PROHÁSZKA OTTOKÁR

A SZÉP SZERETETANYJA

ELMÉLKEDÉSEK

BUDAPEST, 1916.A SZOCJÁL1S MISSIÓ-TÁRSULAT

KIADÁSA

Nihil obstat.

Dr. Micbael Marczell,censor dioecesanus.

Nr. 1699.Imprimatur.

Strigonii, die 25. Április 1916.

Ludovicus Tajner,episcopus, vicarius generális.

A Szent-István-Társulat bizománya.Stephaneum nyomda r. t. Budapest.

A szent Szűz egyénisége.

A szent Szűz Krisztus után Istennekelső gondolata, a «Primogenita» nagy hi-vatásának megfelelőleg, erőben, szépség-ben, az Istenanyát megillető nagy stílbenvan kialakítva. A szentírás csak azt mondja:«de qua natus est Jesus», vagyis ez azasszony oly nagy, oly mély, oly fölényesés kegyelmes, hogy anyja lehetett, Isten-anya, ki az igét vágyódó, ünneplő lélekkelfogadta, keblébe zárta, vele vérét meg-osztotta, őt tejével táplálta, lágyságával,gyengédségével, szeretetével kielégítette.Várta s ajtót nyitott a jövevény Istenneks kezének mirrhás illatával elbájolta őt.Aki Istent fogan és hord 9 hónapig szívealatt s csitít édes tejjel keblén: annak alelki nagyság s mélység isteni igényeitkell kielégítenie. Az ilyen lélek létet,életet, tudást, művészetet, szellemi világotmeghaladó fölényes nagyságban s méltó-

4

ságban lép elénk. Mons super montes,lelki világa pedig a mélység s bensőségtitokzatosságában feslik ki s öntudatosanátélt érzésekben s elragadtatásokban adjaki energiáját.

E nagyságot jellemzi a) az Istenközel-ség. Minden lélek annyiban nagy és szép,amennyiben Istenhez közel áll s e közel-ségét érzi s élvezi. Senki sincs oly közelIstenhez először a test és vér kapcsán sazután ép ezért az érzület és a lelkület sisteni gondolat, érzés és elmélyedés révén,mint a szent Szűz. Mózesnél közelebb,Illésnél s a víziós prófétáknál s az Isten-nel közlekedő szenteknél; oly közel vanhozzá, mint saját gyermekéhez; azok dör-gésben, villámlásban, ködben, füstben,szimbólumokban érintkeztek vele; mígellenben a szent Szűz gyermekének gőgi-csélésében, édes tekintetében, mosolygóarcában vette kinyilatkoztatásait.

b) Jellemzi őt a természetfölötti világgalvaló páratlan érintkezés. Amica Dei, sőtMater Dei. Az Isten benyomásait ő veszilegérzékenyebben, a lelke arra van te-remtve; befolyásait ő nyeri legbősége-sebben. Itt szívek ömlenek át egymásba.Ő az első szőlővesszeje annak a tőkének, —

5

első virágos vesszeje a megtestesülés titok-zatos gyökerének; azért az isteni szeretetés élet benne adja ki legigézetesebbenerejét, ; minden lélek-kel telt benne; azért érzi az ember:

Deum patitur... Istent bír el!c) Jellemzi páratlan hivatása. Amint vért

és tejet szolgáltatott az Úrnak s szépsé-gét, kellemét Jézus belőle vélte s általalett «speciosus inter filios hominum»; úgya kereszténységnek is a szent Szűz köl-csönöz bájt, varázst, illatot. A betlehemibarlangnak ő a mécsese, a szent éjnek alegszebb csillaga, az ő fohásza a legédcsb«Gloria»; Názáreth nem lenne Jézus ott-hona, ha nincs az otthonnak édesanyja sangyala; a Golgotha nem volna oly cso-dálatosan megrendítő, ha Jézus a keresztmellé nem ülteti a gyöngyvirágot, melyetelsőnek hint meg vérével s ezt a rózsát,mely odatapad s felfut a keresztfán skinos érzésében kivirágzik. — A szentSzűz eszközli ki az első csodát, — ő járjaaz első keresztutat, — ő zárja szívébeegymaga, a kiszenvedett Krisztusba s mű-vébe lefektetett hitet, ő csókolja megelsőnek az örök üdvösség vágyával, meg-nyugvásával Jézus sebeit; ő tartja egy-

6

maga az első feltámadás vigiliáját. Ő várta33 év előtt egymaga az Igét a gyümölcs-oltó Boldogasszonynap éjjelén; ő fogadtaegymaga Bethlehem karácsonyában; ő vártaőt egymaga a föltámadás hajnalán; ő,csak ő. Una est dilecta, amica, speciosamea!

E páratlanul fölséges léleknek részünk-ről lelkes és mély tisztelet jár. Elül jár azIsten angyala a szent Szűz köszöntésébenmidőn mondja «Üdvözlégy Mária»; követiőt szent Erzsébet, aki a köszöntést szintefolytatja: «áldott vagy te az asszonyokközött»; s a keresztény katholikus egy-ház, mely ezt a tiszteletet magától azelragadtatásban éneklő szent Szűztől mintszent kötelességet és parancsot vette:«Íme ezentúl boldognak mond engemminden nemzedék». — Mondjuk ily ér-zésekkel az Üdvözletet.

A szent Szűz pszihológiája.

Képünk nincs a szent Szűz lelkéről, devan néhány értékes, mindentmondó voná-sunk, melyekből benső lelki világát össze-állíthatjuk s magunk elé varázsolhatjuk.

a) Első jellege e bensőségnek az Isten-ben, a végtelenben, abban a fényes, mély-séges, édes, erős, kifejezhetetlen lelkiség-ben való elmélyedés. A szentírás a sze-rető lélek viszonyát a jegyesnek jegyesé-vel való egyesüléséhez hasonlítja. Egyneklenni vele, benne élni, őt élvezni..., ez aszeretet kegyelme, vele jár az elmélyedésaz Úrban, az ima élete, a bizalmas közle-kedés édessége, a béke, a megnyugvásvarázsa. A lélek tényleg jegyes lesz, vi-rágzó, üde, lelkes, meleg, Istenhez simulószellem lesz. A szent Szűznek Istenbenvaló elmerülését jelzi a szent éj, midőn azIge testté lőn és ő benne lakozék, akarácsonyéj s utána az istenanyai elragad-

8

tatásnak negyvennapi öröme, az édes ma-gánynak negyvennapi álma, melyben Istentringatta s monda: «Nolite suscitare, dilec-tam, donec ipsa velit». Azután jött Názá-reth a szent Szűz imádkozó lelkének foly-tonos kontempladójával, melynek napja agyermek, a fiú, az ifjú Jézus arca; azigazság e napjának sugárzatát a szellemivilág trópusaiban, a názáreti magányban,a szent Szűz fogadta lelkébe s tőle nyiltki varázsteljes szépségében és lett «specu-lum justitiae». Elragadtatással szemlélte,imádta s utánozta jézusát; tőle tanultunkmindnyájan; szent Bernát, Katalin, szentFerenc, Teréz, mind-mind az ő nyomaibanjárnak.

b) Második jellege érintetlensége; «in-tegerrima virginitas», sértetlen tisztaságas ez érintetlenségben üdesége, ereje, lel-kének virága. A mezők lilioma ezt a kéttulajdonságát tünteti föl; romlatlanságát seredeti szépségét. A «myrrha et casia»,mit a zsoltár a szép lélekről emleget,eszünkbe juttatja egyszersmind az erőt saz erőnek szépségét. Szép lélek, tiszta,sértetlen lélek csak erős lélek lehet s azerős lélek örvendő lélek; koszorú vanfején s ének hangzik ajkán. Azért az a

9

Szűz, kinek homlokára tűzte Jézus a tisz-taság csillagát s hajába fonta a tündöklősértetlenség liliomát, az énekelni is tud; aMagnificat az ő éneke.

c) Harmadik jellege nőiessége, kelleme;e vonásokat az biztosítja, hogy van egyszerelmes gyermeke, egy s egyetlen. A bol-dog szeretet kedvessé s szelíddé tesz; akellem, a gratia, a szelidség virága. AholIsten gyermekszemekből néz édesanyjaszemeibe, ahol a Végtelen gyermekdado-gásban szólal meg: ott az anya arca ok-vetlenül magán hordozza a legmélyebbboldogság s a legszebb kellem kinyoma-tát; édes lesz. Az egyház érzése ezt ki-találta; azért mondja: «illos tuos miseri-cordes oculos ...!»

d) Negyedik jellege igénytelensége segyszerűsége. Az igénytelenség lelki sze-génység s együgyűség lehet, származhatiktompultságból s érzéketlenségből s akkorugyancsak nem erény s nem erő; de szár-mazhatik fölemelkedettségből, szellemiemancipációból, mely a végtelen értéknek,saját lelkének öntudatos nagyrabecsülésé-ből való. Elég vagyok magamnak, mertvégtelen, isteni világot hordozok magam-ban, mást természetesen nem is igényel-

10

hetek. Érzem fölényemet anyagi lét sérzéki elhaló élet fölött s mivel magamalatt látom az egész világot, természete-sen nem becsülhetem többre magamnál,se nem igényelhetem valami nagyon.Annyit, amennyit... A fának, a virágnakis annyi elég a földből, amennyi gyökeré-nek való, azontúl nem igényel belőle töb-bet, mert a napot keresi, feléje nyúlik,sugaraiban fürdik. A szent Szűz is, ez anapsugaras Istenanya, a földön élt, lété-nek gyökere igényelt e földből maroknyit,de különben az Istenbe terjesztette kilelkének minden ágát-bogát; igénytelenvolt a világgal szemben, mert végtelenigényei voltak s azokat ki is elégítette. —Igénytelen leszek földi javak iránt, deannál nagyobb igényeket támasztok ma-gammal szemben öntudatom világában.

e) Ötödik jellege áldozatos, hősies lelke.Fájdalom nélkül, szakadás és veszteségnélkül életet képzelni lehetetlen; kiváltpedig annak kell áldozatra, a fájdalomraelkészülnie, ki istenanyai hivatássa) Krisztustkíséri útjain. Ez a hivatás maga is mármély, csendes, magábatért fájdalommal jár.A szentírás rámutat: a te lelkedet is által-járja a tőr; átszegezett lelked lesz. Mások

11

Krisztus sebhelyeit testükben hordozzák,neked egy stigmád lesz; a szíved lesz át-szegezve. Aki szívedbe lát, az ezt a stig-mát már az angyali köszöntés óta látjarajtad. S te ezzel a sajgó sebbel jársz sminél jobban szeretsz s minél édesebbenszorítod szívedhez Jézust, annál jobbanmegérzed sebedet. A te szereteted vanmegsebezve; a megszentelt fájdalom át-vonul életeden; ettől lesz lelked kimond-hatlanul mély. — A szenvedés akkor mé-lyíti ki lelkemet, ha jellemet, türelmet,bizalmat, hitet növel bennem.

A szent Szűz arca.

«Ostende mihi faciem tuam», mutasdmeg arcodat, … ez az én vágyam; sze-retném jobban megismerni az Isten első-szülött, «praedilecta» leányát. Lelkébeközvetlenül nem nézhetek, de mivel a lélekaz Isten műve, az Isten műhelyében sze-retném ellesni azokat a motívumokat,melyek a szent Szűz arculatát jellemzik.

Az első és fő motívum, mely a szentSzűz lelki faciesén elömlik s mely alap-színezetét és hangulatát adja

a) a teremtő Isten előszeretete iránta skövetkezőleg teremtő alkotásában a több-erő s a több-szépség. A Szűz eszméje azlír lelkesülése; a lelkesülő, inspirált sze-retet mindenütt tud remekelni; ha pedigez a lelkesülés isteni, akkor istenileg reme-kel; ha végtelen vonzalom és édességinspirálja, akkor remeklésén is a bájnak sszépségnek tavaszi, zsenge ihlete ömlik el.

13

Itt ez vezet; a szent Szűzről elmond-hatni: «primitiae amoris et praedilectionisdivinae», vagyis rajta pihen az isteni sze-retetnek hajnali sugara; ő nemcsak az Úrhajléka, temploma — sokkal több: «sponsaornata», menyegzős jegyese. Az a szeretethat s alkot tehát itt, mellyel első szerete-tét viszonozni tudó lelket alkot magának,amely szeretettől elragadtatva, a hozzá-tartozás végtelen boldogságával nyomósít-hatja a «praedilecta»: Dominus posseditme... az Övé vagyok! «Porta clausa»,zárt paradicsom kapuja a lelkem; csakNeki nyílik. «Hortus conclusus», az Istenpihenője a szívem; «Senki szigete» vagyok,senkié, azaz csak az övé. E mély lelkiség-nek lágy szinei ömlenek el rajta, e szere-tetnek finom motívumai rajzolódnak lealakján, melyeket a szentírás jelez, mikormondja: «flos campi, lilium convallium,pálma in Cades, rosa in Jericho», melye-ket az áhítat mint egy ősi templom szerte-széjjel heverő díszleteit s ékítményeit ke-gyelettel egymáshoz rak s suttogja: arany-ház, titkos értelmű rózsa, Dávid tornya,elefántcsont torony...

b) A remeklő vonások e lelken a «pri-mogenita» kiváltságai. Hármat említek:

14

1. A szeplőtelen fogantatás.., lelkének ezaz átlátszó, kristályos szépsége. A mély-ség kristályos szépségének mondanám.Lelke mély, de átlátszó, tündöklő mély-ség. 2. Az annunciario, a megtestesüléshírüladása ... lelkének ez az isteni éber-sége az istenfeledett s elnyomorodottvilágban. Neki érzéke van a közeledőIsten iránt. «Virga vigilans» … virágzó,elsőnek ébredő tavaszi ág. A Szentlélek elélekre száll s ereje benne érvényesül.3. A mennybefölvétel; a föltámadás erőiKrisztus után a szent Szűzben ülik ünne-püket. Nincs művész, aki e vonásokat sze-rencsésen elénk varázsolja; de a lelkesülőáhitat oly képeket alkot a szent Szűzről,melyek mélységes tiszteletre s szeretetregerjesztenek. Ily képét őrzöm szívem oltá-rán; őrzöm s tisztelem.

c) Jellemzi a «primogenita» lelkét, hogyeredeti szépség s hogy semmiben semkópia. Nincs hozzá hasonló. Neki az üdvrendjében teljesen különálló helye van sez az ő pszichológiájának páratlan bubája.Valóban, az ő Istene az ő gyermeke! Ezpáratlan «Credo». Az ő Megváltója nemvette le róla a bűn szennyét, hanemmegakadályozta, hogy beszennyeztessék,

15

tehát az ő megváltása páratlan megváltás!Az ő ünnepei kizárólag az övéi, össze-hasonlítást nem tűrnek a mienkkel. Mitmond a megtestesülés ünnepe neki, mitnekünk? Milyen az ő karácsonyéje, milyena mienk? A mienk is édes, glóriás evan-géliumos; de milyen az övé? Milyen akeresztút s a kereszt neki s milyen nekünk?Hogy virraszt ő s hogy én a föltámadáséjjelében? Hogyan ünnepelte ő s hogyanén Krisztus kegyelmes bevonulásait avilágba, a bethlehemi barlangból épúgy,mint a szentsír barlangjából? Ezeket őélvezte, ő egymaga összehasonlíthatlanul!Akkor csak az ő lámpája égett, csak az őGlóriája és Allelujája zengett, csak az őpálmája lengett! Ez érzelmeknek anyja sforrása ő. «Mel et lac in labiis ejus», mézés tej csordul szívéből; érzelmein neve-kedünk mi krisztusi lelkekké!

d) Ehhez képest lényén valami mennyeiderű ömlik el, az Isten különös gondvise-lése, mely «scuto bonae voluntatis» szere-tetének fényből s napsugárból szőtt paj-zsával oltalmazza őt. Ő más klímánakgyermeke; fölötte más csillagok járnak!Az elesett világ, még szentjeinek világa is„egy rombadőlt mennyország árnyékában

16

állnak; felhős fölöttünk az ég; az ő egederült. Az ő üdesége nem a letört virágszépsége. Klíma, fény, üdeség tekinteté-ben neki különleges világa van. Amennyitel bír nyelni az Istenszeretet hevéből,amennyi napsugár kell a belefektetettenergiáknak, annyit nyer. Benne a termé-szet a maga meg nem szentségtelenítetteredeti pompájában lép föl s kegyelménekmértékét a szentekéhez nem hasonlíthatni.Ezt a szép lelket különálló gondviselésvezeti s az isteni remeklés ez új para-dicsomának külön oltalmazó cherubja, különőrangyala van. Ki ne vágyódnék látni őt?ki ne kérné forrón: «ostende mihi faciemtuam!» mutasd meg nekem arcodat!

Az érintetlen szépség.

a) A Szűz a tökéletes ember, hol ész,szív, kedély a legteljesebb összhangbanegyesül; az új ember, ki romlatlanságábanszerencsésen kifejleszthette minden voná-sát. Belső világa s külseje is olyan, mintaz a gyönyörűséges dóm, melynek mindenvonala a legszédítőbb magasságban is hűenvan kihúzva, — sehol rajzhiba, sehol zsu-gorodás rajta, tökéletes minden rózsája,ága-boga; az Isten gondolta, rajzolta,mintázta; ő a királyleány, ő isteni szűz;— mint szivárványos angyalfej emelkedtélföl csillagaink közé, — tekinteted, mint acsillagok rezgő fénye s aureólád zöldes,kékes, rubinos sugárzásban tündökölt. —Ó szép, szép lélek; nézd e nyomorult,szegény állatembert, a porba lökve és asárban bukdácsolva, lehet-e még nagyobbromlása? szerelmében ráismersz a vad-állatra, önzésében a zsarnokra, mosolyért

18

vagy langyos kis élvezetért odaadja Iste-nét. Ó, a te lelked az értelmi szépség, aszellemi fölény, a tudás s az ítélet örvé-nyes világa, — erősség méltóságos hata-lomban, új isten-tiszteletnek, imádásnak,szeretetnek forrása … az Isten végtelenüljobban szeret téged, mint az egész világot.b) Ezt az isteni embert, a szent Szüzet,vonta magához az Úr; tetszett neki, mertövé volt s lehajlott hozzája. Nem is lehe-tett ez máskép, hogy mikor kivirágzott azemberiség 4000 éves ágávéja, pompásan éstündöklően a mi kedves Szüzünkben, rá-szállt az erő, a bölcseség és szépség«Igéje», mint a méhecske és behatolt ésszívta mézét s élvezte gyönyörű lelkét.Méhecske, mely csak virágot keres s mé-zet szív, lehetne-e azt neki rossz névenvennünk, hogy a tövisek közt szálldogálva,este a tiszta ágáve virágára reászáll?!Legyen szívem, édes Jézusom, a te virá-god, szállj rám s szívd ki szeretetem mé-zét; — nem vagyok oly tündéri, oly föl-séges lélek, — lelkemben nem emelkedika szellemi királyság trónja, — szolgavagyok; nincs bennem nyoma a királyivonásoknak; romok közt, az Inkák romjaiközt füstös lyukban lakom. Ó, szellemi fölség

19

királyasszonya, tekints le reám! Ha szegényvagyok is, de mosdatlan, rongyos nem leszek.

c) Ezt a szépséget élvezi a szent Szűzmaga, élvezi s örvend rajta; érzi erejét ésénekbe tör ki lelkének gazdagsága. Jóljellemzi ezt a Szeplőtelen Fogantatás misé-jének bekezdése: «Gaudens gaudebo inDominó et exultabit anima mea!» Örven-dezek, repes a szívem, mert látom maga-mat, látom, hogy választottja vagyok párat-lan, egyetlenül szép menyasszonyi ruhá-ban tam ... quam sponsa ornata … ! Azértkitört szívemből a hála: «Exaltabo teDomine, quoniam suscepisti me nec delec-tasti inimicos meos super me!» Eltűnt azellenség győzelmi mámora, káröröme, nemkacag, zsákmány helyett fut csúfos vere-séggel. O csendes, édes, erős, kedvesDeborah ... győztél! Magnificatod azIsten hatalmának éneke, ki benned győ-zött! «Gloriose magnificatus est, equuumet ascensorem, ejus dejecit in maré...»Megdicsőült benned az Úr, a lovast lovas-tul a tengerbe dobta.

A szeplőtelen szív e bensőséges öröme,az értelmes teremtés e legragyogóbb gló-riája az a tiszta sugár, mely Istenre verő-dik vissza.

Csak egy van ...

a) A többi mind megszentségtelenítettlélek, — nem kertek, de kiégetett hegy-oldalak, — nem források, de mocsarak, —nem csillagok, hanem sötét barlangok.Vedd sorba az emberiség leányait, néme-lyek mélyen lenn állnak, lealacsonyítva,megszeplősítve, mint a bűnnek leányai;mások jobb utakon járnak, de sok gyarló-sággal; ilyenek a törekvőbb lelkek sorai;— vannak, kik nagy hivatással birnak,mint Ágnes, limai Rózsa, szienai Katalin;de utóvégre is mind a bűnnek gyermekei,— s ki tudja, hová kerülne egy limaiRózsa, ha szívének örökölt hajlamait kö-vetve, Peru leányai közé vegyül s a világiöröm kelyheit szürcsöli s nem koronáz-hatta-e magát Ágnes és Caecilia is a ki-csapongó Róma koszorúival, ha a testhajlamait követi? Ó, mennyi rántotta leönmaga koszorúját, — hány vesztette el

21

koronáját s aki előbb szent s jó volt,mint az angyal, nemtelen és kitaposottlett, mint a boltok küszöbe. A szent Szűzpedig szeplőtelen, vagyis kezdet óta azIsten szeretetének csókja van rajta.

b) De nemcsak a szeretet alkotása aboldogságos szűz Mária, hanem az Istenméltóságának fénye, fölsége nyer bennekifejezést. Az Isteni fölségnek méltóságakívánta, hogy legalább trónját föl ne dúljaa tévely s hogy királyi székére ne üljöna bitorló; mert hol volna akkor az Istenuralma, ha még fellegvárából is kiszorulna,— hol volna az Isten királysága a lelkekfölött, ha a gonosz minden lélekben tábortütött volna? S tényleg volt még helyaz Isten számára; a «bölcseség széke»nem volt földúlva; — oda szállhatott azÚr — s onnan kiindult. Őt tartotta megmagának a régi isteni teremtésből, — mintahogy a száműzött király tartana föl ma-gának egyetlen virágos szigetet birodal-mából. Elromlottunk; mert «szövetségreléptünk a halállal és a pokollal kötést tet-tünk ... a hazugságot tettük reménysé-günkké és a csalárdság ad menedéket.Azért ezeket mondja az Úr: Íme, énkövet teszek le Sión alapjába». (Íz. 28,

22

15, 16.) Isten az Úr s a szent Szűz az őmenedékköve, az ő trónja. Az Úr leszo-rult a természetben, de itt megóvta helyétés uralmát. A többi lélek mohos, szagga-tott sziklája Moria hegyének, de a hegytemploma a szent Szűz.

c) S Isten e királyi székből indult kiországlani s uralkodni. A szeplőtelen fogan-tatás az Isten uralmának erős vára; — azelesett, elbukott lelkeknek rajta kell föl-éledniük, azt a kegyelemből való tisztasá-got kell magukba szívniok. melyet a szentSzűz bir; — csak a kegyelem fejezi ki azIsten méltóságát és fölségét; a lelkeket,kikben kegyelem nincs, halál, romlás pusz-títja. Így a Szeplőtelen Fogantatás nagyjel, — az Isten hatalmának s uralmánakjele. Isten fölemeli azt, akit akar s akitfelemel, az nem önmagában, hanem Benneáll. Kegyelemre van szükségünk s azt ön-erőnkből el nem érjük s meg nem teremt-hetjük, azt az Isten adja. Az egész Mag-nificat cseng a Szeplőtelen Fogantatásban,az Isten hatalmának hymnusa s az emberalázatának éneke. «Magnificat anima meaDominum, quia respexit humilitatem ancillaesuae!»

Hogy' szereti Isten a szentSzüzet?

a) Szereti azzal a kiáradással, mellyelminden gondolatát, kegyelmét, szándékátbenne életté váltotta. Örvényt nyitott szi-vében, a bensőség mélységeit; édes, ked-ves, izzó szeretetet gyújtott lelkében, hogyez a szeplőtelen szív tudja őt viszont sze-retni igazán. Neki adta legnagyobb aján-dékát: a szeplőtelen fogantatást, a szüzes-ség páratlanságát, az Istenanyaság méltó-ságát. Ez szeretetének mindmegannyi újmeg új árama! «Abyssus abyssum in-vocat» ...

Finommá, lelkivé tette ezt a lelket, hogymegkívánhassa s gyönyörködjék rajta.«Concupivit rex speciem tuam». — Érzem,hogy Isten nagyon szeret, ha nagyontisztaszívű vagyok.

b) Istennek öröme van a szent Szűzön.Öröme az a mély, csendes öröm, melyetaz írás «laetitia», — «deliciae»-nek nevez.

24

A szent Szűz lelke Isten gyönyörűségé-nek kertje, paradeisos. Ez az öröm mintdagadó folyam hömpölygött át lelkén«fluminis impetus laetificat civitatem Dei».Ez az öröme kifogyhatatlan. Öröm örö-möt vált ki benne, ha Istenre gondol:gaudens gaudebo! Örül az Úrnak.

A tiszta lélek örvendhet a sok győzel-men, melyet Isten kegyelme vív ki benne.Mily fenséges, nemes öröm ez!

c) Isten dicsősége a szent Szűz lelke.A művész koszorúja az ő műve; az apos-tolnak koszorúja s dicsősége az ő tanít-ványa. — Isten legnagyobb diesősége ateremtés s a kegyelem világában Jézuslelke után a szent Szűz virágos lelke. Eztlefoglalta s lekötötte magának s róla mond-hatja: dicsőségemet másnak nem adom.Érte teremtette első sorban a világot, értetestesült meg s szerezte az Oltáriszentsé-get. Ezt csak az érti, ki meg nem ütközikszent Terézia kijelentéseiben Jézus szaván:«Ha nem teremtettem volna meg a vilá-got, érted teremteném meg, Terézia!«

Tiszteljük e mélységeket, elvesznek ben-nük gondolataink pitykövei.

Immaculata.

a) Lélek az Isten; puha, gazdag, fényes,erős, mély élet! a lelkiség s a tökélyóceánja; s mint ilyen, magához való, gaz-dag, lelki lelket alkotott anyjában. Akarta,hogy övé legyen, hogy értse és szenve-déllyel szeresse őt. Azért tehát bűntelens szeplőtelen szépséggé teremtette. Kincseés galambja: «elegantissima anima!» Lehetmásokon szebb ruha, drágább kő, fehér-lőbb gyöngy, de szépség ehhez foghatónincs. Ez a szépség a lelkiség; negatívtekintetben távol van tőle minden, ami el-szegényít, elnyomorít lelket s ezt jelezzükazzal, hogy «bűntelen»; de ez csak fényesárnyéka a gazdag valóságnak, csak peremeaz örvénynek; pozitív értelemben a bűn-telenség az élet, a lélek tartalmára mutat,az egészséges, napsugaras, virágzó, istenilelkületre, mely tükrözik arcán, kivillanszeméből, fölépül alakjában; mint aranyos

26

fény veszi körül fejét s mint frisseség,báj és kellem zománcozza egyéniségét.O, szent Szűz, dapis electus, pretiosus»;szépségedbe, mint keretbe foglalta magáta megtestesült Isten! Én is nemcsak bűn-telen, hanem pozitive erényes akarok lenni.b) Gazdag az élete! Kimondhatatlanéletenergiával telíti az Isten a természetetis; dagasztja, feszíti a levelek erezetét,szövi, festi virágszirmaikat. Hogy van azmind kidolgozva, kiszínezve, kipettyezve!A boldogságos Szűz lelke ily finom, érzé-keny, érzelmes, exstatikus lelek. Teste,idegei, vére, lelke belenyúlnak az Istenvégtelen életébe; egész lénye tapogatószervvé vált az Isten életének s szerelmé-nek megközelítésére... az Annunciatioéjében, a Bethlehemi szent éjben, Egyp-tom csillagos s a puszta magányos éjjelei-ben! De nem hogy révedező, világfájdal-mas s a nagy benyomások alatt szenvedőlélek lett volna, szó sincs róla, hanem azisteni gondolatok s a benyomások erőteljeséletét élte; mély, fölséges érzések emel-ték. Vele nem kelhet versenyre az erőt sszépséget illetőleg semmiféle műveltség,mint ahogy az ősvilág pálmáival nem kel-hetnek versenyre a lég- és vízfűtéssel

27

nevelt harasztok s a sas vijjogó fölnyila-lásával a gázzal megtöltött léghajók! Sér-tetlen, fölényes, lendületes élet az ő hozo-mánya! Ó, csak enervált, elgyöngült emberne legyek! A bűn, az érzékies, puha élettöri a friss, az illatos lelket, elhervasztjafakad ásat.

c) Az ő kegyelmi állapota is más, minta mienk. Az ő kegyelme az el nem esettlélek kegyelme! Az ő kedélyvilága kristá-lyos, mély folyam, melyet fény és melegjár át. Homlokán nem sötétlik az állatjegyárnyéka; ajkain az ártatlan szépség ömlikel; a lélek tüze és szemérme festi arcát:«Verecundia lampas pudicae mentis, virtu-tis sedes, virtutum primitiae; rubor ipsegenarum, quem forte invenerit pudor,quantum gratiae et decoris suffuso afferrevultui solet». (Bemard, in Cant. 86.)Vagyis: a lélek szemérmes szépsége ömlikel rajta; pírja is, mint a virág kelleme ésbája. — A mi szívünk ezzel szemben avulkán szenvedélyes tüzes s füstös kráterja;vérünk gyakran tüzet fog s lelkünket el-hervasztja. Tisztátlan képek, vágyak kísér-tetekké lesznek; járnak bennünk, minthaotthon volnának; levernek, megaláznak. —Nyomódjék ezzel szemben lelkünkbe a

28

szent Szűz tiszta alakja; mosolyogjonfelénk biztató, virágos, szép arca; lehel-jen ránk erőteljes lelkiséget, hogy az ér-zéki embert az ő gondolatai szerint ido-míthassuk. Ne csüggedjünk; nálunk a lelkiszépség «manufactur», hosszú, lelkes mun-kánk terméke.

