele lehet-ne. Vagy az írás visszafogott jelle-ge tényleg azt jelenti, hogy Sinatra független és egyedül is helyt tud állni? … Ezek a következtetések adódhatnak abból, hogy a grafoló-gia nemzetközileg nem egységes tudomány, ettıl még az elemzı akár érthet is a grafológiához. Vi-szont a megfogalmazás módja – és ez nem a fordításból ered – az elemzést készítı grafológust hozza közel hozzánk. Az elemzés harci-assága („kínzottság”, „harcot vív”, „védelem”, „elsáncol”, „ırt áll”, „ledózerol”, „könyörtelen”) eltúl-zott, a személyiség kibontásához egyáltalán nem illeszkedik. Összességében véve ez alapján a mini-kísérlet alapján megállapítha-tó, hogy több grafológus többet tud mondani egy írásról, valamint, hogy idınként kifejezetten hasznos lehet, ha egy másik elemzés rávilá-gít az eredeti észrevételek esetle-ges aránytalanságaira, hiányossá-gaira.

Kovács Zsuzsanna


Dr. Finta József építész

Egy tanulmányában azt írja: „Az építész, s az építészet feladata /.../

elsırendően morális, s csupán

másodsorban szakmai-esztétikai

kérdés, szolgáltatás...” Hangsú-lyozza a használhatóság fontos-ságát is, illetve kifejti: „Az a ká-osz, amely a jelen építészetét jel-

lemzi, semmiképp sem stiláris

gyökerő, sokkal inkább filozófiai

hátterő.” Mit gondol: milyen jel-legő morális/filozófiai töltetre lenne szükség napjaink építésze-tében? Az a kelet-európai szellemiség, ami a II. Világháborúig létezett, idıvel széthullott, és ez az építé-szet, a mővészet vonatkozásában, és minden más területen is érzékel-hetı. Egyfajta stílus-káosz alakult ki. Persze, jó házat tervezni sokféle stílusban lehet, de csak ha megfe-lelı szellemi tartalom áll az elkép-zelések mögött. Ennek része a mo-rális hozzáállás is. Én úgy gondo-lom, a morális töltet lényege, hogy lehet bármilyen formájú a ház, ké-szülhet bármilyen anyagból, ám egy építésznek nincs joga ahhoz, hogy a megbízója vagy a majdani lakók ellenében „önmegvaló-sítson” és vigye papírra az álmait. Tehát, a morális kérdés az, hogy épület hasznos-e vagy sem. A hasznosság természetesen magá-ban foglalja a szépséget is – nem olyan házat tervezek, amely tönk-reteszi a környezetét, vagy amely egyértelmően irritáló. Fontos len-ne, hogy a befektetık, az építészek

Mesterségek mesterei

és a társadalmi ellenırzés egyaránt ilyen irányba lépjenek. Ám ezt nehéz elérni egy olyan társadalom-ban, amely vizuálisan alulnevelt. Ebben nem az egyén hibás, hanem korunk, valamint az az oktatáspoli-tika, amely nem helyez kellı hang-súlyt a rajzoktatásra, és egyáltalán, a humán nevelésre. Pedig ez visz-szahatna a reál nevelés színvonal-ára is. Hadd idézzek egy más szak-mából kölcsönzött példát: sebészek gyakran panaszkodnak nekem ar-ról, hogy a fiatal orvosok nem lát-nak térben, mert nem tanultak raj-zolni; márpedig egy operációnál a térben, illetve a mikrotérben is jól kellene tudniuk tájékozódni. Eny-nyire direkt módon függhetnek össze egymással ezek a dolgok. Az Ön vizuális nyitottsága hon-nan ered? Gyerekkorom óta mindig is rajzol-tam; talán üknagyapámtól örököl-tem ezt a hajlamot, aki nagyon jó erdélyi festı volt. Középiskolában rengeteg rajzpályázaton, vers- és novellapályázaton indultam – eb-bıl volt zsebpénzem. Máshonnan nemigen telt volna rá: Erdélybıl menekültünk Magyarországra 1944-ben, és meglehetısen szegé-nyek voltunk. Mindössze egy kekszesdobozzal érkeztünk ide – benne a családi iratok –, egy fény-képalbummal, és egy mackóval, ami ma is megvan. Most már meg-öregedett, el is pakoltam, de néha elıbújik és egy piros kagylófotelbe ül levegızni. Szóval, ennyi maradt

Már harmincévesen Ybl-díjjal ismerték el munkáját, késıbb számos egyéb külföldi és hazai elismerés mellett Állami Díjat, újabb Ybl-díjat, Budapest Pro Urbe-díjat és Kossuth-díjat vehetett át. A Magyar Tudományos Akadé-mia rendes tagja, címzetes egyetemi tanár. Budapesten ı tervezte például az Intercontinental, a Volga, a Forum, a Novotel és a Kempinski szállodát, a Szabadság téri Bank Centert, a Teve utcai rendırpalotát és a Westend City Centert. Mióta nyugdíjba ment, talán még többet dolgozik, mint koráb-ban; az általa vezetett iroda legutóbb a Kormányzati Negyed kapcsán kiírt nemzetközi pályázat egyik fıdíját nyerte el.

az erdélyi életünkbıl; apám és édesanyám rá is mentek erre. Én szerencsére csak nyolcéves voltam akkor. A „legjobbkor” jöttek, épp a há-borús viszontagságok sőrőjébe csöppentek. És ráadásul a Citadella alá mene-kültünk a háború elıl! Volt érzé-künk hozzá... Mindenesetre, bár egy ideig költınek készültem, ké-sıbb úgy döntöttem, hogy grafikus leszek. Édesapám azonban – aki kiváló mőfordító és költı volt Er-délyben, de az említett események folytán megbicsaklott a pályája – féltett engem, és azt mondta: mő-vészetbıl nem lehet megélni. Je-lentkeztem az építész karra és azonnal felvettek. Harmadéves koromban már demonstrátor vol-tam a rajzi tanszéken – ha nem jön 1956, és nem rúgják ki a tanszék professzorát, Bardon Alfrédot, ak-kor én ott maradok, és lehet, hogy a rajzi tanszék professzoraként megyek nyugdíjba. Ám építész lett, méghozzá rop-pant sikeres. Elégedett a pályájá-val? Az ember nyilvánvalóan soha nem elégedett magával, de nincs ben-nem semmiféle olyan beteges ér-zés, hogy különösebb hiányérze-tem lenne a pályámat tekintve. Ta-lán inkább az foglalkoztat néha, hogy miért nem lettem mégis gra-fikus vagy festı – különösen ami-kor túl sokat nyavalygatnak a mun-kákkal.


Legendás a munkabírása. Még mindig napi 15 órát tölt tervezés-sel? Ez mindig attól függ, hogy van-e valamilyen pályázat vagy határidı, valami nagyon izgalmas feladat. Ha nincs, akkor most már keveseb-bet dolgozom. Próbálunk sokat utazni a feleségemmel, élményeket felszívni. Ami építészeti folyóirat-okban megjelenik új, abszolút tren-di házakról, az a valóságban néha abszolút csalódás; ugyanakkor a szériaépületek, a lakóházak között is lehet látni gyönyörőeket. Értsem úgy, hogy ha valami ér-dekeset lát egy szaklapban, an-nak utánajár? Igen, igen. Hiszen a média nagyon

„meg tud csinálni” építészeket, akárcsak festıket vagy bármilyen más mővészt, és nem biztos, hogy az a legjobb alkotó, akit éppen túl-reprezentálnak Egyébként: ha já-rom a világot, folyamatosan rajzo-lok. Itthon soha, de amint átlépem a határt, elıkerül a rajzfüzetem; eddig vagy 15-20 ilyen győlt ösz-sze. Késıbb felnagyítom és ki is állítom ezeket a képeket. Vannak színészek, akik szívesen nézik meg magukat régi filmje-ikben, és vannak, akik ezt sosem tennék. Ön melyik típushoz tar-tozik? Elzarándokol-e néha vala-melyik régebben tervezett épüle-tébe? Soha. Mindig az érdekel, ami épp

az asztalomon van; ami új. Más kérdés, hogy esetenként kényszer-bıl is elmegyek a régiekhez, példá-ul amikor átalakítják ıket. És tudtommal olyankor az is elı-fordul, hogy kellemetlen élmé-nyek érik. Mint a Volga szálló-nál. Az borzasztó volt! A francia kultúrnemzet képviselıi Rékassy Csaba négy gyönyörő olajképét a szemétbe hajították, onnan szedtük ki; Ágota Margit 8x3 méteres, kü-lönleges technikával készült faliké-pére akkor bukkantunk rá, amikor már cserépléceket szegeztek bele – még sikerült megmentenem és át-tennem a rendırség épületébe. De másutt is tapasztalom, hogy a ma-gyar mővészetet olyan mértékben nézik le a külföldi befektetık, ami egyenesen vérlázító. Csak még egy példa: Kı Pál egy gyönyörő fa dombormővét a Fórum bécsi kávé-házából mindenféle tiltakozás elle-nére ki akarták dobni, végül nagy nehezen feltették a lifttıl két mé-terre, ahol nem tud megfelelıen érvényesülni. Kiss Sándor szobrai, amelyek szintén a Fórum éttermé-ben voltak, eltőntek – lehet, hogy máig is egy konténerben hevernek. Mindezt csak egy olyan az ország-ban lehet megtenni, amely egyálta-lán nem foglalkozik a kultúrájá-val... Teljesen hiányzik belılünk az a tartás, hogy büszkék legyünk a kultúránkra vagy önmagunkra. Sajnos, ez az építészetben is ugyanígy van. Azt olvastam, saját magának sosem tervezett házat. Igaz ez? Arra nem volt idım. Továbbá: minthogy a feleségemmel mind-ketten nagyon szeretjük a várost, a Margit körút közelében lakunk, egy parkra nézı lakásban. Ez ne-künk tökéletesen elég. Nem vá-gyunk családi házra; nem is volna energiánk rendben tartani. Építészként kedveli a „high tech” megoldásokat. Az otthona is ezt tükrözi? Azt teljesen másképp alakítottuk ki, nagyon eklektikus környezet-ben élünk. A feleségemék családja is mindenét elvesztette, és mi visz-


pedig nyilván a személyiségembıl, az ízlésembıl adódik. Az építészeti minimalizmust például, ami ma nagy divat, nem kedvelem – sokkal inkább azt, ha a terekben vagy a ház megjelenésében is lét-rejöhet valamiféle játékosság. Ha valaki felnıtté válik, akkor a játék-nak általában vége – az építészetre ez nem érvényes: a játéknak is, a tervezésnek is megvan az a sajá-tossága, hogy nem tudom elıre, mi lesz a következı lépésem. Szá-momra pontosan ez az izgalmas: hogy mi kerekedik ki az én játé-komból ott a tervezıasztalon, hogy miként alakul az adott pillanatban az állandó kérdésekre adott vála-szok sora... Azt hiszem, ezt sosem fogom megunni!

