io VASÁRNAP, 1971. JANUÁR 10.

Lődi Ferenc

A BÉCSI SÓGOR

Buday György Paraszt mesék

Galambos Ferenc MŰVÉSZKEDŐ

MAGYAR ÍRÓK A művészi alkotótehetség rit-

kán egysíkú. A magyur iroda-lomtörténet is nem egy olyan "írót ismer, aki vagy a színpa-dot kívánta meghódítani, vagy a képzőművészet valamelyik ágá-ban kereste egyéniségének má-sik kifejezési formáját.

Kazinczy Ferenc eredetileg művesznek készült; 1777-ben Bé-cset is e célból kereste fel. Is-merőseiről, barátairól karakte-res arcképek sorozatát készítet-té, amelyek Arnyékrajzolatok címmel meg la jelentek.

A költő Kisfaludy Károly ka-tonai pályáját 1811-ben azért szukltotta meg, hogy a bécsi művészeti akadémián tanuljon. Egy ideig portrék és elefánt-csont szelencék festéséből tartot-ta fent magát. „A tatárok Ma-gyarországon" című drámájának sikere után az írói pályát vá-lasztotta, de a képzőművészet-hez továbbra sem lett hűtlen; az Auróra legtöbb metszete az ó rajza utón készült Tájképeiben a romantika minden eleme (vi-haros tenger, villámok, romok, távoli tüzek stb.) megtalálható. Tengervész, Éjszakai szélvész, és más. naivan romantikus bájú tájképei beletartoznak a magyar képzőművészet történetébe. A romantika Kisfaludy Károly plktúrájában jelentkezett legelő-ször a magyar képzőművészet-ben.

Petőfi Sándor képzőművészet iránti érdeklődése Orlay Petrich Somával való barátságának kö-szönhető, aki 1848-ban kitűnő portrét is festett róla. Petőfi munkái közül a Bem-apót ábrá-zoló rajz a legismertebb.

Jókai Mór már gyermekkorá-ban maga rajzolt szörnyalakokat 'ábrázoló illusztrációkat a me-séihez. Mint egy hivatalos ok-mány bizonyítja, a révkomáromi „Királyi Rajz Oskolát" is láto-gatta. Tollra.izokat, akvarelle-kct. olajfestményeket készített amelyekből néhányat sokszoro-sítva is terjesztettek. Tizennyolc éves kotában festett önarcké-pe „A magyar szabadságharc 1848—49" című albumban je-lent meg; barátairól is több portrét készített. A festészettel akkor sem hagyott fel, amikor már irodalmi sikerek álltak mö-götte: útiraizai a „Magvaror-szág és Erdély képekben" című munkában és a Vasárnapi Üj-ságban is megjelentek. A regé-nyeihez készített helyszíni váz-latait és számos arcképét no-teszei őrzik. Képzőművészeti al-kotásai sokkal többek, mint ama-tőr kísérletek, s ha a festészetet választ ia él"thivatísul. kora el-ső művészei között volna a he-lye.

L e s z n a i Anna, a Nvugat, & N a p k e l e t , a S z é p S z ó é s m á s f o l y ó i r a t o k m e g b e c s ü l t p o é t a a s z -t j z o n y a m i n t k é p z ő - é s i p n r m ű -vőfez i s j e l e n t ő s v o l t . K ö n v v e k e t i l l u s z t r á l t , s a t ö b b i k ő z ö t t A d y n A b á n y v e r s e s k ö n y v é n c k a c í m -l n o t á t i s 6 t e r v e z t e . E x p r e s s z í v s - o ' l o m ü festm*hveit e l ő s z ö r i m i _ h e p a N y o l c a k k i á l l í t á s á n p . t . r - t r - u 0

-Ad i M, „ , — — + „ n r r v , T | < ü w - , .

(„V v á - v ' .-.-Zq-pt " v 1 már evprmei'irprXium .. , 1 „ H | \ J i i r ' o n l e i - R Í -] „ v e l - ' b e n " v r - k r a n I r ' z ' b a -

t u n k n v e l e t o r » * n t e s e m é n y e k e t á b r á z n i * v á z l a t o k a t .

Az erdélvf K*s Károlv építész-mérnöki oklevelet szerzett- alko-t u s a i b a n — a b u d a p e s t i A l l a t -

á m -

R" ' ' v P - ' m e r . ' zo!»

kert pavilonjai, a zebegényi templom, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum stb. — a szecessziót a székely népi épí-tészet formakincsével ötvözte. Grafikával is foglalkozott. Fő-leg színes linómetszetei híresek. Nem egy könyvét maga illuszt-rálta, sőt maga is nyomta sztá-nai otthonának kézisajtóján.