Nagy jel tünék fel az égen . . .

«És nagy jel tűnék fel az égen: Egyasszony, kinek öltözete vala a nap, lábaialatt a hold és fején tizenkét csillagúkorona». (Jel. 12, 1.)

a) A nagy jel a mi egünkön, ott, ahola mi csillagaink járnak s ahová reményeinkirányulnak üdvözülésünk perspektíváiban ...az asszony. A régi asszony a földön szin-tén jel volt, a bukás a romlás szimbó-luma; szépsége elhervadt. Vele szembenáll az égi jel, a «mulier in coelo». Mintahogy van új, égi ember, «coelestis homo»,úgy van mennyei asszony. Ennek az em-bernek kezére s ennek az asszonynak szi-vére bizta Isten az emberiség javait. Föl-lépteti itt ismét a két elemet: az erőt ésa kellemet, — a Victor Rex-t s a ReginaDominá-t s új világ, új nemzedék, új törek-vés sarjad nyomukban.

Ez a mennyei asszony szépségbeöltözött; a napsugár az ő kendője; ami

30

fény, szín, vonal, rajz kerül ki a napsugár-ból virágra, madártollakra, lepkeszárnyakra,alkonyizzásra, víztükrözésre, opálra, gyé-mántra, ebből van szőve kendője; bennepedig, szívében rejlik a tüzes, isteni életmelege. Minden napsugaras s királyi rajta:szépsége, termete, koszorúja, hatalma; úgyválik ki a létből, mint a csillagkoszorú azéjből. Ő anyja egyszersmind a királyi nemze-déknek s szellemüknek, a szép szeretetnek.ej S ha e mennyei asszony szemeibenézek, tekintetében az imádás, a hála, azalázat, a ragaszkodás bensőségét látom.Istenéhez, Urához, Fiához simul; lelkerajta függ, nyomaiban jár hűen. Mindigvele van, azért a romlás tőle mindig távolvan. Éva kígyónyomokon hűtlenül járt.Szép életet s örömet keresett s minttanácsadó rossz szelleme, végre is a föld-höz, sárhoz tapadt; a «mulier coelestis»másfelé jár. Az erős élet csak az, mely aföldből, az időből, az érzékiből szellembe,lélekbe, erénybe öltözik. «Mein Sinn istganz Dir zugewandt, Mein Lében liegt indeiner Hand. Du form' es gut, du formes recht, zu einem Kunstwerk schön undecht, Dass es hinauf zur Höhe weise,Und selig seinen Schöpfer preise.»

A szent Szűz születése napja.

A szent Szűz születése napja örömnapa) az égben. Isten ismét teremtett egylelket, melyet a bűn nem homályosítottel. Ez a teremtése nem romlik; ez aremeklése érintetlen. A teremtő Istenismét mondhatja: tota pulchra, egészen azenyém s ez a szép lélek ma indul megaz élet útjain. A legnagyobb kegyelem,külön őrangyal, különös gondviselés kisérik.Salve, salve virgo gloriosa!

b) Örömnap ez a földön, hajnalhasadás.Éjben álltunk s hiába vártuk a napot,végre ránk hasadt ez a leheletszerű, kirá-lyi, bíborba öltözött hajnal; ez napotjelent. S mint az erdő madarai énekelneka pirkadásban, úgy ébred lelkeinknek imádó,hálaadó éneke. Csakhogy eljöttél édes,szép hajnal, életünk reménye! Mily erő sbizalom sugárzik belőled!

c) Örömnap a kereszténységben; meg-

32

születik végre az első istengyermek, a szü-letett királynő; a mi Kisasszonyunk. Elsőis, legszebb is és leghatalmasabb; sze-münk fénye s dicsőségünk, soraink elé áll.Mit tesznek a népek a saját vérükbőleredt s történetükkel összeforrt király-nőkért? Vitám et sanguinem pro rege etdomina Maria!

d) Örömnapja az életnek; most fakadaz erős, szeplőtelen, romlatlan életnekbimbaja; ez az az «inclyta vita», a kitűnőélet, «illustrans ecclesiam», mely fénytáraszt ránk. Őszkor születik, mikor a ter-mészet halni készül, mintha jelezné, hogyaz elhaló természetben kigyúlad a ke-gyelmi élet s hogy ne féljenek hervadástól,kik Istenből élnek. Azért tehát örvendünke kedves őszi ünnepen, melynek igény-telenségében őserő s örök élet lüktet.«Nem halok meg, — énekli a lelkem —hanem élni fogok.»

Mária neve.

A név csak jel a gondolat, az érzés,az akarat, a szenvedély és szenvedés or-szágában. Jel, mely fényt vagy sötétségetáraszt, édes örömöt vagy keserűségetébreszt. Mit jelent hát nekem a név:«Mária?»

a) Fényességet, világosságot; a lelkivilág hajnalfényét; minden erénynek, alá-zatnak, egyszerűségnek, engedelmességnek,elvonultságnak, Isten akaratán való meg-nyugvásnak sugárzatát; de különösen je-lenti azt az érintetlen, fölséges tisztasá-got, mely arcán, lényén, egész valójánelömlik, a megtestesült s megkoszorúzottszüzességet. Ez az érzékies, tisztátlanvilágnak tűzoszlopa. Romlott természe-tünkben egyre támadnak testi kívánságok;sokszor föllobog a tisztátalanság sötéttüze; kísért gondolatban, vágyban, szóban;belopódzik szemeinken, belopódzik mosó-

34

lyogva, hízelegve, bűbájosán s a szégyen-érzet megnehezíti e bűnök gyónását. Mi-nél inkább szeretjük a szent Szüzet, kinekneve is tiszta sugárfény, annál mélyebbutálat s irtózat fog el a tisztátalansággalszemben. A szentírás hangoztatja hatalmát:Ki az a szép s az a félelmetes, akár aseregek csataéle s honnan ez ereje?i. Lelkének szépségéből s ragyogásából,mellyel legyőz mindent. Hódolunk neki sazáltal fölszabadulunk. «Mint a pálma nőt-tem föl» … 2. Közbenjárásából; ő az Istengyermekeinek anyja s oltalma.

b) «Mária» annyit tesz, mint keserűség.Ő a keresztrefeszítettnek az anyja; tehátmaga is oda volt szegezve. Illett reá a név:«Mária!» Keserűségének gondolatánálmegszállja lelkünket a részvét s a fájdalom.Halkan suttogjuk nevét: «Mária, tengerkeserűsége«, ó fogadd köszönetemet, sokatszenvedtél, sokat tűrtél, mert édesanyámlettél. Neved hallatára a tenger keserű-sége jut eszembe, de neved mégis édesnekem. Ha keserű lesz valamikor életem,akkor a szent Szűz nevére gondolok, azbiztat s vigaszt ad.

c) «Mária» annyit is tesz, mint úrnő,uralkodó. Midőn az izraeliták a Vörös-

34

tengeren átkeltek és az egiptomiak ahullámokba vesztek, Mária, Mózes nővéreénekelte el a győzelmi éneket s utánavonultak az asszonyok mind dobokkal,énekkarokban. Ez a Mária előképe szűzMáriának, aki ugyancsak tud győzni s him-nuszt énekelni. Győzött a bűnön, melyőt soha meg nem zavarta s hatalmas voltaz Isten fia szeretetétől, ki alávetette ma-gát neki. Úrnője a nemzedékeknek, me-lyek neki hódolnak s őt boldognak mond-ják, hozzá futnak s nála megnyugszanak.Mária az én asszonyom. Un Dieu, un roi,une dame.

A szent Szűz bemutatása atemplomban.

a) Édes az a bensőség, mely a szentSzüzet kisleánykora óta kíséri s figyelem-ben részesíti s gyengédséggel őrzi emlé-két s azért bemutatásának is a templom-ban nov. 23-án külön ünnepet szentel.Kedvünk telik abban, hogy az Isten aSzüzet mint kis leányt siet magának le-foglalni. Pedig több-e neki egy gyermek-fej, mint a szőke kankalin vagy a százszor-szép? De ő világoknál többre becsülteezt a gyermeket s nevelője, mestere lett.Szerette őt; tetszett neki: «sola sineexemplo placuisti»: senki úgy, mint ő stetszése annyit jelentett, hogy senki semnyert annyit kegyelemből, bensőségből,lelkiségből, finom érzékből, mint épen aSzűz. — Az én lelkem is Istené; elég ezttudnom, hogy becsüljem, szeressem s ne-veljem azt.

b) Nevelkedett a templom légkörében.

37

A templom szelleme is más, mint a csa-ládi köré; törekvőbb, keményebb s hő-siesebb. A sas fészke is máskép van rakva,mint a pelyhes, puha stiglicfészek. Azistenes életben is vannak elszántabb, ke-ményebb irányzatok, teljesebb odaadások,magányosabb s magasabbra törő utak;ezekre tisztelettel s szeretettel tekintsünk,e hivatásokat ápoljuk. — Ne mondjuk:«Minek az, hisz a közönséges életben islehet az ember szent?» Hogyne lehetne,de ki fogja a művészt tartóztatni, hogyel ne mélyedjék s ki a lelket, hogy Is-tenbe ne merüljön! Merüljön bátran.

c) Szent Erzsébetet már 4 éves korá-ban vitték el a Wartburgba, hogy tanítsákszeretni Lajost, jegyesét; a szent Szüzetis korán vitték és adták át a templom-szolgálatra. Korán hív az Isten; boldog,aki hallja szavát. Gyümölcsöt keres azÚr, melyen még az éj lehelete s virágot,melyen a reggel csillogó könnye van;nem vesz piacról, kofától. «Veni de Li-bano», jöjj, az érzés tiszta magaslatairól;nem fagysz meg; «coronaberis», meg-koszorúzlak. Ne félj, hogy életed sivárlesz. A Libanontól Szíria felé sivatagvan, de a tenger felé illatos tamarinfa

38

s cédruserdők illatoznak! Mily nemtelendolog végiggázolva a világon, prostituáltszívvel állni az Úr elé.

d) Készséggel megy föl a kis leány atemplom lépcsőin; nemes szíve érzi, hogyhol van ő otthon. Megy, mint Esztherkirályné; bevezetik, mint az Úr jegyesét,sőt mint a frigy szekrényt; be, mint aszent Grált; itt van az ő helye, — Fo-gadja őt a templom angyala, a szentélyangyala s éneklik: «ecce tabernaculumDei», íme, ez az Úr igazi hajléka, tem-plomnál is szentebb.

Eljegyzés.

a) Szent szeretetben közelednek egy-máshoz ketten, kik egybe akarnak kelni segymáséi akarnak lenni; a kötelék, mely őketegymáshoz fűzi, a kölcsönös szeretet. Eza szeretet erős és szent, nincs bennesemmi, ami ellenkeznék az Isten irántiszeretettel; az örök boldogság utáni vágy,mely minden szeretet fenekén rejtőzik, ittcsak jó irányba tereli a lelkeket s ha aszent Szűz és szent József jegyesi szere-tettel közeledik is egymáshoz s magátadni s azáltal a másiknak földi boldogsá-gát is növelni akarja, de ezt mind az Istenszándékai szerint akarja megvalósítani, akimindakét szeretetet lelkünkbe oltotta: aföldi — mondjuk, az emberi élet viszo-nyait átjáró és nemesítő szeretetet, —azután az égi szeretetet. Sok-sok emberlelkében e két szeretet közt gyakran emésztő,tragikus ellenkezés lép föl, mely a lelki-

40

ismeret kínja s az élet sorvasztása. Voltakolyanok is, kik azt a földi szeretetet sgerjedelmeít bűnnek s tiltott vágyaknak néz-ték, melyek elterelnek üdvösségünktől sörök célunktól; voltak, kik egyrészt a földiélet örömeit s a családi boldogságot nemakarták nélkülözni, másrészt azonban a ter-mészetes nemi vonzalmakban csak sötétveszedelmeket sejtettek s ezek hajlandókvoltak magát a házasságot is csak tűrtintézménynek nézni, melyet ép azért kellelviselni, mert nem lehet rajta változtatni,Az ilyen nézetek nem szolgálnak arra,hogy a házasságot nagyrabecsüljük, amint-hogy nem alkalmasak arra, hogy a házas-ságra vezető szeretetet és szerelmet meg-szenteljék; de az egyház ezeket az irány-zatokat mindig túlzottaknak és téveseknektartotta. Minket a szent Szűz példájamásra tanít. Jóllehet az Istenanya a házas-ságban is szűz volt, mégis eljegyeztetésé-ben a házassági intézmény nagyrabecsülé-sére tanít. Az ő nyomaiban mi is szent-nek, sőt szentségnek tartjuk a házasságots szentnek a jegyesek szeretetét. A szentSzüzet is eljegyeztetésében szent Józsefiránt való szeretete vezérli és boldogítja.Mily nagy jótéteményt jelent ez a küzdel-

41

mes és sokszor túlzásokra hajlandó emberiszíveknek s mily jól esik a szent Szűzpéldájában látnunk az élet s a szentségharmóniáját. Vallásos érzéseink ez esetbenegybe vannak hangolva szívünk érzelmei-vel; a vallás megszenteli a férfinak a nő-höz s a nőnek a férfihez való viszonyát.Isten vezette e kettőt egymáshoz régen azelső emberpár megáldásakor: Isten vezetiegymáshoz a boldogságos Szűz eljegyzé-sében szent Józseffel azt a két lelket, kik-nek egybekelését s kölcsönös szeretetét skitartó hűségét a gyermek Jézus áldása skegyelme szenteli meg s emeli a házasságideális magaslatára.

b) A boldogságos szűz Mária nemkicsinyli az eljegyzést s a kölcsönösviszonyt, mely abból ered. Jóllehet Isten-anyának érzi magát s szívét betölti a tudat,hogy méhében hordozza Azt, kit a nemzetekvárnak, azért mégis szívesen egyesül szentJózseffel, kit az Isten élettársul s oltalmul kül-dött neki. Szent József lett a szent Szűz ol-talma s a szent Szűz lett a szó legnemesebbértelmében szent József «segítőtársa« sbennük teljesedett igazán az Isten gondo-lata a házasságról, hogy férfi és nő egy-mást segítse s egymást kiegészítse s azt

42

nyújtsa egymásnak, ami aztán mindkettő-jüket önmagukban is tökéletesítse s bol-dogítsa. Ne legyen a nő a férfi rabszol-gája, ne legyen cselédje s a férfi ne legyenzsarnok, aki a nőt meg nem érti és gyötris ezáltal önmagát is megfosztja az élet-kiegészítés örömeitől. A férfi nem nő s anő nem férfi s ne is akarjon egyik a má-sik lenni; maradjanak más és más, — ma-radjanak külön-értékek; de nyújtsák isegymásnak azt, amit elszigeteltségükbennélkülöznek s aminek vágya hozta őketközel egymáshoz. Egymásra vannak utalva;egymásnak nagyrabecsülése s a kölcsönösszeretet avatja őket arra a hivatásra, hogymegnemesítsék s új értékekkel gazdagítsákegymás életét. Mily tévutakra került,mennyire fajult el a házasság végig azemberiség történetén! A kegyetlenkedés sa félreértések e sötétségébe világít beleszent József kedves jegyesének s meny-asszonyának boldogságtól sugárzó arca sszükség van e világító eszményre nemcsaka pogány, de a modern keresztény világ-nak is. Mily könnyen siklik le a nő azigazi nőiesség eszményi magaslatából, hogymegvetést találjon ott, ahol szabadságotkeresett; mily könnyen siklik ki az isteni

43

gondolatok pályájából az ember a nemiéletnek megítélésében s az arról való helyesfölfogás kialakításában s vagy túlszigorúlesz, hogy egész vagy legalább is fél-rossznak tartja azt, amit Isten rendelt,vagy szabadosságba esik s elveszti a helyesmértékét, melyre őt nem az ösztön, hanemcsak az Isten törvénye nevelheti. Legyena szent Szűz eljegyzése biztos eligazítá-sunk a modern gondolatok zűrzavarában ssegítsen rá, hogy jól értékeljük a férfit, anőt, a szerelmet, a házasságot s a házaséletet. A tisztaság bája s fénye ömlik aszent Szűz alakján, ez a fény világít ajegyeseknek, kik mikor házasságot kötnek,az Úr oltárához járulnak, aki a szeretetets a házas életet «Sacramentummá», szenttitokká, szentséggé avatta. Egy-egy tekin-tet a szent Szűzre, szent József meny-asszonyára s feleségére sok mindenfélekétségünkre világosságot önt majd s el-igazít a modern szabadosság s ösztönös-ség veszedelmei közt.

c) A szívek s lelkek ez összeköttetésébenem elegyedik bele semmi, ami nemtelens lealázó volna. Azt sem képzelhetem,hogy ez eljegyzésben a szent Szűz s szentJózsef hideg szívvel közeledtek volna egy-

44

máshoz; ellenkezőleg azt kell gondolnom,hogy mivel az eljegyzés Isten gondolataiszerint ment végbe, hogy ép azért egyika másiknak szíve választottja volt. Nemszabad gondolnunk azt sem, hogy a bol-dogságos Szűz csak azért ment szentJózsefhez nőül, hogy a megtestesülés szenttitka a világot meg ne botránkoztassa;hiszen akkor csak a belátás, tehát az ész,.mondjuk, valami érdek vezette volna őtszent Józsefhez s akkor erről az egybe-kelésről is azt mondhatnák az emberek,hogy az is érdekházasság volt. Az egybe-kelés csak akkor áll erkölcsi színvonalon,ha a jegyesek szívük vonzalma szerintegyesülnek. A nemes házasság föltétele aszabadság s az önálló s szabadon rendel-kező egyéniség; a házasság értéke pediga kölcsönös, szeretetből való átadás. Élet-társul a férfinak nem való egy fejletlen,,inkább cselédszámba jövő valaki, aki ahogyanmegy feleségül ehhez, ép úgy mehetnemáshoz is; amit így kap az ember, aznem az az érték, melyre szorul s az ilyenértéktelen egybekelésnek is nyögés s köl-csönös gyötrelem a vége. Érezze magát anő mindig «élettársnak»; legyen az az ön-tudata, hogy ő férjének Istentől adott

45

«segítsége», de hogy csak akkor lesz iga-zán ilyen, ha a szó nemes értelmében ki-fejti s kialakítja nőiességét. Ha csak divat-bábnak készül lenni, akkor messze maradel attól, aminek lennie kellene s azértaztán a házasságban sem fogja azt a sze-repet játszani, mely hozzá illenék s a férjboldogítására szolgálna. Bensőség és igaziszívélyesség akkor lesz a házasságban, haminden tehetségüket s egész lelküket bele-fektetik s egymás életigényeit kielégíteniakarják. Szülőt s szülői házat elhagytak,hogy azontúl egymásnak szülői s testvéreiis lehessenek. Az egybekelés az egyszer-smind testvérülés; a feleségben a férjjelszemben anyai s nővéri, a férjben a fele-séggel szemben pedig atyai s fivéri érzé-sek is élnek. Ugyancsak ők egymásnaklegjobb barátai; ehhez fogható barátság elsem képzelhető. Azért mondotta valaki:«Das Beste an der Ehe ist die Freund-schaft». Igen, a házasság értéke s a velejeis a legbensőbb lelkiközösség s a legideá-lisabb barátság. Ha ez nincs benne, akkorsemmit sem ér. Mily egyszerű szavakkalutal a Szentírás e lelki közelségre ésközösségre, mikor azt mondja: «és elvévé(azaz magához vévé) feleségét» (Mát. I.

46

24.) s ismét: «ki fölkelvén (t. i. József)vévé a gyermeket s anyját s elméne Egyp-tomba» (Mat. 2, 14.) s ismét: «ki fölkel-vén vévé a gyermeket s anyját s jőveIzrael földjére» (Mát. 2, 21.). Mindezek-ből azt a benyomást vesszük, hogy ittketten járnak egy úton, akik egymáséi.

Szent József szerepe a szentSzűz életében.

a) Szent Józsefről a Szentírás csakannyit mond, amennyi azokra az első szol-gálatokra vonatkozik, melyeket ő az édes-anya s a gyermek körül végzett. Védi éssegíti a szent Szüzet, Bethlenembe kiséri,megmenti a gyermeket és anyját s Názá-retbe visszakíséri s ott él velük s fönn-tartja őket, a templomba és felvonul a12 éves Jézussal s anyjával, keresi a fiúts azután nincs többé szó róla. Oly jólillik rá, hogy fidelis servus et prudens,még pedig a gyermek s az édesanya szol-gálatában. A központban a Gyermek áll sa gyermekhez egyetlen s páratlan viszonyaaz anyának van, a nevelő-atya is odatar-tozik, de csak másod-, harmadsorban.A szent Szűznek érzelmei is, bár gyengé-den szerette szent Józsefet, összehasonlít-hat! an bensőséggel s melegséggel a gyer-mekre irányulnak. Ennek az édesanyának

48

mindene mégis csak a gyermek volt.S minden anyánál így van ez. Hisz azasszony természetes rendeltetése az anya-ság s így lelkülete s érzülete is errefeléirányul; érzelmeinek gyökerei a pszihétalajából fakadnak, érzékenységük az ösz-tön hevétől virágzik ki s életüknek köz-pontjában a gyermek áll. A gyermek azövé, senkié sem annyira, mint az övé éssenki sem annyira az anyáé, mint a gyer-mek, a férfi sem. A szent Szűz mindenek-előtt ilyen anya: ez a gyermek az övé scsakis az övé, de azáltal, hogy Isten adtaneki a gyermeket természetfölötti módon,azáltal az anyaságnak is az a jellemzővonása, hogy a gyermek tulajdonkép azanyáé s hogy szeretetének s életének köz-pontjában a gyermek s nem a férfi áll,szembeszökően ki van emelve. Mennyireigaz, hogy a gyermek az övé s ugyancsakennyire igaz, hogy senkisem az övé úgy,mint a gyermek. Ez az ő kincse, lelkénekfoglalatja, életének tartalma s mily stíl-szerű, hogy az anyaság bemutatásánál szentJózsef alakja csak a háttérben áll s azutáncsendesen szétfoszlik. Azért mi a szentSzűznek e páratlan anyaságában egyszer-smind az anyaság pszihéjének s az anyai

49

érzéseknek igaz orientációját a gyermekfelé látjuk nyomatékozva. Anyaság s anyaiérzés jellemzi a női pszihét, ebben üt elleginkább a férfitól s ez anyaság a gyer-mek felé irányul s a gyermekben pihenmeg, mint életének központjában. Ez atermészet és az Isten szava s a szent Szűzanyaságában van leginkább kifejezve. Min-den igaz kultúra csak az immanens nagycélokat szolgálhatja s haladását csak úgybiztosítja, ha a pszihé radikális irányaitköveti; a nőnek kultúrája is e törvénytszem előtt tartva, nem akarhatja a nőipszihé súlypontját elemelni s máshováhelyezni; de a nőnek műveltségével, tanult-ságával, tehetségének kifejlesztésével is atöbb és mélyebb, célszerűbb és észszerűbbanyaságot akarja szolgálni. Ez a feleletsok kérdésre s a nő, ki a feleletet megérti,önmagát értette meg s a szent Szűz érzel-meivel világított bele önmaga lelkébe ...

b) József, az ő férje. Az a körülmény, hogya szent Szűz lelkét a gyermek töltötte ki shogy ő gyermekében pihent meg s anyaságá-ban volt boldog, nem azt jelenti, hogy szívehideg volt férje, József iránt. Korántsem,szerette férjét s szerette gyermekét, deszeretetének s életének súlypontja nem a

50

férjben, hanem a gyermekben volt. Ez akét szeretet nem zavarja, sőt nem is csök-kenti egymást; hiszen szeretet fűzi a nőta férfihoz s ugyancsak szeretet fűzi azanyát a gyermekhez s minél igazibb anyavalaki, annál teljesebb nő is lesz az. Kétszeretet van tehát benne más tartalommal,más színezettel és élvezettel. Az anyaságbana női természet áll előtérben, a nőnek aférfihez való viszonyában a női indivi-dualitás; ezt az individuum tartalma, finom-sága, előkelősége, gazdagsága teszi s ala-kítja értékessé és széppé, azt a természet-nek közvetlensége, lágysága, heve, indu-latja, gyengédsége. A nő mint természetgyermeket akar, mint egyéniség élettársat,intim jóbarátot akar. A természet benneis az első hatalom s leggyengédebb érvé-nyesülését s kivirágzását a gyermekbenbirván, a gyermek felé hajlik, de indivi-dualitás lévén, minél nagyobb ez a nőiindividualitás benne, annál inkább kívánjaaz élettársat; a természet közvetlenebb,mint az individualitás, de a természetszegénységre volna kárhoztatva, ha indi-viduális igényeire s szükségérzetére neébredne. A szent Szüzet tehát, bármilyisteni s nőies benne az anyai szeretet,

51

jegyesére támaszkodva képzelem és pedignemcsak úgy, hogy anyagiakban s az életküzdelmeiben szent József volt kenyér-keresője s kisded házának gazdája s oltalma,hanem úgy is, mint kinek lelkében táma-szát, vigaszát találta, megértőjét, kivelközölte gondjait és örömeit s ki az anyaság-nak örömeit is fokozta s édessé s boldo-gítóvá tette — Kapcsoljuk össze a nőiség-nek e két jellegét s állítsuk szembe a fér-finak lelkületét: az asszonynak lelke köz-pontjában a gyermek áll, a férfinak érzelme,központjában a nő áll; az asszony termé/szetesebb melegséggel szereti a gyermeket-a férfi természetesebb szenvedéllyel azasszonyt; a gyermek közelebb áll az anyá-hoz, a férfiúhoz közelebb pedig az asszonyáll. E kapcsolatokat mint Isten akaratátkell néznünk s mint isteni feladatokat kelltökéletesbítenünk. Szerezzen minél többideális kiindulást a vallási élet is a szentSzűznek szent Józsefhez való viszonyábóls használjuk föl életének e jellegeit a sze-relmi s a házas élet megszentelésére; nelegyen az csak az ösztönökre s ne csak vilá-giasan elvakult szenvedélyekre bízva, hanemlássuk abban oly kultúrát, melynek ideálja aszent Szűz és jegyes és anya pszihologiája.

Az angyali üdvözlet. 1.

