XXXIV. ÉVFOLYAM Vigilia

TARTALOM

2. SZÁM

Oldal

Párbeszéd a nemhivőklkel - a nemhivők titkárságának olománya 73

Toldalagi Pál: Párhuzam, Tavaszi látomás (versek) 81

Medvlgy Mihály: Uppsala - és az út odáig 82'

Kardos Klára: Thomas Merton (1915-1968) , o... 90

Thomas Merton: Lelkivezetés és elmélkedés (fordította Ka1'dos Klára) 92

Pergel Ferenc: Egy krirtiJkus arcképe (Örley István) 9S'

Keszthelyi RezsŐ: YV€tS Bonnefoy versei 101

Yves Bonneiou: Kietlen Viidélk, Hang, Andíarn, compagne belle , A fa és a

lámpa, Utaik, A haíottak otthona, A narancsliget lesz az otthonod (versek,

Keszthelyi RezsŐ fordításában) 102

Aprily Lajos: A bíboros (drámai játék 2. rész) 104

Simonyi Imre: Húsvét, József Attila, Jókedvem van (versek) 115

Doromby Károly: ín memoríam Mihelies Vid 117

Boda László: Akis út (Elégedetlenség) ilsNAPLO

TöI'ftélnészeknek sem tHos a bemenet (Ny~ri Tamás) 120; Párhuzamos élet­rajz: Augustin Bea és Karl Barth (Szigeti Endre) 124; Az olvasó naplója- Veres Péter: Bölcs és balgatag őseink (Rónay György) 128; Színházi kró­ntka - Peter Shaffer: "BLack Comedy" (Doroinby Károly) 130; Képzőmű­

vészet - Új művészeti könyvek, (D. I.) 131; Zenei jegyzetek - Bachés Bartók a ZeneakJadémián, Egy fiatal művész pályája elé (Rórw.y László)134; Filmek világából - A méhek völgye, Ernberrablók, Ha mondom, hogyszeretlek (Ungváry Rudolf) 136; A nemzetközi dialógus folyóirata (-nr-)137; Possonyi László:. Bűnbak és áruló (Magyar Ferenc) 139; Rubinpüspök levele a püspöki konferenciáJkhoz 140 120'

Francia nyeívű kivonatok 141

Felelős szerkesztő ;

Mihelics Vid tFelelős kiadó: Saád Béla

A szerkesztő a hét e1B6 'három napján fogad a szerkesztöségben (V., Kossuth Lajos u. 1.),lehetőleg az időpont előzetes megbeszélése alapján. KéziratokM Budapest 5. Postafiók 195. címre­kell killdenl. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk VIsS2l8. Szerkesztllség és kiadóhivatal:Budapest V., Kossuth Lajos utca 1. Terjeszt!, előfizetés és templomi áTUBítás: A Vlgl1la kiadó­hivatala, árusítja a MagY'8r Posta ls. A VIgilia csekkszámla szárna ; OTP 37.343-VlI. Hoza! elö­fizetések kül!öld:re: P06ta Központi Hfrlapiroda, Budiapest V., József nádor tér l. H"ülföldöne!ő!izethetll a Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, vagy bízományosaí útján.Nyugati országokban az év! előfizetési ár 4,50 USA dollár, vagy ennek megfelelő összegQ máspénznem. Atutalható a Magyar Nemzeti Bankhoz (Budapest 54) a Kultúra 024/2. számú szám­lájára, feltüntetve, hogy az előfizetés a Vigilia címú lapra vonatkozík, Megjelenik minden hónap'elején. Egyes szám ára: 9,- Ft. Előfizetés: Egy évre: 108,- Ft., félévre: 50,- Ft., negyedévre:

25,- Ft. Index-szám: 26.921.

1826-00. Fővárooi Ny. 5. telep. - Fv.: L:lgeti Miklós

PÁRBESZÉD A NEMHIVŐKKEL

A nemhivők titkárságának okmánya

Az alábbiakban magyar fordításban közöljük azt az iratot,amelyet König bíboros aláírásával a nemhívők titkárságaadott ki, s amelyet az Osservatore Romano 1968. október 2-iszáma tett közzé.

Az itt közölt és a nemhívők titkársága által kibocsátott okirat célja az,hogy összhangban a titkárság jellegével a hivők és a nemhívők közöttí párbe­szédet előmozdítsa és a dialógus sajátos természetének megfelelően, jó ered­ményhez vezesse. Az okirat ama fejtegetések' után, amelyek a párbeszéd tulaj­donképpenrfermészetét magyarázzák és világítják meg, kifejti, hogy mennyi­ben külőnbözik a párbeszéd a hívők és a nemhivők közötti másirányú kapcso­Jatoktól. Megállapítja továbbá a párbeszéd lényegi feltételeit és lefekteti azezekből következő irányelveket.

Habár a párbeszéd, amint az a jelen okiratból is kitűnik, nem követ szük­ségképpen apostolkodásli célokat, a keresztények számára a hitükről tett tanú­ságtételt is magában foglalja és ezért a maga módján szolgálja az egyház kül­detését vagyis az evangélium hirdetését. Azonkívül megtörténhet az is, hogya nemhivőkkel folytatott párbeszéd a hivőt nemcsak az emberi értékek ala­posabb megismeréséhez, hanem a vallás jelentőségének teljesebb megértéséhezis elvezeti.

Ez az okirat elsősorban keresztények számára készül!t. Mégis olyan Iogal­mazást követ, hogya nemhivők számára is érthető és elfogadható legyen.

Bevezetés

1. A mai ember az általános kulturálís és társadalmi fejlődés következté­ben, és a világban végbemenő változások okozta minden szerongása ellenére,egyre inkább elismern az emberi személyiség méltóságát és értékeit.

Az emberi kapcsolatok megélénkülése valóban jelentősen hozzájárult, hogya pluralizmust mint ikorunk jellegzetes dimenzióját tudomásul vegyük. Valódipluralizmus azonban csak úgy lehetséges, ha a különböző szellemi magatar­tású emberek és közösségek között párbeszéd jön létre, Amint azt az EcclesiamSu.am kezdetű pápai körlevél is hangsúlyozza: "A mai általános magatartáskövetelménye, hogya szerit és a profán kapcsolatát megértse; annak a lendü­letnek eredménye ez, amely ama társadalmát magával ragadta; a megjele­nési ~oTII1ák sokrétűségének, az ember növekvő érettségének folyománya, akárvallásos, akár vallástalan emberről van szó, folyománya mindannak, ami azembert nevelése és kultúrájaáltala gondolkodásra, a kifejezésre s a párbeszédméltó lebonyolítására alkalmassá teszi."

Ily módon a párbeszéd, amennyiben a felek kölcsönös kapcsolatán alapul,mind:kétI1észrőlegymásméltóságának és értékeinek elismerését is magábanfoglalja, A keresztények sok indítékot találhatnak az értékek és oa méltóságelismerésére mált' az ernber természetfeletn hivatásában is. Továbbá ~Z egy­ház nem téveszti szem elől, hogy éppen a megtestesülés misztéríuma révénminden olyan erőfeszítés, melynek az a célja, hogy emberibbé tegye a vilá­got, nemcsak nagyon érdekli, hanem bizonyos értelemben az illetékességi te­rületébe is tartozik.

Ennek következtében nunden keresztényhez . szól a felhívás, hogy a kü­Iönböző sztíl'lJteken Vlégbemenö párbeszéd előmozdításán buzgólkodjék, a fele­b&ráti szerétet olyan megnyilvánulásának tekintve azt, amely számot vet afelnőtt és fokozódó fejlődésben lévő emberiség igényeivel.

73

"Az egyhéznák, - állapítja meg a II.' vatikáni zsinat - kűldetése van,hogy az evangéliumi üzenettel megvilágosítsa az egész földkerekséget, és hogyegyazon Lélekben egyesitsen mínden embert, bármely nemzethez, fajhoz vagymüveltséghez tartozzék is, E küldetés értelmében az egyház a jele annak atestvériségnek, amely lehetővé teszi és erősíti az őszinte párbeszédet" (Az egy­házról a mai világban 92.).

A párbeszédre való készség Illem zárja ki a kapcsolatok más formáit, míntahogya hiitvédelem, a konfrontáció és a vita sem zárja ki az emberi szemé­Iyíseg jogaira irányuló követelést, A nyilt és megértő magatartás, amely a

. párbeszéd előfeltétele, egyébiként is minden emberi kapcsolathoz szükséges.Ez la magaltartás megkivánja "a korrektséget, a tiszteletet, a rokonszenvet, ajóságot" (Ecclesiam Suam 46.), ami egyedül a másik ember másságénak elis­nieréséből és elfogadásából eredhet.

Végül a párbeszéd készsége, egyik megnyilvánulása az egyház általánosmegújulásának is, amely az emberi szabadság nagyobbfokú méltányo1ásáthozza magával. A II. vatíkánd zsinat tanítása szerint: "Az igazságot az embenszemély méltóságának és társas természetének megfelelő módon kell lkeresnJi.,azaz szabad kutatás útján, tanítás vagy nevelés, közlés és párbeszéd segítségé­vel; ily módon közlik az emberek az igazságot, melyet feltaláltak, hogy az igaz­ság kutatásában egymást segítsek; a megtalálc igazsághoz pedig személyeshozzájárulással szílárdan kell ragaszkodni" (VaHásszabadság'ról szóló nyilatko­zat 3.). "Amikor olyan párbeszédre vágyódunk - olvassuk a zsínar lelkipász­tori rendelkezésében -, amelyet a kellő okossághoz igazodva csakis az ígazságszeretete vezet, mi magunk senkit sem zárunk :ki belőle."

Az Ecclesiam Suam kezdetű enciklika szerína hálrom közös központi körönhelyezkednek el jazok, aikikkel a katolikus egyház párbeszédbe kíván bocsát­kozni: az emberiség egésze, amelynek soraiban nagyon sokan semmiféle hítetsem vallanak; azok, akík a nemkeresztény vallásokhoz tartoznak; végül ranemkatolikus keresztények, akik testvéreink Krisztusban, VI. Pál pápa éppenezért három pápai titkávságot Iétesítets, hogy a kiillönböző jellegű párbeszéde­ket folytassa. Ezek: a keresztény egység ,titkársága, a nemkeresztények titkár­sága és a nemhivők titkJál'sága.

A párbeszéd, különösen ez, amely a keresztények és a Illemhívők közötrfolyik, külőnleges éSl'észben új problémákat vet fel. Másrészt ra sokrétű

kezdeményezések során, amelyek ennek a párbeszédnek előmozditása céljábóltörténnek, a keresztény hit igazságaiért aggódó katolikusok bizonyos nehézsé­gekIbe ütközhetnek, Éppen ezért ítélte hasznosnak a nemhivők titkársága,hogy néhány olyan megfontolást és irányelvet fogalmazzon meg, amelyek azsinati s 'az újaíbb tanítóhrvatali okmányokon alapulnak.

Az Ecclesiam Suam kezdetű enciklikában VI. Pál pápa elsősorban az apos­tolságí szempontból taglalja a párbeszédet: az ilyen értelmű pál'beszéd Lehetövéteszi az egyház számára, hogy legfontosabb küldetését betöltse, vagyis hogyaz evangélíumot hirdesse mínden ember számára, m:ílközben tl8Z'llelettel és sze­,retetteil. (kÖ'zeledi1k feléjük, hogy számukra felkínálja az igazság és a kegyelemadományast, amelyeket Krisztus bízott rá.

Az egyházról a mai világban című Ielkdpásztori rendelkezésben ViSZOIrUtinkább az egyház és ra mai v:iJág közö1Jti párbeszédről van szó, tehát olyan pár­beszédről, melynek nem elsőrendű célja az evangélium hirdetése; olyan pár­beszédről, melynek fonail:át a keresztények minden egyes emberrel fel kívánjákvenni, így azokkal is, akik hitüikeIt nem osztják, azokkal, akikkel a különJböző

területeken közösen kereshetik az Igazságot és azokkal, akikkel együtt mun­kálkodhatnak olyan kérdések megoldásán, amelyekkel korunk emberiségeszembenéeni kénytelen, A további fejtegetések az egyház és a világ ilyen jel­legű párbeszédeire vonatkoznak,

'14

I. A pARBEsZ:f;n TERl\I:f;SZETE as ELöFELT:f;TELEI

l. A párbeszéd általában

Párbeszéden általában az egyes személyek, csoportok vagy közösségekolyan érintkezését és kölcsönös közléseit értjük, amelynek célja, hogy az igaz­ságosság, a személyes tisztelet és a kölcsönös bizalom légkörében az igazságismeretét elmélyítse és az ernberek közti kapcsolatokat megjavítsa. Különös­képpen fontos és bonyolult dolog a párbeszéd, ha a felek különböző, sőt olykorhomlokegyenest ellenkező nézetet képviselnek, mégis azon igyekeznek, hogyelőítéleteiket leküzdjék és mind a tisztán személyes kapcsolatok síkján, mindpedig az igazság keresésében, vagy valamely gyakorlati együttműködés érde­kében a lehető legmesszebbmenő közeledest elérjék.

Habár a párbeszéd különböző formái a fölsorolt elemek mindegyikét fel­ölelik, mégis aszerint, hogy melyik elem jut túlsúlyba. a párbeszédnek háromalapválfaját külőnböztethetjük meg. Ezek:

- a pusztán emberi síkon történő találkozás, amelynek célja, hogy avitapartnereket elszigeteltségüktől s a kölcsönös bizalmatlanság érzésétől fel­szabadítsa, s hogy megteremtse a legnagyobbfokú "rokonszenv", a kölcsönösmegbecsülés és tisztelet légkörét;

- találkozás az igazság keresésének síkján, amely maguk a felek számárais nagyon fontos kérdéseket tár fel, s arra indítja őket, hogy az igazság elmé­lyültebb megértésére s a dolgok átfogöbb ismeretére törekedjenek;

- a cselekvés síkján való találkozás, amikor is tekintet nélkül az elméletivéleménykülönbségekre, a meghatározett célokért történő együttműködés fel­tételeit igyekeznek rögzíteni.

Habár kívánatos, hogy a párbeszéd mindhárom válfaja egyidejűleg jöjjönlétne, kőzülük rnindegyiknek, mint személyes kapcsolatnak sajátos értéke van.

A párbeszéd bizonyos kölcsönösséget foglal magában olyan értelemben,hogy a résztvevők mindegyike ad és kap is. Éppen ezért különbözík a tanítás­tól, amely lényegében azt a célt szoJ.gálja, hogy képezze a tanítványt, aki mes­terével beszélget. Mindenesetre a párbeszéd, amennyíben tudásban gazdagítjaa párbeszédet figyelemmel kisérő közönséget, a maga médján színtén egy fajtatanítás. Sőt az evangéliumi igazság hirdetését is tartalmazza.

A párbeszéd, ahogy !itt értelmezzük. különbözik a vitától, az ellentétekütközésétől is, mínthogy az utóbbinak meghatározott célja van, és ez a sajátálláspont megvédelmezese és a másik fél tévedéseinek kimutatása.

A párbeszéd nem állhat egyszerű szembehelyezkedésbőlattól a pállanattólkezdve, amikor arra törekszik, hogy a felek közeledését és nagyobb megértésétmozdítsa elő. Es még ha a résztvevők rnindegyike jogosan törékszék is arra,hogy a másikat a saját meggyőződésének helyességéről meggyőzze. a párbe­széd természeténél fogva nem erre a célra van rendelve, hanern arra, hogymindkét fél szellemieikben gazdagodjék.

2. A tanbeli párbeszéd

1. Az ilyen párbeszéd lehetősége és jogosultsága

Gyakran vita tárgya, hogy lehetségee-e egyáltalán a tanbeli párbeszéd.Felmerül a kérdés: ha a párbeszédnekbecsilletesnek keíll lennie, vajon nemkövetelí-e meg ez minden abszolút igazság' visszautasítását és hogy vajon apárbeszédre való készség nem foglalja-e magába az állandó kutatás magatar­tását. Azt is megkérdezhetik. hogy abban az esetben, amennyiben elfogadjuk azabszolút igazság lehetőségét, vaj on lehetséges-e a párbeszéd, ha valaki abbana meggyőződésben van, hogy birtokolja ezt az abszolút igazságot: a párbeszédrevalló készség látszólag rníntha aat a készséget foglalná magában, hogy kételke­dünk mínden abszolút ígazségban.

T5

Továbbá elképzelhető-e párbeszéd olyan felek között, akik két teljesenkülönböző gondolata rendszerből indulnak ki. Ha igaz, hogy mínden állításszeros értelemben véve csak a rendszer egészére való hivatkozás által válikelfogadhatóvá, vajon nem kell-e minden olyan valódi párbeszéd lehetöségét,eleve kizártnak tekintenünk, amelynél a felek különböző gondolati rendsze­rekből indulnak ki? Egy az. igazságról alkotott és manapság soklak által vallottfelfogás, elemzéséből az következík, hogy az igazság magában az emberben rej­lik, tőle és szabadságától függ, tehát nem ismerik el olyan igazság létezését,amely nem az emberből magából ered; következésképpen nem lenne alapjaa tanbeli párbeszédnek attól a pillanattót kezdve, amikor a keresztények, el­utasítva az immanencia elvét, az igazságnak tökéletesen más' meghatározásá­hoz tairtják magukat, Ami pedig végül a nyilvános párbeszédet illeti, felteszika kérdést, vajon megengedhető-e, hogy egy kellőképpen fel nem készült hall­gatóság előtt ütköztessük az ellenkező álláspontokat.

A;z. alábbiakbarr-arra nézve szerétnénk néhány írányvonalat adni, mikép­pen lehet megoldani az említett nehézségeket.

A tanbeli dialógus őszinte és bátor beszélgetés, amelyet a szabadság és atisztelet légkörében kell folytatni olyan tanbeli kérdésekről, amelyek valamí­képpen a párbeszédben résztvevőket személyesen is érintik azzal az elhatáro­zással, hogy a felek, még ha különböző nézeteket vallanak is, kölcsönösen arratörekszenek, hogy nagyobb megértés támadjon közöttük. hogy jobb megvilágí­tásba !kerü1jön és amennyiire lehetséges, kíbővüljön, ami közelhozza őket egy.máshoz. Ilymódon képesek a párbeszéd vésztvevői egymást kölcsönösen gaz­dagitaní.

A párbeszéd tehát megköveteli egyrészt, hogy f~gyelemibe vegyük az [gaz­ság meghódításának személyes [ellegét azalany részéről. Másszóval figyelembekell venni a beszélgetésben résztvevők mandegyíkének sajátos helyzetét és szel­lemi föltételeit míndazokkal a korlátokkal együtt, amelyek ebből kifolyólaga problémáikkal való szembenézés során felmerülnek. Ha tudomásul vesszükazokat az egyes egyedekben és közösségekben egyaránt bennlévő korlátckat,amelyek történetileg alakultak ki, akkor megteremtjük azt a készséget, amelylehetövé teszi a mások véleményének figyelembe vételét és a míndkét oldalonmegtalálható igazságelemeik összegyűjtését.

Másrészt viszont a párbeszéd, amennyiben az igazság keresésére törekszik,értelmetlenné válik, ha nem bízunk az emberi értelemben és ha nem ismerjükel, hogy ez az értelem képes az igazság, legalábbis bizonyos mértékű kíelem­zésére; még ha az ö'Siszegyűjtöttlt igazság-elemek tévedésekkel keverednek is.Azonkívül attól a pillanattól kezdve, hogy mindenki valamilyen.vszemelyess ezáltal bizonyos mértékben egyedülálló perspektívából keresi az igazságotés elemzi a valóságot, olyanleihetöség nyílik meg a kuta:(;!s számára, amelyegyszerűen pótolhatatlanná teszi a mások eredményeinek figyelembe vételét.

Ilyen körülmények közőtt az igazság lehetőségéneik állítása nemcsak össz­hangban áll a párbeszéddel, hanem annak egyik legszükségesebb velejárója is.Nem gondolhatunk.varra, hogy az igazság követelményeit alárendeljük a pár­beszéd követelményének, arnint azt az árendzmus bizonyos formái Jl;ese:ik. Éppenellenkezőleg a párbeszédnek abból az erkölcsi kötelességéből kell megszület­nie, hogy míndenkínek keresnie kellaz igazságot mínden dologban és ikmönö­sen a vallás kérdéseiben.

Azonkívül, az a tény, hogya résetvevők míndegyike állítja, hogy birto­kában varraz igazságnak, még nem teszi haszontalanná a dialógust, mánthogynincs ellentétben annak természetével. Hiszen a párbeszéd valójában egymás­tól külőnböző álláspontokből kiindulva jön létre azzal a kölcsönös szándékkal,hogy Iehetőleg-tísetázzákezeket az állásporrtokat és ha Iehet., közelebb hozzákőket; éppen ezért elegendő, ha a résztvevők míndegyike úgy véli, hogy az általabirtokolt igazság növekedhet a másikkal folytatott párbeszéd által.

78

Ezt a magatartást kell elfogadniuk és gyakorolniuk teljes őszinteséggel!l híveknek. A hít igazságai, minthogy Isten nyilatkoztatta ki őket, önmaguk­ban abszolútak és tökéletesek, de a hivő soha nem tud elegendő mértéklbenbeléjük hatolni, tehát állandóan növekedhet, amikor ezekről az igazságokrólgOll1idolikozik és elmélkedik. Amellett nem minden, amit a keresztények állíta­nak, ered a kinyilatkoztatásból, s a párbeszéd a nemhivőikkel csak segithet ahívőnek, hogy különbséget tegyen aközött, ami a vkinytlaitkoztatásból ered IS

aközött, ami csupán időlegesnek bizonyul az evangélium fényénél.A keresztény hit nem menti fel a hívőket, hogy az értelem segítségévei

kutassák hitük racionális előfeltételeit, mi több, a keresztény embernek köte­lessége, hogy bátran ölelje magához míndazt, amit az emberi értelern megkö­vetel, hiszen bizonyos albiban, hogya Baját hite soha nem kerülhet ellentétbeaz értelmével. Végül pedig a keresztény tudja. hogy a hit nem szolgál, nekifelelettel minden problémára, még ha meg is mutatja számára, hogy milyenszellemben kell ez/ekhez a problémákhoz közeledníe, különösen az időleges

dolgok terénvahol széles terület áll nyitva a kutatás számára.Ami azokat a nehézségeket illeti, amelyek a rendszer belső egységével

vannak összefüggésben, emlékeztetní ezeretnénk arra, hogy a párbeszéd akkoris lehetséges, ha a feleik iközött csak néhány részleges kérdésben van közeledés,Ha ugyanis egy bizonyos rendszerben felfedezhetünik olyan igazságokat és ér­tékeiket, amelyek a rendszertől függetlenül is megállják a helyüket, elegendő

ezeket 'az értékeket és ígazságoísat saját fényükben megcsillantani ahhoz, hogyvalamelyes egyertértés jöjjön létre.

Még az olyan emberek között is, akiket gyökeres ellentétek választanakel egymástól, lehetséges a találkozás ésa kapcsolat, Ha figyelembe vesszük larendszerek belső kohéziój.M, különbséget kell tennünk a különböző szintekközött, amelyeken a párbeszéd létrejön, min1Jhogy megtőrténhet, hogy a pár­beszéd lehetséges egy bizonyos színvonalon, de nem lehetséges egy másikon.Külőnösen fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az emberi szféra bizonyos jogosautonómiát élvez. aminek következtében a vallási jeIrr,egű eltérések nem zá,rjákki szükségképpen laz evilági kérdésekbe létrejövő közeledést.

Másrészt azt sem lehet téllgladni, hogy a párbeszédet nagymértékben meg­nehezíti ia tény, hogy a feleknek másféle elképzelésük van az Igazságról és másnézertet vallanakaz értelem szereperől is. Ilyen esetben apáTbeszéd első fel­adata az lesz, hogy az igazságnak olyan meghatározására és az értelem olyane1v,eire jussanak el, amelyeket a beszélgetésben résztvevőkmindnyájan elfogad­hatnak. Ha ezi nem lenne lehetséges, azért még nem kell azt mondani, hogyapárbeszéd haszontalan, Nem kis jelentőségű az sem, ha megállapítjuk azokat ahatárokat, amelyeken túl nem niehetünk. Végül pedig nem kell a párbeszédetmindenáron erőldetrri.

A vtta kockázata úgyszólván elkerülhetetlen az olyan pluralista társada­lomban. mind amilyen a míenk. Ebből származik az a követelmény, hogy ahivők fel legyenek készítve ennek a kockázatnak vállalására. különösképpenpedig a nyilvános párbeszédre, amely, ha megfelelőképpen előkészítettük, je­lentős mértékben hozzájárulhata hit érettségéhez. A nyilvános párbeszéd azon­kívül Iehetősésret ad a résztvevők számára, hogy olyan személyek előtflt is ki­fejtsék saját álláspontjukat, akik egyébként nem lennének elérhetők számukra.

A hivők és nemhivők közötti párbeszéd tehát, noha kockázatokkal [ár,mégis nemcsak lehetséges, hanem tanácsos is. Mínden, az emberi értélem szá­mára járható területre kíterjedhet, f.gy a filozófia, a vallás, az erkölcs, a tör­ténelem, a politika, oa társadalomtudomány, a közgazdaság, a művészet sazáltalános értelemben vett ku1túra területére, A mínden szellemi és eviilági éI1tékiránti hűség megköveteH. la kereszténytől, hogy bárhol ismerje is fel. ismerjeel őket. Az Ilyen párbeszéd a kulturális élet olyan értékeire is irányulhat, ame­lyek a természetfölötti rend igazságaiból erednek.

77

2. A tanbeli párbeszéd föltételei

A párbeszédnek, hogy saját céljait. elérje, tiszteletben kell tartania azigazság és a szabadság követelményeit, Míndenekelőtt őszintén kell keresniaz igazságot, mi több, a tanbeli párbeszéd lehetetlenné válik, ha esetleges po­Iitikai célokat kellene követnie. Ez különleges nehézségek okozója Lehet a kom­mimízmushoz csatlakozó marxistákkal folytatott párbeszéd esetén, tekintettelarra a szeros kötelékre, amely náluk az elmélet és a gyakorlat kö~ött fennáll;ennek következménye, hogy fölöttébb nehézzé válik a párbeszédszintek meg­különböztetése, s így néha a tanbeli dialógus gyakorlati dialógussá alakul át.

A igazság iránti hűségnek abban is meg kell nyilváriulnia, hogy a leg­nagyobb világosságra -törekszünk a különbőző álláspontok szem..beállításánál,nehogy az azonos hangzású, de más hangsúllyal használt szavak révén az ellen­tétek csak ellepleződjenek,ahelyett, hogy megoldódnának. Követelmény tehát,hogy világosan meghatároztassanak a míndkét fél :iltal használt kifejezések,ami által kiküszőbölhető minden kétértelműség és a párbeszéd korrekt körül­mények között zajlik le.

A tanbeli párbeszéd azonkívül bizonyos bátorságot is igényel, akár arrólvan szó, hogy teljes őszinteséggel tárjuk fel saját álláspontunkat, akár arról,hogy elismerjük az igazságot, bárhol is jelentkezzék az, s akkor is amíkor eza felismerés arra kényszeríti a pérbeszéd résztvevőif, hogy módosítsák némelyelméleti vagy gyakorlati magatartásukat..

A párbeszéd csakis akkor lehet hasznos, ha a résztvevők valóban szak­emberei a kérdésnek; ellenkező esetben a párbeszéd áldásos volta aránytala­nul kicsivé válik a jelentkező kockázatokhoz képest. A párbeszédben végülaz igazság csupán önerejével juthat érvényre: szükséges tehát, hogy a pár­beszédben résztvevők szabadsága jogilag elismert legyen és ténylegesen tisz­teletben is tartsák.

3. A párbeszéd a gyakorlati cselekvés területén

Párbeszéd indulhat különböző, olykor éppen ellentétes tanbeli irányzaro­kat magukévá <tevő egyének, csoportok vagy közösségek között is valarnilyenegyüttműködés érdekében. Itt mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a ke­reszténységgel ellentétes tanításból született mozgalmak is néha olyan állás­pom felé fejlődhetnek, amely végül már nem azonos többé a kiinduló állás­ponttal. Sőt, rnint már említettük, a rendszerek közötti globális ellentét nemzárja ki a részleges konvergenciát bizonyos értékek állitásánál. Külőnöskép­

pen a vallási téren jelentkező ellentétek nem zárják ki a nézetazonosságot azidőleges kérdésekben, hiszen éppen Az egyházról a mai világban szóló konsti­túció állapította meg, az evilági kérdések saját rendbeli autonómiáját.

És még ha nem is lehetséges a tanbeli közeledés létrehozása, még míndíglehetséges a megegyezés bizonyos meghatárowttgyakor1arti célok elérése ér­dekében. Ahhoz .persze, hogy ilyen együttműködés megengedett legyen, tiszte­letben kell tartani bizonyos feltételeket, tehát például azt, hogy a kitűzött céljó legyen, vagy jóra vezessen; továbbá, hogy az együttműködés ne veszélyez­tess-n alapvető érdekeket, rnínt amilyen a tanbeli integritás, a személy jogai(például polgári, kulturális és vallásszabadság). Hogy ezek a feltételek fenn­állnak-e, azt annak alapján lehet megítélni, ha figyelembe vesszük a párbeszélő

fpI~k által előteriesztett, a [elenre és a jövőre vonatkozó programokat és atörténelmi tapasztalatokat.

Az együttműködés hasznos voltának megítélése tehát es'et~nként a törté­neti helvzeftől, az időponttól és al helytől függ. Amíg ezeknek a körülménvék­nek értékelése elsősorban a laikusokra hárul, a hierarchiának, tiszteletbentartva a laikusoknak kijáró jogos autonómiát és illetékességet, elsősorban az a

78

feladata, hogy őrködjék és beavatkozzék, ha a vallás és erkölcsi értékek vé­delme ezt szükségessé teszi.

II. GYAKORLATI IRANYELVEK

Az itt következő irányelvek a páribeszéd természetéről és föltételeiről

szóló eddigi meggondolások kiegészítésére szolgálnak; ezek szükségképpen na­gyon általánosak, vészben mert az egyes országok helyzete más és más, rész­ben pedig, mert a Ielkípásetorok és a hívek bölcsességére van bízva, hogy azelveket a gyakorlatí esetekben alkalmazzák. Igy például különbséget kell tennia régi 'keresztény hagyománnyal bíró országok és az olyan országok között,ahol míndeddíg még nem hirdették az evangélíumct; továbbá az olyan orszá­gak között, amelyeket noha többségükben keresztények laknak, mégis olyankormányok kormányozzák őket, amelyek ateistáknak vallják magukat. Más­részt, miközben remélhető, hogy a legujabb tapasztalatok a jövőben alkalma­sabb daooktiváklat tesznek Iehetővé, jelenleg az egyes nemzetek püspökkarikonferencíájának feladata, hogy az általános elveket a helyi viszonyokra al­kalmazza.

l. A párbesiéd elősegítésének irányelvei

A II. vatikáni zsinat fényénél kívánatosnak láJtszilk, hogy az egyház köz­véleményét érzékennyé tegyük a párbeszéd nagy hasznossága iránt, hogy meg­nyíljék errea párbeszédre.

1. A papképzésnél a filozófiát és a teológiát úgy kell előadni, "hogy anövendékek 'a mai kor sajátosságát felfogva, a koruk embereivel való pár­beszédre időszerűen felkészüljenek" (a zsinat határozata a papság képzéséről

Hl). Ez a nemhívőkre is vonatkozik. A jövő papjait tehát alapos kfképzésbenkell részesíteni a hirt elutasításának legfőbb formáival kapcsolatban is (külö­nös tekintettel azokra; amelyeika jövendő pap hazájában előfordulnak) és elkell sajátírfJanioka páribeszéd tennészetére és annak filozófiai, valamint teoló­giai alapjaira vonatkozó ismereteket is. Különösen rnélyreható ilyen jellegű

oktatásra varrssükség az egyházi egyetemeken és teológiai fakultásokon.2. A papság lelkipászrtJoI1i "aglgiornamento"-jával kapcsolatban (tanfolya­

mok, tanulmányi hetek, kongresszusok stb.) a nemhivőkkel folytatott párbe­széd kérdésének különös figyelmet kell szentelni főként arra a néhány konkréthelyzetre való tekintettel, amelyekkel a pap lelkipásztori tevékenysége soránszembetalálkozhat.

3. Épp ily fonros, hogy teológiai akadémiai tanfolyamokat, tanulmányinapokat, laikus kongresszusokat rendezzenek a nemhivőkikel folytatott pár­beszéd kérdéséről.

4. A szentbeszédekben, valamint a hitoktatásban is számot kell vetnünkazzal az új magatartással. amit korunkban az egyház külőnös hangsúllyal tettmagáévá.

5. Az ateizmus és a párbeszéd tanulmányozásával kapcsolatos kérdések­nek helyet kell ikapniok az egyházmegyei szervezetekben, amelyek valami mó­don kapcsolaóban állna'k a nemhivők római tirtkánságáVlal és a helyi híerarchíafelelős vezetősége alatt állnak, Ezek a szervezetek egyházi és míndkét nembelalaikus szakértők bekapcsolásával folytathatják a kutatást, a tanulmányozást;szervezhetnek tanfolyamokat és találkozókat. '

6. Kívánatosnak látszak, hogy valóban ökumenikus közrernűködés jöjjönlétre ezen a területen la katolíkusok és ,egyéb keresztények kőzőtt nemzetközi,nemzeti Vla·gy helyi vonatkozásban egyaránt.

7. Az együttmüködésnek kri kell terjednie azokra a nemkeresztényekre is,akiik őszinte vallásos hittel bírnak, így míndenekelőtt a zsidÓkrra és a muzul­mánokra. figyelembe véve a nemhivőkkel felveendő párbeszédet.

79

2. Altalános irányelvek

Míndenekelőtt különbséget kell tennünk a nyilvános és a magérijellegű

párbeszéd között. A magánjellegű párbeszéd esetére, tehát az olyan találko­zásokra, amelyeken akár alkalomszerűen, akár szervezetten jönnek létre, csaknéhány személy vagy korlátozott csoport van jelen, nem lehet külőnleges elő­

írásokat adni, azon kívül, hogya bölcsesség és jóság követelményét hangoztat­juk,amelyeknek amúgy is irányítaniok kell rninden felelős emberi és keresz-tény cselekvést, ,

Mindenesetre emlékeztetni szeretnén:k az alábbiakra:1. Hogy a párbeszéd a lehető leggyümölcsözőbb legyen, ahhoz feltétlenül

szükséges a párbeszéd tárgyának elmélyült ismerete, főként a keresztény ta­nítás fényénél.

2. Ha a hivő ember felismerné, hogy a saját felkészültsége elégtelen, akkoregy hozzáértő személy segítségét kell kérnie, vagy a vitapartnerét hozzá kellutasítania. .

3. Számot kell vetni az erkölcsi felelősség kérdésével is, tehát nem szabadhitünk hiteles martalmát egy felszínes irenizmus vagy szinkretizmus kedvéértkockáztatni.

4. Nem szabad végül alábecsülni azt a segítseget, amelyet az egyenes ésa hittel összhangiban á)ló élet tanúsága jelent minden emberi találkozásnál.

* * *

A nyilvános párbeszédnél, amely a különböző közösségek képviselői közöttfolyrik (még ha esetleg nincs is erre hivatalos megbizatásuk), a legnagyobb­fokú bölcseséggel kell eljárni, különös tekintettel arra a visszhangra, amit azilyen párbeszéd a közvéleményben kelthet. Itt is csupán általános ajánlásokraszorítkozunk. I

1. Azoknak a keresztény híveknek, papoknak vagy Iaíkusoknak, akikrésztvesznek a párbeszédben, nem csupán a magánjellegű párbeszédekkel kap­csoilatbanemlüetJt tulajdonságokkal ken rendelkezniök, hanem még gondo­sabbelméleti kiképzésben kell részesülniök, azonkívül pedig további, a pár­beszéd válfaja által megkövetelt képességekkel (mtinrrt például erkölcsi tekin­tély, hatékony beszéd- és előadásmód) kell bírniok.

2. Ha, amint feltételezzük, nyilvános de nem hivatalos (tehát nem azelöljárók megbízásári alapuló) párbeszédről van szó, a beszélgetés szükségesszabadságának biztosítása érdekében ajánlatosnak látszik, hogy ne vegyenekrészt benne olyan személyek, akik valamilyen nyilvános hivatalt viselnek vagybármi más módon túlságosan elkötelezettek :.?~nál az intézménynél, amelyetképviselnek; és mrndenképpen szukséges, hogy a résztvevők hűségesek ma­radjanakannak a közösségnek általános írányvonalához, amelynek nevébenbeszélnek.

3. A hivatalos (tehát ex mandato) párbeszéd nem tekinthető eleve kizárt­nak: viszont csak ritkán valósulhatnak meg a keresztény hivők és nemhivők

közötti ilyen fajta beszélgetés f'öltételei, akár azért, mert az utóbbiak az ese­tek túlnyomó részében nem képviselnek közösséget, hanem csak önmagukat,akár azért, mert hiányzik egyrészről az egyház, másrészről a különböző poli­!ikaL társadalmi vagy kulturális szervezetek között a homogenitás. Ilyen ese­tekben mindenképpen el kell kerülni a kétértelműséget a párbeszéd jelentő-

ségével és céljával kapcsolatban. .4. A párbeszédet csak akkor szabad kezdeményezni, ha fennállnak azok a

körülménvek (például idő és hely tekintetében), amelyek autentikus voltátbiztosítják: el kell kerülni a túlzott publicítást, vagy a nem kellőképpen fel­készült közönség jelenlétért, mert ez utóbbi zavarhatna a vita komolyságát.Altalában jobban sikerülnek a korlátozott számú illetékes személyek közöttí

80

beszélgetések Néhányeselben helyesnek látszik, ha eleve megállapítják a pár­beszéd lefolyásának szabályait; végül elutasítandó a párbeszéd, amikor nyíl­vánvalónak látszik, hogyafeleik valamelyike am eszközül használja fel.

5. Némely esetben minden félreértés és botrány elkerülése érdekébenszükségesnek fog látszani egy olyan előzetes nyilatkozat, amely pontosan kö­rülírja a szóbanforgó párbeszéd értelmét, célját és tartalmát.

6. Papoknak el kell nyerniök a saját ordánáríusuknak, valamint a párbe­széd helyén illetékes ordináriusnak hozzájárulását; minden keresztény hívő­

nek figyelembe kell vennie az egyházi hatóság irányelveit; ez utóbbi a magarészéről gondoskodik arról, hogy tiszteletben tartassék a laikusok jogos, auto­nómiája a világi dolgokban, és tekintetbe fogja venni azoikat 'az általános föl­tételeket, amelyek kőzepette a laikusok élnek.

A szóban folytatott párbeszéd mellett emlékeztetni kell az írott párbe­szédre, tehát arra, amely a hivők es nemhivők kőzreműkődésével az, újságok­ban, folyóiratokhan és egyéb alkalmi kiadványokban folyik. A nyilvános pár­beszéde válfaja magasabb követelményeket támaszt. mivel az írásnak nagyobba hatása és szélesebb körökben terjed s így nagyobb a vele járó lelkiismeretifelelősség is. Másrészt az ilyen párbeszéd megbízhatóbb, mert így könnyebbelkerülni rögtönzéseket és a felületességeket. Az ilyen párbeszédnél mégistanácsos, ha a hívek kás:aikat szakértö személyekkel átnézetík, Míndenk] tartsavégül gondosan magát az érvényben lévő kánoni előírásokhoz a jelenben ésa jövőben is.

Vincenzo Miano

titkár

•

TOLDALAGI PÁL VERSEI

Franziskus Card. Kőnig

elnök

PÁRHUZAM

Lehullanak a csillagok

az égről továbbra is fényes

sugarakat dobálva szét,

a haldokló fájdalmakat érez,

és kínlódástól elgyötört

arca és görcsbe rándult teste

hamuszürke, mintha a föld,

mely befogadja, rá vetne

sötétségéből valamit,

a porráválás szürkesége

hozzátapad már, ahogyan

kirajzolódik élesen

bírájának ítélőszéke.

TAVASZI LÁTOMÁS

Ma megjelent a sok öreg,

az aggastyánok hada lassan

vonulva el előttem, és

hirtelenül sírva fakadtam.

Micsoda roncs-testek, milyen

torz kezek, lábak! Hogy is élhet

tovább az ember, tudva, hogy

ilyen lesz majd, ilyen kiégett,

ilyen szomorú, elgyötört

és végtelenül megalázott.

Vánszorogtak az öregek,

és nyíltak szépen a virágol~.

81

Medvi,gy Mihály

UPPSALA - ÉS AZ ÚT ODÁIG"A Szeritlélek kegyelmének ihletésére -~ napról napra szélesebb körben ­

különvált testvéreink között is mozgalom kezdődött az összes keresztényekegységének helyreállításéra. Ezt az egységmozgalmat hívják ökumenikus moz­galomnak." f,gy határozza meg tárgyát a keresztény egységre-töreikvés:rőlszólóhatározat, a II. vatikáni egyetemes zsinatnak egyik legszebb és legsikerültebbokmánya. A szövegezés; nevezetesen az iS' kötőszó használata ana utal, hogyaz egységmozgalom ujabbkeletű jelenség a nemkatolikus keresztények köré­ben a katolikus kezdeményezésekhez képest.

Ez Vialóban igaz oly értelemben, hogy a katolíkus egyház mándenkor vá­gyódott és törekedetit is a kereszténység szétszakadt csoportjainak egyesítésére,természetelsen a maga módjárí, vagyis hogy a saját kebelébe vezesse visszaőket. Ez a törekvés nem egyszerűen az egyház .Jcatofíkus", azaz mínden népreirányuló küldetéstudatából táplálkozott, hanem sokkal inkább az önnön ép­ségéneik vágyából, hiszen a nemkatolikus nagy keresztény kőzösségek egykoraz egyház 'testéről szakadtak le. Fakadt továbbá a történelmi felelősség tuda­tából is, mínthogy a katolíkus egyház újra meg újra belátta. hogy híbáívalrészben maga is oka V1oll1j; a szakadásoknak. Az egyházak katolikus egységénekhelyreállítása azonban idők múltával egyre megvalósíthatatlanabb eszménynektűnt. Az elszakadt közösségek tudntillik maguk is élő egyházaknak bizonyul­tak, és külön utakon járva fejlődtek tovább. De még nagyobbat alakult éppena katolikus kereszténység, Nemcsak az időközben kimondott dogmékra keJUitt gondolnunk, hanem a szellemiség teljles áthangolódására, amelyet a kőzép­

korban egyrészről Arisztotelész, másrészről a római jog gondolatvtlágának el­sajátítása jelentett, továbbá arra a roppant átalakulásra is, amelyet a refor­máció utáln útnak indított a trentói zsinat (1545-1563): a vallásosság új stílu­sára és egyoldalúságaíra, a hit- és erkölestudomány új rendszereire, az egyháziművészetek új irányára és nem utolsó sorban arra a mérhetetlen diadalmi ön­tudatra, amely előbb a barokk időkben, majd pedig a múlt század vége felé,az L vatikáni zsinat, a német egyházpolitikai harcok és világszerte sok kíválószellem meetérése után eltöltötte a katolákus értelmiséget. A felekezetiség ésaz állampolitika továbbá évszázadokon át összeszővődött Európában, és azebből adódó vallásháborúk kitörölhetetlennek látszó emléke még inkább ef­ídegenitetde egymástól a Ielkeket;

Gibbons bíboros kezdeményezése

A katolikus kereszténység -- a kölcsönhatás logik,ája szerint is - egyreinkább "katolicizmussá" vált, azaz hazaváró közös o'hhonból a felekezetekegyikévé lett, sőt akár magába zárkózó szektává is főleg ott, ahol kisebbségiSOI'Ssal kellett beérnie. Ily körülményele között is lehetett volna népszerű akívülállók-száméra a katolikus egység eszméje? E szellemi légk-örben válaszolt1873-ban I. Vilmos német császár igen határozott, vísszautasíió hangon IX.Pins egy levelére, amelyben a pápa mellesleg arra utalt, hogy "mindenki, hameg van keresztelve, valamiképpen a pápához tartozik". Ugyanezt a jelleg­zetes idegenkedést tükrözi VII. Anthi'mosz ökumenikus pátriárkának * 1895­ben, XIII. Leó pápa baráti hangú egységfelhívására válaszul k~iadott körlevele,amely így kezdődik: "ElviselheteHengőgötoltotta sátán Róma püspökénekszívébe, és ebből eredt az a sok-sok istentelen újítás, amely szembefordul azevangéliurnmal."

A katolikus egyházba való egyetemleges visszatérésnek, a világ rekatoli­zációjának hatalmas célja helyett be kellett tehát érni egy közelebbi és sok-

• E címről vö. Medvlgy M.: A konstarrtínápoly! pátriárka megtíszteíö cimei. VlgUia XXXI.'roJ-Sl. ,(1966. februálr).

