46

Horvát–magyar összecsapásés kiegyezés

Nemzeti érdekek és Habsburg-központosítás, 1848–1868

Apolgári fejlõdés a liberalizmusszellemében az 1848-as forra-dalmi esztendõt megelõzõ évti-

zedekben érlelte ki mind Magyarorszá-gon, mind Horvátországban a nemzetiképviseleti állam modelljét. Ez adta op-timális keretét az egyén és a nemzetiközösség politikai szabadságának éstársadalmi-gazdasági kibontakozásá-nak. A 19. század közepén azonban afüggetlen nemzetállam geopolitikai ésdemográfiai okokból sem a magyarok,sem a horvátok számára nem számítottelérhetõ célkitûzésnek. Mindkét nem-zeti mozgalom a rendi korszakból örö-költ államjogi kapcsolat és a HabsburgMonarchiában birtokolt pozíciók újra-rendezésére tett kísérletet.

A nemzetállami átalakulás lehetõségei

1848 forradalmi tavasza a magyar libe-rális nacionalizmus elképzeléseinek abeteljesülését hozta. A bécsi és pestiforradalom hatása alatt a Habsburg-dinasztia eleget tett a magyar nem-zeti liberálisok követeléseinek. Amagyar parlamentnek felelõs,kiterjedt önállósággal rendel-kezõ kormányt nevezett ki,

és az áprilisi törvények elfogadásávalhozzájárult a magyar Szent Koronáhoztartozó országok kormányzati és tör-vényhozási egyesítéséhez, amely a hor-vát területeket is magában foglalta.Ezek a törvények a magyar állam kere-tében megerõsítették Horvátország terü-leti és közigazgatási különállását, s azautonómia követelményének megfele-lõen biztosították a horvát hivatalinyelv, a nemzeti színek és a címer sza-bad használatát. A horvát különállástmegjelenítõ báni tisztséget a közös ural-kodó jelöltje tölthette be, azonban azalkotmányos monarchiában szokásosmódon mindezt magyar miniszteri el-lenjegyzéshez kötötték, és a bán – arendi hagyományoknak megfelelõen –megõrizte polgári igazgatási és katonaifunkcióit. Sõt az utóbbi még bõvült is,hiszen a katonai határõrvidék irányítá-sa mellé megkapta a felállítandó hor-vátországi nemzetõrség fõparancsnokitisztét is.

Az áprilisi törvények magyar–hor-vát viszonylatban lényegében a ko-

rábbi területi és kor-mányzati status quóttartották fenn, an-nak minden ellent-

1848. március 25. A zágrábi Népgyûlésnemzeti önállóságot és a horvát szábor-nak felelõs független kormányt követel.A horvát követeléseket mind a magyarvezetés, mind a bécsi udvar elutasítja.1848. szeptember Magyar–horvát fegy-veres konfliktus tör ki. Josip Jela�i� hor-vát bán Magyarország elleni támadóhadjárata nem járt sikerrel, 1848. szep-tember 29-én fõseregét Pákozdnál amagyar had megállította, s a bán kényte-len volt feladni a magyar fõváros meg-szállására és a kormány megbuktatásáravonatkozó (részben bécsi udvari körökáltal kieszelt) terveit.1849. március 4. Az olmützi alkotmányelválasztja Horvátországot Magyaror-szágtól, de nem egyesíti Dalmáciával, ésa központosított Habsburg Monarchiánbelül kevesebb jogot biztosít a horvá-toknak, mint amennyit a horvát nemzetimozgalom minimális célként megjelölt.1850. február 12. Mirko Lentulaj horvátbánhelyettes betiltja a Zágrábban megje-lenõ „Slavjanski Jug” címû lapot, amelyaz ausztroszláv föderációs elképzelésekmeghiúsulása miatt támadja a kormánynémet centralizációs politikáját.1850. április 7. Császári nyílt parancs

határozza meg Horvát–Szlavónországideiglenes államjogi helyzetét és politi-kai-közigazgatási szervezetét. Az 1848-as horvát tartománygyûlés határozataiközül megerõsíti Horvát–Szlavónor-szág, a Szerb Vajdaság és a Temesi bán-ság Magyarországtól külön koronatar-tományként való önállóságát, Fiumeváros és tengerparti kerülete Horvátor-szághoz csatolását, valamint a nemzetinyelv közigazgatási és jogszolgáltatásialkalmazását. A horvát tartománygyû-lés törvényhozói önállóságát nem fo-gadja el, és az 1848 júniusában üléseitelnapolt testületet feloszlatja.1850. május 7. Császári nyílt parancs aHorvát–Szlavón, a Szerb-Bánáti és aNémet-Bánáti Határõrvidéket a hadse-reg szerves részének nyilvánítja, és kü-lön igazgatási egységként a birodalmikormány közvetlen alárendeltségébeutalja. Megszünteti a határõrök jobbá-gyi függõségét és az államnak járó úrbé-ri szolgáltatásokat. A határõri házkö-zösségek birtokait valódi tulajdonnaknyilvánítja, felszámolja a kereskedelmi,

Az ausztroszláv eszmét hirdetõ„Szláv Dél”

Barikád Bécsben, 1848. május 16.A horvát zászlót Dragoljo Ku�lan tartja

� folytatás a 42. oldalról

47

mondásával. Így megerõsítették a hor-vátok által vitatott területek, Fiume, aszlavón vármegyék és a Muraköz Ma-gyarországhoz tartozását. Nem kerül-hetett sor a horvát autonómia átfogószervezeti reformjára sem, hiszen eb-ben a magyar országgyûlés egyedülnem volt illetékes. Ilyen módon a bánjogállása, hatásköre, a magyar ország-gyûlés és a horvát szábor jogosítványaiszámos területen tisztázatlanok marad-tak. Magyar részrõl mindezt közvetlentárgyalásokkal akarták megoldani. Aforradalmi korszakban az autonómiabázisán történõ megegyezés kilátásaiazonban gyorsan meghaladottá váltak.A horvát politikai elitet ugyanis már az1848-as polgári forradalom elõtt ismegosztotta az a dilemma, hogy aHabsburg Monarchián belül milyenállami keretet válasszanak a horvátságjövõjének és polgári fejlõdésének biz-tosítására. Horvátország államjogirendszerének kérdése már ekkor kiala-kította a századfordulóig fennmaradó,kétpólusú, közjogi alapú horvát liberálispártrendszert.

Két pólus: nemesi liberalizmus– nemzeti liberalizmus

A magyar–horvát rendi államközösséghagyományaiból sarjadt a hungaroszlávnemesi liberalizmus, amely a bécsi biro-dalmi központtal szemben a magyarképviseleti állam keretében látta bizto-sítottnak a horvát autonómia intézmé-

nyeinek fennmaradását. A 19. századimagyarbarát horvát politikai irányzatotjoggal illethetjük a gyakran használtmagyarón kifejezés helyett a hungaro-szláv jelzõvel. A horvát nemzet jövõjétõk nem a Habsburg Monarchia auszt-roszláv föderációjában vagy egyesítettdélszláv keretben képzelték el. A ma-gyar államkeret elfogadása azonban ko-rántsem jelentette azt, amit a korabelimagyarón kifejezés negatív szóhaszná-lata sugallt, hogy a magyar orientációkövetõi eleve lemondtak volna a hor-vát nemzeti célokról, mint például azautonómia kiépítése vagy a történetijog szerinti horvát területek egyesítése.Bár a hungaroszlavizmus hívei nagy-részt arisztokratákból, nemesi értelmi-ségiekbõl kerültek ki, a tö-megerõt a kiváltságolt túr-mezei parasztnemesség adta.Ebbõl fakadóan társadalmiprogramjuk a magyar liberálisnemességéhez igazodott, s amagyar országgyûlés által1848 tavaszán kikénysze-rített, a rendi világot felszá-moló újítások gyors horvát-országi bevezetésétõl re-mélték politikai befolyásukmegszilárdítását. A társadal-mi jogkiterjesztõ változásoktámogatása ellenére a hun-garoszláv horvát nemesi libe-ralizmus a márciusi forradalom idõsza-kában nem vált meghatározó tényezõvéHorvátország politikai életében, mert

ipari, tudományos és mûvészi tevékeny-séget korlátozó rendelkezéseket. Fenn-tartja a német nyelvû igazgatást és ahadköteles korú határõrök szolgálatikötelezettségét, de a ruházkodás és aszolgálatban álló katonák ellátásánakköltségeit az államkincstár veszi át.1850. június 17. Az uralkodó feloszlatja

az 1848-ban autonóm kormányszervkéntalakult horvát báni tanácsot, és helyébe abelügyminisztérium alárendeltségébenmûködõ báni kormány lép. Vezetõje abáni tisztséget betöltõ Josip Jela�i� ma-rad. A horvátországi megyék élére me-gyefõnököket neveznek ki.1851. augusztus 12. Legfelsõ elhatáro-zás a horvát–szlavónországi katolikuspüspökségeket elválasztja a magyar egy-háztartománytól. A zágrábi püspöksé-get érseki rangra emeli, és alárendeli azenggi, kõrösi és diakovári püspökséget.1851. december 30. Ferenc József elha-tározza a jövedelemadó erdélyi és hor-vát–szlavónországi bevezetését.1852. szeptember 10. Alexander Bachbelügyminiszter elõterjesztésére „leg-felsõ elhatározás” államjogilag meg-alapozatlannak nyilvánítja Horvát–

Szlavónországban a kék-piros-fehér trikolór or-szágos jelvényként valóhasználatát, és elrendelieltávolítását.1853. május 29. Hor-vát–Szlavónországbanmegkezdi mûködését az1853. január 19-i köz-igazgatási szervezõ ren-delet alapján a báni kor-mányt felváltó helytartó-ság. Vezetõje a bánitisztséget betöltõ JosipJela�i�.1853. szeptember 9.Császári nyílt parancsHorvát–Szlavónország-ban a földadó kivetését

1854-tõl az ideiglenes földadókataszteralapján rendeli el, amelynek nagyságát akataszteri tiszta jövedelem 12,5%-ában

A zágrábi horvát szábor 1848-ban. Dragisa Weingärtner festménye, 1885

Horvát határõrök a 19. században

Horvát báni zászlóa 19. században

48

hiányzott a nemzeti legitimációja. Aközépkori eredetû magyar–horvát ál-lamközösség modernizált formában va-ló fenntartását a horvát politikai elitjelentõsebb hányada nem találta ele-gendõnek.