«A hatodik hónapban pedig küldetek Gáb-riel angyal az Istentől Galileának városába,melynek neve Názáret.» (Luk. i, 26.)

a) A megtestesülés titka z szent Szűzünnepe, anyaságának s fölmagasztaitatásá-nak nagy napja; márc. 25. és dec. 25.két nap, melyet az anyai elragadtatásnakkilenc édes hónapja választ el egymástól,de a karácsonyi örömnek, glóriának éspaxnak kulcsa mégis csak márc. 25. A beth-lehemi angyalseregnek előőrséül az ark-angyal jelenik meg itt; a Glória in excelsishelyett az Ave Mária csendül meg; azevangélium, a nagy örömhír helyett a tit-kos valóság, a «verbum caro factum», eza legtitokzatosabb s legédesebb «factum»szólal meg néma himnuszokban, melyekcsak az arkangyalnak s a szent Szűznekzenéje. Íme a szent tavaszi éj; éj, telvezsongással s epedő vággyal s isteni ter-

53

mékenységgel! Szent éj, néma éj, tavasziéj..., mikor az ég megnyílt, hogy a leg-szebben megnyílt szűzi lélekbe szálljonle! Szent Szűz, hogy tiszteljelek? rrquibuste laudibus efferam, nescio», nincs sza-vam, gondolataimat elsöpri az isteni, szen-vedélyes élet szentéjjeli árja. Ó hogy sze-retlek «Dulcis et cara, mollis et fortis,opaca et clara anima! Dilectione rapta,laetitia et passione inerrabili circumfusa.Tu carmen et psalmus, tu melódia ethymnus. Te audio, cum aspicio: te fruor,cum intueor, Dulcis et sonora laetitia!»

b) Mily fölséges s ragyogó színbenmutatja be ez a titok a szent Szüzet. Jönaz Úr s leereszkedésének korszakos lép-csőin ott áll ő egyedül, hogy fogadja svegye az Urat. Az Istennel egyesült lel-keknek legtökéletesebb mintaképe, a ná-zárethi leány! Hogy hogyan karol át azIsten szeretete exstatikus lelkeket, aztrajta csodáljuk; az »Isten velünk« s az«Isten köztünk« páratlanul megvalósultbenne; édes anyja lett. Ezt az anyát üd-vözli az ünnep magyar neve, mikor ked-ves hasonlattal élve «Gyümölcsoltó Bol-dogasszonynak» hívja; itt is oltás történt;az oltóág az Isten fia; beoltotta magát a

54

szent Szűzbe s általa az emberiségbe;három kegyelmi tényben összefoglalja enap jelentőségét, melyekért hálát adunk,melyeket élvezünk.

c) Önmagát oltotta először a szentSzűzbe kegyelme által. Minden embervadonc, bűnös, férges hajtása az ezred-éves gyökérnek; de a szent Szűz az Úrkegyelméből nem bűnös, férges hajtás,hanem «virga vigilans», az a lélek, melymikor ébredt, mindjárt virágos volt. A szentSzűz eredeti bűn nélkül lévén, mint ne-mes természet jelent meg a földön, hom-lokán a szeplőtelen lélek méltósága, arcánaz Isten leányának szemérme, ajkain akegyelem szépsége s mihelyt ily lélekmegjelent e földön, mihelyt megnyilt azIsten régi gyönyörűségének ez új paradi-csoma, lejött az Úr s miköztünk lakozott!íme az Isten közeledésének titka; hozzámis ez utakon jön; a tiszta, nemes, szeplő-telen érzés útjain. Ez utakat készítsem elő.

d) Minden annyiban szent, amennyibenIstené. A legnagyobb szentség is Isten-es lélek-egyesülés; az Úr megkívánja alelkeket a szeretet egységében. Ez egy-ségét jelenti szent Katalin gyűrűje, me-lyet Krisztus húzott ujjára; ezt hirdeti

55

assziszi szent Ferenc szeráfja, ki szerel-mének sebeit, tehát hasonlóságát, vagyisönmagát nyomja bele szent Ferencbe;egységet akar az Úr, azt akarja, hogyegyek legyünk vele akaratban s érzésben.De a szent Szűzzel még szorosabb egy-ségbe lépett: édes fia lett. Ó, mily egye-sülés, mily harmónia, mily jegyesi énekez! Ha a földön a szent áldozások ke-gyelmeit felgyülemlítenők, ha azt a sokmeleg fohászt, azt az édes bensőséget,azt az illatos áhítatot, azt az elragadóelmélyedést mind egy lélekbe fektetnők:mily világ tárulna elénk; de mi ez minda szent Szűznek e tavaszi megnyílásáhozképest, melyre az égnek himpora hullott!Íme az isteni élet fakadása! Fölhasználome gondolatokat, hogy lelkesülésemben Is-tennel egyesüljek, akaratát imádjam s ma-gamat hozzá idomítsam.

e) Beleoltotta magát úgy, hogy testévelis közölte tisztaságát s az siettette a szentSzűz mennybe való fölvitelében testi hal-hatatlanságát is. Így lett a szent Szűz alegszebb, istenihletett teremtmény! Belevan oltva az örök tavasz szépsége! —Belénk is oltja magát Krisztus testének slelkének közlésében a szent áldozásban.

56

Tavaszi nyiladozásoknak, márciusi élede-zéseknek kell azoknak a szent áldozások-nak lenniök s a szent Szűz lelkes szép-ségét s anyaságának bensőségét vissza-tükröztetni ök. A nicaeai zsinat a szentáldozást «symbolum resurrectionis»-naknevezte; szent Ignác «pharmacum immor-talitatis»-nak; szent Irén nem érti, hogyvannak, kik tagadják a föltámadást, jól-lehet elismerik, hogy Krisztust vesszükmagunkhoz. Ó ne kételkedjünk! Az életvan belénk oltva; az élet kihajt minde-nen! Tavaszodik. Isten van otthon a föl-dön! «Sub umbra illius», a legszebbpálma árnyékában! Szép a Szűz, mint asudárpálma, «sicut pálma exaltata». Istenbennünk is van; éljük át.

Az angyali üdvözlet. II.

a) Üdvözlégy ... Az ég köszönti a szentSzüzet s az üdvözletben feléje lengaz Isten irgalmának s kegyének forrólehelete. Kiérzem a Megváltó Isten nagyvágyát belőle, mely most kielégülni készüls az örömöt, mely az örök szeretetben ki-gyúl, mikor az Ave cseng, mintha aztmondaná: Csakhogy végre üdvözölhetleks elvégezhetem, amit öröktől fogva akar-tam 1 Az angyal ajkán csendül meg azAve, de ez tulajdonkép az Isten köszön-tése! Oly néma volt az ég s oly sötétvolt haragja s ime a némaságot a lelkesszeretet megtörte s mint sötétséget osz-lató szép hajnalt köszöntette ez Aveval,ez első hajnali harangszóval! Ezt az Avetaz ég harangja harangozza be s azzalünnepet, megváltást, szabadulást s üdvös-séget jelez a világnak. Nem is némult elazóta, hanem megcsendült a bűnös ember

58

ajkán, az anyának s a nőnek, a gyermek-nek, a dacos férfinak ajkán. Az anyaszentegy-ház átvette az arkangyal szerepét s üdvözli,köszönti Máriát. Az egész világ e köszön-tésbe leheli bele fölszabadulásának háláját,örömét, az is úgy érez, hogy «Üdvözlégy,üdvözlégy, csak hogy eljöttél! Mennyirevártunk!« Juditot is köszöntötte Betúlia,feléje is áradt a zsidó nép öröme s hálája;de milyen más ez az Ave, mellyel a világszeretete s hálája üdvözli a szent Szüzets új köszöntést mond neki, amilyet mégnem mondtak senkinek. Ahogy az írásakarja, hogy «Dicséretet énekeljünk azÚrnak, új dicséretet énekeljünk Istenünk-nek« (Jud. 10, 15): úgy csendül meg újhang, új dicséret, új motívum, új ének azAveban. Ez Ave napja a «szent napok szá-mába vétetik s tiszteltetik amaz időtől ajelen napig». (Jud. 16. 31.)

b) «Malaszttal teljes», vagyis tetszésselteljes; valaki, aki az Úrnak mindenképen tet-szik, akiben Ő kedvét találta kimondhat-lanul. Oly sokszor fordul elő a Szentírás-ban a lelkek kapcsolatának e motívuma:«si inveni gratiam in oculii tuis», vagyisha tetszem neked. A szent Szűz ezt atetszést kifogástalanul megtalálta. Az Úr

59

tetszésének megfelelt lelkének szépsége,tisztasága, nemessége, bája. Ezt a tetszéstmagyarázzák a szent Szűz ó-szövetségijelképei; Eszterről mondja az írás: «ésmegtetszék neki és kedvet talála az ő színeelőtt». (Észt. 2, 9.) «Es a király jobbanmegszereté őt mind a többi asszonyoknál.«(2, 17.) A szent Szűzön megvolt a termé-szetes s természetfölötti adományok ékes-sége; a kegyelem páratlan magas foka sa Szentlélek ajándékai; ezek tükröztekrajta az írás szavai szerint: «igen csodá-latos vagy te és orcád teljes kegyességgel«(15. 17.) ez a sokszoros báj ömlött elajkán, «diffusa est gratia etc.» (Ps. 44, 3.).Kedves volt Istennek lelkében, szíve érzé-seiben, kedves lényében, kedves beszédé-ben, «ajkai kedvességeért barátja lett akirálynak« (Prov. 22, 11.). A Szentléleka jegyesbe lehelte a próféta által annyirabecsült szellemet, «spiritum gratiae etprecum» (Zách. 12, 10.). A szent Szűztisztelete minket e kedvesség elnyeréséreösztönöz s törekvéseink s küzdelmeink leg-főbb motívuma az legyen: tetszem Isten-nek. Ez elég nekünk. Ez eligazít minde-neknek helyes értéklésében s megjutalmazmindenért. Ami az Úrnak tetszik, az jó s

60

ha valamivel elérem tetszését, jobbat nemakarhatok s többet nem kívánhatok. Ezt atetszést kívánja nekünk az apostol: «Gratiavobis et pax» (Rom. 1, 7.), (1. Kor. 1, 3.);hogy e tetszés fokozódjék s hogy e tet-szésnek alapja, a kegyelem s az istensze-retet, bennünk öregbedjék, «ut in gratiaDei abundetis» (2. Kor. 8, 7.); azt akarja,hogy ennek tudatától énekeljünk, «in gratiacantantes» (Kor. 3, 16.). Ezzel üdvözliTimotheust: «Gratia tecunr» (1. Tim. 6,21.). S gondolom, ezzel biztat s áld majda szent Szűz is minket, ha őt szívből tisz-teljük s szeretjük: «Gratia vobisctim».

c) «Az Úr van Teveled«. Ő gondolt, őteremtett téged magánakvalóan; Ő élbenned s kísér téged; ő inspirálja imái-dat, ő megvilágosítja lelkedet, ő fektetbeléd értékeket, ő dolgozza ki azokatbenned s veled. Az ember annyit ér,amennyi világosság és fölség, amennyijóság és bensőség, amennyi lélek és mér-ték van vele, amennyi érzés s lelkesülésjár vele; annyit ér, amennyire mindez el-választhatatlan tőle. Hát az Úr van veled,az annyit tesz, hogy ez az isteni fény sbelátás, ez az isteni érzés s tapintat, ezaz isteni mérték és ütem van veled, jár

61

veled s attól változik el olyanná, amilyen,Istennek kedves életed. Az Úr van veled,az annyit tesz, hogy lelkiségedet ő hatjaát s ő emeli; szeretete erővé válik benneds te remekelsz tőle. Amikor így veled vans te vele, akkor te övé leszesz, övé egé-szen; ő lefoglal; nem tör össze, nem zúzössze, hanem mint az élet szelleme áthats te benne élsz, mozogsz s vagy. Jobbanvagy az övé, mint ahogy gyermek az Őanyjáé; övé vagy. Benne vagy mint aköltő lelkes gondolata s a próféta víziójavan a költő s a próféta lelkében. Vissza-vonhatlanul, elválaszthatlanul vagy az övé!Íme a mi programmunk, hogy az Istenvelünk legyen s velünk járjon s dolgozzéks hogy mi vele legyünk, belőle éljünk snála kitartsunk. Csak a szeretet alkotja sfűzi ezt a kapcsot, azért szeretetre, szo-ros ragaszkodásra kell szert tennünk serre segít kiválóan a szent Szűz tisztelete,ha nyomában járunk annak, kivel az Úr van.

«Miképen leszen az, holott fér-fiút nem ismerek?» (Luk. 1, 34.)

a) A szent Szűz nem kételkedik azangyal szavaiban s az Isten végtelen le-ereszkedésében; tudja, hogy ő az Úr s út-jait arra veszi, amerre akarja, de a cso-dálatos ellentét, melyet már a prófétaérintett, mikor mondotta: «íme a Szűzfogan s fiat szül», a szent Szűz ajkánkérdéssé lett: hogyan történhetik az, mi-kor én szűzleány vagyok s az maradniakarok: Hogyan egyeztethető ez meg amegigért dicső anyasággal? A felelet az,hogy azt a páratlan anyaságot az adja, kia szüzességet el nem veszi; anyaságra azemel, ki a szüzesség hevét s szeretetétszította föl benne. Hiszen szüzessége révénkapcsolta magához szorosabban, hogyazután anyja lehessen. A szent Szűz szü-zessége az Istenszeretet izzóbb s teljesebbvirága. Kölcsönös, bensőséges odaadásIsten s ember közt. Azért mondjuk a szent

63

Szűzről s minden tiszta, szűzi lélekről,hogy az Isten jegyese. Ez a szüzességnem terméketlen, siralmas lemondás, hanemerő s szerető odaadás, nem hideg érzé-ketlenség, hanem szerető lelkek tüze, nemrideg magányba zárt kesergés, hanem azörök jegyest kereső lelkület. Típusai nema Vesta-szűz, a dervis s a bonc, hanemÁgnes, Caecilia, Katalin. Testben szüzek,lélekben anyák, mert végtelenül terméke-nyek. Ez a szűz tisztaság psychológiája.Jegyes, aki szeret lelkesen, tüzesen.A Szentírás oly érzelmesen szól róla,mintha a földi szerelem indulatait kölcsö-nözte volna ki: «Dilectus meus mihi...Vulnerasti cor meum, soror mea, sponsa» ...Enyém, enyém vagy szerelmesem... Szí-vembe égett bele képed, szemed, tekinte-ted. Keresi a jegyest, jár utána hegyen-völgyön «quia amore languet», mert el-emészti a szeretet. Kifesti magának képét,arcát, ajkát, szemét... szeretetet lehel!Szeretetet, mely viszonzást szomjaz. A szentSzűz nyomában gyönyörű lelkek járnak aszüzesség útjain: Gertrúd, kinek szíve azÚr «mansioja»; Limai Róza, az Úr rózsája.Rosa mihi eris ... Szent Erzsébet, kitőlaz Úr nem akar soha elszakadni; Terézia,

64

kit az Úr úgy szeret, hogy szép lelkéértegymagáért megteremtette volna a világot.Hogy repülnek a halavány és kipirult vő-legény felé. «Az én szerelmesem fehér éspiros». Ének. 5, 10. Hogy találják el azutat szívéhez ... Ha beszélnek vele, úgyszólnak, mint szent Ágnes «rajta kívül nincsmás szerelmesem«, «nullum praeter eumamatorem admittam», «ő ékesített föl en-gem koszorúval s gyönggyel... «Dexte-ram meam et collum meum cinxit lapidi-bus pretiosis — vernantibus gemmis»; ctMelet lac ex ejus ore suscepi et sanguis ejusornavit genas measb «Ő nekem méz éstej, édes s az ő vérétől gyúlad ki arcom».

Az ő képe tündöklik lelkében: «]psisum desponsata, cui Angeli serviunt, cuiuspulchritudinem sol et luna mirantur.» Azövé vagyok, kit angyalok szolgálnak, kinekszépségétől nap és hold elhomályosul sfejemre rózsakoszorút tett; et tamquamsponsam decoravit me corona».

Szeretet, lelkes, forró szeretet; átszelle-mült szeretet, ez a tisztaság! A lélek át-adja magát egészen szeretetben.

Azt mondják erre, hogy ez beteges ér-zelem! Válaszunk az, hogy ha nem volnaaz odaadásban tiszta lélek, ha nem volna

65

benne erő, akkor igen beteg volna, mertáldozatos lélek lángol benne, azért erősés gyakorlati érzelem! Azt mondják továbbá,hogy nem természetes. Dehogy nem;csakhogy a természet felsőbb régiójábavaló. A természet nálunk három rendbőlépül föl: a tenyésző, az érző s a szellemirendből; egyik a másik fölött áll s tulaj-donkép egyiknek sem szabad a másikattönkre tennie. A szellemi rendben ismétsok irányzat van az igazi idealizmus felé.A lelkek nem valók mindenre; nem min-denki való a fokozott szellemi, az esz-ményi irányzatra, nem engedi fiziológiája,szervezete, vére. Ezeknek ez nem szabad.Betegei, nyomorultjai volnának e törekvé-seknek. A krisztusi szó erre is vonatko-zik; non omnes capiunt. Nem való minden-kinek; nemcsak hogy nem érti, de a véresem arra való. De vannak, kik arra valók,kiket az Isten szeretete ragad s kik győ-zik. Hagyjátok. Ne féltsétek a sasokat,hogy magasan repülnek..., ne a galambot,ha gyorsabban iramlik, mint a szarka, nea fecskét, ha tengerentúlra száll. Csak aztnézzétek, hogy szellem és erő legyenbennük!

S ha ti nem értitek, hagyjatok békét

66

nekik; a világ embere sokszor nem érti,mert alacsonyabb fokon áll; ösztönei, haj-lamai mások s ő azok szerint igazodik.Nem baj; de ne tagadja a felsőbbet.A szent Szűz ez irányzatra mutat rá srámutat ez erényes lelkület gyökerére is,mely nem lehet más, mint a lángoló sze-retet. Ez ad lendületet..., ez győz. E sze-reteten gyúlnak ki a szűz tisztaság szépvonásai, az Istennel való összeforrás ésegyesülés, a meghittség, a fölemelkedésösztön és test fölé.

b) «És felelvén az angyal monda neki:«A Szentlélek száll tereád.» (Luk. i, 35)Az Isten, aki teremt, az megindíthatja azédes anyában azt a folyamatot is, melynekeredménye a gyermek; vagyis az angyal vá-lasza az volt: szüzességedet el nem veszted saz Isten ad neked gyermeket s ez a gyer-mek már ezért is «az ísten Fiának foghivatni«. Álmélkodva hallgatta a szentSzűz a hatalom e szózatát s kiértette azIsten szándékát s megnyugodott benne,hogy Isten azt teheti. Minden nehézségmeg volt előtte fejtve ez utalással, hogyIstené az erő s ő majd megteszi, amitakar, megteszi vagy megsegít rá, amitparancsol. Isten és én..., ez a nagy dol-

67

gok jeligéje s tudni azt, hogy ő tud tenniott is, hol magam nem boldogulok, ez akeresztény hősiesség temperamentuma.Alkalmazzuk ezt mindenre, amire a köte-lesség vagy az Isten kegyelmének sugallatavisz. Alkalmazzuk pl. a szűz tisztaságra is.A tisztaság kegyelme az ösztönök szi-laj és szenvedélyes hatalmával szembenrásegít a felsőbb, az eszményi szépre.A képzelet s a vágyak reáröpítik tüzesnyilaikat s e nyilak záporában áll sisakkalfején «galea salutis» (Efez. 6, 17.), kar-ján pajzsával, mellén vértével, «thoracejustitiae» (Bölcs. 5, 19.) s visszaveti a tá-madást s parírozza a csapást. Hány kép-zet, hány ösztönös támadás emelkedikfeléje? Ki számlálná meg? Ki számlálnámeg egy élet kisértéseit? S minek eztszámlálni? Ki számlálja harcban a nyilakat,a dárdákat, a golyókat? Úgy tartja, hogyannak úgy kell lenni; tudja, hogy a har-cot ki nem kerüli, de nem is akarja ki-kerülni. Panaszkodhatik-e? Ha akarja, meg-teheti; de vigyázzon, hogy igazságtalanne legyen. Szent Pálnak megköszönjük,hogy elpanaszolta kísértéseit s bajait; aküzdők vigaszára; a természet természet;marad, ha égbe ragadtatik is.

68

Ez a küzdelmes erő alapja a többierénynek. Valahogy őrállója a hitnek, remény-nek, áhítatnak, áldozatnak, nagylelkűségnek.«Fortis armatus custodiens atrium». (Luk.11, 21.) A pokol kapuja mellett, Miltonszerint, a halál s a bűn ül, az ég kapujá-nál: a tisztaság s penitencia! Ha a tiszta-ságot letörtük s vissza nem állítjuk peni-tencia által, nincs ki győzzön az érzékiségéjében.

Bátran tehát és lelkesen előre! Amigyőzelmet aratunk magunk felett, az azegész egyház java; hitünknek ragyogása,buzgalmunknak föllángolása. Minél több-ször győzünk, annál erősebbé szövődik azaz öv, mellyel angyalok övezték szentTamást s mellyel öveznek tiszta lelkeket.

c) (Íme az Úr szolgálóleánya.» Egy-szerű, erőteljes alázatban mutatja bemagát a szent Szűz. Mihelyt megértetteaz Isten szent akaratát, rögtön ott találtamagát a maga helyén, a maga szerepében.Az Isten akaratának teljesítésében eszkö-zök vagyunk: ő akar s mi teszünk; őparancsol s mi engedelmeskedünk. Ez ami helyes eligazodásunk s ez a mi termé-szetes viszonyunk egyszersmind a mi erőnks a mi dicsőségünk. Mi lett volna a szent

69

Szűzből, ha nem azt választja magának,ha megriad, ha máskép akar, ha mást sze-ret s nem az Isten akaratának hódol? Mithasznál embernek, léleknek lenni, ha azelső okkal szemben nem állunk az eszközviszonyában? Mire jó az, ha eszközökvagyunk, de nem művész kezében, hanemfélretolva s félredobva? Nem, nem, esz-közei akarunk lenni s örülni akarunk, haIsten használ valamire s ha még oly egy-szerű alkalmazásban is használ, mindigazzal dicsekedhetünk akkor, hogy parancsára,akaratára, rendelkezésére állunk s ő mél-tóztatott fölhasználni minket. Az a «fiatmihi secundum verbum tuum» nem rezig-náció, hanem öröm és hála, hogy azIstennek tetszett valami tőlünk s hogyszolgálatára lehettünk. Kell, hogy a miegész életünk az Isten szent akaratánakteljesítése legyen; hozzuk tehát öntuda-tunkra, hogy mi a szent Szűz szolgálat-készségét s föltétlen hódolatát az Istenminden parancsával s állásunk mindenkötelességével szemben gyakorolhatjuk. Azegész életet törvény s parancs igazítja;legyen tehát az élet lendülete a készség sjelszava legyen e szó: ecce ancilla Domini.

Sarlós Boldogasszony.

a) «Fölkelvén azután Mária ama napok-ban, sietve méné a hegyes tartományba,Juda városába és beméne Zakariás házábaés köszönté Erzsébetet.« (Luk. J, 39.)

A boldogságos Szűznek jól esett meg-hallania, hogy az Isten titkaiba egy másasszony is bele van állítva s hogy az isanya lett, még pedig szintén valami képanya kegyelemből s hogy boldogságát,örömét s reményét, ha valakinek, hátannak fedheti föl, neki öntheti ki szívét.Lelkében csengett az angyal szava: «Ésíme Erzsébet, a te rokonod, ő is fiatfogant vénségében és ez hatodik hónapjaannak, ki magtalannak hivatik». Tudta aztis, hogy e két magzatnak köze van egy-máshoz; tudta, hogy annak a fiúnak aMessiás előhírnökének kell lennie s ugyan-csak, hogy a Messiás kegyelme s szere-tete környékezi az előhírnököt. Úgy érezte

71

tehát, hogy oda kell mennie Erzsébethezs el kell vinnie a Isten megtestesült ke-gyelmét első sorban Erzsébetnek s mag-zatának.

Eszmélődő s imádkozó lélekkel megy aszent Szűz a nyári szépségben pompázóvirányokon végig; imádkozik s énekelbenne szív és lélek: az isteni szeretetnekénekét, az «Énekek énekét» zengi halkan.Illatos berkeken, virágos réteken vezetútja. A legszebb virág Isten világábanőmaga. szíve alatt hordozza a testté lettIgét, az emberi természetet magára öltött«örök életet». Körülötte a virágzó nyáriélet; fölötte a sötétkék égboltozat, melycsillogó fények árját önti fára, bokorra, ahullámzó aranykalászos vetésre s nem-különben a sziklás, göröngyös útra. Min-den a jelenlevő Istenről szól neki, aki avirágok pártáját kiszövi s kiszabja, akilélegzik az arcába csapó s megint elhalófuvalom ritmusában, aki pihen az erdőszélárnyékának homályában; de akinek leg-édesebb pihenője az ő szűzies szíve alattvan. A szent Szűz tud az Isten e meg-hitt szeretetéről s annak melegétől ki-virágzik lelke s boldogan emelkedik égfelé, mint a trillázó pacsirta. Napsugár

72

ragyog a szent Szűz szemeiben, — áhítat,meghatottság, hála érzelmei váltakoznakszívében. Szebb az a belső, lelki világ,melyet szívében hord, mint ez a külső,szines szépség s bágyadtabb a palesztinainyárnak arany fénye, mint az a sugárzás,mely lelkét áthevíti. A szent Szűzben azIsten iránti szeretet a legmagasabb fokrahág s boldogság neki a gondolat, hogy eza szerető, megváltó szépség általa leszközös javunk, mert általa adja magát ne-künk. Igazán, a virágzó természetbenkönnyen átitatja lelkünket az Jsten jelen-létének érzése; de mikor a szent Szűzzelszemben állunk, akkor ez a jelenlét nekünk-valóan lép elénk, aminek kifejezést adunkmindannyiszor, ahányszor imádkozunk: «Ésaz Ige testté lőn s mi köztünk Iakozék».S ő tudja s érzi legjobban azt is, hogyez a jelenlevő, szíve alatt pihenő Isten akegyelmi világ mily bubájába öltöztetilelkét s biztat minket is, hogy változtas-suk meleg s lelkes örömmé az Isten jelen-létéről való hitünket s hordozzuk őt ma-gunkban mi is, mint erőt s kitartást; öltöz-ködjék kegyelmeitől a mi lelkünk is az eré-nyek szépségébe. Legyen lelki világunkbanis csillogó, sugárzó, illatos, termékeny nyár!

