Beköszönő

1

a rany

ezüstA Jezsuita Diákszövetség Lapja 64. szám

Beköszönő

TarTalomBEKÖSZÖNŐ2 Kocsev Bence 3 Horváth Ferenc SJ

LÉLEKEMELŐ4 100 éve működik a Pius BETEKINTŐ6 A pécsi jezsuitáktörténete és tevékenysége Bikfalvi Géza13 A pécsi Pius Gimnázium államosítása Ternovácz Bálint16 Házasság és család

Krisztus fényében – Bemut-atták Szabó Ferenc SJ új könyvét

KITEKINTŐ18 Tolvaly Ferenc a Magyar Kultúra Napján

Marosvásárhelyen Kiss Ulrich SJ

Amikor másfél évvel ezelőtt a SZIK Alumni (elsősorban a Piusos öreg-diákok kérésére) ismét elkezdte szerkeszteni az Arany/Ezüstöt, az volt a célunk, hogy ne csak az egykor nagy napokat megélt pécsi jezsuita in-tézménnyel foglalkozzunk, hanem az olvasóknak a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium (SZIK) és úgy általában a magyar jezsuita provincia életét is bemutassuk. Egészen eddig az utóbbi két „téma” kapta a komolyabb hangsúlyt. A mostani számban azonban – köszönhetően a témában összegyűlt viszonylag nagy mennyiségű anyagnak – elsősorban a Pius történetével foglalkozunk.

Az első tartalmi egységet Horváth Ferenc SJ pünkösdi elmélkedése nyitja. Ezt követően a tavaly decemberi piusos ünnepség beszámolója mel-lett a Jezsuita Levéltár és Rendtörténeti Könyvtár munkatársainak, Bikfalvi Gézának, illetve Ternovácz Bálintnak a cikkei olvashatók. Előbbi szer-ző a jezsuiták pécsi működéséről, utóbbi a Pius 1948-as államosításá-ról számol be. A második tartalmi egységben pedig a Szabó Ferenc SJ legújabb könyvének bemutatójáról készült összefoglaló mellett Kiss Ulrich SJ magyar kultúra napi visszatekintése szerepel.

Az elmúlt időszakban kifejezetten jó együttműködést tudtunk kiala-kítani a jezsuita intézmények munkatársaival, akiknek a kontribúciója nélkül a kiadványt nem tudnánk megjelentetni. Ezt a SZIK Alumni nevében ezúton is köszönöm nekik! Egyúttal köszönöm a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium hozzájárulását is, hiszen a mostani szám anyagi feltételeit (ahogy korábban is) ez az intézmény biztosította.

2016 pünkösdjénKocsev Bence

KedveSÖREGdIáKoK!

Cím

lapf

otó:

Isto

ck

Beköszönő

PüNKÖSdI BEKÖSZÖNTŐJézus a búcsúbeszédében többször kéri a tanítványokat, hogy bízzanak benne. Jobb nekik, ha Ő elmegy. El fogja küldeni a Vigasztalót. Ígéret. Azelőtt, hogy elfogják. Megkínozzák. Keresztre feszítik. Azelőtt, hogy tanítványai elhagyják. Elbújnak. Félnek. Bizalmatlanok. A feltámadással újjáépül az összetört Messiás kép.

Az ünnepen, amit ötven nappal (Pentékosztész) Húsvét (Pászka) után ülnek a zsidók, telje-sül be az ígéret. Több szimbolika szerepel itt. Időzítés. ünnep. A Lélek műve.

A Pentékosztész a második legnagyobb ünnep a hagyományban, amikor felvonulnak Jeru-zsálembe a szétszóratásban élők is. Követeket küldenek minden diaszpórából. A lehető legjobb időzítés az akkori világ zsidó népének elérésére.

Az ünnep lényege, hogy hálát adjanak Istennek a begyűjtött termésért. Élhetnek tovább. Van mit enni. Felajánlani az oltárra. Egy falu, ha az éhség szélén is van, elküldi az ételáldozatot, hogy jövőre jobb legyen. A remény ünnepe. A lehető legjobb alkalom arra, hogy Isten elküldje Vigaszát.

A Vigasztaló érthetővé teszi „Isten csodás tetteit” (vö. Apcsel 2,1-11). Az apostolokon ke-resztül. Akik azelőtt elhagyták Jézust. Elbújtak félelmükben. Bizalmatlanok voltak. Most a Lélek általuk beszél Istenről.

A Vigasztalót hívjuk tanév elején (Veni Sancte). Imák elején. diákonusszentelésem napján, a püspök imádkozott fölöttem és a fejemre tette a kezét (vö. Apcsel 6, 6). Ugyanazt a Vigasztalót hívta, aki Pünkösdkor betöltötte a házat, az apostolokat. Hogy szolgáljuk az Igét.

Nem számít, hogy félünk. Elhagyjuk Őt. Elbújunk. Bizalmatlanok vagyunk. Ő küldi a Vigasztalót.

HorvátH Ferenc sJ

4

LÉLe

keMeLő

2015. december 16-án egy kedves ünnepségre került sor, abból az al-kalomból, hogy 100 évvel ezelőtt kezdte meg működését, a gr. Zichy Gyula pécsi megyéspüspök alapította Pius kollégium és gimnázium. 1915-ben a templom ugyan még nem állt, de az elkészült épületek már zavartalanul betöltötték feladatukat.

Bár az elmúlt évben a jogutód iskolával, a Janus Pannonius Gim-náziummal közösen sor került a létesítmény alapítása 100 éves évfor-dulójának megünneplésére, de most ezt a rendezvényt Sey Gábor tanár úr kezdeményezte, akinek az édesapja az új iskola első tanulói között volt, és aki részt vett az 1920-ban tartott első érettségin is.

A kis ünnepségnek a Pécsi Tudomány Egyetem Természettudomá-nyi Karának dékánja adott helyet, és küldte el az érdekelteknek a meg-hívókat. A találkozásra a gimnázium régi főbejáratánál, az ott álló Zichy szobornál kertült sor.

