európai tükör - mfa.gov.hu · pdf filea szerkesztõbizottság...

EEUURRÓÓ PPAA II TTÜÜ KKÖÖRRA K Ü L Ü G Y M I N I S Z T É R I U M F O LY Ó I R ATA

A TARTALOMBÓL � Inzelt Annamária–Csonka László–Nyiri Lajos–Varga György: Mindenki másképp, de csinálja! � Ludvig Zsuzsa:Gazdasági kapcsolatok az Európai Unió és Azerbajdzsán között� Fóris György: Kommunikációs kihívások a magyar EU-elnök-ség elõtt � Nagy Károly: Államépítés a XXI. században � Beke

Jenõ: A számvitel harmonizációja az Európai Unióban

XXVV.. ÉÉVVFFOOLLYYAAMM 11.. SSZZÁÁMM 22001100.. JJAANNUUÁÁRR

EU

RÓ

PA

I T

ÜK

ÖR

X

V.

ÉV

F.

1.

SZ

ÁM

�

20

10

. J

AN

UÁ

R

EEUURRÓÓPPAAII TTÜÜKKÖÖRR

KKiiaaddjjaa aa MMaaggyyaarr KKöözzttáárrssaassáágg KKüüllüüggyymmiinniisszzttéérriiuummaa,,

aa HHMM ZZrríínnyyii KKoommmmuunniikkáácciióóss SSzzoollggáállttaattóó KKhhtt.. ttáámmooggaattáássáávvaall..

FFeelleellõõss kkiiaaddóó:: Tóth Tamás

AA sszzeerrkkeesszzttõõbbiizzoottttssáágg eellnnöökkee:: Palánkai TiborAA sszzeerrkkeesszzttõõbbiizzoottttssáágg ttaaggjjaaii:: Bagó Eszter, Balázs Péter, Balogh András, Barabás Miklós, Baráth Etele,

Bod Péter Ákos, Erdei Tamás, Gottfried Péter, Halm Tamás, HefterJózsef, Horváth Gyula, Hörcsik Richárd, Inotai András, Iván Gábor,Kádár Béla, Kassai Róbert, Kazatsay Zoltán, Levendel Ádám, LõrinczLajos, Magyar Ferenc, Nyers Rezsõ, Somogyvári István, Szekeres Imre,Szent-Iványi István, Török Ádám, Vajda László, Vargha Ágnes

FFõõsszzeerrkkeesszzttõõ:: Forgács ImreLLaappsszzeerrkkeesszzttõõ:: Hovanyecz LászlóLLaappiiggaazzggaattóó:: Bulyovszky CsillaRRoovvaattsszzeerrkkeesszzttõõkk:: Fazekas Judit, Becsky RóbertSSzzeerrkkeesszzttõõkk:: Asztalos Zsófia, Farkas József GyörgyMMûûsszzaakkii sszzeerrkkeesszzttõõ:: Lányi György

AA sszzeerrkkeesszzttõõsséégg ccíímmee:: Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma1027 Budapest, Nagy Imre tér 4.Telefon: 458-1475, 458-1577, 458-1361

TTeerrjjeesszzttééss:: Horváthné Stramszky Márta, [email protected]

Az Európai Integrációs Iroda kiadványai hozzáférhetõk az Országgyûlési Könyvtárban, valaminta Külügyminisztérium honlapján (www.kulugyminiszterium.hu; Kiadványaink menüpont).

A kiadványcsalád borítón látható emblémája Szutor Zsolt alkotása.Nyomdai elõkészítés: Omigraf Kft.Nyomdai kivitelezés: Pharma Press Kft.

ISSN 1416-6151

EEUURRÓÓPPAAII TTÜÜKKÖÖRR2010/1.

A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FOLYÓIRATA

TTaarrttaalloomm

Szerkesztõségi levél az Olvasókhoz. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3INZELT ANNAMÁRIA–CSONKA LÁSZLÓ–NYIRI LAJOS–VARGA GYÖRGY:

Mindenki másképp, de csinálja! A tudomány-, technológia- és az innovációpolitika statisztikai-elemzési bázisa . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

GÖRÖG KATALIN: A belsõ piaci szolgáltatásokról szóló irányelv és a Ket.-novella közigazgatás egyszerûsítési eszközeinek hatása a katasztrófavédelmi igazgatási területre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34

LUDVIG ZSUZSA: Gazdasági kapcsolatok az Európai Unió és Azerbajdzsán között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52

MMaaggyyaarr EEUU--eellnnöökksséégg,, 22001111FÓRIS GYÖRGY: Kommunikációs kihívások a magyar EU-elnökség elõtt . . . . . 64

EEuurróóppaaii bbiizzttoonnssáágg-- ééss vvééddeellmmii ppoolliittiikkaaNAGY KÁROLY: Államépítés a XXI. században . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74

SSzzeemmlleeBEKE JENÕ: A számvitel harmonizációja az Európai Unióban. . . . . . . . . . . . . 86

UUnniióóss aakkttuuaalliittáássookkKözponti Statisztikai HivatalKEZÁN ANDRÁS: Nagyvárosok, nagyvárosi problémák

az Európai Unióban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101

EEnngglliisshh ssuummmmaarriieess. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112

Kedves Olvasóink!

Most, hogy belelapoznak az Európai Tükör 2010. évi januári számá-ba, bizonyára feltûnik Önöknek, hogy a lassan hat éve megszokottforma megváltozott. Az uniós csatlakozásunk óta havonta megjele-nõ szakmai folyóirat némileg „karcsúbb” lett, egyes rovatok már nemszerepelnek a tartalomjegyzékben, s a belsõ oldalak is veszítettek szí-nükbõl.

A kényszerû változások okát talán nem nehéz kitalálni. Ha távolabbratekintünk, a 2008-tól hazánkat is elérõ pénzügyi-gazdasági válság, hapedig közelebbrõl vizsgálódunk, akkor a krízisnek a 2010. évi köz-ponti költségvetésre gyakorolt hatását fedezhetjük fel. Hasonlóan másközpénzbõl finanszírozott szolgáltatásokhoz, az Európai Tükörnek iskevesebb állami támogatásból kell megpróbálnia megvalósítani a kiadóés a lap készítõi által kitûzött legfontosabb célt. Nevezetesen, hogy akevésbé mutatós külsõ ellenére, változatlanul színes tartalommal ad-junk hírt az Európai Unió gazdasági, jogi, kulturális eseményeirõl.Hogy igyekezzünk színvonalas tanulmányokkal, elemzésekkel segítenia kutatók, diákok, államigazgatási szakemberek, a Tükör valamennyiolvasója tájékozódását. Hogy továbbra is eljuthassunk mindazokhoz,akik alaposabban érdeklõdnek a közösség „szakmai” ügyei iránt.

Az idei évben már csak azért sem tehetünk másként, mert tudjuk:Magyarország 2011-ben elsõ ízben látja el az Európai Unió soros el-nöki tisztét. A szerkesztõség valamennyi tagja bízik abban, hogy a ma-ga szerény eszközeivel lapunk is hozzájárulhat a nagy feladatra valósikeres felkészüléshez.

Kérjük – a megváltozott forma ellenére –, továbbra is fogadják szíve-sen folyóiratunkat. Az Európai Tükör nevében minden kedves Olva-sónknak személyes sikerekben gazdag, boldog új évet kívánunk!

AA sszzeerrkkeesszzttõõsséégg

Az egyes nemzeti modellek – a nemzeti innovációs rendszerek, a statisztikai törvé-nyek és az eltérõ kooperációs kultúrák szerint – különbözõk. Három fõ típust lehetazonosítani:

� az obszervatórium modellt;� a tudományos tanácshoz kötõdõ modellt;� a platform modellt.

Az obszervatórium modellt Franciaország, a tudományos tanácshoz kötõdõ modelltNorvégia, és a sok intézet bevonásával mûködõ, leginkább platform modellnek ne-vezhetõt Németország példáján keresztül mutatjuk be.

Mindhárom országban konzultációsorozatra került sor, azzal a céllal, hogy meg-vizsgáljuk az egyes modellek mûködését. A konzultációs partnerek kiválasztásakorarra törekedtünk, hogy az adott rendszer erõsségeirõl és gyengeségeirõl a mutató-számok elõállítóinak és elemzõinek, valamint a jelentések felhasználóinak szemszö-gébõl is tájékozódni tudjunk. A konzultációk során figyelmet fordítottunk az adottországra és a vizsgált modellre jellemzõ jogi, intézményi szabályozás, az adatokhozvaló hozzáférés, a finanszírozás stb. megismerésére.

55

IINNZZEELLTT AANNNNAAMMÁÁRRIIAA––CCSSOONNKKAA LLÁÁSSZZLLÓÓ––NNYYIIRRII LLAAJJOOSS––VVAARRGGAA GGYYÖÖRRGGYY

Mindenki másképp, de csinálja!

A tudomány-, technológia- és az innovációpolitikastatisztikai-elemzési bázisa

A versenyképes tudásgazdasági képességek erõsítése érdekében a döntésho-zók számára nélkülözhetetlenné vált az az információs bázis, amely kielégí-tõ ismereteket nyújt a kutatás-fejlesztés és az innováció folyamatainak meg-értéséhez. Az e tevékenységeket elõmozdítani hivatott tudomány-, technoló-gia- és innovációpolitika formálásának folyamatában nem nélkülözhetõ a mo-nitorozás, az értékelés, az elõretekintés, a hatáselemzés, amelyekhez meg-felelõ statisztikai mutatószámokra, elemzésekre van szükség. A jelen kor kö-vetelményeinek megfelelõ kutatás-, fejlesztési és innovációs (a továbbiakban:KFI) statisztikai információs tudásbázis a nemzetközi tapasztalatok szerinttöbbféleképpen is létrehozható és mûködtethetõ. A cikk néhány ország je-lenleg mûködõ KFI statisztikai tudásbázisainak és intézményeinek tapaszta-latait összegzi abból a célból, hogy az ott mûködõképes megoldások milyenmértékben adaptálhatók a hazai körülmények között. A nemzetközi példáktanulsága, hogy mindhárom modell közös jellemzõinek meg kell jelenniük akialakítandó magyar modellben, miközben illeszkedniük kell a hazai KFI sta-tisztikai információs rendszer többi szereplõjéhez is. Erõs jogi garanciákkalés a finanszírozás módjának kellõ megválasztásával kell biztosítani a KFI sta-tisztikai információs szervezetek függetlenségét, stabil mûködését.

A cikk alapjául „A kutatás-fejlesztés és az innováció naprakész információs, elemzõ bázisának kialakí-tása” c., az NKTH által megrendelt tanulmány III. fejezete szolgált.

11.. AAzz oobbsszzeerrvvaattóórriiuumm mmooddeellll

K+F-statisztikával foglakozó obszervatóriumok a világ több országában léteznek. Azobszervatórium gyûjtõfogalmába tartozó szervezetek a nemzeti információs rend-szerben és a nemzetközi életben betöltött szerepük szerint különbözõ jelentõségû-ek. Eltérõ a feladatkörük, a finanszírozásuk módja, az intézményi státusuk stb. sze-rint. A tevékenységi körük, jogi státusuk, finanszírozásuk nagymértékben attól függ,hogy a nemzeti innovációs rendszer KFI információs rendszerében milyen szerepettöltenek be a statisztikai hivatalok, mennyire fejlett az innovációs rendszer és annakinformációs bázisa.

Az obszervatóriumok három típusát lehet megkülönböztetni: 1. szakosodott, 2.vegyes funkciójú, és 3. általános obszervatóriumokat.

� Szakosodott obszervatóriumok: Azokban az országokban, amelyekben az in-formációs rendszernek kulcsszereplõi a statisztikai hivatalok, az obszervató-riumok rendszerint néhány témára szakosodnak (például az University of Québec, INRS a bibliometriai és szabadalmi elemzésre, a brit Observatory onborderless higher education a felsõoktatási kutatásra) és rendszerint egy-egynagy egyetem keretében mûködnek. Nem végeznek adatgyûjtéseket, a másuttgyûjtött, illetve gyûlõ adatállományokat dolgozzák fel, elemzik és adják köz-re felhasználóbarát formában.

� Vegyes funkciójú obszervatóriumok: A feltörekvõ országok csoportjában azobszervatóriumok a szakosodott és az általános típusának köztes csoport-ját képezik. Jelentõs a szerepük a KFI információs rendszer modernizálá-sában, az OECD-normáknak megfelelõ adatbázisok elõállításának adaptálá-sában. A feltörekvõ országok csoportjában az obszervatóriumok, legalább-is a kísérleti adatgyûjtések lebonyolításában, fontos szerepet játszanak, deaz is elõfordul, hogy bizonyos KFI-témakörökben egy ideig az obszervató-riumok készítik a rendszeres felvételeket is. Jó példa erre Dél-Afrika vagyBrazília.

� Általános obszervatóriumok: Azokban az országokban, amelyekben a statisz-tikai hivatalok csak mellékszereplõi a KFI információs rendszernek, az obszer-vatóriumok információ-elõállító, -összefoglaló, -elemzõ szerepe jóval fonto-sabb. Ennek a típusnak a legsikeresebb és leghíresebb példája a legszélesebbspektrumú szolgáltatásokat nyújtó francia Observatoire des Sciences etTechniques (a továbbiakban: OST), amelyik szerves része a francia TTI-politi-ka rendszerének.

A cikk a továbbiakban a francia OST intézményének példáján keresztül mutatja beaz obszervatóriumok szerepét.

11..11.. ÁÁllttaalláánnooss oobbsszzeerrvvaattóórriiuummookk:: aazz OOSSTT ppééllddáájjaa

A francia állam K+F-rendszere duális szerkezetû: az egyik az egyetemekhez, a má-sik az ún. tudományos ernyõszervezetekhez (például ilyen ernyõszervezet a CNRS)tartózó intézmények, laboratóriumok hálózata. Az innovációpolitika a gazdaságpo-

EEUURRÓÓPPAAII TTÜÜKKÖÖRR 22001100//11 ·

JJAANNUUÁÁRR66

litikával van szimbiózisban. A francia kormány tudománypolitikája az egyetemi K+F-rendszer megerõsítésére irányul.

A tudománypolitika két fontos dokumentuma: a kormány által 2005-ben kidol-gozott és elfogadott Paktum a kutatásért és a parlament által 2006-ban elfogadottTörvény a kutatásért címet viselõ intézkedéscsomag. A két dokumentum a K+F-rendszernek az új kihívásokkal összhangban történõ átalakítását szolgálja. Ennekmegfelelõen három stratégiai feladat megoldását tûzik ki célul: a tudományos disz-ciplínák közötti kölcsönhatás és együttmûködés erõsítése; a tudomány, illetve a tu-dományos mûhelyek és a társadalom közötti kapcsolatok megerõsítése; valamint aK+F állami és magánszektora közötti kapcsolati rendszer elmélyítése. E stratégiaicélokkal összhangban módosították a K+F állami szervezeti és finanszírozási rend-szerét is.

A kutatás-fejlesztés világában végbemenõ folyamatok megjelenítése sajátos ráfor-dítási és teljesítményadatok generálását és elemzését feltételezi. A világ legfejlettebbországai közé tartozó Franciaország a hagyományos statisztikai adatgyûjtés melletta múlt század utolsó évtizedében önálló intézményrendszert – ún. obszervatóriumot– hozott létre. Az obszervatórium létesítésére vonatkozó elképzelés már a nyolcva-nas évek közepén megszületett, ám a realizálásra csak 1990-ben került sor. Kor-mányhatározattal alapították az OST intézményét.

Az OST nem „adatgyár”, adatforrás, hanem a kutatás-fejlesztési tevékenységre ésannak eredményeire vonatkozó adatoknak az adat-elõállítóktól való összegyûjtését,csoportosítását, összehasonlíthatóvá tételét, elemzését végzõ szervezet, amely az újelemzési igényekhez új mutatószámokat fejleszt ki. S ami a tevékenységük lényege:az adatállományokból vagy/és a statisztikai felmérések adataiból a folyamatok dina-mikáját bemutató és a komparatív elemzést lehetõvé tévõ indikátorokat képeznek.

11..22.. AAuuttoonnóómm sszzeerrvveezzeett

Az OST küldetését az alapításról szóló 1990. március 28-ai kormánydirektíva a kö-vetkezõkben határozta meg:

� a tudományos, technológiai és innovációs tevékenységgel összefüggõ, azok-hoz kapcsolódó kvantitatív indikátorok kifejlesztése, elõállítása és olyképpentörténõ prezentálása, hogy ennek alapján Franciaország európai és globális he-lyezése, helyzete megállapítható legyen;

� az adatbázis fejlesztése és fenntartása;� az elõállított indikátorok értékelése, az eredmények publikálása és terjeszté-

se. Ennek a nagyobb közönség számára elérhetõ, évente/kétévente kiadottmunkában kell megtestesülnie;

� tanulmányok készítése;� az indikátorok elõállítására és alkalmazására vonatkozó módszertani ismere-

tek fejlesztése;� a képzésben és a továbbképzésben való részvétel;� az e területen kibontakozó európai és más nemzetközi kezdeményezésekhez

történõ csatlakozás és az ilyen programokban való részvétel.

MMIINNDDEENNKKII MMÁÁSSKKÉÉPPPP,, DDEE CCSSIINNÁÁLLJJAA!! 77

Az OST küldetése, tevékenységének fõ célja tehát a tudományos-technológiai és in-novációs tevékenység, illetve folyamat leírására és elemzésére alkalmas indikátor-rendszer koncepcionális fejlesztése, elõállítása, tárolása és terjesztése, nemzetköziösszehasonlítása és elemzõ tanulmányok készítése.

Az OST autonóm és hosszú idõtávon stabil feltételekkel mûködõ intézmény, denem kormányzati szerv. Jogi státusa: közhasznú társaság. Alapítói: a stakeholderek.1

Stakeholder lehet maga az állam, illetve az állam bizonyos intézményei is. Ez újállamfelfogást feltételez. Nevezetesen azt, hogy az állam a maga sajátos érdekeivel,céljaival és motivációjával a gazdasági szereplõk egyike. Az állam szerepérõl való újfelfogás abból a felismerésbõl táplálkozik, hogy a tudásalapú gazdaságban az akci-ók egyre inkább kollektív jelleget öltenek, amely a különbözõ – állami és magán –aktorok együttmûködését feltételezi. Az állami szerepvállalásban elõtérbe kerül a ko-ordináló funkció (ti. a korábbi államfelfogással szemben, amely szerint az állam egy-oldalú célokat határozott meg, és a piaci játéktérben az elõkelõ bírói szerepet töl-tötte be).

Ennek az államfelfogásnak a jegyében alakították ki az OST mûködését. Az in-tézménynek 13 stakeholdere van: 5 minisztérium, 7 állami kutatóintézmény és 1nonprofit szervezet.

Az OST nyitott intézmény, amelyhez további stakeholderek csatlakozhatnak, akáraz állami, akár a privát szférából.

Az OST és a tagszervezetek között szerzõdéses viszony van. Az együttmûködéshatározott idõtartamú: 1990-ben, tehát az alapítás évében 6 évre, 1996-ban újabb6 éves idõtartamra szerzõdtek az érdekelt felek. 2002-ben azonban már 12 évreszóló megállapodás született, amely hosszú távú garanciát jelent az OST intézményistabilitása és autonómiája szempontjából. Az adatok kezelésében, tárolásában, s azindikátorok képzésében az intézményi és személyi stabilitásnak és autonómiánaknagy szerepe van.

11..33.. AAzz OOSSTT kkaappaacciittáássaa

Az OST éves munkatervét és költségvetését az adminisztratív bizottság határozzameg. Ez döntést hozó testület, tagjait a tagok közgyûlésén választják meg 3 évesidõtartamra. Az adminisztratív bizottság évente 3–4 alkalommal ülésezik; határo-zatai az OST igazgatója számára kötelezõ érvényûek. A 36 tagú adminisztratív bi-zottság tagjainak többsége a tagszervezetek, tehát a minisztériumok és az államikutatóintézmények képviselõibõl áll. A bizottság ugyan a primus inter pares elv alap-ján mûködik, de az informális vezetõ szerepet a kutatási minisztérium képviselõjetölti be.


JJAANNUUÁÁRR88

1 A „stakeholder” (a pénzügyi források felett rendelkezõ) olyan személy, szervezet vagy intézmény, aki-nek/amelynek érdeke fûzõdik egy projekt megvalósulásához vagy intézmény létesítéséhez. Stakeholderlehet bármely csoportosulás, amely érdekelt bizonyos intézmény vagy szervezet sikeres mûködésé-ben, mert annak tevékenysége kedvezõen befolyásolja a stakeholder mûködését is. Végsõ soron astakeholder az érdekeltségi körébe tartozó intézmény sikeres mûködésének haszonélvezõje.

Az OST tudományos programjának és stratégiájának kialakításában egy 10–14tagú tudományos tanácsnak van jelentõs szerepe. Tagjainak kiválasztását az OSTigazgatója kezdeményezi (ez az intézmény autonómiájának ismételt jele), de a tudo-mányos tanács tagjainak de facto felkérése az adminisztratív bizottság hatáskörébetartozik. A tudományos tanács nem döntést hozó szerv, hanem az adminisztratív bi-zottság és az OST menedzsmentje mellett tölt be tanácsadói szerepet. A tanács tag-jai a tudományos közélet neves francia és külföldi képviselõi. Megbízatásuk ugyan-csak három évre szól.

Az OST munkatársi gárdája 20 fõ. (A megalakulásakor és az elsõ években 5–6fõ volt. Fokozatosan sikerült bõvíteni a humán erõforrást.) Az intézmény magasszintû felkészültséget követel a számítástechnikában, az adatkezelésben, az indiká-tortervezésben és az elemzésben. A munkatársak egy része az OST alkalmazásábanáll, másik része a tagintézményekben foglalkoztatott szakértõi gárdából rekrutáló-dik. Az OST a tagintézményekkel együttmûködésben lehetõséget teremt szakembe-rek továbbképzésére és a posztdoktori kutatói programokban való részvételre.

Az OST programjainak megvalósításához – a tagszervezetek kapcsolati rendsze-rében – kvalifikált szakértõi gárda közremûködésére számíthat. Az intézmény bizo-nyos projektek megvalósítása céljából munkacsoportokat szervez, mégpedig nem-csak a tagintézmények, hanem az országos kutatási hálózat szereplõinek részvéte-lével is.

Az OST jelenlegi évi költségvetése 2 millió euró (490 millió forint), amelyneknagyobbik részét a tagszervezetek befizetéseibõl, közel a felét szerzõdéses mun-kákból finanszírozza. Az intézmény pénzgazdálkodását a pénzügyminisztérium el-lenõrzi.

Az OST elsõsorban a tagintézményeket szolgálja ki, de külsõ megbízásokat is vál-lal, pl. az egyetemektõl, az iparkamaráktól, az Európai Bizottságtól stb.

Az adatokat mindenekelõtt a tagintézmények szolgáltatják az OST számára.Ezek sorában a kutatási és felsõoktatási minisztérium statisztikai részlege (DEP)a legfontosabb. Ez a K+F-terület humánerõforrás-, továbbá ráfordítás-adatainaklegfontosabb forrása Franciaországban. A DEP évente teljes körû felmérést végezaz állami szektor elõzõ évi K+F-ráfordításairól. Ugyancsak teljes körû felmérés ké-szül a K+F-tevékenységet végzõ nagyvállalatokról és kétévente a kkv-szektor K+F-tevékenységérõl. A vállalati adatok azonban kizárólag aggregált formában pub-likálhatók. Ugyancsak ez a minisztérium a felsõoktatásra vonatkozó adatok for-rása.

Az ipari, gazdasági és pénzügyminisztérium iparstatisztikai részlege (SESSI) elsõ-sorban a vállalati K+F- és innovációs tevékenységre vonatkozó felméréseket végzi,és ezek adatait adja át az OST-nek. A SESSI évente frissíti globális adatállományátés ennél nagyobb gyakorisággal készít az innovációval kapcsolatos tematikus felmé-réseket és/vagy beszámolókat. Az OST további adatforrásai magukban foglalják anemzeti szabadalmi hivatal, az Európai Szabadalmi Hivatal (évi 140 000 találmányibejelentés), az Eurostat, az Európai Bizottság, az OECD és a Web of Science – ISI-Thomson Scientific –, a világ legrégebbi tudományos publikációs adattárát (mintegy750 000 tudományos publikációval).


Az indikátorok kialakításának feltételrendszerében fontos tényezõ az, hogy a fran-cia költségvetés K+F-ráfordításainak különbözõ dimenziójú hosszú távú adatsorai1992 óta úgyszólván teljes körûek.

Az OST nemcsak kap, hanem vásárol is adatokat, adott esetben magánintézmé-nyektõl is. Az OST elvégzi az állami intézményektõl kapott és a vásárolt adatok mi-nõségellenõrzését. Az indikátorok képzése ezt követõen történhet. Az OST annakérdekében, hogy az indikátorok korszerûek és gyakorlati szempontból is megfele-lõk, relevánsak legyenek, kutatókkal és mérnök szakemberekkel tesztelteti azokat.

11..44.. AAzz iinnddiikkááttoorrookk

Az OST a következõ szolgáltatásokat végzi:� Kétévente mintegy 500 oldalas terjedelemben (több mint 200 táblázattal)

megjelenteti a „Tudomány és Technológiai Indikátorok” címû kiadványt. Ez alegjelentõsebb szolgáltatás, amely elsõsorban a K+F-tevékenység ráfordításiés teljesítményindikátorait és ezek különbözõ aspektusait (dinamikáját, nem-zeti, regionális és globális jellemzõit) húsz ún. indikátor korpuszba csoporto-sítva mutatja be. A nemzetközi standardnak megfelelõen, az OST indikátoraidinamikájában mutatják be Franciaország, Európa és a világ K+F-tevékeny-ségét. Az indikátorok alkalmasak a K+F-be befektetett humán- és pénzügyiráfordítások elemzésére; továbbá a felsõoktatásban részt vevõk, a tudomá-nyos publikációk és a találmányi bejelentések, valamint az EU K+F-program-jaiban való részvételre vonatkozó indikátorok komparatív elemzésére. (Az el-sõ kötet két évvel az OST megalakulását követõen, 1992-ben jelent meg.) AzOST által képzett indikátorok lehetõvé teszik az egyes országok, régiók vagygazdasági szektorok erõsségeinek és gyengeségeinek bemutatását és elemzé-sét. A kilencedik indikátor kötet kiadására 2008-ban került sor. A korszerûinformációszolgáltatásnak megfelelõen, ez a kötet webes kiadványként jelenikmeg, ami a felhasználók számára lehetõvé teszi saját elemzési céljaiknak meg-felelõ táblázat elkészítését.

� Az OST a politikai döntéshozók, valamint a témával nem hivatásszerûen foglal-kozó érdeklõdõ közönség számára a legfontosabb indikátorok szintetizált és ma-gyarázatokkal is ellátott gyûjteményét is megjelenteti „A tudomány és a techno-lógia kulcsadatai” címmel, mintegy 100 oldal terjedelemben, két formátumban.

� Az OST elõfizetéses szolgáltatásokat is végez. Például ilyen az elõfizetõ intéz-mény bibliometrikus teljesítményelemzése, vagy a Curie+Kiadvány, amely aKülügyminisztérium megrendelésére készül (2007-ben 15 ország K+F-helyzetérõl készült elemzés.) Az OST tagintézményeinek speciális indikátor-igényét térítés ellenében elégíti ki.

� Az OST a kutatási és felsõoktatási minisztérium és a kutatási és innovációs hi-vatal keretében tanulmányok készítésében is részt vesz. Például a tudományoskutatás 2020-ig terjedõ foglalkoztatási igényének elõrejelzésében, vagy Fran-ciaország nemzetközi részvételi stratégiájának kidolgozásában a tudomány- ésa technológiafejlesztés területén.


JJAANNUUÁÁRR1100

Az OST tevékenységének elõterében új, az innovációs folyamat komplexitását anemzetközi standardoknak megfelelõen tükrözõ indikátorok kialakítása áll. Az inno-vációs folyamatban egyre nagyobb szerepet játszanak a láthatatlan javak(intangibles), valamint a szervezeti és marketing innovációk. A nem technológiai in-novációt tükrözõ mutatószámok kialakítása igazi kihívás a nemzetközi szervezetek– az OECD, az Eurostat –, és így az OST számára is.

A tudomány megállapítása szerint nem igazolható az a feltételezés, amely szerinta K+F-ráfordítások és az innovációs aktivitás között lineáris összefüggés lenne. Ezértújszerû feladat olyan indikátorok kialakítása, amelyek ezt a bonyolult viszonyt az ed-digieknél hívebben tükrözik; amelyek érthetõbbé és mérhetõvé teszik a K+F hozzá-járulását az innovációs folyamat dinamikájához. Önmagában ez a feladat elkerülhe-tetlenné teszi azt, hogy egy olyan intézmény, mint az OST, a makroadatok mellettfokozott mértékben hasznosítsa a mikroadatokban rejlõ információs tartalmat. Ezazonban az eddigiektõl (legalábbis részben) eltérõ szakismeretet és új munkamód-szerek alkalmazását feltételezi. Az alapadatok megszerzése is körülményesebb ésköltségesebb.

Franciaország nyolcvan egyeteme 2007-ben autonóm intézménnyé vált. (A felsõ-oktatási intézmények száma meghaladja a 160-at.) Az autonómiáról rendelkezõ tör-vény kimondja, hogy az egyetemeknek öt éven belül ki kell alakítaniuk saját adatbá-zisaikat. Az OST részt vesz ebben a munkában, annál is inkább, mert valamennyiegyetem K+F-tevékenységére vonatkozó indikátorrendszert kell kidolgoznia.

Újszerû megközelítést feltételez a szabadalmak sorsának követése. A szabadalommegadása önmagában ugyanis nem garanciája a kutatási eredmény hasznosulásának.

11..55.. FFeellhhaasszznnáállóóii iiggéénnyyeekk

A szakpolitikai döntéshozók elsõsorban a technológiapolitikai döntések megalapozá-sához, illetve a technológiai elõrejelzésekhez használják az indikátorokat. Az üzletiszféra, amelyik a jól mûködõ felsõoktatás és K+F-intézményrendszerben érdekelt,elsõsorban az e területekre vonatkozó indikátorokat figyeli. Franciaország 22 régi-ója saját viszonylagos helyzete szempontjából figyeli a regionális indikátorok alaku-lását. A felsõoktatási intézmények az autonómiával járó új lehetõségek és kötelezett-ségek következtében az OST-indikátorok felhasználóivá válnak. Már csak azért is,mert versenyhelyzetbe kerülésük nélkülözhetetlenné teszi az indikátorokban rejlõ in-formációk ismeretét. A sajtó felismerte az indikátorokban rejlõ kommunikatív lehe-tõséget, ezért részükrõl élénk érdeklõdés kíséri az OST munkáját. Különösen a szak-újságírók szerepe fontos az indikátorok közvetítésében és értelmezésében. A kuta-tótársadalomban most érlelõdik a felismerés, hogy az indikátorrendszer a tudomá-nyosan megalapozott elõrelátás eszköztárának fontos része.

A legjelentõsebb állami kutatóintézmény Franciaországban a Tudományos Kuta-tás Országos Központja (CNRS). Az intézmény átfogja valamennyi tudományágat, ésaz állami K+F-ráfordítás mintegy 18 százalékát osztja el laboratóriumai között. A szervezet pénzforrása a 2005-ben létrehozott, és a felsõoktatási és kutatási mi-nisztérium égisze alatt mûködõ Nemzeti Kutatási Ügynökség. A CNRS elsõsorban az


akadémiai jellegû alapkutatás területén mûködik. A finanszírozás címzettjei nem akutatóintézmények, hanem a K+F-projektek. A CNRS hatáskörébe tartozó kutató-helyek (laboratóriumok) 90 százaléka az egyetemekkel közös intézményként mûkö-dik.

A CNRS az OST-indikátorok egyik fontos hasznosítója. Az intézmény jellegénekmegfelelõen elsõsorban a K+F humán erõforrás, a publikációs, valamint a koopera-tív K+F-tevékenységre vonatkozó indikátorokat hasznosítja, részben az érdekeltsé-gi körében lévõ kutatóhálózat pozicionálása, részben elõrejelzések készítése céljából.Az OST mûködéséhez való pénzügyi hozzájárulást ez a szervezet sem tartja megter-helõnek; sõt ez a költség bõségesen megtérül az indikátorok hasznosítása, illetve arendelkezésre álló források megalapozott tényeken alapuló allokációja révén.

Egy 2006-ban kibocsátott törvény (LOLF) értelmében statisztikailag alátámasz-tott indikátorok alapján évente értékelni kell az állami K+F-akciók (ráfordítások, adó-kedvezmények stb.) hatékonyságát és/vagy hatásosságát.

A kutatási minisztérium az ún. célszerzõdések rendszerén keresztül négyévesidõtartamra meghatározza minden egyes állami kutatóintézmény küldetését, tevé-kenységének fõ céljait és projektjeit, valamint a megvalósításhoz szükséges forrá-sokat. A kutatóintézmények (laboratóriumok) komplex értékelése a finanszírozásiés teljesítményadatokon alapul. Elégtelen teljesítés esetén – végletes esetben – meg-szüntethetik a finanszírozást. Az intézményi indikátorokat egyébként maguk az in-tézmények a finanszírozó intézménnyel (adott esetben a CNRS-sel) közösen alakít-ják ki.

22.. AA ttuuddoommáánnyyooss ttaannááccsshhoozz kkööttőőddőő mmooddeellll

A tudományos tanácshoz kötõdõ modell sajátossága, hogy olyan szervezet a KFI sta-tisztikai információs rendszer mûködtetõje, amelyik szoros kormányzati kapcsola-tokkal rendelkezik, de a kormánytól független, és van bizonyos függetlensége a vá-lasztási ciklusoktól. A KFI-stratégiáért felelõs tudományos tanács a tevékenységéhezrendszeresen igényli a KFI statisztikai információkat, a mutatószámokat és az elem-zéseket. Az idõbeli változások nyomon követése, a kompetenciára épülõ megbízha-tó információk elérése érdekében stabil kapcsolatokra törekszik, de az új kompe-tenciák bevonása mellett a régiek képességeinek felülvizsgálata is része a rendszer-nek. A többszereplõs rendszer mûködõképességének kulcskérdése a szereplõk kö-zötti együttmûködési hajlandóság. A KFI statisztikai információk elõállítóinak a kor-mánytól és az üzleti szférától való, a közfinanszírozás módja által is garantált füg-getlensége a jó információk szolgáltatásának garanciája.

22..11.. AA nnoorrvvéégg ttuuddoommáánnyy-- ééss tteecchhnnoollóóggiiaappoolliittiikkaa ssttaattiisszzttiikkaaii iinnffoorrmmáácciióóss rreennddsszzeerree

A norvég tudomány- és technológiapolitika alapvetõ irányelvei politikai szinten a par-lamentben és a különféle szakminisztériumokban dõlnek el. A parlament a stratégi-át az ún. fehér könyvek (4–6 évre elõre a kormányzati stratégiai célokat rögzítõ ki-


JJAANNUUÁÁRR1122

adványok) kapcsán vitatja meg, és évente megtárgyalja az egyes támogatási prog-ramokat. A kutatási politika kialakításának fõ eszközeként szolgáló „Fehér könyv akutatásról” összefoglalja a következõ évekre (rövid és középtávra) vonatkozó kor-mányzati célokat és elképzeléseket, az elkövetkezõ idõszak prioritásait. A könyv ki-dolgozásakor konzultálnak szakemberekkel, írásos szakértõi anyagok készülnek, fel-használják a K+F-statisztikákat, valamint a nemzetközi információkat. A tartalomtehát megalapozott adatokon és mutatószámokon nyugszik, de a végeredmény po-litikai döntésként születik.

A KFI statisztikai információs rendszer tartalmának meghatározásáért a K+F-politika formálásában kulcsszereplõ kutatási tanács (KT) felel. A szervezet a K+F-tevékenységért és a tevékenységrõl gyûjtendõ adatokért felelõs oktatási és kutatásiminisztérium (OKM) megbízásában jár el. A KT fõ feladata a kutatás-fejlesztés fi-nanszírozása (alapkutatástól a fejlesztésig), adminisztratív feladatok ellátása (pl.szerzõdések gondozása), emellett a politikaformálás támogatása, K+F-politikai ta-nácsadás a kormány részére, valamint egy (virtuális és reális) szellemi találkozóhelylétrehozása, amely megkönnyíti a különféle hátterû szakemberek találkozását,együttmûködését, új ötletek születését.2 A KT a KFI-politika formálásában idõrõl idõ-re igénybe veszi külsõ szakértõk segítségét a stratégiaalakításhoz, valamint a K+F-statisztika fejlesztéséhez. Emellett a KT-nak fontos feladata a minõségellenõrzés, aszakmai relevancia ellenõrzése.

Az adatgyûjtésben és a mutatószámok képzésében két szervezet játszik megha-tározó szerepet:

� a Norvég Statisztikai Hivatal (NSH), és � a NIFU STEP. A NIFU STEP független kutatóintézet, de több szálon, közvetle-

nül és közvetetten is kötõdik a finanszírozó szervezetekhez (KT, OKM). Az elõb-bi a gazdasági szféra, az utóbbi a felsõoktatás, intézeti szektor adataiért felel.

Az információs rendszer legfontosabb szereplõi a felhasználói oldalon a minisztéri-umok, amelyek a rendszeres statisztikán kívül idõnként eseti kérdõíves felmérése-ket igényelnek. A minisztériumok csak nagyon kevés adminisztratív adatot gyûjte-nek, és ez többnyire nem is kerül felhasználásra a K+F-statisztikák összeállításában,a tárcák inkább az adatok közigazgatási célú felhasználói. A minisztériumok közülaz OKM és a kereskedelmi és ipari minisztérium (KIM) a két legnagyobb, közel egy-forma súlyú finanszírozó és (adat-)megrendelõ. A rendszerben a KT egy személy-ben finanszírozó és a K+F-statisztika felhasználója, az (adat-, statisztika-, mutató-szám-)elõállítók között pedig a NIFU STEP és az NSH játszik meghatározó szere-pet. Fontos adatforrás még a Norvég Szabadalmi Hivatal adatbázisa, valamint a nor-vég adóösztönzési rendszerhez (SkatteFunn) kapcsolódó adatbázis.

Az oktatási és kutatási minisztérium a felelõs a kutatási politika kialakításáért éskoordinálásáért, így a költségvetés összeállításáért, a KT felügyeletéért, valamint azalapkutatási ügyeken túl a nemzetközi (kutatási) kapcsolatokért.


2 A kutatási tanács rendszerét 1993–94-ben megreformálták, és az addig tudományterületenkénti ku-tatási tanácsokat egy szervezetbe összevonták, amelyet a költségvetésbõl (azaz az egyes minisztéri-umokéból, legnagyobb mértékben az oktatási és kutatási tárcáéból) finanszíroznak.

Az OKM, illetve a KT 1996 óta rendszeresen végezteti a programok értékelését,évente más-más területre koncentrálva. Az értékelésben akár külföldi, akár hazai in-tézet, vagy konzorcium nyeri el a megbízást, fontos szerepe van a NIFU STEP indi-kátorainak. A felsõoktatásról a minisztériumnak – mint az irányításáért felelõs in-tézménynek – saját adatbázisa is van.

A kereskedelmi és ipari minisztérium kutatási és innovációpolitikával foglalkozóosztályát három éve hozták létre, és fõ feladata az innovációpolitika irányítása, ko-ordinálása elsõdlegesen a gazdasági szereplõk érdekeinek szem elõtt tartásával, va-lamint adatgyûjtés és programfinanszírozás a KT-n keresztül.

A KIM számára a mutatószámok felhasználásának egyik fontos területe a támo-gatási programok hatékonyságáról közvetített üzenetük. A támogatások terén fo-lyamatos az elmozdulás a célzott, dedikált támogatásoktól az általános programokfelé, ám fontos figyelni arra, hogy a megszüntetett dedikált programok helyén va-lóban induljanak új általános programok (pl. biotechnológiai start-up cégek támoga-tása). Ehhez elengedhetetlen a támogatási programok eredményeirõl készülõ sta-tisztika. A döntésekhez fontos ismerni, hogy kik a támogatások kedvezményezett-jei: ezzel kapcsolatban a KT adatokat gyûjt minden projektre és támogatásra vonat-kozóan (kik, mennyit, melyik évben kaptak támogatást).

22..22.. FFeellhhaasszznnáállóóii iiggéénnyyeekk sszzeerreeppee

A KFI-statisztikák igényeknek való megfelelõségét, naprakészségét segíti elõ, hogyminden új adatfelvételt megelõzõen – az egyeztetések egyik fontos színtereként –közös megbeszélésre, ún. kutatási testületi ülésekre kerül sor a felhasználókkal, meg-bízókkal. Az itt felmerülõ javaslatokat, igényeket, véleményeket már az adott évi,jelentõsebb változtatás esetén a következõ évi adatfelvételnél veszik figyelembe. (Arészvétel ritkán teljes és rendszeres.) A kérdõívnek van egy állandó része, és a má-sik részében van némi rugalmasság, hogy milyen további kérdéseket tartalmazzon,melyek maradjanak ki – ezek esetében elsõsorban a nemzeti érdekeket veszik figye-lembe. A kisebb jelentõségû változtatások így néhány hét alatt eldõlhetnek. Nagyobb,alapvetõ változtatások átfutási ideje kb. két év. Elõfordul, hogy két lépcsõben tör-ténik a változtatás, az elsõ évben egy tesztelõ kérdést tesznek fel, majd a követke-zõ évben jelennek meg a részletes kérdések. Több esetben ideiglenesen kerülnek bekérdések a kérdõívbe, hogy lemérhetõ legyen életképességük, a végsõ döntés min-den esetben az NSH-é, amelyrõl értesíti az adatok felhasználóit.

A közelmúltbeli változtatásra volt példa a regionális tervezésért felelõs miniszté-rium azon igénye, hogy az adatok legyenek elérhetõk regionális bontásban. A meg-valósíthatósággal kapcsolatos egyeztetések 2005 õszén kezdõdtek, és 2006-banmegszületett a döntés. A regionális bontáshoz meg kellett növelni a mintát, ennekpluszköltségeit a minisztérium viselte. 2007-ben, a környezetvédelmi, energiakér-dések pontosabb ismerete érdekében, a K+F gazdasági területek szerinti részlete-sebb bontás volt az igény (KT és OKM).

Általánosságban, a felhasználó minisztériumokban kevés az olyan szakember, akimegfelelõen tudná kezelni, alkalmazni és értelmezni a statisztikákat, s hiányzik a po-


JJAANNUUÁÁRR1144

litikaformálók befogadókészsége is. Ezért a statisztikák felhasználása sokszor egy-oldalú, bekerülnek ugyan a belsõ vagy stratégiai feljegyzésekbe, de gyakran többhasznuk van, ha az elemzések a sajtóban jelennek meg, vagy egyszerûbb módon ma-gyarázzák el a politikusoknak, hogy mit is jelentenek a számok. A politikaformálás-ban leginkább a költségvetés körüli viták, döntések során jutnak szerephez a sta-tisztikák.

Az egyeztetések másik színtere az adatgyûjtõ szervezetek által rendszeresen meg-szervezett felhasználói tanácskozások, ilyet az NSH évente kétszer szervez, a NIFUSTEP pedig egy-két évente. Ezek az egyeztetõ fórumok jó lehetõséget adnak arra,hogy az aktuálisan rendelkezésre álló adatokkal kapcsolatban a minisztériumok je-lezhessék a véleményüket, tapasztalataikat, továbbá azt, hogy milyen adatokra leszszükségük a következõ évben, vagy éppen egyeztethetnek az adatok minõségérõl.Az NSH által szervezett egyeztetések állandó meghívottjai a KT, a NIFU STEP, azOKM, a KIM, a regionális politikáért felelõs tárca és idõnként a pénzügyminiszté-rium képviselõi. A kulcsszereplõk mellett a témától függõen meghívást kapnak azInnovation Norway, más üzleti, szakmai szövetségek, kutatóintézetek képviselõi is. A témát az NSH határozza meg a KT-vel egyetértésben, s e témák között állandó aKFI-statisztikák minõségének, naprakészségének javítása.

A hatékony munkához hozzátartozik, hogy a fórum részvevõi részletesen isme-rik a K+F-statisztikákat, a kérdõíveket, így érdemiek az egyeztetések.

Fontos a jó regiszterek kialakítása is. A teljeskörûségre törekvés érdekében aK+F-területen is az üzleti regisztert veszik alapul, amelybõl minden 50-nél több al-kalmazottal rendelkezõ cég megkapja a kérdõívet, a 10–50 fõs vállalkozásokból pe-dig véletlen mintavétellel választják ki a felvételbe bevonandókat. Valamennyi nagyK+F-ráfordítást realizáló vállalat is megkapja a kérdõívet. A kisvállalkozásokra vo-natkozóan az adóösztönzési rendszer adatait is felhasználják a minta összeállításá-hoz. A megfelelõ regiszterek esetében pedig fontos a bizalmas adatok megfelelõ ke-zelése.

22..33.. AA KK++FF--ssttaattiisszzttiikkáákk eellőőáállllííttóóii

A K+F-statisztika elõállítása Norvégiában megosztott: a NIFU STEP hatásköre a fel-sõoktatási és az intézeti szektor K+F-adatainak gyûjtése, gondozása (elemzése), míga statisztikai hivatal a gazdasági szféra K+F-adataiért felelõs. Mindkét intézmény-nél vezetnek regisztert azokról a szervezetekrõl, amelyekre a K+F-felmérés vonat-kozik. A többszereplõs norvég statisztikai rendszer valamennyi aktora az OECD-kézikönyvek szerinti módszertant alkalmazza. A szervezetek hozzáférnek az OECDés az Eurostat adataihoz, s a közös módszertani alapok miatt könnyen hasznosíta-ni tudják azokat Norvégia szempontjából releváns nemzetközi összehasonlítások ké-szítéséhez is.

Az elemzések elsõsorban a NIFU STEP által gyûjtött adatbázisra épülnek, ame-lyeket kiegészít az NSH által a vállalkozási szektorról gyûjtött adatbázis, esetleg azOKM saját adatai. Amennyiben ez szükséges, lehetõség van a NIFU STEP adatainakkombinálására a statisztikai hivatalnál gyûjtött gazdasági szervezetekre vonatkozó


adatokkal. Ennek érdekében biztosított a mikro-aggregált adatok elérése az elem-zési táblázatok kiegészítése céljából. A teljes adatbázis mikroszintû adatai ingyene-sen elérhetõk. Más adatbázisokhoz való hozzáférés, pl. a munkaerõ-felmérés (labourforce survey) fizetés ellenében lehetséges. Ugyanakkor a hozzáférést biztosító szer-zõdés szabályozza az adatok felhasználásának és más adatbázisokkal való kombiná-lásának módját, így például rendelkezik arról, hogy az adatokat egy éven túl nemlehet megõrizni.

Az NSH-nál és a NIFU STEP-nél rendelkezésre álló K+F-statisztikáknak a K+F-finanszírozásról rendelkezésre álló adminisztratív adatokkal való kombinálása lehet-séges ugyan, de ez nehéz feladat. Elérhetõk még a részletesebb elemzésekhez a sza-badalmi hivatalnál rendelkezésre álló adatok, illetve a K+F-adótámogatások igény-bevétele kapcsán gyûlõ adminisztratív adatállomány is.

Idõnként tendereket írnak ki, elsõsorban olyan esetekben, amikor valamilyen át-tekintésre, kiegészítõ adatokra van szükség pl. a felsõoktatásban születõ eredmé-nyek hasznosításának módjairól. E tendereken egyetemi kutatócsoportok, szakér-tõk, tanácsadó cégek is indulnak. A K+F-adatbázis (NIFU és NSH) mellett a Nor-wegian Social Science Foundation is gyûjt adatokat a kutatás társadalmi vetületévelkapcsolatban, jelentését a kutatóintézeteknek küldi meg.