Podonyi Hedvig

szaépítettünk magunknak egy pol-gári létezésformát, olyasfélét, amit megörökölhettünk volna. A kézírásából úgy tőnik: mintha az idı múlásával mindinkább visszanyúlna a hagyományok-hoz, a múlthoz, a gyökereihez. Ez valószínőleg a koromból is kö-vetkezik. Eléggé eseménydús éle-tem volt, így egyre fontosabbá válik számomra a nyugalom, a meghittség. Az, ahogyan Barcelo-nában, a Ramblán benyúlnak a szálloda ablakán az ötemeletnyi magasságú platánok, leveleiken átsüt a nap, lent ebben a szőrt fény-ben jár-kel az óriási embertömeg, és valaki gitározik valahol... A naplemente Santorinin... Ezek azok a pillanatok, amilyenekre egyre többször vágynék. Harmincévesen még sokkal inkább a jövı érdekelt; most, hetvenkét évesen inkább a pillanat szépsége ragad meg. Egyre többet tudok arról, hogy ez meny-nyire megbecsülendı. Arról is árulkodik a kézírása, hogy minden részletre odafigyel, de nem igazán kedveli a pepecse-lést. Inkább átlátja a rendszerek egészét, mindent a helyére tesz, de a végrehajtást, az aprólékos kidolgozást lehetıség szerint másra bízza. Így van. Mindig volt egy 15-18 fıs mőtermem – a mostani 40 fıs, ami talán már túlságosan is sok –, és körülbelül a 70-es évek végéig még pontosan megrajzoltam sza-bad kézzel a részleteket, mielıtt átadtam a kollégáknak a terveimet. Azóta nem vállalkozom erre. Reggeltıl estig tevékenyen tölti a napjait, jól kommunikál, igényli az állandó visszajelzése-ket, ám rendszeresen igényli az egyedüllétet, idırıl idıre vissza-vonul egy kis idıre, hogy rendez-ze gondolatait. Igen. Vannak építészek, akik közö-sen terveznek: összehozzák a mun-katársaikat és „megbeszélik a há-zat”. Én ettıl iszonyodom. Sokak-kal dolgozom együtt, köztük néhány általam igen nagyra becsült kollégával is, de amit én csinálok, azt én csinálom. Képtelen lennék

olyan együttmőködésre, hogy az asztal fölé borulunk és tervezünk – az számomra magányos ügy. Domináns személyiség, aki élvezi is, amikor egy nagyszabású pro-jektet összefoghat, de mintha nem lelkébıl leledzene a vezetés igénye. Talán csak belátta, hogy az irányítás képessége elenged-hetetlen a munkájához, a siker-hez, és ezért megtanulta? Az egész irányító szerepet hallat-lan kényszerként élem meg. Sze-rencsére az ügyvezetı igazgató kollégám és más vezetık kézben tartják a cég adminisztrációs ügye-it; én inkább az építészettel foglal-kozom, sıt: leginkább már a sajá-tommal, továbbá ezeken keresztül munkákat szerzek. De minden más teher: a Tudományos Akadémia, a tizenhárom szakmai bizottság, aminek tagja vagyok, az egyete-mek... Elvállalom, mert muszáj, és nagyon sok elıadást tartok – meg is kapom ezért a magamét a felesé-gemtıl...! – de leginkább azt szere-tem, amikor egyetemisták hívnak meg kötetlen beszélgetésre. A töb-bi elsısorban stressz. Méghozzá teljesen másfajta stressz, mint ami-kor az asztalomnál firkálok és va-lami érdekes dolog születik. Az is felspannolt állapot, de jó értelem-ben. Írásában nem a statikusság nyu-galma jelenik meg, hanem az egymásnak feszülı ellentétek dinamikáján alapuló kiegyensú-lyozottság. Feltételezem: ez mun-kamódszerét és alkotói tevékeny-ségét is meghatározza. Amint mondtam: erkölcsi kérdés, hogy a ház hasznos, szép, és ne-kem is tetszı legyen – ennek eléré-se azonban nem konfrontatív fo-lyamat. Úgyis annyi konfrontáció van a szakmámban, hogy azokat semmiképp sem szeretném hatvá-nyozni. Ennek ellenére elıfordul, hogy ordítok – de csak ritkán, ha nagyon muszáj, és akkor meg is lepek vele mindenkit. A dinamiz-mus egyensúlyának megtalálása részben talán abból is következik, hogy ennyire fontos szerepet tölt be az életemben a rajzolás, részben

„Ha meggondoljuk, minden egész részekbıl áll. A ház téglából, ha-barcsból, ezek vegyületekbıl, a vegyületek elemekbıl, ezek mole-kulákból, a molekulák atomokból, és ezek is részekbıl tevıdnek össze. Az emberi test is így bontható ap-róbb részekre. A mozgás mozdula-tokból, a gondolkodás gondolatok-ból, képzetekbıl áll. Így bontható a szó is betőkre és azok alkotórészei-re. Ha minden részeke bontható, akkor a részek egyesíthetık, össze-kapcsolhatók, rendszerekbe foglal-hatók. A lebontás és egységesítés egymásnak ellentéte, de mégis szo-ros összefüggésben van egymás-sal. /.../ Ha a gondolkodás éppúgy beállítható a részletekig való le-bontásra, mint az egyesítı szerve-zésre, akkor ideális helyzet áll elı a szellemi életben. „

Csötörtök Csaba: Grafológia –

Az íráselemzés kézikönyve,

Gondolat, 1986


Betőszimbolika A „t” és a „ty” bető

Elıfordulhatnak a „t” betőben olyan extra hurkok, amelyek hatá-sára szinte teljesen megváltozik a „t” bető írásképe (1. ábra). Az így keletkezett bető propellerre hason-lít, vagy virágszirmokra, mert mind a vertikális, mind a horizon-tális vonalból hurok keletkezik, és az áthúzás indítása is hurkos. Az így író ember számára a vezetés, a döntés, a hatalom szinte élvezet forrása, a virágocska nárcisztikus jelnek is minısülhet. A mások fe-letti hatalomtól megittasodott em-berek írnak így. Pándy András, az ismert ál-lelkész írásából való a bemutatott minta. A brutálisan ag-resszív bőnelkövetı másik jelleg-zetes „t” betőjében (2. ábra) a hosszú, nyomatékos áthúzás nyíl-hegyben végzıdik, s a „t” bető durván összeakad a hatalmas ösz-tönkésztetéseket mutató „g” bető-vel. Ez a jel-együttes arra enged következtetni, hogy ebben az eset-ben a szex és a hatalom összekap-csolódik, s tudjuk, hogy Pándy a hatalmát a szexualitáson keresztül élte ki erıszakosan családjában.

A kettızött „t” bető – mely gyakori jel a magyar nyelvben – értelmezé-sében hasonlóan járunk el, mint a többi kétjegyő mássalhangzó ese-tén, vagyis az elsı bető magassága jelzi azt, hogy az író személy em-berként a vezetésben mekkorára tartja magát, a második „t” bető nagysága a vezetıtárs emberi érté-két mutatja. Az áthúzások magas-sága jelzi, hogy mint vezetıt, ho-gyan értékeli magát az író személy,

s mekkorára tartja, mint vezetıt, a társát. Ha önmagával van jobban megelé-

gedve, mind a betőmagasság na-gyobb, mind az áthúzás feljebb van (3. ábra). Amennyiben a vezetı-társat legalább olyannak vagy jobbnak ítéli meg emberi és vezetıi tekintetben, ak-kor a második „t” bető azonos magasságú, vagy nagyobb, s annak az áthúzása van magasabban (4. ábra).

Persze olyan eset is lehetséges, hogy emberileg az író személy a jobb, de elismeri, hogy a társának jobbak a vezetıi kvalitásai (5. áb-ra). Ebben az esetben az elsı bető magassága a nagyobb, de az áthú-zás a második betőnél van maga-sabban. Az viszont ritkábban for-dul elı, hogy az, aki ír, saját magát emberileg ítéli meg gyengébb mi-nıségőnek, de ugyanakkor, mint vezetıt, jobbnak tartja (6. ábra).

Amennyiben nincs valódi emberi kapcsolat a két vezetı között, de az ügy érdekében képesek az együtt-

mőködésre, a kettızött „t” bető nincs összekötve, csak a vízszintes áthúzóvonal az, ami mindkettın átmegy, vagyis csak munkakapcso-lat áll fenn (7. ábra). Itt vagy

egyenrangúként ábrázolt a vezetı-társ vezetıi erénye, vagy gyen-gébbnek, mint az író személyé. Még rosszabb a helyzet a vezetés szempontjából akkor, ha olyan ket-tızött „t” betőt látunk, amelyikben mind a betők, mind az áthúzások magukban állnak, sehol sincs ösz-szeköttetés. Az ilyen vezetıtársak már a munka érdekében sem képe-sek együttmőködésre (8. ábra).

Lehetséges, hogy az egyik fél le is mond a vezetésrıl, ilyenkor az egyik „t” bető nincs is áthúzva. A „ty” bető jelentése hasonlít az elıbb leírtakhoz, vagyis a kettızött „t” bető megítéléséhez annyiban, hogy a vezetést páros viszonyban vizsgálja. Csak itt nem a munkahe-lyi vezetésre kell gondolni, nem vezetıtársak között vizsgálódha-tunk, hanem az látható, hogy a partneri kapcsolatban ki ragadja magához a kezdeményezést, illetve ki vezet, ki irányít. Ha olyan „ty” betőt látunk, ahol a „t” nagy, az áthúzása magas, netán domború, s nyomatékos, ugyanakkor az „y” szinte eltörpül mellette, arra gon-


dolhatunk, hogy a kapcsolatban az író személy viseli a kalapot, szeret dirigálni, de legalábbis megszabni a dolgok menetét (9. ábra). De találkozhatunk olyan „ty” bető-vel is, ahol a „t” viszonylag hang-súlytalan, áthúzása rövid, gyakran girlandos, és a mellette levı „y” szinte kimagaslik mellıle. Ebben az esetben arra lehet gondolni, hogy az író személy az, aki elfo-gadja a vezetettséget, a döntéseket

a partnerére bízza (10. ábra). Ez már a gyerekírásokban is látszik, ha a szülı nagyon domináns, a gyerek meg nagyon enge-delmes. Ter-mészetesen a „t” és az „y” egymástól va-ló távolsága és helyzete is ad információt a partnerek közti lelki távolságról (11. ábra), illetve arról, hogy az író személy maga fölé emeli-e a part-nerét, avagy éppen lenyomni igyekszik (12. ábra).

Az ábécében az „u” bető követke-zik. Ez tulajdonképpen egy gir-land, mely két középzónás szár között található, így leírásának módja elárulja nekünk, hogy az író személy hogyan is viszonyul az emberi kapcsolatokhoz. Errıl kö-vetkezı lapszámunkban olvashat-nak az érdeklıdık.

V. Gy.

ÚJ! RAJZKURZUS - AKKREDITÁLT PEDAGÓGUS-TOVÁBBKÉPZÉS!

Dr. Vass Zoltán vezetésével 90 órás rajzkurzus indul

a Grafológiai Intézetben!

A képzésen olyan rajzelemzési módszert sajátítanak el a résztvevık, amely mindenki számára érthetıen, lépésrıl lépésre vezet el az alapismeretektıl a legfejlettebb módszerekig. Az óvodában, iskolában dolgozó pedagógusok folyamatosan találkoznak gyermekrajzokkal, amelyek megértéséhez a pedagógus alapképzés nem biztosít elegendı ismeretet. A rajzok pedagógiai-pszichológiai értelmezésé-re ugyanakkor nagy az igény. Ennek eredményes és élményszerő elsajátí-tásához ezért minden tematikai egység tartalmaz elıadást, valamint sok egyéni, kiscsoportos és/vagy csoportos gyakorlatot.

Ezek rövid összefoglalása a következı:

- Pedagógiai kompetenciahatárok, etikai szabályok - Rajzelemzési alapismeretek, alapelvek és a hétlépéses értelmezés mód-szere - Klasszikus rajztesztek: házrajzok, állatrajzok, farajzok és emberrajzok elemzése - Gyermekrajzok elemzése: normál és szokatlan fejlıdésmenet, formai-szerkezeti elemzés, tartalmi elemzés, szimbólumelemzés, élményfeldolgo-zás - Családrajzok elemzése, színes rajzvizsgálati módszerek, számítógépes rajzelemzés - Esetmegbeszélés A képzés specialitása, hogy a kompetenciahatárok figyelembevételével a rajzok pedagógiai-pszichológiai elemzésébe vonja be a résztvevıket.

