XXV. évfolyam, 2. szám Budapest, 2006

1956-os kiadvány

mi Vitézek átvesszük a fáklyát.Ígérjük, õrizzük a zászlót és a lángot,Adjon Isten Néktek nyugodt, boldog álmot!

(vitéz Madaras Ágnes: Újköztemetõ 2006. november 4.)

Fûnek zöldje, hõsök vére,a dicsõség fényességea trikolor ékességeLehet-e a holtnak békessége?

A sok fejfa erdõvé lett,a sok áldozat, ó mivé lett?Ki viszi tovább a fáklyát,ki õrzi a forradalom lángját?

2 VITÉZI TÁJÉKOZTATÓ 2006/2.

Egységes nemzetetA forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepséget a veszprémi

megyeházán a Magyar Vidék Országos 56-os SzövetségAz ünnepség résztvevõi százhúsz évet töltöttek börtönben

Igehirdetésében SzendiJózsef, a veszprémi fõegyház-megye nyugalmazott érsekeaz Ószövetségbõl EgyiptomiJózsef történetét idézte: test-vérei eladták rabszolgának,de József a börtönben is tisz-tességes maradt.

Szendi érsek hangsúlyozta,még a rabokkal is van terveIstennek, ezért kell mindenkörülmények között hûséges-nek és becsületesnek marad-ni, soha nem feladva sem ahazát, sem a vállalt elveket.Az ünnepséget köszöntveKuti Csaba, a megyegyûlés napok-ban leköszönt elnöke felhívta a fi-gyelmet arra, hogy Magyarorszá-gon még mindig nagyon sokannem értik, valójában mi is történt1956-ban. Ötven esztendeje a for-radalom minden perce benne éltaz emberekben, akkor képes voltegységet alkotni a magyarság –ezért ma furcsa, hogy miért akar-nak szétverni egy nemzetet. KutiCsaba szerint a jövõ záloga pedigez az egység, amely a lakosságbólnépet, nemzetet kovácsol. Erre al-kalmas lehet az ötvenedik évfor-duló méltó ünneplése. Beszédé-ben Boross Péter volt miniszterel-nök, a Szabadságharcosokért Köz-alapítvány kuratóriumának elnöke– visszautalva Szendi érsek bibliaiparabolájára – kijelentette: ezt anemzetet sokszor eladták rabszol-

gának, s elõfordult az is, sajáttestvérei részvételével. Arendszerváltás elõtti negyvenesztendõ sem volt egy zarán-dokút, hanem csak egy pusz-tai kódorgás, amit nem érde-melt meg a magyarság. Ezértjogosult a nemzet, hogy ti-zenhat éve szabadon fejethajthat ötvenhat emléke

elõtt. Nem felejthetõ, hogy az el-múlt ezer évben a magyarság min-den évszázadban felkelt az elnyo-mók, a megszállók ellen, mert éltállamalapító Szent István királyparancsa: megmaradni minden-áron. Az ünnepen több, mint száz

közéleti személyiség és egykoriforradalmár vehette át a szövet-ség kitüntetéseit Pintér Kornélországos elnöktõl, aki elmondta:a teremben ülõk a forradalmatés szabadságharcot követõ meg-torlásban összességében száz-húsz évet töltöttek börtönben.

Napló, Veszprém megye napilapja,2006. október 16.

Fotó

k:G

áspá

rG

ábor

Ötven esztendejeképes volt egységet alkotnia magyarság

Ötven éve a forradalomminden perce az emberekben él.A Történelmi Vitézi Rend képviselõiaz ünnepségen

Kiadja: Történelmi Vitézi Rend EgyesületFelelõs kiadó: v. Hunyadi László fõkapitány

Felelõs szerkesztõ: v. Tolnai EtaVitézi Tájékoztató Szerkesztõsége

Postacím: 1399 Budapest, Pf. 694/123, e-mail: eta.tolnai@freemail.huHonlap címe: www.vitezirend.hu

2006/2. VITÉZI TÁJÉKOZTATÓ 3

A balatonfûzfõi srácok emlékezete

Tarkóra tett kézzelAz 1956-os forradalom és szabad-

ságharc évfordulóján mártírjainkra,hõseinkre és az idõ közben a HadakÚtjára lépett bajtársainkra emléke-zünk. Fejet kell hajtanunk azonbanazok elõtt is, akik Szent Forradal-munk hiteles szemtanúiként ma is ittélnek közöttünk.

A balatonfüredi vitéz Brenner Imreközép-dunántúli székkapitány és a ba-latonkenesei vitéz Ambrus Árpád1956-ban ifjúmunkások voltak a bala-tonfûzfõi gyártelepen. Életük eltelt 50esztendejét hitben, erkölcsben és kitar-tásban is meghatározták azok a napok.

1956. október 25-én Balatonfûz-fõn leszerelték az iparilag fontos sze-repet ellátó gyártelep õrzését addigellátó ÁVH-s egységet, majd a mun-kásszállón lakó fiatalok között meg-szervezték a Nemzetõrséget és aGyárõrséget. Az egykori két osztály-társ Brenner Imre és Ambrus Árpádígy vállalkoztak életük talán legkoc-kázatosabb megbízatására. A felada-tukat fegyveres szolgálatban ellátó if-jú nemzetõrök késõbbi elmondásaszerint egészen 1956. november 4-éigfeszült volt a légkör, de számottevõösszetûzésre nem került sor.

1956. november 4-én hajnalbanazonban Szentkirályszabadja felõl el-kezdtek dörögni a fegyverek, majdfélkörben a gyár körül is. A „hurrá”kiáltások hallatára mindenkinek egy-értelmû volt, hogy a hazánk szabad-ságát már többször eltipró oroszmegszállók megtámadták a gyárat. Anehéz órákban a fiatalokban felme-rült, hogy talán soha többé nem lát-ják szeretteiket.

Amikor kivilágosodott, a sokszorostúlerõben lévõ oroszok lefegyverezték

a forradalom idõszakának rendfenn-tartó szerveit. Így került fogságbaAmbrus Árpád és Brenner Imre is.Hosszú órákon át tarkóra tett kézzel,ordítozások közepette „osztályozták”õket, egyiküket a gyártelepi pártbizott-ság pincéjébe, másikukat az elsõ eme-letre zárták be. Brenner Imre az eme-leti ablakból így lehetett szemtanúja,amikor egy teherautó platóján behoz-ták bajtársaik földi maradványait.

Az ifjúmunkások közül Kertai Mi-hályt – hátrakötött kézzel – az árok-ban találták meg. Az oroszok aztmondták, elmehet haza, majd tarkónlõtték. A tanítósegéd Balogh Feren-cet sem látták többet élve. BalassySándor és Schiszler József szinténmártírhalált haltak.

Balassy Sándor halála különösentragikus fejezete a fûzfõi gyártelep1956-os történetének. A hajnali tûz-harcban súlyosan megsebesült ifjúhozugyanis hosszú órákig nem engedtekorvost, de végül is eljutott a veszprémikórházig, ahol hat lövedéket távolítot-tak el a testébõl. A mûtétet követõenmár javult az állapota, amikor Veszp-rém újabb légitámadást kapott, mely-nek során a kórházat is találat érte. Arémült lelkiállapotban lévõ ifjú – átél-ve egy hasonlóan szörnyû eseménytFûzfõn – a menekülés ösztönétõl ve-zérelve – kitépte magából az infúzió-kat, és a földön vonszolva megkínzott

testét kimászott a folyosóra. Fiatalélete ott ért véget.

Balassy Sándor, Balogh Ferenc,Kertai Mihály és Schiszler Józsefemlékét már nem csak a túlélõk szí-ve, de a kommunizmus névleges bu-kása óta kopjafa is õrzi Balatonfûz-fõn. Minden év november 4-én ottgyûlnek össze a túlélõk, hogy meg-emlékezzenek örökké fiatalnak ma-radt bajtársaikról.

