2

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

TTARARTTALOMALOMMegalakult a Gyógyszerésztudományi Kar

(Perjési Pál)

Megújult a Központi Sterilizáló(Apró Annamária)

A Tehetség Ösztöndíjak átadásáról(Kardos Dorottya)

Dr. Fischer Emil 75 éves (Szolcsányi János,Gregus Zoltán, Barthó Loránd, Pintér Erika)

„Küldetésemnek azt tekintem, hogy aKlinikai Központ zászlóshajója legyünk a

továbbiakban is” (interjú Büki András profesz-szorral – Schweier Rita )

„Akkor jó az elõadásom, ha a szükségestudást, a szemléletformálást és az érzelmi

megerõsítést egyfajta mixként tudomközvetíteni a hallgatóim felé” (Schweier Ritainterjúja Füzesi Zsuzsanna professzor asszony-

nyal, a Feedback Bizottság elnökével)

Mikrovaszkuláris Laboratórium (Tóth Péter József és Szarka Nikolett)

Légcsõsebészeti tanulmányút Svájcban(Lujber László)

Az év gyógynövénye: kamilla(Ács Kamilla, Horváth Györgyi)

XXXIII. OTDK – Vass Réka

Emlékezés Méhes Károlyra(Lothar Pelz)

Kiss Tamás márciusi összeállítása

Bõr- és Bujakórtan (1903-1914)(Gracza Tünde)

Írók, költõk betegségrõl, orvoslásról,halálról (Barthó Loránd válogatása)

��

Intézeti, klinikai hírek, információk

��

Tudományos Közlemények(csak a nyomtatott számban)

��

Sajtószemle (a nyomtatott számban),benne: Interjú Molnár Dénes professzor-ral; Megszólalt az MTA homeopátia-ügy-ben; a rezidensek és szakorvosok átfogóalapbéremelést sürgetnek; A PTE-hez

kötõdik a Magyar Felsõoktatás Napjánaktervezett idõpontja; Interjú OrsósZsuzsanna biológussal; milliárdosfejlesztésekrõl; a magyarországi

szervátültetésekrõl; ultrahangkészüléküzembehelyezésérõl; új díszdoktorunkról,

Plácido Domingóról.

��

Acímlapon és középen: Télbõl a tavaszba(Hajdú Hajnalka, Molnár László, Papp Gergõ,

Sebõk Béla, Varga Dávid,Barthó Loránd fotói)

Felelõs szerkesztõ: Barthó Loránd, Bogár Lajos.Olvasószerkesztõ: Hollósy Tibor, Ludány Andrea. Szerkesztõségi munkatárs: Kiss Tamás.Tördelõszerkesztõ: Babarciné Stettner Lenke. Aszerkesztõség címe: PTE Általános Orvostudományi Kar Sajtóirodája, 7624 Pécs, Szigeti út 12. Tel.: 72/536-116. E-mail: hirmondo@aok.pte.hu � HU ISSN 1586-1031

Elektronikus publikáció: www.aok.pte.hu/hirmondo � HU ISSN 1586-1295. Nyomtatta a PTE ÁOK Nyomdája

Megalakult aGyógyszerésztudományi Kar

A Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar egyik szakaként, 2000 szep-temberében indult a gyógyszerészképzés. Az eltelt idõben a GyógyszerésztudományiSzak folyamatos fejlõdése eredményeképpen jutott el a karrá váláshoz szükséges szer-vezeti és infrastrukturális feltételek maradéktalan megfelelõségéig. Így 2016-tól a gyógyszerész-hallgatók a Pécsi Tudományegyetem legfiatalabb karán kezdhetik meg, illetve a folytathatják ta-nulmányaikat.

A szak szervezeti fejlõdése az elmúlt 15 évben folyamatos volt. A képzés indulásakor három,új gyógyszerészeti szakintézetet alapítottak. Ma az új kart hét oktatási egység alkotja. Az új tan-székek legtöbbjének megalakulása az elmúlt öt-hat évben történt. Ennek eredményeképpen a szakszervezeti felépítése elérte a karosításhoz szükséges fejlettséget. Az intézetek élén hazai és nem-zetközi téren is elismert szakemberek állnak, ami ugyancsak elõsegítette – és természetesen a jö-võben is segíti – a kar pozitív szakmai megítélését.

Egy önálló kar számára a szilárd szakmai alapok mellett az is elengedhetetlen tényezõ, hogyképes legyen a fenntartható gazdálkodásra. Ennek lehetõségét nagymértékben elõsegítette, hogy2010-ben elindult az angol nyelvû gyógyszerészképzés is, további saját bevételt biztosítva. Aszakidegen nyelven folyó képzésbõl származó bevétele annak indulása óta folyamatosan növekszik.Nem lehetünk azonban minden szempontból elégedettek; a legjobb képességû magyar és külföl-di hallgatók Pécsre történõ vonzása területén a jövõben még eredményesebb munkára törekszünk.

Az önálló kari szervezet kialakulásának és mûködésének jogi kereteit a PTE Szenátus 2015.december 17-i ülésén elfogadott Szervezeti és Mûködési Szabályzat biztosítja. E döntés alapján2016 elsõ hónapjaiban kerül sor a leendõ Kari Tanács tagjainak megválasztására, a Kari Tanácsmegalakulására, majd azt követõen az önálló kari mûködést szabályozó dokumentumok megal-kotására. Így a leendõ Kari Tanács tagjai elõtt munkás 2016-os év áll. Fontos itt megemlíteni,hogy az új kar megalakulása nem jár adminisztrációs pluszköltségekkel. Az önálló kari DékániHivatalon túl a kar mûködésének feltételeit biztosító adminisztrációs hátteret – az ÁOK és aGYTK közötti együttmûködési megállapodás alapján – az ÁOK infrastruktúrája és a megfelelõÁOK intézmények munkatársai biztosítják. Ez a megoldás gazdaságilag takarékos, biztosítja azadminisztrációs ügyintézés eddigi magas színvonalát és az eddigi gyakorlathoz képest minimálisváltozást okoz a hétköznapok során a dolgozók és a hallgatók életében.

Természtesen az önálló kari mûködés megnövekedett felelõsséget is ró az új kar vezetõségé-re. E felelõsség kiterjed mind az oktatás és kutatás fejlesztésére, mind a kar gazdálkodására. A le-endõ kar további fejlõdésének biztosítása bizonyosan további bevételi forrásokat igényel. E térenaz elõzõ szak vezetésének egyik korábban megfogalmazott célja az idegen nyelvû oktatási kíná-lat további szélesítése. Az oktatási kínálat bõvítésének alapja az infrastrukturális feltételek javítá-sa és a személyi állomány bõvítése, melynek egyik kézzelfogható lehetõsége a PTE idegen nyel-vû oktatási kapacitása növelését célzó kormányszintû támogatás is. Az idegen nyelvû képzésekhallgatói bázisának kialakítása terén nagy segítségünkre lehetnek a már itt tanuló külföldi hallga-tók, akik személyes tapasztalataik megosztásával eredményesebbé tehetik erõfeszítéseinket.

A kar intézeteinek szakmai profilja átfogja a gyógyszerésztudományok szinte teljes vertiku-mát, ami mind egyetemen belüli, mind egyetemen kívüli eredményes kutatás-fejlesztési kapcso-latok kialakítását biztosítja. Ezek között a korábbi szak (a jelenlegi kar) vezetése kiemelkedõ fon-tosságúnak tartja az ÁOK intézeteivel, klinikáival, valamint a gyógyszeriparral kialakult kapcso-latok további szélesítését és elmélyítését. Ezek mind szakmailag, mind anyagilag elõsegíthetik akar fejlõdését.

Az új kar megalakulásának pillanatában a vezetõk nevében köszönetemet fejezem ki dr.Szolcsányi János egyetemi tanárnak, a szak megalapítójának, valamint mindazoknak az egyete-mi (PTE) és kari (ÁOK) vezetõknek, akik az eltelt 15 évben munkájukkal, folyamatos támogatá-sukkal elõsegítették a szak karrá fejlõdését, a kar megalakulását. A karrá válással mindannyiunkéletében egy új szakasz kezdõdik. Meggyõzõdésem, hogy a kari szervezõdés elõsegíti a karhoz

tartozó szakintézetek munkatársainak további szakmai fejlõdését, a pécsi gyógyszerészképzés hazai és nemzetközi téren történõ megisme-résének és elismerésének növekedését, és egyidejûleg hozzájárulhat a régió iparvonzó képességének növekedéséhez is. E célok megvalósí-tásában a jövõben is szoros együttmûködést tervezünk a PTE, ÁOK vezetésével, intézeteivel és klinikáival.

Pécs, 2016. január Dr. Perjési Pál egyetemi tanár

mb. dékán

3

2016 FEBRUÁR

Dr. Illés Tamás szakmai elismeréseDr. Illés Tamás professzort (az MTA doktorát) az 1820-ban létrehozott párizsi Nemzeti Orvosi Akadémia (Académie Nationale deMédecine) 2015 novemberében külföldi levelezõ tagjává választotta, „a gerinc deformátásainak sebészi kezelésében elért kiemelkedõ kli-nikai eredményeiért, valamint a gerinc deformitásainak új típusú térbeli megjelenítéséért”. A felterjesztés korábban történt, de a testületlétszáma állandó. Illés professzor jelenleg Brüsszelben dolgozik; az Université Libre de Bruxelles – Brugmann egyetemi kórházában azortopéd-traumatológiai klinikát vezeti. A graduális és posztgraduális képzés valamint a klinikai kutatás szervezése és végzése mellett leg-inkább a betegellátás, ezen belül is a gerincsebészet az egyik legfontosabb tevékenysége.Szívbõl gratulálunk!

PROGRAM

2016. február 25.Dr. Németh Péter (PTE, ÁOK, Immunológiai és Biotechnológiai

Intézet): Monoklonális ellenanyagok a gyógyászatban és agyógyszerfejlesztésben.

2016. március 3.Dr. Zrínyi Miklós (SE, ÁOK, Biofizikai és Sugárbiológiai Inté-

zet): A mérnöki tudományoktól a nanomedicináig.Dr. Oláh Gábor (DE, GYTK, Biofarmácia Tanszék): A gyomor-

égés és reflux gyógyszerészi gondozása.

2016. március 10.Dr. Marosi György (BME, Szerves Kémia és Technológia Tan-

szék): Innovatív fejlesztési irányok a gyógyszertech-nológiában.

Dr. Vincze Patrícia Anna (PTE, GYTK, Gyógyszerészeti Intézet):A kapszaicinérzékeny peptiderg érzõ idegsejtek protektívszerepe krónikus stressz okozta fokozott fájdalomreakció-ban egérmodellben.

2016. március 17.Dr. Kemény Ágnes (PTE, ÁOK, Farmakológiai és

Farmakoterápiai Intézet): A pikkelysömör állatkísérletesmodelljei.

Dr. Milad Ghorbani (PTE, GYTK, Gyógyszerészi Kémiai Intézet;PTE, GYTK, Gyógyszerészeti Intézet): Synthesis and invitro antiproliferative activity of dipyridopyrimidinonederivatives.

2016. április 7.

Dr. Kapronczay Katalin (Semmelweis Orvostörténeti Könyvtárés Levéltár): Gyógyszerésztörténeti ritkaságok az Orvos-történeti Könyvtár gyûjteményében.

Dr. Sághy Éva (PTE, GYTK, Gyógyszerhatástani Tanszék): Tran-ziens Receptor Potenciál és hipofízis adenilát-cikláz akti-váló polipeptid-receptorok szerepének vizsgálata in vitroés in vivo rendszerekben.

2016. április 14.Dr. Kovácsné dr. Bácskay Ildikó (DE, GYTK, Gyógyszertech-

nológiai Tanszék): In vitro sejtkultúrás modellrendszerekalkalmazásának lehetõsége a gyógyszertechnológiában.

Dr. Bajdik János (Meditop Gyógyszeripari Kft., Pilisborosjenõ):Adatok az ipari gyógyszertechnológia szolgálatában.

2016. április 21.Dr. Fatih Demirci (Anadolu University, Faculty of Pharmacy,

Department of Pharmacognosy): Az elõadás címét késõbbadjuk meg.

Dr. Vasas Andrea (SZTE, GYTK, Farmakognóziai Intézet): Kár-pát-medencében elõforduló növények farmakológiai szû-rõvizsgálata és biológiailag aktív vegyületek izolálása,szerkezet-meghatározása.

