az eszak parlamenti kÖzgyŰlÉsÉnek ...1957-2007 m e g j e g y z É s megjegyzÉs e dokumentum az...

AZ EGYSÉGES PARLAMENT FELÉAZ ESZAK PARLAMENTI KÖZGYŰLÉSÉNEK HOZZÁJÁRULÁSA A RÓMAI SZERZŐDÉSEKHEZ

1957-2007A R Ó M A I S Z E R Z Ő D É S E K Ö T V E N E D I K É V F O R D U L Ó J A

HU

A tanulmány szerzője és az irattári kutatások felelőse: Franco PIODI

Az ikonográfiai kutatások felelőse: Margret SCHELLING

A tanulmány koordinátora: Donato ANTONA

A címlapon látható fotó a Római Szerződésekkel létrehozott Közgyűlés első ülésén készült és a strasbourgi Dernières Nouvelles d’Alsace újság archívumából származik; a szövegbe ágyazott képek, amennyiben nincs másképpen jelölve, az Európai Parlament levéltárából származnak.

EURÓPAI PARLAMENTELNÖKSÉGI FŐIGAZGATÓSÁGIRATTÁR ÉS DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT (CARDOC)[email protected]

1957-2007

�

T A R T A L O M J E G Y Z É K

TA RTA L O M J E G Y Z É K

AZ ELNÖK ELŐSZAVA..................................................................................................................................5

A FŐTITKÁR ELŐSZAVA.............................................................................................................................7

MEGJEGYZÉS..................................................................................................................................................9

ELSŐ RÉSZ .EGY EGYSÉGES PARLAMENT FELÉ:AZ ESZAK PARLAMENTI KÖZGYŰLÉSÉNEK HOZZÁJÁRULÁSA A RÓMAI SZERZŐDÉSEKHEZ

I. A PARLAMENTI KÖZGYŰLÉS ÉS A KÖZÖSSÉG BŐVÜLÉSE................................................131. Európa az ötvenes években: a közös piac felé .......................................................................................... 13

a) Európa helyzete az ötvenes években és az első európai szervezetek ...........................................13b) Az Európai Védelmi Közösség (EVK) – az első csalódás ...............................................................14c) A közös Közgyűlés, és az EVK kudarca ............................................................................................15

2. A Teitgen-határozat ...................................................................................................................................... 163. A munkacsoport létrehozása ....................................................................................................................... 184. A munkacsoport ............................................................................................................................................ 19

II. A KÖZGYŰLÉS,ÉS A RÓMAI SZERZŐDÉSEK ELŐKÉSZÉTÉSE.............................................211. A Közgyűlés és a messinai konferencia ..................................................................................................... 212. A szakértői bizottság és a közös Közgyűlés .............................................................................................. 233. A Közgyűlés álláspontja a közös piacról 1956 márciusában .................................................................. 234. A Közgyűlés álláspontja az Euratom-Szerződésről 1956 márciusában ................................................ 255. A velencei konferencia előtt ......................................................................................................................... 266. Intézményi kérdések .................................................................................................................................... 287. Szociális kérdések ......................................................................................................................................... 29

III. A KÖZÖS KÖZGYŰLÉS ÉS A KORMÁNYKÖZI KONFERENCIA..........................................311. A tárgyalások utolsó fázisa .......................................................................................................................... 312. A munkacsoport által készített feljegyzés ................................................................................................. 323. A tárgyalások állása a plenáris ülésen ....................................................................................................... 334. Az „európai közgyűlések” fejlődése ......................................................................................................... 355. Az egyes közös intézményekre vonatkozó megállapodás ..................................................................... 376. Az elfogadás után: a Római Szerződések a Közgyűlés elnökének megítélésében .............................. 38

KÖVETKEZTETÉSEK...................................................................................................................................39

A KÖZGYŰLÉS TAGJAI..............................................................................................................................41

A SZÖVEGBEN HIVATKOZOTTDOKUMENTUMOK LISTÁJA......................................................51A. A MELLÉKELT DOKUMENTUMOK LISTÁJA ....................................................................................... 53B. A KÖZGYŰLÉS SZÖVEGBEN IDÉZETT BESZÁMOLÓINAK LISTÁJA ............................................ 54C. A MUNKACSOPORT ÜLÉSEI SZÖVEGBEN IDÉZETT BESZÁMOLÓINAK LISTÁJA ................... 55D. A SZÖVEGBEN HIVATKOZOTT EGYÉB DOKUMENTUMOK........................................................... 56

�

A Z E G Y S É G E S P A R L A M E N T F E L É

MÁSODIK RÉSZ .DOKUMENTUMOK (A. LISTA).EREDETI NYELV: FRANCIA

A1 ASSEMBLEE COMMUNE – Résolution adoptée le 2 décembre 1954 et relative aux Pouvoirs de l’Assemblée Commune et à leur exercice ............................................................................. 61

A2 ASSEMBLEE COMMUNE – Proposition de résolution à l’adresse des Gouvernements des États membres de la CECA ................................................................................................................... 65

A3 ASSEMBLEE COMMUNE – Groupe de Travail – Compte rendu de la réunion du samedi 8 décembre 1956......................................................................................................................... 71

A4 ASSEMBLEE COMMUNE – Groupe de Travail – Sous-Commission des questions institutionnelles – Notes sur l’élaboration des clauses institutionelles des traités de l’Euratom et du Marché – 10.12.1956 (Gozard) .......................................................................................... 101

A5 ASSEMBLEE COMMUNE – Groupe de Travai – Lettre de M. Motz à Spaak du 10.12.1956 .......... 107A6 ASSEMBLEE COMMUNE – Groupe de Travail – Memorandum sur la Relance européenne ........... 111A7 ASSEMBLEE COMMUNE – BUREAU – Procès-Verbal de la réunion du samedi 2 février 1957 ... 119A8 Procès-verbal de la réunion commune des Bureaux de l’Assemblée commune CECA, de l’Assemblée

consultative du Conseil de l’Europe et de l’Assemblée de l’Union de l’Europe Occidente du 2 février 1957 ............................................................................................................................................ 129

A9 Procès-verbal de l’audience accordée à la délégation des Bureaux des trois Assemblées européennes par le six Ministres réunis en Conférence le 4 février 1957 au Val Duchesse à Bruxelles ............................ 139

A10 Procès-verbal de la réunion de la Délégation des Bureaux des trois Assemblées européenes (Bruxelles, le 4 février 1957) ......................................................................................................................... 149

DOKUMENTUMOK (A. LISTA).A NEM HIVATALOS FORDÍTÁS NYELVE: ANGOL

A 1 COMMON ASSEMBLY – Resolution adopted on 2 December 1954 concerning the Powers of scrutiny of the Common Assembly and their use ......................................................................................... 159

A 2 COMMON ASSEMBLY – Motion for a resolution addressed to the Governments of the Member States of the ECSC ....................................................................................................................... 163

A 3 COMMON ASSEMBLY - Working Party – Minutes of the meeting of Saturday, 8 December 1956 ...... 167A 4 JOINT ASSEMBLY - Working Party – Sub-Committee on institutional questions – Notes on the

drafting of the institutional clauses of the Euratom and Common Market Treaties – 10.12.1956 (Gozard) .................................................................................................................................... 185

A 5 COMMON ASSEMBLY – Working Party – Letter by Mr Motz to Mr Spaak of 10 December 1956 ....................................................................................................................................... 189

A 6 COMMON ASSEMBLY – Working Party – Memorandum on the European Relaunch ...................... 193A 7 COMMON ASSEMBLY – BUREAU – Minutes of the meeting of Saturday, 2 February 1957 ......... 199A 8 Minutes of the joint meeting of the Bureaux of the ECSC Common Assembly, the Council of Europe

Consultative Assembly and the Western European Union Assembly of 2 February 1957........................... 207A 9 Minutes of the hearing accorded to the delegation from the Bureaux of the three European Assemblies

by the six Ministers meeting in Conference at Val Duchesse on 4 February 1957 ....................................... 215A 10 Minutes of the meeting of the Delegation from the Bureaux of the three European Assemblies

(Brussels, 4 February 1957) .......................................................................................................................... 223

1957-2007

�

A Z E L N Ö K E L Ő S Z AVA

A Római Szerződések elfogadása fordulópontot és egyúttal az újrakezdés pillanatát jelentette a második világháború okozta szenvedésekre gyógyulást kereső Európa társadalmi-gazdasági újjáépítésének, erkölcsi és intézményi integrációjának folyamatában.

Az ESZAK Parlamenti Közgyűlés dokumentumainak (amelyek egy részét most adják ki először) gyűjteménye és a kísérő tanulmány jól illusztrálja, hogyan járult hozzá a közgyűlés a Római Szerződések előkészítéséhez. A kiadvány az 1954 augusztusától (az Európai Védelmi Közösség tervének bukásától) 1957 márciusáig tartó három évet öleli fel.

Az ESZAK Parlamenti Közgyűlés e hároméves tevékenységének tanulmányozása során jól látható, hogy a Közgyűlés, amelyet még a nemzeti parlamentek választottak meg, az akkori idők Európa iránt legelkötelezettebb közvéleményének szószólója volt. A Közgyűlés az 1954. december 2-i „Teitgen” állásfoglalásában a messinai konferenciát megelőzve „alkotmányozó hatáskört” követelt és felvetette az ESZAK hatásköreinek kiszélesítését egy olyan történelmi pillanatban, amikor úgy tűnt, hogy az Európai Védelmi Közösség tervének kudarca az európai integráció végét jelentette.

A parlamenti jegyzőkönyvek olvasásakor számos egymással ellentétes megnyilvánulásba ütközünk: csalódottság az Európai Védelmi Közösség tervének – amelynek kidolgozásában nagy szerepet vállalt a közgyűlés – kudarca miatt, meggyőződés ugyanakkor arról, hogy az európai integráció mindennek ellenére szükséges egy olyan világban, amelyről már akkor érezhető volt, hogy nagyszabású változások előtt áll, és megvan a közös akarat, hogy a nemzeti és ideológiai határokat átlépve keressék az integráció új útjait.

A lendületet, amellyel a közgyűlés ebben az időszakban az európai integráció motorjává vált, az Európai Parlament vette át, amely – túl az általa elfoglalt pozíciókból adódó következményeken – az európai integráció lelke lett.

Ez az 1954 és 1957 közötti lendületvétel a javaslatok konkrétságának és pragmatizmusának volt köszönhető, amelyet jól tükröznek az elfogadott jogi aktusok, és amely érezhető az ülésteremben, valamint a munkacsoportokban elhangzott felszólalások többségéből. A résztvevők tudatában voltak annak, hogy Európa – különösen az energiaügy területén (amely máig aktuális téma) – olyan kihívásokkal és problémákkal szembesül, amelyeket csak úgy oldhat meg, ha egyesül. Ebben az időszakban a közgyűlés jobban kipróbálhatta és meghatározhatta azt a szerepet, amelyet az intézményi kereten belül és a tagállamok közötti viszonyokban játszhat.

A kívánatosnak tartott és a lehetségesnek ítélt célok közötti bölcs egyensúlynak köszönhető, hogy a Közgyűlés olyan tárgyalóféllé vált, amelyre odafigyeltek a Hatok külügyminiszterei. Továbbra is ez az Európai Parlament erőssége, amelynek köszönhetően intézményünk ma is éppúgy, mint korábban központi szerepet játszik az európai építmény fejlődését biztosító intézményi változások megvalósításában.

Hans-Gert PÖTTERING

A Z E L N Ö K E L Ő S Z A V A

1957-2007

�

A F Ő T I T K Á R E L Ő S Z AVA

Lelkesedéssel bátorítottam és figyeltem, miként jön létre ez a kiadvány, amelynek segítségével érthetőbbé válik a Római Szerződések története és az európai integrációs folyamatra gyakorolt újító hatása.

A Római Szerződések aláírása ötvenedik évfordulójának megünneplése céljából az Európai Parlament részéről kezdeményezett különféle tevékenységek között az ESZAK közgyűlése által – a szerződések kidolgozásában való részvétel jegyében – elfogadott (jobbára kiadatlan) jogi aktusok kiadása különös jelentőséggel bír a Parlament szerepének megértése szempontjából. Az ESZAK közgyűlése, az 1957-es szerződések által megteremtett parlamenti közgyűlés ősmagja, ötletei és javaslatai révén lényegesen hozzájárult Európa gazdasági és intézményi fejlődésének e meghatározó szakaszához.

A Parlament főtitkáraként az eddig kiadatlan, immáron történelmi dokumentumoknak a kutatók és a közvélemény elé tárását szeretném elindítani. Az Európai Parlament ekképpen a saját, a Közgyűlés létrehozásának évétől, 1953-tól napjainkig tartó időszakot felölelő történelmi irattárának értékét szeretné nyilvánvalóvá tenni. Jelentős dokumentumtárról van szó, amelyet a Parlament rendszerez, katalogizál és a felhasználók rendelkezésére bocsát, akik egy szakosított adatbankhoz is hasonlóképpen hozzáférhetnek.

Ezzel a Parlament azon jogi kötelezettségének tesz eleget, hogy megőrzi a dokumentumokat és a polgárok irányában átláthatóságra törekszik. E tekintetben hadd álljon itt emlékeztetőül az Európai Közösséget létrehozó szerződés 255. cikke, amely kimondja, hogy „bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz hozzáférni”.

Ugyanakkor ki szeretnénk elégíteni a közvélemény (az egyszerű állampolgár, diák vagy kutató) politikai kíváncsiságát is, amely az Európai Parlament tevékenységének és álláspontjának jobb megértésére törekszik olyan történelmi keretek között, amelyek alakulása magán viseli intézményünk nyomait.

A Parlament és dokumentumainak behatóbb ismerete lehetővé teszi az európai intézmények történetének elemzését és teljesség igényével történő megírását, ez pedig hosszú távon az Európai Unió demokratikus alapjainak jobb megértését szolgálja.

A fentiek tükrében, az Európai Parlament főtitkáraként egy sor további olyan dokumentum kiadását is tervezem, amelyek szorosan kapcsolódnak az intézmény történetéhez. Ez a kiadvány, azon túl, hogy megemlékezik az évfordulóról, ennek a sorozatnak az első darabja és egyben az első hozzájárulás az Európai Unió történetével kapcsolatos ismeretterjesztéshez.

Harald RØMER

A F Ő T I T K Á R E L Ő S Z A V A

1957-2007

�

M E G J E G Y Z É S

M E G J E G Y Z É S

E dokumentum az ESZAK Parlamenti Közgyűlésének az Európai Gazdasági Közösség és az Euratom 1957. március 25-i, Rómában történt létrehozásával kapcsolatos dokumentumait mutatja be. A mellékletben szerepel néhány eddig még publikálatlan dokumentum, és két másik, amelyeket ugyan már publikáltak, de hasznosnak tűnt közzétételük.

Az olvasó kényelme érdekében a mellékelt és idézett dokumentumokat négy táblázatba soroltuk, amelyekre a lábjegyzetek hivatkoznak:

A. A mellékelt dokumentumok listája

B. A Közgyűlés hivatkozott, de nem mellékelt jegyzőkönyveinek listája

C. A munkacsoport (a Parlamenti Közgyűlés ideiglenes szerve) hivatkozott, de nem mellékelt jegyzőkönyveinek listája

D. A korábbi listákban nem szereplő dokumentumok listája.

A lábjegyzetekben szereplő Doc. A, B, C vagy D hivatkozások, melyeket növekvő sorrendű számok követnek, az adott táblázatban szereplő dokumentumokra utalnak. Az oldalszámok a dokumentum francia nyelvű változatára hivatkoznak.

A Parlamenti Közgyűlés tagjaira vonatkozó információk egy külön táblázatban szerepelnek a szöveg végén.

ELSŐ RÉSZ

E G Y E G Y S É G E S PA R L A M E N T F E L É :.A Z E S Z A K PA R L A M E N T I K Ö Z G Y Ű L É S É N E K

H O Z Z Á J Á R U L Á S A A R Ó M A I S Z E R Z Ő D É S E K H E Z

1957-2007

1�

I A P A R L A M E N T I K Ö Z G Y Ű L É S É S A K Ö Z Ö S S É G B Ő V Ü L É S E

I

A PA R L A M E N T I K Ö Z G Y Ű L É S É S.A K Ö Z Ö S S É G B ŐV Ü L É S E

1. Európa az ötvenes években: a közös piac felé�

a) Európa helyzete az ötvenes években és az első európai szervezetek

A második világháborút követő politikai háttér, amikor létrejöttek az Európai Közösségek, alapvetően különbözött a világháborút megelőző időkétől. Ekkor már az Egyesült Államok volt az első számú gazdasági hatalom, és ez a helyzet kihatott az immár két egymással szembenálló blokkra osztott Európán belüli erőviszonyokra. A második világháborút követő időszak másik jellegzetes eleme a német kérdés volt, amelynek jelentősége abban áll, hogy kihatott az európai integrációs folyamatra. A második világháború lezárulásától 1949-ig Németország mint állam nem létezett, azt szövetségesközi bizottság kormányozta. Mindenesetre Nyugat-Európa országai szükségesnek érezték Németország nyugati felének integrálását az európai rendszerbe a francia-német konfliktus megakadályozása, a föderális Németországban a demokratikus alapok garantálása, a keleti fél ellen kirobbanó konfliktus esetén területe a nyugati koalícióhoz való tartozásának biztosítása, valamint a nyugatnémet gazdasági újjáépítés előmozdítása és gazdaságának a nyugat-európai gazdasághoz való csatolása érdekében. Európa két blokkra való felosztása a nemzetközi kapcsolatokban világosan elválasztotta a baráti és ellenséges országokat, és ezáltal korlátozta az egyes országok diplomáciai szabadságát.

Ebben a helyzetben a nyugat-európai államok ráébredtek, hogy közös problémáik kezelésére szoros nemzetközi együttműködésre van szükség. A közvélemény egy része is felkarolta az ügyet, és az egyes országokban egy európai unió létrehozását támogató mozgalmak indultak. Már a negyvenes évek végén létrehoztak egy sor európai nemzetközi szervezetet�, amelyekből azonban kizárták Németországot.

A francia külügyminiszter, Robert Schumann találta meg a megoldást Németország visszaillesztésére az európai rendszerbe, amivel egyben az európai integráció további fejlődésének alapját is lefektette. 1950. május 9-én tartott történelmi beszédében javasolta, hogy a francia-német szén- és acélgyártást helyezzék közös, nemzetek feletti Főhatóság igazgatása alá egy más európai országok számára is nyitott szervezet keretében.

1 A bevezető megszerkesztésében a közös Közgyűlés hivatkozott jogi aktusain túl a következő művek nyújtottak segítséget: R. ALBRECHT CARRIÉ, A diplomatic history of the Europe since the Congress of Vienna, 1973, New York; F. VISINE, 40 ans d’Europe, 1985, Luxembourg; H. A. WINKLER, Der lange Weg nach Westen, 2000, München; E. DI NOLFO, Storia delle relazioni internazionali 1918–1999, 2000, Bari.

2 Ezek a szervezetek gazdasági téren a vámügyi egyezmény Belgium, Luxembourg és Hollandia (Benelux) között, valamint a Marshall-terv koordinálására létrehozott EBESZ (1948). Politikai és katonai téren már 1947-ben aláírták a Brüsszeli Szerződést, egy szövetséget létrehozó szerződést, amely lehetővé tette a Nyugat-európai Unió megalakulását, majd a brüsszeli szerződés szervezetén keresztül a NATO létrejöttét 1949-ben. Szintén 1949-ben jött létre az Európa Tanács is, amelynek feladata a közös etikus politika kialakítása és garantálása volt.

1�


Az ESZAK hat alapító állama� támogatólag nyilatkozik 1950. június 3-án, majd 1951. április 18-án Párizsban aláírja az ESZAK-Szerződést, amely a ratifikálást követően 1952. július 23-án lép hatályba.

b) Az Európai Védelmi Közösség (EVK) – az első csalódás

Az ESZAK létrehozásáról folyó tárgyalások kezdetét követően az egymást érő nemzetközi események� hatására további integrációra vonatkozó tervek születtek a rendkívül érzékeny védelempolitikai területen.

Ami a nyugat-európai katonai szövetségeket illeti, az Atlanti Szövetség aláírása után egy hónappal létrehozott Német Szövetségi Köztársaság nem volt a NATO tagjai között, bár általános vélekedés volt – különösen amerikai részről –, hogy az országot ismét fel kell fegyverezni ahhoz, hogy a nyugat-európai védelmi rendszer részévé válhasson. Minden NATO-tagállam támogatta ezt a célt, bár megvalósításának mikéntjéről továbbra is megoszlottak a vélemények.

Az amerikaiak nyomására, akik úgy érezték, hogy az Egyesült Államok nagyobb katonai kötelezettségvállalásához képest elsődleges fontosságú a németek újra felfegyverzése, 1950. október 24-én René Pleven francia miniszterelnök alternatív javaslatot terjeszt elő a külügyminisztere által az ESZAK előtt bemutatott modell alapján egy olyan európai védelmi közösség felállításáról, amely lehetővé teszi, hogy a jövőben a német katonai egységeket csak zászlóalj szintig, egy európai védelmi minisztérium felügyelete alatt egyesítsék. A tárgyalásokat, amelyek eredménye végül túlmutat majd a Pleven által felvázolt terven, 1951. február 15-én nyitják meg. Az ESZAK-tagállamok által 1952. május 27-én Párizsban aláírt szerződés 40 hadosztályból álló, közös egyenruhával rendelkező európai hadseregről rendelkezett, amelynek végrehajtó szerve az ESZAK Főhatósága modelljére, ám korlátozottabb hatáskörrel létrehozott kilenc tagú testület, intézményi szervezete pedig megegyezik az ESZAK-éval, bár az intézmények közötti hatalmi egyensúly jobban a Tanács felé billen. A Bíróság és a Közgyűlés ugyanaz marad.

Franciaországban azonban erős ellenállás mutatkozik a tervvel szemben mind a közvélemény, mind pedig a Nemzetgyűlés részéről, amely 1954. augusztus 30-án elutasítja a szerződés ratifikálását.

A francia Nemzetgyűlés szavazata azonban nem hogy nem vet véget az európai integrációs törekvéseknek, de újult lendületet ad a gyakorlatiasabb elképzeléseket vallóknak, akik azt hirdetik, hogy az európai integrációnak a gazdasági téren zajló együttműködés fokozatos kiterjesztésével kell megvalósulnia. 1955 elejére a politikai napirend elmaradhatatlan elemévé válik az Atomenergia-közösség létrehozása, amelyet arra a hitre alapoznak, hogy ez az energiaforrás kiemelt szerepet játszik majd a kontinens gazdaságában. Jean Monnet terjeszti elő a konkrét (hamarosan Euratomként ismert) közösséget felvázoló tervet. Ezt támogatja a Ludwig Erhard� által előterjesztett, vámunióról szóló terv is. A két javaslatot további javaslatokkal együtt a Benelux Memorandumban foglalják egybe, amely a tervek szerint a messinai konferencia� megbeszéléseinek alapját képezi.

3 Belgium, Németország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia.

4 Mindössze egy évvel a berlini válság megoldását követően, illetve egy olyan időszakban, amikor a francia hadsereg jelentős részét lefoglalta az indokínai helyzet, 1950. június 25-én kitört a koreai háború, ismét feszültté téve a Kelet-Nyugat kapcsolatokat Európában.

5 Német gazdasági miniszter.

6 1955. június 1–3., a luxembourgi Josef Bech elnöklete alatt, Paul-Henry Spaak (Belgium), Walter Hallstein (Németország), Antoine Pinay (Franciaország), Gaetano Martino (Olaszország) és Jan Willem Beyen (Hollandia) részvételével.

1957-2007

1�


c) A közös Közgyűlés, és az EVK kudarca

Az EVK ratifikálásának elmaradása kellemetlen következményekkel jár a Közgyűlésre nézve. A francia Nemzetgyűlés augusztus 30-án tartja a szavazást. A Közgyűlés következő ülésén� nem csak hogy szó esik a kérdésről, de a vita során az elítélő tiltakozás helyett az európai integráció iránti céltudatos elkötelezettség érvényesül.

A Közgyűlés új elnöke, Luigi Pella székfoglaló beszédét� az augusztusi eseményeknek szenteli, azzal utasítva el az elharapódzó pesszimizmust, hogy az úgy is képtelen megállítani a szükséges célkitűzések megvalósítására tett erőfeszítések lendületét. A problémáról szóló érdemi vitát azonban Jean Monnet nyitja meg, amikor feltárja a Közgyűlés előtt, miért döntött úgy, hogy nem kéri a Főhatóság elnökeként betöltött, a következő év február 10-én lejáró mandátumának meghosszabbítását:

„... a kézzelfogható és tényleges, a teljes szólás- és cselekvési szabadságot megvalósító európai egység megteremtése érdekében. Szeretnék azok erőfeszítéseihez csatlakozni, akiknek célja, hogy a már megkezdett úton tovább haladjanak. Az Európai Egyesült Államok korunk nagy reménye és rá égető szükségünk van, mivel tőle függ mind népeink jóléte, mind békénk megszilárdítása.”�

Az ezt követően az ESZAK gazdasági politikájáról tartott vita során a tárgyhoz nem tartozóan számtalanszor utalnak az EVK ratifikálásának kudarcára, arra, hogy nem biztosították a közös Közgyűlés számára az újonnan létrehozott Nyugat-európai Unió feletti parlamenti ellenőrzési hatáskört, illetve általánosságban emlékeztetnek a szorosabb európai integráció iránti elkötelezettségre.�0

Az ESZAK általános politikájáról folytatott vita alkalmat ad a helyzet részletekbe menő megvizsgálására. A megbeszélések alapját a nyári eseményekkel csak részben foglalkozó Politikai Bizottság jelenése�� képezte, bár a vita során – amelyben egyes kérdésekkel kapcsolatban megmaradtak ugyan a nézeteltérések, az integrációt támogató megközelítés szükségessége tekintetében azonban széleskörű egyetértés bontakozott ki – elsősorban ezekkel a fejleményekkel foglalkoztak.

Margeretha Klompé, az előadó, beszédében�� a Közösség belső működésére helyezi a hangsúlyt, különös tekintettel a Közgyűlés szerepére és az ESZAK hatáskörének kiterjesztésére. Az első kérdés vonatkozásában két tényezőt kell megfontolni: a jelenlegi jogi keretek melletti helyzetet, amely keretek az előadó véleménye szerint nincsenek teljesen kiaknázva, valamint a szerződéshez szükséges módosításokat. Klompé asszony különösen azt követeli, hogy a Közgyűlésnek nagyobb költségvetési hatásköre legyen a végrehajtó szerv iránti bizalmatlansága kifejezésére. Támogatja az ESZAK hatáskörének kiszélesítését, azzal érvelve, hogy az új területek kapcsolódnak a már meglévő területekhez, és rámutat az akkor még nemzeti hatáskörbe tartozó átfogó energiapolitikától független szénpolitika kialakításának nehézségére.

7 1954. november 29. – december 2.

8 Doc. B 1, 10–13. o.

9 Doc. B 2, 21–22. o. A szövegbeli idézet közvetlenül a Monnet lemondásáról szóló határozatból való, amelyet szintén aznap fogadtak el (Ibid, 113. o.). A módosítások nélkül elfogadott javaslat (Sassen, Mollet és Delbos) szövegét lásd: Ibid, 87–88. o.

10 Ibid, 22–61. o.

11 Doc. D 1. A jelentésből kimaradt egy állásfoglalásra irányuló indítványt, amelyet egy későbbi időpontra halasztottak.

12 Doc. B 3, 77–84. o.

16


A Klompé asszony jelentésében�� kiemelt probléma a Közgyűlés több tagja számára különös jelentőséggel bírt, mivel ők úgy érezték, hogy az európai hatáskör kiszélesítésére tett javaslat egyben a nemzetek feletti elgondolás elhagyását is jelenti.