Köztük mindig ott van vitéz Bren-ner Imre és vitéz Ambrus Árpád is.

vitéz Pintér Kornélterületi törzskapitány

vitézAmbrusÁrpád

vitéz Brenner Imre

4 VITÉZI TÁJÉKOZTATÓ 2006/2.

Hányatott gondolat

Mint torlódó hullámcsapkod a gondolat,hol az égben szárnyal,hol földet simogat.

Megnyugvása hol leszháborgó lelkemnek?Szegény föld vagy Hazám,miért szeretlek?

Miért, hogy marasztaltsorsom-e bús földön?Ha szabad nem vagyok,Hazám-e a börtön?

Tudna-e szárnyalnilelkem idegenben,hol, mint gyermek sírtamHazám…Te éretted.

Vagy talán itt sírjamel minden könnyemet?Hisz ha sírok, mindegy,mely földre könnyezem.

(1963. február 4.)

vitéz Németh Lászlóa 765-148-as számú elítélt

(1933–2004)

A Vitézi Rend Közép-Dunántúlicsoportja a börtönben írt versével

és a Vele készült beszélgetésselemlékezik egykori székkapitányára,

a 2004. november 24-én HadakÚtjára lépett

vitéz Németh Lászlóra.

In memoriam vitéz Németh László

Álmomban sem lehettem szabadAz 1956-os Forradalom és Szabad-

ságharc 45. évfordulóján, 2001-ben ké-szült ez a beszélgetés vitéz Németh Lász-ló közép-dunántúli székkapitánnyal, aMagyar Vidék Országos 56-os Szövet-ség alapító országos elnökével. Nem ér-hette meg az 50. évfordulót, mert 2004.óta már újra együtt van bajtársaival aMennyei Birodalomban. Beszélgetõtár-sa 2001-ben v. Pintér Kornél területitörzskapitány volt.

Gyermekkoráról ma is kedves em-lékeket õriz, a háború elõtti béke-idõk keresztény lelkületû filmjeirõl,az idõközben már eltávozott pajtá-sokról, a szigorú és egyben jóságostanítóról. Életét derekasan átszabtaa vérzivataros történelem. Éppen 11évesen, 1944. végén édesanyjával éstestvéreivel együtt Németország felémenekült a vörös áradat elõl. Hadi-fogságba esett édesapját – a MagyarKirályi Honvédség tisztjét – a Ma-gyarországot is leigázó oroszok a ro-mániai Fogsani koncentrációs tábo-rában végezték ki. A hontalanságbólhazatérve õket is felemésztette az ÚjRend. Édesanyját 1950-ben egy vég-zetes betegség ragadta el. Ekkor márvégképp nem találta helyét az ember-telenség folyamában.

1951. márciusában visszavágyottoda, ahol korábban a honvágy miattsírt, de a tiltott határátlépés közbenelfogták és átadták a kék ÁVO-nak.Megjárta a szombathelyi börtönt,ahonnan alig 40 kg testsúllyal kór-házba került, majd jött a székesfehér-vári és az aszódi nevelõintézet.1956-ban nemzetõrként részt vett aforradalom és szabadságharc diada-lában, ezért üldözték, megfélemlítet-ték, a pufajkások összeverték, több-ször volt a hírhedt kenesei HonvédÜdülõ „vendége”. Késõbb fegyver-rejtegetés vádjával letartóztatták éselítélték, megjárta a veszprémi rend-õrség Politikai Osztályát, a várbör-tönt, éveken keresztül a budapestiGyüjtõfogház rabja volt.

1989-ig több tízezer sorstársávalegyütt másodrendû polgárként élt sa-ját hazájában...

– Milyen volt egy átlagos nap a bör-tönben?

– Reggel fél 6-kor csengõszó és abörtönõr ajtóverése ébresztett ben-nünket. Ki kellett tennünk az ún. ceg-lédi vízeskannákat, melyek tartalmatisztálkodásra, mosogatásra és ivó-vízként is szolgált. Megmosakod-tunk, majd katonás rendbe bevetet-tük az ágyat. Szerdánként megborot-váltak bennünket, szombatonkéntpedig lezuhanyozhattunk, persze hi-deg vízben. Télen, fürdés után, egymindig fûtetlen cellába visszatérni bi-zony nem volt leányálom.

7 órakor kiosztották a reggelit, amiáltalában fekete kávéra hasonlító fo-lyadékból állt. Ekkor kaptuk meg –magánzárkásként a napi 25 dkg-os,dolgozóként 35 dkg-os – kenyér fej-adagunkat is, melynek napi három ét-kezésre történõ beosztása bizony nemvolt egyszerû. Reggeli után – amíg mégnem dolgoztam – gyakran ebédig ol-vastam, vagy szakadatlanul sétálgat-tam fel és alá. A cella 5 lépés hosszúvolt, egy menetre 200 kört tettem meg.Hiába fáradtam el, napközben az ágy-ra még csak leülni sem volt szabad.

– És az ebéd?– Az ebéd 4 dl levesbõl és 3 dl „má-

sodik”-ból állt, ami hetente kétszerlóhús volt. A vacsoráig a „szabad-idõs” programot szintén az olvasás, asétálgatás, vagy havonta egyszer a le-vélírás jelentette. Sohasem lehetettbeállni a sarokba, mindig szem elõttkellett lenni. Külön idõtöltésnek tûnta poloskák társasági életének szem-lélése, de amikor elérték a szalma-zsák szélét, agyonnyomtuk õket.

Naponta járt volna a félórás séta abörtönudvaron, ahol 30-40 m-es tá-volságban járatták körbe-körbe afogvatartottakat. Vacsora este 6 órakörül volt, 4 dl mennyiségû és azebédhez hasonló minõségû „valamit”kaptunk. 8 órakor takarodóra ren-deltek bennünket, amikor kikapcsol-ták a villanyt. Éjszaka persze több-ször feloltották és ellenõrizték, hogymegvagyunk-e még. Vécére fel lehe-tett kelni, de sétálni nem volt szabad.

– Milyen elfoglaltságot lehetett talál-ni magánzárkán?

– Magánzárkán heti két alkalom-mal – hétfõn és csütörtökön – adtak

2006/2. VITÉZI TÁJÉKOZTATÓ 5

könyvet. Püski Sanyi bácsi és egy Do-bosi nevû járták a zárkákat, Dobosinyakában egy tálcán volt a választék,Sanyi bácsi pedig nyilvántartotta akölcsönzést. Általában orosz szerzõkmûveihez lehetett így hozzájutni,nagy ritkán Jókai, Mikszáth, vagyMóricz remekeihez.

– Elõfordult, hogy valaki a Szovjet-unió Kommunista Pártjának történe-tét olvasta?

– Persze, hiszen az elítéltek közöttvolt olyan, mint a Kopácsi Sanyi is,aki meggyõzõdéses kommunistánakvallotta magát.

– Mik voltak egy rab személyes tár-gyai?

– A börtönbeli vagyonom egyruszki alumínium csajka, egy kanál ésegy kenyeres vászonzacskó volt. Ma-gánzárka után már volt nálam egybörtönben készült kis bicska is.

– Bicska?!– Persze, nem legálisan. Volt

olyan bicska, melynek a nyelébeszakavatott kezek fúrtak egy lyukat,egy cipõkrémes fémdoboz tetejébõllencse nagyságú lapocskát vékonyí-tottak el, azt behelyezték a furatba –hogy ne szoruljon -, majd a furat aláegy 333-as tekercset, ebbe pedig egyparányi kis mágnest tettek. A mág-nest a Néphadsereg kiselejtezetttechnikai eszközeinek bontását vég-zõ üzemben dolgozók emelték el. Apenge egyik részénél volt egy fém ki-vezetés, a nyél végén a másik. Eztkellett a vízvezetékhez nyomni, és ígymár rádiónk is volt.

