Irta: Dr. Fekete BarbaraSzakmailag ellenőrizte: Dr. Fekete KarolinaIllusztrálta: Haui JózsefBorítóterv: Tyihák KatalinSzerkesztette: Rácz Sándor Dávid Ildikó Kricskovics ZsuzsannaKiadás éve: 2008isbn: 978 963 251 033

A hisztiSzülők kézikönyve

Hiszti, avagy az önérvényesítés eszköze

Bevezetés

Biztosan előfordult már mindenkivel, hogy az eddigrendesen viselkedő és jólneveltnek hitt csemetéje -amennyiben nem történik az, amit ő szeretne - egyikpillanatról a másikra a földre vágja magát, üvölteni kezd,vagy éppen rongybabaszerűen csüng az anyja kezében. Ezáltalában valamilyen hivatalban, postán, ismerős boltbanvagy a város főterén történik. Ilyenkor a szegény kismamaszégyentől piros arccal próbálja a gyereket elvonszolni atett színhelyéről, mentegetőzve, hogy az ő gyereke nemszokott ilyet csinálni.

Kisfiam most kezd ilyen korba kerülni, így engem is napmint nap próbára tesz. Egyre gyakrabban bizonytalanodomel, hogy jól csinálok-e mindent vele kapcsolatban, és nemrontottam-e már most el a gyermeknevelést.

Milyen korban kezdődik el ez a fajta viselkedés? Mi ez adackorszak? Hiszti pusztán vagy az önérvényesítéskezdetleges eszköze? Ha ez utóbbi, akkor hogyan

kezeljük, mit tehetünk azért, hogy gyermekünk önmagávalis vívott küzdelmét megkönnyítsük? Erre és még számosmás, az ún. „hisztivel" kapcsolatos kérdésre próbálok megválaszolni egyszerűen, érthetően.

Remélem, ez a könyv segít megérteni azt, hogy mi zajlikgyermekünk lelkében, hogyan viszonyuljunk hozzá. Talán akönyv elolvasása után magunkról sem gondoljuk majd azt,hogy azért ilyen „akaratos, hisztis ez a gyerek", mertelrontottunk valamit.

Ahhoz, hogy a fenti kérdéseket teljes mértékbenmegértsük, és meg is tudjuk válaszolni, szükségesáttekinteni a csecsemő lelki fejlődését, az ún. pszichológiaiszületését újszülöttkortól egészen a hisztis korszak, másnéven dackorszak megjelenéséig, vagyis úgy 2-3 éveskoráig.

A kisgyermek lelki fejlődése újszülöttkortól

Mindig is foglalkoztatott az a dolog, hogy hogyan tudomminél jobban megérteni a kisfiamat. Már az elsőhónapokban szakirodalom után néztem, hogy megértsem,mit, miért csinál, mi járhat a fejecskéjében, milyen bonyolultlelki folyamatok zajlanak benne, dacára annak, hogy egyédesanya ösztönösen tudja, mit kell csinálni acsecsemővel, és már nagyon hamar különbséget tud tennia sírások között, melyekre tudja a gyógyírt is.

Én mégis gyakran elbizonytalanodtam és kétségek köztvívódtam, vajon jól csinálok-e mindent. Sokszormegnyugvást jelentett, ha egy könyvben megerősítésttaláltam.

Fontosnak tartom leírni, hogy mi is történik egykisgyermek lelkében. Mivel nem tudják elmondani, így apszichológusok információi kétféle forrásból származnak:

egyrészt a pszichoterápiában részt vevő páciensekfejlődésének, változásának megfigyeléséből, másrésztpedig csecsemők és anyjuk kapcsolatának vizsgálatából.Mindkét forrás egybehangzó válaszokat adott atekintetben, hogy hogyan is játszódik le ez a folyamat.Lényeges megérteni az egyes korszakok lelki hátterét,hiszen minden fejlődési fázis egymásra épül, így a korábbiszakasz már tartalmazhatja a későbbi csíráit, ill. a későbbiszakasz a korábbiakra épül, és nagyrészt azokból fejlődiktovább.

Az amerikai pszichológiai szakirodalomban a hetvenesévekben Mahler alkotta meg azt a fajta elméletet, amit amai pszichológia is követ.

Mahler kutatásai során próbálta megválaszolni azt akérdést, hogy hogyan fejlődik ki a kisgyermekből az önálló,integrált egyéniség tudata. Újszülött kortól úgy 3 éves korigkülönféle fejlődési korszakokat határolt el egymástól,melyeknek különféle tudományos neveket adott.

A tökéletes szimbiózis, avagy a felhőtlen újszülöttkor

Mikor kisfiamat hazahoztuk a kórházból, úgy 6 heteskoráig úgy éreztem, mintha még mindig az ő kis méhenbelüli életét élné. Még kicsit sajnáltam is, milyen„világtalan". Aztán utánaolvastam, és a szakirodalommegnyugtatott, hogy ez teljesen helyénvaló állapot.

Az alcím fejezete ne tévesszen meg senkit, nem azéjszakázásokat és a kisbabánk végigüvöltött napjait éséjszakáit értem alatta, hanem azt a lelki egységet, amibena picivel vagyunk egy pár hónapig.

Ilyenkor az újszülött a környezetével egy bontatlanegységet képez, a külső ingerek teljesen egybeolvadnak abelső szervezeti ingereivel. Ebben a korban jószerivel még

csak reflexei vannak.Úgy reagál az anyai érintésre, mintha egy idegen vagy

egy tárgy érne hozzá. Az érintés felé fordítja a fejét, ésszopni kezd. Ez az ún. keresőreflex. Ebben az időszakbana kicsinek minden energiája a saját testére irányul, így nemis nagyon marad ereje a külvilággal foglalatoskodni.

Mahler ezt a korszakot autisztikus fázisnak nevezte.Még mielőtt végleg kimerülnénk a kisbabánk

szükségleteinek folytonos kielégítésétől, az egymásba folytszoptatásoktól, akkor mint egy varázsütésre a kicsi felfigyelaz anyjára, és rámosolyog. Ezt az első pillanatot sosemfelejti el egy anya. Ez a szimbiotikus állapot első hírnöke. Akisbabánk kezdi elkülöníteni a külvilágot saját maijától,azonban a világ még csak az édesanyjával együtt létezik,aki mindig ott van mellette.

Ebben a szimbiózisban a kisbaba kezdi összekapcsolnia szükségletei kielégítését az édesanyjával. Ha éhes, azédesanyja ott van, és megeteti, ha fázik, betakarja, ha sír,megvigasztalja. A vágy és a beteljesülés is azédesanyához kötődik. Ebben a korban már kezd kialakulniegy kezdetleges kép a tárgyakról és önmagáról, aki persze

még az anyával egységben létezik csak. Mahler nemvéletlenül nevezte ezt a korszakot szimbiotikus fázisnak.