A további felszólalók��, Michel Debré�� kivételével nagyjából a Klompé asszony által használt érvelés mintájára állnak ki az európai idea mellett úgy a belső eljárások javítása, mint az ESZAK hatáskörének az energia és közlekedésre való kiszélesítése tekintetében.

2. A Teitgen-határozat

1954. december 2-án az ESZAK Közgyűlése megvitatta a Pierre-Henri Teitgen úr által készített, A Közgyűlés ellenőrzési hatásköre és annak használata�� című jelentést, amely egy három részből álló állásfoglalás alapjául szolgált: az első rész a jelenlegi szerződés értelmében megoldható intézményközi problémákkal foglalkozott, a második követelte, hogy a jelenlegi szerződés értelmében a „megalakulási hatáskört” ruházzák a Közgyűlésre, a harmadik pedig munkacsoport megalakulását sürgette a Közgyűlés általános választójogon alapuló megválasztásának, az ESZAK hatáskörének és e hatáskör kiszélesítésének megvizsgálására.��

A jelentés a fennálló intézményi helyzetből indult ki. A Közgyűlés nem rendelkezett a parlamentekre jellemző több tipikus hatáskörrel, így nem volt törvényhozási és költségvetési hatásköre, ugyanakkor joga volt a végrehajtó hatalom ellenőrzéséhez, bár bizalmatlansági eljárást nem indíthatott ellene; ennek az ellenőrzésnek nem csupán technikai, de kétségtelenül politikai értéke is volt. A Közgyűlés hatásköre kiterjedt a szerződés módosításában való részvételre is. Végül pedig, az ESZAK-ot olyan kibontakozó közösségként hívták életre, amelynek jövőbeli kilátásai messze túlmutatnak jelenlegi hatáskörén, ezt pedig széleskörűen elismerték szakmai körökben és a nemzeti kormányok részéről is. Ezzel kapcsolatosan

“Kormányaink szilárdan elkötelezték magukat a szerződés tartalmának és szellemének hű végrehajtása mellett. Ebből a kötelezettségvállalásból erőt merítve a Közgyűlés joga, hogy a megfelelő állásfoglalások megvitatását és elfogadását követően felhívja a tagállamok figyelmét minden olyan politikára, amely azonnali vagy jövőbeli kihatása révén veszélyezteti az Európai Szén- és Acélközösség létét és hatékonyságát, valamint meghiúsítja a belé helyezett reményeket.”��

A Közgyűlés által követelt, parlamenti jellegű átalakulás vonta maga után azt a javaslatot, hogy tagjait az általános választójog alapján válasszák meg, ami egyben nagyobb erkölcsi és politikai hatalmat is kölcsönözne neki. Erre való tekintettel javasolták egy munkacsoport létrehozását,

13 Doc. D 1. 7. o.

14 Az előadót követő felszólalók felszólalásuk sorrendjében a következők: Gérard Jaquet, Pierre Wigny, Michel Debré, Jonkheer Marinus van der Goes van Naters, Willy Birkelbach, Giuseppe Togni, Gerrit Vixseboxse, Nicolas Margue, Hermann Kopf és Fernand Dehousse.

15 Debré ellenezte az ESZAK funkcióinak kiszélesítését, és sajnálatosnak tatrotta, hogy azt ilyen hosszas vita övezi egy olyan Közgyűlésben, amelynek feladata a Főhatóság gazdasági tevékenységeinek ellenőrzése.

16 Doc. D 2.

17 Doc. A 1. A vita során Michel Debré azt fontolgatta, hogy nem kellene-e a második, bár rövid résznek az egész állásfoglalás alapját képeznie. Doc. D 4. 142. o.

18 Doc. D2, 17. o.

1957-2007

1�


amelynek tevékenysége e mellett kiterjedne annak „... megvizsgálására is, hogy a tapasztalatok szerint mennyire szükséges bizonyos hatáskörök pontosabb meghatározása, valamint a Közösség hatáskörének esetleges kiszélesítése.”��

Teitgen úr, jelentésének bemutatásakor�0 – kiemelkedő példákra hivatkozva és hangsúlyozva a két célkitűzés közötti összefüggéseket – vázolja az általános választójog alapján történő választások és az ESZAK hatáskörének kiszélesítése melletti érveket. Az előadó, az Európa-pártiak között akkoriban széles körben elfogadott véleményhez csatlakozva úgy véli, hogy az ESZAK az energiaszektor kapcsán juthat új hatáskörökhöz, és érvelésében e hatáskörök kiegészítő jellege mellett egy konkrét példa révén egyéb megfontolásokra is rámutat. Teitgen úr megjegyzi, hogy a nemzeti kormányok nem sokat tesznek annak érdekében, hogy kihasználják az ESZAK-támogatás adta lehetőséget az elbocsátásokkal kapcsolatos problémák megoldására tett erőfeszítéseikhez, és véleménye szerint ennek oka a kormányok attól való félelme, hogy csak szociális torzulásokat generálnak az érintett országok különböző ágazatai, vagyis az ESZAK-támogatásra jogosult szénbányászat és acélipar, valamint az ilyen támogatásban nem részesülő egyéb iparágak között. Erre való tekintettel az előadó kiáll a mellett, hogy a közösségi hatásköröket gazdasági és szociális intézkedések széles körére kell kiterjeszteni.

A közösségi hatáskör kiszélesítése teszi indokolttá a Közgyűlés általános választójog alapján történő megválasztását, amennyiben a különböző országok közvéleménye nem érezné szükségesnek a legitimitás jóváhagyását egy csupán szénnel és acéllal kapcsolatos kérdéseket megvitató Közgyűlés számára. A hatáskör kiszélesítésének további indoka, hogy:

„Igen nyilvánvalóan látható, hogy vannak olyan problémák, amelyekre csupán európai szinten találhatunk megoldást. A megoldás európai, mivel a probléma európai, és ezért az ilyen problémák megoldását lehetővé tevő döntéshozatali hatáskörnek is európainak kell lennie. Ez érvelésünk alapja, amikor arról beszélünk, hogy szükség van európai intézményekre.”��

Az ezt követő vita során sokan felszólalnak.�� A vita, amely kulturális szempontból is magas színvonalú, lényegében az alapelvekkel foglalkozik, különösen a szupranacionalitás elvével, amellyel kapcsolatban számos érv hangzik el pro és kontra. Általában véve ez az elv határozza meg, milyen megközelítés érvényesül az ESZAK hatáskörének kiszélesítése tekintetében, míg a választások kérdése kisebb érdeklődést vált ki, az előadók kevesebb időt szentelnek neki.

„Az ESZAK politikai vetületének megerősítése” Carcaterra úr beszédének�� vezérmotívuma, aki teljes mértékben támogatja az állásfoglalásra irányuló javaslat elfogadását. „Az ESZAK politikai vetületének megerősítése” gyakorlatilag a tagállamok minisztereinek bevonását jelenti, hogy ennek révén a Közgyűlés közvetlen nyomást tudjon gyakorolni a nemzeti politikák felett. E tekintetben fontos az is, hogy a Közgyűlés állásfoglalásainak az intézményen túlmutató következményei legyenek, és konkrét eredményekhez vezessenek.�� E célkitűzéseket a szerződés módosítása nélkül

19 Ibid, 18. o.

20 A beszéd itt található meg: Doc. B4, 124–132. o. A fenti hivatkozások a 131–132. oldalon találhatók.

21 Ibid, 132. o.

22 Antonio Carcaterra, Reynaud Maroger, Michel Debré, Roger Motz, Bruins Slot, Fernand Dehousse, Hermann Kopf, Henri Fayat, Pierre Wigny, Paul J Kapteijn, Gerard M Nederhorst.

23 Doc. B 4. 133–136. o.

24 Az előadó gondolatai alátámasztására a Tonnies, majd általánosabban a 19. századi német szociológia által tudományosan azonosított „közösség” (Gemeinschaft) fogalomra hivatkozott. Ez a fogalom olyan érdekközösséget takar, amelynek tagjai egyesülnek, és mindegyiküknek egyenlő joga, hogy szükségletei szerint részesüljön a kivétekből és a források újraelosztásából. Amint a felszólaló rámutat a szerződés rendelkezéseire (különös tekintettel a Tonnies által azonosított fogalmat átvevő preambulumra) való hivatkozások révén, ez a meghatározás érvényesül az ESZAK esetében is.

18


kellene elérni. Ez olyan eshetőség, amelyet a felszólaló, bár nem zár ki, olyan eszközként jelöl meg, amelyhez akkor kellene folyamodni, amikor egyetlen más módszer sem elégséges egy Európai Unió létrehozásának megvalósításához.

Néhányan, például Maroger úr��, az óvatos, lépésről lépésre történő megközelítés mellett száll síkra, érvelését pedig a német újraegyesítés példájával támasztja alá, amelynek alapja a hosszú időn át működő vámunió volt, valamint felveti, hogy mit is takarjon a „közösség” fogalma. Ezt ugyanis világosan meg kell határozni annak érdekében, hogy kezelni lehessen azt a veszélyt, amelyet a gyors terjeszkedés jelentene rövid és középtávon, és amely kedvezőtlen hatással lenne a fogyasztókra, valamint ahhoz vezetne, hogy a polgárok elfordulnak a Közösségtől.

A gaullista Debré�� nem támogatja a szupranacionalitást, de kiáll „egy európai nemzeteket tömörítő politikai szervezet” mellett, továbbá hangsúlyozza, hogy az Európa-építés a jelenlegi helyzetben visszafordíthatatlan a nemzetek feletti szervek létezése miatt.

Motz úr�� támogatja az állásfoglalásra irányuló indítványt, a Benelux államok tapasztalatából kiindulva kitér a vámunió és a szabadkereskedelmi térségek kérdésére, felszólalását pedig azzal zárja, hogy az ESZAK-nak egy szélesebb gazdasági közösség kiindulópontjául kell szolgálnia.

Bruins Slot úr�� felszólalása pesszimista hangvételű. A Teitgen-jelentéshez fűzött számos konkrét megjegyzést követően kifejti, hogy az integrációs mozgalom megrekedt, és a jelenlegi körülmények között semmi értelme közvetlen választásokért kiáltani, hiszen az integráció útjába a nemzeti kormányok és parlamentek gördítenek akadályokat, tehát az európai integrációt nemzeti, nem pedig nemzetek feletti szinten kell újraindítani.

Az állásfoglalásra irányuló indítványt végül érdemi módosítások nélkül elfogadják.�� Az elfogadott szöveg két pontját érdemes kiemelni: azt a bekezdést, amelyben a Közgyűlés hatáskörileg illetékesnek ismeri el magát a szerződés módosítására irányuló állásfoglalások megvitatása tekintetében,�0 valamint azt, amelyben javasolja, hogy hozzanak létre munkacsoportot

„a legmegfelelőbb és leghatékonyabb módozatok megvizsgálása során követendő eljárásról, a következők vonatkozásában: ...

2. a Közösség és általában véve a közös piac hatáskörének kiszélesítése,

3. a Közgyűlés tagjainak általános választójogon alapuló megválasztásával kapcsolatos problémák.”��

3. A munkacsoport létrehozásaA Közgyűlés Elnöksége megvizsgálja a kérdést, és a munkacsoport létrehozásáról szóló 1954. december 2-i állásfoglalás V. bekezdésének végrehajtásáról szóló állásfoglalásra irányuló indítványt nyújt be. Az előadói feladat ellátására a Közgyűlés elnökét, Luigi Pellát jelölik ki.

25 Doc. B 4, 136–140. o.

26 Ibid, 141–145. o.

27 Ibid, 145–147. o.

28 Ibid, 147–151. o.

29 Doc. A 1.

30 Ibid, az állásfoglalás IV. bekezdése.

31 Ibid, az állásfoglalás V. bekezdése.

1957-2007

1�


A jelentés�� egyrészt a munkacsoport jellegével foglalkozik, amely a tervek szerint hasonló lenne a Közgyűlés bizottságaihoz, és a későbbiekben át is alakulhatna ilyen bizottsággá, másrészt kitér kapcsolatára a Közgyűlés más szerveivel. Az összetételével kapcsolatban az Elnökség javasolja, hogy a küldöttségek és a tagállamok képviseletében 26 tagja legyen, akiket főként a Közgyűlés különböző általános bizottságainak felelős tagjai közül választanának. A három nagyobb országnak egyenként hat küldötte lenne (Németország, Franciaország és Olaszország), Belgiumnak és Hollandiának három-három, Luxemburgnak pedig kettő. A bizottságokkal és küldöttségekkel együttműködésben eljáró Elnökség javaslata alapján a Közgyűlés nevezné ki őket. Az állásfoglalásra irányuló indítvány kevésbé részletes, mint amit az állásfoglalás alapján várni lehetne.

A vitát 1955. május 6-án és 9-én tartják,�� a javaslat erősen technikai jellege ellenére igen élénk részvétel mellett. Az állásfoglalást május 9-én elfogadják.��

4. A munkacsoportA Közgyűlés 1955. május 13-án kinevezi a 28 tagból álló munkacsoportot.�� A munkacsoport a rákövetkező napon megtartja első ülését, amelyen Roger Motz urat választja meg elnökének, míg az alelnöki posztot Wolfgang Pohle úr és Gerard Jacquet úr tölti majd be.��

Megalakulásától 1957 februárjáig a munkacsoport tagjai a következők: Martin Blank, Heinz Braun��, Henri-Guy Caillavet��, Enrico Carboni, Antonio Carcaterra��, Giuseppe Caron, Alfred Chupin, Napoléon Cochart�0, Fernand Dehousse, Jean Fohrmann, Jonkheer Marinus van der Goes van Naters, Gilles Gozard��, Cornelis P. Hazenbosch, Gerard Jaquet��, Margaretha Klompé��, Hermann Kopf, Gerhard Kreyssig, Ugo La Malfa��, Nicolas Margue, François de Menthon, Roger Motz, Erwin Müller, Joseph Oesterle, Attilio Piccioni��, Alain Poher, Wolfgang Pohle, Roger de Saivre��, Vincenzo Selvaggi��, Alberto Simonini��, Herbert Wehner, Pierre Wigny.

Az Európai Parlament archívumában találhatók az alakuló ülés és – a valószínűleg nem utolsó – 1958. február 26-i ülés között tartott 18 ülés jegyzűkönyvei��. A Római Szerzűdések aláírását követűen a munkacsoport az ESZAK-szerzűdéshez szükséges módosításokkal foglalkozott.

32 Doc. D 3.

33 Doc. B 5, 212–223. o. és Doc. B 6, 223–246. o.

34 Doc. D 4.

35 Doc. B 7, 435–436. o.

36 Doc. C 1.

37 1955. novemberig.

38 1956. februártól.

39 1955. novemberig.

40 1955. júliusig.

41 1956. februártól.

42 1956. februárig.

43 1956. októberig.

44 1956. májusig.

45 1956. májustól.

46 1956. februárig.

47 1956. májusig.

48 1956. májusig.

49 Az 1957. január 7-i ülés anyagainak nincs nyomuk az archívumban.

20


A munkacsoport, az őt létrehozó állásfoglalás célkitűzéseivel összhangban elsősorban két területre koncentrál: egyrészt az ESZAK hatásköre végrehajtásának javítására és kiszélesítésére, másrészt pedig a szén- és acélágazaton túlmutató egységes piac létrehozására.

1957-2007

21

I I A K Ö Z G Y Ű L É S , É S A R Ó M A I S Z E R Z Ő D É S E K E L Ő K É S Z É T É S E

II

A K Ö Z G Y Ű L É S ,.É S A R Ó M A I S Z E R Z Ő D É S E K E L Ő K É S Z É T É S E

1. A Közgyűlés és a messinai konferenciaA Közgyűlés figyelemmel követi az európai integrációval kapcsolatos vitákat és kezdeményezéseket, különös tekintettel azokra, amelyeket a nemzeti kormányok ösztönöznek. Ezek közé tartozik a messinai konferencia is, amelyet a német vámuniós javaslat és Jean Monnet Euratom-javaslata megvitatására hívnak össze.

A konferenciát 1955 júniusában tartják; a konferenciát megelőzően, a Közgyűlés májusban állásfoglalást fogad el, amelyben felvázolja álláspontját�0. A Közgyűlés az állásfoglalásban felhívja a külügyminisztereket, hogy kérjék fel a közösségi intézményeket az ESZAK kiszélesítésére tett javaslatok kidolgozására, illetve egy vagy több olyan kormányközi konferencia megszervezésére, amelyen megszövegeznék az európai integrációs folyamat következő állomásainak eléréséhez szükséges szerződéseket.

Az állásfoglalást megelőző vita egyértelműen rámutat az állásfoglalás jelentésére és a küldöttek elvárásaira. Különösen az egy vagy több kormányközi konferenciára való felhívás célja a kormányok bevonása egy szerződéstervezet elkészítésébe, ami által biztosítható az egyes államok támogatása.�� Amint azt azonban a Közgyűlés egy nagy tekintélyű tagja elismeri, a május 14-i vita alapján nehéz egyértelmű következtetéseket levonni a küldöttek szándékai tekintetében.��

Messinában a külügyminiszterek szakértői bizottságot hívnak életre az egységes piacról és az Euratomról szóló javaslatokat megállapító jelentés kidolgozására, amelyet a külügyminiszterek következő konferenciája részére kell majd benyújtani (Velence, 1956. május 29.) Majd ennek a konferenciának lesz a feladata, hogy döntsön a jelentéssel kapcsolatos intézkedések meghozataláról és intézményközi konferenciát hívjon össze. A szakértői bizottság elnökének Paul-Henri Spaakot választják meg.

A messinai konferenciát követően a Politikai Bizottság által beterjesztett állásfoglalásra irányuló indítvány alapján folyó vita igen kimerítő.�� A Közgyűlés�� megjegyzi, hogy a messinai állásfoglalás, bár nem nyújtott konkrét válaszokat aggodalmaira, figyelembe vette azokat. Üdvözli, hogy a szakértői bizottság elnökének politikai személyiséget neveztek ki, és utasítja munkacsoportját, hogy értékelje a messinai konferencia eredményeit. A Közgyűlés nem maradéktalanul elégedett, egyrészt azért,

50 Doc. B 8, 485–501. o. Az ezt megelőző napon a Közgyűlés munkacsoportot hozott létre az európai integráció kérdésének áttekintésére.

51 Klompé asszony beszéde, ibidem, 488. o.

52 Dehousse úr beszéde, ibidem, 489. o. A szocialista közgyűlési tag elismeri, hogy a munkacsoportnak nem volt ideje ülésezni a messinai konferencia előtt.

53 Doc. D 5.

54 Doc. D 6.

22


mert úgy érzi, hogy a konferencia korlátozott szerepet szán neki az európai integrációs folyamatban, másrészt mivel a konferencia nem ismeri el, hogy milyen különleges helyet foglal el az ESZAK az európai szervezetek között.��

Klompé asszony, a Politikai Bizottság előadója a messinai konferencián vázolt két lehetséges európai integrációs útról beszél, vagyis az ágazati alapú megközelítésről és az egész közös piacot magába foglaló horizontális megközelítésről. Ő a második utat véli járhatóbbnak, egyrészt a modern gazdaság egyes ágazatai szoros összekapcsolódása miatt, másrészt mert

„olyan érdekközösséget igyekszünk kialakítani, amelyben a Közösség minden polgára, függetlenül az országtól, amelyben él, úgy érzi, hogy az európai szinten hozott intézkedések közvetlenül érintik őt - és hogy ezeknek az intézkedéseknek közvetlen kezdeményezettje.

Ha az ágazati alapú megközelítést követnénk, az azzal járhatna, hogy míg egyes országok hasznot húznak a helyzetből, az más országokat igen kedvezőtlenül érint.”��

Kopf úr, bár általánosságban pozitívan értékeli a konferenciát, sajnálatosnak tartja, hogy a külügyminiszterek nem szóltak a Közgyűlés részvételéről a konferencia munkájában, és elítéli, hogy a messinai konferencia nem hozott előrelépést a német és benelux javaslatokkal, különösen a parlamenti ellenőrzéssel kapcsolatban, amely messze nem másodlagos kérdés egy szilárd intézményi keret kialakításakor.

„A parlamenti ellenőrzés természetesen feltételezi a végrehajtó hatalom létét. A parlament a végrehajtó hatalom, a kormány természetes ellenpontja. Intézményi intézkedésekre van szükség annak biztosítására, hogy a végrehajtó hatalom ellensúlyozására ott legyen egy parlament.”��

Vendroux úr meglehetősen kritikusan és ellenvéleményt megfogalmazva szólal fel: felteszi a kérdést, hogy a Közgyűlésnek miért kellene saját hatásköre kiszélesítését, valamint azt fontolgatnia, hogy milyen alapon szerveződjön meg Európa, ha egyszer a szerződés egyetlen cikke sem hatalmazta fel arra, hogy így tegyen. Felhívja a figyelmet a Közgyűlés és a Főhatóság közötti véleménykülönbségre: az utóbbi az ESZAK saját hatáskörön belüli fejlődésére mint annak az európai integrációhoz való hozzájárulására tekint, és úgy látja, hogy az európai integrációban a nemzeti kormányok és parlamentek felelőssége tovább lépni.��

Az egyik legkritikusabb hangvételű beszédben Wehner úr kijelenti, hogy a messinai konferencia nem hangsúlyozta kellőképpen, hogy egy ESZAK gazdaságpolitika milyen jelentőséggel bír a jövőbeli európai gazdasági együttműködés tekintetében, és részletesen áttekinti egy ilyen együttműködés eszközeit.��

Wigny úr határozottan optimista beszédében elmondja, hogy büszke, hogy egy olyan Közgyűlés tagja, amely mindenkinél jobb helyzetben van ahhoz, hogy megértse egy közös piac mechanizmusait. Továbbá nem érti a Közgyűlés általános választójog alapján történő megválasztására irányuló javaslatokat, mivel a Közgyűlés ily módon történő legitimációja nem eredményezné a polgárok összetartozásának érzését és elvágná a Közgyűlés és a nemzeti parlamentek közötti értékes kapcsolatokat.�0

55 A negatívumok különböző hangsúllyal megjelentek számos felszólaló beszédében, például Wehner úréban. Beszéde részletei alább olvashatók. A vitát követően elfogadott állásfoglalás nem utalt ezekre a negatívumokra.

56 Doc. B 9. 600. o.

57 Ibidem, 605. o.

58 Ibidem, 606–609. o.

59 Ibidem, 606–612. o.

60 Ibidem, 612–615. o.

1957-2007

2�


Maroger úr még ennél is optimistábban fejti ki saját elképzelését a közös piacról. 50 évvel az események után, az azóta történt események fényében rendkívül érdekes a beszéde. Maroger úr elmondja, hogy az egységes piac nem azt jelenti, hogy azonosak a jövedelmek, az adók vagy a pénznem, hanem azt, hogy a különféle jövedelemforrások esetében ugyanazon adózási mechanizmusok és szociális járulékok érvényesülnek, a nemzeti pénzek pedig konvertibilis valuták.��

Von Merkantz úr azt hangsúlyozza, hogy mennyire fontosak az intézményi kérdések az európai integrációs folyamatban, és kijelenti, hogy a messinai konferencia legfőképpen azért könyvelhető el sikerként, mert nem hagyta figyelmen kívül az intézmények hatékony megszervezésének kérdését, és mert egyértelműen azonosította a problémákat a gazdasági integráció minden területén.��

2. A szakértői bizottság és a közös KözgyűlésA szakértői bizottság és a Közgyűlés kapcsolata az első olyan alkalom, amikor egy kormányközi testület a képviseleti testület mellett dolgozik az európai integrációs folyamatot alátámasztó szövegek felülvizsgálatán vagy konszolidációján.

Spaak úr, az 1955 és 1957 között egymást követő két kormányközi testület politikai hajtóereje és a közös Közgyűlés volt elnöke személyesen ad folyamatos tájékoztatást a Közgyűlésnek és munkacsoportjának. A munkacsoport két ülésén vesz részt 1955. december 19-én�� és 1956. december 8-án��, míg 1956. március 13-án közvetlenül a Közgyűlésnek tesz jelentést��. Ezek az ülések a tárgyalási folyamat különböző szakaszaira esnek. 1955 decemberére a szakértői csoport még csak néhány hónapja működik; 1956. március 13-ra befejezi munkáját és a küldöttségvezetők megkezdik jelentésük kidolgozását a velencei konferenciára; 1956 decemberére a szakértői bizottság átadja helyét a kormányközi konferenciának, amely akkoriban a külügyminiszterekből állt, elnöke pedig Spaak úr volt, aki ezáltal biztosította a tárgyalások folytonosságát.��

3. A Közgyűlés álláspontja a közös piacról 1956 márciusábanSpaak úr márciusi beszédét nem követte vita, de ugyanazon az ülésen megvitatták a közös piaccal kapcsolatos fejleményeket, ami a közös Közgyűlés részéről a szakértői bizottságnak adott első válasznak tekinthető. A vita a munkacsoport dokumentumára�� összpontosított, amelynek jó része a piac fogalma elleni kifogások eloszlatásával foglalkozott, ám e mellett részletes javaslatot is tartalmazott arra nézve, hogyan hívható életre a közös piac.

A javaslat fő gondolata az, hogy egy többoldalú szerződés fogalmazza meg a lehető legrészletesebben a várhatóan 10–15 évig tartó, de valószínűleg 12 éves átmeneti folyamat egyes szakaszait. Ez alatt az idő alatt fokozatosan felszámolják a vámtarifákat, méghozzá konkrét ütemterv szerint, amely megakadályozza, hogy az aláíró államok késlekedjenek a végrehajtással. Nem kívánják azonban

61 Ibidem, 617–619. o.

62 Ibidem, 619–622. o.

63 Doc. C 3.

64 Doc. A 3.

65 Doc. B 10, 200–217. o.

66 A terjedelem szűkössége miatt nem tekintjük át Spaak úr 1955. decemberi és 956. márciusi beszédét. Az 1956 decemberében tartott beszédével a következő fejezet foglalkozik.

67 Doc. D 9. 43. o. A jelentést, amelyet a hatáskörökkel foglalkozó albizottság fogalmazott meg, a munkacsoport 1956. március 2-án vitatta meg (Doc. C 4, 28. o.). A jelentésről készült első munkadokumentum dátuma, amelyet a Parlament levéltárában őriznek, 1955. július, és „2. változatként” jelölik; az első változatnak nincs nyoma, és a munkacsoport jegyzőkönyvei nem is említik 1955. november 3. előtt, ami annak az ülésnek a dátuma, amelyen az elnök kijelentette, hogy a fenti jelentést szeptember 16-án és 17-én vitatták meg (vagyis a 2. változat alapján – Doc. C 2, 3. o.). A hatáskörökkel foglalkozó albizottság által megfogalmazott jelentést a munkacsoport hivatalosan nem fogadta el, hanem úgy döntött, hogy továbbítja a Közgyűlésnek 1956. március 2-án.

2�


automatikussá tenni a rendszert, hiszen két tényezőre is szükség van kell a fokozatos csökkentés sikeréhez: egyrészt egy irányadó szerkezetre az ütemterv szükséges rugalmasságának biztosítására és gazdasági zavarok esetén védintézkedések meghozatalára; másrészt két alapra – egy kiigazítási alapra (az ipari és mezőgazdasági rendszerek modernizálására) és egy befektetési alapra (a termelékenység növelésére) – a közös piac felé vezető út megkönnyítése érdekében.

A nemzeti szociális és adójogi szabályozásbeli különbségek miatt kialakuló piactorzulások vonatkozásában az Egyesült Államok a példa arra, hogy létezhet közös piac nagy különbségek ellenére is. A forgalmi adó harmonizálására azonban szükség van.

A jelentés foglalkozik a gazdaságok és azok modernizálása érzékeny kérdésével, amit egészen addig hátráltatott az, hogy a birtokok mérete európaszerte jellemzően kicsi volt.