– Saját rádió?– Nem, a börtön rabjaié. A rádió

kézrõl kézre járt azzal a feltétellel,hogy az ott hallottakat el kellett mon-dani. Ez nagy dolog volt, hiszen a két-hetente megjelenõ börtönújság, a„Kiblise Zeitung” sokszor 6-7 hónapkéséssel közölte a híreket. A szemé-lyes motozások alkalmával bizonynehéz volt elrejteni közös kincsün-ket, de sikeresen megoldottuk.

–- A zárkák hány személyesek vol-tak?

– A közösségi zárkában ketten, devolt olyan, hogy hárman voltunk.Hárman egy 3-szor 2,20 m-es zárká-ban. Minden zárkában volt egy vécé,ülõke nélkül, melyre használatbavé-telkor egy háromszögletû fakeretetkellett rátenni. Volt egy lavor, egyágy, egy szék, egy asztal és a ceglédi

kanna. Nem túlozták el a berende-zést...

– Lehet-e egy börtönben kedves em-lék?

– Inkább mulatságos, de van. Egy-szer a Gyüjtõfogház kultúrtermébena XIX. század költõinek verseibõl ad-tak elõ kultúrmûsort a rabtársak,melyre a börtön egész vezetése is ki-vonult. A „Vén cigány’ címû vers ref-rénjénél a harmadik „ Húzd, ki tudjameddig húzhatod” ismétlésnél – amita szavaló közvetlenül a börtönigazga-tónak mondott – az felugrott és betil-totta az elõadást.

– Milyen emberek voltak a fogvatar-tók?

– Általában a kommunizmus meg-rögzött hívei. Karácsonyi fõtörzsõr-mester és egyben hóhér-segéd sok-szor lelketlen módon osztott ki oknélkül magánzárka-büntetéseket.

Kiszólított sétán a sorból, hogy:„– Hajja-e, gyûjjön ide!” Ekkor je-lentkezni kellett:

Fõtörzsõrmester úr, a 765-148 szá-mú elítélt tisztelettel jelentem, pa-rancsára megjelentem! Megkérdez-te: – Mér beszégetett? Válaszoltam:– Nem beszélgettem! Erre õ: – Mérfelesel? – Nem feleselek! – válaszol-tam. És ezzel az õ „jogrendjük” sze-rint már magánzárkára kerültem.Kéthavonta lehetett levet írni, háromhavonta mehetett az elítélt beszélõ-re. Az ok nélküli magánzárkákkalsokszor ezeket is meggátolták. A le-vélben 32 sort lehetett írni, amit a ne-velõtisztek átnéztek és tussal alapo-san meghúztak az értelmetlenné té-tel céljából.

– A beszélõ milyen kapcsolattartás-ra volt alkalmas?

– A legalapvetõbbre, hiszen 2 mé-teres drót választott el a hozzátarto-zótól. Mellettem 1-1 õr állt, velemszemben szintén egy õr volt, aki tár-sával együtt a hozzám érkezett csa-ládtagot fogta közre. Kimondhatat-lan bábeli nyelvzavar volt, mikor egy-szerre beszélt 120 rab és azok hozzá-tartozója.

– Milyen volt a börtönben fogvatar-tottak társadalmi rendje?

– Komoly vezetés és összetartásvolt a rabok között. Amikor a magán-zárkából lekerültem a többiek közé,egészen addig nem fogadtak be, míga nyilvántartóban dolgozó rabtársaknem néztek utána és üzentek a saját

hírláncukon keresztül, hogy megbíz-ható vagyok, sohasem árultam el sen-kit. Volt olyan, hogy a rabtársak he-lyettem ’spájzoltak’, ha éppen bünte-tésben voltam, vagy egyszerûenösszeadták a szükséges dolgokat.

– Mit jelentett a „spájzolás”?– A spájzolás keretében havi egy

alkalommal 40 Ft értékben lehetettvásárolni dohányt, tisztálkodási esz-közöket, élelmiszert. Nagy ritkángyümölcsöt is, igaz, rothadtat, amitaz õrök fillérekért megvettek és ne-künk többszörös áron eladtak.

– Mikor jött el a szabadulás napja?– 1963. április 3-án szabadultam.

Sosem felejtem el: sorban álltak abörtönkapu elõtti téren a taxik és in-gyen hordtak bennünket a városba.Március elején már tudtam, hogy ki-kerülök amnesztiával, így lelkileg fo-kozatosan fel tudtam készülni az is-mét szabad életre. A feleségemet –lelki terrorjuknak megfelelõen –megrémisztette a nevelõtiszt, hogynem szabadulhatok, mert nem poro-lom le az ágyamat és az asztalt. Igaz,mindig azt mondtam, engem nem po-rolgatni hoztak ide, hanem rabnak.

– Milyen volt egy karácsony?– Nagyon rossz, bezártságban az

ünnep még bántóbb. Mindenki hall-gatott és a szeretteire gondolt, ilyen-kor fokozottabb volt az emberi érzé-kenység.

– Álmodtál-e a börtönben?–Igen, de minden álmomban meg-

jelent a kerítés, még álmomban semlehettem szabad.

– A történteket el lehet-e felejteni,meg lehet-e bocsájtani?

– Elfelejteni nem szabad, megbo-csájtani nem lehet. Nekem ez volt apolitikai „szemináriumom”, ez erõsí-tette meg bennem késõbbi állásfogla-lásaimat. Akik nem tudták, miért ül-nek börtönben, amire kikerültek, akommunizmus meggyõzõdéses el-lenségeivé váltak.

vitéz Pintér Kornéltörzskapitány

6 VITÉZI TÁJÉKOZTATÓ 2006/2.

56-os trilógiaMost csak hadtörténeti naplótöre-

déket ismertetek ’56-ról, fennköltünnepi emlékirat helyett: hiteles, fel-rázó és maradandó üzenetet adva átaz utókornak.

(részletek)

„Nyílt tûzparancs!”

Éjfél után Piliscsaba elõtt kellõbiztosítással megálltunk. Ekkor Za-kócs János õrnagy felolvasta a „pe-csétes” parancsot, melybõl csak rész-leteket idézek: „Budapesten kitört aforradalom. A fasiszták a csõcselék-kel együtt meg akarják dönteni tör-vényes rendünket. A fegyveres erõk-nek (tisztiiskolásoknak is) ezt megkell akadályozni az ÁVH-val és aszovjet fegyveres erõkkel együttmû-ködve!”…Révai és Gerõ utasításáraelõször fel kell oszlatni a tömeget.Annak sikertelensége esetén ki kelladni a tûzparancsot: „Elsõ lövés a fejfölé! Második lövés a láb elé! Har-madik lövés: cél a derék, tûz! A pa-rancsmegtagadókat pedig a helyszí-nen azonnal fel kell koncolni!...”

A döbbenetes és hosszas csendután parancsnokunk megszólalt:„Amíg a tûzparancsot kiadók nemtisztázzák a valós helyzetet, vagy ahelyszínen arról nem gyõzõdhetünkmeg, nem fogok lövetni fegyvertelenhonfitársaimra! Túlélésem eseténpedig nem akarok egyetlen szülõ elésem állni, hogy ne tudjak felelõsség-gel elszámolni a rám bízott fiaikról!”Hangos éljenzéssel fogadtunk ve-zénylõ fõtisztünk határozott, felelõs-ségteljes és bajtársias megnyilvánulá-sát. Ezután megkönnyebbülve foly-tattuk utunkat az újabb „felsõ” pa-rancs szerint: a gépkocsizók aHM-hez, a páncélosok az Országház-hoz, és mi, rohamosztagosok a Ma-gyar Rádióhoz, a Stúdióhoz.

Örömünnep a Corvin közben.Bp., 1956. október 28. vasárnap.

