erdészeti lapok 2005. 140 évf. 11. füzet · gen szavak szótára, szólások és közmondások,...

ERDÉSZETI LAPOKA Z O R S Z Á G O S E R D É S Z E T I E G Y E S Ü L E T F O L Y Ó I R A T A

CXL. évfolyam • 2005. november

ALAPÍTVA 1862-BEN

Szerény kivitelû, de annál tartalmasabbkiadványt jelentetett meg Az OE Kecs-keméti Helyi Csoport támogatásával aKiskunsági Erdészeti és Faipari Rt. Lé-nyegében az elmúlt 50 év térségi

erdõgazdálkodásának történetét dol-gozta fel Mihályka Tibor. A szerzõ írjaajánlójában: „Mindazon erdészek éserdõgazdasági dolgozók emlékére aján-lom szeretettel és tisztelettel ezen emlé-kezést, akik az államosítást követõ elsõévtizedekben áldozatos munkájukkalrészesei, közremûködõi voltak a magyarerdõgazdálkodás és erdõgazdaságunkdinamikus fejlõdésének. Megvalósítot-ták a Duna-Tisza közi homokhátság –Alföld – fásítási programját. Pedig em-berfeletti munkát kellett végezniük,évrõl évre megküzdeni az Alföld szeszé-lyes, szélsõséges idõjárásával, a tavasziviharos erejû – homokporfelhõket gör-getõ – széllel és az aszályos nyarakkal.De küzdelmük sikeres volt, mert az Al-föld 1945. évi 7%-os erdõsültségét kétévtized alatt közel a duplájára növelték.Ezen nagyszerû emberek megérdemlik,hogy munkásságuk emléke fennmarad-jon, és mementóként álljon az ifjabb er-dészgeneráció elõtt.”

Valóban, az alkotóközösség (szer-kesztõk, lektor, fotósok, közremûkö-dõk) a jövõ számára forrás értékû kötet-tel gazdagították az erdészeti szakiro-dalmat.

Emlékek a Duna-Tisza közierdôgazdálkodásról

Háromrészes DVD-n jelent meg az erdé-szeti oktatás története a Nyugat-Magyar-országi Egyetem soproni ErdõmérnökiKarának gondozásában. „Az erdészetifelsõoktatás történetének legfontosabb

állomásait felidézõ sorozat az oktatásegykori és jelenlegi helyszíneinek bemu-tatásán túl a hajdani és mai diákok, okta-tók, a magyar erdõgazdálkodás jelentõsszemélyiségeinek visszaemlékezéséveleleveníti meg az erdészeti felsõoktatásmérföldköveit. Az alma materben az ok-tatás mindenkor összekapcsolódott atermészet törvényeinek megismeréséreirányuló igényes kutatómunkával és aszakmaszeretettel. A diákélet Európábanis egyedülálló, különleges szokásait, azoktatók, hallgatók között kialakult ben-sõséges kapcsolat révén különleges han-gulatú intézményben élõ hallgatók éle-tébe kap bepillantást a nézõ, akit talánmegérint a közel két évszázados képzésszelleme. Ennek reményében ajánljuk efilmet minden érdeklõdõnek.”

dr. Mészáros Károly, dékán, alias Charlie

dr. Varga Szabolcs, dékánhelyettes, alias Nagykarom és

dr. Péterfalvy József, dékánhelyettes, alias Bibe

Az erdészeti oktatás története

A somogyierdôkértA 2005. év gyönyörû októbert hozott –nem csak az idõjárást illetõen. A SEFAGRT. szempontjából egyebekben is emlé-kezetes volt 2005. októbere. Az ese-ménysorozat október 23. megünneplé-sével kezdõdött, amelyen dr. RadnaiSzilárd jogtanácsos ünnepi beszédébenemlékezett meg ’56. hõseirõl.

1992 óta hagyomány, hogy az októ-beri ünnepen kitüntetésekkel „honorál-ják” munkatársaik kiemelkedõ teljesít-ményeit. A Somogyi Erdõkért aranygyû-rûs kitüntetést idén Regõs István nyugal-mazott üzemgazdasági osztályveze-tõnek, Témun Jánosnénak, a Barcsi Er-dészet fõkönyvelõjének és Gordán Gá-bornak, a Kaposvári Erdészet igazgatójá-nak adta át Barkóczi István vezérigazga-tó. 1997 óta bõvült a kitüntethetõk köre:Elismerõ Oklevél kitüntetésben és pénz-jutalomban részesül az egységek és aközpont egy-egy dolgozója.

Idén Zétényi Zoltán erdõmérnök-újságírónak, a ForestPress interneteshonlap szerkesztõjének fotóiból ren-deztek kiállítást – a kissé talányos címû,Bõség és szükség címû válogatásból. Akiállítás anyaga két – egymástól jelen-tõsen eltérõ – témakört kapcsol össze.A bõség a természeti szépségek sokasá-gát, a szükség, a világ különbözõ része-in fellelhetõ szegénységet mutatja be. Atárlatot Faragó László újságíró ajánlottaa résztvevõk figyelmébe – rendkívülhangulatosan, érzékletesen. A kiállításegy hónapon keresztül fogadta a láto-gatókat, természetesen a város lakossá-gát is.

Kép és szöveg: Detrich Miklós

A harmadik oldal

A z Erdészeti Lapok olvasói közül bizonyára kevesentudják, hogy egy-egy írás hány „szülõcsatornán”megy keresztül a megjelenésig. De nemcsak szak-lapunkra igaz mindez, hanem azokra a kiadványokra is,melyeket szakirodalomnak nevezünk. Ezen munkák egyiklegfontosabb állomása a korrektúrázás, amikor az írást amagyar nyelv aktuális helyesírási szabályai szerint veszigórcsõ alá a korrektor. Ehhez a munkához nemcsak kivá-ló, alapos helyesírási ismeretek kellenek, hanem néhánykötet „szakirodalom” is, ami segít eligazodni, mint az ide-gen szavak szótára, szólások és közmondások, szövegalko-tás, stílus, nyelvváltozatok, szinonimaszótár, értelmezõszótár stb. Ezek a segédeszközök járulnak hozzá ahhoz,hogy a sajtóterméket vagy a kiadványainkat olvasó GrétsyLászló professzor is elégedetten csettintsen. Honnan tud-hatná a szerzõ, hogy miért írják egybe a szinonimaszótártés miért kettõbe az értelmezõ szótárt. Például biztos lehet-e abban, hogy helyesen jár-e el akkor, amikor az árboc-akácot rövid o-val írja, mert valóban rövid o-val kell írni.

Kétségtelen, hogy mindentudó erdészszerzõinknek so-kat segít a számítógép helyesírási ellenõrzõje, de bizonyszép számmal akadnak, akik még a hagyományos íróesz-közökkel rögzítik gondolataikat. Ám a számítógép instruk-cióira se vegyük be azt a bizonyos mérget. Akkor járunk elhelyesen, ha nem hisszük magunkat tévedhetetlennek, és anagy nyilvánosságnak szánt írásokat profi korrektorral fé-sültetjük meg.

Ezúton kérem az Erdészeti Lapokba írni szándékozó-kat, hogy fordítsanak különös figyelmet az írásuk terjedel-mére. Nem juthat ugyanis annál hálátlanabb feladat aszerkesztõnek, mint amikor mások gondolatait terjedelmiokok miatt kell megnyirbálnia. Gyakori az egyes fejezetektémán belüli ismétlõdése is a megjelent írásokhoz viszo-nyítva, ami a szerkesztõ ollójának használatához vezet,rosszabb esetben a közlést nehezíti.

Az utóbbi idõben egyre gyakrabban kapok különféleszakmai kiadványokat, könyvet, füzetecskét, CD-t, DVD-tborítóval stb. Némelyikben olykor nemcsak alapvetõ he-lyesírási hibákat találunk, hanem bosszantó stiláris és for-mai tévedéseket is. Javaslom tehát mindazoknak a tollfor-gató kollégáknak, akik írásaikkal a Parnasszus hegyéreigyekeznek, hogy ne sajnálják az idõt és fáradságot a hoz-záértõvel való együttmûködésre, nehogy „odafent” meg-mosolyogják õket.

Pápai Gábor

Tartalom

Mátyás Csaba:Az IUFRO 22. Világkongresszusa ....................................322

Rédei Károly:A gyökérsarjról történõ akácfelújítás ............................324

Bán István:Az erdei vadkár és a gímszarvas Magyarországon ........325

Molnár Sándor:A közönséges boróka fájának tulajdonságai és iparifelhasználása ..............................328

Andrési Pál: 120 éves szakiskola ..................................329

Szikra Dezsõ: 15 éve újra együtt ..................................330

Pápai Gábor:Bartha Pál példája ............................331

Keresztes György: FAO konferencia Királyréten............332

Bús Mária:Hogyan újítja a természet a tölgyeseket? ......................334

Pápai Gábor: Széldöntés a nyírségi erdõkben..............336

Járási Lõrinc: Sza-sza-szakestélyt tartottunk ................338

Még mindig a 2006. évi erdészeti költségvetésrõl..............................................340

Csóka György: Szontagh Pál 80 éves ............................341

Járási Lõrinc: A kamarától a házilagos erdõgazdálkodásig ................342

Kaán Károly verseny 13. alkalommal ............................343

Könyvismertetés ............................................................344

A jogász válaszol ............................................................346

Muth Endre: 50 év után ismét Sopronban ....................347

Rónai Ferenc: 120 éves a soproni erdész-iskola ..........348

ERDÉSZETI LAPOK • Az Országos Erdészeti Egyesület folyóirata CXL. évfolyam 11. szám (november)FÔSZERKESZTÔ: PÁPAI GÁBOR • A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG ELNÖKE: DR. SZIKRA DEZSÔA SZERKESZTÔBIZOTTSÁG TAGJAI: Andrési Pál, Apatóczky István, dr. Bartha Dénes, Detrich Miklós, Greguss László Géza, dr. Járási Lôrinc, MihályfalvyIstván, dr. Sárvári János, Temesvári Erik, Zétényi Zoltán.SZERKESZTÔSÉG: 1027 Budapest, Fô u. 68. Telefon/fax: 201 77 37 • Mobil: 06 30 97 15 255 • e-mail: [email protected]Ó: Országos Erdészeti Egyesület, 1027 Budapest, Fô u. 68. • FELELÔS KIADÓ: CSERÉP JÁNOS elnökNyomdai munkák: INNOVA-PRINT, Budapest • Felelôs vezetô: ifj. Komornik FerencA kézirat lezárva: 2005. november 08.ISSN 1215-0398Terjeszti az Országos Erdészeti Egyesület. Felvilágosítást a lappal lapcsolatban az Egyesület ad. Megjelenik havonta.A beküldött kéziratokat, fényképeket nyilvántartásba vesszük. A cikkek, írások nem feltétlenül azonosok a szerkesztô véleményével, azok tartalmáért min-denkor a szerzô felel. Honoráriumot megegyezéssel csak felkért írásokért, illetve grafikai munkákért fizetünk.A címlapon: Õszi reggel. Fotó: Pápai Gábor

2005. augusztus 8-13. között került meg-rendezésre az Erdõkutató IntézményekNemzetközi Szervezetének (IUFRO) hu-szonkettedik világkonferenciája Bris-bane-ben, Ausztráliában. Hazánkat dr.Szabó Ilona és a két szerzõ képviselte.

A Kongresszuson több mint 60 or-szág közel 2500 küldötte vett részt, akika biotechnológiától a falemeziparig ésaz oktatástól a környezetvédelemig azerdészet- és fagazdaság teljes vertiku-mát képviselték. A résztvevõk közel800 elõadás és még ennél is több posz-ter közül választhatták ki a számukraérdekesnek ítélt témákat. Komolyszervezõi erõfeszítést igényelt, hogy aKongresszust ne darabolják szét a spe-cializált szakterületek; a plenáris jellegûelõadásokat szintetizáló, több szakterü-letet átfogó témáknak tartották fenn. Azegymással párhuzamos munkacsoport-ülések számát korlátozták (így is na-gyon nehezen lehetett követni õket) ésa nagy számú posztert is tématerületek-re koncentrálva mutatták be.