A képzés formája:

akkreditált pedagógus-továbbképzés (OKM - 1/27/2007) ÉS a nagy érdeklıdésre való tekintettel:

nem pedagógusok részvételét is biztosítani tudjuk A képzés két blokkban valósul meg, aminek megfelelıen a képzés teljes költségét is két részletre bontottuk:

I. blokk 2007/2008 tanév I. félév: október 12. péntek 15.30-19.30, október 13. szombat, október 14. vasár-nap 9.00-17.30 és november 9. péntek 15.30-19.30, november 10. szombat, november 11. vasárnap 9.00-17.30 Ára: 55.000 Ft II. blokk 2007/2008 tanév II. félév: A pontos idıpont késıbb kerül meghatározásra. Ára: 40.000 Ft

Jelentkezés: a Grafológiai Intézetnél


Nagyon is sokat… Különösen ma, különösen akkor, ha tisztában va-gyunk vele, hogy a grafológia, mint a pszichológia segédtudomá-nya, legalább 80 %-ban lélektan, személyiségjegyekkel foglalkozó tudomány. Szégyenszemre, a pesti jogi karon nem létezik pszichológi-ai oktatás (legalábbis a 90-es évek-ben nem létezett), holott ma már lassan közhellyé válik, hogy míg régen az emberek paphoz jártak a lelki bajaikkal és nyavalyáikkal, addig manapság sok esetben a lel-kész szerepét jogászok, ügyvédek töltik be az emberek életében. Ren-geteg per azért indul meg, mert hiányzik a társadalomnak az a szö-vete, amely segít az embereknek feldolgozni a velük történı dolgo-kat, megoldani problémáikat. Ré-gen, amikor több generáció élt együtt, az idısebbek tapasztalata és élményanyagai a fiatalokat nagyban segítette. Emellett ott volt a vallás, és ennek kialakult, a társa-dalom minden rétegébe beívódott és elfogadott struktúrái. A II. vi-

lágháború után ez világszerte fel-bomlott, mára egyfajta elszigetelt-ségben élnek az emberek, a sző-kebb családi modell terjedt el, nem élnek együtt a generációk, a vallás szerepe is háttérbe szorult. Ezzel párhuzamosan lépett elıtérbe, és erısödött meg a pszichológia, amelynek szó szerinti jelentése lélektan (vö. „lelkész”…). Mivel tehát ma a jogászi munkánk-nak nagy hányadát teszi ki, hogy meg kell értsük a hozzánk forduló embereknek azokat a problémáit is, amikrıl nem beszélnek, elen-gedhetetlennek tartom, hogy lélek-tani ismeretekkel rendelkezzünk. Milyen lehetısége van ma egy gyakorló jogásznak arra, hogy be-pótolja, amit az egyetemi oktatás elmulasztott? Lehet felvételizni az egyetemi pszichológia-képzésre, több éves terhet a vállra véve kol-lokviumokkal, szigorlatokkal, szakdolgozattal. Ez a mindennapi munkateher mellett nehezen kivite-lezhetı, ezért régóta barátkoztam a gondolattal, hogy megismerkedem a grafológiával, ami nagy részében pszichológia, de emellett még több is, más is, adott esetben egy jogász számára hasznosabb is (pl. hamisí-tott adásvételi szerzıdések, más által írt végrendeletek problémái). Igen ám, de a képzés itt is három kemény évbıl áll, amit kicsit sok-nak éreztem ráfordítani a dologra. Idén tudtam meg, hogy indul az Intézetben ún. posztgraduális gra-fológia, ami csak egy féléves kur-zus, és kifejezetten humán értelmi-ségieknek, köztük jogászoknak ajánlják. Nosza, több se kellett, ráadásul még nyílt napot is szer-veztek hozzá, ahol a csekk befize-tését megelızıen az ember „bele-

szagolhat” abba, mi vár rá késıbb „deákként”. Ilyen elızmények után és ilyen háttérrel mentem el szeptember 1-jén a Beethoven utcába, a nyílt nap elıadására, ahol nagyon pozitív benyomásokat szereztem; ez után nem is volt kétséges, hogy beirat-kozom a tanfolyamra. Nyílt nap: elıadás olyanok számá-ra, akik a grafológiával talán most találkoznak elıször. Hogyan lehet ennek „nekifutni”? Ilyen alkalom-mal nagyon nehéz lehet – gondo-lom én – meghúzni magunkban a határvonalakat, hol mennyire mé-lyedjünk bele a témába, mi az, amirıl többet mondjunk, mi az, amirıl kevesebbet. Elıadónk, Podonyi Hedvig ezt a feladatot kiválóan oldotta meg. Elıször né-hány bevezetı szót hallottunk ar-ról, mi is a grafológia, mennyire friss tudományág ez a tudományok között. Aztán megtudtuk, hogy tulajdonképpen „agyírásról” van szó, nem a kezünkkel írunk, ahogy laikusként gondolnánk. Hallhat-tunk a térszimbolikáról, amit egy nem túl elrettentı ábra mutatott be, sejtetve, hogy milyen szélesek az itt elsajátítható ismeretek, ame-lyekbıl ízelítıt kapunk. Az elıadás fı tárgya ezután következett, az „a” bető. Nagyon érdekesek és a figyelmet végig megragadóak vol-tak a bemutatott példák, a szemmel látható különbségek egyes írástípu-sokban és azok lehetséges jelenté-sei. Úgy gondolom, azt kaphatta mindenki, amit várt, megerısítést arról, hogy érdemes idıt és pénzt áldozni kicsit közelebbrıl is meg-ismerkedni a betők és rajtuk ke-resztül lelkünk titkaival.

dr. Székely Erika

Tanulni és tudni

A Grafológiai Intézet Nyílt Napjáról avagy: mit keres egy jogász a Grafológiai Intézetben?

Szemüveg: jelentheti azt is, hogy a dolgokat érdemes alapo-sabban szemügyre venni. Mi most megtettük.

Naptár: hétköznapok és ün-nepnapok sora. Legközelebbi lap-számunk kiemelt témája - Ünne-pek és hétköznapok - is róluk szól majd.

Lapzárta: november 10-én.


Okleveles grafológusként végez-tem a Grafológiai Intézetben. Az-óta folyamatosan érdeklıdöm a továbbképzésekkel kapcsolatos lehetıségekrıl, így örömmel olvas-tam a nyári intenzív rajzelemzés tanfolyamról. A Grafológia címő folyóiratban megjelent cikk úgy mutatta be ezt a másfél napos kép-zést, ahol az eddigiektıl eltérı, új szemlélető megközelítésben ismer-hetjük meg a rajzok vizsgálatának lehetséges módszereit. További részleteket a www.rajzelemzés.hu oldalon kaptam. Sok idı nem állt rendelkezésemre a részletek átte-kintésekor, de már elsı nekifutásra számos új ismeret birtokába jutot-tam. Sok dolog idegennek tőnt szá-momra, ez még inkább felkeltette érdeklıdésemet. A kétnapos tanfolyamon sem kel-lett csalódnom. Jó felépítéső, érde-kes, valóban tudományos ismeret-anyagot tartalmazó képzésen vet-tem részt. Megismerkedhettem a rajzelemzés hét fı lépésével, amely az összefüggések megérteté-sére koncentrált, kiemelte az elem-zés legfontosabb lépéseivel kap-csolatos tudnivalókat, utat muta-tott, hogyan elemezi a rajzokat dr. Vass Zoltán és „szakértıi rendsze-re”. A gyakorlati rész ennek a rendszernek a használatát konkrét lépéseken keresztül gyakoroltatta. Valójában ellenırizte a megértést, milyen módszerrel, mit, hogyan és milyen sorrendet figyelembe véve tanácsos véleményt kialakítani egy-egy rajzzal kapcsolatosan. Korábbi ismereteimtıl eltérıen valóban a lehetı legszélesebb, leg-átfogóbb értelmezési módszerrel találkoztam. Volt néhány érdekes-ség, ami különösen felkeltette fi-gyelmemet. Ezek közül néhányat megemlítenék. A szimbolika, különösen a tér-

szimbolika ennél a típusú rajz-elemzésnél az írásoktól eltérıen nem alkalmazható. Rajzban nincs múlt, jelen, jövı, mert az irányok speciális törvényektıl függenek. A szimbólumrendszerek értelme-zése is elképzelhetetlen a rajz ke-letkezési körülményeinek pontos és részletes feltárása nélkül. Egy konkrét példa bemutatja, mit értek ez alatt. Egy véres eszközöket, je-leneteket rajzoló fiú nem feltétle-nül beteg mentálisan, sıt a konkrét példa háttérinformációinak ismere-te azt mutatta meg: csak egy egész-séges fiú nagyravágyási törekvései jelentek meg a rajzában, így akart tetszelegni társai elıtt. Külön hangsúlyt kapott a rajzok intuitív megközelítése, azaz hogy melyek voltak az elsı benyomások a példarajzokról. Az értékelı saját látásmódja megjelenhet az értéke-lésben, ez sokszor rossz irányba viheti a rajzok értelmezését. Vizu-alizáláskor elképzeltem, mit üzen-het a kép nekem. Érdekes volt a rajz egészleges és részletekbe me-nı vizsgálata is. Elıbbinél olyan

rajzi jellemzıket keresünk, amely csak a rajz egésze alapján ítélhetı meg. Utóbbinál kiemeljük az egye-di jegyeket és azokat mintázatok formájában értelmezzük. Minden olyan jegyet vizsgálunk, ami ob-jektív, azonosítható, túl szokatlan vagy eltúlzott. Számos további tanulság, ismeret birtokában a konkrét gyakorlat az önálló képelemzésre helyezte a hangsúlyt, ahol könnyebbséget jelentett, hogy bár önálló elemzés-rıl volt szó, mégis csoportosan, másokkal együttmőködve a megis-mert módszerek alapján kellett megragadni a rajz „értelmét”. Mindezt, egy a szakmájában ki-emelkedı tudású szakember, dr. Vass Zoltán irányítása alatt, akinek módszerét világszerte alkalmaz-zák. Számos könyv, tudományos publikáció, cd-k, elektronikus se-gédanyagok mutatják, valóban a szakma egyik legnagyobb és leg-termékenyebb kutatójával találkoz-hatunk, ha ellátogatunk az általa vezetett órákra.

Simon Mariann

Ismerkedés a rajzelemzés új módszereivel

Tanulni és tudni

Egy tanfolyam benyomásairól, röviden

Rajzok, firkák témakörben megjelent: (Sz-irén): Mirıl mesélnek a tojások? 2000/4/14.old. Feuer Mária: A gyermekrajzok lélektani vonatkozásairól, 1997/8/4.old. Feuer Mária: Egy különleges gyermekrajz pszichológiai elemzése, 1997/8/6.old. Gugenberger Tamás, dr.: Álarcok, 1997/8/7.old. Krausz Margit: „Rokon vonások”, 1996/1/13.old. Meliska Zoltán: Ne fesd az ördögöt a falra! mert ciki utána lemosni, 1996/8/14.old. Minary, F. – Winter, A.: A grafikai stratégiák életkorhoz való viszonya (Légrádi Bea ford.), 1997/4/17.old. Oláh Júlia: A firkák titkai, 1998/11/10.old. Paksi Éva: Az alma … meg a fája, 1998/4/6.old. Podonyi Hedvig: Firka és lélek 2003/11/17.old. Porvai Judit: Firkálmányok, 1997/3/16.old. Románné Goldziher Klára: Firkák, rajzok (dr. Bugár Jenı ford.) 2000/2/3.old Sziráki Éva: A vonalak természetérıl, 1997/10/8.old. Sziráki Éva: Grafika-lógia avagy rajzi grafológia, 1997/4/9.old. Sziráki Éva: Öntörvényő vonalak, 1996/10/13.old. Tímár Krisztina: Az esı, (terülı ritmus) 1998/11/16.old. Ungorné Nagy Hortenzia: Ha lenne egy varázspálcám, 1999/4/9.old. Urbán Gabriella: A Koch-féle farajz-teszt összevetése a kézírással térbeli megjelenése tekin-tetében, 1995/3-4./16.old. Vékony Györgyi: Irka-firkák, személyiségjegyek, 1996/7/15.old. Vörös Júlia: Mit rejtenek a gyermekrajzok? 1996/9/11.old.


