2001. szeptember 10., HÉTFŐ KULTÚRA FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 5
Új névvel, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Geoinformatikai Főiskolai Karaként működik Fehérváron a Pirosalma utcai főiskola, amely szombaton tartotta tanévnyitóját. Az új főigazgató, dr. Márkus Béla beszéde után 76 elsőéves főiskolás tett esküt. Kiváló tanulmányi eredményéért két friss diplomás, Harmat Izabella és Vajk Agnes vette át az Alma Mater Emlékérmet
DÖMÖLKI LAJOS ROVATA
Központok é s licencek
Magyarországon az ezredvég nagy fordulatot hozott a telefon- ómia történetében, mert a fejlettebb technológiák exportját tiltó nyugati rendelkezések megszűntek. Le került tehát az úgynevezett „COCOM-Iistáról” a digitális telefonközpont is a seregnyi más „stratégiai fontosságúnak” ítélt számítástechnikai eszközzel együtt. Addig, a „szocialista” gyakorlatnak megfelelően, idehaza is stratégiai eszköz volt a telefon és csak kitüntetett párt- és állami vezetők juthattak ahhoz soronkívül és a viszonylag nagyobb gyorsaságú központokat is az állami intézmények közötti zárt rendszerekben alkalmazták... A monopolhelyzetben lévő egyetlen egy szolgáltató a magyar királyi posta volt és az hatóságként intézte a telefonokkal kapcsolatos ügyeket. A gyarapodó szolgáltatók versengése azonban újra és újra kriminális helyzeteket teremt a félreértelmezhető kínálati lista miatt is. No, de mikor volt minden rendben telefonómiában?!
1932-ben, ezen a napon, Budapesten üzembe állították az új telefonközpontokat. Az akkoriban világszínvonalat jelentő „Rotary” rendszerrel a telefonok automatikus kapcsolatba kerültek egymással. A fejlesztésben olyan cégek vettek részt, mint a Siemens, a Te- lefunken és a budapesti gyárral is rendelkező Standard. Ettől a naptól kezdve megszűnt a kedveskedő kezdőmondat, amikor valaki felvette a kagylót és beleszólt: „Halló központ! Halló kedves kisasszony, szíveskedjék nékem kapcsolni...” A kézikapcsolású központok garmada a vidéki települések szolgáltatásait bővítette ezután. A „Halló” szónak és felkiáltásnak a történetét a telefonálás kezdetéhez kötik. Állítólag amikor létrejött az első telefonkapcsolat Edison műhelyének két helyisége között, akkor Puskás Tivadar lelkesen kiabálni kezdett, mert meghallotta Edison hangját. Természetesen magyarul harsogta: Hallom! Hallom! Az amerikai pedig átvette a furcsa varázsigét és lassan terjedni kezdett...
Mi magyarok lelkesen bizonygatjuk, hogy Puskás Tivadar fedezte fel a telefonközpontot... Ebből csak annyi a technikatörténeti igazság, hogy több központ megvalósításában részt vett azután, hogy 1877-ben Bostonban hat bankfiókot már összekötöttek egy központon keresztül, majd 1878- ban New Haven városában 50 állomást kapcsoltak össze és kiadták az első telefonkönyvet. Az is tény, hogy Bell egy 1878-ban keltezett levelében már leírta a telefonközpont működésének elvét.
A „feltalálás” kérdése is kényes. Szinte minden nemzetnek megvannak a maga feltalálói. A németeké Philip Reis, a franciáké Bourseaul, az olaszoké Meucci...
A szabadalmaztatás története is zavaros. Bizonyított viszont, hogy Bell munkatársai adatokat gyűjtöttek 1874-ben Reis kísérleteiről, annak halála után... Legfőképpen az elektronikus hangátvitel általa felvetett megoldásai érdekelték őket. A licenc-legendák szerint Alexander Graham Bell 1876. február 14-én (mások szerint március 7-én) jelentette be a szabadalmát a telefonra. A história szerint, a bejegyzést követően, két óra múlva érkezett egy másik patent-igény is Elisha Gray fizikatanártól. A valóságban Gray hónapokat késett, de ő volt az amerikai állampolgár és ezért előnyt élvezett a „caeveat”-ot (óvadék-bejelentést) illetően, ám pontatlanul határozta meg a témát. Zene közlését akarta megoldani, míg Bell a távközlést és később ezért nem is tiltakozott az ellen, hogy a társa megkapja a szabadalmat.