2.3.1. A NIFU STEP feladatai, finanszírozása

A NIFU STEP két elõdintézmény, a NIFU és a STEP összeolvasztásából született2004-ben, a K+F-információk készítésében erõs NIFU, és az indikátorokra, azok fej-lesztésére épülõ innovációs kutatásokban erõs STEP összevonásával.3 A létrejött in-tézmény Norvégia vezetõ kutatóintézete az innovációval, kutatás-fejlesztéssel és ok-tatással foglalkozó elemzésben, kutatásban. Független társadalomtudományi kuta-tóintézetként az a fõ célja, hogy elméleti és gyakorlati ismereteket szolgáltasson akutatási célterületén, a KFI-tevékenységben végbemenõ folyamatokról, s hozzájárul-jon a releváns politikaformáláshoz. A NIFU STEP-nél jelenleg 90 alkalmazott dolgo-zik, közülük 80-an kutatók. A NIFU STEP nemcsak elõállítója, fejlesztõje, hanem fel-használója is az adatoknak.

A KFI-statisztika a NIFU STEP szervezetén belül közvetlenül az igazgatótanács-hoz tartozik. A statisztikával és mutatószámok elõállításával foglalkozó csoport az,amely konkrétan felelõs a K+F-statisztikával és mutatószámokkal kapcsolatos fel-adatokért. Mellettük – felhasználói oldalról – a kutatás- és innovációpolitikai csoport


JJAANNUUÁÁRR1166

3 A NIFU a kutatási tanács háttérintézményeként mûködött, 1994-ig állami tulajdonban, majd 1996után alapítványi formában (alaptõkéjét az állam biztosította). A NIFU a hatvanas évek eleje óta végzia K+F-statisztika összegyûjtésének, publikálásának, elemzésének feladatát.A STEP-et a korábbi Tudományos és Ipari Kutatások Tudományos Tanácsa (Norwegian Council forScientific and Industrial Research) alapította 1991-ben a Nemzeti Számítástechnikai Központban(National Computing Centre). Az intézet élenjárt a rendszerszemléletû és evolucionista innovációs ku-tatásokban. Az intézet 1994-ben – változatlan tevékenységgel – alapítvánnyá alakult. A STEP elsõ-sorban fejlesztéspolitikával, innovációpolitikai kutatásokkal és mutatószámok elemzésével és fejlesz-tésével, próbafelvételek készítésével, valamint regionális kutatásokkal foglalkozott.

igényli a K+F-adatokat, õk munkájukhoz megkaphatják a statisztikai hivatal K+F- ésinnovációs adatait is. A szervezet foglalkozik a GBAORD-adatok elõállításával is, ame-lyet a költségvetési dokumentumok értékelése alapján végeznek.

A NIFU STEP nonprofit alapítvány, amely alapfinanszírozásban részesül a KT-tõl,ezenfelül szerzõdéses kutatások vállalásából fedezi kiadásait. A KT alapfinanszírozá-sa kompetenciaépítést és az alkalmazottak képzését fedezi, ezen források elköltésé-re belsõ pályázatot hirdetnek. A NIFU STEP évi költségvetése kb. 65 millió norvégkorona (2 milliárd forint), amibõl kb. 7 millió korona az alapfinanszírozás, ebbõl pe-dig kb. 4 millió az intézet fenntartásának finanszírozása, és kb. 3 millió az úgyne-vezett intézeti stratégiai program finanszírozása. A KT a hároméves K+F-statisztikaimegállapodás keretében további 9 millió koronát biztosít az ezzel kapcsolatos fel-adatok ellátására (az összeg az oktatási és kutatási minisztérium költségvetését ter-heli). A költségvetésen belül kb. 50 millió korona (1,5 milliárd forint) a különfélepályázatokból, megbízásokból (norvég és nemzetközi forrásokból) származik.

A minisztériumok (elsõsorban az OKM) számára a NIFU STEP különféle K+F-szolgáltatásokat nyújt. Ún. money for month, rövid távú szerzõdések keretébengyakran készítenek a minisztérium igényeinek megfelelõ adat-összeállítást, mutató-szám-elemzéseket. Amennyiben teljesen új mutatószámokra van szüksége a minisz-tériumnak (pl. a fehér könyv készítése során), akkor annak költségeit külön fede-zik. A rövid távú szerzõdések esetlegesek, évi egy-két alkalommal kötnek ilyen meg-állapodást. Ezen túl az OKM idõnként jelentkezik kisebb-nagyobb kérésekkel. Ameny-nyiben ezek csak néhány (1–3) napi munkát jelentenek, úgy azt ingyen szolgáltatás-ként nyújtják, ha ennél hosszabb idõt igényel, akkor azt külön díjazásért készítik el.

Természetesen – mivel a NIFU STEP által készített és karbantartott adatállományközpénzbõl készül – az adatok mindenki számára elérhetõk, nyilvánosak, az intézetáltal készített elemzések pedig a publikációikon keresztül megismerhetõk. A K+F-statisztikára vonatkozó megállapodás alapján a NIFU STEP létrehozott és mûködtetegy K+F-adatbankot, amely online elérhetõvé teszi a publikációban is megjelenõ ada-tokat, táblázatokat. Ennek kivitelezéséhez külsõ IT-szakértelmet is igénybe vettek.

2.3.2. A Norvég Statisztikai Hivatal feladatai

A Norvég Statisztikai Hivatalban (NSH) az ipargazdasági statisztikával foglalkozóigazgatóságon belül mûködik a feldolgozóipari statisztikával foglalkozó osztály, ésennek része a KFI-statisztikáért felelõs csoport, a csoportvezetõvel együtt jelenleg5 fõ (emlékeztetõül: csak az üzleti szféra KFI-statisztikája készül a hivatalban). AKFI-statisztikából kinõtt, ahhoz kapcsolódó információs és kommunikációs statiszti-ka pedig részben a közlekedés és turizmus, részben az IT iparstatisztikai osztályánkészül. A szervezeten belül a KFI-statisztikáért felelõs csoport fontos partnere a sta-tisztika fejlesztésében a kutatási fõigazgatóság, amely kutatási feladatokkal, makro-ökonómiai modellezéssel is foglalkozik, szakterületi bontásban. A KFI-statisztikáhozszorosabban kapcsolódó terület a kutatási fõigazgatóságon belül a munkaerõpiac ésvállalati magatartással foglalkozó terület, ahol különféle vállalkozási KFI-statisztikákkal, adóösztönzési rendszerrel kapcsolatos vizsgálatokat végeznek. A fõ-


osztály a saját kutatási projektjei mellett az egyes minisztériumok, a kormány és aparlament megbízásából is végeznek kutatásokat.

Munkájuk során rendszeresen felhasználják a statisztikai hivatal más egységei ál-tal készített, az adatterületre vonatkozó statisztikákat. A fejlesztõmunka részekéntösszekapcsolják a mikroszintû vállalati magatartási és vállalati K+F-adatokat, hogya különbözõ K+F-tevékenységet végzõ cégek magatartási jellemzõi megismerhetõklegyenek.

A Norvég Statisztikai Hivatal újítása, hogy a vállalkozásoktól a K+F- és innováci-ós tevékenységre vonatkozó adatokat együtt, egy kérdõív keretében gyûjtik. A ka-pott KFI-adatokat össze lehet kapcsolni az üzleti statisztika mikroadataival, pénz-ügyi mutatókkal. Így lehetõvé válik pl. az adóösztönzési rendszer és az ezzel össze-függõ vállalati magatartás értékelése, elemzése. Ezen túl ennek vizsgálatához a KTtovábbi makroadatokat biztosít a részletesebb elemzéshez. Noha a kedvezményrend-szer igen népszerû a vállalkozások körében, nem járt a K+F-ráfordítások ugrássze-rû növekedésével, sõt az elmúlt 1–2 évben némi visszaesés is tapasztalható volt. Arendelkezésre álló adatbázisban lehetõség van adatokat gyûjteni a tervezett és a tény-legesen kivitelezett K+F-projektekrõl is. Az adóösztönzési rendszer jelenleg a koráb-biaknál kedvezõbb a kkv-k számára, így azok aktívabbak is a kedvezmény igénybe-vételében. A mikrovállalkozások teljesen hiányoznak az adatbázisból. (Ez általánosnehézség, hogy az adatbázisok kombinálása esetén nem minden vállalkozástípus leszmegtalálható valamennyi adatbázisban.)

A KFI közfinanszírozású intézetekben dolgozó kutatók (is) szabadon hozzáfér-hetnek az NSH által kezelt KFI-statisztikákhoz, így – anonimizálás után – mikroada-tokat is megkaphatnak nagyon csekély díj ellenében, amely csak az adatátadáshozszükséges pluszmunka (1–2 munkaóra) költségét fedezi. Nagyobb projektek eseténszerzõdés is készül. A hozzáférés érdekében listán tartják nyilván a közfinanszíro-zású kutatóintézeteket, de más szervezetek kutatói is jelentkezhetnek a listára (azNSH dönt a felvételrõl). Mindemellett még a listán nem szereplõk számára is – akonkrét felhasználási célok ismeretében – adott a hozzáférés lehetõsége.

22..44.. AA KKFFII ssttaattiisszzttiikkaaii aaddaattookk ffeellhhaasszznnáálláássaa,, jjeelleennttéésseekk

A K+F-adatok forrásai az éves K+F- és a kétévenkénti innovációs felmérések. Ezekfelelõse, megrendelõje és fõ felhasználója a KT. A szükséges adatokat, elemzéseketpedig a NIFU STEP állítja össze, felhasználva az NSH által összegyûjtött adatokat.Az adatforrásokkal kapcsolatos gyakori probléma a felmérések hibái, valamint a nap-rakészség. A KFI-mutatószámok egy része már publikálásuk idején a 2–3 évvel ko-rábbi állapotot tükrözi, ami mérsékli hasznosságukat a politikaformálásban. Ez aproblémája a részletes statisztikák kétévente történõ megjelentetésének is, hiszen akutatás szempontjából csökken az adatok relevanciája. Ezért tértek át a K+F-statisztikákban az évente történõ publikálásra, de az innovációs statisztikák mégmindig csak kétévente jelennek meg (mivel csak kétévente mérik fel). Norvégiában,ha nem is akarnak teljesen Kanada mintájára negyedévente adatokat gyûjteni, de amostaninál mindenképpen gyakoribb adatgyûjtést tartanának kívánatosnak.


JJAANNUUÁÁRR1188

A Jelentés a norvég tudományos és technológiai mutatószámokról (Det norskeforsknings- og innovasjonssystemet – statistikk of indikatorer) kiadvány minden má-sodik (páratlan) évben részletes adatokat, helyzetértékelést tartalmaz egy hosszabbnorvég nyelvû kiadásban, aminek egy rövidített angol nyelvû változata is elkészülmutatószámokkal, kommentárokkal és elemzésekkel.

A köztes években rövidebb, az alapvetõ mutatószámokat tartalmazó norvég ésangol nyelvû kiadvány jelenik meg, a Norvég tudományos és technológiai mutató-számok (FoU-statistikk of indikatorer) zsebkönyv. A KFI-statisztikák elõállításában,elemzésében és az új mutatószámok fejlesztésében a kooperáció rendszeres, és azadatátadás zökkenõmentes mindkét esetben.

A NIFU STEP által elõállított adatok, információk terjesztését publikáció is segíti,amelyet minden, a regiszterben szereplõ szervezetnek, a felsõoktatási szektor szerep-lõinek, a KT-nak, a minisztériumoknak, valamint minden más, feltehetõen érdeklõdõ,érintett szervezetnek megküldenek (évi kb. 2000 példány). A vállalkozási szféra tájé-koztatása a statisztikai hivatal felelõssége. Hírlevelek és más, idõszakonként megjele-nõ kiadványok és elemzések segítik az információ minél szélesebb körû terjesztését.

33.. PPllaattffoorrmm mmooddeellll NNéémmeettoorrsszzáággbbaann

A platform modellek a KFI statisztikai információs rendszer XXI. századi fejleményeiközé tartoznak. Ebben a modellben a feladatokat több szervezet tartós közremû-ködésével, egy autonóm, a kormányzati és politikai pártok befolyásolásától távoliszakmai koordináló szervezet irányításával oldják meg. Néhány országban ez a mo-dell váltja fel a korábbi erõs államigazgatási koordinációval mûködõ modellt. Ez ahelyzet az általunk vizsgált Németországban is.

33..11.. AA TTTTII--ppoolliittiikkaa ffoorrmmáálláássaa iinnffoorrmmáácciióóss rreennddsszzeerréénneekk ffőőbbbb eelleemmeeii

Németország a kutatás-fejlesztésben és az innovációban a világ egyik vezetõ állama.Kutatóbázisa mind létszámában, mind teljesítményében számottevõ, gazdasága erõspozíciókkal rendelkezik a globális piacokon.

A német TTI-politika formálása során rendszerszerûen alkalmazzák azokat az esz-közöket, amelyek a fejlett országok igazgatási és politika rendszerében az elmúltévtizedekben elterjedtek. Így rendszeresen készülnek technológiai elõretekintések,technológiai hatásvizsgálatok, statisztikai adatfelvételek és ezekre alapozott elemzé-sek, a szakpolitikai intézkedések monitorozása is folyamatos, és ezek értékelése iskorszerû eszközökkel történik. Az információs rendszer lényegében e komplex in-tézkedéssorozat és politikaformálás eszközeként funkcionál.

Technológiai hatásvizsgálatokat mind a parlament (Bundestag), mind a szövetsé-gi és tartományi kormányok végeztetnek. A parlamentnek saját TA (technologyassessment, magyarul technológiai hatáselemzõ) szervezete is van.

A témakörben érintett két fõ német minisztérium, a BMBF (Bundesministeriumfür Bildung und Forschung – Szövetségi Oktatási és Kutatási Minisztérium) és a


BMWA (Bundesministerium für Wirtscahft und Arbeit – Szövetségi Gazdasági ésMunkaügyi Minisztérium) gyakorlatában az értékelés és monitorozás a politikafor-málás napi eszköze.4

Az 1960-as évek vége óta a „Szövetségi jelentés a kutatás és innováció helyzeté-rõl” (Bundesbericht Forschung und Innovation, röviden BuFI), lényegében az ameri-kai National Science Foundation (NSF) által évtizedekkel ezelõtt meghonosított fel-építésben, éves rendszerességgel adja közre a K+F-re és az innovációra irányuló szö-vetségi és tartományi adatokat, valamint EU-összehasonlító adatokat. Abban is ha-sonlít az NSF-jelentésre, hogy a változó világ kihívásainak megfelelõen idõrõl idõremegújul, fókuszába az új kihívásokkal kapcsolatos mutatószámok kerülnek. (Így ala-kult át a BUFO a kutatás-fejlesztésre koncentráló jelentésbõl az innováció témakö-rét is magában foglalóvá, amit a BuFI elnevezés is kifejez.)

Az 1980-as évek közepén vált szükségessé egy új jelentési forma bevezetése. Azinnováció és a technikai tudás szerepének jelentõs növekedése a versenyképesség ja-vításában, valamint a német gazdaság erõs világpiaci pozíciója sürgetõen vetette felegy technológia-fókuszú információs rendszer létrehozásának szükségességét. Sema BuFI, sem a klasszikus éves szövetségi gazdasági jelentés nem kezelte ezt a terü-letet megfelelõ súllyal. A hivatalba lépõ Kohl-kormány indította el az 1980-as évekmásodik felében a „Technológiai teljesítmény“ (Technologische Leistungsfähigkeit)jelentések elkészítésére irányuló szakmai tevékenységet. A jelentés összeállítását aBMBF végezte, hasonlóan a BuFI-hoz, kiadva az adatgyûjtés és az elsõdleges feldol-gozás feladatait tendereken kiválasztott német kutatóintézeteknek.

Az ezredfordulót követõen a „Technológiai teljesítmény” jelentési rendszergyengeségei egyre nyilvánvalóbbá váltak, amelyek elsõsorban abból fakadtak, hogya végrehajtó hatalom készítette a jelentést. Így az intézkedések, de már a felve-tett problémák sem független szakmai testület állásfoglalásain alapultak. Hiábavontak be nagy számban kutatóintézeteket és jeles személyeket, a végsõ anyagszövegét a miniszter hagyta jóvá, ami erõsen csökkentette a megállapítások elfo-gulatlanságát. További gondként jelentkezett, hogy a két jelentés (BuFO és a„Technológiai teljesítmény”) összhangja sem volt megfelelõ, azok túlságosan önál-ló életet éltek.

Az ország innovációs/technológiai helyzetének vizsgálata, az ebbõl adódó követ-keztetések, elemzések elvégzése, valamint ajánlások megfogalmazása 2008-tól nema kormányzat feladata, hanem ezt a tevékenységet – a parlament 2006-os felkéré-se alapján – a kormány által létrehozott, hattagú független szakértõi bizottság, azEFI (Expertenkommission Forschung und Innovation; Kutatás és Innováció Szakér-tõi Bizottsága) végzi.

A jelenlegi rendszerben a független szakértõi bizottság minden második évbenelõterjeszti átfogó jelentését, amelyet három hónapon belül a szövetségi kormányvéleményez, illetve elfogad, majd ez kerül a parlament plenáris ülésére, érintett bi-zottságainak asztalára, és végül döntési javaslatokkal ismét a plenáris ülésre.


JJAANNUUÁÁRR2200

4 Forrás: OECD Science, Technology and Industry Outlook 2004, Country response to policy question-naire: Germany; http://www.oecd.org/dataoecd/30/42/34242808.pdf

A jelen megoldás elõnyei:� a szövetségi kormány független szakértõk véleményére alapozza szakpolitikai

döntéseit, a végrehajtó hatalom mind a helyzetfelmérés, mind a következte-tések levonása tekintetében kevésbé vádolható politikai indíttatású elfogult-sággal;

� a kormány az aktuális helyzetet bemutató, azt mérõ indikátorok alkalmazá-sát illetõen is ráhagyatkozik a független szakmai alapon mûködõ testület mun-kájára.

A jelen rendszer nem érintette azt, hogy a kormányzat az általa szükségesnek ítéltterületeken, témákban saját elemzõ tevékenységet végezzen vagy rendeljen meg kül-sõ szakértõi körbõl.

A TTI-politikai döntéshozatal információs ellátásának más intézményi keretei vál-tozatlanok maradtak. A minisztérium hosszú lejáratú (négyéves és további négy év-re meghosszabbítható klauzulával ellátott) szerzõdések keretében állapodik meg ku-tatóintézetekkel egyes szakmai célfeladatok ellátásáról (innovációs felmérés – K+Fstatisztikai adatgyûjtés és elsõdleges elemzés stb.). A minisztérium fontos célja ezena téren a stabilitás biztosítása és erõs kompetenciák tartós fejlesztése.

A BMBF éves költségvetése számos ponton tartalmaz elemzésekre, tanulmányok-ra fordítható kereteket. Egyik ebbõl a szempontból kiemelt költségvetési cím a „ter-vezés és statisztika” nevet viseli. De van külön „K+F és innovációs felmérés”, „tech-nológiai hatáselemzés” célra fordítható megcímzett keret is.

A szakmai tanácsadási tevékenység számos ponton megjelenik a német TTI-politika formálásában. A kancellárnak és az illetékes minisztereknek is van ilyen, ku-tatókból és az üzleti élet illetékes kiválóságaiból álló testülete. Ezek a testületekazonban nem foglalkoznak mutatókkal, indikátorokkal, felmérésekkel, alapvetõen azEFI és a BuFI adataival operálnak, illetve speciális, a minisztériumok által elvégezte-tett célvizsgálatok eredményeit hasznosítják tanácsadási tevékenységük során.

33..22.. AA TTTTII--ppoolliittiikkaa iinnffoorrmmáácciióóss rreennddsszzeerréénneekk ffőőbbbb iinnttéézzmméénnyyeeii

3.2.1. BuFI (Bundesbericht Forschung und Innovation)

A BuFI nagy hagyományokkal rendelkezõ éves jelentés (elõdje a BUFO volt), amelya K+F hagyományos indikátorai alapján készül és foglalja össze a németországi ak-tuális helyzetre vonatkozó mutatókat és azok elsõdleges elemzését.

A jelentést a BMBF állítja össze, az államigazgatási és tartományi adminisztratívállamháztartási adatok alapján. Az adatállományok KFI-statisztikai célú elsõdlegesfeldolgozását, az állományok tisztítását nyílt tenderrel kiválasztott német kutatóin-tézetek végzik, további adatokat az Eurostat és az OECD biztosítja.5 A BuFI-jelentésfõként adatokat – beleértve a különbözõ államigazgatási szervek által elindított prog-ramokra vonatkozókat is – tartalmaz.


5 2008. évi jelentés elérhetõ: http://www.bmbf.de/_search/searchresult.php?URL=http%3A%2F%2Fwww.bmbf.de%2Fde%2F12210.php&QUERY=bufi)

A német statisztikai rendszernek megfelelõen, ez az alapjelentés nem a statiszti-kai hivatalban készül, hanem a BMBF-ben. A kutatásért felelõs minisztériumban astatisztika készítõinek a kutatási programok kidolgozásáért és finanszírozásáért fe-lelõsökkel azonos presztízsû helyük van. A minisztérium költségvetésébe építve kü-lön címként jelenik meg a BuFI céljaira felhasználható forrás.

3.2.2. A Kutatás és Innováció Szakértõi Bizottsága: EFI (ExpertkommissionForschung und Innovation)

Az EFI a szövetségi kormány tanácsadó szerveként mûködik a kutatás-fejlesztés ésaz innováció területén. A német TTI-politika intézményrendszerén belül a kormány-tól és a politikai pártoktól független szervezetként jelenik meg. Munkája soránegyüttmûködik más kutatóhelyekkel, tanácsadó testületekkel mind Németországban,mind nemzetközileg.

Az EFI feladatköre:� interdiszciplináris párbeszéd;� tudománypolitikai tanácsadás;� a német innovációs rendszer struktúrájának, trendjeinek és teljesítõképessé-

gének indikátorokra épülõ bemutatása és elemzése, idõszakos nemzetközi ösz-szehasonlítással;

� szakvélemény a rendszer súlypontjairól, legfontosabb kérdéseirõl;� ajánlások, cselekvési tervek kidolgozása;� a mutatók rendszerének fejlesztése és javítása.

A jelenlegi helyzetben (2007-ben) jött létre az EFI, így néhány évig mindenképpenátmenetinek tekintik tevékenységét (helykeresés, mûfaj-meghatározás, szakmai te-vékenység súlypontjainak beállítása stb.), elsõsorban az éves jelentések új mûfajá-nak megteremtésén, a jelenleg alkalmazott indikátorrendszer szakszerûségének fej-lesztésén és egyszerûsítésén van a hangsúly; a mutatórendszer érdemi fejlesztéséreirányuló tevékenység inkább középtávon tûnik megvalósíthatónak.

Az EFI tevékenységét megalapozó jogi környezet6

A kormány döntése hozta létre a szervezetet, amelynek mûködését miniszteri hatá-rozat szabályozza. Státusa: autonóm tanácsadó szervezet. A tagok bizottsági mun-kájával összeférhetetlen, hogy bármilyen szerepet vállaljanak tartományi vagy szö-vetségi végrehajtó és törvényhozói szervezetben.

A korábbi idõszakhoz képest a jelentés készítésének koordinálásában, valamint aszakértõi és államigazgatási vélemények artikulálásában történt lényegi változás.

A német technológiai teljesítményrõl szóló statisztikai mutatószámokra épülõ je-lentésrendszer megalapozása 1985-ben kezdõdött. Épített a kutatóintézetekben márfolyó KFI kutatási célú adatbázisok összeállítási (innovációs felvétel, szabadalmi ésbibliometriai adatállományok feldolgozása) tapasztalataira, továbbfejlesztve azokat.


JJAANNUUÁÁRR2222

6 Az EFI mûködését meghatározó jogszabály fõbb részletei a http://www.e-fi.de weboldalon találhatókmeg.

Az elemzések témakörét – megbízási szerzõdésekkel – kibõvítette a döntéshozókszámára fontos kérdésekkel. A korabeli német információs rendszerre az volt a jel-lemzõ, hogy a már rendelkezésre álló adatoknak és mutatószámoknak szegényesvolt az elemzése. Így kevésbé támogatták a döntéshozók munkáját. Az 1985-tõl –kormányzati megbízásra – készített jelentéseket 1990 óta kétévente jelentették meg.Az elsõ jelentések két-három kutatóintézet munkájára épültek. Ahogy a vizsgált KFI-kérdések gyarapodtak, úgy nõtt a résztvevõk köre. Az EFI megalakulása elõtt aBMBF rendszeresen 6–8 azonos intézettel kötött szerzõdést a jelentés megírásáról,és 2–3 évente változott az, hogy közülük melyik intézet a felelõs a szakmai-techni-kai koordinálásért. Az intézetek a mutatószámok elõállításában és elemzésében egy-mást kiegészítõ kompetenciákkal rendelkeztek. Ritkán fordult elõ, hogy egy intézetkikerült a résztvevõi körbõl.

Ez a külsõ szakértõ intézetek által készített jelentés a kutatás-fejlesztési alapada-tok, a szabadalmi statisztikák és a csúcstechnikai ágazatok adatainak bemutatásáraés elemzésére épült. A minisztérium – egészen az EFI megalakulásáig – a publiká-lás elõtt kiegészítette, módosította a szakértõi jelentést, amelyet a miniszter aláírá-sával nyújtottak be a parlamentnek és publikáltak. Hivatalosan a miniszter feladatavolt a jelentés állításainak megvédése.

A kormányzat 1994-ben úgy ítélte meg, hogy ezek a jelentések jól segítik a mun-káját, és az információk szélesebb körére van szüksége a döntéseihez. Ennek meg-felelõen a jelentések kiegészültek a vállalkozásokra vonatkozó strukturális adatok-kal, és a KFI-adatokat azokkal összefüggésben elemezték.

A jelentések új témakörei új felvételeket, illetve a régiek revideálását, új szem-pontok szerinti feldolgozását kívánták meg. Ilyen, azóta is folyamatosan végzett újfelvétel a csúcstechnikát képviselõ induló vállalkozásokra vonatkozik. Másik példa-ként szolgálhat a régi felvétel kiegészítésével és újszerû feldolgozásával elõállítottadatállomány a tudásintenzív ágazatokról. Meglévõ adatállományok közötti hídkép-zéssel és a jövõre vonatkozóan a felvételek harmonizálásával sikerült fontos adatok-hoz és mutatószámokhoz jutni az innovációkhoz szükséges humán erõforrásokról.Ezt segítette a felsõfokú végzettségû vállalati alkalmazottakra és a felsõoktatási dip-lomát szerzettekre vonatkozó adatállomány összehangolása.

A Szövetségi Parlament 1995-ben úgy döntött, hogy évente kéri a jelentést. Eztkövetõen került 1999-ben a jelentésbe az innovációs tevékenységrõl szóló innová-ció politikai fejezet. Ekkor változott meg a jelentésnek az a jellege, hogy fõként ada-tokat és mutatószámokat, valamint azok tartalmának magyarázatát tartalmazza.

Az innovációpolitikáról szóló fejezet erõsen kritizálta a német innovációs politi-kát. Az államigazgatás egy része nagyon pozitívan, míg más része negatívan fogad-ta, és nehéz volt a publikálása miniszteri jelentésként. Végül is az innovációpolitikárólszóló fejezethez kapcsolódó többéves vita vezetett el az EFI megalakulásához. Mi-vel a jelentés hasznosságát senki sem vitatta, azonnal felmerült az igény egy olyanfüggetlen szakértõi jelentésre, amelynek tartalmáért nem a miniszter a felelõs, de amegoldás több évet váratott magára.

A 2001-es és a 2003-as jelentés minden korábbinál több adatot és mutatószá-mot tartalmazott, és kevés elemzést. Az adatok nehezen voltak áttekinthetõk a dön-


téshozók számára, a fõ problémákat nem lehetett kiolvasni a jelentésbõl. A parla-ment nem igazán tudott mit kezdeni a túlságosan sok mutatószámmal.

A BMBF kézben tartotta a jelentés készítését, bizonyos koordinátori feladatokatellátott. A dokumentumokat a miniszter jelentéseként küldték meg a parlamentnek.Mivel a jelentésért a parlament elõtt a miniszter vállalta a felelõssége, a szakértõijelentést, ahol az nem egyezett a BMBF álláspontjával, módosították.

Így a parlament elõtt nem volt világos, hogy mennyiben független szakértõi vé-leményeket, és mennyiben államigazgatási jelentést kap kézhez. Márpedig a politi-kaformálásban mindkét álláspont ismerete fontos, de a keveredésük megnehezíti atájékozódást.

Az EFI megalakulásához és a jelenlegi német jelentési rendszerhez vezetõ út jólpéldázza a KFI-statisztikai kapacitások kiépülését és az adat-elõállítók és -felhasz-nálók kölcsönös tanulási folyamatát.

Alapvetõ változás az EFI létrehozásával keletkezett a rendszerben. A függetlenszakértõi jelentés eljut a legmagasabb döntéshozó szintre. Az EFI a saját önálló je-lentését megküldi a BMBF-nek, amelyet a BMBF változatlan formában köteles to-vábbítani a kancellárnak és a parlamentnek, és ezzel egyidejûleg kell megküldenieegy külön jelentésben a véleményét az EFI-jelentéssel kapcsolatban.

A bizottság tagjainak kiválasztásaAz elsõ bizottság tagjait 2006-ban választották ki, mégpedig a következõ szempon-tok figyelembevételével:

� a KFI-terület elismert tudományos szakemberei legyenek;� egy fõ külföldrõl jöjjön, a többi öt Németországból;� a szakértõk különbözõ szakmai területeket képviseljenek (vállalkozás-kutatás,

TTI-indikátorok, mûszaki tudomány, egészségügy, oktatás-képzés, környezet-védelem stb.);

� férfi és nõi tagjai egyaránt legyenek;� regionális kiegyensúlyozottság.

A BMBF minisztere a hat személyt négy évre nevezte ki, akiknek a személyét elõze-tesen jóváhagyta a kormány. A hat fõ közül egy mindenkor külföldi, mégpedig azonszakértõk körébõl, akik jól ismerik a németországi helyzetet, és tudnak németül.

KöltségvetésAz EFI költségeit teljes egészében a szövetségi kormány biztosítja az éves költség-vetésen keresztül. Külön soron tartalmazza a BMBF költségvetése az EFI költségve-tését, amely 2008-ban kb. 1,6 millió euró volt (392 millió forint). Ez fedezi az EFIhivatalának költségeit, és biztosítja a tanács által fontosnak ítélt rendszeres vagy ese-ti kutatási megbízási szerzõdések költségfedezetét. Az EFI éves költségvetésének kb.egyharmadát fordítják a hivatal közvetlen fenntartására, beleértve a tanács finanszí-rozását is, kétharmad részbõl külsõ megbízásokat finanszíroznak.

Az adatgyûjtés, a vásárolt adatállományok „megtisztítása”, elsõdleges feldolgozá-sa és az egyes indikátorok képzése érdekében folyó szakmai munkát változatlanulazok a német kutatóintézetek végzik, amelyek hosszabb ideje, esetenként akár húsz


JJAANNUUÁÁRR2244

éve ellátják ezeket a feladatokat (ennélfogva nagy szakmai hozzáértéssel és kompe-tenciával rendelkeznek). A szerzõdéseket változatlanul a BMBF köti meg, és ennekköltségeit nem az EFI költségvetésébõl fedezik, hanem a minisztérium más költség-vetési címe alatt rendelkezésre álló keretbõl.

Az EFI „termékei”Az EFI jelentései elsõsorban a szövetségi kormány és a parlament részére készül-nek, a KFI-politika formálásával kapcsolatos statisztikai információs igényüket elé-gítik ki. (Természetesen más felhasználó csoportok is hasznosítják a jelentéseket.)

A bizottság kétévente jelentést készít a német innováció, a technológiai fejlõ-dés/fejlesztések helyzetérõl, állapotáról, valamint a nemzetközi versenyben elfoglalthelyérõl. A jelentés a statisztikai adatokra és mutatószámokra alapozott elemzésrekoncentrál, és elemzései alapján a szakpolitikai döntésekre irányuló ajánlásokat ésjavaslatokat, cselekvési irányokat fogalmaz meg.

Az elsõ EFI-jelentés 2008 márciusában jelent meg. Számos vonásában követte akorábbi években publikált, hasonló címet viselõ minisztériumi jelentés szerkezetét, éslényegében változatlan indikátorokkal operált, az átmeneti idõszak sajátosságaként.

Az EFI-jelentést formális körülmények között adták át a szövetségi kancellárnak,nagy nyilvánosságot biztosítva ezzel a testület jelentésének. A kormánynak ezt meg-elõzõen hat hét állt a rendelkezésre, hogy véleményezze az anyagot, majd azt, sa-ját észrevételeivel együtt tárgyalásra átküldte a parlamentnek (Bundestag). A tör-vényhozás plenáris ülésen tárgyalta meg, majd a szakbizottságai elé került, végül abizottsági ajánlásokkal, javaslatokkal, esetleges törvényalkotási feladatokkal együttismét a plenáris ülés elé kerül.

Az EFI hatása a szakpolitikai döntésekreInduló évrõl lévén szó, egyelõre nem lehet határozott tapasztalatokról beszámolni.Néhány jelzés értékû eredménye már van a változtatásoknak:

� A független szakértõk nevével fémjelzett jelentés üzenetei lényegesen erõtel-jesebben „ütnek át” mind a kormányban, mind a parlamentben. De a közvé-lemény számára is megalapozottabbaknak tûnnek. (A kormányzati jelentése-ket bizonyos politikai, intézményi érdekek által vezérelt elfogultság mindig kö-rüllebegi.)

� A parlamentben egy politikai kötõdéssel nem vádolható szakértõi munka jó-val hamarabb tereli a pártokat a szakmai alapú viták és a szakmailag megala-pozott döntéshozatal felé. Ezért a döntés-elõkészítés hatékonyabb eszköze-ként talán még konszenzusteremtõként is funkcionál az EFI-jelentés.

� Más minisztériumokban is a korábbinál nagyobb figyelmet kapott a március-ban publikált elsõ EFI-jelentés, a szakpolitikák és az innováció horizontális kap-csolódásainak fontossága új dimenziókban is megjelent (pl. a pénzügyminisz-tériumban, a környezetvédelmi tárcánál stb.).

� Bizonyos negatív hatások is észlelhetõk, elsõsorban az eddigi hasonló munkátirányító minisztériumnál (hatalom- és feladatvesztés miatti kapcsolati problé-mák). Várható, hogy e problémán túl lehet jutni.


� Az EFI szélesebb társadalmi kisugárzása még nem erõs. A jelentést nem köny-nyû a közvélemény tudomására hozni, mivel a média nem nagyon érdeklõdika téma iránt.

� A nemzetközi beágyazódás is csak nagyon kezdeti fázisban van, a jelentés an-gol fordításától várják, hogy ezen a téren némi javulás történik.

Az EFI szerepe az indikátorrendszerbenAz EFI-iroda elsõ éves mûködése során összeállította az indikátorok következõ15–20 évre vonatkozó listáját, amely lista a KFI-adatok mellett a foglalkoztatottsá-gi és gazdasági adatokat is tartalmazza. A javasolt stratégiai indikátorok egy részenem állítható elõ a már elérhetõ adatok alkalmazásával, új felvételekre van szükség.

44.. AA ffrraanncciiaa,, aa nnoorrvvéégg ééss aa nnéémmeett mmooddeellll öösssszzeehhaassoonnllííttáássaa

A vizsgált országokban közös az, hogy a KFI statisztikai információk erõs, jelentõsnemzeti innovációs rendszerek szolgálatában állnak, és nem csak a KFI-területre kor-látozódó statisztikai információs (és jelentési) kultúrára támaszkodnak. A KFI jelen-tési kultúrának, az információk által közvetített üzenetek megvitatásának és hasz-nosításának fontos szerepe van a statisztikai rendszer fejlesztésében.

Mindhárom modellt reprezentáló országban magas színvonalon kielégítik a KFIstatisztikai rendszer három alapfunkcióját:

� az adatgyûjtést;� az adatfelvételekkel összegyûjtött, a vásárolt adatállományokból és a közszfé-

ra adatállományaiból származó statisztikai adatok és mutatószámok elõállítá-sát, magyarázatát és közzétételét;

� a KFI-adatok és mutatószámok elemzését.A vizsgált országok KFI statisztikai információs rendszere mélyen beágyazott azadott ország nemzeti innovációs rendszerébe, államigazgatásába és mûködési mód-jába, a statisztikai adatok hozzáférhetõségét szabályozó jogrendszerébe, a szakpo-litikai döntési kultúrájába. A vizsgált országok közötti bizonyos eltérések nem any-nyira a modellek különbözõségébõl, mint a KFI statisztikai információs rendszerükfejlõdésének történelmi útjából (útfüggõségbõl) származnak. Az egyes országok gya-korlata sok évtizedes evolúciós folyamat eredményeképpen alakult ki, és folyamatosfejlõdésben, átalakulásban van. Nem annyira modellbeli, hanem államigazgatási rend-szerbeli nemzeti sajátosság, hogy Európa két nagy gazdaságában, Németországbanés Franciaországban a KFI statisztikai információs rendszerben a statisztikai hivata-lok alig játszanak szerepet, helyettük a minisztériumok a KFI-alapstatisztikák elõál-lítói. A skandináv országok között pedig norvég sajátosság, hogy az adatgyûjtési ésaz adat-elõállítási funkció megosztott egy intézet és a statisztikai hivatal között.

Az egyes modellek közötti lényeges eltérés a funkciók ellátásának konfiguráció-jában, a megvalósításban közremûködõk számában és a közöttük kialakult munka-megosztásban van. A három modell között az egyik fontos különbség, hogy a KFI-statisztika alapvetõ információit elõállító hivatalok mellett létezõ speciális, az egyes


JJAANNUUÁÁRR2266

modelleknek nevet adó szervezetek közremûködnek-e a KFI adatgyûjtési funkciókellátásában, vagy az adatfelvételek végzése és az adminisztratív adatállományokbólelsõdleges adatbázis elõállítása a statisztikai hivatalok, illetve minisztériumok kizá-rólagos feladata.

Mindhárom modell közös funkciója a KFI hazai helyzetérõl szóló mutatószámokelõállítása és prezentálása. Valamennyi vizsgált modellben a jelentések lényeges ele-me a nemzetközi kitekintés. Ennek köre inkább az országok méretével, versenyhely-zetével, nemzetköziesedésével összefüggõ különbséget mutat. Valamennyi rendszera szolgáltatott információval hozzájárul az ágazati stratégiaformáláshoz. A német ésa norvég gyakorlatban erõsebb az analízis szerepe, mint a franciában, de attól semidegen. Az intézetek fõ tevékenységét foglalja össze az 1. táblázat.


11.. ttáábblláázzaatt.. AA sszzeerreeppmmooddeelllleekk ffõõ tteevvéékkeennyyssééggéénneekk jjeelllleemmzzõõii

TTeevvéékkeennyyssééggOObbsszzeerrvvaattóórriiuumm PPllaattffoorrmm TTuuddoommáánnyyooss

((OOSSTT)) ((EEFFII)) ttaannááccss ((NNIIFFUU SSTTEEPP))

Adatbázisok elõállításának forrásai:

– államigazgatási átadás � � �

– vásárlás � � �

– felvétel készítése – � �

Adatbázisok Az adatbázis fejlesztése és fenntartása adatállományokból

Elemzõ tanulmányok készítése

– kutatás-fejlesztésrõl � – / � �

– innovációról – / � � �

– technológiai fejlõdésrõl és teljesítõképességrõl – � �

Interdiszciplináris párbeszéd támogatása – � –

Nemzetközi összehasonlítás � � �

FI-adattárak A KK++FF-indikátorok A KKFFII-indikátorok A KKFFII--indikátorokpublikálása és ter- dokumentálása és publikálása és ter-jesztése (honlapon honlapon történõ jesztése (honlaponmegjelentetés) megjelentetés megjelentetés)

Módszertani kutatás Az indikátorok elõállítására és alkalmazására vonatkozó mód-szertani ismeretek fejlesztése, elméleti és empirikus kutatások végzése A tudományos, technológiai és innovációs tevékenység-

gel összefüggõ, azokhoz kapcsolódó kvantitatív indikátorok kifejlesztése, elõállítása és prezentálása

Képzés A képzésben és Közremûködõ –a továbbképzésben intézetekben képzésvaló részvétel és továbbképzés,

kutatási gyakorlat

Nemzetközi együttmûködés Az európai és más nemzetközi kezdeményezésekhez történõ csatlakozás és az ilyen programokban való részvétel.

– Eurostat Szakértõi (a releváns intézetek) Szakértõi

– OECD NESTI Szakértõi (a releváns intézetek) Nemzeti képviselet

Mindhárom országban fontos a KFI statisztikai rendszer tevékenységéhez kap-csolódó kutatási munka és a KFI-módszerek, -mutatószámok, -adatbázisok fejlesz-téséhez való hozzájárulás; valamint az összehasonlítás és a fejlesztés érdekében anemzetközi együttmûködésben való részvétel.

A modellek közös jellemzõje az, hogy a KFI-statisztika elõállítóinak intézményibeágyazottsága jó döntési pozíciót biztosít a szereplõknek ahhoz, hogy meg tudjákvalósítani céljaikat. A rendszerek gyakorlata a kompetenciák kiépítésére és az azokraalapozott tartós megbízásokra épül.

A modellek fontos jellemzõje a stabilitás és a rugalmasság, továbbá a felhaszná-lói igényekre való figyelés. Az adatok felhasználói, a döntéshozók ugyanis gyakranváltozó igényekkel jelentkeznek, miközben szükség van az adatok hosszú távú sta-bilitására is, ami az idõbeli változást, összehasonlíthatóságot garantálja. A néha el-lentétes érdekek közötti okos kompromisszumok kialakításához nagyfokú körülte-kintés, az adatokban és az elemzésben való jártasság szükséges. Az információk jóminõségének és relevanciájának alapja a felhasználókkal való intenzív kapcsolat.

Ezek után nézzük a három modell külsõ környezetének és belsõ felépítésének sa-játosságait. (2. táblázat)

Mindhárom modell jellemzõje az államigazgatással való intenzív együttmûködés,ugyanakkor az attól való jogi és pénzügyi autonómia. Ez a szakmai hitelesség egyikgaranciája.

Az autonóm szakmai KFI statisztikai jelentésnek számos elõnye van. A függetlenszakértõk véleménye minden politikai szereplõ számára elfogadhatóbb, és ajánlásaikmind a kormányon belül, mind a törvényhozásban jelentõsen hozzájárulhatnak a po-litikai döntések megalapozásához és az innováció társadalmi-gazdasági jelentõségé-nek jobb felismeréséhez, a stratégia formálásához.


JJAANNUUÁÁRR2288

22.. ttáábblláázzaatt.. AA mmooddeelllleekk ffõõ vvoonnáássaaii

JJeelllleemmzzõõkk OObbsszzeerrvvaattóórriiuumm ((OOSSTT)) PPllaattffoorrmm ((EEFFII))TTuuddoommáánnyyooss

ttaannááccss ((NNIIFFUU SSTTEEPP))

Jogi környezet Közhasznú társaság Nem önálló jogi személy Nonprofit alapítványFüggetlen intézet Független tanácsadó Független kutatóintézet

szervezet

Finanszírozó/ala- Stakeholderek (5 minisz- Szövetségi kormány Kutatási tanács, pító szervezetek térium, 7 állami kutató- (BMBF) minisztériumok

intézmény, 1 NGO)

Finanszírozás Stakeholderek, pályázati Szerzõdéses (alap)- és Alap- és pályázati finan-módja finanszírozás, megrendelés pályázati finanszírozás szírozás, megrendelés

Irányítás Adminisztratív 6 fõs Bizottság (a KFI-te- Intézeti irányításbizottság (36 tag) rület elismert tudományos(Közgyûlés választja) szakemberei, ebbõl 1 kül-

földi) (Kormány nevében BMBF kinevezi)

Igazgató Igazgató IgazgatóTudományos tanács (a (Decentralizált intézeti) Tudományos tanácstudományos közélet neves francia és külföldi képviselõi)


JJeelllleemmzzõõkk OObbsszzeerrvvaattóórriiuumm ((OOSSTT)) PPllaattffoorrmm ((EEFFII))TTuuddoommáánnyyooss

ttaannááccss ((NNIIFFUU SSTTEEPP))

Koordináció Informális egyeztetések, Informális egyeztetések, Informális egyeztetések,fórumai fórum, az adminiszt- kerekasztal megbeszélé- kutatási testületi ülés

ratív bizottság ülései sek (még alakulóban) (minisztériumokkal,4–6/év)

Fõ felhasználók Szakminisztériumok, Kormány és Kutatási tanács, kutatási intézmények a parlament, szakminisztériumok(CNRS, felsõoktatási szakminisztériumokintézmények)

Mûködési Hosszú idõtávon stabil Operatív feladatok: Hosszú idõtávon stabilfeltételek feltételekkel mûködik hivatal feltételekkel mûködik

� szakmai és adminisztra-tív funkciók

� külsõ szakértõi intéz-ményhálózat

� külsõ megbízások új területek kutatására

Éves költség- 2M EUR 1,6M EUR 9M NOKvetés (490M Ft) (392M Ft) + (280M Ft)

Funkciók – adatgyûjtés – � �

– adat-elõállítás � � �

– elemzés � � �

– kutatás, fejlesztés � � �

Termékek – K+F statisztikai – KFI-statisztikákra épülõ – Felsõoktatási és adattár elemzõ jelentés kutatóintézeti szektor

– Szintetizált és magya- – Részletes adatok és – Saját, a statisztikai rázatokkal ellátott mutatószámok, elemzõ hivatal és más adat-adatgyûjtemény háttér tanulmányok bázisok elemzése

– Elõfizetéses elemzõi – Új adatállományok ésszolgáltatás indikátorok kifejlesztése

– Közremûködés tanulmányok, straté-giai programokkészítésében

Internetes A publikációk letölthetõk A publikációk és háttér- A publikációk éselérhetõség tanulmányok szabadon adattárak szabadon

letölthetõk letölthetõk

Nemzetközi együttmûködés– OECD-NESTI alkalmi megbízott intézet nemzeti képviselet – Eurostat alkalmi megbízott intézet rendszeres– Tudományos rendszeres rendszeres rendszeres

társaságok, hálózatok

Megjegyzés: az adatok szóbeli közléseken alapulnak

A modellek hatékony mûködésének az is a feltétele, hogy az intézményi és a tevé-kenységre vonatkozó indikátorok felülvizsgálatában, tervezésében és kialakításábanaz érintett szereplõk együttmûködnek. Jó és rendszeres a kapcsolat az adat-elõállí-tók és -felhasználók között, jól hozzáférhetõk az államigazgatásban, a finanszírozóalapítványoknál keletkezett adatok, amelyek a KFI-statisztika forrásaiként haszno-síthatók.

A modellek közötti lényeges különbség az indikátor-elõállításban részt vevõ sze-replõk számában és kapcsolatukban figyelhetõ meg. Az obszervatórium és a tu-dományos tanácshoz kötõdõ modell centralizált, míg a platform modell decentra-lizált intézményi hálózatra épül. A centralizált modellben is igénybe vesznek kül-sõ szakértõket és intézeteket. A német modell viszont épít az elmúlt évtizedek-ben az országban kifejlõdött igen jelentõs szakmai, kutatási intézményhálózatra,amely szerves része a szakterület nemzetközi szakértõi és tudományos rendsze-rének.

További különbség a modellek között az, hogy a tisztított, megfelelõ minõségûadatállományok elõállításán és az elemzésen túl közremûködnek-e adatgyûjtésben.A francia obszervatórium modellben nem történik adatgyûjtés, átvett és vásárolt ada-tokra épül a rendszer.

Fontos feladat az adatok tisztítása, a megfelelõ minõség elérése. Az információsrendszer indikátor-elõállítói oldalán a tudományos tanács modellben az intézet gyûj-ti és állítja elõ a közszféra KFI statisztikai adatait. Ugyanakkor elemzõi munkája sok-oldalú, a KFI-szféra egészére kiterjed, korszerû adatfeldolgozási módszereket alkal-mazva. A platform modell német rendszerében az adatok átvétele és tovább-feldol-gozása mellett néhány intézet rendszeresen végez adatfelvételt. További intézetekad hoc felvételeket készítenek az újonnan felmerülõ kérdések megválaszolásához ki-fejlesztendõ mutatószámok kidolgozása érdekében. (Ezek késõbb alapul szolgálhat-nak a rendszeres felvételekhez, ahogy ez közel két évtizede a kísérleti innovációsfelvételekkel történt.) A tudományos tanács és a platform modellnek tehát szervesrésze a megvalósítási és próbafelvételek készítése, készíttetése, továbbá az új fel-használói igények kielégíthetõségének vizsgálata.