82

kalta szerényebb eszménnyel :az egyházak testvériségének gondolatával. Eztviszont nem remélt rokonszenv fogadta, kiváltképp az újvilágban, ahol a leg­kevésbé élt a vallásháborúk emléke, és az általános vallásszabadságot vív­mányként tisztelő hivatalos polítíka pártatlanul viselkedett az egyházak ésvilágnézetek iránt. Amikor 1892-ben, Amerika felfedezésének négyszázadik év­fordulóján Chicagoban megrendezték a Kolumbus-kíállítást, XIII. Leó pápamegengedte Gibbons bíborosnak, Baltimore érsekének, hogya kiállítással kap­csolatban megrendezhesse - mégpedig a presbiteriánus egyház legfőbb veze­tőjével karöltve - a "V1al1ások parlamentj ét". Erre avégett hívták össze aföldkerekség nagy vallásainak 'képviselőit, hogy Istenről meg a lélek halhatat­lanségáról tett tanúságuk a világ elé tárja azt, ami alapvetőerr közös mind­nyájuk hitében. A résztvevők egyúttal kífejthették) saját külön nézeteiket is,anélkül, hogy támadták volna egymást. Talán ez az alkafom volt a vallásoknagy jövőre hivatott dialógusának születésnapja. Gibbons bíboros nemcsakegyütt imádkozta a különböző hitű keresztényekkel, sőt még buddhistákkal,hindukkal és az iszlám követőivel is a Miatyánkot (ebben ugyanis valameny­nyien egyetértettek), hanern befejezésül apostoli áldást adott mindnyájukra.Am a testvériségnek ezt a fiatal fáját akkoriban nem lehetetc még átültetniEurópa földjébe. Az összejövetel megismétlését tervbe vették ugyan, az 1900-aspárizsi világkiállításalkalmára, de a város érseke ésa francia püspökök több­sége tiltakozott ellene. úgy gondolták, hogy Párizsban, ahol voltaképpen csakkatolikusok és ateisták élnek együtt, semmi jóra sem vezetne a vallások talál­kozója: csupán a kételkedők számát növelné.

Protestáns egység-törekvések

Az egyházak egysége felé haladó következő lepésta protestáns keresztény­ség tette meg, éppen a mai értelemben vett ökumenikus mozgalom megindí­tásával. A katolíkus egyháznak nem V10lt része benne. A mozgalom tiszteletre­méltó előkészítői közé kell számítanunk mindenekelőtt azt a jelenséget, ame­lyet protestáns testvéreink a maguk körében .,ébredés" néven tartanak szá­mon. A keresztény lélek ebben személyes élményként éli át a Krísztushoz-valótartozást, szer-etetben tevékeny valláscsságra vágyik, és nagylelkűen keresztül­tekint a felekezetiség ikorlátain. Az amerikai Egyesült Államok-területén, aholegyre nvomtalanabbul eltűntek az állarnegyháziság utolsó maradványai is, azegyházak testvéri szővetkezése járt az ébredés nyomában, persze önállóságukfeladása nélkül, pusztán az együttes cselekvés Iehetősége végett. "KrisZJtusBgybázainaik: Szővetségi Tanácsa", amely külőnböző előzetes alakulatok után1908-ban létrejött, már megalakulásakor az amerikai protestantizmus 75 szá­zalékat képviselte, és orthodoxok, _örmények meg egy szakadár katolikuscsoport csatlakozáséval a fokozódó egyetemessp,.'4 irányában fejlődött tovább.Az 1851-ben alapított amevikai YMCA (Keresztény Ifjak Egyesülete) - leány­megfelelőjével, a YWCA-Vlal együtt - kezdettől fogva sem volt felekezetdes,jelenleg pedig mar protestáns szervezetnek sem érzi magát. Ám a szeros ér­telemben vett ökumenizmus első lépéseit nem az említett szervezetek tettékmeg', hanem két nagynevű. protestáns vezérférfiú: Charles. Brent amerikaianglikán ("episzkopális") püspök és Nathan Söderblom, a sv"tdonszági Uppsalaevangélikus érseke.

Brent püspök (t1929) életreszóló élménye az edinburghi protestáns világ­mísszíós értekezlet V101t 1910-ben. Itt egy távol-keleti küldött, a kínai Csang,szóvá tette, mily botrányosan rontja a kereszténység hitelét a színesbőrű né­pek között, hogy az evangélium hirdetői nemcsak a Jézus Krisztusiba vetett hitmagját szórják az új talajba, hanem a saját felekezeti megosztottságukét is.Brent ennek hallatára elhatározta, hogy megtesz minden tőle telhetőt a bot­rány megszüntetésére. Hazájában azonn~l bízottságot toborzott, amely meg­kezdte a csaknem kétévtizedes előkészületeket "a hit és az egyházszervezet"

83

(Faith and Order) egységét megvitató nemzetközi konferenciára, amely végül1927..iben Lausanne-ban össze is ülhetett.

Söderblom (tl931) felé először az első világháború idején, különbözö bé~

Ikemozgalmakban való tevékenysége miatt irányult nemzetközi érdeklődés.

Utazásai során tudatosan szőtte a személyes ísmeretségek szálait különböző

keresztény vallások jeles személyiségeivel. Már 1918-Jban felvetette 'az 'egyhá­zak egység-tanácsának eszméjét. Előkészítő összejövetelek sorozata után1925-re, az első niceai egyetemes zsinat ezerhatszázladik évfordulójára értekez­letet ibívott össze Stockholmba a gyakorlati keresztény élet (Life and Work)egységének megvitatására. A tárgysorozaton a szocíálís igazságosság, a fajikérdés, a nemzetközi kapcsolatok és a nevelés problémái mellett szerepedt ter­mészetesen az egyházak együttműködése és szövetkezése ds, Sőderblom nemsokat bíbelődött a hittanítás egységesítésének kérdésével; a világnak Krisztusszeretete ezerint való újjáépítésében látta inkább az összefogás célját. Ez azegyoldalúság azoniban nem teszi kérdésessé sem Söderblom nagyságát, semannak a ténynek [elentőségét, hogy a stookholmi koronázó székesegyházban a37 nemzetből összesereglett 600 hivatalos résztvevő 31 különböző keresztényközösség nevében a reformáció óta először imádkozott együttesen az egységkegyelméért.

1937-ben mínd a két irányzat megismételte értekezletét: a Life and Workmozgalom Oxfordban,a Faith and Order pedig Edinburghban. Az oxfordirielitélték a totalista (fasiszta) rendszereket, az edinburghiri pedig fontos hitbelikérdésekben fogadtak el egysége; szövegű, bár elmosódó tartalmú, többféle­képp is érthető tételeket (például megegyeztek J ézus valós jelenlétéről az úr­vacsora szentségében, de nyitva hagyták a jelenlét médjának kérdését; han­goztattak az egyházak egyesülésének kötelességét, de nem döntötték el, hogycsak az együttműködés egységéről van-e szó, vagy a szeatségek kölcsönös ki­szolgáltatásáról, sőt a közős ezervezet egységéről is). A mozgalorn tovább­fejlődése szempontjából a tárgvsorozatnáí is fontosabb volt az orthodoxokfokozódó képviselete. Az orthodoxoknak egyébként is sokat köszönhet a ke­resztény egységmozgalom. A görög Sztrenopulosz Germánosz thyatiraí ortho­dox érslek 1919-ben, tehát Sőderblommal körülbelülegyidejüleg javasolta máraz egyházak összefogását (koinónia). Ugyanebben az évben, amikor a Faithand Order mozgalom küldötteí világszerte felkeresték a keresztény egyház­főket, és az athéni érseknél is megfordultak, a jelenlegi ökumenikus pátráárka,Athenagorász, még mint ifjú szerpap az érsek titkára volt. Az egység lelkesprotestáns apostolaival való találkozás Athenagorász egész további életét be-folyásoló emlék!ké lett. . ,

A görög metropolrták 1920-ban Isztambulban - a pátriárkai szék üre­sedése idején - körlevelet szerkesztettek Krisztus egyházainak ismenkedéseés egymásnak rf;lshető kölcsönös szolgálata érdekében, Ez volt az első, hivataloshelyről kibocsátott megnyilatkozás az egyházak szővetkezésének előmozdítá­sára. Ily előzmények után természetes, hogy az orthodoxia néhány képviselője

már ott ült a stockholmí és a lausannei értekezlet résztvevői között, és hogyaz orthodoxok mindmáíg jelentős, egyre jelentősebb tényezői az ökumenikusrnunkálkodásnak.

Katolikus "magán-ökumenizmus"

A katolíkus egyház ugylanakkor még bizalmatlanul nézett mínden olypróbálkozást, amely nem Rómát vallotta az egység központjának. A Faith

,and Order említeot küldöttsége járt XV. Benedek pápánál is, és kérle, csat-:lakozzék a mozgalomhoz, A pápa nem titkolta jóindulatát, de kitért a részvé­tel elől. így az, aki katolíkus részről az 1927-es Iausannei értekezleten jelenvolt, még nem lehetett hivatalos megfigyelő, és csupán az illetékes helyi fő­

pásztor engedélyével fedezhétte magát. Sőt ekkorra már készen állott, ibál'csak jó négy hónappal az értekezlet után jelent meg 1928 januárjában XI.

84

Pius pápa "Mortalium animos" kezdetű körlevele, amely elítélte az ökumeni­kus mozgalmat, és megtiltotta a katolikusoknak nemcsak a részvételt benne,hanem még la rokonszenv-nyilvánításokae is iránta. A körlevél - éppen nemalaptalanul - a hitelvekben való megalkuvással vádolta az ifjú mozgalomegyeis író képviselőit; egyébként jórészt Söderblom ellen irányult. Az evan­gélikus érsek igen zokon vette a megbélyegzést, de nem titikolrt,a reményét,hogy Róma szava ezúttal nem lesz az ügy befejezése, A bibliai Ábrahám mód­jára "remélte a remélhetetlent" (Róm 4, 18). Mert bizony ki hitte volna aik­korában, hogy alig néhány évtized múlva ellenkezőre változik az egyház állás­pontja, és előbb a SUIDt Officium, utóbb pedig egy egyetemes zsinat a Szent­lélek művét fogja üdvözölni az ökumenikus mozgalomban?

A Life and Work irányzatot míndenesetre veszélyesebbnek tekintette azegyház a Faith and Order-nél. Az utóbbinak 1937-es edinburghi értekezletealkalmával Róma tudniillik hozzájárult négy katolikus, megfigyelő [elenlété­hez, nunden bizonnyal az új bíboros államtitkár, Eugenio Pacelli befolyására.Pacelli 1939-Jben pápa lett, és már bemutatkozó körlevelében meleg hangonszólt a protestánsokról, és későbbi megnyilatkozásaiban is elismerte [óhisze­műségüket és őszinte igazságkeresésüket. Hívatalosan egyélőre más nem tör­tént, megindult azonban la katolíkus magán-ökumenizmus. Egyik legjelentő­

sebb képviselője a lausannel értekezleten résztvevő Max Josef Metzger németkatolikus pap volt, aki utóbb az általa 1938-ban alapított vallásközi UnaSancta béke- és egységmozgalom vértanúja lett: a hitleri rendszer sorozato­san letartóztatta, majd 1944-ben hazaárulóiként !kivégezte. lVIetzger igy nemértiette meg, hogyan diadalmaskodnak eszméi, amelyek miatt élete folyamánfelhőkben járó képzelgőnek tartották a "komolyabb" katolíkus egyháziak. Ter­veit 1939..es fogságából írott levelében XII. Pius pápa előtt is feltárta merész[avaslatkérit: az uralmi igénnyel nem gyanúsítható, alázatos, "szolgálló" egy'"ház gondolatát, a keresztény egység pápai bizottságának szükségességét és -­egyetemeszsínat összehívását. Épp ekkor tört ki azonban a második világhá­ború, és lehetetlenné tette az ökumenikus lépéseket a pápai székből csakúgy,mínt a nemkatolikus egységtörekvés részéről.

Egyházak Világtanácsa

A háboru befejeztével a nemkatolikusok azonnal cselekedni kezdtek,1946-han létrejött az Ideiglenes Ökumenikus Tanács, és állandó titkárságotszarvezett Genf székhellyel. A következő évben John D. Rockeieller bőkezű­

sége folytán megnyílf a Genf melletti Bossey-kastélyban az egységmozgalomtanulmányi központja, amely azóta számos 'tanfolyam és szakszerű kutató­rriunka színhelye volt míndmáíg, és katolikus tudósjelölteknek is rendelkezé­sere állt. 1949. augusztus 23-án, ,a Faith and Order és a Life and Work amster­dami közös kongresszusán megalakult az Egyházak Világtanácsa 150 egyházrészvételével, Vezető ideológusa és szervezője, a hollandi Visser't Hooft refor­mátus lelkész lett az első főtitkár. Szerepét 1966 végén az amerikai Eugen CaT­son Blake vette át.

A Világtanács időről időre (hat-hét évenkint) közgyúlést tart. Megbíráljaa titkárság addigi működését, és határozatok hozatalával megtervezi a tag­egyházak programját a következö közgyűlésig. A határozatok természetesencsak tanécs-jellegűek a tagegyházak számára. Két közgyiUés köz:tli. időben aVilágtlanács központi bizottsága évenkint ülésezik (1956 nyarán például ha­zánkban, a Galyatetön jött össze); sőt a tagmozgalmak külőn is tarthatnakértekezleteket: igy a Faith and Order 1952-ben Lundban és 1963-ban Montre­álban tartott, a Life and Work pedig 1966-ban Genfben.

A második közgyűlést az Egyesült Államokban rendezte meg a Vílágta­náes a Chicago rnellettí Evanstonban 1954-ben; a harmadíkar 1961-ben az in­diai új-Delhiben. Ez utóbbi alkalommal olvadt egybe, a Világtanáccsal az1921-ben alakult Nemzetközi Missziós Tanács, és itt jelentek meg elöszőr a

85

legnagyobb orthodox közősségnek, az omsz egyháznak küldöttei. Miután1964-ben a szerb egyház is felvételét kérte, a Világtanács tagjai köztjelenleg már valamennyi orthodox egyház képviselve van.

Az egységre-törekvés ekkora lendülete a katolikus egyházat is kimozdí­totta tartózkodásából. Az akkori tanításügyi főhivatal, a Szerit Officium1949-ben XII. Pius pápa akaratából Utasítást bocsátott ki az ökumenizmusról.Tartalmát ma már bátortalannak érezzük, akkor azonban nagy és határozottlépés volt előre. A katolikus egyház részéről első ízben ismeri el, hogy "aSzeritlélek kegyelme" működik a mozgalomban, nevezetesen az Egyházak Vi­lágtanácsában. Lehetövé teszi katolikus résztvevők küldését vallásközi talál­kozókra akár helyi, akár nemzeti, akár nemzetközi síkon. Ohaj tj a, hogy egy­házmegyénkint és szerzetenkínt szakképzett papi csoport álljon e célból ren­delkezésre. Ajánlja, hogy a különböző vallású keresztények együtt imádkoz­zák a Miatyánkot. Végül nyomatékozza, hogy mennyire fontos II katolikuspapság és a hívek szent élete, de főleg az alázatosság az ökumenikus munkál­kodásban,

Sajnálatos, hogy az egyre többet betegeskedő XII. Pius merészsége jelen­tősen megcsappant pápaságának vége felé. Gondolkozott ugyan az egyetemes7sin:ft összehívásán, de aggodalmai visszatartották tőle. Bizalmatlankodni kez­dettaz Egyházak Világtanácsa iránt is. Míg az 1952-es lundi értekezleten aSzeritszék három hivatalos megfigyelőjének oldalán több más katolikus ven­dég is ortt lehetett, addig a Világtanács 1954. évi evanstoní közgyűlésén márújra tilos volt nemcsak katolikus megfigyelők jelenléte, hanem még laptudó­sító papi személyeké is. A katolikus ökumenizmus próbálkozásaí akadoztak,főleg Eszak-Amerikában. Gyanakvás kísérte a protestantizmus iránt érdek­lődő katolíkus tudósok munkáját, és az egyháziatlanság vádja sújtotta azokat,

, akik a katolikus hittudomány megújhcdását rnerték remélni az elszakadt ke­resztényekkel folytatandó párbeszédtől.

Nagy fordulat

A gondviselésszerű változást XXIII. János pápasága hozta meg. Az újegyházfő - két emlékezetes beszédében - a protestánsok előtt ismerte el azt,amit régebben XI. Pius vallott meg az orthodoxok felé: a katolíkus egyházmaga is hibázott, és felelős a keresztények megosztottságáért. A püspökök avilág minden részében készségesen ismételték a pápa alázatos megnyilatko­zását. XX:III. János megengedte, hogy öt hivatalos megfigyelő - a katolíkusegyház részéről első ízben - részt vehessen az. Egyházak Világtanácsának1961~es közgyűlésén új-Delhiben. Végűl pedig bátran függetíenítette magáta XII. Pius aggodalmaiban osztozó vatikáni főhivatalok ídegenkedésétől, és1962-re összehívta az ökumenikus kérdések megvitatására is hívatetc II. va­ti:k"áni egyetemes zsinatat (1962-1965). A zsinati előkészületek során XXIII.János megszervezte a Keresztény Egység Titkárságát, amely a német AugustinBea bíboros elnökletével állandó szentszékí főhivatal1á lett; atrtkarsag a ka­tolíkus ökumenizmus hivatalos szerve, és képviselteti magát az Egyházak Vi­lágtanácsa mellett, A titkárság közvetítésével a nemkatolikus vallások képvi­selői megfigyelőkéntmeghívást kaphattak a zsinatra. Az első ülésszakon 49-envoltak, számuk a befejezésig 104-re nőtt. Szavazójoguk természetesen nem voltés fel sem szólalhaetak a zsinaton, de jelenlétük befolyásolta a tárgyalásokmenertét. Sőt nem is kellett beérniük a tétlen hallgatással. Bizonyos kérdések­ben az egységtitkárság megtudakoita véleményüket. A hivatalos zsinati kere­teken kívül szamos előadást tartottak Rómában, és sok őszinte barátságot kő­

törtek. A befejezés napjaiban maga a pápa - már VI. Pál - ökumenikus is­tentisztelet keretében szólt hozzájuk, és velük együtt imádkozotd; A zsinatutolsó rendes ülésének: napján Róma és Konstantinápoly egyidejűleg ünnepé­lyesen visszavonta az egymás ellen kilencszáz éve kimondott kiközösítéseket,és a két ősi egyház képviselői meghatottan váltottak egymással békecsóket.

86

A zsinatnek az ökumenizmus szempontjából legjelentősebb okmánya 1964.november 21-én született, amikor 2137 szavazattal 11 ellenében elfogadták akeresztény egységre-törekvésröl szóló határozatot. Az új törvény kezdőszavai

Unitatis redintegratio ("az egység helyreállta"), abból a Iatin nyelvű levélből

vannak véve, amelyet valaha, 1914 novemberében Gasparri bíboroshoz, XV.Benedek államtitkárához irrt a protestáns Robert Gm'diner, a Faith and Ordermozgalom lankadatlan világi apostola (t1924). Az ő szavait idézőjel nélkülidézt, vagyis mándenestül la magáénaik vallja a zsinat, és ily formában hajtjameg a katolikus lfi1üa zászlaját az ökumenizmus egykori nagy úrttörője előtt.

A zsinat ajánlja a közöls keresatény együttműködésta világ égető problémái­nak megoldásában, továbbá a katolikusok testvéri közeledését a többi keresz­tényhez, és tudományos sziruten egyenlő jogú felekként Iolytetoöt párbeszédű­

ket. Kellő keretek között megengedi még a közös istentiszteleteket is; de első­

sorban arra figyelmeztet, hogy a magunk katolikus házafáján teremtsünk ren­det, és hárítsuk el ezáltal is az egyiházunktól való idegenkedés okait. A 24 pont­ból álló határozat hazai kiadású magyar fordításban is hozzáférhető, így rész­letesebb ismertetésére itt nincs szükség.

A Szeritszék 1967-ben kibocsátotta az emlitett határozat elsö. végrehajtásiutasítását is. Ennek az Ökumenikus Vezérkönyv (Directorium) címmel emle­getett okmánynak legfontosabb részei az ístentísztelen kapcsolatokról szólnak.Jellegzetesebb szabályai, hogy a katolikusok ezentúl orthodox templombanis eleget tehetnek a misehallgatás kötelességének, továbbá hogy lelki szükségesetéri - az ílletékesegyházs vezetők megegyezése alapján - orthodoxoktólis elfogadhatják, vagy nekik is kiszolgáltathatják a gyónási feloldozást, a szens­kenetet és az oltáriszentséget. Bocsássák rendelkezésre templomaikart és teme­tőiket protestáns vagy orthodox istentisztelet céljára, ha a különvált keresz­tény testvérek rászorulnak, Egyházi ískoláíkban tegyék Lehetővé számukrais a maguk hite szlel'inrti vallásoktatást. Lelkészeiket idejében értesítsék, hahíveik katolíkus kórházakba kerülnek. Mindezeik máv hatalmas Iépések a kö­zeledés útján, hlÍs:l1en a zsinat eiLőtti katolákns erkölcstan-könyveik szeránt ha­lálos búnnék számított a nernkatolíkus vallási cselekményekben való tevé­keny részvétel (communicatio in sacris), a Szent Officium pedig - legutóbb] B98-iban - rendeletteltaltobta meg, hogy katolíkus betegápolók a másvallásúnagybeteg kívánságára elhívják saját lelkészét. Nem csodálkozhatunk tehát,hogy a hagyományos elszígetelödéssel ennyire szakíto Vezérkönyv, elkészülteután, csaknem egy telj'es évíg feküdt a Hsbtanításügyí Főhávatalnak, a SzentOfficium jogutódjánaik asztalán, míg Bea bíboros sürgetésére és a pápa hamarfoganatosított elhatározásából végre megjelenhetett.

Testvéri párbeszéd

XXIII. János a korszerűsödés (aggiornamento) pápája volt, VI. Pál in­kább a dialógusé. Ennek a testvéri párbeszédnek lehetőségeiről szól hatalmaskörlevele, az .Ecclesiam. suam" (1964. augusztus 6). Szavait tettei nyomaté­közzák. Jeruzsálemben máv 1964 elején találkozott az orthodox egyházak rang-

I első főpapjával. I. .4.thenagorász ökumenikus pátriárkával, sőt 1967 nyaránIsztambulban újra felkereste, noha ekkor már komolyan betegeskedett. Az1964. évi indiai, 1965-08 New York-í és 1968-as bogotal látogatása alkalmávalsem mulasztotta el a találkozást más egyházak vezető személyíségeivel. Rómá­ban víszorst ő fogadott nem-katolikus egyházi méltóságokat, így az anglikánegyház primáSát, Michcwl Ramsey canterburyi érseket, akivel közösen aláírtnyílatkozatot adott !ki, I. Athenagorász ökumenikus pátriárkát, I. Koren ör­mény katholikosz-t, Nikodim Leningrádi és novgorodí metropolitát, az oroszorthodox egyház külügyeánek intézőjét, III. Makáriosz érseket, ciprusi egyház­és államfőt, valamint Eugen Carson Blake-et, az Egyházak Világt'tnácsa főtit­

kárát. Míg az 1958-as brüsszeli világkiállításon a katolíkus egyháznak sajá,tpavilonja volt, addig az 1967-es montreáli világkiállításon már a vallások kö-

87

zöá pavilonjában rendezte a katolíkus egyház is a maga kiállítását, természe..tesen a pápa helyeslésével.

Ily előzmények közben merült f.el protestáns részről az a gondolat, hogyaz Egyházak Világtanácsának soron következő 1968-as közgyűlésére VI. Pálpápát is meg kellene hívni Uppsalába, sőt a svéd keresztény egység-liga tit­kára egyenesen azt ajánlotta, hogy apápát válasszák meg a Világtanács elnö­kének. Ezek azonban időszerűtlen eszmék, sőt voltaképpen károsak, mert han­goztatásuk visszariaszthatja a Világtanácsba való belépéstől azokat a nemjelentéktelen protestáns közösségelcet, amelyekben az ökumenizmus szellemejelenleg még nem otthonos.

A Világtanácsnak ez az immár negyedííc közgyűlése Söderblom egykoriérseki székvárosában, Uppsalaban ülésezett 1968. július ll-től ID-ig. Eddigeléez volt a legnagyobb ökumenikus összejövetel: 232 tagegyházat 300 küldöttképviselt. Kívülük [elen volt még 15 küldött az úgynevezett testvér-ezerveze­tek részéről, amelyekkel a Világtanács jóviszonyt tart, valamint 65 hivatalosmegfigyelő (felszólalási joggal, de szavazat nélkül) és még számos szólásra nemjogosított megfigyelő, továbbá 65 hivatalos vendég, végül 165 meghívott 'ta­nácsadó, köztük katolikusok is, mint Jan WiUebrands püspök, a vatikáni Egy­ségtiJtlkálI1ság főtitkára és az angol Barbara Ward (Lady Jackson). Mindez, aVHág,tanácshiv;atalnoki karát és a sajtótudósítók seregét is hozzászámítva,több, mint kétezerfőnyi gyülekezet volt, amely számosság tekintetében vete­kedett a II. vatikáni zsinattal, ,persze annak hitbeli egysége és a tagjaitól el­ismert döntő tekintélye nélkül. Kellő elhelyezésükre az újonnan épült nagy­szerű Fyris-sportcsarnokra volt szükség,

Míg az előző közgyűlés a világ egyik legszegényebb részén, Indiában zaj­lott le, a mcstaní talán a legrendezettebb és legjobban bővelkedő országábanült össze. Ez az összefüggés sugallta, hogy a napirenden olyan tárgykörök SZI€­

repeltek, mínt a világ gazdasági és társadalmi fejlesztésének. a nemzetköziigazságosságnak vés békének meg a keresztény élet új stílusának problémái.Míndezek - erkölcsi vonatkozásuk miatt - a legteljesebb értelemben vettvallási feladatok közé számítanak a mai keresztény ernber szemében, 'I'árgyaltszonban a közgyűlés hagyományosabban vallási kérdésekről is: a Szeritlélekés az egyetemes egyház kapcsolatáról, Isten szolgálatáról az elvilágiasodó tár­sadalomban és a missziók megújhodásáról. így az összejövetelt nemcsak a ke­resztény szeretet; hanem a keresztény hit nagy megnyilatkozásai közé is kellszámítanunk.

Ez v01t különben a Világianács első olyan kőzgyűlése, amelyen a rómaikatolikus egyház is hallatta szavát, mégpedig nemcsak a tizenöt hivatalos meg­figyelő révén. A pápa a közgyűléshez küldött levelében - amelyet Bea bí­boros levelével együtt tiszteletbel fel is olvastak - hangsúlyozta, hogy a ró­mai 'egyház képviselete "a legszerencsésebb módon erősíti meg az együttmű­

ködés kiszélesítésének kölcsönös szándékát az Egyházak Világtanácsa és a Ka­tolrkus Egyház között. Jelenlétük kifejezi azt az élénk érdeklődest is, amelybennünk él az Önök kongresszusa iránt."

A Róma-küldötte megfigyelőket a tetszésnyilvánítás áradata fogadta. Másegyházak küldöttei újra hangoztattak, hogy csakis a katolikusoknak, mínc te­kintélyben és elterjedtségben a világ első egyházanak tevékeny részvételeszerzi meg a Világtanácsnak azt a megbecsülést és hitelt, amelynek még hí­jával van. A katolíkus megfigyelök szóvivője Roberto Tucci jezsuita atya volt,a római CiviUa Cattolica folyóirat főszerkesztője. Egyes nyilatkozatai viharostetszést aeattak, és nagy sajtóvísszhangot keltettek. Kijelentette: "Az ökume­nikus mozgalom középpontjában nem állhat más, csakis Krísztus, aki ,a Szerit­lélek rnűködésének közvetítésével hiv mindnyájunkat a teljes egységre, a bűn­

bánac útján. Az összes kereszrtények egysége Krísztus egyetlen egyházábanmég a mi katolikus szemléletünk szerírrt sem lehet az egyik egyház győzelme

a másik fölött, hanem csak Krísztus győzelme a mi megosztottságaínk fölött,

88

és a mí Krisztushoz-fordulásunk mindannyiunk hűségében a Szentlélek sugal­Iataí iránt, amelyek ma még előre nem Iátható utakra vihetnek bennünket,mínt ezt megtanulriattuk mal' a legutóbbi évek tapasztalatából . .. A katoli­kusok ma mar nem tekintik magukat kívűlállóknak, közömbös vagy csupánkívancsiskodó szemlélőknek, de még kevésbé képzelik magukat az igényesbíráskodó szerepéoe, Igazi partnerek, akik elkötelezik magukat a közös, test­véri egység-keresésre, Azt az egységet keresik, amelyet Krisztus akart egyhá­zának: ... A római egyház senkire sem akarja ráerőltetni a maga egyházcanát,PUSZitán azzal az óhajjal terjesziti a többi egyház elé, hogy vegyék komolyan,vitássák meg, sót biratl.j.ak is meg Isten igéjenek fényében. Mert a római egy­ház meg Vian győződve arról, hogy nagyon is van mível hozzájáruleia az egy­ségre-törekvő párbeszédhez,"

Ilatározatok

A közgyűlés hangadéi természetesen nem a katolikus megügyelök voltak,hanem az orthodoxoik,az anglikánok és az evangélikus egyházak küldötteí,Kilenc katolikus hittudóst azonban beválasztottak a Faith and Order szakhi­zottsagba, igényt tartva munkájukra javaslatok kidolgozásában. A közgyűlés

egyhangúan elfogadta la faji gyűlölködés és részrehajlás elítélését. Határoza­tort hozott többek közt arról is, hogy támogatja, az Egyesült, Nemzetek erőfe­

szítését a feszültségek békés megoldására. A közgyűlee kinyilvánította, hogyaz emberiségnek rendszer-módositással kell kiküszöbölnie a világ jelenlegimegoszlását 'szegény és gazdag, éhező és "dúskáló országokra. A születésszabá­lyozás kérdésében további tanulmányozast tartottak szükségesnek. Megjegy­zendő, hogy nem egyszerűen arról a családtervezésről volt szó, amely a házas­társak Ielíciismeretí kötelessége, hanem a módszerek különbségtétel nélkülIi.alkalmazásáról és a hatósági beavatkozásokról, amelyekhez például India fo­lyamodik. .f,. katolikusok nem vehettek rés~ta szavazásban, de álláspontjukköztudomású voLt a zsinat tanításából és a pápa Populorum progressio körle­veléből. Míg a protestáns egyházak képviselőinek jórészle .nagyjából egyetér­tett az állami program támogatásában, az orthodoxok határozottan szembefor­dultak vele. Helytállásuk - ha döntően nem is befolyásolhatta -, bizonyárabátorította a pápát a Humanae vitae körlevél nyilvánosságra hozatalában,amely tíz nappal a közgyűlés bezárása után történt meg.

Az összejövetel nem nélkülözte az elgondolkodtató mozzanatokat, Jeligé...jét a Jelenések könyvéből választotaák: " íme, megújítok míndeneket!" (Jel21, 5). Erről szólt a megnyitó szeritbeszéd is, amelyet Martin Luther Kingmondott volna el, ha előzőleg hivatástudatának vértanújává nem lesz. A köz­gyűlés idején a fdatalség is szólt, sőt cselekedett. Harminc föískolás vállaltaa nyolcvan kilométeres gyaloglást Stockholmból Uppsaláoa-az ifjúság követe­lésének kinyélvénításéra, hogy törödjenek a világ legégetöbb problémáival..Szintén a fíatalos türelmetlenség megnyilatkozása volt, hogy a testvéri egybe­tartozás jeléül lelkesi protestánsok megáldoztak a katolíkus mísén, és hogy egykatolikus csoport úrvacsorát veet protestáns lelkész kezéből. Míndezek, ha nemis követtek el burkolt hittagadást, míndenesetre súlyosat vétettek a saját egy­házuk fegyelme ellen. Tettük azonban - a tüntető gyalogmenethez hason­lóan - az elégedetlenség kifejezése volt az idősebbek gátlásosságával és kése­delmeskedésével szemben, egyúttal pedig keserű lecke a hívatalosaknak, hogyaz eddígi állásrpontoknál míndenképpen tovább kell haladniuk az egység útján.

A töraénelrm fejlődés márís túlteljesítette Söderblom merész reményeit,és a jövő még váratlanabb fordulatokat hozhat, 00 lélekben fiatalok mara­dunk. Ennek az oly szükséges örÖK ifjúságnak beszédes jelképe Söderblomsírhelye, amelyet míndmáíg napról napra friss virág borít az uppsalai székes­egyház szentélyében.

89

THOMAS MERTON (1915-1968)Mínden élet, külső és belső történéseiben egyaránt, Istentől megkomponált

művészi egész. Idelenn persze, és kívülről nézve, sokszor még a halál záradékantúl sem tudjuk jól kiolvasni kottajegyeit; de néha a döobenetíg világos ésmegragadó ez a benyomás. Igy vagyunk a most elhunyt nagy aszketikus író:Thomas Merton esetében. Részarányos élet - huszonhat evet töltötrt a világ­ban, bűnben és keresésben, huszonhetet szerzetben, Isten és ember fenntartásnélkülí szolgálatában. Következetes vélet: végig nagyigényű és nagyarányú,és végig az írói hivatásnak él. "Szenzációs" élet: ifjúkori kalandjaival és ra­dikális visszavonulásával egyként csemegéje a dramára és látványosságra éhesnagyközönségnek. Öt magát érintette ez megtérese után a legkellemetleneboüí."lVli a cethalat becézgetjük - írja papi naplójában. - Jónás elhagyatva úszika mélytengerben, De a cetnek meg kell halnia. Jónás halhatatlan." A cethal­kaland mögött azonban ott a prófétai hivatás. Aki egyszer belekerült Mertonhíres önéletrajzának, a Hétemeletes hegynek (The Seven Storey Mountain,1948) a sodrásába, akármiért nyitotta is ki a könyvet, meg kellett éreznie,hogy itt egy őszinte testvéri lélek és igazi író szól hozzá _. hozzá is - az életértelméről és boldogságáról. Ez a könyv századunk egyik nagy műve, a szóeredeti értelmében; ahogy a költő mondja: "Több mint írás: jócselekedet,"

Csakugyan lebilincselő követni ennek a kielégíthetetlen vándornak a lép­teit, fölfelé a "hegy"-re. A Pyreneusok tövében, Pradesben születík. Apja új­zélandi származású festő, anyja amerikai ; gyermekkora, nevelkedese követ­kezetlenségnek és következetességnek ugyanolyan furcsa keveréke, mínt iké­sőbbi pályafutása. Fiatal fejjel keresztül-kasul járja a fizikai világot, ide-odautazgatva Európa és Amerika közt - és a szellemit, keresztülmenve a korrninden v:álságán és áramlatán. Anyagi gondjai, morális g,átlásai nincsenek- "övé a világ". És az eredmény? Spleen, erkölcsi rnocsár, belső hajótörés,vergődő elégületlenség. Sokáig teljesen és tudatosan hitetlen. Mikor az iskolaiistentiszteleten a Credót imádkozzák, ő összeszorított szájjal ismétli magában:"Nem hiszek semmiben." Anyja haláda vagy saját életveszélyes betegsége ide­jén sem jut eszébe imádkozni. Az első irodalmi élmény, amely a lélekkelhozza kapcsolatba, William Blake költeményei. Később a szintén konvertitaangol jezsuita költő, Hopkins tesz rá maradandó hatást. Rómában a templom.látogatások esztétikai élményein át kap nagy kegyelmi indításokat és veszikézbe először az Evangéliumot. Néhány jóbarátjával szenvedélyesen keresikaz igazságot és a tiszta szépséget; amelyik éppen előbbre jut, megosztja ta­pasztalatait a többivel.' Sokait köszőnheteót nekik .- később meg azok neki.Huszonhárom éves korában megy először szentmisére, 1938 őszéri megkeresz­telkedik, elvégzi első szentáldozását. Míközben meglehetősen tájékozatlanul ésügyetderiül botorkál új életében, valahonnan önmagán túlról színte parancso­lólag bontakozik benne a vágy: pappá, ezerzetessé lenni. A ferenceseket találjalegvonzóbbnak. Jelentkezík - az újkeresztényt elutasítják. Mégis az sktívélet? ... A New York négernegyedében létesített "Barátság Házá"-ba hívjákdolgozni. Amikor azonhan 1941 nagyhetében a Kentucky állambeli trappistakolostorban végez lelkigyakorlatot, azonnal megérzi: ez az a pont, ahol meg­találhatja helyét a világban. "Biztos benne, hogy éppen trappista akar lenni?"- kérdi a bölcs lelkiatya, akinek feltárja lelkét, és ő ezt feleli: "Atya, min­dent Istennek akarok adni." Míndőssze fél év telik el - igaz, a belső időt nemkronométerrel mérik , s ezeknék a hónapoknak vívódásai talán legnehezebbkorszaka életének.,... és Merton, jónéhány kilónyi elégetett és elajándékozottkézirattal a háta mögött, újból, most már véglegesen kopogtat a Getszemánirólnevezett Míasszonyunk apátság kapuján.

A kapu feltárul előtte és ő eltűnik a fehérruhás ezerzetesek szígorú fe­gyelmű kőzösségében. Természetesen azzal asnándékkal, hogy mínt egyszerű,

becsületes, "közönséges" szeezetes él itt haláláig. Sőt - hisz természetünk nem

90

változiJk azzal, ha ellenkező elője1et kap - ugyanolyan telhetetlenséggel, mínteddig a világot seürcsölte, veti most magát a magány, a lelkiélet, az Istennelvaló együttlét megtapasztalásába. Évekig kísérti az a gondolat, hogy a mégszígorúbb és magálnyooabibkartauzí rendbe lép át. Elöljárói,ahelyebt, hogykívánsága szeríntí különleges életmódot biztosítanának neki, aZlt óhajtják,hogy - írjon, Vagyis térjen véssza ahhoz a hivatáehoz, amelyről lemondott.Mert az Isten következetes. O Thomas Meetont írónak teremtette - és mittudhatott ebből a hiVJaltásból eddig beteljesíteni egy huszonhat éves fiatalem­ber, akit elfoglalt saját léte értelméneik keresése? A teljesedés most vár rá, arenden belül.

Furcsa és paradox helyzet! A nehézségeik egész sorát rejti magában. Min­denekelőtt meg kell keresnie élete új tartalmához a sajátos klifejezési formát.A versírást diákonussá szentelésével egyidőben abbahagyja: belátja, hogy nemígazí költő, ViBzOOlt megéríelödfk benne annak ra nagy nyilvánosgyónásnak aszándéka, ami lényegében az önéletrajza. És megérti: az a hivatása, hogy 13­tenről és a vele való benső kapcsolatról írjon az embereknek. Csakhogy sze..rencsere igen szabetosak az esetétakai fogalmai: "Egy Isten szeretetéről szólórossz könyvakkor ís rosszkönyv marad, ha Isten szeretetéről szól. Sokan amgondolják, hogy ha Istenről írtak, máris jó a kőnyvük. Az emberek kézbéve­szik ezeiket a könyveket és így szólnak: Ezek azt állitják, hogy hísznek Isten­ben. Ugyan mit érhet a hitük, tha nem tudnak ennél jobbat mondaní róla!" Alelki író hlÍva~a pedli.g még sem teológiailag, sem gyakorlatilag nincs fel­készülve. Hosszú éVIeIk kínlódása, belső egyéni fejlődés és sok-sok összetépettpapírlap kellett ahhoz, hogy azzá váljék, akinek most ismerjük: kontinensé­nek és egy kicsit laz, egész világnaik a tanítójává.

Ujabb problémák adódnak, amikor önéletrajza közismertté teszi nevét,magával hozva a népszerűség mínden fény- és árnyoldalát. "Hiszen végire is-- irja - egy trappista hráJ1lalt fordított a világnak, A nyilvános siker neki ki­kerülhetetlenül olyan, minrt a csatavesetés, Rá kelJ:ettt jönnöm, hogy az istenigondviselés terveiben nincs csatavesztés, és a népszerűség is az alázatosségtáplálója lehet." Amikor postája már nagyon megszaporodott a világ mindenrészéből, kártyákat nyomatott és ezek szövegében megmagyarázta: mint trap­pista nem folytart magáníevelezést, viszont ígért: imádkozni fog míndazokért,akik hozzá fordulnak. "Az ígéretet megtartottam."

De az életforma és a hivatás közti feszültség' lényege mélyebb. A szemlé­lődő szemetes világtól elvonultan él - az írónak a világ ütőerén kell tartaniakezét, különben művészete "kedves játékká aljasul, a kor nagy érdekeitől kü­lönválva." A szerzetesnek magányra van szüksége - az írónak emberi társa­ságra és nemosak mélységí, hanem szélességi irányban is élményekre, Ez afájdalmas feszülés a kettős hivatás mélyrétegei közt volt az Ő saját külön kis"Getszemáni"-ja, ez rtresZIÍ olyan emberivé, szavahihetövé és tanulságossá írá­sait. És amikor eljutott odáig, hogy Isten akarata gyanánt nyugodtan vállaltaezt,aik:kor let.rt igazán éretrt ernber és érett író - hisz van-e érlelöbb az Istenakaratából válla1t belső gyötrődésnél? Sajátosan lebegő egyensúíyí helyzet ez,egyálItJal.án nem a "szokViányos" szerzetesí életforma: a lélek istenbemerült ma­gányát állandóan ostromolja a "világ", könyvekkel, levelekkel, problémák­kal i és ő, amikor megérlelődík benne valamire a válasz, a szerétet sürgetésérekilép magányából. s egy új könyvvel, v:agy akár egy utazással tesz tanuságotróla, hogy nagyon is Vian mondanívalója annak a világnak, amelyben már nemél ugyan benne, de amelyért továbbra is él.

VHághírű könyveiben lényegében ugyanazt mondja el, amit mínt noví­cíusmester igyekezett ra fiatal jelölteknek hozzáférhetővé tenni, ugyanazzal azegyszerű közvetlenséggel, józan művészi és aszketikus mértéktartással, nem­egyszer a humor egy-egy villanásával. Hogy csak a legjavát említsük: A szem­l~lődés magvai (1948), JÓnás jele (szerzetesi naplója, 1952), Senkisem szi­get (1955), Gondolatok a magányban (1956), eZet és életszentség (1963), és az

91

a !könyv,amelyből a Vigilia jelen számában talál szemelvényeket az olvasó:Lelkivezetés és elmélkedés. A címek már sűritik a mondanívalót. A szemlé­lődő élet és egyá1Jta1án a keresztény élet alaptényezőiről van állandóan szó:Isten kegyelme, ebbe való belekapcsolódásunk a Legkézenfekvőbb módokon:Imával, odaadással, napi kötelességeink' hűséges teljesítésével; közösségünk azEgy1~ban, felelősségünk a kereszeény küldetés: az emberibb és istenibb éle­tért folytatott iharc vállalásában. Nem úgy, hogy belefúlunk a tevékenység­be - roncs nálénál szígorúbb kritikusa Amerika őrült hajszájának, s nekiigazán mínden joga megvolt ehhez - hanem úgy, hogy oolt>ekezünik kegye­lemmel és, ezt sugározzuk tovább, a magunk Istenben kitéljesedeibt embersé­gével meggyarapítva, ameddig hatósugarunk terjed. Könyveineik roppant nép­szerüsége mutatja.vrnire van az embernek napjainkban égető szükségük: egy­szerű, őszinte és főleg hiteles, élettel-pecsételt információkra a keresztény élet­formáról és arról: mí tesz gyakorlatilag nyugodttá, boldoggá, kiegyensúlyo­zottá - olyanná, amíröl ennek az írás közben velem szembenéző okos és me­leg kifejezlésű arcnak világító mcsolya tanúskodik.

Míndíg érdeke1ték a kelem vallások, előbb ismerkedett meg velük, minta kereszténységgel; sajátságos módon egy buddhista szerzetes hívta fel a fi­gyeimét Szent Agoston és Kempis olvasására. Utolsó müve pedig 19l37~ben

Misztikusok és Zen-mesterek címmel jelent meg. Szívvel-Iélekkel kapcsolódottaz ökumeníkusförekvésekbe. Nemrég a buddhisták meghívására keletre uta­zott, hogy előadásokat tartson a katolíkus aszketikáród és rnisztíkáról és egyen­gesse a nagy világvaillások közeledését, Bangkokban éppen a dalai 1ámávalkészillt találkozni, amikor az élet Ura egy nagyobb találkozóra srzólí'ÚOtta ­ugyanaznap, mint a nagy protestáns teológust, Karl Bart/wt. Halálos áram­ütés :tett pecsétert mísszáójára és egész földi működésére -- és nekünk mostpapi naplójának befejező sorai, járnak az eszünkben :

"Mikor a királyi nap megjelenik, egy-iElgy harmatcsepp zafírként eséllogföl a füvön, és a levelek megrezdülnek. amint némán velszáll róluk egy ki­röppenő galamb."

Kardos Klára

•

Thomas Merton

LELKIVEZETÉS ÉS ELMÉLKEDÉS

Egyesek hajlamosak azt gondolni, hogy a lelkivezetés az ember lelki tevé­kenységeinek irányitása, ez a terület pedig életünknek egy ~is része vagyrészlege. Úgy megyünk el a lelkivezetőhöz gondoztatrii a lelkünket, minrtahogyafogorvoshoz megyünk megcsináitatni a fogunkat. vagy a borbélyhozhajat vágatni. Ez teljesen reves. A lelkivezetőnek az egész személyiséggel vandolga, mert a lelkiélet nemcsak az elmének, vagy az érzéseknek, vagy "a lélekcsúcsának" az élete, hanem az egész személyíségé. A lelki ember (pneumatikos)olyasvalaki, akinek egész életét, minden téren és mínden tevékenységében,lelkivé emelte a Szeritlélek működése, akár a szentségek által, akár személyes,belső íhletéssel. Ráadásul a lelkivezető számára a teljes személyiség nem egy­szerűen az egyént jelenti, hanem Isten fiát, másik Krísztust, aki a teljes isten­hasonlóság helyreállítására törekszik Krisztusban és Krisztus Lelke által.