Az 1848-as forradalom elsõ hónap-jai a horvát politikai életben a Magyar-országgal való államjogi kapcsolat tel-jes átalakítását kívánó nemzeti liberáli-sok átütõ diadalát hozták. Az általukdominált horvát népképviseleti tarto-mánygyûlés emelte 1848 nyarán tör-vényerõre a márciusi zágrábi kérvénye-zõ forradalom követeléseit az önállóhorvát törvényhozó és végrehajtó hata-lom megteremtésérõl. A szábor a ma-

gyar országgyûlésben való megjelenéstelutasítva nyilvánította ki a bécsi biro-dalmi parlamenthez való horvát csatla-kozás szándékát, a császárvárosbanazonban nem kívánták tovább erõsítenia szlávok befolyását.

A hungaroszláv irányzat képviselõiaz 1848-as horvát tartománygyûlésbencsupán törpe kisebbséget alkottak. Eb-ben közrejátszott, hogy a forradalmimárciusi napokban az udvar által kine-vezett új bán, Josip Jelaøiå országlásakezdetén rendkívüli állapotot vezetettbe és hatósági eszközökkel teljesenmegbénította a magyarbarátok politi-kai tevékenységét. Eltávolította õket azigazgatásból, csapatai lefegyverezték atúrmezei nemzetõrséget, és feldúlták ahíresen magyarbarát túrmezei gróf,Antun Josipoviå kúriáját. Ennek hatá-sára a vezetõk közül számosan Ma-gyarországra menekültek, vagy a közel-gõ vihar elültét várva csehországi für-dõkbe távoztak. Ez a horvátországi bel-sõ összeütközés az elõjátékát jelentettea forradalom idején hatalomra kerültmagyar liberális kormánnyal való konf-liktusnak. A horvát és magyar nemzetiliberálisok között az eltérõ nemzeti cél-kitûzések miatt az 1848-as polgári for-radalom idején nyoma sincs a közöseszmékbõl fakadó egymásrautaltság ér-zésének, valamifajta szabadelvû szoli-daritásnak.

Mit akartak a horvát nemzeti liberálisok?

A horvát nemzeti liberális alternatíva ateljes tagadását jelentette a magyar libe-

szabja meg. 1855-tõl a magyarországi16%-os adókulcsot alkalmazzák.1854. június 26. Legfelsõ uralkodói el-határozás elrendeli Horvát–Szlavónor-szágban a német hivatali nyelv alkalma-zását.1859. május 20. Az uralkodó fölmentihivatalából a halálos beteg Josip Jela�i�gróf horvát bánt.

1859. július 28. Azuralkodó a Szerb Vaj-daság és a Temesibánság katonai és pol-gári kormányzóját, Jo-hann Coronini-Cron-berg gróf altáborna-gyot nevezi ki horvátbánnak és horvát–szlavón fõhadparancs-noknak. Egyidejûleg ahorvát bánhelyettes,Josip Šok�evi� altá-bornagy veszi át aSzerb Vajdaság és aTemesi bánság kato-nai és polgári kor-mányzójának, vala-mint a bánsági fõhad-parancsnok tisztségét.1860. március 9. Pes-ten, majd országszerte

is jótékonysági hangversenyt rendezneka „horvát ínséges testvérek” megsegíté-sére.1860. június 19. Az uralkodó fölmentitisztségétõl Coronini-Cronberg gróf al-tábornagy horvát bánt, s utódjául JosipŠok�evi� báró altábornagyot nevezi ki.1860. október 1. Zágrábban EdvardVrban�i� szerkesztésében megindul a„Pozor” címû nemzeti liberális napilap,amely a reformkori illirizmus szellemiörökségét – a délszlávok horvát vezetésûegyesítését és a Habsburg Monarchia fö-deralizálását – jugoszlavizmus elnevezés-sel igazítja az új körülményekhez.1860. október 20. Az uralkodó kibocsát-ja az októberi diplomát, ami újraszabá-lyozza a birodalom közjogi viszonyait.Az uralkodó megígéri, hogy a törvény-hozás jogát ezentúl az országgyûlések ésa birodalmi tanács közremûködésévelgyakorolja. – A Josip Šok�evi� báró al-tábornagy horvát bánhoz szóló leiratelrendeli a horvát–szlavón tartomány-gyûlés összeüléséhez szükséges válasz-tási szabályzat elõkészítését uralkodóimegerõsítésre, illetve a Magyar Király-sághoz fûzõdõ viszony kérdésérõl a ma-gyar országgyûléssel tárgyalásra kikül-dött horvát képviselet létrehozását.Egyidejûleg elrendeli az államminiszté-rium horvát–szlavón ügyosztályán ezenországok honfiainak alkalmazását.1860. december 2. Az uralkodó fogadjaa horvát báni értekezlet Josip JurajStrossmayer diakovári püspök vezette

Josip Jela�i� horvát bán.Ivan Zasche olajfestménye

Horvát határõrök Bécsben, 1848-ban.Korabeli vízfestmény

Josip �ok�evi�altábornagy, 1861

49

rálisok által az 1848-as forradalom kez-detén kivívott államjogi elrendezésnek.A magyar különállás helyett a Habs-burg Monarchia kormányzati egységé-nek megõrzése, területének etnikaialapú föderalizálása és a többszintû bi-rodalmi képviseleti kormányzás beveze-tése mellett törtek lándzsát. A vajúdónémet és olasz egység fenyegetõ túlha-talma mellett a horvát nemzeti liberáli-sok valóságos veszélynek érezték az 1848áprilisától ténylegesen létezõ magyarnemzeti állam, egy korabeli horvát röp-irat kifejezésével élve, a Kárpátoktól azAdriáig terjedõ „kossuthi Nagymagyar-ország” megszilárdulását.

A magyar–horvát feszültség 1848augusztusában érte el tetõpontját, ami-kor a bécsi birodalmi központnak amagyar kormányzati önállóságot szûkí-tõ törekvése alkalmat teremtett a hor-vát katonai támadásra. Csakis ebbenaz összefüggésben érthetõ, miért bizo-nyult eredménytelennek 1848. augusz-tus végén a katonai konfliktus elhárítá-sára szolgáló magyar ajánlat, amely amagyar–horvát államjogi kapcsolat fel-bontását, azaz Horvátország államikülönválásának lehetõségét helyeztekilátásba. A horvát nemzeti liberálisok

számára ekkor már nem csupán azautonómia jogosítványainak növelésevagy az állami egyenjogúság elérésevolt a cél, hanem a Habsburg Monar-chia föderalizálásának útjában álló ma-gyar nemzetállam felszámolása. A libe-rális horvát tollforgatók a monarchikuskatonai-bürokratikus központhoz iga-zodó Jelaøiå bán 1848. szeptemberiMagyarország elleni támadását a zág-rábi lapokban olyan európai jelentõsé-gû, horvát nemzeti háborúvá alakítottákát, amelynek célja a monarchia egysé-gének megújítása, a magyar állami kü-lönállás megszüntetése, és a magyaror-szági nemzetiségek hor-vát védnökséggel történõkollektív egyenjogúsítá-sának, nemzeti önállósu-lásának elõsegítése. Aremélt katonai gyõzelemeredményeként a magyarállamterületen, etnikaialapon olyan kisállamokmegalakulását vizionál-ták, amelyek a HabsburgMonarchia többi tarto-mányával közös szövetsé-gi államban fognak egye-sülni. Így jöhetne létre az

küldöttségét, amely a horvát hivatalinyelv alkalmazását, a horvát ügyek inté-zésére – a törvénytelen államminiszté-rium helyett – a magyar udvari kancellá-riához hasonlóan horvát–szlavón udvarikancellária felállítását, a megyék élérefõispánok kinevezését, továbbá Dalmá-ciával, Isztriával és a kvarneri szigetek-kel való egyesítést kéri.

1860. december 5. Uralkodói leirat „or-szágos nyelvnek” ismeri el a horvát nyel-vet, és „Horvát–Szlavón Udvari Dikasz-térium” elnevezéssel önállósítja a hor-vát ügyek intézésére az államminiszté-riumban létrehozott horvát–szlavónosztályt, várja a bán javaslatait a fõispá-ni kinevezésekre, és beleegyezik Dal-mácia képviselõinek a báni értekezletrevaló meghívásába.1861. január 17. A Zágrábban ismétösszeülõ báni értekezlet feliratban kériaz uralkodótól: 1. A Muraköz hovatar-tozásáról az országgyûlés döntsön; 2. Azországgyûlési választások az 1848. éviválasztási törvények alapján a határõrvi-

dék képviselõinek részvételé-vel történjenek; 3. Dalmáciátcsatolják vissza Horvátország-hoz; 4. Állítsák helyre a bánitáblát és a helytartóságot.1861. január 25. Megkezdimûködését Bécsben a „Hor-vát–Szlavón Udvari Dikaszté-rium” Ivan Ma�urani� elnök-letével, aki tagja lesz a minisz-tertanácsnak.1861. január 27. Az uralkodóelrendeli a Muraköz vissza-csatolását Magyarországhoz.1861. február 12. A magyar-barát tüntetések és kormány-ellenes kilengések megféke-