Fontos különbség az is, hogy mi a felhasználók rendelkezésére bocsátott fõ ter-mék: statisztikai információkra épülõ elemzés, vagy maguk a statisztikai indikáto-rok. (Mind a három modellben az adattárak és az elemzések elérhetõk, de nem lé-nyegtelen különbség az, hogy melyik az elsõdleges termék.) A német információsrendszerben jól elkülönítve jelennek meg a tényekre alapozott politikai döntéshoza-tal szempontjából fontos adatgyûjtések és azok elsõdleges elemzési eredményei. Azobszervatórium modell elsõdleges terméke a KFI egész területét átfogó, magyará-zatokkal ellátott adattár.

Lényeges tartalmi különbség figyelhetõ meg abban, hogy milyen kérdésekre kon-centrálnak az egyes nemzeti jelentések. Az eltérések összefüggnek a nemzeti inno-vációs rendszer különbségével, a KFI-politika felfogásával. A német jelentés a tech-nológiai teljesítmény vizsgálatára koncentrál, míg a francia jelentés a K+F-tevé-kenység vizsgálatának ad nagyobb hangsúlyt. Meg kell azonban jegyezni, hogy a mo-dellek nem fedik le az adott ország teljes KFI statisztikai rendszerét, a klasszikus


JJAANNUUÁÁRR3300

statisztikákat gyakran az államigazgatás statisztikai szervei nyújtják. (Például Né-metországban a K+F-jelentést a BMBF BuFI-jelentése, Norvégiában a vállalkozásiszektor KFI-statisztikáját a statisztikai hivatal.)

55.. TTaannuullssáággookk

A nemzetközi tapasztalatok elsõ tanulsága, hogy mindhárom modell közös jel-lemzõinek meg kell jelenniük a kialakítandó magyar modellben. A három vizsgáltországban mûködõ háromféle modellt mint jó gyakorlatot érdemes figyelembe venni.

A nemzetközi tapasztalatok második tanulsága, hogy erõs jogi garanciák bizto-sítják a KFI statisztikai információs szervezeteknek a politikától, az államigazgatásibetagozódottságtól, valamint az akadémiai (kutatói) szervezetek és a vállalkozásokérdekérvényesítésétõl való szakmai függetlenségét.

A harmadik tanulság az, hogy a szervezetek finanszírozásának módja is a befo-lyástól mentes szakmai függetlenség és a megbízható mûködés garanciája. A jó mi-nõségû adatok és idõsorok elõállításának erõforrás-feltételei biztosítottak, mivel afinanszírozás stabil alapokon nyugszik.

Az alapítási költségeket (beruházás stb.) teljes egészében, a mûködési költsége-ket a kezdeti években intézményfinanszírozási formában fedezi az állami költségve-tés, és lehetõséget teremt céltámogatások elnyerésére (állami vagy önkormányzatiszervezetek által igényelt feladatok teljesítéséért).7 A finanszírozás megállapodásalapján, éven belül garantált átutalási határidõkkel történik.

A nemzetközi tapasztalatok negyedik tanulsága, hogy az egyes modellek mûkö-dése megfelel a nemzeti KFI információs prioritásoknak, és illeszkedik a KFI statisz-tikai információs rendszer többi szereplõjéhez.

Az is a tanulságok közé tartozik, hogy a KFI-indikátorrendszer magyarországi in-tézményes feltételeire vonatkozó, és több variációt tartalmazó megvalósíthatóságitanulmányt e cikk szerzõi a NKTH felkérésére 2008-ban elkészítették. A tanulmányta NKTH szakmai fóruma megvitatta, és annak alapján került volna sor a konkrétmagyar modell kidolgozására. Ez a munka máig nem indult el; s miközben az OECD2009. június 24–25-én az innovációstratégia tárgykörében tartott miniszteri szintûtanácsa a KFI-indikátorrendszernek az új (világgazdasági, technológiai, üzleti modellstb.) feltételekkel harmonizáló fejlesztését és tökéletesítését javasolja a tagorszá-goknak, Magyarországon az állami bürokrácia és partikuláris érdekcsatározások fog-lyává válik a kezdeményezés.


7 A kormányzati döntés-elõkészítést szolgáló KFI információs rendszernek nem lehet az alapja üzleti fi-nanszírozás, mivel az összeférhetetlen. Ez a feltétel azonban nem zárja ki azt, hogy piaci (vállalatistb.) megrendeléseket is teljesíthessen, szolgáltatásokat nyújtson.

IIrrooddaalloomm

FranciaországJean Theves–Laurence Esterle: Country Report – France. European Network of

Indicators Producers. ERAWATCH: Research Inventory – 2008. SophieBussillet: cordis.europa.eu/erawatch

Indicateurs de sciences et des technologies (2006) – rapport de l’Observatoire desSciences et des Techniques

Observatoire des Sciences et des Techniques. Rumen Dobrinsky: The Paradigm of Knowledge-Oriented Industrial Policy. UN

Economic Commission for Europe. April 2008. Micro-Dyn.Internet:http:/enip-europe.orghttp: obs-ost.fr/en/a-public-interest-group/about-ost.htmlhttp: obs-ost.fr/

NémetországFuE-Datenreport 2007, Stifterverband für Deutsche Wissenschaft, Essen, 2007Germany’s Technological Performance 2000, BMBF, Berlin 2000Gutachten 2008, Expertkomission Forschung und Innovation (EFI), Berlin, 2008. Innovationsindikator Deutschland 2007, Deutsches Institut für Wirtschaftforschung

Berlin 2007Wochenbericht Nr.49/2005; DIW BerlinBelitz, H.; Gehrke, B.; Grenzmann, Ch.; Legler, H.; Leidmann, M. (Mitarbeit) (2008):

Forschungs- und Entwicklungsaktivitäten im internationalen Vergleich, Berlin.Belitz, H.; Clemens, M.; Gornig, M. (2008): Wirtschaftsstrukturen und Produktivität

im internationalen Vergleich, Berlin.Döhrn, R.; Engel, D.; Stiebale, J. (2008): Außenhandel und ausländische Direk-

tinvestitionen deutscher Unternehmen, Berlin.Rammer, Ch.; Weißenfeld, B. (2008): Innovationsverhalten der Unternehmen in

Deutschland – Aktuelle Entwicklungen und ein internationaler Vergleich, Ber-lin.

Rammer, Ch. (2008): Unternehmensdynamik in den forschungs- und wissens-intensiven Wirtschaftszweigen in Deutschland. Zur Entwicklung von Grün-dungen und Schließungen im internationalen Vergleich 1995–2006, Berlin.

Gauch, S.; Hinze, S.; Tang, L. (2008): Leistungsfähigkeit und Strukturen derWissenschaft im internationalen Vergleich 2007, Berlin.

Frietsch, R; Blind, K. (2008): Patente im internationalen Vergleich – Strukturen undderen Veränderung, Berlin.

Ebcinoglu, F.; Frietsch, R.; Gehrke, B.; Heine, Ch.; Helmrich, R.; Kerst, Ch.; Lesz-czensky, M.; Schaeper, H.; Schoengen; K. (2008): Bildung und Qualifikationals Grundlage der technologischen Leistungsfähigkeit Deutschlands. Bericht desKonsortiums „Bildungsindikatoren und technologische Leistungsfähigkeit“,Berlin.


JJAANNUUÁÁRR3322

Gehrke, B.; Legler, H.; Leidmann, M. (Mitarbeit) (2008): Forschungs- und wissen-sintensive Wirtschaftszweige in Deutschland: Produktion, Wertschöpfung,Beschäftigung und Qualifikationserfordernisse, Berlin.

Hülskamp, N.; Koppel, O.(2005): Deutschlands Position im Innovationswettbewerb-Ergebnisse des IW-Innovationsbenchmarkings, Roman Herzog Instituts

Internet:www.e-fi.de (2008. 04. 01)http://www.bmbf.de/ (2008. 04. 01)

NorvégiaThe EU Lisbon Strategy – Norwegian Perspective, Ministry of Trade and Industry,

2007Kallerud, E. (2004): Science, Technology and Governance in Norway, STAGE

Discussion Paper 19, August 2004.Report on Science & Technology Indicators for Norway 2007, RCN, Oslo 2008Research Expands Frontiers – Strategy for the Research Council of Norway, RCN,

Oslo, 2004Science and Technology Indicators 2008 Norway, NIFU STEP, Oslo, 2008White Paper Report no. 20 to the Storting (2004–2005): Commitment to Research,

Norwegian Ministry of Education and Research, OsloInternet:www.nifustep.nowww.ssb.no/englishhttp://www.regjeringen.no/en/dep/kd/Selected-topics/research.html?id=1427http://www.regjeringen.no/en/dep/nhd.html?id=709http://forskningsradet.no/en/Home+page/1177315753906

További fontos forrást jelentettek az egyes országokban folytatott konzultációk,amelyért a szerzõk interjúalanyaiknak köszönettel tartoznak.


11.. AA kköözziiggaazzggaattááss--eeggyysszzeerrűűssííttééss sszzeerreeppee,, jjeelleennttőőssééggee

A Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet egyik rendszeres vizsgálódásitémaköre a társadalmi és gazdasági élet fontos elemének tekinthetõ közigazgatás.Ezen vizsgálatok középpontjában a „jó kormányzás” megteremtése iránti igény áll,amelyhez a közigazgatás-egyszerûsítés területe is tartozik, amely nélkül nem igazánképzelhetõ el tartós növekedés és fejlõdés. A közigazgatás-egyszerûsítés konkrét fo-galmi meghatározása az OECD által meghatározottakon túl nem ismeretes. Eszerinta közigazgatás egyszerûsítése olyan kormánypolitikákra, programokra, tevékenysé-gekre utal, amelyek célja a kormány által a vállalkozásokra, személyekre és magáraa kormányra hatással bíró adminisztratív eljárásokból fakadó terhek csökkentése ésegyszerûsítése. Ezek a terhek fõként a bürokratikus eljárásokból, a túlzott, bonyo-lult, egymást átfedõ, gyakori tájékoztatási és információs kötelezettségek teljesíté-sébõl, a jogszabályok által elõírtaknak való megfelelésbõl fakadnak. Az egyszerûsí-tési technikák e terhek csökkentését, kiküszöbölését hivatottak szolgálni. A közigaz-gatás-egyszerûsítés így lényegében nemcsak közigazgatási kérdés, hanem gazdasá-gi is, mivel a költségtakarékosabb, tehercsökkentõbb intézkedéseket megalapozóközigazgatás hozzájárul a termelékenységhez, a versenyfokozáshoz, a gazdasági nö-vekedéshez.

Magyarország 1996 óta OECD-tagként, és 2004 óta EU-tagállamként a közigaz-gatás-egyszerûsítés jelentõs állomásához ért 2009. október 1-jén, ekkor számot-tevõ változás következett be mind a hatóságok, mind az ügyfelek szempontjából ahatósági eljárások gyorsabbá, hatékonyabbá válásával, az ügyfelek terheinek csök-kentésével, az egyablakos ügyintézés körének, továbbá az elektronikus kapcsolat-tartás eseteinek szélesítésével. A meglévõ egyszerûsítési eszközök szélesebb körûalkalmazása, az új technikák megjelenése a közigazgatási hatósági eljárás és szol-gáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló2008. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Ket.-novella) hatálybalépésének, a belsõ


JJAANNUUÁÁRR3344

GGÖÖRRÖÖGG KKAATTAALLIINN

A belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelv és a Ket.-novella

közigazgatás-egyszerűsítési eszközeinekhatása a katasztrófavédelmi

igazgatási területre

Magyarország a közigazgatás egyszerûsítésének jelentõs állomásához ért2009. október 1-jén, amikor is hatályba lépett a belsõ piaci szolgáltatá-sokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetését szolgáló, többek közöttaz egyablakos ügyintézés elvét bevezetõ és az elektronikus ügyintézésrendszerét átalakító 2008. évi CXI. törvény. Ezzel párhuzamosan ugyan-akkor a szerzõ ismerteti a fenti közösségi és magyar jogszabály hatásáta katasztrófavédelmi igazgatás területére is.

piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelvben1 foglalt rendelkezések nem-zeti jogrendbe való átültetésének, valamint a harmonizáció megteremtése érdeké-ben a hatósági eljárásokat szabályozó ágazati joganyagok teljes felülvizsgálatánaktulajdonítható.

22.. AA sszzoollggáállttaattáássnnyyúújjttááss sszzaabbaaddssáággaa ééss aa bbeellssőő ppiiaaccii

sszzoollggáállttaattáássookkrróóll sszzóóllóó iirráánnyyeellvv

Az Európai Unió belsõ piacán az áruk, a tõke, a szolgáltatások és a személyek sza-bad áramlásának biztosítása alapvetõ követelmény, központi elv. A szolgáltatások sza-bad áramlásának lényege, hogy valamennyi EU-beli szolgáltató magánszemély, illet-ve az Európai Unió valamelyik tagállamában székhellyel rendelkezõ cég a helyi szol-gáltatókkal megegyezõ elbánásban kell hogy részesüljön, és nem szabad feleslegesvagy aránytalan terhet kirovó követelményekkel akadályozniuk a külföldi szolgálta-tók mûködését. Tekintettel arra, hogy fõként a kis- és középvállalkozásoknak kellszembenézniük a bonyolult, hosszadalmas közigazgatási eljárásokkal egy másik tag-államban történõ szolgáltatás igénybevétele vagy nyújtása során, valamint arra, hogya tagállamok többségében a gazdaság motorját képezõ szolgáltatási szektor az a te-rület, ahol a nemzeti szabályozási eltérések következtében a legtöbb akadály merülfel, az Európai Parlament és a Tanács együttdöntési eljárás keretében elfogadta a bel-sõ piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelvet (a továbbiakban: irányelv).

A szolgáltatások szabad áramlását célzó jogszabály többéves elõkészítõ munkaeredményeként született meg. A belsõ piacot gátló tényezõk lebontásával az Euró-pai Tanács 2000. március 23–24-i lisszaboni ülésén célként tûzték ki, hogy az EU2010-re a világ legversenyképesebb gazdaságává válik. Az Európai Bizottság 2000decemberében közleményt adott ki a belsõ piaci szolgáltatások megvalósításánakstratégiájáról, majd 2002 júliusában jelentést tett a belsõ piaci szolgáltatások hely-zetérõl. 2003 decemberében az Európai Bizottság újabb közleményt bocsátott kiaz üzleti szolgáltatások versenyképességérõl. A Bizottság 2004. január 13-án elfo-gadta a belsõ piaci szolgáltatásokról szóló javaslatát, amelyet 2004. február 6-ánaz Európai Parlamentnek és a Tanácsnak hivatalosan eljuttattak. A Régiók Bizott-sága 2004. szeptember 29-én, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2005.február 9-én adta ki ezzel kapcsolatos véleményét. Az Európai Parlament pedig2006. február 16-án elsõ olvasatban jogalkotási állásfoglalást fogadott el, és 2006.december 12-én módosításokat javasolt a Bizottságnak. A második olvasatos sza-vazásra 2006. november 15-én került sor. 2006. december 12-én az irányelvet el-fogadták.

Az irányelv célkitûzése a szolgáltatási tevékenységek jogi és igazgatási akadálya-inak felszámolásával, a szolgáltatók belsõ piaci tevékenységét nehezítõ és drágító ad-minisztratív terheket kiküszöbölésével, olcsóbb, jobb szolgáltatások biztosításával, aszolgáltatást igénybe vevõ fogyasztók jogainak megerõsítésével, a jogilag kötelezõ

KKÖÖZZIIGGAAZZGGAATTÁÁSS--EEGGYYSSZZEERRŰŰSSÍÍTTÉÉSS AA KKAATTAASSZZTTRRÓÓFFAAVVÉÉDDEELLEEMM TTEERRÜÜLLEETTÉÉNN 3355

1 HL L 376., 2006.12.27., 67. o.

érvényû kötelezettségek felállításával a tagállamok hatékony igazgatási együttmûkö-dése érdekében a szolgáltatások valódi belsõ piacának megvalósítása.

Az EK-Szerzõdés (a továbbiakban: EKSz.) 50. cikke értelmében a szolgáltatásbármely önálló, üzletszerûen, rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdaságikockázatvállalás mellett végzett gazdasági tevékenység. Az irányelv meghatározásá-ban a Szerzõdés 50. cikkében említett, díjazás ellenében nyújtott bármely önálló gaz-dasági tevékenységet jelenti. Az irányelv hatálya a 2. cikk értelmében a fogyasztók-nak és a vállalatoknak nyújtott különbözõ szolgáltatások széles körére vonatkozik,mint például a reklámtevékenységre, a kereskedelemre, az ingatlan- és építõipariszolgáltatásokra, a létesítmények üzemeltetésére, az utazási ügynökségekre, a tu-rizmusra, a sportlétesítményekre, az autókölcsönzésre és bizonyos idõsápolási, illet-ve háztartási szolgáltatásokra. Nem terjed ki viszont a nem gazdasági jellegûekre,mint a közigazgatás vagy a közoktatás, továbbá többek között a pénzügyi szolgál-tatásokra, az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra, a közlekedés terén nyújtottszolgáltatásokra, a munkaerõ-kölcsönzõk szolgáltatásaira, az egészségügyi szolgál-tatásokra, a szerencsejátékokra. A hatálya alá nem tartozó szolgáltatásokra vonat-kozó tagállami szabályoknak és rendelkezéseknek is meg kell azonban felelniük aKözösség más jogszabályainak, többek között biztosítva az EKSz. által elõírt letele-pedés és szolgáltatásnyújtás szabadságát.

A 2006/123 irányelv az EU lisszaboni stratégiájának és a szabályozási minõségfejlesztésének témaköre mellett az uniós közigazgatás-egyszerûsítés alapvetõ pillé-rének tekinthetõ. A szolgáltatási tevékenységek tekintetében a közigazgatási eljá-rást egyszerûsítõ, gyorsító, egyablakos és elektronikus ügyintézést elõsegítõ ren-delkezéseket ír elõ, az adminisztratív terhek lehetõ legkisebb szintre történõ csök-kentésének célzatával, valamint a tájékoztatáshoz, információhoz való jog elõsegí-tésével.

Az irányelv egyik egyszerûsítési megoldást jelentõ elõírása az, hogy amennyi-ben a tagállamok a szolgáltatótól vagy a szolgáltatás igénybevevõjétõl igazolást,tanúsítványt vagy bármely más olyan iratot kérnek, amely valamely követelmény-nek való megfelelést bizonyít, minden olyan, más tagállamból származó iratot elkell fogadniuk, amely ezzel egyenértékû célt szolgál, vagy amelybõl egyértelmûenkiderül a szóban forgó követelménynek való megfelelés. A tagállamok nem köve-telhetik meg, hogy valamely, más tagállamból származó irat esetében az eredetipéldányt vagy annak hiteles másolatát vagy hiteles fordítását nyújtsák be, kivéve amás közösségi eszközök által elõírt esetekben, vagy ha e követelményt közérde-ken alapuló kényszerítõ indok támasztja alá, beleértve a közrendet és a közbizton-ságot.2

Egyablakos ügyintézési helyek megteremtésére vonatkozó elõírásokat tartalmazaz irányelv 6. cikke. Ezen a rendszeren keresztül intézhetõk a szolgáltatási tevé-kenység nyújtására való jogosultsággal és a szolgáltatási tevékenység gyakorlásá-val kapcsolatosak engedélykérelmek, nyilvántartásba, adatbázisba való felvételi ké-relmek, és alapvetõ információkat szerezhetnek azokról a közigazgatási követel-


JJAANNUUÁÁRR3366

2 Az irányelv 5. cikkének (3) bekezdése.

ményekrõl, amelyeket a tagállamok nemzeti jogszabályai még elõírhatnak. Egyab-lakos ügyintézési pontokon a hatóságok elérhetõségére, a közigazgatási eljárások-ra, formaiságokra, a szolgáltatásokkal kapcsolatos nyilvántartásokhoz és adatbá-zisokhoz való hozzáférésre, egyes vitarendezési módokra vonatkozó követelmé-nyekrõl, azok értelmezésérõl, magyarázatáról, tanácsadásról történõ tájékoztatás-hoz való jogot a szolgáltatón kívül a szolgáltatás igénybevevõi számára is biztosí-taniuk kell a tagállamoknak. Az egyszerûsítést szolgálja, hogy az irányelv elõmoz-dítja a szolgáltatás nyújtására való jogosultsággal, valamint a szolgáltatási tevékeny-ség gyakorlásával kapcsolatos eljárások távolról, elektronikus úton történõ elinté-zését, lebonyolítását.

A letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága az Európai Uniókét központi elve, amelyek fontos szerepet játszanak a szolgáltatások egységes pi-acának szabályozásában. Az Európai Unió Alapjogi Chartája 15. és 45. cikkében isrögzített, természetes és jogi személyeket megilletõ szabadságjog lényegében egyadott országban való állandó vagy ideiglenes letelepedést, ott vállalat alapítását je-lenti. A szolgáltatások szabad áramlása egy adott országban átmeneti alapon tör-ténik, és nem feltétele, hogy a szolgáltatást nyújtó abban az országban leteleped-jen. A szolgáltatás szabadságának kategóriájához a valamilyen típusú határon át-nyúló jellegû tevékenységek tartoznak, vagyis ahol a szolgáltatást nyújtó és a szol-gáltatást igénybe vevõ nem azonos honos. A belsõ piaci szolgáltatásokról szóló irány-elv megkönnyíti a más tagállamban letelepedõ szolgáltatásnyújtók engedélyezési el-járásait az engedély megadására vonatkozó egységes követelmények felállításával,az engedélyek idõtartamára, valamint az engedélyezési eljárásokra vonatkozó elõ-írások megteremtésével. Az engedélyezési rendszer fogalma magában foglalja töb-bek között az engedélyek, licenciák, jóváhagyások vagy koncessziók kibocsátásánakközigazgatási eljárásait, valamint a szolgáltató arra vonatkozó kötelezettségét, hogy– a tevékenység gyakorlására való jogosultság céljából – jegyezzék be valamely szak-ma képviselõjeként vagy vegyék nyilvántartásba, jegyzékbe vagy adatbázisba, vál-jék valamely testület hivatalos tagjává, vagy rendelkezzen egy meghatározott szak-mához való tartozást igazoló kártyával.3 Bármely eljárás ide tartozik, amely alap-ján a szolgáltatónak vagy a szolgáltatás igénybevevõjének ténylegesen lépéseket kelltennie azért, hogy az illetékes hatóságtól a szolgáltatási tevékenység nyújtására va-ló jogosultságra vagy annak gyakorlására vonatkozóan formális vagy közvetett ha-tározatot szerezzen.4 Követelmény ezen rendszerekkel szemben a diszkrimináció-mentesség, az idõben korlátlanság, az arányosság, a világosság, az egyértelmûség,az átláthatóság, a hozzáférhetõség, az objektivitás. A szolgáltató az engedély bir-tokában szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot szerez az államegész területén, kivéve, ha közérdeken alapuló kényszerítõ indok ezt korlátozza.Az engedély fõszabály szerint korlátlan idõtartamra szól, korlátozott idõtartamúcsak a meghatározott esetekben adható ki. A 11. cikk kivételeket engedélyez a kor-látlan idõtartamú engedélyekre vonatkozó általános szabály alól, többek között, ha


3 Az irányelv (39) preambulumbekezdése,4 Az irányelv 4. cikkének 6. pontja.

az engedély korlátozott idõtartamát közérdeken alapuló kényszerítõ indok támaszt-ja alá, vagy ha a rendelkezésre álló engedélyek száma közérdeken alapuló kénysze-rítõ indok miatt korlátozott. A 10. cikk konkrét kötelezettségeket tartalmaz egyengedély megadásának vonatkozó feltételeivel kapcsolatban, a 10. cikk (2) bekez-dése pedig azt is elõírja, hogy az engedély megadására vonatkozó feltételek világo-sak és egyértelmûek, objektívek, átláthatók és hozzáférhetõk legyenek, és azokathozzák elõzetesen nyilvánosságra. Az engedélykérelmeket a lehetõ leggyorsabbanvissza kell igazolni és el kell bírálni (13. cikk (3) és (5) bekezdés). Hiányos kére-lem esetén a kérelmezõt azonnal értesíteni kell a kiegészítõ dokumentumok benyúj-tásának vagy információk megadásának szükségességérõl. Az engedélyt rögtön kikell adni, amint megállapításra került, hogy az engedélyezés feltételei teljesültek(10. cikk (5) bekezdés). Ha egy kérelmet a szükséges eljárások be nem tartása mi-att, illetve formai okokból elutasítanak, a kérelmezõt errõl a lehetõ leghamarabbtájékoztatni kell. Ezt követõen a szolgáltatók gyorsan eldönthetik, hogy jogorvos-lathoz folyamodnak-e. Az irányelv szerint a szolgáltatási tevékenység nyújtására va-ló jogosultság vagy annak gyakorlása nem köthetõ bizonyos, a 14. cikkben rögzí-tett feltételekhez.

A határon átnyúló szolgáltatást letelepedés nélkül nyújtó vállalkozások esetében,vagyis ha a szolgáltató szolgáltatást kíván nyújtani a letelepedési helye szerinti tag-államtól eltérõ tagállamban, az irányelv lehetõvé teszi ennek biztosítását. Ennek ér-telmében a tagállamok nem írhatják elõ követelményként, hogy a más tagállambanletelepedett vállalkozás területükön rendelkezzen telephellyel, vagy engedélyt sze-rezzen be, vagy illetékes hatóság által kiállított dokumentumok a birtokában legye-nek. A tagállam csak a közrendi, közbiztonsági, közegészségügyi, környezetvédelmiszempontból és foglalkoztatási feltételek vonatkozásában tarthat fenn korlátozáso-kat. A tagállami követelményeknek azonban meg kell felelniük a diszkriminációmen-tesség, az arányosság és a szükségesség elveinek. Az irányelv jelentõs szabályokattartalmaz a szolgáltatást igénybe vevõk jogaira vonatkozóan, így a megkülönbözte-tés tilalmát, bizonyos információkhoz való hozzáférési jogot, jogorvoslati jogot és asegítségnyújtás biztosítását az érintett tagállam illetékes szervei által. A szolgáltatá-sok szabad áramlásának biztosítása érdekében a tagállamok egyszerûsíteni kénysze-rülnek a túlzottan bürokratikus, hosszadalmas, nehézkes, terhes eljárásaikat, szabá-lyozási elõírásaikat, mivel az irányelv rögzíti a szolgáltatásnyújtás szabadságát aka-dályozó nemzeti alaki, eljárási szabályozások felülvizsgálatát.

33.. AA 22000088.. éévvii CCXXII.. ttöörrvvéénnyy

Az irányelv rendelkezéseinek figyelembevételével egyszerûbb, gyorsabb és hatéko-nyabb közigazgatási eljárás megteremtését tûzte ki célul az egyszerûsítés számostechnikájának alkalmazását elõírva a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás ál-talános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI.törvény (Ket.-novella). A Ket. módosítását a 2005. évi hatálybalépéstõl kezdõdõenszerzett jogalkalmazási tapasztalatok, valamint az irányelv indokolták.


JJAANNUUÁÁRR3388

33..11.. IIddőőkkoorrllááttookk aallkkaallmmaazzáássaa

Lényeges egyszerûsítési eszköz az idõhatárok/idõkorlátok alkalmazása, amelynek ér-telmében a közigazgatási szervek meghatározott idõszakon belül kötelesek eljárni.Az idõhatárok/-korlátok hasznosak az ügymenet szempontjából, növelik a hatékony-ságot, és garantálják a jogbiztonság érvényesülését is. A jogrend közigazgatási szer-veken keresztül, a társadalom hatékonysági és koordinációs követelményeire adottválaszaként jelennek meg. A határidõk betartása ugyanakkor közérdek is, mivel agyors ügyintézés általában olcsó, ami csökkentheti a közigazgatás mûködési költsé-geit, illetve erõforrásokat szabadíthat fel más fontos közigazgatási feladatok ellátá-sára. Az ügyfélnek jogot biztosít a meghatározott határidõben hozott döntéshez,ugyanakkor a közigazgatási hatóság kötelezettségévé teszi tevékenységének olyanmódon történõ megszervezését, hogy egy eljárás a lehetõ leggyorsabban lezárhatólegyen. A Ket.-novella, áttérve a napokban elvégzett határidõ-számításhoz, a Ket.-ben szereplõ 30 helyett 22 munkanapban határozza meg az ügyintézési határidõt,amelyen belül a döntés közlésérõl is gondoskodni kell. Ennél rövidebb határidõt bár-mely jogszabály, hosszabbat pedig törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg.2014-tõl az ügyintézési határidõ 15 munkanapra történõ csökkenésérõl rendelke-zik. Napokban megállapított határidõvel fõként a Polgári perrendtartásról szóló1952. évi III. törvénnyel való összhangjának megteremtése esetén számolhatunk. Azeljárásra vonatkozó szabályozási rendszerbe az eljárás leggyorsabb lezárhatósága,az ügyfelek eljárási alapjogának érvényre juttatása érdekében beépítettek részhatár-idõket is. A hatóságnak törvényben meghatározott eljárási cselekményei elvégzésé-rõl haladéktalanul, de legkésõbb 5 munkanapon belül gondoskodnia kell, ha vala-mely eljárási cselekmény teljesítésének határidejérõl a Ket.-novella nem rendelkezik.A bürokráciacsökkentés eszközének tekinthetõ a „felelõs ügyintézés” szabályánakbevezetése, amely az ügyintézési határidõ elmulasztásának esetére teszi alkalmaz-hatóvá a hatóság illeték- és díj-visszafizetési kötelezettségét, amelynek mértéke fõ-szabályként az eljárás lefolytatásáért fizetett illeték vagy díj mértékéhez igazodik. AKet. 33/A §-a szerint, ha a hatóság a rá irányadó ügyintézési határidõt az ügyfél-nek és az eljárás más résztvevõjének fel nem róható okból túllépi, köteles az ügy-fél által az eljárás lefolytatásáért megfizetett illetéknek vagy díjnak megfelelõ össze-get megfizetni. Ha az ügyintézés idõtartama meghaladja az irányadó ügyintézési ha-táridõ kétszeresét, akkor a megfizetett illeték vagy díj kétszeresét kell visszafizet-ni. Ha az ügyfél részben vagy egészben mentesült az illeték- vagy díjfizetés alól, ak-kor az ügyfél által meg nem fizetett rész arányában a központi költségvetésnek kella visszafizetést teljesíteni. Az illetékmentes eljárásokban az általános tételû eljárásiilletéknek megfelelõ összegre vonatkozik a visszatérítés, ugyancsak a központi költ-ségvetés részére. A visszatérítést a hatóság a saját költségvetése terhére, hivatalbólteljesíti a kérelmezõ ügyfél számára. A határozat indokolási részében fel kell tüntet-ni az ügyintézési határidõ leteltének napját, túllépés esetén azt, hogy ezt az ügyfél-nek felróható milyen okból nem tartotta be a hatóság, vagy hogy az eljárási ille-ték/díj visszatérítésének van helye. A visszafizetést a döntés jogerõre emelkedésétkövetõ 5 munkanapon belül kell teljesíteni.


Egyszerûsítést eredményezõ technika a „hallgatás beleegyezés” elvének alkalma-zása, amely azt a jogi helyzetet jelenti, amikor az elintézési/ügyintézési határidõ máreltelt, és az eljáró hatóság ennek ellenére nem hozott érdemi határozatot. Ha azügyfél kérelme jogszerzésre irányul, és nincs az eljárásban ellenérdekû ügyfél, jog-szabály elõírhatja, hogy a szakhatóság hallgatása esetén a hozzájárulását megadott-nak kell tekinteni. Ez pozitív tartalmú döntést jelent az ügyfél számára, ilyenkor akérelem teljesítettnek minõsül. A hallgatás másik formája, amikor a hatóság mellõ-zi a határozathozatalt, abban az esetben, ha az eljárás pénzbeli ellátás jogszabály-ban meghatározott mértékre történõ emelésére irányul, illetve ha jogszabályban biz-tosított jogosultság gyakorlásának kizárólag az a feltétele, hogy az ügyfél az erreirányuló kérelmét benyújtsa. A hatóság hatékony belsõ munkaszervezésével és a ha-táridõ annak letelte elõtti, indokolt esetben, egy alkalommal történõ meghosszabbí-tásával a hallgatási helyzet kiküszöbölhetõ.

33..22.. AAzz eeggyyaabbllaakkooss üüggyyiinnttéézzééss bbeevveezzeettééssee

A Ket.-novella bevezeti az egyablakos eljárást, rögzítve annak több megvalósulási tech-nikáját. A „egyablakos ügyintézés” (single window, one-stop shop) megnevezés olyan(fizikai) hivatalra vagy (elektronikus) weboldalra utal, ahol az ügyfelek minden, az ügy-intézésükhöz szükséges információt megszerezhetnek, nyomtatványokat tölthetnek le,különbözõ tranzakciókat bonyolíthatnak le. Egy helyen adható be a szükséges kérelem,egyetlen helyen indítható és fejezhetõ be az ügy. A one-stop shop-ok lényegében „in-tegrált közigazgatási és közszolgáltató egységek”, amelyek az informatikai alkalmazá-sok elõnyeit kihasználva alkalmasak arra, hogy a lehetõ legtöbb ügy elintézhetõvé vál-jon egy helyen. Az egykapus online ügyintézés során az állampolgárok és a vállalkozá-sok egy csatlakozási (ügyintézési) ponton keresztül tudják intézni ügyeiket az államigaz-gatással, közigazgatással.5 Ilyen új egyablakos eszköznek tekinthetõ a Ket.-novella 29.§-ában szabályozott közremûködõ hatóság intézményének kialakítása, azzal az ügyféli ter-het csökkentõ célzattal, hogy az összes eljárás – pl. amely a gazdasági tevékenység fo-lyatatásához kell – a közremûködõ hatóság megkeresésével megindítható, s annak fel-adatteljesítését követõen a szükséges hatósági eljárások párhuzamosan, önállóan foly-nak. A Ket.-novella a jogintézmény szabályozásával lehetõséget teremt arra, hogy hatörvény vagy kormányrendelet úgy rendelkezik, akkor valamely jog megszerzéséhezszükséges több eljárást az ügyfél az ún. közremûködõ hatóságnál indítsa meg. A köz-remûködõ hatóság a kérelmeket a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ hatóságokfelé továbbítja. Hatásköre kiterjedhet a kérelem teljes ellenõrzésére és hiánypótlás ki-bocsátására, meghatározott esetekben a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításáravagy az eljárás megszüntetésére. Törvény vagy kormányrendelet más feladatokat is elõ-írhat számára. Ezen egyablakos technikának a Ket. csak a kereteit tartalmazza, teretengedve az ágazati jogszabályoknak a részletszabályok megalkotására.

Tipikus egyablakos technika a szakhatósági modell, amely több, különálló eljárásösszevonását jelenti egy eljárás keretébe, anélkül, hogy az csorbítaná az érintett ha-


JJAANNUUÁÁRR4400

5 E-kormányzat 2005 stratégia és programterv.

tóságok önálló döntési jogkörét. Az ügyfél kizárólag a jogszabályban az adott ügy-fajta intézésére, a saját hatáskörének gyakorlása mellett koordináló jogkörrel felru-házott hatósággal áll eljárási kapcsolatban, míg a többi közigazgatási szerv szakha-tóságként vesz részt az eljárásban, s a koordináló szerv erre irányuló megkeresésealapján jár el. A szakhatósági modell alkalmazására az esetek túlnyomó részében ha-tósági engedélyezési eljárásban kerül sor, de elõfordulhat szakhatósági részvétel ha-tósági kötelezési eljárásban is. A szakhatósági modell bevezetésének egyértelmûenaz ügyfelek eljárási terheinek megkönnyítése és a hatósági eljárások idõtartamánakradikális rövidítése volt a célja. A szakhatóságokra vonatkozó rendelkezések is vál-toztak az egyszerûsítési elvekre figyelemmel. Így a Ket.-novella kizárja az eljárásokelhúzódásához vezetõ elemeket többek között azzal, hogy a szakhatósági eljárásrairányadó határidõt 10 munkanapban határozza meg. Ettõl rövidebb ügyintézési idõtbármely jogszabály elõírhat, hosszabbat csak törvény vagy kormányrendelet hatá-rozhat meg. A Ket.-novella rögzíti, mely szabályok vonatkoznak a szakhatóságra,úgy is, mint hatóságra. Egyszerûsítõ szabály, hogy amennyiben a szakhatósági eljá-rásért fizetendõ illetéket, díjat az ügyfél nem rótta le az eljárás megindításakor, éstöbb szakhatóságot kell bevonni az eljárásba, akkor a hatóság egy hiánypótlásrólszóló végzés formájában hívja fel az ügyfelet az elmaradt költségek pótlására.

33..33.. ÁÁllllaammppoollggáárrii rréésszzvvéétteellii ffoorrmmáákk

A polgárok részvétele mint egyszerûsítési technika átfogja az egész közigazgatásirendszert, a közigazgatási eljárásban számos formája, területe létezik. Tárgya lehetbármi, ami hivatalos döntést kíván, amely hatással van a környezetre: a jogszabály-alkotásban való részvétel, javaslattétel hagyományos vagy elektronikus eszközök (e-mail, honlap) segítségével, véleményezés, engedélyezési ügyek területe, konzultációfolytatása a hatósággal. A kizárólag tájékoztató jellegû részvételi forma esetén azállampolgárok csak információkhoz jutnak. Lehetõség van olyan formára is, amely-ben a résztvevõ állampolgárok kifejezhetik a véleményüket és panaszt is tehetnek.A legsikeresebbek azonban azok, ahol mindkét fél kifejtheti álláspontját, és párbe-széd, konzultáció alakul ki a kezdeményezõ felek és a résztvevõ állampolgárok kö-zött. Az információhoz, tájékoztatáshoz való jog és a véleménynyilvánítás szabadsá-ga az európai demokráciát mûködtetõ legfontosabb értékek. Ezek az alapelvek sze-repelnek az EU-Szerzõdésben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában. Az ügyfélirészvétel mint egyszerûsítési eszköz a Ket.-novellában leginkább a közmeghallgatásintézményével biztosított. A Ket.-novella 63. §-a a közmeghallgatás tartása kötele-zõ eseteinek felsorolását követõen a felveendõ jegyzõkönyv tartalmi elemeit rögzí-ti. Az állampolgári részvételt a Ket.-novella más módokon is biztosítja, így például ajogorvoslati jog formájában.

33..44.. AAzz eelleekkttrroonniikkuuss eelljjáárráássrraa vvoonnaattkkoozzóó rreennddeellkkeezzéésseekk mmóóddoossííttáássaa

Egyszerûsítési eszköz a távolról való ügyintézés elõsegítése, amelynek haszna elsõ-sorban készpénzben mérhetõ, ami a kisebb utazási költségekbõl, kisebb terjesztési


költségekbõl épül fel. Idõmegtakarítást, állandó közszolgáltatás-elérést, pontosabb,naprakészebb, átláthatóbb, megbízhatóbb információt eredményez, nagyobb bizton-ságot ad, más, pénzben nem kifejezhetõ hasznot hozhat. Így jobb szolgáltatásnyúj-tást, a felhasználók nagyobb elégedettségét eredményezheti. Hozzájárul a döntés-hozatali folyamat javulásához. Fejlõdik az IKT-jártasság mind az ügyfél, mind a ha-tósági tisztségviselõ szempontjából. Nem utolsósorban jelentõs a környezeti hasznaa papírmentes mûködés megvalósításának köszönhetõen. Mind az ügyfél, mind a ha-tóság szempontjából tehát felesleges teher a személyes megjelenés megkövetelése.Személyes ügyintézésre kötelezést csak törvény írhat elõ, ha személyes megjelenéshiányában az ügy eldöntéséhez szükséges tény, információ vagy adat nem szerezhe-tõ meg. Az ügyféli terhet könnyítõ rendelkezés, hogy az ügyfelek személyes megje-lenéséhez kötött hatósági ügyek intézése elektronikus úton vagy telefonon történõelõzetes idõpontfoglalással is biztosítható. Az elektronikus közszolgáltatásról szólótörvény célja az, hogy az állampolgárok kényelmesebben és hatékonyabban, távol-ról intézhessék ügyeiket. Három kérdéskört szabályoz, így a központi elektronikusszolgáltató rendszeren át elérhetõ szolgáltatások nyújtásának és hozzáférésének el-járási és bizonyos mértékig technikai feltételeit; az elektronikus közszolgáltatástnyújtó vagy a szolgáltatás mûködéséhez, engedélyezéséhez kapcsolódó hatósági te-vékenységet végzõ személyek jogait és kötelezettségeit; illetve a szolgáltatást igény-be vevõk jogait és kötelezettségeit. Az elektronikus közszolgáltatások mindenki szá-mára történõ elérhetõségének biztosítása a cél, ezért a közszolgáltatások nyújtásaés igénybevétele egy központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül törté-nik. Ennek részét képezi az elektronikus kormányzati gerinchálózat, a kormányza-ti portál, a kormányzati ügyfél-tájékoztató központ, és ez a rendszer módot ad azügyfelek számára az elektronikus ügyfélkapu, a csatlakozott szervek számára pediga hivatali kapu létesítésére. A közszolgáltatásban részt vevõ szervezeteknek egye-bek mellett biztosítaniuk kell az ügyintézési folyamatok átláthatóságát, a közérde-kû adatok megismerhetõségét és a személyes adatok védelmét is. A távolról valókapcsolattartás és ügyintézés mindenképp megkönnyíti az eljárást, de az elektroni-kus ügyintézés, kapcsolattartás szabályozása során két alapvetõ célt szem elõtt kel-lett tartani: a szabályozás – az elektronikus út lehetõvé tételével – a lehetõ legna-gyobb mértékben egyszerûsítse az ügyfelek és az ügyintézõk munkáját, ugyanakkorbiztonságot is nyújtson a hamisításokkal szemben.

A Ket.-novella jelentõsen módosítja a Ket.-nek az elektronikus eljárásra vonatko-zó rendelkezéseit. Mindenképpen üdvözlendõ és elõremutató a Ket.-novella ügyfélés hatóság, valamint a hatóságok egymás közötti kapcsolattartási módozataira vo-natkozó új II/A. fejezettel bõvített rendelkezése. Elektronikus kapcsolattartás alattazt az eljárási cselekményt értjük, amikor az ügyfél az iratot az ügyfélkapun keresz-tül nyújtja be a hatóságnak, és a hatóság a központi elektronikus szolgáltató rend-szeren keresztül küldi meg az iratot az ügyfélnek. Az ügyfélnek joga van megválasz-tani a kapcsolattartás formáját (írásbeli vagy szóbeli), a hatóság pedig köteles azügyféli választásnak megfelelõ kapcsolattartásra. A hatóság elektronikus úton tart-ja a kapcsolatot az ügyféllel, ha az ügyfél azt igényli, továbbá ha az ügyfél a kérel-met elektronikus úton nyújtotta be, és az alkalmazandó kapcsolattartási formáról


JJAANNUUÁÁRR4422

másként nem rendelkezett. Az ügyfél az eljárás folyamán egy ízben megváltoztat-hatja az általa választott kapcsolattartási formát. 2011-tõl a hatóságok elektronikusúton való kapcsolattartásra kötelezettek egymással, azzal a kivétellel, ha az iratoknagy mennyisége miatt vagy az adathordozó jellegébõl adódóan az elektronikus útontovábbítható irattá való átalakítás aránytalan nehézséggel vagy az eljárás elhúzódá-sával járna, vagy ha lehetetlen az elektronikus úton való kapcsolattartás. Az elekt-ronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabály továbbfejlesztése törvényi vagy kor-mányrendeleti szinten valósítható meg.

A Ket. szabályai teremtették meg a központi rendszer és az ügyfélkapu mûkö-désének alapjait, lényegében a közigazgatási hatósági ügyek elektronikus intézésérevonatkozó szabályozórendszer modernizációjának alapját fektették le, számos vo-natkozó jogszabállyal kiegészítve. Ide sorolható többek között az elektronikus ügy-intézés részletes szabályairól szóló 193/2005. (IX. 22.) korm. rendelet, az elektro-nikus ügyintézést lehetõvé tevõ informatikai rendszerek biztonságáról, együttmûkö-dési képességérõl és egységes használatáról szóló 195/2005. (IX. 22.) korm. ren-delet, a közigazgatási hatósági eljárásokban felhasznált elektronikus aláírásokra ésaz azokhoz tartozó tanúsítványokra, valamint a tanúsítványokat kibocsátó hitelesí-tés-szolgáltatókra vonatkozó követelményekrõl szóló 194/2005. (IX. 22.) korm.rendelet, a Központi Elektronikus Szolgáltató Rendszer és a kapcsolódó rendszerekbiztonsági követelményeirõl szóló 84/2007. (IV. 25.) korm. rendelet. A központielektronikus szolgáltató rendszerrõl szóló 182/2007. (VII. 10.) korm. rendelet37. §-ának (1) bekezdése lehetõvé teszi, hogy ha az ügyfél rendelkezik elektroni-kus aláírással, úgy dokumentumát nevének és elektronikus levélcímének megadásá-val az ügyfélkapu használata nélkül is eljuttathatja a csatlakozott szervezethez a Biz-tonságos Elektronikus Dokumentumtovábbító Szolgáltatás igénybevételével. Ez aztjelenti, hogy a hatóságoknak csupán hivatali kapuval kell rendelkezniük ahhoz, hogyelektronikus úton tudjanak ügyet intézni, míg az ügyfelek megõrzik az ügyfélkapusés az elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentum közötti választási le-hetõségüket. Ha az ügyfél legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással(advanced electronic signature) rendelkezik, a kérelem az ügyfél elektronikus aláírá-sával ellátva tehát a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül, vagyközvetlenül a hatósághoz nyújtható be. Az elektronikus aláírás az elektronikusan alá-írt e-dokumentumhoz azonosítás céljából logikailag hozzárendelt digitális jelsorozat,amely a dokumentum tartalmából és az aláíró kizárólagos tulajdonában lévõ, egye-di kulcsból állítható elõ. Az elektronikus aláírás funkcionálisan ugyanúgy mûködik,mint a hagyományos, kézzel történõ aláírás, mivel alkalmas az aláíró azonosítására,egyedülállóan hozzá köthetõ, olyan eszközzel hozták létre, amely kizárólag az alá-író befolyása alatt áll. Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény alap-jában véve az uniós elektronikus aláírási irányelvhez igazodik, különbséget téve egy-szerû elektronikus aláírás, fokozott biztonságú aláírás és minõsített aláírás között.A papírmentes irodára még várni kell, ám az e-aláírás alkalmazása már most is csök-kentheti mind az ügyfél, mind a hatóság által felhasznált papírmennyiséget.

Azoknak az ügyfeleknek, akik nem rendelkeznek ilyen elektronikus aláírással, azügyfélkapun kell regisztrálniuk. Egy ügyfél több ilyen regisztrációval is rendelkez-


het. Az ügyfélkapu az az eszköz, amely biztosítja, hogy az ügyfél egyedileg azono-sított módon, biztonságosan léphessen kapcsolatba a központi rendszeren keresztülaz elektronikus ügyintézést, illetve elektronikus szolgáltatást nyújtó szervekkel. Azügyfélkapu a magyar kormányzat elektronikus ügyfélbeléptetõ és azonosító rend-szere. Biztosítja, hogy az ügyfél egyedi azonosítás után a Központi Elektronikus Szol-gáltató Rendszeren keresztül kapcsolatba léphessen az elektronikus ügyintézést, il-letve elektronikus szolgáltatást nyújtó szervekkel. Az ügyfélkapu használatához elõ-zetesen mindenkinek létre kell hoznia az úgynevezett személyes ügyfélkapuját. Aszemélyes ügyfélkapu létesítése az okmányirodai, illetve az internetes regisztrációtjelenti. A regisztrációt bármely okmányirodában lehet kezdeményezni, amelynek fel-tétele a személyes megjelenés és a személyazonosság igazolása. Abban az esetben,ha az ügyfél fokozott biztonságú elektronikus aláírással (tanúsítvánnyal) rendelke-zik, elektronikus úton – online módon – is regisztrálhat az ügyfélkapun. Az ügyfél-kapu azoknak az aláírás-szolgáltatóknak a tanúsítványát fogadja el, amelyek a tanú-sítvány kiadásakor garantálják a személyes megjelenést, azaz a személyazonosságigazolását. Ez esetben az ügyfélkapurendszer az elektronikus aláírás tanúsítványá-nak érvényességét ellenõrzi. A Ket.-novella kiegészíti e definíciót azzal, hogy a köz-ponti rendszer elemének tekinti az ügyfélkaput, amely biztosítja az elõzõekben meg-fogalmazottakat. A költséghatékonyság, az erõforrásokkal való eredményes gazdál-kodás támogatása céljából, az ügyfelek hatékonyabb és egységes alapokon nyugvókiszolgálása érdekében a törvény tehát a Kormányzati Portálon összpontosítja azigénybe vehetõ szolgáltatásokat, a regisztrációt, illetve az elektronikus aláírással nemrendelkezõ ügyfelek kellõ biztonságú kapcsolattartását. A Ket.-novella egyenrangú-ként kezeli a biztonsági követelményeknek megfelelõ ügyfélkaput és a fokozott biz-tonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentumot, és az ügyfélnekis szabad választási jogot biztosít valamennyi azonosítási formát illetõen.