Gyorselemzések pszichikája

HázipraxisAz ókori írásokat vizsgáló tudós-emberek valószínőleg gyors reak-ciókkal szolgáltak, ha császáruk-nak analizálni szottyant kedve. A húszas évek magyarországi társa-ságai is hasonló módszerekkel kel-hettek életre. A hatvanas évek ká-véházi grafológiáját pedig elkép-zelni sem lehet másként, mint gyors elemzések sorozataként. A rövid, szóbeli ujjpróbálgatások egyetlen grafológia iránt érdeklıdı elıtt sem voltak ismeretlenek. Maga az elnevezés viszont minden bizonnyal a gyorsbüfés, gyorsolva-sásos, gyorstalpalós és a szuper-szonikus sebességekkel parolázó korunk kényszeresen született ter-méke. Érdekes lélektani helyzet, amikor elemzı és elemzett egy pár perc erejéig összekerül egymással. A szituáció csak kimondva, felcímké-zetten szól a grafológus és kliense viszonyáról. Igazából két ember ideiglenes érzelmi-mentális kap-csolata ez, amiben az egyik a fi-gyelı, a hallgató, a befogadó, a másik pedig a megnyilatkozó, a kibeszélı, az elıadó. Ott ül velünk szemben egy ember, aki tele van félelmekkel, gátlásokkal, vágyak-kal és tervekkel, aki azt hiszi, ab-ban reménykedik, hogy végre talált valakit, akit majd megmondja neki, hogy mit tegyen ezekkel a szóban forgó fenevadakkal. Ebben a helyzetben a legkevésbé grafológusi képességekre van szükség. Az íráselemzı szerepköre kitágul, és már több egy terapeutá-nál, több egy pszichiáternél, több minden testet öltött empátiánál. Tudni kell hallgatni, biztatni, meg-nyitni, és ha muszáj, orvosolni – a

szó erejével. Mert arra vágynak. Arra, hogy megbeszéljék valakivel aktuális problémájukat, hogy fog-lalkozzanak egy kicsit magukkal, hogy ık maguk legyenek végre az egyetlen téma, még ha oly rövid idıre is. S innen fogva már teljesen mellékes, hogy az illetı orvos, gra-fológus vagy pusztán egy „nyitott fül”. Sokat adnak az ilyen alkalmak. Elsısorban emberileg, de azért a magát grafológusnak valló szak-embernek sem kell üres kézzel tá-voznia. A mikromozgások tudora például remek makromozgásokra figyelhet fel már a kezdet kezde-tén. Ahogy leül valaki, ahogy meg-húzza magát, vagy elterpeszkedik a széken, ahogy lesüti a szemét vagy ahogy kihívóan farkasszemet néz „gyóntatójával”. S ott vannak a szangvinikusan vagy a kompenzációsan hangosak. A gátlásosan vagy bölcsen csende-sek. Aztán a kollega-jelöltek, akik inkognitóban érkeznek, hogy aztán egy dramaturgiailag indokolt pilla-natban leleplezzék kilétüket és tet-ten érjék az arra kiszemelt grafoló-gust. Ha egy ilyen élménykoktél után venné a fáradságot valaki, és ráte-kintene grafológusunk írására, va-lószínőleg kétszeresére duzzasztott hurkokkal találná szembe magát. De ilyen vizsgálat még nem szüle-tett, mert ebben a helyzetben nem ír a grafológus, csak olvas. A so-rokból, az írásképbıl, a betőkbıl. S örömmel vegyes csodálattal konstatálja, hogy az eléje lehuppa-nó, vagy óvatosan székbe csussza-nó delikvens betői milyen szószá-tyárok. Hogy ebben a grafológiá-

ban csak van valami! Hogy a be-tők, akárcsak gazdájuk: lehuppan-nak a papírfelületre, vagy éppen szelíden kígyóznak rajta. Sok kedvelt formációt kap az em-ber ajándékba, olyan írásjeleket és formákat, amikrıl már olvasott valahol, amikrıl tanult már vala-mit, vagy amelyikekbıl akár vizs-gázott is már. Mind ismerıs. Így vetıdnek szeme elé csodálatos elefántormányok, így vágják hap-tákba magukat a script-hadsereg katonái, így bujálkodnak a g hur-kai. S kap még bónuszként remek-be szabott grafikai leleményeket egy-egy aláírás vagy sajátosan képzett bető formájában. A bıség szarujából így folynak a megfáradt grafológusra verejtékes gyorselemezéseinek adományai. S amikor szembesül ezekkel az isme-rısökkel, akkor arra gondol, hogy a torokpróbáló elemezgetések, a jóindulatú kollegiális vizslatás, valamint az egész napos robot elle-nére: mégiscsak megérte!

Bálint Vera

„Biztos vagyok abban, hogy kevesebbet tudnék emberrıl és írásról; és egy kisregényhez va-ló élménnyel lennék szegényebb, ha nem léptem volna erre az útra. És ha csak egyetlen ember-nek is segítettem így, már nem volt hiábavaló.”

Tós Hedvig Rendezvény-grafológus lettem?! Grafológia 1999. 9. szám. 15. oldal.

A grafológia gyakorlatában elterjedt fogalom lett az ún. gyorselem-zés. Hogy maga az aktus a grafológia megjelenésével egyidejő, az szinte bizonyos.


Vannak kollégák, akik nem nézik jó szemmel az effajta rendezvénye-ket, és úgy tartják: a gyorselemzés nem grafológia. Valóban! Ez csak kóstoló belıle. De ez is egy lehetıség arra, hogy megmutassuk, mit tudunk! Nem hiszem, hogy el kellene zár-kóznunk attól, hogy jósok, asztro-lógusok mellett jelenjen meg egy grafológus. Még akkor sem, ha megvan az esélye, hogy ténykedé-sét összemossák velük. Nem szégyen a „Varázslók utcájá-nak” egyik helyszínén grafológus-ként ott lenni. Mert amit mi te-szünk, annak is megvan a varázsa. Ugye?! Jómagam nem vagyok finnyás ez ügyben, s szívesen veszek részt ilyen rendezvényeken. Mert élve-zetesek és tanulságosak! Ha jóslatot várnak az írásból, el-mondom, hogy az egy másik sátor. És elmosolyodom akkor, ha valaki azzal ül le elém, hogy a jóslásban nem, de a grafológiában hisz. Nemrég egy 12 éves kislányt ho-zott az anyukája, hogy csak azért jöttek, mert a kislány erre volt kí-váncsi. Nem lehetett nemet mon-dani az „elemzésre” zsenge kora ellenére sem. Minden alkalommal vannak meg-indító pillanatok, s persze vannak kínosak is. Nekem az a legnehe-zebb, amikor annyira „semmilyen” egy írás, hogy alig tudok róla mit mondani. De vannak csodaírások, csodaemberek, akiknek éppen ak-kor egy grafológus kell. S néha elég egy-két olyan mondat, amit az író a tarisznyájába tehet, ami elkí-sérheti útján, vagy amivel éppen aktuális problémáját oldhatja meg. Én kedvelem a hitetleneket, akik-nek aztán az „elemzést” hallva mégiscsak leesik az álluk. És tényleg bőbájosak a hozzáértık, akiket már régóta érdekel, akiknek könyvük is van róla, és sok min-dent tudnak már. S igazából azért jönnek, hogy szemtıl szemben

üljenek egy hús-vér grafológussal, s diskurálhassanak vele. Nem a kedvenceim, de megértem a panaszkodókat. Nekik az íráselem-zés csak ürügy. Az elsı adandó alkalommal az elemzés egyik mon-datába belekapaszkodnak, és on-nantól csak öntik rám sanyarú sor-suk részleteit. Ezt is lehet kezelni. Aki odajön, annak szüksége van valamire, s bizony olykor csak né-hány jó szóra. Megemlíteném mint típust: a „kıszobrot”. Leül, ír és aztán hall-gatja az elemzést rezzenéstelen arccal! Nincs kérdése és hozzáfőz-nivalója sem. Izzasztó! Még jó, hogy jön utána valaki más, aki az-tán gyorsan feledteti ezt a különös élményt. Bár nemrég megenyhültem irá-nyukban, amikor egy helyes és közvetlen nı ült elém. Könnyedén írt, és egészen jó színvonalú írást produkált. Ám amikor belekezd-tem az elemzésébe „kıszoborrá” változott. Annyira zavart ez, hogy rákérdeztem, mennyire ért egyet azzal, amit hallott. Kiderült: a döb-benettıl dermedt meg, annyira ta-lálónak érezte. No, egy negatívnak tőnı visszajel-zés kedvezı is lehet. Általában elkérem az írásmintát, és többnyire meg is kapom. Nemrégen egy álta-lam félig-meddig ismert hölgy visszavette a mintát és azon nyom-ban szét is tépte. De nem lepett meg, tudtam, hogy rá fog jönni, hogy a bármilyen diplomatikusan is fogalmaztam írása alapján „veszélyesen” kiismertem ıt. És ı tovább akarta játszani színjátékát. Ezeken a rendezvényeken többlet a szokványos elemzéshez képest, hogy ott elıttünk születik meg a duktum. Én magam jobban szere-tem, ha ott írnak – legalább addig is pihentethetem a hangszálaimat. És nagyon sok mindent elárul ró-luk, hogyan írnak. Aztán meg néha külön élvezet, fıleg a balkezesek olykor elképesztı mutatványait

nézni. Van tılük már néhány olyan mintám, amelyek fekvı papírra íródtak, mégis állítva érvényesek. Élvezetes és tanulságos. Ám fá-rasztó is egy ilyen rendezvény! S nemcsak nekünk. Vannak akik néha órákon át állnak sorban, hogy elénk ülhessenek. Én azt vallom, hogy kapják meg azt az idıt és figyelmet, amire szükségük van. Ezért nem szeretem, ha sietni kell. Bár annak is van elınye, ha idıre feliratkoznak s így kb. 15-20 per-cenként jönnek a páciensek. Mert így megjósolható, hányan juthat-nak be, s kevesebb a csalódott, aki nem került sorra. Az íráselemzés klasszikusan egy grafológus egy duktor „játéka”. De van, amikor a másik oldalon töb-ben vannak. Nem bánom, ha a „sziámi ikrek-ként” összenıtt kamaszlányok együtt ülnek be, úgyis mindent tudnak egymásról. Együtt jönnek még a friss házasok, akik szeretnének még többet tudni egymásról. A problémákat ık úgy-is tudják, tılem inkább „használati utasítást” kapnak egymáshoz és a sikeresebb együttmőködéshez. Fárasztó szünet nélkül elemezni. A sokadik írás után óhatatlanul ismétli magát az ember, veszi elı a sablonmondatait, s ez fárasztó saját magának. De éppen ez hozza elı a briliáns gondolatokat. Gyakran kapom azon magam, hogy a foko-zott terhelésben oly annyira kény-telen együttmőködni agyam min-den része, hogy beugranak olyan dolgok, meg mondatok, amelyek „normál terhelés” mellett nem. Magam is csodálkozom egy-egy odaillı irodalmi párhuzamon, vagy egy frappáns mondaton, amit per-sze felvehetek a repertoáromba és késıbb is használhatom. Szóval megedzıdhet és meg is edzıdik itt az ember. Gyorsan kell reagálni, s gyakran meglepı hely-zetekkel kell szembenézni.