A konferencia mottója: „Mérlegen azerdõ: a hagyomány és a technológia kap-csolata”. Az egyes szekciókban elhang-zott elõadások ennek megfelelõen a szû-kebb értelemben vett erdészeti tudomá-nyokon messze túlmutattak. Az öt vitain-dító elõadás mindegyike az erdészeti ésfagazdasági politika és a hozzá kapcsoló-dó területek egy-egy szeletét reprezentál-ta (környezeti politika, természeti kin-csek, trópusi erdõk védelme, fejlõdõ or-szágok erdõ- és fagazdasága, valaminttartamosság és a faipar témakörökben).

Az egyre erõsödõ társadalmi-politikaielvárásoknak elébe menve a Kong-resszus a hagyományos erdészeti témák

mellett súlypontjáta szociális-jóléti éskörnyezeti kérdé-sekre helyezte át.Kiemelkedõ gya-korisággal szere-peltek olyan aktuá-lis, „forró” témák,mint az erdõk sze-repe a szénmegkö-tésben, a biodi-verzitás és avízminõség meg-õrzése, az erdõkegészségi állapota,a politika és erdõ-gazdálkodás kap-csolata; a diverzitás(faji és genetikai) jelentõsége; továbbá aklímaváltozás különbözõ vetületei. Dehallhattunk elõadásokat a bennszülöttekés az erdészeti vállalkozások kapcsolatá-ról, az erdészeti felsõoktatás átalakulásá-ról, a politika és tudomány kapcsolatárólvagy az emberi egészség és az erdõkkapcsolatáról. Általánosságban elmond-ható, hogy az elhangzott elõadásokjelentõs része nem a faanyagnak, mintmegújuló nyersanyagnak a megter-melésérõl és hasznosításáról szólt (azokis inkább csak az ültetvényszerûerdõgazdálkodás problémáit taglalták),hanem az erdõk egyéb funkcióinakjelentõségét elemezték.

Az elõadások kapcsán érzékelhetõvolt az erdõgazdálkodás és azon belülaz erdészeti-faipari kutatás jövõjéért vi-lágszerte megfogalmazott aggodalom.Az ágazatban mind a gazdálkodás,mind a kutatás területén egyre nagyobbszámban jelennek meg más érdekek

képviselõi, akikfokozatosan átfor-málják az erdészeth a g y o m á n y o simázsát. A kutatás-ban világjelenség,hogy a rendelke-zésre álló keretekc s ö k k e n n e k(egyetlen kivétel aKoreai Köztársa-ság), az intézmé-nyi bázis – beleért-ve az egyetemiképzést is – gyen-gül. Többen meg-fogalmazták azt azigényt, hogy minda kutatásnak, mind

az oktatásnak sürgõsen alkalmazkodniakell a világban tapasztalható változá-sokhoz: a tudomány mûvelõinek megkell találni az utat a gyakorlati felhasz-nálókhoz, a szakmai és politikai dön-téshozókhoz. A nagyon erõs természet-tudományos szemléletet minél gyorsab-ban ki kell egészítse egy egészséges tár-sadalomtudományi, különösen szociá-lis szempontokat érvényesítõ megköze-lítés. Egyre kevésbé lehetséges az erdé-szettudományt szûk szakmai alaponmûvelni: a jövõ a nemzetközi hálózato-ké, ahol az erdészet-faipar mellett másterületeknek is helyet kell adni, mint a„tájtudomány”, környezettudomány,fenntartható fejlõdés, szociológia stb.

A következõ világkongresszust 2010-ben a dél-koreai Szöulban rendezik.Igaz, hogy ez a helyszín sincs a szom-szédban. Az IUFRO az elmúlt idõszak-ban is támogatta a fiatal kutatók részvé-telét rendezvényein, ezért nekik nemárt már most feljegyezni a naptárba azidõpontot.

Akit a konferencia részletesebbenérdekel, a részleteket világhálón is elol-vashatja: www.iufro2005.com

Az IUFRO-ról dióhéjbanAz Erdõkutató Intézmények Nemzetkö-zi Szövetsége (IUFRO) politikailag füg-getlen (NGO) kutatás-koordináló szer-vezet, amely tagdíjakból tartja fenn ma-gát. Néhány önkéntes donor-országmellett a fõ támogatást Ausztriától kap-ja. Az osztrák kormány tartja fenn a né-hány fõs titkárságot Bécsben, aminekkülön érdekessége, hogy a titkárság kétévvel ezelõtt ugyanabba az épületbeköltözött, ahol több mint száz éve, azalapító német és osztrák-magyar kuta-

322 Erdészeti Lapok CXL. évf. 11. szám (2005. november)

Az IUFRO 22. Világkongresszusa

Pillantás a Brisbane folyó partján kialakított belvárosi strand-parkbóla city felhokarcolóira – a felvétel „télen” készült! (fotó Mátyás Cs.)

A Brisbane-i városi botanikuskertben egy mesterséges esôerdôben issétálhatunk

Erdészeti Lapok CXL. évf. 11. szám (2005. november) 323

tóintézetek (köztük az ERTI jogelõdje)megegyeztek a szervezet létrehozásá-ban. A Bécs-Mariabrunn-i egykori ko-lostorépületben márványtábla emlékez-tet az eseményre.

Az IUFRO az erdészeti tudományosegyüttmûködés egyedülálló világháló-zata. Az egykori közép-európai kezde-tekbõl valódi világszervezetté nõtte kimagát, több mint 650 kutatóintézet ésegyetem kutatómunkáját integrálja. Atagok között még mindig Európa domi-nál (az ausztrálok ezért tréfásan EU-FRO-nak becézik) mintegy 230 intéz-ménnyel, ebbõl 60 tagintézmény esikaz egykori Kelet-Európára. A 148 ame-rikai és 125 ázsiai tag azonban jelzi ahangsúlyok lassú, de folyamatos eltoló-dását az erdõgazdálkodás közép-euró-pai értelmezésétõl egy új, globális para-digma felé!

A kutatás-szervezés az IUFRO nyolcdivízióján belül mûködõ több százmunkacsoport feladata. A szervezet sa-ját publikációkat is megjelentet átfogótémákban, így pl. az erdõmûvelés, er-dészeti politika, környezetvédelem te-rületén, fõleg angol nyelven. Emellettnéhány kiemelt területen önálló projek-

teket is fenntart az IUFRO, ezek közül alegfontosabb a Globális Erdészeti Infor-mációs Rendszer (GFIS), amely min-denfajta erdészeti információ hoz-záférhetõségét és a nemzetközi tudo-mányos együttmûködést hivatott világ-szerte segíteni. A GFIS program mellettmegemlítendõ a nemrég elindítottVilág-Erdõ-Társadalom-Környezetprogram, amely integrálni kívánja az er-dészettel szemben jelentkezõ új kihívá-sokat.

A szervezet aktivitására jellemzõ,hogy az elmúlt 5 év alatt összesen 336konferenciát, workshop-ot rendeztek 62országban, vagyis a földkerekségen 5-6naponként nyitnak meg valahol egyIUFRO rendezvényt. A figyelemreméltótudományos aktivitás ellenére azonbanez a szervezet is szembesül a tudományés a gyorsan változó társadalmi igényekközötti szakadék mélyülésével. Ennekelébemenve, az IUFRO a jövõben adöntéshozók és a politika globális infor-máció-szolgáltatója kíván lenni mind-azokban a tudományos kérdésekben,amelyek az erdõt és környezetét érintik.

Az IUFRO általában 5 évenként tartVilágkongresszust, az eddigi 21-bõl egy

Magyarországon, 1936-ban került meg-rendezésre, melynek elnöke Roth Gyu-la professzor volt. A Világkongresszusegyben tisztújító rendezvény is. Számostisztségviselõ megvált pozíciójától, így esorok írója, a genetikáért felelõs helyet-tes divízió-koordinátor tisztérõl mon-dott le, helyet adva a fiatalabb generáci-ónak. Az eddigi finn elnök, R. Seppalahelyett az IUFRO soros elnökéül D.K.Lee-t választottuk (Koreai Köztársaság),helyettesei J. Innes (Kanada) és N.E.Koch (Dánia) lettek. Az új vezetésben(divíziók és igazgatótanács) Kelet-Ázsiaés Amerika pozíciója tovább erõsödött.Az európaiak aránya egy harmad alácsökkent, ami még mindig jól jelzi Eu-rópa kivételes elkötelezettségét a tarta-mos erdõgazdálkodásért.

További információkért javasoljukfelkeresni a www.infro.org, illetve awww.iufro.org/scince/gfis/ honlapo-kat. Bár hivatalosan az IUFRO a német,spanyol, francia és kínai nyelvet is al-kalmazza, az információk zöme termé-szetesen angolul férhetõ hozzá.

(folytatjuk)

Mátyás Csaba

A dél-amerikai Amazonas-medence fo-lyói gyorsabban lélegeznek – és gyor-sabban is forgatják vissza a légkörbe azüvegházhatású szén-dioxidot, mint azteddig bárki is gondolta. Az Amazonasvidékén a szén-dioxid formájában leve-gõbe jutó szén legnagyobb része legfel-jebb öt évet tölt fák és más növényekleveleiben, illetve a környék földjébezárva. Ez az idõ sokkal rövidebb, mintahogyan a kutatók eddig vélték. ANature-ben nemrég közzétett ered-mény megváltoztathatja a globális szén-körforgásról, a szénnek a föld, a légkörés a vizek közti kicserélõdésérõl kiala-kított képünket. Ebbõl a szempontbólkülönösen fontosak azok a folyamatok,amelyek a levegõbõl szén-dioxidotvonnak ki, és az abban lévõ szenetolyan formában juttatják a talajba vagya vizekbe, amelyekben hosszabb idõnát tárolódhat.

A szén szerves vegyületekben (pél-dául a növényekben, a biomasszában)és szervetlen vegyületeken (például alégköri szén-dioxidban) van jelen. Anövények fontos szerepet játszanak ekét forma egymásba alakításában: a fo-

toszintézisben a légköri szén-dioxidszerves vegyületként beépül a bio-masszába, majd a biomassza bomlása-kor ismét szén-dioxid keletkezik. AzAmazonas medencéjében a folyókból alegutóbbi öt év során vett minták izotó-pos vizsgálata azt mutatja, hogy a fo-lyók sokkal nagyobb szerepet játszanaka szén-dioxid légkörbe való visszajutta-tásában, mint azt korábban vélték.

Emilio Mayona, a Washington Egye-tem oceanográfusa elmondta, hogy eddigúgy gondolták: a közel 3,8 millió négyzet-kilométeres Amazonas folyó medencéjé-nek trópusi erdõi a fotoszintézis sorángyorsan kivonják a szén-dioxidot a leve-gõbõl, és a szenet évtizedekig vagy évszá-zadokig megkötve tartják. Az új mérésiadatok azonban rácáfolnak erre. Az eddi-gi legnagyobb, egyetlen vízgyûjtõ terüle-ten végzett szénizotópos kormeghatáro-zás során kimutatták: abban a hatalmasmennyiségû szén-dioxidban, amelyvisszakerül a levegõbe, sokkal „fiatalabb”a szén, azaz a folyó vitathatatlanul gyor-sabban lélegzik, mint azt eddig gondolták.

A folyókba a földekrõl fadarabok, le-hullott levelek és egyéb szervezetek jut-

nak. Ezeket ott a rovarok, a halak és amikroorganizmusok lebontják, és rövididõ alatt szén-dioxid formájában vissza-juttatják a levegõbe, amit aztán az ama-zonasi esõerdõk ismét magukba zárnak.

Az emberi beavatkozás következté-ben folyamatosan változnak a földhasz-nálati szokások, módosul a növényzeteloszlása és más tényezõk is. Az öko-szisztéma és a szén körforgása megle-hetõsen gyorsan reagál minderre.

Forrás: (Élet és Tudomány)

Radnóti Miklós:

NaptárNovember

Megjött a fagy, sikolt a ház falán,a holtak foga koccan. Hallani.S zizegnek fönn a száraz, barna fánvadmirtuszok kis õsz bozontjai.Egy kuvik jóslatát hullatja rám;félek? Nem is félek talán.

Az Amazonas gyorsan lélegzik


BevezetésAz akác meghatározó szerepet játszik amagyar erdõgazdálkodásban. Közel 400ezer hektáron tenyészik, a magyar erdõktöbb mint 22 %-át akácosok alkotják. Fel-újításuk témaköre ugyanakkor a fafaj ter-mesztés-fejlesztésének egyik sarkalatos,s sokat vitatott pontja. A felújítás módjá-nak megválasztása erdõrészlet mélységûelemzést igényel. Tudvalevõ, hogy azerdõgazdálkodók egy része elsõsorbanköltség-megtakarítás céljából, a termé-szetes (gyökérsarjról történõ) felújításthelyezi elõtérbe a ma még nagyobbrésztteljes talaj-elõkészítést feltételezõ mester-séges felújítással szemben.