Lelki ember az, aki "akár eszik, akár iszik, akár másvalamit tesz, míndentIsten dicsőségéve cselekszik" (1 Kor. 10, 31). Ez megint nem azt jelenti, hogypusztán elvont szándékiként táplálja gondolatában Isten. megdicsőítését. Aztjelentii, hogy mánden cselekedetében szabad a hagyományos rutin felületes

92

gépezetétől, hogy míndenben, amit tesz, szabadon, egyszerűen, önként cse­Iekszik, szívből jővően, szeretetből.

Nem kell abba a hibáiba esnünk, hogy a lelkivezetést egy különlegeselit számára fenntartota fényűzésnek gondoljuk. Mert ha - mínt Eric GilJlmondta - "mindenemiber külőnleges fajta művész", akkor talán az is igaz,hogy mánden embernek különleges, sőt veszedelmes hivatása van a legmaga­gasabbrendű remekmű: az életszentség létrehozására. Innét egy orosz sztarectaláló mondása, míkor fölrótták neki, hogy elpazarolja idejét, mert komolytanácsoikat ad effY öreg parasztasszonynak pulykáí gondozáséban. "Egyálta­lában nem - válaszolta - neki az egész élete azok a pulykák." A lelkivezetéstehát az egész embernek szól, életének konik,rét körülményeiben, bármilyenegyszerűek is azok, Nem arra való, ihogy az, önsanyargatás és a vezeklőöv re­latív érdemeit VIi;taitgaSiSák, és azt méricskéljék, elérte-e már valaki la "nyugalmiimát", vagy nem.

A lelkívezetés egész célja az, hogy behatoljon egy ember életének felszínealá, eljusson konvencionális gesztusainak és viselkedésének kulisszái mögéés felszínre hozza belső lelki szabadságát, legbensőbb ígazségát; vagyis azt,amit krisetushasonlósagnak hívunk a lelkében. Ez teljességgel természetfö­lötti dolog, mert a belső embemek 'HZ automatizmustól való megváltása min­denekelőtt a Szenélélek műve. Azt a Ielkivezető egymagában nem teheti meg.Az ő szerepe: megállapítani, mí igazán lelki a lélekben, és azt fejlődésre biz­tatni. Meg kell tanítani másokat arra, hogy ,.megkülönböztessélk" a jó él rosszhajlamokat, elválasszák a gonosz lélek sugallatait a Szentlélekéitől, Lelkive­zető tehát az, aki segíti a másikat abban, hogy felismerje és kövesse életébena kegyelem sugallatait és így elérkezzék Isten akarta céljához.

Az első, ami az ígazi lelkivezetéshez szükséges: normális, spontán emberiviszony. Nem szabad azt föltételeznünk, hogy valamiképpen "nem természet­fölötti", ha könnyedén megnyílunk egy vezető előtt és bizonyos jóleső, fesz­telen családiasság légkörében társalgunk v,el,e. Ez segíti a kegyelem művét:

ez is egy példája a természetre építő kegyelemnek.Paradox tény: azok, akik la természetfölötti 'életre vonatkozó elméletük­

ben a leQ)sz~gorúbban "természetfölöttiek", gyakorlatban néha a ,.leg1:errnésze­tesebbek", Azt képzelni, hogy a hit csak emberilee visszatetsző helyzetekbentud működni, és, hogy csak azok a "természetfölötti" elhatározások, amelyeketa gyónó Iázítónak, vagy zvakorlatílaz lehetetlennek talál, annyit jelent, minfmegbíüsítaní a lelkivezetés egész célját. Egyes vezetők. azzal az ürüggyel,hogy teljesen "természetfölötti .elvek" szerínt cselekszenek, zsarnoklak és ön­kényesek. Megeng,edik maguknak, hogy ne ismerjék gyónóile egyéni szük:sép-'eités gyöngeségeit. vagy elnézzenek fölöttük. Szabvány-feleleteik vannak, "ke­mény mcndások", amelyek, nem tűrnek kivételt vagy enyhítést, és míndiaugyanazok, függetlenül attói, meanyíben változtatják meg az esetet a körül­mények. így kiélik magukat abban, hogy titokban engednek agresszív öszrtö­neiknek,

Nyilvánvalóan föl kell készülnünk rá, hogy olyan dolgokat hallunk, ame­lyeiket nem szeretünk, és olyan igényekkel találkozunk, amelyek maglasrendű

követeléseket támasztanak irántunk. Készen kell lennünk az áldozatra, :es 'cl

jó vezető ezen a téren nem fog tétovázni, ha úgy hiszi, hogy ez Isten akarata.Csakhogy a lelkiség ef!Y bízonyos fajtája sajnos elvszerű határozottságga[

önkényes és érzéketlen, A lelkiélet alaptételének azt V1eszi, hogy mínden Lelketmeg kellalázní, ki kell ábrándítani és le kell tömi; hogy mínden spontánvágy gyanús, pusztán spontán volta miatt; hogy minden egyéni jelleget lekell nyesní és a lelket másokkal abszolút, gépies egyformaságba kell juttatni,ugyanabba a képzeletbeli kategóriába. Az eredmény: "áldozatirobotlelkeJk"serege, amint görcsösen halad gyakorlatról-gyakorlatra, titkon gyűlélve az

93

egészet és korai halálért fOlhá.slJkodva, közben "felajánlva" ezt is, nehogy kár-barnénjen. .

Az ilyen vezetésnél persze a semmilyen is többet ér. Ez méreg a vallásoséletnek.

Mit várhatunk rendes körűlmények között a lelkivezetéstől? Minden bi­zonnyal sok segítséget ad, de ne képzeljük, hogy csodákat tesz. Egyes emberekúgy látszik azt gondolják, olyan lelkivezetőt kellene találniok, aki egyetlenszóval mánden problémájukat eloszlatja. Nem vezetőt keresnek, hanem csoda­tevőt. Valójában igen gyakran fordulunk máshoz olyan problémák megoldásá­ért, amelyeket magunknak kellene megoldanunk, nem is annyira a saját böl­csességünkkel, mínt inkább naglelküségünkkel: szembenézve azokkal a tények­kel és kötelezettségekkel, amelyek számunkra Isten akaratát jelentik. Az em­beri természet azonban gyönge, és ha olyasvalakitől kapunk figyelmes támo­gatást és bölcs tanácsot, akiben megbízunk, gyakran képessé tesz arra, hogytökéletesebben elfogadjuk, amit homályosan már úgyis tudunk és látunk.Lehet, hogya vezető semmi olyat nem mond nekünk, amit már ne tudnánk,de nagy dolog, ha segít legyőzni habozásunkat és megerősíti nagylelkűségün­

ket az Úr szolgálatában. Sokszor viszont olyan dolgokat ad tudtunkra. amiteddig képtelenek voltunk meglátni, pedig majd kiszúrta a szemünket. Míndenbizonnyal ez is nagy kegyelem, hálásnak kellene lennünk érte.

Mit nem fog elérni a jó lelkivezető? Nem fogja egy kézmozdulattal való­sággá varázsoini határozatlan, nem öntudatos óhajtozásunkat a tökéletességután. Nem fog képessé tenni arra, hogy elérjük, ami után "kívánkozunk", merta lelkiélet nem a tökéletesség' "kívánásán" fordul meg. Az emberek igen gyak­ran azt gondolják: mindössze egy létkivezető megerősítésére van szükség, ésa "kívánság" máris "Isten akaratáva" alakul, Sajnos az alkímiának ez a faj­tája nem hat, és aki ezzel próbálkozik, csalódni fog.

Gyakran megtörténik, hogy "jámbor lelkek" rosszirányú komolysággalfogják fel "le1kiéletüket". Minden bizonnyal komolyan kell keresnünk Istent,- ennél mí sem komolyabb ügy. De nem kell állandóan méelcskélni a hala­dásra fordi,tOltt erőfeszítéseinket, és nem kell túlzott figyelemmel kísérni "lelki­életünket". Egy;eselkazon panaszkodnak, hogy nem tudnak Vleze<tőt találni.Pedig valójában részük van abban a vezetésben, ami csakugyan szükségesnekik, de nem tetszik a rendelkezésre álló vezető, mert nem hízeleg őnbecsü­

Iésüknek, vagy nem táplálja önmaguk felől alkotott illúziókat. Szóval olyanvezetőt kivánnak, aki segédkezet nyújtana hozzá. hogy tetszelegjenek sajátmagukban és erényeikben, nem pedig olyat, aki kitépi őket önszeretetükből

és megmutatja nekik, míkérrt szabadulhatnak meg a folytonos magukkal­törődéstől és saját csíp-csup ügyeíktől, hogy Istennek és az Egyháznak szen­telhessélc magukat.

MJJtkel1 tennünk? Hozzuk kapcsolatha a vezetőt igazi énünkkel,ahogyantőlünk teldk, és ne féljünk betekintést engedni neki abba, ami a hamis énünk­ben hamis. Ez bizonyos oldott, alázatos megatartást kíván, önmagunk kiszol­gáltatását, lemondást arra irányuló öntudatlan törekvéseínkről, hogy fenntart­suk a látszatot. Meg keH ismertetnünk a lelkivezetővel, mit ,gondoG.unk, mítérzünk és mít kívánunk igazában, akkor is, ha mindez nem válik dicsőségünkre.

Amennyire CSIak tudunk, egészen nyíltnak kell lennünk indítékainklat illetőleg.

Nagy kegyelemforrás már maga az az erőfeszítés is, amibe annak beismerésekerül, hogy nem vagyunk olyan önzetlenek, vagy olyan buzgók, amilyenneklátszani szerétnénk. Tehát a lelkivezetőhöz az alázat és bűnbánat szellemébenkell közelítenünk, készen nrra, hogy olyan dolgokat valljunk meg, amelyekreigazán nem vagyunk büszkék! Vagyis le kell tennünk minden harctasságunk­ról, meg kell szabadulnunk önvédelmi, öntgazoló öeztönünktől, rnert ez magá­ban véve is. súlyos akadálya a kegyelemnek a lelkivezetővel való kaposola­tuntkban.

A rendes lelkivezetés igényelte lélekföltárás föltételezi a ráérős nyugalom,a barátságos, őszinte és kötetlen társalgás légkörét, személyes meghittségalapján.

A Ielkívezető olyan .ember, aki ismer és rokonérzéssel van, engedményekettesz, megérti a körülményeket, nem siet, türelmesen és alázatosan várakozikIsten cselekvésének jeleire a lélekben. Nemcsak ezzel vagy amazzal a sürgető

problémával. ezzel vagy azzal a bűnnel foglalkozik, hanem a léileik egész éle­tével. Nem csupán tetteink érdeklik. Sokkal inkább lelkünk alapmagatartésaí,legbensőbb vágyaink, az, hogy hogyan viselkedünk a nehézségekben, hogyanválaszolunk jóra és rósszra. Egyszóval énünk érdekli, egész egyedülálló mivol­tában, szánandó nyomorúságában és lélegzetállító nagyságában. Az igazi vezető

sohasem szűnik meg áhítatos tiszteletet érezni' egy személviség; egy halhatat­lan lélek jelenlétében, akit Krisztus szerotett. legdrágább Vérében mosott megés Szerétetének szentségével táplált. Ez la személyiség misztériuma iránti tisz­telet jellemzi a valódi lelkivezetőt. a józan értelemmel, az imádság adományá­val, a türelemmel, a 'tapasztalattal és arokonérzéssel együtt.

Persze - mánt ahogy Szent Terézia rámutat -- a teológiában is jártasnakkellene lennie. De semmiféle teológiai tanulmány nem adhatja meg valakineka lelki megkülönböztetőképességet, ha hiányzik belőle azalázatból és szerétet­ből fakadó tisztelet a leiLkek iránt a maguk egyszeri mivoltában.

A lelkivezető nyújtotta igazság világossága néha önmagunk ellenére ke­resztülhatol öntudatlan fegyverzetünkön. Olyasmit mond, ami mélyen meg­zavar. Először talán lázadunk ; azt hisszük, homoly hibái követett e~ és nemért meg minket. Úgy gondoljuk, hogy mindannak. amit mond, békét kell árasz­tania belénk - ez a mostani állítása pedig mélységes zavart kelt bennünk!Kísértésbeeshetünk, hogy visszautasítsuk döntését, és ne vegyük figyelembetanácsát, sőt egészen otthagyjuk.

Ilyenkor résen kell lennünk önmagunkkal szemben. Lehet, hogy Istenvilágosságának ánunk ellent. Lehet. hogy olyan kegyelem elfogadását utasítjukvissza, amely e~ész életünket át fogja alakítani. Lehet, hogy ama "meg'térések"egyikének küszöbén habozunk és fordulunk ViSSZla. amelyek a lelkiség egészenúj szintjére és a Krísetussal való mélyebb bensőségre vezetnek. LegyüD!k na­gyon óvatosak, ha haragszunk lelkivezetőnkre. Vizs0."áljuk meg, nem tud­nánk-e elfogadni, amit rnondott. akármilyen helytelennek is látjuk. Legalábbispróbáljunk meg ,együtthaladni vele és megnézni. mi jön ki ebből.

Egy kevés jóakarat, egy kicsi hit és Istenhez intézett alázatos imádságképessé tehet arra. amit lehetetlennek láttunk, és meglepve tapasztaljuk, hogyhirtelen szirrte csodálatos változás történt az életünkben. Még ha maga a vezető

balkezes vagy erőszakos volt is, Isten nagy kegyelmekkel jutalmazhatja a mialázatunkat és jóakaracunket.

Ha egyszer a vezető és gyónója megismerte egymást. a vezetés rendszerintbékésen, eseménytelenül folyik hónapról-hónapra, évről-évre. Nagy problémákl itkán merülnek föl. Kevés a nehézség. Ha előfordul ilyesmi, egyszerűen ésbékésen tárgyalják meg, szófecsérlés nélkül. Lehetnek néha nehéz, szorongópillanatok, de azok elmúlnak, Az ernber már-már azt hinné, mindez túl szelíd,túl nyugodalmas, túl biztonságos. Majdnem úgy látszik, mintha 'l Ielkivezetéstdőpazarlás lenne, semmi több, mint barátságos csevegés az eltelt időszak kö­zönséges eseményeiről.

Ha azonban bölcsek vagyunk, be fogjuk látni, hogy pontosan ez a lelki­vezetés legnagyobb értéke. A békés, 'egyszerűségében színte közhelyszerű élettalán egészen más lenne ezek nélkül a barátságos alkalmi beszélgetések nél­kül, amelyek nyugalmat hoznak magukkal és megőrzik a dolgoikat sima folyá­sukban.

95

Az egyházratyáik igen jól megértették egy bizonyos "szent tétlenség" ­otium sanetum - [elentőségét. Nem adhatjuk oda magunkat leilJki dcígoknak,ha a külső tevékenységek sokasága állandóan magával sodor. A tevékenységnem a legfelsöbb erény, és az életszentségnek nem a teljesített munka mennyí­sége a mértéke. A tökéletesség Isten iránti szeretetünk tisztaságában van, ésez a tisztla szerétet kényes növény, akkor nő ilegjobban, ha bőséges ideje vana beérésre,

Ez az igazság magától értetődő 'természetes alapon nyugszik. Valaki aztmondta: .,Időbe kerül, hogy az emberből lángész legyen." Sok ígéretes művészt

tett tönkre az időelőttJi siker, amely arra csábította őket, hogy agyondolgozzákmagukat, csakhogy pénzt keressenek, és újra meg újra fölfrissítsék a közvéle­mény róluk alkotott képét. A bölcs képzőművész. többet gondolkodik, mirrtamennyit fest, és a művészetét tisztelő költő többet éget el verseiből. mintamennyit közzetesz. így van ez a belső életben is: nem remélhetjük, hogy jólfogunk imádkozni, ha nem engedünk magunknak csendes átmeneti időszakot

a munka és a tulajdonképpeni imádság közőtt. Ha túl sokat próbálunk dol­gOZIliÍ. Istenért, könnyen ott végezhetjük, hogy egyáltalán semmit sem teszünkErte, ugyanakkor pedig' elveszítjük belső életünket. Lisíeuxi Szenit Teréz böl­csen emlékeztet bennünket arra, hogy .,Istennek nincs szüksége a mi múve­inkre: a szerétetünkre van szüksége."

A gondolatí ima oélja: fölébreszteni bennünk a Szentlelket iés szívűnket

összhangba hozni az, Ö hangjával, úgyhogy hagyjuk szólní és könyőrösmi ben­nünk; kölcsönözzÜ'k Neki hangunkat és érzelmeinket, hogy amennyire csaklehetséges, tudatára ébredjünk: Ö imádkozik szívünkben,

Ez nehéz dolog és azt követeli, hogy állandóan figyeljünk szívünk őszin­

teségére, Csak olyasmit szabad mondanunk a gondolati imában, amit komolyangondolunk, vagy legalább őszintén kívánunk gondolni. Hogy gondolati imánk!könnyen hideggé és közönyössé válik, annak egyik oka, hogy olvasmiket kez­dünk csinálni, amit abban la percben nem érzünk vagy nem gondolhatunk iga­zán. Például mesrszokásból letérdelünk és anélkül, hogy figyelmünkert IstenreIrárryítanánk, többé-kevésbé külsőséges és gépies módon kezdjük mondozatníneki, hogy 87Jerretjük Öt, alig gondolva meg. mit Js mondunk. Igaz, van ben­nünk egy többé-kevésbe szokásszerű vágy Isten szeretetére. és ha figyelünkarra, amit teszünk, többé-kevésbé "megtudjuk tisztitani szándékunkat", minthavalami autóüvegtörlőt használnánk és azzal letörölnénk az önszeretet folltjait.Nem akarunk igazán olyasmit, ami Istennel és az Ö aikaratával ellenkezik.

De azért igazán őszinte dolog-e laz. ha mély szerétetérzelmeket fejezünkkianélküil. hogy éreznénk őket? Főleg ha történetesen szívünk egészen hideg,és elménket javában elfoalal'lák aezórakozások - igaz, nem akarjuk őket ki­fejezebten, mégis; színte eltöltik ebben a pillanatban szívürrket.

Itt az őszinteség 'kizárja a Ielki rrenyheséget. Ilyenkor az őszinte dolog az,ha sajnáljuk :szár:aikozottsálg'Unik:at és becsületes erőfeszítést teszünk. hogy imád­kozzunk, közben pedig elísmertük, hogy valójában az imádság minden vágyanélkül kezdtüik és csak megszokásból fogtunk hozzá.

Oeszehasonlítva a liturgia józanságát azoknak a jámbor könyveknek mez­lehetősen ömlengő érZi€llmessé,Q'éV'el,amelyek állltólaz "elmélkedni" segitika keresztértveket. e1qys'lieriben beláttuk, hogy a Ilturgikus ima nagyon meg­könnyíti 'az őszínteséaet. A liturgia olyannak veszi az embert. amilyen: bűnös­

neik, aki Isten ir,g-almát ikefle<;i. A jámbor könyv néha olyannak, amilyen csaknaevon ritkán: csuna tűz a felmagasztosult és hősies szeretettől, kész éltétmártíromsásrban feláldozni. valg'y azon a ponton van. amikor szívét a misztikusszel'etet dárdáia döfi át. Sainos leQ'többün:k rendszerint nem kész mártírom­sálITa áldozni életét reltg1el hat órakor, vagv amikor éppen sor kerül rrondolatáimánkra, és Legtöbbünknek csekély vagy éppen semmi köze a misztékus sze­vetet dárdáíhoz,

91l

A gondolati imának érzelmi színezetűnek kell lennie, a szeretet múvéneik.De ne legyen opera, vagy lelki melodráma jellegű. Bizonyos fajta jámbor iro­dalom ömllengő érzelmességé a barokk jámborságnak és elmúlt századok misz­ticizmusának maradványa - ez a fajta jámborság és mísetícízmus Olaszor­szágra, Franciaországra és Spanyolországra volt jellemző a 17. és 18. század­ban, A jámborságnak ez a különleges formája talán különböző nagy modemszentek lelkiségénelk vulgar-izálásából származott, akik ebben a korszakbandönt<5 befolyást gyakoroltak a katolikus lelkiéletre,

A hit valamelyik titkán elmélkedni mindenekelőtt annyit jelent, hogykülsőleg megérttük. úgy, amint megjelenik előrfJtünlk, az Egyház tapasztalatánakegv részeként. Az Egyház hittitok-élményét -- ha szabad ezt a Ikifejezést hasz­nálnunk - a hagyomány közvetíti korszakról kO!'S21aikra. A hagyomány mindenkeresztény nemzedékben és társadalomban a hittitkok élményi megismerésénekmegúj'/1,lása. A kereszrbénység minden új korszaka újonnan éli át a megváltástitkának, a Krisztusban az Istennel egvesült ember ti1ikám'lk hitét és e titlkokmegralgadálsát, éSI mínden kor ,a maga jellegzetes médján újítja meg a keresz­tény misztériumnak ezt az alapvető élményét.

Elmélkedéssel behatolni amt titk,aiba annyit tesz, mint -az Egyház szel­Lemétől, külőnösen a Iíturgía és a keresztény művészet szellemétől vezérelve ­me~jí:f:ani magunkban az Égvháznak e titkokkal kapcsolatos élményét azáltal,hogy részt veszünk bennük. ~s természetesen a keresztény ernber teljes rész­vétel,p' Krisztus misztéríumában s2lentség1i., nyilvános. Iiturpiikus: a szenrtl'lé,;rek­ben és a szenfrnisében történik Innét aszeros viszony a magánelmélkedés ésaz EQ'yház nyilvános hódolata között.

De vannak más elmélkedési tárgyak is.Saját életünk. saiát tapasztalataink. saját kötelességeink és mfuémégeinik

természetszerűen belelk,eMilnP!k elmélkedéseinkbe. Sok szórakozottsáz eltiinnék,ha tilsztáiban lennénk vele, ho~ nem kötelező imádság idején mind!i~ fiqyel­men kí~)ill luunmi életün!k Q'Yiakorlati problémáit. Ellp.n'kezólelt, néha éppenezeknek a nl'ohlémákn:ak keüen» elmélkedésünk táravát adnáok. Végre lis el­mélkednünk kell hívatásunkról, Istennek minkielt mető akaratára adandó fele­letünkröl, más ernberek iránti szeretetünkről, a ke~elemhez való hŰS1P'$.ink­

ről. Ez résre Krisztusról és az O életéről szóló elmélkedésünknek, mert Ö ben­nünk kíván és szánd~koziik élni. Krisztus életének legfontosabb oldala mínd­egyikünk számára az, hogy ez az,étet valóságosan jelenvaló és tevékeny a miéletünkben,

Ugyanígy Ikell néha elmélkednünk korunk történetének eseményein, smegpróbálnunk behatolni roppant jelentőségükbe.

Hajlandó lennék azt rnondarií : aki elmélkedett Krisztus kíriszenvedéséről,

de nem elmélkedett a dachauí és auschwitzi haláltéborokról, még nem hatoltbe egészlen korunk kereszténységének átélésébe. Mert Dachau és Auschwitzkét rettenetes, valósággal apokaliptikus megjelenése volt a napjadnkban meg­újult passió valóságának. Ezeket ,a dolgokat ismerni kell, gondolkodni keliIróluk, imában keH megérteni őket.

Az elmélkedésnek tehá:t a gyakorlatban mindig társulnia kell az Istenakaratára és cselekvésére való ráhagyatkozással, Kéz a kézben jár az önma­gunkról való lemondással és a Szeritléleknek való engedelmességgel. Az azelmélkedés, amely nem igyekszik egész lényünket összhangba hozni Isten aka­ratával, magártól értetődően terméketlenségre és elvontságravan kárhoztaéva.De mínden olyan őszinte belső ima, amely igazán törekszik erre az egyedültontos célra - az Isten ránk vonatkozó akaratával való egyesülésre - csalha­tatlanul kegyelmi viszonzásban részesül.

K a r d o s K l á r a fordítása

97

Pergel Ferenc

EGY KRITIKUS ARCKÉPE

(ÖRLEY 18TVAN)

Meghalt egy író-krétdkus 1945-ben. Bomba esett a ház udvarára, ahol állt.Műveí vele együtt tüntek el; szétszórva porosedtak a folyóiratok és az irodalmimellék[etlek hasálbj,ain. Míg 1968-ban meg nem jelent a halott művész gyűjte­

ményes kötete: !kisregény, novellák, kritikák. (Illés Endre: "Most összegyűjtve

látszik igazán, hogy mílyen nagy kírítíkus volt.")Mi é1ltet egy kritákust halála után huszonhárom évvel, mitől kel életre a

halottnak hitt betű?

Nézem arcképét a kötet elején. Jóvágású, fíatal férfi. A kép al:aitt név,évszám: Űrley István, 1913-1945. De sem az arc, sem a név, sem az anyaikönyviadatok nem determinálnak egy művészt arra, hogy feltámassza a könyvkiadás.

Járom a könyvesboltokat. A megjelenést követő napokban már nem lehe­tett kapni A Flocsek bukását. De az utókor nem olyan gáláns, hogy pusztánrnert meghalt, művei 'kiadásával és elkapkodásával tiszt,e1egjen az írónak éséletművének. KiválLt ha nem is volt életmű, csak torzó a rövid harminckét évhagyatéka.

'TIalán az élete tenné izgahnassá alakjárt? "A fiút katonatisztnek szánták ...tüzéIltisztnek - írja Illyés Gyula a kötet előszavában. - A Ludovikáról kilépő

ás még egy kis mongolos szemállással is megpedígrézett minta-úrtfíú ez;t aködlovagsorsot úgy tépte le magáról, és vágta a sárba, mint egy ostoba bohóc­köntöst egy ostoba farsang hajnalán ..." Dzsentri származás, miniszterelnökj6'OOTát: nem valamí fényes ajánlólevél nálunk.

Baráti emlékezések kelteóték volna életre? Lássuk, mít írnak róla az em-lékezők. .

Illés ·Endre: "Úgy olvasott, úgy bíráít, hogy tetszésével sohasem próbáltafeldúlni olvasmányait. Végre egy ígazl krrtikus."

Bóka László: "... a Nyugat nyomába lépő Magyar Csillag-ban (IllyésGyuila lapja; 1941-1944) osváti glória vette körül."

(Hadd jegyezzem meg, Ihogy a Magyar Csillag rovatvezetője, szerkesztő­

helyebtese, végül szerkesztője lett.)Cs. Szabó László: "Földll."e száMit angyal volt ... Isten a Ieg'lázongóbb an­

gyalait küldi ítélni a földre, őket választja elsőfokú bírókul ..., talián azért,meet az ő hŰJségü~hen bízik leginkább ..."

Kétségtelen, hogy ez a kartársí elismerés már rangot ad. A becsület ésszólnítudés, szólnímerés már jelentős dolog abban a korban, amelyről a költő

így beszéllt:

Oly korban éltem én a földön,miko?' ki sz6t emelt, az bújhatotts rághatta szégyenében ökleit, -az ország megvadult s egy rémes végzetenvigyorgott vértől és mocsokt6l részegen.

A kor irodalmi helyzetéről írta Illés Endre 1942-ben: "... az író mindégüldözött vad volt, ma külőnösen az. A hatalmaskodók nyomjáik, egy alacsonyközfzJ.és lenyomja, a kTlimiikali alvilág szorongatja ... Nézz körül. Már nincs Író.Nincs, aikire ne fooccsenrtettek volna sarat, rágalmat, bérencséget, árulást. Nincsíró. Csak vád10rtmaJk és elítéltek vannak ..." (8 lakik aikkor éltek, tudják, hogyezek a jelzők nem csupán irodalmi rágalmazások voltak, hanem útlevelet je­lentettek a börtönbe, a koncentrációs táborba - a halálba l)

Ez ellen 'a szellem ellen lépett fel az írók, kritikusok egy elszánt csoportja.A vállalkozás jel1egé1r1e Illyés Gyula 1943-ban írt sorai a legjellemzőbbek:

98

"... De egyről a Magyar Csillag tán máris tJanúságot tett. Arról a kfsérlef.r&l.amely épp a srajáJt munkatársaít rés2Jesíti a Iegszígorúbb bírálatban, amely akitbecsül, ~te szóval meg is becsül. Em1ék,eze1lből idézem. amit idézek: Kodo­lányi Márait részesítette iiLyen őszinte szavú megbecsülésben, Szabó ZoltánKodolányit, Keresztury Illés Endrét és Németh Lászlót, Kerecsényi megiMNémethet, Űrley Bartalist, Németh László Cs. Szabót és engem, én Verest '"és így tovább. Lassanként felvételi vizsga lett, hogy :ki hogyan bírja az erős

kni,tiKlát." !

Ilyen szellemben kerűlt a legjobbak köre és riőrtt elismert :kriJtlikussá ÖdeyIstván.

• • •Most, hogy kötete - halMa wtán több mint két évtizeddel, és az írások

keletkezése után hussonöt-harmínc évvel - megjelent, joggal tesszük föl akétIldéSlt,amelye1; Abody Béla így fogalmazott meg az ~let és Itodalom-ban:"Mit példáz ma, vagy még pontosabban és indiszkrétebiben mit fog példázniholnap, olyasmit, amit csakis ő példámat, egyedül, személyszerint?"

EngedJtessélk meg, hogy még mindég továibbi idézettel feleljeik,bizonyoskerülőt téve. A mai kritikai élettel fog1al:kozó mondatokat, tényeiket idézek,felvillantandó a jelemegi helyret képét.

R6nay Gyöt"gy: "Az Irodalmi kritikát ért bíráhttok indoko1tak, ám több­nyire felü1etesek. Nem mennek túl a tüneteken. A kritikai elvtelenség külön­féle változataliOOJk fe1solvo1ásán . .. Magyarországon a kritikai kulJtÚl'la általábanalacsony. .. A polgárti humanízáeíö sok ellentmondással terhesen és oly meg­késve érkezett hozzánk, hogy tulajdonképpen időnk sem volt birtokba venniés !kifejleszteni a~ szabadság kultuszát: a2It a magatartást, amelyiktiszteli a gondollkOOá:st ... Mi zsigereinkben hordjuk a megltorláSOlk, a kerékbe­törések, az üldöztetéSE!k és a megrendseabályozások emlékét ..."

Szinte nincs író, aikJi ne hiányolná a "h!rteles meóst" az irodalmi éle1:Jből.Országos viták tárgya ill krirti:ka mai beteges helyzete. E~ irodalmi folyóiTlaJtrovatvezetője így medtitá1tÖrleyról: "Cl tehette, Lehetett bMor. Az írók is bír-,ták a krilttikárt. De kj csak egy rossz műről iga7Ja:t; az író meglSértődi!k, nem íra lapodba. Lassan becsukhatnánk ill boltot, ha mínden rossz irásról megirnánk,hogy 'rossz."

Nos: Örley Istvánt elsősorban alighanem ez a mí mai - példát keresű éskívánö - kni1Jikai életünik tette élővé, követésre méltó előddé.

Krirti:kái jellegzet:ességeit könnyű didaktikus hadre-ndbe álUtani:' szubjek­tív, bátor, hozzáéntő, őszinte, szeTlvedé1yes, tí.S2lteJi az írót, á művet boncolía,érzi a felelőS8~,et munkájáért. Míndebből olyan ~bjelklt[v ítélet kerekedik ki,amely föLbecsülhetetlen értéket és mértéket jelerrt akkor, amikor - egy kor­társ szerint - "az iró csak afféle megtúrt ,lengyel' az újsá,ghasáboloon, s csaikakkor esik terjedelmesebben S7JÓ róla, ha baklövést követ el, vagy meghal, snem aikkor, ha remeket alkot. A társadalom és a. saj1l6 Ieekéztetni SZJel'!etJi azírót, nem művét ismerttetd. " Irodalmi életünk roharnléptelk!ke1 halad a tÖr7JS,..

szervezet !kora felé, egy-egy törzsfő megül a maga szálíáshelyén, a maga had- .nagyaival, támaival és népével, és ügyel arra, hogy a gyepü kőzte és IQ szom­széd torzs köZött mínél szélesebb legyen. E folyamat előtt ok gyanánt a korszáU1on1gó balítéletein. megfülledt levegőjén. pollirtJikai félelmein és számításain,renc1:szerré eszelt gyávaságlad.n felül ott áll a kritika kipusztulása is, me1y gyil­kolja az irodalmat, megalázza az írót és végül megszégyeníti a sajtót is. A jel­lem és szerep, kedély és magatartás bfzonytalanságaí között hányódó, ödódő

írók elé kritika kellene, bírálat, t1iSZita, világos, jóhiszemű és teljes mtell1, me1yarra figy,elmezteti őket, ami egyedül Iehet maradandó belőlük: a múre!" (SzabóZolitáin: A saj,tó meg a könyv, Magyar Csillag 1942. 7. sz.).

Amikor minden kriti!kusért kiált, tűnik fel Orley István. Val6ság06 áldás­ként iB nemziedélke számárra, hi:S7JE!Il1 különös szeretettel és hozzáélltéssel ú:t fiatal

99

irók műveiről. Sötér István, Jankovich Ferenc, Thurzó Gábor, Soós László smások neve szerepel egy-egy kritikájában. Többnyire olyan fiataloké, aikikkorban, az írodalomban elfoglajt helyük szerint is azonos szinten álltak a kri­tíkussal. Problémáik, győzrelmeik, vereségoík egyek V'OUak. Erre számtalanutalást találunk a kirirbikában. Szinte ez a. legmegkapóbb vonása írásainak,A közös öröm az íróval, vagy éppen a gyengébb mű féletti szomorúság. Haddidézzek, csak utalásként, Siiiér István Templomrablójá1ról készült írás bevezető

soraliból egy részletet: ", .. a vívódók, a keresők, a nyugtalanok, az igénye­sebbek. Ök azok, akik a .hétkőznapok és' csodák' kőzül az utóbbit akarják aműveikbe becsalogatní. Jelenüle még említett társaiknál is bízonytaíanabbszinezetű - de vajon többet ígér-e a jÖV1őjük? Ez az, amire fájdalmasan nehézválaszolnia a kritikusnak, aki maga is e nemzedék kortársa." E szavak utánelvonultatja maga előibt Sőtér két regényét. Szétszedí a jellemeket, a mesét, anyelvet. "Az első mű csak ígéret volt ... A templom rabló azonban a teljes vesz­teglés, de inkább a visszaesés állapotában mutatja a szerzőjét. A mű: iradal­mdasság és ködgomoly. A krttíkus a Iegnagyobb zavarban van: egyáltalán holfogja meg 'eZJt a regényt, hol ér valamí szílárdabb anyaget a keze? Mese, jelle­mek, álbráz.olás, atmoszféra, mondanivaló: mindez párafoszlányokra szakad akrítíkus érintése alatt ..."

Ebből az egy példából is nyilvánvaló: az együttérzés, a közös som nemmellébeszélést eredményezett, hanern beesületes és kemény szót. És ami szan­tén nagyon tanulságos: Sőtér és Ör'l,ey barátok voltak a kritika előtt és ma­radtak a kritiika után is, és ,tIOVlá'bb dolgoztak együtt a Magyar Csillagnál. Ez amagatartás -mint Illyés Gyula is írta - színte kötelező lett a Magyar Csillagmunkatársaí közötrt Tov:ábbi bizonyításként Orievvel kapcsolatban: vitájaKeresztury Dezsővel Németh László Cseresznyésérő1.A következmény: mélyebblett a barétságuk, tOVlá,bhr~a is ak voltak Illyés legfőbb segítői a lapnál, és ami­kor Illyésnek bújnía, seökníe kellett, ők ketten szerkesztették a kinyomott, demár meg Diem jelenit lapseámot, (Keresztury: "Ez természetes volt. Hisz mi ise1kötelezettek voltunk. A jó irodalom, a művészet pártemberei.")

8(')rolJhatnáma példálkaIt, de azt hiszem ennyi is elég annak a ~úndolatnak

az érzékeltetéséhez, !hogy valóban kialakulóban volt egy olyan közszellem azírók között, amely egyaráot 'tudta adni és elfog1adni a legkeményebb igazsá­gokat.

A kritikus Örley egy másík jellegzetessége: a bátorsága. A kezdök művei

mellett kertelés és köntörfalazás nélkül szólt kora nagynak vélt, vagy valóbannagy lalkortóinak műveiről is, Az elköltözöttekről éppen úgy, mint az éLőkrőL

Ez az arc. a 'lJátni merő és tudó kritikus arca a Márai-életmű felmérésénél csil­log elénk la LegtlÍSZitlábban.

Vívódó, V'irtatikozó, V'ég1ÜI bízonyos ponton szintetdzáló írásokat készí,t Máraiműveíröl. Az első 1939-ben a Napkeletben,a második 1941-hen aNyugatban,a ooI1Inadlik 1944,.,ben a Magyar Csillagban jelent meg. A három írás ezervesegésszé kapcsolódott, Nem tördelte szét őket az idő, sőt időben és alkotások­ban ~zolást kap a kritikus. Annyira félelmetesen pontos a jóslata, hogy1944~ben döbbenrtenáll meg és kérdezi: mi történt itt? " ... Valójában az íróe111.igrál,t, hogy különös szá:mkivetettségében valamilyen goethei tekintély áldá­s'aft élvezze ... A MáJmi-regény valójában elsőrendűen mondat ... S itt éri alegfájdalmasabb ütés azokat, akik valaha tüzijátéknak látták ezt a stflust ...Akik ma írrunk, majd mínd tanultunk Máraí egykor! Irásművészetétől, gazda­godw.Il1ik egyéni kifejezésikincséből - ezért érezzük oly fájdalmasnak, amit azíró malga művel stílusával ..."

Elemzi a művekei, dicsér, kifogásol, vívódik, vallomásokkal tűzdeli telea kritikákat. A sok szín, a példaadó elemzés és következetesség' mellett egy~ondollatot fejllenéik k'i. részletesebben, egy nagyonis egyéni jellegzetességetÖrley István egyéniségében. Ak,i olvasta novelláit, kísregényeit, láiJh,atta azt akönyörtélen önmareangolást, amelyet önnön lelkével, szívével művelt. Színte

100

mánden írásában addig nyúlt, ahol a kéz nemes réset ér, és ennek a fájdMom­nak a vílagánál mondott újlat, többet az emberről. Annyira kegyetlenül mű­velte ezt a módszert, hogy már-már azt kérnénk: ne tovább, ezt már nemszabad! De az írás annyira megigéz, hogy a méglannyira fájdalmas műveket

sem ,tudjuik letenni. Ugyanez a keményen boncoló kéz fogta a bíráló tollát is.A Márai-mű kapcsán például fgy ír: "A kriríkus, a hajdani rajongó kétségbe­esetten, keresi a választ. Mert a Marai-műből már jóideje csak dísszonéns han­gokat haH.... Elősz& önmagát hibáztatja a krítíkus, társait általánosságban.Máraí, akinél többet egyetlen írónk sem emlegeti a műhelyt, egyáltalán nemkülönösképpen tudatos alkotó ..., '" A műve körül kialakult légkör jelen­tős tényezője pályájának. A kritikát emJ.itettem... Kítől rtanulhatotlt vol­na az író? A kritikától, mely néhánybecsületes tiltakozás kivételével kórusbanzengte elismerését? A közönségtől, mely nem fedeete fel az Egy polgár vallo­m,ásai idején, de valami heveny és gyanús szellemi lázba esve verte össze te­nyerét a Kaland nézőterén? Az ellenséges kritikától? Mert ebben is bőven

volt, része, az urbánus-népies vita alpári vagy kevésbé alpári hangjai jóvol­tából . .. Egy tény: Márai ... pályájának olyan pontjához érkezett ell, 0001 csaka legkegyetlenebb számvetés és lelküsmeretvízsgálás segíthet rajta, Igen, eZJtkell elvégeznie, remekművekkel a háta mögött. Művészi rangja - végsőfdkon

tehetségének minősége - ma sem kétséges; nem, lehetetlen őt kisebb i:g1énnye:l.mérni, mínt ahogy teetem, s teljesen elképzelhetetlen, hogy alkkova képessé­gekkel, mínt amínőnek már tanúságát adta, irodalmunk élesapata lemondjonróla ..."

Nem szaporítom laz idézeteket. Az eddígíekböl is kitűnik, hogy Örley atőle megszekott kegyetlen becsületességgel először önmagát vonszolja a kín­padra, de csak azért !hogy megmutassa a szívét, amelyben nem rosszindulat,hanem a műért és az íróért varló szeretet és megbeesülés lángoil. Ebben a holszív, hol értelem valágíeásban mondandója a lehető leghitelesebb lesz. Ez aderkölcsi alapot als arra, hogy könyörtelenűl boncólja a gyenge írást, és báxk.i­nek - írónak, olvasónak, kdtikusnak -s2Jemébe mondja a gyengeségeit. Ésaz igy levont követkeetetés, hogy egy tehetséges alkotó fejlődéséért vagy üt­vesztéséért az olvasó, a kdtikus és az író felelőssége igenis seámookérbetö,ma is korszerű és ma is fontos.

•

YVES BONNEFOY VERSEI

Yves Bonnefoy 1923-ban született Toursban. TanWmánya~ során matematíkával,filozófiával és múvészertltörténettel foglaLkozott. Jelenleg a párízsí FIammarionkönyvkiadó leletora. Harminc éves voLt, amíkor első verseskötete a Du mouvementct de l'immobilité de Douue megjellent. Azóta szinte évenként közreadott egy-egykönyvet, köztük három VeaJS8S- és míntegy öt je1entőlsebb tanulmánykötetet, Honfi­társai Shakespeare legavatottabb francia tolmácsolójánaik 'tairltják Lefordította aHamletet, a Julius Caesa'l't, a Romeo és Juliát, a Lecr lCiTályt és a Téli Tegét.

A költő Bonnefoy már jffieIlJlJke:zJéselwr egyöntetű sdlkell1t aratott. Ez a Siker azon­ban inkább bensőséges, mínt szenzáeíós voLt. Verseit egyetlen irányzat vagy divalt­áramlat sem vonnatta fennhatósága alá, s maguk a versek isafllkaamatlanokinaikbizonyultak arra, hogy ízrnust teremtsenek, vagy szellemi sokKot·keltsenek. Az álta­lában rövid és víszonytag jcícsíny szókínccseí írt verseket - (melyek; ezen tulaj­donságaik míatt némi kiábrándulástokoz'íh8lúnak, különösen nálunk, ahol a "szó­inflációt" la "llIlodern" Iíra Ismérvének szokás tekírstení) -3, költészetnek azzal azágával hozhatjuk kapcsolatba, amelyet az olaszek heTmetismonak neveznek, Ez ahasonlóság azonban osak ,aíkkor elégíth.etki, ha e versek vízsgálatakoe megelég~IlIk

a Iegszembetűnőbb vonásokkal. Mert - a rendkívüli iJronceI1ltrá11:ságon túl - meg-

101

lehet&.en WtOzkodó kö1ltlemenyek ezek, közérthet&bben szólva: homAlyosak, még­pedig ösztönösen homá[yosak. Nyelvti dimenzióban ez nem egyéb, mint a csend: acsend asmVi8lkban. Olyan, minJtha a tárgyak hailáJa ébresztené életre a versbenmegjelenó tár,gyaikat.

Bonnefoy 1fJrájának egyedülállósá:gát az imént érintett konflJi.ktus jeUeIIl..2i a leg­jobban. Villágosa:bb goodolatlra fordítva: Bennetoy a létezésben, mely tragi/k'Us telhe­tetlenségre iItéli, osak OOI'a .az írönfkus és vi~7Jtalan vigaszra mmithat, hogy élniakár a haláIlé:rIt 18 étlJhet. S ez annak az áUapotJnalk a valóságára utal, amelyben azember 'se nem ma.1:IeriaJJ.sta, se nem ~deaJ.iista. Az ilyen valóság pediig igen kol'S2Jeru.,azt is mcmdhartjUk: ez a kor. Benneroy rllisztában van vele, hogya martlerializmus atudait '~erüLhetetJl:en ténye a XX. században; de azzal ils, hogy a Il1IllItierWallmnus csakaz anyagot. ajándékozh.aitja meg a végtelenne! és a múlhataflansággal, míg a tudatotcsak a mú1and~, meilyet a Semmi követ. (EZ'ér!t telkdnthetjük egyébként az eg­zisztencia1d7llllllSlt 'a legkiövetJlrezetesebb materíalízmusnak.) Bonnefoy csakugyan tény­ként kezelii eate gondolatmenetet; s kétségbeesett erőfeszitéseket tesz, hogy meg­találja~ abszoliút életét, mível az elárvult múlandóság nemcsak hihetetlenülre~8Itívvá, hanem ,1lel:jesenér:telmetlenné ,teszi a tudat ébrellllétét. Ebből a helyzetbőlmorálisgesztusok1kiail. sem vághatjuk ki magunkat, hdszen az Ell'Ikölcs nem elapfel­tétel1e a létezésIlElk.

Ennek követll:re2Jrnénye, hogy ,,lehetséges lehetetlen" mínden egyes verse. Bonne­foy amaterdali7llllus poziciójá:ból igyekszik megval6sfrtllmi a transzcendenst; a racío­na1Ji7Jll1ussaJ. az irracionaWi7Jll1ulS't. A vers nem lehet sem tÜlköl"kép, sem hasoníet, semszimb6lUiID, mert a versnek. akáecsak írójának, nincs hasonmása. A költemény leg­merészebb mozaanataíban sem más, mint szuverén valóság; éppen olyan mértékben,mim a sOO!, a fa vagy a csílfagok. Minden me~r1lénheta versben, s meg is !kieiJltör:ténnde mindenneik, amiJt akJöll1ló a Semmi ell.éInére akar. A homály is felragyoghatbenne, úgy, aihogyan az agyról Ieszekad; Bonnefoy képeivel élve: a holtak valóbana l~bb Iombok, s az élők az esték madarai, 8Ikiillt letörlik a folyókiat.