Sziráki Éva

Ízlések és fazonok Házipraxis


Fenti címet magunk adtuk az aláb-bi, eredetileg angol nyelven megje-lent elemzésnek, mely Mark Twain kézírásáról szól. Hogy mennyire meggyızıen, azt döntse el ki-ki maga – mindenesetre ez az analízis is lehetıséget nyújt arra, hogy röp-ke pillantást vessünk a nemzetközi színtéren tevékenykedı grafológu-sok munkájára.

Vakációm idején alkalmam nyílt ellátogatni a Missouri állam-beli Hannibal Mark Twain Múzeumá-ba. Ott bukkantam rá Mark Twain egy magánlevelére a 1900-as évek elejérıl. A látvány lenyőgözött. A feleségem alig tudott elvonszolni onnan, annyira rabul ejtett a tárló üvege mögötti levél. Tanulmá-nyoztam egy kis ideig; jegyzeteket készítettem. Majd felhívtam a mú-zeum igazgatóját, Henry Sweets-t, és megbeszéltük, hogy különféle másolatokat ad nekem Mark Twain leveleibıl és jegyzeteibıl. Még ha nem ismernénk a levelek szerzıjét, a kézírás jellemzıibıl akkor is nyilvánvaló lenne, hogy az illetı rendkívüli irodalmi adott-ságokkal rendelkezik. Sıt, nehéz lenne tévedni a foglalkozását ille-tıen.

A furcsa személyes névmás alap-ján elképzelhetı, hogy a világhírő írózseni szerénységet mutatott (mindazonáltal másutt az egoja is kifejezıdött). Az „I” sétabothoz hasonlít, kampójának kezdeténél kicsi körrel. A királynıkrıl, kirá-lyokról és méltóságokról szóló szatírái olvastán minden mértéket felülmúló ego-t várnánk. S ez eszünkbe juttatja azt a feliratot, mely szeretett Mississippi folyójá-ra nézı szobrának talapzatán látha-tó: „Vallása az emberség volt, és az egész világ gyászolt, amikor meghalt.” Kézírásának mérete eléggé kicsi, ami további bizonyítéka ıszinte alázatosságának, bámulatos össz-pontosításának, és a legapróbb részletekre is kiterjedı figyelmé-nek, mely szükségszerő egy kiváló írónál. Sok a szókapcsolás, a sza-vak egymáshoz kötöttek, a nagyfo-kú összpontosítás következtében nem emelte fel tollát a papírról. Nem érdekelte más, mint összeren-dezni a történet cselekményét és szövedékét illetı, komplikált el-képzeléseit. Az írás nagyszerően szervezett, a szóközök jelzik a tá-volság és idı szükségletét a mély és nem sürgetett gondolkodásra, a hosszú elmélkedésre és arra, hogy életének fontos mozzanataira fi-gyelmet fordíthasson. Mindezt pe-dig még áthatja híres „hővös racio-nalitása”. Sam Clemens, azaz Mark Twain nem volt közönséges halandó, eb-ben biztosak lehetünk. Sok ember, aki ír, és jól ír, kézírá-sának néhány jellemzıje révén is megmutatja irodalmi tehetségét. Az ı írása félreismerhetetlen és teli van a tudományos irodalmi érdek-lıdés jeleivel, amint azt a grafoló-giatudomány tapasztalati kutatásai mutatják. Persze valószínőleg alig, vagy nem

is ismerte azt a tudományt, amely kézírását értékes tanulmányként kezeli, ezzel is bıvítve a grafológi-ai értelmezések tudományos tárhá-zát.

Nyilvánvalóan olyan személyrıl van szó, akinek a tollforgatás a hivatása. Figyelemre méltó a lírai „d”, amely gyakori vonás számos író-alkotónál. Természetes, hogy egyedülálló módon alakítja „g” betőjét, mely olyan, mint egy 8-as. Azok használják ezt a formát, akik tehetségesek abban, hogy gondola-taikat írásban is jól fejezzék ki. Ezek az emberek olyan eszköztár-ral rendelkeznek, ami remek ado-mány és mindig erıt ad, amikor szükséges. Ez segít, amikor a kép-zelet olyan nagyon termékeny. Az írás nyomása gyenge, engedve, hogy a képzelet rohanjon és szár-nyaljon, egyéni felfedezéseket te-gyen, nem ragadva le a megszo-kottság sarában. A t-áthúzások röppenıek, a törzsvonal felett van-nak – emelkedett ideákat transzfor-

Grafokaland a múzeumban: találkozás Mark Twain-nel

Kitekintı


málva a gyerekek mindennapi éle-tének mulatságos jeleneteibıl. Az Élet rendje és lényege ott van a közép-nyugati folyó városkájának egyszerő emberségessében, ott, ahol még áll az idı a mezítlábas fiúk és lányok számára az élet for-ró napsütésében. Mark Twain ki-vételesen áldott ember volt, aki felnıve felismerte a különbséget a csillogás és a valódi értékek kö-zött. Sok írásjellemzıje akad, melyek az írásfolyamat közben csaknem hát-rányosak, például ahogyan számos szót egyetlen vonallal vet papírra és köt össze. A szóközök kicsik, mégis van néhány nagy, sugallva az alkotó gondolat visszafogottsá-gát, amely ugyanakkor táplálja az alkotó képzelet élénkségét. Ezek a formációk általában fenntartják az elemzı befogadást, és gyakran gá-tolják az intuitív gondolkodást. Azon vonások, melyek feloldják az ebben rejlı ellentmondást, mint sok más területen, az írásban is nélkülözhetetlenek. Az intuitív ösztönök jeleként sok a fonalszerő jellemzı. Az intuíciót jelezheti még a 8-as formájú g, melyet min-denütt használ írásában. Az enyhe nyomás és a sebesség félreérthetet-len nyomai a szenzitivitásnak. A girlandos kapcsolódásban találjuk fogékonyságát, érintettségét az elnyomottak és szegények ügyé-ben; lágy és megértı, rokonszen-vezı szívét. És, mint korábban már utaltunk rá – a képzeletet mutatják a magasan kitett és fékezett t-áthúzások. Ez a híres férfi a két agyfélteke legjobb tulajdonságait kapcsolta össze – a logikus irányítást és az áldott intuí-ciót. Micsoda párosítás! Összegzés Mark Twain rendkívül összetett személyiség volt, aki ösztöneinek és késztetéseinek ellentmondásos világában élt, melyek megtanítot-ták ıt arra, hogy különleges, egyé-ni életmódját és gondolatvilágát összehangolja. Amikor ezek ellent-mondása kiélezıdik, az esetében a belsı kohézió és a ritmikus össz-

pontosítás figyelemreméltó megje-lenését eredményezi. Bámulatos írásmódja – mely csak-is a sajátja – egybeolvasztja a ben-ne munkáló ellentétes erıket, és a kreativitás csodájának egyedülálló változatát hozza létre. Az írónak valószínőleg nem az volt a legna-gyobb problémája, hogy milyen módon fejezze ki magát... Sokszí-nő érdeklıdésébıl és belsı konf-liktusaiból nagy erıfeszítéssel te-remtette meg lelki egyensúlyát. Megajándékozott minket Tom Sawyerrel, Huckleberry Finn-nel és sok kiváló mővével, mi pedig

nagyon megszerettük. Ha nem kalandozom a múzeumban és a kiállítási tárló körül, szegé-nyebb lennék egy fontos élmény-nyel: hogy megismerhettem ezt a nagy embert, és hogy betekintést nyerhettem abba, ahogyan ı cso-dálta és élvezte az ıt körülvevı világot. Miután láttam és tanulmá-nyoztam az írását, egyhamar bizto-san nem kerülök ki a hatása alól.

Louie Seibert, CG Forrás: www.handwriting.org

Fordította: Sziráki Éva és Csányi Ildikó


Van új a Nap alatt...

Érdekes írások, írásos érdekességek

Galilei, a mővész Elıkerült Galileo Galilei Sidereus Nuncius címő, 1610-ben Velencé-ben megjelent könyvének elsı pél-dánya, mely a Jupiter négy holdjá-nak, az Iónak, az Európának, a Ganimedésznek és a Callistónak a felfedezésérıl szól, s benne eddig ismeretlen öt akvarell is napvilágot látott, melyek a Holdat ábrázolják hegyeivel, krátereivel, homokten-gereivel. Galilei 1609-ben hallott arról, hogy Hollandiában egy Hans Lippershey nevő optikus feltalált egy olyan, lencsékkel felszerelt csövet, amely „közelebb hozza” a távoli tárgyakat. Szerzett egyet, tökéletesítette, megfigyeléseket folytatott, a látottakat pedig bele-rajzolta könyvének elsı példányá-ba, a nyolcadik, a kilencedik és a tizedik oldalra. Kevesen tudják, hogy a nagy asztronómus-fizikusnak gyermekkora óta szen-vedélye volt a rajzolás, ügyes festı és illusztrátor volt. Korának híres mővésze, Ludovico Cardi – mő-vésznevén: Cigoli – mesterének is tekintette. A rajzok hitelességét két kiváló szakember, Horst Bredekamp, a berlini Humboldt egyetem mővé-szettörténeti intézetének igazgató-ja, William R. Shea, a pádovai egyetem Galilei-tanszékének pro-fesszora és a két intézmény más szakemberei igazolták. Bredekamp szerint Galilei mindig sietett közzé tenni megfigyeléseinek eredmé-nyeit, mert attól tartott, hogy meg-elızik. Az igazgató már egy olyan könyvet is írt, amely mővészi olda-láról mutatja be a tudóst. Magát a Sidereus Nuncius-t épp mostanság mutatták be New York-ban.

A több évszázaddal ezelıtt íródott, mindössze 30 példányban kiadott könyv egy New York-i antikvárius tulajdonában van, aki nemrég vá-sárolta, és csak annyit árult el, hogy Dél-Amerikából került hoz-zá. Agyagtáblák üzenete Az ısi babiloni, úgynevezett MUL.APIN táblák csillagászati megfigyelései majdnem kétezer évvel korábbra datálhatóak, mint amikor azokat lejegyezték, így még az asszír kultúra elıtti idıkbıl származnak – állítja a Louisiana Egyetem csil lagásza, Brad Schaefer. A legrészletesebb, legátfogóbb asztrológiai katalógust tartalmazó agyagtáblák, melyek jelenleg a londoni British Múzeumban talál-hatók, Assurból, valamint a legen-dás ninivei könyvtár agyagtáblái közül kerültek elı, és mindegyikük i.e. 612 elıtt keletkezhetett, mivel ekkor pusztult el Assur-bán-apli (i.e. 668 – i.e. 627) híres könyvtára

Ninive kifosztásakor. A táblákon mezopotámiai ékírással lejegyzett asztrológiai ismereteket a 4. száza-di görög Eudoxus is felhasználta csillagászati munkájában; ezek között keresendık a mai állatövi jegyek gyökerei is. A történészek eddig is tudták, hogy a táblák korábban keletkezett szö-vegek másolatai, de csak tippelget-tek azok korára. Schaefer viszont csillagászati szemszögbıl közelí-tette meg a kérdést, s állítása sze-rint így nemcsak az ısi csillagásza-ti megfigyelések idıpontját, hanem azok pontos helyét is meg tudta határozni. Kutatásait részint a texa-si Davis-hegyi obszervatórium mo-dern berendezésének segítségével végezte, ellenırzésképpen pedig a régi asztrológusok módszerét kö-vetve, szabad szemmel is kémlelte az eget. Schaefer vizsgálati ered-ményei kb. i.e. 1390-re teszik a szöveg eredetijének keletkezését, a megfigyeléseket pedig szerinte az Assur és Ninive közelében fekvı területen végezték az egykori aszt-rológusok.