Sőt, maga is tagja volt a „Comi- tee of Awars”-nek amelyik gratulált a feltalálónak. Csak később voltak vitáik a Bell Company-vei, amikor a konkurens Western Union megbízta Gray-t és Edisont egy jobb minőségű rendszer kifejlesztésére.
Az első tárcsás impulzusadó elvén működő központ a Strow- ger rendszerű automata volt és ennek a helyébe léptek szinte szerte a világon a Rotary-k. Magának a készüléktulajdonosnak így nem jelentett különösebb változást a gépek cseréje, hacsak az nem, hogy a kapcsolási sebesség nagyobb távolságokra és alközpontok irányába is felgyorsult.“ Hasonlóan nem jelentett jelentős változást a forgóalkatrészeket már nem tartalmazó Crossbar-rendszerek felépítése, amelyek jelfogókkal működtek.
A digitális központok elterjedésével, az 1970-es évektől a nyugati világban felgyorsult az informatikai fejlődés. Először a telefaxok családja jelentette a „csodát” aztán a műholdas rendszerek kiépültével már a számítógépes Internet-rendszerek vezettek.
Emeljük meg kalapunkat...!Smohay János nagyvonalú gesztusa az értékek megőrzéséért, az ifjú tehetségekért
A húsz év díjazottjai, ösztöndíjasai szerepelnek a jubileumi tárlaton Fotó: Fási László
Székesfehérvár (g.g.) - Húszéves a Smohay-díj, amellyel évente - a hagyományozó szándéka szerint - tehetséges, fiatal művészeket támogatnak. A jubileumra tárlattal emlékezik a Szent István Király Múzeum.
A fehérvári kalaposmesternek a 30-as évektől elegáns boltja volt a város Fő utcáján. Szolid, kiváló kereskedőnek ismerték. Ám Smohay János soha nem feledkezett meg arról, hogy a tízes években festőművésznek készült, óriási akarattal, sok lemondással. Amikor felvették a Képzőművészeti Akadémiára, az otthoni támogatást nem fogadta el... „Hogy mily kevés pénzem volt akadémista koromban, bizonysága, hogy még kávéházba sem jártam, még újságot sem tudtam venni, annyira csak a művészi munkának éltem, s használtam fel az időm, s biz ez nagyon megbosszulta magát és megbűnhődtem, ha az újságot figyelemmel kísérem, nem ér oly hirtelen a háború” - idézte Smohay János visszaemlékezését ezekről az évekről Sasvári Edit művészettörténész, a Smohay-díj húsz évét áttekintő kiállítás megnyitóján. Hiszen ezek a tapasztalatok vezették Smohay Jánost, hogy a 70-es években, végrendeletében - ifjúkori küzdelmeire gondolva - alapítványt tegyen a fiatal művészek támogatására.
Sasvári Edit hangsúlyozta: „Nagy szó volt ez akkoriban, amikor a mecenatúra még állami privilégium volt és a hivatalos elismerések nem mindig
tisztán szakmai szempontok szerint dőltek el.” A kuratórium húsz éve igyekszik megfelelni a végrendelet szellemének és betűjének. Azt, hogy mindig a művészi minőséget tartotta elsődlegesnek, s döntései ma is vállal- hatóak, éppen a múzeum Országzászló téri épületében látható, mostani tárlat igazolja.
Szinte valamennyi Smohay- díjas és ösztöndíjas alkotó munkái szerepelnek: a sort a “81-ben elsőként díjazottal, Lugossy Mária szobrászművésszel kezdve, látható El Kazovszkij, Kele- csényi Csilla, Mazzag István,
Bukta Imre, Mulasics László, Julius Gyula és a többiek egy- egy munkája. A kuratórium az ösztöndíjak odaítélésénél arra is figyelt, hogy tehetséges fehérvári, megyei művészeket is támogasson. Hosszú a sor, csak néhány nevet említünk: Filep Sándor, Bauer István, Móder Rezső, Jónás Attila, Tábori Csaba, Végvári Beatrix, Várnai Gyula, Major Szilvia...