Ilyenkor sok apuka érezheti magát kitaszítottnak, hiszenebből a békés, szoros együttlétből kimaradnak. Minéltöbbet segítenek a csecsemő gondozásában, etetésében,ápolásában, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy akicsi őket is bevonja ebbe a körbe, és az édesanyávalösszekapcsoltán az apa is megjelenhet, mint legfőbbszükségleteinek kielégítője. Persze ezt nem minden apateheti meg, elsősorban azért, mert a családfenntartószerep teljes egészében rájuk hárul, és egész napdolgoznak. Ilyenkor elég, ha az anyának besegítenek aházimunkában.

A paradicsomi állapotfelbomlása

Úgy 5-6 hónapos kora körül a kisbaba egyre fokozódófigyelmet tanúsít a külvilág iránt. Ez a kis szimbiózis, amitnem véletlenül neveztem paradicsomi állapotnak, kezdegyre inkább megbomlani.

Az eddig karjainkba simuló és velünk eggyé válni akarócsecsemő most egyre gyakrabban tolja el magától azédesanyját, csakhogy szemügyre vehessen egy idegent.Gyermekünk kíváncsian vizsgálja testét, és keresi akülvilággal való határmezsgyét. Próbálja megkülönböztetnimagát a külvilágtól, no meg az édesanyától. Ez gyakranabban nyilvánul meg, hogy húzza a hajunkat, fülünket,orrunkat... szóval amit ér rajtunk. Mozgásának fejlődésévelmár egyre gyakrabban mászik el az anyától, a szemesarkából mindig figyelve őt. Önfeledt játékra ésnézelődésre azonban még csak a hőn szeretett személyközelségében képes. Tehát még mindig minden energiájátleköti az édesanyának.

A kis felfedező mindent megnéz, megfog, szájába veszés megkóstol. Semmiből nem szeretne kimaradni, minélközelebb szeretné szemlélni az eseményeket. Ezt egyregyakrabban a szülők értésére is adja, legtöbbszörgügyögéssel és élénk mozdulatokkal.

Az etetés is problémát szokott okozni, ugyanis akisembernek ebben az időszakban legkevésbé van idejeilyen földi dolgokra. Sajnálja rá az időt, hiszen egy ebédideje alatt annyi más érdekes dolgot tudna csinálni.

Az eddig háttérbe húzódó apukák is most már bátranetethetik a kicsit - persze csak, ha szakít rá időtbirkózhatnak vele anélkül, hogy megbontanák a márhanyatlófélben lévő szimbiózist az anyával.

Ez az időszak igazán örömteli, tele meglepetéssel,melyben minden nap tartogathat számunkra valami aprócsodát, ahogy csemeténk kibontakozó személyiségénekcsírái megjelennek. Egyre mulatságosabb dolgokat művela testével, hangjával, és már a mindennapjaiban visszatérőrutindolgokra is reagál. Az én kisfiam minden egyesétkezésnél készségesen dőlt előre az etetőszékben, hogy

a partedlit a nyakán hátul meg tudjam kötni.Sok édesanya - akinek esetleg kicsit terhes volt az előző

korszak szoros együttléte - megragadja az alkalmat, hogyleválassza a gyermeket, és visszamegy dolgozni, másokpedig ellenkezőleg, visszasírják a paradicsomi állapotot.Mahler elmélete szerint, ahogy a kisgyermek fokozatosankezd elszakadni az édesanyjától, úgy átlép az ún.szeparációs-individuációs időszakba, melynek továbbihárom alfázisát különbözteti meg. Ennek az első szakaszakb. 6-10 hónapos korig tart, melyet fészekalja alfázisnaknevezett.

Gyakran hívják a pszichológusok a gyakorlásidőszakának is. Gyermekünk egyre jobban érdeklődik márazon tárgyak iránt is, amiket a kezébe adunk, legyen azkanál, étel vagy valamilyen játék. Ebben az időszakbankezdenek el kötődni egy konkrét tárgyhoz, pl. alvómaci,baba vagy esetleg valamilyen rongy. Ez a későbbiekbenfontos lehet.

A kitárulkozó világ, a mindenhatóságmegtapasztalása

A pici mozgása 10 hónapos kora körül rohamosanfejlődni kezd. A csúszás-mászás már rutinná válik számára,így már jöhet az álldogálás, totyogás, majd a járni tanulásidőszaka.

Visszatérve a tárgyakhoz! Ne keseredjünk el, hagyermekünknek esze ágában sincs megenni akenyérdarabot, hanem azt élvezettel csak szétmorzsolja,vagy ha századjára is ledobja a kanalat a földre, így tanuljameg a dolgok természetét és a tárgyak viselkedését, ésfolytonosan megtapasztalja saját „nagyszerűségét".

Még csak neheztelni sem lehet egy kisemberre, akiebédnél boldogan hajigálja le a kanalat, vagy fújja afőzeléket. A diadalittas kis pofijának látványára - ami azttükrözte: „Látod mama, ezt én csináltam egyedül." - inkábbelérzékenyültem, minthogy haragudtam volna. Eztermészetesen csak a kezdeti időszakban volt így, későbbazonban már rá kell szólni, és a viselkedését is bizonyoskorlátok közé kell szorítani.

Ahogy elkezd járni, úgy rögtön új perspektívából látmindent, kitárul előtte a világ. Boldogan indul felfedező - és

rámolóutakra. Ki-be pakol, fiókokat húzkod, virágföldezikstb., és közben végig meg van magával elégedve, mimindenre képes. Egyre gyakoribbá válik az ún.kukucsjáték. Eltakarja a kezével a szemét, nem látja azédesanyját, elveszi a kezét, akkor hirtelen láthatóvá válik.Mindezt a műveletet képes egész nap gyakorolni, és mégeste is úgy kacagni rajta, mintha most csinálta volnaelőször.

Ez különösen türelmet és idegeket próbáló időszak,hiszen minden egyes lépését és mozdulatát figyelni kell,mert veszélyérzetük hiányában szinte minden mozdulatukpotenciális baleset forrása lehet.

Sokan túlfegyelmezik ilyenkor a gyermeket, és szintesemmit nem engednek meg, mások pedig nem hagyják,hogy véghez vigyen valamit, hanem saját szeretetigényükkielégítésére felkapkodják, és akarata ellenérebabusgatják, ölelgetik, holott ő inkább már felfedezőútramenne.