Megállapodás folyományaként el-rendelték az ÁVH feloszlatását, hi-vatalossá tették a Kossuth-címert,nemzeti ünneppé nyilvánították már-cius 15-ét, és tervbe vették a szovjetfegyveres erõk azonnali kivonásátBudapestrõl, majd rövid idõn belülaz ország egész területérõl. Itt hallot-

tam Foky-Gruber Gyula szerzemé-nyét: A szabadságharc dalát, mely-nek szövegét és kottáját magammalhoztam, és sikerült megmentenem. ACorvin mozi bejárata felett hatalmasplakát hirdette az utolsó filmet: Em-berek fehérben. Az akkor még meg-lévõ szökõkút elõtt láttuk a hírespáncéltörõ ágyút, melyet a szombat-helyi Horváth Ferenc, a NagyatádiTüzérezred tizedes gépkocsivezetõjetolatott oda, és helyezett tüzelõ-állásba.

ÖTVENHAT IGAZ TÖRTÉNELMÉT ASZABADSÁGHARCOSOKKAL EGYÜTTMI IS ÍRTUK: fegyverrel a kézben, se-besültjeink vérével (az enyémmel is)hitelesítve, hõsi halottainkkal meg-pecsételve és mártírjaink tanúságté-

telével – „MINDENT A HAZÁÉRT!”jelmondattal.

v. Donáth Ármin

Könyvajánló1956. 50. évfordulója alkalmából 2006 õszén

jelent meg vitéz Donát Ármin rendtársunk tollá-ból – a Történelmi Vitézi Rend kiadásában – vi-téz Radnóczy Antal nyugállományú dandártá-bornok, rendünk egykori fõkapitánya elõszavá-val a Búcsú Recsktõl címû könyv. A mû elsõ ízbentartalmazza a közel 1700 fogvatartott névsorát,valamint hozzávetõleg 140 fényképet.

Dr. vitéz Dengyel Zoltántörzskapitány

Nyugat-Dunántúl

A könyv megrendelhetõ szerkesztõségünkben.

A szerzõ, v. Donát Ármin v. Hunyadi László fõkapitány úrral. 2006. július

A szerzõ mellképe tisztiiskolás egyenruhában

2006/2. VITÉZI TÁJÉKOZTATÓ 7

A magyar légtér az 1956-osforradalom idõszakában

Az OLLEP alárendeltségében mûkö-dõ Légierõ Parancsnokság és aláren-delt csapatai tevékenysége az 1956.évi forradalomban.

Napjainkban mód van arra – az 50.évforduló kapcsán – hogy bizonyostörténelmi távlatból „Sine ira et stu-dio” (harag és elfogultság nélkül –Tacitus intelme) írjunk a légierõ’56-os tevékenységérõl. A tanulmá-nyomban fõleg Iván Dezsõ, SimonLászló és Szepesi József kutatásairatámaszkodom, segítségemre volt to-vábbá több, mint húsz, akkor szolgáltpilóta visszaemlékezése. A forrada-lom utáni megtorlások alatt készültjegyzõkönyvek és bírósági periratokcsak részben fogadhatóak el, mivelérezhetõ rajtuk a mindenáron valófelelõs keresés, a koncepció.

A légierõ ’56-os tevékenysége nemérthetõ meg az elõzõ évek történetenélkül. Sok mindenre adhat választ alégierõ sajátos fejlesztése. A MagyarHonvédség légierejének ujjászerve-zése 1948-ban indult el és a fejlesztéselsõ szakasza 1953-ban zárult. 1953végén – a 195 441 fõbõl álló MagyarNéphadsereg 9,5%-a – mintegy 19000 fõ szolgált a légierõben. A szer-vezésre kiadott hadrend 750 repülõ-géppel számolt, melybõl 641 repülõ-gép szolgálatban állt: 233 vadász, 145csata, 58 bombázó, 166 iskola, 17szállító és 34 futárrepülõgép. Össze-hasonlításképpen a második világhá-borúba belépõ Magyar Királyi Hon-védség 1941-ben 326 repülõgéppelszámolt! 1952-ig tizenkettõ betonpá-lyás repülõtér építése fejezõdött be:Kecskemét, Kiskunlacháza, Kalocsa,Kunmadaras, Mezõkövesd, Taszár,Sármellék, Szentkirályszabadja, Pá-pa, Debrecen, Tököl, Ferihegy, eb-bõl a szovjet repülõhadosztályokélett Pápa, Debrecen és Tököl fele. Ahadrend négy repülõhadosztályt tar-talmazott: a 25. vadászrepülõ had-osztály (Taszár), a 66. vadászrepülõhadosztály (Kecskemét), a 28. csata-repülõ hadosztály (Székesfehérvár),a 82. bombázórepülõ hadosztály(Kunmadaras). Két tiszti iskola mû-ködött, a Kilián György Repülõ Ha-

józó Tiszti Iskola (Szolnok), s a Vas-vári Pál Repülõ Szakkiképzõ TisztiIskola (Budaörs). A vadászrepülõhadosztályok két ezredet tartalmazószervezésben, elsõ idõben JAK–9P(UP) és JAK–11 repülõgépekkel vol-tak felfegyverezve. 1951 áprilisábanmegkezdték a vadászrepülõ hadosz-tályok átfegyverzését MiG–15 típus-ra; ez 1953-ra befejezõdött. Ekkorra193 sugárhajtómûves repülõgéppelrendelkezett a légierõ! A bombázóhadosztály TU–2 második világhábo-rús (igen elhasznált) bombázó repü-lõgépekkel rendelkezett, amelyeketnem sokkal több, mint egy év után ki-vontak a hadrendbõl.

Az eltúlzott nagyarányú fejlesztéselszívta a gazdaságfejlesztési forráso-kat és visszavetette a lakossági élet-színvonalat, így növekedett a társadal-mon belül az elégedetlenség. Másikkonzekvencia: a gyorsított fejlesztésóriási áldozatokat és erõfeszítést kö-vetelt a hadsereg – azon belül – a légi-erõ személyi állományától. Példáulrövid idõn belül közel ezer repülõ-gép-vezetõt, több ezer mûszaki ésegyéb szakembert kellett képezni. Ahadsereg létszámának 9,3%-át kitevõlégierõ a fejlesztési költségek 40%-átemésztette fel. Mindez a példa nélkülifegyverkezési ütem 1953 környékérea harmadik világháború kitörésének,a sztálini jövendölésnek a hatásáratörtént, de nem csak Magyarorszá-gon, hanem kivétel nélkül valamennyieurópai szocialista országban. Hogymekkora legyen a magyar légierõ, aztMoszkvában határozták meg.

Az 1949-ben induló koncepciósperek egy-két év késéssel érintették alégierõ személyi állományát is. 13 re-pülõgép-vezetõt – közülük 9 volt há-borús Puma-pilótát börtönöztek be.Tóth Lajos századost kivégezték.Emellett az 1951-ben rendszeresítés-re kerülõ MiG–15-ös sugárhajtásútechnika körül mesterségesen keltettrezsim-intézkedések miatt leszerel-ték a Magyar Királyi Honvéd Légierõnagy gyakorlattal rendelkezõ, hábo-rút megjárt, a demokratikus hadse-regbe átvett szakembereit, repülõ-gép-vezetõit. A drasztikus tisztogatá-

si intézkedések érintették a már,,de-mokratikus beállítottságú” újakat is,ez az újonnan kiképzett parancsnokiés repülõgép-vezetõi állomány kb.50%-át érintette. Ezek után a légierõhajózó személyi állománya egyhar-madára csökkent Pl. 200 vadászrepü-lõgép-vezetõi helyen, 39 pilóta ma-radt!

A forradalom elsõ idõszaka (októ-ber 23–október 29.)