Akácosok sarjaztatása során mindigvisszatérõ kérdések:

– milyen fatermõképességû állomá-nyokat érdemes sarjaztatni,

– az ökológiai és faállomány-viszo-nyokat figyelembe véve hányszor érde-mes sarjaztatni,

– a sarjaztatási kritérium(ok) megha-tározásához milyen mutató(ka)t hasz-náljunk,

– az ismételt sarjaztatások milyen ki-hatással vannak az akácosok faállo-mány-szerkezeti és fatermési tényezõire.

Az alábbiakban olyan módszert ismer-tetünk a sarjaztatási kritérium fatermésialapon történõ meghatározására, amelyviszonylagos egyszerûsége folytán köny-nyen alkalmazható az akácosok felújítá-sának tervezése és kivitelezése során.

A véghasználatra tervezett faál-lomány fakészletének becslése

A felújítási mód fatermési kritériumánakmeghatározására többféle mutató hasz-nálható. Ezek közül a gyakorlatban vi-szonylag gyorsan meghatározható a vég-használati fakészlet. E célt szolgálja azakácállományok – fatermési összefüggé-sek alapján összeállított – standard kör-lapösszeg (G) – fatérfogat (V) táblázata(1. táblázat). Az ilyen típusú segédtáblá-zatokat széles körben használják több or-szágban a fakészlet körlap-viszonyszám-mal (Gtényl/Gtábl) történõ gyorsított meg-határozására, ahol Vtényl = Vtábl * (Gtényl/Gtábl). Elõnyük, hogy használatukhoznem szükséges a faállomány korának ésfatermési osztályának ismerete, csupánaz átlagos famagasságé.

A faállomány hektáronkénti körlap-összegét vagy közvetlen módon (vala-

milyen mérõeszközzel), vagy pedig ahálózat (törzsszám) és a körlappal súlyo-zott átlagos mellmagassági átmérõ isme-retében számítással lehet meghatározni.

A hektáronkénti fatérfogat (V, m3) éskörlapösszeg (G, m2) közötti közelítõösszefüggést leíró egyenlet a következõ:

V=0,4692*G2+1,4232*G+6,6524

A közölt számadatok az országosakáctermesztési irányelv-rendszerhezigazodnak, figyelembe véve az akácgaz-dálkodás ökonómiai vonatkozásait is.

Fontos kiegészítõ szempont, hogy azismétlõdõ sarjgenerációk, különösen agyengébb fatermési osztályokban, ala-csonyabb összes fatermést hoznak létre.

A felújítási mód megválasztásaA közölt körlapösszeg–fatérfogat táblá-zat, valamint az akácosok felújításávalkapcsolatos kísérletek (Keresztesi B. éstsai, 1987; Rédei K., 1987, 1997) értéke-lése alapján:

– nincs sarjaztatási korlátozás azok-ban az akácosokban, ahol a véghaszná-

latra tervezett faállomány átlagos ma-gassága > 24 m, a föld feletti bruttó fa-készlete > 260 m3/ha;

– egyszer sarjaztathatók – várhatóanjövedelmezhetõ gazdálkodást biztosít-va – azok az akácosok, ahol a véghasz-nálatra tervezett faállomány átlagos ma-gassága 20–24 m, föld feletti bruttó fa-készlete 190–260 m3/ha között van;

– egyedi elbírálás alapján – esetle-gességgel – egyszer sarjaztathatók azokaz akácosok, ahol a véghasználatra ter-vezett faállomány átlagos magassága17–20 m, föld feletti bruttó fakészlete140–190 m3/ha között van;

– véderdõ esetén sarjaztathatók azokaz akácosok, ahol a véghasználatra terve-zett faállomány átlagos magassága < 17m, föld feletti bruttó fakészlete pedig< 140 m3/ha. Egyéb esetekben fafaj-cserés erdõfelújítás szükségességét kellmérlegelni, illetve azt elõírni.

A fenti irányértékek országos átlag-adatokra épülnek, amelyek a helyi(táji) akáctermesztési technológiákfüggvényében szükség esetén módo-síthatók.

DR. RÉDEI KÁROLY

A gyökérsarjról történô akác-felújítási módmegválasztásának fatermési kritériumai

H G V N Átl. tõtáv. Megjegyzés(m) (m2/ha) (m3/ha) (db/ha) (∆∆ kötésben, m)

7 5,0 25 3300 1,8 Véderdõ esetén 8 6,2 33 2510 2,1 sarjaztatható, 9 7,3 42 2020 2,4 vagy fafajcserés 10 8,4 52 1680 2,6 felújítás szükséges. 11 9,5 63 1435 2,8 12 10,4 73 1250 3,0 13 11,4 85 1100 3,2 14 12,5 98 985 3,4 15 13,5 111 890 3,6 16 14,5 125 810 3,8 17 15,3 138 740 4,0 Esetleg egyszer 18 16,3 154 685 4,1 sarjaztatható. 19 17,2 170 635 4,3 20 18,2 187 590 4,4 Egyszer sarjaztatható.21 19,1 205 550 4,5 22 19,9 221 520 4,7 23 20,8 241 490 4,8 24 21,8 260 460 5,0 Nincs sarjaztatási 25 22,7 280 440 5,1 korlátozás. 26 23,5 299 416 5,3 27 24,4 321 396 5,4 28 25,3 343 377 5,5 29 26,2 366 360 5,7 30 27,1 390 345 5,8

1. táblázat. Segédtáblázat az akácállományok fakészletének meghatározásához, a sarjaz-tathatóság lehetséges számának feltüntetésével (szerk. Rédei K.)


SummaryA new method and an auxiliary tablefor the planning of the natural regene-ration (i.e. from root shoots) of blacklocust stands and for the determinationof the sprouting criteria on the basis ofthe yield have been developed.

According to this:– there are no limits for the sprouting

of black locust stands where the heightof the stand destined for final harvest is> 24 m and the gross volume is >260m3/ha;

– the sprouting of stands with a

height of 20–24 m at the time of finalharvest and a gross volume of 190–260m3/ha is possible and economicallyviable in most cases;

– the sprouting of stands with aheight of 17–20 m at the time of finalharvest and a gross volume of 140–190m3/ha may be possible once, based onindividual judgement.

– in case of protection forest thoseblack locust stands can be sproutedwhere the general planned height ofthe stand is


molóban részletesen tárgyalják mindennaptári évben. Ezek az anyagok tartal-mazzák a vadgazdálkodással kapcsolatoserdészeti hatósági értékeléseket is. 2003-tól visszamenõen mind a 10 naptári évrekülön-külön elkészített valamennyi 11igazgatóság mérlegbeszámolóját áttanul-mányoztam és az alábbi információk ki-emelését tartom célszerûnek.

– nincs megbízható vadlétszám-adat,– vadkár legnagyobb mértékben fel-

újításban keletkezik,– közvetve a makkveszteséget a vad-

nak tulajdonítják, nincs említés más,makkveszteséget elõidézõ jelenségek-rõl vagy ezzel kapcsolatos vizsgálatok-ról (rovar, bakteriális, gomba, fagy stb.hatások következtében szétmállómakk, rágcsáló- és madártáplálék stb.)

– a hántáskár és a kéregrágás tényemérték megadása nélkül szóbeli megfo-galmazással fordul elõ (pl. szórványos)és elsõsorban a juhar, hárs, kõris, akácfafajokat, ritkábban a fenyõt és a ko-csánytalan tölgyet érintik,

– az esetek túlnyomó többségében afelújítást kerítés védelmében végzik, vi-szont megjelentek a jóval olcsóbb vil-lanypásztor-, vegyi-, fizikai és egyediegyéb védekezési módszerek, sõt elõfor-dulnak hagyományos természetes felújí-tási eljárások (õrzés, riasztás, célcentrikusvadásztatás, célcentrikus erdõmûvelés),

– a vadkár nem a többi károsítássalegyütt a teljes természeti környezetirendszerben kerül tárgyalásra, hanemnagyságrendjétõl függetlenül mestersé-gesen kiemelt tényezõ az esetek több-ségében,

– többször elõfordul, hogy a szöve-ges vadkárminõsítés erõsebb, mint amita számok mutatnak,

– a jelentésekben sehol nem talál-koztam a vadászati törvény (1996. éviLV. törvény a vad védelmérõl, valaminta vadászatról) 75.§ (1) bekezdésében le-írt 5%-os vadkártérítési küszöbbel kap-csolatos jelenségekkel,

– utalások történnek a VÉV (Vadállo-mány okozta Élõhely Változás) mintate-rületekre, de általában elmarad a metri-kus értékelés és értelmezés,

– azon esetekben, amikor azerdõgazdálkodó és a vadászatra jogo-sult ugyanaz, a vadkár kisebb problé-maként jelentkezik,

– többször említésre kerül a vadászatihatóság együttmûködési hajlandósága.

Az erdészeti hatóság szöveges mér-legjelentéseiben, mint ahogy az elõzõek-bõl is kitûnik, a makkveszteséget teljesmértékben a vadnak tulajdonítja. Tekin-tettel arra, hogy terepi tapasztalatom ezt

ez idáig nem igazolta, ezért vizsgálatokatvégeztem. Az elõzõ vizsgálatot bükk fa-fajra 2001. szeptember 19-tõl 2002. szep-tember 19-ig a vadjárta budai hegyekbenvégeztem. A háromszintû vizsgálatlegfelsõ, úgynevezett áttekintõ szintje 8km észlelési útból állt. A középsõ szintet20 m oldalhosszú, négyzet alakú minta-területek alkották. A legalsó szint, 1 moldalhosszú négyezetekbõl s bennük alejtõ felõli bal sarokban egy 25 cm oldal-hosszú négyzetekbõl alakítottam ki.Megfigyelést hetente legalább egyszervégeztem. A makkhullást, lombhullást,telelést, csírázást, magoncnövekedést,minden károkozást és a fontosabb kör-nyezeti állapotjellemzõket figyeltem. Avizsgálatot részletesebben Bán István:Szarvasbõgés. Terra Print Kiadó, Buda-pest 2002 könyvben a 206-218. oldalontalálhatjuk meg. Ezután tölgyfafajraugyanott, ugyanilyen elrendezésbenugyanazzal a metodikával végeztem el avizsgálatot 2003. szeptember 10-tõl2004. szeptember 9-ig. Számomra döb-benetes az eredmény. A lehullott bükk-makknak avarral borítva 80-100%-a ki-csírázott, fedetlenül 0-25%-a csupán.Tölgynél avarral borítva 0-30%-a csírá-zott ki, fedetlenül 0-10%-a. Bükknél amagoncok tömeges elpusztulása után3%-nyi bükkújulat maradt meg az év vé-gére, amelynek geometriai elhelyezke-dése viszont biztosítja a természetes fel-újításhoz szükséges tõszámot. Tölgynélmiután nagyon gyenge volt a csírázás,így az eredetileg lehullott makkszámhozviszonyítottan a kifejlõdött magonc cse-mete szám arányát, ami a ki sem csírá-zott mintaterületeken természetesen 0%volt – a kicsírázott mintaterületeken amakkszám 3,8% és 13,3% –, a magonccsemete lett, amelynek geometriai elhe-lyezkedése kedvezõtlenebb a bükknél,ezért csak pótlással lehetne természete-sen felújítani. A bükk és a tölgy esetén isa makk tönkremenetelét elsõsorban a ki-száradás és a fedet-len makk megfa-gyása okozta. Amagoncok pusztu-lását mindkét eset-ben legnagyobbmértékben a köz-vetlen és közvetettvízhiány okozta(aszálykár, gyom-borítottság). A vad-kár mindösszesen1% alatti érték. Am i n t a t e r ü l e t e njelenlévõ szarvas,vaddisznó, õz és

nyúl károkozása tehát a törvény általelviselhetõnek fogalmazott 5% alatti kor-lát alatt van! A makkveszteség pedig,amit az erdészeti hatóság szöveges mér-legbeszámolói a vadnak tulajdonítanakvizsgálódásaim és megfigyeléseim sze-rint legkevésbé a vadnak, sokkal na-gyobb mértékben a környezetitényezõknek tulajdoníthatóak.