Kassák Lajos mind az iroda-lomban, mjnd a képzőművészet-ben forradalmian úja t teremtett. Képzőművészként az aktívizmus, a konstruktivizmus mellett kö-telezte el magát. Képarchitektú-ráknak nevezett grafikái, kollá-zsai, olajfestményei a kor leg-modernebb művészeti törekvései-hez kapcsolódnak. Számos köte-tét maga illusztrálta. Művészeti könyveiben, cikkeiben a művé-szet minden problémájához hoz-zászólt, a tipográfiától a reklám-művészetig, a festészettől a könyvművészetig.

i H H M i

Két évenként vagy esztendő-ben egyszer körülszaladta Illés az anyja rokonait, akik nagyjá-ból egykupacban laktak. Egyiket a másiktól néhány utca válasz-totta el, Illés viszont a város másik végén lakott. Ami a nem-zedékek soron követését illeti, kiterjedt volt ez a családfa. A nagyapa. Csóka János öt lányt és egy fiút nemzet t Harmad-íziglen viszont már öt fiú és ki-lenc lány eszmélt a világra, míg a negyedik nemzedékbeli fiak és lányok már annyian voltak, hogy ném is ismerték egymást. Illés nagynénjei és sógorai lassacskán elballagtak a szentmihály lován, s maradtak a vele azonos nem-zedékbeli unokatestvérek, akik még érezték, hogy közös vér-edényből származnak.

Illésre tulajdonképpen sosem nyitottak aj tót a rokonai, mert világéletében szegény volt, ama-zoknak viszont mindig volt any-nyi, amennyit a tejbe aprítottak. Hősünk ilyenféleképpen ki is ló-gott a nagy atyafiságából, amo-lyan magánakvaló volt, magá-nyos farkas már kölyökkoráhan. Váltig hangoztatta pedig szegény anyja, amíg élt:

—| Illés, azért te csak legyél jó rokonuk az én testvéreimnek, akik neked nagynénéid, nagybá-tyáid, azaz sógoraid és ángyiká-id. A gyermekeik pedig első-szülött unokatestvérek, s majd azok ivadékai és a te leendő csi-motáid szintén rokonai lesznek egymásnak.

— De jól tudja leágaztatni a dicső családfáját, anyám! — gúnyolódott Illés. — Ügy tesz, mintha gondjában-bajában kí-váncsiak lettek Volna magára csak egyszer is. Bezzeg, ha én dúsgazdag lennék, netán polgár-mester, miniszter, vagy atyaúr-isten, akkor minden rokonsága itt tolongana az ajtóm előtt. Még hátat se tudnék fordítani, mert akkor rögtön tennének egy szí-vességet . . .

— Elég, te istenkáromló! —

m m

• •

w « ül

íwii&i&vi

Szávay litván Ablakok

Rónay György BESZÉLGETÉS

A TÉREN Igazad van: meg kint vannak a hinták. Fölülhetsz, hajthatod magad.

Később, Igen, ha majd a lomb lehullt, s még mielőtt lehull a hó, eljönnek, leszerelik és aludni viszik őket.

Ügy van: majd egyszer engem is. Amikor mind lehullt a lomb. Amikor leesik a hó. ,

Tavasszal a hintákat visszahozzák.

Persze te azért kijöhetsz a térre. Hintázni? Nagy kislánynak nem való már' Hogy mondod? Jó. Legföljebb néha, este, mikor nem látja senki

Nem. Én se már.

Jékely Zoltán MESE

INVOKÁCIÓ JáruHntok elénk régi inesék. hozz ak a csodák üzenetét! tgérjét '» i hűség diadalát, s hogy mi.idcn kín kárpótolja magát

L á m a b a n y a , l e l k ü n k ftrflnilre, a t ü z b e j u t a m e s e . v é g i e ; a szörnyeteg saját zsírjába sül, gonosz zsarnok pusztul dicstelenül:

gyilkos bosszú saját hamvába hull, s két árva gyermek egymásra borul. Folyóba fúl a gyáva üldöző, s minden sebet beforraszt az idő!

vágott Illés szavába a kicsi öregasszony, aki Vénségére nem-csak elhagyott istenéhez talált vissza, hanem meg is enyhült haragjában a testvérei iránt, akik annák idején kisemmizték, szétszedték-eibálták az öreg Csó-ka rogyadozó házát, a pár hold szántót és a. szőlőt. Pörre, ügy-védre többet költöttek, mint ma-gukra és családjuk fenntartására. Szétszaggatták akkor a testvéri összetartozás szálait is. S mint-ha Illés kitalálta volna anyja gondolatát úgy kérdezte:

— Talán most azt akar ja ve-lem összecsomóztatni, anyám? Hogy oda ne rohanjak! Julcsa-nénihez magának több köze lenne, mint nékem, hiszen a test-vére.