Október 23-án a BM által engedé-lyezett felvonulás az esti órákig mégbékésnek tûnt. Az esti órákban a lé-gierõ-parancsnokot elõször a légtér-ben mozgó célok azonosításával ri-asztották. A Vezérkar (VK) Hadmû-veleti Csoportfõnökség a Honvédel-mi Minisztérium (HM) ügyeletes tá-bornok útján 20 órakor rendelt el ria-dót az Országos Légierõ és Légvédel-mi Parancsnokság (OLLEP) állomá-nya részére. Az összes csapatpa-rancsnok mozgásban (úton volt), mi-vel október 23-án akarták megtartania szokásos éves magasabb parancs-noki értekezletet. Azért nem tudtákaz intézkedések egy részét végrehaj-tani, mert egy részük Budapesten,egy részük úton volt akkor, amikorjelenlétük egységüknél meghatározójelentõséggel bírt volna. Október

A szerzõ, dr. Martinkó József, MN Légierõ

8 VITÉZI TÁJÉKOZTATÓ 2006/2.

23-án a repülõalakulatok állományaa laktanyában tartózkodott, a buda-pesti eseményekrõl semmit nem tu-dott (a rádióból tájékozódott, desemmilyen katonai információ nemérkezett).

A Vezérkarfõnöktõl (VKF) azOLLEP-parancsnok útján kapottutasításra a légierõ-parancsnok azalárendelt alakulatoknak október24-én 04.00-kor rendelt el harci ria-dót. Ettõl az idõponttól kezdve a va-dászrepülõtereken (Kecskemét, Ka-locsa, Kiskunlacháza, Taszár, Sár-mellék, Kunmadaras) egy-egy va-dászrepülõ-század másodfokú ké-szültségben volt. A többi repülõtérenmeghatározott géplétszám harmad-fokú készültségben volt, az állománytöbbi része pedig objektumvédelmikészültséget adott. Az OLLEP-törzs-fõnök utasításra egy JAK–11-es gé-pet küldtek Budapest fölé, hogy ottmegnyugtató röpcédulákat szórjon.

Az ellenõrizhetetlen (szovjet) csa-patmozgások késztették a légi-erõ-parancsnokot arra, hogy felkérjeaz alárendelt alakulatokat, miszerinta készültségi gépek rendszeres bere-pülésre kapott engedélyszámmalhajtsanak végre felderítõ repüléseketa Budapestre vezetõ fõútvonalakon.E naptól kezdve november 2-áig amegfigyelések eredményeit a Légi-erõ Parancsnokság összesítve és érté-kelve minden nap jelentette a VKFHadmûveleti Csoportfõnökségnek.

Közben az Apró Antal által veze-tett Katonai Bizottság a HM, illetve a

VKF megkerülésével közvetlen uta-sításokat is adott egyes helyõrségpa-rancsnokoknak és fegyvernemi pa-rancsnokoknak. Ilyen utasítás kere-tében kapott felhatalmazást pl.Gyurkó Lajos vezérõrnagy is a hely-õrsége területén lévõ minden fegy-vernem, tehát a kecskeméti vadász-repülõ-hadosztály felhasználására isa felkelõk ellen!

Október 25-én a központi harcál-láspontról Galgóczi ezredes általadott utasításra a 66. vadászrepü-lõ-hadosztály egy fegyvertelenJAK–12 típusú futárgépet küldött Bu-dapest fölé nyugtató röpcédulák szó-rására. A gépet Budapest fölött többtalálat érte kisöblû fegyverekbõl.

Október 26-án – a készültségi gé-pek berepülése során végrehajtott fel-derítõ repüléseken kívül az OLLEPparancsnok a központi harcálláspont-ról fõleg a 16. szállítóezrednek adottlégi szállítási feladatokat. Reggel a 16.vegyes repülõezred Vass Rudolf fõ-hadnagy és személyzete MI–4 szállítóhelikopterrel – 10 méter látótávolsá-got alig meghaladó ködben – Buda-örsrõl röpcédulákat szállít.

Október 27-én Gyurkó Lajos ve-zérõrnagy – a kecskeméti helyõrség ésegyben az ottani III. hadtest parancs-noka – a párt Katonai Bizottságátólkapott felhatalmazás alapján – többbevetési parancsot adott a kecskemétirepülõtéren települt 66. vadászrepü-lõ-hadosztály parancsnokának.

Többek között egy MiG–15biszgéppárt emeltek a Tiszakécskén gyü-

lekezõ tömeg ellen. A kísérõ géphi-bára hivatkozva visszafordult. TakácsGéza hadnagy több rácsapást hajtottvégre és máig tisztázatlan körülmé-nyek között tüzet is nyitott. A fegy-verhasználat kis magasságon és mint-egy 10° zuhanási szög alapján történt(a lõutasításban meghatározott 30°helyett), normál, a készültségre be-tárazott lõszer (egy páncéltörõ, kétrobbanó, egy nyomjelzõ sorrendben)két 23 mm és egy 37 mm-es gépágyú-val. Így a pásztázott terület megnõttés a pusztító hatás fokozott volt.Gyurkó vezérõrnagy azzal indokoltatûzparancsát, hogy a telefonon ka-pott értesítés szerint a tömeg felakarja akasztani a párttitkárt és a ta-nácselnököt. Mint késõbb kiderült,ez a telefonon adott tájékoztatásalaptalan volt. Ennek az indokolat-lan tûzparancsnak 18 halottja és többmint 100 sebesültje volt!

Ugyancsak Gyurkó vezérõrnagyparancsára egy MiG–15-ös repülõgé-pet riasztottak a Csongrád fõteréngyülekezõ tömeg szétoszlatására.Jóllehet Gyurkó vezérõrnagy itt is atömegbe akart lövetni, de a vadászre-pülõ-hadosztály parancsnoka csakhidegrácsapásokra (fegyverhasználatnélküli) adott parancsot. Istenes Ele-mér fõhadnagy a hidegrácsapások fo-lyamán vagy repülõgép-vezetõi, vagymûszaki hibából kifolyólag lezuhant,a Csongrád melletti gátõrháznál csa-pódott a földbe. (A katasztrófa oká-nak olyan variánsa is volt, hogy Iste-nes fõhadnagy gépe találatot kapott.)Legvalószínûbb ok a kis-magassá-gon, kis-sebességgel, lapos szögbenvégrehajtott felvétel és a forduló so-rán a gép lecsúszott. Istenes Elemérfõhadnagyot késõbb posztumusz szá-zadossá léptették elõ.

A légierõ-parancsnok a felsoroltbevetésekrõl – mivel nem volt bekap-csolva a központi harcálláspont veze-tési rendszerbe – csak utóbb értesültaz átrepülési osztály vezetõjétõl. Ek-kor a légierõ-parancsnok: Nádor Fe-renc ezredes megtiltott minden repü-lõ alkalmazást a forradalmárokkalszemben. Bár nyilvánvaló volt, hogy alégierõ-parancsnok túllépte hatáskö-rét, a légierõ alakulatai megjegyzésnélkül elfogadták a parancsot és a to-vábbiakban ezt be is tartották.

Különbözõ kormányszervek kéré-sére az OLLEP-parancsnok a köz-

2006/2. VITÉZI TÁJÉKOZTATÓ 9

ponti harcálláspontról elsõsorban a16. vegyes repülõezrednek adott kü-lönbözõ feladatokat. Ezek a követke-zõk voltak: helikopterrel élelmi-szer-szállítás Debrecenbe, fegyver-és lõszerszállítás a Gábor Áron lakta-nyába, kb. 5 mázsa bankjegy szállítá-sa Gyõr, Székesfehérvár, Veszprémés Pécs városokba, LI–2 géppelgyógyszerszállítás. Ezen a napon Fe-rihegyre is nagy mennyiségû vér-,gyógyszer- és segélyszállítmány érke-zett légiforgalmi járatokon külföld-rõl.