Keszthellli Rezső

HANGKövess, s atéled ismét ezt az erdőt .az emlék lombfakadása alatt,ahol múlok, múlok és eljutok a zöldig,én, az őskori növény mészkő-mosolyaa földön,az elüszkösödött fény.

Kövess, .8 kézen fogva vezetlekel a kertbe, mely a jelenlét,a társtalanság este, ám mire befednekaz árnyak, ággyal fogad az új szerelem.

Tegnap még mindenható magány, vad lomb voltam,s élni a halálért is élhettem akár,de az idő, völgyek sötét nyögése, megérleltea fény kövein a vizek kelését.

A FA ts A LAMPAA fa virraszt a fában, ez a nyár.Enekén repül a madár és eZiramlik.A tóga bí.bora - ott messze, fent az égen ­szétvakítja az antik fájdalom szekérsorát.

0, e vidék mint ember-'hordozta lámpa lángja, oly bizonytalan;márts érzed a világ ízében az álmot,csak egyszer dobban a szíved, miellltt megha.ad.

A perceket, amikor elfakulnaks túnődne,k a nap fényében a lámpák, te is szereted.Jól tudod, gyógyuló lelked alkonlla ez -a bárka, melll partot ér és ú;tra 'ViIszacl'Ú,zik.

102

KIETLEN VID~K

Csillag lépett a küszöbre. A szél futásáta halál keze- béklyó~ta meg mozdulatlan.A szó és a 'szél egymással nehéz harcra kelt,s a szél szívében most beállt a csend.

Szűrke kövek a kíetlen vidék.Folyótlan folyó villáma görnyed az ég alá,de az éj esői tiizeket ültetnekaz ámuló földbe, és te szólsz: íme az idő.

ANDIAM, COMPAGNE BELLE ...DOIll Gíovarmi, I. 3.

Az elmerült éj lámpái égnek-e méga lomb-kutakban? És hol lehetnek azok a lombok?Az este ez - fa roskad a küszöbre,s csillag jár a gyenge, halandó láng előtt.

A n d i a m, c o m p a g n.e b e II e, ti csillagaim, oPthonaim,az este ragyogtatja igazán a folyót.Hallom, ahogy áradó zene,ként dől rátoka tajték, melyben a holtak elveszített szíve dobog.

UTAKUtak, ti utaka fák tömegében. És ti isteneka szüntelen madárfütt1l-vesszőzésben.

Ö testvéri, ó legteljesebb napom,álmodó kéztől görnyed a véred.

Aki a dús fűben rozsdásvasra lel, sosem felejti már,hogy a fém-hólyagok ban kétel1lünk s halálunksis,át falja-emészti a fény.

A HALOTTAK OTTHONAVan-e földjük a halottaknak?A léptük elé, ahogy az élőknek, kúsznak-e utak?Beszélnek-e, és ha igen, hallható-e szavuk?A falombok szellemei-e, vagy a legmagasabb lombok?

Vajon Phőnix emelt kastélyt nekik,és terített asztalt körükben?A tér, hol szorongnak, néhány madárfütty talán,vagy árva, tűzbe görnyedő fa?

A repkény leveleiben fekhetne,k inkább ­elhangzott hangjuk a lomb-szakadáskikötője, ahová betódul az éj.

A NARANCSLIGET LESZ AZ OTTHONODA narancsliget lesz az otthonod.Asztalt állítasz fel a fény-mögöttí fén1lbenés letekteted rá a szíved.A homlokod pedig tüzet fog egyszer,s űzötten verdes át az ágakon.

A messzi kövek közt gödör lesz a neved,mély és sötét gödör,leküzdhetetlen víz, mely ellobbantja a tüdöt.

K e s z t h e 11l i R e z s ő fordításai

163

A B/BOROS

Drámai játék hét képben (IL rész)

lrta A p r il 11 L a; o s

HARMADIK KEPSzemélyei:

Báthori András fejedelemJacobilIlus, secretartusMalaspína, pápai nuntiusKOIlmos István, fej'ede~mi 'követBáthori István }Gyul~ L,á~~ó tanácsurakKomis GasparSennyey Pongrác

Bornemissza Boldizsár

Alárd FerencMi1kó Míklós, a fejedelem hű embere

Simone Genga, olasz építőmester

Két ,török 'követAjtónálló

Szín: A gyulafehérvári fej,edelJrni palota trónterme. Lépcsőfokok felett emelvény, azemelvény közepéri díszes faragású karosszék, Karfáján 'kis harang. Baldachinnincs, A legalsó lépcsőfok előtt" jobbról és balról, egyszerűbb karosszékek soraia tanácsurak számára, A baloldali fal elején nyLtott ajtó, azon át a secretartusdolgozószobájába lehet :látni. Asztalán: kalarnárís, 'lúdto.L1a'k, porzó és aratok. Ateremben is Vian egy asztal, aszéksorok mögöet, balról. A falakon Izabella, Já­nos Zsigmond, Hunyadi János és Báthora István portréi. A teremnek a lépcső­

f()lkdkat bcrító wrök swny;egeken,kívül akLrályt bokáig érő díszpalástban áb­rázoló nagy kép Slkiairilátpirosa ad eleven színt,

B. ANDRAS a jobboldali szélső tanács­úri székben 'Ül s a vörösen világító ki­rályi képet nézi.

JACOBINUS a dolgozószoba asztala föléhajol'va ír.

B. ANDRAS Magas, Jacobinus! Rosszulmért a szemed.

JACOBINUS leteszi a tollat, felkel aszékről s kijön a terembe. Felnéz aképre. Aki életében kiÍ'rálly-társai köztmagasabban állott, iUendő, hogy itt ismagasabban álljon.

B. ANDRÁS gondolkozik. Igazad lehet.N é2JCl: mícsoda majestas, Az ötvenedts;év ŐlSZJi érettsége ...

JACOBINUS nézi a képet. Anno 83.Martín Kober pínxít ...

B. ANDRAS Német voiLt, de értett amesterségéhez. Nagyobb mester volt azudvari piktornál, 'I'urbulya Tamásnál.

JACOBINUS En István királynak másképét ts láttam.

B. ANDRAS Azon szeme bágyadt, mw­ha fáradt volna. S szemöleset Ls hívenörZJi jobb orcája. Azt láttad?

JACOBINUS Azt lá1Jtaim.B. ANDRAS Hadrakelés előtt hívatott

Pultuszíoból - engemet. és Istvánt ­bűcsúzní hívatott - akkor nem voltfáradt: 'láttam, apró víííárn bujkált aszemében Jó, maradjon ott, ahovaa!lmsztottad Hivatalos hangon. Khán-

104

nak a levelet megírtad?JACOBINUS Megírtam.B. ANDRAS Lássam.JACOBINUS bemegy abenyílószobába

s az asztalról kíhozza ct levelet. Itt alevél. Krimi khán megértí ?

B. ANDRAS O nem, de van elég rabjaKrímiában, latinUJl tudó is, lesz olyan!'akivel megmagyaráztatja.

JACOBINUS S azt hiszi nagyságod, er­délyi rabokat majd hazaereszti '!

B. ANDRAS Ha van neki lelke s leve­Iünkre hallgat. Végigfut a levélen. Mo­solyogva. Mesterem, Muretus sem írtvolna jobbat. Megveregeti vállát Es aIatín versek?

JACOBINUS Irok néha-néha. Egy-egyepigrammát. Régi csíllagomat, JanusPannonlust 'Soha el nem érem ...

AZ AJTONALLO benyit. Jacooínus u­ram ... törökök érkeztek,

B. ANDRAS felán. Törökök? Musztaías Husszeín Iehetnek, akik már itt jár­tak. Feleletért jöttek. Mennyi most azidő?

JACOBINUS Ugy tetszik, tízre jár.B. ANDRAS A tanácsurakattegnap el­

járattad?JACOBINUS Komis és Sermyey, Alárd

s Bornemissza, Báthori István és Gyu­lafy úr jönnek. BirtokálIl a többi.

B. ANDRAS Szép szüretí nap van. -

Szultán követett vezesd be addig is akővetszobába, Musztafa érteget valamitmagyarul s a pogányok nyelvén jcícsítte ds értesz, 'I'ürelmüket kérem.

JACOBINUS meghajlik.B. ANDRÁS Várj! Ha Kokas István

vagy Mikó keresne, azonnal jelentsd.JACüBlNUS meghajlik, kimeg'y.B. ANDRAS egy darabig elgondolkozva

áll, aztán megindul az emelvény [cl«s a trónkarszékbe ül. Beszédes kép: amagányos fejedelem.

JACOBINUS sietve visszajön. A főtisz­

telendo nuntius van itten ...B. ANDRÁS Ot én nem hívattam.JACOBINUS De eljött hívatlan. Alot

mondja.: beszélnem kell a príneípével,késedelem nélkül, s még ezt tettle hoz­zá: assolutamente.

B. ANDRÁS Vezesd be. S ameddig ittlesz, színem elé senkit sem bocsátnatsz.

JACOBINUS meghajlással távozik.A N UNTIUS siető leptekkel bejön, mely

meghajlás közben. Laudetur JesusChrístus.

B. ANDliAS In aeternum, lVIi az, amihivatlanul hozzám jönni késztet?

A fejedelem a karosszékben marad,a nuntius a második lépcsőfokon áU,de később - dU{;ciója hevében - aha1'madik, majd a negyedik lépcsófok­ra hág.

A NUNTIUS szenvedélyes jézsuila-pro­fil. Ugy hallom, Nagyságod itt a po­gányokkal ma traktálni készül.

B. ANDRÁS Szultán követei. Szultán:nagy hatalom. Traktálni 'kell vélük.

A N UNTIUS Felejti Nagyságod: keresz­tény pogánnyal, akár viz a tűzzel. megnem egyezhetík. S ha megegyeenek is,ant az egyezséget a pogány nem állja.

B. ANDRÁS Eszem ágában sincs olyanegyezséget kötni a törökkel.

A NUNTIUS Nincs olyan egyezség,mely ne gyengítené keresztény lígán­kat. S Erdély fejedelme - ezt se fe­lejtsük el: András cardinalis.

B. ANDRÁS A Iigának célja: nunden­kori célom. De míóta Erdély fejedelmelettem, Erdély sorsa: első, Pápa őszent­

sége messze van s a török első szom­szedunkban.

A NUNTIUS Csak a szövotségnek vanereje hozzá: pogány özön ellen meg­védeni Erdélyt.

B. ANDRAS Hogy aztán a német táto­gassa reá telhetetlen to'11kát.

A NUNTIUS Pápa őszentsége nagylelkű

fautora a cardinalísnak s a fejedelem-

nek. Rosszat nem akarhat, Fejedelem­séget Rudolphus császárnál őszentsége

mai napig támogatja. Ott - hol felesszamrnal vannak nagyságodnak r08Z­szatakarói.

1:3. Al'<lJliA.::> 1'~ Prágáuan jártal. Isme­red is oket?

A l'J UNTI U::> Ismerern s elhiggye, amieromtöí telt, gyanuosziatasra nuncentelkövettem.

B, ANDH.A::> Gyanú. Ugyan mire ? En acsaszar előtt tiszta pajzssal aitok,

A N UNTI US a negyedi/\) tepcsotokoti,halkan, de még mindig éles hangon. Saz a levél, amit nem is olyan regenIbrahimnak küldött ikurírTal' nagysá­god'!

B, ANDRÁS felpattan a karosszék ből.

Ezt neltted ki mondta? Arulók köztélek?

A NUNTIUS Eltévedt: a császár udva­. rába Ike:Milt s Itudolpnus azóta ...B. ANDRAS visszaiu, de szava izgatott

meg. Király bátyám, István, irtó hadrakészült a törökök ellen. De azért ko­vetet és leveleiket is küldota a porta-ra ...

A-NUNTIUS Jézus-rendi vagyok s meg­őrzöm a titikot, míg a cél - a szentcél! - halJ:gatást parancsol, - D~ Ko­kas Istvánnak, a követnek, akit hol­napután indít Prága városába, nemlesz könnyű dolga.

B. ANDRAS Meglátjuk.A NUNTIUS Meglátjuk. - Tudhatja

Nagyságod, hogy nem a nuntíus, ha­nem őszentsége beszéle az én szám­mal ...

JACOBINUS halkan benyit s li komolyjelenet láttára vissza akar vonulni, deAndrás erélyesen csengő szava eléri.

B. ANDRÁS Mtt akarsz?JACOBINUS zavartan és bátortalanul.

Odakünn . .. a tanácsurak ...B. ANDRAs Mondd, hogy várom öket.A NUNTIUS mozdulatokat tesz a visz­

szavonulásra: {l lépcsőről leszáll. Prin­cípe ...

B. ANDRAS Maradhatsz, Helyet mutatneki a baloldali második széksorban.Aki őszentsége szájával szólt előbb,

most az őszentsége fülével balll,gasson.A NUNTIUS némán leül a kijelölt hely­

Te.A tágra nyitott főajtón egymásután

érkeznek a tanácsurak. Elsőnek Bá­thori István. Amint belép, szeme meg­akad a skárlátszínű királyképen. Egy­másután az első lépcsőfokig mennek

105

s ott meghajolnak a fejedelem előtt.

. András fejbólintással fogadja a köszö­néseket, majd két kal"jával 'invitáló jeltad a helyfoglalásra. Jacobinus még azajtóban áll.

B. ANDRAS Jacobinushoz. Vezesd bea török császár követeít. Egy kis moz­golódás a tanácsurak között. Zsongás.Az ajtó újra kinyililc s a két török kö­vet - egymás mellett lépve - bejön.Az első lépcsőig metuiek, középen, snag'yot hajolnak a fejedelem előtt.

B. ANDf{A::l -jobbkezével szólásra biz­tató mozdulatot tesz feléjük.

MUSZ'l'AFA Fényességes urunk, a ha­taímas császár, Erdély Iejedeimét igazindulattal, jószívvel köszönti ...

B. ANDRA::l főhajtássaL. Köszönjük.Harmadszor vagytok velem - szemben,harmadszor hozzátok felséges uratok,a ,hatalmas császár igaz köszöntését.Lippa és Jenő-vár dolgában jöttetek'!

MU::;ZTAFA Abban. Mert amilkor nem­régen i,tt voltunk, Nagyságod nem adottváíaszt a mi dicsőséges császárunkszavára.

B. ANDRAS fejedelmi magatartással,emelt hangon. Most adok s vigyétekinnen hamarsággal. Ha nagy törökcsászár - ahogy mondottátok - igazindwattal s jószívvel van hozzánk, eza feleletünk meg ném búsíthatja ésidegenséget köztünk nem támaszthat.Lippa és Jenő-vár: mind a kettő miénk,Transsyívaníáé, Testünkből való test,akár a két karunk, akár a két lábunk.Ki javunk akarja, sem karunk, semlábunk megcsonkíttatásat tőlünk nemkívánja. De a ti uratok rninket gyen­gíteni s adóztatní akar. Vigyétek megneki ezt az üzenetei: Sem Líppát, semJenőt nem adjuk kezéve s tőlünk má­tól fogva egy oszpora adót se várjon aporta.

MUSZTAFA meglepődve s majdnem ér­zékenyen. Kemény szó s én kérve ké­rem Nagyságodat, szelídebbet küldjön.A hatalmas császár karja hosszú s erős,

oda ér el vele, ahova akarja ...B. ANDRAs A miénik rövidebb, de szí­

vös és inas, mínt fák közt a gyertyán.Erővel felelÜlilk erőszakcsságra. Jóltudhatja császár: nem vagyunk egye­dül: erdő áll mögöttünk, megsegítő

karok sűrű rengetegje, 'De akkor mi­csoda orcával beszéltek a hatalmascsászár mí irántunk való jóindulatáról?

MUSZTAFA felelni készül. Nagyságod...B. ANDRAS Nincs több szó, Amit vá-

106

laszoltam. nemcsak az én szavam: Er­dély felelete császárnak. Vigyétek. Tá­vozást jelző, erélyes mozdulat. A kétkövet meghajlik, megfordul és kifeléindul.

B. ANDRAS megcsendíti a tas haran­got.

JACOBINUS belép, felismeri a helyze­tet s kikiséri a két törököt.

A tanácsurak' megmozdulnak. Kor­nis, Sennyey, Bornemissza és Alárdlelkes moztiulatokktil a trónszék felésietnek. Malaspina felállva integet szé­ke mellől. Arca ragyog. Bá.thori Istvánés Gyulafy hűvösebbek, az első lép­csőnét megállanak.

KORNIS Csakhogy megmondotta az eb­hendaeknek! Mit erdélyi sereg vér áránvisszavett, vér nélkül akarja az orcat­lan pogány megszerezní tőlünk!

BORNBlYHS::lZA kajánul nevet. Ha-ha!A nyavalyás! Hogy félti a nyakát!gunnyal A hatalmas császár selyemzsmórjátólt

KüRNIS Lippa s Jenő kéne ? Ahol bestehada megvetheti lábát faluk és váro­sok pusztulton-pusztulnak, s még aethirdeti, hogy jön kJiesi OI1SZágUllkgondvis,elésére,. jön a szegénységnekoltalmazására!

BORNEMISSZA Gondvisellő rabló!SENNYEY Megmondotta nelkik Nagy­

ságod jó, kemény eloqueneíával l "Inas,mínt a gyertyán! .. , Erdő áll rnögöt­tünk ..." Ha prágai császár, Rudolf ő­

felsége, ezt hallhatta volna!ALARD Komor generális, Basta arca is

hogy kiderülne erre.BORNEMISSZA S ilyen hir hallatán

császár jó hívének, Bocskaynak szíveis dobbána egyet.

B. ANDRAS arca a Bocskay szóra pil­lanatra elsötétedik.

KORNIS Mert volt olyan rumor prá­gal udvarban - s talán maga Básta ishitt a rumomak -: András fejedelernmeg a porta között ...

A NUNTIUS közbeszól. Ilyen suttogásaz én fülem is érte ...

BATHORI ISTVAN aki eddig hallga­tott. Igaz: hangos szónál gonoszabb arumor, De iki adna hitel,t mínden sut­togásnák? Booskay úrról is azt suttog­ta a hír, hogy Kendlék ...

GYUL AFY Bizony!B. ANDRAS idegesen közbevág. Bá­

tyám, ezt ma hagyjuk!B. ISTVAN Jó, ha úgy akarod. Gyula-

fyval mennénk, Később vísszajönnék:szavam volna véled.

B. ANDRAS Jöjj. Osak fordulj egyet.Sokáig ne várass.

B. ISTvAN ES GYULAFY fejbóLintás­saL eueoeeonnetc s tavo"nak.

KühNlS Torokösök útja! Keresztényernuernek, igaz erdélyinev lehet-e masútja acsaszar útjánal. "lVIegsegüó ha­ros, sűru remgetegje nu Ieneuie mas,mímt a római csaszar nagy arrnauiaja 'I

A NuNTIUS Pápaí sereggel teljes uni­tasoant

SEN1~ x,I!;Y Havaselvi vajda meg tudjaveueni országát pogánywi prágai Icu­uospnus tamogatasavaí - s mi talánnemtua!lüK megveueni Erdélyt'!

A N UN'1'1 U.::i Havaseíví vajda húségesemeere rcuuoipnus csaszarnak. Ugynauom :Senn'yeynez kegyelmed jart'I'ergovistyenen s jó hírt nozott rola.

S,l1,N1~ X~X J ot. Bolond a rama, melyszasz városokboi íuaíg repui 'Ie, aztsuuogja rola, hogy ellenunk Keszul. To­rOK ellen menni volna szanuekaoan,nogy a oerzenkedöt .moresre tamtsa,aki Szanan basa futásat releju.

KUltNl.::i Vajda vitéz ember. LáL1Jamvítezseget abban az idooen, inncerzsigmond úrral együtt úztek Szinanthavaselvi (óLdön.

B. ANDRAS Bízzunk a szavában. Hitdtnemreg Erdély fejedelme Iránt meg isújította. Tőlünk embereket s fegyvertkert serege gyarapodására. Dobokat,zászlókat, hadiszert küldettünk a szászvárosoknak. Akikből hadának emberealig van, pattantyúst is küldtüruk, Szá­szok aggodalma csak szefia-beszéd, tes­tetlen ohímaera,

ALARD Mitől félnénk? Basta itt van aszornszédban nagy, erős sereggel. Pá­pa zsoldoshadak gyűjtésére pénzt küld,havaselvi vajda felfogja a pogány túl­só támadását, s mert Báthori Andrása mi fejedelmünk, ügyünket lengyeiből

haddal támogatják.KORNIS De elég a szóból, Fejedelmünk

fáradt. Nem csoda: amit tett, nagy cse­lekedet volt

BORNEMISSZA A mai nap ünnep,örömnap.. Igyuk meg otthon áldomá­sát,Valamennyien meghajolnak a gond­ülte arcú B. András előtt s rendre tá­voznak a teremből. B. András főbólin­

tással válaszoL a búcsú-köszöntésre.Kornis a nuncius t - ecclesia procedit- előre bocsátja.

B. ANDRÁS pár pillanatig jobb tenye­rébe eresztett homlokkal egyedül vana teremben. Valaki virginálon játszika szomszédban. A nyitott ablakon be­hallatszik a zene.

JACOBINUS halkan bejön.B. ANDHAS észreveszi. Visszajött az

öcsém?JACOBINUS Vissza, felség,B. ANDRÁS Várern. Felkel a tronszék­

ből, lejön az előtérig s ott megáll. Jaco­binus közben ajtót nyitott s belépettrajtu István. András nem kínálja meghellyel. Allva beszélgetnek.

B. Ii:>l'VÁN a király képére mutat. Mi­óta van ez itt?

B. ANDltÁS Csak ma reggel óta.B. IS'rVAN Jó, hogy itt van és néz.

Mit mond a nézése'!B. ANDRAS Azt mondja a szeme: vi­

gyázzunk Erdélyre.B. ISTVAN eniett hangon. S vajon vi­

gyázunk-e, ha a némeit fele fordulurukorcával s a törököt maguruk ellen inge­reljük? Ez a pápai pap, ez a "gonosztövis" szurkálhatott téged, hogy ilyenvakmerő üzenetet külutéí,

B. ANDRÁS Ereszd le a hangot, haazt ,akarod, hogy tovább is hallgassamadonitiódat. - Es 'te Lippát 'os Jenőt

átengedted, volna ha fejedelem vagy,a török császárnak, aki hazug I3ZÓVal sálorcás beszéddel visszaköveiteli ?

B. ISTVÁN Dehogy is! De ha ő álorcátteszen fel, éln is áloreával adok nekiválaszt;

B. ANDRÁS AZ2JaI is mit érnék? Ennem vagyok Zsigmond. Egyenes a sza­varn.

B. ISTVAN Egyenes szót mondhat sőt

fenyegetót is, ki mögött erő van. Nemaz a távoli "rengeteg", akiről szepencsengő szókat rnondtál a követnek, ha­nem belső erő, Erdély hadereje, melyha kell, megindul egyetlenegy keményfejedelmí szóra.

B. ANDRAs En azért jöttem, hogy bé­késséget hozzak.

B. ISTVAN Békességet homál s hadatemlegettél az üzenetedben. Békességetis csak jó, erős had adhat. - Te azértjö,ttél, hogy a lengyel plánumot, Za­moyski urunkét Erdélyből segítsedmegvalósulásban. Ez pedig: németnekszarvát nem növelní, a török császár­ral - még ha adózva is - békesség­ben élni, s az időt, amikor Polonia, Er­dély, Moldva s Havasalföld egyesülvelép fel, okosan kivárni.

10'l

B. ANDRÁS Tévedsz. A kancellár plá­numát ismerem, a jövőbe néz az, ne­kem pedig most kell ország sorsátrosszból jóra fordítani.

B. ISTVAN Nem érthetünk egyet. Dis­putataónkat jobb, ha abbahagyjuk. Deegy jó tanácsot elfogadhatsz tőlem:

porta dolgaiban jártas követedet külddel a seultánhoz, mégpedig míeíőtt me­rész üzeneted a fülét elérné, Ne üreskézzel küldd. Némán meghajlik And­rás előtt.

B. ANDRAS némán viszonozza -az el­köszönő mozdulatot, a-szemévet bátyjátaz ajtóig kiséri, amig el nem tűnik.

JACOBINUS bejön és jelenti. KokasIstván urat hívatta Nagyságod.

B. ANDRAS fáradt mozdulattal végig­sinútja homlokát. Jöjjün. Jöjjön. Bsha Mikó úr érkeznek, azonnal jelerrted.

KOKAS ISTVAN bejön és meghajlik afejedelem előtt. Finom, szeHemi arc,németes viselet.

E. ANDRAS viszonozza az üdvözlést.MondtalIn kegyelmednek: követségbeküldörn, Holnapután indul Prága váro­sába.

KOKAS ISTVAN Ha lehet, halásszaNagyságod .. , Az .asszony ...

B. ANDRAS Beteg?KOKAS ISTVAN Hidegl,elés, valami

gyengeség ...B. ANDRAS Tiroli asszonynak osak nem

árthat Erdély hűvös levegője? Orvoso­mat még ma szállásukra küldöm. A kö­vetség fontos, egy napot se késhet.

KOKAS ISTVAN szerényen. Mehe1metán más is ...

B. ANDRAS Szó sem lehet róla! Járta­sabb emberem nincsen kegyelmednél.Aki járt Erzsébet amgíus királynőnél aZsigmond képében ...

KOKAS ISTVAN melegebb szotxü. Hatéve. .. De ma ,is tisztán emlékezemfelséges arcára ...

B. ANDRAS Most Rudolfhoz indul, ró­mai császárhoz, Kassának megy, Bás­tát, lehet, ott találja. Há. ott levelünketőneki átadja s gyanúját, ha benne gya­nakvást találna, élő szavával is oszlat­ja, csitítja. De a nagyobb lecke Rudol­phusnál várja, ott német és latín elo­quentíáját, fennen ragyogtassa, gonoszsuttDgókiat él'> rágalrnazökat, akik mí el­lenünk s ki~ országunk ellen haragotszítanak a császár szívében, erőtelenít­

se. Az infamis vádat, hogy mi itt ti­tokban törőkösek volnánk, verje visszaszava kemény erejével.

108

KOKAS ISTVAN Ertettem, Nagyságod.Tudom, hazám sorsa függ a követség­től. Amit ma az egyik császárnál vesz­tettünk, azt meg kell nyernünk a má­siMM, de talán még többet is annálOrszág gondjai közt szegény asszo­nyomról kérem, ne vegye le fejedelmigondiét,

B. ANDRÁS Légy nyugodt. Lesz nekijó gondviselője.

KOKAS ISTVAN Ki az?B. ANDRAS Christierna fejedelemasz­

szony,KOKAS ISTVAN Igaz. Az övénél áldot­

tabb szív nincsen.B. ANDRÁS Ugy tudom, kegyelmed

gyakran látogatja.KUKAS ISTVAN Bécsi diák voltam.

N yeívének a díalektusat is tudom. KiIeneune nalunk más a társasága? Egye­d ül való Ht.

B. ANDRAS Jól ismerheti hát szándé­ká t is, őt is.

KOKAS ISTVÁN Egy a kettő. Hiszena lélekből fakad emberben a szándék.

B. ANDRAS S mi az ő szándéka?KOKAS ISTVÁN Hazamenni Ilunélelőbb Stiriába.

Rövid s z ű n e t

B. ANDRAS halk, de feszült hangon. Sha én marasztanám s azt rnondanámneki legyen itt tovább is fejedelemasz­szony?

KOKAS ISTVAN megütődik a szóra saztán lehajtja fejét. Nagyságod tán arragondol ...

B. ANDRAS Arra.KOKAS ISTVAN felemeli fejét s bát­

ran kérdi. Mire?B. ANDRAS Amive kegyelmed. Felesé­

gül venném.

Rövid szünet

KUKAS ISTVAN Merész kérdésemértmeg ne nehezteljen : és a szíve szerirrtvenné feleségül?

B. ANDRA~ Szívem szerint s azért, mertbennem is nagy az egyedülvalóság ...

KOKAS ISTVAN Fejedelemasszony sze­me messze néz már ... Siessen 'Nagy­ságod.

E. ANDRAS mintha megbánta volnaőszinteségét, siető szóval. Menjen éskészüljön kegyelmed az útra.

KOKAS ISTVAN S a két követlevél ?E. ANDRAs Holnap Jacobinus a kezébe

adja ... Isten vezérelje!

Kezet fog az ajtónál vele s karjapapos an - ölelő mozdulatra lendül.Aztán a baloldali széksorban leül s fe­jét ismét tenyerébe hajtja.

JACOBINUS bejön.B. ANDRÁS felrezzenve felemeli fejét.

Te vagy?JACOBINUS halkan. Mikó Miklós úr

óhajt bejönni, hogyha nem zavarja.B. ANDRÁS megélénkülve, határozot­

tan. Jöjjön!MIKO MIKLOS belép s meghajtja ma­

gát a .felálló fejedelem előtt. Szakállas,szép, nyílt arc.

B. ANDRÁS Jó, hogy itt vagy, MilkIós,igaz ember. Igazíts el engem.

MIKO MIKLOS szerényen. Nagyságodatmiben iglazí1JhartlTlám el?

B. ANDRÁS Heils'EergJi erdőben vadász­gatva, néha utamat vesztettem. Amisűrűségben szerongatta szívem, most isolyalt érzek,

MIKO MIKLOS Kifáradt Nagyságod.Nehéz napja volt ma. A törők 'köve­tek ...

B. ANDRÁS Hallottad?MIKO MIKLOS Hallottam.B. ANDRÁS S hogy vélekedsz róla?MIKO MIKLOS Nem azért jöttem, hogy

Naavsázod gondjait újjal szaporítsam.B. ANDRÁS Nem jó úton jártam?MIKO MIKLOS' Színte a,ttól félekB. ANDRÁS István szól belőled.

MIKO MIKLOS István ÚT? megrázzaa teiét: Belőlem egy szólhat csak: Er­dély.

B. ANDRÁS S mit mond?MIKO MIKLOS Ezt mondja, hogy két

óriás közötit kicsi országunknak. hogymegmaradhasson. eszesen kell élni.

B. ANDRÁS Húzol a törökhöz?MIKO MIKLOS '8n nem. De az élet, az

ország élete, al'kuvásd parancsol.B. ANDRÁS Boldizsár bátyámék húz­

taJk a tőrökhöz s a fejük lehullobt.MIKO MIKLOS Szívesen adnám a ma­

garnét, ha vele megmenthetném ET­délvt,

B. ANDRÁS Te veszedelmet látsz?MIKO MIKLOS Azt érzek, Nem bízom

Sermvev szemében.B. ANDRÁS A vajdám gondolsz?MIKO MIKLOS Rudolphus és vajda

egy gyémenyen árul.B. ANDRÁS Setét a látásod. Prágát a

nuntius már megenyhítette s Kokastholnapután indítom Rudolfhoz.

MIKO MIKLOS Szeretném, ha mínt azisteneik követe, szárnyakkal repübne.

B. ANDRÁS elgondolkozva. Ugyebár ígymondtad: két óriás között kicsi orszá­gunknak eszesen kell élni ...Tűnődve. Fejedelem, kire német is, 00­rök is gráciával nézne?

MIKO MIKLOS Úgy.B. ANDRÁS Te protestáns vagy, de úgy

látom, hiszel a csodatevésben. Szünet.MIKO MIKLOS S van itt egy setét seb,

Nagyságod is látja. Tanácsurak tMáInnem beszélnek róla. Tüzes seb, az írjátmeg kéne találni, mert míg bé nemgyógyul, ez a lócsi ország nem kaphaterőre.

B. ANDRÁS Nevezd meg a sebet,MIKO MIKLOS Székely keserűség,Ketté­

hasadt nép ez. Bosszú és gyűlőllsé~ ket­téhasította. Százával bújdosnak ki Ha­vaselvére. Makó és Lugosi s annyimás: a vajda java katonái.

B. ANDRÁS S mí volna orvosság?MIKO MIKLOS Véres fárséngiukat,

melv lelkükben ma is égő memóría, fe­Iejbetni kéne. Azé lesz ez a nép, alklimeg,itatj,a szabadság vizével.

B. ANDRÁS Urak nem akarják.MIKO MIKLOS Urak akaratát mea kell

hódoltatní fejedelmi szóval, mielőtt akórság megemészti Erdélyt,

B. ANDRÁS S ezt te mondod, Miklós,akinek az aniát... elhallgat.

lVIlKO MIKLOS A széikely parasztokmegölték apámat Oltszernen, mrkormég kicsi mú voltarn. S 'én mondomezt mégis. Sz6mért megbocsásson.

JACOBINUS bejön s az ajtónál megállva5elenti. Genga mester van H:t...

B. ANDRÁS gondülte arca egyszerrefelderül s később fényesedni kezd. A!Simone! Jöjjön!

.TACOBINUS kimegy.MIKO MIKLOS menni készü!.B. ANDRÁS Marad], Miklós. Nincs tH­

kom előtted,

MIKO MIKLOS Azért osak jobb lesz,ha most engedelmevel ...

B. ANDRÁS távozási engedélyt jelző

szelíd mozdulatot tesz a kezével. Hátha mindenképpen... De még utánaszól. Holnap jőjj. Beszélünk arról asebről és a~ró,l a csodáról. .A távozó és a bejövő szinte érintikegymást az ajtóban.

B. ANDRÁS Genga! Végre! Genga! Szépexcursio volt?

GENGA meghajlik Szép volt. Toszkánföldem sem adhaima szebbet.

B. ANDRÁS No és az eredmény? Mivan a kezedben ?

100

GENGA Plánum - papíroson.B. ANDRÁS mohón. Hadd lássarn. Hadd

lássam.GENGA az asztalon kiteríti a tekereset.B. ANDRÁS az asztalra könyökölve fi­

gyel.GENGA magyarázni kezd. Ez ...B. ANDRÁS Sárd. Ideírtad. Lovagoltam

arra ...GENGA Ez a tekervényes vonal itt ...B. ANDItAS Az Ompolv, A Maros felé

fut. Fenn, Zalatna kőrűd, csillogó arany­port mcsnak fövenvéből.

GENGA Ez meg itt Fehérvár -B. ANDRÁS No és a távolság?GENGA Az Ompolv vdzétől a hóstáttg

círca háromezer lénés.B. ANDRÁS izgatottan. Ekkora csatorna

kellene, hogy a víz a hóstátot érje?GENGA Ekkora csatorna.B. ANDRÁS S a vízvezetésnek akadá­

lva nincsen? Domb, cíheres, sz.i'kla?GENGA Egyetlenegy helyen lesz ke­

mény a munka: a sárdi határban, itt(rnutatja) a földszorosnál. Azon át kellItömi.

B. ANDRÁS fesziilt arccal. S ha azonáttortünk?

GENGA Meggyorsul a munka, Három­száz emberrel hozzá merek fogni. Sha esős idő. az ásást nem zavarja, a

kristályos patak - aranypor patakja- október havában itt lesz Fehérvár­nál. Aqua ante portast

B. ANDRÁS S hot lesz Iefolvása?GENGA a rajzon mutatja. Erre a Ma­

rosnak.B. ANDRÁS nagyon lelkesen. S utolsó

szakaszán, ugye kőcsatorna vezeti azOrnpolyt?

GENGA Széles kőcsatorma. Mint rómaiföldön s ma Itáliában.

B. ANDRÁS Oenga, drága Genga! S ahola szíkkadt föld, ez a forrástalan, szál­láshelyet eddig nem adott embemek sa beszorult várost nem engedte nőni,

- víz csobog, ház épül és gyümölcsöszöldell - és a rómaiak Apulumán túl­tesz ez a megújuló fejedelmi város!

GENGA hízelgő hangon. En új nevet ad­nék neki: Andreanum ...

B. ANDRÁS Mícsoda jövendő! Békes­séges földön várost építeni, dőlt oszlophelyére új oszlopot rakrií, romló temp­lomokat újjá teremtieni a megtiportföldnek új életet adni! - Most pedig:munkára! Ma szombat napja van. Ja­cobinus jöjjön. A háromszáz emberhétfőve kivonul háromszáz szerszárn­mal. S október havában meglátja azOrnpolyt Fehérvár határa!

GENGA meggyőződéssel. úgy lesz, fe­jedelmem!

Személyei :

B. András fejedelemMíkó Miklós

Függöny.

NEGYEDIK KF:P

Mária ChristiernaLippo Florentino, képfaragó mcster

Ajtónálló strázsa, Követ.

Szín: a gyulafehérvári templom belseje. A történelmi nagyok sirjain túl nyitottoldalajtó. Az ajtónál - kívül - lándzsás strázsa áll. A szögletekben márhomály van, de a-színes ablaküvegen a magasból fény szűrődík s egy nyugatiablakon széles pásztában árasztja be sugarait a délutáni nap. A sírokon belülúj kősír készül, a fedőlap alakján még rajta van egy-két szobrászvéső, Az újsír közelében két karosszék, Mögötte a ral széles polcán életnagyságú férfi­busto,Idő: pár nappal Kalkas elküldése után.

B. ANDRÁS a nyitott oldalajtón élén­ken belép. Ruhája jelzi, hogy most ér­kezhetett haza lovaglásból.

MIKO MIKLOS mögötte jön.B. ANDRÁS hátraszól az őrnek. Ne

eressz be senkit. Ha valaki keres, azon-

110

nal jelented.A STRÁZSA némán kihúzza magát.

A templomban elhangzó szavak tom­pítottak, mintha a hely áhítata éscsendje hangfogóval halkítaná.

B. ANDRÁS miközben a sírokig jön~

nek, lelkesen. Mílyen gyönyörűség,

Míkfós, csuda-napon lenn a Marosmellett egyet lovagolni! Zsibbadoz atest, de ország gondjaitól megfrtssül alélek. Lélegzetem sem a heílsbergí lé­legzet, a levegő sem Warmia nyirkoslevegője. Szentímreí dombon Hunyaditemploma győzedelmes múltunk hir­deti a fényben. Odafenn az erdők sár­gák és vörösek, mlntha az mrchegyektermésarányába öltöziködtek volna.Szállnak a vadlibák, varjak kavarog­nak, vilüámltk a szárnyuk - Heíűsbcrg­

ben is voltak - de itt mintha még aszajkók s harkálvok is másként rikolta­nának. Úszi gaz halmait égeti a paraszt,kékerr száll a füstje fényes levegőben.

Ragyog a Maros-víz, Erdély van la

füstben, vízben, levegőben, s még ahavasi nép szava is, mely úgy hat,míntha nyers talián idióma volna, azis, az is Erdély,., Kegyelmi szép na­pok, még mielőtt a hó mindent beta­karna,

MIKO MIKLOS Ritka ősz, valóban.B. ANDRÁS Jártál te Lengyelország­

ban?MIKO MIKLOS .Iártarn. Fiatalon, a

trónját foglaló Báthori Istvánnak dís7.­kíséretében.

B. ANDRÁS Igaz: ne felcdiem: a taldá­nokknl kimennék egy napra az Érc­hegyek felé egy kis mulatságm. Milyennan is van ma ?

MIKO JV[IKI~OS Kedd.B. ANDRÁS Tegyük szombatra. Tal<Ín

az Úristen ezt a csudaidőt - nyárvégaz őszben - addig megáldítja. Lovak­ról dísnonáll. Magadat is számitsd.

MIKO MIKLOS örömtelenül. Bs míkorindulnánk?

B. ANDRÁS Későn kél már la nap. Jó­rep'g;el szerétnék. még hainalodásbam.

MIKO MIKLOS Nem lesz könnyű dologtaln!':'! állHani ezt a lusta népet.

B. ANDRAS Bizonvos. hogy nemcsakmuzsfkálrű. hanem aludni is egyt6l­egyig megtanultak toszkánai földön. ­A szakács iis jöjjön.

MIKÓ MIKLOS S ho Via mennénk.?B. ANDRÁS Fel a gáldí szurdukokba.

Pettyegtetett halat fogni a göbékben sa niagy suhogókban.

MIKÓ MIKLOS A puskámat viszem.B. ANDRÁS Puskát én is viszek De

hoz a lovász is. A készülő kőkoporsóig

megy. Késik ez a Lippa.MIKO MIKLÓS Taltán.B. ANDRÁS De lehet, mi jöttünk ko-

rábban. Szinte érzékenyen. Nézd csakazt a pásztát; drága üzenetét az ~rc­

hegyek felé Ienyugovó napnak, Méga rsfroknak is juttatna magából. A sí­rokat nézi. Hogy hiányzOltlt nekern eza hősi sírbolt ez a templom-védte órí­ásí kripta! A nagy törökverő. O ha ere- ,jéből egy ütésre való itt maradott vol­na! . .. S itt a fia nyugszik. Ha meg­néznéd, most is látnád csigolyáián nya­valyás hóhéra hármas suhíntását ...Itta János kilrály fejedelennfia: keménygyökerű fa hervatag virága. Emitt megaz anyja: melegvérű özvegy, táncokszeretője, lengyel s talián vér víg egye­sülése ... Lüktettek, lobogtak, feszülit atüdejük, - úgy, mínt most az enyém,őszi fényességben - táncoltak, szeret­tek - s most itt haflgatnalk a nagykriptai homály disciplinájában ...

MIKO MIKLOS az ajtó felé néz s meg­látJa az őr mozduiatát.Szólana a strázsa, -

B. ANDRÁS Ha jeIent v,alamit, vedd át,Mikíós tőle. Elmélyülve a sírokat nézi.

A STRÁZSA az oda.siető Mikló.mak.Idegen követ érkezett. Deákul magya­ráz. Sie,tiís az útja.

MIKO MIKLOS ~z ajtón túl néhányszót 1,ált a követtel. Behallatszik azideaen szó: Polonia ... Cracovía ...visszamegy Andráshoz. Követ jörtlt Len­gvelből. A fogadtatását igen uraeália.

B. ANDRÁS a túnódésből felüti [eiét.Hát még itt is, i,M ig... Vezesd ide,Miklós.

MIKÓ MrKLÓ~ visszamegy cz cJtórwz,int a köt,etnek s visszatér vele.

A KÖVET kereskedő ruhába öltözött,közqpkorú emb,,+, nagyot haJlik a fe­Jedelem· előtt.

B. ANDRAS Isten hozott, Ki küld tA KÖVET Zamoyski kancellár őnagy­

méltósága.B. ANDRAS Szóbeli üzenet?A KÖVET Az, mert egy levelet lenyel­

tem rt múltkor,B. ANDR AS Hadd hallom.A KÖVET feszélyezett pillantast vet

Miklósra. Secretum ...B. ANDRÁS Mondhatod nyugodtan. A

Iegblzalmasabb hívém előtt mondod.A KÖVET Onagyméltósága Nagyságod­

nak igaz atyafiú-szívvel köszöntésétküldí. Lassan. egyenként emelve ki aszavakat emlékezetéből. Üzení : vígváz­zon, növekedik Prága s Porta tensióia.Krakóí udvarban Prága akciójáJt a tö­rökök ellen nem támogaaJhatjáJk. Pápai

111

nuntius ellenkező szava magatartásá­ban meg ne tántorítsa. Eszak felé mostmég jó arcot mutasson, Komoly ígéret­tel kezét meg ne kösse, Rudolphusnakmagát le ne obligálja, Havaselvi vajdafogadkozásában Nagyságod ne bízzék,titlkos kémeivel őtet vágyáztassa. Gya­nakodó porta megnyugtatására köve­tét elküldje.

B. ANDRÁS rövid szünet után. Ennyi?A KÖVET Ennyi.

. B. ANDRÁS Miklős, az őr Jceresse megMártont, aki udvarbírám vol.t a püs­pökségben. Az beszél polyákul, Kancel­lár követét szállásolia el és lássa elbőséggel.

A követhez. Mikor indulsz vissza?A KÖVET Reggel indulnék Önagyrnél­

tésága lelkemre kötötte. Sietős a vá­lasz,

B. ANDRÁS Reggel viheted már. De. azt is csak szóval.A KÖVET meghajlikMIKO MIKLOS az a.jtóig kíséri a köve­

tet, ott halkan átadja az utasítást azőrnek s visszatér.

E. ANDRÁS lehajtott fejjel áll Boldi­zsár koporsójánál. Rövid sziinet. Holt­nak gondia nincsen. Ha Boldizsár bá­tyám tanácsot adhatna! - De ó hal'l­gat. .. Hal'lgat. Ide került ó is, ezüst'koporsóban. jó socíetásba. Wa,I'ltenburgitemplom sírjai kozött is készítettemneki márvánv kenotáphot, emlékezeté­re ... Most már test szerínt is itt leszközelemben ...

MIKÓ MIKr~()S csen/ie« áhítattal nézia kőkoporsó Boldizsárját. Tudom. Nagy­sásrodat szeretve szerette. Elkísérteepvszer '8 lengvel határig ...