Az áruk – különösen az élelmiszerek – mozgása útjában álló jogi akadályok kérdése és az állami támogatás szintén olyan központi probléma, amely megoldásra szorul. Ezekkel kapcsolatban azonban óvatosan kell eljárni, hogy

„a függetlenség elve (teljes mértékben indokolt) felváltása az egymásra utaltság elvével ne arculcsapásként érje azokat, akik jóhiszeműen élték életük és dolgoztak a régi rendszerben. Meg kell találni a megoldást arra, hogy a keményen dolgozó emberek – akik egyetlen hibája, hogy ahogy mások is, egy olyan rendszert, amely valójában a források pazarlására épül, tökéletesen normálisnak fogadtak el – életszínvonala ne csökkenjen.”��

A március 14-i plenáris ülés vitája során az előadó bemutatja jelentését és számos érdekes geopolitikai megjegyzést tesz, amelyet válaszul szán a Debré úr által nemzeti szinten, a francia kormányhoz azzal kapcsolatban intézett kérdésre, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy Franciaország ne legyen teljes mértékben kiszolgáltatva külföldön megfogalmazott politikáknak. Van der Goes úr az akkori két európai politikai blokk közötti versengés szemszögéből közelíti meg a további európai integráció kérdését.

Bár néhány felszólaló hangot ad vitás kérdéseknek, ellenvetést senki nem tesz. Külön figyelmet szentelnek azonban számos témának, amelyeket belefoglalnak a vitát lezáró közös állásfoglalásra irányuló indítványba.�� Az ellenszavazat nélkül és egy tartózkodás mellett elfogadott állásfoglalás olyan szerződés megkötésére hívja fel a tagállamokat, amely többek között:

• az elszigetelési politika minden nyomától mentes szabad piacot hív életre;

• nem csak az áruk, a szolgáltatások és a tőke, hanem a munkavállalók szabad mozgásáról is rendelkezik;

• beruházási alapot állít fel;

• a gazdaságot a mezőgazdaság különleges helyzetét figyelembe véve alakítja;

• az életszínvonal folyamatos javítását célzó tevékeny és előremutató politika keretében összehangolja a szociális feladatokat;

• annak érdekében, hogy a fenti elveket demokratikus keretek között megvalósítsa, megfelelő hatáskörrel rendelkező intézményeket hoz létre.

68 Ibidem, 33–34. o.

69 Doc. D 8.

1957-2007

2�


4. A Közgyűlés álláspontja az Euratom-Szerződésről 1956 márciusábanAz energia kérdését az európai integráció kérdésével együtt abban a tudatban vizsgálták az európai politikusok, hogy a magas energiaköltségek és a nukleáris energia fejlesztésének az Egyesült Államokhoz képesti jókora lemaradása miatt Európa hátrányos helyzetben van a világpiacon. Ezek az 1956 márciusában a rendkívüli közgyűlésen is megvitatott kérdések alkották az „Európai energiakérdésről” szóló előzetes jelentés�0 alapját. Ez a dokumentum az akkori lehetőségeket írta le, de nem tükrözte a jelentés írójának mélyebb meggyőződését, amint azt maga Wigny úr jegyzi meg a munkacsoportban.�� A jelentés részletesen elemzi az energiahelyzetet, kiemelve a nukleáris energia előállításának folyamatát, és bemutatva a nukleáris energia-előállítás és -kutatás összehangolására Európában a második világháború után tett kísérleteket. Amint azt a jelentés összefoglalásaképpen a jelentés írója a munkacsoportnak elmondja:

„Nincs kétség afelől, hogy szükség van az Euratomra... A kérdés az, hogy az Euratomban 18, vagy 6 ország legyen, illetve hogy az EGESZ, a brüsszeli szakértőcsoport, a Monnet-bizottság vagy a szóban forgó jelentés által javasolt formában működjön. Az EGESZ egyszerűen csak felsorolja a szükséges intézkedéseket, és a tagállamok hajlandóságára bízza azok többoldalú egyezményeken keresztüli végrehajtását. Az így létrejövő intézmények nem rendelkeznének koordinációs jogkörrel. Az EGESZ-terv és a hatok terve között nincs ellentmondás, azok egymást kiegészítve működhetnek.”��

A jelentés közös piac létrehozását javasolja, amely a munkamegosztás és a szabad verseny előnyeit aknázná ki a nukleáris ipar számára, kombinálva ezt az ásványok és tüzelőanyagok, az üzemek, a tudományos kutatás, valamint a humán és anyagi erőforrások összehangolásával. A közös atomenergia-piacot nemzetközi hatóságok ellenőrzése alá kell vonni, amelyek egyenlő hozzáférést biztosítanának a felhasználók részére, gondoskodnának a kereslet-kínálat egyensúlyáról, valamint a katonai és egészségügyi biztonságról. A kutatások és a kivitelezés egy részét közös szervezeteknek kellene végrehajtaniuk, amelyek közül a legfontosabb a Közös Kutatóközpont lenne, amely magában foglalná a nemzeti központokat. Az Euratom intézményeit a már bevált modell alapján állítanák fel: nemzetközi Bizottság, Miniszterek Tanácsa, Bíróság és egy, az érdekelt szakmákat képviselő, tanácsadó szerepű szociális tanács.�� Ez lényegében ugyanaz a felállás, mint amelyet a Spaak úr által elnökölt szakértői bizottság javasolt, és mint amelyet egy évvel később a Szerződésben megjelenik. A nukleáris anyagok tulajdonlásáról a jelentésben megfogalmazott álláspontot plenáris ülés keretében vitatják meg. Az angolszász vélemény szerint a nukleáris anyagok tulajdonjogát a katonai és egészségügyi biztonság, valamint az ellátás érdekében rendezni kell. Wigny úr ezzel nem ért egyet, mert szerinte nem a tulajdonjog a lényeges, hanem a nukleáris anyagok birtokolásának, szállításának és hasznosításának kérdése, hiszen az ellátásban felmerülő esetleges nem várt nehézségeket a közbelépési hatáskör, és nem a tulajdonjog révén lehet majd megoldani. Továbbá ha a nukleáris anyagok az Euratom tulajdonában lennének, ez monopólium kialakulásához vezetne, ami önmagában is ellentmond a szabad piac elvének, és néhány országot elriaszthat attól, hogy csatlakozzon az Euratomhoz.��

Az általános irányvonalat és az intézmények tervezett felállítását illetően a plenáris ülés teljesen egyetért a jelentés tartalmával, a tulajdonjog kapcsán azonban a fent leírtak miatt vita alakul ki.

70 Doc. D 7, 76. o.

71 Doc. C 4, 16. o.

72 Ibidem, 16–17 o.

73 Doc. D 7, 22–27. o.

74 Ibidem, 20. o.

26


Furler úr szól elsőként a kérdéshez, és heves felszólalásában a köztulajdonlás szükségessége ellen érvel, taglalva a különböző nézőpontokat. Felhívja a figyelmet a békés felhasználásra, és kijelenti, hogy véleménye szerint ez csak az atombomba készítésének, nem pedig a katonai nukleáris gépjárművek, hajók, repülők és motorok gyártásának betiltását jelenti.��

Ezzel ellentétes véleményt fejt ki Dehousse úr a szocialista képviselőcsoport részéről, mondandóját két pontra, a nukleáris energia békés felhasználására, és a nukleáris tüzelőanyagok köztulajdonlására összpontosítva: az első pontot illetően a szocialista képviselőcsoport véleménye az, hogy az Euratom-Szerződésnek a hatékony helyi és iratellenőrzésről, valamint a hasadóanyagok teljes körű nyilvántartásáról kell rendelkeznie. A második pontot illetően a képviselőcsoport emlékeztet arra a mindig is fenntartott véleményére, hogy az Euratomnak kell a nukleáris tüzelőanyagok kizárólagos tulajdonjogát birtokolnia parlamentáris felügyelet alatt.��

A kereszténydemokraták nyilatkozatukban nem foglalnak állást a nukleáris anyagok tulajdonjogát illetően, csak a nukleáris energia békés felhasználását támogatják. A nyilatkozatot a plenáris ülésen Sassen úr olvassa fel, és abban arról van szó, hogy a nukleáris energia közös piacán lehetőséget kell biztosítani a privát szektor építő jellegű kezdeményezéseinek, és hogy az atombomba-készítésre (ami eleinte kizárt) csak közösségi formában, a tagállamok kezdeményezése és egyhangú döntése alapján kerülhet sor.�� A liberálisok csatlakoznak e véleményhez.�� A vita gyakorlatilag e témák körül folyik, és a felszólalók képviselőcsoportjaik véleményét fejtik ki. A szavazás során nem fogadnak el állásfoglalást.

5. A velencei konferencia előttA küldöttségvezetők jelentéseinek publikálása óta�� a munkacsoport azon igyekezett, hogy a Közgyűlés a velencei konferencia előtt ki tudja alakítani állásfoglalását, ezért ennek szentelik az 1956. április 30-i, és a május 7–8–9-i ülést�0. A megbeszélés eredményeként megszületik egy állásfoglalásra irányuló indítvány��, amelyet 1956. május 11-én megvitatnak és módosítás nélkül elfogadnak.��

A dokumentum jóváhagyja a küldöttségvezetők jelentését, és megismétli az 1956 márciusában és az azt követő megbeszéléseken a munkacsoport jelentéseiben már felmerült óhajokat és javaslatokat.

Az intézményeket illetően az állásfoglalásra irányuló indítvány emlékeztet arra, hogy az intézményeknek valós hatáskörrel kell rendelkezniük, a Közgyűlésnek hatékony demokratikus felügyeletet kell gyakorolnia, a Bizottság és a Tanács között megfelelő egyensúlynak kell kialakulnia, hasznosítani kell a már meglévő ESZAK-intézményeket, és a döntéshozatalba be kell vonni az ágazati szerveket. Végül is a munkacsoport által kidolgozott, a Van der Goes úr által készített állásfoglalásra irányuló indítványnál�� kevésbé részletes szöveget fogadják el.

75 Doc. B 11, 302–305. o.

76 Doc. B 12, 322–323. o.

77 Ibidem, 325. o.

78 Blank képviselő úr felszólalása, ibidem.

79 Doc. D 10.

80 Doc. C 5, C 6, C 7, C 8.

81 Doc. D 11, 9. o.

82 Doc. B 13, 451–528. o.

83 Doc. C 7. III. melléklet

1957-2007

2�


A munkacsoport mélyrehatóan elemzi a kormányközi konferencia jelentését, számos kérdést intézve Uri úrhoz.�� A leginkább vitatott kérdés a vámok csökkentésének fokozatossága, az egységes pénznem, az egyhangú szavazás és a szociális törvénykezés, bár ez utóbbi kettőt illetően csak értelmezési kérdések merülnek fel, a küldöttségvezetők jelentésében szereplőtől eltérő, alternatív vélemény nem merül fel.

A küldöttségvezetők jelentése tizenkét éves átmeneti időszakot�� irányoz elő, melynek első két négyéves periódusában a vámok 30%-kal csökkennének, és a csökkentést mindig az előző négy évben elért szint alapján számolnák ki. A munkacsoport 1956. márciusi jelentése ettől eltérően tízéves átmeneti időszakot javasol, 60%-kos csökkentéssel az első öt évben. Az állásfoglalás-tervezet 10. és 11. pontja szól erről a kérdésről. A 10. pont a miniszterek meghívása abból a célból, hogy foglaljanak állást a munkacsoport tízéves átmeneti időszakra vonatkozó javaslatáról, a 11. pont a küldöttségvezetők által javasolt csökkentési rendszer kritikája, mivel az az első nyolc év során a vámok feleződéséhez és a fennmaradó résznek az utolsó négy évre történő koncentrálódásához vezetne. Uri úr néhány pontosítását, valamint inkább a részletes állásfoglalás elvetésével, mintsem a vámcsökkentéssel foglalkozó rövid megbeszélést követően az állásfoglalásra irányuló indítvány két pontját törlik��, de bevezetik az egységes pénznemre vonatkozó javaslatot.

Ez az akkor csak mellékes felvetés a későbbiekben válik jelentőssé, amint ezt az, aki zsebében euróval olvassa az 1956-os dokumentumokat, érzékelheti. Caillavet úr jegyzi meg, hogy a vámtarifák eltörlése hatással lesz azon országok árszintjeire, melyeknek nincs igazán szabad piacgazdasága, és ő teszi fel a kérdést: „az egységes Európa és a közös piac megvalósítását nem a közös monetáris politika kidolgozásával kellene kezdenünk?” �� Uri úr, aki az 1956. májusi üléseken inkább tűnik a szakértői bizottság képviseletében eljáró vitapartnernek, mint a Főhatóság szakértőjének, kijelenti, hogy az egységes pénznem intézménye illuzórikus, és hogy a választott út a gazdaságok fokozatos egyesítése. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a közös piac működését veszélyeztető monetáris problémákról a tagállamok egymás között megbeszéléseket folytassanak. Gozard úr nem fogadja el Uri úr válaszát, mert szerinte az egységes pénznem tervének elvetése nem zárhatja ki a monetáris politika kialakításával foglalkozó szervezet létrehozásának lehetőségét.�� A kérdést lezárják.

A plenáris ülésen – bár érintőlegesen és más témák függvényében – ismét felmerül a Közösség nemzetek fölötti jellegének kérdése. Néhányan úgy vélik, hogy a küldöttségvezetők jelentése nem szól e kérdésről és ezt hiányolják, mások szerint szól ugyan, nem kielégítő módon.��

A következő küldöttek szólnak még hozzá a témához: Gozard�0, Kopf�� és Kreyssig�� urak, akik körvonalazzák a fő kérdésköröket. Gozard úr ízelítőt ad az intézményközi kérdésekről készült jelentésből, amelyet 1956 júniusában nyújt majd be.

Kopf úr azt kifogásolja, hogy a küldöttségvezetők jelentésében javasolt rendszer nem jelöli ki egyértelműen a tagállamok hatáskörébe tartozó általános gazdaságpolitikai, és a közösségi szervek hatáskörébe tartozó, a közös piacot érintő intézkedések közötti határt. Felszólalásában példaként a vámtarifák kérdését említi, amelyeket közösségi szinten határoznak meg ugyan, de hatással lesznek a tagállamok fizetési mérlegére. Az egyik fontos probléma a szerteágazó jellegű mezőgazdaság

84 A Főhatóság gazdasági igazgatóságának igazgatója, aki a szakértői csoporttal is együttműködött

85 Melynek során a vámok fokozatosan eltörlésre kerülnek.

86 Doc. C 7, 4–6. o.

87 Ibidem, 6. o.

88 Ibidem, 7. o.

89 Először Kopf úr, majd Debré úr és mások.

90 Doc. B 13, 459–468. o.

91 Ibidem, 478–482. o.

92 Ibidem, 516–519. o.

28


integrálása a közös piacba. Különösen nagy az ellentmondás az állami támogatás általános tilalma és a mezőgazdaság részére több államban is nyújtott, e gazdasági tevékenység nyereségessé tételéhez elengedhetetlen segélyek között.

A szociális kérdések terén a felszólaló két megoldást talál elfogadhatónak. Az ESZAK keretében már létezőhöz hasonló, tanácsadói szerepű bizottságot lehetne létrehozni, illetve a küldöttségvezetők jelentésében szereplő szociális törvényeket – például a nemek között a fizetések terén megvalósítandó egyenlőség, valamint a heti munkaórák száma és a pihenőidő tekintetében – össze kellene hangolni. A felszólaló reményét fejezi ki, hogy a jövőben a Közgyűlés szerepet vállal a harmonizációban, azonban rámutat arra, hogy mivel az intézmények nem nemzetek fölöttiek, nehéz dolga lesz.

A szociálpolitika kérdését Kreyssig úr is felveti, aki szerint ha az ESZAK keretében elfogadható volt is az e téren gyakorlandó hatáskör hiánya, a közös piac létrejöttével ez már nem elfogadható. Hasonló megfontolásból szükség van a teljes foglalkoztatottságot célzó politikára, és rámutat, hogy a pénzügyi, a gazdaság- és a szociálpolitika harmonizációjának elmaradása gátat fog vetni az új Közösség sikerének.

Kreyssig úr nyomatékosan felhívja a figyelmet a hasadóanyagok tulajdonjoga feletti Euratom-monopóliumról kialakított szocialista véleményre is.

6. Intézményi kérdésekAz intézményi kérdésekkel az 1956. június 21-i plenáris ülésen tárgyalt külön jelentés�� foglalkozott. Ez a dokumentum, amelyet az intézményi kérdésekkel foglalkozó albizottság dolgozott ki, a munkacsoport számára komoly fejtörést okoz. Hosszas vita után a munkacsoport úgy dönt, hogy azt nem hagyja jóvá, de engedélyezi, hogy időközi jelentés�� formájában a plenáris ülésen beterjesszék.

A jelentés intézményenként elemzi a küldöttségvezetők javaslatait, azokhoz megjegyzéseket és kérdéseket fűzve. A jelentés főbb részei a következők:

- javaslat arra, hogy a meglévő intézményeket az új szerződésekben megállapított jogkörökkel ruházzák fel, és módosítsák az ESZAK-Szerződést, akkor is, ha a küldöttségvezetők javaslata szerint csak a Közgyűlés és a Bíróság számít közösségi intézménynek;

- az Európai Bizottság felhatalmazása általános jellegű politikai kezdeményezésekre;

- a miniszterek Közgyűlés előtti elszámoltathatóságának fokozatos bevezetése;

- az általános politikai kérdésekben hozandó minisztertanácsi határozatoknál a minősített többségi szavazás fokozatos bevezetése az egyhangú szavazás helyett;

- a tagállamok szavazatainak gazdasági teljesítmény szerinti súlyozása a Miniszterek Tanácsában;

- a Közgyűlés felruházása azzal a jogkörrel, hogy a költségvetést fejezetenként tárgyalhassa, illetve módosíthassa;��

- a Közgyűlés felruházása azzal a jogkörrel, hogy a kormányok által jelölt biztosok kinevezését jóváhagyja, valamint a Bizottság elleni bizalmatlansági indítvány megszavazásakor az egyszerű többség helyett az abszolút többség előírása;

- a Bizottság javaslatainak megvitatására irányuló közgyűlési jogkör kiterjesztése az általános gazdaságpolitikára;

93 Doc. D 12.

94 C 9., 3–14. o.

95 A küldöttségvezetők jelentésében a Közgyűlés hatásköre csak a költségvetés-tervezet egybeni jóváhagyására, illetve elutasítására terjed ki.

1957-2007

2�


- a Közgyűlésben részt vevő küldöttek számának növelése nem csak a közös piac és az Euratom-közgyűlések, hanem együttesen, az ESZAK-Közgyűlés tekintetében is;

- a Bíróságon belül három, a tagállamokra, a vállalkozásokra és a szakszervezetekre nézve is illetékességgel rendelkező kamara létrehozása, egy az ESZAK, egy a közös piac és egy az Euratom részére, így elkerülve – amint azt a küldöttségvezetők jelentése is tárgyalja – a Bíróságon kívüli gazdasági szakértők kinevezését; egy államügyész hivatalból betölthetné ezt a szerepet;

- a szakszervezeteket képviselő tanácsadói szerv felállítása;

- a monetáris unió előkészítése céljából a központi bankok vezetői tanácsának felállítása.

Az 1956. június 21-i ülés�� során Gozard úr előadja jelentését, néhány ponton túlmutatva a jelentés tartalmán. Igényt tart például arra a jogra, hogy a Közgyűlés az összes tagállamra nézve hatályos adótörvényt dolgozhasson ki. A kialakuló vitában Kopf úr�� emlékeztet az ülés céljára, vagyis a Közgyűlés véleményének kialakítására a további megbeszélések előtt, amelyek során a Spaak úr által elnökölt szakértői bizottság a szerződés-tervezetetet kialakítja. A felszólaló ismerteti a küldöttségvezetők javaslatát, amely szerint két, az ESZAK Főhatóságától különböző bizottságot kellene felállítani a két új közösség részére. A két új végrehajtó ág kevésbé erős pozícióban lenne, mint az ESZAK végrehajtó ága, ugyanakkor a Miniszterek Tanácsa fontos szerepet töltene be, és csak bizonyos esetekben szavazna egyhangúlag. Ez az egyetlen pont, ahol a felszólaló kifejezetten a saját pozitív véleményét ismerteti, egyetértve azzal, hogy az egyhangú szavazás kívánalma csak néhány nagyon fontos kérdésre korlátozódjon.

Ennek a nem túl egyszerű alaphelyzetnek a vázolása után Kopf úr a három közösség egyetlen Parlamentje�� szerepének tárgyalására tér át. A kevésbé fontos vagy túl korai kérdések (küldöttek száma, választásuk az általános választójog alapján) tisztázása után a felszólaló a téma lényegére tér. A küldöttségvezetők terve szerint a Parlament szerepe csekély, különösen azért, mert nem lesz hatásköre az általános politikai kérdések megtárgyalására. Kopf úr véleménye szerint a tagállamok gazdaságpolitikájának összehangolásával foglakozó Tanács mellett meg kellene adni a lehetőséget a Parlamentnek, hogy gazdaságpolitikai kérdésekben véleményt nyilvánítson, és hogy költségvetési kérdésekben a nemzeti parlamentekéhez hasonló hatásköre legyen.�� A tagállamok közötti kapcsolatok megszilárdításának ez alapvető feltétele.

7. Szociális kérdésekAz európai integráció szociális vetületét, amelyről a parlamenti vitákban többször szó esett, először egy 1956. novemberi plenáris ülésen napirendre tűzött jelentés�00 keretében tárgyalják. A küldöttségvezetők javaslatai tekintetében a jelentés azt kifogásolja, hogy az Európai Bizottság csak a Miniszterek Tanácsához fordulhat, és a Közgyűlésnek semmilyen szerepet nem szánnak az élet- és munkakörülmények javítását, valamint a társadalombiztosítási és szociális segélyrendszerek összehangolását illetően.�0� A jelentés a munkaerő-keresletet a kínálattal összepárosító központi iroda felállítására szólít fel. A munkavállalók véleményének meghallgatását is ugyanennyire kívánatosnak tartja.�0�

96 Doc. B 14, 750–760. o.

97 Ibidem, 755–757. o.

98 Kopf úr az első, aki rendszeresen a „Parlament” szót használja a majdani Római Szerződések után felállított konzultatív szervre, fenntartva a „Közgyűlés” kifejezést az ESZAK megfelelő szervére.

99 Hasonlóan nyilatkozik Kreyssig úr, ld. Doc. B 14, 757–758. o.

100 Doc. D 13, 23. o.

101 Ibidem, 25. o.

102 Ibidem, 26. o.

�0


Birkelbach úr jelentése operatív síkon közös foglalkoztatáspolitika kidolgozására szólít fel, melynek céljait a beruházási alap felhasználásakor figyelembe vennék. Különösen sürgős szükség mutatkozik a strukturális munkanélküliséget csökkentő programra. A tagállamoknak részt kell vállalniuk a munkaórák csökkentésére, a munkanélküliek segélyezésére és a nemek között a fizetések tekintetében megvalósítandó egyenlőségre irányuló erőfeszítésekben. Olyan mechanizmust kell létrehozni, amely a migráns munkavállalók számára biztosítaná a különböző nyugdíjrendszerekben szerzett jogosultságok átjárhatóságát.�0�

Rövid vita után, melynek során a felszólalók egyetértésüknek adnak hangot, a jelentést a Közgyűlés állásfoglalás formájában elfogadja.�0�

103 Ibidem, 25–26. o.

104 Doc. B 15, 104–117. o.; Doc. B 16,143–144. o. (az állásfoglalás szövege, szavazás).

1957-2007

�1

I I I A K Ö Z Ö S K Ö Z G Y Ű L É S É S A K O R M Á N Y K Ö Z I K O N F E R E N C I A

III

A K Ö Z Ö S K Ö Z G Y Ű L É S É S A K O R M Á N Y K Ö Z I K O N F E R E N C I A

1. A tárgyalások utolsó fázisaA kidolgozás alatt lévő szerződések tartalmát illetően a Közgyűlés álláspontját az egységes piacról, az Euratomról és az intézményközi kérdésekről szóló, a munkacsoport által 1956 folyamán előterjesztett jelentés, valamint az illetékes közgyűlési bizottság által ugyanez év novemberében a szociális kérdésekről készített jelentés fejezi ki. A legutolsó fázis veszi most kezdetét, amikor a szerződések aláírását közvetlenül megelőző hónapokban a Közgyűlés a tárgyaló felekre nyomást gyakorol.

Elsőként Spaak úr nyilatkozatai kerülnek sorra, amelyekben a 1956. december 8-i ülésen beszámol a munkacsoportnak a tárgyalások állásáról.�0� A helyzet nem a legjobb, mivel a küldöttségvezetők jelentését pozitívan fogadó velencei konferencia optimista légkörét a felmerülő problémák beárnyékolják. Azon túl, hogy a sok szakértőcsere miatt a tárgyalások lelassultak, a küldöttségek fenntartásokat és új javaslatokat nyújtottak be. Franciaország kijelentette, hogy nem tud csatlakozni a közös piachoz addig, amíg a gazdasági helyzetét figyelembe vevő védzáradékokat nem garantálják számára. A francia kérés nem korlátozódik a védzáradékokra, általánosabb kérdések merülnek itt fel, nevezetesen a tengerentúli területek csatlakozása a közös piachoz, a közös piac első fázisából a második fázisba való átmenet különböző módjai, a szociális kötelezettségek összehangolása, az exporttámogatások és néhány importvám fenntartása, a folyó fizetési mérleg hiánya esetén alkalmazandó védzáradékok, valamint az új szerződések alkalmazását érintő kifogások.

A hasadóanyag-ellátás kérdését illetően Németország a küldöttségvezetők jelentésében szereplőkétől eltérő javaslatokkal áll elő. Ellenzi, hogy az Euratomnak elővásárlási joga legyen az urániumra, és szabad piacot szeretne.

Míg a német javaslatokat a többi küldöttség nem támogatja, a francia javaslatok – különösen a szociális kötelezettségek harmonizációja – tekintetében hajlandóság mutatkozik az egyetértésre. A viták rendezésében hivatott segíteni a Konrad Adenauer úr és Guy Mollet úr közötti november 6-i kétoldalú megbeszélés. Ez a találkozó fontosabb, mint azt Spaak úr nyilatkozataiból gondolhatnánk, bár később a felmerülő problémák kapcsán rendszeresen hivatkozik arra. Ez a találkozó volt a francia-német politikai kapcsolatok kezdete, és a tárgyalásokat illetően is megoldást találtak néhány fontos kérdésre, úgymint az Euratom problémára a velencei javaslatok támogatásán keresztül (a német javaslat elvetésével), és a folyó fizetésimérleg-hiány esetén alkalmazandó védzáradékokra egy kompromisszumon keresztül.

Míg néhány kérdésben megoldás születik, a tengerentúli területek kérdése, melynek kapcsán egy francia-belga dokumentum kérdéseket vet fel a többi küldöttség körében, nyitva marad.

105 Doc. A 3, 12–36. o.

�2


Spaak úr felveti az Egyesült Királyság csatlakozásának kérdését. Az Egyesült Királyság hajlandó csatlakozni egy szabadkereskedelmi övezethez, de nem a közös piachoz, amely miatt fel kellene mondania a nemzetközösségi országokkal kötött vámegyezményeit. Bár Spaak úr támogatja ezt a megoldást, tudatában van annak, hogy milyen nehézségekhez vezethet egy szabadkereskedelmi övezet kialakítása.

A francia-német megegyezés ellenére az Euratom Szerződés tartalmának összeállítása a kevéssé ismert tárgykör egyedisége miatt nehéz feladatnak bizonyul. Ennek eredményeképpen a szerződés csak a későbbi jogalkotás számára fektet le elveket.

Az intézményközi kérdések tekintetében Spaak úr megerősíti, hogy a kormányközi bizottság szerint a három Közösségnek egy közgyűlésre van szüksége, de emlékeztet arra, hogy egy újkeletű francia parlamenti állásfoglalás az ESZAK-Közgyűléstől elkülönülő közgyűlésre tart igényt. Spaak úr nem osztja ezt a véleményt, de nem kockáztatja a szerződések létrejöttét emiatt a részlet miatt. Az intézmények közötti egyensúly tekintetében Spaak úr nem foglal állást a két általános vélemény között. Az egyik vélemény szerint a Tanács, a másik szerint a Bizottság hatáskörét kell növelni.