A közigazgatási szervek saját honlapjai a sajtó, a média, a hirdetõtábla, a szóbe-li tájékoztatók adta lehetõségeken túl az ügyfelek tájékozódását segítõ eszköznektekinthetõk. A KB 19. számú ajánlásának megfelelõ, a magyar és az uniós szabályo-zással összhangban keletkezett és idõszakosan felülvizsgált, minimum tartalmi ésformai követelményeket kielégítõ honlapokon olvasható információk, közérdekû ada-tok hozzájárulnak a közigazgatási szervekkel kapcsolatba kerülõ ügyfelek idõmeg-takarításához, az ügyek könnyebb, hatékonyabb ügyintézéséhez. A hatóságnak azelektronikus információszabadságról szóló törvény által elektronikus tájékoztatás ke-retében elõírt adatok közlésén túl a Ket.-novella által meghatározott hiteles, pon-tos, naprakész, folyamatosan hozzáférhetõ kiegészítõ információkat is fel kell tün-tetnie. A Ket. az elektronikus tájékoztató szolgáltatásra vonatkozó szabályozásávalharmonizációt teremt az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC.törvényben foglaltakkal. Az elektronikus információ szabadságáról szóló törvény aközérdekû adatok nyilvánosságának biztosításával létrehozta az átlátható állam meg-teremtéséhez szükséges jogi feltételeket. A törvény elõírja a tételesen meghatáro-zott, közérdekû adatok interneten történõ közzétételét, a jogszabálytervezetek, ajogszabályok és részben a bírósági ítéletek anonimizált változatának nyilvánosságrahozását, továbbá az adatok kereshetõségét, fellelhetõségét szolgáló egységes


JJAANNUUÁÁRR4444

közadatkeresõ-rendszer kialakítását. Arra is kötelezi a minisztériumokat és az ön-kormányzatokat, hogy a világhálóra feltett jogszabálytervezeteikhez véleményezésilehetõséget biztosítsanak honlapjukon, ami lehetõvé teszi az állampolgárok közvet-len beleszólását a törvényalkotási folyamatba. Rendelkezik a jogszabályok elektro-nikus gyûjteménye felállításáról, amely az adott naptári napon hatályos valamennyijogszabály hatályos szövegét egységes szerkezetben tartalmazza. Ügyforgalmi sta-tisztikakészítési kötelezettséget ír elõ, amely tartalmazza az összes ügy számát, ezenbelül az elsõ fokon jogerõre emelkedett határozatok számát, a jogorvoslat soránmegváltoztatott határozatok számát, a határidõn túl intézett ügyek számát, ügyen-ként az ügyintézési határidõ túllépésének mértékét, a hatósággal szemben benyúj-tott kártérítési igények számát, a felügyeleti intézkedések, valamint az ügyintézésihatáridõ túllépése miatt a hatóság vezetõjével szemben kezdeményezetett fegyelmieljárások számát.

Az IKT-eszközök az ügy gyorsabb intézését lehetõvé tevõ megoldások közé so-rolandók, amelyek alkalmazása során vagy annak következményeként a papírmun-ka csökkentése mindenképpen egyszerûsíti az eljárást. A papíralapú ügyintézés ke-retében számos probléma merülhet fel. Egyrészt alkalmazkodni kell az ügyfélfoga-dási idõhöz, az ügyintézési rendhez. Az iratkezelés vonatkozásában is lehetnek gon-dok, pl. a nyilvántartásból fakadóan. Az irodai tevékenységek, folyamatok gyakrankövethetetlenek, lassúk. A papíralapú dokumentumok biztonságos és rendszerezettelhelyezésével összefüggésben is mutatkozhatnak nehézségek. Az ügyintézõi telje-sítmények nehezen követhetõk. A határidõk figyelése és azok betartása nehézségek-be ütközhet. Felesleges költségek jelennek meg a papíralapú dokumentum másolá-sakor. Ezzel szemben az elektronikus irat bármikor elõkereshetõ, egységesség, át-láthatóság jellemzi. Az ügyek, a határidõk követhetõk, az ügyintézõi teljesítménymérhetõ. A döntéseket naprakész információbázis segíti. Összességében nagyfokúmegbízhatóság jellemzi. A legfõbb elõny azonban, hogy az elektronikus ügyintézésa töredékére csökkenti a költségeket, és az iratforgalom biztonsága is nagyobb lesz.A hagyományos és az elektronikus ügyintézés lényegében két különbözõ kommuni-kációs csatorna. Kapcsolatukat az biztosítja, hogy a papíralapú dokumentumról ké-szíthetõ (hiteles) elektronikus másolat, és az elektronikus dokumentumról készíthe-tõ (hiteles) papíralapú másolat, továbbá az ügyfélnek lehetõsége van arra, hogy azeljárás folyamán kérje az áttérést a hagyományos eljárásról az elektronikusra, illet-ve fordítva. A közigazgatás munkafolyamataiban jelenleg a feladatokat megvalósítókettõs technológia jelenléte figyelhetõ meg: a hagyományos, papíralapú ügyvitel mel-lett párhuzamosan mûködik az elektronikus ügyintézés technológiája. Nyilvánvaló,hogy az elektronika nem egy csapásra, hanem csak fokozatosan szorítja háttérbe apapíralapú, hagyományos ügyintézést. Véleményem szerint ennek folyamán vezér-elvnek kell lennie, hogy ezen eszközökkel az emberi munka megkönnyítése a cél,nem pedig annak „kiküszöbölése”.

A hatóság által elkészített, az ügy sajátosságaihoz igazodó, aktualizált elektroni-kus nyomtatványok, adatlapok, ûrlapok is az ügyfelek eljárását segítõ eszközök. Azügyintézés gyorsaságát, egyszerûségét, célszerûségét, gazdaságosságát nagymérték-ben elõmozdítják a megfelelõen megtervezett – papíralapú vagy online – nyomtat-


ványok. A közigazgatási hatóságok munkájuk megkönnyítése és meggyorsítása ér-dekében tehát olyan ûrlapokat használnak, amelyeket nem valamely jogszabály rend-szeresített, hanem „házilagosan” állították össze. A nyomtatványok létrehozásakoralapvetõ követelmény a könnyen érthetõség és egyértelmûség kritériuma, az értel-mes, szabatos, félre nem érthetõ szövegezés. A Ket.-novella értelmében jogszabályelõírhatja, hogy az ügyfél a kérelmét az e célra rendszeresített nyomtatványon, vagyelektronikus kapcsolattartás esetén elektronikus ûrlapon nyújtsa be. Ha törvény azelektronikus kapcsolattartást kötelezõvé teszi, és a kérelmet elektronikus forma-nyomtatványon vagy szoftver használatával kell benyújtani, akkor az elektronikusformanyomtatvány kitölthetõ és letölthetõ, valamint a szoftver letölthetõ változatáta hatóság az elektronikus tájékoztatás szabályai szerint közzéteszi. Az elektronikustájékoztatás eleme, hogy az eljárás megindításához szükséges kérelem és más be-advány nyomtatvány, ûrlap, informatikai alkalmazás elérhetõségét, kitöltésénekmódját, a továbbításáról szóló tájékoztatást meg kell adni.

33..55.. MMááss eeggyysszzeerrűűssííttééssii eesszzkköözzöökk

Ugyancsak az ügyfél terheinek csökkentésére irányul, hogy a hatályos szabály értel-mében – az ügyfél-azonosításhoz szükséges adatok kivételével – az ügyféltõl nemkérhetõ olyan adat igazolása, amelyet valamely hatóság jogszabállyal rendszeresítettnyilvántartásának tartalmaznia kell. Az ügyféltõl nem kérhetõ olyan adat igazolásasem, amelyet bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzõi Kamara jogszabállyal rend-szeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell. A nyilvántartások az egyes eljárások-hoz szükséges adatigények kielégítését szolgálják, amelyek segítségével az adatokrövid idõ alatt a hatóság rendelkezésére állnak. Számottevõ mértékben csökkenti azügyfelek terheit az a 2011-ben hatályba lépõ rendelkezés is, amely kimondja, hogymellékletként nem lehet az ügyféltõl szakhatósági állásfoglalás vagy elõzetes szak-hatósági hozzájárulás csatolását és olyan adat vagy tény igazolását, döntés vagy iratcsatolását kérni, amely valamely hatóságnál, bíróságnál vagy a Magyar Országos Köz-jegyzõi Kamaránál megvan, vagy azoktól megszerezhetõ.

Egyszerûsítési eszköz mind a hatóság, mind az ügyfél számára az eljárások egye-sítése és a döntések egybefoglalása. Azonos ügyfélnek ugyanannál a hatóságnál foly-tatott ügyeiben az eljárások egyesíthetõk, errõl a döntés is egy dokumentumba fog-lalható. A hatóság tehát együttes eldöntés céljából elrendelheti az elõtte folyamat-ban lévõ olyan eljárások egyesítését, amelyek tárgya egymással összefügg, és a dön-téseit egybefoglalhatja. Ilyenkor a közigazgatási szerv az egyes eljárásokra irányadó,legkorábban lejáró ügyintézési határidõn belül jár el. Lehetõséget biztosít a Ket.-novella egyszerûsített döntés meghozatalára is: ha a hatóság a kérelemnek teljesegészében helyt ad, és az ügyben nincs ellenérdekû ügyfél, egyszerûsített döntéshozható, amely nem tartalmazza az indokolást és a jogorvoslatról szóló tájékozta-tást. Az egyezséget jóváhagyó egyszerûsített döntésbõl, a kizárólag valamely eljárá-si cselekmény idõpontját meghatározó végzésbõl mellõzhetõ az indokolás. Az indo-kolás mellõzhetõ akkor is, ha az késleltetné a döntés meghozatalát, és a késedeleméletveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegetõ helyzet kialakulásához vezethet. Ilyen eset-


JJAANNUUÁÁRR4466

ben a döntés meghozatalától számított 5 munkanapon belül meg kell küldeni az in-dokolást az ügyfél részére.

A döntések közlési módjai is kiszélesedtek, gyorsítva az eljárás menetét. A Ket.-novella lehetõséget biztosít arra, hogy az ügyfelet a hatóság rövid szöveges üzenet-ben, telefonon, e-mailben tájékoztassa a döntéshozatal tényérõl, és arról, hogy adöntés 3 munkanapon belül átvehetõ a hatóság hivatali helyiségében, ügyfélfogadá-si idõben, amennyiben az ügyfél megadta az sms fogadására szolgáló elérhetõségét,telefonszámát vagy elektronikus levelezési címét. Személyes átvételkor a közlés té-nyét és idõpontját az iratra fel kell jegyezni, és azt az átvevõ személlyel alá kell írat-ni. Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegetõ helyzetben, vagy ha törvény úgy ren-delkezik, a döntés bármilyen módon közölhetõ, de azt 5 munkanapon belül írásbanis meg kell erõsíteni, meg kell küldeni. Fax útján azonban nem közölhetõ a határo-zat és az önállóan megfellebbezhetõ végzés, kivéve, ha a döntés közlésére jogosultszemély/szerv elõzõleg kérte vagy hozzájárult.

44.. AA KKeett..--nnoovveellllaa hhaattáássaa aa kkaattaasszzttrróóffaavvééddeellmmii iiggaazzggaattáássrraa

A Ket.-novellában és az irányelvben megfogalmazott reformértékû egyszerûsítésirendelkezések nyomán érdemben felülvizsgálták az ágazati jogszabályokat, és elvé-gezték a szükséges módosításokat.

A súlyos ipari balesetek elleni védekezés szabályozási területét a közigazgatási ha-tósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény mó-dosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével és a belsõ piaci szolgál-tatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggõ törvénymódosítá-sokról szóló 2009. évi LVI. törvény 209–211.§-ai harmonizálták az irányelvvel. AKet. rendelkezéseitõl törvényi szinten eltérést biztosító, az eljárás irataiba történõbetekintésre, a hiánypótlásra, a helyszíni ellenõrzésre és a szemlére vonatkozó ren-delkezéseit az üzem biztonságos üzemeltetése, bizonyos adatok védelme és az igaz-gatási terület sajátosságaira tekintettel szövegezték meg. Egyebekben a Ket.-rendelkezések alkalmazásával nyílik lehetõség vagy kötelezettség az eljárás egysze-rûsítésére és adminisztratív terheinek csökkentésére. A katasztrófák elleni védeke-zés irányításáról, szervezetérõl és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balese-tek elleni védekezésrõl szóló 1999. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Kat.) 2009.október 1-jét követõen alkalmazandó rendelkezéseinek megalkotását ennek megfe-lelõen nem szakmai, hanem jogpolitikai indokok eredményezték.

Az egyik lényeges pontosítás, hogy nevesítve szerepel a veszélyes ipari üzemre,veszélyes létesítményre építési engedélyhez, használatbavételi engedélyhez, továbbáveszélyes tevékenység megkezdéséhez szükséges, az Országos KatasztrófavédelmiFõigazgatóság (OKF) által kiadott katasztrófavédelmi engedély. Az engedélyezésirendszer törvényi szintû szabályozásának indokoltsága az irányelvbõl fakad. Nemérinti a módosítás a szakhatósági modellre épülõ katasztrófavédelmi engedélyezésieljárás alapvetõ menetét, függetlenül a Kat. 30.§-a szövegezésének változásától. Aszakhatóság megnevezésének e szakaszból való törlése nem jelenti azt, hogy az ügyet


lezáró érdemi határozat a szakhatóság állásfoglalásának figyelmen kívül hagyásávalszületne. A szakhatóságra vonatkozó szabályozások (kijelölés, hatáskör) jogforrási-lag alacsonyabb szintre, jelen esetben a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos bal-esetek elleni védekezésrõl szóló 18/2006. (I. 26.) korm. rendelet 4/A. §-ba kerül-tek át, amelynek értelmében a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetekmegelõzése és az ellenük való védekezés engedélyezési eljárásait illetõen – a kor-mányrendelet 5. melléklet 1. pont 1.3. alpontjában meghatározott szakkérdésben –a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal jár el. Ágazati jogszabály elõírásánakhiányában a szakhatósági állásfoglalás határidõre való megadásának elmulasztásáravonatkozóan nem alkalmazható a „hallgatás beleegyezés” szabálya.

A veszélyes létesítményekkel kapcsolatosan a hatóság általi hiánypótlás kiadásá-ra (Kat. 30/A. §) és az ellenõrzési jegyzõkönyv megküldésére (Kat. 38/A. §) számí-tandó határidõ hosszabb az általánostól. Az iratbetekintési jognak a Ket.-tõl eltéréstengedõ szabályozása nyomán a Kat. 34/A. § (1) bekezdése meghatározott szemé-lyekre korlátozza ezt a jogot. Eszerint védendõ adatot tartalmazó biztonsági doku-mentációba kizárólag az üzemeltetõ vagy írásban meghatalmazott képviselõje, a ha-tóság és – szakhatóság közremûködése esetén – a szakhatóság eljárásban érintettképviselõi, valamint a külön jogszabály alapján arra jogosultak tekinthetnek be. Amásolatkészítésre jogosultak köre is szûkített, mivel a nyilvánosságra hozható biz-tonsági jelentésrõl, illetve biztonsági elemzésrõl a hatóság csak az eljárásban érin-tett feleknek, a veszélyeztetett települések polgármestereinek, e törvény végrehaj-tására kiadott kormányrendeletben megjelölt szervezeteknek és a külsõ védelmi tervkészítésére kötelezetteknek adhat másolatot. A Ket.-novella szerinti védett adat fo-galmi körtõl különbözik a Kat. szerinti védendõ adat definíciója. Utóbbi alatt az üze-meltetõ által meghatározott üzleti titkok, illetõleg az üzem külsõ támadás elleni biz-tonságára vonatkozó lényeges adatok értendõk. A hatóság és a szakhatóság a vé-dendõ adatot tartalmazó iratokat az ezek megõrzését szolgáló külön ügyirat-keze-lési szabályok szerint dolgozza fel és tárolja.

Az üzemeltetõ bejelentéstételi kötelezettsége 2009. október 1-je elõtt az üzembezárása, ideiglenes megszüntetése, a tevékenység újbóli megkezdés, jelentõs bõví-tése esetén állt fenn, vagy akkor, ha a veszélyes létesítmény, tárolóberendezés, tech-nológiai eljárás vagy az alkalmazott veszélyes anyagok jellege vagy fizikai tulajdon-sága a biztonságra kiható módon, lényegesen változott. A bejelentés a Ket. 29.§ (1)bekezdése szerint a kérelem címszó alá tartozott. A hatályos szabályozás szerint aKet. 29.§-a az engedélyezési eljárás kiindulópontjaként kérelemrõl beszél, amely nemegyenértékû a bejelentéssel. A bejelentés gyorsabb, az üzem mûködésére szinte azon-nali hatást gyakorló eljárási cselekménynek tekinthetõ. Az engedélyezéshez képestkevésbé korlátozó intézkedésként a bejelentés eszköze használandó az üzem bezá-rása és ideiglenes megszüntetése esetén, amelynek eredménye az, hogy a tárgybantett bejelentésben foglaltak azonnal gyakorolhatók. Ha az üzemeltetõ teljesíti a te-vékenység gyakorlásához szükséges feltételeket, akkor folytathatja a tevékenységet,azonban köteles ezt bejelenteni az érintett hatóságnak. Ennek következtében a ha-tóság ellenõrzési szerepköre nõ meg. A bejelentés alapján a hatóság nyomban ellen-õrizni tudja, hogy az üzemeltetõ betartja-e a jogszabályi követelményeket, és ha a


JJAANNUUÁÁRR4488

megfelelés hiányát állapítja meg, szankcionálhatja a tevékenység jogszerûtlen foly-tatását, végsõ esetben megtilthatja a veszélyes tevékenység folytatását. Engedélye-zés esetén – így jelenleg a veszélyes tevékenység ismételt folytatásánál, a mûködõveszélyes ipari üzem jelentõs bõvítésénél, vagy ha a veszélyes létesítmény, tárolóbe-rendezés vagy a technológiai eljárás vagy az alkalmazott veszélyes anyagok jellegé-nek vagy fizikai tulajdonságának a biztonságra kiható, lényeges megváltozásánál –a kérelemben foglaltak csak az arról szóló döntés közlését követõen kezdhetõk megvagy folytathatók.

A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetérõl és a veszélyes anya-gokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrõl szóló 1999. évi LXXIV. tör-vény módosításáról szóló 2006. évi VIII. törvény6 kizárja a biztonsági elemzés és abiztonsági jelentés elektronikus úton való benyújtását. A Ket.-novella 71. § (7) be-kezdésében foglalt azon rendelkezés, amely kimondja, hogy törvényben, kormány-rendeletben meghatározott esetben, illetve az ügyfél hozzájárulásával sor kerülhetinformatikai eszközzel végzett, automatizált egyedi döntésre is, nem alkalmazható.A papírmentes hivatal – mint az olcsó és hatékony állam egyik alapeleme – megte-remtéséhez ezen a területen is ki kell alakítani az elektronikus ügyintézés feltételeit.

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004.évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével, va-lamint a belsõ piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével ösz-szefüggésben egyes kormányrendeletek módosításáról és hatályon kívül helyezésé-rõl szóló 182/2009. (IX. 10.) korm. rendelet 444.–446.§-ai rögzítik a veszélyesanyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrõl szóló 18/2006. (I. 26.)korm. rendelet (a továbbiakban: korm.r.) változásait. A Ket.-novella alapján a ha-táridõket fõszabályként munkanapokban számítják, s ez kiszámíthatóbbá, áttekint-hetõbbé teszi az ügyfél számára az eljárás menetét. A munkanapokban való határ-idõ-számítás értelmében az ügyintézési határidõ 90 napról 65 munkanapra válto-zik. A Ket. 100. §-a (1) bekezdésének e) pontjában meghatározottak szerint akorm.r. kijelöli a fellebbezés lefolytatására jogosultsággal rendelkezõ személyt. AzOKF által meghozott elsõfokú határozat elleni jogorvoslati eljárás lefolytatása a ka-tasztrófák elleni védekezésért felelõs miniszter feladata. Megszûnik a hatóság szak-hatósággal közös felügyeleti ellenõrzési gyakorlata, így a felügyeleti tevékenység ke-retében történõ ellenõrzés elkülönül. Az Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgató-ság a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek megelõzése, valamint a jog-szabályban, illetve hatósági határozatban foglalt kötelezettségek teljesülése érdeké-ben meghatározott gyakorisággal hatósági ellenõrzést tart. A felsõ küszöbértékû ve-szélyes ipari üzemeket legalább évente, az alsó küszöbértékûeket legalább kétéven-te egyszer a biztonsági irányítási rendszerre, illetve irányítási rendszerre is kiterje-dõen ellenõrzi, szakhatóság felügyeleti tevékenysége keretében pedig a veszélyesanyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek megelõzése és az ellenük való védekezésengedélyezési és felügyeleti eljárásaiban a hatáskörébe utaltak teljesülését ellenõrzi.A Ket. szabályaival való összhang megteremtése miatt nyilvános meghallgatás he-


6 A 17.§ (3) bekezdése.

lyett közmeghallgatást tartanak új veszélyes ipari üzem engedélyének, vagy a mármûködõ veszélyes ipari üzem tevékenységének jelentõs változtatására, illetve módo-sítására vonatkozó engedély7 kiadása elõtt, ez a telepítés helye szerinti illetékes pol-gármester és lakosság véleménynyilvánítási fóruma. A közmeghallgatásról a polgár-mester hirdetményt tesz közzé, amely tartalmazza a veszélyes ipari üzem telepítésivagy mûködési helyét, a veszélyes tevékenység rövid leírását; a biztonsági jelentés,illetve a biztonsági elemzés megtekintésének helyét, idõpontját; továbbá az arról szó-ló felhívást, hogy a biztonsági jelentéssel, illetve a biztonsági elemzéssel kapcsolato-san a település jegyzõjénél írásbeli észrevételeket lehet tenni, megadva annak végsõhatáridejét; ezenkívül megadja a közmeghallgatás helyét és idejét. A Kat. 36. § (1)bekezdése szerinti engedély iránti kérelem esetén a veszélyes ipari üzem telepítésihelye szerint illetékes polgármester a biztonsági jelentés, illetve a biztonsági elem-zés közzétételének lezárását követõ 10 munkanapon belül tartja meg a közmeghall-gatást, amelyre meghívja az érintett települések polgármestereit, az üzemeltetõt, ahatóságot, a szakhatóságot, a Honvédelmi Minisztérium, az Állami Népegészségügyiés Tisztiorvosi Szolgálat, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Fõfelügyelõség,az illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelõség, valamint aNemzeti Közlekedési Hatóság illetékes regionális igazgatósága képviselõit, és a rész-vételi szándékukat elõzetesen bejelentõ érintett társadalmi szervezeteket, továbbá aveszélyeztetett településen lévõ katonai létesítmény képviselõjét is. A közmeghallga-táson elhangzottakról a polgármester jegyzõkönyvet készít, amelyet a közmeghall-gatást követõ 8 munkanapon belül megküld a hatóságnak. A hatóság döntésénekmeghozatalakor mérlegeli a közmeghallgatási jegyzõkönyvben foglaltakat.

A 2006/123/EK irányelv által meghatározott keretek között került sor az érin-tett igazságügyi szakmák szabályozási harmonizációjára, figyelemmel a Ket.-novellaterminológiájával való összhang megteremtésére is.8 Az igazságügyi szakértõi tevé-kenységrõl szóló 2005. évi XLVII. törvényt – amely az igazságügyi szakértõvé vá-lásra, a szakértõk jogaira és kötelezettségeire, valamint az igazságügyi szakértõi te-vékenység folytatására vonatkozó alapvetõ szabályokat rendezi – a szolgáltatási te-vékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvénybenmeghatározott „arányosság követelménye” elv figyelembevételével vizsgálták felül.Eszerint az engedélyezés intézménye csak akkor tartható fenn, ha azt közérdekenalapuló kényszerítõ indok támasztja alá. A jogbiztonság, a jogérvényesítés indokai-ra mint közérdeken alapuló kényszerítõ okra hivatkozás következtében az iparibal-eset-megelõzési igazságügyi szakmára vonatkozóan fenntartható az engedélyezésirendszer, e szakma gyakorlásának megkezdése továbbra is hatósági névjegyzékbevételhez köthetõ. Az iparibaleset-megelõzési igazságügyi szakértõi tevékenység foly-tatásához szükséges szakmai gyakorlat szakirányú jellegének igazolására irányuló el-járás menetét szabályozó, az igazságügyi szakértõi tevékenység folytatásához szük-séges szakmai gyakorlat szakirányú jellege igazolásának rendjérõl szóló 8/2006.(XI.23.) ÖTM rendeletet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános


JJAANNUUÁÁRR5500

7 Kat. 36.§ (1) bekezdése.8 Például a munkanapokban történõ határidõ-számítás.

szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. tör-vény hatálybalépésével, valamint a belsõ piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EKirányelv átültetésével összefüggésben egyes kormányrendeletek módosításáról és ha-tályon kívül helyezésérõl szóló 182/2009. (IX. 10.) korm. rendelet 679.§ (2) 14pontja hatályon kívül helyezte. Az igazságügyi szakértõi szakterületekrõl, valamintaz azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekrõl szóló 9/2006. (II.27.) IM rendelet módosításáról szóló 50/2009. (IX. 28.) IRM rendelet értelmébenönálló szakterületként bejegyezhetõ az iparibaleset-megelõzési terület. Az igazság-ügyi szakértõi névjegyzékbe való felvételi eljárás során szükséges szakhatósági ál-lásfoglalás kiadásának eljárási szabályairól szóló 208/2009. (IX. 29.) Korm. rende-let jelöli ki szakhatóságként az Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóságot az igaz-ságügyi szakértõi tevékenység folytatásához szükséges szakmai gyakorlat szakirá-nyú jellegének elbírálása kérdésében az iparibaleset-megelõzési területen.

A súlyos ipari balesetek elleni védekezéssel kapcsolatos, az elõbbiekben vázolt, aközigazgatás egyszerûsítését célzó törekvések elõremutatók, de a jogszabályfejlesz-tések mindenképpen tovább folytatandók az egyszerûsítés további eszközeinek be-építésével. Mindenképpen elõrelépés lenne az elektronikus kapcsolattartás rendsze-rének alkalmazása, az engedélyezési eljárásokhoz felhasználandó online ûrlapok,nyomtatványok kidolgozása, hatástanulmányok készítése a jogszabályváltozások ter-vezetérõl. Azt is érdemes lenne átgondolni, hogy az alsó küszöbértékû veszélyes ipa-ri üzemek biztonságielemzés-készítési kötelezettsége és az azt követõ engedélyezé-si eljárás nem helyettesíthetõ-e – a biztonságos üzemeltetés feltételeinek csorbításanélkül – az EU tagállamaiban is gyakrabban alkalmazott bejelentés eszközének be-vezetésével. Célszerû lenne kidolgozni egy kifejezetten a veszélyes ipari üzemek üze-meltetõi által kitöltendõ adminisztratív felmérõ adatlapot, így általános és konkrétvisszajelzést lehetne kapni a bürokratikus terhekkel járó jogszabályokról. Ezen fej-lesztéspolitikai céloknak és azok megvalósításának a kormány, a közigazgatási szer-vek, a gazdaság szereplõi, a társadalom közös akaratán kell alapulnia, annak érde-kében, hogy a közigazgatás képes legyen betölteni funkcióját. Csak az a közigazga-tás képes erre, amelyben megvan a megújulási készség, függetlenül attól, hogy an-nak gyökere külsõ, nemzetközi hatás, vagy belsõ igény. A megújulás pedig egy mi-nõségi változást hozó folyamat, ahogy Mártonffy is hangsúlyozta: „A reformok a fá-radságos munka, a lépésrõl lépésre haladás gyümölcsei.”9

�


9 Mártonffy Károly: A magyar közigazgatás megújulása. Királyi Magyar Egyetemi nyomda, Budapest,1939., 67. o., in: Csuth Sándor–Gáspár Mátyás: A közigazgatás fejlesztése és szervezése VálogatásMagyary Zoltán professzor közigazgatástudományi iskolájának szellemi hagyatékából. Magyar Tudo-mányos Akadémia Államtudományi Kutatások Programirodája, Budapest, 1988.

11.. AAzz EEUU––aazzeerrii ggaazzddaassáággii kkaappccssoollaattookk eellőőzzmméénnyyeeii

A kilencvenes évek elején a Szovjetunió szétesésével újonnan keletkezett függetlenállamok számára az államépítéssel és az átalakulási folyamattal járó feladatok fon-tos részét képezte a külgazdasági kapcsolatrendszer kialakítása. Ez különösen an-nak fényében jelentett nehézséget, hogy a szovjet gazdasági rendszer e téren is meg-lehetõsen centralizált volt. Bár a hatalmas ország különféle részeirõl exportált áru-kat – elsõsorban nyersanyagot – a világ különbözõ tájaira, a külkereskedelmi tevé-kenység javarészt a moszkvai központon keresztül történt. Természetes módonmindez az ekkor még Európai Gazdasági Közösség (a késõbbi Európai Unió) és Azer-bajdzsán közötti gazdasági kapcsolatok kialakulásában is jelentõs szerepet játszott akilencvenes évek elején.

A gazdasági kapcsolatok azonban korántsem a kilencvenes évek elején jöttek elõ-ször létre Azerbajdzsán és az európai államok között. A korábbi kapcsot, hasonlóana maihoz, szintén az energetika hozta létre. Közismert, hogy kezdetben a Szovjet-unió legfontosabb olajtermelõ vidéke Baku és környéke volt, s a szovjet kõolajiparinnen indult útjára. Az Európához kötõdõ gazdasági kapcsolatok és maga az azeri te-rületeken való olajkitermelés kezdete azonban még ennél is korábbra nyúlik vissza.A cári orosz birodalomhoz csatolt Baku fejlõdése éppen az olajkitermelésnek köszön-hetõen indult el a XIX. században. 1823-ban már állt az elsõ petróleumgyár, 1846-ban pedig a világon elsõként Bakuban fúrtak olajkutat. Az 1880-as években már kül-földi olajmunkások is dolgoztak a kezdetben Ludvig Nobel nevéhez fûzõdõ olajkiter-melésben. 1873-tól ugrott meg számottevõen a kitermelés. Ekkor épült fel a Feke-te Város, a Baku melletti olajipari központ, amelyet a Nobel-fivérek hoznak létre.1


JJAANNUUÁÁRR5522

LLUUDDVVIIGG ZZSSUUZZSSAA

Gazdasági kapcsolatok az Európai Unió és Azerbajdzsán között

Az Európai Unió és az Oroszország nélkül vett posztszovjet térség közöttikapcsolatokon belül egyre jelentõsebbé válnak az EU–azeri kapcsolatok.Ennek oka közismert: az energiaellátása diverzifikálását célul kitûzõEurópai Unió számára felértékelõdtek a térség szénhidrogénekben – ésmás nyersanyagokban is – gazdag országai, közöttük is az elsõ helyekegyikén Azerbajdzsán. Jelen cikk az EU–azeri gazdasági kapcsolatoklegfontosabb jellemzõivel, intézményes keretrendszerével, tendenciáivalés perspektíváival foglalkozik, a témát tágan értelmezve, azaz azenergetikai témakörön túllépve.

A cikk a szerzõ 2009. november 3-án megrendezett „Magyarország–Azerbajdzsán: kultúrák párbe-széde”, IV. nemzetközi tudományos konferencián elhangzott elõadásán alapul.

1 Érdekesség, hogy mivel Alfred Nobel is részvényese volt testvérei vállalatainak, a Nobel-díj alapítvány-ban is jelentõs szerepet játszottak az olajipari, többek között a bakui olajjövedelmek.

Az olajtermelésbe 1883-tól a Rotschild-család is beszállt. 1890-re a világ kõolajter-melésének fele, Oroszországénak pedig 95 százaléka került ki innen. Éppen az éven-te mintegy 7 millió tonnára rúgó olajtermelése miatt vált fontos katonai célponttáBaku városa és környéke az I. világháborúban.

Az azeri olaj Európával való kapcsolata tehát hosszú idõkig nyúlik vissza. Az utób-bi idõben Azerbajdzsán energetikai jelentõségét tovább emeli a gázkitermelés pers-pektívája. Éppen ez utóbbi az, ami miatt Európa szemében az utóbbi években fel-értékelõdött az ország. Mindez megnyilvánul az intézményes keretekben bekövet-kezett fejlõdésben is.

22.. IInnttéézzmméénnyyeess kkeerreetteekk:: aa TTAACCIISS--ttóóll aa KKeelleettii PPaarrttnneerrssééggiigg

Az Európai Unió a posztszovjet térség 12 országa közül kiemelt figyelemmel soká-ig szinte csak Oroszország (s valamivel kisebb mértékben Ukrajna) felé fordult.2 Eza helyzet radikálisan megváltozott a kétezres évek elején. Mindaddig azonban alap-vetõen két nagyszabású uniós kezdeményezés volt megfigyelhetõ a térség országa-inak irányában az intézményes keretek tekintetében: a TACIS3 és a partnerségi ésegyüttmûködési megállapodások (PCA-k4) rendszere.

22..11.. AA kkiilleennccvveenneess éévveekk kkéétt jjeelleennttőőss uunniióóss kkeezzddeemméénnyyeezzééssee

Az Európai Unió a Szovjetunió szétesését követõen meglehetõs gyorsasággal kiala-kította az új államokkal való kapcsolatainak elsõ keretrendszerét, a TACIS-prog-ramot. Mivel ezekben az országokban a legnagyobb feladat a politikai és gazdaságirendszer teljes átalakítása volt, az uniós kezdeményezés is természetes módon eh-hez a célhoz kapcsolódott. A TACIS az európai integráció posztszovjet államoknak(valamint Mongóliának) felajánlott intézményesített segítségnyújtása volt 1991 vé-gétõl kezdve.

Témánk szempontjából sokkal nagyobb jelentõségûek a partnerségi és együtt-mûködési megállapodások, amelyek az orosz és az ukrán megállapodás aláírásávalés érvénybe lépésével indultak, s amelyeket nem sokkal késõbb követtek az irá-nyultságukban, tematikájukban hasonló, némiképp azonban természetesen egyedi-re rajzolt megállapodások a többi európai posztszovjet országgal, köztük a dél-ka-ukázusi államokkal, illetve a közép-ázsiaiakkal. Az Azerbajdzsánnal 1996-ban alá-írt partnerségi és együttmûködési megállapodás 1999-ben lépett érvénybe. Ez atöbbi megállapodáshoz hasonlóan, amellett, hogy a politikai kapcsolattartásnak te-remtett kereteket, a gazdasági élet számos területén irányozta elõ az együttmûkö-

GGAAZZDDAASSÁÁGGII KKAAPPCCSSOOLLAATTOOKK AAZZ EEUURRÓÓPPAAII UUNNIIÓÓ ÉÉSS AAZZEERRBBAAJJDDZZSSÁÁNN KKÖÖZZÖÖTTTT 5533

2 Eltérõ pályája, elsõsorban uniós csatlakozása miatt a három balti országot jelen cikkben nem kezel-jük a posztszovjet térségbe tartozónak.

3 Technical Assistance for Commonwealth of Independent States – Technikai támogatás a Független Ál-lamok Közössége számára.

4 PCA – Partnership and Cooperation Agreement.

dést, a gazdasági kapcsolatokban uralkodó alapelvvé a legnagyobb kedvezményeselbánást, közös célkitûzésként az azeri piacgazdaság megteremtésében való együtt-munkálkodást téve.

22..22.. AAzz EEuurróóppaaii UUnniióó ppoosszzttsszzoovvjjeett ttéérrsséégg ffeelléé ffoorrdduulláássaa aa kkéétteezzrreess éévveekkbbeenn::

aazz EEUU––aazzeerrii ggaazzddaassáággii kkaappccssoollaattookk nnöövveekkvvőő iinnttéézzmméénnyyeessíítteettttssééggee

A közeledõ keleti irányú kibõvülés hatásaira való felkészülés jegyében került sor azeurópai szomszédságpolitika (ENP)5 megformálására 2003-tól kezdõdõen. Az ENP-t 2004-ben terjesztették ki a dél-kaukázusi térségre, tehát Azerbajdzsánra is. Az újuniós politikává elõlépõ kezdeményezés átfogó célja a partnerországok – az új vagyleendõ szomszédok – unióhoz közelebb hozása minden téren, politikai, gazdasági,jogi és társadalmi síkon egyaránt. Az Azerbajdzsán vonatkozásában 2006-ban ké-szített akcióterv öt év távlatában jelöli ki az EU–azeri együttmûködés területeit, agazdasági átalakulás elõsegítését, az energetikai és egyéb szektorális együttmûkö-déseket elõirányozva.

2007-tel újabb lépés következett be a kétoldalú kapcsolatok intézményesítésé-ben: a TACIS-t ekkortól váltja fel az új pénzügyi eszköz, az európai szomszédság-politika (ENPI6), bár a korábbi programhoz hasonlók maradnak a célkitûzések: a de-mokratikus folyamat támogatása, a társadalmi-gazdasági reformok elõsegítése és aközeledés az uniós joganyaghoz, együttmûködés az energetika és a közlekedés te-rületén. (2007 és 2010 közötti idõszakra Azerbajdzsán számára eredetileg elõirány-zott összeg 92 millió euróra rúg.)

Az EU és Azerbajdzsán közötti kapcsolatrendszerben igazi minõségi elõrelépésazonban 2009-ben következett be, a 2009 májusában elindított Keleti Partnerségprogrammal, amely hat európai posztszovjet ország, közöttük a dél-kaukázusi Azer-bajdzsán számára nyújt további közeledési lehetõséget az Európai Unióhoz.7 Gazda-sági téren ez jövõbeli szabadkereskedelmi lehetõséget jelent, amely az uniós elkép-zelések szerint több mint egyszerû szabadkereskedelem, mivel egyfajta jogharmo-nizációs folyamatot is magában foglal. A Keleti Partnerség program kiemelt együtt-mûködési területe az energetika, amely az EU–azeri relációban természetesen külö-nösen nagy hangsúlyt kap.

A kétoldalú kapcsolatokban folyamatosan jelen lévõ mozgást, dinamizmust jelzitöbbek között az EU és Azerbajdzsán között 2009-ben megkötött légügyi egyez-mény. A jövõben azonban további jelentõs közeledést Azerbajdzsán WTO-tagságahozhatna. Az ország 1997-ben nyújtotta be a szervezethez való csatlakozási szán-dékát.


JJAANNUUÁÁRR5544

5 ENP – European Neighbourhood Policy.6 ENPI – European Neighbourhood Policy Instrument.7 A többi öt ország: Ukrajna, Moldova, Belorusszia, Grúzia és Örményország. Oroszországgal a koráb-

bi keretrendszer, azaz a négy térség mentén folyik az együttmûködés.

33.. AAzz EEUU––aazzeerrii ggaazzddaassáággii kkaappccssoollaattookk jjeelllleemmzzőőii

Az EU–azeri gazdasági kapcsolatok alapjait a már említett partnerségi és együttmû-ködési megállapodás szabályozza. Jellemzõ a legnagyobb kedvezmény nyújtása a két-oldalú gazdasági kapcsolatokban, azonban ez alól korábban a textilágazat kivételtképezett, s a PCA rendelkezései ebben az ágazatban csak 2007 októberétõl vannakérvényben.

Az igazi áttörést a kétoldalú kereskedelemben azonban nem ez az év, hanem2005 hozta, amikortól kezdve dinamikus felfutás figyelhetõ meg. Ma már Azerbaj-dzsán egyértelmûen az unió legjelentõsebb és legdinamikusabb dél-kaukázusi part-nere. Ugyanakkor a kereskedelmet az Európai Unió oldalán egyre növekvõ kereske-delmi hiány jellemzi. Mindezek mögött kereskedelemszerkezeti sajátosságok húzód-nak meg.

Azerbajdzsán a többi posztszovjet országhoz hasonlóan nehéz utat jár be gazda-sági átalakulási folyamata során. A köztudatban leginkább ennek a folyamatnak avisszásságai, a korrupció magas fokával, bürokratizmussal, az állam túlzó szerep-vállalásával összefüggõ sztereotípiák élnek, s kevéssé ismertek az azeri gazdaságireformok legfrissebb eredményei. 2008-ban például, az üzleti környezet javítása ér-dekében hozott lépéseknek köszönhetõen Azerbajdzsánt a Világbank a „Top refor-mer” megjelöléssel díjazta. Többek között egyszerûsödött az üzleti regisztráció (pl.az ún. one-stop-shop rendszer kialakítása révén), a vámügyek terén pedig bevezet-ték az „egyablakos” (single window) rendszert. Mindez vélhetõen elõsegíti a külgaz-dasági kapcsolatok fejlesztését, nem utolsósorban az uniós vállalati szereplõkkel is.

Az EU-azeri külkereskedelem egyoldalú áruszerkezettel és aszimmetriával jelle-mezhetõ. Ami ez utóbbit illeti, az aszimmetria az EU javára billen el: Azerbajdzsánszámára sokkal fontosabb gazdasági partner az Európai Unió, mint fordítva. Mind-ez természetesen nem meglepõ. A korábban a szovjet gazdasági egységbe ágyazott


11.. ttáábblláázzaatt.. AAzz aazzeerrii eexxppoorrtt lleeggffoonnttoossaabbbb ccéélltteerrüülleetteeii,, sszzáázzaalléékkooss rréésszzaarráánnyy

22000044 22000055 22000066 22000077 22000088

EEUU 5544,,66 5511,,77 5577,,22 2277,,66 5566,,55

Olaszország 44,7 30,3 44,7 15,5 40,2

Franciaország 1,9 9,4 5,5 4,3 4,9

Hollandia 0,4 0,1 0,2 0,1 2,8

FFÁÁKK 1177,,00 2200,,88 1144,,66 1188,,22 33,,44

Oroszország 5,8 6,6 5,4 8,7 1,2

Grúzia 5,2 4,8 4,6 5,7 1,0

USA 0,7 1,0 1,4 3,8 12,6

Izrael 9,0 4,5 10,7 6,1 7,6

Törökország 5,1 5,1 6,3 6,1 17,4

India 0,1 0,0 0,0 2,4 5,1

Irán 4,2 3,8 4,6 7,2 0,7

FFeennttiieekk eeggyyüütttt 9900,,77 8866,,99 9944,,88 7711,,44 8877,,22

Forrás: Azerbajdzsán Statisztikai Bizottsága

azeri gazdaság számára nyersanyagkincsei lehetõséget teremtettek a nyugati irányúnyitáshoz, s ebben a folyamatban földrajzi fekvésénél fogva fontos szerep jutott Eu-rópa országainak. Ma az azeri kivitel tekintetében egyértelmûen a legszámottevõbbpartner az Európai Unió, ezen belül is annak néhány nagy tagállama. Egyre növek-võ jelentõségû az Amerikai Egyesült Államokkal, Törökországgal és Indiával bonyo-lódó áruforgalom is. Ezzel a nyitási folyamattal párhuzamosan exportoldalon egyreveszít jelentõségébõl a FÁK-térség.

Az 1. táblázatban jelzett számottevõ aránymódosulások mögött áruszerkezeti sa-játosság húzódik meg. Az azeri kivitel 97 százalékát adó kõolaj (2008-as adat) mo-bil energiahordozó, amely a világ különbözõ tájai felé eljuttatható. A kõolaj domi-nanciája figyelhetõ meg az EU-t célzó azeri kivitelben is, annak 98 százalékát adja.

Az ország posztszovjet gazdasági beágyazottságát azonban jól tükrözik az im-portadatok. Továbbra is Oroszország a legjelentõsebb forrásország, közel 20 szá-zalékos részaránnyal, igaz, a térségben regionális nagyhatalomként jelen lévõ Tö-rökország súlya is egyre nõ. Egyelõre azonban az uniós részarány kisebb, mint aFÁK-országoké együttesen. Meglepõ azonban, hogy az uniós súly a kétezres évek-ben, tehát az azeri gazdaság virágzásának idején sem mutat növekedést, jelezve,hogy az uniós vállalatok számára még kihasználatlan lehetõségek kínálkoznak azazeri piacon, és rámutatva egyúttal az azeri üzleti környezet minden fejlõdés ellené-re fennmaradt „posztszovjet” sajátosságaira. Érdekesség, hogy az uniós szinten ki-csinek számító, azonban az orosz piacon is otthonosan mozgó Finnország mégis ottvan a legfontosabb kereskedelmi partnerek között. Az uniós export szerkezete mind-azonáltal meglehetõsen diverzifikált, magas (40 százalék fölötti) a gépek, közleke-dési eszközök aránya, továbbá jelentõs a feldolgozott termékek (vegyi áruk, fémekés fémtermékek, élelmiszerek) kivitele is.


JJAANNUUÁÁRR5566

22.. ttáábblláázzaatt.. AAzz aazzeerrii iimmppoorrtt lleeggffoonnttoossaabbbb ffoorrrráásstteerrüülleetteeii,, sszzáázzaalléékkooss rréésszzaarráánnyy

22000044 22000055 22000066 22000077 22000088

EEUU 3344,,33 2299,,99 3300,,88 2299,,33 2288,,44

Németország 5,6 6,1 7,7 8,3 8,4

Nagy-Britannia 12,0 9,1 8,6 7,2 5,4

Finnország 0,2 0,6 3,2 2,7 3,4

Olaszország 3,0 2,2 2,4 2,5 2,6

FFÁÁKK 3344,,11 3344,,44 3399,,88 3333,,33 3322,,77

Oroszország 16,2 17,0 22,4 17,6 18,8

Ukrajna 4,8 5,4 6,0 8,2 7,9

Kazahsztán 6,7 2,3 2,4 3,9 2,8

Törökország 6,4 7,4 7,3 10,9 11,3

Kína 4,1 4,1 4,2 4,9 6,7

USA 3,8 3,4 3,8 4,7 3,7

Japán 3,6 1,7 3,6 5,2 3,4

Koreai Közt. 0,7 1,0 0,9 1,6 2,3

FFeennttiieekk eeggyyüütttt 8866,,88 8811,,99 9900,,44 8899,,99 8888,,55

Forrás: Azerbajdzsán Statisztikai Bizottsága

Azerbajdzsán súlya az EU külkereskedelmében meglehetõsen alacsony, különösen azuniós kivitelben. Importoldalon a kõolajszállítások dinamizmusával magyarázhatóanAzerbajdzsán súlya azonban látványosan emelkedik. Az azeri kivitel az elmúlt egyévtized alatt több mint hússzorosára nõtt! Ezzel Azerbajdzsán 2007-ben az unió 34.legjelentõsebb importpartnerévé vált.

A többi olaj- és gáztermelõ országhoz képest Azerbajdzsán az egyik legbarát-ságosabb, legnyitottabb politikát folytatta az elmúlt egy-két évtizedben a külföldibefektetõk irányában. Vélhetõen nagyrészt ennek köszönhetõ, hogy az országbaneddig eszközölt külföldi tõkebefektetések összege tekintélyes, s e tekintetben azuniós vállalatok élenjárók. A legjelentõsebb befektetõk között találjuk a BP-t és a Total Fina Elfet. Az ágazati irányultság tehát egyértelmûen az energetikára mu-tat.