A program változtatásának jogát fenntartjuk!

Dr. Molnár Péter elnök, dr. Horváth Györgyi titkár,dr. Pál Szilárd titkár

MEGHÍVÓA Pécsi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Kara, az MTA Pécsi Akadémiai Bizottság

Orvosi Tudományok Szakbizottság Gyógyszerészeti Munkabizottságának és a Cholnoky László Szakkollégium közösszervezésében megrendezésre kerülõ Gyógyszerésztudományok Fórumának üléseire.

A Fórum helyszíne: PTE, Gyógyszerésztudományi Kar épülete, II. emelet 8-as számú elõadóterem, Pécs, Rókus u. 2.A Fórum minden alkalommal 17 órakor kezdõdik.

4

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

A Pécsi Tudományegyetem országos szinten is kiemelkedõ-en támogatja a tehetséges hallgatókat. Ezt bizonyítják azévrõl-évre megjelenõ újabbnál újabb Tehetség Ösztöndí-jak. 2015. december 18-án adták át a Pécsi Tudományegyetem Te-hetség Csoportja által meghirdetett legnívósabb ösztöndíjakat, aKriszbacher Ildikó Tehetséggondozási Ösztöndíjat és az Átütõ Tu-dományos, Mûvészeti és Sporttehetségek Ösztöndíját.

Elõbbi névadója, dr. Kriszbacher Ildikó professzor asszony volt,aki Magyarországon elsõként kapta meg ápolói szakterületen azegyetemi tanári kinevezést. Pályafutása során oktató-nevelõ-tudományos munkájával párhuzamosan számos feladatnak, megbí-zatásnak tett eleget. 2002-tõl a Klinikai és Ápolástudományi Intézetigazgatóhelyettese, 2007-tõl a kar tudományos dékánhelyettese,2010-tõl az Egészségtudományi Intézet igazgatója volt. A kari fel-adatok ellátása mellett tevékenysége kiterjedt a Pécsi Tudomány-egyetem egész területére is: 2010-tõl a Pécsi TudományegyetemTehetséggondozási és Tudományszervezési Csoport rektori szakta-nácsadójaként látott el fontos feladatokat.

A 2014-ben indult Ösztöndíj Program célja, hogy elõsegítse ahallgatókban rejlõ tehetség kibontakozását, olyan ösztöndíjat, tutoritámogatást és kiemelkedõ szakmai lehetõségeket nyújt a hallgatókszámára, amelyek segítik tehetségük kibontakoztatását, szakmaipályájuk indulását, valamint támogatja legtehetségesebb hallgatókegyetemi oktatóvá és kutatóvá válását.

Az Átütõ Tehetség Ösztöndíjat a kiemelkedõ mûvészeti, sportés tudományos tevékenységek elismerése és a tehetségek szerep-vállalásának fokozása. Az ösztöndíjat és a vele járó tehetségkövetimegbízást olyan kiemelkedõ teljesítményt elért hallgatók kapták,akik kiemelkedõ mûvészeti, tudományos vagy sport tevékenységükrévén hazai, valamint nemzetközi megmérettetéseken öregbítettékegyetemünk hírnevét; a tehetségköveti szerepvállalással képviselik,hangsúlyozzák az egyetemi tehetséggondozás fontosságát; népsze-rûsítik a tehetség ügyét.

Dr. Erostyák János, rektori szaktanácsadó elmondása szerint azegyetem legtehetségesebb diákjait hívták meg a Halasi Terembentartott ünnepélyes oklevélátadóra, ahol az egyetem 20 000 hallgató-jából 62 nyerte el a Kriszbacher Ildikó Ösztöndíjat, és – az elõzete-sen meghirdetett 10 fõ helyett – 71 jelentkezõbõl 15 fõ kaphattameg az Átütõ Tehetség Ösztöndíjat.

Az átadón a hallgatók és a tutoraik munkáját oklevéllel díjazták.Az oklevelek átadásán kívül a Mûvészeti Kar tehetségei is megcsil-logtatták tudásukat, majd az ünnepély végén a szervezõk pezsgõvelköszöntötték a hallgatókat és tutoraikat. Az ösztöndíjak anyagi se-gítséget, a hallgatók céljainak eléréséhez támogatást, ugyanakkorkomoly elismerést és kihívást jelentenek.

A Kriszbacher Ildikó Tehetséggondozási Ösztöndíj díjazottjai:Dombóvári Péter, biotechnológiaHajdu Máté, VI. évf. ált. orv.Kalinics Péter, VI. évf. ált. orv.Kardos Dorottya Virág, biotechnológiaKovács Anna, IV. évf. ált. orv.Környei Bálint Soma, IV. évf. ált. orv.Nagy Ákos, IV. évf. ált. orv.Rivnyák Ádám, V. évf. ált. orv.Szabó Zsófia Eszter, VI. évf. ált. orv.Szelechman Ildikó, VI. évf. ált. orv.Sóti András László, V. évf. ált. orv.Vass Réka Anna, V. évf. ált. orv.

Átütõ Tudományos, Mûvészeti és SporttehetségekÖsztöndíj díjazottjai:

Dombóvári Péter, biotechnológia MSc – tudomány kategóriaOrlovácz Katalin – mûvészet kategóriaVass Réka Anna, ált. orvostanhallgató – tudomány kategória

Szerzõ: Kardos Dorottya

Tehetségre hangolva:Átadták a Tehetség Ösztöndíjakat

160 millió forint értékû beruházás történt a PTE KlinikaiKözpontban, melynek keretén belül a Központi Sterilizálóúj, korszerû berendezéseivel gyorsabb és megbízhatóbblesz az újra felhasználható mûszerek sterilizálásának folya-mata.

Ú j, korszerû berendezések érkeztek a PTE, KlinikaiKözpont Ifjúság úti Központi Sterilizálójába, ahol amûtéti beavatkozások során használt, újra felhasznál-ható mûszerek sterilizálása történik. „A Központi Sterilizáló-ban nagyon elavult volt a géppark, 15 évesnél idõsebb gépek-kel dolgoztunk” – mondta el dr. Rauth Erika fõorvos, a szerve-zeti egység vezetõje. „Az elõírások szerint ezek a gépek biz-tonsággal már nem voltak üzemeltethetõek, illetve a szer-vizháttér is korlátozott volt, hiszen a régi gépekhez már nincse-nek alkatrészek, így azok nem javíthatóak.” Az eszközpark fel-újítása során három autokláv (gõzsterilizáló) berendezés, há-

rom nagy kapacitású mûszermosogató gép került beszerzésre,valamint egy alacsony hõmérsékletû hidrogén-peroxid sterili-záló, amely készülék a hõérzékeny eszközök, endoszkópokfertõtlenítését szolgálja. Emellett két ultrahangos mosogató-géppel is gazdagodott a sterilizáló, ezen gépek lehetõvé teszik,hogy a mûszerek apró réseiben lévõ szennyezõdések is mara-déktalanul eltávolíthatóak legyenek.

A TIOP 2.2.6/12/1/B pályázat finanszírozásában megvaló-sult beruházás közvetlen hatással van nem csak a klinikai dol-gozók munkájára, de a betegbiztonság javulására is. „A Klini-kai Központ mûszerparkja szûkös, ezért nagyon rövid idõn be-lül kell újra felhasználhatóvá tenni a mûtéti mûszereket és en-doszkópokat. Ez a folyamat lényegesen biztonságosabb, meg-bízhatóbb és gyorsabb lesz a felújítás után” – tette hozzá dr.Rauth Erika.

Apró Annamária

Megújult a Központi Sterilizáló

5

2016 FEBRUÁR

Fischer Emil 1941. március 24-én született aSomogy megyei Mike községben. Középiskolaitanulmányait Kaposváron végezte. 1965-ben aPécsi Orvostudományi Egyetemen szerzett or-vosdoktori diplomát feleségével, Málovics Ilo-nával együtt.

1965 óta dolgozik a POTE (késõbb PTE,ÁOK) Gyógyszertani (késõbb Farmakológiai ésFarmakoterápiai) Intézetében; 1987 óta egyete-mi tanár, jelenleg emeritus professzor. Az éveksorán orvostanhallgatók százait oktatta gyógy-szertanra magyarul, angolul és németül.

Intézeti pályafutása kezdetén a késõbbi Sze-keres László és Papp Gyula professzorok irányí-tása alatt végzett kutatómunkát, majd Szegedretávozásukat követõen Varga Ferenc késõbb pro-fesszor és intézetvezetõ munkatársa lett. Ekkorfõleg testidegen vegyületeknek a májon keresz-tül az epébe történõ kiválasztását tanulmányozta.Többször vett részt hosszabb külföldi tanul-mányúton egyetemi farmakológiai intézetekben.A Kentucky Egyetemen (Lexington, KY) és aMissouri Egyetemen (Columbia, MO) Csáky Z.Tihamér, a Ruhr Egyetemen pedig (Bochum,Németország) Fritz Lauterbach professzorokmunkatársaként cukrok bélbõl történõ felszívó-dásának mechanizmusát kutatta – Bochumban aHumboldt Alapítvány támogatásával kétszer is.Ezt követõen a bél szerepét tanulmányozta szer-ves vegyületek preszisztémás eliminációjában.Mintegy 80 tudományos közlemény szerzõje.

Dr. Fischer Emil 1976-ban szerzett kandidá-tusi, 1984-ben pedig az orvostudomány doktorafokozatot, az utóbbit „A máj kiválasztó és a vé-konybél felszívó transzport rendszerének indu-kálhatósága” c. doktori értekezésével. Fischerprofesszor éveken át egyik vezetõje volt a MÉTMembrántudományi Szakosztályának, és tavalyis elnöke volt a Membrán-Transzport Konferen-cia Választmányának, amely a sokak számáraemlékezetes, évenkénti sümegi konferenciákrendezõje.

A PTE ÁOK vezetésében igen jelentõs szere-pet játszott. 1997-tõl 18 éven át a Doktori Tanács(késõbb Doktori és Habilitációs Tanács) elnöke-ként irányította az orvoskari PhD-képzést és azegyetemi oktatók habilitációs eljárását. 1999-tõlegy cikluson át az Általános Orvostudományi Kardékánja volt. 2004-ben a Pro Facultate Medicinaearany fokozatával tüntették ki.

�

Másfél emberöltõ óta (1970-tõl) tartozunkugyanazon intézethez és évtizedeken át oktattuk az orvostanhall-gatókat: rövid ideig Pórszász János, majd Varga Ferenc, késõbbkilenc évig az általam, majd tíz évig Barthó Loránd által vezetettintézetben. Intézetvezetõi periódusom alatt az akkor még csak

angol és magyar nyelvû kurzusok hallgatóit ketten szigorlatoz-tattuk. Zökkenõmentes, konfrontáció nélküli, a helyzeteket reáli-san értékelõ együttmûködésünk ezekre a területekre korlátozó-dott, mivel kutatási irányunk és érdeklõdésünk jelentõsen eltért.Idõnként, fõleg az elsõ két évtizedben az egyetemi helyzetrõl,

Dr. Fischer Emil 75 éves

6

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

problémákról is elbeszélgettünk, és ilyenkor jovi-ális természetébõl fakadóan enyhe mosoly kísé-retében vázolta fel azt a hátteret, amit én Szeged-rõl jött munkatársként nem ismerhettem. E térenúgy láttam mások is gyakran fordultak hozzá éskiegyensúlyozott, támogató szemlélete nem kisszerepet játszhatott abban, hogy késõbb az orvos-kar dékánná választotta. Ma már ritkábban talál-kozunk, hiszen aranydiplomás korban mindenkitermészetesen szívesen tölti éveit családja köré-ben.

(Szolcsányi János emeritus professzor)

�

Szívesen és köszönettel emlékszem az irányításaalatt végzett, Varga professzor által kezdeménye-zett szó szerint is színes kísérletekre, amelyekbena bengálvörös, az amarant, az eozin (narancsvö-rös, nem zöld!), az indocianinzöld, a bróm-fenolkék és a brómszulfalein (ibolya az epe lúgospH-ján) iv. injektálása után ezek a vegyületek(szerves savak) megjelentek a patkányok epéjé-ben, az epét a szivárvány színeire festve. Ezekkelakkor (1980 körül) csoportunk letette a névjegy-ét a nemzetközi porondon is a hepatobiliáristranszport kutatásában.