73

b) Egymagában megy a szent Szűz;senki sem kíséri. Egymagában megy, denem fél. A sötét erdő nem ijeszti; a kéklővizek mélységeiben nem lát szörnyeket snem úgy megy végig a hegyi utakon,mintha idegen s ellenséges világban téve-lyegne. Az a tudat, hogy Isten közel vanhozzá, vigaszt s megnyugvást ad neki.Igen; de nem leselkedik-e ránk mindenüttaz ellenség s nincs-e veszedelmekkel telea világ? Nem álnok-e a természet is,mely nemcsak virágot fakaszt s gyümöl-csöt termel, hanem bacillusokat is nevel smérgeket is szűr; bízhatunk-e benne,mikor életünk gyökereit szövi, de meg isrágja azokat? Azután meg oly törékenyaz élet s oly megbízhatatlan erőnk s egész-ségünk is; szinte üvegbura alatt s zármögött kell tartanunk azt, ha megóvniakarjuk. Zavar minket a természet kemény-sége s törvényeinek kérlelhetlensége is,mikor betegség s kín gyötör s mikor kö-nyörületet keresve bajainkban, arcán csaka merev érzéketlenség vonását látjuk.Valóban nem csodálkozunk, hogy sokaggodalom és félelem kiséri az embert shogy az a taposott s elkínzott élet avilágban a «siralom völgyét» látja. Hogyan

74

keltsük föl magunkban ily körülményekközt a lét s az élet örömét s hogyanneveljük magunkat arra a biztonsági érzetre,hogy dacára a sok veszedelemnek s azélet relatív s küzdelmes voltának, meg-nyugodjunk Istenben s bízzunk segítő kar-jában? Arra csak egy módszer segít s aznem egyéb, mint az, hogy necsak közelérezzük magunkat Istenhez, hanem őt magáthordozzuk lelkünkben. Ezt énekli a 26.Zsoltár s ezt rezonálta a szent Szűz min-den lépésénél a föld: «Az Úr az én éltemoltalmazója, kitől remegjek? H?. tábor állellenem, nem fél szívem; ha harc támadellenem, én akkor is bízom. Mert elrej-tett engem az ő hajlékában, a veszedelemnapján megoltalmazott engem hajléka rej-tekében«. Vagyis, nem félek, mert az Úrvan velem s a szent Szűzzel még azt ismondjuk: nem félek, mert az Úr vanbennem. Őt vitte magában szíve alatt anyári virányon, őt vitte keblén később azEgyptomba való futásnál a puszták homok-ján, Istent vitte szívében, szerelmébenakkor is, mikor a keresztúton édes Fiavéres nyomaiban járt; mindenütt Istennelszívében, jelenlététől környékezve élt.Lehetett egymagában, társ s kíséret nélkül;

75

de soha sem volt Isten nélkül s így kellnekem is élnem s a szent Szüzet utá-noznom.

c) A boldogságos Szűz úgy jött Erzsé-bethez, mint ki kegyelmet s könyörületets eddig még ismeretlen szeretetet visz svisz oda, hol ez a szeretet első lobbotvet majd hozzá közel álló lelkeken, azérthát meleg bensőség s nagy kincsnek bir-toklása s nagy áldáskiosztás öntudata töl-tötte el s az sugárzott ki belőle; az égettrajta, mint ahogy a szellem s lélek ég stükrözik valakin, az csendült meg hangjá-ban, mikor köszönté Erzsébetet. De áll-junk meg e jelenetnél; itt két asszonytalálkozik s e két asszony s két anya talál-kozásában a nőnek sorsa mutatkozik be.E két nő két világot hordoz magában,Erzsébet az ó-szövetség utolsó látnokát saz új-szövetség előkészítőjét, Mária az újvilágosság, új eszményiség, új szépségforrását s megtestesülését, Krisztust. AzErzsébet előtti anyák árnyban állnak, külö-nös, mély szomorúság van elöntve a nőies-ség báján; sok szenvedés jelzi útjukat;gyengédségük inkább csak ingere volt azerőszaknak s gyengeségük alkalom a férfizsarnok uralma számára. Ők nemcsak bu-

76

kott emberek, ők letaposott virágok isvoltak. S ez a nőnek egyik, még pedig arégi típusa. Az új típus más. A boldog-ságos Szűzben mint tiszta, ragyogó, isteninőben lépett a világba az ideális emberi-ség; az emberiség mint nő emelte fölfejét; Isten maga emelte föl a nőt azáltal,hogy az asszony szent titkába rejthesseel a megtestesülés, az ember istenülésé-nek titkát s az asszony lett oltára azIstennek és kapcsa Istennek s az emberi-ségnek. A reménység, a tökéletesség, azemelkedettség, az élet s a szépség napjá-nak hajnalpírja az asszonyon van elöntve;az új s szebb világ szimbóluma s iniciáléjaő. Mi így nézzük a szent Szüzet s ígytekintünk fel a nőre. E kapcsolatot hozzaöntudatára minden asszony; álljon maga-san érzésben s álljon kapcsolatban a szentSzűzzel egy tiszta, nemes nőiesség közös-sége által. Ott van az ő helye, abban aszférában, azon a szintájon s a férfi is ezta nőiességet mindig a titokzatosság tem-peramentumán át fogja nézni, mely bennea vonzalmat mindig tisztelettel párosítjamajd. Ez volt Heinrich Hugó felfogása,aki minden asszonynak, ha szegény volt,ha vén, kitért s monda: «Ich tue es um

77

unserer heiligen Frau, der Jungfrau Mariaeine Huldigung darzubringen».

d) «És lőn, amint hallotta ErzsébetMária köszöntését, röpöse méhében amagzat és betelek Erzsébet Szentlélekkelés nagy szóval felkiáltá és monda: Áldottvagy te az asszonyok között és áldott ate méhednek gyümölcse.« (Luk. i, 41.)

Íme a szent Szűz hangja hallatára Er-zsébet s magzata eltelének Szentlékkel; aszent Szűz köszöntése szakramentális ki-hatású volt, szózat volt, mely jelentett iss eszközölt is megszentelést s mély meg-indulást s tőle, mint a lélek izzó sugárza-tától lobbot vetett Erzsébet lelke, kigyúlthálája s szeretete s elragadtatásában meg-látta a dicsőséges, az áldott asszonyt sköszöntötte az Istenanyát. De nemcsakErzsébet lelkén ömlött el a Szentlélekvilágossága és tüze, hanem átvetődött aszíve alatt pihenő gyermekre s az repe-sett örömtől s eltelt szintén Szentlélekkel,megtisztult az eredeti bűntől s a boldog-ságos Szűz lett az ő keresztelője s újjá-sztilője. Nagy kegyelem az, ha a gyermekmár anyja méhében veszi a lélek benyo-másait. A boldogságos Szüzet tisztelőédesanyák részesíthetik magzataikat saját

78

lelkük s érzésük melegében s harmonikusáldásaiban. Amit ugyanis a szent Szűztiszteletében szeretetből, tisztaságból, vágy-ból s bizalomból, meghatottságból s ben-sőségből vesznek, az mind magzatjaira ishárul, kiket meleg s imádkozó szívük alatthordoznak. Minden anya gondoljon a szentSzűz látogatására Erzsébetnél s tegyemagát is sokszor kapcsolatba vele; nyissaki szívét a hozzá közeledő Szűznek;hallja meg szavát s köszöntse ő is mele-gen azt, ki áldott az asszonyok között.Kérjen, kölcsönözzön ki nála érzéseket,melyeket gyermekére is átöntitet Áhitat,bizalom, emelkedett hangulat, Istenközel-ség, szent öröm töltse el az anya szívét,nézze az anyaságot, mint Istenszolgálatot,Isten teremtő munkájában való részvételts ép akkor járuljon többször a szentáldozáshoz s a szentáldozásban élje áta szent Szűz látogatásának titkát s ál-dásait.

e) E titokban látjuk kedves bemutatko-zását annak a hitnek, hogy miután a szentSzűz a mi anyánk, hát a gyermekek meg-szentelésében is neki van elsőrendű sze-repe. Általa szentelte meg Isten szentJánost; ő volt tehát annak az első, leg-

79

hathatósabb gyermekmegszentelésnek köz-vetítője s ilyen akar ő gyermekeinkrenézve is lenni. A gyermekek vallásos be-folyásol tatásában a szent Szűz legjobbsegítőnk. Hiszen oly közel áll hozzájuk,mint az, kit legjobban ismernek, tudnillikédesanyjuk s oly valakit tart feléjük kar-jain, ki nekik oly ismerős, mint saját test-vérkéjük s ez a gyermek Jézus. A gyer-meknek sajátos lelki világa van; nincsenekabsztrakt fogalmai; tanok nem valók neki;de az anya arca s hangja az első nagyrealitások, melyek lelkébe hatolnak; azok-nak észrevevésén ébredez lelke s a hozzávaló kapcsolata révén jelentkeznek szívé-nek érzései: a függőség s a rajta valófüggés, a bizalom és vonzalom, a hála ésszeretet. A kis világba helyet talál azIsten édesanyja, sőt mondhatni, hogyahogy Jézus a szent Szűz révén jutott elhozzánk: úgy jut el e réven könnyen agyermeki szívbe. A szent Szűz látogatásaErzsébetnél már a szent Szűznek a gyer-mekszobába való benyitása is. Oly sokatdisputálnak a gyermek vallásos neveléséről,de alig lesz valakinek kifogása a vallásos-ság ellen, mely a szent Szűz bájával,,nőiességével s édesanyaságával nyit be a

80

gyermekszobába s ha nem absztrakt fogal-makkal néz ránk, hanem a szent Szűzarcával mosolyával és csókjával köszöntbe, ha vonz szépségével s boldogít anyaiszeretetével.

«Boldog vagy, aki hittél.«

a) «Boldog, aki hittél», mondja Erzsé-bet s azzal hallgatagon utal arra, hogy őtud a kételyről is, hiszen oly közel áll hozzáa kétely esete Zakariásban, aki kérdezetts kételkedett, aki kérdezett s meg nemnyugodott s végre belenémult s szomo-rúságba merülve várta fölszabadulását.A szent Szűz is kérdezett, de hitt s nemkételkedett, lelke el nem borult s ha nemis értette meg Isten műveit s ha föl semfogta a Magasságbelit, de őtmagát s ke-gyelmét vette s bírásában boldog volt.Boldog, aki hittél s nem kételkedtél, eztmondhatjuk minden lélekről, ki hitben le-győzte az érthetetlent s megnyugvását alá-zatos odaadásában találta meg. Mindenlélek Istennel szemben áll, minden léleksokat-sokat kérdezhetne, hisz oly kevesetért belőle, minden lélek elé irgalmas,megváltó és boldogító szándékkal jön az

82

Úr, nagyot akar tenni s rajta tenni, de aföltét mindig az, hogy ne kételkedjünk sne kérdezősködjünk, hanem fogadjuk alá-zattal s friss készséggel. A szent Szűz ilyfriss, mértékes lélek; esze, értelmiségenem a kétség fúrószerszáma, hanem be-látás, mely a Fölségessel szemben mindigtiszteletre s odaadásra int. S ha reátekin-tek, úgy ő engem is e boldogító hitreint, a mysterium tiszteletére, mely bennems körülöttem is a hallgató szfinxek némapusztájaként a végtelenbe terjed. Ha szét-szedem a virág szirmait, nem értettemmeg a virágot, ha analizálom is lelke-met, nem értem meg a benne nyíló mély-ségeket s nem bírom kimagyarázni a vég-telen, örök igényeket; csak egy felsőbbakaratban, mely rólam akart valamit smely rólam gondolt nagyot, pihenhetek meg;a teremtő Művészről s a lelkesen szeretőMegváltóról való nagy hitben. A hitneke szép s fölséges temperamentumát, az«isteni mértékek e titkát» mutatja be aszent Szűz lelke s mint a hitnek bízó sgyőzelmes motívumát s zenéjét, úgy nézempszihéjét s imádkozva mondogatom: ez amérséklet s mérték, ez a megérzés stapintat kell belém; szent Szűz, vigyázz

83

rám, hogy el ne torzuljak, hogy el nesötétüljek, hogy el ne kevélyedjem s az«isteni mértékkel« együtt lelkem egyen-súlyát el ne veszítsem. Aki kérdez s kétel-kedik, az elveszt mindent s nem tud megsemmit. Tudjunk valamit, maradjunk a min-ket óvó korlátnál s nézzünk a végtelenbes bizzunk. A modern világ intellektualistamértéktelenségében a «virgo prudentissima»is «nagy jel», mely a lelkek útját jelzi.Menjünk utána!

b) «Beata, quae credidistb.), a szentSzűz e dicsérete végighangzik egész éle-tén át s ő mindig érdemes rá, mert kitarts nem kételkedik. Jézussal lakott, vele élt;rajta függött és élvezte isteni életét, deazért az a Jézus s az az élet s azok akálváriás utak s végre az a Golgota csupatitok volt. Jézus beszélt az ő Szűz anyjá-val küldetéséről, művéről, szenvedéséről;beszélt s a Szűz hitte. Sokszor kérdez-hette: hogyan s miért? de nem kételke-dett s a kérdésre nem is volt más fele-let: mint az, hogy ő úgy akarta s hogyjól akart, higyj benne. S kitartott a hit-ben s életével szemünk elé állítja ezt anagy igazságot, hogy az Istenközelségnem szabadít föl hittől s a leggyengédebb

84

szeretet sem old fel az alázatos megadásszükségétől. A kísértés sokszor s külön-féle változatban kerülget meg minket, hogyhát hogyan van az s miért van ez; megakarja ingatni hitünket s megzavarni nyu-galmunkat; ígér kilátásokat s homálybólki akar vezetni; de a boldog az, ki akár-mily magasra emelkedett is s bár Istené-vel, mint barátjával szemtől szembe állt sbeszélgetett is, nem felejti a szent homályt,nem felejti, hogy Végtelen ccsötét felhő-ben lakik». Az a dicsérete a szent Szűz-nek, hogy «boldog vagy, aki hittél«, anagy emberiségnek útravaló intelme, melyetfeledni sohasem szabad s melynek szem-előtt tartását a szent Szűztől kegyelem-kép kérni kell. S gondoljunk itt e mélyigazságnak költői feldolgozására is, melyetWagner Lohengrinjében csodálunk. Lohen-grinben a megváltó lovag lép föl, de kéria jegyest, kit szeret: «Nie sollst du michbefragen, Noch Wissens Sorge tragen,Woher ich kam der Fahrt, Noch wie meinNam und Artb) Mintha azt mondaná:higyj bennem s ne kételkedjél s üdvözí-teni foglak. S míg a jegyes szeret s lel-kesen szeret s míg a kételyt a szeretetboldogításával, hatalmával legyőzi, addig

85

minden jól van és addig énekli: «MeinRetter, der mir Heil gebracht! MeinHeld, in dem ich muss vergehn! Hochüber allén Zweifels Macht Soll meineLiebe stehn». Mikor pedig kételkedikUrában s Megváltójában, akkor ez az Úrelvonul s a lélek sötétségben marad; akkorsem lát, de szegény s szerencsétlen lesz.Ez a mai világ tragédiája, ez kínja s meg-hasonlása, ettől lesz hervadt és vénült sboldogtalanságát panaszolja föl, ha a szentSzűz elé állva az öreg Erzsébet szavaitismétli, «ah be boldog vagy, mert hittél»s megváltása azon kezdődnék, ha azt fűznéhozzá: vonzz minket szent Szűz, veledhinni s boldogok lenni akarunk.

c) «Boldog vagy, aki hittél.» Mifélehit volt az, melyért boldognak mondja?Vagyis, melyik az a boldogító hit? Az,melynek nyomában tett, a megígért istenivalóság jár: perfecta sunt in te, quaedicta sünt tibi. Ez a hit a boldogságosSzűzben is tett volt; ő nem gondolt csakés tudott csak, hanem az isteni akarat sze-rint eligazodott s a fölkínált erőt megfogtas vele kapcsolatba lépett. Az ő hite tettvolt, valóság, eljárás, cselekvés, jelenvaló-ság; az ő hite mint erő jelentkezett: ver-

86

bum Dei virtus est. A hitnek tehát terem-tenie, a belső világot elváltoztatnia, az embertújjászülnie kell. A hitnek a lelket a gyöke-rében, az életet a váltóeligazításban kellmegfognia; ott, ahonnan jön a rossz léleks a rossz élet, ott kell mint új szellemneks új irányzatnak föllépnie. «Ex cordeexeunt cogitationes malae», a hitnek ottkell új oltógalynak s oltóerőnek lennie.Ugyancsak szent Pál (Gal. 5, 19.) fel-sorolja a test cselekedeteit, melyek bűn ésromlás: oda kell tehát lelket és üdvös-séget oltani, hogy új élet fakadjon. Tehátúj lelkület s cselekvő, tevékeny lelkület,fakadó, megnyilatkozó lelkület, az lesz aboldogító s embert elváltoztató hit. Aki-nél a hit csak néz, csak tud, akinek néze-teket ad, annál az nem az Isten ereje.A világ tele van nézetekkel s helyes, jónézetekkel is; az erkölcsről a nézetek márcsak átlag azt jelentik, hogy az jó, de háthol van az a jóság, mint valóság és élet?!Mindezzel a nézettel mégis csak igaz,hogy az erkölcs nincs meg s hogy a né-zetet nem tekinthetjük a jóság pótlékának.Az a tudó hit, az ítéleteket, nézeteket nyil-vánító hit jó, de nem pótolja a hitet, melyIsten ereje s tehát valósít és tesz. A pénz

87

is jó, de mi haszna, ha a jégár hasadé-kába esett embernek tele van a zsebepénzzel, de nincs létrája, nincs teája, hogymegmelegedjék. Itt élet, gyakorlat, való-ság s nem jelek, értékjegyek kellenének.A szent Szűz boldog hite az isteni ígére-tek valóságába vezetett. Üdvössége, bol-dogsága, Öröme, tökéletessége lett. Hitünkcsak akkor boldogít, ha üdvözít, ha meg-szentel s elváltoztat, enélkül ellenkezőlegmegtéveszt, mert gondolatokat s nézeteketigen, de valóságot s tetteket nem ad. Azilyen hit egy nagy gyakorlati tévedéssélesz a világban; mert az emberek aztmondják: hát ez a hit, mely üdvöt hoz?Hiszen bűnben hagyja az embert s nememeli ki, tehát nem váltja meg a szolga-ságból. E nézetben van logika, de anézetekre szorítkozó s az embert megnem változtató hitben nincs logika. Csak egyhit logikus igazán, az, mely praktikus, aza hit, mely tesz, teljesít s így boldogít.

Magnificat.

«Magasztalja az én lelkem az Urat.»(Luk. 1.)

a) A Magnificatban a szent Szűz ön-tötte ki lelkének forró, mélységes érzéseit.Kitört belőle. Akkor tört ki belőle, mikorember — itt szent Erzsébet — előszörutal a szent Szűz szent, boldogító titkáras mint Istenanyát üdvözli őt. Eddig eztaz ő páratlan kegyelmét mint jegyesi smenyasszonyi titkát őrizte; de most atitok fölpattant s lelkének érzései a nyil-vánosság elé örömben s énekben lüktettekki a világba. Kinyilvánította ő maga, hogymi történt vele; ő törte föl a meghittségpecsétjét s kitárta Isten kegyelmes leeresz-kedését. A karácsonyi angyal nyomában őénekelte világgá a jó hírt, a világ üdvös-ségét s saját szíve boldogságát. Az Evan-géliumot így kell hirdetni: énekes, boldo-gított lélekkel; az Evangéliumot így kell

89

fogadni: imádássál, hálával, örömmel ... aMagnificat érzéseivel. S mily ösztön-szerű hatalommal tör ki belőle ez ének!Erzsébet üdvözölte őt, tisztelte s áldottaőt s hódolatát mutatta be neki s ime abold. Szűz a feléje áradó tiszteletet mintimádást s hódolatot Istennek mutatja be:legyen imádott, legyen áldott az Úr —ez a szent Szűz felelete Erzsébet dicsé-retére — s én leszek itt ez imádás elsőbemutatója. Nagyra emelt engem s bol-dognak mondanak ezért engem a nemze-dékek, de mindezt mint imádást s dicsőí-tést fordítom feléje; magamnak az aláza-tos szolgáló szent örömét tartom meg, adicsőséget pedig neki mutatom be. Énsemmi sem vagyok, ő minden, — Ő azÚr, én szolgálója — én a mélység, Ő az,ki leereszkedett a mélységbe s azt fény-nyel s szépséggel s örömmel töltötte ki.Az Istennel telt mélységből hangzik alélek éneke: a Magnificat. Az erő s alá-zat énekére a szent Szüzet szent Fia ins-pirálta; ez az Úr Jézus evangéliumánakkét motívuma s a szent Szűz, ki oly szo-ros s forró egyesülésben élt szent Fiával,ez indításokat már tőle vette.

b) Ez a magasztalás s az öröm éneke.

90

A «Magnus Dominus» s a «Deus Salva-tor» az a két vezető gondolat, mely aszent Szűz lelkében ég; ezt átfogja, föl-érti s érzelmével felel rá s ez a lelkületmint a magasztalás s az öröm éneke törki belőle. Erezzük vele a vallásos lélekkét legmélyebb érzését, azt, hogy olynagy, oly a végtelenbe elnyúló s megfog-hatatlan nagy az Úr, hogy lelkünk az Őnagyságától összetöpörödve porrá, sem-miséggé vékonyul s a másikat, azt, hogyoly jó, oly leereszkedő, üdvöt s megvál-tást hozó, gyarlóságainkat elnéző, rabsá-gunk kötelékeit oldozgató, hogy bizalom-mal felérepülünk s önmagunkat feledve sszeretetétől vonzatva, aggodalmainkat sgondjainkat benne eltüntetjük s boldog-ságunkat tőle várjuk. Ez a világosság vil-lant át mint intuíció, mint meglátás aszent Szűznek lelkén most Zachariás há-zának küszöbén, ez a világosság mint aszeretet tüze becsapott szívébe, eltöltötteöntudatát s inspirálta a magasztalás s az örömkitörését. A Magnificatban tényleg e kettőa vezérlő gondolat: nagy az Isten, nagy,mérhetetlen nagy s e nagyságot csodá-lom s áldom s jó az Isten, üdvözítésigjó s jóságától örvendek s ujjongok. Íme,

91

mily fontos a szent Szűz vallásos lelké-nek e tiszta, friss reakciója: ő ugyanisnemcsak az Isten nagyságát s szeretetétlátta, hanem látta az ember kicsinységéts alacsonyságát, de nem maradt megazokban, hanem alacsonyság s nyomorú-ság fölé kerekedett s az emberi kicsiny-ségre az Isten nagyságával s az emberigyarlóságra az ő üdvözítő s fölszabadítójóságával felelt. Föl, föl — mondja lel-künkben, — ne szegeződjetek bele maga-tokba s világotokba, ne rögzítsétek szo-morú rabságtok öntudatát, hanem emel-kedjetek föl az Úrhoz, nála van a nagyságs tietek lesz az, ha kéritek s csodáljátoks magasztaljátok; ugyancsak nála van ajóság, törjetek feléje, merüljetek el benne,így a tietek lesz. Magunknak nem va-gyunk elegendők, azért keressük kiegészí-tésünket s különös dolog, hogy az ember,ez a parány a maga kiegészülését csak avégtelen Istenben találja. Ezt imádkozza,ezt énekli a szent Szűz lelke, de eztvoltaképen az egész emberiség így érzis a szent Szűz hozza kifejezésre.

c) Quia respexit humilitatem ancillae...A szent Szűz áttüzesedett lelke is amaga egyszerű s erőteljes alázatában mu-

92

tatkozik be; mikor elragadtatva Isten nagy-ságát énekli, akkor is magára csak úgygondol, mint az Isten szolgálójára; maga-san jár, átszellemül, de a maga helyét amélységben látja, ahonnan őt az Úr ki-emelte; most magasan áll ő is, de ott minta kegyelem leánya szerepel. Azért emel-hette, azért foglalhatta le őt az Úr is;nem talált benne semmi akadályt, az, ki«a kevélyeknek ellentáll»; azért mondatika szent Szűzről: «virginitate placuit, hu-militate attraxit.» Az alázat u. is kiüresíti alelket, amennyiben az önző, kegyetlen,hideg, bűnös s az Isten lelkének csinálhelyet. A jobb léleknek helyet készítünka jobb belátás, gyengeségünk, tapasztalat-lanságunk, kislelkűségünk, korlátoltságunkfölértése s átérzése által s ez az alázat.Az alázat finomlelkűség; az alázat lélek-finomodás s ez úton jön felénk az Úr.Mikor a durva, öntelt, ösztönös lélek el-tolódik s leszorul, akkor a másik a fino-mabb lélek fakad; ez az Isten kegyelmé-nek térfoglalása bennünk. Az alázat tehátnem passzív, veszteglő, önmagát s ener-giáját lefokozó s gyöngítő irányzat; hanemellenkezőleg erőteljes, szolid s aktív irány-zat, mely valóságot, korrektséget sürget,

93

kiábrándít s a helyünket kijelöli, melytermészetesen nem az első hely. De aki amaga helyén van, azt az Isten megtalálja,aki pedig másfelé jár s nem ott van, aholkellene, az az Isten elől fut, vagy legalábbis akadályokat gördít, hogy eltaláljonhozzá az Isten lelke. Erezzük át, hogysokféle akadálya lehet szívünkben a szentLéleknek. Tele vagyunk magunkkal s nemtaláljuk meg a helyünket. Mi nem állunkszolid, biztos talajon, hanem felhőkönúszunk, álmok közt ringatódzunk; vágyó-dunk ugyan jobb után s gondolunk alá-zatra is, de mennyi elfogultság s érzé-kenykedés saját, minket érdeklő dolgunk-ban; mily kevéssé reális értékelése önma-gunknak s mily túlcsigázott igények s kö-vetelések másokkal, eljárásukkal, Ítéletük-kel, alkalmazkodásukkal szemben. Milynagy jót akar s tesz velünk az élet, melymegtapasztaltatja velünk, hogy mások ho-gyan gondolkoznak rólunk, hogyan érté-kelik s taksálják igényeinket. Be jó, másoklelkén át nézni önmagunkat! Sokszor ezkijózanítólag s lehűtőleg hat ugyan, deérezni fogjuk, hogy a valóság Istenéhez,a «Deus verus et vivus»-hoz közelebb ju-tottunk.

94

d) Quiafecit mihi magna — Azt csak őérzi, hogy mit jelent az a «magna», mertazt a lelki csodaszép világot, melyet azÚr teremtett a szent Szűz lelkében, micsak saját lelkünkön, saját tapasztalásain-kon át érthetjük meg; azok pedig kicsi-nyesek, a mi kis, gyarló világunknak vetí-tései. De megdöbbenve és sejtelmes lélek-kel hallgatjuk a szent Szűz ez örömkitö-rését, ki ezt kiáltja ki világgá, hogy nagy,hogy istenileg nagy az, amit az Úr nekitett, mikor másrészt úgy szereti Istenszolgálójának vallani magát. Megegyez-tetjük a két irányzatot, ha elgondoljuk,hogy az Isten szolgálójának alázatos ön-tudata is nem ignorálhatta a tengernyikegyelmet, lelkének sugárzó szépségét sszívének belsejét; ezekről kellett mondani,hogy Isten csodái; ugyanakkor pedig ezt azegész szép csodavilágot Isten lábai elé terítvelátta, mert tudta, hogy ez mind érte, azÚrért van. Isten kegyelmeit nekünk is elkell ismernünk; hálával kell elismernünk,hogy sokat adott s nagyot tett nekünkaz Úr; természetesnek is kell talál-nunk, hogy e kegyelmek nyomábanszebb lelki világ alakult ki bennünk;de azután a legnagyobb odaadással ezt

95

mind az Úr lábai elé kell hódolattal ten-nünk s azt mondanunk: neked ez nemsok Uram, te többet érdemeltél. Voltaké-pen semmi sem elég nagy, semmi semelég szép és szent, mikor arról van szó,hogy Istené légyen s az ő szolgálatáraszánva légyen. S itt gondolok arra a há-rom leányra, kiket 1793-ban, a franciaforradalom idejében Angersben a nyak-tilóra vittek. Az ifjúság ártatlansága s aszépség bája sugárzott arcukról. Fehérbevoltak öltözve, omló hajuk lazán fölcso-mózva. A nép megindult, mikor megláttaőket: «Grace, grace — kiáltották — ellessönt trop belles.» S az egyik leány aztfelelte vissza: «Rien n'est trop beau pourDieu.» Szent igaz, semmi sem túlszép,túltiszta, túlnagy, mikor arról van szó,hogy Istennek szántuk. Ez a gondolatsürgessen lelki tisztaságra s tökéletességres kérjük az Urat, hogy önmagára valótekintetből, saját maga dicsőségeért te-gyen rajtunk nagyot, emeljen föl ma-gához.