Josip Juraj Strossmayer püspök.Képeslap

St. PöltenSt. Pölten

SchwechatSchwechat PozsonyPozsony

NagyszombatNagyszombat

PápaPápa

SopronSopron

SzombathelySzombathely

GyôrGyôr

MagyaróvárMagyaróvár

GrazGrazVeszprémVeszprém

KeszthelyKeszthelyRadkersburgRadkersburg ZalaegerszegZalaegerszeg

AlsólendvaAlsólendvaMariborMaribor

FriedauFriedau

VarasdVarasd

NagykanizsaNagykanizsa

MarcaliMarcali

KotorKotorKaposvárKaposvár

ZágrábZágrábBelovárBelovár

VerôceVerôce

SziszekSziszekKárolyvárosKárolyváros

BihácsBihács

Banja LukaBanja Luka

PozsegaPozsega

BródBród

TuzlaTuzla

EszékEszék

PécsPécs

DombóvárDombóvár

BajaBaja

ZomborZombor

DunaföldvárDunaföldvár

SzékesfehérvárSzékesfehérvár

OzoraOzora SimontornyaSimontornya

PákozdPákozd

FövenypusztaFövenypuszta

MórMór

KomáromKomárom VácVác

ÉrsekújvárÉrsekújvár

LévaLéva

LipótvárLipótvár

NyitraNyitra

MiskolcMiskolc

EgerEger

TiszafüredTiszafüred

KápolnaKápolnaHatvanHatvan

IsaszegIsaszeg

TápióbicskeTápióbicske

SzolnokSzolnokCeglédCegléd

KecskemétKecskemét

KarcagKarcag

GyulaGyula

SzegedSzeged

CibakházaCibakháza

SzabadkaSzabadka

ZentaZenta

ÓbecseÓbecse

NagykikindaNagykikinda

ÚjvidékÚjvidék

PéterváradPétervárad

KishegyesKishegyes

KarlócaKarlóca

TitelTitel

KátyKáty

VersecVersecAlibunárAlibunár

ZimonyZimonyBelgrádBelgrád

PancsovaPancsova

TemesvárTemesvár

AradArad

SztáraSztára

LégrádLégrád

LetenyeLetenye

LövôLövôHorpácsHorpács

SalamonfaSalamonfaKôszegKôszeg

PinkafôPinkafô

IpolyságIpolyság

PétervásáraPétervására

BÉCSBÉCS

BUDABUDAPESTPEST

Vág

Vág

Morva

Morva

Ráb

a

Ráb

a

FertôFertô DunaDuna

DunaDuna

Ba

n

la

to

Ba

n

la

to

Mu

ra

Mu

ra

DrávaDráva

S

zá

av

S

zá

av

UnaUna

Vrb

as

Vrb

as

Bosna

Bosna

SzávaSzáva

Drin

a

Drin

a

Duna

Duna

SióSió

Fec

rec

n- sat .

Fec

rec

n- sat .

IpolyIpoly

Gar

ma

Gar

ma

Körös

Körös

Maros

Maros

Tem

es

Tem

es

Laj atLaj at

Dráva

Dráva

Mura

Mura

Tisza

Tisza

Tis

za

Tis

za

x

x

x

xx

x

x

1848. szept. 29.1848. szept. 29.

1849. márc. 5.1849. márc. 5.

1849. júl. 14.1849. júl. 14.

1849. jún. 25.1849. jún. 25.

1849. jún. 7.1849. jún. 7.

1849. ápr. 6.1849. ápr. 6.

1849. ápr. 6.1849. ápr. 6.

1849. febr. 24.1849. febr. 24.

1848. okt. 30.1848. okt. 30.

1848. dec. 30.1848. dec. 30.

1848. okt. 7.1848. okt. 7.

1849. febr. 14.1849. febr. 14.

1848. okt. 11.1848. okt. 11.

1848. okt. 5.1848. okt. 5.

1848. okt. 3.1848. okt. 3.

1848. okt. 3.1848. okt. 3.

1848. okt. 17.1848. okt. 17.1848. nov. 8.1848. nov. 8.

JELACICJELACIC

JELACICJELACICJELACICJELACIC

JELACICJELACIC

JELACICJELACIC

JELACICJELACIC

JELACICJELACIC

ROTHROTH

TREBERSBURGTREBERSBURG

ROTHROTH

TODOROVICTODOROVIC

S z e r b i aS z e r b i a

St

áj

er

or

sz

ág

St

áj

er

or

sz

ág

A l s ó -

A u s z t r i a

A l s ó -

A u s z t r i a

S z l a vó

a

ni

S z l a vó

a

ni

H o r v á t o r sz

ág

H o r v á t o r sz

ág

K

d

a t o n a i

i

H a

v

t

r

á r ô

é k

K

d

a t o n a i

i

H a

v

t

r

á r ô

é k

HORVÁT–MAGYAR HÁBORÚ1848–1849

HORVÁT–MAGYAR HÁBORÚ1848–1849

Jelaøiå dunántúli hadjárata, 1848. szeptember–októberJelaøiå csapatainak (I. cs. kir. hdt.) téli hadjárata, 1848. december–1849. februárJelaøiå csapatainak (I. cs. kir. hdt.) tavaszi hadjárata, 1849. március–májusJelaøiå csapatainak nyári hadjárata, 1849. június–augusztus

Jelaøiå dunántúli hadjárata, 1848. szeptember–októberJelaøiå csapatainak (I. cs. kir. hdt.) téli hadjárata, 1848. december–1849. februárJelaøiå csapatainak (I. cs. kir. hdt.) tavaszi hadjárata, 1849. március–májusJelaøiå csapatainak nyári hadjárata, 1849. június–augusztusCsata, ütközet; kisebb összecsapás a magyar csapatok gyôzelmévelCsata, ütközet; kisebb összecsapás a magyar csapatok gyôzelmével

Horvát–szlavón határôrcsapatok fegyverletételeAz 1848. szeptemberében Horvátországhoz csatolt Muraköz területeHorvát–szlavón határôrcsapatok fegyverletételeAz 1848. szeptemberében Horvátországhoz csatolt Muraköz területe

Csata, ütközet; kisebb összecsapás, ostrom a horvát–szlavón határôrcsapatokgyôzelmével (melyekben jelentôs szerepük volt)Csata, ütközet; kisebb összecsapás, ostrom a horvát–szlavón határôrcsapatokgyôzelmével (melyekben jelentôs szerepük volt)

xx

Ivan Ma�urani� horvát bánés udvari kancellár, 1861

50

új Ausztria, egy olyan föderatív állam-alakulat, amelyet parlamentárisan kor-mányoznak, s amely biztosítja a szlávnépek nemzeti egyenjogúsítását és vezetõszerepét. Ezek az ausztroszláv várako-zások azonban nem teljesültek.

A Habsburg Monarchia 1849 tava-szán abszolutista módon kibocsátott,mindenfajta parlamenti jóváhagyástnélkülözõ birodalmi alkotmánya,amely tartalmazta ugyan az ausztriainemzetek egyenjogúságának és képvi-seleti kormányzásának elvét, a horvátnemzeti liberálisok számára súlyos csa-lódást okozott. A birodalom etnikaialapú átalakítása helyett ugyanis ez azúj alkotmány a német hegemóniára épü-lõ, a történeti országokat jórészt meg-õrzõ, központosított államrendszert ho-zott létre. Annyiban figyelembe vette ahorvát szábor 1848. évi határozatait,hogy kimondta Horvátország államjogielkülönítését Magyarországtól. Denem valósította meg sem a horvát ál-lamterület integritásának helyreállítá-sát, sem a monarchián belüli délszlávintegrációt, a horvátok, szerbek ésszlovének egyetlen állami keretben va-ló egyesítését. Sõt a horvát képviseletiés kormányzati autonómia hagyomá-nyaira sem volt tekintettel. Csupán egyadminisztratív szempontból különállóhorvát–szlavón koronatartományt hoz-tak létre, amelyet nem a horvát tarto-mánygyûlésnek felelõs autonóm ható-ság, hanem bécsi birodalmi kormányhivatalnokai igazgattak.

Magyar–horvát kibékülés (1849–1868)

A magyarok és horvátok számára egy-aránt csalódást hozott a forradalmatkövetõ neoabszolutizmus évtizede. Akülpolitikai kudarcok és a hatalmasraduzzadt államadósság miatt válságbasodródott a Habsburg Monarchia kor-mányzati rendszere. A várható átalaku-lás kapcsán merült fel az 1848–1849-ben megszakadt államjogi kapcsolat fel-újításának gondolata. Mindezt a kölcsö-nös kiengesztelõdést szimbolizáló gesztu-sok egész sora vezette be. Magyarorszá-gon 1860 elejétõl jótékonysági társaságirendezvényekkel a többi Habsburg-országhoz viszonyítva messze a legna-gyobb összeget gyûjtöttek össze akorábbi évek rossz termései miatt éhín-séggel fenyegetett „horvát testvérek”

megsegítésére. S ami a reformkorbanelképzelhetetlen volt: az év nyarán egyalkalmi magyar társulat több mint egyhónapig nagy sikerrel szerepelt Zágráb-ban magyar nyelvû színi- és opera-elõ-adásokkal.

A cenzúra ellenõrzésétõl lassanmegszabaduló nyilvánosságban a mérv-adó politikusok mind magyar, mindhorvát oldalon az állami különállást, anemzeti autonómiát biztosító régi törté-nelmi alkotmány és az 1848-ban elért ál-lamjogi vívmányok életbe léptetésemellett foglaltak állást. A hagyományosformákhoz, a patetikus hangvételû vár-megyei körlevelekben való érintkezés-hez nyúltak vissza 1861-ben. A sortZágráb megye körlevele nyitotta meg,amely a politikai nemzetként való elis-merést, a történeti jog szerint horvát-nak tekintendõ államterület kialakításátés a maradéktalan horvát állami egyen-jogúsítást szabta a közjogi kapcsolathelyreállítása feltételének. A pozitívhangvételû, az államjogi emancipációkérdésében fenntartásos magyar vissz-hangot Deák Ferenc állásfoglalásaösszegezte. Zágráb megyéhez intézett,de a horvát közvélemény tájékoztatásá-ra szánt, s ezért németül is kiadott vála-sza a jogfolytonosságra épült. De mármost – késõbbi országgyûlési felirataivalteljes összhangban – kifejtette, hogyHorvátország saját területtel bíró, különpolitikai nemzet, amely a magyar államkeretében széles körû törvényhozói éskormányzati autonómiára tarthat igényt.Sõt azt is elismerte, ha a horvátok a tel-jes államjogi különválás mellett dönte-nek és belépnek a központi birodalmiparlamentbe. A területi kérdésekben iskompromisszumra törekvés jellemezte amagyar álláspontot. A három szlavónvármegyét, amelynek hovatartozása areformkorban és 1848-ban a ma-gyar–horvát ellentét egyik forrása volt,Deák egyértelmûen a „Háromegy Ki-rályság” részének nyilvánította. Az 1849után Horvátországhoz csatolt, 1861-benvisszakebelezett Muraközrõl s a magyarkoronához való tartozását kinyilvánító,olasz többségû Fiumérõl viszont nemkívánt lemondani.