B. ANDRÁS Boldizsárnál embert job­ban nem szeréttem ... Nézi. Ilyen volt.De hol a mezvfllanó szeme. búgó. me­leg hang;,a. Nini -Jtráciáj a? -

MIKO MTKT':-OS S ott, az a márvánvkép?B. ANDRÁS Azt Lippa faragt,a, Lippa

F'lorentirio.MIKO MTKLOS Most?B. ANDRÁS Még életében. Most a bus­

tót nézi és annak a mását formál ia kikőben,

MIKO MIKLOS Jó szobor. Csak éppenaz üreges szeme bánt. Mílyen más le­hetne, ha a szeme éliTIle!

B. ANDRÁS kissé (Tró,maian. De miértfS-kellett meghalnia, Miklós?

MIKO MIKLOS egyszerűen. Különbvolt. Férfi ~voLt. Zsigmond fejedelem

112

pedig nem volt férfi. Férfiatlan lelkemég rokonban is gyűlölte a férfit.

B. ANDRÁS A nyavalyás ember, áprilisbolondja ... Hangjában félig megvetés,félig saJnálkozás van..

MIKO MIKLOS Csak Boldizsár úrrahallgatott a hadnép. :ms a trónia-féltő ...

B. ANDRÁS Aki háromszor is elhagytaa trónját ...

MIKÖ MIKLOS Aztán életének oktalanfél,tése a "törökősoktől" ...

B. ANDRÁS Tudom: a "pártosok":Kendí, Kovacsóczy, Iffiú s a többiconspiratiója. Bíztatta valaki? Bujto­gatita ?

MIKÖ MIKLOS Talán. Azt suttogták.hogy a Bocskal úr hosszúkeze intett ...

B. ANDRÁS valamit mondana, de az őr

meajelenik az ajtóban.MIKO MIKLOS odasiet s megpillantja

az ajtón- kívül Lippa meetert. Hátraszól.Lippa Flórenöíno, képfaragó mester,

B. ANDRÁS No, hála Istennek. Jöhet.Hiszen neki műhelye a templom. Mígvele időzöm, eredj Mmdós, nézd meg:kancellár emberét rendesen elláttákfenn a palotában t

MIKO MIKLOS ne-án meghajtja ma­gát és az őr mellett kimegy.

LIPPO mély meghajlással köszönti a[eied.elmet s odaáll a tumba falhoztámasztott fedele mellé. '

B. ANDRÁS' Mennvíre vagy, Lippo?Karosszékbe iil.

LIPPO Pénteken. mío principe, átadoma tumbát. Még a száj körül ma igazí­tanom kell. Tán a homlokán is. Sok­szor a nagyságod szája szegletébennézi B. András arcát hasonlatos vonástfedez fel a szemern. MOIl1dha,tnám: urat­to di rassomígltan za ...

B. ANDRÁS Mondta azt már más is:Báthori testvérek közös arcvonása.

LIPPO Át szeretném vinni a tumbánfaragott arcra, ha Nagyságod egyszer­kétszer ülne ...

B. ANDRÁS Szívesen, ha ezzel hűsége­

sebb vonástkap a bátyám arca.LIPPO finom vésőt és kis kalapácsot

vesz a kezébe. négyszögletű székre állés dolgozni kezd. Rövid szünet.

B. ANDRÁS ülve figyeli a munkát. Lip­pa, te ismered, jártál a házában ...

LIPPO munka kÖ.zben felel. Sokszor, ki­vált míkor a bustót csináltam,

B. ANDRÁS Mílyen úr volt?LIPPO Hozzánk nagyon jó. Szerette vi­

dám társaságunk. Sokszor el-eltréfáltvelünk taliánul.

B. ANDRÁS S máskor máshoz?LIPPO Bizony lobbanni is lártJtam. Ak­

kor ijesztő volt ... come un volcane ...Josfka uramat hogy arcul ütötte egylófuttJatáskor!

B. ANDRÁS Zsigmond fejedel'effi mel­lett sose láttad?

LIPPO Láttam. Hallottam egy disputá­lásukat, Persze, hogy sígmore Baltha­sar triumfált argumentumokkal és iró­niával. Fejedelem pedig elhallgatott éshazament con grande furore,

B. ANDRÁS Sokan jártak hozzá? Voltauctoritása?

LIPPO Nagy. Volt oívan követ, aki őt

kereste elóbb s 'azután ment Sígísmon­do úrhoz. Anglus ErzsébetlJól is jötthozzá levélI kassai kurírraI.

B. ANDRÁS Jó házigazda voLt?LIPPO Az! Meraviglloso l ms meet va­

dász is vo1t,sok volt a vadászat s mín­dig volt a konyihán jó vadpecsenyéje.Bora? Nincsen annál jobb LacrimooChristi. Kendi uram, az apósa, Kova­csóczy, a sógora s mások - mind sig­nori geniali - sokszor éjfélIg ls el­idóZJtejk nála.

B. ANDRÁS A pártosok ...LIPPO r·gy nevezték, Bizony, sígnore

príncípe, valamennyi megrövidült egyj6eszii 1IeUel.

B. ANDRÁS S ha frnr fordult itt n vi­lá~. 11i. mriért nem távoztatole haza Tos­camába?

LIPPO Sigismondo fejedelem favor.iá­ban ta:rr!:ott. Sokszor Úgy ére21Mk. mivagyunk az elsők ha,n~os udvarában.

B. ANDRÁS neszre lesz figyelmes, arrafordítja fe iét.

MÁRIA. CHRIRTIERNA a sírok mögöttequ kisajt6n halkan belép. az "'Ítá mel­lett füqnő fesziilet előtt letérdel. majdfeláll s közeledik a fe.jedelem felé. Fe­kete ruMi visel. mint Báthori Boldi­zsárné a II. kénben. Szőke, germánarc. nem szép, de bájos. alakja kissémolett. Halk. de határozott a szava,csak egyes mondatoknál feszül meg azérzéstól a hangja.

B. ANDRÁS mihelyt meglátta. felállt,odaszól a szobrásznak. Lippó!

LIPPÚ megérti a figyelmeztetést, le­száll, leteszi szerszámait s nagyot ha­jolva a fejedelem és Mária Christiernafelé, a strázsált ajtón kimegy.

B. ANDRÁS tisztelet és meglepetés vanB. András hangjában, mikor megszó­lítja Mária Christiernát. Fejedelem­asszony!

MÁRIA CHRISTIERNA Ez a títulusmár engem meg nem illet. Sem azegyik szava, sem pedig a másik Le­süti szemét.

B. ANDRÁS O!MÁRIA CHRISTIERNA Nem illet ...

így van. Kérem, bocsásson meg a há­borgatásert. A kisaitónak még nálamvan a kulcsa, Azon járOIk ide reggel kö­nyörögni.

B. ANDRÁS f:s most?MÁRIA CHRISTIERNA Ide jöttem

Nagyságodat kérni: indítson el útnak,haza, Sbiriába.

B. ANDRÁS Ezt. csak ezt ne kérje, re­jedelemasszonv!

MÁRIA CHRISTIERNA Kérnem ikell.szlgorú elhartározásom. Maxímtl'anígérte: kísérettel jön el értem. Nyáróta ígéri.

B. ANDRÁS Maradíon!MÁRIA CHRISTIERNA Nem Iehet ...B. ANDRÁS Itt [övedelmelt csorbulás

nem éri.MÁRIA CHRISTIERNA Jövedelem?

Nem a földiekre nézek. - Iszonyú földErdély.

B. ANDRÁS Tudom én. hogy az vott,De én békességet teremteni jöttem.

MÁRIA CHRISTIERNA Hiszem. Denem érzi: itt inog a föld még, behlotűz ereie reszkettet! néha.

B. ANDRÁS De én azt 'a tüzet a.l:1Jatomrianonta.

MÁRIA CHRISTIERNA Mi volt az éle­tem? Itt lovaik dobogtak. fef:tVVerek zö­rögte'k. r.s amikor csend Iett, hóhérserénvkedett tItkos tőmlöcökben, vérhullt' s iszonyodás borzomgatta lel­kem ...

B. ANDRÁS Tudom. Messze voltam ak­kor. Warmíában, ám az íszonvodás, fe­;edelemass7onv. ott is eléri enzem. Demióta én itt fejedelem vagvok, ezt avér-Iaktabta, harc-tapodta földet vér­hullás nem érte. En azért küldettem,hoav az iszonyodás és a gyász meg­szűriiék borzadó szívekben. Úgy válasz­tottak meg: "a szegény hazának békes­ségben való megmaradására."... Az­óta - Itl!em érzi? - más itten az ájer.

MÁRIA CHRISTIERNA Más ájer ­- aridre Luft -, érdes és zord nekemErdély levegője.

B. ANDRÁS Nem hegyek közé megy?MÁRIA CHRISTIERNA Stájer hegyek

közé. Júliusban a· hegy csupa rhodo­dendron, Mosolvogva köszönt békessé­ges népe. Az utak szegélyén crucítíxek

113

állnak. Sötét sículusok nem néznekutánam gyűlölködő szemmel ... S aza megválasztás - nem veszi rosszné­ven ? ...

B. ANDRÁS Csak mondia ki bátran,fejedelemasszony ...

MÁRIA CHRISTIERNA Vigyázron Nagy­ságod: Sigismund tyrannus volt - kimer-t volna a,klkor ország gyűlésében

szembeszállni véle? Nő vagyok s acsendes kővári falak közt sok ideig él­tem. De mióta innen látom a világota fejedelmi trón véres városából, meg­nőrtt Nagvságodnaíi" sorsáért a gondom.

B. ANDRÁS Köszönöm a gondot. De minövesztette?

MÁRIA' CHRISTIERNA Bossz szeme­ket látok, titkos suttogókat, Prágai kö­vet is felkwElsett engem, feiedclemsé­gérI: a császári udvar ferde szemmelnézi ... Átkozott ez a föld ... vétkesszavamért az Isten megbocsásson.

B. ANDRÁS Áldo1Jtá teszem én... me­leg hangon ha az Isten nekem társatis ad hozzá. Valakit: igazi fiejedelem­asszonyt ...

MÁRIA CHRISTIERNA Ertem Nagysá­godat. Köszönöm a jó szót s azt, amiregondol. Báthori Siglsmund háromszorhagyott el megcsúfolásornra, szégye­nemre, búmra ... Idegen lett s'zív"effiszégyeneimben minden mabrimondum­tól. .:

B. ANDRÁS .Maradjon! Feledjen !MÁRIA CHRISTIERNA mn. már osak a

Krisztus vllágról lemondó csendes szű­

zeinek lehernek a tárna.

B. ANDRÁS Kolostorra gondol?MÁRIA CHRISTIERNA Ama. Kolos­

torra.B. ANDRÁS Fejedelemasszony?MÁRIA CHRISTIERNA Volt királyle­

ány is - magyar királyleány, SanctaMargaretha, aki egykor ezt a sorsotválasztotta. Báthori Si gismund asszo­nya nem voltam, Krisztus elfogadhatörök jegyesének.

B. ANDRÁS Ha elmegy mellőlem, a jó­ság sugára búcsút vesz a fm dtől. Úgykellett a fénye ...

MÁRIA CHRISTIERNA Imádkozom,hogy a Krísztus fénvessége soha el nehagyja. - Kíséretet kérek.

B. ANDRÁS szomorúan: Tövisig magamis el fogom kísérni, fejedelemasszony.

MÁRIA CHRISTIERNA Megyek Stiriába,Krisztus fényessége mutassa meg útjátvíssza, Warmiába... Meghajtja fejétB. András előtt s megindul a kisajtófelé.

B. ANDRAS odáig kíséri. Az ajtónál ­férfimozdulattal - megfogja balkezét,mintha még egyszer tartóztatni akar­ná. Fejedelemasszony!

MÁRIA CHRISTIERNA visszafordul,jobb keze tennierét lassan tiltó mozdu­latra emeli. Soror Chrístíerna! Kimegyés betuizza maga mögött az a,jtót.

B. ANDRÁS ott áll egy darabig, aztántűnődő arccal, lass'Ú. l~ések7cel a bus­tóig megy a megnövekedett homály­ban. Nézi a fejet s hangja közel vanaz elérzékenyedéshez, mikor megszólal.Boldizsár bátyám!

Függöny(Folytat juk)

-Az egyetlen zsarnok, akit e világon elis"merek, a "csöndes kis hang", mely ben­

nünk lakik. S még ha egyetlen főnyi kisebbségben kellene is maradnom, volna bá­torságom,~hogy ehhez a reménytelen kisebbséghez tartozzam. Mert ez az egyetlenőszinte állásfoglalás számomra.

Gandhi

Az, ak,i vallásának szabályait anélkül követi, hogy hinne bennük: gyáva ésszánalomra méltó.

Le Corbusier

A szenvedés a lét elengedhetetlen föltétele. Az emberi nem jelvénye. Senki semigazult meg soha, míg keresztül nem ment a szenvedés tüzén. Ettől senki sem me­nekülhet. Egyetlen, amit tehetünk: megtisztítani a szenvedéM, elkerülvén azt, hogymásoknak szenvedést okozzunk.

Gandhi

114

SIMONYI IMRE VERSEI

HúSVET

feltámadunk barátaimbizony mondom néktekfeltámadunk:

harmadnaponvagy húszezer év múlva:

megkorbácsoltak akik voltunks megköpdösötteks mind a keresztre akik feszüUünk:

küzdelmes feleim:a piramisok tövén akik megszakadtunk- az önkény jármában akik megszakadtunkgázkamrák füst jén akik fuldokoltunk

"ránkúszult ordas eszmék" karmán kik fuldokoltunk -

valamint:gályán karóban máglyántársunk közönyénasszonyunk árulásánakik végeztükbemocskoltan árván- magunkban is hordottmásoknak 1iibáján -bórünk színéért kiket meghajszoltakelvünk színéért kiket meghajszoltak

szerelmetes feleimbizony mondom néktekfeltámadunk:

mint elbutult homálybóla megokosult fénydidergő kételybőla melengető reménybotló rögeszmékből

az épjárású elvekahogy hazátlan népből

a honjára lelt nemzet:ekként,

ahogy mondom:halottainkbóls ennen vétkeinkb6l:

(mert míg az igaz - bár egy is - nem szabadaddig börtön a földkere7(,ség

s míg az ártatlan - bár egy is - ott függ a ke1'esztenaddig mindenki hóhér)

eztkiáltom torkomszakadtáigkiáltom reményem sohase fogytáig

meg azt:hogymég nem tudomharmadnaponvagy hány esztendők múlva- halottainkbóZ

115

bt1neinkbólennen magunkból(6 életgyötrelmesés gyönyörűséges)

a meghasadt anyag rettenetéból kiáltomhogy nem tudomharmadnaponvagy mennyi idő múlvade bizonnyal:

hazugságaink múltán múlvagyávaságaink múltán múlvaárulásaink múltán múlva

barátaimfeltámadunk

JOZSEF ATTILA

Már az első pillanatt6lmintha húszan dőltek volnakivülről az ajt6nakS te egymagad tartottadott belül

Azutánharminckét rettenetes es~tendőn keresztülállandóan legalább húszanfeszültek annak az ajtónaks te addig tartottadegymagadmig egy naponaz ajtó is ellened fordultde akkora robajjalmintha a föld fordult volna ki sarkaib61mintha a mennybolt szakadt volna le

Pedig csupán egy ájult nemzet zuhant reád

.JOKEDVEM VAN

Miért mondjátok, hogy nincs jókedvem?De hiszen jókedvem van.Ugyan mitől ne lenne jókedvemHiszen nektek is jókedvetek van- mivel a rosszkedvem egyáltalánnem befolyásolta a jókedveteket.A jókedvetek viszont mélységesenbefolyásolta a rosszkedvemet- tehát j6kedvem van.Persze ha matematikusok volnátokakkor most hitetlenkedve cs6válnátokfejeteket: hogy ez pedig lehetetlenmivel plusszor minusz - az minusz.De ti nem vagytok matematikusokés egyébként is az örömnek és a bánatnakcsupán annyi köze van a matematikáhozhogy egy.qZeTÚen kiszámíthatatlan.Ezért tehát érjétek be a szat'ammalamellyel állítom, hogy nekemmindenek ellenére jókedvem van.Ha tudnátok milyen jókedvem van!

Csupán annyit lássatok be végrehogy sírva azert mégsem lehetegész napon át fütyürészni.

116

IN MEMORIAM MIHELICS VID

Közel két évtizeden át szerepelt aneve ezeknek a hasáboknak élén, ame­Iyekre most a baráti, kollegíálís isten­hozzád szavai kerülnek. Előbb Kérdé­sek és távlatok, majd Eszmék és tényekcímmel lr:ta rendszeresen népszerű ro­vatát, amelyben sajátos műfajt alakí­tott ki.

Most elárvultak ezek a hasábok,mint [ahogy elárvult az íróasztala is arajta tornyosuló irattartókkal, ame­lyekbe hangyaszcrgalommal gyűjtötte

a címeket, témákat, Iapkivágásokat.Szinte hihetetlen, hogy így, múlt idő­

ben kell szólni róla, színte elképzelhe­tetlen, hogy nem ül le többé ehhez azíróasztalhoz. Mintha nem is az ő kihűlt

porhüvelye feküdt volna azon a kan­deláberekkel és virágkoszorúkkal kö­rülvett ravatalon, amelynek lábánálazon a fagyos karácsony utáni naponbúcsút vettünk tőle.

"Hálatelt lélekkel fordulunk HozzádIstenünk - így mondta búcsúimájá­ban a temetési szertartást végző Bre­zanóczy Pál püspök -,a tészta fény­hez, és megköszönjük, hogy Vid szol­gádat egész életéri át bölcsességed ki­sugárzásaival tápláltad. tgy maradtmeg kereső-kutató és megvílágosodóléleknek mindvégig. A meglelt igazsá­got felelősen ragadta meg és hamisí­tatlanul adta tovább. Igy volt képeshűségesen vígilální, érdemezerűen őr­

ködní testvérei fölött." Majd az imatovábbi részében még ezt is mondcaMihelics Vidről a püspök: "Szemta­núja lehetett anyaszentegyházunk zsi­nati megújhodásának, szinodusi vizs­gálódásának, számos vállalkozásánakés nekifeszülésének. E megújhodás je­gyében vízsgálgatta az eszméket és atényeket. különválasztva a jóindulatúkérdezest a kérkedéstől, az őszinte ke­resést a felelőtlenkedéstől, a bátor ku­tatast az üres gőgösk'ödéstől. Tudottkülönbséget tenni az ígéretes, szerény­kedő búzamag és a pípacskodó kon­koly között, Ebben a válogatásbantis2Jtult és érlelődött tolmácsoddá, váltÍrói ténykedése hivatássa, szolgálatod­dá és szolgálatunkká."

Mi, akik évtizedek óta dolgoztunkmellette, vele együtt, minden tekin-

tetben csa.!k igazolhatjuk a püspökiméltató szavakat. Míhelies Vid, mintíró és mínt szerkesztő is valóban ígyfogta fel tisztjét. Eletének hetedik év­tizedében is ugyanazzal az éber érdek­lödéssel figyelte a világot, amellyelfiatal korában. Rögtön felfigyelt, havalahol gondolatok üt!köz;tek, és mín­den épkézláb, az emberi szellemet to­vábbvívö gondolatnak azonnal hűsé­

ges tolmácsolójává szegődött. Témái­nak kíválogatásénál soha nem volt el­fogult vagy szűkkeblű, Szinte nincs aszellemi életnek olyan tartománya,amelyről ne tudósított volna valamiérdekeset az elmúlt évtizedek során.

Akadtak, akik a szemére vetették,hogy nem foglal állást ezekben az írá­sokban. Holott csak arról volt szó, hogyném akart semmiféle véleményt azolvasó szájáIba rágni. Megelégedett az­zal, hogy gondolkodásra serkentse azembereket. S ez a magatartás nem iscsak az írót, hanem az egész emberrtjellemezte. Aprólékos, a legkisebbrészletekben -ís a legnagyobb pontos­ságot megkívánó szerkesztö volt, desoha nem fordult elő, hogy valamelyikmunkatársára valamilyen nézetet igye­kerett volna ráerőszakolni. Azt meg­kívánta, hogy ha valaki kifejt valamit,azt teljes viÍágossaggaltJegye, de azíró nézetét. szemléletét tiszneleben tar­totta.

Nyugtalan szellem volt, A baráti körsokszor vádolta tréfálkozva, hogy ateológiában csak a határkérdések ér­delclik. Holótt csak arról volt SZÓ, hogya gondolatok pezsgésa érdekelte éssemmi sem volt idegenebb tőle, míntaz elcsépelt formulákkal megelégedő

szellemi tunyaság.Lehet, hogy részben talán éppen ez

a mindenre kiterjedő érdeklődés ésszinte kielégíthetetlen szellemi kíván­csíság lett; a végzete is. Nem érkezhe­tett a szerkesztőségbe olyan lap, folyó­irat, V1agy más kiadvány, amit át nenézett, ki ne jegyzetelt volna. Száz­számra töltötték meg fiókjait a tárgy­körök sZierint rendezett kis cédulák ésakárhogy roskadoztak a polcaínk, nemengedett kivinni a szerkesztőségí szo­bából egyetlen folyóiratot sem, amely-

117

ről úgy gondolta, hogy valamíkor va­lamilyen írással kapcsolatban méghasznát V1€ISZi. Fiatal ember számára istúlságosan megerőltető lett volna az aszellemi munka, amire vállalkozott.

Szerkesztői asztalnál aligha ült va­laha is nálánállelkiismeretesebb szer­kesztő. Önmagát ugyanúgy ellenőriz­

te, mint a külső rnunkatársakat, A leg­kisebb adatnak éppúgy utánanézett alexíkonban, mínt a nevek helyesírá­sának,

Ugyanakkor ez a sokoldalú, szélesérdeklődési. körű s a külső szemlélők

számára racionalistának és néha már­már szkeptíkusnak tűnő szellem egyszínte gyermeki tisztaságú hitet vall­hatott magáénak. Amit írásaiban vagy .szóban, olykor esetleg finom írónia­val megkérdőjelezett, az míndig csakaz emberi oldala volt akár a hittudo­mánynak, akár az egyház életének. Deazt, ami evangélium, ami örök, aztalázatos lélekkel hitte.

Volt benne valami nagy belső érzé­kenység, hajlandóság az ellágyulásraés a magára erőltetett külső érdes­ség gyakran csak ezt Leplezte. Ameny­nyire kritíkus volt mánden szellemimunkával kapcsolatban, annyira jó­híszemű volt az emberekkel, mint em­berekkelszemben. Leginkább attólszenvedett, ha valakinek az embersé­gében kellett csalódnia. Alapvető hu­manizmusának megnyilvánulása voltaz az olykor szinte kissé régimódi ud­variasság és gavalléria, amellyel mín-

•

A KIS ÚT

Ha elégedetlen vagyok magammal, azkétélű dolog. Éppúgy előre viheti belsőéletemet, egyéniségem alakulását, sor­som irányát, mírrt ahogyan gá,tolhatjaazt.

1. Vegyük a negatív éeteímü elégedet­lenséget. Van ember, a,kit soha semmisem tesz elégedetté, ha anyagi értékek­ről van szó. Míndíg többet és többetakar, és ~ssanlként csak a hiányok irántmarad érzéke, fogékonysága, Ha megvá­sárolt egy televíziós készüléket, örömétmeg/keseríti az, hogy esetleg nem ill. leg­tökéletesebb típus, vagy pedig hogy

118

denkihez közeledett. Voltaképpen a tá­vozása is olyan .tapintatos volt, hogyannál tapintatosabb már nem is lehe­tett. Egy kis könnyűnek látszó rosszul­lét a szerkesztőségben, azután gY01'­san javuló állapot két hétig a kórház­ban, amikor folyton a lap után érdek­lődött, s azután az 'a végzetes háromperc, amely elindította arra a hosszúutazásra, amelyről Várkonyi Imreprépost kanonok mondta a sírnál bú­csúzva tőle, hogy "nagyon messze ve­zet".

Könyvek, tanu1mányok,egyetemijegyzetek egész sora tanúskodik arróla félévszázados állandóan megfeszítettszellemi munkáról, amelyben MihelicsVid végül is elégett. Lesznek majd,akik méltóképpen felmérik ezt a mun­kásságot, Nekünk, közvetlen munka­társainak túl ezeken a szellemi java­kon ,egy talán még becsesebb öröksé­get hagyott hátra. A hűség, az önzet­len emberi helytállás nagyszerű pél­dáját. S ha róla szólva fájdalom szo­rongátja is a torkunkat, azzal vígasz­taljuk magunkat, arnít ugyancsak asírnál mondott búcsúztatójában Vá:r­konyi Imre, hogy ő új földet és újegieket lát már és oti van amennyeriJeruzsálemben. Ott vár meg bennün­ket "és akkor abban az új J eruzsá­lemben, a mennyei Jeruzsálemben,mindazok, akik őt szerették, igazán is­merték, tudását és emberséget nagy­rabecsülték, vele együtt fognak ör­vendezni".

DOROMBY KAROLY

ELÉGEDETLENSÉG

ilyen már.a szomszédjának is van. Ész­revehetöen Inem valami metafizikainyugtalanságról van itt szó. Olyan tel­hetetlenség ez, amely elsősoriban anyagijavakra meg az érzékek igényeire terjedki, és legtöbbször elrugaszkodík a re:a­litástól. Az ilyen embertípus állandó elé­gedetlensége eltúlzott igényeiből talkad.Ö az, aJki mindíg úgy érzi, hogy hivatás­köre, rangja, lehetőséget, családi körül­ményei mind méltaj.lanok hozzá. Minthaaz egész világ összeesküdöte volna elle­ne. Mindenben csalódik, míndenre bízal­matíanul tekint, mándennel elégedetlen.

Ha valaki nincs megelégedve őnmágá­

val, az lehet erény. Itt azonban ennekvalami elferdült megnyilatkozásával ta­lálkozunk. Mert az, aki folyton ezzel azelégedetlenséggel nézi a világot meg azembereket maga körül, valahogy túlsá­gosan önmagával van elfoglalva, túlfo­kozott igényeihez méri a dolgokat, mér­téktelemil túlbecsüli önmagát. Talán en­nek tulajdonítható, hogy még sincs tisz­tában önmagával. Egész helyzetet, ren­deltetését rendszerint elhibázottan ítéldmeg.

Vajon az ilyen rosszízű elégedetlenség­nek milyen áttétele található meg belső

életümlben ? Leginkább az, amikor igaz­ságtalanul méltatlannak ítéljük élettor­rnankat, és v:agy a Gondviselésben ké­telkedünk, vagy pedig külső körülmé­nyekre hárítjuk a felelősséget törékenyvalrásosságunkért, középszerűségűnkért,

életünk szürkeségéért, Ilyenkor azoktakjönni a terméketlen sóhajtozások, arosszízű elégedetlenség visszatérővádjai,

amelyekkel sorsunkat illetjük: "Meny­nyivel jobb keresztény lehetnéik, ha nemépp ebben a közönyös korban élnék'... "Mennyivel tökéletesebb ember len­nék, ha munkaköröm, családi körülmé­nyeim megfelelők volnának" stb ... Nemmíntha nem léteznének illyen problé­mák. Vannak. A körülmények mégsemadnak mínderrben fölmentést esendő

voltunkért. Ezért az ilyenfajta elégedet­lenség nem tartozik az erények sorába.Képviselőiremondja Szent PáIl: " .. fedd­[eiok meg a nyugtalanokat" (I. Tessz 5,14).

Az igazság ugyanis az, hogy a tökéle­tesebb életre szóló küldetésünk adottkörülményeinkhez kapcsolódik. Almainkolykor felröpíthetnek a valóság talajafölé, de ez csak sétarepülés lehet vá­gyaink számára. A keresztény nagyko­rúság realizmusra szólít fel, amely egyetjelent ebben a vonatkozásban a termé­ketlen elégedetlenség fölszámolásával.Mindez nem jelent passzív belenyugvást.Az ember küzd azért, hogy megfelelő

helyre kerüljön az életben, de ne téved­jen irreatitásba. Ne akarfon mindentegvszerre és hibátlan tökéletességbenmegnyerni az élettől. Ne váljon véglege­sen elkeseredette, ha nem úgy sikerül­nek a dolgok, ahogyan eltervezte. És nesopánkodjék azért, amin Illem változtatt­hatunk.

Nem választhatjuk meg például a szü­lednket. Ezt egyes egzísztencíalisták míntlétünket érő jogtalanságot könyvelik el.Elégedetlenkednek miatta. Egy író pa­naszt emelve számon kéri a Gondvíselésútjait: " Istenem, mért nem adtál nekem

igazi apát?!" Avilai Szen.t Terézia azon­ban megköszönt Istennek, hogy olyanszülőket kapott, amilyeneket kapott, pe­dig azok sem voltak tőkiéletes lények. Aszentek realisták ebben a tekintetben is.Realizmusuk arra tanít, hogy mándig azadutt körülmények közt, saját korunk­ban, hivatáskörünkben, tulajdon karak­terünkikel kell emberi és keresztényi kül­detesünket betöltenünk a világban. Azönmagunkkal való elégedetlenség csak arealitás talaján válik termékennyé, Ar­ról sem szabad megfeledkeznünk, hogyIsten rendszerint nem akörülményein­ket alakítja át, amikor segítségét kérjük,hanem bennünket alakít át, hogy azadott körülménvék kőzött (kor, család,karakter) teljesítsük egyéni küldetésün­ket.

2. Van aztán az elégedettenségnek egypozítív formája is, amikor az.emoer úgyeíégedetíen önmagával, hogy míndig tö­keletesebbet akar kihozni magából. Ez avágy és törekvés már termékeny ener­giája a léleknek. Nem viszi az embertaz trrealítások útvesztőire. A valóság ta­laján marad, amikor alkotásokban éstettekben hoz gyümölcsöt. Mert a nagyalkotások és a kiváló jelLemek erőforrá­

sa ez a jó éntelemben veet nagyravágyás,ez a termékeny elégedetlenség, amely aszellem és a lélek igényeiben nem is­mer szűkös határokat. Tulajdonképpenaz ember metafízíkaí nyugtalanságánakmélyén is ez az igény lappang. Mert akiaz átlagosnál mélyebben hatol be azigazságba, az erkölcsi jóba, a szépség tit­kaíba - a szellem él'tékei erek - azv:alamiképpen Isten felé tart, annak'szí­ve rokon Szerrt Agoston "nyugta1a,n szí­vével", Erre utal maga Jézus is, amikorítéletet mond a példabeszéd gazdag em­berének hamis önelégültsége fölött. Azugyanis fölsóhajt, míután gabonáját csű­

réoe gyüjtötte: "Végre megnyugodhatsz.Egyél-igyál, élvezd az életet" (Lk. 12,16). A nyugtalanok vágya könyörög SíkSándor költeményébe foglaH fohászában :"Szabadíits meg a szürkeségtől", Ez avágy visszhangzak ki l'ejtertiten ts SimonIstván emlékezetes versének refrénjei­ből: "Nelm elég, sohasem elég". .lVIert "Azész mímddg többet kívánt", és " ... élbelli~ünk a gyönyörű végtelenség ígé-rete '"

Nemesaik "lehet", tehát, de ,,'kJell" isakarnunk a ",többet" a "jobbat", a "tö­kéletesebbet". A keresztény embernek le~el!l győznie a kislelkűség kísértését. Per­sze e'!11nek a jó értelmű többet-akarásnaka realitás talajába '1~ell gyökeret vernie.

BODA LAsZLÚ

119

NAPLÓ

TÖRTÉNÉSZEKNEK SEM TILOS A BEMENET.

"Számadás a hitről" voLt a témája abécsi Lelkipásztori Intézet ezidei kará­csonyi konferencíájának, König bíboros,bécsi érsek, Rossi érsek, apostoli nun­cius, Melkizedek orosz-orthodox püspök,Zak és LászLó megyéspűspökök jelenlé­tében Erwin Hesse üdvözölte az egyete­mi auditorium maximum padsoraibanhelyet foglaló több mint négyszáz részt­vevőt, a csefiszíovák, [ugoszláv; lengyelés magyar, valamint sváj ci, francia, olaszés dári vendégeket, s mindkét, Nérnetor­szág képviselőit.

Jean Thomas domonkos szerzetes, po­Iítoíógus, párizsi egyetemi tanár beve­zetö előadása a kereszténység bíráLatavolt. Bár sokkai több bátorság kel:l ma­napság aJhhoz, hogy valamí jót is mond­jurrk az egyház jelenlegi állapotáról,mégsem felesleges a bírálat. A keresz­ténység állandóar, épülőfélben lévő épü­let, amelyet eddig még soha nem fejez­tek be építői. Ez 'a befejezetlenség a ke­reszténység földi útjának lényegéhez w­tozík, Ezen az úton Inem kerülhetók el,sem a. botlások, sem az eltévelyedések.A bíráLat óvja meg az útépítőket. attól,

. hogy hamis nyomra tévedjenek, hogyzsákutcába jussanak.

Bírálta a kereszténység m'Úemlék-jel­legét. A kereszténység nem tesz elegetküldetésének, ha 1Jiszteletrem~tó ernlék­mű csupán, amelyet megcsodálnak ugyana túrtsták, de otthonuknak nem válasz­tanak. Nem a patina az élet legmeggyő­

robb jele. Az igazán hivők döbbentenfigyeli'k, rnínt válik egyre jelentéktele­nebbé a Jcereszténység, A tudomány ré­gen lemondott már a hit segélyszelgála­táról. Egyre robb ollyan titkot leplez le,amelyet még nem is olyan régen meta­fizi'kai 'kérdésnek tartottunk. IjesZitő a le­maradás a szeretet területén is. A keresz­ténység köz,elke'tezer év alatt sem szün­tette meg a kapzsiságot és erőszakosságot

a világban. Az intézményesített keresz­ténység ellkés,ve vette észre, hogy a rab­szolgaság, gyarmatosítás és kízsákrná­nyalás nem egyeztethető össze Jézusevangélíumával. Azdk a társadalmi új­járendezések, amelyekre nyugodt szívvelmondhat igent a keresztény ember is,Illem a hívatalos kereszténységnek kö­szönhetők. Túlzás lenne azt mondanunk,hogy ugyanitt tartanánk a kereszténységalapvető dinamikája nélkül is. A híva­talós kereszténység azonban rendszerint'kJésfu S'zállit föl az emberi haladás vo-

120

natjára: a legjobb indulattal sem állít­ható, hogya történelem mozdonya lettvolna. Ugyánekkora a lemaradás a sza­badság területén is. A kereszténység ere­deti üzenete felszabadította az embert,az egyháza tekintély gyakorlása azonbansemmiképpen sem mozdította elő a gon­dolkodás és kutatás szabadságát. A tör­ténelmi keres2lténység aligJha menthető

föl a vád alól, hogyagondolatszabadságkerékkötője volt mindenütt, ahol irá­nyitotta a közéletet. Akwes2Jliénységhosszú története során nagyon sok érté­kes hagyományt halmozott fel. EnnekfolY'tán nehezen kerülheti el a szellemi,kapi:tal'i2:mus kísértéeet, azt, hogy átörök­lött értékeínek kamatjából éljen ahelyett,hogy mooídzálná kincseit és az egészemberiség javát szolgáló vállalkozásokbakezdene. A rend igénye folyton gyanú­llÍltja a szeretetet, mert ez nyugtalanságotszül, Ez az egyébként természetes jogosigény az oka annak; hogy mi kereseté­nyek nem vesszük elég komolyan em­bertársaink nyomorát. Gyakran. csak ví­gasztalunk, ahelyett, hogy kiküs.zöböl­nénik a hi'báJkJat.

Az igehirdetés eredménytelenségéről

beszélt ezután, A keresztény prédikációolyan lőporos hordó, amely sohasem rob­barit, Gondosan ügyeleünk arra, hogy apolgári íhlendöség és tisztesség határainbelül maradjon szavunk, Ha a keresz­ténységtöbb, mint egy meglehetösen ki­öregedett Jcorszellem kJépviselője, akkormeg :kell rnutatnunk, hogy a keresztényélet Iehetséges anélkül is, hogy elavultkultúráJkilml kompromittállnok magunkat.A mai ember taseta és üdítő forrásvízreszomjazík ; helyette "kevesz1Jény-ízű"

színtetdíous italt nyújtunk nelki. T'egnapiválaszokkal aligha feleilJhetünk mai kér­désekre. Nem lenne olyan komolya hely­zet, ha mindez csupán szervezési hibalenne. Nem megyünk soIkra a homlokzatfelújításával amíg elsősorban a talapzatszorul javításra. A hit maga vált bizony­taíanná, mert az üzenet túl elvont lettés az örömhír sokat veszített öröméből.

Nem sokat segí,thetmek ezen a legkivá­lóbb teológusok sem; sem Aquinoi SzentTamás, sem Karl Rahner, sem Hans Ursv. Balthasar. A kereszténység szava azéetnem érkezik meg oda, ahová szánták,meet a kereszténység hirdetői félnek akonkrét evangéliumtól, nem vállalják ahamísítatían remény és szeretet messiásíkockázatát.

Michael Marlet ínnsbruekí filozófus,egyetemi tanár témája a hit és a valláskapcsolata volt. Nagy a kísértésünk, hogya nit éIS a vallás megkülönböztesésévelválaszoljursk a fájdalmasan igaz es jogosvaüaskritas.ára, Ez azonban nem járhatóút, mert ha nem is azonos a vaüassaía nit, el sem vaíaszthato tőle. A kieresz­tény hit vallásos Jellegű: az emberi eg­zisztencia értelmezése akinyilatkoztatasörömrurenek fenyében, és az emberi illetkorueret alakítása az eljövendó remenyé­ben. isanruíyen megejte Loisy rnonuasa,hogy Krasztus az Isten orszagat nírdette,és nelyeute itt van az egynaz, megsemreleosezneeünk meg arroi, hogy lstenországa már elközergett, sot itt van kö­zöttunk (Lk. 1'7, 21). ha pedig azt mond­ja Barth, hogy a vallas isteni IenetosegétkinyilauKoztau1Ja Isten, az emberi Iehetö­seget azonban nem, ha Jaspers a keresz­ténység kízárólagossagán botránkozík,ha Camus azt fájlalja, nogy Krísztus ma­gunkra hagyott minket, akik nem tu­uunk sem ugy élni, sem úgy halni, mintó, aklwr abban tévednek, hogy fel akar­ják oldani az emberi egzisztencia felold­nataslan Ieszültsegeít, A vallás nem uta­sítható el a transzcendencia kedvéért(Barth és Jaspers), ez pedig nem old­ható fel az "emb,eri testvériség szentsé­géoen" (Camus).

A vallás az emberi transzcendenciakategoríálisan szükségszerű megvalósi­tása. A kinyilatkoztatott vallás lényege,hogy Isten és ember kapcsolata nemhetyhez, hanem személyhez kötött. Eb­ben állott Jákob nagy élménye, amikorrnegtapasztaaa, hogy menekülése köz­ben is vele van az Úr. A kereszténységalapkövetelménye, hogy a magunkalkot­ta közvetítőkröl térjünk meg az egyetlenközvetetőhöz lsten és ember között, J é­zus Krisztushoz, aki az emberi be'telje­sülés foglaleja és egyben elővételezése

annak, amilkor lsten lesz mínden min­denben (IKor 15, 21). Addig is, amígmajd egészen. :5edik egymást a vallás ésa hit, összetartozásuknak "minden idő­

ben megfelelő" modellje Abranám áldo­zata. Bár Abranám személy szerínt nemhitlt az örök életben, áldozatával mégisrnegvallotta Istent, aki képes feftámaslZ­taní a halostaket.

Franz Joseph Schierse, a düsseldorfiPatrnos kiadóvállalat Iektora "A názáretiJézus és az apostolok hite" címmel tar­tottá meg előadását. Abból indult ki,hogy különíeges gonddal kell vizsgál­nunk Jézus történetiségét, mert ezen. állvagy bukik a keresztény hit. Ha Isten aSzentírásban emberek által, emberi mó­don beszéet, ha Isten ígéí emberi nyel-

veken lS'zólaltJak meg, amint ezt a sugal­mazásról szóló dogma rtJanítja, akikor aszentírástudományoan ils alkalmazhatókazok a kri1JilkJai módszerek amellyekkel atöbbi, pusztán emberi irodalmi emléke­ket K'utaitjuk. Nagyon rossz szolgálatottenne a keresztény hitnek, aki körűlzár­

ná Jézust és az evangéliumokat, a kerí­tésre pedig táblát tŰ:lJDJe ezzé! a felirat­tal: ,,'l'örtenészeknek. tilos a bemenet".Azt emé csak-el, amit míndenkeppen ellakar kerülni: utat nyitna amitosznak,meseszerüve tenné az evangéüumokatés rnondaí hőssé, degradaíná Krisztust,Nem Lehetünk eléggé hálásak az egyházitanítónívatalnak, hogy alI. vatikáni zsí­natori hozott döntéseíben elismerte a tör­ténelmi-krítíkaí módszerek szükségessé­gét és jogosultságát a Szennirás kutatá­sában (Hittani rendelkezés az isteni ki­nyilatkoztatásról, 12. p.).

Amennyire helytelen kívánság, hogyaz evangéliumi anyag legkisebb részleteis megfeleljen a történeírniség mai köve­telrnenyeinek, ugyanilyen elhibázottszkeptícízmus lenne, ha valakisemmirtsem tartana már biztosnak és feladnáaz egész keresztény hitet. Az ilyen radi­kális elutasítás mögött infantilis dac­reakció húzódik meg, amely a "mindenvagy semmi" elve alapján a semmit vá­lasztja pusztán azért, mert az "egész",nelveseobenamn ő annak vélt, nem iga­zolható történelmileg. Abból, hogy a leg­újabb kutatások szerint Jézus nem Bet­lehemben, hanem Názáretben született,nem következhetik, hogy az íűyen ésefféle részletek miatt, elvessük az egé­szet. Az evamgeíísta a maga médján na­gyon is mély történeti valóságot akal!1tkJifejezni Jézus betlehemi születésével,Az újkori hístoricízmus bűvőletében élő

,~eresZltényeket mihamarább fel kelleneviiágosítanunk arról, hogy az evangéliumnem akar modern értelemben vett törté­nelmi értesülést nyújtaní ; arniből perszenem az következík, hogy nem történtekállnak az eva\lgélittmi elbeszélések mö­gött. A protestáns-líberálís teológia il­lúziója volt a "történelmi Krísztus-kép"megrajzolása; az evangélísták mindig ahit szemével nézték Krisztust és' a hús­vét után történtekből értelmezték a hús­vét előtti eseményeket is. Sohasem leszmódunkban a hit Krisztusától tökélete­sen elválasztanunk a történelmi Jézust"a!:i test szerínt Dávid nemzetségébőlszületott, de a:kH isteni természetc sze­rínt, halottaiból való feltámadása óta,Isten hatalmas fiául rendele" (Ró 1, 3-4).

Hangsúlyozta az előadó, hogy az ős­

egyház nem törekedett az evangéldumoíctárgyi különbségeinek kiegyenlftésére;

121

· cl.()~ti.zá1ás helyeüt azeaz u1JaJt válasz-.·rotta, amely az újszövetségi írásoik ká­nonjához vezetett, Ebben azután helyeitkaptak a legkülönfélébb ü-ányzetú, célúés nézőpontú írások is. Az Újszövetségszerímt Jézusban hinni annyi, mínt Jé­zust !követni. Az orthodoxia egyetlen iga­zolása. az ortnotmuxis: "Mit mondjátóiknekem: Umm, Uram? - és nem teszi­tek, amst mondok... aki hozzám jön,hallgatja WllÍJtásomat és tettekre is vált­ja" (Lk 6, 46). Rendkívül elhibázott lel­Kipásztori stratégía lenne az, amely mín­den erejével távol akarná tartaní híveitől

a szentarástudomány LegújiaJbb eredmé­nyeit, ahelyett, hogy előkészítené őiket akiritii.lkiai módszerrel való elkerüQ:hetetlentaIlá.JJlcozásrra. Korunk ínségeí és szükségeísokkal iObbet követelnek holmi teológiaiátél'ltékiewésnéll vagy a pusztán indivíduá­lds erények gyakorlásánál.. Jézus az el­nyomoetak, jogfosztottak,kisemmi:zlel1ltekmelíé áIlH. "A rendkívül kmtikusan rea­gáló valág nyilvánossága döntés elé állítrnínket, keresztényeket: vagy vegyük Ilm­molyan végre Jézus szándékait és utasí­tásadt, vagy pedig mondjunk le arról,hogy komolyan vegyenek minket az em­berek" fejezte be szavait.