Október 29-én a légierõ-parancs-nok a vadász repülõegységeket má-sodfokba léptette vissza. Továbbfolytatódtak az OLLEP-parancsnokáltal elrendelt légi szállítási tevé-kenységek, illetve a légierõ-parancs-nok irányelvei alapján a készültségigépek berepülése során végrehajtottfelderítõ repülések és az észlelésekjelentése a VKF-nek. E napon aszovjet csapatok a kormány kéréséremegkezdték kivonulásukat Buda-pestrõl, de a város körül készültségiállásokat foglaltak el. Az így kialaku-ló gyûrût Budapest körül egyre erõsí-tették a határon túlról folyamatosanérkezõ új szovjet alakulatok.

A forradalom második idõszaka(október 30–november 4).

Október 30-án az események úgydélelõtt 10 óra körül kezdtek felgyor-sulni. Hazai Jenõ vezérõrnagy, HMpolitikai fõcsoportfõnök az OLLEP-parancsnok útján tájékoztatót adott abudapesti pártbizottság ostromáról ésa repülõgépek bevetését kérte az ost-romlók ellen. Mivel a HM-tõl nemkaptak információt, a légierõ-pa-rancsnok – az OLLEP-parancsnokengedélyével – Budaörs repülõtérrõlegy JAK–11 fegyvertelen repülõgép-pel Koplányi István alezredest, a pa-rancsnok vadászlégvédelmi helyette-sét küldte a Köztársaság tér fölé ahelyzet jelentésére. A tapasztalt repü-lõgép-vezetõ még a viszonylag kis se-bességû géprõl sem tudta meghatá-rozni, hogy a téren tartózkodók közülhol vannak a támadók és hol a bá-mészkodók. A teret környezõ házaktetején azonban fegyvereseket észlelt,akik tüzet is nyitottak gépére. A légi-erõ-parancsnok a felderítés eredmé-nyeinek jelentése mellett jelentetteHazai vezérõrnagynak és Madarász

vezérõrnagynak, hogy nagy tûzerejûMiG–15 és MiG–l7F típusú gépek be-vetése lehetetlen, hiszen azok nem-csak a téren lévõ fegyverteleneket, ha-nem a környezõ házakat és azok lakó-it is veszélyeztették volna.

A parancsnokságon tartott állo-mánygyûlés során Madarász vezérõr-nagy kezdeményezésére egy röplapotfogalmaztak meg, amit sok példány-ban sokszorosítottak és terjesztésétazonnal megkezdték Budapesten ésvidéken is. Madarász vezérõrnagy úgyindokolta javaslatát, hogy itt az idejeannak, hogy az OLLEP állománya ki-fejezze, hogy kinek az oldalán áll. Aröplap fegyveres tevékenységre vo-natkozó része így hangzott: „...a ma-gyar kormány rádióban leadott nyilat-kozatát követõen azonnal olvassák be aszovjet nagykövet és katonai attasé nyi-latkozatát a szovjet csapatok azonnalikivonásáról. Amennyiben ez nem törté-nik meg, a néphadsereg légvédelme éslégiereje fegyveresen áll ki az egész ma-gyar dolgozó nép követelése mellé...”

Ezt a röpcédulát szovjet politiku-sok a második szovjet intervencióegyik fontos indoklásaként használ-ták fel, a közvélemény pedig irreáliskövetkeztetéseket vont le a röpcédu-lából. Különbözõ publikációk a szov-jet csapatok elleni bombázásokra va-ló felkészülésekrõl írtak, figyelmenkívül hagyva, hogy 1956 októberébena magyar légierõ állományában máregyetlen, bombázásra alkalmas gép-típus sem volt. A két vadászrepü-lõ-hadosztály MiG–l5 és MiG–17F

típusú repülõgép állománya komolyfedélzeti tûzerõt képviselt ugyan, dea repülõtereken csak 1-2 bevetésreelegendõ üzemanyag és lõszer volt, aközponti üzemanyag- és lõszerrak-tárt pedig egy szovjet páncéloshad-osztály vette körül. A magyar katonairepülõterek felé egy-egy szovjet pán-célos ezred volt úton, hogy a repülõ-tereket körülvegyék.

Magyarországon ekkor két teljesszovjet repülõhadosztályt, valamint azõket megerõsítõ, Szovjetunióból átte-lepült vadászrepülõ- és szállító ezre-det vontak össze; a lvovi katonai kör-zetben pedig több, mint ezer harci re-pülõgépet vontak össze. Így az erõ-arány 1:5-höz volt, csak az országbanállomásozó szovjet repülõerõt számí-tásba véve. A tököli szovjet vadászirá-nyító-harcálláspont rádiólokációs in-formációval rendelkezett az országteljes légterérõl, azaz minden felszállógépet észleltek.

A kormány a szovjet csapatkivo-násról beszélt, a hírek pedig az ellen-kezõjérõl szóltak. A felderítõ repülé-sek alapján jelentették azt, hogymegszámlálhatatlan mennyiségûszovjet páncélos özönlik az országbelseje felé Budapest irányába.

Október 31-én a légierõ alárendeltalakulatainál is megválasztották aForradalmi Bizottságokat a HM Po-litikai Fõcsoportfõnökség vonatkozóutasításai alapján. Mivel súrlódásokmutatkoztak a parancsnokok egysze-mélyi felelõssége és a bizottságokmunkája között, a légierõ-parancs-

10 VITÉZI TÁJÉKOZTATÓ 2006/2.

nok köztiszteletben álló tisz-teket küldött az alakulatok-hoz a szükséges együttmûkö-dés segítésére.

November 2-án elõszörKablai alezredes, a Kilián Re-pülõ Hajózó Tiszti Iskola pa-rancsnoka jelentette, hogy je-lentõs szovjet páncélos erõkzárták körül a szolnoki és akunmadarasi repülõteret. ATiszán új híd készült, amelyenjelentõs szovjet erõk keltek átés vonulnak elsõsorban Buda-pest felé.

Ezután a légierõ többi re-pülõterérõl is jelentették,hogy szovjet páncélosok vet-ték körül a felszállópályákat is. Rövi-desen hasonló jelentés futott be Kis-kunlacházáról is. A taszári 25. va-dászrepülõ hadosztály felderítés so-rán Balatonboglár és Fonyód térsé-gében erõs szovjet páncélos csopor-tosulást észlelt. A jelentés értékeléseszerint ez a csoportosulás kiindulópontot képez a taszári és sárbogárdirepülõterek elfoglalására.

Budaörsöt ekkor még nem száll-ták meg. A tököli szovjet harcállás-pont-diszpécser telefonon még enge-délyszámot adott két repülõgép fel-szállására, szállítási feladatokra hi-vatkozva. E feladatokra felszállt kétLI–2-es szállítógép jelentése szerint akészültségi állásban lévõ szovjet pán-célos és gépkocsizó lövészegységekteljesen körülzárták Budapestet ésmásodik lépcsõt is képeztek. AzOLLEP Forradalmi Bizottság ekkormár csak a külföld által is szorgalma-zott politikai megegyezésben bízott.A szovjet páncélosalakulatok estérekörbefogták a dunántúli repülõtere-ket, s harckocsikkal elállták a guruló-utakat és a felszállópályákat. Taszá-ron lefegyverezték a személyi állo-mányt, Sármellékre egyenlõre nemvonultak be.

1956. november 4-én hajnalban atöbb hadosztálynyi szovjet csapat-kontingens visszatért Budapestre,egységei elfoglalták a fõvárost, vala-mint az ország fontos politikai és ka-tonai objektumait és megkezdték afegyveres forradalmi gócok felszá-molását. E tevékenységre Konyevmarsall adta ki a parancsot.

Budapesten az OLLEP épületét,valamint vidéken valamennyi kato-

nai repülõteret szovjet csapatokszállták meg. Az OLLEP-épületbenlévõket fogva tartották és Nádor ez-redest letartóztatták. A sorállománytlefegyverezték és hazaküldték. A sor-sukra maradt repülõterek állományaátmenetileg szétszéledt, kivéve a sár-melléki ezredet. A felszerelés és re-pülõtechnika õrzése rendezetlennévált, illetve a szovjet csapatok kezébekerült. A magyar légierõ november4-én megszûnt létezni.