Legjobb bánásmód ilyenkor az, ha felügyeletünk alatt, debiztatva .1 kis totyogót, hagyjuk érvényesülni. Úgyis méghozzánk jön érzelmi és fizikai feltöltődésre. (Használjuk kiezt az időszakot!) Az, hogy gyönyörködve figyeljükügyességét, biztonságérzettel tölti el.

Ebben az időszakban a kommunikáció során a kisembermár kifejezetten keresi a kapcsolatot. Már a beszélőszemélyre néz, ha megdicsérik, akkor azzal a bizonyosönelégült kis pofival örömmel megismétli a feladatot.Empatikus készsége is ebben az időben indul fejlődésnek.Egyre gyakrabban sírja el magát ő is, ha Iát vagy hall egysíró csecsemőt. A kommunikációban gyorsan fejlődőkisbaba számára ebben az időszakban különösen fontos aszülői szeretet, törődés, bátorítás, amely megteremti atanuláshoz szükséges magabiztosságot. A kisgyermek

hamar felismeri cselekedete és a szülői reakció köztikapcsolatot, és kellő inspiráció mellett a kibontakozószemélyiségének kitűnő táptalajává válik ez a kapcsolat.

Ebben az időszakban próbál a kisgyermek bizonyosmotorikus műveleteket „begyakorolni", ezért lel határtalanörömöt az ismétlődő, egyszerű folyamatokban. Mahlerezért is nevezte ezt a fejlődési korszakot a gyakorlásalfázisának.

Az eltérő akaratok megjelenése, a függetlenednivágyás kezdete

Mire megszokjuk ezt az állandóugrásra való készenlétet, addigra ismét egy újfajtaviselkedést kell megtanulni kezelni, ami úgy 18 hónaposkortól várható. A „nagy felfedező" és „függetlenedni vágyó"ismét anyás lesz. Mintha az a bizonyos 8 hónaposokszorongása térne vissza, csak sokkal összetettebbformában.

Már tisztában van önmagával és a külvilággal, azonbannehezen ismeri még fel a képességeit, és annak korlátait.Az eddigi árnyékként követés mellett most már azt isészrevehetjük, hogy az eddig simulékony gyermekünk

egyre gyakrabban dacosan elzárkózik.Míg korábban az édesanyjához járt feltöltődni és utána

boldogan ment tovább, most egyre jobban zavarja, hogyfügg az anyjától. Érzi, hogy dependens, de ezzelegyidejűleg egyre jobban szeretne függetlenedni. Ezt abenne zajló kettősséget már egyre gyakrabban fejezi kiszavakkal, gesztusokkal. Ilyenkor válik a kicsi kedvencszavává a nem! Ezt leggyakrabban már gesztusok iskísérik: pl. ellöki az ételt, elrohan, ha hívjuk.

A megnövekedett képességű csemete már egyregyakrabban tapasztalja meg, hogy nem mindenható,akarata korlátokba ütközik, amely korlát leggyakrabban azanya akarata.

A környezete is számos korláttal szembesíti elsősorbanveszélyelhárítás céljából, pl.: nem szabad kihajolni azablakon, motorozni az úttesten stb.

Egyre jobban szembesül azzal a ténnyel, hogy ő és azédesanyja két különálló személy. Felismeri azt is, hogy azédesanyja sem reagál egyformán a dolgokra, változó ahangulata, türelme.

Kezd világossá válni előtte az a tény is, hogy nemmindenható. Képességei pedig messze elmaradnak attól,amit sokszor véghez szeretne vinni. Még kevés a türelmükis, így egyre gyakrabban dühbe gurulnak, ha nem sikerülelsőre valami. Különösen igaz ez a rombolós korszak utánbeköszöntő építős korszakra, mikor is az építőkockávalmár építenek, nem csak lerombolják azt, amit mi építettünk.

Ha viszont nem sikerül elsőre egymásba illeszteni őket,akkor aztán jön a dühroham és a rombolás. Ilyenkorcélszerű észrevétlenül segíteni vagy megakadályozni azimbolygó építmény összeomlását.

A fent leírt, Mahler által újraközeledési alfázisnak nevezettkorszak legjellemzőbb érzése talán a gyámoltalanság és a

szeparáció megtapasztalása.

A hiszti kezdetét veszi

A kibontakozó egyéniség

Egyre jobban eljátszik már a másik szobában, nemkívánja már olyan intenzíven az anya jelenlétét. A beszédképessége gyorsan fejlődik, egyre több mindent tudkifejezni. Gyermekünket új oldaláról ismerjük meg.Elmúlóban van az az idő, amikor az anyának kell kitalálnigyermeke gondolatát. Meeg tudja mondani, mit szeretneenni, mivel szeretne játszani. Eleinte egyes szám harmadikszemélyben beszél magáról ... baba éhes.

Két éves kora után már egyre szilárdabb ismereteketszerez önmagáról és a külvilágról. Ez pjegnyilvánul abeszédében is. Már nem egyes szám harmadik személythasznál, ha magáról beszél, és az édesanyját is megtanuljaegy különálló személyiségként kezelni, akit akkor is szeret,képes felidézni, ha éppen nincs jelen.

Már nem sír eszeveszett módon, ha otthagyjukvendégségben vagy bölcsödében, ugyanis képes felidézniaz édesanyját, ill. a szeretetét.

Minél biztosabb ez a szeretet, annál könnyebb a későbbielszakadás, mert annál könnyebb a jó emlékeket felidézni.Ezt a korszakot a pszichológia tudománya atárgyállandóság időszakának nevezi.

Az említett időszakokban a gyermekhez való helyesviszonyulás rendkívül fontos, hiszen most szerzi meg azokataz elsődleges ismereteket magáról, másokról és

környezetéről, melyek egész életén át végig fogják kísérni,és melyekből az élete során építkezni fog.

Az utolsó időszak különösen fontos az óvodára valófelkészülésben. A tárgyállandóság időszaka azt jelenti,hogy tárgyakról, személyekről már kialakult egy szilárdképzete, amit bármikor képes felidézni.

Ez egy kisgyermek életében komoly lépést jelent, hiszenmég mindig nagyon a jelenben él. Az aktuális állapota pl.éhség-jóllakottság, szeretet-gyűlölet érzése rendkívüli, mégelsöprő erővel hat rá, átszínezve ezzel az élményeit. ígysokkal nehezebb egy, az édesanyjára éppen haragoskisgyermeknek felidézni azt, hogy milyen is az ő szerető,gyengéd és kedves mamája.

A pszichológiai kutatások azt mutatták ki, hogy sokkalkönnyebb a kisgyereknek ezt a bizonyos szilárd képetfelidézni magában akkor, ha a gyermeknek jó a kapcsolataa szülővel, és elegendő jó élménnyel rendelkezik velekapcsolatban.

