M. Á L L . F Ö L D T A N I IN T É Z E T É V I JE L E N T É S E AZ 1977. É V R Ő L

AKTUOGEOLÓGIAI MEGFIGYELÉSEK (ZONÁCIÓK ÉS TANATOCÖNÓZIS) KUBAI SZIKLÁS TENGERPARTOK MENTÉN

R a d ó c z G y u l a

Az alábbiakban beszámolunk a sziklás tengerpartok (szupralitorális és mediolitorális régió) általános zonációiról, amelyeket a ra jta élő organizmusok idéznek elő sok egyéb hatás eredményeként. Ism ertetjük továbbá a kubai sziklás partokon (1. ábra) végzett megfigyeléseinket (2—20. ábra és 1. táblázat), nyomon követve a sziklás partok szilárd vázú élővilágát elhalása után. Meg­jegyezzük, hogy — részben a kubai Oceanológiai Intézet kutatóhajóiról — megfigyeléseket végeztünk durva törmelékes—kavicsos, homokos és iszapos parttípusokon, valam int a kapcsolódó szub-(vagy infra-)-litorális terü let­sávokban is. Ez utóbbiakról később adhatunk számot, m ert a begyűjtött

1. ábra. Indextérkép: a szelvények (ábrák) helye, száma (2—14), egyéb megfigyelések helye (15—18) és a szelvények általános jelkulcsa

A : a sziklás part szín-zónája, В : tengerszint, C: kavics és homok, D : mészkő stb.

F ig . 1. Index m ap: place and serial num ber (2—14) of sections (figures), o ther obser­vations (15—18) and a generalized key to sections

.Л: Colour zone in the rocky littoral zone, B : sea level, C: pebbles and sand, D : limestone etc.

328 R adócz Gy .

Aktuogeológiai megfigyelések kubai sziklás tengerpartokon 329

Dűne

3. ábra. Szelvény Playa Morales-nél (Banes-től K-re). A dűnehomok és az infralitorális homok egyaránt tartalmaz szupralitorális csigaházakat

Fig. 3. Section from near Playa Morales (east o f Banes). Dune sand and infralittoral sand, both with supralittoral gastropod shells

FEHÉR

ZÓNAWHITE

- +20 m

S Z Ü R K E Z Ó N A

G R E Y

F E K E T E Z O N A B L A C K

S Á R G A Z Ó N A

Y E L L O W

~ 1 20

~T~10

%30 m

4. ábra. Szelvény Habana del Este-nél, típusos biocönózissal Fig. 4. Section from near Habana del Este, showing typical biocoenosis

különféle aljzatminta és a tengeri élővilág fosszilizációra alkalmas alakjaiból összeállított gyűjtemény nagy része még vizsgálat alatt áll. Gyűjtő és meg­figyelő kirándulásainkat 1972-ben kezdtük, amikor földtani térképezési felada­tok céljából Kubába érkeztünk. Az aktuogeológiai téma továbbfejlesztése céljából — F ülöp J. akadémikus ösztönzése alapján — N a g y Elemérrel, a térképező expedíció vezetőjével, 1974-ben további tervet dolgoztunk ki, majd a Magyar és a Kubai Tudományos Akadémia között létrejött ezirányú meg­állapodás eredményeként 1977 első felében midketten a kubai Oceanológiai Intézetben dolgoztunk. 1966 április—májusában, közvetlen földtani együtt­működés keretében, Császár G. és H aas J. geológus ugyancsak részt vett a kubai recens üledékképződés tanulmányozásában.

Az aktuogeológiai vizsgálatok hozzásegíthetnek bennünket ahhoz, hogy a különböző korú üledékes tengeri képződmények lito- és biofácies-viszonyait behatóbban tanulmányozhassuk és ezúton is jobban hozzájárulhassunk a kel­lően még fel nem derített hasznosítható ásványi anyagok kutatásához is. Ezt a régi felismerést V ad ász E. (1911) az alábbiak szerint fogalmazta meg: „Szükséges és kívánatos, hogy geológusok felkereshessenek tengeri biológiai és oceanológiai intézeteket, hogy személyes tapasztalatokkal juthassanak a geológiai múltban működött tényezők megismeréséhez, saját szemeikkel lát-