Háromezer éves kıtábla a karnaki templom rejtélyérıl Egyiptomban egy ie. XII. századi sztélé felfedezését jelentették be, mely értékes információkkal szol-gálhat a karnaki templomról. A lelet Széthnahtot, a 20. dinasztia alapítóját ábrázolja, és fontos ada-lékokat nyújt Bakenhonszu Amon-fıpapról is. Az egyiptomi kultuszminiszter, Farouk Hosni hangsúlyozta a lelet jelentıségét, mely eddig ismeret-len, új tényeket tárhat fel a 20. di-nasztiáról. Az Egyiptomi Régészeti Tanács közleménye szerint a szté-


lét a karnaki és a luxori templom közötti területen folytatott ásatáson fedezték fel. Dr. Zahi Hawass, a szervezet elnöke úgy véli, a 170 x 80 cm-es kıtábla, melybe tizenhét sornyi hieroglifát véstek, egyrészt Bakenhonszu fı-papnak állít emléket, családfáját is megörökítve, másrészt Széthnathot (i.e. 1200-1197), a 20. dinasztia (i.e. 1200-1085) alapítóját jeleníti meg. Széthnat kék koronával a fején, földre borulva ajánlja fel az igazság szimbólumát a fıistennek, Amon-Rének, aki trónján ül és bal kezében Théba városának jelképe, míg jobb kezében az élet kulcsa látható. Amon-Ré mögött Mut is-tennı, a thébai triász (Amon, Mut, Honszu) tagja jelenik meg, bal ke-zét kinyújtva, ami a fáraó számára biztosított védelemre utal. Hawass szerint a lelet bıvíteni fog-ja eddigi tudásunkat Karnakról is. A Karnaki Templom a világ legna-gyobb szakrális tere; négy fıbb részébıl egyet turisták is látogat-hatnak. Hamarosan a neten: a legrégebbi Iliász-példány Amerikai kutatók egy speciális, robotkarra szerelt lézeres szkenner segítségével olvasták be és digitali-zálták Homérosz Iliászának legré-gibb példányát Velencében, mely így hamarosan az interneten is megtekinthetı majd. A szóban forgó kézirat szolgál az összes késıbbi mőfordítás alapjául is. Ma Velencében, a Szent Márk Közkönyvtárban található, és szin-te tökéletes állapotban van. Értéke miatt szinte senki nem tanulmá-nyozhatja, így legutóbb 1901-ben készültek róla fényképek. A Har-vard Egyetem Hellén Tanulmá-nyok Központjának kutatói azon-ban lehetıséget kaptak a könyv digitális másolatának elkészítésére. A szkennelés helyszínén, az 1500-as években épített könyvtárban nem kevés nehézséget okozott az eszközök elhelyezése, a számító-géppark és a vezeték nélküli internetkapcsolat kiépítése. A kéz-

irat védelme miatt arra is vigyázni kellett, hogy a digitalizálást olyan helyiségben végezzék, amelybe nem süt be a nap. A szobában egy-szerre csak négyen dolgozhattak, hogy a levegı hımérséklete és pá-ratartalma ne nagyon emelkedjék. A lapokról elıször egy speciális állványon, 39 megapixeles kame-rával készítettek fotókat, majd a kutatók elemezték: olvashatók-e a kész képek. Ezután lézeres leolva-sást végeztek, így háromdimenziós kép is készült a kódex oldalairól. Ez speciális, robotkarra szerelt esz-közzel történt, hogy könyv semmi-képp se érintkezzen a leolvasó szerkezettel. A digitális leolvasás a könyv minden apró egyenetlensé-gét és sérülését láthatóvá tette. A kész digitális képeket speciális program dolgozta fel, amely lassan kialakította a könyv teljesen pontos digitális mását. A következı fel-adat a szöveg kereshetıvé tétele lesz, melyhez saját, a középkori kézírást kezelni tudó karakterfelis-merı szoftvert kell alkotni. A 645 oldalas könyv nagyfelbontá-sú, háromdimenziós képe és a kó-dex kereshetı leírása a szabad fel-használást lehetıvé tevı Creative Commons licenc alatt, a Homer Multitext Project keretén belül lesz elérhetı az interneten. Kiállították az Ótestamentum egyik eredeti példányát Elsı alkalommal állították ki az Ótestamentum egy 1300 éves pél-dányát Jeruzsálemben, az Izraeli Múzeumban. A múzeum hosszabb idıre kapta kölcsön a felbecsülhetetlen értékő ısi pergament, amely most egy helyen látható a holt-tengeri teker-

csekkel, az egyik legrégibb zsidó vallásos iratgyőjteménnyel. Külön-legességét fokozza, hogy abból az i.sz. III. és VIII. század közötti, hatszáz éven át tartó idıszakból származik, amelybıl alig maradt fenn héber kézirat. E kuriózum sokáig egy kairói zsi-nagógában porosodott, mígnem rá nem bukkantak arra a titkos terem-re, amelyben számos más zsidó kézirattal együtt elrejtették. Ké-sıbb magánkézbe került, mígnem az 1970-es évek végén libanoni származású amerikai tulajdonosa a Duke Egyetemnek adományozta. Forrás: an-no.hu és Múlt-kor/MTI

3500 éves papirusztekercse-ket digitalizáltak Az interneten is elérhetı az Oszt-rák Nemzeti Könyvtár (ÖNB) fel-becsülhetetlen értékő papirusz-győjteményének egy része. Az ar-chívum összesen 180 000 iratot és más alkotást tartalmaz, a tárgyak és dokumentumok többsége Egyip-tomból származik. A legrégebbi leletek az i. e. 15. századból valók. Az UNESCO Világörökségi Doku-mentumgyőjteményéhez tartozó archívum összesen 8000 papirusz-ból áll, ezek közül eddig 550-et digitalizáltak. A 3500 éves dokumentumokat bár-ki megtekintheti a világhálón is. A győjteményt 1883-ban Rainer fı-herceg alapította, aki 1899-ben odaajándékozta Ferenc József csá-szárnak, az uralkodó pedig átadta a leleteket a császári és királyi udva-ri könyvtárnak. Az online katalógusban bárki ke-reshet kulcsszavak (levelek, adók stb.) alapján. A találatok megtekin-téséhez elég csak a kiadott hivat-kozásokra kattintani. Forrás: http://www.sg.hu/cikkek/53596 2007. július 12. http://aleph.onb.ac.at/F?func=file&file_name=login&local_base=ONB08 (online katalógus)


Kedves Olvasóink!

Grafoviccek Azt a köszönılevelet írod a nagypapának, amit megbeszéltünk? Igen, mami. De miért ilyen nagy betőkkel? Hát, a nagypapi elég süket, úgyhogy jó hangosan írok.

*** Pisti, a házi feladatod úgy néz ki, mintha a papád írta volna. Csak az ı tollát használtam, tanár úr.

*** Mi ez?! Azt mondtam, legalább hússzor írd le a verset, amiért olyan csúnya a kézírásod! Bocsánat, tanárnı – a számolásban se vagyok túl jó.

Íme a kvíz-választó! 1. Melyik közismert írónk veze-tett naplót titkosírással? a Kosztolányi Dezsı b Gárdonyi Géza c Kaffka Margit 2. Einstein milyen, az írását is érintı problémával küzdött? a grafomániás volt b allergiás volt a tintára c dyslexiás volt 3. Melyikük hagyta meg végren-deletében az angol nemzeti írás kidolgoztatását? a Oscar Wilde b G. B. Shaw c Winston Churcill 4. Melyikükrıl derült ki, hogy grafológiával és titkosírások megfejtésével is foglalkozott? a Byron b Edgar Allen Poe c W. H. Auden 5. Milyen, kevéssé ismert talál-mányok főzıdnek Bíró László József, a golyóstoll feltalálójának nevéhez? a Pl.: automatikus sebességváltó, hıálló cserép, vérnyomásmérı b Pl.: ívlámpa, bajonettzáras lám-pafoglalat c Pl.: hologram, színes tévéképcsı, termionikus generátor 6. Melyik híresség felesége kérte ki a házasságkötés elıtt egy gra-fológus véleményét? a Mick Jagger b Pablo Picasso c Albert Schweitzer 7. Milyen nyelveket beszélt az egyiptomi hieroglifák megfejtıje, Champollion – anyanyelvén, a francián kívül? a latin, görög, héber, arab, szír,

káldeus, amhara, szanszkrit, avesztáni, pahlavi, perzsa és kínai b nem beszélt idegen nyelveket c angol, arab, perzsa, magyar, esz-perantó 8. Kirıl írták le a visszaemléke-zık, hogy korának híres írásha-misítója volt? a Titus római császár (i. sz. 39- 81) b Nero római császár (i. sz. 37-68) c Caligula római császár (i. sz. 12-41) 9. Milyen indíttatásból találta fel Louis Braille (1809-1852) a látás-sérültek által használt írásmó-dot? a eredetileg katonaként egy rejtje-les írástípust dolgozott ki, majd ezt fejlesztette tovább b nem látó fivérének akart segíteni c egy gyermekkori baleset követ-keztében maga is elveszítette a szeme világát 10. Ki doktorált hazánkban elsı-ként grafológiából? a dr. Szidnai László b dr. Forgách Katalin c dr. Agárdi Tamás

A sok komoly szakmai cikk mellett mindig is teret adtunk a játékosságnak. Most sem lesz ez másként. Úgy gondoltuk talán egy kis kvíz, talán némi humor, egy bájos történet, vagy egy kis fantáziajáték kedvükre való lehet. Mindezeket a következı két oldalon kínáljuk Önöknek a kellemes idıtöltés-hez! Persze ezek sem írás- és grafológiamentesek. De talán ez nem is baj!

Elefántormány: A nagy formátu-mú egyéniségek jellegzetes kezdıvonala. Gyíkfarok: jellegzetes elnyesett szóvégek neve, melyek végén nagyítóval kis dudor fedezhetı fel. Azokat az embereket jel-lemzik, akik mindig képesek újrakezdeni. Hangyabetők: nagyon kis mére-tő írás betőit nevezik így; jelen-tése lehet: az önbizalma han-gyányi. Lúdtalp: A „g” és „á” bető ösz-szekapcsolásakor képzıdı jel-legzetes egyenes vonal

Részletek az Állati (jó) grafolexikonból

A kvíz megfejtése Na, azért nem adjuk olyan könnyen, lesz még itt is egy kis furfang!

a: 5, 7, 8, 10 b: 1, 3, 4 c: 2, 6, 9


Bár sosem találkoztak, játsszunk el a gondolattal...