Minél több kellemes élménye van, annál könnyebbentudja a nehéz helyzetekben ezt felidézni, ezzel megteremtvemagának a lelki biztonságot.

A személyiség fejlődése során a gyermek egyre inkábbtisztában van önmagával, azzal, hogy mit akar, és kisebbfrusztráció esetén már nem tántorítja el semmi afeladatától, a körülményektől függetlenül is véghez tudjavinni azt, amit elkezdett.

Minél jobban tisztában van az idővel, annál jobbanelviseli a kisebb frusztrációt. Ezzel párhuzamosan fejlődikaz a képessége is, hogy fel tud idézni személyeket,emlékeket. Megérti, hogy csak holnap látja a nagymamáját,vagy csak délután ehet édességet stb. Óvodáskorra ez aképességük már többé-kevésbé kifejlődik, így afrusztrációból fakadó kudarcélmények és a velük járó

dühkitörések is elmaradnak.Ilyenkor már a szülők nélkül is boldogul a gyermek az

óvodában, biztonságban érzi magát, hiszen mármegszerezte azt a képességet, mellyel a saját lelki békéjétmeg tudja teremteni.

Az első három évben lejátszódó pszichés folyamatokegész életünkön át végigkísérnek, csak sokkaldifferenciáltabbak és kevésbé észrevehetőek.

A hisztis korszak jellemzői

A dacoló gyermek igen nehéz helyzetben van, hiszenilyenkor minden a körül forog, hogy „akarom, nem akarom".A szüleim elmondása szerint tőlem csak annyit kérdeztekilyenkor, hogy: „akarsz akarni?", amire rávágtam, hogy:„akarok"! Hát igen, nem túl rokonszenves viselkedés.

Saját akaratának sokszor csupán az a célja, hogykinyilvánítsa személyes véleményét, és legtöbbszörellentmondjon szülei véleményének. Az akaratával gyakrana viselkedése is szembekerül, amivel tökéletesellentmondásba keveredik. Ez a dacolás és szülőkkel(leggyakrabban inkább az anyával) valószembehelyezkedés feszültséget szül benne, amiből aztánegy szép kis hiszti kerekedik.

A kisember egyszerre szeretne a nagyvilágbanérvényesülni, és az édesanya meleg, szerető karjaibanlenni. Nehéz ilyenkor nyugodtnak és türelmesnek maradni,de éppen ez az, amire ilyenkor a gyermeknek szükségevan, no és arra a bizonyos szerető ölelésre.

Az önálló személyiség kialakulását a teljes elfogadás ésaz érzelmi biztonság segíti elő leginkább. A szeretetteljesés következetes bánásmód az, ami hosszú távon a

leghatékonyabb módszer a dacoló, hisztis gyermekkelszemben.

Ilyenkor az apáik, sőt a nagyszülők is gyakran félreértik ahelyzetet, és azt gondolják, hogy ők jobban kezelik agyermeket, mert velük nem hisztizik.

Ebben az időszakban fokozottabb türelemre van szükségaz anya részéről, a család többi tagjai részéről pedigmegértés szükségeltetik és az anya támogatása.

Ennek a korszaknak a jellemzője lehet az is, hogygyermekünk - ha eddig még nem tette - ragaszkodni kezdvalamiféle átmeneti tárgyhoz, mely általában valamilyenplüss állat, takaró stb., melyet gyakran magukkal visznek azágyba. Ez egyfajta „anyapótlék".

Egy másfél-két éves gyermeknek már nagyon fontos anapi rutin és annak betartása, a közös rituálék kialakítása,amely biztonságérzetet ad neki. Az így kialakítottrendszerben megtanulja gyermekünk a helyét a családbanés az optimális távolságot tartani tőlünk, így a frusztráltságérzése csökken, és ezzel együtt lassan elmaradnak adührohamok is.

Dühkitörések és kezelésük

A dackorszak a már fent említett fejlődési folyamatbizonyos stádiumának kísérőjelensége, melyelkerülhetetlen. A szaknyelv frusztrációnak nevezi, melynekszélsőséges megjelenési formája a dühkitörés.

A kétéves körüli gyermek már eléggé tisztában van az őtkörülvevő kis világgal, kezdi kutatni az összefüggéseket,kapcsolatokat személyek, tárgyak, folyamatok között.Akármennyire is próbálkozik megérteni ezeket, még azértelmi szintje nem elég fejlett ahhoz, hogy megértse, mit,miért is csinálunk, mi, miért történik, mi lesz egy folyamatvége, és a felmerülő problémát hogyan kell megoldani.Nem érti igazán, miért nem száguldozhat a kis motorjávalaz úttest mellett, miért nem ehet télen fagylaltot, a hóembertmiért nem viheti be a lakásba melegedni, és miért csakhétvégén mehet a nagymamához. (Még csak azt sem érti,mi az, hogy hétvége.)

Az összefüggések és miértek keresése mellettugyanakkor egyre jobban megcsapja a függetlenednivágyás szele, ami arra sarkallja, hogy minél távolabbkerüljön a szülői felügyelettől, ellenőrzéstől. A „kisfelfedező" mindenáron ki akarja próbálni magát,

folyamatosan feszegeti a korlátait, és kísérletezik, hogymeddig mehet el. Mivel a már említett értelmi képességemég nem kellőképpen fejlett ezekhez a cselekedetekhez,így a szülők számára hajmeresztő dolgokat tud művelni.

Próbálkozásai sikerességéhez általában türelem éskitartás kell, ami ebben a korban teljes mértékben hiányzik.Amit szeretne, azt azonnal akarja! Egyre gyakrabbanütközik korlátokba, melynek egy része a szülői tiltás, másikrésze pedig a saját testi, fizikai adottságainak korlátaibólfakad. Egyszóval az élete tiszta frusztráció. Nem érti azösszefüggéseket, különféle műveleteinek végrehajtásalegtöbbször nem sikerül, vagy ha éppen sikerülne, akkor aszülői tiltás miatt hiúsul meg végül. Egyre jobban idegesíti,hogy nem tudja a szülőket teljes mértékben utánozni (pl.nem sikerül a krumplihámozás, porszívózás egyedül, nemtudja a szemetet levinni stb.).

Ha még a fentiek nem lennének elegendőek ahhoz, hogya kisember kellőképpen kiboruljon, akkor még a helyzetéttetézi a korlátozott beszédkészsége.