Az erdõ- és vadgazdálkodás központikérdése az erdõkár, amelynek a statiszti-kák durván a felét a szarvasnak tulajdoní-tanak. A szarvas az erdei életközösség el-választhatatlan része és életmódjábólkövetkezõen emberi mércével ítélve„kárt” okoz az erdei életközösség fõ ré-szében, a faállományban. Miután ez azösszefüggés nyilvánvaló, ezért konkrétországos idõsorok alapján kiszámítottamkülön az országos mennyiségi erdei vad-kár és a szarvaslétszám közötti függvény-kapcsolatot, valamint külön a minõségierdei vadkár és a szarvaslétszám közöttifüggvénykapcsolatot. Ezek ismeretébenmeg lehet mondani, hogy adottszarvaslétszám mekkora erdei mennyisé-gi és minõségi kárt fog okozni, illetve for-dítva kiszámítható, hogy egy kívántmennyiségi erdei és minõségi erdei vad-kár-mérték eléréséhez mekkora szarvas-létszámot kellene beállítani. /Bán István:Csodaszarvas. Monteditio Kiadó, Buda-pest, 1991., valamint István Bán: TheHungarian Wonder Deer. EP Systema,Debrecen. 1998. /Megnézve a pillanatnyi-lag elérhetõ 2003-as erdei vadkár adato-kat, a mennyiségi vadkár megközelítõen420 ha (az összes erdõterület 0,02%-a), aminõségi vadkár 6200 ha (az összeserdõterület 0,3%-a). A 2003-as becsültszarvaslétszám 82 623 db. A gyakorlatiszámításaim szerint ez rendkívül megle-põ, ugyanis a szarvas étkezési és viselke-dési szokásai lényegesen nem változtakaz erdei vadkár = f (szarvaslétszám) függ-vény kiszámítása óta, valamint a vadlét-számbecslés metodikája és az erdei vad-

Az Állami Erdészeti Szolgálat erdõmérnök végzettségû munkatársat keres központi

köztisztviselõi állás betöltésére.

A felvételnél elõnyt jelent az erdõfelügyeleti gyakorlat,

a felhasználói szintnél magasabb fokúinformatikai tapasztalat

és az idegen nyelv ismerete.

Jelentkezés írásban, önéletrajzzal az alábbi címre:

Állami Erdészeti Szolgálat Igazgatási és Humánpolitikai Osztály

Dr. Farkas Julianna osztályvezetõ,1355. Budapest, Pf. 10.


kár felvételi módja is hasonló. Ez azt je-lenti, hogy az erdei vadkár = f (szarvaslét-szám) függvény által kifejezett törvény-szerûség sem változott. Ezen függvény ésa 2003 év erdei vadkár adatai alapján te-hát kiszámíthatjuk, hogy mekkora a hoz-zá tartozó szarvaslétszám. Külön-külön amennyiségi, minõségi, és összes erdeivadkár 2003-as értékei alapján elvégezvea számításokat 35 ezer, 65 ezer és 45 ezer,azaz átlagosan 48 ezer szarvasra tehetõ avadlétszám. Ezzel szemben 2003-ban82 623 db szarvast jelentettek. Ez bor-zasztó nagy ellentmondás. Biometodikaiszemlélettel a modellezés erdeményét ta-pasztalati úton lehet ellenõrizni.

A felülvizsgálat alkalmával a szarvasál-lomány minõségét és mennyiségét célsze-rû ellenõrizni. Az elsõ vizsgálat alkalmávalaz 1956 és 1994 közötti idõszakot elemez-tem. Az aranyérmes trófeák arányát te-kintve megállapítható hogy 1977-ig emel-kedett és ezután csökkent az aranyérmestrófeák aránya. A lelõtt bikák átlagéletko-ra 1975 után visszaesett. A hibás kilövése-ket sújtó mínuszpontok aránya is növeke-dett 1973 után. /István Bán: The Hungari-

an Wonder Deer/. Elemeztem az elõzõidõszakot követõ 1994-2003-as idõszakotés sajnos aggasztó eredményeket kaptam,ami azért szomorú, mert egy amúgy iskedvezõtlen jeleket mutató idõszak utántovábbi romlást mutatott a szarvas helyze-tében. A legaggasztóbbnak azt tartom,hogy a lelõtt szarvasbikák átlagéletkora az1975-beni 8 évrõl 1994-ig 7 évre csökkent.Az elmúlt tíz évben ez az átlagéletkor2003-ra 6,14, megközelítõen 6 évre to-vább csökkent. Ez már önmagában belát-hatatlan vadbiológiai következményekkeljár. Továbbá megjegyzem, hogy az elfiata-lodás természetes következménye a tró-fea súlycsökkenés. 1975-tõl 1994-ig 0,55kg-mal, majd 2003-ig további 0, 33 kg-malcsökkent a súly. Mindez a leromlás egyolyan csodálatos, világviszonylatbanegyedülálló kedvezõ adottságú szarvas-élõhelyen következik be, amely képeslenne 300 pontos trófeát teremni (l. hivat-kozott könyvek). 1986-ban még sikerült10%-on belül megközelíteni ezt az álom-határt a karapancsai világrekord szarvas-bikával, 272 pont, de azóta nem találko-zunk ilyen kiemelkedõ bikákkal.

Az elõzõ szarvas-törvényszerûsége-ket százezer (99 111) darab agancs álla-potjellemzõinek feldolgozása alapján ál-lapítottam meg. A törvényszerûségekalapján kimondható, hogy Magyarorszá-gon gímszarvas-rablógazdálkodás van.Lehetnek helyi kivételek, de összességé-ben ez jellemzõ. Tekintettel arra, hogymagam is figyelem az erdei környezetetés benne a szarvast, és sok kolléga tere-pi tapasztalatát is ismerem, a gyakorlat-ban látottak megerõsítik azon kijelenté-semet, hogy a szarvassal rablógazdálko-dás folyik országos szinten.

Pillanatnyilag az erdei vadkár és a ma-gyar gímszarvas fõbb jellemzõit vizsgál-tam. Nem hasonlítottam össze az okozotterdei kár forintosított értékét meghaladóvadértéket, amit megtettem a The Hun-garian Wonder Deer könyvemben. Vég-re rájöttem, hogy teljesen mindegy me-lyik a nagyobb, ugyanis a jelenkornak ésméginkább a jövõnek az erdõre és a vad-ra szüksége van. Ahogy nincs emberi életlevegõ és víz nélkül, ugyanúgy nincs atermészet erdõ és szarvas nélkül.

Dr. Bán István

Ha jobban védjük a bolygónkon élõsokféle élõlényt, ezzel védõpajzsotemelhetünk az embert veszélyeztetõolyan betegségek ellen, mint az AIDS,az Ebola vagy a madárinfluenza, amel-lett, hogy dollármilliókat takaríthatunkmeg az egészségügyi szolgáltatásokszámláján, állítják a kutatók.

A biológiai sokféleség szétzúzása –kezdve az Amazonas dzsungelénátvezetõ utaktól, az Afrika eldugott he-lyein folyó erdõirtásokig – sokkalsebezhetõbbé tette az embereket a va-don világából eredõ betegségek iránt.

A biodiverzitás nem csak új egészség-megóvó kezelések és gyógymódok ígé-retes tárháza, de ütközõ felületként isszolgál az ember és a betegségeket oko-zó organizmusok és közvetítõik között.Ez áll a Diversitas nevû nemzetközi kuta-tócsoport tudósainak közleményében.

A felbukkanó betegségek megelõzésea biológiai sokféleség megõrzésén keresz-tül, sokkal inkább költséghatékony, mintazoknak a vakcináknak a kifejlesztése,amelyekkel késõbb harcba lehet szállniellenük, mondták a tudósok a mexikóiOaxacaban, a november 9-10-én sorrakerülõ biodiverzitással foglalkozó konfe-renciát megelõzõen.

A Diversitas csoport sürgeti a kormá-

nyokat olyan, a biológiai sokféleségetés változatosságot védelmezõ politikakidolgozására, mely a betegség (példá-ul a madárinfluenza) állatról emberreátterjedésének esélyét szigorúbb keres-kedelmi, mezõgazdasági és utazásravonatkozó rendelkezésekkel igyekszikcsökkenteni.

– Nem azon az állásponton vagyunk,hogy le kell zárni a természetet, és jómesszire eldobni a kulcsot – nyilatkoztaCharles Perrings, az Arizonai ÁllamiEgyetemrõl. – Mi azt mondjuk, hogy azembernek sokkal körültekintõbben, ala-posabban kell átgondolnia, mikor szab-dal fel gazdag biodiverzitású területeket.

A történelem arról tanúskodik, hogymindig is terjedtek át betegségek a va-don élõ szervezetekrõl emberre, az em-beri populáció élõhelyeken történõ nö-vekedésének hatása miatt a kockázatazonban növekszik – fûzte hozzá.

Szakértõk szerint a fajok sokkal szé-lesebb skálájának megõrzése szinténenyhíthetné a betegségek hatásait.

A civil szervezõdésû, párizsi székhe-lyû Diversitas csoport igazgatója, AnneLarigauderie szerint a természet és a bi-ológiai változatosság nyújtotta szolgál-tatások értékének alulbecslése nemmehet tovább.

Állításaik alátámasztására a szakértõkszámos példával éltek, megemlítve aLyme-kór elterjedését az USA keleti vidé-kein, ami a korábban jelenlévõ ragado-zók, farkasfélék vagy vadmacskák jelen-létének megszûnésével hozható össze-függésbe, melyek a fehérlábú egerek(Peromyscus leucopus), a fertõzés fõ hor-dozói, számát tartották kordában.

Kínában például túlzott mennyiségûrovarölõ szer alkalmazása miatt, egyesrégiókban kipusztultak a méhcsaládok.Az almáskertek megporzására embere-ket kellett foglalkoztatni, tíz ember vé-gezte két kasra való méh munkáját.

Ausztráliában magával vitte a fekély-betegség ellenszerének titkát az a kihaltbékafaj, (Rheobatrachus silus), amelyaz emésztõ savak kiiktatásával utódait agyomrában költötte.

A DIVERSITAS 1991-ben, azUNESCO, a SCOPE és az IUBS által tá-mogatott civil szervezetként jött létre,mely a biológiai sokféleség elvesztésé-nek, változásának bonyolult tudomá-nyos kérdéseire keresi a választ. Célja abiológiai sokféleség megõrzésére irá-nyuló, nemzetközi, kormányoktól füg-getlen védõernyõként mûködõ prog-ram kialakítása.

(Forrás: ForestPress)

A biológia változatosság megôrzése


BevezetésA közönséges boróka – mint pionír fa-faj – az éghajlati szélsõségek mellett jólviseli a száraz, laza (pl. homok-) talajo-kat is. Ennek köszönhetõen igen elter-jedt, hazája egész Európa, Ázsia északirésze egész Kínáig, É-Amerika és É-Afri-ka. Tekintettel arra, hogy többnyirecsak cserje méreteket ér el, fájának tu-lajdonságairól, hasznosításáról viszony-lag szerények az információk.

Mikroszkópos szövetijellemzõk

A fatest alapszövetét a tracheidák (ál-edények) biztosítják. A sima falú tra-cheidáinak sugárirányú falában egyesé-vel állnak az udvaros gödörkék. A tan-genciális gödörkék az évgyûrûhatármelletti nyári tracheidák falában van-nak a legnagyobb számmal. A hossz-parenchima a késõi pásztában jól kive-hetõ, sejtjeinek fala vékony, barnaanyagtartalommal. A szomszédoshossztracheidák falában egyoldalú ud-varos gödörkék vannak, melyeknek ahosszparenchima részérõl nehezenkivehetõ, egyszerû gödörkéknek felel-nek meg.

A bélsugár tisztán parenchimasejtek-bõl áll. A szegélyezõ sejtek a tangenciá-lis metszetben letompított háromszögle-tûek és magasabbak a közbeesõknél,

melyek jobban vagy kevésbé megnyúltellipszis alakúak. A bélsugár egy sejtsorszéles, de találhatunk 2 sejtsorosat is.Magassága 1-13 sor, de ez a fa korától ésa termõhelyi adottságoktól is függ. Leg-gyakoribbak az 1-9, ágakban és fiatalkorban az 1-4 sorosak.