— Neked pedig — emelte fel hangját az öregasszony — ke-resztanyád. A fér je sógorod és egyúttal keresztapád is, a három lányuk pedig . , .

— Tudom — nevetett kajánul Illés —, aranyos kis tyúkok, de kappanokkal, mert velük aztán megszakadt az ősi láncolat A keresztapám viszont vén huncu t mert bérmáláslkor nem karórát vett, csak egy rend r u h á t

— Mert kilátszott a fen ék ed a nadrágból.

— Veit volna Inkább kőtelet a szégyenére, hiszen a legkisebb lányát, Marcsót úgy otthagyta a férje, hogy meg sem állt Ame-rikáig Milyen híres volt pedig a Süli sógör! Azt mondták rá, hogy aranykezű dlvatszűcs, mert a legcsúnyább nőnek is értéke lesz, ha ó készít rá bundát.

— Nagyon elrugaszkodol te magadtól, Illés — csitította volna fiát az öregasszony, mert érezte, hogy a gyerek elevenbe vágott. — Azt mondják pedig, hogy csák Bécsig ment a Süli sógor, amíg elcsitul körülötte a zaj, aztán visszajön.

— Azt mondják? Inkább úgy szépítik. És nem zaj, hanem bal-hé van az aranykezű sógorka kö-rül, anyám. Azt hitte, hogy az ú j rendszerben is éppúgy csen-cselhet, feketézhet, seftelhet, mint a régiben. Hát nem! Hogy ne csukhassák dutyiba, inkább kereket oldott. Vagy maga nem hallotta volna az átkr-zedást, mocskolódást, amit Marcsa test-vérei és a fér jük Sülire száriak? Még az egyébként szo'íd lelkű Keserű Jóska és Liüke, a fele-sége ís tobzódtak gyűlöletükben, amiért a divatszűcs egvszál pen-delyben és mindenki Marcsájául itthagvta hites feleségét. Keserű-ék aztán leszedtek a keresztvizet a sógorkáról! Közönséges birka-nyúzónak. házaló bőrösnek, dög-keselyűnek, cserzővargának, sin-ternek s a jó fene tudia. hogv mi mindennek nem titulálták. Ha valakin fog az átok, ekkor Süti Töhötöm divat"" 'esöt göm-be réivtia előbb-idóbb, meri a ha-zőt'q-iqó" csontig ható mérge előbb-utebb szétma'-e"n'rolió.

— O n k ne kísérted az ic , ont. fiam. h'szen az a lány. a Mar-csa rrár a halá'án van. F' emész-tette a bánat az ura után.

— A bánat? Azért állt össze egy másik pacákkal, aki végre gyerekét tudott neki csinálni ? — évődött anyjával Illés. — Majd a külföldi Süli sógor eltemetteti Marcsát, a gyereket meg magá-hoz veszi, majd postán elküldik neki. így aztán minden eredendő bűn megbocsáttatik. Természete-sen Keserű Jóskáék átka majd hozsannává változik, hiszen a kertjükben továbbra is virit az a bazsarózsa, amit még .Süli lo-pott nekik a temetőből Meglátja, anyám, belő'em bátesz beszél.

— Tudom ls én. mi az mi be-szél belő'ed, te lókötŐ! Űgyis mindig túlbeszélsz. Vág az e-zed, mint a beretva. Csak aztán ne-hogy eeyszer mseadba sza'adion az éle. Mert láttam én már ka-rón varjút .

— Meg éjiell őrt nappal meg-halni — folytatta ülés a p ! , da-be-z*det.. — No. kifogvott a szuszból, mamukám? .Győzködni akart rajtem, áz 'án. réAnd'.g ve-szít. Híli w, pedig ha sejtené, amit én még tudok .. . — harap-ta el a szót várakozásteljesen 's huncutul anylára nézett. M!nd ketten arra vártak, hogy a másik árulkodjon. Játék volt ez, ke-gyetlen játék, ami megtépte, pró-bára tette az Idegeket, bár tud-ták egymásról: ha szavuk, moz-dulatuk olykor goromba is, ha

ugrasztják és kicsúfolják egy-mást, szeretetből teszik.

— Tudta-e anyám, hogy Mar-csa eltemetése után Keserűék magukhoz vették a gyereket?

— Tudtam. Így legalább nekik is van . . .

— Majd ráfogjájr, hogy a Süli sógoré, Amerikából — kajánko-dott Illés.

— Mondtam már, hogy nem ment az olyan messzi, csak Be-csig.