Nem tudja kibeszélni csalódottságát, elmagyarázni, hogypontosan mit is nem ért, és mit szeretne csinálni. Sokkaltöbbet megért a beszédből, mint amit maga már el tudmondani. Ez roppant kétségbeejtő számára, hiszen afejecskéjében komoly gondolatok, tervek fogalmazódnakmeg, amiket sajnos nem tud a szülőkkel megosztani.Tehetetlenségérzését már szinte fokozni sem lehet jobban.

Egy felnőtt is dührohamot kapna, ha ennyi csalódottságérné, de nem kap, mert megfelelő módon tudja kezelni azérzelmeit, tud rajtuk uralkodni, és tudja fékezni az indulatait.Egy kétéves gyermekből ez teljes mértékben hiányzik.(Ezen képességnek a fejlődése eltarthat a felnőttkorelejéig.)

Így, amikor a tehetetlenség érzése a tetőfokára hág,

köszönhetően a fenti körülmények együttes jelenlétének,már nincs mit tenni, minthogy kitör rajta a dühroham. Elkezdrúgkapálni, dobálja magát, még sokszor a fejét is a falbaveri, csapkod, vagy ami a keze ügyébe akad, kritika nélkülelhajítja.

Természetesen nem minden gyereknél ilyen vészes ésijesztő a helyzet, van olyan gyerek, akinél egy nyafogósidőszak jelenti a dackorszakot, de van olyan, akinél ez afent leírt jelenség mindennapos. Nem lehet pontosan tudni,hogy miért enyhe lefolyású az egyik gyereknél és miértheves a másiknál. Az kimutatható és biztos, hogy avérmérsékletnek nagyon fontos szerepe van. Az a gyerek,aki erőteljes személyiség és már csecsemőkorában ishatározott elképzelései voltak bizonyos dolgokról, annakbiztos, hogy a dühkitörései is hevesebbek.

Annak az érzékeny, nagyon „anyás" kisgyermeknek, akinagyon nehezen viseli a függetlenedés és a szülőktől valóelszakadás szülte felemás érzést, is lehetnek hevesdühkitörései. Egy nyugodt vérmérsékletű gyermeknekugyanakkor nem is biztos, hogy lesznek ilyen„műsorszámai".

Sok esetben a fáradság és az éhség is okozója lehetezeknek a hisztiknek, így figyeljünk ezekre, és ha lehet, nehozzuk a gyereket önszántán kívül ilyen helyzetbe.

Biztos gyógyír nincs a dackorszak szülte dühkitörésekcsillapítására, de az adott helyzetben számos olyantechnikát bevethetünk, amivel csökkenthetjük a számukatés időtartamukat.

Első amit tehetünk az az, hogy megpróbáljuk csökkentenia frusztrációs lehetőségek számát. Ez sokszor gondotokozhat, de ha előre gondolkodunk, akkor sok ilyenhelyzetet el tudunk kerülni. (Pl. nem a cukrászda melletti

útvonalat választjuk, vagy akkor megyünk vele a játszótérre,ha tényleg elég időnk van rá.) A lakás berendezésitárgyainak ideiglenes áthelyezésével is sok tiltástmegúszhatunk. Célszerű a kristályvázákat a legfelső polcrahelyezni, a műszaki cikkeket fiókban tárolni. Az otthonunkbiztonságossá tételével csökken a konfrontációk száma,és nekünk szülőknek sem megy el az energiája afölösleges fegyelmezéssel.

Vannak gyerekek, akiknek könnyen el lehet terelni afigyelmét. Ha utcán vagyunk, jó ha van nálunk valamilyenjáték, esetleg rágcsálnivaló, amivel leköthetjük a figyelmét,és elfelejtettjük vele, mire is készült valójában. Ez nemmindig jön be, de egykét próbát mindenképpen megér.

A harmadik dolog amit tehetünk, az az, hogy egyszerűennem bonyolódunk bele a hisztijébe. Szépen tudomásulvesszük, és hagyjuk, hogy kitombolja magát.

Sok gyereket kifejezetten inspirál a szülői jelenlét és aszülő reakciója. Ha haragra gerjedünk, leszidjuk, az mégellenállóbbá teheti, és „csakazértis" beleerősít. Ha viszontnincs közönség, akkor máris nem olyan fontos a földönfetrengeni.

Ha az utcán ér minket ez a kínos incidens, akkor sajnos afenti módszert nem tudjuk alkalmazni, hiszen nincs módunkkitérni előle. Ilyenkor jó, ha egy magunkra erőltetett zavartmosollyal megpróbáljuk felnyalábolni a gyereket ésodébbállni. Sajnos ilyen esetekben a szavakkal valómegnyugtatás kevésbé hatásos, mert a dühöngő kisembermeg sem hallja, hogy beszélünk hozzá. Nyugodt, higgadtviselkedéssel sokkal jobb eredményeket érhetünk el.

A frusztráció ilyen formájú megjelenése legtöbb esetben3-4 éves korra teljesen eltűnik, a gyermek testi és pszichésfejlődésével a frusztrációt okozó tényezők jelentősmértékben csökkennek.

A fenti próbálkozások mellett mindig fontos a szülőihatározottság, magabiztosság és eltökéltség. Amint agyermek észreveszi, hogy dührohamával sikerültelbizonytalanítani minket, vagy eltéríteni eredetiszándékunktól, úgy azonnal eszközként fogja használnibizonyos célok elérése érdekében. Egy szorongó szülő, akiállandóan rettegésben van, hogy a kedves kis csemetéjemikor tör ki, mint egy vulkán, és mikor rendez elementárispatáliát, kevésbé képes felismerni azt a tényt, hogy agyermek a fejére nőtt, és már rég ő irányít. Egy okos

gyerek azonnal észreveszi, mikor gyengül el az édesanyja,és mikor kaparinthatja meg az irányítást.

Hiszti a szobatisztaság körül

Az utóbbi időkben terjedt el az a felfogás, mely szerintnem jó a „biliztetést" erőltetni, minden gyermeknél eljön azidő, amikor megérik rá.

Vannak gyermekek, akik már kétéves kor előttszobatisztának mondhatók. Sok gyereknél már 16 hónaposkora körül jelentős eredményeket lehet elérni ezen a téren.Még nem jelez igazán, a szülőnek kell a megfelelő alkalmatlevadászni.

A kezdeti sikerek után gyakran visszaesés tapasztalható,mely szintén sokszor a dackorszakkal hozhatóösszefüggésbe.

Egy kisgyermeknél általában két és fél éves koráramutatkozik meg a készség arra, hogy jelezze, mit készül apelenkába tenni. Ilyenkor már sokkal könnyebb lecsapni akínálkozó lehetőségre. A siker után jöhet az ünneplés, agratulációk fogadása, a nagyszülőknek való elújságolás,melyet öntelt büszkeséggel hallgat végig a kisember.