330 R a d ó c z G y .

ű. ábra. Szelvény Santa Cruz del Norte (Ensenada los Roncos)-nál

Fig. 5. Section from Santa Cruz del Norte (Ensenada los Roncos) 6

6. ábra. Szelvény Camaron Grande-nél (Pilontól К-re 30 km-re). A sárga zóna típusos biocönózissal, a fehér zóna Tectarius muricatus-sza\. A fekete és szürke zóna életközössé­

geinek hiányát a közbeékelődött kavics okozza (1. Tufit és tufás mészkő)Fig. 6. Section from near Camaron Grande (30 km east of Pilon). A yellow zone with typical biocoenosis and a white one with Tectarius muricatus. Life assemblages of the black and grey zones are lacking due to pebbles intercalated (1. Tuffite and tuffaceous

limestone)

Aktuogeológiai megfigyelések kubai sziklás tengerpartokon 331

Littorina angulifera

7. ábra. Szelvény Punta Farallones-nél, Pilon-tói Iv-re 15 km-re(1. Tufit)

Fig. 7. Section from Punta Farallones, 15 km east of Pilon (1. Tuffite)

8. ábra. Szelvény a Nipe-öböl bejárata közelében, Punta Piedra-tól D-re

Fig. 8. Section from near the mouth of the Bay of Nipe, south of Punta Piedra 9

9. ábra. Szelvény 20 km-re a Nipe-öböl bejáratától (1. Iszap)

Fig. 9. Section of a spot situated at 20 km from the mouth of the Bay of Nipe (1. Silt)

332 R a d ó c z G y .

B a la n u s

10. ábra. Szelvény Isla de Pinos-nál (Playa Bibijagua-tól Ny-га)

Fig. 10. Section from Isla de Pinos (west of Playa Bibijagua)

hassák azokat a jelenségeket, amelyekkel földtani vizsgálódások, rétegtani és részletes leíró-földtani tanulmányok során lépten-nyomon találkoznak. . . A geológus elmúlt idó'k tengereivel dolgozik, nem teheti tehát ezt a mai ten­gerek ismerete nélkül!”

A magyarországi üledékes képződmények tanulmányozása szempontjából Kuba esetében a trópusi környezet is előnyt jelent, hiszen területünkön mind a mezozoikum, mind a harmadidőszak folyamán is hasonlóan trópusi környezet uralkodott.

Elsősorban a különféle part- és aljzattípusokat, illetve a hozzájuk kap­csolódó sekélytengeri—partközeli üledékeket, továbbá ezek életközösségeit szemléltük, annak tudatában, hogy az élő szervezetek eloszlását (különféle közösségeit) és azok elterjedését sok környezeti és történeti tényező szabá­lyozza, valamint, hogy a különféle tényezők (egyéb okoktól függően is) eltérő mértékben hatnak. Üledékföldtani szempontból célszerű e tényezők között megkülönböztetni olyanokat, amelyek egy bizonyos üledék keletkezését eredményezik, és olyanokat, amelyek csupán a fenéklakó közösség igényeit elégítik ki (N e w e l l et al. 1959). Sok tényezőnek (pl. hőmérséklet, sótartalom, hullámzási-áramlási rendszerek, ragadozók tevékenysége, biológiai verseny és biogeográfia) gyakran alig van közvetlen szerepe az üledékképződésben, ugyan­akkor ezek mindegyike nagymértékben befolyásolja a fenéklakó együttesek jellegét. így pl. azonos vízmélységben, azonos anyagú és morfológiájú aljzat­viszonyok esetében egymástól eltérő közösségek jönnek létre, bár a legtöbbször

Aktuogeológiai megf igyelések kubai sziklás tengerpartokon 333

cgy-egy kisebb területrész vizsgálatánál csak az tűnik szembe, hogy a különféle anyagú, különféle konzisztenciája és szemcsenagyságú stb. aljzathoz eltérő közösségek tartoznak. Mindezek gyakran a jjarttal párhuzamosan zónákban (sávokban) mutatkoznak.