Az ünnepség kezdetén dr. Gábriel Róbert dékán üdvözölte a meg-jelenteket. Az ünnepség fényének emeléséhez Ritter Attila igazgató úr elhozta a gimnázium énekkarát. Első számként az utód iskola egyik ta-nulója gitárszámot adott elő, majd a Janus Pannonius Gimnázium leány énekkarának szereplése következett. Ez után Sey Gábor tanár ismertette

röviden az új iskola tanulmányi rendjét, és azt hogy a diákok a kö-telező tantárgyakon kívül milyen formában és milyen sokirányú szakkörök működésével a tanárok és nevelők segítségével fejleszt-hették tudásukat és készülhettek fel az életre.

Ezután dr. Udvardy György pécsi megyéspüspök méltatta az intézmény jelentőségét, aki szintén a meghívottak között szerepelt. Ezt követően dr. Sza-

100 éve működik a PIUS

Dr. Gábriel Róbert dékán, Dr. Udvardy György megyéspüspök, Dr. Buzás Tibor, Dr. Kőhegyi Imre, P. Szabó Ferenc S. J., Sey Gábor

5

bó Ferenc S. J. – jezsuita rend pro-vinciálisa képviseletében - méltatta az intézmény jelentőségét, melynek, an-nak idején Ő is tanulója volt és gim-náziumi tanulmányait is itt fejezte be, közvetlenül az iskola államosítás idején.

A beszédek elhangzása után a püspök Úr leleplezte azt a tablóképet, mely az első érettségizőket ábrázolta, és amit itt a Zichy szobor mellett he-lyeztek el a falon. Végezetül a piusi öregdiákok koszorúját helyezte el a szobornál két öregdiák: dr. Kőhegyi Imre és dr. Buzás Tibor.

Az ünnepség a himnusz eléneklésé-vel ért véget.

LÉLe

keMeLő

Az iskolaalapító gr. Zichy Gyula megyéspüspök mellszobraa bejáratnál

Dr. Kőhegyi Imre, Kőhegyi István, Dr. Buzás Tibor, Pap István, Dr. Kapitány József, Scheffer Miklós öregdiákok

6

BeTe

kIn

Tő

A középkori Pécs, két központtal rendelkezett, az egyik a székesegyház és a püspöki palota környéke, a másik a Fő (ma Széchenyi) tér volt. Ez utóbbi helyen épült fel a városi plébánia templom, amelyet a városrész lakosságát alkotó francia és vallon telepesek hatására Szent Bertalanról neveztek el. A templom 1299-ben, amikor Mizse nádor bosszúból felgyújtatta a várost, súlyosan megrongálódott és csak 1335-re épült teljesen újjá. 1543. július 22-én Szulejmán szultán csapatai elfoglalták a várost. A szultán rendeleté-re ideiglenesen muszlim mecsetté alakították át, majd Gázi Kászim pasa leromboltatta a templomot és a köveiből, dzsámit emeltetett. A dzsámi-val kapcsolatban egy legenda él a pécsiek körében, miszerint egy magyar rabszolga kincset talált és ebből épült a templom és a rabszolga a kincsért visszakapta a szabadságát.

A várost 1686. október 14-én szabadították fel Badeni Lajos csapa-tai, aki a jezsuitáknak adta a törököktől elvett épületet. Kék Ignác atya vezetésével kitakarították a templomot, és hálaadó szentmisét mutattak be a felszabadulás örömére. Egyébként a jezsuiták a hódoltsági időben is a városban tartózkodhattak, rendházat tartottak fent és pasztorálták a megmaradt katolikus híveket. A templomot később külföldi és hazai adományokból restaurálták, az első plébános Kakucsy György atya lett. A templom jezsuita jellegét erősítették, hogy Loyolai Szent Ignác és Xa-véri Szent Ferenc tiszteletére oltárt emeltek, a bejárat mellett, pedig két kápolnát építettek. 1703-ban készült el Szent Appolónia képe.

Pécs város nemzetiségi összetétele megváltozott török hódoltság idején, a tekintélyes számú magyar lakosság mellé délszlávok, elsősorban horvátok és szerbek költöztek be, majd a felszabadulás után is folytatódott a bevándorlá-suk, a németek száma is meg növekedett. A bevándorló ortodox, görög-kele-ti vallású csoportokat nem szívesen engedték be a tisztán katolikus városba, másfelől Kollonich érsek szorgalmazására mindent megtettek az unió, a kato-likusok és a görögkeletiek egyesítése érdekében. A jezsuiták a török idők alatt is működhettek a városban, ugyan is itt volt az egyetlen hódoltsági rendházuk, szívügyüknek tekintették az uniót. Az egyesítés érdekében létrehoztak egy jelentős uniós mozgalmat, ahol a dél-dunántúli szerbek papjai és világi veze-

A PÉCSI JEZSUITáKtörténete és tevékenysége

7

BeTe

kIn

Tőtőik ígéretet tettek az unióra. Az uniós mozgalmat a szerb pátriárka nem nézte jó szemmel és miután megtörtént az unió – elsősorban a pécsi jezsuita házfőnökök, P. Bittevi Mihály SJ (1655–1691) és P. Prenthaller János SJ (1651–1719) szívós munkájával –, fellázította a szerb népet a katolikusok ellen.

