2001. szeptember 10., HÉTFŐ KULTÚRA FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 5

Új névvel, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Geoinformatikai Főiskolai Karaként működik Fehérváron a Pirosalma utcai fő­iskola, amely szombaton tartotta tanévnyitóját. Az új főigazga­tó, dr. Márkus Béla beszéde után 76 elsőéves főiskolás tett esküt. Kiváló tanulmányi eredményéért két friss diplomás, Harmat Izabella és Vajk Agnes vette át az Alma Mater Emlékérmet

DÖMÖLKI LAJOS ROVATA

Központok é s licencek

Magyarországon az ezredvég nagy fordulatot hozott a telefon- ómia történetében, mert a fejlettebb technológiák exportját tiltó nyugati rendelkezések megszűntek. Le került tehát az úgynevezett „COCOM-Iistáról” a digitális telefonközpont is a seregnyi más „stratégiai fontosságúnak” ítélt számítástechnikai eszközzel együtt. Addig, a „szocialista” gyakorlatnak megfelelően, idehaza is stratégiai eszköz volt a telefon és csak kitüntetett párt- és állami ve­zetők juthattak ahhoz soronkívül és a viszonylag nagyobb gyorsa­ságú központokat is az állami intézmények közötti zárt rendsze­rekben alkalmazták... A monopolhelyzetben lévő egyetlen egy szol­gáltató a magyar királyi posta volt és az hatóságként intézte a tele­fonokkal kapcsolatos ügyeket. A gyarapodó szolgáltatók versengése azonban újra és újra kriminális helyzeteket teremt a félreértelmezhető kínálati lista miatt is. No, de mikor volt minden rendben telefonómiában?!

1932-ben, ezen a napon, Buda­pesten üzembe állították az új te­lefonközpontokat. Az akkoriban világszínvonalat jelentő „Rotary” rendszerrel a telefonok automati­kus kapcsolatba kerültek egymás­sal. A fejlesztésben olyan cégek vettek részt, mint a Siemens, a Te- lefunken és a budapesti gyárral is rendelkező Standard. Ettől a nap­tól kezdve megszűnt a kedveske­dő kezdőmondat, amikor valaki felvette a kagylót és beleszólt: „Halló központ! Halló kedves kis­asszony, szíveskedjék nékem kapcsolni...” A kézikapcsolású központok garmada a vidéki tele­pülések szolgáltatásait bővítette ezután. A „Halló” szónak és felki­áltásnak a történetét a telefonálás kezdetéhez kötik. Állítólag ami­kor létrejött az első telefonkap­csolat Edison műhelyének két he­lyisége között, akkor Puskás Ti­vadar lelkesen kiabálni kezdett, mert meghallotta Edison hangját. Természetesen magyarul harsog­ta: Hallom! Hallom! Az amerikai pedig átvette a furcsa varázsigét és lassan terjedni kezdett...

Mi magyarok lelkesen bizony­gatjuk, hogy Puskás Tivadar fe­dezte fel a telefonközpontot... Eb­ből csak annyi a technikatörténeti igazság, hogy több központ meg­valósításában részt vett azután, hogy 1877-ben Bostonban hat bankfiókot már összekötöttek egy központon keresztül, majd 1878- ban New Haven városában 50 ál­lomást kapcsoltak össze és kiad­ták az első telefonkönyvet. Az is tény, hogy Bell egy 1878-ban kel­tezett levelében már leírta a tele­fonközpont működésének elvét.

A „feltalálás” kérdése is ké­nyes. Szinte minden nemzetnek megvannak a maga feltalálói. A németeké Philip Reis, a franciáké Bourseaul, az olaszoké Meucci...

A szabadalmaztatás története is zavaros. Bizonyított viszont, hogy Bell munkatársai adatokat gyűjtöttek 1874-ben Reis kísérle­teiről, annak halála után... Legfő­képpen az elektronikus hangátvi­tel általa felvetett megoldásai ér­dekelték őket. A licenc-legendák szerint Alexander Graham Bell 1876. február 14-én (mások sze­rint március 7-én) jelentette be a szabadalmát a telefonra. A histó­ria szerint, a bejegyzést követően, két óra múlva érkezett egy másik patent-igény is Elisha Gray fizi­katanártól. A valóságban Gray hónapokat késett, de ő volt az amerikai állampolgár és ezért előnyt élvezett a „caeveat”-ot (óvadék-bejelentést) illetően, ám pontatlanul határozta meg a té­mát. Zene közlését akarta megol­dani, míg Bell a távközlést és ké­sőbb ezért nem is tiltakozott az el­len, hogy a társa megkapja a sza­badalmat.