Külön varázsa volt számunkra ezek sorában a korallzátonyoknak. Ismeretes, mégis nagy hatással volt ránk, amikor tapasztaltuk, hogy a külön­féle közösségek és fáciesek sok jelentős ismertetőjele nem maradhat fenn a geológusok és a paleontológusok számára ahhoz, hogy pontosan visszakövet­keztethessenek az egykori közösségekre, azok élőhelyeire stb. A fosszilizáló- dásra alkalmatlan és megfelelő nyom nélküli fajok száma aljzattípusonként változó, esetenként az egésznek több mint 90%-a. További nehézséget jelent, 1 * * 4

11. ábra. Szelvény a Yumuri-folyó torkolatától nyugatra 1. Cseppkőképződmény, 2. óholocén barlangüledék, szárazföldi de el­szórtan tengeri csigaházakkal is, 3. kőzetrészek szárazföldi, esetenként

tengeri csigaházakkal is, 4. típusos zonáció

F ig . 11. Section of an area situated west of the mouth of Yu muri River

1. Stalagmite, 2. cave-in sediments of Early Holocene age withfrequent terrestrial and rare marine gastropods, 3. rock fragm entswith frequent terrestrial and sporadical marine gastropod shells,

4. type zonation

334 R a d ó c z G y .

Te

tra

d ita

squ

am

osa

sta

/act

ité

ra

____

__

I I

Lit

ho

try

a d

ors

ali

s

Aktuogeológiai megfigyelések kubai sziklás tengerpartokon 335

hogy az alakok elhalás után gyakran át­rendeződnek, összehalmozódnak, в ez esetben az életközösségek (biocönózisok) helyett tanatocönózisok jönnek létre.

Az élővilág azon alakjai, amelyek a tengervíz, a levegő és a szárazföld közös határterületén, egyrészt az árapály öv­ben ( m edio lit orá lis ), másrészt a dagály­szint fölé emelkedő, de a hullámzó és kicsapódó tengervízzel különböző mér­tékben átnedvesített, permetezett part­szakaszon (szu p ra lito rá lis ) élnek, a part- típuso lcnak megfelelően elkülönülve sajá­tos és meglepően keskeny zónákba ren­deződnek, majd elhalás után szilárd ma­radványaik jelentős mértékben szétszó­ródnak.

Földtani szempontból is érdekes, hogy az erősebb hullámmozgások ero­dáló, törmeléket és az elhalt szerves élet szilárd maradványát mozgató és á t­rendező tevékenységének eredményeképpen a sziklás partok medio- és szupra­litorális csigáinak házai is főként — de nem kizárólagosan — a part menti homokfelhalmozódásokban temetődnek be, együtt az állandóan vízzel borított sekély mélységű in fra lito rá lis (szublitorális) aljzat különféle életközösségei­nek sok alakjával ( m a ra d v á n y a iv a l) . Az aktuogeológiai, ill. az aktuopaleonto- lógiai megfigyelések ez esetben is tovább finomíthatják a kőzetek biofácies- elemzését, ami rávilágít a maradványegyüttesek (ősmaradványok) átrendezett vagy összemosott voltára.

12. ábra. Sziklás part és szín-zónái az indextérkép 12. pontjáról

(Guarda la Vaca)1. Fehér, 2. szürke, 3. fekete, 4. sárga

Fig. 12. Rocky coast with colour zones from a point shown on Index Map under

No. 12. (Guarda la Vaca)1. White, 2. grey, 3. hlack, 4. yellow

IS . ábra. Sziklás part és szín-zónái az indextérkép 13. pontjától Ny-ra (Cayo Francés)

1. Fehér, 2. szürke, 3. fekete, 4. sárga Fig. IS . Rocky coast with colour zones from west of point

No. 13 shown on the Index Map (Cayo Francés)1. White, 2. grey, 3. blank, 4. yellow

33(3 R a d ó c z G y .

14. ábra. Kavicsos, kőtömbös part. A nagyobb tömbök alul a sárga, felül a fekete zónát jelzik az indextérkép 14. pontján (Cabo Cruz)

Fig. 14. Beach covered with pebbles and boulders. Larger stone blocks show the yellow zone in a lower position followed upwards by the black zone as corresponding to point No. 14 on the Index

Map (Cabo Cruz)

15. ábra. Szupralitorális teknők Punta Caleta mellett (indext. 18. p.) Fig. 15. Supralittoral shells at Punta Caleta (Index Map point No. 18)