Amikor Sándor László, a kurucok kapitánya sorra meghódoltatta a du-nántúli városokat és Pécs felé közeledett. 1704. január 1.-én hatalmas sarcot vetett ki Pécs lakosságára, de mivel a pécsiek a király pártján maradtak nem fizettek, ekkor hatalmas öldöklés és pusztítást végeztek a városban a kurucok. Háromnapi öldöklés után vette kezdetét a rablás, főként a németek polgárokat tizedelték meg, és a vagyonukat elvitték. A jezsuita rendházat sem kímélték, érzékeny vesztségeket okoztak, a házfőnököt, pedig két hétig vallatták, hogy hova rejtette a gazdag német és horvát polgárok kincseit. Közben híre jött, hogy felmentő sereg közeledik, ezért a kurucok kivonták a csapataikat a városból. A jezsuiták, a sokat szenvedett várost, meg akarták kímélni az újabb pusztulástól és Herberstein császári generális, segítségét kérték, aki megígérte, hogy német tiszteket küld a városba, hogy az oltalomról tárgyaljanak. Azonban mindenki meglepetésére rácok érkeztek, akik, amikor már elég erősnek érezték magukat és kurucokat nem találtak, elkezdték a város fosztogatni 1704. március 26-án. A jezsuitákra különösen haragudtak az unió miatt, véres bosszút álltak. Mivel P. Bittevi korábban a pestises betegek ápolása közben meghalt, P. Prenthaller már más rendházban tartózkodott, három jezsuita pátert: PP. Borhi Györgyöt (1672–1704), Jacabovich Jakabot (1671–1704), Moro Istvánt (1671–1704) és a skolasztikus M. Borovecz Mihályt, a rácok golyós puskáikkal szitává lőt-ték, szablyáikkal teljesen szétszabdalták. A jezsuita rendházban tartózkodó Smiljanovich Lukács világi papot szintén meggyilkolták. A kegyetlenkedések végére értek a jezsuita rendházba Kollaneck és Pflug császári kapitányok, de már késő volt nem tehettek semmit. A jezsuita P. Wagner csak azért me-nekült meg, mert beteghez hívták, P. Coller pedig, aki a városba jövő kato-naságot indult üdvözölni lóháton menekült el. A rendház mintegy 10 ezer forint anyagi kárt szenvedett el, a rendházból ellopott értékek egy részét később a péterváradi jezsuiták segítségével sikerült visszaszerezni. A továb-bi vérengzést úgy sikerült elhárítani, hogy a császári gyóntatók kérésére német lovasokat és gyalogosokat küldtek a város védelmére.

A mártírokat a pécsi templom délkeleti részén, a kórusfeljáró közelében lévő sírüregben temették el. Ma fehér márványtábla hirdeti vértanúságuk emlékét.

A templom új főoltára, 1712-re készült el, a kupola héjazatát 1754-ben újították meg, majd a belsejét teljesen barokk stílusban átalakították. Az 1773.

8

BeTe

kIn

Tő évi határozat értelmében megszüntették a jezsuita rendet, ekkor a templom a város kegyurasága alá került, majd I. Ferenc király, 1813-ban a cisztercieknek adta a templomot, a jezsuiták egykori rendházával és gimnáziumával együtt.

A templomos lovagok rendjének eltörlése óta nem esett egyházpolitikai támadás áldozatául nagyobb egyházi testület, mint a jezsuiták rendje, melyet XIV. Kelemen dominus ac redemptor noster kezdetű rendelete a Bourbon udvarokkal való béke érdekében feloszlatott. Századok küz-delmének lezáródása, határpontja volt ez az esemény. A Habsburg monarchiában a rendeletet királyi placetum alkalmazásával léptették életbe, a pápai okirat vagyoni rendelkezéseit semmisnek nyilvánították, királyi rendelet kapcsán küldte az akkori magyar kormányhatóság, a pozsonyi hely-tartótanács végrehajtás céljából a magyar egyházfőkhöz. Így az akkori pécsi püspökhöz is, akinek megyéje területén a feloszlatott rendnek társháza (a mai ciszterci gimnázium) gimnáziuma (mai általános iskola) és temploma (a mai belvárosi templom) volt, hogy a pápai és királyi rendeletnek szerezzen érvényt.

A királyi rendelet végrehajtására – mely rendeletet a helytartótanács 1773. október 1. keltezés-sel 4581. iktatószám alatt küldött meg Klimó püspöknek – Nunkovich György kanonok jelent meg 1773. október 23-án a jezsuiták pécsi rendházában, hogy ott a pápai feloszlató rendeletet kihirdesse, és annak intézkedéseit végrehajtsa. A kamarai és politikai hatóság részéről vele együtt megjelent Hoitsy Mihály királyi tanácsos, Baranya vármegye rendes alispánja, továbbá Selley László, horvát-országi királyi ügyész.

A rendelet kihirdetése és végrehajtása a következő módon történt:Előző napon, október 22-én, Nunkovich kanonok, püspöki biztos, a két másik megbízottal

együtt értekezletet tartott a kihirdetés ideje és módja felöl. Ezen megállapodás értelmében másnap, október 23-án de. 10 órakor hárman megjelentek a jezsuiták kollégiumában, a közös társalgó he-lyiségben és ott a rendház összes tagját összehívták és a bizottság másik két tagjának jelenlétében (kik mindenre igen élénken vigyáztak) Nunkovich kanonok elővette a pápai feloszlató iratot és a hozzákapcsolt királyi körlevelet és azt felmutatva így szólt: Ezen pápai iratot, minden pontja és ren-delkezése szerint, őfelsége tudomásul vette és elfogadta, de vagyoni rendelkezést illetőleg a királyi és államjogoknak fenntartásával.

Ezek után a pápai rendeletet a mellékelt körlevelekkel együtt pontról-pontra felolvasta Nunkovics, és így kihirdette, és utána újra kifejezetten hozzátette, hogy a kihirdetés királyi hozzájárulással és a királyi és államjogok fenntartásával történt, nevezetesen, hogy a felosz-lató pápai rendeletnek a rend javait illető rendelkezéseinek semmi hatályuk sincs.