44.. AAzz EEuurróóppaaii UUnniióó ééss AAzzeerrbbaajjddzzssáánn kköözzööttttii eenneerrggeettiikkaaii

kkaappccssoollaattookk

A már említett szomszédságpolitikán kívül egy másik születõben lévõ uniós politikafontos partnerországa is Azerbajdzsán: az uniós energiapolitikáé. A kétezres éveklegelején készült uniós energiaprognózisok ugyanis felhívták a figyelmet a növekvõfogyasztásból eredõ számottevõ mértékben erõsödõ uniós energiafüggõség proble-matikájára. A posztszovjet térség nemzetközi szinten is jelentõs energiatermelõi egy-re inkább az érdeklõdés középpontjába kerültek, különösen az után, hogy az EU ésOroszország közötti kapcsolatok megromlottak, és az uniós diverzifikációs törekvé-sek erõsödtek. Ez utóbbiakat csak tovább izmosították az évrõl évre beköszöntõposztszovjet tranzitkonfliktusok, a 2005–2006. téli orosz–ukrán gázvita vagy azegy évvel késõbbi orosz–belorusz olajkonfliktus. Így került sor az EU részérõl kis„energiadialógusok” indítására a posztszovjet térség több államával, többek közöttAzerbajdzsánnal is.8

Az energetika minden kétséget kizáróan uralja az Európai Unió és Azerbajdzsánközötti gazdasági kapcsolatokat. Amint láttuk, ez szemléletesen kirajzolódik a két-oldalú külkereskedelem szerkezetében, de az uniós vállalatoktól az azeri gazdaság-ba érkezõ tõkebefektetések célterületeit nézve is. Nem véletlen, hogy az intézmé-nyes keretrendszer is az energetika vonatkozásában a legkiforrottabb mind multi-nacionális, mind pedig bilaterális módon.


33.. ttáábblláázzaatt.. AAzzeerrbbaajjddzzssáánn ssúúllyyaa aazz EEUU2277--eekk iimmppoorrttjjáábbaann

11999999 22000033 22000044 22000055 22000066 22000077 22000088

Milliárd ECU/euró 0,5 1,3 1,3 2,5 5,4 7,4 10,5

%-os részarány 0,1 0,1 0,1 0,2 0,4 0,5 …

Forrás: Eurostat

8 Az elnevezést az EU–orosz energetikai kapcsolatrendszerben használatos „EU–orosz energiadialógus-tól” kölcsönöztük.

44..11.. EEnneerrggeettiikkaaii ttéémmáájjúú rreeggiioonnáálliiss sszziinnttűű uunniióóss kkeezzddeemméénnyyeezzéésseekk

A bilaterális keretek kiépítése mellett az energetika területén számos multilateráliskezdeményezésben találkozott partnerként egymással az Európai Unió és Azerbaj-dzsán. Elsõként az európai Energia Charta kapcsán. 1997-ben került sor az Ener-gia Charta Megállapodás ratifikálására. A charta elsõdleges célja a szovjet gazdaságszétesése utáni európai energetikai kapcsolatok rendezett keretek közé terelése volt,hiszen a Szovjetunió a két világrendszer szembenállása idején az európai kontinensfontos energetikai szállítójává vált. Az EU–azeri energetikai kapcsolatok fontos mo-mentuma, hogy Azerbajdzsán is csatlakozott az Energia Chartához.

Bár az ekkor még Európai Gazdasági Közösség néven futó integrációnak egyér-telmûen elsõ számú posztszovjet energetikai partnere mindvégig Oroszország volt,a közösségben már ekkor körvonalazódtak a ma a diverzifikáció jelszavában testetöltõ, Oroszország megkerülését célzó elképzelések is, elsõként 1993-ban aTRACECA9 kezdeményezésben, amely a TACIS-program részeként a kaukázusi ésközép-ázsiai területek Európával való jobb közlekedési-kereskedelmi kapcsolatait kí-vánta elõsegíteni. Az eredeti tágabb célokkal ellentétben, a program középpontjába– nem meglepõ módon – éppen a szénhidrogének kitermelésének és szállításánakkérdései kerültek.10

1995-ben egy újabb, immár kifejezetten az energetikára irányuló kezdeménye-zés látott napvilágot INOGATE11 néven a posztszovjet térséget és a Balkánt célozva.Az INOGATE lényegében az ellátásbiztonság növelését tûzte ki célul a meglévõ szál-lító rendszerek biztonságos mûködtetésében, a szûk keresztmetszetek feloldásábanvaló segítségnyújtáson, új kapacitások kiépítésén, a befektetések szervezésén, kül-földi tõke bevonásán, s általában a befektetõi légkör segítésén keresztül. A határo-kon átmenõ energiatranzit hatékony és biztonságos mûködtetésére irányuló, 1999-ben aláírt és 2001-ben érvénybe lépett INOGATE „ernyõmegállapodás” már egyfaj-ta jogi keretet is igyekezett teremteni a résztvevõ országok számára. Érdekesség,hogy az aláírók sorában, Oroszország kivételével, az összes posztszovjet országotmegtaláljuk. Oroszország megfigyelõként természetesen ebben a szervezetben is je-len van. Ami a program azeri vonatkozásait illeti, Azerbajdzsán 25 millió dollár ér-tékû támogatást kapott a Baku közelében fekvõ olajkikötõje kapacitásának növelé-sére12, az INOGATE finanszírozta többek között a Shah Deniz-i gáz exportjának le-hetséges útvonalait tanulmányozó munkákat, illetve közvetlenül is részt vett a Baku-Supsa olajvezeték megépítésében.

Az unió „bakui kezdeményezése” már a kétezres évekhez kötõdik. A 2004-benelindított folyamat már hangsúlyozottabban a posztszovjet térséget, a Fekete- és aKaszpi-tenger menti államokat és kifejezetten az energetikai együttmûködést céloz-ta. A bakui kezdeményezés lényegében egy újabb kísérlet a termelõ, szállító és fo-


JJAANNUUÁÁRR5588

9 Transport Corridor Europe-Caucasus-Asia.10 Lásd Ludvig (2008).11 Interstate Oil and Gas Transport to Europe.12 Fisher (2002).

gyasztó országok közötti energetikai együttmûködés kialakítására, s a közös érde-keltségek megtalálására. Hogy ezek mennyire nehézkesek, azt jelzi az újabb orosztartózkodás, de Azerbajdzsán is kifejezte fenntartásait pl. az együttmûködésben szin-tén részt vevõ Örményországgal szemben. Úgy tûnik, a kétoldalú uniós energetikaiegyüttmûködési kísérletek egyelõre hatékonyabbak.

44..22.. AAzz EEUU––aazzeerrii „„eenneerrggiiaaddiiaallóógguuss””

Az energetika a kezdetektõl az egyik legfontosabb együttmûködési terület a két félközött. Azonban az e téren való együttmûködés igazán látványosan a kétezres évekelején futott fel, természetesen nem függetlenül az idõközben jelentkezett poszt-szovjet energiakonfliktusoktól, s az ezek következtében beálló csapelzárásoktól. Ígynem véletlen, hogy a 2004–2005-ös ukrán–orosz gázkonfliktust követõ évben,2006 novemberében írták alá a felek az energetikai együttmûködést célzó kétolda-lú dokumentumot, a Memorandum of Understanding-et, amely mind a mai napig azEU–azeri energetikai együttmûködés legkimunkáltabb dokumentuma. Ebben a felekmegfogalmazzák közös érdekeiket, amelyek leginkább a diverzifikációs törekvések-ben, a szállítások biztonságának növelésében, az energetikai infrastruktúra moder-nizálásában és fejlesztésében, valamint az energiapiaci reformokban, a hatékonysá-gi és energiatakarékossági kérdésekben ragadhatók meg.13 Érdemes felfigyelni ar-ra, hogy az együttmûködésre használt elnevezés: stratégiai partnerség. A legfonto-sabb célok között szerepel az uniós energiapiacokhoz való fokozatos szabályozóikonvergencia, végsõ célként teljes energiapiaci integrációt megjelölve. Bár a doku-mentum csak szándéknyilatkozat, már itt megfogalmazódik annak lehetõsége, hogya késõbbiekben jogilag is kényszerítõ erejû megállapodást kössenek. Ennek lehetõ-ségét azóta konkrétan is megteremtették: a Keleti Partnerség keretei között Azer-bajdzsánnak lehetõsége van társulási megállapodást kötni az Európai Unióval. Ez akérdés annál is aktuálisabb, mivel az Azerbajdzsánnal aláírt partnerségi és együtt-mûködési megállapodás 2009-ben lejárt, azaz felmerül az új szerzõdéses alapokmegteremtésének lehetõsége.14

A memorandum mellett természetesen az ENP Azerbajdzsánra vonatkozó akció-terve is foglalkozik energetikai kérdésekkel, azonban ez már nem sok újat tesz hoz-zá a memorandumban lefektetettekhez.

44..33.. AAzz aazzeerrii sszzéénnhhiiddrrooggéénneekk jjeelleennttőőssééggee aazz EEUU sszzáámmáárraa

Azerbajdzsán egyértelmûen a kétezres évek elsõ évtizedétõl vált az Európai Unió je-lentõs energiabeszállítójává. Igaz, azeri olaj Oroszországon keresztül korábban is ér-


13 Ludvig (2008).14 A partnerségi és együttmûködési megállapodás azonban évrõl évre automatikusan meghosszabbodik

mindaddig, amíg a felek másról nem állapodnak meg, tehát például az új megállapodás megkötéséig.A társulási megállapodás kötésére való azeri hajlandóság egyébként megkérdõjelezendõ. Ellentétbena szintén dél-kaukázusi Grúziával, Azerbajdzsán európai integrációs szándékai korántsem kiforrottak,a kapcsolatokra az erõteljes pragmatizmus és a más opciók nyitva tartása jellemzõ.

kezett az uniós piacra, ennek mennyisége azonban marginális volt. A Baku–Tbili-szi–Ceyhan vezeték átadását követõen évrõl nagymértékben megugrottak az uniótcélzó azeri olajszállítások, négy év alatt mintegy tízszeres értéket értek el. EzzelAzerbajdzsán az EU számára Oroszország és Kazahsztán után a harmadik legjelen-tõsebb posztszovjet energiabeszállító országgá vált, de az uniós energiaimportbólszerzett 1–2 százalékos részarányával bekerült a tíz legnagyobb energetikaiforrásország közé is.

Természetesen az azeri részarány, pusztán az uniós kõolajbehozatalt tekintve, afenti aránynál jelentõsebb, 2008-ban már megközelítette a 4 százalékot.


JJAANNUUÁÁRR6600

11.. áábbrraa.. AAzz EEUU AAzzeerrbbaajjddzzssáánnbbóóll sszzáárrmmaazzóó kkõõoollaajjiimmppoorrttjjáánnaakk ((nnyyeerrss oollaajj ++ kkõõoollaajjtteerrmméékkeekk)) nnöövveekkeeddééssee ((mmiilllliiáárrdd eeuurróó))

22.. áábbrraa.. AAzz EEUU kkõõoollaajjiimmppoorrttjjáánnaakk mmeeggoosszzlláássaa 22000088--bbaann,, sszzáázzaalléékkooss rréésszzaarráánnyy

44..44.. EEnneerrggeettiikkaaii pprroojjeekktteekk,, ccssőővveezzeettéékkeekk

Azerbajdzsánt már ma is több energetikai vezeték köti össze Európával. Ezek közülaz egyik legfontosabb a már említett Baku–Tbiliszi–Ceyhan olajvezeték, amely Orosz-ország kiiktatásával közvetlen összeköttetést teremtett az azeri olaj és az európaipiac között. Ennek köszönhetõ a statisztikák által oly látványosan jelzett azeri olaj-kivitel felfutása az EU irányában 2005-tõl kezdõdõen. Míg például az oroszországiNovorosszijszkon keresztül 1,2 millió tonna olajat szállítottak Európába 2006-ban,ugyanabban az évben az újonnan átadott, maximálisan 50 millió tonna/év kapacitá-sú vezetéken már több mint 10 millió tonna fehér arany érkezett a kontinens nyu-gatabbra fekvõ részeibe. A szállított azeri olaj mennyisége azóta is töretlenül nõ,amit szemléletesen jelez az 1. ábra.

Jelenleg még nem megoldott az azeri földgáz nyugati irányú szállítása, azonbane tekintetben elõrelépésként érékelendõ a már mûködõ Baku–Tbiliszi–Erzurum gáz-vezeték, amely legalább a török piacig elvezet. A Shah Deniz-mezõ nagysága azon-ban további piacok bevonását teszi szükségessé és lehetõvé is.

A jövõ nagy kérdése tehát a közelmúltban feltárt hatalmas azeri gázmezõk kész-letének Európába juttatása, az új vezetékrendszer kiépítése. Azerbajdzsán mind aNabucco, mind pedig a konkurensnek tekinthetõ Déli Áramlat projekt számára fon-tos partnerország lehet a rendelkezésére álló földgázkincs okán. Bár Azerbajdzsánszámos magas rangú fórumon hangoztatta a Nabucco-projektben való érdekelt-ségét, s mind a mai napig a Nabucco-vezeték egyik legbiztosabb betáplálója-ként szokás vele számolni, az azeri gáz Oroszországot is érdekli, és ma még ko-rántsem világos, hogy végül is mely csatornán keresztül fog eljutni az európai pia-cokra.15

Az ország jelentõségét potenciális tranzitszerepe még tovább növeli. Azerbajdzsánfontos tranzitország lehet a közép-ázsiai térségbõl érkezõ olaj és gáz továbbszállí-tásánál is. Ez a kettõs – beszállítói és tranzit – szerep áll tehát az Európai Unió ré-szérõl Azerbajdzsán irányában mutatott növekvõ érdeklõdés mögött, amely hajla-mos akár szemet is hunyni az azerbajdzsáni demokrácia terén tapasztalható hiányos-ságok fölött.

KKöövveettkkeezztteettéésseekk

Az elõbbiekbõl egyértelmûen kirajzolódik, hogy az EU–azeri gazdasági kapcsolatokjövõje perspektivikus. Az unió részérõl a legfontosabb motivációkat 1. az EU–azerienergiadialógusban való növekvõ érdekeltség; 2. az ország uniós határokhoz köze-lebb kerülése a kétezres évek csatlakozásai következtében; valamint 3. az azeri ro-busztus gazdasági bõvülés kínálta lehetõségek jelentik. Azerbajdzsán oldalán az uni-


15 A helyzet áttekinthetõségét tovább rontja, hogy a világgazdasági válság egyik hatásaként csökkennikezdett a földgáz iránti kereslet, és ma még igen nehéz megmondani, hogy az elkövetkezõ évekrestabilizálódó kereslet mely projektek megvalósulását teszi majd lehetõvé.

ós kapcsolatok erõsödése a FÁK-beli gazdasági beágyazottság oldását segíthetik elõ,azaz a nyitást Nyugat felé.

Az erõteljes motivációk mellett rendelkezésre állnak a megfelelõ intézményes ke-retek is, ha lassan is, de javulnak az üzleti élet feltételei is Azerbajdzsánban. S amia legfontosabb, bõvülõ piacot találunk mindkét oldalon. Uniós oldalon leginkább anövekvõ szénhidrogén-fogyasztás és a diverzifikációs szándék együttese alapozzameg a bõvülõ keresletet, míg azeri oldalon a korábbi években világelsõ növekedésiütemek, s várhatóan a válság körülményei között is bõvülõ belsõ kereslet teremtimeg az alapját a kereskedelmi kapcsolatok további erõsödésének. Mindezeket figye-lembe véve, két pozitív elõjelû szcenárió vázolható fel az EU–azeri gazdasági kap-csolatok jövõjére.

A) A kapcsolatok erõsödése a korábbi energetikai vonal mentén: E forgatókönyv alapján várhatóan tovább növekszik az azeri kõolajkivitel az Euró-pai Unióba, s hosszabb távon az azeri földgáz is megjelenik Európa számos piacán,akár a Nabucco, akár a Déli Áramlat (vagy éppenséggel egy harmadik?) vezeték ré-vén. A kapcsolatok bázisát azonban továbbra is az energetika adja, az egyéb termé-kek és szolgáltatások kereskedelme a jelenlegi alacsony szinten marad. Továbbra isszámottevõ uniós kereskedelmi deficittel számolhatunk az azeri relációban, amelyetaz „energiaszámla” okoz. Az Európai Unióból érkezõ külföldi tõke továbbra is azazeri energiaszektort célozza meg.

B) A kapcsolatok fejlõdése diverzifikációval: Az eddigi energiadominancia mellett, azaz az azeri olaj és a jövõben a földgáz meg-határozó szerepe mellett az azeri kivitel szerkezetének egyoldalú jellege oldódik. Ez-zel párhuzamosan az uniós kivitel is dinamikusan bõvül, azaz egyre nagyobb mér-tékben sikerül ellentételezni az energiaszállításokat, csökken az uniós kereskedelmideficit, de legalábbis megáll annak növekedése. Nem kizárható az sem, hogy az uni-ós befektetések is szélesebb ágazati spektrumban jelennek meg Azerbajdzsánban.Mindezt elõsegíthetik azok a kedvezõ változások, amelyek az utóbbi években az azeriüzleti környezetben bekövetkeztek.

IIrrooddaalloomm

EU-Azerbaijan Action Plan (2006)Fischer, Kate (2002): A Meeting of Blood and Oil: The Balkan factor in Western

energy security, in Journal of Southern Europe and the Balkans, Vol. 4. No.1. May 2002, 75–89. o.

Ludvig Zsuzsa (2008): Az EU és a FÁK-országok közötti „energiadialógusok” – fó-kuszban a szénhidrogén-szállítások. in: A posztszovjet országok nemzetközibeilleszkedése: külkapcsolatok és energetika (szerk.: Ludvig Zsuzsa–Novák Ta-más), Kelet-Európa tanulmányok IV. szám, MTA Világgazdasági Kutatóinté-zet, 97–151. o.


JJAANNUUÁÁRR6622

Memorandum of Understanding on a Strategic Partnership between the EuropeanUnion and the Republic of Azerbaijan in the field of Energy (2006)

Niederhauser Emil (1990): Az orosz gyarmatbirodalom kialakulása, in História1990/4. (http://www.tankonyvtar.hu/historia-1990-04/historia-1990-04-orosz letöltve: 2009. november 30.)

Honlapok:Azerbajdzsán Statisztikai Bizottságának honlapjaEurópai Bizottság honlapjaVilágkereskedelmi Szervezet honlapjaINOGATE honlapja



JJAANNUUÁÁRR6644

A magyar közigazgatást, de különösen amagyar diplomáciát nagy próbatétel (ésegyúttal bizonyítási lehetõség) elé állító2011-es magyar EU-elnökség egyik fon-tos vetületérõl, az elnökségi munka „el-adásáról” mintha csak kevés szó esettvolna eddig. Pedig példák sora demonst-rálja, hogy a sok éves felkészülést bete-tõzõ hat hónapos EU-elnökségi munkaalkalmasint torz, félreértelmezett megvi-lágításokba kerülhet, netán lejárta utánnapokon belül feledésbe is merül, ha aminderrõl folyó kommunikáció erõtlen,vagy legalábbis defenzív, holott kellõenoffenzív fellépéssel a sajtót akár fontosszövetségessé is tehették volna.

Itt tegyük hozzá: az elnökségi kom-munikáció csak látszólag néhány emberdolga csupán. Korábbi EU-elnökségek ta-

pasztalatai arra intenek, hogy a szóvivõkés a kommunikációs team rátermettségemellett az elnökséget ténylegesen „csiná-lók” – diplomaták, kormánytagok – mé-diafogékonysága legalább ennyire meg-határozó lehet az említett „eladás” siker-re vitelében. Ráadásul egy olyan – vall-juk meg, a magyar megszólalók többsé-ge számára általában szokatlan – hely-zetben, amelyben nem a magyar, hanema hazai gyakorlattól alkalmasint eltérõmunkamódszerekhez szokott külföldisajtó elõtt kell a tájékoztatási elvárások-nak megfelelni. Ami, ha sikertelen, azon-nal visszaszáll az elnökség egészénekmegítéltségére is.

Hadd említsünk egy példát! Az új ke-let-európai tagállamok közül elsõnekSzlovénia töltötte be a soros féléves EU-elnökség funkcióját. Nem volt könnyûfélév, és jó pár kérdésben éppen Ljublja-nára várt több bonyolult dosszié lezárá-sa. Ekkor már évek óta húzódó ügy voltpéldául az illegális bevándorlók helyzeté-nek kezelésérõl szóló irányelv, vagy azenergiapiaci szolgáltatók és a hálózato-kat üzemeltetõk kettéválasztását célzó(unbundling) jogszabály megalkotása,csakúgy, mint az ideiglenes munkaválla-lók tagállami munkafeltételeinek szabá-lyozása (temporary agents). Mindeköz-ben zajlott Koszovó elismerésének folya-mata, ami felvetette a közös EU-kül-politika sérülésének veszélyét is. Végül:váratlan fejleményként robbant be, hogya kelet-európai tagországok többségekétoldalú egyeztetést kezdett Washing-tonnal a vízumkötelezettség érdemi köny-

FFÓÓRRIISS GGYYÖÖRRGGYY

Kommunikációs kihívások a magyar EU-elnökség előtt

MMAAGGYYAARR EEUU--EELLNNÖÖKKSSÉÉGG,, 22001111

A leendõ magyar EU-elnökség egyik nemtitkolt ambíciója, hogy javítson ez elmúltévekben megkopott Magyarország-képen.Ennek azonban elengedhetetlen feltétele,hogy a magyar elnökségi lépéseket és ered-ményeket a nemzetközi média jól ismerje,terjessze, támogassa. E szempontból fon-tos kockázati tényezõ, hogy ha az elnök-ségi tájékoztatás nem hatékony és nem in-formatív, úgy a brüsszeli média jellemzõ-en teljesen ignorálja az elnökségi kommu-nikációt, és az információt megszerzi más-hol. A hatékony elnökségi kommunikációugyanakkor nemcsak a tájékoztatási szak-emberektõl, hanem az elnökséget majdan„csináló”, a médiában megszólaló tisztvise-lõktõl is bizonyos felkészülést igényel, rá-hangolódva a nemzetközi mércék szerinti„nyilatkozó” szerepre.

MMAAGGYYAARR EEUU--EELLNNÖÖKKSSÉÉGG,, 22001111 6655

nyítésérõl, ami a szintén sok éve húzó-dó ügy közösségi kezelését látszott ki-kezdeni. A szlovén elnökség valamennyiproblémával megbirkózott! Sikerült kö-zös keretek között tartani Koszovó elis-merését, az amerikai vízumkérdés keze-lését, és az elnökség végéig mindháromemlített, alkalmasint sok éve tartó jog-szabályalkotást is eredményesen le tud-ták zárni.

És mégis: a szlovén elnökség még vé-get sem ért, máris mindenki arról be-szélt, nem kevés fanyalgással, hogy jó-jó,nem buktak meg, de ez igazából csak af-féle „nem-elnökség” volt. Csak leadmi-nisztrálták csak a félévet, ami észrevét-lenül múlt el fölöttük. Hogyan lehetségesez? Igaz, akadt dosszié – mint az illegá-lis bevándorlók kitoloncolásáról intézke-dõ jogszabály –, amely korábbi elnöksé-gek során már viszonylag elõkészítettstátusba jutott (kész ez sem volt!). Depéldául az „unbundling” esetében még a„szlovén félév” közepén is sokan azt jö-vendölték, hogy akár évekbe is beletel-het, amíg sikerül róla közös nevezõre jut-ni. Aztán három hónappal késõbb meg-volt a megállapodás.

Ha mindez egy francia kommunikáci-ós dinamikával és tapasztalattal megál-dott elnökségi félév mérlege lett volna,Brüsszel és a nemzetközi sajtó már me-net közben „rendkívül sikeres elnökség-rõl” beszélt volna, és még ma is lépten-nyomon hivatkoznának rá. A szlovénok-ra – legalábbis a sajtóban – többnyire le-gyintettek, majd pedig néhány hét alattel is felejtették õket.

A jelenség nyilván sokféle szempont-ból értékelhetõ. Meggyõzõdésünk, hogya dolgok ilyetén alakulása jelentõs résztLjubljana kommunikációs deficitjénektudható be. Méghozzá – és ettõl érdekesaz egész – elsõsorban nem a kommuni-

kációs team esetleges hozzá nem értéseállt mindennek hátterében. Éppen ellen-kezõleg: brüsszeli sajtókörökben azttartják, hogy évekre visszamenõen abrüsszeli szlovén szóvivõk nyújtották alegjobb teljesítményt. Elérhetõk voltak,gyorsak, tájékozottak, ügyesen, érthetõ-en kommunikáltak. Rajtuk nem múlott.Hanem az elnökséget végzõ szlovén hi-vatalos személyiségek megszólalásain.Akik többnyire színtelenül, erõtlenül tud-ták le a megkerülhetetlen nemzetközisajtószerepléseket, valójában már menetközben „leszoktatva” a brüsszeli sajtótarról, hogy odafigyeljenek rájuk. Az EU-tanácsüléseket megelõzõ brüsszeli hát-tér-tájékoztatók például néhány hét utángyakorlatilag üres nézõtér elõtt zajlot-tak, mert a sajtó hamar arra a következ-tetésre jutott, hogy ott nem sokat tud-hat meg, hát fölösleges rászánni az idõt.Mindebben tehát már nem a szóvivõimunka került megméretésre, hanemazok felkészültsége és tájékoztatási ru-tinja (vagy jogosítványa!), akik ilyenkor aszóvivõ mellett elnökségi minõségükbenülnek.

Mindez fõként annak fényében érde-kes, hogy a leendõ magyar EU-elnökségközismert módon nem egyszerûen arratörekszik, hogy egy elvárt hatékonyság-gal átsegítse az európai uniós folyamato-kat a ráesõ félév történésein, hanem azelmúlt években sok szempontból sérültmagyar országimázs radikális helyreállí-tásához is sokan fontos eszközt látnakbenne. Márpedig, ha az elnökségi erõfe-szítéseket és eredményeket a média nemkarolja fel, nem tudatosítja, nem terjesz-ti, akkor egy szûk brüsszeli szakmai körtleszámítva a hat hónap – meg a mindeztmegelõzõ évek – hatalmas munkájakönnyen az észrevétlenség, vagy leg-alábbis a feledés áldozatává válhat.

Ennek fényében is, talán nem lesz ha-szontalan áttekinteni korábbi EU-elnök-ségek kommunikációs gyakorlatánakfontosabb tapasztalatait, a brüsszeli saj-tóterep néhány jellemzõjét, a leendõ ma-gyar félév számára leszûrhetõ fõbb ta-nulságokat. A következõ néhány gondo-lat túlnyomórészt egy terjedelmesebb,hivatalos anyag rövidített változata. AMiniszterelnöki Hivatal megbízásából aMerlin Kft. rendelt meg 2009 tavaszánegy összességében negyven oldalas ta-nulmányt a BruxInfo Európai Elemzõ Iro-dától az EU-elnökségi kommunikációfõbb brüsszeli tapasztalatairól.1 A továb-biakban mindenekelõtt e munkánkra tá-maszkodva utalunk néhány, talán kevés-bé ismert szempontra. Fontos különbségugyanakkor az említett tanulmányhozképest, hogy jelen dolgozatban nemannyira a leendõ kommunikációs munkatechnikáját vesszük górcsõ alá, hanem azelnökséget effektíve végzõkre esõ kihí-vások és tétek kérdéskörét tekintjük át.Egyetlen helyen térünk csak ki a kommu-nikációs szakmára is: a szóvivõi munkanéhány olyan aspektusánál, amely köz-vetve-közvetlenül szintén függhet a dip-lomáciai munka alakításától is, illetveösszefügghet azzal.

KKiiiinndduulláásskkéénntt::

aazz EEUU--kkoommmmuunniikkáácciióó ttééttjjeeii

ééss aallaappvveettéésseeii

A legfontosabb tétre már utaltunk: ha azelnökség tájékoztatása nem hatékony,nem gyors és nem informatív, úgy abrüsszeli média jellemzõen akár teljes


JJAANNUUÁÁRR6666

egészében ignorálja az elnökségi kom-munikációt, és a tényleges információtmegszerzi máshonnan. Az ilyen módonelvesztett bizalom azt is jelenti, hogy utá-na már az elnökségi – hivatalos ésbackground – tájékoztatók kiüresedõsajtóterem elõtt fognak zajlani. Ezzel azelnökség:� elveszti a legközvetlenebb csatornát

önmaga „megmutatására”, azaz csök-ken a befolyása az elnökségi imázsformálására;

� elveszti az általa elnökölt EU-folya-matokra a sajtón keresztül is történõ(közvetett, közvetlen) ráhatás lehetõ-ségét.

Tovább rontja a helyzetet, hogy az az el-nökség, amelyik kedvezõtlen reputációratett szert, utána már nagyon nehezen tudújra „bizonyítani”. Ha a brüsszeli sajtó„leszokott” valaki(k)rõl, utána már nemfogja figyelni, vajon történt-e javulás, ha-nem eleve más csatornákra rendezkedikbe. Merthogy – és az a leglényegesebbadottság a brüsszeli nemzetközi sajtóesetében – vannak ilyen „más csatornák”is. (Errõl részletesebben még ld. ké-sõbb).

Mielõtt tételesen belemennénk az EU-elnökségi kommunikáció legfontosabbjellemzõibe, szabadjon felhívni a figyel-met néhány olyan tanulságra, amelyekettöbb mint másfél évtizedes brüsszelimunkánk során számtalanszor alkal-munk volt megfigyelni. � Az EU-elnökségi pozíció csak igen rit-

kán jelent információs (tehát tájékoz-tatási) monopóliumot is. A mindenko-ri elnökség, tényleges helyzetét te-kintve inkább van – felettébb kiélezett

1 „Kommunikációs stratégia a 2011-es magyar EU-elnökséghez. Kapcsolattartás a hazai és a külföldisajtóval.” (Hivatalos munkaanyag a Merlin Kft., illetve a Miniszterelnöki Hivatal felkérésére. BruxinfoEurópai Elemzõ Iroda, 2009. május.)


– versenykihívásnak kitéve, mintsemdiktáló pozícióban.

� Az elnökségi munkát megkezdõ dip-lomácia olyan, EU-tudósításokra sza-kosodott nemzetközi sajtóval szem-besül az elsõ naptól kezdve, amelynekkomoly „kollektív emlékezete” vankonkrét szakkérdések elõzményeit,elágazásait illetõen.

� A tájékoztatásra is igaz, hogy az el-nökségi munka súlypontja nem afunkciót betöltõ ország nemzeti po-rondján, hanem Brüsszelben van. Kö-vetkezésképpen, a mindenkori elnök-ségek megítélésének a kulcsa is abrüsszeli nemzetközi sajtó kezébenvan.

AA ccééllkköözzöönnsséégg aazzoonnoossííttáássaa

Ha az utolsó alapvetésbõl indulunk ki,úgy megkerülhetetlen adottságnak te-kinthetõ, hogy a magyar EU-elnökség el-sõ számú mûködési terepe Brüsszel, Lu-xembourg, Strasbourg lesz majd. (Ve-gyük ismét a szlovén példát: a végsõ el-nökségi statisztikák szerint a szlovén hathónap során több mint 3400 elnökségieseményre került sor. Ebbõl 116 zajlottSzlovéniában, közülük 13 volt miniszte-ri – informális – tanácsülés). Hogyan csa-pódik ez le az elnökségi kommunikáció-ban?

A hazai sajtóA magyar sajtó érdeklõdése elõrelátható-an kettõs lesz. Mindenekelõtt, hírértékûlesz számára, hogy Magyarország és amagyar diplomáciai-politikai elit csináljafél éven át az EU-elnökségét. Fontos lesztehát neki, hogy ki, mit csinál, és hogyan(milyen eredményesen). Ebben az idõ-szakban ugyanakkor – részben ugyan-

ezért – növekvõ érdeklõdés várható aziránt is, hogy elnökségként konkrétab-ban mit is csinál a magyar diplomácia, ésebben mi az érdekes. Azaz: meg tud je-lenni a – részletesebb honi napi tájékoz-tatásból ma még többnyire hiányzó – EU-tartalom is. Ha úgy tetszik: feléjük az el-nökség „csinálása” lehet a csalétek arra,hogy foglalkozzanak az EU-val is. Lénye-ges jellemzõje lesz ugyanakkor a magyarmédia EU-elnökségi tájékoztatásának,hogy néhány kivételtõl eltekintve a hazaisajtó jelentõs mértékben az elnökségi tá-jékoztatásra lesz majd utalva, nem lévénalternatív forrása, és „szerkesztõségiemlékezete” is alig van az EU-történésekelõzményeirõl.

A Magyarországra akkreditált külföldisajtóÉrdeklõdésük helyenként rokon a ma-gyar sajtóéval. Az õ témájuk is alapvetõ-en Magyarország, hiszen ezért telepítet-ték õket Budapestre. Az EU-elnökségetellátó fõváros esetében õket az is érde-kelheti majd, hogy miként jár el elnöksé-gi szerepkörben (vagy arra készülve)konkrét személy, vagy intézmény. Ho-gyan reagált (vagy sem) a magyar belpo-litika? Miként éli meg a társadalom stb.?Az elnökségi félév során saját fõvárosá-ból néha tõle várják majd, hogy felderít-se Budapesten valamely leendõ elnöksé-gi lépés várható tartalmát. Cserébe a ma-gyar diplomácia számára is alkalmas csa-tornát kínálnak arra, hogy elõzetesenmagyar törekvéseket közvetítsenek sajáttudósítói hátországuknak.

A brüsszeli nemzetközi sajtó A mindenkori elnökségi munka legrend-szeresebb nemzetközi sajtóvisszhangjáta brüsszeli székhelyû, mintegy 1000 fõsmédiagárda adja. (EU-ügyekben mindig

õk a mérvadók. Hiába rendeznek példá-ul EU-csúcsot Berlinben, még a német la-pok is a brüsszeli embereiket fogják Ber-linbe visszarendelni, és velük tudósíttat-ják az eseményt.) Az õ beszámolójuk fog-ja – nemzetközi viszonylatban – pozício-nálni a magyar EU-elnökség általánosmegítéltségét is.

Mint már említettük, bár ezek az em-berek is szívesen támaszkodnak az el-nökségi tájékoztatásra, de szinte aligfüggnek tõle. Emlékeztetésül: az elnök-ségi ország mellett további 26 tagállamszerves részét képezi valamennyi tanácsifolyamatnak, mindnek megvan a magaszóvivõi szolgálata, emellett a fontosabbsajtótermékek brüsszeli szerkesztõségeiközvetlen kapcsolatokkal rendelkezneksaját és más országbeli diplomatákkal,esetenként nagykövetekkel. Ráadásul ép-pen a vezetõ sajtóorgánumok többnyirebefolyásosabb tagállamból valók, ame-lyek diplomáciai kara amúgy is mindigkellõen jól értesült. Rutinosabb tudósítókemellett rendszeresen támaszkodnak bi-zottsági szóvivõkre és belsõ munkatár-sakra, az EU miniszteri tanács szóvivõiszolgálatára, valamint számos esetben azeurópai parlamenti forrásokra is. (A ta-nácsi papírok többsége az együttdöntésrészeként eljut az EP-be is, ahonnanmegfelelõ kapcsolatokon keresztülugyanúgy beszerezhetõk.) Ha tehát azelnökségi tájékoztató nem informatív, atudósítók más forrásokhoz fordulnak.

EU-tudósítóként többségük számáraemellett a fontossági sorrend fordított amagyarhoz képest: fõként az EU-történés, valamint azon belül a konkrételnökségi lépések mibenléte érdekli õket,de e lépések „magyar” jellege szinte so-ha. A kép teljességéhez tartozik, hogyközelítve az elnökségi félévhez, általábankörükben is mutatkozik érdeklõdés az


JJAANNUUÁÁRR6688

újabb ország iránt. Ilyenkor sokan közü-lük meg akarják érteni, hogy miféle po-litikai, társadalmi, gazdasági háttérrel in-dul neki az ország az elnökségnek. Fon-tos számolni ugyanakkor azzal, hogy ezfõként az elnökség elõtt – vagy elején –jellemzõ. Utóbb azután az EU-események(ebben a körben) általában bedarálják azország iránti érdeklõdést.

További fontos eltérés a magyar saj-tóhoz képest, hogy a brüsszeli média na-pi szinten az EU-ügyek figyelésére sza-kosodott, és azt évek óta gondozza. Ese-tében tehát nagyon is létezõ adottság az „EU-emlékezet” megléte. Különösen,hogy minden szakterületnek léteznek mamár tekintélyes szaklapjai, hírügynöksé-gei, csatornái (ld. Agrofax, Blombergstb.). Ez témánként esetleg csak 20–40tudósítót jelent, õk azonban az adott te-rület legapróbb rezdülését is követik. Smivel minderrõl napi rendszerességgel,alkalmasint évek óta tudósítanak, ezértaz elnökség elé kerülõ dossziét – elõz-ményeivel együtt – folyamatában és rész-leteiben ismerik. Számítani kell tehát ar-ra, hogy a mindenkori elnökséggel (pél-dául tanácsülésekrõl beszámoló elnöksé-gi miniszterrel) is ilyen alapról szembe-sülnek, kérdéseiket ezekbõl kiindulva fo-galmazzák meg.

A többi tagállam nemzeti sajtójaElnökségként az adott tagország hirtelenmások számára is „felkerül a térképre”.Többször hangzik el a neve, jobban tu-datosul, hogy például „magyar félév”van, tehát nagyobb a nyitottság a „ma-gyar dolgok” iránt is. Ez részint megnyil-vánul abban, hogy jobban odafigyelnekmajd ezekben a hónapokban az adott EU-tagállamban esetlegesen elõforduló „ma-gyar rendezvényekre” (konferenciákra,kulturális programra stb.). Részint egy-


egy sajtóorgánum jellemzõen ilyenkorküld ki a soros elnökségi országba mun-katársat azért, hogy „országriportot”csináljon.

AAzz eellnnöökkssééggii kkoommmmuunniikkáácciióó

mmeeggmméérreettééssee

A sajtó – a brüsszeli mindenképpen –alapvetõen azon az alapon ítéli meg egysoros elnökség kommunikációját, hogyinformációi EU-történések szempontjá-ból mennyiben tartalmasak, frissek, ért-hetõen kommunikáltak, a tájékoztatásicsatornák mennyiben könnyen hozzáfér-hetõk, jól értesültek, nyitottak, saját ren-dezésû eseményein mennyiben képes op-timális munkafeltételeket biztosítani.

Jellemzõen kudarcra van ítélve az el-nökségi kommunikáció, ha a politikaiszinten tájékoztató személy (nagykövet-tõl miniszterig – a kormányfõ már lehetkivétel) rosszul kommunikál. Ennek okalehet, hogy nem beszél rendesen nyelve-ket, tehát csak „tolmácskörnyezetben”tájékoztatóképes. Tolmács megléte mel-lett is gond, ha nem fogalmaz világosan,kitér a válasz elõl, és az általa adott in-formáció semmitmondó. Vörös posztó abrüsszeli sajtó szemében, ha sajtóérte-kezleten, háttér-tájékoztatón beérik az-zal, hogy a megírt sajtóanyagot felolvas-sák (!), minden további kérdésre is csakugyanebbõl idéznek, vagy eleve nem en-gednek kérdezést. Az ismérvek sora mégfolytatható, de már ennyi is elég, hogypéldául 2–3 ilyen brüsszeli nagyköveti tá-jékoztató után a félév hátralevõ részébena több száz EU-tudósítóból tucatnyi em-bernél több ne legyen kíváncsi megszó-lalásaira. (Kormányfõ azért lehet kivétel,mert vele csak ritkán találkoznak szemé-lyesen is, és ilyenkor is be van kalkulál-

va, hogy az adott személyt amúgy semEU-elnökségre, hanem országvezetésreválasztották. Viszont: a szóvivõjétõl márelvárják, hogy képes legyen kommunikál-ni és információt is átadni.)

További probléma forrása, ha az el-nökség brüsszeli szóvivõ(i) nem ura(i) ahelyzetnek. Ez fakadhat abból – tipikusmunkaszervezési probléma –, hogy nemtudják utolérni magukat a kurrens té-mákban, és ezért az események követé-se mellett nem marad idejük tájékozta-tásra. Praktikusan: sohasem elérhetõktelefonon, e-mailre, sms-re nem reagál-nak, üzenetre nem hívnak vissza stb. Azsem éppen segítõ tényezõ, ha az infor-mációkat rendre késve küldik ki – rakjákki az elnökségi honlapra –, amikor ezekhírértéke már elévült (brüsszeli mércévelmár 12–24 óra csúszás is ilyennek minõ-sülhet.) Gyakori gond az is, hogy az el-nökség brüsszeli szóvivõje maga sem in-formált. (Mert nincs bevonva az elnökségnapi munkafolyamatába, a fõvárossalfolytatott videokonferenciákba, a belsõnagyköveti tájékoztatókba és ülésekbe, il-letve nem fér hozzá a hivatalos találko-zók belsõ dokumentumaihoz. Minderrõla szóvivõi munka kapcsán még lesz szó.)

Az elõbbiek következménye mindenesetben abban csapódik le, hogy a nem-zetközi sajtó nem tud zavartalanul arraösszpontosítani, ami egyedül érdekli: mitörténik egy adott EU-esemény/fejle-mény kapcsán, kitõl kaphat mielõbb er-rõl tájékoztatót, és hogyan tudja a meg-szerzett információt késedelem nélkül,zavartalan munkakörülmények mellett aszerkesztõségébe továbbítani. Ennek kö-vetkezménye pedig: kedvezõtlen akusz-tikájú tudósítás egyfelõl, illetve rövididõn belül az elnökségi források figyel-men kívül hagyása másfelõl, a fentebbvázolt következményekkel együtt.

TTaalláállkkoozzááss aa ssaajjttóóvvaall

A brüsszeli–luxembourgi EU-rutinhozszokott nemzetközi sajtó számára létezõadottság, hogy bizonyos napi és heti (tá-jékoztatási) rituálék automatikus követikegymást. Ezek (most csak az EU-elnökségi hatáskörbe tartozó ügyekre fi-gyelve) jellemzõen a következõk:� Európai Tanács (EU-csúcs) ülését kö-

rülvevõ sajtómunka. Ezeket jellemzõ-en Brüsszelben tartják, de ha informá-lis találkozóra is sor kerül, az történ-het az elnökségi országban is. A hiva-talos üléseken a kapcsolódó (sajtó-)logisztikai feladatok nagy részét el-végzi az EU Tanács fõtitkársága. Asajtóértekezletek megtartása azonban– már az idõzítése is! – az elnökségdolga.

� Miniszteri tanácsülések. Elnökségen-ként 50–60 van belõlük, akad, hogyegy héten több szaktárca is váltja egy-mást (néha idõben egybeesve is tart-ják õket). Az elnökség dolga ezek ese-tében is a sajtóértekezletek lebonyolí-tása, ami minden miniszteri tanácsiülést követ. Ilyenkor a soros elnökségminisztere beszámol a történtekrõl,majd válaszol a kérdésekre. Itt jegyez-zük meg, hogy rutinosabb elnökségekmár az ülés napirendjét is úgy állítjákössze, hogy kalkulálnak a leendõ saj-tóértekezlet idõzítésével is. Ha ugyan-is az elnökség azt szeretné, hogy azülésrõl tudósítás jelenjen meg a hír-adók fõ mûsoridejében (19 óra kö-rül), akkor legkésõbb 17 óráig min-denképpen kell egy sajtóértekezlet(még ha ez nem is záró tájékoztató),legfeljebb utána folytatják még. Akkorviszont azt is célszerû elõre mérlegel-ni, mire kerüljön sor 17 óráig, és mimaradhat utána…


JJAANNUUÁÁRR7700

A tanácsülésekhez kapcsolódó – aztminden esetben néhány nappal meg-elõzõ – sajtóesemény a nem publikus(de nyitott, nem meghívásos) háttér-tájékoztató, a várható napirendrõl,fontosabb témákról, esetleg jellem-zõbb álláspontok, irányok vázolásáról.Minden esetben az elnökségi országnagykövete (vagy helyettese) tartja.

Ezek tehát nem attól függõen tör-ténnek, hogy az elnökség csinálja-e,vagy sem, hanem eleve vannak, és asoron következõ elnökségek csupánváltják egymást a székben.

� COREPER (1. és 2.) heti ülése (nagy-követek). Ez azért érdekes, mert for-málisan nincs körülötte tájékoztatás,ám a brüsszeli sajtó mégis számontartja, és alkalmasint több munkát admiatta a szóvivõknek, mint bármi más.Hetente több is lehet belõlük, és mivelitt készítik elõ a soron következõ mi-niszteri ülések napirendjét, ezért afontosabb brüsszeli sajtó figyelemmelköveti õket, és ha hírértékû kérdést vi-tatnak meg, akkor le is csapnak rá. Ésmert ilyenkor nincs formális-szerve-zett („plenáris”) tájékoztatás (nincssajtóanyag), ezért ilyenkor lép elõtér-be a szóvivõi munka. Egy-egy CORE-PER-ülés kapcsán a brüsszeli szó-vivõ(k) néhány órán belül 50–60 tele-fonhívást is kaphat(nak), a nap (és azéjszaka…) bármely órájában. Nem árttudni, hogy rutinosabb/bennfentesebbtudósítók sokszor közvetlenül a képvi-seleti diplomaták körében építenek kiegyüttmûködõ kapcsolatot, és a CO-REPER-ülést telefonok és sms-üzene-tek formájában rajtuk keresztül „köve-tik le”.

� EU-tanácsi munkacsoport ülése. Nemkíméli a brüsszeli sajtó a munkacso-portok üléseit sem, ha ezek témája


megüti a „média-ingerküszöböt. A ta-nácsi munkacsoportok száma változó(sok közülük ad hoc), évente átlago-san mintegy 220–250 mûködik, ésfélévenként legalább 2000–2200ülést tartanak. Ezeket sem kíséri szer-vezett tájékoztatás, de mert a mun-kacsoportok anyagain alapul a CORE-PER-ülés, könnyen felkeltheti a sajtóérdeklõdését, ha a napirenden lévõkérdés érzékeny, messzebb vezetõpolitikai viták lehetõségét is magábanhordja. A sajtóreakció ilyenkor meg-egyezik a COREPER-üléseknél mon-dottakkal (telefonok a szóvivõknek,informális megkeresés közvetlenülegyes diplomatákhoz stb.).

RRöövviidd kkiittéérrőő:: aa sszzóóvviivvőőii mmuunnkkáárróóll

A sajtó szempontjából a találkozási pontotaz elnökségi tájékoztatáshoz – amennyi-ben nem csak passzív befogadásról vanszó – a szóvivõk jelentik. A „szóvivõ” in-tézménye Magyarországon is jól ismert.Viszont, a külföldi magyar képviseletek(követségek) többségénél (ahol a „pressattaché” többnyire csak sajtóeseménytszervez, de nem tájékoztat), valamint a ki-utazó magyar kormánydelegációk eseté-ben a magyar gyakorlat egyelõre inkábbeltér az e körben ismert rendszertõl.

Vegyünk sorra néhány, a magyar gya-korlatban kevésbé ismert vonást a lehet-séges szóvivõi munkából.� Tanácsülés-briefelés. Ez a fajta tevé-

kenység – amikor a szóvivõ a minisz-teri ülés alatt idõrõl idõre lemegy a saj-tóközpontba, elvegyül az újságírók kö-zött, és kérdéseikre felelve közvetlenültájékoztat, hogy hol tart a tanácsko-zás, milyen témákat zártak már le, mikvoltak a jellemzõ felszólalások, or-

szágálláspontok stb. – a mai magyarszóvivõi gyakorlatból egyelõre teljesenhiányzik. A régi tagállamok körébenugyanakkor többnyire létezik, sõt, azújak részérõl is ez jellemezte a szlovénés részben a cseh elnökséget. Tegyükhozzá: a tanácsi fõtitkárság is többszóvivõvel dolgozik, akik – ki-ki a ma-ga témáját illetõen – szintén folyama-tosan tájékozódnak az ülés állásáról, éserrõl néhány óránként személyesen„brie-felik” az éppen köréjük sereglõújságírókat. Elnökségi részrõl éppenazért is kár lemondani minderrõl, mertláthatóan többen is csinálják. Így, ha azelnökségi szóvivõ nem jelenik meg, ak-kor a média a többiekbõl fog tájéko-zódni.