Összességében megállapítható,hogy 1956. október–novemberben (aforradalom alatt) a repülõcsapatok-nál és vezetõ szerveknél hasonló je-lenségek játszódtak le, mint a nép-hadsereg más fegyvernemi csapatai-nál. Az állomány jelentõs része nehe-zen igazodott el a bonyolult belpoliti-kai helyzetben. Egyes repülõhelyõr-ségek gyorsan kilábaltak a krízisbõl,másoknál elöljárói beavatkozás váltszükségessé november 4-e után a„rend” helyreállításához.

A Forradalmi Munkás-ParasztKormány felhívása alapján a repülõ-csapatok személyi állományánaktöbbsége – a tisztek mintegy 70%-a –ezen kormány mögé sorakozott fel,elismerték a Rákosi – Gerõ klikkuralma ellen létrejött széles népmoz-galom követeléseinek jogosságát,ugyanakkor határozott fellépést he-lyeztek kilátásba a rend mielõbbihelyreállítására.

A váratlanul gyors konszolidáció-tól elbizakodva rövidesen megkezdõ-dött a leszámolás és a megtorlás idõ-szaka. A büntetlenséget ígérõ szóla-mokat a hatalom megerõsödésévelelfújta a szél.

A légierõ nagy áldozatokárán kiképzett személyi állo-mányának jelentõs részét le-szerelték. A parancsnoki ál-lományból szinte senki semmaradt a helyén. November7-én Münnich Ferenc minisz-ter – miniszteri paranccsal –hivatalosan is feloszlatta akatonatanácsokat. Novem-ber 9-én megalakították akarhatalmat. November 11-én kihirdették az ún. ,,tisztinyilatkozat” kötelezõ aláírá-sát. Erre az idõre a hivatásosállomány bevonult szolgálatihelyére. A tiszti nyilatkozatotalá nem írókat azonnal lesze-

relték A légierõ forradalmi katonaibizottságok (katonatanácsok) tagjaitleszerelték és késõbb lefokozták õket,függetlenül attól, hogy milyen szere-pük, vagy tevékenységük volt a forra-dalom alatt. Ezt a legtöbb esetbennem is vizsgálták.

Ezek ellenére, ha a történetet egyegységben, a részleteiben vizsgáljuk,körvonalazódik, hogy a légerõ és acsapatok vezetése és személyi állo-mányának zöme a haza iránti felelõs-séggel, a lelkiismeretére hallgatva vé-gezte feladatait, egészen az összeom-lásig. A katona a történelemben min-dig felelt – még a politikai vezetés he-lyett is – azért, amit cselekedett, vagyamit cselekedni elmulasztott. Ezért akatonát a történelemben mindigaránytalan mértékben sújtotta a ké-sõbbi megtorlás.

Minden visszaemlékezõ, mindenrepülés-történetet író egybehangzó-an állítja, hogy a légierõ állományá-nak szellemisége megkérdõjelezhe-tetlenül magyar volt. A többség hiva-tásában a magyar függetlenség és ál-lami szuverenitás egyik biztosítékátlátta. Ezt bizonyítja az évek soránvégzett áldozatos munka mellett a lé-gierõ magatartása is az 1956. évi for-radalomban. A légierõt nem lehetettszembefordítani a felkelt néppel.

Ezzel az írással szeretnék tiszte-legni az 1956-os magyar forradalom50. évfordulóján az akkori katona-bajtársaim és a forradalom mindenrésztvevõje elõtt.

A lapunk számára kivonatolt ta-nulmány szerzõje:

Dr. Martinkó Józsefalezredes

Fotó

:Tol

naiE

ta

KITÜNTETÉSEKA Történelmi Vitézi Rend a Forradalom és Szabadság-

harc 50. évfordulójára „1956-os Vitézi Jubileumi Keresztszalagon” – kitüntetést alapított a Rend azon tagjai szá-mára, akik a Forradalom és Szabadságharc tevékenyrésztvevõi voltak, vagy családtagjaik révén a megtorlás el-szenvedõi voltak, vagy 56 szellemi örökségének ápolásá-ban jelentõs szerepet vállaltak.

„1956-os Vitézi Jubileumi Keresztszalagon” kitüntetések adományozása

Budai Vár, Hadtörténeti Múzuem,Díszterem – 2006. december 1.

A Történelmi Vitézi Rend által alapított kitünte-tés ünnepélyes átadására került sor. Dr. Holló Jó-zsef úr altábornagy, a Hadtörténeti Múzeum fõ-igazgatójának ünnepi megnyitóját követõenv. Hunyadi László fõkapitány úr köszöntötte amegjelenteket. A kitüntetéseket Fõkapitány úr afelterjesztõ törzskapitányokkal együtt adta át akitüntetetteknek.

Wittner Mária beszéde és szavalata könnyeketfakasztott. Szinte érzékelhetõ volt mindaz a kín ésborzalom, amit fiatalok, gyermekek és idõsek át-éltek a terror idején.

A köztünk élõ 56-os Forradalmárok, Magya-rok, Harcosok szomorú sorsa – hogy át kell élniük

ennyi évvel késõbb újra – az elnyomást, s az egyre erõ-södõ diktatúrát.

Szeretettel kívánunk valamennyi 56-os forra-dalmárnak nagyon jó egészséget, bennünket lelke-sítõ erõt, s kívánjuk, hogy életükben elmondhas-suk: egységes magyar hazában, szabadon, demok-ráciában élünk!

(A kitüntetettek teljes névsora a Közlönyben található.)

A Történelmi Vitézi Rend a Forradalom50. évfordulója alkalmából

v. Kristóf László csendõr nyomozó fõtörzsõrmester-nek „1956-os Vitézi Jubileumi Kereszt” kitüntetést

adományozza.2006. október 23.

(v. Kristóf Lászlóról szóló írásunkVitézi Tájékoztató 2006. augusztusi számában.)

* * *

A Magyar Vidék Országos 56-os Szövetség Országos Központja 1956 szellemi örökségének megõrzéséértés a magyarságnak tett szolgálatáért

A Magyar Vidék Országos 56-os Szövetség Jubileumi Érdemérem kitüntetést adományoztavitéz Hunyadi László úr, a Történelmi Vitézi Rend Fõkapitánya részére.

Rendünk nevében gratulálunk mindazon rendtársunknak,akik az 1956-os Forradalom és szabadságharc emlékére kitüntetésben részesültek.

vitéz Alatskay János:

Ma, ’56-rólSokan haltak, sebesültek,Amikor a golyó fiityült,Kézigránátok repültek.Sok fiatal vér pergett,Síkossá téve a Pesti flasztert.Vagy… és azután kivándorolva,Gazdagítva más nemzeteket,Szegényítve népünket.

Ez ’56 mérlege.

Pesti Srácok, Nemzetõrök,Civilek, akik fegyvert fogtak,Véreztek és elhullottak,Úgy gondolva, hogy véget vetnekHazánk megszállásának.Dávid küzdött itt a GóliáttalÉs ha látszólag alul is maradtA gondolkodás megerjedt.

Ez ’56 mérlege.

A mai kor lassan elfelejt Titeket.Akik meghaltatok, börtönben ültetek,Egészségetek odalett.Most azoknak áll a zászló,Akik ott sem voltak,Esetleg gyáván lapultak,Netán a másik oldalon harcoltak.Most õk hazudoznak.

Ez ’56 mérlege.

Ti, akik csendben, szerényen még éltekLátnotok kell ezt a szégyent.Amikor a lyukas zászlót megcsúfolják,A történteket átírják.A Pesti Srácokat, akiket gyermek kalandornak,A Civileket, akiket lázadó csõcseléknek,A Nemzetõröket és Katonákat, akiket árulóknakBélyegeztek, és burkoltan.... bélyegeznek ma is.