Az okmány felolvasása után, amit a rendház tagjai teljes csendben, minden megjegyzés nélkül hallgattak végig, a bizottság a király kegyéről és jóindulatáról biztosította a rendház tagjait, ha ők, mint az egyháznak és államnak hű szolgái viselik magukat. Utána felolvasta a királyi rende-letnek azon intézkedéseit, amelynek az egyes rendtagokra vonatkoznak. Ezen intézkedéseket a laikus rendtagok számára magyarul is elmondta. Ez után érdeklődött, hogy nincsen-e a rendtag-ok közt olyan, ki a maga fenntartásáról nem tud gondoskodni. Hármat találtak: az egyik Linnter

9

BeTe

kIn

TőJános 61 éves, a lábán nyílt sebek voltak, amelyek sokszor kiújultak, egyébként is törődött volt, nagyot hallott, a második Svatonyi János 55 éves, tüdővészes, előrehaladott stádiumban, lábait is fájlalta és szintén nagyothalló volt, a harmadik Müller Máté szintén 55 éves, asztalos mester, de sérve miatt mesterségét nem gyakorolhatta. Az idősebb rendtagokat megkérdezték, hogy a királyi rendeletben meghatározott módon melyikük akar a rendházban továbbra is maradni, de egy sem jelentkezett, valamennyien azt jelezték, hogy a rendházból távozni fognak.

A jezsuiták által vezetett 6 osztályos gimnáziumra nézve a királyi rendelet harmadik pontja ér-telmében a három magiszternek: Kőszegi Lászlónak, Kajdócsy Ferencnek és Somogyi Ferencneknek tudomásul adták, hogy a rendelet intézkedése értelmében helyüket el ne hagyják, míg új intézkedés nem jön. Arra a kérdésre, hogy előadásaikat folytatják-e a magiszterek, igenlőleg válaszoltak és kérték, hogy szerzetesi ruhájukban is megmaradhassanak. Azt is kérték, hogy azokat a könyveket, amelyekre nekik a tanításhoz szükségük van, ne vegyék zár alá, amibe a bizottság bele is egyezett.

Ezek után a kamarai megbízott a kamara nevében a házat, a rendház vagyonát, telkeit le-foglaltnak jelentette ki. A háznak gondját P. Hegyi József rektorra és két laikus testvérre (gazda és pincefelügyelő) bízták addig, míg új intézkedés nem történik. Hegyi azonban kérte, hogy betegsé-gére való tekintettel a megbízatás alól hamarosan mentsék fel. Végül ugyanezen a napon minden t lepecsételtek.

A pozsonyi helytartó tanácshoz (1773. október 31. keltezéssel) Klimó püspök jelentést küldött a helytartótanácsnak (4684. szám alatt, október 1. keltezéssel) a rendelet ötödik pontjának végrehaj-tására vonatkozólag. Egy királyi rendelet a jezsuita templomokban levő kultuszra nézve intézkedett, és ennek a pécsi jezsuita templomban való életbeléptetésére nézve tettek az említett rendeletben a pécsi püspöknél kérdést. A püspök válaszában felemlítette, hogy a pécsi jezsuita templom az egész pécsi egyházmegyében a jezsuitáknak egyetlen templomuk volt, a templom a belváros közepe táján fekszik, a városnak a belvárosban plébánia temploma nincs, emlékezik azonban a püspök arra is, hogy ezen templom helyén valamikor Szt. Bertalan apostol tiszteletére állott.

A templomra nézve azt gondolta a püspök a legmegfelelőbbnek, hogy a város plébánosának gondjára legyen bízva, hogy az isteni szolgálat benne így meg ne szűnjék, e gondoskodást a püspök jelentése szerint eredmények igazolták, mert másnap már a hívők nagy számának kellett a szentsé-gek kiszolgáltatásában a plébánosnak rendelkezésére állnia. Mivel a dolog egészen jól indult, azért engedje meg az uralkodó, hogy ebből a templomból a püspök plébániatemplomot szervezhessenek és a feloszlatott kollégium vagyonából a templom gondviselésére valamilyen részt utaljon ki, mert eddig a kollégium tartotta fenn a templomot. Ugyanezen alapból jelöljön ki két káplán számára, továbbá a templomi segédszemélyzet ellátására valamilyen évi jövedelmet. Kéri azonfelül a temp-lomhoz legközelebb álló házat a plébános és káplánok lakásául, mely a jezsuiták birtoka volt, mert ez a ház eredetileg plébánia lakásnak volt szánva.

Magára a templom felszerelésére vonatkozólag szintén jelentheti, hogy a kamarai és politikai biztossal felvett leltárral együtt, mindent a templom adminisztrátorának, a városi plébánosnak adták át. Felvették az „Agonia Christi” és a Mária kongregáció egyesületek leltárát is.

10

BeTe

kIn

Tő A gimnáziumra vonatkozó intézkedést is bejelentette, a három magisztert meghagyta, akik a tanévet elkezdték és folytatják, egyenként 350 forint fizetéssel, igazgatót majd az egyházmegyei papság soraiból fog a püspök kinevezni. Külön megakarja említeni, hogy a gimnázium felszerelés nélkül épült, még a török idők előtti korból, sok éven át annyira el volt hanyagolva, hogy a teljes leomlás szélén van, szélnek és esőnek annyira ki van téve, hogy a tanítók és tanulók veszedelme nélkül benne az oktatást folytatni nem lehet.

A feloszlató okmány kihirdetése után Nunkovich kanonok folytatólagosan még október 23-án délelőtt – mert vasárnap küszöbén álltak – elkészítette a templom leltárát is.

Mivel az 1814-ben újraindított jezsuita rend lemondott arról, hogy a régi tulajdonait visszakap-ja, így a XX. század elején gróf Zichy Gyula (1871–1942) pécsi püspök visszahívta a jezsuitákat, hogy vezessék a saját alapítványi gimnáziumát és internátusát.