Makroszkópos jellemzõkFájában gyantajárat nincs. Szijácsa kes-keny, vörösesfehér-viIágossárga, míggesztje vörösbarna, néha ibolyaszínû fol-tokkal. Az évgyûrûk szélessége változó,az évgyûrûhatár hullámos és jól kive-hetõ, mert a kései pászta jóval sötétebbszínû, mint a korai. A kívülrõl is láthatóbordáknak megfelelõlen nagy beöblösö-dések, illetve kiemelkedések vannak raj-ta. A faanyag általában finom szövetû,esztétikus színû. A kisebb vastagság és anagyszámú ággöcs azonban jelentõsenmérséklik a felhasználhatóságát.

Fizikai tulajdonságokKözepesen sûrû faanyaga van, az elter-jedt fenyõféléknél (pl. lucfenyõ, erde-

ifenyõ) valamivel sûrûbb, nehezebb.Abszolút száraz sûrûsége 520-560g/cm3 között változik. Térfogati zsugo-rodása 11-13%. A friss faanyagnak sajá-tos borókaillata van. A geszt faanyagaélõnedvesen is viszonylag kevés vizettartalmaz (35-40%). Fája közepesen tar-tós. (Tehát általában a fenyõknél na-gyobb biotikus és abiotikus tartóssággalrendelkezik.)

Mechanikai tulajdonságokMechanikai tulajdonságairól viszonylagkevés adat áll rendelkezésre. A rostok-kal párhuzamos nyomószilárdsága 39MPa, a keménysége bütüirányban 35MPa, oldalirányban 16 MPa. Szilárdságirugalmassági jellemzõi a vörös-fenyõhöz hasonlóak, a tiszafától vala-mivel elmaradnak.

MegmunkálhatóságaMechanikai megmunkálása, ragasztásaés felületkezelése többnyire probléma-mentes. Minden irányban kiválóan fa-ragható. Méretei miatt ipari „tömegter-melésre” nem alkalmas.

Felhasználási területekEsztétikus faanyagát kiválóan fel le-het használni faragott, esztergált dísz-tárgyakhoz, faszobrokhoz, egyedibútorokhoz. Alkalmazzák még a ce-ruzagyártásban és hangszerkészítés-ben. A fiatal és egyenes tõhajtásokbólostornyelet, sétapálcákat, pipaszára-kat, az idõsebbekbõl kitûnõ, tartóssövénykarókat készítenek. Finomraaprítva és jól kiszárítva füstölésrehasználják és belõle éterikus olajatvonnak ki, melyet a gyógyászatbanalkalmaznak. Gyümölcseit felhasz-nálják illatos borókapálinka („boro-vicska”) és gin készítésre. A kiváló tu-lajdonságokkal rendelkezõ közönsé-ges borókafa a hazai famûvességbena mainál lényegesebb nagyobb fi-gyelmet érdemelne.

DR. MOLNÁR SÁNDORAz év fája

A közönséges boróka fájának tulajdonságai és ipari felhasználása

1. ábra – A közönséges boróka faanyagának mikroszkópos felvétele (40x)

2. ábra – A közönséges boróka fájának sugármetszete


2005. október 7-9. között ünnepelte a te-mesvári iskola /Grupe Scolaire ForestierTimisoara/ alapításának 120 éves évfordu-lóját. Az iskola 1885. október 27-én nyitot-ta meg kapuit Temesvár Vadászerdõneknevezett részén. Egy korabeli fénykép isigazolja, hogy a tanítás ekkor egy régi,még a török idõkbõl fennmaradt nyolc-szögletû alaprajzú, kétszintes épületbenkezdõdött. Ez a történelmi nevezetességûkastély korábban a temesvári hadparancs-nok vadászkastélya volt. Az akkori fény-képen szerepel egy másik épület is, melynapjainkban is áll. Kocsis Lászlóerdõmérnök-tanár elmondása szerint en-nek az épületnek egyik gerendájába be-vésve az 1735-ös évszámot találták meg. Ama ismert fõépület az 1901-2-es évekbenépült fel. Az építkezés költségeit az orszá-gos erdei alapból elõlegezték meg, majd akölcsönt a szakiskola tanulmányi erdejé-nek jövedelmébõl törlesztették.

Az ünnepség elsõ napján a városbantalálható „Adam Muller Guttenbrun” kon-ferenciaterem adott helyet a „120 éves azerdészeti oktatás Temesváron” címû ren-dezvénynek. Ennek keretében ismertetteKocsis László az iskola történetét, illetvebemutatta az újonnan megjelentetett is-kolatörténeti monográfiát. Elõadás hang-zott el többek között az irodalom és az er-dészet kapcsolatáról, az egész életen áttartó tanulásról. A konferencián német ésholland elõadók is szerepeltek.

Este a program résztvevõi díszvacsoránvettek részt. A meghívottak között szere-peltek a város vezetõi, az iskola jelenlegiés volt tanárai és diákjai, az erdészszakma

képviselõi. A házigazdák a vacsora köz-ben kitûnõ programokról is gondoskod-tak. Így fellépett a Temes néptánce-gyüttesbõl négy pár. Az est folyamán ne-ves temesvári énekesek is felléptek. A ma-gyar erdészszakmát az ásotthalmi BedõAlbert Középiskola, Erdészeti Szakiskolaés Kollégium vezetõsége képviselte.

Szombaton az ünnepség résztvevõi aSzörényi Érchegységbe, a SzemenikNemzeti Parkba tettek tanulmányutat. Be-tekintés kaptunk az ott folyó erdészeti éstermészetvédelmi munkába is. Házigaz-dánk Ioan Tobugan, a KaránsebesiErdõigazgatóság igazgatója volt. Vasár-nap a tanulmányút tovább folytatódottTemes megyében.

A jeles évforduló tiszteletére melléke-lem a Temeswarer Zeitung 1885. évi ok-tóber 28-ai számában megjelent írás fordí-tását, amelyet Kocsis László és Király Ár-pád erdõmérnök-tanárok fordítottak le.

A Vadászerdei M.Kir. ErdõõriSzakiskola megnyitása

„A Vadászerdõ, mely egykor ádáz pár-bajok által vált ismertté, ma nem véresharc, hanem egy szép ünnepély színhe-lye volt. Délelõtt 11-kor Bedõ Albert or-szágos fõerdõmester és miniszteri taná-csos úr Ö Méltósága, valamint nagyszá-mú hivatalos vendégsereg jelenlétébenmegnyitották az erdõõri szakiskolát.

Délelõtt 10-kor a Losonczy téren (maDóm tér(Piata Unirii)), 20 magánhin-tó várta a hivatalos személyeket, hogykiszállítsa õket Vadászerdõbe. A legel-sõ, négylovas hintóban Bedõ Albert fog-

lalt helyet, hivatalos egyenruhában, il-letve Ormos alispán úr Õ Méltósága.1045-kor a hintók kiértek Vadász-erdõbe, ahol a kerek iskolai épület bejá-rata elõtt két oldalon felsorakozva 24erdõõr éljenzéssel fogadta az érkezõket.

Vadas Jenõ úr, az iskola igazgatójaköszöntötte Bedõ miniszteri tanácsosurat, egyben felkérte, hogy fáradjon beaz iskola épületébe. Ezt követõen vala-mennyi jelenlévõ bevonult az elsõ emele-ti tanterembe, ahol Bedõ Albert úr azerdõõri iskola fontosságáról tartott beszé-det, feltárva alapításának céljait. Többekközött elmondta, hogy a Vadászerdeiminta iskola létrehozása a kormányszándéka, célja, hogy a Temesvári Erdé-szeti Igazgatóság erdeiben gazdálkodószemélyzetet felkészítse. Befejezésül a mi-nisztérium nevében a vármegye támoga-tását kérte és sok sikert kívánt az iskolá-nak. Beszédét éljenzés fogadta.

Ezután Dobó László, a vármegye fõ-jegyzõje köszönetet mondott és biztosí-totta a minisztériumot a vármegye tel-jes támogatásáról. Bedõ Albert úr vála-szában megköszönte a támogatást ésmegígérte, hogy a fõvárosba érkezéseután azonnal jelenteni fog a miniszterúrnak a szép megnyitó rendezvényrõl.

Az ünnepség végén megtekintették aziskolát, mely két tanterembõl, egy háló-szobából, egy ebédlõbõl, egy igazgatóiirodából és tanári lakásokból áll. Jelen-leg tíz tanulója van az iskolának. Végülegy rögtönzött ebédet szolgáltak fel.Bedõ úr pohárköszöntõjében egészségetkívánt Temesvár vármegyének.

Délután 13 órakor újra csend volt aVadászerdõben.”

Andrési Pál

120 éves az egykori Temesvár-Vadászerdei Erdôôri Szakiskola

A lapot Magyarország legnagyobbmédiafigyelôje, az

OBSERVER BUDAPESTMÉDIAFIGYELÔ KFT.

1084 Budapest, Auróra u. 11.Tel.: 303-4738

rendszeresen szemlézi

» OBSERVER «


A magyar történelem legfájdalmasabbnapjainak egyike 1956. november 4-e,és ez a nap alma materünk életében issorsdöntõ nap volt, az Exodus napja.Ezen az õszi vasárnapon menekültAusztriába a Fõiskola oktatóinak éshallgatóinak jelentõs része, akiknektöbbsége késõbb Kanadában, Vancou-verben talált új hazára.

Évtizedekbe telt, mire személyeskapcsolatokon túl a hivatalos is kiala-kulhatott az elmenekültekkel.

Nagy adósságát törlesztette Egyete-münk és erdésztársadalmunk 15 évvelezelõtt, 1990. november 4-én.

Sok kollégának köszönhetõ – tenge-ren innen és túl –, hogy ez a baráti kéz-fogás megvalósult, de dr. Winkler And-rás rektor úr nélkül bizonyára nem jö-hetett volna létre ez a „keserédes” egy-másra találás. Keserû, mert olyan sokat,34 évet kellett várni rá, de édes is, mertolyan szívmelengetõ, lelkesítõ ésremélhetõleg sok sebet begyógyító voltez a találkozás Sopronban az Akadémi-án (Fõiskolán, Egyetemen).

Szép ünnepség volt, óriási részvétel-lel. A világ szinte minden sarkából jöt-tek haza erdészek.

Rektor úr „Selmecnek unokái, Sop-ronnak fiai, testvéreim!” megszólítássalköszöntötte az egykori hallgatókat ésoktatókat. „Selmec szellemét idézni jöt-tünk össze: tévedést beismerni, bocsá-natot kérni és megbocsátani” – mondtaünnepi beszédében.

Bejelentette, hogy az Egyetemi Ta-nács 9/1990. sz. határozatában kinyilvá-nította, hogy a Kanadában, Vancouver-ben a UBC magyar tagozatán szerzetterdõmérnöki oklevelet egyenértékûnektekinti a Sopronban szerzettel.

Ezzel Sopron az alma mater visszafo-gadta fiait, újra együtt vagyunk!

Az ünnepség megható mozzanatavolt a vancouveriek ajándékának, az in-dián Joe Campbell (törzsi nevén Katx-alacha) fafaragó mûvész dombormûvé-nek leleplezése és átadása. A mûvész asoproniak régi barátja és történetüket ti-pikus indián szimbolikával és motívu-mokkal örökítette meg.

A dombormûvet a vancouveri Sop-roni Öreg Diákok Egyesülete készíttetteaz ünnepi alkalomra, és az egyetemnekajándékozta annak emlékére, hogyvisszatérhettek új, demokratikus hazá-jukba, régi tanáraikhoz, barátaikhoz.

Az ünnepség második része a zsúfo-lásig megtelt matematika terembenfolytatódott, ahol a kanadaiak (tenge-rentúliak) nevében Pászner professzorolvasta fel a betegsége miatt távol levõAdamovich professzor humortól semmentes értékelõ, beszámoló, üdvözlõlevelét, majd az Európában élõk nevé-ben Kató professzor szólt az ünneplõközönséghez. Ezt követõen – a for-gatókönyvtõl eltérõen – kért és kapottszót Magyar János professzor, aki köte-lességének érezte, hogy az itthon mara-dottak nevében szóljon. A továbbiak-

ban a Selmeci Társaság nevében egyerdõmérnök-hallgató köszöntötte a„visszatérteket”, majd Kozák professzor(UBC) a British Columbia Egyetem el-nökének és az Erdõmérnöki Kar dékán-jának üdvözletét tolmácsolta.