Sőt, maga is tagja volt a „Comi- tee of Awars”-nek amelyik gratu­lált a feltalálónak. Csak később voltak vitáik a Bell Company-vei, amikor a konkurens Western Union megbízta Gray-t és Edisont egy jobb minőségű rendszer kifej­lesztésére.

Az első tárcsás impulzusadó elvén működő központ a Strow- ger rendszerű automata volt és en­nek a helyébe léptek szinte szerte a világon a Rotary-k. Magának a készüléktulajdonosnak így nem jelentett különösebb változást a gépek cseréje, hacsak az nem, hogy a kapcsolási sebesség na­gyobb távolságokra és alközpon­tok irányába is felgyorsult.“ Ha­sonlóan nem jelentett jelentős vál­tozást a forgóalkatrészeket már nem tartalmazó Crossbar-rend­szerek felépítése, amelyek jelfo­gókkal működtek.

A digitális központok elterjedésével, az 1970-es évektől a nyugati világban felgyorsult az informatikai fejlődés. Először a telefaxok családja jelentette a „csodát” aztán a műholdas rendszerek kiépül­tével már a számítógépes Internet-rendszerek vezettek.

Emeljük meg kalapunkat...!Smohay János nagyvonalú gesztusa az értékek megőrzéséért, az ifjú tehetségekért

A húsz év díjazottjai, ösztöndíjasai szerepelnek a jubileumi tárlaton Fotó: Fási László

Székesfehérvár (g.g.) - Húszéves a Smohay-díj, amellyel évente - a hagyo­mányozó szándéka szerint - tehetséges, fiatal művésze­ket támogatnak. A jubileum­ra tárlattal emlékezik a Szent István Király Múzeum.

A fehérvári kalaposmester­nek a 30-as évektől elegáns bolt­ja volt a város Fő utcáján. Szo­lid, kiváló kereskedőnek ismer­ték. Ám Smohay János soha nem feledkezett meg arról, hogy a tízes években festőművésznek készült, óriási akarattal, sok le­mondással. Amikor felvették a Képzőművészeti Akadémiára, az otthoni támogatást nem fo­gadta el... „Hogy mily kevés pénzem volt akadémista korom­ban, bizonysága, hogy még ká­véházba sem jártam, még újsá­got sem tudtam venni, annyira csak a művészi munkának él­tem, s használtam fel az időm, s biz ez nagyon megbosszulta ma­gát és megbűnhődtem, ha az új­ságot figyelemmel kísérem, nem ér oly hirtelen a háború” - idézte Smohay János visszaem­lékezését ezekről az évekről Sasvári Edit művészettörténész, a Smohay-díj húsz évét áttekin­tő kiállítás megnyitóján. Hiszen ezek a tapasztalatok vezették Smohay Jánost, hogy a 70-es években, végrendeletében - if­júkori küzdelmeire gondolva - alapítványt tegyen a fiatal mű­vészek támogatására.

Sasvári Edit hangsúlyozta: „Nagy szó volt ez akkoriban, amikor a mecenatúra még álla­mi privilégium volt és a hivata­los elismerések nem mindig

tisztán szakmai szempontok szerint dőltek el.” A kuratórium húsz éve igyekszik megfelelni a végrendelet szellemének és be­tűjének. Azt, hogy mindig a mű­vészi minőséget tartotta elsődle­gesnek, s döntései ma is vállal- hatóak, éppen a múzeum Or­szágzászló téri épületében látható, mostani tárlat igazolja.

Szinte valamennyi Smohay- díjas és ösztöndíjas alkotó mun­kái szerepelnek: a sort a “81-ben elsőként díjazottal, Lugossy Mária szobrászművésszel kezd­ve, látható El Kazovszkij, Kele- csényi Csilla, Mazzag István,

Bukta Imre, Mulasics László, Julius Gyula és a többiek egy- egy munkája. A kuratórium az ösztöndíjak odaítélésénél arra is figyelt, hogy tehetséges fehér­vári, megyei művészeket is tá­mogasson. Hosszú a sor, csak néhány nevet említünk: Filep Sándor, Bauer István, Móder Rezső, Jónás Attila, Tábori Csa­ba, Végvári Beatrix, Várnai Gyula, Major Szilvia...