A szavazás a Tanácsban igen kényes kérdés. A többség vélekedése az, hogy eleinte meg kell tartani az egyhangú szavazást, a későbbiekben pedig át lehet térni a minősített többségre és végül az egyszerű többségre. Az összes tagállamot egyformának tekinteni utópisztikus lenne, ezért az egyhangú szavazás elvének ellensúlyozására be kell vezetni a szavazatok súlyozását. Az összes küldöttség elfogadja, legalább elvben, hogy egy méltányos súlyozási rendszert kell kialakítani, amely az akkori helyzetben a következőképpen néz ki: egyenként négy szavazat a három nagy országnak, egyenként két szavazat Belgiumnak és Hollandiának, egy szavazat Luxemburgnak.

A munkavállalók képviseletét illetően Spaak úr bejelenti, hogy megalakul a Gazdasági és Szociális Tanács. A szociálpolitikát illetően a kormányközi bizottság elnöke nagyon óvatosan fogalmaz:

„a közös piac kérdése alapjában véve gazdasági és technikai kérdés, és [. ..] nem lenne helyes azt a látszatot kelteni, hogy az arra vonatkozó rendelkezéseken keresztül próbálunk nemzetek fölötti és politikai intézmények felállítására vonatkozó, az ad hoc közgyűlés által kidolgozott, de egyszer már elutasított javaslatokat ismét beterjeszteni.”�0�

Mindazonáltal a szociális kötelezettségek és a munkafeltételek harmonizációja továbbra is közös piaci célkitűzés marad, amelyhez az Európai Bizottság javaslatokat nyújthat be.

Spaak úr ellenzi azonban a monetáris illetőségű szervezetek felállítását, mivel ez kényes kérdés, és a védzáradékokra irányuló francia kérések közül egy pár ezzel kapcsolatos. Ezért az ilyen szervezetek tervbe vétele veszélybe sodorhatja a szerződések aláírását.

2. A munkacsoport által készített feljegyzésA munkacsoport szükségesnek tartja, hogy megismertesse saját álláspontját a kormányközi konferenciával, ezért 1957. január 7-re ülést hív össze, ahol meghallgatják Van der Goes, Gozard és Wigny urak részletes beszámolóját a munkacsoport álláspontjáról.�0� A január 7-i ülés jegyzőkönyve nem található meg az Európai Parlament archívumában�0�, de az ülésen készült feljegyzés

106 Ibidem, 27. o.

107 Ibidem, 40. o.

108 Mivel a következő ülések napirendjén nem szerepel a jegyzőkönyv elfogadása, joggal feltételezhetjük, hogy az ülésről nem készült jegyzőkönyv. Az események menetéből arra lehet következtetni, hogy a január 7-i ülés a csoport néhány fontos személyisége közötti, a feljegyzés elkészítésére irányuló, nem hivatalos találkozó volt.

1957-2007

��


rendelkezésre áll.�0� Már 1956. december 10-én a munkacsoport elnöke, Motz úr levelet intéz Spaak úrhoz, amelyben megköszöni december 8-i felszólalását��0, és amelyben emlékeztet a feljegyzésben szereplő néhány alapvető kérdésre:

- a szerződésekben a Bizottságra ruházott jogkörök és illetékesség a lehető legszélesebb körűek és legkonkrétabbak legyenek;

- a Közgyűlésnek az ellenőrzési hatáskörön túl kezdeményezési és valódi parlamenti jogkörei is legyenek;

- a Közgyűlés a már meglévő ESZAK-Közgyűlés legyen;

- az új szerződések hatékonyan rendelkezzenek a tengerentúli területeknek az új Közösséghez történő társulásáról.��

A feljegyzés, amelyet a közös Közgyűlés később állásfoglalás formájában elfogad��, a Motz úr levelében található pontokat mélyíti el. Fennáll az az aggodalom, hogy a kidolgozás alatt lévő szerződésekben előirányzott intézmények, különösen a végrehajtó intézmények hatáskörei jóval kisebbek, mint az ESZAK-intézményeké. „A közösségi érdekeket elsősorban egy független végrehajtó hatalmi ág tudja érvényesítni, amelyik ráadásul az európai Közgyűlésnek számol be .”��

Ehhez az aggodalomhoz még társul a megfelelő parlamenti ellenőrzés hiánya felett érzett aggodalom, mivel a munkacsoport értesülései szerint a fontos intézményeket (Közös Kutatóközpont, Euratom Beszállítói Ügynökség, Monetáris Iroda, Közös Piaci Befektetési Alap) érintő kérdésekben nem lenne döntéshozói szerepe. A parlamentek legfontosabb szerepe a költségvetés elfogadása.��

A feljegyzés azon túl, hogy emlékeztet arra az igényre, hogy a szerződések aláírásával létrejövő három Közösségnek egy közgyűlése és egy bírósága legyen, koordinációs mechanizmusokra, például az elnökök értekezlete intézményére is javaslatot tesz.��

3. A tárgyalások állása a plenáris ülésenA közös Közgyűlés 1957. február 12-i ülésén vita nélkül hallgatja meg a munkacsoport három előadójának szóbeli beszámolóját. Ezeknek a beszámolóknak az a célja, hogy a kormányközi konferenciával történt nem hivatalos konzultációt követően tájékoztatást nyújtson a plenáris ülésnek a tárgyalások állásáról, egyrészt a kidolgozás alatt lévő szerződések tartalmát, másrészt a még megoldásra váró politikai nehézségeket illetően. Az előadók általában kifogásolják a végleges szövegek hiányát, ami miatt nem tudnak pontos véleményt alkotni.

Van der Goes úr�� arról ad tájékoztatást, hogy a tárgyalások befejezése, amit először január 25-re, később február 10-re terveztek, csúszik, és a kényes kérdésekről egy-két félreértés tisztázása után kialakult jelentősen jobb – de a Közgyűlés esetleges ellentétes álláspontja esetén még megromolható – légkörben még mindig vita folyik. Az előadó azt is kifogásolja, hogy a szakértői bizottságban részt

109 Doc. A 5.

110 Doc. A 5.

111 Lényegében az ugyanazon a napon Gozard úr által írott feljegyzés szerint. Doc A 4.

112 Doc. D 14.

113 Doc. A 16 II. pont

114 Doc. A 16 III. pont

115 Doc. A 16 IV. pont

116 Doc. B 17, 187–190. o.

��


vevő Főhatóságot kirekesztik a kormányközi konferencia munkájából. Azt is hozzáteszi, hogy míg eleinte problémák csak francia részről merültek fel, most már mindenhonnan záporoznak. Az előadó rámutat, hogy a hat ország hat különböző álláspontot alakított ki a tengerentúli területeket illetően.

A pozitív fejlemények közé tartozik a mezőgazdaságról születendőben lévő kompromisszum, de a közlekedési kérdések, amelyek tekintetében még az elvekről sem egyeztek meg, valamint a külső vámok ügye (azaz az áruk besorolásának kérdése) még mindig terítéken vannak. Van der Goes úr leginkább azonban a döntéshozatali folyamat miatt aggódik. A Bizottság és a Tanács közötti hatalmi egyensúly, azaz a két intézmény között felosztott döntéshozatali jogkör egyre inkább a Tanács javára tolódik el, ami ellehetetleníti a Közgyűlés ellenőrzési jogkörét, hiszen a miniszterek nem tartoznak beszámolási kötelezettséggel a Közgyűlésnek. A kérdés nem csupán mennyiségi, hanem eljárásrendi is, amennyiben a kérdés az, hogy a közgyűlési szavazásra a Tanács szavazata előtt vagy után kerüljön sor. Az előadó az utóbbi verziót támogatja. Ugyanez a probléma merül fel a költségvetés megszavazásának kényes kérdése esetén is.

Wigny úr felszólalásában�� ismételten felhívja a figyelmet a nukleáris energia szerepére Európa fejlődését illetően. Az Euratom-tárgyalások állásának részletezésére felszólalásának második felében tér rá. A közös beruházásokról a Bizottság javaslatát követően a Miniszterek Tanácsa fog dönteni. Ezek a beruházások kereskedelmi és ipari jellegűek lesznek, amelyekben magánszemélyek, illetve harmadik országok is részt vehetnének, így kötve össze a kis Európát a nagy Európával. A közös vállalatok mellett a külön koordináció és felügyelet alá tartozó magánvállalkozások is szerepet kapnának.

A legkényesebb kérdés a katonai és egészségügyi felügyelet kérdése. A katonai felügyelet, melynek fő feladata a radioaktív anyagok és hulladék bombakészítésre történő felhasználásának megakadályozása, úgy működhet hatékonyan, ha a munkafolyamat és a szállítás során végig ellenőrizhető és nyomon követhető a radioaktív anyag, akár jegyzőkönyvek, akár nemzetközi testületek által végrehajtott ellenőrzéseken keresztül. Az egészségügyi felügyelet viszont tagállami szinten, az európai irányelvek mentén valósulna meg.

Wigny úr a tárgyalásokból születő Euratom-rendszert megfelelőnek, bár a reméltnél kisebb jelentőségűnek találja.

Gozard úr az intézményközi kérdésekről számol be.�� A Bizottság jogköre kisebb az ESZAK Főhatóságának jogkörénél, de a tárgyalások állása szerint még így is meghaladja a küldöttségvezetők jelentésében előirányozottakat. A Bizottság szerepét egyébiránt a Tanács szavazási rendszere is erősíti, egyrészt mivel az a bizottsági javaslatokat többségi szavazattal egyben el tudja fogadni vagy el tudja utasítani, de módosításukhoz egyhangúan kell szavaznia. Másrészt az átmeneti időszak után a Tanács a Gozard úr által részletesen vázolt rendszer és súlyozás szerint minősített többséggel szavaz majd.

A három Közösséget egyedül szolgáló Bíróságot érintő tárgyalások állásáról is pontos tájékoztatást ad a küldött. Egyetlen jelentős megjegyzése e témában az, hogy ellenzi szakértők alkalmazását a Bíróságon. Miközben szakértők bevonása egyenesen kívánatos a Bíróság munkája során, alkalmazásuk következményeképpen a Bíróság ügyészek és nem ügyészek vegyes csoportja lenne, ami – a felszólalásban ki nem fejtett okok miatt – veszélyes következményekkel járna.

A közgyűlés kapcsán a felszólaló üdvözli a három Közösség számára egységes Közgyűlés létrehozásának ötletét, ami azonban nem a meglévő Közgyűlés lesz, hanem az ESZAK-Közgyűlést asszimiláló új Közgyűlés. Kifogásolja, hogy a Közgyűlés jogkörét nem bővítik ki, amint pedig azt a tárgyalásokon beterjesztett parlamenti dokumentumokban kérték. Különösen ragaszkodna a közös

117 Ibidem, 191–195. o.

118 Ibidem, 195–199. o.

1957-2007

��


piac és az Euratom feletti ellenőrzési jogkörhöz. Pozitívan értékeli, hogy az eredeti javaslatban szereplőktől eltérően a Közgyűlés nem csak az éves jelentés alkalmával, hanem bármikor élhet bizalmatlansági indítvánnyal.

A Közösségek finanszírozása tekintetében Gozard úr aggodalmának ad hangot. Nem tartja kielégítőnek a nemzeti hozzájárulások ötletét, és személy szerint ő valamilyen fajta közösségi adót vetne ki, ami jobban biztosítaná a Közösségek függetlenségét a nemzeti kormányoktól.

A jelentéstevők felszólalásait csak a munkacsoport elnöke, Motz úr�� felszólalása követi, aki beszámol a kormányközi konferenciával különösen az utóbbi három hónap során folytatott párbeszédről. A küldött úr által közölt információk egy részéről már beszámoltunk az előző bekezdésben, a többit a következő bekezdésben tárgyaljuk. Az Európa újraindításáról szóló vita az ugyanilyen című állásfoglalás elfogadásával ér véget. Az állásfoglalás a munkacsoport az előbbiekben tárgyalt feljegyzésén alapszik.

4. Az „európai közgyűlések” fejlődése 1957 februárjában, miközben a munkacsoport a készülőben lévő szerződések tartalmát illetően gyakran hallat magáról, a közös Közgyűlés, az Európa Tanács Konzultatív Közgyűlése és a Nyugat-európai Unió Elnöksége együttesen lép fel annak érdekében, hogy ne jöjjön létre egy negyedik közgyűlés a két új Közösség részére��0, amiről pedig a kormányközi konferencia már dönteni látszik.

A közös Közgyűlés Elnöksége 1957. február 2-i ülésének jegyzőkönyvéből��, és különösen Furler elnök bevezetőjéből kiderül, hogy milyen események vezettek a konferencia előtt néhány nap alatt lezajló eseményekre. Az Európa Tanács Közgyűlése, valamint a Nyugat-európai Unió Közgyűlése már állást foglalt a negyedik közgyűlés ellen.�� Az Európa Tanács Közgyűlésének elnöke, Dehousse úr�� javasolja, hogy hívják össze a három Elnökséget és alakítsanak ki közös álláspontot a témában.

Furler úr szerint a legjobb megoldás az lenne, ha a közös Közgyűlés átvenné az új Közösségek közgyűlésének szerepét, azonban mivel a francia parlament úgy szavaz, hogy legyen új európai közgyűlés, ez a megoldás nem tűnik kivitelezhetőnek. Gyakorlatilag ugyanerre az eredményre lehet jutni, ha az új közgyűlés átveszi a közös Közgyűlés feladatait, ami azután megszűnne létezni. Az új Közgyűlés gyakorolná az új szerződések által számára előírt jogköröket, valamint az ESZAK-Szerződés által a közös Közgyűlés számára előírt jogköröket is. E megoldásnak azonban van néhány hátulütője. Módosítani kellene az ESZAK-Szerződést, újra kellene tárgyalni a közgyűlés összetételét, ami megváltoztatná a nemzeti képviseletek jelenlegi számarányait. Furler úr erre is megoldást javasol. Kicsit erősíteni kell a közepes méretű országok és Luxemburg képviseltségét, ami által elkerülhető, hogy a két nagy ország együtt abszolút többséget alkosson a Közgyűlésben.��

119 Ibidem, 199–202. o.

120 A Római Szerződések előtt a három említett közgyűlés az Európa építésére irányuló egységes terv részének érezte magát, bár az egyes szervezetek összetétele más és más volt. Ezért beszélnek egy „negyedik közgyűlésről”.

121 Doc. A 7.

122 Furler úr az Európa Tanács Közgyűlésének az európai parlamenti tevékenység racionalizálásáról szóló 117. számú ajánlását, valamint a Nyugat-európai Unió Közgyűlése általános ügyek bizottságának hasonló értelmű ajánlását (Struye jelentés) idézi.

123 A közös Közgyűlés küldöttje is, ld. korábban.

124 A mandátumok újraelosztása tekintetében a konferencia javaslata szerint a három legnagyobb országnak egyenként 60, a két közepes országnak 20 és Luxemburgnak 5 mandátum jutna, ami összesen 225 képviselőt jelent. Furler úr a két közepes méretű országnak 27 mandátumot, Luxemburgnak pedig 6-ot javasol, 60 mandátumot hagyva a nagy országoknak, így 240-re emelve a képviselők számát.

�6


Ez a megoldás mindenképpen különbözik Dehousse úr javaslatától, aki olyan egységes európai közgyűlést képzel el, amelyik asszimilálná az Európa Tanács és a Nyugat-európai Unió Közgyűlését is. Ez a megoldás azért is nehezen kivitelezhető, mert ezek a szervek különböző összetételűek. Az Európa Tanácsban 15 tagállam van, a Közösségekben csak hat.

A vita során Dehousse úr javaslata nem talál támogatásra. Azon is sokan csodálkoznak, hogy hogyan lehetne egyetlen közgyűlése a Közösségeknek, ha a jelenlegi Közgyűlés jogköre és a készülőben lévő szerződések által az új közgyűlésnek adandó jogkörök különböznek egymástól.

A három Elnökség közös ülést tart.�� A vita során Furler úr a közös Közgyűlés Elnökségének megelőző ülésén bemutatott javaslatot vezeti elő. Pleven úr, a Nyugat-európai Unió Közgyűlésének elnöke kiáll az egységes közgyűlés ötlete mellett, amelyet az előző ülésen Dehousse úrnak tulajdonítottak. Dehousse úr azonban nem fejti ki ezzel kapcsolatos részletesebb véleményét, inkább azzal foglalkozik, hogy a három Elnökség egyetértését megszerezze, és egységes küldöttséget alakítson a hatok külügyminisztereivel folytatandó tárgyalásokra. Dehousse úr javaslatára döntenek úgy, hogy „a javaslatok nem lennének túl részletesek, és különösen a súlyozás kérdését nem taglalnák részletesen”.�� Végül olyan ajánlást fogadnak el, amelyik alapvetően Furler úrnak a három Közösség egységes közgyűlésére vonatkozó álláspontját tükrözi, emlékeztetve arra, hogy a fő célkitűzés az egységes európai közgyűlés létrehozása.��

A három Elnökség küldöttségét február 4-én fogadja a hat külügyminiszter Spaak úr, a Miniszterek Tanácsa elnöke elnökletével.�� Furler úr rendkívül részletesen ismerteti javaslatát, melyet a három Elnökség elfogadott��: „javaslatát a politikai pártok vezetői támogatják; úgy véli, hogy az új Közgyűlésnek az új szerződésekben foglalt pontos hatáskörök szigorú betartásával kell működnie”��0

Spaak úr szerint a miniszterek elvi szinten már egyetértenek az Elnökség által vázolt megoldással, és a nap folyamán meg fogják azt vitatni. A felszólaló miniszterek általában osztják ezt a véleményt. A francia miniszter, Faure úr részletesebben szól, óvatosan felidézi Dehousse küldött úr kezdeményezését, amely – legalábbis jövőbeli célkitűzésként – egyetlen Közgyűlésről szól, és két javaslatról tesz említést: a korábbi megbeszéléseken elhangzottakhoz képest pontosabban vázolt egyetlen Közgyűlésre vonatkozóról és Furler úr javaslatáról. Semlegesnek mondja magát a két lehetőséggel kapcsolatban, és megemlíti, hogy a Miniszterek Tanácsa többségi álláspontját fogja támogatni a kérdésben, azonban utal rá, hogy az nem nagyon fogja tükrözni parlamentje álláspontját.

Az Elnökség küldöttsége még ugyanaznap összeül a Közgyűléssel kapcsolatos javaslatokról szóló, már a meghallgatás során kilátásba helyezett feljegyzés elfogadása céljából.��

A feljegyzés�� végleges szövegének utolsó pontja szerint egy későbbi szakaszban szó lehet az új Közgyűlés integrálásáról egy egységes európai Közgyűlésbe.�� A feljegyzés az ESZAK, a közös piac és az Euratom közös Közgyűlése mellett foglal állást, az egyes Közösségek esetében a rájuk vonatkozó szerződés szerinti hatáskör gyakorlásával; az államok képviseletét az új Közgyűlésben nagyjából a Közgyűlésben jelenleg érvényes arány határozza majd meg, igyekezvén inkább csökkenteni,

125 Doc. A 8.

126 Ibidem, 4. o.

127 Ibidem, 7. o.

128 Doc. A 9.

129 A javaslatról fentebb már volt szó a Közgyűlés Elnöksége február 2-i ülése kapcsán.

130 Doc. A 9, 4. o.

131 Doc. A 10.

132 Ibidem, 6. o. (mellékelve).

133 A feljegyzés 7. pontja, ibidem.

1957-2007

��


mintsem növelni a Miniszterek Tanácsa által javasolt teljes létszámot (225); a jelenlegi Közgyűlés tagjai az első évben tagjai lesznek az újnak, a tagállamok pedig elkötelezik magukat amellett, hogy az új Közgyűlésbe ki fogják nevezni az Európa Tanács Közgyűlésének bizonyos számú tagját. A Közgyűlés az új megalakulásával megszűnik.

A feljegyzés a Közgyűlés az EGK-t és az Euratomot létrehozó szerződések 1957. március 25-i megkötését megelőző utolsó álláspontját tartalmazza. .

5. Az egyes közös intézményekre vonatkozó megállapodásMiután megállapodtak abban, hogy a három Közösségnek egyetlen Közgyűlése és Bírósága lesz, azt jogszabályban is rögzíteni kellett, és ezért elfogadtak egy egyúttal az újonnan létrehozandó Gazdasági és Szociális Bizottság�� megalakításáról is rendelkező egyezményt az Európai Közösségek közös intézményeiről, amelyet a Római Szerződésekkel együtt, 1957. március 25-én írtak alá.

A kérdéssel a Közgyűlés Elnöksége 1957. február 26-i ülésén foglalkozik egy eszmecsere keretében, amelyről az ülés jegyzőkönyve nem számol be, és amelynek végén Fayat urat, a Közgyűlés Jogi Bizottságának elnökét bízzák meg az ESZAK Közgyűlése és az új szerződésekben szereplő új Közgyűlés összeolvadásához szükséges intézkedésekről szóló feljegyzés elkészítésével. A küldöttcsoportok elnökei, valamint Fohrmann, Battista és Blank küldött urak tanulmányozzák a feljegyzést, majd a Fayat elnök úrból és Battista küldött úrból álló küldöttség előterjeszti azt Spaak úrnak.��

A feljegyzés rendkívül rövid, két pontból áll. Az első pont, amelyből később az egyezmény 1. cikke lesz, megállapítja, hogy az új Közgyűlés fogja ellátni az ESZAK Közgyűlés hatáskörét a rá vonatkozó szerződés tiszteletben tartásával, a második pont pedig ennek következményeit tartalmazza: az ESZAK-Szerződés 21. cikkének módosítása, amely a Közgyűlés összetételéről rendelkezik, valamint az új Közgyűlés finanszírozása, amely harmadrészt az ESZAK költségvetéséből történik az ESZAK Főhatóságának járó visszatérítési mechanizmuson keresztül, a Közgyűlés kiadásainak kétharmadát pedig a tagállamok állják.��

Az Elnökség 1957. március 20-i ülésének�� jegyzőkönyve tartalmazza az ügy folytatását: 1957. február 28-án�� a Fayat elnök úrból, valamint Battista, Blank, Motz és Sassen küldött urakból álló küldöttség előterjeszti Spaak úrnak a feljegyzést. A kormányközi konferencia belefoglalja a Közgyűlés elképzeléseit az egyezmény szövegébe, bár a Közgyűlés finanszírozására vonatkozó javaslatot csak részben fogadja el; a három Közösség egyenlő teherviselésének elvét ugyan elfogadja, de az egyes költségvetések részarányát nem szabályozza. Az egyezmény nem szabályozza a kérdést, csupán a három érintett Közösség egyenlő arányú hozzájárulásáról rendelkezik.��

134 Ez a szerv az EGK és az Euratom közös intézménye.

135 D 15, 12–13. o.

136 D 16.

137 D 17, 5–6. o.

138 A feljegyzés tárgyából következő dátum.

139 Az egyezmény 6. cikke.

�8


6. Az elfogadás után: a Római Szerződések a Közgyűlés elnökének megítélésében

A Közgyűlés nem folytat vitát a Római Szerződésekről, hogy ne zavarja meg a tagállami ratifikálás folyamatát��0, azonban a Közgyűlés a szerződések aláírását követő első ülésén�� Furler elnök úr kiad egy közleményt, amely felvázolja az új Közgyűlés szerepét a három Közösségből álló Európában.

Az első érdem, amit Furler úr a Közgyűlésnek tulajdonít az, hogy 1954-ben újra hangsúlyt helyezett az európai ideára, amellyel akkoriban nem nagyon törődtek; a Közgyűlés második érdeme, hogy amikor világossá vált, hogy az új Közösségek parlamentáris funkcióinak összevonásán alapuló megoldás nem működik, önfeláldozó módon elfogadta beolvadását a három Közösség új Közgyűlésébe.�� Ez volt az ára annak, hogy egy egyszerű parlamentáris intézményt hozzanak létre és hatékony parlamentáris ellenőrzést biztosítsanak az „európai rendszer” számára a jelenlegi Közgyűlés ESZAK-Szerződés által előírt jogainak és hatásköreinek megváltoztatása nélkül. Biztosítani kellett, hogy az új Közgyűlés építeni tudjon a Közgyűlés „acquis”-jára, úgy az annak öt éves tevékenysége során kivívott jogok és hatáskörök, mint a kialakult parlamentáris hagyományok tekintetében.��

Az elnök kiemeli azt a gondolatot, hogy az európai parlamentáris intézményeknek szorosan kapcsolódniuk kell egymáshoz��, ami része annak a szélesebb körű tervnek, hogy parlamenti szinten egyesíteni kell nem csak a már közgyűléssel rendelkező szervezeteket��, hanem az OECD-t és az Atlanti Tanácsot is. Furler úr nem ért egyet ezzel a tervvel: a szóban forgó intézmények eltérő szerepéből adódóan nehezen megvalósíthatónak véli, és kockázatosnak tartja az intézmények integrációját a parlamentáris tevékenység hatékonysága és az európai egység fokozatos fejlődése szempontjából. Mindazonáltal nem kívánja lesöpörni az asztalról a tervet, hosszú távon esetleg elképzelhetőnek tartja megvalósítását��, és hosszan beszél a három európai Közgyűlés már meglévő együttműködési formáiról és azok fejlesztéséről.��

Véleménye szerint a szerződések aláírását követően a legfontosabb az új Közösségek megszilárdítása, amelyeknek nem szabad bezárkózniuk, hanem nyitottnak kell maradniuk a nem részes európai államok előtt is:

„Egyhangúlag támogatjuk egy szabadkereskedelmi övezet elképzelését, amelynek a közös piaccal társulva tagja lenne a legtöbb európai állam.”��

A nyitott Közösségek gondolata Furler úr felszólalásának vezérmotívuma:

„A hat országból álló Közösségnek, bármilyen fejlettségi szintre jusson is el, mindenképpen nyitottnak kell maradnia. Egyhangúlag elutasítjuk egy Európán belüli blokk létrehozására vonatkozó elképzeléseket.”��

140 Ez a Közgyűlés Elnöki Bizottsága döntésének indoklása Motz küldött úr tomlácsolásában a munkacsoport számára. C 10 2. o

141 B 18.

142 Ennek kapcsán Furler úr összefoglalja az európai parlamenti közgyűlések elnökségei által tett lépéseket a kormányközi konferencián, és az új közgyűlésbe történő beolvadás problémáit, köztük az igazgatási jellegűeket is (lásd e fejezet korábbi bekezdéseit).

143 Ez talán az első alkalom, amikor a Közgyűlés elnöke egy beszédében a „Parlament” kifejezést használja, amely 1962-től kezdve lesz hivatalos.

144 A három európai Közösség, az Európa Tanács és a Nyugat-európai Unió közgyűlése.

145 Lásd a korábbi lábjegyzetet.

146 A vita, amelyre Furler úr hivatkozik elvesztette jelentőségét, és csak a történeti hűség kedvéért számolunk be róla, mint az ‘50-es évek európai mozgalmait foglalkoztató elképzelésről.

147 Az elnök hangsúlyozza a három Közgyűlés évente megtartott együttes üléseinek fontosságát. B 18 421. o.

148 Ibidem, 420. o.

149 Ibidem, 422. o.

1957-2007

��

K Ö V E T K E Z T E T É S E K

KÖVETKEZTETÉSEK

A K Ö Z G Y Ű L É S S Z E R E P E A R Ó M A I S Z E R Z Ő D É S E K E L Ő K É S Z Í T É S É B E N

Aki ma, 50 év múltán olvassa a fent összefoglalt dokumentumokat, nem vonatkoztathat el a Közgyűlés, valamint az ESZAK intézményei és az akkori kormányok kapcsolatának történelmi hátterétől a Római Szerződések előkészítésének idejében.