A medio- és a szupralitorális régióban honos élővilág különböző fajai, a vízszinttől távolodva, általában szabályos sorrendben, a rájuk jellemző szélességű (gyakran csupán néhány dm széles) élettérsávon belül helyezkednek el. Ezen belül néhány faj statisztikusan kimutatható héjméret-zonációt is jelez. Egyesek felfelé, mások lefelé mutatnak méretnövekedést. A fajok élettér- sávjai többé-kevésbé átfedik egymást. A parti sziklák felszínének erős egyenet­

Aktuogeológiai megfigyelések kubai sziklás tengerpartokon 337

lenségei miatt a határok gyakran sza­bálytalanok. Az élettérsávok életközös­ségzónákba csoportosíthatók. A legátfo­góbb parti életközösség-zóna, az ún.Littorina-közösség a medio- és a szupra- litorális régió összes sziklás parti élet- térsávját és kisebb életközösség-zónáit magában foglalja, amelybe a szupra- litorális régió szárazföldi növénytársu­lását rendszerint nem indokolt bevonni.Mindezeket, sziklás partok esetében a sziklák jellegzetes és ugyancsak szabá­lyos sorrendben húzódó szín-zonációja is gazdagítja (2 — 6., 12 — 13. ábra és az 1. táblázat).

Kubában a parti sziklákon a víz­szinttől felfelé sok helyen szépen kiraj­zolódik a sárga (előbb világos, távolabb sötétebb), a szürke (előbb sötét, majd világosodó) és az ún. fehér zóna, de a zónák határai általában 10—15 cm-nél pontosabban nem adhatók meg (12 —14. ábra). A szupralitorális teknők, vala­mint a parti sziklák egyéb karsztos egyenetlenségei a szín- és életközösség­zónákban foltszerű elkülönüléseket is eredményeznek. A kőzetek szín-zonációit (a fehér kivételével) mikroszkopikus algák okozzák, elsősorban a hozzájuk jutó tengervíz (vagy permet) átlagos mennyiségével összefüggésben. A fehér zóna esetében a parti sziklák (uralkodóan negyedidőszaki-óholocén zátony­mészkövek) természetes, abradált és kifakult felszínét látjuk, addig a határ-

16. ábra. Mészalgák (Porolithon) és ten­geri sün (E ch in o m e tra lu cu n te r ) a sárga zóna alsó részéről (Havannától Ny-ra:

Playa El Salado)F ig . 16. Calcareous algae (Porolithon) and echinoids ( E ch in o m e tra lu cu n te r) from the lower part of the yellow zone (west

of Havana: Playa El Salado)

17. ábra. Chiton ( A ca n th o p leu ra granu- la ta ) és N e r ita tessellata a sárga zóna területéről (Bacuranao: indext. 15. p.) F ig . 17■ Chiton ( A ca n th o p leu ra granu- la ta ) and N e r ita tessellata from the area of the yellow zone (Bacuranao :

Index Map point No. 15)

18. ábra. N e r i ta peloronta (a), N . versicolor (b), Littorinák (c) és E c h in in u s no d u lo su s

(d) barnássárga zónából (Cayo Santa Maria: indext. 13. p.)

F ig . 18. N e r i ta p e loron ta (a), N . versicolor (b), Littorinas (c) and E c h in in u s n o d u lo su s (d) from the brownish-yellow-coloured zone (Cavo Santa Maria: Index Map point

No. 13)

22 M A F I é v i je le n té s 1977.

R a d ó c z G y .338

vonalig, ameddig nagy viharok idején a tengervíz általában tért hódít karsztosodott felszínükön. A szín-zónák élénksége, tónusa helyenként és ese­tenként eltérő*, hinnék megfelelően elnevezésük sem egységes. így a sötétszürkét gyakran feketének, a világosszürkét pedig normál szürkének látjuk és nevezzük, ugyanúgy, mint a Bahamák esetében N e w e l l et al. (1959). Erősebb hullám­zás, illetve az alacsonyszintű tavaszi apály a sárga zóna alatt feltárja a szub- litorális régió legfelső zónáit is, ahol a mediolitorális sárga zóna több alakja

ugyancsak otthonos, amit érzékel­te t az 1. táblázat jobb oldalának szaggatott vonala is. E táblázat az em lített sziklás parti szín-zónák és a ra jta élő jellegzetes fajok élette­rének helyzetét jelzi. A szublitorá- lis zónákat, m int arra már utaltunk, később foglaljuk össze. Ugyanakkor az 1. táblázat is pontosítható, rész­letezhető. Elsősorban az algák re­víziójára gondolunk.