A szent Szűz karácsonya.

a) Mint ahogy a májusi erdő a csilla-gos mennybolt alatt telve van kéjes, illa-tos élettel, titkos, édes termékenységgel,néma zenével s lefátyolozott szépséggel,olyan volt a szent Szűz karácsonyestéje.Finom, mély lelkén a próféták és költőkés szentek kedélyének villogásai lobbantakföl, az áhítat, bensőség, imádás, örömelragadtatásai közt. Lelke átszellemült aleányos s az anyai érzések bájától; ön-tudata, mint egy ezüst tükrözésű mélység,melyből a legszebb, legédesebb s leghar-monikusabb életnek világítása áradt ki; őis látta Bethlehemet, a barlangot, a jászolt,a hívőnek, a prófétának, a szentnek s végreaz Istenanyának szemeivel; ah mily fény-ben látta! Saját édes, elragadó boldogsá-gának fényében. — Hát lelket adj édesSzűz, lelket, vagyis nyiss fény-forrástbennem, hogy lássak, hogy hittel, szere-

97

tettel lássak, hogy a szépséget, hogy azIstent lássam. Édes látnók, nyisd megszemem karácsonyi vízióra!

b) S nem veszik föl, mert telve voltBethlehem, telve idegennel, jövevénnyel,pletykával, lármával, vaksággal. Ott nekihelye nincs. A szív ily Bethlehem lehet;nincs benne helye Istennek. Befogad min-dent, csak őt nem; tele szívja magát állóvízzel, mint a pocsolyába esett szivacs!

c) Tehát elvonul a barlangba, el acsendbe, el az Isten galambjainak szikla-réseibe. Ah itt csend van, itt ünneplőmagány van, itt hangosan beszél a szív,itt hallani az Isten léptét. Mily kedvesez neki. Mint az Úrnak kedves a szegénytemplom, hol egyszerű nép térden állvaimádkozik. Szegénység és melegség. A bar-lang s benne a Szűz, az «arca Dei»; nolám megkerült Jeremiás barlangja, hováaz Isten szekrényét rejtette; itt a frigy-szekrény, itt a cherubszárnyak..., mind-járt meglátjátok az Isten dicsőségét!

d) A szent Szűz, mint várandós isten-anya, készül fogadni s köszönteni az urat;várja s hívja ő. Tudja, hogy eljön, tud őmindent... Látja leszállni az éjt s tudja,hogy tündöklő lelke azért van ide állítva,

98

hogy a közelgő Jézusnak világítson...Látja a barlang aljazott szalmáját s érzi,hogy lelke ki van terítve puha, illatos sző-nyegül a belépő Isten lábai elé … némaaz éj s ő tudja, hogy a szférák zenéjénekis el kell csitulnia az ő üdvözlő, szeretőcsókjától. Ah igen, végtelenbe emelkedődagály emeli a szent Szűz érzelmi vilá-gát!... A természet s kegyelem elsőzsenge szeretete ül ünnepet benne. Szent,fölséges, dicsőséges Szűz!

e) Künn énekeltek Glóriát; de az csakgyönge visszhangja, csak elhaló lüktetéseannak a hymnusnak, annak az imádásnak,mely a Szűz lelkében kelt; hiszen e lé-lekben vált ki a legboldogságosabb anyá-nak éneke, melyet Isten magának rendeltüdvözletül. Kívülre nem hangzott; nembaj. A szív dala öröm, hála, édes vigasz,virágos remény; lendületes, kotta nélküli,belső énekek.

A szép szeretet anyja.

«Mária pedig magában tartja vala mindezigéket, szívében forgatván.» (Luk. 2. 19.)

a) Amit a szent Szűz a karácsonyi éj-nek pásztorairól, angyaljelenésről s angyal-énekről, a nagy fényességről, dicsőségrőls békességről hallott, azt mind szívébezárta, oda, ahol már annyi sok szenttitok volt letéteményezve, mint az újszö-vetség alapvető kinyilatkoztatása. Mindezlelkének édes, erős öröme s áhítatánakforrása lett. Abból merített szeretetet sbensőséget és minden vigasztaló ráemlékezésaz Isten e kegyelmére s leereszkedéseirelendületet adott lelkének a magasságokfelé. Ez igéket a Szűz «szívében forgatja»s azok érzéssé s indulattá válnak benne.Nem képzelhetem el magamnak a szentSzüzet máskép, mint úgy, hogy át vanitatva áhítattal s hogy egész bensejét aszeretet melege járja át. Ez áhítat azon-

100

ban — az írás szavai szerint — nempasszív érzés, hanem első sorban tevékenygondolat és indulat, vagyis aktív lelkiségvolt; ő «forgatja szívében az igéket.»Isten vonzotta őt ugyan, de e vonzalmaknem voltak olyanok, mint a tenger hul-lámai, melyek emelnek vagy lehúznak,visznek és sodornak, hanem inkább inge-rek voltak, villanások és sugallatok, fel-buzdulások s felhevülések, melyekkel ész ésszív, felfogás és érzés működtek közre.Áhítatában kigyúladt a világító, tagyogóIstenismeret, lelke világos lett s e vilá-gosságban meg-meglátott végtelenségeket,ugyancsak áhítatában az Isten után valóvágy szenvedéllyé fokozódott benne nem-csak az iránt, hogy Istent bírja, hanem anagyobb tökéletesség, a több erény ésélettartalom iránt, melyekben Istent meg-foghatta s teljesebben bírhatta. E részbenfinom s érzékeny a szíve. Érzéke volt azIsten közeledései s illetései iránt: észre-vette a jóság s a szívnemesség motívu-mait, meghallotta a kegyelem minden halkhívó szavát is; reagált az élet, a törekvés,a munkásság s tevékenység Szentlelkére.Ez a «titkos értelmű rózsa» folyton nyila-dozott s bontogatta virágleveleit, mélyebb

101

érzések gyúlnak ki benne, odaadóbb, ta-padóbb s áldozatosabb lesz szeretete-érdemekben, kincsekben s szépségbenegyre gazdagabb lesz a lelke. Ezt jó leszszem előtt tartanunk. Ha élvezzük is szi-vünk tisztaságában a csendet s a lelki bé-két, de azért ez a birtoklás nem tétlen-ség, hanem aki Istent megízlelte, az éde-sebben akarja élvezni s aki valamit kapottbelőle, az többet akar s ép azért rávetimagát a lelki kultúrára, önmagát nemesítis tökéletesíti, elmélyed az Isten titkaibanésszel s szívvel, hogy az áhítat bennenemcsak édes emlékek hervadt illata, ha-nem friss, vállalkozó tevékenység, pezsgőélet s munka legyen. Nem is lehet ezmáskép, hiszen mint a tenger végtelen-ségéből a hullámok, úgy áradnak felénk avégtelen élet ingerei; új meg új követel-ményekkel állanak elénk s benyomásaiktóllelkünkben is ébrednek megértések s vá-gyak a tökéletesbülés nagy feladataivalszemben. Ebből bizony sohasem elég.Az út a végtelenbe vész s előre kell ha-ladnunk rajta s ahogy így haladunk, az útis vonz és húz s az ember lelke is ki-nyújtja magát s folyton törekvő, vágyódós imádkozó lélekké válik. A szent Szűz

102

ily tevékeny, önmagán s tökéletességéndolgozó áhítatba állít bele s ha utánozniakarjuk, legyünk azon, hogy imáinkbanne csak gondolkozzunk s emlékezzünk,hanem tisztuljunk, frissüljünk s buzduljunk;legyünk azon, hogy a «titkos értelmű rózsá-nak« ne csak az illatát érezzük, hanemmi magunk is az isteni élet nemesebb for-máiba öltözködni vágyó, tehát tökéletes-bülő s folyton fakadó lelkek legyünk.

b) A szent Szűz ez áhítatán édes békeömlik el; lelki életén nem érzik meg akényszerűség s a kelletlen törekvésnek sharcnak keserűsége. Igaz, hogy a szent-írás sokszor harcot s küzdelmet emlegets természetes, hogy a nemtelen természetletöréséhez s a mennyországnak önmagunk-ban való megbecsüléséhez harc és letörésis kell; de ép úgy kell hangoztatnunk azépítő s fejlesztő munkát is, mint ahogysürgetjük a védelmi s a támadó harcot.A lelki élet szelleme hasonlít a természetgyümölcsöt érlelő, nyári munkájának lel-kéhez vagy a régi bencés monostorokiskoláihoz, hol iniciálékat s képeket fes-tettek; fából, kőből szobrokat véstek sénekeltek. Dolgoztak ott folyton, de bé-kében; ott is a felsőbb szépség vonásait

103

vitték át a természet alaktalanságára, dee vonások nem voltak rákényszerítve, ha-nem ráöntve. A mi lelki munkánk nemszélzivatar, melyben a «seregek Ura»vágtat végig, ugyancsak nem ostrom, me-lyet ellenséges várak ellen intézünk, hogyazokat elfoglaljuk, hanem inkább szorgal-mas munka s folytonos iparkodás, melyetugyan ráparancsolunk magunkra, hogy akelletlenség helyét őszinte s energikusérdeklődés foglalja el. Munkánk nem arabszolga munkája; harcunk nem a régi,ázsiai harcos harca, kiket ostorokkal ker-gettek munkába és harcba. A mi lelki éle-tünk munkája s törekvése okos, értelmes,belátó; szellem járja át és kedv, s emunkakedvvel akarjuk megszerezni s meg-teremteni azt, aminek hiányát érezzük sez a hiány maga nem lázít nem kedver-lenít el, hanem a több jót, a nagyobbszentséget alázattal s szeretettel megsóhaj-tatja velünk s azután eligazít s buzdít.Íme a lelki tökély iskolája, hol Krisztus azeszmény s ahol van ugyan sok-sok tanulat-lan s műveletlen lélek, de ahol a tanítóaz édesanya s ahol tehát nem is tanítvá-nyok, hanem gyermekek vannak; gyerme-kek anyjuk körül csoportosulva; tőle el-

104

igazítást, biztatást és segítséget nyerve.Nem is iskola az, hanem otthon, ahol ajobb s nemesebb életet gyakorlatilag ta-nulják.

c) A szent Szűz mint az «ájtatosságjeles edénye» a tökéletesbülés s a növekvése készségére nevel rá minket. Mihelyt jóltájékozódtunk egyrészt föladataink s lelkiigényeink, másrészt a rendelkezésünkreálló isteni kegyelmek felől, okvetlenülarra érezzük magunkat indíttatva, hogytökéletesedésünkön készséggel dolgozzunk.Hiszen gyermekei vagyunk a szent Szűz-nek s bár tökéletlenek vagyunk,. — hiszengyermekek volnánk, — de ép azért álí ő,anyánk mellettünk, mert gyermekek va-gyunk. A gyermek pedig meglett emberrénövi ki magát s ugyanígy a lélek is gyar-lóságokból erőre s tökéletességre vágyik.E törekvés természetes s az élet organi-kus ösztöne dolgozik benne. Magam is,mihelyt lelkem e természetével csak némi-képen is tisztába jöttem, igazi érdeklő-déssel fordulok az öntökéletesedés munka-köre felé s megtalálom magamban a ked-vet s készséget önmagammal foglalkozni,bíbelődni s örömömet lelem, ha a fejlődéss haladás biztosabb jeleit fölfedezni sike-

105

rül. Ó, tehát dolgozzunk kedvvel s ismétkedvvel s fokozódó kedvvel leikünkön;szeressük lelkünket s vegyük inspirációin-kat nem annyira a csatázás, mint inkább anevelés s mívelődés köréből. Amikor pe-dig erőszakra, letörésre s lángoló buzgól-kodásra is van szükség, amikor az Istendicsőségeért bátorságosan, apostoli ihlet-tel s vértanúi áldozatkészséggel is kellellenfeleink ellen síkra szállanunk: akkoris induljunk ki a harcba édes Anyánk ott-honából s vigyük magunkkal a gyermeki stestvéri szeretetet ráadásul, azaz hogynélkülözhetetlen hozzáadásul bármily hő-siességünk s odaadásunk mellé. Az Isten-gyermekséget s a kegyeletet soha semszabad letörülni a kereszténység arculatá-ról. Ismétlem tehát: fejlődnöm, nőnöm,nevelődnöm s haladnom kell s erre valóhajlékonyságomat s készségemet megóvomés ép a szent Szűzhöz való ragaszkodásoms hozzátartozásom érzete segít rá e lel-kületre. Meglett koromban is úgy imád-kozom hozzá, mint ahogy imádkoztam,mikor éveim számát véve gyermek voltam;s nemcsak hogy úgy imádkozom, hanemúgy érzek ma is; mert lelki életemet il-letőleg a folytonos fejlődésnek, az Isten-

106

gyermekségnek stádiumából egyáltalábankilépni nem akarok, ami nem azt jelenti,hogy fejletlen s törpe vagyok, hanem azt,hogy mindig haladni akarok.

Isten anyja.

a) A megtestesülés szent titkában, tehátédesanyja révén, ereszkedett le közénk azÚr. Neki köszönhetjük, hogy szívünk óha-jának megfelelőleg állunk szemben az Is-tennel, ki most már nemcsak Atyánk, ha-nem testvérünk s barátunk lett. Ha a vég-telenről gondolkozunk, ha csak száraz fo-galmak révén foglalkozunk Istennel s ameny-nyire lehetséges, értelmi munkával kon-struálni kívánjuk az Isten fogalmai akkor arrakell törekednünk, hogy zárjunk ki az Isten-fogalomból minden emberi elemet, nehogymint mondják, anthropomorf vagyis em-berszerű legyen az az Istenfogalom. Hátigaz, hogy a logikai műveletnek ilyennekkell lennie, ugyanakkor azonban észrevesz-szük, hogy az Isten oly nagy, oly messzevan tőlünk s az a fogalom is oly jéghidegs átlátszó, hogy nem vált ki tüzet s bizal-mat lelkünkben s hogy nem hozza emó-

l 08

cióba szívünket. De ha a fogalmat foga-lomnak hagyva, nemcsak az ész révén, ha--nem a szív indulatait s ösztöneit követvejárulunk Istenhez, akkor az Istenre valógondolat életet, meleget, színt s hangula-tot ölt; Isten közel van hozzánk s miközlekedünk vele. Most már nemcsak gon-dolat, nemcsak elvont fogalom az Istenlelkünkben, hanem «szellem és élet», «azélő igaz lsten». Ezzel az élő, személyesIstennel személyes viszonyba lépünk;meghitt közelségében érezzük magunkats élvezzük azt. E részben például szolgál-nak nekünk már az ószövetség szentjei,akik Istennel közlekednek, kiöntik eléjeszívüket, beszélnek vele, szeretik őt sszeretik egyre lángolóbban, mert megta-pasztalják mindig jobban és jobban, hogyaz Úr is szereti őket; kedvében járnak siparkodnak mindenben teljesíteni szentakaratát. Mily boldogító, édes tudat, milyközvetlen megbizonyosodás lesz e közel-ségből az újszövetségben megbizonyoso-dás Róla s hozzánk való szeretetéről s meg-nyugvás Benne. Hiszen a mi IstenünkKrisztus, az ember fia, az elsőszülött soktestvér közt, még pedig — s ez emeliszeretetreméltóságát, — épen az ily édes-

109

anyának fia, amilyen szűz Mária. A szentSzűz mint Istenanya fölemelkedett, decsak azért, hogy ez által a végtelen nagyszent Isten leereszkedjék közénk; nememelkedett föl a szent Szűz annyira,amennyire leereszkedett az Isten fia, lehozzánk, le közénk! De hát csakhogyközöttünk, csakhogy itt van! Isten utánvaló epedésünk megpihen a szent Szűzlábainál, mert nála találtuk meg a nekünkvaló Istent, aki kimondhatatlanul közel lé-pett hozzánk! A szent Szűz e közelségetvéve nem választófal köztünk s Isten közt,nem akadály, nem idegen elem, hanemellenkezőleg kapocs és kötelék köztünk sIstenünk közt. Mondhatjuk u. is, hogyvallásosnak lenni annyit jelent, mint Isten-hez közel lenni s vallásosabbnak lenniannyi, mint Istenhez közelebb lenni: dehát lehetünk-e valamikor közelebb Isten-hez, mint mikor Benne testvérünket sze-retjük s a szent Szűzre mint Anyjára te-kinthetünk? íme az Istenközelség s azIstenmegközelítés szellemét leheli a szentSzűz tisztelete.

b) Az ószövetségi vallásosság dicsére-tét hirdeti Mózes, mikor írja: «Nincs ismás ilyen nemzet, melyhez oly közel já-

110

rulnának az istenek, mint a mi Istenünkjelen van minden könyörgésünknél;» (Móz.V. 4, 7.) de azért az az Isten a törvény s aszigor istene volt. Az ember azt is kí-vánja, hogy az Isten közelsége emberilegyen, közelség, melyet az ember elbir,melyben jól érzi magát. Hiszen metafizi-kai értelemben Isten mindenhez s minden-kihez közel van; vele kapcsolódunk valónklegmélyebb mélyében s mint szent Pálmondja: benne élünk, mozgunk s vagyunk.Ezzel a függéssel s kapcsolódással azon-ban be nem érjük; mert ily értelembenIstennel kapcsolódik a rózsafa s 2 sziklais; mi tehát többet, azaz hogy a nekünkvaló közelséget keressük, azt sóhajtjukmeg. Közel legyen Isten hozzánk, mintahogy ember szokott közel állni ember-hez, akit tisztel és szeret. De hogyanléphetne velünk e viszonyba, ha nincsemberi valója, emberi közlekedési módja.Ezt a módot csakis a leereszkedő Istenteremthette meg; csak ő változtathatta elaz örök, végtelen szeretet kapcsait emberiérzésekké; csak tőle függött, hogy úgytörténjék, amint azt Ozeás prófétánál mondja:«Ádám kötelékével vonzottam őket, a sze-retet köteleivel.« (11, 4.) «Adám kötelei«

111

emberi érzések; ezekkel az emberi érzé-sekkel kötődött s kapcsolódott hozzánkakkor, mikor testvérünk, második Ádámlett. Istenem, mily kegyelem az, melyetMária, az Istenanya közvetít! Általalett Isten rokonunk, vérrokonunk. Azok azéjszakák, melyek a végtelenség örvényé-ből emelkednek s az ember lelkére borul-nak, mikor a minden értelmet meghaladóIstenre gondol, nem ijesztenek annyira,amióta az Isten ember lett vagyis amiótaegy asszony az ő anyja! Mennyire igazaz, hogy «akik távol voltak, azok közellettekw (Efez. 2, 13.), amióta Isten test-vére lett a tőle végtelen távol eső ember-nek! Ne féljünk hát tőle; adjuk oda ma-gunkat Neki! Mert hiszen ép ez az őleereszkedése kötelességemmé teszi, hogymost már ne tűrjek távolságot vagyis bi-zalmatlanságot s hűtlenséget magam közts közte. A szent Szűz iránti szeretet belenevel a bizalomba s rátanít arra, hogymilyen érzésekkel járuljak Krisztushoz,ahhoz az én közvetlen közelembe leeresz-kedett Istenemhez s testvéremhez. A szentSzűz maga a kapocs közöttünk s közte sminden bizalmatlanságot száműz szívünk-ből a nagy hit, hogy a szent Szűz való-

112

ban Isten anyja. Hála neked Uram, hogyőt azzá tetted s így adtad nekünk!

c) A Mária-tisztelet még egy más ér-zésre nevel rá minket, arra, hogy vallá-sosságunkat barátsággá fokozza. Nagyszó ez s tán szinte ijeszt, hogy Istennelbarátságban legyünk; másrészt pedig úgyérezzük, hogy az ilyen vallásosság a leg-édesebb s legtisztább lelkiséggel töltené elöntudatunkat. Kezdetben szinte félve startózkodva valljuk be magunknak az igé-nyünket; de minél áthatóbban nézünk beszívünkbe s minél lelkiismeretesebben adunkszámot magunknak lelkünk moccanásairól,annál világosabban látjuk be, hogy igen,mi az Istennel való barátságra áhítozunk!Honnan e szükséglet? Onnan, hogy mikülönben is rászorulunk meghitt, hűségeslelkekre, akikkel közlekedhessünk, akiknekszívünket megnyithassuk s a kölcsönösmegértésből vigaszt s erőt meríthessünk.Mikor valakivel bizalmasak vagyunk, akkora belső valónk nyílik meg, önmagunkatadjuk, hogy viszont lelket s szeretetetkapjunk. Ez a barátság szükséglete ben-nünk. De hát léphetünk-e Isten elé, hogye szükségletünket ő maga elégítse ki,fűződhetik-e köztünk s közte igazi, szív-

112

béli barátság? Mózes példája ugyan biz-tat ez irányban, miután róla mondja azírás, hogy Isten barátja volt; de az ószö-vetségi kinyilatkoztatás szelleme átlag nemkedvez az Istennel való barátkozás gon-dolatának. Egészen más lett azonban ami helyzetünk, mikor Isten ember lett.A bold. Szűz Istent nemcsak testvérünkül,de barátunkul adja s az evangélium aztánki is mondja, hogy már nem vagyunkszolgái, hanem barátai az Úrnak. Higy-jük ezt s fogjuk át e boldogító rendelte-tést lelkünk egész hevével. E barátsághozbátorság kell; e barátsághoz elszántságkell; mert hiszen úgy kellene magunkatviselnünk, hogy az urnák ne legyen sohanagyobb kifogása ellenünk. De azért kelle barátságra biztatás is s gondolom, hogyazt a szent Szűztől vettem amúgy igazá-ban. Főleg amikor megszállja lelkemetgyarlóságom érzete s látom a távolságot,mely Krisztus szentsége s bűnösségemközt van; ilyenkor mintha meginogna bi-zalmam s kishitűség lépne az isteni barát-ság igényének helyére. Azonban ugyan-ekkor aztán feltűnik az Istenanya alakja sélénken emlékeztet rá, hogy hová is tar-tozom s gyarlóságom röpereje, mely el-

114

szakítana Krisztustól, vonzóerővé válik.Ah, ezt az anya teszi! Hála érte neki!Nem, tőle el nem szakadhatunk; de akkorlássuk be, hogy Krisztushoz is kapcsoló-dunk s hogy e kapcsolatot édes, erős ér-zésekben, tehát a barátság érzelmeibenkell kiváltanunk. Nehézségeink a barátságkörül mindig lesznek, miután meg nem fe-ledkezhetünk arról soha, hogy a barátsága lelkület hasonlóságát tételezi föl, hogya barátság kölcsönös s abban mindkét fél-nek adnia és kapnia is kellene s ugyanmit adjunk mi Krisztusnak?! De a szentSzűzön eligazodom az iránt, hogy mitadjak. Mit adott ő? Szeretetet adott;nagyon-nagyon szeretett. Ez az én köte-lességem, ez az én öntudatlan szükségle-tem is: szeretni az Urat, szeretni hívens áldozatosan. Nos hát tartsunk ki a szentSzűznél s utánozzuk őt s akkor szerete-tünk majd csak ráképesít a krisztusi ba-rátság tökéletességére.

Krisztus anyja.

a) Anya, kit nemcsak a vérközösség saz édes egymáshoz tartozás természetesköteléke, hanem a természetfölötti szeretetfűzött fiához. Krisztus anyja fiát krisztusiszeretettel is szerette, azzal a szeretettel,melyet Krisztus hozott le közénk. Ez na-gyobb s forróbb szeretet, s ezt igényliaz Úr Jézus, mikor szeretetet emleget,mely nagyobb a földi szeretetnél: «majo-rem hac caritatem«. (Máté 10,37.) Krisz-tus anyja ezzel a természetfölötti szeretet-tel s ugyanakkor a legbensőbb természetesszeretettel szereti fiát s ezt a két szere-tetet nem egymással ellentétben, hanemegymással harmóniában szította föl magá-ban. A természetes szeretet nem tompí-totta, nem csökkentette az anya szeretetét,hanem nemesítette s élesztette azt. Élvez-zük a szent Szűz ez édes anyai vonzal-mait. Test és vér szerint s lélek és szel-

116

lem szerint is anyja volt; szíve, lelke von-zódott hozzá; magáénak érezte őt s tudta,hogy oly közel áll hozzá, mint senki más.Anyja volt s ép azért Krisztus kimondha-tatlan páratlanul övé volt; hozzátartozott,s azért vele élt s ő akarta őt, birta őt.Én csak ezt érzem ki az evangélium azonmondásából: «Az ő anyja és atyafiai kinn áll-ván, hozzája küldenek, híván őt». (Márk.3, 31.) Nélkülözték, vágyódtak utána. Ne-kem örömöm telik a vér e szavában; nemállítom azt ellentétbe Krisztus missziójávals mikor a szent Szűzről van szó, nem mon-dom, hogy nem értette meg azt; dehogynem értette, de azért Krisztust úgy sze-rette, hogy kívánta. Azt is mondja a szent-írás, hogy «atyafiai nem hittek benne» (Ján.7, 5.), de anyja hitt benne; azt is mondja,hogy senki sem próféta az ő hazájában(Márk 6, 4.), de anyja tudott róla min-dent: mégis, mégis anyja maradt s mintanya szerette, kívánta magánál. Csodálkoz-zunk-e ezen?! S az anya úgy szeret, hogymáskor panaszkodni is tud: Édes fiam,hogy tehetted ezt, hogy elmentél tőlünks mi fájó szívvel kerestünk. Ezt a ragasz-kodó, fiát átkaroló, anyai szeretetet tisz-telem a szent Szűzben. A krisztusi misszió-

117

ban való nagy hittől nem csökkent az édesanya szeretete. Tudta, hogy Krisztus avilág világossága, de azért kívánta őt sbirta őt s élvezte őt a názáreti kis ház-ban; tudta, hogy a názáreti kis házbannincs meg az a gyertyatartó, melyre avilág világosságát tűzni lehet, de azért aszíve boldogsága volt, mikor e mécses csakneki világított; tudta, hogy Krisztusnakmissziója van a világhoz, mindenkihez, deazért az anya anya maradt s az magáénaktartotta. Nem ellenkezés ez, hanem a szívszava, Krisztus anyja érzülete!

b) A leszármazás ez édes köteléke mel-lett volt ott egy más kapcsolat: a lelkirokonság. Krisztus anyja Krisztusnak lélekszerint első rokona; a vérrokonság itt lélek-rokonság. Fiában ugyanis ő nemcsak gyer-mekét, hanem Messiását szerette, benneUrát imádta; szív szerint rokona, vagyisegyakaratú volt vele; rokona volt érzések-ben s az élet nagy eligazításaiban. Ő értetteazt meg jól, hogy aki Isten akaratát teszi,az az ő rokona is, anyja is (Márk 3, 35.).E kettős szereteten tehát kettős rokon-ság épült. Édes anya módjára gondos-kodott róla s mindennapi szükségleteiről;meg akarta óvni bútól, gondtól s túlságos

ll8

megerőltetéstől, ugyanakkor azonban lelke-sült üdvözítői, nagy művéért és sok boldogórát töltött el vele bizalmas meghitten,mint ahogy anya és fiú szoktak egymás-hoz közel élni s közösen érezni. Közelálltak egymáshoz vér és érzés, természets kegyelem szerint s az édes anya élveztee lelki közelséget s e vérbeli köteléket. Ilyközelségben s közösségben más teremtménynem állhatott. Közösség s közelség utánvágyódunk mi is s ha nem tehetünk is szerta vér szerinti közösségre, mindazonáltaltörekszünk a szellem s lélek szerint valóközelségre. Egyet akarunk érezni Krisz-tussal, ahogy a szent Szűz érzett s tenniakarunk úgy, ahogy ő tett, teljesíteni akar-juk Krisztus szent akaratát azzal a hűség-gel s készséggel, ahogyan azt a szent Szűzteljesítette. Ezt a hűséget s készséget nemcsodáljuk abban, kit Krisztus anyjának hív-tak; de hát meglepő s ritka lesz-e hasonlóhűség s készség azoknál, kiket Krisztustestvéreinek hívnak? Ne legyen ez meg-lepő; sőt álmélkodnunk kellene, ha nemígy volna! Rajta is leszünk, hogy így le-gyen, hogy hűségre s készségre lelkesít-sen a közösség s a hozzátartozás érzete.Nem vagyunk mi csak szolgái, hanem test-

119

vérei s jóbarátai vagyunk; láttassék hátmeg rajtunk s egész magatartásunkon ez anagy különbség. Nem a díj, nem a bér,hanem a barátság lelke s a szellemi kö-zösség nagy kegyelme inspirálja szolgála-tunkat s Krisztushoz való ragaszkodá-sunkat. Mert így dolgozni, így szolgálni,így még áldozatokat is hozni nem nehéz.Ne is legyen, mert különben nem volnánkméltók anyánkhoz s elsőszülött testvé-rünkhöz!

c) Nem elég azonban, hogy csak a szentSzűznek azon érzelmeit vegyük fontolóraszent Fia iránt, melyek a testi-lelki rokon-ságból fakadtak benne s anyát fűzték fiá-hoz; hanem szükséges, hogy szemléljükmeg ez alapon a fiú magatartását is édesanyja iránt. Az a körülmény, hogy a bold.Szűz Krisztusnak anyja, jogcímül szolgálarra, hogy az Úr szerető, ragaszkodó, ma-gát odaadó fiúnak bizonyuljon. Úgy kellett,hogy a szent Szűznek lépten-nyomon megkellett azt tapasztalnia, hogy Krisztus aző fia. Azért nem vonta ki magát semmi-nemű oly kötelezettség alól, mely e vér-beli s lélekbeli rokonságból folyik. Telje-síteni akarja az anyai szív összes vágyait seleget akar tenni az édes anya érzésbeli

120

igényeinek is. Szeretni akarja anyját, megakarja segíteni, meg akarja vigasztalni, megakarja vele éreztetni, hogy neki páratlan,egyetlen fia van, amilyen nincs a világons nem is lesz más asszonynak. Akarta, hogyédes anyja ezt érezze: ezt élvezze; akarta,hogy édes anyjának bizalma s vonzalmaőhozzá napról-napra fokozódjék, Akarta,hogy e bizalom inspirálja hozzávaló mindenközeledését, minden imáját s kívánságát;érezze az anya, az ő anyja, hogy Krisztusaz ő fia első sorban s hogy az egészörökkévalóságon át övé, mint senki másé:ez érzettől, e boldog öntudattól meleged-jék meg az ő szíve. Most pedig tekintsünkmagunkba. Ha Krisztus minket ténylegtestvéreivé s barátaivá avatott, méltán gon-dolhatjuk, hogy e méltósággal új jogcímets igényt adott szeretetére s segítségére,akkor ilyféle igényt támaszthatnak testvé-rei is. Támasztja ez igényt az édes anyafiával szemben — hasonlóképen támaszt-ják ez igényt a testvérek is testvérükkelszemben, járja át az egész krisztusi csa-ládot az az öntudat, hogy a szent Szűzfia, ki a mi testvérünk is, el nem hagyhatminket. A vele való kapcsolat pedig fűz-zön egymáshoz is szorosabbra; adjon lel-

121

ket s bátorságot s elszántságot egymásnaksegítésére is. Segítsék Krisztus testvéreiegymást. Így vezet majd az Istenanya, aKrisztus anyja tisztelete a praktikus fele-baráti szeretetre.