A Közgyűlésnek csak közvetett demokratikus legitimációja volt a szénbányászat és a kohászati ágazat rendkívül speciális területén, és csupán néhány éves múltra tekinthetett vissza. Másrészt az akkoriban általánosan elfogadott nemzetközi jog hagyományos felfogása szerint a szerződések kidolgozása kizárólag az államok és kormányaik feladata volt.

Ebben a helyzetben a Közgyűlés szerepvállalására gyakorlatilag nem lett volna mód, ha a Közgyűlés megalakulása óta nem az európai közvélemény azon részének szószólójaként lépett volna fel, amely támogatta a különböző gazdasági ágazatok érdekei fölött átívelő, alapvető igényként jelentkező európai fejlődést. Klompé��0 és Teitgen�� küldött urak állásfoglalásai tanúskodnak arról, hogy a Közgyűlés az EVK kudarcát követően korát megelőzve támogatta az újrakezdést.

Ezek és az elért eredmények alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Római Szerződések kidolgozása idején a Közgyűlés képesnek bizonyult e gondolatok képviseletére, összehangolva azokat a gazdasági körök és az államok konkrét érdekeivel.

Az Euratommal kapcsolatos dokumentumok és viták jól tükrözik e teljesítményt. A Közgyűlés képes összehangolni az arra irányuló igényt, hogy Európa számára egy akkoriban a versenyképességhez és a gazdaság fejlődéséhez nélkülözhetetlennek tartott energiaforrást biztosítsanak, valamint a biztonságra és a katonai célú felhasználás tiltására vonatkozó kívánalmakat. A Közgyűlés álláspontját – amely összhangban volt azzal a felvetéssel, amely a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 1957-es létrehozásához vezetett – nagyrészt, bár nem teljes egészében, tartalmazza az Euratom-Szerződés: az utóbbi nem rendelkezik az „atombomba” elkészítésének kifejezett tiltásáról, azonban előírja a hasadóanyagok felhasználásának ellenőrzését.

A vélekedések részben eltérnek azzal kapcsolatban, hogy a Közgyűlés mivel járult hozzá az EGK-Szerződéshez. E jogszabály általános jellege, amely az ESZAK-Szerződésben már szabályozott szénbányászat és kohászati ágazat, valamint az atomenergia-ágazat kivételével az egész gazdaságot lefedi, több és szerteágazóbb problémát vet fel. Az alapvető célkitűzés, a piacgazdaság és a tagállamok közötti kereskedelem megkönnyítése általánosan elfogadott volt, és a Közgyűlés megvédte azt a tárgyalásokat fenyegető egyedi, elsősorban nemzeti és egyes ágazatokhoz vagy egyedi sajátosságokhoz kötődő érdekek érvényesülésének veszélyétől. Ezekben az érdekkonfliktusokban a Közgyűlés – saját elhatározásából vagy mert kizárták belőlük – nem játszott meghatározó szerepet, csupán a döntéshozatalban igényelt részvételt, és például felidézte az ESZAK – ugyan csak viszonylag rövid időre visszanyúló – tapasztalatát a szállítási ágazat témakörében.

150 lásd I. fejezet 1c. bekezdés.

151 lásd I. fejezet 2. bekezdés.

�0


Intézményi szinten a Közgyűlés határozottabban lépett fel. Kétségkívül neki köszönhető a vállalkozókat és a munkavállalókat európai szinten képviselő Gazdasági és Szociális Tanács létrehozása. A Közgyűlés hozzájárult az új Közösségek végrehajtó-bizottságainak megerősítéséhez is a messinai konferencia eredeti terveihez képest.

Minden bizonnyal az ESZAK-Közgyűlés meggyőző tevékenységének fontos eredménye az is, hogy a három Közösségnek egyetlen Közgyűlése lett, amelybe beleolvadt az ESZAK Közgyűlése, amint az az Elnökség küldöttségének feljegyzésében szerepel. Az „Európai Közösségek közös intézményeiről szóló egyezmény” arról rendelkezik, hogy a Közgyűlés helyébe azonnal az egyetlen Közgyűlés lép, és a továbbiakban az gyakorolja az ESZAK-Szerződésből fakadó jogokat és hatásköröket.��

A Római Szerződések végül a kívántnál ugyan kevesebb, mindazonáltal a tárgyalások kezdetén kilátásban levőnél jóval több joggal ruházzák fel a Közgyűlést: elsősorban a végrehajtó szerepű Bizottság bírálatának joga jelent fontos újdonságot a messinai konferenciához képest, nem is annyira annak hatékony használata miatt, hanem inkább azért, mert ezzel a Közgyűlésnek a nemzeti parlamentekéhez hasonló státuszt biztosít.

152 A küldöttek teljes létszáma kisebb (142) volt a kezdetben a miniszterek javaslataiban szereplőnél (225), és a nagy országok (Németország, Franciaország, Olaszország) küldötteinek száma aránytalanul csökkent (60-ról 36-ra) a kisebb országok javára (Belgium és Hollandia küldötteinek száma 20-ról csak 14-re csökkent, Luxemburg küldötteinek száma pedig 5-ről 6-ra nőtt).

1957-2007

�1

A K Ö Z G Y Ű L É S TAG J A I

A Közgyűlés tagja Nemzetiség Küldöttcsoport

Battista, Emilio olasz kereszténydemokrata

Blank, Martin német liberáldemokrata

Braun, Heinz német szocialista

Birkelbach, Willy német szocialista

Caillavet, Henri-Guy francia liberáldemokrata

Carboni, Enrico olasz kereszténydemokrata

Carcaterra, Antonio olasz kereszténydemokrata

Caron, Giuseppe olasz kereszténydemokrata

Chupin, Alfred francia liberáldemokrata

Cochart, Napoléon francia liberális

Debré, Michel francia független

Dehousse, Fernand belga szocialista

Fayat, Henri belga szocialista

Fohrmann, Jean luxemburgi szocialista

van der Goes van Naters, Marinus Jonkheer holland szocialista

Gozard, Gilles francia szocialista

Hazenbosch, Cornelis P. holland kereszténydemokrata

Jaquet, Gerard francia szocialista

Kapteijn, Paul holland szocialista

Klompé, Margaretha holland kereszténydemokrata

Kopf, Hermann német kereszténydemokrata

Kreyssig, Hermann német szocialista

La Malfa, Ugo olasz szocialista

Margue, Nicolas luxemburgi kereszténydemokrata

Maroger, Reynaud francia liberális demokrata

Menthon, François de francia kereszténydemokrata

Merkatz, Hans Joachim von német liberáldemokrata

A K Ö Z G Y Ű L É S T A G J A I

�2


Motz, Roger belga liberáldemokrata

Müller, Erwin francia kereszténydemokrata

Mutter, André francia liberáldemokrata

Nederhorst, Gerard M holland szocialista

Oesterle, Joseph német kereszténydemokrata

Poher, Alain francia kereszténydemokrata

Pohle, Wolfgang német kereszténydemokrata

Saivre, Roger de francia liberáldemokrata

Selvaggi, Vincenzo olasz liberáldemokrata

Simonini, Alberto olasz szocialista

Slot, Bruins holland kereszténydemokrata

Teitgen, Pierre Henri francia kereszténydemokrata

Togni, Giuseppe olasz kereszténydemokrata

Vendroux, Jacques francia liberáldemokrata

Vixsenboxse, Gerrit holland kereszténydemokrata

Wehner, Herbert német szocialista

Wigny, Pierre belga szocialista

1957-2007

© Photothèque de la Ville de Luxembourg

��

F O T Ó K

A Közgyűlés néhány kiemelkedő alakja vita közben. Balról jobbra: Gozard, Wigny, von Merkatz (a fotó készítésekor már lemondott, hogy elfoglalhassa az NSZK igazságügy-miniszteri székét), Fohrmann, Cavalli

és Pleven (volt francia miniszterelnök)

��


Blank, Martin

német

liberáldemokrata

Carcaterra, Antonio

olasz

kereszténydemokrata

on.van der Goes van Naters, Marinus Jonkheer

holland

szocialista

1957-2007

��

F O T Ó K

Klompé, Margaretha

holland


Gozard, Gilles

francia

szocialista

La Malfa, Ugo

olasz

szocialista

�6


Margue, Nicolas

luxemburgi


Maroger, Reynaud

francia

liberális demokrata

Motz, Roger

belga

liberáldemokrata

1957-2007

��

F O T Ó K

Wehner, Herbert

német

szocialista

Teitgen, Pierre Henri

francia


Wigny, Pierre

belga

szocialista

�8


A Hatok aláírása a Szerződésen

1957-2007

��

F O T Ó K

1957. március 25.: a Római Szerződések ünnepélyes aláírása a római Capitoliumon, a Horatiusok és Curiatiusok termében

1957-2007

�1

A S Z Ö V E G B E N H I V A T K O Z O T T D O K U M E N T U M O K L I S T Á J A

A S Z ÖV E G B E N H I VAT K O Z O T T.D O K U M E N T U M O K L I S TÁ J A

A. A mellékelt dokumentumok listája

B. A Közgyűlés hivatkozott jegyzőkönyveinek listája

C. A munkacsoport hivatkozott jelentéseinek listája

D. A szövegben hivatkozott egyéb dokumentumok listája

1957-2007

��


A. A MELLÉKELT DOKUMENTUMOK LISTÁJAA listán szereplő dokumentumok eredeti, francia nyelven, és az ehhez a kiadványhoz készült angol nyelvű fordításban vannak mellékelve. A többi rendelkezésre álló nyelvi változat a CARDOC-nál érhető el (tel.: 00 352-4300 24104 - [email protected])

Szám Cím Nyelvek

A.1 KÖZGYŰLÉS 1954. december 2-i állásfoglalás a Közgyűlés jogairól és azok gyakorlásáról (Teitgen) D,F,I,N

A.2 KÖZGYŰLÉS Az ESZAK tagállamai kormányainak címzett állásfoglalásra irányuló javaslat D,F,I,N

A.3 KÖZGYŰLÉS - Munkacsoport - Beszámoló az 1956. december 8-i, szombati ülésről F

A.4KÖZGYŰLÉS - Munkacsoport - Intézményi kérdésekkel foglalkozó albizottság - Feljegyzés az Euratom és az EGK-Szerződések intézményi záradékainak kidolgozásáról, 1956. december 10. (Gozard)

D, F, I

A.5 Motz úr Spaak úrnak írott 1956. december 10-i levele D, F, I

A 6 KÖZGYŰLÉS - Munkacsoport - Feljegyzés az európai újrakezdésről D,F,I

A.7 KÖZGYŰLÉS - ELNÖKSÉG - Jegyzőkönyv az 1957. február 2-i, szombati ülésről F

A.8Jegyzőkönyv az ESZAK Közgyűlése, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése és a Nyugat-európai Unió Közgyűlése 1957. február 2-i közös üléséről

F

A.9 Jegyzőkönyv a három európai Közgyűlés küldöttségének a hat miniszter általi, a brüsszeli Val Duchesse-ben tartott 1957. február 4-i meghallgatásáról F

A.10 Jegyzőkönyv a három európai Közgyűlés elnökségi küldöttségeinek üléséről (Brüsszel, 1957. február 4.) F

��


B. A KÖZGYŰLÉS SZÖVEGBEN IDÉZETT BESZÁMOLÓINAK LISTÁJAA Közgyűlés beszámolói a jelzett nyelveken állnak rendelkezésre a CARDOC-nál (tel.: 00 352-4300 24104 - [email protected])

Dokumentum A ülés dátuma A CARDOC-nál rendelkezésre álló nyelvek

B 1 1954. november 29., hétfő D, F, I, NL

B 2 1954. november 30., kedd D, F, I, NL

B 3 1954. december 1., szerda D, F, I, NL

B 4 1954. december 2., csütörtök D, F, I, NL

B 5 1955. május 6., péntek D, F, I, NL

B 6 1955. május 9., hétfő D, F, I, NL

B 7 1955. május 13., péntek F

B 8 1955. május 14., szombat F

B 9 1955. június 24., péntek F

B 10 1956. március 13., kedd D, F, I, NL

B 11 1956. március 15., csütörtök D, F, I, NL

B 12 1956. március 16., péntek D, F, I, NL

B 13 1956. május 11., péntek F

B 14 1956. június 21., csütörtök F

B 15 1956. november 29., csütörtök D, F, I, NL

B 16 1956. november 30., péntek D, F, I, NL

B 17 1957. február 12., kedd F

B 18 1957. május 14., kedd F

1957-2007

��


C. A MUNKACSOPORT ÜLÉSEI SZÖVEGBEN IDÉZETT BESZÁMOLÓINAK LISTÁJA

A munkacsoport beszámolói francia nyelven állnak rendelkezésre a CARDOC-nál (tel.: 00 352-4300 24104 - [email protected])

Szám Az ülés dátuma CARDOC hivatkozás

C 1 1955. május 14. (alakuló ülés) GT/CRA 55-1

C 2 1955. november 2. (az eredeti német nyelven nem áll rendelkezésre) GT/CRA 55-3

C 3 1955. december 19. GT/CRA 55-5

C 4 1956. március 2. GT/CRA 56-1

C 5 1956. április 30. GT/CRA 56-3

C 6 1956. május 7.GT/CRA 56-4

C 7 1956. május 8.

C 8 1956. május 9. GT/CRA 56-5

C 9 1956. június 19. GT/CRA 56-6

C 10 1957. április 14. GT/CRA 57-3

A.3 1956. december 8. (részben a mellékletben) GT/CRA 56-8

�6

A Z E G Y S É G E S P A R L A M E N T F E L ÉD

. A

SZ

ÖV

EGB

EN H

IVA

TK

OZ

OT

T E

GY

ÉB D

OK

UM

ENT

UM

OK

Szám

Cím

Nye

lvek

Forr

ások

D 1

KÖ

ZGYŰ

LÉS

Jele

ntés

a P

oliti

kai B

izott

ság

nevé

ben

a Kö

zöss

ég k

ülka

pcso

lata

iról,

és a

nnak

tová

bbfej

leszt

ésér

ől a

z ak

tuál

is po

litik

ai fe

jlem

énye

k fén

yébe

n

D, F

, I, N

CA

RDO

C D

oc. 0

4 54

/55

D 2

KÖ

ZGYŰ

LÉS

Jele

ntés

a P

oliti

kai

Bizo

ttság

nev

ében

a K

özgy

űlés

elle

nőrz

ő jo

gkör

éről

és a

nnak

gya

korlá

sáró

lD

, I, N

CA

RDO

C D

oc. 5

54/

55

D 3

KÖ

ZGYŰ

LÉS

Jele

ntés

az

Elnö

kség

nev

ében

az

1954

. dec

embe

r 2-i

állá

sfogl

alás

ban

fogl

alt

rend

elkez

ések

alk

alm

azás

áról

, m

ely f

elhat

alm

azza

az

Elnö

kség

et,

hogy

kér

je fel

a K

özgy

űlés

t eg

y m

unka

csop

ort

létre

hozá

sára

von

atko

zó t

erv

kido

lgoz

ásár

a,19

55.

már

cius

D, F

, I, N

CA

RDO

C D

oc. 1

2 54

/55

D 4

KÖ

ZGYŰ

LÉS

Állá

sfog

lalá

s eg

y m

unka

csop

ort l

étre

hozá

sáró

l az

1954

. dec

embe

r 2-i

állá

sfogl

alás

ker

etéb

en

D,F

,I,N

ESZA

K H

ivat

alos

Lap

ja -

1955

. jú

nius

10-

i köz

gyűl

és, 7

69. o

.

D 5

KÖ

ZGYŰ

LÉS

Jele

ntés

a P

oliti

kai

Bizo

ttság

nev

ében

a k

ülüg

ymin

iszte

rek

álta

l M

essin

ában

elfo

gado

tt ál

lásfo

glal

ásró

lD

, F, I

, NC

ardo

c D

oc 4

3 (A

C A

P RE

LA 1

953

AC

-004

3/55

-mai

001

0

D 6

KÖ

ZGYŰ

LÉS

A M

inis

zter

ek K

ülön

lege

s Tan

ácsá

nak

és a

Főh

atós

ágna

k cí

mze

tt 19

55.

júni

us 2

4-i

állá

sfog

lalá

s az

ESZ

AK

tagá

llam

ai 1

955.

jún

ius

1-én

és

2-án

M

essin

ában

ülés

ező

külü

gym

inisz

tere

inek

állá

sfogl

alás

áról

D,F

,I,N

ESZA

K H

ivat

alos

Lap

ja -

1955

. m

ájus

27-

i hiv

atal

os k

özgy

űlés

, 84

5. o

.

D 7

KÖ

ZGYŰ

LÉS

Mun

kacs

opor

t -

Előz

etes

jele

ntés

az

euró

pai

ener

giap

robl

émár

ól,

előa

dó P

. Wig

nyD

,F,I,

NC

ARD

OC

AC

AP

RP/G

RTR

1955

A

C-0

06/5

6-m

ars

0010

D 8

KÖ

ZGYŰ

LÉS

Az

ESZA

K ta

gálla

mai

kor

mán

yain

ak cí

mze

tt ál

lásfo

glal

ásD

, F, I

, NES

ZAK

Hiv

atal

os L

apja

- 19

56.

már

cius

29-

i hiv

atal

os k

özgy

űlés

, 11

5-11

6. o

.

D 9

KÖ

ZGYŰ

LÉS

Előz

etes

jel

enté

s a

gazd

aság

i in

tegr

áció

fejl

ődés

éről

Eur

ópáb

an -

ak

adál

yok

és a

zok

felsz

ámol

ása,

elő

adó

M. v

an d

er G

oes

van

Nat

ers

D, F

, I, N

CA

RDO

C D

oc. 7

55/

56

1957-2007

��


D 1

0A

kül

döttc

sopo

rtok

vez

etői

nek

jele

ntés

e - A

z ál

talá

nos

közö

s pi

ac -

a K

özgy

űlés

K

utat

ási é

s D

okum

entá

ciós

Osz

tály

ának

öss

zefo

glal

ója

AC

219

2D

,F,I

CA

RDO

C A

C 2

192

D 1

1K

ÖZG

YŰLÉ

S Je

lent

és a

mun

kacs

opor

t nev

ében

a k

özös

pia

cról

és a

z Eu

rato

mró

l, el

őadó

k va

n de

r Goe

s és

Wig

ny, D

oc. 1

4 (A

C 2

226)

FC

ARD

OC

AC

AP

RP/G

RTR

1955

A

C-0

14/5

6-m

ai 0

010

D 1

2K

ÖZG

YŰLÉ

S Id

őköz

i je

lent

és a

mun

kacs

opor

t ne

vébe

n a

Euró

pai

inte

grác

ió

fejlő

désé

nek

egye

s int

ézm

ényi

kér

dése

iről,

előa

dó G

ozar

d, D

oc 2

8 55

/56

D,F

,I,N

CA

RDO

C D

oc. 2

8 55

/56

D 1

3 K

ÖZG

YŰLÉ

S Sz

ociá

lis B

izott

ság

- Je

lent

éste

rvez

et a

Kül

ügym

inisz

tere

knek

a

mes

sinai

kon

feren

cián

létr

ehoz

ott k

orm

ányk

özi b

izott

ság

küld

öttsé

gvez

etői

jelen

tésé

nek

szoc

iális

asp

ektu

sairó

lD

,I,N

CA

RDO

C D

oc. 2

56/

57

A.4

Goz

ard

úr 1

956.

dec

embe

r 12-

i fel

jegy

zése

az

Eura

tom

és

az E

GK

-Sze

rződ

ések

in

tézm

ényi

zár

adék

aina

k ki

dolg

ozás

áról

AC

2734

D, F

, IC

ARD

OC

AC

AP

RP/G

RTR

1955

A

C-0

014/

56-m

ai 0

011

A.5

Mot

z úr

Spa

ak ú

rnak

írott

195

6. d

ecem

ber 1

0-i l

evel

e A

C27

35D

, F, I

CA

RDO

C A

C A

P RP

/GRT

R 19

55

AC

-001

4/56

-mai

010

0

D 1

4K

ÖZG

YŰLÉ

S 19

57. f

ebru

ár 1

3-i á

llásf

ogla

lás

az E

uróp

ai ú

jrake

zdés

ről

D, F

, IES

ZAK

Hiv

atal

os L

apja

- 19

57.

már

cius

11-

i hiv

atal

os k

özgy

űlés

, 10

0. o

.

D 1

5K

ÖZG

YŰLÉ

S - E

lnök

ség

- Az

1957

. feb

ruár

26-

i ülés

ről k

észü

lt jeg

yzők

önyv

F

CA

RDO

C A

C 3

009

D16

A K

özgy

űlés

elnö

kség

e rés

zérő

l Pau

l Hen

ri Sp

aak ú

rnak

1957

. febr

uár 2

8-án

előt

erjes

ztett

fel

jegyz

és eg

y eg

ység

es K

özgy

űlés

létr

ehoz

ásár

ól a

hár

om eu

rópa

i Köz

össé

g sz

ámár

aF

CA

RDO

C A

C 3

036

D 1

7K

ÖZG

YŰLÉ

S - E

lnök

ség

- Az

1957

. már

cius

20-

i ülés

ről k

észü

lt jeg

yzők

önyv

FC

ARD

OC

AC

309

1

Meg

jegy

zés:

A „

D”

lista

dok

umen

tum

ai a

jelz

ett n

yelv

eken

álln

ak re

ndel

kezé

sre

a C

ARD

OC

-nál

(tel

.: 00

352

-430

0 24

104

Arc

h-in

fo@

euro

parl

.eur

opa.

eu)

MÁSODIK RÉSZ

D O K U M E N T U M O K.( A . l i s t a )

E R E D E T I N Y E LV: F R A N C I A

1957-2007

A1

ASSEMBLEE COMMUNE

Résolution adoptée le 2 décembre 1954 et relative aux Pouvoirs de l’Assemblée Commune et à leur exercice

Source: CECA Journal Officiel – Assemblée Commune de l’11.12.1954, p.532-533

61

M E L L É K L E T

1957-2007

6�

M E L L É K L E T

6�


1957-2007

A2

ASSEMBLEE COMMUNE

Proposition de résolution à l’adresse des Gouvernements des états membres de la CECA

Source: CECA Journal Officiel – Assemblée Commune Officiel du 29.3.1956, p115-116

6�

M E L L É K L E T

1957-2007

6�

M E L L É K L E T

68


1957-2007

6�

M E L L É K L E T

1957-2007

A3

ASSEMBLEE COMMUNE – Groupe de Travail

Compte rendu de la réunion du samedi 8 décembre 1956

(extrait: “Echange de vues sur l’évolution actuelle des travaux de la Conférence Intergouvernementale pour le

Marché commun et l’Euratom)

page 3 point 3

Source: GT/CRA 56-8

�1

M E L L É K L E T

1957-2007

��

M E L L É K L E T

��


1957-2007

��

M E L L É K L E T

�6


1957-2007

��

M E L L É K L E T

�8


1957-2007

��

M E L L É K L E T

80


1957-2007

81

M E L L É K L E T

82


1957-2007

8�

M E L L É K L E T

8�


1957-2007

8�

M E L L É K L E T

86


1957-2007

8�

M E L L É K L E T

88


1957-2007

8�

M E L L É K L E T

�0


1957-2007

�1

M E L L É K L E T

�2


1957-2007

��

M E L L É K L E T

��


1957-2007

��

M E L L É K L E T

�6


1957-2007

��

M E L L É K L E T

�8


1957-2007

��

M E L L É K L E T

100


1957-2007

A4


Sous-Commission des questions institutionnelles.Notes sur l’élaboration des clauses institutionelles des traités de

l’Euratom et du Marché

10.12.1956 (Gozard)

Source: CARDOC AC 2734

101

M E L L É K L E T

1957-2007

10�

M E L L É K L E T

10�


1957-2007

10�

M E L L É K L E T

106


1957-2007

A5


Lettre de M. Motz à Spaak du 10.12.1956


10�

M E L L É K L E T

1957-2007

10�

M E L L É K L E T

110


1957-2007

A6


Memorandum sur la Relance européenne


111

M E L L É K L E T

1957-2007

11�

M E L L É K L E T

11�


1957-2007

11�

M E L L É K L E T

116


1957-2007

11�

M E L L É K L E T

118


1957-2007

A7

ASSEMBLEE COMMUNE – BUREAU

Procès-Verbal de la réunion du samedi 2 février 1957


11�

M E L L É K L E T

1957-2007

121

M E L L É K L E T

122


1957-2007

12�

M E L L É K L E T

12�


1957-2007

12�

M E L L É K L E T

126


1957-2007

12�

M E L L É K L E T

1957-2007

A8

Procès-verbal de la réunion commune des Bureaux de l’Assemblée commune CECA, de l’Assemblée consultative du Conseil de l’Europe

et de l’Assemblée de l’Union de l’Europe Occidente du 2 février 1957

Source: CARDOC AC OD PV/BURE BUBE-19570202-AM 0010

12�

M E L L É K L E T

1957-2007

1�1

M E L L É K L E T

1�2


1957-2007

1��

M E L L É K L E T

1��


1957-2007

1��

M E L L É K L E T

1�6


1957-2007

1��

M E L L É K L E T

1957-2007

A9

Procès-verbal de l’audience accordée à la délégation des Bureaux des trois Assemblées européennes par le six Ministres réunis en

Conférence le 4 février 1957 au Val Duchesse à Bruxelles

Source: CARDOC AC OD PV/BURE BUBE-19570204 0010

1��

M E L L É K L E T

1957-2007

1�1

M E L L É K L E T

1�2


1957-2007

1��

M E L L É K L E T

1��


1957-2007

1��

M E L L É K L E T

1�6


1957-2007

1��

M E L L É K L E T

1957-2007

A10

Procès-verbal de la réunion de la Délégation des Bureaux des trois Assemblées européenes (Bruxelles, le 4 février 1957)


1��

M E L L É K L E T

1957-2007

1�1

M E L L É K L E T

1�2


1957-2007

1��

M E L L É K L E T

1��


1957-2007

1��

M E L L É K L E T

1�6


D O K U M E N T U M O K.( A . l i s t a )

A N E M H I VATA L O S F O R D Í TÁ S N Y E LV E : A N G O L

* N.B. The documents in the list are attached in the original French version, with an English translation produced for this publication. The other available language versions (see table headed ‘A. List of attached documents’, at the end of Part 1 of this document) may be obtained from CARDOC (tel. 00 352-4300 24104 - [email protected] )

1�8


1957-2007

A.1

COMMON ASSEMBLY

Resolution adopted on 2 December 1954 concerning the

Powers of scrutiny of the Common Assembly and their use.

Source: ECSC Official Journal - Common Assembly, 11 December 1954, p. 532-533.

1��

M E L L É K L E T

1957-2007

‘The Common Assembly

I. Reminds its committees that they are entitled:

A. to instruct, with the agreement of the Assembly Bureau, one or more of their members to carry out a special fact-finding mission

– either to the appropriate economic, professional and trade union organisations,

– or to international organisations pursuing objectives similar to those of the Community,

– or to the national Governments,

– or to the Special Council of Ministers;

B. to invite to one of their meetings, for the purpose of addressing it, anyone whom it might be useful to hear, including in particular:

– members of the Special Council of Ministers,

– representatives of any economic, trade union or professional organisations whose opinions the committee might find instructive,

II. Calls on the High Authority:

A. to recognise, in agreement with the Consultative Committee, that the committees of the Assembly may ask their rapporteurs to attend, as observers, any meetings of the Consultative Committee which are of particular interest for the information of the Assembly or its committees;

B. to negotiate, in collaboration with the Bureau of the Assembly, agreements which would enable the Assembly to maintain permanent relations, for information purposes, with the ILO, GATT, OECD, the EEC and, eventually, the Western European Union.

III. Calls on the members of the Special Council of Ministers to keep the Assembly regularly informed of Council policy, using the opportunity offered by the fourth paragraph of Article 23 of the Treaty.

IV. Recognises that it has the power to debate, on the initiative of one of its committees or members, motions for resolutions concerning:

(a) the application of Articles 95 and 96 of the Treaty,

(b) any acts, decisions or proposals which, on account of their content or consequences, could jeopardise the existence of the Community, its effectiveness or its development as envisaged in the Treaty.