A tárlat rendezője, Ladányi József arra törekedett, hogy olyan műveket láthassunk, amelyek jellemzik azokat a művészi korszakokat, amelyekben az al
kotók a díjat megkapták. Ebben egyrészt a múzeum gyűjteménye volt segítségére, másrészt maguk a művészek...
Az országos hírű Smohay- díjnak nemcsak múltja, jövője is van. Fülöp Gyulától, a kuratórium elnökétől tudjuk: évente csak a kamat egy részét fordítják a díjra, hogy az alaptőke is folyamatosan gyarapodhasson. A jubileumi tárlat alkalom a számvetésre, és arra, hogy megemlékezzünk az alapítvány létrehozójáról is. Ahogy Sasvári Edit kérte: „Emeljünk meg kalapunkat Smohay mester előtt!”
Az írásbeliség napján könyvgyűjtést tartott a fehérvári Városi Könyvtár, a köteteket a Máltai Szeretetszolgálat juttatja el majd a rászorulóknak
Indiai film kapta az Arany OroszlántVelence (rnti) - Mira Nair indiai rendezőnő Esküvő monszun idején című filmje kapta az 58. Velencei Filmfesztivál nagydíját, az Arany Oroszlánt. A látszólag könnyed komédia történetének középpontjában a hagyományok és a modernség összeütközése áll. Az osztrák Ulrich Seidl Kánikula című orgiákkal, szado-mazochizmussal tarkított filmje a zsűri fődíját nyerte el. A legjobb női alakítás díját Sandra Ceccarelli, a legjobb férfi alakítás díját Luigi Lo Cascio kapta. Mindketten Giuseppe Piccioni Szemem fénye című filmjében szerepelnek. A legjobb rendező különdíját az iráni Bábák Pajami vehette át.
Megérkezett a műemlékvédelmi szakhatóság hozzájáruló nyilatkozataáruló felsővárosi asszonyoknak emléket állító szobor januárban került a Liszt Ferenc utcába: első fokon a műemlékvédelmi szakhatóság nem adta áldását arra, hogy a szobor itt álljon.
A Székesfehérvári Városvédő és Városszépítő Egyesület azért szorgalmazta ideiglenes bemutatását, hogy a polgárok megtekinthessék, és elmondhassák a műről és annak elhelyezéséről véleményüket. A közvéleménykutatás eredményeként több mint 1600 levél gyűlt össze. A polgárok többsége amellett voksolt, hogy kérelmezzék: a „Fertályos asszony” szobra mégis a Liszt Ferenc utcában maradhasson...
A műemlékvédelmi hivatal most kézhez kapott hozzájárulása után már nincs akadálya annak, hogy az ügyben eljáró pol- gárdi polgármesteri hivatal engedélyezze a szobor végleges rögzítéséhez, elhelyezéséhez szükséges munkálatokat. (Mivel a mű felállításának helyszínéről a fehérvári önkormányzat közgyűlése határozott, a rendelkezések értelmében az ügyintézést egy másik település polgár- mesteri hivatalára bízták.) A jóváhagyásról szóló hivatalos dokumentum Polgárdiból - információink szerint - a hét elején megérkezik. Az alkotó és a városvédők örülnek a kedvező fordulatnak: arról még nincs hír, mikor avatják a szobrot. Kocsis Balázs szerint a legjobb volna Katalin napon, novemberben - hiszen már tavaly is ezen a napon szerették volna a művet felavatni...
Székesfehérvár (g.g.) - K a ti néni nem várt hiába... A szakhatóság, az Országos Műemlék- védelmi Hivatal a napokban hozzájárult ahhoz, hogy eddigi,
ideiglenes helyén, a Liszt Ferenc utcában maradhasson Kocsis Balázs szobrász-restaurátor műve. A hajdani fehérvári piacon fertályt, tejet, zöldséget
A polgárok többsége úgy vélte: a szobor jó helyen van Fotó:Pati
KATI NÉNI MARADHAT
A MAI NAP KRÓNIKÁJA