(Gregus Zoltán egyetemi tanár)�

Fischer Emil jó kolléga volt. Elsõsorban pontossága, mértéktar-tása és lelki egyensúlya volt irigylésre méltó (nyilván most,nyugdíjasként is rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal). Öt év-vel ezelõtt, ünneplése alkalmával említettem, hogy egy szép ver-sailles-i kirándulást is köszönhettünk neki, mivel az 1978-as pá-rizsi, gyógyszertani világkongresszusra, ahová mi repülõvel ér-keztünk, õ autóval jött (Ilike is vele volt). Ez is jellemzi kollegi-alitását.

Sok dologról hasonlóan vélekedtünk, de õ mentes volt a he-vesebb kitörésektõl, „sarkosabb” megfogalmazásoktól, és e te-kintetben igyekezett is példát mutatni, anélkül, hogy túl „direkt”lett volna. Természetesen késõbb dékáni és egyéb funkciói bizo-nyos fokig eltávolították az intézeti teendõktõl, de a fent már em-lített megfontoltság ezeket a tevékenységeit is jellemezte.

Isten éltesse, „bis hundert und zwanzig”!

(Barthó Loránd egyetemi tanár)

Fischer professzorral a gyógyszertan szemináriumokon talál-koztam elõször. Gyakorlatvezetõm volt. Jó hangulatú, de példá-san szervezett szemináriumokra emlékszem. Másodszor az állás-interjún találkoztunk a Gyógyszertani Intézetben. Barátságos, se-gítõkész volt. Megkaptam az állást… Bár az is az igazsághoz tar-tozik, hogy nem volt más jelentkezõ. Aztán 25 éven keresztüldolgoztunk együtt az intézetben. Én Szolcsányi professzor mun-kacsoportjában tevékenykedtem, õ a farmakokinetikai munka-csoportot vezette, részben Varga Ferenc professzorral együtt.Gasztrointesztinális felszívódási folyamatokkal, metabolizmus-sal foglalkoztak.

Magyar, majd angol és német nyelven is tanított orvostan-hallgatókat. Kidolgozta és sok éven keresztül oktatta a gyógy-szertan tárgyat fogorvosi szakon. Nyugodt, kiegyensúlyozott,derûs természetét, kompromisszum-teremtõ képességét tudo-mányszervezõi, egyetempolitikai pozíciók betöltése során is ka-matoztatta.

(Pintér Erika int. vez. egyetemi tanár)

Kõvágószõlõs (Barthó Loránd)

7

2016 FEBRUÁR

Délre mentem hozzá. A titkárnõjétõl a telefonbanviccesen megkérdeztem, vigyek-e neki ebédet,mert sejtettem, hogy a beszélgetésünk után is sietvalahova. Így is lett. Korán kezdi a napot, belváro-si lakásából rápattan a kerékpárjára, és reggel hatóra elõtt már belefog a munkába. Ilyenkor átnézia leveleit, és megnézi a sürgõs betegeket vagy ép-pen az egyetemi dolgozókat, akik hozzá hasonlóanelfoglaltak. Aztán negyed nyolckor már indul a vi-zit. Nem tûnik fáradtnak vagy zaklatottnak, éppellenkezõleg: mosolyogva meséli, hogyan viseli azt,amikor a bringás szerkót áthúzva nem találja öl-tönyéhez az övet, mert az pécsi otthonában vagyéppen szederkényi házában maradt. Élvezet vele abeszélgetés, mert érti a tréfát, és még szereti is. Ta-lán épp azért, mert a hétköznapok számára ko-rántsem a vicces helyzetekrõl szólnak, sokkal in-kább komoly mûtétekrõl és döntésekrõl, a vezetéscseppet sem egyszerû kérdéseirõl. Ha utóbbiakrólbeszél, a csibészes mosoly el-eltûnik dr. Büki And-rás professzor arcáról, aki 2014-ben vette át azIdegsebészeti Klinika irányítását.

– A bringázás miért fontos? Az ébredést segíti,vagy a mozgás, a sport miatt?

– Inkább az utóbbi miatt. Sajnos, keveset moz-gok. Huszonöt éves koromig naponta fociztam, a ké-sõbbiekben is hetente többször, most meg már csak egyszer, amiegyütt jár a sorozatos sérülésekkel, így a hosszabb-rövidebb szü-netekkel is. A kerékpározás mellett elkezdtem úszni is, bár ez asportág megy a legkevésbé, amit én a vízben mûvelek, az szégyen./nevet – a szerk./

– Hogy van a gerince, Professzor Úr?– /mosolyog – a szerk./ Azt mondják, ilyenkor már hajlottnak

kellene lennie, de szerencsére még nem az, bírja a strapát. – Változtatott-e az életritmusán az, hogy a klinika élére ke-

rült, vagy elõtte is korán kelt és késõn ért haza?– Mindig is sokat dolgoztam, és azt gondolom, felelõsséggel

végeztem a munkám. Mostanra a munka mennyisége jelentõsen, afelelõsség pedig brutális módon megnövekedett. Egy klinikaigaz-gató, ha felelõsséggel végzi a dolgát, hiába megy el egy vagy kéthét szabadságra – bár utóbbira nem volt példa – akkor sem tud ki-kapcsolni. Itt fizikailag is jelen kell lenni, be kell jönni, de legalábbtelefonos kapcsolatot kell tartani, így aztán a gondolataim folya-matosan a megoldandó feladatok körül járnak. Meggyõzõdésem,hogy ezt csak így lehet jól csinálni.

– Könnyen döntött arról, hogy megpályázza ezt a pozíciót?– Ez elõször akkor került szóba, amikor a klinikára kerültem,

mintegy húsz évvel ezelõtt. A nõvérek már akkor kezdték mondo-gatni, hogy nincs elõttem senki, és utánam sem valószínû, hogyjön egy hozzám hasonló õrült, így biztosan én leszek majd az igaz-gató. Azóta ez egy irritáló probléma volt, mivel mindig szembesí-tettek ezzel a lehetõséggel. Persze, ismerve az egészségügy mó-kuskerekét, azért ez az egyenes karrier megszakadhatott volna.Igazán komolyan nem gondoltam ebbe bele, a helyzet szülte amegoldást. Azért pályáztam, mert úgy éreztem, vannak épkézlábelképzeléseim, meg mert ez olyan út volt, aminek a végén az em-

ber elõtt kötelezõen ott állt az, hogy tovább kell mennie rajta. Aprogresszív szellemiségnek élnie kell, és folytatni kellett mindazt,amit addig képviseltünk. Boldog lettem volna – és ezt teljesenõszintén mondom – ha lett volna olyan ember, aki az irányítást vi-szi. Másodikként sokkal kevesebb felelõsséggel, jóval nyugodtab-ban, a családomra több idõt fordítva végezhettem volna a munká-mat. Dóczi professzor úr objektív okok miatt, sajnos, nem marad-hatott a klinika élén. De fogalmazhatunk úgy is, gyönge voltamahhoz, hogy nemet mondjak.

– Abban a nagy csomagban, amit a klinika irányítása je-lent, melyek azok az elemek, amik a legtöbb fejtörést okozzák,a legnagyobb kihívást jelentik?

– Több ilyen elem is van. Óriási kihívást jelent a rentábilis mû-ködtetés. Lehetne úgy is vezetni ezt az intézetet, hogy minden aklinikai ellátás optimuma szerint történjen, ugyanakkor tudomásulkell venni, hogy nekünk nemcsak a betegek megfelelõ ellátása afeladatunk, hanem az is, hogy idevonzzuk õket. Nagy marketing-lehetõséggel bíró terület a miénk, ami képes költséghatékonyandolgozni. Küldetésemnek azt tartom, hogy a Klinikai Központzászlóshajója tudjunk maradni úgy, hogy ennek a bizonyos zászló-nak a tisztaságát megõrizzük, továbbá célom az is, hogy a csapa-tom tagjai jól érezzék magukat ebben a hajóban. Száz munkatár-sam van, akik közül számosan megélhetési gondokkal küzdenek,mert kizárólag abból a bérbõl élnek, amit kézhez kapnak, és enneknagy része törlesztésre megy. Fokozott figyelmet fordítok arra,hogy a jogi normák határán belül maradva, számukra a lehetõ leg-többet adhassak az aktuális jövedelmi lehetõségek között. Aki maa magyar egészségügyben dolgozik, és olyan színvonalon tesziezt, mint a mi kollégáink, annak mindent meg kell kapnia, amicsak biztosítható. Mindig rosszul éreztem magam, amikor arrólvolt szó, hogyan, milyen szisztéma szerint kell a pihenõ idõk le-

„Küldetésemnek azt tekintem, hogy a Klinikai Központzászlóshajója legyünk a továbbiakban is”

dolgoztatását szabályozni, vagy az ügyeleti idõk százalékait költ-séghatékonyan felhasználni. Annak nagyon örülök, hogy az el-múlt idõszakban a munkabékét közvetlenül veszélyeztetõ, ügye-leti díjakra vonatkozó tervek nem voltak. Nagyon szeretném –bár ez nem biztos, hogy mindig sikerül –, ha a munkatársaim aztéreznék: gondoskodom arról, hogy nekik ne legyenek nagyobbgondjaik annál, mint amit a fizetési határidõk jelentenek.

– A PDK jelenléte azért több szempontból is könnyebbsé-get jelenthet a klinikának, és ezáltal Önnek is.

– Valóban, a Diagnosztikai Központ nagyon fontos partner,kivételes helyzetbe hozza az itteni idegsebészetet. Munkatapasz-talatom révén az országban több helyütt látom, mekkora problé-ma az, ha a diagnosztikában az anyagi nehézségek szabnak kor-látokat. Óriási könnyebbség, hogy bizonyos vizsgálatok minõsé-ge nem okoz fejtörést. Ha minden olyan jól mûködne, mint aképalkotó diagnosztika, akkor az paradicsomi állapot lenne. Aztis jó látni, hogy a Klinikai Központ vezetése igyekszik mindentmegtenni a klinika mûködõképességéért, ugyanakkor borzasztó-an limitált a mozgásterük. Nagy változást hoztak ebben a nyertespályázatok, és általuk az új eszközök sora. Ennek köszönhetõena Dóczi professzor úr által elõkészített és vezetett rehabilitációsprojekt már az „ölünkbe hullott”, az új klinikai vezetés kezébekerült, hasonlóan az ugyancsak általa elõkészített DSA projekt-hez, amit már csak be kellett fejezni. Mindez persze újabb felada-tokat generál, hisz az új, biplán angiográfiás rendszer beállásakormár fontos tudni, miként lehet a felszabaduló kapacitást úgy for-gatni, hogy azzal még több beteg javát, egyben a rezidenseinktréningjeit is szolgálhassuk. A hat rezidensünkkel is kiemeltenkell foglalkoznunk, hisz az kegyelmi állapot, hogy megtisztelnekminket, és nálunk szeretnének tanulni. A mentori feladatok koor-dinálása ugyanakkor komoly kihívást jelent. Az egészséges indi-viduum fenntartása mellett olyan teamet kell képezni, ami elõse-gíti azt, hogy õk jóban legyenek egymással, ugyanakkor a kellõkompetíciót is megteremti köztük. Mindeközben valljuk be, errenincs képesítésünk, hisz egy klinikaigazgatót nem tanítanak kur-rikulumépítésre vagy emberek közti kommunikációra, ahogyanvezetéselméletre, sõt, magára az oktatásra sem. Amikor az Euró-pai Idegsebészeti Szakképzõ Kurzuson kezdtem tanítani 2007-ben Lisszabonban, akkor még kötelezõ volt részt venni egy okta-tási tréningen, és ott szembesültem azzal, hogy mekkora lemara-dásban vagyunk ezen a területen. Hogy a rezidensbõl hogyan kellszakorvost csinálni, vagy végzett orvosból valódi gyógyítót, va-lójában nem is tudjuk. Jelenleg hat olyan kollégám van, akik ötéven belül nyugdíjban lesznek. Õk az életüket itt töltötték, hatal-mas tudás van a tarsolyukban. Azt kértem tõlük, hogy foglalkoz-zanak a rezidenseinkkel, mint ahogyan velem foglalkoztak annakidején, 1992-tõl. Persze akkoriban teljesen más volt a világ, mégléteztek az Erika írógépek, a kórlapokat kézzel írtuk, és ami talána leglényegesebb, sokkal többet beszélgettünk, mint ma. Ezer-szer emberibb volt az az idõszak. Ma, miközben a képzésnek ésa tudásnak a forrásai azonnal rendelkezésre állnak, addig azok azoktatási modulok, amikben sokkal több volt a gyakorlat, mint azelmélet, eltûntek. Emlékszem, hogy amikor idejöttem, egy hétenát csak a betegek vizsgálatával foglalkoztunk, az ügyeletes or-vossal órákon át esetekrõl beszélgettünk. Mostanság ezt már alegkommunikatívabb kollégáim sem teszik meg.