V. Calls on its Bureau to refer to it the proposal to set up a working party with the task of reporting to the Assembly on the following questions:

161

M E L L É K L E T

(a) the arrangements devised in collaboration with the High Authority to give effect to point II of this resolution;

(b) the procedure which could be proposed to study the most appropriate and effective means of enabling:

1. the Assembly’s power of scrutiny vis-à-vis the Executive to be formulated more clearly;

2. the Community’s material jurisdiction - and, more generally, the common market - to be extended;

3. the difficulties relating to the election of members of the Assembly by universal suffrage to be resolved.’

162


1957-2007

A.2

COMMON ASSEMBLY

Motion for a resolution addressed to the Governments of the Member States of the ECSC

Source: ECSC Official Journal - Common Assembly, 29 March 1956, p. 115-116.

16�

M E L L É K L E T

1957-2007

‘The Common Assembly,

– whereas Europe’s economy is lagging ever-further behind,

– whereas only a common European policy can enable living standards to be raised on the basis of economic expansion and increased employment,

– whereas that policy requires a common market to be progressively established,

– whereas this common market must not only allow economic competition and the division of labour, but must also fulfil the requirements of solidarity between the peoples of the Member States,

– whereas this common market must not be confined to trade liberalisation measures, as its establishment implies that the economic, social, monetary and fiscal policies of the Member States should be coordinated to allow certain sectors to be adjusted and to ensure stable employment and the expansion of industry as a whole,

– whereas, in any event, a common market needs an Authority to see that it is opened up and developed, eliminate distortions and help Member States which are in difficulty,

– having regard to its resolutions of 2 December 1954 and 13 May 1955,

– having regard to the preliminary report presented by the Working Party to its session in Brussels in March 1956 and the debate thereon,

– having regard to the need for a Treaty:

which definitively establishes the basis for a general common market in the form of a customs and economic union which precludes any form of autarky,

which envisages the free movement not only of goods, services and capital but also of workers,

which establishes, furthermore, an investment fund aimed at promoting economic expansion,

which helps national economies to adapt while taking account of the special situation of agriculture and ensuring the progressive and irreversible establishment of this economic union,

which, to the same end, provides for Community aid to be channelled to Member States through a readaptation fund and stipulates safeguard clauses to cover cases where vital national interests might be at risk,

which makes provision for the development of the common market to proceed hand-in-hand with the harmonisation of social security contributions in the context of an active and progressive policy aimed at ensuring a steady improvement in standards of living,

16�

M E L L É K L E T

which establishes institutions having sufficient powers to carry the abovementioned principles into effect, subject to democratic oversight,

which is broadly open to all the other members of the OECD,

Calls on the Governments of the Member States of the European Coal and Steel Community, as a matter of urgency, to conclude a Treaty between themselves on the basis of these principles.’

166


1957-2007

A.3

COMMON ASSEMBLY - Working Party

Minutes of the meeting of Saturday, 8 December 1956 (extract: Exchange of views on the current progress of the proceedings of the Intergovernmental Conference on the Common Market and Euratom)

page 3, point 3

Source: CARDOC GT/CRA/56-8

16�

M E L L É K L E T

1957-2007

EUROPEAN COAL AND STEEL COMMUNITY

COMMON ASSEMBLY

W O R K I N G P A R T YGT/CRA/56-8

MINUTES

of the

meeting of Saturday 8 December 1956, at 9.30 a.m.Belgian Senate

Palais de la NationPolitical Groups Room

BRUSSELS

Present: Mr MOTZ, Chairman, Mr POHLE, Vice-chairman,

Messrs. BLANK, CARBONI, van der GOES van NATERS, GOZARD, HAZENBOSCH, KOPF, KREYSSIG, MARGUE, DE MENTHOS, MUTTER and POHER.

Pursuant to Rule 38(3) of the Rules of Procedure, Mr AMADEO was replaced by Mr SCHONE, Mr FOHRMANN by Mr VANRULLEN and Mr WEHNER by Mr BIRKELBACH.

Mr FURLER, President of the Common Assembly

Apologies received from: Mr DEHOUSSE, Vice-Chairman, Messrs BLAISSE, CAILLAVET, CARON COULON, OESTERLE, PELLA, SCHIAVI and WIGNY.

Also present at the meeting: Mr P.-H. SPAAK, Chairman of the Intergovernmental Conference for

the Common Market and Euratom, and Mr CALMES, Secretary-General of the ECSC Special Council of

Ministers, Mr HUPPERTS, Minister Plenipotentiary, Mr ALBRECHTS and Mr VERNAEVE of the Intergovernmental

Conference.

The High Authority was represented by Mr ERNST, Deputy Director of the External Relations Division.Secretariat of the Common Assembly represented by:

Mr VAN DEN EEDE, Head of the Committees Division, Mr d’ARVISENT, Head of the Research and Documentation

Division,

16�

M E L L É K L E T

Mr KONIG, Mr PASETTI and Mr von MOHRENSCHILDT of the Committees Division,

Mr LAGACHE of the Research and Documentation Division.

Political Groups’ secretariat:

Miss VALENTIN, Christian-Democrat Group, Mr DREZE, Liberal Group, Mr GEORGES, Socialist Group.

- - - - - - - -

1�0


1957-2007

S U M M A R Y

Pages

1. Adoption of minutes of 19 June 1956 (Doc. AC/GT/cra/56-6) .............................. 4

2. Exchange of views on the programme of work ...................................................... Part 1 ....................................................................................................................... 4 - 11 Part 2 ....................................................................................................................... 36 - 40

3. Exchange of views on the current progress of the proceedings of the Intergovernmental Conference for the Common Market and Euratom

Part 1 (Address by Mr SPAAK) ............................................................................. 12 - 22 Part 2 (Members’ questions and Mr SPAAK’s replies) ........................................... 23 - 36

4. Date of the next meeting ......................................................................................... 40 - 41

Annex I: Table of decisions taken by the Working Party ....................................... 42 - 43

Annex II: Draft agenda of the meeting ................................................................... 44

- - - - - - -

1�1

M E L L É K L E T

EXTRACT:

3. ‘Exchange of views on the current state of progress in the Intergovernmental Conference on the Common Market and Euratom’

page 3, point 3

Mr Paul-Henri SPAAK, accompanied by his staff, enabled the room.

Mr MOTZ, chairman, welcomed Mr SPAAK, thanked him for coming and suggested that the meeting resume discussion of the programme of work after hearing Mr SPAAK.

Mr P.-H. SPAAK began by noting that that day’s meeting was taking place at a difficult time. The conference was currently poised between two crucial stages and, although many points had already been settled, some questions were still unresolved. It was difficult, therefore, to give any definitive information about the treaties which were being drawn up.

Mr SPAAK considered that, however, to put the question into perspective, he should briefly summarise the history of the concept of European integration since the Messina Conference.

In April 1956, the Intergovernmental Committee set up after Messina, had produced an initial report by the delegation heads to the Foreign Ministers which was generally regarded as a remarkable achievement.

The report had been submitted to the subsequent Venice Conference in a climate of optimism and, without going into detail, it demonstrated that general technical solutions could be found for all the various problems. The difficulty had not been to find such solutions, but to choose between the various possible options.

Mr Spaak reminded the meeting that the Venice Conference had created an impression of total success. The Ministers, meeting in a favourable atmosphere, had reached positive conclusions fairly rapidly and accepted the report as a working basis. The impression created was that the remaining stages could be concluded very swiftly.

It had soon become apparent, however, that the fact that the report had been accepted as a working basis did not mean that agreement had been reached on every issue. Although certain delegations had entered reservations, they had not seemed to be of any particular importance.

On the other hand, the French delegation had introduced into the debate an important new idea, that of including the overseas territories in the common market. That had raised a problem which was to return later and to which the experts were devoting considerable attention at the time of speaking.

After the Venice Conference, work had resumed again on 26 June for a brief period, but it was not until the beginning of September 1956 that the experts had returned to the task in hand.

Although agreement existed on the basic ideas, no formal commitment had been made by the participating states. Moreover, there had been a considerable change in the composition of the teams of experts who had drawn up the initial report. The consequence was that almost every question was reopened and all the discussions were resumed.

1�2


1957-2007

For several weeks, progress was very slow, and the fact that problems which had been regarded as settled were being discussed once again put a damper on proceedings.

This atmosphere was relieved only after the intervention of Mr Maurice FAURE who, speaking very frankly, tried to define the difficulties and conflicting opinions involved, and called on the delegations to formulate very precisely any objections they wish to present. In essence, this meant France’s objections with regard to the general common market and Germany’s objections with regard to Euratom.

This marked a new phase of the proceedings. Difficulties certainly remained, but attempting to formulate them clearly had made the task of finding solutions somewhat easier.

Two major difficulties remained:

(a) France declared that it could not agree to enter the common market unless France was regarded as a special case in relation to certain issues. France’s economic situation was such that it did not believe that it could be integrated into Europe unless certain safeguard clauses were introduced;

(b) with regard to Euratom, Germany proposed, on the question of the supply of fissile materials, solutions which were totally different from those contained in the initial report adopted by the delegation heads.

Mr SPAAK stressed that attitude of the other delegations to these difficulties had been both understanding and constructive. They had recognised the validity of the objections raised and agreed to consider the special situation in which France found itself.

Mr SPAAK pointed out that the fact that the various delegations wished to reach an agreement was very encouraging, and stressed that the Italian delegation, in particular, had declared that it was prepared in principle to endorse the French position.

Once this issue had been agreed, it was possible to begin considering the problem, which involved laying down acceptable limits for the special treatment which France should be accorded.

In the memorandum tabled by France, it had proposed certain modifications to the document drawn up by the delegation heads in Brussels. The French proposals:

- introduced new arrangements for the transition from the first to the second stage;- raised the difficult problem of harmonising social security contributions;

- asked for the possibility of retaining a system of export refunds and taxes on imports;- called for safeguard clauses in the event of balance of payment difficulties;- and, finally, raised objections to the arrangements for the implementation of the Treaty.

All these questions had been dealt with at a series of meetings of delegation heads. Compromise solutions had been reached without difficulty on a fairly large number of points. However, certain fairly important problems were still unresolved.

1��

M E L L É K L E T

The moment had come to move to a higher level than delegation head and put the questions before the Ministers.

With regard to the German proposal, the five other delegations had let it be known that they firmly intended to retain the solutions proposed in the April 1956 report on supplies of fissile material.

Two documents had been drawn up for the ministers’ meeting on 20 and 21 October in Paris. On the first day, it had seemed that it would be easy to reach agreement; on the second day, however, it had proved impossible to reach clear and satisfactory solutions, particularly in the area of harmonising social security contributions.

The points at issue were:

- arrangements for paid holidays;- bringing women’s and men’s salaries into line, a point on which the French insisted that their

system be adopted, and- working hours and payment for overtime.

It had soon become apparent that the problem of paid holidays did not raise any real problems since, on examination, it had emerged that the different countries respective systems were comparable. The greater number of days’ paid annual leave in some countries was offset by the greater number of public holidays in others, with the result that the total number of days’ paid holiday ended up roughly the same.

It seemed that compromise would also be easy to reach as regards identical salaries for women and men.

One insurmountable difficulty remained: harmonising working hours and payments for overtime. This problem was exacerbated by the fact that the intransigent attitude adopted by some delegations had led others to withdraw the concessions they had made on other issues.

The upshot was that the Paris meeting had ended in failure. Consequently the problem had to be addressed at the highest political level in order to achieve the necessary rapprochement between France and Germany. Mr ADENAUER and Mr MOLLET had therefore held a meeting on 6 November which had been, on the whole, constructive.

The German Chancellor and the French Prime Minister revisited the Paris memorandum and succeeded in reaching almost complete agreement in principle. The agreement involved certain new proposals which were communicated immediately to the other delegations and accepted by them.

Once this difficulty had been successfully negotiated, the experts resumed their task and, by the beginning of December, the treaty establishing the general common market had already been partially drafted, not merely in outline but already in the form of chapters and articles. In fact several of these articles had already been discussed very thoroughly and conclusively.

Mr SPAAK paid particular tribute to Mr von der GROEBEN, the head of the German delegation, who chaired the common market committee.

1��


1957-2007

Mr SPAAK confirmed that, on 6 December, the delegation heads had been able to reach agreement on the following four chapters:

- abolishing customs duties between Member States,- abolishing quantitative restrictions,- a European readaptation fund, to be referred to in future as the ‘redeployment fund’,- competition rules.

In addition, four more chapters had already been drafted and would be examined by the delegation heads over the next few days. These chapters were headed as follows:- the investment fund,- state aid,- the balance of payments,- monetary questions.

The following chapters were expected to be completed by 19 to 20 December:

- agriculture,- common external tariffs,- trade policy.

Finally, it is hoped that, by the first week in January, provisions would have been drafted with regard to:

- transport,- services,- the free movement of workers.

It was also expected that texts would have been drafted on the subject of distortions of competition, the harmonisation of legislation and capital movements.

Mr SPAAK acknowledged that this was an ambitious timetable but stated that, in his view, there was nothing to stop it being met, which would enable the work to be concluded by 15 January.

The difficult problem of overseas territories, still had to be addressed however. A memorandum had been drawn up jointly by the French and the Belgians, setting out their proposals concerning the inclusion of overseas territories. However, the document had been received with some reservations by the other delegations.

Briefly, the memorandum proposed integrating the overseas territories into the common market as far as possible but with the proviso that, in return, all the Member States of the new Community should contribute to the public investment required to provide these territories with the necessary amenities.

The sums referred to in the memorandum were, of course, rather large; these seemed to have alarmed certain delegations, which possibly, took the view that the advantages were outweighed by the disadvantages. That had given rise to doubts and reservations.

1��

M E L L É K L E T

The speaker declared that he was very much in favour of the idea developed in the memorandum and that the French delegation also regarded it as very important. The memorandum contained an initial blueprint for regulating relations between Europe and Africa which could also be used to formulate a policy for the provision of aid to under-developed countries.

Mr SPAAK declared that he was dubious about arrangements which would have the effect of providing aid even to countries which were hostile to our general political outlook. He believed that it was undoubtedly preferable to help those countries whose political development was likely to bring them closer to the Western political model.

It seemed at present that the problem of the overseas territories was the most important one. However, it was expected that a report on the question would be available in a few days which would make it possible to wind the matter up.

One further question remained: that of relations with the OECD and the United Kingdom.

On the subject of the United Kingdom, it was certain that there was a current of opinion in that country which favoured closer links with continental Europe, an idea which had been developed on several occasions by Mr MACMILLAN.

However, the United Kingdom had taken the view that, while it was unable to simply accede to the common market, it could participate in a ‘free trade area’ closely associated with the common market.

The main difference between the two entities was that the common market regulated issues which were common to the Member States, such as external tariffs, whereas in the free trade area, external tariffs continue to be freely determined by members, which would enable the British to maintain their system of preferential tariffs for Commonwealth countries.

Mr SPAAK said he was in favour of such rapprochement and intended to support it in the OECD. However, he stressed that, despite appearances, it would be no easier to create the free trade area than the common market itself. For, as the free trade area would also incorporate safeguard clauses, it would have to be administered by means of common institutions to which the United Kingdom will have no alternative but to subscribe.

The OECD working party had had to address all the problems with which the Intergovernmental Conference experts had been faced. There was one additional difficulty in that the United Kingdom wished to exclude agriculture from the free trade area whereas the Netherlands, Belgium and Italy would never agree to it being excluded.

At OECD level, where 17 countries were involved, a similar problem had arisen because of the particular situation of Danish agriculture.

However, Mr SPAAK believed that it was impossible to revisit these problems with the OECD or GATT experts, as on each occasion new solutions were proposed which could jeopardise all the progress achieved so far.

The current position was clear: the aim was to establish a common market while seeking to ensure that it was closely associated with a free trade area.

1�6


1957-2007

Mr SPAAK noted in passing that the United Kingdom seemed to have certain reservations about including oversees territories, while being more hostile that the five continental delegations to the safeguard clauses requested by France. This had led to a paradoxical situation: those French citizens who had wanted nothing to do with the common market because the United Kingdom was unable to join might now see the prospective free trade area collapse because of the United Kingdom’s concerning the need to take France’s specific situation into account.

Although considerable difficulties remained to be solved, Mr SPAAK believed that the way forward was now more apparent. It was immensely important to finalise the project swiftly, before some new turn of events - which was always possible - distracted the attention of the Governments concerned.

That being so, Mr SPAAK believed that plans should be made for the Governments to sign the treaties by the end of January.

Mr SPAAK apologised for not having discussed in detail the structure of the treaties themselves. He had little alternative, however, at this crucial stage of proceedings.

On the subject of Euratom, he announced that Mr ADENAUER and Mr MOLLET had agreed in general terms to retain the solutions proposed in the delegation heads’ report of April 1956.

It seemed, however, that the task of drafting the chapters and articles of the Euratom treaty would prove more difficult than in the case of the treaty on the common market, and we would probably have to be satisfied with what one might call a framework treaty setting out the required commitments and establishing general principles.

The problems raised by a nuclear energy community were still relatively unknown, and scientific development and the policy pursued in this area by the great powers were so liable to change that it was impossible to lay down rigid and detailed rules to cover the next 50 years.

In the coming days, decisions would have to be taken about the general provisions of the treaty which, judging by the reaction of the various governments involved, might take a rather different form from that establishing the general common market.

Provisions would doubtless begin to be finalised in the course of the second half of December, and it was not impossible that the drafting of the treaty would be completed towards the end of January.

Mr SPAAK concluded his account of the progress of work so far and declared that he was ready to answer any questions which members of the working party wished to raise. He noted, however, that it would be difficult for him to provide precise technical and other details, as the texts in question were still being drawn up and it would be two or three weeks before they assumed more definitive form. By the present stage, the delegation heads would have played their part by stating their views on the various points which still had to be clarified.

Mr MOTZ, the Chairman, thanked Mr SPAAK on behalf of the working party. Mr SPAAK’s account had been an optimistic one, since it made clear that, despite the problems which still had to be overcome, a blueprint had been drawn up and the future was opening up before us. He gave the floor to members who wished to raise questions.

1��

M E L L É K L E T

Mr MARGUE hoped that the projects to which Mr SPAAK had alluded would be carried to completion in the way that he had suggested, and shared Mr SPAAK’s relative optimism.

Mr MARGUE considered that the problematic issue of agriculture should not be excluded from the treaties. However, it was essential to take account of all the genuine interests at stake, which were not just a technical matter but could affect the underlying structure of certain states; all the proposals formulated had to take careful account of the interests of the smallest countries.

Mr SPAAK completely agreed with Mr MARGUE. Agriculture could not be excluded, but it required certain specific conditions and had to be regarded as a special case. He pointed out that the ministers of agriculture of the various countries concerned were closely involved in considering this issue.

Mr GOZARD asked for some additional information about the problem of the institutions. Were the solutions currently being considered very far removed from the solutions proposed in the delegation heads’ report of April 1956?

- What principles and solutions had been adopted with regard to monetary problems?

- What provisions had been made for labour representation?

Mr SPAAK replied that, with regard to institutional arrangements, the initial principle was to determine which new assembly or assemblies should be established together with the ECSC Common Assembly. He noted, however, that the French National Assembly had voted in favour of requiring any new assembly to be completely separate from the ECSC Assembly. Subsequent negotiations had shown that the French delegation appeared to have been strongly influenced by that vote. Mr SPAAK said that, while he continued to support the initial principle set out in the report, he believed it was inconceivable to allow the whole common market treaty to collapse because of a disagreement of this kind.

In more general terms, Mr SPPAK recognised that two trends had emerged: one involved placing the emphasis on the Council of Ministers, while the other involved increasing the powers of the Commission.

With regards to voting procedure, the initial idea had been retained. This meant that, during the first stage, decisions would be taken unanimously, in the second stage by a qualified majority, and, in the third stage, by a simple majority if necessary. In general, it seemed that delegates accepted that, in all the institutions, unanimity should not be mandatory.

On the same theme, Mr SPAAK the speaker noted that one particularly delicate issue was the question of weighting, which meant giving each State a different number of votes. It was completely unrealistic to take the view that all countries were equal, and experience had shown that organisations based on that principle often worked very badly. It was only by judicious application of the principle of weighted votes that it would be possible to progressively abandon the principle of unanimity. However, the concept of weighting could lead to some peculiar situations. In some cases, a qualified majority would not require a majority of Member States. Mr SPAAK believed that outcome was perfectly logical and justifiable.

At the current stage of negotiations, some States still had reservations about the idea of weighting, but had accepted it in principle. The weighting factor could be an absolute value, however, and it had to

1�8


1957-2007

be accepted that it would always work in favour of small countries to some extent. As the draft treaties currently stood, the weighting was as follows: four votes for big countries, two votes for Belgium and the Netherlands, one for Luxembourg.

Mr SPAAK warned that monetary problems had to be approached with extreme caution. Some difficulties raised by the French, which had led France to request safeguard clauses, arose from concerns relating to monetary matters. Undoubtedly, if resolving the monetary question was to be regarded as a necessary precondition, the treaties would fail.

With regard to the representation of labour, Mr SPAAK considered that the outlook was favourable. It was envisaged that an Economic and Social Council would be set up. It had been decided that both sides of industry should participate in the redeployment fund, and it was possible that provision would be made for them to participate in the management of the investment fund also.

Mr van der GOES van NATERS wishes to know whether the draft treaties made provision for the Council of Ministers to intervene in the event of urgent balance of payments difficulties.

He recalled that the Dutch delegation believed that the Commission that should have the right to intervene; he wondered whether it might not be impossible in practice for the Council of Ministers, which met only relatively infrequently, to make general Community policy decisions. In that case, would the task be entrusted to junior ministers or to officials? If so, Mr van der GOES van NATERS believed that parliamentary oversight could no longer be assured.

Would the Commission be able to make mandatory recommendations regarding general policy affecting the common market, and indeed with regard to the social policies required by the development of the common market?

Mr van der GOES van NATERS noted that Mr Luns, the Dutch Foreign Minister, had recently stated that some delegations had introduced amendments which departed very considerably from the solutions proposed in the delegation heads’ report. He requested clarification on this point.

Finally, with regard to the overseas territories, Mr van der GOES van NATERS agreed with Mr SPAAK’s suggestions concerning Europe’s policy on relations with Africa. However, he wished to know whether there was a possibility that Surinam and Curaçao, the Dutch West Indies, would also be associated with the common market.

Mr SPAAK said that the subject of Mr van der GOES van NATERS’ first question came under the provisions on urgent crises which had been included in the draft treaty as a result of a Franco-German compromise, and read as follows:

‘Where a sudden crisis in the balance of payments occurs, if circumstances preclude the application of the normal prior agreement procedure, the Member States may, on their own authority and as a precaution, take the necessary protective measures provided they are notified to the Community institutions for subsequent decisions at the time when such circumstances arise. The Commission shall be informed of such protective measures not later than when they enter into force. The Commission may recommend to the Council the granting of mutual assistance under paragraph 1, above’.

This provision has not yet been finalised, however.

1��

M E L L É K L E T

Mr Spaak considered that the problem of social policy should be approached with caution. The problem addressed by the common market was basically economic and technical, and the treaty provisions should not give the impression that the aim was to reintroduce certain proposals for supranational political institutions which had been dropped when the proposals drawn up by the ad hoc Assembly had been rejected.

Finally, with regard to the differences to which Mr LUNS had perhaps been referring, Mr SPAAK noted that some problems, for example that of the overseas territories, had not been raised in the delegation heads’ report; any points relating to that subject, therefore, departed from the initial text. In that sense, the Franco-Belgian proposals to which Mr Spaak had referred earlier could be regarded as an important change to that initial text in comparison. Undoubtedly, there were others. At present, for example, certain changes had been proposed with regard to the reduction of customs duties which seemed to be based on different reference figures and average rates. These differences were not fundamental, however, as they were intended to achieve the same results. On balance, it was easy to see that, for political reasons, compromises sometimes had to be adopted which, in purely technical terms, might be regarded as unsatisfactory.

With regard to Mr VAN DER GOES VAN NATERS’ last question, Mr SPAAK replied that the Franco-Belgian proposals would also apply to the Dutch overseas territories.

Mr MUTTER referred to Mr SPAAK’s comments concerning the institutions and, in particular, the parliamentary Assembly.

He believed that the vote in the French National Assembly was not so momentous that one should regard it as impossible for the ECSC to have the same Assembly and Court as the Common Market and Euratom. The provision to ensure they were separate had been introduced purely to secure the votes of a small nucleus of 15 or 20 people within the government majority. It was by no means certain that members would vote the same way when it came to treaty ratification.

Mr MUTTER asked Mr SPAAK whether any of the six countries had insisted that the participation of the UK in the common market, in the form of a free-trade area, should be regarded as a prerequisite for treaty ratification by its parliament.

Mr SPAAK replied that no condition of that kind had been laid down and that, to date, there had been no question of any such condition being formulated.

Mr MUTTER said that he was in favour of close association between the overseas territories and the common market; he wished to know whether the Franco-Belgian proposal made any provision for a joint management committee, as it would be inconceivable to ask other countries to invest capital without their being able to participate in the joint management of the projects concerned.

He regarded the possibility of prolonging the first stage by two consecutive years as important and essential; it was a necessary concession if we were to secure the agreement of all parliaments to the irreversibility clause included in the draft treaties.

Mr Mutter considered that the Euratom project ought to be completed very swiftly; in the last few months, there had been an increasing number of private initiatives and a number of other organisations had been set up, which could create new obstacles to the conclusion of the Euratom treaty.

180


1957-2007

Finally, Mr MUTTER asked Mr SPAAK whether recent political developments did not call into question the principle that nuclear energy should be used solely for peaceful purposes.

Mr SPAAK replied, on the subject of the overseas territories, that the Franco-Belgian memorandum envisaged the deployment of very large sums of money. There would doubtless be some form of joint management, but the question had not yet been resolved.

Mr SPAAK confirmed that it was envisaged that the initial four-year stage could be extended for a limited period. The procedure would involve a unanimous vote at the end of the first stage to establish that the objectives set had been attained. In the absence of unanimity, the stage would be extended by one year. At the end of that additional year, a qualified majority would be sufficient to establish that the objectives had been attained.

If the vote was not carried, a second and final extension of one year would be possible.

With regard to Euratom, Mr SPAAK agreed with Mr MUTTER that progress should be as fast as possible, but it seemed at present that it was proving easier to draft the treaty establishing the common market than the Euratom Treaty.

It was possible that we would have to make do with a ‘framework treaty’. Obviously, the technology was changing very rapidly in this area, as was the political stance of the major powers with a particular interest in the question.

On the matter of the use of nuclear energy for exclusively peaceful purposes, the French and German delegations had formulated a compromise solution which seemed to have won general acceptance. Mr SPAAK himself had always been more or less opposed to outright rejection of the possibility of using nuclear energy for military purposes. The events of the last few days also argued in favour of a more flexible approach to this question.

Mr de MENTHON wondered whether, from the political or the legal point of view, there was any link between the two treaties as regards their signature and ratification.

Mr SPAAK replied that there had been no prior agreement on this subject. The two treaties would probably be ready at the same time, but the legal position was that the texts existed independently of each other.

Mr POHLE noted that there would be no legal link between (on the one hand), the establishment of a free trade area or association with the UK and the setting up of the general common market on the other. It would be possible, therefore, for the parliaments of the six countries to ratify the treaties without any decision having been taken as to the United Kingdom’s involvement. He asked Mr SPAAK whether he could confirm that interpretation.

Mr POHLE raised a second question concerning the free trade area: under the British economic system, there existed export subsidies, exchange control regulations, differential tariffs and other government measures. How could such measures be reconciled with the free trade area?