Büszke magára, és büszke arra, hogy örömet szerzett aszüleinek vele.Már azt hihetné ilyenkor a naiv szülő, hogyvége a pelenkás időszaknak, mikor is közbeszól adackorszak.

Az önálló, függetlenedni vágyó gyermek egyszer csakúgy érzi, azzal, hogy a szülök bilire ültetik, csorbát szenvedaz ő akarata. Rájön, hogy ő nem is szeretne örömet okoznia szülőknek, ezt az egész szobatisztaságosdit eddig is őkerőltették. Egyik napról a másikra nem akarja azt, amit aszülők, vagyis nem akar bilire ülni, illetve ha rá is ül, akkoreredményt csak azért sem produkál. Az eddigizökkenőmentes biliztetés most egyik napról a másikra egyhisztivel övezett tortúrává válhat. Célszerű ilyenkor kicsithanyagolni a dolgot, és pár hét vagy hónap elteltével újrapróbálkozni.

Hiszti az alvás körül

Egy jó alvó, könnyen lefektethető gyereknél is adackorszak körül felütheti a fejét a lefekvés körüli hiszti. Ittis csak arról van szó, hogy megpróbálja átvenni azirányítást. Felfogja, hogy a szülők döntése az, hogy ő mikorkerül ágyba, és ez az, amit a legkevésbé akar.Megpróbálja itt is átvenni az irányítást, így kísérletezik min-dennel. Először is beveti a legősibb fegyverét, a sírást.

Ha hatástalan, akkor átmegy hisztibe, és ha még ez semmozgatja meg a szülők lelkét, akkor újabb cselhezfolyamodik. Ha már jól

tud beszélni, akkor ilyenkor jön az, hogy „szomjasvagyok, kérek vizet, beütöttem a lábam, puszit kérek rá...stb." Képzeletük tárháza szinte végeláthatatlan.

Ilyenkor ha próbálkozásait siker koronázza, és engedünkneki, azonnal megjegyzi, és másnap is a már beváltmódszert fogja alkalmazni. Miközben az akaratát sikerülérvényesíteni, addig a jól megszokott elalvás ideje elmúlik,átbillen a holtponton, így ismét

„felpörög" a kis „akarnok", és további keserves órák éskérlelések következnek, míg újra álom jön a szemére.

A következő fejezetben taglalt napi ritmus mellőzéséneklehet az egyik káros hatása a fektetések kialakulatlan rítusaés időpontja, melyet egy okos kis dacoló rögtön észlel, ésa maga javára fordít. A kisgyermek kialakult biológiairitmusa miatt elengedhetetlen az, hogy mindig ugyanabbanaz időpontban történjen a fektetés.

Ebben az egyébként is nehéz dackorszakban az alváskörüli hisztit el lehet kerülni egy jól kialakított éskonzekvensen betartott esti rítussal. Ennek a jól beváltkellékei általában az elmaradhatatlan esti mese, az

alvómaci vagy valamilyen tárgy, amihez ragaszkodik és aza megszokott pár mondat, ami elalvás előtt elhangzik.

A fektetés körüli következetesség nagyon fontos, egyikeazon dolgoknak, ami leginkább a gyermek javát szolgálja.Egy kialvatlan gyermek viselkedése sokkalkiszámíthatatlanabb, kevesebb a türelme, így frusztráltságais fokozódhat, ami pedig a hiszti melegágya. A hosszabbtávon történő kialvatlanság pedig a gyermek pszichés ésfizikai fejlődését is hátráltathatja.

Fontos hangsúlyozni, hogy a fektetés és az alvás körüliszokások kialakítása már csecsemőkorban el kell hogykezdődjön, hogy a későbbiekben is gyermekünkkiegyensúlyozott, mindig kipihent legyen. Egy jól berögzültés megszilárdított altatás körüli szoktatás ellen még egydacoló gyermek is sokkal nehezebben áll ellen.

Hogyan kezeljük a dackorszakot?

A hiszti az un. dackorszak kezdetével jelenik meg, úgykétéves kor körül, mely a már fent leírt személyiségfejlődésfontos és kikerülhetetlen állomása.

Csemeténk rájön, hogy önálló akaratával befolyásolnitudja a környezetét, a körülötte lévő embereket. Az eddigengedelmeskedő kisgyerek hirtelen „nem"-mel válaszol, hanem az történik, amit ő akar, földhöz vágja magát, vagyfájdalommal teli arcocskával kell végigvonszolni az utcán.Ez még akkor is megeshet, ha neki tetsző dolgot kérünktőle vagy olyat, amit az előbb még ő kért. Ilyenkor aztán ősem tudja, mit akar, és önmagával is szembefordulhat. Ilyenhelyzetekben egyáltalán nem az a fontos számára, hogy mit

akar, hanem az, hogy Ő AKARJA! Az akaratban gyakoroljamagát.

Leginkább az édesanyjával szemben dacol a kisgyerek,hiszen vele van a legtöbbet, és tőle próbál leszakadni,amitől ugyanakkor nagyon szenved. Gyakran válik belőlükebben az időszakban egy „undok kis béka", akineklegalább annyi, ha nem több szeretetre és gyöngédségrevan szüksége, mint eddig.

A hiszti mértéke erősen függ a gyermek természetétől, ill.nevelésétől és a családi hangulattól.

Egyre gyakrabban akar önállóan öltözködni - amit perszenem lehet a reggeli nagy sietségben kivárni segíteni aházimunkában és a konyhában.

A reggeli öltözködésnél sok szülő nem is várja ki, míg akicsi megküzd a pulóverrel vagy a nadrággal, hanemidegesen az óráját nézegetve felcincálja a gyerekre azöltözéket. Még sokszor a lassúságát, ügyetlenségét ismegemlíti. Célszerű már az első önálló próbálgatásoknálhagyni a kicsit, had kísérletezzen, így a későbbiekbenhamarabb megtanulja ezzel is csökkentve a reggeliidegeskedések számát.

A házimunkánál és a konyhai segítségnél is hasonló ahelyzet. Már az érdeklődése kezdetén is adhatunk neki valóházimunkát, amit maga próbálgathat.

A keresztfiamnak volt egy időben a szavajárása, hogy„kérek munkát!" Amint belépett a konyhába, rögtönelhangzott ez a mondat, és ha nem volt épp tennivaló,akkor is kapott valamit, amit aztán boldogan elújságolt acsaládban mindenkinek. Mai napig is segítőkész, háziasés 4 éves kora ellenére egész komoly segítség.