A Kubában megfigyelhető tengerparti szín- és életközösség- zónák alapvetően megegyeznek a Karib-térségi hasonló parttípuso­kéval, de a parti zónásságban az egész Földre kiterjeszthető törvény- szerűségek is vannak.

A sziklás parti zonációk egész Földre általánosított törvényszerű­ségeit — számos úttörő megfigyelés és tanulmány után — először Ste ­

p h e n s o n , T. A. és St e p h e n s o n , A. (1949) foglalta össze Anglia, Dél-Afrika, az Indiai-Óceán, a Vörös-tenger, Mauritánia, az Ausztráliai Nagy Korallzátony és E-Amerika mindkét oldalán szerzett tapasztalatok alapján. A Karib-térség vo­natkozásában ugyancsak St e p h e n s o n , T. A. és A. (1950) közölte az első alap­vető tanulmányt (Florida Kays, sziklás part). Később ugyancsak Floridából (Soldier Key, Biscayne Bay) Voss, G. L. — Voss, N. A. (1955) adott kiegészítést elsősorban az öböl vízzel borított területéről. Venezuela E-i partjáról (Marga- rita-sziget) R o d r ig u ez , G. (1959) közölt összefoglalást. Ezzel egyidőben a Nagy Bahama zátony területének zonációit N e w e l l , N. D. — I m b r ie , J . — P u r d y , E. G .—T h u r b e r , D. L. (1959) tanulmányozta. Barbados szigetéről pedig L e w is , J . R. (1960) adott áttekintést. A Holland Antillák (St. Martin, St. Eustatius és Saba) szigeteinek alga-vegetációjával kapcsolatban Vro m a n , M. (1968) ugyancsak kiváló összefoglalást adott a partvidéki zonációval kapcso­latban. Egyes antillai fajok méret-zonációjárói igen érdekes adatokat közöltek: L e n d e r k in g , R. E. (1954), L e w is , J . R. (1960), de J ong , K. M. — K r is t e n - s e n , I. (1965), W o r d , J . (1967) és V e r m e l j, G. J . (1972).

Az említett antillai tanulmányokkal egyidőben a St e p h e n s o n , T. A. és A. (1949)-féle általánosításokat a Föld más részén is igazolták, bizonyos hiányos­ságait több helyen felvetették, a vonatkozó ismereteket végül is kiegészítették :

19. ábra. Tectarius muricatus és Sesuvium pos- tulacastrum (a szupralitorális régió egyik jelleg­zetes, pozsgás levelű kúszónövénye) a sötét­szürke zónában (Bacuranao: indext. 15. p.) Fig. 19. Tectarius muricatus and Sesuvium pos- tulacastrum (a characteristic succulent creeper plant, of the supralittoral region) in the dark- grey zone (Bacuranao: Index Map point

No. 15)

* Mindezt a szerző eredetileg színes felvételei is érzékeltették. (Szerk.)

Aktuogeológiai megfigyelések kubai sziklás tengerpartokon 339

W o m er sley , H . B. S.— E d m o n d s , S. J. (1952), Ch a pm a n , У. J .—T r e v a r - t h e n , С. B. (1953), D a h l , E . (1953), G u il e r , E . R. (1953), L e w is , J. R. (1955) F e l d m a n n , J. (1955), L aw so n , G. W. (1956), So u th w a r d , A. J. (1958), H a rto g , C. (1959), V e r m e ij , G. J. (1972) stb .

A tengerpartok zonációinak az egész Földre érvényes törvényszerűségeit és a különféle helyi jelenségek oknyomozó-összehasonlító leírását részleteiben csak több tudományterületet érintő komplex vizsgálat eredményezheti.