— Mindegy, csak elszökött, ha meg visszaeszi a fene, felmutat-ják neki a felesége mását és majd sírva fakad. Ez a tékozlók mentalitása, sírni, ríni, megszag-gatni magukon a ruhát : mea culpa, mea c u l p a . . .

Illésben hosszú esztendők múl-tával is elevenen élt a párbeszéd, a sok évődés, a heccelődés any-jával, pedig az öregasszonyt már régen sírba tették.

— Csak ne ígértem volna meg neki a halálos ágyán, hogy a ro-konságát számbaveszem, meglá-togatom — morfondírozott magá-ban, mert leginkább az atyafisági köteléket lerázta volna magáról, mint kutya a vizet. — Annyit még visszaadok nekik, amennyit az öreglány s í r jára vittek koszo-rúban, aztán lehúzom előttük a rólót — döntötte el a kérdést kel-letlenül, s még aznap este beko-pogott Keserű Jóökáékhoz.

— Hát téged mi szél hozott mifelénk, hogy eszedbe jutottunk, Illés? — lepődtek meg a jövevé-nyen, s noszogatták befelé a nagvszobába, egyenest a legna-gyobb. legmélyebb fotelba.

— Én még csak egy-egy esz-tendőben betoppanok hozzátok, hanem ti . . . hogy úgy mondjam, sose találtatok el hozzánk.

— Tudod, a sok munka meg a ház körüli dolog leköti az ember kez^t-lábát — siránkozott sza-badkozva Keserű Jóska, és igaz-mondását hitvesével, Lilikével is bizonygatta.

— Bizony úgy van, szent igaz — kapott a szón az asszony, ami-be Illés rögtön belekapaszkodott:

— Merthogy se kicsi, se nagy, se nem vagy viselős. Lilike, gondoltam, hogy legalább te be-nyithattál volna hozzánk.

— Már hogyne volna, hiszen tudod, hogy a Marcsa lányát mi pelenkáztuk, maholnap pedig már férjhez is adjuk — sietett a válasszal Keserű, miközben egy üveg italt és poharakat tett az asztalra, majd öntött.

— Ugye. szódával iszod? — kérdezte Illéstől Lilike.

— Attól függ. hogy mit? — forgatta maga felé Illés a cifra címkés üveget — Skót whisky! — olvasta fennhangon. — Hogy nektek milyen jól megy! Pedig ez is. csak pálinka, mint a mi-enk, dé az csak m a g y a r . . . — nyomta meg a szó vegét gúnyo-san.

— Nem adtunk érte pénzt, úgy kaptuk, a Süli sógor hozta — dicsekedett Lilike, s mivel Illés némán rácsodálkozott, tovább folytatta: — Nem tudom, emlék-sael-e rá, mert te akkor még olyan surmankó korú gyerek vo l t á l . . . szóval szegény Mar-csánk első fér je volt.

— Az a bőrös, vagy mifene, aki Amerikába szökött? — adta a tudatlant Illés.

— üehoyy is szökött Kiment. Különben se csak bőrös, hanem divatszűcs, és rrár vis*zaköttözött Bécbe . Onnan iár haza — emel-te fel a hangiét Keserű.

— Akkor elolvadhatott már a fején a vai, ha csak úgy haza-szalad eálhat hozzátok.

— Miféle va j és hogy-hogy ha-zaszaladgálhat? — kérdezte csí-pős hangon Lilike.

.— Szabályos útlevele van. Jön, megy — szólt közbe Keserű.

— H">z, v i s z . . . — folytatta a szóiátókot Illés nevetve. Vendég-látói azo"ban riadtan összenéz-tek. nv'rttha mérget ittak volna a whiskvvel.

— Jó ital ez mégis! — nyúlt a pohár után illés, hogy a feszes csöndet megtörje. — Gondolom, hogy a bécsi sógor sokat izzad-hatott érte, ha csak nem ilven italban fürdik, s az 'án b^palac-kolja nek'ek a fürdővizét.

— Ugvan, hova gondolsz? — kapott a gyomrához Ko-erű, ma'd szódát sori-eelt n pohárba. Lilit 'fok viszont h!ri?'en -ü-sős d js»n akadt a konyhában. r á'va mindezt ülés. kihúzta rnag.lt á fotói -mólvéből- ós hagyta Keserűt szabadkozni, amiért az rom kí-sérte ki vend tó' mert áüftólag nagyon •TcöVsjős. és most is rá-izzad t az ing.

— Sebaj, maid a bécsi sógort kikíséred — szűrte foga közt a szót Illés, mikor kiért a huzatos' kapualjba 4s hncsaptn maga mö-gött a lesőablakos aj tót .