Befejezésül Sopron város polgár-mestere a város lakói nevében köszön-tötte alma materünk régi-új polgárait.

A beszámoló elolvasása után joggalkérdezheti a T. Olvasó, hogy 15 évvelaz esemény után miért ilyen „leltársze-rû” a megemlékezés. Az évforduló kap-csán átnéztem korabeli szaklapunkat(1990-ig Az Erdõ, 1991-tõl Erdészeti La-pok) és szomorúan tapasztaltam, hogyerrõl a jelentõs szakmatörténetieseményrõl egyetlen sort sem közöltek.Ezért ezt a kései beszámolót évfordulósmegemlékezésnek és egyúttal hiány-pótlásnak szántam. Terjedelmi korlátokmiatt azonban nincs módom közölni azegyes beszédeket, de szerencsére PápaiGábor fõszerkesztõ úr az ünnepségminden mozzanatát videofelvételenrögzítette, így megvan a lehetõség a tel-jes szöveganyag megörökítésére, eset-leg könyvalakban történõ megjelenteté-sére, mely az Erdészettörténeti Közle-mények szerkesztõinek szép feladatalehetne.

Dr. Szikra Dezsõ

Partifecskék telepe– lakóparkbanA madarak tömegesen költöztek be egynagy építkezésen a házak alapjának ki-ásott partfalakba a XVII. kerületben. Alakossági bejelentés alapján a Közép-Dunavölgyi Környezetvédelmi Termé-szetvédelmi és Vízügyi Felügyelõségmunkatársai endoszkóppal megvizsgál-ták az üregeket és azokban százötven-nél is több fészket találtak egyenként 3-5 tojással. A hatóság az építkezést au-gusztus 20-áig felfüggesztette: a Termé-szetvédelmi Törvény ugyanis tiltja a vé-dett madarak fészkelõhelyéül szolgálópartfalaknak a megszüntetését, illetveaz állatok pusztítását, zavarását. Az Afri-kában telelõ védett partifecskének ha-zánkban a Felsõ-Tisza mentén fészkellegnagyobb populációja, ám idén a ma-darak gyakran kénytelenek voltak ka-vics- és homokbányákban vagy az épít-kezésekkel megbontott földfalakbanfészkelni, mivel a folyó magas vízállásamiatt régebbi üregeik víz alatt vannak.

(Élet és Tudomány)

15 éve újra együtt!Kései beszámoló egy ünnepségrõl

1976. október 23. A Hôsök Emlékmûvének koszorúzása Victoria-ban. Fotó: archív.


Aki figyelmesen végigolvasta az októ-beri Erdészeti Lapokban a soproni tan-évnyitóról írt tudósítást, nem kerülhetteel figyelmét dr. Madas András szemé-lyes hangú levele, melyet dr. MészárosKárolyhoz, az Erdõmérnöki Kar dékán-jához írt. Levelében nem leplezett meg-hatottsággal és elégedettséggel írt arról,hogy az egyetem Erdõmérnöki Kara ki-emelt figyelmet szentel a határon túlimagyar oktatásnak, oktatóknak, mely-nek különféle kitüntetésekkel adja ta-núbizonyságát. Külön említette BarthaPál erdõmérnököt, aki a kitüntetéséveljáró pénzjutalmat (50 000 Ft-ot) a nagy-enyedi Bethlen Gábor kollégiumnakajánlotta fel.

Bartha Pált október elején elkísértemNagyenyedre, hogy az Erdészeti Lapokis jelen legyen a bensõséges átadáson.Szõcs Ildikó igazgató asszony fogadottbennünket a patinás épület igazgatóiirodájában. Elmondta, hogy jó helyrekerült az adomány, mert a közel 400éves kollégiumban bizony van helye.

Az oktatási intézmény a kilencvenesévektõl nyerte vissza kollégium jellegét,megerõsödött a magyar sziget a megyeromán tengerében. Járnak ide diákok Er-dély minden vidékérõl. Az idei évtõlháromlépcsõs oktatást indítottak. ABabes–Bólyai Egyetem TanítóképzõFõiskolai Karát indította el. A nyolcszázdiákból százhatvan bentlakó. Az igazga-tó asszony kitért arra, hogy felekezetioktatási irányba szeretnének elmozdul-ni, amitõl lényegesebb anyagi biztonsá-got remélnek.

Kónya Mária, kollégiumi igazgatóhe-lyettes kalauzolt végig a nagyhírû kollé-giumban, amelyet Gyulafehérvárról köl-töztették 1662-ben Nagyenyedre. Kez-detben Bethlen János palotájában mûkö-dött, majd 1680-ban költözött a mai he-lyére. Megtudtuk, hogy az ó-kollégiumot(Bagolyvár) 1775-ben I. György, angolkirály és az anglikán hitközség 11 000 £-nyi pénzadományából építették. 1849. ja-nuár 18. éjszakáján a román mócfelkelõk serege feldúlta a várost, 800 ha-lottat hagyva maga után, akik a vár észa-ki falánál lévõ tömegsírban vannak elte-metve. Az odalátogató – sajnos – azeseményrõl feliratot nem talál, csak egykõtáblát, rajta az évszámmal és az

emlékezõk nemzeti színû szalagjaival. Adúlás a kollégiumot sem kímélte, a sere-gek felégették az épületet és kiraboltákértékeit. Elpusztult a könyvtár és a levél-tár teljes állománya, melyet Mikó Imregróf 1850-tõl újított fel saját könyvtárából.Egy 1474-bõl származó õsnyomtatványmegkerülésének története szinte mesébeillõ. A kollégium egyik tornatanára a nyu-gati havasokba kirándult diákjaival. Arralett figyelmes, hogy egy móc asszony akecskefejõ székét egy könyvvel magasí-totta. Kiderült, hogy a fejõ asszony azõsnyomtatványon ült. A tanár elkérte,amit oda is adtak, és így került vissza ere-deti helyére, a kollégium könyvtárába. Aleleten felbuzdulva tovább kutattak akörnyéken, de sajnos többet nem talál-tak.

Bekukkantottunk az 1896-banépült tornaterembe, ami ugyancsakmegérett a felújításra, hiszen faburko-lata mögül a könnyezõ házigombakandikál ki itt-ott. Ferencz Sándortornatanár éppen órát tartott. Az isko-lamúzeumban láthattunk eredeti pa-dokat, õsi fizikai és matematikaiszemléltetõeszközöket, 1872-ben ké-szült földgömböt, és a régi, repedt,1891-ben készült kollégiumudvari ha-rangot. Sok-sok pótolhatatlan értéket,régi, letûnt korok – de nemzettuda-tunknak fontos – tárgyi emlékeit, me-lyeket feltétlenül meg kell menteni.Ezzel a szándékkal egyetért Szõcs Il-dikó igazgató asszony éppúgy, mintBartha Pál adományozó, akit a látot-tak megerõsítettek abban, hogy jóldöntött, amikor a szerény, adomány-ként jelképesnek mondható összegeta kollégium számára felajánlotta.

Pápai Gábor

Bartha Pál példája

Szôcs Ildikó átveszi az adományt Bartha Pál Bethlen Gábor mellszobránál

A kollégium dicsôségtáblái


Az elsõ napi tanulmányutat „A termé-szetközpontú erdõgazdálkodás helyiaspektusai” témában szervezték. A pro-jektet Sinka Attila és Keresztes Györgymutatta be, a tanulmányúton Varga Bé-la (Pro Sylva), Ruff János (IpolyerdõRt.) és Keresztes György (HM Budapest)voltak a házigazdák.

A nemzetközi és a nemzeti tanács-adók elõadásai:

– Ökoturizmus és erdei üdültetés –Douglas Clark, UK, Forestry Comission

– Erdõmûvelési formák – Lukács Ti-bor, Zólyomi Egyetem

– A természetközeli erdõkezeléstechnológiái – Keresztes György, HBEG,Joachim Lorbach, FAO/FOP

– A természetközeli erdõkezelésköltség-haszon elemzése – Dr. GólyaJános, NYME

– A fakitermelés és elsõdleges fafel-dolgozás termékeinek marketingje –Algis Gaizutis, Litvánia

– Szabályzati javaslatok a ter-mészetközeli erdõgazdálkodás fényé-ben – Lengyel Attila, CEPF.

Támogatás az új típusúerdõkezelési eljárások kialakí-

tásához és kifejlesztéséhezMagyarországon

[FAO/TCP/HUN/3003 (A)]Az utolsó 10–20 év alatt a Magyarorszá-gon lezajlott társadalmi és gazdasági vál-tozások az erdõk és az erdõgazdálkodásszerepét jelentõsen átértékelték. Azerdõk három funkciója – ezen belülelsõsorban az erdõgazdálkodás közjólé-ti és védelmi feladatai – fokozottan a tár-sadalmi elvárások elõterébe került. Mamár nem a „népgazdaság fával való ellá-tása” az erdõgazdálkodás elsõdleges fel-adata. Ezek a társadalmi igények azerdõgazdálkodást nap mint nap érõ tá-madásokban is megnyilvánulnak.

Ezeknek az igényeknek a megfogal-mazása és annak a felismerése vezetettennek a projektnek a megtervezésé-hez, hogy a jelentkezõ társadalmi igé-nyeket elhárítani nem lehet. Nem iscélszerû, hanem elébe kell menni azeseményeknek és a társadalmi nyo-másnak engedve új prioritásokat kell

megfogalmaznunk, az erdõgazdálko-dásnak új célokat és új módszereketkell adnunk. Ma általánosan elfoga-dottnak tekinthetjük a közjóléti célokelsõdlegességét a legtöbb természet-szerû erdõben Magyarországon, fenn-tartva, hogy a fatermesztés is a legtöbbállományban folytatható a közjóléti cé-lok elsõdleges érvényesülése mellett.Ezt a többé-kevésbé jól bevált erdõter-vezési rendszer biztosítja.

A HM Budapesti Erdõgazdaság Rt.(HBEG) által kezdeményezett és a FAOáltal támogatott projekt egyik célja az,hogy olyan eljárásokat adjon azerdõgazdálkodással foglalkozók kezé-be, amelyek használatával ezeket az el-várásokat a gazdasági érdekek sérülésenélkül kielégíthetik. Nyíltan megfogal-mazódott már több oldalról az igény:olyan erdõgazdálkodást kell folytatni –ahol lehet –, hogy „ne keletkezzen vá-gásterület”, hogy megmaradjon azerdõterületek állandó fával való borí-tottsága.

Az elmúlt években már sok kísérlet tör-

Királyréten tartotta konferenciáját a FAOés a HM Budapesti Erdôgazdaság Rt.


A Guti erdôIzgalmas, vastag törzsû és szerteágazófába vágta fejszéjét dr. Szemerédy Mik-lós, amikor a Guti erdõ történeténekmegírásába kezdett. Igaz, tudta, hogymit vállal, hiszen néhány éven belülmár jelent meg kötete a Debrecen kör-nyéki Erdõspusztáról, és az akác hon-foglalásáról a Nyírségben. Ez utóbbi kö-tet már második bõvített kiadásban jele-nik meg, és rövidesen a Nyírerdõ Rt.-nél kapható. A Gut-Keled nemzetség ésa guti erdõ címû, közel 300 oldalas –mondhatni – monográfia meglehetõsrészletességgel tárgyalja Gut történelmivonatkozásait, a Gut-Keled nemzetségcsaládfáját, bemutatja a Guti família le-származási tábláját.

A szakmai rész ismerteti a térségbentörtént erdõszakasztásokat (véghasznála-

tot), a királyi biztosok és Debrecen városharcát, a Guti erdõkben folyóerdõgazdálkodást, utazhatunk a Debre-cen–Guti erdei vasúton, alaposismertetõt kapunk a térségben folyó va-dászatokról, és megismerhetjük a híresGuti árbocakácot is. Szemerédy Miklóskönyvébõl megtudhatjuk, hogy a hajdani8 500 kh-nak 87%-a kocsányos tölgy volt.

Ajánlom minden, szakmáját és szû-kebb pátriáját szeretõ olvasónak, mertrendkívül tanulságos a könyv. Egyrésztalapos szakmai ismereteket szerezhe-tünk, másrészt elmerülhetünk a magyartörténelem egy sajátos nézõpontú rész-letébe, mely nemcsak tudásunkat gya-rapítja, hanem egyben szórakoztató is.Mert igaz a könyvben olvasható idézet,hogy : „A múltba nyúlik vissza a jövõ fá-jának gyökere.”