20. ábra. Teciarius muricatus a fehér zónában élő Rachicallis cserje ágain

(Cayo Santa Maria: indext. 13. p.)F tg. 20. Tectarius muricatus on branches

of Rachicallis shrub in the white zone (Cayo Santa Maria: Index Map point No. 13)

Kubában a medio- és a szubralitorális övék zonációit főként Orientében és a Havanna—Matanzas közötti partszakaszon figyeltünk meg. Célunk az volt, hogy a vonatkozó jelenségeket földtani szempontból hasznosítsuk, ami- értis általában az alábbiak rögzítésére törekedtünk:

a) A part morfológiai szelvényeb) A partot felépítő kőzetanyag jellemzésec) A szín-zónák kifejlődése és azok méreteid) Az élettérsávok és azok kapcsolata a szín-zónákkal, ill. a fajok meg­

nevezése és élettérsávjaik helyzetének feltüntetésee) Az elhalt fajok szilárd maradványainak nyomonkövetése (tanatocö-

nózisok)

Általánosságban az alábbiakat állapítottuk meg:1. Az ábrákon és az 1. táblázatban jelzett sziklás parti zonáció legszebben

a mészköves nyílt tengerpartokon (3., 4., 5. ábra) fejlődik ki, ezért már a csen­desvizű, gyakran iszapos aljzatú öblök sziklás párjait is eltérő zonáció jellemzi (7 —10. ábra). Az 1. táblázat néhány alakja (Porolithon, Actiniariák, Sipun- culoidea, Eriphia gonogra, Echinometra lucunter) ritka a sárga zónában, és rendszerint csak ott jelennek meg, ahol apály idején is általában erősebb

22*

340 R a d ó c z G y .

a hullámzás. Ezeket csupán érdekességük alapján tüntettük fel. A Littorina mespillum és a Purpura patula gyakran fordult elő a sárga és a fekete zóna kisebb vizes teknőiben is, ezért ezeket két helyen is feltüntettük a táblá­zatban.

2. Az élettérsávok és a szín-zónák szélessége sok segítő ( + ) és csökkentő ( —) tényező együttes hatásának eredményeképpen alakul ki, esetenként vál­tozik. Főként a szél, illetve a hullámmozgás erőssége ( + ), valamint a part magassága, ill. átlagos lejtőszöge (ha meredek: — ) a mérvadó. Lapos partokon még gyenge hullámmozgás esetén is szélesek a zónák és a sávok (2. ábra össze­hasonlítva a 4. és 5. ábrával).

3. Megzavarja a sávok és zónák jellegzetességét a kőzetanyag megválto­zása, töredezettsége, a kőzetfelület kitettsége (homokszóródási viszonyok, napsütési és állandó árnyékhatások) stb., amelyek esetenként több-kevesebb jellegzetes faj hiányát és más alakok fellépését is okozzák (még nyílt sziklás parton is).

d. A sziklás partokkal horizontális irányban érintkező kavicsos vagy homokos partszakaszok esetében a sziklás parti zónák jellege alapvetően meg­változik, kőtömbös-kavicsos változásnál bizonyos átmenettel (6. és 7. ábra).

5. Emberi települések közelében a víz különféle szennyezettsége, a part beépítése stb. teljes mértékben is megszüntetheti a tárgyalt medio- és szupra- litorális életközösségeket.

6. Az elpusztult sziklás parti életközösség szilárd maradványai, mint előbb már említettük, főként a közeli infralitorális homokterületen mosódik össze. Több helyen megfigyelhettünk bemosott szárazföldi csiga házakat (Cerion sp.) is 0,5 — 2,0 m mélységű tengervízben. Az összemosódott különféle Molluscum és egyéb maradvány a mozgó homokaljzatról később egyéb víz alatti területre is áthalmozódhat, de erős (téli) viharok idején ismét kijut a partra és részben a strand-, elvétve pedig dűnehomokban temetődik be. Ez utóbbi helyekre a szupralitorális maradványok közvetlenül is eljuthatnak. Számos — köztük saját — megfigyelés igazolja, hogy remeterákok is jelentősen hozzájárulnak csigaházak tovaszállításához mind a sekély tengervízben, mint a partvidéken. A fentiek is bizonyítják, hogy a part menti homokos tanatocönózisok általában tarkábbak, mint a parttól távolabbi szublitorális tanatocönózisok.

Több helyen megfigyeltük, hogy a medio- és szupralitorális csigák háza a parti mészkősziklák repedéseibe esve, vagy abráziós járataiba-barlangjaiba kerülve részben infralitorális, részben szárazföldi eredetű detritusszal (köztük eltérő helyről származó Molluscummal) keveredve temetődnek be (11. ábra). Ez utóbbi esetben a bezáró üledék, ill. a detrituszos kötőanyag rendszerint vörös (latérites) elszíneződésű.