Sok szülő attól tart, túldicséri a gyereket, amitől aztánelbízza magát. A gyakorlatban azonban sokkal több azönbizalomhiányban szenvedő gyerek (ilyen a hencegő is),mint a túlzott önbizalommal rendelkező.

Nekünk, szülőknek kell tudni felmérni, hogy mire vanenergiánk, milyen kis dolgokban tudunk nekik engedni, ésmi az, amiben nincs engedmény.

Ilyenkor aztán elmaradhatatlan a dicséret, amiben jó azaranyközép utat megtalálni. Nem jó, ha agyonajnározzuk agyereket, amivel esetleg zavarba hozhatjuk, de az sem túlszerencsés, ha egy fél odavetett mondattalkötelességszerűen dicsérjük.

Szerintem ha az időjárásnak megfelelő ruhát választ ki,amit fel szeretne venni, adjuk rá. Én a kétéves fiamat ismegkérdezem, hogy mit enne reggelire, vacsorára, és hateljesíthető, azt csinálom neki.

A napi programban is helyet kap az ő kis kívánsága (pl.melyik játszótérre menjük). Fontos, hogy érezze, számít avéleménye. Nem szabad viszont a lényeges napi ritmusátbefolyásoló dolgokban engedni. Például mi határozzukmeg a lefekvés, az étkezések idejét. Ha hidegben fagyiérttoporzékol, vagy aznap már evett egyet, akkor nem szabada hisztiének engedni, még akkor sem, ha már a fél utcaminket néz. Ha mégis „elgyengülünk", egész biztosmegjegyzi magának, és máskor még könnyebben és mégerőszakosabban veti be a csodafegyverét, a hisztit.

Ilyenkor a kitartó nyugalom, a magabiztosság és a halknyugtatás hatékonyabb eszköz a gyerek megnyugtatására,mint az erőszakos, ideges rángatás, amitől csak esetlegmég jobban belehecceli magát a hisztibe.

Hagyjuk, hogy a kisebb dolgokban érvényesítse azakaratát, és engedjük bizonyos dolgokat önállóan csinálni,így hamarabb fog önállósodni. Fontos, hogy önállókezdeményezéseit és tetteit mindig dicséret kísérje.

Az önállóság és az önbizalom csökkenti a dacot!A dackorszak kezelésére még példaként említek egy

költőnket. Arany Jánost, aki versben fogalmazta meg, mittehetünk a dacoló, duzzogó gyermekkel.

A mi kis lányunkat vereség nem érte: De fájt neki a szó smegneheztelt érte; Félreül duzzogni, csinál képet hosszút. Töri fejétnagyba, mikép álljon bosszút. Mellé sompolyog a cicus vigasztalja,Dorombol egy nótát, a kezét is nyalja: De a keményszívű elveri amacskát, Orrára nyomintván egy goromba fricskát.

Jön az ebéd sorja, csörög tányér, kalán: Ez a kis haragostmegbékíti talán? Ó dehogy! Akármint terítenek, tálalnak, Ő még arrasem néz, elfordul, a falnak. Majd összekeresi, amit csak az övé.Szép rendetlenségbe köti mind együvé; Nem marad ki semmi, velemegyen a báb: Lesz kivel az úton beszélgetni legalább.

De az édes apja komolyan így szála: "Már fiam, ha elméssz, nemtehetek róla: Itt van egy fehér pénz a nagy útra, tedd el; Erre sem vagyméltó önnön érdemeddel." Fanyalogva nyúlt a kislány a pénzhez,Otthon maradásra szinte kedvet érez;

Akkor megcsókolja szüleinek kezét, Búcsúzik örökre nem használa beszéd: Anyja szépen kéri: "Ugyan hova mennél? Hol hálnál azúton? Mit innál, mit ennél? Ne menj el galambom! Ne menj el virágom!Ki lesz akkor az én kedves kis leányom? Ha te engem itt hagysz,ugyan hova legyek?' Gondolá a rossz lány: azért is elmegyek.

Arany még utólag ezt jegyezte fel: Elindult világra, de azutcaajtónál egy kutyát látott és nem mert világgá menni.

Az idézet is azt mutatja, hogy türelemmel, nyugalommalés azzal, ha önálló, akarattal rendelkező személyiségként

kezeljük csemetén ket, sokkal hatékonyabbak vagyunk ahiszti elleni küzdelemben, mintha erőszakkal, büntetésselakarnánk megtömi.

Az erőszak és büntetés csak növeli a dacot, és elnyújtjaezt a korszakot, melynek eredményeként tényleg hisztislesz a gyermekünk.

Ebben a korszakban különösen fontos a napi ritmusbetartása, a közös programok ismétlése, amiben újból ésújból megerősítést kaphat abban, hogy szeretik. Azelkerülhetetlen változások esetében (pl. bölcsőde, költözés)pedig a szülőknek kell nagyobb türelemmel lenni éssegíteni abban, hogy a gyermek a változásokkal együtt járófeszültséget le tudja vezetni.

Ha sikerül betartani a fenti javaslatokat, akkor hamarabbtúl esünk a dackorszakon, ami a későbbi kapcsolatunkra iskihatással lesz. Gyermekünk így nagyobb valószínűséggelesz kiegyensúlyozott, magabiztos és önálló.

A helytelen bánásmód lehetséges következményei

Az ember személyiségfejlődésében meghatározószerepet tölt be a család és különösen a családban eltöltöttelső három év. A szülők viselkedése és a velük kialakítottviszony hat a legkorábban.

A család érzelmi kötelékei, kapcsolatainak erőssége,hosszan tartó hatása alapvető érzelmi viselkedésimodelleket vés az ember személyiségébe, melyeket, minthajlamosító tényezőket, továbbvisz az életbe.

A család segíti a különféle társadalmi értékrendszerekbeépítését, mellyel elősegíti az embert arra, hogy teljesértékűen részt vegyen a társadalmi életben.

Nem véletlenül írtam a kisgyermekszemélyiségfejlődésének pszichológiai hátterétől, hiszen apszichológia tudománya foglalkozik a felnőtt egyénekszemélyiségfejlődésével, valamint annak káros hatásaivalés azok kiküszöbölésével. Ez sokszor lehet olyan enyhe,amit igazából csak maga az ember érez, és ezért látjaszükségét egy pszichoterápiában részt venni, de sokszorezek a káros hatások kóros mértéket is ölthet- nek, aminekszemélyiségzavar vagy valamilyen elmebetegség is lehet akövetkezménye. A pszichoterápiák nagyrészt agyerekkorban ért hatások elemzésével foglalkoznak,melyeknek kihatásai vannak a felnőttkorra is.