Zichy Gyula püspököt mély tisztelet és szeretet fűzte X. Pius pápához, akinek három éven keresztül személyi kamarása volt. Amikor 1905-ben a vatikáni Sixtus-kápolnában pécsi püspök-ké szentelték elhatározta, hogy mindent megtesz püspöki székvárosának a fejlesztésére, ismerve a magyarországi közállapotokat, P. Pámer László SJ (1865–1951) Mosonyi dénes (1874–1948) kanonok tanácsára egy gimnáziumot alapított. Mivel maga is az iskoláit a híres kalksburgi jezsuita gimnáziumban végezte, kézenfekvő volt a gondolat számára, hogy a gimnázium vezetését a jezsui-tákra bízza. Az akkori osztrák-magyar tartományfőnök P. Franz Schwaerzler SJ (1840–1925) azon-ban ember hiányra hivatkozva visszautasította az ajánlatot, később 1909-ben, amikor megalakult a független magyar jezsuita tartomány P. Bús Jakab SJ (1861–1935) frissen kinevezett tartományfő-nökhöz fordult iskolaalapítási terveivel, de visszautasítást kapott, mivel a rend terveiben egy későbbi budapesti székhelyű nagygimnázium szerepelt. Ezek után a püspök a római jezsuita általános rend-főnökhöz folyamodott, de bíztatást tőle sem kapott. Erre végső megoldásként közvetlenül X. Pius pápa segítségét kérte a tervei megvalósításához. A segítség nem is maradt el, a pápa nyomatékosan kérte P. Franz Wernz SJ jezsuita általános rendfőnököt, hogy támogassák az iskola alapítási tervet és vállalják el a gimnázium vezetését.

Az alapító püspök szorgalmazására a Pius gimnázium megkezdte működését – egyelőre még ideiglenes helyen – az 1912-1913-as tanévben. Két évvel később az intézet átköltözött az újonnan felépült végleges otthonába, amely monumentális épületével egész Pécs városának jellegzetes, meg-határozó pontjává vált. Az épület keleti szárnyában a Pius gimnázium nyert elhelyezést, a nyugati szárnyat a rendház foglalta el. A két szárny közé épült később a templom, amely az egész épület komplexum központja volt. A templom mögött, a kertben az internátus helyezkedett el. A gimná-zium földszintjén uszodát létesítettek, amelyet egyszerre hatvan tanuló látogathatott. Ez volt Pécs első és sokáig egyetlen fedett uszodája. Az első osztály 51 tanulóval indult, közük 20 internátusi nö-vendékkel, de a harmincas évek közepére már 750 körüli tanulói létszám állandósult. A gimnázium első igazgatója, P. Jablonkay Gábor SJ (1874–1930), az első jezsuita tanára, pedig P. Thalhammer János SJ (1847–1934), a neves tudós lett.

1915. december 22-én az alapító püspök ünnepélyesen felavatta az új épületet. 1917-től 1922-ig

11

BeTe

kIn

TőP. Riegl Sándor SJ (1863–1932) vezette az intézetet. Aztán amikor 1919-1920-as tanévben a nyol-cadik osztály is megnyílt a gimnáziumban, az elemi iskola ismét elfoglalt a régi, addig kórháznak használt épületét. Az első érettségi vizsgát 1920. június 8-9.-én tartották és 19-en nyertek érettségi bizonyítványt.

Ebben az évben indult meg az intézet irodalmi életét fellendítő intézeti lap is, a Mecsek Alján, amelynek 1929-től kezdve kiegészítője a nagyvakáció folyamán háromszor újság alakban megjelenő Pius volt.

1926-ban lehetővé vált az intézetnek az eredeti tervek szerinti továbbépítése, amennyiben a kollégium délnyugati szárnyának fele az év folyamán elkészült. 1927 őszén, pedig ünnepélyes ke-retek között ment végbe a Jézus Szíve templom alapkőletétele, 1930-ban szentelték fel és 1931-ben elkészült a márvány főoltár, amelynek a középpontjában a XI. Pius pápa ajándékozta Jézus Szíve szobor állt.

Mivel 1933-ban P. Tüll Alajos SJ (1894–1987) vette át az intézet rektorságát, aki részletes fejlesztési tervet dolgoztatott ki dulánszky Jenő mérnökkel. Így aztán 1934. év nyarán jelentősebb átalakítások indultak meg az intézet épületén is, a gimnázium két emeletét és a két játékteret híddal kötötték össze. Az 1935-1936. évben, a nagy mérvű tereprendezés eredményeként elkészült a régi szőlőskert helyén a nagy stadion és a sportlétesítmények egész sora. Egyedülálló arborétum is szü-letett, hatszáz lombos, ötszázötven örökzöld fával és háromszáz díszcserjével és üvegházakkal. Az arborétum terveit Báldy László (1896–1957) kertészeti felügyelő tervei alapján valósították meg. Az arborétum további nagyszabású terveit a közelgő világháború szakította félbe. 1937 pünkösd vasár-napján az intézet a 25 éves fennállásának ünnepelte. Az ország minden részéről sereglettek össze a volt növendékek, hogy együtt ünnepeljenek az alapítóval.

Az 1938. évi ország gyarapodások, a Felvidék és Kárpátalja visszatérte eseményei érintették a gimnázium életét, a háborús készülődés jegyében bevezették a légvédelmi gyakorlatokat és a torna-terem, pedig a katonaság beszállásolásra szolgált.

1940-ben a háborús készülődés miatt a nemcsak a tornaterem és kiszolgáló helyiségei, hanem az ének- és a görögtermet, a történelmi szertárt és a betegtermek nagy részét is átadták a katonaság céljaira. 1941-ben Erdély és a délvidék visszacsatolásakor sok diák vett részt a mintaszázadokban és sokan vállaltak légoltalmi szolgálatot. 1942-ben bekapcsolódtak az oktatófilm hálózatba, a katona-ság részére átengedték a vetítőtermet és az internátus fogadó szobáit.

A következő évben a háborús helyzetre való tekintettel szeptember. 16-tól október. 26-ig a gimnázium teljes épületét a katonaság foglalta le, így az iskolai év november elsején kezdődött és április elején már befejeződött. 1944. április 4-én ismét a magyar katonaság foglalta le a gimnázium épületét április 25-ig. Az ezt követő időszakban a kibombázottak részére nyújtott szállást az épület valamint szükségkórháznak és tűzoltóállomásnak használták a gimnáziumot és a konviktust. Majd a német katonaság szállta meg az épületeket és altisztképző kaszárnyát rendeztek be.