� Ad hoc tájékoztatás. Már utaltunk rá:ez talán a brüsszeli szóvivõi munkalegnagyobb szelete. A tagállami gya-korlatban kétféle iskolája van. Azegyik a közvetlenül tájékoztató, a má-sik az elsõdleges forrással összekap-csoló, vagy az információt elõbb on-nan lekérdezõ módszer. A régebbitagállamok körében jellemzõbb azelõbbi, de ez sem kizárólagos. A fran-cia vagy a svéd elnökség brüsszeli szó-vivõi nem rendelkeztek közvetlen tá-jékoztatási mandátummal, miközbena szlovén és a cseh EU-elnökség saj-tósai bírtak ezekkel. Mindenesetre,amennyiben megvan a közvetlen tájé-koztatáshoz szükséges felhatalmazás,no meg informáltság, úgy a brüsszelisajtó is hamar rá(juk) fog szokni: nemhivatalos statisztikák szerint napi60–80 hívást is kapnak, köztük ki-emelt jelentõségû sajtótermékektõl is.

Itt jegyezzük meg, hogy a szóvi-võkhöz intézett egyik leggyakoribbkérdés szintén jószerivel ismeretlen amagyarországi gyakorlatban: az „el-

nökségi reakciók” kérése. Bármi kap-csán felmerülhet: lehet harmadik or-szágbeli történés (pld. etnikai konflik-tus a Balkánon), lehet tagállami fejle-mény, vagy akár EU-intézményi lépés.Tipikus kérdés ilyenkor: „Mi az elnök-ség álláspontja a kérdésben?”. A nemválasz nem elfogadható – fel kell ké-szülni az ilyen helyzetek kezelésére!

Amennyiben az EU-elnökségi tájé-koztatásban a szóvivõk maguk is ren-delkeznek mindezekhez közvetlen tá-jékoztatási mandátummal, értelem-szerûen az elnökségi munkaszervezé-sen belül a „sajtós” szerepkört is újrakell gondolni. Feladatukat csak akkorképesek ellátni, ha munkájuk nem érvéget a sajtómunka szervezésénél, ha-nem érdemi módon bevonják õket azÁllandó Képviselet munkájába, és mi-nimum az elnökségi félév során – sze-rencsésebb, ha már az elõzõ félévbenis – bekerülnek a nagyköveti kabinetszûkebb körébe, és minden informá-ciós csatorna megnyílik a számukra is.

IIddőőbbeellii üütteemmeezzééss

Végezetül néhány szó az elnökségi peri-ódus „sajtótudatosításának” ütemezésé-rõl. A folyamatot szándékosan a végénkezdjük, hogy ehhez képest lehessen ér-telmezni az idõben elhúzódva egymástkövetõ lépéseket.

Hivatalos elnökségkezdésErre akkor kerül sor, amikor – általábanaz elnökség elsõ hetében – megtartjaegyüttes ülését a soros elnökség teljes kor-mánya, és az Európai Bizottság teljes kol-légiuma. (A leendõ magyar elnökség ese-


JJAANNUUÁÁRR7722

tében ez tehát valamikor 2011. január 2.és 8. között várható.) A sajtó számára abizottsági elnök és az elnökségi kormány-fõ – mindezt követõ – közös sajtóértekez-lete jelenti a félév hivatalos nyitányát.

Hivatalos programismertetésA hagyomány az, hogy az elõzõ elnökségfélévzáró csúcstalálkozója utáni napokban(ami a majdani magyar elnökség esetében2010. december 20. körüli idõpont) azelnökségi ország külügyminisztere (és/vagy európai ügyi minisztere/államtitká-ra) brüsszeli nemzetközi sajtóértekezle-ten közzéteszi a soron következõ elnök-ség programját, ismerteti prioritásait,majd válaszol a sajtó kérdéseire. Eltéréstjelentett ettõl 2001-ben a belga elnökség,amelyik sok héttel az elõzõ (svéd) elnök-ség vége elõtt tartott programbejelentõsajtótájékoztatót. Nagyon negatív vissz-hangja volt. A másik véglet a 2008-asfrancia elnökség volt. Ekkor ugyanis el-maradt a június végi külügyminiszteriprogramismertetõ, helyette Nicolas Sar-kozy elnök összekötötte a júliusi (franciakormány és Bizottság közötti) együttesüléssel, és ennek végén õ maga tartottelõször hivatalos programismertetõt is.

Nem hivatalos „programérzékeltetés”Négy-öt éve a European Policy Center2

minden újabb elnökség elõtt kb. háromhéttel nyilvános „reggelire” hívja meg asoron következõ elnökség állandó EU-képviselõjét (nagykövetét). A reggelit ál-talában az EU-negyedben lévõ négycsilla-gos Hotel Crown Plaza Europe egyik kü-löntermében tartják, mintegy 350–400további résztvevõvel. Ez utóbbiak részintújságírók, de fõként a brüsszeli diplomá-ciai testület tagjai, európai parlamenti

2 Nemzetközi EU think-tank intézet.


képviselõk, európai bizottsági tisztvise-lõk, lobbiszervezetek munkatársai. Anagykövet kap 30–40 percet, hogy is-mertesse a leendõ elnökség várható, fon-tosabb törekvéseit, majd fél órás-óráskérdés-felelet szakasz következik ugyan-errõl. Nem mindenki ért egyet ugyanak-kor ilyenek rendezésével, attól tartva,hogy ezzel inflálódik a leendõ elnökségiprogramismertetések súlya.

További sajtófelvezetõkA brüsszeli sajtókapcsolatok építésénektovábbi tipikus példája, amikor a leendõelnökség – általában 6–8 héttel a tényle-ges kurzus elõtt – elkezd meghívni kis-számú újságírócsoportokat háttérbeszél-getésre az ország brüsszeli EU-képvi-seletére (többnyire a nagykövet, ritkáb-ban az államtitkár, esetleg a külügymi-niszter a beszélgetõpartner). Ilyenkorezzel a kiválasztott sajtókörrel a készülõelnökségi dilemmákból sok mindentmegosztanak. Esetenként ezt egészíthe-ti ki – közelítve az elnökség kezdéséhez– néhány célzott interjú.

Ezt a médiaépítkezést tetõzi be az (el-nökség meghívásán és szervezésén alapu-ló) sajtólátogatás az elnökség legelsõ nap-jaiban (45–60 brüsszeli tudósító útja, ese-tünkben 2011. január legelején Budapest-re), egybekötve a félévnyitó, Bizottsággalközös sajtóértekezlettel. Az elnökségi„press trip”-nek megvan az az áldásos ha-tása, hogy egyrészt a brüsszeli „magsajtót”rávezeti az elnökségi országra (megismer-teti viszonyaival, szándékaival, politikusai-val), emellett a résztvevõk többsége ittszerzett benyomásait általában néhány na-pon belül meg is írja, egyfajta induló saj-tót teremtve az új elnökségnek. Továbbiközvetett hozadék, hogy a tapasztalat azt

mutatja: aki meghívást kap ilyen útra, aznagyobb késztetést érez – már az út elõttis –, hogy a leendõ elnökségrõl tájékozód-jon, elõzetes beszélgetéseire eljárjon, azegészre jobban odafigyeljen, immár „presstrip”-tõl függetlenül is.

ÖÖsssszzeeggzzéésskkéénntt

Különösen új EU-tagállamok politikusaiszámára sokkoló élmény, hogy kötelezõ el-várás lehet velük szemben a nemzetközisajtóval történõ rendszeres találkozás, ésezek során esetenként éles hangvételû, sokmindenre kiterjedõ, tárgyszerû kérdések„eltûrése”. Fejlett média- és kommunikáci-ós hagyományokkal rendelkezõ tagállam-okban ugyanakkor tudják, hogy az elnök-ségi sajtómunka nem szükségszerûen csakvalami terhesnek a letudását kell hogy je-lentse. Ez defenzív megközelítés, pedig haoffenzívan állnának hozzá, akkor építhet-nének is rá. Mindenekelõtt arra, az egyestagállamok által meglepõen jól alkalmazottmódszerre, amikor például a Tanácsban(mondjuk nagyköveti szinten) minõsítetttöbbséget akarnak építeni, és az álláspont-ok befolyásolásához ügyesen adagolt kiszi-várogtatásokkal a sajtóráhatást is igénybeveszik.

Egy biztos: a sajtómunka a mindenko-ri soros EU-elnökségi tevékenység megke-rülhetetlen része, fõként, hogy az utóbbitudósításaitól függ az elnökségi teljesít-mény megítélése. Elhanyagolása, lekezelé-se, avatatlan kezekbe adása kihatásaibanmindent elronthat. Értõ kihasználása vi-szont már menet közben is az elnökségimunkát segítõ eszköz lehet, következmé-nyeit tekintve pedig fontos hozzájárulás azelnökségi célok tényleges teljesüléséhez.

�


JJAANNUUÁÁRR7744

A közelmúltban fejezõdött be egy csak-nem két hónapos képzési program,amely a Magyar Köztársaság által vállaltmissziós feladatokba való bekapcsolódás-ra készített fel civil szakembereket. Aprogram három alapvetõ szakaszra tago-lódott. Míg a képzési program I. és II. fá-zisában elsõsorban az együttmûködésikészség fejlesztése, az extrém viszonyokközti munkavégzõ képesség megalapo-zása volt a cél, addig a III. szakaszban ke-rült sor azoknak az ismereteknek a köz-vetítésére, amelyek a nemzetközi misszi-ók keretei közt megvalósuló „államépíté-

si programokban” jelentkezõ szakmaifeladatok ellátásához szükségesek.

Jelenleg a magyar kormánynak nincshivatalos államépítési (State-building)koncepciója. Nem lehet eléggé hangsú-lyozni, hogy a képzés során alapul vettkoncepció kizárólag a felkészítést szol-gálta. A konkrét kiküldetések elõtt amissziókban részt vevõk részére megfe-lelõ állásfoglalásokat kell kialakítani, illet-ve ezek szellemében kell végrehajtani akonkrét feladatokra való felkészítést. Ateljes megoldást az jelentené, ha a ma-gyar kormánynak lenne a NATO-n és azEU-n belüli konszenzussal egybecsengõkoncepciója. Sajnos még ennek a kon-szenzusnak a kialakítása is várat magá-ra. A képzés során alkalmazott megkö-zelítés egy ilyenfajta konszenzusteremtéskezdeményezéséhez is megfelelõ adalé-kokat szolgáltathat.

Az alapvetõ koncepcionális kérdéseketa szerzõ „State-building a XXI. század-ban” címû elõadása (a továbbiakban:koncepció) tartalmazta (ennek fõbb ele-mei az elmúlt mintegy 14 év során pub-likálásra kerültek, ezeket a megfelelõ hi-vatkozások jelzik). A képzési program-ban elhangzott többi elõadás ennek men-tén vizsgálta a koncepció érvényre jutta-tása érdekében figyelembe veendõ körül-ményeket, sajátosságokat, illetve ezekkezelésének lehetséges módozatait. Akövetkezõkben bemutatjuk a koncepciófõbb elemeit és az azokkal kapcsolatosmegfontolásokat.

A koncepció kiindulópontját az a meg-fontolás képezte, hogy a XXI. századbansikeres államépítési misszió csak a

NNAAGGYY KKÁÁRROOLLYY

Államépítés a XXI. században

EEUURRÓÓPPAAII BBIIZZTTOONNSSÁÁGG-- ÉÉSS VVÉÉDDEELLMMII PPOOLLIITTIIKKAA

A közvetlen részvételünkkel megvalósulóállamépítési (State-building) programok ta-pasztalatai (Afganisztán, Koszovó, Bosznia-Hercegovina) is egyértelmûen rámutatnakannak szükségességére, hogy a beavatko-zásra vállalkozó nemzetközi közösség ren-delkezzen elméletileg megalapozott, leg-alábbis a közösség tagjainak konszenzusá-ra épülõ koncepcióval, lehetõleg már a ka-tonai mûveletek elõtt. Fontos, hogy a kon-cepcionális megalapozással párhuzamosanmegtörténjen a koncepció megértéséhez,alkalmazásához, érvényre juttatásáhozszükséges képességek megalapozása, kiala-kítása is. A sikerhez azonban még ez semelegendõ: meg kell alapozni azt is, hogy azérintett ország lakossága idõvel megértse,elfogadja a beavatkozó nemzetközi közös-ség törekvéseit. Ennek érdekében különbö-zõ „kultúraprogramokat” kell kibontakoz-tatni. Új kormányzati struktúrát, más álla-mi szervezeteket viszonylag könnyû létre-hozni. Azt azonban, hogy ezek valóságos in-tézménnyé váljanak, csak ilyen programoktámogatásával lehet elérni.

EEUURRÓÓPPAAII BBIIZZTTOONNSSÁÁGG-- ÉÉSS VVÉÉDDEELLMMII PPOOLLIITTIIKKAA 7755

globalizáció alaptermészetének megérté-sére, illetve a globalizációból eredõ kihí-vások kezelésének képességére alapozód-hat. E tekintetben kulcsfontosságú a mo-dern nemzetállamok funkcióvesztésénekfelismerése (Nyíri 1988, 1291. oldal),valamint az ezen funkcióvesztés és aglobalizáció közötti ok-okozati viszonyokmegértése (Nagy 2000b, 48. oldal).

A globalizációval kapcsolatos rendkí-vül kusza és sokszor alapvetõen téves né-zetekhez hasonlóan az államépítés fogal-mának meghatározása is meglehetõsen„összetett” képet mutat. Elsõként az ál-lamépítés-nemzetépítés (State-building –Nation Building) fogalmának egymás köz-ti viszonyát vesszük szemügyre, kitérveaz államépítés és a válságkezelés össze-függéseinek és különbözõségeinek vizs-gálatára. Ezt követõen azt tekintjük át,hogy a globalizáció milyen lehetõségeketteremt az államépítés számára.

11.. ÁÁllllaammééppííttééss

Az államépítés a nemzetépítés része1.Nation Building vállalkozásra a nemzet-közi közösség akkor szánja el magát, havalamely államban a hatalmat gyakorlópolitikai erõk mind az adott ország né-pességére, mind pedig az ország környe-zetére – vagy akár globális kihatással is –felvállalhatatlan veszélyt, károkat okoz,súlyosan sért alapvetõ emberi jogokat,környezeti, vagy más globális biztonságiérdekeket. A beavatkozás szükségessé-gének megítélését illetõen nem létezik anemzetközi jog által megerõsített kri-tériumrendszer. Úgy is fogalmazhatunk,hogy a beavatkozás megítélés kérdése.

A Nation Building elsõ szakaszábankatonai erõ (hard power) alkalmazásávalkiiktatják a káros politikai rezsimet, majdkövetkezik egy új politikai hatalmi konst-rukció, és ehhez igazodóan egy új államiintézményrendszer kiépítése. Az elsõ fá-zis általában gyors és szakszerû (tekint-sük például Szaddam Husszein rezsimjé-nek kiiktatását), a második szakasszalazonban – legalábbis az eddigi tapaszta-latok szerint – már problémák vannak.Németország és Japán esetétõl eltekint-ve igazán sikeres államépítéssel eddignem is találkozhattunk. (vö. Nagy2007c)

Az államépítés központi eleme „azextrém viszonyok közti intézményfej-lesztés”. Csak a történelmileg, földrajzi-lag, gazdaságilag, politikailag meghatá-rozott társadalmi viszonyok alaptermé-szetével immanens intézmények kialakí-tásától remélhetõ a State-building általérintett állam önálló problémamegoldó-képességének kialakulása, az ehhezszükséges önszervezõdés kibontakozása,és egy fenntartható gazdasági fejlõdés„beindulása”.

A siker legfontosabb feltétele a nem-zetközi beavatkozásra szoruló állam, or-szág kiszabadítása annak „ütközõ álla-mi” (buffer state) szerepkörébõl (Nagy2007c, Nagy–Körmendi 2009). Megfi-gyelhetõ, hogy a jelenkori State-buildingáltal érintett államok többsége (példáulAfganisztán, Bosznia-Hercegovina, Ko-szovó) egytõl egyig ütközõ állami létfor-mába szorultak. Az ebbõl való kiszaba-dulásukat csak a létformát létrehozónagyhatalmi érdekellentét feloldásától,meghaladásától remélhetik. Az ütközõállami létforma minden valóságos megol-

1 A két fogalom tartalmának meghatározása során a Francis Fukuyama által bevezetett definíciókatvesszük alapul. (Fukuyama 1974), (Fukuyama 2005).

dást blokkol. Az érintett államot a ha-zai különérdek-érvényesítõkkel, „stró-manokkal” szövetkezõ külföldi gazdasá-gi érdekcsoportok, az NGO-k hada, a leg-különbözõbb titkosszolgálatok, eseten-ként terrorszervezetek játszóterévé te-szi. Paradox módon a biztonság és a rendfenntartására odavezényelt katonai,rendõri és más biztonsági erõk gyakor-ta és akaratuk ellenére a különérdek-érvényesítés szolgálatába kényszerülnekazzal, hogy a rend fenntartására való tö-rekvésükkel tulajdonképpen elõsegítik azegyre súlyosbodó társadalmi problémákartikulálódásának elnyomását, a valósá-gos megoldások háttérbe szorulását.

Ha megkezdõdik az érintett nagyha-talmak közti konszenzuskeresés az ütkö-zõ állami létformát kikényszerítõ ellent-mondások feloldása, meghaladása érde-kében, akkor mód nyílhat a „segélygaz-dasági létbõl” eredõ potenciális lehetõsé-gek kiaknázására (Nagy–Karasszon2008). Ez arra alapozódik, hogy a se-gélygazdaságokban a hagyományos nem-zetállami intézmények többsége, de leg-fõképpen az általánosan elterjedt kor-mányzati modellekre épülõ kormányzatiszervezetek (minisztériumok stb.) egysegélygazdaságban alapvetõen funkciónélküliek, legalábbis abban a tekintetben,hogy nincs olyan megtermelt nemzeti jö-vedelem, amelynek közcélokra való el-osztását meg kellene valósítaniuk. Nyil-vánvaló, hogy a segélyek elosztásáhoznincs szükség az államépítési missziók ál-tal érintett, elõbb is említett országok-ban is kiépített aránytalan méretû kor-mányzati intézményekre. Funkciótlansá-gukban ezek gyakorta a korrupció me-legágyává válnak. Ha a nemzetközi kö-zösség képes lenne kialakítani az ilyenmissziókban megszerzett hatalmával asegélygazdasági lét alaptermészetével

immanens és a globalizációból eredõ ki-hívásoknak való megfelelés irányába mu-tató intézményeket, akkor a késõbbiek-ben helyes segélyezési politikával márkönnyen pályán lehetne tartani a kibon-takozó intézményfejlesztést.

Ha a beavatkozó nemzetközi közös-ség figyelembe veszi majd, hogy „intéz-mények alatt nem csak szervezeteket,hanem a szervezetekkel együttmûködõemberek viselkedését is értjük” (Kolodko2000, 207. oldal), akkor különbözõ„kultúrafejlesztési” programokat is kifog bontakoztatni, illetve segíti ezek ki-bontakozását. Fontos lenne, ha ezenprogramok kidolgozása során figyelem-be vennék a globalizációból (a globális in-formációs társadalom fejlõdésébõl) ere-dõ információtechnológiai és „társadal-mitõke-fejlesztési” lehetõségeket, vala-mint súlyt helyeznének arra, hogy neüres, azaz pusztán az értékrend, a gon-dolkodásmód, a tolerancia, az együttmû-ködés ideológiai alapú megközelítéséreösszpontosítsanak, hanem a kultúra fej-lesztését megfelelõ intézményi bázisraalapoznák. Magyar részrõl a nemzetköziközösségnek felajánlhatók a MagyarHonvédségnél útjára indított „PárbeszédProgram”, valamint a szerzõ által kidol-gozott, „A NATO-ban való mûködésünkminõségileg új alapokra helyezése” elne-vezésû komplex program egyik alappil-lérét képezõ, „A NATO-val kapcsolatos is-meretek társadalmasítása” programegyesítésébõl 2007. május elsejével szü-letett „Új Biztonsági Kultúra Program”(Nagy 2008a) koncepciója, tapasztalatai.

Fontos, hogy az államépítés során ki-bontakoztatott intézményi, illetve gazda-ságfejlesztési programok stratégiai szem-léletûek, jövõbe mutatók legyenek. Min-den módon kerülni kell az anakroniszti-kus megoldásokat, valamint a kellõ átgon-


JJAANNUUÁÁRR7766


dolás nélkül kialakított viszonyok konzer-válását szolgáló „álfejlesztéseket”. Ehhezaz is szükséges, hogy a fejlesztések „kri-tikus tömege” biztosított legyen. Ennekérdekében meg kell akadályozni az igény-be vehetõ források felaprózását. A leg-jobb, ha a fejlesztések interaktív módontovábbfejlesztett tervek alapján valósul-nak meg. Az államépítés keretei közt alap-vetõ fontosságú az interaktív tervezésimódszertanok (Ackoff 1974, 44. oldal)alkalmazásának meghonosítása. Ehhezszükséges lenne a jelenlegi finanszírozási-pályázati rendszer továbbfejlesztése is.

Nem lehet kompromisszumokat kötnia „megfontolva haladás” képviselõivel,akiknek kedvenc mondókája, hogy „nemlehet átugrani bizonyos lépcsõfokokat”.A globalizáció viszonyai közt igenis átkell, és át is lehet ugrani a nyugati fejlõ-dés bizonyos fokozatait. Ha a megsegí-teni kívánt országban nem a XXI. századviszonyaiból eredõ kihívásoknak megfe-lelõ intézményi és egyéb feltételeket pró-bálunk megteremteni, akkor az államépí-tés eleve kudarcra ítéltetett. Jó példa aglobális információs társadalom kialaku-lásának folyamatába való bekapcsolódáslehetõségére Ruanda esete2.

22.. ÁÁllllaammééppííttééss––vváállssáággkkeezzeellééss

Gyakorta keveredik mind a nemzetállamikormányzati szervezetekben, mind pedignemzetközi intézményekben (pl. EU) ki-alakított feladat-, hatáskörmegosztástjelölõ terminológiahasználat a fogalmakvalóságos tartalmával. Hazai viszonylat-ban például, de akár az EU szintjén is haj-lamosak az úgynevezett államépítést be-leérteni a (polgári) válságkezelés foga-

lomkörébe. Ezzel semmi probléma nincs,egészen odáig, amíg valaki ezt a gyakor-latot nem kezdi el követni a konkrétproblémamegoldás során is. Más ugyan-is a válságkezelési, és megint más az ál-lamépítési feladatok alaptermészete, an-nak ellenére, hogy módszertani szem-pontból és az alkalmazott eszközbázistekintetében sok közös vonásuk van.

A válság a „katasztrófa elõszobája”.Esetünket tekintve akkor beszélünk vál-ságról, ha valamely ország, régió, térségvonatkozásában bizonyos kockázatokolyan mértékben megnövekednek, hogyazok már a meglévõ rend, illetve rend-szerek közvetlen összeomlásával fenye-getnek. A válságkezelés tehát alapvetõen„kockázatkezelési” természetû, és a va-lamely dimenzióban értelmezett kataszt-rófa megelõzésére irányul. Természete-sen magának az államépítésnek a folya-matában is lehetnek válságos idõszakok.Ezek leginkább akkor alakulnak ki, hanem immanens módszereket alkalma-zunk, azaz az államépítést válságkezelés-ként fogjuk fel, és ezzel – az önmegva-lósító jóslatok mintájára – magunk idéz-zük elõ a válságot. Összességében, haszervezeti hatáskörökrõl, illetve egyéniambíciókról van szó, akkor nem érdemesfogalmi-terminológiai vitákba bonyolód-ni, mivel ezekbõl nehezen kerülhetünk kigyõztesen. Ha azonban államépítésrõlvan szó, akkor érdemes leásni a problé-ma alaptermészetéig, és helyesen meg-határozni a különbözõségeket és az azo-nosságokat. A lényeg tehát az, hogy nemazonos a „mûfaja” az államépítésnek ésa válságkezelésnek, ezért tehát óvatosankell bánni az egyik terén bevált módsze-rek másik vonatkozásában való automa-tikus alkalmazásával.

2 http://www.rwandagateway.org/article.php3?id_article=106

33.. GGlloobbaalliizzáácciióó ééss áállllaammééppííttééss

Mint azt az elõbbiekben levezettük, se-gélygazdaságokban eleve értelmetlen ahagyományos nemzetállami intézményistruktúrák kiépítésébe fogni, hiszenezeknek ebben az esetben nincs valósfunkciója. Az állami intézmények funk-ciótlanná válása azonban a segélygazda-sági léttõl függetlenül is bekövetkezik.Ez a halmozottan fellépõ funkcióvesztésteszi igazán nehézzé az államépítés fel-adatát.

33..11.. AA mmooddeerrnn nneemmzzeettáállllaammookk

ffuunnkkcciióóvveesszzttééssee

Az ezredforduló környékén már nyilván-valóvá vált, hogy a hagyományos nem-zetállami modellek ideje lejárt. Mint aztManuel Castells is megírta (Castells 356.oldal), a modern nemzetállamok fokoza-tosan elvesztik funkciójukat. A funkció-vesztés azonban korántsem totális. Az el-haló funkciók helyébe új funkciók alakul-nak ki. Az állam átalakul, „kisebb” lesz,ugyanakkor megnõ a szerepe az államiszint alatti és feletti lokalizációknak, az-az a különbözõ dimenziókban megjelenõregionalizmusnak.

A funkcióvesztés lényegét tekintve anemzetállami intézmények funkcióvesz-tését jelenti, sõt ezen túl funkcióvesztéstapasztalhatunk a nemzetközi intézmé-nyek esetében is. Példának okáért az Eu-rópai Unió még igencsak „fejlõdésben”van, ugyanakkor már a nyilvánvaló funk-cióvesztés jelei mutatkoznak. A legújabbpélda erre a globális pénzügyi válság ke-zelése terén megmutatkozó zavarok.

Funkcióvesztés alatt azt értjük, hogyaz állami intézmények még megfelelõ

erõforrások birtokában sem képesek ki-elégíteni a mûködésükkel szemben je-lentkezõ objektív társadalmi szükséglete-ket (Nagy 1997). Globális intézményiválságnak lehetünk szemtanúi. A válságoka, hogy az intézmények (weberi érte-lemben vett) bürokratikus struktúrájanem teszi lehetõvé a kellõ megújulást, azúj kihívásokhoz való alkalmazkodást.

33..22.. GGlloobbaalliizzáácciióó –– vváállaasszz

aa ffuunnkkcciióóvveesszzttéésseekkbbőőll eerreeddőő kkiihhíívváássookkrraa

A kilencvenes években felcsillant a re-mény, miszerint a globális információstársadalom kialakulása megoldást jelent-het a modern nemzetállamok funkció-vesztésébõl, az intézményi válságból ere-dõ kihívásokra. A globális információstársadalom a globalizáció folyamatábanalakul ki. Korábban levezettük3, hogy aglobalizáció alapvetõen pozitív folyamat,bár veszélyes elágazásoktól, ellentmon-dásoktól terhes. A globális információstársadalom a virtuális világokba résztve-võként bekapcsolódó emberek egymásthitelesítõ közösségeinek hálózatára épül,azaz globális hálózatos társadalom. A vir-tuális világokba bekapcsolódó ember szá-mára a virtualitás válik realitássá. A ki-lencvenes évek közepén egyes szakértõkúgy látták, hogy a globális információstársadalom kora akkor jön el, ha az em-berek részvétele a virtuális világokbanolyan tömegessé és elterjedtté válik, mintpéldául ma a televíziózás. (Nagy 1996,154. oldal) Ennek bekövetkeztét akkormég 10–15 évre becsülték, ma már lát-juk, hogy sokkal hosszadalmasabb kibon-takozásra kell számítanunk.

A globális információs társadalom ki-alakulásának alapvetõ feltétele, hogy a


JJAANNUUÁÁRR7788

3 Lásd részletesen a (Nagy 1997), (Nagy 2000a), (Nagy 2000b), (Nagy 2001) publikációkban.


fentiek szerinti „résztvevõinek”, azaz atársadalom tagjainak biztonsága, legfõ-képp személyiségi jogaik minden mássalszemben elsõbbséget élvezzenek. Az in-formációs társadalom biztonsága – a tör-ténelemben elõször – teljesen megingat-hatatlan és nyilvánvaló módon a társada-lom tagjai, az ember, tehát a „résztvevõ”közvetlen személyes biztonságán alap-szik, mindenféle hierarchiától mentesen.A rabszolgatartó társadalomtól az iparitársadalomig terjedõ töretlen tendenciaszakad meg ezzel: nevezetesen akülönérdek – a hatalmi hierarchiák köz-beiktatásával megvalósuló – közérdekkévaló hamísítása. Ezen közérdekké hamísí-tott különérdek érvényesítése feltételei-nek védelmét szolgáló biztonsági rendsze-rek helyébe közvetlenül és egyre kizáró-lagosabban a globális információs társa-dalom tagjainak, vagyis az egyes ember-nek a biztonsága lép. Ezért mondhatjuk,hogy az információs társadalom kialaku-lása a „történelem vége” is egyben4.

Ezzel azt állítjuk, hogy az információstársadalom egy véges fejlõdés végsõ sza-kasza abban az értelemben, amelyrõlFukuyama így ír: „mind Hegel, mind Marxfeltételezte, hogy a társadalmak fejlõdé-se nem végtelen, s hogy akkor fejezõdikmajd be, amikor az emberiségnek sikerülkialakítani egy olyan társadalmi formát,amely kielégíti a legmélyebb és legalapve-tõbb vágyait. Így mindkét gondolkodófelállította a »történelem vége« tételét:

Hegel ezt a véget a liberális államban,Marx a kommunista társadalomban lát-ta”. (Fukuyama 1974, 7. oldal)

33..33.. AA gglloobbaalliizzáácciióó mmeeggttoorrppaannáássaa

A 2001. szeptember 11-i terrortáma-dást követõen foganatosított biztonságiintézkedések „biztonságerõsítõ” hatásukmellett súlyosan korlátoztak bizonyosalapvetõ személyiségi jogokat világszer-te. Ennek következményeként a globa-lizáció, azaz a globális információs társa-dalom kialakulásának folyamata megtor-pant5. Egyes kutatók, például RobertKagan szerint még nem jön el a Fukuya-ma szerinti „történelem vége” kor, ha-nem véget érnek az ehhez fûzõdõ álmok,és a történelem visszatér6. Véleményünkszerint a globalizáció, hacsak „búvó pa-tak módjára” is, de továbbhalad, folyta-tódik a globális információs társadalomkialakulása (Nagy 2007d). Talán a globá-lis pénzügyi válság, amelynek kirobbaná-sa a nemzetállamok és a globális intéz-mények totális kudarcának tudható be,rádöbbenti az emberiséget a hálózatostársadalom építésének és az ezt akadá-lyozó tényezõk kiiktatásának szükséges-ségére.

33..44.. AA gglloobbaalliizzáácciióó mmiinntt mmeeggoollddááss

Hogyan ad megoldást a globális infor-mációs társadalom kialakulása a nem-

4 „Az információs társadalom a történelem vége” tétel a (Nagy 2001) tanulmányban került elõször le-vezetésre, majd a (Nagy 2007a), (Nagy 2007d), (Nagy 2007b) tanulmányban megtörtént a részlete-sebb kifejtés is.

5 A globalizáció megtorpanásáról szóló tézis a (Nagy 2007d) tanulmányban került levezetésre.6 Robert Kagan új könyvében (Kagan 2008) a globalizáció globális információs társadalom

kialakulásakénti folyamatának megtorpanását egy álom szertefoszlásaként, befejezett könyvként mu-tatja be, és azt állítja, hogy egy újabb szakasz következik a történelemben. Ez pedig az államiság (anemzetállamok) megerõsödésének kora. Lényegében tagadja a Castells és Fukuyama által felvázolt fej-lõdési tendenciát.

zetállamok funkcióvesztésébõl eredõ ki-hívásokra? A virtuális világokban – ame-lyek egyfajta szimulációs környezetetbiztosítanak – lehetõvé válik a problé-mamegoldáshoz szükséges tapasztalatitudás megszerzésének minõségileg újalapokra helyezése. A problémamegol-dó képesség társadalmasodik, a hálóza-tos közösségek olyan feladatokat is megtudnak majd oldani, amelyek korábban„állami monopóliumot” képeztek. Az ál-lami (és a nemzetközi) intézmények ez-zel felszabadulnak az ex post jellegû,„központi” problémamegoldás viselhe-tetlen terhe alól, és egyre inkább „a kí-vánatos jövõ megtervezésével” foglal-kozhatnak abban az értelemben, ahogyezt Russel Ackoff írja (Ackoff 1974, 50.oldal). Alapvetõ fordulat következik betehát a nemzetállamok funkcionalitásáttekintve, lehetségessé válik ezeknek „afejük tetejérõl a talpukra állítása”. Mind-az, amivel most a túlmértezett bürokra-tikus szervezeti struktúrára épülõ álla-mi intézmények nyûglõdnek, azaz a tár-sadalom, a gazdaság napi problémáimegoldásának reménytelen keresése,kikerül az állami intézmények feladataiközül, a megoldáshoz szükséges hatás-körökkel és erõforrásokkal együtt. Ez-által a problémák ott nyernek megol-dást, ahol keletkeznek, és a fentiekbenemlített társadalmasodás következtébenott meg is lesz a megoldáshoz szüksé-ges tudás. Ezzel egyidejûleg számosolyan feladat, amelyet eddig – mivel anapi problémák mellet nem jutott idõ avalóságos gondolkodásra – kiszerveze-tek (pl. stratégiai tervek készítése, fej-lesztési koncepciók, programok kidol-gozása), visszakerül a strukturálisan isátalakuló, virtualizálódó, s ennek meg-felelõen egyre kisebbé váló állami intéz-ményekhez.

Mindezek tükrében könnyen megvá-laszolható az a globális gazdasági, pénz-ügyi válság hatására egyre élesebbenmegjelenõ dilemma, hogy tovább erõsít-sük a meglévõ nemzetállami intézménye-ket, vagy inkább új típusú intézményekethozzunk létre

Nyilvánvaló, hogy az alábbi, castellsivíziót kell követnünk, azaz új funkciókraszervezett új típusú, a jelenlegieknél ki-sebb és egyre kisebbé váló intézménye-ket kell létrehoznunk az államépítésselérintett országokban is.

„Az állam nem tûnik el … Egyszerû-en csak kisebbé válik az Információs Kor-szakban. Lokális és regionális kormányokformájában burjánzik, amelyek a világottelehintik projektjeikkel, választórétege-ket építenek föl, s nemzeti kormányok-kal, multinacionális társaságokkal ésnemzetközi szervekkel tárgyalnak. Agazdaság globalizációjának korszakaegyszersmind az államiság lokalizációjá-nak korszaka. Aminek a lokális és regio-nális kormányok hatalom és eszközök te-kintetében híján vannak, azt rugalmas-sággal és hálózottsággal egyenlítik ki. Havalakik, vagy valamik, hát csakis az ilyenkormányok felelhetnek meg a gazdaságés információs globális hálózati dinami-kájának.” (Nyíri 1998, 1292. oldal)

44.. TTuuddááss ééss eeggyyüüttttmműűkkööddééss

Az elõbbi megfontolások, szempontokérvényre juttatása megfelelõ (tapasztala-ti) tudást és együttmûködést igényel.Fontos, hogy biztosítani kell az együtt-mûködéshez szükséges tudást is (sokanúgy képzelik, hogy ez csupán szándékkérdése, de ez nem így van). Megfelelõtudással nemcsak az államépítéssel fog-lalkozó szakértõket kell felvértezni, ha-


JJAANNUUÁÁRR8800


nem fel kell készíteni a döntéshozókat(mindkét oldalon, tehát a beavatkozónemzetközi közösség, valamint az érin-tett állam új vezetõit is), továbbá a vég-rehajtásban érintetteket is. Ennek hiá-nyában nem alakulhat ki megfelelõegyüttmûködés.

Tudásról akkor beszélünk, ha az em-ber a problémamegoldás érdekében ha-tékonyan fel is tudja használni a rendel-kezésére álló ismereteket, információt. Atudás, így a tapasztalati tudás alapja is azelméleti ismeretek megfelelõ elsajátításaés a konkrét problémák által igényelt in-formáció biztosítása. Ezek a feltételekma már viszonylag könnyen megteremt-hetõk. Sokkal nehezebb kialakítani ezekgyakorlati felhasználásának képességét.Ennek a feladatnak a megoldása megfe-lelõ tudásmenedzsment-eszköztárral,módszertanokkal támogatható (Nagy2007a, Nagy 2007b). A jelenlegi tudo-mányos technológiai színvonalon a legha-tékonyabb támogatást megfelelõen sza-kosodott tudásközpontok létrehozatalá-val tudjuk adni. Az információtechnológi-ai fejlõdés mára már megteremtette avirtuális tudásközpontok, illetve ezek há-lózatokba (perspektívában: globális háló-zatokba) való szervezõdésének feltétele-it. Hazai példa is van már virtuális tudás-központ kialakítására. Ilyen lesz a Ma-gyar Energiabiztonsági Központ (Nagy2008). Az ennek létrehozatalára irányu-ló fejlesztés kibontakoztatását célzóegyüttmûködési megállapodást 2008.április 24-én írták alá a Gazdasági ésKözlekedési Minisztérium, a HonvédelmiMinisztérium, a Miniszterelnöki Hivatalképviselõi, valamint a Nemzeti Kutatásiés Technológiai Hivatal elnöke. Az eddi-gi elõkészületek eredményeinek össze-

foglalása (Nagy 2009b) és a továbblépésfeltételeinek elméleti-módszertani meg-alapozása érdekében 2009. október 5-én és 6-án rendezték meg Veszprémbenaz eSCIT’09 „Global Information Tech-nology Infrastructure of Energy SecurityCentres” elnevezésû nemzetközi tudo-mányos konferenciát7. Az elõkészületekés a konferencia eredményei megfelelõalapot szolgáltatnak az egyes államépíté-si missziók tudásmenedzsment-támoga-tására szakosodott virtuális tudásköz-pontok létrehozatalának NATO-, illetveEU-szintû kezdeményezéséhez.

Amikor tudásról beszélünk, akkor ezalatt megfelelõ gondolkodásmódot is ér-tünk, példának okáért az államépítés te-rén súlyos gondokat okozhat a „makro-szintû gondolkodásmód” hiánya. A mak-roszintû gondolkodásmód arra tesz ké-pessé bennünket, hogy megértsük: amakroszféra (az állami intézmények vi-lága, a makrogazdaság) és a mikroszféra(egyének, szervezetek, gazdasági társa-ságok) közt paradoxon jellegû ellent-mondások feszülnek. Ennek legismer-tebb példája a „makroszintû profit para-doxon” (Erdõs 1983, 37–47. oldal). Alényeg, hogy a makroszférában számosdolog nem úgy mûködik, mint azt amikroszférában megszoktuk. Nagyonhasonlít például az államháztartás mûkö-dése a családi háztartáséhoz, itt is, ott iskiadások és bevételek vannak, mégis, haaz államháztartási problémákat a min-dennapi lét gyakorlatában szerzett ta-pasztalatokra alapozva akarjuk megolda-ni, akkor súlyos kudarcokra számítha-tunk (Nagy 2009a).

Az államépítés során rendkívül komp-lex problémákkal kell szembenéznünk. Akezelhetetlen komplexitás kezelhetõvé

7 www.escit.info

redukálása rendszeralkotási képességetigényel; olyasmit, mint amirõl Einstein akövetkezõket írja: „… Az egymással kel-lõen össze nem kapcsolt tapasztalati ada-tok tömege itt is lenyûgözõ volt. Itt azon-ban hamarosan érzékelni tudtam, mi ve-zet a mélybe, és el tudtam tekintenimindattól a sok dologtól, ami az értel-met kitölti és a lényegestõl eltéríti.”(Einstein 1971, 273. oldal)

Ha figyelembe vesszük azt, hogy egysebészt milyen hosszadalmasan kell ké-pezni, amíg rá lehet bízni egy komolyabbmûtét végrehajtását, akkor könnyen be-láthatjuk, hogy az államépítéshez is igennagy tudásra, tapasztalatra és végsõ so-ron bölcsességre lenne szükség, abban azértelemben, ahogy errõl Arisztotelésznyomán Heller Ágnes írja a következõ-ket: „… van ember, akiben a végsõ okokiránti érzék erõsen fejlett, s ugyanakkorképtelen logikus levezetésekre … ugyan-akkor vannak olyanok, akikben kifejletta disztingváló és következtetési képes-ség, de nem képesek az egész átlátására… végül a legnagyobbak, a bölcsek tud-nak mind következtetni, disztingválni,mind pedig egész összefüggéseket a maguk totalitásában megérteni.” (Heller1966, 238. oldal)

A XXI. századi államépítési missziókeddigi „eredményei” tükrében joggal me-rül fel a kérdés, hogy rendelkezünk-e akellõ bölcsességgel ahhoz, hogy ilyesfaj-ta beavatkozásokra vállalkozzunk.

55.. ÖÖsssszzeeffooggllaallóó,, jjaavvaassllaattookk

Az elõbbiekben körvonalazott koncepciószerinti intézményfejlesztési orientáltságmindenekelõtt abban különbözik az álta-lánosan elterjedt gyakorlattól, hogy nemanakronisztikus elemek beépítésére irá-

nyul. Például az oktatás terén nem arratörekszik, hogy az 1800-as évek vagy amúlt század elejének gyarmati iskola-rendszerét reprodukálja valamely sze-rencsétlen országban (például Afganisz-tánban). Nem arra törekszik, hogy el-avult, méregdrágán üzemeltethetõ és atényleges veszélyekkel szemben teljesenhasználhatatlan harci technikát sózzon a segélyezett államokra, illetve pusztána „szocializáció” kedvéért funkciótlannemzeti hadseregek létrehozását forszí-rozza. A helyes segélyezés, a helyes ál-lamépítés ehelyett olyan feltételeket,olyan új intézmények létrehozatalát tá-mogatja, amelyek elõsegítik az adott or-szág globalizáció viszonyai közé való fel-zárkózását, azt, hogy a népesség a XXI.században is megtalálja boldogulását.Mindehhez a szemléletváltás mellett spe-ciális szaktudásra, és megfelelõ intézmé-nyi-mûködési infrastruktúrára van szük-ség.

Levezettük, hogy a legnagyobb hasz-not a segélygazdaságok számára az je-lentené, ha a segélyezõk tudásközpontokinfrastruktúrájának fejlesztését célzóprogramokat finanszíroznának, a külföl-di szakértõk pedig abban segítenének,hogyan lehet ezen infrastruktúra bázisánúj típusú intézményeket létrehozni(Nagy–Karasszon 2008).

Az új típusú intézmények sorában ki-emelt szerep jut a virtuális tudásközpon-tok hálózatának. Ha kiépül a fentiek sze-rinti tudásközpont-infrastruktúra (meg-felelõ számítási kapacitások és sávszéles-ség, szimulátorok stb.), akkor ezen inf-rastruktúra bázisán „n” számú virtuálistudásközpontot definiálhatunk. A tudás-központok, illetve az általuk kiszolgáltvirtuális világok biztosítják annak a tu-dásnak a társadalmasodását, amelynekbirtokában az adott ország lakossága ké-


JJAANNUUÁÁRR8822


pessé válik problémái önálló megoldá-sára8.

Az általunk megcélzott „államépítési-szakértõ-képzés” központi kérdése te-hát olyan szakértõk kiválasztása, felké-szítése lenne, akik megfelelõ tudássalrendelkeznek ahhoz, hogy hatékonyantámogassák a bukott államok, a segély-gazdaságok problémáinak a vázoltakszerinti megoldását. Nyilvánvaló, hogyezeknek a szakértõknek a hitelességét azjelölheti leginkább, ha a kormány köz-vetlen alkalmazásában végzik feladatu-kat, nem pedig valamely segélyszervezetvagy gazdasági vállalkozás alkalmazott-jaként.

Nem elegendõ csak a szakértõk felké-szítésére összpontosítani, gondoskodni

kell arról is, hogy valamennyi szereplõt(döntéshozókat, együttmûködõ partne-reket stb.) hozzásegítsük a megfelelõ tu-dás megszerzéséhez. Az ehhez szükségesinformációtechnológiai infrastruktúrama már olyan helyeken is megteremthe-tõ, ahol ennek semmi elõzménye nincsen.Egy ilyen infrastruktúra megteremtésétcélozza a még 2006-ban kidolgozottePP-projekt (Nagy 2009d). Ez mûholdastávközlésre alapozódó elektronikus pon-tok hálózatának kiépítésére irányul Afga-nisztánban, az így létrejövõ alapinfra-struktúra bázisán távoktatási, közigaz-gatási, pénzügyi alkalmazások alakítha-tók ki; s minden amellett szól, hogy is-mét napirendre kell tûzni e projekt meg-valósítását.

IIrrooddaalloomm

Ackoff, L. Russel: Redesigning the Future Wiley. New York, 1974. (50. old.)Castellss, M.: The Information Age – Economy, Society and Culture, Oxford:

Blackwell Publishers I. köt.: The Rise of the Network Society (1996), II. köt.:The Power of Identity (1997), III. köt.: End of Millennium (1998) (356. old.)

Einstein, A.: Válogatott tanulmányok. Gondolat Kiadó, Budapest, 1971. (273. old.)Erdõs, T.: Makroszintû profit (Gazdasági növekedés – válság) Kézirat. Közigazga-

tási Továbbképzõ Intézet, Budapest, 1983. Törzsszám: 11. 1984. (37–47.old.)

Fukuyama, F.: A történelem vége és az utolsó ember. Európa Könyvkiadó, Buda-pest, 1994.

Fukuyama, F. 2005: Államépítés. Századvég Kiadó, Budapest, 2005.Heller, Á.: Az aristotelési etika és az antik ethos. Akadémia Kiadó, Budapest 1966. (238.

old.)Kagan, R.: The Return of History and The End of Dreams. Alfred A. Knopf, New York,

2008.Kolodko G. W. 2000: A posztszocialista átalakulás tíz éve – a gazdaságpolitikai refor-

mokkal kapcsolatos tanulságok. Közgazdasági Szemle, 2000. március, (207. old.)

8 A tudásközpontok globalizáció szempontjából vett szerepe, létrehozataluk elõnyei, a virtuális tudás-központ és a tudásközpont-infrastruktúra koncepciója a (Nagy 2001), (Nagy 2007a), (Nagy 2007b),(Nagy 2008c), (Nagy 2009b) tanulmányokban, illetve elõadások anyagában került kifejtésre.

Nagy, K. 1996: A virtuális világok biztonsága. Elõadás. Elhangzott Az Internet bizton-sága címû konferencián (Kongresszusi Központ, 1995. október 17.). Megjelenta Tudományos és Mûszaki Tájékoztatás címû folyóiratban (1996., 4–5. szám).

Nagy, K. 1997: Tudásközpontok szerepe az információs társadalomban. Elõadás.Elhangzott a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezete megalakulásának 20. évfordulója alkalmá-ból szervezett szakmai napon (1997. október 30., Tudomány és Technika Há-za, Nyíregyháza).

Nagy, K. 2000a: Az információs társadalom intézményi szükséglete. Elõadás. El-hangzott a Magyar Politikatudományi Társaság 2000. évi vándorgyûlésén(2000. június 1–3., Szeged).

Nagy, K. 2000b: Globalizáció és információs társadalom. Elõadás. Elhangzott a VII.Országos Neumann Kongresszuson (2000. június 21–23., Eger). Rövidítettformában megjelent a Magyar Távközlés címû folyóiratban (2000/10., XI. évf.10. szám, 2000. december) ISSN 0865-9648. (48. old.)

Nagy, K. 2001: The role of knowledge centres in the evolution of the global in-formational society. Paper for the Portland International Conference on Ma-nagement of Engineering and Technology (PICMET’01) July 26–August 2.2001. Portland, Oregon USA (Abstract and Extended Summary)

Nagy, K. 2007a: A tudásközpontok szerepe az új biztonsági kultúra kialakulásában.Szakmai Szemle. A Katonai Biztonsági Hivatal Tudományos Tanácsának kiad-ványa. 2007/1. szám, ISSN 1785-1181. (172. old.)

Nagy, K. 2007b: The Role of Knowledge Centres in the information warfare. Elõ-adás az ECIW 2007 (The 6th European Conference on Information Warfareand Security. Defence College of Management and Technology, Shrivenham,UK, 2–3 July 2007.) konferencián. Megjelent a konferencia kiadványában.(ISBN 978-1-905305-49-0 Cd), 181–186. old.

Nagy, K. 2007c: Afganisztán – egy ütközõ állam a globalizáció korában. Elõadás.Nemzetközi PRT Konferencia, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Buda-pest, 2007. november 29.