Karl Lehmann maínza dogmatika pro­fesszor előadása egyben az egész konfe­reneia mottója is volt: "Adj számot hi­tedről". A Jcinyilallkoztatás megkívánja,hogy gondolkozzunk: "Mindig álljatokkészen arra, hogy megfele1jleteik rnínden­kinek aki reménységtekről kérdőre vontiteket" (1 Pét 3, 15). Az újllkori hitvé­delem azonban, - azt hivén, hogy a hitmegalapozása eíválasztható magától ahittől - beleesett ellenfeleinek híbájá-'ba, a racionaüzmusoa, Olyan természetesalapokat ikeresettame1yeik valójában ha­más biztonságban ringatják a hívőt, ben­sőleg sziintetik meg éstulajdonikJéppenierejétől fosztják meg li hitet. A hit meg­alapozása és maga a hit, 'JroIcsönösenmegeLőzik egymást; a tett logikája nél­kül nem látható be a hit logíkája sem.Az emberi érvelések és áJ.lásiJhg1a1ásoiklegmélyén az életről és világról szerzettvégső tapasztaíások állnak' ezekre a Ita­pasmalásokJra. 'kell hiV'a1Jlw~unk,ha való­ban szémot aikiarunk vetni hironkkel.Formálís számvetés helyett magát a va­lóságort klel1 megkérdeznünk és a hit fé­nyében értelmeznünk, A teológia nemmás, rnint e tapasztalások Iefordítása azemberi nyelvre, Nyelvünk elégtelenségemiaJtit lehet valakinek hiteles tapasztalásaanélkül is, hogy helyesen beszélne róla.Aiki 1lürelmesen viseli a lét halálos fá­radságát, . aki belenyugszik az élet lassúIemorzsolódásába, aki nem áll elJlen mín-

122

denáron ti haJAiook, az akköe is hisz J é­zus üdvözítő haláláoan, ha nem jól be­szel róla. AJki pedig felismeri az emberiegzisztencia alapvető igényét az értelmes­segre, ami már nem eíégítnetö ki terrné­szetes úton, az nem igen lehet rnessze at­tól, hogy megvallja Krísztus föltámada­sáto

Ezután kiemelte, hogy a hit megalapo­zása nem nélllkülöz;heti a hit rövid meg­fogalmazását, Rahner-t Idézte: "Amint azember egyéni életében találkozik olyanszavakkal amelyek teljesen elkötel,ezik,míközben :kifejezik am, ami éppen akkor[és azáltal] valósul meg, hogy lcimondjukőket, az Egyház is ismer olyan szavakat,amelyekkel önmagát ígéri oda az ember­nek azáltal, ami a lényege; hogy Istenírgalmának és szereteténes, a jele míri­den ember számára" (Schriften zur Theo­logie, VIII, 163. o.). Igy szükségesek hi­tünk számára azok a szavak, amelyeknemosak hitelesen értelrnezík, hanem ma­gukkal is hozzák azt a valóságot, amitkifejeznek. Századunk nagy felfedezése,hogy a tulajdonképpend valóságok (én,szeretet; stb.) nem definiáJ:hatóik (v. ö.Schelsky: Ist die Dauerreflexion institu­tionalisierbar?). A hit is azoik közé a va­lóságok közé 'tal'ltozik,amelyekiert: nem ér­het utol semmiféle deíínícíó. Aikikor lesz­nek szavahíhetök a keresztények, ha nemszíníelnek hamis biztonságot. Különösenál~ ez a papokra, akik olyan szereneset­lenségnek tarltjá!k hitük megkísértését,31rrÚit rnéíy hallgatásba kell burkolniok,Ezzel azonoari éppen az eííenkezőjétérikel annak,amit 'akarnak. A hívekbenkönnyen jámadhat olyan benyomás, mínt­ha a sz'Uárdhi.lt az egyházi hiv:atallvise­Lők kiváltsága és előjoga Lenne, akik so­hasem 1lévesztik LsOOnrt szemeik elől. Tu­datosankiihívó kijel€illtését e szavakkaltámasztotta alá: "Talán azért kong olyüresen igehiedetésünk az olcsó meggyőző­

déstól és semmitmondó fölénytől, mentnem vagyunk eléggé igazak ahhoz, hogymegmutassuk sajáthiltÜll1ik ínségét és azettő[ elválaszthatatlan reményt is".

Rudolf Schnackenburg würzburgi bib­likus, egyetemi tanár, a Pápai Szeritírás­bizottság konzultora az egyház üdvözítő

feladatáról beszélt. Amíiyen nagy súlythelyez az Újszövetség a mísszíóra, olyannagyvonalúan kezeli az egyréni üdvösségkérdését. Jézus igazi tanítványai mínd­azok, akik, bár még nem érte el őket amísszíó, de már teszik azrt;amit Jézus kö­vetőitől kér: "Bizony rnondom ne~teik:

Amiit ,e Iegkisebb testvéreim közül egy­gyei is tettetek, velem tettétek," (Mt 25,40).Az ősegyház nem ismerrt más mísszíót,mtnt Krisztus követésének teljes váíla-

1ásárt, bár rnent volt az intézményes szűk­

kieblusel?J1JÖ1: "Ez jó és kedves üdvözítő

Istenunx szemében, aki azt akarja, hogyrnínden erncer üdvözüljön és eljusson azigazság ismeretére" (1 Tim 2, 3). Az egy­haz míssziós !küldetése a jövő nemzedék­hez is szól, ami megkívánja, hogy komo­lyan vegyük a fiatalok k1"iltikáját az egy­házban.

Szent PM szavai: "Úgy tekintsenekmiiDJket, miillt Krisztus szolgáít és Istentitkainak megbízottaít" (1 Kor 4, 1) nema szentségek kiszolgáltatására, hanem Is­ten igédnek hurdetesere; a kiengesztelődés

szolgáíatára vonatkoznak: "I,sten ugyanisKrísztusban kiengesztelődött a világgals nem számítja be bűneinket,.sőt ránkbízta a kiengesztelés igéjét" (2 Kor 5, 19­20). Pé~reértené tehát a pap hivatását az,aki,e~sősorban a szentségek kiszolgálta­tóját .látná benne. Nem lehetünk eléggéhálásak a zsinatnak, hogy újból ráírányí­toeta fígyelrnünket az Ige szolgálatára:Isten szava tisztító erő lés az isteni életesirája bennünk (1 Thessz 2,13). Ezt azértis fontos hangsúlyoznunk, ment nem uta­sítható el eleve a szentséggeí való mági­kus visszaélés lehetősége sem (1 Kor 10,1-13).

Végül kifejtette, hogy az egyház külső

megjelenése elmarad az iránta támasz­tott jogos 'kiövetelményektől.A kereszte­nyeket is meggondolásra kell, hogy kész­tesse .az ifjúság lázadása az intézménye­síte1Jt tekíntélyek elíen. Az egyházbansokféle hivatal van (Et 4, ll), de a fun­damentum Krisztus: ,,0 az, aki az egésztestet egybekapcsolja és összetartja a kü­lönböző ízek segítségévei és minden tagarányos együttműködésével." (Et 4, 16).BáT a demokratizálódás az egyházbankétértelmű jelszó, méglis el kellene j ut­nunk oda, hogy végre lsten egyszerű

népe is szóhoz jusson az egyházban,Heinz Scttuster saarbrückeni professzor

a hit rövid összetog~alásá1'ólbeszélt. Még~kor is meg kell kísérelnünk ezt, ha má­atta a Rahner-epigonok közé sorolnakminket. Az 'Hyen rövid összefoglalás nemjelentheti az egész keresztény hitrendszermiJniatürizálását, és természetesen annyiféle, ahányan pr6bá'LkoZllaik vele, rnert amaga hitét foglalja össze míndenkí, Ezazonban nem róható fel híbául, mert en­nek, az összetogíalásnak nem az a célja,hogy felvilágosítást nyújtson a hitről, bárnem Lehet csupán a beavatoetak számáraérthető ezoterikus formula sem. A hitrövid össeefoglalása nem szorítkozhatíkpusztán elméleti síkra sem, mert Krisz­tus igazsága nem választható el Krísztusetikájától.

Majd előadott egy Ilyen rövid őssze­

foglaláét. 1. A kereszténység hisz az em­berben,akinek örök jelentöséget kölcsön­zött az a Titok,akit Istennek mondunk,és akii Jézus Krisztusban kijelea.1Ite1Jte azt,ami századok óta el volt rejtve az embe­rek elől. 2. A kereszténység hisz abban,hogy Lsten elkötelezte magát az embermeídett; nem ejtheti el az embell'lt anél­kül, hogy ne ejtsen el sajátmagából isegy darabot. 3. A kereszténység hisz ab­ban, hogy Isten abszolút hűsége kísérí azemberi életet, amelynek ezért jövője van;a feltámadás az egész ember, a mennyor­szág az egész emberiség jövője. 4. A ke­reszténység hisz abban, hogy ennek ajövőnek a reménye foghatóan jelent mega ,törbélnelemben. Aki remél, az már bir­tokolja az eljövendőt, ameíyet nem ve­szíthet el senki más, csak az, aki feladjaa reményt és ezzel lemond a jövőrol. 5.Végül ra kereszténység hisza:bban, hogyIsten minden embert szeret, Az egészemberiség jövőjének reménye az egyház,'amelynek az a hivatása, hogy hirdesseaz irgalmas Isten megváltó igazságát, fel­'keresse az ember elhagyatottságát, védel­mezze szabedságát és begyakorolja azembereket az üdvösségbe.

Joachim Illies, a Max Planck-Intézetschlírz-I kutatóíntézetének vezetője, raPaulus társaság evangélikus elnöke, rabiotechnika eredményeiről és veszede~­

meirő~ beszélt.A tudomány és a hH százéves skizmája

többet nyomcet a latba mínden feJ.ekeze:1Jiszakadásnál. A nagyközönség szemébena tudomány javára dőlt el a küzdelem,s most a tudósoktól várja a VJilág azt,amít csak a papok adhatnak meg n~ki.

A tudomány embereinek kényelmetlenez a szerep, mégis egyre gya/krabbanhagyják el labcratór'íumaúkat, hogy elő­

segítsék a világ értelmezését. A szívátüí­tetesek metafízrkaí meghökloenést keltet­tek: úgy tűnt, hogy a hideg és:z lassanmegszüntetí az embert, ment éveeredesmetafi~kaIi. bizonyosságait dönti meg. Abiológus szemében mindez nem újság,hiszen az idegen élettel való manipulálásegyidős 'az emberrel. A fogamzásgátíásolyan régi miillt az emberi kulrtlúra, leg­feljebb az, eljárások elegancíáján változ­1laJttaJk. az évszázadok. A követlkJező nem-,zedék nemosak a fog,amzásgátIá:SI:, hanema születendő gyermek nemének megha­tározását is olyan .magátólértetődőnektartja majd, mint napjainkban a himlő­

oltást,Ismertette a biotechnika már elért és

[ogosan várható eredményeit, A mester­séges megtermékenyítés ma már egészenköznapinakInOlIldható. Legfeljebb attól

123

NylRI TAMAS

borzadunk meg, ha arra gondolunk, hogya könnyen eltarható csírasejtek az apahalála után száz vagy kí tudja hány éV\múlva is feWhiasználhatÓlk t~ékenyítés-.re. Idegen petefészek átü1Jtetése, megter­mékenyült embrió ínplansálása sem okozmár különösebb nehézséget. Ebben azesetben azonban a szülőanya már nemmondható új!SzÜi1ötte biológiai anyjának.Az új kísérletek egyik következménye,hogy az emberi nyelv felmondja a szol­gá:laitot, annak kífejezésére amí a labora­tőrrumokbantörténik Szűznemzéseknem­csak petesejtekben, hanem csírasejtek­ben, sőt egyéb sej~ben is keresztüíví­hetők. Egy béka belének egyetlenegysej1Jjéből sdkterülit például egy teljesenkifejiletJt második békát Iétrehozní. Tech­niik:ailag megoldható, hogy petesejtet pe­tesej'1Itel, csírasejtet csírasejttel terméke­nyí,tsenek meg. Az utódotonaíc ebben azesetben két apja van s egyetlen anyjasincs, vagy fordítva. Nincs messze a meg­valósulástóí Huxley víziója (Szép új vi­lág): rbudUlIlik arról, hogy több száz lom­bdikJban nevelt embrió elérte a hatodikhónapot és a 300 grammot,

Roppant érdekes kísérletek során egy­egy fehér-egérpártól és szürke-egérpár­tóll származó ernbriót egyesíltetit:eIk, és akét egyesiÍ'tetit embrióbó:l egyetlen egész­séges feketecsfkos Tehér-egér letit. E si­keres kíséríetek alapján egyes. amerikaibiológusok az ,,'algenia" (az alkími,a mód­jára képzett szó) tudományáról álmodoz­nalk. Amint az alkírnía új anyaget kere­sett, az aígenía új. !lénYelkEltal~ot. Márnincs messze az idő, amikor emberi tu­lajdonságokat ju1J1JaúhaJtnak állatoknak,vagy állati tulajdonságokat embereknek,TechnilkJai!lag megoldható egy emberiembrió és egy állati, mondjuk gori:lla

embri6 egyesítése is. De hogyan nevezzükaz ebből származó para-emberi lényeket,s életképtelenségük esetében szükségke­resztelést, vagy inkább kényszervágástkell-e végeznünk?Előadásának második felében arról be­

szélt, az előadó, hogy ezek az ijesztő le­hetőségek felelős erkölcsi állásrfo'glalástkövetelnek meg tőlünk, A mai embertnem veszi körül az előre meghatározceterilrok:sIi rend, neki magának ikell ezt a ren­det megalkotrua, Remélhetjük talán, hogya tudósok abbahagyják kutatásaíkat és atengerbe dobják [egyzőkönyveíket, rníntTartaglia velencei rnatematíkus, aki meg­rettent felfedezésének pusztító erejétől?

(De később e:mlékezete alapjén mégis el­készítette azt a fegyvert, amikOIr a törö­kök ostrom aíá fogták Veleneétü Senkise várjon erkölcsi receptet, Inkább fogad­ja meg Plátón tanácsác: mér:legelje, hogymilt tegyen; közben azonban ne feledkez­zék meg arról, hogy ő maga is rnegmé­retik. A legfontosabb az emberi nagyko­rúságra és felelősségtudatm való nevelés.A keresztény ember bízik a jövőben,

mert erre kötelezí reménye. Bízik abban,hogy az az emberiség, amelyik túléli azemberi önmarrípulálás gyilkos lehetősé­

geit, ismét rátalál a .tudomány és hit egy­ségére. A szabadságra ítélt ember ment­hetetlenül belezuhan sajárt; szabadságánakszédítőmélységeibe, ha. nem nézhet fél alr­

Da a legvégslŐ szilárd pontra, ami nagyobbaz embernél. Vagy megtalálja az emberazt, aki nagyobb nála és akiben megka­paszkodhatík saját szabadsága ellenébenis, vagy menthetetíenül elpusztul sajátemberi lehetőségeinek végtelensége rmí­aet,

PARHUZAMOS ÉLETRAJZ: AUGUSTIN BEA ÉS KARL BARTH

Közel egyidőben távozoet az élők sorá­ból a rómali katolíkus egyház és a. refor­mátus egyház egymáshoz korban is kö­zelálló két kiemelkedő alakja: AugustinBea bíboros (I881-ÚJ68) és Karl Barth(1886-1968). Talán még nem éXlk:erett elaz ideje annak, hogy a két 'meresztényegyház nagy fiairól olya:n~éle párhuzamoséletrajzomat írjunk, mint amilyenekertPlutarchos hagyott ránk a görög és a ró­mai töl.'1lén'elem nagyjairó!l. Bea és BarttJhszerepe más-más természetűts volt, sem­hogy pályajuk összehasonlító életrajzok­ban lenne összefoglaíható, mégsem erő­

sZJalkolt taíán, ha megkísérlem együr1ltidézni feU emléküket,

124

Ami összeköti őket, az a szentírás sze­retete. Bea bíborost zsinati működése

után az egység bíborosának neveztékugyan, de klnevezésekor még inkább abjJblia bíborosa díszítő [elzővel Illették.Nem ok nélkül, hiszen élete jelentős kor­szakat (1930-1949) a Pápai Bibliai In­tézet igazgatóieként élte végig s ez alattvalósággal megújítouta a már-már elavu­ló kiatoli,kus bibliakutatást. A katolíkusszentírás-tudománynak Bea nevével ösz­szenőtt csöndes forradalma nélkül nemszülethetett voína meg a ikinyila1Jkozta­tás forrásadról szóló zsinati okmány ésBarúh nem mondhasta volna: Nem a vi­lág dolgai vagy más egyházak iránt tanú-

sÍJtcxtJt érdeklődés volt a zsinat legügye­Iemreméltóbb mozzanata, hanem az, hogya katoMkus egyház újra. az evangéliumigéje felé felé fordult. Tény, hogy Barth,aka a I~atoNikrus teológiát ifjabb !kJOrában"az AinItikrisztus kítalálásának'" tartotta,nagyon kedvezően fogadta azt a hang­súlyeltolódást, amely a szeeitírás szavá­val történt a Ikatoliikus hi,trtudomány ze­nekarábari. A néma karmester éppen Beabíboros vallt.

Bea egy badeni ács és asztalos egyertlengyerrnekeként látta meg a napvilágotRiedböhrírigenben, nem messze a Dunaeredetétől. A gyenge és vékony fiúcskaé!lertéérlt nem sokat adott az orvos, merttüdejét már tizenegyéves korában meg­támadta a tbc. Bea egész életében küz­dött a tuberkulózissal. de legyűrte és mégRóma éghaj<latát is több mint negyvenévig kibírta. Sassbachban, majd Konstanz­ban járt gimnáziumba és RasrtJattban, azottani érselkii gimnáziumban érettségizett.Egyetemi éveit Frelibur'gJban és Irmsbr'uck­ban, majd Berhnben töltötte el. De máraz érettségi. után elhatározta, hogy a je­zsujta rendbe lép. Az aikkori Vilmos csá­szám birodailom'ban azonban még nemműködhettek a jezsuiták, akiket a kultúr­harc idején ikizál11Ja'k az országból. Beánaktehát a holíandíaí Valkenburgban rnű­

ködő [ezsui.ta kollégiumban kellett je­lenrtJkezrnie. 1902-ben lépett be a rendbeés l!112-ben szentelték pappá. Kilenc év­vel később már az újjálalapított délnémetjezsui'ta tartomány házfőnöke. Három évmúlva rendje Rómába hívja egy rendikollé'g]ium vezetésére. í924 6ta tehát Ró­mában él és a Gergely Egyertem€lIl szent­írás-tudományt ad elő s megírja múvétMózes öt könyvéről, meg a 82Jentírás su­gJaJlmazO<1Jtságáról. 1930-ban. a Pápai Bib­liai Intézet élére kerül. XI. Pius és XII.Pius bízadrnéból voltaképoen ott készülfel arra a munkára, arnihez osalk harmincév múltán, XXIII. János pápa oldalánfo?ihat hozzá: a keresztény egység és atöbbi vallások iránti türelern aJ1.aJpjainalklerakásához.

G)~akiran megfeledk'ezün1{ arról, hogyezeknek az alliapoknak a lerakásár milyenhatalmas szellemi munka kJés,zítette elő.

A bibliai intézetet X. Piu.~ még azért ál­líto,tta fel, hogy ,küzdjön a századfordulómodernízmusa és a racionalista biblia­kri!tika ellen. MunkájánaJk egyoldald'amhdtvédő j'eHegJe azonban hovatovább tart­hatatlallmá vált. Bea XI. Pius kifejezettóhajára szakított ezzel a magatartássalés a Slzentí,rá'skutaJtók egész nemzedékét,(nálunk például G-örgényi, Radó és Szö­rényi professzorokat) nevelte arra, hogya korszerű tudomány követelményei alap-

Jan vizsgálják a bibliáIt, felihasználva arégészet, l~el,eti nyelvészet és az összeha­sonístó vallástudomány er-edményeit. Ne­kiik szólt elsősorban XII. Pius 1943-bankiadott Divino afflante spiritu kezdetű

körlevele, amelynek összeállításában nekiis j,elentős része volt, A körlevél valóság­gal felszabadította akatolikus tudósokat,s arra ösztönözte őket, hogy a 'szentíra­tok érteimezésével "közelítsék meg .azo­,kJat a nehéz kérdéseket, amelyek mind­ezideig nincsenek. megoldva".

Ezeken a hasábokon. amelyek ma isőrzik a zsoltárfordító Sík Sándor errrléke­zetét, ne feledkezzünk meg Bea egy' na­gyon jelentős munkájáról, aJmit munka­társaival együtt végzett: Latin zs,oJitár for­dításajról. Sok igénynek kellett ezzel ele­get tenni. Több száz helyen kellett az ere­deti héber szőveg hítélességét vísszaálií­tanía, többszáz helyen a helyes, laJ1Jin ér­télmezést érvényesítenle, a bonyolultabbhelyek magyarázatát olyanok számára iskífoiezníe, 'alkiik nem régészek, kiemelnibelőlük a dogmatikai tanítást azoknak is,akik nem szentírás-magyarázók. Végülmeg kellett őrizni a zsoltárok magasren­dű költészetét és imádság [ellegét.

Augustiri Bea felhasználta tudományosmunkásságát arra, hogy az igazi együtt­működés szellemében érínökezzék az or­todox, a protestáns, a profán és a zsádóbibfiakutaitókkal. Részt vett nemzetköziszentírás-tudománví konferenciákon ésösszejöveteleken és személyes érintkezés­be került olyanokkal. aIkiiIkett megiMetetta protestáns ökumenikus mozgalom. Tet­te, ezt az a tudós, aki XII. Pius meghittszellemi köréhez tarlozorbt, 1945 óta pe­d5,g' haláláíc gyóntatóia valt a magányospápárink. J949-ben a Szenit Officium ta­nácsadója Ileitlt és hat hónap múltán már­is megjelent ahivaltal nevezetes megáHa­oítása : A Szentlélek hatásoslan működfk

a protestáns ökumenikus kezdeménye­zésben.

Míridez önmagában is elég ler1Jt volnaegy életmű számára. De Augustín BMéletének nagy korszaka aikkor bontako­zott csak ki igazán. arnikor XXIII. Jánospápa kdneveete bíborossá (1959), majdannak a ti'tkárs'ágll1'ak az élére, amely hi­vatva lesz más keresztény egyházakloo.[és lk'Özöss:ége!klkel kapcsolatokat tbar1tIani ésfenntartani. A titkáriság rmmkáiát Beabíboros úgy határozta meg, hogy annaiktevékenven kell részt vennie a keresrlltényegység munkálásában. Nagyban és egé­szében neki köszönhető, hogy három je­lenliós zsinati okmányt végleges, forrnábalehetett önteni, így az ökumenízrnusrólszóló dekeétumot, az egyiház és a nemkeresztény vallások viszonyára, valamint

125

a vallásszabadságra vonatkozó nyilatko­zatot.

A zsínet áaotalános ülésein négy kirne­rftő jielentést terjesztett élő. 1963. novem­ber 19-én az ökumenízmusra vonatkozószkérnánaík ahhoz a fejezetéhez szólt hoz­zá, amely az egyház magatartását hatá­rozza meg a 'zsidó nép irányában. Nagytárgyilagossággal adta elő, mi mindentkapott az egyház a lkiválas:moitt néptől,

eroteljesen szembefordult az egyházi gyö­kerű antászemítízmussal és behatóanmegtárgyalta a felelősség kérdését Krisz­tus haláfáéot, Ugyanerre a témára térvissza 1964. szepternber 25-i [elerrtésében,a zsidókra és a nemkeresetényekre vo­natkozó nyilatkozat új szövegével l{,a,p­csolatban. A többi nemkeresztény vallástelkintetében három gondolatot emelit ki:Isten valamennyi ernber atyja, az embe­reik mind testvérei egymásnak, el kel!ítélni a fajok és népek bármíféle hátrá­nyos megkülönböztetését.

Bea bíboros megnytlatkozásait háromvonás jcl:uemzi: 'körültekintő valóságér­zék, mély hi11tudományi- és szentírás-ís­rneret, továbbá állandó szemmeltartása azsinat leNmpásZJtori és ökumenikus céljai­naJk. Ez a valóságérzék ihatotta át akkoris, amikor előkészítettea keresztény egy­házfók és a pápa talábkozásaít; amikorhatározottan kiáUt a breviárium reform­jáért és a népnyelv bevezetéséért a litur­giában. Gyakorw.ti előrelátására jellem­ző, hogy ó sugallta a püspöki színodus fel­á11ításM. amikor 1963. november 6-án abíbldából merített érvekkel okolta meg apüsnökí koNegialitás elvét.

Mlndezt jóval túl la nyolcvanon. De aze~g-tl1!kársá,g tavaly novemberi ülé­sein már nem tudott megjelenni. Novem­ber 14-éneszméletét veszbette s csak rö­vid időre ihpr1J magához, hogv fogadia VI.Pál pápa látogatá'sát és áldását. Két napmúlva meghalt. A Szerrt Péter bazílíká­ban felállított ravatalát híbolI'OsOik. pátrí­ár'kálk. la keresztény egyházak képviselői

állták körüL Az egyh~zak világtanácsátVisser't Hooit k'épviseHJe. Blake, a jelen­legi főti,fjlak Beár61, mínt az ökumenikusmozzalom egyHi' legnagyobb útt,öróiéról.emlékezett meg, aki a keresztény egvhá­zakon belül az egységre-törekvés jeIké­pévé válit.

Hadd emlftsem mea, hogy AugustdnBea bíboros Mihelics Vid kérésére cikketküldött foly6iratunknak, amely azt 1966.évi ánrili'si számában köeölte. Nvolcvan­ötödik születésnaniára az '(jj ember és av"iaiiia szerkesztősésreelküldte neki j6kí­vánsáaait, Válasz-levelében többek kö­zÖ<tt ezeket írta: "Minthogy pedig most la

zsinat után rendkívül megnövekedtek

126

azok a feladatok, amelyek elé a tdtkárságkerült, még nagyobb a szükség arra a tá­',TIogat~sm, amelyet az ima és az áldozatJelent.

Talán semmi sem vezet át jobban Beaéletének ismertetéséból Karl Barth, aszázad legnagyobb protestáns génruseánakés a katolíkus htttudománv egykor olykemény bírálójának méltatásához, mintazok a szavak, amíket éppen Bea bíborosmondott Rómában 196-3. januá,r 13-án alelkiísmeren szabadságról. Bea rámuta­tott arra, hogy a vallásháborúk az igaz­ság iránt tévesen értelmezett szerétet el­tévelyedései voltak "Az ígazság szereteée- mondotta a bíboros - az ember sre­retete nélkül türelmetlen és visszataszító.Az emberszeretet igazság nélkül vak ésnem maradandó ... Meg kell tanulnunkannak megértését, hogya valóságnakezer kűlőnbőző aspektus/a, ezer külőnbözőoldala van, míg az egyes ember tudása,még ha nagyon tehetséges és belátó em­berről van is szó, alig tudja egyik vagymásik oldalát megragadní."

Barth-ról eimondhatjuk, hogy igen te­hetséges. egyenesen zseniális, ember voltés hatalmas erővel ragadta meg az igaz­ság egyik nagyon jelentős oldalát, abbana tízenktlenc-húsz kötetes, 9000 lapos"Dogmatiká"-jában, amit Daniel-Rops, la

katolilkus történetírás kimagasló a[akjaSzerit Tamás Summá iával mért össze.Azok a katolikus tudósok, akik BarthaUg fe'1mérhetó életművéről íntaík, Beaszellernben dolgoztak és Kurt MarU. mes­terének nyolcvanadik születésnapjára írtünnepi diklb§ben megállapította róluk,hogy ők írták Barthról ,.a legszakszerűbb

és lesértékesebb könyveket".Valóban, katolíkus oldalról igen sokat

foE'lamwztak Barth hifitudományávaJl ésolyan kato"Lilkus hittudósok, rnínt HansUrs von Bauhaza«, Hans Küng, YvesConaar és mások is messzemenően érté­kelték korszakos jelentőségű működését,

Ez: a tény maga is él,els fénnyel vHágít ráa zsinatot megelőző csendes szellemimunkára, aminek ezvík fő képviselője

éppen Bea bíboros volc és a katolikus hit­tudósoknak arra a készségére. hogy meg­nyiljanak a bátor és igaz gondolatokelőtt.

Karl Barth [elentőséze csak akkor vá­lik érthetővé," ha fel idézzük, mennvirekiüresedett a századforduló idejére az aprotestáns hibtudornánvos irányzat, amelymínd nagyobb fi~yelmet szentelt a libe­rálís és vallásellenes eszméktől áthatottfilozófiával és lélektannal való kapcsola­tának, ugvanakkor pedig mindánkábbszem elől tévesztette a maga sajátos for­rásait: a szeritírást és a reformátorolcat,

Egy 1910-ben, Beelínben tmtott protes­táns kongresszuson úgy látszott, hogy ezaz elvílágíasodott irányzat győzedelmes­

kedi~ - amikor a rorduíat bekövetke­zett. Ez pedig Barth nevéhez fűződik

Kiad Barth Bázelben született; Bernbennevelkedett, Berlínben, 'I'űbtngenben,

Marburgban tanult. HaJ.lgatta a híresHarnack: előadásaít. Harnack teológiájá­ban míriden eítolódott Isten atyai jóságafelé. Krisztusról, az istenemberről szólótant az evangélium elfaj2lásánalk tekin­tette s azt a görög, római 'kuI1:űra, a hel­lén világ káros hatásának teikintette. Úgyvélte, hogy nem a Fiú, osak a jóságos ésszerető Atya tartozik az evangélium ta­nÍltásáJba, hiszen Jézus is csak őt hirdette.

Barth ezt a 1Jel1Jogást támadta meg. Teo­lógiája Isten aibszoll1t villágfölöttiSlégéból,mindenhatóságából, "egészen más" voltá­ból Indult ki. s em a feUsmerést a vég­ső!k:ig 'hajtva azember szerepét az üdvös­ség: történetében nem érifékelte oly mér­t~ben, mínt a slkolaszfilkus' teológia em­berszemlélete. Teológiájának ez az em­bell' ezerepét kissé alábecsülő.pesszlmástavonása ez. am~t Rüssel an,tíhumanistánalkvéU és Barth éppen a slkolaszt:ikus hit­tudomártvnak az lemJber jelentöségét tsloíernelő vonását f,té1J1Je el, mondván. hogyez a Ikatoliikus teológia "az Antikrisztuskítalálása" . De Barth dialelkltikus, teoló­gus. Dhrl,ektjikájában a tétel, a teremtő

Isten. 11 tererntett rend szervezőie. a föl­tét,le!l1 Úr; az ellentéte,] 11 vétíkében bu­kott ember: a színtézts viszont - Krísz­tus. alki a kozmosz kulcsa, rnert berme ésá~It13,]a érthető mea a kereszténv hittudo­mány mlmden téotJple. Il bűnös ember ('Slakbenne é" általa lehet hasonlóvá TSltf"nheo:.Igen. él Krismusbll vetP't1t; hi,t révoo. Barths7.e1rint az 110: eszköz. ;J.m",ly fl. mef.!'ismel'Pseltps7, mp'?:eiét meP'nvJti,a számunkra: aMt. Ao: úgVlnpvezett' HberaIi's nrotestánstJeol6g:iávflll szemben visszaáillíto1ltR II hitÁrtéikét mInlt a meeísmerés módtát, A hités a tu (l ománv. il, liTrt és a történelpm hí ­res ellentétei túlhaladotenak tűnneik szá­mára.

Barthot az 6!lkpreszténv tanítás. a re­formátoroncf!onoolat,ai ihlet.ték. sót a ka­tAYlikus Canterbury Szent Anzelmhez(1034-1109). a skolaszoika atyjához nyúltvissza és a KrisZJtusról szóló tanítás vál,tdosmatíkáiának alapjává. Ezt a Krtsztus­központú s:remléletet. amelyről a magvarkatolíkus hivők is oly sOlks,zor hallbatt1laikmár a Sizenltbes~delkien, terrmlés?Jetesennem Barth "találta ki." Megvan ez kez­dettől fogva János evangéliUJmában, pél­dául Fülöp és Jézus pánbes7kdében, ami­kor Jézus Icijelenti, hogy aki őt látta, az

lMma az Atyáit is. De ennek a gondolat­nak bátor hirdetése, tudatosítása - rész­ben még a katol[kusok körében is - ne­IkJi köszönhető, Egy hosszú életen át ezértdolgozout.

Barth egyetlen vallásfelekezet és is­kola iránt sincs eíkötelezve az egyes kér­désekben; így például a személyes eleve­elrendelést, ezt a kálvini téteIt nem fo­gadja el, s azt csak Krtísztusra vonatkog­,tatja. Minden hitvallásból és, írányzatböla legjobb felismeréseket nagyszabásúökumenikus egységbe fűzi össze, KarIlBarth csaknem összehasoníűthataflanul

ökurneníkus . teológus, akivel' _ka1XJili'lmsrészről persee még sok míndent tisztáznákell. De ha ma ..:8 megfelelő idŐ távlatá­ból tekintünk Barthnak a modem libe­rális teológíával vívott harcára, cSlQdálatés tíszéelet ébred beanünk iránta" - ír­ja Albert Brandenburg paderborní kato­lííkus professzor. Hans UI"S von Balthazarszerínt pedig két dolgot míndenesetrejoggal áJllapíi1lhatunik meg róla: neki kö­szönhető ..a protestáns gondolatok leg­erőtel'iesebb ikimun'kálása és a katolikusgondolkodáshoz 'történő legerősebb köze­ledés."

Daniel-Rops a történész bizonyosra ve­szi. hogya keresztény híbtudománv Barthután nem maradhat ugyanaz, mínt amrielőtte volt. "Ces Chrétiens nos Freres"(Íme a mri kereszténv testvéreink) című

könyvében így íepemzi Barthot: ..6 voltaz, akí ',s~iink láttára er6rtel lesen éscsaknem profetikus előlr'el~tásJS,al gyöke­resen átrajzolta a református gondolko­dás térképét. Zömök, jÓll ldegvensúlyo­zott, az életnek örülőernber, Akine\{ ké­kes-zöld szeme vidáman csfllog vastagszemüvege mögül és semmit sem szerétIobban, mint vítatkozn! barátaival, rni­közben szívja a pípáiát s íronlkussn meg­megcsiHol!tatja a bázeltek hagvományo­san éles, íröníkus [ellemvonásaít, És rá­adásul csodállato-slan csordultig van töltvea szellern kincseivel: kultúra, munkabí­rás, keresetlen emberszeretet, bátorság,érzékenység és művészi készség j'ellemzi."

Ezeket az élénken víldogó szemeiket, eztaz ironilk'llsan vitatkozó hangot Magyar­országon is megismerték a Icl:lvinistaegyház vezetői. amikor a TIlagy hittudós1948 tavaszán Magvarországon járt és ahitlerizmus ellen vívott harcai,nak nim­buszától körülvéve nyílt levelet intézetta magyar református I'lgyházban élő ba­rátaihoz, azt ajánlva I nekik taJ.áljanakegY'enes és tis~tes'Séges megoldást az ál­lam és az egyház viszonyának l'ell'lde~­

sére la nyHt szókimondás és aikeresztényhelytállás sze1lemében. E vililogó szemek

127

kialudtak, barátságos papaja nem fűstö­

lög többé szobájában, ahol reggelenkéntMozart zenéve szerétett ébrední (könyvet

AZ OLVASO 'NAPLOJA

Könyvet íl1t Veres Péter bölcs és balga­tag őseíndcrőj. Bölcs és balgatag könyvet.*

Ha olyan Okos ember, mínt Veres Pé­ter, hozzászól valamihez; akármiről le­gyen szó, sok bölcs dolgolt is mond róla.De ha úgy szól hozzá, hogy nem sokat tö­rődík azzal, ami a dologról addig elhang­zoet: szükségképpen mond Iróla egy ésmás balgaságót is. De okos embernek méga balgaságal is elmernozdítóan hathatnak.,A könyv ajánlással kezdődik, az aján­

las pedig ezzel: "Van nekern egy nagyadósságom, Mí'közben a fél világtroda­lomról s benne a történelem sok nagy ésfontosnak érzett eseményéről. embereirőlés [elenségetról elmondtam a gondolatai­mat, sokszor a véleményemet is, kiről,

míről, milyet, helytállókat vagy elsletet­teket, aközben a nekünk mégis legfonto­sabbakTól, a magvarság eredet-króníkáj­ról, a nemzetté születós eseményeiről,tör­téneti és szellemi dokumentumairól, szépés nem szép, lelkesítőés el'kedvetlenítő je­lenségeiről néhány kósza utalásnál töb­bet sohasie szóltam. Nem halaszthatomtovább ..."

Nekiállit hát, elolvasta gesztáínkat éskróníkáínlcat, egy sereg levelet; meg egysereg kommentárt hozzájuk; és mindeh­hez megírta a maga kommentárját. "Neteki'ntJsle ezt az írást senki többnek. mírrta tőlem már megszekott olvasónapló jegy­zetekriek" - 'Figyelmeztet az ajánlás.

Lehet-e, Uli'k-e akkor vítázní vele?Nem míndenki olyan jegyzetekkel kísé­ri-e olvasmánvaít, amilyenekkel éppenaikJaria? Szabad-e bizonyos követelmé­nyeket (mondíuk szerényebben : kfvánsá­gokat) támasztani azzal szemben, aki ele­Vie közlt, hogy ilyen követelménveknek,vagv kívánságoknak nem is akart elegettenni?

Dehát akkor míf aikart, ha egyszernvilvánosságra bocsátotta a jegyzeteit?Nyilván semmi többet, mínt "elmondania gondolatait", esetleg egyben-másban avéleménvett is. Úgy. ahogvan olvasmá­nyai közben eszébe jutottak. És azzal aszándékkal. hogy ,.nemcsak a valóságosténVf'1<'et keresi ... hanem a szellemet ésa lelkÜletet ls, ami ezeket a tényeketúgy-ahogy rögzítette",

Ezt a szellemet és lelküTetet azonbannem könnyű megtalálul. Szél,eslkörű és a

is írt róla). Felesége éppen kedvenc le­mezét akarta feltenní, amikor észrevette,hogy :fJérje már hallott.

SZIGETI ENDRE

lehetőségig objektív konisrneret 'NeU hoz­zá, amit Veres Péter míntha inlkább va­lami szubjektív emberismerettel és 1:Ja­pasztalattal helyettesítene. Ami perszevégső soron nem baj, mert a maga rnód­ján figyelmeztetés lehet a történésznek,nehogy többé-kevésbé elvonttá konstruáltfejlődésli folyamatok kedvéért megfeled­kezzék a fejlődést de facta élő és hor­dozó konkrét emberről, Veres Péterr ,,1'00­lliSlta szenvedélyéből" így legalább egycsepetnyí la 'történetírónak sem árt.

Viszont Veres Péternek sem ártott vol­na egy csipetnyi a történészek tájélkoz'ó­dásí szenvedélyéből. Akikor talán keve­sebb szemrehánvást tenne hiányailkiért azárpádkori króniikásokna'k, és valamiveitöbbet látna meg bennük. Kálti Márknálpéldául, ihletve a;bb~ a régebbi gesztá­ban, amelyet Kálti Márk átírt, fölfedez­hette volna annak a "népi" elbeszélőkedvnek a nyomait, amelynek mellőzé­

sét annyira fájlalja. Mert nem annyiratisztára hérodotoszi króníkázás" ez, mint

i~tkább az énekmondó]k tudósan lenézett,de mégis fölhasznáJt hagyományánakszárnos maradványa. 'Többek közőtt "amagvar Piroska" miatt ki,tört víszálvko­dások elbeszélésében. Mert kétségtelenugyan, hogy "hal'agban az ernber nem[ó Sltiliszta"; de mvt tegyünk, ha az"énekmandók így beszéltették királyi éscsászári hőseiket. és ha Ká'lti Márk, il­let:v:eelődje, bár latínba álité've, szeren­cséve megmentett valamit a költés2J8tük­ből? Gondo,lom. örÜljünk neki, és pró­báljuk kíelemezní geBZ1tátinik elsősorban

Kálti Márk. Hletve az ősgeszta latinjábóllegalább a .körvonalait annak, ami nyil:"ván volt, osak éppen nem maradt ránkúgy, ahogyan volt.

Summa summarum, az olvasó szerét­né, ha Veres Péter gondolatai és vélemé­nveí nem pusztán az 'egyszeri olvasásenalapulnának: s arra gondol, mennvívelérdekesebbek és hasznosabbak volnánakezek a gondolatok és vélemények, ha ala­posabb irodalom- és művelődéstörténetí

ismereteken rivugodnának. Azaz ha Ve­ves Péter végül is nem azt csinálta vol­na, amit csinált. Ha - például - kétesesetekben a latin szöveget ís megnéztevolna; ha jobban megismetwedett volnaa középkor sajátos s'tilis'Z-tiIKájával; ha

• Veres Pét€ir: Bölcs és balgatag Ilselll'llk:. S,:repdrodaQrni KönyVkiatd<5, 1968.

128

nagyobb figyelmet szentelt volna, sokatemlegetett dialeletikája szerínt, 'az idő

tényezőjének. és nem bánt volna olyanfölényesen az évszázadokkal (esetlegelvből is, abban a meggyőződésben, hogyLényegében a magyarság az Arpadok ko­rától tegnapig nem sokat változott ­ami bizonyos részigazsága mellett alig­hanem téves meggyőződés);ha egy kicsitkevesebb aggálytalansággal azonosítottavolna a tegnapi, tegnapelőtti paraszti tár­sadalmat és kultúrát (illetve annak azta változatát, amelyben ő és közvetlenelődei éltek) a középkoríval ... és így to­vább.

Csakhogy nem vesztenénk-e el akkora vámon, amit a réven esetleg nyertünkvolna? Mert ennek a könyvnek éppenazok a legjobb részei, amelyek a törté­netíró szemével nézve a .Jegbalgábbak" :ahol az író szabadjára engedi a képz·ele­tét, és elmeséli, hogyan történt szerinte,az ő "józan, paraszti realizmusa" (vagyinkább az ő patriarkális mesélő kedve)szerínt az, amire a történetírók igazánszemléletes válasz:tadni se ma nem tud­nak, se a középkorban nem tudtak. Ho­gvam népesedett be a tatárdúlás utári-azország? Hogyan keletkeztek új falvak?Csobog a naiv mesepatak, és az olvasómár egyáltalán nem törődik vele, ígyvolt-e, nem-e; elfeleit bosszankodni Ve­res Péter egy-égv történelmietlen bosz­szankodásán, és élvezi ez a szó legjobbértelmében üde epi'kát, magában esetleg.azon sajnálkozva, miért vitatható érté­kű olvasónaplókat publikál Veres Péterarról, amiről nyilván sokkal jkevésbé vi­tatható, mert a ténveket pótló képzelet­nek (realista képzeletnek is) sokkal több[ozot biztosító regényt is írhatna.

S ha már beéri ezekikel a szellemes,sokszor szórakoztató, sokszor elgondol­koztató, sokszor azonban inkább csakokoskodó széljegyzetekkel, miért nemszánt egy kis időt észleletei objektív el­mélvítésére, a kor igazi természeténekkicsdt tudományosabb hitelű megismeré­sére is? Föltett kérdéseire így sokkal hi­telesebb feleletet kaphatna. "Mert sze­rintem - írja - a .nernzettudat' és abelőle táplálkozó közösségí érzés so~lkal

fontosabb, mínt a tények és jelenségekértelmezésében sokszor megnyilvánuló,némely esetben magával ragadó szubjek­tivitás, leülönösen ha az az igazi valóságmegismerésére irányuló tár!;Yil:1<1os,ságleplébe burkolózik, ami által néha-né­ha . .. a tényleges valóság is nem ugvanhazugsággá. hanem álvalósággá válik."Csakhogy Veres Péter a tények és jelen­ségek értelmezésében semmivel sem ke­vésbé szubjektív (ha olykor magával-ra-

gadóan is), mínt azok a kommentátorok,akiket szubjektívitással vádol. Alaptétele(persze durva leegyszerűsítésben) körül­belül ez: én így éltem át, nekem ez atapasztalatom; az én magvarságom vitat­hatatlan; tehát ha én azt mondom, ígyvolt, vagy így lehetett, alkl<or ez vitatha-'tatlan magyarságomból következőleg va­lóban úgy is volt, vagy úgy is lehetett,függetlenül attól, hogy mások erről mitmondanak, vagy ezt hogyan ábrázolják,Innét van nagy hajlama az állandó ­sokszor elsietett -korrekcióra; innétvan az is, hogy a saját tapasztalataittöbbé-kevésbé bizonyító értékűelenek ve­szí visszamenőleg, történelmi érvénnyelis. Mint ahogy a saját magyarságát. ma­gyar karakteret is hajlandó egyáltalán ji

magyarral, a magyar karakterrel azono-sítani. . .

Ez a magyar elsősorban "józan", "föld­hözragadtul magyar", míndenképpen"reális gondolkodású" ; ami állhat egy-

. fajta magyar típusra (és akkor sem azidőtlenség jegyében), de nem áll általá- .nosságban a magyarra; annál kevésbé,mert ilyen "a magyar" mínden valószí­nűség szerimt fikció, absztrakció; ilyenegyszerűen nincs. Minél közelebbről n~­

zünk egy "nemzeti karaktert", annaltöbbféle változatra bomlik. Ami a józan­ságot illeti: más népekkel, némettel vagyspanyollal összehasonlítva valóban ur:'ll­kodó jeHemvonásunknak látszik, de meg­sem abban a merev, "földhözragadt"formában (legalábbis ,nem. általánosan),ahogyan olykor ábrázolni szeretík, s a­hogy ez immár hagyomány - de aligha­nem csak a múlt századtól fogva, és köz­helyszerűen talán Beöthy óta. Aki ismeria magyar népi barokkot, az ezt a "józan­ságot" csak nagyon erős tenntartásokkalértelmezheti úgy, mínt mindenféle meta­fizikai érzék tökéletes hiányát; s ugyan­akkor ebben a barokkban lehetetlen lesznem fölismemie valami barokkon 'túlianósit, ha tetszik, pogány gyökerekig le­nyúlót ~ ahogyan Juhász Gyula sejtettemeg, és amit élete egvík utolsó nagy él­ményében Mórícz Zsigmond fedezett fölbenne.