1944. november 29-én a szovjet csapatok vonultak be Pécsre és a gimnáziumot hadikórház cél-jára lefoglalták. Majd a bolgár, azután pedig ismét a szovjet hadsereg állomásozott az épületekben

12

BeTe

kIn

Tő csak 1946-ban ürítették ki. A német, szovjet és bolgár beszállásolás alatt sok károsodás érte az épületeket és a botanikus kert állományát.

1945 szeptemberében P. Bodolay Lajos SJ (1903–1984) igazgatása alatt megindult az általános iskolai képzés. A következő év elején, pedig megalakult az iskolában a Katolikus Szülők Szövetsége.

Az 1946-1947-es tanévben azonban úgy látszott, hogy az intézet kiheveri, a háború okozta fizikai károkat, az új rektor P. Hemm János SJ (1891–1948) nagy áldozatok árán a tönkrement helyiségeket helyreállíttatta. A konviktusi kápolna feláldozásával több férőhelyet teremtett, így a konviktusban 200 diák kapott el-helyezést. Újból megjelent több éves szünet után a gimnázium évkönyve.

1947. május 3-án megalakult a gimnázium 48-as bizottsága a centenáriu-mi ünnepségek méltó megrendezésére. Az erre a célra megalakult diáktanács féléves gondos előkészítése után megkezdte a működését a Pius diákállam, amelynek az elnöke a rektor lett, a tagjai pedig a diákok. Az 1947-1948-as tanévben az iskolába 912 tanuló iratkozott be, ez volt a legmagasabb létszám az egész fennállás alatt.

Az 1948. évi XXXIII. számú törvény alapján az iskolát államosították. A Piusban az utolsó Te deumot, az utolsó ünnepélyes tanévzárót 1948. június 15-én tartották. A rektor helyettes P. Lenner József SJ (1886–1962) búcsú-beszédét a diákok és a szüleik megkönnyezték. A pécsi Pius gimnáziumban fennállása alatt 1301-en érettségiztek. Sorsukat a múlt évszázad viharos ese-ményei változatos utakra vitték, a két világháború, a lakosságcserék, külföldre szakadás, belső számkivetettség, új pályákra kerülés nem egy piusi diák sorsa lett. Azonban számos hazai és külföldi kitüntetés, megbecsülés és elismerés is kíséri a végzettek útját, akiket életükben mindig vezetett a rendalapító Loyolai Szent Ignác következetes és intő példája.

BiKFalvi Géza

13

BeTe

kIn

Tő

Gróf Zichy Gyula pécsi püspök székfoglalásának első percétől elsődleges célja volt, hogy egy internátust létesítsen szegény sorsú, ám tehetséges gyer-mekek számára. X. Pius pápa közbenjárásával Zichy püspök az új interná-tus megszervezését a frissen megalakult, önálló magyar jezsuita provinciára bízta. 1912. szeptemberében 51 tanulóval indult az oktatás.

A Pius Gimnázium és Kollégium átvészelte az első világháborút, az azt követő szerb megszállást. Az 1920-as években kezdődő dinamikus fejlődés-nek a második világháború szabott gátat. 1945. augusztus 6-án 200 orosz tiszt részére foglalták le az intézetet, akik a tanítás megkezdéséig tartózkod-tak ott. 1945 őszétől mind a tanárok, mind a diákok tettre készen várták, hogy világégést követően ismét munkához láthassanak, viszont a történe-lem közbelépett: lassan de biztosan elkezdődött a magyar egyház háttérbe szorítása, intézményeinek leépítése, államosítása.

Az 1947/48-as iskolai évben 912 tanulója volt az intézetnek, ami a leg-magasabb létszám volt, amit fennállása óta elért. A Piust 1948. június 15-én államosították. Az utolsó tanítási nap június 10-én volt. „Június 13-án Jézus szíve körmenet. (...) A gyülekezési tilalom miatt a körmenetet az utcákon megtartani nem lehetett, így a közönség, hívek egyenkint gyülekeztek a Sta-dionon esőben és szokatlanul példás rendben. A jelenlevők száma kb. túlha-ladta a 8000-et. (...) 15-én Te deum, ünnepélyes tanévzárás a ’Sárga-pályán’. A jutalmakat (inkább szimbolikusan) Lenner József SJ vicerektor osztotta ki. Az igazgató beszéde alatt különösen a szülők könnyezve vettek búcsút az intézettől. ünnepély után minden tanuló minden okmányát kikapta. 16-án feltételes előjegyzést tartottunk: ha az intézet megmaradna régi jellege mellett, mennyien jönnének vissza, az eredmény 1030 tanuló jelentkezése. délben megjelent a belügyminiszter rendeletéből a leltározó-bizottság, hogy számba vegye az intézet ingó és ingatlan vagyonát.” Az államosítást köve-tő, augusztus 31-re meghirdetett szülői értekezleten meglehetősen parázsló

a pécsi Pius Gimnáziumállamosítása

14

BeTe

kIn

Tő

hangulat uralkodott. Vajda János igazgató az államosítás előtti Piust szidta: sze-rinte teljesen le volt lakva, nem volt rend, a padok össze voltak vésve. „Lehet, hogy dicsekvésnek hangzik, de ki kell jelentenem, hogy én itt olyan rendet és tanítást vezetek be, melyet eddig nem ismertek...” hangzott Vajda igazgató be-széde. Ezután Ambrus Géza gimnáziumi igazgató vette át a szót, aki „felolvasást tart, kb. egy órán keresztül, amely másból sem áll, mint az Egyház és a püspöki kar gyalázásából: poshadt, egyház palástja alá búvó reakció, templomokat meg-szentségtelenítő, politikai manipulációk, és ehhez hasonló jelzőktől hemzseg az egész előadás” – áll a visszaemlékező sorai között.