Ha a két nınek együtt kellett volna dolgoznia, biztos, hogy nem jöttek volna ki egymással. Bizonyított tendencia, hogy a mun-kahelyen azok az emberek jönnek ki a legjobban egymással, akik kézírásában azonos a dılés. A legrosszabb helyzet az lehet, amikor egy erısen jobbra dılı és egy erısen balra dılı kézírású em-bernek kell közvetlenül együtt dol-goznia. A jobbra dılt írású ember így feje-zi ki magát: Ez fantasztikus! Zseni vagy! Tet-szik nekem! Büszke vagyok rád! De tudod mit? Aggódom amiatt, hogy ı meg tudja-e csinálni azt a dolgot! Igazán bízom benne, hogy igen!” A jobbra dılı írás tulajdonosa po-zitív dolgokat mond a másiknak, fontos számára, hogy vele is ked-vesek legyenek, elsıdlegesek szá-mára az érzelmek. A bal dıléssel író ember nem akar érzelmekkel foglalkozni, inkább hallgat, kitér az olyan helyzetek

elıl, ahol érzelmek kerülhetnek elıtérbe. A jobbdıléssel író ember ezt gon-dolja a bal dıléssel író emberrıl: „Micsoda hideg hal! Olyan, mint egy kıfal! Képtelenség közel ke-rülni ehhez az emberhez! Mi lehet a probléma vele? Annyira közö-nyös, hideg és tartózkodó! A bal dıléssel író ember pedig így gondolkodik a jobb dıléssel író emberrıl: „Mekkora érzelmi vihar! Ez az ember olyan, mint egy bo-lond” Azt mondod neki, „helló” és ettıl elájul.” Az írás dılésének ilyen mértékő ellentéte borzasztó szituációkat teremthet a munkahelyen, de nem feltétlenül okoz problémát más területeken. Általában az álló írással írók kijön-nek a bal és a jobb dıléssel író em-berekkel is a munkahelyen. Termé-szetesen a többi írásjegy befolyá-solja, módosítja az összeférhetıség mértékét, mi most csak a dılést emeltük ki.

Forrás: McNichol-Nelson: Handwriting Analysis (London, 1991) 88. oldal

Tudott volna együtt dolgozni Marie Curie

és Jackie Kennedy Onassis?

Errıl a férfiról mondj valamit! Egyhetes betegségbıl tértem visz-sza a munkahelyemre, s fınöknım azzal fogadott, hogy új munkatár-sat talált a munkaügyi központ se-gítségével. Még aznap elıállt egy kézírással, hogy feltétlenül és gyorsan elemezzem. Próbáltam visszautasítani, de nem tágított. A szövegbıl látszott, hogy a munka-ügyi központ valamelyik dolgozója írta. Az már kiderült, hogy egy férfi. Furcsa volt fınököm izgalma és sürgetése. Megkérdeztem, mi-nek kell neki ez. Titokzatos mo-soly volt a válasz. Olyasmi, mint a titkukat még felfedni nem akaró nıké. Bár nem kikapós fajta, mégis feltettem a kérdést: – Kikezdett veled? – Igen – mondta sejtelmesen. Gondoltam hamar túlesek a dol-gon. Az írás elsı látásra egy túlér-zékeny, sebezhetı, gondokkal, problémákkal teli embert sejtetett. Fınöknım írását már ismertem, és ı sem a "fát lehet vágni a hátán"-fajtából való. Így, mindkét fél is-meretében, no meg azzal a nemes szándékkal, hogy most megmentek egy házasságot, közöltem: – Ez a férfi nem hozzád való, ren-geteg gondja, baja van, nehéz len-ne vele. Maradj csak a férjeddel! Sejtelmes, furcsán elégedett mo-soly volt a válasz. Ekkor már érez-tem, valami nem stimmel itt. Azonnal újrarendeztem ismeretei-met. Az illetı ugyanúgy a munka-ügyi központnál dolgozik, ahogy a fınököm férje is. Lehet, hogy a férje írása? De ha már akarta vol-na, a férje írását megmutathatta volna. A sürgetés, no meg az, hogy éppen ezidıtájt volt kapcsolatban a munkaügyi központtal feledtette ezt a tényt. De, ha mégis...? Mikor megtudtam, hogy bizony a férje írását dugta az orrom alá, bánhattam, amit mondtam. Késı volt! „Büntetésem” sem maradt el! Ez-után részletes elemzést kért.

kié

Felül Marie Curie írása Jobbra lent J. Onassis írásának részlete


Szerzıink, fordítóink névsora

Abari Julianna Adlebeck, Trudy Agárdi Tamás, dr. Ágostházi Réka Albert Éva B. Bartus Zsuzsanna B. Gedeon Hajnalka Bagdy Emıke, dr. Balázs Andrea Bálint Vera Balog Edina, dr. Balogh Mónika, dr. Bán Ilona Bánáti Andrea Bánfalvi Ilona Bánfi Brigitta Bánkutiné Benedek Erika Bányai Éva, dr. Bárányi Ildikó Barkócziné Makai Éva Bartkó György, dr. Bartus Antalné Bérczesné /Papp Zsuzsanna Berente Károly Bharati Sarkar Biegelbauer Pál Bihari Judit, dr. Bodolai Zoltán Bodroghy Péter† Borzák Tibor Bozai Margit Bradley, Nigel Breuer Ágnes Bucher Katalin Budavári Zsuzsa Bugár Jenı, dr. Capek, Karel Czebei Mariann Cziglányi Zsolt Czilinger Éva Czövekné Józsa Éva Csányi Ildikó Csapó Ida Cséfalvay Ágnes Cselényi Zoltán Csermák Károly Csikós Csabáné Csizmazia Endre, dr. Csúriné Szalay Erzsébet Demeter Lilla Demeter Zsuzsanna, dr. Desenclos, Hubert Diós András Dobosné Magyar Györgyi Domanits András László Dondero, Anna

13 év, 150 lapszám

Dosch, Esther M. Dudás Balázs Dúll Andrea, dr. Éliásné Ági Fancy, Joanna Faragó László Farkas Ágnes Farkas Gergely Farkas Judit Farkas László Fazekasné (F.) Visnyei Irma Fekete Gáborné Fekete Piroska Fekete Sándor, dr. Feldmann Ádám Fényiné Csomor Rózsa Fenyvesi Nóra Feuer Mária Field, Patricia Filetóth István Filotás Erika Fisher, Sandra Fogarasi Judit Forgács Katalin, dr. Földényi Ágnes Frák Erika Fülöp Csilla Füzes János Füzes Mária Gábor Yvette Galántainé Hadnagy Éva† Gengeliczky Hella Gere Márton Gladstone, Kate Göndöcsné Bátai Rozi Grassi, Silvia Grosse, Ruth Gugenberger Tamás, dr. Gulyás Jenı István Gyulai Zsuzsanna H. Bartha Réka Haász Etelka Hajdu Éva, dr. Hajnácsné Fábián Éva Hakkel Hedvig Hamperger Anita Haraszti Tamás, dr. Harcos Krisztina Harmath Katalin Harralson, Heidi H. Hartai Ernı, dr. Hegyi Judit Heincz Balázs Herczeg Márta, dr., Hernádi Éva Hirczi Anett

Holéczy Zsuzsa, dr. Holló Gabriella Honffy Pál, dr. Horváth Ferencné Horváth Józsefné, dr., Tóth Borbála Horváth Julianna Horváth Zita Horvátné Szirtes Gabriella Hubai Katalin Huszár Zoltánné Iharos Zsuzsa Ipacs Andrea Iván László, dr. Jánosi Andrea Jenei Andrea Jusztné Gutai Márta Kabács Nikolett, dr. Känzig, Rudolf Kapitány Éva Káplár László Karinthy Frigyes Kármán Gabriella, dr. Kasparek Éva Kaszás Éva Katczer Judit Katona Ágnes Kaucsek György, dr. Kecskés Tünde Kegyesné Szekeres Erika Kerekes Andrea Kis Tünde Kisbán Judit, dr. Kísérleti Grafomőhely Kisné Szabó Gabriella Kiss Orchidea Edith Kiss Róbert, dr. Kocsis György, dr. Konta Ildikó, dr. Koroknai Erzsébet Kóta Hedvig Kovách Judit (J.) Regina Kovács Beáta Kovács Judit Ágnes Kovács Zsuzsanna Kovacsics Vilmosné Krajcsi Attila Krausz Margit Kristófné Szabó Szerafina Krommer Éva Kulisch Ágota Laczkó Krisztina Lángos /Pákai/ Tímea Lantos Zsuzsanna Légrádi Bea Légrády Mónika Lévai Vera


Linka Emese, dr. Lipcsei István Lissák György Lovász Béláné Lowe, Sheila Lukácsné Kurecskó Erzsébet Magyar Írástanulmányi Társaság El-nöksége Major Henrik Márfy Anna Matics Éva Meliska Zoltán Mérai Zsuzsa Mermezı Géza Métneki Júlia, dr. Miklós Pál Monori Rebeka Moreno, Manuel J. Mózsik Erika Nagy Egon Andrásné, dr. Nagy József Nagy Lászlóné Nagy Mariann Nagy Tibor Nagy Zsuzsa Nemes Antónia Németh Zita Németh Zsófia Némethné Óradnai Judit Némethné Turák Kornélia Neudl Erika Nezos, Renna Novák Mária Ockelmann, Hans Oláh Júlia Oláh Károlyné Oláh Sándorné Nagy Julianna Oravecz Katalin Országh Józsefné Osváth Péter, dr. Ökrös Viktória Paksi Éva Pálmai Anns Papp Zsuzsanna Petı Dóra Pettinatti, Graziella Pinczésné dr. Palásthy Ildik Podonyi Hedvig Polgárfi István Prezenszkiné Szabó Gabriella

Puskás János R. Hrutka Irén R. Janega Györgyi Radosza Sándor Rátvai Helga Ravasz Bernadett, dr. Redaelli, Massimo Répássy György, dr. Rétiné Bosits Márta Retsenkhorlo Enkhbold Ribárszki Valéria Ribáry Zoltán Rigó Edit Rihner Zoltán, dr. Rózsa „Ferkó” Károly Salánki Ágnes, dr. Sándor László Sárdiné Korda Zsuzsanna Sariczki Julianna Scholpp, Herbert Schweitzer Jánosné Selmeci Judit Seregné Pukli Éva Siketné Tóth Mária Simon Lajos, dr. Simon Mariann Simon Péter, dr. Smuta Zsoltné Soós Edit Sz. Molnár Szilvia Sz. Tóth Gabriella Szabados, Robert Szabó Éva Szabó Ivett Szabó Mariann Szabó Papp Andrea Szabóné Nagy Edit Szádvári Lídia Szamosi Dóra Szatmári Emese Szatmári Istvánné Székely Erika, dr. Szepesvári Csaba Szidnai László, dr. Szilvásy Péter Szima Kata Szimethné Galaczi Judit Sziráki Éva Szöllısi Ágnes, dr. Szıllısy-Csoma Enikı

Szőts László T. Zuggó Tünde Takács Balázs Taraczközi István, dr. Teknıs Erzsébet Teleki József, dr. Teltscher, Herry, O. Tímár Krisztina Tomborné Kenyeres Dóra Tós Hedvig Tóth Brigitta Tóth Edit Tóth Lászlóné Tóthné Netz Erzsébet Tóthné Petró Márta Török Lászlóné Török Zita Tutusaus, Jaime Ujvári Tímea Újváriné Németh Klára Ungorné Nagy Hortenzia Ungvári Judit Urbán Gabriella V. Horváth Mária V. Orbán Dorottya Vályi Gábor Varga József Varga Katalin, dr. Varga Kati Varga Zsófia Vargáné Dankó Ilona Varju Beáta Váry Annamária Véghné (V.) Vékony Györgyi Végvári Valéria † Veisz Gizella Villányi Rita Vitrai József, dr. Völgyi Péterné dr. Reich Márta Vörös Júlia W. Barna Erika Wallnet, Teut White, Margaret Zádor Tamásné / Zádor Erzsébet Zámbori Erika Zentainé Rákli Izabella Zimmermann Judit Zóni Károlyné Zorger Szilvia Zsiros Lászlóné, dr.