A tárlat rendezője, Ladányi József arra törekedett, hogy olyan műveket láthassunk, ame­lyek jellemzik azokat a művészi korszakokat, amelyekben az al­

kotók a díjat megkapták. Ebben egyrészt a múzeum gyűjtemé­nye volt segítségére, másrészt maguk a művészek...

Az országos hírű Smohay- díjnak nemcsak múltja, jövője is van. Fülöp Gyulától, a kuratóri­um elnökétől tudjuk: évente csak a kamat egy részét fordítják a díjra, hogy az alaptőke is fo­lyamatosan gyarapodhasson. A jubileumi tárlat alkalom a szám­vetésre, és arra, hogy megemlé­kezzünk az alapítvány létreho­zójáról is. Ahogy Sasvári Edit kérte: „Emeljünk meg kalapun­kat Smohay mester előtt!”

Az írásbeliség napján könyv­gyűjtést tartott a fehérvári Városi Könyvtár, a köteteket a Máltai Szeretetszolgálat jut­tatja el majd a rászorulóknak

Indiai film kapta az Arany OroszlántVelence (rnti) - Mira Nair in­diai rendezőnő Esküvő mon­szun idején című filmje kapta az 58. Velencei Filmfesztivál nagydíját, az Arany Oroszlánt. A látszólag könnyed komédia történetének középpontjában a hagyományok és a modernség összeütközése áll. Az osztrák Ulrich Seidl Kánikula című or­giákkal, szado-mazochizmussal tarkított filmje a zsűri fődíját nyerte el. A legjobb női alakítás díját Sandra Ceccarelli, a leg­jobb férfi alakítás díját Luigi Lo Cascio kapta. Mindketten Giu­seppe Piccioni Szemem fénye című filmjében szerepelnek. A legjobb rendező különdíját az iráni Bábák Pajami vehette át.

Megérkezett a műemlékvédelmi szakhatóság hozzájáruló nyilatkozataáruló felsővárosi asszonyoknak emléket állító szobor januárban került a Liszt Ferenc utcába: el­ső fokon a műemlékvédelmi szakhatóság nem adta áldását arra, hogy a szobor itt álljon.

A Székesfehérvári Városvé­dő és Városszépítő Egyesület azért szorgalmazta ideiglenes bemutatását, hogy a polgárok megtekinthessék, és elmond­hassák a műről és annak elhe­lyezéséről véleményüket. A közvéleménykutatás eredmé­nyeként több mint 1600 levél gyűlt össze. A polgárok többsé­ge amellett voksolt, hogy kérel­mezzék: a „Fertályos asszony” szobra mégis a Liszt Ferenc ut­cában maradhasson...

A műemlékvédelmi hivatal most kézhez kapott hozzájárulá­sa után már nincs akadálya an­nak, hogy az ügyben eljáró pol- gárdi polgármesteri hivatal en­gedélyezze a szobor végleges rögzítéséhez, elhelyezéséhez szükséges munkálatokat. (Mi­vel a mű felállításának helyszí­néről a fehérvári önkormányzat közgyűlése határozott, a rendel­kezések értelmében az ügyinté­zést egy másik település polgár- mesteri hivatalára bízták.) A jóváhagyásról szóló hivatalos dokumentum Polgárdiból - in­formációink szerint - a hét ele­jén megérkezik. Az alkotó és a városvédők örülnek a kedvező fordulatnak: arról még nincs hír, mikor avatják a szobrot. Kocsis Balázs szerint a legjobb volna Katalin napon, novemberben - hiszen már tavaly is ezen a na­pon szerették volna a művet fel­avatni...

Székesfehérvár (g.g.) - K a ­ti néni nem várt hiába... A szak­hatóság, az Országos Műemlék- védelmi Hivatal a napokban hozzájárult ahhoz, hogy eddigi,

ideiglenes helyén, a Liszt Fe­renc utcában maradhasson Ko­csis Balázs szobrász-restaurátor műve. A hajdani fehérvári pi­acon fertályt, tejet, zöldséget

A polgárok többsége úgy vélte: a szobor jó helyen van Fotó:Pati

KATI NÉNI MARADHAT

A MAI NAP KRÓNIKÁJA