Pápai Gábor(A méltatást lásd a 344. oldalon)

tént a „természetszerû” erdõgazdálkodáseljárásainak meghatározására, annakmegfogalmazására, hogy a mai magyaror-szági viszonyok között hol és hogyan le-het természetszerû erdõgazdálkodástfolytatni. Születtek eredmények, ismerteka szakmai közönség körében a „Pro Silva”alapelvek ismeretének és alkalmazásánakdinamikus terjedése és ismertek a régenalkalmazott szálaló erdõgazdálkodás, va-lamint a készletgondozó erdõkezeléseredményei, de a gyakorlatban egyik elv,eljárás, módszer sem tudott még tartósanmeghonosodni. A különbözõ eredmé-nyek megismerése és az Erdõgazdaságmunkájában való alkalmazás lehetõsé-geinek vizsgálata során jutottak azErdõgazdaság szakemberei arra a felisme-résre, hogy az új célokhoz, az új elvekhezúj módszerek is kellenek, de – és ez a leg-fontosabb ebben az esetben – nemcsak azerdõnevelés szakterületén, hanem azerdõgazdálkodás más területeinek, vala-

mint a kiegészítõ tevékenységeinek teljesskáláján.

A kérdés erdõmûvelési-erdõnevelésioldala – több állományalkotó fafaj, illetvefaállománytípus vonatkozásában – márjórészt ismert, de elvileg minden, csíraké-pes magot termõ fafaj állománya alkal-mas lehet természetes újulásra. Kevésbéismert viszont a kérdés technológiai ésgazdasági oldala, pedig ezek ismeretenélkül a rendszer nem mûködhet.

A természetszerû erdõgazdálkodásmûködésének másik alapvetõ feltétele,hogy a hatályos jogi rendszerbe illeszt-hetõ legyen, tehát a támogatási és elvo-nási rendszer, valamint az erdõtervezésés a felügyelet kezelni tudja az alkalma-zandó eljárásokat.

A fenti célok elérése érdekében aprojekt feladata, hogy a HBEG terüle-tén kijelölt mintaterületeken az össze-gyûjtött eljárásokat kipróbálja, ele-mezze és a tapasztalatokat a gyakorla-

ti használat számára alkalmas módonrögzítse.

A FAO által elfogadott projekt-tervszerint a munka 2005-ös kezdéssel 2006májusában zárul.

Keresztes György

HelyreigazítóA szeptemberi lapszámban „Vendégmunkatanulsággal” címû írás szerzõje helyesenKováts Dávid.

* * *Az „Erdõsávok hiánya – energetikai faül-tetvények, mint erdõsávok” címû leadottírásunkban a következõ hibákat találtuk:Az „Erdõsávok elõnye” fejezet 3.bekezdésében az elsõ zárójeles rész helye-sen: (elmúlt években egyszeri 6-10 cm, avizsgált nyílt területen)Az „Ültetvényszerû erdõsávok” fejezet utol-só elõtti bekezdésének utolsó mondatábana helyes: betakarítási évek (B1 és B2).

A szerzõk


Negyvenen, az Erdõmûvelési Szakosztálytagjai és érdeklõdõ kollégák 2005. július 7-8-án Szlovákiában jártunk tanulmányúton.Elsõ nap délután a Hodrusbánya mellettiKasivarova tölgyes erdõrezervátumot néz-tük meg. Ebben Barton Zsolt szakosztály-tagunk elõkészítõ anyaga, Juraj Prekop, aszlovákiai Erdészeti Kutatóintézet munka-társa és Kristof Julius, a Hodrusbányai Er-dészet erdõmérnöke volt segítségünkre. Abejárás célja a természetközeli erdõ-gazdálkodás lehetõségének tanulmányo-zása volt a fényigényes fafajok (elsõsorban

kocsánytalan tölgy) állományaiban. Azerdõrezervátumban Stefan Korpel, a zó-lyomi egyetem Erdõmûvelési Tanszék-ének hajdani professzora végzett erdõdi-namikai, faterméstani és ökológiai kutatá-sokat, melyeket publikált is.

Az elõkészítõ anyagból és a helyisme-rettel rendelkezõk tájékoztatásából meg-tudtuk, hogy az egykor bányászattal érin-tett térség magterületén közel száz évenem folyik erdõgazdálkodás. Az elsõ,közel négyhektáros területet 1908- banmég Vadas Jenõ helyezte védelem alá. A

rezervátum idõs tölgyei meghaladják a250 éves kort. Köztük a következõ kor-osztályok lábas erdõ és fiatal „futók” (azidõs fák között a fény felé törõ léces ésrudas egyedek vagy facsoportok megne-vezésére szolgáló kifejezés), valamintcsemeték formájában vannak jelen. A te-rület egy részén jellemzõ a bükkelõretörése. Másutt különbözõ méretûtölgyújulat-foltokban gyönyörködhet-tünk. A két háborítatlan, idõs és egybenmegújuló erdõrezervátum folt között egyhagyományosan kezelt középkorú töl-gyesen is áthaladtunk.

Selmecbányai szállásunkról indul-tunk másnap reggel a város emlékeinekfelderítésére, legtöbben a korábbi él-mények átismétlésére. A város fényko-rát, szerkezetét, érdekességeit KovácsMargit helyi idegenvezetõnk segítségé-vel elevenítettük fel, jártuk be. Végülmegkoszorúztuk Fekete Lajos pro-fesszorunk sírját az evangélikustemetõben, majd rövid sétát tettünk azAkadémia botanikus kertjében.

Délután Malonyára utaztunk (Tesár-ske Mlynany), ahol az idei vándorgyûlé-sünk központi „szereplõjének”, a Jeli ar-borétum megálmodójának, AmbrózyMigazzi Istvánnak életmûve elsõ felével,az itt 1892-1918 közt létrehozott szép ar-borétummal ismerkedtünk meg.

Hogyan újítja a természet a tölgyeseket?(egy tanulmányút élményei, tanulságai)

Meglátni a természetben rejlõ erõt,gazdagságot és lehetõséget:

a természet által létrehozott, fo-lyamatosan megújuló, fajgazdag,változatos, egészséges erdõt

A hagyományosan kezelt erdõ –ugyanott

Mit tanultunk a kasivarovai tölgyestõl?


Észrevenni azt, hogyan követhet-nénk gazdálkodásunkkal a termé-szetben zajló folyamatokat?

Az itt kidõlt, kiszáradó – a gazdálko-dás során meg a kitermelt – fák helyénkeletkezõ lékekben kezd megújulni azerdõ.

Az optimális lékbõl áramlik be azéltetõ fény…

Elgondolkodni azon: itt miért sike-rülhetett, s otthon miért nem?

…és a fényben megjelennek, soka-sodnak és erõsödnek, majd erõs nyo-más alatt szelektálódnak a csemeték.

A csemetésbõl sûrûség lesz, majd akemény küzdelemben felülkerekedettfiatal kocsánytalan tölgyek hatalmaséleterõvel törnek a fény felé.

„Futó” tölgyek az öreg tölgyekvédõ/gyötrõ gyûrûjében

Fiatal bükkök. A megújuló erdõ életere-jét legjobban a „futók”, a fény felé törekvõéleterõs léces, rudas egyedek mutatják.

Ha idõt adunk az erdõnek, a be-avatkozásainkkal folyamatait model-lezzük, akkor az folyamatosan, ered-ményesen és a mesterséges eljárá-sokkal nem létrehozható minõség-ben,újítja meg magát.

Szöveg: Bús Mária,Fotó: Varga Béla, Kovács Attila

A hajdani faóriás csonkja ma az erdõdísze és értéke, sok-sok, az erdõ-egészségét biztosító faj élõhelye. Körülöt-te és helyén újul az élet.


Térségünkben eddig jobbára csak a kö-zép- és a magas hegységekben tapasz-talhattunk jelentõsebb viharkárt. Elég,ha csak a múlt év végén a Tátrában be-következett, erdõt érintõ tragédiára,vagy évtizede a Keleti-Kárpátokban, aSzékelyföld peremén ledöntöttfenyõerdõk millió köbmétereire gondo-lunk. Ez év késõ tavaszán a förgeteg le-csapott Hosszúpályi és Nyírkáta köz-séghatárok között elhelyezkedõ erdõál-lományokra is, fafajra és korosztályravaló tekintet nélkül súlyos károkatokozva. Nyírbátor, Nyírlúgos, Bak-talórántháza, Guth, Hajdúhadháza,Debrecen és a halápi erdészetek terüle-tét érintette elsõsorban. Az orkánszerûszél a legnagyobb pusztítást egy 3–5 kmszéles, ÉK–DNy irányba haladó sávbanfejtette ki, ledöntve mintegy 1500 haerdõállományt. A károsodott erdõtestek

között idõs kocsányos tölgyesek, hazainyárasok, fiatal és középkorú nemesnyárasok, valamint különbözõ korosz-tályba tartozó fenyõállományok egy-aránt megtalálhatók. A kocsányos töl-gyes-felújításokban fõként a hagyás-fákról leszakadó koronarészek, vala-mint a felújítási területek határán elhe-lyezkedõ állományokból bedõlt sze-gélyfák további károkat okoztak. Akidõlt fák nem kímélték az útjukba lévõvadvédelmi kerítéseket, épületeketsem. Az idõs kocsányos tölgyesek éshazai nyárasok elsõsorban a természet-védelem alatt álló területeken a fakiter-melési korlátozás alá esõ állományok-ból kerültek ki. A fiatal és középkorúnemes nyárasokban a szélnyomás hatá-sára gyökerestõl fordultak ki az egye-dek. A fenyvesek esetében a pusztításelsõsorban a rossz egészségi állapotú,

zárt, sûrû szerkezetû állományokbankövetkezett be, a korosztálytól függet-lenül. A felmérés szerint a károsodotterdõk korosztály szerinti megoszlása akövetkezõ volt: 40% idõs, 30% közép-korú, 25% fiatal és 5% felújítás korú.

A Nyírerdõ Rt. azonnal megkezdte avihar által okozott kár felszámolását. Aszükséges szakhatósági engedélyek bir-tokában döntöttek, és hozzáfogtak a fa-kitermelési pótterv, és – ahol errelehetõség nyílt – a vágáscserés póttervalkalmazásával a kitermeléshez. Ezzelmintegy 550 ha többlet véghasználati te-rülettel bõvül a Részvénytársaság vég-használati feladata. Részvénytársaságiszinten 43 munkacsapat, mely az országminden területérõl verbuválódott, 210fõvel dolgozott a széldöntött területe-ken. A fakitermelési üzemi eredmény ésa keletkezett erdõfelújítási kötelezettség

Széldöntés a nyírségi erdôkben


felszámolása együttesen közel 200 millióforintos veszteséget okozott a Részvény-társaságnak. Szabó Béla, a halápi erdé-szet vezetõje a terület bejárásakor el-mondta, hogy a náluk dolgozó 36 vállal-kozó munkacsapat az erdészetnél kelet-kezett 480 ha véghasználati kárból 281ha-t termelt le baleset nélkül.

Három vállalkozó megkezdte a fel-újításhoz szükséges tuskózást és a talaj-elõkészítést, mintegy 120 ha-t teljesítve.A felújításhoz a szükséges szaporító-anyag megvan, így a makkvetéshezszükséges 200 mázsa kocsányos- és 200mázsa vöröstölgymakk. Szabó Béla el-mondta, hogy folyamatos az anyagérté-kesítés is. Mivel 2006 az utolsó érvényesüzemtervi évük, így a kár ellenére ajövõ évi üzemtervi feladatokat is végre-hajtják. A területen járva a tudósító ta-pasztalhatta, hogy a Nyírerdõ Rt. márnem a káreseménnyel és annak követ-kezményeivel foglalkozik, sokkal in-kább minden eszközét a kárfelszámo-lásra és a károsított területek felújításá-ra fordítja. Sok sikert kívánunk hozzá.