Üdvözítőnk anyja.

a) Csodálni való dolog, hogy az isteniszeretet mily utakon jár s mi mindenfélemódon iparkodik megközelíteni minket, ipar-kodik szívünkhöz szólni s Istenhez vezetni.Néha ez a szeretet küzdő szeretetté lesz,melyet buzgalom hevít a szent ügyért, melysikra száll a szellem fegyvereivel, villog-tatja az érvelés «éles kardját» s győzniakar, miután végig «harcolta a jó harcot».(2. Tim. 4, 7.) De az Istenért lángoló sze-retetnek vannak más útjai s módjai is; ez aküzdő szeretet tud türelmesen kiváró, tü-relmesen utánjáró s kereső szeretetté lenni;keresni tudja azokat, kik elvesztek. Iste-nem, hányan térnek a veszedelem útjaira;hányan vesztenek irányt s utat s hasonlí-tanak a hegység oldalain pásztor nélküllegelő nyájhoz, mely csak a földre hajlik,csak testi igényeit gondozza, s fejét föl nememeli, hogy szétnézzen, hogy ugyan merre

123

jár s eljut-e így a célhoz? Bizony, nemcsakhogy nem jut el, hanem szakadékok közékerül s anélkül, hogy észrevenné, a mély-ségbe, a kárhozatba szakad bele. Mennyireszükség van a testi-lelki gondok szakadé-kos világában, hogy legyen, járjon köztünks dolgozzék itt az ily utánjáró, kereső ésmentő szeretet. Ennek a mentő s üdvözítőszeretetnek útjain találkozunk a «jó pász-torral«; itt azzal a gyakorlati s az emberilelket mindenek fölött értékelő buzgóság-gal, mely az embereket bűnből s bajbólkisegíti; itt azokkal a meleg szívű s erőskezű apostoli férfiakkal s nőkkel, kiket abűn s baj vissza nem rettent s kik ép azértérnek el sikereket, mert bizalmukkal snagyrabecsülésükkel tisztelik meg a züllöttembert is. Hát ezeken az utakon jár aa szent Szűz is. Nesztelenül jár, mond-hatnám nem is siet. Úgy látja, hogy azokaz utak, melyek később úttalanokká lesz-nek s pusztában s szakadékokban elvesz-nek, visszafelé mind a szülői ház felé ve-zetnek s hogy akik azokon járnak, azokmind a szerető szülő kebléről indultakel s hogy bármerre vetődjenek is, azédes szülő képét, a szülői ház emlékétviszik magukkal s ha az néha el is homá-

l 24

lyosodik, de voltakép ki nem törlődik lel-kűkből egészen. Tehát azok mind tékozlófiúk, ezek mind önmagukról megfeledkezettleányok, akiknek, bárhová kerüljenek is sbármily mélyre sülyedjenek is, mindig vanatyjuk, anyjuk, van szülői házuk, sőt mélyena szív fenekén, vannak hazasíró öntudatlanvágyaik. Íme, sok mindenféle köteléket lehetszétszakítani, de azt, mely az embert atyjá-hoz s anyjához köti, azt elszakítani nemlehet s e köteléken tartja fogva — szeren-csés fogságban — a szülői szívnek, a jó-ságnak hatalma a lelket. Ez a legnagyobbnagyhatalom. Ez ugyancsak csendes hata-lom. Nem szalad senki után, de tart min-denkit s voltakép azért nem szalad senkiután, mert mindenkit kisér, bárhová megyis s nem szabadul meg tőle senki. S vala-mint magunkban hordozzuk a jóságnak járótiszteletet s azzal teljesen sohasem szakí-tunk: úgy tud ez a jóság mindig segítsé-günkre lenni, tud jól sugalmazni, tud jólbefolyásolni; folyton dolgozik bennünk, fúr-farag rajtunk s egyre hajlandóbbakká tesza visszatérésre, vissza oda, ahonnan köny-nyelműen kiszakadtunk s ahová szívünk igazérzései szerint, bárhol járunk, végre is tar-tozunk. Ezt a csendes, jóságos hatalmat

125

tiszteljük meg, mikor mondjuk: ó irgalmas,ó kegyes, ó édes szűz Mária! Ezt a jósá-got megtapasztaltuk, ezt a jóságot mérhe-tetlen méretekben vettük az Úr Jézus sédes anyja, a szent Szűz révén; vettükmindnyájan, kik eredetiben a «harag fiai»voltunk s vették külön még azok, kik mi-után kegyelem szerint Isten gyermekei let-tek, azután megint csak elszakadtak s té-kozló fiúk, s veszendő leányok lettek. De-hát hála az Úrnak azért, hogy Üdvözítőanyjában a szeretetnek mentő nagyhatal-mát léptette a világba. Most már senkineksem szabad kétségbe esnie; hiszen csakaz tehetné, aki még édes anyja emlékét iselvesztette; de hát van ilyen? Nincs s nemis lehet.

b) A vergődő és tévedező emberiség te-kintetéből nagy súlyt kell fektetnünk a bold.szent Szűznek hozzánk való e viszonyáras ezekre a biztató s emelő s bátorító be-hatásokra, melyek belőle mireánk áradnak.Valóban kegyes és irgalmas és édes ne-künk az Üdvözítő anyja! Bár ezt magamis tapasztaltam, de azért még sem látomát, hanem inkább csak sejtem, hogy milysegítő kegyelmek áradnak ki a szent Szűzrévén a lelki világ tengereinek hajótörött-

126

jeire. S azért van itt inkább csak a sej-telmeknek helye, mert ez a kegyesség nemcsap lármát, nem vezet számadást, semnaplót a sok jóról, amit tesz; sőt ellen-kezőleg, takarja a botrányt, felejti a bűnts a bátortalanságot, mintha soha sem esettvolna meg. A jóság nem vezet statisztikát;még szemrehányást sem csinál s nem érez-teti meg velünk hűtlenségünket, hanemszívből örül, ha egy lelket megment s csakennek a boldogító jelenvalóságnak él. Amivolt, az nincs már, a bűn is volt, de mostmár nincs; a valóság tehát az. hogy a jógyőzött s a jóság ennek örül. Minden jó-ság hasonlít e részben a nagy isteni jó-sághoz, melyről az írás mondja, hogy arosszat felejti, ha megbánjuk s hogy azt atenger mélyébe temeti. Így tett a tékozlófiú atyja is; nem jött ajkára egy zokszó;nem lebbentette föl a neheztelés legpará-nyibb gesztusával sem a múltnak fátyolát;ez a fátyol sűrű; ezt a teljes megbocsátásszövi a feledés árnyaiból. Annál inkább élaztán a boldogító jelenvalóságnak az amultat feledő szeretete s jóvá tesz s ki-pótol mindent. Az ilyen jóságnak missziójavan a lelkeket kiemelni bűnből és nyomor-ból. Bele világít oda is, de csak azért,

127

hogy kivezessen onnan. Kövessük hát s nemondjuk, hogy nem vagyunk rá méltók.Istenem, hát ki méltó arra, hogy a sötétéj után a napsugár gyuladjon ki a keletilátóhatáron; de a napsugár mégis kivillans az ember szeme megtelik fénnyel s lelkeaz élet örömével s nem hunyja be szemétazért, mert hogy nem méltó rá, hanem fo-gadja az Isten ingyen való ajándékait s föl-használja azokat. Tegyünk mi is így a lelkivilágosság s az isteni jóság kegyelmeivels minél inkább érezzük, hogy nem vagyunkméltók rájuk, annál nagyobb tisztelettel sannál mohóbb vággyal fogadjuk azokat shasználjuk is fel lelkiismeretesen!

c) S még valamit arról az útról, melyenez a jóság jár s arról a módról, hogy mi-kép dolgozik. Ámulva szemléljük, hogy azIsten mily lelki tulajdonokkal, mily bűvös,vonzó sajátságokkal szereli fel a lélekmen-tésre a szent Szüzet s mily küldetéssel shivatással állítja őt oda a bűnösök útvesz-tőire. Megbízta őt azzal, hogy tapossaössze a kígyó fejét, de különben ne tapossonössze senkit! Odaállította őt az evangéliumszántóföldjére, hogy őrizze, de meghagytaneki, hogy a konkolyt ki ne tépje, nehogykirántson vele búzaszálat is. Akarta, hogy

128

lilioma legyen tövisek közt, de nem adottneki baltát, sem tűzcsóvát, hogy a tövis-bozótokat erőszakkal kiirtsa. Akarta, hogytanúságot tegyen róla s hogy e tanúságerejében a világ Istenhez térjen; de ugyan-akkor azt is akarta, hogy a világot a szentSzűz úgy térítse hozzá, mint ahogy a napvisszatéríti a földet sötétségből világosságbas a tél dermesztő fagyából a tavaszi pom-pába. Akarta, hogy a szent Szűz legyenaz az evangéliumi asszony, aki mikor el-vesztett akár egy garast is, arról le nemmond, hanem gyertyát gyújt s bevilágítágy és láda alá s tűvé teszi a házat s nemnyugszik, míg meg nem találja; tegyen ígya szent Szűz; ne vesse meg még azt asehonnait, azt a garasnyi értékű lelket sem.Az által, hogy szeret s nagyrabecsül, ne-veljen rá minket is nagyrabecsülésre s he-lyes önszeretetre. Az ő nagy, szép lelké-nek szeretetén nőjjön naggyá a mi nyo-morék lelkünk; szívének melegétől legyentavaszunk s bontakozzunk ki gyarlóságaink-ból szebb, erőteljesebb életre. Így ébreszt,így fejteget s bontogat csirát s rügyet anapsugár; így emelte s vonzotta magaután Krisztus is a világot tisztább s illato-sabb lelkiség magaslataira: így tesz a szent

129

Szűz is. Irgalmas és kegyes; nem szakítki gyökerestől, nem perzsel föl, nem vágki, nem sújt karddal, sem villámmal; ha-nem elénk áll ragyogó szépségében s meg-hódít s nevel hitre, reményre és szeretetre.Fogadjuk komolyan minden intelmét; felel-jünk meg minden vonzalmának s irányítá-sának; hadd legyen látszatja rajtunk, hogymily vezetés s nevelés alatt állunk.

Mint lép elénk a bold. Szűz abethlehemi barlangból?

a) Először is, mint édes anya, gyerme-kével karján. Épen ebben az anyában mu-tatkozik be a sértetlen, erőteljes és szépnőiességnek eszménye. Ő is, meg a gyer-mek is a legjobb a maga nemében. Ez agyermek az Isten legnagyobb ajándéka,nagyobbat nem adhatott volna nekünk sazt az ajándékot a szent Szűz által, a nap-tól övezett asszony által akarta nekünk jut-tatni. Ez asszonynak volt az a missziója, hogyaz Isten fiát nekünk lehozza s azért al-kotta meg őt az Úr is fölségesnek s árasz-totta el lelkét annyi kegyelemmel, hogy emisszióját méltóan teljesítse. Ami őt al-kotja s ami benne van, az mind gyengéd,bensőséges, mély s ugyanakkor sértetlen,friss s erőteljes; a kegyelem s a természetharmóniában egymásra illenek. Jól mondtaszent János a Titkos jelenések könyvében,hogy az asszony «nagy jel», hogy égi tü-

131

nemény, hogy ragyog, mint a nap, hogytehát a szellem s a szépség megtestesüléses legszebb kiadása az Istenhez hasonlóembernek. Ez az asszony nem merev, hi-deg fölség, hanem egy személyben fölsé-ges is, meg anyai is. Ezt megérezte a ke-resztény áhítat, azért mikor imájában úgyüdvözölte a szent Szüzet, hogy «Üdvöz-légy mennyország királynéja«, rögtön hoz-zátette, hogy nemcsak királyné, haneméletet adó «élet» s gyönyörűséges «édes-ség« s vonzó s nyugtató «reménység» is.Mikor pedig nem az égről ragyog sze-meimbe, hanem a bethlehemi barlang ke-retéből sugárzik felém a szent Szűz, abbanis mély értelmet látok. Elgondolom u. ismagamnak, hogy a barlangokat voltaképena kőzetben szivárgó víz vágta s hogy abarlang eszerint régi földalatti folyások-nak ágya, melyek azóta másfelé vették út-jukat; ez a bethlehemi barlang is ilyenrégi elapadt vízfolyásnak medre, mely em-lékeztet minket az életnek sokféle elapadófolyásaira, melyek friss erővel ki-kifakad-nak, csurognak és karikáznak, azután gyen-gül lejtésük, tünedezik erejük s elfogy szép-ségük. A fakadó, virágzó életre végre is márcsak egy sötét üreg, a sír emlékeztet. Mi-

132

kor tehát a bethlehemi barlang sötét ke-retében a sugárzó nőiesség legszebb szim-bólumát, a szent Szüzet látom, a jelenségarra is figyelmeztet, hogy a nőiesség bájaés szépsége hamar szétfoszlik, hacsak atermészetben, fizikán s fiziológián épül;azért telíteni kell azt lélekkel, a termé-szetet egyesíteni kegyelemmel, az elvirágzószépséget egybe kell kötni szellemi üde-séggel. Lelket kell érvényesíteni a testben,szellemet az érzékiségben, fegyelmet azösztönösségben. Minden szépség s mindenharmónia a mértékből, az arányból való.Mikor a léleknek gondolata árad ki azanyagra, mikor a forma — ez is gondo-lat — ömlik el a testben, v. is mikor alélek lefoglalja az anyagot s kifejezi magátbenne és rajta, akkor születik meg a szép-ség. A bold. Szűz a szellemi fölényességreint s a virágzó életet az elkerülhetetlenelmúlással szemben maradandó értékekkelgazdagítja. Nem akarja, hogy az életnekne legyen virága, hanem azt, hogy legyenörök értéke s az által szellemi szépsége.Ez az utóbbi nem hervad el soha.

b) Ugyancsak e barlangból lép elő a kis-dedet csillapító, könnyet törlő, mezítelentruházó könyörület a boldogságos Szűz

133

ideális, anyai szeretetében. Itt kanonizáltaIsten saját anyjában az irgalmat s az anyaiszeretetet. Anyjában tüntette föl az isteniszeretetnek a világban oly gyakran nélkü-lözött gyengédségét. Kemény a világ sora,gyakran ugyancsak nem látni rajta a sze-rető Isten nyomát; részvétlen s kegyetlensokszor a természet s nem vesszük észrerajta, hogy az Isten szeretetben alkottameg törvényeit; de ne zavarodjunk megaz élet változatain; fény és árny, halál ésélet váltakoznak útjain s bármily keménylegyen is a természet rendje, beleállítottaabba is az Úr a szerető lelket, az anyát,a legédesebb szeretetet. A szent Szűz ki-rályi nőisége s az Istenanya érintetlen szép-sége bájt kölcsönöz a rideg barlangnak sa kemény isteni akaratnak. Ez az asszonyünnep a világban. Arcától, mosolyától, te-kintetétől kedves lett az őt körülvevő sze-génység, nélkülözés és félreismerés. Ő milyjó, hogy ez isteni asszonyt s anyát adtanekünk s hogy nem nyomta el, nem ho-mályosította el rajta az asszonynak, azanyának kellemét s hogy a szánakozó sze-retet szépségét lehelte rá! Ez a legszebbteológia, a megkoronázott s fölmagasztalt,szép természet. A szent Szűz belenéz a

134

megtestesült Isten szemeibe s meglátjabenne az emberiségnek való víziót, hogyszeretet által lesz az ember isteni s hogykönyörület s irgalom honoljon szívünkbenegymás iránt, kivált a szenvedők s gyen-gék iránt. Legyen karácsonyi szeretetünkelső sorban a gyermekek iránt. Szerete-tünkre vannak utalva, szeretetünk légköré-ben fejlődhetnek csak szerencsésen. A szentSzűz bája, szépsége és kelleme, az anya-sággá nemesbült nőiség nevelik bennünk ezérzést. Hallgassunk e nemes, szent gondo-latokra s tisztelő szeretettel emeljük föl aszegény, szűkölködő gyermeket.

«Wer dies jemals hat empfunden,Ist den Kindem durch das Jesukind verbunden.»

(Breniano.)

c) A bethlehemi barlangból felénk jönaz «erős asszony» is, aki nővéreinek föl-szabadítására siet. Ez a fölséges asszony azátkot s a szolgaságot áldássá s szabadsággáváltoztatta. Az asszony a férfinek is rabjalett, önkényének volt alávetve s a viszony,melyben a férfihez állott, az ő megalázta-tását s szégyenét folytonossá, állapottá tette.Ide is akart szent ellenkezést állítani s aszent Szűzben, annak a tiszta, nemes, föl-

135

séges asszonynak a típusát lépteti föl, akia durva, erőszakos korszakok rabnőjét ki-szabadítja s a világba a tisztább s szebbnőiesség motívumait inspirálja. Ez a nőies-ség tisztaság, szívbeli jóság és szépség,mely vonz s a bensőséges s gyengéd haj-lamok hatalmát gyakorolja. Tiszteletet ger-jeszt s magában álló, nagy értéket kép-visel. E tiszteleten át alakul a nő állása;a társadalmi állás, a szerep, a kihatás, aférfihez való viszony, mindez egy szép lel-kiségnek bájával. A szent Szűz csak a pél-daképet s eszményt ragyogtatja mindenkor-nak asszonyai felé. A mi civilizációnk ismás szerepet, más tért biztosít a nőnek;nem akarja, hogy tudatlanok s felelősségnélküliek legyenek; nem akarja, hogy bá-buk s babák legyenek s e részben a ha-ladás sokfélekép elváltoztathatja a női tí-pust, de azon, hogy nők legyenek, hogynőiesek legyenek, nem fog változtatni. Neváltoztasson a tiszteleten, ne változtassonazon a sajátosságon, mely a nőiességet,mint önálló értéket emeli ki. A szent Szűznyomában haladó nők is tüntessék felmagukon nemüknek s lényüknek azon vo-násait, melyek varázsa tiszteletre gerjeszts hódolatra kényszerít. A nők tisztelete

136

simuljon a szent Szűz személyéhez, belőlevegye tápját s eligazodását. Sok romantikafűződik e tárgyhoz, de az érzések benső-sége és tisztasága a legkifogástalanabb ottvolt, hol a Madonna arcáról s lelkérőlesett fény a nőre s mindenkire, ki hozzáközelített. A boldogságos Szüzet tisztelőnők meg fogják érteni, hogy a nő azértjött a világra, hogy többet éljen másnak,mint magának s megtanítsa a férfiakat isarra, hogy fontosabb a világra nézve kö-telességeket teljesíteni, mint jogokat kö-vetelni s megtanítsa arra, hogy észnél, tu-dásnál többet ér a lelki tisztaság s azerény!

Mária bemutatja Jézust.

a) «És minekutána elérkeztek az ő tisztu-lásának napjai, Mózes törvénye szerint, Je-ruzsálembe vivék őt, hogy bemutassák az «Úr-nak» (Luk. 2. 22.) Midőn a szülés utána mózesi törvény által meghatározott időeltelt, minden édesanya fölment a temp-lomba, hogy elsőszülöttjét, ha figyermekvolt, az Úrnak szentelje s önmagáért atisztulási áldozatot bemutassa. Így tett aszent Szűz, ő is fölment, hogy bemutassaelsőszülöttjét; de míg a többi anya csakjelképesen áldozta föl fiát, addig a szentSzűz átértette s átérezte ez áldozat nagys keserves valóságát. Ő oly megrendítőhittel megy föl a templomba, amilyennelÁbrahám ment hajdan a Mória-hegyre,hogy fiát föláldozza. Ábrahám föláldoztagyermekéhez való szeretetét s hozzáfűződőminden reményét az áldozatot követelőisteni szeretetnek, bár nem értette, hogy

138

miképen legyen ő, ha fia most meghal,«sok nemzetnek atyja»: a szent Szűz el-lenben már megértette Izaiás szavát: «haéletét adja a bűnért, hosszú életű ivadé-kot lát» (Iz. 53, 16.); ő megértette, hogyszent fiának vére lesz a nemzetek magva,hogy azok belőle sarjadnak; megértette,átszenvedte s így hozta áldozatát. Az Úradta a gyermeket neki; 40 napra adtaoda, mikor elvonultságában, csendes ma-gányában élvezte, imádta, csókolta; most40 nap múlva visszakéri s ő odaadja. Föl-viszi, hogy a törvény szerint az Úr jogareá tábláztassék, hogy a világ terhe reáháríttassék s hogy az Úr már most fogadjael vérét s életét. Mily nagy érzések ésszenvedélyek ütköznek a szent Szűz lel-kében! Aki őt látja, a halavány édes-anyát, az egyszerű, szegényesen öltözöttnőt, nem sejtené az érzések s az öntudatvégtelen méreteit. Pedig a megváltásegész nagy terve és konfliktusa eleven ér-zéssé s hősiességgé fakadt ki benne. Mindaz,amit Isten neki adott, mikor e fiút adta samit tőle elvett, mikor ez áldozatot velemeghozatta, lelkében érzés, akarás s életvolt. Tengernyi érzelmek szakadtak föllelke mélyéből, mint dagályok fölemelték

139

s azután megint elborították; de hitevitte s ő lehajtotta szép fejét s rábíztamagát, kincsét szenvedését az Úrra. Ő ahitnek szellemében járt el s rábízta ma-gát nagy, keserves áldozatában az Úrra,mint ahogy a gyermek rábízza magátédesanyjára vagy a menyasszony lovagiasjegyesére. Ezt az odaadást, ezt a bízómegnyugvást kín s könnyek dacára nemlehet pszichológiai analízis tárgyává tenni;nem okoskodás az s nem tudás, hanem alélek odasimulása a vezető, fölséges isteniakarathoz, mely ép az odasimulásban ta-pasztalja meg közvetlenül az isteni beha-tásokat. Megtapasztalja azt is, hogy nekiépen így kellett tennie, ahogy tett s hogymikor így viselkedett, akkor fejtette s há-mozta ki önmagában a legszebb s legérté-kesebb lelkűséget, véghezvitte a legna-gyobb jócselekedetet. A bizalomtól sisteni szeretettől átjárt áldozatnál nagyobbs értékesebb jót nem vihetünk végbe, deez a nagy jó épen természeténél fogvanem lép ki a nyilvánosság elé, hanemrejtve van az emberek szemei elől; csakisIstené. Istentől való az az erő is, melyaz áldozatban érvényesül s melyet csakisbelőle meríthetünk. A bold. Szűznek ez a

140

templomi bemutatkozása is telítve van eszellemmel s ez erővel; lelkesíti őt a bá-tor, tetterős hit. Mivel az élet útjai min-ket is sokszor ily áldozati oltárok elévezetnek, szítsuk fel magunkban a szentSzűz példája szerint az áldozatos hitet smondjuk magunkban: utánozni akarom őt,hiszen gyermeke vagyok; legyen meg háta gyermekben az édesanya lelke. Ő meg-hozta áldozatait, meghozom én is, ígymajd jobban hasonlítok reá s öröme telikbennem!

b) A boldogságos Szűz, mikor a tem-plomba fölérve az Úrnak mutatja be sszenteli szent Fiát, átérzi, hogy a tör-vény nevében Isten szent akarata szerints az ő céljainak szolgálatában áll itt. Őtudta, hogy ő ebben az egész, nagy,fontos történésben csak mint eszköz sze-repel, azért is felelőssége teljes tudatábanállott. Szemtől szemben áll Istennel,aki megbízta őt, hogy járjon el szándé-kában. Azért nem is vonakodik egy csep-pet sem, hanem hűségesen teljesíti, amitIsten kivan tőle. Azt kérdezték egyszervalakitől, aki komolyan törekedett a szent-ségre, hogy mely gondolat ragadta megleginkább lelkét s ő azt felelte: «az,

141

hogy felelős vagyok Uramnak Istenem-nek önmagamért, életemért s üdvössé-gemért«. Rendkívül fontos dolog, hogy afelelősségérzet átjárja még csontjainkat svelőnket is. Valamennyi szentet e felelős-ségérzet jellemzi; mélységesen át vannakjárva annak a nagy s elkerülhetetlen szük-ségességnek érzetétől, hogy mentsék megsaját lelküket s viseljék gondját másoküdvösségének. Hogy állok én e részben?Beleégett-e már lelkembe az érzet, hogyIsten kezeimbe helyezte le saját üdvömets hogy számon kéri azt majd tőlem? Haakarom, jól gondozhatom azt, de el isveszthetem, ha nem törődöm vele; Istenazonban mindenesetre számon kéri tőleméletemet. Az Isten a bold. Szüzet a vi-lág üdvözítésének munkájába állította bele.Köze van neki az én lelkemhez is. Ő is,meg én is, tehát együtt dolgozunk sajátlelkem üdvözítésében. Ez a tudat nagyonlelkesíthet. Ah, ily társaságban igazánhelyt akarok állni! Igazán hű s lelkiisme-retes akarok lenni! Bele állok lelkem üd-vének mintázásába a legélénkebb felelősség-érzettel, mint aki érzi, hogy rajta fordulmeg minden s hogy nem tehet szemre-hányást senki másnak, ha esetleg elvész.