1948. augusztusában kerültek kiadásra az „irányító szempontok munkák megkezdéséhez:” a rend vezetése leírta, hogy a Pius államosítása után hogyan ajánlatos a jezsuita rendieknek élni, hol találhatnak szállást és szerezhetnek élel-met, hogyan próbáljanak együtt élni a néppel, hirdetni az Evangéliumot, tanítani, erősíteni a katolikus lakosság hitét. Nagyon érdekes, egyúttal szomorú olvasni e sorokat úgy, hogy ismervén a történelmet tudjuk, mi következett nagyon rövid időn belül: a magyar jezsuita rendtartományt feloszlatták, az atyák egy része kül-földre menekült, akik itthon maradtak, azokra börtön és meghurcoltatás várt.

(A cikkhez felhasznált dokumentumok a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya Levéltárában hozzáférhetőek.)

ternovácz Bálint

15

BeTe

kIn

TőHázasság és család Krisztus fényében– Bemutatták Szabó Ferenc SJ új könyvét

A könyvbemutatón a szerző, Szabó Ferenc mellett Bábel Balázs kalocsa-kecske-méti érsek, Török Csaba teoló-gus, Bartók Tibor SJ, a jezsuita könyvkiadó vezetője vett részt; az estet Róna Judit irodalomtör-ténész vezette.

Róna Judit bevezető szavai-ban külön megköszönte Bábel Balázs érseknek, hogy meggy-

orsította a készülő kötet kiadását; hisz annak köszönhetően került ki már karácsony előtt a mű a nyomdából, hogy az érsek jelezte, 120 példányra lenne szüksége belőle, mert ezt szeretné karácsonyra ajándékba adni barátainak.

Bartók Tibor elmondta, Szabó Ferenc szinte évente meglepi az olvasóközönséget egy új kötettel; változatos témájú művei is mutatják széles érdeklődését, melynek Pázmány munkássága és az ostpolitik mellett része a házasság és család témaköre is, melyről előadássorozatot is tartott korábban a Párbeszéd Házában. Bartók Tibor felhívta rá a figyelmet, hogy a jezsuita hivatásnak egyik formája a scriptor jezsuita – ide tartozik Szabó Ferenc is.

Török Csaba teológus feladata volt a Házasság és család Krisztus fényé-ben bemutatása a közönségnek, illetve a Bonum TV nézőinek, akik élőben követhették a rendezvényt. Török Csaba a mű születését a Gaudium et spes születéséhez hasonlította: munkacsoportokban, organikusan bontakozott ki a szöveg, mely források átfogó spektrumát dolgozza fel.

A pasztorális érzékenységgel megírt kötet a II. vatikáni zsinattól a 2015-ös rendes szinódusig terjedő időszakot elemzi, végül kitér a távlatokra: hogyan visszhangzik, hogyan csapódik le a szinódus a hétköznapokban.

A bevezetőben a szerző az új evangelizáció kérdéseiról szól – nem véletlenül,

16

BeTe

kIn

Tő hiszen a 2015-ös szinódus szerves folytatása a 2012-es, Az új evangelizáció a keresztény hit továbbadására című szinódusnak, amelyen eldőlt, hogy a következő témája a mély válságot átélő házasság és a család lesz.

A II. vatikáni zsinat különösen erős hangsúllyal szerepel Szabó Ferenc művében. Az egyház a mai világban betöltött szerepével foglalkozott a zsinat; emberképe tekintetében teljesen új hangot ütött meg az egyház, mint koráb-ban: új emberkép domborodott ki, új megközelítésben – mindez a morálte-ológia megújulását is szükségessé tette. Az erkölcstan nem a bűnökről szól – hogyan lehet megfogalmazni egy hiteles egyházi tanítást erről? Az utóbbi években számtalan nekiindulásnak és megtorpanásnak lehettünk tanúi, sok a nyitott kérdés ma is.

Amikor Ferenc pápa idején megszületett a döntés a szinódus folyamattá bővítéséről, a pápa az előrehaladás módjában voltaképpen a zsinati hagyo-mányhoz nyúlt vissza, ami nem mindig könnyű út, de ezáltal újra megjelent a konfrontációt is felvállaló teologizálás – fogalmazott az előadó. Mintha bátra-bbá vált volna ennek révén az egyház, hangok kezdtek hallatszódni; ami ter-mészetesen félelmeket váltott ki néhányakban, elbizonytalanodást; úgy érezték, „mintha repedezni kezdene a homlokzat”.

A szinódusi előkészületek és állapotfelmérés során már világossá vált, hogy az idealizált keresztény család már nem létezik; illetve hogy nem lehet tisztán doktrinális állításokat megfogalmazni a házasságról a lelkipásztori gondoskodás rovására.

Török Csaba felhívta a figyelmet arra, hogy valószínűleg nem véletlenül következett a családszinódus után az irgalmasság szentéve, hanem Ferenc pápa

tudatosan építette így fel a folyamatot; valamint hangsúly-ozta: a szinódus igazi története még csak most kezdődik. Maradtak nyitott kérdések; a szinódus nem elégedhetett meg egyszerű elutasítással az azonos neműek kapcso-latait, a genderelméletet és hasonló nehéz témákat érintő kérdésekben. A szinódusi folyamat nincs lezárva.

Milyen mérleget vonhatunk tehát? Szabó Ferenc nagy tekintélyek véleményét fejti ki: Erdő Péter bíboro-sét, Christoph Schönborn bécsi érsekét, Ferenc pápáét, Walter Kasper bíborosét. Nehéz dolga volt a szerzőnek – világított rá Török Csaba –, hisz úgy kellett lezárnia a könyvet, hogy még nyitott a folyamat – mégis teljes a kötet.

17

Végezetül Török Csaba megemlítette, sokszor gondolt rá, milyen érdekes lehetett a II. vatikáni zsinat idején élni, amikor mozgásba lendültek a dolgok – és most ez nekünk is megadatott a szinódus révén.

Róna Judit kiemelte, hogy Szabó Ferenc ezzel a kötetével a gyakorlati lel-kipásztorkodásban is segítséget szeretne nyújtani, és felkérte Bábel Balázst, mondjon néhány szót erről a témáról.