7. A földtani vonatkozások mellett még számos szempontból is rendkívül érdekes és további vizsgálatra javasolható a kubai tengerpart, ill. az a rendkívül keskeny élettér, amely a tengervíz, a levegő és a szárazföld közös határterületén húzódik és ezen belül még különféle zonációkat is tartalmaz. Az 1. táblázat, ill. az általunk megfigyelt élettérsávok helyzete több adat alapján szintén finomítható és több faj élettérsávja pótolható. Külön táblázatot igényelne a szárazföldi és tengeri növényvilág (főként az algák) határsávjainak részlete­zése, ugyanígy a Molluscaké is. Érdekes lehet a különféle élettérsávok hely­zetének (föld)történeti vetülete is.

A ktuogeolágiai megfigyelések kubai sziklás tengerpartokon 341

IRODALOM

A b b o t , R. T. 1974: American seashells. — Van Nostrand R. Comp. New. York. p. 663. A r m s t r o n g , P. W. 1954: Shorelines and coast of Gulf of Mexico. — Fishery Bull. 89.

55. pp. 3 9 -65 .B e q u a e r t , J. C . 1943: The genus Littorina in the Western Atlantic. — Johnsonia 7. C h a p m a n , V. J. — T r e v a r t h e n , C . B . 1953: General schemes of classification/Is relation

to marine coastal zonation. — J. Ecol. 41. pp. 198—204.C l e n e h , W. J .—A b b o t , R. T. 1942: The genera Tectarius and Echininus in the Western

Atlantic. — Johnsonia 4.D a h l , E. 1953 : Some aspects of the ecology and zonation of the fauna of sandy beaches. —

Oikos 4. pp. 1 — 24.D o t y , M. S. 1957: Rocky intertidal surfaces. — Geol. Soc. Am. Mem. 67. 1. pp. 535 — 585. F e l d m a n n , J. 1955: La zonation des algues sur la côte atlantique du Maroc. — Bull.

Soc. Nat. Phys. Maroc. 35. pp. 9 — 17.F o s t e r , B. A. 1971: Desiccation as a factor in the intertidal zonation of barnacles. —

Mar. Biol. 8. pp. 12 -29 .F r a n k , P. W. 1965: The biodemography of an intertidal snail population. — Ecol. 46.

pp. 831 — 844.G u i l e r , E. R. 1953: Intertidal classification in Tasmania. — J. Ecol. 41. pp. 381 — 384. H a r t o g , C. 1959 : The epilithic algal communities occurring along the coast of the Nether­

lands. — Wentia I. pp. 1 — 241.H e d o p e t h , J. W. 1954: Bottom communities of the Gulf of Mexico. — Fishery Bull.

89. 55. pp. 203-214.H o d g k i n , E. P. 1959: Catastrophic destruction of the littoral fauna and flora near

Fremantle, January, 1959, West Austr. — Nat. 7. pp. 6 — 11.J o n g , K. M. d e — K r i s t e n s e n , I. 1965: Gegevens over marine gastropoden von Curacao.

— Ned. Malacok Ver. Corresponden tieblad (supph), RIVON Meded. 218. pp. 1 — 56. L a w s o n , G. W. 1956: Rockv shore zonation in the Gold Coast. — J. Ecol. 44. pp.

153-170.L e n d e r k i n g , R. E. 1954: Some recent observations on the biology of Littorina angulifera

Lam. of Biscayne and Virginia Keys, Florida. — Bull. Mar. Sei. Gulf and Caribbean3. pp. 273-296.

L e w i s , J. R. 1954: Observations on a high-level population of limpets. — J. Anim. Ecol. 23. pp. 85-100.

L e w i s , J. R. 1955: The mode of occurrence of the universal intertidal zones in Great- Britain. — J. Ecol. 43. pp. 270—290.

L e w i s , J. R. 1960 : The fauna of rocky shores of Barbados, West Indies. — Cand. J . Zool. 38. pp. 391 — 435.

N e w e l l , N. D. —I m b r i e , J. —P u r d y , E. G. — T h u r b e r , D. L. 1959: Organism commu­nities and bottom facies, Great Bahama Bank. — Bulk Amer. Mus. Nat. Hist. 117. 4.