Ez ’56 mérlege.

A Hõsöket hát lehet így megcsúfolni?Márpedig ezt nem szabad hagyni!Nekünk, fiataloknak kötelességünk,Az összemocskolt zászlót felemelnünk,Magasra tartva, meglengetniAz emlékeket kiszûrni, az igazságot feltárni.Szeretni azokat, akik valamilyen csoda folytánMég köztünk élnek, és hitelesek.Ennek kell lenni ’56 mérlegének.

Pécel, a Forradalom 50. évfordulója

Márai Sándor: Mennybõl az angyalMENNYBÕL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE

Az üszkös, fagyos Budapestre.

Oda, ahol az orosz tankok

Között hallgatnak a harangok.

Ahol nem csillog a karácsony.

Nincsen aranydió a fákon,

Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.

Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.

Szólj hangosan az éjszakából:

Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,

Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.

Ne beszélj nekik a világról,

Ahol most gyertyafény világol,

Meleg házakban terül asztal,

A pap ékes szóval vigasztal,

Selyempapír zizeg, ajándék,

Bölcs szó fontolgat, okos szándék.

Csillagszóró villog a fákról:

Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:

Egy szegény nép karácsonyfája

A Csendes Éjben égni kezdett -

És sokan vetnek most keresztet.

Földrészek népe nézi, nézi,

Egyik érti, másik nem érti.

Fejük csóválják, sok ez, soknak.

Imádkoznak vagy iszonyodnak,

Mert más lóg a fán, nem cukorkák:

Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember elõtte:

A Katona, ki szíven döfte,

A Farizeus, ki eladta,

Aki háromszor megtagadta.

Vele mártott kezet a tálba,

Harminc ezüstpénzért kínálta

S amíg gyalázta, verte, szidta:

Testét ette és vérét itta –

Most áll és bámul a sok ember,

De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Õ sem szól már, nem is vádol,

Néz, mint Krisztus a keresztfáról.

Különös ez a karácsonyfa,

Ördög hozta, vagy Angyal hozta –

Kik köntösére kockát vetnek,

Nem tudják, mit is cselekesznek,

Csak orrontják, nyínak, gyanítják

Ennek az éjszakának a titkát,

Mert ez nagyon furcsa karácsony:

A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,

Papok papolnak bátorságról.

Az államférfi parentálja,

Megáldja a szentséges pápa.

És minden rendû népek, rendek

Kérdik, hogy ez mivégre kellett.

Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?

Mért nem várta csendben a végét?

Miért, hogy meghasadt az égbolt,

Mert egy nép azt mondta: ,,Elég volt.’’

Nem érti ezt az a sok ember,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?

Miért remegtek világrendek?

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.

De most sokan kérdik: mi történt?

Ki tett itt csontból, húsból törvényt?

És kérdik, egyre többen kérdik,

Hebegve, mert végképp nem értik –

Õk, akik örökségbe kapták –:

Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égbõl,

Mindig új élet lesz a vérbõl.

Találkoztak õk már néhányszor

– A költõ, a szamár, s a pásztor –

Az alomban, a jászol mellett,

Ha az Élet elevent ellett,

A Csodát most is õk vigyázzák,

Leheletükkel állnak strázsát,

Mert Csillag ég, hasad a hajnal,

Mondd meg nekik, –

mennybõl az angyalNew York, 1956.

Fot

ók:P

esth

yF

eket

eD

oboz

ésm

agán

fotó

k

Albert Camus:A magyarok vére

Nem tartozom azok közé, akik azt kívánják, hogy a ma-gyar nép újra fegyvert fogjon, bevesse magát egy eltiprásraítélt felkelésbe, a nyugati világ szemeláttára, amely nemtakarékoskodnék sem tapssal sem keresztényi könnyel,hazamenne, felvenné házi papucsát, mint a futballszurko-lók a vasárnapi kupamérkõzés után.

Túl sok a halott már a stadionban, és az ember csak sa-ját vérével gavalléroskodhat. A magyar vér oly nagy értékeEurópának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell mindencseppjét.

Azok közé sem tartozom, akik úgy hiszik, alkalmazkod-ni kell, ha átmenetileg is, bele kell törõdni a rémuralomba.Ez a rémuralom szocialistának nevezi magát, nem több jo-gon, mint ahogy az inkvizíció hóhérai keresztényeknekmondták magukat.

A szabadság mai évfordulóján szívembõl kívánom,hogy a magyar nép néma ellenállása megmaradjon, erõ-södjön és a mindenünnen támadó kiáltásaink visszhangjá-val, elérje a nemzetkõzi közvélemény egyhangú bojkottjátaz elnyomókkal szemben.

1957 október, Párizs

The Blood of the Hungariansby Albert Camus

I am not one of those who wish to see the people of Hun-gary take up arms again in a rising certain to be crushed, un-der the eyes of the nations of the Western world, whowould spare them neither applause nor pious tears, but whowould go back at once to their slippers by the fireside like afootball fans on a Sunday evening after a cup final.

There are already too many dead on the field and wecannot be generous with any but our own blood. The Hun-garian blood is so precious for Europe and for freedomthat we need to save it till last drop.

But I am not one of those either, who think that therecan be a compromise, even temporalliry with a regime ofterror which has as much right to call itself socialist as theexecutioners of the Inquisition have had called themselvesChristians.

And on this anniversary of liberty, I hope with all myheart that the silent resistance of the people of Hungary willendure, will grow stronger, and be reinforced by all thevoices which we can raise on their behalf, will induce unani-mous international opinion to boycott their oppressors.

(October, 1957, Paris)

1956

A kommunista kormánykommunikálása a Szent Forrada-

lomról, a magyar Néprõl:Lázadó csõcselék, árulók, akik a „törvényes rend” ellen

fel mertek lépni, kalandorok, huligánok, akik tönkreteszika „demokrácia vívmányait”. Keményen el kell velük bán-ni! – De megnyitjuk a határt is, még többen menjenek,hagyják itt az országot!

Magyar holocaust:Magyarságunk több, mint 200 000 embert veszített: kül-

földre menekültek. Más népeket erõsítettek – erõsítenektudásukkal, munkájukkal, szorgalmukkal.

Más népek megbecsült tagjai – akik lélekben mindigmagyarok maradtak.

Kivégeztek, kitelepítettek, börtönbe vetettek – család-jaikat, felmenõ rokonaikat, barátaikat, azok családját istönkretéve – több tízezer embert.

Rettegés, félelem, megtorlás.

Visszaköszönõ, gyûlölt szavak. A hazánkra, nemze-tünkre törõ idegen hatalmak gyûlölete azonban nem voltolyan mélységes, végtelen és aljas, mint az akkori „ma-gyar” kormányé!

A megtorlásnak évtizedei voltak. Szovjet mintára:munkatáborok, gulágok, Recsk.

Andrássy út 60. Börtönök, kínzások, eltûnt személyek,akiket hiába kerestek.

2006

A balliberális kormánykommunikálja az Október 23-i

forradalmi eseményeket:Lázadó, felheccelt csõcselék, randalírozó radikális ki-

sebbség, akik az ünnep békés nyugalmát tették tönkre za-vargásukkal.

Zavargásaikkal nem vették figyelembe a turistaforgal-mat, az utódkormány tagjainak rendezett ünnepségekmegható pillanatait, a meghívott külföldi vezetõk emelke-dett ünneplését.

Veszélyeztetik a békés többség nyugalmát!

Keményen el kell velük bánni!

A határok nyitva, csak rá kell õket szorítani, hogy men-jenek, de minél nagyobb számban!

... a jelenlegi kormánypolitikát kommentálni sem kell...

SEMMI SEM VÁLTOZOTT!

A nép sem. Mert mindenki felelõs. Minden egyes em-ber Én is. TE IS!!!