Hungaroszláv unionizmus

1861 elejétõl a bécsi kormánypolitiká-ban a centralista alkotmányos par-

zésére a horvát bán a minisztertanácsfelhatalmazása alapján ostromállapotothirdet Fiumében.1861. február 21. Az uralkodó a horvátbánhoz intézett leiratában tudatja, hogya báni konferencia határozatait elfogad-ja; a határõröket azonban egyelõre ki-zárja a képviselõ-választás jogából. Dal-mácia Horvátországhoz csatolását adalmáciai, a magyar és a horvát or-szággyûlés állásfoglalásától teszi füg-gõvé, a Muraköz ügyét pedig eldöntött-nek tekinti.1861. február 26. Az uralkodó kiadja afebruári pátenst, „a birodalmi képvise-letrõl szóló alaptörvény”-t, amely a bi-rodalmi tanácsot korlátozott jogkörû,kétkamarás törvényhozó testületté for-málja. A központi parlament feladatátellátó birodalmi tanács hatáskörébe tar-tozik az adópolitika, a katonaállítás, apénz- és kereskedelemügy, az államiköltségvetés ellenõrzése. A birodalmitanács képviselõházának 343 képviselõ-jét a tartományok választják, ahovaMagyarország 85, Erdély 26, Horvát–Szlavónország pedig 9 képviselõt dele-gálhat.1861. március 14. Horvát–Szlavóniaközigazgatási és gazdasági ügyeinek in-tézésére az uralkodó elrendeli a HorvátKirályi Helytartótanács létrehozását abán elnökletével.1861. április 15. Megnyílik a horvát or-szággyûlés Zágrábban, amelytõl az ural-kodói trónbeszéd a Magyarországgalvaló államjogi kapcsolat rendezését és abirodalmi parlamentbe küldendõ képvi-selõk megválasztását várja. A két leg-erõsebb frakciót a Magyarországgal va-ló teljes államjogi egyenjogúságot kép-viselõ nemzeti liberálisok és a magyarállamkeretben megvalósuló horvátautonómia elérésére törekvõ nemesi li-berálisok, az unionisták alkotják. Fiumenem küld képviselõt a horvát országgyû-lésbe.1861. április 18. A dalmáciai tartomány-gyûlés elhárítja az egyesülést elõkészítõzágrábi országgyûlésre szóló horvátmeghívást, és a februári pátens rendel-kezéseinek megfelelõen a bécsi birodal-mi parlamentbe delegálja képviselõit.1861. május 9. Az uralkodó hozzájárul,hogy a Horvát–Szlavón Határõrvidék-rõl, elsõsorban „a császár, a császári házés a monarchia iránt elkötelezett aktívkatonatisztek és személyek közül” az ál-lamjogi kérdés tárgyalásának idejéreképviselõket válasszanak a horvát or-szággyûlésbe.1861. július 23. A horvát országgyûléshosszas vita után meghozza döntését aHorvátország és Magyarország közti ál-lamjogi kapcsolatról. Alapelve: 1848-ban megszakadt az államjogi kapcsolatMagyarországgal, amely helyreállításá-

51

lamentarizmus került elõtérbe. Ezminden horvát politikai irányzatot sér-tett és azokat egységesen a magyarorientáció irányába mozdította el, fel-értékelve egyben a magyar–horvátállamközösség alkotmányos hagyomá-nyát, a monarchián belüli központosí-tást elhárító védernyõ jelentõségét. Ahungaroszláv nemesi liberalizmus ve-zetõi és támogatói ekkor is elsõsorbanarisztokraták, nemesi birtokosok vol-tak, de elképzeléseik lényegesen széle-sebb társadalmi közegben hatottak,mint 1848 elõtt. A reformkori illirizmusés ausztroszlávizmus számos korábbinemesi értelmiségi és polgári híve az1860-as évek elején már a magyar orien-táció szükségességét vallotta. A polgárirétegek szemléletváltását jelezte, hogyZágrábban 1861-tõl egy évtizeden átmindig hungaroszláv unionista képvise-lõket választottak a száborba. E képvi-selõk a történeti alkotmányosság szer-ves részének fogadták el az 1848. éviáprilisi magyar törvények jogérvényes-ségét, de azokkal azonos értékû jogfor-rásnak nyilvánították a horvát tarto-mánygyûlés 1848-as határozatait is, kü-lönösen Horvátország kormányzati ön-állóságának megteremtését. Utóbbit aMagyarországgal való önkéntes társulásszükségességével kapcsolták össze,amelynek alapja a történeti jog és a je-len viszonyaiból eredõ közös érdek, azalkotmányos szabadság védelme.

A hungaroszláv unionizmus az1860-as években tehát elsõsorban azalkotmányos birodalmi centralizmussalszembeni közös védekezés jegyében kép-viselte a Magyarországgal való államiközösség létrehozását. Ez alkotta az ál-lamjogi keretét a horvát autonómiamegvalósulásának, alkotmányos képvi-seleti kormányzásának és a történetijog szerinti területi integritása helyre-állításának. Nemzetfelfogását a dél-szláv integrálódás szempontjai kevéssébefolyásolták. A horvát államterületlakóit tekintették, nemzeti és vallásikülönbség nélkül, az egységes horvátpolitikai nemzet részének.

Együtt a Habsburg-centralizáció ellen

Az 1861 áprilisában összeülõ horvátszáborban a délszláv irányultságú nem-zeti liberálisok alkották a többséget.Eszmevilágukban az 1848-as örökség

folyamatosságát jelezte a jugoszláviz-mus formájában megújuló integratívdélszláv ideológia, a Habsburg Monar-chia föderalizálásának igénye, illetve acsupán virtuálisan létezõ horvát–szla-vón–dalmát „Háromegy Királyság” ál-lami egyenrangúsítására és a horváttörténeti államjog szerinti területiegyesítésére való törekvés. Josip JurajStrossmayer diakovári püspök, MatijaMrazoviå zágrábi ügyvéd, Ivan Perko-vac, a nemzeti liberálisok lapjának szá-mító „Pozor” szerkesztõje és a szerbnemzetiségû Makso Prica ügyvéd tar-tozott meghatározó politikusai közé.Ideológusa Franjo Raøki történész,zágrábi kanonok volt, aki írásaival adélszláv gondolat megújítója és az ön-álló horvát koronaeszme megalkotójalett. A Zvonimir király anyagi valósá-gában nem létezõ koronájára valóhivatkozás egyfelõl a magyar–horvátállami összetartozást jelképezõ magyarSzent Korona ellensúlyozására, másfe-lõl a széttagolt horvát területek egysé-gének és a „Háromegy Királyság”egyenrangúságának szimbolikus kifeje-zésére szolgált. Mindezt az 1861. éviXLII. törvény öntötte jogi formába,amely széles körû kormányzati és tör-vényhozói önállósággal felruházott,történeti és etnikai elvû területi átren-dezéssel kikerekített, Magyarországgallényegében azonos jogállású horvát ál-lamalakulat létrehozását tartalmazta.

Noha az említett törvény kimondtaa Magyarországtól 1848-ban bekövetke-zett különválás jogszerûségét, de nyitvahagyta a magyar–horvát állami együtt-élés föderatív alapon való újrateremté-sének lehetõségét. Ennek feltétele ahorvát állami egyenjogúság, illetveegyes területek történeti és etnikai elvû„visszaadásának” magyar elfogadásavolt (ez többek között Fiume és Mura-köz átengedését, illetve Bosznia és Her-cegovina egyes területei bekebelezésétjelentette). A nemzeti liberálisok nyi-tottsága Magyarország iránt abból azidõleges érdektalálkozásból fa-kadt, hogy mind a magyar,mind a horvát nemzeti li-beralizmus államjogiprogramja ütközött aHabsburg Monarchiaalkotmányos centralizá-ciójával. A hungaro-szlávok és a megosztott

nak elõfeltétele a horvát–szlavón–dal-mát királyság területi egységének el-ismerése (Fiume és Muraköz Horvát-országhoz tartozása), valamint teljeskormányzati és törvényhozói önállósá-gának elfogadása. A nemesi liberálisoka szavazástól való távolmaradással tilta-koznak a határozat ellen.1861. július 27–29. A horvát országgyû-lés megvitatja és támogatja a szlováknemzeti kívánságokat tartalmazó me-morandumot.1861. augusztus 3–5. A horvát ország-gyûlés egyhangúlag elutasítja képvise-lõk küldését a birodalmi parlamentbe ésleszavazza a horvát részvételrõl való tár-gyalások megkezdését.1861. szeptember 24. A horvát ország-gyûlés feliratot intéz az uralkodóhoz:egyrészt a „régi alkotmány, különösen aszábor adó- és katonamegajánlásijogának visszaállítását és a birodalmiparlamentben való horvát részvétel el-utasítását”, másfelõl a Dalmáciával és ahatárõrvidékkel való egyesítést, aMagyarországtól való teljes kormányza-ti és törvényhozói önállóságot, a horvátországgyûlés bán általi összehívását, ahorvát udvari kancellária és legfelsõ bí-róság (hétszemélyes tábla) létrehozását,továbbá a horvát hivatali nyelv alkalma-zását kérelmezi.1861. november 12. A horvát országgyû-lésben a bán ismerteti a feliratra adotturalkodói válaszleiratot, amely megígé-ri a külön horvát udvari kancellária ésfõtörvényszék létrehozását, kilátásbahelyezi a határõrvidékkel való egyesítéstés a Magyarországgal való viszonyrólszóló határozatnak a magyar országgyû-lés elé terjesztését. Egyidejûleg felosz-latja a horvát országgyûlést.1861. november 20. Legfelsõ kézirat azideiglenes Horvát–Szlavón Udvari Di-kasztériumot Horvát–Szlavón UdvariKancellária rangjára emeli, élére IvanMa�urani�ot nevezi ki.1862. június 30. Önálló horvát legfelsõtörvényszéket állítanak fel Zágrábban.1865. június 1. Megnyitják a Déli VasútZágráb–Károlyváros közötti vonalát.1865. november 1. Az uralkodó felmentiIvan Ma�urani� horvát–szlavón udvarikancellárt, és helyére ideiglenesenMilan Kuševi� báró altábornagyot ne-vezi ki.1865. november 12. Horvát országgyû-

lés Zágrábban. Feladatai között azuralkodó leirata megemlíti a Ma-

gyarországgal való kapcsolatrendezését a két ország-

gyûlés közti megállapodásútján.