One question he regarded as essential when it came to establishing a free trade area was the attitude of Commonwealth governments. Although the British Government’s position with regard to the European project had definitely changed, it appeared that the Governments of some Commonwealth

181

M E L L É K L E T

countries were opposed to any such proposals. He cited an article in the Financial Times of 4 December 1956 which indicated that the reason for the reservations of some Commonwealth members was their fear that there would be a reduction of Commonwealth exports to the British market. These reservations could not fail to influence the position eventually adopted by the British Government.

Mr SPAAK, replying to Mr POHLE, confirmed that no government had set as a precondition for accepting the common market the establishment of a free trade area involving the United Kingdom.

In reply to Mr POHLE’s second question, Mr SPAAK replied that all the problems raised by Mr POHLE applied to the free trade area as well as to the common market. It was possible that the United Kingdom had not fully grasped this aspect of the question. In point of fact there was only one solution, which was for the free trade area to accept the same rules and the same system which would apply to the common market.

With regard to the Commonwealth countries’ reactions, opinions differed because there had been no systematic effort, as yet, to record their views. The United Kingdom had been unable to do so for the simple reason that at present it was still difficult to state exactly what was meant by the free trade area, or to provide an exact indication of the effects it would have.

Mr SCHOENE noted that the delegation heads’ report for the Foreign Ministers envisaged a common investment fund which the authors of that report intended should give the common market an additional boost by creating monetary facilities while, at the same time, helping to even out imbalances and thus avoid the difficulties arising from maintaining the Member States’ separate monetary systems. Had this notion of an investment fund been abandoned in the course of the most recent negotiations, and was the intention now that it should be maintained solely if certain Member States’ overseas territories were included in the common market?

He noted, furthermore, that the readaptation fund seemed to have been renamed the ‘redeployment fund’. He wondered whether the very nature of the fund had been changed in line with its new name?

He also wished to know whether the Commission would have oversight powers over the two funds, or whether they would be autonomous organisations?

On the matter of institutional problems, it seemed that there was disagreement concerning the powers to be granted either to the Commission, or to the Council of Ministers. Those who argued most strongly in favour of the Commission seemed to place their faith in ‘dirigiste’ intervention in the workings of the common market, whereas others preferred the Council of Ministers because it more effectively represented national - or, indeed, nationalist - interests. Mr SCHOENE considered that there was a sure means of avoiding any such disagreement: establishing a genuine European Parliament would have the effect of mitigating the Commission’s ‘dirigiste’ ambitions and the Council of Ministers’ tendency to think too much in national terms.

Mr SCHOENE had the impression that, judging by the delegation heads’ report and the presentation Mr SPAAK had just made, the extent of powers would vary with the domain in which they were exercised; for example, the Commission’s powers varied in importance in the fields of energy, transport and agriculture respectively. He asked the President of the Conference whether all the such powers would be centralised in a single body or whether it was envisaged that some should be conferred on existing institutions or on other institutions which had not yet been created.

182


1957-2007

Mr SPAAK replied to Mr SCHOENE that the investment fund initially envisaged in the April 1956 report was of course still in play, and would be independent of any investment fund that might be used to resolve the problems of the overseas territories.

With regard to the redeployment fund, the principle had not been changed, but its structure and purpose had been altered compared to the proposals contained in the April 1956 report. Two delegations had proposed solutions which differed quite considerably from those initially proposed, but an acceptable compromise had been reached. Under the former system, the readaptation fund had been based on the notion of compensating the industries and workers affected by the consequences of the common market. It had been envisaged that transitional or redeployment allowances would be paid. Under the new formula now being proposed, the aim was to seek ways of establishing new industries in a context of economic expansion and, hence, creating employment for those currently unemployed.

Mr SPAAK recognised that, in all the discussions and negotiations, there was always a certain rivalry between those who favoured a supranational approach and those who placed greater emphasis on national interests and national powers. The final outcome would probably be a compromise between the two positions.

In answer to Mr SCHOENE’s last question, Mr SPAAK replied that there would be no question of devolving tasks to institutions which were offshoots of the Commission. All the powers in question would be exercised by the Commission itself. He stressed, however, that powers in respect of nuclear energy might be different in nature from those relating to the common market.

Mr BIRKELBACH raised certain questions concerning the social policy envisaged.

Although it was understandable that, in the event of only partial integration, priority would not be given to the social aspects, since it might be thought that the social consequences could be controlled, in the case of a general Common Market the problem would be very difficult in scale and importance. The free movement of goods would automatically involve free movement of workers, and consequently it would be necessary to lay down very definite provisions in the social field.

Meanwhile, differences in the structure and methods of affiliation to trade unions in the various Member States would make it more difficult to ensure that trade union action was uniformly effective at European level. It was necessary, therefore, to provide workers with certain guarantees in the area of social security. The aim must be to ensure that full use was made of the available labour force, which required a coordinated policy geared towards full employment.

It was important to prevent differences in the economic development of different regions or countries from producing a dangerous policy with regard to investment which would have the effect of further exacerbating existing differences in Community countries’ respective economic structures.

Finally, it was important to remember that the problems encountered by the various draft treaties drawn up by the ad hoc Assembly were due, at least in part, to the fact that the economic and social structures they envisaged did not actually address the concerns of the general public in the Member States. So, if we wished the new draft treaties to succeed, we had to try to ensure they corresponded to the legitimate aspirations of all sections of the population.

18�

M E L L É K L E T

Mr SPAAK, in reply to Mr BIRKELBACH, noted that the solutions found or being sought in response to the French proposals, particularly as regards working hours, chimed in with Mr BIRKELBACH’s concerns. He added that harmonising social security contributions and working conditions had to be one of the prime objectives of the common market. The Commission would doubtless be able to submit proposals for the harmonisation of the social aspects. But there was no specific chapter on social policy.

Mr POHER stressed that ratification should be completed as soon as possible. He drew the attention of Mr SPAAK and the working party to the difficulties which might arise in France if those opposed to Europe were given sufficient time to organise a campaign against the two draft treaties. That was why it would be desirable to secure ratification in the first quarter of 1957. He believed that if ratification was left to a later date, such as the summer, it would encounter much stronger opposition.

Mr. KOPF noted that Mr SPAAK had said, in his speech, that the work of the conference had been made much more difficult by the fact that the German delegation had submitted new proposals concerning the supply of fissile material. He wished to know what the difference was between the new German proposal and the solution envisaged in the delegation heads’ report, and if it had been possible to overcome this difficulty.

Mr SPAAK replied to Mr KOPF that the April 1956 report laid down the principle that Euratom would be accorded the right of preemption in respect of all uranium in the Community. The new German proposal rejected this monopoly system and advocated a free market approach. A compromise was being sought and should be achieved within the next few days.

Mr MOTZ thanked Mr SPAAK for replying so carefully to all the many questions that the members of the working party had raised.

Summary of item 2: Exchange of view on the programme of work.

THE CHAIRMAN believed that the Working Party should decide at this juncture whether and how the work begun that day could be reported to the plenary assembly at the beginning of February, and lay down a programme of work in accordance with that decision.

18�


1957-2007

A.4

JOINT ASSEMBLY - Working Party

Sub-Committee on institutional questions

Notes on the drafting of the institutional clauses of the Euratom and Common Market Treaties

10.12.1956 (Gozard)


18�

M E L L É K L E T

1957-2007


JOINT ASSEMBLY

WORKING PARTY

SUB-COMMITTEE ON INSTITUTIONAL QUESTIONS

Note on the drafting of the institutional clauses of the Euratom and Common Market Treaties

1. The drafting of the text of the Euratom and Common Market Treaties by the Intergovernmental Conference on the Common Market and Euratom, presided by Mr Paul Henri Spaak, seems to have entered a critical phase. Mr SPAAK announced at the Working Party’s meeting of 8 December in Brussels that he fully hoped that the drafting of the treaties would be completed in January and that they could be signed later that month.

2. However, the Treaty articles concerning the institutions of the new European Communities have not yet been drafted. There are two reasons for this. Firstly, the experts and the delegation heads took the view that it was more methodical to begin by agreeing on the substance of the new Communities and only then to decide on the institutions, in the light of the objectives and purposes established, rather than the other way round. Secondly, the options which are available as regards institutions have not yet been addressed.

3. It seems appropriate, therefore, for the Subcommittee on Institutional Questions of the Working Party of the ECSC Common Assembly to specify the points which it believes should be born in mind when drafting the treaties, with a view both to ensuring the treaties are sufficiently flexible to be adopted by the largest possible majority when they are ratified by the national parliaments, and to being as complete as possible to meet the requirements of a fully-functioning European organisation.

4. Emphasis should be placed on the need to prevent the new Treaties from creating institutions which are completely independent and separate from those already established for the European Coal and Steel Community. The different Communities will have to face identical problems. Even if they approach each problem from a particular viewpoint, it would be very dangerous if two institutions were to take decisions independently of each other and in isolation. Although separate institutions might be perfectly reasonable, and probably even necessary, in the case of the executive authority, whether it be the High Authority or the Commission, it would be extremely dangerous for the other institutions.

5 That is why we stress the need for a single Court of Justice and a single Assembly, while the Council of Ministers can assemble different ministers depending on the problems addressed.

18�

M E L L É K L E T

6. With regard to the Court of Justice, the best solution, and one which would present the additional advantage of avoiding the emergence of contradictory case law, would be a single court divided into as many sections as there are separate European Communities (Coal and Steel, Euratom, Common Market), which could hold joint sessions of all the sections to ensure uniform case law.

7. The Common Assembly should also be a single Assembly. To avoid creating the impression that this Assembly is an offshoot of the existing ESCS Joint Assembly, the treaties could establish a new, single Assembly which would absorb the existing ESCS Common Assembly. In practice, the result would be identical, but psychologically, the complete independence of the new Assembly from the Common Assembly would command respect.

8. We must also stress the need for votes to be weighted, particularly in the Council of Ministers. We need both to make provision for the weighting of votes and to move in a determined fashion towards majority decision making.

9. Another essential feature of the new treaties must be the setting up of organisations to ensure the involvement of labour, whether via an Economic and Social Council or some other institution.

10. We also believe that we should reaffirm the need for the European Commission (or Commissions) to be equipped with sufficient powers to ensure that they are not reduced to the role of merely enforcing the Council of Ministers’ decisions and policies.

11. The foregoing comments, which do not pretend to exhaust all the various points currently raised by the drafting of the Treaty provisions relating to the new institutions of the new European Communities, should provide useful guidance for the work of the Intergovernmental Conference and the delegation heads in connection with the final drafting of the Treaties, and will be forwarded to them.

Gilles GOZARDParis, 10 December 1956.

188


1957-2007

A.5

COMMON ASSEMBLY – Working Party

Letter by Mr Motz to Mr Spaak of 10 December 1956


18�

M E L L É K L E T

1957-2007


COMMON ASSEMBLY

WORKING PARTY

Letter from Mr Roger Motz, on behalf of the Working Party, to Mr Paul-Henri Spaak, Chairman of the Intergovernmental Conference for the Common Market and Euratom, following the Working Party meeting of 8 December 1956_______________________________________________________________________

Brussels, 10 December 1956 Belgian Senate

Dear Mr Spaak,

I should like to thank you, on behalf of my colleagues and myself, for the remarkable statement that you made to the Working Party on Saturday.

The exchange of views that followed your departure made it clear that the members were strongly impressed by the fact that you had intimated that the work of drafting the new treaties would probably be completed by mid-January and that they could be signed by the governments concerned by the end of that month.

Given this very short notice the Working Party decided to meet again on 7 January to set down some further suggestions, on the basis of oral reports by Messrs Wigny, Van der Goes, Van Naters and Gozard, that the members of the Assembly would still like to put to you before the experts adopt the definitive texts.

By the end of last Saturday’s meeting the Working Party had already instructed me to draw your attention to some general considerations that it regards of primordial importance.

The members would like to renew their wish, that they have expressed before, that the powers and competences for the future European Commission should be as wide and real as possible, and should invest it with real authority and effective and direct resources for taking action.

The Working Party also believes that an assembly that had, in addition to its power of scrutiny, some right of initiative and real parliamentary powers would undoubtedly be able to make a strong contribution to assisting politically with the gradual merger of the Member States’ concerns and the coordination of national interests.

The Working Party hopes that no effort will be spared to ensure that the tasks of that Assembly may be entrusted to the ECSC Common Assembly, as it seems difficult to persuade public opinion that a new parliamentary assembly should be added to those already in existence.

Finally, the Working Party hopes it will be possible to find effective formulae in the new treaties to allow for the close involvement of the overseas territories in the new European communities.

1�1

M E L L É K L E T

The Working Party noted with particular satisfaction that it had been possible, despite the special situation that France highlighted, to maintain the principle of irreversibility in the draft treaty, while allowing for the possibility of limited extension of the first stage.

I trust that you will be good enough to give these ideas all the attention they deserve.

(Closing formula and signature)

1�2


1957-2007

A 6

COMMON ASSEMBLY – Working Party

Memorandum on the European Relaunch


1��

M E L L É K L E T

1957-2007


COMMON ASSEMBLY

WORKING PARTY

Notice to members

Following the meeting of Monday 7 January 1957, the Working Party instructed a Drafting Committee to draw up a Memorandum in which the Working Party succinctly defined its position with regard to the general orientation of the new draft treaties, in so far as the Working Party had been able to obtain information on this subject.

The Memorandum was addressed to the Foreign Ministers of the six Member States, as an enclosure to a letter sent them by Mr Motz on behalf of the Working Party.

The text of the letter and the Memorandum are enclosed.

Committee Division

Luxembourg, 14 January 1957

AC 2814

1��

M E L L É K L E T

Letter from Mr Roger Motz, Chairman of the Working Party, to the Foreign Ministers of the six Member States of the Community__________________________________________________________________________

Strasbourg, 8 January 1957 Maison de l’Europe

Dear Sir,

On Monday 7 January 1957, the Working Party of the Common Assembly met in Strasbourg to consider a number of problems touching upon the European Relaunch and the drafting of the new treaties establishing Euratom and the general common market.

The Working Party particularly appreciated the attention that the Intergovernmental Conference devoted to the report that the Common Assembly had sent it on the social aspects of European integration, in particular by enabling a delegation from the Committee on Social Affairs to put its case to the delegates of the six governments, meeting in Brussels with Mr von der Groeben in the chair.

In the memorandum enclosed with this letter the Working Party succinctly defines its position with regard to the general orientation of the new draft treaties. It hopes that the Intergovernmental Conference or the Conference of Ministers will give this text favourable consideration and come up with solutions that as far as possible fulfil the wishes that it sets out.

This letter and the memorandum have also been sent to the Foreign Ministers of the other States taking part in the Conference.

(Closing formula and signature)

1�6


1957-2007

MEMORANDUM

by the Common Assembly Working Party

on

the European Relaunch

Strasbourg, 7 January 1957

I

The Working Party set up to monitor the progress of the European Relaunch and provide the cooperation and political support of the Common Assembly has recently been advised, through its rapporteurs, of certain problems raised by the plans for Euratom and the Common Market.

Not being in possession of the texts themselves the Working Party cannot embark on constructive criticism of these plans. Its comments would risk being inaccurate as a result of the gaps in its information and the short deadlines that it faces.

The Working Party believes it preferable to make some general points based on the current state of the plans, but mainly informed by the experience of the ECSC. In this Community an unprecedented and unique effort of European collaboration has been pursued for some few years. The facts are just as strong as the texts, practice as instructive as theoretical proposals, and that is what invests this testimony with its true value.

The remarks that follow clarify those raised in the letter of 10 December by Mr Motz, Chairman of the Working Party, to Mr Spaak, Chairman of the Intergovernmental Conference; it is to these especially that the Working Party wants to draw the Ministers’ attention before the final decisions are taken at government level.

II

First, the Working Party is convinced that the duality of powers, in the organisation of the ECSC between the High Authority and the Council of Ministers, has enabled the Community to affirm the reality of Europe without being oppressive or damaging to the Member States. Disheartening the future High Authority or its equivalent is likely to deprive the future institutions of the necessary dynamism without usefully increasing the protection of the Member States. It is difficult to design an effective political organisation unless you endow it with a body expressly responsible for taking initiatives. For to carry out any European integration it will not be enough to issue a decree laid down by treaty, nor even to set up a Council of Ministers. The latter is no doubt responsible for coordinating and standardising policy, but it is also concerned to safeguard the vital national interests that the Treaty entrusts to its vigilance. Promoting Community interests depends primarily on having an independent Executive – which, moreover, is answerable for its policy to a European assembly.

1��

M E L L É K L E T

III

Indeed, Europe cannot be organised by denying its political traditions and setting up a technocracy that is wholly or partly irresponsible. Even in the ECSC such scrutiny is insufficiently provided as important decisions are taken without in fact being supervised either by the Common Assembly or the national Parliaments. It seems that in the plans for Euratom and the Common Market specialised organisations are being provided that will enjoy a largely decentralised status. Such for instance is the case of the Joint Research Centre, the Euratom Supply Agency, the Investment Fund and the Monetary Office for the Common Market. Such decentralisation is no doubt technically and politically desirable but it must not result in a technocracy. Without interfering in individual decisions – which should be depoliticised – the European Executive must be able to lay down the general policy for such bodies and answer for them to the Assembly.

The Working Party also points out in this connection that the first prerogative of democratic assemblies is to vote on the budget.

IV

Third, a plethora of European Communities is likely to set up conflicts of competence, opposing policies and even rivalries between sovereign organisations, when it was precisely the aim of integration to remove such rivalries between the States. The Working Party has already proposed some organisational economy, for instance a single Assembly and a single Court of Justice to provide political and juridical control over the different Executives. Moreover, it appears to the Working Party to be indispensable to make provision in the Treaties for organisational coordination, for instance a Committee of Presidents, Combined Bureaux or other forms of institution to require periodic confrontations and concerted solutions. How otherwise would we manage to harmonise, for instance, the general common market, the market for coal and steel, the market for nuclear raw materials and equipment, or indeed the coal and nuclear energy policy?

V

The Working Party repeats the view that it has already expressed on the issue of the territories which have constitutional or special links with the Member States. It hopes that formulae will be found to provide them with the benefit of the new communities by involving them in them closely.

VI

Based on its experience with the ECSC, the Working Party points out that a common market means not only freeing up trade, but also a positive solidarity that obliges the Community to help each Member State, in particular through the management of an investment fund, to modernise its economy and adjust to the new conditions of competition.

It adds that economic progress and social progress must go hand in hand and affect each other. The Community bodies must therefore have sufficient powers in the social as well as the economic domain.

AC 2814

1�8


1957-2007

A.7

COMMON ASSEMBLY – BUREAU

Minutes of the meeting of Saturday, 2 February 1957


1��

M E L L É K L E T

1957-2007


COMMON ASSEMBLY

AC/BUR/PV 57-11

BUREAU OF THE COMMON ASSEMBLY

MINUTES

of the meeting of 2 February 1957

Palais de la Nation

BRUSSELS

The meeting opened at 09.00 with Mr Furler, President of the Common Assembly, presiding.

Present: President Furler

Vice-Presidents Fohrmann, Motz, Vixseboxse and Vanrullen

– o –

Messrs de Neree tot Babberich, Secretary-General, Hummelsheim, Deputy Secretary-General, and Van den Eede, Head of the Committee Division

Also present:

Mr Sassen, Chairman of the Christian-Democratic Group Mr Fayat, Chairman of the Socialist Group Mr Pleven, Chairman of the Liberals and Allies Group

Mr Ruest acted as secretary to the meeting.

1. Amendment of the agenda for the February session

Mr Furler told Bureau members that as President Spaak was unable to attend the Common Assembly’s February session in Strasbourg, he proposed to change the order of business as follows:

• Monday 11 February Reserved for political group meetings• Tuesday 12 February 09.30: Committee of Presidents 10.30: Opening of public sitting. Tuesday would be devoted to the

statement by Mr Wigny on his report and the introductory statements

201

M E L L É K L E T

by Messrs Wigny, Van der Goes Van Naters and Gozard on the political and institutional aspects of the new Treaties.

• Wednesday 13 February General debate• Thursday 14 February Report by Mr de Menthon and report by Mr Carboni• Friday 15 February Report by Mr Mutter

The Bureau decided

to notify Members of the draft agenda as amended, pointing out that the reason for the changes was Mr Spaak’s inability to attend the Strasbourg session.

2. Creation of a fourth European Assembly under the Treaty establishing the General Common Market and Euratom

Mr Furler said the decision taken at the Intergovernmental Conference of Foreign Ministers to set up a fourth European Assembly under the Treaty establishing the General Common Market and Euratom had given rise to unanimous opposition in parliamentary circles and public opinion.

Further to Recommendation 117 on the rationalisation of European parliamentary activities, adopted by the Council of Europe Consultative Assembly at its eighth ordinary session, and the draft recommendation for the WEU Assembly adopted by the General Affairs Committee further to the Report by Mr Struye, a recommendation rejecting any proposal to set up a fourth European Assembly, President Dehousse expressed the wish to convene the Bureaux of the three European Assemblies to draw up more detailed proposals bearing the authority of the three European Assemblies to put to the Ministers.

The Bureau Members and Political Group Chairmen of the Common Assembly were invited to this preliminary meeting to adopt the Common Assembly Bureau’s position before the joint meeting of the Bureaux of the three existing European Assemblies.

Mr Furler thought that the best solution would be to extend the competence of the Common Assembly to cover parliamentary scrutiny of the Common Market and Euratom. However, he feared that the recommended formula would run into insurmountable objections by the Ministers, prompted by the attitude taken by one parliamentary party in the French national Assembly, and it would be wise to propose a more flexible solution.

To safeguard the unity of the European institutions, it was therefore desirable to set up a new Parliamentary Assembly for the six countries, which would at one and the same time exercise its competences and powers with regard to the General Common Market, Euratom and the Coal and Steel Community. The creation of this new Assembly should go hand in hand with an amendment of the Treaty establishing the ECSC, the Common Assembly retiring in favour of the new Assembly, which would then be invested with all the competences laid down in the ECSC Treaty. There were certainly still some difficulties, particularly on the membership of the new Assembly which under the Ministers’ proposals would need to comprise 225 Representatives, allocated as follows:

• Germany 60• France 60• Italy 60• Netherlands 20

202


1957-2007

• Belgium 20• Luxembourg 5.

This membership scheme did not match the allocation of national representatives for the Common Assembly.

A change in the allocation of seats was bound to run into the opposition of the ECSC’s small member countries as their representation in the Common Assembly was much more favourable, since the three Benelux countries had:

• Netherlands 10 seats• Belgium 10 seats• Luxembourg 4 seats.

In the new Assembly, representation of the large countries was appreciably stronger in relation to the small countries. Thus the sum of the Representatives of the two large countries in the new Assembly would obtain a majority of 120 out of 225, whereas in the Common Assembly the same calculation would produce figures of 36 out of 78.

Mr Furler recommended a compromise solution that was more favourable to the small countries, by providing 243 seats for the new Assembly, allocated between the Benelux countries as follows:

• Netherlands 27 seats• Belgium 27 seats• Luxembourg 9 seats.

But recommending a membership of 243 seats would mean modifying the balance sought by the Ministers. That balance could be restored by reducing the number of seats to 240, allocated as follows:

• Germany 60• France 60• Italy 60• Belgium 27• Netherlands 27• Luxembourg 6.

Having considered these constructive solutions, Mr Furler underlined the difficulties arising from the fact that the President of the Council of Europe Consultative Assembly would be making proposals to create a ‘single European Assembly’ in which the other Assemblies currently in existence would form ‘commissions’. However, this proposal stood little chance of being adopted since it would involve amending the Council of Europe’s Statute, and that amendment would require the agreement of the governments of the 15 member countries of the Council of Europe, plus ratification by the 15 Parliaments.

Mr Pleven asked President Furler for further details of the powers of the new Assembly and the opportunities available for other countries to join the ECSC without joining the Common Market and Euratom.

Mr Furler replied that the new Assembly would have powers conferred on it by the Treaties in each of the fields of its activity.

20�

M E L L É K L E T

Mr Sassen rejoined that Mr Pleven’s question already pointed up major difficulties within the ECSC Treaty and thought that Mr Furler’s argument was unlikely to create insurmountable difficulties, as the solution as defined could be found in the formula of the association agreement suggested by Mr Pleven.

Mr Fayat thought that if the solution recommended by Mr Furler were to prevail, namely to create a new Assembly with competences deriving from the Treaties establishing the ECSC, the General Common Market and Euratom, there would be no partial and intrinsic difficulties with that Assembly, but difficulties would still remain within those special authorities.

Mr Vixseboxse was not very optimistic about fulfilment of the plan as the current powers of the Common Assembly were more extensive than those conferred on the new Assembly. He wondered if it might not be possible to set up a single administration for the three assemblies (the Common Assembly, General Common Market Assembly and Euratom Assembly), on the basis that the Common Assembly’s secretariat would have to be enlarged to allow for the new tasks.

Mr Furler thought it essential to create a single secretariat, and that the officials of the Common Assembly should be merged with the new Assembly’s secretariat.

Mr Sassen partly supported the argument advanced by Mr Vixseboxse. He thought there were two reasons for avoiding setting up a fourth parliamentary assembly: first, it would be absolutely pointless, and second, setting up a new Secretariat would be disagreeable as it would involve the departure of the best staff currently working in Luxembourg to join the headquarters of the new organisation. While on this point he entirely agreed with Mr Vixseboxse, he did not share the latter’s concerns as to the possibility of setting up a single Parliamentary Assembly, as such a plan did not raise fundamental difficulties. Besides, the objections raised by one parliamentary party in the French Assembly would be nullified, as the powers laid down by the Treaty establishing the Common Market and Euratom would not be exercised by the Common Assembly but by a new Assembly that would absorb the Common Assembly.

Mr Sassen certainly preferred extending the Common Assembly, both as regarded the number of representatives and its powers, but in view of the difficulty that this scheme was facing it was preferable to set up a new Assembly responsible for parliamentary scrutiny, with regard both to the General Common Market, the ECSC and Euratom. On this point he favoured the formula proposed by President Furler, in which the seats in this new Assembly would be allocated in the ratio of 60 – 60 – 60 – 27 – 27 – 6, totalling 240. But it would be wise to take account of the proposals put forward by the President of the Consultative Assembly, Mr Dehousse, and point out at the meeting of the three Bureaux that greater uniformity was desirable and remained the aim set for the future. However, in the present circumstances there was a need to be realistic and come up with a practical programme, while not losing sight of the fact that amendment of the Council of Europe’s Statute would need the agreement of 15 governments and 15 Parliaments.

Speaking as a member of both Assemblies, Mr Motz drew attention to the psychological aspect of the problem. At the Council of Europe Consultative Assembly, debates had an academic character that was both more confused and more elevated than in the Common Assembly, where debate was concise and clear in view of the real powers conferred on the Common Assembly. The new Assembly would have different powers over certain aspects and there was a need to be sure to define the powers of the new Assembly very clearly.

20�


1957-2007

Mr Vanrullen pointed out that the instrument amending the ECSC Treaty would have to be drawn up and ratified at the same time as the Treaty establishing the General Common Market and Euratom and laying down the Statute for the new Assembly.

Mr Furler raised the question of the chairmanship of the joint meeting to be held at 10.00, and proposed that Mr Dehousse should preside as it was taking place on the initiative of the President of the Consultative Assembly, and that it would be easier to speak in the debates if he was not in the chair.

3. Outcome of President Furler’s journey to Rome

Mr Furler informed Bureau members that the Senate of the Italian Republic had appointed nine senators and that the Chamber of Deputies had intimated that the nine Deputies would be elected by 22 February. Furthermore, as the technical difficulties with holding a session in Rome had been overcome, President Furler would at the meeting of the Committee of Presidents and with the agreement of the Bureau members propose holding the session in Rome from 5 to 9 November 1957.

The meeting closed at 10.00.