A magyar nyilván már a kőzépkorban

sem volt míndenestül az a pusztai pász­tor,akinek Veres Péter leginkább látja,elsősorban a saját emlékeinek szemüve­gén át. Százados, majd egy évezredes tá­volságra ez a Szemüveg nem alkalmas.Kivált akkor nem, ha a szemlélő nem isveszi tudomásul azt, ami közben történt,többek között például a törököt. Márpe­dig azt, ami a török után lett, jórészt atörök következtében is, alighanem még

129 •

megközelítőleg sem lehet azonosítani az­zal, ami előtte volt.

Ilyesmikben, -és még sok minden egyéb­ben lehetne vitatkozni Veres Péter tör­ténelmi kommentárjaival. Aki olvassaőket, a történelmet nem fogja megismer-

SZINHAzI KRÓNIK.4.

A Madách Színház mutatta be PeterShaffer: "Black Comedy" című egyfelvo­násos komédíáját. A darab címét nemfordították le, a színlap csak zárójelbenközlí a cím alatt, hogy "játék a sötét­ben", az, amit a közönség látni fog. A ma42 éves szerzimek: ez volt az, első darabja,amely a kontinens színpadain ismerttétette nevét, A komédiát három évvel ez­elött postamunkában irto. meg LawrenceOlivier londoni színháza számára, aholSirindbera egyik egyjelvonásosa mellékerestek egy másik, hasonló rövidségű,

darabot.A "Black Comedy" alapötletét egy kí­

nai miniatür opera adta, amely maga isegy 600 éves pantomim feldolgozása. Akínai játék lényege ez, hogy két emberúgy vív botpárbajt a vakítóan kivilágí­tott színpadon, mintha sötétben csapná­nak össze. Az alapötletnek megfelelően aszínpadon tökéletesen megfordított világuralkodik. Mikor szétmegy a függönykorom sötétségbe borul nemcsak a szín­pad, hanem a nézőlér is. A színészekugyanakkor úgy járnak kelnek, beszélget­nek, mintha világosság lenne. Azután fel­tesznek egy lemezt a lemezjátszóra, ki­vág a biztositék és a szin "sötétbe borul",ami itt azt jelenti, hogy nappali fénybenkivilágosodik, de csak a közönség számá­ra. A szereplok sötétben mozognak, tapo­gatóznak, botladoznak' és persze, kihasz­nálva a sötétet, nyelvet öltenek, szamár­fület mutooatnak egymásnak és arcjáté­kuk: leplezetlenül őszintévé válik. Az író­nak legalábbis ez a szándéka.

A nagy ötletek rendszerint nagyon egy­szerűek - írta a darab kapcsán J e a nD u t o u r d a France-Soir kritikusa.Shatier a vég~őkig kiaknázza ezt az egy­szerű-naqyszerű ötletet, s szövege, ha?így tetszik, megengedi a mélyebb értel­mezést is.

Dürrenmatt írja, hogy "hozzánk márcsak a komédia tud közelférkőzni", másszóval, szatírát kell írni, ha, azt akarjuk,hogya közönség fölfigyeljen ránk. Shaf­fer játékának értelmezésénél teljesen ké­zenfekvőnek látszik a föltevés; hogy eza két órán át tartó sötétben botorkálásvoltaképpen jelképes cselekmény, az 01-

130

ni belőlük (igaz, nem is ez volt a céljuk),de valószínűleg kedvet fog kapni a tör­ténelem, illetve a történeti források meg­ismerésére. S ha igen: a könyv nyilvánelérte azt a célját, amivel Veres Pétermegírta és útjára bocsátotta.

RÚNAY GYÖRGY

csó kis bűneikbe,szenvedélyeikbe, énkoz­pontúságukba belegabalyodott emberektapogatózása és áhítozása a fény után. Azíró persze óvakodik minden ilyesféle uta­lástól, inkább a bemutatás módja árulko­dik arról, hogy hőseit ilyeneknek látja.

Egyszerű cselekmény játszódik le sze­münk előtt. Egy fiatal szobrász és meny­asszonya együtt várják a szobrász mű­

termében a leány apjának, a zordhirű ez­redesnek, valamint egy milliomos mű­

gyűjtőnek látogatását. Az ezredes lől aztvárják, hogy áldását adja a fiataiok ké­szülő frigyére, a milliomostól pedig azt,hogy vásárlásával majd felfedezi és hí­ressé teszi a mindeddig nem nagyon sike­res fiatal művészt. Hogya külső kép ked­vezőbb legyen, kicsit átrendezték a mű­

termet, amennyiben tudta nélkül kiköl­csönözték a szomszédban lakó és a fiatalszebrász iránt a maga sajátos módjánszintén gyöngéd érzelmeket tápláló mű­

kereskedő néhány bútordarabját és por­celán műtárgyait. A műkereskedő ví­kendre utazott. Ezt a gondosan előkészí­

tett estét húzza keresztül a váratlan áram­zavar, ami az egész házra kiterjed s ezérta lakáson belül ki sem javítható. Becsirp­pen a m1iterembe a másik szomszéd vén­kisasszony, aki fél a sötétben, azu.tánmegjön az ezredes, majd váratlanúl l'isz­szajön a víkendről a műkereskedő jóha­rát, és hogy még nagyobb legyen a bo­nyodalom, megérkezik a szobrász régiszerelme, egy meglehetősen rámenős ter­mészetű festőművésznő is.

A társaság iszik, a zűrzavar egyre na­gyob/5 lesz, miközben Miller, a fiatalszobrdsz a sötétség leple alatt igyekszikvisszacsempészni Harold, a műkereskedő

lakásába az engedély nélkül kikölcsönzöttbútoro/mt és dísztárgyakat. A já tékhozpersze az is hozzátartozik, hogy a fiata­lok, akiknek a bútorok miatt kapóra jötta sötétség, elhitetik vendégeikkel, hogygázömlés veszélye miatt nem szabad nyíltlángot meggyújtani. Igy azután csak itt­ott villan fel az ezredes öngyújtó.ia, vagyHarold gyufája. Aztán megérkezik azelektromos művek szerelője, egy jámbornémetországi menekült még a háborúelőttről, akit először a milliomosnak néz-

nek, mikor kiderül a személyazonossága,gyorsan lekerqetik: a pincébe. Végül isazonban az ő szavai fejezik be a darabot.A pincéből visszatér,.ve aGenezist idézv'e("és szólt Isten: legyen világosság")gyújtja meg a lámpát.

Peter Snaiter szövege szellemes, figu­rái megannyi élő alak. A mindent céltu­datosan szervezni akaró ezredes épPúJJY,mint Miss Furnival, az egykori baptistalelkész vénkisasszony leánya, aki a "kö­zéposztályhoz tartozására" a legbüszkébb.Sajnos azonban a Madách Szinház előa­

dása az író szövege iránti teljes tisztelet­lenség jegyében született. Már Szász Imreforditása is sokat torzitott az eredetin,amikor a művészileg teljesen indokolat­lan trivialitás irányába tolta el az ere­deti szöveget. Az előadás pedig mozgás­ban és hanghordozásban még inkább el­túlozza azt a vaskosságot, amiről az an­gol eredetiben szó sincs. De túl ezen, Vá­mos László rendezése azt a látszatot kel­ti. mi.ntha nem lenne egyébről szó, minta- darab alapötletéböl 'származó helyzet­komíkumról. Ezt aknázza ki a végsőkig,szélsőséges és gyakran már-már gyere­kekre apelláló eszközökkel; mint amí­lyen az ismétlődő belegaba,lyodás a tele­fon vagy a lámpazsinórba, a falnak me­nések. székbe botlásak.

Mindez persze nem lenne kifogásolha­tó, ha szerénllen aszöveget szolgalná és7lem helyettesíteni akarná azt, Peter Shaf­fer szövege megállja a helyét, nincs sziik-

KÉPZÖMÜVÉSZET

r) j m ű v é s z e ti k ö n y v e k. N é­meth Lajos könyve, a "Modern magyarművészet" (Corvina-kiadás, 1963, sok szí­nes és még több fekete-fehér repróduk­cióval) hosszú idő óta az első olyan mun­ka, amely átfogó képet ad a magyar fes­tészetnek. szobrászatnak és grafikánakarról az időszakáról, amely a nagybányairnűvészcsoport fellépésével (l890-es évek)kezdődik, és napjainkig tart.

A könyv bevezetésében Németh meg­jelöli azt a két alapelvet, amely őt műve

írásakor vezérelte. Egyrészt "az európaiművészet vetületében igyekezett vizsgál­ni a modern magyar művészet történe­tét". figyelembe véve "a művészi irányokbelső logíkájú önfei!ődését", - másrésztviszont nagy fontosságot tulajdonít aművészetünk arculatát nagymértél-benformáló "társadalmi determinációnak",hiszen aligha vitatható, hogya magyarművészet "telítve van társadalmi problé­mákkal; művészetünk érzékeny szeiz-

sége az ilyen vásár{ eszközök segítségére.A szinpadon néha olyan artikulátlan or­dítozás folyik, hogy hosszú szoveqrésze­ket nem lehet megérteni. A rendezőnek

inkább azon kellett volna törnie a fejét,hogy az első, a darab szerínt világos, 'va­lójában azonban koromsötét tízperces je­lenet alatt hogyan lehetne csöndet te­remteni, hiszen itt történik meg a darabexpozíciója. A közönség azonban a sötét­ség miatti idegességében a -pisszegésekellenére végigfecsegi ezt a jelenetet, azu­tán amikor kigyulladnak a lámpák, aligérti, hogy miről van szó. _

A Madách Szinház java. gárdáját vo­nultatta föl a darabban. Márkus László,Vass Éva, Psot4 Irén, Kiss Manyi, UjlakyLászló, Lőte Attila, Körmendi János atőlük megszokott rtltinnal és könnyedség­gel szolgálják a rendezői intencíókat. Ésmiután ebben az íntencióban döntő sze­rep jutott a vaskos bemondásoknak és amár nem is kétértelmű, hanem nagyon isegyértelmű mozdulatoknak, nem maradel a várt zajos siker sem. De hát sajnosolcsó siker ez, és kérdéses, hogy méltó-eegy irodalmi igényű színházhoz. Az ügy­ben ártatlan íróról' nem ís beszélve, akiha nem is alkotott ixüami sohasem látot- 'tan nagyot, azért jobb sorsot érdeMeltvolna, mint ami a Madách Színházbanosztályrészéül jutott.

Köpeczi Bócz István diszletei és Mial­kovszky Erzsébet jelmezei szellemesek ésízlésesek.

DOROMBY KAROLY

mográfként reagált a társadalom rezdülé­seire, a társadalmi létből fakadó emberi,erkölcsi problémákra'.'. E két - a mű

gondolatmenetének fundamentumául szol­gáló - szempontot következetesen ésmeggyőzőerr érvényesíti a könyv, amely­nek - a bevezetésre mintegy rímelő - be­fejező része joggal állapítja meg, hogybár "a modern magyar művészet ezernyiszájon át kötődik a nyugateurópai fejlő­

déshez", mégis heIY}elen szemlélet volnaművészetünk jelenségeit kizárólagosanúgy mérlegelni. hogy "szinkronban vol­tunk-e, vagyunk-e a legúiabb nyugateu­rópai irányokkal vagv sem"; a modernmagvar művészet "önálló struktúra",amelynek fej lődését, alakulását "végső

fokon belső erő határozza meg".A könyv nagy erénye a tárgyalt művé­

szeknek és életműveknek a valódi alko­tói érdemek szerinti minősítése és elem­zése; Némethnek - úgy véljük - sikerülthelyes értékrangsort kialakítania. Mun-

131

-kája - aligha kétséges v-s- szuggesztívés érvényes jellemzését nyújtja XX. szá­zadí művészetünk kiemelkedő egyénisé­geinek (Ferenczy Károly, Rippl-Rónai,Csontváry, Nemes Lampérth, FerenczyNoémi, Derkovits, Egry, Barcsay Jenőseb.) és a korszak fontos művészetí ísko­láínak, csoportosulásainak ("Nyolcak",aktívisták. alföldi festők, római iskola,Gresham-asztaltársaság, szentendreiekstb.), A név szerint már említett rneste­reiken kívül Gulácsy, Nagy Balogh, Med­gyessy, Nagy István, Czóbel, Szőnyi, az1930 körüli Bernáth Aurél, Vajda La­jos és Kondo:r Béla azok az alkotók, akik­ben újabb rnűvészetünk reprezentánsaitlátta a szerző.

Németh kedveli a szúkszavú, frappáns[ellemzéseket; így igen találóan állapítjameg Ferenczy Károlvról, hogya nagybá­nyai festők e legkiválóbbja volt "a ma­gyar művészet első parnasszístája". Deszép és igaz az a Csontvaryról tett meg­jegyzése is, hogy a cédrusos képek mes­tere "az Isten léte ontológiai bizonyíté­kának szánta művészetét"vagy, hogy Vaj­da Lajos számos mumkája "az időn és té­ren túli örökkévraióság tiszta nyugalmátidézd."

A "Modern magyar művészet" írójaazok közé a - sajnos, nem túl nagyszá­mú - magvar rnűvészebtörténészekközétartozik, akik a művészeten kívüli szem­pontok, az erőltetett belemagyarázásokmeílözésével, árnyaltan képesek analizál­ni egy-egy je~ műalkotást, egy-~gy

.Jríőtálló művészí : oeuvre-t. Igen emléke­zetesek a könyvnek azok a részletei, ame­lyek Nemes Lampérth Józsefnek, ennek"az ördögeivel küzdő Dosztojevszkíj-fígu­rának" Ravatal címu festményével. Med­nvánszkvnak "a rnindenhonnan való 'd­űzöttséget, a sehova-nem-tartozás, a sors­tól való típortság fájdalmát megszólalta­tó" csavargó-képeível. Kmetty Jánosmunkásságának "állhatatosságával, önís­meretével, formatisztaságával, mértékis­meretével" vagy Egry_" ,.Roüalt-i erejű

Krísztus-portréíval'' foglalkoznak,Napjaink művészetének tárgyalása is

szerencsésen, tárgvilagosan megoldottrészlete a könyvnek. pedig a feladat ­igen érthetően - korántsem mondhatóhálásnak. Németh munkájának rendkívülsikerűlt passzusa a Medzvessv-FerenczyBéní-Bokros Birmán triász utáni szob-

rásznemzedék két legkiválóbbiának: Bor­sos Miklósnak és Vilt Tibornak bemuta­tása, a két rnester merőben ellentétes al­katának. művészímagatartásának, forma­nyelvének körvonalazása. De hűséges,

művészí súlyukkal arányban álló, finomportrékat nyújt Németh Lajos mai festé­szetünk prominens mestereíről is (Kor­niss Dezső, Bálint Endre, Csernus Tibor,Ország Lili), sőt már az utánuk követke­ző generáció legtehetségesebbjeire (BerkiViola, Szabó Akos, Karátsen Gábor, Ma­urer Dóra, Major János) is felhívja azolvasó figyelmét.

A könyv pozitívumai mellett a híá­nyosságok elenvészök. A kelleténél gyak­rabban bukkan fel a "perdönt6", de fő­

leg a "rangos" jelZő, néha kicsit rikítóegy-egy megfogalmazás (pl. Ady: "va­rázséneket vijjogó sámán"), olykor akudellentmondás is (pl. a 94.oldalon a szerző

egyetértéssel idézi Rabinovszky Máriuszszavait Egry "kozmikus, transzcendensszemléletéről", a 152. oldalon viszont aztállapítja meg, hogy Egry piktúrája .memtranszcendentális"). Előfordul egy-egylektort figyelmetlenség is (a 34. oldalonKomjáthy Jenő századvégi költő kereszt­neve Györgyre ferdült; a 161. oldalontévesen szerepel a Perlrott Csaba Vil­mosról szóló kötet írójának nr-ve). ­egy-két értékelést sem tudunk fenntar­tás nélkül elfogadni (pl. a Ferenczy Ká­roly kései munkáit lekicsinylő sorokragondolunk"). Jól tudjuk, egy ilyen jel­legű könyvvel szemben nem támaszthatóa lexikális teljesség igénye, mégis ügyvéljük, hogya már elhunyt művészek

közül Mabtyasovszy-Zsolnay LásZJ1ó, Hra­béczy Ernő, Hatvany Ferenc és Martínsz­ky János, az élő alkotök közűl pedigFöldes Lenke és Baksa Soós Györgyszobrászok - munkáik kvalitásai alap­ján - fel,ootlenül említést érdemeltekvolna.

Végeredményében azonban nem né­hány vitatható mondat és nem a szórvá­nyos feledékenységele a [ellernzői NémethLajos' könyvének. Művészeti irodalmunkszámottevő, becses alkotása ez a munka;hivatott és megbízható kalauz míndazokszámára, akik be kívánnak hatolini a kö­zelmúlt és a jelen magyarképzőművé­

szetének sokszínű, gazdag világába. Né­meth könyvét az olvasó a jelenkori ma­gyar .művészetet tárgyaló legkülönb mű-

• Körner l1:va felfogása Fel1enczy kései mtrnkáí'ról egészen más, m'iI11 Némethét "Ferenc~y Ká­roly utolsó, klasszicizáló kOT!>Zakában... egy sor szírnboükus tartalom és forma megfogalma­zásában ~ vagy legalábbis feJ.fedezés.ében - megelőzte az avantgarde-ot, amely tudatosan(vagy öntudatlanul) kapesolódtk hozzá." (Körner: Derkovits. Gyula, COlrvina, 1968). A magunkrészrérőJ. Ferenczy 10-00 évekbeli mUllJkáinark megítétésében az Idézett sorokban kifejezésre jutóv~emé.nyi osztjuk. .

132

ve (Kállaí Ernő: "Új magyar piktúra",Genthon István: "Az -új magyar festő­

művészet története", Kassák ' Lajos:"Képzőművészetünk Nagybanyától nap­jainkig", Körner Éva: "Magyar müvészeta két világháború között") mellett fogjakönyvespoleán elhelyezni.

* * *Brassai (eredeti nevén Halász Gyula),

az 1899-ben Brassóban született, közelegy fél évszázada Párizsban élő festő,

grafikus és világhírű fotogratus "Beszél­getések Picassóval" című munkájánakmagyar nyelvű kiadása - Réz Adám na­gyon jó fordításában, a szerző többtu­catnyi fényképfelvételével - a közel­múltban jelent meg a "Corviná"-nál. (Akönyvelsőízben Párizsban látott napvi­lagot, 1964-ben, a nagytekintélyű Galli­mard-nál.)

Brassai a 30-as évek elejéri ismerkedettmeg Pablo Pícassoval, aki megbízta őt·

szobraínak lefényképezésével. Miközbenszázával készültek a Brassai-fotók Pícas­so műveiről és magáról a mestecről, ­a kapcsolat fokozatosan barátságga mé­lyült. A magyar művész feljegyezte Pi­cassonak gyakori együttléteik során el­hangzott véleményeit, kijelentéseit, ön­vallomásait, - így jött létre ez az ér­dekes és értékes kötet, amelyet írójaPicasso bátorítására bocsájtcet a nyilvá­nosság elé.

A kép, amely a könyv lapjairól elénktárul, olyan művésznek mutatja Picassot,akit goethei termékenység és sokoldalú­

-ság, "elképesztő arányú tevékenység" és- ugyancsak Goethére emlékeztető -"hervadhatatlan fiatalság" jellemez, saki t - "állandóan növekvő vílághíre" saz őt körülrajzó hódolők csodálata elle­nére - "fokozódó magány" vesz körül.

A Brassai-könyv a spanyol-francia-mcsternek számos olyan megnyilatkozá­sát tar-talmazza, amely kulcsot ad a mű­

vész egvénlsége és enigmatikus munkás­sága zárának felpattantásához, "a pieas­soi titok" megközelítéséhez. Az életeRR-ik esztendeiében jiró alkotót, akit olysokszor neveztek a valóság, a természettagadójának. igazában a legszorosabbszálak kapcsolják a valósághoz, a termé­szethez: "Én mindíg a hasonlatcsságratörekszem. A festőnek figyelnie kell, atermészetet, de sohasem szabad összeté­vesztenie a piktúrával." A festő, aki el­len gvakorta hangzott el az a vád, hogysok a hevenyészett. könnvelmű kézzelontott műve, így vall művészi igénves­56 e-''''''' .')1: ..R.it,kán bírorn 'ki. hozv neki <nemenjek ugyanannak a dolognak, nem istudom, hányszor .. Míndig a tökéletesre

kell törekedni. Ezen a SZÓln persze mín­denki mást ért. Számomra azt j,el-enti:vászonról vászonra - tovább, mindigcsak ~ előbbre." Nem egyszer szemérevetették Pícassonak, hogy túlzottan ke­resi a sikert. A mester ezt feleli bírálói.. _nak: "A művésznek szüksége VM a si­kerre. Nemcsak azért, hogy megéljen.hanem elsősorban azért, hogy meg tudjavalósítani a műVét... A fiatalkori sike­rem lett a védőpáncélom. A kék, a ró­zsaszínű korszak megannyi pajzs volt,amely megvédett. A sikerem oltalma ~

alatt megcsinálhattam. amit AJkártam ...Mírident, amit akartam."

Brassai könyvének oldalain -Picassomellett - !'a korszak sok más szellemikiválósága is feltűnik,- így Matisse, azárkózott természetű nagy festő, aki visz­szavonult életmódját a klasszikus fran­eia aforistákhoz méltó szellemességgelindokolja meg: "Az életben választanikell: vagy festünk, vagy társaságba já­runk. Mind a kettőt nem )ehet egyszer­re ...", vagy D.-H. Kahnweiler, a m;l­gyűj,tő és művészeti. író, aki szerínt"Franciaországban csak a katolíkus "gy­ház ösztönözte a jelenkori nagy művé­

szeket: Matísse-t.vLéger-t, -Rouault-t, LeCorbusier-t. Ha valakí a mai művészet

szintézíseíre kiváncsi, el !rell mennieVence-ba, Ronchamp-ba. . . Couturieratyának nagy érdeme, hogy mindezt cl­fogadtatta a papsággal."

A magyar kiadás élén Illyés Gyula rnu­tatja be a hazai közőriségnek Brassaít,a nagyszerű fotoművészt, akinek izgal­mas Picasso-könyve hiteles arcképet raj­zol korunk már-már legendás hírű alko­tójáról, "az új esztétíkát teremtő, egykorszak ízlését megváltoztató" katalánművészről,

* * *"Az én múzeumom~' című nagyon hasz­

nos ismeretterjesztő sorozat (Képzőmű­

vészeti Alap -kiadóvállalata) legutóbbifüzete Verrocchio firenzei szobrásznak, aVelencében álló Colleoni lovasszobor­mcsterének (aki Mátyás magyar király­lyal is kapcsolatban. állott), a milánóiBoltraffiónak (akinek két fontos művét

a budapesti Szépművészetí Múzeum őr­

zi) és a XVI. század elején Pármábantevékenykedett CorreggiÓlnak tevékeny­ségét vázolja. Dr. Prokopp Mária művé­

szettörténész nagy felkészültséggel bir­kózott meg avval a nehézséggel, hogy aBoltraffio-irodalom fölöttébb szegényes;könyvecskéje - "mínd stílusát, mínd -tar­talmát tekintve - a sorozat legszínvo­nalasabb darabjai közé tartozik.

D.1.

133

ZENEI JEGYZETEK

(Bach és Bartók ci Zeneaka­.d é m i á n.) Utánozhatatlan légkörük vanezeknek: a vasárnap délelőtti hangverse- ­nyeknek! Ilyenkor nem a sznob áhitatlevegője lengi be a Zeneművészeti Főis­

kota öreg hangversenytermét, mint gyak­ran máskor, nem is az estélyi ruhák vál­tozatos felvonulása kápráztatja el a sze­met, hanem sokkal inkább a friss, üdevárakozás, a fiatalság jelenléte. Ritkánlátni annyi fiatal zenerajongót, mint aRádiózenekar Bach-e-Bartek matinéin.Aligha mehetnének persze jobb helyre,nehezen találnának mélyebb élményt,mint etek a zenei délelőttök. amelyekújra és újra ráirányít ják a figyelmet ekét hatalmas alkotó életművére. Feren­csik János hangversenyéről pedia mégazt is elmondhatjuk, hogy az év egyiklegérdekesebb és legértékesebb zeneieseménye volt.

Az érdekességet két~égkívül az jelen­tette: mindenekelőtt, hogy Ferencsik aa zongora mellől irányitotta a Rádwze­nekar legkiválóbb szólistáit. Anda Gézahangversenyére emlékezve némi fenntar­tással vártuk ezt a kísérletet, s való,!hogy a zongorista Ferencsik egészen rnds­jellegű élményben részesített a koncertelső részében, mint a karmester a máso­dikban. Am élmény t,olt ez is: elcsodál­kozva figyeltük a kitűnő karmester Ji­nomankimunkált, nemesen alkalmazko­dó zO'fl,gorajátékát, amely arra is jó pél­dát szolgáltathatott,' hogyan helyettesít­hetjük a Bach korabeli zongorát a mien­kével. Férencsik János nagyon ügyelt ar­ra, hogy soha ne fojtsa el a hegedűk

vagy a fuvola hangját, mindt;égig a hát­térben maradt, s csak a virtuóz. kaden­dákat emelte ld. (Ezeket igen szépen ad­ta elő!) Nagyszerű alkalmazkodással ját­szott irányításával a kicsiny létszámú'szóliSta egyuttes, amelyből ki-kicsillantNey Tibor fényes, szívből múzsikáló brá­csája, az V. Brandenburgi versenyben'Pedig Lajos Attila szép fuvolahangja iselgyönyörködtetett.

Bach Brandenburgi versenyei - ezeka csodálatos zenekari alkotások sajnossokkalta ritkábban szólalnak meg hang­versenyeink műsorán, mint azt népsze­rűségük és zenei értékük indokolná. Deha hallhatjuk ís egyiket-másikatt akkoris inkább az a probléma foglalkoztat,vajon ci mai zenekar hangzása alkalmas.lehet-e a barokk zene hibátlan tolmá-'csolására. Ferencsik János ezen a forróhangulatú délelőttön bebizonyította, hogy- ígen! Rendkívül éles, biztos ritmus-

134

sal bomlott ki a művek zenei szöveteez Bach tolmácsolásának egyik alapkér­dése. Hol itt, holott szólalt meg a téma,hol ez, hol az a hangszercsoport vette.kezébe az irányítást, és végül az egészzenekar finom párbeszédéből ritka szép­séggel tárult a hallgatók elé 'mindkétversenymű. Ahogy. a folyondárként szer­teágazó, majd ismét egymásba ölelkező

zenei frázisokat hallottuk, Casals Bach­ról adott jellemzésére gondolhattunk:"Minden érzését lelke legmélyéből merí­tette, és a legtökéletesebb formában fe­jezte ki."

A BrandenBurgi versenyek hallgatásaközben nehéz szabadulni valami kimond­hatatlanul fenséges, derűs érzéstől. Hol­otta hat zenekari. darab éppen Bach éle­tének egyik legtragíkusabb korszakátidézi, amikor. a felhőtlen kötheni évek

. közepette egyszerre rászakadt a legsú­lyosabb gyász: elvesztette feleségét, s aztis éreznie kellett, hogy korábban zene­kedvelő hercegi ura, mint fordul el tőle.

Ez az érzés ott vibl'ál a lassú tételekmély gyászában, nemes pátoszában, svégeredményben épp ez az újszerű zeneifogalmazás emelte Bach zenekari mű­

vészetét a számára is sokszor mi:ntánaktartott kortárs-olasz zeneművészet fölé.Ott fé1lllJek és árnyak tükröződnek a vég­telen tenger ábrándos sikjából, itt amélyre is eljl/tunk, és az abszolút lényegtárul fel előttünk a zene köntösében.Bach volt az egyetlen, aki le tudta írni:"Jöjj, édes halá!!", s ez számára nemvalami szent együoyiíség eredménye volt,hanem a megélt bizonyosság: tudta, hogyaz élet és halál dialektikus egységbe fo­nódik, s a múlt. jelen és }Öl,fj metszés­pontjában ott az "örök" [oq-ilma is, ame­lyet oly nehéz fölmérni és megérteni.Bach a zene útján közeledett hozzá. ésmert oly mély hittel közeledett, eljutotta lényegéig.

A hangverseny második felében megintcsak a lényeg közelében járó alkotáscsendült fel Ferencsik keze alatt: Bartókműve, a Kékszakállú. A két szólista ter­mészetesen Szőnyi Olga és Famgó And­rás volt. Természetesen, hiszen szerteEurópában nagy sikerrel énekelték máre szerepet, s ha felfogásukban van iskülönbség - Szőnyi Olga mintha· líri­kusabb lenne, s a mű balladai mélységeithangsúlyozza, Faragó pedig erőteljesen adrámai csúcspontokra tör - mindkettenmegfelelnek Bartók felfogásának, melyetsaját művéről alkotott.

A Kékszakállú hallgatálrakor tetten ér­hetjük azt a pillanatot, amint a mű aművészi életpálya valóságává vál'lk, s akülső behatások, amelyekről csak azéletrajz szűkös adatai tájékoztatnak, egy­szeriben minőségileg magasabb megfo­galmazásban jelentkeznek, Bartók a korezer keserűséqére, a saját válságára, két­ségeire válaszolt Balázs Béla újrafogal­mazott misztériumával. "Meg volt győ­

zódve - irja Bartókról Balázs Béla -,élete munkája hiába1Jalóságáról, Félel­mesen nagyszeríi látvány volt ez a ko­nok harc, 'remény nélkül, hit nélkül, ésmégis jegessé dermedt, keserű kemény­,;éggel. Köteless'égből." Bartók összeszo­rított foggal, csak előre szegezve tekin­tetét, azt akarta megfogalmazni, ahogyaz ember végsőkig elmagányosodik a tör­ténelemben, és immár nem érvényesekj'á a hagyományos kategóriák: a hit, bi­zalom és a megváltás tudata.

Érdekes, hogy az opera valahol végülmégis önmaga ellentétébe fordul. A Kékeszakállút ugyan nem válthatja meg Ju­dit. hanem ő is odakerül a többi asszonymelíé ct titokzatos utolsó szobába, ugyan­akkor azonban ezernyi szépséget, fényttár elvesztője elé, éppen azokat a kin­cseket, amelyeket szeretete és önfeláldo­zása fakasztott. A zenei faktúra mindvé~

gig remekül érezteti is ezt az ellentétet:még a mű lezárása sem végén'ényesenés feloldatlanul traaikus. Maga azélet is ilyen: szépsé.geken és bukásokonvisz az utu-nk, s ha nem is oeseziik: észremindefJyik állomihiit, amikor ilven mű­

vészi til.körképen tárul elénk, mint Bar­tók operájában, akkor eszmélünk csakrejtett buktatóira' és feltáratlan szépsé­geire. A Rádiózeneknr és Ferencsik Já­nos mindvégig nagyvonalú tolmácsolás­ban tárta a közönség elé Bartók zene­művét, érthető, hogy a hangverseny vé­gén hosszan zúgott a letkesedé» tapsvi­hara.

(E g Y t i a t a l m ű v é s z p á l Y á j ae l é.) Alighanem még csak a pálya első

állomásait járja Raiiaet Orozco, a fia­tal spanyol származású zongoraművész,

máris tüneményes magasságokat sejte­tett azonban Csajkovszkij b-moll zon­goraversenyének előadásával az ErkelSzinházban megtartott frenetikus sike­rű hangversenyén. Ahogy ez a fiatal mű­vész megs:zólaltatta hangszerét, ahogy amű fátylas szépségei mögül kibontottaaz öröm harsány dalolását, ahogy a ro­mantika dübörgö hangtorlaszai mögülfel-felvillantotta a klasszicizmus éteritisztaságát, azt csak a legnagyobbak já-

tékához lehet' mérni. Reméljük, hogy pá­lyája töretlen ívben emelkedik továbbrais. Kiséretét fiatal magyar karmesterOberfrank Géza látta el alTwlmazkodóegyszerűséggel.Tetszett megfogalmazásá­ban Muszorgszkij"Ravel, Egy kiállításképei című freskójának élénk színhatcr­sa. Sikere még sokkal nagyobb lehetr.ttvolna, ha takarékosabban bánik áradómozdulataival.

(L e m e z i i gy e l ő.) Úgy hittem, hogykarácsony idején lemezek sokasága ke­rül majd kezembe, a: Hanglemezgyártóazonban megelégeaett a Denevér - nyil­ván sikeres - felvételével, a Csárdás­királynővel és egy klasszikus lemezzel.Az utóbbi azonban egyike a legremekebbmagyar hanglemezeknek. Heribert Esser.vezényletével, a Rádiózenekar kiséreté­ben Fischer Annie adja elő rajta B e e t­hoven c-moll zongoraverse­n y é t. (LPX 1288) A műnek sok felvéte­le ismert, lemezre játszotta a többi kö­zött Backhaus, Castuiesus, Wil hermKempf - úgys,zólván valamennyi nagyzongorista. Fischer Annie azonban ebbena társaságban is igazi egyéniség, akinekkülön, sajátos mondanivalója van a zon­goraversenyről. A szokottnál talán kisséeJ'i>teljesebbre fogalmazza a zongoraszó­lamot, iis így sok: helyen mesterien érzé­kelteti a mű ellentétét, cr zeneköltő. tra­gédiáját, amelyet azonban ekkor mtg el­lensúlyozott valami könnyes, fel-feltörő,

meg-megbicsakló, éltető humor. HeribertEsser - tisztán, szépen kidolgozott ze­nei kísérete után - különösen a megle­hetősen ritkán hallható II. Leonóra nyi­tányban kellemes meglepetés. A lemezk.iállítása ís igen ízléses: Beethovennek aNemzeti Múzeumban örzőtt zongorájátábrázolja 'a tasak egész o'dalas képe. melyBá,',] Endre mtivészi tervezését dicséri.

A Hanglemezklub tagjainak jelenthe­tett örömet Scitubert Pisztrángöfösénekfelvétele (LPX 11342), a Bartók-vonós­négyes előadásában, amelyhez vendég­ként Malcolm Frager és Tibay Zoltán.csatlakozott. Ezt a felvételt is bízvástodaállíthatjuk a "nagy" lemezek: mellé,különösen szépen sikerűlt a variációs té­tel finom megoldása, Mintha más hang­zásideált képviselne ugyan a zongora­művész és a Bartók-vonósnégyes, ezazonban v~gső soron inkább csak növelía mű lüktetését, lefo]tott erejét. A leme;.zen ráadásképpen Sziklay Eríka eléneklia Quintet alapjául szolgáló dalt. Szíve­sebben vettük volna, ha- önálló lemezenteszi ezt.

RONAY LASZt.O

135

FILMEK VILÁGÁBOL

Frantisek Vlacil: A méhek völgye. Akultúra· időbeli termék, fogalma elvá­Iasathatatlan ra folytonosságtól. A törté-

. nelrnet.císmerő, átérző ember - még alegegyszerűbb fokon is - a múlt hosz­szabb . szakaszát vallhatjá a magáénak,mírrt aki csak a pillanatot fogja át. Tu­Iajdonképpen a jelene terjed messzebb:úgy érezni ugyanis, ahogyamúltbanéreztek. már soha nem fog. A "mai kul­túra" fogalma tehát mélven az elteltidőbe ágyazódík, ki-ki akkora részt vál­lal belőle, amekkorát megismert.

Az )rodalom, festészet és zene mellett'a film ds külön műfaj. Eppen önállóságakövetkeztében kell föltételeznünk, hogy

'lényegében - fáziseltolódásokkal ugyan- a többi műfaj fejlődésével fokozatai­ban hasonló utat is. jár be; így lehet afilm például történelmi, társadalmi, fi­lozófiai stb. A történelmi tárgyválasztástöbbnyire jellegzetesen világnézetí célo­kat takar. A filmben - valószínűleg

műfajának fiatalsága következtében ­különösen ez a helyzet; itt még nem ta­laltak-rá a "történelmi" tárgyföldolgozásolyan rafínáltabb, s egyetemesebb rnód­szereíre, melyekben nem annyira a má­nak szóló aktualitás, mínt inkább az el­vont lételemzés szempontjai a fontosak(T. Mann: József és testvérei, MészölyM.: Saul). A múlt ábrázolásának filmnélelkerülhetetlen vizuális direktsége a hi-

.1Jelességérdemében megkövetelné, hogy.az ábrázolás módszereí, a szereplők já­tékának és a jcörnyezetfestésnek hétköz­napos eszköatelensége jelentéktelenné te­gye a technikai kérdést, és ily módon anéző figyeimét maradéktalanul a fölve­teet.kérdésre fordíthassa. Ezt a színház­tól teljesen idegen "közönségességet" afilrn jelenleg még a mai. tárgyú művei­

ben is csak -eéseletekben iképes megva­Iósítani. Annyi kétségtelen, hogy azegyes dokumentatív irányzatok előtörese

-rnelíebt (pl. cinema direkt) a végső szóta műszaki fejlődés fogJa kJimondani, azegyretJökéletesebb fölvevőeszközök.

(Legnagyobb jövőbeli ellentmondásaegvébként a filmnek, hogy a legtermé­szetesebb közvetlenséggel ábrázoló mű­

fajkérut a legbonyolultabb technikát, alegösszetettebb munkát ígényll.)

F. Vlaci! műve tehát, mínt eddig mín­den hasonló film, a történelem ürügyénaktualizál; sajátságos módon még az isfokozza ezt a hatást, hogy a korhűségrea szokottnál is nagyobb -gondot fordítot­tak A korai középkor világában leját­szódó történet az időbeli távolság követ-

136

keztében amúgy is nehéz adaptációs pró­bára állította az alkotókat, hogya rnűví

hitelesség szükséges látszatát a legköny­nyebben megvaíósítsák, nem annyira adíszletek. mint ink-ább a szereplők gesz­tusainakközépkoríságára ügyeltek, shelyenként már-már kamara-jelleget ad­tak a filmnek. A szénégetőkkel Iejátsza­tott esti jelenet míndenesetre remekbe­szabott kísérlet a dialógusokban megnyil­vánuló hitelesség megteremtésére.

A filmben tulajdonképpen a totálisanértelmezett eszmei felsőbbrendűség üt­közik össze az ökológíkus szemléletű, amíndennapok közönséges zűrzavarában

önmagát rríegtaláló magatartással. Mind­ez két fegyveres templomoslovag sorsá­ban, akik közül az egyik emberi gyen­geségének megfelelő életet' akar kezdeni,a másik pedig eszelősen ragaszkodik amagasabbrendű lét fikcíójához, s ennekérdekében gyilkolni is kész. A rend várá­ból hazájába vísszamenekült lovagot ba­rátja visszatérésre akarja bírni.

Meg kell mondani, hogy a Méhek völ­gye .nem míndig tudott valóban film­szerű lenni azokon a helyeken, ahol ezekaz összeütközések képi formában meg­nyilvánultak. Néhány tárgyát azonbanmeglepően jól "eldologiasítottau-", jel­képszerűvé tettek, mint például a lova­gok hatalmas kardját, melyet időnként

mindig elhelyeztek valahová a képben,hol a földbeszúrva, hol a földre fektetve,hol meg átdöfve vele egy embert; a sze­replők összeütközései lényegében irodal­mi kategóriák szeririt zajlottak le, a sza­vak és mozdulatok szabályos technika­jával.

Így, irodalmilag-filozófiailag is sokat­mondó azonban ennek. az eszméjéhez akegyetlenségig hű embernek a vergődé­se, aki kénytelen végignézni, hogy szö­kött barátja hogyan házasodik meg, éskészül a míndennapos bűnök és a sza­poródás egyszerű világában alámerülní,miközben valójában győzelmesen túlélia megszállottak. az eszmények magta­lan földi kísérletezőit.

A lovagrend álruhájába öltöztetett kétfőszereplő a lengyel L. Kolakowski sze­mélyíségfllozóftájának " két alaptípusátképviseli, akiket elsősorban a világgalszembeni kérdésföltevés módja külön­böztet meg.

Az egyik szerint a kollektív élet bizo­nyos intézményei szuverén, kétségbevon­hatatlan értéket jelentenek; és a társa­dalom irányítását ezek fönntartása érde­kében kell folytatni.

A másik szerínt az emberi egyénisé­geik egymástól mindíg különböző reak­ciómódjai megváítoztathatatlan tények,és ezek a különbözőségiekcsupán any­nyira használhatók föl a társadoomilaghasznot hajtó cselekményekre, amennyi­re a bennük rejlő agresszívítást és de­struktívítást elviselhető mirrímumra re­dUJkáljáik.

Az elsőre a konzervatívvá merevedet:tgondolkodás a jellemző, mely íntézménv­totalításával saját túlélését igyekszilkbiztosítani ; a másikra pedig egyfaj!tagazdaságossági szemlélet, mely a küíön­böző nézeteik közöttí kölcsönösség alap­ján a viszonylag legelvisclhetább hely­zetet választja.

A cseh film míridezt egyszerű, érthe­tő es~özöklkel, sokszor epikus sodrással,valami magától értetődő természetesség­gel tudja !KÖzvetíteni. Néha majdnemmeseszerű már a hangvétele. ami mély­séges ember'köZJelségének bizonyítéka,

AlkJtualizál6 helyzetelemzésük egy má­sik ponton is észrevehető: a Keleti-ten­ger partjáról fölkerekedett lovag hiábapróbálj:avisszatérésrte bírni rendtársát,akiben azonban az élet utáni vágy elle­nére kitörölhetetlen nyomo'kait hagyott arendi élet totalítása. Annyit rnond ezzela film, hogy korának eszméitől végül issenki sem szabadulhat teUesein. Végsőmeggyőzés mégsíncs: az "elvh1Í" lovagezért!; azt az embert pusZltírtja el, akiérttálrsa a hazabérést választotta. 1,gy az ósorsa Is ellkJerülhetetlenü1 a halál, - nemtétel'eZihert:ő föl, hogy Vlkov (németül

Wolfsburg) várában megbosszulatlanulhagyták VIolina az ilyet. De azok halálautáln, akiket szeretett, a menekülő ön­ként visszatér a rendbe: az életében ke­letkezemt úri korának ideológiája. újraki,tmtö;tte. A fiLm azoniban mégse hagykétségert afelől, hogy a "méhek völgyé­ben", melyet már végleg elhagyott, dia­dalmasan tovább szaporodnak a közöm­bös emberek, a mílitáns lovagrend erő­

föLénye pedbg az idő során semmivé fosz­lik. A cselekményvezetés során hol agyermekkori nyárd délutánok méhzúgásaerősödík föl, hol pedig a hideg, monu­mentálás tenger hullámverése, mintegyje1Jképezve a pólusokat, melyek között amíndennaot élet embere vergődik.

RÖVIDEN: H. Seemann: Emberrabl6k.A XIX. században élt Stevenson roman­tJikus ifjúsági művének filmrevitJeIénél an:émet !r'endezó biztos ~zzel Igazítottahelyre a klasszikus író eszmei tévedé­seit. Az an,gol-skót háború fordulatoscselekményeire építeétkalandregény s:ze­replőí ily módon - az anakronizmusnakfittyet hányó merészséggel -világosankiért táborra osetotta: kiZ1lákmánvo16kraés !ki:zJSákmálnyolrtaikm, ami 5zóraikoztató.G. Bianchi: Ha mondom, hogy szeretlek.Gyafkorlo~ rendezőiparosok és rossz szí­nészek erőfeszítéséből született ez amíndenhonman összelopkodcet tái"~

film. Az elért színvonal kétségtelenülszándékos igyekezet eredménye: ennvíreszelberrrtelenüí ugyanis véletlensésből

nem lelhetett volna összeférceíní alllro­tást.

UNGVÁRY RUDOLF

A NEMZETKÖZI DIALÓGUS~FOLYÓIRATELSO ]!;VE

1968 januártában a freibur~ Herder­kiadó gOlIldozásaoan nemzert:köZiÍ díaló­gus-folvóírat indubt meg. Megjelenéseosztatlan örömet váltott ki nanjaínk mim­den jóakaratú, a békés dialógus seelíe­mét ánolní kívánó emberében. A folvó­i~at lap;ai:ról az a szellern lárad, arnelveta l'egúj.ablb időkben méltán tartanak"XXIII. János pápa szellemének". Oly:anszellern ez, amely valódd korigényből fa­kiad, amely míndenkí Ifelé feltá!l1t, min­den fontosat el ikíván mondaní és min­denkit meg akar haUgarfmi.

Az immár el!Vel';ztend5s folvóirat ef­me: IN'rERNA"TIONALE DIALOGZEIT­SCHRIFT. S:>Jf'Irlkesz:ffiI - mester és ta­nítvánva - Karl Rahner és HerbertVorGrimler már hosszú idő óta adna!k kiközösen .!'!VÚi'tf'lménves munkákat, lexiko­riokat. Az ell':'/'i szám hivatalos szerkesz­tói beveze1Jőj,éhen nvomatékícal hangoz­ta1Jták, hogy az induló foly6imt a legkü-

Iönfélébb szellemű és poeíeíót !reoviselő

emberek k!özö1Jt óhajt v:aJ.6di egvüttmű­

ködést kialakítani. Enn~ érdekébenautentikus ínformácíókat kíván nvűitant,

amelyek nyomán a Vfél'emények kölcsö­nös felülvízszálatára és a fennálló kon­vergencíák bemutatására egyaránt tágtér nvíLhat. 'Í'ermészetesen e cél!kitűzés

érQ"!'H!p!ben a folyóirat s?1~'!1kesztóinekmáreddig: il'; 'sa jövőben még fokozódó mér­t,5,khen !kell komolv erőfeszíté~,f'lket végez­niük MurnlkáiuknáJ seg;í,tsé~lkre síet a.mind szélesebbre tervezett nemzetközis:i'Je!l1kies:ztői grémium s a nagyszámú író­munkatárs.