Nagy, K. 2007d: Slowing down of Globalisation and the European Security.Tradecraft Review. Periodical of the Scientific Board of Military Security Office.Special Issue, 2007. 44–55. old.

Nagy, K. 2008a: Az Új Biztonsági Kultúra Program sajátosságai. Elõadás a „XXI.század biztonságkultúrája” tudományos konferencián. Zrínyi Miklós Nemzet-védelmi Egyetem, 2008. június 13. Budapest. Megjelent a TIT HABE „Gon-dolatok és vélemények a biztonságunkról” címû kiadványában, Budapest,2008., ISBN 978-963-06-6370-0 (29. old.)

Nagy, K. 2008b: Energiabiztonsági Központok. Megjelent a Zrínyi Miklós Nemzet-védelmi Egyetem „Hadmérnök” c. online tudományos kiadványában, III. évf.1. szám, 2008. március, ISSN 1788-1919. (http://www.hadmernok.hu/archivum/2008/1/2008_1_nagy.html letöltés ideje: 2009.11.27)

Nagy, K. 2008c: Security of Virtual World’s, Cyber Defence & Info-Security Asia2008 Conference, Singapore, 8–9. July 2008.


JJAANNUUÁÁRR8844


Nagy, K. 2009a: Reform versus válságkezelés. Európai Tükör, a Külügyminiszté-rium folyóirata, XIV. évfolyam 1. szám (2009. január). ISSN 1416-6151. (92.old.)

Nagy, K. 2009b: The additional benefits of setting up an energy security centre. 6July 2009. Energy 34 (2009) 1715–1720.

Nagy, K. 2009c: Államépítési szakértõképzés és felkészítés. Megjelent a Katonai Biz-tonsági Hivatal Tudományos Tanácsának Szakmai Szemle c. kiadványában,2009. 1. szám, ISSN 1785-1181 (181. old.)

Nagy, K. 2009d: The IT Infrastructure of Virtual Knowledge Centres. eChallangese-2009 International Conference, 21–23 October 2009 Istanbul, Turkey.ISBN978-1-905824-13-7

Nagy, K.–Karasszon, A. 2008: Aid Economies – Slack of Globalization. Lecture inConference on Foreign Military Missions Defence Economy’s Point of View(with Afghanistan in Focus) (30 May 2008, Budapest). Megjelent a MagyarHadtudományi Társaság Hadtudomány c. folyóiratában, XVIII. évf. 2008/3–4.szám, 2008. november, ISSN 1215-4121 (34. old.)

Nagy, K.–Körmendi, K.: The changing role of Afghanistan in meeting China’s needsfor primary energy sources. SDEWES’09 5th Dubrovnik Conference onSustainable Development of Energy Water and Environment Systems. Sept29–Oct 3 2009, Dubrovnik, Croatia. ISBN 978-953-6313-98-3

Nyíri, K. 1998: Globális társadalom és lokális kultúra a hálózottság korában. Ma-gyar Tudomány, 1998/11. szám (1291–1292. old.)


JJAANNUUÁÁRR8866

AA sszzáámmvviitteell gglloobbaalliizzáállóóddáássii

ffoollyyaammaattaa

Már a hét évvel ezelõtt megjelent Euró-pai Füzetek 4. számában is történt uta-lás az 1606/2002 EK számú rendeletre,amely 2005. évtõl kezdõdõen tette köte-lezõvé az Európai Unió tagállamaiban atõzsdén jegyzett társaságokra vonatko-zóan, hogy azok összevont (konszolidált)éves számviteli beszámolójukat a nem-zetközi számviteli standardok (IAS), il-letve 2001-tõl a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS) elõírásai-nak megfelelõen állítsák össze (Buza,M.–Pankucsi, Z. 2003). 2001 elõtt astandardok (IAS) elsõsorban ajánláskéntfunkcionáltak, több választható alternatí-vát kínálva fel a számviteli beszámolókösszeállítására. 2001. év után a Nemzet-közi Számviteli Standard Bizottság (IASB)által kibocsátott új standardok az alter-natívákat megszüntették, illetve minimá-lis mértékûre csökkentették. Ugyanis azEU számviteli rendelkezései az EurópaiUnión belüli vállalkozások egységes be-számoltatási rendszerének kialakításáttûzték ki célul, továbbá a közösségi szin-tû intézkedésekhez szükséges elemzésicélú információk összegyûjtését. A 2002.szeptember 14-én hatályba lépett, máridézett EK rendelet felhatalmazta a tag-

BBEEKKEE JJEENNŐŐ

A számvitel harmonizációja az Európai Unióban

Az egységessé váló számviteli beszámolásirendszer hozzájárulhat a nemzetközi tõkepi-acok mûködésének megerõsítéséhez azáltal,hogy egyre hitelesebb és érthetõbb informá-ciókkal tudja ellátni a befektetõket, a tulaj-donosokat, a hitelezõket és más felhasználó-kat is. A multinacionális cégek számáraugyanis tetemes költségekkel jár a különbö-zõ nemzeti számviteli elveken alapuló szám-viteli beszámolók elkészíttetése és felülvizs-gáltatása (auditáltatása) is. E multinacionáliscégeknél a profitmaximálás szempontjai fon-tosabbak a nemzeti érdekeknél vagy a föld-rajzi elhelyezkedés szempontjainál. Emiattfelmerült az igény olyan elszámolási rendsze-rek kialakítására, amelyek egységes elvekszerint mérik, minõsítik a gazdálkodók ered-ményét, teljesítményét. A számviteli beszá-molók akkor összehasonlíthatók, ha azonosrendszer szerint készülnek. Egyidejûleg aszámviteli beszámolók felhasználói számárais költséges a különféle számviteli módszere-ken alapuló pénzügyi információk értelmezé-se, adaptálása. A hiteles és egységes nemzet-közi számviteli beszámoló rendszer képez-hetné azt az üzleti nyelvet, amely lehetõvétenné az egyes nemzetek számviteli infor-mációinak összehasonlítását. A gazdálkodásigyakorlati tapasztalatok alapján az is kimu-tatható, hogy a nemzetközi számviteli elvekalkalmazása hozzájárul a tulajdonosok és fi-zetett irányítók közötti információs aszim-metria csökkenéséhez is. A korábbi nemzet-közi számviteli szakirodalmi kutatások is rá-világítottak, hogy az információs aszimmet-ria következtében csökkent a gazdálkodók fizetett irányítóinak keresete, növekedtek a tõkeköltségek és pontatlanná váltak a gaz-dasági-pénzügyi elõrejelzések is. Az EurópaiUnió tagállamaiban a nemzeti számviteli el-vek összehangolásának folyamata nemcsak

SSZZEEMMLLEE

az egységes monetáris rendszer bevezetésé-hez járult hozzá a gazdaságban, hanem a po-litikában a schengeni területen a határellen-õrzések eltörléséhez is.

SSZZEEMMLLEE 8877

államokat arra is, hogy a nemzetközipénzügyi beszámolási rendszert alapulvéve a tõzsdén nem jegyzett vállalkozá-sok egyedi számviteli beszámolóira vo-natkozóan is kiterjeszthetik az egységeselveken nyugvó számviteli standardokat.Továbbá szükséges még a szerzõk tanul-mányából kiemelni, hogy az Európai Uniószámviteli szabályozása egységesítésénekalapját az Európai Bizottság pénzügyiszolgáltatásokra vonatkozó akcióterveképezi (Implementing the framework forfinancial markets: Action Plan, COM<1999>), amelynek egyik célja az, hogymegteremtse a nyilvánosan forgalmazotttársaságok számviteli beszámolóinakösszehasonlíthatóságát. Ez utóbbit azértis szükséges kiemelni, mivel napjainkbana globális tõkemozgások, a nemzeti ha-tárokon átnyúló gazdasági kapcsolatok, avilággazdasági tendenciák mindinkább ar-ra ösztönöznek, hogy a gazdálkodókszámviteli beszámolói egységes szemlé-lettel készüljenek. Jelenleg ugyanis olyannagy multinacionális vállalatok esetén,mint például a Daimler-Chrysler németanyavállalat, amely több mint kilencszázleányvállalattal rendelkezik öt kontinensmintegy hatvan országában (Flower, J.2006), gazdálkodási eredménye a nem-zetközi számviteli beszámolási standar-dok szerint számítottan 1,5-szerese a né-met számviteli rendszer által kimutatott-nak (Elliott, G. 2006). Sõt, ha az ameri-kai (US GAAP) pénzügyi beszámolásirendszerben kimutatott adózott eredmé-nyeket azonos, tényleges adóteherrelszámítva 100 százaléknak vesszük, ak-kor ehhez képest a brit számviteli beszá-molókban (UK GAAP) a nettó eredménypusztán a számviteli elvek, eljárásoknemzeti különbözõsége miatt 125 száza-lékot, a francia eredmény 97 százalékot,a német számviteli rendszer (HGB) sze-

rinti elszámolások 87 százalékot, a japánbeszámolók 66 százalékot mutatnának(Radebaugh, L., Gray, H. 2006).

Megfigyelhetõ, hogy a pénzügyi szer-vezetek már az évtized elején foglalkoz-tak a nemzetközi számviteli standardokhatásvizsgálatával a banki gyakorlatban,hiszen hitelminõsítési, illetve számlaveze-tési aspektusból kapcsolatba kerülhettekolyan nagyvállalkozói ügyfélkörrel, akikmár tõzsdei, illetve értékpapír-forgalma-zói tevékenységükkel kapcsolatban alkal-mazták a külföldi számviteli elveket. Akereskedelmi bankok a nemzetköziszámviteli elveket alkalmazzák a valós(piaci) értékeléseknél, különös tekintet-tel a hitelportfólió diszkontált cash flowmodellek segítségével történõ meghatá-rozására (Basel II.). Ez tükrözõdik kuta-tásaikban, tanulmányaikban is. Lásd bõ-vebben (Tardos Á., Balázs Á., Kovács J.,2003) tanulmányában. A hivatkozottszerzõk hangsúlyozzák, hogy a nemzet-közi számviteli standardok olyan nem-zetközi összehasonlíthatóságot segítõpénzügyi beszámolási keretet teremte-nek, amely által a társaságok eszközei-nek és kötelezettségeinek értékeléseegységes alapokra helyezõdik.

A világgazdaság folyamatos változása,állandó és gyorsuló mozgása az élet min-den területét érinti, befolyásolja. A glo-balizáció egyre erõsödik, következmé-nyei és hatásai elkerülhetetlenek. Szem-mel látható ez a napjainkban lezajló pénz-ügyi, illetve gazdasági világválság követ-kezményeiként is. Ugyanis a gazdaságiéletben napjainkra jellemzõ a rendkívüligyors tõkeáramlás, a vállalati kapcsola-tok kiszélesedése, nemzetköziesedése.Így a nemzeti határok egyre inkább je-lentõségüket vesztik mind kereskedelmi,mind pedig befektetõi szempontból.Mindazonáltal a multinacionális vállalatok

világpiaci részesedése és tõkeigénye is fo-lyamatosan nõ, ugyanakkor a világ tõzs-déin keresztül, és azokon kívül is egyrenagyobb volumenû tõke vár határokatnem ismerõ, kedvezõ befektetési lehetõ-ségekre. Mindezek a tényezõk hozzájá-rulnak ahhoz, hogy a különbözõ orszá-gokban a befektetést keresõ, illetve be-fektetni szándékozó gazdálkodók eltérõigényeiket és lehetõségeiket azonos ala-pon tudják összehasonlítani, értékelni.Jelenleg ugyanis a gazdálkodók a külön-bözõ országokban mûködõ vállalkozása-ikról különbözõ nemzeti számviteli elve-ken nyugvó és különbözõ tartalmú (elté-rõ) beszámolókat készítenek. Ezáltal azegyes országokban mûködõ gazdálkodókteljesítménye nehezen válik összehason-líthatóvá mind a tulajdonosok, mind a be-fektetõk, illetve más döntéshozók, ható-ságok számára. Mindezen eltérõ nemze-ti számviteli elvek és a világgazdaságbanbekövetkezett globalizációs változásokerõsítik annak szükségességét, hogy akülönbözõ országokban befektetni szán-dékozók össze tudják hasonlítani azegyes területeken adódó teljesítményei-ket. Ugyanis csak egy egységes, harmo-nizált, világviszonylatban is érvényesszámviteli rendszer teszi átláthatóbbá,nyíltabbá, kiszámíthatóbbá a beszámolókfelhasználói számára az értékelést, dön-tést. Így a globalizáció következménye és egyben igénye is, hogy a „kommuni-káció”, annak nyelvezete is egységesséváljon. A gazdálkodásban a kommuni-káció egyik eszköze, „közös nyelve” aszámvitel. Ezért világszerte az a törek-vés, hogy ezt a „kommunikációs nyelvet”egységesítsék, ezáltal pedig a gazdálko-dók vagyoni, pénzügyi és jövedelmezõsé-gi helyzetének megítélésénél egységesnyelvet alkalmazzanak a számviteli szak-mában.

Az igazi kihívást a külföldi leányválla-latokkal rendelkezõ multinacionális cé-gek (ING, Crédit Suisse, Allianz, BNPParibas, Arcelor, Fiat, Gazprom, DaimlerBenz stb.) konszolidációja (pénzügyi be-számolóinak egyesítése, összevonása) je-lenti, különösen akkor, ha az a magasinflációjú országokban (Dél-Amerika, Ke-let-Európa) vagy régiókban (közép-ázsi-ai térség) van jelen. A konszolidáció so-rán ugyanis nemcsak a konverziós és azinflációból eredõ problémákat kell áthi-dalni, hanem az egyes országok – ame-lyekben a leányvállalatok tevékenyked-nek – nemzeti számviteli elszámolásaibóladódó különbségeket is. Annak ellenére,hogy napjainkban világszerte egyre többország (jelenleg több mint száz) nyilvá-nítja ki a nemzetközi számviteli standar-dok átvételét, illetve az azokhoz történõközelítést, nemzeti számviteli szabályo-zásaik között még mindig jelentõs elté-rések találhatók. Ez utóbbi alól az Euró-pai Unió tagállamai – köztük Magyaror-szág – sem jelentenek kivételt. Emiattfelmerül az igény olyan pénzügyi elszá-molási rendszerek kialakítására, amelyekegységes elvek szerint mérik, minõsítik agazdálkodók tevékenységét, eredmé-nyességét.

A külföldi leányvállalatokkal rendelke-zõ multinacionális cégek esetén a pénz-ügyi beszámolók konszolidációját (össze-vonását) elõkészítõ feladatok keretébena leányvállalatok eszközeit és forrásait,valamint eredménytételeit az anyavállalatkonszolidációja során alkalmazott érté-kelési elvnek megfelelõen kell átértékel-ni mind a hazai, mind pedig a nemzetkö-zi számviteli szabályozás értelmében (azUS GAAP ettõl eltérõ szabályozást írelõ). Továbbá a nemzetközi számviteliszabályok (standardok) két lehetségesmegoldást tartalmaznak: fordulónapi ár-


JJAANNUUÁÁRR8888

SSZZEEMMLLEE 8899

folyamon, illetve bekerülési árfolyamontörténõ átértékeléssel. Így például a be-fektetett eszközök átértékeléséhez alkal-mazható a bekerülési árfolyam vagy afordulónapi árfolyam. A saját tõke ele-meit is bekerülési árfolyamon kell érté-kelni, kivéve a mérleg szerinti ered-ményt, amelyet az idõszak végi devizaár-folyamok átlagával számítanak. A továb-bi eszközöket és forrásokat is fordulóna-pi árfolyamon értékelik. A bekerülésivagy historikus árfolyam alkalmazásaesetén minden egyes változást az abbanaz idõpontban érvényes deviza/valuta-árfolyamon számítanak át.

Így ha több évben hajtanak végre pél-dául tõkeemelést, akkor minden egyestõkeemelés esetén az akkor érvénybenlévõ deviza/valuta-árfolyamon kell a jegy-zett tõkét is átszámítani. A befektetetteszközök tekintetében a beszerzéskoridevizaárfolyam lesz az átszámítás alapja,ami nem haladhatja meg a mérleg-for-dulónapi árfolyamot, mivel ellenkezõesetben ellentmondásba kerülhetnénk azóvatosság számviteli alapelvével.

A deviza/valuta-konverzió hatásanemcsak az exportárbevételben mutat-ható ki, hanem az eredmény- és a mér-legtételek vonatkozásában is. Egy multi-nacionális vállalatcsoport tekintetébenugyanis dilemmát okoz az is, hogy leány-vállalatai jövedelmezõségét az anyaválla-lat devizájában, vagy a leányvállalat funk-cionális devizájában mérjék. Az akvizíciósorán ugyanis az egyik fontos számvite-li kérdés a keletkezõ goodwill elszámo-lása. A US GAAP és a nemzetközi szám-viteli standardok szerint a goodwill utánnem számolható el amortizáció, hanemértékvesztést mutatnak ki úgy, hogy agood-will-hoz rendelt pénzáramtermelõegységek jövõbeni pénzáramainak jelen-értékét veszik alapul.

Ami az inflációs hatásokat illeti, a be-kerülési áras átértékelés esetén a magasinfláció torzítást visz a teljesítmény be-mutatásába, a pénzügyi kimutatásokbais. Az infláció ugyanis eltérõ mértékbenérinti a különbözõ eszköz-, forrás- éseredménytételeket. A legnagyobb torzí-tás a befektetett eszközök és a tartósforrások értékelésében mutatható ki. Azinfláció kiszûrése és a deviza/valuta-konverzió folyamata szükségszerûenösszekapcsolódik, mivel a deviza/valuta-árfolyamok változását közvetlenül befo-lyásolja az infláció szintje. Így a konver-ziós mûveletek elvégzése elõtt az infláci-ós hatásokat ki kell szûrni a mérleg- éseredménytételekbõl. A 29. számú nem-zetközi számviteli standard (IAS) ad út-mutatást a pénzügyi beszámolók elkészí-tésére vonatkozóan a hiperinflációs gaz-daságokban. Ennek értelmében például a mérlegben a monetáris tételeket ille-tõen a mérleg-fordulónapon érvényes ér-tékelés érvényesül, amíg azon eszközökés kötelezettségek esetén, amelyeket amegállapodás szerint egy adott árválto-zást tükrözõ indexhez kötöttek, ezen in-dexszel korrigált értéken kell a pénzügyikimutatásokban szerepeltetni. Azoknál anem monetáris tételeknél, amelyek vala-milyen egyéb oknál fogva már eleve amérleg fordulónapján érvényes értékelé-si egységben kifejezettek, nem kell az új-raárazást elvégezni. Minden egyes nemmonetáris tételnél viszont el kell végezniaz újraárazást. A jegyzett tõkét a befize-tés idõpontjait figyelembe véve kell kü-lön-külön indexálni.

Az egyes országok nemzeti számvi-teli rendszereiben és pénzügyi kimuta-tásaiban (mérleg, eredmény- és sajáttõ-ke-kimutatás, cash-flow, kiegészítõmelléklet) fennálló különbségek okaitnagymértékben meghatározzák a vizs-

gált állam jogi, adózási rendszere, a tõ-kepiac jellemzõi, a gazdálkodók finan-szírozási módja, a tulajdonosi szerkezet,a gazdasági és a politikai tényezõk. AzAmerikai Egyesült Államokban és azEgyesült Királyságban a nemzeti szám-viteli szabályok (standardok) a jelenlegiés a potenciális tulajdonosok és hitele-zõk megfelelõ információval történõ el-látását teszik elsõrendûen fontossá an-nak érdekében, hogy megalapozott be-ruházási, hitelezési és üzleti döntésekethozhassanak. Napjainkban ugyanis álta-lános tendencia a tulajdonosok és a hi-telezõk érdekeinek elõtérbe kerülése.Németországban ugyanakkor elsõsor-ban adózási célokat szolgál a számvitelirendszer, Franciaországban pedig sta-tisztikai célokat is szolgálnak a pénzügyibeszámolók. Magyarországon a tulajdo-nosok és a hitelezõk érdekei mellettadózási célokat is megtartott a számvi-teli szabályozás, viszont a gazdaságirá-nyítási cél elsõdlegessége megszûnt. Agazdálkodó vagyoni, pénzügyi és jöve-delmi helyzetérõl „megbízható és valósképet” a mérleg és az eredménykimuta-tás tükrözi, és ez jellemzi az angolszászországok számviteli rendszerét. A mér-leg- és az eredménykimutatás összeállí-tásánál a szabályosság filozófiája (a gaz-dasági eseményeket a számviteli tör-vényben rögzített szabályok szerint kellelszámolni) a meghatározó, és a kiegé-szítõ mellékletben kell bemutatni azt, haaz eltér a megbízható és valós összkép-tõl (pl. Németország és Magyarországesetében). A pénzügyi beszámolók sza-bályozása és a szabályozás mélysége iseltérõ módon valósul meg. A kontinen-tális Európában a számviteli szabályozásmakroszintû alapokon nyugszik, a sza-bályokat hatóságok alkotják, és azok be-tartását a hatóságok ellenõrzik. Ugyan-

akkor az angolszász államokban a szám-viteli szabályozás mikroszintû alapokonvalósul meg, a szakmai számviteli szer-vezetek gyakorlati szempontból alakí-tották ki a szabályokat (standardokat).

A nemzetközi szabályozás célkitûzé-se kezdetben az volt, hogy a leggyako-ribb számviteli kérdésekben a világonbárhol alkalmazott jó megoldásokat ún.„étlap” jelleggel minél szélesebb körbenismertté tegye, segítve ezzel a nemzetiszabályozásokért felelõsök munkáját. Abeszámolók összehasonlíthatóságának,az egységes szemléletben és módsze-rekkel való készítésének igénye csak ké-sõbb, az 1990-es évek közepe után ju-tott egyre hangsúlyosabban kifejezésreaz elvi alapokon nyugvó, a választhatómegoldások körének szûkítésével átala-kított, új témákkal kiegészített szabály-rendszer egészének alkalmazását meg-követelõ standardokban. E törekvéshátterében kiemelten a nemzetközi tõ-kepiacokon való jelenlét érdekeltsége, aforgalmazott értékpapírok reális érté-kelése, az adott gazdálkodóval folyta-tott üzleti kapcsolatok biztonsága foko-zásának és a kockázatoknak való kitett-ség mértéke megismerésének szándékaállott.

Az Európai Közösségek alapítószerzõ-dése által célként megfogalmazott sza-badságjogok (áruk, szolgáltatások, sze-mélyek és tõke szabad áramlása) érvé-nyesítésének jogi eszközei közé tartoz-nak azok a vállalati jogi irányelvek, ame-lyek a tagországokban a gazdálkodókalapításának, szervezeti változásainakfeltételeire és azok éves, illetve konszo-lidált (összevont) éves beszámoló készí-tésével teljesített, összehangolt informá-ciószolgáltatásának követelményeire ad-nak útmutatást a tagállami jogalkotókszámára.


JJAANNUUÁÁRR9900

SSZZEEMMLLEE 9911

AA nneemmzzeettkköözzii ppéénnzzüüggyyii

bbeesszzáámmoolláássii ssttaannddaarrddookk ((IIFFRRSS))

sszzeerreeppee aa hhaarrmmoonniizzáácciióóbbaann

A Worldscope pénzügyi adatbázisára tá-maszkodva is készült egy nem teljes kö-rû felmérés az Európai Unió tagországa-ira vonatkozóan (Wu, S. Zhang, I. 2009)arról, hogy a vizsgálatba bevont közelezer, itteni székhelyû gazdasági társaságközül a 2000–2005-ös idõszakban há-nyan tértek át a nemzetközi standardokalkalmazására annak érdekében, hogyszámviteli beszámolójuk összehasonlít-hatóvá váljon és egységes elveken ala-puljon (1. táblázat). Az eredmények ar-ról tanúskodnak, hogy a mintába bevontcégek egyötöde alkalmazta már az év-tized közepéig terjedõen az egységesszámviteli beszámolási elveket. A témá-hoz kapcsolódóan más szerzõk (Barth,M.–Landsman, W.,–Lang, H. 2008) írá-saiból azonban arról is meggyõzõdhe-tünk, hogy az egységes nemzetköziszámviteli normákat alkalmazó gazdasá-gi társaságok száma évrõl évre nõ (azidézett szerzõk kimutatása alapján a ki-

lencvenes évekbeli 25 százalékos növe-kedéshez képest a kétezres években már10–15 százalékkal is). A táblázat adataialapján az adaptációban már részt vevõcégek közül legnagyobb arányban a né-met, illetve a francia székhelyûek szere-pelnek, amíg az ausztriai és a dán társa-ságok száma jelentõs, de arányuk neméri el a 10 százalékot sem. Daske et al.(2007) tanulmányában arról is olvasha-tunk, hogy az egységes nemzetközi elve-ken nyugvó számviteli beszámolót készí-tõ uniós vállalkozások 43 százaléka ipa-ri, 23 százaléka építõipari tevékenységetvégez, 10,5-10,5 százalékuk pedig aszolgáltatások és a kereskedelem terüle-tén mûködik.

Az elõzõekben megfogalmazott direk-tívák lehetõséget teremtettek számomraarra vonatkozóan, hogy megvizsgáljam,hogyan teljesültek a kitûzött európai jo-gi célok, elvárások az elmúlt közel tíz-éves idõszak gyakorlatának tükrében. El-végzett elemzéseim, értékeléseim alapjáta külföldi számviteli szakirodalom tanul-mányozásából, illetve egyéni kutatómun-káimból merítettem.

11.. ttáábblláázzaatt.. NNeemmzzeettkköözzii,, iilllleettvvee nneemmzzeettii sszzáámmvviitteellii eellvveekkeett aallkkaallmmaazzóó ggaazzddaassáággii ttáárrssaassáággookk mmeeggoosszzlláássaa

OOrrsszzáággNNeemmzzeettkköözzii eellvveekkeett aallkkaallmmaazzóókk NNeemmzzeettii eellvveekkeett aallkkaallmmaazzóókk

CCééggeekk sszzáámmaaSSzzáázzaalléékkooss

CCééggeekk sszzáámmaaSSzzáázzaalléékkooss

aarráánnyyuukk aarráánnyyuukk

Ausztria 12 7.50 5 0,67

Belgium 8 5,00 33 4,45

Dánia 11 6,88 43 5,80

Finnország 7 4,38 51 6,87

Franciaország 22 13,75 274 36,92

Hollandia 1 0,60 73 9,84

Németország 88 55,00 188 25,34

Olaszország 4 2,50 2 0,27

Svédország 7 4,38 73 9,84

Összesen 160 100,00 742 100,00

Forrás: Wu, S.–.Zhang, I.: International Accounting Standards and Internal Performance Evalutation,The Accounting Review,07/2009, pp. 1290–1291.

11.. ttáábblláázzaatt.. NNeemmzzeettkköözzii,, iilllleettvvee nneemmzzeettii sszzáámmvviitteellii eellvveekkeett aallkkaallmmaazzóó ggaazzddaassáággii ttáárrssaassáággookk mmeeggoosszzlláássaa

A harmonizált számviteli beszámolókösszeállításához nélkülözhetetlen nemzetiszámviteli elvek, szabályok konformitását(azonosságát) vettem górcsõ alá a kapcso-lódó nemzetközi szabványokhoz (stan-dard) képest. Erre vonatkozóan egy 2006.évben készült felmérés adataiból merítet-tem információkat (Bae, K.–Tan, H.-Wel-ker, M. 2008). A szerzõk a jelenleg a nem-zetközi számviteli gyakorlatban érvénybenlévõ 37 nevesített számviteli standard kö-zül a beszámolókészítéshez kapcsolódólegfontosabb 21-et választották ki és vizs-gálták abból a szempontból, hogy azokmennyire térnek el, illetve mutatnak azo-nosságot a tagállamok nemzeti számviteliszabályaihoz képest (2. táblázat).

A 2. táblázat adatai alapján csupán Nagy-Britannia és Írország esetén mutathatóki, hogy nemzeti számviteli szabályaikEU-kompatibilisek, azaz csupán egyetlenstandard (pénzügyi instrumentumok ér-tékeléséhez kapcsolódóan) – a vizsgált21 közül – mutat eltérést a nemzetközipénzügyi beszámolási elvekhez képest.Ugyanakkor viszont Luxemburg, Görög-ország, Spanyolország és Finnország vo-natkozásában a nemzeti számviteli szab-ványok döntõ többsége még mindig szá-mottevõen eltér a nemzetközi normák-tól, azaz nem teszik lehetõvé a harmo-nizált számviteli beszámolók összeállítá-sát. Hollandia, Észtország, Szlovénia ésSvédország nemzeti számviteli szabálya-inak többsége (50 százalék fölött) márközelít az egységes európai elvárások-hoz, de a többi tagország – köztünk ha-zánk is – belsõ számviteli szabályozásamég mindig nagy eltéréseket mutat (52–62 százalékos). Bár szükséges megje-gyeznem, hogy a már korábban közölt2006. évi felmérés a 2000-es évek elsõfelére vonatkozó adatgyûjtést összegez-te (2000–2005. évekre), és szakirodal-mi kutatásaimból (vö. pl. Ball, R. 2007)az is kitûnt, hogy évrõl évre csökken azeltérés a nemzeti számviteli szabályok ésa nemzetközi standardok között, és tu-lajdonképpen igazából a 2002. évi EKrendelet 2005. évtõl tette kötelezõvé aszámviteli beszámoltatás egységesítésételsõsorban az Európai Unió tõzsdénjegyzett cégei számára. Természetesenvégsõ ítéletet akkor mondhatunk a táb-lázatban közöltek alapján, ha kitekin-tünk az Európai Unión kívülre is, és ösz-szevetjük azokat a más földrészekenfekvõ és a világgazdaság „vérkeringé-sében” szintén fontos szerepet játszó or-szágok számviteli jellemzõivel is (3. táb-lázat).


JJAANNUUÁÁRR9922

TTaaggoorrsszzáágg EEllttéérrééss ((%%--bbaann))

Ausztria 57

Belgium 62

Csehország 67

Dánia 52

Észtország 33

Finnország 71

Franciaország 57

Görögország 81

Hollandia 19

Írország 5

Lengyelország 57

Luxemburg 86

Magyarország 62

Nagy-Britannia 5

Németország 52

Olaszország 57

Portugália 62

Spanyolország 76

Svédország 48

Szlovénia 43

22.. ttáábblláázzaatt.. AA nneemmzzeettii sszzáámmvviitteellii sszzaabbáállyyookk eellttéérréésseeiinneekk aarráánnyyaa aa kkaappccssoollóóddóó nneemmzzeettkköözziissttaannddaarrddookkttóóll

Forrás: The Accounting Review, 2008/3. pp.601–602 felmérés adataiból számított értékek.

SSZZEEMMLLEE 9933

A 3. táblázat adatai alapján megállapítha-tó, hogy az Egyesült Államok, Mexikó ésPeru esetén lényegében teljes az össz-hang a nemzeti számviteli szabályok és anemzetközi standardok között. Továbbámegállapítható az is, hogy az EurópaiUnión kívüli országok döntõ többségénéla hazai számviteli szabályozás több mintfele már harmonizált a nemzetközi szab-ványokkal. Csupán Argentína, Brazília,Chile, Oroszország, Svájc és Törökországtekintetében mutatható ki több eltérés,mint hasonlóság. Kimutatható az is, hogyaz európai uniós tagországok esetén az

eltérés átlagos mértéke meghaladja az50 százalékot (52,6 százalékos), ugyan-akkor az Európai Unión kívüli országo-kat illetõen ez csupán 34,4 százalékos,lényegében a nemzeti számviteli szabvá-nyok közel kétharmada nemzetközikonformitással rendelkezik.

A nemzeti számviteli elvekben napja-inkban is még fennálló különbségek azeltérõ gazdasági fejlettségi szinttõl, azegyes országokban kialakult jog-, adózá-si rendszertõl, a tõkepiac jellemzõitõl, agazdálkodókra jellemzõ finanszírozásimódtól, a tulajdonosi szerkezettõl, azinfláció szintjétõl, politikai és kulturálisstb. tényezõktõl függ. A különbözõszámviteli rendszerek hátterében ugyan-is eltérõ szabályozási célok és eltérõ filo-zófiák állnak. Az USA-ban és az EgyesültKirályságban a hangsúly a jelenlegi és apotenciális tulajdonosok és hitelezõkmegfelelõ információval való ellátásánvan, annak érdekében, hogy megalapo-zott beruházási, hitelezési és üzleti dön-téseket hozhassanak. Ugyanakkor pl. Né-metországban az adózás alapján, Fran-ciaországban statisztikai célokat is szol-gálnak a számviteli beszámolók. Magyar-országon 1991 óta a tulajdonosok és ahitelezõk érdekei állnak a számviteli sza-bályozás középpontjában a korábbi adó-zási cél megtartása mellett, ugyanakkoraz adózási és gazdaságirányítási cél el-sõdlegessége megszûnt. Továbbá az an-golszász államokban a szabályozás mik-ro alapokon valósul meg, a szakmai szer-vezetek gyakorlati szempontból alakítot-ták ki a szabályokat. A nemzetközi szám-viteli standardok ún. „elvi alapúak”,ugyanakkor például az amerikai számvi-teli alapelvek (US GAAP) „szabály-elvû”.

A számviteli beszámolók összeállításá-nak elveit vizsgálva az európai országokgyakorlatában kirajzolódik a német és az

TTaaggoorrsszzáágg EEllttéérrééss ((%%--bbaann))

Argentína 67

Ausztrália 19

Brazília 52

Chile 62

Egyesült Államok 5

Egyiptom 43

Hongkong 14

India 38

Indonézia 19

Izrael 29

Japán 43

Kanada 24

Korea 29

Malajzia 33

Mexikó 5

Norvégia 33

Oroszország 76

Pakisztán 19

Peru 5

Svájc 57

Tajvan 29

Törökország 67

Venezuela 24

33.. ttáábblláázzaatt.. NNeemmzzeettii sszzáámmvviitteellii sszzaabbáállyyookk eellttéérréésseeii aa kkaappccssoollóóddóó nneemmzzeettkköözzii ssttaannddaarrddookkttóóllaazz EEuurróóppaaii UUnniióónn kkíívvüüll

Forrás: The Accounting Review, 2008/3. pp.601–602 felmérés adataiból számított értékek.

angol modellhez sorolható államok két,jól elkülöníthetõ csoportja (klaszterei). Akét típus mögött jogi, szabályozási, fi-nanszírozási, filozófiai, kulturális stb.szempontok húzódnak meg, azaz példá-ul a Code- és a Case-law, vagy a konzer-vatív és a rugalmas számviteli filozófiaiszemléleten, illetve a makroszintû vagymikroszintû szabályozáson alapul. To-vábbá eltérõek a szerepvállalások az adó-zásban (pl. Németország esetén az adó-zási elvek dominanciája érvényesül), illet-ve eltérõ a kapcsolódásuk a társasági ésa csõdjoghoz.

AA sszzáámmvviitteellii ookkttaattááss ééss kkééppzzééss

sszzeerreeppee aa hhaarrmmoonniizzáácciióóbbaann

Térjünk vissza az EU-tagországok nem-zeti számviteli jellemzõihez, és emeljük kiNagy-Britannia és Írország kedvezõ hely-

zetét, amely utóbbiakhoz hozzájárulha-tott többek között az is, hogy az egymil-lió lakosra jutó számviteliszakember-el-látottságban jelentõs mértékben felül-múlják (ötvenszeresen-ötszörösen, illetvenegyvenszeresen-négyszeresen) tagtár-saikat (4. táblázat). A 4. táblázatbólazonban az is kitûnik, hogy az említettkét uniós tagországban a legalacsonyabbmértékû a gyakorlati számviteli tevé-kenységet végzõk aránya (27 százalékos,illetve 36 százalékos). Ugyanakkor ez azarány például Ausztria, Finnország, Né-metország, Luxemburg és Svédországesetén 100 százalékos, azaz valamennyiszámviteli képzettségû szakember végezgyakorlati szakmai tevékenység is. A szám-viteli tevékenység szempontjából nagymúltú országok közül kiemelendõ Olaszor-szág (Pacioli, L. – a kettõs könyvvitelalapjainak megteremtõje – 1494), ahol aszámviteliszakember-ellátottság mértéke


JJAANNUUÁÁRR9944

44.. ttáábblláázzaatt.. AA sszzáámmvviitteellii hhiivvaattááss aazz EEuurróóppaaii UUnniióóbbaann

OOrrsszzáággAAzz eellssõõ sszzáámmvviitteellii SSzzáámmvviitteellii kkééppzzeetttt-- 11 mmiilllliióó llaakkoossrraa GGyyaakkoorrllaattii sszzáámmvvii--sszzeerrvveezzeett aallaappííttáá-- ssééggûû sszzaakkeemmbbeerreekk jjuuttóó sszzáámmvviitteellii tteellii tteevvéékkeennyyssééggeett

ssáánnaakk éévvee sszzáámmaa ((ffõõ)) sszzaakkeemmbbeerr ((ffõõ)) vvééggzzõõkk aarráánnyyaa ((%%))

Ausztria 1932 6 176 762 100

Belgium 1953 3 957 388 58

Dánia 1912 4 944 933 87

Egyesült Királyság 1853 311 301 5 241 27

Finnország 1925 1 785 343 100

Franciaország 1935 19 200 324 83

Görögország 1955 1 244 117 95

Hollandia 1895 13 000 818 40

Írország 1888 16 094 4 235 36

Luxemburg 1984 267 668 100

Magyarország 1919 9 987 998 79

Németország 1932 17 970 219 100

Olaszország 1585 81 000 1 409 87

Portugália 1930 764 76 90

Spanyolország 1942 5 795 145 53

Svédország 1923 4 637 418 100

Forrás: Pricewaterhouse-Coopers 2007. évi tanulmánya alapján

SSZZEEMMLLEE 9955

még jóval átlag feletti (átlagos mérték1010 fõ), és a gyakorlati szakmai tevé-kenységet végzõk aránya (87 százalék) iskedvezõ nagyságú. Hazánk számviteli-szakember-ellátottsága átlagos mértékû-nek (998 fõ) mondható, és a gyakorlatitevékenységet végzõk aránya átlag (78százalékos) fölöttinek tekinthetõ. Fran-ciaországban, Görögországban és Portu-gáliában igen alacsony mértékû a szak-ember-ellátottság (76–324 fõ), de jóvalmeghaladja az átlagot a gyakorlati tevé-kenységet is végzõk aránya (83–95 szá-zalékos). A többi tagország (pl. Belgium,Hollandia, Spanyolország) átlagtól el-maradó szakember-ellátottsággal (145–818 fõ) bír, és ugyanez igaz a gyakorla-ti tevékenységet végzõk arányára (40–58 százalékos) is.

AA sszzáámmvviitteellii hhaarrmmoonniizzáácciióótt

ttáámmooggaattóó sszzaabbáállyyoozzóórreennddsszzeerr

Az 5. táblázatban összefoglaltam a tag-országokra vonatkozóan, hogy nemzetiszabályozásuk mennyire teszi kötelezõ-vé, illetve csak lehetõvé, továbbá egyesesetekben tiltóvá a nemzetközi standar-dok alkalmazását annak érdekében, hogya konszolidált (összevont) számvitelibe-számoló-rendszerük egységes elvekenalapuljon, azaz összehasonlíthatóvá vál-jon. Szinte valamennyi ország kötelezõ-vé tette tõzsdén jegyzett cégei számáraa nemzetközi pénzügyi beszámolási stan-dardok alkalmazását. Meglepõ viszont,hogy Luxemburg megtiltotta mind atõzsdén nem jegyzett vállalatok, mind aközszféra számára az egységes számvi-teli elvek alkalmazását. Ugyanez Ausztriaés Hollandia tekintetében csupán a köz-szféra esetén mutatható ki. Nagy-Britan-nia, Belgium, Csehország és Észtország

vonatkozásában ugyanakkor még nemeldöntött, hogy a közszféra alkalmazhat-ja-e a nemzetközi számviteli standardo-kat. Figyelemre méltó Szlovákia példája,ahol valamennyi ottani székhelyû és kon-szolidált számviteli beszámolót készítõgazdálkodó számára kötelezõ az egysé-ges számviteli elvek alkalmazása. Ha-zánkban – a tagországok többségéhezhasonlóan – a tõzsdén jegyzett cégekszámára kötelezõ, a többi gazdálkodó ré-szére pedig lehetõvé vált a nemzetköziszámviteli szabványok alkalmazása. Az 5.táblázat utolsó oszlopában Görögorszá-got illetõen tett megjegyzés szerint atõzsdén jegyzett cégek nemcsak a kon-szolidált, hanem az egyedi számviteli be-számolójukat is az IFRS-ek alkalmazásá-val kötelesek összeállítani. Belgium és Lu-xemburg esetén csak azoknak a tõzsdénjegyzett gazdálkodóknak kötelezõ anemzetközi számviteli elvek alkalmazása,amelyek az Európai Unió tõzsdéin jegy-zettek. Nagy-Britanniában megengedetta nemzeti számviteli szabályok (UKGAAP) alkalmazása is, ugyanis az 1. táb-lázat adatai és hozzá fûzött magyaráza-tom alapján is bebizonyosodott, hogy azalkalmazott számviteli elvei majdnem100 százalékban konvergálnak a nem-zetközi szabványokhoz, azaz beszámoló-rendszere összehasonlítható, kompati-bilis. A Szlovákia vonatkozásában tettmegjegyzés arra utal, hogy a mérleg fõ-összegének nagysága, az elért éves árbe-vétel és a foglalkoztatottak száma alap-ján meghatározott úgynevezett küszöb-értékek alapján válik csak a tõzsdén nemjegyzett társaságok számára kötelezõvéaz IFRS-ek alkalmazása.

A nemzetközi pénzügyi beszámolásistandardok bevezetéséhez kapcsolódó,tagországonkénti belsõ szabályozottságvizsgálata után arra is szükséges figyel-


JJAANNUUÁÁRR9966

55.. ttáábblláázzaatt.. AA nneemmzzeettkköözzii sszzáámmvviitteellii ssttaannddaarrddookk aallkkaallmmaazzáássáánnaakk sszzaabbáállyyoozzáássaa

OOrrsszzáágg

TTõõzzssddéénnTTõõzzssddéénn nneemm

MMeeggjjeeggyyzzééssjjeeggyyzzeetttt

jjeeggyyzzeetttt ccééggeekkKKöözzsszzfféérraa

ccééggeekksszzáámmáárraa

sszzáámmáárraasszzáámmáárraa

Ausztria kötelezõ megengedett megtiltott csak a konszolidált beszá-molókra vonatkozóan

Belgium kötelezõ megengedett nem eldöntött csak az EU tõzsdéin jegyzett cégeknek

Bulgária kötelezõ kötelezõ megengedett kötelezõ még a pénzin-tézeteknek és befektetési

vállalkozóknak

Csehország kötelezõ megengedett nem eldöntött csak a jegyzetteknek kötelezõ

Dánia kötelezõ megengedett megengedett csak az anyavállalatok-(csak kft-knek) nak megengedett

Észtország kötelezõ csak a bankok, bizto- nem eldöntött non-profit cégek sítók számára kötelezõ, számára is

a többieknek megengedett megengedett

Franciaország kötelezõ megengedett megengedett értékpapír-kibocsátócégeknek is kötelezõ

Németország kötelezõ megengedett megengedett a közszféra jegyzettcégeinek kötelezõ

Görögország kötelezõ megengedett megengedett jegyzettek egyéni beszámolóira is kötelezõ

Magyarország kötelezõ megengedett megengedett –

Olaszország kötelezõ megengedett nem eldöntött nem jegyzett tõke- és értékpapír-kibocsátóknak

is megengedett

Luxemburg kötelezõ megtiltott megtiltott csak az EU tõzsdéin jegy-zetteknek megengedett

Hollandia kötelezõ megengedett megtiltott megengedett az anyavállalatoknak is

Lengyelország kötelezõ megengedett megengedett a nem konszolidált jegy-zeteknek is megengedett

Portugália kötelezõ megengedett megengedett –

Románia csak hitel- megengedett megengedett a nem jegyzett hitelin-intézeteknek tézeteknek kötelezõ

kötelezõ

Szlovákia kötelezõ kötelezõ kötelezõ a nem jegyzett konszo-lidált cégek számára

kritériumrendszer alapján

Szlovénia kötelezõ megengedett megengedett –

Spanyolország kötelezõ megengedett megengedett a közszféra intézményei acsak az rt.-knek. nemzeti szabályok alapján

Nagy-Britannia kötelezõ megengedett nem eldöntött alkalmazható az UK GAAP, amely konvergál

az IFRS-ekhez

Forrás: KPMG tanulmánya alapján, Budapest, 2006.

SSZZEEMMLLEE 9977

met fordítani, hogy a nemzeti értéktõzs-dei piacok milyen mértékben „fogadtákbe” az új számviteli szabványokat, illetvejogszabályi támogatottság elõsegíti-eazok alkalmazását (6. táblázat). Erre vo-natkozó „információgyûjtés” a szerzõk(Philip, A.–Stephen, L.–Salter, B. 2007)publikációja alapján, a már idézett1606/2002 EK rendelet 2005. évi ha-tálybalépését követõ harmadik évbentörtént. Így már többéves „tapasztalat”állhatott rendelkezésre a szabványok be-vezetését követõen.

A 6. táblázat tanulmányozása soránmegfigyelhetõ, hogy csupán két tagor-szág – Nagy-Britannia és Németország –esetén „funkcionálnak” a nemzetközipénzügyi beszámolási szabványok stan-dardként, és a nemzeti számviteli gya-korlatban meghatározó szerepet is tölte-

nek be. Görögországban és Svédország-ban például csak ajánlásként jelennekmeg. Ugyanakkor Görögországban nem-zeti jogszabályi felhatalmazással és ér-téktõzsdei támogatottsággal is bírnak.Svédországban nincs jogszabályi felhatal-mazásuk, de nemzeti értéktõzsdéik „ak-ceptálják” alkalmazásukat. Bár Finnor-szágban utasításokként (Instructions)történt hatálybaléptetésük, ennek ellené-re sem jogszabályi háttérrel, sem érték-tõzsdei támogatottsággal nem rendel-keznek, és a nemzeti számviteli gyakor-latban sem töltenek be meghatározó sze-repet (gyengék). Olaszországban és Por-tugáliában fellelhetõ értéktõzsdei támo-gatottságuk, de sem jogszabályi felhatal-mazással nem rendelkeznek, sem a nem-zeti számviteli gyakorlatban nem tölte-nek be „irányadó” szerepet.

66.. ttáábblláázzaatt.. AA lleeggffeellssõõbbbb nneemmzzeettii ssttaannddaarrddbbiizzoottttssáággookk áállttaall mmeeggaallkkoottootttt sszzáámmvviitteellii sszzaabbáállyyookk jjeelllleemmzzõõii

SSzzáámmvviitteellii JJooggsszzaabbáállyyii ÉÉrrttéékkttõõzzssddeeii

SSzzáámmvviitteelliiOOrrsszzáágg TTeessttüülleett nneevvee ssttaannddaarrdd

ffeellhhaattaallmmaazzááss ttáámmooggaattoottttssáággssttaannddaarrddookk

eellnneevveezzééssee tteekkiinnttééllyyee

Belgium CBC/CNC Avis Nincs Nincs Gyenge

Finnország KILA Instructions Nincs Nincs Gyenge(utasítások)

Németország DRSC Standard Igen Nincs Erõs

Franciaország CNC Avis Nincs Nincs Közepes

Görögország ESL Opinions Igen Igen Közepes(Ajánlások)

Olaszország CSPC Princip I Nincs Igen Gyenge

Hollandia RJ Richtlihnen Nincs Nincs Közepes

Portugália CNC Directrez Nincs Igen Gyenge

Spanyolország ICAC Resolution Igen Igen Közepes(Határozatok tára)

Svédország RR Recommendations Nincs Igen Közepes(Ajánlások)

Nagy-Britannia Accounting Standard Igen, de Igen ErõsStandard gyenge

Board (ASB)

Forrás: Philip, A.–Stephen, L.–Salter, B.(2007): An Empirical Test of Differences in Actual ReportedResults. Advanced in International Accounting,

JJöövvőőbbeennii lleehheettőőssééggeekk,, ffeellaaddaattookk

A gazdálkodási gyakorlati tapasztalatokalapján az is kimutatható, hogy a nem-zetközi számviteli elvek alkalmazása hoz-zájárul a tulajdonosok és a fizetett irá-nyítók közötti információs aszimmetriacsökkenéséhez is A korábbi nemzetköziszámviteli szakirodalmi kutatások (lásdpl. Barth et. al. 2008) kimutatták, hogyaz információs aszimmetria következté-ben csökkent a gazdálkodók fizetett irá-nyítóinak keresete, növekedtek a tõke-költségek és pontatlanná váltak a gazda-sági-pénzügyi elõrejelzések is.