A horvát országgyûléspecsétjének lenyomata,

1865

folytatás az 54. oldalon�

52

Fiume jogállásának ellentmondásai

Fiume az Adriai-tenger Kvarner-öblének csúcsán helyez-kedik el. A középkorban különbözõ hûbérurakhoz tarto-

zott, a 16. század eleje óta a Habsburg-házhoz. Mária Terézia1776-ban Horvátországhoz, 1779-ben pedig „corpusseparatum”-ként közvetlenül a magyar koronához csatolta. Anapóleoni háborúk francia megszállását követõen Ausztriafennhatósága alá került, 1822-ben pedig visszaállt a korábbistatus quo. 1848-ban, a magyar szabadságharc kitörése utánhorvát csapatok vonultak be, s Fiumét Horvátország részéneknyilvánították. A magyar szabadságharc leverése után az okt-rojált alkotmány szentesítette a horvát fegyveres fellépéseredményét és Fiumét – az egységes osztrák összmonarchiakeretében – a Magyarországtól különvált horvát–szlavónkoronaországhoz csatolta. A kikötõváros horvát igazgatás alárendelése számos konfliktussal járt, hiszen a báni kormányerõsen korlátozta a széles körû városi autonómiát, és nagy el-szántsággal kísérelte meg érvényesíteni a horvát hivatali ésoktatási nyelv alkalmazását. Az a paradox helyzet állt elõ,hogy az 1850-es években a horvát hatóságokkal szemben ép-pen a centralista bécsi kormány védelmezte az iskolaügy és azigazságszolgáltatás terén a fiumei olasz nyelvhasználatot. Aneoabszolutizmus idõszakában a fiumei olasz–horvát ellentétkiélezõdése hozzájárult ahhoz, hogy a parlamentáris kor-mányzást ígérõ októberi diploma kiadása után, 1861 február-jában a Magyarországhoz való visszacsatolást követelõ tünte-tések robbantak ki Fiumében. Ennek lecsillapítására a horvátbán, Šokøeviå tábornagy több hónapos ostromállapotot hirde-tett ki. A város végül 1867 tavaszáig a horvát–szlavónkoronaország fennhatósága alatt maradt, ami ellen a városivezetés többek között a horvát tartománygyûlésen való rész-vétel elutasításával tiltakozott.

Fiume közjogi hovatartozása ügyében az újabb fordulatotismét az uralkodó hatalompolitikai szempontjai határoztákmeg. A magyar kiegyezés létrejötte után, 1867 tavaszán a hor-vát politikai elit többsége elutasította Ferenc József magyarkirályi koronázásán való részvételt, kiváltva ezzel az uralkodóés a birodalmi központ neheztelését. Ezúttal a dualizmussalszembeszegülõ horvátokra való politikai nyomásgyakorlás-ként értelmezhetõ, hogy Ferenc József már 1867. április ele-jén a magyar miniszterelnöknek alárendelt királyi biztostnevezett ki Fiume város és a megye élére, amellyel e terület

de facto a magyar kormány igazgatása alá került. A város jogál-lásának újabb rendezése a horvát–magyar kiegyezésrõl szólótörvénnyel történt meg 1868-ban. Ez a Horvátország feletti ma-gyar fennhatóság keretében intézményesítette a horvát politikainemzet területi különállását és messzemenõ belpolitikai önálló-ságát. A magyar állami közösséget elfogadó hungaroszlávunionisták számára sem lehetett azonban alku tárgya a történe-ti jog szerinti horvát területek közigazgatási egyesítése, amelybeFiume is beletartozott. A horvátok a kikötõváros ügyében re-méltek engedményt a magyaroktól, akik viszont Szlavónia áten-gedését tekintették Fiume birtoklása ellentételezésének. Afiumei olasz polgárság gazdasági érdekei, nyelvi és közigazgatá-si autonómiája szempontjából ígéretesebbnek látszott a kivéte-lezett helyzetû kikötõvárosi státust jelentõ magyar fennhatóság,mint a gazdaságilag elmaradott, a horvát nyelv dominanciáját asaját közigazgatásában következetes elszántsággal érvényesítõHorvátországhoz tartozás.

Kompromisszumos megállapodásra Fiume hovatartozásakérdésében ilyen körülmények között nem volt kilátás. Bár amagyar és horvát tárgyaló küldöttség józan képviselõi tisztábanvoltak a történeti jogalap ellentmondásos jellegével, Fiume kér-désében mégis ragaszkodtak a kizárólagos nemzeti álláspont-hoz, nehogy a hazai politikai közvélemény a megalkuvás és jog-feladás bélyegét üsse rájuk. Ebben a csapdahelyzetben a hor-vát–magyar kiegyezési tárgyalások sikere érdekében DeákFerenctõl származott az áthidaló javaslat, hogy mindkét féltartsa fenn Fiumét illetõ jogait és az uralkodó tegyen közvetítõjavaslatot a megoldásra. A célszerûnek látszó eljárás a jogfenn-tartás tartalmának eltérõ értelmezése miatt viszont mégis újabbjogi bonyodalmakhoz vezetett. Magyar értelmezés szerint a jog-fenntartás az 1848 elõtti területi status quót jelentette. ÍgyFiume városa és kerülete a magyar koronához tartozó különtest, amelynek igazgatásáról a magyar és a horvát országgyûlésküldöttei, valamint Fiume közgyûlésének képviselõi kötnénekháromoldalú megállapodást. A horvát álláspont viszont elvetet-te a kikötõváros külön testként való kezelését, s kétségbe vontaa magyar törvényhozás és kormányzat fiumei illetékességét. Azuralkodói közvetítés újabb ellentmondásos joghelyzetet terem-tett. Ferenc József a magyar miniszterelnökkel és a horvát bi-zalmi férfiakkal folytatott konzultáció után 1868. november 8-ileiratában lényegében a magyar álláspont elfogadását javasoltaa pesti és a zágrábi országgyûlésnek. De egyidejûleg szentesítet-te az ezzel ellenkezõ tartalmú horvát kiegyezési törvényt,

Fiume a tenger felõl, 1890-es évek A fiumei Corso, 1900-as évek

MNM Történeti Fényképtár MNM Történeti Fényképtár

53

amelyben csak annyi állt: Fiume városáról és kerületérõl „azországos küldöttségek között egyezség nem jött létre”. A ma-gyar képviselõház viszont az uralkodói propozíció szellemé-ben – Fiumét a magyar korona részének tekintõ kitétellel –fogadta el a horvát kiegyezésrõl szóló magyar törvényt. A Fe-renc József által szentesített magyar–horvát kiegyezési törvé-nyeket, az 1868. évi magyar XXX. és a horvát I. törvénycikk66. §-át Fiume jogállásáról így épp olyan jogi ellentmondásokterhelték, mint száz évvel korábban Mária Terézia két átcsa-tolási diplomáját. A jogi abszurditásra Andrássy Gyula ma-gyar miniszterelnök hívta fel az uralkodó figyelmét, akitõl agödöllõi szarvasvadászatot megelõzõ audiencián szóbeli fel-hatalmazást kapott a két törvényszöveg összhangba hozására,azaz a már szentesített kiegyezési törvény horvát változatá-ban Fiumét a magyar korona részének nyilvánító kitétel fel-tüntetésére. A jogilag korrekt eljárás nyilvánvalóan a bár-sonyba kötött, kalligrafikus betûkkel ünnepélyes formábankiállított sarkalatos törvény módosított szövegének újraírásalett volna, de a horvát báni helytartó végül nagyvonalúkönnyedséggel egyszerûen az inkriminált 66. § megfelelõ ré-szének felülragasztásával vezettette át az uralkodó által jóvá-hagyott változtatást a törvényszövegben.

A horvát közjogi ellenzék az 1880-as évek elejétõl fedeztefel a sarkalatos törvény alakiságának ezt a súlyos fogyatékos-ságát és használta fel a kiegyezési rendszer legalitásánakmegkérdõjelezésére. A „fiumei foltozás” (rijeøka krpica) ettõlkezdve lett a horvát közvéleményben a Horvátországgalszemben folytatott csalárd magyar kormánypolitika és a ki-egyezéspárti horvátok megalkuvásának szinonimája, Fiumekétes úton történt elvesztésének jelképe. A mai horvát törté-netírásban is észlelhetõ ez a sérelmi, közjogi szemlélet, noha1869 elejétõl a kikötõváros berendezkedésérõl közel másfélévig folytatott háromoldalú tárgyalások után éppen a városratámasztott kizárólagos horvát igény következetes fenntartásaeredményezte a dualizmus idején mindvégig fennállott fiumeiközigazgatási provizórium létrejöttét. A rendkívüli állapototmegszüntetõ provizórium bevezetésekor számos horvát szem-pontot is figyelembe vettek. Fiume vármegyét, amely addigkikötõvárossal együtt a magyar királyi biztos fennhatósága alátartozott, a báni igazgatás alá helyezték. A fiumei horvátiskolák felett a zágrábi kultuszkormányzat fõhatósága érvé-nyesült, míg az igazságszolgáltatásban a zágrábi báni táblamaradt a fiumei bíróságok egyik fellebbezési fóruma.