A s7IP,rllres,7Itő:k mindjárt az induláskorleszögezték, hogy nem kivánnaJk semmí­féle ..normát" előírni s hogy szívesenváríák a rnurdoatársak és olvasók kríól­káiát, Ö'tlelleH és leveleit, A ;el1entál':elb­beket ezekből nvomtatásban is közzétet­ték. A s2Jerkesztólk a.zt is hangoZitatrtáik,

137

hogy nem ~aik semmiféle Slteril po­lémiáMk,SIElIll pedig a napi poU1Ji:kánakszolgálatába szegődni. Az évente négya:Umlommal megje>lenő számoroart általá­ban egy-egy alaptéma köré kívánjá!kesoportosítané.

A folyóimt a maximális mértékbenkívánja a szabadság szellemét ápolni és5Z{)IIgáLni. Filozófiai, eúFroai, teológíaí, stb.kérdéseknél nem óhajt alkalmazni as'zerkesztöség sem viIágnéreti, sem val­lási vagy bánnilféle kötötibségert. Hasonló­képp a teljes szabadság és ~ötetlenség

elvét akarjálk a mUiIlikiaJtársak, az írókszeméívét illetően is szem előtt lm'itain'i.TávolJkeleti és nyugati huTnJailWsták éppúgy elmondhatják a folyóírat hJasábjaingondolatailmt, mdnt bármily ideológiav,a,gy vallás képvi~őj.

A szer:kesZJ!Jőség külön kiemelrte, hogya mínd erőteljesebben kibontakozó ke­resztény-marxista párbeszéd elmélyítésétis s2:oligálni szeretné, E törekvé!sük SOTánaz egyenlő [ogú parynerek lojális találko­7AÍSát kívá:njá!k elősegítent. Remélhető­

leg - hango2'Jtatja m'indJárt az első számbevezetője - a 'k'özremúJködó ~€reszté­nyeket slen'kii sem fogja ..baloldalísknak"vazv épp ..eretnekeknek", a marxístákatpedig "reviziOll1ístá'knak" bélyegezni.

A szabad fórum elvét abban ís követ­kezetesen m~g kívánia az új folyóiratvalösttant. hogy szerzőít nem társadalmi.el1.1"házi vagy egyéb "I'angjuk" szeriritsorofia egymás után. hanem a szerkesz­tés ig.F!nvclnek. a dia:lbErl'ku~ 'struktúrakövpotelmF!nvei!l1f'1{ rrne~E'lelőE'n állítiamaid eJ:!Vmá,s mellé. tgv néldául min(1iárl~?, '1. szám E'l~fí tanulmártva Domini.nuf';Dubarle dominik:'tnus-PI'afe~s7JortanáhAlszármazík: oly embernek Irása, akinekelévülhetetlen érdemei vannak a keresz­ténv-ma'1'XimR díalógus megtndításánál.Emtán - több marxista és 'keresztény'Sr7JPlrZ,Ő utáln - cSIaik nyoioadiik helven ta­lálkozunk Karl Rahner, majd a kilence­dn~en Franz König bíboros nevével, il­letőleg 1JalnulmánvaivaJ.. S mímdez azért.mT"el a szerik'esztés, szabadsága többekközött a2Jt is rile~öveteli, hogy mínden­faj,ta ,..személyi kultusz"-ot háttérbe szo­rftsanaik.

Az első évfolvam gondos olvasása nyo­mán feltétlenül JoeszögezJhe1Jjük: a terve­zett el!kép:reléseket. hJango2'Jtatott alapel­veket a szerikes2'Jti5ség szinitJe maradék

,néllkill. valóm váltotta. AlIításunk igazo­lására legven szabad itt 18. hazai protes­,tám;, "THEOLÖGIAI SZEML~"-ne;k rész­letes i,stneI1tetésére (1968. Ií-f2. sz. 381­384) és Luktics Józsefu1ek, a Világosságfószer~tójéllie!kKarl Rahnerrel fO'lyta-

138

tott, az Űj Ember-ben közzétett beszél­getésére utalnunk (1968. szept, 29.) Rah­ner az "Új Ember" munikatársa előtttöbbek közőtt hangoztatta, hogy öröm­mel hallotta, a magyar marxista Lukácsszájából az elismerő szavakat folyóira­tukról. annaJk szerkesztéséről. Különösmegelégedéssel töltötte el, hogya Vilá­gosság főszerkesztője a dialógus-folyó-

, im1m'llk tárgyilagosságát ernelte ki.A folyóirat eloSé évfolyamána!k négy

száma - a tervezettnél jóval bővebb tar~

:tJa:1ommaJ. - 424 oldalon jelent meg. Ekörülmény is világosan mutatia, hogy asze.rkeszro!knek nem ,kellett "vadásmiuk"munkatársakra. A jelentkező érdeklődés

- amírit am e sorok felíegvzője HerbertVorgrimlerprofesiszortól, az egyik szer­kesztőtől hallotta - érdekes módon né­met nvelvterületen ki:sebb volt az első

év során, mint más országokban. EzértfokozotJt példányszámú spanyol, Qlasz ésangol kíadást is indítanak.

Örömmel iKel'1 szélnunk a magyar vo­natkozásokról is. Már az első négy, szám­ban több magyar 8Z'er'ZŐ nevével találko­zunk. Igv az 1. számban a Párizsban élőmagyar' dominikánus professzor, a Nem­zetközi Ku~turális Kutarf'.óközpont vezető­

je, A. R. Sigmond tett közzé a keresz­tény-marxista dialógusról tanulmányt. A3. szám Bevezetőjét Bognár József. aMagyar Tudomanyos Akadémia afró­ávsíaí kujatóközpontdának osztályveze­töíe Írta s ugvaricsak ő írt n1algy- tanul­mányt ..Enbwiekhmg'shi'lfe und demo­['l"aphis~he Revolution" címrnel. SigmondRavmund e számban is publikált ..Ent­wlckluna und Arrnut" címen. A 4. szám­ban ismét két magyar szerzővel találko­7JUnik. Tordai Zádor professzor "Deskrip­tive Skizze eíner Theorie der Vwan,t­wortííchkeit" és Heqedüs András pro­f.es~ZOT ..S()7liolo~isehe Probleme in dersoztaltstíschen Ges,e1'lsehafit" írásait ol­vashatjuk itten. Az időközben már meg­jelent '1969-es 1. számban Heller Ágnesa hit ás bizalom problémájáról és Szen­nau András a 2. vatikáni zsinat szelle­mében végzendő keresztény-marodstapároeszédrőí tesznek közzé tanulmányo­kat.

A nemzrert!közi szerikesz:1Jói grémiummég tová\bbi bővítésre vár. KmönMlevallású és világnézetű :tJagjai !között ­többek ,közö:tlt - helvet fo!<laLnlak benne'Aranko Bo!n1ak" Wilhelm Dantine, Les­TIe Dewart, Vitezslav Gardavskll. GiulioGirardi, Walter Hollitscher, FraneoisHoutart, Erika Kadlecová, Tadeusz Ma­zowieczki, Johann B, Metz. Jürgen Molt­mann, Marc Oraison, John A. T. Robin-

son, André Raymund Sigmond, SzennayAndrás.

A folyóirat szerkesztői tisztában van­nak azzal - aIII1ii.nrt ezt az első érvet záró4. számban hangoztatják - hogy az életsúlyos problémáinak tárgyalésánál egyet­len "rövid út" van: ez pedig a hosszan­tartó, kítantó türelemnek az útja. A fo­Ivóirat úgy indult és továbbra is úgykívánja munlkáját folyitartni, hogy íróinak

POSSONYI LÁSZLO: BűNBAK ~S ÁRULO

és oívaséínak, mi töbib, az emberiségnekközös ügyét sroJg~lja. ce~ltúzését máraz első évben issíkeresen követte, Egyet­len év lefOI1gása alarlJt~ós~ élertlet bizto­sító szálakat fűzött ernberek és országokkőzött. Oly emberek és országok közörlJt,akik és amelyeik egyaránt e1Jkö1lel1e2lettelka közös jövőt, a mind humánusabb vilá­got, a viJ.ág békéjét kialakítani, szoJ.gáLnIiés ~enn1m11Ja1rui.

-nr-

(Kuthy Lajos életregénye - Ecclesiakiadó)

Történeilmi események mgy hősei semdiktálják bele magukat, egy róluk készü­ló regénybe. Ott is meg kelJ küzdenieaz ír6nak, hogy érzékletesen idézze feJ.a kor atmoszférájét, ssétszórödott emlé­keikból és saját fantáziájából keverjenszíneket a háttérhez. nem is beszélve an­nak az isteni smk!rának az előcsiholá~á­

ről mellvell. az alkofó művész újraalkotniképes, művében is továbbélő életet lehel­IlIi 81llalkiai1Ja, eleven drámai fe5zilltségelk­kel töltend mea a porosodó akrtá.król elő-sz6lítoiit eseményeket. '

De mindez talán mégis könnyebb, minta megídézeet nagv időnek egy szOrkehétköZll1élIP j át, a nagy események kavar­e:ásában elveszőkís ep1z6do'kat jjelmgyog­tatní, v'lIQomáS'l'a bírni a riagy hadw"?1P-f"fel!VVeI"hocdozóiát. akIváM á.JLamférfiíródeáktát; lefújn!i a nort a nagy dicső­

ség ba,Jiér-lkoszortíiának egv levélkéiéről

s a nagv fmkások névtelen elbukotttal­nak sorsában éreztetni meg a tragédiaslZléIeSlSiégét-,

Erre vállalkozott Possonyi László, ami­kor rf>~p,m"t ~rt K 7 l t h '!J La;osrÓI. ~ masvarszabadsásharc ..fénvből sötpts~O'be zuha­nó. tJinrO'tJt és tépett ffif.?U rá iá rá1". akit 'avííásrosí bukásba beletörődní nem tudóhonfitársai árulónak bélye~eztek. ko-npedig annyira a fieiedés sötétjébe taszí­totrt:. hogy még sírját sem lehet megtalál­ni fl nagyváradi temetőben.

Kockázatos váltalkozás ez még oly ki­tűnő író számára is, mint Possonví Lász­ló, aki Iról talentumai mellett mp'e: az­zal a ritkla adománnyal is rendelkezik,hogy valami evangéliumi íhletésű szere­tet szenvedélvével szeretne rníndíg ésmándenhol pártiára kelni a kicsíny ésnagyobb ir,:a:>lság)talanságot szenvedettembertárSIainak. Ahogyan könyvének utó­szavában maga is vallomást tesz erről:

ahol valami sérelmét l:eli meg az igaz­~ágosságnak, ott rendŐrkutyaként kapa-

rásmrl IkeZld, ~örm:ével hányJa föl azavar1J, hogy megv:aJl'assa még a földet iSja holtakat is."

De még így is kookázatos volrIJ ez Qvállalkozás, hiszen nem egy kii1la1á1t alak­ról írt regényt, hanem múlrtszámdi iro­dalmunk egy méltány1Jal:anul elfeledettíröíáröl, a fuoancia romaII1tikus irányzatelső és talán legjobb hazai képviseH5j~

ről, Batthyány Lajos 1litkárároI, aki azír6i hirnév ormán azt a szerepet is vál­lalta, hogy öss:rekötJő lán~ lesz azelső forradalmi jurátus nemzedék ésKazinczy Gábor még ra!!iikálioobb kor­os2lt:álya ~özött. Kuthynak tehát kon,kréthelye, szerepe, időben és térben körli1­hatá'!"Ü'lt @Jere volt a negyvennyolcas sza­badsázharcot megelőző években, a sza­badsá.!l1harealatt és után. A pesiti társa­sázbari, az ébredő szabadsásban. az íro­datomban és polittkában oly el~elően

fOlI'~o16d6 Irót azonban a Vi'lágosra követ­kező sötét idŐk éppen úzv elmnter\:ik,minlt val'aJmiikoc ronggyáolvasott rezé­nvelt, Negyedszázaddal halála után Ke­me77·eczkv Kálmán az akkori ..Orszásr-Ví­láz" címú lapbarrl "Egy renegát magvarköltő" című trásában valóságos osokrotá1lít Össze Ku1:hy árufás-mítoszának vad­hajtásairól. S itt ielentlkezik a kockázatipcam mélvsége Possonyí számára: po2'JÍ­tív regényt írni egy "negatív-hŐsről".

És m~g valami a kodkázatolk itt felsem is sorolható buikrtatóibó1: egy ro­manlt1ilku~ ·fró. végzetes és kilártástalan,betel iesülést i~zá:ban sohasem remél­hetőnJagy szerelern há,16jáibélln, egy ~cérnő játékSlrel'e, áblandó anyagli Jehetetle­nülésekben vergődő. lakásában irodaJlmiszalont nvító széplélek - a politikában,hazáia és néne sorsénak megítélésébenugyanakkor hidegen józan és reális ko­ponva, írói feladaetm'ak az is elég, hogyebből az összetettséglból készüljön drá­maii feszüfi-ség€lkke'l teljes, izgalmas ésegy mélltánytalJan SüI'lson elboroagó, rész­vélJMjes regény.

139

A magyar történeti-regény irodalomtöbbet '~apott ennél Possonyí Lászlótól,A mai nemzedék is többet egy életrajzregénynél. mely a: legendás, negyven­nyolcas időkIben "jártJszódik". Mert mi­közben Possonyí - az intimi1lások mes­teri csevegőíe - a tragikus történetet át­meg á'tsZJÖvi a nagy életek íklis történeted­nek s a Illagy események kícsínyességeí­nek gúnyoros-pletykás derűiével, feícsil­lantja a kor nagy kérdéseit s a bélyegeshomlokú Kuthy Lajos sorsában talántöbbet mutat meg nelkünk a szabadság­harc leverését közvétlenül követő IiJdők

magyar társadalmának vívódásairól.mi'IlItiha a hűségülöben meg nem tántoro­dott pozstív hősökről írt volna regényt.

Ha valami htányosságot érez benne azolvasó, az csak azért lehet, mert annyirafel tudta keltend az érdeklődési; Kuthy,az író írámt, hogy szívesen telkJintettünkvolna bele műveinek viűágába is, Leg­alább olyan mértókben, mínt a "vesztét"oikozó "SzóZJat" gyötrelmes keletíkezésébe.De ez talán nem is a regényír-ó feladata,hanem az elkallódott. magyar irodalmiértélkéket számbavevő és feltáró iroda­lomtörténeté.

MAGYAR FERENC

RUBIN PüSPÖK LEVELE A PüSPÖKI KONF1ERENCIAHOZ.

A püspöki szmodus főtttkám, Wladislaw Rubin püspök, a püspöki konferenoíák­hoz ilI1ltézeút levelében tájékoztatta a püspököket a pápa néhány döntéséről.

Bízonvos nehézségek rníndezídeig késleltették annak a központi teológus-btzoöt­ságnak feláJHÍltásá!t, amelyet az 1967 őszén bartott püspöki szinodus kívánatosnakmondott. A nehézségek azokat; a szempontokat íületően merültek fel, amelyek szerínta bizottság tagjart ki kell válasetaná. A kívánalom ugyanis az, hogy a modern teoló­giai valamennyí irányzaJ1Ja sa vftág valamennví tája képviseletet kapjon.

A püspökí szímodus kívánsága volt egy pozrtív okmány összeállítása ,ilS a jelen­kor vallási kérdéseiről. Ez az ügy 'kizárólag a pápa IiUe1Jékességébe tartozik. O maga- mondotta Rubin - utalt e tekliJn~etben a pápa 19-68. [úníus 29-én lctadott hítval­hisára (Isten népének hitvallása), amél1kül azonban, hogy azt mondta volna, hogy 'ezaz okmány megfelelhet a szinoduson összegyűlt püspökök kívánságának. "S~emélye­

sen azon a nézeten vagyok - tette hozzá Rubin -, hogy az, amit a pápa ebben aCredoban mondott, a mai egyház tanítása." Levelében a püspökök figyelrnét csakarra hívta fel, hogy meg van ez az okűrat; anélkül, hogy véleményt nyilvánftott volnaróla, vajon kimerítően eleget tesz-e ez a szinodus szándékainak.

Rubin bejelentette levelében egy kisebb belső bizottság feIaifítasát is. Ez fogjaöt támogatad abban, hogy az fN folyamán a különböző püspöki karoik képviselői ál­tal benyújtott IkíváJIlISá'goImt és megjegyzéseket a püspöld színodus munkamódjáravonatkozóan vmegvízsgálja és :a színodus liegközelebbi ülését előkészítse. E kíván­ságokfarteűrnáról,valamint az indítványok tartalmáról Rubin nem nyilatkozott, csu­pán annyit mondott, hogy "ilgen pozitív" megnyilaekozásokról van szó.

A Iévelében ,tagl1al.t más i1JémálkirÓll Rubin annyit mondott, hogy 'lényegében táié­koatatást nyújtott azoknak a témáknak álűásáról, amelyeket a püspöki szinodustárgyast, Ezek különösképpen a liturgikus reform, a vegyesházasságra vonatkozó sza­bályok mödosításaí, a szemínáríumok és az új egyházi törvénykönyv előkészítő mun­kálatai. -

A nem-erőszak végtelenül fölötte áll az erőszaknak, a megbocsátás férfiasabb abüntetésnél. Az erő nem a fizikai eszközökben, hanem a legyőzhetetlen akaratbanszékel.

Gandhi

Feltétlenül szükséges a hit tisztaságát védelmezni, de az egyház egészsége éppígy megkívánja az ostobaság elleni védelmet is.

Henry Marrou

140

1969 Vigilia FÉVRIER

Revue mensueite - Díreeteur-; Vid Mihelics - Rédactlon et administratlon: Budapest V.,KoBsuth Laj06 u. 1. - Abormemootfl pour un an 4,50 US dallam.

SOMMAIRE

Dialogue avec les non-croyants: un document du secrétaríat pour les non-croyants- Pál Toldalagi: Poemes - Mihály Medvigy: Uppsala ert la route suivie jusque la­Klára Kardos: Thomas Merton (1915-1968) - Thomas Merton: Dírectíon spirituelleet meditation - Ferenc Pergel: Portrait d'un crítíque (István Örley) - Yves Bon­nefoy: Poemes (avec présentation par Rezső Keszthelyi) - Lajos Aprily: Le Cardi­nal (píece) - Imre Simonyi: Poemes - Károly Doromby: Mémoire de Vid Mihe­lics - László Boda: Le petit sentíer (Mécontentement)JOURNAL: Conference pastorale il Vienne (Tamás Nyiri) - Bíographies paralleles:Augustiri Bea et Karl Barth (Endre Szigeti) -- Journal du Iecteur (György liónay)- Chrontque théaltrale (Károly Doromby) - Beaux-ants (I. D.) - Chrontque must­cale (László Rónay) - Films, (Rudolf Ungváry) - Le revue du ddalogue internatic­nal - Sur un roman de László Possonyí (Ferenc Magyar),Informataons sur !Ja couverture,

UPPSALA - ET LA· ROUTE SUIVIE JUSQUE LA

par M i h á l Y M e d v i g Y

L'auteur, professeur il I'Uníversíté de théolog]ie des píartstes de Budapest rendcornpte de la quatrieme AssembJéegénérale du Conseál Oecuménique des Elglisestenue il Uppsala au moís de juillet 1968.

En guíse de commerstaíre it la Iettre adressée il l' Assemblée par Bau! VI, et illa déolaraníon du porte-parole des quinze observateurs catholiques Roberto TucciSJ, I'auteur retrace les phases positives et négattves de I'histoíre de I'esprí.t oecu­ménique dans J'Eglise Cathotíque: depuis le Parlament des liteligions organisé parle cardinal Gibbons it l'occasion de la "Columbus Exhíbdtíon" de Chicago en 1892jusqu'au Dírectoire Oecuménique du Saint-Siege de I'année 196'7. Il .fait l'éloge etsoulágme I'ímpontance des démarches de Léon XIII, Benott XV, Pie XI, Pie XII,Jean XXIII. et Paul VI, et du cöté carholtque par Max Josef Metzger, du cőté pro­testant par Charles Brend, Robert Gardíner, Nathan Söderblom et Wísser't Hoofs,enfin, du cőté orthodoxe de celles de I'archevéque Stronopoulos Germanus, et soulíg­nec les mérítes d'Athenagoras Ier, partíarche oecuménique.

Relatdvement il la prise de P08QltiOll1 fidele aux tradítíons price il Uppsala par lesreprésentants orthodoxes li propos des problémes de la limitataon des nasssances,l'auteur est d'avis qu'elle a encouragé fuaterneHement Ie pape li publíer I'encyclí­que "Humanae V,i1t'ae", qui parut dix jours apres la clöture de l'Assemiée,

EN MÉMOIRE DE VID MIHELICS

par K á r o l y D o r o m ib y

Son nom a :liigUI'é pendant prés de virigt ans a la téte de ees colonries ou,maíotenant; paraíssent les paroles d'adíeu des amís et des collégues. Sa rubriquetres apprécíée, par Iaqueíle il avaít constátué un genre spécial parut d'abord sous letítre: "QuesrtiOll1s et perspectíves", puis "Idées et fair1Js".

Hl

Malintenant, ees colonnes sant abondonnées tout comme son bureau avec lesdossíers qud s'y empd;lent, dans Iesquels, avec un zele jamais démentí 11 recueíllanles títres, les suíets, les coupures de jou.rnaux. Il nous semble incroyable d'étre ob­Iígés de pazler de lui au passé liJ. est inconcevablede ne plus le voíe assís il cebureau, Il nous semble que ce n'était pas sa dépouille mortelle qui était couchéesur le oatafaíque entouré de fleurs et de cíerges, au pied duquel nous étíons venuslui díre-addeu, en ce jour glacíal d'aprés Noél,

"C'est d'un coeur reconnaíssant que nous nous adressens fl tod, notre Dieupure Iumiére - a dit dans son O'I'MSOn d'adíeu Monseigneur I'évéque Pál Breza­nóczy qui célebratt I'office des morts nous te remeraions d'avoír nourrí pendanrttoute sa vie ton serviteur Vid du rayonnement de la sagesse, C'est aímsí qu'il a pugarder [usqu'au bout une ame il Ia recherche de la vérité toUjOUTS plus éclairée.Il a su saísír lia véridé révélée pour la transmettre sans lia fausser, C'est ainsi qu'dla pu fidelement veííler sur ses freres". En contanuant son oraíson I'évéque a ajouté:"Il lui a été donné d'étre témoin du renouveau concrlíaíre de notre sainte mereI'Eglíse, des enquétes du synode, de ses nombreaux 'effol'ts et entrepríses, C'est sousle sígne de ce renouveau qu'Il a examiné les idées et les faits, en séparant lesquestíons de bonne volonté de lia vantardíse la recherche sincére de I'trrespon­sabi1i.té et I'enquéte oourageuse de I'orgueíl sonnant ereux. Il savait faire la diffé­rence entre le modestegraín de 'blé prometteur et I'ívraíe émaíllée de coquelicots.C'est par ce choíx qu'il s'est purifié et qu'il a mürí pour devenír ton ínnerprete,et que son actiV'iJté d'écrívadn s'est transíormée en vocation, fl ton service et aunötre,"

Nous autres qui avons travaíllé prés de lud, avec lui depuís des dízaínes d'an­nées, pouvons vraírnens justift'er il tous égards les paeoles élogieuses de I'évéque,C'est vraímerit aiilnSli que Vid Mihelícs, en tant qu'écrivaín et rédaoteur a vraiméntassumé son peste, Dans la soíxante dízíeme année de sa vie, i! a observé ['e mandeavec le mérne intérét VIi,gHant qu'au temps de sa [eunesse. Son atténtion s'éveíllaíttout de suste si des pensées s'affrontaient queíque part, et il étaít le ffidele inter­prete de toutes Ies idées saínes oapables de faire progresser I'esprít humain. Il n'a[amaís érté de parti poís ou mesquin dans le choix de ses suiets, Au cours de cesdernieres ddzaímes d'années il n'y a eu pour ainsi dire acun domaine de la vie spi­rituelle dont il n'auraít cornmuníqué quelque fait Intéressant.

Il se peut qu"en partie ce soit justement cet intérét multilatéral, cette aviditéspmtuelle pour aínsd drire ínsattabíe qui lui 011lt valu son destin. Il n'y a pas eu dejournal, revue ou autre puolicatíon adressés il la rédaction qu'il n'aít parceuru pourles annoter. Les tíroíes regorgeaíent de fiches c1assées seIon, les sujets, et bien queles rayons de notre bibliotheque ploient SIDUS leur poids, il ne permettait pas d'em­porter hors de la rédactian ne fUt-ce qu'une seule pu'blication, pensarut qu'il pour­rait en avoir besoin un jour pour quelque article. Le travail ilntellectuel, qu'il as­SUm:aíit, aurait surmené il l'extreme méme un homme j,eune. En meme temps, cartesprilt multi1atéral il lal'ge sphere d'intérét, paraissant rationel et quelquefois, memesceptique aux observateurs extérieurs pOSiséda~t une foi d'une pureté en:fiantine. Lespoints d'interrogation parfois empreints d'une fine ironie qu'i! mettait dans sesécrtl.1:Is ou dang 5e5 paroles, venaient toujours du cöté humain soit de la théologie,sait de la vie de l'Eglise. Mai,s pour ce qui est de l'Evangtile, ce qui est élJernel, ille Croyiailt avec hUlIIlilil1é.

Il Y avait en lui tine Isensibilité intéri,eul'e, un penchant il l'attendrissementsouvenrt dissimulée sous UII1,e rudesse forcée. Autant il éta,a critique sous le rapportde tout travail iIll1JelleClwel1, autant il était bienveillant 'avec les hom~es et vis il visd'eux. Oe qui ,I,e faisait l'e plus souffrir, c'était d'etre dé(;u par le manque d'huma­ndté de quelqu'un. La courtoiSiÍ€ parfais un peu surannée qu'il témoi!~ait enversceux qu'il approchait était une manifestation de son hUmaJnisme fondamentaJl. A vraidire, i:! nous a qui'tiés avec 'tant de tact, qu'il n'aul'ait pu le faire mieux. Un petitmalmse paraissant sans graV'iJté il Jia. rédactiOlIl, deux semaines d'amélioratrion mpide

142

a l'hőpítal, au cours desquelles il n'a pas eessé de s'íntéresser fl la marche de larevue puis cestroís minutes fuI1Jales qui I'ont eonduít li ce long voyage dons le cha­noine prévöt Imre Várkonyi a dit dans les paröles d'adíeu prononeéés sur satombe qu"il menaít tres loím".

De nombreux livres, études, notes universétaíres témoígnent de I'íntense travailincessant íntellectuel dans le quel Vid Míhelícs a fini par se consurner. Il y aurades hommes pour apprécíer dignemerit cette actívíté, Quant li nous SIeS prochescornpagnons de travail, en dehors de ses bíens spírírueís, il nous laísse un hérítagepeut-étra eneore plus préoíeux: Le magnifique exemple de la fidélité de I'engage­ment humain désíntéressé.

..)

COM PTE-RENDUS ET CRITIQUES

La rubríque des beaux-arts communique un antiele sur la publication en languehongroíse par la pub:Lication en Iangue hongroíse par la Maíson d'Edstíons COR­VINA de I'ouvrage de I'ouvrage de Brassai, photographe hongroís vivant li Parisdepuis plusíeurs dizaines d'armées intitulé: "Oonvers!litions avec Picasso". L'auteurdu compte-rendu du livre - prefacé par le poete Gyula Illyés - corisidere l'ouv­rage comme une des oeuvres írnpoetantes de la vaste li~térature sur Picasso.

NOMINATION DE NOUVEAUX ARCHEV~QUESET ~V~QUES

Le pape Paul VI - constdérant Ieur état de santé - a consenti a ce que MgrAndrás Hamvas archeveque de Kalocsa, Mgr Vince Kovács éveque de Vác etMgr Artur Schwarz-Eggenhofer administrateur apostolaque d'Esztergorn prennentleur retraite, et en mérne temps lill. a acceptéla démíssíon du Rev. P. Norbert Le­gányi, archiabbé de Pannonhalma.

Le pape a nommé Mgr Jószef Ijjas éveque in partIibus et adrníníssrateur apostoli­que de Csanád, archevequeide Kalocsa, Mgr Pál Brezanóczy éveque in partibus etadministrateur apostoliique d'Eger, archeveque d'Eger, Mgr József Bánk éveque in par­tibus et admínístrateur apostolique de Győr, éveque diocésain de Vác, Mgr József Cser­háti éveque in partibus et admínistrateur apcstelique de Pécs, éveque díocésaín dePécs, Mgr Imre Szabó éveque in partabus. adrninistrateur apostolique d'Esztergorn,Mgr Imre Kísberk éveque in partabus, adrnmístrateur apostolique de Székesfehér­vár, le Rev. JÓZJsef Kaezíba, éveque in partébus et admínístrateur apcscolique deGyőr, le Rev. József Udvardi, éveque in partibus et adrnínistrateur apostoli.que deCsanád, ainsí que le Rev. György Zemplén reeteur du séminaire central de Buda­pest, éveque auxíliaáre d'Eszteegorn, et le Rev. józ,sef Vajda recteur du séminaíoed'Esztergorn, éveque auxífíaére de Vác.

Sur la base du décret-Ioi No 22./1957 - Le Présidíum de la Républíque Populairea donné - son consentement préliminaíre aux díspenses et aux nomínatíons,

Les prélats catholiques nouvellement nommés ont prété sermerit il la RépubliquePopulaire Hongroíse et a sa conststutíon par dévarit M. Pál LOS()!I1lczi présídent duPrésidium de la Répubidque Populaíre.

Au sermerit étalent présents: LajosCseterki sécretaíre du Présídíum, le Rev.Richárd Horváth memJbre du Présidium, Józseí' Prantner sous-sécretaíre d'État présídent de l'Offiee National des Kffaires du Cuíte et Imre MVklós více-présídent del'Office National des Affaires du CuI te. .

INFORMATIONSA I'occasion du nouvel an, le corps épíscopal catholíque hongroís a adressé aux

fideles une lettre pastorale qui énonce entre autres: "C'est le coeur plein de recon­naíssance errvers Dieu qu'au début de l'année nouvelfe nousJetons un regard surcelle qui vierit de s'écouler, en nous rendant compte des bíens comrnuns dont !I10USavons tous jOUli ... Préts pour wa nouvelle année, nous nous tounnons vers nos fide­les dans nos affaíres paotrculíeres et nous adressens nos salutatíons 'et nos bonsvoeux a tous nos iireres hongroís." Da lettre pastorale groupe son texte autcur de

143

troís pensées. La premiére exprírne: "Nous somrnes les servíteurs dela lumíere et, en cette qualíté, notre táche il. I'occasíon de cette féte, est avec lagráee de Dieu d'apponter 'aru COUI1S de la nouvelle année une Iumiére plus vive etplus íntense eneore dans la vie de nome ·Eglise. Ce passage de la lettre pastoraleénonce: C'est la lumiere de notre fo[, d'apres les enseígnements du Saint Pere quedes évéques souhgnent la qualdté auguste de notre exístence humaíne, Les grandsproblemes de la vie humaine surgíssent surtout dans Ia farnllíle, berceau des víesnouvelles, par Iesquelles elle emtretíent l'avenir des peuples, de l'Eglisle et du mon­de tout entíer. L'épat sanenífíé de la communauté de la vie Iamílíale est un facteursi írnportárut que Ies éve ques se proposerit d'en parler tout particulierement.

Puis Ies évéques arttkent l'arttentioiIl des fideles sur le faH qu'eux-rnémes ilsconstatuene I'Eglíse, "Nous autres, vos prélats et vos pretres -'- énonce textuellementla lettre pastorale - nous ne nous consídérons pas cornane des privilégíés de I'Eg­lise. En effet, la charge de prélat et celle de preüre sonten essenee le servicedes fideLes. DOiIlC que ehacun consídere la cause de l'Elg'1:ise comme étarit la sienne,et qu'Il acoornplísse ses táches de caractere écclésíastíque dans le méme esprít,"

Dans la deuxaerne partd:e, la Iettre pastorale rappelle que l'Eglise a promu laféte du Nouvel An au rang de "Jour de la paíx rnondiale". En conséquence lescatholiques hongroís doívent commencer l'année nouvelle en s'efforcant d'établírdes relatíens arnicales et des rapports touíours plus étroíts avec leurs freres hongroísaínsí qu'avec tous les hommes de bonne volomé. L'obstacle le plus aeharné de lapaíx rnondíale si ardemment désírée est I'égoísme qui se révele il. tous les niveaux.Il n'y a pas, il ne peut y avoír de paíx sli nous ne coneídérons pas tous les hommescomme nos égaux, si nous sous-estemens notre proehaín, si nous privons qui quece sort de ce qua revíent il. tous, Le blárne réítéré de la guerre, le plus dangereuxperturbateur de la paíx fadt aussí partie de I'accentuetíon de la paíx du premier[our de I'année, Comment céiébver dignemerit la nouvelle année et le joul' de lapaix rnondíale sans condamner catégoríquernent les guerres qui sévíssent? C'estpourquoi, avec nos fideles et tous nos compatríotes, nous lutl:oins pour que cessentles combats sur la terre du Vdetnam, acoablée de tant de souffrances, et pour quecesse !la lUl1Jte fratríeíde au Nigeria, Notre nouvelle année ne peut étre paísíble sinous ne nous soucions ipas de I'abolítion de la' tension beblíqueuse qui il1egne auProche-Oríent et ail~eúl1s.

La trcísíéme partie de la lettre pastorale développe la pensée que "l'avenirheueeux et paoífique peut étre conseruit surtout la ou nous ViVOiIlIS et travaillons,c'est il. díre dans notre patrie bíen-airnée, dans la communauté du peuple qui nousest cher'', Le désír formulé par les évéques hongroís il. I'occasíon du Nouvel An,c'est que le peuple travaíüeur hongroís se rassemole en union fratemelle exemplaire,quamd ]a pa1Jrie l'lappelJle. Mais, ce jour-lil., les éveques veulent encore exprimer desremerciememts; aussi éCI1ivent-ÍJ1s: "FiJdele il. notre conSltJitution comme aux idéauxde la li'bei'lté, noÚI'e EtJait a inséré dans son budget de oette année l'aide pécuniaireaux EglJises et aux communautés il1eligieuses. Dans ce geste, nous VOYOiIlS resUmedu travail de nos :tlideles et la reconnaissance de leul1s exigences religieuses. C'estpourquoi nous nous jdgiIlOns a €lUX pour remercier les diJrigeantls de notre Etat deleur solJioitude et nous leurs prometrtJons d'y répondre dignemeil1Jt au moyen defaátls et d'actions servant mortrle bien·commun.

Ce n'est qu'en céllébranrt nos résultats wtteiJruts jusqu'ici avec nos fideles et tousnos compartlriotes et en contimuanrr. il. contribuer a la réaUsation de nos bu'lls écono­miques sooialisltes que nous POUVQiIlS feter dignement ile nouvel an. En meme tempsnous gaJl1dons l'espoír de rpouvoir vemplil' sans obstaC'le l,a miSiSion de pastorat et defideles que Di,eu nous a confiée".

F1I:.: saád BélIa. ,- 1826-69. F6V'áros1 Ny. 5. telep. - Fv.: Ligeti Mikil6s

KÖZLÉSEK É S VÁLASZOK

~lihelics Vid halála alkalmával sok olvasónk keresett tel bennünket levelével. Arésztvevő sorokért ezúton mondunk mindenkinek köszönetet.

Római katolikus érsekek és püspökök kinevezése.Lapunk februári számának lezárása után kaptuk az alábbi 'kö2J1eményt: VI.

Pál pápa - korukra és egészségi állapotukra való tekintettel - hozzájárult dr.Hamvas András kalocsai érsek, dr. Kovács Vince püspök, váci apostoli. kormányzó,dr. Schwarz-Eggenhofer Artúr esztergomí apostoli kormányzó nyugalomba vonulása­hoz, és ezzel egyidejűleg elfogadta Legányi Norbert pannonhalmi főapát lemondását.

A pápa dr. ljjas József püspök csanádi apostoli kormányzót kalocsai érsekké, dr.Brezanóczy Pál püspök egri apostoli kormányzot egri érsekké, dr. Bánk József püs­pök győri apostoli korrnányzót váci megyéspüspökké, dr.. Cserháti József püspökpécsi apostoli adrnimisztrátort pécsi megyéspüspökké, továbbá dr.. Szabó Imre püs­pököt esztergomi apostolé kormányzóvá, Kisberk Imre püspököt székesfehérvári apos­toli kormányzóvá, dr. Kacziba József plébánost püspökké és győri apostoli kormány­zóvá, dr. Zemplén György budapesti központi szemináríumí rektort esztergomi segéd­püspökké, dr. Vajda József esztergomi szemináriumi relotort pedig váci segédpűs-

pőkké nevezte ki. _ _ .A felszenteüésekhez, illetve kinevezésekhez a népköztársaság elnöki tanácsa as

UJ57. évi 22. számú törvényerejű rendelet alapján előzetesen hozzátárult. Az újon­nan Mnevezetit Ilmrtolikus főpapok január 23-án tették le az esküt a Magyar Népköz­társaságra és annak alkotmánvára Losonczi Pál a Népköztársaság Elnöki Tanácsárrakelnöke előtt. Az eskütét-elen jelen volt Cseterki Lajos az Elnöki Tanács titkára, dr.Horváth Richárd az Elnökí Tanács tagja, Prasitner József államtitkár, az AllamiEgyházűgyi Hivatal elnöke és Miklós Imre laz Afiami Egyházügyi Hivatal elnökhe-Ivettese is. _

A magyar katoIJ;kus egyházi élet e kiemelkedő eseményének máltatására legkö­zelebbi számunkban visszatérünk.

A magyar. katolikus püspöki kar újévi szózattal fordult a hívekhez, amelybena többek közöbt ezeket írja: "Isten iránti hálával tekintünk vissza új évünk küsző­bén a letűnt esztendőre és így vesszük számba a míndnyájunk által élvezett ,közösjavainIkat ... Újéyi vértezeeben fordulunk sajátos ügyeirikben híveinkhez és irányít­juk köszöntésünket. [ókívánaitadrikat minden magyar testvérünikhöz." A pésztorlevélhárom gondolat köré csoportosteja mondandóját, Az első így hangzik: "Mi a vilá­gosság szolgáí vagyunk és rnírrt ,iJlyeneknek, ünnepi _~lada:tunlk, hogy Isten kegyel­mével új és több fényt VÚJgyiink bele egyházunk életébe az új esztendőben." A kör­levél itt hangoztetja, hogy a püspökök hitünk fényEméi és a Szentatya tanításátigénybe véve mutafnak rá emberi létünk magasztos voltára. Az emberi élet nagykérdései különösen a családban jel€'ll1JIreznek. A család a bölcsője az új életeknek ésáltaluk a családia fenntartóia a népek, az egyház és az egész világ jövendőjének.A csalá~di életközösség megszentelt volta olyan komoly tényező, hogy a püspökökkülön is szólní kívánnaik majd erről.

Majd 'arra hívják fel a püspökök a hívek figyelmét, hogy ők alkotjáik az egy­házait. "Mi, Istentől rendelt főpásztoraitok és papjaitok - mondía szószerínt a kör­levél - nem tekintjük magunikat az egyház kíváltságosaínak." A főpásztori és papitiszt lényege a hívek szoígálata, Érezze tehát mindenki magáénak az egyház ügyét ésugyanálven szolgálat szellemében végezze egyházi jellegű kötelességeit.

A körlevél második részében arról emlékeZJ.ik meg a pásztorlevél, hogy az egy­ház az újév ünnepét a világbéke napjává avatta. Ennelk megfelelően a magyar ka­tolikusoknak ís úgy kell ikezdeniök az uj évet, hogy keresik a rneleg kézfogást ésmindirukább erősödő együvé tartozást és összefogást mínden magyar testvérükkel ésminden jóakaraM emberrel. Az annyira áh1tott vílágbéke legádázabb kerék­kötője a mimden szírrten lelepleződő önzés. Nincs és nem lehet békességünk, ha nemtartunk egyenjogúnak mínden embert, ha lekicsímyeljük embertestvérünket. ha bár­kit kirekesztünk a rrrindenkft megíllető [avakból. _A béke újévi hangsúlyozásábanbenne foglaltamik a. !léke legvészesebb rombolój1!TIIalk, a háborúnak ismételt elítéléseis. Nem ülhetünk méltó, mÓ9-9'D újévet és vi:l~gbélre napot, ha nem kárhoetatjuk aIeghatározottabban a dúló háJborÚlkat. EZJért híveinikikel és minden hazánkfiával to-

Vigilia 1969 F e b l' II á r.ÁI'a 9, - Ft,

vábbra is azon küzdünk, hogy Uljön el a fegyverek zaja Vietnam mérhetetlen szen­vedésekkel átitatotJt földjén, szűnjön meg a testvérharc Nigériában. A mi új év ün knem lehet békés, ha nem lesz gondunk arra, hogy szűnjenek meg a háborús feszült­ségek Közel-keleten és másutt,

A ikörlevél harmadik része azt a gondolatot fejtegeti, hogy "a szép, békés ésboldog jövőt leginkább ott építhetjük, ahol élünk és dolgozunk, vagyis szer étetthazánkban, drága népünk körében és k özöss égében." A magyar püspök ök újévióhajtása is az, hogy forrjon össze példás testvéri egységben és összefogásban a ma­gyar dolgozó nép, amikor hív a haza, Újév napján a püspökök a köszönetnek ishangot kívánnak adni. Ezt írják: "Allamunk, híven alkotmányunkhoz és a szabadságeszmélhez. az idei költségvetésébe is belevette az egyházak és vallási k özöss égekanyagi támogatását. Mi ebben a gesztusban híveink munkáiának megbecsülését ésvallásos igényeinek elismerését látjuk. Ezért híveinkkel együtt mondunk köszöneteta gondoskodásért államunk vezetőinek és ígérjük, hogy a magunk részéről a ténvekés további közös javunkat szolgál ó tettek beszédével fogunk m éltó módon válaszolni.Csak úgy tuduruk híveinkkel és minden hazánkfiával úiévcln í, hogy v elük ünnepel­jük meg eddigi eredményeinket és velük együtt veszünk továbbra is részt szocia­lista gazdasági célíkitűzéseink merrval ósításában. Közben zavartalanul tápláljuk azonreménvünket, hogy akadálytalanul teljesíthetjük Istentől nyert pásztori és hivő k ül­detésünket."

Templomok megáldása: Orosházán Ijjas J ózsef püspök december 15-én áldottameg a hívek adom ányai ból kifestett templomot. A szentrnise vé gén a püspök áldá s­ban részesítette a jubíl úló házastársakat. - Kerecsenden ugvanezen a napon szen­telte fel a község újjáépüIt templomát Mészáros Lajos egri prépostkanonok. iroda­igazgató. - Demjén temploma is kívül-belül megújult. Brezan áczu Pál püspök, egriapostoli kormányzó nemcsak a sz ép templomot áldotta meg, h anem külőn a kis­gyermekeket is. - Ugyancsak Brezanóczy püspök áldotta meg Dédestapolcsány 160 évesújonnan kifestett és ú j világítással fölszerelt templomát. - Kéleshalorn helvre állí ­tett pl ébániatemplomát Horváth Alajos kalocsai nagyprépost, érseki helynök áld ot tameg.

"Az igaz is hétszer," - A jeligét folytatva: "esik el naponta". Ezt a közkeletűs eléggé népszerű mondást ebben a formában és a rendszerint hozzáfűzött célzattalsehol sem találjuk a szeritírásban. Forrása kétségkívül a Pélüabeszédek: Könyve: "Neólálkodj ál, te istentelen, az igaznak ha jléka k ör ül és fel ne dúld nyugv óhelyet! Mertessék el bár hétszer az iga z, mégis felkel, a gonoszok ellenben elbuknak a ba jban"(25, 15-16) . Nyilvánvaló, hogy azt az elesést és elbukást, amiről itt szó van, nemvonatkoztathat juk csupán erkölcsi v étségekre. sokkal inkább azokra a bajokra ésszerenesétlens égekre kell vonatkoztatnunk, amelyek bennünket érhetnek. Feltehető,

hogy az "igaz" ember, akire itt a szent szerző utal. vagyis az Istenben hivő és b ízóember az ismétlődő vétkektól is újból és újból szabadulni fog, az idézett sz öveg he­lyes értelmét azonban m égis akként kell felfognunk, hogy azt az embert, aki hisz ésbízik Istenben, az élet mindannyí megpróbáltatása sem zúzza össze, mert mindiglesz ereje ahhoz, hogy Isten segítő kegyelmével fölébük emelkedjék. Ne feledjüktovábbá. hogy az a bizonyos .Jstenteten" itt valójában közönséges tolvaj, betörő vagyrabló. Ot akarja elriasztani a szent szerző azzal a megállapításával, hogy végül isnem az istenfélőnek fog ártani, hanem ő maga rohan a vesztébe. Felhívhatjuk mégarra is a figyelmet, hogya "naponta" kitétel egyáltalán nem szerepel az idézettszövegben. Valószínű, hogya k öz épkorban valamelyik bűnbánat-hirdető toldottahozzá, aki előtt a Lukács-evangéliumnak ez a helye (17, 4) lebegett: "Ha testvéredhétszer vétkezik is naponta ellened és h étszer fordul hozzád aZ7.aI, hogy bánja, bo­csáss meg neki!"

Készpénzzel bérmentcsítve

a Bp. '72. sz. postahivatalnál.