A pszichológusok tapasztalatai is azt mutatják, hogy azegészen korai személyiségfejlődés során kimaradthatások később már nehezen pótolhatóak. Minél korábbanér egy gyermeket valamilyen károsító tényező, annálkevésbé hozható helyre. Nemcsak az egészséges lelki

fejlődést biztosítják a családban ért kedvező hatások,hanem egy fejlődő szervezetben a harmonikusidegrendszeri érésnek is biológiai ingerei, serkentőfaktorai lehetnek. Az is bizonyított tény, hogy bizonyosörökletes tényezők megvalósulásához az adott fejlődésiszakaszban sajátos, nem pótolható szociális ingerekre isszükség van.

Legkorábban és legintenzívebben egy kisgyermeknek azédesanyjára van szüksége, aki az újszülött lételeme. Azanya szeretetteli gondoskodása a lehetséges károsodásoklegbiztosabb megelőzője!

Számos csecsemőotthonokban készült megfigyelésrőlkészültek tanulmányok, melyeknél mind azt akövetkeztetést vonták le, hogy az anya ill. anyai szeretetnélkül felnőtt csecsemők nagy része kétéves korára mégnem tudott ülni, állni, járni, beszélni, arckifejezésük üres.Megnőtt a fertőzésekre való fogékonyság, valamint ahalálozási arány köztük. Felnőttkorban gyakran hátterelehet elmebetegségnek, súlyos szervi elváltozásnak, vagyvalamilyen bűncselekménynek.

Egy szeretet nélküli környezetben a csecsemő elvesztiélete célját, nem lesz kiért fejlődni és teljesenhospitalizálódik. Nemcsak az anya hiánya, hanem azanyával való kiegyensúlyozatlan, rossz kapcsolat is okozhata későbbiek során érzékelhető zavarokat aszemélyiségfejlődésben.

Vannak anyák, akik még önmaguk előtt sem tudatosan,de elutasítják gyermeküket. Ez rendszerint akkor fordul elő,ha az anyaszerepre még éretlen fiatal vállal gyermeket,esetleg egy nem tervezett gyermek esetében úgy

tekintenek rá, mint nehézségek okozójára, melybőlkifolyólag az anya nem tud vele szeretetteljesen bánni, ígygyakran tárgyakkal pótolja a szeretetet. Az ilyen kisbabáksírósak, nyűgösek, betegségekre fogékonyabbak, későbba fejlődésben is kicsit lemaradhatnak.

A túlzott aggodalmaskodás, az állandó szorongás amiatt,hogy vajon mindent jól csinál-e, is okozhat a csecsemőbenfeszültséget. Pont a már korábban leírt szoros együttlétezésmiatt a csecsemő mindent megérez az anya hangulatán ésegy idő után azt át is veszi.

Nem ritka, hogy egy szorongó édesanya gyermekehasfájós lesz, esetleg ekcémás, vagy más bőrelváltozásokjelennek meg rajta. Az édesanyja feszültségét átveszi ésígy vezeti le.

A fenti két eset hosszú távú káros következménye lehet,hogy a gyermek a későbbiekben nem mer bízni azédesanyja segítségében, hiszen az érzelmi biztonságotsohasem kapta meg tőle. Az érzelmeket ideiglenes,törékeny dolgoknak éli meg, ami miatt hajlamossá válhat akörnyezetéhez való ragaszkodáshoz. Gyakranszenvedhetnek ezek az emberek felnőttkorukbanvalamilyen függőségben. Sok szülő hajlamos arra, hogy azállandóan ellenkező gyermekét szereteténekmegvonásával fenyegesse. Ez sokszor hatékonymódszernek bizonyul, mert ilyenkor a kis dacoló megijedés általában egy pillanat alatt szófogadó, jó gyermekkéválik.

A felnőttkorban kezelt pszichoterápiára járó betegeknélderült arra fény, hogy ez a fajta nevelési módszer milyenkárokat okozhat a későbbiekben.

Egy kisgyermeknek a szeretetmegvonás egyenlő a szülő

elvesztésével. Ha a szülőt elveszíti, akkor az ő léte isveszélyben forog. Az ősbizalom kialakulását, illetvemegerősödését gátolja ez a fajta nevelés. Akisgyermekben kialakul az a kép, mely szerint a szeretetmulandó, csak jó magatartáshoz kötött, amiért mindig megkell dolgozni. Ezért mindig mindenkinek eleget kell tenni,meg kell felelni ahhoz, hogy elfogadják és szeressék.

Az ilyen gyermek az agresszióját elfojtó, kezes, könnyenalkalmazkodó, tipikusan „jól nevelhető", akiből később egyönértékelési zavarokkal küszködő, torz személyiségképpelrendelkező túlérzékeny felnőtt válik.

A gyermek a szülői korlátozásokkal szemben nem merfellépni (dacolni), így a benne lévő kettősséget sem tudjafeldolgozni. Nagyobb korára oda vezethet, hogy aszüleiben a bizalom megrendül és ezzel együtt azősbizalom képessége sem alakul ki, illetve nem erősödiktovább.

A kisgyermek növekedésével az apák szerepe isfolyamatosan nő. A családban általában az apa közvetítielsődlegesen a társadalmi értékeket, normákat, a kötelezőés ajánlatos viselkedésmódokat. A kisembertársadalomban betöltött későbbi szerepét tulajdonképpenaz apa demonstrálja.

Senkit nem szeretnék megriasztani ezekkel azadatokkal, csupán a csecsemővel eltöltött idő, valamintnevelés következményeire szerettem volna rávilágítani, ésfelhívni a figyelmet, hogy a gyermekünkkel valóbensőséges kapcsolat, ami ebben a pár visszahozhatatlanévben kialakul, kihatással van a testi-lelki fejlődésére, aközösségbe való beilleszkedésére. A kapcsolat és anevelés beivódik a személyiségébe, ami aztán

felnőttkorban visszaköszön.Éppen ezért felelősséggel tartozunk minden egyes

gyermekünkkel eltöltött percért, még akkor is, ha láthatóeredménye nincsen, vagy csak jóval később mutatkozikmeg.

TartalomBevezetésA kisgyermek lelki fejlődése újszülöttkortólA tökéletes szimbiózis, avagy a felhőtlen újszülöttkorA paradicsomi állapot felbomlásaA kitárulkozó világ, a mindenhatóság megtapasztalásaAz eltérő akaratok megjelenése, a függetlenedni vágyás kezdeteA hiszti kezdetét vesziA kibontakozó egyéniségA hisztis korszak jellemzőiDühkitörések és kezelésükHiszti a szobatisztaság körül

Hiszti az alvás körülHogyan kezeljük a dackorszakot?A helytelen bánásmód lehetséges következményei