Az idõ feltöredezett, elektronikus kommunikációk közöttifoszlányokká darabolódott. Akorábbi szisztémát részben az elgé-piesedés, részben a totális kiégés tette tönkre. Az amerikai ideg-sebészeten a rezidens szétdolgozza magát, a mai napig nemegy-szer megalázó körülmények között ügyel, amolyan vegetatívlényként. A szakvizsga után aztán kiemelkedik a rendszerbõl,

pontosan tudja, mekkora lexikai és manuális tudást halmozott fel,és mennyiért, milyen helyen fog dolgozni. Ehhez képest az énkollégáim ötven év fölött részeg fejsérülteket agyusztáltak hajna-li kettõkör a folyosón a nõvérekkel, a bent fekvõ, frissen operáltbetegek között. Ez volt a normál mûködési rendje a magyar ellá-tásnak egy klinikán, évtizedeken át. Az az ember, aki mindezekmellett úgy érezte, hogy õ az „ászok ásza”, az „alfahímek alfa-hímje” – ahogy az idegsebészeket szokták emlegetni –, az szerin-tem beteg. A hiperenergikus hozzáállást, sajnos, mindenki el-vesztette egy idõ után. Ez egyébként sajátosan magyar jelenség,mert mindenütt másutt töredék munkával, kisimult arccal, sokkalnagyobb megbecsüléssel lehetett és lehet élni.

– Honnan lehet akkor energiát sajtolni még arra, hogyjusson a rezidensek képzésére is?

– A kérdésre a választ maguk a rezidensek adják: mindannyi-an nyitott tekintetûek, értelmesek, aktívak, nagyon pozitív attitû-dû személyiségek, és ez hatással van ránk is. Egyszerûen tarto-zunk nekik azzal, hogy a negyven év alatt felhalmozódott tudástátadjuk nekik.

– Optimizmusának oka lehet az is, hogy remek a csapata,és Dóczi professzor úr öröksége nyomán a klinika presztízsé-ért sem kell harcolnia.

– Ez így van. Szerencsére, az örökhagyó ma is aktív része aklinikának, folytatja mentori, példamutató tevékenységét, olyanorvos, és olyan ember, aki hihetetlen erõvel vonzza a betegeket.Az érdekes helyzet, amikor az ember átvesz egy ilyen örökséget,amit jelképesen nevezhetek fénylõ oszlopnak is. Mert mi van ak-kor, ha rádõl ez az oszlop? Két év távlatából a legfontosabb ered-ménynek azt tartom, hogy az oszlop nem rendült meg, az pedigkülön öröm, hogy támasztásában Dóczi professzor úr is jelenvan. (mosolyog – a szerk.)

– Gondolom, hogy a napi team-megbeszélések is hozzájá-rulnak ehhez az összetartozás-élményhez.

– Igen, ebben is különbözik a klinikai lét a közkórházi vagymegyei kórházi léttõl. Az idegsebészek – legyenek bármely szeg-letében a világnak – az „alfahím betegségben” szenvednek. Aztgondolják magukról, hogy õk a „non plus ultrák”, kollégáik rosszmodorúaknak, arrogánsoknak tartják õket. Mindemellett minde-nütt az a jellemzõ rájuk, hogy döntéseiket teamekben, közösenhozzák meg. A klasszikus orvoslásban még ma is létezõ feudális,egyszemélyes sebészi döntés az idegsebészek körében nem dí-vik. Már csak azért sem, hisz nálunk európai szintû szakemberekdolgoznak, európai szintû ötletekkel.

– Kik alkotják az Idegsebészeti Klinika száz fõs csapatát?– Tíz idegsebész szakorvos van, hat rezidens, van

endovaszkuláris team, neuroradiológus intervenciós szakember-kollégánk, valamint az egyetemmel nem közalkalmazotti jogvi-szonyban lévõ munkatársunk, Hudák doktor, aki világszínvona-lú endovaszkuláris intervenciós tevékenységet folytat. Gerincse-bészeti profilunk vezetõje a klinika igazgatóhelyettese, SchwarczAttila docens úr, aki tagja a három fõbõl álló Országos Gerincbi-zottságnak is, ami az õ korát tekintve hatalmas eredmény és meg-tiszteltetés. Horváth Zsolt klinikai onkológus szakorvost pedig –aki az általános osztályt vezeti – órási elismerés illeti a pécsineuro-onkológiai sugársebészeti beavatkozások kidolgozásáértés fenntartásáért, ezt a tevékenységet Mangel tanár úrékkal közö-sen végzik. Balás István tanár úr a funkcionális teamet vezeti,Komoly Sámuel professzor úr csapatával dolgozik együtt, orszá-gosan is példaértékûen. Kövér Ferenc klinikai fõorvos nemcsaka Diagnosztikai Központ orvosigazgatója, de klinikánkon a diag-nosztikai konzíliumoknál is aktívan jelen van, kivételes tudása ál-tal tudunk igen komplikált esetekre választ találni. Elõfordul,

8

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

hogy óránként kérjük a segítségét, ha érkeznek fontos esetek. Agyermek-idegsebészetben Vetõ Ferenc adjunktus úr végez kivá-ló munkát a szülészeti és a gyerekklinikai akut esetek konzultá-ciójában, õ is nagyon fontos láncszeme ennek a csapatnak, aho-gyan Ezer Erzsébet fõorvos asszony is, aki a multidiszciplinárisintenzív osztálynak a vezetõje. Ugyancsak sok jót mondhatok arehabilitációs részleg vezetõjérõl, Péley Iván fõorvos úrról is.Büszkeséggel tölt el, hogy minden nagy területen ki tudunk állí-tani jó szakembereket.

A rehabilitációs személyzet esetében 29,6 állásról tudok be-számolni, beleértve ebbe azt a három orvost is, akik a Rehabili-tációs Központban, a neurorehabilitációs részlegen, a koponya-sérültek rehabilitációs osztályán dolgoznak. A központba egyéb-ként klinikánkról azok a nõvéreink kerültek át, akiket érdekelt eza terület, ami fizikálisan komoly követelményeket támaszt. AVelényi Anita vezette, három saját gyógytornászunkból álló csa-pat is ide sorolódik, akikhez még tartozik hat, tõlük független, arehabilitáción dolgozó szakember is. Nagyon inspiráló munkazajlik ott, nagyon szeretek átmenni vizitelni, mert amellett, hogyegy új épületbe lépek be, drámai változásokat látok a betegek ál-lapotának javulásában is, ami a munka hatékonyságát bizonyítja.Így aztán gondolhatunk mi bármit magunkról sebészekként, amûtõben végzettek a gyógyulásnak mindössze a 30 százalékátjelentik. Szakember-ellátottság szempontjából a három legnehe-zebben kezelhetõ terület a mûtõ – beleértve az angiográfiás mû-tõt is –, az általános osztály és az idegsebészeti intenzív osztály.A mûtõben létszámhiány ugyan nincs, a terhelés azonban óriási.Az intenzív osztályon a korábbiakhoz képest két ággyal van je-lenleg több, a 11 ágyból tizet az OEP finanszíroz. Mindegyikmonitorozott és majdnem mind lélegeztetett is, felszereltségüketrészben európai kutatási forrásokból tudtuk biztosítani. Világ-színvonalú neuro-monitorozási kapacitásunk van, ami Nyugat-Európában rajtunk kívül mindössze húsz centrumnak adatikmeg. Ami mindemellett nagy gond, hogy az intenzív osztályonnincs elég nõvérünk. 1,8 az egy ágyra számítandó nõvérszám,ami valamivel a minimum követelmények alatt van, de nem tud-juk feltölteni. A másik két, régi nagy intenzív osztály lélegezteté-si és betegforgalmi feladataival összemérhetõ munkát végeznekezek a nõvérek, azzal a különbséggel, hogy feleannyian vannakágyanként, mint a többi intenzív osztályon. Az orvos ellátottsá-gunk szerencsére ma már jobb, az Aneszteziológiai és IntenzívTerápiás Intézet és Bogár professzor segítségének köszönhetõen,így a rehabilitációs osztályon is van átügyelõ intenzív osztályosorvosunk. Az intenzív osztályos munkavégzés egyébként mindigis védjegye volt a klinikánknak, az ott dolgozók hihetetlen erõfe-szítéseit, minõségi gyógyító munkáját dicsérve. Amióta a klini-kán dolgozom, az eltelt több mint húsz év alatt egyetlen olyanesetre sem emlékszem, hogy az intenzív osztályon fekvõ beteg-nél felfekvés alakult volna ki. Bevallom, elképzelni sem tudom,hogyan képesek ilyen magas szintû ápolásra, hisz nincs elég ka-pacitásuk. Az osztályos nõvéreinkrõl ugyanez mondható el, õk iskevesen vannak, túlfeszítettek. Annyi könnyebbségük a sürgõs-ségi felállításával talán már van, hogy legalább a részeg sérülteknem hozzánk jönnek. Fontos szereplõi az életünknek az admi-nisztrátorok is, akik önszervezõdött hétvégi ügyeleti rendszerbendolgoznak, a digitális diktafonok leírását õk biztosítják, ami el-engedhetetlen a prompt dokumentáláshoz. A csapat része még azápolásvezetés, a gazdasági team és a titkárnõm. Mindig hangsú-lyozom, hogy addig leszek klinikaigazgató – hacsak más feltéte-lek nem szabnak ennek határt – amíg a fõnõvérem, a gazdaságivezetõm és a titkárnõm itt van, mert nincs még három olyanmunkabírású ember, mint Román Orsolya, Németh Attiláné és

Bogyay Rita. Tegnap este például fél hétkor jöttem vissza a vá-rosból, keresgéltem a kulcsomat, mígnem a titkárnõm nyitott aj-tót, aki addigra ugyancsak nem végzett a munkával. Aztán meg-láttam szembõl a gazdasági vezetõt is, aki hasonló okok miattvolt jelen, és azért ez nem egyszer elõfordult már. Meg kell em-lítenem Bognár Ernõ rendszergazda-informatikus kollégámat is,aki végigdolgozta a karácsonyi ünnepeket is azért, hogy a gépektelepítésével december 31-én estig végezzen. Minden munkatár-sam kivételes odaadással dolgozik, és ez nagy ajándék számom-ra.

– Mielõtt ma találkoztunk, egy kisebb mûtéten volt jelen.Mennyit mût?

– Sajnos nem eleget, pedig a mûtõben tudok a leginkább ki-kapcsolni, és kizárólag az érdemi munkára koncentrálni. A se-bész attól sebész, hogy operál. Az idegsebészetre szerintem kü-lönösen jellemzõ az, hogy folyamatos tréningre van szükség,mert minden mûtétbõl lehet tanulni, sõt, ezt a manuális tevékeny-séget folyamatosan fejleszteni is kell. Kezdetben mindenki fel-épít magának egy sebészi portfóliót, aztán hogy az ebben foglal-tak tartalma a késõbbiekben miként változik, az függ attól is,hogy a szakmája merre fejlõdik. Amikor a klinikára kerültem, azvolt minden vágyam, hogy olyan vaszkuláris sebész legyek, akinagyon sok aneurizmát operál. Akkoriban volt nálunk ötvenilyen mûtét, most kétszáz van egy évben. Akkor mind az ötvennyitott mûtét volt, most a kétszázból mindössze 15 ilyen.

Alapvetõ kérdés, hogy egy idegsebész a 21. században meg-teheti-e azt, hogy minden profilban jártas legyen. Egy jó darabigigent válaszoltam erre, azonban bekövetkezett a generációváltás– ez egyébként Nyugat-Európában már rég lefutott – ami azteredményezte, hogy ma már sokkal inkább a specifikáció jelentia jövõt. Rendkívül boldog vagyok, hogy a nagy, rögzítést igény-lõ gerincmûtéteket olyan európai szintû idegsebész vezeti, mintSchwarcz tanár úr, aki manuálisan teljességgel megkérdõjelezhe-tetlen, ráadásul kivételes mentális és szorgalmi képességekkel ismegáldotta a sors. Eszem ágában sincs azt gondolni, hogy ezeketaz öt-hat órás instrumentált gerincmûtéteket kiválóan meg tudomcsinálni, és emellett még tudok koponyaszakember is lenni.Ezért is nagyon fontosak a teamek, ahogyan az is, hogy vezetõi-ket megbecsüljük, és így szakemberhálózatként mûködhet azidegsebészet.