Ki lesz a legjobb szerzınk 2008-ban

A Grafológia Szerkesztısége a továbbiakban is színvonalas cikkek közlésével kívánja segíteni a szakmai fejlıdést. Az írásvizsgálat tárgykörében született publikációk szerzıi közül a legjobbat díjjal jutalmazza. Következı számunk-ban már pontos részletek olvashatók a pályázatról. Akik publikálni készülnek, bıvebb információt kaphatnak a [email protected] címen.


MÍT-hírek GrafoGárdony „Az érzelmek megnyílása vagy elzárkózása”

A GrafoGárdony, ez a kétnapos szakmai konferencia már 15. éve megállás nélkül vonzza magához országszerte a különbözı képzı intézményekbıl a grafológushall-gatókat, végzett, elismert szakem-bereket, rajzelemzıket és érdeklı-dı laikusokat egyaránt. A hétvége témája ezúttal „Az érzelmek meg-nyílása vagy elzárkózása” volt. A megérkezést követıen Pálmai Anna, a MÍT elnöke megnyitó be-szédében köszöntötte a megjelent elıadók és a hallgatóság mellett Gömöri Gézát, a hétvége fıvéd-nökét és Dr. Agárdi Tamást, a Gra-fológiai Intézet ügyvezetı igazga-tóját, akiket elıadói minıségben sajnos nem láthattunk, de jelenlét-ükkel így is emelték a hétvége ün-nepélyességét. A megnyitó után W. Barna Erika, a CEREG magyarországi képvise-lıje vette át a szót, aki az érzelmi intelligencia és a grafológiai je-gyek kapcsolatain gondolkodtatott el bennünket. Második elıadónk Farkas László volt, aki doktori disszertációjának anyagából adott ízelítıt. Az íráskép-földrajz kiala-kulásáról beszélt. Gulyás Jenı Ist-ván, a Grafodidakt Személyiségfej-lesztı Központ igazgatója elıadá-sában a hangsúlyt az „én” érzelme-ire helyezte egy nagyszerő pszi-chológiai könyv alapján. Témája a szeretet nyelve volt. Vidám és sza-bad szellemő elıadásának köszön-hetıen újra felfrissülhettünk, és könnyebben vághattunk bele Ker-tész Zsuzsa TV-bemondónı, pszi-chológus kézírásának elemzésébe. Pálmai Anna egy interaktív kéz-íráselemzésen belül, elızetes méré-sek nélkül, a hallgatóság elıtt osz-totta meg véleményét a helyszínen megjelent Kertész Zsuzsával. Bagi Katalin, a GRAFOMÉDIA Intézet végzıs hallgatójának rezono-metriai méréseivel több szempont-ból is megerısíthették egymást a

kapott eredmények. Majd Dr. Vass Zoltán pszichológus következett, akire többen is nagyon kíváncsiak voltak. Elıadásában a projektív rajzokra fókuszált. Hozott is jó néhány példát, többek között egy nagyszerő firkatesztet is, ami alap-ján mindenki megérthette, mikép-pen fejezhetünk ki rajzokban, akár tudtunk nélkül is érzelmeket. Dr. Vass Zoltán elıadása után a részt-vevık másfél, kétórás pihenıt kap-tak, hogy felkészüljenek az esti mulatságra. Zenés állófogadás várt minden vendéget, aki a Grafo-Gárdony konferenciára érkezett. Ízletes éte-lekkel, italokkal és késı estig tartó tánccal búcsúztattunk az elsı na-pot. Másnap újult erıvel rugasz-kodtunk neki az elsı elıadásnak, amit Dr. Szidnai László kiváló ta-nítványai, Szerzıné Fiedler Móni-ka és Koppándi Anna, a Grafológi-ai Intézet végzett grafológusai tar-tottak a „húr hangjairól”. Koppán-di Anna volt az, aki röviden, de lényegretörıen ismertette a kocka-elmélet és a rezonometria alapjait, Szerzıné Fiedler Mónika pedig annak hétköznapi és munkahelyi alkalmazásairól is beszélt. A höl-gyek után következett Gyimóthy Gábor, aki egy speciális gyermek-otthonban élı két nehéz sorsú fiú kézírás- és rajzvizsgálatának ered-ményeit mutatta be. Elıadásának két kulcskérdése a „miért?” és a „hogyan?” volt. Megdöbbentı rajzmintákat hozott szemléltetés-képpen a gyermekektıl, amikben tisztán láthattuk különbözı devian-ciák megjelenését. Gyimóthy Gá-bor után következett Ungvári Ju-dit, a Grafológiai Intézet végzıs hallgatója és konzulense, mentora Zádor Erzsébet grafológus-pszichológus, a Grafológiai Intézet oktatója, akik egy készülı szakdol-gozatból adtak nekünk ízelítıt, melynek témája egy úriember sze-

mélyiségfejlıdése. Ungvári Judit és Zádor Erzsébet munkájukban különbözı grafológiai és pszicho-lógiai módszereket ötvöztek, ki-emelt helyen kezelve a tranzakció-analítikát (TA). E sikertörténet után következett Vékony Györgyi ugyancsak Grafológiai Intézettıl, alsós gyermekek kézíráselemzésé-vel. Elıadásában a hallgatósággal együtt kereste a magyarázatot a kézírásokban fellelhetı jellegzetes jegyekre, amelyeket az aktuális érzelmi állapotok – harag, undor, félelem, bánat, öröm, meglepıdés, győlölet, bátorság, stb. – okozhat-nak. Lehoczkiné Gonda Ágnes, a GrafoKuckó vezetıje volt a követ-kezı elıadó, aki egy olyan lehetsé-ges alternatív grafológiai elemzési módszert ismertetett a hallgatóság-gal, ami eddig csak a zeneelmélet-ben volt ismert, az úgynevezett Rák-tükör módszert. Ezzel az elemzési technikával, amit a sze-münk elıtt is bemutatott, kétségkí-vül felkeltette az érdeklıdést a hallgatóságban. A konferencia záróelıadását Musztrai Zsuzsanna grafológus, logopédus tartotta, aki a magyar-olasz nemzetközi kap-csolat megerısítésének céljából érkezett haza, hogy a MÍT által szervezett GrafoGárdony konfe-rencián is beszámolhasson az olasz grafológusok iskolarendszerérıl, munkavállalási lehetıségeikrıl, társadalomban elfoglalt helyükrıl. Ezen a hétvégén olyan feltárási, elemzési és értelmezési technikák-kal lehettünk gazdagabbak, amik megkönnyíthetik mindennapjain-kat, segíthetnek megérteni és meg-oldani gyakori problémáinkat, csa-ládi konfliktusainkat, munkahelyi moralitásunkat. Köszönet érte a GrafoGárdony elıadóinak, az aktív hallgatóságnak és a MÍT-nek, hogy ott lehettünk!

KJÁ


Sarah Bernhardt színésznı Született: 1884. október 22., Párizs

Panteon

“Lábainál hever egész Európa, oly fényes mővészi múlt háta mögött, mint talán sen-kinek” Nem kisebb kortársa méltatta így a francia színésznıt, mint a Párizsból tudó-sító Ady Endre. Sarah Bernhardt volt talán az elsı igazi sztár. Megmozdulásai gyakran meghökken-tették a közvéleményt, és minden korábbinál nagyobb reklámot jelentettek számára. Ilyen volt, amikor egy koporsóban fényképeztette magát, amikor egy párducot sétál-tatott, vagy amikor az újkor elsı olyan táncosnıje lett, aki meztelenül lépett fel. A hírverés azonban nem lett volna elég. Sarah Bernhardt valóban kora egyik legnagyobb színésznıje volt. Színészi pályája egy év kihagyással, amikor is Londonban játszott, Párizshoz köti. A francia fıvárosban született, színházát is ott alapította és ott is hunyt el. Zsenialitásának egyik példája, hogy nıként eljátszotta Hamlet szerepét, vagy hogy elsı nagy színésznıként némafilmben is szerepelt. Sztárként már pusztán a nevével is sok mindent el lehet adni, de idıs korára ıt is elérte a balszerencse. Ötven évig volt “a színpad királynıje”, de 71 évesen, miután csıdbe ment, és mindenét elvesztette, még az egyik lábát is am-putálni kellett. A mőtıbe menet egyik darabjából szavalt. Azt mondta, az orvosokat akarta így felvidítani. A mőtét után felépült, még hat évet élt. 1923-ban Párizsban hunyt el. DAL Az itt látható kézírás – nem épp meglepı módon – épp olyan figyelemreméltó, mint amilyen egykor Sarah Bernhardt személye lehetett. Semmi remegés, semmi bizonytalanság – pedig a levél a keltezés szerint 1919-bıl származik, tehát négy évvel a halála elıtt, 75 évesen írta a nagy színésznı. Csupa szenvedély, lendület; no, és igen: nem kevés póz. Biztosak lehetünk abban, hogy a mővésznı nemcsak a színpadon „adta elı” magát. Egyszer fenn, máskor lenn – nagy ampli-túdók között csapongva élhette életét, ahogyan azt magasba szökellı és mélybe szúró alsó és fel-sı zónái is mutatják. A hétköznapok szürke ár-nyalatai, a napi rutinfeladatok, a pusztán gyakor-latias teendık számára csupán unalmat és szoron-gást hoztak: a középzóna írásával sietett, azon mielıbb „túl akart lenni”. Ugyanígy a békés, nyu-galmas helyzetek is irritálták, hiszen azokban nem tudott drámai módon, személyiségének teljes erejével megnyilatkozni. Épp ezért gyakran ger-jesztett feszült helyzeteket, koholt konfliktusokat, mesteri kardvágásokat ejtve valós és vélt ellenfe-lein, hogy aztán ego-ját megerısítve újabb gyı-zelmi lehetıség után nézzen. Dühe heves volt, olykor akár megfélemlítı is lehetett, de valójában nem tartott túlságosan sokáig – csak addig, amíg megbizonyosodott afelıl, hogy ı az erısebbik fél. Ha ez megtörtént, királynıi nagyvonalúságra is képes lehetett, váratlanul gyengéd gesztusokkal lepve meg környezetét. Kedvesebb oldalát, lágy szívét azonban csak keveseknek mutatta meg. Nem is akart kiszámítható és bárki számára érthe-tı lenni – megfejtésre váró titok volt. Sztár-allőrjei nagyszabású egyéniséget, érzékeny mő-vészt lepleztek.

PH


.

CÉGEK SZÁMÁRA:

MAGÁNSZEMÉLYEK SZÁMÁRA:

SZELEKTA a) Helyszíni tanácsadás max. 10 fıig /grafológus b) Írásban megküldött rövid jellemzés KIVÁLASZTÁS ÉS KOMPETENCIAVIZSGÁLAT CSOPORTEGYÜTTMŐKÖDÉS-VIZSGÁLAT GYORSELEMZÉS RENDEZVÉNYEKEN

SZILUETT (Személyiségrajz) REFERENCIA-LEVÉL PÁLYAORIENTÁCIÓS VIZSGÁLAT KARRIERLÉPCSİ FİNIX (Program a pályaújrakezdı anyákért) RAJZELEMZÉS 1. Írásban adott vélemény 2. Személyes beszélgetés a gyermek rajzáról ÍRÁSJAVÍTÁS, ÍRÁSFEJLESZTÉS ÖSSZEILLİSÉGI – HARMÓNIA VIZSGÁLAT KRÍZISKEZELÉSI TANÁCSADÁS Kríziskezelésre, problémás helyzetekre tanácsadás

A Grafológiai Intézet szolgáltatásai

grafoszemle 200710-11

Documents