A közjogi bizonytalanság ellenére a dualizmus idején Fiumekivételes autonómiával rendelkezett. Mindezt a fiumei városiképviselõ-testület közremûködésével készült statútum szabtameg, amelyet a magyar minisztertanács jóváhagyásával 1872.június 1-jén adtak ki ideiglenes jelleggel, de lényegében a dua-lizmus végéig érvényben maradt. Az autonómiát gyakorló leg-fõbb szerv a fiumei képviselõ-testület volt, amelynek feladat- éshatáskörét alapvetõen a magyar törvényhatóságok mintájáraszabályozták. Néhány lényeges pontban azonban a hazai tör-vényhatóságoktól eltérõen különlegesen széles autonómiát biz-tosítottak. Az 56 fõs képviselõ-testületet teljes egészébenválasztások útján, tehát a virilisták nélkül hozták létre. A pol-gármestert és a képviselõket hat évre választották. Meglehetõ-sen korlátozott volt a magyar kormány által kinevezett kor-mányzó jogköre. Törvényességi felügyeletet gyakorolt, a kép-viselõ-testületben csak felszólalási és indítványozási joga volt, sannak határozatát csak egy alkalommal függeszthette fel.Fiume hivatalos nyelve az olasz maradt. A Bánffy-kormány ide-jén a század végétõl több magyar törvényt rendeleti úton léptet-tek életbe, amit önállóságának csorbulásaként élt meg a város.Mindez gyengítette a magyar állameszmével azonosuló hagyo-mányos fiumei hazafiság vonzerejét s így egyre többen az egysé-ges Olaszország nemzeti nagyságának bûvkörében keresték aváros jövõbeni érvényesülését.

RESS IMRE

A fiumei kormányzói palota, 1900-as évek A Szapáry-móló a fiumei kikötõben, 1900-as évek

A fiumei (ma: Rijeka) pályaudvaron fogadják Nákó Sándor grófot,az új kormányzót, 1906

MNM Történeti Fényképtár MNM Történeti Fényképtár

MNM Történeti Fényképtár

54

délszláv irányultságú nemzeti liberáli-sok összefogása biztosította a száborbana parlamenti többséget a birodalmi kö-zös ügyek és a birodalmi központi par-lamentben való horvát részvétel elutasí-tásához.

Megosztó tényezõ: a duális berendezkedés(1865–1867)

Az 1860-as évtized közepén az oszt-rák–magyar dualista alternatíva megje-lenésével felbomlott a hungaroszlávunionisták és a délszláv irányultságúnemzeti liberálisok együttmûködése.Míg az elõbbiek helyeselték a monar-chia dualista átalakítását, s annak folyo-mányaként a magyar államkeretben lét-rejövõ horvát autonómiát, az utóbbiaktovábbra is a monarchia föderalizálásá-ra törekedtek. 1865–1867 között a szá-bor többségét alkotó dél-szláv orientáltságú nem-zeti liberálisok közül vá-lasztották meg annak abizottságnak a tagjait,amely 1866 áprilisában el-sõ ízben lépett közvetlenérintkezésbe a magyar or-szággyûlés hasonló testü-letével az államjogiviszony rendezésére. Apesti tárgyalások ered-ménytelenül végzõdtek. Amagyar–horvát állam-közösség perszonálunióshorvát értelmezését és atörténeti, etnikai elvû ma-ximális horvát területi igényeket magyarrészrõl nem fogadták el. Késznek mu-tatkoztak a kívánt autonóm kormányza-ti hatáskörök biztosítására, a szlavónvármegyék horvát államterülethez tar-tozásának elismerésére, de elzárkóztakMuraköz és Fiume átengedésétõl.

1866 novemberében a szábor nagytöbbséggel – a hungaroszláv unionistákellenszavazataival – vetette el a Magyar-országgal való államközösséget. A hatá-rozat után a hungaroszlávok memoran-dumban foglaltak állást a magyar ország-gyûléssel megkezdett tárgyalások folyta-tása, a szábor pártarányait tükrözõ horvátbizottság Pestre küldése mellett. A nem-zeti párti többség pedig 1867 tavaszánlátványos demonstrációval tiltakozott azosztrák–magyar dualizmus létrejötte ellen,és az egyenrangú horvát állami önállóság

és a területi integritás elismeréséhez kö-tötte a Ferenc József koronázásán valóhorvát részvételt. Válaszul az uralkodófeloszlatta a szábort, s így az osztrák–magyar kiegyezés fényes budai szertartá-sáról 1867 júniusában távolmaradtakHorvátország hivatalos képviselõi.

Az osztrák–magyar kiegyezés utánmegváltoztak a monarchia belsõ erõvi-szonyai, s így a horvát pártok versengé-sének feltételei is. A kiegyezést elutasí-tó szábort feloszlatták, 1867 decembe-rére új választást írtak ki, amelynekelõkészítése során jelentõsen átalakulta horvátországi kormányzat szervezeteés személyzete. A báni tisztség katonaiés polgári funkcióit szétválasztották. Apolgári igazgatást, mint báni helytartó,a hungaroszláv unionisták vezéralakja,Levin Rauch báró vette át a magyar–horvát államközösséget megteremtõ

kiegyezés létrehozásánakszándékával. Intézkedé-seivel sorra távolította ela kormányzati hivatalok-ból és a megyei igaz-gatásból a birodalmicentralista kormány általkinevezett, a dualizmustellenzõ hivatalnokokat.A horvát alkotmányosszabadság visszaállí-tásának ígéretével moz-gósította mindazokat atársadalmi rétegeket,amelyeket irritált a cent-ralizmus bürokratikusgyakorlata és az adóter-

hek növekedése. A vagyoni cenzustcsökkentõ választási rendelete szavaza-ti joghoz juttatta az elégedetlen kisne-meseket és a jómódú parasztgazdákat,s így ellensúlyozta a nemzeti párti ne-mesi, egyházi és honorácior értelmiségbefolyását. Az unionista pártnak ekkorindult elõször önálló lapja, a „HrvatskeNovine”. Az 1867 decemberében tar-tott választásokon a hatósági pozíciókbirtoklásának elõnyeit messzemenõenérvényesítõ hungaroszláv unionisták el-söprõ gyõzelmet arattak. A nemzeti pártképviselõi tiltakozásul bojkottálták azúj parlamenti testületet.

A magyar–horvát kiegyezés (1868)

Az ellenzék távolmaradása miatt egy-színû szábor választotta meg azt a hor-

1866. március 4. Az uralkodó megerõsí-ti az 1860-ban kezdeményezett zágrábiDélszláv Tudományos és MûvészetiAkadémia alapszabályait.1866. április 21–június 16. A horvát és amagyar országgyûlés küldöttségei tár-gyalásokat folytatnak Pesten az állam-jogi kapcsolat helyreállításáról és a ki-egyezés feltételeirõl. A porosz és olaszháború hírére a tárgyalások eredmény-telenül félbeszakadnak.1866. július 26–30. A monarchia szlávpolitikusai a cseh František Palacký,František Ladislav Rieger, FrantišekBrauner, Jan Stanislav Skrejšovký, a hor-vát Josip Juraj Strossmayer és IvanMa�urani�, a lengyel Agenor Golu-chowski részvételével Bécsben és Baden-ben tartott megbeszélésen kidolgozzák amonarchia átalakításának tervét, amely aközponti kormány megtartása mellett öttörténeti országcsoport (osztrák–némettartományok, a cseh korona országai,Galícia és Bukovina, a magyar koronaországai és a délszláv területek) autonó-miáját irányozza elõ, de a délszláv terüle-tek jogállásának rendezését közvetlenüla magyar–horvát megegyezésre bízza.1866. december 19. A horvát országgyû-lés felirata Horvátország államjogi hely-zetét a Habsburg Monarchiában a koro-nával való közvetlen tárgyalások útján,Magyarországtól függetlenül, önállóankívánja rendezni. Elismeri a monarchiaközös ügyeit, amelynek kezelését felelõsközponti kormány intézi. A koronázáselõtt kéri a történeti jog szerinti horvátállamterület – beleértve a határõrvidé-ket – egyesítését és felelõs horvát kor-mány kinevezését.1867. január 4. Az uralkodó bizonytalanidõre elnapolja a horvát országgyûlést, ésa december 19-i feliratában foglalt kí-vánságok elbírálását felfüggeszti addig,amíg a Magyarországgal folytatott tár-gyalások eredménye megszületik, és atöbbi királyság és tartomány képviseleté-nek állásfoglalása ismertté válik.1867. április 1. Az uralkodó elnökletealatt – Beust báró osztrák miniszterel-nök és Kuševi� horvát udvari kancellárrészvételével – tartott magyar miniszter-tanács elfogadja Andrássy Gyula grófminiszterelnök javaslatát a horvátkér-dés rendezésére, amely a horvát társor-szágnak szubdualista jogállást irányozelõ. Ez az államjogi elrendezés a kétközpontú Osztrák–Magyar Monarchiamásik felével szemben magyar–horvátállami közösséget jelent, de korlátozza amagyar törvényhozói és kormányzatihatalom horvátországi hatáskörét, ésautonóm ügyekben (közigazgatás, igaz-ságszolgáltatás, oktatás és vallásügy)biztosítja a horvát országgyûlés és vég-rehajtó hatalom illetékességét.

Levin Rauch bán (1868–1871).Korabeli karikatúra

� folytatás az 51. oldalról

55

vát országos deputációt, amely a ma-gyar országgyûlés hasonló testületével1868 áprilisától több hónapi tárgyalássorán kidolgozta a két fél viszonyátszabályozó kiegyezési törvény terveze-tét. Ennek alapelve kimondta a Ma-gyarország és a Horvát–Szlavónországközötti állami közösséget, de egyidejû-leg tartalmazta az állami szuverenitásrészleges megosztását, a horvát politi-kai nemzet területi különállását és bel-politikai önállóságát. A belügyi igazga-tást, a vallásügyet, a közoktatást és azigazságszolgáltatást külön horvát tör-vényhozás és végrehajtó testület irányí-totta. Az autonómia területén a ki-egyezési törvény kizárólagos jelleggelírta elõ a horvát nyelv használatát,amely a magyar–horvát közös kormányhorvátországi közegeire is vonatkozott.Ez biztosította, hogy az osztrák–ma-gyar kiegyezés alapján szervezett különmagyar fegyveres erõ keretében létre-jött horvát honvédség (domobranstvo)vezényleti nyelve a horvát lett. Azautonóm szervek és a horvát honvéd-ség saját nemzeti színeiket és a magyarSzent Koronával fedett horvát címerthasználták.