– A Nemzetközi Neurotrauma Társaság élén is Ön áll. Azelnökséggel kapcsolatos teendõk mennyire nyomják a vállát?

– Hú, most nagyon. (nevet – a szerk.) Nemsokára utazomFokvárosba, a négynapos világkongresszusra, de elõtte még egykurzuson oktatok. Az Európai Idegsebészeti Társaságnak is tag-ja voltam, és annak igazgatójával, Susie Hide-dal – aki egyéb-ként angol, már nyugdíjas idegsebész professzor lánya – sikerültnagyon jó kapcsolatot kialakítanom. Õ ezt a társaságot hihetetle-nül professzionális szervezetté alakította, és minimális honorári-umért vállalta azt, hogy a Nemzetközi Társaságnak is segít a pro-fesszionalitás felé történõ elmozdulásban. Négy olyan businessmeetinget tervezünk – beleértve a nagy plenáris ülést is – amely-nek során megpróbáljuk ezt az eseményrõl eseményre szervezõ-dõ csapatot tagsági alapon mûködõ, komoly szervezetté alakíta-ni. Sikerült megszilárdítanunk a kapcsolatunkat az AmerikaiNeurotrauma Társaság hivatalos lapjával, ami egyben a világ ve-zetõ neurotraumatológiai lapja is, és négyes körüli impaktja van.Szeretném bevinni „B” lapnak a Magyar Ideggyógyászati Szem-lét, ami szintén impakttal rendelkezõ angol nyelvû folyóirat, ésezzel párhuzamban az Európai Társaságnak a neurotraumatoló-giai alcsoportjába is próbálunk társult tagságot létrehozni a tag-jaink számára. Több minden van tehát, ami nyugtalanít, holott ez

9

2016 FEBRUÁR

nem jár sok munkával, annál inkább aggasztó gondolatokkal.Egyébként nehezen vettem rá magam ennek a világcégnek a ve-zetésére, mert azért a magyar csapat egy kis csapat, a tagok feleamerikai, és vezetõ amerikai professzorokból áll. Ráadásul a pro-fesszionalitás kialakítása alapjaiban sem egyszerû feladat.

– Hol tart az USA Védelmi Minisztériuma által támoga-tott pécsi kutatás, melynek lényege, hogy az enyhe koponya-sérültek is nagyobb figyelmet érdemelnek?

– A kutatásaink több körben zajlottak, a Védelmi Minisztéri-um a Banyan INC nevû cégen, mint pályázón keresztül támogat-ta ezeket. Jó hír, hogy a Vigilant nevû kutatási program, ami a ko-rai szakaszra fókuszált adatgyûjtési fázis lesz, normál klinikaistudyként el fog indulni, valószínûleg már februárban, mindenengedélyünk, szerzõdésünk megvan erre. Ez egy nagyon komolybevételi forrása is lesz a klinikának, mert ez nem a klinikai tudáshozzáadott értékével meghatározott kutatás, hanem egy egysze-rû, mezei klinikai vizsgálat lesz. Ami nagyon örvendetes ebbenaz együttmûködésben, hogy a Banyan folyamatosan bevont, éstovábbra is bevon minket az eredmények közös elemzésébe. Egyszerteágazó kapcsolatrendszert sikerült kialakítanunk, a GeneralElectrickel is van egy bedolgozói szerzõdésünk – egy konzorci-umi szerzõdés részmunkásaiként –, ami azt jelenti, hogy részt ve-szünk egy neurotraumatológiai döntéstámogató rendszer kidol-gozásában. A támogatott kutatásban generálódott adatoknak aGeneral Electric magyar szoftvercsapata által történõ elemzése isegy permanenciában tartott kérdés. Az igazán nagy dobás az,hogy az európai nagy kutatási programban, az FP7-esben olyannemzetközi kapcsolatokra tudtunk szert tenni, amelyek lehetõsé-get adnak további közös pályázatok beadására is. Az egyik ilyenterület például – amiben egyszerû közremûködõként veszünkrészt – a traumával kapcsolatos hemosztáziszavarok vizsgálata.

Van a Tahiti nevû study, amibe mindössze néhány in-tézményt vontak be Európából, és úgy tûnik, hogy miis résztvevõi vagyunk. Ennek az a lényege, hogy egynagyon drága, helyszínen használt diagnosztikai esz-közt, egy ROTEM készüléket szállítanak hozzánk,amivel a véralvadászavarokat pontosan meg tudjuk ha-tározni. Ennek életmentõ jelentõsége van a mi sürgõs-ségi területünkön. Nagy lehetõségek vannak még azegyüttmûködésre a biomarkerek vizsgálatában, fõkénta krónikus demenciához kapcsolódóan, azon biomar-kereké, amik a stroke lezajlása után sok évvel késõbbjelennek meg. Ide kapcsolható az az elemzés is, amitmi a saját, koponyaagysérült-adatbázisunkon folyta-tunk a Diagnosztikai Központtal. Ezek a súlyos agysé-rültekre vonatkozóan az agysérülésnek a körülménye-it, a morfológiai, MR képeken való megjelenését, to-vábbá a várható kimenetel és a terápia hatékonyságá-nak a kapcsolatát vizsgálják.

– A Nemzeti Agykutatási Program hogyan il-leszkedik ebbe a kutatássorozatba?

– A NAP-nak két pillére van, amiben mi szerep-lünk. Van egy klinikai kutatási pillér, ahol fõként azenyhe sérülésekkel kapcsolatos magatartási, kognitívdeficitet, a megjelenõ biomarkereket, illetve az MR-képek változását vizsgáljuk, míg a másik pillérben ál-latkísérletes vizsgálatok történnek. Fontos tudni, hogyaz alapkutatás egyfajta, szinte már önmagáért folyóhobbivá teljesedett ki bizonyos területeken, és sajnos,a neurotraumatológiai vizsgálatok is ezek közé tartoz-tak. Ez azt jelenti, hogy harminc év alatt egyetlen olyanalapkutatási eredményt sem sikerült leírni, amibõl a

betegeink profitálhattak. Az elmúlt évtized felismerése, hogy azalapkutatás igazi értelme a transzlációs kutatásokban van, így azaz alapkutatás bír klinikai relevanciával, ami olyan paramétere-ket vizsgál, amelyek a klinikumban is tetten érhetõek, tehát a fel-tett kérdéseknek van klinikai relevanciájuk. A NAP óriási lépésttett azzal elõre, hogy behozott egy olyan MR-készüléket, ami al-kalmas részben a finom szerkezetnek, részben a kémiai összete-võknek és bizonyos reakcióknak az elemzésére úgy, hogy ugyan-olyan típusú szovftverek mûködtetik, mint amik a nagy, klinikaivizsgálatra szolgáló MR-eket. Ugyanazon kérdések elemzésérenyílik mód ezáltal, így egy közös koordinátarendszerbe helye-zõdnek az alapkutatások, a patkányokon végzett vizsgálatokeredményei is. Az MR mellett a biomarkerek szerepe is hasonlónagyságrendû. Ha kísérleti körülmények között egy állat megsé-rül, bizonyos fehérjelebontási termékek mennyisége megszapo-rodik, és ebbõl lehet következtetéseket levonni. Mivel ugyanez amarker az embernél is megszaporodik, a jelenségek és az azokraadott terápiák válasza is összekapcsolhatóvá válik. Az alapkuta-tó és a klinikus így végre közös nyelvet beszél, és az eredménye-ket is együtt interpretálhatják.

– Ön jelenleg fókuszál-e egy bizonyos kutatási témára?– Engem fõként az enyhe koponyasérülés azon aspektusa ér-

dekel, amit rövid távon nagyon nehéz vizsgálni. Manapság so-kan csinálnak karriert, PhD-t abból, hogy ha valaki megkarcoljaa fejét, akkor negyven év múlva dementálódik. Ez egy divatos té-ma. Azt már régebben is tudtuk, hogy az ismétlõdõ ütések követ-keztében – például a bokszolóknál – kialakul a dementia pugilis-tica, tehát ezek a minor sportsérülések ténylegesen veszélyezte-tik a kognitív képességeket, és elvezethetnek egy viszonylag ko-rai dementálódáshoz az érintettek nagy százalékában. Vannak bi-zonyos elképzeléseim arról, hogy ez miért van így, de állatkísér-

10

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

letes körülmények között ezt nagyon nehéz bizonyítani.– Amikor szóba került a beszélgetésünk során, hogy Ka-

posváron született, azonnal rávágta, hogy igen, de Ön bala-tonlellei...

– A kaposvári kórházba csak megszületni vittek be, a gyerek-koromat Lellén éltem, aztán a siófoki Perczel Mór Gimnázium-ba jártam, ahol az ottani diákok kimondottan utálták a kaposvárigimiseket. Ez egy ilyen siófoki kisebbségi komplexus volt, mertSiófok mindig is csak második lehetett Kaposvár után Somogymegyében.

– Már akkoriban arról álmodott, hogy a sebészek nonplus ultrája lesz?

– Furán hangzik, de tényleg álmodtam az idegsebészetrõlmár a felvételi elõtt. Az ihlet hetedik osztályos koromban szálltmeg, amikor egy képes újságban olvastam errõl egy hosszú cik-ket. De alapjaiban mindig is orvos szerettem volna lenni. Voltegy öreg katonaorvos bácsi, a lellei háziorvos, aki a családunk-kal nagyon jó kapcsolatban volt. Egyszer hozott nekem egy or-vosi táskát, amivel aztán végképp megpecsételte a sorsom. AztánLellére keveredett egy fiatal orvos házaspár is, akikkel családilagszintén jó barátságba kerültünk. A férfi a Balatonboglári Mezõ-gazdasági Kombinátnak lett az orvosa, a hölgy pedig háziorvos-ként dolgozott. Amikor a központi érettségit írtam fizikából, azédesapám infarktust kapott, így nem tudott elkísérni, a szóbelireis az orvos barátunk vitt el. Az orvosi egyetem tehát egyértelmûcél volt, a dolgom akkor nehezedett meg, amikor kiderült, hogyide, a klinikára bekerülni felér a lehetetlenséggel. EleinteMerchenthaler István mellett dolgoztam az anatómián, aki fan-tasztikus mentor volt, végül Amerikában kötött ki. Mellette erõ-södött fel bennem igazán az, hogy tényleg ezt szeretném csinál-ni. Mikor aztán István elment, végeztem tovább Liposits Zsolttalazokat a munkákat, amiket õ korábban elindított, illetve Sétálóprofesszor úrral dolgoztunk együtt. Operációs mikroszkóp alattakkoriban rengeteg patkányt operáltam, majd átkerültem azidegsebészetre párhuzamosan TDK-zni. Gallyas professzor kí-sérleteihez amolyan bedolgozó segédmunkásként kutattam aGallyas-laborban. Fontos tudni, hogy Mérei professzor idejébenegy hallgató sem tehette be a lábát a klinikára. Hudvágner Sanyitismertem, õ akkor az aneszteziológia fõnöke volt, hozzá néha be-lopóztam, hogy lássam, milyen betegek vannak itt. Állásról tehátitt nem álmodhattam, Flerkó professzor – akinek nagyon hálásvagyok – ajánlott munkát az Anatómián, így oda mentem dol-gozni. Közben tervezgettem, hogy kimegyek Amerikába, azon-ban közbejött a katonaság. A szolgálati idõ alatt egyszer csak hí-vott Horváth Zoli, akiben egy kiváló sebészt és egy remek em-bert ismertem meg, hogy nem jött vissza Amerikából az egyikkollégájuk, aki szakmai kiküldetésben volt ott, így elõttem a le-hetõség, hogy bekerüljek a klinikára, mert egyébként elveszik azállás. Dóczi professzor úr kezében volt a döntés, mert egy neuro-lógus hölgy is pályázott, aztán Gallyas professzor úr ajánlásáravégül én kerültem ki gyõztesen. Hogy ezért Dóczi professzor úrmennyire volt hálás, nem tudom (kacag – a szerk.), mert biztos,hogy nem én voltam a legkönnyebben kezelhetõ munkatársa azazt követõ húsz évben.