R h e d e r , H. A. 1954: Molluscs (In: Gulf of Mexico, its origin, waters, and marine life).— Fishery Bulk 89. 55. pp. 469 — 474.

R o d r i q u e z , G. 1959: The marine communities of Margarita Island, Venezuela. — Bulk Mat. Sei. Gulf and Caribbean, 9. pp. 237 — 280.

S o u t h w a r d , A. J. 1958: The zonation of plants and animals on rocky sea shores. — Biol. Rev. 33. pp. 137—177.

S t e p h e n s o n , T. A .—A. 1949: The universal features of zonation between tide marks on rocky coasts. — J. Ecol. 37. pp. 289 — 305.

S t e p h e n s o n , T. A. — A. 1950: Life between tide marks in North America, I. The Florida Keys. — J. Ecol. 38. pp. 354 — 402.

T a y l o r , W. R. 1954: Sketch of the character of the marine algal vegetation of the shore of the Gulf of Mexico. — Fishery Bulk 89. 55. pp. 177—190.

V a d á s z E. 1911: Földtan és tengerkutatás. — A Tenger. 1.

342 R a d ó c z G y .

V e r m e i j , G. J. 1972: Intraspecific shore-level size gradients in intertidal molluscs. — Ecology 53. (4). pp. 693—700.

V e r m e i j , G. J. — P o r t e r , J. W. 1971: Some characteristic of the dominant intertidal molluscs from rocky shores in Pernambuco, Brasil. — Bull. Mar. Sei. 21. pp. 440 — 454.

Voss, G. L. — Voss, N. A. 1955: An ecological survey of Soldier Key, Biscayne Bay, Florida. — Bull. Mar. Sei. Gulf, and Caribbean 5. pp. 203 — 229.

V r o m a n , M. 1968: The marine algal vegetation of St. Martin, St. Eustatius and Saba (Netherlands Antilles). — Kenink et Zn. N. V. Utrecht.

W o M E E S t B Y , H. B. S. — E d m o n d s , S. J. 1952: Marine coastal zonation in southern Australia, in relation to a general scheme of classification. — J. Ecol. 40. pp. 84—90.

W o r d , J. 1967: Distribution and growth of the keyhole limpet Fissurella barbadensis Gmelin. — Bull. Mar. Sei. 17. pp. 299—318.

ZONATION AND T HANATOCOENOSIS IN TH E LITTORAL ZONE ALONG TH E ROCKY COASTS OF CUBA

byG y . R a d ó c z

Animal life and zonations of the littoral environment in Cuba resemble largely the ones in the neighbouring countries and peculiarly those described from the Bahamas (N e w e l l et á l. 1959). The evolution of animal assemblages and the breadth of zones in a bare rock littoral environment depend on many factors. Zones of colour and life assemblages of the rock-bottomed open-coast marine environment are most distinct. On the other hand, the rocky coasts of usually muddy bays show the greatest difference in features from the former type. I t is essential from a geological angle tha t skeletons of animals living under littoral and supralittoral conditions pertaining to the rocky seashore usually cannot be buried “in situ” , thus we have detected the postmortal travel of the remains of these animals and their buried thanatocoenosis. They are buried mainly in detrital sands accumulated along rocky coasts, together with skeletal materials proceeding from various animal communities of the sublittoral environment. From time to time terrestrial gastropod shells too may be brought from a greater distance into the coastal sand accumula­tions. Consequently, their thanatocoenosis turns more variegated than that of the sublittoral zone. At the same time, a mass of organic skeletal material consisting of organisms which have grown in littoral and supralittoral en­vironments, along with sublittoral molluscan shells and in part with reworked soil particles and terrestrial gastropods, has been transported into fissures and abrasional cavities of the coast-forming rocks.

Beside the geological sphere of interest, there are also other points worth of investigating on the Cuban seashores, in detail, in the variedly-zoned but very narrow belt of life tha t lies in a common boundary province of sea-water, air and continent.

Table 1. The situation of colour zones and characteristic life-belts of the rocky coasts in Cuba and neighbouring lands1. W h ite , 2. lig h t g rey , 3. d a rk g rey o r b lack, 4. b row nish yellow, 5. lig h t yellow , 6. tidein basins an d su p ra litto ra l tro u g h s