Luxembourg, 6 February 1957

AC 2902

20�

M E L L É K L E T

1957-2007

A.8

Minutes .of the joint meeting of the Bureaux of the ECSC Common

Assembly, the Council of Europe Consultative Assembly and the Western European Union Assembly

of 2 February 1957


20�

M E L L É K L E T

1957-2007

Strasbourg, 6 February 1957 C o n f i d e n t i a l AS/3 B (57) 1

MINUTES

of the joint meeting of the Bureaux of1. the ECSC Common Assembly,

2. the Council of Europe Consultative Assembly 3. the Western European Union Assembly

BRUSSELS2 February 1957

_______

Present

For the Council of Europe Consultative Assembly

Mr Dehousse, PresidentLord Layton, Vice-PresidentMr Crosbie, Vice-PresidentMr Mommer, Rapporteur of the General Affairs Committee

For the Common Assembly

Mr Furler, PresidentMr Fohrmann, Vice-PresidentMr Motz, Vice-PresidentMr Vanrullen, Vice-PresidentMr Vixseboxse, Vice-President

For the Western European Union Assembly

Mr Pezet, PresidentMr Bohy, Vice-PresidentMr Fens, Vice-PresidentMr Schaus, Vice-PresidentMr Struye, Rapporteur of the General Affairs Committee

A 32.203

20�

M E L L É K L E T

For the political groups:

Mr Sassen, Chairman of the Christian-Democratic Group (Common Assembly)Mr Heyman, Chairman of the Christian-Democratic Group (Consultative Assembly and WEU)Mr Fayat, Chairman of the Socialist GroupMr Pleven, Chairman of the Liberals and Allies Group

The meeting opened at 10.00 with Mr Dehousse, President of the Consultative Assembly, in the chair.

Mr Dehousse thanked his colleagues Messrs Furler and Pezet for asking him to chair the meeting. He welcomed the establishment of contact between the three Bureaux which he hoped would inaugurate a new tradition. He proposed that the chairmanship should be held in rotation at future meetings.

This was agreed.

Mr Dehousse proposed, after reading out telegrams of apology from Messrs Benvenuti, Kiesinger and Teitgen, that each President should first set out his Assembly’s point of view. On behalf of his own, he said he had convened the Consultative Assembly’s Standing Committee to consider the question of setting up a fourth Assembly. He then read out a telegram to Mr Bech, President of the Committee of Ministers, on the subject. He asked his colleagues to consider the expediency of making representations to the six ministers negotiating the treaties for the common market and Euratom at Val Duchesse, for proposing the creation of a Joint Committee comprising representatives of the Ministers and the three Bureaux.

Mr Furler set out the viewpoint of the Common Assembly. He began by noting that the parliamentary members of the European Assemblies were unanimous in their opposition to setting up a fourth Assembly.

He proposed first of all that the three Bureaux should indicate that in their opinion parliamentary scrutiny of Euratom and the common market should be entrusted to the ECSC Common Assembly enlarged for the purpose. However, to avoid endangering the treaties by this requirement the Bureaux envisaged a transactional proposal. They wished there to be only one parliamentary institution for the three communities, which could be brought about by merging the competent Assemblies – with different arrangements – for the general common market, Euratom and the ECSC.

As to membership, President Furler noted that in the current scheme of weighting proposed for the new Assembly of 225 members, two ‘major States’ would have an absolute majority on their own. He proposed a different weighting, with France, Germany and Italy having 60 each, 27 for Belgium and the Netherlands and 6 for Luxembourg, giving a total of 240 members.

Finally, he thought it was time for a rationalisation of the European parliamentary institutions.

Mr Pezet then set out the viewpoint of the Western European Union Assembly. While the Assembly had not yet stated its position on the question of creating a fourth Assembly, its General Affairs Committee had followed the conclusions of its Rapporteur, Mr Struye, whom he would leave to explain its point of view in greater detail.

210


1957-2007

He thought the merger of the parliamentary institutions would be required by common sense and necessity, and in his view everything possible should be done to leave the door open for the creation of a single Assembly.

Moving on to British participation in Euratom and the common market, it seemed to him that the WEU Assembly was qualified to bring about an association of that kind.

Mr Struye, Rapporteur for the WEU Assembly’s General Affairs Committee on the question of creating a fourth Assembly, thought that there was no longer any need to stress the major disadvantages of proliferating Assemblies, of which everyone was aware. The proposal to set up a fourth Assembly was a response to a political difficulty. Mr Struye did not in fact think that the difficulty reflected a consistent reality, but rather a sentimental attitude.

To avoid being faced with a fait accompli and a fourth Assembly, Mr Struye recommended that there should be concomitance between the birth of the new Assembly and the extinction of the Assembly of the ECSC.

Secondly, there must be efforts to proceed with a general regrouping of the Assemblies. The ultimate aim must be unity and the Bureaux must see things not from the negotiators’ standpoint but from that of the parliamentarians.

Mr Dehousse said that the European Assemblies had not been consulted in the negotiations at any stage.

Mr Mommer, Rapporteur for the Consultative Assembly’s General Affairs Committee on the question of creating a fourth Assembly, mentioned the interesting precedent of relations between the Consultative Assembly and the OEEC, which reported to the Strasbourg Assembly. He thought that the Consultative Assembly could become an OEEC Assembly.

He wondered if the appointment of substitutes to the ECSC Assembly might not make it possible to enlarge the membership of that Assembly. He noted that if the Common Assembly were to be incorporated in the new assembly it would be necessary to amend the Treaty establishing the ECSC and get the amendment ratified. Guarantees must also be required before agreeing to the creation of a new Assembly.

Finally, it would be possible to reach the balance sought by Mr Furler in the weighting of the Assembly by reducing the representation of the Big Three.

Mr Dehousse interrupted the general debate at this point to ask the three Bureaux for their agreement on the principle and membership of a delegation that would visit the six ministers.

It was decided

• that the Bureaux would be represented by their three Chairmen, assisted by the two Rapporteurs, Messrs Struye and Mommer, and by Mr Motz, Chairman of the ECSC Working Party;

• on a proposal by Mr Dehousse, that the suggestions made would not be too detailed and in particular the question of weighting would not be considered in depth;

211

M E L L É K L E T

• that creation of a Joint Committee of the Ministers and the representatives of the Bureaux of the three European Assemblies would be recommended.

Mr Dehousse stressed the need for a common front for the three Assemblies.

Mr Pleven stressed the need for a single Assembly with a broad membership that would be a mirror and starting point for political Europe. For this reason he was opposed to the idea of calling the single European Assembly the European Economic Assembly. He therefore wished the adjective ‘economic’ to be deleted. He fully agreed with Mr Mommer and suggested that a codicil to the ECSC Treaty abolishing the Common Assembly should be signed and ratified at the same time as the treaties for the common market and Euratom.

Mr Pezet fully agreed with Mr Pleven.

Mr Fayat also supported the single Assembly. But he recommended prudence and did not wish this Assembly to exceed the mandate conferred on it by the treaties.

Mr Furler said it must be specified that wherever the Common Assembly was competent this would in future be the new Assembly.

Mr Sassen pointed out that the common market and Euratom were no more than stages on the road to Europe. The three Bureaux must express their determination to reach a broader form of unity.

Lord Layton was totally opposed to the creation of a fourth Assembly. This was in his view the moment to call for a single European Assembly.

Mr Mommer proposed that it should be specified that a number of representatives and substitutes from the Common Assembly equal to the representation at that Assembly should be members of the new Assembly.

Mr Furler thought that there should not be a commitment to the unparliamentary concept of substitutes and that the negotiations should not be complicated by insisting on the details. It must be possible to avoid a fourth Assembly either by enlarging the Common Assembly or by merging the two Assemblies.

Mr Dehousse recognised that the concept of substitutes was not a parliamentary one, but they did exist and had a role to play in the European Assemblies. The institution of substitutes on pragmatic grounds should be accepted in the new Assembly on a provisional basis.

Mr Fens pointed out that there was a risk of duplication in the area of monitoring of fissile materials between the WEU Assembly and the Assembly responsible for the scrutiny of Euratom.

Mr Vixseboxse called for the delegation of Presidents and Rapporteurs to keep the Bureaux informed in writing of the outcome of their representations.

Mr Crosbie said that he fully agreed with the proposals made by Lord Layton.

Mr Dehousse declared the debate closed.

212


1957-2007

Further procedure: on the basis of the drafts put forward by Messrs Struye and Mommer a proposal for a recommendation was drawn up to put to the Ministers of the six Member States.

The Bureaux deliberated.

The text of the proposal for a recommendation that would be submitted on Monday, 4 February to the Ministers meeting at Val Duchesse was adopted (see appendix).

Mr Dehousse said that the delegation of the three Bureaux would be received by the Ministers at Val Duchesse on Monday, 4 February at 15.00.


21�

M E L L É K L E T

APPENDIX

TEXT

of the Recommendation adopted on 2 February 1957by the Bureaux of the European Assemblies

and presentedby a delegation from the Bureaux

to the Ministers taking part in the proceedingsof the Intergovernmental Conference at Val Duchesse

____________

The Bureaux of the three European Assemblies, meeting in Brussels on 2 February 1957 in the presence of the Chairmen and Vice-Chairmen of the Assemblies’ Political groups;

Supporting the essential considerations opposing the creation of a fourth European Assembly, which are expressed in the resolutions by the European Assemblies and some National Assemblies;

Endorsing in particular for their part the following conclusions set out in Recommendation 117 of the Consultative Assembly and the Recommendation of the WEU Assembly’s General Affairs Committee, calling for:

• any proposal to set up a fourth European Assembly to be rejected;

• parliamentary scrutiny of Euratom and the Common Market to be entrusted to the ECSC Common Assembly and membership of that Assembly to be enlarged…;

Deliver the opinion that, if insurmountable objections were to oppose the adoption of this formula, the creation of an Assembly providing for the parliamentary scrutiny of Euratom and the Common Market should be accompanied by provisions establishing as of now the arrangements by which the ECSC Common Assembly would be called upon immediately to merge with the new Assembly, without affecting the relations existing at present between the institutions of the ECSC or the powers respectively conferred upon them;

Point out that the general aim to be pursued is the creation of a single European Assembly,

Decide to that end to look into the modifications and regrouping to be carried out on the existing Assemblies

And invite the High Contracting Parties to give an undertaking to include in the new Assembly a number of Members of the Council of Europe Consultative Assembly.

21�


1957-2007

A.9

Minutes of the hearing accorded to the delegation from the Bureaux of the three European Assemblies by the six Ministers

meeting in Conference

at Val Duchesse on 4 February 1957

Source: CARDOC AC OD PV/BURE BUBE-19570204 0010

21�

M E L L É K L E T

1957-2007

Strasbourg, 11 February 1957 C o n f i d e n t i a l AS/3 B (57) 3

MINUTES

of the hearing accorded to the delegation from the Bureauxof the three European Assemblies

by

the six Ministers meeting in Conferenceat Val Duchesse, Brussels on 4 February 1957

_______

The meeting opened at 15.00 with Mr Paul-Henri Spaak, President of the Conference of Ministers, in the chair.

Present

The delegation from the three Bureaux, consisting of:

Messrs Dehousse Furler Bohy (deputising for Mr Pezet) Struye Mommer Motz accompanied by the registrars of the three Assemblies;

and, for the Federal Republic of Germany:

Mr von Brentano accompanied by Messrs Carstens and Ophuls;

for Italy:

Mr Martino accompanied by Messrs Venturi and Badini Confalonieri;

*A 32.223

21�

M E L L É K L E T

for Luxembourg:

Mr Bech accompanied by Mr Schaus;

for the Netherlands: Mr Luns, accompanied by Messrs Van der Beugel and Linthorst Homan;

for France: Mr Maurice Faure accompanied by Mr Marjolin;

for Belgium:

Baron Snoy et d’Oppuers accompanied by Mr de Scheyven.

____________

Mr Dehousse introduced the delegation that the Bureaux of the three Assemblies had set up at their joint meeting of 2 February 1957. The delegation comprised the Presidents of the three Assemblies and leading politicians who had presented reports to the Consultative Assembly, the WEU Assembly and the Common Assembly dealing with the problems currently under discussion.

The position that the delegation would defend in the hearing had been the subject of an explicit mandate given by the three Bureaux in the presence of the heads of the political groups of those Assemblies.

The purpose of the hearing was not to add further difficulties to the Ministers’ numerous concerns. These representations were being undertaken in a spirit of cooperation and goodwill, and should make it possible to reach positive solutions with regard to the constitution of the new Assembly responsible for monitoring the Common Market and Euratom. Indeed, the members of the three Bureaux and, in consequence, the delegation members were all in principle favourable to the aim pursued by the new treaties.

Mr Dehousse then justified the request for a hearing of the delegation by the fact that it was natural that the European Assemblies should be consulted on the constitution of the new Assembly. Firstly, the very nature of the Assemblies justified that consultation and secondly, the nature of the problem under discussion meant that it was bound to have an impact on the structure and even the existence of the Assemblies currently in place. The aim to be achieved must be a design that was as rational as possible and would enable progress towards unification of parliamentary action at a time when the ‘relaunch’ was becoming a reality. In the longer term there was a need for a commitment to laying the foundations of what could one day be a single European Assembly.

218


1957-2007

The speaker emphasised that the representations were in no way prompted by a wish to acquire new competences or defend established positions.

Mr Dehousse proposed that Mr Furler should present the passage of the recommendation concerning the ECSC Assembly.

He concluded by stating that the delegation remained at the Ministers’ disposal for any further clarifications they might wish to have and suggested the creation of a joint committee combining the delegates of the governments and the members of the parliamentary delegation.

Mr Furler pointed out that the response of the European Assemblies had always been that it would be normal for the new Assembly to be constituted on the basis of the Common Assembly which, throughout its four years of activity, had had the opportunity to acquire experience in the fields of energy and the economy. However, given that this solution had raised objections of an irreducible nature in the parliamentary circles of certain countries, the Common Assembly’s Bureau had put forward the suggestion that the solution might then be sought in a formula that abolished the Common Assembly at the very moment when the new Assembly was constituted, with the latter fully incorporating the competences at present exercised by the Common Assembly. To those competences would be added the competences that would be conferred upon it by the new treaties.

For the present, the Common Assembly Bureau, supported in its position by the leaders of the political groups, considered that the new Assembly should maintain its proceedings within the strict limits of the precise competences laid down by the new treaties.

In considering the implications of the merger, attention had been drawn to a problem that the speaker wished to lay before the Ministers.

The relationship between the national representations, as shown by the proposals for the new Assembly, and those laid down by the ECSC Treaty for the Common Assembly was appreciably different, since at the Common Assembly representation of the small nations was higher than in the figures proposed for the new Assembly. If it was envisaged to merge the two Assemblies, it would no doubt be necessary to revise the proposed figures for the delegations so as to slightly increase the representation of Belgium, the Netherlands and Luxembourg. Instead of making the allocation on the basis of 60, 20 and 5, provision could be made for 60 for the large countries, 27 for Belgium and the Netherlands and 6 for Luxembourg. These figures were not a restoration of the ratios currently existing within the Common Assembly but a compromise between the allocation for the Common Assembly and that proposed for the new Assembly. The purpose of this modification would be to set aside the – albeit rather notional – possibility that a bloc formed by two large countries might have recourse to an absolute majority in the Assembly, while at the same time preventing it from being placed in a minority (the principle of voting parity).

He thought that such a modification was possible. It would seem to be sufficient to inscribe, in a protocol attached to the new treaty, that where in the ECSC Treaty the words ‘Common Assembly’ appeared the name of the new Assembly should replace them. There remained the need to provide a new text for the article determining the membership of the Common Assembly.

With regard to the competences in parliamentary terms relating to the linkage between the General Common Market and third countries in a free trade area, he took the view that these were rather a matter for the Council of Europe Consultative Assembly and the WEU Assembly. Indeed, the problems

21�

M E L L É K L E T

of the free trade area were more closely associated with the activity of the OEEC which was already regularly submitting its reports to the Council of Europe’s bodies. In this solution, parliamentary action on economic and social matters regulated both in the General Common Market-Euratom Treaty and the Coal and Steel Treaty would be concentrated in a single body, while the links with third countries would be rather a matter for the Council of Europe Assembly.

Mr Bohy, speaking on behalf of the President of the WEU Assembly, said that the WEU Bureau’s intervention in these representations was dictated by concern for the European interest. He affirmed that there was no direct ambition on the WEU’s part to intervene directly and to provide itself with new competences.

He thought that the solutions recommended by the delegation were entirely acceptable, making it possible to unify European parliamentary activity and avoid a plethora of administrations. The WEU Bureau was giving these solutions its fullest support.

Mr Spaak replied that the Ministers meeting at the conference had already marked their agreement on the principle raised by the delegation’s speakers. There seemed to be a general desire to avoid setting up an entirely new assembly that would exist alongside the Assemblies already in place. Mr Spaak said that the problem would discussed further that very day.

Mr Struye said, by way of clarification, that while there was an intention to end up with a single Assembly, he feared that the merger of the new Assembly with the Common Assembly would not be completed until a later date and that, in this domain, the Ministers might confine themselves to a decision in principle. It was his opinion that the merger should take place at the very moment when the new Assembly was constituted. Unless there was simultaneity the Common Assembly would continue its existence and the new Assembly would in practice be tempted to create its own administration and services. This should at all costs be avoided.

With regard to the proportions of the national delegations in the new Assembly, it was important to seek a clear agreement on this matter. The difference between the new proportions and those existing in the Common Assembly could create difficulties of principle, which might give rise to controversy. He confirmed that those were the reasons why the Bureaux of the Assemblies had thought it advisable to offer the Ministers their cooperation, so as to help them find the most practicable solutions.

Mr von Brentano said that he personally could support the points that had been made. The major issue did indeed seem to be which Assembly would absorb the other. He hoped that the new treaties could give effect to the idea of absorbing the Common Assembly in the new Assembly. He thanked the delegation for having given this solution such clear support.

Mr Luns said that the solutions as proposed entirely reflected the views of the Netherlands Government, which was also ready to support their implementation.

Mr Bech said that the Luxembourg Parliament had adopted a motion a few days before to the same end and that the government had supported it.

He noted that on the essential principles everyone seemed to be in agreement. There would be a need to consider whether the recommended solution could be carried out immediately and whether there were not major difficulties that might be raised on that occasion.

220


1957-2007

Mr Dehousse invited the Ministers not to lose sight of the institutional prospects of unifying all of the European parliamentary institutions.

Mr Spaak asked whether Mr Dehousse was alluding to a unification that would also include the Council of Europe Consultative Assembly and the WEU Assembly.

Mr Dehousse confirmed that this was indeed his idea but he admitted that the unification that included both the Europe of 15 and the Europe of 7 could only take place at a later stage.

Finally, he renewed his offer he had made earlier of cooperating with the Ministers.

Winding up the discussion, Mr Spaak noted that on the full range of solutions proposed by the delegation there did not seem to be a divergence of views between the Ministers.

The points that had been made in the course of the hearing would be given close attention.

With regard to the proposal for the delegation’s cooperation, he would ask the Ministers their views in due course. Meanwhile it would perhaps be useful if, for the moment and in view of the discussion to be held that day, the delegation could put forward more detailed proposals for giving effect to the merger as recommended.

Mr Dehousse pointed out that the delegation was not familiar with the texts that had already been adopted but it would make haste to draft a memorandum setting out some general principles.

Mr Maurice Faure thought that the current discussion had enabled the essential nature of the proposals to be brought out. To bring about unification, it seemed to him that two notions were being put forward. The first recommended a single European Assembly within which the different powers would be exercised by ‘commissions’ of a specialised nature, enjoying a measure of autonomy (the ‘chest of drawers’ Assembly solution). The second suggested creating a new Assembly that would also exercise all the powers of the ECSC Assembly, the latter being abolished.

For his own part the speaker had no particular preference and in the course of the deliberations that would follow he would support whichever of the two notions the majority of his colleagues approved. He concluded that it might be difficult to tell what would be the response of his Parliament on this subject.

Mr Dehousse thanked Mr Spaak and the government representatives for the reception they had given to the delegation from the three Bureaux. He confirmed that the delegation would get to work straight away to draft a short memorandum setting out the terms of the proposed solutions.

Mr Spaak closed the meeting at 15.40.

221

M E L L É K L E T

1957-2007

A.10

Minutes of the meeting of the Delegation from the Bureaux.of the three European Assemblies (Brussels, 4 February 1957)


22�

M E L L É K L E T

1957-2007

Strasbourg, 11 February 1957 Confidential AS/3 B (57) 4 BOX 14/84 2 2-2-57

MINUTES

of the meeting of the delegation from the Bureauxof the three European Assemblies

(for the COMMON MARKET and EURATOM)held in Brussels on 4 February 1957 at 17.00

__________

Present

Messrs Dehousse, Chairman Furler Bohy, deputising for Mr Pezet Mommer Motz Struye

Mr Dehousse opened the meeting.

He thought that the Memorandum should be drawn up and sent to the ministers as soon as was possible.

He regretted that the Delegation had not been informed of the conclusions which the ministers seemed to have reached already.

It was his impression that the formula of a single ‘chest of drawers’ Assembly would be likely to obtain general support and particularly the support of the French Parliament.

He suggested that this principle be retained on the same basis as the creation of a Single Assembly, common to Euratom, the Common Market and the ECSC and as the simultaneity of its creation and the dissolution of the ECSC Assembly.

Mr Furler also thought that the idea of a Common Economic Assembly, for the Six, and at a later stage, a Single Assembly were likely to meet the agreement of the ministers. These notions should be set out in a few short and precise paragraphs that could be included in the Treaty.

Mr Bohy reported on Mr Spaak’s fears that consultation of the assemblies could hold up the drafting and signing of the Treaties. He also reported that Mr Faure had been satisfied with the representations by the Bureaux, which would strengthen the French Government’s position with the French Parliament.

22�

M E L L É K L E T

Mr Motz insisted that the Common Assembly should preserve in full the powers conferred upon it by the ECSC Treaty.

Mr Struye listed a number of principles that he thought should appear in the memorandum:

• The new Assembly would exercise in the field of coal and steel all the powers at present conferred upon the Common Assembly.

• The allocation by nationality of members of the new Assembly would be established by moving closer to the allocation laid down for the Common Assembly, if possible by reducing rather than increasing the total number at present envisaged.

• The present members of the Common Assembly would de jure form part of the new Assembly, but only for the first year of its existence.

• The States or the High Contracting Parties would undertake to arrange for the appointment as members of the new Assembly of a number of members of the Common Assembly and in consequence of the WEU Assembly.

• The ECSC Common Assembly would cease to exist on the day when the new Assembly was constituted.

• The option would be reserved by later agreement of the governments to incorporate the new Economic Assembly within the framework of the Assembly of the Council of Europe.

Mr Furler thought that they were facing the following alternatives: either the competences of the Common Assembly were extended to scrutiny of Euratom and the Common Market, or an entirely new Assembly was created whose competences would be laid down by the Treaties establishing the ECSC, the Common Market and Euratom.

The number of members of the new Common Assembly would preferably be set at 240, allocated as follows:60 for the three large countries,27 for Belgium and the Netherlands, and 6 for Luxembourg.

The necessary amendments would be made in that event to the ECSC Treaty.

Mr Dehousse thought that they could perfectly well combine the suggestions by Mr Struye and Mr Furler, those by Mr Struye providing the general background.

The memorandum was then drawn up.

The following paragraphs were adopted.

‘The Delegation set up on 2 February 1957 by the Bureaux of the three European Assemblies (Council of Europe, ECSC and WEU) met at the Senate, immediately after the hearing it had been granted on Monday 4 February by the Conference of Ministers.

The Delegation points out that, in view of the short notice it received, it is not able to do more than set out some general principles to submit for the attention of the Conference.

226


1957-2007

In this spirit the Delegation unanimously commends to the Conference the following principles, on the understanding that these principles are applicable only in the event that insurmountable objections should oppose conferring competence upon the ECSC Common Assembly.

1. The new Assembly required for scrutiny of the Common Market and Euratom will, in the field of coal and steel, exercise all the competences and powers at present granted to the Common Assembly.

This will not affect the relations existing at present between the institutions of the ECSC, nor the powers respectively conferred upon them.’

A debate ensued on the question of the number of members of the new Assembly.

Mr Furler thought that there was a need to set a fairly high figure for the number of members of the new Assembly. This precaution was necessary bearing in mind that in a few years’ time the members of the Assembly could be elected by direct universal suffrage. It was also a good idea to involve the maximum possible number of parliamentarians in the activities of the European institutions.

Mr Bohy feared that delegation by the Parliaments of too great a number of their members to the European Assemblies would affect the efficiency of those Parliaments.

Mr Furler said that the members of the European Assemblies were generally appointed in each national parliament by two chambers, which appreciably reduced the inconvenience to which Mr Bohy had drawn attention. They should not forget that this new assembly would be expected to represent a population of 160 million inhabitants and that its competence would cover the entire economy of the six member countries.

Mr Dehousse said that there were no plans for the election of members of the Assembly in the immediate future and that, moreover, it would always be possible to revise the Assembly’s composition in a supplementary protocol.

On this point the Delegation adopted the following three paragraphs:

‘2. The proportion of members of the new Assembly will be established by moving closer to the proportion at present laid down for the ECSC Assembly.

The aim will in preference be to reduce rather than increase the total number of members envisaged by the ministers.

In the event that, in due course, it should be decided to proceed with direct elections, the number of members could be reconsidered in a supplementary protocol.’

The last five points were adopted after discussion with the following wording:

‘3. The present members of the ECSC Common Assembly will de jure form part of the new Assembly for the first year of its existence. This measure is necessary at the beginning of the new institutions to ensure the continuity of their work.

22�

M E L L É K L E T

4. The States undertake to arrange for the appointment as members of the new Assembly of a number of members of the Consultative Assembly.

This proposition must be the subject of an explicit stipulation in the Treaties.

5. The Common Assembly will cease to exist on the day on which the new Assembly is constituted.

6. The Treaties must reserve opportunities for cooperation with States that do not form part of the Communities of the Six.

7. At a later stage, there will be a need to make provision for incorporating the new Assembly in a Single European Assembly’.

On a proposal by the Chairman, it was decided that a simple forwarding letter signed by Mr Dehousse would accompany the Memorandum. This would be handed to Mr Spaak by the Head of the Private Office of Mr Dehousse.


228


1957-2007

ANNEX

MEMORANDUM

tendered by the delegation from the Bureaux of the 3 European Assembliesto the Brussels Intergovernmental Conference

on 4 February 1957______________

The Delegation set up on 2 February 1957 by the Bureaux of the three European Assemblies (Council of Europe, ECSC and WEU) met at the Belgian Senate, immediately after the hearing it had been granted on Monday 4 February by the Conference of Ministers.

The Delegation points out that, in view of the short notice it received, it is not able to do more than set out some general principles to submit for the attention of the Conference.

In this spirit the Delegation unanimously commends to the Conference the following principles, on the understanding that these principles are applicable only in the event that insurmountable objections should oppose conferring competence upon the ECSC Common Assembly.

1. The new Assembly required for scrutiny of the Common Market and Euratom will, in the field of coal and steel, exercise all the competences and powers at present granted to the Common Assembly.

This will not affect the relations existing at present between the institutions of the ECSC, nor the powers respectively conferred upon them.

2. The proportion of members of the new Assembly will be established by moving closer to the proportion at present laid down for the ECSC Assembly.

The aim will in preference be to reduce rather than increase the total number of members envisaged by the ministers.

In the event that, in due course, it should be decided to proceed with direct elections, the number of members could be reconsidered in a supplementary protocol.

3. The present members of the ECSC Common Assembly will de jure form part of the new Assembly for the first year of its existence. This measure is necessary at the beginning of the new institutions to ensure the continuity of their work.

4. The States undertake to arrange for the appointment as members of the new Assembly of a number of members of the Consultative Assembly.

This proposition must be the subject of an explicit stipulation in the Treaties.

5. The Common Assembly will cease to exist on the day on which the new Assembly is constituted.

6. The Treaties must reserve opportunities for cooperation with States that do not form part of the Communities of the Six.

7. At a later stage, there will be a need to make provision for incorporating the new Assembly in a Single European Assembly.

22�

M E L L É K L E T

az eszak parlamenti kÖzgyŰlÉsÉnek ...1957-2007 m e g j e g y z É s megjegyzÉs e dokumentum az...

Documents