Az ember második-harmadik emberként még megenged ma-gának olyan dolgokat, amilyeneket fõnökként már biztosan nem.Jó érzékem volt ahhoz, hogy a kritikát kritikátlanul fogalmazzammeg. Kicsit talán abrazív volt a stílusom, és hirtelen is vagyok.Eléggé fekete-fehéren látom a dolgokat, és szögletesen gondol-kodom, sajnos, nem voltam elég diplomatikus, hogy ezt véka alárejtsem. Az utódlás kérdésében is komoly mérlegelés tárgya volt,hogy megtalálom-e a kollégákkal a megfelelõ hangot. Mentsé-

gemre szólva, senki sem trenírozott arra, hogy ezt miként kezel-jem. A normasértõkkel szemben ma is nehezen tudok udvariasanfogalmazni, fõleg akkor, ha errõl már számtalanszor beszéltünk.Egyébként nagyon sok idegsebész kollégám vezeti „one manshow”-ként az intézményét, mert kényelmes, és a plakkok számasem nõ a koronáriákon ebbõl fakadóan. Én azért törekszem arra,hogy jó érzéssel álljunk fel az asztaltól a megbeszélés után, mégha ez nem is mindig sikerül maradéktalanul.

– Amikor a hivatása mellett döntött, tudta, hogy mit vál-lal, mindez mivel jár majd?

– Á, nem. A feleségem szokta mondani, hogy idealista va-gyok. Hajlamos vagyok a homokba dugni a fejem, és csak csiná-lom, csinálom a dolgokat. Becsületemre legyen mondva, min-dent megtettem, hogy tudjam, mire vállalkozom. Mindent apró-lékosan úgy építettem, hogy sikerüljön megvalósítanom az ál-mom, tudatosan készültem rá. Rengeteg könyvet olvastam azidegsebészet témakörében, és minden második pénteken, amikora II. sebészet ügyelt az Irgalmasoknál, bementem éjszakai mûté-tekhez is asszisztálni. Tény, hogy akkoriban nagyon rossz struk-túra mûködött a klinikán, a bent történteknek csak külsõ szemlé-lõi lehettünk, küzdeni sem volt érdemes a bekerülésért, és ez szá-momra nagy tanulság volt. Minden egyes alkalommal hangsú-lyozom a hallgatóinknak, hogy az intézményünk nyitott, bárki,bármikor jöhet mûtétre is hozzánk. Nagyon keveset kapnakegyébként az oktatásban a diákok az idegsebészetbõl az új kur-rikulumok alapján.

– Mit talál szépnek ebben a hivatásban?– A pszichológusi megközelítés alapján – és így tanították

nekünk az egyetemen is – abból lesz sebész, aki bizonytalan sze-mélyiség, kicsi az önértékelése. Az orvosi, gyógyító hivatás is er-rõl szól alapjaiban ebbõl a szemszögbõl, mert a segítségadás va-lójában önmegerõsítés. Ettõl a nézõponttól eltekintve – amit ter-mészetesen vitatnék – ami számomra vonzó volt ebben a hiva-tásban, az egyrészt a puszta manuális élvezet. Az operációs mik-roszkóp alatt szinte egy virtuális valóságban, egy más koordiná-tarendszerben mozogva dolgozhattam a kísérletes mûtéteknél,rengeteg állaton. Csodálatos volt ez a világ. Manapság pedig aminimál invazív beavatkozások ejtenek ámulatba, az, hogy egy-egy fontos területrõl érintés nélkül veszünk ki dolgokat.Schwarcz tanár úr mindig azt mondja, hogy a sebész pontosantudja, mi a célja a mûtétnél, annak elvégzése után pedig megné-zi, hogy ezt a célt elérte-e. Ha a kontroll felvételeken azt látom,amit el akartam érni, akkor jól csináltam a dolgom. Ettõl mégnem biztos, hogy jó sebész vagyok, de a feladatot jól végeztem.Ha nem azt látom, az még nem jelenti azt, hogy nem vagyok jósebész, de mindenképp el kell gondolkodnom azon, hogy mitcsináltam rosszul, a céllal volt-e a baj, vagy a módszerrel, netánaz alannyal. Pár havonta mindig van egy-egy olyan eset, amiszembesít azzal, hogy nem én fújom a passzátot, az élet mestereinem mi vagyunk, mi pusztán lehetõséget kapunk arra, hogy a„színeken” egy kicsit korrigáljunk.

– Fontos idegképletek közt, testünk talán legfõbb, legér-zékenyebb területein haladva azt gondolnám, hogy Önökélesebben szembesülnek az élet és halál mezsgyéjével, mint amás szakterületeken dolgozók. Ezeket a szembesüléseket mi-ként bírja és kezeli?

– Azoknak az embereknek a nevét máig tudom – pedig nemjó a névmemóriám – akiknek a mûtétjében szerepem volt, és si-kertelenül végzõdtek. A legszomorúbb, hogy az onkológiai bete-geink jó részénél bármit teszek, és azt bármilyen jól teszem is,mégsem befolyásolhatom a beteg sorsát és a család szenvedését.A potenciálisan rossz kimenetelû eseteknél az a legnehezebb,

11

2016 FEBRUÁR

hogy a bevonódás határát megtalálja az ember. Ma márnyilvánvalóan kisebb ez a bevonódás, mint amikor kezdtema szakmát, húsz évvel ezelõtt. De még így is van, hogy iszo-nyatosan igénybe vesz és elfáraszt. Nem vezethetjük bele asaját érzéseinket a hozzátartozók gyászába, ahhoz azonban,hogy ez a kapcsolat hiteles maradjon, nem is zárhatjuk kimagunkat a problémából. Nem tartozom azon orvosok kö-zé, akik eljárnak a betegeik temetésére, viszont a gyógyítókudarcot nagyon nehezen viselem. Azt is nehezen tûröm,amikor irracionális dolgokkal kell küzdeni, ami az emberiprimitivitással függ össze. Az onkológiai betegeknél gyak-ran találkozunk az alternatív medicina sallangjaival, a ho-meopátiás elmebajjal, és mindez elborzaszt. Tiszteletbentartom a betegeim hitét, hiszek a tudásban, a munkában, ab-ban, hogy a tetteinknek és az áldozatainknak van következ-ménye. Hiszem azt is, hogy ha jót teszünk valakivel, akkorazzal többek leszünk, és hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ez avilág elõbbre menjen.

– Öt gyermeke van, kettõ közülük már nagy – egyfiú, 22 éves, és egy lány, 16 éves – és van három kicsi fiais, akik 6, 4 és két évesek. Szeretné-e, ha követnék a hi-vatásában?

– Elsõ feleségemmel elég elrettentõ példát mutattunk akét nagyobbnak azzal, hogy éjjel-nappal dolgoztunk. Anagyfiamnál elgondolkodtam egy kicsit azon, hogy nem lettvolna rossz, ha követ, de szerencsésen beoltottuk az orvosihivatás ellen, ahogyan a lányomat is. A kicsiket ajnározzákitt, a klinikán, akárhányszor csak bejönnek, minden munka-társam azon van, hogy foglalkozzon velük. Otthon pedigmár kérdezgetnek az agyról, arról, hogyan zajlik egy mûtét,és a szobámban azonnal megragadják a koponyát. A háromkicsi közül a két nagyobb most még kizárólag olyan akarlenni, mint én, a legkisebb pedig elválaszthatatlan az édes-anyjától. Remélem, egyikõjükbõl sem lesz idegsebész, mertismerek idegsebész dinasztiákat, és úgy látom, nincs egy-szerû dolguk az utódoknak. Nehéz a valós teljesítménytmegítélni egy professzor apa árnyékában, vagy épp mellet-te, fõleg ugyanazon az egyetemen, sõt, talán nem is egész-séges ez.

– Hogyan birkózik a három kicsi gyermekével, havan rájuk ideje?

– Nehezen. Ha a legkisebb megtisztel azzal, hogy nyújt tízmásodpercet a figyelmébõl, akkor vagy belém rúg, vagy rámmászik, tehát a szó szerinti birkózás így történik (nevet – aszerk.). A legnagyobbal már nagyokat társasozunk, és ehhez aközépsõ is csatlakozik, bár õ inkább úgy, hogy ha megunja, le-söpri a játékasztalt. Ilyenkor a feleségem közbelép, és menti amenthetõt. Három, egymáshoz korban közel álló gyermekkel azélet jólesõ küzdelem. Néha azért jól jönne egy nem unalmas hor-gászat, vagy az, hogy leülhessek szépirodalmat olvasni. Igazánakkor tudok kicsit magammal lenni, amikor úszom.

– Milyen szépirodalmat olvas, vagy olvasna?– Nemrég adták ki Merle-nek a Nekünk nem kel fel a nap cí-

mû könyvét, amit a karácsonyi szünet alatt sikerült elolvasnom.Nyáron a Sátántangó volt az, ami üdítõen hatott rám, de jó lenneújra elõvenni az egyetemi idõszak alatt olvasottakat, a DosPassos köteteket, az USA-trilógiát, vagy a Manhattani kalauzt,elõbbit sajnos, még nem sikerült végigolvasnom, így aztán lennemit pótolni. Most jelent meg Ungváry Krisztián Don-kanyarrólszóló kötete is, na, arra igazán fáj a fogam.

– Nagyon puritán a szobája. Szereti a könnyen átláthatótereket, az egyszerû, funkcionális bútorokat?

– Addig nem költöztem be ide, amíg dékán úr segítségévelnem találtunk szobát Dóczi professzor úrnak, ami egyébkéntszimmetrikusan helyezkedik el ezzel, csak ott a teraszt nem épí-tették be. Õ átvitte oda a bútorait, amik a hosszú évek alatt össze-nõttek vele, én pedig egy funkcionális irodát szerettem volna ki-alakítani itt, ami egyszerû és világos. Három évvel ezelõtt, ami-kor a nagy európai pályázatot írtuk, láttam az egyik legnagyobbeurópai intenzívista, David Melon irodáját, aki Cambridge-benaz intenzív terápiás klinikát vezeti. Az a helyiség töredéke voltennek, és talán még egyszerûbben volt berendezve. Ez a képnyomot hagyott bennem, mert tiszta volt, világos és áttekinthetõ.Aki ide belép, azt érzékelheti, hogy aki itt lakik, az nem ura ahelynek, hanem átmeneti használója. Számomra ennek a sugal-lata a legfontosabb.

Schweier RitaFotó: Kalmár László

12

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

Büki András professzor szeretné bemutatni új munkatársát.

Az Idegsebészeti Klinika orvosgárdájaegy kiváló kollégával gyarapodott február 1-jén.

Dr. Kuncz Ádám (PhD) idegse-bész, 1982-ben végzett a SzegediOrvostudományi Egyetem Álta-lános Orvosi Karán. 1982-1985közötti idõszakban a Vas MegyeiMarkusovszky Kórház Idegsebé-szeti Osztályán dolgozott, majdezt követõen a Szegedi Tudo-mányegyetem Idegsebészeti Kli-nikáján folytatta munkáját 2014-ig. 1986-ban neurológiából, majd1989-ben idegsebészetbõl tettszakvizsgát. Egyetemi munkájasorán folyamatosan részt vett amagyar és angol nyelvû graduális és posztgraduális képzésben. Azagy volumenszabályozása területén kísérletes, a cerebrovascularis be-tegségek, agyidegek vascularis kompressziós szindrómái témákbanklinikai kutatásokat végzett. Ösztöndíjjal tanulmányutakon járt Bonn-ban, Stockholmban, Mainzban, Göttingenben. 2005-2010 közöttneuro-endovascularis intervenciós képzésben részesült Miskolcon,Szegeden és Uppsalában. Közel nyolc évet dolgozott külföldön Íror-szágban, Angliában, Svédországban és az Egyesült Arab Emirátusok-ban. 2006-ban klinikai idegtudományok tárgykörben PhD-fokozatot,2011-ben a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karán„egészségügyi menedzsment szakértõ” diplomát szerzett. Érdeklõdé-si területe az agyidegek vascularis kompressziós szindrómái, cere-brovascularis kórképek. Tudományos közleményeinek száma 56 és63 elõadás szerzõje.A pécsi Idegsebészeti Klinikán a fõ feladatai közé tartozik az ischae-miás stroke sürgõsségi, endovascularis kezelése és a rezidensekoktatása.