A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye érseke elmondta, gyakorló lelkip-ásztori éveiben számtalanszor találkozott azokkal a problémákkal, melyek a szinódus révén most felszínre bukkantak. Kiemelte a disparitas cultus gyakran előforduló esetét, mely a katolikus és kereszteletlen felek közötti házasságokat érinti; valamint a megkeresztelt, de valójában nem hitben felnőtt fiatalok egy-házi házasságkötésének kérdéseit. Szabó Ferenc műve arról beszél – fogalma-zott –, merre mehet az egyház úgy, hogy a tanítást nem adja fel, de a megrop-pant nádat nem töri el, az emberek életét nem nehezíti meg.

Szabó Ferenc elmondta, egy a közelmúltban Parolin bíborossal készült in-terjúból úgy tűnik, hamarosan napvilágot lát egy buzdítás Ferenc pápától a családszinódus témakörében, az ott megfogalmazottak kapcsán. Beszélt azokról a feszültségekről, melyeket a változások váltottak ki a szinódus idején; a pápa ellen, illetve mellette kiálló csoportokról – hangsúlyozta, hogy imádkozni kell Ferenc pápáért, hogy sikerüljön neki, amit elkezdett, hogy bírja egészséggel, most, hogy „végre megmozdultak az állóvizek”.

Több hozzászóló is háláját fejezte ki Szabó Ferencnek és az előadóknak, hogy nehéz kérdésekre mertek választ keresni; majd Bartók Tibor zárta le a beszélgetést. Látszik, hogy ez a könyv is beleépül az új evangelizáció folyama-tába – fogalmazott, majd elmondta, úgy látja: a II. vatikáni zsinat még min-dig inkább előttünk, mint mögöttünk van. Utalt o’Malley atya pár hónappal ezelőtti előadására könyve magyar kiadásának bemutatóján, aki hangsúlyozta: Ferenc pápa a zsinati úton jár.

Az irgalmasságot kell magunkra ölteni; az egyháznak jóságos és irgalmas anyának kell lennie – erre hívott XXIII. János annak idején, és erre hív Ferenc pápa is.

Nyitottak a kérdések; nincsenek kész, konzerv válaszok; és tanulnunk kell a párbeszédet – zárta le Bartók Tibor a könyvbemutatót.

Fotó: lamBert attilaverestói nárcisz/maGyar Kurír

BeTe

kIn

Tő

18

kITekIn

Tő

Marosvásárhely szülötte, író, kiadó és médiaszereplő többszörösen is: játékfilmrendezőnek tanult és médiamenedzsernek, és az is lett. Egy ideig ő volt a Mister TV 2. Mivel a média emberei ne-hezen tudták követni az elkötelezett keresztényt, idővel szükségszerűen elváltak az útjaik, de azért a Pen Club főtitkára is lett, mindenek előtt író. A Ma-gányos Század Trilógiában, bár regényesen és fiktív figurákon keresztül, de megírta addig is kalandos életútját Erdélyből az emigráción át, ahol egyebek között a Szabadságharcos Szövetség főtitkáraként szolgált, a müncheni majd magyar médiamogulig.

Az igazi kaland azonban csak ezután kezdődött, a zarándoklat, a belső út. Előbb, mintegy főpróba-

ként megjárta az El Caminót, amikor még nem volt divatos. Kalandját re-génybe öntötte, majd megfilmesítették. A százezres példányszámot elérő mű csak nyitány volt, követte öt másik könyv, mely az Iszlám, a buddhizmus és a hinduizmus, végül pedig a zsidóség lelkiségét, útját mutatta be. Az első kettőt szintén filmként is láthattuk. Ezt a gazdag életművet mutathatta be a Magyar Kultúra Napján, január 22-én, az egykori Monarchia egyik legszebb szecessziós épületben, a marosvásárhelyi Kultúrpalotában az ünnepelt szer-ző, a helyi jezsuita közösség meghívására. Előző este a Keresztelő Szt. János Főplébánia templomában már megszólalt, a közelgő nagyböjtre készítette fel a híveket, megmutatva a böjt lelkiségét. Gondolatait a 40 nap lélekúton c. to-vábbi könyvében már korábban rögzítette, és annyira megnyerte a hallgató-ságot, hogy az egész e célból magával hozott sorozat pillanatok alatt elkelt.

A siker másnap a Kultúrpalotában folytatódott, az utolsó példányig el-kelt a teljes készlet, és a hallgatóság sorba állt dedikálásért. A papának, idő-

Tolvaly Ferenc A MAGyAR KULTÚRA NAPJáN MARoSVáSáRHELyEN

19

kITe

kIn

Tősebb Tolvaly Ferencnek már nem is jutott tiszteletpéldány, azt jövő héten, amikor egy konfe-renciára hazautazom, hozom el neki. Nekem jutott amúgy a megtisztelő feladat, hogy én legyek az este „Alindája”, mivel Ferenc barátommal úgy döntöttünk, hogy ne előadást tartson, hanem én kérdezzek és ő válaszoljon, hogy az életrajzi adatokat ne szárazon tálaljuk, hanem minél színesebben. A helyi adó és újságok tanúsága szerint ez jól sikerült nekünk.

Izgalommal várjuk a követező regényt, a Zsolnay csald történetét, melyet reméljük nekünk is bemutat újra a szerző, ezúttal nem vizsgaidőszakban, és akkor a fiatalok is el tudnak jönni.

Kiss ulricH

A műsorvezető (Kiss Ulrich) áll a két Tolvaly Ferenc, Sr.és Jr., azaz id.és ifj. Tolvaly között.

A képen a szerző látható a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében, amely zsúfolásig megtelt.

az arany/ezüsttel Kapcsolatos KéréseKet, meGJeGyzéseKet, illetve a KiadványBa szánt ciKKeKet ezeKre

az elérhetőségekre várjuk:

szent iGnác Jezsuita szaKKolléGium alumniH-1085 Budapest, HoránszKy utca 18.

e-mail: alumni@szentignac.hu