A horvát autonómia anyagi alapjátaz állami bevételekbõl meghatározottkulcs alapján fedezték, amelynek fel-használásáról a szábor döntött. Azautonómiára, a magyar–horvát állam-közösség és a Monarchia közös ügyeirefordítandó költségek arányát a tízéven-ként megújítandó pénzügyi egyezmény-ben rögzítették. A közös költségekhezaz adóképesség arányában kiszámítotthorvát hozzájárulás nagysága a kiegye-zéskor meghaladta a gazdaságilag fej-letlen Horvátország teljesítõképessé-gét, s a visszamaradó saját bevétel nembizonyult volna elegendõnek az auto-nómia költségeinek fedezésére. Ezért aköltségvetés elsõ évtizedére évi 2,2millió forint átalányt számítottak ki,amely Horvátország bevételeinek45%-át jelentette. Bár ily módon közösköltségekre fordították a horvát jöve-delmek 55%-át, erre a célra a hor-vátoknak még akkor is csupán azátalányt meghaladó többletet kellettbefizetni, ha az nem fedezte a magyar–horvát államközösség büdzséjének ésaz Osztrák–Magyar Monarchia közösköltségvetésének szükségleteit. Ahiányt ebben az esetben a magyar költ-

ségvetésbõl fedezték vagy államadós-sággá alakították. A Monarchia közösügyeire fordítandó összegbõl a magyarkvóta meghatározott összegének6,44%-a esett Horvátországra.

A közös költségekhez való hozzájáru-lás mértéke, miként az 1867 utáni oszt-rák–magyar viszonynak, a magyar–hor-vát kapcsolatoknak is neuralgikus pontjamaradt. Magyar oldalon az autonómiá-hoz nyújtott pénzügyi támogatást sokall-ták, míg horvát részrõl a pénzügyek kö-zös kezelését tartották hátrányosnak.Valójában a kiegyezés idõszakában a

1867. április 9. A képviselõház DeákFerenc indítványára határozatot hoz ahorvát kiegyezésnek a magyar–horvátállamközösség alapján történõ megkö-tésére, és meghívja a horvát országgyû-lés képviselõit a közös uralkodó koroná-zására, illetve a Magyar Királyság és ahorvát társország jogait rögzítõ koroná-zási hitlevél megszerkesztésére, amely-rõl horvát változat is készül.1867. április 11. Az uralkodó május1-jére összehívja a horvát országgyûlést.1867. április 23. Az uralkodó válaszle-iratot intéz a horvát országgyûléshez,amelyben kifejezi készségét Horvátor-szág történeti jogainak a PragmaticaSanctio alapján történõ csorbítatlanmegõrzésére. Egyúttal elveti a decem-ber 19-i felirat államjogi követeléseit,mert azok nincsenek összhangban aPragmatica Sanctióval. Felkéri a horvátországgyûlést, hogy május 15-ig küldjeel képviselõit a magyar országgyûlésre akoronázási hitlevél összeállítására.1867. április 27. Andrássy Gyula ma-gyar miniszterelnökhöz intézett legfelsõkézirat lehetõvé teszi Fiume képviselõ-jének a magyar országgyûlésre valómeghívását.1867. május 18. A horvát országgyûlésfelirata az állami egyenjogúság igényé-nek és a történeti jog szerinti államterü-let helyreállításának kinyilvánításávalelutasítja a magyar királykoronázásonvaló részvételt. Külön koronázási hitle-velet kívánnak, amely Ausztriával ésMagyarországgal egyenrangú jogállástbiztosít Horvátországnak, és kimondjaDalmácia, a határõrvidék és FiumeHorvátországgal történõ egyesítését.1867. május 25. Az uralkodó feloszlatjaa horvát országgyûlést, mert a május18-i feliratában foglalt követelései akoronázásig nem valósíthatók meg, ésnincsenek összhangban a magyar or-szággyûlés által kilátásba helyezett meg-állapodás elveivel.1868. november A magyar–horvát ki-egyezés. Az unionista párt választásigyõzelme után a két ország küldöttségeegyezségre jut. A magyar fél a horváto-kat önálló „politikai nemzetnek”, mígHorvát–Szlavónországot és (legalábbiselvben) Dalmáciát Magyarország társ-országának ismeri el. (Dalmácia azon-ban ténylegesen 1918-ig osztrák tarto-mány marad.)1871. október A rakovicai felkelés. AHorvát Jogpárt egyik vezetõje, EugenKvaternik kikiáltja Horvátország füg-getlenségét. A határõrök nem csatla-koznak a felkeléshez, így az három napalatt elbukik, Kvaternik elesik.1873–1880. A magyar és horvát elit újkompromisszuma nyomán a Nemzeti(Liberális) Párt kerül hatalomra Hor-vátországban. Ivan Ma�urani� bán re-

Az idealisztikusnak ábrázolthorvát–magyar kiegyezés, 1868

Pejácsevics Tódor gróf Horvátország zászlajávala millenniumi hódoló menetben, 1896

MNM Történeti Fényképtár

56

pénzügyek kezelésének módjáról kevés-sé voltak kidolgozott horvát elképzelé-sek. A pénzügyi önállóságot eredetilegaz ellenzéki nemzeti liberálisok semszabták az államjogi emancipáció köve-telményének, hiszen a pénzügyek mindaz alkotmányos centralizmus gyakorlatá-ban, mind az ausztroszláv föderalistákprogramja szerint a központi birodalmikormány hatáskörébe tartoztak. A ki-egyezési tárgyalások során elsõsorbanDeák Ferenc hangoztatta, hogy az egészMonarchiában egységes közvetett adó-kat kivéve, a horvátok kapjanak teljespénzügyi autonómiát, mert a közösügyek körének szûkítésével csökkenthe-tõ a kétoldalú súrlódások lehetõsége. Azautonómiával kapcsolatban általánoselvként fogalmazta meg a horvát nem-

zeti önérzetet irritálómagyar gyámkodásminél teljesebb kikü-szöbölését. Elképze-lései azonban sem ahorvát, sem pedig amagyar országos de-putációban nem kap-tak többségi támoga-tást. A horvátokat akiterjedt autonómiá-val járó pénzügyi ter-hek bátortalanítottákel, míg magyar olda-lon a dualista partner

érdekeit védõ Andrássy Gyula miniszter-elnök álláspontja érvényesült. A pénz-ügyi önállóságra kiterjedõ horvát auto-nómiát Andrássy azért ellenezte, nehogyez a precedens ösztönözze a Monarchianyugati felén, Ausztriában a cseheknekés a lengyeleknek a tartományi autonó-mián túllépõ törekvéseit.

Az autonómia jogosítványai

A magyar–horvát kiegyezés azonbansem intézményi szinten, sem tartalmi-lag nem képezte le az osztrák–magyardualizmust. A horvát–magyar közösügyek sokkal nagyobb mértékben szû-kítették a horvát autonómiát, mint a bi-rodalmi közös ügyek a dualizmus ide-jén Magyarország belsõ kormányzatiönállóságát. A közös törvényhozás ál-tal intézett közös ügyekben a horvátokparlamenti befolyását erõsen korlátoz-ta a többségi elv, hiszen a magyar kép-viselõk közel tízszeres számbeli túlsúly-ban voltak a közös budapesti parla-mentben. Mindezt csak részben ellen-súlyozta, hogy a kiegyezési törvénytöbb olyan elemet tartalmazott, amelyaz aszimmetrikus parlamenti erõviszo-nyoktól függetlenül körülbástyázta ahorvát autonómiát. A kiegyezési tör-vényt nem lehetett a közös országgyû-lésen, hanem csak a magyar parlamentés a horvát szábor kölcsönös hozzá-

Stara PazovaStara Pazova

ŠidŠid

IlokIlok

RumaRumaIndjijaIndjija

VinkovceVinkovce

DaljaDalja

BizovacBizovac

ValpovoValpovo

Donji MiholjacDonji Miholjac

NašiceNašice

PodgoraøPodgoraøBudimciBudimci

SlatinaSlatina

PleternicaPleternica

Virovitica(Verôce)Virovitica(Verôce)

PitomaøaPitomaøa

GjurgjevacGjurgjevacVirjeVirje

Grubišno PoljeGrubišno Polje

DaruvarDaruvar

SaãijeSaãije

MijaøiMijaøiPakracPakracNovskaNovska

Nova GradiškaNova Gradiška

ØazmaØazma

GarešnicaGarešnica

KutinaKutina

ZlatarZlatar

LudbregLudbreg

Novi MarofNovi Marof

Sveti Ivan ZelinaSveti Ivan Zelina

Donja StubicaDonja StubicaKlanjecKlanjec

Dugo SeloDugo Selo

KrapinaKrapinaIvanecIvanec

PregradaPregrada

ZaprešiåZaprešiå

SamoborSamobor

JastrebarskoJastrebarsko

VojniåVojniå

PisarovinaPisarovina

GlinaGlina

Velika GoricaVelika Gorica

OzaljOzalj

Djakovo(Diakóvár)Djakovo(Diakóvár)

ÃupanjaÃupanja

DubicaDubica

KostajnicaKostajnica

TopuskoTopusko

DvorDvor

VrbovskoVrbovskoDelniceDelnice

ŠusakŠusak

ØabarØabar

CrikvenicaCrikvenica

NoviNovi

BrinjeBrinje

OtoøacOtoøac

SlunjSlunj

DreãnikDreãnik

KorenicaKorenica

PerušiåPerušiå

KarlobagKarlobagDonji LapacDonji LapacUbdinaUbdina

GraøacGraøac

Bakar(Buccari)Bakar(Buccari)

ZÁGRÁBZÁGRÁB

VukovárVukovárOGULINOGULIN

GOSPIÅGOSPIÅ

PÉTERVÁRADPÉTERVÁRAD

KARLÓCAKARLÓCA

MITROVICAMITROVICA

ZIMONYZIMONY

ESZÉKESZÉK

POZSEGAPOZSEGA

KOPRIVNICA(KAPRONCA)KOPRIVNICA(KAPRONCA)