13

2016 FEBRUÁR

Az ÁOK Feedback Bizottsága a hallgatók oktatássalkapcsolatos visszajelzéseit, elégedettségi mutatóitvizsgálja, nevezetesen azt, hogy a hallott elõadásokrólilletve a gyakorlati képzésekrõl miként vélekednek.Már a jogelõd intézmény, a POTE is fontosnak tartot-ta azt, hogy tükröt állítson oktatói elé, és megmutas-sa, vajon az õ szándékuk miként áll arányban a hall-gatók elvárásaival. Az évek során a technika moder-nizálódásával a papíralapú adatfelvételrõl áttértek azonline módszerre, de a lényeg, az elégedettség vizsgá-latának fontossága mit sem változott, még akkor sem,ha maguk a hallgatók azért mindeközben jelentõsen.Ennek a változásnak a követését, az elképzelések mó-dosulásának folyamatát tartja szem elõtt a bizottság,ezzel párhuzamban pedig olyan új gondolkodásmódés módszerek kidolgozását, amelyek segítik a folya-matos változáshoz való sikeres alkalmazkodást. Segít-ségként novemberben oktatói készségfejlesztõ workshopotrendeztek azzal a céllal, hogy bemutassák az elõadások nem-zetközi módszertani modelljeit, saját kutatásaik eredménye-it, közösen megvitassák, átgondolják azokat, remélve ettõl azelõadások látogatottságának növekedését is. A workshoperedményességérõl is beszélgettünk dr. Füzesi Zsuzsannaprofesszor asszonnyal, az ÁOK Feedback Bizottságának el-nökével.

– Az utóbbi években miként változott a hallgatók hozzá-állása az oktatáshoz?

– A mai diák nem rosszabb vagy jobb, mint a 20. századi,egyszerûen más. Ennek oka részben a külsõ körülmények válto-zásában rejlik, ezen belül is az internetalapú tudásbázis létrejöt-tében. Míg korábban az oktatás célja az információk tömeges át-adása volt, ma már sokkal inkább a szemléletformáláson, az ösz-szefüggések feltárásán, a problémák gyors megoldásán van ahangsúly. Az ellentmondás abban van, hogy még mindig egy ré-gi paradigma mentén zajlik az oktatás nemcsak a Pécsi Tudo-mányegyetem Általános Orvostudományi Karán, hanem világ-szerte, a teljes oktatási spektrumban. Ez a paradigma pedig azakadémiai képesség ideájára alapoz. Az egész rendszert – kicsitkalandozva a múltban – akkor találták fel, amikor még közokta-tás sem létezett, és az oktatás célja az ipari forradalom igényei-nek szolgálata volt. A közoktatás megszervezésével aztán némi-leg módosult a helyzet, ám a régi séma nem változott, miszerintaz információ átadása a lényeges. Sok generáció nõtt fel így,azonban ma ez már korántsem célravezetõ. Az intelligencia fo-galma is differenciálódott, és ma már sokkal összetettebb, mintarról korábban gondolkoztunk. A világban a felgyorsuló változá-sokat ugyanakkor nehéz követnie az oktatóknak, hisz egyelõreaz sem sejthetõ, hogy tíz év múlva merre halad a világ, az orvos-tudomány fejlõdése, milyen lesz a technika, vagy az egészség-ügy helyzete hogyan alakul. A digitalizált egészségügy egyénreszabott terápiákat tesz majd lehetõvé, de a mai tudásunk alapjánkénytelenek vagyunk gyakran zárt sémákból, rendszerekbõlépítkezni. A jelenleg átadható tudás tíz év múlva biztosan nem

lesz mindenben hasznosítható a diákok számára. Amire ugyan-akkor bizonyosan szükségük lesz, az az, hogy megoldásorientál-tan tudjanak gondolkodni, és minden, ma még elképzelhetetlenhelyzetre nyitottan válaszoljanak. A cél tehát a kreativitás, a nyi-tott gondolkodás fokozása, amivel elérhetõ, hogy ne essenek pá-nikba, ne rémüljenek meg, ha olyan eseteket sodor eléjük az élet,ami nem oldható meg a tankönyvben tanultak alapján avagy a je-lenleg érvényes tudásukkal. Persze, az alapok nem hiányozhat-nak.

– A hallgatók a felmérésben miként fogalmazták meg azigényeiket? Õk miben látnák a tudásátadás hatékonyságát?

– Ma az egyik legnagyobb gondot az jelenti, hogy mire eljutegy diák a felsõoktatásig, addig az oktatási rendszer már többcsonkítást végzett a kreativitásán, hisz az egyéniség nehezen il-leszthetõ be az iskolarendszerbe. Alegtöbb helyen – tisztelet a ki-vételnek – a tanterv mentén egységes tananyagot, és nem külön-bözõ személyiségû gyerekeket tanítanak. Így aztán amikor ahallgatóink ide kerülnek, azzal szembesülünk, hogy nagyonpragmatikus a gondolkodásmódjuk. Számukra a lényeg, hogy azelõadásokat, a vizsgákat túléljék, nem mellesleg a módszereink-kel gyakran mi is ezt erõsítjük bennük. Legfontosabb igényükennek alapján az, hogy akár az elõadás, akár a gyakorlat a vizs-gára készítse fel õket. Ezt tükrözik a feedback mérések is: akkorjó egy elõadás számukra, ha abból pontosan kiderül, mit kell tud-niuk a számonkérésen, gyakran önálló gondolkodás, erõlködésnélkül.

Amikor a készségfejlesztõ workshopra készültünk SchléglÁdám és Ernyey Balázs kollégáimmal, készítettünk egy onlinekutatást az oktatók körében is, melynek során arra voltunk kíván-csiak, szerintük mik a jó elõadás ismérvei. Ebbõl teljesen máspreferencia-sorrendre derült fény, így például a vizsgára való fel-készítés az utolsó helyen szerepelt náluk. De más dimenziókbanis nagy különbségeket találtunk. Míg a hallgatók a lendületes, di-namikus elõadásokat kedvelik, addig az oktatók erre nem fordí-tanak akkora figyelmet, annál inkább az átadott tudásra, az ada-tokra, a tényekre. A hallgatók a könnyen jegyzetelhetõséget isfontos szempontnak tartják, az oktatók kevésbé. Látható tehát,

„Akkor jó az elõadásom, ha a szükséges tudást,a szemléletformálást, és az érzelmi megerõsítéstegyfajta mixként tudom közvetíteni a hallgatóim felé”

14

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

hogy a két fél igényei gyakran a legkevésbé sem találkoznak.Ebbõl következõen hiába az oktatók alapos felkészültsége, haa hallgatók végül mégis elégedetlenek lesznek az elõadások-kal.

– Ha ez a két szempontrendszer el is tér egymástól, aztalán némiképp segíthet a helyzeten, ha az oktató szipor-kázó személyiség, erõs kisugárzással – sokan már csakezért is bemehetnek az elõadásaira. Az pedig továbbibónuszt jelenthet, ha kedveli a tanítványait, ha partner-nek tekinti õket, és bevonja az óráiba.

– Ez pontosan így van. Az alsóbb évfolyamokon a hallga-tókat segítõ hozzáállás különös hangsúlyt kap, hisz ekkormég elveszettnek érezhetik magukat a nagy egyetemi rend-szerben. A késõbbiekben pedig azért fontos ez a kapcsolatte-remtés, mert az oktató mintaként szolgál. A jövendõ orvosszerepébe képzelve magát egy hallgatónak rengeteget számít,milyen klinikusok veszik körül, hisz ez az az idõszak, amikorelkezd szelektálni az orvosmodellek között. Ha nincs is any-nyira erõs kisugárzása egy oktatónak, ha nem is rendelkezikkivételes elõadói kvalitásokkal, de erõs az empátiája, figye-lembe veszi az elfogadható hallgatói kéréseket, egyértelmûenmeghatározza azt a követelményszintet, amit kérni fog a vizsgán,mindemellett kiszámítható és megbízható, akkor biztosan szeret-ni fogják a tanítványai. Egy orvoskaron különösen fontos, mi-lyen példát látnak a fiatalok, fõleg a klinikumban. Ott mindenmozdulat, minden egyes metakommunikációs jel számít, amitaztán vagy teljességgel elutasítanak a diákok – ha például egybeteggel méltatlanul bánnak –, vagy ellenkezõleg: követendõmintának tekintik.

– Aworkshop tapasztalatai nyomán milyen gyakorlati ta-nácsok, útmutatások fogalmazódtak meg, amik segítségükrelehetnek az oktatóknak?

– A legfontosabb, hogy legyen elég bátorságuk a változtatás-ra. Ez pedig ne abból álljon csupán, hogy a prezentációt más hát-térrel állítják be, mert az pusztán technikai kérdés, és legfeljebbideig-óráig hat. A lényeg annak a végiggondolásában van, õkmaguk mitõl nem unatkoznának egy elõadáson, gyakorlatonvagy szemináriumon. Ha ugyanis én unom magam, akkor azt ahallgató is unni fogja. Ha nem vagyok lelkes, és nem vagyokmeggyõzõdve arról, hogy ez lesz a világ legjobb órája, akkor aznem is lesz az. A hallgatókért minden nap meg kell küzdenünk,és ez kísérletezéssel is jár, aminek persze, lehetnek buktatói is.Lehet, hogy elsõre nem hozza meg a várt sikert egy-egy új mód-szer, de azon késõbb még lehet csiszolgatni, és akkor már meg-dicsérhetjük magunkat, hisz a rutin helyett próbálkoztunk valamimással. Sajnos, az a tapasztalat, hogy többé-kevésbé mi, oktatókis elveszítettük a kreativitásunkat a tömegoktatás taposómalmá-ban. Míg a tudományban itt-ott még felcsillantunk ebbõl valamit,az oktatásban ehhez már nincs erõnk, a „hagyományos” tradíci-ókba könnyen belesimulunk. Tudvalévõ, hogy minden változta-tás idõ- és energiaigényes folyamat, viszont rengeteg haszonnaljár, és ami nem mellékes, elsõként megalkotójának szerez örö-met. Komoly tanulási lehetõség is ez, egyrészt önmagunkról,másrészt arról a módszerrõl, amit követünk. Az igazi kárpótlásta hallgatók érdeklõdése és visszajelzése jelenti.

Minden egyes oktatónak magának kell elindulnia ezen azúton, egyetlen, közös módszertan nincs, és nem is létezhet, hisza tantárgyak is mások. Nyilván nehezebb a dolga annak, aki bio-kémiát oktat, mint például nekem. Az interakció fokozásával, afigyelemfelkeltés és a meggyõzés számos eszközével ugyanak-kor mindenütt lehet a hatékonyságon, az elégedettségen javítani

– ahogyan ez a mért eredményekbõl is látszik. A workshopon kisebb mûhelyeket alakítottunk ki, ahol ma-

guk az oktatók dolgozták ki, bizonyos tantárgyi csoportoknál mi-lyen lehetõségek vannak arra, hogy a hallgatók érdeklõdését fel-keltsék, aztán fenn is tartsák. Nem létezik olyan ember, akinél otta bölcsek köve, sokkal inkább ötletelés, közös gondolkodás zaj-lik. Volt, aki triggerfilmek vetítését javasolta az órák elején, azazegy-két perces motivációs videók lejátszását a kreatív gondolko-dás elõsegítésére. Többen hangsúlyozták a személyes megélésfontosságát, ezekhez gyakorlatok alkalmazását, vagy adott ese-tekhez kapcsolódóan a diákok döntési lehetõségeinek megterem-tését. A digitális technika, mint eszközhasználat alapvetéskéntszerepelt ezekben a beszélgetésekben.

– Azt azért lehet definiálni, hogy alapjaiban mik a jó elõ-adás ismérvei?

– Nehéz ezt definiálni, de ha megengedi, a saját gyakorla-tomra támaszkodom: akkor jó az elõadásom, ha a szükséges tu-dást, a szemléletformálást és az érzelmi megerõsítést egyfajtamixként tudom közvetíteni a hallgatóim felé. Fontos az izgalmiszál, ami végigvonul egy elõadáson, lényegesek a nyitva hagyottkérdések, hogy a diák érezze, része õ is a közös gondolkodásnak.Ugyancsak meghatározónak gondolom azt, hogy az elõadásbanlegyenek üzenetek, ne túl sok, három éppen elég. A hallgatókbanugyanis az elõadó hangszíne, a dinamizmusa, a metakommuni-kációja marad meg és az a bizonyos néhány üzenet. A többit pe-dig megtanulja a könyvbõl, a jegyzetbõl. Ez az én „ideális elõ-adás” definícióm, de persze, létezhetnek más elképzelések is,amik szintén megállják a helyüket.