Kép és szöveg: Pápai Gábor


Az ÉSZAKERDÕ Rt. beruházásában, aHADAS MÛTEREM tervei alapján, azÉPSZER Rt. Sárospatak kivitelezésébenbefejezõdtek Csanyikban az egykori ta-nulmányi ház erdészeti erdei iskolávátörténõ átalakítási munkái és 2005. júli-us 7-én megtörtént a mûszaki átadás-át-vétel. Elkészült az erdei tanösvény ésõsztõl egy tanár házaspár vezetésévelCSANYIKI CSEMETE néven megkezdimûködését az ÉSZAKERDÕ Rt. 4. erdé-szeti erdei iskolája.

Csanyik a történelembõl is ismerthely, a 13-16. században itt volt a pálo-sok faluja, a diósgyõri várhoz tartozó va-daskertjében pedig királyok, királynék,

királyfiak vadásztak õzre, szarvasra,dámra. Ennek emlékét õrzik ma is a Ki-rály-kút, Király-asztal helynevek, a pálo-sok erdeje – a régi térképeken PaulinerWald – ma Barát-erdõ néven ismert.

A most felújított épület már 80 évvelezelõtt is az oktatást szolgálta, mivel atrianoni döntés következtében Selmec-bányáról Sopronba költözött M. kir. Bá-nyamérnöki és Erdõmérnöki Fõiskolaés az Erdészeti Kísérleti Állomás új kí-sérleti és kutató területeinek egy részéta miskolci erdõigazgatóságnál, Diós-gyõr határában jelölték ki.

A kutatók és a hallgatók elhelyezéseérdekében 1923-ban Kaán Károly „ta-

nulmányi ház”-at építtetett a Csanyik-völgyben és ez lett a bükki kísérletek,terepi gyakorlatok, bemutatók, tanul-mányutak központja.

Az 1930-as években felkerestékCsanyikot az ide látogató japán, lengyel,német erdészek, hallgatók, az erdõigaz-gatóság pedig rendszeres tanfolyamokatés vizsgákat szervezett a szakképesítésselnem rendelkezõ erdõõrök és alerdészekrészére.

1949-ben Csanyikban rendezték azállandó erdei munkások elsõ szaktanfo-lyamát és vizsgáját, majd lakásokat ala-kítottak ki az épületben. 15 éve azon-ban üresen állt, így különbözõ pályáza-tok, az erdészeti közjóléti alap, az FVMtámogatása és az ÉSZAKERDÕ Rt. sajátalapja révén lehetõvé vált az épület kor-szerûsítése, ahol újra az oktatás veszi áta fõszerepet.

A répáshutai BÜKK-MAKK, a szelce-pusztai BORZ-ALOM, a fónagysági BA-GOLY-VÁR és a csanyiki CSEMETE er-dészeti erdei iskolákban a BobcsáknéBorzi Ibolya, Kuthy Éva, Steiner Melin-da pedagógusok által készített és azÉSZAKERDÕ Rt. által kiadott programalapján szervezik az oktatást. A gyere-kek olyan programokon vesznek részt,amelyek ténylegesen formálják környe-zettudatukat, szemléletüket, nemcsakvirtuálisan, hanem közvetlenül is meg-ismerhetik a környezeti-természeti té-nyezõket, a helytörténeti emlékeket.

Sok új ismeretet és élményt nyújtóprogramokat, jó tanulást gyerekek!

Járási Lõrinc

„Csanyiki csemete”

Az Úr 2005. évében, Rák havának Ivánnapján (június 24.), a fónagysági erdé-szeti oktatóközpontban tartandó er-dész-bányász szakestélyre hívta a majordomus invitáló fecnije a borsodi erdész-bányász-kohász firmákat, ultra-supraveteránokat.

Lehangoló volt a gyapjaslepke her-nyója által károsított kopasz hegyolda-lak látványa, de a találkozás öröme, azízletes vadpörkölt és az utána töltött ne-dû jókedvre derítette az 50 résztvevõt.

Az elnökre vonatkozó megfontolat-lan ötletek kellõ lepfújozása után hatal-mas vivát fogadta bányász testvérünk,Markó István al. Gyurkó személyére tettjavaslatot, aki tisztségét átvéve felmértea helyiség méreteit, nyitottságát, diag-nosztizálta az akusztikai jellemzõket,

aminek eredményeként a hagyomá-nyoktól eltérõen két-két visszhangot ésnótabírót nevezett ki.

Erdészeti kontrapunkt lett Hornyán-szky Antal al. Csubor, a bányászoké Vi-rág István al. Alkimista, akik egymásszavába vágva érthetõvé fordították apraeses burkolt célzásait. A bányászok

cantus praesese Törõ György al. Piku-lás, az erdészeké a szintén bányász, deOEE tag Lóránt Miklós al. Gyökér lett,akik azonnal elkezdték az alkalomhozillõ, hagyományos dalainkat és „a nép”között elvegyülve segítették az emberihangok megtalálását.

A házirendet a major domus SteinerJózsef al. Spreciz ismertette és JárásiLõrinc al. Mosolygó hitelesítette. A szak-estély megszólítása:

SZÉN HELYETT FÁT ÉGETÕ ERDÉSZ-BÁNYÁSZ SZAKESTÉLY

ezért a praeses tûzmesterré nevezteki Cserép János al. Dzsoni-t, aki arra isvigyázott, hogy senki ne tehessen rosszfát a tûzre.

A vadpörkölttõl és az emelkedõalkoholszinttõl lelassúdott agymûködés

Sza-sza-szakestélyt tartottunk


serkentése és a szépre való emlékezésérdekében az elnök felidézte a bányá-szat és a szakoktatás fejlõdéstörténetét.A Selmecbányán felállított Berg-Schola(bányászati-kohászati iskola) 1762-tõlmár Académia Montanistica, az 1808-ban alapított Erdészeti Tanintézetet isaz Akadémiához csatolják, ezért 1848-tól Berg-und Forstakadimie (Bányásza-ti-Kohászati és Erdészeti Akadémia) azalma mater hivatalos neve.

Megismertük a szabadságharc, a ma-gyar nyelvû oktatás bevezetése, a sza-kokra való tagolódás eseményeit, az1904-ben fõiskolává szervezett akadémiaTrianon miatti menekülését, a soproni el-helyezkedést és az ágfalvi csata két hõsihalott fõiskolása emlékére az elnök utasí-totta a tûzmestert, hogy gyújtsa meg aszakestély tüzeit és lobogjanak az erdész-bányász szakok tiszteletére.

Emlékeztünk a M. Kir. Bányamérnökiés Erdõmérnöki Fõiskolára, a József Ná-dor és Rákosi Mátyás nevét viselõ egyete-mekre, a Nyugat-Magyarországi és a Mis-kolci Egyetemre, mint a selmeci akadé-mia örököseire.

Az idõutazás közben felcsendültekrégi dalaink és fokozta a hangulatot apraeses által többször elrendelt EKS éstükrös és így tudtuk meg Járási Lõrinc-tõl, hogy mi van a komoly pohárban.

Az erdészettörténetben jártas Mo-solygó emlékeztetett arra, hogy a há-rom testvéri szak együttmûködése1873-ig Diósgyõrben egységes szerve-zetet is jelentett. A kõszén és a tûzifaügye már 1810-ben is konfliktust oko-zott, mert a koronauradalom tudomásulvette ugyan Fazola Henrik bejelentésétaz „éghetõ kõ” felhasználására, de az

erdõszámtartó csak ott engedett szenettermelni, „ahol azt a fa esetleges hiányakövetkeztében alkalmazni kell.”

Emlékeztetett arra, hogy 1772 utánközel száz évig, a vasgyártás érdekébenÓ- és Újmassán és Hámorban évente 4-5 ezer öl, vagyis 2-2,5 millió köbméterfát használtak fel faszénként. A 19. szá-zad végén rohamosan növekvõ ener-giaigényt csak a kõszéntermelés foko-zásával lehetett kielégíteni, de ahhoz isfára, Borsodban évente 40-60 ezer köb-méter bányászati fára volt szükség.

Milliós nagyságrendû volt az üveghu-ták faigénye és a kõszén ellenére 1884-ben az országban mûködõ 1128 gõzgép45 %-át még fával fûtötték. 1950 elõtt azországban kitermelt fa 80-85 %-a tûzifavolt és milliós tétel volt a tûzifaimport.

Ezekkel a tényszámokkal utasítottavissza az erdészeket faégetõként feltün-

tetõ kritikusok vádjait, rámutatva, hogya sokmillió köbméter elégetett fa elle-nére ma is természetes vagy természet-szerû erdõk vannak az egykori hámo-rok és huták területén.

Felidézte az elsõ, Telkibányán 1974.szeptember 27-én rendezett szarvassültesszakestély hangulatát, az 1982-es, az1987-es rendezvényeket, mert ezekbõl azünnepi összejövetelekbõl vált országossáa bányász-kohász-erdész találkozó. Emlé-keztetett a királykúti Erdész-Bányász Ba-rátság pihenõhely és emléktáró, az em-lékoszlop-avatás, az ökumenikus vadász-mise ünnepi pillanataira, a miskolci Bá-nyászklubban és más helyeken rendezetttucatnál is több szakestélyre.

Ultra-supra veteránként arra kérteSilvanus istent adjon az erdészszakmá-nak megalkuvást nem ismerõ, hagyo-mányainkat tisztelõ erdész nagyságo-kat! Vezetõket, oktatókat, kutatókat!Egységben, összefogva dolgozó erdé-szeket!

A sokadik ex után már szakavatotthörpintéssel néztünk a korsó aljára ésamikor a szakestélyé lett a szó, kedé-lyes és vidám beszámolókat hallgat-tunk a munkahelyi fonákságokról, ahazai és külföldi kirándulásokélményeirõl, videón láthattunk csodástájakat, életbõl ellesett pillanatokat, aviharos idõjárásban elakadt külszínibányagépeket stb.

Az erdész-kohász-bányász himnu-szok eléneklése után a szakestély végetért, de még sokáig hallatszottak a szépdalok az emléktüzek mellett. Fel-fel-hangzott a búcsúszó is:

Üdv az erdésznek! Jó szerencsét abányásznak!

Járási LõrincFotó: Bányai Péter

A trópusi erdõkben az erdõnevelésegyelõre még nem tartozik a szokvá-nyos erdõgazdálkodási mûveletek kö-zé. Ha az erdõnevelést Leibundgutnak,a kiváló svájci erdõmûvelõnek megfo-galmazása szerint értelmezzük (mindenolyan kiválasztó és ápoló célú belenyú-lás tartozik az erdõnevelés fogalomkö-rébe, amelyek az egyes fa vagy erdõál-lomány termesztési céljának minélgyorsabb elérését szolgálja), akkorerdõnevelés csak egyes helyeken éskiegészítõ mûveletként folyik a trópusierdõk mindössze 14%-ában. A szám Af-rika és Latin-Amerika erdeire vonatko-

zik, valamivel jobb a helyzet Délkelet-Ázsia erdeiben.

Az elmaradás fõ oka az, hogy azerdõknek csak töredékében folytatnakeurópai értelemben vett gazdálkodást,másrészt az erdõk faji és korosztálybeliösszetételének sokfélesége is hátráltatjaa mûvelet alkalmazását. A fafajok növe-kedési jellemzõit is még nagyon hiányo-san ismerik.

(Forrás: H. Lamprecht: Waldpflege inden Tropen – ein Weg zwischen Möglich-keiten und Notwendigkeiten. Schweiz. Z.Forstwes. 129. Nr. 2. 127–138.S.)

Ref.: Dr. Szodfridt István

Erdônevelés a trópusi erdôkben


Az Erdészeti Lapok 2005. októberi szá-mában közöltünk két levelet az erdészet2006. évi költségvetésével kapcsolatban.Ebben a témában hasonló tartalmú leve-let küldtünk még Gráf József földmûve-lésügyi miniszternek, Veres János pénz-ügyminiszternek, továbbá valamennyiországgyûlési képviselõnek is. A reagá-lások szomorú mérlege a következõ:

A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesz-tési Minisztérium illetékeseihez írott le-veleinkre nem kaptunk választ, a 387országgyûlési képviselõnek küldött le-vélre 5, azaz öt választ kaptunk, a pénz-ügyminiszter nem válaszolt, a Minisz-terelnöki Kabinetiroda arról tájékozta-tott, hogy levelünket illetékességbõl to-vábbították a Földmûvelésügyi és Vi-dékfejlesztési Minisztériumna

erdészeti lapok 2005. 140 évf. 11. füzet · gen szavak szótára, szólások és közmondások,...

Documents