142

S úgy akarom ezt végezni, mintha egy-magam élnék a nagy világban s mint aki-hez a szent Szűz küldve van, hogy útba-igazítsa s komoly törekvésre s munkáraserkentse s segítse.

c) A szent Szűzről áldólag s magasz-talólag emlegethetjük, hogy mindent ka-pott, amit ember, nő, édesanya Istentőlkaphatott, de voltaképen itt a templom-ban érezzük azt át, hogy ő mindezt azértkapta, hogy az Úrnak visszaadja s azáltalmindaz azután a mienk is legyen. Az őörömein s fájdalmain át jött a megváltáskegyelme mihozzánk. Az ő keble az elsőoltár, mely a kereszt oltárát jelképezte;az ő két karja a kereszt két karját pó-tolja s a Golgotha egész tragédiája egyszerető édesanya epedő fájdalmában bírjapraeludiumát. Hálás, résztvevő szívvel kella szent Szűz előtt leborulnunk, kinek lel-kében záródik már itt Krisztus szenvedéses záródik úgy, hogy kiváltja benne azáldozatos lélek egész hevét s kínját. Deúgy-e, mikor a szent Szűz így mindentodaadott, amit kapott, ugyanakkor aztkell gondolnom, hogy minden tökélyt el-nyert s minden kegyelmet sajátos élettéváltoztatott el magában; föltétlenül érvé-

143

nyesítette magában az isteni akaratot,úgy, hogy nem volt benne semmi, ami azövé maradt volna. ]gy emelkedett ő ittis kegyelemben s kapott még többet,mint ami volt, ami a lélek odaadását sIsten iránti szeretetét illeti. Szent fiátodaadta, de ez odaadás által szent fiaszeretete s vele való életközössége s lel-kének vele való egyesülése mélyebb, iz-zóbb, szorosabb lett. Nekünk is így kelladnunk Istennek mindent, amit kivan tő-lünk s hinnünk kell azt, hogy minél töb-bet adunk, annál többet kapunk s itt fő-leg azokra az áldozatokra gondolok, me-lyeket lelki előhaladásunk s tökéletesedé-sünk érdekében kell hoznunk. Mert amitígy adunk az végre is olyasmi, ami in-kább választófal köztünk s az Úr közt,valami, ami kivetni való, valami, ami tá-vol tart tőle. Ha a harangércbe vasdarabvagy salak vegyül bele, akkor a hangnem tiszta, a harang nem zeng, ha pediga harangércből ezt a salakot kidobjuk,hát elvettünk ugyan a harangból valamit,de voltakép visszaadtuk a harangot önma-gának, rezgési szabadságának, harmonikushullámzásának, abból csendül meg szeb-ben zenéje. Valami ehhez hasonló törté-

144

nik lelkünkben is. Odaadni magát Istennek,az annyit jelent, mint odaadni neki vala-mit, ami miatt idegenek vagyunk veleszemben. Aki így adja magát az Úrnak,aki azt adja s azt veti ki, ami nem kor-rekt, ami nemtelen s kifogásolható voltbenne, az, mikor ezt odaadta, voltaképenönmagát kapta meg helyesebben s har-mónikusabban. Istennek odaadni magáttehát annyit jelent, mint helyesebben visz-szakapni magát, visszakapni arra, hogylelkesebbek, erősebbek legyünk. Az ilyenlélek erőforrásaiból kivetődött az iszap,az ilyen lélek izzásából kipergeti a salak,mélyebb lett benne az isteni élet lükte-tése s izzóbb a szeretet heve. Adjunkígy Istennek mindent, amit kíván; ígymajd örömünk is teljesebb lesz. A szentSzűznek ugyan ez áldozatnál könnybelá-badtak szemei, de a szívében az a nagyöntudat élt, hogy ezt Isten akarta, vigasz-szal s békével eltöltötte könnyes szeműszép lelkét s aki megteszi ezt majd ve-lünk is.

Mária keresi Jézust.

(Luk. 2, 43—49.) a) A szent Szűz tehátmit sem sejtvén, hogy a gyermek Jézus atemplomban maradt s azt gondolván, hogyszent József társaságában van, ténylegelvesztette őt. Nem kételkedünk, hogyhibáján kívül vesztette el, de azon cso-dálkozunk, hogy az Úr e szenvedéstőlmeg nem kímélte édesanyját s hogy őta vajúdó s elhomályosuló gondolatok, azaggodalmak s a vágyak ütközéseibe bele-állította. Ott állt a szent Szűz s szentJózsef, ahol a többi ember, mikor fáradal-mak, gondok közt kell az élet útjain előremennünk, mikor erőinkre utalva, nélkülö-zéseinktől hajtva s reményeinktől élesztveboldogulni akarunk, mikor az előre nemlátott jobb jövőt a jelennek nehézségei sérthetet]enségei közt kell megalapoznunk.Íme a szent Szűz s szent József a gyer-mek Jézus nélkül a földi élet realitásában

146

s aggodalmaiban! Mi az aggodalmakatnagyon tiszteljük s a szent Szűz lelkénekegyik nagy fájdalmát látjuk bennük, hi-szen ő maga jellemezte lelkületét, mikormondotta: «dolentes quaerebamus», fájószívvel kerestünk téged. S jó lesz a szentSzűz ez annyira emberi helyzetét és sorsátemlékezetünkbe vésnünk. Ő is, mi is azéletbe, a fejlődő s köztünk kialakuló világba,abba a nem kész s folyton készülő s elváltozókörnyezetbe vagyunk beleállítva. A ter-mészet s a történelem folyása nem tér kia jó ember elől azért, hogy megkímélje,sőt ép' úgy ütközik bele jóba, rosszba,hogy azután kitűnjék, hogy ki a jó, ki arossz. Az élet folyamában nincs meg azerkölcsnek az a privilégiuma, hogy aztbaj s megpróbáltatás ne érje; azért ez azigény, ha nem is valljuk be magunknak,mégis ott rejlik egyik-másik érzésünkbenés különféle gyötrelemnek szomorúságnaka forrása; ezt tehát mint nagyon is em-beri gondolatot s hajlamot ki kell magunk-ból vetnünk. Mi úgy vagyunk az erkölcsijósággal, hogy hajlandók vagyunk mind-járt jutalmat s elismerést várni érte s ösz-tönszerűen ütközünk meg azon, ha nemígy történik. Ah kérjük a szent Szűztől

147

azt a reális alázatot, melynek nincs igé-nye arra, hogy a földi s emberi élet ter-mészetes folyamából kiemeltessék, hogyprivilégiumokat, figyelmet s óvatos keze-lést igényeljen maga számára. Menjünkszépen, kitartóan előre az erény s köte-lesség útján vigaszban s vigasztalanságban,napsugárban s éjszakában, előzékeny ésdurva, kedves és hálátlan miliőben s ál-lítsunk a világba lelket, mely az Istennekszolgál híven, de azért tudja azt is, hogyaz ő örök, nagy gondolatait e világ fo-lyásában nem érti meg egészen. Se baj;a folyamot nem ismerjük, de tudjuk, hogya tengerbe szakad, az elég nekünk. Isten-hez vezet az erényes élet s nem szabadazon megütköznünk, hogy az erényes életfolyamában is kavarog iszap, hogy abbais dobhatnak az emberek követ, mely föl-borzasztja tükrét; se baj, sebaj, azért azerényes élet folyama továbbhalad s min-dig közelebb hoz az Úrhoz!

b) «Íme atyád és én.« Erezzük a vigasznagyságát, mely e szavakban rejlik. Fájda-lommal keresték Jézust, de ketten kerestéks ez volt vigaszuk. A bold. Szűznek kedvess erős támasza volt e keserves napokbanszent József s mi is megvigasztalódunk,

l48

ha elgondoljuk, hogy nem volt elhagyatva,hanem hogy volt ily hűséges gyámolója.«Suae matris solatium» — mondja az egy-házi ének — szent József volt az Istenanyjának vigasza. Másrészt meg szintemegdöbbenünk, mikor ezt kimondjuk. Hátkell a földön az Istenanyának is vigasz?S íme az evangéliumi történet szolgáltatjaa feleletet. Akár mily magasan állnak ke-gyelemben s szeretetben Istennek szent-jei a földön, a szívük mégis emberi; azpedig mindig megérzi a csapást s azértaztán szívesen veszi a vigaszt is. Hiszenmíg a földön járunk, addig az istenszere-tet is inkább vágy, epedés, szomj, mintbírás és élvezés s így meg van a szívneka vigasz felvételére való képessége. Telí-tés e részben nincs. S ha az akarat márle is tett minden vágyat az Úr lábaihoz,de azért az érzés lázong, szüntelenül ka-varodik s váltakozik bennünk a belátásfénye s a kétség árnya, a megnyugváss ellenszegülés érzete s győz az érvelé-sen a kesergés. E részben azonban jólesz mindig szemelőtt tartanunk, hogyez érzésektől nem leszünk rosszabbak, hacsak akaratunkkal kitartunk az urnái, ahollegnagyobb vigaszunk végre is ez lesz:

149

«nálad vagyok, tőled el nem szakadok,Uram, akármilyen érzések járjanak is ben-nem.« De azután szívesen veszem azt iss nem gondolom, hogy erényességemetcsökkenti, ha az Isten jó barátot ad ne-kem, kiről elmondhatom: ő és én fájda-lommal álltunk egymás mellett az Isten emegpróbáltatásában, fájdalommal nélkülöz-tünk, fájdalommal kerestünk, de hála Is-tennek, hogy ő és én együtt voltunk!Vigaszul szolgált továbbra az is, ha fáj-dalmainkban s keserveinkben észrevesszük,hogy veszteségeink dacára van még sokmindenféle javunk, mit még el nem vesz-tettünk s ha látjuk, hogy Isten bár el isvett tőlünk sokat, de még mindig drágakincseket hagyott nekünk. Idetartozik azis, hogy vegyük észre bajainkban az életkellemes oldalait is, ha pl. panaszunk vanegyes embertársunk ellen, hogy ilyen megolyan, ugyanakkor észre kell vennünkazt is, hogy hibái mellett vannak jó ol-dalai, hogy pl. nem durva, nem munkake-rülő, nem hűtlen; íme e jótulajdonságai,lelkének e jó oldalai megmaradnak s vi-gasztalnak minket. Adjunk a rosszban há-lát a sok jóért s veszteségeinkben gon-doljunk megmaradt kincseinkre s örül-

150

jünk nekik. Tudom ugyan, hogy szívemfolyton az üresség, a veszteség felé haj-lik, de hát állítsuk az űrbe, hol a halál sa balsors nagyot szakított életünkön, azIstent, a veszteség által sebzett szeretethelyére az istenszeretetet s mondjuk ma-gunkban: előbb itt hitvesem, szülőim,gyermekem vagy jóbarátom állt, most márüres az a hely, elvesztettem őket; de nemaradjon üresen, lobogjon hát az isten-szeretet az emberszeretet hűlt helyén!Ürességet a szeretetben nem tűrök..,szeretek, szeretek.

c) (Luk. 2, 49. 50.) A legfelségesebb slegtökéletesebb léleknek is megadás kells mindegyikről nagyon sokban igaz, hogy«ők nem értik meg az igét.» Oly sokvan, amit nem értünk s ime itt a szentSzűz s szent József, Isten meghittjei isosztoznak e sorsunkban. De nem, cseppetsem fogok fönnakadni, ha elgondolom,hogy bármit gondolunk, érzünk vagy te-szünk, mindannyiszor önmagunkból indu-lunk ki s a mi fogásainkkal fogjuk meg adolgokat. Minden fölfogásunkba, Ítéle-tünkbe s nézetünkbe saját relatív voltunk,nevelésünk s hajlamaink, sőt hangulatainkvannak beleszőve. S minél jobban ismer-

151

jük önmagunkat s az emberi természetet,annál inkább meggyőződünk, hogy látá-sunk, tudásunk, ítéletünk, ha igazságot ismond, de messze esik a teljes igazság bi-rásától, azért aztán oly sokban «nem ért-jük az igét.» De hát nekünkvalóan elegetértünk ahhoz, hogy Istenhez ragaszkod-junk s hogy a legjobbat akarjuk. Ha pe-dig megpróbáltatás elé kerülünk s nemfér a fejünkbe, hogy miért bocsátotta Is-ten ezt reánk, akkor is tudjuk, hogy mia kötelességünk, t. i. hogy ne botránkoz-zunk meg, hanem találjuk föl a helyün-ket s járjunk el relatív ismeretünk s ahit világossága szerint. A szent Szűz isígy tett; nem értette meg fiának igéit,de elfogadta a megpróbáltatást s meg-nyugodott abban, hogy az mind Istennekszent akarata volt.

Názárethi csendélet.

a) A szent Szűz názárethi élete Istenjelenlétében folyt le páratlanul, mert agyermek Jézussal való együttlétben köz-vetlenül megérezte az Isten közelségét;de az érzések dacára a szent Szűznek eza názárethi élete is a hit világosságábans ugyanakkor a hit homályában folyt le.Ő nem látta az Istent, hanem hitte,ugyancsak ő nem látta az Istenség máso-dik személyét a maga Istenségében, hanemhitt benne, hitte azt, hogy az Isten Igéjee gyermekben egyesült az emberi termé-szettel. A szent Szűz foganta, a szentSzűz szülte az Isten fiát, de hogy ez azIsten Fia, azt hitte. Egész életére ki voltöntve a hitnek biztató fénye, de ettől avilágosságtól a föld föld, a puszta puszta,a kereszt kereszt volt. Az ő életutai ispusztán s üldözéseken át vezettek, s az-után szegénység s fáradalmak közt telt el s

153

hogy ő ezekben is az Isten végzését látta,azt hitének köszönhette. Az Istenség előtteis szent titok volt, de ő átkarolta e tit-kot s az élet homályai még csak jobbanösztönözték, hogy teljes odaadással s hű-séggel ragaszkodjék az Úrhoz. Nem vártő maga számára engedményeket, nem igé-nyelt kiváltságokat, nem gondolta, hogy agondviselés vele kivételt csináljon, — nem,ő az Úr alázatos szolgálója volt mint Is-tenanyja is, aki az élet vándorútjain ipar-kodik előre az Istenlátásnak boldogságába.Ez a hit sugárzott lelkéből s szeméből;ez a hit volt az ő lámpája s fényétől lettoly kedves és bájos egész egyénisége; az«oculus simplex» igézetével nézett magakörül. Ez a világosság világított nekiotthon s az utcán s e világosságtól elégvilágos volt élete, ha nem is volt verőfé-nyes; annyira világos volt, hogy világa1000 év múltjából is világít még felénk sminél sötétebb lesz körülöttünk, annálbiztatóbban int felénk az ő világossága stanúságot tesz Istenről s Krisztusról s azélet művészetére minket rásegítő kegyel-mükről. A szent Szűz lelke belevilágít azén lelkembe is s biztat, mintha csak mon-daná: neked is van ily világosságod, őrizd

154

és élj benne s szerinte. Krisztus urunk isezt akarja, azért mondotta: «Világoskod-jék a ti világosságtok». Mindnyájunknakkell világoskodnunk; nemcsak a feltalálók-nak, a felfedezőknek, a költőknek s mű-vészeknek, hanem nekünk is; mert mind-nyájunknak szól a krisztusi szó: «világos-kodjék a ti világosságtok». A világosságpedig nem fél a sötétségtől s azon semkételkedik, hogy tud-e világítani; sőt mi-nél nagyobb a sötétség, annál inkább vanelemében. Én sem kételkedem hát abban,hogy tudom-e megvilágítani az én vilá-gomat. Hogy ne tudnám? De ha a két-ség néha mégis megszállna, eligazít egytekintet a názárethi házba. Sötétség vanitt is, ott is; de a mécs is ugyanaz, melynem más, mint a hívő lélek; belőle valókaz életet megvilágító kisugárzások: a hit,a bizalom, a jószándék, a megadás Istenszent akaratán. O édes szent Szűz, miótaég s ragyog már a lelked s világít ne-künk is s szól hozzánk azon a nyelven,melyen a fény s a szépség beszél! Ezt anyelvet én is értem s egyre jobban meg-értem, amire bátorítasz, hogy tudniillikéljek én is hitből, éljek egyszerűségben sa nemes, szép élet valóságában s hasonló

155

leszek hozzád s közel leszek Istenemhez, kimajd megnyugtat s megvigasztal engem.b) A názárethi ház az életművészet is-kolája s minden helyisége valóságos mű-terem. Azonban ott nem művek, haneméletek készülnek s készülnek úgy, hogyfolynak; itt az életművészet folytonos sremeklése e művészetnek ép a názárethiház lakóinak élete. Nekem is kell dolgoz-nom életemen; nem kellenek ahhoz nagys fényes tehetségek, sem gazdagság, semelőkelőség, hanem hivő öntudat, érzék azerény iránt s finomság és tapintat az életvirágsziromgyengédségű fakadásai iránt.Érzék kell belém az öntudatomban felve-tődött, azután az akaratommal átfonódottérzések, indulatok iránt s az életnek er-kölcsi tartalma iránt. Észre kell vennema jót, mely öntudatomban jelentkezik;meg kell becsülnöm a kötelességek nagyértékeit s örülnöm kell azon, hogy a jó-indulat melege fakad lelkemben s hogyjó cselekedeteimmel szebbé s jobbá teszemmagam körül a világot. Ez az én világos-ságom, ebből adok másnak is s környeze-temnek s a jóság az erény hatalmát lép-tetem a térbe s időbe, hogy az anyagfölött is úr a lélek legyen. Tehát életet,

156

lelket s szellemet árasztok kövek, sziklák,fák, falak, bútorok közé. S az ilyen élet-ből lesz más élet a világban. Igaz ugyan,hogy az élet nagyon is köznapi s hogyszobákon, műhelyeken, műtermeken, gyá-rakon, utcákon át oly zavarosan, oly ék-telenül folyik s kavarodik, de azért azéletnek minden lélekben vannak mélységeis örvényei is; a boldogság vágyai s igé-nyei a közönséges életben is pihennek; aköznapi életben is fölfödözhetjük az esz-ményi lelkület rajzának elmosódott vona-lait; az erkölcsi nagyság gyökerei s csi-rái minden lélekben rejlenek, csak felkellene azokat ébreszteni s az erkölcsijóra úgy rezonál a lélek, mint egy meg-csendülő, egykor ismert, de már elfelejtettének. S így van ez bennem is. Örülökneki s ép azért nem kicsinylem életemet,hanem azon leszek, hogy azt a maga er-kölcsi értékei szerint taksáljam s az érté-keket lépten-nyomon kiemelni s kidol-gozni iparkodjam. «Bármit tesztek, —mondja szent Pál — mindent Isten dicső-ségére tegyetek«; ebből tehát az követ-kezik, hogy minden cselekedetünk ténylegarra alkalmas is, hogy Isten dicsőségéreváljék, alkalmas arra, hogy Isten gondo-

157

latai szerint erkölcsi tökéletességbe s szép-ségbe öltözködjék. Ha egy pohár vizetnyújtok valakinek Isten iránti szeretetből,annak örök értéke lesz; bizonyára nem avíz, sem a pohár miatt, nem is a szomjasember fölüdítése miatt, hanem azért, mertisteni lélek (a megszentelő malasztban élőember) Isten gondolatai szerint, isteni lel-külettel (hitből), isteni jósággal, természet-fölötti jószándékkal adja azt a pohár vizet.Az a külső cselekedet s ezt mondhatjukaz egész életről, csak burok, csak fogla-lat; olyan mint a papír, melybe gyémán-tot s drága követ göngyölítünk. Bizony apapír keveset ér s ugyancsak közönséges,de a gyémánt s drágakő nagy érték. Kül-sőséges életem is csak papír, de lelküle-tem drágakő legyen!

Mária a kánai menyegzőn.

a) És harmadnapon menyegző lőn....(Ján. 2, i. 2.)

Mindaddig az Úr Jézus csendben éltNázáretben s nem siettette nyilvános éle-tét. Talán Jeruzsálemben akavr föllépnielőször, hogy oly sokatmondóan kijelenti:«még nem jött el az én órám». (2, 4.)De hát ha nem is jött el, itt van az édes-anyja s annak kérésére itt léphet föl ssiettetheti az «ő óráját«. Ide tehát még ameg nem kezdett nyilvános élet lelkületé-vel jött az Úr Jézus, mint édesanyjánakhatalma alatt álló fiú; azonban ide márelhozta tanítványait s a szent Szűz ittlátta meg őket. A szent Szűz nem volt alakománál, hanem künn volt külön az asz-szonyokkal s ott vette észre, hogy mi ahiány s mindjárt kérni s közbenjárni kez-dett s Jézus végre is megtette azt, amita szent Szűz kért. S ez elég nekünk.

159

A szent Szűz szíve értünk közbenjárnikész s Krisztus az ő közbenjárását meg-hallgatja. Ez a nagy hit a kereszténység-ben a kánai menyegzőből sugárzik ki sez nekünk olyan tudat, mely menyegzőiörömöt vált ki bennünk. Méltán gondol-hatjuk, mikor a szent Szűz közbenjárásátkérjük, hogy tégy úgy, mint Kánában;nem akartad ott, hogy tisztelőid szomor-kodjanak, ne akard azt velünk sem; kö-nyörögj érettünk, akkor az irgalom s ke-gyelem még távoli órája megjön s mi ál-dásodat élvezzük.

b) «Mi közöm nekem és neked Asszony.»(2, 4.) Asszony, így nevezi az Úr, nemaz idegenség akcentusával, hanem a tisz-telet hangján, ahogyan mi szoktuk mon-dani «Miasszonyunk», «Asszonyunk szűzMária». Mi közöm nekem s neked, vagyismi az én dolgom s mi a tied itt? A tedolgod az, hogy tied voltam, neked enge-delmeskedtem, názárethí házunkban nekedszolgáltam, veled s nálad csendben s bol-dogságban éltem. S mi az én dolgom?Egy új életpálya nyílik meg előttem, az,melyről már 12 éves koromban szóltamneked, «hogy amik Atyáméi, azokban kelllennem». (Luk. 2, 49.) Ezt a pályát Atyám

160

tűzi elém s hogy mikor lépjek rá, az órátő határozza meg. Ez a misszióm tőle vans erre a pályára egymagam lépek s azonmajd egymagamban járok. Az Úr Jézuscsupa szeretet és érzés édesanyja iránt,de kiemeli nagy missziójának szuverenitá-sát, mely a szent Szűz méltóságát is mu-tatja nekünk s miután ezt kiemeli, szentszívének sugallatára hallgat s meghallgatjaédesanyját. Íme, ez a kánai menyegzősjelenet tele van az istenség fönségének saz emberekhez való leereszkcdésének szel-lemével, a boldogságos Szűz pedig akedves szószóló, kinek szavára a fönségleereszkedik s velünk kegyelmet gya-korol.

c) S van itt még egy kedves, megin-dító vonás, az, hogy a bold. szűz Máriá-nak milyen helyet s szerepet jelölt ki akánai menyegzőn az Úr, — hogy milyengondos, jóságos szeretettel kíséri a me-nyegző lefolyását, — hogyan akar mindenborút s árnyat távol tartani a násznéptől.Bátran mondhatjuk, hogy ő e menyeg-zőnek nagy pártfogója s oltalmazója; aza násznép mondhatta elsőnek, hogy «subtuum praesidium», oltalmad alatt állunk.Az Úr Jézus ezzel a házasságot is a szent

161

Szűz oltalma alá helyezte; reá bízta enagy érdeket s azt akarja, hogy a jegye-sek közel álljanak hozzá s úgy érezzékmagukat, mint akikre gondol a szent Szűzs akiket szeretetében megáld. Legyen aszent Szűz a házasok oltalma s áradjona kánai menyegzőből nagy vigasz, nagyöröm és bizalom minden otthonban.

A fájdalmas Anya. I.

a) A szent Szűz a kereszt alatt áll sszent Fiának szenvedése s gyalázata s akörnyezet gyűlölködése s kegyetlenkedésemint sötét éjszaka borul a lelkére. Igen,sötét éjszaka van a nagy megpróbáltatás-ban s a keserves szenvedésben s az az em-ber, akiből önkéntelenül is kitör a kérdés,hogy «Uram, miért ütnek el annyira a teutaid a mi utainktól», érzi, hogy sötétbenáll. Mikor nem látunk, akkor sötétbenállunk s ugyancsak éj van a lelkünkben,mikor be nem látunk valamit. így áll sötétsötétségben a szent Szűz is ott a keresztalatt; az ő szíve is csikorog s megfordulbenne is a gondolat, hogy «Uram, miértezt? miért ennyit?» Abban áll az ő életé-nek tragikuma is, hogy a győzelmes erő-szak keresztülgázol rajta s hogy sötét,esztelen hatalmak elragadják tőle mindazt,ami oly édes s értékes volt neki s ami

163

oly szépen fért meg az Isten szereteté-vel. Az ő szenvedésében is bebizonyult,hogy ami a legszebb s legtisztább a föl-dön, annak Golgotát kell járnia s hogyodaadásban s áldozatban, mint tűzben azaranynak, kell a léleknek salaktalan érté-kességben fölragyognia. Így akarta Isten,hogy ami tiszta s értékes, az mutassa bemagát neki áldozatban, szenvedésben,miután az áldozat s szenvedés vetkőztetiki a lelket önzéséből s az emeli ki a lélekigazi s hamisítatlan erkölcsi értékeit. Azértkellett szenvednie Krisztusnak is s szen-vedés által bemennie dicsőségébe. A szen-vedésben nyilatkozik meg a lélek fölénye;a világot is csak az győzi le igazán, csakaz emelkedik föléje, aki a szenvedésbenis érvényesíti a lélek erejét s hatalmát stürelme s megadása által bizonyítja, hogya lélek több, mint az anyag, a test, afájdalom, az erőszak, a halál. A türelmesszenvedésben nyilatkoztatja ki magát alélek világfölényessége. De azért — ismét-lem — a szenvedő mégis éjben áll s nemért, hanem tesz, tesz vagyis kitart. Ha azilyen szenvedő azt kérdi, hogy «miért,miért mindezt, Istenem?» az nem jelentkétséget, hanem konstatálja a sötétséget.

164

A boldogságos szent Szűz is így áll Jézuskeresztje alatt; szenved, nem lát be, denem is kételkedik s mi ebben is utánozniakarjuk őt. Mikor szenvedünk, azt meg-adással akarjuk tenni; a szenvedő Jézus-hoz s fájdalmas anyjához ragaszkodvahinni akarjuk, hogy a szenvedésben tisz-tító s üdvözítő hatalommal állunk szemben.E hitünk által változik el a szenvedésIstent szolgáló hatalommá s a legnagyobbkétséget, mely Isten ellen hadakozik s aztkérdi: mire jó a szenvedés, azt a türelemoldja meg, mely azt feleli: Isten dicsősé-gére jó!

b) A szent Szűz magára hagyatva szen-ved s ha van is, aki szánja őt, mint szentJános s szent Magdolna s a jó asszonyok,de ezért a kínt ezek sem emelhetik leróla, azt neki kell elviselnie. Így van azvoltakép minden szenvedésben; az mindenegyes szenvedőnek a saját lelkét gyötri sa saját öntudatát kínozza s telíti s abbana benső világban minden ember külön segymagában áll. A részvét nem tünteti ela szenvedést; sőt úgy van az valahogy,hogy a legsajátosabb kínjainkkal s leg-keservesebb szenvedéseinkkel szemben úgyállunk, mint az ujjam; egymagunk vagyunk.

165

Minél mélyebb a szenvedés, annál inkábbvezet el a külvilágtól s odafordít a lélekmagányosságába. Ott azután csak az Istenvigasztalhat; csak neki van szava. Mi isígy leszünk; legnagyobb s legkínzóbbszenvedéseinkben egymagunk leszünk. Eztaz elhagyatottságot érzi a szent Szűz is;azért aztán odatapad tekintetével s lelké-vel Krisztushoz s egyesíti szenvedésétszent Fia szenvedésével s magányát s el-hagyatottságát Krisztus elhagyatottságávals megnyugszik azon, hogy az igazi szen-vedőnek Krisztus példája szerint az el-hagyatottság szenvedését s keserűségét isel kell viselnie. Hányszor állunk ily szellemielhagyatottságban még szerető lelkek köztis! Hányszor nem értenek meg s talánterhünkre is vannak azok, kik különbenszeretnek s meg akarnának vigasztalni!Értsük meg ilyenkor, hogy az a szenve-dés pszihológiája, hogy az embernekazzal többé-kevésbbé magának s egymagá-ban kell végeznie. Ezzel nem akarombecsmérelni a vigaszt, de rá akarok mutatnia szenvedő Úr Jézusra s ugyancsak a fáj-dalmas anyára, kik egymagukban, lelkükbefordulva szenvednek s kik nagyon-nagyonnyomósítják e példájukkal, hogy a hívő ne

166

keressen nagyon vigaszt s enyhülést, hanemmagába térve viselje el bajait Istenért abbana meggyőződésben, hogy nem a vigasz,mely enyhítette baját, hanem a szenvedés,melyet kiállt vigasz nélkül is, lesz majdkoronája.

c) A boldogságos szűz Mária ebben ahitben kapcsolódott Istennel s e vigaszta-lan magányában s elhagyatottságában köze-lítette meg Isten szándékait. Szenvedés,kín s gyalázat dacára mindig hitt szerete-tében. Ez a hit világított neki, úgy hogyérzelmeinek konfliktusaiban is fölismertekötelességeit s teljesítette azokat. E hitrévén nyert erőt s lelket s így a legna-gyobb bajban sem nélkülözte azt, ami általnaggyá lehetett s a küzdelmet megállhatta.Istenem, mily fontos tanulság ez nekünk!Mily nagy bölcsesség és szerencse, ha azember meg van győződve, hogy az erkölcsinagyság minden kelléke mindenkor ren-delkezésére áll, akár egészséges, akár beteglegyen, akár örvendjen, akár szenvedjen.Csak ne fúrja bele magát a szubjektiv gon-dolkozásba s az életnek közvetlen, s miutánitt szenvedésről van szó — tehát keser-ves adataiba; hanem kapcsolódjék Istennels higyje azt, hogy szenvedésben is az ő

167

imádandó szándékait teljesíti. Ez által alélek más tájékozást nyer s egy felsőbbszférába emelkedik, ahonnan nézve a vilá-got s kínjait, a fiziológiailag célszerűtlenfájdalom mögött nagy erkölcsi célszerűsé-get vesz észre. O csak sikerüljön e nagycélokat kiváltanom! Mikor a «StabatMater dolorosa»-himnust imádkozom, aszenvedés e művészetét kérem a fájdalmasAnyától; majd gondolok reá szenvedéseim-ben is s iparkodom szerinte alakítani lel-kemet.