– Mekkora volt az érdeklõdés a workshop iránt?– Több mint százan regisztráltak, a tanácsterem tele volt, és

ez elégedettséggel töltött el bennünket. A gyógyító munka miatta klinikusaink a leginkább túlterheltek, emiatt õk voltak keveseb-ben. Kérésként és igényként is felmerült, hogy mivel mindannyi-an képesítés nélkül tanítjuk a felnõtt generációt, szükség lennepedagógiai-didaktikai valamint kommunikációs képzésre is. Kö-telezõ bevezetésrõl szó sincs egyelõre, annak ellenben, aki sze-retne ezen a területen fejlõdni, meg kell adni erre az esélyt. Énegyébként minden ilyenre elmegyek, ha tehetem, mert egyrésztközelebb kerülök önmagam megismeréséhez, másrészt rengete-get tanulok belõle. Mentális jóllétünk része az is, ha elégedettekvagyunk oktatói szerepünkkel is az életünkben, ha fontos részé-nek tekintjük, hogy évente több száz hallgatóval találkozunk,

Dr. Füzesi Zsuzsanna egyetemi tanár 1978-ban végzett orvoskéntPécsett, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett szoci-ológus diplomát. A Magatartástudományi Intézet munkatársakéntaz orvoskari, illetve más egyetemek és karok graduális, posztgradu-ális és doktori képzéseiben vesz részt. A PTE BTK Demográfiai ésSzociológiai Doktori Iskolájának törzstagja. Számos hazai és nem-zetközi alap- és alkalmazott kutatásban vezetõ vagy alprojekt-vezetõ. Több ciklus óta tagja az ÁOK Kari Tanácsának, 2013-tólpedig a PTE Szenátusának az orvoskar által választott képviselõje.A minõségi és a hallgatókat felelõsségteljes partnernek tekintõ ok-tatás elkötelezett híve, ezért szívesen kísérletezik új módszerekkel,elsõsorban kiscsoportos oktatásban. 2006-tól a Kari Feedback Bi-zottság titkáraként majd 2010-tõl annak elnökeként dolgozik. A bi-zottság célja a hallgatói visszajelzések alapján a jelentõs terhelés-nek kitett oktatók gyakorlati segítése azért, hogy oktatási erõfeszí-téseik találkozzanak a hallgatók elégedettségével. Munkájukat e té-mában több éve zajló kutatásaikkal alapozták meg.

akik elvisznek magukkal valamit, amit mi adunk nekik. Ráadá-sul hihetetlen hálásak a diákok, ha jó oktatóval találkoznak, márcsak azért is, mert az óvodától kezdõdõen elindul az oktatásbanaz elszemélytelenedés folyamata. Sajnos, kevés olyan emberreltalálkoznak, aki mintaként szolgálhat számukra. Nemcsak aszakmai tudásban fontos hitelesnek lenni, de érzelmileg is éret-ten kell viselkedni. Az a jó, hogy mindez tanulható. Ha valaki akutatói pályáján nem is jut el a számára kitûzött magasságokig,ha a Nobel-díj még várat magára egy kicsit, azért oktatóként le-het nagyon sikeres, ha abba energiát fektet bele, és ez a késõbbi-ekben biztosan meg is térül. Hiszem azt, hogy ha valaki jó okta-tóvá akar válni egy tudatos önfejlesztési folyamat során, az jobbkutató, sõt jobb ember is lesz. Óriási hatásunk van a hallgatókra,nem mindegy, hogy ez a hatás milyen irányú.

– Azért nem ártana, ha a motiváció a hallgatók részérõlis jobban jelen lenne.

– Ez pontosan így van, ám õk legalább annyira leterheltek,mint az oktatók. Éppen a mûhelymunkák során vetõdött fel,hogy érdemes lenne egyszer összegezni, a különféle tantárgyakategybevéve mennyit követelünk a diákoktól, és ez emberileg, fi-zikailag, idõben egyáltalán teljesíthetõ-e. Mindeközben azt el-várni, hogy bejárjon elõadásokra, lelkesedjen, kreatívan gondol-kodjon, és még keresse is az új lehetõségeket a tudása bõvítésé-re, szinte képtelenség. Ez a generáció a pragmatikus gondolko-dásmódjánál fogva pontosan kiszûri, mibe érdemes befektetnie,és mibe nem. Ha tíz perc alatt megszerezhetõ az az információ,amit egy háromnegyed órás elõadáson kap meg, akkor biztos,hogy a tíz percnél marad. Nekünk tehát ezt a negyvenöt percetkell úgy kitölteni, hogy valami olyat adjunk, amit sehonnan nemtud beszerezni, csak tõlünk – és ez biztosan nem az információ-halmaz önmagában. Hogy a saját házam táján maradjak: a ma-gatartástudományi tárgyak az utóbbi években talán azért értéke-lõdtek fel jobban a hallgatók körében, mert ezeken az órákon akülönféle szakterületek tudásainak összekapcsolódásáról tudhat-nak meg többet, és a középpontban a beteg áll. Itt tehát kaphat-nak valami olyat, valami olyan újat, ami az orvosi hivatásukbanmotiváltabbá teszi õket. Megtörténik a rácsodálkozás, hogy en-nek a tudásnak milyen kapcsolata van az orvoslással.

– Több gyakorlati együttléttel könnyebb lenne célt érni?Egyáltalán, a hagyományos nagy elõadásnak mint mûfajnakvan ma még létjogosultsága?

– A megoldás a kettõ között van. A hagyományos nagy elõ-adásnak is megvan a szerepe, ha az nem csak az információ át-adására irányul. Magam is arra törekszem, hogy komplexebbétegyem ezt a fajta oktatást, azaz ne csak adatokat mondjak, ha-nem szemléletet közvetítsek, kérdéseket tegyek fel, interaktívankommunikáljunk egymással és közösen gondolkozzunk. Persze,a frontális módszer miatt ezt jóval nehezebb megoldani, de egy-általán nem lehetetlen. Az is jó módszer lehet, ha a hallgatók elõ-re felkészülnek, és az elõadáson, vagy a gyakorlatokon csak vé-gigbeszélik a felvetett témákat. Azt azért meg kell jegyeznem,hogy manapság tömegoktatás zajlik, rengeteg hallgatóval és na-gyon kevés oktatóval. Az oktatók három nyelven tanítanak, nemkis óraszámban, és ez már formálisan is nagy teljesítmény. Lehe-tetlent nyilván nem lehet tõlük sem követelni, mert kiégnek.

– Úgy tûnik mégis, hogy a lehetetlenséggel birkóznak.– Valóban így van, és ha a változtatás szükségessége csak kö-

vetelményként, külsõ kényszerként fogalmazódik meg, akkornem is tudunk elõre jutni. A vezetés folyamatosan jelzi az ala-csony oktatói létszám problematikáját, a túlterheltséget, sõt, a fi-zikai-térbeni lehetetlenségét is az oktatásnak, hisz nem egyszer

alig van hova leültetnünk a hallgatóinkat. Az oktatóknál csakis abelsõ igény megfogalmazódása, a vágyott mentális jóllét szük-séglete generálhatja a változást, ami által aztán könnyebb elvisel-ni a terheket is. Gondoljunk csak bele, egy-egy jó hallgatói visz-szajelzés szárnyakat tud adni minden oktatónak.

– Ha jól értem, a cél az, hogy az oktatók akarjanak bol-dogok lenni, még akkor is, ha ezt a boldogságot egy sor kö-rülmény hátráltatja. Na de hogyan lehet a boldogságra mo-tiválni valakit?

– (nevet – a szerk.) A boldogság azt jelenti, hogy elégedettvagyok az életemmel, vagy annak bizonyos dimenzióival. Mimagunk vagyunk az építõi a saját boldogságunknak. A boldog-ság nem megtalál bennünket, hanem annak feltételeit mi magunkteremtjük meg. Ha én oktatóként jól teljesítek, az örömet ad,mert az oktatói szerep része legfontosabb szerepeimnek. Nekemnincs olyan kisebb kurzusom, ami után ne készítenék a magamszámára feedbacket, és a kritikai megjegyzések éppolyan fonto-sak számomra, mint a pozitív megerõsítések. Sokszor nem is énadok a hallgatóimnak valami többletet, hanem maga a módszer,amivel dolgozom, és õk ebbõl kihozzák a legjobbat. A csoportosfeladatok, együttlétek abban sokat segítenek, hogy tudnak egy-másra hatni, megismernek más szemléletet, másféle tudást, ésezek által gazdagabbakká válnak.

– A felmérések és a workshop, azaz az adatgyûjtés, a ta-pasztalatszerzés és az összegzések után mi a Feedback Bi-zottság további teendõje?

– A hallgatói felméréseket a jövõben is félévente végezzükmajd, emellett az oktatási dékánhelyettes felkért minket arra,hogy az oktatói készségfejlesztõ workshopokat tegyük gyakorib-bakká. Mindannyian szükségét látjuk az ilyen önkéntes alapúrendszeres találkozóknak, már csak azért is, hogy megbeszéljüka munkánk kapcsán felmerülõ vívódásainkat, problémáinkat.Egyedül sokszor tehetetlennek érzi az ember magát, mások fel-vetéseinek tükrében a kérdésekre is könnyebb megtalálni a vá-laszt. Például én is az egyik kollégámtól tanultam azt, hogy fon-tos tiszta követelményrendszerrel odaállni félév elején a hallga-tók elé, akiknek aztán ezt a követelményrendszert írásban át isnyújtjuk, így pontosan tudják, mire számíthatnak. Az említett ön-kéntes találkozókhoz társulnak majd a szervezett képzésekbenelsajátítható módszerek, amiknek elérhetõségét szintén fontosmegteremtenünk. Feladatunk, hogy a közeljövõben kidolgozzukaz ezekkel kapcsolatos koncepciókat, majd meg is valósítsukõket. Szerencsére, a dékáni vezetés mindenben támogatja az ok-tatás minõségi fejlesztésének stratégiáját. A karon belül is lehettalálni olyan remek szakembereket, akik a képzésekben a segít-ségünkre lesznek, de mellettük vannak külsõs munkatársak is.Ilyen Barabás Katalin tanárnõ Szegedrõl, aki évek óta foglalko-zik a medikusok oktatásának módszertanával, nem mellesleg el-bûvölõ személyiség is. Pályázati program keretében egyébkéntvolt már képzésre lehetõség, az információk azonban még nemmindig jutnak el azokhoz, akiknek erre a leginkább igényük len-ne. Dolgoznunk kell a demokratikusabb információs rendszermegteremtésén is, hogy a kezdõ oktatók is bekapcsolódhassanakezekbe a lehetõségekbe. Sok munkatársammal együtt hiszek ab-ban, hogy nem lezárt az a tudás és képesség, amivel egykor be-léptünk az egyetem falai közé. Ezek fejlesztése elsõsorban ön-magunk miatt fontos, de nem haszontalan a hallgatóink számárasem.

Schweier RitaFotó: Verébi Dávid

15

2016 FEBRUÁR

16

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

A Mikrovaszkuláris Labor a Transzlációs Medicina Inté-zetben (korábban Kórélettani és Gerontológiai Intézet)helyezkedik el. A laborban agyi (a. cerebri media, basi-laris artéria) és más erek (aorta, carotis and femorális arteriák,kisvénák) kóros morphológiai és funkcionális adaptációját, illet-ve az azokban szerepet játszó patomechanizmusokat (oxidatívstressz, gyulladásos elemek) vizsgáljuk, elsõsorban magas vér-nyomásban és traumás agykárosodást követõen.

Az intracerebrális vérzés a legmagasabb halálozási aránnyalbír és az összes stroke 10-15%-áért felelõs. Legnagyobb rizikó-faktora a hipertónia. Korábbi vizsgálatok arra utalnak, hogy azendothelium és a simaizomzat vazomotortónust szabályozó mû-ködése különbözõ betegségekben (kardiovaszkuláris betegsé-gek, hipertónia) és a trauma hatására változik.

„Wire-myograph” rendszerünkben patkányból és egérbõlizolált erek „izometriás” válaszát vizsgájuk különbözõ vazomo-tor-anyagok hatására, melyek hatásmechanizmusa már ismert(receptor mediált agonista és antagonisták). A „pressure myo-graph” rendszerünkben a hemodinamikai erõkre adott intrinsicvaszkuláris válaszokat vizsgálunk. Kísérleteinkhez magas vér-nyomásos, st