KÔRÖSKÔRÖS

BELOVÁRBELOVÁR

VARASDVARASD

PETRINJAPETRINJA

SISAK(SZISZEK)SISAK(SZISZEK)

BROD (BRÓD)BROD (BRÓD)

KARLOVAC(KÁROLYVÁROS)KARLOVAC(KÁROLYVÁROS)FIUMEFIUME

SENJSENJ(ZENGG)(ZENGG)

Bosut

Bosut

SzávaSzáva

SzávaSzáva

DrávaDráva

DrávaDráva

Mura

Mura

DunaDuna

Duna

Duna

Duna

Duna

Tisza

Tisza

ØazmaØazma

LielaLiela

SzávaSzáva

Száva

Száva

KulpaKulpa

KrapinaKrapina

Lon

jaL

onja

Londj

a

Londj

a

UnaUna

Kulpa

Kulpa

Kor

ana

Kor

ana

GlinaGlina

LIKA–KORBAVALIKA–KORBAVA

M O D R U S – F I U M EM O D R U S – F I U M E

Z Á G R Á BZ Á G R Á B

V A R A S DV A R A S D

B E L O V Á R –

K Ô R Ö S

B E L O V Á R –

K Ô R Ö S

P O Z S E G AP O Z S E G A

V E R Ô C EV E R Ô C E

S Z E R É MS Z E R É M

M A G Y A R O R S Z Á GM A G Y A R O R S Z Á G

Ad

ri

ai

-t

en

ge

r

Ad

ri

ai

-t

en

ge

r

DubicaDubica

PETRINJAPETRINJA

ZIMONYZIMONY

Novi MarofNovi Marof

POZSEGAPOZSEGA

OrszághatárMagyar–horvát-szlavón határVármegyehatárJáráshatárVármegyeszékhelyJárási székhelyTörvényhatósági jogú városVárosEgyéb település

OrszághatárMagyar–horvát-szlavón határVármegyehatárJáráshatárVármegyeszékhelyJárási székhelyTörvényhatósági jogú városVárosEgyéb település

TELEPÜLÉSEK LAKOSSÁGA (1910):TELEPÜLÉSEK LAKOSSÁGA (1910):30 000 – 80 000 között10 000 – 17 000 között

5000 – 10 000 között5000 alatt

30 000 – 80 000 között10 000 – 17 000 között

5000 – 10 000 között5000 alatt

HORVÁT–SZLAVÓNORSZÁG1881–1918

HORVÁT–SZLAVÓNORSZÁG1881–1918

formjai korszerûsítik a közigazgatást,igazságszolgáltatást és az iskolaügyet.1883. Magyarellenes és antimodernizá-ciós népmozgalom Horvátországban.1883–1903. Khuen-Héderváry Károlybánsága. Kemény rendszabályokkal le-töri és háttérbe szorítja a dualizmuselle-nes horvát ellenzéket. Az 1890-es évekközepétõl Horvátországban is érezhetõaz egész Monarchiára jellemzõ gazdasá-gi fellendülés.1903. Újabb magyarellenes megmozdu-lások Horvátországban.1905. A fiumei rezolúció. Horvát ellen-zéki képviselõk Franjo Supilo vezetésé-vel fiumei tanácskozásukon békejobbotnyújtanak az antidualista magyar ellen-zéknek.1906. Az új, koalíciós magyar kormánysegítségével a horvátországi választáso-kon a Horvát–Szerb Koalíció legyõzi arégi magyarbarát NemzetiPártot.1907. június–július Horvátképviselõk obstrukcióval tilta-koznak a magyar parlament-ben a vasúti pragmatika nyelvirendelkezései ellen, amelyekszerint a MÁV horvátországivonalain is hivatalosan hasz-nálhatóvá válik a magyarnyelv.1912/1913. A budapesti kor-mány felfüggeszti az alkotmá-nyos kormányzást Horvát-országban. M

NM

Törté

neti

Fény

képt

ár

Tisza István és Skerlecz Ivánhorvát bán Zágrábban, 1914

MNM Történeti Fényképtárfolytatás a 67. oldalon�

57

járulásával módosítani. Egyes pénzügyimûveletekhez, mint például a hor-vát–szlavón állami földbirtok elidege-nítéséhez, a szábor beleegyezésére voltszükség. Az állami jogosítványok folya-matos bõvülésének idõszakában a ki-egyezési törvény kizárta a közös ügyekkiterjesztésének lehetõségét. Mindenolyan ügyet, amely a közös országgyû-lésnek és a központi kormánynak fenn-tartott területeken kívül esett, elvbenaz autonómia hatáskörébe utaltak. Aközös kormány horvátországi közegei-nél a horvát nyelv kizárólagos haszná-latának kötelezettsége és az ottani hi-vatali állások horvát illetõségû hivatal-nokokkal való betöltése képezte mégaz autonómia fontos jogosítványát.

Az autonóm horvát kormányzategyik legvitatottabb problémája a bánjogállása volt. A bánt az uralkodó amagyar miniszterelnök javaslatára ésellenjegyzésével nevezte ki. Ugyan al-kotmányos felelõsséggel tartozott aszábornak, de parlamenti függõsége vi-szonylagos volt, nem kellett feltétlenülparlamenti többséggel rendelkeznie.Ily módon nem tekinthetõ egy parla-mentnek felelõs autonóm kormányvezetõjének. Hivatali állása a magyarminiszterelnök és az uralkodó együttesbizalmának függvénye volt.

A horvát törvényhozásra is érvényesvolt a királyi elõszentesítési jog, mely sze-rint minden törvényjavaslatot csak azuralkodó elõzetes jóváhagyása után le-hetett a szábor elé terjeszteni. A horvátbán nem közvetlenül, hanem a buda-pesti közös kormányon keresztül (ahorvát–szlavón–dalmát miniszter közre-mûködésével) érintkezett az uralkodó-val. Ez a miniszter egyfajta alkotmányosudvari kancellárnak számított, aki a bu-dapesti közös országgyûlésnek tartozottfelelõsséggel, a kormányban szavazatijoggal rendelkezett, s hatáskörét a hor-vát érdekek elõmozdítása, védelme s azautonóm kormányzat ellenõrzése alkot-ta. Ellenõrzési jogát a kiegyezés 1873.évi revíziója módosította, amely szerinta báni elõterjesztéseket nem küldhettevissza, hanem véleményezve az uralko-dó elé kellett terjeszteni.

Részvétel a közös ügyek intézésében

A közös ügyekben a Budapesten széke-lõ központi kormány és közös törvény-

hozás intézkedett, itt a horvátok befo-lyása korlátozottabb mértékben érvé-nyesülhetett. Magyar–horvát viszonylat-ban a közös ügyek jogi eredetüket te-kintve két nagy csoportból tevõdtekössze. Egyfelõl az osztrák–magyar ki-egyezésbõl eredtek a Horvátországot isérintõ összbirodalmi vonatkozású ügyek(külügy, hadügy és ezek pénzügyi fede-zete) és a közös egyetértéssel kezelendõkérdések (például a kereskedelmi ésvámszövetség, a közös költségek felosz-tása), másfelõl léteztek az államközös-ségbõl származó speciális magyar–hor-vát közös ügyek is. Az utóbbiak közé azudvartartás költségeinek megajánlása, ahadkötelezettséget illetõ törvényhozás,az országos pénzügyek, továbbá külön-bözõ ipari területek és közlekedési ága-zatok tartoztak. A közös ügyekben atörvényhozói jogokat gyakorló pestiparlamentbe a szábor saját soraibólküldhetett a lakosság számarányánakmegfelelõen képviselõket. 1868-ban 29fõben állapították meg számukat, amelya határõrvidék Horvátországhoz csato-lása után – az 1880-as évek elején –40-re emelkedett. A közös ügyeket ille-tõen a horvát képviselõk felszólalási ésegyéni szavazati joggal rendelkeztek.Hasonlóképpen rendezték az arányoshorvát képviseletet az osztrák–magyarközös ügyeket ellenõrzõ delegációban,ahol négy horvát képviselõ és egy felsõ-házi tag kapott helyet. A horvátokmindkét testületben szabadon használ-hatták a horvát nyelvet.

Azokban a magyar minisztériumok-ban, amelyek hatásköre Horvátország-ra is kiterjedt, a kiegyezési törvény el-rendelte horvát osztályok felállítását, sa hivatali állásokat lehetõség szerint

horvát illetõségû hivatalnokokkal kel-lett betölteni. Néhány évvel késõbbazonban már teljes horvát kormányzatiközömbösség mutatkozott a közös mi-nisztériumok horvát osztályai iránt.Bennük nem a horvát érdekek buda-pesti képviseletét, hanem a magyarkormány horvátpolitikája eszközeinekgyarapodását látták. Így nem volt aka-dálya annak, hogy a magyar miniszté-riumokban a horvát ügyosztályokathorvátországi születésû vagy illetõségû,de a horvát politika világától teljeseneltávolodott tisztviselõkkel töltsék fel,s e részlegek funkcióját egyszerû fordí-tási feladatokra degradálják.

*

A horvát–magyar kiegyezés révén meg-duplázódott a horvát autonóm kor-mány igazgatása alatti népesség ésterület nagysága, s a Monarchiáhoztartozó horvát etnikai és területi állo-mány több mint kétharmadára terjedtki az autonómia joghatósága. A ki-egyezés teremtette meg e területekigazgatási egyesülését, gazdasági integ-rálódását és a modernizálás-felzárkó-zás folyamatának a horvát vezetõrétegáltali befolyásolását. Horvátországnakkülön polgári és büntetõ jogrendszere,közigazgatási szervezete, s a népiskolá-tól az egyetemig önálló iskolarendsze-re alakult ki. Fennmaradt ugyan aHorvátország feletti magyar fennható-ság, de a horvátok a Habsburg Monar-chiában a két vezetõ nemzetet köve-tõen a legmesszebbmenõ intézményesautonómiával rendelkeztek, amelyhezhasonlóra az európai államok gyakor-latában csak kevés példa akadt.

RESS IMRE

Magyar delegátusok hajókirándulása az Adrián, 1907

MN

MTö

rténe

tiFé

nyké

ptár