A fájdalmas Anya. II.

a) A fájdalmas Anya nem keseredett ela kereszt alatt sem Isten, sem emberekellen. Hite s szeretete nem volt puha ésérzelgős, mely csak jó időben tart ki,hanem ellenkezőleg hű s kitartó érzületvolt az; azért aztán ki is tartotta a keresztnagy megpróbáltatásait. Hite a sötétbenel nem homályosult, hanem világított sszeretete az őt környező kegyetlenségbennem változott el szeretetlenséggé, hanemmelegítette elborult szívét. Ez a két kisér-tés szokta megkörnyékezni az ember szi-vét. Nem találunk ugyanis feleletet arra,hogy miért hagy az Isten szenvedni, hacsak a szenvedést rögzítjük a kinok értel-metlen folytonosságát nézzük. Isten azilyen kérdésektől sötétségbe burkolódziks nem értjük meg szeretetét, sem azt,hogy mit akar velünk. Hasonlóképenkönnyen szívtelenek leszünk elnyomóink

169

s kínzóink ellenében. Íme, a boldogságosSzűz jó példát ad nekünk e tekintetben. Meg-tapasztalta ugyan őmaga a szívnek e ter-mészetes gyöngeségeit, de kiemelkedettbelőlük s ahogyan erős s rendületlenmaradt hitében, úgy változatlan is volt azemberek iránti szeretetében, még hóhérai-val szemben is. Nagy volt szenvedése, denem tört le alatta; «nagy, mint a tenger,a te keserved«, mondjuk róla a Szentírásszavaival. Ide, a mi fájdalmas Anyánk mellévonuljunk el kisebb-nagyobb bajainkkal!Tekintsünk az ő megrendítő sorsára, melyetIsten mért reá; pedig tiszta és szeplőte-len lélek volt. Hasonlóképen tekintsünk avilág nagy csapásaira, gondoljunk a nagyhajótörésekre s bányaszerencsétlenségekre,a tűzvészekre s földrengésekre; ilyenkorúgy látszik, mintha a világról is mondanáa próféta: «nagy, mint a tenger, a te ke-served«. Sokszor elsötétülne a lelkem, haa világ rengeteg bajaira gondolok; de hátnem ez a jó s helyes módszer. Hanemvalamint a szent Szűz a kereszt alatt vilá-gított hitével s szeretetével s valamint anagy hajótörésekben voltak, kik énekelvementek a halálba s azt hajtogatták: «Kö-zelebb Jézusom, Hozzád, közelebb Hozzád»

170

s így tényleg legyőzték a bajt s a halált:úgy kell nekem is a sok bajban s meg-próbáltatásban élő hittel Isten felé ipar-kodnom s így emelkednem kín és sötétségfölé. Azért vagyok lélek! Szeretettel gon-dolok tehát a fájdalmas Anyára, kinek ten-gernyi volt a kínja s ezt elviselte értem,hogy én viszont az én bajaimat viseljemel vele!

b) A fájdalmas Anya nemcsak nem kese-redett el, hanem résztvevő szeretete épenott a kereszt alatt lett naggyá. A szenve-désnek egyik áldása épen az, hogy mé-lyebb s gyengédebb részvétre gerjed szi-vünk, hogy meg tudjuk érteni s megsaj-nálni szenvedő testvéreinket. A legjobbbetegápoló s a legtudósabb orvos is sokattanul, ha maga is beteg lesz. Krisztusrólis azt mondja szent Pál, hogy «azokbóltanult engedelmességet, amiket szenvedett».Mi pedig részvétet tanulunk azokból, ami-ket szenvedünk. Mikor mélyre esünk,mikor úgy igazán gyöngéknek s gyámol-talanoknak érezzük magunkat, akkor tudvoltaképen megesni a szívünk azokon, akikszintén úsznak a kínok tengerében s akikösszeroskadnak az élet kegyetlen útjain.A boldogságos Szűz lelkét az a nagy

171

részvét járta át, hogy ő a szenvedő ÚrJézus szimpátiájával s könyörül étével nézteaz emberiség bajait; ahogyan Krisztusérzett, úgy érzett ő. Ő tudta, hogy mibekerül az Üdvözítőnek a lelkek üdve s milykínok árán sietett segítségünkre s milyáldozat árán kötötte egybe az ő lelkét séletét a mi ügyünkkel s érdekünkkel. A miveszendőbe hajló boldogságunk sodorta őtennyi bajba; érezte ezt a szent Szűz sép azért, mert Krisztus szenvedését osz-totta, hát osztotta részvétét is; megsaj-nált, megszánt minket s azóta kétszeresjóindulattal segíteni akar rajtunk. Igen, ami nagy Segítőnknek s Üdvözítőnknekédesanyja az irgalom s könyörület szolgá-latába van beállítva; magának szent Fiánakszeretete fordította őt hozzánk s sajátszenvedő gyermekeit ismerte föl bennünk,Krisztus testvéreiben. A szent Szűz tehátirgalmat tanult a kereszt alatt; mi pedigrészvétre akarunk gerjedni testvéreink irántsaját bajaink megtapasztalásától.

c) A szent Szűz nemcsak szenvedett snemcsak könyörült a szent kereszt alatt,hanem meg is bocsátott szent Fia bántal-mazóinak. Krisztus odaállította édesanyjáts minden szenvedését és minden szavát elő-

172

ször az ő lelkével érttette; mert akarta,hogy úgy érezzen édesanyja, mint ő shogy az édesanyja ossza leghívebben aző összes érzelmeit. Nem is volt még csakárnyalati különbség sem Krisztus s a fáj-dalmas anya érzelmei közt s első sorbanáthatotta tehát lelkét?z az első, mélysé-ges szó: «Atyám, bocsáss meg nekik,mert nem tudják, mit cselekszenek«. Ki-érezte a szent Szűz e szóból, hogy azhozzá is van intézve imígyen: «Anyám,bocsáss meg nekik Te is». S ő a szótmegfogadta s teljesítette. Nem is lehetettaz máskép azzal, aki oly közel állt azÚrhoz. S azért mondom én is: ha sokatkell megbocsátanunk, akkor álljunk minélközelebb a szenvedő Krisztushoz s bocsás-sunk meg vele együtt. Kell megbocsáta-nunk; Isten akarja, Krisztus tanítja s aszent Szűz példát ad rá. S én utána indu-lok s nem viselném el, hogy e részbenIsten nélkül, Krisztustól külön, sötét,hideg utakon járjak. Magam is megtapasz-taltam már azt, hogy mily édes a meg-bocsátás. Ereztem azt, mikor másokkal afélreértéseket tisztába hoztam, mikor ne-heztelésüket eloszlattam; éreztem, mintkönnyebbült meg lelkem. Ilyenkor az édes,

173

erős élet hulláma siklott végig lelkemen sfölfrissültem és föléledtem tőle. Ez csakakkor történik meg igazán, mikor mindkétfél szívéről lefoszlik a neheztelés bubája;azért van az, hogy nem elég megbocsá-tani, hanem ki kell békülni. Kibékülniazonban csak akkor lehet, ha ellenfelünkis belátja, hogy rosszat tett s a magarészéről a rosszat jóvá tenni törekszik.Föltéve azonban, hogy bántalmazónk nemakarja belátni hibáját, akkor menjünk csakbékében a magunk útján! Mennyi bánta-lom éri végre is az embert a világon;bocsássa meg, felejtse el s imádkozzékmindenkiért szívből. Kár volna a sebetnyitva tartani s attól szenvedni; hegedjenbe s felejtsük el. Az Isten országában ebölcseség hijával nem lehetünk; ha pediggyakoroljuk, nagy lelki békére s sokáldásra teszünk szert. Megszerzem hátmagamnak ez áldást s juttatok belőle más-nak is.

A szent Szűz húsvétje.

a) A föltámadt Úr Jézus lelkének örö-mét a szent Szűzzel közli legelőször;neki köze van édesanyjához föltámadásaután is s azért őt látogatja meg s őt üd-vözli: Üdvözlégy édesanyám, vigasszalvagy telve, én fiad, a föltámadt Megváltóvagyok veled s vagyok a tied s mostazontúl már mindörökké. Nem kételke-dünk, bár a Szentírásban nincs szó róla,hogy Krisztus a szent Szüzet elsőneküdvözölte s részesítette örömében; gon-doljuk, hogy az a föltámadás napjánaksugara a szent Szűz homlokán ragyog fölelőször, hiszen ő a legfelségesebb lélek svalamint a fölkelő nap sugarai a magashegyen gyúlnak föl először: úgy gyuladnakki Krisztus dicsősége a szűznek lelkén:

«Hinaufgeschaut! Der Berge GipfelriesenVerkünden schon die feierlichste StundeSie dürfen früh des ewigen Lichts geniessen,Das später sich zu uns herniederwendet.»

175

Igen, nézzünk föl mi is elragadtatássá],föl a szent Szűz lelkére, nézzük, hogyömlik el rajta Krisztus öröme, hogy ara-nyozza be, lent, a világon meg ott boronga hitetlenség éje; köd, nehéz, fojtó ködgomolyg a halál sötétségébe bódult lelke-ken; de ott fönn az erő, az élet, a szép-ség s az örökkévalóság tart ünnepet. Welchfeierliche Stunde für die Seele der Jung-frau; mily tavasza vonul át rajta, az érzel-mek mily színpompás, mélytüzű virágainyílnak benne. Repes a szívünk, ujjong alelkünk s szívből örvendünk, hogy édes~anyját az Úr így szerette s így megvi-gasztalta. Ez örömére figyelmeztetjük őt,mikor húsvétkor így üdvözöljük: Reginacoeli, laetare s vigaszaiból mi is részt ké-rünk s hisszük, hogy az Isten családjánaktöbbi tagjait is megvigasztalja az Úr Jé-zus. Először anyját, azután testvéreit, kikrészt vesznek anyjuk fájdalmában, hogyrészt vegyenek örömeiben.

b) Krisztus repeső szívvel adja oda ma-gát édesanyjának s lelkébe árasztja dicső-séges életét, hogy teljék el örömmel s avégleges diadal érzetével. Ugy adja ma-gát, mint akit most már bírhat s akinekörvendhet s akiben megnyugodhatik s nem

176

ragadja őt el ezentúl tőle sem halál, semsír s nem borít rá homályt sem gyűlölet,sem szenvedés. Teljesül a szent Szűzbenis, amit Krisztus az evangéliumban igért:«Örvendezni fog szívetek s örömötöketsenki sem veszi el tőletek.» (Ján. J6, 22.)Ez az Úr szándéka velünk is; azt akarjaő, hogy az öröm folyton szívünkben la-kozzék, azt akarja ő, hogy szenvedés fölé-nyesen emelkedjék ki öntudatunkban s hogyaz örömnek valamiféle megérzése sohasem hagyjon el minket; «örömötöket senkisem veszi el tőletek«. Ilyen tartós foly-tonos öröm a húsvéti öröm. Nem krisz-tusi öröm az, mely jön-megy, mely csa-lóka és megbízhatatlan; az ő öröme tar-tós s végleges. S valamint már most isszívünk fenekén mindig öröm rejlik: úgyváltozik el egykor küzdelmes életünk di-csőséges, húsvéti örömmé. Az Isten or-szága már itt a földön is «békeség ésöröm»; mi lesz hát majd ott túl?! E di-csőséges, húsvéti öröm felé tör az élet;azért gyuladnak ki az égen a nap s acsillagok s fakadnak a földön a virágok sébrednek öntudatra a lelkek. A nap s acsillagok ugyan megint kialusznak s a vi-rágok is elhervadnak, de a természet s az

177

egész lét örömigényc a halhatatlan lelkek-ben, azoknak dicsőséges életében elégít-tetik majd ki. Mi hiszünk e diadalmasörömben s a bold. Szűz húsvéti örömé-nek szemléletébe merülve mélységesen át-értjük a költő szavát:

A természet bájhonának éltetője az öröm,Nagy hatalmát ez üté fel, az egész világkörön.Magból ez csal sok virágot, égboltról ezer napot;S ott is gördít égi testet, hová búvár nem hatott.

A szent Szűzön látom, hogy hová töraz élet gond, harc s keserv dacára. Nemvezet örvényekbe, sírokba, nem vezet ért-hetetlen semmiségbe. Az életé s az öröméaz utolsó szó. A teremtő szeretet örök,boldogító szeretetbe emeli az élet küzdel-meit megálló lelkeket. Azért hát szere-tettel akarom elviselni bajaimat s keser-veimet is, tudván azt, hogy öröm s dicső-ség vár mindezek után reám.

c) Van a szent Szűz húsvéti lelkületé-nek még egy jellege, melyet nem akarokfigyelmen kívül hagyni s mely magánakannak az örömnek is egyik föltétele smondhatom, forrása is s ez a lélek fris-sesége és ereje. Az öröm föltételezi a lé-leknek ruganyosságát s üdeséget. Aki be-

178

teges és kimerült, aki gyönge és fáradt,vagy pedig aki emészti magát és tépelő-dik s nem nyit ajtót és ablakot az életfriss áramainak, az nem igen ért az öröm-höz. Miután az öröm az erő érzete, mond-hatnók, az erő éneke, kell, hogy gondunklegyen az erőre, a rendre, a mértékreúgy testi, mint lelki életünkben, ha örömreszert tenni akarunk. A bold. Szűz hús-véti örömén megérzik a test és lélekereje, a természet s kegyelem sértetlen-sége. Nincs rajta a beteges érzésnek, agyöngeségnek vagy elnyornorcdottságnaknyoma. Örömében kivirágzik arc és ajk,kigyúlad szem, szív és lélek; az egészasszony égi jellé, napba öltöztetett, csil-lagkoszorús szépséggé válik s feltaláljamagát az éneklő erőben. Az öröm e fel-tételeit sürgeti a szent Szűz bennünk is,mintha csak mondaná: ha örömöt akar-tok, ne az örömön, hanem az erőn, atesti-lelki egészségen s épségen, a megnem gyengült harmónián, a tisztaságon südeségen kezdjétek. Lehetséges, hogyazért nincs örömötök, mert az öröm ezéletföltételeit elhanyagoljátok. Hiába mon-dogatjuk sokaknak, hogy örüljetek, hiábaemlegetjük, hogy Isten is azt akarja s

179

hogy szent Pál folytonos örömre buzdít;az ilyeneknek először azt kell a lelkérekötnünk, hogy éljetek a természet s a ke-gyelem törvényei szerint, gyógyuljatok,erősödjetek, teremtsetek rendet, okos élet-rendet testi s lelki világotokban s megfogjátok tapasztalni, hogy örülni is tud-tok. A modern ember lelke el van gyön-gülve; tele van problémákkal s bizonyta-lansággal, tele konfliktusokkal s erőltetéssel.Vannak ugyan mély érzései, de a termé-szettől elválasztja a kultúra s Istentőlelszigeteli sokféle filozófia. S ha a mo-dern ember katholikus is és hisz is sgyakorolja is vallását, azért a lelkébenott vibrálnak a modern világ problémái snehézségei s ő is valami képen dekadens.Ez ellen kell hát küzdenünk; kell az ér-telmi vagy a kulturális túlzásoknak öntu-datára ébrednünk s épen ezekkel szem-ben erőteljes s élénk közlekedést fönntar-tanunk az erő s épség két nagy forrásá-val, Istennel s a természettel. Gyöngék sbetegek lettünk, mert e kettőtől elszige-telődtünk; s ugyancsak ismét erősek le-szünk s az erőt majd mint örömöt ismegérezzük, ha Istennel egyesülve élünks az erős természet sugallataira s intel-

180

meire hallgatunk. A szent Szűz bizonyáraily erős, friss lelkű nemzedéket nevel serre buzdít a szentírás szavaival: «Bol-dog ember, ki engem hallgat... Aki en-gem megtalál, életet talál és üdvösségetmerít az Úrból.. .Mindazok, kik engemgyűlölnek, szeretik a halált». (Példabesz.8. 34.)

«Mennyországnak királynéja vigadozzál, Alleluja!«

a) Sokszor látta s élvezte a szent Szűzis a hajnalt s a nap fölkeltét. Ot is kör-nyékezte a tavaszi reggel szépsége s bű-bája. Milyen szép is az! Isten jön ottfelénk s lelkünkbe ömlik a napsugárban sa virágok formáiban s illatában. «Benneélünk«; mintha őt lélegzenők; Őt nézzük,keze vonásait, teremtő remekléseit! Meg-tapasztalta ezt mind a szent Szűz is; deazon az áldott húsvéti reggelen a szentSzűz egy páratlan napkeltet élvezett,melyben Isten már nem a nap aranyossugaraiban, hanem a föltámadt Krisztusélő szépségében s napsugaras dicsőségé-ben s szerelmi melegében lépett eléje sa bold. szűz Mária ekkor már nem jelek-ben s tükrözésben, hanem a maga valósá-gában meglátta a dicsőséges Istent. Iste-nét és fiát! S Krisztus a szent Szűz sze-meibe nézett s szemein át lelkébe s lel-

182

kének legtitkosabb, legrejtettebb redőibes kiűzte onnan a bánat s a keserves em-lékek utolsó árnyát. Istenem, mily tekintet,mily bepillantás volt ez! Képzeld el afelkelő napot, amint sötét éjszaka utánkigyúlad a keleti égen s végtelen sugár-kévékben ömlik szét a földön; ilyenkorazokat a sugarakat aranyhúroknak néznők,melyeken megcsendül az élet s a szépségéneke s elhatol berekbe s erdőbe s föl-ébreszti az alvó természetet. Mindenénekel, minden borzong az élet kéjétől smegremeg fűszál s virág s a fáknak lombja.Csupa dal s finom citerahúrok pengése avilág! Ilyenkor ismétlem magamnak szentJános szavát: «És hallottam az égből szó-zatot … Olyan vala az, mint a hárfásokhangszeréből jövő hárfazengés». (Apok.14, 2.) Ahogy énekel a fény, az öröm saz élet, úgy énekelt Krisztus diadala aföltámadás reggelén s gondolom, hogyígy énekelt a szent Szűz lelke is; énekeltfiával; énekelt neki egy szebb Magnificat-or,mint amit régen Zakariás házában halla-tott. S ezt az éneket az Úr Jézus magá-nak tartotta meg s nem tette közzé a ki-nyilatkoztatásban. S úgy gondolom, hogya legszebb énekeket a szerető s Krisztus-

183

sal örvendező lelkek csakis Neki, Uruknaks jegyesüknek éneklik s az emberi szív-nek legszebb s legtisztább érzései nemkerülnek nyilvánosságra, hanem csakis Is-tennek szólnak s kizárólag övéi. Illik, hogya léleknek legyenek ilyen énekei s higy-jük el, hogy azok kedvesek az Úrnak seljön áhítatunk óráiban, hogy meghall-gassa azokat.

b) Az Úr Jézus lehajolt édesanyjá-hoz, ki előtte térdelt s fölemelte s szívé-hez szorította őt s azt súgta neki: Ittvagyok, tied vagyok, örvendj édesanyám!A bold. Szűz pedig egész valójában meg-remegett, mert érezte, hogy igen, itt vanő, kit egyedül szeretett s kit annyirasiratott s itt van, nem mint halandó em-ber s nem mint szenvedő áldozat, hanemmint föltámadt, dicsőséges Isten fia. Ittvan ő, ő az édes, az élő valóság! Ezkell neki, ez kell nekünk! Valóságot aka-runk. Valóságot akarunk ismeretünkben;valóságot ideális kincseinkről való meg-győződésünkben, valóságot vallásunkban snem érjük be látszattal s képzelettel, semszellős konstrukciókkal s frázisokkal. Istena végtelen valóság s ő a mi hazánk; el-lenben a semmi s az, ami nincs, még ha

184

látszik is, hogy valami, az az Istenség el-lentétje s ott mi sem tartjuk ki. Hiábamondják nekünk, hogy a világ csak tünetés látszat s hogy a tudás is csak szub-jektív vetülete lelkünknek; hiába mond-ják, hogy csak az ember, csak a lélek va-lóság s a többi mind csak tükrözés;bárki mondja ezt, eszelősnek tartjuk skomolyan szóba sem ereszkedünk vele,mert annyira érezzük, hogy ép az embers az állítólag világokat vetítő lélek világ-valóságot igényel; érezzük, hogy a való-ság az ő világa, az ő eleme s hogy be-tege lesz a kételynek s hogy öngyilkossáválik, ha az igazságban s valóságban ké-telkedik. Íme, a húsvét a diadalmas életvalóságának ünnepe s akkor van igazihúsvétunk, ha a föltámadt Krisztust abold. Szűz szemeivel mint győzelmes,dicsőséges valóságot nézzük s ha örülünkneki. Akkor van igazán húsvét a lelkünk-ben, ha a föltámadt Krisztusra nem mintaz élet körforgásának, nem mint a termé-szet ébredésének szimbólumára nézünk,hanem mint az élet lírára, aki úgy tá-madt föl valósággal, mint ahogy született,élt s meghalt. Ehhez a valóságos Krisz-tushoz ragaszkodunk; ezt a valóságos

185

Krisztust bírjuk s ez a nagy valóság váltjaki ajkunkon az egyház énekét: Reginacoeli laetare, quia quem meruisti portare,resurrexit — Alleluja!

c) S ezt az éneket visszhangozza végreis a Golgota, a kereszt s a szenvedés; azáróakkord mindenütt ez: örvendezzél,vigadozzál, alleluja! A lélek életét s avallásosságot is az jellemzi, hogy szenve-dés s baj fölött túlsúlyba kerül az örömérzete. A hit is csak akkor nyugszik meg,ha örvendezni tud, ha igazságaiból azöröm lángjai cikkáznak ki. Minden hit-igazságnak a lélekben örömmé kell válnia,kezdve azon, hogy Isten van, hogy Krisz-tus él, hogy a mienk, hogy velünk van;mindettől lelkünk mint villamos ütésektőlmegremeg s kigyullad. S az igazságok-nak mély átérzéséből életté válik a val-lás, életté, édes, erős boldogsággá. Enneka reális idealizmusnak megtestesülését lá-tom a szent Szűzben, mikor ott a feltá-madt Krisztus keblén pihen. Pihen éde-sen, de a legnagyobb lelki aktivitásban;pihen, de ez a pihenés nem álmodozás,hanem a legboldogítóbb valósággal valóérintkezés; pihen, de ez a pihenés nemédes révedezés, hanem erővel s élettel

186

való töltekezés. Ily vallásosságra iparko-dom én is. Hitem, meggyőződésem nekemis megnyugvás, pihenés vigasz és öröm,de ez érzések azután tettekben s életbennyernek kifejezést. Nem lettem én általukálmodozó s beteges lélekké, mely a vi-lágból elvonul s csendes passzívitás kuc-kójában szövi irreális életének pókháló-zatait; dehogy is; épen ellenkezőleg, ameggyőződés s az öröm friss, erős életre-valóságot váltott ki bennem s nagy biza-lommal s bátorsággal eltöltve állít a gya-korlati élet problémái elé. Ezek szorgal-mas s bízó oldozgatása által akarom be-bizonyítani azt, hogy a hit Isten lelke sereje bennem is. A szent Szüzet köszöntőhúsvéti ének, a «Regina coeli laetare» ezúton lesz életem s gyakorlati keresztény-ségem motívuma s a zsoltár éneke az énénekem: «Örvendezzetek az Urnák ég ésföld; mondjatok dicséretet az ő nevének;tegyétek dicsőségessé dicséretét«. (Zsolt.65, 6.) Dicsérete pedig akkor lesz dicső-ségessé, ha azt nem csak szó és ének,hanem gyakorlat és élet hirdeti. Legyenéletem az Isten zsoltára; akkor lesz di-csőségessé dicsérete.

«Fölvétetett Mária a mennybe,örvendeznek az angyalok.«

a) Legillatosabb a rét, mikor kaszálják;a «Titkos értelmű rózsa» pedig akkor voltlegillatosabb, mikor letörte az Úr; elteltillatával és bájával a föld és mi mindnyá-jan ittasak lettünk tőle. Ma szakadt ki alegszebb lélek a földről az égbe, kiesetta világ gyöngye az Isten ölébe, — Halálanem volt gyötrelem, sem rettegés. Migörcsösen kapaszkodunk az élethez ésfélünk a jövendőtől; ellenben a szentSzűz halála az ő szíve vágya; nincs mitőlfélnie. Halála nem sötét kapu, hanem dia-dalív; sírja nem örvény, hanem virágosrét; ő megy haza igazán és Isten csókoljael lelkét, «in osculo Domini». Iparkodjunka földön járva Istenhez hasonulni, kegyel-mét növelni; így egyre feléje tartunk sa halál nem rémít majd.

b) A szent Szűz a legszebb halott;nincs benne romlás, jézus akarta így;akarta, hogy amint neki dicsőséges, úgy

189

anyjának virágos sírja legyen; amint nekiföltámadása volt harmadnapon, úgy anyjá-nak is legyen; amint neki mennybemenetele,úgy anyjának mennybefölvétele legyen.Szép halott, «frigyszekrény». Nem rot-had; a szeplőtelen test külön gondviselésalatt áll; a fölséges lélek laka nem leszporrá. — Íme, hogy kell testet nevelniés nemesíteni! Csakis lélekkel, a fegyelems a szépség lelkével!

c) Dicsőséges lelkétől átszellemült testes elváltozott színében; arca ragyogott mintaz angyal arca; a szeplőtelen leánynakszépsége s az istenanyának bája párosulta megdicsőült királyné fölségével. Nincskoszorúja, nincs koronája; koszorú és ko-rona szépséget kölcsönöz, de a szentSzűzből maga a szépség sugárzott, ő azIsten legszebb remeke. — Jézus jön érte;ő mondta: ismét eljövök és elviszlek; viszianyját. Mihály az «erős asszonyt«, Gábora «malaszttal teljest» üdvözli; az angyalokpedig csodálva kérdik: ki az, aki fölkel semelkedik, mint a hasadó hajnal? Ah, ez be-vonulás! Mily trón és hatalom lett osztály-része! Mennyországunk első csillaga adicsőséges asszony!

TARTALOM.

OldalA szent Szűz egyénisége „.......................................... 3A szent Szűz pszihológiája .................................… 7A szent Szűz arca .................................................... 11Az érintetlen szépség .........................................…. 17Csak egy van............................................................... 20Hogy' szereti ]sten a szent Szüzet?............................. 23Immaculata ............................................................ 25Nagy jel tünék fel az égen.......................................… 29A szent Szűz születése napja ................................... 31Mária neve..............................................................…. 33A szent Szűz bemutatása a templomban..................... 36Eljegyzés .............................................................…. 39Szent József szerepe a szent Szűz életében …............. 47Az angyali üdvözlet. 1.........................…................... 52Az angyali üdvözlet. 11.............................................. 57«Miképen leszen az, holott férfiút nem ismerek?»..... 62Sarlós Boldogasszony................................................. 70«Boldog vagy, aki hittél» ..................................… 81Magnificat................................................................... 88A szent Szűz karácsonya .................................… 96

190

Oldal

A szép szeretet anyja..........................................….... 99Isten anyja..............................................................…. 107Krisztus anyja ........................................................ 115Üdvözítőnk anyja ...............................................… 122Mint lép elénk a bold. Szűz a bethlehemi bar-

langból? .............................................................. J30Mária bemutatja Jézust............................................…. 137Mária keresi Jézust ................................................. 145Názárethi csendélet................................................… 152Mária a kánai menyegzőn........................................... 158A fájdalmas Anya. 1................................................… 1 b2A fájdalmas Anya. 11................................................. 168A szent Szűz husvétje ..........................................…. 174«Mennyországnak királynéja vigadozzál, Alle-

luja!»....................................................................... 181«Fölvétetett Mária a mennybe, örvendeznek az

angyalok.»............................................................... 187