2007 júniusában jelentõs elõrelépéstörtént a US GAAP- és az IFRS-szabályokkonvergenciáját illetõen, hiszen az Ame-rikai Tõzsdefelügyelet (SEC) elfogadottegy elõterjesztést, amely szerint anélkülis elismerhetõk a külföldi értékpapír-ki-bocsátók IFRS szerint elkészített pénz-ügyi beszámolói, hogy azokat hozzáiga-zítanák a US GAAP alapelveihez, ugyanisa nagy port kavaró számviteli, könyvvizs-gálati botrányok (ENRON, WordCom) rá-mutattak az amerikai rendszer sebezhe-tõ pontjaira. A SEC ugyancsak jelezte,megvizsgálja annak lehetõségét is, hogyaz amerikai cégek választhassanak a US GAAP és az IFRS között, azaz ne kell-jen feltárni a két rendszer közötti kü-lönbségeket, illetve levezetni az összeha-sonlítást. Sõt 2007 márciusában a SECközzétette azon jövõbeni szándékát is,amely szerint a US GAAP szabályai sze-rint elkészített beszámoló mellett 2009.január 1-jétõl kezdõdõ évben elfogadnáaz IFRS-szabályok szerint készülõ beszá-molókat is.

Bár még nem vált általánossá, hogy azEurópai Unió országaiban a jelenleg ér-vényben lévõ számviteli szabályozás egy-séges lenne, ugyanakkor kellõ magabiz-

tossággal állíthatjuk, hogy a nemzetköziszámviteli normák felé történõ elmozdu-lás minden uniós vállalkozás számára azalábbi területeken biztosan változásthoz:� a valós (piaci) értéken történõ értéke-

lés szinte teljes körû kiterjesztése abefektetett eszközök és a forgatható,illetve kifejezetten kereskedési céllalvásárolt eszközök halmazára, vala-mint az értékváltozás közvetlen meg-jelenítése a saját tõkén belül;

� a pénzintézeti gyakorlatban a hitel-portfólión számítandó értékvesztéstapasztalati adatokkal történõ alátá-masztása, illetve a diszkontált cash-flow modellek segítségével történõmeghatározása;

� a származékos ügyletek mérlegbenvalós értéken történõ megjelenítéseaz úgynevezett fedezeti számvitelnyújtotta lehetõségekkel párhuzamo-san. A fedezeti számvitel lehetõségé-nek megteremtõdése annyit jelenthet,hogy a pénzintézetek által nyilvántar-tott pozíciók valós értéken megjelení-tendõ származékos ügylettel párhuza-mosan a fedezett pozíciót is ugyanúgyértékelve jeleníti meg. Továbbá bizo-nyos eszközkategóriák esetén az ér-tékváltozás nem feltétlenül jelenikmeg azonnal az idõszak eredményé-ben, hanem a saját tõkén belül elkü-lönített „fedezeti tartalék” számlánlesz nyilvántartva. Így ezen speciáliselkülönített tartalékszámlák egyenle-gei is részét képezik majd a tõkemeg-felelés számítási alapjául szolgáló sa-ját tõke értékének, különös tekintet-tel a pénzintézeti gyakorlatra.

Napjainkban a pénzügyi válság, illetve azehhez kapcsolódó gazdasági válság nyo-mán a befektetõi bizalom helyreállításaés a pénzügyi rendszer megfelelõ mû-


JJAANNUUÁÁRR9988

SSZZEEMMLLEE 9999

ködtetésének biztosítása érdekébenszükséges a számviteli rendszer erõsíté-se, illetve egységesítése annak érdekébenis, hogy az európai pénzintézeteket neérje például hátrány a nemzetközi ver-senytársakhoz képest a számviteli szabá-lyozásból, illetve azok értelmezésébõl fa-kadóan. Ugyanis a néhány hónapos „vál-ságtapasztalat” azt mutatja, hogy azamerikai számviteli szabályok rugalma-sabbak voltak a pénzügyi instrumentu-mok átsorolása tekintetében, mint az Eu-rópai Unióban alkalmazott nemzetköziszámviteli standardok (IAS), amelyek ér-telmében például nem volt lehetõség avalós értéken alapuló pénzügyi instru-mentumok átsorolására. A világméretûpénzügyi zavarok következtében bizo-nyos pénzügyi instrumentumok kereske-dése „befagyott”, így az azokhoz kapcso-lódó piacok inaktívvá váltak, illetve nehézhelyzetbe kerültek, ezáltal az átsorolásu-kat lehetõvé tevõ módosítások gyorsvégrehajtása vált szükségessé. Ugyanis apénzügyi, illetve bizalmi válság alapjaibanrázta meg a piacgazdaság önszabályozá-

sáról alkotott képet. A számviteli szak-emberekben is számos kétely és aggályfogalmazódik meg a gazdálkodók telje-sítményének számbavételére alkalmazottszámviteli elõírások megbízhatóságáravonatkozóan. A pénzügyi válság kirobba-násában szerepet játszó új, összetettpénzügyi termékek iránti bizalom elvesz-tése folytán a számviteli szakemberek ér-deklõdése is nyilvánvalóan a pénzügyiinstrumentumok és valós értékelésük fe-lé fordult.

Jelenleg több mint száz ország teszikötelezõvé vagy lehetõvé a tõzsdén jegy-zett, illetve valamennyi gazdálkodójaszámára, hogy a nemzetközi számvitelistandardok figyelembevételével készítseel beszámolórendszerét. Kanada ésAusztrália például 2011. évtõl követelimeg a területén székelõ gazdálkodóktól,hogy alkalmazzák a nemzetközi pénz-ügyi beszámolási standardokat (IFRS).Az USA, Japán és Kína napjainkban isdolgozik azon, hogy számviteli elveit ösz-szehangolja a nemzetközi standardok-kal.

IIrrooddaalloomm

Bae, H.–Tan, H.–Welker, M.(2008): International GAAP Differences: The Impact ofForeign Analysts. The Accounting Review, Vol.83, No. 3.

Ball, R.–Kothari, P.–Robin, A. (2007): The Effect of International InstitutionalFactors on Properties of Accounting Earnings. Journal of Accounting andEconomics, 29. 1–52.

Barth, M.–Landsman, W.–Lang, M. (2008): International Accounting Standards andAccounting Quality. Journal of Accounting Research, 46.

Búza, M.–Pankucsi, Z. (2003): Számvitel az Európai Unióban és Magyarországon,Európai Füzetek 4.

Daske, H.–Hail, L.–Lenz, C. (2007): Heterogenity in the Economic Consequences ofIFRS adoptions. Working Paper. University of Pennsylvania and University ofChicago.

Elliott, G.(2006): Financial Accounting and Reporting, 07.Flower, J. (2006): European Financial Reporting, UK, London.

KPMG (2006): IFRS-ek nagyító alatt. Budapest.Pacioli, L. (1494): Summa de Arithmetica, Geometrica et Proportionalita, Velence.Philip, A.–Stephen, L.–Salter, B. (2007) An Empirical Test of Differences in Actual

Reported Results. Advanced in International Accounting.Pricewaterhouse-Coopers (2007): IFRS-ek rendszere. BudapestRadebaugh, L.–Gray, H. (2006): International Accounting and Multinational

Enterprises, 4th Edition, UK, London.Tardos, Á.–Balázs, Á.–Kovács, J. (2003): Nemzetközi számviteli standardok alkal-

mazása hitelintézeti gyakorlatban. Hitelintézeti Szemle, 03.Wu, S.–Zhang, I. (2009): International Accounting Standards and International

Performance Evaluation. The Accounting Review, 07.


JJAANNUUÁÁRR110000

110011

A történelem során a 2007. év volt az el-sõ esztendõ, amikor az emberiség na-gyobbik része már városokban élt. Leg-gyorsabban az ázsiai és a fejlõdõ térsé-gekben található milliós lélekszámúkonurbációk, metropoliszok növekedtekaz elmúlt évtizedekben. Európa urbani-záltságát mi sem jelzi jobban, mint hogyaz unió népességének jelenleg több minthattizede él 50 ezer fõnél több lakosú vá-rosokban. Akárcsak az emberiség törté-netének korábbi idõszakaiban, úgy ma iskitüntetett szerepet töltenek be a városoka társadalmi haladás, a gazdasági növeke-dés szempontjából. E települések tovább-ra is a kultúra, az oktatás, a kutatás, akereskedelem és a szolgáltatások, vala-mint az ipar központjai. A városok jelen-tõs hatással vannak élõ és élettelen kör-nyezetükre, a társadalomra, a gazdaság-ra, de éppúgy befolyással vannak a mûvé-szeti és a tudományos életre is. Európajövõje szempontjából rendkívüli fontos-sággal bír tehát, hogyan alakul e kiemeltszerepkörû települések további sorsa.

A cikk alapjául az Eurostat és aDirectorate General Regio közös adat-

gyûjtési programjának legfrissebb ered-ményei szolgálnak. Az Urban Audit adat-gyûjtés keretén belül 27 ország 321 vá-rosát vizsgálták, közöttük olyan nem EU-tagállamokét is, mint Norvégia, Svájc,Horvátország és Törökország. Szûkítettadatgyûjtést végeztek további 249 (ki-sebb lélekszámú és jelentõségû) város vo-natkozásában, így az adatbázisban össze-sen 570 településrõl találunk információ-kat. Az adatgyûjtés számos témakörtérintett, ilyenek a városok demográfiaijellemzõi, gazdasági szerepük, környeze-ti állapotuk, közlekedési adottságaik, azott élõk szociális körülményei stb.. Azadatgyûjtés eredményeit összegzõ adat-bázis jelenleg még nem naprakész, mivellegfrissebb adatai 2004. évi elvi idõpont-ra vonatkoznak. Az Eurostat és a nemze-ti statisztikai hivatalok azonban elkötele-zettek az adatgyûjtés mellett, s tervezik,hogy az adatbázist aktualizálják. A közel-jövõben a fontosabb adatokat minden év-re, míg a részletesebb adatokat 3 évesrendszerességgel gyûjtik majd be.

A továbbiakban csak az 500 ezer fõtmeghaladó népességû városok adataiból

KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL

KKEEZZÁÁNN AANNDDRRÁÁSS

Nagyvárosok, nagyvárosi problémákaz Európai Unióban

Könyvem a várossal kezdõdik, amely – képletesen szólva – maga a világ volt,és egy olyan világ ábrázolásával zárul,amely gyakorlatilag sok tekintetbenegyetlen várossá vált.”

(Lewis Mumford 1)

UUNNIIÓÓSS AAKKTTUUAALLIITTÁÁSSOOKK

1 Lewis Mumford: A város a történelemben. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1985



11.. ttáábblláázzaatt.. AA vviizzssggáálltt vváárroossookk oorrsszzáággookk sszzeerriinntt

OOrrsszzáágg VVáárrooss OOrrsszzáágg VVáárrooss OOrrsszzáágg VVáárrooss

Ausztria Bécs Spanyolország Sevilla Olaszország Genova

Belgium Brüsszel Zaragoza Litvánia Vilnius

Csehország Prága Malaga Lettország Riga

Németország Berlin Finnország Helsinki Hollandia Amszterdam

Hamburg Franciaország Párizs (város) Rotterdam

München Lyon Lengyelország Varsó

Köln Toulouse Lodz

Frankfurt Bordeaux Krakkó

Essen Nantes Wroclaw

Stuttgart Lille Poznan

Dortmund Marseille Portugália Lisszabon

Düsseldorf Görögország Athén Románia Bukarest

Bréma Magyarország Budapest Svédország Stockholm

Hannover Olaszország Róma Nagy-Britannia London

Dánia Koppenhága Milánó Birmingham

Spanyolország Madrid Nápoly Leeds

Barcelona Torino Glasgow

Valencia Palermo Sheffield

tallózok, hogy bemutassam, milyen kihí-vásokkal kell szembenézniük az európainagyvárosoknak a XXI. században.

DDeemmooggrrááffiiaaii jjeelllleemmzzőőkk

Európában összesen 54 város népességehaladta meg az 500 ezer fõs határt, deszámos olyan város akadt, amely éppencsak elmaradt ettõl az értéktõl. A félmil-liós lélekszámot meghaladó nagyváro-sokban összesen 65,5 millió2 ember (Pá-rizst elõvárosaival számítva 69,5 millióember) élt 2004-ben, ami a 27 unióstagállam teljes népességének több mint13%-a. A legnagyobb népességû európaiváros London és Párizs volt, de jelentõs,

3 milliós népességtömörülés Madrid,Athén és Róma is. A milliós lélekszámúmetropoliszok az azokat körülvevõ tele-pülésekre kivételesen erõs vonzást gya-korolnak, hatással vannak azok gazdasá-gára, közlekedésére, az ott élõk társadal-mi, jövedelmi helyzetére, sõt az ezen te-lepülések által ellátott funkciókra is. En-nek következtében a közigazgatási hatá-rok a gyakorlatban már nem jelölik e né-pességtömörülések valódi határait. E té-nyek figyelembevételével a következõk-ben, ha mód nyílt rá, s az adott város jel-lemzõi ezt indokolták, a kernelre3 , snem a városközpontra vonatkozó adato-kat használtam.

A nagyvárosok továbbra is növeked-nek, az ezredforduló és 2004 között el-

2 Párizs esetében csak a városközpont adatait vettem alapul, mivel a kernelre (petit courogne) nem áll-nak rendelkezésre részletes adatok.

3 A kernel a város és a közvetlen vonzáskörzetében található településeket (elõvárosokat, bolygóváro-sokat, egyéb, vonzáskörzetbe tartozó településeket) is magában foglaló településegyüttest jelöl.

UUNNIIÓÓSS AAKKTTUUAALLIITTÁÁSSOOKK 110033

telt négy év során népességük 1,6%-kalbõvült (míg az unió teljes népességeugyanebben az idõszakban csupán1,2%-kal nõtt). A legnagyobb, 5% vagyafölötti népességnövekedés a spanyol ésa francia nagyvárosokban következettbe, leginkább Toulouse népessége bõ-vült, ahol közel 12%-kal nõtt a lakos-ság száma. Csupán néhány városbancsökkent számottevõen a népesség,

ezek közül kiemelkedik a portugál és amagyar fõváros, ahol a népességfogyásmértéke négy év alatt 6,2, illetve 4,6%volt.

A népességnövekedés azonban kevés-bé a természetes népmozgalom, mint in-kább a vándorlás pozitív különbözeténekvolt az eredménye. A népesség természe-tes fogyása 21 városban volt jellemzõ, alegnagyobb 4–5 ezrelékes éves szintû

11.. áábbrraa.. AAzz eeuurróóppaaii nnaaggyyvváárroossookk nnééppeessssééggee,, 22000044

22.. áábbrraa.. NNééppeessssééggvváállttoozzááss,, 22000000––22000044

népességfogyás Genova, Lodz és Buda-pest városokban következett be. A ter-mészetes folyamatokból (az élve születésés a halálozás különbözetébõl) származónépességnövekedés a francia, a brit, aholland és a skandináv nagyvárosokbanvolt a legnagyobb. A francia és a brit vá-rosokban 6–8 ezrelékes éves növekedé-si ütemet mértünk.

A születések száma ennek megfelelõ-en a francia, a brit, a holland és a skan-dináv nagyvárosokban volt a legmaga-sabb, itt ezer lakosra évente 12–16 élveszületés jutott. A legkevesebb gyermek anémet, a lengyel, a magyar és a románvárosokban született, ahol mindössze7–9 élve születés jutott ezer lakosra.

A halálozási ráta értéke a vizsgált vá-rosokban viszonylag széles tartomány-ban, 6–14 ezrelék között szóródott2004-ben. Budapesten volt a ráta érté-ke a legmagasabb, hozzá hasonló halan-dósági arányszám jellemezte Riga, Lodz,Glasgow, Essen városait is. A fentiek is-meretében nem meglepõ, hogy épp a

kedvezõ korstruktúrájú francia városok-ban a legalacsonyabb ez az érték. A ha-lálozás adatait részletesen áttekintve,egészen különös megállapításokat tehe-tünk, hiszen számos nagyvárosban ki-emelkedõen magas volt a 65 év alattmeghaltak száma. Vilniusban például azösszes halálozás 37%-át 65 évnél fiata-labban elhunytak adták, de 30% körüliérték jellemezte Lodz, Riga, Poznan ésWroclaw városát is.

Az európai nagyvárosok átlagos nép-sûrûsége 2700 fõ volt négyzetkilométe-renként, de ennél jelentõsen magasabbértékek is elõfordultak. Párizs belvárosá-ban a népsûrûség a négyzetkilométeren-kénti 20 ezer fõt is meghaladta, de 15ezer fõs érték jellemezte a katalán fõvá-rost, Barcelonát is. A zsúfoltabb nagyvá-rosok között tarthatjuk számon Buka-restet, Athént, Nápolyt, Milánót, Torinót,Brüsszelt és Lisszabont is, ahol 1km2-re6–8 ezer lakos jutott. Szellõsebb város-szerkezet jellemezte az észak- és közép-európai nagyvárosokat.



33.. áábbrraa.. ÖÖrreeggeeddééssii iinnddeexx,, 22000044


Az európai nagyvárosok népessége fo-lyamatosan öregszik. Az ezredforduló ésa vizsgálat idõpontja között eltelt négyév során 6,7 százalékponttal, 122%-ranövekedett a nagyvárosokra számítottöregedési index értéke. A városok két-harmadában az idõsek száma meghalad-ta a gyermekkorúakét. A népesség elöre-gedése Genovát, Torinót, Milanót, Barce-lonát és Madridot sújtotta leginkább,ahol a mutató értéke 180–245% volt. A„legfiatalabb” városok Hollandiában ésFranciaországban találhatók, Rotterdam,Amszterdam, Lille, Toulouse, Bordeaux,Párizs, Nantes, Lyon mindegyikébenmeghaladta a gyermekkorúak száma azidõsekét.

Gazdasági szempontból fontos muta-tó az eltartottsági ráta, amely megmu-tatja, hogy az adott városban hány gyer-mek és idõskorú jut 100 felnõttre.2004-ben a vizsgált városokra számítvaa mutató értéke átlagosan 43 volt. Az el-tartottak magas aránya az olasz városo-kon kívül Franciaországban volt jellem-zõ, de míg elõbbiekben az idõskorúak,

addig utóbbiakban a gyermekkorúak ma-gas száma okozta az eltartottsági ráta ki-emelkedõen magas értékét. Az eltartot-tak aktív korúakhoz viszonyított arányaa lengyel, a brit és a közép-európai nagy-városokban volt a legalacsonyabb.

HHáázzttaarrttáássookk,, jjöövveeddeellmmeekk

ééss aa ttáárrssaaddaallmmii ppoollaarriizzáácciióó

A városokban és különösen a metropoli-szokban élõ emberek életmódja, és tár-sas kapcsolataik jelentõsen különbözneka kisebb településeken lakókétól. A nagy-városokban növekvõ gondot jelent azegyedül, magányosan élõk számarányá-nak emelkedése. Az egyedüllét egyesekszámára (munka vagy más okok miatt)választott, míg mások számára kénysze-rû (az öregkor vagy a párkeresés nehéz-ségei miatt kialakult) helyzet. Az elõbbiokok elválasztására a rendelkezésre állóadatok nem adnak lehetõséget, ugyanak-kor az egyedül élõk, valamint az egye-dülálló idõskorú háztartások aránya so-

44.. áábbrraa.. AAzz eellttaarrttoottttssáággii rrááttaa aallaakkuulláássaa,, 22000044

kat elmond a probléma nagyságáról. Avizsgálatban részt vevõ poliszok közöttnem ritka az olyan, amelyben a háztar-tások felét vagy több mint felét az egye-dül élõk háztartásai teszik ki. Ilyen váro-sok Amszterdam, Hannover, München,Frankfurt, Brüsszel, Párizs, Róma, Düs-seldorf és Berlin. Az egyedülállók ilyenmagas aránya csupán Rómában magya-rázható az idõs korban bekövetkezõ el-magányosodással (az idõsek gyakrangyermekeik elköltözése, vagy a házastárselvesztése miatt maradnak egyedül), mi-vel itt az egyedülállók háztartásainak két-harmadát az idõsek adták. A többi város-ban az egyedülálló háztartásokon belüliaránya 30%-ot tett ki. Spanyolország-ban a család ma is nagy értéknek számít,így az ottani városokban a háztartások-nak csak kisebb részét, 24–30%-át ad-ták az egyedülállók.

Szintén jelentõs, és nem ritka városiprobléma a társas kapcsolatok gyakorifelbomlása, s ennek következtében azegyszülõs családok terjedése. Az európainagyvárosokban a háztartások 5–10%-ában a szülõk egyedül nevelték gyerme-küket (gyermekeiket), arányuk Brüsszel-ben a legnagyobb (13%), de magas volta brit és a holland városokban is. A máremlített kulturális háttér miatt a mutatóértéke szintén a spanyol városokban volta legalacsonyabb, 2% körüli.

A jövedelmi különbségek látszólago-san kisebbek, mint az EU 27 országáraszámított átlag, hiszen a városban élõháztartások közötti különbség jóval ki-sebb, mint a városi és a vidéki háztartá-sok közötti szakadék. A nagyvárosokbana rendelkezésre álló adatok alapján a fel-sõ és az alsó jövedelmi ötödbe tartozókközötti különbségek 2,2–3,5-szeres ér-ték között szóródtak, míg a jövedelmikülönbség a 27 tagország összes háztar-

tására számítva 4,9-szeres volt 2005-ben.

A Bécsben és Madridban lévõ háztar-tások egy fõre jutó átlagos elkölthetõ jö-vedelme volt a legmagasabb, õk 30 ezereuró körüli jövedelemre számíthattak. Anyugat-európai nagyvárosok legtöbbjé-ben azonban 20–25 ezer euró volt a mu-tató értéke. Az olasz, a francia, a brit ésa közép-európai nagyvárosokban élõháztartások jövedelmi adatait sajnos nemtartalmazza az adatbázis, így teljes körûösszehasonlításra nem ad módot.

LLaakkáásshheellyyzzeett

A nagyvárosokban továbbra is gondotokoz a megfelelõ lakhatás biztosítása,mivel a lakásárak és a jövedelmek közöt-ti szakadék egyre nagyobb. Nyugat-Eu-rópában a lakásbérlés a csatlakozó orszá-gokhoz képest elterjedtebb, a bérlakásokkínálata is nagyobb.

A lakások árai Münchenben voltak alegmagasabbak, ahol egyetlen m2 átlago-san több mint 4500 euróba került. A la-kásárak Londonban, Düsseldorfban,Frankfurtban és Madridban is jelentõsenmeghaladták a 3000 eurót. A legolcsóbblakásokat Közép-Európában és a Balti-kumban találjuk. A legolcsóbb Vilniusvolt, ahol a lakások a müncheni árnakcsupán tizedébe kerülnek.

A bérleti díjak között hasonló, ha nemnagyobb különbségek jelentkeznek anyugati és a közép-európai vagy a balti-kumi árak között. Míg Nyugat-Európá-ban nem ritka az átlagosan 100–150eurós négyzetméterenkénti bérleti díj,addig a Baltikumban mindez csupán 6euró. A legolcsóbb nyugat-európai bérle-ti díjak Hollandiában jellemzõk, Rotter-damban 50, míg Amszterdamban 63




euró volt egy lakás átlagos bérleti díjam2-enként.

A lakásárak, a bérleti díjak, valaminta jövedelmek egymáshoz viszonyítottaránya, az adott ország lakáspolitikája, amunkavállalói mobilitás (külföldi munka-vállalók aránya), s az adott országban ki-alakult szokások együttesen befolyásol-ják a háztartások azon döntését, hogy sa-ját vagy bérelt ingatlanban élnek. Német-ország, Hollandia, Dánia nagyvárosaibana háztartásoknak csupán 20–30%-a éltsaját lakóingatlanában. Berlinben ésFrankfurtban a háztartásoknak ennél ki-sebb hányadának, 13, illetve 17%-uknak

volt birtokában az otthona. Nagy-Britan-niában, valamint a közép-európai váro-sokban éppen fordított a helyzet, a bri-teknél a háztartások háromnegyede, mígrégiónkban ennél még nagyobb hányadabirtokolja lakóingatlanát.

A legnagyobb laksûrûség a lengyelnagyvárosokat, Poznant, Wroclawot ésKrakkót, a litván fõvárost, Vilniust, vala-mint a brit városokat jellemezte, ahol240–260 lakó jutott száz lakásra. A né-met városokban, valamint Párizsban volta mutató értéke a legalacsonyabb,170–180 fõ körül. Ennek megfelelõenalakult az egy fõre vetített lakóterület

22.. ttáábblláázzaatt.. LLaakkáássáárraakk,, bbéérrlleettii ddííjjaakk,, vvaallaammiinntt aa ssaajjáátt ttuullaajjddoonnúú llaakkáássbbaann ééllõõ hháázzttaarrttáássookk aarráánnyyaa aa lleegg--ddrráággáábbbb ééss aa lleeggoollccssóóbbbb eeuurróóppaaii vváárroossookkbbaann,, 220000444

VVáárroossLLaakkáássookk ááttllaaggáárraa LLaakkáássookk ááttllaaggooss bbéérrlleettii SSaajjáátt ttuullaajjddoonnúú llaakkáássbbaann

((eeuurróó//mm22)) ddííjjaa ((eeuurróó//mm22)) ééllõõ hháázzttaarrttáássookk aarráánnyyaa

München 4530 105 24%

Düsseldorf 3870 84 22%

London 3815 .. 75%

Frankfurt am Main 3670 98 17%

Madrid 3107 155 ..

Barcelona 2847 129 ..

Essen 2830 71 23%

Köln 2830 82 24%

Dortmund 2800 67 25%

Stuttgart 2730 79 30%

:

:

Sevilla 1571 112 ..

Prága 1563 .. ..

Zaragoza 1548 102 ..

Rotterdam 1438 50 26%

Valencia 1186 108 91%

Brüsszel 1008 .. ..

Riga 896 6 74%

Budapest 811 .. 97%

Bukarest 546 .. ..

Vilnius 409 .. ..

4 Francia, portugál, lengyel, svéd, görög és belga városok adatai nélkül.

nagysága is. A német városokban, Bécs-ben, valamint Koppenhágában nagyjából40m2, vagy annál több jutott egy lakóra,míg a közép-európai városokban ennéljóval kevesebb, 15–25m2.

KKöözzlleekkeeddééss,, kköörrnnyyeezzeett

A nagyvárosokban mindig az egyik leg-fontosabb kérdés a közlekedés szervezé-se, mivel az jelentõs hatást gyakorol akörnyezetre, az ott élõk életminõségére.Sajnos a tagországok statisztikái hiányo-sak e témakörben, ezért csupán vázlatot,és nem teljes képet kaphatunk a nagyvá-rosok közlekedési és környezeti állapo-táról.

A buszállomány ezer lakosra jutó szá-ma az olasz városokban, Nápolyban, Pa-lermóban, Rómában, Torinóban, Milánó-ban, valamint Stuttgartban és Budapes-ten volt a legmagasabb. A magyar fõvá-ros tömegközlekedésének helyzete azon-ban közel sem ilyen kedvezõ, ha nemcsak a jármûvek számát, hanem azok ko-rát is vizsgáljuk. Budapesten a jármûál-lomány rendkívül idõs, átlagosan 12 évesvolt 2004-ben, ehhez foghatóan elavultflottával csupán Varsó rendelkezett. Azeurópai városok jármûállománya ennélsokkal fiatalabb, a rendelkezésre állóadatok alapján átlagosan 7,6 éves volt.

A regisztrált személygépjármûvekezer lakosra vetített száma igen nagyszóródást mutat az európai nagyváro-sokban. A leginkább „motorizált” városokaz olasz, valamint a francia városok, ahol1000 lakosra több mint 500 regisztráltszemélygépjármû jutott. Ezek közül is ki-emelkedik Róma, ahol a statisztikákalapján az ott élõk háromnegyede rendel-kezett személygépkocsival. Némilegmeglepõ módon Koppenhága, Riga, Pá-

rizs, Glasgow és Amszterdam polgáraibirtokoltak legkisebb arányban személy-autót, de ez csupán annyit tesz, hogy evárosokban 1000 lakosra 250–300 gép-jármû jutott.

Az ingázók száma a német városok-ban a legnagyobb, itt nem ritka, hogy avárosba ingázók száma a teljes lakóné-pesség 30–40%-ára rúg. Közülük is ki-emelkedik Európa egyik pénzügyi köz-pontja, Frankfurt am Main, ahová napon-ta több mint 300 ezren ingáztak, ami ateljes lakónépesség 47%-ának feleltmeg. Hasonlóan nagyarányú az ingázásPárizsban is, ahol a belvárosba mindennap 814 ezren érkeznek, ami a lakóné-pesség 37%-át teszi ki. A kifelé és befe-lé történõ ingázás együttes hatásaként anémet városok – Frankfurt, Stuttgart,Düsseldorf, Hannover – népessége min-den nap 20–40%-kal duzzad fel, de ma-gas, 20% feletti érték jellemzi Párizs bel-városát, valamint Koppenhágát is. Azolasz, a spanyol és a francia városoktöbbségében a napi ingázás volumenemeg sem közelíti ezen értéket. A közép-európai nagyvárosok többségére ingázá-si adatok nem állnak rendelkezésre.

E tények figyelembevételével nemmeglepõ tehát, hogy a legtöbb P+R par-kolóval is a német nagyvárosokban talál-kozhatunk. A „park and ride” parkolókszáma ugyanakkor az ingázás mértéké-hez és a regisztrált személygépjármûvekállományához képest a nagyvárosoktöbbségében továbbra is nagyon ala-csony. Azon városok közül, amelyek par-kolóhelyeirõl részletes adatokkal rendel-kezünk, Münchenben és Stuttgartban ta-láljuk a legtöbb ilyen parkolóhelyet,24 500, illetve 15 900 darabot. Buda-pesten a felmérés idõpontjában 3300ilyen parkolóhelyet tartott nyilván a fõ-városi önkormányzat, ami nem kevés,




33.. ttáábblláázzaatt.. AA kköözzlleekkeeddééss ééss aazz iinnggáázzááss ffõõbbbb jjeelllleemmzzõõii aazz eeuurróóppaaii nnaaggyyvváárroossookkbbaann

VVáárrooss LLaakkóónnééppeesssséégg VVáárroossbbóóll VVáárroossbbaa 11000000 llaakkoossrraa jjuuttóó sszzee--((ffõõ)) iinnggáázzóókk nnééppeesssséégghheezz vviisszzoonnyyííttootttt aarráánnyyaa,, %% mmééllyyggééppkkooccssiikk sszzáámmaa

Bécs 1 598 626 .. .. 398Brüsszel 999 899 .. .. 482Prága 1 170 571 .. .. ..Berlin 3 387 828 3,3 5,8 320Hamburg 1 734 830 4,5 15,5 370München 1 249 176 8,7 24 418Köln 969 709 8,2 21,3 399Frankfurt 646 889 9 46,7 ..Essen 588 084 10 16,1 425Stuttgart 590 657 9,7 34,5 399Dortmund 588 680 9,5 13,9 439Düsseldorf 572 663 9,5 34,5 395Bréma 545 932 5,2 17,8 383Hannover 515 841 8,1 29 369Koppenhága 501 664 .. .. 214Madrid 3 099 834 2,5 18,6 438Barcelona 1 578 546 2,2 19,1 ..Valencia 785 732 3,5 13,1 ..Sevilla 704 203 8,1 13,7 ..Zaragoza 638 799 3,5 4,5 ..Malaga 547 731 3,7 7,3 ..Helsinki 971 785 .. .. ..Párizs (város) 2 181 374 13,7 37,3 250Lyon 1 226 249 4,9 11,3 446Toulouse 651 586 6,1 15,6 529Bordeaux 702 522 4,6 11,5 515Nantes 579 131 4,6 12,7 514Lille 1 107 861 3,2 8,1 429Marseille 1 023 973 5,4 7,1 426Athén 2 884 338 .. .. ..Budapest 1 695 814 3,7 12,3 355Róma 2 553 873 .. .. 723Milánó 1 299 439 .. .. 569Nápoly 995 171 .. .. 537Torino 902 255 6,8 13,6 623Palermo 675 277 .. .. 566Genova 605 084 .. .. 475Vilnius 552 800 .. .. ..Riga 735 241 .. .. 248Amszterdam 739 104 12,4 34,1 286Rotterdam 598 923 13,6 31,2 327Varsó 1 692 854 .. .. ..Lodz 774 004 .. .. ..Krakkó 757 430 .. .. ..Wroclaw 636 268 .. .. ..Poznan 570 778 .. .. ..Lisszabon 1 807 939 .. .. ..Bukarest 1 927 448 .. .. ..Stockholm 1 396 385 1,3 4 392London 7 429 200 .. .. 331Birmingham 992 400 .. .. 331Leeds 719 600 .. .. 362Glasgow 577 700 .. .. 286Sheffield 516 100 .. .. 359

ám a hasonló méretû Hamburghoz ké-pest csupán harmad akkora kapacitást je-lent.

A közlekedés környezeti hatásai kö-zött a legsúlyosabb probléma a légszeny-nyezés, Európa nagyvárosaiban visszaté-rõ gondot jelent az egészséget károsítógázok és a szálló por magas koncentrá-ciója. (A városok légszennyezettségéértnem okolható kizárólag a városi közleke-dés, ám jelentõs mértékben járul hozzá.)A 10 μm nagyságú szálló por (PM10)koncentrációja az említett nagyvárosok-ban átlagosan 35 napon haladta meg azegészségügyi határértéket. A por általlegszennyezettebb Torino, Bukarest,Krakkó, Milánó és Malaga volt, ahol aszálló por koncentrációja az év harmadá-ban (Torinóban 174 napon) haladta megaz egészségügyi határértéket. A francia,a brit, a német valamint a skandináv or-szágok nagyvárosaiban csupán 2–30 na-pon okozott ez problémát. Budapest is ajobb levegõjû nagyvárosok közé tartozik.Jellemzõ az olasz városok retteneteskörnyezetterhelésére, hogy a NO2 átla-gos koncentrációja itt volt a legmaga-sabb. Milánóban például az említett gázkoncentrációja 95 napon lépte túl azegészségügyi határértéket, ami egyedül-álló Európában. Ehhez hasonló értékek-kel az olasz városokon kívül csak a ro-mán fõvárosban találkozhatunk.

KKöözzbbiizzttoonnssáágg5

A bûncselekmények jelentõs hatást gya-korolnak a városban lakók életkörülmé-nyeire és annak megítélésére. A bûnügyistatisztikák nagyon félrevezetõk lehet-nek a jogrendszerben meglévõ különbsé-

gek miatt, ezért az összes ismertté váltbûncselekmény helyett a fontosabb bûn-cselekménytípusokat vettem az összeha-sonlítás alapjául.

Az európai nagyvárosok közül Rigá-ban, Brüsszelben, Brémában és Lissza-bonban követték el a legtöbb gyilkossá-got, a felsorolt városokban 100 ezer la-kosra 9–12 gyilkosság jutott 2004-ben.A spanyol, a francia és a skandináv váro-sokban, valamint a magyar fõvárosbanennél jóval kevesebb gyilkosság történt.

A betörések száma Brüsszelben és aholland nagyvárosokban volt a legmaga-sabb, itt tízezer lakosra 110–120 ilyenvagyon elleni bûncselekmény jutott. Va-gyontárgyaikat a skandináv, a spanyol ésa lengyel városokban élõk tudhatták alegnagyobb biztonságban, hiszen ezenországok nagyvárosaiban mindössze10–20 ilyen bûncselekmény jutott tíz-ezer lakosra.

A francia és a brit városokban tulaj-donították el a legtöbb autót (Toulouse,Birmingham, Leeds, Marseilles, Bor-deaux, Nantes), ahol minden tízezer la-kosra legalább 100 lopás jutott. Szeren-csésebb a helyzet ettõl keletebbre, azosztrák, a német, a magyar, a lengyel ésa litván városokban tevékenykedõ bûnö-zõk ennek csak töredékét rabolták el.

ÖÖsssszzeeffooggllaallááss

A nagyvárosok az unió gazdaságának,társadalmának alapkövei, így fontos,hogy a környezeti értékek megõrzésével,a társadalmi különbségek csökkentésével,a lakás- és közlekedési problémák mér-séklésével olyan városok jöjjenek létre,amelyek kedvezõ életkörülményeket te-



5 A bûnügyi statisztikák az olasz városok adatait nem tartalmazzák.


remtenek az elkövetkezõ generációknak.Ehhez azonban hosszú út vezet, amint azaz elõbbi tényekbõl kiderült, az európaivárosok többsége számos problémávalküzd. Ebben nincs különbség a régi és azújonnan csatlakozó országok nagyvárosaiközött, inkább a problémák súlyosságá-ban, eltérõ összetételében tapasztalhatóeltérés. Európa nyugati felében a lakás-problémák, az elidegenedés, az öregedõtársadalom, a bûnözés okoz gondot, mígDél-Európában fõként a környezetszeny-nyezés és a zsúfoltság jelenti a legna-gyobb problémát. A közép-európai váro-

sok a kedvezõtlen demográfiai folyama-tokkal, a környezetszennyezés okoztagondokkal és a lakosság kedvezõtlen jö-vedelmi helyzetébõl adódó kihívásokkalkénytelenek szembenézni. A problémákmegoldásához elõször azok természeté-nek és súlyosságának felismerésére vanszükség. Ehhez nyújthat segítséget a cikkmegírásához alapul vett Urban Auditadatbázis, amely az európai statisztikatörténetében elõször teremt lehetõségeta városok adatainak, fõbb jellemzõinekegységes módszertan alapján történõnemzetközi összehasonlítására.

IIrrooddaalloomm

www.urbanaudit.orghttp://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/region_cities/city_urban

CCOONNTTEENNTTSS

Editorial letter to the Readers . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3ANNAMÁRIA INZELT– LÁSZLÓ CSONKA– LAJOS NYIRI– GYÖRGY VARGA:

Choose your own path but do it. The creation of a contemporary RDI information model for Hungary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

KATALIN GÖRÖG: Effects of Directive on services in the internal market and ofSimplification Measures of Hungarian administrative law on theadministration of civil defence and disaster protection . . . . . . . . . . . . . 34

ZSUZSA LUDVIG: Economic relations between the European Union and Azerbaijan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52

HHuunnggaarriiaann EEUU PPrreessiiddeennccyy,, 22001111GYÖRGY FÓRIS: Communications challenges to be faced by

the Hungarian EU-presidency . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64

EEuurrooppeeaann SSeeccuurriittyy aanndd DDeeffeennccee PPoolliiccyyKÁROLY NAGY: State-building in the 21st Century . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74

RReevviieewwJENÕ BEKE: Harmonization of the Accounting Principles in

the European Union. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86

CCuurrrreenntt aaffffaaiirrss iinn tthhee EEUUHungarian Central Statistical OfficeANDRÁS KEZÁN: Cities and urban problems in the European Union . . . . . . . 101

English summaries. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112



111133

SSUUMMMMAARRIIEESS

AANNNNAAMMÁÁRRIIAA IINNZZEELLTT–– LLÁÁSSZZLLÓÓ CCSSOONNKKAA–– LLAAJJOOSS NNYYIIRRII––GGYYÖÖRRGGYY VVAARRGGAA CCHHOOOOSSEE YYOOUURR OOWWNN PPAATTHH BBUUTT DDOO IITT.. TTHHEE CCRREEAATTIIOONN OOFF AA CCOONNTTEEMMPPOORRAARRYY RRDDII IINNFFOORRMMAATTIIOONN MMOODDEELL FFOORR HHUUNNGGAARRYY An essential condition for fact-based political decision-making is a properly operatinginformation system which provides the knowledge required to understand theprocesses of research and development and innovation (RDI). There is a growingneed of monitoring, evaluation, foresight and technology assessment based onstatistical indicators and analysis. According to the international experiences a usefulRDI statistical information system can be built and operated in different ways. Thispart of the paper describes the experiences of the RDI statistical knowledge baseand institutions in three different countries in order to evaluate their appropriatenessfor the Hungarian environment. The 2nd part of the paper will summarize the lessonsof the international experiences which strengthen the view that the characteristicsof all three systems have to appear in the soon-to-be developed Hungarian systemwhile it has to fully suit to the other domestic players in the field. Strong legalguarantees and the choice of financing methods have to secure the independenceand stable functioning of the RDI statistical information basis.

KKAATTAALLIINN GGÖÖRRÖÖGGEEFFFFEECCTTSS OOFF DDIIRREECCTTIIVVEE OONN SSEERRVVIICCEESS IINN TTHHEE IINNTTEERRNNAALLMMAARRKKEETT AANNDD OOFF SSIIMMPPLLIIFFIICCAATTIIOONN MMEEAASSUURREESS OOFF HHUUNNGGAARRIIAANNAADDMMIINNIISSTTRRAATTIIVVEE LLAAWW OONN TTHHEE AADDMMIINNIISSTTRRAATTIIOONN OOFF CCIIVVIILLDDEEFFEENNCCEE AANNDD DDIISSAASSTTEERR PPRROOTTEECCTTIIOONNIn OECD’s work the term administrative simplification refers to government policies,programmes, and activities with the purpose of simplifying and easing the burdensof administrative processes of Government that impinge on businesses, consumersand government itself. These burdens are originated mainly from the bureaucraticprocess, exaggerated, complex, overlapping and repeated information obligation,from the corresponding to the prescriptions of legal regulations.

First of October, 2009 can be considered as a milestone regarding to the Hun-garian administrative simplification ascribing to the next measures. This publicationprovides information on how much the Directive 2006/123/EC of the EuropeanParliament and of the Council of 12 December 2006 has an effect on the generalrules of an administrative magisterial procedure and a service in Hungary and how,in terms of simplification. Obviously the national general rules influences the sectorialmeasures, therefore their harmonisation had to be elaborated. I focus on the topicof prevention of major industrial accident belonging to the circle of disaster ma-nagement giving an overview about the changes affecting the topic in the abovemeasures in the interest of the realisation. The simplification techniques describedare for serving the effective, service-orientated, cheap administration.

ZZSSUUZZSSAA LLUUDDVVIIGGEECCOONNOOMMIICC RREELLAATTIIOONNSS BBEETTWWEEEENN TTHHEE EEUURROOPPEEAANN UUNNIIOONN AANNDD AAZZEERRBBAAIIJJAANNThe European Union has been playing more and more attention to the post-Sovietspace beyond Russia as well. A major reason to that is the fact that this region isrich in energy carriers which is of growing importance for the EU following adiversification goal in its energy supply. Azerbaijan is on top of these highly valuedrelations. The article deals with EU-Azeri economic relations introducing maincharacteristics, institutionalised frameworks, major tendencies and perspectives. Itgives a general picture covering not only energy issues.

GGYYÖÖRRGGYY FFÓÓRRIISSCCOOMMMMUUNNIICCAATTIIOONNSS CCHHAALLLLEENNGGEESS TTOO BBEE FFAACCEEDD BBYY TTHHEE HHUUNNGGAARRIIAANN EEUU--PPRREESSIIDDEENNCCYYIt is a clear ambition of the future Hungarian EU-presidency to improve thecountry’s image, which has eroded over the past few years. In order to reach thisaim it is inevitable to acquaint the international media with the strategy and workingprogram of the Hungarian presidency and get media organizations to support thesegoals. Bearing this in mind, our essay is to analyze the media communicationspractices of past EU-presidencies and it will draw conclusions that might be ofvalue to the Hungarian team during the six-month presidency period. A keymessage we would like to convey is that holding the presidency does not entailinformation and communication monopoly; in fact, it is quite the opposite: if thecommunication strategy of the presidency is not informative, fast and efficientenough, the Brussels-based media will turn its back at the presidency team andget information from other sources. For the presidency it would mean losing adirect channel for “selling” itself and to influence decision-making processesindirectly via the media. At this point it is also worthy remembering that publicservants will have to be communicating with international media for six months,which may require special preparation and training on their side.

KKÁÁRROOLLYY NNAAGGYYSSTTAATTEE--BBUUIILLDDIINNGG IINN TTHHEE 2211SSTT CCEENNTTUURRYY””The experiences gained from the state-building programs taking place with ourdirect involvement (Afghanistan, Kosovo, Bosnia-Herzegovina) indicate that weshould pay more attention to whether the International Community participatingin such missions possesses a theoretically well founded concept based on aconsensus arrived at by the members of the Community prior to militaryoperations. Parallel with the development of the conceptual foundations, thecapabilities required for the understanding, application and implementation of theconcept should be developed as well. However, this alone is not enough toguarantee success; we should also ensure that the population of the countryaffected understand, accept and support the objectives of the intervention carriedout by the International Community. Therefore, various “culture programs” should



SSUUMMMMAARRIIEESS 111155

be developed. It is relatively easy to create a new institutional structure and setup different state institutions. However, if we want them to become real insti-tutions, we should support the above programs.

JJEENNŐŐ BBEEKKEEHHAARRMMOONNIIZZAATTIIOONN OOFF TTHHEE AACCCCOOUUNNTTIINNGG PPRRIINNCCIIPPLLEESS IINN TTHHEE EEUURROOPPEEAANN UUNNIIOONNThis paper investigates the relation between differences in accounting principles inthe European Union. The international effort in harmonizing national accountingstandards formally began in 1973 with the establishment of the International Ac-counting Standards Committee (IASC), which aimed to improve and harmonizefinancial reporting around the world. However, there was limited adoption ofInternational Accounting Standards before the late 1990s. An important success forinternational accounting harmonization culminated in 2002 when the EU parliamentapproved the regulation requiring EU-registered companies to adopt IAS by2005.The proponents of accounting harmonization argue that harmonization helpsreduce information asymmetry, lowers the cost of capital, and increases flow acrossborders. With accounting harmonization, investors and other market participantscould better use their current expertise to analyse firms from countries withaccounting standards that they are familiar with Harmonization also increases firm’costs in complying with the new standards. The opponents argue that thecharacteristics of accounting problems, history, culture, and institutional frameworksin a country determine the form and content of accounting standards. Hence, anappropriate set of accounting standards in one country need not be an appropriateset of accounting standards in another country.

CCOONNTTRRIIBBUUTTOORRSS TTOO TTHHIISS VVOOLLUUMMEE

ANNAMÁRIA INZELT director, IKU Innovation Research Centre, Financial Research Corp.

LÁSZLÓ CSONKA researcher, IKU Innovation Research Centre, Financial Research Corp.

LAJOS NYIRI senior advisor, Zinnia Group

GYÖRGY VARGA director, PRAESTOR Advisory Ltd.

KATALIN GÖRÖG staff member of the National Directorate General for DisasterManagement, legal adviser

ZSUZSA LUDVIG senior research fellow, Institute for World Economics of theHungarian Academy of Sciences

GYÖRGY FÓRIS Bruxinfo, European Studies Agency

KÁROLY NAGY senior advisor to Minister of Defence

JENÕ BEKE Csc,CPA,CTE, Associate Professor, University of Pécs, Faculty of Business and Economics

ANDRÁS KEZÁN counsellor of Hungarian Central Statistical Office, Dissemination Department



EE SSZZÁÁMMUUNNKK SSZZEERRZZŐŐII

INZELT ANNAMÁRIA igazgató, IKU Innovációs Kutató Központ, Pénzügykutató Zrt.

CSONKA LÁSZLÓ kutató, IKU Innovációs Kutató Központ, Pénzügykutató Zrt.

NYIRI LAJOS vezetõ tanácsadó, Zinnia Group

VARGA GYÖRGY igazgató, PRAESTOR Advisory Ltd.

GÖRÖG KATALIN az Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság hivatásosállományú tagja, jogtanácsos

LUDVIG ZSUZSA az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének tudományosfõmunkatársa

FÓRIS GYÖRGY a Bruxinfo Európai Elemzõ Iroda igazgatója

NAGY KÁROLY a Honvédelmi Miniszter fõtanácsadója

BEKE JENÕ kandidátus, bejegyzett könyvvizsgáló és adószakértõ, egyetemidocens, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara

KEZÁN ANDRÁS tanácsos, Központi Statisztikai Hivatal, Tájékoztatási fõosztály

európai tükör - mfa.gov.hu · pdf filea szerkesztõbizottság...

Documents